Sociology | Higher education » Bugovics-Szakál - Szociológia

Bugovics Zoltán – Szakál Gyula SZOCIOLÓGIA Készült a HEFOP 3.31-P-2004-09-0102/10 pályázat támogatásával Szerzők: dr. Bugovics Zoltán egyetemi adjunktus dr. Szakál Gyula egyetemi docens Lektor: A. Gergely András (PhD) MTA PTI tudományos főmunkatárs Etnoregionális Kutatóközpont tudományos igazgatója ELTE Kulturális Antropológia Szakcsoport oktatója Szerzők, 2006 Szociológia A dokumentum használata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 3 ► A dokumentum használata Mozgás a dokumentumban A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader megszokott elemeit és módszereit használhatjuk. Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegyzékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a következő oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az

utoljára megnézett oldalra visz vissza bennünket. Pozícionálás a könyvjelzőablak segítségével A bal oldali könyvjelző ablakban tartalomjegyzékfa található, amelynek bejegyzéseire kattintva az adott fejezet/alfejezet első oldalára jutunk. Az aktuális pozíciónkat a tartalomjegyzékfában kiemelt bejegyzés mutatja. A tartalomjegyzék és a tárgymutató használata Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet első oldalára jutunk. A tárgymutató használata, keresés a szövegben Keressük meg a tárgyszavak között a bejegyzést, majd kattintsunk a hozzá tartozó oldalszámok közül a megfelelőre. A további előfordulások megtekintéséhez használjuk a Vissza mezőt A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíciótól kezdve keres a szövegben A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 3 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Tartalomjegyzék Vissza ◄ 4 ► Tartalomjegyzék Bevezetés. 8 1. Média és etika 10 1.1 Médiaelméletek etikai vonatkozásai 10 1.2 Etikus-e a pletyka? 12 1.3 A bulvarizálódás etikai problémái 13 1.4 A mediatizált egyenlőtlenségek etikai oldala 18 1.5 Összegzés 19 2. Egyén és csoportkultúra 22 2.1 Csoport fogalmak 22 2.2 Stigma és címkézéselmélet 24 2.3 Előítélet 25 2.4 Az előítélet szociológiai aspektusai 26 2.5 Sztereotípia, bűnbakképzés, projekció, tekintélyelvű személyiség és a szociális reprezentáció . 30 2.6 Összegzés 34 3. Civil társadalom és közösségek 36 3.1 Civil társadalom és identitás 36 3.2 Globális civil társadalom és nemzet-állam 41 3.3 Közösségek 45 3.4 Összegzés 51 4. Társadalmi egyenlőtlenségek 53 4.1 Társadalmi rétegződés változásai 53 4.2

Egyenlőtlenség 54 4.3 Szegénység és depriváció főbb jellemzői 56 4.4 Okok – egyenlőtlen életfeltételek 58 4.5 Következmények – a szegényt még az ág is húzza jelenség 61 4.6 Nemi egyenlőtlenségek 63 4.7 Etnikai egyenlőtlenség Magyarországon – a cigányság esete 65 4.8 A digitális szakadék és a harmadik út 68 4.9 Társadalmak közötti egyenlőtlenségek 70 4.10 Összegzés 71 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 4 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Tartalomjegyzék Vissza ◄ 5 ► 5. Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban 74 5.1 Gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségek a területiségben 74 5.2 Budapest helyzete 76 5.3 Centrum-preiféria viszonya 78 5.4 Foltszerű egyenlőtlenségi rendszer 80 5.5 Térszerkezeti megközelítések 82 5.6 Logisztikai példa 88 5.7 A gazdasági-társadalmi mutatók példája 89 5.8 HDI – Humán

fejlettségi index 93 5.9 Összegzés 96 6. Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása. 98 6.1 A lokális elitre vonatkozó hipotézisek 98 6.2 Az elitcsoportok és egymáshoz való viszonyuk 99 6.3 Az elitvizsgálat eredményei104 6.4 Az elitvizsgálat összegzése110 7. A gazdasági tevékenység társadalmi háttere 113 7.1 Gazdaságszociológia113 7.2 A gazdasági mint szociokulturális alrendszer118 7.3 A gazdaság szerkezetének változása122 7.4 Elméletek a gazdaság és a társadalom kapcsolatáról124 7.5 Összegzés126 8. A gazdasági viselkedés szociokulturális meghatározói 127 8.1 A gazdaságilag racionális viselkedés 127 8.2 A szükségletek társadalmi háttere129 8.3 A szükségletek tipizálása 131 8.4 Összegzés135 9. Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák 136 9.1 Értékek, értékrendszerek, normák136 9.2 Szociális szerepek és minták139 9.3 Értékek és kultúrák 142 9.4 Összegzés150 A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 5 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Tartalomjegyzék Vissza ◄ 6 ► 10. A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története 152 10.1 A vállalkozói karakter megjelenése: a polgár 152 10.2 A polgári indentitás gyökerei156 10.3 Vállalkozók és vállalkozói szerepek 161 10.4 Összegzés171 11. Napjaink magyar vállalkozásai 173 11.1 A kisvállalkozások helyzete a szocializmusban173 11.2 A nagyvállalkozói réteg kialakulása 181 11.3 Kultúra, gazdaság, társadalom184 11.4 A vállalkozásokat szabályozó láthatatlan erőforrások 194 11.5 A magyar családok és a vállalkozás 199 11.6 Összegzés200 12. A szervezetek szociológiája 202 12.1 A gazdasági szervezetek202 12.2 Az egyén és a szervezet202 12.3 Charles Handy tipológiája210 12.4 Edgar H Schein tipológiája212 12.5 Robert E Quinn kultúra modellje213 12.6 Összegzés214

13. A politikai viszonyok szociológiája 216 13.1 A politikai rendszer elemei és funkcionális összefüggései 216 13.2 Pártok és pártrendszerek 219 13.3 Összefoglalás 225 14. Világháló és a politika kapcsolata 227 14.1 A politikai kommunikáció új lehetőségei 227 14.2 Az online közösség jellemzői 232 14.3 A világháló nyújtotta új lehetőségek 236 14.4 Összegzés247 15. A jelen kor társadalmának általános jellemzői 249 15.1 Globalizáció249 15.2 Globalizáció és kozmopolitizmus 254 15.3 Globalizáció és információs társadalom256 15.4 Posztfordizmus 258 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 6 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Tartalomjegyzék Vissza ◄ 7 ► 15.5 Globalizáció és posztmodern259 15.6 Posztindusztriális társadalom262 15.7 Tudástársadalom 262 15.8 Kockázat-társadalom263 15.9 Összegzés266 Válogatott irodalom.269 A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 7 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Bevezetés Vissza ◄ 8 ► Bevezetés Jegyzetünk közel másfél évtizedes oktatói és kutatói tapasztalatra épül. Ezért a szakirodalomra való támaszkodás mellett a jegyzet fejezeteinek több mint a felét olyan tananyag képezi, amelyek a szerzők kutatásaira és a témában megjelent könyveire, tanulmányaira épül. Mivel elsősorban az Egyetem műszaki hallgatóinak a felkészülését szeretnénk megkönnyíteni, ezért a fejezetek között erőteljesen jelenik meg a gazdaság és a szervezett szociológia. Céljaink között egyaránt szerepel az alapozás igénye és a legújabb kutatások (kutatásaink) bemutatása A gazdasági tevékenységet alapvetően szociokulturális mozzanatként fogtuk fel. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági cselekvők motivációit, a gazdasági szerkezeteket és

rendszereket a társadalom – annak történelmi előzményei, politikai rendszere, kultúrája, normái, értékei – alapvetően képes befolyásolni. Alaposan foglalkoztunk a gazdasági viselkedés kulturális meghatározóival. A szükségletek, törekvések és hajtóerők igen erősen ágyazódnak a társadalomba. Az értékeket, értékrendszereket, a szociális szerepeket és mintákat minden esetben a gazdasághoz kapcsolva közelítettük meg. Megkülönböztettük a munkavállalói és a vállalkozó szerepkészlet alapvető elemeit. Ezek a fejezetek gyakorlati jellegűek, hiszen az elméleti ismereteken túl akár a mindennapok – munkavégzés – során is felhasználható tudást kívántunk adni. A gazdaságszociológia egyik legfontosabb részterülete a vállalkozók, illetve a vállalkozások társadalmi környezete. Ezért foglalkoztunk részletesen a polgár és a vállalkozók történeti előképeivel A polgári identitás ugyanis a teljesítmény, a

képzettség, a munka és a személyiség kultuszán nyugszik. Ennek történeti előképei és a megszilárdult magatartásminták továbbélése alapvetően képes befolyásolni napjaink gazdasági folyamatait. Külön fejezetet szenteltünk napjaink magyar kisvállalkozásaira. A munkaerő piacra kikerülő hallgatók ugyanis naponta fognak találkozni a vállalkozásokat befolyásoló ún láthatatlan erőforrásokkal A szervezetek szociológiája című fejezet két fő részből áll. A gazdasággal foglalkozó részek alapvetően gyakorlat orientáltak Az egyén és a szervezet kapcsolata mellett kitértünk a munkahelyi kultúrákra és azok hatásaira A másik rész a politikai viszonyok szociológiájával foglalkozik Oktatási tapasztalataink szerint a hallgatók tárgyi ismeretei a politika világáról igen gyengék. Ezeket szerettük volna pótolni, hiszen e-nélkül a gazdaság és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 8 ►

Szociológia Bevezetés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 9 ► társadalmi folyamatok nem érthetők meg. A politikai szociológia klasszikus területei az intézmények és a szervezetek (pártok) vizsgálata mellett külön kitértünk a politikai kultúra új megjelenési formájára. A világháló megjelenésével ugyanis a régi szervezetek és magatartásmódok leértékelődhetnek és egészen újak jelenhetnek meg. Ez a fejezet a nemzetközi és a magyar kutatások legújabb eredményeit jeleníti meg. Jegyzetünk átfogja a gazdaságszociológia, médiaszociológia, a területiség szociológiája és a társadalmi változások szociológiájának egészét, azok hazai és nemzetközi érvényességének bemutatását. Gyakorlati, empirikus kutatások bevonásával készült tananyag nem csupán az elméleti, hanem a valós és életszerű tapasztalatokon nyugvó társadalomkutatás fejleményeit is megosztja az

olvasókkal. Célunk egy olyan ismeretanyag létrehozása volt, amely egyrészt segítséget nyújt a szociológia gondolatvilágának, értelmezési jellemzőinek és elemzési szempontjainak megértéséhez, másrészt pedig bővítse az olvasó és érdeklődő látóterét, ismeretanyagát és érzékenységi körét a társadalomtudományok terén. Az olvasáshoz és tanuláshoz egyaránt sok sikert kívánunk! Szakál Gyula – Bugovics Zoltán A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 9 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Média és etika Vissza ◄ 10 ► 1. Média és etika 1.1 Médiaelméletek etikai vonatkozásai A legfrissebb médiaelméletek közül néhányat említek meg, amelyek mindmind más szemszögből értelmezik a média hatását. George Gerbner modellje a kultivációs analízis arra szorítkozik, hogy a média kultúrateremtő rendszer. Lényegi meglátásai, hogy

a média homogenizálja a nézeteket, s a műsorok szimbolikus szerkezete felhígul, a nézők pedig egyre kevesebb alternatívát kaphatnak. „A televíziók hatása inkább attól függ ki mennyit néz tévét, semmint a nézett műsor fajtájától.” (Gerbner 2000, 24) „A média a társadalmi rend kulturális fegyvere, a vallásnak az egyház és az állam középkori hatalmi kapcsolatában betöltött szerepét foglalja el úgy, hogy történeteket mesél el, mégpedig pénzért.” (Gerbner 2000, 149) Gerbner még megállapítja, hogy „kulturális környezetünk a marketing melléktermékévé silányult”. Ennek egyik fő oka, hogy a „legkisebb költségek árán kell becsalogatni a közönséget a reklámozók utcájába”. (Gerbner 2000, 99) Mindezek alapján a televízió, valamint a bulvár a valóság oly módon történő eltorzítását, kulturális módosulását eredményezi, amely életre kell hívja a kultúra megmentését célzó tevékenységet, amelyért

Gerbner saját mozgalmat indított. A média gazdasági érdekrendszere tehát eleve tartalmaz ebben az olvasatban etikai problémát. Ezen elmélettel némiképp vitázó szemléletet tükröz a neodurkheimi felfogás, amelynek lényege, hogy a média, legyen az bulvár vagy sem, a ceremóniák, rítusok révén közösségteremtő erővel bír. Amikor egy bulvár téma, katasztrófatudósítás jelenik meg, a „tabloidokban éppen olyan újfajta karnevalisztikus szórakoztató nyilvánosság megszületését láthatjuk, amelyben a magánélet hírei nem választódnak el a közéleti hírektől, és ezért nagyobb személyes involváltságot tesznek lehetővé”. (Császi Lajos 2002, 104) Császi megállapítja azt is, hogy a média aktív közreműködője a botrányoknak, nélküle ugyanis a botrány meg nem történt esemény marad. Továbbá a „pletykák és a botrányok társadalmi kategóriák. Nem a média találja ki ezeket a negatív vagy karneváli rítusokat, hanem

csak felkapja, alakítja, használja és közvetíti őket, ugyanúgy, amint azt az ünneplő, ceremóniális rítusokkal teszi”. (Császi 2002, 138) A katasztrófatudósítások esetében pedig a média átveszi a vallások szerepét (ebben közel áll Gerbner elképzeléséhez) hiszen a közönség már nem a vallási, hanem a média vizualitásán keresztül képzeli el a tragédiákat. A média jelenléte egyszer- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 10 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Média és etika Vissza ◄ 11 ► smind szolidaritást vált ki, együttérzést és közösségteremtő hatást aktivál az efféle közvetítések révén. Ez a nézet etikailag igazolja a bulvár médiumok jelenlétét Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a szenzációt a média valóban csak felkapja-e s nincsen szerepe ezek előállításában, felfújásában, ami etikailag már

kevésbé védhető? Ez utóbbi elmélettel rokon, ám a gerbneri valósághatás modelljével szembe helyezkedő felfogások a performatív modellhez köthetők, amelyek az egyén szempontjából elemzik a média működését, használatát, hatását. E nézet szerint az identifikáció lényege abban áll, hogy az egyén mennyire képes felismerni egy üzenetben például saját értékvilágát, helyzetét, menynyire mély érzelmi kötődést aktivál ez a viszony benne, s végül létre jön-e ezek nyomán az identifikáció mechanizmusa. Ez azt jelenti, hogy médiában szereplő performer képes-e kiváltani azt a hatást a közönségben, amely ezt a folyamatot elindítja – ez a performatív hatás lényege. Mindebben ott rejlik a motiváció jelenléte, amely az egyént készteti az azonosulásra, annak fényében, hogy mennyire szól róla a történet, a narratíva, az üzenet. E modell szerint a valóság-hatás hipotézis, vagy a kultivációs analízis tévesen

értelmez, mivel a néző a műsorokban egyrészt saját attitűdjeinek sémáit keresi, saját értékrendszerét kívánja megtalálni Így a média nem erőltet rá a nézőre üzeneteket, hanem a befogadó döntheti el, mit kíván elérni. A tömegkommunikáció rituális műfaj, azaz nem csupán tájékoztatási és szórakoztatási elemeket tartalmaz, hanem a hovatartozás élményét is kifejezi Ezen a ponton az identifikációra terelődik ismét a figyelem Mint Csigó Péter kifejti, kevésbé fontos, hogy az adott üzenet manipulatív-e vagy sem, az érvényesülés a lényeg, nevezetesen, hogy a célba ért üzenetet elfogadja-e a néző vagy sem. „E megközelítés tehát a kommunikáció performatív minőségére fókuszál” (Csigó 2004) Etikai szempontból e felfogás a média tevékenységét nem értékeli, pontosabban a médiát az identifikáció mechanizmusának fényében méri és nem etikai alapon. A következő szempont nem összegezhető elméletként,

hiszen valamennyi nézetből szűr le tapasztalatokat, kritikákat. Az identifikáció elemzése lényeges aspektus, azonban látni kell, hogy a média ezt az identifikációt előzetesen befolyásolja, azaz pontosan arról van szó, hogy a média alakítja az igényeket. Nagyon jól látható ez például a valóságshow-k bulvár műfajában, ahol a magyarországi bevezetés rendkívül nehézkesen ment végbe, nem volt igény rá. Ki kellett alakítani Így a valóságshow-kat híres sztárokkal, kedvelt műfajokkal (zeneiekkel) árukapcsolás formájában ötvözték roadshow-k keretében, így téve elfogadottá a műfajt. Ilyen esetben ugyan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 11 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Média és etika Vissza ◄ 12 ► beszélhetünk identifikációról, azonban ez vajmi naiv értékelése a valóságnak. Egyáltalán nem mindegy a manipuláció

jelenléte Erre Philippe Breton (2000) illetve Pratkanis és Aronson (1992) hívják fel a figyelmet kiemelve, hogy a tömegmanipuláció hatása drámai lehet, s társadalmi következményei rombolóak. Itt nem feltétlen a kultúra rombolását kell érteni, hanem a demokrácia értékeit, ugyanis az egyéni szabadság kérdése már egyre kevésbé a politikától, az államhatalomtól függ, hanem az államénál erősebb, monopolisztikussá váló gazdasági hatalomtól. Mit is fed az igények alakítása pontosan? Lényege, hogy a közönség tetszését, identifikációs irányát már meglévő sémákra alapozva befolyásolják. Olyan kapcsolatokat alakítanak ki, marketing eszközök, manipulatív hatások és sokféle egyéb módszer révén, amely a közönség elvárásait módosítja. Így például a kezdetben furcsának látszó műsort körülveszik, megtűzdelik szokványos elemekkel, amelyek eladják azt végül a közönségnek A lényeg az ismétlésben áll, s

abban, hogy ki mennyi időt tölt a médiával. A közösségteremtő hatások minden médiaeseményben benne rejlenek, hiszen a média már eleve a tömegre utal, amely az együvé tartozás élményét önmagában hordozza. A kvázi „mi-tudat” így a média közönségében rejtőzik. A narratívák, események közlése a közönségben nyilvánvalóan ezt a mi-tudatot képes erősíteni, sőt intenzifikálni, például szélsőséges helyzetekben, amikor akár szolidaritás érzést is kifejthet. Emlékezzünk csak arra, amikor a nyolcvanas években Izaurának – a rabszolgalánynak – adományokat gyűjtöttek, ami persze jelzi, hogy mely társadalmi rétegeket képes a bulvár irányzat befolyása alá venni. Ugyanakkor a katasztrófatudósítások, tragédiák szintén kifejtik ezen hatást, például a Cunami károsultjainak segítéséért társadalmak fogtak össze, vagy költséges műtétre várókat a médiumok bulváradásai „mentik meg”. Negatív példák sora

is ugyanezt bizonyíthatja, nevezetesen az oknyomozó riportok a bulvár sztárok magánéletét leleplező stílusához hasonlóan a közvélemény változását idézhetik elő, azaz a közösségi hatás és szolidaritás élménye a negatív közvélekedésben is testet ölthet. 1.2 Etikus-e a pletyka? A bulvárról lévén szó lényeges a pletykajelenség értelmezése is. Nem a pletyka káros hatásait szeretném felszínre hozni, hanem annak társadalmi funkcióját kívánom kiemelni. A pletyka „értékváltó jelenség”, így se nem rossz, se nem jó, nem etikai kategória. Szvetelszky Zsuzsa olvasatában meg kell különböztetni a rémhírtől és a rágalmazástól. Ez utóbbi esetben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 12 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Média és etika Vissza ◄ 13 ► szándékosan ártó és torzító hatás együttesen érvényesül a

valótlansággal. A rémhír pedig akkor képződik, amikor a nyilvánosság által szolgáltatott információmennyiség nem elégíti ki az igényeket. Példa erre, amikor a Vatikán II. János Pál Pápa állapotáról nem nyilatkozott, s a rémhír terjesztése nem csupán a bulvár-, hanem a hírcsatornákat is elérte, így a CNN is idejekorán állította: meghalt a Pápa, holott ez még nem volt igaz. A pletyka a következő elemekre épül: az emberek egymás iránti kíváncsiságára, a kapcsolatok ápolásának igényére, a kiscsoport (sajátcsoport) érzésének megerősítésére, a továbbadás örömére, az egyén közösségbe ágyazódására. Ekként a pletyka Szvetelszky szerint a csoporttudat része. Hangsúlyozni kell az identifikáció hatását ebben az esetben is. Identifikációnk szerint határozzuk meg a pletykát, annak alapján, mely csoporthoz tartozunk, kikkel, milyen folyamatokkal azonosulunk stb. „Amíg mesterséges beavatkozástól nem kell

tartani, addig a pletykától sem, mert az emberek [] közös tudása, a józan ész jelentős és megbízható faktor. A pletykás gyakran enged a pletyka csábításának: a mondás, a mondhatás, a továbbmondás örömének a valóság ellenében, anélkül hogy közvetlen haszna származna a torzításokból” (Szvetelszky Zsuzsanna 2002) A pletyka elüzletesedése a médiában jelenik meg, amikor a valóság anyagi érdekvezérelt torzítása felülírja sokszor a józan ész határát, s a haszon reményében torz formában marad meg a valóság tükrözése. Itt már az üzleti érdek által vezérelt szándékosság nyomán etikai kérdéssé válik a bulvár. A bulvár azonban ettől még nem válik etikailag teljesen elítélendő műfajjá, mivel társadalmi funkciója erős. Ez a következő módon fogalmazható meg: míg a pletyka az emberi evolúció során egyre inkább megerősödött, a közösségi ismeretanyag és kapcsolatrendszer lényeges megtestesítőjévé,

„gondozójává” vált, addigra a posztmodernban sajátos metamorfózison halad át Egyrészt az emberi kapcsolatok elidegenedése, elszemélytelenedése, másrészt a világunk mediatizálódása révén a pletyka egy része is áthelyeződik a médiába. Így funkcionálisan a médiából szerezhető be az a pótadag pletyka, ami emberi kapcsolatainkból kimarad. A bulvár mediatizált pletykaáradata voltaképpen funkcionálisan igazolható szükségszerűség 1.3 A bulvarizálódás etikai problémái A probléma gyökere abból adódik, amikor megjelenik a bulvarizálódás, ami a mérsékelt médiumokat az üzleti versenynél fogva rákényszeríti a bulvár jellemzők egyre gyakoribb átvételére (lásd a pápa halálhírének fals bejelentése), s megszűnik az objektív orientáció. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 13 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Média és etika

Vissza ◄ 14 ► A hírversenyben a médiumok bulvár/tabloid és mérsékelt jellege közötti különbség csökken, főként a televíziók esetében. Bugovics Zoltán felmérései azt igazolták (Bugovics 2004), hogy az infotainment mértéke alig különbözik a bulvár és nem bulvár irányzatok között. A különbség a közszolgálatiság túlzott protokollaritásában jelenik meg, valamint abban, hogy az oknyomozás mértéke minimalizálódik. A bulvarizálódó médiában a tényfeltárás pedig alárendelődik az „érdekesség” kategóriájának, semmint a társadalom számára lényeges kérdéseket célozná. A bulvarizálódási jelleg a leegyszerűsítés, a közértehetőség és előítéletesség fokozása miatt is károsnak ítélhető folyamatot jelöl. Csicsmann László médiaelemzése rávilágít: az iszlám sztereotipikus megjelenítése az európai kultúrkörben a média ezt megerősítő, leegyszerűsítő működésének hatása. Mint megjegyzi,

a média a technológiai fejlődés ellenére kulturális beidegződések és specifikus érdekek rabja, aminek következtében „fragmentált képi világot” közvetít és „sztereotípiákat fogalmaz meg”. Az iszlám pozitívumai a médiában alig jelennek meg, a negatív közlésmódot pedig a nyugat külpolitikai érdekei is meghatározzák. Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, hogy ezt a negatív státuszt, a „torz iszlám képét maguk a muzulmán országok” is segítenek fenntartani. Erre példa, hogy nem tudják magukat megértetni a nyugati civilizációval és „nem képesek az iszlámot autentikus képben bemutató személyeket kiállítani” Kiemeli azt a tényt, hogy az iszlám fundamentalizmus megerősödése ellenére a terrorista szervezetek többsége nem az iszlámhoz kötődik, viszont „a média révén minden egyes muzulmán potenciális terroristává vált”. Minden negatív esemény a nyugati kultúrkörben felveti az „iszlám civilizáció

kollektív bűnösségét”, anélkül, hogy a háttér-okokat bárki, például a média elemezné. A média funkciói mára átrendeződtek, s a szórakoztatás lépett elő még a hírműsorok esetében is elsődleges szereppé. Mint Fábián György a legnagyobb példányszámú magyar megyei napilap, a Kisalföld főszerkesztőhelyettese kifejti, ez a folyamat „egyébként nem csupán a magukat nyíltan bulvár lapként megjelölő sajtótermékekre igaz. Az összes újság, amelyik talpon akar maradni a piacon, ezt teszi. Én a magam részéről nem is nehezményezem ezt A sajtónak az a dolga, hogy lufikat fújjon Akkorákat, amelyek az ő hatókörzetében már láthatóak. Aztán sok esetben ezen lufikat majd egy nagyobb sajtótermék fújja tovább, néha egész léghajót készítve belőlük” A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 14 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom

Média és etika Vissza ◄ 15 ► A média bulvarizálódó jellege a következőképpen értékelhető: Kiindulópontként vessünk egy képletes pillantást a gazdasági kényszer médiában érvényesülő problematikájára. 1 A média szereplőinek célja a piaci liberalizmus közepette aligha lehetne más, mint a profitabilitás (Angelusz Róbert 1995). Ez többféle stratégiát eredményez: a) Egyrészt próbál mindinkább megfelelni a fogyasztói igényeknek, (ennek egyik legbiztosabb módja, ha maga alakítja az igényeket) hogy minél többen fogyasszák. Ezen alapulnak hirdetési bevételei A hirdetések piaca a média gazdasági bázisa Minél inkább a bulvár iránti elkötelezettséget növeli a média, annál inkább növeli fogyasztottságát, hirdetési bevételeit b) Másrészt megpróbál befolyással élni politikai és gazdasági szintéren is, hogy előnyökhöz juthasson. Akár hirdetési csomagok formájában, akár más gazdasági szereplőkkel vagy

politikai csoportokkal összefogva kedvezőbb helyzetet teremtve önmaga számára. c) Ebben a küzdelemben a közönség tehát csupán, mint hivatkozási oldal szerepel, mind a gazdasági, mind a politikai érdekszférák irányában. d) Ráadásul a c) pont miatt az a) módosul, ugyanis a közönség igényeit a média manipulatív módon próbálja alakítani annak érdekében, hogy olcsóbb termeléssel (igénytelenebb megjelenéssel) több profitot tudjon létrehozni. 2. A gazdasági kényszer a média számára két társadalmi szempontból negatív következményt idéz elő: a) mennyiségi dagály: Ez azt jelenti, hogy a profitabilitás serkentése érdekében a média a mennyiséget mindennél előbbre valónak tartja: a hírek száma és nem a háttér minőségi feltárása, a poénok és műnevetések gyakorisága és nem a poénok minősége számít. (Azt külön elemzem, hogy emellett az olcsó – szenzációfókuszált – poénok a hírekbe is beköltöztek). Ez

abban is megnyilvánul, hogy minél kevesebb alkalmazottal próbál ugyanakkora oldalszámot és műsoridőt betölteni A bevételek ugyanakkor a bérteher csökkenésétől még nem növekednének. Mivel ez nyilvánvalóan minőségi romlást eredményez, ezért a média célja a hatásvadászatra összpontosít, így fedve el a szellemi apályt és vonzva nagyobb közönséget. A közönség azonban önmagától nem kezd növekedni, ezért kulturális kondicionálásra van szükség ahhoz, hogy a közönség igényét átalakítsák, kondicionálják a minőségileg gyengülő, de hatásaiban szenzációkeltő és divatteremtő irányzatokra. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 15 ► Szociológia Média és etika A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 16 ► b) szellemi apály: Az alkalmazottaknak azonban nem csupán a száma csökken, de a tudás társadalmában, az újságírók

professzionalizmusa is sekélyes, sőt hiányos. Ez a helyzet azonban nem az újságírók felelőssége főleg, hanem az őket alkalmazóké is Azoké, akik úgy döntenek, nem gondolkodó, kutakodó és tanult, bő ismeretekkel rendelkező újságírókra van szükség, hanem a rohangálásban és gyorsaságban effektív emberekre, akik egységnyi idő alatt egyre több műsoridőt vagy oldalt képesek feltölteni olyan kommunikációval, amely a hatásvadászatra, a kondicionált közönség igényéire alapozott hatásvadászatra épül. Az újságírói professzionalizmus tehát inkább logisztikai jellegűvé válik és kommunikációs ereje lesz meghatározóvá, nem a tartalom. A média hírműfaja a rövidségen és a könnyen érthetőségen alapul, ezért óriási veszély az előítéletesség és a túlzott általánosítás. Mindkettő maga után vonja a felületesség érzetét. Arról nem is szólva, hogy félreinformál, és a közönségben megerősíti az

előítéletességet. Amikor a hírek általánosan rövidek és érthetőek, a közönség számára ez elvárássá, igénnyé válik és a „kvázi” megértés gyors és könnyű útja válik elfogadottá. Mindaz, ami nehezen érthető, tudományos magyarázatot igényel, az effajta megértést igénylő ember számára gyanússá, manipulatívvá és hihetetlenné, egyszersmind hiteltelenné válik. Holott éppen az ellenkezője a valós, azaz a rövidségben és felületességben van elrejtve a manipuláció A közönség igénye a kulturális kondicionálás folyamatának a terméke. A felületesség igényének kialakulása, rendkívül sok közvetett hatás révén jön létre. Az alábbi ábra csupán egy összefoglalója a fent leírtaknak: 1.1 ábra A felületes hírfogyasztás kondicionálása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 16 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom

Média és etika Vissza ◄ 17 ► Amikor ez a kvázi megértés általános igénnyé válik a közönségben, az visszahat a hírekre, a szerkesztőségi munkára oly módon, hogy nem a bonyolult oknyomozó, tényfeltáró tevékenységet szabja meg követelményként az „üzenet feladójának”, a médiának, hanem a közönség igénye következtében egy felületesebb hírszolgáltatást. Ezt a folyamatot nevezem kulturális kondicionálásnak. Azt azonban szintén látni kell a modell szerint, hogy a közönség igényét a média alakította ki, a profitábilis szemléletmód révén, amely a hírek szerkezetét eleve a figyelemfelkeltő, rövidítőegyszerűsítő, napirend-kialakító szempont szerint állította fel, a közönségvonzás érdekében, amely nagyobb közönséget, így hirdetési bevételt eredményezhet. Etikai problémaként a szakmaiság és az oknyomozó igény hiánya jelölhető meg fő problémaforrásként. Mindkettő alávetetté válik a

szikár üzleti érdekeknek, a profitabilitásnak, illetve a közönség igényre való leegyszerűsítő hivatkozásnak. Mint George Gerbner kifejti, a médiának „az életet olyan eladható csomagokban kell prezentálnia, amely a legtöbb néző ízléseinek és előítéleteinek megfelelnek.” (Gerbner 2000) Ha Gerbner társadalmi kommunikációs modelljét vesszük alapul, meg kell jegyezni, hogy az üzenetek, amelyek az egyénhez, mint befogadóhoz eljutnak, csupán egy adott eseményről vagy állapotról szóló jelzések, állítások és nem maga az állapot vagy az esemény. Mint Róka Jolán hozzáteszi, „az üzenet jelentését nem az üzenet tartalmazza, hanem a kommunikátor és a befogadó közti interakció eredménye.” (Róka 2002) György Péter értelmezésében pedig „a posztmodern média lényege: az effektusnak nincs jelentése, csak hatása.” (György Péter 1998) Ez a hatás az, amely révén a kondicionálás életképessé válhat. Itt lépi át azt

a határt a média a lerövidítő, banalizáló, „omnibuszjellegű” (Bourdieu 2001) közléseivel, ami a tudáshiány következtében etikátlan magatartásnak nevezhető, hiszen tudáshiányos naivitásával félrevezeti, megtéveszti a közönséget. Bourdieu egy lényeges szempontot vet fel a közhelyes gondolkodás hátteréről. Ezt a televízió analízisében fejti ki, azonban a mai rohanó újságírói gyakorlatban véleményem szerint a média egészére ki lehet terjeszteni Platónra hivatkozva állítja, hogy az „idő szorításában nem lehet gondolkozni” A különleges feltételek során – rohanó munkavégzés közben – mégis szükség van gondolkodásra, amit „fast thinkingnek” nevez. Bourdieu olvasatában az újságírók számára a megoldást a közhelyek segítségül hívása jelenti, amelyek „banálisak, konvencionálisak, közösek”. Ezek pedig A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 17 ►

Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Média és etika Vissza ◄ 18 ► az említett előítéletes és sztereotip gondolkodáshoz vezetnek el a fent ábrázolt folyamat következtében. A készen kapott gondolatok egyúttal készen kapott megközelítési módokat, szemléletet és kulturális viszonyt is magukban foglalnak. 1.4 A mediatizált egyenlőtlenségek etikai oldala A bulvárosodás másik problémája a társadalmi egyenlőtlenségek oldaláról közelíthető meg. Az információs társadalom egyik jellemzője az, hogy az információhoz való hozzáférés, a tájékozottság olyan ismérvvé lépett elő a posztmodern társadalomban, amely a vagyonihoz hasonló különbségeket, társadalmi eltéréseket produkál. Hogy ki milyen értékes információhoz jut nem csupán társadalmi hierarchiája határozza meg, hanem az is, milyen médiumokból tájékozódik. Minél inkább a bulvár, vagy a bulvárosodó média a

tájékozódás forrása, az egyén annál torzabb és hamisabb képet kap a valóságról, s ezáltal társadalmi pozícióját rosszabb eséllyel képes változtatni kedvezően, mintha valósághű információkra tudna támaszkodni. Az alábbi táblázat az információ szükséglet leírása, amely egyben azt is mutatja, hogy a magasabb társadalmi-gazdasági státusszal rendelkezők több irányból is tájékozódnak, míg az alacsonyabb státuszúak ezen igénye jóval csekélyebb. A táblázatban a szóbeszéd funkcionális kategóriája alatt értelmezem a tabloid, bulvár médiát is, amely a hírek ellenőrzése nélkül, a közönség felületes, szórakoztató jellegű tájékoztatásával a pletykák, torzított hírek, híresztelések révén a szóbeszéd szintjén gyakorol hatást. 1.2 ábra A társadalmi rétegződés és a tájékozódás komplexitásának kapcsolatát mutató tájékozódási háromszög (Angelusz, 1995) Angelusz Róbert eredeti

háromszögmodelljében az internet nem volt feltüntetve! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 18 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Média és etika Vissza ◄ 19 ► Az 1.2 ábrán szereplő információforrásokat, ha tovább bontanánk aszerint, melyik mértékadó, melyik tabloid, szórakoztató jellegű, akkor a társadalmi-gazdasági csoportok távolsága még inkább növekedne. Minél inkább az elithez közelednénk, annál inkább a megbízhatóbb információforrások kerülnek előtérbe, azaz a szervezeti szint, az informális és megbízható információk „kereskedelme” a domináns. Mint George Gerbner találóan megállapította, „az új kommunikációs technológia behatolása az otthonokba azt jelenti, hogy fokozódik a polarizálódás, és nő az ellentét a kisebbségben lévő információgazdag és a népesség fennmaradó, szórakozásgazdag része

között”. (Gerbner 2000) Ugyanakkor, míg a tömegkommunikciós eszközök elérhetősége – minősége – a magasabb társadalmi rétegek számára kedvező, addig a „hirdetések és hirdetési adások nagyobb mennyiségben és gyakrabban jutnak el az alacsonyabb státuszcsoportokhoz, mint a mindenkori magasabbakhoz. A felső rétegek egykori javainak szocializálása nagyobb figyelmet vált ki az ilyen rétegekben, amelyek fogyasztási stílusukban legalább szimbolikusan igyekszenek hasonulni a felső rétegekhez”. (Habermas 1993) Az egyenlőtlenségeket így a média tovább növeli, spontán módon, amelyekért persze kevésbé tehető felelőssé, mint az oktatáspolitikai és nevelési stratégiák. Ettől persze még a bulvárt fogyasztók valóságról alkotott képe elkülönül a minőségi médiumokra támaszkodók világlátásától, s ezt etikai szempontból nem lehet bagatellizálni. 1.5 Összegzés Milyen etikai tételek különíthetőek el a fent

felsoroltak szerint. Kihagyhatatlan alapmű e vonatkozásban a Médiaetika (Rivers-Mathews 1999), amely tételesen elemzi a szakma erkölcsi problémáit. Alapvetése szerint az újságírói munka lényege: „a világról pontos ismereteket nyújtani”. Nos a bulvár ennek az ellenkezője. Mindazonáltal a bulvárt etikailag nem tartom olyan elítélendőnek, mint a bulvarizálódás folyamatát. A bulvár szükségszerű, s józan ésszel belátható, hogy torzít, valótlant állít Az más kérdés, hogy a bulvár közönsége hajlamos elhinni annak üzeneteit, főként ha alacsonyabb iskolázottságú. A bulvár esetében talán a legaggasztóbb szempont a magánélet, a személyiség jogainak megsértése, vagy a rágalmazás. A bulvár sajátja ugyanis a közügyek helyett a magánélet, a személyes viszonyok tematizálása, nagyon gyakran nem csupán a pletyka, hanem a jogsértés, nem egyszer a rágalmazás szintjén. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Válogatott irodalom Vissza ◄ 19 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Média és etika Vissza ◄ 20 ► Ami azonban az igazi problémát jelenti az a bulvarizálódás. Ekkor a nyilvánosság ereje kommercializálódik, közügyekben a súlya gyengül, a demokráciát, a társadalmat szolgáló „védő” funkciója minimalizálódik. Míg a bulvárt tekinthetjük funkcionális szükségszerűségnek a médiapiacon, amely az etikai burkon kívül legitim médiummá vált, addig a bulvarizálódás már komolyabb etikai aggályokat vet fel. Kis túlzással élve azt jelenti, hogy a média azonossá válik a bulvárral, s megszűnik a korrekt tájékozódáshoz való igény kielégítése. Így a média egésze, a nyilvánosság sérül, mégpedig szakmai okoknál fogva. Ilyen például a szakmaiság súlyának csökkenése a tulajdonosi elvárások, a gazdasági előnyök megszerzésének javára, a szenzáció

elsőrendűségének figyelembevételével Ez azt jelenti, hogy az újságírók gyakorta felkészületlenek, alultájékozottak, így eleve képtelenek megfelelően szolgálni a nyilvánosságot, másrészt pedig nincs is idejük szakmai munkát végezni, hiszen a bérköltségek következtében egyre kevesebb újságíró végez el egyre több feladatot. A professzionalizálódott hírszolgáltatásból a lényeg marad ki, egyrészt a pontosság és kontroll igénye, másrészt az oknyomozó, háttérfelderítő tevékenység. Az üzleti érdek így rányomja bélyegét a média fejlődésére, amely nem más, mint a könnyen előállítható és érdekességi kritériumoknak megfelelő híranyagok közlése, a bulvarizálódás. Ez nem mérhető szakmai kritériumokkal, etikailag pedig még a funkcionalitás szintjén sem védhető meg E folyamatot kísérik további negatív hatások, mint például a PR és a marketing beépülése a hírszerkesztésbe, nevezetesen a média a

szervezeti kommunikációval fenntartott etikátlan magatartása. Ilyen például a gazdasági szféra elvárásainak történő megfelelés fejében a reklámok, mint „hálapénz” elhelyezése az érintett médiumokban, vagy a különféle híralkuk megkötése, amikor szervezetek a hírekből való kihagyásért cserében szintén a hirdetést alkalmazzák lefizetési eszközként. Ugyanez a logika működik fordítva is A bulvár médiában gyakorta azon sztárok vagy szervezetek jelennek meg „álhírként”, akik, amelyek szerepelni akarnak, kvázi reklámként. A bulvárra különösen igaz, hogy a hír reklámként funkcionál A bulvarizálódási folyamat pedig etikai normaszegés, ha elfogadjuk azt a megfogalmazást, miszerint hír az, amit el akarnak titkolni, minden egyéb csak hirdetés. A bulvarizálódás tendenciája ugyanakkor ellent is mond a pletykák társadalmi hasznosságának. Az igaz ugyan, hogy a pletykák – sztárpletykák – a bulvár esetében a

közösségi együvé tartozás érzését elevenítik fel, azonban a média hatásmechanizmusában mégiscsak negatív eredményt szül. Ez A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 20 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Média és etika Vissza ◄ 21 ► abból adódik, hogy a bulvarizálódás folyamatának erősödése révén az egyén egyre kevésbé kezeli autentikus forrásként a médiát. A közönség bizalma megrendül a médiában, az újságírók iránti bizalom is rendkívül lecsökken, s így az elidegenedés hatása válik erőteljessé. E folyamat eredményeként a média hitelvesztéssel jellemezhető, amely a demokrácia szempontjából veszélyes jelenség. A szabad nyilvánosság nélkül ugyanis a demokrácia intézménye elveszti az egyik legfontosabb elemét, a kontroll lehetőségét. Míg a bulvár esetében főként a magánélethez való jog sérül, valamint

hiányt szenved a valóság pontos megismerésének esélye, addig a bulvarizálódás már a demokrácia működését veszélyeztető hatás. Az etikai oldal itt két fő módon jelenik meg; a folyamatosan torzított valóság, a gyártott pletykák, valamint a manipulációs hatások esetén az egyén számára nem áll rendelkezésre megbízhatónak tekinthető forrás. Ebből következik a másik faktor, nevezetesen, hogy a szabadság eszméje korlátozódik akkor, amikor a hírek bulvárosításakor a közönség nem fér hozzá fontos társadalmi, politikai, gazdasági információkhoz. Lehet értelmezni a folyamatot úgy, hogy valójában rituális, közösségépítő, performatív módon értelmezhető identifikációs mechanizmusok működnek. Sőt e meglátások igaznak is bizonyulhatnak. Ettől függetlenül a bulvárosodás – bármily funkcionális érvénnyel is bír – szakmai etikai szinten, a szabadság és a demokrácia eszméje szempontjából egyaránt aggasztó

jelenség. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 21 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 22 ► 2. Egyén és csoportkultúra 2.1 Csoport fogalmak Csoportnak tekintjük egyének olyan közösségét, amelyben a személyek felismerik egymást, interakciókba lépnek egymással, a tagok szükségleteit valamilyen módon kielégíti e szerveződés, közös céljuk van, és kölcsönösen függnek egymástól. Az emberi csoport kialakulása onnét eredeztethető, amikor a hagyományos közösségi formák felbomlottak a társadalmi fejlődés során, az áruk és emberek piaci környezetbe kerültek, s a tradicionális emberi közösségek széttöredeztek, az egyén individualizálódott, s megteremtődtek „a magány és a találkozás hídjait alkotó társas formák, másfelől feltünedeznek a hajdan volt egységes közösségi létet

szimbolikusan reintegráló társadalmi nagycsoportok”. (Csepeli 2002) Ebbe a folyamatba illik bele a hagyományos vallásosságot felváltó nemzet-tudat felerősödése is A csoportfogalom meghatározásakor el kell különíteni egymástól a kis-, illetve a nagycsoport jelentését Kiscsoportnak azokat a szerveződéseket nevezzük, amelyekben a tagok személyesen ismerik egymást, sőt szoros kapcsolatban állnak egymástól, így ide sorolhatjuk a kollégákat, klubokat, pártszervezetek tagjait éppúgy, mint egy osztály tanulóit, sőt egy kisebb iskola esetében az egész intézmény diákjait. További differenciálás a formális és informális jelleg különválasztása. A formális csoportban a kialakulás, a működés és a kapcsolatok egyaránt hivatalosak, azaz szervezeti szabályok szerint működik. Erre példa lehet egy repülőklub, ahol a biztonság miatt szigorú szabályok vannak, de akár egy munkahelyen dolgozók együttese is, ahol a munkavégzés

szabályai definiálják az emberi viszonyokat bizonyos mértékig. Az informális csoport esetében a személyes kapcsolatok, egyéni és közös érdekek, a rokonszenv, a barátság alakítja, tartja fenn a kapcsolatokat, esetleg minimális szabályokkal, amelyeket önmaguk, a csoport tagjai határoznak meg. További elkülönítés a primer illetve szekunder csoport; a primer kiscsoport esetében a tagok jól ismerik egymást, teljes személyiségükkel vesznek részt a kapcsolatokban, érzelmi intenzivitás a jellemző, s a személyiség fejlődése szempontjából meghatározó tagságról van szó. Ez olyan kapcsolatokat jelöl, ahol a melegség, a biztonság, a szeretet (sokszor a gyűlölet) a támasz fontos ismérvek, a résztvevők igényéből fakad, s az önzetlenség is lényeges kritérium. Erre példa a család, a szoros baráti, illetve kortárs kapcsolatok (ez utóbbiak főként serdülőkorban válnak értékessé). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Válogatott irodalom Vissza ◄ 22 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 23 ► Primer csoportban tanuljuk meg miként kel viselkednünk, itt alakul ki ízlés és értékvilágunk, illetve ez alapján tanuljuk meg a társadalomban érvényes betartandó szabályokat, azaz ez szocializációnk alapvető közege. A saját csoport és a másik csoport megkülönböztetése szocializációnk következménye. A saját csoport definiálása rendkívül nehéz, körülírni talán úgy lehet, hogy azok tartoznak bele, akik a „mi” névmást azonos értelemben használják, s az adott csoportra utalnak vele Ebbe éppúgy beletartozhat a család, a focicsapat és drukkerei, mint egy munkahely, egy szervezet vagy egy település és nemzet egésze Az a tény, hogy színes- vagy fehérbőrűnek, nőnek vagy férfinak, falusinak vagy városinak, milyen nemzet tagjának stb. születünk és

nevelődünk véletlenszerű, azonban az, hogy az adott csoporttagsággal milyen szemléletmód, világlátás, értékvilág párosul már korántsem a szerencse dolga. A saját csoporttagságunk alapján kategorizálunk másokat, aszerint, hogy tagjai-e a mi szervezetünknek vagy sem, s milyen idegen csoportokhoz tartoznak. A csoportok és tagjainak kategoriális észlelése ugyanakkor túlhangsúlyozza a meglévő különbségeket, sőt önkényes extrapoláláshoz is vezet, ami a különbségek túlzó kiterjesztését jelenti a többi csoport tagjaira nézve. Ez pedig óriási félreértésekhez, illetve félreértékelésekhez vezet A társadalomban lévő nagycsoportok ugyanis kohéziójukat (összetartó erejüket) abból nyerik, hogy tagjaikban elmélyítik a saját csoporttudathoz szükséges érdekbe vetett hitet, értékeket, normákat, előfeltevéseket stb., így a konfliktus vagy a feszültség, a meg-nem-értés más csoportokkal eleve determinálódik. Abban az esetben

pedig, ha egy-egy idegen csoport tagjainak kulturális téren (viselkedésben) és fizikai megjelenésben (bőrszín) megkülönböztető jegyei vannak garantálható a diszkrimináló, megbélyegző értékelés a többi csoport tagjai részéről. A már többször említett etnocentrikus magatartás tehát a saját csoport felértékeléséből, annak világlátásának túlhangsúlyozásából, fölérendeléséből adódó torzítás. Az etnocentrizmus persze valamennyi kultúrára, társadalomra igaz, problémát akkor jelent, ha hiányzik az egyének viselkedéséből a megértés, megismerés és tolerancia, mivel akkor már szélsőséges érzelmi, indulati cselekvéshez is vezethet. Gazdasági viselkedésünkben is kimutatható az etnocentrizmus Például a légitársaságok (a felvétel még a fapados társaságok létrejötte előtti időszakban készült), a gépkocsimárkák, illetve a személyi számítógépek terén, az emberek a fejlett országokban saját nemzetük

termékei, szolgáltatásai mellett hajlamosak dönteni. A fejletlen társadalmakban viszont, a saját termékekkel és szolgáltatásokkal szembeni bi- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 23 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 24 ► zalmatlanság miatt az effajta gazdasági etnocentrizmus alacsony. Ez a példa csupán arra szolgált, hogy érzékeltessük, az etnocentrizmus nem feltétlen társadalmi-gazdasági fejlettségtől függő kategória is lehet. Az etnocentrizmussal ugyanakkor együtt jelenhet meg a csoportbezárkózás, amikor a csoportok kialakítanak és fenntartanak olyan határokat, amelyek egyrészt megerősítik saját csoportkohéziójukat, másrészt elválasztják őket másoktól. Ezek a „mások” alkotják azt a tábort, akiket idegennek, másnak, esetleg alacsonyabb rendűnek, hülyének, primitívnek, erkölcsileg

megvetendőnek tartanak. Ha egy társadalomban a különféle etnikai csoportok között gazdaságilag vagy jogilag alá- fölérendeltségi kapcsolat alakul ki, a csoportbezárkózást kísérheti erőforrás-elosztás, ami nem más, mint a csoportok közötti gazdasági egyenlőtlenségek megjelenése. (Giddens 1997) Eddig úgy tűnhet, mintha nem lenne megoldási lehetőség, átjárhatóság egymástól eltérő kulturális viselkedésformákat, sajátosságokat mutató csoportok között, pedig van. A szociálpszichológia például megemlíti a sikeres kisebbségi befolyást, amely megingathatja a többségi csoportban lévő konszenzust. Ez általában a konszenzusba (például abba, hogy a cigányok mihasznák) vetett bizalmat széttöri, aláássa, és helyette alternatívát mutat fel, új igazságot mutat be. Ezekre kiváló példát nyújtanak polgárjogi aktivisták, akár etnikai, faji kisebbségi csoportok, akár a nőmozgalmak részéről Ugyanakkor egyetlen ember, mint

például Tőkés László egykor Romániában, gyakorta kevés ennek kiváltásához, szükség van mértékadónak tekinthető hiteles emberekre, akik fellépnek mellette, sőt példákat is fel kell tudni mutatni ahhoz, hogy ledőljön a „fal”, azaz megtörjön a konszenzus. (Eliot R Smith 2001) A kisebbségi csoport, ha határozott állásponttal bír, „konzekvens nézetekkel és szilárd vonatkoztatási keretekkel rendelkezik, akkor eséllyel próbálkozhat meg a többség befolyásolásával.” (Csepeli 2002). Ugyanakkor a többség oldalán is állhatnak olyan egyének, akik bomlaszthatják a többségi konszenzust. A legjobb példa erre Noam Chomsky, aki az Irak elleni katonai támadás legfőbb kritikusaként lépett elő az USA-ban, s a nemzet lelkiismereteként említik személyiségét. 2.2 Stigma és címkézéselmélet A stigma olyan többnyire negatív szociális jellemzőt jelöl, amellyel megbélyegzünk egy másik embert vagy csoportot. Megkülönböztetünk

testi adottságokra vonatkozó stigmákat, mint a pattanásos, vagy a kampó orrú, jellemzéseket, amelyek közül gyakori a szexualitásra vonatkozó, mint a homosze- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 24 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 25 ► xuális vagy a prostituált, illetve faji és etnikai jelleggel kapcsolatosakat, mint a cigány vagy az arab. Ezen stigmák szolgálnak arra, hogy az előítéletes magatartás kialakulásához, fennmaradásához tápanyagot nyújtsanak, illetve az előítéletes magatartás önmaga is stigmatizálóvá váljék A stigmák magyarázzák, sőt igazolják egyes emberek vagy csoportok kizárását a társadalmi interakciókból, diszkriminációt vagy szegregációt eredményezve. A címkézéselmélet lényege, hogy a másodlagos devianciák kialakulását a folyamatos címkézésekkel magyarázza.

Más szempontból ezt tulajdonított devianciának is nevezzük A deviancia pedig a társadalmilag elfogadott „normális” viselkedéstől eltérő, olyan magatartásokat gyűjti, amelyek valamilyen szempontból károsak az egyénre vagy környezetére; ilyen például a bűnözés vagy az alkoholizmus. A másodlagos jellege a devianciáknak azt jelenti, hogy a társadalmi környezet megerősítheti a devianciát elkövetőt abban, hogy ő valóban deviáns. Ennek tipikus esetei a stigmatizáció, illetve a címkézés. Ha egy gyermek megbukik az iskolában vagy tolvajláson kapják a környezete címkézni kezdi, hogy buta vagy bűnöző E Lemert elmélete szerint ilyen esetben az egyén kialakít egy választ a társadalmi reakciókra, amely során úgy határozza meg önmagát, mint aki folyamatosan deviáns viselkedésű. Az elmélet lényege, hogy a címkézés révén az egyén önmeghatározása a társadalmi környezet és kontrol megítéléséből származik. (Nicholas

Abercrombie et al 1994) 2.3 Előítélet Az előítélet (vagy más néven prejudikáció) fogalma egy csoporttal vagy személlyel szemben létrejött olyan vélemény, megállapítás, szociális attitűd, amely nélkülözi a valós, tényeken alapuló ismeretet, túloz, sőt új információk hatására sem változik. Rendszerint olyan általánosításról van szó, amelyet hallomás, vagy ritka, de alapot nyújtó esemény révén teszünk ítéletté. Az előítélet lehet pozitív vagy negatív tartalmú értékítélet Az előítéletek elsajátítása egy sajátos tanulási szakaszokon halad át, amelynek végére kiválóan előítéletes magatartás a fődíj. Allport által leírt fejlődési út a következőképpen néz ki. Elsősorban olyan családokra igaz ez a leírás, amelyekben a gyermek körüli légkör szigorú, s a kisgyermek jóváhagyásokra vágyik, folyamatosan meg kíván felelni szüleinek, s úgy érzi, ha nem teljesíti a kéréseket, akkor

büntetésként elvesztheti szülei szeretetét. Emiatt a hat év körüli kisgyermek azonosul szüleivel, azok álláspontjával, így amikor megtanulja a megfelelő címkéket, megbélyegez, s általánosít, akárcsak szülei teszik. Ezt az időszakot nevezi Allport „az álta- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 25 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 26 ► lánosítást közvetlenül megelőző periódusnak”. Ez azt jelenti, hogy a gyermeknek még ebben a korban nem alakultak ki olyan általánosításaik, amelyek azonosak a felnőttekéivel, s számukra a jelen idő a valóság. A címkéket, megbélyegzéseket, amiket ilyenkor hall a kisgyerek, megjegyzi, de alkalmazni még nem tudja a megfelelő csoportokra. Például megtanulja, hogy a cigány lop, de ettől függetlenül játszik cigány társaival, s nem köti össze a nyelvi

kifejezést a valósággal. Ugyanakkor ezek az ártalmatlannak tűnő megtanult címkék később aktiválódnak, előkészítve a táptalajt az előítéletekre. A második szakasz során a kisgyermek a tökéletes visszautasítás fázisába lép, amikor a szülői utasításoknak megfelelően már elutasítja az idegen csoport tagjait, s kételyek nélkül teszi ezt meg. Allport vizsgálatai szerint 10 éves korra alakul ki e fázis teljes értékűen. Serdülőkor kezdetekor ugyanakkor megfigyelhető, hogy lanyhul a túláltalánosítás és a tökéletes visszautasítás mértéke, s megjelenik a differenciációs időszak, amikor racionalizálják attitűdjeiket, igazolják ítéleteiket. A serdülő gyermek ráébred a dolgok kettősségére, az előítéletesség torzításaira Ekkor a serdülő módosítja azt az ismerethalmazt, amit a korábbi nyolc-tíz év során megtanult. (Allport 1999) A gyermekek viselkedésének tanulmányozása során tapasztalták azt, hogy a

hároméves gyermekek is értik a fehér és fekete bőrű ember közötti különbségeket. Sőt kimutatták, hogy bőrszíntől függetlenül valamennyi gyermek szívesebben játszott fehér babával. A mesékben, főként a 90-es évek előtt gyakoriak voltak a fehér szereplők, és a feketék inkább negatív értelemben jelentek meg a történetekben. Ugyan ma már a mesék ezt a sztereotip különbségtételt egyre inkább mellőzik, de a fekete szín továbbra is a rosszra, a gonoszra, a fehér pedig a tisztaságra, a jóra utal, s elemzések szerint ezeket a színbeli szimbolikákat a gyermekek az etnikai hovatartozás viszonyára is értelmezik. (Giddens 1997) Piaget nyomán lehet állítani, hogy a gyermekek érzékenyek a csoport-hovatartozásra. Hat éves kor után alakulnak ki a csoportközi attitűdök, értékelő-magyarázó beállítódások, s a serdülőkor folyamán tesztelik a megtanult előítéleteket, sztereotípiákat, s döntenek megtartásukról vagy

elvetésükről. 2.4 Az előítélet szociológiai aspektusai Az előítéletesség azonban korántsem azt jelenti, hogy valaki elutasít más embereket, valamilyen címke vagy stigma alapján, hanem az előítélet működése a passzív elutasító viselkedéstől, egészen az agresszív cselekvésig terjedhet. Az előítéletesség első szintje a szóbeli előítéletesség arra utal, hogy A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 26 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 27 ► az előítéletes emberek hangoztatják nézeteiket barátok, sőt sokszor idegenek előtt is, azonban ezen a fokon, a verbalitáson nem lépnek tovább. A második fok az elkerülés, amikor már nem egyszerűen szóban fogalmazzák meg véleményüket, hanem viselkedésükben, cselekedeteikben meg is nyilvánul felfogásuk, azáltal hogy nem érintkezik az előítélettel

sújtott csoport tagjaival, vagy az adott személlyel, sőt elkerüli a velük való találkozást. Ez a viselkedés ugyanakkor az előítéletes személy számára fokozott alkalmazkodást jelent, hiszen az elkerülés fizikai értelemben is megnöveli terheit. A harmadik fokozatban beszélünk már törvénybe ütköző cselekedetekről. A hátrányos megkülönböztetést fizikai szempontból szegregációnak, jogipolitikai értelemben pedig diszkriminációnak hívjuk. A szegregáció során településeken belül elkülönülnek etnikai (vagy egyéb) csoportok vagy társadalmi rétegek tagjainak lakóhelyei. A szegregáció során a jövedelmi-vagyoni viszonyok, az infrastrukturális fejlettség szintjei is módosulnak Rendszerint komoly egyenlőtlenséget eredményezve és előítélettel sújtva azokat, akik a leromlott településrészen élnek, ami súlyos esetben slumosodáshoz vezet. A slum nyomornegyedet jelent A szegregáció legszélsőségesebb formái a gettó, illetve

a faji elkülönítés egyéb metódusai. A diszkrimináció jogi, illetve politikai értelmű kifejezés, ami arra az esetre vonatkozik, amikor csoport-hovatartozása miatt egyéneket hátrányosan megkülönböztetnek. Például etnikai hovatartozása miatt nem engedik be a kocsmába, vagy kisebb esélye van tovább tanulnia. Így az adott csoport tagjait megfosztják anyagi erőforrásoktól, lehetőségektől, az esélyegyenlőségtől vagy egyszerűen az életminőség azonos hozzáférésétől. A negyedik lépcső már a büntetőtörvénykönyv hatálya alá esik, hiszen itt az előítéletes magatartás cselekvést indukáló hatásáról van szó A testi erőszak az előítéletek nyomán erős érzelmi hatásra kialakuló olyan állapot, amely fizikai erőszak elkövetéséhez vezet. Az ötödik fokozat az előbbi szélsőséges változata, amikor több ember, esetleg tömegek ellen forduló fizikai erőszakról van szó, s aminek kiirtás az eredménye. Ebbe a halmazba a

lincselések, pogromok, tömeggyilkosságok, népirtások tartoznak Magyarországon ugyan az utóbbi évtizedekben nem volt példa kiirtásra, azonban a volt Jugoszlávia területén sajnos még a 20. század utolsó évtizedében is példák sora bizonyítja ennek a fajta viselkedésnek a jelenlétét a civilizált, fejlett világ társadalmaiban is. Szociológiai szempontból az előítélet társadalmi rétegekhez kötött elemzése nagyon sokfajta eredménnyel szolgál. Merton a kisebbségekkel szembeni előítéletes viselkedés négy típusát írta le, a többségi társadalom tagjainak attitűdjei alapján. Eszerint vannak a „liberálisok tűzön-vízen át”, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 27 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 28 ► akik toleránsak, előítélet-mentesek, még akkor is, ha ennek hangoztatása veszélyt jelent

számukra. A második csoport az „önző liberálisok”, akik előítélet-mentesnek tartják magukat, de ha érdekük úgy kívánja, diszkriminálnak és szegregálnak másokat. A „szégyenlős bigottok” alkotják a harmadik kategóriát, akik ugyan előítéletesek, ám a társadalmi elvárások, a jogi szankciók vagy egyéb okok miatt kerülik véleményük ilyetén kifejezését. Végül az „aktív bigottok” azok, akik leplezetlenül diszkriminatívak, s nem tartózkodnak előítéleteik kimutatásától. Az előítéletes viselkedés növekedéséért egyetlen tényező nem tehető felelőssé, rendszerint több faktor együttes érvényesülése járul hozzá, hogy egy társadalomban növekedik vagy csökken ennek mértéke. Allport örökbecsű művében a következő listát állította össze, az előítélet növekedéséért számon kérhető faktorokról: Az első a heterogenitás. Ez olyan társadalomra utal, amelyben sokféle kultúra és/vagy kisebbségi

csoport él együtt, amely kiválthat előítéleteket maga ellen. Homogén társadalomban viszont nincsen olyan csoport, amely ilyetén megkülönböztetésre adna okot. Természetesen ilyenkor is felléphet előítélet, például a társadalmon kívül élőkre, idegenekre vonatkozóan vagy kizárhatnak, kijelölhetnek olyan egyéneket, akiket „másnak” tekintenek, például szakmaiságuk révén a prostituáltakat, vagy a homoszexuálisokat szexuális másságuk miatt. Szintén növelő hatást válthat ki a felfelé irányuló mobilitás. Ez azt jelenti, ha egy társadalomban egyének egyre magasabb pozícióba kerülnek csökken előítéletességük másokkal szemben, míg státuszvesztéssel, alacsonyabb munkakörbe kerülvén növekedik előítéletességük, s erősödik raszszista viselkedésük. A hirtelen társadalmi és gazdasági változás szintén erősítheti az előítéletességet, akár katasztrófák, akár recesszió idején megnövekedik a bizalmatlanság

egyes társadalmi csoportokkal szemben, sőt megjelenik a bűnbakkeresés, a hibáztatás motívuma is. Magyarországon a rendszerváltás időszakában például növekedett a cigány ellenesség és az antiszemitizmus egyaránt. Kiváló példa a társadalmi változás és a felfelemobilitás esetére a szőke nő viccek gyökere. Ezek a poénok akkor keltek szárnyra, amikor az Amerikában növekedett a munkanélküliség Ez a férfiak számára elviselhetetlenebb helyzetet eredményez, mivel a tradicionális családfenntartó szerepében elbukottnak érzik magukat Ugyanakkor a magasan kvalifikált, fiatal nők sikereket értek el, karrierjük felfele ívelt, s divatosan élhettek, így a divat szerint szőkén, gyakorta Chevrolet Cabriokban voltak láthatóak. Ez A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 28 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 29 ►

részben irigységet váltott ki azokból a főként középkorú, állásukat vagy pozíciójukat vesztett férfiakból, akik nem tudták feldolgozni a történteket, részben pedig nem is voltak képesek megérteni a változás következményeit. Ilyen feszültségek fakasztották ki a szőke-nő vicceket, amelyek előzményei inkább a társadalmi konfliktusokból adódó előítéletességben, sztereotipizálásban és stigmatizációban keresendők, mintsem bármiféle valós alapja lehetne. A következő előítélet-indukáló tényező a tudatlanság és a kommunikáció hiánya. A tudatlanság a mássághoz tartozókkal kapcsolatos ismerethiányra vonatkozik, a kommunikáció hiánya pedig arra utal, hogy egyes csoportok nem is próbálnak ismeretet szerezni a másikról, megérteni azt és nem alakul ki kommunikáció. Ennek akadályát képezhetik a csoporthatárok, amikor a gazdagabb réteg elkülönül, szegregálódik a szegényebbel szemben, főként, ha az még

etnikailag különbözik a többségtől. A kisebbségi csoportok mérete és népsűrűsége is befolyásolhatja a prejudikáció intenzitását. Bevándorlás növekedése időszakában, főleg ha ez egybeesik gazdasági recesszióval, erősödik az idegengyűlölet, és általában az előítéletesség. Ugyanakkor figyelembe kell venni azokat a kutatásokat, amelyek szerint ez az elv önmagában nem erősíti a negatív ítéletalkotást, csupán más társfolyamatokkal, mint például a recesszió, vagy a versengés intenzifikálódása vezethet problémákhoz. A közvetlen versengés és valóságos konfliktus ugyanis szaporítja az előítéletes látásmódot. Ez a helyzet a munkaerőpiacon és az egzisztenciákban jelent kiélezett harcot, ami egyenes út az idegenellenesség kialakulásához. Az előnyszerzés manipulációs, propagandisztikus módon hat az előítéletességre. A kisebbségi csoportok révén ugyanis számtalan előnyhöz lehet juttatni a többségi

társadalmat, vagy annak egyes csoportjait. Gazdasági előny fakadhat abból, hogy relatíve olcsó munkaerőként használják őket, szexuális előnyt rejthet a kisebbségi nők alárendelt szerepének kiaknázása, sőt politikai esélyeket is rejthet, ha valamely párt szavazatait ilyen körből kívánja növelni. Ezeket az előnyöket azonban csak addig lehet kamatoztatni, amíg társadalmilag marginális helyzetben tartják őket, azaz az előnyöket kiaknázók az előítéletek fenntartásában érdekeltek, s továbbra is negatív jellemzőket terjesztenek róluk. A szélsőséges előítéletességre serkentőleg hathat az „agresszív bűnbakképzést szentesítő szankciók” alkalmazása A náci Németországban a zsidók elleni agresszív fellépésért hivatalos felmentés dukált, amennyiben igazoltan zsidón töltötte ki haragját. Sajnos a mai magyar társadalomban is élnek olyan nézetek, amelyek jóváhagyják, ha cigányokat vernek meg vagy A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 29 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 30 ► diszkriminálnak, ami szintén ilyen rejtett szentesítő szankcióként funkcionál. A „hűséget előmozdító kulturális eljárások” pedig egyfajta etnocentrizmus alapján járulhatnak hozzá a prejudikáció izmosításához Valamenynyi társadalom történelemtankönyvei saját nagyszerűségüket sugalmazzák, csakúgy, mint a mondák, legendák és a néphit. Mindezek természetes eszközei a csoportkohéziónak ugyanakkor az előítéletességhez alapot adnak Végül Allport a beolvadással és kulturális sokszínűséggel szembeni ellenállást tartja problémának, mivel kiútként sem a többségi, sem a kisebbségi csoportok nem fogadják el ezt a módszert, így az előítéletesség fennmaradása garantált. A kulturális sokszínűség esetében a

társadalmi többség részéről mindig lesz ellenérzés a másságot képviselőkkel szemben, a beolvadás viszont a kisebbségi csoportok kulturális identitásának elvesztésével, így kisebbségi státuszuk megszűnésével járna. Az előítéletesség reprezentatív vizsgálatokat összevetve nem mutat egyértelmű társadalmi kategóriákat, kemény változókat (nem, életkor, iskolai végzettség stb.) amelyek szerint növekedne vagy csökkenne az előítélettel élők aránya Magyarországon például az iskolázottabb rétegeknél alacsonyabb az idegengyűlölet, a rasszizmus mértéke, ugyanakkor más tanulmányok szerint a magasabb réteghovatartozás más típusú előítéletességet hordoz Az alacsony társadalmi rétegek tagjai azért mutatkoznak előítéletesebbnek, mivel többet érintkeznek szegénységben, marginalizált státuszban idegenekkel, míg a magasabb társadalmi rétegek tagjai kevesebbet Ugyanakkor a magasabb társadalmi rétegek tagjai többet

kommunikálnak más kultúra tagjaival, többet utaznak, ami szintén az előítéletességet csökkenti. 2.5 Sztereotípia, bűnbakképzés, projekció, tekintélyelvű személyiség és a szociális reprezentáció A sztereotípia egy egyoldalú, túlzó és előítéletes kép egy csoportról, általában rasszista vagy szexista alapon, amelyek igazolják, racionalizálják az adott nézetet, előítéletet. A sztereotípiák rendszerint ellenállnak a változásnak és a korrekciónak bizonyítékok ellenére is, mert társadalmi összetartozás és szolidaritás élményt nyújtanak Tipikus esete a sztereotípiának, amikor munkahelyen a nőket alacsonyabb fokú munkaerőnek tekintik, mivel gyakrabban hiányozhatnak családi kötelezettségeik miatt. Ezt azonban valamennyi nőre általánosítják, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 30 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és

csoportkultúra Vissza ◄ 31 ► függetlenül attól, hogy egyedülálló vagy sem. Ez a sztereotipikus szemlélet nem csupán változtathatatlan meggyőződés a férfi kollégáknál, de egyúttal megnehezíti, ha nem lehetetlenné teszi a nők esélyegyenlőségét az előmenetelben. Az előítélet a sztereotip látásmód alapján jut érvényre (Giddens 1997) A sztereotípia két fontos funkciót teljesít. Egyrészt képes igazolni egy csoport kategorikus elutasítását vagy elfogadását, másrészt pedig fenntartja a véleményformálás egyszerűségét, az előítéletes látásmódot. (Allport 1999) A sztereotípiák alkalmazásával az egyén gyakorta bűnbakkereséssel vezeti le feszültségét. A bűnbak a zsidó szokásból ered, amikor engesztelés napján egy kecskére a főpap ráolvasta a nép bűneit, majd elkergették az állatot, így tisztítva meg a közösséget. „Az általános bűnbak típusát a vallási, etnikai vagy faji csoportok közelítik meg

leginkább Mivel tagjaikat állandó és szilárd kötelékek fűzik egymáshoz, meghatározott státust lehet nekik tulajdonítani, és könnyen sztereotipizálhatók csoportonként.” (Allport 1999) A bűnbakképzés és az eltolás folyamata között kapcsolatot lehet kimutatni. Eltolás során az egyén dühét, gyűlöletét nem a problémát okozó valódi dologra, hanem más kiválasztott tárgyakra irányulnak. A másik rokon fogalom a projekció, vagy kivetítés, amelynek számos formáját különböztetik meg. Az első a féltékenység, vagy kiegészítő kivetítés Allport erre a fronton harcoló katonák példáját hozza fel, akik hátravont társaikat okolták az áldatlan állapotokért, holott ők semmit sem tehettek sanyarú sorsukról. A kiegészítő kivetítés alapja a szorongás vagy a félelem (a szorongást, tárgytalan félelemként határozhatjuk meg.) Ilyenkor „saját lelkiállapotunkat másoknak tulajdonított szándékok és viselkedésformák

következményeként igazoljuk”. (Allport) Aki fél a sötét utcákon gyalog végigmenni, de este munkából hazajövet mégis kénytelen ezt megtenni, arra fogja félelmét, hogy mennyi szörnyűséget lát a híradókban, olvas az újságokban. Fogékonnyá válik a rémhírekre, illetve az előítéletek iránt is A kivetítés másik folyamata során elfojtjuk azokat a konfliktusokat, amelyek zavaróak vagy kellemetlenek, így kiszorítjuk őket tudatunkból. Az elfojtással önmagunktól távol, kívülre helyezzük a problémák okát, magunkat mentesítve a felelősség alól, s másban keressük a magyarázatot. Közvetlen kivetítés esetén rejtett, tudattalanban rejlő konfliktusokat „semlegesítünk”. Ilyenkor érzelmeinket, amelyek frusztrációból, elfojtott vágyakból fakadnak, kivetítjük másokra, előítéleteink alapján. Erre hozza fel Giddens a négerek kéjsóvár viselkedéséről szóló fehérek által terjesztett hiedelmet, holott ez a

kéjsóvárság a fehérek frusztrációjából eredt, mivel fehér nőt A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 31 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 32 ► csupán hosszadalmas udvarlással lehetett megközelíteni. Szintén a projekció hatókörébe tartozik a gerenda-szálka mechanizmus, amikor mások egyes – számunkra irritáló – tulajdonságait felnagyítjuk, holott tudatában sem vagyunk annak, hogy nekünk is ilyen jellemzőink vannak. Egy vacsorán ültem egy rendkívül izgő-mozgó kollégámmal, aki azt figyelte, ki kezdi legelőbb az étkezést. Meggyőződése, hogy azok, akik hamar hozzáfognak, s nem tanúsítanak valamiféle önkontrollt, azok intoleráns és erőszakos jellemzőkkel bírnak. Majd elkezdte nekem sorolni, hogy mely kollegák esnek az ő általa kialakított kategóriába. De mielőtt végéhez ért volna

mondandójának, közbevágtam: Te kezdtél el leghamarabb szemezgetni a hasábburgonyádból! Először hitetlenkedő kimeredt szemű tekintetet mért rám, majd poénnak fogta fel az egészet, egyrészt kívülállónak tekintve magát, másrészt csupán köretcsipegető ártalmatlanságnak fogva fel viselkedését. Azaz szembesítéssel sem lehet feltétlen ezt a fajta projekciót leleplezni További fontos fogalom e témakörben a konformitás, ami annyit tesz, hogy az egyén gondolataival, érzéseivel és viselkedésével igazodik a csoport szabályaihoz. Ezáltal a csoporthoz tartozónak mutatja magát, jelezve csoporttagságát. (Eliot R Smith 2001) Tehát a konformitás nem más, mint az egyén viselkedésének a csoport elvárásaihoz és normáihoz igazítása. Két fő ok vezérli a konformitást: egyrészt hisznek a csoport céljában, ideológiájában, másrészt pedig szükségük van a csoporthoz tartozás élményére és arra, hogy elfogadják őket.

Megkülönböztetjük a személyes és nyilvános formáját. Az előbbi esetében az egyének meggyőződése, hogy a csoport a helyes utat követi, viselkedése helyénvaló, a normák rendben vannak. Nyilvános konformitás esetén viszont behódolásról van szó, mivel nem értünk feltétlen egyet a cselekedettel, viselkedéssel, de nincsen más választás, a csoport normái szerint kötelező viselkedni. A lecke egészét átgondolva feltehetjük a kérdést, az előítéletes, sztereotip gondolkodás a veleszületett jellemző vagy kialakul. Kérdésünkre Theodor Adorno ad talán választ a tekintélyelvű személyiség jellemtípusával Azt bizonyította be, hogy az előítéletesség általános jellemvonás, azaz, aki előítéletes nem kizárólag a kisebbségekkel szemben az, hanem mindennel, ami számára ismeretlen vagy idegen. A tekintélyelvűséggel jellemezhető emberek mereven konformisták, akik általában hajlamosak alávetni magukat általuk tisztelt

embereknek, míg lenézik a hierarchiában alattuk lévőket. További karakterológiájukhoz tartozik az intolerancia, főleg a szexuális, a vallási tradíciók terén, illetve a modern művészetekkel szemben. Míg ön- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 32 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 33 ► magát dicsőíti, társadalmi szerepeit eszményesíti, addig belül szorong és bizonytalan. Ezt nevezzük éngyengeségnek, aminek eredménye, hogy azonosulási tárgyat keres, ami lehet egyén, szervezet stb, ám ezen azonosulása kritikátlan és dicsőítő, kizárólagos Viselkedésük okát sokan a Bismarckféle nevelésre vezetik vissza, amelyben a szülői ridegség, szigor, tiszteletelvárás és fegyelem volt a meghatározó Az ilyen környezetben nevelkedő gyermekeknek felnőttkorban is szükségük van „vezetőkre”, akik

megmondják számukra mi a helyes, mit kell cselekedni, ugyanakkor szorongásokkal küzdenek, amely felerősödik ellentmondásos helyzetekben. Ilyenkor erőteljes következetlenség és sztereotip gondolkodás sajátjuk Egy olyan világban, amiben ma élünk, amikor rengeteg válasz van ugyanarra a problémára, temérdek információ között lehet válogatni, sokszor nem ismerve azok autentikusságát, az ilyen személyiség rendkívül előítéletes és sztereotip gondolkodással képes reagálni a valóságra. A náci ideológia elterjedése sok kutató szerint nem is lett volna lehetséges a Bismarcki nevelés sztereotípiákra fogékonnyá tevő bázisa nélkül. Ezzel ellentétes személyiség a tekintély-ellenes, amely teljesítményközpontú gondolkodásra vall. Értelmező szemléletmód jellemzi, problémáit, konfliktusait nem áthárítja vagy elhessegeti, hanem elemzi és következtetésekre jut. Kerüli a sztereotip és előítéletes megfogalmazásokat A lecke

elején említett szociális reprezentáció társadalmi vélemények, ítéletek kialakításának hátterét elemző elmélet. Míg a hagyományos társadalmak tagjai babonákban, rituálékban lelték meg a mindennapi életben való eligazodáshoz szükséges ismeretet, tudást és kapcsolatot, a mai kor embere mindezt a szociális reprezentációkból meríti. Három fő funkciója idézhető Serge Moscovici elmélete alapján, nevezetesen a strukturáló, információt szolgáló és az értékelő jellemző. Manapság oly sok probléma, esemény vesz bennünket körül, hogy lehetetlen akkora tudásra szert tenni, hogy valamennyit objektíven, alaposan értékelni legyünk képesek. A szociális reprezentációk révén gyorsan reagálhatunk, ahelyett, hogy utána olvasnánk, megkérdeznénk mások véleményét, és aszerint adnánk válaszokat A szociális reprezentációk folyamatosan alakulnak, változnak részint a társadalmi kommunikáció során, részben pedig a

médiakommunikáció révén. Az előbbi esetben az ideológiák, érzelmekből, elméletekből, míg a média esetében a mintanyújtás, a tömegkultúra, a szubkultúra üzeneteiből nyer tápanyagot a fejlődéshez. Mindez egy tudáskészletet hoz létre, amely révén működhet a szociális reprezentáció. Nehéz ugyanakkor határt vonni a sztereotípia, előítélet és a szociális reprezentáció közé, ám a szociálpszi- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 33 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 34 ► chológia elkülöníti a két csoportot. A szociális reprezentáció ugyanis szolgáltathat anyagot a sztereotípiákhoz, ám alapjában véve az életben való eligazodást segíti, s nem feltételezi sem az előítéletességet, sem a sztereotipikus gondolkodást. 2.6 Összegzés Ez a téma az egyén csoporton belüli és az egyén

és csoport közötti viszonyokat tekinti át, különös tekintettel a sztereotípia és az előítélet szempontjából. Mindkét fogalmat részletesen elemezzük és összevetjük más, hasonló kifejezések értelmezésével, mint például a szociális reprezentáció vagy a stigma. Mindehhez azonban szükség van a csoport fogalmának tisztázására, illetve a saját és a másik csoport, a informális és formális, kis és nagy, valamint primer és szekunder csoport elkülönítésére. Az etnocentrikus magatartás a saját csoport felértékeléséből, annak világlátásának túlhangsúlyozásából, fölérendeléséből adódó torzítás. Az etnocentrizmus persze valamennyi kultúrára, társadalomra igaz, problémát akkor jelent, ha hiányzik az egyének viselkedéséből a megértés, megismerés és tolerancia, mivel akkor már szélsőséges érzelmi, indulati cselekvéshez is vezethet. A stigmák lényege, hogy az előítéletes magatartás kialakulásához,

fennmaradásához tápanyagot nyújtsanak, illetve az előítéletes magatartás önmaga is stigmatizálóvá váljék A stigmák magyarázzák, sőt igazolják egyes emberek vagy csoportok kizárását a társadalmi interakciókból, diszkriminációt vagy szegregációt eredményezve. A címkézéselmélet pedig arról szól, hogy a környezet címkéi az egyén viselkedését károsan befolyásolják, torzítják. A sztereotípia fogalma az előítéleten alapul, ez utóbbi pedig feltételezi a stigma ismeretét, így kezdjük meghatározásaink sorát a stigmatizációval. Az előítélet (vagy más néven prejudikáció) fogalma egy csoporttal vagy személlyel szemben létrejött olyan vélemény, megállapítás, szociális attitűd, amely nélkülözi a valós, tényeken alapuló ismeretet, túloz, sőt új információk hatására sem változik. Rendszerint olyan általánosításról van szó, amelyet hallomás, vagy ritka, de alapot nyújtó esemény révén teszünk

ítéletté. Az előítélet lehet pozitív vagy negatív tartalmú értékítélet Míg a bűnbakkeresés az egyén mindáron történő ok-tulajdonítására vezethető vissza, addig a projekció különféle esetei ehhez hasonlóan kivetítenek érzéseket, problémákat a másik irányába. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 34 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Egyén és csoportkultúra Vissza ◄ 35 ► A konformitás, ami annyit tesz, hogy az egyén gondolataival, érzéseivel és viselkedésével igazodik a csoport szabályaihoz. A tekintélyelvű személyiség tárgyalásakor rámutattunk, hogy olyan egyénről van szó, aki intoleráns a mássággal szemben, ugyanakkor önmagában bizonytalan jellemzőkkel illethető A mindennapi életben való eligazodáshoz szükséges ismeretet, tudást és kapcsolatot, a mai kor embere a szociális reprezentációkból meríti.

Három fő funkciója idézhető Serge Moscovici elmélete alapján, nevezetesen a strukturáló, információt szolgáló és az értékelő jellemző. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 35 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 36 ► 3. Civil társadalom és közösségek 3.1 Civil társadalom és identitás A civil társadalom léte a társadalmi tőkék szempontjából fontos, gondoljunk csak az egyének önkifejező, érdekérvényesítő csoportképződési viselkedésére, amikor valami ellen vagy valamiért síkra szállnak. A civil társadalom léte kritikus pontja a jól működő demokráciának, hiszen – példa erre Nagy-Britannia, ahol rendkívül összevont helyi önkormányzati rendszer működik – a lokális közösségek érdekérvényesítése, a szakmai vagy környezetvédelmi csoportok ereje nélkül a központi

hatalom, a centrum ereje túlnyomóvá, kvázi totalitáriussá válhatna. Keletközép Európában a nemzetállam modellje felülről valósult meg, úgy a társadalmi mozgalmakra is ez a viselkedés-kultúra vagy beidegződés a jellemző. Ahogy Miszlivetz Ferenc fogalmaz: „Hiányzik a citizen, mint ahogy a megfelelő szó is hiányzik a leírására”. (Miszlivetz Ferenc 2001) Bőhm Antal a hazai viszonyokat figyelembe vevő négy szempontos megközelítése alapján a következőképpen foglalja össze a civil társadalom lényegét: „a non-profit, nem állami és nem direkt politikai jellegű szerveződéseket tartalmazza, azaz olyan állampolgári tevékenységi szféra, amely kívül áll a hivatalos fórumokon.” (Bőhm Antal 2003) A magyar helyzetet elemezve aláhúzza, hogy a civil szervezetek kevésbé önállóak, átpolitizáltak, ezek alól csupán a karitatív szervezetek jelentenek némi kivételt, amelyek esetében egyébként a nyugati minták jól

érvényesülnek. A politika erős jelenléte a civil szférában speciálisan kelet- és közép-európai jelenség is, mivel nyugaton egy töretlen polgári fejlődés hozta és hívta életre azokat, tradicionálisan politikától külön lévő terrénumokon. Hazánkban viszont a „szerepek összemosása késleltetheti az amúgy kívánatos civil társadalom kiépülését” (Bőhm Antal 2003) Hasonló megközelítéssel taglalja a kérdést Erős Ferenc, amikor az autonóm civil társadalom fontosságát hangsúlyozza, a zsidóság vállalásával kapcsolatosan. A civil társadalom segíthet életre hívni sokféle identitást, akár „marginalitásba száműzöttet” is, s, mint fogalmaz „ennyiben a zsidó identitás kérdése is a demokrácia kérdése”. (Erős Ferenc 1992) A túlpolitizált civilszféra problémájára utal, igaz a kisebbségi kérdés szempontjából A. Gergely András Intelmei azonban megszívlelendőek általánosságban is, hiszen ilyen

körülmények között „az önszerveződő társadalomban önmagát érvényesen megjeleníteni képes civil szféra éppoly A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 36 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 37 ► kisebbségbe szorul, mint a kisebbségek közt europaizálódni törekvő minoritások”. (A Gergely András 1999) „Az önkormányzat mi vagyunk”, azaz a polgárok, a helyi lakosok. „A helyi hatalom nem a jog parancsuralmát jelenti, hanem a mindennapok során, a társadalom által megszerzett és igazolt bizalom alapján történő hatalomgyakorlást [] a köz szolgálatát.” Az önkormányzat a demokratikus rendszer alapja, amelyben a civil szerveződések, így az egyesületek, a népfőiskolák, a kamarák, az érdekszervezetek egyaránt kiemelkedő szereppel bírnak. (Csefkó Ferenc 1997) A területfejlesztési

szempontból lényeges Finta István megközelítése, hogy a civil szervezetek szerepe bekapcsolódásuk a területfejlesztésbe. A régió példáját hozva fel, ezen új közigazgatási és területi egység társadalmi beágyazottságának kialakításában a civil szférának jelentős szerepe lehet, akár kamarákra, akár egyéb érdekérvényesítő szervezetekre gondolunk. Olyan feladatokat látnak el ugyanis, amelyekre az állam és az önkormányzat nem vállalkozik, a piaci szféra számára pedig érdektelen, mert nonprofit jellegű. (Finta István 1999) A liberális demokráciák értékvilága felől elemezve a civil társadalmat Dénes Iván Zoltán kiemeli, hogy a „szabadság mindenekelőtt az önkormányzat, az önmeghatározás, az önrendelkezés kategóriáival értelmezhető”. Ebből eredeztethetően „az egyén szabadsága csak a közösségi önkormányzatra vonatkoztatva érvényesülhet” Meglátása szerint elsődleges, hogy senki ne sajátíthassa ki a

közösséget, s olyan hatalommegosztási technika – főleg politikai és információs területen – kell érvényesüljön, ami kizárja a koncentrációt, a telj- vagy túlhatalmat. Hangsúlyozza a funkcionalitást, hiszen a társadalmi fejlődés következtében a hatalomkoncentráció új formáinak megjelenésével a hatalommegosztást is szükséges alakítani. Megakadályozandó az információs, a kulturális és gazdasági hatalom monopolizálása, s ez kiváltképp a civil társadalom éberségén múlik. „A liberális demokrácia érvényes vívmánya mindenekelőtt a népszuverenitás elve” Fontosnak tartja ugyanakkor e rendszer rugalmas továbbfejlesztését, hogy az egyének és közösségek megőrizhessék szabadságukat. A liberális demokráciának is lehetnek torzulásai, s az már nem a konzervatív tekintélyelvűség, „az isten kegyelméből való rend”, hanem a zsarnokság új formáinak, az oligarchikus tendenciáknak a megjelenése. (Dénes Iván

Zoltán 2001) A civil társadalom állandó és folyamatos ébersége a hatalommal szemben lehet az az elem, amely képes a szabadságnak, az önrendelkezésnek a folytonosságát megteremteni. Ez a hatalomkoncentráció ellenében műkö- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 37 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 38 ► dő rendszer alapvetően közösségekre, egyének önmeghatározásán (identitásán) alapuló közösségekre tud építeni. E szempontból tehát a civil társadalom szabad közösségi funkciókra alapozott rendszer, amely a központosítottság ellenében működik A civil társadalom egyik fontos alapeleme a társadalmi tőkék jelenléte. Szakál Gyula kutatásai során egy sor összefüggést talált arra, milyen erős a társadalmi tőkék szerepe. Korábbi vizsgálatokat idézve, amerikai példákat

összefoglalva mutatja be, hogy a társadalmi tőke szerepe a gazdasági életben éppúgy, mint az egyének egészségi állapotában meghatározó tényező. „A Világbank a társadalmi tőke meghatározásában igen fontosnak tartja a kapcsolatok és normák összességéből megteremthető társadalmi kohéziót, ami lehetővé és fenntarthatóvá teszi a gazdaság fejlődését”. A civil szférát egy hálóként fogja fel, amely öngerjesztő módon növekszik, erősíti a közösségi kapcsolatokat, így nem csupán személyek, de szervezetek is egymásra találhatnak. Fontos jellemzője e szférának a jótékonyság, amelynek mértéke azonban összefüggést mutat a gazdasági növekedéssel. Másik fontos eleme az önkéntesség, amely a vallási és világi szervezetek mellett egyre inkább mozdul a spontán szerveződés irányába. Ez a tendencia két szempontból értelmezhető: egyrészt, hogy az önkéntesség a hagyományos kereteken is túlnő, a másik,

negatív olvasat, pedig, hogy inkább kezd időlegesség, alkalmivá válni. Szakál Gyula egy másik fontos tényezőt is kiemel, mégpedig a polgári kötelezettségvállalás jelenlétét, amely függ az adott társadalom kultúrájától, együttműködési hagyományaitól, ami viszont a kölcsönös bizalom mértékén alapul. „A nemzet és a régió társadalmának teljesítőképessége” értelmezésében a következő szempontok alapján vizsgálható: az egyik a már említett polgári kötelezettségvállalás, ami az önérdek és az altruizmus megfelelő arányán alapul, a következő a politikai egyenlőség kérdése, amelyben a kölcsönösség és az együttműködés dominál, a harmadik a szolidaritás, a bizalom és a tolerancia révén értelmezhető és mérhető, míg a negyedik tényező a civil társadalom hatékonyságán múlik. Magyarországi vizsgálatainak eredménye azt mutatja, hogy a problémás élethelyzetbe került emberek „kevés érzelmi

segítséget kapnak, továbbá az önzetlen pénzadakozás gyakorlata is igen rossz”. Ugyanakkor hazánkban kitapinthatóak regionális különbségek, (például egy polgáriasultabb Észak-Dunántúl és egy kevésbé polgáriasult ÉszakMagyarország viszonylatában.) bár az individualizáltság magas foka aggodalomra ad okot e tekintetben, ami azt jelenti, hogy „mindenki csak önmagáért felelős, és a különböző intézményekkel való kapcsolat a számítá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 38 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 39 ► son és a bizalmatlanságon alapul”. (Szakál Gyula 2006) Ezzel is magyarázható, hogy idehaza a civil szféra jelenléte nemzetközi szinten, s elsősorban a fejlett társadalmakhoz képest, gyenge. A harmadik szektor kutatásakor Szakál Gyula felhívja a figyelmet, hogy a

közösségi célok létrejötte és azok megvalósításának civil módszerei központi kérdést jelentenek. „Úgy fogalmazhatnánk, hogy a közösségi célok megvalósításában a társadalmi tőkét tekintjük szoftvernek, míg a harmadik szektort inkább hardvernek”. Mindegyik szegmens függ a másiktól, s mindegyik rendelkezik autonómiával. (Szakál Gyula 2006) James Coleman a cselekedetek és kapcsolatok esetében a többszörös bizalmi jelleg és a közjavak problémái elemzésekor a normakészletek szerepét emeli ki. Az első ilyen norma, hogy „kerüld azt a felet, aki áthágta az etika kódját”. A normákat márpedig szankciók támogatják, amely egy informális közösségben úgy néz ki, hogy „kerüld a társaságát olyan félnek, aki kapcsolatba lép azzal, aki megszegte az etikai kódot”. Az ilyesfajta normatív rendszert nehéz fenntartani, kivéve, ha a közösség nagyon szoros kapcsolatokat ápol, és érdekei homogének. Másutt Coleman a

szociális tőke létrejöttéről azt írja, hogy akkor jelenik meg, amikor az emberek kapcsolatainak változása cselekvést vált ki. Míg a fizikai tőke teljességgel kézzelfogható, addig az emberi tőke az egyén kézségeinek és tudásának a megtestesüléséből adódik. A szociális tőke pedig még kevésbé fizikai tényező, egyáltalán nem materiális, ugyanis az emberi kapcsolatok megtestesüléséből származik Ha elképzelünk egy háromszöget, amelyben a csúcsok vagy csomópontok az egyének, akkor az emberi vagy humán tőke a csomópontokban, a szociális tőke pedig a kapcsolatokban rejlik. A szociális tőke létrejötte, fenntartása egyaránt a következő faktorok jelenlététől függ. Az egyik a már említett közelség (kapcsolatok szoros volta), a másik a kapcsolatok stabilitása, a harmadik az ideológia. Az első nem csupán a kapcsolatok fizikai jellegű közelségére, vagy azok érdekalapú szorosságára vonatkozik, hanem kiemelendő a

bizalom tényezője is, mint hálózatlétrehozó elem. A második esetében minden informális kapcsolat a stabilitáson alapul Az ideológia hatása úgy érvényesülhet, hogy az egyén nem feltétlen saját, hanem másik fél vagy egyéb dolog érdekében cselekszik. Végül felsorol egyéb tényezőket is, mint a gazdagság, a hivatalos támogatási formák szükséghelyzetben, a kormányzati beavatkozás – ezen tényezők egyaránt hajlamosak csökkenteni az egyének egymásra utaltságát, így apasztva a társadalmi tőkét. A társadalmi tőke jellegzetessége ugyanis, hogy időről időre devalválódik, ha nem újítják meg folyamatosan, nem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 39 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 40 ► ápolják állandóan: „A szociális kapcsolatok kihalnak, ha nem tartják fenn őket; az

elvárások és kötelezettségek elsorvadnak; és a normák léte a rendszeres kommunikáción múlik”. (Coleman, James 1994) A magyarországi társadalmi tőke gyenge minősítése nemzetközi szempontból Pippa Norris felméréséből derül ki, amelyben a társadalmi bizalom, a szervezeti tagság, és az aktív tagság alapján a 2,41-es átlagot kapta, szemben Norvégia 8,28-as és Brazília 0,36-os „osztályzatával”. A legdinamikusabb és legfejlettebb gazdasággal leírható országok azok, amelyek mutatói 4 feletti értéket mutatnak. Ugyan vita bontakozott ki Putnam és Pippa Norris felmérései kapcsán, ám a megközelítés, nevezetesen a társadalmi tőke szempontja központi kérdés maradt. (Norris, Pippa 2002) A putnami megközelítés szerint káros a politikai apátia megjelenése, mert az gyengítheti a civil társadalom erősödését, s így az egyének részvétele csökken a civil szervezetekben (Putnam, Robert 2000), ami a globalizáció során márpedig

nélkülözhetetlennek látszik. Az állam ugyanis egy sor szolgáltatásból kivonul (Cséfalvay Zoltán 1999), s ezt tetézi azzal, hogy szerepe csökken azért is, mert a regionális és lokális növekedés önjáróvá, államtól kvázi függetlenné válik, és itt is a civil társadalom jelenléte kezd meghatározóvá válni – mind az érdekérvényesítésben, mind a segítségnyújtásban vagy az önsegítő formációkban. Putnam megközelítésében a civil társadalom állapotát a csoporttagságból, találkozók részvételi gyakoriságából, a társadalmi kötelékek sűrűségéből vezette le (Putnam, Robert D. 2000), ami azt feltételezi, hogy a közösségi fellépés olyan egyének cselekedete, akik társadalmi vagy civil szervezeteknek elkötelezettjei E felfogással szemben Sampson és munkatársai egy elvi keretet vetnek fel, amelynek lényege a mozgalmi aktivitás intézményi hátterében, s kevésbé az egyéni elkötelezettségekben keresendő: „a

kollektív akció alapvető feltételét olyan társadalmi körülmény gerjeszti, amelyben a hirtelen mobilizálás megtörténhet”. Ezen szempontból a civil cselekvés nem közvetlenül az egyéni tagságtól vagy a sűrű társadalmi kötelékektől függ, hanem a környezet szervezeti infrastruktúráján alapul. Civil akció az, ami az embereket összehozza valamilyen közös cél érdekében, s olyan „kollektív elköteleződésről van szó, amely rutin nélküli eseményekkel írható le, s amelyet sem az állam, sem politikai szervezetek nem kezdeményeztek, hanem közösségek indítottak el a köz szférájában egy adott kérdésben”. Ráadásul erőteljes civil elköteleződésről beszélünk, amelyet az egyéni szintű magyarázatok inadekvát módon értelmeznek, ugyanis a látszat ellenére a civil cselekvési formák nem áldoztak le, csupán annak tradicio- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 40 ►

Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 41 ► nális indikátorai – mint például a szervezeti tagság – csökkentek, miközben a kollektív eseményekben való részvétel természete megváltozott. (Sampson, Robert J. et al 2005) Azaz nincsen szó a civil szféra szerepének gyengüléséről, hanem inkább átalakulásáról beszélhetünk, mivel az elemzési szempontrendszer módosult a kor változásával. 3.2 Globális civil társadalom és nemzet-állam Végül e megközelítésből nem hagyható ki a téma globális vonatkozása, azaz a globális civil társadalom vonulata. A több országot összefogó szakmai szövetségek, érdekcsoportok, humanitárius segítségnyújtást végző, valamint fogyasztói szerveztek, illetve a polgárok nemzetközi „összekapcsoltsága” egyaránt e fogalomba ágyazódik. E társadalmi realitás tényezője mellett ez a civil társadalom a

„globalizációból merít és arra reagál” A kutatók megállapítása szerint ugyanakkor ez a fogalom homályos is, ami vitatottságából eredeztethető. A civil társadalom az állam szerepének minimalizálására törekszik mivel „visszafogja az állam hatalmát és átvállalja az állam számos funkcióját”. Globális téren e szerveztek egyengetik a gazdasági globalizáció, a liberalizáció útját, számos feladatot végezve el Ilyennek ítélik a szerzők a humanitárius NGO-k segítségét, éppen a globalizáció áldozatainak, vagy a demokráciát és az emberi jogokat építeni segítő NGO-kat, amelyek törvények és jogok bevezetése mellett kardoskodnak. (Anheier, Helmut et al 2004) E civil társadalom alakítja ki azt a globális közszférát, amely gátat szabhat a globális közvélemény befolyása révén a hatalom kisajátításának, akár helyi, akár tágabb értelemben; „a civil társadalmon belülről és kívülről ellenőrizhetik a

hatalom gyakorlását”. (Keane, John 2004) A globális civil társadalom esetében a cyberspace, az internet óriási lehetőségeket rejt, ugyanakkor hátulütői is vannak. Előnye a mozgalmak, a szervezetek tevékenységének összehangolása, a szervezhetőség, az információszolgáltatás. Ugyanakkor hátrányai is ebből fakadnak, mivel egyrészt a digitális szakadék hatalmas társadalmi egyenlőtlenségeket produkál, másrészt pedig azért, mert léteznek olyan erők, amelyek a cyberspace kínálta szabadságot zártabbá és kontrollálhatóbbá kívánják tenni. A civil társadalom globalizálódásában márpedig az internet egyre erősebb szerepet játszik a jövőben (Naughton, John 2004) A globális civil társadalom egyik fontos témája a környezetvédelem, s ennek különféle részkérdései. A kiotói egyezmény be nem tartásának és elnem fogadásának hátteréről írt elemzésben Dana R Fisher felhívja a fi- A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 41 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 42 ► gyelmet, hogy a Clinton kormányzat és Republikánus Kongresszus közötti viszályok, valamint az ipari és olaj lobbi- és érdekcsoportok befolyása miként erősödhetett fel egy olyan környezetben, ahol a környezetvédő civil mozgalmak közömbösség és összezavarodottság közötti állapotban voltak. Ezzel szemben a Holland helyzetet értékelve felhívja a figyelmet, hogy egy aktív és érdekérvényesítő civil társadalom mikén volt képes elfogadtatni a kormánnyal és a független ipari szektorral a klimatikus változás tudományát és önkéntességen alapuló egyezményekre sarkallni őket. (Fisher, Dana R. 2004) A globális civil társadalom fogalmának operacionalizálása során az egyéni részvételt és az identitást hangsúlyosan kezeli Anheier.

Lényeges tehát, hogy milyen mértékben azonosulnak az emberek egy konkrét helylyel, régióval, a nemzettel vagy a nagyvilággal kapcsolatban. Fontos szerepe van mindebben a kozmopolita értékeknek, mint például a mások tisztelete, a segítségnyújtás rassztól, idegenségtől függetlenül, a környezetvédelem kérdése, továbbá lényeges momentum a részvétel és a mozgósítás is Kiemel három tényezőt ezek közül: a civilitast, amely magában foglalja a tolerancia, a filantrópia, az empátia és szolidaritás egységét, a részvételt a civil társadalomban, illetve az infrastruktúrát, amely az NGO-k nemzetközi szervezettségére vonatkozik egy adott országon belül. E három tényező egy indexet, egy mérhetőségi szempontot összegez, s segít a civil társadalom globális szintű „megragadhatóságában”. (Anheier, Helmut 2004) El kell fogadnunk, hogy a nemzeti kategória egyre inkább halványulni fog, s az ebbéli hovatartozást és közösséget

felváltja a globális városok hálózata új gazdasági és politikai potenciáljával. Saskia Sassen ezen okfejtését arra vezeti vissza, hogy a mai kor embere nem szívesen halna meg a hazájáért, s a globális civil társadalom terepe már nem a haza, hanem a mikrohelyszínek. Ráadásul megjelennek új állampolgársági formák, kilépve a nemzeti keretből, mint például az EU vagy a nemzetközi mozgalmak kínálta terep. ”Újfajta azonosságtudat és az újfajta állampolgári tevékenység [] mentén megszűnik az állampolgárság kizárólagos jelentősége” Ez újabb helyszínek, mikrokörnyezetek azonosulási tendenciáinak kialakításához vezet. (Sassen, Saskia 2004) A civil társadalom jelenlétének érdekes viszonyát mutatja az iszlám országok példája. Törökország és Kazahsztán esetén keresztül Berna Turam próbálja értelmezni a civil társadalom valóságát. Különösen fontos a vallás szerepének megértése, amely egy eszköz volt a

nemzet egységesítésére. Török és kazah vallási mozgalmakat hoz fel példának, amelyek moderált A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 42 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 43 ► vallási-nemzeti célokat tűztek zászlajukra, mint a Gülen kezdeményezés. Hallt idézve kiemeli, hogy az állam-társadalom interakcióján múlik a civil társadalom léte, sőt olyan államra van szükség, amely megvédi a szabadságot mind a privát, mind pedig a közszférában. S bár a vallás és a nacionalizmus nem benső hajtóerői a civil társadalomnak, azt tapasztalni, hogy az iszlám nacionalisták központi szerepet játszanak a muzulmán világ átmenetének alakításában. Olyan erőkhöz kapcsolódnak, amelyek legyűrhetik az autoritatív hatalmat, és a liberális demokrácia irányába mozdíthatják el a társadalmi

átalakulást. Ez alapján jelenti ki, hogy a muzulmán kontextusban a civil szféra erőteljesen a nemzetállam természetéhez kötődik Bár a civil társadalom független az államtól, képes szabadságfokának kialkudására, s egyúttal tiszteletben tartatja és megvédi az egyéni szabadságjogokat. Ezért a civil társadalom állammal való kooperációja elsőrendű kérdés. Álláspontja az, hogy „a civil társadalom kialakulása az iszlám mozgalmakat egyre inkább moderáltabb, sőt liberalizáltabb irányba mozdítja el, egyúttal toleránsabbá és demokratikusabbá formálva az iszlám államok autoritatív attitűdjét”. (Turam, Berna 2004) Az iraki nemzeti identitást elemezve Eric Davis rámutat, hogy az identitás alapjául nem feltétlen nemzeti, nacionalista ideológiák szolgálhatnak, hanem tágabb közösségi élmény is, mint a pán-arab eszme, amely révén a történeti szimbolika, az etnikai jelleg kiemelése, az arab nép összetartozás élménye, a

kollektív emlékezet, a kultúra szintén erőteljes hovatartozástudat kialakítására volt képes Irakban. (Davis, Eric 2005) A totalitárius rendszerek egyik célja, hogy az emberek társadalmi és személyes identitását megszüntesse, s helyette kívülről kényszerítsen rájuk valamit, ami a valós identitástól független. Erős Ferenc példaként hozza fel a szovjet embert, mint identitáskategóriát, amely esetben minden „csoport-identitást illegitimnek” tekintettek. De hasonló példa a zsidók esete a nácizmus időszakában, amikor kizárólag a zsidó identitás kultivációját engedélyezték számukra, minden egyéb identitáskategóriát megtagadtak tőlük, egyéb csoporttagságtól vagy személyes identitástól függetlenül. A totális rendszerek működése során a privát identitások eróziója megy végbe, sőt az „identitáselemek marginalizálódása is tendenciává válik”. A rendszerváltás üdvözítő változásokat hozott e tendencia

megfordításában, hiszen olyan szerveződések jelentek meg, amelyek újfajta identitásokat hoztak, s egyre többen kezdték vállalni korábbi illegitim identitásaikat. Azaz „a marginalitás centrálissá vált”. Erős Ferenc Bőhm Antalhoz hasonlóan kiemeli, hogy „a rendszerváltás megteremtette egy civil társadalom A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 43 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 44 ► létrejöttének lehetőségét, amellyel az identitásformák gazdagsága, kiélése, annak szabadsága és az individualitás vált lehetővé”. Figyelmezet ugyanakkor arra a negatív irányvonalra, hogy a totalitárius rendszerek összeomlásával „archaikus pszeudoidentitások” jelennek meg, mint a nacionalizmus, s ez éppúgy ellensége a civil társadalomnak és az identitásszerveződés szabadságának, mint egyéb

totalitárius rendszerek. A rendszerváltások és az európaiság sikerét az jelentheti – véleménye szerint – ha a pszeudoidentitások lebomlásával az „európai értelemben vett identitásminták kerekednek felül”. (Erős Ferenc 1994) Másutt Erős Ferenc a cigányokkal és zsidókkal szembeni előítéletességet elemezve értékeli a társadalmi változások lehetőségét. Számunkra azért fontos meglátása, bár az etnikai identitást e kutatás szándékosan negligálja, mert rámutat a magyar viszonyok valóságára: lát esélyt arra, hogy egy multietnikus és multikulturális társadalom képessé váljon új identitások integrációjára. Ugyanakkor veszélyt lét abban, hogy a társadalmi problémák meggátolják új identitások elfogadását, integrálását. (Erős Ferenc 1998) Bár Kiss J. László olvasatában a német külpolitika a nacionalista történelmi viszonylathoz képest a nemzetállam egyik túlhaladójának szerepében tetszelgett, a

„posztnacionális állam és demokrácia” megteremtése érdekében „az európai identitás dominanciája nem jött létre”. Sőt ha távolabbra nyúlunk vissza, egészen Nagy Frigyes uralkodásáig, már akkor megjelent a német stratégiában a páneurópaizmus gondolata Ehelyett ma a szubszidiaritás jegyében kevésbé egy hegemón identitás irányába mozdult el a kultúra és viselkedés, mint inkább a „tagállamok többszörös nemzeti és regionális identitások hangsúlyait erősítette” meg. (Kiss J László 2005) Érdekes színezetet ad e gondolatmenethez Törökország EU-integráció irányába tett lépéseinek sora, „amely lehet előny és hátrány, és nemcsak a török identitásra, hanem az európai identitásra is igen jelentős hatást gyakorol”. (Kicsi Valéria – N Rózsa Erzsébet 2005) A liberális nemzetállam egyik jellemzője az erőteljes de-etnicizálódás, amelyben „a különféle nemzeti címkék ugyanazon dolog eltérő

elnevezései”. A bevándorlást hozva fel példának Christian Joppke idéz egy német honatyát (baloldali zöldet), aki kifejti, hogy a muzulmánoknak nem kell feladniuk kulturális és vallási identitásukat, csupán a demokratikus jogállami rendszert és az alapjogokat kell feltétel nélkül elfogadniuk, különösen az állam és egyház szétválasztását. „A liberális társadalmak összetevői közül a leglényegesebbek a politikai pluralizmus, az alkotmányosság és piac, amelyek egyúttal olyan multikulturális lehetőségeket rejtenek, amelyekre nin- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 44 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 45 ► csen hatása a változékony retorikának és politikának. Megállapítása szerint ma is lényeges a kijelentés, hogyha „Rómában vagy tégy úgy, élj úgy, mint a rómaiak”,

„mint a bevándorlási integráció alapelve, különösen azért, mert a mai »Rómák« már poliglott helyek, amelyekben a kötések egyre inkább általánosak és rendszerbe foglaltak.” (Joppke, Christian 2004) A nemzetállamok vagy adaptálódnak az új kihívásokhoz és továbbra is kontrollálják a politikai arénát vagy gyengül hatóerejük felülről is és alulról is. Ez utóbbi, amely tendencián belül egyrészt a globalizáció másrészt pedig a szubnacionális regionalizáció lesz gyengítő hatással az államra, nevezhető „a Régiók Európája” felfogás lényegének Rugalmas szempontként veti fel, hogy a régiók részben kiegészítik, és nem helyettesítik a nemzetállamokat az EU döntéshozatali rendszerében, s ezt hívjuk kooperatív regionalizmusnak. Selcen Öner elemzése szerint a régiók kevésbé vesznek el vagy pótolnak nemzetállami funkciókat, így a Régiók Európája felállás még kevésbé valószínű képződmény a

közeljövőt tekintve, s inkább utópiaként értékelhető. (Öner, Selcen 2005) Ugyanakkor Hoós János szerint a globalizáció aspektusából a nemzetállam kénytelen fel kell adja némely privilégiumát, hiszen a globális problémák globális irányítást (global governance) igényelnek. „A nemzeti kormány képtelen békét és boldogulást biztosítani, ma a globális problémák globális irányítást igényelnek”. A nemzeti szintnek fel kell adnia szuverenitása egy részét és el kell fogadnia a globális folyamatok diktálta szerepeket és törvényeket. (Hoós János 2005) 3.3 Közösségek A közösségi lét koncepciójának tárgyalásánál hasznos lehet Tönnies fogalmi hátteret megragadó értelmezéseiből kiindulni, hiszen nagyon sajátos és életszerű hasonlatokkal írja le a közösséget, a társadalmat, azok hajtóerőit és jellemzőit. Alapvetése szerint az egyéni viszonyok – a közösség elméletét figyelembe véve – gyökere az

anya-gyermek, a férfi-nő, mint házastárs és a testvérek közötti kapcsolatban ragadható meg. Az első esetben a megszokás és az emlékezés tarthatja fenn a viszonyt, a másodikban a megszokás mellett döntő a gyermekekhez, illetve általában a tulajdonhoz és a gazdasághoz való ragaszkodás, míg a harmadikban az emlékezet „járul hozzá leginkább a szívek közti kötelékek létrejöttéhez, megtartásához és megerősítéséhez”. Továbbá megkülönböztetett három közösségi formációt, a vér közösségét, amely a lényeget jelenti, a hely közösségét, amely lényegileg az együttélés, s végül a szellem közösségét. A közösség ezen formáit „közérthető elnevezésük” alapján rokonságnak, szomszédságnak A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 45 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 46

► és barátságnak tekintette, s ekként vizsgálta. Úgy vélte a rokoni kapcsolatnak nem feltétele a fizikai tér közeli volta, az az emlékekből is táplálkozhat (vö. testvéri szeretet) Viszont megjegyzi, hogy „annál inkább keresi (az egyén) a térbeli közelséget, és nehezen válik meg ettől, mert a szeretet vágya csak így lelhet nyugalomra és egyensúlyra”. Ez a szempont az empirikus vizsgálat alapvetésénél különösen fontos akkor, amikor a területi identitás kategóriáit körvonalazzuk. „A közösségi élet kölcsönös birtoklás és élvezet, valamint javak birtoklása és élvezete”. Kifejti, hogy a közösséghez tartozás nem csupán befogadás, de egyúttal kizárás is Itt kapcsolható össze az identitás posztstrukturalista irányzatával, amely szerint az identitás és a területiség önmagukban nem léteznek, azok csupán a társas élet és hatalom szempontjából értelmezhetőek, a kizárás és befogadás rendszerében a

saját csoport és a másik csoport megfelelőjeként. Azaz a közösségi hovatartozás tönniesi koncepciója e szempontból harmonizál az identitáselmélettel, amelyre felhasználni kívánjuk. A társadalom ettől eltérően Tönnies elemzésében egy elidegenedett tagokból álló rendszer, mivel abban „mindenki egyedül van, s állandó feszültség van közte és a többiek között. Tevékenységük és hatalmuk területe szigorúan elhatárolt a többiektől, úgyhogy mindenki védekezik a másokkal történő érintkezéssel és egymás birodalmába való belépéssel szemben, mert ezeket azonnal ellenséges cselekedetként értékelik.” E szempontból úgy tűnhet, hogy a saját és a másik csoport a társadalomban nem létezne Elismerendő, hogy bizonytalan, fragmentált identitás jellemzi a posztmodern kort, tetézve a rétegzettséggel és átfedésekkel, ám a társadalmon belüli közösségek identitást megőrző szigetekként foghatók fel. „A városi

életben azonban háttérbe szorul a létrehozotthoz való ragaszkodás: a levegő túlsúlyba kerül az alakokkal szemben” Azaz az emberi kapcsolatok nem olyan súlyúak, mint egy közösséggel jellemezhető faluban, amelyet a kérdőív készítésénél figyelembe kell venni Schmollert idézve Tönnies kiemeli, hogy a városok ugyanakkor arra törekednek, hogy bezárkózzanak magukba, mint gazdaságba, míg kifelé gazdaságát és hatalmát lehető legmesszebb terjeszthesse. Ez a gondolat azért fontos mert a városi tér egyfajta dinamikus „társadalomlélektani” működését tapintja ki, amely az empíriánál szintén meghatározóvá válik. Ilyen például a városban élők településük területét a környező vidékre, mint kvázi felségterületre kiterjesztő hatása. A közösség és társadalom viszonyát tekintve az előbbi „magasabb és általánosabb”, míg az utóbbi „mesterséges felettes személy”, aki hatalmi A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 46 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 47 ► pozícióval jellemezhető. Tönnies olvasatában a közösséghez a lényegakarat, a társadalomhoz pedig a választóakarat kapcsolódik Ezzel összefüggésben lényeges szempont a szokás és hagyomány kérdése, amelyek „az emberi közösség animális akarataként” foghatók fel. A szokás partikulárisabb, hiszen közvetlenül a mikroközösségekre vonatkozik A közösségi akarat ugyanis a „letelepült népben” jelenik meg, „amelyben számos egyes szokás nyugszik, a nép hagyománya”. (Tönnies, Ferdinand 2004) Azaz a hagyomány egy nagyobb entitáshoz kötődő viszonyt jelöl, amely megközelítésünket tekintve nem elhanyagolandó szempont. A lokális és kozmopolita befolyásolók csoportjait elemezve Robert Merton rámutatott, hogy a lokálisok a helyi

közösségekre koncentrálnak, az a szívügyük, s kevéssé gondolnak a tágabb társadalomra, a helyi ügyek foglalkoztatják őket. A kozmopolita típus pedig a lokális érintettség mellett a helyi világon kívülre is fordul, s ennek „szerves részének tekinti magát” A közösségi gyökereket boncolgatva Merton a helyi befolyásolókat nagy lokálpatriótának tekintette, akik nem szívesen költöznének el az adott településről, s jellemző rájuk empirikus vizsgálata alapján, hogy az adott lokalitásban vagy annak közvetlen környékén születtek és élnek. Két hangsúlyos változót emel ki: egyrészt a kozmopoliták inkább a fiatal generációhoz tartoznak, illetve a negyvenöt év felettiek csoportjában a költözők, a betelepülők sorolhatók még ide. Megkülönböztette a két csoportot aszerint is, hogy a kozmopoliták esetében attitűdjük alapján erőteljesebb szelekciós szempontok érvényesülnek barátok és ismerősök

megválogatásánál, s a minőség lényegi aspektus náluk, míg a lokálisoknál mindenféle érintkezés iránti érdeklődés megmutatkozik, ami előmozdíthatja kedvező pozícióba jutásukat vagy egyéb támogatásukat, így náluk a mennyiség a kritérium inkább. Szintén különbség van az önkéntes szervezetekben való részvételük esetében. Merton úgy találta, hogy az kevésbé igaz, hogy a lokálisok kisebb számú szervezethez tartoznak, inkább az organizációk fajtája különbözik. A lokálisok olyan szervezetekbe tömörülnek, amelyeket a kapcsolat-teremtés lehetőségeként, szolgáltató klubokként, helyi titkos társaságokként lehet leírni, szemben a kozmopoliták készség- és tudáskamatoztató szervezeti orientáltságával, amelyek közül kiemelhető a szakmai társaság, hobbicsoport vagy polgári védelmi szervezet. (Merton, Robert 2002) Merton alapján tehát azt lehet állítani, hogy a közösségi formák attitűdök révén e két

csoportba sorolhatóak. A közösség mítoszába tartozik a hagyomány, a stabilitás, az egymásrautaltság és a kollektív emlékezet fogalmai Tóth G. Péter elemzésében A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 47 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 48 ► Megkülönböztethetünk beszélőközösségeket az interpretív közösségekhez képest, ahol az előzők esetében a „leírás nem annyira nyelvi, mint inkább társadalmi entitás”, míg az utóbbi kifejezés egy kontextus azonos értelmezésére vonatkozó csoportsajátosságra utal. Ehhez kapcsolható az interpretív tőke fogalma, amely az adott közösséggé válás folyamatában alkalmazható kommunikációs tudásanyagot foglalja magában A közösségi léthez tartoznak események, amelyek élmény-közösségeket, illetve ezek alapján definiálható

emlékezet-közösségeket hívhatnak életre. Ezen emlékezetek képesek mítoszokat kialakítani a közösségről, amely kulturális emlékezetté válik, s ez megkülönböztetendő a kortárs kommunikatív emlékezettől. (Tóth G. Péter 2002) Vercseg Ilona hívja fel a figyelmet, hogy a közösség gyakran szinonimája a lokalitásnak a község szó nyomán. A közösség számára olyan értéktartalommal leírható fogalom, amely az egyének „közös és szabad” aktivitását jelöli, amely révén életüket alakítják, így a közösség „közvetve a közjót is szolgálja” Elemzésében kifejti, hogy a közösségek a „demokratizmus gyakorlóterepei, a hatalom alternatívái és hiánypótló intézmények is Mint írja az önszerveződő, alulról építkező közösségek egy sor problémát képesek megoldani, amelyre a hatalom nem képes, így társadalmilag alapvető és szükségszerű intézményről van szó, amikor a közösségek létéről

beszélünk. (Vercseg Ilona 2000) Ebbe a kategóriába sorolandó a civil társadalom képződménye is, hiszen olyan közösségeket képeznek, amely Bőhm Antal megfogalmazása szerint kívül állnak a hivatalos fórumokon autonóm célokat követve öntevékenyen szolgálják saját érdekeiket. (Bőhm Antal 2002) A kistérségi szerveződéseknél hasznos lehetne a közösségi szemlélet megjelenése. A közösségi jelleg a helyi igények és a helyi források feltárásában fontos szerepet tölthetne be, a lakossággal való közvetlen kapcsolattartás a nagyobb térségben megjelenő érdekek összehangolásában növelhetné a hatékonyságot (G Fekete Éva 1994) A közösségi jelleg tehát a célszerűség mellett a helyi érdekek kistérségi szintű összehangolásában funkcionális eredménnyel is szolgálhat, főként, ha visszaemlékezünk a brit parish-ek példájára. Ezt követően vissza kell utalni Schöpflin György idézett megállapításaihoz, amelyek

szerint a kollektív identitás kohéziós ereje csökken, diverzitáscsoportok jelennek meg, amelyek valamelyest képesek pótolni a kollektív azonosságtudat és összetartozás élményét. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 48 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 49 ► A kollektív identitás főbb funkciói közé tartozik a biztonság nyújtása azáltal, hogy „jelentéssel tölti meg az egyént körülvevő világot, s biztosítja a közösségen belüli kommunikációt”, valamint olyan kollektív tudást, amely révén „nem kell minden általa tapasztalt dolog értelmét újra és újra megfogalmaznia. [] Az egyéni és közösségi identitások kölcsönösen függenek egymástól.” Konklúzióként pedig kijelenthető, hogy a „közösségi identitások védelmezik jelentéseiket” Olyan mechanizmusokon keresztül

érvényesül ez, amelyek lehetetlenné teszik idegen szemléletmódok teljes befogadását, a bizonytalanság kizárásával növelik az éntudatot és lehetővé teszi az egyén „cselekvőképességének érvényesülését” Azonban „az immateriális világ iránti növekvő érdeklődésünk legelsősorban is a különféle identitásokra nézve jelent veszélyt”. (Schöpflin György 2004) S mint már említettem, ez a veszély részben maga a félelem, a reflexivitás erodáló ereje, az információs túlterhelés, az identitás kohéziós erejének csökkenése, s a diverzitás-csoportok felbukkanása, hiszen az egyéneknek szüksége van valamifajta kollektív identitásélményre, ha pótélmény formájában is. Citálható itt a neo-durkheimi elmélet is, amelynek lényege, hogy az egyéneknek szükségük van rituálékra, rítusokra a legfejlettebb társadalmakban is. Ezek a rituálék manapság azonban nem a sámánok táncában vagy nagy társasági élet

keretében zajlanak le, hanem egyre inkább mediatizált közegben. Ezen rituálék átélésére a média sokféle hatást alkalmaz, mint például a tragédiák vagy katasztrófák bemutatását, vagy éppen pletykák és szenzációk tálalását. (Császi Lajos 2002) Szvetelszky Zsuzsa fogalmazta meg, hogy a fejlett társadalmakban is jelen van a pletyka iránti töretlen kereslet, mert a pletyka nem más, mint a „csoporttudat” része (Szvetelszky Zsuzsanna 2002) Egy elidegenedett társadalomban, ahol az emberek közötti kommunikáció gyérül, ott a média tölti be a pletykázás pótlását, egyfajta pletyka-rituálét képezve Azaz – hogy kapcsolódjunk eredeti témánk fonalához – a mediatizált világban egyéb, például új technológiák lehetőségéhez mérten próbál a társadalomban élő egyén szükségleteinek kielégítésével élni. Ha megbomlanak a hagyományos közösségek, gyengül a kollektív identitás és kohézió, ugyanúgy talál

csoporttudat-formálásához egyéb módokat, hiszen, mint Csepeli György kifejtette az identitás fontos szükségletünk. Az más kérdés persze, hogy a pótszer mennyire képes valóságos funkciókat betölteni, s mennyire lehet hosszú távon adekvát Az arab identitás vizsgálatakor mutattak rá kutatók (N. Rózsa Erzsébet – Tüske László 2005), hogy „a leginkább ismert közösségi identitást biztosító és szervező erő az etnikai és a vallási hovatartozás”. Mindezen túl „a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 49 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 50 ► keresztény és muszlim hívő az arab nyelvet, az arab nyelvű kultúrát és az arab-iszlám birodalmi történelmet tekinti identitása meghatározóinak”. Nagy V. Rita tanulmányában az izraeli identitásról ugyanakkor kiemeli, hogy „a

társadalmi stabilitás attól függ, hogy a társadalmi konszenzus specifikus identitáson alapul-e”. Az identitást a kultúra határozza meg, ezért a zsidó értékek ebben a folyamatban kihagyhatatlanok. „Univerzális értékek nem képezhetnek nemzeti identitást, a kollektív identitás azonban mindig specifikus”. (Nagy V Rita 2005) Ezen szempontok az individualizálódó, posztmodern társadalmakban ugyan nem alkalmazhatóak általánosságban, azonban fontos identitástartalmakat jelölnek közösségi aspektusból, így például a specifikus, vagy partikuláris jelleg minden bizonnyal erőteljes területi identitást építő tényező. Lényeges szempont, hogy Magyarországon kitapintható egy kultúraváltás, amelynek lényege, hogy jelen van egy individualizációs és modernizációs folyamat, amit a rendszerváltás újabb lendülettel gyorsított fel, erősítendő európai integrációnkat. Az erdélyi illetve az amerikai kultúraváltó egyénekről szóló

írásuk végkövetkeztetésében Kapitány Ágnes és Gábor asszimilációs fokozatosságot írnak le, amely az új kultúra és identitás elfogadásának irányába hat. Ebben a mechanizmusban az emberek először csak egy-két, majd egyre több új kulturális elemet fogadnak el, s egyre több működési elvet és belső összefüggést interiorizálnak. Az individualizált kultúrák esetében például az individuum kerül előtérbe, amelynek értékvilágát, például az USA társadalma esetében a versenyszellem, a liberalizmus példázza. Ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy az individualizáció magában foglalhatja a liberalizmust, a versenyt, a pragmatizmust, „de érthetjük az autonóm személyiség olyan kifejeződését is, amely nem kötődik éppen a felsorolt mozzanatokhoz”. A kultúraváltók nem azonos beolvadási viselkedéseket követnek és identifikációjuk is eltérhet egymástól, más-más stratégiát megjelenítve. (Kapitány Ágnes –

Kapitány Gábor 1996) Pataki Ferenc a nemzeti identitásról szóló elemzésében kifejti, hogy a posztmodern és modernizálódó társadalmak sokszínű, pluralisztikus identitáselemeket és modelleket tárnak az egyén elé. „A jövő mindenképpen a többdimenziós, összetettebb identitásképletek felé mutat”. (Pataki Ferenc 2001) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 50 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 51 ► 3.4 Összegzés E témában három fő területtel ismerkedhettünk meg, egyrészt a civil társadalommal, másrészt ennek globális vonatkozásaival, harmadrészt pedig a közösségi léttel, illetve ennek problémáival. A civil társadalom a non-profit, nem állami és nem direkt politikai jellegű szerveződéseket tartalmazza, azaz olyan állampolgári tevékenységi szféra, amely kívül áll a hivatalos

fórumokon. A civil társadalom állandó és folyamatos ébersége a hatalommal szemben lehet az az elem, amely képes a szabadságnak, az önrendelkezésnek a folytonosságát megteremteni. A civil társadalom kapcsán tekintettük át a társadalmi tőke fogalmát, amely kifejezés meghatározásában a Világbank igen fontosnak tartja a kapcsolatok és normák összességéből megteremthető társadalmi kohéziót, ami lehetővé és fenntarthatóvá teszi a gazdaság fejlődését. A szociális tőke létrejötte, fenntartása egyaránt a következő faktorok jelenlététől függ: az egyik a közelség (kapcsolatok szoros volta), a másik a kapcsolatok stabilitása, a harmadik pedig az ideológia. A több országot összefogó szakmai szövetségek, érdekcsoportok, humanitárius segítségnyújtást végző, valamint fogyasztói szerveztek, illetve a polgárok nemzetközi „összekapcsoltsága” egyaránt a globális civil társadalom fogalmába ágyazódik. E társadalmi

realitás tényezője mellett ez a civil társadalom a „globalizációból merít, és arra reagál”. A civil társadalom az állam szerepének minimalizálására törekszik mivel „visszafogja az állam hatalmát és átvállalja az állam számos funkcióját”. A civil társadalom globalizálódásában az internet egyre erősebb szerepet játszik a jövőben A nemzetállamok vagy adaptálódnak az új kihívásokhoz és továbbra is kontrollálják a politikai arénát vagy gyengül hatóerejük felülről is és alulról is. Ez utóbbi, amely tendencián belül egyrészt a globalizáció másrészt pedig a szubnacionális regionalizáció lesz gyengítő hatással az államra, nevezhető „a Régiók Európája” felfogás lényegének Rugalmas szempontként vethető fel, hogy a régiók részben kiegészítik és nem helyettesítik a nemzetállamokat az EU döntéshozatali rendszerében, s ezt hívjuk kooperatív regionalizmusnak. A civil társadalom erősödése azonban

a nemzeti kormányok egyre több funkcióját veszi át lokális és globális téren egyaránt, ami azt sejteti, hogy kialakulóban van egy nemzeti kormányok által meghatározható időszak alkonya, azaz a poszt-nacionális kor kialakulásának virradata. A közösségi élet kölcsönös birtoklás és élvezet, valamint javak birtoklása és élvezete. A közösséghez tartozás nem csupán befogadás, de egyút- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 51 ► Szociológia Civil társadalom és közösségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 52 ► tal kizárás is. Itt kapcsolható össze az identitás poszt-strukturalista irányzatával, amely szerint az identitás és a területiség önmagukban nem léteznek, azok csupán a társas élet és hatalom szempontjából értelmezhetőek, a kizárás és befogadás rendszerében a saját csoport és a másik csoport megfelelőjeként. A

lokális és kozmopolita befolyásolók csoportjait elemezve Robert Merton rámutatott, hogy a lokálisok a helyi közösségekre koncentrálnak, az a szívügyük, s kevéssé gondolnak a tágabb társadalomra, a helyi ügyek foglalkoztatják őket. A kozmopolita típus pedig a lokális érintettség mellett a helyi világon kívülre is fordul, s ennek „szerves részének tekinti magát”. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 52 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 53 ► 4. Társadalmi egyenlőtlenségek 4.1 Társadalmi rétegződés változásai A társadalmi szerkezeten belül rajzolódik ki a rétegződés, amely a különféle pozícióban, státuszban lévő emberek közötti gazdasági-vagyoni, jövedelmi, foglalkozási, iskolázottsági, lakóhely szerinti különbségeket mutatja meg. Eszerint megkülönböztetjük az elitet, a

középosztályt és az alsó rétegeket. Ezeken belül további osztások lehetségesek A munkásosztály elnevezést külön ki kell ezen a ponton emelni Manapság egyre kevésbé használatos, ugyanis a munkásság, mint olyan szociológiailag megszűnt egységes réteg lenni, betagozódott a társadalmi egyenlőtlenségrendszerbe azáltal például, hogy a segédmunkás és egy high-tech munkás között a rétegkülönbség óriásivá nőtt, akár jövedelmi, akár iskolázottsági és tudásszinten. A munkásosztályon belül rétegződési folyamatok indultak el az ipari fejlődés révén. A nagy tömegeket foglalkoztató ipari létesítmények kisebb üzemeket magukba foglaló egységekre, kis és középvállalkozásokra bomlottak, ami széttördelte a munkástudatot, szolidaritást és a szervezhető képesség esélyét is. Ráadásul a munkásság létszámaránya csökken, a szolgáltató és innovációs szféráé, a pénzügyi- és bankszféráé pedig növekszik

Érdekesség, hogy egyre több munkás sorolja magát- elsősorban életmódja és színvonala miatt – a középosztály tagjai közé. Mindez a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket más csoportok felé tolta el, szociológiai kifejezéssel élve posztmateriálissá tette, másrészt viszont csökkentette a feszültségeket. A globalizáció folyamata révén ezek a fejlemények a fejlett világban hasonlóan alakulnak, ugyanakkor megjelenik egyre erőteljesebben egy a harmadik és a fejlett világ közötti eltérés. A másik nyomon követhető eltérés a korábbi struktúrákhoz képest a fizikai és nem fizikai dolgozók, illetve az aktív és nem aktív egyének közötti arányeltolódás. A fizikai dolgozók száma csökken, a férfiak valamennyivel több mint fele, a nőknek pedig egyharmada dolgozik ilyen beosztásban a fejlett világban átlagosan Egyöntetűen érvényesül, hogy növekedik a társadalmi juttatásokból élők aránya, s egyben csökken az aktívak

jelenléte Magyarországon a foglalkoztatottak aránya messze elmarad az Uniós átlagtól. Míg nálunk alig haladja meg az 50%-ot, a fejlett országokban ez kétharmados arányt mutat, azaz az aktívak rátája Magyarországon rendkívül kedvezőtlen Meg kell jegyezni viszont, hogy ez az arány- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 53 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 54 ► szám nem tükrözi a feketegazdaság munkaerő-foglalkoztatását, amelyben szintén jelentős jövedelem termelődik. Különbséget teszünk fehérgallérosok és kékgallérosok között, azonban ez lényegileg az értelmiségi és vezetői, valamint a fizikai dolgozók közötti különbséget jelöli. Azt lehet megállapítani, hogy munkavégzés terén a fehérgallérosok függetlensége, döntési szabadsága nagyobb, mint a beosztott kékgallérosoké.

Ugyanakkor manapság különbséget kell tenni beosztott és vezető értelmiségi között is e döntési szabadság terén. A legegyszerűbb módja ennek a főiskolai és egyetemi végzettség figyelembe vétele, ám ez nem mindig igazolódik. Általában kijelenthetjük, hogy a főiskolai végzettség többnyire beosztotti státuszt jelent A változások fő iránya a nemzetközi folyamatok szerint a következők: Csökken a családi származás meghatározó szerepe, csökken az esélyegyenlőtlenségi hányados mértéke. Ez azt jelenti, hogy az egyének közötti esélyek különbsége csökken. Tipikus esete az oktatáshoz, illetve a foglakozásokhoz való hozzáférhetőség javulása Míg száz évvel ezelőtt egy fizikai dolgozó gyermekének az esélye, hogy értelmiségi lehessen egy értelmiségi foglalkozású szülő gyerekéhez képest közel 100-szoros volt, mára ez európai átlag szerint 3-4-szeresre csökkent. Növekedik a szellemi foglalkozásúak aránya, s ezen

belül is az értelmiségi réteg is gyarapszik. Növekedik a szolgáltatási szférában dolgozók rátája, csakúgy, mint a gazdasági szerveztek méretei, gondoljunk csak a multinacionális vállalkozásokra A kisvállalkozások aránya ugyanakkor tartja magát. Két negatív tendencia rontja a látszólagos javulást; ide tartozik a relatíve növekedő gyermekszegénység és az új szegénységi formák megjelenése. 4.2 Egyenlőtlenség Az egyenlőtlenség – szegénység – depriváció és társadalmi mobilitás kérdéseit tekintjük át a következőkben. Egyenlőtlenségről akkor beszélünk, amikor a társadalom tagjai vagy csoportjai között gazdasági, jövedelmi, iskolázottsági, foglalkozási, társadalmi pozícióbeli különbségek mutatkoznak. Emellett használjuk az esélyegyenlőtlenség fogalmát, ami arra utal, hogy egy adott társadalomban a különféle pozíciók elérésének lehetősége mekkora különbségeket jelent. A szegénység elsősorban

gazdasági eredetű, jövedelmi helyzetből adódó hátrányokra utal, ami az alacsony életszínvonalban, rossz lakókörülményekben, táplálkozási hiányosságokban, aluliskolázottságban érhető tetten. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 54 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 55 ► Megkülönböztetjük az abszolút és a relatív szegénység kifejezéseket. Az előbbi a létminimum értékéhez köti a szegények táborának megállapítását, míg a relatív jelleg a társadalomban elvárható, átlagos mértékhez képest viszonyítja a nélkülözők arányát. A létminimum a háztartásban az egy főre jutó jövedelem valamely értékénél meghúzott határ, s amely alatt élőket szegénynek tekinthetjük, így ezt szegénységi küszöbnek is nevezzük. A szegénységgel párhuzamosan használja a szociológia a

depriváció fogalmát, ami a társadalomban megszokott javaktól, lehetőségektől való megfosztottságot jelenti. A depriváció a szegénység halmazati jellegét erősíti: a gazdasági hátrány egyúttal egy sor káros hatást vált ki, amelyeket e fejezetben részletesen átnézünk. A társadalmi mobilitás az egyén társadalmi pozíciók közötti mozgását jelenti, ilyen ha alsó réteghez tartozóból középosztálybeli lesz. Ez példa a felfele irányuló vertikális mobilitásra, ugyanakkor akad eset, amikor valaki lefele csúszik a társadalmi ranglétrán. A vertikális mobilitás a függőleges irányú társadalmi rétegváltozás. Horizontálisról viszont akkor beszélünk, amikor egy adott rétegen, csoporton belüli státuszváltozás történik, például egy orvosból főorvos válik, tanársegédből adjunktus. A mobilitás további három típusát különböztetjük még meg Intergenerációs mobilitásnak hívjuk azt, amikor generációról generációra

történik a pozícióváltás, így például munkás szülők gyerekéből mérnök lesz. Intragenerációs mobilitás pedig az, amikor az adott generáción belül történik a változás, tehát valaki beosztottként kezdi és végül vezető lesz, esetleg tulajdonos, vagy iskolák elvégzésével értelmiségivé válik. Házassági mobilitásnak viszont azt nevezzük, ha valaki a frigyre lépés révén változtat társadalmi pozíciót. A házassággal kapcsolatban ugyanakkor megjegyzendő, hogy az esetek többségében a már említett homogámia a meghatározó. Ez azt jelenti, hogy a párok tagjai nagyjából azonos iskolázottságúak, sőt szüleik iskolázottságában sincsen nagy eltérés. Ugyanakkor a házasodási szokásokra igaz, hogy exogám jelleget ölt, ami viszont arra utal, hogy a házasulók többsége nem azonos településről származik. Amikor a mobilitási esélyeket tekintve a társadalom különféle rétegei között minimális a különbség nyitott

társadalomról beszélünk, ha ez a különbség nagy, akkor viszont zárt. Ha például egy asztalos gyermekének többszörösen rosszabb az esélye, hogy jogász legyen, egy mérnök gyermekéhez képest, azt zárt társadalomnak tekintjük. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 55 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 56 ► 4.3 Szegénység és depriváció főbb jellemzői A fejlett és fejletlen társadalmak között alapvető különbség húzódik a szegénység szempontjából. Míg az első (fejlett) világban átmeneti és életciklus-jelenségként tartják számon, addig a harmadik világban élethossziglani béklyó, szinte megváltoztathatatlan kiúttalanság és nyomor szempontjait vegyíti. Az 1990-ben végbement változások nyomán nagy társadalmi gazdasági átrendeződés zajlott le a világban, és a volt szocialista

tábor országaiban egyaránt. Az átrendeződés eredményeképpen sokan veszítették el korábbi virágzó egzisztenciájukat (Tsz-elnökök, vállalat-igazgatók, pártfunkcionáriusok stb.) s váltak gazdaggá és elismerté más emberek (managerek, ügyvédek, sztárok stb) a piaci viszonyoknak megfelelően Ez a váltás új gazdag és szegény rétegeket alkotott Az új-szegénység csoportjába a munkanélküliek, az özvegyi és rokkantnyugdíjasok, illetve az eltartottak (rokkantak) tartoznak Míg a szocialista rendszerben a központosított gazdaságirányítás piacérzéketlen termelő és szolgáltatóegységeket tartott fenn, a piacgazdaságra való áttéréssel ezek tömegekben szűntek meg, így sok ember került az utcára. Nagyrészük úgy próbálta elkerülni az ellehetetlenülést – tudván azt, hogy munkát nem kap a közeljövőben, az állam pedig csak meghatározott időre juttat számára segélyt – hogy lerokkantosíttatták magukat. Ez feltehetően az

orvosi hálapénz rendszer korrupciója nélkül nem mehetett végbe, ám közel megnégyszereződött a rokkantak aránya a kilencvenes évek első felében. Ez sem garantált persze jólétet, csupán minimális fennmaradást Az eltartottak ugyanis világszerte romló gazdasági helyzet elé néznek, amennyiben csak állami forrásból számítanak támogatásra, mivel a költségvetések mindenütt túlterheltek, ráadásul növekedik az eltartottak aránya és öregednek a társadalmak a fejlett világban. A hagyományos szegénység alatt viszont az alacsony iskolai végzettséget, a fizikai rétegtartozást, a szakképzetlenséget, illetve a falusi lakóhelyet tartja a szakirodalom, azaz ezen körökből kerül ki tradicionálisan a szegény emberek többsége. További típus a generációs szegénység, amelyben növekedést mutatnak a gyermekek és enyhe csappanást az idősek. Végül az etnikai szegénység alatt kisebbségi csoportok tagjainak nélkülözését értjük,

akik másságuk miatt előítéletektől sújtva, diszkrimináció következtében marginalizálódnak. Mely társadalmi réteg a legveszélyeztetettebb a deprivációra? A fent ismertetett szegénységi csoportokból szinte következik a válasz. Érzékeltetendő azonban a szegénység nem statikus jellegét, álljon itt né- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 56 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 57 ► hány példa arra, hogy az elmúlt három évtized során miként alakult át. A szocialista rendszer Ferge Zsuzsa megállapításai alapján állítható, hogy korántsem volt olyan egyenlő, mint elhitetni kívánta az akkori hatalom. Az egyenlőtlenségek mértéke az akkori skandináv országokéval volt egyenrangú, hozzátéve, hogy Magyarországon ez az egyenlőtlenség a kulturálisművelődési javakban bizonyult a

legerősebbnek, ennél kisebbeknek látszottak a vagyoni és lakáshelyzetben lévő eltérések – bár ezek is jelentősekké váltak a nyolcvanas évekre – s még alacsonyabbak voltak a jövedelmi kategóriák differenciái. A szocialista rendszer virágkorában a leginkább szegényeknek a mezőgazdaságból élő fizikai dolgozók, a falusi lakosság (nem magasan iskolázott csoportjai) és a nyugdíjasok, valamint szociális ellátásból nem részesülők (például nyugdíjra nem jogosultak) számítottak. Mára ez utóbbi kategória kivételével átalakult a deprivációval jellemezhetők köre. A szegénység már nem a falusi lakosság sajátja, hanem a városokban is megjelent, különösen a nagyvárosokban és kiemelkedően a fővárosban, természetesen ez nem azt jelenti, hogy a falusi szegénység apadt volna. A szegénység további ismérve, hogy a szakképzetlen munkások között terjedt el és csökkent a nyugdíjas-szegénység, de viszont nőtt a

gyermekeké, ami talán még elkeserítőbb folyamat. Mindezzel együtt kell értelmezni azt a négy szegénységi kategóriát, amit fentebb olvashattunk, így a cigányok között nyilvánvalóan nagyobb a szegénység aránya. Mely társadalmi csoportok veszélyeztetettek inkább a depriváció révén? Ez a kérdés hasonló az előbbihez, azonban már kevésbé társadalmi réteg-kategóriákra, mint inkább azokon belüli csoportokra vonatkozik. Az erre adott válasz pontosítja az imént leírtakat. Így a több-gyermekes családok, az egyszülős családok, különösen, ha a nő neveli gyermekeiket, az egyedül élő idősek, az aluliskolázottak és tegyük hozzá, hogy a fejletlen területeken élők, függetlenül attól, hogy városról vagy faluról van szó. Itt is megismétlendő persze, hogy az előítélettel sújtott kisebbségek szegénysége mindig kirívó. Halmozottan kedvezőtlen helyzetben vannak például a volt szocialista észak–nyugat ipari tengely

régiójában élők, például ÉszakMagyarországon azok, akik aluliskolázottak, s ráadásul a cigány etnikumhoz tartoznak. A szegénység tartós típusa különösen ez utóbbi kategóriákra igaz, ami azt jelenti, hogy ezen családok, csoportok gyakorlatilag életüket szegénységben töltik el. Ha a szegénységnek kultúrája nincs is, viszont reprodukáló hatása erős, ami megnehezíti a szegénysorúak kitörését A reprodukció arra utal, hogy a depriváltak környezete is általában deprivált, így kevés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 57 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 58 ► mintát látnak arra, miként lehet helyzetükre megoldást találni. Sem szülők, sem rokonok, sem barátok nem tudnak kedvező példát nyújtani, ha ők is hasonló sorsúak, így a gyermekek egyéb mintákra szorulnak, hogy

kitörjenek. Ilyen lehet egy jó tanár, előnyös kortárscsoport, iskolástársak, kollegák, esetleg a média, amelyek olyan mintával, segítséggel szolgálnak, ami megváltoztatja a felnövekvő generáció lehetőségét. A szociális segély kérdését itt szándékosan nem vetettem fel Ugyanis egyre több kritika éri a szociálpolitika ezen eszközét, amely nem megoldást nyújt, mint inkább konzerválja a szegénységet. A helyes szociálpolitika olyan motivációs, oktatási, infrastrukturális lehetőségek tárháza kellene legyen, amelytől még igencsak messze vagyunk, nem utolsó sorban az erős központi irányítás következtében. 4.4 Okok – egyenlőtlen életfeltételek A szegénység okai közé első gondolatra általában az anyagi hátteret sorolják hétköznapi értelemben. Ez meg is állja a helyét akkor, ha a problémának a látszólagos indokát keresnénk, azonban a valós gyökereknél szinte nem is találni gazdasági érvet. Az okok az emberi

viselkedésben, kultúrában és egyéni élethelyzetekben keresendőek Aki szegény családba születik, az ma már egyre kisebb valószínűséggel marad szegény, kivéve, ha lenézett kisebbségi csoport tagjaként látja meg a napvilágot, vagy ha testi-szellemi fogyatékosságai vannak, azaz az eltartottság veszélye fenyegeti élete végéig. A fejlett világban a szegénység ugyanis ciklikussá vált. Az első időszak a gyermekvállalás, amikor relatíve csökken a jövedelem az anya részleges kereset-kiesése következtében, illetve a megnövekedett családi fogyasztás okán. A másik jellegzetes szegényedési időszak a nyugdíjazás, illetve a harmadik az esetleges munkanélküliség. A fejlett országokban ez utóbbi átmeneti jellege miatt általában szintén csak időszakosan okoz hátrányt. Milyen társadalmi okokat találunk a szegénység mögött? Egyrészt ott állnak a strukturális tényezők, amelyekről már többször említést tettünk: a család

mérete és szerkezete, az iskolázottság és ennek folyományaként a foglalkozás, amely már kihat a gazdasági tényezőre a jövedelem formájában (bár ma egy orvos Magyarországon kevesebbet keres, mint például az Audi győri gyára mellett működő egy-egy kft targoncása). Meghatározóak az attitűdök, mint a társadalom értékítélete (amely azon politikai pártokat támogatja, akik ezen a helyzeten nem kívánnak változtatni) vagy az egyéni szocializációban a munka nem kellő megbecsülése, sőt azon vélekedés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 58 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 59 ► terjesztése, hogy munkából nem lehet megélni. Ide sorolható még a család motiváló háttere, hogy milyen mértékben képes gyermekeit tanulásra, szorgalomra vagy éppen ügyességre, kockáztatásra nevelni. Szakál

Gyula figyelmeztet arra, hogy a vállalkozási mentalitás a családban jelenik meg, s vállalkozói tudásnak nevezi a kockázatkészséget, az adott tevékenység iránti „megszállottságot”, a vállalkozásért való önfeláldozó magatartást. Hasonlóképpen az életre való felkészítés a család tagjainak magatartásában, mint mintanyújtó tevékenységben motiválja vagy demotiválja a gyermekeket. Több kutatás foglalkozott azzal, hogy a továbbtanulás esélyegyenlőtlenségét miként befolyásolja a család motiváló magatartása Megállapították, hogy verbálisan alig van különbség fizikai, szellemi vagy értelmiségi családok között e tekintetben Ugyanakkor a továbbtanulásra való ösztökélés időmérlegei és pénzráfordításai már jelentős eltérésekről árulkodnak. Míg az értelmiségi családok gyermekeik tanulásának semmilyen időkorlátot nem állítanak, sőt maximális időt biztosítanak Ezzel szemben minél alacsonyabb a

szülők iskolázottsága, annál jellemzőbb ennek korlátozása, családi munkavégzésbe történő kötelezettség érvényesítése. Az is bebizonyosodott, hogy a gyermekek továbbtanulására az értelmiségi szülők akár erejükön felül is fordítanak, míg ugyanez az alacsonyabb iskolázottsági szülőknél messze nem természetes. Mindez arra enged következtetni, hogy a családi háttér a mentalitáson, attitűdön és az esélyegyenlőtlenségen keresztül az egyenlőtlenségeket is befolyásolja Az iskolai végzettség, műveltség, szakképzettség szintén döntő a szegénység meghatározottsága. Persze nincs arról szó, hogyha valaki egyetemi végzettséget szerez nem lesz szegény, de egyrészt kisebb esélye van rá, másrészt pedig tartós szegénység szinte minimálisan adódhat életében. A magas kvalifikációval bírók ugyanis az életben való tájékozódáshoz, lehetőséghez több információval, ismerettel rendelkeznek. Kivételként sorolható

ide Magyarország, ahol az idegen-nyelv ismerete sok évtizeden keresztül hiányzott, mint az egyik legfontosabb eszköz (Amikor a magyar oktatási rendszert kiválónak minősítették hazai szakemberek (1970-80-as években), az idegen-nyelv oktatása gyakorlatilag hiányzott a rendszerből!) Nem véletlen, hogy ekkor is determinálódott, azok a szülők, akik külön nyelvórára irányították gyermekeiket, előnyhöz juttatták őket. Nyilvánvaló, hogy a magasabb iskolázottságú szülőkre ez jellemzőbb volt, mint például a fizikai dolgozókéra. Léteznek persze még mai is, főként biológiai elméletek, amelyek természeti adottságokban keresik a háttér-okokat. Nem tagadván, hogy bizo- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 59 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 60 ► nyos esetekben a genetika, a mentális lehetőségek

határt szabnak például az iskolázottságnak (szellemi fogyatékosságok esetén például) általánosságban a szociológia arra hajlik, hogy az okokat társadalmi, a családi és az egyéni kultúra, viselkedés területén keresse és találja meg. A szegénységnek, ha kultúrája nincs is, sajátos mentalitást, viselkedést maga után von, amely nehezíti helyzetüket. Ilyen például a devianciák magasabb aránya – alkoholizmus, öngyilkosság, bűnözés – vagy az egészségmegelőzésre fordított figyelem hiánya, amely növeli betegségi hajlandóságukat és csökkenti születéskor várható élethosszukat Mindez a család további szegényedését eredményezheti, főként, ha a legmagasabb jövedelemmel bíró tag, az apa esik ki a munkából. Így a gyermekek elszegényedése növekedhet, s egyúttal rossz megoldási mintát nyújt Az elszegényedés oka lehet gazdasági struktúrába ágyazott jelenség is, mint például egy ágazat megszűnése, recesszió,

vagy egy régió alkonya, mint például egy bányavidéké vagy nehézipari területé. A szegénységnek létezik olyan rejtett háttere is, mint a kirekesztés és diszkrimináció, amely az előítélet és sztereotípia révén különösen erősen érvényesülhet. A fizikai külsejükben is másságot képviselő kisebbségek (etnikai kisebbségek, bevándorlók) tagjai nehezebben jutnak álláshoz és így jövedelemhez, sőt sok esetben a bűnözőkkel azonosítják őket. Végül a szociális reprezentációnak is tulajdonítható „szegénységátörökítő” szerep. Vizsgálatok szerint a gyermekek már nagyon kis korban képesek megérteni a társadalmi egyenlőtlenségeket, a nélkülözés megtapasztalásával és értékelni is képesek helyzetüket Átveszik szüleik viselkedés mintáit, életmódját és felnőttkorukban – hacsak nem részesülnek ellenkező motivációban – ugyanolyan viselkedést, szemléletmódot mutatnak. Azaz a saját mikrokörnyezet

hatása erőteljes „ragasztóként” működik a szegénységben felnövekvő generációk számára. Ezen okok és példák is bizonyságul szolgálnak arra, hogy a szegénység egyben depriváció is. Az egyén ugyanis nem csupán pénz- és anyagi javak hiányában szenved, hanem a társadalom többi tagjához képest megfosztottsággal is szembesülnie kell. Megfosztott a kedvezőbb életfeltételektől, jobb munkalehetőségektől, az egészségesebb élettől, a lehetőségektől, iskolázottságtól és alapvetően azoktól a javaktól, amelyek az emberi vágyak elvárható beteljesülését jelenthetnék. Osztályrésze így nem csupán a hiány, a megfosztottság érzése, hanem mindezzel együtt a boldogtalanság és közönyössé válás is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 60 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 61 ► A

szegénységnek van még egy olyan rejtett oka is, mint a kirekesztés és diszkrimináció (vö. 32 o) amely az előítélet és sztereotípia révén különösen erősen érvényesülhet. A fizikai külsejükben is másságot képviselő kisebbségek (etnikai kisebbségek, bevándorlók) tagjai nehezebben jutnak álláshoz és így jövedelemhez, sőt sok esetben a bűnözőkkel azonosítják őket 4.5 Következmények – a szegényt még az ág is húzza jelenség Az a népi észrevétel, hogy a szegény embert még az ági is húzza szociológiai közhely. A szegénység következménye egy sor hátrányos tényező, ami elsősorban az életmódot, azon belül is az egészséget „támadja” meg. A WHO szervezetének definíciója szerint az egészség nem a betegség hiánya, hanem teljes testi, lelki és társadalmi jólét állapota. Mindez alapján azt állíthatjuk, hogy a fejlett társadalmak egyre nagyobb aránya beteg, annak ellenére, hogy a gyógyellátás jól

működik, s a tradicionális betegségeket (halálos járványokat, fertőző kórokat) óriási mértékben visszaszorították. Az egyszerű szemlélő számára a szegénység az a tárgyi környezet hiányosságában érhető tetten. Ezek ugyan valós észrevételek, ám nem ez jelenti az igazi problémát, sokkal inkább az említett életminőség minimuma, és az egészség hiánya, a halandósági ráta magasabb aránya. Ma már nem kérdés, hogy a társadalmi egyenlőtlenség és az egészségi állapot öszszefügg. Ha azt kérdezzük miért és hogyan, egyszerű választ lehet adni: azért mert a tehetősebbek minőségibb életet élhetnek, így kevésbé betegszenek meg. Azonban ez nem teljesen igaz Pontosabb válasz az, hogy a tehetősebbek később és más típusú betegségeket szereznek és később halnak meg, egészségtudatos magatartásuknak is köszönhetően. Míg például a nagyon szegény társadalmi rétegekben (hajléktalanoknál), illetve a szegény

társadalmakban – a harmadik világban – a járványos megbetegedések magas arányt képviselnek, addig a depriváltaknál, a fejlettebb társadalmak esetében a civilizációs betegségek (szív- és érrendszeri, mozgásszervi és pszichés betegségek) dúlnak. Az alacsonyabb iskolázottságúaknál, a szegények, rossz életkörülmények között élőknél, ahol a higiénés viszonyok is kedvezőtlenebbek, magasabb aránnyal fordulnak elő fertőző megbetegedések, mint például a TBC vagy Hepatitis. Az általános értelemben vett szegényeknél a lakókörnyezeti ártalmak, mint levegő, vízszennyezés, a daganatos megbetegedések rátáját emeli. Az életminőség rossz állapota következtében a szegényeknél jelentkezik erő- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 61 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 62 ► teljesebben

a depresszió, a szív és érrendszeri megbetegedések közül főleg a magas vérnyomás, az alkoholizmus és dohányzás magas aránya miatt pedig a szívkoszorúér megbetegedések, szívinfarktus és daganatok. A szegénysorban élők többnyire fizikai munkából keresik kenyerük legjavát, így a mozgásszervi, csont- és izomrendszeri megbetegedések szintén őket sújtják. Mindezt betetézi az alacsony fokú iskolázottságnak is betudható egészségügyi felvilágosultság hiánya. Bizonyított, hogy ugyanazon betegség esetében egy magasabban kvalifikált akár meg sem hal, mivel idejében orvoshoz fordul. Ez az eltérés különösen igaz – nem szegénységi metszetben – a férfi-nő dimenzióban A férfiak halálozási rátája azért kedvezőtlenebb, mert orvoshoz fordulási hajlandóságuk rosszabb, mint a nőké Az alacsony iskolázottságúaknál a mentális és pszichés megbetegedések is nagyobb arányt mutatnak. A stressz például fokozottan jelentkezik

esetükben, akárcsak a depresszió különféle formái. A frusztráció különösen tipikus viselkedési jellemző e csoportnál Mint már említettem a szegénységgel együtt jár a depriváció, ami a lehetőségektől való megfosztottságot jelenti E megfosztottság sajátos lelki érzetet hoz létre, amelyet frusztrációnak nevezünk, s szintén a megfosztottságból adódó feszültség lélektani jelenlétére utal, s könnyen eredményezhet agressziót, erőszakos cselekedeteket. A szegény családokban előforduló erőszak, verekedéseket e tényezőre is visszavezethető. A tehetősebb társadalmi rétegek esetében persze ugyanezen betegségtípusok megtalálhatóak, azonban későbbi életkorban jelentkeznek és kisebb arányban. Ugyanakkor a felső társadalmi rétegeknél is jelen van a stressz és pszichikai betegségek egész sora. A probléma azonban hasonlatos a daganatokéval vagy a szív és érrendszeri zavarokéval A betegség mindenütt előfordul, azonban

legyűrése jelent nagy különbségeket. A depriváltaknak rosszabb a konfliktusmegoldási képességük, nincsenek olyan ismereteik, tartalékaik, amelyek révén át tudnák vészelni az ilyen eseteket, másrészt viszont hangsúlyozandó, hogy a stressz náluk nagyobb előfordulási gyakoriságot is mutat. A konfliktusmegoldási készségre érdemes külön is kitérni. Azt állapították meg, hogy lefelemobilitás esetén a magasabb iskolázottságúak könynyebben képesek talpra állni, mint az alacsony iskolázottsággal bírók Ez utóbbiak nem rendelkeznek olyan ismeretekkel, sem pedig kapcsolati hálóval, amely segíthetné őket kitörni csapdahelyzetükből. Reciprok értelemben, de ide tartozik, hogy az iskolázottabbak és tehetősebb rétegek hosszabb távú befektetéseket szorgalmaznak, akár pénzügyi értelemben, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 62 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 63 ► akár gyermekeik magas szintű iskoláztatásával. A hosszútávúság kulcsfogalom viselkedésükben Megfigyelték, hogy a lottónyertesek közül azok, aki eredetileg szegények voltak, a szerencsét követő tíz éven belül ismét szegényekké váltak. Nem volt meg az a fajta eszközrendszerük – iskolázottság, hosszú távú gondolkodás – amivel fenn lettek volna képesek tartani vagyonosodásukat. Ehelyett rövid távú célokra, fogyasztási javakra költöttek, s kevés pénzt fektettek be 4.6 Nemi egyenlőtlenségek A nemek közötti egyenlőtlenségeket két részre bonthatjuk. Az egyik a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek, amelyek a férfiak előnyős helyzetét mutatják, a másik csoport viszont az egészségszociológiai témakör, amelyben a nők tűnnek kedvezőbb helyzetűnek. Vegyük az első csoportot. Társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeken egy sor szempontot veszünk

alapul: ide tartozik a jövedelemi, szakmai előmenetel, foglalkozási státusz, a háztartásai munka, a szexuális viselkedés figyelembe vétele, s ezek összehasonlítása. Például összevethető, hogy azonos iskolai végzettséggel, azonos életkorban a nők és férfiak milyen jövedelmezőségű munkaköröket töltenek be. Utalhatunk már előre a szinglik alapján a nők relatív hátrányos helyzetére. A nők egyenlőtlen helyzetét a következő tényezőkre szokás felbontani: a jövedelmi helyzet, a kulturális-politikai-tudományos élet, a háztartási munka, valamint a szexuális és fizikai erőszak terén érintő őket hátrány. A nemek egyenlőtlensége visszavezethető arra a folyamatra, miszerint a történelem során többnyire a férfiak vállaltak döntési és aktivitást igénylő szerepeket. Ez folyamatosan reprodukálódik és a női szocializáció során megerősítést nyer. A nők ugyanolyan iskolázottsággal és státuszban, mint férfi társaik

közel 20% kevesebb jövedelemre tesznek szert, még a legfejlettebb társadalmakban is. A jövedelmi eltérések persze strukturális jellegűek Ez azt jelenti, hogy a nők többnyire a közszférában, alacsony bérű pozíciókban dolgoznak, szemben a férfiakkal, akik a versenyszférában szerepelnek. De mindkét szférára igaz az is, hogy a vezetők túlnyomó többsége férfi. Aggasztóan alacsony a nők aránya a kulturális életben, a tudományos innovációt képviselők körében és a közélet szereplői között. A háztartási munkából való részesedésük viszont annál erőteljesebb. Ezen a ponton persze nem illenék általánosítani. Azon felsőfokú végzettséggel bíró nők, akik életüket magasan kvalifikált, fiatal férfival kötik össze, szerencsés helyzetben vannak, férjük többnyire mentesíteni kívánja őket e A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 63 ► Szociológia Társadalmi

egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 64 ► munka alól. Azaz nem csupán a nő értelmiségi léte kritérium, hanem az is, hogy a férfi kora ne legyen több negyven évesnél. Jelenleg az ennél idősebb férfigenerációk a háztartási munkát differenciálatlanul és tradicionálisan női privilégiumnak tartják Minél alacsonyabb az iskolázottság és magasabb az életkor, annál tradicionálisabb ez a nézet és szereposztás A fizikai erőszak és a szexuális erőszak témája szétválasztandó, ám a nemek közötti egyenlőtlenség szempontjából ez a differenciálás irreleváns. Mindkét tényező a férfiak patriarchális beállítódását, és az ebből adódó erőfölényük kiélését jelképezi, amelyben lélektanilag benne foglaltatik a női nem megalázása, szociológiailag pedig diszkriminációja. A prostitúció például a nemek közötti egyenlőtlenségeket kiválóan modellezi, hiszen

a nemi élet iránti igény távolról sem különbözik annyira a két nem között, mint azt a prostituáltak közötti nemi arányeltolódás mutatja. A prostitúció a patriarchális viszonyok egyik jellemzője. Nagyvárosokban, ahol a női karrierek szabadabb utat kapnak, nagyobb arányban van jelen a férfiprostitúció is, ami jelzi az egyenlőtlenség csökkenését. Fontos dimenzió az is, hogy a nők kulturálisan egyenlőtlen helyzetben vannak, hiszen a társadalom elítéli a prostituáltakat, főként a nőket, míg az azzal élő férfiakkal elnéző, ami a kettős mérce jelenlétére és a nemi egyenlőtlenség értékrend szintjén való szívósságára utal. A zaklatás különleges esetét öleli fel a nemi egyenlőtlenségeknek. Nem csupán azért, mert ezt nők jóval gyakrabban követik el, mint a nemi vagy szexuális erőszakot, hanem azért is, mert tipikusan munkahelyi viselkedésről van szó. Van azonban egy további jellemző, a félreérthetőség A

zaklatás részben azért érezhető terhesnek, mert a hierarchiában felül álló általi dicséret, túlzóvá, olykor kezdeményezővé és egyben nehezen kezelhetővé és reagálhatóvá válik. Sok esetben nincs is szó valódi közeledésről, csupán a főnök kedvességét szeretné kinyilvánítani az esztétikai bókolással, amit a másik fél zaklatásként érez. A zaklatás elszenvedője kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érzi magát, mivel nem talál reagálást az általa szexuális kezdeményezésként elhangzó szavakra vagy tapasztalt mozdulatokra. Főként a nők esetében jellemző az érzelmi megrendülés és a zavartság állapota, a félelem eluralja teljes személyiségüket. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a zaklatás sokszor nem ártatlan bókolás, hanem valóság. Különösen, amikor szerelmükkel üldöznek valakit Ebben az esetben a nők is gyakori zaklatók, bár a férfiakat nem szárnyalják túl A zaklatást, amennyiben bebizonyosodik,

törvény bünteti, Eu- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 64 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 65 ► rópában enyhébben, Amerikában szigorúbban. A zaklatás jelenléte a társadalomban szintén az egyenlőtlenségek jellegét bizonyítja Jobban terheli a női nemet, mivel fizikai erőhátránya révén kiszolgáltatottabbá teszi a férfiakhoz képest és részét képezi a nemi egyenlőtlenségek rejtett rendszerének. Más típusú egyenlőtlenségként fogalmazható meg az egészségügyi eltérés a két nem viselkedésében, morbiditási és mortalitási mutatóiban. Míg a statisztikai számok azt mutatják, hogy a nők betegednek meg, s a férfiak halnak bele, valójában nagyon komoly folyamatok zajlanak a háttérben. A nők morbiditási mutatói magasabbak a férfiakénál. Ennek oka a fokozott egészségcentrikus

magatartásban keresendő. Persze ez sem független az iskolai végzettségtől, mivel a magasabb kvalifikáltságú nők nagyobb hajlandóságot mutatnak orvoshoz fordulni apró problémával is, mint az alacsonyabb végzettséggel bírók, ám a férfiak ilyetén hajlandósága jóval alacsonyabb, még egyetemi végzettséggel is. A férfi, ha valamilye fáj így reagál: „Majdcsak elmúlik Ha rosszabb lesz, majd elmegyek orvoshoz” Ez a mentalitás relatíve valóban alacsonyabb morbiditást eredményez, mivel a betegből vagy túl későn és rövid ideig lesz csak páciens, vagy rosszabb esetben nem is válik azzá, mert hanyagsága miatt meghal. Azaz a férfiaknál a mortalitás mutatói magasabbak. A nők hazánkban átlagosan 8 évvel tovább élnek, mint férfi társaik, s mivel a házasodás szokása következtében a férj szintén átlagosan 3 ével idősebb nejénél, egy nő 11 év özvegységre számíthat. Ilyenkor szokás azt mondani, hogy szerencsés, aki addigra

megutálja az „urát”. Ez utóbbi kijelentés viszont már azt mutatja számunkra, hogy a társadalmi viselkedési kultúra, a szimbólumok, így a nyelv magában hordozza az egyenlőtlenségeket. Például szolgálnak a következők: „az uram”, „elveszi feleségül – hozzámegy”, vagy például az egyházi esküvőkön, amikor az apa átadja lányát leendő férjének, amely egyfajta tulajdonjog átruházást szimbolizál. Azaz nyelvünk és viselkedésünk nap mint nap érzékelteti rejtett üzenetekben a nők szimbolikus alárendeltségét. 4.7 Etnikai egyenlőtlenség Magyarországon – a cigányság esete Az előítélet és sztereotípia önmagában is képezhet egyenlőtlenséget, akár a diszkrimináció, akár a szegregáció esetére gondolunk. A magyarországi cigányok rövid története nélkül azonban nem lehet megérteni a valós problémát. Az Európába áramló cigány etnikumok – többféle etnikumról A dokumentum használata | Tartalomjegyzék

| Válogatott irodalom Vissza ◄ 65 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 66 ► van szó, nem beszélhetünk egységes cigányságról – sajátos funkciókat láttak el a földrészen, főként az ipari forradalmat követő anyagi viszonyok javulása következtében. Egyes cigány népek vályogvetéssel, csónakfaragással, mások vásározással, piacozással, megint mások muzsikálással vették ki részüket a társadalmi munkamegosztásból. Ezen funkciók betöltése a századok során integrálódott a gazdasági-társadalmi rendszerbe olyannyira, hogy szinte nélkülözhetetlenné váltak, főként a rurális (falusi) régiókban, illetve kisvárosokban. A termelőeszközök fejlődésével és a modernizáció következtében a 20. század első felében az említett funkciók egyre feleslegesebbé, kiegészítő jellegűvé váltak. Megjelent például a téglagyár, a

csónaképítő üzemek sora, a szórakoztató zene és kereskedelem modern formája, ami gyakorlatilag évtizedről évtizedre egyre feleslegesebbé tette a cigányok által ellátott funkciókat. Megjegyzendő, hogy a cigányok ugyan kezdetben funkcionálisan integrálódtak a gazdasági-társadalmi rendszerbe, ám kulturálisan egyáltalán nem Kulturálisan intakt etnikai szigeteket alkotva éltek a társadalomban Érdekes jellemzőik közé tartozott a vagyonközösség, ami csupán a 19. század végével bomlott fel A kulturális elkülönülés is kedvezett a szélsőjobboldali idegengyűlölő és gyanakvást keltő szemléletmód terjedésének, s a cigányellenes hangulat erősödésének. A pogromok éppúgy érintették ezen etnikumokat, mint a zsidóságot, s míg ez utóbbit túlzottnak nevezett gazdagsága, addig az előbbit feleslegessége, bőrszíne miatti megkülönböztetettsége következtében kiálthatták ki bűnbaknak, a nemzet idegentestének. A fasizmus

bukása azonban bármily meglepő is, nem vetett véget a cigánysággal szembeni előítéletességnek. Pontosabban a cigánysággal szembeni fenntartások megmaradtak, s átfordultak, valamiféle intézményesített rendszerbe. A cigányok többségét a szocialista rendszer diszkriminatívan kezelte, nem törekedett másra, mint minimális integrálásukra. Többségük segéd- és betanított munkássá vált, a nehéziparban és a mezőgazdaságban helyezkedett el, illetve egy részük a szórakozás, vásározás területén maradt. Ugyanakkor az oktatási rendszer elkülönítve kezelte a cigánygyermekeket, sőt még ma is gyakori példát látni a diszkrimináció eme formájára. Az államszocialista rendszer tehát nem tett erőfeszítéseket a cigányság integrációjára, inkább a patriarchális kádárizmus keretei között a minimális befogadás elvét követte, s gyakorlatilag szegénysorba állandósította a cigányságot, s nem nyitott számára kaput a

kitörésre vagy feltörekvésre. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 66 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 67 ► A rendszerváltás óta eltelt időszakban az intolerancia és diszkrimináció növekedett a cigánysággal szemben is, sőt olyan esetek is adódnak, amikor a szegregáció egészen nyíltan zajlik, akár iskolákban, akár szórakozóhelyeken, illetve lakóterületeken. Felmérések igazolják, hogy a cigányokat a társadalmi előítéletesség alig különbözteti meg egyéb leszakadt csoportoktól, ugyanolyan sztereotípiákkal, elkerülő magatartással, intoleranciával kezelik őket. Az előítélet, irányuljon bármilyen csoport ellen, növeli annak ellehetetlenülését. Az előítéletek és diszkrimináció ugyanis marginalizálja, egyszersmind egzisztenciálisan veszélybe sodorja a csoport tagjait Erre példa,

amikor bőrszíne, csoporttagsága következtében nem kap munkát, az iskolában nem részesül megfelelő oktatásban ahhoz, hogy kitörhessen a nyomorból. Emiatt kiszolgáltatottá válnak, anyagilag szélsőséges helyzetekbe kerülnek, nem ritkán a bűnözői csoportokhoz csapódva, egyrészt lehetetlen helyzetük miatt, másrészt nem lévén egyéb megélhetési lehetőségük. Valamennyi kirekesztett és előítélettel sújtott társadalmi csoport átéli ezt a marginalizálódási tendenciát, így például a prostituáltak is. Az egyenlőtlenségi helyzet egész szélsőséges formája ez, amikor már a szegénységgel jellemzett egyének ördögi körbe kerülnek a társadalmi többség közmegítélése miatt, ami elvágja felemelkedésük egyetlen fonalát is. Így a társadalom peremére kerülnek, „feleslegessé” válnak, kiesnek a társadalom vérkeringéséből, elnyomorodnak, azaz marginalizálódnak. A folyamatot erősíti az előítéletesség,

sztereotipizálás vagy diszkrimináció, azaz kirekesztéssel kell szembenézniük, s ekként a többségi társadalom önmaga ellen fordított fegyvereként is felfogható a jelenség. További problémát jelent a készségek hiánya, illetve azok elsajátítása, a szegényes motivációs háttér. A család mintanyújtó szerepe itt fokozatosan hátrányosan érvényesül. A szülők gyakorta élethossziglan munka nélkül vannak, alacsony iskolázottságúak, sőt egész közösségek, települések lakosságára lehet ez jellemző. Így a felnövekvő gyermekek nemhogy megfelelő motivációt nem kapnak, hanem nem részesülnek olyam mintanyújtásban, amely megfelelő jövőképpel, viselkedéssel láthatná el őket Egyszerűen nem tudnak tanulni, mert nem tudják, hogyan kell, s erre mikrokörnyezetükben senki nem tanítja meg őket Ugyanez áll a munkára is Ezt nevezhetjük motiváció-szegény környezetnek, amely a hátrányos helyzet ötvöződik kulturális

sajátosságokkal, amely megnehezíti a kitörést az adott körülményekből. Így a szegénység reprodukciójának egyik fő oka abban található, hogy hiányos a motivációs háttér és a gyermek nem kap megfele- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 67 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 68 ► lő viselkedési eszközöket a helyzetéből való kitörésre. A reprodukció lényege, hogy a társadalom újra- és újratermeli a rétegződést, egyenlőtlenséget, viselkedéseket, azaz a felnövekvő generációk felnőtt korban hasonló társadalmi szerkezetet, viselkedésformákat, szokásokat stb. mutatnak, mint elődeik. Az előítélet azt mondatná velünk, hogy lusták, holott egyszerűen nem kaptak mintát, nem szereztek készséget arra, hogyan kell dolgozni. Ezért különösen veszélyes egyes térségek elszegényedése,

mivel halmozottan érvényesülhet a depriváció többszörös hátrányokat okozó hatása. Ebből is látható, hogy a pénzbeli szociális segély nem oldja meg a problémát, sokkal hatékonyabb volna képesség- és készségfejlesztő programok szervezése, oktatási és tanulást segítő projektek indítása az ilyen társadalmi csoportok számára. De a realitások talaján állva Magyarországon még az oktatáshoz való esélyek egyenlőtlensége sújtja őket 4.8 A digitális szakadék és a harmadik út Az imént jellemezett társadalmi csoportok számára szinte értelmezhetetlen a digitális világ fogalma, oly távol estek a fejlődéstől, gazdasági lemaradásuk miatt. Mint azt az 11 ábra (vö 16 o) alapján is láttuk már, a komputerizáció nem hozta el az esélyegyenlőséget, az információhoz való hozzáférés nem lett szabadabb, sőt romlott A marginalizálódó társadalmi csoportoknál ez fokozottan igazolódik, mivel nem jutnak hozzá számítógéphez,

internethez, sőt még az alapvető ismereteik is sokszor hiányoznak mindehhez. Alapvető problémaként jelentkezik a családi szocializáció környezete esetükben. A cigányság körében például saját viselkedésük normaszegő (szabályszegő) volta miatt aligha várható el a családi közeg helyes útmutatása, s hiányzik egy alapvető szempont: a motiváció nyújtása, minták nyújtása. A leszakadt társadalmi rétegeknél – nem csak a cigányoknál - a tanulás nem csupán azért jelent gondot, mert a szülők képtelenek biztosítani a feltételeket, hanem azért is, mert a családi magatartásból hiányzik – sokszor teljesen – a normakövető viselkedés. Például a gyermekek nem tanulják meg a rendszeres életvitelt, a munkába járást, a kötelességtudatot stb, egész egyszerűen azért, mert nem látnak ilyet, szüleik munkanélküli létformájában. Amikor ma Magyarországon körülbelül 800 000 gyermek (távolról sem csak cigányokról van szó)

nem jut megfelelő élelemhez, nem meglepő azt állítani, hogy a digitális szakadék számukra tornyosuló szikla- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 68 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 69 ► fal, amely a társadalmi megosztottságot a jövőre nézve sziklaszilárdan megalapozza. Magyarországon a területi egyenlőtlenség és a digitális szakadék egymást átfedő kategóriákat alkot, ami azt jelenti, hogy a leszakadt társadalmi rétegek elmaradt régiókban élnek. Példa erre a cigány etnikum, amely az Észak-kelet és baranyai térségben tömörülve a digitális fejlődésből is kimaradnak, hiszen felmérések szerint közel háromnegyedük egyáltalán nem képes használni a számítógépet. Ez munkaerő-piaci helyzetüket a jövőben tovább rombolja. A digitális szakadék persze nem csupán a szélsőségesen

szegényeket sújtja. A digitális szakadék vonatkozik minden olyan társadalmi csoportra, amely valamilyen okból nem tud vagy akar részesedni a fejlődés ezen formájából. Ezen hiányossága vagy ismerethiányból vagy egyszerűen közömbösségből származik, s nagy károkat okoz számára, hiszen manapság kevés dolog értékesebb az információnál Nem véletlen talán, hogy Anthony Giddens a Harmadik út vitájával fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a megszokott baloldali és jobboldali megoldások helyett új utat kell kiépíteni a szociális problémák kezelésére. Elsősorban infrastrukturális, oktatási és kulturális szolgáltatásokkal kell az államnak részt vennie a társadalmi szakadékok csökkentésében, a segélyezést inkább szolgáltatássá alakítva át. Mark Latham elemzése rávilágít, hogy az újfajta jóléti államnak két célt kell kiemelnie: az emberek munkába vagy új szakmába késztetését, amelynek alapja például az

élethossziglani tanulás, az innovációs potenciál növelése és az oktatáspolitika modernizációja. Ebben az olvasatban csak erős, közösségeken alapuló társadalom képes erős gazdaságot megteremteni. Magyarország ebből a szempontból szintén leszakadásra utaló adatokat produkál, kormányzati ciklusoktól függetlenül. Az oktatáspolitikának kell ugyanakkor legyen kultúraközvetítő szerepe, amely révén az előítéletesség, az intolerancia csökkenthetővé váljék, ellenkező esetben a társadalomlélektani problémák akadályai lehetnek az átalakulásnak. Kérdés ugyanakkor, hogy milyen módszerekkel lehet olyan társadalmi csoportokat reintegrálni, amelyek szinte teljesen perifériára szorultak és a közmegítélés centrifugális ereje ott is látszik tartani őket. A társadalmi többség gondolkodásának és viselkedésének megváltozása nélkül ugyanis szinte lehetetlen bármilyen oktatáspolitikai vagy jóléti programot sikeressé tenni.

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 69 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 70 ► 4.9 Társadalmak közötti egyenlőtlenségek A szegénység tanulmányozásakor határozottan el kell különíteni a fejlett társadalmakat a fejletlenektől, mivel jellemzőik eltérnek egymástól. Míg a fejlett társadalmakban az egy főre jutó jövedelem, a GDP értéke döntő az adott ország, nemzet szegénységének mérésében, a harmadik világ országaiban ezek a mutatók aligha használhatók az ottani kultúra, életmód és szükségletek következtében. A gyakorlat ilyenkor más faktorok mérését írja elő; a harmadik világban a magas csecsemő- és gyermekhalandóság, a relatíve alacsony születéskor várható életkor és a közoktatás nehézségei következtében a csecsemő- és gyermekhalandóság értékét, a születéskor

várható átlagos élettartamot és az iskolai végzettséget szokás alapul venni a számításokhoz. A fejlett és fejletlen világ közötti eltéréseket az első és harmadik világ tagjai másként ítélik meg. Míg az első világban általános nézet, hogy a leszakadás az azonos az adott társadalmak szellemi és kulturális elmaradottságával Ezzel a nézettel szemben viszont a harmadik világban az az általános vélekedés, hogy a fejlett társadalmak az ő évszázadokon át tartó, s jelenleg is folytatott kizsákmányolásával tudta kialakítani fényűző életmódját. Míg korábban nyersanyagokat, aranyat és élelmiszert szállítottak el a harmadik világból, ma már a szellemi tőkére is rátették kezüket. Ez a két fő álláspont feloldhatatlan ellentéteket szül. Ráadásul a harmadik világban nagy tömegek alacsony iskolázottsággal és erős vallásos meggyőződéssel szinte fanatikus hívei saját kultúrájuknak. Mint azt már bemutattam, a

rendszerváltás az iszlám országok esetében erőteljes ortodox vallásosság, fundamentalizmus irányába mozdult el, míg Európában inkább a liberalizáció és szekularizáció a tendencia. A feszültség intenzívebb manapság, mint akár néhány évtizede a fejlettségi szakadék mentén. Ez három fő tényezőnek tudható be: egyrészt felgyorsult a technikai-technológiai innováció, másrészt növekedtek a gazdasági különbségek, s harmadrészt megjelent a globalizáció. Ez utóbbi a termelés, a fogyasztás, a viselkedés terén különösen erőteljes egységesülést eredményez. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy együtt jár a lokalizáció, mint a helyi értékek sajátosságok védelme, a lokálpatriotizmus, s növekedik egyes társadalmi rétegekben a nacionalizmus is. A harmadik világban azt tapasztalni, hogy a vallásos odaadás nacionalista jelleggel párosulva jelenik meg e folyamatok ellensúlyaként, torzítva és intenzifikálva a feszültséget.

Ennek eredményei például a különféle terrorszervezetek is Hangsúlyozni kell viszont, hogy ezek egy része működik A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 70 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 71 ► csupán a harmadik világban, nagyrészük éppen a fejlett Európában vagy Japánban tevékenykedik még ma is. A globalizációnak kitapintható egy további hatása, ami már a kapitalista viselkedés sajátosságából adódik. Míg a gyarmatosítás szakaszatit tekintve először árukat, majd személyeket hoztak a távoli vidékekről Európába és Amerikába, később pedig egyre megmunkáltabb termékeket, végül termelést helyeztek ki a fejlelten világba az olcsó munkabérek miatt, manapság egy újabb fordulat veszi kezdetét. A fejlett világ saját piacát kezdi kinőni, újabb piacok kellenek A globalizálódásban a

fejletlen országok egyre többet termelnek, egyre több jövedelem képződik, s erre alapozva a kereslet is kezd emelkedni. Megjelennek a fogyasztói társadalom potenciális csírái. A fogyasztói kultúra elterjesztése, bevezetése, exportálása a piac szűke miatt elemi érdeke a fejlett világ kapitalizmusának. Itt jelenik meg egy rejtett konfrontáció, ami különösen a fejlett és iszlám országok érintkezési pontján látszik lobbanékonnyá növekedni, s okozza az eddigi talán a vallásinál is erőteljesebb konfliktust. Az iszlám kultúra ugyanis ellenzi a ’nyugati életstíl’ minden elemét, tiltakozik ellene, s a fogyasztói társadalom kultúrájára, mint vallásuk ellenségre tekintenek. Ekként saját vallásuk gyökereit, identitását kívánják erősíteni, az eredeti elvek fontosságát hangsúlyozni, ami a fundamentalista irányzatok terjedését eredményezi Ez a folyamat pedig kiélezi a szegénység kontra fejlett világ, kereszténység kontra

iszlám szintjén megjelenő ellentéteket. A terrorizmus e konfliktusok révén megerősítést nyer, s az iszlám kultúra védelmében akár tömegtámogatásra is szert tehetnek olyan félkatonai szervezetek, amelyek a feszültséget szítják. A szegény és gazdag társadalmak közötti űr növekedik, s a fejlett világ viselkedése különösen aggasztó, amikor e jelenség okán megjelenő feszültséget tüneti kezeléssel, például háborúval, antiterrorista akciókkal igyekszik elfojtani, holott mélyen rejtőző, s elsősorban a fejlett világban keresendő okokból táplálkozó ellentétről van szó. A terrorizmus ugyanis egyfajta reakció a fejlett országok immár kultúrát (fogyasztói viselkedést, nyugati életmódot) terjesztő, sokszor agresszíven terjesztő magatartására. 4.10 Összegzés Az egyenlőtlenségek témakörét két fő részre bontjuk. Egyrészt megnézzük a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket, az egyéni problémákat, szegénységet,

majd második részként a társadalmak közötti, illetve területigazdasági egyenlőtlenségeket vizsgáljuk meg, részben külön fejezetben. E logikába illesztve elemezzük a társadalmi szerkezet és rétegződés kérdéseit. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 71 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 72 ► Az egyenlőtlenségek természetesen nem elválaszthatóak a szociálpszichológia által is vizsgált konfliktusoktól, amelyekre szintén kitérünk a témakörben. A devianciák az egyenlőtlenségek és a konfliktusok kapcsán kerülnek e témakörben, mint a normálistól eltérő viselkedés, amely az alsóbb és szegényebb társadalmi rétegek közt gyakoribb és szélsőségesebb konfliktusokat generál. Az egyenlőtlenségek manapság már nem csupán gazdasági, hanem kulturális, viselkedésbeli és egészségi

állapotban is megjelenő eltéréseket mutatnak. Fontos különbségek az iskolázottság, amely eltérő életfeltételeket és egészségi állapotot, élettartamot garantál a társadalom tagjainak. A szegénység mögötti okok a biológiai, társadalmi, gazdasági, iskolázottsági és családi állapotbeli szempontokban érhetőek tetten. Korunkban olyan gyors változások zajlanak, amelyek e feszültségek növeléséhez hozzájárulnak. Ilyen például az információs forradalom, amely az iparit követően a második nagy váltás az emberiség történetében, ha a fáról történő lemászásunkat nem számítjuk ide. Ma azt tapasztaljuk, hogy az anyagi termelés egyre inkább visszaszorul, s helyette a szellemi termékek, a szolgáltatások, az innovációk és a kapcsolatok súlya növekedik meg. Így nem az ipar, hanem az anyagiakon túli értékek válnak meghatározóvá, ezért nevezzük e változó korszakot poszt-materiálisnak, vagy az iparit követő néven,

poszt-indusztriálisnak. De szinonimaként használatos az információ „uralma” miatt az információs társadalom, a tudás hatalma révén a tudástársadalom vagy a gazdasági megközelítés révén a szolgáltatói társadalom jelzője, amelyekről az utolsó fejezetben ejtünk szót. A WHO szervezetének definíciója szerint az egészség nem a betegség hiánya, hanem teljes testi, lelki és társadalmi jólét állapota. Mindez alapján azt állíthatjuk, hogy a fejlett társadalmak egyre nagyobb aránya beteg, annak ellenére, hogy a gyógyellátás jól működik, s a tradicionális betegségeket (halálos járványokat, fertőző kórokat) óriási mértékben visszaszorították, ugyanis egyre nagyobb stressznek vagyunk kitéve. Érdekes megállapítás ugyanakkor, hogy az iskolázottabbak jobban képesek megküzdeni a problémákkal és a stresszel általában. A társadalmi különbségek lényeges területe a nemi eltérések. Ilyen például a nők potenciális

kizsákmányolása a háztartási munka, a fizikai és szexuális erőszak és a kulturális intézményrendszer, a jövedelmek terén. Ugyanakkor a férfiak általában közel egy évtizeddel rövidebb élettartamot tudhatnak magukénak a fejlett országokban, mint a nők. A szegénység négy típusa (a hagyományos, az új, a generációs és az etnikai) közül az utóbbit kiemelten értékeltük történelmi szempontból. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 72 ► Szociológia Társadalmi egyenlőtlenségek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 73 ► Végül a társadalmak közötti egyenlőtlenségek kapcsán érintettük a fejlett és fejletlen világ közötti eltéréseket az első és harmadik világ tagjai másként ítélik meg. Míg az első világban általános nézet, hogy a leszakadás az azonos az adott társadalmak szellemi és kulturális elmaradottságával, addig a

harmadik világban az az általános vélekedés, hogy a fejlett társadalmak az kizsákmányolták az elmaradott országokat, jelenleg pedig saját piacuk biztosítása érdekében kultúrájukat is le kívánják rombolni a globalizáció révén. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 73 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 74 ► 5. Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban 5.1 Gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségek a területiségben A mai Magyarország alapvető egyenlőtlenségi tényezőjét a külföldi beruházások határozzák meg Barta Györgyi elemzése szerint. Példaként idézve a gazdasági ágazatokat, megállapítható, hogy „nem általában az ágazatok közötti különbségek, hanem az ágazatokon belüli eltérésekben kell keresni a gazdasági fejlettség és az ágazatok közötti

összefüggéseket”. Amelyik ágazatban és térségben a külföldi beruházások koncentrálódnak, ott az ágazat, illetve a térség gazdasági teljesítményei is kiemelkedők”. (Barta Györgyi 2002) „A regionális politika számára a leglényegesebb kérdés az, hogy az ágazati termelékenységek térségi különbségei hatással vannak-e a területi egyenlőtlenségek alakulására. A korrelációszámítás eredményei szerint érdemi kapcsolat az ipar esetében mutatkozik: +0,65 értékű korrelációs együttható arra utal, hogy termelékenyebb ipar általában a fejlettebb területekre jellemző. Az ipar területi súlya mellett az ipari jövedelmezőség is a vidéki gazdaság fejlettségének fontos tényezője és ennek jelentőségét kiemeli, hogy a három ágazat együttes termelékenységének területi differenciáló szerepe (r=+0,66) sem haladja meg lényegesen az iparét. A szolgáltatások esetében a kapcsolat pozitív előjelű, de igen gyenge, míg a

mezőgazdaság termelékenysége teljesen közömbös a területi fejlettség szempontjából” (Kiss János 1998) Az ipari régiók Magyarországon egy képzeletbeli fejlettségi skála két végpontján helyezkednek el, az egyik pólust az Észak-Dunántúl, Vas, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Komárom-Esztergom megyék alkotják, míg a másik, a válságtérségnek számító Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Heves megye. Kiss János megállapítása szerint az ipar dinamikájának alakulása az 1990-es években egyértelműen szinkronban volt a vidéki régiók területi differenciálódásával Kiemeli, hogy a budapesti agglomeráció konjuktúrájában a tercier szektor erősödése a jellemző, míg vidéken továbbra is az ipar, a feldolgozóipar. (Kiss János 1998) A magyarországi térszerkezetben a gazdasági-társadalmi mutatók szintjén – részben infrastrukturális okok, részben a preferált térségek támoga- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Válogatott irodalom Vissza ◄ 74 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 75 ► tása miatt – a kettészakadás már a 80-as években megkezdődött egy VÁTI által készített tanulmány szerint. (Váti, K–2909 1990) E térstruktúrában meghatározóan domináns szerepe van, illetve volt a fővárosnak, az M1-es autópálya, illetve az 1-es főút térségének, valamint Sopronnak. A rendszerváltás óta eltelt időszakban a gazdaság szerkezetének változásában megakadt a régiók közötti gazdaságszerkezet kiegyenlítődése, valamint a főváros és a vidéki régiók között kettévált a fejlődési irány, az előbbinél a tercier szektor, az utóbbinál továbbra is a termelékeny ipar a meghatározó. Kiss, Rechnitzer és Enyedi nyomán a főváros–vidék dualizmus alapján egy további eltérésre hívja fel a figyelmet, nevezetesen a

nyugat–keleti regionális megosztottságra. Állítása szerint az egyenlőtlenségek csak alig fele részben tekinthetőek a termelékenységből adódóknak, 58%-ban a foglalkoztatottsági szerkezettel magyarázható a különbözőség. Ezért igaz az a tétel, hogy a vidéki régiókban azon ágazatok fejlődnek konjuktúrateremtő hatással, amelyek jelentősebb foglalkoztatottság bővítésre képesek (GM-Opel, Audi, Philips, Siemens, Suzuki, VAW stb.) Erre viszont akkor van lehetőség, ha kellő értékű beruházás áll a háttérben, amire a nemzetközi tőkebefektetések nyújtanak biztosítékot. A fejlődési eltéréseket dinamizáló ipari termelékenység és foglalkoztatottsági eltérések alapjául tehát a külföldi működőtőke régiódifferenciált beáramlása szolgál: a közép-magyarországi régióba a nemzetközi beruházások több, mint 40%-a érkezett, közel egyharmada az Észak-Dunántúlon, Vas, GyőrMoson-Sopron, Komárom-Esztergom, Fejér és

kisebb mértékben Veszprém megyében telepedett meg. Az országba érkezett zöldmezős beruházások több mint kétharmada az észak-dunántúli térségekbe került, amelyben a felsorolt cégek játszották a meghatározó szerepet. Az ipari terek koncentrációjának négy csoportját különböztette meg Barta Györgyi. Vizsgálata alapján a magyar ipar négy-ötöde e térségekben összpontosul; Észak-Dunántúl, mint dinamikus ipari övezet, a Budapesti agglomeráció, a nagyvárosok ipari koncentrációi, valamint a túlélő, de sorvadófélben lévő iparvárosok. A főváros központi szerepkörét – főként a székhelyek egyharmados aránya miatt – erősödőnek ítéli, s a Budapest körüli agglomeráció erőteljesen vonzza az ipari vállalatokat. Ugyanakkor kitapintható a főváros dezindusztralizációja is, amely a tercier szektor erősödése nyomán jelentkezik. (Barta Györgyi 2002) A nagyvárosokról szólva megállapítja, hogy azok a városhierarchia

szilárdsága folytán a városversenyben az ipar és a gazdaság vonzó terei váltak, ráadásul ez a tendencia erősödik. Ezen „felívelő, dinamikus” terek pedig további vonzást gyako- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 75 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 76 ► rolnak a működőtőkére. Magyarországon e szempontból problémát jelent, hogy a városhierarchia nem kiegyensúlyozott, ennek következtében növekednek a települések, régiók közötti különbségek. „A felgyorsuló gazdasági növekedés során a területi dualizmus veszélyes folyamata akkor indul el, ha az ország régiói között túlzottan nagyok a társadalmi-gazdasági különbségek. Ezeket a problémákat a területfejlesztés eszközéveivel kell enyhíteni” (Barta Györgyi, Stratégiai Füzetek 12) Megállapítja, hogy

az Észak-dunántúli térségben sem egyöntetű fejlődés rajzolódik ki. Míg például Győr-Moson-Sopronban a gazdasági növekedés nem csupán a termelékenység, hanem a foglalkoztatottak számának emelkedését is magával vonta, Vasban és Fejérben ez utóbbi stagnálása mellett zajlott a fejlődés, míg Veszprém és Komárom-Esztergom esetében ezzel együtt a termelékenység is stagnáló, így a gazdasági növekedés sem emelkedő ívű volt. Az Észak-Dunántúl egészére igaz az ipar dominanciája, ezen belül kiemelkedő a gépipar Fejérben, Győr-Moson-Sopronban, Vasban és Komárom-Esztergomban, amelyek esetében a beruházási adatok országosan meghatározóak, s az export aránya is fajsúlyosan szerepel e régiók esetében. Erősödő munkamegosztást tapint ki a főváros és ÉszakDunántúl között, s „a szolgáltatások jelentős része az ipari tevékenységhez kapcsolódik, azaz a posztindusztriális társadalom jellemzői nem feltétlen

jelentenek szakítást az ipari termeléssel. (Barta Györgyi 2002) 5.2 Budapest helyzete Külön elemzi Budapest már említett dezindusztrializációs folyamatát, amelynek lényege, hogy a belváros közelében az ipari területeken funkcióváltás, a periférikus területeken a megújulás tapasztalható. A funkcióváltás esetében a főváros északi területein a tercier szektor erősödése érvényesül, míg a déli körívben az átstrukturálódás és megújulás dominál. Ugyanakkor megjelenik a városhatár mentén új iparterületi gyűrű létrejötte, „az agglomerációs gyűrű dinamikus ipari fejlődésével” együtt. Budapest központi szerepe mind az iparban, mind a szolgáltatások terén hangsúlyozódik. „Az észak-dunántúli és a budapesti agglomeráció térsége egyre inkább összefüggő körzetté fejlődik, részeként a Bécs–Pozsony–Brno–Győr–Budapest központú potenciális gazdasági régiónak.” Kiemeli a főváros mellett Győr

szerepét, amely olyan mértékű fejlődésen ment végig, amely révén a fővárost követően „önálló szintet jelöl a települési struktúrában”. (Barta Györgyi 2002) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 76 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 77 ► A Budapesti városrégió gazdasági átalakulására egy másik vizsgálat szerint jellemző, hogy posztfordi vállalkozások hálózatosodó rendjét mutatja. Szemben azonban a fejlett európai térség jellemzőivel, itt a gazdasági szereplők szuburbanizációja kevésbé jelentős, ez sokkal inkább a lakosságra áll, hiszen egyre többen költöznek a fővárosból az agglomerációba. Az agglomerációba érkező vállalatok többsége külföldi érdekeltségű. Hiba lenne azonban arra a következtetésre jutni, hogy ez a főváros körüli gyűrű

homogén, rendkívül differenciált képet mutat. Egyrészt kirajzolódtak új központok, mint Budaörs-Törökbálint térsége, vagy a logisztikai tér jelleget öltő Szigetszentmiklós–Alsónémedi–Fót településláncolata, másrészt megőrződtek tradicionális centrumok, mint Gödöllő. (Kovács–Sági–Dövényi 2001) A fővárosi agglomeráció sajátos társadalmi rajzolatot is mutat. Egyrészt azt, hogy az ide költözők többsége középosztályhoz tartozik, míg az agglomeráción kívüli, településekre kiköltözők többsége viszont alsó közép- és alsó osztálybeli. Szintén speciális jellemző, hogy a felső középosztály magasabb státusú, elit által favorizált környékre költözik, emelvén saját társadalmi réteg-hovatartozását A vizsgálat kimutatta, hogy az agglomeráció magas státuszú övezetei hasonlóak társadalmi szempontból a főváros hasonló zónáihoz. Megállapítható, hogy az agglomeráció északnyugati (domb- és

hegyvidéki) része az elit „komponens”, a Duna túl partján, északkeleten pedig a magas státuszon belül a „konszolidált helyzetű középés alsó-középrétegek” lakóhelye. A déli területen a kettő csoport közötti, a közép- és felső-középosztály él. A déli és észak-keleti területeken jellemző, hogy a lakás a „vágyott csoport-hovatartozástudat” szimbóluma, míg az elit terén a státusz megjelenítője. Erre a területre igaz továbbá, hogy dinamikusabb társadalmi jellemzőkkel leírható, ami által a fővárostól is különbözik az emelkedő státuszú népesség következtében. Ugyanakkor a szegénység kérdése is eltér a főváros és az agglomeráció között. Míg a szegénység a fővárosban a tipikus „körfolyosós bérházakban” élőkre jelent veszélyt, koncentrált (slumosodó) formában, addig az agglomerációban szétszóródott formában, a hagyományos családi házas területeken jóval nagyobb kockázatot mutat.

A vizsgálat rámutatott, hogy a társadalmi státusz emelkedésével nő az agglomerációban a Budapesttel fenntartott, kapcsolat, míg a státusz csökkenésével növekszik az teljes szakadás, az agglomerálódottság tényezője. Ezen agglomerációs folyamatok végkövetkeztetéseként megállapítható, hogy a „nyugati” életstíl modell erőteljesen rányomja bélyegét e spontán folyamatra. (Csanády Gábor – Csizmady Adrienne 2004) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 77 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 78 ► 5.3 Centrum-preiféria viszonya Nemes Nagy József a regionális centrum–periféria kapcsolatát matematikai modellen vizsgálva szintén igazolt többféle egyenlőtlenséget: a kor és a vándorlás szerint figyelemre méltó az ország észak–dél tagoltsága, a fiatalos északkal és

öregedő déllel, illetve a migrációs folyamatokban kimutatható nyugat–kelet lejtővel. Úgyszintén nyilvánvaló az adózott jövedelmek és az adók jelzőszámai szerint a főváros–vidék és a nyugat–kelet lejtő ugyanúgy, mint a munkanélküliség térbeli dimenziójában. Emellett, mint korábban a dolgozatban említést nyert matematikai alapon is bizonyítottá vált, hogy léteznek „a nyugati országrész keleties és a keleti országrész nyugatias városai”. A társadalomirányításban, a „társadalmi önismeret építésében” nem szabad figyelmen kívül hagyni a társadalom földrajzi tagoltságát. A regionális politikának integrálnia kell a területi egyenlőtlenségek által determinált társadalmi jellemzőket, ám a társadalmi szférák nem lehetnek kiemelt célok. „A regionális politika nem szűkíthető le a jól–rosszul lehatárolt válságtérségek gondjainak enyhítésére.” (Nemes Nagy József 1993) A rendszerváltást

követő gazdasági visszaesés és egyenlőtlen fejlődés, a totalitárius államirányítás az ország nagytérségeit érintő kiegyenlítést célzó politikáját követően, éppen felerősítette a főváros–vidék kettősséget és a nyugat–kelet lejtő meredekebbé válását, főképp az Észak-Dunántúl és Észak-Magyarország, illetve Észak-Alföld között. A szubregionális sorrendben megállapítható, hogy Budapest és vonzáskörzete következtében a közép-magyarországi régió átlagban a legfejlettebb, amit a nyugat-dunántúli Vas, Győr-Moson-Sopron megyék egyes térségeivel, illetve a Közép-Dunántúl esetében Fejér megye Székesfehérvár köré csoportosuló területeivel kiemelkedően vezet. Ezek a fejlett térségek, valamint a statisztika által jelzett perspektivikusabb konjunktúrát mutató – többnyire városok köré csoportosuló – területek arra a következtetésre vezetnek, hogy az ország legfejlődőképesebb területei az

autópálya-hálózat, illetve a nyugati határ mentén találhatók. Ezt bizonyítja újabban a Kecskeméti és Tatabányai térség felzárkózása is Budapest, Székesfehérvár, Győr mellé, ahol az ipar termelésnövekedése, a települések infrastrukturális és gazdasági fejlődése következtében e régiókban kedvezőbbek az életkörülmények, jobb az életszínvonal – a sporadikusan hasonló termelésnövekedést elérő területektől eltekintve, mint például Nyíregyháza, Tiszaújváros, Szolnok – az ország más régióihoz viszonyítva. A főváros és megyék együttesen növelték a súlyozott relatív szórást a gazdasági fejlettség különbségeit tekintve, de önállóan a vidéket vizsgálva A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 78 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 79 ► az olló

inkább zárult. Ez bizonyítja Budapest erőteljes dinamikáját, vezetve a gazdasági erőfölényben a települési rangsort. E főváros-vidék dualizmus jelenlétét igazolják a jövedelemegyenlőtlenségi adatok is. A nyolcvanas és kilencvenes évek során a „regionális és települési egyenlőtlenségi relációinak két eleme emelhető ki: a határozott differenciálódás, polarizációs trend, valamint egy sajátos asszimetria a fejletségi-fejlődési ráta két pólusa között”. A pozitív pólus a főváros és a nyugati országrész, amelyben a dinamika változatlanul fenn áll. Dinamikus tengelyek is kirajzolódnak, mint például a Budapest–Győr–Sopron–Mosonmagyaróvár, illetve a Budapest–Székesfehérvár–Balaton tengelyek. (Cséfalvay Zoltán et al 2000) Ugyanakkor e dinamizmus szigetei megtalálhatók keleten is, például Tiszaújvárosban, Kecskeméten vagy Nyíregyházán, sőt az autópályák kiépülésének köszönhetően egyre több

területen, viszont a fejlődéstől elszigetelt települések találhatóak e fejlett körzeteken belül is. A térségek közötti különbség az információs társadalom korában természetesen az informatikai technológia elterjedtségével is mérhető. Nagyvárosi koncentrációt mutat például a domain- és szervernév, annak ellenére, hogy elterjedtsége magas arányú A legtöbb domainnév Budapestet követően Szegeden, Budaörsön, Pécsett, Debrecenben és Győrben található. (Csatári Bálint 2003) A telepítés fókuszában a városok voltak, így a falusias térségek eleve hátránnyal kellett szembesüljenek. Ugyanakkor megállapítható, hogy az ország regionális differenciáltsága, nem különbözik más fejlett társadalmakétól, csupán Magyarországon erőteljesebbek a különbségek. (Nemes Nagy József – Szabó Pál 2001) A főváros politikai, kulturális, oktatási stb központi jellege koncentrációt okoz, ezáltal Budapest vízfejként ül az

ország testén, ám ez sem egyedi magyar probléma, hasonló helyzet tapasztalható Párizs, Athén, Lisszabon példáján is. Ez a vízfej jelleg akkor domborodik ki igazán, amikor agrártermeléssel vagy ipari válsággal jellemezhető elmaradott térségekkel áll szemben, s növelik a területi differenciáltságot, már-már áthidalhatatlan gazdasági, s nem utolsó sorban kulturális szakadékot alakítva. Nem véletlen, hogy Kohéziós programokkal a vidékfejlesztést, a nagyon elmaradott térségek felzárkóztatását, strukturális programokkal pedig az elavult ipari térszerkezet átalakítását, az alacsony népsűrűségű területeken az infrastruktúra fejlesztését, illetve valamennyi problematikus régióban a humánerőforrás fejlesztését tűzi ki célul az EU. A magyar valóságot elemezve a jelen folyamatok szerint Közép-Magyarország, azon belül is Budapest és az agglomeráció esetében erőteljes és tartós gazdasági dinamika pulzál, amely

jellemző a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 79 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 80 ► Nyugat-Dunántúlra és egyre inkább szétterjed a Közép-Dunántúlon is. Viszont ez utóbbi esetben erőteljes fejlettségi szakadások tapasztalhatók, például Székesfehérvár és attól délre eső települések között megnövekedett a differenciáltság. E differenciáltságban a rendszerváltást követően a szegénység területi szegregációja artikuláltabbá vált, amelyre sajnos kiváló példa az ezzel együvé váló etnikai szegénység szegregációs folyamatának analógiája is. (Szelényi Iván 2002) 5.4 Foltszerű egyenlőtlenségi rendszer Egy másik fontos aspektusa a területi differenciáltságnak, hogy a kedvezőtlenebb gazdasági adatokkal jellemezhető térségek differenciáltabb belső

szerkezetűek, mint a fejlettebbek. Elmaradott régiók esetében meglepően fejlett szigetek találhatóak, erre lehet példa Nyíregyháza vagy Pécs is. (Nemes Nagy József – Szabó Pál 2001) A városhálózat tudásalapú megújító képességének vizsgálata ezt a fajta szigetesedés jellemzőt más, még inkább kidomborító formában tünteti fel. A kutatás (Rechnitzer János et al. 2004) azt mutatta ki, hogy a dinamikus régiók központi települései, mint Győr vagy Székesfehérvár kevésbé kiemelkedőek innovációs potenciáljukat tekintve, mint Debrecen, Szeged, Nyíregyháza vagy Pécs, holott ez utóbbi kettő szigetszerűen fejlett anyarégióját tekintve. A vizsgálatban a gazdaság-iskolázottság-társadalom-humán állomány-innováció dimenzióit vizsgálva 11 klasztert képeztek a potenciális megújító-képesség alapján. Nézzük meg közülük a lényegesebbeket a szigetszerűség aspektusa alapján. Az elsőbe az átlag feletti iskolázottság,

a tudásorientált munkaerőpiac, humán és innovációs mutatók magas értéke, a kedvező gazdasági és munkaerőpiaci adatok alapján sorolták be Debrecent, Szegedet és Pécset. A másodikba Nyíregyházát és Miskolcot, s gyengeségük az elsővel szemben csupán a gazdasági erejükben tapintható ki, tudásképességükben alapvetően nem. A harmadikba Győr, Székesfehérvár és Kecskemét került. Igazán az első kettő helyezése meglepő, hiszen Budapest után ez a két város az ipari export húzóbázisa, a működőtőke „vidéki” otthona, azaz a gazdaság motorja, ám a „megfelelő humán potenciál mérsékeltebb” volta miatt a tudástőke megújhodásra való hajlamát gyengébbnek ítélték a kutatók. Győr helyzete a humán, felsőoktatási adottságok alapján rosszabb, mint akár Veszprémé, Nyíregyházáé vagy Egeré, ám „az innovatív kezdeményezések és a helyben elérhető intézményhálózat” kedvező adottságai miatt előrébb

soroltatott. Kecskemét sem feltétlen a helyes pozícióban van, hiszen felsőoktatása elmarad a szükségestől, ám itt A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 80 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 81 ► a humán dimenzió hozza be a hátrányt. A negyedik klaszter tagjai kevésbé dinamikus központok (Szombathely, Sopron és Eger), de felsőoktatási potenciáljuk még innovációorientáltságot feltételez esetükben. Az ötödik klasztert (Gyöngyös, Keszthely, Gödöllő) még kedvező innováció környezet jellemzi, fejlettségük azonban már kérdőjelekkel tagolt, s a helyi újító kezdeményezések aránya szegényes az első négy csoporthoz képest. A vizsgálatból „kilógott Budaörs és Budakeszi”, amelyek gazdasági és munkaerő-piaci jellemzőik kiválóak, azonban humán, felsőoktatási

jegyeik már gyengék. A következő klaszterbe az átlagos vagy annál kicsit magasabb fejlettségi szintűek kerültek, a nyolcadikba a kifejezetten turizmusra építők, újdonsült ipari centrumok vagy kistérségi központok. Az elemzés alapján megállapították, hogy a „40 ezer fő alatti városaink legtöbbje jelenleg nem rendelkezik olyan háttérfeltételekkel, amelyek innovatív miliőt teremthetnének a térség gazdasági és társadalmi szereplői számára”. (Rechnitzer et al 2004) Az Észak-magyarországi és az alföldi régiókban nagyfokú koncentráltság mutatható ki az elmaradottság, sőt felzárkózásra képtelen városok terén, ugyanakkor itt találhatóak a legkiemelkedőbbek is, azaz a szigetesedés mellett igazoldóik a nagyfokú (szélsőséges) differenciálódottság tényezője is. Ebben igazolódik Enyedi Györgynek azon megállapítása, hogy az Alföld félperifériás helyzetben van egy félperifériás országban. (Enyedi György 2003)

Ezzel összhangban a magyarországi városok 20. századi településhierarchiában elfoglalt pozícióváltozásairól készült vizsgálat (Beluszky Pál – Győri Róbert 2004) megállapítja, hogy a „sokoldalú városi funkciókkal rendelkező, egyértelműen városi szerepkörű települések száma a mai országterületen a 20. század elejéhez képest alig változott” Kivétel talán Salgótarján süllyedése, illetve Miskolc hullámzása A 20 század elejére érte el „gyökértelen” regionális központú szerepkörét, majd a rendszerváltást követően az ipari termelés összeomlásszerű átalakulása következtében visszaesett, de az ezredfordulóra ismét teljes jogú regionális központtá érlelődött. Az Észak-Dunántúlon belül Győrnek ellentmondásos helyzetére, miszerint a fejlett gazdaság mögött hiányozik a tudásalapú megújító képesség, ez utóbbi tanulmány is rámutatott. Eszerint megállapítható, hogy Győr a vidéki

városrangsorban az ötödik helyen áll töretlenül, azonban nem jellemezhető totális regionális központú szerepkörrel, mint akár Miskolc, vagy a tradicionálisan térségi centrumokként említhető Pécs, Szeged vagy Debrecen. Hiányosságai a felsőoktatás, a tudományos kutatás, valamint az államigazgatási intézmények terén egyaránt érvényesülnek A kuta- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 81 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 82 ► tók szerint ez a helyzet azért állhatott elő, mivel a regionális szerepkör az elmúlt évtizedekben „szétforgácsolódott” az Észak-Dunántúlon, hiszen Sopron, Szombathely, Veszprém és Székesfehérvár is szerzett regionális jellegű funkciókat a térségben. (Beluszky Pál – Győri Róbert 2004) A vázolt vizsgálatok fontos szempontokat

nyújtanak ahhoz, hogy kimutatható legyen Magyarországon a gazdasági fejlettség mögött még nincsen jelen az innovációs bázis, azt külföldről importáljuk, vagy pedig egyes esetekben nincs is szükség rá, mivel csupán a legyártás fázisát végzik nálunk a multinacionális cégek. A legfejlettebb gazdasággal rendelkező vidéki városaink innovációs és tudás alapú megújulás terén háttrébb kullognak, mint gyengébb gazdasággal leírható települések, mint például Nyíregyháza vagy Pécs. Mindez rá kell mutasson arra, hogy hazánkban a hozzáadott érték a termelésben gyenge szintű, s ha ezen nem változtatunk, megtermelt jövedelmünk egyre kevesebbet ér majd. Ezért különösen fontos volna egy tudásalapú társadalomban a régiók pontos felmérését elvégezni innovációs és tudásmegújító potenciál terén is. Aszerint, hogy mely régió dinamikus, fejlett, s melyik elmaradott például innovációk terén, differenciáltan kellene

kezelni. Ez nem csupán adatgyűjtést kellene szolgáljon, hanem, ahogy Lengyel Balázs fogalmaz: „e régiótípusok eltérő regionális politikát igényelnek, a tudásáramlás különböző csatornáira kell koncentrálniuk.”(Lengyel Balázs 2004) A területfejlesztésen belül nem csupán a humánerőforrás fejlesztésére, képzésére kell e szempontból fordítani a figyelmet, hanem olyan innovációs bázisok támogatására is, amelyek megalapozhatják a jövőbeni fejlesztéseket. Elsősorban az egyetemek innovációs potenciálját lenne szükséges tovább emelni, valamint a gazdasági szereplőket egyrészt ösztönözni az innováció befogadására, másrészt támogatni az efféle K+F tevékenységet, akár közvetett pénzügyi, akár közvetlen támogatási formában. A hazai térszerkezet differenciálódása tehát paradox képet mutat azáltal, hogy a potenciális innováció-befogadó térségben relatíve alacsony a humán tényező szerepe, míg

elmaradott régiók kimagasló településein a tudás-termelés magasabb, mint a fejlett észak-dunántúli régióban. 5.5 Térszerkezeti megközelítések A gazdasági térszerkezet differenciálódásának gyökerei még a rendszerváltozás előtti időre vezetnek vissza, a nyugati határmentiség már akkoriban is előnyös volt, ám az 1990-es években a magángazdaság élénkülésével még inkább elkülönült az Észak-Dunántúl belső térszerkezete. Rechnitzer János tanulmányában (Rechnitzer J. 1993) a városhálózat megosztottságá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 82 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 83 ► ban öt elkülönülőfélben lévő fejlettségi szintet különböztetett meg, amelyek közül az első kettő egyértelműen a válságtérségek hazai ellentéteként is említhető,

sőt a harmadik típus is ezen térségek gazdasági–társadalmi szintjét követi. Ezt a tagolódást a városok intézményi fejlettsége, a vonzás, az idevándorlás mértéke, az iskolázottsági, képzettségi szint és a vállalkozói szervezetek ereje és jelenléte határozza meg. A különféle térségek közötti egyenlőtlenség önmagában még nem feltétlen káros. „Az elmaradottság igazán akkor válik veszélyessé, ha az ott élők számára a kilépés és a váltás lehetőségét megakadályozzák a helyi társadalmi, gazdasági viszonyok. (Bódi Ferenc 2003) A regionális politika domináns uniós és hazai jellemzőit különféle szempontok alapján össze lehet mérni. (Horváth Gyula 1998) A területi struktúra szerint az unióban lévő trend az összekapcsolódó gazdasági tereket, a globális hálózatokat, regionális klasztereket preferálja erős regionális kohézióra építve, míg itthon a nemzeti gazdasági térnek erős az egyenlőtlensége

a domináns központi térség meghatározó fölényével és gyenge régión belüli integrációival. Az unióban a területfejlesztés indukálója a fejlett technológiák, az informatika, a szolgáltatások, a kutatásfejlesztés és képzés, Magyarországon még a jelenlegi cél sem haladta meg a multinacionális vállalatok megtelepedéseinek preferenciáját. Sőt, az önszervező ipar, a műszaki infrastruktúra kialakulása, kialakítása is folyamatban van, az unióban zajló trendek hazai megtelepedésére nincs még forrás, háttér. A beruházások telepítésének szempontja Nyugat-Európában a képzett munkaerő területi eloszlása, ami centrumtérségek hálózatát mutatja, illetve a fogyasztói piacok elérhetősége. Ezzel szemben hazánkban az olcsó munkaerő1, a főváros közelsége, a nyugati határmentiség (főként a határ menti településeken lévő osztrák termelők, befektetők számára), valamint a térség infrastruktúrája a döntő

tényező. Az innováció a közösségben jellemzően többközpontú, sokirányú és több innovációs régiót ölel fel, nálunk pedig fővárosközpontú, lassan terjedő folyamat. Az unióban nagyvárosok és integrált település-együttesek hálózata a preferencia, míg nálunk egyfajta dualizmus érvényesül: a piaci tényezők a fővárost, a nagyvárosokat és megyeszékhelyeket emelik ki, az állami újraelosztás pedig a kisvárosi, falusi településeket célozza. Az állam az unióban egyre inkább a stratégiai vezénylést, a koordinációs funkciók ellátását kell végezze, csökkentve újraelEzt a tényezőt a győri, a székesfehérvári, sőt egyre inkább a soproni és szombathelyi térségben és vonzáskörzetében felülbírálja a szűkösen meglévő képzett munkaerő, amelyből hiány mutatkozik. 1 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 83 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar

társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 84 ► osztó tevékenységét1. Itthon az újraelosztást nehézkes bürokrácia, az ágazati koordináció nem megfelelő volta, centralizáltság jellemezte A szubnacionális szint az unió meghatározó országaiban egyre szélesebb kompetenciát nyer, amit jelez az, hogy 1970-ben Európában a népesség csupán 25%-a élt decentralizált országokban. Ez a ráta jelenleg kétharmados és 2010-re Horváth Gyula elemzése alapján (Horváth Gyula 1997) már 80%-os lehet. Hazánkat viszont központosított állam jellemzi, centralizált újraelosztással, gyenge és mesterségesen is gyengített középszinttel, terjedelmes, kevésbé hálózatba tömörült, mint inkább rivalizálásba mozduló önkormányzatokkal. Kérdés persze, hogy ezen a folyamaton az EU-csatlakozás mennyiben lesz képes változtatni? A regionális területfejlesztés finanszírozása az uniós modell szerint

sokcsatornás partneri viszony, és többszintű forráskoordináció a meghatározó az addicionalitás kritériuma alapján. Nálunk viszont az önkormányzati struktúrával analóg, szétaprózott, összehangolatlan forráskoordináció, illetve annak részbeni hiánya volt jellemző. Példa erre, hogy a Phare– támogatások egy részét a kilencvenes évek végén, sőt még 2001-ben sem (csupán 10-20 százalékát) sikerült felhasználni. Például a Nyugat-Dunántúli Régióról szóló tanulmányok a regionalizálást mindig mint politikai vagy tervezési-statisztikai kategóriát említik, a szakracionális szempontok a legtöbb vélemény szerint csak indokul szolgáltak. Míg az uniós területek többségében a regionalitás a korábban említett szerves fejlődés folyamatában alakult ki, alkalmazkodva a történelmi közigazgatás, államhatár vagy kulturális, hagyomány adta keretekhez, addig nálunk ezek az alapok ezen a NUTS II-es szinten hiányoznak. „A

hazai regionalizálás kulturális, történeti tradíciókra nem igen támaszkodhat, de egyelőre a társadalmi–gazdasági kohézióra épülő térbeli struktúrák sem adnak szilárd bázist új politikai térkép felrajzolására [] ha a regionalizmust a hatalom demokratikus decentralizálása érdekében vetjük be, vigyázni kell arra, hogy az új térbeli keretek valamiféle regionális identitásra is épüljenek, s nem elegendő kizárólag valamiféle mesterséges paraméterek közé terelt célracionális szerkezetet kreálni”. (Pálné Kovács Ilona 1997) E jellemzők elsősorban az unió meghatározóbb országaira igazak, mint Németország, és nem jellemzők egyáltalán a kohéziós országokra, sőt egyre kevésbé vannak jelen a francia példában vagy az Egyesült Királyság esetében. A skandináv, illetve osztrák közigazgatás viszont struktúrájában elvileg kész fogadni eme újításokat, amelyek ezen országokban folyamatos átalakulásban vannak 1 A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 84 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 85 ► Márpedig a jelen folyamat a nyugat- vagy közép-dunántúli, illetve közép-magyarországi régió esetében nem sok identitásra utaló jegyet tud felmutatni, bár sajnos efféle reprezentatív felmérések nem készültek eddig. Mindazonáltal megalapozottan feltételezhető, hogy a leírtak alapján ennek a régiótagolódásnak sem hagyományai, sem pedig az itt élőknek egy térséghez való kapcsolódási élményük nem volt, sőt nincs is. „Magyarország térszerkezetének jövője alapvetően azon múlik, hogy az integrációs csatlakozás utáni új források felhasználásában milyen decentralizációs stratégiát követ majd az ország. [] Magyarország számára a teljes decentralizáció kínálja a leghatékonyabb

megoldást. E modell alkalmazásának kulcskérdése a széleskörű autonómiával rendelkező, választott testületek által irányított közigazgatási régiók kialakítása Régiókra azért lesz szükség, mert az európai területfejlesztés gyakorlata egyértelműen bizonyította, hogy a körülbelül 1,5-2,0 millió fős népességet felölelő, önkormányzati elvek alapján irányított szubnacionális szint, a régió gazdasági kapacitása és strukturális adottságai folytán: • a gazdaságfejlesztési orientációjú regionális fejlesztési politika érvényesítésének optimális térbeli kerete, • a posztindusztriális térszervező erők működésének és ezek kölcsönkapcsolatai fejlesztésnek megfelelő terepe, • az érdekérvényesítés fontos színtere, • a regionális politika modern infrastruktúrájának és professzionális szervező-tervező-végrehajtó apparátusának kiépítéséhez a legmegfelelőbb méretű térbeli egység, • az

Európai Uniós regionális és kohéziós politika döntési rendszerének meghatározó eleme.” (Horváth Gyula 1998) A regionalizálás társadalmi elfogadtatáshoz, tehát teljes beágyazottságához azonban szükségesnek tartom interiorizálni értékeit. A regionális szocializáció folyamatában tehát egyrészt a szerkezeti tartalmak funkcionális feltöltését, másrészt a NUTS II-es szint szükségességének indokait kell a társadalommal elfogadtatni. Az észak-dunántúli régiókra vonatozó területfejlesztési koncepciók mindegyike megfogalmazza a humánerőforrás fejlesztését, a vállalkozási és technológiai innovációt, a régióépítést, valamint a regionális közlekedési infrastruktúra fejlesztését. Lényeges kérdés továbbá a környezet folyamatos gondozása, védelme, az emberi erőforrások hasznosítása kérdésében a képzési intézmények bővítése, korszerűsítése. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott

irodalom Vissza ◄ 85 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 86 ► A gazdaságfejlesztés további három területre oszlik: első a régió gazdaságának korszerűsítése az ipar szerkezetváltása révén, a beszállítói programba való bekapcsolódás, vállalkozói övezet létrehozása, ipari parkok bővítése, a mezőgazdasági feldolgozóipar fejlesztése, új technológiák általános meghonosítása. A második csoportba a regionális agrárgazdaság-fejlesztési csomag tartozik, illetve a harmadik az idegenforgalom komplex fejlesztését és ezek egyéb ágazatokkal összehangolt modernizációját célozza. A vidékfejlesztésen belül elsősorban a kistérségek endogén sajátosságainak, öntevékenységi potenciáljának a kiemelését értik. Ezek kihasználásával kell támogatni a fejletlen településeket A fejlesztést elsősorban a

kereskedelmi–szolgáltatási szektorra alapozza a tanulmány, amely a régió két új húzóágazata. Ehhez azonban fejleszteni kell a komplex műszaki infrastruktúra–rendszert, a közlekedést, az információs-hálózatot, az energiaellátást Mindezen kérdéskörök komplex célhálózata stratégiai és operatív célokra oszthatók fel. (Kovács Teréz 2003) A kialakított statisztikai régiók e komplex rendszerben akkor tölthetik be céljukat, ha nem csupán egyfajta támogatás–elnyerési struktúra érdekében működnek, s a területfejlesztést tűzik zászlajukra, hanem teljes valójukban kihasználják az új szint lehetőségeit. Hajdú Zoltán megfogalmazása is erre utal, hiszen „a cél és a folyamat pedig nem más, mint az adott régióban élő népesség újratermelődését biztosító területi keret létrehozása, melyen belül megvalósulhat a népesség újratermelésének gazdasági, társadalmi, kulturális, tervezési fejlesztési

tevékenységének, másként önszerveződésének, önfenntartásának, önfejlesztésének, önfinanszírozásának, önkormányzásának, önigazgatásának legtöbb eleme.” (Hajdú Zoltán 2001) Mindez egyúttal feltételezi, hogy az államigazgatási és az önkormányzati szerepkörnek is bővülnie kell a régiók esetében. Ez a szemlélet tehát a tervezési-statisztikai régiókat a funkcionális térbe helyezi át, amely a területlehatárolás szempontjából is központi kérdés. A társadalmi változásokat a területi fejlődés is előidézi, ám ez a folyamat, amit a kedvező, vagy kedvezőtlen földrajzi pozíció determinál, térben egyenlőtlenül megy végbe, kialakulnak a centrumok, a perifériák és a különféle köztes fejlettségű területek. Ezek azonban folyamatosan változnak, bővül vagy szűkül a fejlettebb terület. Jellemző, hogy a centrum–periféria közötti különbség több szinten értelmezhető, és ahogy Burgenland fejlett térség

Magyarországhoz, Nyugat-Dunántúlhoz képest, úgy periféria Ausztria, sőt a fejlett uniós területek szempontjából. A fejlettség és elmaradottság, az egyenlőtlenség tehát relatív fogalom, azonban jól értelmezhe- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 86 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 87 ► tő egy adott téren belül, például Magyarország esetében. Bár az országon belül is több szintű centrum–periféria rendszerről beszélünk, a főváros– vidék, fejlett megyei jogú város és a megye más területe, sőt más megyei jogú város és egyes kistérségek fejlettségi foka között. Kétféle egyenlőtlenségtípust kell különválasztani: egyrészt a horizontálisat, az égtáj szerinti földrajzi elhelyezkedésből, vagy a térbeli elkülönülésből fakadót, illetve a

vertikálisat, amely a településnagyságból adódik. Az urbanizáltság-fejlődés azonos jelentéséből kell kiindulni, azaz, amikor a városias településforma terjed el egy adott térségben a konjunktúra jeleként. Ez a folyamat magában foglalja a műszaki és humán infrastruktúra és a szolgáltatások fejlődését és bővülését egy adott területen A gyakorlat azonban sokkal árnyaltabb képet mutat, amikor egy térségen belül egyenlőtlenségek vannak két azonos nagyságrendű település között. Például a nyugat–kelet lejtőn belül ellentétes, vagy arra merőleges (észak–dél) lejtők is elhelyezkednek, a periférikus területeken centrum, vagy legalábbis fejlődésbe lendülő kistérség vagy település alakul ki. Tehát a horizontális és vertikális egyenlőtlenségek fedik egymást és sokszor egész horizontális és vertikális egyenlőtlenség szinthálózat alakul ki. Mindezek a közigazgatási fejlődésben, az egyenlőtlenségekben

tapasztalható tényezők meghatározzák az identitás mértékét. Meghatározzák egyrészt azáltal, hogy a különféle térszerkezeti struktúrák mennyire ivódtak be a hétköznapi életbe, az emberek földrajzi viselkedésébe, területi tudatába. A nemzeti identitás, mint az ország területéhez is kötődő érzet nyilvánvalóan egy erőteljes példája a történeti, kulturális és társadalmi egységnek, ahogy a település, mint lokalitás, szerepe is kimagasló értékű a területi identitás szempontjából. Ha a magyarországi területi közigazgatás történetét nézzük, ugyanakkor megállapítható, hogy a jelenben nincsen más olyan identifikációt kimagaslóan determináló tényező, mint amilyen esetleg egy tartomány, vagy történeti régió lehetne. Vannak viszont megyéink, amelyek a történelmünkben ambivalens fejlődésen mentek keresztül. Mint rövid áttekintésben láthattuk, a megye fokozatosan alakult ki, erősödött meg, majd gyengült,

vesztett privilégiumaiból, majd ismét megerősödhetett a 20. század harmadik harmadában. Megerősödése azonban ellentmondásos, hiszen inkább a politikai hatalomgyakorlás kényének kitéve vesztett vagy erősödött funkciójában. Az emberek tudatában viszont azt tapasztalni, hogy a megye egyfajta otthontudatot kölcsönöz, ami nem feltétlen jelent erős identifikációs bázist, de meghatározó jellege vitathatatlan. A régiónak vagy éppen nagyobb léptékű országrésznek ilyen hatása nem tapasztalható. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 87 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 88 ► A megye tehát érzelmi téren jelen van az emberek viselkedésében, de hogy milyen mértékben, azt az empirikus kutatás hivatott elemezni. 5.6 Logisztikai példa A logisztikából segítségül hívott

kontrolladatok alátámasztani látszanak a fent vázolt jellemzőket. E tudományterület ugyan a szállítás és raktározás speciális tényezőivel foglalkozik, mégis idézését nem tartom haszontalannak. A mellékelt térképek ugyanis azt mutatják, hogy a meglévő közlekedési (elsősorban vasúti és közúti) infrastruktúra alapján távlatilag hova érdemes befektetni, hol lehet hosszú távú fejlődésre számítani A logisztikai térképek a 15 és 30 perces közlekedési vonzáskörzeteket rajzolják fel, amelyek egybeesnek a fejlett térségek jelenkori kiterjedésével, sőt sok esetben az innovációs zónákkal is megegyezést mutatnak. (vö 51 ábra) Az előbb vázolt modellekhez képest e térképek annyiban jelentenek eltérést az általam vizsgált területen, hogy Sopron teljesen kiesik a logisztikailag megközelíthető zónából, sőt még távlatilag sem kerül kedvező helyzetbe. Itt viszont meg kell jegyezni, hogy Sopron és térsége

vonzáskörzete nem elmaradott térségként szerepel, hiszen egyrészt idegenforgalmi jelentősége erős, másrészt az osztrák közlekedési infrastruktúrához közel van és ez a tény nagyban ellensúlyozza a magyar logisztikai térkép ebbéli „pesszimizmusát”. 5.1 ábra A gyorsforgalmi utak 15 és 30 perces vonzáskörzete 2003. január 1-jén A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 88 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 89 ► A hazai kereskedelmi-logisztikai központok egyik gócpontja a Budapest– Budaörs–Törökbálint háromszög, másik kettő pedig a székesfehérvári, illetve a Győr-környéki magterület, s ezen fejlődési centrumokban a tercier szektor és a külföldi működőtőke meghatározó szerepe nem vitatható. (Sági Zsolt 2000) A logisztikából vett másik tényező, a

logisztikai-raktározási-elosztó központok elhelyezkedése az Észak-Dunántúlon. Ugyan Budapest jelenti az abszolút központot, ám az M1-es autópálya, a Hegyeshalom–Budapest vasútvonal szűk térsége és Budapest, valamint annak agglomerációja foglalja magában a logisztikai központok több mint 90%-át. (Sági Zs 2000) A tercier szektor térbeli elterjedése, a multinacionális cégek letelepedési hajlandósága is hasonló „tengelykötődéseket” mutat, csakúgy, mint a jövedelmi szintek emelkedése, illetve a kulturális-szórakozási-művelődési intézmények elhelyezkedése. Azaz a színházak, mozik, könyvtárak, középés felsőfokú oktatási intézmények, regionális központok, művelődési házak, múzeumok sűrűsége és látogatottsága egyaránt magasabb az ÉszakDunántúl egyéb területeihez képest, sőt az ország keleti, illetve déli területeihez képest is Az iskolai végzettség térképe is ennek a zónának az erősségét mutatja,

bár ebbe olyan strukturális módosító tényezők is beletartoznak, amely különösen Veszprém (225-ből 107), Zala (257-ből 155) és Vas (216-ból 128 aprófalu kategóriájú) megyében érvényesülnek, nevezetesen az aprófalvas települések értelmiségi rétegeket megtartó- és vonzó erejének csekély volta, illetve a hátrányos helyzetű területek elmaradottságának ebbéli megnyilvánulása is. Ugyanakkor jelezni kell, hogy az aprófalvas településjelleg nem eleve elrendelő módon jelenti e fent leírtak „törvényerőre emelkedését”. GyőrMoson-Sopron (173-ból 49) aprófalvainak többsége ugyanis kedvező helyzetben van, sőt a vasi, és veszprémiek egy része is a kelet- vagy délnyugat Magyarországi aprófalvakéhoz képest. (Bajmóczy–Balogh 2002) 5.7 A gazdasági-társadalmi mutatók példája Az észak-dunántúli térség gazdasági–társadalmi jellemzői további adalékokkal szolgálnak a térlehatárolás lehetőségeihez. „Az egy főre

jutó összes beruházás összegét tekintve egyértelműen kirajzolódik Budapest, a fővárosi agglomeráció, illetve a Budapest–Győr–Bécs tengely kedvező helyzete”. (Beluszky Pál 1999) A jogi személyiségű gazdasági szervezetek, a munkanélküliségi ráta, az szja befizetések térképe, a kistérségek fejlettségi színvonala, (Trócsányi A. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 89 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 90 ► – Tóth J. 2002) valamint a hazai területfejlettség zónái egyaránt kiemelve jelzik a tengely létét. Bár, mint Beluszky Pál megjegyzi, a tengely még szó szerint értendő, hiszen számos belső periféria, válságzóna és tradicionálisan hátrányos helyzetű terület is tartozik ide. Ez utóbbiak a nehézipari– bányászati válságtérségek Tatabánya–Tata,

illetve Almásfüzitő körzetében, valamint a hátrányos helyzetűnek tekinthető Győr-Moson-Sopron déli, Veszprém megye északi, Komárom-Esztergom dél-nyugati, Vas és Fejér észak-keleti és észak-nyugati területei. Kistérségek szerint fejletlenebb az átlagosnál, ezért kedvezményezettnek minősül a csornai, a téti, a zirci és a kisbéri önkormányzati társulás. Ugyanakkor Budapest agglomerációjában, valamint az M1-es autópálya övezete mentén végig, illetve észak–nyugat Komárom–Esztergomtól az osztrák határig Győr–Mosonmagyaróvár– Sopron sávban kiszélesedő dinamikusan fejlődő zónára lelünk. Ha mindezt a folyamatot összevetjük az egy lakosra jutó jövedelem alakulásával, mégpedig azokkal, amelyekből kiemeltük a főváros adatait, hogy ne torzítsák az észak-dunántúli mintát, azt tapasztalhatjuk, hogy a 65 kilométeres területi mozgóátlaggal számolva kirajzolódik egy dinamikusan fejlődő és gazdagodó övezet.

(vö 52 ábra) Ez a földrajzi tér szélesebb lefedettséget mutat, mint a logisztikai térképek rajzolata, s a kilencvenes évek végének nyertesei az észak-nyugati határszélen, illetve Győr-MosonSopronban, Észak-Veszprémben és -Vasban élők, s enyhe átrendeződés történt Komárom-Esztergom és Fejér megye esetében, amely területek ugyan kiteljesedtek az szja/fő értékének emelkedésével, ám nem olyan mértékben, mint az előzőleg említettek. A dinamikusan fejlődő északdunántúli térségben megállapítható továbbá, hogy az egy lakosra jutó jövedelem városok és falvak közötti különbsége más országrészekhez viszonyítva csökkent, stagnált, vagy csak nagyon kis mértékben növekedett (vö 5 ábra) Mindenestre az imént nyertes térségekként említett területen inkább ilyen értelemben a csökkenés volt tapasztalható. Ez azt vetíti előre, hogy a fejlődés regionális rajzolatot mutat, kevésbé lokalitásorientált, legalábbis

ami az emberek jövedelmi viszonyát illeti. Ez azért fontos, mert vizsgálatunk az emberek viselkedésén keresztül értelmezi a területfejlesztést és egyáltalán a fejlődést, s ennek a környezetnek a gazdasági jellemzői az egyén szintjén különösen perdöntők lehetnek az identitás gazdasági hátterének boncolgatásakor. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 90 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 91 ► 5.2 ábra Az egy lakosra jutó jövedelem városok és falvak közötti különbsége 65 kilométeres területi mozgóátlaggal, Budapest nélkül A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 91 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 92 ► 5.3

ábra Az egy lakosra jutó jövedelem városok és falvak közötti különbsége 65 kilométeres területi mozgóátlaggal, Budapest nélkül A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 92 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 93 ► 5.8 HDI – Humán fejlettségi index A felmérések szerint a csupán a gazdasági, infrastrukturális tényezők felvétele alapján még távolról sem szabad következtetéseket levonni, az emberi tényező – mint akár a közlekedésben – a területi folyamatok vizsgálatánál is kihagyhatatlan szempont, hiszen a teret végtére is mi, emberek alkotjuk meg, no nem feltétlen mesterséges környezet létrehozásával, hanem puszta létünkkel, viselkedésünkkel, érzéseinkkel, kapcsolatrendszerünkkel, életünkkel. Így a HDI, mint index magában foglalja például a születéskor

várható élettartamot, az írni-olvasni tudó felnőttek arányát, az iskolalátogatás átlagos időtartamát és az egy főre eső GDP reálértékét, s ebből képez indexet. Emellett még figyelembe vehető egy sor egyéb tényező, mint például a humán fejlettség főbb mutatói: az előbb felsoroltak kiegészülve a felsőfokú intézetek nappali tagozataira beiratkozottak arányával, a napilapok és televíziókészülékek arányával, az egy orvosra jutó lakosok számával, a szülőanyák halálozásai rátájával. Mindezeken túl lényeges szempontot képez az életkörülmények (mint például a munkanélküliségi ráta, a háztartások alsó és felső kvintilise, a nők munkabére, a közlekedési balesetekben megsérültek száma, az emberölések száma, a károsanyag-kibocsátás mértéke) jellemzői, a nemek közötti differenciák, a nők helyzete, a főbb demográfiai folyamatok, az egészség, az egészségügy és az oktatás, a foglalkoztatás, a

munkanélküliség, a természeti erőforrások, a társadalmi kötelékek gyengülése, a kommunikáció, az urbanizáció, az energiafogyasztás, valamint a környezet és környezetszennyezés kérdése. Külön elemezhető kategóriaként jelenhet meg a humán tőke szerepe, amelyben az iskolába járás átlagos időtartama mellett figyelembe veendő a természettudományos és műszaki képzettségűek aránya, a K+F kutatók és technikusok rátája, a kutatási és fejlesztési kiadások a GDP-hez viszonyított rátája, a középiskolát végzők és főiskolát végzők aránya. Szintén fontos a folyamatok elemzése szempontjából a humán fejlettség trendjeinek az elemzése (Fóti Klára 1999) A HDI mellett a nemekhez kapcsolódó fejlettségi indexet (GDI – gender-related development index) is használatos a képzettségben rejlő nemi eltérések kimutatására. Ugyanakkor „még egy országban sem volt azonos vagy netán magasabb a GDI, mint a HDI, ami a nemi

egyenlőtlenségek meglétére utal”. Alkalmazható, mindezek mellett még a HPI, ami a humán szegénységi index (human poverty index), amely magában foglalja annak a valószínűségét, hogy 40 éves koráig hányan halnak meg, az írástudatlanság szintjét, a tiszta ivóvíz hozzáférhetőségének mér- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 93 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 94 ► tékét. Ez a mutató tehát egy depriváltsági szintet mutat be (Cypher, James M. – Dietz, James L 2004) A térben megjelenő, az identitás szempontjából és a fejlődés távlati céljainak aspektusából egyaránt fontos folyamat a migráció, illetve az ingázás kérdése. A korspecifikus, ezer lakosra számított állandó és ideiglenes vándorlásban is meghatározható, hogy a dinamikus fejlődéssel, gazdasági

növekedéssel jellemezhető megyék, illetve régiók pozitív vándorlási egyenleget mutatnak fel. A városok és nagyobb agglomerációk esetében ugyanakkor ez a folyamat ellentétes képet mutat (KSH 2002) Mind a nagyvárosokból, sőt azok kertvárosi kerületeiből, mind a fővárosból, sőt annak peremtérségeiből is elvándorlás tapasztalható, ami részben a magas ingatlanárakkal, részben a zöldövezeti életminőség iránti keresletnövekedéssel magyarázható. Így e gondolatmenetben az agglomerációk vándorlási egyenlegét, azok egyéb okokból történő torzító tényezői miatt kihagyom és a megyei, illetve regionális szinttel foglalkozom. A közép–magyarországi régió esetében azonban fennmarad a torzulás, hiszen a Budapestről elkötözők többsége nem áll meg Pest megye, azaz a régió határain belül, hanem tovább halad, a még relatív „fővárosi vonzás zónájában” Két régió viszont – a többihez képest – relatíve magas

pozitív bevándorlási különbözetet mutat. A 2002-es adatok szerint a Nyugat–Dunántúli régió 1,4-es, míg a közép-dunántúli 1,9-es állandó bevándorlási pluszt tudhat magáénak. A megyei szint még tovább differenciál egy Bécs–Budapest tengely menti megyei szintre, nevezetesen Győr-Moson-Sopron 2,8-as, Komárom-Esztergom pedig 2,2-es ezrelékes pozitívumot halmozott fel. Ugyanakkor figyelmet érdemlő Fejér 3,3 ezrelékes pozitívuma, melyet Székesfehérvár vonzása mellett a megye északi részének főváros közeli elhelyezkedése magyaráz, hiszen a Budapestről elvándorlók egy része itt telepedik le. Az említett régiók közül még egyedül Vas megyében tapasztalható 1 ezrelékes pozitívum, másutt nulla körül, vagy negatív irányban mozdul el a különbözet aránya. A megyei munkaügyi központokban fellelhető adatok szerint, amelyek csak hozzávetőlegesen veszik figyelembe az általam vizsgált tengely létét, csupán a

multinacionális cégek által a nagyobb üzemegységekbe ingázó dolgozók száma alapján tudtak iránymutatást adni a tengely munkaerővonzását illetően. Győrben és térségében körülbelül 5000 olyan dolgozót alkalmaznak, akik a logisztikai térkép szerint a 15 perces megközelíthetőségi zónán kívülről érkeznek nap mint nap. Többségükben a cégek által indított célirányos buszjáratokkal. Ez az arány Tatabányán és térségében A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 94 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 95 ► egytizednyi, s a tengely más településeire vonatkozó effajta adatokról nem is tudtak felvilágosítást adni. Győr különösen erős munkaerő vonzó hatása egyéb tényezőkből is kiderül. Egyfelől az észak-veszprémi települések Győr-Moson-Sopron megyéhez

történő csatlakozási igényéből vezethető le, másrészt, ugyanezen települések lakosságának győri, illetve Győr környéki munkahely-orientáltságával magyarázható. A két megye határán lévő települések aktív korú tagjainak – feltehetően legalább – 60%-a a győri agglomerációban szerzi jövedelmét. (Rimányiné Somogyi Szilvia 2003) A Győr-Moson-Sopron megyéhez történő csatlakozás igénye elsősorban emiatt vetődik fel, ugyanis míg a lakosság munkavégzését tekintve Győrbe ingázik, addig hivatali, egészségügyi intéznivalóival ellenkező irányba, Veszprémbe kellene utaznia, ami rendkívül körülményessé teszi az ügyintézést számukra. Arról nem is szólva, hogy a tömegközlekedési infrastruktúra Győr irányába sok esetben kedvezőbb, mint a veszprémi megyeszékhely irányába. Így például Pápa térségéből vonattal Veszprémbe nem lehet eljutni, míg Győrbe igen, sőt ez utóbbi vonatkozásában a

buszközlekedés is sűrűbb időközönkénti járatindítással jellemezhető. Oláh Miklós felmérése szerint Pápán és környékén Győr a legvonzóbb város (Oláh M. 2000) Ugyanakkor Győr rokonszenv-ereje megmutatkozik Komárom–Esztergom megye kapcsolatában is, bár a bábolnai térség viszonylagos fejlettsége ezt a vonzást erősen ellensúlyozza Ugyanakkor Tatabánya vonzó ereje csupán az utóbbi egy-két évben kezdett visszaállni a növekedési pályára, a térséget sújtó dekonjuktúrát követő évtizednyi agonizálás után. A másik vonzáskörzettel a tengelyen Sopron és Mosonmagyaróvár jelentkezik, ám központi szerepkörük jóval szűkebb, gyakorlatilag nem lép túl közvetlen települési gyűrűjükön. Ugyanez a jelenség igaz Visegrád előnyös helyzetére is, ahol a település és közvetlen környéke esetében jelentkezik a konjuktúra hatása, azonban itt is él a főváros vonz- és gazdasági húzóereje, ami vitatottá teheti a

térség pontos lehatárolását. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 95 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 96 ► 5.9 Összegzés A magyarországi területi egyenlőtlenségeket a külföldi beruházások határozzák meg, de nem általában az ágazatok közötti különbségek, hanem az ágazatokon belüli eltérésekben kell keresni a gazdasági fejlettség és az ágazatok közötti összefüggéseket. Amelyik ágazatban és térségben a külföldi beruházások koncentrálódnak, ott az ágazat, illetve a térség gazdasági teljesítményei is kiemelkedők. Erre példa Észak-Dunántúl, Győr és Székesfehérvár, valamint a nyugati határvidék térsége, valamint centrumterületként Budapest A Budapesti városrégió gazdasági átalakulására jellemző, hogy posztfordi vállalkozások hálózatosodó

rendjét mutatja. Szemben azonban a fejlett európai térség jellemzőivel, itt a gazdasági szereplők szuburbanizációja kevésbé jelentős, ez sokkal inkább a lakosságra áll, hiszen egyre többen költöznek a fővárosból az agglomerációba, ugyanakkor az agglomerációs gazdaság fő befektetői külföldiek. A rendszerváltást követő gazdasági visszaesés és egyenlőtlen fejlődés, a totalitárius államirányítás az ország nagytérségeit érintő kiegyenlítést célzó politikáját követően, éppen felerősítette a főváros–vidék kettősséget és a nyugat–kelet lejtő meredekebbé válását, főképp az Észak-Dunántúl és Észak-Magyarország, illetve Észak-Alföld között. A szubregionális sorrendben megállapítható, hogy Budapest és vonzáskörzete következtében a közép-magyarországi régió átlagban a legfejlettebb, amit a nyugat-dunántúli Vas, Győr-Moson-Sopron megyék egyes térségeivel, illetve a Közép-Dunántúl

esetében Fejér megye Székesfehérvár köré csoportosuló területeivel kiemelkedően vezet. Egy másik fontos aspektusa a területi differenciáltságnak, hogy a kedvezőtlenebb gazdasági adatokkal jellemezhető térségek differenciáltabb belső szerkezetűek, mint a fejlettebbek. Elmaradott régiók esetében meglepően fejlett szigetek találhatóak, erre lehet példa Nyíregyháza vagy Pécs is Megállapítható, hogy a „40 ezer fő alatti városaink legtöbbje jelenleg nem rendelkezik olyan háttérfeltételekkel, amelyek innovatív miliőt teremthetnének a térség gazdasági és társadalmi szereplői számára”. Az Észak-magyarországi és az alföldi régiókban nagyfokú koncentráltság mutatható ki az elmaradottság, sőt felzárkózásra képtelen városok terén, ugyanakkor itt találhatóak a kiemelkedők is, azaz a szigetesedés mellett igazoldóik a nagyfokú (szélsőséges) differenciálódottság tényezője is. Hozzá kell tenni, hogy megmutatkozik

Enyedi Györgynek azon megállapítása is, hogy az Alföld félperifériás helyzetben van egy félperifériás országban. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 96 ► Szociológia Területi egyenlőtlenségek a magyar társadalomban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 97 ► A társadalmi változásokat a területi fejlődés is előidézi, ám ez a folyamat, amit a kedvező, vagy kedvezőtlen földrajzi pozíció determinál, térben egyenlőtlenül megy végbe, kialakulnak a centrumok, a perifériák és a különféle köztes fejlettségű területek. Ezek azonban folyamatosan változnak, bővül vagy szűkül a fejlettebb terület. Jellemző, hogy a centrum–periféria közötti különbség több szinten értelmezhető, és ahogy Burgenland fejlett térség Magyarországhoz, Nyugat-Dunántúlhoz képest, úgy periféria Ausztria, sőt a fejlett uniós területek szempontjából.

Végül logisztikai és társadalmi-gazdasági mutatók segítségével is érzékeltethető a hazai viszonyok egyenlőtlensége. Fontos szempont a HDI, amellyel nem csupán a gazdasági, hanem az emberi tényezők közötti különbségeket is pontosan ki lehet mutatni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 97 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 98 ► 6. Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása 6.1 A lokális elitre vonatkozó hipotézisek Részt vesz-e a helyi elit közvetlenül a lokális hatalmi struktúra alakításában, működésében és a döntéshozatalban? E részvétel vagy hiány mennyiben befolyásolja területi identitását? E fejezet azért keresi a választ e kérdésekre, hogy megállapítást nyerhessen, hogy az identitás erőssége mekkora

mértékben függ a részvételi szándéktól, motivációtól, s felderítse azt, milyen indítékok húzódnak meg a háttérben. A kutatás ezen része egy utólagos felmérésként készült, ugyanis az interjúk és a kérdőívek identitás értéke között nagy különbség mutatkozott. E különbség lényege, hogy a reprezentatív felmérés identitás értékelésének átlaga jó minősítésű volt, az interjúké viszont – amelyet a lokális elit mértékadó köreivel készítettem – kiváló 4.8 osztályzatot eredményezett Ha elvonatkoztatunk az empíriától a következő előfeltevéseket fogalmazhatjuk meg. 1 A helyi elit településnagyságtól függően vesz részt a hatalomban. Minél kisebb településről beszélünk, annál inkább aktívabb az elit. Minél nagyobb településeket nézünk, annál valószínűbb, hogy az elit részben specializálódik, s létrejön egy politikai elit, amely részt vesz a hatalomban, ám a gazdasági és kulturális elit

látensen érvényesíti akaratát. 2 A helyi elit mindenütt látensen vesz részt a lokális hatalomgyakorlásban. 3 A helyi elit mindenütt részt vesz az önkormányzatok munkájában, függetlenül a település nagyságától. A különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy különféle településtípusok között ugyanazon elitelnevezés alatt teljesen más társadalmi csoportokat értünk. Azaz a gazdasági elit egy kis községben teljesen más embereket tömörít, mint például Miskolcon A relativitás tehát az, ami a különbségeket e feltevés szerint magyarázza Az identitáserősségére vonatkozó előfeltevés pedig a bizalmi tényezőre és részvételi motivációra, mint az elit közösség iránti attitűdjére utal, nevezetesen, hogy a lokális elit tagjait emocionális motivációi mellett érdekei késztetik részvételre és ennél fogva magasabb szintű területi identifikációra. Emiatt az elit területi identitás-felfogása nem csupán az

identifikációs szükséglet Maslow-i elve alapján rendeződik, hanem politikai-társadalmi szükségletei, bizalmi pozíciói, önmegvalósítási szükségletei szerint is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 98 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 99 ► Hipotézisválasztáskor a 3. számút, illetve ez utóbbit nevezem meg a legvalószínűbb lehetőségnek, nem hagyva ugyanakkor kétséget afelől sem, hogy az elitnek vannak olyan csoportjai, amelyek bizonyára kerülik a feltűnést és a közvetett hatalmi részvételt részesítik előnyben. Ez azonban csak látszólag mond ellent a fő hipotézisemnek, mivel ezen látens hatalomgyakorló elitcsoportok saját elitjükkel érvényesítik érdekeik valóra váltását. Azaz módszertanilag szinte lehetetlen volna elválasztani ugyanazon

elitcsoportosulás hatalomgyakorlásban direkten és indirekten érdekelt egységeit. 6.2 Az elitcsoportok és egymáshoz való viszonyuk Az empirikus vizsgálat véletlenszerűen kiválasztott településeken mérte meg az önkormányzati képviselőtestületekben a különféle elitcsoportok jelenlétét. Három fő településtípust különböztettem meg: a község, a város és a megyei jogú város csoportjait. A felmérés területe megegyezett a fő kutatási területtel. A szociológiában használatos három elitcsoport (vö.: Szalai Erzsébet 2001; Bőhm Antal 2003) mellett azonban egy negyediket is felvetettem. A gazdasági, politikai és kulturális elit mellett, ez utóbbiból kiemeltem az értelmiségi elitet, amelybe az orvosokat, állatorvosokat, jogászokat és a tudományos fokozattal rendelkezőket soroltam. Átfedések esetén a foglalkozás volt a döntő szempont. Erre véleményem szerint azért volt szükség, hogy elkülöníthető legyen a kulturális elit

hagyományos kategóriájában az a csoport, amelynek társadalmi presztízse eltér a kulturális elit egyéb típusaitól. Jelölőszerveztek bontásában is vizsgáltam az elit jelenlétét a képviselőtestületekben, azonban számarányuk következtében csupán azokat vettem számításba, amelyek esetében a mintaelemszám meghaladta a n=100 főt a vizsgált mintában. Ez alól kivételt képeznek a civil szervezetek, amelyek a mintában 80 fős mintaelemszámot mutattak, azonban így is fontosnak tartottam vizsgálatukat. Nyilvánvalóan nehéz feladat elválasztani az elit típusait egymástól, hiszen „miként a gazdasági és politikai »mező« határai, a gazdasági és politikai elit határai is elmosódnak [] a politikai tőke gazdasági tőkévé való könnyű konvertálhatóságát jelzi, hogy a választásokon bukott pártok politikusai többnyire a gazdasági mezőben folytatják pályájukat.” (Szalai E 2001) Mint Szalai kifejti a kulturális elit esetében az

tapasztalható, hogy kiszolgálójává válik a gazdasági elitnek, például a gazdasági elit és médiaértelmiség kapcsolatában. A gazdasági elit dominánssá vált a rendszerváltást követően. Történt ez mindannak ellenére, hogy a gazdasági tőke a kulturá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 99 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 100 ► lis és szociális tőkéből jött létre. Azaz az átfedések az elit struktúráján belül sokrétűek és komplexek. Mégis megkíséreltem elválasztani azokat, figyelembe véve azt, hogy a foglalkozás jellege legyen a döntő szempont Amennyiben a kettő mégis fedné egymást, úgy vélem a gazdasági elit kategóriáját kell használni, hiszen az adott esetben az egyén számára a leginkább meghatározó kategória. Azaz a politikai

tevékenységét rendeli a gazdaságihoz vagy rendeli alá annak és nem fordítva E ponton figyelembe kell venni Kolosi Tamás kutatásainak eredményeit. Vizsgálatai nem erősítették meg azt a hipotézist, hogy a „redisztributív elit korábbi pozícionális tőkéjét gazdasági tőkévé tudta konvertálni”, több mint egynegyedük ugyan próbálkozott piaci aktivitással, de csupán 15% volt található 1997-ben közülük a gazdasági elit tagjai között Megállapítható viszont, hogy a kilencvenes évek elejétől kezdődően folyamatosan növekedett piaci elit pozíciós arányuk, viszont közel egyharmaduk kiesett az elit pozícióból az ezredforduló időszakáig. A redisztributív rendszerben felhalmozott tőke nem volt elegendő az elit tagság fenntartásához, ám abban az esetben, ha ez „a pozícionális tőke kulturális tőkével is társult, akkor szinte bebetonozta a régi elitet a korábbi pozíciójába”. További tényként látható, hogy a piaci

szektor megizmosodásával megnőtt a piaci elit aránya az új eliten belül, s csökkent a redisztributív típus rátája e csoporton belül. Ugyanakkor az „új redisztributív elit közel kétharmada már a rendszerváltás előtt is hasonló pozícióban volt”. A jelenlegi piaci elit három jellemző csoportot foglal magában; egyrészt a korábbi redisztributív elitet, másrészt a korábbi második gazdaság, illetve a nyugati emigráció azon tagjait, akik tőkét tudtak maguknak kovácsolni. Vesztesek és nyertesek csoportjaira osztva a strukturális átalakulást Kolosi megállapítja, hogy azok, akik elegendő „szimbolikus tőkét” tudtak felhalmozni, örökölni a nyolcvanas években, majd a piacgazdaságban ügyesen kamatoztatni, azok sikert érhettek el. Ugyanakkor azok, akiknek vagy nem volt lehetőségük a mozdulásra, esetleg rosszul döntöttek, vagy nem mertek választani, elbuktak. Kimutat egy további vesztes csoportot, „akik alól nemcsak a szocialista

gazdaság kvázi-biztonsága, hanem a második gazdaság biztosította kiegészítő anyagi biztonság is kiszaladt” azaz már a szocializmus időszakában kezdtek depriválódni. Egy harmadik markáns veszteskör „az alsó kontrollereké”, akik a redisztributív szektorhoz kötődtek, ezt a pozíciót nem kívánták feladni, viszont ez a szektor leépülőben van. „Inkább vállalják ezt a csendes lerohadás közben zajló utóvédharcot, mintsem a választás kockázatát”. (Kolosi Tamás 2000) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 100 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 101 ► A lokális érdekek hátterére rávilágítva érdemes megfontolni A. Gergely András felfogását, aki találóan értelmezi ezt az összetett szerkezetet: „korántsem a történeti, igazgatási vagy

gazdasági tradíció határozza meg az érdekek helyi struktúráját. Sokkal inkább a primer és kampányos gazdasági akciókhoz köthető döntések, illetve a politikai apparátusok érdekközvetítő stallumaiban ülő személyek” (A Gergely András 1993) A helyi gazdasági elit esetében világosan látni kell, hogy egy nagyvárosban a nagy cégek vezetői tartoznak ide elsősorban, míg egy kistelepülésen a vállalkozók sorolhatóak e körbe, hiszen egy kis közösségben ők váltak a közélet befolyásos szereplőivé (Táll Éva 2002). Ezen a ponton válna érdekessé annak a vizsgálata, hogy a korábbi rendszer politikai elitje miként vált a gazdaságban elitté, e tanulmánynak azonban nem célja az elitcsere, illetve elitátrendeződés időbeni vizsgálata, csupán arra hivatott, hogy a jelenlegi települési önkormányzati struktúrában milyen súllyal vesz részt a lokális elit. Szintén komplex módszertani kérdés volt a kérdőív összeállításakor

a kulturális elit és az értelmiségi elit meghatározása. A következő logikához tartottam magam Kistelepüléseken, főként aprófalvak esetében ide tartozott például a plébános, a tanító, a védőnő vagy az állatorvos, nagyobb településeken viszont folyamatosan a társadalmi pozíciók révén szűkített körrel számoltam. Sőt Tóth József kutatásai alapján sok esetben feltételezni lehetett, hogy „egyáltalán nincsen felsőfokú végzettségű” az apró vagy törpefalvak többségében (Tóth József 1996) (A kutatás mintavételekor ilyen esettel nem találkoztunk, amit annak tulajdonítok, hogy viszonylag fejlett térségben lévő településeken végeztük a vizsgálatot.) Kisvárosokban ugyanakkor már nem elegendő a tanári diploma a kulturális elit tagjává válni, de elegendő az orvosi vagy jogi végzettség. Az előbbi kategóriában az iskolaigazgató vagy művelődési ház vezetője viszont már belépő az elit körébe. Megyei jogú

városnál ugyanakkor már az igazgató sem feltétlen elegendő ehhez, legalább középiskola-igazgatói státuszt tettem meg követelménynek, míg az orvosok vagy jogászok közül is csupán azokat, akiknek valamifajta bizalmi tőkéje, társadalmi presztízse egyéb módon manifesztálódott – akár szakmai akár közéleti csatornában. A teljes módszertani szempontrendszert hely szűke miatt nem részletezem, csupán a megközelítésmódot kívántam röviden érzékeltetni A tanulmány nem foglalkozik az eliten belüli viszonyokkal, a jobb és baloldal, az idősek és fiatalok közötti konfliktusokkal és azzal, melyik vált domináns erővé akár a politikai, akár a kulturális elit életében. Nyilvánvaló A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 101 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄

102 ► ugyanakkor, hogy észben kell tartani a településjelleggel összefüggő jelenségeket, amikor ilyetén vizsgálatba fogunk. Például meghatározó, hogy az MSZP a községekben az alsó és alsóközéposztály esetében, míg a Fidesz a közép- és alsóközéprétegek esetében „nyerő”. Gazsó Ferenc kifejti (Gazsó Ferenc 2001), hogy országosan a két nagy párt preferenciája a társadalmi hierarchiában alulról felfele növekedik, ugyanakkor „a falu társadalmában a szocialisták az alsó osztály rétegeiben jelentős, számos esetben a mintaátlagot meghaladó támogatásra tettek szert.” Ez alól csupán az underclass kategóriája képez kivételt, amely a politikával szemben közömbös viselkedést mutat. A helyi elit vizsgálatakor azonban más elemzési dimenziókat is érdemes felvetni a szakirodalomból. Vajon csak gazdasági, politikai és kulturális elitről lehet szó? Ugyan Táll Éva által megfogalmazott elitfelfogás nem feltétlen

ütközik e három fő kategóriával, mégis más szemléletű. „Lokális szinten mindig a sikeres emberek mentalitása és értékrendje válik követésre méltóvá. Azokat, akikre egy helyi társadalomban felnéznek és mintául választanak, joggal nevezhetjük helyi elitnek.” A kérdés csupán az, hogy a Gazsó Ferenc által megfogalmazott politikai apátia esetében e szempontból elitnek nevezhetők-e az önkormányzat vezetői. Felfogásom szerint igen, hiszen pontosan Táll Éva adja meg a választ is: „az embereknek helyi szinten is felelősséget kell vállalniuk saját maguk és utódaik jólétéért. Ez az »új«, az egyéneket a döntésekbe bevonó demokrácia alapértéke. [] A településeknek ez a képessége pedig döntő mértékben a helyi értelmiség, a helyi vezetők alkalmazkodásán, attitűdjeik változásán, a folyamatok alakításában való pozitív szerepvállalásukon múlik.” (Táll Éva 2002) A helyi politika és az országos politika

ebből az aspektusból is eltérő jegyeket mutat. Mint Bőhm Antal (Bőhm Antal 2000) rámutat „a helyi politika kevésbé átideologizált, átpolitizált, mint az országos. A helyi társadalmakban a döntő kérdés a mindennapi életkörülmények, életfeltételek biztosítása.” Ugyanakkor a legutóbbi önkormányzati választásokon azt lehetett tapasztalni, hogy az országos tematika vált uralkodóvá a kampányokban. Sőt a másik fél lejáratásának trükkjeit is ugyanúgy alkalmazták, sokszor helyi szintre dramaturgizálva. Mindazonáltal ez nem mond ellent az előbbi idézetnek, hiszen ez csupán a kampányidőszakra vonatkozó változás volt. A tapasztalat továbbra is az, hogy a lokális érdekű kérdések a meghatározóak még akkor is, ha nagyobb városokban a kormánypártellenzék polémia egyes ügyekben helyi szintre allokálódik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 102 ► Szociológia Szociológiai

módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 103 ► Lényeges megjegyezni, hogy az országban a településenkénti különbségek a helyi vezetés és a lokális értelmiség „milyenségében és megoszlásában is számottevőek”. Ebből a szempontból a falvak, aprófalvak vannak a legkedvezőtlenebb helyzetben, hiszen a hiányzó szellemei mag híján, társadalmi struktúrájuk torzult, leépülőfélben vannak, s egy részük felzárkóztatása szinte lehetetlenné vált. (Kiss Éva 1993) Egy másik megválaszolandó kérdés, honnét rekrutálódnak a helyi vezetők? Utasi Ágnes (Utasi Ágnes 2000) kemény szociológiai változók mentén vizsgálva a helyi vezetők összetételét megállapította, hogy ritka a 35 éves kornál fiatalabbak jelenléte, a legszélesebb viszont a negyvenesek participációja, míg az 50-60 közöttiek egy „lecsengő” tendenciát mutatnak.

A fiatalokéhoz hasonlóan alacsony viszont a nyugdíjas-korúak részvétele a helyi hatalomban. A nők és férfiak aránya egy a kettőhöz, ám ha kizárólag a politikai elitet vesszük számításba – polgármesterek, helyetteseik, képviselőtestület – akkor az arány majdnem egy a tízre módosul. Utasi még hozzáteszi, hogy a férfi helyi vezetők többsége nős, addig a nők esetében az egyedülálló státusz növeli a vezetővé válás esélyét. Településnagyság kategóriákban gondolkodva megjegyzendő, hogy a kisebbek felől a nagyobbak felé haladva gyarapodik a női döntéshozók részvételi aránya. A származással kapcsolatban Utasi Ágnes szerint leszögezhető, hogy az ismertségből adódó bizalmi tőke a legmeghatározóbb kiválasztási mérce, illetve az, hogy a kiválasztottak családjának milyen bizalmi tőke-növelő háttere van. A bizalmi tőke elnyeréséhez azonban már eleve egyfajta elit-státusz társul, azaz a tőkefajták

konvertálódása az elit pozícióit erősíti, sokszorozza meg. A bizalom jelentőségét Hankiss Elemér nyomán Táll Éva is kiemelten kezelte, hiszen ennek hiánya egyúttal az együttműködését hiátusát is eredményezi. „A fejlett demokráciákban a kíméletlen konfliktusmegoldó stratégiák helyett már régen a kooperatív, konszenzusra törekvő megoldásokat alkalmazták”. (Táll Éva 2000) A diploma léte sarkalatos szempont a kiválasztásnál. Szinte nélkülözhetetlen a diploma, vagy legalább a szellemi foglalkozás Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy e változó jelenlétének erőssége függ a településnagyságtól. Minél kisebb és rurális településről van szó, annál kevesebb értelmiségi található és a választék is meredeken csökken. A településeken a politikai részvétel iránti hajlamosító tényezőket, illetve a bizalom kategóriáját vizsgálva Utasi Ágnes (Utasi Ágnes, 2000; 2002) a következő megállapításokra jutott. A

településnagyság növekedé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 103 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 104 ► sével az emberek egymás iránti bizalma csökken, s hasonlóképpen csökkenést tapasztalunk az idősektől az „erejük teljében lévő aktív korcsoportok” felé, a diplomásoktól az alacsony iskolázottságúak felé haladva. Amennyiben a bizalom kategóriáját kettébontjuk a közvetlen környezet és a tágabb társadalmi környezet iránt érzett tényezőre, azt látni, hogy a közvetlen környezethez kötődő bizalom a társadalom „gyengébb” tagjaiban növekszik, míg a tágabb társadalom iránti bizalom a képzettebb és magasabb státuszú rétegekben erősödik. Ennek vizsgálata azért volt fontos, mert megállapítható, hogy a tágabb társadalmi

környezet iránti nagyobb bizalommal élők az ebből fakadó tőkéjüket könnyebben konvertálhatják kapcsolati hálók építésébe, azaz „könnyebben integrálódnak a társadalomba”, és ezáltal sikeresebbekké is válnak. A bizalmi tőke egyfajta előfeltétele a döntéshozatali részvételnek, s ez kulcsfontosságú feltétel akkor, amikor az identitás mögöttes tényezőit kívánjuk vizsgálni és megérteni. A politika iránti érdeklődés a műveltséggel összefüggő kategória. A politikailag aktívak a középosztályok tagjaiból kerülnek elő, s ezen belül a legjobb életfeltételekkel leírhatók csoportja. Hozzá kell azonban azonnal tenni, hogy nem pártpolitikai részvételt, hanem a politikai érdeklődést jelzi, hiszen például ugyanebben a társadalmi rétegben a legalacsonyabb a párttagok aránya Utasi Ágnes vizsgálatai szerint. E politikailag érzékeny népesség a teljes reprezentatív minta egynegyedét adja, míg a minta háromnegyede a

politikai apátiával jellemzést érdemelte ki. Mindezek fényében a helyi önkormányzatok munkájában résztvevőkön belül az elit vizsgálata szinte magától értetődő eredményt kellene hozzon. A diplomás, közép- és felsőrétegek felülreprezentáltak e testületekben, ráadásul egyértelmű férfitöbbség kell legyen a jellemző, életkorra pedig a 40-50 évesek a leginkább preferáltak Ez utóbbi kategória helytállósága azonnal meg is erősíthető, azonban mielőtt túl hamar kimondanánk a megállapításokat vessünk egy pillantást a táblázatokra. 6.3 Az elitvizsgálat eredményei Az elit részvételét a következő bontásokban vizsgáltam: az elit és eliten kívüliek viszonyában, az eliten belül a férfi-nő arány, illetve a főbb elittípusok szerint. Valamennyi aspektust egy összesített, egy településtípus, illetve párt szerinti osztásban is elemeztem. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 104

► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 105 ► Az összesített adatok alapján az elit aránya másfélszer akkora, mint a nem elit tagjaié a megválasztott képviselőtestületekben és közgyűlésekben. A három fő településtípus vizsgálata szerint a községekben közel fele-fele ez az arány, míg a városok, illetve megyei jogú városok „parlamentjében” csaknem egyharmad-kétharmad arányról beszélhetünk az elit javára. (Vö 6.1 táblázat) Már ezen adatok alapján is látható, hogy a városokban – ahol diverzifikáltabb az elit – eleve nagyobb erővel van jelen a hatalmi döntéshozatalban. Ezzel egyúttal Utasi Ágnes vizsgálata is továbbgondolható, aki megállapította, hogy a politika orientációja a középrétegeknek erős, ám a politikában alig vesznek részt, viszont az elit tagjainál úgy tűnik a

politikai részvétel domináns igényként mutatkozik meg. 6.1 táblázat Az elit identitásvizsgálatának összesített eredményei Összesített adatok Elit kategóriák: ffi Értelmiségi elit 113 Gazdasági elit 247 Politikai elit 58 Kulturális elit 82 Össz. 495/86% Egyéb kategóriák: Értelmiségi 177 Szellemi 96 Szakmunkás 40 Betanított/segédm. 7 Munkanélküli 2 Össz.: 817/84% Elit kategóriák: Értelmiségi elit Gazdasági elit Politikai elit Kulturális elit Össz. Elitrészvétel %-ban Elit kategóriák: Nem-elit kategóriák: Össz.% 24 45 10 21 100 nő 23 15 2 42 82/14% 34 31 3 4 0 154/16% Össz fő 136 257 60 124 577 Össz.% 59% 41% A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 105 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 106 ► Pártok szerinti bontásban1 az MSZP elit aránya

szintén másfélszerese a nem elit csoportnak, míg a Fidesz és a civilek esetében kétharmados „elituralomról” számolhatunk be. A függetlenek esetében viszont ez az arány felefele értékű, ami azzal magyarázható, hogy a kisebb településtípusokban, gyakoribb a függetlenek jelenléte, sőt az 5000 fő alatti településeken szinte elvétve akad olyan, aki ne független volna. Ezen településeken viszont az elit jelenléte eleve korlátozott, így a két halmaz egybeesése – mármint a függetlenség és a községi jelleg – determinálja az elit viszonylag alacsony reprezentációját. Az eliten belüli és kívüli férfi-nő arány a következőképpen írható le: az összesített adatok szerint a képviselőknek hetede nő és ez az elit esetében sem változik. (Vö 61 táblázat) Utasi Ágnes vizsgálataiból már kitűnt, hogy önkormányzati vezetők rendkívül kis hányada nő, ám a képviselők között az már magasabb. Érdekes jelenség, hogy

falvakban magasabb a női képviselők aránya – 1/5-öd – mint városokban és megyei jogú városokban – ahol 1/7 ez a ráta. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy falvakban magasabb a női diplomások aránya, s a diploma révén a nők nagyobb előnyt élveznek a képviselővé választáshoz e szempontból, mint a magasabb települési hierarchiában élő társaik. Ugyanezt a logikát támasztja alá az is, hogy a függetlenek között szintén magas a nők aránya, s a korábban leírtakból látható, hogy a függetlenek a kistelepüléseken, falvakban szinte kizárólagosak a képviselőtestületekben. Ráadásul itt a független elitkategóriáján belül érvényesül a legmagasabb női arány, csaknem egynegyede az összes képviselőnek, ami a női diplomások viszonylag magas arányával magyarázható ismét. A falvakban a pedagógiai szakértelmiség elnőiesedett, amely tehát egyfajta női értelmiségi elitet eredményezett a főként kisebb községek

esetében. Az összesített adatok szerint az MSZP esetében újból a főáram a meghatározó, azaz egyhetedes női ráta, mind az elit, mind az összes képviselő esetében. A Fidesz és a civilek körében viszont a legalacsonyabb női részvételről számolhatunk be: mindkét esetben egytizednél is kevesebb a női képviselő mind az összes, mind pedig az elit kategóriájában. Összességében azt látni, hogy a női részarány nem változik az elit kategóriájától függően, azaz a női részvétel nem elit-specifikus jellemző. Erőteljesen 1 A pártok bontásában a Fidesz elnevezés alatt egyéb, a Fidesszel választási együttműködést kötött szervezet adatait is beszámítottam, csakúgy, mint az MSZP esetében. Azaz a Fidesz adataiba került a Fidesz, a Fidesz-MDF stb., míg az MSZP alatt szerepel az MSZPSZDSZ vagy MSZP-MSZMP stb tömörülés is (Vö: Függelék, kiegészítő táblázatok) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom

Vissza ◄ 106 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 107 ► befolyásolja a településnagyság, elsősorban a falu-város dichotómia, másrészt pedig a pártjelleg. Az eliten belüli négyes tagolás jóval nagyobb eltéréseket produkált mind a településtípusok, mind a pártok mezőnyében, mint az előbbi tényezők esetében láthattuk. A teljes mintában azt tapasztalni, hogy a gazdasági elit a domináns, a maga közel ötvenszázalékos arányával, majd az értelmiségi elit következik közel egynegyedes, a kulturális egyötödös és meglepetésül a sor végén a politikai elit egytizedes részvételével. (Vö. 61 táblázat) A gazdasági elit a falvakban a legmeghatározóbb, csakúgy, mint a kulturális elit részaránya. Ez utóbbit főként a diplomás nők jelenléte és képviselőtestületben való részvétele

növelte meg a többi településtípushoz viszonyítva, míg az előbbi magas aránya az egyéb elitkategóriák híján alacsony 6.2 táblázat Az elit identitásvizsgálatának eredményei falvakban Elit kategóriák: Össz.% Össz fő Értelmiségi elit 6 7 Gazdasági elit 58 70 Politikai elit 2 2 Kulturális elit 34 41 Össz. 100% 120 Elitrészvétel %-ban Össz.% Elit kategóriák: 45% Nem-elit kategóriák: 55% 6.3 táblázat Az elit identitásvizsgálatának eredményei városokban Elit kategóriák: Össz.% Össz fő Értelmiségi elit 25 52 Gazdasági elit 44 92 Politikai elit 9 20 Kulturális elit 22 46 Össz. 100% 210 Elitrészvétel %-ban Össz.% Elit kategóriák: 66% Nem-elit kategóriák: 34% A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 107 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 108 ► 6.4

táblázat Az elit identitásvizsgálatának eredményei megyei jogú városokban Elit kategóriák: Össz.% Össz fő Értelmiségi elit 31 77 Gazdasági elit 38 95 Politikai elit 16 38 Kulturális elit 15 37 Össz. 100 247 Elitrészvétel %-ban Össz.% Elit kategóriák: 64% Nem-elit kategóriák: 36% Falvakban eleve alulreprezentált az értelmiségi elit, a politikai elit pedig szinte marginálisan is alig van jelen. (Vö 62 táblázat) Ez utóbbit támasztja alá, hogy e helyi elitben való részaránya kevesebb, mint két százalék A városok körében az előbbi képlet annyiban módosul, hogy a két gyenge kategória megerősödik, megnő ugyanis az értelmiségi elit részaránya és kicsit emelkedik a politikai elit jelenléte a képviselőtestületekben nagyrészt a kulturális elit rovására. Itt kell visszaemlékezni arra, hogy a falvakban a diplomások javarésze a kulturális elit tagjai közé sorolható, s a választhatóság alternatívái a gazdasági elittel

együtt szűk csatornát képez. Ennek tulajdonítható tehát, hogy a kulturális és gazdasági elit az, amely a helyhatósági hatalomban képviselteti magát. A városi kategóriában azonban az értelmiségi elit szélesebb spektrumban van már jelen (Vö 63 táblázat) A megyei jogú városok esetében a legerőteljesebb a politikai elit jelenléte a helyi képviselőtestületekben, ám még így is utolsó helyen szerepel. Bár a gazdasági elité a főszerep, az előbbiekhez képest kétharmadára esett vissza képviseletének súlya, s rendkívül erőssé vált az értelmiségi elit szerepe, főként az orvosok és jogászok részvételének megugrása miatt. Elsősorban az orvosokról mondható el, hogy bizalmi tőkéjük révén előnyt élveznek a többi foglalkozási csoporthoz képest. Ráadásul az orvosok képezik a megyei jogú városok közgyűléseiben az értelmiségi elit számarányának felét Ugyanezen településtípusban a legalacsonyabb a kulturális elit

jelenléte, ami azt mutatja, hogy az értelmiségi elithez képest alacsonyabb presztízst vagy/és bizalmi tőkét képes felmutatni. Az értelmiségi elit szerepének növekedése a településtípusok között ugyanis a kulturális elit csökkenésének mértékével azonos A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 108 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 109 ► (Vö. 64 táblázat) Ismét Szalai Erzsébetre kell hivatkoznom annak megállapításakor, hogy a gazdasági elit részvételének csökkenése viszont a politikai elit erejének növekedését látszik biztosítani a települési hierarchiában felfelé haladva. E két kategória között ugyanis nagyon képlékeny a határvonal, sőt a tanulmány elején előfeltevéseim között szerepelt az, hogy a gazdasági elitnek van egyfajta

látenciára való hajlama; háttérből irányít és inkább professzionális politikusokkal érvényesíti akaratát. Mindazonáltal megállapítható, hogy a gazdasági elit részvétele a legmeghatározóbb mindennemű bontás szerint. Az elittípusok a szervezetek szerinti felosztás szerint ezektől eltérő rajzolatot mutatnak. Figyelembe kell venni, hogy ez a dimenzió eltérő településtípusokat feltételez Míg kistelepüléseken a függetleneké a főszerep, addig a megyei jogú városokban a pártoké és a civil szervezeteké. A városok kategóriája pedig egyfajta átmenetet képez a kettő között A függetleneknél tehát nem szabad elfelejteni, hogy többségükben falvak és kisvárosok elit-kategorizálásával esik egybe A két politikai párt vagy pártszövetség elitbontása csaknem megegyezik. Nagyjából egyharmad-egyharmad arányban a gazdasági és az értelmiségi elit áll az első két helyen Enyhe eltérés a kulturális és a politikai elit

súlyánál érezhető. A politikai elit az MSZP esetében alacsonyabb, míg a Fidesznél magasabb arányú, mint a kulturális elit. A civilek és a függetlenek elitbontása ugyanakkor nagymértékben eltér a pártokétól és egymástól is. Mindkét csoportban rendkívül erős a gazdasági elit pozíciója A függetleneknél ezt a falvakban tapasztalható erős gazdasági elit-részvétel magyarázza, míg a civil szervezeteknél feltételezhető, hogy létrejöttük mögött gazdasági erők állnak, s a lokálpatriotizmus elképzelhető, hogy csupán politikai kommunikáció része. A függetleneknél még erőteljes a kulturális elit jelenléte, amit ismételten a falvakban tapasztalható diplomás-struktúra magyaráz. Az értelmiségi elit falvakhoz képest tapasztalható magas arányát e kategóriában ugyanakkor a kisvárosok „függetlenjei” megnövelték, viszont minimálisan alacsony maradt a politikai elit részaránya, ami a független kategóriánál nem

meglepő. Hogy mégis van, az azzal magyarázható, hogy korábbi pártelit tagok függetlenként jutottak sok helyütt képviselői pozícióba. A civil szervezeteknél ugyanakkor az értelmiségi elit és a kulturális elit egyaránt egyötödös mértékben szerepel, ami egyfajta kiegyenlítettséget sugall Viszont e körben is alacsony a politikai elit jelenléte, ám meglepően magasnak tűnik, ha az MSZP-hez hasonlítjuk, hiszen azzal egyenlő A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 109 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 110 ► mértékű, 12%. Ez az érték a Fidesz, illetve a megyei jogú városok közgyűléseiben lévő elitbontásban a legmagasabb, közel egyötödös arányú A nem elitkategóriák vizsgálata is azt mutatja, amit Utasi Ágnes megállapított, nevezetesen, hogy a diploma

vagy a szellemi foglalkozás (érettségizett mint iskolai végzettség) szinte nélkülözhetetlen a képviselői mandátum megszerzéséhez, még aprófalvak esetében is. Nyilvánvalóan a falvakban a legrosszabb az iskolázottsági szerkezet, ám itt is jellemző, hogy a nem elithez tartozó képviselők közel a fele értelmiségi, bő egyharmada érettségizett vagy technikusi végzettségű, s csupán egynegyed a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők aránya, s az ez alatti iskolai végzettségűek reprezentációja minimális. Ehhez képest a városok nem elitbe tartozó képviselői között eggyel feljebb csúszik az iskolai végzettség, mint minimum követelmény, ugyanis e kategóriában már a szakmunkás végzettség is „fehér holló”. A nem elitbe tartozók fele értelmiségi és egyharmada érettségizett A megyei jogú városok esetében még egyet „ugrik” az iskolázottsági elvárás minimuma, ugyanis a nem elitbe tartozó képviselők négyötöde

értelmiségi, közel egyötöde érettségizett, s minimális a szakmunkások jelenléte. A nem elit kategóriákban tapasztalható iskolázottsági szerkezet azt mutatja, hogy a választókban egyfajta tanultsági preferencia érvényesül, ami elviekben nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a választói magatartás alapvetően elittámogató legyen. Egyértelműen látni ugyanis, hogy a képviselők iskolázottsága messzemenően felülreprezentálja az adott településtípusok lakosságának mintáját. 6.4 Az elitvizsgálat összegzése Összefoglalásul a következő megállapításokat tehetjük: Az elit társadalmi súlyához képest óriási mértékben van jelen a helyi hatalomban, a képviselőtestületekben és közgyűlésekben. A legpregnánsabb a gazdasági elit jelenléte, bár ez nyilvánvalóan kvázi elit a kistelepüléseken, s csupán a megyei jogú városok esetében beszélhetünk valós elitfogalomról Ugyanakkor a lokális gazdasági elit legerősebben a

kistelepüléseken, falvakban képviselteti magát, s folyamatosan csökken reprezentációja a megyei jogú városok felé haladva. A politikai elit jelenléte szinte minden településtípusban a legkisebb Ezen belül az irány az előbbi tényezőével ellentétes, hiszen a megyei jogú városoktól a kistelepülések irányába minimalizálódik jelenléte. Az értelmiségi elit „konjunktúrája” ezzel megegyező, azaz a kistelepüléseken csekély részvétele, míg a kulturális elit a gazdasági elitéhez hasonló rajzolatot mutat a településstruktúrában. A kulturális elit falvakban betöltött nagy szerepét meglá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 110 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 111 ► tásom szerint annak köszönheti, hogy a művelődési-oktatási intézmények

diplomásai elitszerepet töltenek be ezen településtípusokban, így kiválasztásuk felülreprezentált, alig lévén más fajta diplomás e környezetben. Ez magyarázza azt is, hogy falvakban magas a nők aránya az elitben, hiszen a kulturális elit diplomásai e településtípusban nagy arányban a nők. A politikai szervezetek szerinti bontásban pedig megállapítható, hogy szintén a gazdasági elité a fő szerep, bár az értelmiségi elit is erőteljesen pozícióban van. A politikai elit gyenge részvétele a helyi viszonyokban két tényezővel magyarázható. A falvakban és kisvárosokban azzal, hogy eleve a függetlenség virágkorát élik, a nagyobb városokban pedig azzal, hogy arányuk alapvetően alacsony a többi elittípushoz képest. Levonható továbbá az a tanulság, hogy a bizalom és a részvétel iránti igény erős területi identitástudattal párosul. Az interjúk során a helyi elittel készített területi identitás önértékelés eredménye

ugyanis 4.8-as értékkel rendkívül kimagasló volt, s ugyanez a társadalmi réteg az, amely a helyi döntéshozatalban felülreprezentáltan képviseli magát (összességében átlagosan picit több mint 50%-os önkormányzati-döntéshozatali részvétellel jellemezhető a lokális elit). Az elit tagjait emellett a tágabb társadalmi környezet iránt magasabb bizalom jellemzi, s döntéshozatali-részvételi hajlandósága rendkívül erősnek bizonyult a vizsgálat szerint. Mindezek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a részvétel és a bizalom egyaránt determináns jellemzői a területi identitásnak, s ezen belül is a lokalitás iránt érzett önazonosságtudatnak. Ezen megállapítás igaz valamennyi elit- és településtípusra, viszont megjegyzendő, hogy az elit csoportjai településtípusonként teljesen más társadalmi jellemzőkkel leírható rétegeket tartalmaznak. A lokális elittudat sajátjaként értelmezhető az a jelenség, amely szerint a helyben

elitként viselkedők azonos bizalmi és részvételi magatartással írhatóak le, s emiatt elit státuszaikban nem tapasztalható diszkrepancia. A területi identitás intenzitását e felmérés szerint egyfajta lakmuszpapírként mutatja a részvétel és a bizalom, ezen belül is a tágabb társadalmi környezet iránti bizalom mértéke, valamint az, hogy az adott lokalitást érintő döntéshozatalban az elit és nem elit tagok milyen arányban működnek közre. Ugyanakkor az elittípusok szerinti bontást idézve le kell szögezni, hogy elsősorban a gazdasági elité a többségi pozíció, ám a négy elittípus közül az ő identitásértékelésük a legalacsonyabb (45) A kulturális és az értelmiségi elit értéke egyaránt 4.9, míg a politikaié 5-ösre kerekíthető Eszerint megbicsaklani látszik az a logika, miszerint a legmagasabb részvétellel jellemezhető csoport rendelkezik a legmagasabb identitással. Az em- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Válogatott irodalom Vissza ◄ 111 ► Szociológia Szociológiai módszertani esettanulmány: A lokális elit és identitása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 112 ► lített átlag azonban fontos szempontot rejt el. Mégpedig azt, hogy a nagyvárosi és a kisvárosi-falusi gazdasági elit identitásértékelése – ellentétben a többi elittípus településfüggetlen attitűdjével – nagy mértékben eltér egymástól. A nagyvárosi gazdasági elit identitásértéke húzza ugyanis lefele az átlagot e kategórián belül. Míg a 49 999 fő alatti településeken ez az átlag 4.9, addig az 50 000 fő felettiekben 41 az osztályzat, amit főként a nagyvárosokba történt migráció identitást csökkentő hatásaként értelmezek egyrészt, másrészt pedig annak tulajdonítok, hogy a nagyvárosi életfelfogás tradíciókat legkevésbé követő elitcsoportjának tagjairól van szó. Ezen kitétel alapján tehát

mégis igazolhatónak látszik a részvétel területi identitás intenzitását meghatározó volta, amelyben Utasi Ágnes vonatkozó vizsgálatai alapján a bizalom kategóriája is fontos szerepet játszik. Igazolódni látszik az a hipotézis, mely szerint a helyi elit nem csupán identifikációs szükséglete, de érdekei és önmegvalósítási szükségletei alapján is intenzívebb területi azonosulásra hajlamos, hiszen céljait a társadalmi bizalom megnyerésével, döntéshozatali részvételen (befolyásoláson) keresztül lesz képes elérni. Ez egyúttal pedig pszichés alapjait jelenti a területi identifikáció növekedésének. Ez a tényező ugyanakkor lehet mesterségesen kommunikált identitás, hiszen a döntéshozatalba való belépésnek előfeltétele a társadalmi környezet bizalmának elnyerése, amelyet a „lokálpatriotizmus” hangoztatása nélkül aligha érhet el bárki is a jelen politikai kultúrájában. Végkövetkeztetésül megállapítható,

hogy a területi identitás intenzitásának értéke az elit-pozíciótól függő változó, amelyet meghatároz az iskolázottság és településjelleg. A bizalom és a részvétel faktorai pedig intenzifikáló minőségben vannak jelen, hiszen erősödésükkel élénkül az identitás mértéke; a legmagasabb részvétellel jellemezhető csoport az elit, amelynek egyben részvételi hajlandósága és a tágabb társadalom iránti bizalmának megjelenítése a legerőteljesebb. A területi identitás mértékét tehát a társadalomban a relatív elit-pozíció dominánsan meghatározza, s egyfajta domináns reprezentációnak is tekinthető. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 112 ► Szociológia A gazdasági tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 113 ► 7. A gazdasági tevékenység társadalmi háttere 7.1 Gazdaságszociológia A szociológia

– művelőinek – érdeklődése a gazdasági jelenségek iránt már a tudomány kialakulásának a kezdetén megjelent. A legismertebbek közül elég megemlíteni Werner Sombart Max Weber, és Èmile Durkheim – róluk még részletesebben is olvashatunk – nevét. Természetesen a közgazdászok képviselői is érdeklődtek a társadalmi jelentések iránt Karl Marx, Gustav Schmoller és Joseph Schumpeter munkásságára érdemes itt kitérni. A szemléleti felfogás és a módszertani vita főleg a közgazdaságtan képviselőit zavarta, hiszen saját tudományuk területét féltették A „vegytiszta gazdasági törvényekkel” szemben a gazdasági szociológia képviselői szerint a gazdasági cselekvések – tőkeáramlás, motivációk, döntések – társadalmi intézmények (makroszint) és az emberi kapcsolatok (mikroszint) egészébe „ágyazottan” működik. Napjainkban két fő szemlélet figyelhető meg, ami a gazdasági cselekvés és a gazdaság

társadalmi háttere paradigmákban jelenik meg. A gazdaság társadalmi hátterét elemző felfogás a két fő alrendszert (gazdaság versus társadalom) egymástól elkülönülten tételezi föl és a gazdasági tevékenységet tartja meghatározónak. A gazdasági cselekvés elmélete nem a gazdaság és a társadalom elkülönítésére képezi, helyezi a hangsúlyt. Ebben az esetben olyan tényezők (vallás, kultúra, oktatás, nevelési szokások, gyerekkori szocializáció) hatnak alapvetően a gazdasági folyamatokra, amelyeket korábban nem, vagy csak kevésbé vettek figyelembe. Módszertanilag ez nem jelent mást, mint a szociológia szemléletének és kutatási technikájának alkalmazása a gazdasági jelenségekre. Más szempontból vizsgálva, ez nem jelent mást, mint a gazdasági intézmények, a gazdaság működésével kapcsolatos törvények, gazdasági motivációk és cselekvések, valamint ezek állami és közösség legitimációja honnét indul, milyen

erőkre támaszkodik és milyen hatékony. A gazdaságszociológia fókuszálhat a gazdaság kitüntetett nézőpontjából is. Eszerint a gazdasági élet (termelés–fogyasztás) milyen hatást gyakorol a társadalmi (politikai, közigazgatási, civil szféra) intézményekre is, mennyire képes befolyásolni ezeket. Továbbá a gazdaság milyen hatást gyakorol a társadalom szerkezetére. A makroszférát tekintve, miképpen A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 113 ► Szociológia A gazdasági tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 114 ► alakul a primer, a szekunder, a tercier és a kvaterner aránya. A mikroszerkezetet tekintve pedig milyen új mobilitási formák, új életesélyek, új életstílusok jelennek meg Az sem elhanyagolható (továbbá), hogy a gazdaság milyen új viselkedés- és magatartásformákat alakít ki és honosít meg.

Gondolunk itt a céhes, majd manufaktúra iparokat felváltó gyári munkás, később a futószalagmunkás típusára, akik napjainkban az ún „szimbólumanalitikusuk”, akik a kutatás, fejlesztés, koordinálás és a pénzügy területén dolgoznak, és a gazdaság folyamatainak az értelmezésére, interpretálására és a problémák megoldására vállalkoznak. Egyes felmérések szerint az Egyesült Államokban foglalkoztatottaknak megközelítően negyedrésze tartozik ebbe a csoportba A nemzeti jövedelem döntő hányadát már ők állítják elő, és személyesen is igen magas jövedelmet képesek elérni, míg egyre bővül a munkával rendelkező szegények „working poor” tábora, akik a minimálbérért kénytelenek dolgozni. Ugyancsak terjedőben van az ún „hired and fired” mód, amelynek során az alkalmazás időleges, és csak meghatározott projektekre szól. Természetesen ebben az esetben nincs társadalom- és egészségbiztosítás, fizetett

szabadság. Az új magatartásmódok még igencsak bizonytalanul jelennek meg. Napjaink új technológiai forradalma nem kapcsolódik semmilyen társadalmi vízióval. A klasszikus ipari forradalom a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavaival (18 század közepe, vége) a klasszikus liberális időszak (19. század) az individuummal, a minimális állammal, majd a szolgáltató ágazatok megjelenésével és megerősödésével, a jóléti állam (20. század közepétől) pedig a szociális piacgazdaság eszméjével kapcsolódott össze. A 21. század küszöbére érve semmilyen új értékrend, (vízió) nem jelent meg. Talán a társadalmi tőkéből levezethető ideológia tölthet be ilyen funkciót, de máris nagy a lemaradás. A másik szemlélet a társadalom – annak különféle alrendszerei – szerepét emeli ki és teszi meghatározóvá. A szűkebb értelemben használatos szemlélet alapján a gazdasági tevékenységet az anyagi és pénzügyi háttér, a

szervezeti struktúrák és a politikai determinánsok mellett, igen nagy mértékben meghatározza a társadalom általános értékrendje, a működő szociális normák, szerepek és elvárt viselkedési formák, cselekvési minták és probléma megoldási eljárások. A társadalmi – különös hangsúllyal – szerepek differenciálódása a 20. század közepétől egyre nyilvánvalóbbá vált. Szociológiai szempontból a társadalmi szerep normatív elvárások együtteseként fogható föl. Ez vonat- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 114 ► Szociológia A gazdasági tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 115 ► kozik a különböző megjelenésre – lakáskörülmények, személygépkocsi típusok birtoklása és egyre inkább az öltözködés – és a pozíciót betöltő személy viselkedésére egyaránt. A munkabér (vállalkozó-,

menedzser, állami vezető) és a munkavállalás mellett további kategóriák (alszerepek) tömege jelent meg. Erre a jelenségre már Joseph Schumpeter (1883–1950) is felfigyelt, aki a magányos cégalapítók után megkülönböztette a „modern kor ipari kapitányát”, továbbá az „igazgatót”. Napjainkban pedig többek között Michael Maccaby írta le nagyon plasztikusan napjaink vállalkozómenedzser (dzsungel-harcos, mesterember, cégember, játékmester, önépítő) típusait. Ezzel párhuzamosan a munkavállalók „típusai” szerepkísérletei is igen sokrétűvé váltak A konkrét gazdasági (munkabér, munkavállaló) szerepeket a politikai, kulturális és gazdasági tényezők jelentősen képesek befolyásolni. A 20 század végére azonban a gazdaság differenciálódása és hatékonysága az emberi karaktert is sajátos módon alakította át. A nagyvállalatok személytelen légköre lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplők teljesítőképesek

és sikeresek legyenek, még akkor is, ha egyébként a gazdaságon kívüli életben – nemcsak a magánéletet értjük alatta – egyébként elbuknak. A modern társadalmakban a társadalmi értékek a teljesítményorientáltság felé mozdulnak el. A korábbi századokban meghatározó jegyek, mint a származás, vallás, nem, már egyáltalán nem mérvadók Fontosabbak a tanulható jegyek, mint a szakmai tudás, a készségek, a teljesítmény motiváció, a kötelességtudat, majd napjainkban a tanulási készség és a változásokhoz való gyors alkalmazkodás képessége. Egyes – túlzóan optimista – vélemények szerint az egyének ezt minden kötöttség nélkül megszerezhetik, de ez korántsem ilyen könnyű. A mobilitási lehetőségek kihasználása igen nagy mértékben függ az emberek társadalmi helyzetétől, családi kapcsolataitól, vagy éppen attól a régiótól (város, település), ahol születtek. Tágabb értelemben a gazdaságszociológiát

számos területre osztják. A funkcionális szakágak szerint megkülönböztetnek munka-, fogyasztás-, reklám-, vállalkozás- és szervezetszociológiát. Ezek mellett megjelent a történeti és az etnikai gazdaságszociológia is. A gazdaságszociológia interdiszciplináris szemléletűnek tekinthető, ahol igen nagy szerepet kapnak a társadalom különböző alrendszereihez kapcsolódó tudományok. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 115 ► Szociológia A gazdasági tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 116 ► 7.1 táblázat A közgazdaságtan és a gazdaságszociológia általános összehasonlítása Jegyek Módszer Közjó Közgazdaságtan Módszertani individualizmus Saját javak összegződése Terület Szűkösen rendelkezésre álló gazdasági javak Statikus (komparatív statika) Piac Időszemlélet Helyszín

Gazdaságszociológia Társas, illetve kollektív formák Társadalmi aktorok tevékenységének nem tisztán gazdasági téren való intézménye A gazdasági rendszer társadalom része Történeti (társadalmi) idő Társadalom (Forrás: Balogh Gábor – Kovács Martin: A gazdaság társadalmi dimenziói. Osiris, 2001, 24. o) Ennél részletesebben, s főleg a cselekvés és a motivációk szempontjából tett összevetést Neil J. Smelser ás Richard Swedberg (1994) 7.2 táblázat A gazdaságszociológia és a közgazdaság fő áramlatának összehasonlítása a cselekvő fogalma gazdasági cselekvés a cselekvést korlátozó tényezők a gazdaság viszonya a társadalomhoz Gazdaságszociológia a cselekvőt más cselekvők is befolyásolják, a cselekvő csoportoknak és a társadalomnak a része a gazdasági cselekvés sok különböző típusát használják, beleértve a racionális cselekvést is; a racionalitás változó a gazdasági cselekvéseket az erőforrások

szűkössége, a társadalomszerkezet és a jelentésstruktúrák korlátozzák a gazdaságot a társadalom szerves részének tekintik; mindig a társadalom az alapvető vonatkoztatási keret Közgazdaságtan főáramlata a cselekvőt nem befolyásolják más cselekvők (módszertani individualizmus) minden gazdasági cselekvésről felteszik, hogy racionális; a racionalitás eltevés a gazdasági cselekvéseket a szereplők ízlése és az erőforrások szűkössége (beleértve a technológiát) korlátozza a piac és a gazdaság az alapvető vonatkoztatási keret; a társadalmat „adottként” kezelik A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 116 ► Szociológia A gazdasági tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 117 ► 7.2 táblázat A gazdaságszociológia és a közgazdaság fő áramlatának összehasonlítása (folytatás) Gazdaságszociológia

elemzési cél leírás és magyarázat, ritkán előrejelzés használt mód- sok különböző módszert szerek használnak, beleértve a történeti és az összehasonlító módszereket; az adatokat gyakran a kutató állítja elő „piszkos kezek”) eszmetörténeti Max-Weer-Durkheimhagyomány Schumpeter-PolányiParsons/Smelser: a klasszikusokat állandóan újraértelmezik és tanítják Közgazdaságtan főáramlata előjelzés és magyarázat, ritkán leírás Formális módszerek, különösen matematikai modellalkotás; nincsenek adatok, vagy hivatalos adatokat használnak („tiszta kezek”) Smith-Ricardo-Mill-MarshallKeynes-Samuelson: a klasszikusok a múlthoz tartoznak; a hangsúly az új elméleteken és eredményeken van (Forrás: Balogh Gábor – Kovács Martin i. m 25 o) 7.3 táblázat A gazdaságszociológia és a racionális döntések elméleti összehasonlítása Kritérium Gazdaság Egyéni cselekvési korlátok Gazdaságszociológia A társadalomba

ágyazott szociális rendszer Gazdasági önérdek (pénz, profit) Kognitív és információs korlátoltság Társadalom A gazdaság kiterjesztése Motivációk Kultúra A gazdasági változások függvénye Módszertani elv Individualizmus Reális döntések elmélete A társadalomtól független rendszer Társadalmi presztízs, hatalom, igazságosság stb. Társadalmi, strukturális (intézményi) kulturális, történelmi kötöttségek Autonóm, elsődleges a gazdasággal szemben A gazdasági viselkedés autonóm tényezője Holizmus (Forrás: Balogh Gábor – Kovács Martin i. m 27–28 o) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 117 ► Szociológia A gazdasági tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 118 ► Érdemes röviden kitérni a racionális döntések elméletére, ami lényegében nem tekinthető másnak, mint a neoklasszikus

közgazdaságtan döntéselméleti „kiegészítőjének”. A neoklasszikus közgazdaságtan képviselői (pl a chicagói iskola) a redukált gazdasági logikát igyekeznek minden emberi viselkedésre (család, vallás, erkölcs stb.) kiterjeszteni, és a döntéseket a racionális haszonmaximalizálás elvével kívánják megmagyarázni. Ebben a gondolkodásban a társadalmi jelenségek a gazdasági változók egyszerű következményei. Az elmélet legismertebb képviselője Jon Elster szerint a racionális döntések elmélete azt írja le, hogy mit kell tennünk céljaink legjobb elérése érdekében. 7.2 A gazdasági mint szociokulturális alrendszer A gazdaságszociológia nézőpontja szerint a gazdasági folyamatokat a társadalom különböző alrendszerei alapvetően képesek befolyásolni, sőt meghatározni. Ezt az értelmezést nevezzük a gazdaság szociokulturális beágyazottságának Talcott Parsons és Neil I Schmelser egy általános szociális rendszer elmélete

alapján vizsgálták ezt a helyzetet. A rendszer absztrakt fogalmát számos tényező határozza meg, amelyek egymással összefüggnek, melyek között kapcsolatok, kölcsönhatások vagy éppen kölcsönös függőségek állnak fenn. Az elemek közötti kapcsolatokból egy szerkezeti összefüggés alakul ki, amelyet az aktorok és az interakciók tartanak fenn Az aktorok (szereplők) lehetnek emberek, csoportok, intézmények, de akár eszmék, illetve szimbólumok is. Az interakciókban (kölcsönös kapcsolat) azonban az egyének nem teljes személyiségükkel, hanem többnyire csak szerepkészletükkel vesznek részt. A modernizáció egyik hatása, hogy a kapcsolatokat a szerepek tartják egymással. A munkahely és a lakóhely (munkaidő–szabadidő) szétválásával a férj–feleség, főnök–beosztott, a baráti kör tagja, esetleg önkormányzati képviselő stb. szerepek esetenként végletesen szétválhatnak. Minden szociális rendszernek négy alapfunkciót kell

teljesíteni: Általános AGIL-modell (A) Adaptáció (I) Interpretáció (G) Cél kijelölés (L) Látens minták fenntartása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 118 ► Szociológia A gazdasági tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 119 ► Az adaptáció a társadalmi rendszer alkalmazkodásának a mechanizmusát jelenti. Ebben a folyamatban legfontosabb elemet az információk pontos (torzításmentes) felvétele jelenti és a rá adott gyors és hatékony válasz. A demokráciák és a diktatúrák, illetve a jól és a rosszul működő rendszerek (alrendszerek) között alapvető különbség érzékelhető az adaptáció tekintetében. (Célszerű megjegyezni, hogy önmaga szempontjából a roszszul működő rendszerek is lehetnek hatékonyak Ez a hatékonyság azonban rövid távú, és végső soron a rendszer egészét rombolja) A rosszul

működő rendszerek adaptációja igen gyenge. Csak azokat az információkat képesek felvenni, amelyek számukra kedvezőek, mivel nehezen tudja megkülönböztetni az információt és annak forrását. Az alkalmazkodás a cáfoló rendszerek kiépítésére épül fel, amely nagy kiterjedésű és tagolatlan. A jól működő rendszereknél az információ akadálytalanul érkezik a döntéshozókhoz, a cáfoló és igazoló részek között létezik átjárás, és a cáfoló részek igen tagoltak. A célra törés magában foglalja a célmegjelölést és az erőforrások felhasználásának kollektív megfogalmazását és azok megvalósításának módjait. A rosszul működő rendszereknél a cél viszonylag szűk és kizárólag a távoli (távolabbi) jövőre irányul. Minél zártabb egy rendszer, annál nehezebben tud különbséget tenni a közvetlenül előre látható és a távoli (előre nem látható) jövő között. A távoli jövőre, célokra vonatkoztatott

tudást igen nehéz a valóság próbájának alávetni, ezért a rendszer nyugodtan belefeledkezhet a jövőbe. A célmeghatározás alanyait tekintve pedig az embereket aszerint kell megítélni, hogy egyetértenek-e a hatalommal. A jól működő rendszerek célmeghatározásaiban a jövőképek tagoltak és értelmüket tekintve részleteiben is alávethetők a gyakorlati bizonyítás próbájának Célmeghatározás szempontjából pedig az emberek teljesítménye a fontos, nem pedig a hatalommal való azonosulás. Az integráció szerepe, az egyének beillesztése a közösségbe elsősorban a kötődést kialakító társadalmi normák kialakításával és erősítésével. Ennek során az egyéneket és az intézményeket összekapcsoló rendszer a közös összetartó erők kontrolljában mutatkozik meg a legmarkánsabban. A rosszul működő rendszerekben a kapcsolatok csak vertikálisak lehetnek és az egyes részek (horizontálisan) elszigetelődnek egymástól. Az

integrációt kiváltó eszközök elsősorban hatalmi jellegűek (pozíció, presztízs) és sok esetben kiszámíthatatlanok. A társadalmi normák a hatalomnak alárendelt homogén módon jelennek meg és monopol jellegűek Jól működő A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 119 ► Szociológia A gazdasági tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 120 ► integrációk esetében a kapcsolatok horizontálisak és az integráló eszközök többnyire monetárisak. Az összekapcsoló erők kontrollja nyílt és igen gyakran versengő jellegűek. A látens minták fenntartása azt az elsődleges funkciót jelenti, mely során fenntartják a társadalmi normákban és szokásokban meglévő gondolkodásmódot és világnézetet. Ezek a minták a társadalom mikroszférájában hatnak és alapvető szerepük, hogy a törvények és az uralkodó normák által

betöltetlen űröket betöltik. Rosszul működő rendszerekben a látens minták (érték, magatartások) tiltottak, vagy éppen csak megtűrtek A „hivatalos” vélemény és magatartás, valamint a privát szféra között kevés az átjárás Az emberek szorongatónak ítélik meg a helyzetüket, ezért menekülnek a privát szférájukba. Jól működő rendszerek esetében a világ barátságos, nincs értékkülönbség a látens magatartásmódok szempontjából. A magánszféra nem a menekülés, hanem sokkal inkább a sokrétűség színtere, ami a rendszer egészének a működését segíti. Minden társadalomnak ki kell elégítenie ezt a négy alapfunkciót. Az alapfunkciók strukturális differenciálódásának foka a azonban történelmileg és kulturálisan eltérőek. A tradicionális társadalmakban a funkciók még kevéssé váltak szét. Nem létezett elkülönült oktatás, egészségügyi ellátás, mint ahogy a társadalmi és a gazdasági (férj – gazda,

földbirtokos – igazságszolgáltató) szerepek is többnyire egybeestek. Egy kevésbé absztrakt, a valós élethez közelebb álló modell szerint a következőképen vázolhatók fel az alrendszerek. A társadalom AGIL-modellje (A) gazdasági alrendszer (I) szociális közösségi alrendszer (G) politikai alrendszer (L) kulturális-kötődési alrendszer Ebben az esetben a gazdasági alrendszer az adaptációnak, a politikai a célkijelölésnek, a szociális-közösségi az integrációnak, a kulturális-kötődési rendszer pedig a társadalom fontos értékeit, normáit és viselkedési sémáit, benne a látens mintákat testesítené meg. A négy, funkcionálisan elkülönült alrendszer alkotja a társadalom egészét. Parsonsék nem foglalkoztak azzal, hogy melyik a fontosabb, sokkal inkább a kölcsönös függést tartották szem előtt. Nemcsak a társadalom egésze differenciálódik a négy alapfunkció köré, hanem a gazdasági alrendszerek is. Tehát két

különböző rendszerszin- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 120 ► Szociológia A gazdasági tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 121 ► tet különíthetünk el: az elsőben a gazdaság a társadalom alrendszereként jelentkezik, míg a másodikban a gazdaság önálló rendszerként jelenik meg. A gazdaság biztosítja az anyagi jólétet, a politika a hatalmat, az integratív rendszer a szolidaritást a kulturális kötődési rendszer pedig a normák presztízsét. A gazdaság AGIL-modellje (A) tőkeképzés – befektetések (G) termelés, elosztás, értékesítés (I) szervezeti alrendszer vállalkozási (L) gazdasági kötődések, kulturális funkció értékek és motivációk A tradicionális társadalmakban a termelés és a fogyasztás még egy háztartáson belül jelentkezett. A modernizáció során ezek a funkciók (szervezetek és

tevékenységek) szétváltak, noha a különböző tevékenységet végző emberek ugyanazok a személyek. Az egyes emberek tehát egyszerre két különböző gazdasági alrendszernek a tagjai. Ezt a képletet nevezik határokon átnyúló együttműködési folyamatnak A gazdaság célja a javak előállítása, szolgáltatások kínálata és a jövedelmek megszerzése. A 20 század végére azonban a termelés-centrikusság egyre inkább átadta helyét a fogyasztási igényeknek való megfelelés elsődlegességének. Ezért a termelés akkor szükséges és gazdaságilag értékes, ha olyan javakat és szolgáltatásokat állít elő, amelyek alkalmasak a szükségleteken túl az óhajok és a kívánságok kielégítésére is. A gazdasági tevékenység által biztosított jólétet úgy definiálhatjuk, mint az összes termék és szolgáltatás piaci értékét egy meghatározott időpontban. A hasznosságot azonban nemcsak az egyénekre lehet értelmezni, hanem a

társadalomra is. Ebben az összefüggésben a gazdasági tevékenység célja, hogy maximalizálja a kibocsátást a gazdaság és alrendszereinek funkcióira és értékeire. Ennek értelmében a hasznosság nem más, mint az anyagi, társadalmi és kulturális erőforrásoknak, tárgyaknak és szimbólumoknak az értéke, amelyek akkor jelennek meg, ha segítik a társadalmi rendszer alrendszereinek az együttműködését. A jólét ebben az esetben nem más, mint a gazdasággal kapcsolatos értékek egy időpontra vonatkoztatott összessége. A rendszerszemlélet bármennyire is meggyőző, az egész továbbra sem hagyható figyelmen kívül. Az értelmes gazdasági magatartás abból az értékrendből ered, amit az egyén magáénak vall, ez részét képezi a személyiségének A jövedelmek és az ebből eredő jólét a gazdaság „outputjai” A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 121 ► Szociológia A gazdasági

tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 122 ► (termelés, jövedelmek) a társadalom más alrendszerei számára. A fogyasztási javak és a szolgáltatások elsősorban a háztartások számára nélkülözhetetlenek A modern társadalmakban a háztartás alatt a szűk családi kört értjük, ami nem termelő (a lakhely és a munkahely szétvált), hanem mintafenntartó alrendszer. A gazdaságszociológia nézőpontjából az emberi motivációk megszerzése (sok egyéb mellett) elsődlegesen a családban történik Központi eleme a társadalom általános értékrendszerének az átörökítése, de sok esetben ezzel ellentétes (vallási, etnikai, generációs, politikai) tendenciák is erősen hatnak. A gazdasági – és a minta – fenntartó alrendszer között a család jelenti az egyik legfontosabb kapcsolatot A különböző médiumok szerepe az utóbbi években nagy mértékben

felértékelődött, de a jövedelmekre, illetve a fogyasztási javak és szolgáltatások cseréje döntő mértékben a családokon belül működik. 7.3 A gazdaság szerkezetének változása A legalacsonyabb fejlettségi szinten álló, ún. „primitív” kultúrákban a társadalom igen egyszerű és kevésbé strukturált volt A legalapvetőbb gazdasági cél a nagycsaládok, nemzetségek és a falvak közös önellátása volt Azt az ún. „gyűjtögetési” korszakot váltotta fel az élelmiszertermelés megjelenése, ami lehetővé tette a fölösleg megjelenését De a gazdaság még ekkor sem különült el más alrendszerektől, Mikroszinten a háztartások látták el a gazdasági feladatokat, ahol a család legkülönbözőbb funkciói (termelői, érzelmi, vallási) együttesen jelentek meg. Ugyanez vonatkozott a társadalom makroszintéjére is, ahol a familiáris, a politikai, vallási és a katonai funkciók voltak egymással összekötve. A folyamat kezdetén a

termelés és a fogyasztás körfolyamata a pénz közvetítése nélkül bonyolódott le. Nem volt általánosan elfogadott egyenértéke a cserefolyamatoknak. Pontosabban a szolidaritás és a kölcsönös segítőkészség segítette a gazdasági folyamatok cseréjét Ennek következtében olyan rendszer jött létre, mely megakadályozta az anyagi erőforrások felhalmozását A keletkezett többletet felhasználták a vallási ünnepeken, valamint egyéb ajándékozási rituálék során. A gazdasági racionalitás és a takarékosság a korai nyugat-európai rendiség etikájától idegen volt. A korabeli hűbérurak akkor érezték jól magukat, ha kérkedve tudtak költekezni. Ennek a nyilvános pazarlásnak a világ más részén is vannak párhuzamai. Több észak-amerikai indián törzsnél divat volt az olyan típusú lakoma („potlach”), ahol a vendégek előtt semmisítették meg az élelmiszerkészletüket, törték össze csónakjaikat, hogy elkápráztassák

vendégeiket bőkezűségükkel és pazarlásukkal. Az A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 122 ► Szociológia A gazdasági tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 123 ► európai középkorban is följegyeztek olyan eseteket, ahol egy lovag ezüsttel vetette be a földjét egy másik pedig drága viaszgyertyákkal készíttette el az ételét, puszta kérkedésből. Az európai társadalom fejlődése azonban igen korán egy erős funkcionális differenciálódás irányába indult el. Ezt a folyamatot Niklas Luhmann szerint a gazdaság alrendszere vezényelte le. Elsőként ugyanis a gazdaság szakadt ki a háztartások rendszeréből, és kezdett önállóan működni. A gazdasági tevékenységekkel (termelés, kereskedelem) szemben olyan kívánalmak fogalmazódtak meg, mint a funkcionalitás, a specializálódás, a professzionalizálódás, a

racionalizálódás és a hatékonyság. Ezzel párhuzamosan a gazdaság a saját szociokulturális közegében egyéni értelmet (önmagáért való haszon), egyéni értékrendet, célokat és normákat teremtett. Megjelent a gazdasági szervezetrendszer önálló funkciókkal, intézményekkel és speciális szerepekkel A kezdeti időben a gazdasági tevékenységformák, elemi erővel rombolták szép a korábbi társadalmi kapcsolatháló elemeit A vallási mezőben a protestantizmus, a tudomány területén a természettudományok, a politikában a felvilágosodás, majd a liberalizmus jelentette az elszakadást. A gazdaság területén létrejött és stabilizálódott a piacok, üzemek és a háztartások intézményrendszerének a hármas tagolódása. Ennek a hármasságnak a legfontosabb feladata az emberi igényeknek a megfelelő kielégítése volt Ezeket a gondolkodásmódokat legkorábban a háztartás eszménye, majd a nemzetállami keretek, később a nagytér

gazdaság, napjainkban pedig a globalizáció jelentették. Az igényeket az értékrendszerek, célrendszerek, társadalmi normák és szerepek, viselkedési szabályok és szokások, további problémamegoldási kapcsolatok fogalmazzák meg. A feladatokat pedig az anyagi és monetáris források, a szervezeti kultúra és a gazdaságpolitika oldja meg. A differenciálódás együtt járt a szerepek sokrétűvé válásával. A társadalmi szerepek igen összetettek, hiszen beszélhetünk gazdasági, foglalkozási, nemi, életkori, közéleti megjelenésről A szerep nem más, mint a normatív elvárások hálózata, amely megmutatja és fenntartja tulajdonosai társadalmi pozícióját. Az 20 században a legfontosabb szerepértékek (elvárások) a tudás, a képességek, készségek, a tanulási motiváció, a teljesítményorientáltság, a kötelességtudat és a mobilitási hajlandóság körül kristályosodott ki Az esélyeket egyre inkább nem a származás határozta meg,

hanem az, hogy ki milyen közegben szocializálódott. A származás termé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 123 ► Szociológia A gazdasági tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 124 ► szetesen a későbbiekben is fontos marad, de már nem jelent automatizmust, hanem inkább a kapcsolatháló mozgósítható erejében jelenik meg. 7.4 Elméletek a gazdaság és a társadalom kapcsolatáról Niclas Luhmann úgy véli, hogy a gazdaság differenciálódása során egy autopoétikus rendszer jött létre a modern társadalmakon belül. A kifejezés a biológiai rendszerek jellegére utal, amely szerint az élő rendszerek önmagukból (elemeikből) képesek saját magukat előállítani. Az autopoétikus rendszerek alapvetően zártak, hiszen saját elemeit csak saját elemeinek a felhasználásával teremti elő. Ez tulajdonképpen egy rekurzív

cirkuláció, ahol a végeredmény (termék, szolgáltatás, pénz) további műveletek kiindulópontjaként jelenik meg. Luhmann szerint a modern társadalmakban a gazdaság tekinthető ilyen önfenntartó rendszernek. A zártság és az önfenntartás alapvető eszköze a pénz A fizetések fizetésekből származnak, és fizetésekké lesznek. Ez a folyamat végtelen, és ha megszakad, akkor a gazdaság működésképtelenné válik. Egy gazdaság azonban nem lehet teljesen zárt még egy ilyen modellben sem A nyitottság abból adódik, hogy csak olyan fizetések realizálhatók, amelyeket a rendszer környezete elismer. Luhmann elmélete retorikájában modernnek tűnik, de igen hasonlít a korai közgazdászok (Ricardo) pénzforgalom teóriájához. Alapvető problémának tartjuk viszont, hogy a gazdaságot teljesen lezárja minden szociokulturális hatás elől Richard Münch szerint Luhmannak a differenciálódás társadalmi alrendszerekre vonatkozó nézete alkalmatlan mind

a modern társadalmak sajátosságainak, mivel pedig a modern alrendszerek differenciálódása már az első fejlett keleti kultúrákban is adott volt, de mégsem alakult ki modern társadalom és gazdaság. Indiában például az élesen elkülönült kasztoknak saját etikájuk volt. Az ilyen társadalmakban a szétválás abszolút jellegű volt, és nem alakultak ki átvezető hidak. Egészen más normák érvényesek például a vallási szférára, mint a kereskedelem rendjére. Ezekben a kultúrákban nem jött létre egy össztársadalmi etikus-morális rend A modern keleti gazdaságokat és társadalmakat viszont a kölcsönös áthatás (behatolás, benyomulás), az „interpenetráció” jellemzi. Nem a kölcsönösség, az interpenetráció hozta létre az új etikus-morális rendet, amely a társadalmi fejlődést az önmegvalósítás magasabb fokára emelné. Ez a keleti társadalmak jellegzetessége, ami lehetővé tette a gazdaság mindent A dokumentum használata

| Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 124 ► Szociológia A gazdasági tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 125 ► maga alá gyűrő erejének a korlátozását. Ennek köszönhetően olyan általános normatív alapminta alakult ki, amelynek egységes keretét a gazdaság nem volt képes megbontani. Az európai rendszerekben a piac (gazdaság), a demokrácia (politika), az erős interpretáció, a társadalmi kirekesztés meggátolása (közösség), és az újításra, párbeszédre való készség (kultúra) a jellemző. A négy rendszer alapvető értéke a racionalitás, a szabadság, a szolidaritás, valamint a környező világ aktív átalakítása. A kulcsmozzanat itt a differenciálódás és az interpretáció együttes megjelenése és együttes ereje. A kezdődő modernizációval az egyén már nem volt egy partikuláris közösséghez kötve. Népszerű eszmévé

vált az „intézményesített individualizmus”. A felelőtlen egoizmus mellett az egyén dönthetett, hogy felvállal-e, vagy esetleg alapít egy közösséget (megjelent a civil szféra). Ezzel a közösség etika magasabb szintre került Ugyanez a jelenség figyelhető meg az egyház és az állam radikális szétválásának az idején is. Miközben politikai és kulturális téren megindult az ádáz küzdelem, aközben Európa legfejlettebb régióiban a gazdasági szféra etikai befolyása (pl puritanizmus) erősödött meg A harmadik példát a politika és a gazdaság szétválásának területéről merítjük. Miközben a két szféra elkülönült egymástól, vele párhuzamosan az állam garantálta a magántulajdon jogait. Angliában Ez nagyban hozzájárult a piacgazdaság gyors kialakulásához, miközben Spanyolországban és részben Franciaországban az állam rátelepedése a társadalomra – így a gazdaságra is – alapvetően gátolta a fejlődést. De a

gazdasági alrendszer is behatol a politikába, hiszen az állami költségvetés kialakulása és a racionális politikai vezetés nélkül nem alakult volna ki. A legtanulságosabb példát Münch mégis a közösségek és a gazdasági rend szétválásában és interpenetrálásában látja. A közösségek mindig ellenpontot képeznek az üzleti élet profitorientált életvitelével szemben A testvériség és a haszonszerzés szelleme nem alkalmas a közös normatív rend kialakítására. Az utilitarizmus (manchesterizmus) idején már készen állt az egyéni és közösségi felelősség etikája oly módon, hogy kiterjesztette a szolidaritást, de nem gátolta a gazdasági racionalitást. A gazdaság így lehet egyszerre morális, szolidáris és racionális. Ennek a modellnek a legkidolgozottabb formája a szociális piacgazdaságban valósult meg A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 125 ► Szociológia A gazdasági

tevékenység társadalmi háttere A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 126 ► 7.5 Összegzés A gazdasági tevékenység társadalmi háttere • A gazdaságszociológia, mint önálló tudomány nézőpontja: A gazdaság működése igen erősen függ a társadalom különböző alrendszereitől. A gazdasági szereplők tevékenységeit igen nagymértékben meghatározza a társadalom általános értékrendje, a szociális normák és elvárt viselkedési formák, cselekvési minták és problémamegoldási eljárások • A gazdaság nem más, mint szocio-kulturális alrendszer. Talcott Parsons és Neil Schmelser egy általános modellbe rendezte a társadalom különböző alapfunkcióit és alrendszereit. Általános AGIL-modell (A) Adaptáció (I) Interpretáció (G) Cél kijelölés (L) Látens minták fenntartása A társadalom felől szemlélve ez a következőképpen jelenik meg: A társadalom AGIL-modellje (A) gazdasági

alrendszer (I) szociális közösségi alrendszer (G) politikai alrendszer (L) kulturális-kötődési alrendszer A gazdaságszociológia nézőpontja szerint az emberi motivációk kialakulása elsősorban a családban történik. A médiumok szerepe erősen felértékelődött, de a jövedelmek és a javak cseréjének a mintái döntően a családon belül alakultak ki. A gazdaság AGIL-modellje (A) tőkeképzés – befektetések (G) termelés, elosztás, értékesítés (I) szervezeti alrendszer vállalkozási (L) gazdasági kötődések, kulturális funkció értékek és motivációk Az európai társadalom fejlődésében igen korán megindult egy erős funkcionális differenciálódás, amit a gazdaság alrendszere vezényelt le. Elsőként a gazdaság szakadt ki a háztartások rendszeréből és kezdett önállóan működni. A gazdasági tevékenységgel szemben olyan kívánalmak fogalmazódtak meg, mit a hatékonyság, a funkcionalitás, a racionalitás és a

proffesszionalitás. Ezek az imperativumok később megjelentek az oktatás, az egészségügy és a politika világában is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 126 ► Szociológia A gazdasági viselkedés szociokulturális meghatározói A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 127 ► 8. A gazdasági viselkedés szociokulturális meghatározói 8.1 A gazdaságilag racionális viselkedés A gyors iparosítás korának élményeként uralkodóvá vált egy olyan elképzelés, hogy a gazdasági tevékenység különbözik minden egyéb emberi viselkedésformától, így azoktól függetlenül is megérthető. A megértés központjában a gazdasági racionalitás elve állt, ami a kor emberképébe volt beágyazva. Ez az emberkép pedig egyfelől a 19 század uralkodó társadalmi-(liberalizmus) és természettudományok (fizika, kémia, biológia) eszmeáramlatától igen erősen függött.

Az a meggyőződés vált uralkodóvá, hogy az emberek minden szerepükben racionálisan viselkednek A vállalkozás szűkös eszközökkel a lehető legnagyobb nyereségre törekszik. Ezt nevezzük nyereségmaximálásnak A fogyasztó pedig megkísérli, hogy ugyancsak korlátozott eszközökkel (jövedelem) a lehető legnagyobb hasznot elérje. Ezt nevezzük haszonmaximalizálásnak A vállalkozói és a fogyasztói magatartásnak alárendelt racionalitás lényegében valóban különbözik, formájában azonban nem. Mindkét esetben célracionalitásról van szó, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a termelő és a szolgáltató minél nagyobb nyereségre kíván szert tenni, a fogyasztó pedig minél többet szeretne megtakarítani. Formájában azonban teljesen eltérő magatartásmódon jelennek meg, eltérő eszközökkel, amit az instrumentális racionalitás fogalma ír le. A gazdasági racionalitás ellenben a gazdálkodó embert értékeitől megfosztott egyénként fogja

fel (1), aki számára sok olyan érzés, mint a szeretet, félelem, bizalom, irigység, segítőkészség ismeretlen. Döntéseiben azokat az értékeket veszi figyelembe, amelyek saját érdekeinek felelnek meg. Ez a magatartás a valóságban szinte sosem létezett, de egy utópista extrém mintát adott, ami egy egoista-racionális ember általános legitimációját szolgálta. A gazdasági racionalitás cselekvésének alapjául egyértelmű preferenciarend szolgál, ami alatt azt értjük, hogy teremtő, vagy fogyasztó célelérése, illetve szükséglet-kielégítése érdekében az erőforrásokat, javakat és szolgáltatásokat különbözőképpen értékel. (2) Ezekből a szükségletekből adódik egy rangsor, ami meghatározza az emberek választási döntését. Elvont gazdaságelméleti szempontból az emberek preferenciarendjét adottnak feltéte- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 127 ► Szociológia A gazdasági

viselkedés szociokulturális meghatározói A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 128 ► lezték. Elméleti modellekben azt is leírták, hogy ez a preferenciarend nemcsak stabil és megváltoztathatatlan, de mindenki számára azonos módon fejeződik ki. Éppen ezek az extrém feltevések teszik lehetővé a „matematikailag megalapozott” törvények alkalmazását a gazdasági folyamatok egészére. Feltételezték továbbá, hogy a racionálisan cselekvő gazdasági alany tökéletes információval rendelkezik (3), és ennek megfelelően minden cselekvési alternatívát ismer. A tökéletes információval rendelkező termelő, fogyasztó „teoretikus” feltételezése azonban nem reális A tökéletes információra való törekvés önmagát blokkolja. Minden – a döntésekhez szükséges – információ megszerzése nemcsak elméletileg lehetetlen, de (ugyancsak) költséges is. Végezetül úgy vélték, hogy a gazdaság

szereplője céljai racionalitásának teljes tudatában van (4). Ez azonban csak úgy lehetséges, ha az észszerűség beszűkül egy instrumentális racionalitás kereteibe. Az ilyen módon leszűkített gondolkodásmód könnyen átsiklik a gazdasági cselekmények lehetséges mellékkörülményein Ez egyrészt megjelenik a kíméletlen konkurenciaharcban, másrészt a környezetre gyakorolt negatív hatásokban A gazdasági racionalitásnak ezen felfogásában nem nehéz felfedezni a 19. századi természettudományos világkép elemeit Ez nemcsak a mechanikára vonatkozik, hanem érvényes a szociál-darwinizmusra is A leszűkített és messzemenően matematizált modell igen sok hibát tartalmazott A történelmi-szociokulturális tényezők végletekig történő háttérbe szorítása miatt áthidalhatatlan szakadék keletkezett az elmélet és a cselekvés között. A matematikai formulákba foglalt modell olyan absztrakcióban jelent meg, amelynek pontossága empirikus

szempontból célpontosságként írható csak le. Ily módon a gazdaságelmélet nem egy esetben egy utópikus-fiktív karakterekkel rendelkező, valóságostól távoli, szimbolikus-absztrakt kijelentésrendszerek zsákutcájába jutott. Éppen ezért a matematikai racionalitásként megjelenő elmélet csak igen rossz hatásfokkal képes gyakorlatilag releváns kijelentéseket tenni a gazdaság világában felmerülő problémák összefüggéseiről. Ezzel szemben a gazdaságszociológia az absztrakt modellt tapasztalati úton kritizálja és a gazdasági viselkedés szociokulturális hátterének az öszszefüggéseit tartja fontosnak. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 128 ► Szociológia A gazdasági viselkedés szociokulturális meghatározói A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 129 ► 8.2 A szükségletek társadalmi háttere Szükségletnek nevezzük az emberek és csoportok

anyagi és szellemi javakra támasztott igényét. Lehetnek elsődlegesek (levegő, víz, étel stb) és másodlagosak (elismerés, önállóság, oktatás stb), de minden esetben szociokulturális háttérrel rendelkeznek A szükségletek tartós és biztos kielégítése kulturálisan szerveződő rendszer. A jóléti társadalom polgárai csak ritkán érzik, hogy az elsődleges szükségletek kielégítése csökkenti az éhséget vagy a szomjúságot. Magasabb élvezeti fokú (konyhaművészet, nemzeti éttermek) élelmiszerekre és italokra van szüksége. Az elfogyasztott ételek és italok minősége (ára) az emberek társadalmi státuszát is jelzi. Ez a funkció még inkább vonatkozik a ruházkodásra és a személygépkocsira. A másodlagos szükségletek tehát tanult és tanulható szituációk együttese, amelyek mindenkor visszatükrözik a szociokulturális életviszonyokat. A szükségletek további nagy kategóriáját képezik a törekvések, mint pl. a siker,

elismerés, hatalom és dominanciaigény. A kulturális meghatározottsággal szemben az etológusok úgy vélik, hogy ezek a törekvések (dominancia, státusztörekvések) genetikailag meghatározottak és így fiziológiai (hormonális) alapjuk is kimutatható. Egyes vélemények szerint az emberi törekvések alapját, „genetikailag előprogramozott diszpozíciókat” testesítenek meg, amelyek kielégítése nagymértékben függ a mindenkori társadalmi helyzet, illetve a szituációk sorának sajátosságaitól. A szükségletek és a törekvések mellett megkülönböztetünk ösztönzők (hajtóerőket). Minél differenciáltabbak egy társadalomban az elvileg elérhető javak, annál nehezebb egy részüket – a pénzügyi források szűkössége miatt – megszerezni, így létrejöhet az egyes emberekben, embercsoportokban, egyes rétegekben a krónikus elégedetlenség állapota. Az ösztönök, ill. a hajtóerők sajátossága, hogy nem egy szűken értelmezett

cselekvésre irányulnak, hanem az emberek karakterére vannak hatással. Ezekhez tartozik a félelem, az agresszió, a kíváncsiság, az expolarizációs szükséglet, a birtoklás vágya. Az ösztönök (juttatások nagysága és jellege, az alkotás öröme, az önállóság vágya) jelentős szerepet játszanak a gazdasági fejlődés dinamikájában. Egy társadalom szociokulturális sajátosságai igen jelentős mértékben meghatározzák az emberek gazdasági magatartását: egy liberális, teljesítményorientált társadalmat – makroszinten – ösztönözhet az alkotás öröme, az önállósági vágy, illetve a tudatos és racionális agresszivitás. Egy diktatórikus, hatalmi jellegű kultúrában a passzivitás, a bizalmatlanság és a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 129 ► Szociológia A gazdasági viselkedés szociokulturális meghatározói A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom

Vissza ◄ 130 ► kollektív felelőtlenség jellemzi az embereket. Mikroszinten egy liberális társadalomban pl. üzembezárás vagy elbocsátás – gazdasági visszaesés – gyanújakor javul a munkamorál és az együttműködés készség. Más szociokulturális környezetben – így Magyarországon is – ilyen esetben romlik a munkamorál és még ennél is nagyobb mértékben az emberek együttműködési készsége. A társadalmak eltérő kulturális háttere nagy mértékben befolyásolja az emberek viszonyát az irigységhez és a rosszakarathoz. (Irigységen mások javain, sikerén való bosszankodást, esetenként saját tulajdonának, helyzetének önző féltését értjük. A rosszakarat ezzel szemben cselekvő, ártó szándékot jelent.) Ha egy társadalomban a szociális egyenlőtlenségeket (anyagi és hatalmi) mint „Isten által elrendelt valóságot”, vagy mint „általános állapotot”, esetleg mint különböző teljesítmények igazságos

bérezésének a kifejezését fogadják el, akkor az irigység szűk határok között marad. Ilyen körülmények között az embereknek kevésbé jut eszébe, hogy saját életszínvonalát összehasonlítsa a nálánál jobb helyzetben levőkével, és az ő életszínvonalukat irigyelje. Ezáltal egyszerre nem juthat felszínre az egyéni elégedetlenség és a megszervezett társadalmi konfliktus. Ugyanakkor erősen korlátozzák az egyének és a csoportok (esetleg egész rétegek) gazdasági motivációit, ami a nagyobb teljesítmény irányába mozdítaná őket Ugyanakkor irigységet vált ki, ha egy társadalomban lehetőség nyílik megismerni a társadalmi egyenlőtlenség történetét, jelenlegi sajátosságait és abból következően a megváltoztathatatlanságát. Az irigység egyre növekszik, ha azt tapasztalják, hogy mindez az örökölt társadalmi helyzetből származik és nem a jobb egyéni teljesítményből. Az irigység egyéni és társadalmi

konfliktusokat szül, amelyek az emberi kapcsolatok átrendeződéséhez vezethetnek A társadalmi különbségek jelentős csökkentése leépíti az irigységet, de visszafogja a teljesítményeket. Az egyéni felemelkedési törekvések a gazdasági növekedés fontos hajtóerejét képezik, és tömegesen sikerül csökkenti a társadalom általános irigységmotivációit. A szociológia ezt nevezi intra- és integrációs mobilitásnak, ami az életszínvonal növekedésével jár együtt. Természetesen az is előfordulhat, hogy a tradicionálisan jobb helyzetben lévők is irigykedhetnek a társadalmilag újonnan felemelkedettekre (parvenükre). Kialakulhat egyéni és csoportszinten a társadalmi presztízs relatív csökkenése, ami jelentősen mérsékelheti a gazdasági motivációkat. Az egyéni motivációkat kutatva a magyar származású George Katona kidolgozta a vállalkozók és a fogyasztók optimista és pesszimista elvárása- A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 130 ► Szociológia A gazdasági viselkedés szociokulturális meghatározói A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 131 ► it a gazdasági döntéseikkel kapcsolatban. Eszerint ahogyan az emberek megbecsülik a jövőben bekövetkezendő gazdasági fejlődést, az közvetlenül befolyásolhatja viselkedésüket. Az optimista és a pesszimista jövőkép már önmagában is kiváltója lehet a megrendelések és a cégalapítások növekedésének, az általános gazdasági prosperitásnak. Természetesen ennek ellenkezője is igaz, a rossz hír elterjedése a forgalom csökkenésével, növekvő munkanélküliséggel és látványos összeomlásokkal járhat. A kiváltó okok lehetnek puszta előrejelzések, amelyek a média segítségével megerősítő vagy tiltó hatásokhoz vezetnek. Ha az emberek a gazdasági helyzet rosszabbodását várják, egyre sürgetőbb lesz az

igényük a megtakarításaik növelésére, a fogyasztás korlátozására és a hitelfelvételek beszüntetésére. A vállalkozók pesszimista elvárásai csökkenthetik a befektetői hajlandóságot, ezáltal maguk is előidézhetik, vagy felerősíthetik a hanyatlási tendenciákat. Másrészt a jövőben való bizakodás, az optimista hangulat ösztönözheti a fogyasztást, felhasználják a megtakarításaikat és növelheti a hitelfelvételt. Ha a vállalkozók optimistán ítélik meg a jövőt, akkor növekszik a beruházási készség, ami a gazdaságra élénkítően hat. A modern világban a tömegmédia – ezzel párhuzamosan működik az emberek közvetlen kommunikációja is – öntörvényű hatásokat gerjeszthet Robert K Merton amerikai szociológus sokat foglalkozott az önmagát beteljesítő jóslat (self-fulfilling prophecy) társadalmi problémájával. A pszichológusok az egyéni élethelyzetekre vonatkoztatva ismerik ezt a szituációt, de ugyanezen

mechanizmus csoport, sőt nemzeti szinten is működik. Nem ismerjük azonban eléggé az önmagukat megakadályozó jóslatokat (self-destroying prophecy), amelyek egyéni és csoportszinten ugyancsak működnek. Egy jövőben inflációs gyanú, vagy a nemzetközi helyzet romlásának a sejtése már önmagában is meggátolhat minden tevékenységet. Természetesen az sem hanyagolható el, hogy a társadalom motivációs szerkezete igen sokrétű, így a különböző előrejelzésekre az emberek egészen eltérően reagálhatnak. 8.3 A szükségletek tipizálása A szükségletek nagyon szorosan kapcsolódnak az emberi motivációkhoz. Az egyik legismertebb elmélet Abraham Maslow-é, aki azt kívánta bemutatni, hogy bizonyos emberi szükségletek egy adott időszakban miért válnak cselekvést kiváltó erővé. Maslow szerint a szükségleteket hierarchikus rendbe lehet állítani: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 131 ►

Szociológia A gazdasági viselkedés szociokulturális meghatározói A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 132 ► Az önmegvalósítás szükséglete Elismerés iránti vágy: elismerés, státus Szociális biztonság ( valahova tartozás szeretet ) Biztonság iránti szükségletek Fiziológiai szükségletek A Maslow-i rendszer erősen pszichológiai alapokra épít, de természetesen nem kerülheti meg egy adott társadalom szociokulturális hátterét. A biztonság iránti szükséglet nemcsak a vagyon védelmét jelenti, hanem a munkahely, a család, a baráti közösség egyéni biztonságát is A valahová tartozás is máshogyan működik az alacsonyabb és a magasabb bizalmi szintű társadalmakban. A kiterjedt nagy- és a nukleáris családok erősen társadalmi meghatározottságúak Ugyanez mondható el az elismerés iránti vágyról és a státustörekvésekről. A kompetitív és a státusztársadalmakban egészen

máshogy jelenik meg a presztízs és az erre való törekvés. Magyarországon kevesen ismerik Henry Murray szükséglet-elméletét, ezért érdemes bővebben szólni róla. Az egyén személyisége nem más, mint az élete során megtörtént események eredménye. Az emberek életútját pedig alapvetően meghatározza szűkebb és tágabb környezetüknek (országuknak) a történelme. A társadalom hatásai tehát meghatározó tényezők, mint ahogy az is, hogy a kultúra, a politikai erőtér milyen szükségleteket enged nyíltan megjelenni, ill melyeket nyom el Ezért különböztet meg Murray nyílt (látható) és zárt (nem látható) szükségleteket. A nyílt szükségletek nehézség nélkül kerülhetnek a felszínre. Az viszont korántsem egyértelmű, hogy a szükséglet megjelenését milyen gyorsan követi a kielégítésére irányuló cselekvés. A zárt szükségletek nem jelenhetnek meg a felszínen és főleg a viselkedésben, mert ütközne a közösség

normáival, értékeivel, vagy a politikai érdekekkel. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 132 ► Szociológia A gazdasági viselkedés szociokulturális meghatározói A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 133 ► A szükségletekhez általában az aktivitás képzete tapad, hiszen az embereket cselekvésre motiválja. Ha azonban Murray szükséglet-rendszerét a hatalomba (ez bármilyen lehet) való viszony szempontjából vizsgáljuk, kiderül, hogy a passzivitás, az engedelmesség és az alárendeltség egyaránt megjelenhet az emberi szükségletek között. 8.1 táblázat Szükséglet Rombolás Befolyásolás Elutasítás Rövid leírás (a szükséglet célja, Murray szerint) Az ellenállás hatékony leküzdése. Harcolni Bosszút állni a vélt vagy valós sérelmekért. Megtámadni (fizikailag vagy verbálisan) a másik embert. Megölni a másikat Megbüntetni másokat. A

környezetünk ellenőrzése, más emberek vezetése, azok viselkedését ellenőrizni, meggyőzni, elcsábítani, megparancsolni. Tiltani, fékezni, lebeszélni másokat Eltávolodás a rossztól, a negatívan értékelt tárgyaktól, emberektől, hidegnek maradni velük szemben. Tisztaság, szervezettség, kiegyensúlyozottság, precizitás A rend iránti igény (Order) Önállósági szükséglet Szabadnak lenni, a korlátozottságot megszüntetni. A (Autonomy) kényszerrel szembeszállni. Elkerülni, vagy elutasítani azt a feladatot, amit a hatalmon levők parancsolnak. A belső késztetések alapján cselekedni. Függetlennek és felelőtlennek lenni, ellenállni a szokásoknak Sikervágy Nehéz feladatok leküzdése, más emberek, tárgyak vagy (Achievement) elvek irányítása, szervezése. Versengés másokkal és győzelem felettük Gyorsan mások fölé kerülni Az önbizalom növelése a talentum révén Önmagunk mutoga- Benyomáskeltés önmagunkról, hallhatónak és

láthatónak tása, feltűnési vágy lenni. Meghökkenteni másokat, felizgatni, vagy csak (Exibition) megvendégelni és felkelteni az érdeklődését. Szórakoztatni és csábítani másokat Gondoskodás A védtelenek támogatása, a gyermekek, a gyengék, a (Nurturance) betegek, a fáradtak, a megalázottak, a magányosok, a lelkileg kiegensúlyozatlanok támogatása. Etetni, támaszt adni, vigasztalni, gyógyítani, ösztönözni másokat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 133 ► Szociológia A gazdasági viselkedés szociokulturális meghatározói A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 134 ► 8.1 táblázat (folytatás) Szükséglet Védekezési szükséglet (Defendence) Rövid leírás (a szükséglet célja, Murray szerint) A támadásoktól, vádaktól, sértésektől való védekezés. Eltitkolni vagy igazolni a gaztettet, sikertelenséget vagy megalázást. Védeni saját

énünket. Elkerülés-kitérési szük- Újabb bevetéssel leküzdeni a sikertelenséget. A megalázást kiikséglet tatni a viselkedés folytatása révén. Leküzdeni a gyengeséget és a (Counteraction) félelmet. A szégyent kitörölni Nehézségeket azért keresni, hogy legyen mit leküzdeni. Az önbizalmat és a büszkeséget magas szinten tartani. Sérülések elkerülése A fájdalom elkerülése, a testi sérülések kivédése és a biztonsági (Harmavoidance) akciók. A megalázás elkerülése A kellemetlen helyzetek kikerülése, kikerülni azokat a helyzete(Infavoidance) ket, amelyben kinevetnek, megaláznak vagy érdektelenek velünk szemben. Engedelmesség Passzív alárendeltség a külső erőknek. A büntetések, megalázá(Abasement) sok, kritikák elfogadása. Elismerni a bűneinket és megbánni őket. Az alárendeltséget elfogadni, a hibákat elismerni, önkritikát gyakorolni. A fájdalmat, szerencsétlenséget és a betegséget keresni és élvezni őket.

Alárendeltség A magasabb pozícióban lévőt isteníteni, magasztalni, támogatni. (Deference) Dicsérni, ünnepelni másokat, „az égbe emelni”. Átengedni magam a barát hatalmának. A modellt utánozni A szokásoknak behódolni Támasz keresése Támogatottnak lenni, kényeztetve lenni. Védettség, szeretve lenni, (Succorance) a hűséges védelmező mellett maradni. Társas kapcsolatok A közvetlen, kellemes együttműködés létesítése más keresése emberekkel (azokkal, akik hasonlítanak rám, vagy szeret(Affiliation) nek). Hűséges barátnak lenni Megértés Az elméletek iránt érdeklődni, gondolkodni a világ jelen(Understanding) ségeiről, elemezni és általánosítani. Szex Erotikus kapcsolatok létesítése. Érzékiség, érzékszer- Az érzéki benyomások keresése és élvezete. A szép élvevi öröm zete. (Sentience) Játék A szórakozás, a viccelődés, a stressz elkerülése, tánc, (Play) sporttevé-kenység, „bulizás”. A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 134 ► Szociológia A gazdasági viselkedés szociokulturális meghatározói A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 135 ► 8.4 Összegzés A gazdasági tevékenység szociokulturális meghatározása • A 19. századi gyors iparosítás élményeként vált uralkodóvá az a nézet, hogy gazdasági tevékenység különbözik minden más viselkedésformától, így önmagában is megérthető. A magyarázat középpontjában a gazdasági racionalitás elve állt, ami a ma emberképének a központi elemét alkotta. • A racionálisan viselkedő ember számára nincsenek érzelmek, a gazdasági viselkedés alapját egy preferenciarangsor határozza meg, tökéletes és teljes információval rendelkezik a gazdasági folyamatok egészéről, továbbá céljai ésszerűségének teljes tudatában van. • A gazdasági tevékenység alapját a szükségletek, a

törekvések és az ösztönök jelentik. Egy társadalom szociokulturális sajátosságai jelentős mértékben meghatározók az emberek viszonyát ehhez a három faktorhoz. Egy teljesítményorientált társadalomban az egyéni siker, az alkotás öröme, a spontán kooperáció válik vezérelvvé. A diktatórikus tervgazdaságban a passzivitás, a bizalmatlanság és a kollektív felelőtlenség jellemzi az embereket • Az irigység és a rosszakarat igen jelentős gazdasági tényező. Az irigység inkább passzív magatartás, hiszen „csak” mások sikerén, anyagi gyarapodásán stb. bosszankodnak az emberek A rosszakarat esetében viszont megjelentek a tevőleges és ártó szándék • A gazdasági döntéseket számos, nehezen axiomatizálható tényező képes befolyásolni. George Katona kidolgozta a vállalkozók és a fogyasztók elvárásait a gazdasági döntéseikkel kapcsolatban Az optimista és a pesszimista hangulat, már önmagában befolyásolhatja a

gazdasági viselkedést. Robert Merton sokat foglalkozott az önmagát beteljesítő jóslat problémájával. Nem ismerjük azonban eléggé az önmagukat megakadályozó jóslatok hatásait. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 135 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 136 ► 9. Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák 9.1 Értékek, értékrendszerek, normák Az értékek egy adott kultúra meghatározó elemeit jelentik, ami nagymértékben meghatározza az emberek magatartását. Az értékek elvont szempontok, célok, orientációs pontok a közösség számára Az egyének szempontjából az érték nem más, mint egy szelektív orientáció egy kulturálisan tipizált alapvető eszmei, erkölcsi megítélésre egy meghatározott szociokulturális terület irányára, céljaira, intenzitására. Egy kultúra

értékei alapjában véve meghatározzák, hogy mi a fontos, kívánatos és értelmes az érintett társadalom számára, valamint ebből adódóan milyen célok elérésére kell törekedni. Az értékek a kultúra olyan elemeit képezik, amelyek döntő mértékben járulnak hozzá az emberek ösztöneinek a redukciójához és egyúttal ezek kompenzációjához. Értékek nélkül az emberek tűrőképessége jelentősen csökkenne, és nagymértékben jövőnélküliekké válnának Az értékek a változatosságuk és egymáshoz való kapcsolódásuk miatt az emberi társadalomnál nagyobb alkalmazkodóképességet biztosítanak. Az értékekkel szoros kapcsolatban állnak a normák, amelyek előírások arra vonatkozóan, hogy a társadalom tagjainak bizonyos helyzetekben miképpen kell viselkedniük. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a normák olyan értékek, amelyek elvekben, szabályokban fogalmazódnak meg, amelyeket a csoport tagjai elvárnak egymástól. A közösség

részéről a normák megszegését mindig valamilyen büntetés – nem jogi értelemben – követi A társadalom akkor működik jól, ha a nemkívánatos magatartásokat normákkal szabályozzák, és nem kell a büntetőjog intézmények eszközét igénybe venni. Az értékek és normák az emberek számára a mindennapok során az erkölcs és a morál formájában jelennek meg. Az erkölcs nem más, mint az egyének viselkedését, magatartását irányító, a helyes és a helytelen döntések közötti választást segítő szabályok összessége. A morál pedig egy erkölcsi felfogás, tanulság Minden társadalomban feszültség keletkezik a morális igények és a tényleges viselkedés között. A válságok idején ez érthető, hiszen a régi értékek (ez nem vonatkozik az alapvető emberi értékekre) már nem hatékonyak, de konszolidált viszonyok között is bekövetkezhet ilyen állapot, amikor a morális igények az emberektől túl sok áldozatot A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 136 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 137 ► követelnek, vagy túl sok kényelmetlenséget okoznak. Hasonló helyzet alakulhat ki továbbá, amikor egy hagyományos közösség felbomlik és az emberi kapcsolatok alapjaiban rendeződnek át. Ilyenkor jelenik meg a törvényi szabályozás, ami ha idővel nem kerül összhangba az újonnan kialakuló értékekkel, akkor a szabályszegő magatartástípusok egész sora alakul ki. Érték- és normaváltást idézhetnek elő a tudományok terén történő változások is. A 19 század közepén a természettudományok (biológia, kémia, fizika) gyors fejlődése egyben kielégítette, de elő is segítette a vállalkozó polgárság pragmatikus érdeklődését és viselkedését. Elsősorban Angliában olyan nevek, mint Faraday, Dalton, Watt és

Herschel és az általuk képviselt tudóstípus mintaként jelent meg a vállalkozó középosztály szemében. Itt nemcsak arról van szó, hogy a gyakorlatias polgár nem tudott mit kezdeni a filozófiával, a teológiával, de még a klasszikus történelemmel (antikvitás történelme) sem, hanem arról is, hogy a természettudományos Newton-i világkép diskurzusai társadalmi hasznosságot, elismerést biztosítottak neki. Az értékváltás nem más, mint a hagyományos értékekkel szembeni alapvető beállítottság megváltozása. Ennek során kialakulhatnak az olyan magatartásminták, amelyek az értékeket nem tekintik magától értetődő, abszolút és megválthatatlan orientációs mintáknak, továbbá nem kritika nélkül („ösztönösen”) követik őket. Az értékeszményeket értéktudat váltja fel, ami azt jelenti, hogy a mai ember az értékeket úgy fogja fel, mint egy történetileg keletkezett, kulturálisan relatív, elvileg változó, sőt tudatosan

változtatható orientációs mintának. Ez pedig azt eredményezi, hogy az emberek az értékeket racionálisan szemlélik, kritikusan átgondolják, öszszevetik más alternatívákkal, és ezután elfogadják, vagy elutasítják. Az értékekkel szembeni kritikus beállítottság következtében kevés az olyan alapvető orientációs minta, amelyet kétségbevonhatatlan alap értékekként fogadnak el. Sok empirikus adat arra utal, hogy a modern, szekularizált társadalomban „a jó, boldog és beteljesedett egyéni élet” központi értékmintaként kristályosodik ki Ahhoz, hogy ezt az értékmintát az emberek személyesen is képesek legyenek megvalósítani, elsősorban megfelelő életszínvonalat, egészséget, igazságosságot, szolidaritást, békét és egyre inkább a környezet megóvását kívánják. Gazdaságszociológiai szempontból különösen jelentős az, hogy sok ember már nem hagyja, hogy váratlanul és kötelező jelleggel a tradicionális polgári

munka- és teljesítményetika irányítása alatt álljon. Nem készek arra, hogy az életüket a munkának rendeljék alá. A munkát csak eszköznek tart- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 137 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 138 ► ják ahhoz, hogy jó és teljes életet éljenek. Az élet súlypontja a munka világából a szabadidő és a magánszféra területére helyeződött át Megjelent az életstílus fogalma és mintája, ami igen sok esetben a teljesítmény motiváció ellen hat. A szabadidő (pihenés), a családi- és magánélet nagyfokú felértékelődését ellensúlyozza a fogyasztói szükségletek erőteljes megjelenése A 20 század végére nemcsak a generációk közötti értékeltérések jelentek meg, hanem egy emberöltőn belül is különböző mintákhoz kell igazodni Az 1970-es

években az idősebb – még a hiánytársadalomban felnőtt – generációk elsősorban az anyagi értékeket (gazdasági növekedés, a pénz stabilitása, a belső és külső biztonság), míg a fiatalok a posztmateriális értékeket (a világmagyarázatoktól való távolságtartás, új típusú közösségek szerveződése, az egyéni értékfelfogások legitimitása) helyezik előtérbe. A szociális piacgazdaság – jóléti állam – megrendülésével azonban újra felértékelődött a munka- és teljesítményetika. Azonban korántsem a Max Weber-i „kapitalizmus szelleme” jelent meg újra, hanem egészen új jelenséggel találjuk magunkat szemben. A szakirodalom ezt „globális generációnak”, „túlpörgő-, munkamániás nemzedéknek” nevezi Ezt az új életformát „workalkoholic”-nak (munkaalkoholizmusnak) nevezik Képviselői már nem azonosak a 18–19. századi puritán felhalmozóval, hiszen a munkára főkuszált életmód már nem jár együtt

az aszkézissel Ami számukra a legfontosabb, az a munka érdekessége, a cég neve (brand name), a kortárs szakmai csoport (peer group), hiszen csak itt érzik jól magukat. Ezt a generációt már nem vonzza semmilyen kollektív harc vagy szolidaritás, csak a saját életpálya építése. A gyors váltani tudás, a nyitottság, az életvezetés módosítása a személyiség „átprogramozásával” jár együtt. A rohanás kornak (hurry sickness) azonban komoly következményei vannak Az új világ szelektálja azokat, akik hajlamosak erre az életformára. A „yuppie” életformában a legerősebb motiváció (ajzószer) a hajtás és a pénz Gyorsan jönnek és mennek, ők a gazdaság lecserélhető darabjai. Életformájukban és ruházatukban nem, de mentalitásukban annál jobban különböznek tőlük a „knowledge managerek”, akik több diplomával és legalább ennyi nyelvtudással rendelkeznek, de nem ezért hasznosak, keresettek, hanem olyat tudnak, amit más nem.

Kivételezett helyzetükkel tisztában is vannak Nem kapkodnak, inkább kivárnak. A rohanást számukra megfékezte a teljesítmény és az élhető életminőség. Ezt nevezik „well-beeing”-nek és a hozzá vezető utat „go slow”-nak, megfontoltságnak. Megjelent az „easy capitalism works” mintája, ami lényegében egyensúlyt tart a teljesítmény és a magánélet között. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 138 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 139 ► Mindezek a változások átrendezték a normákhoz való viszonyukat, így szerkezetileg meg lehet különböztetni az ún. „tulajdonított normákat”, amelyek a presztízsre, a változásra, változtatásokra irányulnak. Ezzel szemben a „véghezvitt normák” (mit vagyunk képesek megcsinálni) a teljesítményre, a változásra,

változtatásokra irányulnak. Egy más csoportosítás megkülönböztet kötelező, szükséges és lehet normákat. A kötelező normák egy társadalom (közösség) együttélésének alapvető szabályait jelenítik meg Ezeknek a normáknak a megsértését szankciókkal sújtják és a modern társadalmakban ezek szerepét fokozatosan a jog veszi át. Fontos szerepet töltenek be a nem jogi alapokon nyugvó szükséges normák. Ezek alapját olyan hagyományos szokások jelentik, amelyek a tradicionális mintákban őrződtek meg. Betartásuk kötelező jellege éppolyan fontos, mint a kötelező normáké, de a kívánt hatást egészen más módon érik el. Ha egy vállalkozó megsérti a versenyszabályokat – nem büntetőjogi értelemben –, akkor a szakmai csoport kizárhatja a közösségből. Nem jelenik meg konkrét büntetés, de a szankciók hatása meghaladhatja a pénzügyi büntetés mértékét Végül megkülönböztetnek még lehet-normákat, amelyek

megszokott, kiszámítható magatartásként jelennek meg. Vele szemben nincsenek negatív szankciók, amelyek a szabályok betartását garantálnák A szabálysértők ellenszenvet, a betartók pedig szimpátiát váltanak ki. Az elismerés társadalmi visszajelzése a presztízsben fejeződik ki, ami az egyik legerősebb motivációs tényezővé válhat. A modern társadalmakban a kötelező és szükséges normák szerepe és funkciója átrendeződött. Szerepüket olyan magatartásmódok veszik át, amelyek az állandó változások és tanulási készség belső megerősítését szolgálják. 9.2 Szociális szerepek és minták A társadalmat felépítő szerkezeti elemeket a különböző tankönyvek némileg eltérő és másként értelmezett fogalomkészlettel írják le. A gazdaságszociológia a pozíciók, státuszok és a szerepek hármas kategóriáját emeli ki. A társadalom alapvető szerkezeti elemeit a pozíciók jelölik ki, hiszen belőlük vezethetők le az

osztályok, csoportok, rétegek együttese. Pozíción az emberek és embercsoportok közötti megkülönböztetett viszonyokat értjük. Az elkülönítés alapját a jövedelemszint, a vagyonforrás jellege, a foglalkozási (professzionális) kapcsolatok, a politikai hatalom és befolyás elérhetősége, valamint a csoporttal (réteg, osztály) való azonosulási vágy A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 139 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 140 ► jelenti. Ezt a fő rendező elvet azonban jelentősen képesek befolyásolni a történeti és társadalmi tényezők, Ilyen lehet az öröklött vagy szerzett pozíció, az eredet (származás), a nevelés és a műveltség. A státusz nem más, mint a társadalom megítélése a pozíciókat bírókkal szemben. A különböző státuszokhoz meghatározott szerepkészlet

tartozik, amit a közösség elvár az egyénektől. A szerves fejlődésű társadalmakban a pozíció és a státusz szerves egységet alkot. (A gazdaság, a szakértelem, a tudás, a siker stb megfelelően magas társadalmi elismerést jelent.) A státuszhoz viselkedési minták, jogok és kötelességek együttese tartozik. A külső szemlélő a ruházkodás, lakás és gépkocsi márka eltérő (minőségi) voltát veszi csak észre, de a barátság mintái, a társadalmi kötelezettségek mértéke, a társadalmi események gyakorisága (fontos rendezvényeken való részvétel, azok megtartása), a presztízskiadásokra fordított összegek pontosan kijelölik a szerepkészlet határait és mélységét. Egyszerűbben fogalmazva ezt nevezzük társadalmi szerepnek. A társadalmi szerepeket a pozíció, a státusz és a normatív viszonyelvárások fejezik ki. A jól működő társadalmakban a szociokulturális értékek, a szociális normák és a szerepelvárások

nagymértékben egybeesnek. A szociális szerepek tanult viselkedési formák, amelyek a személyiség részévé válnak, ezért nem érezzük erőszaknak őket. Olyan erősek a belső ellenőrzési mechanizmusok, hogy minden viselkedési formát, ami ellentétes lenne a szerepelvárásokkal, megakadályozzuk A munkahelyi szerepükkel elégedetteknél személyiségük részeként jelenik meg a jövedelem megszerzése Ha viszont kényszerből kell elvállalni egy szerepet, akkor ún. „negatív szereptudatosság” lép fel Tehernek, nyűgnek egyéni szabadságuk korlátozásának fogják fel a szerep által vezérelt viselkedésüket. A gazdasághoz köthető szerepkészletek a munkavállaló, a munkaadó (vállalkozó, menedzser) és a fogyasztó hármas felosztása köré csoportosítható. A munkavállaló szerepe tovább bontható munkásra, alkalmazottra és hivatalnokra. Természetesen funkcionálisan is megjelennek a különbségek, hiszen a vendéglátásban és a gépiparban

dolgozó munkásoknak egészen eltérő szerepkészlettel kell rendelkezniük. Új jelenségnek tekinthető, hogy a munkavállalói szerepek igen gyorsan változnak. Manapság még a kétkezi munkásoktól is olyan, egyre komplexebb, sokoldalúbb képességeket várnak el, mint: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 140 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 141 ► Munkavállalói szerepkészlet: tanulási készség önálló gondolkodás összefüggésekben való gondolkodás felelősségtudat rugalmasság komplikált feladatok megoldása stresszhelyzetben való gyors döntés team munkára való készség szolgálatkészség. Ha figyelmesen végigtekintünk ezen a soron, látható, hogy ezek a tulajdonságok és készségek a 19. századi vállalkozók ismérvei voltak Ezzel szemben a vállalkozó gazdasági

szerepkészletében fokozatosan előtérbe kerültek a társadalmi elvárások. Vállalkozó szerepkészlet: gondoskodik munkásairól munkásaival őszinte, jól bánik velük munkabírása jó alkalmazkodik a fogyasztók kívánságaihoz munkahelyeket biztosít kötelezettséget vállal a társadalmi környezetért figyelembe veszi a környezet védelmét. A vállalkozói szerep teljessége a szereppartnerekkel kapcsolatosan alakul ki. Ezek a foglalkoztatottak, ügyfelek, szállítók, finanszírozók, partnerek, konkurensek, szakszervezetek, különböző hatóságok, politikai élet szereplői A munkások elvárják a vállalkozótól, hogy stabil, egészséges munkahelyet és magas bért biztosítson. A magasabb beosztású alkalmazottak modern vezetési stílust és az egyéni karrier lehetőségének biztosítását várják el. Tovább bonyolítja a képet, hogy a nagyobb vállalkozásoknál a vezető alkalmazottak (menedzserek) a tulajdonos szerepkínálatának több elemét

veszik át. Ugyanakkor a tulajdonosi funkciók a magánéletet is más megvilágításba helyezik. A családapai, utódnevelési szerep, a társasági reprezentáció, az esetleges közéleti tevékenység éppúgy hozzátartozik a szerepkészletéhez, mint a vállalkozás irányítása. A vállalkozóknak igen gyakran olyan elvárásoknak is meg kell felelni, amelyek gyakran ellentétesek az érdekeikkel A motivációs struktúra elemei, mint amilyen az önmegvalósítás, a családról A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 141 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 142 ► való gondoskodás, a társadalmi felelősség, sokszor nem jelenhet meg a nyílt szerepkészletben. A vállalkozók gyakran szembesülnek a szerepkonfliktus jelenségével. Külső szerepkonfliktusról akkor beszélünk, ha két vagy több szektorban (pl.

a konkurencia és a munkások együttes nyomása) keletkezett ellentétes érdekeket kell kezelni. Belső konfliktusról akkor beszélünk, ha a vállalt feladat és az egyéni meggyőződés (pl. egy cigaretta reklámja) kerül ellentétbe Ezekben az esetekben szerepkonfliktus, szerepstressz lép fel, ami átlépheti az egyéni tűrőképesség határát. A vállalkozók vizsgálata során gyakran merül fel a minta és a modell kategóriája. A magyar nyelvben nehéz elhatárolni a két fogalmat, de a modellkövetésen mások megfigyelését és az ebből való tanulást, a mintán pedig elsősorban a példaképet értjük. A társadalmi, vállalkozói karakterek váltásánál jelennek meg élesebben ezek a léthelyzetek. A tradicionális „lejárt viselkedésmódok” nemritkán kudarcba, „életellenes helyzetekbe” sodorják az embereket Természetesen munkavállalók esetében is megjelenhet ez a kudarcra ítélt viselkedésmód Sokan képtelenek – nem képességi okokból

– új szakmát tanulni, vagy elköltözni olyan vidékre, ahol munkát találnak. Ismerjük a jó barátok, a rokonok, újabban a médiák mintaaktiváló szerepét, ami felébreszti motivációnkat, és mivel biztosak vagyunk a sikerben, készek vagyunk a cselekvésre. Egészen máshogyan jelenik meg az úgynevezett mintaillesztés. Ennek is két típusa van Egyrészt úgy csinálunk, ahogy megszoktuk, „abból nem lehet baj”. Másrészt tesszük azt, amit a többiek elvárnak tőlünk, aképpen viselkedünk, ahogyan mások szeretnék. A mintaillesztésre többnyire a mulasztások és/vagy a felelőtlen viselkedések késztetnek bennünket. De ha rossz mintákat próbálunk ki, a változatlanság állapotában maradunk, esetleg rosszabb helyzetbe kerülünk A vállalkozás világából az innovatív magatartás gyors követését és a késlekedést (végzetes lemaradás) tudjuk példaként megjelölni. 9.3 Értékek és kultúrák A kultúra fogalma magába foglalja egy adott

társadalomra jellemző normák, értékek, ismeretek és szellemi teljesítmények összességét. Gyakran ebbe a kategóriába sorolják az anyagi javakat is, noha sokan ilyen esetben a civilizáció kifejezést használják. Ebben a felfogásban a kultúrával szemben nem lehet feltenni a fejlettebb vagy fejletlenebb kérdést, addig a civilizációval (műszaki színvonal, tudományos, gazdasági teljesítmények) szemben már igen. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 142 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 143 ► Az értékek és a kultúra kapcsolatát két modellen kívánjuk bemutatni, amelyek szoros kapcsolatban állnak a gazdasági élettel. Az egyik legközismertebb és legjobban használható a Hawkins – Best – Coney modell Mások felé irányuló érték Környezet felé irányuló érték Önmagam

fele irányuló A társdalom nézete az emberi kapcsolatokról FOGYASZTÁS A társadalom nézete a környezettel való kapcsolatokról VÁSÁRLÁS A társadalom által kívánatosnak tartott objektív nézetek az élettel kapcsolatban KOMMUNIKÁCIÓ Idézi Hofmeister–Tóth Ágnes – Törőcsik Mária: Fogyasztói magatartás. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000, 91 o) Az első nagy csoportot a mások felé irányuló értékek jelentik. Ezek szabályozzák a kapcsolatokat, és szabályozzák az egyén mozgásterét, szabadságát Alfajai a következők: 1. Egyéni/kollektív értékviszony – arra vonatkozik, hogy az adott kultúra az egyéni kezdeményezéseket, vagy pedig a közösség szabályozó szerepét tartja fontosnak. A két érték nem jelöl ki hatékonyságot (pl egy ország számára) és nincsenek ellentmondásban egymással. Japán kollektív kultúrájú ország, de ez egyáltalán nem csökkentette a gazdasági teljesítményét pl az Egyesült Államokkal

szemben Ugyanakkor minden az egyéniséget, annak szabadságát előtérbe helyező értékkel szemben az USA a világ egyik legközösségibb országa. A civil szféra (egyesületek, alapítványok, alulról szerveződő egyházak) itt alakult ki legelőször és a legkiterjedtebben. 2. Verseny/együttműködés – alapvető motivációs erő, hogy a kultúra menynyire sarkallja versenyre, és ezáltal nagyobb teljesítményre az embere- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 143 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 144 ► ket. Jelenleg Magyarországon igen erős az anyagi javakra irányuló motiváció, együttműködési készség nélkül 3. Férfiasság/nőiesség Ez az értékviszony azt fejezi ki, hogy a társadalom az anyagi javakat, elismeréseket és a hírnevet elsősorban melyik nemnek juttatja. A férfias

kultúrákban a nőket távol tartják a vezető pozícióktól és a gazdasági döntésektől. Ha mégis megszerzik ezeket a pozíciókat akkor a nők külsőségekben (ruházkodás, gépkocsi használat) és viselkedésükben a férfiakat kezdik utánozni. 4. Fiatalság/öregség Egy kultúrában a pozíciókat, rangokat, presztízst, státuszt, társadalmi, politikai szerepeket melyik generáció birtokolja Az Osztrák–Magyar Monarchia dinamikus gazdasági évtizedeiben különösen a pénzügyi szférában (bankok), de a nagyipari vállalkozásoknál is könnyen juthattak a fiatalok vezető pozícióba. A szocialista típusú gazdaság viszont fokozatosan elzárta az irányítási pozíciókat a fiatalabb generáció előtt. Az Egyesült Államok társadalma kifejezetten ifjúságbarát Már mentálisan is elutasítják az öregedés gondolatát Nemcsak a középgenerációs életstílust (midlifestyle) fejlesztették ki, hanem még az életkorokat jelölő kategóriákban sem

hajlandók megöregedni. A „középfiatalka” (middle youth) kifejezés ezt a törekvést fejezi ki. Az egyes országok gazdasági teljesítménye ugyanakkor nem vezethető le a fiatal korosztály dinamikájából. Japánban és Koreában az időseket támogató konfuciusi értékek nem gátolták a teljesítmény motivációt Ugyanakkor úgy tűnik, hogy minden történelmi korszak felfigyel egy generációra. A 17 század az ifjúságot, a 19 század a gyermeket emelte ki. A 20 század több korosztályt is kitüntetett A századforduló a kamaszkorral kezdődött, majd az 1920-as évektől a középgeneráció vette át a pozíciókat. Az 1960-as évek végétől (az 1968-as diáklázadások) ismét a fiatalokra helyeződött a hangsúly, ami napjainkig is tart. A 21 század első évtizedében viszont úgy tűnik, az idősebb generáció kerül az érdeklődés középpontjába. 5. Felnőtt/gyerek viszony Ennek az értékdimenziónak látszólag nincs különösebb gazdasági

szerepe. Ha viszont abból a szempontból vizsgáljuk, hogy a család tevékenységes, illetve a társadalom egésze a gyermekek, vagy a szülők szükségleteire koncentrál, akkor már módosul a megítélés. J C Caldwell vagyonáramlás elmélete azt vizsgálta, hogy a különböző történeti időszakokban az anyagi javak felhalmozódása milyen korcsoportoknál következik be. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 144 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 145 ► Az önmagunk felé irányuló értékek azt jelentik, hogy az emberek milyen életformát tartanak kívánatosnak. 1. Kemény munka/pihenés Egy társadalomban a munkát önmagáért értékelik Sokat kell dolgozni, hiszen az évszakok ritmusa („dologidő” – tavasztól őszig), vagy a közösség (a kettő együttesen működik) rákényszeríti az

embereket a tevékenységre Ezekben a kultúrákban a munka nem és életkorok szerint oszlik meg. Az időfelhasználás szempontjából sokat kell dolgozni – a hatékonyság és a jövedelmezőség lényegtelen, sőt fel sem vethető szempont –, de a munkát szükséges rossznak tekintik. Azokban a kultúrákban, ahol a munkát eszköznek tekintik más célok megvalósításához az ilyen tevékenység mindig racionális megítélést nyer (időfelhasználás versus jövedelmezőség), és nem tekintik nyűgnek. 2. Elhalasztott – vagy azonnali jutalmazás – Az időbeli tervezés, a jövőről való gondoskodás alapvető motivációi szintén kultúrafüggők. A takarékoskodás, vagy a pillanatnyi fogyasztásnak élés történetileg is változó A puritán munkaetika emberekre gyakorolt hatása az idők folyamán többszörösen módosult Az közismert, hogy a vásárlóerőnél nincs nagyobb forrás a gazdasági életben. A megtakarítások azonban összezsugorítják az

időhorizontot (éveket kell várni a befektetésekre), és lassítják a gazdasági dinamikát. A részletre történő vásárlás azonban kitágítja azt. A 19 század elején az Egyesült Államokban rengeteg aratógép volt a piacon, de a farmerek nem tudták megvásárolni a termékeket Egy aratógépgyáros (Cyrus McCormick) felismerte (kitalálta) a részletvásárlásban rejlő lehetőségeket, ami nem a megtakarításokra, hanem a jövőbeni bevételre épül. Ez viszont a hitelnek egy fajtája, ami az adóssággal hozható kapcsolatba. A német (holland) nyelvben az adósság (Schuld) szó sokadik jelentése a bűn. Ezeknél a népeknél tehát egy kulturális ellenérzést is le kellett gyűrniük a kereskedőknek. 3. Érzéki megerősítés Nagyon fontos szempont, hogy egy kultúra mennyire engedi meg a fogyasztás (étel, ital, utazás) megjelenítését. Ismertek olyan országok (pl. Brazília), ahol a munkamotiváció jutalmául az érzéki szórakozás a kultúra

részét képezi Az is érdekes viszont, hogy az arab országokban a polaroid kameráknak meglepően nagy sikere volt, hiszen lehetővé tette számukra feleségeik, lányaik (fátyol nélküli) lefényképezését, idegenek (laboratórium) közbeiktatása nélkül. 4. Materializmus/idealizmus Az anyagi gazdagságot egy kultúra nézheti pozitívan vagy negatívan. A történelem folyamán voltak olyan kor- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 145 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 146 ► szakok (a középkor egyes szakaszai, szocializmus), amikor a vagyon gyarapítását elítélték, sőt üldözték. A fogyasztás területén megkülönböztetnek instrumentális materializmus – azért veszek valamit, hogy használjam –, és ún terminálmaterializmust Ez utóbbi azt jelenti, hogy a birtoklás tényéért vásárol

valaki A környezet felé irányuló értékek gazdasági hatása igen számottevő. A kockázatvállalás, a problémamegoldás, vagy akár a tisztaság kérdése a gazdasági motivációk fontos részét képezik. 1. Teljesítmény/státus Léteznek kompetitív (versengő) és státuszkultúrák Az előbbiekben az egyéni teljesítményben és az anyagi javakban – nyíltan – megjelenő siker a fontos és egyben legitim is. A státusz társadalmakban a pozíció megszerzése és az ezzel járó presztízs a fontos Ki kell azonban emelni, hogy a pozíciókat – amikor csak lehet – igyekeznek előnyökké változtatni. 2. Kockázatvállalás/biztonság A kockázatvállalás mértéke és közösségi támogatása nagy hatást gyakorol a gazdasági fejlődésre A vállalkozás indításának és működtetésének alapvető eleme az üzleti kockázat Ahol elítélik, és minden eszközzel gátolják (veszélyes, kiszámíthatatlan) a kockázatvállalást, ott egész biztosan

kevés vállalkozó lesz, vagy képes tartósan működni. 3. Tradíció/változás A gazdaság szempontjából nem elhanyagolható érték az sem, hogy mennyire képes elterjeszteni az újdonságokat (innováció) és mennyire képes elterjeszteni az újdonságokat. A változásnak teljesen ellenálló kultúrák előbb-utóbb elzáródnak és lemaradnak. Erre jó példa korábban Albánia, jelenleg (2005) pedig Észak-Korea. Ha a nagyon erősen tradicionális kultúrákra erőszakosan (belsőleg vagy külsőleg) kényszerítik rá a modernizációt, akkor zűrzavar és fundamentalista visszarendeződés következik be. 4. Problémamegoldó/fatalista Ha egy kultúra arra készteti (kényszeríti) tagjait, hogy oldják meg a problémáikat, akkor ennek hatalmas gazdasági hatása jelentkezhet. Az európai kultúrkörben a nyugati országok (ideértve az Egyesült Államokat és Kanadát) tartoznak ebbe a csoportba A félperiféria országaiban a nehezen megoldható feladatokról

egyszerűen nem vesznek tudomást. Az orosz nyelvben ezt a magatartásformát a „nyicsevo”, a spanyolban pedig a „mananja” (nem tesz semmit) fejezi ki. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 146 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 147 ► 5. Tisztaság A tisztaság, mint kulturális érték fizikai és átvitt értelemben is fontos gazdasági tényező. Napjaink high tech iparaiban és szolgáltatói világában a tisztaság értékének társadalmi támogatottsága sokkal fontosabb, mint száz évvel ezelőtt. A tisztaságnak létezik egy a protestáns etika által meghonosított, átvitt értelme is, ami az üzleti élet tisztaságára értendő. Ez egyrészt belső motivációként, másrészt az emberek kapcsolatát szabályozó külső motivációként egyaránt megjelenik. Geert Hofstede vizsgálatai során

közel 120 ezer kérdőívet dolgozott fel, amely a betanított munkásoktól a fejlesztő mérnökökig minden IBM munkavállalóra kiterjedt. A munkát az 1960-as évek végén kezdte, majd a második szakaszt az 1970-es évek közepére fejezte be. Az IMB-nek a világ minden táján volt részlege, így kiválóan alkalmas volt a nemzeti kultúrák vizsgálatára és összevetésére. A HOFSTEDE-MODELL 1. Hatalommal rendelkezők és nem rendelkezők közötti távolság Nagy Az emberek egyenlőtlensége természetes dolog, hiszen így mindenkinek megvan a helye a társadalomban A társadalomban a „kevesek” függetlenek, a többiek viszont ezektől függnek A társadalmi-politikai rendszer lényege a hierarchikus felépülés Kicsi A társadalmi egyenlőtlenségeket csökkenteni kell A társadalomban mindenki függ mindenki mástól A hierarchia csak munkaszervezési szempontokat szolgál, és a szerepek egyenlőtlenségét mutatja A főnök és a beosztott „különböző A

főnök a beosztottak, és a beosztott a emberek” főnököt egyenrangú partnernek tekinti A vezetők elérhetetlenek A vezetők elérhetők A hatalom a társadalom alapvető téA hatalom gyakorlásának jogszerűnek nyezője. Jogszerű működésének kérdé- kell lennie, és az embereknek joga van sét fel sem lehet vetni. Ördögiességét arra, hogy megítéljék, ördögien vagy jól vagy józanságát nem szokás mérlegelni működik-e a hatalom A hatalomban lévőket előjogok illetik Mindenkit egyenlő jogok illetnek meg meg A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 147 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Nagy A hatalmon lévőknek igyekezniük kell még hatalmasabbnak látszani, mint amilyenek valójában Ha valami nem sikerül, bűnbakot kell keresni Mindenkire, aki nincs a hatalomban, rávetülhet a gyanú árnyéka, hogy a

hatalmon levők potenciális ellensége Vissza ◄ 148 ► Kicsi A hatalmon lévőknek igyekezniük kell úgy feltüntetni magukat, mintha kevesebb hatalmuk lenne, mint amennyi valójában van A sikertelenség okait a rendszer működésében kell keresni A hatalom különböző szintjein elhelyezkedő emberek nem félnek egymástól, sőt képesek arra, hogy megbízzanak egymásba A hatalmon lévők és nem lévők képesek harmóniában élni egymással A hatalmon lévők és a hatalmon nem lévők között állandóan fennáll a konfliktus lehetősége A hatalmon nem lévők annyira nem A hatalmon nem lévők között szolidabíznak meg az emberekben, hogy még ritáson alapuló együttműködés van egymással is nehezen tudnak együttműködni 2. Individualista-kollektivista nemzeti kultúra Individualista – A társadalom felépítésének lényege, hogy mindenki felelős önmagáért és családjáért Kollektivista – A társadalom közösséget is jelent, amely

iránt az egyén lojalitással tartozik, és ami védelmet is nyújthat számára – Az „én” tudat az uralkodó – A „mi” tudat az uralkodó – Az egyén független az intézménytől, – Az egyén függ az intézményektől, szervezetektől szervezetektől – A különböző intézményekkel való – A különböző intézményekkel való kapcsolat számításon alapul kapcsolat erkölcsi értékeken alapul – A hangsúly az egyéni kezdeményezé- – A hangsúly azon van, hogy tartozsen és teljesítményen van zunk egymáshoz és különböző szervezetekhez – Mindenkinek joga van a magánélet- – Az intézmények beavatkozhatnak az hez és az önálló véleményalkotáshoz ember magánéletébe, és az egyén véleményét is befolyásolják A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 148 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott

irodalom Individualista – A legjobb döntés az egyéni döntés – Az értékrend általánosan alkalmazandó és betartandó Vissza ◄ 149 ► Kollektivista – A legjobb döntés a csoportdöntés – Az értékrend alkalmazásában eltérések lehetnek aszerint, hogy valaki a közösséghez tartozik, vagy nem 3. A bizonytalanság elkerülés mértéke Gyenge Erős – A bizonytalanság természetes dolog, – A bizonytalanság állandó veszély„az élet velejárója” helyzetet teremt, ezért harcolni kell ellene – A bizonytalanságot könnyedén kell – A bizonytalanság stresszhelyzetet venni okoz – Az idő „nem drága” – Az idő pénz – A kemény munka önmagában nem – Belső késztetés van az emberekben a dicsőség kemény munkára – Az agresszív viselkedést a társadalom – Az agresszív viselkedést a társadalom helyteleníti elfogadja – Az érzéseket nem illik kimutatni – Az érzések kimutatása természetes dolog – A

konfliktusok és a versenyzés a – A konfliktushelyzetek és a versengés „fair play” szabályainak figyelembeagresszióhoz vezet, ezért el kell kevételével elfogadható, és a jobbítás rülni érdekében felhasználható – Az eltérések elfogadhatók – Törekedni kell a konszenzusra – A kockázatvállalás természetes dolog – Az életben biztonságra kell törekedni – Minél kevesebb szabályra kell töre– Az írásba foglalt szabályok és a szakedni bályozások szükségesek – Ha a szabályok nem betarthatók, – Aki a szabályokat nem tartja be, azt változtatni kell rajtuk meg kell büntetni – A „hatóságok” azért vannak, hogy – A mindennapi ember ismeretei „nem szolgálják a lakosságot érnek fel” a „hivatalnok” ismereteivel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 149 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Válogatott irodalom Vissza ◄ 150 ► 4. Férfias-nőies nemzeti kultúra Férfias – A férfi legyen határozott, a nő gondoskodó Nőies – A férfinak nem kell feltétlenül határozottnak lennie, sőt gondoskodó is lehet – A társadalomban a férfinak kell ural- – A nemeknek egyenlőknek kell lenniük kodnia – A teljesítmény a legfontosabb – Az életminőség a legfontosabb – Azért élünk, hogy dolgozzunk – Azért dolgozunk, hogy tudjunk élni – A pénz és a tárgyak a fontosak – Az emberek és a környezet fontos – A legfontosabb a függetlenség – A legfontosabb az összetartás – Az ambícióink visznek előre ben– A szolgálat és a segítségnyújtás vágya nünket motivál bennünket – A sikeres egyéneket kell tisztelnünk – Sajnálni és segíteni kell a sikerteleneket, a lemaradókat 9.4 Összegzés Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák • Az értékek, értékrendszerek és normák az emberi társadalom alapvető

építőelemei. Az értékek célok, orientációs pontok a közösség számára A normák pedig olyan szabályok, magatartás-együttesek, amiket a csoport tagjai elvárnak egymástól. Mindezek nélkül a társadalom alkalmazkodó-és tűrőképessége nagymértékben csökkenne • Az értékek és normák a mindennapok során erkölcs és morál formájában jelennek meg. Az erkölcs az egyének viselkedését, magatartását szabályozó (mi a helyes és a helytelen) elvek összessége. A morál pedig egy erkölcsi felfogás, tanulság. Ebben a társadalomnak egy hosszabb időt felölelő tapasztalata fogalmazódik meg. • A normákat többféle módon lehet csoportosítani. Az ún „tulajdonított normák” (kik vagyunk) státuszra, a presztízsre irányulok és inkább stabilizálandó szerepük van. A „véghezvitt normák” (mire vagyunk képesek) a teljesítményre a változtatási képességre irányulnak és dinamizálnak. • Az emberek, csoportok társadalmi

mozgását a pozíciók, státuszok és a szerepek hármas kategóriájával lehet megragadni. Pozíción az emberek (csoportok) egymáshoz való, többnyire egzakt mérőszámokban (jöve- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 150 ► Szociológia Értékek, értékrendszerek, normák, kultúrák A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 151 ► delem, vagyon, iskolai végzettség stb.) megragadható A státusz pedig a pozíció társadalmi megítélése. Egy magas jövedelmet realizáló ún piacozó kereskedő tekintélye (státusz) sokkal kisebb, mint egy hozzá képest szegény tanítóé A társadalmi szerepek tanult viselkedési minták, amelyek viselkedésben, beszédkultúrában, öltözködésben stb. nyilvánulnak meg • A kultúra magában foglalja a társadalomra jellemző értékek, normák, ismeretek és szellemi teljesítmények összességét. Ebbe a kategóriába sorolhatók

az anyagi javak és a technikai tudás is, noha többen ezekre a civilizáció kifejezést használják. A rengeteg kultúrafelfogás közül a gazdaságszociológia számára a Hawkins-Best-Coney és a Hofstede modell használható a legjobban. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 151 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 152 ► 10. A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története 10.1 A vállalkozói karakter megjelenése: a polgár Az európai történelemnek kevés annyira sikeres, de mégis vitatott szereplője van mint a polgár. A szó nagyon régi, hiszen az ezredik év körül felbukkanó bourgeois kifejezésből ered, ami megerősített helyet, erődítményt jelent. Sokáig úgy tűnt, hogy a polgár és a polgárság (bourgeoisie) kifejezések és a mögöttük rejlő társadalmi

karakter Franciaországban talált hazát magának, hiszen az arisztrokrácia a nagy francia forradalomban elszenvedett veresége után nem tudott versenyképes politikai erővé válni a polgársággal szemben. Különösen a németek tekintettek csodálattal a francia polgárosodásra, még a 19. század végén is amikor Németország gazdaságilag már alaposan megelőzte kontinentális vetélytársát Sokat beszéltek a „Polgárság koráról” és a „Tőke koráról” és az európai fejlődés íve mögött valamilyen egységes modellt igyekeznek látni, de a történeti valóság mégis sokkal összetettebbnek bizonyult, mint gondolták. A polgár fogalmát már régen ismerték, értelmezése mégis kényes feladat, mert a kifejezés mögött megjelenő társadalmi csoportok a történelem folyamán állandóan változtak. Kezdetben még egyszerűnek tűnik a kép, hiszen a tradicionális társadalom jogi keretei pontosan meghatározták ki tekinthető polgárnak.

Kizárólag azokat a városlakókat értették alatta, akik oklevelekben rögzített kiváltsággal rendelkeztek. Kezdetben tehát még a városi lakosságnak is csak egy szűkebb vagyonos körét jelölték meg. A városi polgárjoghoz tehát a jövedelem, vagy az öröklött vagyon (háztulajdon) megfelelő nagysága kellett. Éhen Gyula a polgárság kialakulásáról írt esszéjében felhívta a figyelmet arra, hogy a polgári jogállású anya törvényes házasságon kívül született gyereke elegendő vagyon illetőleg keresetforrás fölött örökölhette csak az anyja státuszát. A gazdagság tehát már a kezdeteknél is polgárosító tényező volt. Ismertek voltak az ún taksás polgárok (civies recepti s novi), akik megfelelő nagyságú pénzösszeg megfizetése után polgári levelet kaptak Igaz tehát, hogy a rendi jog rendszerben a polgár az akit a törvény ilyen elnevezéssel jelöl (Baden és Würtenbergben a jogforrások a községek lakosait is így

nevezi), de a vagyoni helyzet mindenkor meghatározó volt. Ismerték az „alig polgár” (ius civitatis minus plenum) státuszt, ami a szegényebb városlakókat illette. Városi joghatóság A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 152 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 153 ► alá tartoztak, de csak meghatározott iparágakban tevékenykedhettek és hivatalt egyáltalán nem viselhettek. Német területeken használatos volt még a nyárspolgár (Spiesbürger) kifejezés és kategória, amivel a városhoz tartozó falvak lakosságát jelölték. Ők háború esetén nyárshoz hasonló dárdákkal fölfegyverkezve teljesítettek hadiszolgálatot. A 19.század elején AThierry és FGuizot emelte ki a polgárság szerepét Franciaország újkori történetének az alakításában Guizot a polgárság és a

középosztály fogalmát rokonértelmű kategóriaként használta, Thierry pedig Anglia és Franciaország történetét összehasonlító módszerrel vizsgálva értékes megállapításokat tett a polgárság kialakulásáról. A század második felének pozitivista történetírása viszont már kevés figyelmet fordított a társadalmi folyamatok elemzésére és a polgárság kifejezést inkább csak címke gyanánt használta. A történészek figyelme először az I. világháború után fordult komolyabban a polgárság felé A fordulat az „Annales” iskola megjelenéséhez köthető, amelynek egyik érdeklődési területe éppen a társadalmi csoportok vizsgálata volt. Werner Sombart, Max Weber és Ernst Troeltsch munkái a polgári szellem kialakulására irányultak. Henri Pirenne a városok, a polgárság és a kereskedelem közötti kapcsolatokat elemezve ugyancsak kiemelte a polgárság korszakalkotó szerepét. Az 1950-es években publikált kutatások

megerősítették, és tovább árnyalták ezt a képet Alain Plesis véleménye szerint a történészek többsége a marxista osztályelméletre hivatkozott a polgárság elemzésekor. Ez viszont túlzott leegyszerűsítéssel jár, hiszen különböző társadalmi csoportokat ruháztak föl azonos tulajdonságokkal. Idézi March Bloch „Furcsa vereség” című 1940-ben megjelent könyvét, amelyben a szerző igen precízen írja le a stabil anyagi háttér és a műveltség legtöbb esetben egymást támogató kettősségét. Bloch szerint társadalmi környezete nélkül a polgárság egésze nem érthető meg. Ez viszont megnehezíti a definíciós kísérleteket Örökösen fölmerül ugyanis az igény, hogy valamilyen kategóriába gyömöszöljék be ezt a történetileg állandóan változó igen heterogén csoportot. A meghatározás nem kerülhető meg, de mi is osztjuk Ernest Labrousse nézetét, aki szerint „ha a polgárságot definiálni akarnánk, soha sem jutnánk

egyességre. Próbáljuk inkább megfigyelni és megismerni e városlakó fajtát ott, ahol él: házaiban és városaiban Helyzetfelismerést, megfigyelést mindenekelőtt!” A hosszútávú trendek, de akár a pillanatnyi helyzetek rögzítése is önkéntelenül kínálja az általánosítást. Ezért nem tudta ezt megkerülni Theodore Zeldin sem, aki a francia polgárságot (la A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 153 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 154 ► France bourgeoise) etalonként kezelve a „polgári szellem dominanciáját” és a „politikai szempont és a gazdasági meghatározottság” kettősségében vélte megtalálni a kategória alapvető attributumait. Aprócska észrevételként jegyeznénk meg, hogy a kétféle értelmezésben óhatatlanul is megjelenik egy harmadik is, hiszen a

politikai szerepvállalás egy egészen más értelmezési tartomány, ami tovább gazdagítja (bonyolítja) a képet Zeldin szerint a „la France bourgeoise” kifejezést kétféleképpen lehet érteni. Jelenti először a polgári szellemet Az első pillanatra talán a Sombart-i dualitás („Faust-szelleme” versus „polgárdíszítő tulajdonságok”) fedezhető fel, de Zeldin egy lényeges pontos ennél tovább megy. Megítélése szerint a polgárság felemelkedését a 16. századtól nem a gazdaság hatalma tette lehetővé, hanem annak az értékrendszernek, gondolkodásmódnak és az ezekre épülő viselkedési mintáknak a kialakulása, amelyek megkülönböztették az arisztrokrácia és az egyház által képviselt magatartási mintáktól Zeldin nem jelentette ki expressis verbis a polgári sikeresség fontosságát, de érveléséből egyértelműen következik A forradalom utáni Franciaország fontos jellegzetességének tartja „a polgári mentalitás

elsődlegességét, nem csupán a gazdagok, de legalább annyira az iparosok, kereskedők, sőt a parasztok körében is.” A polgári karakter sikerét leginkább az bizonyítja, hogy leggazdagabb képviselői hiába igyekeztek külső megnyilvánulásaikban utánozni az arisztrokráciát, a többség ezt akkor is elvetette, ha egyébként anyagilag megtehette volna. Nincs könnyű helyzetben a polgárosodás kutatója, hiszen ezzel ellentétes nézetek is megfogalmazódtak, mégpedig a kontinens legpolgárosodottabb országa, Anglia példáján. Arno J Mayer egyenesen „A burzsoázia behódol” alcímet adta egyik tanulmányának. Álláspontja alátámasztására olyan szakmai tekintélyeket hív segítségül, mint Johan Huizinga és Gabriel Tard, akik igen pesszimista véleményt fogalmaztak meg a polgárság erejéről. Tarde-t idézve ugyan, de mégis a szerző véleménye, hogy a „polgárnak, lett légyen rugalmas vagy szolgalelkű mindenkor hiányzott az önbizalma és

önbecsülése A viselkedésük talán azért volt olyan félénk, mert szívük mélyén mindig is kételkedtek önön társadalmi legitimitásukban.” Állítása bizonyítására első olvasatra igen meggyőzően a nemesítés adatait sorolta föl. Megemlítette még azokat az életmód elemeket, amelyek a nobilitas utánzását bizonyította. A lakás és a társaság nemesi mintája a gyenge legitimitást igyekezett pótolni. Ezzel a véleménnyel szemben teljesen ellentétes álláspontot képviselt ugyancsak angol példán Mark Billinge. Természetesen téziseinek bizonyí- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 154 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 155 ► tására ő is tekintélyes történészeket hív segítségül. Idézi EP Thomsont, aki szerint a földtulajdonosi érdekek a 18.század végén

már alkottak „különálló társadalmi erőt, hanem csak a tőke részét képezték” De még ennél is élesebb véleményként támaszkodik Gray álláspontjára, aki szerint „1850-től kezdődően az uralkodó erőt a földbirtokos és a polgári érdekek meglepően jól szervezett szövetsége adta de a hegemóniát gyakorló frakciót szinte kizárólag az ipari tőke alkotta; az ő értékrendjük orientálta a közgondolkodást és a társadalmi kapcsolatok szabályait.” Arno Mayer adatai bármennyire tetszetősek, de a belőlük levont következtetések igen egyszerűek és éppen ezért felszínesek. A polgárság egyes csoportjainak viselkedési elemei korántsem jelentik az életmódelemek teljességét, továbbá a mentalitás és az értékrend egésze ettől lényegesen különbözhet. Az pedig teljesen nyilvánvaló, hogy a polgárság rétegzettsége igen megnehezíti az általánosítható következtetések levonását Ezzel szemben Billinge a hegemónia

fogalmát használja vizsgálatai során. Noha adós marad ennek világos meghatározásával mégis érzékelhető, hogy ezt a kifejezést társadalmi tőkeként kezeli, ami „teljes és megélt kultúraként” magában foglalja a vagyonra, értékrendre, vallásra, politikai irányzatra, kulturális tevékenységre, sőt az élettér helyszínére vonatkozó életstílusokat. Eszerint a nemesség életmódelemek felvétele csak első lépcsőfokát jelentette annak a folyamatnak, amelynek során a polgárság kitört lokális kötöttségeiből (nem földrajzi), hogy gazdasági erejét társadalmi súlyának növelésére használja. Ezt követően viszont igen gyorsan kialakította saját karakterének intézményes kereteit is Az arisztokrácia kulturális érdeklődése csak néhány szférában (zene, könyvgyűjtés, festménygyűjtés, építészet) volt valóban jelentős. A 19 század közepén a polgárság valóban követte ezt a modellt, de igen gyorsan túl is lépett

rajta. A természettudomány és a természet filozófia lesz az a terület, ami egyrészt megfelel a polgár pragmatikus érdeklődési körének, ugyanakkor szabad terrénumnak is minősült, hiszen nem tartozott a nemesség hagyományos érdeklődési körébe. A viktoriánus korban olyan nevek, mint Farady, Dalton, Watt és Herschel és az általuk képviselt tudástípus mintaként jelent meg a vállalkozó középosztály szemében. Itt nemcsak arról van szó, hogy a gyakorlatias polgár nem sokat tudott kezdeni a teológiával, a filozófiával, de még a klasszikus történelemmel sem, hanem a természettudományos newtoni világkép diskurzusai társadalmi hasznosságot és elismertséget biztosítottak nekik. A racionális, kiszámítha- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 155 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom

Vissza ◄ 156 ► tó, evolúciós fejlődés ismereteinek tömegoktatássá válása pedig igen széles körben alapozott meg egy újfajta legitimitást. Óvatosan kell kezelni a dzsentrifikációs modelleket, hiszen ezek az életmód és a társadalmi elfogadottság egyes felszínes, noha kétség kívül jól látható elemeire alapoznak. Az életmódelemek kulturális, gazdasági és társadalmi szintje mögött nagyon is polgári gondolkodás és karakter húzódott. A polgári identitás olyan elemei, mint a teljesítménykényszer, a sikerorientált gondolkodás és a gyakorlatias oktatás szerepének a fontossága szinte minden esetben felülírta a külső formákat. 10.2 A polgári indentitás gyökerei Már Theodore Zeldinnél utaltunk rá, hogy a polgárosodás viselkedési mintái még a 15-16. században gyökereznek A magyar történetirodalomban sokan és sokféleképpen próbálták a polgárt definiálni, de olyan viselkedési előképekre, amelyek magában

foglalják a neveltetés, a higiénia és az öltözködés kultúra átalakulását, Gyáni Gábor hívta fel elsőként a figyelmet. Könyvünkben sem kerülhetjük meg a meghatározás eléggé ingoványos útját, de előtte a polgári karakter kialakulásának a kezdeteit tekintjük át. A polgárosodás egyik kiemelkedő német kutatója szerint a polgári identitás a teljesítmény, a képzettség, a munka és a személyiség kultuszán nyugszik. Az önazonosság és az önbecsülés kialakításában a társadalmi konfliktusok igen fontosak, hiszen a nemesi előjogok, a korlátlan abszolutizmus és a vallási maradiság elleni küzdelem egységesítette az igen csak heterogén csoportokat. A teljesítményethosz és az individualizáció összekapcsolódása különösen a rendi társadalom bomlásakor vált fontossá A személyiség középpontba állítása, az individum kiemelése a polgári mentalitás egyik igen fontos sajátossága. Itt ugyanis egy karakterváltásról

van szó, ami mindig konfliktusokkal jár. David Risman ideáltípusai (hagyomány-, belülről-, és kívülről irányított ember) elnagyoltak ugyan, és a történészek számára kevésbé inspirativak, de a polgárosodási folyamat sok összefüggését igen jól érzékelteti. Ennek az átalakulásnak jó dokumentumai a regények, amelyek a sikeressé váló polgárnak a legbensőbb énjét ragadják meg a történészek és a szociológusok által nem használható módszerrel és szemlélettel. Annál inkább sem szabad megfeledkezni erről a forrástípusról, mert a regény par exellence polgári műfaj. Jól tükrözi a társadalmi változásokat a nyugateurópai regény újítása az „én-elbeszélő” szerkezet Az egyén, az önmagát kreáló személyiség jelentősége nemcsak az elbeszélés módban jelenik meg, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 156 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói

motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 157 ► hanem a művek megszerkesztett életvilágaiban is. A formálódó modern polgárság sokszínű világából a teljesítménykényszer és az identitás egyébként sérülékeny volt tűnik ki a legjobban. A nemesembert családja évszázados történelme és ezért a születéssel járó presztizse reprezentálja még akkor is, ha szegény. A polgár tekintélye pedig kizárólag a teljesítményétől függ. Ez a teljesítmény pénzben, vagyonban és többnyire ehhez kapcsolódó címekben ölt testet, ami egy rossz vállalkozási döntéssel vagy a személyes teljesítménytől független gazdasági válsággal szétolvadhat Goethe remek érzékkel ábrázolta ezt a helyzetet. „Nem tudom, hogyan van az idegen országokban, de Németországban csak a nemes ember juthat bizonyos általános, hogy úgy mondjam, személyes műveltséghez. A polgár szerezhet

érdemeket, és nagy nehezen kiművelheti szellemét; személyisége azonban odavész, akármilyen helyzetet foglal is el. Minthogy a nemes embernek, aki a legelőkelőbbekkel érintkezik, kötelessége, hogy előkelő illemre tegyen szert; minthogy ez az illem – semmilyen ajtó nem lévén zárva előtte – szabad illemmé válik; minthogy akár az udvarnál van, akár a hadseregnél, alakjával, személyével kell fizetnie; van oka, hogy büszke legyen rá, és el is árulja büszkeségét. Bizonyos ünnepélyes grácia, ha közönséges dolgokról van szó; valami könnyelmű negédesség a komoly és fontos dolgokban egyaránt illik hozzá, mert azt mutatja, hogy mindenütt egyensúlyban van. Személye a nyilvánosság elé tartozik, s minél kiműveltebbek a mozdulatai, minél csengőbb a hangja, minél nyugodtabb és kimértebb egész lénye, annál tökéletesebb. Ha magas és alacsony rangúakkal, barátokkal és rokonokkal szemben mindig ugyanaz marad, semmi kifogást sem

szabad tenni ellene, nem is kívánhatjuk másnak. Legyen hideg, de értelmes; színlelő, de okos Ha életének minden pillanatában uralkodni tud a külsején, senki sem követelhet tőle többet, s minden egyéb, ami benne és körülötte van, képesség, tehetség, gazdagság – mind csupán ráadásnak tűnik. Már most képzelj el egy polgárembert, aki bármi csekély igényt is akarna alapítani ezekre az előnyökre; ez sehogy sem sikerülhet neki, s annál szerencsétlenebbnek kéne lennie, minél több képességet és ösztönt oltott belé a természetbe, hogy ilyen legyen. Ha a nemes ember a mindennapi életben nem ismer határokat, ha királyokat, vagy királyhoz hasonló alakokat lehet kifaragni belőle, mindenütt csöndes öntudattal léphet a hozzá hasonlók elé; mindenütt előre szabad törnie, a polgárhoz ellenben semmi sem illik jobban, mint a számára megvont határvonal tiszta, csöndes érzete. Neki nem szabad megkérdeznie; Mi vagy? Csak ezt: Mid van?

Mekkora belátásod, minő ismereteid, képességeid, mennyi vagyonod? A nemes ember személye megmutatásá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 157 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 158 ► val minden odaád – a polgár nem ád, nem adhat semmit a személyiségével. Amannak szabad, sőt kell látszania; emennek csak lennie kell, s aminek látszani akar, az nevetséges és ízléstelen. Amannak lenni és hatni kell, emennek végrehajtani és alkotni; egyes képességeit kell kifejlesztenie, hogy hasznát lehessen venni, s már előre fölteszik róla, hogy lényegében nincs semmi összhang, nem is szabad, hogy legyen, mert minden egyebet el kell hanyagolnia, csak hogy egy bizonyos módon használhatóvá tegye magát. E különbségért nem a nemesek követelőzése, nem is a polgárok engedékenysége,

hanem maga a társadalom szervezete felelős; hogy változik-e ez valaha és mennyiben, azzal nem sokat törődöm; elég az hozzá: a dolgok mai állásában magamra kell gondolnom, s arra, hogy hogyan mentsem meg magamat, hogyan érjem el azt, amit elengedhetetlen szükségletemnek érzek.” J.WGoethe: Wilhelm Meister tanulóévei (1794–1796) Idézi: Fábri Anna Műhely, 1996/4. 60 o A regények nemcsak szórakoztatnak, vagy élethelyzeteket rögzítve dokumentálnak, hanem egyetértve Riesmannal igen jó hatásfokkal formálják a polgári karaktert. Már Jürgen Kocka is észrevette a teljesítményelv (nemcsak gazdasági, hanem műveltségi is egyben) az egymással és a külvilággal szembeni viselkedést és a nyilvánosság összekapcsolódását a korabeli regényirodalommal. Már a 18század derekán megjelent egy új műfaj a „bürgerliches Trauerspiel” (polgári szomorújáték), ami a polgári identitás igen kemény küzdelmeit mutatta be. Ezekben a közönség

előtt játszott műveken az erkölcsi igazság csak a polgároké lehet, amit igen gyakran kötöttek össze a női becsület kérdésével is. Megjelent továbbá a polgári apák kiemelkedő szerepe amit igazán egy-két emberöltővel később a regények tettek monumentálissá. A generációs (apa-fiú) konfliktusok természetesen a rendi világban is léteztek, de az ifjú nemes amíg az arisztrokrácia egészének az értékrendjét képviseli nem szükségszerűen kerül ellentétbe az apjával. A nemesi identitás ugyanis sokkal inkább kollektív és familiális, mint sem személyes A mintaadó elődök száma korántsem merül ki az apával, hiszen a lázadó fiú számos ős közül választhat, akár alkalmasabbat is. Másrészt a nobilitas generációs konfliktusai ritkán éleződtek ki a vagyon körül. A polgárság életvilágában és főleg életkonfliktusaiban a vállalkozás, a vagyon és az örökség vált alapvető feszültségforrássá. Itt nemcsak a vagyon

(vállalkozás) megszerzéséről és esetleges eltékozlásáról van szó, hanem ugyanekkora súllyal jelent meg annak megőrzése a működtetés által is Erdész Ádám A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 158 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 159 ► jóvoltából tudjuk, hogy a Kern nyomdász dinasztiában a második generációs Kern Imre milyen hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy Mihály fia képes legyen működtetni a már komoly vállalkozássá fejlődött családi üzemet. Megjelent egy másik szocializációs irodalmi műfaj, a „Bildungsroman” (nevelődési regény), amelyek szinte megtanították az olvasókat a konkrét problémamegoldás, az életgyakorlatok mellett az életstratégiák filozófiai értelmezésére is. Ezek a művek mint máig el nem évülően kettős feladatra

orientálták az embereket. Eszerint a siker, az önismeret és a társadalmi ismeret megfelelő szintje nélkül nem képzelhető el. A polgárosodás kiterjedése együtt járt az iskolában eltöltött idő és még ezen túlmenően is a műveltség általános megnövekedésével. Ezért főleg az alsó társadalmi csoportoktól való elkülönülés megnövelte az iskolák, a könyvek és az újságok szerepét. A naprakész jól informáltság (tőzsdei hírek, az árak alakulásai, menetrendek stb) mellett ezek az intézmények karakterformáló tényezők is voltak A család mellett sok esetben ezzel versenyezve vagy netán ellentmondásban a polgári szerepek sokaságára igyekeztek nem is rossz hatásfokkal megtanítani az olvasókat Az ambíciók felkeltése és a sikerhez vezető utakról történő tájékoztatás a 19 századi társadalmi nyilvánosság alapvető feladatává vált A kialakuló tömegmédia alkalmassá vált arra, hogy megfelelően és főleg igen

hatásosan „racionalizálja azokat a modelleket, amelyek megmutatják, hogy milyennek is kellene lenniük az embereknek”. A korszakban uralkodó, egyben elfogadott és sikeres magatartásminta azonban nem lehetett felszínes, hiszen egész életre szólt. Éppen ezért a korszak uralkodó és tömegesen olvasott regényeiben az olvasónak lehetősége van azonosulni a hősökkel és ezáltal építi be magatartásmintái közé azokat az életmegoldásokat, amelyeket segítik a boldogulásban. David Riesman gróf Monte Chirsto példáját említi, aki hosszú éveket töltött a börtönben, közben hihetetlen türelmet tanúsított, rengeteget tanult, hogy ezáltal öreg emberként győzni tudjon. Eközben mind a nyereség, mind pedig a bosszúvágy morális tartalmat kap, amelyben a személyiség válik fontossá nem pedig maga az esemény. De ugyanerről szól talán magasabb művészi színvonalon Balzac Emberi színjátéka, amelyben a polgári életpályák és

életstratégiák egész tárháza nemcsak megismerhető, hanem át is élhető. A Balzac-i polgár modell alapja a siker, ami tulajdonon, szaktudáson, kapcsolati tőkén és információn alapul Különös figyelmet érdemel az információ tőkeként való bemutatása, hiszen itt a 19. században kiteljese- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 159 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 160 ► dő polgárosodás egyik újonnan megjelenő és kevéssé méltatott erőforrásáról van szó. Az angol regényekben a siker, a bukás és az újrakezdés hármassága jelent meg. Dickens műveiben a vagyoni és erkölcsi csőd mindenkit elérhet, amit nem szabad elfelejteni. Ezért a polgári (vállalkozói) sérülékenysége nyomatékosan vetette fel a vagyonszerzés és a gazdasági hatalom önkorlátozásának a

szükségességét. A társadalmi nyilvánosság mindenki által hozzáférhető, sőt kötelező jelleggel kommunikált identitást teremtő kódjai mellett a polgári lakáskultúra vált kiválóan alkalmassá arra, hogy lakóit a magánélet rítusainak felépítésén keresztül szociálisan meghatározza. A témával foglalkozva Gyáni Gábor kifejtette, hogy a vállalkozói középosztály nem tudott magának gazdasági erejéhez hasonló pozíciókra szert tenni a közéletben. A szorgalmas munkára, vagyonfelhalmozásra, racionális életszervezésre és a természettudományos ismeretek elemére felépülő polgári világképben az otthonnak kitüntetett szerepe volt. Fábri Anna idézte Kemény Zsigmond Férj és nő című 1852-ben megjelent regényét, amelyben a nemesi (férj) és a polgári (feleség) mentalitási összeütközéséről olvashatunk. Nemcsak az értékek, magatartásmódok különbségéről van szó, hanem az ellentét, mint az identitás térbeli

kifejeződése az épületekben, kertekben is megjelent. A polgári otthon világos, áttekinthető és sokkal inkább a jelent szolgálja. Ezzel szemben a nemesi kastély zavaros, áttekinthetetlen, a múlt emlékeitől zsúfolt. A kép azonban ennél némileg árnyaltabb, hiszen a polgári lakáskultúra szerte Európában, így Magyarországon is több korszakra osztható. A pesti, majd budapesti polgári lakáskultúrát biedermeier jelzővel szokták illetni, és nagyjából a 19. század közepéig tartott Tulajdonosait, a vállalkozók előfutárai a vagyon felhalmozását tekintették életcéljuknak. Puritán szemléletük otthonaikban is kifejeződtek, amelyek nélkülöztek minden pátoszt és hivalkodást. Nem társaséleti színtérnek, sokkal inkább a magánéleti visszavonulás helyének tartották. Az 1870-es évektől fokozatosan a historizáló stílus vált uralkodóvá, egyben követendő mintává is. A lakások térszervezése funkcionális elvet követ a

racionalitás és a státus kifejeződés némileg irracionális ötvözetével. Az ésszerűség, a belső tér, nemek és életkorok által történt elkülönülésében jelent meg Angliában még a kisfiúk és a kislányok külön szobáira is volt példa. Magyarországon gyakran hiányoztak a gyerekszobák és a feleségnek sem mindig jutott külön helyiség (budoár) Kötelező volt viszont a családfőnek saját szobát biztosítani, ami az A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 160 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 161 ► otthon gazdagon berendezett helyisége volt, benne az elmaradhatatlan íróasztallal és könyves szekrénnyel. Ez a munka- és műveltség teljesítménynek a nyilvánvaló kifejezése volt, hiszen akkor is berendezték amikor a férj alig volt otthon. A szinte állandóan otthon

tartózkodó feleségek saját szobájának a feltűnő hiánya és ezáltal a konyhába való szorulásuk a magyar családi viszonyok patriarchális jellegét mutatja. Ellent mond a racionális térszervezésnek a nem ritkán igen hivalkodóan berendezett szalon, amit alig használtak. Gyakran állapították meg erről a helyiségről, hogy nem más, mint az arisztrokrácia otthoni enteriőreinek az utánzata. Ebben az állításban lehet némi igazság, de a polgári, közép polgári család otthona mégis saját jelentésre tett szert. Az angol „domesticy” fogalmával kifejezett új otthon szerepben a lakóhely és a munkahely térbeli szétválasztása rejlik. Az otthon a magánélet színterévé vált és gyakran a „menedék metafórájában nyert megfogalmazást.” 10.3 Vállalkozók és vállalkozói szerepek A gazdaságról való gondolkodásnak – legyen az közgazdasági, szociológiai, vagy történeti nézőpontból – kevés olyan ellentmondásos szereplője

van mint a vállalkozó. Tekintélyes közgazdászok – nem kis arányban – képesek modelleket alkotni és igen sokféleképpen axiomatizálni a gazdasági folyamatokat anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is észrevennék, a gazdaságot működtető embert. Ez érthető is, hiszen a közgazdasági közbeszéd formanyelve és ebből adódóan információfelvételi és feldolgozási technikája egyértelműen kedvez egy egzakt, de egyben szűkített gondolkodási sémának. Így könnyen elterjedt és terjedhet az olyan értelmezés, mely szerint a vállalkozás a „gazdasági feltételek együttállásának eredménye, nem pedig csak kialakulásának oka.” Az automatikus (piacra reagáló) és mechanikus (optimalizáló) magatartás amely a termelési tényezőket a teljes informáltság birtokában kombinálja könnyen illeszthető be a valóban logikusnak tekinthető modellbe. Ennek az uralkodónak is tekinthető gondolkodásnak, de még inkább a

társadalomtudományi diszciplínák eltérő formanyelvének köszönhető, hogy a különböző társadalomtudományok alig vannak kommunikációs kapcsolatban egymással. A gazdasági folyamatokkal a szociológia, a történettudomány, az antropológia is újabban a politológia egyaránt foglalkozik, de az eredmények sokkal inkább a különállást erősítik mintsem a közös gondolkodást. Gyakori vélemény, hogy a közgazdászok ritkán tesznek különbséget a gazdasági fejlődés és a modernizáció között Ez utóbbi inkább a szociológusok témája, akik viszont ugyan- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 161 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 162 ► csak nem érzékelik a modernizáció és a polgárosodás esetenként szétváló pályaívét. A polgárosodás mindmáig a történészek

terrénuma maradt, noha a kutatások sok empirikus eredménye már érezteti a hatását a szociológia és a közgazdaságtan határterületén (lásd: gazdaságszociológia). Szempontunkból a különböző tudományterületek értelmezései koránt sem kizáróak, hiszen a polgár (ami alapvetően történeti kategória) és a vállalkozó (ez viszont főként közgazdasági) igen szorosan kapcsolódó fogalmak. Természetesen jól tudjuk azt, hogy vállalkozó lehet nemes (nobilis) vagy akár paraszt, de sikeres vállalkozói lét esetén az értékrendszer – igen gyorsan, majd az életmód tapasztalatok szerint az jóval lassabban – polgárivá válik. Napjaink összehasonlító példái is az egyre nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló történeti tények bizonyítják, hogy a modernizáció elsősorban nem a gazdaság makro mechanizmusainak a terméke. A Magyarországon is gyakran hivatkozott Alan Macfarlane több könyvében meggyőzően bizonyította, hogy az

értékek, mentalitás és az emberi kapcsolatok megváltozása miképpen készítette elő az ipari forradalmat. A már idézett Brigitte Berger hivatkozik egy esettanulmányra, amely meggyőzően bizonyítja, hogy az egységesnek látszó modern ipari kultúra a háztartások ezreinek a megváltozott szokásrendjében gyökerezik. A modernizáció viselkedésformáinak legalapvetőbb építőkövei azonban az elő polgárosodás idején jelentek meg. Sokáig csak Max Weber protestáns etikájának szinte már irracionálisan szorgalmas és puritán karakterét emlegették Az utóbbi évtizedben azonban gyakran idézik Jürgen Kockát, aki a polgárság (Bürgertum) specifikumát saját identitásához és egyéni kulturális gyakorlatához kötötte. Az identitás ami az értékek és az életmód szoros kapcsolatán alapul a polgárt elkülönítette a parasztság és a proletáriátus mellett a nemességtől is. Az európai polgárosodás ismert kutatója Harmat Kaelble szépen

bizonyította, hogy még a gyenge és feudális allűrökkel vádolt német polgárok is sokkal ritkábban kötöttek házasságot a nemességgel min az korábban gondolták. A kulturális praxis legfontosabb részének Kocka a munkán és a mérhető teljesítményen nyugvó teljesítménykultuszt tartotta. A történeti kutatások azonban – mint már említettük – csak nehezen tudnak pezsdítőleg hatni a rokon diszciplínákra Az sem meglepő, hogy ezért mindenki a másik félre hárítja a felelősséget. Jó példája ennek Leslie Hannah (The London School of economics), aki szerint a történészek önként izolálják el magukat a társadalomtudományi kutatások fő áramától. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 162 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 163 ► A szerző szerint még a

vállalkozástörténészek is megrekedtek az egyedi tényközléseknél és kerültek minden általánosítást. Hannah meglehetősen óvatos, amikor saját álláspontját kialakítja, de véleménye mégis egyértelmü. „There are benefits to specialization of this kind, but there are clear and present dangers. Out hypothetical economist’s position might be reasonable, but, to pursue the natural selection metaphor further, he should be clear that what he is saying in disclaiming interest in such nittygritty is that he has read Darwin and that he is simply not interested in pursuing Crick and Watson on DNA.” A közgazdászok gondolkodása azonban sokkal gazdagabb mintsem hogy a vállalkozót csak az adott kényszerekhez alkalmazkodó optimalizáló alanynak tekintenék. Ezért említhetjük példaként Schumpetert és Kirznert, vagy tágítva a kört McLellend. Ugyanakkor ez a tanulmány is felveti a vállalkozó definiálásának a problémáját Nem célunk a vállalkozó

túl aprólékos meghatározása, de semmiképpen sem kerülhető meg pár nézőpont felvillantása. Sokan Richard Cantillont tartják az első szerzőnek aki felfigyelt a gazdaságnak erre a szereplőjére A 18 sz-ban élt szerző a vállalkozót személyes tulajdonságain keresztül határozta meg Eszerint a vállalkozói lét olyan tulajdonságok együttese, amelyek képesek arra, hogy bizonytalan környezetben kockáztat elviselve profitot szerezzenek. Kétségtelenül igaz a Cantillonhoz köthető első egyértelmű azonosítás, de azoknak a magatartásjegyeknek a keresése és mintaként való kommunikálása, amelyek az anyagi sikerhez kapcsolhatók az európai kultúrkörben sokkal régebbiek. Szó sincs még vállalkozóról sem elkülönült gazdasági intézményrendszerről, de Hesiodosz már az i. e 6 sz-ban arra kereste a választ, hogy megváltozott és voltaképpen teljesen új gazdasági környezetben miképpen kell boldogulni. A vállalkozói szerep itt még csak

egyénbe zárva jelenik meg (önmenedzselés). Alapvetően a szegénységet (éhség) kell elkerülni, de feltűnik benne a gazdagság (vagyon) mint kívánatos állapot elérése. Ehhez ad követendő tanácsokat Ezek: szorgalom, takarékosság, becsületesség, a társadalmi kapcsolatok (szomszédság, házasodás) ápolása és az előrelátó kalkuláció. Emellett még technikai tanácsokat is adott a földműveléshez és a kereskedelemhez. A Max Weber által megfigyelt magatartásjegyek már közel 2400 éve megszülettek A magyar oktatásból de még a szakmai gondolkodásból is jó részt kimaradt a görög antikvitás hozzájárulása a korai vállalkozókép kimunkálásához. A kötelezően megemlített Platón és különösen Arisztotelész mellett alig jut valami méltatás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 163 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 164 ► Xenophonnak (i. e 430–355) Louis Baeck idézi a birtokkezelőről írt eszszéjét, amelyben az emberi és anyagi erőforrások tervezésével foglalkozik Ez a gondolkodásmód egyáltalán nem szakad meg a görög történelemmel. Az ipar és különösen a kereskedelem presztízsét alacsonyra értékelő antik Rómában a mezőgazdasági tevékenység körében vizsgálták a vállalkozást. Elsőként Cató (i. e 234–149) adott kézikönyvbe foglalt tanácsokat a meggazdagodáshoz A pun háborúk ismert szereplőjének ajánlásai arról szóltak, miképpen kell egy adott befektetésről a legnagyobb hasznot kivenni Nem feladatunk Cató művének a részletes elemzése. Itt csak azokat villantjuk fel, amelyek napjainkban is korszerűek Ő írja le először a tőketulajdon és a tőkefunkció szétválását és lényegében a menedzser (villicus) szerepét. A szorgalom és a takarékosság kiegészül a

munkaszervezés és a racionalitás hangsúlyozásával. A fő cél a haszon a piac által realizált haszon, ami még a magánéleti kapcsolatokat is (házasság, szomszédság, barátság stb) szabályozza Ez a gondolkodásmód egyáltalán nem tűnik el a köztáraság korának gazdasági propsperitásával. Egy Columella (Lucius Iunius Moderatus) néven ismert szerző (Krisztus kortársa lehetett) mint régi tapasztalatot említi meg, hogy a sikeres gazdálkodáshoz szakértelem, beruházási képesség és tettrekészség szükséges. Qui studium agricolationi dedrit, antiquissima sciat haec advocanda: prudentiam rei, facultatem impendendi, voluntatem agendi Visszakanyarodva a modern vállalkozó előképéhez, ez a figura koránt sem tűnt el a közgazdászok szeme elől, noha a tevékenységformák és az érte kapott pénz igencsak megnehezítette a szerepek értelmezését. JanBaptiste Say elsősorban saját fonógyárának a tapasztalatai alapján a tulajdonos jövedelmét

három forrásra vezette vissza Az üzem vezetéséért fizetést kap (menedzser), profitot nyer mint vállalkozó és kamatot realizál mint befektető. Bármennyire igaz az a megkülönböztetés, megítélésünk szerint megindított egy nem túl termékeny vitát, amelynek során a tőkét felhalmozó és negatív, jó- vagy rossz döntéseket hozó, valamilyen képességekkel, tulajdonságokkal rendelkező emberek mégiscsak fel tudnak oldódni egy adminisztratív szerepben (J.S Mill), vagy az emberrel alig számadó walrasi rendszer statikus egyensúlyában Ha végigtekintünk a 20. sz legjelentősebb közgazdász gondolkodóin Alfred Marschalltól, Joseph Schumpeteren, Israelen és Kirzneren át, Frank Knight-ig – a felsorolás messze nem teljes – azt tapasztaljuk, hogy a vállalkozói szerepet mindenki máshogy látja és főképpen eltérő módon értel- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 164 ► Szociológia A

vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 165 ► mezi. Célszerűnek látszik, ha a motiváció, a magatartás (mentalitás) és a siker szempontjai alapján közelítünk a vállalkozói léthez. Ebben a felfogásban rögtön megjelennek a vállalkozásokat és végső soron a gazdaságot sikeresen működtető egyének, vagy csoportok személyiségjegyei mint a teljesítménykényszer (Mc.Clelland) a dinasztiaalapítási vágy (Schumpeter), a kockázat elviselése, sőt a kockázat keresése (Knight, Shapero) az újdonság felismerése (Schumpeter, Hisrich) a lehetőség érzékelése és megvalósítása (Stevenson), valamint a deviáns viselkedés (de Vries). Ez a felsorolás máris sejteti, hogy a vállalkozót csakis a társadalom egészébe „beágyazva” célszerű vizsgálni, ami viszont már túlmutat egyetlen tudomány fogalomrendszerén és formanyelvén. Jó példája

ennek Mc Clelland igen sokat idézett könyve. A szerző itt a pszichológia szemléletét és eszköztárát kívánta a gazdasági folyamatok értelmezéséhez felhasználni. Magyarul először egy a viselkedést és a kultúrát elemző könyvben olvashattunk róla. Azóta örvendetes módon igen gyakran idézik A rendkívül széles területet felölelő és igen csak szokatlan kérdéseket felvető és megoldani kívánó kötet a teljesítménymotiváció kialakulásának kulturális összetevőit kívánta elemezni. McClelland érzékelte a közgazdászok esetenként szofisztikus (tőkés, menedzser, vállalkozó) kategóriáit, amelyek egyáltalán nem járulnak hozzá annak a megértéséhez, hogy miért sikeres egy ország és miért nem, valamint mi mozgatja a gazdaságot. Ezért a hagyományos terminológiával szakítva a vállalkozást a szerep és a magatartás alapján értelmezi, szakítva ezzel az üzleti pozíciók egyes típusain alapuló megkülönböz-tetésekkel.

A vállalkozóként (like an entrepreneur) és a menedzserként (in an entrepreneurial) végzett munka szerepkészlete és gazdasági hatása között nincsen semmilyen különbség. A legfontosabb kérdés az, hogy egy társadalomban milyen mértékben terjedt el a teljesítménymotiváció. Ennélkül a természeti erőforrások és a gazdaságban mégoly jelentős nagyságú külföldi tőke nem tud lényeges gazdasági fejlődést előidézni. A vállalkozók jellemvonásai c. fejezetben a magas teljesítményszint forrásait kereste. A motivációt koránt sem csak a foglalkozásokhoz, hanem személyiségjegyekhez is kötötte Noha az is igaz, hogy a szigorú értelmiségi szerepkészlet a már elsajátított és legitimált tudás alkalmazását jelenti. Nem véletlen, hogy az értelmiségi szakmák körében a „teljesítménypotenciál” alacsonyabb mint a vállalkozói csoportnál Nem egyértelmű a menedzserek helyzete sem Az Egyesült Államok nagyvállalatainál végzett

vizsgálatok jelezték, hogy az átlagos jövedelemmel rendelkező A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 165 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 166 ► menedzserek átlagon felüli teljesítménymotivációval rendelkeztek egészen addig míg el nem értek egy magasabb pozíciót. Ezután viszont – a lehetőségek lezárulásával – a motivációjuk erősen lecsökkent Ez az észrevétel nagymértékben harmonizál a különböző társadalmi csoportból származó gyerekek ambícióival. Olaszország példáján szemléltetve a vállalkozók többsége a középosztályból kerül ki, míg az értelmiségiek inkább a felsőbb osztályból verbuválódnak. A családi szocializáció is segíti ennek motivációs mintának a továbbadását A középosztálybeli apák gyerekeinek 85%-a hajlamos arra, hogy

apja foglalkozását válassza, szemben a felső osztály 50%, valamint az alsó osztály 63%-os arányával. Természetesen ebből a vizsgálatból nem derül ki, hogy a felső osztály számára a döntési szabadság nagy terjedelme, valamint az alsó osztály kényszerpályái mennyire torzítják ezeket az arányokat. A teljesítménymotiváció forrásait keresve McClelland számára is feltűnik az ókori görög történelem. Egy egész fejezetet szentel Hermész szellemének (The spirit of Hermes) Vitába száll Spenglerrel aki számára a „fausti-szellem” jelentette az erőt, akaratot is a tenniakarást. Az erő és az akarat azonban a McClalland mérési (pontozási) rendszerében korántsem összefüggő fogalmak közel sem testesítik meg a vállalkozó archetipusát. Ezért inkább a görög mitológiát veszi szemügyre, ahol Hermész alakjában találja meg a vállalkozó európai ősét. A szerző tudja, hogy Hermész jelleme sokat változott a görög történelem

folyamán ezért a Homéros-i „Himnust” veszi alapul. Milyen karaktervonásokat tulajdonít a vállalkozók ősének. Ilyen a bátorság, az erő, az innovációs készség (olyan szandált talált fel, amely eltűnteti a lábnyomát) fáradhatatlanság és nyugtalanság, állandó úton levés, szociális mozgékonyság. Természetesen nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ellopta Apolló marháját és még Zeusznak hazudik. Ezek a tulajdonságjegyek igen rossz színben tűntetik fel az európai vállalkozók archetipusát Nem szabad azonban könnyedén félresöpörni ezt a szokatlan gondolatsort, mert valahol a teljesítménymotívum forrásait szeretné megtalálni. Dinamikus társadalmakban ugyanis a „véghezvitt normák” (T.Parsons) – mit képesek megcsinálni – igen dominánsak. A „tulajdonított normák” – kik ők – túlságos súlya inkább stabilizál. McClellend talán legtöbbet vitatott nézete a gyermekmesékhez kapcsolódik. Érvelése szerint, ha

a mesék a felnőtt személyiség önkifejezéseként szerepelnek, akkor a szocializációs hatásuk igen nagy lehet. Felvetése szerint az 1920–29 között megjelent meséskönyvek motivációs történetei A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 166 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 167 ► hatást gyakoroltak a második világháborút követő gazdasági fellendülésre. Elméletét mind a pszichológusok, mind pedig a közgazdászok hevesen vitatták. Számításai is túl bonyolultak és sebezhetők voltak, de mindenképpen felhívták a figyelmet a vállalkozói motiváció esetleges legkorábbi kialakulására és a minta átadásának a mechanizmusára. Talán nem volt haszontalan ez a kitérő hiszen a szociológusok (Weber) a történészek (Kocka) és a pszichológusok (McClellend) egyaránt a

teljesítménymotivációt tartják a sikeres vállalkozó legfontosabb tulajdonságának. A nyereségvágy, a kockázatvállalás, az új keresése, „az állandó úton levés” azonban történetileg nagyon sokféleképpen jelenik meg. Werner Sombart tagadja az egyetemes kapitalista karakter létét és különböző történeti korszakokhoz eltérő jellemeket rendel. Írásai azonban terjedelmességük mellett nem kevés ellentmondást tartalmaznak. Sombart „Modern kapitalizmus”-ának első kiadása 1902-ben jelent meg és azonnal kemény kritikák érték. Nyomban hozzálátott munkája átdolgozásához és számos kiegészítést készített. „A zsidók és a modern kapitalizmus” (1911), „A luxus és a kapitalizmus” (1913) „A háború és a kapitalizmus” (1912) „A kapitalizmus lényege” (1917) jelzik munkálkodásának az állomásait. A Modern Kapitalizmusban először az önellátó és kézműves gazdasági rendszereket, majd a kapitalizmus korai és

végül az érett szakaszát elemezte. Az egymást követő rendszerek mindegyikét a gazdasági értékek készlete (emberi magatartások), a gazdasági rend (a vállalkozói tevékenység jogi háttere) és a technika egymáshoz való viszonya határozza meg. A „gazdasági érték-magatartás” (economic value attitudes) az alapvető szükségletek kielégítésének, a végtelen szerzések (unlimited acquisition) is a tradicionális értékrendszer hármas egyensúlyából áll. Sombart számára a kapitalizmus szelleme a megállás nélküli könyörtelen szerzésből és a számító racionalizmusból áll Ezt az ellentmondásos értékrendszert némileg virágnyelven „Faust-szellemének” (nyughatatlanság, hatalomra törekvés, hódítás) és „polgárdiszítő tulajdonságának” (mértékesség, takarékosság, becsületesség) együttesének tartotta. Az ideáltipusok és a történeti fejlődés által befolyásolt specifikumok jelzik a Sombart-i gondolkodás

ellentmondásait. Jól példázza ezt a vállalkozókról szóló elemzése A tőkés vállalkozó magatartását a szervezői, a kereskedői és a kalkulatív tulajdonságegyüttes hármas érték köré rendezi. A száraznak tűnő kategóriák azonban szépen egészülnek ki tapasztalati elemekkel a „régi típusú burzsoáról” szóló írásában. A szerző mint annyiszor leszögezte, hogy a kapitalista szellem, országonként és koronként A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 167 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 168 ► rengeteg formát vehet föl. A régi típusú vállalkozó a 17–18 sz üzletembere, amikor még régebbi idők értékei még nem vesztették el érvényüket Ennek a karakternek a leghíresebb archetipusa Benjamin Franklin (1706– 1790), aki naplójában rögzítette

eszményeit. Sombart számára is ő bizonyító minta „A gazdagságnak szorgalom és ügyesség révén folyvást gyarapodnia kell Sohasem szabad tétlenül hevertetni; szüntelenül növelni kell tulajdonosa vagyonát, és boldogságot kell terjesztenie mindenütt a világon.” A vállalkozás azonban nem válik öncéllá, hanem eszköze egy nyugodt jó lelkiismerettel végigdolgozott életnek Az üzleti tevékenységhez való viszonyuk teljes egységben volt egész életükkel. Munkájuk tempója kényelmes és nyugodt volt Ugyanakkor vállalkozás- és életszervezésüket már nem a tradíció, hanem a racionális tervezés jellemezte Példaként idézünk egy részletet Franklin naplójából, amikor még törekvő kisvállalkozó volt. REGGEL Kérdés: Mi jót fogok ma tenni? DÉL ESTE ÉJSZAKA 5 6 7 8 8 9 10 11 12 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1 2 3 4 Kelj fel, mosakodj meg, imádkozz a Mindenhatóhoz! Mérd fel a nap teendőit és határozz róluk; folytasd a mindenkori

tanulmány(oka)t és reggelizz meg. Dolgozz. Olvass vagy olvasd át az üzleti könyveidet, ebédelj meg. Dolgozz. Tegyél minden dolgot ismét a helyére. Vacsorázz meg. Szórakozzál, zenével, olvasással, beszélgetéssel vagy más időtöltéssel. Vizsgáld meg az átélt napot. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 168 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 169 ► Egész életrendjük is hasonlított ehhez a napi ritmushoz. A kereskedők körében gyakori szokás volt, hogy nyáron hosszabb időre a tengerpartra, vagy más híres üdülőhelyre utaztak. Hacsak tehették még munkaképes korukban részben, vagy teljesen visszavonultak. Karitatív tevékenységgel, esetleg politikával foglalkoztak. Gyakran fordult elő, hogy vidéki birtokot vásároltak, ami életmódváltással is járt. Vállalkozásaikat

is ebben a szellemben irányították. A kiszámítható stabilitást tekintették az elsődleges célnak. A kis forgalom nagy haszon, a spekulációktól való tartózkodás is a személyes kapcsolatok fontossága volt az alapvető cél. Szigorúan tiltották a vásárlók egymástól való elcsábítását, de még a reklámot is. Látható, hogy a Sombart-i „kapitalista szellem” egy változó világnézeti cselekvési mintára (pattering of action) vonatkozik. Ebből következik, hogy a társadalom egyes rétegeinek az „éthosa” úgy jelenik meg, mint a modern kapitalista rend mozgatója. Az viszont nem derül ki, hogy hol vannak ennek a gyökerei és mi okozza a változásokat. A közgazdászok középen Joseph Schumpeter foglalkozott elsőként legterjedelmesebben a vállalkozóval. Számára a jogi és gazdasági keretek mellett a vállalkozói szerep is a mentalitás is rendkívül fontos. A Schumpeternél főleg az akarati tulajdonságok jelentősek a képességek

(széles látókör, okosság) csak ezt követően fontosak. Ebből következik, hogy a vállalkozónak csak születni lehet, hiszen az új megragadásának a képességét és a megvalósítás erejét igen nehéz megtanulni. A vállalkozói kvalitások egyben vezetői képességeket is igényelnek „A vezető indítékai a tettvágy, az uralomvágy és a győzni akarás, a vezetettekké lényegében a kötelességteljesítés, bármilyen hedonista ízű is ez a kifejezés” Ez a felvetés napjainkban válik csak izgalmassá, amikor az egyébként alkalmazotti státusban dolgozó vezetőktől is vállalkozói magatartást várnak. Létezik azonban egy lényeges különbség Az önállóan tevékenykedő és a saját tulajdonát kockáztató vállalkozó motiváció között az egyéni alkotás öröme, a hódítási törekvés és a dinasztiaalapítás vágya alapvető fontosságú. Schumpeter fogalomkészletében nincs helye ugyan a mai értelemben ismert sikernek, de implicit

módon a vállalkozói profitnak az innovációhoz kapcsolása lényegében ezt írja le Az új termékek előállítása, új termelési módszerek bevezetése, új termelési szervezet kialakítása, új felvevőpiacok és új beszerzési források föltárása biztosítja számukra a vállalkozói nyereséget. A megszokott rutin azonban a hagyományos megoldásokat részesíti előnyben. A sikeres vállalkozónak nem elég felismerni a piacképes újdon- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 169 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 170 ► ságokat, hanem a megszokott értékek és rutin falát áttörve meg is kell valósítani azokat. Schumpeter koncepciójából legtöbbet talán a vállalkozók tipizálását szokták idézni. A legbővebben a szabadverseny korának sikeremberével foglalkozik. A 19 sz

gyárosa és kereskedője a legtisztábban egyesítette magában az üzleti szorgalom és a „polgári illem” minden értékét. Vállalkozását egyedül irányítja, annak minden elemével együtt Általában ők voltak a műszaki szakemberek, kereskedelmi igazgatók, könyvelők, jogtanácsosok, sőt gyakran a feltalálók, technikai újítók is. A család és a „cég” szorosan összekapcsolódott. A siker egyénhez kötött (tehetség, szorgalom, szerencse) éppen ezért bizonytalan, sérülékeny voltát a família több generációjának hátterébe ágyazták. A gazdasági (a vállalkozás irányítása) és a társadalmi szerep (családi értékek, továbbvitelek, jótékonyság, közéleti szerepvállalás) teszi ezt a típust sajátosan egyedivé. Az alkotás öröme mellett a hódítási törekvés is a dinasztialapítási vágy tette ezt a karaktert példaképpé, beszédtémává és regényhőssé A 19 sz-i virágkor után ez a szereplő még ma is létezik, noha

a megváltozott viszonyok már nem igazán kedveznek a magányos hősöknek. A 20. sz jellegadó figurája a „modern kor ipari kapitánya” aki a részvénytöbbség birtoklásán és/vagy vezető tisztség (ügyvezető igazgató, a felügyelőbizottság vezetője stb.) segítségével a döntések monopóliumát ragadta meg. Schumpeter nem tekinti „tipikus polgárnak” mert nem családjáról gondoskodik. Nem kötődik egyetlen céghez, gyakran többet is irányít Motivációi között nem pusztán a saját nyereség, hanem a hatalom, a győzni akarás és a teljesítmény a meghatározó. Megítélésünk szerint ugyanarról a vállalkozói karakterről van itt is szó, csak a megváltozott viszonyok (a modern technika miatt megnőttek a befektetési összegek, a bonyolulttá váló feladatok differenciált szakértelmet igényeltek, megváltoztak a piaci igények) más szerepet kívántak. Míg a legnagyobb családi vállalkozások is (Ford, Simens stb.) a pozíció

megtartás érdekében részvénytársasággá alakultak A változás hívta életre a harmadik típust az „igazgatót”. Ők a szakértelmüket adják el egy bővülő piacon Motivációjuk alapját a jó szakmai teljesítmény által megszerezhető magas jövedelem jelenti Lehetnek „cégemberek” (MMaccaby) de gyakrabban fordul elő, hogy váltogatják az állásukat Nehezen értelmezhető a Schumpeter-i „gründoló” típusa. A leírás szerint az új lehetőségek felkutatásában vállal csak szerepet Nem köthető egyetlen ágazathoz sem és társadalmi értelemben „hontalan”. Alacsony A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 170 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 171 ► presztízse miatt a tudomány nehezen veszi észre, noha a vállalkozói szerep sajátosságai legjobban ezen a típuson

figyelhetők meg.” Az előbb leírt vállalkozó lényegében egy gazdasági szerephez kötődik. Ennek során a különböző innovációs formákban rejlő lehetőségek megragadásával profitot halmoz fel. William JBaumol vette észre ennek a szereprendszernek a sokszínű voltát Sumpeter hiányául rója fel, hogy nem foglalkozott a vállalkozói készségek eloszlásával. Baumol alaptétele szerint a vállalkozói ambíciók sokféle szerepe között rendezőthetnek el és a vállalkozói készségek kialakulását, valamint felhasználásuk módját a társadalmi játékszabályok határozzák meg. A vállalkozói tevékenység lehetőségét, irányait és anyagi elismerését meghatározó játékszabályok pedig korszakonként és országonként drámai módon eltérnek és változhatnak A vagyon és pozíciószerzés egészen másképp működött az ókori Kínában és az európai középkor különböző századaiban. A motiváció és a sokféle szerephez kötött

alaptulajdonságok azonban változatlanok Példaként hozza fel a korai cisztercita rend magatartását a fogyasztási aszketizmusra, a hihetetlen szorgalomra és a vetélytársak késlelhetetlen megsemmisítésére. A vállalkozói tevékenység lehet improduktív is. Ezek közé sorolható a járadékvadászat (rent-seeking), amelynek során a kínálati piac jogi korlátozásával a gazdasági erőfeszítések mellett még a kivételezett helyzetükből is jövedelmet realizálnak. Már a kora középkor is sok olyan pert ismer, amikor a konkurenciát jogi úton iktatják ki A földesúri banalitások rendszere ennek kiterjedt legitim formát is biztosított. A rent-seeking során nem képződik új termék, csak az anyagi javak csoportosítják át privilegizált személyekhez. Az ily módon keletkezett tőke még visszakerülhet a gazdaság normál vérkeringésébe, de a tapasztalatok szerint az előnyös helyzetben lévők jelentős összegeket költenek előnyös helyzetük

megtartására, ami a társadalom számára veszteséget („holtteher-veszteség”) jelent. 10.4 Összegzés A vállalkozói motivációk története • A vállalkozó fogalma. A vállalkozót az elmúlt másfél évszázadban igen sokszor és sokféleképpen definiálták. A legelsők közé tartozik Richard Cantillon (18. sz), aki úgy vélte, hogy a vállalkozó önálló módon, „önmagát megszervezvén„ bizonytalan környezetben, korlátozva, profitot szerez. A későbbi meghatározások lényegében két irányban teljesedett ki. Egyesek a jogilag is megragadható önállóságra (saját üzlet, üzem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 171 ► Szociológia A vállalkozások és a vállalkozói motiváció története A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom • • • • Vissza ◄ 172 ► stb.), míg mások a személyes tulajdonságokra (kockázat, észreveszi az újdonságokat,

erős a teljesítménykényszer stb.) helyezik a súlyt A polgár fogalma szorosan tapad a vállalkozókra, noha a kettő nem ugyanaz. Ismertek nemeseket, parasztokat, akik vállalkozói tevékenységet folytattak Az európai történelemben azonban a „tőke kora” és a „polgárság kora” mégis összekapcsolódik. A polgárt társadalmi helyzetével, értékrendszerével és életmódjával lehet meghatározni Ennek a központi elemei pedig a racionális gondolkodás és cselekvés, a teljesítménykényszer, az individum fontossága a vállalkozói kockázat részei. A polgári identitás a teljesítmények, a képzettségek, a munka és a személyiség kultuszán alapul. A teljesítményethosz és az individualizáció összpontosítása a rendi társadalom bomlásakor vált fontossá, amikor a polgárság (vállalkozók, értelmiségiek) a nemességgel szemben határozták meg magukat. A vállalkozói sikert Columella (Krisztus kortársaként) határozta meg, aki a

szakértelmet, a beruházási képességet és a tettrekészséget tartotta a legfontosabbnak. Ezek a megállapítások napjainkig érvényesnek tekinthetők A 20 században McClelland a teljesítménykényszert, Schumpeter a dinasztiaalapítási vágyat, Knight és Shapero a kockázat keresését és elviselését, Hisrich (Schumpeter szintén) az újdonság felismerését, Stevenson a lehetőségek megragadását, de Vries és Gernschrenkron a deviáns viselkedést tartotta a legfontosabbnak. A vállalkozók történeti (állandóan újratermelődő) tipológiáját Joseph Schumpeter végezte el. Eszerint a 19 század gyárosa és kereskedője volt az első, hiszen a vállalkozást a tulajdonosa és egyedül irányítja, annak minden elemével együtt. A 20 században jelent meg a „modern kor ipari kapitánya”, aki a részvénytöbbség, vagy a pozíció (igazgató) birtokában a döntéseket ragadja meg. Harmadik típus az „igazgató”, aki a szakértelmét adja el. Végül a

tipológiában megjelenik a „gründoló”, aki mindig újat keres és a lehetőségek felismerésében és megragadásában kiváló A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 172 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 173 ► 11. Napjaink magyar vállalkozásai 11.1 A kisvállalkozások helyzete a szocializmusban A magyar társadalomban 1945-ig jelentős vállalkozási ismeretek és motivációk halmozódtak fel. Ennek színterei elsősorban a családok voltak, de az egyes kisebb-nagyobb régiók közösségei (az iparban Budapest, vagy Győr, a mezőgazdaságban pedig Kecskemét és Makó környéke) szintén hordozták magukban. A megváltozott viszonyok nehéz helyzet elé állították az embereket A megváltozott viszonyok, a hatalom által erőszakosan terjesztett értékek és az ezzel párhozamosan megvalósított gyakorlati lépések

(tiltások, megszorítások, engedmények), valamint az élni-boldogulni akarás küzdelme állandóvá vált. Peter F Drucker a vállalkozási motivációkat elsősorban magatartásformáknak tekinti, noha a személyiségjegy funkció sem hanyagolható el. Ha a személyiséget a képességek és jellemvonások öszszessége mellett a társadalmi szerepek funkciójával is felruházzuk, akkor a két kategória dinamikus (időnként hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe) kettősségének is felfoghatjuk. A vállalkozói tudást saját definíciónkhoz hasonlóan Laki Mihály időigényesnek és múltfüggőnek tartja. Ez azt jelenti, hogy a két világháború között felhalmozott tapasztalatok, mint amelynek (csak a legfontosabbakat említjük) a kiszámíthatatlan külső erőktől való függés (Trianon, majd a világgazdasági válság hatása, a zsidótörvények, nem sokkal utána az államosítás), a minimális lehetőségek gyors kihasználása (nem tudjuk, meddig tart

a kedvező helyzet) és az emberekkel (partnerekkel, ügyfelekkel) jó kapcsolatrendszer fenntartása tovább élt egészen a rendszerváltásig. A második világháború után a túlélésnek, az alkalmazkodásnak (a családot el kell tartani) és a lassú növekedésnek (jól kell élni) a hatására a magánkisiparban, a kiskereskedelemben és a vendéglátásban mindig maradtak olyan rések (szükségletek), amelyeket ki lehetett használni. A magyar kisvállalkozókat szinte napjainkig jellemzi tevékenységük diverzifikálása (sokrétűség, több lábon állás). A középkortól egészen a 20 századig ez Európában és Japánban természetes volt, de az elmúlt fél évszázadban ez teljesen megszűnt. A tradicionális munkakultúrában a funkcionális és időbeli sokrétűség természetes volt Nemcsak a falvakban és mezővárosokban, de még olyan nagyvárosokban is, mint Debrecen, Szeged vagy Pécs az iparosok és kereskedők szinte kötelező jelleggel birtokolhattak

szántót, szőlőt, gyümölcsöst. A városlakó cívis (Debrecen) és tüke (Pécs) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 173 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 174 ► presztízséhez hozzátartozott a település környékén egy jelentős nagyságú földterület birtoklása. Kisebb községekben pedig a kisiparosok (fodrász, szabó, cipész) vállalkozói jövedelmét gyakran meghaladták, mezőgazdasági csúcsidőn kívül fuvaroztak, a városokban vállaltak különböző ipari munkákat. Különösen a sváb parasztságot jellemezte ez a „holtidőre” épülő piaci érzékenység. A magyar parasztokat általában a pénzkiváltó (nem kell megvenni) háziipar jellemezte. A családok kockázatviselő képességét tovább növelte, ha a családtagok különböző ágazatokban dolgoztak. Különösen jó helyzetben voltak az

állami alkalmazottak (hivatalnokok, tanítók, postások, vasutasok stb.), akik biztos állami jövedelmüket állattartással, növénytermesztéssel egészítették ki. Mivel biztos megélhetési forrásaik az államtól, vagy az egyes magánvállalatoktól származtak, ezért az sem jelentett nagy gondot, ha kiegészítő tevékenységüket valamilyen okból szüneteltették. Ezeknek a tapasztalatoknak és magatartásmódoknak a birtokában találta szembe magát (a változások külső erővel és így gyorsan történtek) a magyar társadalom egy olyan rendszerrel (szocializmus), amelynek célja a magángazdaságok megszüntetése, vagy visszaszorítása volt. Lenin 1920ban írta azt, hogy a kisüzemi termelés „minden nap minden órájában, magától és tömegméretekben szüli a kapitalizmust és a burzsoáziát” A nagybankok, bányák és a stratégiai vállatok államosítása után 1949–1950 között a kis- és középvállalatok (kiskereskedők, vendéglők)

következtek, majd a kisiparosok szövetkezetekbe szervezése következett. A kisvállalkozók visszaszorítására egész rendszert dolgoztak ki. Ez a tiltások, korlátozások és a hátrányokozások egész hálóját jelentette. Tiltást jelentett például az alkalmazottak számának a meghatározása Egy 1951-es rendelet értelmében a kőműves kisiparosok nem alkalmazhattak szakmunkást. Korlátozást jelentett az a rendelkezés, hogy a kisiparos termékeit csak saját telephelyén hozhatja forgalomba. Hátrányt okozott az anyagkiutalás rendszerének a bevezetése. Eszerint az anyagigénylést a kisiparos (vállalkozó) a KOSZ (Kisiparosok Országos Szervezte) középszervezetéhez adta le, ahonnan továbbították az országos központba. Innét az összegyűjtött, elbírált igényeket elküldték a Könnyűipari Minisztériumba, ahonnét ugyanilyen bonyolult úton érkezett vissza a válasz Az állam és a társadalom az egyének és a háztartások szintjén valóságos

háborút vívott egymással. A mezőgazdaságban a magántermelők kerülték a beruházásokat, visszafogták a termelést A hatalom erre, adminisztratív úton szigorította a beszolgáltatási rendszert és a nem teljesítőket A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 174 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 175 ► megbüntették. Ez gyakran börtönbüntetést jelentett Ennek ellenére az egyéni termelők többsége az ún. „feketepiacon” értékesítette a termékeit A formálódó szocialista mezőgazdaság mellett az ipar csak némileg működött jobban. A szigorú büntetések ellenére megjelent a fusizás, ami azt jelentette, hogy a munkások a vállalat (főnökök) engedélye nélkül az üzem (állami) alapanyagait és eszközeit használták magáncélra. Magyarországon Sztálin haláláig (1953. márciusa) a párt

vezetése úgy vélte, hogy a gazdasági teljesítmények javításához az emberek gondolkodását kell átalakítani. Ennek a szemléletnek a kudarca nyilvánvaló volt Alapvető változások történtek 1953 nyarától-őszétől, amikor az új magyar miniszterelnök Nagy Imre nevéhez köthető új szakaszban már nem akarták felszámolni (a Szovjetunióban szó szerint megsemmisítették – fizikailag is – a magánszektort) a legális kisvállalkozásokat, hanem türelmet hirdettek velük szemben. Az 1953-ra 43 ezerre zuhant kisiparokkal szemben 1955-ben már 105 ezer működött. Az illegális magángazdaságot pedig nem ellenségnek tekintették (rendészeti kérdés), hanem olyan jelenségnek, ami üzenetet küld a szocialista szektor zavarairól. Nem üldözték, hanem integrálni szerették volna az egyéni kezdeményezéseket Az integrálás azonban nem jogilag és funkcionálisan tiszta formációt jelentett, hanem egy sajátos keveredést. A szolgáltatások

területén ez a gebin intézményeiben jelent meg. Ez a vendéglők és boltok esetében volt a legsikeresebb Az ún „termelő eszközök” tehát az épületek és a berendezések az állam tulajdonában maradtak. A felszínes („sajátos bérlő”) a vállalat alkalmazottja volt, de önállóan döntött a beszerzési forrásokról, a folyamatok szervezéséről, az alkalmazottak számáról, a bérezésről stb. Kötelezettséget vállalt arra, hogy a nyereség egy részét befizeti a vállalatnak. Ez volt az első legális intézményi újítás, ami a tulajdonviszonyok megváltoztatása nélkül tette lehetővé – tavasz – a magánvállalkozások megjelenését. A mezőgazdaságban az ún. háztáji gazdaság rendszere töltött be hasonló funkciót. A háztáji föld a szövetkezet tulajdona volt, és a rajta gazdálkodó ember továbbra is szövetkezeti tag maradt, de az ott folyó munkáról maga döntött. Noha ez a forma a Szovjetunióban is ismert volt, a magyar

változat mégis inkább a félfeudális nagybirtok és a cselédek közötti hagyományos viszonyra emlékeztetett A családok ugyanis illetményföldet kaptak, aminek a megművelése (mit vessenek, és mit tegyenek a terménnyel) egyéni döntések és szorgalom kérdése volt. Az 1956-os forradalom után (1953–1955-höz képest) a magánvállalkozások visszaszorítása következett be. A mezőgazdaságban a szövetkezesí- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 175 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 176 ► tés sikeres volt, hiszen 1962-ben az agráriumban foglalkoztatottak 75%-a a közös gazdaságokban dolgozott. Megkezdődött a kisipar háttérbe szorítása is 1963-ban már csak 66 ezren dolgoztak a magánszférában a hat évvel korábbi 152 ezerrel szemben. A politikai szempontból végrehajtott változások azonban nem hozták

meg a kívánt eredményeket A politikai logika nem harmonizált a gazdasági ésszerűséggel. Hiába történtek jelentős beruházások, ha a munkaszervezet és különösen a gazdasági motivációk ezzel ellentétesek voltak. A hagyományos paraszti munkaszervezetben alkalmazott növénytermelési és állattenyésztési technológiákat felszámolták, de még nem építették ki az új nagyüzemi rendszereket. Ennek következtében 1965-ben már hiány keletkezett húsból és burgonyából. A gazdasági zavarok kiküszöbölésére vezettek be egy sajátos vállalkozási formát, a részes művelést. A szövetkezet földjén, annak vetőmagjával és részben eszközeivel a tagok önállóan gazdálkodtak. A háztájitól az különböztette meg, hogy a művelők csak a saját családjuk munkaerejét hozták működésbe. Az 1960-as évek végére az itt ledolgozott munkaidő 30% volt a „közösbe” eltöltött munkaidőnek. Az 1968-as gazdasági reform egy új

vállalkozási forma megjelenését hozta magával. Az ún melléküzemágak ipari tevékenységet folytattak, és ezzel egészítették ki a mezőgazdaságból származó bevételt. Ezt elsőként a rossz adottságú vidékeken szorgalmazták, de később mindenütt elterjedt, volt rá piaci igény – mindenhol volt – és kellő ambíció. A melléküzemág kulcsszereplője az ember (emberek), akik kellő szakmai tudással, kapcsolatokkal esetleg eszközökkel rendelkeztek. A szövetkezet biztosította az épületeket, a segédmunkaerőt (A téli növénytermelési holtszezonban ezt könnyen biztosították.), de főleg a legális piaci viszonyokhoz szükséges jogi személyiséget. 1971-ben a termelőszövetkezetek bevételeinek már 23%-át jelentette az ipari, szolgáltató tevékenység. Ha nem is ilyen látványosan, de megélénkült a kisipari (szolgáltató) tevékenység. A politika nem támogatta ugyan növekedésüket, de a korábbi kötöttségektől való

megszabadulás (egyenlő feltételek a nyersanyagok, alkatrészek beszerzésén a személy- és teherfuvarozás engedélyezése) egyre több embert motivált a vállalkozásra. A kialakuló helyzet még mindig torz volt, hiszen a mellékállású iparosok száma növekedett elsősorban, akik az alkalmazotti munkaidőn túl, saját szabadidejük terhére „vállalkoztak”. Az 1970-es évek elején politikai indítékokból megindítottak egy visszarendeződési folyamatot. A nagyvállalatok kiemelt támogatást kaptak, és kivételes elbírálásban részesültek. Megindult egy összevonási kampány, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 176 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 177 ► ami az ipart és a mezőgazdaságot egyaránt érintette. A kisvállalkozókkal szemben megindult egy ideológiai presszió. Gazdagodásukat,

„kispolgári” magatartásukat szembeállították a „hivatalos” értékekkel. Megkezdődött a melléküzemágak visszaszorítása is. Minden eszközt felhasználtak, hogy a magánvállalkozásokat nehéz helyzetbe hozzák. Ennek hatására a kisiparosok és alkalmazottaik száma némileg csökkent (1970-ben 86 ezren, 1976-ban pedig 84 ezren voltak), noha a körülményekhez képest nagyobb visszaesés is bekövetkezhetett volna. Nagyobb presszió érte a mezőgazdaság háztáji tevékenységét, aminek következtében a városi lakosság húsellátása is veszélybe került Ezek az intézkedések olyan világgazdasági változásokkal fenyegettek, mint az 1972-es, majd az1979-es olajrobbanás A kedvezőtlen hatások következtében a hatalom most is kettős logikához folyamodott. Egyrészt javítani akarta az állami (szövetkezeti) szektor teljesítményét. A mezőgazdaságban nem gátolták a kistermelést, és egyre zökkenő-mentesebb szimbiózis alakult ki a két

szervezeti forma között. A kisiparban is liberalizálták a feltételeket, aminek következtében 1989-ben már 174 ezer kisipari vállalkozó tevékenykedett. Jelentős növekedés következett be a kereskedelemben és a vendéglátóiparban A mezőgazdaságban újraéledtek a szövetkezeti tulajdont és az egyéni vállalkozást kombináló régebbi formák A vendéglátóipar is megélénkült a magánbérleti rendszer ismételt beindulásával 1981-től 1985-ig 2 ezerről 12 ezerre nőtt a szerződéses boltok és éttermek (kocsmák) száma. Szervezeti újítást jelentett a vállalati-gazdasági munkaközösségek (vgmk) és a gazdasági munkaközösségek (gmk) rendszere. A vállalati munkaközösséget az üzem alkalmazottai alapították és a munkaidő után a cég gépeivel gyakran ugyanazt csinálták mint fő munkaidőben. A vállalkozás torz megjelenése volt az intézmény Az állami vállalatok a rendszer – ezt most a gazdasági folyamatokra értjük –

jellegéből adódóan állandó hiánnyal küzdöttek, ehhez kapcsolódott még a szervezetlenség és a munkások teljesítményének visszatartása. Szükség volt tehát a folyamatok külső segítésére. A túlórák és az ún „év végi hajrá” állandó rendszere nem bizonyult kellően hatékonynak. A vgmk-ák munkabére nem az erősen szabályozott és nyomott (alacsony szinten tartott) ún. „bértömeget” érintette, hanem a „dologi kiadások”-ban kerültek elszámolásra, ezáltal sokkal többet lehetett fizetni, ugyanazért a munkáért. Elméletben mindenki „jól jár”, hiszen a vállalat el tudta végezni a kitűzött feladatokat, a munkások pedig megfelelő bérhez jutottak. A tulajdonviszonyok rendezetlensége, a szervezetlenség, de különösképpen az egyéni érdekeltség A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 177 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 178 ► ellentmondásokat eredményezett. Az érintett üzemben tudatosan nem végezték el a munkát, hogy szükségletet teremtsenek, vagy elvégezték, de eltitkolták, ezért nem jelent meg a teljesítmények összegzésénél. Az is gyakori volt, hogy „főmunkaidőben” mindent előkészítettek a túlmunka megkönnyítésére, meggyorsítására. Nem véletlen tehát, hogy kiemelkedő teljesítmények és jövedelmek születtek. A torz viszonyok mellett azonban rengeteg tudás, tapasztalat halmozódott fel arról, hogyan kell a tagoknak együttműködni és kihasználni a megfelelő lehetőségeket. Az érintettek köre azonban csekély volt, hiszen 1986-ban 24 ezer vgmk működött 184 ezer fővel. Egy vállalati munkaközösség átlagosan 13 fővel dolgozott Összességében az állami ipari foglalkoztatottak 1,4%-át jelentette, és termelési értékük az állami ipar termelésének 0,9%-át jelentette. Az állami

építőiparban (1986) 29,6 ezren dolgoztak 2682 szervezetben. De ők is csak az állami építőipari termelés 2%-át állították elő. A vállalaton kívül alakított gazdasági munkaközösségek száma hasonló módon növekedett. 1987-ben 3590 ilyen szervezet működött 22 ezer taggal, és az ipari termelés 0,5%-át állították elő Az építőiparban – jellegénél fogva – sikeresebben terjedtek el ezek a vállalkozási lehetőségek, hiszen 2700 gmk (1987) működött 23 700 taggal és az építőipari termelés 7,7%-át állította elő. Ezek a vállalkozási lehetőségek azonban mikro szinten (0–9 fő) terjedtek, és szinte kizárólag a rosszul működő gazdaság által nyújtotta lehetőségeket használták ki. Az ipari és szolgáltató szövetkezeteknél szövetkezeti szakcsoportok és ún kisszövetkezetek jöttek létre A szolgáltatásokban az egyéni (kiscsoportok) kezdeményezések szerepe nagyobb volt, hiszen a (szakcsoportok) 1986-ban a

szövetkezeti tagok 14,5%-át és a szektor bruttó termelési értékének a 3%-át állították elő. A kisszövetkezet a régi (tőkés) vállalkozási forma megjelenése volt. A „szocialista” típusú szövetkezeteknél a tagok által bevitt vagyon „közös, oszthatatlan alapokba” került, tehát államosították (elvették). A kisszövetkezetek esetében a vagyon bevitt arányában a tulajdonosoké maradt Ez azt jelentette, hogy megszűnéskor a tulajdonrész arányában osztották szét a vagyont. Itt tehát egy „bújtatott” magánvállalkozási forma jelent meg a szocialista viszonyok között, amikor már nem a köztulajdon magánhasználatáról van szó. Ezzel azonban véget is ér az állami tulajdon által nyújtott lehetőségek és a magánmotivációk harca, a rendszer végletekig tolta ki a határait. A szocialista viszonyok között létrejött, megengedett kisvállalkozások elé a hatalom egyik ága (bürokrácia) akadályokat gördített, míg a másik

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 178 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 179 ► támogatta, segítette. A támogatásnak nemcsak gazdasági okai voltak (mérsékelje az áruk és szolgáltatások hiányát), hanem politikai szempontból is hasznosak voltak, hiszen levezették a társadalom legaktívabb részének az energiáját. A szigorításoknak politikai és gazdasági háttere egyaránt volt A gazdaság pangása, az áruhiány enyhítette a szigorításokat, de a politikai irányváltások (1955, 1971) éppúgy befolyásolták a döntéseket A korabeli vállalkozók ahhoz szoktak hozzá, hogy a szabályozások mindig változnak és kiszámíthatatlanok A rendre bekövetkező szigorítások azonban nem vontak vissza minden pótló rendelkezést. A háztáji gazdaságok, a gebinek és a melléküzemágak egy része túlélt minden

szigorítást, és az enyhülés után még erőteljesebben tevékenykedett Létezett tehát a „reformok maradéka”, amelyekre a tapasztalatok alapján építeni lehetett és erősítette a vállalkozásokat. A vállalkozási formák döntő többsége kifejezetten kevert (az állami-szövetkezeti tulajdont és az egyéni kezdeményezéseket ötvöző) forma volt. A vállalkozói kockázatok a politika és a gazdaság kölcsönhatásának a kettősségéből adódtak. Nem lehetett tudni, hogy mit hoz a jövő Nem tekinthető véletlennek, hogy egyes vállalkozási formák (melléküreg, vgmk) hirtelen feltűntek, majd szerepük csökkent. Egy másik csoportuk (részesművelés) a rövid presperálás után végleg eltűnt Voltak olyan formák (magánkisipar, háztáji gazdaság), amelyek végig jelen voltak. A szocializmus idején a vállalkozások legfőbb indokának a magasabb jövedelem megszerzését tekintjük. A szabályozott és kötött, a teljesítményektől független (a

pozíciót fizették meg, nem pedig a tudást) bérezés a legmobilabb embereket a vállalkozások irányába terelte. Léteztek családi tradíciók is, ahol a függetlenséget mindennél többre tartották. Létezett továbbá egy ún „súrlódásos munkanélküliség” is, ami a legaktívabb embereket az önállóság felé irányított A többség azonban ingázott. Nem kevesen voltak olyanok, akik számára a nagyüzemi légkör, az ott tapasztalt szervezettség és az emberi kapcsolatok elviselhetetlenek voltak. Természetesen létezett egy kisebbség, az örök vállalkozó, akik számára egy önálló vállalkozás indítása és működtetése jelentette az önmegvalósítás alapját. A vállalkozások múltfüggő tevékenységét bizonyítja, hogy a rendszerváltás után az egykori kis- és középvállalkozók túlnyomó többsége a hagyományos magatartást választotta. Ez pedig azt jelentette, hogy az állandóan változó viszonyok közötti lavírozás és a

túlélés maradt a fő szempont, nem pedig a merész tervekre épülő növekedés. Természetesen a makropolitikai változások nagyban hozzájárultak ahhoz – egyáltalán nem kizárólagosan –, hogy az átalakulás nyertesei nem a korábbi kisvállalkozók, hanem más társadalmi csoportok lettek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 179 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 180 ► A kisvállalkozás és a munkavállalói lét (magatartásforma) közötti átmenet nagyon sokrétű és nem ritkán lépcsőzetes. Ezt a sokrétű képeket ugyanszemléletesen foglalta össze Laki Teréz (1987): 11.1 táblázat Többletmunkát értékesítők cél pótlólagos jövedelemhez jutás (fogyasztási színvonal követése) gazdasági kereslet kielégítése a szerep tagok munkavégző képességén alapuló adott tevékenység körében – a

szűk mozgásteret a munkavégző kapacitása jelöli ki tőkebefektetés sem a tevékenység, sem a tagok jöv.kieg érdeke nem igényli Kistermelők Vállalkozók a megélhetés, az irányadó társadalmi réteg színvonalán a kereslet kielégítése meghatározott tevékenységi körben, a ker. változására a meglévő adottságok által behatároltan reagálnak, a szervezet nem növekedésre, hanem stabilitásra, a megélhetéshez szükséges vevőkör megőrzésére törekszik a szükségesnek tekintett minimálismértékben/esetleg a konkurencia nyomására nyereség a kereslet kielégítése nyereséget ígérő tevékenység által, a befektethető tőke által behatárolt mozgástérben – a kereslet változására érzékenyen reagál, nem stabilitásra törekszik, hanem a lehetőségek kihasználására van, a várható nyereségtől/kockázattól függően – idegen források igénybevételével a haszon az egyéni munkavég- előállításában a mun- a tőke

a meghatározó, ző-képesség eredmé- ka a meghatározó a munka a tőke nye értékesülését szolgálja a jövefelélik, a piacon, mint Nagy része a megél- meghatározó része delmet fogyasztási kereslet hetést szolgálja, kis visszaforgatódik az jelenik meg része tőkebefektetés üzletbe, a fogyasztás a mértékadó réteg szerint (Idézi Kelemen Katalin: Műhely 1999/1, 71. o) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 180 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 181 ► 11.2 A nagyvállalkozói réteg kialakulása Az alkotmány módosításával 1989-től (a tulajdonformák egyenlőségének az elismerése) lehetőség nyílt a korábbi (állami, szövetkezeti) termelő vagyonok megszerzésére. Ebben a teljesen új helyzetben sokan felismerték a tulajdonszerzés történelmileg is páratlan lehetőségét. A megvalósítás módjai

azonban eltérőek voltak Laki Mihály és Szalai Júlia a következő főbb típusokat különböztette meg. 1. A munkahelyek magánosítása ♦ A korábbi vezetők minimális saját tőkével és több-kevesebb (néha jelentős összegű) hitel felvételével a volt szocialista vállalat meghatározó tulajdonosaivá váltak. A korábban megszerzett pozíciók és a kapcsolatok jelentették a legnagyobb esélyformát. 2. Privatizációs pályázatokat kihasználók ♦ Kellő információ és helyismeret birtokában, a különböző pályázatokon vállalatot, vagy vállalatrészt lehetett vásárolni és továbbadni. A régebben megszerzett kapcsolatok mellett speciális tudásra és vállalkozói (pénzügyi intelligencia) képességekre volt szükség ezeknek a műveleteknek a végrehajtásához 3. Vállalatalapítók ♦ Sokan voltak, akik közvetlenül a szocializmus összeomlása előtt, vagy utána vállalatot alapítottak A kezdeti saját tőkerész itt sem volt jelentős.

4. Több lábon állók ♦ Ők az új vállalat alapítása mellett a privatizációba is bekapcsolódtak. Elég sokan választották a vállalkozóvá válásnak ezt a formáját. Esetükben a stabilitásra törekvés mellett a lehetőségek legteljesebb kihasználása volt a fő szempont A tulajdonszerzéssel létrejött új vállalkozói réteg stratégiája igen gyakran személyes motiváció eredménye. A szocializmus időszaka ugyanis hasonló tudást, készségeket és kapcsolatokat halmozott föl. A fordulópont idejét és a jövedelemszerzési stratégia módját az egyéni elhatározás döntötte el. A vállalkozóvá válásban gyakran megfigyelhetők bizony törvényszerűségek. 11.2 táblázat A tulajdonszerzés típusai 1989 után Az életút egyes Privatizáció Párttagság Gyakrabban pártag Beosztás Gyakrabban igazgató Szektorváltás Gyakrabban maradt végig a szocialista szektorban Vállalat alapítása Gyakrabban párton kívüli Gyakrabban beosztott A

szocializmusban a magánszektorban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 181 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 182 ► A magyar vállalkozói réget alapvető feladata önállóvá válásának első szakaszában a válságban lévő vagy megtorpant közép- és nagyvállalatok helyzetének a megmentése, stabilizálása, majd a növekedés beindítása volt. A (kis) vállalatokat alapítóknak pedig a gyors növekedés pénzügyi feltételeit kellett biztosítani. A nagyvállalkozók létének első szakaszában a mozgósítható tartalékokat kellett felkutatniuk. Ennek leggyakoribb formáját a régi árupiaci kapcsolatok további kihasználása (működtetése) jelentette. A privatizálásból lett vállalkozók korábbi (állami) munkahelyük piacára léptek önálló szereplőként A kezdeti időszakban nagyon sok újvállalkozó

fenntartotta azt a lehetőséget (kettős állás, szemifi és/vagy funkcionális összefonódás), hogy bármikor visszamehessen régi védett (valójában annak hitt) munkahelyére. Nem kevesen választották ezt a stratégiát, hogy gyorsan és merészen átalakították a vevők és a beszállítók körét. Ez a csoport gyorsan felismerte a kiépítendő és a kialakítandó vállalatok körét. Nem az egyszeri vagy rövid idejű üzletkötésekre alapoztak, hanem a tartósan hasznot hozó együttműködést szorgalmazták. A piaci viszonyok stabilizálása vagy újjáépítése után a munkaerő-szerkezet átalakítása volt a következő feladat. Ez tulajdonképpen együtt járt vagy igen gyakran megelőzte a piaci viszonyok újragondolását. Az előző időből az ún. „bértömeg-gazdálkodás” miatt rengeteg „felesleges” munkaerő volt a gyárkapukon belül. Őket gyorsan el kellett bocsátani, amit még tetézett a kihasználatlan kapacitások létszámának a

leépítése is. Az elbocsátások mellett megjelent az igény a hasonló végzettségű, de olcsóbb munkaerő iránt. Ennek a megoldásnak feltűnő módja a külföldi (mongol, ukrán, romániai) szakemberek alkalmazása volt Sokkal gyakoribb volt az a megoldás, amikor fiatalokat alkalmaztak kezdő, vagy ahhoz közeli bérért Így vált sokkolóvá a negyvenesek, de különösen az ötvenesek számára a fölöslegesség érzése. A szervezeti, szerkezeti átalakítások jelentik a negyedik ismérvet. Ennek okait a teljesítmény és a jövedelem pontos mérésében és az adózási előnyök kihasználásában találjuk meg. Az önálló szervezeti egységek saját elszámolási rendszere követhetővé teszi a költségek és a nyereség helyi és nagyságrendi megjelenését. A pénzügyi elszámolások pontosabbá válása ugyanakkor nem járt párhuzamosan a tulajdonhatárok tisztázásával. Az egykori szocialista mamutcégek, vállalatbokrokká alakultak át, ahol a

tulajdonviszonyok nehezen tekinthetők át. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 182 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 183 ► A nagyvállalkozói lét második szakaszában a kitörési pontokat kellett megtalálni. A felosztás inkább csak didaktikus (Laki Mihály-Szalai Júlia: Vállalkozók vagy polgárok? C. könyve alapján), hiszen a két feladat gyakran párhuzamosan futott, és nem ritkán az utóbbi megelőzte az elsőt A kutatók (Laki Mihály és Szalai Júlia) azt tapasztalták, hogy az „újdonsült” egyéni vállalkozók jól oldották meg a vállalati kapcsolatok és a munkaerő szervezeti átalakítását, de a kitörési pontoknál már gondok jelentkeztek. 11.3 táblázat Fontosabb teljesítményjavító módszerek Módszer Árupiaci konzervatizmus Vállalati kapcsolatok létesítése Beszállítás nagyobb

cégeknek Munkaerő-leépítés Munkaerő-válogatás A munkahelyi légkör javítása Vállalatbokor-építés Önálló egységek Első nagy üzlet Hitelfeltételek újratárgyalása Bankhitel Haszon-visszaforgatás Ingatlanforgalmazás Tulajdonmegosztás Diverzifikáció Innováció Külföldi terjeszkedés Alkalmazásuk Privatizált Újonnan alapított vállalatokban I. szakasz ++ + ++ – – ++ ++ – + ++ + ++ – ++ ++ – – ++ ++ – II. szakasz ++ + + ++ ++ + + ++ ++ ++ + + + + + Ritka ++ Gyakori – Nem fordul elő A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 183 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 184 ► A kitörési pontok első lépését a pénzügyi források biztosítása jelentette. Ez lehetett bankhitel, vagy családi, baráti forrásból. A nagyvállalkozók esetében ez nem volt döntő, de esetenként mégis támaszkodni

kellett rá. Kitörési pontok fontos eleme a termékfejlesztés. Napjaink felgyorsult és újdonságokat igénylő világában, ha egy ipari termék (pl. személygépkocsi, óra, telefon stb.) nem tud legalább háromévenként funkciót bővíteni és új arcot ölteni, akkor versenyhátrányt szenved el. Ennek jellege iparáganként és szolgáltatásonként változik, de a trend nem kerülhető meg Az induló magyar nagyés középvállalkozók egyik leggyengébb pontja a termékfejlesztés A vállalkozások második szakaszára viszont jellemző volt a diverzifikáció és a vállalatok felvásárlása. A diverzifikáció legjellemzőbb formája, amikor a vállalat vertikálisan terjeszkedik. A legjellemzőbb példa erre, amikor a termelés mellett kereskedelemmel és szervízeléssel is foglalkozik. Általában a hagyományos tevékenység piacának a születésekor lehet találkozni ezzel a módszerrel. A sokrétűvé válás lehet horizontális, amikor a vállalatok más

ágazatokba lépnek át. A termelő cégek általában a szolgáltatóiparba (idegenforgalom) fektetik szívesen a pénzüket A terjeszkedés mindkét típusnak a leggyakoribb módja, amikor már meglévő infrastruktúrát szereznek meg. A külföldi terjeszkedés sem teljesen idegen a nagyvállalatok szférájában. Különösen a szomszédos (magyarok által is lakott) országok tekinthetők a legkedveltebb célpontoknak. A nyelvi és kulturális segítség hidat jelent a többségi nemzet felé. Előny jelent továbbá, hogy a nyugati viszonylatban szegény cégek ebben a térségben tőkeerősek lehetnek. 11.3 Kultúra, gazdaság, társadalom A gazdaságszociológia egyik legkedveltebb és legprosperálóbb területe a kisvállalkozások vizsgálata. A kisvállalkozások (mikrovállalkozások) ugyanis gazdasági tevékenységük jelentős részét elsősorban társadalmi mezőben bonyolítják le. Különösen igaz ez a megállapítás az indulás motivációjára és

körülményeire. A kisvállalkozóvá válásnál megkülönböztetnek egy push és egy pull faktort. A taszító motivációk egyik leggyakoribb példája a receszsziós nyomás A gazdasági krízis és a velejáró csökkenő álláslehetőségek, mivel más lehetőség nincs, az önállósodás felé nyomja a munkavállalókat. Ezt a jelenséget már nagyon régen észrevették, de csak az 1970-es évektől jelentek meg erőteljesebben csak azok a kormányprogramok, amelyek a munkanélkülivé vált emberek önállósodását segítik. A tapasztalatok azonban az Európai Közösség országaiban kedvezőtlenek voltak Azok az A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 184 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 185 ► önálló vállalkozások sokkal nagyobb valószínűséggel szűntek meg, amelyek ilyen speciális program keretében indultak

el, mint amelyek külső segítség nélkül váltak önállóvá. Ez is bizonyítja, hogy a vállalkozónak nem elég a szakmai tudás és a motiváció. Olyan magatartásjegyekre is szükség van, amiket nem lehet anyagi segítséggel, vagy rövid ideig tartó technikai programokkal elsajátítani. Az elmúlt másfél évtized magyar tapasztalatai ettől eltérnek. Nálunk a munkanélküliek önállósodása és a speciális támogatások segítették egymást Ennek az az oka, hogy a támogatásokhoz eleve az iskolázottabb és az „érzékenyebb” emberek jutottak hozzá. A gazdasági és politikai rendszerváltás ugyanis egybeesett a munkanélküliségből adódó nyomással és a meggazdagodás lehetőségével. A legerősebb önállósodási (gründoló) magatartásjegyekkel rendelkező emberek már a rendszerváltás előtt, vagy utána, de nem a munkanélküliség nyomására lettek vállalkozók. A munkanélküliség helyzetére, vagy akárcsak félelmére csak azok

reagáltak a leggyorsabban és a leghatékonyabban, akik ha gyengébb formában is, de már rendelkeztek vállalkozói magatartásjegyekkel. Az önállóvá válás másik nyomó hatását a fregmentáció kifejezéssel jelöli a szakirodalom. Ez a magatartásmód az 1970-es évek olajválságára adott válasszal hozható kapcsolatba. A termelési költségek csökkentésének – lényegében áthárításának – az egyik igen sikeres gyakorlata volt, hogy a termelési folyamatok egy részét kihelyezték, vagy egy másik módszerrel a gépeket, üzemcsarnokot bérbe – esetleg eladták a munkásoknak. (Ez a gyakorlat igen hasonlít a magyarországi GMK, VGMK szerveződésekre.) Európában olyan vállalatbirodalmak, mint a Fiat és az Olivetti jelentették a példaképeket. Olaszországban, de Svédországban is a szakszervezetek visszaszorításának – a bérek kordában tartása – igen hatékony módszere volt ez a szervezeti újítás. A tényszerű változtatások igen

gyakran az emberi energiák felszámolásával jártak Svédországban írták le először, hogy a nagyvállalatokon belül kialakult együttműködő csoportok (job scherring) sokkal jobb hangulatban és hatékonysággal dolgoztak, mint a futószalagok gépemberei. Sem a recessziós nyomás, sem pedig a fregmentációs tézis nem tudott megfelelő magyarázatot adni a kisvállalkozások életképességére és növekedésére. Az 1950–60-as években érte el csúcspontját a tömegtermelés, és jelentek meg a több százezres, esetenként félmilliós (Ford, General Motors) vállalatbirodalmak. Megjelent egy sajátos vállalati kultúra és a „cégember”, aki csak egy hatalmas szervezet olajozottan működő részeként érzi jól magát. Mindig is léteztek azonban olyan emberek, akik képtelenek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 185 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 186 ► alkalmazkodni a tömegnyomáshoz, önállóságra vágynak. Még ha különösképpen nem is tehetségesek, az önállóság húzóereje (pull-hatás) óriási Sok ember biztos egzisztenciát, magasabb jövedelmet hagytak ott a bizonytalan szabadságért. Létezik egy másik karakter is, amit – már volt szó róla – Schumpeter „gründolo-nak nevezett el. Számára az új lehetőségek felkutatása, valami önálló alkotás, ennek öröme jelenti a hajtóerőt Ha ideig-óráig tűri is az alkalmazotti létet (a nagyobb szervezetek nehezen tolerálják a kreatív embereket), minden erejével az önállóságra törekszik. A kisvállalkozások prosperálásával megjelent egy fogyasztói igény elmélete is. A fogyasztói értékek és lehetőségek megváltása kihat a termelési formákra is. A 20 század első felében a fogyasztás tömeges megjelenése, a gyorsan cserélhető áruk – a tartósság már nem

jelentett értéket – divatja a tömegtermelés felé orientálta a gazdaságszerkezetet. A fogyasztást a termelés irányította, a vásárlóik pedig igazodtak a kínálathoz (Jól példázza ezt a képet Henry Ford híres mondata. A cégalapító – kissé szabadon fordítva – azt mondta, hogy bármilyen színű T-Modell képes szállítani, feltéve, ha a vásárlók azt feketében kérik) Az 1970-es években azonban megjelent az igény a kis szériában előállított, változatos termékekre Korábban az emberek akkor érezték jól magukat, ha hasonló ruhában jártak, mint a többiek. A század végéhez közeledve ez az attitűd fokozatosan megváltozott Először csak a gazdagabb, majd fokozatosan a középosztály is minden termékben az egyedit kereste Ebben a kikényszerített innovációban rejlő anyagi előnyöket azok tudták kihasználni, akik a leggyorsabban váltottak. Erre azonban csak a kivállalkozások (termelés, kereskedelem) voltak képesek Az

élelmiszerek területén a fogyasztói igények megváltozása igen sűrűn módosította a termelést. Az 1930-as években Bécsben az étolaj elterjedése a sertéstartásra épülő vállalkozások tucatját tette tönkre. Az 1960-as években a fóliázott, szavatosságát hosszú ideig megtartó kenyérfélék a kis pékségek tömegét tette tönkre Napjainkban pedig a biotermékek elterjedésének a kezdetén vagyunk Ez az értékváltás a leggazdagabb országokban alapvetően módosíthatja a termelés jövedelmezőségi viszonyait. A fogyasztói szokások megváltozása döntően függ a társadalom egészének, illetve különböző csoportjainak a jövedelmi viszonyaitól. A gazdasági, politikai elit fogyasztási irányultsága fontos ugyan, de az általuk kínált minták az emberek többsége számára hosszú ideig elérhetetlenek maradnak. A középrétegek fogyasztási kultúrája az igazi gazdaságfejlesztő erő Nemcsak számszerűségénél és gazdasági

erejénél fogva számottevő vásár- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 186 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 187 ► lóerőt jelentenek. Legalább ilyen fontos az is, hogy a társadalom szegényebb csoportjai felé általuk is részben elérhető mintával szolgálnak A gazdagodó középréteg erőteljesen igényli a kis szériában gyártott, egyedi és drága termékeket. A kívánságok sokszor személyre szabott és gyors kielégítésére egyedül a kisvállalkozások képesek A tudásipar megjelenése, az új technológiák (telekommunikáció, szoftverfejlesztés, biotechnológia, mikroelektronika stb.) kifejlesztése alapjaiban rendezte át jövedelmezőségi szempontjából az iparszerkezetet. A kéményes iparágak – vaskohászat – korszakában a beépített nyersanyag és a ráfordított fizikai munka időben

kifejezhető mennyisége volt az értékmérő. Napjainkban a termékek árában a szellemi befektetés (K+F, kutatásfejlesztés) és a reklámköltségek (ennek egy része szintén szellemi termék) a meghatározóak. Ezekhez a munkákhoz nem kell nagyüzem – sokszor gátló körülmény is –, hiszen egy szobában, vagy akár egy garázsban (a szilíciumvölgy kezdeti feltételei) is elvégezhetők. A szellemileg így megkomponált terméket azután a világ bármely, legolcsóbban termelő országában elő lehet állítani. A számítógépes programok készítését pedig a világ bármely országába el lehet végezni, és perceken belül a megrendelőkhöz szállítani. A modern technika tehát a világgazdaság társzerkezetét is átrendezi. Sokáig az ipari forradalmat és a hozzá kapcsolt modernizációt kifejezetten gazdasági jelenségnek tartották, ami maga után vonta (meghatározta) a társadalmi változások egész sorát. Ebben a sorban a kultúra, annak érték

és életmódelemeivel együtt valamilyen sokadik következményként jelent meg. Míg a legújabb és legtöbbet használt szociológiai kézikönyvek is a modern gondolkodás – és életmódot a változás utolsó láncszemének tartja. Pedig nagyon sok vizsgálat bizonyította, hogy az ipari forradalom a viselkedési minták megváltozásának nem oka, hanem okozata volt. Aprólékos kutatások bizonyították, hogy a nemekhez és az időhöz való viszony megváltozása, a racionális gazdálkodásmód megjelenése, az egyén autonóm döntéseinek közösségi legitimálásai, tehát a modern ipari kultúra számos eleme a kis háztartások és a helyi közösségek szokásaiban már az ipari forradalom előtt megjelentek. Természetesen nem lehet megkerülni Max Weber a protestáns etikáról vallott gondolatait, mely szerint a nyugati kapitalizmust a protestáns etika szelleme hozta létre, de a valóság ennél sokkal összetettebb. A protestáns munkaetika és a

vállalkozói karakter közötti kapcsolat könnyen észrevehető, de ezeket az összefüggéseket sokáig nagyon leszűkítették. Később figyeltek fel a háztartások megváltozott mikrovilágára. A családiasság (familism) új típusa igen nagy erővel alapozta A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 187 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 188 ► meg az új termelési mintákat. A kemény munka fontosabbá vált mint a vallási, vagy a régi irracionális tradíciók, a takarékosság, a személyes felelősségvállalás, a megbízhatóság, az egyéni motivációk kialakítása, az önállóság fontossága ezután már a racionális kalkulációnak és az dolgok (emberek) instrumentális hasznának, illetve ennek mérlegelési igényének engedelmeskedett. A mozaikszerűen egy módra kapcsolódó kis vidéki és városi közösségek

segítői vagy gátjai lehettek a vállalkozások megjelenésének és főképpen típusainak. Sokan elemezték már azt a jelenséget, amikor a családi vállalkozásnál a felek irigyek, vagy legjobb esetben közömbösek egymás iránt. Az is előfordulhat, hogy a házastársak, a testvérek túlságosan is érdeklődőek, mindenbe beavatkoznak, ezáltal lehetetlenné teszik a racionális döntéseket A családot körülveszi a szomszédság, a faluközösség, amely pontosan ismeri a kitörni vágyók ambícióit. A Dél-Afrikai Köztársaságban élő kezdő (fekete) vállalkozók gyakran válnak saját közösségük áltáblájává Az irigység, pontosabban a szokatlanság elviselésének a képtelensége menetkész az autók felgyújtásában, az üzletek berendezésének az összetörésében nyilvánul meg. Indiában viszont az önállósodók minden támogatást megkapnak családjuktól, ismerőseiktől. Kezdetben önzetlenül segít mindenki A vállalkozás

megerősödésének a korábbi segítők benyújtják a számlát Állásokra, kölcsönökre tartanak igényt, és lassan megfojtják a céget A kisvállalkozások társadalmi környezetének az egyik legjobb magyar ismerője Kuczi Tibor egy külföldi szerzőre hivatkozva (Douglos Mary) felveti az önzés társadalmi kontrolljának a mechanizmusát. A történelem folyamán az önzést törvényekkel, szabályokkal (kötelezettségeket írtak elő, tevékenységeket tiltottak meg), illetve az egyének szoros közösségi kontrolljával (normatív szabály) szorították vissza. A jogi szabályozáskörébe tartoznak a szerződések betartásának a kötelezettsége, vagy a csalás büntetése, a hatósági árak stb. A közösségi kontroll kiterjedhet a csoporton (etnikum) belüli kamatszedés tilalmára, a csalók kiközösítésére stb. Dougles tézise szerint, ha csökken a társadalmi ellenőrzés, akkor szükségszerűen megjelenik az önzés. Ezzel kapcsolatban vetette fel

William Baumol a produktív, improduktív és a destruktív vállalkozás fogalmát. A romboló (destruktív) vállalkozási forma meghatározása eléggé egyértelmű. A konkurencia fizikai, vagy jogi megsemmisítése olyan előnyökhöz juttatja a vállalkozót, amit nem gazdasági eszközökkel ért el. Ilyen destruktív formaként definiálható a maffia gazdasági szerepe. A maffia gazdasági szerepe alapvetően a bizalom (trust) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 188 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 189 ► és a biztonság (security) megteremtése ott, ahol erre az állam képtelen. A bizalom és a biztonság „fogalmazása” olyan melléktevékenységekkel is jár, amelyek igen feltűnőek. Ilyenek a kábítószer és a prostitúció, illetve a pénzmosás. Valójában ezek ún funkcionális melléktevékenységek, noha a

szerepük sokszor döntővé vált. A maffiaszerű szervezetek ott jelennek meg, ahol a gazdasági szereplők nem bíznak egymásban. A szerződések szavatolását, a tisztességtelen konkurenciától való védelmet, az anyagi javak megvédését a hatékony állami intézmények hiányában a maffia látja el. Ez a tevékenység mindig a legalitás és a törvénytelenség határán helyezkedik el. Ha a tulajdonjogok csak nyilvántartása bizonytalan és az információáramlás tökéletlen, a maffia lehet destruktív, de produktív is A magyar lakáspiaci nyilvántartás (1990-es évek) hiányosságai szinte kitermelték az ún. lakásmaffiát A szerződések betartásában, a kölcsönök visszafizetésében azonban – más eszköz híján – sokszor pozitív szerepük volt 11.4 táblázat A keleti maffiák sajátosságai nyugati megfelelőikkel összevetve Az összehasonlítás szempontjai Tevékenységi terület Kelet diverzifikáltabb a gazdaság bizonytalanságból

következően Agresszió és terror erőszakos, parttalan, véres Eredet felsőbb rétegek, régi nómenklatúra Viszony az államhoz összefonódás, szoros kapcsolatok Hatókör egész ágazatok, régiók, országok A társadalom reakciója apatikus, illetve némelykor hallgatólagosan támogató Nyugat kiválasztott területekre koncentrálódik (védelem, kábítószer, prostitúció szofisztikált alsóbb rétegek elkülönülő, ellenséges behatárolt gazdasági szegmensek elutasító, elítélő Hámori Balázs: Enelemalasítin Kossuth, 1988, 165. o A kelet-európai maffiák „vállalkozói kultúrája” teljesen eltér a „klasszikusnak” tekinthető okos módszerektől. Az együttműködési készségük sem a kliensekkel, sem pedig egymással nem alakult ki. Úgy próbálja kitölteni az állami intézményrendszer hiányosságait (lakásnyilvántartás, nehézkes köl- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 189 ►

Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 190 ► csönök, hatósági korrupció) és a vállalkozók rossz morálját (fizetési fegyelmezetlenség, rossz minőségű munka), hogy még inkább fokozza a negatívumokat. Szoros összefonódásban van az állami szektorral, nem ritkán onnét indul ki. Az elit tagjai könnyedén kapcsolódnak hozzájuk A felderítés rendkívül nehézkes (lásd az olajszőkítés, borhamisítás ügyet) és az állampolgárok apatikusan vagy támogatóan reagálnak a negatív jelenségekre. Tevékenységük tehát nem bizalmat teremtő, hanem maga is növeli a bizalmatlanságot. A szakirodalom már régóta figyelemmel kíséri a járadékvadász (rentseeking) magatartást. Ezt a tevékenységet azért tekintik improduktívnak, mert a jogrend hibás működésének a kihasználásával gazdasági előny érhető el. A módszerek igen változatosak A leggyakoribb

formája az, amikor egy csoport – állami segítséggel – csökkenti a konkurencia legális tevékenységét. Pl: maximálják a kiadott engedélyek számát Már a 12 századból is ismerünk egy peres ügyet, amelynek során egy vízimalom tulajdonosának sikerült elérnie, hogy a környék összes állati erővel hajtott malom tevékenységét tiltsák be. Az anyagi haszon tehát nem csak gazdasági tevékenységükből származik, hanem privilegizált helyzetükből is A kedvező helyzetben lévők jelentős összegeket fordítanak pozícióik megtartására. Mivel csak saját érdekeiket hajszolják, nem járulnak hozzá mások érdekeik az érvényesüléshez (olcsóbb árak, jobb minőség, pontosság stb.), ezért társadalmi nézőpontból veszteséget jelentenek. Ezt hívjuk holtteher-veszteségnek A vállalkozások, a vállalkozók sikere szempontjából meghatározónak számít, hogy a gazdasági tevékenységüket, sőt a magánéletüket körülvevő társadalmi

közeg vállalkozásbarát, vagy inkább vállalkozásellenes-e? Ezzel kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni Alexander Gerschenkront, aki az orosz tőkés fejlődés kialakulását tanulmányozza a vállalkozási millió sajátos típusát írta le. Oroszországban a domináns elit (nemesség, értelmiség) értékei erősen vállalkozásellenesek voltak Ugyanakkor minden társdalomban léteztek deviáns emberek, akik nem hátráltak meg az uralkodó kultúra elől. Ennek a folyamatnak két lépcsője van A vállalkozók kezdetben a társadalmi normákkal ütköznek, közülük a vallási parancsokkal is Későbbiekben a gazdasági elit szokásaival kerültek ellentétbe, de a sikereik miatt a kezdeti kalandorokból lassan követendő mintákká váltak. A vállalkozók kis, deviáns csoportjainak a sikere azonban többszintű társadalmi értékrendre ágyazódik be. A politikai és a kulturális elit világa azonban nem azonos az önállóságra törekedők vagy

kényszerítettek szűkebb kö- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 190 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 191 ► zösségével. Ha a vállalkozók családja, rokonsága, lakóhelye, esetleg etnikai csoportja támogatja őket akkor sikeresek lehetnek az uralkodó értékrenddel szemben is. Oroszország esetében a zsidóság etnikai (értékrend, vallás, kapcsolat) különállása teremtette meg ennek a különállásnak a társadalmi mikro hátterét. Az állam a kisközösség (család, rokonság, falu) és az egyén vállalkozással kapcsolatos értékeinek, motivációinak a következő kapcsolata lehetséges. Állam + – + – Egyén + – – + + támogat, motivál – nem támogat, nem motivál Állam + – + + – – – Kis közösség + – + – + – + Egyén + – – + – + + A nagy (állami, többségi nemzeti)

kultúra befolyása azonban rendkívül nagy lehet. A nagyobb közösség negatív ítélete esetenként jogi retorziókban, vagy a spontán bosszú eltűrésében nyilvánulhat meg A kisebb közösség nyomása más módon jelenik meg Gerschenkron említi, hogy a meggazdagodott kereskedők idősebb korukban – pályafutásuk végén – lelkiismereti válságba kerültek, és az egyháznak adományozták (itt nyilvánvalóan orvosokról van szó) a „bűnös úton” szerzett vagyont. Magyar példák is vannak arra, hogy pl. a hódmezővásárhelyi lókupecek a közösség morális nyomására miképpen szabadultak meg a vagyonuktól. A tradicionális magyar parasztság csak a fáradságos fizikai (földműves) munkával szerzett jövedelme a törvényes. A kereskedelmi tevékenységből A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 191 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Válogatott irodalom Vissza ◄ 192 ► (a népnyelv elítélően seftelésnek nevezi) származott jövedelmet ebül szerzett jószágnak tartották. A kisvállalkozások akkor működtek eredményesen, ha a szűkebbtágabb környezetük legitimnek ismeri el a tevékenységüket. Ennek a mikrokörnyezetnek a befolyása azonban akkor jelentős, ha a gazdaságilag aktív és erős emberek támogatják a tevékenységet A hagyományok közvetítése önmagában kevés, különösen ha a vezető anyagilag gyenge csoport nem képes megélhetési alternatívákat kínálni a fiataloknak. Ilyenkor a fiatalok elvándorolnak, máshol remélve a boldogulást Előfordulhat olyan eset is, amikor a gazdaságilag erős csapat konzervatív és a bezárkózást tekinti az egyetlen elfogadható magatartásmódnak. A legsikeresebb szituáció az, ha a gazdaságilag meghatározó csoport nyitott a világra és mindig erre buzdít. Ezek a magatartásmódok nemcsak falvak, hanem még a kisvárosok

esetében is működnek A magyarországi vállalkozókkal kapcsolatos attitűdök az elmúlt kb. másfél évtized alatt is módosultak. A szocializmus utolsó két évtizedének a vállalkozóit irigyelték és csodálták, de ellenséges magatartás nem alakult ki közöttük. Kuczi Tibor többször is idéz egy tipikusnak tekinthető orosz véleményt. A vállalkozók magasabb életszínvonaláról így gondolkodott a köreiben: „nem akarok úgy élni, mint ő, azt akarom, hogy ő éljen úgy, mint én.” Magyarországon a rendszerváltás kezdetén inkább fordított volt a helyzet. Sokan szerettek volna úgy élni, mint „ők” Ezt az illúziót táplálták még az elektronikus médiumok célzatos filmjei, amelyek a vállalkozókról szóltak Az üzenet egyértelmű volt: Állj meg a saját lábadon! Nem is igazán a meggazdagodás vágyának a fölkeltése volt az igazi cél. Sokkal inkább arra szerették volna ráébreszteni az országot, hogy nagyon megváltoztak a

viszonyok. Az állam már nem segít Nincs stabil munkahely, munkásszállás, olcsó gyógyszerek stb. Az 1990-es évek elején a vállalkozók nyilvános megítélése egyértelműen pozitív volt. A jobb kiszolgálást, minőségi munkát, az áruk bőségét várták el tőlük, csak akik nem dédelgették önállósodási szándékot. Akikben voltak ilyen illúziók, azok a gazdagodás mellett társadalmi felemelkedést, polgárosodást (magasabb státust) vártak a kinyíló lehetőségektől. Az ezredfordulóra azonban világossá vált, hogy egy vállalkozás megindítása korántsem egyszerű. Nem elegendő hozzá sem az akarat, sem pedig a tőke. Nem tekintetjük tehát véletlennek, hogy a vállalkozókkal kapcsolatos vélemények megváltoztak. Egy vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a lakosság közel fele szerint a vállalkozók semmi hasznosat sem csinálnak, becsapják az embereket. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄

192 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 193 ► Ha azonban más összefüggésben közelítették meg ezt a problémát, akkor a vélemények már pozitívak voltak. Ezek az ellentmondások arra utalnak, hogy a vállalkozók megítélése igen képlékeny terület. 11.5 táblázat A vállalkozók Tehetséges, bátor emberek Nem tudják, mibe kezdtek A munkanélküliség elől menekültek Korábbi pozíciójukat aknázzák ki Gazemberek, akik másokat becsapnak Csehország Magyarország Lengyelország N = 926 N = 1000 N = 992 32,8 30,6 18,3 Szlovákia N = 1053 21,8 15,0 20,4 6,4 14,7 4,5 18,4 11,4 7,5 18,7 15,7 27,5 25,3 10,8 5,1 19,3 24,0 (A táblázat nem tartalmazza a nincs válasz, nem tudja válaszokat, ezért nem jelenik meg a 100%-os arány.) (Kuchi Tibor: Kisvállalkozás és társadalmi környezet. Replika kiadó, 2000, 55 o) Látható, hogy a pozitív

mezőben Magyarország és Csehország közel azonos értékeket mutat, és lényegesen eltér a két másik országtól. Az önálló döntési és kockáztatási képességet, a bizonytalanság elviselését (a vállalkozói habitus egyik alapvető eleme) a magyarok vállalták a legnagyobb mértékben. A munkanélküliség problémájának a megoldása is döntő mértékben jellemzi a magyarokat Ebben a magatartásban a lengyelek állnak hozzánk a legközelebb A negatív ítéletekben (korábbi pozíciójukat aknázzák ki, gazemberek) Lengyelország és Szlovákia magasan vezet a másik két országgal szemben. A vállalkozások sikerében és annak megítélésében igen fontos az önkorlátozáshoz való viszony. A kutatók sajátos ellentmondást találtak ezen a területen. A privatizáció nehezen átlátható, személytelenebb területein (ez még érvényes a téesz javak megszerzésére is) a gátlástalanság erős. Az állammal kapcsolatos magatartás, különösen az

álmorál igen rossz helyzete a legjobb példa erre. Egy nagyon szűk közösség esetében azonban (rokonok, barátok) erős a szolidaritás Ez azonban csak ritkán terjed ki egy községre, de több szomszédos településre szinte sohasem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 193 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 194 ► 11.4 A vállalkozásokat szabályozó láthatatlan erőforrások A 18–19. században vállalkozások indulásának feltétele szinte kizárólagos szinten a család volt. A kisüzem vagy a kiskereskedés nőtte ki magát középvállalattá, majd nagyüzemmé A döntő lépés annak megtétele azonban erősen kultúrafüggő. Francis Fukuyama nagyon érzékletesen írta le ennek a jelenségnek a problémáit. A távol-keleti országok közül a kínai kultúra piacgazdaságait (Tajvan, Hongkong, Szingapúr)

hasonlította össze Japán és Dél-Korea gazdaságával. A statisztikai adatok a kínai érdekeltségű cégek esetében a vállalatok kisméreteit jelezte. Ennek az okai nyilván sokrétűek, de Fukuyama alapvető problémának azt tekintette, hogy a kínai családi vállalatok (legyenek bárhol a világban) igen nehezen tudnak áttérni a professzionális vezetésre. A kínaiak ugyanis kizárólag a rokonaikban (tágabb család) bíznak. Idegeneket – akiket nem fűz rokoni szál hozzájuk – igen nehezen fogadnak be a vállalkozásaik vezetésébe. Példaként hozza erre a Wang Labratories esetét. A kis családi céget 1951-ben alapította An Wang, és tehetségének köszönhetően 1984-ben a bevételek elérték a 2,28 milliárd dollárt és alkalmazottaik száma majdnem elérte a 25 ezer főt. Az cégalapító visszavonulásával azonban érdekes döntési helyzet állt elő A vállalat tapasztalt és tehetséges menedzsere, vagy a vérszerinti, de ügyetlen utód vezesse

tovább a céget. A döntés az utóbbira esett, aki igen rövid idő alatt csődöt idézett elő. A kínaiak általános bizalmatlansága a családon kívüliekkel szemben általánosnak mondható. A gazdaság szempontjából ennek a következő hatásai vannak Az első időben a cégalapító erős kézzel irányítja a vállalkozást, és saját rokonaira bízza a vezető pozíciókat. A vállalkozás fejlődését azonban nem követi az irányítási szervezet átalakítása. A vezetés, noha már rég túlnőtte a családi kereteket, képtelen átalakulni. Ez a személyinek nevezett vezetési stílus ötvözi a teljesítmények tárgyilagos mérlegelését a személyes érzelmekkel. A második szakasz az alapító halálával kezdődik A fiú örökösök egyenlő arányban részesednek a vagyonból, de ez nem jelenti a tehetség és az érdeklődés hasonló megoszlását A vállalkozás csak akkor marad fenn, ha egyik képes átvenni az irányítást és a központi személyre

alapozott működés tovább folytatódik. Ennek hiányában a cég gyorsan szétesik A harmadik szakasz akkor kezdődik, amikor a vezetés a unokák kezébe kerül. Többnyire ez a bomlás utolsó szakasza Menedzserek bevonása nélkül ugyanis három emberöltőn keresztül nehéz sikeresen működtetni a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 194 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 195 ► céget. A tehetség és a motiváció nemcsak erodálódik, hanem a tulajdonhoz való érzelmi viszony folytán egymás ellen is működhet A kínai vállalatok tehát megalakulnak, eltűnnek, de a méretük viszonylag kicsiny marad. Ez nem feltétlenül hátrányos, hiszen vannak olyan iparágak (ruházat, bőrárú, bútor, műanyag, játékszer, számítógép alkatrészek), ahol előnyösek a rugalmas és áldozatvállalásra is képes családi

cégek. Ennek a szerkezetnek viszont az egyik nagy hátránya, hogy nem tudnak kialakulni a nagy és stabil márkanevek, ami nélkül a világpiac meghódítása szintelehetetlen. Ebben a helyzetben a kínai vállalkozások három lehetőség közül választhatnak. A nagyipar megteremtésének a külföldi tőke bevonása A kínai kultúra azonban velük szemben is bizalmatlan Azért használtuk az általános kultúra kifejezést, mert a politikai berendezkedését tekintve gyökeresen eltérő Tajvanon és a Kínai Népköztársaságban a külföldiekkel szemben szinte ugyanolyan magatartás érezhető. A német gazdaság második módja az állami vállalatok létrehozása Kínában régi hagyományai vannak az állami szerepvállalásnak A híres kínai porcelán előállítása a több százezres lakosú Csingtöcs városában mindig állami vállalatokban történt. Az utolsó császári ház Csing-dinasztia (1644–1911) uralkodásának a vége felé a Kormány rengeteg állami

(„hivatalos személy által igazgatott”) céget működtetett. Az állami tulajdon, vagy a jogosítványát és a magánkezdeményezések sajátos kombinációjával találkozhatunk Kínában Az állam biztonsága szempontjából rendkívül fontos fegyvergyártás területén is az állam kinevezte az igazgatókat, akik a gyártási jogot magánszemélyeknek adta át, akiket aztán ellenőrzött, adóztatott. A nagy cégek létrehozásának a harmadik útja a hálózatok szervezése. Ennek során a családi tulajdon és az igazgatás megmarad, de mégis egy nagyobb termelő, kereskedőegység részét képezhetik. Ez a forma nem ilyen a kínai nagycsaládoknál (nagybácsik, második, harmad unokatestvérek stb) A kapcsolódási fokban és térben is távol eső, de mégis mentális közelségben élőkkel kiválóan tudnak kooperálni. A kínai társadalmat egy tálca laza homokhoz hasonlították, amelynek minden szeme egy különálló család. Ezzel szemben Japán

társadalmát gránittömbhöz hasonlították, ahol a nagy szervezetek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az ország sikeres és gyors gazdasági felemelkedése összefüggött a zaibacuk (a zai vagyont, pénzt jelent, a bacu pedig érdekszövetséget) térhódításával. A vesztes háború után az amerikai hatóságok felosztották ugyan a zaibacu-kat, de lassan újjáalakultak keirecu néven Ez a rendszer lényegében az amerikai, majd A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 195 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 196 ► az európai autoarcing (kihelyezés) belüli változata, ahol a kapcsolati viszonyok nagyon sajátosak. A szerződéses viszonyok mellett a személyes kapcsolatok hagyományos jellege is igen fontos A zaibacuk családi tulajdonban maradtak ugyan, de ez nem zárta ki a professzionális vezetés gyakorlatát Japánban már

az iparosítás kezdete előtt ismert volt a szerződéses igazgatásban a bantó szerepe. A középkorban a bantó státusza a jobbágyéhoz volt hasonló, a döntésekben viszont nagy önállóságot kaptak A japán cégalapítók egy része a történelmi tradíciókra alapozva óvatosan kezelte a családtagok túlzott megjelenését a vezetésben. A világszerte ismert Honda Motor Company alapítója (Honda Soichiro) nem adott fiainak állást a cégnél, nehogy kialakuljon az esetleg alkalmatlan dinasztia. Ennek a magatartásnak számtalan középkori gyökere létezik. A japánok sokkal inkább háztartásban (ie) gondolkodtak, míg a kínaiak családban (csia). A háztartást, tehát a struktúrát fenn kell tartani nemzedékeken át, de a központi szerepeket bárki játszhatja. A módszerek igen sokrétűek voltak Gyakran fordult elő, hogy fiú örökös hiányában az apa hozzáadta lányát egy arra alkalmas fiúhoz, aki aztán annyira beolvadt a családba, hogy felvette

felesége vezetéknevét és ő örökölte a vagyont. Ezen a szabályon akkor sem változtattak, ha később megszületett a fiú utód. Ritkán még az is előfordult, hogy szolgákat fogadtak be a háztartásba, és még a családi sírboltba is bekerülhettek. A japán társadalomban elfogadott volt az örökbefogadás és a befogadott fiú segítése. Az sem számított ritkaságnak, hogy a kitűnő családokból származó fiúk „mukojosi-ként”, azaz fogadott gyerekként átkerültek más familiába. Hidejosi Tojotomi, aki a Tokugava Korszak elején (1535–1598) egyesítette az országot, egy örökbefogadott parasztfiú volt. A példákat vég nélkül lehetne sorolni, hiszen minden történelmi korszakból találhatók hasonló esetek. Kínában mindez elképzelhetetlen volt, megbélyegezték az örökbefogadót és bírálták a Japánban szokásos „zagyva” szokásokat. Különbség található még az elsőszülöttséggel kapcsolatos szokásokban. Japánban az

elsőszülöttségi rendszert fejlesztették ki, szemben a kínai modellel, ahol a birtokot egyenlően osztották fel a fiúörökösök között. Ez utóbbi esetben a vállalkozásoknál felhalmozott vagyon gyorsan elolvadt. Az elsőszülöttségi rendszerben a fiatalabb fiúk gyorsan önálló életet alapítottak, és a családi erőforrásokra való támaszkodás helyett kapcsolatba kellett lépniük a külvilág gazdasági életével. A japán vállalatokra gyakran mondják azt, hogy „családszerűek” (egész életen át tartó foglalkoztatás, a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 196 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 197 ► fizetés hozzáigazítása a gyerekek számához stb), míg a kínai vállalatok szinte azonosak a családdal. A két társadalom család- és gazdaságszervezetében a konfucionizmusnak különös

jelentősége van. A kínai konfucianizmus öt főerénye a jóindulat (1), amit a családtagok egymás iránt éreznek, a gyermeki szeretet (2), a lojalitás (3), ami inkább egyéni, mint társadalmi, tehát az ember önmagához legyen hű, ne a társdalomhoz. Az igazságosság, mint negyedik erény (4) kevésbé fontos, mint a megelőző kettő Ez azt jelenti, ha Kínában egy apa megszegte a törvényt, a fiúnak a családot kell védenie az állammal szemben. A méltányosság, mint az ötödik fő erény szintén a családra vonatkozik, és nem a tágabb közösségre. A konfucionizmus japán világfajában a legalitás (1), a becsület (2) és a bátorság (3) emelkedett ki. Az erények sorrendjében a gyereki szeretet jóval hátrább szorult, és a jóindulatról még említés sem történt. A japánok katonai jellegű vallásértelmezése a gazdasági életben is érezhető A szamurájok hűsége uruk iránt könnyedén alkalmazható volt a vállalatokra. A 20 század

elején a legképzettebb munkások elvándorlásának a megakadályozására tudatosan terjesztették ki ezt az etikai kódexet a társadalom egészére. A kultúra és a gazdaság kapcsolatát elemezve nem hagyható figyelmen kívül a buddhizmus japán értelmezése. Az 1500-as évek elején szentesítették a gazdasági tevékenységet (A vallási megújulás Isida Baigan és Szuzuki Soszan szerzetesek nevéhez fűződik) is, munkaetikájuk az európai (angol, holland, amerikai) puritánokéhoz volt hasonló. Sőt, volt még egy további értékük is, ami a zen hagyományokban gyökerezett. Eszerint a világi tevékenység során is a tökéletességre kell törekedni Ez a szinte rögeszmés maximalizmus, ami a világpiacra betörő japán cégek sikerének a titka, igen erős kulturális (vallási) hagyományokra támaszkodott. Az alacsony bizalom színtű országokban a vállalatok nagyság szerinti eloszlása nyereg alakú. Az egyik oldalon igen sok kevés alkalmazottat

foglalkoztató családi vállalkozás, a másik póluson pedig kevés sok munkással dolgozó állami vállalat. A középvállalkozói réteg képtelen kialakulni A Koreai Köztársaság vállalatszerkezete Japánhoz és Németországhoz hasonlít, a családok típusa azonban a Kínaihoz. A koreai állam azonban az 1960-as évektől igen erőteljes gazdaságfejlesztésbe kezdett, és tudatosan szorította háttérbe a kulturális örökséget. A háttérbeszorítás azonban nem eltörlést jelentett, hanem új típusú szerepek kiosztását. A koreai ipar roppant koncentrált, amit a csébol néven ismert konglomerátum szervez Ez a japán mintára szervezett konglomerátum önálló cégek laza hálózatából áll. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 197 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 198 ► Az 1980-as évek közepén az

Európában is jól ismert Samsung, a Hyndai és Lucky Goldstar adta a 6 DP 36%-át. A koreai családok akár a japánok tagvállalataiktól átvesznek egy-egy részvénypakettet (kereszttulajdonlás), és kedvezményes alapon működnek egymás között. Ezek a hálózatok azonban tudatos állami politika eredményeként jöttek létre, és a bankrendszer lévén a kormány közvetlenül irányítja őket. A koreai családok jóval centralizáltabbak, hiszen a vezetők között erősek a rokonsági kapcsolatok. Az anyagi és emberi erőforrások elosztása is sokkal központosítottabb. Több csébol (pl: A Daewoo Foundation) egyetlen holding körül csoportosul, amelynek birtokában jelentős mennyiség található a tagvállalatok részlegeiből. Ezeket az apró részleteket összegezve, a családok kevésbé tűnnek hálózatszerű képződményeknek A családszerkezetet vizsgálva a koreai családok inkább a Kínaihoz hasonlítanak. Sem az örökbefogadásnak, sem pedig a lányok

öröklésének nem alakult ki a japánokhoz hasonló gyakorlata. Japánban csak az elsőszülött fiú örökölte a földet (üzletet), míg a fiatalabbak kellő anyagi támogatással a családi gazdaságon kívül próbáltak szerencsét A koreai öröklési rendszer a japán és a kínai keveréke, noha az utóbbihoz áll közelebb. A hagyatékot fel kellett ugyan osztani, de nem egyenlően. A legidősebb fiú a birtok felénél nem kaphatott kevesebbet, de általában kétszer annyit kapott, mint a többiek. A modern Kínában is igyekeztek alkalmazkodni ehhez a szabályhoz. Fukuyama adataiból megtudhatjuk, hogy a cégalapítók 65%-a a legidősebb fiúra hagyta a vállalkozást. Kivételt jelentett a Daewoo, ahol nem helyeztek családtagot vezető pozícióba A Samsung esetében viszont a legidősebb fiú (segítséget folytán) alkalmatlan volt a vezető pozíció betöltésére Japánban gond nélkül megoldották volna ezt a problémát, de a koreai kultúrában egészen

bonyolult eszközökhöz kellett folyamodni. A cégalapító (Li Bjung Csul) a vagyonrész – részvények – döntő többségét áthelyezte két családi alapítványba, hogy az alkalmasnak tartott legkisebb fiú testvérei ne szállhassanak szembe vele. Később a részvények visszavándoroltak hozzá. A koreai csíkol a kínai családhoz hasonlít, csak sokkal nagyobb annál. Koreában nyomát sem találjuk a japán amaé-nek, amely azt jelenti, hogy a csapat tagjai nem használják ki (etikai parancs) egymás gyöngeségét. A közösségi szolidaritás Koreában alig tapasztalható. Ezt pontosan tudják ők is, hiszen gyakran használnak egy tréfás közmondást, miszerint egy koreai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 198 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 199 ► meg tud verni egy japánt, de egy csapat koreai biztosan

veszít egy csapat japánnal szemben. Dél-Korea gazdaságfejlesztő erejéhez tartozik a regionális identitás, amelyre sem Kínában, sem pedig Japánban nincs példa. Ennek a hagyományai már a koraközépkorban kialakultak, még mielőtt Szilla Királysága alatt (675) egyesül az ország. A gazdasági és politikai elit két déli tartományból (Kjongszang és Szöul) származik Az egyéni vállalkozásoknál is észrevették, hogy a vezetők saját régiójukból választják ki a menedzsmentet. Hasonló mentalitás figyelhető meg az egyetemi évfolyamok esetében is. A tanulmányi idő alatt erős szolidaritás alakul ki, ami akkor is megmarad, ha vezető pozíciókat töltenek be A munkatársak kiválasztásánál fontos szempontot jelent az egykori iskolában végzett támogatása 11.5 A magyar családok és a vállalkozás Ezen a területen még csak nemrég indultak meg a kutatások, de az már bizonyos, hogy Magyarország ebben a tekintetben deviánsan viselkedik. Mint

láttuk, a magyar társadalom intézményekben vetett bizalmi szintje igen alacsony. Ezt a hiányt egy erős, jól működő nagycsaládi rendszernek (nagybácsik, élő- és másod unokatestvérek) kellene kiegyenlítenie. Ez viszont nem működik Inkább bízunk a barátokban és talán az iskolatársakban, mint a tágabb családban A szomszédsági kapcsolatok igen gyengék, a regionális identitás pedig teljesen hiányzik. Európai viszonylatban a morális és a racionális konszenzus fogalompárral írták le a családok és a vállalkozás kapcsolatát. A morális ökonómia a családok kollektív boldogulását segíti elő Magyarországon a piacgazdaságba bekapcsolódó tradicionális parasztgazdaságok termelési és fogyasztási fegyelmét a racionális számítás morálra való alapozása tette zökkenőmentessé. Az egyéni érdekkel szemben megjelennek imperativuszok (sok munka, kevés fogyasztás, az erőforrások illőleges átcsoportosítása más családtagoknál)

csak morális alapon voltak elfogadhatók. Ez a felfogás kissé piacérzékeny és sokkal inkább a stabilitást – kisebb jövedelem, de biztos jövő –, mintsem a pillanatnyi nyereséget tekintette elsődlegesnek. Ebben az esetben a gazdaság akkor is fennmarad, ha egyébként egyénileg máshol – pillanatnyilag – magasabb jövedelemre tettek szert. A racionális konszenzus esetén a családtagok egyéni mérlegelésen nyugvó érvényesülési stratégiákat követnek. Ha a munkaerőpiacon megszerezhető jövedelmek nagyobbak, mint amit a családi vállalkozásban képesek elérni, akkor gyor- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 199 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 200 ► san váltanak. Az a szempont sem igazán fontos, hogy más – kevésbé piacképes – családtagokat ezzel hátrányos helyzetbe hoznak A mai magyar

gazdaságban az erőforráshiány és a bizalomhiány kényszeríti elsősorban családi vállalkozásokra való támaszkodást. Az erőforráshiány (kevés tőke) megnyilvánulhat morális és racionális konszenzusban is. Az egyéb elhelyezkedési lehetőségek először egymás támogatásában nyilvánulnak meg (morális segítség), majd átalakulhatnak racionális együttműködéssé. Ez azt jelenti, hogy magasabb jövedelmet lehet elérni, vagy nagyobb a szabadság. A bizalom hiánya igen sok esetben kényszeríti az embereket a családi vállalkozás keretei közé. A bizalomhiány morális formája azt jelenti, hogy a vállalkozó a családtagokon kívül senkiben sem bízik Különösen a nagyobb odafigyelést igénylő, de kevésbé ellenőrizhető (pl.: a mezőgazdaság, számítógépes munkák) területeken jelenik meg ez a mentalitás A bizalomhiány racionális változata ott található meg, ahol technikailag nehezebb az elszámoltatás. A vendéglátó – és

szállodaipar tekinthető tipikusan ennek a területnek A morális és racionális logikát szükséges kiegészíteni a nemek viszonyával a vállalkozásokban. A magyar kutatások még korántsem teljesek, de az nyilvánvaló, hogy a hazai társadalom erősen maszkulin kultúrája ezen a területen is megjelenik. A házas vállalkozók közül minden másodiknak vett részt a férje, ill. a felesége valamilyen módon a családi cégben A nemek aszimmetriája azonban feltűnő, hiszen a férjek vállalkozásaiban a feleségek 21%-a társtulajdonos, míg fordítva 40%-os az arány. Figyelmet érdemel a házastársak szerepének az alakulása. Ahol a feleség kezelte (tulajdonos) a vállalkozást, ott a férj szerepe nem változott, ahol viszont a férj volt a tulajdonos, ott a házastársa lassan kiszorult a cégből. 11.6 Összegzés Napjaink magyar vállalkozása • A magyar vállalkozásokat az elmúlt évszázadban az állandó megszakítottság és az újrakezdés jellemezte. A

vállalkozói tudás pedig múltfüggő, a tapasztalatok generációs hatása igen jelentős A magyarországi tapasztalatok pedig a kiszámíthatatlan külső erőktől való függést (Trianon, zsidótörvények, szocializmus) és a minimális lehetőségek gyors kihasználását támogatta. • A második világháborút követően (1950-es évektől) első tapasztalat a tiltások és a hátrányok elviselése. 1956 után megjelentek azok a „ré- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 200 ► Szociológia Napjaink magyar vállalkozásai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 201 ► sek”, amelyeket ki lehetett használni. Ilyennek tekinthető a részesművelés,melléküzemek, ill a kisipar engedélyezése Az alapvető tapasztalatok viszont az állandóan változó viszonyok közötti lavírozást és a túlélési technikák kialakítását erősítették. • A kisvállalkozásokat fel

lehetett osztani céljaik, gazdasági szerepük és tőkebefektetésük, hasznuk és jövedelmük szerint. Így lehetnek többletmunkát értékesítők, kistermelők és vállalkozók • A kisvállalkozóvá válás egyik faktora a recessziós nyomás. A munkanélkülivé vált emberek segíteni akarnak magukon Ismert még a fregmentációs hatás is, amikor a nagyvállalatok szervezetten építik le termelésük egy részét, és adják ki vállalkozásba. Az emberek egy csoportjánál erős igény van továbbá az önállóság vágyára, az alkotás örömére A nemzetközi és a magyar kutatások eredményei azt jelentik, hogy a kisvállalkozók csak ritkán sikeresek. A sikeres vállalkozóknál a körülményeknél sokkal fontosabbak a személyiségjegyek. • A vállalkozásokat szabályzó erőforrásoknál kiemelt szerepe van a társadalmi tőkének. Francis Fukuyama után a kínai, a koreai és japán vállalkozások bizalmi erőforrásait tekintették át Eszerint a kínai

vállalkozások a társadalom alacsony bizalmi szinte miatt (csak a rokonságban bíznak) képtelen a családi szint fölé nőni. A japán kultúra eltérő jellege miatt, a családi vállalkozásokból könnyen ki tud alakulni a nagyvállalat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 201 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom A szervezetek szociológiája Vissza ◄ 202 ► 12. A szervezetek szociológiája 12.1 A gazdasági szervezetek Szervezetnek nevezzük az egyének személytelen kapcsolatokra épülő csoportjait, amelyeket egy konkrét cél megvalósítására hoztak létre. Funkciójuk szerint a szervezetek igen változatosak lehetnek A politikai, gazdasági szervezetektől a kulturális, sport tevékenységet folytatókon át egészen – a legváltozatosabb – hobbi szervezetekig. Szervezeteket létrehozhat egy hatalmi centrum is (király, állam, párt), de az emberek spontán

kezdeményezéseire is alapulhatnak. A baráti körök egyesületekké, közhasznú társaságokká alakulhatnak A szervezetek felépítésének létezik egy aszcendens (alulról felfelé irányuló és egy deszcendens (felülről lefelé) módja, amit döntően a kialakulás körülményei határoznak. Ez utóbbit gyakran tekintik a diktatórikus modellnek, a másikat pedig demokratikusnak. A szervezetek igen gazdag tárházából most a politikai és gazdasági formációkat emeljük ki. 12.2 Az egyén és a szervezet A gazdasági szervezetek az embereknek olyan személyes, illetve döntően személytelen kapcsolatokra építő csoportjai, amelyeket a gazdasági haszonszerzés céljára hoztak létre. A szerveződés rendszerét egyrészt a gazdaság technikai színvonala és a társadalom jellege (szerkezete, értékrendszere) határozza meg. A középkori cikkektől a manufaktúrákon át a modern gyárakig, napjaink hálózati és flexi-cégekig igen hosszú volt az út. Az

köztudott, hogy az áruk korántsem csak gazdasági területek voltak Céljuk nem az állandó növekedés, a profit maximalizálása volt, hanem a keresletnek – ami igen lassan bővült – és a kínálatnak az optimális fenntartása. Ezért korlátozták a munkaidőt, a gépek számát és minden eszközzel a legények önálló mesterré válását. A termelés bővülését, a konkurencia megjelenését minden eszközzel igyekeztek meggátolni. A személyes függések valamilyen módon mindenkit függésben tartottak A szervezeti tehetetlenség annyira erős volt, hogy a kapitalizálódás kihívásaira nem tudott reagálni. Képtelenek voltak átalakulni modern, profitorientált vállalattá A 20. századi gyárak közvetlen elődei a szórt manufaktúrák falusi környezetben – a mentalitás és az emberi kapcsolatok erre alkalmasak voltak – jöttek létre A modern gyáripar az emberek tömegeinek rendezte át a legfontosabb életmódelemeit. A legfontosabb létélmény

a lakóhely és a munkahely szét- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 202 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom A szervezetek szociológiája Vissza ◄ 203 ► válása, ezzel együtt a szabadidő és a munkaidő elkülönülése. Megjelentek olyan fogalmak, mint a „kenyérkereső foglalkozás”, vagy a „nyugdíjas állás”. Megváltozott generációk és a nemek viszonya, a szervezetek működtetése szempontjából a nagyobb csoportok egymáson belüli és egymás közötti viszonya, illetve a termelés hatékonysága volt a fontos. A szervezetek fejlődése igen szoros kapcsolatban volt a vezetés fejlődésével is. Friedrick W Taylort (1865–1905) szinte kizárólag a vezetéselmélettel hozzák kapcsolatba, de a gyakorlatban szerzett tapasztalatai (tevékenységét segédmunkásként kezdte, majd művezető, mérnök és főmérnök lett) és az arra építő tanácsai

a szervezetek működésére is kiterjedtek. A csoportmunka hangsúlyozása helyett az egyéni hatékonyságot és a motivációt hangsúlyozta. Az egyéni ambíciók kiemelése és a bővülő munkáslétszám ellentmondását egy, a korábbinál differenciáltabb szervezeti felépítéssel kívánta ellensúlyozni Külön feladatként – majd szervezet – jelent meg a bérszámfejtés, a karbantartás, a minőség-ellenőrzés, a munkanormás, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Henry Fayol (1841–1925) nem a folyamatokra, hanem a munkát végző emberre koncentrálva képzelte el a hatékony szervezeteket. Eszerint vannak vezető, irányító és végrehajtó feladatok, amelyek különböző hierarchikus szinteket jelentenek Közismert még Douglas Mc Gregor elmélete, amelyben az átlagemberek munkához való viszonyát csoportosította. Vannak olyanok, akik igyekeznek elkerülni a munkát („X” elmélet), és ezt a magatartást a társadalomnak szervezetileg is

ellensúlyoznia kell. Másoknál viszont létezne a munka („Y” elmélet), ezért a szervezeteknél nem ellenőrizni, hanem motiválni kell őket. Az emberek kapcsolódását a szervezetekben egyéni, csoport és szervezeti szinten lehet vizsgálni. Egyéni szinten az értékek, attitűdök és a motiváció jelentik a legfontosabb elemeket. Csoportszinten a vezetés-irányítás (leadership), a kommunikáció és az együttműködés problémái jelentik a fő hangsúlyt. Szervezeti szinten a környezet általánosabb, elavultak formái (történelmi tapasztalatok, nemzeti kultúra) jelennek meg. Az egyén és a szervezet közötti kapcsolatot valós és egy rejtett, vagy másképpen fogalmazva pszichológiai szerződés áll. Ez az írásban nem rögzített elvárt magatartásokra vonatkozik A dolgozók részéről a korrekt irányítást, a teljesítmények pontos visszajelzését stb, a menedzsment részéről pedig a munkatársakkal való jó kapcsolatot, a munka pontos

elvégzését és a szervezet iránti lojalitást várják el. Ezek lényegében olyan szerepelvárások, aminek minden egyes elemét lehetetlen írásban rögzíteni A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 203 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom A szervezetek szociológiája Vissza ◄ 204 ► Az egyén és a csapat közötti kapcsolatokra a távol keleti gazdaság (Kína, Japán, Korea) jó példát nyújtanak. Esetükben a családi együttműködés szervezeti elemeit terjesztették ki a vállalkozásokra. Részben igaz ez a modell Angliára is, ahol a hagyományos családi modell, ötvözve a konzervatív-liberális társadalmi értékkel erősen rányomja a bélyegét a vállalkozásokra Németországban viszont a hadsereg szervezeti felépítésének elmeit vélték felfedezni a vállalkozásokban. A legénység és a tisztikar közötti kapcsolatot minden hadseregben az altisztek

látják el, akik többnyire munkás- vagy parasztcsaládok tagjai. A német altisztek feladatköre (hatalma és tekintélye) sokkal nagyobb volt, mint más hadseregekben A magasabb operatív feladatkör és az alacsony társadalmi státusz összekapcsolta a vezetési szinteket, és jelentős (kisegység – nagyegység) kohéziót hozott létre. Az a szervezeti minta jelent meg a gyárakban is, ahol a német altiszt és az emberi (munkások) közötti kapcsolatot a művezető (a Meister) testesítette meg. Egy társadalom (benne a gyáripar) hierarchiára épített világában a kiscsoportok és a vezetés kapcsolódásának demokratikus és áthidaló módja igen nagyfokú hatékonyságot eredményezett. Németországban a műhelyeket gyakran emlegetik úgy mint a „Meister csoportját”, ahol a tagok és a mester között sajátos szellem alakult ki. A csoport vezetője (mester, művezető) többnyire egyszerű szintről küzdötte fel magát, tehát tisztában van a feladatok

egész rendszerével. Feladatának fontos részét képezi a dolgozók értékelése és a fizetésük megállapítása. Németországban a társadalom hagyományos szerveződési értékei képesek helyettesíteni a tudományos elemzések és a bürokratikus szabályozás egy tekintélyes részét. Éppen ezért a német munkások kevesebb felsőbb szintű szakmai irányítással is képesek elvégezni a feladatokat, mint angol vagy francia társaik. A német menedzserek többségének hasonló a végzettsége, és nem alkotnak külön kasztot a munkások és a felső vezetés között. Az ő feladatuk a vezetés, ami nem hatalmi, hanem szakmai pozíció. A munkások és az alacsonyabb szintű vezetők között a távolság kicsi, ezért a szellemi munka választóvonala Németországban magasabban húzódik. Franciaországban, ha valaki adminisztratív státuszba kerül, akkor tekintélye és jövedelme egyaránt jelentősen nő, de ezzel egyidejűleg valamilyen válaszfal kezd

magasodni közte és volt kollégái között. Ezzel ellentétben Németországban a szellemi és a vezetési feladatok széles körét hagyták meg a fizikai munkások hatókörében, ami sokkal nagyobb szolidaritást és rugalmasságot eredményezett közöttük. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 204 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom A szervezetek szociológiája Vissza ◄ 205 ► Franciaországban az állam, az állami bürokrácia szerepe volt igen meghatározó. Természetesen működtek családi vállalatok, amik esetünkben igen nagyra nőttek (Bon Marché Áruház, Renault Autógyár), de az állam szolgálata, a hivatali ranglétrán való előrejutás motivációja igen nagy volt. A francia gazdaságban az állam szerepe nem merült ki a támogatásokban, hanem maga is aktív szerepet vállalat a gazdaságfejlesztésben. Ennek a hatása a nagyobb magáncégeknél is

meglátszik, amelyek belső szervezeti felépítése erősen hasonlít a közigazgatásra. A családi, illetve a különböző mintaadó (hadsereg, állami bürokrácia) szintek fölött létezik egy általánosabb erő is, amit szervezeti kultúrának nevezünk. Ez pedig nem más, mint a „szervezet tagjai által elfogadott, közösen értelmezett előfeltevések, értékek, meggyőződések, hiedelmek rendszere” (Bakacsi Gyula: Szervezeti magatartás és vezetés, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 226. o) A szervezeti kultúra az egyik legfontosabb feladata a cégen belül jelentkező problémák felismerése és megoldása De legalább ennyire lényeges az is, hogy az új munkatársakat szocializálja a vállalat „légköréhez”. Egy jól működő szervezeti kultúra megkönnyíti a csapat önértelmezését, ezért jelentéssel ruházza fel a környezet különböző szintjeit, ami csökkenti a bizonytalanságot, megkönnyíti ezzel a tájékozódást. Mindezek

együttesen az egyén magatartását stabilizálják, ezért Geert Hofstede a kultúrát a „gondolkodás és cselekvés közösségi programozásának” tekinti. Egy jól működő szervezeti kultúra – típusától függetlenül – igen nagymértékben járulhat hozzá a vállalkozás sikeréhez. A szervezeti kultúrát a külső hatások, különösen a történelmi események (politikai és gazdasági vonatkozásban) a vállalkozás jellege és nagysága, valamint a cégek történelme határozza meg. Ez utóbbin azt értjük, hogy képes-e tanulni a hibáiból, meg tudnak-e újulni A szervezeti kultúrának léteznek látható és láthatatlan szintjei. A láthatók eseményekben (szertartásokban) és szimbólumokban érezhetők elsősorban. Az események közös ünnepségekben, találkozókon nyilvánulnak meg. Ilyenkor a legfelső vezetés és a munkások egy asztalnál ülnek és a státuszkülönbségek – kivételes időben és térben – feloldódnak A szimbólumok

a szolgálati autókban és az öltözködésben, irodai beruházásokban jelennek meg látható formában. A látható jelek szerepe igen fontos, hiszen a közösen birtokolt értékeket, magatartásmintákat jelenítik meg Egy gépkocsi gyárban dolgozó alsószintű vezetőkre, akik még nem kapnak szolgálati autót, rossz fényt vet, ha nem az általuk gyártott gépkocsit veszik meg. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 205 ► Szociológia A szervezetek szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 206 ► A kultúra még látható szintjét jelenítik meg a történetek, legendák és a nyelvezet. A történetek felszínen tartása lehet tudatos, formális és informális Formálisnak tekintjük, amikor az üzemi tagok, vagy az ismétlődő ünnepségeken adnak elő történeteket a cégalapítóról, a vezetőség kiemelt személyiségeiről, nem ritkán a „munka

egyszerű hőseiről”. Ez a technika akkor működik jól, ha a spontán beszélgetésekben is megjelennek ezek a normatívák. Jó példa erre a győri Rába Vagon és Gépgyár vezérigazgatójának Horváth Edének a karizmatikussá váló személyisége Szerették, vagy nem szerették, de az egyszerű munkások egymás közötti beszélgetéseiben (személyes tapasztalat: Szakál Gyula), akár az étkezőben, akár munka közben elmesélték egymásnak, hogy mindenre odafigyel, mindenről tud, csak a munkájának él stb. Még azt is az ő javára írták, ami egyébként a megközelítően 20 ezer főt foglalkoztató cég szervezeti csődje volt Egy távoli raktár tetőszerkezetét a raktárvezető fél éves „küzdelme” (telefon, személyes kérés) ellenére sem javították meg (alatta jelentős értékeket képviselő alkatrészek rozsdásodtak). De amikor a „vezér” (a munkások így nevezték) megjelent, meglátta és rögtön intézkedett, azonnal megnőtt a

tekintélye A cégre jellemző saját nyelv (máshol nem használt kifejezések, rövidítések, jelzők stb használata) megjelenése is a szervezeti elkötelezettség magas szintjét képezik. A szervezeti kultúra rejtett dimenzióját jelenti a nem „publikus” értékek és érzések, a hiedelmek és attitűdök. Ezek egy részét az alkalmazottak világosan meg tudják fogalmazni, noha szinte sohasem hangoztatják. A mélyebben rejlő értékeket, gondolatokat valóban képtelenek megfogalmazni, és többnyire krízis helyzetben, vagy egy másik kultúrával ütközve kerülnek a felszínre. A szervezeti kultúra felfedezése és vizsgálata egybeesik a 20. század közepén meginduló gazdasági átrendeződéssel. A 20. század nagy ciklusai (fejlett országok) A) A tömegtermelés (1920–1970) 1. A gazdaság általános jellemzői a) anyag- és energiafogyasztó növekedés b) nemzetgazdaságok, gyarmatok 2. A gazdasági szerkezet a) extenzív: anyag átalakítás,

iparosítás b) intenzív: technikai orientáció, tercier forradalom A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 206 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom A szervezetek szociológiája Vissza ◄ 207 ► 3. A társadalmi szerkezet a) osztálytagolódás b) foglalkozási rétegződés c) a munkaerő szerepe (szakképzettség) d) 0átrétegződés és vándorlások (falu-város) 4. A vállalati szervezet a) nagyvállalati előnyök (méretökonómia) b) vertikális integráció, kombinátok c) nem termelő tevékenységek termelővállalaton belül d) tömegtermelés (szabványosított termelés) 5. A technológia a) gépesítés, kemizálás b) technikai csodák c) termékek életciklusa: hosszú, kiszámítható 6. A piac a) piacbővítő termelés b) tömegfogyasztás 7. Területi szerveződés a) polarizált fejlődés, növekedési pólusok b) nemzeti gazdasági terek c) koncentrációs

hajlam, agglomerációs előnyök d) gazdasági körzetek e) telepítő tényezők: nyersanyagforrás, szállítás, olcsó munkaerőpiac f) városnövekedés 8. Területi politikák a) kormányzati beavatkozások (termelési kvóták, állami beruházások gazdasági növekedés ösztönzése elmaradt területeken) b) jóléti területfejlesztési politika: társadalmi kiegyenlítés (közszolgáltatás, bürokratikus újraelosztás) c) egyenlőség-hatékonyság dilemma d) „felülről lefelé”, hierarchizált döntési mechanizmus Forrás: Enyedi György: Az új gazdasági tér formálása Magyarországon, 259. o Id.: Csizmady Adrienne-Husz Ildikó (szerk) Település és város szociálás, Gondot, 2004 Az extenzív iparosítás, a futószalag-termelés kiépítése, az ipar technikai jellege (gépipar, autógyár, konfekció stb.) és a tömegfogyasztás megjelenése lehetővé tette a hatalmas létszámú üzemek megjelenését A korszerűség és a nagyság szimbóluma az

alkalmazottak létszáma volt. Az 1970-es évek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 207 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom A szervezetek szociológiája Vissza ◄ 208 ► közepére a General Motors és a Ford művek létszáma közelítette, vagy elérte a félmilliót. Ez egyben a termelési értéket is meghatározta, hiszen az extenzív anyag átalakításos fejlődési szakaszban a befektetett anyag menynyisége és munkaórák száma egyenesen arányos a létrehozott értékkel. A hatalmas üzemméretek azonban új vezető- és munkáskaraktert hoztak létre, amit cégembernek neveztek el. Először nem a kétkezi munkások körében tűnt fel, hanem a tisztviselők között. Nem is annyira a stratégiai menedzsment tagjainál, inkább az adminisztratív irányítási szinteken. A megnövekedett méretek ugyanis jelentősen felduzzasztották a hivatali állományt. Amit egy

kisebb vállalatnál a termelésben közvetlen résztvevők (pl.: munkaszervezés, a hibák gyors kijavítása stb), vagy a vezetés (anyagbeszerzés, közvetlen szervezési munkák stb) végzett el, most az a cégen belül megjelenő „hivatalok” sora látta el. Olyan munkahelyek tömege jött létre, amelyeknek a puszta léte a vállalat nagyságától függött. Megjelent egy olyan karakter, amelynek képviselői „elhagyták az otthonukat”, és mind lelki, mind pedig fizikai értelmében hűséget fogadtak a „cégnek”. Ők azok, akik egyéni karrierjüket a vállalat sikerével azonosítják, és végül személyiségszerkezetükbe is beépülnek a vállalat értékei. Minél nagyobb egy vállalat – létszámban –, a company man egyre fontosabb szereplővé válik. A cégbe vetett hitük felülmúlja az önérdeket Saját jövőjük összefonódik a munkahely sorsával. A vállalattól elválasztva jelentéktelennek, elveszettnek érzik magukat Az összetartozás

érzése, a szerénység, megbízhatóság és hűség rendkívül fontos a vállalat számára Ők azok, akik mindenre odafigyelnek. Lekapcsolják a fölöslegesen égő villanyt, elzárják a csöpögő csapot, nem engedik pazarolni a nyersanyagot stb. Mindezek jelentéktelen dolognak tűnnek, de egy sok tízezer munkást foglalkoztató vállalatbirodalomnál az ebből keletkező károk hatalmasak lehetnek. Az előnyökkel párhuzamosan megjelennek a hátrányok is, mint amilyen a kockázatvállalási képesség, az önbizalom, az önállóság, esetleg a szívósság. Családi kapcsolataikat alárendelik a munkának Ez a karaktertípus annyira tömeges és feltűnő volt az 1870-es évek Egyesült Államában, hogy még a filmművészet és az irodalom is felfedezte. Közülük leghíresebb, magyar nyelven is olvasható Joseph Heller: Valami történt című regénye. Az 1870-es évek után alapvetően megváltozott a gazdaság szerkezete, a gazdaság és a társadalom kapcsolata. A

cégemberek gyorsan archaikus figurává váltak, és helyüket más karakterek (játékmester, önépítő) vették át A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 208 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom A szervezetek szociológiája Vissza ◄ 209 ► A posztmodern gazdaság (1970–) 1. A gazdaság általános jellemzői a) minőségi változások, posztmateriális értékek (például szabadidőipar) b) globális gazdaság 2. A gazdasági szerkezet a) gazdasági ágak határainak elhalványulása. Funkcionális osztályozás: gyártás, forgalom, elosztás/fogyasztás, szabályozás b) kvaterner szektor c) csúcstechnológiai ágazatok d) gazdasági kifinomultság 3. A társadalmi szerkezet a) széles középosztály b) nem gazdasági rétegződés, marginalizálódás c) a munkaerő szerepe (alkalmazkodóképesség, rugalmas foglalkoztatottság, felsőfokú végzettség) 4. A vállalati

szervezet a) rugalmas termelés b) vertikális dezintegráció c) sok telephelyes (multinacionális) nagyvállalat d) gazdasági intézmények funkciói: K+F, logisztika, szervezésvezetés, működtetés, értékesítés e) kis- és középvállalatok megújulása f) vállalati hálózatok 5. A technológia a) informatika, információra épülő társadalom b) termékek életciklusa: rövid, hektikusan változó 6. A piac a) a termelést meghatározó piac b) diverzifikált fogyasztás 7. Területi szerveződés a) új gazdasági terek („fejlett” és „elmaradott” körzetek új fogalma, térhálózat) b) globális és regionális térszerveződés c) telepítő tényezők: munkaerő, információs központok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 209 ► Szociológia A szervezetek szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 210 ► 8. Területi politikák a) állam

visszavonulása: önerőre támaszkodás b) innováció orientált területfejlesztés c) alulról építkezés, kistérségi fejlesztések d) metropoliszok és dezurbanizáció Forrás: Enyedi György: Az új gazdasági tér formálása Magyarországon, 27. o Id.: Csizmady Adrienne-Husz Ildikó (szerk) Település és város szociálás, Gondot, 2004 Ehhez az átrendeződésekben olyan tényezők, mint a gazdasági ágak határainak az elmosódása, a rugalmas termelés, a projekt és a hálózat jellegű szervezetek felértékelték az emberek együttműködési képességét. Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy megjelent a szervezeti kultúrák iránti érdeklődés Közülük a gyakorlatban legjobban használhatókat mutatjuk be 12.3 Charles Handy tipológiája Az egyik legismertebb tipológia szerint a különböző feladatokat ellátó szervezeteknek eltérő kultúrát kell kialakítani. A kisebb vállalkozó típusú, vagy éles versenyben létrejövő szervezetek

leghatékonyabb formája a hatalomkultúra. Metaforája a pókháló, mert minden információ és döntés a tulajdonos, vagy részvénytársaság, esetleg állami tulajdon esetén a vezető kezében összpontosul. 12.31 Hatalomkultúra „pókháló” Forrás: Handy, C.B: „Szervezetek irányítása a változó világban Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1986, 74–79. o A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 210 ► Szociológia A szervezetek szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 211 ► Kevés a szabály és az előírás, hiszen a döntések a múltbeli tapasztalatokon és a vezető személyes akaratán múlik. Ebben a szerepben erős személyiségre és állandó jelenlétre van szükség Ennek hiányában megszűnik a hatékony munkavégzés, hiszen a beosztottakat állandó utasításokhoz és ellenőrzéshez szoktatták. A régi időkből jól ismert az első

munkás státusza, aki a főnököt helyettesítette 12.32 Szerepkultúra A szerepkultúra a logikán és az ésszerűségen, valamint a szabályozáson alapul. Metaforája a görög oszlopcsarnok „görög oszlopcsarnok” Az oszlopok jelentik a szakterületeket, osztályokat, gyáregységeket stb., a timpanon pedig a felsőszintű vezetést. A szervezet működését a szabályok, utasítások, jelentések biztosítják, ahol a munkaköri leírás biztosította szerep sokkal fontosabb, mint az a személy, aki betölti. A munkatársakat a szerephez választják ki, amelyhez igazodniuk kell. A teljesítmény alapját a munkamegosztás és a szabályok biztosítják. 12.33 Feladatkultúra A feladatkultúra ott sikeres, ahol erős a piaci verseny és gyorsan kell váltani terméket és szervezeti felépítést. Legfőbb cél a munka gyors elvégzése, és ehhez rendelik az embereket és az erőforrásokat. Metaforája a háló A hatalom jóval megosztottabb, mint más kultúrákban,

hiszen a személyi és anyagi erőforrások a háló csomópontjára irányulnak, ami folyton változik. Kifejezetten rugalmas csoportkultúra ez, ami a tagoktól nagyfokú rugalmasságot igényel. Előnye, hogy jól tud alkalmazkodni a vevők, a meg- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 211 ► Szociológia A szervezetek szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 212 ► rendelők és a partnerek igényeihez, de gondok esetén könnyen alakulhat ki konfliktus. „háló” 12.34 Személyiségkultúra A személyiségkultúra szervező eleme a kiemelkedő szaktudással rendelkező személy (személyek), aki a cégen belül saját infrastruktúrát alakítanak ki. Metaforája a halmaz. „halmaz” A vezetői hierarchia minimális, az együttműködést a közös megegyezések betartása biztosítja. Főleg a szellemi termékeket és szolgáltatásokat előállító cégek

(marketing, szoftverfejlesztés, logisztikai tervezés stb) számára hatékony a felépítés. 12.4 Edgar H Schein tipológiája Schein a szervezeti kultúrát igen egyszerű módon vezette vissza a szakmai közösségek magatartás és értékrendjére. A dolgozók (operators) végzik az alaptevékenységet, ami lehet termékelőállítás, szolgáltatás, oktatás stb. A környezet, az igények változását ők érzik először és saját tapasztalatuk A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 212 ► Szociológia A szervezetek szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 213 ► alapján. Ugyanakkor kiszolgáltatottak a fölöttük lévő vezetési szintek döntéseinek A műszakiak (engineers) kifejezés itt szimbolikus, hiszen bárki ide sorolható, aki a felső döntési és a végrehajtói szint között helyezkedik el. Ennek a szakmakultúrának a képviselői szeretik azokat

a megoldásokat, ahol nem kell emberekkel foglalkozni, csak rendszerekkel, rutinnal és szabályokkal. Képtelenek a munkahely emberi igényeit figyelembe venni Tipikus eset pl.: hogy a feladatrendből (órarend) kifelejtik az ebédidőt A dolgozók és a műszakiak között igen gyakran keletkezik feszültség. A „vezérek” (execntives), a legfelső szintre jutott csúcsvezetők (ebbe a csoportba nem tartoznak bele a tulajdonos-vezetők) szerepe a tulajdonosok elvárásait (növeli a bevételeket, fokozza a cég jó hírét) és az alkalmazottak kívánságait (fizetésemelés, műszaki fejlesztés, jobb munkafeltételek) közös nevezőre hozni. Ebben a hármas felosztásban a pénzügyi és a rendszerszemlélet maga alá gyűri az emberek belső hatékonyságának a figyelembe vételét 12.5 Robert E Quinn kultúra modellje Quinn kultúra tipológiájában a szervezetek hatékonyságra való törekvése jelentette a fő szempontot. A hatékonyság elérését két

értékrendszer különböző kombinációival kívánta megvalósítani A kissé bonyolult összefüggéseket egy ábrával lehet a legegyszerűbben bemutatni Rugalmasság Támogató Innovációorientált befelé összpontosító kifelé összpontosító Szabályorientált Célorientált szoros kontroll 12.1 ábra Quinn szervezeti kultúramodellje A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 213 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom A szervezetek szociológiája Vissza ◄ 214 ► Forrás: Bakacsi Gyula: Szervezeti magatartás és vezetés. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 241 o A befelé és a kifelé fordulás vízszintes tengelyén, a szervezet vagy a belső folyamatokra koncentrál, vagy pedig csak a külső környezethez való illeszkedés a legfőbb gondja. A rugalmasság versus erőkontroll a személyes szabadság, a bürokratikus szabályozottság függőleges tengelyét jelenti

Eszerint létezhet támogató kultúra, ahol a kölcsönös bizalom, az együttműködés, az egyéni ambíciók támogatása, az informális és döntően számbeli kommunikáció a jellemző. Fontosnak tartanak minden egyes embert és az összetartozás érzését. A szabályorientált kultúra a pozíciókat, a szabályokat, a hierarchiát és az írásos kommunikációt részesíti előnyben. Legfontosabb értéke a stabilitás, minden döntés ezt szolgálja. Befelé fordul és a külvilág minden változását saját értékei alá rendeli. Az alkalmazottak magatartását legtöbbször nem valamilyen belső racionalitás, hanem egy illeszkedési kényszer jellemzi. Az innovációorientált kultúrának legfőbb törekvése a környezet állandó figyelése, a jövőbetekintés és az alkotó problémamegoldás. Nincsenek kőbevésett szabályok és „megszentelt” magatartásmódok Legfontosabb értéknek a rugalmasság és a külső erőforrások mind nagyobb megszerzése áll

A célorientált kultúra annyiban különbözik az előbbitől, hogy a vezetők szerepe sokkal nagyobb, erősebb a célok meghatározása, és a munkavállalók korlátozottan férnek hozzá az információkhoz. Központi érték nem a növekedés, hanem a termelékenység, amit hosszabb távú tervezéssel és a célkitűzések megvalósításának szoros kontrolljával érnek el. A politikai intézményeknek két nagyobb és egy kisebb csoportjával kívánunk foglalkozni. Ezek az állami intézmények, a pártok és a civil társadalom A politikai egymáshoz való viszonyát két nagy pólus, az állami és társadalmi intézmények, valamint az ezeket szabályozó hatalmi és uralmi viszonyok határozzák meg. 12.6 Összegzés A szervezetek szociológiája • Szervezeteknek nevezzük az egyének személytelen kapcsolatokra épülő csoportjait, amelyeket egy konkrét cél megvalósítására hoznak létre. Kialakulhatnak alulról, spontán szerződés hatására is, de az állam,

nagyvállalatok is létrehozhatják őket. Jegyzetünkben gazdasági és politikai szervezetekkel foglalkozunk A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 214 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom A szervezetek szociológiája Vissza ◄ 215 ► • A szervezetek növekedése felkeltette a szakemberek érdeklődését is. Friedrich Taylor az egyéni hatékonyságot és a motivációt hangsúlyozta. Ezt viszont egy sokrétű szervezetrendszerbe építette be. Henry Fayol nem a folyamatokra, hanem a munkát végző emberre helyezte a súlyt. Eszerint vannak irányító és végrehajtó feladatok. Ismert még Douglas Mc Gregor elmélete, amelyben az embereket szorgalmasokra és lustákra osztotta. Az előbbieket motiválni, az utóbbiakat ellenőrizni kell • A szervezetek működésénél fontos a szervezeti kultúra vizsgálata. A szervezeti kultúra nem más, mint a tagok által elfogadott

és értelmezett értékek, normák, szabályok és magatartások együttese. Jegyzetünkben C. Handy és Quinn modelljét írtuk le • A politikai szervezetek közül a parlamentek és a pártrendszerek tipizálását végeztük el. Ez utóbbiaknál bővebben szóltunk, hiszen közelebb áll az emberek mindennapi életvilágához. A társadalom szerkezete igen nagy mértékben képes meghatározni a pártok felépítését. A 19 század közepétől a 20. század közepéig a klubpártpk (nincs szervezett tagság), a törvénypártok (szervezett tagság) és a bolsevik típusú pártok (katonai jelleg) domináltak. • Az 1950-es évektől bekövetkezett társadalmi változások éreztették hatásukat a pártok felépítésében is. A néppártok (ideológiától függetlenül) mindenkit igyekeztek megnyerni, a rétegpártok (csak meghatározott csoportokhoz szólnak) és a one iusse váltak sikeressé A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄

215 ► Szociológia A politikai viszonyok szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 216 ► 13. A politikai viszonyok szociológiája 13.1 A politikai rendszer elemei és funkcionális összefüggései Uralomnak nevezzük azt a helyzetet, amikor meghatározott parancs adott személyek körében követésre talál. Másképpen úgy is fogalmazhatnánk, hogy az uralom lényegében a hatalom szervezete. A történelem folyamán karizmatikus, tradicionális, racionális, és ha rövid időre is ún. forradalmi intézmények alakultak ki. Karizmatikus uralmi formában a vallási intézmények, törvények és a papság a világi hatalom gyakorlásában vesz részt. Ennek a legkifejezőbb formája a teokrácia, amikor a világi hatalom a papság, vagy az egyházi hatalommal rendelkező uralkodó kezében van. Ennek az ellentéte a teljes szekularizáció, amikor az egyház kiszorul a világi hatalom gyakorlás területéről

és teljesen a magánélet világába szorul vissza. Az ókorban igen gyakori volt a papság világi hatalmának a gyakorlása. Az i. e III évezred elején a sumér templomvárosokban (Mezopotámia) a főpap-király vezetésével szervezték a munkát. A település központját a templom jelentette, ami fizikailag is megtestesítette a hatalom intézményét. Egy-egy templomi gazdaság zárt egységet (oikosz) jelentett, ahol a magántulajdon szerepe jelentéktelen volt. Egyiptomban a fáraót isteni eredetűnek tartották, tehát a világi és a vallási főhatalom egy kézben volt A papi és a civil funkciók nem különültek el egymástól, hiszen a tisztviselők 13.1 ábra A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 216 ► Szociológia A politikai viszonyok szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 217 ► munkájuk során lényegében a fáraót helyettesítették. Külön

papság csak a V. dinasztia korában alakult ki Ezzel megkezdődött a két hatalmi ág szétválása, de a papság, már csak a birtokában lévő hatalmas birtokok miatt is meghatározó jelentőségű volt. Az antik görög városállamokban és Itáliában nem alakult ki befolyásos papság. Ez nem jelenti azt, hogy a vallásnak ne lett volna szerepe a társadalom életében, de autonóm politikai erőként nem jelentek meg A császárság politikai hatalmának a kialakításában viszont már erőteljes szerepet kaptak a karizmatikus elemek, Octavianus minden köztársasági pozíciót (consol, imperator, tribunus, proconsul) egy személyben töltött be. E mellet pontosan meg nem határozott jogkör részben vallásos jellegű felhatalmazásokat is magához vont Ilyen volt a princeps (a birodalom első polgára) A megkülönböztető jelleget fejezte ki az auctoritas (tekintély) fogalma, aminek a birtokában a császár hatalma nagyobb, mint amit a jogok biztosítanának

számára. Végül az Augustus név (az istenek akaratából gyarapított férfiú), már egyértelműen karizmatikus eleme volt. A középkorban a királyokat már nem származtatták istentől, de gyakran tulajdonítottak nekik emberfeletti képességeket. Az újkorban a köznapi embereket meghaladó biztonság, bölcsesség, esetleg a rendkívüli sikerekkel ruháznak fel egyes politikusokat karizmatikus erővel. Az egyik legjobb példa erre Ghandi Mhandasz Karamcsond (1865–1948), akit a világ Mahotma néven ismer. Ez utóbbi felvett, tiszteletbeli név, ami nagy lelket jelent. A kiemelkedő hadvezérek, így Napóleon szintén rendelkeztek karizmatikus erővel. A tradicionális uralmi intézmények a hagyományokon és a megszokáson alapulnak. Az emberi közösségek a hosszabb időn át fennálló intézményeket akkor is hajlamosak elfogadni, ha korábban elégedetlenek voltak velük. A tradíciókhoz való ragaszkodás megnyilvánulhat törvényekben, intézményekben és

szokásokban Az elsőre talán a legjobb példa a magyar ősiség törvénye (ius aviticum), amely a nemzetségen belüli öröklési szokásjogot emelte 1351-ben törvényerőre. Az uralkodó osztálynak ez a kiváltsága megakadályozta ugyan a közvetlen utód nélkül maradt birtokok királyra való átszállását, de a mezőgazdaság tőkésedésének a kezdetén komolyan pótolta a kölcsönök felvételét. Az 1848-as törvények szüntették meg Önmagát „túlélő” intézménynek tekinthető a rendőrség is, amelynek tagjai – a nemesek, máshol a papság kiváltságos volt. Magyarországon az ezzel összefüggésben működő kapcsolatok 1945-ben szűnt meg. Ismerünk viselkedési tradíciókat is, amelyek felváltása mással rombolhatja a vezető erejét. Az utolsó SZKP főtitkár Mihail Gorbacsov szakított A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 217 ► Szociológia A politikai viszonyok szociológiája A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 218 ► a hagyományos bizánci-sztálini hatalomgyakorlás több rituális elemével. A nyugati (demokratikus viselkedési minták azonban) komolyan gyengítették a tekintélyét. A racionális (demokratikus) uralmi intézményeket a demokratikusan meghozott törvények, a nyilvánosság és az átláthatóság jellemzi. A kialakulás kezdetét azok a forradalmak jelentik, amely során a korábbi rendi gyűlés átalakul alkotmányozó nemzetgyűléssé, végül polgári parlamentté A parlament politikai tagoltságát a mindenkori törvények által meghatározott kialakuló pártpolitika erőviszonyok határozzák meg. A mai állapotokra jellemző általános és titkos választójoghoz azonban hosszú út vezetett. A parlamentek alapvető funkciót Bihari Mihály hat alapvető pontba sűrítette. Ezek a képviseleti funkció (1) A társadalom érdekképviselete összetett, hiszen megjelenik benne

pártterületi, kooperatív és etnikai elv. A hatalmi funkcióval (2) az alternatívák között és az erőviszonyok alapján meghatározza a társadalom egészének a fejlődési irányait. A pártprogramok politikai alternatívákat jelentenek, amit választási győzelem esetén parlamenti döntésekké és kormányzati intézkedésekké alakítanak A jogalkotó, törvényalkotói funkció (3) teljesen egyértelmű Létezik azonban politikai ellenőrző szerepe is (4) A hatalommegosztás érdekében a fékek és ellensúlyok különösen fontosak. Ez lehet nyilvános interpellálás, vagy parlamenti vizsgálóbizottságok felállítása A modern korban igen fontossá vált a politikai nyilvánosság biztosítása (5). A különböző frakciók ill képviselők a TV, Rádiócsatornák által élőben közvetítve fejthetik ki álláspontjukat A parlament legitimációs funkciója (6) a testület (intézmény) egészére vonatkozik Ez a hatás nemcsak a törvényekre vonatkozik,

hanem az állami intézmények egészére is. A parlament képviseleti funkciójának két szerkezeti eleme ismert. A területi, a kooperatív és az etnikai elv az egykamarás parlamentbe nehezen illeszthető be. Ezért célszerű a kétkamarás rendszer, amelynek két fő típusát lehet megkülönböztetni. Az egyszerű kétkamarás rendszerben a választáson alapuló képviselőház mellett, a második kamara tagjai egyetlen elven (pl: a leszármazás) nyerik el tagságukat. Ez lehet beszármazás (Lordok Háza), vagy pedig területi elv. Az összetett több elvek rendszerében meghatározott egyházi, tudományos, kulturális pozíciókhoz kötik a második kamara összetételét. Ilyen volt a két világháború közötti magyar főrendiház, amelybe még a személyi elv is keveredett. Az Egyesült Államok parlamentjének – kongresszus – két kamarája van, a képviselőház és a szenátus. A szenátus 1913-ig a tagállamok képviseletét A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 218 ► Szociológia A politikai viszonyok szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 219 ► látta el, de ezt követően a szenátorokat is az állampolgárok választják. A két háznak alapvetően egyenlő jogai vannak, de mivel a szenátorokat hat évre választják (a képviselőket két évre), és sok a kinevezési jogkör (nemzetközi szerződések kötése, a szövetségi bíróság kérdésének a kinevezése, stb.), a befolyásosabb politikusok itt foglalnak helyet Németországban a két kamarát a Bundestag és a Bundesrat tölti be. A hatalmi súly a közvetlenül megválasztott Bundestag körében van A szövetségi tanács (Bundesrat) a tagállamok küldötteiből áll, és csak halasztó hatályú óvást emelhet, ám az első kamara ezt újabb szavazással elháríthatja Angliában a második kamara, a Lordok Háza mára teljesen elveszítette a

jelentőségét. A tagokat örökletes alapon a miniszterelnök javaslatára, királynői kinevezéssel életük végéig nevezik ki. Jelenleg a Lordok Háza jelenti az angol bírói hierarchia csúcsát. Természetesen nem az egész testület, hanem a lordkancellár és legfeljebb 11 lord Közöttük vannak a bírói tevékenységet végzett örökös lordok és azokat, akiket kifejezetten ezért emeltek erre a (peeri) rangra. Franciaországban a közvetlenül megválasztott nemzetgyűlés mellett a második kamara szerepét betöltő szenátust a területi (helyi) önkormányzatokból összeállított kollégium választja. A konzervatív jellegű szenátus szerepe azonban nagyobb, mint Angliában és Németországban A Kormány és a miniszterelnök csak a nemzetgyűléstől függ. A törvényhozásban azonban mindkét kamara részt vesz, noha a nemzetgyűlés a miniszterelnök befolyása sokkal nagyobb. Olaszországban a két kamarának (képviselőház, szenátus) a jogállása

nem különbözik jelentősen egymástól. A tagok választása azonos módon történik, és a kormánynak mindkét ház bizalmát élveznie kell. Mivel azonban mindkét ház választásában ugyanazok a pártok dominálnak, lényegében a hatalom szerkezeti megismétléséről van szó Mivel Olaszország „föderalizálása” sem ment végbe, így a szenátus mögött nem teremtődött meg erős regionális háttérbázis. Valójában azonban a pártok aktív, erős emberei a képviselőséget részesítik előnyben, a szenátusi címért többnyire csak az idősebb, visszavonulni készülő politikusok küzdenek a rangért. 13.2 Pártok és pártrendszerek A 19. század közepétől a politikai pártok váltak a társadalom és az állam között a legfontosabb láncszemévé. Az elnevezés alapját (pars) a rész szó jelenti, ami a hatalomból való részesedést – tehát kell lenni egy másik résznek – jelenti. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott

irodalom Vissza ◄ 219 ► Szociológia A politikai viszonyok szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 220 ► A pártok funkciója (1) és az emberek (csoportok, rétegek) érdekeinek képviselete és politikai artikulációja. Az érdekek alternatívákat is jelentenek, amit a társadalmi nyilvánosság szintjén igyekeznek megismertetni és a „politikai piacon” eladni. Az érdekképviselethez kapcsolódva igen fontos, ha nem elsőrendű funkció a politikai verseny a hatalom megszerzéséért (2). A hatalomból hosszú ideig kiszoruló pártok ugyanis elvesztik jelentőségüket, feloszlanak, esetleg parlamenten kívüli eszközökhöz folyamodnak Fontosnak tekinthető még a kormányhatalom ellenőrzése (3), az esetleges hatalmi visszaélések megakadályozása Nem szabad elfeledkezni a politikai mozgósítás (4) és a politikai szocializáció (5) feladatáról. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a

társadalom egészét, vagy annak egyes csoportjait érintő információk igen gyakran a pártok közvetítésével jutnak el a rendszerhez. A politikai „rekrutáció”, a politikus személyek kiválasztása és nevelése (6) szintén a pártok feladata. A helyi politizálási gyakorlat megszerzése után az országos, majd az Európai Uniós tagságuk folytán nemzetközi politikai gyakorlat következhet Ehhez kapcsolható, hogy a pártok fontos szerepet töltenek be a nemzetközi kapcsolatok alakításában (7). A konzervatív, szociáldemokrata, liberális pártok ugyanis kapcsolódnak az európai testvérpártjaikhoz – akár kormánypártként, akár ellenzékben –, és a támogatások bekapcsolásával hozzájárulhatnak az ország helyzetének javításához. A modern parlamenti pártok kialakulásának a színtere – megkülönböztetve a rendi gyűléstől – a parlament volt. A képviselők befolyásuk növelése érdekében először informális kapcsolatot

alakítottak ki egymás között, klubokban találhatók. A társas kapcsolatok színhelyéről klubpártoknak nevezték őket Ugyanezeket a szerveződési formákat nevezték még protopártoknak, illetve Max Weber kifejezésével honorácior pártoknak. Ezek a szerződések még nem rendelkeztek tagsággal, és nem függtek egzisztenciálisan politikai tevékenységüktől. A magyar történelemben a legjobb példa erre Deák Ferenc, aki 810 hold Zala megyei földjét, benne 146 holdnyi szőlővel adta el életjáradék formájában, hogy a politikának – a kiegyezés előkésztése – szentelhesse az idejét. A társadalmi szerkezet változásával – a tömegek fokozatos megjelenése a politikában – a parlamenten kívül is megjelentek a pártok. A társadalom növekvő és homogén – életmód, értékrendszer, lakóhely – részét jelentő gyáripari munkásság erős szerveződési hagyományokkal rendelkezett (különösen a német tartományokban), de a parlamenti

politikán kívül rekedt. Az 1890-es évektől sorra alakultak a szociáldemokrata pártok, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 220 ► Szociológia A politikai viszonyok szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 221 ► amelyek a mögöttük lévő tömegerőt akarták kihasználni. Úgy vélték, hogy az általános és a titkos választójog kiterjesztésével és a párt erős szervező erejével megszerezhetik a politikai hatalmat, vagy annak egy részét. Az osztálybázisra alapozással, az állandóan aktivizált tagsággal, a pártfegyelem megerősítésével, a vezetés kiemelésével az ún. tömegpártok minden vonatkozásokban eltértek a korabeli pártszerveződésektől Állandó kommunikációs kapcsolatban álltak egymással (pártújságok, taggyűlések, tömeggyűlések), tagdíjat fizetettek, és elfogadtak a működési és a szervezeti szabályzatot A

politikai tevékenység mellett szervezték a tagság és a szimpatizánsok szabadidős tevékenységét is Ez kirándulásokban, kultúrfoglalkozásokban (színjátszókörök), oktatásában és egymás anyagi segítésében jelentek meg. A párttagság tehát életformát is jelentett, ami esetenként több generáción keresztül öröklődött A szociáldemokrata pártok szervezési elveit vették át a kereszténydemokrata pártok, de egészen más iskolájával. Céljuk volt a marxista ideológia vonzásától eltávolítani a munkások rétegeit. Németországban és Olaszországban meglehetősen nagy sikert értek el 13.1 táblázat A honoráciorpárt és a tömegpárt közötti különbségek 19. századi honoráciorpárt Káderpárt Egyéni képviselet pártja Korlátozott politikai terrénum Korlátozott politikai részvétel A „párttagság” aktivitása a szavazásra korlátozódik Fő funkciója a képviselők szelekciója A képviselőnek „szabad mandátuma” van

A párt csak egy választási bizottság Bázisa: „szabad rekrutáció” alapján Konzervatív és liberális pártok 20. századi modernt tömegpárt Tömegpárt Társadalmi integráció pártja Kiterjedő politikai terrénum Általános választójog Állandó tagdíjfizetés és aktív tagság Fő funkciója az osztályérdekartikuláció és a képviselet Pártfegyelem, de facto kötött mandátum a pártvezetés irányában A párt nagy szervezet, túlterjed a politikán Bázisa: osztály-hovatartozás alapján Szocialista (és kereszténydemokrata) pártok Forrás: Gallai Sándor-Török Gábor (szerk.): Politika és politikatudat Aula, 2003, 403 o A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 221 ► Szociológia A politikai viszonyok szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 222 ► A tömegpártok megjelenése megváltoztatta az irányítás jellegét . Megjelent a

fizetett, teljes munkaidőben dolgozó szakapparátus. Róbert Micheles, aki az 1920-as években a német szociáldemokrata párt belső életét vizsgálta, megfogalmazta az „oligarchia vastörvényét”. Ez azt jelenti, hogy a pártapparátus érdekei eltérnek a tagságétól A pártot irányító (főállásban) réteg informáltsága és vezetési gyakorlata sokkal nagyobb, mint az egyszerű tagoké, amit a döntések során érvényesíteni tudnak. A pártok szakembereiben egy teljesen új típusú felépítés jelent meg a 20. század elején A szociáldemokrata pártok ugyanis a korabeli polgári demokrácia keretei között működtek. Létezett a szabad pártsajtó, szabadon rendezhették kongresszusukat, sőt 1899-ben a Francia Szocialista Párt (szociáldemokrata) egyik vezetője, Alexandre Millerand miniszteri tárcát vállalt a kormányban. Működött a munkáspártokban egyfajta demokrácia is. Kialakult a jobbal, balokkal és a centrum, amelyek képviselői a

kongresszusokon nyíltan vitatkoztak egymással Ez a pártszerkezeti modell jelent meg a cári Oroszországban is az 1890-es években. A társadalmi és a politikai tények azonban egészen más típusú szervezési koncepció, ami végül 1912-ben a Prágában megtartott kongresszuson győzött. A kommunista párt (más néven bolsevik – többség, nagyobb – amit a kongresszusi küldöttek erőviszonyaiból származott) sikerét szervezeti felépítésének, ideológiájának, a sajátos orosz viszonyoknak és nem utolsó sorban vezetőik tehetségének köszönhette. Szociológiai szempontból a párt szerkezete érdekel bennünket. A párt felépítésének az alapelveit az illegális körülményekhez való alkalmazkodás, a katonai jellegű megerősítés és feladatok határozták meg. A szervezeti felépítés és a tagság magatartása szoros kapcsolatban állt egymással. A szervezet alapja a sejt, amely lehet üzemi, irodai és területi. (Nagyobb üzemekben több sejt is

létezhet) A sejt fölött állnak a körzetek, helyi, területi szervezetek, amelyek fölött az országos vezetőség áll. Ez a piramisszerű felépítés egy nemzetközi szervezetbe, a Kommunista Internacionáléban ért véget A Kommunisták Magyarországi Pártja – a sorrend igen fontos – szervezetileg az internacionálé egyik szekciója volt. A párttagoknak a szakszervezeteken is be kellett lépni, amely legális volt. Az illegalitás és a legalitás kettősége így kapcsolódott össze Fontos szempont továbbá, hogy minden párttagnak egy alapszervezethez (az első időben ez volt a sejt) kellett tartani, és ott pártmunkát kellett végezni. A szociáldemokrata pártoknál ez nem volt kötelező. Megjelent továbbá az ún. hivatásos forradalmár státusza, aki először még többnyire nem vezető A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 222 ► Szociológia A politikai viszonyok szociológiája A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 223 ► beosztású személy volt. A szerkezeti felépítés igen fontos elemének tekinthetjük a demokratikus centralizmus elveit Ez azt jelenti, hogy egy alapszervezetnek csak a közvetlenül fölötte lévő szint vezetőinél a megválasztására van lehetősége A második szint befolyása pedig csak a közvetlenül fölötte levőre és így tovább. Lényegében itt egy katonai jellegű szerveződésről van szó, ahol minél alacsonyabb egy szint, annál kisebb a befolyása Fölülről azonban minden akarat levezényelhető. Az illegalitás körülmények között és „forradalmi” (katonai) feladatok megoldásánál ez igen hatékony szerkezet A szervezeti felépítés mellett igen fontos volt a tagság mobilitásának a kialakítása. Minden párttagnak tartoznia kellett egy szervezethez, ahol pártmunkát kellett végeznie. Alapelv volt a legszigorúbb pártfegyelem betartása Ez azt jelentette, hogy

minden felülről jövő utasítást be kellett tartani. Az alulról jövő vélemények befolyása minimális volt. A tagságnak vállalnia kellett az illegalitás körülményeit (lebukás, kínzás, börtön, kivégzés), amire nem mindenki volt képes. Megjelent tehát egy „szekció”, ami a kezdeti időben mintegy kiválogatta az alkalmas embereket. Ezt a folyamatot segítette a párt ideológiája, amely a „here sikeres megvívása után” egy szép jövőt ígért. A kommunista pártoknak gyorsan kialakult egy önképe, ami az „abszolút igazságok kinyilvánításán” alapult. Eszerint csak a bolsevik pártok rendelkeznek egyedül tudományos ideológiával A tudományos érvelés egy megfellebbezhetetlen zárt érvrendeszerré vált, aminek a funkciója inkább a valláshoz hasonlított. Ez azt jelentette, hogy a dogmákhoz kerestek, szükség esetén mindenáron tudományos alátámasztást Ebből következik, hogy csak önmagukat tartották hivatottnak a hatalom

birtoklására, és minden szövetséget csak időlegesnek tartottak, ami bármikor megszüntethető. A szerkezeti elemek és a kialakult magatartásmódok annyira stabilnak bizonyultak, hogy a hatalom megragadása után egészen a szocialista rendszer bukásáig sem tudtak alapjaiban megváltani. A második világháború után Nyugat-Európában olyan gazdasági és társadalmi változások történtek, amelyek alapvető hatást gyakoroltak a pártok szerkezetére és ideológiájára. A társadalmi változások alapvető szerkezeti elemét jelenti, hogy megjelent a harmadik, majd a negyedik szektor, ami a klasszikus munkáspártok bázisát gyengítette meg. A társadalom egésze „konfetti-szerűvé” vált, ami azt jelenti, hogy a hagyományos vagy azonos jövedelmi viszonyokra, életmódra, értékrendszerre építő társadalmi csoportok – osztályok, rétegek – felbomlottak, és megjelent az életstílus fogalma. Ez azt jelenti, hogy azonos A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 223 ► Szociológia A politikai viszonyok szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 224 ► társadalmi helyzetű, életkorú és foglalkozású emberek gyökeresen más életmódot folytathatnak. Erre a megváltozott helyzetre a pártok gyorsan reagáltak. Alapvető cél a választópolgárok személyre fogalmazott megszólítása volt, amelyre két módszer kínálkozott Az egyik módszer a szavazat maximális kapcsán a nyitás politikája volt. A párttagság növelése helyett minden szavazót igyekeztek megnyerni. Az ideológiai elemek háttérbe szorultak, és mindenkihez igyekeztek szólni. Ezeket a pártokat hívják néppártoknak, gyűjtőpártoknak, esetenként „catch all” (mindenevő) pártoknak Az ideológiai elemeket háttérbe szorította a politikai marketing és a tömegkommunikációs eszközök széleskörű használata. Legújabban

médiapártoknak is nevezik őket, hiszen a tagság és a szervezet képét az „agytröszt”, a pártstratégiák szerepét pedig a médiaszakemberek vették át A pártok másik típusa inkább szegmentálja a bázisát. Ilyennek tekinthetők a programpártok, amelyek egyébként alapkérdésre összpontosítanak Az általános ideológiai elvek általánossá váltak, ugyanakkor konkrét esetekben, az aktuális politikai célkitűzéseknek megfelelően egy-egy világnézeti elem felvillan. A rétegpártok valamelyik társadalmi csoport aktuális problémáit kívánják megjeleníteni A célcsapat megjelölése irányulhat nőkre, idősekre, fiatalokra. Sajátos színfoltot jelentenek az one iusse pártok, amelyek egyetlen kérdést emelnek ki Ez lehet pl: a környezetvédelem, ami köré több országban szerveződik párt. Többnyire közömbösek tagjaik – szimpatizánsaik – világnézete iránt, ugyanakkor erősen mozgalmi jellegűek. Új jelenségnek tekinthető még a

regionális és az etnoregionális pártok megjelenése Regionális pártkezdeményezés Olaszország északi részén jelent meg. A fejlett és gazdag északi része az 1980-as évek végén nyíltan megfogalmazta saját és önálló érdekeit a déli tartományokkal szemben Az etnoregionális pártok ott jöhetnek létre, ahol a szavazás szempontjából kijelölt választási körzetekben homogén, vagy döntően azonos etnikum él. Ilyennek tekinthető Erdély és Szlovákia, vagy Spanyolország baszkok lakta tartománya. Sajátos új színfoltját jelentik a pártok arculatváltásának a kartellpártok megjelenése. A hatalommal járó előnyök miatt (pozíciók elosztása, állami megrendelések stb.) a pártok minden áron igyekeznek pozícióikat megtartani Nagyon erősen fonódnak össze az állami intézményrendszerrel, hiszen erőforrásait is ebből meríti Már nem a társadalom érdekeit közvetíti a döntéshozók (parlament) és az állami intézmények felé,

hanem a párt beágyazódik az államba. A kartellesedés egyik következménye, hogy akár komoly ideológiai kompromisszumok árán is igyekeznek kirekeszteni az A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 224 ► Szociológia A politikai viszonyok szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 225 ► újonnan feltörekvő vetélytársaikat. Ezzel viszont megteremtődik annak a lehetősége, hogy a pártok önmaguk érdekeibe – ez a párt vezetését és aktivitását jelenti – záródnak és elszakadnak a társadalomtól. 13.2 táblázat A tömegpártok és a néppártok közötti különbségek Tömegpárt Funkció Expresszív/integratív Cél Tagságnövelése Bevezet Erős Szavazóbázis Osztály, felekezet, réteg Párt és bázisa közötti Erős kapcsolat Kampánytechnika Pártszervezet Preferencia alapja Ideológia/identitás Szavazói viselkedés Párttal való azonosulás

Politikai tagoltság Szegmentált Választási piac Zárt Domináns párttípus Osztálypárt Néppárt Kormányzat/integratív Szavazatok növelése Gyenge Minden társadalmi csoport Gyenge Tömegkommunikáció Tematikus szavazás Mérlegelő szavazat Homogén Nyitott Gyűjtőpárt Forrás: Gallai Sándor-Török Gábor (szerk.): Politika és politikatudat Aula, 2003, 405 o 13.3 Összefoglalás Uralomnak nevezzük azt a helyzetet, amikor meghatározott parancs adott személyek körében követésre talál. Másképpen úgy is fogalmazhatnánk, hogy az uralom lényegében a hatalom szervezete. A történelem folyamán karizmatikus, tradicionális, racionális, és ha rövid időre is ún. forradalmi intézmények alakultak ki. A racionális (demokratikus) uralmi intézményeket a demokratikusan meghozott törvények, a nyilvánosság és az átláthatóság jellemzi. A kialakulás kezdetét azok a forradalmak jelentik, amely során a korábbi rendi gyűlés átalakul alkotmányozó

nemzetgyűléssé, végül polgári parlamentté A parlament képviseleti funkciójának két szerkezeti eleme ismert. A területi, a kooperatív és az etnikai elv az egykamarás parlamentbe nehezen illeszthető be. Ezért célszerű a kétkamarás rendszer, amelynek két fő típusát lehet megkülönböztetni. A 19 század közepétől a politikai pártok váltak a társadalom és az állam között a legfontosabb láncszemévé Az elnevezés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 225 ► Szociológia A politikai viszonyok szociológiája A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 226 ► alapját (pars) a rész szó jelenti, ami a hatalomból való részesedést – tehát kell lenni egy másik résznek – jelenti. A modern parlamenti pártok kialakulásának a színtere – megkülönböztetve a rendi gyűléstől – a parlament volt. A képviselők befolyásuk növelése érdekében

először informális kapcsolatot alakítottak ki egymás között, klubokban találhatók. A társas kapcsolatok színhelyéről klubpártoknak nevezték őket A társadalmi szerkezet változásával – a tömegek fokozatos megjelenése a politikában – a parlamenten kívül is megjelentek a pártok. A második világháború után Nyugat-Európában olyan gazdasági és társadalmi változások történtek, amelyek alapvető hatást gyakoroltak a pártok szerkezetére és ideológiájára. Az ideológiai elemek háttérbe szorultak, és mindenkihez igyekeztek szólni. Ezeket a pártokat hívják néppártoknak, gyűjtőpártoknak, esetenként „catch all” (mindenevő) pártoknak Sajátos új színfoltját jelentik a pártok arculatváltásának a kartellpártok megjelenése. A hatalommal járó előnyök miatt (pozíciók elosztása, állami megrendelések stb.) a pártok minden áron igyekeznek pozícióikat megtartani. Nagyon erősen fonódnak össze az állami

intézményrendszerrel, hiszen erőforrásait is ebből meríti. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 226 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 227 ► 14. Világháló és a politika kapcsolata 14.1 A politikai kommunikáció új lehetőségei Az internetről szóló elméletek száma igen nagy, de alapvetően két vélemény körül kristályosodik ki. A mobilizációról szóló teóriák azt állítják, hogy a világháló használata segíti az új emberi kapcsolat kialakítását, erősíti a társadalmi tőkét és demokratizálja a politikát. Ha az információ képes eljutni olyan fiatalokhoz, kisebbségi csoportokhoz, vagy földrajzilag elszigetelt társadalmakhoz, akik korábban rendszeresen kimaradtak a hagyományos médiákból, akkor ez lehetővé teszi az emberi kapcsolatok és szerveződési lehetőségeik

kiszélesedését. Bill Gates soha sem mulasztja el hangsúlyozni, hogy csak az információs társadalom képes csökkenteni a globális egyenlőtlenségeket a szegény és a gazdag nemzetek között. Ennek ellenkezőjét állítja a „megerősödés” elmélete. Eszerint a net használata erősödni fog, de egyáltalán nem képes radikálisan megváltoztatni a politikai kommunikáció és a demokratikus részvétel kialakult mintáit. Ennek a szkeptikusabb perspektívának vannak radikálisabb képviselői is, akik még ennél is borúlátóbbak. Szerintünk az új technológia által előidézett gazdasági előnyök még tovább növelik a különbséget az információban gazdag és szegény rétegek, illetve országok között Létezik egy halványabb, de általunk mégis szimpatikusnak tartott megközelítés, mely szerint az online közösség szerkezete és működése mindig azt a társadalmat tükrözi ahonnét ered. Hozzáférhető kutatások híján nehéz helyzetbe

vagyunk, ha azt vizsgáljuk, hogy speciálisan politikai célból hányan és kik használják a netet. Ezért célszerűnek látszik ezért először szélesebb horizontról közelíteni a kérdéshez. A kommunikációs technológiák használatának irányvonala A 14.1 táblázat azt vizsgálja, hogy a kommunikációs technológiák használata 1996 és 1990 között hogyan terjedt el Európában Érzékelhető, hogy a TV-függő technológiát (video recorder, teletext) aránya magas ugyan, de csak lassan növekedett. A számítógéppel rendelkezők aránya gyorsabban nőtt ugyan (31%-ról 40%-ra), de igazán drámai emelkedés az internetkapcsolattal rendelkezők számában következett be. Noha az abszolút számok még szolidak, de a trend egyértelmű és jelentős arányú bővülést jelez. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 227 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 228 ► 14.1 táblázat Internet-hozzáférés – használat %-ban kifejezve Szg.-hez kapcsolódó Számítógép CD Rom Modem Internet-www-kapcsolódás Televízióhoz kapcsolódó Video készülék TV Teletext Műholdas TV Dekóder Telefonhoz kapcsolódó Fax Minitel-Videotext rendszer 1996 1997 1998 1999 Növekedés 1996–1999 31 13 8 5 30 16 8 6 35 25 12 12 40 26 23 20 9 13 15 15 72 50 17 10 73 52 18 11 74 59 18 11 73 60 20 10 1 10 3 0 19 5 N/A 5 N/A 3 19 3 0 −2 Forrás: Eurobarometeres 44.2 1996; 470 1997; 501 1988; 510 1999 A világháló-használat további elemzése előtt célszerű egy rövid kitekintést tenni Európa különböző országaira (14.2 táblázat) A nyomtatott és az elektronikus médiákhoz való kapcsolatban kontinensünkön jól kivehető egy észak-dél megoszlás. A skandináv országok, valamint Hollandia és Ausztria újságcentrikusak, míg Olaszország, Portugália és

Görögország hasonlóan az USA-hoz a televíziót kedvelők csoportjába sorolhatók. De az angolok egyszerre kedvelik mindkettőt, a portugálok szabadidős tevékenységében pedig egyik sem különösen fontos. A televíziózás szeretete némi összefüggést mutat az internet használatával (14.3 táblázat) A netet használók aránya 1996 és 1999 között Svédországban 49, Finnországban 34, de még Dániában és Hollandiában is 28%-kal nőtt, szemben Görögország és Spanyolország 6, vagy Portugália mindössze 3%-os növekedésével. A világhálót az USA és Svédország polgárai birtokolják a legnagyobb mértékben 1999 tavaszán az Egyesült Államok felnőtt lakosságának 49%-a rendelkezett internetes hozzáféréssel, ezt csak a svédek múltak felült. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 228 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott

irodalom Vissza ◄ 229 ► 14.2 táblázat A média környezete, EU és USA Ország Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Portugália Spanyolország Svédország Egyesült K. Egyesült Á. EU15 100 főre 100 főre TV nézé- TV-vel jutó jutó TV si idős rendelkeújság készülék személy- ző házforgalom re vetítve tartások kábeles-, szatilites ellátottsága 1996 294 160 311 455 218 311 153 153 104 1998 142 182 162 150 193 188 219 194 216 305 75 99 1996 518 463 592 605 591 564 238 411 524 387 514 336 406 446 332 212 250 TV-vel TV-vel rendelke- rendelkező házző háztartások tartások videóké- Teletextszülékkel tel való való ellá- ellátotttottsága sága 1997 71 63 75 74 74 69 50 71 60 53 73 62 67 1997 65 47 81 62 162 157 211 1997 75 92 69 46 20 84 0 43 5 88 99 23 10 499 516 805 144 228 238 64 31 72 76 81 84 78 66 N/A 478 183 50 68 64 73 49 56 82 41

Forrás: „TV Sets per 1000”, UNESCO Statistical Yearbook 1998 (Paris, UNESCO Television 98 IP Deutschland (ww.ip-deutschlandde) A különbségek okait boncolva, a költségek döntő tényezőnek bizonyulnak, de koránt sem hanyagolhatók el a kulturális és a nyelvi tényezők. A skandináv országokban és Hollandiában az emberek sokkal szívesebben használják az angol nyelvet, mint a kulturális identitásukat nyelvével is erősen A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 229 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom ◄ Vissza 230 ► védő Németországban, vagy különösen Franciaországban. Megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy azok a különbségek, amelyek már a tömeges elektronikus média használattal létrejöttek a világháló uralomra jutásával még tovább növekedtek Európa északi és déli régiói között.

Eladott példányszám 1000 főre vetítve (Újságcentrikus) 500 Svédo. 406 Finnország Dánia 306 Németország Egyesült Királyság Ausztria Franciaország 206 Belgium 106 Írország Portugália 0 120 140 160 180 Egyesült Államok Görögország Olaszország Spanyolország 200 (TV centrikus) 220 240 TV-nézéssel átlagosan eltöltött órák száma 14.1 ábra A média környezete, EU és USA Már az Eurobarométer adatai is jelezték, hogy a net használat során a politikusokkal való kapcsolatfelvétel az utolsó helyre került. A magyarországi helyzet is kísértetiesen hasonló ehhez, amit folyamatban lévő vizsgálati adataink is megerősítenek. Úgy tűnik, jelenleg egy átlagos magyar főiskolás, egyetemista (a műszaki informatikusokat és egyéb számítógépes szakokat nem elemeztük, mert erőteljesen torzítaná a valós képet) korosztály számítógép és ezen belül internet-hozzáférése igen hasonlít a nyugateurópai mintához. Az

európai felmérések 1999-ben azt jelezték, hogy a lakosság 40%-a rendelkezik saját géppel és 20%-nak van internetes hozzáférése. A mi adataink alapján a főiskolás egyetemistahallgatók 45%-a használ otthon számítógépet és ezen belül 15%-uk internetet A közgazdászhallgatóknál ez az arány 20% A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 230 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 231 ► 14.3 táblázat Az internet-használat aránya, EU, USA 1996–1999 Svédország USA Dánia Finnország Hollandia Luxemburg Egyesült Királyságok Észak-Írország Olaszország Írország Ausztria Belgium Franciaország Németország-nyugat Németország-kelet Spanyolország Görögország Portugália EU 15 1996 1997 tavasza tavasza 12 26 36 17 16 16 13 9 10 4 8 3 5 5 10 6 2 4 5 8 2 4 2 2 1 3 2 5 9 1998 ősze 43 42 26 18 19 16 11 10 7

9 7 8 4 8 5 5 3 3 12 1999 Növekedés ősze 61 49 49 28 44 34 39 28 32 23 22 17 22 13 20 16 14 11 14 10 11 7 11 8 9 7 8 3 8 6 8 6 7 6 5 3 20 15 Forrás: Eurobarometers 44.2, 1996; 470 1997; 501 1999; USA: The Pew Research Center a People és a Press számára Ha az újságolvasással és az interneten való bolyongással eltöltött időt vizsgáljuk, akkor már koránt sem ennyire kedvező a kép. A megkérdezettek mindössze 23%-a használta egy-két óráig naponta a hálót, míg a többségük (70%) csak hetente jutott hozzá kb. ennyi időre Ezek az adatok nyilvánvalóan az otthoni hozzáférés csekély és az iskolai hozzáférés korlátozott voltára utalnak Interjúalanyaink fele hetente két óránál többet forgatta az újságokat (a bulvársajtót kizártuk, csak a közéleti jellegű napi és heti lapokra kérdeztünk rá). Ezzel szemben a hallgatók fele alig-alig vesz a kezébe közéleti sajtóterméket. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott

irodalom Vissza ◄ 231 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 232 ► Ezekből a hézagos adatokból talán következik, hogy a legritkábban látogatott honlapoknak kimagaslóan a politikai jellegűek bizonyultak. A csoport fele sohasem kattintott rá ilyen jellegű weboldalra, a másik fele is csak ritkán, vagy véletlenül. Nyilván ennek okai sokrétűek, de az egyik okot mindenképpen politikával szembeni bizalmatlanságban találjuk. Hallgatóink egy harmada egyáltalán nem bízik a pártok ígéreteiben, a másik két harmad is eléggé szkeptikusan fogadja az információkat. A másik okot minden bizonnyal a nethasználat újdonság jellegében találjuk. Felmérésünk szerint leggyakrabban (53%) e-mail és SMS küldésre, valamint csetelésre használják a netet és ezek mellett mindössze 6%-os aránnyal részesedik az elektronikus újságok látogatása 14.2 Az

online közösség jellemzői Már a világháló használatának első éveiben kialakult az a vélemény, hogy az online közösség magas iskolai végzettséggel rendelkező jómódú fiatalokból verbuválódik. A már idézett „Euróbarométer” felmérés eredményei is jelezték, hogy a különbségek még tovább nőttek a netes közösség és a kimaradók között. Ebben a szétválási folyamatban az életkor bizonyult a legfőbb választóvonalnak. A 25 év alatti korosztály közel 2/3-a használja a netet (1999), míg a munkaképes középkorúaknál az arány mindössze 16%. Az internetigény a fiatal korosztálynál jelent meg a legerőteljesebben. Úgy véljük bátran levonható az a következtetés, hogy a net radikálisan átalakítja a tömegkommunikáció létező mintáit Az életkor fontosságával csak az iskolai végzettség tudja felvenni a versenyt Mindössze 5% használja a világhálót abból a korosztályból, amelynek tagjai már 15 évesen

befejezték tanulmányaikat. A középiskolai végzettségűek esetében ez 15%, a diplomások körében pedig 33% az arány. Nem hanyagolható el a magas jövedelemszint sem, hiszen az internetezők kifejezetten a módosabb rétegekből kerülnek ki. Természetesen tudni kell azt is, hogy esetükben a magas iskolai végzettség és a jövedelemszint együtt jelenik meg. Ha a különböző foglalkozási kategóriákat összevetjük, a menedzserek uralták a mezőnyt Arányuk (44%) megegyezett az egyetemistákkal, ami életmódbeli sajátosságukból és az általuk végzett munka jellegéből következik. Érdekességként említsük meg, hogy a két nem között a net használat terén nincs lényeges különbség (5% a férfiak javára), ha csak nem az, hogy a nők sokkal nagyobb arányban dolgoznak olyan állásokban, ahol könnyen el tudják érni a világhálót. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 232 ► Szociológia

Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 233 ► 14.4 táblázat Az online közösség szociológiai jellemzői; EU–15 1996–1999 Összes EU–15 Kor 15–25 26–44 45–64 65– Jövedelem kategória szerint növekvő sorrendben Online 1996 tavasz % 5 9 7 5 1 4 3 5 10 Online 1996 tavasz % 20 32 24 16 3 14 14 22 37 Kor-tanulmányai befejezésekor –15 1 5 16-19 4 15 20– 9 33 Neme Férfi 6 22 Nő 4 17 Beosztása 44 14 Vezetők 29 8 Egyéb szellemi 15 3 Fizikai 8 2 Otthon dolgozó 10 3 Munkanélküli 44 13 Hallgató Napilapot olvas Nem 2 12 Néha 5 21 Mindennap 6 23 Televízió híreket néz Nem 5 20 Néha 6 22 Mindennap 5 19 Rádió híreket hallgat Ne 4 16 Néha 5 19 Mindennap 6 22 Forrás: Euorobarometers 44.2, 1996 tavasza; 470 1997 tavasza; 501 1998 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza Változás 15 23 17 11 2 10 11 17 27 4 11 24 16 13 30 21 12 6 7 31

10 16 16 15 16 14 12 14 16 ◄ 233 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 234 ► Az elemzések megerősítették, hogy az internetes korszak kezdetétől napjainkig nőtt a szakadék a gazdag és a szegény rétegek között. Ez az állapot koránt sem csak az anyagi kondíció és az iskolázottsági szint függvénye, noha az empirikus mutatók egyértelműek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a nethez való viszony mentális hátterét sem. Ma még kevés ilyen vizsgálat van, de az egyértelmű, hogy egy portugál középosztálybeli értelmiségi sokkal kevésbé vonzódik ehhez a világhoz, mint hasonló pozíciójú svéd társa. Ha eredményesen akarjuk használni az internetet a politikai információk továbbításában, akkor meg kell vizsgálni, miképpen viszonyul ez az új lehetőség a régi megszokott módszerekhez. Ez a felvetés csak az első pillanatban

tűnik egyszerűnek A net egyszerre újság, könyv, sőt a kép és hangátvétel lehetőségei miatt hasonlít a TV-hez Beszélgető közösségeket is teremthet, így szokatlan módon ugyan, de pótolhat egy rendezvényt is. A világháló legfontosabb újdonsága mégsem ez. Az igazi hatás ma még felmérhetetlen, de úgy tűnik, abban rejlik, hogy a publikálási, a véleményartikulási lehetőség bárki számára elérhető Korábban – lényegében a mai napig –, ha valakinek bármilyen írásos közölnivalója volt akkor ki volt szolgáltatva a szerkesztők és a kiadók „szűrő”-jének. Ha nem sikerült meggyőzni őket kiadhatta könyvét, alapíthatott lapot, de ha az anyagi források ezt egyébként lehetővé is tették még korántsem volt biztos, hogy mindezt a piac megfizette. Ebből a szempontból valóban egy új világ köszönhet ránk, hiszen az internetes megjelenés olcsó, nincs szükség engedélyre, a hozzáférés sem tűnik túl költségesnek. A

legnagyobb erénye mégis az, hogy az információhoz való hozzájutás és mondanivalónk, véleményünk továbbítása rendkívül kényelmes. Ennek a hatása máris érezhető, hiszen egy-két év alatt milliós nagyságrendűre duzzadt a publikált weboldalak száma. A technika azonban gyökeresen megváltoztat mindent. Ha a nyomtatott, vagy a hagyományos elektronikus médiának kiadói, szerkesztői vannak, akkor a világhálónak sokkal inkább felelős olvasói és felelős szerkesztői A két fél együttműködésében és küzdelmében pedig a net látogató lesz az úr. Már most nyilvánvaló, hogy a világháló polgárára nem hatnak a hagyományos más közegben kipróbált módszerek A legfontosabb különbség az információhoz való hozzájutás gyorsasága és kényelme Egy párt honlapjára felvitt információkat egy-két perc alatt elérhetjük. Korábban ehhez esetenként többnapos könyvtári kutatás kellett. Ugyanakkor az is igaz, hogy a konkurens pártok

és politikusok weblapjait ugyanilyen könynyedén elérhetjük. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 234 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 235 ► Ma még az internetes politikai kommunikáció kezdetén tartunk, de az már bizonyos, hogy a megszokott technikákat újjal kell felváltani. Az eddigi kutatások egyre inkább valószínűsítik, hogy a nethasználónak nincs sem ideje, sem pedig kedve sokat olvasni. Egyszerűen pásztázza a képernyőt és ott áll meg, ahol valamiért megakad a szeme. Sokszor egy nehezen általánosítható effektus (szín, formavilág, kulcsszavak) hatással van a későbbi döntésekre. A netpolgár csak keveset hajlandó bíbelődni hosszabb szövegek elolvasásával, éppen ezért a kutatók javaslata szerint a hagyományos írásmódhoz képest a szavak számát és a mondatok hosszúságát a

felére kell csökkenteni. Fontos a tagolás és a tipográfiai szerkezetek rendszere, de talán még ennél is lényegesebb a weboldalak közötti struktúra hatásos megtervezése. A technikai problémák további boncolgatása helyett célszerű megvizsgálni a magyar nethasználók összetételét Az életkor, az iskolai végzettség és az anyagi kondíciók tekintetében lényeges különbség nem található a nyugat-európai mintához képest. A magyar társadalom azonban nemcsak szegényebb, de a relatívan magas telefonköltségek miatt is sokkal inkább elzártabb a világháló használatától, mint a nyugati országok polgárai. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen működő Információs Trend és Társadalomkutató Intézet a magyarországi használókat öt csoportba osztotta. Az információs elitet a hazai társadalom 1-3%-ra becsülték. Ez a csoport valóban egy szűk réteg, kimagasló anyagi lehetőségekkel. Ők voltak az első fecskék, akik

legrégebben használják a személyi számítógépet, ők az internetes világ legrégebbi hazai polgárai. Nem tudjuk, hogy kiemelkedően magas információs szükségleteik munkájukból, vagy inkább saját belső igényeikből adódnak. Munkahelyükön és otthon egyaránt – és minden eszköz (WAP, webtelefon) segítségével – képesek elérni a világhálót. Az információk megszerzésében és továbbításában szinte kizárólag az internetre támaszkodnak Ugyancsak fontos sajátosságuk az is, hogy számukra a szabadidő eltöltésének szinte egyetlen módját a világhálón való utazás jelenti. A felmérés a magyar társadalom 5-7%-ban jelölte meg a második legfontosabbnak tartott internetező csoportot. Őket bátor felfedezőnek nevezték el, akik nyitottak minden új lehetőség iránt, de számukra inkább a gyakorlati hasznosság vonzó, és az új technika varázsa kevésbé lényeges. Hazai viszonylatban ők is régi felhasználók, de szabadidejűket

sokkal kevésbé áldozzák a neten való barangolásra, mint az előző csoport. Többnyire rendelkeznek otthoni számítógéppel, de csak kis részük képes (vagy akar) internetes előfizetésre. Főleg munkahelyükön (iskola), ritkábban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 235 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 236 ► valamilyen nyilvános helyen férnek hozzá világhálóhoz és elsősorban a hasznosság a fő szempont. A bátor felfedezők egyik igen fontos szerepe az, hogy az internet lehetőségeit és fontosságát közvetítse a társadalom különféle rétegei felé. Egyetlen figyelemreméltó csoportot lehet még megkülönböztetni a „jó úton járó bizonytalankodók” társaságát. Derékhadukat a 35 és 50 év közötti, főleg kis városi értelmiségiek jelentik Társadalmi arányuk magasnak mondható

(35-40%), de alapvetően csak a munkahelyükön tudják használni a világhálót. Az internet fontosságát még nem tapasztalták meg és elvégzendő feladataik sem igazán igénylik. Még tartózkodnak az otthoni előfizetéstől, de többségük anyagilag megteheti. Középkorúak lévén, megszokott munkarutinjuk, talán kevesebb szabad idejűk, valamint a hatékony minták hiánya miatt alakult ki bennük egy óvatos magatartás. Az internet szempontjából a magyar társadalom igazán nagy részét a nagyon bizonytalanok és a lemaradók jelentik. Magasabb életkoruk mellett főleg alacsonyabb iskolai végzettségük tartja távol őket ettől a világtól. Nehezen tudják elképzelni, hogy a net bármilyen változást tudna előidézni az életükben. 14.3 A világháló nyújtotta új lehetőségek Az utóbbi években több tanulmányban fejtegették azokat a nézeteket melyek szerint a kibertér gyökeresen új élményt hoz létre a politikában. Sokan és sokféleképpen

közelítenek ehhez a kérdéshez. Abban mindenki egyetért, hogy az új technikai lehetőségre adott válaszokat nagyon alaposan végig kell gondolni. Philip E Agre egy 1999 októberében elhangzott konferencián azzal a meghökkentő állítással kezdte előadását, hogy az internet voltaképpen a demokrácia végét jelenti Ez merész túlzás nyilván a szerző véleménye, amely megfelelő hatást keltett, de mégis sok szakember félelmét fogalmazta meg Nem kevesen aggódnak amiatt, hogy a „bitek vihara” minden demokratikus fórumot és hierarchiát széttör, és minden eddigi értéket atomjaira bont szét. Ez a technológiai teológia és az elektronikus eszkatalógia olyan információs forradalom, amely majd minden forradalmat lezár Agre azonban korántsem látja ilyen aggasztónak a helyzetet. Idéz egy feledésbe merült szerzőt, aki gépészből lett a New Deal filozófusa. Az amerikai John Commonsról van szó, aki pályafutását nyomdászként kezdte, majd az

államigazgatás és a közgazdaságtan professzora lett a Wiscconsin Egyetemen. Commons elmélete egy nagyon is mindennapi tapasztalatra, az eltérő érdekkel rendelkező csoportok együttműködési gyakorlatára A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 236 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 237 ► épült. A munkaadó és a munkavállaló kollektív szerződése volt az a paradigma, amelyet minden intézmény vizsgálata során alaposan elemzett A szerződések alapját a nemzedékek tapasztalatára épülő szokások biztosították, ami bölcs kompromisszumok sokaságára épül. A lényeg azonban a szabályok autonómiáján és a kapcsolódási pontok lehetőségén van. A működés lényege egy kompromisszum (Agrét némileg szabadon értelmezve) amely nemcsak az érdekek kölcsönös elismerése, hanem több szabályrendszer

eredetileg egymástól független elemeinek a harmóniája. Mivel társadalmi kapcsolatainkat egyre inkább a hálózatba rendezett információs technológia irányítja, kénytelenek vagyunk hozzászokni az életünket berendező technikai szabályok sokaságához. Az internet mint a tárgyalások infrastrukturális lehetősége kísérletesen hasonlít a Commons által javasolt működési mechanizmushoz. A világháló egyre inkább megbontja az erők egyensúlyát, amelyen ez idáig a nyugati demokráciák alapultak Éppen ezért teszi szükségessé az internet a szabályok újratárgyalását A kibertér képes fellazítani az emberöltők alatt kialakult intézményeket és a hozzájuk kapcsolódó rutint, egyben biztosítani tudja azokat az eszközöket, amelyekre egy új intézmény-gyakorlat felépülhet. A netet korántsem szabad csak intézményként kezelni. A világháló láthatóvá teszi a társadalmi folyamatok olyan rétegeit, amelyek esetenként alapvetőbbek mint

az intézmények. A kollektív értékek és magatartások olyan cseréje alakulhat ki, ami páratlan a történelemben. A tömeges véleményformálás azonban nem azonos a kollektív cselekvéssel és még kevésbé a hivatalosan legitimált tárgyalásokkal A problémák tömeges észlelése és a tapasztalatok igen gyors és nagy mennyiségű megosztás napjaink politikai gyakorlatában egészen új. Bármilyen hibákat hordoz is az internet, mégis alapja lehet egy új demokratikus kultúrának. Az információk átadása, a másokon való segítség és segítségkérés nélkül nem tud létezni semmilyen emberi kultúra A kutatások négy fő területre irányulnak. Az egyik a kibertér társadalomszervező lehetőségeit, ennek technikai és jogi szabályozását veszi szemügyre. A második a világháló által nyújtott új államigazgatási és kormányzási modell lehetőségeit keresi A harmadik kérdéskör a pártpolitizálás és az internet kapcsolatát tekinti át,

míg végül a negyedik vizsgálati szempont erősen demokráciatörténeti esetenként filozófiai alapvetésű. Ebben a tanulmányban minket ez utóbbi érdekel, hiszen már évek óta komoly vitákról lehetett olvasni arról, hogy az internet miképpen alakítja át a modern polgári demokrácia egész rendszerét. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 237 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 238 ► 14.5 táblázat Az internet politikai célú használata iránti érdeklődés Internet használók Népességen belüli aránya Görögország Portugália Ausztria Németország K-i része Luxemburg Spanyolország Németország Ny-i része Olaszország Finnország Dánia Franciaország Belgium Hollandia Svédország Egyesült Királyságok Észak-Írország Írország Total Helyi városi vagy területi tanácsadás % 38 37 36 34 34

33 33 29 27 25 21 20 20 19 18 15 14 27 Újságokat, Politikusokkal magazinokat kapcsolatban olvasók száma lépők száma % % 38 11 37 20 36 14 34 8 34 14 33 8 33 10 29 7 27 5 25 12 21 7 20 6 20 5 19 8 18 6 15 7 14 5 22 9 Forrás: Eurobarmeter 47.0 Jan-Feb 1997 N 16, 362 Bár a demokrácia szó talán a leggyakrabban használt politikai tartalmú kifejezés, természete igen gyakran még mindig homályos. A filozófusok, majd utánunk a különböző diszciplinákra osztott társadalomtudósok generációi már több mint kétezer éve vitatkoznak a demokrácia természetére vonatkozó kérdésekről. Nem lehet célunk ezeknek a teóriáknak még a megközelítő áttekintése sem. Közülük mindössze egyet James Fishkin gondolatait emeljük ki, mert igen jól kapcsolható a kibertér kódjához. Fishkin az egyenlőséget, a politikai tanácskozás gyakoriságát, a politikai részvételt és a zsarnokság elvetését tartotta a négy legfontosabb feltételnek. A politikai

egyenlőség sohasem volt a vita tárgya, a többi ismérv megítélése azonban nem is olyan könnyű Az egyenlőség jogilag garantálható A másik három elv esetében azonban a szervezeti lehetőségek sem építhe- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 238 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 239 ► tők ki könnyen, de ezek megléte még koránt sem garantálja működésüket. Az internetes demokrácia apostolai kétkedéssel fogadják a Fischkin modell második jellemző ismérvét, miszerint „sok egymással versengő nézet kerül figyelmes mérlegelésre kis-csoportok személyes beszélgetései során”. Megítélésük szerint nagyon szűk azoknak a köre, ahol érdemi politikai diskurzus folyik A politikai részvétel és a civil szerveződések mai technikái pedig túl sok időt és energiát igényelnek mintsem,

hogy sokan vegyenek benne részt. Egy működőképes demokrácia minimális feltétele polgárainak információéhsége, a fontos kérdések megvitatásának készsége és az állampolgári egyenlőség elvének állandó hangoztatása. Ezek a kívánalmak azonban a hagyományos politikai infrastruktúrában örökösen törést szenvednek. A kiberdemokráciában az információ és a részvétel technikailag igen könynyen megvalósítható. A közvélemény sikeres kommunikációs rendszerében szinte korlátlan mennyiségű információ érhető el nyilvánosan és kényelmesen Az emberek pontosan tudják, hogy mi és hol található, valamint a világháló segítségével a megbízhatóságuk is sokkal könnyebben ellenőrizhető. A részvétel oldala némiképp bonyolultabb, hiszen egyszerre kell ösztönözni és lehetővé tenni a participációt. Az új technika – állítják a hívők – megkönnyíti és motiválja a politikai folyamatokban való részvételt,

továbbá az emberek érzik véleményük fontosságát, érdekeltségüket a végeredményben, és pontosan meg tudják ítélni, hogy hangjukat komolyan veszik-e. A kiberdemokrácia azonban korántsem egyszerű modell, és a történelemben elsőször lesz képes az elektronikus technika meghatározni esetenként még a politikai folyamatok tartalmát is. Itt gyökeresen új világ születésének lehetünk a tanúi A korábbi információs forradalmak, mint az újság, a rádió, a televízió, azonos oldalon közvetítették a híreket, a viszontválasz minimális és alaposan szűrt lehetőségeivel. Az elmúlt évtizedben szinte már kisebb könyvtárrá duzzadt azoknak a kiadványoknak, tanulmányoknak a száma, amelyek a kibervilág igen demokratikus lehetőségeivel foglalkoznak. A gazdag és igen szerteágazó választékban a teledemokrácia, a tanácskozó demokrácia, a kiberdemokrácia és az elektronikus demokratizálás fogalmai tűntek fel a leggyakrabban. A

teledemokrácia és a tanácskozó demokrácia közötti különbséget Scott London a társadalmi párbeszéd két modelljeként fogta fel. A teledemokrácia alapjai a politikai világ piacelvi felfogásán nyugszanak, ahol érdekek és eszmék versenyeznek egymással A politológiai szakirodalom ezt a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 239 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 240 ► megközelítést negatív liberalizmusnak, ésszerű választásnak, illetve a kollektív cselekvések logikájának nevezi. Ezzel szemben a tanácskozó demokrácia az önkormányzás eszményében gyökerezik, ahol a politikai igazságok nem az érdekek küzdelméből, hanem az értelmes vitákból és kompromisszumokból születnek Ez a megközelítés a Salisburiensisnek tulajdonított kora középkori közjó fogalmát tekinti az egyik központi

értéknek Az elektronikus demokrácia legkorábban keletkezett fogalma a teledemokrácia. Bár maga az elnevezést a 19 század elején már ismerték, a figyelem középpontjába mégis tíz éve került 1992-ben Busch, Clinton és Ross Perrot elnöki székért folytatott küzdelmében merült föl először a gyakorlati megvalósítás ötlete. Perrot programjának részeként felvetette a televízióban közvetített elektronikus városi ülések ötletét, amire a média és a politológusok kiemelt figyelmet fordítottak. Nyilvánvaló, hogy ez részben olyan új technológiák elterjedésével magyarázható, mint a műhold, a száloptikás kábel, az interaktív tv, amelyek új dimenziót teremtettek a politikai társalgásban. A lehetőségekre Clinton kampánystábja is felfigyelt, amikor a hagyományos médiákat kikerülve a „soft” eszközökön keresztül szervezett ún. városi üléseket Bár ezek a találkozók inkább PR központú kampányrendezvények voltak

mégis új legitimitást adtak a teledemokraták, nagyrészt elméleti alapon nyugvó vitáihoz. A telekdemokrácia iránti növekvő érdeklődés azonban sokkal inkább magyarázható a nyugati demokráciák (különösen az amerikai) jelenlegi állapotával való elégedetlenséggel, mint a technika fejlődésével A TV-ben közvetített várostalálkozók több híve állítja, hogy mióta a legfejlettebb országok polgárainak napi gondjai mögött kommunikációs problémák húzódnak az információs kapcsolatok új és tökéletesebb formáit kell kiépíteni az állampolgárok és vezetői között. A teledemokrácia hívei meggyőződéssel vallják, hogy az interaktív kommunikáció növeli az állampolgárok részvételét a demokratikus folyamatokban. A telekommunikáció azokat az állampolgárokat is képes bevonni a döntések előkészítésébe, akiknek korábban erre nem volt lehetőségük Az új elektronikus média kiiktatja azokat a hagyományos közvetítőket

(képviselők, szerkesztők), akik szűrik, torzítják az érdekeket megjelenítő véleményeket Az információáramlás sokoldalú szabadsága erősíti az egyének, csoportok és az intézmények közötti érzelmi kötődést. A teledemokrácia ellenzői sietnek kiemelni, hogy ezeket a ma még csak elképzelt jótéteményeket óvatosan kell kezelni. Az elektronikusan közvetített kommunikáció és cselekvés veszélyei korántsem elhanyagolhatók Az ellenvéleményeket áttekintve a szkeptikusok felvetései két területet érinte- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 240 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 241 ► nek. Sokan kétségbe vonják a technikában rejlő lehetőségeket Az új technológiák sebessége káros a demokratikus társalgásra, nem hagynak időt az értelmes párbeszédeknek és vitáknak, sokkal

inkább „ricsajt és nem demokráciát csinálnak”, ahogy azt többen is megfogalmazták. Az ellenvélemények másik része az állampolgárok mentalitására hivatkozik Még ha mindenki számára biztosítottak is az eszközök sokan nem kívánnak részt venni, illetve nem érzik magukat kényszerítve, hogy közreműködjenek a politika alakításában. Továbbá nagyon sok társadalmi probléma van, amelyek egyedi jellegüknél fogva nem eredményeznek széleskörű vitát Sokkal érdekesebbek azok a felvetések, amelyek a technika nyújtotta tudatos viszszaélésekre figyelmeztetnek. A manipuláció lehetőségei korántsem zárhatók ki az elektronikus világban, sőt teljesen új eszközökkel kell szembenézni A technikailag közvetített beszédekből gyakran hiányzik a szövegösszefüggés A bitek világában az információ és az ember közötti köteléket elvágták Az információk megkülönböztetés nélkül, nagy mennyiségben, nagy sebességgel, a céltól

és a jelentéstől elválasztva jelennek meg Figyelmet érdemelnek azok a vélekedések, amelyek szerint az elektronikus társalgás a „legokosabbak túlélésén” alapszik. A tanácskozó demokráciáról való gondolkodás történetét az európai kultúrában Arisztotelésztől Gadamerig húzódó ívvel jellemezhetjük legjobban. Tárgyalás akkor szükséges, ha bizonytalanok vagyunk a lehetséges alternatívákat illetően. – Gadamer erről így vélekedett A tudás, amely a cselekvést irányítja pontosan meghatározható feltételeket kíván, amelyek a döntést befolyásolják. A legtöbb esetben az általunk tanult, vagy már birtokunkban lévő döntési technikák nem tudják helyettesíteni a tárgyalás feladatait. Sokan a politikai vitákra már hosszú ideje úgy tekintenek, mint a demokrácia nélkülözhetetlen alkotó elemére. James Madison (az Egyesült Államok elnöke 1809 és 1917 között) szerint: „A közvéleményt tökéletesíteni, szélesíteni

kell, hogy csiszolja és tágítsa a társadalom látókörét, nézeteit.” Hannah Arendt és Jürgen Habermas más nézőpontból ugyan, de a demokratikus párbeszéd fontosságát és politikai gyakorlatát elméletalkotó paradigmaként kezeli. Véleményük szerint az állam és a társadalom dialógusa alapvető szerepet tölt be, az állami etatizmus és a piaci presszió kettős nyomásának az ellensúlyozásában A társadalmi nyilvánosság egyrészt úgy jelenik meg, mint folyamat, melynek során az emberek közös problémáikról tanácskoznak, másrészt mindez egy olyan színtér, ahol az események természetes körülmények között jöhetnek létre. Jól ismertek Arendt A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 241 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 242 ► és Habermas nézetei napjaink modern társadalmáról,

amelyben a közösségek természetes érdekérvényesítő gyakorlatát felváltja az adminisztráció és a politikai technika. Habermas a politikai információkhoz és folyamatokhoz való nyílt hozzáférést az államügyek szabad megvitatását és az államhatalom intézményeinek szabad bírálatát tekinti a civil társadalom legalapvetőbb védelmi ernyőjének és követelményeinek John Rawls Az igazságosság elmélete című munkájában még egy sor további feltételt is megfogalmaz A hírek és az információk pontosságát és hitelességét, széleskörű hozzáférhetőségét, a manipuláció kirekesztését, valamint a politikai egyenlőség szabályainak az érvényesülését, amelyben az érvek ereje fontosabb mint a hatalom és a tekintély, tartja a legfontosabbnak. A tanácskozó demokráciát pártoló elmélet mindegyike erőteljesen hangsúlyozza a viták szerepét és erejét a civil társadalom hatékony működésében. A tárgyalások során a

lehetőségek tárháza jelenik meg a nyilvánosság szintjén, hiszen mindenki rendelkezik az értelmes véleményalkotás képességével, a közös eszmecserék sokkal erőteljesebben bátorítják az altruista viselkedést, mint az egoizmust. Nem szabad továbbá arról sem elfeledkezni, hogy a legtöbb ember saját véleményének megformálásakor és megváltoztatásakor egyaránt és erőteljesen figyel a többiekre. Természetesen a tanácskozó demokrácia elmélete sem mentes a kritikáktól. Tudósok egész tömege tűnt fel a posztmodernizmus zászlaja alatt, hogy megkérdőjelezzék a közel két évszázada szilárdnak hitt elveket. Az érvek tömegéből most a legfigyelemreméltóbbakat emeljük ki. A tanácskozó demokrácia nem valósítható meg a mai tömegtársadalmakban, hiszen igen sok ember egyáltalán nem akar részt venni a politikai párbeszédben. A tanácskozás politikailag sem hatékony, csupán beszélgetés. Az alapítók által javasolt „hűvös

és nyugodt mérlegelés” nem mindig segíti elő a legjobb döntéseket, mert kirekeszti az intuíciót és az érzelmeket. Nem csodálkozhatunk azon, hogy ez a modell nem hozott létre egy stabil demokráciát Míg a teledemokrácia fogalmát először a kábeltelevíziókra való reakcióként fejlesztették ki, addig a kiberdemokrácia fogalmai a számítógépeshálózatok megjelenésére reagáltak. A ma már széleskörűen használt kibertér fogalmát William Gibson sci-fi író alkotta meg A térnélküli helyen emberi szavak, kapcsolatok, adatok, információk, sőt státusz és hatalom is a számítógép segítségével közvetítődik. A virtuális világ nem más, mint egy gigantikus konszenzuális hallucináció, amit naponta tapasztalnak meg a felhasználók milliói. Martin Hagen idézte azokat a véleményeket, amelyek a kiberdemokrácia elvét a nyugat-amerikai yuppie és a hippi kultúra különös A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott

irodalom Vissza ◄ 242 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 243 ► elegyéből jött létre és egy új „virtuális osztály” sajátította ki. Egy magasan képzett réteg az egyetemek és a Szilicium-völgy között találja meg az identitását. Álmuk az igazi demokrácia, amely közvetlen állampolgári részvételt és a boldogsághoz való egyéni jogot (rendszerint dollárban és értékpapírban) jelenti. Antipolitikus szemléletükben az állam potenciális fenyegetést jelent az egyéni szabadságra és a jólét maximalizálására egyaránt. 14.6 táblázat A társadalmi párbeszéd két modellje Teledemokrácia A közvélemény és az állampolgári visszacsatolások hatékonyan segítik A dinamikus társadalmi párbeszéd támogatja az eszmék egészséges piacát. Tanácskozó demokrácia Az összesített vélemények nem alkotnak a jó kormányzás

megvalósítását. A politikai igazság nem az ideák versengéséből ered, hanem a társadalmi párbeszédből. A hatékony politikai kommunikáció A leghatékonyabb politikai társalgás vertikális; és a politikusok és az állam- oldalirányú; és az állampolgárok között polgárok között megy végbe. megy végbe. Az új technológiákkal az állampolgárok Az önigazgatás kollektív döntéshozasaját magukat kormányozhatják. talt, így dialógusok működését, és együttműködést követel. Az új technológiák sebessége erősíti a A sebesség a társadalmi párbeszéd demokráciát. ellensége. A szólásszabadság a demokrácia szem- A demokrácia a dialógus és nem a pontja. monológ elvén alapszik. A társadalmi részvételnek növekedni A demokratikus részvétel mérőeszköze kell. a minőség és nem a mennyiség. Az állampolgárok információhoz való Az információt, melyet a vita előfeltéhozzáférését egyenlő módon kell biz- telének

tekintenek jobban megértik tosítani. mint a melléktermékét. Forrás: Scott London: Teledemokracy versus Deliberative Democracy Feltűnő azonban, hogy a kiberdemokrácia tartalmát nagyon is régi politikai értékekkel töltik meg. Egyik irányzatuk ugyanis a klasszikus liberalizmus elvei alapján a piac és a korlátlan szabadság fontosságát hangsúlyozza. A másik felfogás közösségorientáltabb, és a technika új emberi kapcsolatok kialakulását elősegítő hatását emelik ki. Képviselőik között találjuk James Keyworth-ot Reagan elnök technikai ügyekért felelős tanácsadóját és a Magyarországon is jól ismert Alvin Tofflert. A kiberdemokrácia apostolai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 243 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 244 ► az n-n (ember és ember) kommunikáció erejében bíznak. A

közösségi szerveződés ilyen típusú átalakítása hihetetlenül képes megnövelni az erősen megfogyatkozott társadalmi tőkét. Több szerző még ennél is nagyobb hatást tulajdonít a demokratikus erőtér átrendeződésének. A hatalom erőforrásai az anyagi javaktól egyre inkább az információ birtoklása irányába rendeződnek át. A kommunikatív hatalom képes teljesen átszervezni a virtuális tér demokratikus szerkezetét, állítják a szerzők. Az információs erő ugyanis máshogy halmozódik föl és főleg másképpen tárolható és örökíthető, mint az anyagi tőke. A polgárok az információhoz sokkal könnyebben jutnak hozzá, és főleg hatékonyabban tudják használni, mint a hagyományos politikai erőforrásokat. Az elektronikus demokrácia elvi alátámasztása nagyon is amerikai. Sok támogatója céloz arra, hogy az ötlet első kitalálója nem más, mint Thomas Jefferson. Ebből talán már sejthető, hogy egyáltalán nem akarják a

demokrácia intézményeit az elektronikus infrastruktúrához igazítani Mindössze a hagyományos formákat szeretnék az új információs technikák segítségével hatékonyabbá tenni. Nem meglepő, hogy az elektronikus demokratizálás fő támogatói az „uralkodó elit” tagjaiból verbuválódnak. Közéjük sorolhatók még a kongresszus tagjainak személyzete, a Fehér Ház hivatalnokai, újságírók, politológusok. Legfőbb gondjuk, hogy miként lehetne megosztani a számítógéphálózat által létrehozott „információs előnyt” a társadalom egészével Az elektronikus demokratizálás szószólói szerint a politikai apátia korántsem a politikai rendszer jellegéből következik, hanem ennek egyes elemei működnek csak hibásan. Az információs rendszerek bővítésével, újak létrehozásával a bajok orvosolhatók Könnyű felismerni, hogy a vita hátterében az információhoz való szabad hozzáférés ősrégi amerikai elve húzódik. Az

információs technika bővítése mellett a másik fő célkitűzésük az elektronikus városi ülések létrehozása. Itt korántsem a szavazáson, hanem sokkal inkább a döntéshozatal egészében való részvételen van a hangsúly. Ezzel olyan közvetlen és állandónak tekinthető kapcsolat jön létre a képviselők és a polgárok között, amit a korábbi infrastruktúra nem tett lehetővé. Nem véletlen, hogy többen baloldali eszmének tekintik ezt az elméletet Hivatkoznak olyan képviselőikre mint Amati Etzioninra, vagy Benjamin Barberre, akiknek politikai értékei közismertek A világháló által nyújtott technikai lehetőségekre épülő teóriák mindegyike egy új kommunikációs tér ideáját fogalmazta meg, amelyre egy információban gazdag – és aktív állampolgári közreműködést igénylő – de- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 244 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 245 ► mokrácia épülhetne. Léteznek azonban kultúrpesszimista nézetek is, amelyek komolyan tartanak attól, hogy egy kisebbség populista megnyilvánulásainak a világháló komoly segítséget adhat Claus Koch „A tankönyv a médiákhoz” című művében igen szarkasztikusan fogalmaz, amikor azt fejtegeti, hogy „az elektronikus demokrácia nem más, mint a digitális önmeghatározás technikai retorikája, ami egy alkalmazotti és pubertás kisvállalkozói réteg közös fantáziáját jeleníti meg, akiknek egyébként az életben soha sem lesz választási lehetősége.”8 Sőt, érzékelhető ennek egy még erőteljesebb negatív üzenete is Mindent tehetsz, amit szeretnél, de csak a virtuális életben. Ez a gondolat és érzés, ha tömegméretűvé válik, még erősítheti a jelenlegi apátiát. A kétkedő hangok nemcsak a lehetőségekre, hanem a tartalmi oldalakra is

vonatkoznak. Aki az „elektronikus demokrácia”, vagy a „teledemokrácia” szavakra keresett (1996-os adatok) a létező háromszázezer web oldal közül mindössze 0,005% oldalt talált a témához Vizsgálatok egész sorát készítették el, de nem javultak az arányok. Az amerikai Yahoo com lista a kétszázezer amerikai web oldalról 7104-et sorolt kormányzati kategóriába. Az arány Németországban még rosszabb Az „állam és politika” témakörében a százezernyi web oldalból csak 653 találatot jelzett a rendszer. A 14 fő téma kategóriából a Yahoo katalógus az állam és politika címszavakat az utolsó helyre sorolta. Ha pusztán a mennyiségi összetevőket figyeljük, akkor bátran kijelenthetjük, hogy a háló politikamentes Még a politikától legjobban érintett Egyesült Államokban is ez a témakör a web oldalak számának mindössze 2%-át teszi ki. Németországban ez az arány mindössze 0,5%. Más a helyzet az oldalak használatával. A

Thomas politikai webszerver 1996-ban naponta kétszázezer bejelentkezést regisztrált Ugyancsak 1996 augusztusában az amerikai republikánus párt konferenciájának anyagát naponta hétszázezer ember töltötte le. Ez a nagyságrend már valóban figyelmet érdemel Németországban ez idáig lemondtak a hálózati számláló használatáról, de szórványos adatok mégis vannak. A Greenpeace németországi szervezete napi átlagban ötezer jelentkezőt regisztrál, ami megközelítőleg 400 személynek felelhet meg. Az SPD nem kevesebb mint százhúszezer találatot jelent havonta. A „Tudomány és Politika” honlap pedig napi 30–150 közötti megkeresést jelez. A száraz adatoknál sokkal fontosabb lenne annak az ismerete, hogy kik és milyen célból keresik meg a politikai tartalmú oldalakat. Óvatos számítások azt valószínűsítik, hogy az internetes politikai kommunikáció az államapparátuson belül A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott

irodalom Vissza ◄ 245 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 246 ► és kisebb mértékben a gazdaság és a politika szereplői között zajlik. Az állampolgárok civil politikai aktivitása alig jelenik meg az interneten. A mennyiség jelenléti oldaláról természetesen csak óvatos becslések vannak. A kutatások megindultak ugyan, de legtöbbjük gyaníthatóan gazdasági és politikai megfontolásból nem publikus. Némileg több ismeretünk van a jelenlét minőségi oldaláról. Az már most nyilvánvaló, hogy az informatikai tér három részre osztható. A legerőteljesebb terület a top-down információ birodalma, ahol a kormányzat és az ellenzéki propaganda és a politikai marketing-ajánlatok dominálnak. Lényegesen halványabban ugyan, de léteznek az állampolgári kapcsolattartás és kommunikáció irányába mutató tervek. A „polgárbarát

közigazgatás” címszó alatt kutatott projektek azonban ez idáig inkább az önlegitimációt szolgálták. A társadalmi és politikai szervezetekkel való kapcsolattartás elektronikus módszere nagyon tetszetős, de szerepük ma még kicsi. Létezik egy mellékterület, ami Magyarországon most alakul ki, de hatása ha kis körben is, igen erős. A pártok belső kommunikációjának az intenzitása és a hatékonysága a háló segítségével rendkívüli módon megnövekedett. Itt elsősorban nem a fővárosi vezetőség és a vidéki tagság közötti információcsere gyorsult föl, hanem horizontálisan is megindult a kapcsolat a földrajzilag korábban teljesen elszigetelt szerveztek és aktivisták között. A hálózati kommunikáció arénájának politikai szereplői már most is, de a jövőben három nagy csoportot alkotnak. Az első helyen kimagasló mértékben a tartalomszolgáltatók vannak, akik a politikát aktuális információ-forrásként adják el. A

kormányzati szervek és a politikai pártok sorolhatók ide elsősorban. A társadalom számára elfogadható képeket és hangokat szolgáltatnak. A második helyen a jól szituált politikai vállalkozók állnak Parlamenti és helyi képviselők, vagy ideiglenesen kívülre szorultak akik számára a politika: jó biznisz Ma még többnyire úgy viselkednek a világhálón mint a hagyományos médiákban, vagy a 20-30 főt ritkán meghaladó helyi politikai üléseken. Legkiválóbbjaik azonban érzik, hogy a háló egy egészen más világ, amit igyekeznek kihasználni. Itt már régen nem az egyszerű meggyőzésről van szó, hanem nagy, központosított, gyenge kötésű hálózatok szervezéséről. Komoly lemaradással követik őket az érdeklődő aktív polgárok, akik a háló biztosított előnyöket a maguk javára szeretnék fordítani, noha ma még alárendelt helyzetben vannak. A szakirodalmat áttekintve úgy tűnik, hogy a technikai lehetőségekre épülő

teóriák alaposan elszakadtak a valóságtól. A mostani hálózati gyakorlatban egyre inkább az e-mail keresztüli magánbeszélgetések erősödnek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 246 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 247 ► meg. Ez a fejlődés pedig nagyon egyértelműen a digitális sokcsatornás tévénézés gyakorlatához közelít. A kommunikációs elemek nem fontosak, így a folyamat inkább az elosztó, mintsem egy kommunikációs médium irányába hat. A politikai információ funkciója egyértelműen tükrözi ezt a helyzetet. Az a mód ugyanis, ahogyan a politika megjelenik a hálón egyértelműen bizonyítja az internet elosztó médiummá válását A nem interaktív technikák legjobb esetben csak az egyéni vélemény formálásához tudnak hozzájárulni a nyilvános akaratképzéshez nem A változás

fő okát a www platformosodásában és a háló általános felhasználói profilúvá válásában véljük megtalálni. Ez a technika a hálót olyan médiummá alakította át, amely a fogyasztást és a használatot rendkívüli módon demokratizálja, de lehetőségei ezzel le is szűkültek. Gondként fogalmazható meg, hogy az igen nagyfokú technikai kultúrához való alkalmazkodás egyre több gazdasági és társadalmi tőkét igényel. Nem szabad elfelejteni azokat az egyenlőtlenségeket sem, amelyek korántsem csökkentett megnyugtató módon a világháló eddigi fennállása óta. Kormányzati támogatással természetesen a hozzáférés növelhető, de sokkal nagyobb gondot jelent az átviteli hálók, szerverek, operációs rendszerek, routerek stb. fölötti tulajdon Az út pedig a nyomtatott és az elektronikus médiák történelmi fejlődéséhez hasonlóan a kis magántulajdontól a monopol típusú nagy tulajdon felé vezet. A hálók fölötti gazdasági és

politikai hatalom valós következményei akkor jelentkeznek majd, amikor a világháló valóban tömegélménnyé és megkerülhetetlen politikai erővé kezd válni. 14.4 Összegzés A világháló és a politika kapcsolata • A társadalmi szerveződések és a politika világában sajátos színfolt a világháló megjelenése. Hatásaival kapcsolatban három nézőpont jelent meg. Vannak, akik azt állítják, hogy a net új emberi kapcsolatokat alakít ki, erősíti a társadalmi tőkét és demokratizálja a társadalmat Mások szerint a világháló még tovább növeli az egyenlőtlenséget a szegények és a gazdagok között. Végezetül az a felfogás tűnik a leghihetőbbnek, mely szerint az online közösség szerkezete mindig az adott társadalmat tükrözi. • A modern kommunikációs eszközök hasznosításában Európában észrevehető egy észak-dél felosztás. A skandináv országok, Anglia és Hol- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott

irodalom Vissza ◄ 247 ► Szociológia Világháló és a politika kapcsolata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 248 ► landia inkább újságcentrikus, míg Olaszország, Portugália és Görögország TV-kedvelő. • Magyarországon a társadalom 1-3%-a tekinthető információs elitnek. Kimagasló anyagi lehetőségek birtokában az élet minden területén használják a világhálót. További 5-7%-ot jelentenek a bátor felfedezők, akik számára a gyakorlati hasznosság a fontos. Található egy 35-40%os követő csoport, akik inkább a munkahelyükön használják a számítógépet (net), anyagi lehetőségeik azonban nem teszik lehetővé a legkorszerűbb technika otthoni használatát A lakosság fele viszont a leszakadókhoz tartozik • A politika és a világháló kapcsolatában a helyi szintű közvetlen kommunikáció-kapcsolat a hivatalokkal és a nyomtatott sajtó kiváltása emelkedik ki. A

politikusokkal való kapcsolattartás (honlapok, blogok) csak most alakul ki. • A világháló jövőbeni politikai szerepét az ún. teledemokráciában vélik megfogalmazni. Az eddigi tanácskozó demokráciával szemben a könynyű visszacsatolás, a közvetítő elemek kikapcsolása, a gyorsaság, a szólásszabadság, az információk teljesebb hozzáférése és az ellenőrizhetőség emelkedik ki A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 248 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 249 ► 15. A jelen kor társadalmának általános jellemzői 15.1 Globalizáció A globalizáció az egyik talán legsűrűbben használatos fogalom e körben, s összesíti mindazon szempontokat, amelyeken végighaladunk a későbbiekben. Kiindulópontunkból tekintve azt jelenti, hogy kialakul egy a világra univerzálisan ráépülő

társadalmi, gazdasági és politikai rendszer, amely lokális és regionális eltérésekkel ugyan de egységként működik, hálózatszerűen reagens jelleggel. Minden pontja befolyásolhatja, az összes többit, ismételve a bevált szlogent, hogy a lokális problémákat globális módszerekkel lehet kezelni, a globális pedig a lokalitások hálózatából áll össze. Érzékeny világ ez, ahol komplex összefüggés-hálózat születik (vö. Castells) amely egyúttal sérülékeny is, pontosan együttmozgása következtében. Megjegyzendő ugyan, hogy a globalizáció gazdasági gyökerű folyamat, mégpedig a multinacionális korporációk (MNC-k) domináns szerepe következtében válik világot behálózó kapitalista integrációvá. A globalizációnak jelen van egy kulturális szegmense is, amely a fogyasztói kultúra terjedésére vonatkozik Végül a folyamat a technológiai globalizációval válhat fizikai értelemben is világméretűvé. Micheal Keating és

szerzőtársai a globalizációt három lényeges folyamatra tagolják. Az első a gazdasági, amelyben „a kereskedelem révén a nemzetállamokat interdependensé váltak, megnövelve a protekcionista gazdaságpolitika költségeit. A tőke növekvő szabad mobilizációja pedig megnehezítette számukra [] monetáris politikájuk kezelését, jobban kitéve azt a spekuláció hatásainak. A transznacionális vállalatok (TNC-k) megjelenése pedig a kormányokat versenyhelyzetbe kényszerítette, hogy küzdjenek a befektetésekért, a technológiákért, csökkentve szabályozó képességüket, s egyszersmind elfogadtatva a nemzetközi tőke jelenlétét.” Így a kormányok erőtlenné váltak a globális piaci viszonyok közepette. A második a kommunikációs forradalom, amely azonnali kapcsolódásokat tesz lehetővé a világban emberek között. Ez a technológia pedig immunis az államok követelte szabályokra, viszont ösztönzi „a virtuális közösségek

létrejöttét, amelyeket a tér ugyan elválaszt, de az érdekek, az ízlés vagy valamiféle preferencia összeköt”. A kommunikáció könnyedsége és olcsóbbá válása potenciálisan a kulturális pluralizmus irányába hat, de a glo- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 249 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 250 ► bális hatások következtében a dominancia mégis a kulturális uniformitás az atomizáció és individualizáció irányába mozdul el. Végül a harmadik elem a politikai dimenzió, amely a globális társadalmi mozgalmak, a környezetvédelmi elkötelezettség, az autochton emberek jogainak kihangsúlyozásában jut érvényre. Intézményesült formában a globalizáció eme szegmense nemzetközi rendszerekben, szervezetekben ölt testet, amelyek a szabad piac és a tőke mozgása

kérdésétől egészen a jogok és környezeti témák köréig vállalják fel küldetésük célját. Ennek alapján a globalizációt folyamatok összetett rendszereként kell felfogni, amelyben az állam még a kulcs a társadalom, a gazdaság és a politika irányításában, azonban jelentős átalakulási folyamaton halad át. (Keating, Micheal – John Loughlin – Kris Deschouwer 2003) A globalizáció folyamatában lényeges a deterritorizáció, amely azon szociális aktorok tevékenységének bővülésére utal, amelyek nem kötődnek területhez, helyhez. Szintén fontos szempont az összekapcsolódottság, mivel bármilyen tevékenységnek lehet globális vagy éppen lokális hatása, de a cselekvések alapvetően lokálisak és regionálisak maradnak. A sebesség, mint a társadalmi élet felgyorsulása is központi elem, hiszen újfajta mozgalmak, szociális változások, folyamatok egyre inkább intenzifikálódnak. A politikai globalizáció lényege pedig a szabad

piacgazdaságot, kapitalista fejlődést lehetővé tevő, megalapozó, szabadságelvű, demokratikus társadalom szétterjedése, amelybe egyre inkább beleértendő a jelenleg még utópikusan távolinak érzett e-demokrácia képzete is. A globalizáció jövőbeni kérdése – mint Albrow nyomán Szabó Máté fogalmaz – „a nemzetállamon túli demokratikus modell kidolgozása” Ide tartozik megközelítésében a civil társadalom problematikája is, de a „nemzetállamon túli lojalitások, identitások és intézmények” egyaránt új értelmet és horizontot nyernek (Szabó Máté, 2004) A globalizációt „egymást átfedő és egymásba kapcsolódó folyamatként” értelmezi Schöpflin György, amely „nem csupán gazdasági és pénzügyi, hanem hasonlóképpen információs, technológiai és egy sor egyéb tevékenységnek” az együttese. „A globalizáció egyik legfontosabb eredménye, hogy a bevett hagyományok gyorsan széthullanak, a jelentések

sűrűsége feloldódik, a koherencia veszélybe kerül. A közösségek úgy érzik, hogy elvesztik az ellenőrzést sorsuk felett”. A veszteségek teljességgel nem pótolhatóak, s kialakul a félelem révén „annak érzete, hogy mind az egyén, mind pedig a közösség biztonsága, jövőbe vetett hite, az átláthatóság és kiszámíthatóság megszűnik létezni”. Az egyén egyre kevésbé képes vála- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 250 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 251 ► szolni a kihívásokra, s „amit tehetünk, hogy visszahúzódunk kulturális normáink sűrűjébe, s jobban ragaszkodunk szimbólumainkhoz és mítoszainkhoz”. Nem vagyunk képesek újrateremteni már hagyományainkat, „amikor öntudatunkat folyamatosan erősíti az önmagunkról szóló állandó

információáramlás. A reflexivitás nem teszi kényelmesebbé a világot” Sőt a globalizáció fontos jellemzője „a veszély újrarendezése, és ebből fakadóan a félelem redisztribúciója”. Gondolati íve alapján Schöpflin György a kollektív identitások gyengülését a következő globalizáció okozta tényezőkben véli felfedezni: az egyik a már említett reflexivitás, illetve annak eróziós hatása, a másik az információs túlterhelés, amely bonyolulttá teszi a döntéseket, s „megkérdőjelezi a kollektív tudás formái által nyújtott kényelmet. De ide sorolja a bizalom elvesztésének problémáját, a közös jelentések elvesztését is Nem meglepő tehát – szól az érvelés – hogy az „univerzális identitások” hanyatlanak, s egyfajta reakcióként „diverzitáscsoportok” alakulnak ki. „Az egyénnek szüksége van a kollektív identitás, és csakis a kollektív identitás által biztosított jelentésekre” Véleménye

szerint ezen diverzitás-csoportok képesek a felelősség és félelem ellenszereként funkcionálni. Végül megállapítja, hogy a globalizáció serkenti „a személyes kapcsolatok árucikké válását”, ahol az egyén inkább gazdasági, mintsem morális jellemzői alapján ítéltetik meg. „Az identitás összetartó ereje csökken, aminek egy illuzórikus szabadság az eredménye”. (Schöpflin György 2004.) Viszont fontos kiemelni, hogy a globalizáció nem feltétlen a lokalitással polarizáló folyamat. Bőhm Antal szerint „a globalizációval egy időben a lokális szintek is fölértékelődtek, az állampolgárok lokális (regionális) szinteken találták meg mindennapi életmódjuk régi-új kereteit [] Vagyis a globális és lokális tendenciák együtt jelentkeznek, s bizonyos módon kiegészítői egymásnak.” (Bőhm Antal 2000) Balogh István a posztklasszikus modernizáció körülményeit elemezve rámutat, hogy a „nagytérségi integrációk –

közöttük az Európai Unió – a modernség egyetemessége és korábbi nemzeti keretei közötti feszültségmezőben jöttek, illetve jönnek létre”. Megállapítja, hogy az integráció, a nemzetköziesedés és a globalizáció nem azonos fogalmak, hanem inkább átfedően viszonyulnak egymáshoz. (Balogh István 2002) A globalizáció folyamatának egyik kritikusaként Roger Scruton fogalmazta meg fő aggályait: „Ahogy növekszik a döntések globális hatása, úgy természetesen egyre nagyobb az igény az e hatásokat ellenőrző és azokat a közjó irányába terelő új jogalkotó testületek kialakítására”. Azonban úgy látja, hogy a nemzetközi szervezetek álta- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 251 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 252 ► lában képtelenek a folyamatokat kezükben

tartani, nincsen olyan nemzetközi aktor, (ENSZ, WTO példája szerint) amely képes lenne a veszélyeket, mint például a terrorizmus, elhárítani. „Az utóbbi évtizedekben a helyzet jelentősen romlott, mert a nemzetek feletti törvényalkotás újabb formái visszavetették a kisebb államok szuverenitását és törekvéseit”, s ezért a nemzeti szintű törvényhozói súlyt vissza kell meglátása szerint állítani, hogy „ne sodorja el a nemzeti államokat a globális ár”. „Az alkotmányos és demokratikus kormányzás előfeltételének a nemzeti hűséget” tartja. „Ha tehát helyreállítjuk nemzeti parlamentjeink szuverenitását reményt adunk az egész kontinensnek, ha ezt megtagadjuk tőle, a Kant rettegte despotizmust és anarchiát idézzük elő”. (Scruton, Roger 2004) E gondolatok idézését – annak ellenére, hogy nem értek vele egyet – azért tartottam fontosnak felidézni, mert tudományos szinten is jelzi a nemzeti gondolat stratégiai

fontosságát a globalizációs folyamatokkal átitatott 21. század elején. A kritikáról szólva ki kell emelni Cséfalvay Zoltán megjegyzését, miszerint az ellenérvelők nem tudtak eddig megfelelő módozattal, „az életés versenyképes ellenalternatíváinak felvázolásával” jelentkezni. (Cséfalvay Zoltán 2004) Nem szabad elfelejteni Giddens intelmét, hogy a nemzetállam még erős, a nemzeti alapon kiválasztott vezetők elsődleges szerepet játszanak a világban, azonban a nemzeti gazdaságpolitika az, amely már nem gyakorol olyan erős befolyást. „A nemzeteknek át kell gondolniuk identitásukat, ahogyan a geopolitika régebbi formái elavulttá válnak [] A nemzetek ma inkább kockázatokkal és veszélyekkel szembesülnek, és nem ellenségekkel”. A globális kozmopolita társadalomban a hagyomány, a nemzet, a család vagy a munka már csupán „külső váz” és „kiürített intézmény”, amely nem képes ellátni eredeti feladatát. Ez a világ

„anarchikusan, véletlenszeren alakul ki, sok tényező hatására, [] nem biztonságos, tele van gondokkal, és mély szakadékok szántják át”. (Giddens, Anthony 2000) Egyik fő jellegzetesség a kockázat, amely a modernitás velejárója, amelyről a kockázat-társadalom jegyeit felsorakoztató részben lesz szó. Jadranka Grbič Jakopovič (2003) isztriai kutatását idézve megállapítható, hogy a globalizációs, transznacionális folyamatok a nemzeti tudatot nem feltétlen csökkentik, csupán átstrukturálják, s megjelennek a lokális és regionális helyettesítő identitások. Ez a nemzetállam számára korántsem káros folyamat, mint inkább pozitív értelembe veendő kihívás. Ez a kihívás itt Közép-Európában nem csupán a globalizációs folyamatra, hanem a regionalizmusra is vonatkozik, ugyanis „a régió nem lehet adminisztratív A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 252 ► Szociológia A jelen

kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 253 ► döntések eredménye, határait nem tervezőasztaloknál és politikai kabinetekben húzzák, a régió rendszerint szerves történelmi fejlődés eredménye, a politikai mozgásteret nézve pedig a szubszidiaritás ösztönzője, a lokális érdekek szószólója”. (Kiss Gy Csaba 2003) A globalizáció hatása a nemzetközi regionalizmus szintjén érvényesült elsődlegesen, s ott is gazdasági érdekek mentén. Ennek folyományaként a világpiaci verseny a nemzetgazdaságok befolyását és erejét gyengítette, s felerősítette „a regionalizáció nemzeten belüli és nemzeti határokon áthatoló folyamatait”. Az interdependencia-elméletre támaszkodva magyarázza meg az integráció szükségességét; hogy a nemzeti államok elveszítették befolyásukat az újratermelés folyamata felett, s ennek kompenzálására integrálódnak.

Így a transznacionalizálódással szemben képesek szerepet vállalni elsősorban a jóléti tényezők feletti kontrollal. Az integrációs folyamat ezáltal egyre mélyül, hiszen folyamatosan kommunikálnak egymással, tehát növekedik az interaktivitás, másrészt pedig rendszeres együttműködés által hálózatosodás megy végbe Galló Béla figyelmeztet ugyanakkor, hogy a transznacionalizálódás nem egy lineáris tendencia, hanem ciklikusságot rejtő folyamat, hiszen a nemzeti államok erősödése és gyengülése a politikai erőviszonyokat is folyamatosan alakítja (Galló Béla 2000) Ismét Giddenst idézve, a globalizáció pozitívuma az EU példáján az, hogy „a nemzetek feletti rendszer aktívan hozzájárulhat az államokon belüli, valamint az államok közötti demokráciához”, azaz a demokrácia „expanzióját” hozhatja el a globalizáció, (Giddens, Anthony 2000) hasonlóképpen a fogyasztói társadalom kibővüléséhez, amely a fogyasztás

demokratizálódásához vezetett, amely révén egyre szélesebb néptömegek képesek megvásárolni egyre több újfajta és életminőséget emelő árut és szolgáltatást. A globalizáció folyamatában a kulturális fogyasztás domináns szerepet tölt be, s amint Dessewffy Tibor felhívja a figyelmet a „globalizálódó tömegkultúra lemaradásban van a már jó ideje globalizálódott, elfogadott magaskultúrával szemben. A globalizáció másik sajátossága a termelői oldal jelenléte a folyamatban, amely szintén meghatározza a kulturális piacot. Javasolja, hogy a kulturális dimenzióban át kell gondolni a szabadság, a jólét, a stabilitás és a méltányosság alapértékeit. (Dessewffy Tibor 2002) Míg a nemzetállam határokat vont a társadalmak köré, amellyel a kultúrát és értékrendszert hivatott védelmezni, s biztonságot nyújtani, egyúttal korlátozta az egyének szabadságát a külvilággal, a gazdasági versenyképességi folyamatok

kikényszerítették e határok részbeni lebomlását és lebontását, transznacionális gazdasági szervezetek létrejöttét, amelyek politi- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 253 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 254 ► kai folyamatokat is gerjesztenek tovább gyengítve a határok jelenlétét. A társadalom globalizációja során a határok egyre kevésbé a hagyományos, nemzetállami keretek mentén s mindinkább tetszőleges helyen húzódnak. (Langer, Josef 2001) A globalizáció kapcsán két fogalmat kell Cséfalvay Zoltán meglátása alapján tisztázni; az egyik a multinacionális, a másik pedig a transznacionális faktor jelentése. Multinacionális vállalatok a 20 századi fordista tömegtermelés révén kialakult nemzetközi munkamegosztás „termékei”, amelyek esetében a nyersanyag

mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a szabad és olcsó munkaerő jelenléte. Az 1980-as évektől a globalizáció érájában a transznacionális vállalat jelent meg, amely a nemzetközi munkamegosztás újabb fokát hivatott jelezni. A transznacionális vállalat már kultúrát mozgat globális szinten, beleértve a nagyobb hozzáadott értéket, az innovációs tartalmat, tudást, kutatás-fejlesztést, marketinget stb. (Cséfalvay Zoltán 2004) 15.2 Globalizáció és kozmopolitizmus Fontos aspektus a globalizáció és a kozmopolitizmus összevetése. Beck felfogása szerint a globalizáció a kinti világra, a kozmopolitizmus pedig a bensőre vonatkozik, internalizált folyamatról lévén szó (Beck, Ulrich 2003) Pontos megvilágításban arról a „transznacionalizálódásról van szó, ami a nemzetállamokon belül emelkedik fel” Beck és Sznaider különbséget tesz kozmopolita körülmény, mint normatív, filozófiai jelleg és pillanat azaz empirikus értelmező

jelleg között. Úgy vélik ezen szándékolt kozmopolita jelenség mellett kitapintható szándék nélküli, kiélt kozmopolitizmus is. Ez utóbbi alatt azt értik, hogy a szociális aktorok cselekvéseinek mellékhatásai, szándék nélkül hozzák létre a kozmopolitizálódást, félretéve a normatív értelmezést. Mint ahogy a nemzetállamot két évszázaddal ezelőtt mesterséges képződménynek tartották, ma a kozmopolita jelenséget vélik annak Holott arról van szó, hogy mit tartanak az emberek természetesnek, megszokottnak. Két évszázada a kis, lokális egységek voltak a „Gemeinschaft” közegei, s a „Gesellschaft”, az idegen, lélektelen és művi a nemzetállam koncepciója. Ma az emberek a nemzeti identitást vélik természetesnek, a kozmopolitát vagy nemzeti identitást nélkülözőt mesterségesnek. Attól, persze hogy az emberek tartottak tőle, nem szűnt meg a nemzetállamok létrejötte. A kozmopolitizáció magába foglalja többféle

kultúra együttélését, a nem állami politikai aktorok megjelenését, az élet transznacionális formáinak növekedését, multinacionális államok (pl. EU) kialakulását, ami egyút- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 254 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 255 ► tal elzárja az utat vissza a szuverén nemzetállamok és nemzeti társadalmak világához. Kiemelendő eszmefuttatásukból, hogy „a globális témák az egyének morális életvilágának részévé válnak, attól függetlenül, hogy ellenzik vagy pártolják a kozmopolitizmust. A kozmopolita horizont saját szubjektív életünkbe intézményesül” (Beck, Ulrich – Sznaider, Natan 2006) Megint más nézőpontból, Gerard Delanty a kozmopolitizmust a globális köz és a világ nyitottsága alapján értelmezi. Mint kifejti, az „én” és

a „mi” nem csupán a „másikkal” vagy az „őkkel”, az „énen” kívülivel határozható meg, hanem „a világgal, mint absztrakt kategóriával”. A kozmopolita realizmust kozmopolita látomásként értelmezi, „ahol a szociális világ összetétele olyan kulturális modellekben fejeződik ki, amelyekben mind az »én« és a »másik« fogalmai átalakuláson mennek végbe”. Az én-átalakulásának folyamata új kulturális formáknak a kialakulását eredményezi, amelyek elvezetnek a „társadalmi világ transzformációjához”. (Delanty, Gerard 2006) Edgar Grande a kozmopolitizmus politikai vetületében három szempontot hangsúlyoz. Egyrészt a globalizáció újfajta kozmopolita politikai teret hívott életre, amelyek rendre „átlépik a nemzeti határokat, és nemzeti, inter-, transz- és szupranacionális aktorokat, szervezeteket, hálózatokat, intézményeket és normákat integrálnak”, s a kozmopolita politikai tér egyáltalán nem azonos

sem a globális térrel, sem a nemzetközi politikai renddel. Másodsorban pedig ez a tér új konfliktusokat eredményez, amely a denacionalizálódás és az újra-nacionalizálódás dialektikájában honosulnak meg, amelyben „antagonista elvek feszültségteli integrációja” érezhető. Harmadsorban annak ellenére, hogy növekedik a világban a gazdasági, ökológiai és biztonsági egymásrautaltság, a transznacionális kormányzat működési tere még korlátozott. A kül-, biztonság- és jóléti politika még szerves és erős része a nemzeti szintnek. Ez azt jelzi, hogy egyrészt a régi nemzeti érdekek még ellenállást fejtenek ki, másrészt azt is mutatja (az előbbi antagonisztikus viszonnyal analóg módon), hogy olyan ellenálló erők, ellen-mozgalmak jelennek meg, amelyeket maga a kozmopolitizmus hívott életre”. (Grande Edgar 2006) Szerszynski és Urry ugyanakkor rámutat, hogy nem feltétlen kell ellentétet keresni a lakóhely iránti affinitás és

a kozmopolita nyitottság között. Egyszerűen arról van szó, hogy nincs szükség feltétlen arra, hogy „a bejárati ajtónál hagyjuk kötődéseinket”, így nyerve el a kozmopolita emancipációt. „Ki kell tudjunk alakítani egy ilyen kozmopolitikát, ha nem akarunk olyan sorsa jutni, hogy látogatók legyünk saját világunkban”. (Szerszynski, Bronislaw – Urry, John 2006) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 255 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 256 ► 15.3 Globalizáció és információs társadalom A globális társadalom kialakulásának egyfajta akcelerátora az információs társadalom, ami nem meglepő módon az információ elsődlegessé válásában gyökerezik. Az információs technológiák, a média, a globális kommunikáció intenzív növekedése és dominánssá válása

egyértelműen jelzi e kornak a jelenlétét, akárcsak az online vagy a mobil kommunikációra gondolunk. Az információ a gazdaság és a hatalom, valamint a társadalom egyik fontos alapegységévé válik. Ennek bizonyságául álljon itt a társadalmi rétegződés és a tájékozódás komplexitásának kapcsolatát mutató tájékozódási háromszög leírása, amely egy egyenlőtlenségi helyzetet mutat be. Az új infotechnológiához való hozzáférésre és annak alkalmazására új és magas szintű tudásra, gazdasági erőforrásra van szükség, amely potenciális egyenlőtlenségek forrása is egyben. A magasabb társadalmi-gazdasági státusszal rendelkezők több irányból is tájékozódnak, míg az alacsonyabb státuszúak ezen igénye és lehetősége jóval csekélyebb. Minél inkább az elithez közelednénk, annál inkább a megbízhatóbb információforrások kerülnek előtérbe, azaz a szervezeti szint, az informális és megbízható információk

„kereskedelme” a domináns. Az elit külön előnyös helyzetét a szervezeti információhoz való hozzáférés tovább növeli, hiszen első kézből jut hozzá, akár saját vagyoni helyzetét javító tájékoztatáshoz. Érdekes azonban, hogy az effajta tippeket, ismereteket, inkább személyközi kapcsolatban nyernek, internet ide, vagy világháló oda. Ezzel szemben az alacsonyabb társadalmi státusszal megáldottak jóval bulvárabb médiumokból jutnak pletykaszerű ismeretekhez, amelyek viszont lehetőségeiket nem javítják, s növelik a digitális szakadék amúgy is távolodó darabjait. Érdekes meglátás az is, hogy az információs társadalom alapvetően nem rendezte át a kultúrát, nem változtatta meg viselkedésünket, csupán hozzáadott valami újat. Példa erre a nemi szerepek vizsgálata, amely révén megállapítható, hogy a nők és férfiak másként viszonyulnak az internethez és másra használják. A nők eleve jobban tartanak tőle és

kevesebbet is használják mint férfi társaik, alkalmazásuk pedig egyenesen eltér egymástól. (Bugovics Zoltán 2004) A társadalmi egyenlőtlenségrendszerben az iskolázottság szerepe meghatározó, a foglalkoztatottságé látszólag gyengült, (Tóth István György 2004) az előbbi dominanciája az e-világban fundamentális. Az infokommunikáció, az e-kormányzás terén az iskolázottsági lejtő a legmeredekebb „Pillanatnyilag az állapítható meg, hogy az elterjedéssel kapcsolatos digitá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 256 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 257 ► lis szakadékokhoz az alkalmazások spektrumát, mélységi kiaknázását illető »használati szakadékok« társulnak”. Ha az e-government jellegű társadalmi részvételt célként tűzzük ki, a digitális szakadék

kiegyenlítődésére komoly erőfeszítésekre lesz szükség. (Angelusz Róbert et al 2004) A médiaforradalmakra utalva Monroe E. Price kifejti, hogy „bár kibővítették a diskurzus lehetséges eszközeinek körét, nem feltétlen járultak hozzá a politikai részvétel minőségi megváltozásához. [] A csatornák bőségének gyümölcse néha illuzórikus és gyakran keserű”. A média fejlődésével serkentette a globalizálódást, amely folyamatra az államnak egyre kevesebb hatása van, s így a nemzeti identitás „formálására vonatkozó szerepe nagyban megváltozik. A globalizmus a kontroll elvesztéséhez – a minden nemzeti identitás alapjául szolgáló lojalitások megtartása tekintetében egy igen fontos veszteséghez – kapcsolódik. (Price, Monroe E 1998) Így az információs társadalom képe szoros összefüggést mutat a globalizációval, s hasonló konfliktusok forrását eredményezi. Ugyanakkor lényeges elem, hogy a társadalmat úgy

befolyásolja az információ növekvő szerepe, hogy újabb szakadékokat képez, mélyít, s jelen ismereteink alapján kevésbé demokratizál, mint az a liberális megközelítés szerint szükségszerű volna. Tamás Pál értékelése szerint Közép-Kelet-Európában a tudásalapú gazdaságok „vitathatatlanul kialakultak”, viszont jelen van még egy digitális elválasztó vonal, továbbá „kevés az átfogó és sikeres állami program” ezen különbségek mérséklésére, valamint rossz az elektronikus információs források összekapcsoltsága. Felhívja a figyelmet az állam szerepére Nyugat-Európában például nem jöhettek volna létre high-tech övezetek állami szerepvállalás nélkül, „persze önmagukban nem az állam találta ki ezeket, hanem a helyi elitek és a multinacionális vállalatok – hol együtt, hol külön”. A siker pedig az ICT-fejlesztések az általános fejlesztéspolitikákba történő beemelésétől függ, „és sikeréhez a

részpolitikák összehangolása szükséges”. Vizsgálata alapján Tamás Pál nem derülátó abban a vonatkozásban, hogy megismételhető volna a mi térfelünkön a 15-ök modellkísérlete az információs társadalom létrehozásáról, egyrészt a nemzetközi gazdaság és csúcstechnológia új piacai miatt másrészt pedig azért sem, mert „a régió ICT-gyártásának sem sikerült kitörnie az olcsó munkabéralacsony termelési költségek clusteréből valamilyen tudásalapú irányba”. (Tamás Pál 2006) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 257 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 258 ► 15.4 Posztfordizmus Posztfordizmus. E kifejezés lényegét tekintve legalább két különféle jellemzőre utal Egyrészt magában foglalja a rugalmas specializációt, amelynek lényege, hogy nagy választékban

állít elő különféle termékeket, kis mennyiségben, sőt egyedieket is, specializált piacok számára. Mögöttes tartalma révén ez a fajta gazdasági „rend” arra utal, hogy folyamatosan átképzett munkaerőre van szükség, s ezzel együtt a hozzáadott érték növekedésével emelkedik a bérszínvonal, a munka egyre kielégítőbbé és élvezetesebbé alakul, valamint az ipari kapcsolatok harmonikussá válnak, a szervezeti kultúrában a team-munka meghatározó lesz. Ebben a rendszerben megnövekedik a bizalom, a diszkréció szerepe, mivel a vezetők ilyen mértékű feladat-változások, folyamatos rugalmasság mellett meg kell bízzanak alkalmazottaikban. Lényegét tekintve a verseny-kapcsolatok váltják fel a bürokratikus kapcsolatrendszereket. E jelentéstartalomra rímelő kifejezés a neo-fordizmus, amelynek lényege a programozható automatizmus a rugalmas termelés kialakításában, amely során sokféle terméket lehet előállítani ugyanazon a

gépsoron. Ugyanakkor ezen esetben az erős kontrol az alkalmazottak fellett fennmarad A termelés a tömegméretek fordista elveivel szintén azonos elvet képvisel, csupán a termelés rugalmassága, a termékskála változatossága váltja fel a futószalag monotonitását. (Hirst, P – Zeitlin J 1991; Anthony, Giddens 1997) Másrészt arra is vonatkozik, hogy egy szabályozott, állami irányítás alatt lévő monopolizmussal jellemezhető kapitalizmusból áttér a társadalom egy szabályozatlan („disorganised”) struktúrába, amelyben nagyobb a verseny, kevésbé szabályozott a rendszer és jellemző rá a posztmodernizmus egyik vonása, a kulturális fragmentáció. A posztfordista korban az állam szerepe projektorientálttá válik, kivonul a termelő szektorból, a közszolgáltatásokat a piacnak, illetve a civil szférának engedi át, de feladja jóléti szolgáltatásai egy részét is. Jellemző a regionális decentralizáció és struktúrapolitika, rugalmas

területfejlesztési politika, a vállalkozó állam és város, illetve, mint a piaci szféra felügyelője és nagy hangsúlyt kap az individuális cselekvés. A piacon a flexibilitás, a lapos hierarchia mentén a kis- és középvállalatok virágkora jellemző, s megjelenik a személyes tömegtermelés, ami a fogyasztók igényeit hagyományos tömegáruk helyett egyéni jellegzetességekkel, egyediségekkel kiegészített tömegáruk elégítik már ki. (Cséfalvay Zoltán 1999) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 258 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 259 ► 15.5 Globalizáció és posztmodern A posztmodern társadalom egyik sajátja az osztályok felbomlása, szemben az ipari társadalom kapitalista gazdasági fejlődése révén kialakult szociális struktúrákkal. A posztmodern világban a fragmentáltság

következtében jóval töredezettebb struktúrák tapinthatóak ki. Gondoljunk csupán a munkás-osztály tradicionális jellemzőire: ma már valóban nem lehet egy csoportba sorolni valamennyi munkást, a betanított, segédmunkástól kezdve, az iparban dolgozó lakatoson, vagy a mezőgazdaságban dolgozó traktoroson keresztül a high-tech iparban foglalkoztatott kvázi intellektuális szaktudású és foglalkozású munkásig bezárólag. A töredezettséget erősíti ugyanakkor a nemi, etnikai vagy a korosztályos tagoltság Kulturális szempontból a posztmodern a kultúripar növekvő befolyását bizonyítja, amelyben az egyén élete kulturális sajátosságokban ölt testet. Legjobb példa rá az identitás megfogalmazása, s annak töredezettsége; ma az egyén „szerkeszti” meg saját identitását, szemben a hagyományokon alapuló, kötelezően előírt viselkedést magában foglaló identitással szemben. Ezáltal a posztmodernben az identitás éppúgy töredezett,

mint a társadalom, az egyén életkoronként, esetleg szakmánként (átképzettek esetében például) vagy beosztásonként, társadalmi szerepenként más-más identitást képvisel. Gazdasági olvasatban ez azonos a posztfordizmussal. (vö az előbbinél) Politikai szempontból ez annyit jelent, hogy az erős modern állam helyébe, egy az egyéni felelősséget és lehetőséget nyomatékosító állam lép. A helyi, a regionális szint, mint saját erőforrásokról és fejlesztésekről is dönteni képes szint (például az EU esetében) egyre meghatározóbbá válik. Az állam inkább a versenyképességet támogatja, mintsem a segélyezés mellett döntene. Valamelyest hasonlít a reziduális jóléti modell jellegéhez, ugyanis hajlamos ez a fajta politika a jóléti rendszert átalakítani úgy, hogy csak a leginkább rászorulóknak nyújtson támogatást. Jellemzője továbbá a privatizáció, illetve az, hogy egyre több feladatot az állam lead, illetve kiszervez

Összességében a posztmodernt a töredezettség, az értékváltások és értékek sokszínűsége, a meghatározhatatlanság éppúgy jellemzi, mint a szabadság kiteljesülésének egyedi, identitás-élményekben megjelenő igénye. Ennek a logikának egy tovább gondolt és széles körben kritika alá vont változatát nyújtja Bauman, a folyékony modernitás kifejezés bevezetésével. (vö. következő fejezetben: Bauman, Zygmunt 1992; Connor, S, Giddens, Anthony 1997) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 259 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 260 ► Az identitás kapcsán megjegyzendő viszont, hogy a „késő-modern és posztmodern diskurzus az identitás fragmentáltságát, konstruált, illetve dekonstruált mivoltát hangsúlyozza”. (Csabai Márta – Erős Ferenc 2000) A posztmodern, mint társadalmi

megnyilvánulás összefoglalva a következő jellemzőkkel írható le: a hangsúly inkább a hogyanra tevődik mintsem a ki vagy a mi lenne a meghatározó, erőteljes reflexivitás, öntudatosság és a formai esztétika elutasítása, s a spontaneitás és a felfedezés igénye intezifikálódik. Megszűnik a magas és alacsony kultúra megkülönböztetése, csakúgy, mint a műfaji határok, s előtérbe kerül a széttöredezettség, a megszakítottság, a kétértelműség jellege, valamint a hangsúly a strukturálatlanságra és a decentralizációra tevődik. Mary Klages a modernizmussal összevetve azt tapasztalta, hogy ez utóbbiban a rend és megteremtése, fenntartása központi kérdés, míg a posztmodernban egész más szempontok jelennek meg. Történelmi síkon a kapitalista piacgazdaság kialakulását három részre osztva, az elsőben a gőzgépek, a technológiai újítások és ezzel egyidejűleg a realizmus születik meg, a másodikban (a 19. század

közepétől a 20. század középső időszakáig) a monopol-kapitalizmus a villamosság és a robbanómotorok terjedésével és a modernizmussal jellemezhető, míg a harmadik szakasz, amelyben ma élünk a soknemzetiségű és fogyasztói társadalom a nukleáris, elektronikai, digitális technika és a posztmodern korrelációjával értelmezhető. A modernitás a trenddel, és a benne rejlő racionalitással, a tudomány és tudás megbízhatóságával illethető. A modern korban az egyén a tudományt a tudással azonosítva pozitívnak értékelte szemben a narrációval, amelyet feleslegesnek, irracionálisnak vagy primitívnek vélt. Ezzel szemben a posztmodernben a tudomány kezd társadalmi szempontból elbizonytalanodni, másrészt rizikótényezőként felvetődni. A tudás mai éránkban funkcionálissá vált, ami abban is kitapintható, hogy az oktatáspolitikában a skill és a képzés áll a középpontban (Magyarországon még kevésbé, mint a fejlett

világban!). Kritikai szempontból a posztmodernban a tudásanyag tárolása is megváltozik, kompjúterizálttá lesz, s ami nem digitalizálható az elvész Durván fogalmazva George Gerbner nyomán, ami nincs benne a médiában, az nem is létezik, azaz mediatizálódott világunk. Jean Baudrillard megközelítésében pedig, a posztmodernben megszűnik az eredetiség és a másolatok, a simulacrumok világa alakult ki. A jelzők uralkodnak jelentések nélkül a valóság felett, a felület kerül a középpontba a mélység kiiktatásával. Még szintén kritikai megközelítésben a posztmodern lendítette fel a vallási fundamentalizmust A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 260 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 261 ► a dekonstruktivista1 jellege révén, ugyanis dekonstruktív a nagy narratívákkal szemben,

mint például a vallás, ami ellenreakcióként fundamentalista irányzatokat szül nem csupán az iszlám világban, de az USA-ban is. Mind a posztmodern, mind az abban rejlő dekonstrukció elméletének felemlítése látszólag irrelevánsnak tűnik. Azonban fontos szempont egy olyan fogalom, mint az identitás értelmezésekor, hiszen az adott kor viselkedése, gondolkodása és jelentéstartalmának módosító hatása a reflexivitás korában torzulásokhoz is vezethet. Így a kérdőív összeállításakor kihagyhatatlan szempontról van szó, s nem mindegy miként fogalmazzuk meg azt a kérdést egy aluliskolázott és idős embernek: „Önnek milyen területi identitása van?” Még talán ennél is jelentősebb az az aspektus, hogy a globális fogyasztói kultúrával szemben – amelyben az egyén kontrollján túli folyamatokról beszélünk – alternatívát kínál, mégpedig lokális cselekvési szinten. A posztmodern a lokalitásban is jelen van a nagy

narratívák (pl a globalizáció) dekonstrukciójával, speciális helyi célokra összpontosítva képes megjeleníteni a posztmodern politika sajátosságát.2 Ebből is levezethető a „think globally, act locally” szlogen, hiszen a globális folyamat hatása a lokális partikularizmusban is megragadható és viszont. A posztmodern széttöredezettség és folyékony modernség, a megszakítottság és dekonstrukciós átértelmezés egyaránt benne rejlik e látszólag kaotikus világba. A posztmodernnal összefüggő másik lényeges fogalom a posztmaterializmus lényege az anyagi javak relativizálódó súlya. Nem arról van szó, hogy a tárgyak kevésbé lennének fontosak, mint inkább arról, hogy szimbolikussá válnak, illetve egyéb kategóriák, mint például a kommunikáció, a kommunikációs technológiák súlya erősödik. A jövedelmek, az anyagi értékek mellett legalább ilyen fontos értékké válik a szabadság, a függetlenség, a kulturális értékek

(a divat), a nyitottság, a kommunikáció szerepe. A posztmateriális értékek alapvetően megegyeznek a posztmodernéval, a kettő fogalmi síkja azonos. (Giddens, Anthony 1997; Andorka, Rudolf 1998; Bauman, Zygmunt 1992) A posztmodern hálózatosodás jellegzetes módon csapódik le a területi folyamatokban. Erre példa az ismertetendő kutatás is, amely a területi identitás jellemzőit tárgyalja. Ugyanakkor fontos a marketing felértékelődése, s az, hogy a „települések árucikké válnak a nemzetközi telephelyDerrida, Jacques, http://prelecturstanfordedu/lectures/derrida/deconstructionhtml, 2006., Culler, Jonathan, 1997 2 Klages, Mary, http://www. coloradoedu/English/ENGL2012Klages/pomohtml 1 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 261 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 262 ► választási piacon”.

Korábbi évszázadok során a cégek nyersanyagok vagy piacok közelébe telepedtek, később a megfelelő képzettségű és mennyiségű munkaerő, esetleg annak alacsony bérszínvonala vált vonzóvá, mára viszont újabb jellemzők módosíthatják döntéseiket, mint például a természet-környezeti adottságok, az infrastruktúra, s azon belül is a kommunikációs infrastruktúra fejlettsége, ami igen lényeges szemponttá vált, ide értve a globális hálózatokba integráltság elsődlegességét. (Madarász Imre 1999) 15.6 Posztindusztriális társadalom A posztindusztriális társadalom koncepciója vitatott ugyan, ám lényegét tekintve fontos kifejezés. Arra utal, hogy a fejlett társadalmakban az ipari termelést egyre inkább felváltja a szolgáltatási és pénzügyi (tercier és qvaterner) szektor terjeszkedése, mind az alkalmazottak létszámát, mind a fogyasztás mértékét tekintve. A tudás az innováció és a politikai hatalom alapjává válik ebben

a rendszerben, így a technokrácia gazdasági, politikai és társadalmi hatalomra tesz szert, kialakítva a technokrácia bürokráciáját. A kritikák széles köre azért támadta e nézetet, mert egyrészt semmi nem bizonyítja, hogy kialakult volna egy egységes technokrata réteg, főként nem a politikai hatalomban, másrészt azért, mert eltúlozza az ipar és a gazdaság szerepét a társadalmi konstellációban. Mégis fontos abból a szempontból, hogy lássuk, elérkezett egy olyan kor, amelyben az ipari termelés időszakát felváltja a szolgáltatások, a tudásra alapozott, a hozzáadott értékkel, az információval jellemezhető termelés időszaka. Továbbá megerősíti e felfogást az, hogy növekedik a szellemi foglalkoztatottságúak aránya, sőt többséget képez az össz-foglalkoztatotti létszámban rátájuk, valamint a kodifikált tudás előállítása és birtoklása jelentőssé vált (Beck, Ulrich 2003) 15.7 Tudástársadalom A tudástársadalom

lényegileg egyfajta egyvelege az információs- és a posztindusztriális társadalom fogalmának. A kodifikált tudás valamint információ előállításának és birtoklásának, illetve a szellemi tevékenységnek a felértékelődése, a szolgáltatói szféra kiszélesedése egyaránt e fogalmi sík elfogadottságát bizonyítja. (Giddens, Anthony 1997) A tudástársadalom jellemzői közé sorolható, például a szellemi tőke, mint „a jövő társadalmának legfontosabb tényezője” Ellentmondásnak tűnik de „a közgaz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 262 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 263 ► dasági elmélet alapja továbbra is a tőkehiány, holott ez egyre kevésbé fontos” szempont. Sokkal lényegesebb lehet a tehetségek feltárása, a nyelvismerettel bővelkedő szakismeret, rugalmas

alkalmazkodóképesség, és a rugalmasság, valamint a gyakorlat és tapasztalat magas szintű know-howval vegyítve. (Cséfalvay Zoltán, et al 2000) Fontos mutatója Magyarország fejlődésének és fejlődőképességének a csúcstechnológiák és közepesen csúcstechnológiájú ágazatok GNP-hez való hozzájárulása, ami azt mutatja, hogy a kis országok csoportján belül hazánk közepes helyezési kategóriában helyezkedik el. A lemaradás elkerülése érdekében a tudás előállításába nagyobb és racionálisabb befektetésekre van szükség. Figyelmet kell fordítani a vállalkozási szektor kutatást finanszírozó szerepére, hogy „Magyarország tartósan versenyképes tudásgazdasággá alakulhasson” (Inzelt Annamária et al 2003) Hiszen a posztmateriális posztmodern információs társadalomban a tudás előállítása, birtoklása és alkalmazása hozza a legnagyobb nyereséget. A fenti fogalmak egy sajátos karakterét világítja meg Manuel Castells a

hálózati társadalom tényezőjének alapos körbejárásával, amelyet a következőkben részletesebben is ismertetek. A tudásalapú társadalom fogalma eltér az előbbitől, lényege a „tanuló társadalom”, amelyen keresztül megvalósítható, például a „life-time learning” stratégia révén. Rokon fogalom a tudásalapú gazdaság, amelynek lényege, hogy „minden ágazatban a tudás előállítása és használata a fejlődés, az értékteremtés, valamint a foglalkoztatás fő hajtóereje”. Az innováció, mint a gazdaság fő motorja, tehát a tudásból szerez forrást Dőry Tibor az innovációt érintő változások három fő területét jelöli meg: egyrészt a szolgáltató gazdaság dominánssá válását, másrészt az információs társdalom létrejöttét és az új technológiák jelenlétét, s harmadrészt a tudástermelés és hasznosítás új formáit. (Dőry Tibor 2005) 15.8 Kockázat-társadalom A kockázat-társadalom jellemzője a

posztindusztriális, -modern, és -materiális társadalom fogalmában gyökerezik, de benne rejlik teljes mértékben a globalizáció folyamata, amelyet már Schöpflin György értelmezése nyomán olvashattunk. A szabályozatlan kapitalizmus verseny-centrikus világában éppen a kockázatok mérséklésére jönnek létre technológiák, s ezek kialakítása teremt újabb kockázatot. (Beck, Ulrich 2003) Az egyént ráadásul egyre több stressz övezi, egyre növekedik a szorongásban és depresszióban élők aránya, a szocio-pszichoszomatikus betegséggenezis sze- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 263 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 264 ► repe szintén intenzifikálódik (Pikó Bettina 2002; 2003) s mindez arra enged következtetni, hogy rizikó-társadalomban élünk. (Giddens, Anthony 1997) A kockázat

kétféle formáját különbözteti meg; az egyik a külső a másik pedig a kitermelt típus, amelyek közötti dominancia jelenléte hozta létre mai kockázati társadalmunkat. Míg a külső kockázat, például a természet katasztrófáitól való félelem mit tehet velünk, mára kevésbé hangsúlyos, addig a kitermelt kockázattól való fenntartásaink növekednek, mint például, hogy mi mit tettünk a természettel, s az hogyan üt vissza ránk. Lényeges megjegyzése azonban Giddensnek, hogy a kockázat nem feltétlen csak negatív, hanem pozitív is lehet. Ez utóbbihoz tartozik az aktív kockázatvállalási képesség, amely „egy dinamikus gazdaság és egy innovatív társadalom alapeleme”. (Giddens, Anthony 2000) A tudományos és technológiai fejlődés ugyanakkor társadalmibizonytalansági tényezőként is megjelenik, például, ha „az új technológia alkalmazását nem fogadja el a közvélemény” (pl. biotechnológia) vagy amikor ezen újdonságok

„a terrorizmus térnyerését” segítik elő. (Dőry Tibor 2005) A posztmodernban a tradícióktól való eltávolodás, a globális médiahálózatok létrejötte az „egyéni életutat egyre jobban kiszakítják közvetlen életköréből”, amely egy sajátos távmorál kialakulásához vezet, s az „egyént potenciálisan folytonos állásfoglalásra készteti”. A kormányok működését még a nemzetállami keretek határozzák meg, ugyanakkor „az egyéni életút már nyitott a világtársadalomra. Mi több: maga a világtársadalom az életút részévé válik”, ami terhet ró az egyénre, s a stressz oldása sajátos reakciókban ölthet testet. Beck megállapítja, hogy az ipari és kockázattársadalom különbsége „nem esik egybe a gazdaság- és kockázattermelés, illetve –elosztás logikája közötti megkülönböztetéssel, hanem abból adódik, hogy „átbillen az elsődlegességi viszony”. Míg az ipari társadalom a gazdaság logikáját

követi, addig a kockázat-társadalom „a gazdaság- és kockázatelosztás inkompatibilitását s logikájuk versengését” példázza. (Beck, Ulrich 2003) A kockázat-társadalom kapcsán jegyzi meg Gerda Reith, hogy a kapitalista fogyasztói társadalomban sajátos ellentmondások rejlenek. Az egyik a hedonisztikus, élvezeteket és kielégülést előtérbe helyező életvitel, amely szemben áll a kapitalizmus eredeti értékeivel, mint amilyen a protestáns munkaetika, a takarékoskodás, a szorgalom, míg a másik a szabadság kontradikciója. Ez utóbbinak a lényegét abban látja Reith, hogy ma már – korábbi rezsimekhez képest – nem a „szabadság ellen, hanem a szabadsá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 264 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 265 ► gunkon keresztül vagyunk irányítva”.

Ezzel kapcsolatban a függőséget elemezve kiemeli, hogy a deviáns személyiség képtelen a kontrollra, vágyai kielégítésének kordába tartására, így szabályozatlan fogyasztóvá válik, amely torz identitást eredményez számára, a szabadság kvázi teherré válik a felelősség, a kontroll következtében. Így a kontrollálás képessége fontos szemponttá nő a fogyasztói társadalomban: „a kontroll individualizált és interiorizált. Összefoglalva úgy lehet leírni, hogy a cselekvésről az identitásra helyeződött át az irányítás hangsúlya”, s Nikolas Rose-t idézve kiemeli, hogy ebben az esetben az egyéneket nem cselekvéseiken keresztül irányítják, hanem aszerint, hogy kik ők („They are governed through who they are”). Azaz az identitás válik központi elemmé Így a „szabadság problémája egyúttal a fogyasztás problémájává fejlődik, [] s ma már nem a szabadságunk korlátozásával, hanem a szabadságunkon keresztül

irányítanak bennünket”. (Reith, Gerda 2004) Erős Ferenc és Csabai Márta ezzel kapcsolatban kifejtik, hogy a nyugati társadalmakban a posztmodern érában az énhez, az életstílushoz hozzátartoznak a „testrezsimek”, mintegy „utolsó menedék”. A test a reklám, a tömegfogyasztás kiszolgáltatottjává vált, s ez újfajta rizikót teremt, „a testtel kapcsolatos szorongások és kiszámíthatatlan kockázatok elsőrendű társadalmi tényezővé léptek elő”. Arra a kérdésre, hogy vajon elérkezett-e a szubjektum vége időszak, a posztmodern jelenünkben adott válasz: újra kell értelmezni a szubjektumot. Mint kifejtik a szociológiával szemben a pszichoanalízis megközelítése a testet és az ént kezdettől fogva „jelenlévőként tematizálja”. A test nem passzív befogadó, hanem olykor lázadó természetű, nem egyszer az ellenőrzést és szabályozást végző kultúra és társadalom intézményeivel szemben A korlátlan lehetőségek

világában „a készen kapott sémák eltűnése vagy legalábbis elbizonytalanodása” olyan konfliktusokat idéz elő a testtel kapcsolatosan, amelyekre a legkézenfekvőbb példa az anorexia, illetve a hiszterizált testekben fedezhető fel. A tömegtest betegségei kapcsán pedig arra figyelmeztetnek a kutatók, hogy a multikulturalizmus nem hozta el az interszubjektivitás valóságát, sőt az identitás-partikularizmusok világában jelenlévő rasszizmussal nem ellentétes folyamatot indított el, hanem a metarasszizmus veszélyét rejti, amelyben a saját felsőbbrendűségi kultúra (etnocentrizmus) és a marginalizáció a fő jellemzők. (Csabai Márta – Erős Ferenc 2000) Egy érdekes eszmefuttatás a technológiai fejlődés oldaláról vizsgálta a szabadság kérdését. Steve Talbott úgy véli, hogy az absztrakció, elidegenedés és elkülönülés határozta meg szabadságunk létrejöttét, de önmagukban A dokumentum használata | Tartalomjegyzék |

Válogatott irodalom Vissza ◄ 265 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 266 ► nem válthatják valóra a szabadságot. Kifejti, hogy már nem élünk benne a pillanatban, hanem azt erőforrásként alkalmazzuk, s ez szabadabbá tesz. Ugyanakkor nem vagyunk képesek „szabadságunk tudatában” visszalépni a pillanatba „annak teljes mélységében”, így voltaképpen a pillanat használ bennünket és nem fordítva. Ezt tekinti korunk fő kockázatának Ebből fakad, hogy „a világ technologizálásának hosszú története, ami boldogan elvezetett minket felelősségünk jelenlegi terhéig, lehet, hogy most a legfőbb akadálya lesz annak, hogy e felelősségnek megfeleljünk”. (Talbott, Steve 2002) Az információs és kockázat-társadalom közötti összevetés alapján Pintér Róbert megállapította, hogy valójában azonos fogalmakról

beszélünk. Ennek bizonyságául emelte ki a közös pontokat: a gazdaság a technológiával összekapcsolódva „szétfeszíti az együttélés korábbi rendszerét”, a globális hálózatok átlépnek az állam határain, s ez utóbbi elveszíti kontroll szerepét, központi diskurzussá vált a fejlődés, a célok és a megengedhető eszközök témája, az egyének a kollektív normarendszerek helyett, maguk kell identitást válasszanak és közösségre leljenek, s végül, talán a legfontosabb, hogy „ az embereknek meg kell tanulniuk élni, és együtt élni a kockázatos szabadsággal”. (Pintér Róbert 2002) 15.9 Összegzés A jelenkori társadalom alakulását magyarázó nemzetközi folyamatokat olvashattuk át e fejezetben. Az első a globalizáció volt, amelynek lényege, hogy kialakul egy a világra univerzálisan ráépülő társadalmi, gazdasági és politikai rendszer, s lokális és regionális eltérésekkel ugyan de egységként működik,

hálózatszerűen reagens jelleggel. Minden pontja befolyásolhatja, az összes többit, ismételve a bevált szlogent, hogy a lokális problémákat globális módszerekkel lehet kezelni, a globális pedig a lokalitások hálózatából áll össze. Érzékeny világ ez, ahol komplex összefüggés-hálózat születik amely egyúttal sérülékeny is, pontosan együttmozgása következtében A globalizációról beszélhetünk mint gazdasági, mint kulturális és mint technológiai folyamatról egyaránt. A második fogalom a kozmopolitizmus volt, amely egy olyan transznacionális világ kialakulásáról szól, amely a nemzeti kereten belül születik meg, s válik globálissá. A kozmopolitizmus politikai vetületében három szempontot hangsúlyozható: Egyrészt a globalizáció újfajta kozmopolita politikai teret hívott életre, amelyek rendre átlépik a nemzeti határokat, és nemzeti, inter-, transz- és szupranacionális aktorokat, szervezeteket, háló- A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 266 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 267 ► zatokat, intézményeket és normákat integrálnak, s a kozmopolita politikai tér egyáltalán nem azonos sem a globális térrel, sem a nemzetközi politikai renddel. Másodsorban pedig ez a tér új konfliktusokat eredményez, amely a de-nacionalizálódás és az újra-nacionalizálódás dialektikájában honosulnak meg. Harmadsorban annak ellenére, hogy növekedik a világban a gazdasági, ökológiai és biztonsági egymásrautaltság, a transznacionális kormányzat működési tere még korlátozott Az információs technológiák, a média, a globális kommunikáció intenzív növekedése és dominánssá válása egyértelműen jelzi az információs társadalom a jelenlétét, de ide érthető az online vagy a mobil kommunikáció is. Az

információ a gazdaság és a hatalom, valamint a társadalom egyik fontos alapegységévé válik, s fontos lesz az információ előállítása, továbbadása és tárolása egyaránt, amely lényegileg az innováció potenciálját rejti. Ebben a társadalomban egyúttal a különbségeket már nem csupán gazdasági, hanem információhozzáférési és -ellátotsági tényezők alakítják, azaz egyenlőtlenségi helyzet egyre inkább az információnak rendelődik alá. Posztfordizmus lényege egyrészt magában foglalja a rugalmas specializációt, nevezetesen hogy nagy választékban állít elő különféle termékeket, kis mennyiségben, sőt egyedieket is, specializált piacok számára. Itt folyamatosan átképzett munkaerőre van szükség, a munka egyre kielégítőbbé és élvezetesebbé alakul, valamint az ipari kapcsolatok harmonikussá válnak, a szervezeti kultúrában a team-munka meghatározó lesz. Másrészt arra is vonatkozik, hogy egy szabályozott, állami

irányítás alatt lévő kapitalizmusból áttér a társadalom egy szabályozatlan struktúrába, amelyben nagyobb a verseny, kevésbé szabályozott a rendszer és jellemző rá a posztmodernizmus egyik vonása, a kulturális fragmentáció. Itt kell megemlíteni a posztmodernt, mint társadalmi megnyilvánulást, ami összefoglalva a következő jellemzőkkel írható le: a hangsúly inkább a hogyanra tevődik mintsem a ki vagy a mi lenne a meghatározó, erőteljes reflexivitás, öntudatosság és a formai esztétika elutasítása, s a spontaneitás és a felfedezés igénye intezifikálódik. Megszűnik a magas és alacsony kultúra megkülönböztetése, csakúgy, mint a műfaji határok, s előtérbe kerül a széttöredezettség, a megszakítottság, a kétértelműség jellege, valamint a hangsúly a strukturálatlanságra és a decentralizációra tevődik A posztindusztriális társadalom kifejezés arra utal, hogy a fejlett társadalmakban az ipari termelést egyre

inkább felváltja a szolgáltatási és pénzügyi (tercier és qvaterner) szektor terjeszkedése, mind az alkalmazottak létszámát, mind a fogyasztás mértékét tekintve. A tudás az innováció és a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 267 ► Szociológia A jelen kor társadalmának általános jellemzői A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 268 ► politikai hatalom alapjává válik ebben a rendszerben, így a technokrácia gazdasági, politikai és társadalmi hatalomra tesz szert, kialakítva a technokrácia bürokráciáját. A kodifikált tudás valamint információ előállításának és birtoklásának, illetve a szellemi tevékenységnek a felértékelődése, a szolgáltatói szféra kiszélesedése egyaránt a tudástársadalom jellemzői közé sorolandó, akárcsak a szellemi tőke, mint „a jövő társadalmának legfontosabb tényezője”. A tudás alapú

társadalom ugyanakkor az élethosszig való tanulás trendjével értelmezhető. A szabályozatlan kapitalizmus verseny-centrikus világában éppen a kockázatok mérséklésére jönnek létre technológiák, s ezek kialakítása teremt újabb kockázatot. Az egyént ráadásul egyre több stressz övezi, egyre növekedik a szorongásban és depresszióban élők aránya, s mindez arra enged következtetni, hogy rizikó-társadalomban élünk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 268 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Válogatott irodalom Vissza ◄ 269 ► Válogatott irodalom A. Gergely András: Kisebbségi önkormányzatok és civil társadalom in Magyar és európai civil társadalom, MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézete – Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, Pécs, 1999, pp. 309–317 Allport, Gordon W.: Az előítélet, 1999, Osiris Kiadó, Bp, pp 34–119,

245–261. Angelusz Róbert: A láthatóság görbe tükre, 2000, Új Mandátum Kiadó, Bp. Anthony Giddens: Szociológia, 1997, Osiris Kiadó, Bp., pp59–220, 255– 306., 616–622 Aronson, Elliot: A társas lény, 1994., Közgazdasági és jogi könyvkiadó, Bp Bakacsi Gyula: Szervezeti magatartás és vezetés. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1996. Barta Györgyi: Nemzetköziesedés, globalizáció, nemzetközi városok in Budapest – Nemzetközi város. Magyar Tudományos Akadémia, Bp, 1998, pp 13–25. Barta Györgyi: Az ipar területi folyamatai 1990 után in Stratégiai füzetek 12 Miniszterelnöki Hivatal Bp., pp 39–52 Barta Györgyi: Nemzetköziesedés, globalizáció, nemzetközi városok in Budapest – Nemzetközi város. Magyar Tudományos Akadémia, Bp, 1998, pp 13–25. Barta Györgyi: Az ipar területi folyamatai 1990 után in Stratégiai füzetek 12 Miniszterelnöki Hivatal Bp., pp 39–52 Bauman, Zygmunt: Intimations of postmodernity, London, 1992, Routledge Im

Soil blood and identity, in Sociological Review 40/4., pp 675–701 Im Liquid modernity Cambridge, Polity Press, 2000, pp 18–31, 45–48, 64–72, 134–136, 156–158., 179, 189–195 Beck, Ulrich: A kockázat-társadalom – Út egy másik modernitásba, Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó, Bp, 2003, pp 79–86., 138–288 Beck, Ulrich – Sznaider, Natan: Unpacking cosmopolitanism for the social sciences: a research agenda in The British Journal of Sociology, Vol 57/1, 2006, pp 1–24. Best, Ulrich – Strüver, Anke: The Politics of Place: Critical of spatial identites and critical spatial identities in http://econgeorg.mischit-uacjp/iegy mtgs/ubestpdf A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 269 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Válogatott irodalom Vissza ◄ 270 ► Bognár Zoltán: „A nagyváros és környéke in Kistérségi

közigazgatás, Magyar Közigazgatási Intézet, Bp., 2003, pp 189–224 Bódi Ferenc: Önkormányzás és területpolitika, Agroinform Kiadó, Bp., 2003, 24–28., 45, 212 o Bőhm Antal: EU-konform önkormányzatok in Társadalomismeret és társadalomkutatás az ezredfordulón, Akadémiai Kiadó, Bp., 2002, pp 65–70 Breton, Philippe: A manipulált beszéd, 2000, Helikon Bugovics Zoltán: A torz(ító)szülött, 2004, Gondolat Kiadó, Bp. Castells, Manual: The Power of Identity, Oxford:Blackwell, 1997, pp. 23–45, 69–78., 129–187 Im. A hálózati társadalom kialakulása Gondolat-Infonia, 2005, Bp, pp33– 37., 53–62, 445–451, 468–474, 485–493, 540–543, 598–608 Coleman, James: Foundations of Social Theory, First Harvard University Press, 1994, pp 108–118., 300–324, 650–666 Csanádi Gábor – Csizmady Adrienne: Szuburbanizáció és társadalom in Település és városszociológia, Gondolat Bp., 2004, pp 60–89 Császi Lajos: A média rítusai. 2002, Osiris,

MTA ELTE KeK Csath Magdolna: Stratégiai tervezés és vezetés a 21. században Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004 Csefkó Ferenc: A helyi önkormányzati rendszer, Dialóg Campus, Bp.–Pécs, 1997, pp 13–96, 131–146., 155–162 Cséfalvay Zoltán: Globalizáció 2.0, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp 2004, pp 82–95, 203–217. Cséfalvay Zoltán et al: A tudástársadalom kiépítésének forrásai Magyarországon. OM, Bp., 2000, pp17–41, 88–91 Csicsmann László: Az iszlám a nyugati típusú médiában in Korrajz 2004. – XXI. Század Intézet évkönyve XXI Század Intézet, 2004, Bp, pp 77– 110. Csigó Péter: Identifikáció és közéleti tudás a kereskedelmi média korában in Korrajz 2004. Csepeli György: Szociálpszichológia, 2002, Osiris Kiadó, Bp., pp143–164 Erős Ferenc: Identitás és modernizáció in „Jelbeszéd az életünk”. A szimbolizáció története és kutatásának módszerei. Osiris-Századvég, 1995, Bp. pp 423–431 Gazdaságpszichológia

(szerk. Hunyadi György – Székely Mózes) Osiris, 2003, Bp., pp 223–417, 669–795 Gerbner, George: A média rejtett üzenete. Osiris-MTA-ELTE KeK, 2000, Bp. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 270 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Válogatott irodalom Vissza ◄ 271 ► Gerbner, George: Mozgalom a kulturális környezet védelméért. In Médiakritika, szerk: Terestyéni Tamás, Osiris, 1997 Giddens, Anthony: Elszabadult világ, Perfekt Kiadó, Bp., 2000, 17–91 György Péter: Művészet és média találkozása a boncasztalon, 1995, Kulturtrade kiadó György Péter: Digitális Éden, Magvető Bp., 1998 Habermas, Jürgen: A kommunikatív etika, 2001, Új Mandátum Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása, 1993, Századvég-Gondolat, Bp. Hofmeister – Tóth Ágnes – Töröcsik Mária: Fogyasztói magatartás, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996.

Horváth Gyula: A magyar regionális fejlődés távlatai európai összefüggésben in Stratégiai füzetek 12 Miniszterelnöki Hivatal Bp., pp 9–20 Kuczi Tibor: Kisvállalkozás és társadalmi környezet, Replika Kör, 2000. Laki Mihály – Szalai Júlia: Vállalkozók, vagy polgárok? Osiris, 2004. Lengyel György – Szántó Zoltán (szerk.): A gazdasági élet szociológiája, Aula, 1994. Lengyel György – Szántó Zoltán (szerk.): A gazdasági rendszerek és intézmények szociológiája, Aula, 1997 Merton, Robert: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra, Osiris Kiadó, Bp., 2002, pp 471–486. Moscovici, Serge: Társadalom-lélektan, Osiris Kiadó, Bp., 2002, pp 347–394 Naughton, John: Vitatott terület: az internet és a globális civil társadalom in Globális civil társadalom I. Typotex, Bp, 2004, pp 217–249 Pálné Kovács Ilona: A területfejlesztés kihívásai előtt az önkormányzati rendszer in Tér és közigazgatás, MTA RKK – Magyar

Közigazgatási Intézet, Bp., 1994, pp 30–44 Pikó Bettina: Egészségszociológia, Új Mandátum Kiadó, Bp., 2002, pp 50–115 Rechnitzer János et al.: A magyar városhálózat tudásalapú megújító képessége az ezredfordulón in: Tér és társadalom XVIII évf 2004/2, MTA RKK. pp 117–156 Rivers, William L. – Mathews, Cleve: Médiaetika, Bagolyvár Könyvkiadó, Bp., 1999 Róka Jolán: Kommunikációtan, 2002, Századvég Kiadó Róka Jolán: A vizuális manipuláció szerepe az imázsteremtésben, In JelKép, 1994/2. Schöpflin György: Az identitás dilemmái, Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő, 2004, pp 41–44., 211–214, 255–261 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 271 ► Szociológia A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Válogatott irodalom Vissza ◄ 272 ► Szakál Gyula: Vállalkozó győri polgárok, L’Harmattan, 2002. Szakál Gyula: Karrierek és életstratégiák,

Könyvpont, 2003. Szakál Gyula: A civil szektor szerepe a társadalmi tőke képződésében in MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont Munkafüzetek 102., MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont, Bp., 2006 Szvetelszky Zsuzsanna: A pletyka, Gondolat Kiadó, 2002, Bp. Tönnies, Ferdinand: Közösség és társadalom, Gondolat Kiadó, Bp., 2004, pp 9, 14–15, 20–22, 30–32, 44–50, 195–198, 201, 233–236, 242–243. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék | Válogatott irodalom Vissza ◄ 272 ►