Language learning | Hungarian » John Nethem - Keresztes, és ami mögötte van, dogmavédelem, vaskalaposság

JN-V-04-05 Keresztes, és ami mögötte van. Dogmavédelem, vaskalaposság John Nethem Szombathely / Manchester, 2009. július Keresztes László és Csúcs Sándor által írott, az alternatív nyelvrokonításról és kutatásokról szóló tanulmányának elemzése. „Elhibázott alapra rozoga építmény emelhető.” Előrebocsátó értelmezések: DOGMA: 2. értelme: megváltoztathatatlannak hirdetett ideológiai, filozófiai vagy tudományos állítás régi tantételekhez való (dogmatikus) ragaszkodás által. ETIMOLÓGIA: szófejtés, a szavak ÁLTUDOMÁNY: tudományos köntösbe eredetével foglalkozó nyelvkutatás. öltöztetett valótlan, hamis, tudományosan nem igazolt állítás, illetve kitaláció, hazugság, valamilyen feltételezés igazoltnak való beállítása. DOGMATIKUS: dogmaszerű tételeket mereven alkalmazó gondolkodás, mely szembehelyezkedik az újjal. Néha erőszakkal próbálja az öröknek hitt nézeteket érvényre juttatni. EGZAKT: pontos;

mérhető, objektív adatokra alapozott, tehát a szubjektív tévedés kizárt; vagyis nem becsült adat vagy feltételezett tény. APOLOGÉTA: valamilyen elv, eszme, program védelmezője, szenvedélyes híve, szószólója; sokszor túlzó, fanatikus, nem tárgyilagos védője. DOKTRINÉR: túlzott ragaszkodás az AKADÉMIZMUS: Vaskalaposság. élettől elvonatkoztatott tételekhez, a gyakorlat semmibevétele. A PRIORI: eleve; előzetes, előzetesen; filozófiában a tapasztalatot megelőzően, a tapasztalatot mellőző, attól független; bizonyítást nem kívánó, kézenfekvő. DISZKREDITÁL: lejárat valakit, valamit, ALTERNATÍV: két lehetőséget engedő. annak hitelét rontja. FORMÁLIS TUDOMÁNY: látszólagos, a formai követelményeknek megfelelő társadalomkutatások összessége, beleértve a nyelvtudományt, a logikát stb. Keresztes és Csúcs tanulmánya az apró fekete betűs, jelzése zárójelek közti „A” és sorszám, további alábontó alfabetikum.

A hozzáfűzött válasz zárójelek közti „X” és ugyanazon sorszám, esetleg további alábontó alfabetikum. (Későbbi hivatkozások formájára példa: „(Nethem/Keresztes-A08/X08)”, több szerző esetén az első neve szerint.) Véleményeket, hozzászólásokat az njohn@index.hu címre kérem küldeni Az anyag eredethű tartalommal és értelemhű részletekben hivatkozás, recenzió céljából a forráshely pontos megjelölésével (lásd fentebbi hivatkozási formát) szabadon közölhető. 2009. John Nethem 2009. John Nethem 1. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 DEBRECENI EGYETEM FINNUGOR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉK FOLIA URALICA DEBRECENIENSIA 13. DEBRECEN, 2006 139 A magyar nyelv eredete*1 *1 Fő vonalaiban elhangzott a hasonló című szimpózium vitaindítójaként a VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (Debrecen, 2006. augusztus 22–26) KERESZTES László – CSÚCS Sándor (A01.) 1 Keletkezéselméletek: az ősrobbanástól a magyar nyelvig

Mítosz A Biblia volt az egyetlen mérvadó forrás a polgári és ipari forradalom korszakáig. A bibliai teremtéskönyvek írják le részletesen a világ születését, az első emberpár teremtését, majd a további történetekből kiderülnek az emberi populációk kialakulásának részletei is: a vízözön legendájából kisejlik az emberi nem csaknem totális pusztulása, majd Noénak és családjának megmenekülése. (X01.) A Biblia, vagyis a (zsidóság) kereszténység előtt is volt lejegyzett keletkezéselmélet. Mint ahogy a kereszténység sem az egész világ, még ha ma, de különösképpen a középkorban azt a benyomást keltette is magáról. De ez csak ott okozott ilyet, ahol a kereszténység abszolút hegemóniája érvényesült. Így tehát a Keletről, Belső-Ázsiából jötteknél egyáltalán nem beszélhetünk erről. (A02.) Tényként kezelték a bábeli nyelvzavart, amely magyarázatát adta a nyelvek sokféleségének A Noé-legenda lett az

alapja a sémi, hámi és egyéb nyelvcsaládok kialakulásának. Noé fiai lehettek az ismert népek és nyelvek ősatyjai: Sém a sémi, Hám a hámi, Jáfet pedig a többi nyelvcsoportokéi. Ez utóbbit főként a legismertebb és legelterjedtebb nyelvcsalád, az indoeurópai elődjének tartották. A többi, kevésbé ismert nyelvet is természetesen Jáfet utódai örökölték. (X02.) A bábeli nyelvzavar mint nyelvi sokszínűség tény A biblikus levezetés hat mindmáig a nyelvcsaládok erőltetett ágaztatására. (A03.) Ebből következik, hogy minden valamire való nép ilyen bibliai eredettel kapott „polgárjogot” a történelem színpadán, közöttük a magyar (és a finn) is. Különösen előnyösnek tűnt a magyarokat az indoiráni szkítákon, valamint a történelem ködéből előtűnt hunokon keresztül ehhez az ághoz kapcsolni. A magyar nép és nyelv eredetmítosza ilyeténképpen természetes szálakkal kapcsolódott ehhez a sémához. (X03.) Nem

egészen Rosszul leképezett sztereotípiák kontroll nélküli ismételgetése Sajnos azt kell mondani, a mai „hivatalos” (értelmezésünkben itt akadémikus) történetírás és történetkutatás még mindig a „létező” szocializmus történelemideológiájára épül. Így aztán nem csoda, hogy Anonymus, Kézai munkáinak a Bibliával összevető, részletekbe menő vizsgálata elmaradt, abból felületes végkövetkeztetések láncolata került napvilágra, minekutána a fenti félremagyarázások tömkelegét sulykolják a fejekbe. ( És ugye nem kell 2009. John Nethem 2. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 mondani, mi van akkor, ha egy hibás történelemszemlélet támogat egy dogmaszintű hipotézist.) Nem kívánok messzemenő részletekbe belemenni, legyen elég ide annyi, hogy nem egyeztethető össze az Anonymus-féle Magóg származtatás a Kézai-féle Nimród származtatással, ugyanis míg az első NoéJáfet vonalú, biblikus pozitív, addig a Nimród

a Kám-Kus, zsidóktól gyűlölt ellenséges etnikumok vonala, biblikus negatív. Kálti Márk már összekeveri a kettőt, de Magóg vonalát erősíti, ennek ellenére az összes magyar krónika és a nyugati írások is Nimródot tüntetik föl Hunor és Magor apjaként. Vagyis a keresztény magyarságra nézve éppen a nemkívánatosat ! Így tehát főleg a középkorra nézve valami előnyt, netán dicsőt látni ebben merő félremagyarázás. Arról nem is beszélve, hogy előirányozza a Biblián kívüliséget, más ősforrásból való táplálkozást. És az az ősforrás semmi esetre sem nyugati (A04.) Tudomány A világ keletkezésének bibliai modellje a geocentrikus világkép összeomlásával és a heliocentrikus világkép bizonyossá válásával már a 16. században megrendült (X04.) Alaptémánk vizsgálódásainak tekintetében ez nem mérvadó (A05.) A 20 században azután Einstein relativitáselmélete, a kvantumelmélet, az asztrofizika kialakította a

táguló világegyetem evolucionarista hipotézisét, amely végül ma már az ősrobbanás elméletében csúcsosodott ki. (X05.) Ilyen messzire nem szükséges menni Elég lett volna megemlíteni azt, hogy az evolucionista világszemlélet mindenre rányomta a bélyegét, és a társadalomtudományok – mert itt most ez a lényeg – mindenáron alkalmazni kívánták, ha másért nem, hát a tudományosabb kinézet igazolásaként. (A06.) Megjegyezzük, hogy a modern asztrofizika „big bang” hipotézise és a bibliai „legyen világosság” megfogalmazás között filozófiailag/ teológiailag már elenyészik a különbség. A herakleitoszi panta rhei vargabetűkkel a 19. század elejére eljutott a hegeli spirálig (X06.) Vizsgálódásaink tekintetében ez nem mérvadó Nem tartozik a témához (A07.) Ezek a forradalmi hipotézisek nem lehettek hatás nélkül az ember és a nyelvek eredetének magyarázatára: a 19. században fellépett Darwin, aki a fajok eredetének

magyarázatára megalkotta evolúciós elméletét Ennek, valamint a polgári és az ipari forradalomnak a következtében a figyelem egyre inkább a társadalmi tudatformák, köztük a nyelvek keletkezésének és fejlődésének irányába fordult. (X07.) Éppen ez a baj Mindmáig ezen hibás és eltúlzott hatások következményeit viseljük. (A08.) Tanulság A társadalomtudományok önálló tárgy és módszer birtokában fejlődésnek indultak, ennek megfelelően a nyelvtudomány is önálló státuszt követelt meg. (X08.) Tévedés A társadalomtudományoknak nincsenek önálló módszereik Ha lennének bennük önálló módszerek, akkor nem kellene őket igazán elkülöníteni az egzakt tudományoktól. Formális módszereik vannak, közvetett módszerek, amelyek jószerivel más tudományágak eszközeivel operálnak. (A hangképzések mikéntje is fiziológia.) A nyelvtudomány önállósága nem ennek köszönhető, hanem annak a nagy mennyiségű és szerteágazó

tevékenységnek, amelyben egymást selejtező vagy éppen toldozó-foltozó korszakok végeláthatatlan sora követi egymást, ahol egy mesterségesen kreált virtuális nyelvtörténetben már atomi szinteken folyik az elemzés és gondolathalmozás, de a fönnálló, alapvető 2009. John Nethem 3. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 és egyszerű kérdésekre még ma sem kaptuk meg a választ. (A09.) A nyelvtudomány is olyan diszciplína, amely tárgyát nem veszi változatlannak, eredményeit pedig – a többi tudományághoz hasonlóan – az újabb döntő argumentumok felbukkanásával revideálhatónak tartja. (X09.) Bárhogy is történik a nyelvtudomány tudományosságának, divatosan szólva „diszciplína”-ritásának görcsös hangoztatása, összemosása az egzakt tudományokkal, attól a tudomány nem válik evidenciájává. Sőt ! Nethem/RédeiX03, Nethem/Csúcs-X08, „Az összehasonlító-történeti nyelvtudomány is hipotézisekkel dolgozik, csakhogy

olyanokkal, amelyeket elvileg sem lehet soha ellenőrizni, vagy ha lehet is, csak kivételesen szerencsés esetekben. Egyszerű oka van ennek: ezek a történeti hipotézisek olyan időszakra vonatkoznak, ahonnan nincsenek adataink. Éppen ezért vagyunk feltételezésekre utalva: hiszen ha volnának történeti adatok, akkor nem lenne szükségünk feltevésekre. Ezért is tulajdonítunk itt olyan nagy jelentőséget a módszernek, ezzel ugyanis bizonyos korlátokat szabunk feltevéseinknek: egyesekről éppen a módszertani meggondolások alapján tudjuk kijelenteni, hogy valószínűbbek, mint mások. A nyelvész azonban az ilyen hipotézisekről már csak szégyenletében sem mert valószínűségi terminusokkal beszélni. Nem azt mondta tehát, hogy igen nagy annak a valószínűsége, hogy ez vagy az a szó finnugor vagy honfoglalás előtti török eredetű (hiszen ki fogja azt neki elhinni, hogy amit ő művel, az tudomány, ha semmiről sem tud bizonyosat mondani?), hanem azt,

hogy be van bizonyítva, hogy az. Pedig nincs bebizonyítva Bebizonyítva akkor lenne, ha volna rá lehetőségünk, hogy adatokkal igazoljuk először is magának a finnugor alapnyelvnek a hajdani meglétét, majd onnan kezdve folyamatosan adatolni tudnánk a szó vagy más nyelvi elem útját legalább a nyelvemlékes (ómagyar) korig. ”(Szilágyi N Sándor A szent mókus, avagy a módszer buktatói) Nethem/Rédei-X61. Ehhez képest aztán Honti László 1999-es akadémiai székfoglalója így kezdődik: „.Anyanyelvünk finnugor/uráli eredete nagyjából a múlt század közepétől tekinthető megingathatatlanul igazolt tudományos ténynek.” Nethem/Honti-A01.„Ugyanaz az elbizakodottság, a tévedhetetlenség misztériuma, amely ideológiai alapról indult, majd a kommunista rezsim még további évtizedekre bebetonozta, szolgalelkűségét világméretűvé duzzasztotta. (A követendő példa az indogermanizmus és a szlávizmus. Minden ott dől el, minden, a magyarságot

érintő nyelvi, történelmi, múltbéli viszonylás és viszonyítás dolga azok függvénye.) A marxizmus-leninizmus módszertana (az egész keleti fertályban !) tudományos rangra emelte a valós tények érdek szerinti elferdítését, letagadását, a nyilvánvaló hazugságok tudományos köntösű kimagyarázását, a tudatos elhallgatás intézményesített formáját, a személyes kirekesztést, egzisztenciális és emberi ellehetetlenítést, megtámogatva megkérdőjelezhetetlen ranggal, hatalommal. Így aztán a nyelvbölcselet, mint egy rezsim (és nem nemzet !!) ideológia kiszolgálója ha akarta, ha nem, egy dogma (abszolút hipotézis) őre lett, dogmája (a megkérdőjelezhetetlen bizonyítatlanság és bizonyíthatatlanság) pedig az urali nyelvcsalád, a finnugor nép és őshaza ideája.” Nethem/Honti-X01. „Jószerivel a magyar nyelv törvényeit sem ismerjük A magyar nyelvről készült leírások és meghatározások ugyanis nem arra a kérdésre

felelnek: mik a magyar nyelv belső törvényszerűségének nyomán megmutatkozó sui genesis paradigmái, hanem erre a másik, rendkívül érdekes, de egészen más feleletet eredményező kérdésre: mennyiben férnek bele, mennyiben pedig nem a magyar nyelv tényei az indogermán nyelvek paradigmáiba.” (Karácsony Sándor: A magyar észjárás, Magvető, 1985) 2009. John Nethem 4. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 (A10.) Minden tudományban vannak cáfolhatatlan eredmények, amelyeket el kell fogadni: ilyen például az anyag- és energia-megmaradás elve, a biológiai sejtelhalás, a heliocentrikus hipotézis. Noha ez utóbbi ellentmond a látszatnak, soha nem fog megdőlni. Ezeket, a tudományszakok kétségbevonhatatlan eredményeit tartalmazzák az iskolai tankönyvek, és minden tanult embernek illik elfogadni akkor is, ha matematikai bizonyítását csak a szakemberek képesek elvégezni. (X10.) Nagyon nagy hiba egzakt tudományok dolgaival érvelni egy

bölcseleti tudomány, voltaképpen egy ismeretelméleti irányzat tekintetében. Ez egy formális tudomány, ami döntően mindig is hiányában volt és lesz az egzakt ismérveknek. Ezt kell szem előtt tartani ahhoz, hogy a nyelvtudomány kilépjen a dogma fogságából. A nyelvtudománynak, és minden más formális tudománynak csakis annyiban szabad ezekre hivatkoznia, amennyiben a saját ok-okozati összefüggéseiknek eleme, a logikai érvrendszerének szerves része. Ha nem, semmi hivatkozási alapja nincsen, az ezzel való érvelés valós érv híján szimpla informalitás, érzelmi ráhatás, sem a következtetés érvényességére sem a helytállóságára vonatkozó követelményt nem teljesíti. (A11.) A nyelvtudományban – noha a látszat itt sem segít – ilyen a magyar nyelv finnugor/uráli származásának tétele. (X11.) Nem ilyen Egyáltalán nem ilyen Hogy ilyennek szeretnék látni nagyon sokan, és ehhez kívánnak minden telhetőt megtenni, az más

kérdés. Aki ezt a nyelvszármazási levezetést képes a heliocentrikus tudományossággal egyenértékűnek tekinteni, annak elvakultsága a dogmája iránt kritikán aluli. (A12.) A szakemberek, s hozzájuk kellene sorolnunk a magyar és történelem szakos tanárokat is, ennek a származásnak a bizonyítását tanulják, és – legalábbis tanulmányaik során – elfogadhatónak is tartják. (X12.) Egy hierarchikus, alárendelt viszonylatban nincs is más választásuk, minthogy elfogad-HATó-nak tartsák. Itt is kitűnik a feltételesség De nem is csoda, hiszen a Nethem/Csúcs-A07. Pontjában ez áll: „.Mindenekelőtt az egyetemi hallgatókat kellene jobban felkészíteni, közülük is elsősorban a magyar és történelem szakosokat, hiszen éppen közöttük van számos híve az alternatív elméleteknek.” (Csúcs László: Viszonyunk az alternatív nyelvrokonításhoz, FOLIA URALICA DEBRECENIENSIA 13. DEBRECEN, 2006) Erre a választ megadtam a Nethem/Csúcs-X07.

Pontban: „Talán mert éppen ők látják belülről, melyek a finnugrizmus tarthatatlanságai, ugyanakkor a nyelvkutatást a maga valóságába helyezik, azt a nagyobb racionális és elfogulatlan gondolkodásuk révén a formális tudományokat megillető helyén kezelik.” (A13.) Az alaptétel megdönthetetlen (X13.) Egy hipotézis alapú, főleg egy NEM EGZAKT tudományos tétel sohasem megdönthetetlen. (A14.) A finnugor/uráli nyelvek összetartozásának, szétválásának, önálló fejlődésének részleteiben a szakemberek természetesen folytatnak vitákat. A magyar nép és nyelv A fentiekből kiderül, hogy a magyarságra és a magyar nyelvre természetesen hiába keresnénk konkrét utalást a Bibliában. Legkorábbi forrásaink, Anonymus és Kézai írásai, gestái természetesen részletesen foglalkoznak a magyarság történetével, származásával, az ún. eredetmondákkal Ezek a történeti források döntően hatottak a magyarság önazonosság-tudatának

formálódására. (X14.) Ezt erősen vitatni lehet Mert ezzel azt sugallják a szerzői, hogy a magyarság 2009. John Nethem 5. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 önazonossága két fajta volt: egy a 19. század előtti, és egy a 19 század utáni A kutatások nem térnek ki eléggé arra, hogy az etnikai önazonosság nem könyvből olvasott dolog volt ott, ahol az emberek 90-95 %-a írni-olvasni sem tudott. Azt sem gondolhatja senki, hogy Anonymus, vagy akár Kézai munkái közösségi fölolvasások keretében erősítették a hovatartozás érzését. Ez a 19 századból indított romantikus elképzelések túlburjánzása, aminek valós alapjaira meglehetősen kevesen gondolnak. (A15.) Közhelynek számít, hogy a gestaíró Anonymus, aki az ismeretlen, ún ősgestára támaszkodott, és a szkítiai (szittya) származást hirdette, megjegyezte, hogy a magyar folklórban (jokulátorok csacska énekei és meséi) más elképzelések is vannak. (X15.) Ez utalás arra,

hogy a ma magyarságként számon tartott etnikum Anonymus korában még ha elsősorban nem is törzsi, de társadalmi rang tekintetében más történelmi és származási utat járt be. Éppen ez szolgál támaszul az ősnép, és a más időben betelepülő uralkodói réteg etnikai elkülönítésére. (A16.) A Szcítia tkp helynév, amelynek „első királya Magóg volt, a Jafet fia, és az a nemzet Magóg királyról nyerte a magyar nevet. (X16.) Anonymus szerint Aki párizsi iskolaévei során számos nyugati munkával megismerkedhetett, majd kompilált, mint nyugati kortársai mind. (A17.) Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király Hosszú idő múlva pedig ugyanezen Magóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja.” (X17.) Mint később jelzem, igenis van alapja Csak nem egészen úgy, ahogy Anonymus előadja. (A18.) Szkítia a távoli délorosz sztyeppét jelöli, ahol a ősiráni (indoeurópai) népek:

kimmeriek, szkíták, szarmaták (később alánok) nomadizáltak. (X18.) Egyáltalán nem bizonyított az a hipotézis, hogy a szkíták, a kurgánok népe, notabene az ősirániak indoeurópai népek lettek volna. Ez egy Gimbutas-féle hipotézis levezetés, amely pár iráninak jelzett névből önkényesen kiáltotta ki a szkíták, ősirániak indoeurópaiságát. Ráadásul ellentmond annak a megállapításnak, mely szerint ezek a népek is meglehetősen összetettek voltak. (A19.) Anonymus így a magyar nép keleti származását tényként közli Noha bőségesen közöl helynévetimológiákat, a nyelv hovatartozásával nem tud mit kezdeni (X19.) Most akkor a magyar nép egészét, vagy a magyar nemességét ? (A20.) Kézai veti fel legmarkánsabban, hogy a magyarok a hunok leszármazottai Mégpedig olyanformán, hogy Jafet unokájának, Nimródnak (ez kitaláció!) a leszármazottai a hunokkal együtt. Kálti Márk visszatér a Jáfet–Magóg genealógiához (vö. Nagy

Károly 2003: 39) Magógot Magorra cseréli, így máris megkapjuk az ismert képletet. Az Anonymus utáni krónikákban hangsúlyozott „hun–magyar rokonság (vagy azonosság) hite meggyökeresedett, és a csírázó nemzeti tudat alappillére lett” (vö. Nagy Károly 2003: 41) A nyugati források a magyarokról (hungarusok) mindenesetre azt tartották, hogy a hunok tértek vissza Közép-Európába. (X20.) Kézai olyan ismeretanyagból dolgozik Anonymus után majd 80 évvel, amely nem található meg a nyugati irodalomban, azt a keleti mondakörben kell keresni. Kézai munkái meglehetősen részletesek, hiszen említést tesz TANA-ról, mint Nimród apja. Ilyet pedig senki nem említ, jóllehet Thanaus-ról van szó egy Kr.u 2 századi Justinus nevű történetírónál, illetve Szent Izidornál (Kru 2009. John Nethem 6. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 7.század) is, de nem hozzák összefüggésbe Nimróddal E TANA minden író szerint a szkíták első királya

volt. (Az ősgörögben a TANAosz nagy kiterjedésűt jelent.) Ha tehát Magóg és Tana egyaránt a szkíták első királya volt, akkor lehetséges, hogy ugyanazon személyről van szó. A régi íróknál az uralkodói cím sokszor átmegy tulajdonnévbe „Fáraó”, „Cézár”, így valószínűsíthető itt is: a kr.e századokban élő hunok császári címe, a TANHU (lásd: kínai: tien-ce, japán: tennó –ez utóbbi a 7.századtól, előtte „ókimi”=nagykirály -, jelentésük: az ÉG URA ) hagyományozódott, abszolutizálódott. Nincs ismeret arról, hogy más népek tudnának Nimród fiairól, illetve hogy Nimródot tekintenék ősüknek. A Nimród hagyományra vonatkozóan: I. Szolimán török császár írja naplójában és Muhamed Emin is megerősíti levelében, hogy Perzsia koronája szállt örökségül a magyarokra. (Némäti, 1912) (A21.) A magyarok keleti származásának tudata, s az a gondolat, hogy az ősi szállásterületeken (Magna Hungaria)

maradtak magyarok, késztette Julianust, Gerhardust és társait a híres expedíciójukra a Volgavidékre. Jóval később, a hun legendák hatására alakították ki a székelyek Csaba-motívumát (X21.) Julianus elsődleges célja nem a Volga vidéke volt, hanem a Kaukázus környéke Csak amikor nem járt ott sikerrel, akkor fordult Észak felé. Majd hazafelé tartván, Baskíriában tényleg talált (véletlenül !) magyar nyelvű töredékeket 1237-ben, akik történetesen Kuthen fejedelem kunjai voltak. A régebbi kapcsolatot nem ezekkel, hanem a Kaukázus környékiekkel tartották a Kárpátmedencei magyarok. A Magna Hungaria nem a Volga vidékét jelöli, hanem a Kaukázus környékét. (Lám, itt is van egy jelentős, vagy 400 év időtáv a két etnikum között, mégis van élő emlékezet .) Lásd még Nethem/Keresztes-X49 A hun legendák alapja a hun hagyomány, és a még mindig létező, bár szórvány hun etnikum. ( Ahogy a svájci Alpokban megbúvó hunok, vagy

magyarok) A történeti átértékelések korát éljük. Herwig Wolfram osztrák kutató szerint a hun korszakkal túl sok régész, és annál kevesebb történész foglalkozott komplexen. Az új szintézisben jóval egységesebb kép tárul elénk a szkítákszarmaták-gótok-alánok-hunok viszonylatában, nem utolsó sorban az a megállapítás, miszerint a hun birodalom egyáltalán nem morzsolódott föl, hanem törzsi-törzsszövetségi keretekre bomlott. Udvarhely környékén a székelyek a hun uralom folyamatos továbbéléséről beszélnek. „A szoros szkítaszarmata-gót-gepida együttélés a Kárpát-medencében is folytatódott, majd a hun uralom alá került térségben az alávetett népek átvették a „birodalmi”, vagyis a hun divatot, amelynek hatását egészen a 6. század közepéig megfigyelhetjük a sírokban Egyfajta globalizáció mehetett végbe akkoriban Európában, melyet a hunok teremtettek meg. A hun divat elemeinek ilyen irányú kutatása csak

nemrégen kezdődött el, miután német, osztrák és francia kutatók az európai leleteket összevetették a keleti, szkíta és hun leletekkel. A vizsgálatból kiderült, hogy sok, korábban gótnak és gepidának tartott díszítőelem valójában keleti, belső-ázsiai eredetű. A régészeti leletek egészen a 6 századig még a hun fénykorban készülhettek, erre utal a hun divat továbbélése a Kárpátokban.” Ezek alapján kérdéses a magyar Alföld vonatkozó régészeti emlékeit mind a gepidákhoz kötni. (Obrusánszky Borbála: Átértékelik a gepidák történelmét, Mikes International, IX/2., 2009) 2009. John Nethem 7. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 (A22.) 3. A nyelvhasonlítás kezdetei. A nyelvek lényegi megismerését a nyelvhasonlítás kezdetei jelentették a 17. században Ez kezdetben a nyelvek és rendszerek egybevetését jelentette Kezdetben főleg a héber, majd szanszkrit, görög, latin nyelvekre irányultak a kutatások, ezután új

nyelvek felfedezésére, leírására, többnyelvű szótárak publikálására, összevető grammatikák megjelentetésére került sor. (X22.) A sorrendből is kitűnik a fontosság, illetve mely etnikumok igénye volt a mindenáron való kitűnni vágyás. (A23.) Például Szenczi Molnár, Martin Fogelius munkásságára (17 sz), Leibniz (18 sz) koordinátori szerepére kell gondolnunk. „A nyelvhasonlítás tudományának második, igazi forradalma, pontosabban: forradalomsorozata azonban a XVIII. század végétől, de inkább a XIX század első harmadától, Humboldt fellépésétől keltezhető” (vö. Hegedűs 2003: 35) (X23.) No igen Útnak indult a mindent átitató indogermán felsőbbrendűségi elv (A24.) Kitűnő összefoglalást találunk arra nézve, mit gondolt a külföld nyelvünkről és származásunkról Hegedűs monográfiájában; a hunok, szkíták, törökök, tatárok, perzsák nyelvével, sőt a szlávval és a némettel is rokonították (vö.

Hegedűs 2003: 67–87) (X24.) És mindezen hasonlítások, a bennük lévő állítások nem vonattak tételes megcáfolás alá, hanem vizsgálat nélkül elvetésre kerültek. (A25.) A tudományos összehasonlító nyelvészet magyar úttörőinek, Sajnovicsnak (Demonstratio 1770) és Gyarmathinak (Affinitas 1799) munkássága közismert. (X25.) Közismert, bár egyes oldalai erőteljesebben vannak kidomborítva, számosak közülük pedig egész egyszerűen elhallgatva. (A26.) A finnugor/uráli nyelvrokonságot már ők bizonyították Ez a felfedezés erősen megosztotta és a mai napig megosztja a magyarországi közvéleményt. (X26.) Az érvelés rendszerében ha valami állítást hibásan bizonyítanak, akkor az nem lett bebizonyítva. Márpedig ők nem bizonyították a nyelvrokonságot, hiszen az akkori bizonyítékaik ma nem elfogadhatóak, kvázi nem bizonyítékok. Ugyanaz a 2009. John Nethem 8. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 Regressziós momentum –

hivatkozás egy valamikor bizonyítékként kezelt bizonyítéknak hitt dologra, amiről mára kiderült hogy nem bizonyíték, ennek ellenére elfogadják a bizonyítottságot. Nethem/Keresztes-X54 (A27.) Jegyezzük meg, hogy az összehasonlító módszer három alappillére, a nyelvrokonság bizonyításának három közismert kritériuma a következő: (X27.) Tegyük fel, hogy így van De ez nem jelenti azt, hogy ez az egyedüli és megoldó módszer. Főleg, hogy a törvényi mivolta leminősítődött esetivé (A28.) a) közös alapszókincs, amelynek tagjai szabályszerűen felelnek meg egymásnak; (X28.) A közös alapszókincs tekintetében megtörténtek-e mindazok az összehasonlítások, amelyeket Molnár Erik vagy Zaicz Gábor hiányolt ? Nos nem. De ehhez még hozzá kell venni egy sor más nyelvet is, köztük az ősgörögógörög nyelvet. A tudomány nem a tagadásra épít, hanem a megismerésre Tehát csak abból a megfontolásból elutasítani ezen

összehasonlításokat, mert adott a „tudományos premissza”, az messze tudománytalan. (A29.) b) a nyelvtani rendszer egyezései, nagyjából hasonló hangmegfelelések alapján; (X29.) A hangmegfelelések nem minden, sőt megbízhatósága erősen kétes ! Bővebben Nethem/Keresztes-X54. „A (csak) az uráli nyelvcsaládban megtalálható valódi megfelelések száma összesen 4, azaz (csak a magyar és a finnugor megfelelőjét idézve): szëm / silmä; szív (tárgyeset szivet) / sydän; fészëk (tárgyeset fészket) / pesä és nyel / niellä (< niele-), melyek közül tulajdonképpen egyedül a fészëk / pesä egy tökéletes megfelelés (Janhunen (1981) uráli összehasonlító korpuszára vonatkozó vizsgálatomnak megfelelően); további részletek végett lásd Marcantonio.” (2006a: 228-9) (Marcantonio, Angela: A történeti nyelvészet és a magyar nyelv eredete, HunIdea, 2006.) (A30.) közös tipológiai vonások Az összehasonlítás kezdeteiből kinőtt

tudományos elmélet és módszer kifinomulásával bizonyítást nyert a finnugor nyelvcsalád összetartozása. (X30.) A finnugor rokonság elmélete addig a legvalószínűbb, amíg az általa meghatározott összehasonlítói körön belül marad. (Önigazoló önbeteljesülés) Bővebben Nethem/Keresztes-X63. (A31.) Ugyanezzel az eljárással bizonyították kétséget kizáróan az indoeurópai nyelvcsalád, továbbá a török nyelvek összetartozását. Mindazok a nyelvek, amelyek együttesen nem mutatnak fel rendszerszerűen szabályszerű megfeleléseket, nem tarthatók rokonnak. (X31.) Nos ha Gombocz Zoltán 220 szóegyezésben 72 lépésű hangátmenettel volt képes igazolni szabályszerűséget, és a többi is ehhez fogható levezetésű hipotézis, akkor nem csoda, hogy ezen paradigmák kora lejárt, és a világ számos tudós kutatója nem tartja megbízható elfogadhatónak őket. (A32.) 4. A nyelvrokonság reflexiói az irodalomban A tudományos viták nem

hagyták hidegen a felvilágosodás és reformkor jeles képviselőit sem. A nemzetté válás és függetlenség eszméje szilárd 2009. John Nethem 9. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 azonosságtudat kimunkálását kívánta meg. Noha Sajnovics kutatásainak volt pozitív visszhangja is (Dugonics András karél témájú regénykísérletei, Révai Miklós), nagyrészt azonban a visszautasítás lett osztályrésze (Bessenyei, Kazinczy, Kalmár György, Beregszászi Nagy, Horváth István stb.) Az irodalmi élet személyiségeit inkább vonzották a dicső elődök: szkíták, hunok, törökök. (X32.) Kétségtelen, Horváth István és társai sokszor túlzásokba estek Ugyanakkor az antropológiai kutatások, a haplotérkép, a hagyomány és minden egyéb „nem finnugor” vonzatú kutatás nagyonis alátámasztja a szkíták, hunok, türkök és a magyarok jórészének összetartozását. „.A kínai történészek saját történeti feljegyzéseik alapján azt

állítják, hogy az első kínai dinasztia, a Xia, valójában hun volt, ezért azok megjelenését a Kr.e 3 évezredre datálják, amelyet azonban számos nyugati kutató nem fogad el. Valószínűleg még elhúzódhat addig, míg valamelyik fél elegendő bizonyítékot fel nem tud sorakoztatni érvei alátámasztására. A kínai krónikák állításából annyi bizonyos, hogy a hunok megjelenése és államalapítása jóval korábban történhetett, mint a jelenleg elfogadott Kr.e 318-as, vagy a Kre 209-es dátum, hiszen amikor xiong-nu néven feltűnnek a kínai forrásokban, már kialakult államisággal és önálló kultúrával rendelkeztek. A hunok egyébként nemcsak Belső-Ázsia története, hanem az egyetemes világtörténet számára is meghatározó téma lehet, hiszen ők hozták létre az ókori világ legnagyobb és leghosszabb ideig fennálló birodalmát. A történeti adatokból tudjuk, hogy a hunok állama néha meggyengült, de nem tűnt el hirtelen a

történelemből, hanem hun részbirodalmak a Kr.u 6 századig léteztek egész Eurázsiában: a Sárga-folyótól, Észak-Indián keresztül a Kaukázusig, és valószínűleg a Kárpát-medencében is maradtak hun törzsek. A dátumok azért lehetnek fontosak számunkra, mert abból kiderül, hogy az egységes hun kultúra és nyelv általánosan elterjedt volt az egész pusztai térségben, egészen addig, míg őseink fel nem tűnnek a Meotisz mocsarainál. A mai nyelvészek közül sokan fordultak a hun nyelv kutatása felé, és újfajta nyelvészeti elméletet alkottak meg. Néhányan azt állítják, hogy a nagyfokú nyelvi hasonlóságok miatt a hun lehetett a török és mongol nyelv alapja. A hun nyelvi adatok nemcsak az altajinak tartott nyelvekben maradt fent, hanem más, szomszédos népek nyelvében is. Ma már a kínai nyelvészek azt tartják, hogy nyelvükben több mint kétezer hun szó lehet, ami azt mutatja, hogy a hun nyelv jóval nagyobb jelentőségű lehet,

mint korábban gondoltuk volna. Ezek az új elméletek számunkra is alapvető fontossággal bírnak, hiszen a mai magyar nyelvészeti meghatározás szerint szavaink jelentős része az ótörök nyelvből való, mások pedig csak a mongolból mutathatók ki. Ha azt nézzük, hogy a Kr.u 6 századig létezett hun nyelv, akkor nagyon is reális az, hogy a magyarság belső-ázsiai nyelvészeti és kulturális örökségét közvetlenül a hunoktól kapta, akik a magyar krónikák szerint közvetlen ősünknek számítottak. Itt fontos megjegyezni, hogy a magyar-török-mongol nyelvi kapcsolatok hunnal való összevetését már a 19. században több magyar kutató is felvetette, elméleteiket azonban jórészt elfeledték, melyeket most, az új nemzetközi kutatások tükrében érdemes lenne feleleveníteni, és a magyar nyelv török és mongol szavait is újra meg kellene vizsgálni. Jelen tanulmányomban most csak az orvoslásra vonatkozó szavak vizsgálatát próbálom ezen új

szempontok alapján elvégezni. ” (Obrusánszky Borbála : A régi magyar gyógyítás nyelvezete, Mikes International, IX/1., 2009) (A33.) Herder hatására felértékelődött a népköltészet jelentősége, a (népi) eposz szerepe a kis népek azonosságtudatában és nemzetté válásában. Vörösmarty eposza, Arany János hun trilógiája a 19 század termékei. Ugyanezek az eszmék motiválták a finneket (Kalevala) és az észteket (Kalevipoeg) Ennek a kornak az utórezgéseiként értékelhetjük a 20. századi finnugor eposzkreációkat (lapp, mordvin, komizürjén) Valódi népi epikus hőskölteményeket az osztjákoktól és a voguloktól jegyeztek föl a 19 század végén. A költők és írók tehát a hun legendák bűvöletében éltek Művészszívük joga volt! Senkinek sem jutott eszébe elmarasztalni Arany Jánost vagy Ady Endrét azért, mert nem lettek a finnugor nyelvrokonság hívei. (Vö Voigt 1997: 153) (X33.) Tanulmányt érdemelne annak kifejtése,

vajon milyen ideológia mentén vált szükségessé egy mesterséges eposz, a Kalevala mindenekfelettisége a magyar 2009. John Nethem 10. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 közoktatásban vagy 50 éven át. (A34.) 5. Nyelvészkedők és tévelygő nyelvészek (X34.) A „tévelygő” vallási minősítő Így tudományos téren értelmetlen, hacsak nem egy olyan kör osztogatja, aki magának vindikálja annak abszolutumát, hogy egy formális tudomány tekintetében a dolgok jó és rossz oldalát meghatározza. Ez nevezendő dogmavédelemnek. (A35.) Török A 19 század második felére a tudományos körökben Hunfalvy és Budenz hatására elfogadott lett a finnugor rokonság. (X35.) Érdemes lenne végre átolvasni a kortörténetet, amiből kiderülne, hogyan is épült föl a „tudományos kör”. Mindazokat, akik szembehelyezkedtek vele, egzisztenciálisan ellehetetlenítették (Szenkatolnai, Stein, Vámbéry), így külföldre kényszerültek. (A36.) A század

végén lobbant fel a vita: hogy a magyar mégis a törökkel rokon? Az „ugor–török” háború a finnugorok győzelmével ért véget. (X36.) Az ugor-török háború kapcsán messze nem ugor (ami kezdetben ugye Yugra !!, gyakorlatilag önkényes módosítás ugor-ra) győzelemről van szó, hanem a török oldal ráhagyásáról. Tudniillik a jóval több idővel rendelkező finnugorok itthon, íróasztal mellől hadakoztak, a török oldal viszont kényszerből (lásd elutasított katedra alapítások) vagy elhivatottságból terepmunkákon járta Ázsiát. Vámbéry a századforduló után, ázsiai tapasztalataival erősödvén véglegesen elvetette a finnugor hipotéziseket, az elhallgattatott Szentkatolnai pedig soha nem is fogadta el, nála a Turan volt a kindulópont. Munkácsy Bernát is visszakozót fújt.Egyébként Budenz jelentette ki, hogy a Vámbéry által jelzett ezer körüli török-magyar egyezés nagy része ősi szó, mert a török és a mongol az ugorból

vált ki. Ez a kapcsolati feltételezés elaltatta a törökös oldal gyanúját Lásd: Nethem/Rédei-X22., Nethem/Rédei-X13, Nethem/Csúcs-X25 No de ott van Blaskovics József kálváriája az Akadámiával, munkái (34 kézirat !) kiadásának dokumentált elszabotálása, többek között a Tarih-i Üngürüsz, mikoris Ligeti Alajos, Hazai György Káldy Nagy Gyula (és persze Aczél elvtárs) neve fémjelzik a kor turkológiájának irányadó ideológiáját. (A37.) Vámbéry Ármin fejet hajtott a finnugristák érvei előtt A magyar–török szóegyezések nem a két nyelv rokonságából adódnak, hanem a honfoglalás előtti átvételek, tehát jövevényelemek. (X37.) Téves interpretáció, ferdítés Erről azért Vámbérynek még 1895-ben is más a véleménye. „Szóval a magyar-ugor nyelvösszehasonlítással elért eredményekre tizennégy esztendővel ezelőtt kimondott itéletemet most is teljesen fenntartom. Akkor itéletemet csak az anyagi összehasonlításra

alapítottam, ma már az alakok kincstárának összehasonlító tanulmánya is előttünk van, a melyben szintén egymást éri a sok égbekiáltó erőszakoskodás.,” (Vámbéry Ármin: A magyarság keletkezése és gyarapodása, Franklin-Bp, 1895. 11-13.p) Nem véletlen, hogy az ő álláspontját fogadom el, semmint a mai korból szájábaadottat, netán harmadszintű feltételezést. Nethem/Csúcs-X13 Nethem/Rédei-X22. 2009. John Nethem 11. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 (A38.) A tudományos vita után is akadnak olyanok, akik inkább a török–magyar nyelvrokonságot vallják, nem törődve azzal, hogy a szóegyezések kétséget kizáróan átvétel következményei. (X38.) Rosszhiszemű ferdítés Csínján kellene bánni egyszer s mindenkorra a „kétségtelenül” és a „kétséget kizáróan” szóval. Egy valószínűsítő levezetés eredménye soha nem lehet kétségtelen és kétséget kizáró. Ami az lenne bennük, maga a hipotézis állapota:

egy valószínűsítő feltételezés. Nethem/Rédei-X49, Nethem/Csúcs-X14. A szóátvételek esetén nem a szavak egyenkénti vizsgálatából kell kiindulni, hanem abból a fölismerésből, hogy nem-e egy komplex szócsaláddal állunk szemben. Mert ha így van, akkor bizony egy rokon nyelvi aspektussal állunk szemben, és ennek magyarázatára nem elfogadott az átvétel, ugyanis itt a felületes kapcsolatnál mélyebb dologról van szó. Lásd erről bővebben a politikai indokok miatt 50 évig meg nem jelentethető Martinkó András : „A szó jelentése” című munkáját. „Az analízis egy bizonyos határon túl nem mehet , az egység korlátlanul nem bontható, mert akkor szakadás áll be az expression – content viszonyban. Azaz, ha a content- mint láttuk – elhatárolja, megszabja a formát, ugyanúgy a forma is megszabja a tartalom struktúráját, gátat vet a tartalom átfolyásának, átcsapásának, amorfizálódásának.” (Martinkó András: A szó

jelentése, Lazi Kiadó, 2001) (A39.) Fő érvük a rovásírás Tény, hogy Székelyföldön sokáig használtak régi, türk eredetű rovásjeleket (X39.) Sándor Klára írta még 2000 után, hogy Magyarországon hivatalos körökben nincs olyan jelenleg hivatalosan (akadémiai, egyetemi) praktizáló tudományos kutató, aki valamelyest is konyítana a rovásjelekhez, tudniillik nem kutatták azokat. Ekként tehát tudományos alap nélkül, pusztán hivatali státuszból kijelenteni valamit a tudományosság megcsúfolása. „Alapvető tételként tartjuk számon azt az álláspontot, hogy egy írás (bárminemű ! ) nem lehet szedett-vedett (még a japán sem az !! ), magyarán ha más írások tekintetében ezt nem engedi meg a tudománylogika, akkor a magyar tekintetében sem megengedhető még feltételezés szintjén sem. Az írásokat a népek vagy egészben veszik át, vagy sehogy sem. A harmadik út az, amikor maguk találják ki, alkotnak írást. (Ez utóbbi a

legritkább) Ha átveszik, menet közben módosítgatják a maguk igényei szerint, kiegészítik, ha sajátos, kivételes hangra kell illeszteniük.” (John Nethem: A magyar rovás és a szkíta írás kapcsolata, Manchester, 2008.) (A40.) A rovásírás az eurázsiai sztyeppén széles körben el volt terjedve, de a szakemberek ennek 7–11 változatát különböztetik meg. (X40.) A magyar rovásban olyan jelek is szerepeltek, amelyek csak az etruszkban voltak meg, amelyet aztán az italicusok (rómaiak) is használtak kezdetben. De amire a hunokat Közép-Európába érkeztetik, arra már régen sok jelet másként használnak, így szerfölött adódik a kérdés, a későbbi magyarok honnan ismerhették e régen kiveszett jeleket. Nos onnan, hogy ez a jelrendszer már ősidők óta itt bolyongott a sztyeppei (erdős-füves, füves) népek között odavissza. Agatho írja Kr.e 4 század végén: „A szkíta írás első betűje házhoz hasonlatos, de legérdekesebb a P betű,

mert olyan mint egy fésű.”, majd: 2009. John Nethem 12. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 Dionysos Periegets (Kr.u 300 körül) : „Megmondom mind a népeket, melyek az Ister és a caspiumi tenger körül laknak. Elsők a szkíták, azután a hunok Utánuk a meatok, nemükre nézve mindannyian szkíták.” (John Nethem: A magyar rovás és a szkíta írás kapcsolata, Manchester, 2008.) Kutatásaim alapján eljutottam arra a megállapításra, hogy a fésűre (legalább 2, de inkább 3 fogazatú) hasonlító ősi jel, mely egyben a „p” hang jelét hordozza, az a magyar rovás: p (értelme: PiHe.) Külön kutatandó a „P”, „PH” és „F” eurázsiai kultúrköri megnyilvánulásai, kiemelten akár a magyar és az ógörög tekintetében. Ehhez fogható jel az egyiptomi démotikus írásban volt. Hieroglif jele egy zárt négyszög, transzliterációja „P”, magyarul „PaD” (Borbola szerint), jelentése eredetileg (Betró szerint) nádból fonott

szőnyeg. Egyébiránt az „ír” és a „ró” ( „ír-ás” és „rov-ás” /= ró-ás/ ) egy tőről fakadó. Az „ír” (gyógy-ír) értelemben mai jelentésében „kuruzslással gyógyít” ( az a személy az „iraló”), benne a „kuruzslás”, a „kuruzs” a mai pejoratív értelme ellenére régen a mágikus gyógyítás alapszavának számított. Ugyan szláv jövevényként állítják, de magányosan van jelen ott (annak ellenére, hogy a szláv *крoгъ (kör)-ből próbálják eredeztetni, mindez erőltetett, szláv eredete elvetendő. Megkutatandó, hogy nem-e éppen a keresztény vallás terjesztése taszította pejoratív értelembe. A bolgár nyelv még az elszlávosodása előtt is magában hordozta ezt a belső ázsiai kultúrelemet. A „kuruzs” jelentése egyébként mágikus ábrák, KÖRök, (A kVr gyök a magyar nyelv legalapvetőbb és legszerteágazóbb gyöke.) szimbólumok rajzolásával igyekeztek a betegséget elüldözni. A kör (a

kereszt mellett) az emberiség legősibb mitikus és rituális eleme. (A mítosz a legomenon, azaz a kimondott dolog, a rítus pedig ennek megfelelő drómenon, az előadott dolog. Lásd bővebben: Kirk, GS: A mítosz, Holnap Kiadó, 1993.) (A41.) Az írásmód közössége nem bizonyítéka a nyelvrokonságnak (X41.) Az írásmód közvetetten bizonyíték lehet nyelvrokonságra, ha az írásban alkalmazott jelek alapján kitűnik és egyértelműsíthető egy azonos hangállomány használata. (A42.) Abból a tényből, hogy mind a franciák, mind a magyarok és finnek latin betűkkel írnak, még nem következik nyelvrokonság, legfeljebb az azonos, európai keresztény kultúrához tartozás állapítható meg 2009. John Nethem 13. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 belőle. Hasonló a helyzet a rovásírással is! (X42.) Nem kellően alátámasztott érv, mivel egy mai, nyomdatechnikailag meghatározott, jobbára egységes, globalizált betűformákról beszél. A mai,

kézzel írott jelekről nagyjából még mindig meg lehet állapítani, mely etnikumhoz, kultúrkörhöz tartozó írta. És nem a szöveg alapján, hanem csak a számokból. Hogy mást ne mondjak, e tekintetben kirívóan más a brit jelformálás. Így aztán minden brit érdekkörbe tartozó etnikum (a gyarmatbirodalom részei) is kisebb-nagyobb eltérésekkel ezt követi. (A43.) Altaji Ma már tudománytörténeti kuriózumnak számít az ún urál–altaji ősrokonság hipotézise (Castrén, Ramstedt). Ezt manapság elvetik, mert nem rekonstruálható az altaji alapnyelv (a török, mongol és mandzsu-tunguz közös őse). (X43.) Egy hiú remény Hibás logikai (fastruktúra) vonalvezetés átmeneti megrekedéséről van szó, de a Belső-ázsiai és távolabbi írott források kutatásai már most felülvizsgálatra utalják az urali és altaji nyelvek kapcsolati rendszerét, más dimenzióbeli összefüggéseket mutatnak. Erről hamarosan külön tanulmányban fogunk

értekezni. (A44.) Az uráli és az altaji nyelvek egyezései elsősorban tipológiaiak (X44.) Nem csak tipológiailag De ha a finnugor alapdogma kijelölte a kutathatóság körét, így a szakmai összevetés nem is lépett be abba a részletességbe, mint amit a finnugor nyelvekkel megtettek. Ha így lett volna, akkor nem hiányolná sem Molnár Erik még 1951-ben, sem Zaicz 2006-ban.( Nethem/Rédei-X22, Nethem/Rédei-X24, Nethem/Rédei-X29, Nethem/Rédei-X35, Nethem/CsúcsX14.) (A45.) Ez pedig önmagában nem elegendő a nyelvcsalád összetartozásának bizonyítására (X45.) Önmagában nem is De jó okot ad arra, hogy részletességgel meg legyen kutatva a téma. A mai napig nem történt meg (A46.) Ennek a 19 századi hipotézisnak vadhajtása az uráli–koreai, s főként az uráli–japán nyelvrokonság (X46.) Megtörtént-e az összehasonlítás az említett nyelvek kapcsán ugyanolyan tudományos elvárás szintjén, mint a finnugornak tartott nyelvekkel ? Mert bizony

nem. Így vadhajtásnak titulálni tudománytalan, efajta minősítő jelzők osztogatása a dogmák önvédelmi reakciója. (A47.) Hun A hun nép nyelvét nem ismerjük, nincsenek írott emlékei, csak néhány személynév ismeretes, így minden eddigi próbálkozás nyelvi hovatartozásuk megállapítására hiábavalónak bizonyult. (X47.) A hun nyelvet ott kell kutatni, ahol egyértelműen található a hun nyelvre vonatkozó ismeretanyag. Kétszáz év állt rendelkezésre Elmulasztották Ma már nyilván nehezebb a forrásokat fölkutatni, de nem lehetetlen, hiszen a keleti tudósok nem tétlenkedtek. Ott van például Ucsiraltu nem oly régen megjelent tanulmánya, annak magyar kiadása. 2009. John Nethem 14. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 (A48.) A hun minden bizonnyal vegyes nyelvű sztyeppei nép lehetett, s nem lehetetlen, hogy közöttük voltak magyar csoportok is. (X48.) Éppen ezért kellett volna kutatásokat végezni, és meggyőző bizonyítékokat

szolgáltatni érte vagy ellene. Lásd még: Nethem/Csúcs-X18, Nethem/CsúcsX20 „.A magyarok mai európai neve a szlávból került a németbe, itt lett Ungar, majd a franciába: hongrois és onnan az angolba: Hungarian. Érdekes, hogy hogyan került a h- a magyar népnévbe. A régi latin h- a honfoglalás idején kezdett eltűnni a francia nyelvből. A derék francia papok idegen szavak esetében nem tudták, hogy kell-e vagy sem h-t írni, s mivel a magyarok a hunok nyomában érkeztek meg, s ugyanúgy Isten ostorának tartották őket, az Ungarusból Hungarust formáltak. Az Európai Unióban közlekedő magyar autók H betűje tehát tulajdonképpen középkori francia papok találmánya.” (Róna-Tas András: Nép és nyelv: a magyarság kialakulása, Bp, 1999.) Azért ezt a mesét, kitalációt ma már nem lehet eladni. Gyakorlatilag Róna-Tas András jelzett munkájának 70 %-a fölött eljárt az idő, magyarán ennyi mértékben nem a történelmi igazságot tartalmazza.

(A49.) Ez azonban nem bizonyítható Más kérdés, hogy a honfoglaló magyarságnak lehetett nem történeti tényeken alapuló hun származástudata (Berta Árpád szíves közlése). (X49.) Vagy inkább mégiscsak történeti tényeken alapuló hun származástudata A hunok kapcsán a magyar kutatás nem teljes igényű, mert a kínai, ujgur, indiai forrásokat alig veszi figyelembe, ezért aztán szintézise számos ellentmondást hordoz. ”Éppily fontos kérdésnek tarthatjuk a hun-magyar azonosságtudatát Egy nép történeti tudata meghatározó jelentőségű történeti tényező, [Nethem: Kiváltképpen akkor, ha ezen történeti tudat fölött még a hagyomány, az életvitel, a népzene, stb. is velünk élő bizonyíték] függetlenül attól, hogy az tudományosan egy helytálló igazságon alapszik vagy sem." (Vásáry, 59-60 o)” (KRONSTEIN GÁBOR: A hunokról - tudományosan, Örökség, 1995.) Nethem/Rédei-X44a Aki a rendelkezésre álló történeti

forrásanyagot nem hajlandó tudomásul venni, vagy azt kizárólag a maga elképzelései szerint ideologikusan értelmezi, az menthetetlenül egy dogma szolgálatába állt. Lásd a származástudathoz: Nethem/Rédei-X26. „.a leszármazási tudat ismérve a múltban jóval erőteljesebb volt, mint napjainkban, anno a nemzetségi és a törzsi hovatartozás kérdése létérdek volt. (Ez nyilván nem zárta ki az etnogenezis szintű keveredést, hiszen két törzs 2009. John Nethem 15. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 „dinasztikus” házasságából (nem keverendő össze a középkori európai dinasztikus házasságokkal, ahol csak az uralkodói házak között jött létre szoros kapcsolat) létrejöhetett egy új törzs stb, de ezeket a hagyomány az előbb említettek okán számon tartotta, másrészről a két törzs rendszerint közeli nyelvi gyökerekkel és hagyományokkal bírt.) Az egyiptomi/szudáni MAGYAR-AB-ok („AB” jelentése ”törzs”) példáját

– 13 generáció ! - nézve kimondható, ha ezen kicsiny népcsoport képes volt félsivatagos körülmények között hovatovább 400 éven át megőriznie magyar ági identitását, a „magyar” szó magyar megfelelőjű kiejtését azon túlmenően, hogy életvitelében, nyelvében, kultúrájában a magyartól elütő helyi, akkor ama népek (Julianus magyarjai, kaukázusi magyarok, a svájci Valais kanton Anniviers völgy hunjai/magyarjai), ahogy például ez utóbbihoz aránylag közeli völgy Isérables falu lakóinak meg szaracénok voltak az őseik) esetén ez jóval nagyobb (legalább dupla!, vagyis 800 év !) időtávban működött, akik területbirtoklók voltak, nyelvük ápolásával identitásukat pedig napi rituálékban erősítették, valójában napi gyakorlatban, fizikai valóságában és a „tudatalattiban” építették a közösséget. És bizony ahhoz, hogy egy nyelv fönn tudjon maradni hosszú vándorlások (már ha voltak !!) és komoly környezeti

(geofizikai, etnikai, nagyon eltérő nyelvi) hatások ellenére, kellő létszámú (reprodukatív) etnikumra van szükség.” (Nethem/Csúcs-X18) „.A szoros kapcsolatra utal az is, hogy amikor a 8 század elején ezek a bulgárok elindultak észak-kelet felé, majd a Volga mentén, hogy megalapítsák a Volgai Bulgár birodalmat, magukkal vitték a magyarok egyes csoportjait. Ezeket találta meg Juliánusz 1235-ben. Mint azt korábban láttuk, ezek a keleti magyarok is magyarnak nevezték magukat, ekkorra tehát biztosan befejeződött a magyar nép kialakulásának ez a szakasza. A magyar lakosság körében ekkor a korábbi szkíta, szarmata, hun s talán gót elemek mellett jelentős százalékot tettek ki a bulgár-törökök.” (Róna-Tas András: Nép és nyelv: a magyarság kialakulása, Bp, 1999.) (A50.) Avar Róluk már többet tudunk: altaji nyelven beszélő, Belső-Ázsiából származó népcsoport, amely nyugati irányú vándorlás után a Kr. u 6 században

elfoglalta Kelet- és Közép-Európa egy részét (X50.) Nincs bizonyíték az altaji nyelvükre Ez abbeli feltevés, hogy vezetőik neve törökös. No de éppen Keresztes-Csúcs írja, hogy a személy és törzsnevek nem alkalmasak ilyesmi következtetésekre. Ebből az szűrhető le, ha a magyart el kell távolítani a hun-avar összefüggésrendszerből, akkor bizonyítéknak nem alkalmas, de mindenhol máshol feleannyi is megteszi ennek ellenkező értelmű elfogadásához. Ez a szubjektív megítélési mechanizmus tudománytalan Nethem/Keresztes-A73, Nethem/Keresztes-A74. (A51.) Az egyik avar kagánnak Pannónia volt a központi területe Az avarok – a hunokhoz hasonlóan – multinacionális és több nyelvű birodalmat alkottak, magukba olvasztva a helyi gepidákat és szlávokat is. (X51.) Tévedés Nem olvasztották magukba A sztyeppei szállásváltó (=félnomád, azért nem alkalmazom a nomád/félnomád szavakat, mert hibás, megtévesztő, negatív és

leminősítő sztereotípiák kapcsolódnak hozzájuk) etnikumok által alkotott birodalmakban a törzsszövetség tagjai voltak részesei a multinacionalitásnak, de mint kifejtettem, a törzsszövetség ebben azonos kultúrát, azonos életmódot 2009. John Nethem 16. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 jelentett. Amiben különbözhettek, az a nyelv dialektusa, és a leszármazás vonala. Ami a gepidákat és a hunok környezetében élő egyéb nemzetségeket, törzseket illeti, náluk éppen a „hun” volt az aktuális eszménykép, így átvették a hunok számos szokását, kultúrájuknak mindazon részét, amiket beilleszthettek a sajátjukéba. Lásd erről bővebben Nethem/Keresztes-X21 (A52.) Az ún kettős honfoglalás hipotézisét nem mindenki fogadja el Az viszont lehetséges, hogy avar nyelvű népcsoportok megélhették a honfoglalást is (Berta Árpád szíves közlése). (X52.) Avar nyelv létezésére nincs semmi kézzelfogható irodalmi adat Arra viszont

van számos kora középkori forrás, hogy az avarok miként beszéltek. (A53.) Sumer Széles körben közkedvelt hipotézis a sumer–magyar rokonságé A dilettáns „sumerológusok” arcátlanul kihasználják az ékírásnak azt a sajátosságát, hogy a különböző korok forrásainak olvasatát nem lehet mindig pontosan megadni, ezért – sokszor a források félreértésével, sőt szándékos félremagyarázásával – könnyen találnak a két nyelvben hasonló szavakat. (X53.) Elkenés A probléma abból adódik, hogy a főként asszírológiával foglalkozó indoeurópaiak sajátították ki a sumerológiát, ők próbálják értelmezni a hozzájuk képest jóval nagyobb magánhangzó készlettel rendelkező, ráadásul ragozó sumér szövegeket, így kénytelenek alászámozásokkal megkülönböztetni a szavakat, mert nem képesek beazonosítani az eltérő magánhangzókat, holott már egy ragozó gondolkodásmódú/szemléletű szimpla összehasonlító elemzés

is kimutatja bennük a gondolati-képi összefüggést, gyökelvűséget, így a magánhangzó eltérés alapból utal a jelentés árnyaltságára. Ugyanez a gond a az egyiptológiában is. (A54.) Ezek között az „egyezések” között nem mutathatók ki hangmegfelelési tendenciák, a nyelvtani rendszer sem közös. Mindössze típusbeli egyezések észlelhetők az első két fő bizonyítási kritérium nélkül Ugyanezt állapíthatjuk meg az egyiptomi hieroglifák „magyar olvasatairól” is. (X54.) A hangmegfelelési tendencia nem minden, sőt, megbízhatósága erősen kétes ! Tehát mindent erre alapozni elhibázott módszer, és e szerint megítélni a nyelvi kapcsolatokat logikátlan, tudománytalan. (Regressziós momentum: annak ellenére, hogy bizonyítottan csak „szerűség” és „esetiség” van benne, minduntalan a még Boppi-Grimmi hangtörvények súlyával kezelik őket.) Nethem/Rédei-X61. „.Az összehasonlító-történeti nyelvtudomány is

hipotézisekkel dolgozik, csakhogy olyanokkal, amelyeket elvileg sem lehet soha ellenőrizni, vagy ha lehet is, csak kivételesen szerencsés esetekben. Egyszerű oka van ennek: ezek a történeti hipotézisek olyan időszakra vonatkoznak, ahonnan nincsenek adataink. Éppen ezért vagyunk feltételezésekre utalva: hiszen ha volnának történeti adatok, akkor nem lenne szükségünk feltevésekre. Ezért is tulajdonítunk itt olyan nagy jelentőséget a módszernek, ezzel ugyanis bizonyos korlátokat szabunk feltevéseinknek: egyesekről éppen a módszertani meggondolások alapján tudjuk kijelenteni, hogy valószínűbbek, mint mások. A nyelvész azonban az ilyen hipotézisekről már csak szégyenletében sem mert valószínűségi terminusokkal beszélni. Nem azt mondta tehát, hogy igen nagy annak a valószínűsége, hogy ez vagy az a szó finnugor vagy honfoglalás előtti török eredetű (hiszen ki fogja azt neki elhinni, hogy amit ő művel, az tudomány, ha semmiről sem

tud bizonyosat mondani?), hanem azt, hogy be van bizonyítva, hogy az. Pedig nincs bebizonyítva Bebizonyítva akkor lenne, ha volna rá lehetőségünk, hogy adatokkal igazoljuk először is magának a finnugor alapnyelvnek a 2009. John Nethem 17. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 hajdani meglétét, majd onnan kezdve folyamatosan adatolni tudnánk a szó vagy más nyelvi elem útját legalább a nyelvemlékes (ómagyar) korig. Csakhogy éppen ez az, ami lehetetlenség. Ha egy hipotézist nem lehet sem igazolni, sem cáfolni, akkor csak két dolgot lehet tenni vele: elvetni vagy hinni benne. Elvetni kár lenne, hiszen szép is, meg különben sem tudunk helyette jobbat, hinni kell hát benne. Ilyen módon az összehasonlító-történeti nyelvészet nem egészen olyan tudomány lett, mint a többi, hanem hovatovább amolyan hitbéli meggyőződés és elkötelezettség kérdésévé is vált, és ez eléggé meg is látszott rajta: akárcsak az egyházaknak, ennek is

kialakultak a kánonalkotó (akadémiai) intézményei (a kánonokat sokszor dogmáknak is nevezhetnénk), a más felekezetűekhez pedig – vagy akár az ártatlan kételkedőkhöz is – sokszor úgy viszonyult, ahogy az egyház szokott a tévelygő és veszedelmes eretnekekhez. Az elhíresedett ugor–török háború stílusa nagyon is emlékeztet nemcsak a hitvitázó disputákéra, hanem a középkori boszorkányüldözésére is.” (Szilágyi N Sándor A szent mókus, avagy a módszer buktatói) (Nethem/Csúcs-X04.) (A55.) Egyéb képtelen elképzelések A kezdeti próbálkozások a héber, szanszkrit, görög, sőt a latin rokonítására – noha művelt, képzett emberek vállalkozásai voltak –, az összehasonlító módszer hiányában eleve kudarcra voltak ítélve. Alig van a világon olyan nyelv Amerikától Óceániáig, amelyet ne hoztak volna összefüggésbe a magyarral (indián nyelvek, ujgur stb.) (X55.) Nem képtelenebb elképzelések, mint a „magyar”

népnevet a „mons” és társszavaiból, vagy éppen az „ugor” szavát a „yugra” szóból logikai bukfenceken át levezetgetni, de nem tudomásul venni a valóságban létezőt, a hagyományhoz, az etnikai kapcsolatokhoz igazodót, gondolok itt most a kazakisztáni „madjar” szóra, melyet nagy erőszakkal kívánnak iszlám műszónak beállítani, pedig ez ellen erőteljes kritikát fogalmaztak meg a kazahsztáni tudósok. (Persze az európai tudós felsőbbrendűség a maga megszokott lekezelő viszonyulásával ezeket figyelmen kívül hagyja, majdhogynem tudománytalannak állítva be őket.) „Veres Péter (2007/214) szerint a „kazahoknál előforduló „mád-i-jár” elnevezést sehogy sem nem lehet népünk magyar önelnevezésének etimológiájával kapcsolatba hozni. Alapvetően hibás hipotézisnek kell tartani”. Ezt az ellenvetést – mivel a kazahoknál előforduló madijar (Czeglédi Katalinnál madiar, madijar) népnév lényegében csak a gy hang

rögzítésében tér el a népnevünktől – nem szükséges komolyan tárgyalnunk. A sezserék arab és cirill betűkkel adják meg a népnevünket, aminek a kazahsztáni latinbetűs átírásának helyesírása eltérhet a hazai szabványtól. ” (Varga Géza: Czeglédi Katalin a sezserék nyelvi tanulságairól, Budapest, 2008.) Ide vonatkozóan még: Czeglédi Katalin: A keleti magyar sezserék nyelvi tanulságai, Bp, Ősi Gyökér, 2008.január 21 száma, illetve Benkő Mihály vonatkozó helyszíni kutatásai. Ami az ősgörög-ógörög rokonítást illeti, Aczél József munkájának megcáfolására mindez idáig nincs érdemleges tanulmány. Ami létezik, az csupán egy tudományos érvelés nélküli elutasítás, illetve az az informális érv, hogy ha a magyar finnugor, akkor nem lehet görög, ezért nem is kell vele foglalkozni. Ebben az érvelésben mind a logika, mind a tudomány hiányt szenvedett. Az eurázsiai kutatások szintézisében nem lehet kikerülni az

egységes égei, de nem indoeurópai – ezáltal feltehetően nem is IE nyelven beszélő - népességet (égei pelazg kultúra), akiket ugye az Észak felöl betörő indoeurópai népek (akhájok, iónok) Kr.e 1900 körül igáztak le, (a hipotézisben van annyi jogalap arra – lásd a magyar szóátvételt a szlávból - , hogy itt is alkalmazzuk ezen módszert: a honfoglaló iónok, akhájok több száz alapszót vettek át a nem indoeurópai pelazgoktól.) , és aztán terjedtek 2009. John Nethem 18. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 szét a balkánon és tovább a Földközi térségben, többek között Itália déli részére, Szicíliába, egészen Hispániáig. Egy komplex, akár hármas nyelvű összehasonlító vizsgálat szükségelne az ősgörög-ógörög, az ősszláv és az ősmagyar-ómagyar nyelv szavainak korszerű, valóságközeli feltérképezéséhez. (Szakmailag meglehetősen vitathatóak ezek az élesen határoló, konkrét időponthoz kapcsolódó

korszakolások, mert olyan eseményekhez csatoltak, amelyeknek vajmi közük volt a nyelv változásához.) Aczél József 1924-es, majd 1975-ös kibővített munkája rávilágít arra, hogy a nagy mennyiségű ősgörög-ógörög-magyar szó- és jelentésegyezés első lépésben a magyar szavak szláv átvételének ógörögre történő változtatását indokolja az etimológiában. Illene használni a tudást, miszerint a kérdéses korban gyakorlatilag a görög nyelv volt a lingua franca, ezáltal jóval ésszerűbb, történelemhűbb ennek alkalmazása a szerteágazó, eseti és adott korban kis területekre kis létszámmal kiterjedő szláv nyelv helyett. Bizonyítja ezt a szavak CvCvC, CvCCvC általános hangsora, majd a képzők kimagasló azonossága is. Hogy csak párat említsek: édes – ηεδυς kopasz – κοπας , biztos – πιςτος , piros – πυρρος, sebes - ςεπος , kalász? - καυλος (tollcséve, dárdanyél vége) de χαλαζα -

árpaszem (=kalász?), αλιευς - halász, ϑετης - tétész (aki tesz, ad), χυµος - kumisz, κολπιας - kolbász (duzzadt, buggyos), πινος - penész, de hasonlatosan pl. ευς - jósz (jó-osz > jósz, ma a jósz-ág szó gyöke, a szótő: jó, jav, pl. javak) (Varga Csaba: Egy ókori magyar tájnyelv, Bp, 2008) Itt kívánok emlékeztetni arra, hogy a szlovák nyelv számos jelentős változáson átesett. Ebben elsődleges szerepe volt Ján Kollár-nak „1819-től 1849-ig evangélikus lelkész volt a budapesti Deák téri templomban. Az 1848-as forradalom ideje alatt a szlovák ügyek felelıseként dolgozott a bécsi kormányzatnak Bécsben. 1849 végén Karol Kuzmány-nyal együtt kompenzációként a szlovák forradalmi követelések messzemenő elutasítása fejében a Bécsi Egyetemen katedrát kap a szláv archeológia tanszékén. Továbbá kormánytanácsosi rangot a nyelvi és tanügyi területen. Ez volt a hivatása haláláig Felismerte a

morva és szlovák dialektusokat, próbálta közelíteni a szlovák nyelvet a cseh nyelvhez, és egységesíteni, mint szláv nyelvet. Ugyan akkor az iskolai olvasókönyvei: Čítanka (Olvasókönyv, 1825), Šlabikář (1826), valamint a Slávy dcera (1835) messze voltak a ma használatos szlovák nyelvtől. A tót népdalok morva és középszlovák kiejtéseit próbálta szembeállítani a saját példáival, így kialakítva az egységes szlovák nyelvet. A szabadságharcot követően a bécsi szlovákok a Habsburg uralom mellett harcoltak nagyrészt. Ezért a bécsi udvar jutalomból megtette az szlovákiai iskolai oktatás, és az alacsonyabb bíróságok hivatalos nyelvének a Jan Kollár-féle szlovák nyelvet. Jan Kollár kapta felhatalmazás alapján kialakult nyelv, az úgynevezett „ős-szlovák nyelv” (staroslovenčina) azonban messzemenően hasonult a cseh nyelvhez. Ez a mesterséges nyelv ténylegesen 1852-ig volt hivatalos nyelvként használatban, majd a szlovák

nyelvtan (Martin Hattala) megjelenésével elhalt, hivatalos státusa 1859-ben szűnt meg. ” (Kollár Lajos: Adalékok Varga Csaba írásához, 2007.) (A56.) Nyilvánvaló, hogy a paprikás csirke receptje, a szőlőlugasok kötözési módszerei vagy a háztetők dőlésszöge, esetleg a búbos kemence formája alapján a nyelvek összefüggése, rokonsága képtelen állítás. (X56.) Ha mindez a négy, iménti fölsorolt dolog összetartozóan egyező (ráadásul nem öncélú, hanem az életvitelhez szükségszerű, ezáltal jóval több szállal is kötődő, hiszen a paprikás csirke elengedhetetlen kelléke az őrölt paprika.stb), akkor bizony állítható, hogy a két nyelvnek – legyenek bármilyen földrajzi 2009. John Nethem 19. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 messzeségben egymástól -- van valami ősi kapcsolata egymáshoz, ugyanis itt már nem csupán egyfajta életformai, kulturális elem indult vándorútra, hanem maga az ezt hordozó etnikum

kisebb-nagyobb csoportja. Ő pedig vitte magával a nyelvét, még ha egy idő után le is cserélte, vagy átformálta azt. A kultúrantropológia a megmondhatója, hogy mennyire van így. Ha pedig a négy ismérv ennyire rögzült és fölismerhető, akkor a mögöttes etnikum sem lehetett kicsi, ezért nagy esély volt arra, hogy a velük vitt nyelv valamilyen formában rányomta bélyegét a befogadók nyelvére, még mielőtt lecserélték volna rá a magukét. (De még ide: C.GJung: „Az archaikus ember”, illetve a „Föld és Lélek” munkái) (A57.) Képtelenség, hogy minden nyelv őse a magyar lenne (az Édenkertben is ezt beszélték), vagy hogy a magyarok világéletükben a Kárpát-medencében laktak volna (mindenki tőlük tanulta meg az artikulált beszédet). (X57.) Nem arról van szó, hogy a magyar minden nyelv őse, hanem arról, hogy a magyar nyelv az egyik máig megmaradó sziget az eurázsiai NEM INDOEURÓPAI ősnyelvből. A másik ilyen európai ősnyelvi

maradvány a baszk, illetve a kelta Mindezen nyelvek mögötti népek zöme nem jött sehonnan, mert már vagy 15 ezer éve ezen a tájékon éltek őseik is. Ezt támasztja alá a haploeloszlás térképe. Az új és jóval erőszakosabb bekebelezőetnikumok és nyelveik ezeket az ősnyelvi maradványokat kényszerítik egyre kisebb földrajzi területre. (A58.) Hasonló agyrém az is, hogy a magyar nyelvet a Marson tervezték, és az űrből juttatták el egy mu nevű szigetre, amely ma már nincs meg, mert elsüllyedt az óceánban. Így bukkan fel az ókori Atlantisz legendája a magyar nyelv eredetével kapcsolatban. 6. A finnugor nyelvrokonság ellenzői és ellenérzésük okai 7. Kik azok, akik leginkább kétségbe vonják a finnugor rokonságot? Mindenekelőtt azok, akik nem tudják vagy nem akarják tudomásul venni a két fogalom, a nyelvrokonság és a néprokonság közti alapvető 2009. John Nethem 20. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 különbséget; (X58.)

Tudományosan elítélendő dolog, amikor a szélsőség (itt értsd alatta: a misztikum olyan rétege, amely egyelőre tudományosan kutathatatlan volta miatt elutasított) van egybemosva egy alapvető és fontos kérdéssel. Mu és Atlantisz más lapra tartozik. Ha tényleg azok lennének a finnugor rokonság kétségbe vonói, akik nem tudnak vagy nem akarnak különbséget tenni nyelvrokonság és néprokonság között, hát akkor szívből üdvözöljük körünkben mondjuk Csúcs Sándort, hiszen ha leírta, akkor feltehetően úgy is gondolta: Nethem/Csúcs-A23: „.egyébként a finnugor nyelvészek nem beszélnek genetikai rokonságról, hanem nyelvi rokonságról.”, ugyanakkor Nethem/Csúcs-A31: „eredetileg egységes etnikai csoportok szétválása.”, de itt és most: Nethem/Keresztes-X66, Nethem/Keresztes-X84. A magam részéről többször leszögeztem: a finnugrizmus nem tud etnikai háttéranyagot igazolni elméletéhez, így hát kénytelen ezzel a kétértelmű,

kettősjátékkal operálni, ahogy éppen érdeke diktálja. Ha kell, akkor egységes ősetnikum volt, ha más az érdek, akkor a finnugrizmus szerint nem volt. Ugyanis az urali-finnugor alapnyelv másként üresen lóg a levegőben. Erre éleződik ki a magyar őstörténetkutatás is Hiszen köztudott, hogy mindmáig a finnugor nyelvkutatás által behatárolt mezsgyében folyhat az etnikai kutatás, és minden őstörténet a finnugor nyelvkutatás alárendeltje, szerepük a nyelvkutatási dogmák alátámasztása. Minden más elvetendő. Az 1970-es évek közepéig nyelvészek írták a magyarság őstörténelmét. Ha nem csak a vágy szintjén lenne így, akkor nem történnének olyan elszólások, mint „finnugor népek” stb. (Nethem/Csúcs-X23) Ha már egyszer igényes akar mindenki lenni, akkor fogalmazzon pontosan és lényegre törően: „finnugor nyelvűeknek tartott népek”. (Szakmai vonatkozásban a stilaritás harmadrendű, jóval fontosabb az egyértelműség és

a közérthetőség.) (A59.) azok, akik nem látják be, hogy a nyelv (is) változik; továbbá azok, akik nem hiszik, hogy a nyelvészet is tanulandó szakma, így elhiszik magukról, hogy kompetensek a kérdésben azon az alapon, hogy tudnak egy vagy több nyelvet.– (X59.) E tekintetben ildomos lenne megvizsgálni, vajon a finn nyelv miért is nem változott annyit a feltételezett finnugor, vagy netán a feltételezett urali alapnyelvhez képest ? Mert írott emlékei közelebbiek a mai nyelvi alakhoz ? Mi döntötte el, hogy így volt ? Semmi. Szimpla dogmatikus tézis a levezetési irány, amelyhez körömszakadtáig ragaszkodnak. (A60.) Ilyenek a sok idegen nyelvet ismerők, álszakmai indítással (a madár szépen tud énekelni, de ettől még nem ornitológus); (X60.) De ahhoz meg nem kell cipésznek lenni, hogy valaki tudja, hol szorít a cipő Ugyanakkor ha mindenkinek szorít a cipő, akkor nagy valószínűséggel a cipésszel van a baj. Egyébként rossz példa.

Ugyanis a maga nemében a madár a legjobb ornitológus. Számára amit elengedhetetlenül szükséges a madarakról tudni, 2009. John Nethem 21. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 azt „tudja”. Legyen elég ehhez annyi, hogy ő még azelőtt fölismeri a madárhangok alapján a madarakat, mielőtt látta volna őket.No de hagyjuk az informális érveléseket. (A61.) – – – – a külföldön, főleg a tengerentúl élő értelmiségi magyarok és hatásukra már a hazaiak is (mérnökök, orvosok, fizikusok), politikai indíttatással; a fantáziáló, álmodozó művészek (szobrászok, építészek, művészettörténészek), érzelmi indíttatással; a megélhetési politikusok, szenzációhajhászás céljából (vö. a finnugor elmélet Habsburgpropaganda vagy a Szovjetunióból jött be a szocialista brigádmozgalommal); és sajnos újabban már a fentiek ösztönzésére történelem, sőt magyar szakos tanárok is, és horribile dictu már képzett nyelvészek

is! (X61.) Célszerű lett volna e meglehetősen részletes és osztályozó felsorolást név szerinti tényekkel alátámasztani láttatván, kire is gondoltak a szerzők, hogy aztán ellentételezésként fölsorolhatóak legyenek azok, kire is gondolunk mi. „.az emigrációban élők mind meglévő, jobbára itthoni tanulmányok alapján folytatták a kutatásaikat. Ami meg a képzettségüket illeti, rosszindulatú megnyilvánulásnak tekintendő, hogy Rédei olyan személyeket citál, akiknek nincs ez irányú végzettségük, ellenben nem citálja azokat, akiknek viszont van.” (Nethem/Rédei-X55) (A62.) A kétkedésnek vagy tagadásnak lehetnek emocionális okai, közrejátszhat politikai hovatartozás, feltűnési viszketegség, a szaknyelvészeti képzettség részleges vagy teljes hiánya, de sokaknál egyszerűen mások befolyása és/vagy saját korlátoltságuk játszik szerepet. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a finnugor nyelvrokonság ellenreakciói

azokban a korszakokban erősödtek és erősödnek föl, amikor a magyarság identitástudata meggyengül vagy válságba jut. Az erdélyi magyar értelmiség nyilvánvalóan a dáko-román hipotézis ellensúlyozására menekül a tagadásba és az irrealitásba. Erre a kérdésre történészek adhatnak választ (X62.) Fölösleges találgatni Ezek az érvek fölsorolhatóak a finnugrizmus mögött állókra is. Ami az erdélyi magyar értelmiséget illeti, józanabb annál, mint sem hogy ilyet feltételezzen róla bárki is, aki valamelyest ismeri Erdély történetét. Nem kell ahhoz egy későn-kelő, Románia és az elcsatolt területek legitimálását célzó dákó-román elmélet. Egyébként az agresszív fellépés ellen FOLYAMATOS, magabiztos, erős érvrendszerrel és FOLYAMATOS logikai kérdésözönnel, bizonyítás kikényszerítéssel lehet eredményesen föllépni. (A63.) 7 Összefoglalás Az immáron több mint kétszáz éve bizonyított finnugor rokonságot eddig

ellenérvekkel nem cáfolták, tehát nem dőlt meg. A finnugor/uráli nyelvcsaládba sorolt nyelveken kívül egyetlen nyelvet sem sikerült a nyelvcsaláddal rokonítani. Ha sikerült volna bizonyítani a sumérról, japánról, törökről vagy etruszkról, hogy megfelelnek a nyelvrokonság kritériumainak, akkor a fenti nyelvek nem szigetnyelvek, hanem ténylegesen rokon nyelveink lennének. (X63.) Cáfolták és cáfolják rendre De ott, ahol a tudományos hivatást a HIVATAL HIVATALOS álláspontja váltja föl, és tévedhetetlen inkvizítori minőségében hoz ítéletet, nyilvánvalóan a maga javára, meg sem hallgatván, el sem olvasván az alternatív tanulmányok javát, nincs mit tenni, csak várni, hogy kihaljanak a „rinocéroszok”. A finnugor rokonság elmélete addig a legvalószínűbb, amíg az általa meghatározott összehasonlítói körön belül marad. (Önigazoló önbeteljesülés) Ha kilép ebből, márpedig egyszer ki kell lépnie, akkor az

átértékelése mind tézisében, mind annak paradigmájában elengedhetetlen. Molnár Erik (A 2009. John Nethem 22. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 magyar nép őstörténelme, Bp, 1951.) erősen kifogásolta, hogy a magyar nyelvet még mindig nem hasonlították össze a kaukázusi stb. déli nyelvekkel, amit annak idején B. Nagy Pál és Mátyás Flórián is szükségesnek tartott, akik már Sajnovics megállapításai ellen is tiltakoztak, miközben Hunfalvy és Szinnyei halálukig ellenezték a kutatási horizont kiszélesítését. Ez a helyzet azóta sem változott, mert ha igen, akkor bizony Szentkatolnai Bálint Gábor munkássága is előtérbe került volna, mint ahogy Stein Aurél felfedezései, illetve Kőrösi Csoma tevékenysége sem marginális szinten rekedt volna meg. Zaicz Gábor Etimológiai Szótárának (Tinta Kiadó, Bp, 2006) bevezetőjében írja: „A kaukázusi elemek vizsgálata egy évszázada – Munkácsi Bernát óta – szünetel.” Tehát

e témában száz év leforgása alatt sem akadt a „tudomány” részéről egy pozitív vagy negatív bizonyosságot elénk táró kutató. De ha a kaukázusiban sem volt, akkor a távolabbiakban miért is lett volna ?? Ez gyakorlatilag egy kutatás elszabotálását jelenti, ami tudományos vonatkozásban megengedhetetlen, és az erre irányuló mindenfajta kifogás, magyarázkodás a tudományosságot hitelteleníti. (Nethem/Csúcs-X25) (A64.) Nem érv, hogy a hírek szerint állítólag mind a japán, mind a török iskolai tananyagban a magyart nyelvrokonnak tartják. Evidens, hogy ha valamelyik állítás igaz is lenne, a másik mindenképpen hamis És fordítva! (X64.) Összemosás, Ferdítés A japán és a török iskolai anyagban nem a nyelv rokonsága van kidomborítva, hanem az etnikai rokonság. Egyébként pedig ha mindkét nyelvben az alapvető szavakat érintő hasonlóság nagyságrendnyi, azt nem lehet egy sima félvállas véletlenre utalással elintézni, akkor

igenis szükséges foglalkozni vele, annál inkább, mert tipológiailag egy csoportba tartozóak, etnikai elemeiket tekintve a genetika szerint van átfedés. (A65.) A nyelvrokonság ténye tehát összességében bizonyított Viták természetesen számos részletkérdésben vannak a szakemberek között. Ilyenek például az alapnyelv egységének kérdése, rekonstrukciójának részletei, az őshaza helyének meghatározása, a vándorlások irányai és kronológiája, Ezekre a vitás kérdésekre lassan-lassan fény derülhetne, ha lényeges új adatok bukkannának fel. Régészeti leletek kerülhetnek napvilágra. Érdekes adalékokkal szolgálhatnak a humán- és populációgenetikai kutatások is Sok érdekes részletkérdésre világíthatnak rá a tipológiai, az általános nyelvészeti és a nyelvi kontaktusokra irányuló vizsgálatok. (X65.) Egyszer s mindenkorra le kell már szögezni: a nyelvrokonságnak NINCSEN TÉNYE, mert csakis hipotézissel lehet érvelni

mellette. Ami tény ebben, az éppen maga az a fölállás, hogy hipotézis az egész. Csupán finnugrista vágy, hogy a nyelvi hipotéziseken kívül bármi kézzelfogható ezek alátámasztására fog előkerülni. Minden ilyen, a hagyományoktól, a vallástól, a genetikától, a régészettől kezdve más irányt mutatnak. (A66.) Vitát váltott ki az ún családfa-modell is Véleményünk szerint nem áll szöges ellentétben egymással a fa és a hullám modell, mert a két modell az uráli nyelvek sematikus ábrázolásának két különböző dimenziója: a fa (bokor/fésű) modell oldalnézetben, míg a hullám modell felülnézetben mutatja be az összefüggéseket. A fa modell a diakrón, a hullám modell inkább a szinkrón, areális összefüggéseket mutatja be szemléletesebben. A fa lehet sudár törzsű lombos fa, de lehet a debreceni ördögcérna (liciumfa) módjára összekuszálódó bokorféle. A hullámok is összekuszálódhatnak gombolyaggá (X66.) Ezzel azt

akarja mondani Keresztes-Csúcs, hogy a nyugat-európai tudomány tévedhetetlen, onnan jön minden megoldás a múltra-jelenre-jövőre vonatkozóan, az ősi hagyomány is ennek alárendelten fölülírandó, még ha ezen 2009. John Nethem 23. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 nyugati, felsőbbrendűnek gondolt mindenhatóság meg sem kutatta a keleti világot, vagy csak karcolgatta annak tudáshalmazát. De mivel a nyugati „racionalitás”, az elemeiben analizáló hozzáállásával fikarcnyit sem konyított az egységes keleti gondolkodásrendszerhez és világszemlélethez, hát lefokozta, leminősítette, mint valami maradi ócskaságot a sutba dobta, és tudománytalannak minősítette. Ez a nyugati tudományosság megbocsáthatatlan bűne, ennek terhét mindmáig hordja. Presztízse érdekében pedig nem riad vissza a szándékos átértelmezéstől, félremagyarázástól sem. Ugyanakkor, mint fentebb is látható, inkább megbonyolítja (fa is meg hullám is.) a

dolgait csak azért, hogy eredeti, de egyre tarthatatlanabbá váló fixa ideáját megtarthassa. Nethem/Csúcs-A23: „egyébként a finnugor nyelvészek nem beszélnek genetikai rokonságról, hanem nyelvi rokonságról.”, ugyanakkor Nethem/Csúcs-A31: „.eredetileg egységes etnikai csoportok szétválása.” (A67.) Ami a preuráli kérdéseket illeti, ezeket a fa gyökérzetéhez hasonlítanánk Nyelvcsaládfánk ágain gubbasztva – és várva, hogy mikor dől ki – úgy-ahogy még kirajzolódnak a törzs körvonalai, a gyökerek beláthatatlan szövevénye azonban kifürkészhetetlen. Az erre vonatkozó elképzelések minden másnál hipotetikusabbak, a gyökerek összefüggéseit csak spekulatív úton lehet vázolni, ám bizonyításuk és cáfolatuk szinte lehetetlen. (X67.) Nos akkor meg kell keresni a favágót, aki törzsestűl kivágta ezt a fát, aztán eladta tüzifaként, a Földnek mely táján is jutott hozzá, és hol választotta ketté a gyökeret a

szárától ? (A68.) Mindennek ellenére a finnugor nyelvrokonság nem hit, nem szimpátia kérdése, és nem is politikai rendszer függvénye, hanem tudományosan bizonyított tény, amelyet bizonyítása után nem is kíséreltek meg tudományos ellenérvekkel cáfolni. Engel Pál ezért fogalmazott így: „A tudomány ott végződik, ahol a magyar nyelv finnugor eredetét elkezdik kétségbe vonni. Ami ezen túl van, az a szellemi és a politikai alvilág” (idézi Nagy Károly 2003: 22). (X68.) Bármennyire is szépen hangzik: a finnugor nyelvrokonság bizony HIT kérdése Alapjait jóhiszemű, jórészt tudálékos szimpátia elképzelések rakták le, melyeket aztán politikai (németesítő /pángermán/, majd pánszlávosító) rendszerek érdekei egyedurasítottak, kizárólagosítottak. Engel Pál nem a tudományt igazolta ebben a kijelentésében, hanem éppen a dogmát. Tudniillik ha Engel Pál tudta, márpedig tudta, hogy a finnugrizmus hipotézisekre épít, olyan

valószínűsítésekre, amelyeknek erőssége a belé vetett HITen és az egyéb elvárt összehasonlítások szabotálásán, a kényes kérdések sima visszautasításán múlik 2009. John Nethem 24. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 akkor tehát önmagukról mondott véleményt úgy, hogy azt a velük szembenállókra szórta. (A69.) A magyar nyelvnek, és ezzel együtt a magyar népnek az őstörténete nem keverhető össze tehát az uráli/finnugor vagy az ugor nyelvek és népek őstörténetével. Egy nép őstörténetének fontos és stabil része (de nem egésze) nyelvének története. A nyelv történetén kívül tehát az őstörténeti kutatásoknak figyelembe kell venniük a nép anyagi és szellemi kultúrájának kialakulását is, más szóval az egész szociális vagy szociokulturális szférát kell kutatni. (X69.) Önellentmondás Úgy Rédei, Honti, Csúcs és Keresztes sem képes elszakadni attól a hibás finnugrista iskolai tantételtől, hogy egy

egynyelvű ősurali népesség volt. Így aztán kénytelenek olyan kétértelmű mondatokban beszélni, amit különböző helyzetekben saját érdekeik szerint értelmeznek, akár ellentétes értelemmel. Ez az ellentmondás abból adódik, hogy a nyelv mögött NEM ÁLL etnikum. Nincs ugyanis semmi ehhez fogható, a magyarságra, annak ősére értelmezhető emberi közösség. Ráadásul a finn és lassan az észt őstörténetkutatás is kihúzza az etnikumot az urali nyelvközösség lába alól. Így aztán bajos dolog egy olyan nyelv fönnmaradását megérvelni, amely legalább 3000 éve önálló, és ezen idő alatt elsősorban indoeurópai közegben mozgott, miközben ezen kutatók állítása szerint minden civilizációs ismérvet ebből a közegből vett át, és még volt ereje megerősödni is, más népeket magába olvasztani (de sem nyelve sem etnikuma nem szenvedett csorbát, lásd Benkő az A70. pontban) úgy, hogy eme nyelv csak 1844-ben lett az állam hivatalos

nyelve. No hát ilyet a világtörténelem még nem produkált (A70.) A finnugor eredetű magyar nyelv folyamatos megőrződését két és fél ezer éven át az tette lehetővé, hogy „az eredeti magyar etnikum mindig alapvetően töretlen folytonosságban élt, és ezt a nyelvet mindig számottevő mennyiségű, alapjaiban önálló történeti: gazdasági, kulturális, társadalmi létű népi tömegek vitték tovább” (Benkő 1997: 167). (X70.) Ez már ellentmond számos finnugor nézetnek Másrészről nem egyértelmű Nincs kézzelfogható EGZAKT mértéke arra vonatkozóan, mi számít „alapvetőnek”, mi számít „töretlen folytonosságnak”, mi számít „számottevő mennyiségnek”, mert sajnos a finnugrizmus vonatkozásában egyfolytában ilyesfajta megnyilatkozásokba botlunk. Teljes mértékű ellentmondás az alapjaiban önálló történeti, gazdasági, kulturális meg társadalmi létű tömegek fölhozása, mert ez azt jelentené, hogy a magyar ősiség

mind történetében, mind gazdaságában, mind hagyományaiban, mind kultúrájában jóval de jóval közelebbi kell legyen az urali-finnugor csoportbeliekhez, hiszen a töretlenséget és a folytonosságot éppen ez szolgáltatta volna, így aztán e vonalvezetésbe meg végképpen nem illeszthetőek jövevényszavaink garmadája. Vagy e fenti Benkői megnyilvánulást szükséges kényszeredett erőlködésként elkönyvelni, vagy a finnugor nyelveredetet, melyeknek paradigmapszichikai alapjait az előző, Nethem/Keresztes-X69. pontban már érintettem (A71.) A magyar nyelv története azt tanúsítja, hogy a magyarságnak a zöme hosszú, önálló őstörténete folyamán sohasem jutott nyelvi katasztrófába. (X71.) Jó tudni Bár itt megint nyelv és etnikum összemosás történt, ráadásul nem 2009. John Nethem 25. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 világos, az őstörténet mennyi időre nyúlik vissza. Az ősmagyar kor kezdetét jelző Kr.e 500-ra, vagy amióta

írásos források vannak a magyar, mint önelnevezés beazonosítására. (A72.) Nincs reális alapja a magyar–török kétnyelvűség teóriájának (uo) (X72.) Indoklás és bizonyítás nélkül üres hipotézis (A73.) Noha személy- és törzsneveink török eredetűek, ebből nem lehet következtetni az Árpád-nemzetség etnikai származására, ez csupán a felső rétegben érvényesülő részleges török személynévi divathatást jelez (Benkő 1997: 169). (X73.) Rossz érv Nem is a személynevek a fontosak, bár jellemzőségeket hordoznak magukban. A törzsneveken viszont ildomos vitatkozni Ugyanis a törzsnév nagyonis számít. (Lásd akár MAGYAR-AB-okat Egyiptomban és Szudánban) Márpedig ha a törzsnevek, a hagyományok, az öltözködés, a vallás, az életvitel, a lókultusz mind egyirányú, akkor igenis török, ami inkább TURC – nem keverendő össze a kök türkökkel - eredetűnek kell azt elfogadni. Ilyen alapon akkor újra csak azt mondhatom: semmi

alapja sincs annak, hogy a magyar elnevezés a „mons” névből eredt, de még ha onnét is eredt volna, az iménti Benkő -féle abszurd indoklás mentén azt kell mondani, a származás akkor sem finnugor. Szépen mutatja, a finnugrizmus mennyire is elnéző önmagával szemben, míg mástól egyre több bizonyítást vár el. „ miközben saját dolgai bizonyítására egyre kevesebbet ad, a vele ellentétes nézetet vallóktól viszont egyre többet vár el, merthogy hegemóniája révén kontrolltalanná, ezáltal dogmatikussá válik.) ” (Nethem/Rédei-X03) Lásd 12, oldal (A74.) Egy népnévből nem következik egyértelműen nyelvi hovatartozása! (Vö. mordvin, orosz, számi, ujgur stb.) A honfoglaló magyarság nyelvének Kárpát-medencei nyelvi szubsztrátuma a szlávon kívül számottevő jelleggel nemigen rajzolódik ki (Benkő 1997: 172). Az a finnugor nyelvi forrás, amely a különváláskor és a vándorlások kezdetén néhány cseppel megindult, az idők

folyamán szépen patakká, majd folyóvá duzzadt, mígnem jelenlegi helyét elérve hatalmas tóvá szélesedett: jelenleg Európa 15. legnagyobb nyelve. Ennek a folyamnak a forrásig való visszakövetése a magyar nép egy részének biztos történelmét jelenti. Futása közben e folyóba számos patak és folyó torkollott, az idegen hatások azonban a szókincset kivéve más tekintetben, pl. a nyelvtani szerkesztés tekintetében alapvetően nem változtatták meg nyelvünket. (X74.) Mint ahogy a magyar népnév sem meggyőzően levezethető a finnugorból Sőt ! Egy népnévből az etnikai kapcsolatokra (ehhez tartozik például az Izonímia) lehet vizsgálódni. Amit nem akarunk kutatni, annak szubsztrátuma sem fog magától elénk terülni. A továbbiakban megint ellentmondások, etnikai-nyelvi összemosások, idegen szókincs gyarapodás stb. Döntően informalitások, mert még gyakorlati érvek sincsenek mögöttük folsorakoztatva. Ha Benkő az előzőekben még azt

állította, hogy történelmi, gazdasági, kulturális stb. folytonosság volt, de még az etnikai bővülés sem ment soha a fő etnikum rovására, akkor miért is kellett bármifajta idegenbéli szókincs-bővülés? Itt és most újra csak fölteszem a kérdést : megtörtént a magyar és az ősgörögógörög nyelv tételes összehasonlítása ugyanolyan részletességgel, mint ahogy a tudomány megköveteli és elvárja, miként a finnugor nyelveket mindmáig ízekre szedik ? Amíg ez nincs meg, addig nincs miről beszélni. 2009. John Nethem 26. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 (A75.) Bár a visszapillantó tükör torz és kusza képet mutat, nem kell megijednünk attól, hogy a teljes valóság talán sohasem ismerhető meg tisztán. Optimistán kell előre tekintenünk, mert nincs szégyellnivalónk „Halszagú” finnugor rokonaink egy része (finnek, lappok) már több mint egy évtizede tagja az EU-nak, az észtek pedig velünk együtt léptek be. Nem kell

tehát attól félnünk, hogy „szerényebb” keleti származásunk miatt leszünk az Unióban másodrangú állampolgárok. (X75.) Informális érvelés A halszagú atyafiakról már számosan értekeztek, de úgy látszik, ez kedvelt témája a finnugrista skolisztikának. Ami a „halzsíros atyafiságot” illeti, az éppen a finnugorizmus kreációja. Erről már elég korán értekezett Békés Vera. És mint kiderült, nem a laikusok, hanem a másik oldal találmánya: az ugor-török (1882) háborúból győztesen [?? Nethem] kikerült finnugor oldal (és személyesen talán Szarvas Gábor) adta az ellentábor, a török pártiak szájába. (Makkay, 1997B 782) Viszont jó módszer lehet a valós háttér elkendőzésére. Nethem/Rédei-X22 (A76.) Nem a múltunk meghamisításával vagy megmásításával kell megszépítenünk származásunkat Nem érdemes önazonossági tudatunkat mesevilágba andalítani. Nem szabad elfelejtenünk, hogy finnugor nyelvünk két és félezer

éve átsegítette őseinket a vándorlások rögös útjain, és talán ez az egyetlen és legősibb örökségünk, amely híven mutatja, kik voltunk, kikkel találkoztunk az úton, mit tanultunk az idegenektől. (X76.) A múlt mint történelem meghamisítása ott kezdődött, amikor presztízs meg politikai érdek fűzte láncra a tudományos szemléletet, és akarva akaratlanul kiszolgálója lett hol a németesítési törekvéseknek, hol a pánszlávista eszmerendszernek. Nincs mit meghamísítani, mert ott vannak forrásainkban leírva feketén fehéren, egyszerűen el kellene olvasni őket. De ott, ahol még az 1970-es évek közepéig is a finnugrizmus nyelvészei írták a nemzet történelmét, mennyire lehet elfogulatlan az ilyen történelem, hiszen minden elemében egy dogma kiszolgálását célozza? (A77.) Inkább csodálkozzunk azon, hogy anyanyelvünk fennmaradt a Kárpát-medencében is, nyilván azért, mert életképes, használható kommunikációs eszköznek

bizonyult minden időben, és mindig képes volt megújulva felnőni feladataihoz. (X77.) Nem kell csodálkozni rajta A „mag” részeken, egyre szűkebb környezetben, koncentrálódóan mindenütt megmarad az ősi nyelv, ha csak az egész lakosságot át nem telepítik. ( Lásd még baszkok, Amerika őslakos területeit, Ázsia őslakos területeit, stb.) Hasonlattal élve: olyan mint a jégkorszakból megmaradt magashegyi gleccserek, jégsapkák: nagyon hosszú időnek kell eltelnie, hogy végleg feloldódjanak, elpárologjanak. (A78.) A mostoha történelmi körülmények között is megmaradhattunk magyar anyanyelvűnek, és nem jutottunk az egyesek által irigyelt „dicsőbb” népek sorsára, akik korábban ugyanitt szinte nyomtalanul elenyésztek. Magyar nyelvünk fennmaradása nélkül ma már talán azt sem tudnák Európa népei, ki is volt és hogyan is nevezte magát a nyugati forrásokban fel-felbukkanó és a hunokkal azonosított hungarus nép (vö. Keresztes

2003: 122–124). (X78.) Szlogenizálás és vizionálás Pont fordítva A mostoha körülmények közötti megmaradást éppen a (folyton ócsárolt) „dicső” múlthoz való ragaszkodási, annak megfelelési kényszere hozta. A dicsőség múlandó Örökkön nem lehet dicsőség, mert akkor az önmagához képest középszerű, még matematikailag is. 2009. John Nethem 27. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 A társadalmi vonzatáról nem is beszélve. ( Egy dicsőséges állam mindig valakiknek az elnyomása, leigázása révén érvényesül. Így aztán a „fejlődése” mindig magában hordozza a bukását is. Általános megfigyelés szerint a bekebelező, beolvasztó társadalmak (akár a vallás révén ! Kereszténység, iszlámizmus), mint például a római, vagy annak romjain a nyugatrómai birodalom, (vagy a legújabbkori Egyesült Államok) birodalmiságuk életkora hozzávetőlegesen 500 év. Ezzel szemben a fönnhatósági, adóztató, jobbára sztyeppei

társadalmak által létrehozott Fönnhatósági birodalmak életkora talán ha másfél száz év. Míg a legtöbb bekebelező-beolvasztó birodalom kimúlása agonizáló több évtizednyi, jobbára soha nem egyesíthető apró társadalmakra hullik szét, hiszen éppen a beléje beáramló meglehetősen aktív idegen „szolga” etnikumok révén bomlik, addig a fönnhatósági a kevésbé szoros kötődés, a saját nyelv és kultúra megtartása okán jóval zökkenőmentesebb, noha magának a fönnhatósági elitnek az összeomlása drasztikus gyorsaságú.) A népek csak úgy nem tűnnek el a Föld színéről. Sem nem ugrálnak lólépésben, mint ahogy sok tudós így kívánja saját elgondolásába suvasztani a meg nem magyarázható eseményeket. Sőt ! Ha éppen nem szerepelnek a történelem címoldalain, akkor sem lógnak az ajtó mögötti fogason, hogy majd alkalomadtán egy-egy történész szorult helyzetében onnan kapjon le közülük párat. A népek élnek: és

mindennapjaik vannak Ehhez kell tartanunk magunkat, ha kutatjuk őket. (A79.) Mennél távolabb megyünk vissza a múltba, annál több megoldatlan vagy megoldhatatlan kérdésbe ütközünk. Paradox dolog, hogy mennél kevesebb adat áll rendelkezésünkre, annál bátrabb megállapításokat tehetünk. A jelenkor történelmének is számos vitatott kérdése van, noha korunknak csaknem minden pillanata valamilyen formában (jegyzőkönyvek, dokumentumok, magnó-, újabban videoszalagok stb.) dokumentálva van A közeljövő feladata lesz a régmúlt hagyatékát előítéletek nélkül ismét részekre bontani, elemezni, értékelni, átértékelni, s ennek alapján komplex módon, ismét több tudományág összehangolt tevékenységével új szintézist teremteni. (X79.) Ezt a kutatást kellett volna megtenni vagy 150 éve De lásd még Nethem/Csúcs-X25. (A80.) Le kell szögeznünk, hogy a nyelvrokonság nem egyenlő a nép rokonságával (A magyarságot vándorlása során

és a Kárpát-medencében is számos idegen hatás érte. A cigány lakosság jelenleg már finnugor nyelven beszél, és ha a népességszaporulat trendje így folytatódik, a nyelvcsere révén a cigány lakosság fogja tovább örökíteni a magyar nyelvet.) (X80.) Legutóbb Csúcs Sándor szögezte le, de még ugyanabban a tanulmányában ki is húzta azt a szöget. Minden megtörténhet, de ez itt nem a víziók terepe. (A81.) A nyelv tudatforma és szociális jelenség: a gondolkodás és a gondolatközlés eszköze, tehát logikai és kommunikatív funkciót lát el. A nyelv az emberi nem univerzális tulajdonsága Minden egészséges gyermek el tudja sajátítani azt a nyelvet (vagy azokat a nyelveket), amely szociális környezetében maradéktalanul ellátja alapvető funkcióit. A nyelvi környezettől függ tehát, hogy melyik nyelvet sajátítja el (X81.) Ebben nincs vita (A82.) A nyelvben természetesen tükröződnek az anyagi kultúra tárgyai és a szellemi

kultúra jelenségei Az irány: a nyelvből lehet visszakövetkeztetni a kultúra jelenségeire és változásaira, az anyagi és szellemi kultúra 2009. John Nethem 28. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 tehát visszahat a nyelvre. (X82.) Nos igen Elvben egyetértek vele Gyakorlati oldalról a megállapítások összeillenek Nethem/Keresztes-A70, Nethem/Keresztes-A71, Nethem/KeresztesA74, Nethem/Keresztes-A76. pontokkal, ugyanakkor teljes ellentmondásban állnak a valósággal, a finnugor nyelvi állításokkal, az erőltetett jövevényszavasítással. Nethem/Keresztes-X70, Nethem/Keresztes-X71, Nethem/Keresztes-X74, Nethem/Keresztes-X76. (A83.) Fordítva nem: a régészeti leletek például nem vallanak nyelvi hovatartozásról (X83.) A régészeti lelettől függ, és nyilvánvalóan nem úgy, ahogy itt a szerző elképzeli vagy elvárja. Ezt nyilvánvalóan olyan állíthatja, aki nem ért a régészethez, és sok más mindenhez sem, de főleg ezek komplex elemzéséhez.

(jelképek, mítoszok és kultikus tárgyak, stb.) Lásd még: Nethem/Rédei-X38 (A84.) A génekből sem lehet következtetni a nyelvre; a gének csak a nyelvelsajátítás univerzális képességét biztosítják, s legfeljebb azt, hogy az egyén nyelvzseni lesz avagy nehezen boldogul a kifejezésekkel. (X84.) Valóban a génekből nem lehet a nyelvre következtetni Ugyanakkor itt két dolog van összemosva. Való igaz, a nyelvelsajátítás génvezérelt, tehát örökletes dolgokon múlik. De azt, hogy melyik nyelvet is sajátítja el az újszülött, az csakis az őt befogadó környezettől, kisebb-nagyobb közösségtől függ. A génkutatáson belüli haplotípusok meghatározása és térképezése azt mutatja meg, hogy a mai kor által ilyen-olyan nyelvbesorolású etnikumok mögött megbújó egyedek genetikai (leszármazási) vonulata, mozgása milyen volt térben és időben. Vagyis ha a nyelvkutatás azt állítja, hogy a magyarok – és persze a finnek meg a többiek -

egy ősi uráli közös etnikumból eredő finnugor csoportból váltak ki, (lásd Nethem/Csúcs-A31. Pont: „ az eredetileg egységes etnikai csoportok szétválása.”,) arra a genetikának az a válasza: adjon a nyelvkutatás más magyarázatot a dologra, mert ez genetikailag, embertanilag nem így történt. Lásd bővebben: Nethem/Csúcs-X21, illetve Nethem/Rédei-X38. (A85.) Ugyanígy nincs összhangban egy személynek vagy népnek a neve a nyelvvel (X85.) Így minden további nélkül elvethető az a feltételezés, hogy a „magyar” népnév bármikor is kötelezően a finnugor nyelvből vezetendő le. Semmi nem indokolja, hogy abból kellene levezetni. Ugyanakkor ebben utalást kaptunk arra is, semmi nem indokolja azt, hogy akár a szkítákat pár név alapján az indoeurópaik közé soroljuk, mint ahogyan a hunok egészét a törökséghez. (A86.) Egy Wagner nevű magyar ember talán egy szót sem tud németül, és egy Kovács nevű ember etnikai és nyelvi

hovatartozására sem lehet egyértelműen következtetni. És nem tud magyarul a Nepálban élő magar csoport sem! (X86.) Így igaz Mint ahogy még az sem bizonyított, a NÉMET--H nevezetűek germán származásúak lennének.Számos középkori forrás szerint éppen a nyugati határszélen megtelepedett és korán nyugati kereszténységre tért avarokat nevezték el így. 2009. John Nethem 29. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 (X1000.) Összegzés: A finnugor kutatás nem bizonyította be a magyar nyelv uráli / finnugor nyelvcsaládbeli leszármazását, mint ahogy magának a finnugornak vagy uralinak mondott nyelvi közösség valamikori létezését sem. Az etimológiai szótárak (melyek gyakorlatilag döntően egymásból építkezők, tehát nem új kutatások) áttekintése után bebizonyosodott, a szavak leszármaztatása mind a finnugor tekintetében, mind a szláv jövevényesítés tekintetében messzemenően egyirányú, elfogult, ott kizárólag teljes

magyar változásokat feltételez, ráadásul a 19. századi szláv és finnugor nyelvi állapothoz hasonlít, ami tudománytalan. Eme nyelvkutatás által meghatározott őstörténetkutatás és a belőle összeállított magyar őstörténet nem ad elfogadható és kielégítő magyarázatot a valós kérdésekre (genetika, vándorlás, létszámarányok, nyelvmegmaradás, nyelvi-hangi változások intenzitása (miért a magyar változott ?) a finnugor nyelvekben, mítoszok, hagyományok, viselet, életvitel stb.) Minden ez irányú ténybeállítás a görcsös ragaszkodás okán dogmaszintű, ezért tudománytalan. Valószínűségesítésének mértékét inkább a kényszerű vágy, kutatási egyoldalúság, az eszmebeágyazottság, a presztízs, semmint előkerült bizonyítékok erősítik. Kétségtelen tény viszont, hogy vannak nyelvi átfedések –LAYER effektus --, amelyeket ezen tudatossággal a maguk helyén és mértékén összefüggéseikben szükséges vizslatni,

kezelni, értékelni. A finnugorizmus vezérelte magyar nyelvkutatás mindmáig adós a szláv nyelvek honfoglalás kori, sőt azt megelőző hipotetikus állapotának magyar összevetésével, - arról nem is beszélve, hogy a szláv történeti nyelvészet is komoly kételyekkel küzd - mint ahogy egyéb más nyelvek adott kor beli állapotának időarányos összevetésével. Az önálló kutatási ágak, mint az antropológia, genetika, régészet, kultúrantropológia, zenekutatás stb, majd mindezeknek (már amelyiknek létezik) kísérleti ága által igazolóan identitásunk több száz év óta meghatározott irányába kell helyezni a nyelvkutatási hangsúlyt is: Belső-Ázsiába és Európába, ténylegesen végre kell hajtani mindazon összehasonlító elemzéseket, amelyeket eddig a finnugrizmus szabotált. A teljes magyar őstörténetet kevésbé ellentmondásos szintézissel a létezett valóhoz közelebbi tartalommal szükségeltetik föltölteni. Nem kis munka, de

annál is inkább itt az ideje elkezdeni, mert vagy 200 évnyi időtartamban holtvágányon járatódott, és kíméletlen tévelygések szövevényezték be, terepet adván legalább öt nemzedék folyamatos történelmi hazugságban tartásának. Irodalom Benkő Loránd 1997: A honfoglaló magyarság nyelvi viszonyai és ami ezekből következik. In: Kovács László és Veszprémy László (szerk.), Honfoglalás és nyelvészet Balassi Kiadó, Budapest 163–176 Fodor István (főszerk.) 2000: A világ nyelvei Akadémiai Kiadó, Budapest Fogelberg, Paul (toim.) 1999: Pohjan poluilla Suomalaisten juuret nykytutkimuksen mukaan Finska VetenskapsSocieteten – Suomen tiedeseura, Helsinki 2009. John Nethem 30. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 Grünthal, Riho (toim.) 2002: Ennen, muinoin Miten menneisyyttämme tutkitaan Tietolipas 180 Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, Helsinki. Hajdú Péter–Domokos Péter 1978: Uráli nyelvrokonaink. Tankönyvkiadó, Budapest Hegedűs József

2003: Hiedelem és valóság. Külföldi és hazai nézetek a magyar nyelv rokonságáról Akadémiai Kiadó, Budapest. Honti László 2000: Az uráli/finnugor „ősnyelv”-ről. Hipotézisek és téveszmék az uráli nyelvtudományban Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián. Budapest Janhunen, Juha 1991: Reconstructing Pre-Proto-Uralic typology spanning the millennia of linguistic evolution. CIFU– 9/I. Oritiones plenariae (Red A Nurk–T Palu–T Seilenthal) Tartu 59–76 Keresztes László 2001: Comments on the plenary presentation „Reconstructing Pre-Proto-Uralic typology spanning the millennia of linguistic evolution” by Juha Janhunen. CIFU–9/VI Dissertationes sectionum: Linguistica III (Red T Seilenthal) Tartu 448–451 Keresztes László 2001a: Wo sind die ungarische Verwandten geblieben? (Ism.: Paul Fogelberg [toim]: Pohjan poluilla) In: FUF 56: 448–456. Keresztes László 2003: A magyar nyelv eredetkérdései. (Eredmények és kihívások a

finnugrisztikában) In: Folia Uralica Debreceniensia 10: 107–126. Nagy Károly 2003: Őshazakeresőink nyomában. Magyar Könyvklub [Szekszárd] Pusztay János: Az „ugor–török háború” után. Magvető, Budapest Rédei Károly 2003: Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája 2, bővített kiadás Magyar őstörténeti könyvtár 18. Balassi Kiadó, Budapest Róna-Tas András 1978: A nyelvrokonság. Gondolat, Budapest Voigt Vilmos 1997: Irodalom és nép Északon. A balti finn népek folklórja mint az európai folklór része Universitas Kiadó, Budapest. Irodalom: ?????:A fonémarendszer változása, Bp, 200?? A. MOLNÁR FERENC: A magyar hosszúmássalhangzó-rendszer kialakulásáról és néhány finnugor eredetű szavunk hangtani fejlődéséről, Nyelvtudományi Közlemények, 100. 198-211 ACÉL JÓZSEF: Szittya görög eredetünk. T urán Printing, 1975 Első kiadás 1926 Budapest (Radics Géza: Eredetünk és Őshazánk , 2002. Akadémiai

Értesítő, 1920 ALINEI, MARIO: „Ősi kapocs – a magyar etruszk nyelvrokonság” Allprint, Bp, 2005. ARADI ÉVA: A hunok Indiában, /A heftaliták története/ , Hun-Idea, 2005. BABARCZY ANNA: A szavak és a nyelvi innátizmus , BME Kognitív Tudományi Központ , Bp, 2005. BADINY-JÓS FERENC előadása az 1973-as Orientalista Világkongresszuson BADINY-JÓS FERENC: Nyelvtudomány és őstörténet, Bp, 1982. BAKAY KORNÉL: Kik vagyunk? Honnan jöttünk ?, Szombathely, 1997. BALASSA ZOLTÁN: A magyar nép japán barátja BALASSA ZOLTÁN: A szlovák nép történelme,(DVA NÁRODY V JRDNEJ DOMOVINE) BARABÁSI LÁSZLÓ: Kik a székelyek? , Csíkszereda, 2000. BENCZIK VILMOS : JEL, HANG, ÍRÁS , Adalékok a nyelv medialitásának kérdéséhez , TREZOR KIADÓ ,Budapest, 2006 BENKŐ LORÁND: Honfoglalás és nyelvészet, Bp. Balassi kiadó , 1997 BÉRCES EDIT: Egy őstörténet-kutató emlékére Czeglédy Károly pályaképe, Műhely, 1999., 92 oldal BERECZKI ANDRÁS: Finnország

története, BERZSENYI DÁNIEL; Prózai művek. 281 oldal BOBULA IDA: A magyar nép eredete , Buenos Aires, 1972. CZEGLÉDI KATALIN: Bevezetés a nyelvészeti Őstörténetbe, 2008. CZEGLÉDI KATALIN: Nyelvészeti vélemény Ucsiraltu tanulmányaihoz (Mikes International, Hága, VIII.évf 2szám, 2008 CZEGLÉDI KATALIN: 2004: „Attila neve és a földrajzi nevek” címû 2004. május 21-én Tápiószelén a Blaskovics Napokon megtartott elõadás írásban megszerkesztett változata CSAJÁGHY GYÖRGY: A magyar népzene keleti párhuzama, eredete, őstörténeti vonatkozások tükrében, ZMTE, MAGYAR TÖRTÉNELEM Tízezer év – ezer oldalról, 2002. 286p ENDREY ANTAL: A magyarság eredete, Melbourne, 1982. GÓSY MÁRIA: Hangtörténeti változások feltételezett okairól , Bp, 2005., 276-283oldal GROVER S. KRANTZ: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása, Ősi Örökségünk Alapítvány Budapest, 2000 Origin: Geographical Development of European Languages Peter Lang Publishing

Inc. New Y ork 1988 GYÖRKÖSY ALAJOS-KAPITÁNFFY ISTVÁN-TEGYEI IMRE: Ógörög-magyar nagyszótár ,Akadémia Kiadó, Bp. 1993 HALLA-AHO JUSSI: Problems of Proto-Slavic Historical Nominal Morphology On the Basis of Old Church Slavic , Helsinki, 2006. 2009. John Nethem 31. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 HARDING, ROSALIND M. - SOKAL, ROBERT R: Classification of the European language families by genetic distance, Proc Nati Acad Sci. USA, Vol 85, pp 9370-9372, December 1988, Population Biology HEGEDŰS JÓZSEF: Rendhagyó magyar nyelvhasonlítás-történet, Magyar Nyelv, 1998. HENKEY GYULA:AZ EMBERTAN ÉS A MAGYAR NÉP SZÁRMAZÁSA , A ZÜRICHI MAGYAR TÖRTÉNELMI EGYESÜLET KIADVÁNYA ,BUDAPEST-ZÜRICH 1997) HETESI ZSOLT: Metafizika modern fizika kapcsolata, Bp, 2002. HONTI LÁSZLÓ: Hol és milyen uráli/finnugor „ősnyelvet” beszéltek távoli eleink? (Hipotézisek és téveszmék az uráli nyelvtudományban), Akadémiai székfoglaló, 1999. HONTI LÁSZLÓ: Mítoszok a

magyar nyelv eredete körül. Nyelvt Közl 101:137–151 2004 HUSZÁR ÁGNES: Nyelvhalál, Iskolakultúra 2004/8) KACZIBA ÁGNES: A szerb nyelv, Bp, 2005. KÁLMÁN LÁSZLÓ – NÁDASDY ÁDÁM: HAJNALI HÁROMPERCESEK A NYELVRŐL , Internet, 2007., 144 oldal) KÁNNAI ZOLTÁN: A jászok nyelvéről, Bp, 2006. KÁNNAI ZOLTÁN: A szkítáktól a székelyekig és magyarokig, Madocsa, 2000. KÁNNAI ZOLTÁN: Néhány szó a kazárokról, Bp, 2006., KARÁCSONY SÁNDOR: A magyar észjárás (2.javkiadás, Magvető, 1985) KENESEI ISTVÁN (Szerk.): A nyelv és a nyelvek, Akadémiai, 2001 KERTÉSZ ISTVÁN: Az ősközösség kora és az ókori-keleti társadalmak, Bp, 1990. KIRK, G.S: A mítosz, Holnap Kiadó, 1993 KLIMA LÁSZLÓ: A finnugor nyelvrokonság kutatástörténete, Bp, 2000. KLIMA LÁSZLÓ: Az uráli őshaza kutatásának története, Bp, 2000. KLIMA LÁSZLÓ: Finnugorok és indoeurópaiak a magyar finnugrisztikában, 2002. KODÁLY ZOLTÁN: A magyar népzene, Zeneműkiadó, Bp, 1952,

KOLLÁR LAJOS: Adalékok Varga Csaba írásához, 2007. KRONSTEIN GÁBOR: A hunokról - tudományosan, Örökség, 1995. KÜRTI BÉLA: Gondolatok az avarokról és az avar továbbélésről, Korunk, 2004. LIGETI LAJOS: "Az ázsiai hunok" Németh Gyula: "Atilla és hunjaiszerkesztésében, 40. old MAKKAY JÁNOS: A székelyek, Bp, 2005. MAKKAY JÁNOS: Saecula Avarorum – Avar századok, Bp, 2005. MAKKAY JÁNOS: Siculica Hungarica – Az ősidők kezdeteitől magyarok, Bp, 2009. MARÁCZ LÁSZLÓ: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból, 1998. MARÁCZ LÁSZLÓ – MONTVAI ATTILA: A jelenkori magyar nyelv szókészleti fogalmi és jelentéstani szerkezetének numerikus elemzése, Amsterdam, 2008. MARÁCZ LÁSZLÓ: A kétszer kaksi igazsága, Válasz Rédei Károlynak, Amsterdam, 2004. MÁRAI SÁNDOR: Füves Könyv , Bp, 1943, (1998.) MARCANTONIO, ANGELA: Történelmi nyelvészet és a finnek eredete,Hun-Idea, 2004. MARCANTONIO, ANGELA: A történeti

nyelvészet és a magyar nyelv eredete, Hun-Idea, 2006. MARCANTONIO, ANGELA (Roma) - PIRJO NUMMENAHO (Napoli),MICHELA SALVAGNI (Roma) THE ”UGRIC-TURKIC BATTLE”: A CRITICAL REVIEW) MARTINKÓ ANDRÁS: A szó jelentése, Lazi Kiadó, Bp, 2001. MATICSÁK SÁNDOR: Vándorló napok - A hét napjainak elnevezése az európai nyelvekben , Debrecen, 2006. NAGY GÉZA: A szkíták nemzetisége 3. rész, Budapest, 1895 NÉMäTI KÁLMÁN: Árpád népének hét törzse hún volt, Bp, 1908. NETHEM, JOHN: A magyar rovás és a szkíta írás kapcsolata, Manchester, 2008. NETHEM, JOHN: Elfeledett múlt, Manchester, 2004. NYIRKOS ISTVÁN: Az inetimologikus magánhangzók a magyarban, Debrecen, 1993. OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A régi magyar gyógyítás nyelvezete, Mikes International, IX/1., 2009 OBRUSÁNSZKY BORBÁLA : Átértékelik a gepidák történelmét, Mikes International, IX/2., 2009 OBRUSÁNSZKY BORBÁLA : Vajda és bojla , Mikes International, Hága, 2008. VIIIévf4 Szám 54-62old) OLAJOS

TERÉZ: Az avar továbbélés kérdésérõl A 9. SZÁZADI AVAR TÖRTÉNELEM GÖRÖG ÉS LATIN NYE LVÛ FORRÁSAI, Bp, 2001 OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XI - NN. 57/58 LU-AGO/SETT-OTT 2007) PADÁNYI VIKTOR: „ Azoknak az emlékére, akiket a finn-ugor nyelvészek letorkoltak” PADÁNYI VIKTOR: Dentu-Magyaria, Bp, 2004. PEI, MARIO: Szabálytalan nyelvtörténet (Gondolat, Bp, 1966.) PETE ISTVÁN: Korunk nyelvtudományának történeti háttere és jellemzői, A nyelvtudomány műhelyéből, 186-195.p RADICS GÉZA: Eredetünk és Őshazánk , 2002. RÁCZ ANITA: A régi Bihar vármegye településneveinek nyelvészeti vizsgálata , Debrecen, 2005. RÉDEI KÁROLY (szerk.): Uralisches Etymologisches Wörterbuch I–III, (UEW) Akadémiai Kiadó, Budapest 1986–1991 RÓNA-TAS ANDRÁS: Nép és nyelv: a magyarság kialakulása, Bp, 1999. RUHLEN, M.: The Origin of Language John Wiley and Sons, New Y ork , 1994 SÁRA PÉTER: Ősi szavaink nyomában iráni és turáni

tájakon, Püski, 1999. SZILÁGYI N. SÁNDOR: A szent mókus, avagy a módszer buktatói, 2005 TAMBETS, KRISTIINA – ROOTSI, SIIRI – KIVISILD, TOOMAS: The Western and Eastern Roots of the Saamithe Story of Genetic “Outliers” Told by Mitochondrial DNA and Y Chromosomes, 2004., Am J Hum Genet 74:661–682, TÁBORI LÁSZLÓ: Az alig ismert ókori világbirodalom Pártia 2. rész, Bp, 2002 TÓTH ALFRÉD: Is the Turanian language family a phantom?” (Mikes International The Hague, Holland ,2007) illetve „Etymological Dictionary of Hungarian (EDH)„ (Mikes International The Hague, Holland ,2007. VÁMBÉRY ÁRMIN: A magyarság keletkezése és gyarapodása, Franklin-Bp, 1895. VARGA CSABA: A magyar nyelv eredete , Ökotáj, 33–34. sz 2004 28–44 o VARGA CSABA: Egy ókori magyar tájnyelv, Bp, 2008. VARGA GÉZA: Czeglédi Katalin a sezserék nyelvi tanulságairól, Budapest, 2008. VÁSÁRY ISTVÁN: Az ázsiai hunok, História, 2004/08 2009. John Nethem 32. / 35

Nethem/Keresztes JN-V-04-05 VÉGVÁRI JÓZSEF: „A magyar mondat védelmében” ZAICZ GÁBOR: Etimológiai Szótár, Tinta, Bp, 2006. ZAJTI FERENC: Kapcsolataink Indiával, Bp, 1929., ZOLTÁN ANDRÁS: A magyar-szláv érintkezések kezdetei és fázisai, Megjelent: Életünk 1996/6–7, 634–648. ZSUFFA SÁNDOR: A magyarországi szumír probléma állása különböző korokban, Kárpátia, 2004. Időrendi: 1850 1895 1895 1908 1920 1929 1943 1952 1964 1966 1966 1972 1973 1982 1982. 1985 1988 1988 1990 1991 1993. 1993. 1993 1994 1995 1996 1997 1997 1997 1998 1998 1998 1998 1999 1999. 1999. 1999 2000 2000 2000 2000 2001 2001 2001 2001 2001 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002 BERZSENYI DÁNIEL; Prózai művek. 281 oldal NAGY GÉZA: A szkíták nemzetisége 3. rész, Budapest, 1895 VÁMBÉRY ÁRMIN: A magyarság keletkezése és gyarapodása, Franklin-Bp, 1895. NÉMäTI KÁLMÁN: Árpád népének hét törzse hún volt, Bp, 1908. Akadémiai Értesítő, 1920 ZAJTI FERENC:

Kapcsolataink Indiával, Bp, 1929., MÁRAI SÁNDOR: Füves Könyv , Bp, 1943, (1998.) KODÁLY ZOLTÁN: A magyar népzene, Zeneműkiadó, Bp, 1952, LIGETI LAJOS: "Az ázsiai hunok" Németh Gyula: "Atilla és hunjaiszerkesztésében, 40. old PEI, MARIO: Szabálytalan nyelvtörténet ,Gondolat, Bp, 1966. ZSUFFA SÁNDOR: A magyarországi szumír probléma állása különböző korokban, Kárpátia, 2004. BOBULA IDA: A magyar nép eredete , Buenos Aires, 1972. BADINY-JÓS FERENC előadása az 1973-as Orientalista Világkongresszuson BADINY-JÓS FERENC: Nyelvtudomány és őstörténet, Bp, 1982. ENDREY ANTAL: A magyarság eredete, Melbourne, 1982. KARÁCSONY SÁNDOR: A magyar észjárás (2.javkiadás, Magvető, 1985) GROVER S. KRANTZ: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása, Ősi Örökségünk Alapítvány Budapest, 2000 Origin: Geographical Development of European Languages Peter Lang Publishing Inc. New Y ork 1988 HARDING, ROSALIND M. - SOKAL, ROBERT R:

Classification of the European language families by genetic distance, Proc Nati. Acad Sci USA, Vol 85, pp 9370-9372, December 1988, Population Biology KERTÉSZ ISTVÁN: Az ősközösség kora és az ókori-keleti társadalmak, Bp, 1990. RÉDEI KÁROLY (szerk.): Uralisches Etymologisches Wörterbuch I–III, (UEW) Akadémiai Kiadó, Budapest 1986–1991 GYÖRKÖSY ALAJOS-KAPITÁNFFY ISTVÁN-TEGYEI IMRE: Ógörög-magyar nagyszótár ,Akadémia Kiadó, Bp. 1993 KIRK, G.S: A mítosz, Holnap Kiadó, 1993 NYIRKOS ISTVÁN: Az inetimologikus magánhangzók a magyarban, Debrecen, 1993. RUHLEN, M.: The Origin of Language John Wiley and Sons, New Y ork , 1994 KRONSTEIN GÁBOR: A hunokról - tudományosan, Örökség, 1995. ZOLTÁN ANDRÁS: A magyar-szláv érintkezések kezdetei és fázisai, Megjelent: Életünk 1996/6–7, 634–648. BENKŐ LORÁND: Honfoglalás és nyelvészet, Bp. Balassi kiadó , 1997 BAKAY KORNÉL: Kik vagyunk? Honnan jöttünk ?, Szombathely, 1997. HENKEY GYULA:AZ

EMBERTAN ÉS A MAGYAR NÉP SZÁRMAZÁSA , A ZÜRICHI MAGYAR TÖRTÉNELMI EGYESÜLET KIADVÁNYA,BUDAPEST-ZÜRICH 1997) HEGEDŰS JÓZSEF: Rendhagyó magyar nyelvhasonlítás-történet, Magyar Nyelv, 1998. MARÁCZ LÁSZLÓ: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból, 1998. A nyelv és az agy, 230.p A. MOLNÁR FERENC: A magyar hosszúmássalhangzó-rendszer kialakulásáról és néhány finnugor eredetű szavunk hangtani fejlődéséről, Nyelvtudományi Közlemények, 100. 198-211 BÉRCES EDIT: Egy őstörténet-kutató emlékére Czeglédy Károly pályaképe, Műhely, 1999., 92 oldal HONTI LÁSZLÓ: Hol és milyen uráli/finnugor „ősnyelvet” beszéltek távoli eleink? (Hipotézisek és téveszmék az uráli nyelvtudományban), Akadémiai székfoglaló, 1999. RÓNA-TAS ANDRÁS: Nép és nyelv: a magyarság kialakulása, Bp, 1999. SÁRA PÉTER: Ősi szavaink nyomában iráni és turáni tájakon, Püski, 1999. BARABÁSI LÁSZLÓ: Kik a székelyek? ,

Csíkszereda, 2000. KÁNNAI ZOLTÁN: A szkítáktól a székelyekig és magyarokig, Madocsa, 2000. KLIMA LÁSZLÓ: A finnugor nyelvrokonság kutatástörténete, Bp, 2000. KLIMA LÁSZLÓ: Az uráli őshaza kutatásának története, Bp, 2000. BERECZKI ANDRÁS: Finnország története, KENESEI ISTVÁN (Szerk.): A nyelv és a nyelvek, Akadémiai, 2001 MARTINKÓ ANDRÁS: A szó jelentése, Lazi Kiadó, Bp, 2001. OLAJOS TERÉZ: Az avar továbbélés kérdésérõl A 9. SZÁZADI AVAR TÖRTÉNELEM GÖRÖG ÉS LATIN NYE LVÛ FORRÁSAI, Bp,2001. PETE ISTVÁN: Korunk nyelvtudományának történeti háttere és jellemzői, A nyelvtudomány műhelyéből, 186-195.p CSAJÁGHY GYÖRGY: A magyar népzene keleti párhuzama, eredete, őstörténeti vonatkozások tükrében, ZMTE, MAGYAR TÖRTÉNELEM Tízezer év – ezer oldalról, 2002. 286p HETESI ZSOLT: Metafizika modern fizika kapcsolata, Bp, 2002. KLIMA LÁSZLÓ: Finnugorok és indoeurópaiak a magyar finnugrisztikában, 2002. RADICS GÉZA:

Eredetünk és Őshazánk , 2002. TÁBORI LÁSZLÓ: Az alig ismert ókori világbirodalom Pártia 2. rész, Bp, 2002 ?????:A fonémarendszer változása, Bp, 200?? ACÉL JÓZSEF: Szittya görög eredetünk. T urán Printing, 1975 Első kiadás 1926 Budapest (Radics Géza: Eredetünk és Őshazánk ,2002. 2009. John Nethem 33. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 2003 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2005 2005 2005 2005 2005 2005. 2005. 2005 2005 2006 2006 2006 2006 2006 2006 2006 2007 2007. 2007 2007 2008 2008 2008 2008. 2008 2008. 2008 2009. 2009. 2009. VÉGVÁRI JÓZSEF: „A magyar mondat védelmében” BALASSA ZOLTÁN: A magyar nép japán barátja BALASSA ZOLTÁN: A szlovák nép történelme,(DVA NÁRODY V JRDNEJ DOMOVINE) CZEGLÉDI KATALIN: 2004: „Attila neve és a földrajzi nevek” címû 2004. május 21-én Tápiószelén a Blaskovics Napokon megtartott elõadás írásban megszerkesztett változata HONTI LÁSZLÓ: Mítoszok

a magyar nyelv eredete körül. Nyelvt Közl 101:137–151 2004 HUSZÁR ÁGNES: Nyelvhalál, Iskolakultúra 2004/8) KÜRTI BÉLA: Gondolatok az avarokról és az avar továbbélésről, Korunk, 2004. MARÁCZ LÁSZLÓ: A kétszer kaksi igazsága, Válasz Rédei Károlynak, Amsterdam, 2004. MARCANTONIO, ANGELA (Roma) - PIRJO NUMMENAHO (Napoli),MICHELA SALVAGNI (Roma) THE ”UGRIC-TURKIC BATTLE”: A CRITICAL REVIEW) MARCANTONIO, ANGELA: Történelmi nyelvészet és a finnek eredete,2004. NETHEM, JOHN: Elfeledett múlt, Manchester, 2004. PADÁNYI VIKTOR: „ Azoknak az emlékére, akiket a finn-ugor nyelvészek letorkoltak” PADÁNYI VIKTOR: Dentu-Magyaria, Bp, 2004. TAMBETS, KRISTIINA – ROOTSI, SIIRI – KIVISILD, TOOMAS: The Western and Eastern Roots of the Saamithe Story of Genetic “Outliers” Told by Mitochondrial DNA and Y Chromosomes, 2004., Am J Hum Genet 74:661–682, VARGA CSABA: A magyar nyelv eredete , Ökotáj, 33–34. sz 2004 28–44 o VÁSÁRY ISTVÁN: Az ázsiai

hunok, História, 2004/08 ALINEI, MARIO: „Ősi kapocs – a magyar etruszk nyelvrokonság” Allprint, Bp, 2005. ARADI ÉVA: A hunok Indiában, /A heftaliták története/ , Hun-Idea, 2005. BABARCZY ANNA: A szavak és a nyelvi innátizmus , BME Kognitív Tudományi Központ , Bp, 2005. GÓSY MÁRIA: Hangtörténeti változások feltételezett okairól , Bp, 2005., 276-283oldal KACZIBA ÁGNES: A szerb nyelv, Bp, 2005. MAKKAY JÁNOS: A székelyek, Bp, 2005. MAKKAY JÁNOS: Saecula Avarorum – Avar századok, Bp, 2005. SZILÁGYI N. SÁNDOR: A szent mókus, avagy a módszer buktatói, 2005 RÁCZ ANITA: A régi Bihar vármegye településneveinek nyelvészeti vizsgálata , Debrecen, 2005. BENCZIK VILMOS : JEL, HANG, ÍRÁS , Adalékok a nyelv medialitásának kérdéséhez , TREZOR KIADÓ ,Budapest, 2006 HALLA-AHO JUSSI: Problems of Proto-Slavic Historical Nominal Morphology On the Basis of Old Church Slavic , Helsinki, 2006. KÁNNAI ZOLTÁN: A jászok nyelvéről, Bp, 2006. KÁNNAI

ZOLTÁN: Néhány szó a kazárokról, Bp, 2006., MARCANTONIO, ANGELA: A történeti nyelvészet és a magyar nyelv eredete, Hun-Idea, 2006. MATICSÁK SÁNDOR: Vándorló napok - A hét napjainak elnevezése az európai nyelvekben , Debrecen, 2006. ZAICZ GÁBOR: Etimológiai Szótár, Tinta, Bp, 2006. KÁLMÁN LÁSZLÓ – NÁDASDY ÁDÁM: HAJNALI HÁROMPERCESEK A NYELVRŐL , Internet, 2007., 144 oldal KOLLÁR LAJOS: Adalékok Varga Csaba írásához, 2007. OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XI - NN. 57/58 LU-AGO/SETT-OTT 2007) TÓTH ALFRÉD: Is the Turanian language family a phantom?” (Mikes International The Hague, Holland ,2007) illetve „Etymological Dictionary of Hungarian (EDH)„ (Mikes International The Hague, Holland ,2007. CZEGLÉDI KATALIN: Bevezetés a nyelvészeti Őstörténetbe, 2008. CZEGLÉDI KATALIN: Nyelvészeti vélemény Ucsiraltu tanulmányaihoz (Mikes International, Hága, VIII.évf 2szám, 2008 MARÁCZ LÁSZLÓ – MONTVAI ATTILA: A jelenkori

magyar nyelv szókészleti fogalmi és jelentéstani szerkezetének numerikus elemzése, Amsterdam, 2008. NETHEM, JOHN: A magyar rovás és a szkíta írás kapcsolata, Manchester, 2008. OBRUSÁNSZKY BORBÁLA : Vajda és bojla , Mikes International, Hága, 2008. VIIIévf4 Szám 54-62old VARGA CSABA: Egy ókori magyar tájnyelv, Bp, 2008. VARGA GÉZA: Czeglédi Katalin a sezserék nyelvi tanulságairól, Budapest, 2008. MAKKAY JÁNOS: Siculica Hungarica – Az ősidők kezdeteitől magyarok, Bp, 2009. OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A régi magyar gyógyítás nyelvezete, Mikes International, IX/1., 2009 OBRUSÁNSZKY BORBÁLA : Átértékelik a gepidák történelmét, Mikes International, IX/2., 2009 Szerző vonatkozó elemző sorozata: Rédei, és ami mögötte van., Szombathely-Manchester, 2009 Csúcs, és ami mögötte van., Szombathely-Manchester, 2009 Honti, és ami mögötte van., Szombathely-Manchester, 2009 Keresztes, és ami mögötte van., Szombathely-Manchester, 2009 Róna-Tas, és

ami mögötte van., Szombathely-Manchester, 2009 Hontimítoszok, és ami mögötte van., Szombathely-Manchester, 2009 SUMMARY The finnugrian research wasnt proved the uralian-finnugrian origin of the HUNgarian 2009. John Nethem 34. / 35 Nethem/Keresztes JN-V-04-05 (magyar) language, also as like the being at that time of the uralian-finnugrian (=U-FU) ethnics. After controlling of the Etymologian dictionaries (there are constructed from each other, therefore these arent new researches) there were provided: the origin of the words from the finnugrian and the newcomer from the slawien are one-way, prejudiced, those exclusively suppose full hungarian changes. This research compares 19th centurian slawien and finn words by 13-14th centurian hungarian words. That is not scientific method. This language research defined the line of the hungarian ancient history and its researchability. In Hungary the U-FU linguistics wrote the history to 80s years. The U-FU linguistics dont give

satisfactory answer for the really questions: genetic, migration, proportion of the ethnical numbers, language survive, fonetical changing, mythologies, traditions, costumes, way of life etc. 2009. John Nethem 35. / 35 Nethem/Keresztes