Environmental protection | Higher education » Bulla Miklós - Környezetvédelem

Bulla Miklós (szerk.) KÖRNYEZETVÉDELEM Készült a HEFOP 3.31-P-2004-09-0102/10 pályázat támogatásával Szerző: Alexay Zoltán (7) Bulla Miklós (szerkesztő, 14) Buruzs Adrienn (14) Gyulai István (1) Nagy Géza (4, 8, 9) Koren Edit (12) Papp Zoltán (3, 5) Szalay Dénes (2) Szalay Zoltán (13) Tóth Péter (10, 11) Zseni Anikó (1, 6) Pestiné Rácz Éva (technikai szerkesztő) Szerzők, 2006 Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A dokumentum használata Vissza ◄ 3 ► A dokumentum használata Mozgás a dokumentumban A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader megszokott elemeit és módszereit használhatjuk. Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegyzékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a következő oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező az utoljára

megnézett oldalra visz vissza bennünket. Pozícionálás a könyvjelzőablak segítségével A bal oldali könyvjelző ablakban tartalomjegyzékfa található, amelynek bejegyzéseire kattintva az adott fejezet/alfejezet első oldalára jutunk. Az aktuális pozíciónkat a tartalomjegyzékfában kiemelt bejegyzés mutatja. A tartalomjegyzék és a tárgymutató használata Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet első oldalára jutunk. Keresés a szövegben A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíciótól kezdve keres a szövegben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 3 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Vissza ◄ 4 ► Tartalomjegyzék Előszó. 8 1. Bevezető előadás 9 1.1 A környezet fogalma és elemei 9 1.2

A környezetvédelem alapjai 9 1.3 A globális környezeti gondolkozás előzményei 16 1.4 Globális problémák 18 1.5 A környezet állapota, környezeti adatok 20 1.6 Környezetállapot-értékelés 27 1.7 Ellenőrző kérdések 28 1.8 Irodalomjegyzék29 2. A környezetvédelem ökológiai alapjai 30 2.1 Az ökológia mint a környezetvédelem segédtudománya 30 2.2 Az ökológia tárgya, egyed feletti szerveződési szintek 30 2.3 A populációk jellemzése 32 2.4 A környezet36 2.5 A populáció és a környezeti tényezők összefüggései 40 2.6 Társulások szerkezete 42 2.7 Anyag és energiaforgalom a bioszférában 44 2.8 Ellenőrző kérdések 47 2.9 Irodalomjegyzék47 3. Légkörtani alapismeretek 48 3.1 A légkör (atmoszféra)48 3.2 A légkör állapota és annak változásai – idő, időjárás, éghajlat (klíma) 53 3.3 Az antropogén légkörszennyezés globális folyamatai 60 3.4 Ellenőrző kérdések 67 3.5 Irodalomjegyzék68 4. Antropogén

légszennyezés, levegőtisztaság-védelem 69 4.1 Az antropogén légszennyezésről általában 69 4.2 A légkör (antropogén) gázhalmazállapotú szennyezői 69 4.3 A szilárd levegőszennyezők eredete és környezeti hatása 81 4.4 A légszennyező anyagok leválasztása 83 4.5 A levegő szennyezésének szabályozása 84 4.6 Ellenőrző kérdések 88 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 4 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Vissza ◄ 5 ► 4.7 Irodalomjegyzék88 5. A talaj és védelme 90 5.1 A talaj fogalmához 90 5.2 Talajalkotók 92 5.3 A talaj globális funkciói 93 5.4 A (termő)talaj pusztulás ( talajromlás, degradáció) 94 5.5 A (termő)talaj pusztulásának okai, mértéke, védekezési módok 96 5.6 A talaj (földtani környezet/közeglitoszféra) szennyezése100 5.7 Ellenőrző kérdések 107 5.8 Irodalomjegyzék107 6. Víz/vízvédelem 109 6.1 Bevezetés109 6.2 A víz minősége

és minősítése112 6.3 Magyarország vizeinek állapota114 6.4 Vízszennyezések117 6.5 Vízminőségromlás 120 6.6 Magyarországi vízszennyezés 121 6.7 Szennyvíztisztítás 122 6.8 Ellenőrző kérdések 126 6.9 Irodalomjegyzék127 7. Természetvédelem 128 7.1 A természetvédelem célja, indokai, szükségessége128 7.2 A környezetvédelem és a természetvédelem kapcsolata 131 7.3 A tájvédelem 133 7.4 A természetvédelem kialakulása a világban134 7.5 A természetvédelem története Magyarországon 136 7.6 A legfontosabb természetvédelmi jogszabályok140 7.7 A természetvédelem állami szervezete, anyagi forrásai 143 7.8 A Vörös Könyvek144 7.9 Ellenőrző kérdések 146 7.10 Irodalomjegyzék146 8. Hulladékgazdálkodás147 8.1 A hulladék fogalma, hulladék kategóriák, hulladéklisták147 8.2 A hulladékok csoportosítása és környezeti hatása 154 8.3 Alapelvek a hulladékgazdálkodásban 161 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 5 ►

Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Vissza ◄ 6 ► 8.4 Hulladékkezelési tevékenységek, prioritások 164 8.5 Ellenőrző kérdések 166 9. Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés 167 9.1 A gazdasági folyamatokban keletkező hulladék fenntartható kezelése.168 9.2 A hulladékkezelés alapmodelljei 170 9.3 A hulladékkezelés környezetbarát modellje 171 9.4 A hulladék fajlagos mennyiségének vizsgálata anyagmérleg segítségével .172 9.5 A veszélyes hulladék mennyiségének csökkentése173 9.6 A fenntartható fejlődést szolgáló, hulladék-megelőzést ill minimalizálást elsegítő módszerek, irányzatok .173 9.7 Ellenőrző kérdések 181 9.8 Irodalomjegyzék a 8 és 9 fejezethez181 10. Energia és környezet 183 10.1 Az energetika „felelőssége”, a világ energiaellátása, globális problémák .183 10.2 Energia és környezet a XXI század elején a kibővített Európai Unióban.189 10.3

Magyarország energiaellátása, környezetvédelmi kérdések193 11. A megújuló energiaforrások197 11.1 A megújuló energiaforrások általános jellemzése197 11.2 A megújuló energiaforrások fajtái 198 11.3 Ellenőrző kérdések 216 11.4 Irodalomjegyzék a 10 és 11 fejezethez217 12. Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem 220 12.1 Alapfogalmak220 12.2 A zaj elleni védekezés226 12.3 Magyarország zajterhelése 232 12.4 Rezgésvédelem 234 12.5 Sugárzásvédelem (alapfogalmak) 236 12.6 Ellenőrző kérdések: 242 12.7 Irodalomjegyzék243 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 6 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Vissza ◄ 7 ► 13. Környezetvédelmi szabályozás 244 13.1 A szabályozás indokoltsága, szükségessége 244 13.2 Környezetpolitika, környezetszabályozás245 13.3 A környezetvédelmi szabályozás céljai, beavatkozási pontjai250 13.4 A környezetszabályozási eszközök

típusai 252 13.5 A hazai környezetvédelmi szabályozás és az Európai Unió 258 13.6 Környezetközpontú irányítási rendszerek (KIR, KMR) 258 13.7 A társadalom részvétele a környezetvédelmi szabályozásban 260 13.8 Ellenőrző kérdések 262 13.9 Irodalomjegyzék262 14. Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés 264 14.1 A fenntartható fejlődés értelmezése264 14.2 A fenntarthatóság főbb alapelvei267 14.3 A gazdasági növekedés és a környezet-terhelés szétválasztása268 14.4 Gazdasági trendek271 14.5 Társadalmi folyamatok271 14.6 Környezeti terhelések alakulása 273 14.7 Globalizáció, westernizáció 275 14.8 Az ökoszisztémák értéke 276 14.9 Költséghatékonyság, ill a finanszírozás dilemmái 276 14.10 A szakpolitikák integrációja278 14.11 Megelőző, előrelátó környezetpolitika278 14.12 Intézményrendszer, döntéshozatal279 14.13 Környezetállapot, környezeti örökség 280 14.14 A fenntarthatóság-politika

irányítása 280 14.15 Környezetpolitika a Kárpát-medencében – környezetdiplomáciai paradigmaváltás .281 14.16 Összegzés282 14.17 Ellenőrző kérdések 283 14.18 Irodalomjegyzék283 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 7 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Előszó Vissza ◄ 8 ► Előszó Az új évezred elejére közös jövőnk kulcskérdésévé a környezet és fejlődés harmóniájának helyreállítása és fenntartása vált. A gazdaság – szakadatlan – növekedési érdekét összhangba kellene hozni természeti értékeink megőrzésével, környezeti erőforrásaink fenntartható használatával. A válaszkereséshez és – remélten – annak érdemi kialakításához nem csupán a szakterületek részismeretei szükségesek, hanem azok összefüggéseinek feltárása is, mivel civilizációnk működtetése ma már meghatározó, de legalábbis igen jelentős a természetes földi

szabályozórendszerek befolyásolását illetően. Munkánk e gondolatok tükrében mutatja be a környezetvédelem általános problémakörét. A környezet, a társadalom és a gazdaság viszonyrendszerébe ágyaztuk a környezeti elemek sajátosságait, a környezetterhelő mechanizmusokat, vázolva a lehetséges összefüggéseket is. A különösen kritikus területekkel (levegőminőség, hulladékgazdálkodás, energetikai problémák) részletesebben foglalkozunk. A jegyzet az egyetemi BSc képzés rendszeréhez igazodik, tematikájában, terjedelmében és korlátaiban egyaránt. A didaktikai tagolás (14 előadás önálló témaköre), a kiegészítő megjelenítés (Power Point bemutató) és a témakörökhöz csatolt ellenőrző kérdések az anyag tanulhatóságát és az elsajátítás egyféle kontrollját segítik. Az alaposabb elmélyülést esetenként a tudományos és népszerűsítő jelleget is egyaránt felölelő, válogatott irodalomjegyzék segíti.

Várakozásunk szerint életmódunk, fogyasztási szokásaink, technológiáink főbb környezeti hatásait a könyvben található és/vagy abban hivatkozott ismeretek alapján az Olvasó önállóan is felismeri majd, és a szerzett ismereteket hasznosítani tudja. Környezetünk ugyanis nem csupán és főként nem kimeríthetetlen erőforráskészlet Védelme, fenntartása és az ez irányban tett erőfeszítések fejlesztésének kényszere – legyen akár elismert vagy elodázott – globális méretű közérdekké vált. A „Környezetvédelem” című jegyzet a Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszékén dolgozók munkájának eredménye. Az ismeretszerzés örömét adó használatát kívánja az ő nevükben is a szerkesztő: Bulla Miklós A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 8 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 9 ► 1. Bevezető előadás 1.1 A környezet

fogalma és elemei A környezetet többféleképpen lehet értelmezni. A környezet egyrészt az élő szervezet(ek)et körülvevő fizikai, kémiai és biológiai körülmények öszszessége [1]. Kicsit másként értelmezve a környezet a bennünket körülvevő világ azon része, amelyben élünk és tevékenykedünk Topográfiai határa többnyire nem pontosan definiált és nem is állandó A Föld élővilágának környezete (élettere) térbeli kiterjedését tekintve a bioszférát jelenti. A bioszféra a földkéreg (litoszféra), vízburok (hidroszféra), levegő (atmoszféra) azon részeit foglalja magába, amelyet az élőlények benépesítenek. A környezet elemeit a Föld élőlények által használt szférái (a bioszféra alkotói), az élőlények (benne az ember), valamint az ember által alkotott objektumok alkotják. Környezeti elemek: I. Ökoszisztémák alkotói • • • • Föld: alapkőzet, ásványvagyon, barlangok, talaj, domborzat Víz: felszíni

vizek, felszín alatti vizek Levegő: alsó légkör (troposzféra), felső légkör (sztratoszféra) Élővilág: mikroorganizmusok, növényvilág, állatvilág, ember II. Épített környezet • Települések • Infrastruktúrák Az I. és II együttesen alkotja a tájat A környezet elemei hatással vannak egymásra Bármely elem megváltoztatása az összes többi elem megváltozását von(hat)ja maga után 1.2 A környezetvédelem alapjai A környezetvédelem olyan céltudatos, szervezett, intézményesített emberi-társadalmi tevékenység, amelynek célja az ember ipari, mezőgazdasági, bányászati, közlekedési stb. tevékenységéből fakadó káros következ- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 9 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 10 ► mények kiküszöbölése és megelőzése az élővilág és az ember károsodás nélküli fennmaradása érdekében [1], azaz • •

• • a károkat megelőző védelem, az okozott károk megszüntetése, a környezetminőség javítása, a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás. A környezetvédelem céljának eléréséhez a társadalom életének szinte minden területére kiterjedő összehangolt cselekvés szükséges. 1.21 A környezetvédelem részei A tágabb értelemben vett környezetvédelem részének tekintjük a környezetgazdálkodást, a természet- és tájvédelmet, a környezet-egészségtant és a települési környezet védelmét is. A környezetgazdálkodás a gazdasági tevékenységek olyan megtervezését, megszervezését és végrehajtását jelenti, amelynek során a gazdálkodók ésszerűen, környezetkímélő módon, távlatokban gondolkodva gazdálkodnak a természeti erőforrásokkal; ennek érdekében környezetkímélő technológiákat alkalmaznak, tevékenységük során törekednek arra, hogy ne pusztítsanak el élőlényeket, ne károsítsanak élő

rendszereket és élettelen természeti értékeket, és ne károsodjon az ember egészsége sem [2]. Tevékenységi területébe tartozik a környezetállapot-értékelés, környezettervezés, környezetfejlesztés, hulladékgazdálkodás, környezetkímélő technológiák kifejlesztése és alkalmazásuk. A természetvédelem feladata a természet élő és élettelen értékeinek feltárása, tudományos alapokon nyugvó szakszerű fenntartása, kezelése, megőrzése ill. a természetes környezet egyes, természeti értékekben gazdag részeinek védelem alá helyezése; az ember gazdasági tevékenységének korlátozásával, megszüntetésével, a környezeti ártalmak kiküszöbölésével törekszik az eredeti állapot, a természeti értékek fenntartására (bővebben ld. 7 fejezet) A tájvédelem feladata a táj működésének, optimális anyag- és energiaáramlásának megőrzése, adottságainak és tájhasználatának összhangba hozása, valamint a táji

megjelenés, kellemes tájkép megőrzése. A környezetvédelem komplex szemléletmódot követel, hiszen nem megoldás, ha az egyik fajta környezeti ártalom kezelése során egy másik típusúvá válik, illetve ha az egyik környezeti elemet szennyező ártalmat úgy kezelik, hogy egy másik környezeti elem szennyeződése következik be általa. Ennek ellenére a környezetvédelem egyes területeit külön tárgyaljuk A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 10 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 11 ► e jegyzetben (hasonlóan más, e témával foglalkozó szakirodalmakhoz). A környezetvédelem szakterületei a geoszférák szerint a föld-, víz-, levegő-, élővilágvédelem (ld. 3-7 fejezet), illetve az ártalmak oldaláról a zaj-, rezgés-, sugárvédelem (ld 12 fejezet); valamint külön tárgyaljuk a hulladékgazdálkodást (ld 8-9 fejezet), függetlenül attól, hogy a talajt,

a vizet vagy a levegőt szennyezi-e. 1.22 A környezetvédelem és a tudományok kapcsolata A környezetvédelem komplex szemléletmódja a tudományokkal szemben is a komplexitás igényével lép fel: a problémák összefüggő rendszerét kell átlátni, feltárni, valamint megoldási javaslatokat kidolgozni. Emiatt a környezetvédelemmel kapcsolatos tudományos kérdésekre a tudományok csak együtt képesek reális választ adni. A környezetvédelmet támogató legfontosabb tudományágak a következők [2]: • • • • • • • • • ökológia; földtudományok: földrajz, geológia, hidrológia, meteorológia, talajtan; kémia, biológia, orvostudományok; fizika, műszaki tudományok; matematika, számítástechnika; agrártudományok; közgazdaságtan, jogtudomány; politikatudomány, szociológia, demográfia; pedagógia. 1.23 A környezetvédelem alapelvei A környezetvédelem legfontosabb alapelvei a következőkben foglalhatók össze [2]: • Az egzakt

megismerés elve (környezeti monitoring, környezetállapotértékelés). • Az élet tiszteletének és védelmének elve. • A károk megelőzésének és megszüntetésének elve. • A visszaforgatás (recycling) elve. • A takarékosság elve. • Az elővigyázatosság elve. • Az alkalmazkodás elve. • A harmonikus (fenntartható) fejlődés/fejlesztés elve. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 11 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék • • • • • • • • • Bevezető előadás Vissza ◄ 12 ► A környezetvédelem tervszerű alakításának elve. Az állami felelősség- és kötelezettségvállalás elve. Az egyéni és kollektív társadalmi részvétel elve. Az együttműködés elve. A nemzetközi együttműködés elve. Az életminőség javításának elve. A távlati gondolkodás elve. Az információk szabad áramlásának elve. A környezeti nevelés-oktatás kiszélesítésének és

magasabb szintre emelésének elve. 1.24 A környezetre ható legfontosabb tények, tevékenységek A környezetre ható legfontosabb tevékenységek szerepét, környezeti hatásait e jegyzet egyes fejezetei ismertetetik részletesen, itt csak egy áttekintés szerepel. • Népesedés: népességnövekedés, népesedési folyamatok területi különbségei, urbanizáció stb. • Termelés: bányászat, fémfeldolgozás, energiaipar, gépipar, vegyipar, könnyűipar, élelmiszeripar, mezőgazdaság stb. • Közlekedés: közúti, vasúti, vízi, légi stb. • Fogyasztás: lakossági fogyasztás, turizmus, sport stb. • Hulladék: termelésből, fogyasztásból, közlekedésből stb. • Az élővilág pusztításának formái nem szennyezés útján: erdőirtás, túlhalászás, túllegeltetés, földhasználat-váltás stb. 1.25 A környezetszennyezés primer folyamatai A környezetszennyezés a környezetet ill. az embert közvetve vagy közvetlenül veszélyeztető vagy

károsító jelenség, folyamat, negatív környezeti hatás, amely valamely környezeti elem (ld. fentebb) fizikai, kémiai vagy biológiai szennyeződését, károsítását eredményezi [1]. A környezetszennyezés primer folyamatai általános értelemben a következők. • Emisszió A szennyező-források kibocsátása (egységnyi idő alatt kibocsátott szenynyezés). Mértékegysége egy mennyiség/idő hányados: m3/s; g/s stb (pl a kémény által egységnyi idő alatt kibocsátott SO2 mennyisége). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 12 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 13 ► Az introvert emisszió a forrás belsejében keletkezik, és a területen tartózkodó személyekre, tárgyakra hat. Mivel az okozó (kibocsátó) is érdekelt, valamint a transzmissziója egyszerűbben áttekinthető a rövid út miatt, így a védekezés könnyebb ellene. Az extrovert emisszió ezzel

szemben a létesítményeken kívüli emberekre és tárgyakra hat; az emisszió és immisszió közti kapcsolat megállapítása és a felelősség kérdése nehezebb. • Transzmisszió A környezet egyes elemein keresztül való terjedés. A transzmisszió során a szennyeződés felhígulhat, de egyes esetekben káros hatása erősödhet is (pl. kémiai átalakulások miatt) • Immisszió A szennyezés megvalósulása, adott hely szennyezettségi értéke. Tulajdonképpen egy koncentráció: mennyiség/térfogat hányados (pl a légkör SO2 koncentrációja mg/m3-ben). Az immissziók egy része közvetlenül nem érzékelhető, ill. káros hatásuk csak később jelentkezik, a következményekből (pl rákos megbetegedések) ismerhető fel (pl radioaktív sugárzások, zaj, egyes mérgező anyagok) 1.26 Környezetszennyező források A szennyező forrásokat ill. kibocsátásukat többféle szempontból lehet csoportosítani Időbeli eloszlása alapján az emisszió lehet

időszakos vagy folyamatos; egyenletes vagy időben változó Eredete alapján lehet ipari, mezőgazdasági, közlekedési, települési stb Kémiai összetétele szerint is többféleképpen lehet csoportosítani (mérgező – nem mérgező, szervetlen – szerves stb) Lokalizálhatóság szerint pontszerű és diffúz szennyező forrásokat különböztetünk meg. A pontszerű szennyező források esetében a kibocsátás helye pontosan meghatározható (szennyvízcsatornák, kémények stb.), a szennyeződés összegyűjthető, kezelhető, ártalmatlanítható A diffúz szennyező forrás eredete konkrétan nem határozható meg: légkörből, utakról, felszíni lefolyással a földekről, talajvíz beszivárgásból stb származik (pl. mezőgazdasági termelés: műtrágyák, növényvédő szerek; közlekedés). Mivel a diffúz szennyezések nagy területről kis koncentrációban érkeznek, sokkal nehezebb és drágább kezelni őket A dokumentum használata | Tartalomjegyzék

Vissza ◄ 13 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 14 ► 1.27 Környezetszennyező anyagok A környezetszennyező anyagokat számos szempont szerint lehet rendszerezni (pl. az anyagok és energiák természete alapján, az anyagi tulajdonságok, a környezeti alrendszerek, a szennyezők eredete, a használat, a célok és hatások fő támadáspontja, a hatások időtartama szerint). A szennyezők eredete szerint a következőképpen csoportosíthatjuk őket [2]: • Fűtőanyagok elégetésének termékei: háztartási fűtés, ipari fűtés, mezőgazdasági és erdőgazdasági kibocsátás, közlekedési kibocsátás. • Ipari eredetű termékek: az egyes ipari folyamatok szerinti osztályozás. • Háztartási vagy intézményi eredetű termékek: az emberi test anyagcseretermékei, konyhai hulladékok, háztartási szilárd hulladékok, kórházi hulladékok, laboratóriumi hulladékok, kereskedelmi

hulladékok. (A felsorolt hulladékok a környezetbe jutva válnak szennyező anyagokká.) • Mezőgazdasági eredetű termékek: intenzív állattartó telepek szenynyező anyagai, trágyalemosódás (szerves- és műtrágya-eredetű szenynyezők), növényvédő szerek maradékai. • Katonai tevékenységek termékei. 1.28 Környezeti ártalmak, környezetvédelmi tevékenységek A környezetvédelmi tevékenységek során a környezet fentebb vázolt elemeit (az embert, ill. annak természetes és művi környezetét) kell megvédeni a különböző forrásokból származó ártalmaktól, különböző műszaki, gazdasági, etikai, nevelési, jogi stb. módszerekkel (11 ábra) A környezeti ártalmakat többféle módon lehet tipizálni, mint például [4]: • kémiai ártalmak (ipari, mezőgazdasági, háztartási anyagok és hulladékok; közlekedés káros kibocsátásai stb.); • mechanikai hulladékok, por stb.; • zaj- és rezgéshatások; • sugárhatások (kozmikus

hatások, atomipar, hadászat); • a termőterületek, a táj, az élővilág, az épített emberi környezet, az anyagi eszközök károsodása (pl. talajerózió, külszíni bányák, élőlények kipusztulása, korróziós károk); • idegi megterhelés, stressz, káros pszichés ingerek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 14 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 15 ► 1.1 ábra A környezetvédelem és erőforrás felügyelet funkcionális leképezése [3] A fent említett környezeti ártalmak különböző szinteken – lokális, regionális, globális – hatnak, így az ellenük történő fellépés is ezeken a szinteken kell történjen. A környezeti ártalmak elhárítására szolgáló műszaki megoldások fő kategóriái értékességük csökkenő sorrendjében [4]: (1) A káros emissziók csökkentése ill. megakadályozása a forrás területén: • a folyamatok káros

emisszióktól mentes technológiai megoldása, • a káros emisszió kibocsátásának megakadályozása (pl. porleválasztó, szennyvíztisztító) (2) A káros emissziók továbbjutásának (transzmisszió) megakadályozása. (3) Az immissziók helyén védőeszközök alkalmazása (gázálarc, füldugó, korrózió elleni védőmáz stb.) A környezetvédelmi tevékenységek legfőbb színtere a gazdaság (népesedési folyamatok és a különböző gazdasági tevékenységek, mint pl. bányászat, ipar, mezőgazdaság, közlekedés), hiszen többnyire a különféle gazdasági tevékenységek okozzák a különböző környezeti ártalmakat, így a megoldást is itt kell keresnünk. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 15 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 16 ► A környezeti problémák megoldásában alapvető szerepe van a tudományoknak is (ld. 122 fejezet) Az oktatás, nevelés,

szemléletformálás szerepe a belső indítékok által motivált, környezettudatosan cselekvő emberek számának növelésében óriási. A belső indítékok ugyan mindig hatékonyabbak, azonban sokszor szükség van a külső indítékokra, a társadalom irányítására is: a környezetvédelem intézményrendszerén ill. a jogi szabályozásokon keresztül, de a gazdasági szabályozók (pl. gazdasági ösztönzők, adók, bírságok) és a környezetvédelmi mozgalmak is a környezetvédelmi társadalmi tevékenységi rendszer részét képezik [2]. 1.3 A globális környezeti gondolkozás előzményei Néhány környezetvédelmi problémát – pl. talajeróziót okozó erdőirtás – már évszázadokkal ezelőtt felismert az ember. A problémák súlyának megfelelő lépések azonban csak a 19 század második felében történtek először, méghozzá a természetvédelem terén. Megalakult az 1 nemzeti park (Yellowstone NP, 1872), amelyet több követett: 1914-ben 40

db, 1939-ben 300 db, 1967-ben már 1200 db nemzeti park létezett [5]. Az első nemzetközi összefogások is a természetvédelem terén születtek, mint például: • • • • 1922: Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság (London) megalakulása, 1928: Nemzetközi Természetvédelmi Hivatal (Brüsszel) megalakulása, 1961: Természetvédelmi Világalap (WWF) megalapítása, 1966: Red Data Book (Vörös Könyv) kiadása. Rachel Carson 1962-ben megjelent Néma tavasz című műve nagy befolyással volt a környezeti mozgalmakra, és nagymértékben elősegítette az ökológiai gondolkodás kialakulását [1]. Az akkoriban óriási fejlődésnek indult vegyipar hasznos eredményeinek hátulütőire, a vegyszerhasználat veszélyeire (az élővilág mérgezése, növényvédő szerek feldúsulása a táplálékláncban) hívta fel tudományos alapossággal a figyelmet. A természetvédelmi indíttatású globális gondolkodás az 1970-es évek elején globális környezeti

gondolkodássá kezdett továbbfejlődni. A globális környezeti gondolkodás elterjedésében meghatározó szerepe volt az 1968-ban alakult Római Klubnak, amely alapításakor 10 ország 30 tudósát tömörítette (mára kibővült). A Római Klub problémafelvető szakértői anyagainak kezdeményezésére átfogó vizsgálatok indultak a világ fejlődésének és az ezzel kapcsolatos környezeti problémáknak a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 16 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 17 ► feltárására. Az ő kezdeményezésükre készítette el a Meadows házaspár ill munkacsoportja a világ legnagyobb hatású és egyben legvitatottabb világmodelljét, az 1972-ben bemutatott A növekedés határai-t (The Limit to Growth) [5]. A modellben öt paramétercsoportot (a népesség alakulása, a meg nem újuló nyersanyagkészletek és felhasználásuk alakulása, az

élelmiszertermelés mértéke, az iparosodás és az ipari termelés fejlődése, a környezet szennyezése) vettek figyelembe, összesen 99 mutatóval. Az 1900-1970 közötti adatokon alapulva az 1900-2100 közötti időszakra 12 modellváltozatot futtattak, ezek három fő csoportba sorolhatók: • standard modell: változatlan tendenciák (növekvő világ): 1-2. változat, • korlátozott gazdasági növekedés: 3-7. változat, • stabilizációs kísérletek 8-12. változat A modellezés eredménye szerint csak a 10-es és 11-es változat esetén nem jelentkezik súlyos probléma (teljes stabilizáció 1975-ös szinten, teljes stabilizáció 2000-től). Azaz a modellezés eredménye szerint ahhoz, hogy elkerüljük az emberiség összeomlását, zéró gazdasági növekedést kell célul kitűznünk. Ez sem a fejlett, sem a fejlődő, sem az akkori szocialista országok számára nem volt elfogadható Számos szakmai bírálat is érte a modellt Mégis óriási jelentőséggel

bírt, mivel elindította a globális problémákról való gondolkodást Az ENSZ első környezetvédelmi világkonferenciáját 1972-ben rendezték meg Stockholmban, ENSZ Konferencia az Emberi Környezetről címmel. Húsz évvel később, 1992-ben Rio de Janeiro adott otthont a globális gondolkodás addigi legnagyobb megmozdulásának, a Környezet és Fejlődés Világkonferenciának (UN Conference on the Environment and Development). Összesen mintegy 30 ezren vettek részt rajta, a 178 ENSZ tagállamból 172 képviseltette magát. A konkrét környezeti problémák megoldására irányuló együtt-gondolkozás mellett a kétpólusú, fejlett– fejlődő világ (Észak–Dél) ellentétének feloldását is remélték tőle. Öt dokumentumot fogadtak el: (1) Riói Nyilatkozat a Környezetről és a fejlődésről, (2) Keretegyezmény az éghajlat-változásról, (3) Egyezmény a biológiai sokféleségről, (4) Nyilatkozat az erdőkről, (5) Feladatok a 21. századra (Agenda

21). A Riói Konferencia hatására az elkövetkező években számos konkrét környezetvédelmi megállapodás született (pl. Kiotói egyezmény) Tíz évvel később, 2002-ben Johannesburgban rendezték meg a következő környezetvédelmi világkonferenciát, amelynek címében már a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 17 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 18 ► Fenntartható fejlődés szerepel (World summit on sustainable development). A konferencián két dokumentumot fogadtak el: (1) Johannesburgi nyilatkozat a fenntartható fejlődésről, (2) Végrehajtási terv (153 pontban). Kitüntetett figyelmet szántak az egészséges ivóvíz és egyes szociális problémák kérdésének, valamint a környezet-egészségügynek A környezetpolitika és a szociálpolitika korábban nem jellemző összekapcsolásával a fenntartható fejlődés társadalom dimenzióját jelenítették meg.

1.4 Globális problémák Az alábbiakban röviden áttekintjük a környezet szempontjából legjelentősebb globális problémákat [5]. 1.41 A népesedési problémák és következményeik A II. világháborút követő népességrobbanás és a vele párhuzamosan jelentkező élelmezési probléma ráirányította a tudomány, a gazdaság és a politika szereplőit is a Föld eltartóképességének végességére. A nagy népességnövekedés a fejlődő országokban jelentkezett. A világ demográfiailag megoszlott: a lassan vagy egyáltalán nem növekvő népességű országok életszínvonala állandóan javuló, míg a gyorsan növekvő lakosságszámú országok jelentős részében folyamatosan romlanak az életfeltételek Délkelet-Ázsia egyes országaiban ugyan többé-kevésbé sikeres népesedési politikákat valósítottak meg, azonban számos (főleg afrikai) ország – többek között környezeti problémák miatt – egyre nagyobb élelmiszerhiánynyal néz

szembe. A népesedési problémák másik oldalát a városi (azon belül is a nagyvárosi) népesség gyors növekedése jelenti. A mai fejlett országokban az urbanizáció a gazdasági-társadalmi átalakulások velejárója volt, és az azzal együtt járó környezetvédelmi problémákat (légszennyezés, szennyvizek, hulladékok, zaj stb.) több-kevesebb sikerrel kordában tudják tartani. A fejlődő országokban azonban a nagyvárosok növekedésével az infrastruktúra fejődése nem tud lépést tartani, így mind társadalmi, mind környezeti szempontból hatalmas problémákkal kell szembenézniük. Elmondható, hogy valamennyi környezeti gond gyökere a népesség növekedése, hiszen a több ember több fogyasztási igényét több termeléssel lehet kielégíteni. Ehhez az ember egyre több (nem megújuló) nyersanyagot vesz el a környezetből, amelynek során élettelen és élő természeti értékeket pusztít el, egyre nagyobb életteret hódít el az

élővilágtól, egyre nagyobb mértékű anyag- és energiaátalakítást hajt végre, miközben olyan mértékű szennyező anyagot termel, amely már közvetlenül veszé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 18 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 19 ► lyezteti az ember egészségét, az élővilágot, az élettelen természeti és épített környezetet is [6]. 1.42 Az adósságválság A fejlődő országok egy része erősen eladósodott, gazdasága visszaesett. Az egyre kisebb jövedelmeikből egyre nehezebben tudják visszafizetni tartozásaikat (egyre mélyülő adósságspirál). Ez viszont azzal jár, hogy ezek az országok nemhogy a környezetkímélő technológiákat nem tudják alkalmazni/megfizetni, hanem életben maradásuk érdekében károkat kell okozzanak a környezetükben: pl. a trópusi esőerdők irtása az eladható fa, illetve az erdők helyén termelt

mezőgazdasági exportcikkek (pl banán) miatt. 1.43 A nem megújuló természeti erőforrások korlátozottsága A folyamatosan növekedő népesség nemcsak táplálékból, hanem fogyasztási cikkekből is többet igényel. A gyors ipari fejlődés a természeti erőforrások addig nem ismert mértékű, kontrollálatlan kitermelését okozta A rendelkezésre álló készletek és a felhasználásuk üteme közti probléma már az 1960-as évektől egyre nyilvánvalóbbá vált Egyre fontosabb lett az újrahasznosítás, a helyettesíthetőség és a technológiai fejlődés szerepe. 1.44 A megújuló erőforrások problémája Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a megújuló erőforrások sem állnak korlátlanul rendelkezésünkre. A termőföld és az édesvíz kapcsán merültek fel először nehézségek. A termőföldnek kulcsszerepe van a népesség élelmiszerrel való ellátásában. A művelhető területek korlátozottak (Földünk területének 34%-a alkalmas

mezőgazdasági művelésre, 36%-a semmilyen mezőgazdasági művelésre nem alkalmas, 30%-a pedig erdőterület). A termőterület extenzív növelésére (erdőirtások, szűzföldek feltörése) kevés lehetőség van, és azok is számos környezeti kárt okoznak (ld. 5 fejezet). A termelés intenzívebbé tétele (pl öntözés, műtrágyázás, növényvédőszerek használata) is környezetromboló (ld. 5 és 6 fejezet) Az urbanizáció folyamán ráadásul jelentős termőterület csökkenés jelentkezik. Mindezek a népességnövekedéssel együtt azt eredményezik, hogy az egy főre jutó termőterület csökken. Az édesvízkészlet minőségi, mennyiségi problémáival a 6. fejezet foglalkozik A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 19 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 20 ► 1.45 Regionális feszültségek (katonai) kockázatai Az előzőekben bemutatott (és egyéb) problémák

miatt számos helyen regionális feszültségek alakultak ki. A haditechnika magas szintje globális környezeti veszélyt jelent: atomveszély, égő olajkutak, biológiai fegyverek stb. Válságos katonai helyzetekben a környezetvédelem teljesen háttérbe szorul 1.46 A környezeti problémák, környezetszennyezés regisztrált felismerése Kezdetben a keletkező hulladékok elhelyezését és a közvetlen környezetszennyezéseket tartották a legsúlyosabb környezeti problémáknak. Az 1980-as évekre azonban kiderült, hogy több olyan káros hatás éri a környezetet, amelyek közvetetten további problémákhoz vezetnek. Ezek közül a legfontosabbak [5]: • a fosszilis energiahordozók túlzott felhasználása miatt fokozódó üvegházhatás, és az ezzel járó légköri felmelegedés és egyéb problémák (ld. 3. fejezet); • a magaslégköri ózonréteg károsodása (ld. 3 és 4 fejezet); • a rohamos erdőirtás, egyre fokozódó talajerózió (ld. 5 fejezet);

• savas esők (ld. 3 fejezet); • a nagyobb részben társadalmi hatásokra felgyorsult elsivatagosodás; • a csernobili katasztrófa után kellően tudatosult nukleáris veszély (ld. 12. fejezet); • az élővilág sokszínűségének veszélyeztetettsége (ld. 2, 7 fejezet) 1.5 A környezet állapota, környezeti adatok A természetes környezetben nincs jó és rossz állapot. Az élő szervezetek tűrőképessége, toleranciája szerint mondhatjuk, hogy a környezet számukra kedvező vagy hátrányos. Az állapotértékeléshez olyan adatokat használnak, amelyek nemcsak a puszta leírást, hanem a beavatkozást, megelőzést is lehetővé teszik, pl. a határérték megállapítását, kibocsátás csökkentését, tisztítás előírását, bírság kiszabását [7]. Az adatokat az áttekinthetőség miatt a környezeti elemek, úgymint: föld, víz, levegő, élővilág, épített környezet szerint tagolják. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 20

► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 21 ► 1.51 A hazai környezeti adatok Magyarországon a környezetvédelem ügye 1988-ban emelkedett minisztériumi rangra. Korábbról is vannak adatok, amiket az egyes tárcák gyűjtöttek (ipar, bányászat, mezőgazdaság) a saját feladatuk ellátásához, sőt a termőföld összeírások és a tudatos vízgazdálkodás adatai több mint 100 évre nyúlnak vissza. Szervezett és rendszeres környezeti adatgyűjtésről azonban csak a környezetvédelmi felügyelőségek megalakulásától (1990) beszélhetünk. A környezeti adatforrás lehet: • használaton alapuló és • állapotot leíró. A, Környezethasználaton alapuló adatok A környezethasználat gazdasági tevékenységekhez kötődik. A környezetből elvesznek, pl vízkivétel, építőanyag kitermelés, vagy kibocsátással terhelik azt, pl égéstermékek emissziója, hulladék A gazdasági

tevékenységgel kapcsolatos környezetvédelmi előírásokat jogszabály (törvény, rendelet, szabvány, műszaki előírás) rögzíti. Az engedélyezés, ellenőrzés hatósági és szakhatósági jogkörbe tartozik A hazai gyakorlatban „zöldhatóságok” összefoglaló néven a következőket értik: • környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (országosan 12 db), • környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok (12 db), • nemzeti park igazgatóságok (10 db). A jogszabály mérésre és bejelentésre kötelezi a gazdasági tevékenységet végzőt. A bejelentett adatok hatóságoknál, szolgáltatóknál nyilvántartásba kerülnek A környezethasználaton alapuló adatok számszerűen jellemzik a környezetből felvett, illetve a környezetbe kerülő anyagot. Néhány példával illusztrálva: Föld: • szeméttelepen elhelyezett hulladék – tonna/év, m3/év, • mezőgazdasági művelés alól kivont (beépített) terület –

hektár, • termőföldre kihordott gyomirtószer – kg/ha. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 21 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 22 ► Víz: • városi lakosság vízfogyasztása – m3/év, • mezőgazdasági termelő vízigénye (öntözés, állattartás) – m3/év, • élővízbe engedett tisztított szennyvíz – m3/év. Levegő: • ipari kibocsátó által levegőbe engedett kén-dioxid, sósav, nitrogénoxid, korom, toluol, xilol, etil-benzol, benzin, etil-acetát, aceton, szilárd/nem toxikus por, szén-monoxid stb. – kg/év, tonna/év, • járműforgalom számlálási adatok – egységjármű/nap. A fenti adatok egy része közvetlenül mérhető, mint pl. a kéményen távozó gáz mennyisége. Más részük modellszámítással becsülhető, pl egy város főútvonalán áthaladó összes jármű nitrogén-oxid kibocsátása. B, A környezet állapotát leíró

adatok A leíró adatok – térképek, paraméterek, összehasonlító adatsorok, indikátorok, modellek – sokfélék lehetnek. Vannak időben kevésbé és gyorsan változó mutatók. A következő példák jó áttekintést adnak az állapotot leíró adatokra, de nem a teljességet jelentik. Föld adatok (földhasználat, ásványvagyon, termőtalaj): • ingatlan nyilvántartás a megyei és körzeti földhivatalokban; • topográfiai térképek, légi felvételek, űrfelvételek; • ásványi- és nyersanyagvagyon nyilvántartás, földtani és geofizikai adattár a Magyar Geológiai Szolgálat budapesti és területi hivatalaiban; • földtani kiadványok: - Magyarország földtani térképe 1:100 000 méretarányban (m. a) a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) kiadásában, - Környezetérzékenységi térkép a Duna régióban (BratislavaBudapest) MÁFI kiadásban; • földminőség nyilvántartás a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat (NTSZ) fővárosi és

megyei szolgálatainál: - földminőség, talajjavítás, tereprendezés, szennyvíz felhasználás mezőgazdasági célra, szennyvíziszap elhelyezés, hígtrágya, nem veszélyes hulladék elhelyezés stb. adatok, - növényvédelmi jelentések: betegség, járvány, kórokozó, vegyszer használat stb.; A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 22 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 23 ► • A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete (MTA TAKI) adatbázisai pl.: - Agrotopográfiai Adatbázis (1:100 000 m.a térképi alapon) termőhelyi talajadottságok, talajtani paraméterek, - Talajinformációs és Monitoring Rendszer (TIM), országosan 1236 mérőhely adattal, - Agrokémiai adatbázis: 1960-2000 között publikált szabadföldi N, P, K, Mg, mikroelem, trágyázás, meszezés kísérletek talajjellemzői. [8] Víz adatok: • meteorológiai adatok (csapadék,

páratartalom) az Országos Meteorológiai Szolgálatnál (OMSZ); • felszíni vizek - vízrajzi adatok (vízfolyások vízmércéinek helye és leolvasása) a környezetvédelmi, vízügyi és természetvédelmi felügyelőségeknél, - vízminőségi adatok: 241 monitoring állomás, összesen mintegy 130 összetevőt vizsgáló adatok a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségeknél; • felszín alatti vizek talajvíz kutak, mélyfúrású kutak, rétegvíz, karsztvíz, termálvíz adatok a MÁFI, a zöldhatóságok, az üzemeltetők nyilvántartásában. Levegő adatok: • meteorológiai adatok (hőmérséklet, légnyomás, légmozgás) OMSZnél; • háttér szennyezettség mérés (kén-dioxid, nitrogén-dioxid, felszín közeli ózon) az OMSZ-nél, illetve a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségeknél; • Regionális Immisszió Vizsgáló (RIV) állomások: csaknem minden nagyvárosban kén-dioxid, nitrogén-dioxid,

ülepedő por vizsgálata az ÁNTSZ-eknél, illetve a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségeknél; • automata (on-line) folyamatos lekérdezést biztosító immissziót mérő hálózat adatai: kén-dioxid, nitrogén-dioxid, szén-monoxid, szálló por, ülepedő por, ózon mérése országosan 32 településen, 60 állomáson, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek működtetésével, az Országos Légszennyezettségi Adatközpontban (OLA). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 23 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 24 ► Élővilág adatok: • különleges oltalom alá helyezett területek adatai a nemzeti park igazgatóságoknál; • Natura 2000: értékes élőhelyeket jelölő 1:100 000 m.a térkép a környezetvédelmi minisztériumban Épített környezet adatok: • • • • népesség nyilvántartás a

kormányzati szerveknél; lakásállomány, egy főre eső lakás m2 a polgármesteri hivatalnál; egészségügyi ellátás rendelőintézeteknél; műemlék, védett természeti érték (erdő, arborétum, park, fasor) műemlékvédelmi hivatalnál, nemzeti park igazgatóságon. A közérdekű adatok nagy része mindenki számára hozzáférhető, pl. az interneten. Az adatok, jelentések egy része szakembereknek szól, kezelésükhöz, értelmezésükhöz szakképzettség szükséges A bejelentésre kötelezetteket megilleti az adatvédelem A feldolgozott adatokat a 6 évente készülő Nemzeti Környezetvédelmi Programban, illetve az ezt 2 évente felülvizsgáló jelentésben lehet olvasni, valamint az önkormányzatoknál, a zöldhatóságoknál és az adatforrás helyén. Időszakos kiadványokban is tájékozódhatunk a hazai helyzetről, mint például: • Magyarország környezeti mutatói 2002 A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium adja ki. Tartalma: gazdaság

és környezet, társadalom és környezet, természeti erőforrások (ásványvagyon, erdővagyon, vízkészletek, természeti és táji értékek, földhasználat– talaj, erőforráshasználat-intenzitás), légköri folyamatok (éghajlatváltozás, sztratoszférikus ózoncsökkenés), eutrofizáció, savasodás, mérgező anyagok, a települési környezet minősége, hulladékok, környezetbiztonság, nemzetközi összevetés. • Magyarország környezetstatisztikai atlasza (magyar–angol nyelvű) 2005. A Központi Statisztikai Hivatal adja ki. Tartalma: a környezetre ható társadalmi-gazdasági tényezők (demográfia, bányászat, ipar, mezőgazdaság, közlekedés, szállítás, idegenforgalom, háztartások), természeti erőforrások (talaj, vízkészlet, energiahordozó, erdő), a környezetet terhelő kibocsátá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 24 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás

Vissza ◄ 25 ► sok (légszennyezés, szennyvíz, növényvédőszer, hulladék, zaj), a környezet állapota (termőréteg, légszennyezés, vízállapot, erdők állapota, árvízveszély, műemlékek állapota), természet és tájvédelem, társadalmi válaszok (környezetvédelmi infrastruktúra, ráfordítások, támogatások). Az elemző, összefoglaló kiadványokban hosszabb időszakra vonatkozó adatsort dolgoznak fel. Felhasználják a használaton alapuló, telephelyhez kötött bejelentéseket és az állapot leíró, a regionális állomásokon mért illetve monitorozott, az egész országra vonatkozó adatokat. Az összefoglaló jelentések segítségével lehet kidolgozni a környezeti stratégiát 1.52 Gyorsan változó környezeti adatok, regionális információ A gyorsan, naponta változó adatok – hőmérséklet, csapadék, szél, időjárás előrejelzés – és az on-line rendszerű immisszó mérők adatainak közlésére a kommunikációs csatornák

alkalmasak: rádió, televízió (teletext), számítógépes hálózat, fényújság, napi újságok. A környezeti adatokra szakosodott honlapok képesek egy régió (több megye, ország, kontinens) térképen való megjelenítésére, illetve rövid és hosszú időfelbontású adatok bemutatására. Három kiragadott példán ilyen lehetséges megoldásokat mutatunk be: • Zöld pontok A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) országosan 35 zöld pont, azaz környezetvédelmi iroda létrehozásával kívánja segíteni a környezet- és természetvédelmi tájékoztatást és ügyintézést. Ilyen zöld pont található pl. Győrben a Széchenyi István Egyetemen Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség elhelyezett az egyetem aulájában egy kis állomást, ami egy érintés-érzékeny képernyőből és hálózatra kötött számítógépből áll. A folyamatosan frissített megjelenített adatok a következők: a

felügyelőség elérhetősége, szervezeti felépítése, munkatársai, laboratóriumai, pályázatai A „zöldpont” menürész tájékoztat a vízjogi, levegővédelmi engedélyről, a termékdíj-mentességről, környezetvédelmi beruházás pályázatokról stb. • Az Európai Szennyezőanyag Kibocsátási Regiszter (European Pollution Emission Register, EPER) a KvVM honlapon Az Európai Unió mintegy 50 légszennyező (benzol, CO, NOx stb.) nyilvántartásáról hozott végrehajtási határozatot (2000/479/EC), amely lefekteti az adatszolgáltatás részletes követelményeit A Környezetvédelmi és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 25 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 26 ► Vízügyi Minisztérium „EPER” honlapján az ezzel kapcsolatos hírek, dokumentumok, információk, adatbázisok olvashatók. • Osztrák-magyar-szlovák Környezetvédelmi Infolánc honlap A Phare

CBC Program 2002. évi „Határon átnyúló környezetvédelmi infrastruktúra hálózatok” támogatásával megvalósuló internetes honlapon a következő témákról olvashatunk: eseménynaptár, hírek, adatbázis, térképek, fórum. A környezeti adatok az alábbi csoportosításban láthatók: a környezet állapota, a természet állapota, önállóan kezelt hatótényezők (hulladék, zaj, rezgés, környezetbiztonság), a település állapota: települési környezet, emberi egészség, épített környezet. A kiválasztható területek: Burgenland, Csallóköz, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas, Zala megyék. 1.53 Az egész Földre kiterjedő környezeti adatok A, Környezeti monitoring (GEMS, GRID) Az 1972-es stockholmi környezetvédelmi világkonferencián határozták el az egész Földre kiterjedő környezeti monitoring rendszer létrehozását. 1975-ben létrejött a Global Environmental Monitoring System (GEMS). A GEMS több ENSZ szervezettel is

együttműködik, mint pl a FAO (mezőgazdasági), WHO (egészségügyi) WMO (meteorológiai) világszervezetek. A GEMS célja, hogy az UNEP (United Nations Environment Programme, ENSZ környezetvédelmi program) keretében adatokat gyűjtsön a levegő, víz, élelmiszer és az óceánok állapotáról, az alábbi témakörökben. Atmoszféra és klíma figyelés: • levegő háttér szennyezettség, sztratoszférikus ózon, klímaváltozás, savas ülepedés. Szennyező források és anyagok figyelése: • • • • levegő SO2, CO, NO2, szilárd aeroszol tartalma, folyó, tó, talajvíz vas, mangán, arzén, króm, higany stb. tartalma, élelmiszer ólom, kadmium, vegyszer, toxikus anyag tartalma, radioaktív sugárzás. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 26 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 27 ► A Föld megújuló forrásai téma: • esőerdők, föld degradáció, óceánok,

faji sokféleség. 1985-ben a GEMS adatainak kezelésére, a hatékony környezetgazdálkodás segítésére Nairobi (Kenya) központtal létrehozták a GRID térinformatikai rendszert (GRID: Global Resource Information Database, egész Földre kiterjedő erőforrás adatbázis). Magyarország 1997-ben csatlakozott a GRID-hez: a norvég központ (GRID-Arendal) szakmai segítségével megalakult a világhálózat 12. központja is, GRID-Budapest néven B, Távérzékelés Távérzékelés az az eljárás, mikor elektromágneses hullámok segítségével szerzünk információt tárgyakról, folyamatokról. Szűkebb értelemben most a földfelszínről készített űrfelvételeket értjük távérzékelésen: a Föld körül folyamatosan keringő mesterséges holdak érzékelőikkel a látható fény, infravörös és mikrohullámú tartományban készítenek felvételeket, melyek alkalmasak talaj, vegetáció, víztestek elkülönítésére, állapotuk vizsgálatára. Talajerózió,

földhasználat, erdő felmérés, növényfajták elkülönítése, belvizes, árvizes területek állapota, erdőtüzek, külszíni bányászat, óceánok, jegesedés, atmoszféra állapot stb. tanulmányozható távérzékelt felvételekkel [9] 1.6 Környezetállapot-értékelés Az összegyűjtött környezeti adatokra és az azokból gyártott információkra az állapotértékelő elemzések készítéséhez van szükségünk. A környezetpolitika kidolgozásához ugyanis fel kell tárnunk a környezet állapotát és változásait, értékelnünk kell a környezeti erőforrások minőségét és készletváltozását, és természetesen ismernünk kell a társadalmi igényeket és szándékokat is. Az első lépés tehát a környezetállapot-értékelés Mivel a környezeti elemek ill. rendszerek változása általában lassabb, mint az állapotuk alakulását meghatározó hatásoké, tevékenységeké, ezért az állapotértékelő elemzésekből származó

következtetéseken alapuló beavatkozásoknak elsősorban ezekre a hatásokra, tevékenységekre kell irányulnia (12 ábra) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 27 ► Környezetvédelem Bevezető előadás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 28 ► 1.2 ábra Célok és feladatok [3] A jegyzet további fejezeteiben az ún. PSR modell alapján az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt terhelő hatásaival (P – Pressure – terhelés), az egyes környezeti elemek, rendszerek állapotával (S – State – állapot) és a környezetterhelések csökkentésére ill a negatív környezeti hatások mérséklésre tett társadalmi válaszlépésekkel (R – Response – válasz) foglalkozunk. A PSR modell kiterjesztett változata a DPSIR modell A két új kategória: a terhelést előidéző folyamatokat kiváltó szektoriális hajtóerők (D – Driving force – hajtóerő), valamint a megváltozott környezetállapot által

előidézett hatások (I – Impact – hatás) [10]. 1.7 Ellenőrző kérdések 1. 2. 3. 4. Melyek a környezet elemei? Melyek a környezetszennyezés primer folyamatai? Miben különböznek a pontszerű és a diffúz szennyező források? Milyen kategóriákba soroljuk a környezeti ártalmak elhárítására szolgáló műszaki megoldásokat? 5. Melyek a legfontosabb globális problémák? 6. Miért mondhatjuk, hogy a környezeti problémák gyökere a népességnövekedésben keresendő? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 28 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezető előadás Vissza ◄ 29 ► 7. Melyek a környezet használaton alapuló ill a környezet állapotát leíró adatok? 8. Milyen példákat tud felsorolni a gyorsan változó, regionális léptékű adatok ill. az egész Földre kiterjedő környezeti adatok forrásaira? 1.8 Irodalomjegyzék [1] Láng I. (főszerk): Környezet- és természetvédelmi

Lexikon I-II Budapest, 2002, Akadémiai Kiadó. [2] Kerényi A.: Általános környezetvédelem Szeged, 1995, Mozaik Oktatási Stúdió, 383 o. [3] Bulla M.: Környezetpolitika Budapest, 2004, 220 o [4] Moser M, Pálmai Gy.: A környezetvédelem alapjai Budapest, 1992, Tankönyvkiadó, 494 o [5] Rakonczay J.: Globális környezeti problémák Szeged, 2003, Lazi Könyvkiadó [6] Kerényi A.: Európa természet- és környezetvédelme Budapest, 2003, Nemzeti Tankönyvkiadó, 534 o [7] Bulla M.: Környezetvédelmi adatbázisok, segédlet Győr, 1997, Széchenyi István Egyetem. [8] Németh T. (projektvezető), Bulla M (koordinátor): Környezetállapot Értékelés Projekt (KÉP) 1. jelentés, kézirat Budapest, 2005, KvVM – MTA Kutatási Együttműködési Megállapodás. 1 Projekt [9] Gyulai I., Bulla M: Távérzékelés, egyetemi jegyzet Győr, 2002, SZIF Universitas Kft. 123 o [10] Szlávik J.: Fenntartható környezet- és erőforrás gazdálkodás Budapest, 2005, KJK-KERSZÖV Jogi

és Üzleti Kiadó Kft. 318 o A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 29 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A környezetvédelem ökológiai alapjai Vissza ◄ 30 ► 2. A környezetvédelem ökológiai alapjai 2.1 Az ökológia mint a környezetvédelem segédtudománya A környezetvédelemmel kapcsolatos problémák megoldása felé az első lépés a környezet fogalmának tisztázása, majd azon kölcsönhatások pontos megértése, amelyek a különböző környezeti elemek és a védendő objektum – az ember – között működnek. Ezeket a kérdéseket az ökológia vizsgálja, amely így a környezetvédelem fontos segédtudománya, ezért a környezetvédelemmel való alaposabb ismerkedést mindenképpen az ökológiai alapok tisztázásával kell kezdeni. A közvélekedés szerint az ökológia az élő szervezetek és a környezet kölcsönhatásait vizsgáló tudomány. A mai nemzetközi szakirodalomban

használt ecology kifejezés ugyanakkor az ún. egyed feletti szerveződési szintekkel foglalkozó tudományt jelenti, ezt nevezzük a magyar szakirodalomban szünbiológiának [4]. A szünbiológia tárgya sohasem egy élőlény, nem egy egyed, hanem valamely szempontból egységes rendszert képező élőlénycsoport – a legkisebb ilyen, egységes élőlénycsoportot nevezzük populációnak. Az ecology, vagy a magyar szakirodalomban szünbiológia tudománya két részterületre osztható, annak alapján, hogy az élőlény-csoportokat jelenség szinten vizsgálja-e, vagy a jelenségek okait keresi. A szünfenobiológia (fenomenon = jelenség) az élőlények egyed feletti szerveződési szintjeinek térbeli és időbeli elhelyezkedését, „mintázatát” írja le. Azt a részterületet pedig, amely ezen mintázatok kialakulásának okait vizsgálja, ökológiának nevezzük [5]. Ha tehát arra vagyunk kíváncsiak, hogy a környezetvédelem során milyen tevékenységek

milyen hatásokat váltanak ki, hogyan hatnak a különböző populációkra – köztük az emberre is, az ökológiát kell segítségül hívnunk. 2.2 Az ökológia tárgya, egyed feletti szerveződési szintek A bevezetőben említettük, hogy a szünbiológia, és így az ökológia is egyed feletti szerveződési szintekkel (szupraindividuális organizáció, SIO) foglal- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 30 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A környezetvédelem ökológiai alapjai Vissza ◄ 31 ► kozik. Ezek olyan élőlénycsoportok, amelyeket bizonyos vizsgálati szempontok alapján egységesnek lehet tekinteni Az egyed feletti szerveződési szintek hierarchikusan egymásra épülnek. A legkisebb ilyen egység, az ökológia alapegysége a populáció. Egyazon populáció tagjai közé olyan élőlényeket sorolunk, amelyek szünbiológiai vizsgálati szempontok alapján azonosnak tekinthetők, vagyis

ugyanazon környezeti feltételekre azonos módon reagálnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ezek az élőlények egymással szaporodási, élőhelyi és táplálkozási közösségben élnek. Egy populációba tartozik például egy ligetben élő összes erdei pinty, egy másikba ugyanezen liget kocsányos tölgyei. A populáció tagjai általában azonos fajhoz tartoznak, hiszen az a szaporodás feltétele. Előfordulhat azonban olykor, hogy egy tavon telelő eltérő fajú madarak tartoznak azonos populációba, hiszen télen nincs szaporodási időszak, de a táplálékforrás és az élőhely azonos. Az adott élőhelyen élő, egymással kölcsönhatásban álló populációk életközösségeket (biocönózis) alkotnak, az ezekben együtt élő növénypopulációkat növény-, az állatpopulációkat pedig állattársulásnak nevezzük. Az életközösség által elfoglalt élőhely fontosabb környezeti paraméterei az élőhely minden pontján megegyeznek, ez teszi

lehetővé, hogy az életközösség adott pillanatban egységes képet mutasson. A Föld különböző területein uralkodó éghajlati viszonyok alapján biomokat különböztetünk meg. Egy biom területén az életközösségek környezeti feltételei közül az éghajlat mindenhol hasonló – mivel azonos éghajlati övbe tartoznak. Ugyanakkor egyéb feltételek (a talaj összetétele, vízellátottság, domborzati viszonyok stb.) is jelentősen befolyásolják az életközösség képét, ezért a biom számos, többféle biocönózist tartalmaz. Ha döntően az éghajlat határozza meg az életközösség képét, akkor klímazonális (éghajlati övnek megfelelő) társulásról beszélünk. Ha valamely élőhelyen más tényező fejt ki döntő hatást (ami gyakori eset), akkor nem klímazonális társulás alakul ki. Az ilyen társulásokat intrazonális társulásnak nevezzük. Ha pl tóparti területen a talaj vízellátottsága nagyobb az átlagosnál, mocsárrét vagy

láprét kialakulása várható De fontos lehet az is, hogy egy hegyi élőhely északi vagy déli lejtőn található, hiszen az egyenlítő felőli lejtők naposabbak. Ha a talaj minősége dönt (ilyen pl a túl sok Na- és K-sót tartalmazó szikes talaj), akkor edafikus intrazonális társulásról beszélünk. A biom tartalmazza az éghajlatnak megfelelő klímazonális és az összes intrazonális társulást. Biom pl a tajga, a trópusi esőerdő, mérsékelt övi lombhullató erdő stb. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 31 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A környezetvédelem ökológiai alapjai Vissza ◄ 32 ► A Föld összes biomja az élőhelyekkel együtt a bioszférát alkotja. A bioszféra gyakorlatilag a Föld élőlények által lakott rétegét jelenti. A lakott réteg elvi felső határa tengerszint felett 5000 méter. Élet ennél nagyobb magasságokban is van, az 5000 méter az örök hó

határa a trópusi éghajlati övben. A bioszféra elvi alsó határa a tengerszint alatt 200 méter, a fény eddig hatol le, ezért ez a növények elterjedésének alsó határa. Nem növényi élet ez alatt a mélység alatt is létezik (baktériumok, szivacsok, férgek, halak stb.); még a Mariana-árokban, több mint 11000 m mélységben is találtak életre utaló nyomokat. 2.3 A populációk jellemzése Az egyed feletti szerveződési szintek, populációk vizsgálatakor (szünfenobiológiai vizsgálat) olyan paramétereket kell vizsgálnunk, amelyek jól indikálják a környezeti elemekkel való kölcsönhatásokat. A következőkben ezeket a paramétereket jellemezzük 2.31 Populációk mérete A populációk tulajdonságai közül legfontosabb a méretük, hiszen bármilyen negatív vagy pozitív hatásra ez változik a legjobban követhetően, viszonylag könnyen meghatározható és számszerűsíthető tulajdonság. A populációk méretét általában az egyedszámmal

szoktuk megadni, vagyis azzal, hogy hány élőlény alkotja a populációt. A populáció egyedszámának jele N. A méretet a populáció össztömegével is megadhatjuk, ez különösen növénypopulációk esetében gyakori A populáció mérete az élőhely egységnyi területeiről származó adatokból (számlálás, térfogatmérés) becsülhető. 2.32 Egyedsűrűség, eloszlás Jellemző paraméter a populáció egyedsűrűsége is, ami az egységnyi területre jutó egyedek számát illetve tömegét jelenti. Az egyedek a rendelkezésükre álló élőhelyet ugyanakkor többféle eloszlásban is betölthetik Az eloszlást úgy tudjuk jellemezni, ha megadjuk a szomszédos egyedek közötti távolságot. Az eloszlás nyilván roppant sokféle lehet, azonban alapvetően három fő típusát különböztetjük meg az egyedek közötti kölcsönhatások alapján [7] (21 ábra) Egyenletes eloszlásról akkor beszélünk, ha a populáció egyedei között azonos a távolság. Így

helyezkednek el pl egy erdő fái vagy a területvédő magatartást folytató állatok, pl a széncinkék, a tigrisek stb A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 32 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A környezetvédelem ökológiai alapjai Vissza ◄ 33 ► Egyenletes eloszlás akkor alakul ki, ha az egyedek között taszító kölcsönhatás működik. A fenti példákban a fák árnyékolják egymást, a tigrisek szagnyomok, az énekesmadarak pedig hangjelzések segítségével elüldözik vetélytársaikat a területükről. Szigetszerű vagy aggregált eloszlásnál az egyedek csoportokban helyezkednek el, ami a közöttük fennálló vonzó kölcsönhatásnak köszönhető. Ez jellemző pl a farkasokra, seregélyekre, hiszen ezek az állatok falkákban, rajokban élnek. A szigetszerű eloszlásnál az egyedek közötti távolság értékei két szélső értéket mutatnak. Véletlenszerű eloszlásnál az egyedek

tetszőleges távolságra lehetnek egymástól, az egyedek közötti távolságok értékei normál eloszlást mutatnak, az egyedek között ugyanis nincs kölcsönhatás. A kölcsönhatás hiánya, és így a véletlenszerű eloszlás az élővilágban ritkán fordul elő 2.1 ábra Egyenletes, véletlenszerű és szigetszerű eloszlás [6] 2.33 Populációk növekedése A populációk vizsgálatakor az adott időpillanatban érvényes adatsor még nem árul el mindent a populáció és valamely környezeti elem kölcsönhatásáról, hiszen látnunk kell azt is, hogy a kérdéses populáció létszáma, eloszlása időben hogyan alakul, a fenti paraméterek pozitív vagy negatív irányban változnak-e. Amikor a populáció egyedszámának időbeli változását vizsgáljuk, tudnunk kell, hogy azt belső törvényszerűségek is jelentősen befolyásolják. A populáció szaporodása három dologtól függ: a születések számától, a halálozások számától és a

vándorlástól (migráció). Vándorlásról csak állatok esetében beszélhetünk. Amennyiben a migrációt elhanyagoljuk, a születési és halálozási arányok különbsége a szaporodási rátát adja, jele r. Ha r=1, a populáció egyedszáma nem változik, ha r<1, csökken, ha pedig r>1, exponenciálisan nő az egyedszám. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 33 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A környezetvédelem ökológiai alapjai Vissza ◄ 34 ► Az r értéke egy adott populációra nézve két tényezőtől függ. Az egyik tényező öröklött faktor, a másik azonban összefüggésben van azzal, hogy az adott populáció egyedszáma hogyan viszonyul a környezet eltartóképességéhez (táplálékmennyiséghez, élőhelyek számához stb.) Mindezek alapján egy populáció növekedése a gyakorlatban sohasem végtelen Egy új élőhely benépesítése során eleinte exponenciális növekedés

jellemző, amikor azonban a populáció mérete eléri azt a szintet, amit az eltartóképesség lehetővé tesz, a méret egy jellemző érték körül fog alakulni. Ezt az értéket nevezzük a populáció adott élőhelyen, adott időben érvényes egyensúlyi egyedszámának Egy növekvő trendet tehát az egyensúly elérése után ciklusos (oszcilláló) ingadozás követ az egyensúlyi egyedszám körül. Ennek az ingadozásnak a mértéke a populációra jellemző r-értéktől függ Amennyiben a szaporodási ráta nagy, az ingadozás mértéke is nagy lesz Nagy r-érték esetén a populáció 1-2 generáció alatt lényegesen túlnő az egyensúlyi értéken, aminek következtében forráshiány (pl. élelemhiány) lép fel, és az egyedszám az egyensúlyi érték alá csökken, majd a folyamat kezdődik elölről. Kis r-érték esetén az ingadozás mértéke is kisebb lesz (2.2 ábra) 2.2 ábra Három populáció növekedési görbéje növekvő, oszcilláló és

csökkenő szakaszokkal Ha valamely külső feltétel (pl. éghajlat, zsákmányállat számának csökkenése stb.) változása miatt az egyensúlyi egyedszám lecsökken, a ciklusok minimumpontjai közel kerülhetnek egy olyan alacsony egyedszámhoz, ahonnan már a populáció nem képes újra növekedési pályára állni, ilyenkor a ciklikusság csökkenő trendbe megy át, és a populáció az adott élőhelyen kihal. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 34 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A környezetvédelem ökológiai alapjai Vissza ◄ 35 ► Az evolúciós alkalmazkodás során az élőlények különböző, ún. életmenet-stratégiákra tettek szert, amelyekkel az új élőhelyeket benépesíthetik, illetve ott fennmaradhatnak Az r-stratégista populációk (r: reproduktív) nagyobb szaporodási rátával rendelkeznek, általában kisebb testméret, rövidebb élet, kevesebb szaporodás, de nagyobb

utódszám jellemzi őket, így az új élőhelyeket gyorsan be tudják népesíteni (pl. gyomnövények, kis testű rágcsálók) A K-stratégista populációk (K kompetitív, versengő) viszont az állandó környezeti feltételek között sikeresebbek, testük nagyobb, hosszabb életük során többször szaporodnak, viszont utódaik száma kisebb. Ilyenek pl a tölgy fajok vagy jellemzően a csúcsragadozók A populációk természetesen nem sorolhatók be egyértelműen ebbe a két kategóriába, hanem egymáshoz képest mutatkoznak inkább r- vagy inkább K-stratégistának. Amennyiben nincs módunk egy populáció egyedszámának hosszabb ideig tartó követésére, a várható változásra a korösszetételből is vonhatunk le következtetéseket. A korösszetételt korfán szoktuk ábrázolni, ahol azt tüntetjük fel, hogy a különböző korú egyedek a populáció hány százalékát alkotják. Egyensúlyban lévő populáció esetében a fiataloktól a jellemző várható

élettartamig a különböző korú egyedek aránya azonos Amennyiben az idősebb egyedek aránya nagyobb, a populáció öregedő, egyedszáma várhatóan csökkenni fog, ha pedig a fiatal egyedek mutatnak többletet, növekvő szakaszban lévő populációval van dolgunk (2.3 ábra) 2.3 ábra Növekvő, egyensúlyi és öregedő populációk korfái 2.34 Az emberi populáció ökológiai jellemzése A fenti paraméterek az emberi populációnál is vizsgálhatók. Az egyedszámot ilyenkor népességnek, az egyedsűrűséget népsűrűségnek nevezzük Gyakran emlegetett tény, hogy a Föld lakossága meghaladja a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 35 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A környezetvédelem ökológiai alapjai Vissza ◄ 36 ► 6 000 000 000 főt, a népesség eloszlása egyenlőtlen, az egyensúlyi állapot régióként nyilvánvalóan eltérő, ám nem becsülhető. A fejlett területeken a

népesség elöregedő, és csökken ugyan, de másutt, és a Föld egészét tekintve is exponenciális növekedési szakaszban van. Az ember ugyanakkor tipikus K-stratégista faj, a táplálkozási hálózatban elfoglalt helyét tekintve csúcsragadozó, ezek alapján kisebb egyensúlyi egyedszámot feltételezhetnénk. Az ökológiai, és különösen evolúciós változásokhoz képest gyors civilizációs, technológiai fejlődés következtében az ember egyensúlyi egyedszámáért felelős külső tényezők is gyorsan változnak, és ez kiszámíthatatlan népességváltozásokhoz vezet. A túlnépesedés pedig gyakran élelem- vagy vízhiányt von maga után és kedvez a járványok terjedésének 2.4 A környezet 2.41 Plurális környezetelv Az előzőekben már sokszor használtuk a környezet kifejezést, és a kurzus is a környezet védelméről szól, ezért alapvető fontosságú a környezet fogalmának pontos tisztázása. Sokáig a környezet fogalma alatt az

élőlényeket körülvevő, velük kölcsönhatásban álló tényezők összességét értették, azonban ez a definíció tulajdonképpen a bioszféra fogalmával azonos. A modern környezet-fogalmat Juhász-Nagy Pál alkotta meg, ennek értelmében a környezetet minden esetben adott populációra (vagy más egyed feletti szerveződési szintre) lehet csak értelmezni, mivel minden populáció más és más tényezőkkel, más és más jellegű kölcsönhatásban van. A környezet fogalmának ezt a megközelítését plurális környezetelvnek nevezzük [5]. A környezet tehát a külvilág azon tényezőinek összessége, amelyek egy adott populációval közvetlen kölcsönhatásban állnak. A külvilág ezen tényezőit környezeti tényezőknek nevezzük Ennek értelmében két populáció környezete nem feltétlenül azonos, még akkor sem, ha a két populáció ugyanazon az élőhelyen él A környezeti tényezőket az alapján lehet csoportosítani, hogy biotikus vagy

abiotikus hatások-e. Biotikus környezeti tényezők közé azok az egyéb populációk tartoznak, amelyekkel a vizsgált populáció kölcsönhatásban áll. Az abiotikus vagy élettelen környezeti tényezők közé pedig pl. a hőmérséklet, páratartalom, talajösszetétel, megvilágítás stb tartozik Mindezek alapján amikor környezetvédelemről beszélünk, az emberi populáció környezetének védelméről beszélünk, ami nem azonos a termé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 36 ► Környezetvédelem A környezetvédelem ökológiai alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 37 ► szetvédelemmel. A környezeti elemek definiálása is az ember nézőpontjából történik 2.42 Tűrőképesség A populáció és egy környezeti tényező közötti a kölcsönhatás a tűrőképességgel (tolerancia) jellemezhető. A populáció csak az adott környezeti paraméter bizonyos értékei esetén marad fenn, a

paraméter változására méretváltozással reagál. Ez az összefüggés általában grafikusan ábrázolható, eredménye a tűrőképességi görbe A vízszintes tengelyen a környezeti tényezőt tüntetjük fel, a függőlegesen pedig a populáció méretét A tűrőképességi görbe legtöbbször harang alakú, pl a hőmérséklettűrőképesség esetében (24 ábra) Ilyenkor a legalacsonyabb értéket, ahol már éppen élhet néhány egyed, minimumpontnak nevezzük. A legmagasabb érték, ahol még éppen élhet néhány egyed, a maximumpont, ahol pedig az egyedszám eléri a maximumát, az az optimum (ilyen érték mellett „érzik magukat legjobban” az adott populáció tagjai). 2.4 ábra Tűrőképességi görbe [6] A fentiek alapján belátható, hogy minden populációnak egyedi környezete van, amelyet a vele kölcsönható környezeti paraméterek alkotnak. Van persze sok olyan paraméter, amely több populáció környezetének is része, ám a legtöbb esetben

az adott tényezőhöz tartozó tűrőképességek eltérőek. Ezek alapján látszik, hogy nemcsak azt kell vizsgálnunk, hogy a popu- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 37 ► Környezetvédelem A környezetvédelem ökológiai alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 38 ► lációk milyen tényezőkkel vannak kölcsönhatásban, hanem azt is, hogy azokkal szemben milyen a tűrőképességük. 2.43 A niche fogalma Ha a környezetet modellezni kívánjuk, leginkább egy sokdimenziós teret kell elképzelni, melynek dimenziói a környezeti tényezők. Ha az egyszerűség érdekében csak két tényezőt ábrázolunk, ezt megtehetjük egy derékszögű koordinátarendszerben, amelynek x-tengelyére pl a hőmérséklet, az y-tengelyére pedig pl. a páratartalom kerül Három tényező ábrázolásához értelemszerűen már z-tengelyre is szükség lenne. Ha mindkét paraméterre megjelöljük azt a tartományt, amit a

tűrőképességek megszabnak, olyan síkrészt kapunk, amelyben a populáció mindkét tényező szempontjából életképes (2.5 ábra) Különböző populációk pedig a síkban általában különböző síkrészekben fognak megjelenni, hiszen toleranciaviszonyaik legtöbbször eltérőek 2.5 ábra Kétdimenziós niche [6] Ha egy populáció esetében az összes környezeti tényezőt feltüntetjük egy sokdimenziós virtuális térben, majd minden paraméterre meghatározzuk és ábrázoljuk a toleranciaviszonyokat, akkor a populációra jellemző térrészhez (ponthalmazhoz) jutunk. Az így keletkezett ponthalmazt nevezzük ökológiai fülkének, azaz niche-nek. Adott élőhelyen a populációk akkor maradhatnak fenn tartósan egymás mellett, ha niche-ük nincs teljes átfedésben egymással. Ha niche-ük átfedésben van, korlátozzák, visszaszorítják egymást, esetleg egyikük adott élőhelyről ki is pusztulhat A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄

38 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A környezetvédelem ökológiai alapjai Vissza ◄ 39 ► 2.44 A környezet elemei, környezeti tényezők A környezet elemei ugyan mindig a vizsgált populációtól függenek, de van néhány olyan élettelen környezeti tényező, amely a legtöbb populáció környezeti elemei között megtalálható, amely a legtöbb élőlénnyel kölcsönhatásban áll. A fény fotonokból álló, elektromágneses sugárzás. A fotonok különböző energiatartalmúak lehetnek Egy elektromágneses sugárzás energiája mindig attól függ, hogy milyen az intenzitása (időegység alatt hány foton érkezik a felületre), és hogy ezeknek a fotonoknak milyen az energiatartalma. Az elektromágneses sugárzásokat növekvő energia szerinti sorrendben a 2.6 ábra tartalmazza Fontos ökológiai hatása az infravörös (IR) és az ibolyántúli (UV) sugárzásnak, valamint a látható fénynek van. A γ-sugárzás

radioaktív folyamatok során keletkezik. 2.6 ábra Az elektromágneses sugárzás tartományai [2] A földfelszínt érő fény mennyisége (és így közvetve a hőmérséklet is) elsősorban attól függ, hogy a fénysugarak merőlegesen érik-e a felszínt, vagy csak épp súrolják. Ez pedig főként az évszaktól függ, és attól, hogy milyen szélességi körön vagyunk. Mindez a Föld Naphoz viszonyított mozgásával magyarázható. A látható fény mennyisége a legtöbb állat számára fontos, azonban elsősorban a növények reagálnak rá érzékenyen, mivel a fotoszintézis folyamatához mindenképpen szükség van fényre. A növények körében megkülönböztetünk fénykedvelő, árnyéktűrő és árnyékkedvelő fajokat, illetve hosszúnappalos és rövidnappalos növényeket. Az egyenlítőtől a sarkok felé távolodva a nappalok hossza (a nyári időszakban) növekszik, így a hosszúnappalos növények főleg a mérsékelt, a rövidnappalos növények pedig

főleg a trópusi éghajlati öv lakói. Egy adott terület hőmérséklete alapvetően a területet érő fény mennyiségétől függ, hiszen a napfény melegíti fel a talajt, ami aztán a levegőt is felmelegíti. Ennek megfelelően a mérsékelt éghajlati övben (és a hidegben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 39 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A környezetvédelem ökológiai alapjai Vissza ◄ 40 ► is) telente jelentősen csökken a hőmérséklet. A téli hideghez az állatok különbözőképpen alkalmazkodnak Sok rovar ősszel lerakott petéiből kikelő lárva pl. a föld alatt telel át, a talajban lakó férgekhez hasonlóan Akadnak olyan rovarok is, amelyek hidegebb hajnalokon izommunkával (pl. szárnyuk rezgetésével) kismértékben meg tudják emelni testhőmérsékletüket, esetleg sütkérezhetnek a napon, ahogyan az a hüllőknek is szokásuk. Az állandó testhőmérsékletű állatok

(madarak, emlősök) jobban bírják a hideget, de a keményebb telekhez nekik is alkalmazkodniuk kell. A madarak többsége vonul, a kis testű emlősök gyakran téli álmot alszanak, ami az anyagcsere jelentős lassulásával jár. Ilyenkor a testhőmérséklet 10°C alá csökken, a pulzus és a légzésszám is töredéke az eredetinek. A testalkat is jelentősen befolyásolja, mennyire bírja az állat a hideget. Ha egy állat teste nagy, hőleadó felülete (pl. füle) viszonylag kicsi, akkor valószínűsíthető, hogy hidegtűrő, pl. a jegesmedve Összességében minél nagyobb egy állat fajlagos felülete (egységnyi tömegre vonatkoztatott testfelszín), annál több hőt képes leadni, és annál inkább melegkedvelő. A levegő szintén a legtöbb élőlény számára (néhány baktérium kivételével) alapvető fontosságú környezeti tényező. Összetétele: 78% nitrogén, 21% oxigén, l% egyéb (argon, szén-dioxid, nitrogénoxid, vízgőz, por stb.) Az

élőlények szempontjából a levegő fontos jellemzője a fotoszintézishez szükséges szén-dioxid, illetve a páratartalom, amit kétféleképpen szoktak megadni. Abszolút páratartalomnak 1 m3 térfogatú levegő grammokban kifejezett vízgőztartalmát nevezzük. Az élőlények szempontjából azonban a levegő vízgőz-telítettsége a döntő, hiszen ez szabja meg, hogy mennyit párologtatnak. A telítettség pedig a hőmérséklettől is függ, ezért a levegő vízgőz-tartalmát általában a relatív páratartalommal szokták megadni. Ez azt fejezi ki, hogy a levegő hány %-át tartalmazza annak a vízgőzmennyiségnek, amennyit adott hőmérsékleten maximálisan tartalmazhatna. A levegő környezetre gyakorolt hatásai között meg kell említeni a deflációt is, ami a szél talajra gyakorolt romboló hatását jelenti. Fontos környezeti elemek a fentieken kívül a víz illetve a talaj is, ezekkel a későbbi fejezetekben részletesebben is foglalkozunk. 2.5 A

populáció és a környezeti tényezők összefüggései Az élettelen környezeti elemek és a populáció közötti kölcsönhatás – ha csak a tűrőképességet vizsgáljuk – nem is igazán kölcsönhatás, hiszen az A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 40 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A környezetvédelem ökológiai alapjai Vissza ◄ 41 ► élettelen tényező az esetek többségében független változó. Gyakran előfordul azonban, hogy nemcsak az élettelen tényező hat a populációra, hanem a populáció (vagy a populációkból álló társulás) is visszahat az élettelen környezeti tényezőre, megváltoztatja a talaj összetételét, vízháztartását, a fényviszonyokat stb. Ilyen esetekben, amikor a környezeti elemek és a populációk nincsenek egyensúlyban, a megváltozó környezeti elem hatására a populációk, így a társulás képe is változni fog. Az ilyen folyamatot

szukcessziónak nevezzük. Szukcesszió például egy tó feltöltődése, vagy egy irtott területen az erdő kialakulása, több közbülső társuláson keresztül. A szukcesszió általában lassú, gyakran több 100 évet is igénybe vevő folyamat. A szukcessziósor végén a létrejövő társulás már egyensúlyban van környezetével. Az ilyenkor kialakuló társulást nevezzük zárótársulásnak A populáció és az élő környezeti tényező, vagyis egy másik populáció közötti kölcsönhatás sokkal intenzívebb. Ezeket a kölcsönhatásokat az alapján szoktuk csoportosítani, hogy csökkentik (–) vagy növelik-e (+) a másik populáció méretét. A (+, –) típusú kapcsolatot predációnak, magyarul zsákmányszerző kapcsolatnak nevezzük. A két populáció közül az egyiknek hasznos, másiknak káros hatású Ilyen minden ragadozó és a zsákmányállata közötti kapcsolat, és ide sorolható a növényevők és a táplálékul szolgáló növény

közötti kapcsolat is (herbivoria, növényevés) [7]. A predáció speciális esete az élősködés vagy parazitizmus, ilyenkor a zsákmány általában nem pusztul el A (–, –) típusú kapcsolat a kompetíció vagy versengés. Ez a kapcsolat mindkét populációra kölcsönösen hátrányos. Ilyen pl a róka és a farkas kapcsolata is. A két populáció zavarja egymást, mert ugyanott élnek, ugyanazt a táplálékot fogyasztják. Ha a versengés szoros, a két populáció táplálékforrása, élőhelye között túlságosan nagy az átfedés, előfordulhat, hogy az egyik populáció kihal. A mindkét populáció számára előnyös, (+, +) típusú kapcsolatot mutualizmusnak nevezzük. Ilyen pl a fehér akác és a házi méh kapcsolata is A méh ennek során nektárhoz jut, miközben beporozza az akác virágait A mutualizmus speciális esete a szimbiózis Ilyenkor a két populáció nemcsak „segíti egymást” egy lazább kapcsolatban, hanem szorosan együtt is él, pl.

a zuzmóknál az azokat felépítő moszatsejtek és a gombafonalak között folyamatos anyagáramlás van. A (+, 0) típusú kapcsolat a kommenzalizmus, asztalközösség. Ez a kapcsolat az egyik populáció számára hasznos, a másikra azonban nincs hatással. Ide sorolható pl a házi veréb és a fehér gólya kapcsolata: a veréb A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 41 ► Környezetvédelem A környezetvédelem ökológiai alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 42 ► a gólyafészek hézagaiba rak fészket. A kapcsolat a gólyára nincs hatással, a verébnek azonban a gólya fészkelőhelyet biztosít. A dögevő állatok és a ragadozók kapcsolata is kommenzalizmus. A (–, 0) típusú kapcsolatot amenzalizmusnak nevezzük [7]. Az amenzalizmus az egyik populáció számára káros (ha ez az élőlény el is pusztul, antibiózisról beszélünk), a másikra nincs hatással. Ide tartozik bizonyos gombák (pl.

ecsetpenész) és baktériumok kapcsolata A gomba baktériumölő anyagot termel (ezek az antibiotikumok), ami a baktériumokat elpusztítja. A gombára ugyanakkor a baktériumok nincsenek hatással 2.6 Társulások szerkezete 2.61 Tápláléklánc, táplálkozási hálózat A predációs kapcsolatok egy társuláson belül táplálkozási láncok kialakulásához vezetnek. Ezek a táplálkozási láncok azonban – mivel az esetek többségében minden populáció több táplálékforrással is rendelkezik, illetve maga is több másik élőlénynek szolgál táplálékul – összefonódnak, emiatt tápláléklánc helyett célszerűbb táplálkozási hálózatokról beszélni (2.7 ábra) Egy társuláson belül a táplálkozási hálózatnak gyakorlatilag az összes populáció tagja. A táplálkozási hálózaton belül, a populáció ott elfoglalt helye alapján ún. trofikus szinteket lehet megkülönböztetni A legalsó szintet a zöld növények alkotják. Ezek hozzák létre

fotoszintézis során a szerves anyagot, ezért ezt a szintet termelői szintnek nevezzük Az állatok az így keletkezett szerves anyagot eszik, tehát fogyasztóknak nevezzük őket A növényevő állatok az elsődleges fogyasztók, az ezekkel táplálkozó állatok a másodlagos fogyasztók, és így tovább, általában a harmadlagos, de olykor negyedleges vagy ötödleges fogyasztói szintekig. A hálózat végén, a legmagasabb fogyasztói szinten található ragadozó állatot hívjuk csúcsragadozónak A csúcsragadozót általában nem fogyasztja semmi, kis egyedszámban él az adott élőhelyen, pusztulása után szerves anyagait a lebontó szervezetek hasznosítják. Csúcsragadozó pl az oroszlán, a szirti sas, barna medve stb A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 42 ► Környezetvédelem A környezetvédelem ökológiai alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 43 ► 2.7 ábra Táplálkozási hálózat [1] 2.62

Táplálkozási piramis szerkezete, összefüggései Ha a trofikus szinteket tömegüket, nagyságukat is feltüntetve egymás fölött ábrázoljuk (2.7 ábra), piramis alakzathoz jutunk, ezt nevezzük táplálkozási piramisnak Lentről felfelé haladva a szintek egyre kevesebb fajt, egyre kevesebb egyedet és egyre kisebb össztömeget tartalmaznak. Vagyis a réten mindig kevesebb fajta, kisebb számú és kisebb összes tömegű növényevő él, mint amennyi növény, és még kevesebb ragadozó, mint növényevő. Mindig a csúcsragadozó mennyisége a legkevesebb A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 43 ► Környezetvédelem A környezetvédelem ökológiai alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 44 ► 2.8 ábra Táplálkozási piramis [1] Ennek a szintenkénti csökkenésnek három oka van. Egyrészt a táplálkozás során sosem lehet mindent megenni. A birkák a fűszálak legalját nem tudják leharapni, az antilopok

közül a legügyesebbek maradnak meg, amelyeket már nehéz elkapni stb A csökkenés másik oka a táplálkozás és emésztés során keletkező veszteség Ez azokat a testrészeket jelenti, amelyeket nem fogyaszt el az állat (köröm, szőr stb.), illetve azokat az anyagokat, amiket nem emészt meg, és ürülék formájában távoznak. A harmadik ok pedig az, hogy a felvett tápanyagnak csak egy része épül be az állatok testébe (zsírrá, izommá vagy az utód testévé alakulva), másik része az anyagcsere során lebomlik, „elég”, szén-dioxid formájában a külvilágba kerül, a felszabaduló energia pedig mozgásra, egyéb élettevékenységekre fordítódik, hőveszteség formájában távozik. Az a szerves anyag, amely nem kerül át a következő trofikus szintre, a lebontó szervezetek tápanyagául szolgál. 2.7 Anyag és energiaforgalom a bioszférában Az anyag a társulásokon belül a táplálkozási hálózatban, a különböző trofikus szinteken halad

végig. A szerves anyagot ezután a lebontó szervezetek visszajuttatják valamelyik környezeti elembe, ahonnan aztán ismét felveszi a termelői szint, a zöld növények. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy az anyag a bioszférában állandó körforgást végez, az ehhez szükséges A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 44 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A környezetvédelem ökológiai alapjai Vissza ◄ 45 ► energiát pedig külső forrás (nap, esetenként geotermikus energia) biztosítja. Az alábbiakban a szén és a nitrogén példáján mutatjuk be ezt a körforgást. 2.71 A szén körforgása A szén a légkörben szén-dioxid formájában található. Ezt a szenet a növények veszik fel, és a fotoszintézis során szőlőcukrot hoznak létre belőle, amely aztán a növény sejtjeiben, illetve a fogyasztó szervezetekbe bejutva egyéb szerves anyagokká alakul. A szén szerves anyag formájában járja

végig a trofikus szinteket, majd a végén a lebontó szervezetek a szerves anyagokat visszaalakítják szén-dioxiddá, ami ismét a légkörbe jut. Az állatok (és a növények is) ugyanakkor életük során lebontó anyagcserét is folytatnak, amelynek eredményeképpen szintén szén-dioxidot lélegeznek ki a légkörbe. A szén körforgásának környezetvédelmi szempontból fontos momentuma, hogy a szerves anyag egy része a körforgásból hosszabb időre kikerül, oxigéntől elzárt körülmények között átalakul, és fosszilis szén: kőszén, kőolaj, földgáz keletkezik belőle. A fosszilis szén kialakulása éppúgy lassú folyamat, ahogy a légkörbe való visszajutása is, ezért elmondhatjuk, hogy a szén a Földön alapvetően három formában található meg, légköri széndioxid, a bioszféra szerves anyaga, valamint fosszilis szén formájában, és a három forma egymással egyensúlyban van. Az ember azonban energiatermelő tevékenysége közben a

fosszilis szén jelentős részét kialakulásához képest igen rövid idő (néhány évszázad) alatt visszajuttatta a légkörbe, és ezzel megbontotta a szén körforgásának egyensúlyát. 2.72 A nitrogén körforgása A levegő 78%-a nitrogéngáz, ami a bioszférának is nyilvánvalóan elsődleges nitrogénforrása. A légköri nitrogént azonban sem az állatok, sem a növények nem tudják közvetlenül hasznosítani. Ezt a feladatot bizonyos baktériumfajok végzik el, amelyek a talajban, növények gyökerein élnek. Ezek a nitrogéngyűjtő baktériumok a nitrogénből ammóniát, illetve ammónium-vegyületeket állatnak elő, amely így már bekerülhet a növények testébe, és így a teljes trofikus hálózatba. A talaj ammónia-tartalmát nitrifikáló baktériumok oxidálják nitritté (NO2-) illetve nitráttá (NO3-), ami szintén felvehető a növények számára. A szerves anyag lebomlását követően a nitrogén ismét ammónia formájában a talajba kerül,

s a növények így ismét felvehetik. A folyamat a fenti feltételekkel a légköri nitrogén folytonos fogyását, és a talaj nitrogéntartalmának növekedését okozná, de a talajban egy harmadik baktérium-csoport is működik, amelyeket denitrifikáló baktériumoknak nevezünk. Ezek a nitrit- és nitrátvegyületek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 45 ► Környezetvédelem A környezetvédelem ökológiai alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 46 ► nitrogéntartalmát alakítják vissza kétatomos, elemi nitrogénné, és juttatják vissza a légkörbe (2.9 ábra) 2.9 ábra A nitrogén körforgása [1] 2.73 Az energiaáramlás, az energia forrásai Az anyagok folyamatos körforgása energiát igényel. Az energia döntő hányada a Napból érkezik, hasznosítását a zöld növények végzik a fotoszintézis folyamatában A fotoszintézis során egyszerű szervetlen vegyületekből – vízből és

szén-dioxidból – szőlőcukor keletkezik, amely aztán – a többi szerves anyaggal együtt – az összes fogyasztó és lebontó szervezetnek energiaforrásul szolgál. A növények fotoszintézisének melléktermékeként oxigén is képződik, amely a légkörbe jutva a fogyasztó és lebontó szervezetek lebontó anyagcsere-folyamataiban hasznosul. Ilyen módon a bioszférában az oxigén és a szén-dioxid mennyisége, a lebontó és a felépí- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 46 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A környezetvédelem ökológiai alapjai Vissza ◄ 47 ► tő folyamatok intenzitása, végső soron a termelői és a fogyasztói (illetve lebontói) élet aránya egyensúlyban van. A bioszféra addig képes működni, a fenti folyamatok egyensúlya addig áll fenn, amíg a Nap ezek fenntartására elegendő energiát szolgáltat. A Föld mélyéből származó hőenergia (geotermikus energia)

is fenn tud tartani néhány életközösséget, ezek aránya azonban kicsi. 2.8 Ellenőrző kérdések 1. Milyen egyed feletti szerveződési szinteket ismer? 2. Mit jelent a populáció fogalma? 3. Milyen paraméterekkel jellemezhetünk egy populációt? 4. Milyen életmenet-stratégiákat ismer? 5. Mit jelent a plurális környezetelv? 6. Ismertesse a niche fogalmát! 7. Mit jelent a szukcesszió fogalma? 8. Milyen típusai vannak a populációk közötti kölcsönhatásoknak? 9. Milyen szintjei vannak a táplálkozási piramisnak? 10. Milyen összefüggések szabják meg a táplálkozási piramis szerkezetét? 11. Ismertesse a szén körforgását a bioszférában! 12. Ismertesse a nitrogén körforgását a bioszférában! 2.9 Irodalomjegyzék [1] Berend Mihály – Szerényi Gábor: Biológia II. – Állattan, ökológia Budapest, 1997, Akadémiai Kiadó [2] Burger Kálmán: Az analitikai kémia alapjai. Budapest, 1999, Semmelweis Kiadó [3] Dieter Heinrich – Manfred Hergt: SH

atlasz – Ökológia. Budapest, 1995, Springer Hungarica Kiadó. [4] Hortobágyi Tibor – Simon Tibor: Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Budapest, 1981, Tankönyvkiadó. [5] Juhász-Nagy Pál: Beszélgetések az ökológiáról. Budapest, 1984, Mezőgazdasági Kiadó [6] Pestiné Rácz Éva Veronika: Kézikönyv az ÖkoBusinessPlan projekt szakemberei és partnerszervezetei részére – Ökológia., Győr, 2005 Medius Első Győri Közvélemény- és Piackutató Iroda. [7] Szentesi Árpád – Török János: Állatökológia. Budapest, 1997, Kovásznai Kiadó. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 47 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Légkörtani alapismeretek Vissza ◄ 48 ► 3. Légkörtani alapismeretek 3.1 A légkör (atmoszféra) 3.11 Fizikai erőterek A légkört a Földet körülzáró gázkeverékek és plazmák alkotják, amelyeket a bolygó gravitációs és mágneses erőtere tart fogva,

átmeneti (csak a földközelben gömbszimmetrikus) héjakba rendezve azokat a bolygóközi tér napszele és a Föld felszíne között. A Földhöz hasonlóan szilárd kéreggel bíró, ún. kőbolygókon a légkör alsó határa egyértelmű. A felszínközeli, sűrűbb, semleges, nagyobb magasságokban pedig már ionizált gázokat a gravitációs és a forgási erőtér eredőjeként adódó nehézségi erőtér, a magnetoszférát a (geo)mágneses erőtér rendezi és tartja meg (3.1 ábra) 3.1 ábra A földi magnetoszférának a napszél által deformált erőtere [1] 3.12 Gáznemű légkörkomponensek A légkört alkotó gázkeverék pillanatnyi összetétele nyomáshőmérséklet/magasságfüggő, azon felül, hogy az összetétel földtörténeti és történelmi léptékben egyaránt időben is módosul. E gázok relatív A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 48 ► Környezetvédelem Légkörtani alapismeretek A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 49 ► mennyiségük szerint fő összetevők (N2, O2, Ar, CO2) és nyomgázok. A 3.1 táblázat a légkörben való tartózkodási idő szerinti csoportosítást is mutatja. Koncentráció Gáz Állandó nitrogén oxigén argon neon hélium Változó szén-dioxid metán hidrogén ózon Erősen változó vízgőz szén-monoxid nitrogén-dioxid ammónia kén-dioxid térfogat% N2 O2 Ar Ne He ppm 78 20,9 0,934 18,18 5,24 Tartózkodási idő 106 év 5⋅103 év 107 év CO2 CH4 H2 O3 350 2 0,5 (0-5)⋅10-2 15 4 6,5 2 év év év év H2 O CO NO2 NH3 SO2 40-40 000 (1-20)⋅10-2 (0-3)⋅10-3 (0-2)⋅10-2 (0-2)⋅10-3 10 4 6 7 4 nap hónap nap nap nap 3.1 táblázat A légkör gázalkotóinak megoszlása és tartózkodási ideje A légkör összetétele kb. 85-100 km-es magasságig állandónak tekinthető (homoszféra, turboszféra), feljebb az összetétel erősen magasságfüggő (heteroszféra). Ez utóbbit a légkör össztömegének

mindössze 0,001%-a képviseli. Kis relatív mennyiségük ellenére a légköri aeroszolok (diszperz szilárd és cseppfolyós anyagok) szerepe is fontos (átlátszóság, csapadékképződés, szóródás stb.) A földtörténet utolsó 500 millió évében a légkör összetétele lényegében nem változott. A korai – primitív – légkör összetételéhez képest dön- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 49 ► Környezetvédelem Légkörtani alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 50 ► tő változást a CO2 és H2 mennyiségének drasztikus csökkenése, másrészt az N2 és az O2 felhalmozódása jelenti (ez utóbbi a mintegy kétmilliárd évvel ezelőtt kifejlődött fotoszintetizáló növényekhez kapcsolódik). A 3.2 táblázat az élettelen (modell) és a valóságos Föld légkörének összetételét és fizikai jellemzőit mutatja [2]. Élet nélkül CO2 98% N2 1,9% O2 nyomok Ar 0,1% felszíni

hőmérséklet 290+50 C° össznyomás 6,0 MPa Gáz A valóságban 0,03% 78% 21% 1% 14 C° 0,1 MPa 3.2 táblázat A légkör összetétele, hőmérséklete és nyomása élet nélkül és a valóságban A légkör bonyolult, többkomponensű, mintegy 50 vegyületből álló rendszerét több száz, egymáshoz kapcsolódó egyensúlyi folyamat szabályozza/vezérli. 3.13 A légkör vertikális szerkezete A légkört vertikálisan többnyire a hőmérsékletváltozás jellege, mértéke szerint tagolják (3.2 ábra) A troposzféra Vastagsága az Egyenlítő fölött 17-18, a sarkokon 5-8 km. A légkör tömegének 80%-a a teljes légkör térfogatának 1,5%-át elfoglaló troposzférában található. Itt zajlanak a meteorológiai folyamatok, a légmozgások turbulens jellegűek, ennélfogva a természeti és nooszferikus szennyeződések (keletkezés-terjedés-megszűnés) dinamikai színtere. A hőenergiát közvetlenül a talajból nyeri, így erős függőleges mozgások

jellemzik. A földfelszín közeli – világátlagban mintegy 14°C-os – léghőmérséklet felfelé átlagosan 6,06,5°C-ot csökken km-enként. A hőmérsékletcsökkenés fokozatos növekedésbe fordulása jelzi a felső határát (tropopauza) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 50 ► Környezetvédelem Légkörtani alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 51 ► 3.2 ábra A légkör vertikális szerkezete [1] A sztratoszféra Felső határfelületének átlagos magassága 50 km körüli – a légkör 19 (tömeg)%-át sűríti az össztérfogat 5,5%-ába. A hőmérséklet az ózon sugárzáselnyelő (UV-spektrum) hatása következtében kb -50°C-ról 0°C-ra emelkedik (sztratopauza). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 51 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Légkörtani alapismeretek Vissza ◄ 52 ► A hőmérsékletemelkedés miatt vertikális

keveredés alig van. Gyengíti a napsugárzás erősségét a kb. 20 km-es magasságban lebegő vulkáni kéndioxid és biogén karbonil-szulfid aeroszol réteg (Junge-féle öv) A mezo- és a termoszféra A hőmérséklet újra csökken, a negatív csúcsot (-120-90°C) jelentő mezopauzáig (85 km). A termoszférában (más elnevezéssel: ionoszféra) a hőmérséklet gyorsan emelkedik a direkt napsugárzás elnyelődése révén (mások az 500 km feletti burokrészt hívják ionoszférának a gázok disszociált állapotára gondolva). A termoszféra (gázainak) hőmérséklete 500-1750°C közötti, a levegő rendkívüli ritkasága miatt azonban a hőtartalom nagyon kicsi Exoszféra Alsó határa régebben 500, újabban 700-1500 km körülinek vélt. Felső határa – ahol már a bolygóközi tér anyag- és energiafolyamatai uralkodók – fokozatosan, pulzálva olvad bele a világűr háttérszerkezetébe (más bolygók gravitációs erőtere, mágneses tere, napsugárzás

stb.), „vákuumába” (a bolygótestek és az űrvákuum sűrűsége kb. 20 nagyságrenddel tér el) A felső légkör (iono- és exoszféra) már nem gömbszimmetrikus gázburok, alakját, szerkezetét a földi és a bolygóközi tér magnetoszférájának pillanatnyi kölcsönhatása szabja meg. A planetáris adottságok meghatározó szerepét mutatja a 3.3 ábra, amely a Naprendszer bolygóinak felszíni hőmérsékletét tünteti fel a Naptól mért távolság függvényében. A bolygók keringési tartományának sugarához (mintegy 6 milliárd km) viszonyítva a Föld helyzetében bekövetkező akárcsak 1%-os változás az élet feltételeit katasztrofális mértékben rontaná. A Föld sugárzási és hőháztartási mérlegében, dinamikájában a planetáris jellemzőkön kívül fizikai/kémiai, biológiai/ökológiai és emberi hatások – rendkívül összetett kapcsolatokba fonódva – egyaránt szerepet játszanak. Mégis, a kutatások szerint a Föld légkörének

középhőmérséklete az elmúlt közel 3,5 milliárd év során a +10 és +20°C fokos sávon belül maradt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 52 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Légkörtani alapismeretek Vissza ◄ 53 ► 3.3 ábra Naptávolság (National Geographic 1981 július) Egyelőre nincs pontos válasz a kérdésre, hogy a fenti megállapítás az emberi hatások által indukált következmények tekintetében is elfogadható-e, és vajon meddig. 3.2 A légkör állapota és annak változásai – idő, időjárás, éghajlat (klíma) 3.21 Alapfogalmak A légkör (atmoszféra), a vízöv (hidroszféra), a jégöv (krioszféra), a kőzetöv (litoszféra) és a bioszféra – az éghajlati rendszer öt alapkomponense – kölcsönhatásai összetett változásokban testesülnek meg. Ezeket a légkörre vonatkoztatva a következő fogalmak fedik: Az idő a légkör (filmkockaszerű) pillanatnyi fizikai

állapota, amelyet az éghajlat elemeinek az adott időpontban jellemző értékei (hőmérséklet, légnyomás, felhőzet, szél, csapadék stb.) határoznak meg A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 53 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Légkörtani alapismeretek Vissza ◄ 54 ► Az időjárás a (fent meghatározott) fizikai állapot változása – a téridőben időleges, egyedi. Az éghajlat (a görög klinein – hajlani – szóból a napsugaraknak a földfelszínhez viszonyított beesési szögével összefüggésben – a klíma) egy földrajzi térség időjárási rendszere – általános, szabályszerű, viszonylag állandó. Az éghajlat határozza meg az időjárás-változások átlagát és a kilengések korlátait, szórását Viszonylagos egyensúlyát a napsugárzás, a szél- és tengeráramlások hatásai, valamint a lokális földrajzi tényezők (a felszín jellege, domborzata, anyaga, színe,

növényborítottsága stb.) együttese határozza meg Dinamikai rendszerként az időjárás a pillanatnyi állapot, illetőleg tranziens állapotváltozás, az éghajlat pedig a rendszernek az „aszimptotikus” viselkedési formája, mialatt „t ∞”. Valójában ugyan nincs az időjárást az éghajlattól elválasztó természetes időbeli határ, az elméleti határt a kutatók 28-30 nap körül húzzák meg. A klímafaktorokat (éghajlati elemeket) a következő fejezetek tárgyalják. 3.22 A Nap sugárzása A legfontosabb éghajlatformáló tényező, a (földi) élet feltétele, a földfelszín és a légkör primer energiaforrása. (A Földmag kihűlésével mindössze 0,1°C-kal csökkenne a felszíni hőmérséklet, az éghajlati viszonyok lényegében nem változnának.) A Napból a Földre érkező energia – amely nélkül a földfelszín hőmérséklete az abszolút nulla fokot (-273,15 °C = 0 °K) közelítené – évente 35 m vastag, a Földet egyenletesen

takaró (elképzelt) jégpáncélt olvasztana meg. Az atmoszféra felső határára átlagosan 1370 W/m2 energia érkezik, amelyből 342 W/m2 jut le a földfelszínre – a bolygótest által elnyelt energiafluxus kb. 240 W/m2 A Nap-Föld távolság pillanatnyi értékétől függő összenergia-változás 1% körüli – az elliptikus keringési pálya következményeként. A napsugárzási spektrumot a légkör felső és alsó határán egyaránt bemutató 3.4 ábrán látható a légkörben történő elnyelődés frekvencia/hullámhosszfüggősége is Az energiamaximum λ = 483 nm-nél van A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 54 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Légkörtani alapismeretek Vissza ◄ 55 ► 3.4 ábra A Nap sugárzási spektruma, a légkör által szűrt, a tengerszinten mutatkozó napszínképpel Az ábra az abszolút fekete test elméleti görbéjét is feltünteti. Az összenergia 4%-a az

ultraibolya (UV), 56%-a fény, 40%-a a vörösön inneni (azaz infra)sugárzás. Az elektromágneses sugárzáson kívül a Nap felől még a napszélnek vagy szoláris szélnek nevezett korpuszkuláris (proton-, neutron-, α- és elektron-), valamint a napkitörések (protuberanciák) területéről kozmikus sugárzás érkezik. A Nap felöli energiamennyiség – bár néha szoláris vagy napállandónak nevezik – számos okból változó, ezért helyesebb szoláris paraméterről beszélni. A légkörön történő áthaladás során a napsugárzás intenzitása csökken. Az elnyelődés (abszorpció) miatt mintegy 15%, a szóródás következtében 7%, a visszaverődés (reflexió) miatt átlagosan kb. 30% „veszik el” A maradék besugárzás (inszoláció) – direkt és diffúz – átlagértéke 43% körüli, ez a Föld felszínére ténylegesen lejutó mennyiség. A valóságos érték a kiválasztott hely számos tulajdonságától (anyaga, alakja, tájolása,

hajlásszöge, színe, albedója stb.) függ, a napsugárzás időtartamán túlmenően A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 55 ► Környezetvédelem Légkörtani alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 56 ► A gömbjellegű földalak és a napsugárzás egydimenziós vektorterének geometriai „áthatásából” következik, hogy az éghajlatot döntően a beesési vagy hajlásszög határozza meg, amely a felfűtés eltérő mértéke miatt kiegyenlítő mozgásokat indít el a légkörben és a hidroszférában egyaránt. A légkört a fel- és leszálló áramlások, valamint a Föld forgásából eredő Coriolis-erő gyűrűs-öves cellákba rendezik. Az eredmény az ún (globális) klímazónák rendszere, amely az Egyenlítő síkjára szimmetrikus, nagyjából a szélességi körökkel határolható éghajlati övekből áll. A részletek az Olvasó egyéb tanulmányaiból ismertek 3.23 A (lég)hőmérséklet A

levegő hőállapotát számszerűen jellemző fizikai alapmennyiség. Csaknem mindegyik, a légkörjellemzőkkel/mozgásokkal kapcsolatos összefüggés független változója A hőmérséklet különbségeiből fakadó kényszerek okai és annak következményei sokfélék. Pl a napsugárzás a vízbe 200-300 m-ig, a talajba (amelynek fajhője a vízének mindössze 20-30%-a) pedig 1-2 m-ig hatol be. A légkört alapvetően a Föld felszíne melegíti fel, a hővezetés, konvekció, advekció és turbulens áramlás összetett folyamatai révén. A hőmérséklet periodikus változásai közül a napi és az évi járás a domináns, de vannak aperiodikus összetevők is, hosszabb-rövidebb megfigyelési időszakban egyaránt. A meteorológiában a légkör hőmérsékletét a felszín felett 1,0-2,0 m-es magasságban mérik a megfigyelőállomásokon, helyi középidőben 1, 7, 13, 19 órakor (terminusok). Ezek számtani középértéke a napi középhőmérséklet A havi, évi –

esetleg nagyobb – időtartamra vonatkozó átlagok képzésének elve nyilvánvaló Hazánk évi középhőmérséklete 11 °C körüli Az egyenlő hőmérsékleti pontokat összekötő görbék az izotermák. A (pl. sugárzási adatokból) számított és a valóságban mért hőmérséklet különbségei adott földrajzi helyen az anomáliák – az eltérés iránya szerint pozitív vagy negatív jelleggel. 3.24 A légnyomás A kiválasztott felületegység fölötti légoszlop (ön)súlya. SI mértékegysége a pascal. 1 Pa = 1 N/m2 = 1 kgm/s2m2 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 56 ► Környezetvédelem Légkörtani alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 57 ► A meteorológiai gyakorlatban használatos még a bar. 1 bar = 100 000 Pa, valamint a millibar (mb) 1 mb = 100 Pa = 1 hPa (hektopascal) A különböző pontokon mért légnyomás-értékek összehasonlíthatósága érdekében redukálni kell azokat a

hőmérséklet szerint (a mérőműszerekben alkalmazott mérőelemek hőtágulásától függően, többnyire 0 °C-ra), a magasság szerint (tengerszintre) és a földrajzi szélesség szerint, a nehézségi gyorsulásnak (g) a Föld lapultságából fakadó hemiszférikus változása miatt. A légnyomás a hőmérsékletváltozás következményeként napi és évi periodikus járást (is) mutat. Az időjárás megváltozásával szabálytalan (aperiodikus) változás játszódik le Az egyenlő légnyomású helyeket összekötő, önmagukba visszatérő görbék az izobárok. Összességük az izobártérkép Ha az izobártérképen kirajzolódó légnyomásképződmények belseje felé csökken a légnyomás, a foltot ciklonnak (-), ellenkező esetben anticiklonnak (+) hívják. Az egyenlő légnyomással jellemzett felületek az izobárfelületek – nyugvó (elméleti!) légkörben a tökéletes gömbnek felfogott földfelszínnel párhuzamos (gömb)héjak. 3.25 A szél Irány,

sebesség, szélnyomás A levegő tetszőleges irányú mozgásai közül a vízszinteset nevezik szélnek (az esetenként jelentős függőleges összetevőre külön elnevezéssel – pl. bukószél – utalnak). A vektor iránya – megállapodás szerint – ahonnan a szél fúj. Ezt vagy a fő/mellékirányok (égtájak) vagy az északi iránnyal jobbforgással bezárt szög megnevezésével adják meg. A meteorológiai, repülésmeteorológiai és többnyire a környezetvédelmi gyakorlatban a fokokat használják, 10 foknyi tartományokra kerekítve azokat (tehát 36 fokozatú szélirány-skálát alkalmaznak), amelyeken belül a pillanatnyi szélirány ingadozik. Ezzel az ábrázolásmóddal a szélirány gyakorisága is szemléltethető A szél sebességét – amely a szélmezőben mozgó levegő által időegység alatt megtett út – műszeres méréskor m/s-ban vagy km/h-ban fejezik ki, de használatosak ún. szélskálák, amelyek fokozatai a szélsebességhez,

illetőleg a szél(erő) által keltett, jól megfigyelhető jelenségekhez/károkhoz A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 57 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Légkörtani alapismeretek Vissza ◄ 58 ► rendeltek (pl. a Beaufort-skála 12 fokozatú) Terjedésszámítások céljára a szélsebességet nálunk hét kategóriába sorolják (MSZ 21459/5). A szélnyomást N/m2-ben (Pa) tüntetik fel (a közegellenállás összefüggéséből is adódik, hogy a szélsebességgel négyzetesen arányos mennyiség). Képlettel: Pw (szélnyomás) az 1 m2-re jutó tolóerő (N) = k ⋅ v2, ahol k a levegő sűrűségétől és az alkalmazott felület méretétől, alakjától függ. A levegőburok környezetünk legdinamikusabb öve (a mozgássebességek tartományát illetően utána a vízöv, majd a kéreg- és a kérgen belüli mozgások következnek). A légmozgások sebességtartománya két-három nagyságrendnyi (a mért

maximum 370 km/h a magaslégköri yet-streamek – futóáramlások – övében), léptékük a parányi örvényfoltoktól több ezer kmes vízszintes méretű időjárási képződményekig terjed. Kisebb téridőléptékben (lokális szennyeződés terjedés hígulás) a turbulens mozgások döntőek, nagyobb léptékben a rendezett mozgások dominálnak. A légkör általános (globális) cirkulációja Többszörösen összetett rendszer, a mozgások kiváltói a sugárzási mérleg különbségei. A három, egymásba kapcsolódó szélrendszert (passzát – nyugati szelek – sarki szelek) tekinti át a 3.5 ábra A nagy rendszereket a helyi adottságok módosíthatják – ezek egymással is kölcsönhatásba kerülnek. Néhány, helyi jellegű szélfajta (és keletkezésének oka): • • • parti szél (a szárazföld és a víz egyenlőtlen felmelegedése), hegy-völgyi szél (a hegyoldal és a völgy különböző fokú felfűtése), főn (hazánkban: bakonyi szél),

blizzard, misztrál, sirokkó stb. Keletkezési helyük szerinti elnevezéssel: a hurrikánok (Karib-tenger), a tájfunok (DK-Ázsia), a mauritius-orkánok, valamint a tornádók (mérsékelt öv), közös elnevezéssel forgóviharok a légmozgás/örvénylés maximális sebességű jelenségei. A légköri eredetű természeti katasztrófa-jelenségek sorában az első helyen állnak, az emberre és annak létesítményeire gyakorolt romboló hatásuk és/vagy annak veszélye folytán közismert fogalmak annak ellenére, hogy keletkezésük, „viselkedésük” több szempontból ma sem világos. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 58 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Légkörtani alapismeretek Vissza ◄ 59 ► 3.5 ábra A nagy földi légkörzés vázlata Rossby (felső ábra), illetőleg Palmén szerint[3] A további klímaelemeket – a vízháztartás jellemzőit (csapadékfajták, felhők, párolgástípusok

stb.), és a légkör fény- és hangtüneményeit – itt csak említjük. 3.26 Éghajlatalakító tényezők Kozmikus és terresztikus (lokális) – azaz földi eredetű – jelenségek meghatározzák az éghajlati elemek változását, rendjét, az adott hely időjárásának szórását. Az alábbi sorrend és az egyes tényezők fontossága között – a legelső kivételével – nincs következetes kapcsolat: • • • • • a Nap sugárzása és annak veszteségei; a földrajzi szélesség; a (Föld)felszín anyaga ( albedo, fajhő stb.); az óceántól mért távolság (a víz és a szárazföld fajhőkülönbsége miatt); az óceánok áramlataitól mért távolság (az áramlattal mozgatott pozitív vagy negatív hőtartalom következményei folytán); A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 59 ► Környezetvédelem Légkörtani alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 60 ► • a tengerszint feletti

magasság, felszínformák (domborzat), hajlásszög, lejtési irány, növényzet (sztatikus jellegű adottságok); • a hegyláncok légtömegmozgás-eltérítő (dinamikus) hatásai; • az emberi tevékenység (nooszféra) által kiváltott következmények. 3.27 Magyarország éghajlatának főbb jellemzői Hazánk az északi mérsékelt klímaövben van, éghajlata mérsékelten szárazföldi. Területe a kelet-európai szárazföldi (kontinentális), a nyugat-európai óceáni és a földközi-tengeri mediterrán éghajlat által keltett (kölcsön) hatások színtere, amelyet a medence-jelleg is befolyásol. Ezért az időjárás változatos, szeszélyes Az alábbi jellemzőket a jelenben zajló és a jövőbeni éghajlatváltozások módosíthatják. Az évi középhőmérséklet 10 °C körüli, a januári -1,7 °C, a júliusi +20,5 °C. Az évi átlagos csapadék 580 mm, az ország nyugati felén 600-800, keleten 500-600 mm. Jellegzetes a tavaszvégi-nyáreleji fő

csapadékmaximum (60-110 mm/hó) és az őszi – második – csapadékmaximum (5080 mm/hó). A havas napok száma átlagosan 15-30, a november-márciusi időszakban. A hóval borítottság a síksági és dombvidéken 25-30 nap, 50-100 nap a középhegységekben, de hótakarómentes tél is előfordul. A napsütéses órák átlaga 1700-2100/év. Maximumot a Duna-Tisza közén, minimumot az ország nyugati részén mutat. Leggyakoribb és legerősebb az északnyugati szél. A szélsebesség átlagos évi középértékének felső határa 3,5 m/s (közepes szélerősség) A defláció (szélerózió) elsősorban a homok és lösz borította Duna-Tisza közi, nyírségi és nyugat-somogyi területeket pusztítja. A helyi éghajlatot (mezo- és mikroklíma) a domborzat, a talaj, a természetes növénytakaró, a mezőgazdasági termelés és az emberi tevékenység (fásítás, öntözés, légszennyezés stb.) együttes hatásai módosítják 3.3 Az antropogén légkörszennyezés

globális folyamatai 3.31 A légkör felmelegedése A nagyrészt a látható fény hullámhossztartományába eső napsugárzást jól átbocsátó légkör a Földfelszín nagyobb hullámhosszú kisugárzását (hősugárzását) alig engedi át, annak kb. 90%-át elnyeli és javarészt visszasugá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 60 ► Környezetvédelem Légkörtani alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 61 ► rozza a Földre. A légkörnek ez a hővisszatartó, hőtároló szerepe az üvegházhatás A jelenség oka elsősorban a légkör vízgőz-, illetőleg CO2tartalma (üvegházgázok) Miután tény, hogy a légköri CO2 mennyisége az emberi tevékenység következtében lényegesen (az 1880-as évek körülihez képest mintegy 25%-kal) növekedett, az általános felmelegedést – amelynek a trendje mintegy 0,3 °C/10 év – logikusnak tűnik összekapcsolni az ipari CO2 kibocsátással. Az újabb

kutatások alapján azonban egyéb üvegházgázok is előtérbe kerültek Gáz Megjegyzés O3 (ózon) freon rizstermesztésből állattartásból erdőirtás biomassza-égetés műtrágyázás ipari ipari CH4 N2O Hatása 1 molekula CO2-re vetítve (szorzó) 25 150 2000 10000 3.3 táblázat Az üvegház gázok hatása CO2-ra vetítve Csupán a 3.6 és a 37 ábrát áttekintve is valószínűtlen, hogy a földi éghajlatváltozások okai csupán egy-két tényező számszerű értékének változásaiban rejlenek Igen jelentős fölmelegedés volt tapasztalható világszerte 1975-től. Az utolsó 150 év két legforróbb esztendője volt 1987-88. A földtani bizonyítékok szerint a glaciális (jégkorszaki) hőmérsékletváltozások trendje a már említett növekedés tizede-ötvenede. Az 1400-1800 közötti „kis jégkorszak” (Little Ice Age) a légkörnek mindössze 1 °C-os (átlag)hőmérsékletcsökkenésével járt A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza

◄ 61 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Légkörtani alapismeretek Vissza ◄ 62 ► 3.6 ábra A Föld-légkörrendszer összetevői és ezek kölcsönhatásai [4] 3.7 ábra Példa a légkör felmelegedésekor fellépő negatív – tehát a rendszert a megbolygatott egyensúly helyreállítása irányában befolyásoló –, valamint a pozitív (önerősítő) éghajlati visszacsatolási mechanizmusokra A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 62 ► Környezetvédelem Légkörtani alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 63 ► 3.32 A savas esők Okok A kifejezés nem új keletű – először 1872-ben (az ipari forradalom kora) használta Robert Angus Smith brit kutató. A savas eső a különböző kontakt szférák közötti kölcsönhatások következményeként a légköri nyomgázok erősen változó tartózkodási idejű komponenseihez (SO2, H2S, NO, NO2 és a bázikus NH3)

kötődik. E nyomanyagok száraz és/vagy nedves kiülepedéssel kerülnek ki a légkörből. Miután kb. felerészben keletkezésük és légkörbe jutásuk is természetes eredetű, a kiülepedésük normál körülmények között – kb. 50%-ban – a légköri öntisztulás eleme. A kétféle hatás összegződik A kén(S)- és nitrogénvegyületek (N) forrásai: S Természetes Mesterséges A bioszféra bomlási folyamatai (106t/év) Vulkanizmus 30-40 Széntüzelés (70%) 2 Óceánok felszíne 50-200 Nyerskőolaj kéntartalma (0,1-2,0%) Kohászat, kénsavgyártás Összesen (106 t/év) 60-70 N A talajok NOX emissziója Villámlás Biomassza- égetés Tüzelőanyagok égetése Belső égésű motorok kipufogógázai A globális 56⋅106 t/év kibocsátás közel 40%-a antropogén. A bázikus NH3 a talajból, illetőleg trágyabomlásból származik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 63 ► Környezetvédelem A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Légkörtani alapismeretek Vissza ◄ 64 ► 3.8 ábra A pH-skála A csapadékvíz pH-ja kb 7 koncentrációnagyságrend tartományban változhat Egy egység pH-csökkenés tízszeres savasság-növekedésnek felel meg. A csapadék a természetes légkörben is savas. A légköri CO2 a pH-t kb 5,6-re, a természetes S- és N-vegyületek kb. 5-re csökkentik Az 5 pH-nál savasabb csapadék már mesterséges szennyeződésre utal. Magyarországon az átlag 4,5 körüli, a legsavasabb érték – ez idáig – 3,0 volt (a „világcsúcs” 2,25 – 1981-ben mérték Kínában). Összehasonlításul: a háztartási ecet pH-ja 2,8 (3.8 ábra) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 64 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Légkörtani alapismeretek Vissza ◄ 65 ► A savas esők hatásai Közvetett: 1. Az erdők és szántóföldek savasodása, amely a gyökérzeten át (is) hat A talajstabilitás (kémiai

egyensúly) felborul – csökken a növény által felvehető Ca, Mg, K. Nő a nehézfémek oldódásának lehetősége ( mérgezés) A talajélet összeomlik – pl hazánk kocsánytalan tölgyeinek több mint 10%-ának pusztulását a Mikorrhiza-gombák tönkretételére vezetik vissza. 2. Az édesvizek savasodása Nálunk a vizek viszonylag magas HCO3tartalmának semlegesítő hatása miatt kedvezőbb a helyzet Közvetlen: 1. Növénypusztulás (direkt károsodás, valamint genetikai és fajösszetétel változások). 2. Az embert érintő hatások (pl a táplálékláncon keresztül a nehézfémek mobilizálódása folytán). 3. Fémek, építmények, műemlékek korróziója (Magyarországon a korróziós kár kb 200 milliárd Ft/év) A védekezés lehetőségei • Olajok, szenek kéntartalmának csökkentése. A kéntartalom fele így is megmarad, mindamellett a költségek is magasak. • Magasabb kibocsátók (kémények). A közvetlen hatások csökkennek ugyan, de a

közvetettek nőnek. Távlatban elfogadhatatlan megoldás • Technológiai változtatások (tökéletesebb égés kénlekötéssel). • Meszezés (pl. tavakban-folyóvízben hatástalan) Durván beavatkozik a természetbe, a nehézfémek maradnak. • Savasodást tűrő (növény)fajok. • Speciális védőbevonatok előállítása, alkalmazása. Globális javulás az energiafelhasználás drasztikus csökkentésétől, új technológiák, szűrőberendezések széles körű bevezetésétől, valamint kevésbé szennyező energiaforrások teremtésétől, alkalmazásától (volna) várható. Ezek megvalósulására – legalábbis az elkövetkezendő néhány évben – alig van esély, tehát a károk növekedésére kell számítani. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 65 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Légkörtani alapismeretek Vissza ◄ 66 ► 3.33 Az ozonoszféra („ózonpajzs”) sérülése A

magaslégköri ózon (O3) réteg szabályozza, szűri a felszínre érkező, élettanilag hatékony UV-sugárzást, ennél fogva az ózonréteg geometriai és koncentrációváltozásainak jelentőségét a bioszféra egészére vonatkoztatva nehéz volna túlbecsülni. Az ózon természetes módon az oxigénből keletkezik fotokémiai – dinamikus egyensúlyban lévő – reakciók során. Színtelen, mérgező, vízben oldódó gáz, erősen oxidatív. A Földet 10-50 km közötti magasságban veszi körül, koncentrációmaximuma az Egyenlítő fölött kb 25 km, a sarkok felé 15-20 km. A kipufogógázok révén a földfelszín fölött kb. 1 km-es magasságig kimutatható mesterséges ózon is súlyos gondokat okoz – károsítja a növényzetet és magát az embert is. A természetes eredetű, sztratoszferikus ózonhéj szokatlan mértékű anomáliáit 1977-1985 között észlelték először az Antarktisz fölött, ahol a vékonyodás 40% körüli, kiterjedése pedig

kontinensnyi (antarktiszi) méretű volt. Később ezek a számok nőttek, mára pedig az európai kontinens fölött is kisebb méretű folt alakult ki. Hazánk fölött a csökkenés mértéke – jelenleg – 10% körüli. A megnövekedett UV-sugárzás következményei közül az ember vonatkozásában a bőrrák, a szürkehályog, valamint az immunhiány a legveszélyesebb, mint közvetlen károsodás. A sugárzás növekedését – többek között – a gabonatermés csökkenése és a vízi ökoszisztémák sérülése, egyensúlyvesztése kíséri. A (magaslégköri) ózonhéjkárok antropogén okai között az égési folyamatokból és a nitrogénműtrágyákból származó N2O-t, valamint a hűtőszekrények hűtőközegeként használatos, nagy stabilitású inert gázokat, a halogénezett szénhidrogéneket – C(l)FC-ket – hangsúlyozzák. A CFCl3 légköri tartózkodási ideje kb. 75 év, a CF2Cl2 vegyületé pedig kb. 100 év Az említett vegyületek hajtógázként

való alkalmazását az USA-ban már 1978-tól megtiltották. Az ózonkárosító mesterséges anyagok csökkentésének ütemtervét számos kormány és világszervezet elfogadta Eszerint pl a légkör klórterhelése kb. 2000-ig kismértékben emelkedik, az 1980 előtti, problémamentes szint kialakulása – fokozatos csökkenéssel – 2060 körül várható. Hazánkban 1993 július 1-től nem gyártható freon hajtógázas szórópalack, 1993 végéig pedig a hűtőgépgyártás és a műanyagipar egészében kiküszöbölték a (telített) freonok használatát. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 66 ► Környezetvédelem Légkörtani alapismeretek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 67 ► Az ózonpajzs változásai, pulzációja, háborgásai – úgy tűnik – részben természetes következmények. A légkör mozgása az Egyenlítő felől a sarkok felé szállítja az ózont, ezért annak maximális koncentrációja

nem a keletkezési helyén alakul ki. A koncentráció időbeli ingadozása természetes okokra is visszavezethető – adott határok között Más vélemények szerint a rendszeres ózonmérések rövid időtartama, a felsőlégkör áramlásrendszerének és az egyéb természeti körülményeknek (pl. a vulkánkitörések gázai ózonbontó szerepének) a hiányos ismerete a következtetések levonásakor óvatosságra int. * A 3. fejezet első két része alapjaiban a légkör főbb, egyetemes „természettani” vonatkozásait tekintette át Korunkban a légkör közel 7 milliárd ember életével áll közvetlen kapcsolatban (a számtalan közvetett kapcsolaton kívül). Önmagában elgondolkodtató, hogy a harmadik gondolatkör – úgy ítéltük – az emberi tevékenységhez köthető, immár globális méretű és jelentőségű légköri állapotromlás és következményei rövid áttekintését kellett, hogy tartalmazza. A clevelandi állatkert kijárata közelében –

ahogy bizonyára a Föld számos helyén másutt is – vörösen izzó, feltűnő méretű számok mutatják végtelenített videoklip kíséretében az esőerdők fakitermelés miatti fogyatkozásának mértékét. Nem tudjuk, talán inkább hisszük csak, hogy a másodpercről másodpercre könyörtelenül csökkenő számok még elég nagyok, és nem pedig máris végzetesen kicsik Ha a valóság a „végzetesen kicsihez” áll közelebb, a léptetés megállhat, mielőtt a számkijelző helyiértékei elfogynának. 3.4 Ellenőrző kérdések 1. Tudná-e rekonstruálni mindössze „papírral és ceruzával” a légnyomás különféle mértékegységeinek átszámítási képleteit (pl. Pa bar torr at)? 2. Milyen kapcsolatokat tudna önállóan teremteni és értelmezni – következményként – az éghajlati rendszer elemei között, feltételezve, hogy a légkör állapotát pl. a lassú lehűlés jellemzi? 3. Sorolja fel az ún üvegházgázokat! 4. Ismertesse az

éghajlati rendszer elemeit! 5. Melyek a savas esők közvetett hatásai? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 67 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Légkörtani alapismeretek Vissza ◄ 68 ► 3.5 Irodalomjegyzék [1] Czelnai Rudolf: Bevezetés a meteorológiába I. Budapest, 1993, Nemzeti Tankönyvkiadó. [2] J. E Lovelock: Gaia: A földi élet egy új nézőpontból Budapest, Göncöl Kiadó [3] Dr. Futó József (szerk): Általános természeti földrajz Budapest, 1975, Tankönyvkiadó. [4] Koppány György: Lakható marad-e a Föld? Budapest, 1993, Akadémiai Kiadó. [5] Szesztay K. – Sz Gábor M: Bolygónk véges türelme (Meddig terhelhető a bioszféra?). Budapest, 1992, Akadémiai Kiadó [6] Bérczi Szaniszló: Kristályoktól bolygótestekig. Budapest, 1991, Akadémiai Kiadó. [7] Mészáros Ernő: Légkörtan. Veszprémi Egyetem Analitikai Kémiai Tanszék, Veszprém, VE-89/1993 [8] Götz G. – Rákóczi F: A

dinamikus meteorológia alapjai Budapest, 1981, Tankönyvkiadó. [9] Környezetvédelmi lexikon I-II., Budapest, 1993, 2002 Akadémiai Kiadó [10] Klímaváltozás-hazai hatások. Természet Világa, 135 évf 2004 II különszám [11] Moser Miklós: Körforgások a természetben és a társadalomban. Korunk világképének alakjai Budapest, 1998, Dürer nyomda [12] Mészáros Ernő: A Föld rövid története. Múlt, jelen, jövő Budapest, 2001 Vince Kiadó Kft. [13] Rákóczi Ferenc: Életterünk a légkör. Budapest, 1998, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. [14] Kerényi Attila: Általános környezetvédelem. Globális gondok – lehetséges megoldások Szeged, 1995, Mozaik Oktatási Stúdió [15] The Challenge of Global Warming (Ed. by DE Abrahamson) Island Press, 1989. [16] Earth Systems – Processes and Issues (Ed. by WG Ernst) Cambridge, 2000, Cambridge University Press. Népszerűsítő művek a 3. rész anyagához - Bolygónk születése. Budapest, 1991 Helikon Kiadó -

Larousse: A természet enciklopédiája – Földünk, az élő bolygó (I. kötet) 1993 Glória Kiadó. - Probáld Ferenc: Változik-e éghajlatunk? Budapest, 1981, Gondolat. - Horváth László: Savas eső. Budapest, 1986, Gondolat A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 68 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 69 ► 4. Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem 4.1 Az antropogén légszennyezésről általában Az anyag- és/vagy energiaátalakítást megvalósító technológiai, illetve tüzelő berendezések, járművek különböző halmazállapotú anyagokat bocsátanak ki a környezetükbe. Ezek általában szennyezik a levegőt, egyben anyag- és energiaveszteségeket okoznak. [1] A levegőbe jutó szennyezőanyagok kibocsátását emissziónak, a felhígulását követő állapotát, vagyis a levegőminőséget immissziónak nevezzük.

Adott helyen és adott időpontban az immisszió a következőktől függ: • az emisszióforrások koncentrációjától és intenzitásától, • a továbbterjedési körülményektől (meteorológiai helyzet, topográfiai viszonyok), • az emissziók fajtájától, továbbá a szennyezőanyagok átalakulási folyamataitól (pl. különféle káros anyagok reakciói egymással a napfény hatására, kondenzáció, oxidációs és redukciós folyamatok) Légszennyezők mindhárom halmazállapotban, szilárd, cseppfolyós és gáz alakban keletkeznek a társadalmi tevékenység csaknem minden területén. A levegőtisztaság-védelem feladata a szennyező anyagok légtérbe történő jutásának a megakadályozása, ill. koncentrációszintjük olyan alacsony értéken történő tartása, amely még tartós vagy folyamatos jelenlét esetén sem okoz károsodást az ember szervezetében és környezetében. A természet által előidézett, általában időszakos levegőszennyezés

ellen – pl.: vulkánkitörés, szélviharok szennyező hatásai – az ember nem sokat tehet. Az emberi tevékenység következtében létrejövő szennyező (antropogén eredetű) emissziót azonban korlátozni tudja, képes megfelelően védekezni ellene. 4.2 A légkör (antropogén) gázhalmazállapotú szennyezői A gázhalmazállapotú légszennyező anyagok az energiatermelés és -felhasználás, különböző ipari tevékenységek, szállítás, gondatlanul A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 69 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 70 ► végzett munka és műszaki meghibásodás következtében kerülhetnek a környezetbe. 4.21 A légkör gázhalmazállapotzú szennyezőinek eredete és környezeti hatása Az elsődleges gázhalmazállapotú légszennyezőkön (CO2, CO, SO2, NOx, HF, C2H4, CnHm) kívül másodlagos szennyezőanyagok is

találhatók a légtérben, amelyek oxidáló anyag, sugárzási hő és nedvesség hatására keletkeznek a primer szennyezőkből. [2] A 4.1 táblázat a légkör legfőbb gázhalmazállapotú szennyezőit foglalja össze, megjelölve a szennyezés eredetét is. [3] A káros gázszennyezők a csapadék hatására bejutnak a talajba (savas esők) és képesek annak minőségét megváltoztatni. Az intenzív gázcsere miatt a növények általában érzékenyebbek a levegőszennyeződésre, mint az állatok vagy az ember. A növények többnyire a gázcserenyílásokon át veszik fel a gáznemű szennyezőanyagokat, amelyek bekerülnek a sejtek anyagcseréjébe, és kívülről is látható elváltozásokat idéznek elő egy bizonyos idő eltelte után. Az elváltozások a levél szélén vagy a levélerek közötti szövetnél, a tűlevelekben a tűlevél hegyén kezdődnek A gáznemű levegőszennyezőknek az emberekre gyakorolt általános hatásaként összefoglalható, hogy

károsak a légzőszervekre, de a vérkeringés útján az egész emberi testbe is eljuthatnak. A 4.1 táblázatban összefoglalt levegőszennyező forrásokból pontemisszió formájában távozik a károsanyag nagy része Nem elhanyagolható azonban a kisebb hányadot kitevő szórt emisszió következtében a légtérbe kerülő szennyezőanyagok mennyisége sem (pl.: meghibásodott szelepekről, csőkarimáktól). A légszennyező anyagok emissziójának megítélésére és összehasonlítására a ppm (10-4 tf%) és mg/m3 használatosak. Tüzelési folyamatoknál jobban összehasonlíthatók azok az emissziós adatok, amelyek a szennyező anyagok mennyiségét a tüzelőanyag fütőértékére vonatkoztatják, pl. kg/TJ, vagy g/kWh, g/MJ. A gázhalmazállapotú levegőszennyezők legnagyobb része csak meghatározott ideig marad a levegőben. A szén- és nitrogén-monoxid órák alatt tovább oxidálódik, a szénhidrogének (a metán kivételével) napok alatt bomlanak el. A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 70 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Elem csop. S N F Cl C Szennyező vegyületek Vissza ◄ 71 ► A szennyezés eredete SO2 SO3 H2S R-SH (merkaptán) tüzelőberendezések füstgázai, vegyipari és fémkohászati folyamatok tüzelőberendezések füstgázai, vegyipari és fémkohászati folyamatok, gázgyártás, szennyvíz kezelés, papírés cellulózgyártás, kőolajipar. kőolaj-finomítás, papírés cellulózgyártás NO, NO2 nagyhőmérsékletű égési folyamatok, salétromsavgyártás, robbanó-motorok, nitráló folyamatok egyéb bázikus szennyvíz, olvasztási folyamatok, piridin gyártás, olnitrogénvegyü- dószeres eljárások letek ammóniagyártás, műtrágya és növényvédőszer gyártás NH3 HF foszfát-műtrágyagyártás, aluminíumipar, kerámia- és műtrágyaipar SiF4

foszfát-műtrágyagyártás, aluminíumipar, kerámia- és műtrágyaipar HCl sósavgyártás, PVC égetés, szerves klórozó eljárások Cl2 klórgyártás Szervetlen: CO tökéletlen égési folyamatok, robbanómotorok CO2 égési folyamatok (általában nem tekintik légszennyező Szerves: anyagnak) szénhidrogének tökéletlen égési folyamatok, oldószeres eljárások, aldehidek kőolajfeldolgozás formaldehid tökéletlen égési folyamatok acetaldehid ketonok felületi kezelések alkoholok felületi kezelések fenolok petróleumgyártás, műanyagipar trikloretilén zsírtalanítási eljárások 4.1 táblázat A légkör gázhalmazállapotú szennyezői Az említett gázoknak a légkörben eltöltött tartózkodási idejét, „élettartamát a légkörben” a 3.2 táblázat mutatja be A táblázatban lévő értékek nagymértékben függnek a mindenkori helyi időjárási körülményektől és a „reakciópartnerek” jelenlététől. A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 71 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 72 ► A légnemű szennyezéseket a csapadék kimossa (kén-dioxid, nitrogén-oxidok), a szén-dioxidot részben a felszíni vizek veszik fel, részben a növények asszimilálják, de egy részük a levegőben marad. A jelentős mennyiségben emittált légszennyező anyagok a kén-dioxid (SO2), a nitrogén-oxidok (NOx), a szén-monoxid (CO) és a szilárd anyag(ok). A kén oxidjai közül a légkörben SO2 és SO3 fordul elő, ezek közül is nagyobb részben SO2. Az emberi tevékenységből származó kén-dioxid kibocsátás a Földön évente kb. 88 Mt , amelynek forrása a kéntartalmú tüzelőanyagok (szén és olaj) elégetése, az ércek kohósítása, elemi kén ipari feldolgozása és a vegyipari tevékenység. Mindehhez hozzájárul a diesel-motorok kipufogó gázainak szennyezése is Az SO2

szennyezés legfőbb okozói a tüzelési folyamatok. A tüzelési folyamatokból származó kén-dioxid kibocsátás elsősorban az elégetett tüzelőanyag kéntartalmától függ. A nyersolaj középpárlatok megengedhető kéntartalma 0,3-0,5 tömeg%. A könnyű fűtőolajok kéntartalma 1-2 tömeg%, amely a nagyteljesítményű erőművekben elégetett gudron esetében az 5 tömeg%-ot is elérheti. Az erőművi, ipari és háztartási tüzeléshez használt szenek éghető kéntartalma 0,5-2,0 tömeg% között változik, kedvezőtlen esetben 5 tömeg%ot is elérhet. A földgáz kéntartalma az előző két (szén, olaj) tüzelőanyagéhoz viszonyítva elhanyagolható. Például a gázfogyasztói hálózatban a földgázhoz 5 mg/m3 kéntartalomig szagosító anyagot adnak, amellyel együtt a földgáz kéntartalma 150-200 mg/m3-t érhet el maximálisan. Az SO2 az élőlények szervezetére káros hatással van. Az állatoknál és az embereknél légzési nehézséggel járó

mérgezési tüneteket okoz, a nyálkahártya gyulladásos megbetegedésének egyik okozója. Állatoknál szarvasmarha-elhullást tapasztaltak légúti elváltozások miatt, és halpusztulást a vizek elsavanyodása következtében. Az embereknél gyakran fellép melléküreg gyulladás, bronchitis és tüdőtágulás Savas esők hatására a talaj pH értéke 3,0 vagy még kevesebb lehet. A savanyú csapadék csökkenti élővizeink pH értékét is A kén oxidjai és a másodlagos reakciókban képződött származékaik a kibocsátás helyétől 100 km távolságban is károsíthatják a növényzetet, szennyezhetik a talajt és a vízkészleteket. A növényzet különösen érzékeny SO2-re A levelekre lecsapódó nedvesség oldja a levegő SO2 tartalmát, amely a klorofil megbontása útján gátolja a növényzet CO2asszimilációját. Az SO2 jelenléte az épületek tartóssága szempontjából is A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 72 ►

Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 73 ► káros, mert az esővel, hóval odakerülő kénessav reakcióba lép az építőipari kötőanyagokkal (pl.: CaCO3-mal) Az SO2 veszélyessége nemcsak saját mérgező hatásában rejlik, hanem vízgőzzel való reakciójában is, mivel vízben jól oldódik az alábbi reakció szerint: H2O + SO2 ↔ H2SO3 Az SO2 legkárosabb hatása fémfelületek korróziójánál jelentkezik. Korrózív hatását a nedves közegben könnyen végbemenő kénsavképződési folyamat okozza: SO3 + H2O =H2SO4 A kén-dioxid mennyisége nagy gondot okoz a kazánok tervezőinek és üzemeltetőinek egyaránt, mivel savharmatpont alatt a SO3 a berendezésben marad és „alacsonyhőmérsékletű” korróziót indít el. Az energetikai hatásfok javítása érdekében a tüzelőberendezések tervezői-fejlesztői a minél kisebb füstgázhőmérséklet (30-100 oC)

elérésére törekednek. Így a kéménybe, illetve a légtérbe távozó füstgázhőmérséklet gyakran a harmatponti érték (35-80 oC) alá csökken, ami a kén és kénessav kondenzációjához, illetve a kondenzátum korróziós hatása miatt a füstgázelvezető rendszerek (ventilátor, füstcsatorna, kémény) szerkezeti károsodásához vezet. A tüzelőanyagokban lévő kén (S) és a kén-hidrogén (H2S) kéndioxiddá (SO2) ég el az alábbi reakciók szerint: S + O2 = SO2 (szilárd és folyékony tüzelőanyagok esetén) H2S + 1,5 O2 = H2O + SO2 (gáznemű tüzelőanyagok esetén) A tüzelőberendezések tűzterében a lánghőmérséklet növekedése és a szabad oxigén (atomos) jelenléte az SO2 + 0,5 O2 = SO3 folyamat végbemenetelének kedvez. A kén-dioxid kén-trioxiddá alakulását katalizálja a V2O5 (vanádium-pentoxid) jelenléte (ami elsősorban a vanádium tartalmú olajok eltüzelésénél gyakori). A fosszilis tüzelőanyagok elégetése során

kibocsátott kén-dioxid fajlagos értékei (olajtüzelésnél 1000 mg/MJ, széntüzelésnél 600 mg/MJ, földgáztüzelésnél 10 mg/MJ) egyértelművé teszik a földgáz előnyét a légtér SO2 terhelése szempontjából. Itt jegyezzük meg, hogy a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésére alkalmas fitomassza (növényi eredetű hulladék) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 73 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 74 ► energetikai célú elégetése során a földgázzal azonos nagyságrendű SO2 terheléssel (levegőszennyezéssel) számolhatunk. A szén oxidvegyületei közül egyedül a szén-monoxid (CO) tekinthető emberi és állati szervezetre mérgező hatású légszennyező anyagnak. A szén-dioxid (CO2) káros hatása elsősorban az üvegházhatás növekedésében van. A Föld éves CO emissziója kb. 3400 Mt Az összes kibocsátás

79%-át a természetes források képezik, a maradó rész írható az ipari és háztartási tüzelőberendezések, valamint a közlekedés rovására. A CO rendkívül mérgező gáz, huzamosabb időn át kis mennyiségben való belégzése is halálos mérgezést okozhat. Affinitása a vörösvérsejthez háromszázszor nagyobb mint az oxigéné A vérben stabilis szén-monoxid hemoglobin (CO Hb) alakjában halmozódik fel. A CO mérgező hatása nemcsak az oxigénhordozók számának csökkenésében nyilvánul meg, hanem a sejtekben végbemenő anyagcsere folyamatra gyakorolt specifikus toxikus hatásában is. A vas és más nehézfémek a sejtek anyagcseréjében közvetett szerepet játszanak. CO hatására nehézfém-tartalmú fermentumok csapódnak ki A növények a CO-ra nem reagálnak, az állatok életterében rendszerint hatástalan koncentrációban lép fel. Ha egy kőszén C-tartalma 85%, fütőértéke 34,33 MJ/kg, akkor a CO fajlagos emissziója 320 g/kWh. A nyersolaj

fajlagos emissziója 85% karbontartalom esetén 270 g/kWh, az átlagos összetételű földgázé 190200 g/kWh. A földgáz CO emissziója tehát a nyersolajénál 16%-kal, a kőszénnél 30%-kal kisebb. A földgáz környezetkímélő hatása e vonatkozásban is kiemelkedő Itt is megjegyezzük, hogy bár a fitomassza égetésének CO emissziója a barnaszénéhez hasonló érték – ami a levegőtényező 1,5-2,0 közötti tartományában nagyságrenddel csökkenthető – mégis komoly környezetvédelmi előnyökkel jár az energetikai célú felhasználása. A fitomassza elégetése során keletkező CO2 azonos a fotoszintézis során felhasznált CO2-vel, tehát a légkör üvegházhatást okozó gázszennyezőinek mennyiségét nem növeli (ellentétben a fosszilis tüzelőanyagokkal). A CO alapvetően tökéletlen égési folyamatok eredménye, ugyanúgy, mint a korom. A CO képződést befolyásoló tényezők egyben a koromképződést is befolyásolják. Mindkettő az

égés közbenső terméke CO és korom jelenlétének a tüzelőberendezés füstgázában több oka lehet: • a tüzelőanyag és a levegő nem megfelelő keveredése, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 74 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 75 ► • láng lehűlése az égőben (vagy tűztérben), • levegőtúladagolás következtében kialakuló kicsi lánghőmérséklet, • sztöchiometrikus levegőnél kevesebb levegőmennyiséggel történő tüzelés, • kevés tér áll az égés rendelkezésére. A felsorolt okok alapvetően a tüzelőberendezéssel vagy tüzeléstechnikai rendellenességgel függnek össze. Földgáz és olajtüzelésnél a CO emisszió megfelelő égők használata, beállítása és karbantartás esetén jelentéktelen. A CO képződéshez vezető okok földgáz, de különösen olajtüzelésnél koromkiválást is

okoznak. A korom finom eloszlású, 0,01-0,02 μm nagyságú részecskékből áll, amely kémiai összetétele szerint túlnyomórészt grafit kristály, de csekély hidrogén tartalommal is rendelkezik (≈1 tömeg%). Fajlagos felülete igen nagy (6⋅102– 6⋅105 m2/g), erős felületi aktivitása következtében gyakran gázalakú légszennyező anyagokat abszorbeál, amelyek a kormot veszélyes szennyezőanyaggá tehetik. A koromképződésre való hajlam a tüzelőanyagtól is függ, pl. a C:H arány növekedésével nő. A koromképződést az úgynevezett kondenzációs magok gyorsítják, egyes gázalkotók elősegítik (pl. N2), mások megakadályozzák (pl CO, H2, O2) A környező levegőben szennyezőanyagként nagyrészt NO és NO2 keveréke található, amelyek együttes mennyiségét a környezetvédelmi szaknyelv NOx-nek nevezi. Az NO vízben kevésbé oldódó, igen reakcióképes gáz. A levegő oxigénjével már szobahőmérsékleten reagál az alábbiak szerint:

2NO + O2 = 2NO2 A NO2 ugyancsak reakcióképes gáz, vízben könnyen oldódik: 3NO2 + H2O = 2HNO3 + NO Évente kb. 177 Mt NOx kerül a Föld légterébe Az NOx kibocsátás forrásai szempontjából az égési folyamatok meghatározóak Fejlett ipari országokban a NOx kibocsátás ≈40%-a a közlekedésből, ≈50%-a a háztartási és ipari tüzelőberendezésekből származik, ≈10%-a vegyipari és természetes forrásokból (biomassza, ásványi trágyák, fotokémiai reakciók). Az NO (amely később tovább oxidálódik NO2-dá) elsősorban a levegő oxigénjéből és nitrogénjéből keletkezik 1200 oC feletti hőmérsékleten az alábbi reakció szerint: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 75 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 76 ► N2 + O2 = 2NO A fütőolajok és a szenek nitrogénvegyületeket is tartalmaznak, amelyek oxidációja növeli

az elégető berendezés NOx kibocsátását. A NO képződést befolyásoló legfontosabb tényezők a lánghőmérséklet, az égéstermékek tartózkodási ideje a tűztérben (huzatviszonyok!) és a tüzelésnél alkalmazott levegőfelesleg. Általában mindazok a tényezők, amelyek a láng hőmérsékletét növelik, növelik a képződött NO mennyiségét is Fajlagos NO2 kibocsátás ipari és háztartási tüzelőberendezéseknél: Szén és koksztüzelésnél Olajtüzelésnél Gáztüzelésnél 0,25 – 0,32 g/MJ 0,18 – 0,22 g/MJ 0,10 – 0,12 g/MJ A NOx toxikus légszennyező anyag, tüdő- és légúti ártalmak előidézője. A heveny mérgezés főbb tünetei a következők: nyálkahártyák helyi izgalmi tünetei, hányás, köhögési inger, fejfájás, szédülés. A tünetek 1-2 órán belül lezajlanak, majd 3-30 óra tünetmentes időszak következik. A mérgezés további szakasza igen erős köhögési ingerrel kezdődik, amelyet félelemérzés és

fulladásérzet kísér. Tüdővizenyő, majd másodlagos tünetként tüdőgyulladás jelentkezik. Idült hatásként fejfájás, étvágytalanság, a garat nyálkahártyáján fekélyképződés tapasztalható A nitrogén-oxidok jelentősen hozzájárulnak a savas esők kialakulásához is. A szmogképződés egyik fő okozói a nitrogén-oxidok. Az NO2 a napsugárzás hatására disszociál 4.22 Gáz-halmazállapotú nyomanyagok A levegőben a felsoroltakon kívül még számos természeti vagy antropogén eredetű szerves vagy szervetlen komponens található nyomnyi mennyiségben. Az ammónia pl ipari folyamatok során a mezőgazdaságban és a természetben lejátszódó mineralizációs reakciókban keletkezik Tudnunk kell róla, hogy a troposzféra egyetlen említésre méltó bázikus komponense, amely a savas jellegű gázokat aeroszol-képződés közben részben semlegesíti. Nagy hőmérsékletű folyamatokban sótartalmú szenek, illetve PVC elégetése során sósav

keletkezik, míg más folyamatokban hidrogén-flurid, klór, fluor, illetve kén-hidrogén válik szabaddá. A fluor-klór-szénhidrogének (freonok) hosszú atmoszferikus élettartalmú komponensek, mindenekelőtt a difluor-diklór-metán (CF2Cl2) és a fluor-triklór-metán (CFCl3). Hűtőközegként és vivőanyagként használják A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 76 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 77 ► őket. A torposzférában rendkívül inertek, a sztratoszférában történő diffúziójuk révén azonban a sztratoszféra ózonrétegének lebontásához jelentős mértékben járulnak hozzá Ezt azok a klóratomok végzik, amelyek primer fotokémiai folyamatok során keletkeznek, és más reakciólépésekhez kapcsolódva az ózonbomlást katalizálják. A klóratom és a hipoklorit gyök a felelős a nagy déli szélességek fölött

kialakuló ózonhiányért (ózonlyuk). A már említett leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben előforduló gázhalmazállapotú antropogén légszennyező anyagok mellett napjainkban – mind szakmai, mind laikus körökben – gyakran emlegetnek néhány különösen veszélyes légszennyező anyagot. Ezért ezekből néhányat – a teljesség igénye nélkül – röviden ismertetünk Illékony szerves vegyületek A szakirodalomban VOC (Volatile Organize Compounds) néven emlegetett vegyületek gyűjtőfogalma alatt a levegőben előforduló szennyező szénhidrogén származékokat értjük (a metán kivételével). A levegőben a napsugárzás hatására a VOC-vegyületek a nitrogén-oxidokkal reakcióba lépve részt vesznek a fotokémiai füstköd kialakulásában. Egy részük rákkeltő hatású, kibocsátásukat nemzetközi szerződések szabályozzák Forrásuk részben természetes, de a VOC szennyezés meghatározó része (≈70%) az autók kipufogó gázaiból

ered, az üzemanyagok tökéletlen elégésével összefüggésben. További részük (≈30%) az üzemanyagok tankolása, esetleges elfolyása, illetve az üzemanyag tankokból történő párolgásából származik Policiklikus aromás szénhidrogének (PAH = Policyclic Aromatic Hydrocarbons) A szakirodalomban általában rövidített névvel (PAH-ok) szereplő policiklikus aromás szénhidrogének nagy molekulasúlyú, 4-7 benzolgyűrű összekapcsolódásából eredő vegyületek gyűjtőfogalma. Főleg a gépkocsik kipufogógázakban (mintegy 30 féle PAH vegyület fordul elő), a különböző szerves anyagok nagyobb hőmérsékletű (T > 700 oC) kezelésénél (égetés, elgázosítás, hőbontás stb.) képződnek Az utóbbi idők felismerése, hogy az egyébként környezetvédelmi szempontból előnyös fitomassza égetés során is keletkezhetnek PAH vegyületek, ha a tüzelőanyag nedves, az égtérben lévő hőmérséklet kicsi (<100 oC) és az oxigénellátás

tökéletlen) n ≤1,0 – 1,2). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 77 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 78 ► A gázfázisban tovaterjedő PAH-ok (viszonylag csekély vízoldhatóságuk ellenére) a felszíni vizekben – felületaktív anyagok közreműködésével – oldatba kerülnek, más részük a növények levelére kondenzálódik. A vegyületcsalád (PAH-ok) több tagja bizonyítottan rákkeltő. Nitrogén-oxidok jelenlétében Nitro-PAH keletkezik belőlük. Ködkatasztrófák során emelkedő Nitro-PAH koncentrációt mértek Az emberre gyakorolt hatásuk (természetesen más légszennyezőkkel együttesen): fejfájás, nehézlégzés, mellkasi fájdalom, köhögés, hányás, hasi görcsök stb. Dioxinok (PCDD = Poliklórozott Dibenzó-p Dioxinok) A PCDD-ok olyan aromás vegyületek gyűjtőneve, amelyek az 1,4-dioxin és két

benzolgyűrű kondenzálódásából létrejövő dibenzp-p dioxin alapszerkezettel rendelkeznek, és amelyek hidrogénatomjait 1,8 klóratom helyettesíti. Rendkívül veszélyes környezetszennyezők Igen stabilak a környezetben, és az állati szervezetekben kummulálódnak. A PCDDoknak 75 izomerje létezik, amelyek közül a négy klóratomot tartalmazó tetraklórdibenzo-p (TCDD-k) a legjelentősebbek. A PCDD-ok természetes anyagként nem fordulnak elő, forrásaik: • az egyes forgalomban lévő kémiai anyagok, pl. poliklórozott fenolok és származékaik, poliklórozott bifenilek (amelyek szennyezésként tartalmaznak PCDD-okat), • különböző eredetű hulladékok – pl.: kommunális, kórházi és egyéb veszélyes hulladékok, valamint szennyvíziszapok égetése, • fosszilis tüzelőanyagok égetése, • robbanómotorok füstgázai, • ipari hulladékok, amelyek klórfenolok és származékaik gyártásánál illetve felhasználásával keletkeznek, pl.:

gyorsító és gombaölő hatású növényvédő szerek, favédőszerek előállítása, papírgyártás, illetve ezen termékek felhasználása során, továbbá a poliklórozott bifenil (PCB) alapú transzformátorolajból. A PCDD-ok elsősorban a zsírszövetekben raktározódnak el. A főbb toxikus tünetek: testsúlynövekedés, májkárosodás, bőrelváltozások, gyomornyálkahártya-károsodás, csecsemőmirigy sorvadás, immunrendszer károsodás Teratogén és daganatkeltő hatású, a reprodukciós készség csökkenését idézi elő A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 78 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 79 ► Freonok (Fluor-klór-metánok) A klórozott szénhidrogének egy vegyületcsoportját jelenti, amelyet a Du Pont cég által adott „védett” néven (Freonok) említ a szakirodalom. A freonok tipikus képviselői a CF2Cl2 és a

CFCl3. A freonok kémiai és hőhatásnak ellenállnak, nem égnek és kevéssé mérgezőek. Ezért kiterjedten alkalmazták (jelenleg csökken a felhasználásuk az ezt előíró 1986-os montreali egyezmény eredményeként), illetve még jelenleg is alkalmazzák cseppfolyósított alakban aeroszolok hajtógázaként, a gyógyszervegyészeti technológiákban műanyagok habosítására, hűtőgépek hűtőfolyadékaként, a vegytisztításban és elektronikus alkatrészek tisztítására. A freonok a sztratoszférikus ózonréteg elsődleges károsítói, stabilitásuk miatt feljutnak a légkör felső rétegeibe, és összetett vegyi reakciók közben az ózont lebontják (ózonlyuk). Halonok (halogénezett szénhidrogének) A vegyületcsoport szén (C), fluor (F), klór (C) és bór (Br) atomokból áll, amelyet általában ebben a sorrendben egy számkulccsal jellemeznek, ahol az egymást követő számok a vegyületekben található atomok számát adja meg (pl.: halon 1301 =

CF3Br, halon 1211 = CF2CBr) A halonok magas kémiai és hőstabilitással rendelkeznek. Éghetetlenségük következtében elsősorban tűzoltásra – „habbal oltásra” – használják A fluortartalom csökkentésével mérgező hatásuk csökkenthető 4.23 Egyéb, szórványosan előforduló antropogén légszennyező gázok Kén-hidrogén (H2S) Kellemetlen szagú, mérgező gáz. Szaga olyan intenzív, hogy 1:100 000 hígításban is észrevehető. Kén-hidrogén tartalmú levegőben a fémek legnagyobb része szulfidréteggel vonódik be A kén-hidrogén emissziónak természetes és ipari eredetű forrásai ismeretesek, melyek közül az ipar jelentéktelen hányadot képez. A természetben egyrészt vulkáni gázokból származik, másrészt a bomló szerves anyagok, ásványvizek és az óceánok emittálnak H2S-t. Az óceánok H2S kibocsátása 30 ⋅106 t/év, a szárazföldé 7 ⋅106 t/év Ipari eredetű forrásként említhető a vegyigyárak, olajfeldolgozók,

kokszolóművek és a papíripar. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 79 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 80 ► Etilén (C2H4) Az etilén, mint a kipufogógáz egyik alkotórésze elsősorban a városokban gyakori. Káros hatással van a növényzetre, ezen belül a növények működésére (többek között a lóherénél, dohánynál, hónapos reteknél) Kb négyszer mérgezőbb, mint a SO2 Egyidejű jelenlétükkor hatásuk összeadódik. A virágrügyek lehullását és a kevesebb virágképződést ugyancsak az etilén hatásának tartják. Szénhidrogének (CnHm) A szénhidrogének közül elsősorban a telített olefinek és aromás vegyületek, valamint származékaik: aldehidek, ketonok, szerves savak, fenolok, merkaptánok, anionok jelentenek veszélyt a környezetre. Fő forrásuk: benzinmotorok kipufogógáza, üzemanyagtartályok,

lefejtőtelepek, valamint benzinkutak (párolgási veszteség). A szénhidrogén származékok különböző vegyi üzemekből, olajfinomítókból és lakkozó üzemekből emittálódnak. A telítetlen szénhidrogének egy része fotokémiai hatásokra átalakul más vegyületekké. Hidrogén-fluorid (HF) Igen mérgező vegyület, ami a vegyiparból, az alumínium kohókból és az üveggyárakból került a környezetbe. A HF a gázcserenyílásokon keresztül a növények levelébe jut, nagyobb koncentrációban pusztulásukat is okozhatja. A táplálékkal az állatok szervezetébe kerülő fluoridok sántulást és bénulást idéznek elő A tehenek szervezetébe jutó fluoridok a tejben is megjelenhetnek Ózon (O3) NO2-ból és O2-ből képződik. A NO2 abszorbeálja az ultraibolya sugarakat, NO-ra és oxigén atomra bomlik Az oxigén atomok a levegőben lévő oxigén molekulákkal ózonná alakulnak A nagy ózonkoncentráció mindenfajta szervezet sejtjeit elpusztítja

Hatására a növényeken rozsdabarna foltok jelennek meg, a levél felszíne elszíntelenedik Az emberben elpusztítja a tüdőszöveteket, tüdőödémát okoz, azaz a tüdőhólyagocskák vizes folyadékkal telnek meg. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 80 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 81 ► 4.3 A szilárd levegőszennyezők eredete és környezeti hatása Földünk atmoszférikus porszennyezői különböző eredetűek. Egy adott földrajzi hely felett vagy egy helyiség légterében levő por egységnyi légtérfogatra jutó mennyisége alapvetően a közelben elhelyezkedő porforrások számától és milyenségétől függ. A levegő szilárd szennyezőinek csökkentése a felderített porforrások kibocsátásának minimalizálásával érhető el. A levegő tisztaságának védelme szempontjából ezért van nagy jelentősege a por

eredete ismeretének. Eredet szerint természetes és ipari porokat különböztetünk meg A természetes porok kozmikus és földi eredetűek lehetnek A Föld légterébe nagy mennyiségű organikus por jut a vegetációból, a növények és állatok maradványaiból. Tavasszal jelentős mennyiségű virágpor kerül a levegőbe, melyek az arra érzékeny egyénekben allergiás betegségeket váltanak ki Tágabb értelemben az organikus porok közé sorolják még a mikrobákat. A vírusok és baktériumok rendkívül intenzív szaporodásukkal és a légtömegek mozgásával történő gyors szétterjedésükkel jelentenek nagy veszélyt Az ipari termelés folyamán keletkezett (antropogén) porok jelentősége azért nagy, mert a keletkezés helyén nagyon nagy koncentrációt is elérhetnek a szilárd szennyezők. A legtöbb esetben a termelőüzemek valamilyen lakott terület közelében helyezkednek el, s ezért mérhetetlen károkat okozhatnak mind az élőlényekben, mind az

emberi alkotásokban. Az igazán hatásos környezetvédelmi intézkedések a koncentrált porforrások esetében valósíthatók meg legegyszerűbben Például a szétszórt családi házak egyedi széntüzelése esetén a lakótelep levegőjébe juttatott pernye és korom nem választható le, ugyanakkor egy modern, nagy teljesítményű, a lakott területtől távol eső, külszíni fejtésre épített hőerőmű kéménye elé épített pernyeleválasztó jó hatásfokkal megakadályozza a környezet túlzott mértékű elszennyezését. Gyakorlatilag minden ipari tevékenység porképződéssel jár vagy potenciálisan magában hordozza a szilárd levegőszennyezők képződésének lehetőségét. A nyersanyagok kitermelése, előkészítése, szállítása és feldolgozása közben az anyagok többször kerülnek intenzív porképződéssel járó technológiai folyamatba. Környezetvédelmi szempontból ezekre a folyamatokra kell a figyelmet összpontosítani Egyrészt úgy,

hogy a termelésnek ezt a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 81 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 82 ► fázisát a technológiai paraméterek megváltoztatásával a kisebb mennyiségű por keletkezés irányába befolyásoljuk. Másrészt pedig úgy, hogy az elkerülhetetlenül keletkező szilárd szennyezők fizikai és kémiai tulajdonságainak pontos ismeretében létre kell hozni a minél hatásosabb porleválasztási rendszert. Az első mód a technológiák állandó továbbfejlesztése, a második pedig a portechnikai törvényszerűségek feltárása útján érhető el. Az utóbbi időkben a fejlett államok meteorológiai és környezetvédelmi hálózata, valamint az ENSZ különböző bizottságai már több esetben is felhívták a figyelmet a globális környezetvédelem szükségességére, melyet alapvetően az ipar és közlekedés

által okozott környezetszennyezés észrevehető mértéke indokol. A szűkebb területek, városok, ipari telepek éghajlati viszonyait (mezoklímát) nagyon erősen megváltoztathatja az ipari és kulturális tevékenység. Különösen erős lehet ez a hatás a növényzet, az állatvilág és az emberi életműködésnek teret adó mikroklímára. A levegőben lévő szilárd por-, koromrészecskék a nap ibolyántúli sugárzásának 20-70%-át is elnyelhetik, és megváltoztatják az atmoszféra elektromos tulajdonságait, a légtér ionjainak koncentrációját és polaritását. A klímaviszonyok ilyen értelmű megváltozása a betegek, gyermekek és idősek életfunkcióira hatva okozzák a frontátvonulás néven emlegetett közérzeti ingadozásokat. A levegő szilárd szennyezői korróziós hatást fejtenek ki a műszaki berendezésekre, gépekre, épületekre. Az elektromos berendezések szigetelőire rakódott por, korom stb vezető réteget képezve súlyos

üzemzavarokat okoz, rövidzárlatot válthat ki. Kohászati nagyüzemek ércdúsító, zsugorító, nagyolvasztó és acélművei közelében az atmoszférába jutó, különböző oxidációs fokú vasvegyületek a gépkocsik festékanyagával reakcióba lépnek, és már néhány hónap alatt is eltávolíthatatlan rozsdapettyeket okoznak. A porok korróziós hatása mellett fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az ipari berendezésekből távozó részecskék valójában értékes anyagok, melyeknek a leválasztása és a technológiai folyamatba történő visszajáratása anyagmegtakarítást eredményez a kohászati, vegyipari, cementipari és szilikátipari üzemeknél. A hosszabb időn keresztül belélegzett poros levegő tüdőelváltozásokat – pneumonokoniosist – okoz. A 0,2–5μm szemnagyságú szilárd részecskék nem tudnak eltávozni a tüdő léghólyagocskáiból, az így összegyűlt idegen anyagok hurutos állapotot idéznek elő az ember

légzőszerveiben. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 82 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 83 ► Az 5 μm-nél nagyobb szemcsék bejutnak a tüdőhólyagokba, a 0,2 μm-nél kisebb részecskék pedig a kilégzéskor eltávoznak a tüdőből. A porok közül a legsúlyosabb megbetegedést – szilikózist – a kovasavat tartalmazó anyagok okozzák. A SiO2 stabil módosulatai – a kvarc, tridimit és krisztoballit – fejtenek ki különösen kedvezőtlen élettani hatásokat. A nagy felületi erőkkel rendelkező, tetraéderes szerkezetű kvarc kristály a szövetnedvek hatására oldódik, melynek következtében kötőszövet szaporulat indul meg. Az így eldugult szövetek keringésére romlik, a tüdőhólyagocskák aktív fala kitágul, lényegesen csökken a gázcserét biztosító tüdőfelület, a szervezet gyenge oxigénellátása

következtében súlyos szívbántalmak is fellépnek. A porártalom nagy részének legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy káros hatása alig észlelhető, sőt komoly megbetegedés tünetei sokszor éveken keresztül nem mutatkoznak. Ezért a védőberendezéseket még maguk a dolgozók sem szívesen veszik igénybe Az ártalmak azonban napról napra, sőt évről évre apránként adódnak össze, és legtöbbször úgy, hogy az egészség többé nem állítható helyre. Ezek az ártalmak pár évig nem befolyásolják a munkateljesítményt, de később éveken át csak fél embert adnak a termelésnek, végül pedig teljesen beteg emberrel terhelik a társadalmat. a foglalkozási megbetegedések 25%-át közvetlenül a por okozza, de sokkal több az a kár, amit a por követve idéz elő A nyolcvanas években végzett kutatások arra hívták fel a környezetvédők figyelmét, hogy az erdők károsodásában a levegő szilárd szennyezői is közrehatnak. Több éven keresztül

különböző magassági szinteken végzett immissziós mérések szerint a levegőben lévő lebegő por szemcseszáma éppen a legnagyobb mérvű fapusztulást mutató 1000 m körüli magassági sávban éri el maximális értékét. A 3-6 μm-es részecskék aktív felületére kondenzálódott víz a légkör savas komponenseit oldja. A levelek alsó légzőnyílásait eltömő, savas hatású por erősen lecsökkenti a fák ellenálló képességét, amely bizonyos idő eltelte után a fa teljes kipusztulását okozza 4.4 A légszennyező anyagok leválasztása Az egyes technológiák során keletkező szilárd, gáz és cseppfolyós halmazállapotú szennyezők légkörbe való kijutását különböző módszerekkel lehet csökkenteni vagy megakadályozni. Az eljárásokat a szilárd és gázhalmazállapotú szennyezők esetén a 42 táblázat foglalja össze A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 83 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés,

levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 84 ► Szilárd szennyezők Száraz leválasztás Nedves leválasztás tömegerőn alapuló leválasztás leválasztó mozgó alkatrész nélkül elektrosztatikus leválasztás leválasztó mozgó alkatrésszel tömegerőn alapuló leválasztás nedves elektrosztatikus leválasztás Gáz halmazállapotú szennyezők Szennyező anyag leválasztása Szennyező anyag átalakítása abszorpció termikus égetés adszorpció katalitikus égetés kondenzáció katalitikus redukció véggázok biológiai tisztítása 4.2 táblázat Szennyező anyagok leválasztási eljárásai levegőből 4.5 A levegő szennyezésének szabályozása A levegőtisztaság-védelmi vizsgálatok és intézkedések végső célja a megfelelő minőségű légköri levegő biztosítása az ember, az élővilág és a védendő anyagi javak igényei szerint. Ezért szükséges meghatározni és jogszabályban rögzíteni az

elérendő célt: a légköri levegő megkövetelt minőségi jellemzőit. 4.51 A légszennyező anyagok kibocsátásának szabályozása A hazánkban jelenleg érvényes jogszabály a 21/2001. számú kormányrendelet a Levegőtisztaság védelemről A jogszabály alapelvei egybeesnek a környezet védelme általános szabályozásról szóló törvény 1995. évi LIII tv alapelveivel: „A környezethasználatot úgy kell megszervezni, hogy: • a legkisebb mértékű környezetterhelést és igénybevételt idézze elő, • megelőzze a környezetszennyezést, • kizárja a környezetkárosítást.” A megelőzés érdekében a környezethasználat során a leghatékonyabb megoldást kell alkalmazni. A környezetet veszélyeztető vagy károsító környezethasználó köteles azonnal befejezni a veszélyeztető vagy károsító tevékenységet. A környezethasználó köteles gondoskodni a tevékenység A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 84 ►

Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 85 ► által bekövetkezett környezetkárosodás megszüntetéséről, a károsodott környezet helyreállításáról. A törvény a levegő védelme érdekében előírja: „a levegőt védeni kell minden olyan mesterséges hatástól, amely minőséget veszélyeztető vagy egészséget károsító módon terheli”. Az új jogszabály alapelvei megegyeznek a Környezetvédelmi Törvényben, valamint a 84/360/EEC számú (Ipari üzemek légszennyezésének csökkentése) és a 96/61 E (IPPC) direktívában leírt elvekkel. 4.52 A levegőtisztaság-védelem alapelvei A légszennyezést okozó tevékenységek tervezése, megvalósítása és működtetése során minden lehetséges intézkedést meg kell tenni azért, hogy a légszennyező anyagok keletkezését megelőzzék, illetve azok kibocsátását a legkisebb mértékűre csökkentsék.

Ennek érdekében a rendelkezésre álló legjobb technikát kell alkalmazni (Best Available Technique: BAT). A tevékenységek folytatása során biztosítani kell, hogy a légszennyező anyagok kibocsátása ne okozza a levegő jelentős szenynyeződését. Ezért a levegőminőségi határértékeket (immissziós határérték) be kell tartani, azaz: ha egy területen a már ott működő légszennyező források kibocsátásának következtében a levegő oly mértékben szennyezett, hogy az tovább nem terhelhető, akkor ezen a területen új légszennyező anyag kibocsátás nem engedhető meg. Új légszennyező forrás ekkor csak abban az esetben létesíthető, ha a tervezett kibocsátással egyenértékű emissziót a hatásterületen kiváltanak. A levegőminőségi határérték úgy is betartható, ha a BAT-nál nagyobb hatásfokú technikát alkalmaznak. A létesítményeket, a tevékenységeket és a levegőtisztaság-védelmét szolgáló intézkedéseket az integrált

szennyezés megelőzés és csökkentés (IPPC) elvének figyelembevételével kell megvalósítani, nevezetesen: • A környezet egészének védelmét kell elsődlegesnek tekinteni. A levegő szennyezését csökkentő beavatkozás nem okozhatja más környezeti elem szennyezését. • A hulladékok keletkezését el kell kerülni, amennyiben hulladék keletkezik, azt újra kell hasznosítani, ahol ez nem megoldható, ártalmatlanítani kell. • Hatékony energiafelhasználást kell megvalósítani. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 85 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 86 ► • A balesetek megelőzése és következményeinek mérséklése érdekében intézkedéseket kell tenni. 4.53 Általános és egyéb előírások • A levegővédelmi követelményeket az országos, regionális, helyi és műszaki tervezés során figyelembe kell venni.

• A légszennyező hatású létesítmény építéséhez, működtetéséhez, a tevékenység megkezdéséhez, végzéséhez a környezetvédelmi hatóság hozzájárulása vagy engedélye szükséges. Nem engedélyezhető olyan tevékenység, ami határérték túllépést okoz. • A meglevő létesítményeknek megfelelő türelmi idő (3-8 év) után kell a kibocsátási határértékeket betartani. Az a létesítmény, amely a türelmi idő lejárta után nem tartja be a határértékeket, nem üzemeltethető. • Olyan új légszennyező források körül, amelyek a környezeti levegőre jelentős hatást gyakorolnak, védelmi övezetet kell kialakítani (védőterület, védősáv). • Azon területeken, ahol a légszennyezettség meghaladja a határértéket, szennyezés-csökkentési tervet kell készíteni. • A légszennyező források szennyezőanyag kibocsátását rendszeresen ellenőrizni kell. Az ellenőrzés történhet: (i) folyamatos méréssel (ii) időszakos

méréssel (iii) műszaki becsléssel • A légszennyező források jellemzőiről és a kibocsátásokról rendszeresen adatokat kell szolgáltatni. • A helyhez kötött diffúz forrásokat úgy kell kialakítani, működtetni, hogy abból a legkevesebb légszennyező anyag kerüljön a környezetbe. • Bűzzel járó tevékenységek során a BAT alkalmazásával meg kell akadályozni, hogy a lakosságot zavaró bűz kerüljön a levegőbe. • A környezeti levegő minőségét, szennyezettségét az ország területén rendszeresen ellenőrizni, mérni kell. 4.54 Kibocsátási határértékek • Technológiai kibocsátási határértékek • Egyedi kibocsátási határértékek • Össztömegű kibocsátási határértékek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 86 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 87 ► A technológiai kibocsátási

határértékeket mindig a BAT figyelembevételével kell megállapítani, ezért azok a technikai, gazdasági és társadalmi fejlődéssel időben változnak. Technológiai kibocsátási határérték: • általános, • eljárás specifikus. Értékük függ: • tömegáramtól, • légszennyező anyag minőségétől, veszélyességétől, • BAT-tól. Egyedi kibocsátási határérték: a hatóság akkor állapítja meg, ha • a technika és a műszaki fejlődés meghaladja az országos érvényű határérték megállapításához alapul vett BAT szintjét, és annál szigorúbb határérték betartását is lehetővé teszi; • az adott terület légszennyezettsége olyan magas, hogy a levegőminőségi határértékek betartásához nem elégséges a BAT alkalmazása. Az egyedi kibocsátási határérték mindig szigorúbb, mint az országos érvényes határérték. Össztömegű kibocsátási határérték: egy meghatározott területre vagy iparágra,

szennyezőforrás csoportra megállapított kibocsátható szennyezőanyag összes mennyisége. Cél: az ország területén egy meghatározott forráscsoport kibocsátásának fokozatos, tervszerű mérséklését lehessen elérni. Kiemelt alkalmazása: országhatárokon átterjedő légszennyezések mérséklésére szolgáló nemzetközi egyezmények tervszerű teljesítésének biztosítása (villamos energia ipar). Általános technológiai kibocsátási határértékek Szennyezőanyag csoportokra állapítják meg a szennyezőanyag fizikai, kémiai és a környezetre gyakorolt hatások alapján: • • • • szilárd szervetlen anyagokra, gáz- és gőznemű szervetlen anyagokra, szerves anyagokra, rákkeltő anyagokra. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 87 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 88 ► Eljárás specifikus technológiai

határértékek Eljárás specifikus technológiai határértéket állapítanak meg egy sor olyan technológiára, melynek fejlettségi szintje bizonyos szennyezőanyagra szigorúbb, vagy esetleg enyhébb követelmény betartását teszi lehetővé. Csak az adott eljárás meghatározott anyagaira vonatkoznak, az egyéb szennyezőkre az általános technológiai határértékeket kell alkalmazni. Jelenleg kb 40 technológiára lett megállapítva Olyan technológiai folyamatok, amelyek jelentős hatást váltanak ki a környezetre, és speciális jellemzőik indokolják, hogy részletes eljárásokkal szabályozzák: tüzelési eljárások, hulladékégetés, gázmotorok, motorbenzinek tárolás, szállítása, illékony szerves vegyületek felhasználása. 4.6 Ellenőrző kérdések 1. Jellemezze az antropogén légszennyezés folyamatát! 2. Melyek a légkör elsődleges és másodlagos gázhalmazállapotú szennyezői? 3. Ismertesse a kénoxidok környezeti hatásait! 4. Ismertesse

a szén-oxidok környezeti hatásait! 5. Ismertesse a nitrogén-oxidok környezeti hatásait! 6. Sorolja fel és jellemezze a gázhalmazállapotú nyomanyagokat! 7. Ismertesse a légkör porszennyezőinek eredetét és környezeti hatását! 8. Adja meg a porok környezetvédelmi definícióját! 9. Sorolja fel a légszennyező anyagok leválasztási eljárásait! 10. Ismertesse a levegőtisztaság-védelem legfontosabb alapelveit! 4.7 Irodalomjegyzék [1] Nagy G., Papp Z: Levegőtisztaság-védelem Főiskolai jegyzet Győr, 1997, SZIF-UNIVERSITAS Kft., 117 o [2] Woperáné S.A: SOx és NOx emisszió csökkentése Debrecen, 1991, ETHNICA Al. Kiadó 159 o [3] Szücs I., Woeráné SÁ: Levegőtisztítás Miskolc, 2001, Miskolci Egyetemi Kiadó, 263 o [4] Nagy G. és tsa: Fitomassza mint megújuló energiahordozó III Veszprémi Környezetvédelmi Konferencia: 1997. május, 462-466 o [5] Farkas Ottó – Nagy Géza: Tüzeléstan. Egyetemi tankönyv 4 kiadás Budapest, 1994,

Tankönyvkiadó. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 88 ► Környezetvédelem Antropogén légszennyezés, levegőtisztaság-védelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 89 ► [6] Nagy G., Serédi A: Bio-tüzelőanyagok elégetésének levegőtisztaságvédelmi szempontjai V Magyar Aeroszol Konferencia Szeged, 2000 okt 5-6 [7] Várhelyi G.: Természetes és mesterséges eredetű szennyezőanyagok a légkörben Időjárás, 1972. 341-451 o [8] Simai M.: A világgazdasági fejlődés új szakasza és a magyar gazdaság Egyetemi Szemle, 1979 1 o [9] Vékény H.: Szilikózis a bányászatban Budapest, 1976, Műszaki Könyvkiadó [10] Katz P.: Waldsterben im Gebirge auch durch Staub? Staub, Reinhaltung der Luft, 1986, No. 10 447-452 o [11] Baráth I. (szerk) Környezettechnika Budapest, 2000, Mezőgazda Kiadó 145. o [12] Erdős J.: A levegő szennyezésének szabályozása V Környezettudományi Tanácskozás/Levegőtisztaság A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 89 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 90 ► 5. A talaj és védelme 5.1 A talaj fogalmához Földtani értelmezésben A talajöv (pedoszféra) földtani értelemben – mivel a légkör, a víz(öv) és a kőzetöv kölcsönhatása, átszövődése révén alakult ki –, ún. kontakt geoszféra, a földkéreg legfelső, mállási övezete Talajtani szóhasználattal A talaj az élet megjelenését követően jött létre, a talajöv és a bioszféra rendkívül finom és összetett kölcsönhatásai révén. Az élet keletkezése előtt a földkéreg felszínén ún. steril mállás ment végbe Ebben a klasszikus felfogásban a (termő)talaj – (termő)föld – az élő és az élettelen természet összefonódásának színtere, számos komponens együttes hatására alakuló, változó képződmény (ugyanakkor természeti erőforrás), amely

termékenységgel (produktivitással) rendelkezik, tehát a növényeket képes ellátni vízzel és tápanyagokkal. A (szilárd) kőzetöv (litoszféra) legfelső takarójaként felfogja, összegzi, szűri a földfelszínt érő, a természet erőitől és az embertől származó fizikai, kémiai és biológiai hatásokat. Nem egységes, háromfázisú, eltérő alakú és méretű szemcsék/pórusok halmaza. Kis vastagságú (max néhány m), a Föld méreteihez képest hártyavékony ( ezért roppant sérülékeny), kiterjedését illetően inkább foltszerű, nem összefüggő (burok) Műszaki (mérnöki) értelemben A geotechnikában a „talaj” vagy „kőzet” fogalma többnyire a litoszférával értelemszerűen helyhez kötött kapcsolatban álló létesítmények (amelyek gyakorisága úgyszintén a kontakt geoszférák helyéhez kötődve mutat maximumot) teherviselő és/vagy terhelő közegeként, építőanyagként, valamint azok természeti földtani környezeteként

értelmezendő. A talajszenynyezés minősítésére alkotott koncentráció/határérték-táblázatok a „földtani közeg” kifejezést használják Jól érzékelhető, hogy az említett kifejezések a „talaj” klasszikus fogalmához képest jóval tágabb értelműek, és így kilépve a „(termő)talaj/pedoszféra” földtani/geometriai kereteiből, valójában a litoszféra – azaz a kőzetöv – fogalomkörébe tartoznak. Műszaki felfogásban a talaj heterogén, többkomponensű, diszperz, nyitott anyagi rendszer, amelynek tulajdonságai a környezettel (beleértve a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 90 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 91 ► létesítményt is) való kölcsönhatás függvényében térben és időben (is) változnak. E funkciókban a termékenységet biztosító szerves anyag kifejezetten kedvezőtlen adottság A „létesítmények övének”

(nooszférának) elsősorban horizontális értelmű terjeszkedésével összefüggő (globális) talajpusztulás, valamint a talajhoz kapcsolódó élelmiszertermelés kényszerének ellentmondása várhatóan az emberiség közeljövőjének egyik legégetőbb problémája lesz, részben máris az. Az 5.1 ábrán a termőréteget („talajt”) a stilizált növényi gyökerekkel átjárt, legfelső zóna – a talajszelvény (humusz) – képviseli. Nem véletlen, hogy a rajzon a (földtani) környezethez kapcsolódva feltüntetett műszaki tudományok címszavai alatt ez a réteg hiányzik. 5.1 ábra A talajmechanikai, mérnökgeológiai és kőzetmechanikai feladatok színtere a kőzetövben A (termő)talajnak a geológiai körforgás során végbemenő, egyensúlyban lévő természetes képződéséhez/megsemmisüléséhez az élet biológiai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 91 ► Környezetvédelem A talaj és védelme A dokumentum használata

| Tartalomjegyzék Vissza ◄ 92 ► körforgalmának folyamatai társulnak. A földtani ciklusnál lényegesen gyorsabb biológiai (elem)körforgalomban a C, O, H, N, P, S + a mikroelemek akkumulációja vezet a talajok humusztartalmának kialakulásához, a talajban lévő (élő és holt) biocönózisok révén. 5.2 Talajalkotók A talaj bonyolult rendszerét az élő szervezetek (biotikus) alrendszere és az élettelen anyagok (abiotikus) összessége építi föl. Az egyes összetevők megnevezését és relatív mennyiségét az 5.2 ábra ismerteti. 5.2 ábra Talajalkotók Figyelemre méltó a talajlevegő összetételének jelentős eltérése a légköréhez képest – a CO2 mennyisége 0,2-14%, az O2-tartalom 12% körüli, az NH3, H2S, CH4 stb. pedig szerves bomlásból származik A talajalkotók közötti helyes mennyiségi/minőségi aránynak, az ideális mechanikai szerkezetnek, a víz- és hőgazdálkodási feltételeknek a biztosítása a termeszteni kívánt

növények és a kapcsolódó életközösségek (köz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 92 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 93 ► tük az emberiség) egyféle fenntartható (újabban: gazdasági) harmóniája mellett a mezőgazdaság alapvető feladata. 5.3 A talaj globális funkciói A környezet az élő szervezeteket (organizmusok, organizmusok együttesei) körülvevő fizikai, kémiai és biológiai – tehát külső – tényezők/körülmények összessége. A szerves és szervetlen természetnek – a geobioszférának – e külső tényezői a hazánkban szokásos felosztás szerint: talaj – víz – levegő – élővilág (növény-állat-ember; természetes és mesterséges ökoszisztémákba rendeződve) – a táj és az épített (művi) környezet. Következésképpen: • A (termő)talaj a környezet egyik (alap)eleme. • A természetes (és fokozódó

mértékű, bár jelenleg még alárendelt méretű mesterséges) biológiai és geológiai körforgás (ciklus) egyik eleme/színtere. • Az élő szervezetek élettere. • A techno (vagy noo-) szféra színtere – a helyhez kötött emberi létesítmények gyakorisági maximuma – jelenleg még – a talajövet érinti. • Az élelmiszertermeléshez pótolhatatlanul szükséges természeti erőforrás ( az emberiség jövőjének egyik kulcsa). • A mezőgazdasághoz/talajműveléshez kapcsolódó tevékenység révén: szociális funkció. • Esztétikai szerep – többnyire a létesítmények természeti környezete révén jelentős. • Energiaátalakítás növények nélkül. A Napból érkező fényenergia jórészt hővé alakul – többek között a pedoszféra révén A hőenergia egy része – visszasugárzással – a levegőt fűti, a másik kémiai energiaként a mállástermékekben raktározódik el. • Energiaátalakítási növényzettel. Bázisfolyamata

a fotoszintézis, amelynek lényege a (fotoszintetizáló) növényekben végbemenő, a jelenlegi földi élet energetikai alapját képező, elvi folyamat: H2O + CO2 + napenergia szerves anyag + O2 • A fotoszintetizáló növényi pigmentek a 380-720 nm-es színképtartományt hasznosítják a Nap sugárzásának energiaspektrumából. Úgy tű- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 93 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 94 ► nik, a napenergia földi hasznosításában továbbra is ez a talaj-növény energiatranszformátor marad a legfontosabb eszköz. • Klíma- és eróziószabályozás (pl. az albedo változása révén, amely akár a talaj (felület) kémiai sajátosságai által meghatározott, akár a hosszú kötődő növényzet színén keresztül befolyásolja pl. a légkör alsó rétegének felfűtését) • Anyagmegkötés és -raktározás, és az ezekkel kapcsolatban

lévő kiegyenlítő-csillapító-stabilizáló hatások. 5.4 A (termő)talaj pusztulás ( talajromlás, degradáció) A címszavak a víz, a szél, a jég, a gravitációs erő és ezek kombinációinak talajrombolását jelentik, amely a talajok természeti funkcióinak a csökkenésére, szélsőséges esetben a talajtakaró teljes fizikai megsemmisülésére vezet(het). Az említett természeti tényezők/okok közé – mint már láttuk – napjainkra már az emberi tevékenység is besorolandó. A természeti jelenségek által megmozgatott talajmennyiség évente kb 10 milliárd tonna – a környezetét pusztító ember az ezredfordulón nagyjából e szám háromszorosáért felelős. Természetes körülmények között a talajok keletkezése és (természetes!) pusztulása globális egyensúlyban van – számszerű értékük 1,1 t/ha körüli. Ez utóbbi két legfontosabb formája a talajerózió (vízhatás) és a defláció (szélhatás). A közelmúlttól ide sorolják

a talaj termékenységét csökkentő egyéb folyamatokat (másodlagos szikesedés, elsavanyodás, a talajművelés okozta szerkezetrombolás stb.) is A kiváltó okok jellege szerint geológiai, és az emberi beavatkozás által (pl a talajműveléssel) előidézett gyorsított talajpusztulást, régebbi szóhasználattal gyorsított eróziót különböztetnek meg. (Talaj)eróziónak a csapadékvíz felszíni – ritkábban felszín alatti – talajpusztító tevékenységét nevezik. Csak ott léphet föl, ahol felületi lefolyás alakul ki, tehát a csapadékintenzitásnak az idő(tartam) szerinti integrálja nagyobb (kell legyen), mint a talaj(felület) vízelnyelő képességének és a párolgásnak az összege. Általában, ha a napi csapadékmennyiség nagyobb 20 mm-nél, erózió alakul ki. Tényezőit az 53 ábra mutatja be A csapadék eróziós hatásával szembeni ellenállóképesség a talaj erodálhatósága, erodibilitása. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék

Vissza ◄ 94 ► Környezetvédelem A talaj és védelme A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 95 ► 5.3 ábra Az erózió tényezői Az 5.3 ábrán utolsóként feltüntetett növényborítottság (mint biológiai tényező) a víz- és a szélerózió mindegyikében döntő jelentőségű (pl. egyvagy többszintű faállomány – erdei aljnövényzet és alomtakaró – gyep formájában). Fékezi vagy kizárja a csepperóziót, csökkenti a talaj felületének párolgását stb, mérsékli – akár 40%-kal a szélsebességet, a homokmozgást/ homokverést stb Az ősi erdei növényállomány a talajpusztulást lényegesen csökkenti. Roszszabb a helyzet a kultúrtípusok, rontott és legeltetett erdők, valamint a művelt, a növényfedettséget (időszakosan) teljesen nélkülöző szántók esetében A szélhatás (defláció) tényezői a talajpusztulás vonatkozásában a következők: Kiváltó tényezők szél (mozgás) A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék sebesség örvénylés tartósság Vissza ◄ 95 ► Környezetvédelem A talaj és védelme A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Befolyásoló tényezők Vissza ◄ 96 ► a deflációs terület hossza szemcseösszetétele szerkezet szervesanyag-tartalom felszíni érdesség, nedvességtartalom ( talajvízszint kapillaritás) növényborítottság A szél által elmozdított szemcsék mérete csaknem azonos (futóhomok, hullópor). Növekvő szemcseátmérőknél a kifúvás veszélye csökken (2-3 mm általában a felső határ), kis szemcseátmérők esetében pedig az egyéb jellemzők (növekvő kolloidtartalom, adhézió, kapilláris tapadás stb.) miatt csökken a szélerózió lehetősége. A kifúvás és a lerakódás között több száz, esetleg több ezer km is lehet – a szélerózió felszínformáiról (szélfodrok, szélbarázdák, garmadák, buckák, lepelhomok stb.) bizonyára hallott már az Olvasó. A

defláció jelentős károkat okoz a lepusztult talajból fakadó termékenységcsökkenés, valamint a mozgó szemcsék ütőhatása következtében fellépő fizikai növénykárosodás (homokverés) és a kifúvás (támaszvesztés, gyökérkiszáradás) révén. A szél hazánkban kb. másfél millió hektáron pusztít, elsősorban a homokos szerkezetű és a láptalajokat rombolva Néha jelentős károkat okoz kötöttebb (pl. csernozjom) talajokon is 5.5 A (termő)talaj pusztulásának okai, mértéke, védekezési módok A természetes körülmények között globálisan állandó talajmennyiség fogyása egyértelműen az emberi tevékenység következménye. A természeti környezetet megváltoztató egyik ősi módszer az 5000 évre visszanyúló földművelés, amelynek a kívánt kultúrnövények termesztése a célja. Ennek érdekében az eredeti vegetáció többnyire megsemmisül az erdőirtás, zárt gyepek feltörése stb. során A „beavatkozás” mértékét,

jellegét és ezek folytán kialakuló vagy kialakult, a természetes ütemnek mintegy 10-100szorosára fokozott („gyorsított”) erózió összetett mechanizmusát a szabályozott növénytermesztés műveletsora önmagában is érzékelteti: lazítás – porhanyítás – tömörítés – forgatás – keverés – felszínegyengetés – érdes felszín kialakítása – gyomirtás. (Az egyes műveletek talajtulajdonságokkal A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 96 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 97 ► való összefüggéseinek részletei már a mezőgazdaságtudományokhoz tartoznak, mindamellett jó részük – elviekben – az eddigiek alapján is végiggondolható.) A szélerózió elleni védekezés lehetőségei elsősorban agrotechnikai jellegűek a szélsebesség és a ráfutási hossz révén (mezővédő erdősávok, fasorok, ligetek növényborítottság). A

talajtakarás, szerkezetjavító műanyagok, kismértékű esőztető öntözés stb alkalmazása többnyire a gazdaságosságot meghaladó költségekkel jár Magyarországon a lejtős területek 63%-a erősen vagy közepesen erodált (az „A” szint teljesen lepusztult). Az erősen erodált területek zöme ε > 17°os meredekség mellett alakult ki – a talajlemosódás mértéke 30 t/ha/év körüli, (országosan) összesen 70 millió t/év vagy 65-100 millió m3/év. Az okok összevonásával a nemzeti vagyon mintegy 30-35%-át kitevő termőföld fogyatkozási üteme 50 évenként kb. Fejér megye területével azonos. Nem túlzó, inkább szokatlan megállapítás csupán, hogy hazánk legfontosabb természeti energiaforrása változatlanul a növények által transzformált sugárzó napenergia. Világviszonylatban sem kedvezőbb a helyzet. Az egyes kontinensekről lepusztult talajveszteséget (összesen 75 milliárd t/év) az 5.4 ábra tünteti föl. Az egyes

számértékek nyilván időbeli változók Az ábrán összefoglalt súlyos, helyenként (Etiópia, India, Brazília) katasztrofális talajveszteségek okai természeti és társadalmi jellegűek, amelyek általában összefonódnak. Kiemelkedő jelentőségű a talajművelés kapcsán már említetteken kívül az erdőirtás (nemcsak az ún trópusi esőerdők területén), az öntözött területeken az ún. másodlagos szikesedés, a túllegeltetés (és tiprás erózió/defláció), a földhasználat-váltás (erdő szántó) és az antropogén kéregmozgások (víztározók többletterhe, földcsuszamlások stb.) Természetszerűleg a talajjellemzők negatív változását keltik a környezet egyéb elemeiben bekövetkező változások (üvegházhatás sivatagosodás, savas esők, kemizáció, motorizáció stb.) is A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 97 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza

◄ 98 ► 5.4 ábra A kontinensekről lepusztult talaj viszonylagos mennyisége (ld a nyilak vastagságát) [5] A kontinenseken belül az erős erózió és/vagy defláció helyeit csillaggal jelöltük. 1 Egyesült Államok gabonatermő területei, 2. Mexikó, 3 ÉK-Brazília, 4 É-Afrika, 5 Száhel-öv, 6. Botswana-Namíbia, 7 Közép-Kelet, 8 Közép-Ázsia, 9 Mongólia, 10 Sárga-folyó, 11 Himalája hegylábi területe, 12 Radzsasztán, 13 Beludzsisztán, 14 Hátsó India, 15. D-Kína, 16 K-Ausztrália, 18 Dél-Európa A(z antropogén) sivatagosodás az emberi tevékenység következménye, beszűkítve a földhasználati lehetőségeket, sokszor teljesen alkalmatlanná téve a talajt a mezőgazdasági használatra. Óriási területeket vonnak el a közlekedéshez (út-vasút, repülés) és az urbanizációhoz kapcsolódó létesítmények, a bányászat (elsősorban a külszíni, de a meddőhányók révén a felszín alatti is) és a szintén növekvő

hulladékmennyiség helyigénye. 1965-ben a biológiailag aktív talaj területéből 500 000 km2-t építettek be Néhány elgondolkodtató szám: A kontinensek területének 13%-át művelik. Kb 15% a kedvezőtlen adottságok folytán nem művelhető A megművelhető összes területnek 3%-át „takarták be” (semmisítették meg) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 98 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 99 ► az építési tevékenység során, ugyanakkor a Földfelszín mintegy 2%-át tették emberi munkával termékennyé. A természetes mértéket meghaladó talajpusztulás áttekintett okaiból következik, hogy a védekezés elvi lehetőségei szintén sokrétűek. Köztük olyanok is vannak, amelyek belátható időn belül a szó szoros értelmében csak elvi jelentőséggel bírnak – pl. a nooszféra területigényét nem lehet rövid időn belül látványosan korlátozni.

Ehelyütt – közvetlen talajtani vonatkozásaik révén – röviden az erózió elleni védekezés módjaira vetünk egy pillantást. A kiváltó tényezők közül a csapadék közvetlenül nem befolyásolható, a lejtő(hossz és meredekség) viszont a műszaki talajvédelem eszközeivel módosítható. A sánc a lejtő vízvisszatartásra vagy vízelvezetésre alkalmas hullámosítása és tagolása. Ennek következtében csökken a felületi lefolyás sodróereje, valamint a sáncban gyűjtött vizek a (felületi) lefolyás csökkentése révén a talajba szivárognak. A terasz a lejtő hajlásszögét jelentősen csökkentő mesterséges tereplépcső. A vízszinteshez közeli, akár vízszintes rész a teraszlap, amelyet vagy támfal (beton, kő), vagy rézsü biztosít. Az övárok a felületen lefolyó vizeket vezeti el. Majdnem szintvonalas esésűek, végeik gyepes, vagy burkolt vízlevezetőbe csatlakoznak. Az agronómiai talajvédelem módszerei közül az alábbiakat

emeljük ki: • Művelési ág változtatása. Pl 25%-nál meredekebb lejtőn szőlőt vagy gyümölcsöst telepítenek műszaki talajvédelemmel, 40% fölött pedig erdőt. • Táblásítás. A táblákat – dombvidékeken – hosszirányukkal a lejtőre merőlegesen igyekeznek kialakítani (lásd pl. úthálózat) • Talajvédő fasorok és erdősávok (tábla- és útszegélyeken). • Eredményes lehet a talajművelési mód kedvező kiválasztása is. Az egyes módszerek hatékonysága a természeti viszonyoktól, a termelés céljától és a gazdaságossági mutatóktól függ. A természeteshez legközelebb álló eljárás a növényfedettség biztosítása, amely – lehetőség szerint – a talajfelszínen és közvetlenül a felszín alatt egyaránt nemezszerűen összefüggő (pl. lucerna, vörös here) Ez a takaró csökkenti a csepperóziót, lassítja a lefolyást. Összességében: A hatékony talajvédelem nem egy-egy, többnyire elszigetelten alkalmazott

módszerhez kötött, hanem azoknak a pozitív tár- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 99 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 100 ► sadalmi és környezetpolitikai szemlélettel ötvözött kombinációiban rejlik, amelyek a talajt – mint pl. a levegőt és a vizet – távlatokban is globálisan megóvandó természeti erőforrásként kezelik. 5.6 A talaj (földtani környezet/közeglitoszféra) szennyezése 5.61 Fogalma Az előzőekben a földtani környezet (litoszféra) – azon belül (ha kialakult) a legfelül települő (termő)talaj – egyensúlybomlásait/zavarait a termőtalaj részbeni, esetleg a teljes talajszelvény elmozdulása (lepusztulása), vagy a földkéreggel helyhezkötött kapcsolatban álló létesítmények területigénye folytán a letermelés (= elpusztítás + elmozdítás) uralta. Amennyiben a (helyben maradó – in situ) talajba közvetlenül, vagy a

levegővel és/vagy a vízzel közvetítve a talaj termőképességét csökkentő idegen (szennyező)anyagok jutnak, és ezek, illetőleg a belőlük másodlagosan keletkezett (átalakult) anyagok mennyisége (koncentrációja) meghaladja a talaj elbontóképességét, talajszennyezésről van szó. Magától értetődő, hogy a szennyezések nem korlátozódnak a térszínen lévő termőrétegre – minden esetben a körülmények függvénye, hogy a szennyezés túllép-e a termőréteg fizikai/geometriai határain. Amennyiben igen – többnyire ez a helyzet – a földtani környezet/litoszféra szennyezése a pontosabb kifejezés. A gyakorlati szóhasználat nem tesz éles különbséget a fenti fogalmak között, ezért a továbbiakban a talajszennyezés kifejezés a korábban is említett tágabb értelmezést jelenti Ritkán, de pl. oldalirányban utánpótlódó/mozgó szennyezésnél előfordul, hogy a termőréteg(humusz) nem, vagy alig sérül, az alatta települő

mélyebb rétegek viszont szennyezetté válnak. A közvetlenül bevitt szennyezések csaknem kizárólag antropogének és lokális jellegűek, míg a lég- és vízkörzésen át csatolódók a természeti és antropogén folyamatok összefonódásával regionálisak, sőt akár a fél bolygóra kiterjedők is lehetnek (pl. savasodás) A talaj lepusztulásához képest nagyon lényeges eltérés, hogy a szennyezés nem korlátozódik a földkéreg többnyire szemmel látható, közvetlenül vagy műszeresen detektálható felszínére, ezért annak mértéke (térben, jellegben és időben) csak a már létező szennyeződés bizonyos fokú kifejlődését követően érzékelhető. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 100 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 101 ► 5.5 ábra A szennyezések környezetbe való kijutásának és tovább– terjedésének, illetve az élőlényekhez és az

emberhez való eljutásának lehetőségei [9] Számos talajszennyezés volt és következik be jelenleg is, amelyek sem helyüket, sem a veszélypotenciáljukat illetően ma (még) nem ismertek. Részben a „rejtett” jellegből adódik, hogy a talajszennyezések felderítésének, feltárásának és elhárításának még viszonylag kevés gyakorlati múltja van (ugyanakkor az őket generáló ipar, hulladékképződés stb. – idevágó szóhasználattal élve – sosem látott mértékű). A természeti erőforrások közül fajlagosan a talajszennyezés elhárítása a legköltségesebb, azért is, mert a talajszennyezés többnyire kiterjed a kontakt fázisokra (felszínalatti- és/vagy felszíni víz, levegő, talajlevegő) is, azon felül a szennyeződés terjedési mechanizmusának, idő- és térbeli eloszlásának törvényszerűségei fázisonként alapvetően eltérőek. A „rejtett” jelleg kettős: Egyrészt a hagyományos közvetett kutatási módszerek jó

részével nem és érzékszervileg sem átlátható/átvilágítható közegről van szó, másrészt a szennyezés lehet öröklött, amelynek körülményeiről még kevesebbet lehet tudni, ad abszurdum, a még létező információk sem hozzáférhetők (eltitkoltak) – lásd pl. az atomhulladékkal vagy a radioaktív anyagokkal történt balesetek/bűnügyek témaköreit Többnyire nem publikusak a volt háborús területek veszélypotenciáljának részletei sem. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 101 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 102 ► 5.62 A határérték (-elv) Az elvileg korlátlan számú és minőségű szennyezőanyagoknak (gondoljuk meg: egyes becslések szerint az emberiség kb. 3-4 milliónyi anyagot, vegyületet használ, beleértve a mesterségeseket is – számuk egyre növekszik) a talajban, vízben és levegőben megengedhető határértékeire vonatkozóan

minden szempontból elfogadott/elfogadható számszerűsített, teljes körű értékek ma sincsenek – a lehetséges kombinációk számát tekintve, talán nem is lehetnek. Ezért a mindenkori közeg (talaj, víz, levegő) terhelését – praktikusan – a különféle szabványok, irányelvek, törvények, előírások stb. kritériumainak mérlegelésével kialakított számértékeihez kötik, bár ezeket többnyire nem az adott (szennyezett) területre (pontosabban: térfogatra) határozták meg. Nyilvánvaló, hogy pl a talajszennyezéskor a mérlegelés egyik nézőpontja a talajban lévő víz hasznosításának módja lehet – eszerint az (elfogadható) határérték szigorúbb (ivóvíz), vagy kevésbé szigorú (pl. öntözővíz) A lehetséges szennyezőanyagoknak számszakilag csak egy részhalmazát, a jelen gyakorlati eseteinek azonban túlnyomó részét lefedő anyagokra (nehézfémek, CH-vegyületek stb.) a határértékeket a 10/2000 (IV2) KöM-EüM-FVM-KHVM

együttes rendelet rögzíti a talaj(földtani közeg) vonatkozásában mg/kg-ban kifejezett koncentrációban (a nevezőben a szárazanyagtömeg értendő). Ugyanez a melléklet tartalmazza a felszín alatti vizekre elfogadott határértékeket is – μg/l-ben kifejezve Tehát szennyezett a talaj, (talajvíz), ha az adott szennyezőanyag koncentrációja a hivatkozott rendeletben rögzített határértéknél magasabb. 5.63 A (földtani)környezet/talajszennyezés forrásai A különös figyelmet érdemlő, a környezetre meglévő vagy potenciális veszélyt jelentő területek, tevékenységek csoportosítása nem egységes. A lehetőségek egyfajta – itt csak részben idézett – felsorolása lehet a következő: • Régebbi lerakók: - depóniák, vadlerakók, - meddőhányók stb. • Potenciálisan környezetszennyező tevékenységek területei: - ipari és üzemi területek, - vegyipari gyárak, - kokszolók, kátrányfeldolgozók, - gázművek, - agrokémiai centrumok,

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 102 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 103 ► - töltőállomások, üzemanyagtárolók, - vasúti átrakóhelyek stb. • Nagykiterjedésű talajszennyezések területei: - légi úton, immisszió révén terhelt felületek (nehézfémek, radioaktív anyagok), - talajszennyezés elárasztás révén, - nem megfelelő területhasználat (pl. mezőgazdasági művelés), - szennyvíz, szennyvíziszap és trágyázás okozta szennyezés (pl. hígtrágya-elhelyezés, öntözés stb) • Háborús maradványok, katonai területek: - lerombolt üzemek területe, - hadianyag, lőszer és hajtóanyag telepek, - lőterek, - eltemetett lőszer és harci anyagok. A lehetőségek sokrétűségét a fenti felsorolás csak részben érzékelteti – a gyakorlat színesebb képet mutat. Két „egyforma eset” nem létezik, legföljebb hasonló 5.64 A szennyezett

terület (térfogat) feltárása, körülhatárolása, értékelése Az adatgyűjtés és az állapotfelvétel elkészítése a veszélyeztetési potenciál megítéléséhez szükséges (kutató) munka első lépése. Az adatgyűjtés vázlatát az 56 ábra mutatja Az első értékelés „valóságtartalma” szélsőséges (lehet). A munka (pl feltárás) közben szerzett ismeretek, tapasztalatok a tervezett munkákat akár visszamenőleg is jelentősen módosíthatják. A kutatás stratégiája többnyire háromféle: • hierarchikus (screening), • célirányos (target) és • a kettő kombinációja. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 103 ► Környezetvédelem A talaj és védelme A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 104 ► 5.6 ábra Az adatgyűjtés elvi vázlata [9] Az elsőnél a szennyezőanyagok jellemzői a kutatás végére válnak ismertté – a kiindulást a pontosításhoz nyújthatja (pl.) valamiféle, az

adott szennyezőanyag(csoport)hoz kötődő indikátor Kellő (előzetes) információk esetében (üzemanyagtartálynál pl. kőolajszármazékok) a kutatás a második változat szerinti – tehát ismert komponens(ek)re irányul Összetett esetben magát a kutatást sem egy lépésben végzik – ún. előzetes, és annak eredményei birtokában – ha szükséges – részletes kutatást hajtanak végre Függetlenül a jellegétől, az archív anyagok mindegyike lehet döntő jelentőségű. Feltétlenül szükségesek a földtani, víz- és mérnökföldtani térképek, (ha van) légifelvétel, topográfiai térkép, az antropogén tevékenységhez kapcsolódó forma- és egyéb jegyek stb A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 104 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 105 ► A szennyezés helyére, jellegére a növényvilág szemmel látható változásai (bioindikátorok) is utalhatnak.

Pl vadlerakók gázképződését jelezheti a cérna tippan, fehér libatop, keserűfű stb. A közvetett geofizikai kutatási módszereknek relatív olcsóságuk és gyorsaságuk mellett nagy előnyük, hogy folyamatos szelvényezésre alkalmasak, és nem zavarják meg az eredeti (bár szennyezett) talajállapotot. Hátrány viszont, hogy közvetlen talaj/talajszennyezés-mintát nem szolgáltatnak. Alkalmazásuk célja: • • • • a földtani/vízföldtani/szerkezeti viszonyok pontosítása; a szennyezett vagy szennyeződésgyanús területek körülhatárolása; a szennyeződés nyomonkövetése; adatszolgáltatás a (közvetlen) feltárások optimális telepítéséhez. A műszaki földtanban már említett szondázásoknak többnyire a mérnökgeofizikai mérésekkel kombinált változatai informatívak. A közvetlen (talaj) feltárási módszerek (közvetlen) talaj- és (ha van) vízmintát szolgáltatnak. A mintavétel árkolással, fúrással és szondázással

történik. Átmérőjük szerint kis- és nagyátmérőjű, a meghajtás jellegét tekintve kézi, illgépi fúrásról beszélnek Ezek révén (geotechnikai értelemben) zavart és zavartalan (a fázisarányokat is őrző) minták egyaránt nyerhetők Alapvető, hogy a fúrástechnika a szennyeződést ne közvetítse, ne vigye pl. lejjebb Talajmintavételre – értelemszerűen – csak az ún száraz (tehát nem öblítéses) fúrási eljárások alkalmasak. Speciális technikák is vannak, amelyeket többnyire a geotechnikából vettek át. Óriási a fejlődés a vízmintavételi (szivattyú- és egyéb) technikák, valamint a helyszíni gyorselemzések, tesztek tekintetében is. A feltárások/felderítő módszerek szükséges mennyisége és helye előre nem vagy csak kivételesen határozható meg, mivel függ a feladat jellegétől, céljától, a rendelkezésre álló időtartamtól, pontossági kívánalmaktól stb. A feltárások egy részét célszerű mindjárt

(ideiglenes és állandósított) észlelőkúttá kiképezni ( talajvíz-rétegvíz, áramlási irány, sebesség, áteresztőképesség, koncentrációviszonyok stb.) A szennyezőanyag és a kőzettest(ek) vagy porózus közegek kölcsönhatása (szűrődés, kicsapódás, szorpció, diffúzió, viszkozitás stb.) újabb szempontokat vethet föl A kutatás befejeződésével már nem maradhat megválaszolatlan kérdés sem a földtani, vízföldtani viszonyokat, sem pedig a szennyezőanyag minőségét és mennyiségét illetően. Meghatározhatók a lehetséges szennyeződésterjedési utak, és azoknak az emberre gyakorolt veszélyeztető hatása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 105 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 106 ► 5.65 A kárelhárítás alapelvei A szennyeződött (kontaminált) talaj kármentesítési/kárelhárítási technológiájának kiválasztásának,

tervezésének a következő részfeladatai vannak: • a jövőbeni hasznosítás tisztázása, • a szennyezés okozta kockázat becslése, • a megtűrt maradék-szennyezés nagyságának (határértékének) a meghatározása, • a kármentesítési technológia kiválasztása, • a végrehajtás. Száz százalékos hatékonyságú, egyetemes – vagyis mindenütt és mindenkor sikerrel alkalmazható – talaj/talajvíztisztítási módszer (jelenleg) nincs. Ezért az elérendő cél a mindenkori technikai/jogi/gazdaságossági szempontok mérlegelésével határozandó meg, figyelembe véve a terület tervezett hasznosítását és megszerezve az illetékes hatóság (pl. Természetvédelmi, Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség) előzetes hozzájárulását is Elvileg négy lehetőség van (5.7 ábra) 5.7 ábra A szennyezett területek kárelhárításának módszerei [9] a, A kontaminált(szennyezett) talaj helyszínen hagyása a használat valamiféle

korlátozásával. b, Lefedni, ill. „bedobozolni” (kapszulázni) a szennyezett tömböt (vízzáró módon), akár termőtalajjal letakarva. c, A kiemelt – szennyezett – tömböt (pl. veszélyes) hulladéklerakóba szállítani és őrizni ismert / szabályozott feltételek között A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 106 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 107 ► d, Megtisztítani (dekontaminálni) a szennyezett térrészt „in situ” (tehát az eredeti helyen/fekvésben) vagy „off site” módon (azaz egy másik helyen lévő technológiával). A tisztítás során a káros anyagkoncentráció(ka)t a megkívánt, előírt határérték alá kell csökkenteni adott időtartamon belül Az „on site” és „off site” eljárások az ún. „ex-situ” módszerek – az előbbi során a szennyezett talajt ugyan kitermelik, de a kármentesítés a helyszínen történik. A

„bedobozolás” és az átrakás módszerei (b, c) – közös elnevezéssel – a biztosítási módszerek A különféle kármentesítési módszerek (átlevegőztetés, átmosás, biológiai lebontás, stabilizálás, szilárdítás, befoglalás, átrakás stb.) speciális, sokoldalú ismereteket és technológiát igényelnek, a mélyépítéstől, hidraulikától kezdődően egészen a különféle baktériumtenyészetek kifejlesztéséig és kézben tartásáig. Ezek napról napra fejlődnek, csupán a főbb vonalakban történő áttekintésük is meghaladná a rendelkezésre álló terjedelmet. 5.7 Ellenőrző kérdések 1. A talaj fogalmának különféle értelmezései közül tudna körvonalazni önállóan legalább kettőt? 2. Melyek a (termő)talaj globális funkciói? 3. Mitől függ(het), hogy a csapadék mekkora talajeróziót kelt? Írja le fejből, és vesse össze az 53 ábrán felsoroltakkal! 4. Hogy határozná meg a talajszennyezés fogalmát? 5. Soroljon föl

legalább tíz okot, tevékenységet, műveletet, amelyek feltehetően talajszennyezést váltanak/válthatnak ki a környezetükben! 6. A talajszennyezés felderítésének/kutatásának hányféle elvi stratégiáját ismeri? 5.8 Irodalomjegyzék [1] Borsy Zoltán (szerk.) Általános természeti földrajz Budapest, 1998, Nemzeti Tankönyvkiadó [2] Papp Zoltán: A talaj és védelme. Főiskolai jegyzet, Győr, 1997, kézirat [3] Rausz Attila-Czira Tamás (szerk.) Magyarország környezetstatisztikai atlasza KSH- VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság, 2005 [4] Szesztay Károly-Sz.Gábor Margit: Bolygónk véges türelme Meddig terhelhető a bioszféra ? Budapest, 1992, Akadémiai Kiadó. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 107 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A talaj és védelme Vissza ◄ 108 ► [5] Kerényi Attila: Általános környezetvédelem. Globális gondok –

lehetséges megoldások Szeged, 1995, Mozaik Oktatási Stúdió [6] Láng István (főszerk.) Környezet- és természetvédelmi Lexikon I-II Budapest, 2002, Akadémiai Kiadó [7] Szabó Imre: Hulladékelhelyezés I. „Ipar a környezetért” Alapítvány, 1995 [8] Szabó Imre: Hulladékelhelyezés. Miskolc, 1999, Miskolci Egyetemi Kiadó [9] Szabó Imre (szerk.): Szennyezett területek kármentesítése Miskolc, 2002, Miskolci Egyetemi Kiadó. [10] Larousse: A természet enciklopédiája. Fölünk az élő bolygó Budapest, 1993, Glória Kiadó. Népszerűsítő művek Füleky György: A talaj. Budapest, 1988 Gondolat Zsebkönyvek Havasi János: Izotópfalu. 1989 Kossuth Könyvkiadó, Moldova György: Magyarország szennybemenetele. Dunakanyar 2000, 1995 Moldova György: A Balaton elrablása. Dunakanyar, 2000, 1996 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 108 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 109

► 6. Víz/vízvédelem 6.1 Bevezetés A víz számos szempontból nélkülözhetetlen: ivóvíz, táplálékok része, tisztálkodásra, mosásra, szennyezések eltávolítására használjuk, energiaforrás, élelmiszer-termelő közeg (halászat), közlekedési útvonal, rekreáció (vízisportok, üdülés) helyszínéül szolgál, gyógyhatása is lehet, kielégíti az ipar, mezőgazdaság vízigényét stb. A Föld vízkészletét kb. 1,6 milliárd km3-re becsülik Ennek 82%-a az óceánokban, kb. 15,5%-a a litoszféra mélyebb rétegeiben, kötött vízként tárolódik. A sarkvidéki és magashegységi jégtakaró csupán 1,7%-ot, a hozzáférhető felszín alatti vizek pedig 0,5%-ot jelentenek A tavak, vízfolyások, a légkör és az élőlények víztartalma arányaiban minimális [1] Ha csak a kontinensek vízkészletét tekintjük, és a litoszféra kötött vizével nem számolunk, akkor a víz 77%-a a sarkvidéki és magashegységi jégtakaróban, 22%-a felszín

alatti vízadókban tárolódik. Az édes és sósvízű tavakban a vízkészlet kb. 0,6%-a, a légkörben 0,03%-a, míg a vízfolyásokban és az élőlényekben 0,003-0,003%-a található [1] A víz állandó körforgásban van: létezik egy természetes körforgása és egy társadalmigazdasági körforgása is (61 ábra) 6.1 ábra A víz társadalmi-gazdasági körforgása [2] A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 109 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 110 ► A természetes vizek előfordulási típusai az alábbiak: • légköri vizek: csapadék, párolgás; • felszíni vizek: vízfolyások, állóvizek (tó, fertő, mocsár, láp, vizes élőhely), tengerek, óceánok; • felszín alatti vizek: talajnedvesség, talajvíz, rétegvíz, nem karsztosodott kőzetek hasadékvizei, karsztos kőzetek hasadékvizei (karsztvíz). Jelenleg a rendelkezésre álló édesvíz 54%-át használja az

emberiség, 2025re pedig várhatóan a 70%-át fogja használni [3]. Hogy csak néhány adatot kiragadva lássuk a víz-helyzet súlyosságát, íme néhány példa [3]: A rossz minőségű vizek miatt 2,3 milliárd fő veszélyeztetett. 1990-ben 1 milliárd ember nem jutott hozzá az alapvetően szükséges napi 50 l vízhez. Évente 5 millió ember hal meg vízhez kapcsolódó fertőzésekben; a gyermekhalandóság 60%-ban összefügg a vizekkel. A fejlődő országokban a kommunális szennyvíz 90%-a, az ipari szennyvíz 75%-a tisztítatlanul kerül bele a folyókba. A Föld 500 legnagyobb folyójának fele nagyon túlhasznált és szennyezett A felszín alatti vizek esetében a fokozódó kitermelés okozta mennyiségi gondok és – ha nincs megfelelő vízbázisvédelem – a felülről történő elszennyeződés okoz problémákat. A mezőgazdasági, az ipari és a kommunális vízhasználat egyaránt számos környezetvédelmi problémával jár. • Mezőgazdasági

vízhasználat Ha az öntözési gyakorlat rossz, akkor a terület szikesedése (másodlagos szikesedés), ill. elmocsarasodása következhet be Ha az öntözővíz a felszín alatti vízkészletekből származik, akkor hosszú távon nem lehet rá alapozni, hiszen a készletek egy része nem megújuló. Akkor is léphetnek fel problémák, ha az öntözővíz a felszíni vizekből származik: a túlzott felhasználás miatt jelentősen lecsökken a folyók vízhozama (pl. Colorado, Nílus, Sárga-folyó, Gangesz, Amu-darja, Szír-darja: az év egy időszakában nem érik el a tengert ill az Aral-tavat vizük elöntözése miatt) • Ipari vízhasználat Míg a mezőgazdaság elhasználja a vizet, az ipar nagyrészt csak használja, tehát használat után előbb-utóbb jelentős részét visszajuttatja a felszíni vizekbe. A víz mennyiségében tehát nem okoz jelentős problémát, a víz minőségében azonban igen (az ipar vízszennyezését ld. később) A leglátványosabb

víztakarékosságot az ipar terén sikerült elérni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 110 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 111 ► • Kommunális vízhasználat Az angol WC elterjedése, a tisztálkodási kultúra megváltozása egyre több vizet igényelt, és egyre több környezetszennyezési problémát okozott/okoz. A fejlett országokban ivóvíz minőségű vízzel öblítjük a WC-t, mossuk az autót, öntözzük a kertet stb., ezzel szemben a fejlődő országokban az ivásra alkalmas vizet megbízható helyről kell vásárolni, és ha van is vízvezeték-hálózat, az sem mindig üzemel. A növekvő igények a kitermelés növekedését kényszerítik. Mivel a felszín alatti vízkészletek felélése rejtve zajlik, a jövő felélése nem mindenki számára nyilvánvaló! Megoldást valószínűleg az igények oldaláról indított beavatkozás hozhat: a valós vízárak

alkalmazása rádöbbentheti az embert a tiszta víz igazi értékére. Az Európai Unió tagállamai – köztük Magyarország – számára a Víz Keretirányelv (VKI) (2000/60/EK Irányelv az európai közösségi intézkedések kereteinek meghatározásáról a víz politika területén) szolgál alapjául minden vízzel kapcsolatos döntéshozásnak és tevékenységnek. Az irányelv célja, hogy (i) megakadályozza a vízi ökoszisztémák és vizes élőhelyek további romlását, védje és javítsa állapotukat; (ii) előmozdítsa a rendelkezésre álló vízkészletek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználatot; (iii) fokozatosan csökkentse a felszíni és felszín alatti vizekbe jutó szennyeződések mennyiségét, megakadályozza a vizek további szennyeződését; (iv) hozzájáruljon az árvizek és az aszályok mérsékléséhez [4]. Az irányelv végső környezeti célkitűzése alapján 2015. év végére el kell érnünk a felszíni és

felszín alatti vizek ún. jó állapotát, amelyet a jó ökológiai állapot és a jó kémiai állapot határoz meg. Az erősen módosított és mesterséges víztestek esetében a jó ökológiai potenciál és a jó kémiai állapot elérése a cél. A fenti célok megvalósítása érdekében számos feladatot kell hazánknak (és természetesen minden tagállamnak) megoldania. Pl a víztestek besorolása (természetes, erősen módosított és mesterséges víztestek), a felszíni és felszín alatti vizekre gyakorolt emberi tevékenység felülvizsgálata, jelenlegi és jövőbeni ivóvízbázisok meghatározása és védelmük biztosítása, állapotkövető monitoring-rendszer létrehozása, szennyezőanyagkibocsátások szabályozása, vízgyűjtő területenként intézkedési programok és vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítése. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv a VKI végrehajtási eszköze, magába foglalja mindazokat az intézke- A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 111 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 112 ► dési programokat, melyeket szükségesek az adott víztest jó ökológiai állapotának ill. jó ökológiai potenciáljának az eléréséhez A vízgazdálkodás magyarországi gyakorlata több szempontból is megfelel a VKI-nek, mint pl. a vízgyűjtőre szervezett vízgazdálkodás, a vízbázisvédelem, a természetvédelmi igények figyelembe vétele, a vízkészletek folyamatos állapotértékelése. 6.2 A víz minősége és minősítése A víz minősége a víz fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak összessége (statikus megközelítésben) [5], illetve a vízben végbemenő fizikai, kémiai és biológiai folyamatok eredménye is (dinamikus megközelítés). A víz minőségét természetes és antropogén hatások határozzák meg. A vízminőség kapcsolatban van a hidrológiai állapotokkal is, amelyet a

vízgyűjtő terület geológiai- és talajadottságai, az éghajlati, időjárási körülmények szabályoznak. A vízgyűjtő területen folytatott ipari, mezőgazdasági tevékenység, a közlekedés, a települések szerkezete, a területhasználatok stb szintén visszatükröződnek a vízminőségben A vizeket ért környezeti hatásokra a vízi ökoszisztéma válaszol, a vizek minősége így állandó változásban van. 6.21 Felszíni vizek minősítése Az országos felszíni vízminőség-ellenőrző hálózat törzs- és regionális hálózata keretében 109 vízfolyás és 4 állóvíz minőségét vizsgálják rendszeresen, összesen 241 szelvényben [6]. A lokális hálózati vizsgálati rendszerek száma 249. A mintavételi szelvényeket, a vizsgálandó paramétereket, a vizsgálatok gyakoriságát, a mérési módszereket és a vízminősítés elveit az MSZ 12749 számú magyar szabvány írja elő. A vízminőséget fizikai, kémiai és néhány biológiai

paraméter vizsgálatával adják meg. A rendszer a vizsgált paramétereket 5 csoportba sorolja: 1. 2. 3. 4. 5. az oxigénháztartás jellemzői, a tápanyagháztartás jellemzői, mikrobiológiai jellemzők, mikroszennyezők és toxicitás, egyéb jellemzők. A csoportokat a 90%-os tartósságú koncentrációk alapján ötosztályos rendszerben minősítik (I. osztályú, „kiváló”, II osztályú, „jó”, III osztá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 112 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 113 ► lyú, „tűrhető”, IV. osztályú, „szennyezett”, V osztályú, „erősen szennyezett” minőségű víz) Az egyes csoportba tartozó paraméterek közül a legrosszabb mutató (a leggyengébb osztályzatot kapó paraméter) határozza meg a csoport osztályba sorolását. Ez a minősítési rendszer az egyes víztestek állapotának összehasonlítására csak korlátozottan

alkalmas, mivel egy adott osztályba sorolást a vizsgált csoportba tartozó bármely paraméter kedvezőtlen értéke dönt el, függetlenül az abba a csoportba tartozó más paraméterek kedvezőbb állapotától. 6.22 Vízminősítés a VKI-ben A VKI fogalomrendszerében nem vízminőségről beszélnek, hanem az érintett víztest állapotát/potenciálját határozzák meg. A VKI a vízminőség fogalmát ökológiai szemlélettel vizsgálja Ezek szerint a felszíni víztest állapotát annak ökológiai és kémiai állapota együttesen határozza meg. Az ökológiai állapot a biológiai elemekből (vízi flóra, fenéklakó gerinctelen fauna, halfauna), a biológiai elemekre hatással lévő hidrológiai és morfológiai elemekből (áramlás, folyófolytonosság, medermorfológia), valamint a biológiai elemekre hatással lévő fizikai és kémiai elemekből (hőmérséklet, oxigénellátottság, sótartalom, savasodási állapot, tápanyag-állapot) tevődik össze. A

kémiai állapotot a vízszennyezettség határozza meg: különleges szennyezőanyagok címen ide sorolják egyrészt az ún. elsőbbségi anyagokat (kiemelten veszélyes, a vízikörnyezetre jelentős kockázatot jelentő anyagok), amelyek vízbevezetését meg kell tiltani, másrészt azok az egyéb, nagy mennyiségben bevezetett szennyezőanyagok, amelyek kedvezőtlen hatást okoznak az élővizekben. A VKI szerinti állapotmeghatározás sokrétűbb, mint a jelenleg használt magyar szabvány, valamint egy referencia állapothoz tartozó normarendszerhez hasonlítja az adott víztest jellemzőit, így biztosítja az egyes víztestek állapotának összehasonlíthatóságát. A jelenlegi minősítési rendszert a normatív módon meghatározott állapot/potenciál megadása váltja majd fel. 6.23 Felszín alatti vizek minősítése A felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi változásainak országos áttekintését két törzshálózat biztosítja: a felszínközeli és

felszín alatti vízszintészlelő törzshálózat, valamint a felszín alatti vízminőségi törzshálózat. A felszín alatti vizek minőségét nem osztályozzák, mint a felszíni vizeket, hanem határértékeket adnak meg: háttér koncentráció, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 113 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 114 ► szennyezettségi határérték, intézkedési szennyezettségi határérték, kármentesítési szennyezettségi határérték. 6.3 Magyarország vizeinek állapota 6.31 Magyarország felszíni vizeinek állapota Hazánk a vizeket illetően is jellegzetes tranzitország, így vízkészleteink mennyisége és minősége is döntően a szomszédos országokban tett beavatkozásoktól függ. Felszíni vizeink 96%-a (120 milliárd m3/év) a határainkon kívülről származik, csupán a Zala, a Kapos és a Zagyva vízgyűjtője tartozik teljes területében

Magyarországhoz A Dunát elsősorban a települési szennyvíz, a cukor-, papír- és cellulóziparból származó szerves szennyezők, a szén- és olajtüzelésű erőművekből származó mikroszennyezők, valamint a vegyi-, vas- és acélipari üzemek kibocsátásai terhelik [6]. Budapestnek a Duna vízminőségére gyakorolt hatása továbbra is erőteljes. Az oxigén- és tápanyagháztartás, a mikroszennyezők és toxicitás, valamint az egyéb mutatók szempontjából szinte a teljes magyar szakaszon III. osztályú, bakteriológiai szempontból pedig Budapest felett III., Budapest alatt IV osztályú a folyó (62 ábra) A Tisza vízminőségét elsősorban a külföldről érkező mellékvízfolyások terhelt vizei határozzák meg (romániai vízgyűjtőterületén az ipari objektumok szennyvíztisztítása nagyon alacsony színvonalú). A magyar szakaszon azonban jelentős javulás mutatkozik, noha Szeged alatt újra romlik a víz minősége, elsősorban a Maros

szennyezettebb vizei miatt (6.2 ábra) A mellékvízfolyások vízminősége igen széles tartományban ingadozik, de – kisebb hígítási kapacitásuk miatt – általában magas a szennyező anyagok koncentrációja (III., IV, V osztály), különösen a nagy folyók mellékvízfolyásaiban a nagyvárosok közelében. Az országosan kiemelt jelentőségű vízfolyások vízminősége az elmúlt másfél évtizedben általában javult [6]. A Balaton mikrobiológiai szempontból nem szennyezett, a tó teljes hosszában I. osztályú [7] A tó az 1970-es években eutróffá vált A vízgyűjtőkre kiterjedő szennyvíztisztítási program, a tisztított szennyvizek más vízgyűjtőbe történő elvezetése, az egykori természetes szűrőként működő Kis-Balaton védőmű szakaszos üzembe helyezése, a vízgyűjtőn a műtrágya felhasználás csökkentése és a hígtrágya telepek bezárása, valamint a vízfolyások torkolatába épített szűrőrendszer hatásosnak bizonyult

a foszfor- és nitrogénterhelés csökkentésében, így mára sokat javult a víz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 114 ► Környezetvédelem Víz/vízvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 115 ► minőség. 2000-2003-ban az aszályos időszak miatt csökkent a tó vízmenynyisége, ez azonban nem rontotta a víz minőségét 6.2 ábra A felszíni vizek minősége, 2003 [7] A Velencei-tó vízháztartása az 1990-es évek elején erősen deficitessé vált. A kiszáradás veszélyének megakadályozására idegen vízgyűjtőből, karsztvízzel kellett pótolni a tó vízkészletét. A tó eutrofizációja igen előrehaladott állapotban van, nagy koncentrációban tartalmaz oldott sókat és szerves anyagot A kavicsbánya tavak vízminőségét a felszín alatti vizek minőségének megőrzése érdekében fokozottan védeni kell a tápanyag-bemosódás és más szennyezések ellen, mivel ezek a mesterséges tavak a

felszín alatti víz védőrétegének eltávolításával jöttek létre. A rekreációs célokat szolgáló, ám infrastruktúrával (szennyvízelvezetés, hulladékelszállítás stb.) nem rendelkező bányatavak vize intenzív használat esetén néhány év alatt tönkremehet (eutrofizáció, bakteriális szennyezettség) 6.32 Magyarország felszín alatti vizeinek állapota Az ország felszín alatti vizei alapvető fontosságúak az ivóvízellátás szempontjából, amely több mint 90%-ban rájuk alapszik. A felszín alatti vizeink mintegy 2/3-a sérülékeny a felszíni eredetű szennyezésekkel szemben. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 115 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 116 ► A parti szűrésű vízmennyiség az összes felszín alóli vízkivétel csaknem 34%-a [7]. A parti szűrésű vizek minősége általában a folyó vízminőségével van összefüggésben A

háttér talajvizeinek szennyeződése és egyes területeken a folyók medrében a finomszemcsés lerakódások által okozott anaerob folyamatok vízminőség-romlást okoznak. A talajvizek 4%-kal részesednek a felszín alatti vízkivételekből [7]. Az ország síkvidéki területein a talajvízszint süllyedése átlagosan 0,1 m/év. A Duna-Tisza közén azonban ennél nagyobb, a süllyedés a 0,3 m/év-et is meghaladta. A csökkenést többek közt a csapadék- és beszivárgáshiány, valamint a jelentős rétegvíz-kitermelések okozzák. A Szigetköz nyugati részén tapasztalható talajvízszint csökkenés (1-2 m) a Duna vízállásának csökkenésével függ össze [8]. A karsztvíz mellett a talajvíz a legérzékenyebb a szennyezésekre A csatornázatlan települések és állattartó telepek környezetében a bakteriális szennyezettség és az ammónia, nitrit, nitrát mennyiségének növekedése jellemző A műtrágyázás és trágyázás is rontja a talajvizek

minőségét. A talajvíztartó rétegekben bekövetkező bomlási folyamatok miatt az ivóvíz szabvány határértékét többszörösen meghaladó vasat és mangánt tartalmazhatnak a talajvizek. Az Alföldön a fő gondot a talajvízkutak baktériumszennyezettsége és természetes eredetű arzéntartalma jelenti. A rétegvizek minősége általában a vízadó réteg és a víz-kőzet kölcsönhatás következménye. A rétegvizek minősége emberi beavatkozás nélkül sem minden esetben felel meg az ivóvízszabványnak, elsősorban a metán, vas, mangán, ammónia és arzén jelentkezik nagyobb mennyiségben. A legnagyobb problémát a természetes eredetű arzén okozza A fokozódó rétegvíz-kitermelés miatt megnövekedett a talajvízből történő leszivárgás, ami növeli a rétegvizek felszíni szennyezésekkel szembeni érzékenységét. Jelenleg a felszín alatti vízkivétel 48%-a a rétegvíz [7] A karsztvizek a felszín alól kitermelt vízmennyiség 14%-át

jelentik [7]. A legjelentősebb karsztvíz készletek az Aggteleki és Rudabányai hegység, a Bükk és a Dunántúli-középhegység területén találhatóak A Dunántúli-középhegységben a bányászat vízkitermelése miatti karsztvízszintcsökkenés a karsztforrások vízhozamának nagy mértékű lecsökkenését is okozta (pl. a Hévízi-tó forrása) A bányabezárásokat követően a karsztvíz szintje újra megemelkedett, így több karsztforrás újból aktiválódott, illetve a közeljövőben várhatóan újra aktív lesz. A karsztvizek vas-, mangán- és alumíniumtartalma közel egy nagyságrenddel kisebb, mint a többi víztípusé. A karsztvizek nitráttartalma csak igen kevés esetben haladja meg A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 116 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 117 ► a határértéket. A hideg karsztvizek ivóvízellátásra általában megfelelnek A

kalcium-hidrogénkarbonátos jelleg miatt esetenként a nagyobb vízkeménység okozhat gondot. A nyílt karsztok vize a felszíni szennyezésekre nagyon érzékeny 6.4 Vízszennyezések Vízszennyezésnek nevezünk minden olyan, rendszerint mesterséges külső hatást, amely a felszíni és felszín alatti vizek minőségét úgy változtatja meg, hogy a víz alkalmassága emberi használatra és a benne végbemenő természetes folyamatok biztosítására csökken vagy megszűnik [5]. Rendszeres (folyamatos) vízszennyezést okoznak az ipari üzemek, a kommunális és ipari szennyvíztisztítók, a települések, a mezőgazdaság. Rendkívüli (havária szerű) vízszennyezést okoznak a természeti és ipari katasztrófák, a műszaki hibák, szabotázs akciók, az emberi felelőtlenség. 6.41 Vízszennyezések – eredet szerint A vízszennyező anyagok eredetük szerint lehetnek pontszerűek ill. diffúzak A pontszerű szennyezések helye pontosan meghatározható

(szennyvízcsatornák, gyárak, víztisztítók stb.), a szennyeződés összegyűjthető, így megfelelő technológiákkal többségük ártalmatlanítható. A diffúz szennyezések eredetének helye konkrétan nem határozható meg, mert a szennyezések nem valamely jól körülhatárolt forrásból, pl. szennyvíztelepről érkeznek a vizekbe, hanem a légkörből, a felszíni lefolyás közvetítésével a földekről, az utakról, a településekről, a talajvíz beszivárgásából. A diffúz terhelés jelentős hányada közvetlenül a mezőgazdasági termeléshez (az állattartó telepek szennyezőanyagai, talajból kimosódó műtrágyák, növényvédőszerek) és a települési lefolyáshoz (az utakról a vizekbe kerülő szennyezőanyagok) kötődik A diffúz terhelés nagy területről kis koncentrációban érkezik, ezért sokkal nehezebb és drágább kezelni, mint a kis területen nagy koncentrációban képződő pontszerű terhelést. A pontszerű szennyezés

növekvő hányadának kezelésével, a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztésével egyre nő a diffúz terhelés aránya. A megelőző intézkedéseket a vízgyűjtő területén kell végrehajtani: pl a műtrágya felhasználásának csökkentése, a szervestrágya felhasználás tilalmi időszakainak bevezetése a nitrogén- és foszforveszteség csökkentése érdekében, a trágya-túladagolás elkerülése, hatékony tápanyagvisszaforgató rendszerek és ökotechnológiai módszerek alkalmazása (pl vizes élőhelyek és más védőzónák helyreállítása a tájökológia elveinek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 117 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 118 ► megfelelően), oktatási programok az egyéni és közösségi felelősségérzet felkeltésére, a tápanyagok körforgásának megismertetésére. 6.42 Vízszennyezések – anyag szerint A vízszennyezések

anyaguk szerint különfélék lehetnek; fő csoportjaik: klasszikus komponensek, mikroszennyezők, hőszennyezés, radioaktív szennyezés, fertőzést okozó mikroorganizmusok. • Klasszikus komponensek A vizekben természetesen is jelen vannak, feltétlenül szükségesek, és a mennyiségüktől függ, hogy szennyeznek-e, vízminőségromlást okoznak-e vagy sem. A klasszikus komponensek közé számítanak a sók, oldott oxigén, szervesanyag-tartalom, nitrogén- és foszforvegyületek • Mikroszennyezők Azok az anyagok, amelyek már viszonylag kis mennyiségben is káros hatásúak. Az íz- és szagrontó hatásuk mellett többnyire mérgező, rákkeltő anyagok, amelyek a tápláléklánc összes résztvevőjét károsíthatják. A különféle emberi tevékenységek következtében mennyiségük jelentősen megnőtt. A szervetlen mikroszennyezők közül a vas, mangán, cink elsősorban ízrontó hatású. A mérgező elemek közül a higany, a kadmium és az ólom

különösen veszélyes az emberi szervezetre. A leggyakrabban előforduló szerves mikroszennyezők a kőolajszármazékok. Ezek kisebb koncentrációban is mérgezők és ízrontók, az olajhártya pedig meggátolja a víz légkörből történő oxigénfelvételét Az aromás szénhidrogének emellett rákkeltő hatásúak. A szintetikus mosószerek (detergensek) a felszíni vizek habzását okozzák, ami megnehezíti az oxigénfelvételt, és esztétikailag is romboló látvány. Emulgeáló tulajdonságuk miatt megakadályozzák más káros anyagok kicsapódását és ülepedését. A mezőgazdaság kemizálásával elterjedt peszticidek szintén káros vízszennyezők Lebomlásuk lassú, így feldúsulnak a táplálékláncban, veszélyes hatásuk esetleg csak évek múlva jelentkezik. A növényvédelem fejlődésének egyik iránya, hogy a lassan lebomló mérgező vegyületek helyett a vízben jól hidrolizáló és gyorsan bomló vegyületek kerülnek előtérbe (pl. a

klórozott szénhidrogének helyett szerves foszforsavészterek). A fenolvegyületek a halhús ízét élvezhetetlenné teszik, az ivóvíz klórozásakor pedig igen kellemetlen szagú és ízű klór-fenolok keletkeznek belőlük. [5] A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 118 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 119 ► • Hőszennyezés A hőszennyezés a víz hőmérsékletének mesterséges megváltoztatásával okozott kár. A vízi élőlények természetes hőmérsékleti körülményekhez alkalmazkodott életközösségének egyensúlyát a folyóvizekbe vitt hőmennyiség felborítja. A felmelegedés különbözőképpen hat az élőlényekre, így az eredeti populáció megváltozik Magasabb hőmérsékleten gyorsul a vízi élőlények anyagcseréje, érzékenyebbek a mérgező anyagokra, egyes életjelenségeikben, a szaporodásukban zavarok keletkezhetnek. A hőmérséklet-emelkedés

ezen kívül csökkenti az oxigén oldhatóságát, ami megnehezíti a biológiai lebomlást, a folyó öntisztulását, illetve az oxigénhiány miatt egyes élőlények eltűnnek. A fokozott párolgás és az oldhatóság növekedése következtében az állóvizek sótartalma nőhet Különösen jelentős hőszennyezők a hőerőművek és az atomerőművek, hűtővizeik vízfolyásokba engedése következtében. • Radioaktív anyagok A radioaktív anyagok azért különösen veszélyesek, mert érzékszerveinkkel nem észleljük őket, és biológiailag irreverzibilis elváltozásokat okoznak. A kőzetek természetes radioaktivitása miatt a velük érintkező vizek mindig tartalmaznak kis mennyiségben (0,1 Bq/l nagyságrendben) radioaktív izotópokat. A tengervíz radioaktív anyag tartalma a 40K miatt ennél magasabb. A hatvanas évek elején a légköri atombomba kísérletek miatt az európai folyóvizekben többszörösére emelkedett a radioaktivitás, majd a kísérletek

beszüntetése után visszaállt a korábbi értékekre. Potenciális veszélyt az izotópokat felhasználó laboratóriumok (térbeli szétszórtságuk következtében) és a nagy aktivitás miatt az atomreaktorok jelentenek. [5] • Fertőzést okozó mikroorganizmusok A felszíni vizek és az ivóvizek természetes állapotukban nem tartalmaznak fertőzést okozó mikroorganizmusokat, azonban a háztartási szennyvizekkel patogén baktériumok ill. vírusok is kerülhetnek a vizekbe Ha ezek a kutakba vagy a vezetékes vízellátásba jutnak, közegészségügyi ártalmakhoz, járványokhoz vezetnek. 6.43 Vízszennyezések – megjelenési forma szerint Megjelenési formájuk szerint a vízszennyező anyagok lehetnek felszínen úszók (mosószer-hab, festék, oldószer, alga-békalencse tömeg, szilárd hulladék, szemét, állattetem stb.), valamint vízben lebegő és oldott szenynyező anyagok Ez utóbbi kettőre vagy a víz elszíneződése, szaga, lebegő- A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 119 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 120 ► anyag-tartalma utal, vagy pedig nem okoz észrevehető elváltozást, csak a bekövetkezett vízminőségi kár észlelhető (eutrofizáció, halpusztulás stb.) 6.44 Vízszennyezések – ágazatok szerint A vízszennyezésekért minden gazdasági ágazat: a háztartások, az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés – különböző arányban –, egyaránt felelős [5]: • települési szennyvíz: házi szennyvíz, csapadékvíz, települési csatornahálózatba bekötött ipari üzemek; • ipari szennyvíz: hűtővizek, technológiai használt vizek, üzemi szociális szennyvizek, az üzem területéről elvezetendő csapadékvizek; • mezőgazdasági szennyvíz: műtrágyák, növényvédő szerek, állattartó telepek szennyvizei (hígtrágya); • közlekedési szennyvíz: tankhajó-katasztrófák, utakról

lemosódó szennyező anyagok, szervízhálózatok olajtartalmú szennyvizei stb. 6.5 Vízminőségromlás A vízminőségromlás nem közvetlen, hanem közvetett szennyezés hatására kialakuló kedvezőtlen vízminőségi változás. Ilyen pl az oxigénhiány és az eutrofizáció. • Az oxigénhiány kialakulása Nyáron a túlzott mértékben elburjánzott vízinövényzet nagyfokú bomlási, rothadási folyamatai indulnak be. Ezekhez a folyamatokhoz oxigén szükséges, amelynek mennyisége ezáltal lecsökken a vízben Télen a jégréteg akadályozza az oxigén víztérbe jutását, valamint a jégrétegre hullott hó árnyékoló hatása is szerepet játszik. Évszaktól függetlenül egyéb okok – szerves és szervetlen szennyező anyagok vízbe jutása, kedvezőtlen hidrometeorológiai helyzet – is kiválthatják az oxigénhiányt. Az oxigénhiány kialakulása egyéb jelenségekkel is együtt járhat: a növényzet hirtelen rothadása, az iszap anaerob bomlása

folytán kénhidrogén és ammónia, illetve baktériumok, algák mérgező anyagcsere termékei is keletkeznek. • Eutrofizáció Az eutrofizáció a vizek növényi tápanyagdúsulása által kiváltott biológiai reakció: a felszíni vizek elnövényesednek (algásodás, hínárosodás), azaz a víz trofitásfoka megnövekedik. Az eutrofizáció természetes és mes- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 120 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 121 ► terséges hatásokra is bekövetkezhet. Folyamatát egyes planktonalgák időszakos, hirtelen elszaporodása („vízvirágzás”) jelzi [9] Az eutrofizáció a tavi elöregedés jellemzője, feltöltődéshez vezet. A talajerózióval, deflációval a felszíni vizekbe jutó tápanyag (főként a N- és Ptartalmú műtrágyák) és a szennyvizek elősegítik a folyamatot 6.6 Magyarországi vízszennyezés A felszíni vizek szennyezésében a

kibocsátott szennyvíz mennyiségét tekintve, amennyiben a hővel szennyezett és egyéb tisztítást nem igénylő használt vizeket is figyelembe vesszük, az ipar a legnagyobb kibocsátó. A legnagyobb használtvíz kibocsátó ezen belül a villamosenergia-ipar, amely kb. 4,2 milliárd m3 hővel szennyezett és egyéb tisztítást nem igénylő használt vizet bocsát ki évente A tisztítandó szennyvizet kibocsátó ipari ágazatok közül az élelmiszer-, gép-, vegy-, fafeldolgozó-, papír-, textil- és bőripar, valamint a bányászat a jelentős. A mezőgazdaság az agrokemizálás és az iparszerű állattartás következtében vált jelentős szennyvíztermelővé. Az 1990-es években a gazdasági körülmények hatására jelentősen visszaesett a műtrágyák alkalmazása, ami kedvezően hatott a talajok és talajvizek szennyeződésére A nagyüzemi állattartás során keletkező hígtrágya rontja a víz oxigénháztartási mutatóit, növeli a szervetlen anyag

tartalmát és fertőző kórokozókat is tartalmazhat. Jelentős tápanyagtartalma miatt azonban folyamatos és ellenőrzött elöntözése előnyös lenne [5] A települési szennyvíz minőségére erősen hat a lakosság életmódja és a településeken található üzemek fajtája. Ha a hővel szennyezett vizeket nem tekintjük, akkor összességében a települési szennyvíztisztítók és a közcsatorna-hálózat bevezetése jelenti a legnagyobb szennyvízterhelést: 70%. A feldolgozóipar 25%-, a bányászat 1,5%-, a villamosenergia-, gőzés vízellátás 1,2%-, a mezőgazdaság az erdő- és vadgazdálkodással együtt 1%-kal részesül a felszíni vizekbe vezetett szennyvizek mennyiségéből. A háztartási és ipari szennyvíz vízfolyásokba történő kibocsátása a nagyvárosokra és az ipari területekre összpontosul. Az ipar hanyatlása következtében a felszíni vizek terhelése az 1970-es évek második felében csökkenni kezdett. A közcsatornákon elvezett

szennyvíz mennyisége is csökken, az elmúlt néhány évben inkább stagnál Ez azonban nem feltétlenül jelenti a szennyezőanyag-terhelés csökkenését is: a mérések arra utalnak, hogy a szennyezőanyag koncentrációja a kibocsátott szennyvizek mennyiségének csökkenésével egyidejűleg nőtt, azaz a tényleges szenny- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 121 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 122 ► vízkibocsátás gyakorlatilag nem csökkent. A terhelés közel 70%-át a Duna vízgyűjtő területén bocsátják ki, a fennmaradó 30%-ot pedig a Tiszáén, kisebb mértékben a Dráván. A csatornázás terén jelentős lemaradásaink vannak az EU-hoz képest. Az utóbbi évtizedben a fejlesztések eredményeként nő a csatornahálózat hossza, valamint a csatornázott települések száma. A települések több mint 30%-a szennyvízcsatorna-hálózattal ellátott. A

szennyvízcsatornahálózatba bekötött lakások aránya 59,1% (2003-ban) [5], azonban a lakosság mindössze 26%-a csatlakozott szennyvíztisztító telephez, ami jóval az EU-15 átlag (76%) alatt van. Gondot jelent az is, hogy anyagi okokból az emberek nem mindenütt csatlakoznak rá a meglévő szennyvízcsatorna hálózatra. 6.7 Szennyvíztisztítás A vízszennyezés elleni védekezés lehetőségei [5]: • a szennyezést csökkentő vagy megszüntető technológiai módosítás; • technológiai módosítás a víztakarékosság érdekében (pl. a víz többszörös vagy ismételt felhasználása); • a szennyvizekben található értékes anyagok visszanyerése; • szennyvíztisztítás. A települési szennyvizek tisztítása három fő szakaszból áll: (1) mechanikai, (2) biológiai, (3) fizikai-kémiai tisztítás (6.3 ábra) [5], [10], [11] Természetesen nem mindegyik szennyvíztisztító telepen alkalmazzák mindhárom fázist Az ipari szennyvizek egy része a

kommunális szennyvizeknél alkalmazott technológiákkal tisztítható, csupán az üzemelés paraméterei (időtartam, méretek) változnak. Számos ipari szennyvíz azonban speciális tisztítási eljárást igényel: pl. a szennyvizek kémhatásának közömbösítése, olaj-, nehézfém-, cianidtartalmú stb. szennyvizek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 122 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 123 ► 6.3 ábra A szennyvíztisztítás folyamatábrája [5] 6.71 Mechanikai/elsődleges szennyvíztisztítás A mechanikai szennyvíztisztítás célja a durva szennyezőanyagok, ülepíthető és finom lebegő-anyagok eltávolítása. A rácsok az uszadék, durva szemét felfogására szolgálnak. A homokfogóban a szennyvíz sebessége lecsökken kb 30 cm/s-ra, és a homokszemcsék kiülepednek Levegőbefúvással az olaj- és zsírszennyeződések egy részének eltávolítása is

megtörténhet. Ezt követően a szennyvíz előülepítése történik Az ülepítőmedencékben 1 cm/s áramlási sebesség mellett a finomabb iszapfrakció ülepedik le. Az ülepítés elősegítése flokkulálással (flokkulálószerekkel a kisebb szemcséket összetapasztják, a nagyobb szemcse már le tud ülepedni) és derítéssel (vegyszerekkel az oldott állapotú anyagokból csapadékot képeznek, ami leülepedik) történhet. A flotáció során pedig a vegyszerrel kezelt vizet alulról átbuborékoltatják, így az olaj- és zsírcseppek felülúsznak, ahonnan lefölözhetők 6.72 Biológiai/másodlagos szennyvíztisztítás A biológiai szennyvíztisztítás célja a szerves anyagok eltávolítása és a nitrifikáció. A biológiai tisztítás a mikroorganizmusok tevékenységén alapul: a mikroorganizmusok a szerves vegyületek lebontásakor keletkező energiát saját életműködésükhöz használják fel. A szerves anyag energiatermelésben részt vevő része

szén-dioxiddá, szulfáttá, vízzé alakul át, míg A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 123 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 124 ► más része az új sejtanyag felépítésére használódik el. A sejttömeg (eleveniszap) utóülepítéssel elkülöníthető a megtisztított szennyvízből A biológiai tisztítás lehet természetes/természetközeli és mesterséges. A mesterséges biológiai tisztítás leggyakrabban alkalmazott módszerei a csepegtetőtestes és az eleveniszapos tisztítás. A csepegtetőtestekben nagy fajlagos felületű anyagokkal (salak, bazalttufa, műanyagok) henger alakú műtárgyakat töltenek meg, és a szennyvizet a tölteten csörgedeztetik. A töltet felületén a mikroorganizmusok telepeiből kocsonyás állagú hártyás rendszer, az ún. biológiai hártya képződik, amelynek felületén adszorbeálódnak, majd lebomlanak az oldott és kolloid szerves

anyagok Az oxigénellátásról természetes vagy mesterséges ventillációval gondoskodnak A vastagodó hártya felületéről időről időre leválik egy-egy darab, ezért utóülepítő alkalmazása szükséges. Az eleveniszapos tisztítás esetében a mikroorganizmusok eleveniszapként lebegnek a szennyvízben egy hosszanti átfolyású medencében. Az eleveniszap magából a szennyvízből alakítható ki. Az oxigénellátás és az eleveniszap lebegésben tartása céljából a szennyvizet levegőztetik és keverik. A folyamatosan keletkező mikroorganizmusok feleslegétől utóülepítéssel tisztítják meg a vizet A természetközeli biológiai tisztítások ugyancsak a mikroorganizmusok tevékenységén alapulnak. Ezek lehetnek vizes rendszerűek: csörgedeztetés, szennyvíztisztító tavak – ülepítő (anaerob) tavak, nem levegőztetett (fakultatív tavak), levegőztetett (aerob) tavak, utótisztító tavak) –, úszó- vagy lebegőnövényes szennyvíztisztítás,

élőgépes szennyvíztisztítás, természetes vagy mesterséges nádastó. A szilárd hordozójú rendszerűek pedig a következők: szikkasztás, öntözés (mezőgazdasági területen, erdőn), homok- vagy talajszűrés, gyors beszivárogtatás, gyökérzónás/növényágyas szennyvíztisztítás. 6.73 Fizikai-kémiai/harmadlagos szennyvíztisztítás Az utókezelés, azaz a harmadlagos tisztítás feladata a vegyi anyagok lebontása. Számtalan eljárásból állhat, a szennyvíz jellegétől függően A foszfor eltávolítására vegyszeres kicsapást, az ammónia eltávolítására ioncserélőt vagy molekulaszitás eltávolítást alkalmaznak. A tápanyagok együttes eltávolítására algás tó, a maradék kolloid anyagok visszatartására homokszűrés szolgál A mikroszennyezőket aktív szénnel kötik meg Gázok eltávolítására az intenzív kilevegőztetés alkalmas. A sótartalmat ioncseré- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 124 ►

Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 125 ► lőkkel, desztillációval, fordított ozmózissal, elektrodialízissel lehet csökkenteni. 6.74 Fertőtlenítés A tisztított víz még tartalmazhat kórokozókat, amelyeket fertőtlenítéssel pusztítanak el. Magyarországon a klórozás az általános, klórgáz, nátriumhipoklorit, klórmész formájában, de terjedőben van az ózonos és UVsugárzásos fertőtlenítés is 6.75 Szennyvíziszapok kezelése Szennyvíztisztítás során a mechanikai tisztításkor az ülepítő medencékben, valamint biológiai tisztításkor (fölös eleveniszap) szennyvíziszap keletkezik. A keletkezett szennyvíziszapok jellemzőbb kezelési módjai a következők: • • • • mechanikai víztelenítés és szárítás, anaerob rothasztás és szikkasztás, égetés, komposztálás (mezőgazdasági hulladékkal, tőzeggel, háztartási szeméttel együtt), • mezőgazdasági

hasznosítás (termőföldek tápanyagpótlása, szigorú feltételekhez kötött, káros anyag nem lehet benne), • deponálás. 6.76 Egyedi szennyvíztisztítási eljárások A csatornahálózattal nem rendelkező területeken számos technológiai megoldás létezik a szennyvizek egyedi tisztítására. A legegyszerűbb a zárt tárolós megoldás: a zárt tárolóba gyűjtött szennyvizet időnként kiszippantják és elszállítják. A házi szennyvíztisztító kisberendezésekben a nagybani szennyvíztisztításhoz hasonló folyamatok játszódnak le. Az egyik – hagyományosabb – műszaki megoldást az oldómedencékkel kombinált szikkasztóberendezés jelenti. Az oldómedencébe vezetett szennyvíz ülepíthető szennyeződései a fenéken halmozódnak fel, a víznél kisebb sűrűségű anyagok pedig a felszínen úszó réteget képeznek. Az oldómedencék legalább két kamrával rendelkeznek Az első kamra végzi a kiülepedett anyagok zömének visszatartását és

kirothasztását, a második kamra pedig a felúszott iszaprészecskék elfolyását akadályozza meg. Az oldómedencével megtisztított szennyvizet a szikkasztóberendezések juttatják a talajba. A A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 125 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 126 ► legegyszerűbb szikkasztó berendezés a szikkasztó akna, de szikkasztó kutat, szikkasztó árkot és szikkasztó alagcsőhálózatot is alkalmaznak. A másik technológiai megoldást a modern szennyvíztisztító kisberendezések jelentik. Ezen rendszerek fő felépítői: előülepítő fázis iszaptárolóval, csepegtetőtestes/eleveniszapos fázis levegőztetéssel és utóülepítő fázis. Az utóülepítő medencében kiülepedett szennyvíziszap egy része periodikusan visszaszivattyúzásra kerül az előülepítő medencébe, ami által javul a tisztítás hatásfoka, és a csepegtetőtestek nedvesen

tartása gyenge terhelésnél is biztosított. A tisztított szennyvíz a befogadóba (felszíni víz) vezethető vagy a talajba szikkasztható. 6.77 Magyarországi szennyvízkibocsátás és -tisztítás A felszíni vizekbe vezetett szennyvíz (ipari, mezőgazdasági és lakossági eredetű egyaránt) 28%-a tisztítatlan, 22%-a mechanikailag és biológiailag részlegesen tisztított, 45%-a teljesen tisztított [8]. A befogadóba tisztítatlanul bocsátott szennyvíz mennyisége az elmúlt évtizedben csökkent Az EU-s tagsággal Magyarország az alábbiakat vállalta: • 2008. év végéig a 10000 lakosegyenértéknél nagyobb terhelést meghaladó szennyvíz kibocsátású, érzékenynek minősített agglomerációkban a szennyvíztisztító műveinek tápanyag eltávolítási fokozatát kiépíti; • 2010. év végéig a 15000 lakosegyenérték feletti (nem érzékeny területen fekvő) agglomerációk szennyvizeinek összegyűjtését és biológiai fokozatú

tisztítóműveinek kiépítését megvalósítja; • 2015. év végéig a 2000-10000 lakosegyenértékű (nem érzékeny területen fekvő) agglomerációk szennyvizeinek összegyűjtését és biológiai fokozatú tisztítóműveinek kiépítését megoldja [12]. 6.8 Ellenőrző kérdések 1. Milyen környezetvédelmi problémákat okoz a mezőgazdasági, ipari, kommunális vízhasználat? 2. Melyek a fő különbségek az MSZ 12749 és a VKI vízminősítése között? 3. Mi jellemzi Magyarország felszíni vizeinek minőségét? 4. Milyen vízminőségi problémákkal kell szembenézni a felszín alatti vizeink esetében? 5. Melyek a vizeket terhelő diffúz szennyezőforrások, miért jelentenek problémát, hogyan lehet védekezni ellenük? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 126 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Víz/vízvédelem Vissza ◄ 127 ► 6. Melyek a víz jelentősebb mikroszennyezői, milyen káros

hatásuk van? 7. Mi az eutrofizáció, hogyan alakulhat ki? 8. Melyek a települési szennyvíztisztítás fő szakaszai, mik ezen szakaszok céljai és megvalósítási módjai? 6.9 Irodalomjegyzék [1] Borsy Z. (szerk): Általános természetföldrajz Budapest, 1992, Nemzeti Tankönyvkiadó, 832 o. [2] Bulla M. Tervezési útmutató a „Vízépítési alapismeretek” c tárgyhoz BME Építőmérnöki Kar, Budapest, 1984, Tankönyvkiadó, 150 o. [3] Rakonczay J.: Globális környezeti problémák Szeged, 2003, Lazi Könyvkiadó [4] 2000/60/EK Irányelv az európai közösségi intézkedések kereteinek meghatározásáról a víz politika területén. [5] Moser M, Pálmai Gy.: A környezetvédelem alapjai Budapest, 1992, Tankönyvkiadó, 494 o [6] Szabó E., Pomázi I szerk: Magyarország környezeti mutatói 2002 – Környezeti Információs Tanulmányok 5 Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest, 2003. [7] KSH: Környezetstatisztikai évkönyv, Központi

Statisztikai Hivatal, Budapest, 2005. [8] NFT: Nemzeti Fejlesztési Terv: Helyzetelemzés Magyarország környezeti állapotáról, 2002. május [9] Láng I. (főszerk): Környezet- és természetvédelmi Lexikon I-II Budapest, 2002, Akadémiai Kiadó. [10] Benedek P., Valló S (szerk): Szennyvíztisztítás zsebkönyv Budapest, 1976, Műszaki Könyvkiadó, 694 o. [11] Öllős G.: Csatornázás-szennyvíztisztítás I-II: II Szennyvíztisztítás Budapest, 1991, Aqua Kiadó, 1299 o [12] Juhász E.: Magyarország szennyvízelvezetésének helyzete az EU-ba lépéskor MASZESZ Hírcsatorna, 2004. júl-aug, 3-8 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 127 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 128 ► 7. Természetvédelem Bevezetőként jeles tudósunkat, Juhász-Nagy Pált idézzük: „A legjobb indulatú környezetjavító vagy még inkább környezetfejlesztő beavatkozás is csak olyan

tevékenységhez hasonlítható, mint egy kisgyerek rádiójavítási kísérlete fizikai ismeretek nélkül.” Ha ez igaz – már pedig így igaz – akkor nem is érdemes semmibe belefogni, a kudarc garantált? Bízzunk benne, hogy van alternatíva – próbáljuk „megtanulni a fizikát”, vagyis próbáljuk megismerni a természetet, s ennek a tudásnak a birtokában kíséreljük meg enyhíteni az általunk, emberek által okozott károkat, megőrizni azt, amit még nem tettünk tönkre. A környezet- és természetvédelem egy furcsa, skizofrén állapotot jelent, hiszen önmagunktól kellene megvédeni világunkat. A sikerhez egy, a korábbiaktól eltérő, minőségileg új szemléletre van szükség, a környezettel és természettel szembeni felelős magatartásra. Ennek a szemléletnek a kialakításához járul hozzá ez a fejezet, amely a terjedelem adta határokon belül a természetvédelem alapjait foglalja össze. 7.1 A természetvédelem célja, indokai,

szükségessége Az 1996. évi LIII törvény a természet védelméről a következőképp jelöli meg a természetvédelem célját: „a természeti értékek és területek, tájak, valamint azok természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelme, megismerésének és fenntartható használatának elősegítése, továbbá a társadalom egészséges, esztétikus, természet iránti igényének kielégítése (1§a pont) [1] Egy másik definíció szerint a természetvédelem feladata a természet élettelen és élő, tudományos és kulturális szempontból jelentős objektumainak, valamint egyes tájrészek kedvező tulajdonságainak és tájképi megjelenésének megóvása, fenntartása, szükség szerinti helyreállítása és bemutatása. [2] A négy, kiemelt szó lényegében megadja a legfontosabb szempontokat, amely alapján a természetvédelemnek működni kell. Felvetődik a kérdés, miért van egyáltalán szükség a természetvédelemre,

törvényekre, szervezetekre? Hiszen az élővilág az evolúció során állandóan változott, a fajok tömegei tűntek el, a nagy geológiai események okozta ökológiai krízisek alkalmával, mint pl. a szilur, a karbon vagy a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 128 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 129 ► kréta időszakokban, Az egyes növény- és állatfajok/csoportok korántsem voltak stabil, változatlan formák és, ma sem azok. Myers szerint pl a valaha létezett fajok kb 90%-a eltűnt a földtörténeti múltban [3] Ez volt a természet évmilliárdok alatt kialakult és működő rendje, amelybe az utolsó egy-két évszázadban az ember irradiációja, tömeges elszaporodása (emberi fajunk az egyetlen olyan nagytestű, hosszú életű élőlény, amely ilyen létszámban fordul elő), a technikai civilizáció kialakulása gyökeres változást hozott. Egyre nagyobb

mértékűvé vált a helyfoglalás, a természet átalakítása (amely egykor dicsőségnek számított), az élővilág pusztítása, felgyorsultak a folyamatok, ezeket a gyors változásokat az evolúció már nem tudja követni, már nincs arra idő, hogy egy-egy eltűnt faj helyét egy új, belőle kialakult faj foglalja el, utód nélkül halnak ki. A természetpusztítás sebessége egyre nő, ezzel arányos a fajok pusztulásának üteme Egykor katasztrófának tartották pl az őshüllők kihalását, amikor a becslések szerint 1000 évenként tűnt el egy faj; akkor minek lehet minősíteni a mai állapotokat, amikor évente mintegy 1000 faj pusztul ki – köztük sok olyan, amit nem is ismer a tudomány. [3] A következmény ismert, csökken a bio- és genetika diverzitás, s mivel terület nem marad üresen, a kihalt, igényes faj helyét elfoglalják a tágtűrésű, generalista fajok, mint a csalán, a magas aranyvessző, a selyemkóró, a mezei aszat, a parlagfű stb.

A degradációs folyamat következtében instabillá válnak az életközösségek Az elkövetkező rövid időszakban 85 emlős, 113 madár, több ezer gerinctelen faj kipusztulását jósolják, ha a természetrombolás üteme tovább folytatódik [4]. Persze jogosan kérdezheti bárki, hogy ez miért tragédia, nem túlzás-e az állítás? Egy-egy vagy több faj eltűnése esetén is a jellegzetes biocönozisok még ugyanazok maradnak (látszólag), egy tölgyes akkor is tölgyes, ha már nincs benne pl. odvas keltike Ez kétségtelen, de minden egyes fajjal eltűnik egy olyan genetikai variáció, amely nem pótolható, és hiánya hosszabb távon döntő lehet. A természetvédelem indokai • Etikai elvek – minden élőlénynek joga van az élethez, az embernek nincs joga ahhoz, hogy elpusztítsa, amit nem tud pótolni. (Ez az indok évszázadokon keresztül nem érvényesülhetett igazán, mert a Bibliában leírtak szerint Isten felhatalmazta az embert, hogy „uralkodjék a

tenger halain, az ég madarain, a barmokon és mind az egész földön” (Mózes I. könyve, 1 rész, 26 vers) Ennek szellemében évszázadokon A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 129 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 130 ► keresztül folyt – főleg a gyarmatokon – a gátlástalan, haszonelvű és gyakran öncélú természetpusztítás.) • Gazdasági indokok – az élőlény nyersanyagforrás, élelmiszer, gyógyszeralapanyag, megújuló természeti erőforrás, ezért fontos a megőrzése. • Indikátor szerep – egy-egy faj megritkulása vagy eltűnése az emberre is veszélyes környezeti változásokra felhívja a figyelmet. • A fajok genetikai variációinak megőrzése végtelen lehetőségeket biztosít pl. a domesztikált fajták tulajdonságainak javítására A fajokat fenyegető veszélyek A fajokat ma fenyegető veszélyeket a magyar Vörös Könyv [5] sorolja

fel, ezek közül a legfontosabbakat említjük. • Az élőhelyek megszűnése, átalakulása, a fragmentáció A legnagyobb veszélyforrás, az emberiség gyors létszámnövekedése miatti helyfoglalás, az élelmiszer- és nyersanyagtermelés iránti egyre növekvő igény, a technikai civilizáció fejlődése, az azzal együtt járó, egyre növekvő környezetszennyezés, az élőhelyek feldarabolódása (fragmentáció) egyaránt kritikussá teheti a természetes életközösségek és populációik helyzetét. • Környezetszennyezés A fentiek miatt egyre nagyobb veszélyt jelent az élővilágra, különösen a fejlett országokban. • Vadászat A legősibb foglalkozás, sok helyen a fejlődő országokban ma is a létfenntartás legfőbb eszköze. A sűrű népességű országokban a vad okozta károk miatt sok faj került a kipusztulás határára (kompetitív kizárás). A hobbivadászat, amelyet nem a létfenntartás kényszere motivál, ott jelenthet veszélyt egyes

fajokra, ahol még nem alakult ki a vadgazdálkodás A rekordhajhászás komoly kontraszelekciós tényező, sajnos az egész világon érvényesül a „minden eladó” elv, ha van rá vevő Gondot jelent, hogy az ivarérett egyedek kerülnek ki a populációból • Halászat, horgászat A halászat két okból veszélyezteti a vizek élővilágát: 1. Egy-egy faj tömegeit pusztítja el (pl hering, tonhal, szardínia stb) 2. Nem szelektív, emiatt sok nem hasznosuló élőlény is áldozatául esik A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 130 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 131 ► A horgászat esetében a rekordhajszolás, egy-egy „divatos” faj minden áron való zsákmányolására törekvés annak a kipusztulás szélére kerüléséhez vezethet. (pl a Karib-tengeren a kardhal, másutt a cápák esetében stb) [4] • Kereskedelem A gazdag országokban a hobbiállatok tartása, a

„divatos” növényfajok birtoklása miatt kialakult kereslet hatására döbbenetes pusztítást végeznek elsősorban a trópusi területeken. Néhány riasztó adat: évente 25-30 000 főemlőst, 2-5 millió madarat, 2-3 millió hüllőt, 500-600 millió díszhalat fognak be, 9-10 millió orchideát, 7-8 millió kaktuszt gyűjtenek be. Lehangoló, hogy ezeknek az élőlényeknek mintegy 90%-a egy éven belül elpusztul, így újratermelődik a kereslet [4] A luxuscikkek (bundák, bőrből készült tárgyak, dísztárgyak stb.) iránti igény miatt sok fajt tömegesen pusztítanak (pl. fókakölykök, más prémes állatok, hüllők, nemes trópusi fák stb.) Ezek közül több a kihalás szélére került a fogyasztói társadalom mohósága, gátlástalansága eredményeként. • Zavarás Az élőhelyek mind jobban fokozódó terhelése egyre több, zavarásra érzékeny fajt veszélyeztet, elsősorban a csúcsragadozókat. • Nem őshonos fajok betelepítése Egyre nagyobb

veszélyforrást jelentenek a behurcolt vagy betelepített fajok egy-egy életközösségben. Ezeknek az általában tágtűrésű növényeknek és állatoknak az új élőhelyen nincs természetes ellenségük, korlátlan szaporodásukkal kiszorítják az őshonos fajokat. Erre sok példa van Magyarországon is, ilyen agresszíven terjedő behurcolt növény a magas aranyvessző, a selyemkóró, a parlagfű vagy a bíbor- és kisvirágú nenyúljhozzám stb.; állatok közül a balkáni gerle, a vándorkagyló stb Egy-egy faj kritikus helyzetbe kerülésének általában több oka is van. 7.2 A környezetvédelem és a természetvédelem kapcsolata A környezetvédelem átfogóbb, szélesebb körű tevékenység, kiterjed a talaj, a víz, a levegő védelmére, a hulladékgazdálkodásra stb. Ennek a tevékenységnek egy része az élőhelyek és élőlények védelme – úgy is fogalmazhatjuk, hogy a természetvédelem kijelölt helyre koncentrált környezetvédelem, bár az csak

a védett területek esetében igaz Kétségtelen, hogy ha meg A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 131 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 132 ► akarjuk őrizni egy térség élővilágát, meg kell akadályozni a talaj, a víz és a levegő szennyezését is. A természetvédelem lehet hatósági tevékenység – elsősorban a védett területeken illetve az egyedi védettséget élvező fajok esetében, és lehet társadalmi tevékenység is, ez bárhol és bármilyen faj esetében működhet. A természetvédelem elsősorban gyakorlati munka, tudományos alapjait a biológia (ezen belül kiemelten a rendszertan és az ökológia), a talajtan, a hidrológia, a kémia adja. Napjainkban alakult ki egy új, multidiszciplinális tudományterület, a természetvédelmi biológia. Vizsgálja az emberi tevékenység élővilágra gyakorolt hatását, olyan gyakorlati módszereket kíván

kialakítani, amellyel megakadályozható a biodiverzitás csökkenése és lehetővé válik a veszélyeztetett fajok megmentése. A bevezetőben említett környezettudatos magatartás azt jelenti, hogy minden természetbe történő beavatkozás esetén mérlegelni kell annak várható hatását, és törekedni kell a károk megelőzésére. Ez olcsóbb és hatékonyabb, mint a rehabilitáció, az ennek során alkalmazott technikai megoldások sokszor újabb veszélyforrást jelentenek. Sokkal egyszerűbb, olcsóbb és eredményesebb módszer lenne a veszélyeztetett faj megmentésére fordított szellemi és anyagi ráfordításnál az, ha arra törekedne minden illetékes, hogy ne legyen veszélyeztetett faj. A célok meghatározása sokszor ellentmondásos, lévén a döntésben sok a szubjektív elem. Eleve nehéz eldönteni, mit is kellene egy természeti érték (pl. társulás) megőrzésének érdekében tenni, hiszen sok esetben ez egy térség élővilágának a

stabilitását feltételezi, szemben az élővilágra jellemző dinamizmussal. Például több füves társulásunk mai formái azért alakultak ki, mert a területet rendszeresen legeltették és kaszálták. Ezeket a társulásokat – ha értékesnek tartjuk – csak úgy lehet fenntartani, ha megakadályozzuk a szukcesszió továbblépését, vagyis az erdős-sztyepp zónába tartozó síkságok ismételt beerdősülését, tehát a természetes folyamatok ellenébe dolgozunk. Itt van szerepe a szubjektív véleménynek: mit tartunk értékesebbnek, a mesterségesen kialakult gyepeket vagy a fás (természetes) társulást. Sok esetben tapasztalhatjuk, hogy a vélemények ütközésekor a szubjektivitás áll szemben a szakmai érvekkel, és ez a nehezen oldható konfliktus további természetkárosításhoz vezet (pl. a dunai vízlépcső vita stb) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 132 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék

Természetvédelem Vissza ◄ 133 ► 7.3 A tájvédelem A tájnak nincs mindenki által elfogadott definíciója, egyes meghatározásokban túlzott hangsúlyt kap az antropogén tényező, másokban hiányzik. Ma a természetvédelmi törvényben leírtakat tekintjük érvényesnek, ahol a következőképp határozzák meg a fogalmat: „A táj a földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes felépítésű és sajátosságú része, a rá jellemző természetei értékekkel és természeti rendszerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erők és a mesterséges környezeti elemek” [1] (6. § 1 bekezdés) Eszerint a táj a természeti erők által kialakított, jellegzetes felszíni formákkal rendelkező, jellegzetes élővilágú és az emberi tevékenység által átalakított földfelszín. Két alapkategóriát különböztetünk meg: Természeti táj, ahol még létezik és működik a

jellegzetes életközösség önszabályozó mechanizmusa, amely biztosítja a stabilitását, illetve a korábbi életközösség elpusztulása esetén lehetővé teszi emberi beavatkozás nélkül az új életközösség kialakulását. Ma csak ott létezik, ahol a geológiai és meteorológiai viszonyok lehetetlenné vagy túl költségessé teszik az ember állandó, tömeges jelenlétét (pl. arktikus régiók, trópusi esőerdők, magashegységek, sivatagok stb.) Ma ezek a területek a természetvédelem fő célpontjai. Kulturtáj az ember által használt, átalakított terület, ahol az eredeti életközösség átalakult vagy megsemmisült, és elsődleges rendeltetése az ember fizikai, szellemi és pszichikai igényeinek a kielégítése. Csak azok a természeti erők hatnak rá, amelyeket az ember nem tud vagy nem akar befolyásolni. A kulturtáj funkciói: termelési és fogyasztási A tájbeosztás szempontjai is változatosak. A leggyakoribb a természeti földrajzi

felosztás, amely elkülönít kistájat (mikrorégió), középtájat (mezorégió), nagytájat (makrorégió). Lehetséges még tájfelosztás növényföldrajzi, vízrajzi (vízgyűjtő szerinti), talajtani, agrárökológiai, erdőgazdálkodási, közigazgatási alapon is. A tájvédelem szükségessége a XX. század második felében merült fel, ettől kezdve foglalkoztak tájértékeléssel. Ekkor vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a nagyüzemek „területéhsége”, a mezőgazdasági nagyüzemek uniformizáló hatása, a szervezetlen hulladéklerakás, az üdülés és a turizmus miatti fokozott területbeépítés és területterhelés egyre jobban veszélyezteti tájaink képi, esztétikai és természeti értékeit. A tájvédelem törvényben megfogalmazott célja a tájak természetközeli állapotának és esztétikai értékeinek (ebbe beletar- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 133 ► Környezetvédelem A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 134 ► toznak az ember által teremtett kulturális, történelmi stb. értékek is) a megőrzése. Ez csak úgy lehetséges, ha a tájhasználat illetve a gazdálkodás figyelembe veszi a táj természeti adottságait és azok terhelhetőségét. A tájvédelem legfőbb szempontjai közül néhányat említünk: • vonalas létesítmények tájba illesztése, a nyomvonal eszerinti megválasztása, vadfelüljárók illetve alagutak építése; • revitalizálni kell a felhagyott bányákat, el kell tüntetni a tájsebeket; • meg kell őrizni a természetes tájelemeket (fasorok, erdősávok, vizes területek stb.); • a gazdálkodással, iparral, idegenforgalommal kapcsolatos létesítményeket a tájba kell illeszteni, a használaton kívüli létesítményeket el kell bontani; • a természethez közeli erdőket kell telepíteni, ki kell alakítani a hagyományos kert- és szőlőkulturát stb. A tájvédelem szempontjából

stratégiailag legfontosabbak az országnak azon tájai, amelyek a világon kizárólag csak nálunk fordulnak elő, illetve itt a legkarakteresebbek, mint pl. a Tapolcai-medence vagy a Hortobágy stb Meg kell óvni a viszonylag nagy területen érintetlen tájainkat, mint az Őrség vagy a Szatmár-Beregi síkság, kiemelt jelentőségűek a vizes élőhelyek, a vízmegőrző funkciójú tájaink. 7.4 A természetvédelem kialakulása a világban A természeti népek nem csak fizikailag kötődtek szorosan a természethez, hanem spirituálisan is. A taoizmus, sintoizmus, buddhizmus a természet egyes elemeinek, növényeknek, állatoknak különleges jelentőséget tulajdonított, ezért ezeket megóvták. Az ipari technológiák elterjedése, a népességnövekedés, a városok kialakulása egyaránt szerepet játszott egy-egy térség túlhasználatában, a táj és az élővilág pusztulásában. Különösen a gyarmatokon folyt korlátlan és bűntudat nélküli

természetrombolás, ennek következményeit felismerve a franciák és a britek (a legnagyobb gyarmatosítók) már a XVIII–XIX. században korlátozták pl az erdőirásokat Európában, Lengyelországban 1564-ben őstulok rezervátumot hoztak létre, hogy megmentsék ezt a fajt a kipusztulástól – a kísérlet nem sikerült, mert 1627-ben az utolsó állat is elpusztult, de ezen a területen fennmaradt az európai bölény. Az államilag garantált, hivatalos természetvédelem a Yellowstone Nemzeti Park megalapításával kezdődött az USA-ban 1872- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 134 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 135 ► ben. Ugyancsak itt hozta létre James John Audobon 1896-ban az Audubon Társaságot, amelynek célja az állatvédelem. A ma is működő Társaság a világ egyik legnagyobb társadalmi szervezete, önálló folyóirata is van. 1922-ben alapították

Londonban a Nemzetközi Madárvédelmi Tanácsot. Célja a veszélyeztetett fajok aktív védelme, a mérgező anyagok madarakra gyakorolt hatásának vizsgálata és az olajszennyezések megszüntetése a tengereken. 1946-ban Peter Scott magánkezdeményezésére alakult meg a Vízivad Tröszt, a vízi madarak védelemére. Legismertebb eredményük a hawaii lúd megmentése a kipusztulástól. 1950-ben mindössze 15 példány élt, ma már több, mint 500 fős a populáció létszáma Hawaiin. 1948-ban jött létre az egyik legjelentősebb természetvédelmi szervezet, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN), melynek hazánk 1974 óta tagja. A svájci székhelyű szervezet az ENSZ tanácsadó szerve, tagja a FAO-nak, a WHO-nak és az UNESCO-nak. A Világ Természetvédelmi Alap (WWF) 1961-ben alakult meg, hazánkban 1991 óta irodája működik. A szervezet célja a biodiverzitás megőrzése, a természeti erőforrások védelme, a környezetszennyezés megszüntetése 28

nemzeti szervezetének több mint 4 millió tagja van 1965-ben vált ki a nemzetközi Madárvédelmi Tanácsból a Nemzetközi Vízivadkutató Iroda, amelynek tagja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is. Céljai a vadászat által veszélyeztetett fajok védelme, a vonulók nemzetközi védelme és az élőhelycsökkenés miatt veszélybe került fajok megóvása A sok nemzetközi szervezet közül azokat soroltuk fel, amelyeknek Magyarország ill. hazai szervezet is tagjai Az élővilág védelmére kötött nemzetközi egyezmények közül 1973ban született az ún. Washingtoni Egyezmény (CITES), amelyhez hazánk 1985-ben csatlakozott. Célja az egyre több fajt végveszélybe juttató illegális kereskedelem visszaszorítása. A tiltó listán 35 000 faj szerepel, ezek befogását, szállítását és átmenő forgalmát is korlátozzák a csatlakozó országok. Nehézséget okoz, hogy a növények és állatok kereskedelme óriási üzlet, ezért nehéz az

egyezmény betartatása. A célállomások a gazdag országok, itt a hobbiból tartott állatok, növények iránt mind nagyobb a kereslet. Az egyezményhez a Nemzetközi Pilótaszövetség is csatlakozott, bojkottálják a listán szereplő fajok szállítását. Magyarországnak a tranzitforgalom ellenőrzésében van fontos szerepe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 135 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 136 ► A Berni Egyezmény 1979-ben az Európai Tanács védnökségével jött létre. Célja a vadon élő növény- és állatfajok, valamint élőhelyeik védelme Ma 36 ország csatlakozott az egyezményhez, hazánk 1990-ben. A tagok feladatai között a kipusztult fajok visszatelepítése és az invazív fajok elleni védekezés is szerepel. A vizes területek védelméről szóló Ramsari Egyezményt 1976-ban hozták létre. Az egyezmény kimondja, hogy nemzetközi feladat a

vándorló vizimadarak megóvása, célja a kipusztulás szélére került fajok állatkerti szaporítása és visszatelepítése is. A jelentősebb vizes élőhelyeket (ún ramsari területeket) tartalmazó listán szerepel hazánkból pl. a Kis-Balaton, Mártély, a Fertő-Hanság NP, Kardoskút stb. Magyarországon mintegy 150 000 ha a ramsari területek nagysága. Az 1992-ben létrejött Riói Egyezményhez kapcsolódva született meg 1998-ban a Biológiai Sokféleség Egyezmény, amely a biodiverzitás megőrzését szolgálja. Az Európai Unió 79/409/EEC Direktívája a madarak védeleméről szól, – ennek alapján az Unió tagországainak feladata az élőhelyek védelme, a populációk védelme és a vándorló fajok útvonalának a védelme. A 92/43/EEC Habitat Direktíva a természetes élőhelyek, a növények és állatok megőrzésének módjait írja elő. Fel kell mérni az EU vonatkozásában is jelentős élőhelyeket és populációkat, ki kell jelölni a

különleges természet megőrzési területeket, ezeket fel kell venni az európai ökológiai hálózatba (NATURA 2000) 7.5 A természetvédelem története Magyarországon 7.51 A természetvédelem a II világháborúig Hazánkban az első, természetvédelmemnek is tekinthető rendelkezések a vadászathoz kötődő, azt szabályozó előírások voltak. Az 1807 évi XXI törvénycikk (továbbiakban tc.) alapján a vármegyék korlátozhatták az erdők irtását Az 1879. évi XXXI tc az erdők védelméről rendelkezik, lehetővé tette az ún. véderdők kialakítását, ahol nem avatkoztak be az erdő életébe Az 1883. évi vadászati törvény az énekesmadarak védelmét és a ritka fajok költési idő alatti védelmét írja elő. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 136 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 137 ► Erre az időszakra esik a magyar madárvédelem nagy alakjainak,

Herman Ottónak és Chernel Istvánnak a működése. (Kétségtelen, hogy ekkoriban természetvédelem fő tárgyai a madarak voltak.) Az 1891-ben rendezett II. Nemzetközi Ornitológiai Kongresszus hatására 1893-ban megalakult a Magyar Ornitológia Központ (a mai Madártani Intézet jogelődje). Feladatul a madárvonulás megfigyelését, a madárvédelmet, a barlangkutatást jelölték meg. 1901-ben Darányi Ignác földművelésügyi miniszter rendelkezett a madarak és a sün, a vakond, a cickányok és a denevérek védelméről.[6] A magyar természetvédelem megteremtésében meghatározó szerepe volt Kaán Károly erdőmérnöknek. Javaslatára 1909-ben az Országos Erdészeti Egyesület és a Királyi Magyar Természettudományi Társulat együttesen kezdeményezték a természeti értékek összeírását Ennek eredményeként sok, addig ismeretlen érték vált ismertté 1914-ben már javaslat született egy természetvédelmi törvénytervezet elkészítésére, de a

háború miatt ez nem valósult meg. 1931-ben jelent meg Kaán Károly „Természetvédelem és természeti emlékek” című könyve, s 1935-ben megszületik az első természetvédelmi törvény (1935. évi IV tc az erdőkről és a természet védelméről) Megalakult az Országos Természetvédelmi Tanács (OTT), de csak javaslattevő jogköre volt, a védelem alá helyezés a Földművelési Minisztérium feladata. 1939-ben alakult meg az első védett terület a debreceni Nagyerdő egy részén. A védetté nyilvánítást nehezítette, hogy a földtulajdonosok akadályozták a munkát. A háború alatt 219 védett területet létesítettek, összesen 2844 ha-on. Ezek általában kis, ezért sérülékeny területek voltak, tájvédelmi körzet egy sem alakult. 7.52 A természetvédelem a II világháború után Az OTT 1949-től önálló védetté nyilvánítási joggal rendelkezett, de a FM alá rendelt. 1950-ben helyzeték védelem alá a bátorligeti lápot, elsőként a

háború után. Ebben az időszakban elsősorban a parkok, arborétumok kaptak védelmet. 1952-ben alakul meg az első tájvédelmi körzet a Tihanyi-félszigeten A földek állami tulajdona segítette a védetté nyilvánítást, de az intenzív gazdasági fejlődés ugyanakkor nehezítette 1961-ben létrejött az önálló Országos Természetvédelmi Hivatal (OTvH), amely a minisztériumokkal egyenrangú, az Elnöki Tanács alá rendelt szervezet volt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 137 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 138 ► Az 1968. évi XVIII törvényerejű rendelet (tvr) sok, ma is érvényes szabályt vezetett be, többek között rendelkezik arról, hogy a barlangok automatikusan védettek, előírja a tanácsadó és véleményező Országos Természetvédelmi Tanács megalakítását, módot ad arra, hogy a védelem alá helyezés érdekében ki lehet sajátítani a

kérdéses területet stb. Jellemző, hogy a természetvédelem irányítása még mindig centralizált, a megyéknek kevés a hatásköre. 1971-ben kapott egyedi védelmet az első növény, a volgamenti hérics. Az 1971-ben megjelent kormányrendelet sok újdonságot tartalmazott. Bevezette az országos és helyi érték fogalmát, az utóbbiak védelméről a megyei tanácsok döntenek. Lehetővé válik nemzeti parkok alapítása, rendelkezik a természetvédelmi őrszolgálat létrehozásáról, 320 madárfaj kap egyedi védelmet, előírja, hogy május 10-én Madarak és Fák napját kell rendezni stb. 1973-ban elsőként az országban létrejött 52 000 ha-on a Hortobágyi Nemzeti Park. 1974-ben a madarak mellett 96 egyéb gerinces állat is védelmet kap (18 hal, 15-15 kétéltű és hüllő, 48 emlős) és meghatározták a védett fajok eszmei értékét. Ennek az a célja, hogy a védett állat (később növényt is) elpusztítása esetén meg lehessen állapítani az

okozott kár mértékét, ami alapján eldönthető, hogy a cselekedet szabálysértés vagy bűncselekmény 1975-ben megalakult a Kiskunsági NP, ekkor már az ország területének 5%-a védett (400 000 Ha). 1976-ban bevezették a fokozottan védett természeti érték fogalmát. 1977-ben az OTvH átalakult Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Hivatallá (OKTH). Ugyanebben az évben jött létre a Bükki NP Az 1982. évi 4 sz tv 153 gerinctelen állatot és 340 növényt részesített egyedi védelemben 1985-ben alakult meg az Aggteleki NP. 1988-ban újabb 75 növényfaj kapott védelmet, (összesen 415, ebből 31 fokozottan védett), a védett állatok száma ekkor 619 lett, ebből 46 fokozottan védett. 1987-ben az OKTH-t minisztériummá szervezték, megalakult először a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, majd 1990-ben a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 138 ►

Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 139 ► 1991-ben jött létre a Fertő-tavi NP, amelyből 1994-ben FertőHanság NP lett, és a Fertő-tó ausztriai területeivel egyesülve megalakult az első nemzetközi nemzeti parkunk. 1993-ban az inflációt követve a védett fajok eszmei értékét tízszeresére növelte az új jogszabály, ekkor a legmagasabb érték állatok esetében 500 000 Ft, növényeknél 50 000 Ft lett. Tovább növekedett a védett fajok száma. Jelentős esemény a magyar természetvédelem történetében az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről megjelenése, mert a korábbiakban a természetvédelemről csak tvr-ek, tehát a törvénynél alacsonyabb jogszabályok rendelkeztek. 1996-ban két újabb NP, a Duna-Dráva NP és a Duna-Ipoly NP alakult, ezt követően 1997-ben jött létre a Körös-Maros NP és a Balatonfelvidéki NP, majd 2002-ben az Őrségi NP, így az ország egész

területét lefedik a nemzeti park igazgatóságok, átvéve a korábbi területi szervek, a Termeszvédelemi Felügyelőségek hatáskörét. Az igazgatóságok 2005 végéig elsőfokú hatósági feladatot is elláttak, ekkor alakultak meg a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek, amelyek ma az elsőfokú hatósági jogkört gyakorolják. Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. Nemzeti Park Terület (ha) Hortobágyi NP 63 635 Kiskunsági NP 35 859 Bükki NP 38 813 Aggteleki NP 19 764 Fertő-Hanság NP* 19 735 Duna-Dráva NP 50 105 Duna-Ipoly NP 60 314 Körös-Maros NP 42 635 Balatonfelvidéki NP 56 696 Őrségi NP 44 000 Megalakulás éve 1973 1975 1976 1985 1994 1996 1996 1997 1997 2002 7.1 táblázat Magyarország nemzeti parkjai (A megalakulás sorrendjében) * A NP magyarországi területe A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 139 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem

Vissza ◄ 140 ► 7.6 A legfontosabb természetvédelmi jogszabályok Mint az előző fejezetben már szó volt róla, a hatályos legfőbb jogszabály az 1996. évi LIII törvény a természet védelméről A továbbiakban ennek alapján tekintsük át a legjelentősebb természetvédelmi rendelkezéseket. A törvény elsőként a vadon élő élővilág általános védelmének szabályait foglalja össze. Mindenki számára fontos annak ismerete, hogy „A vadon élő szervezetekre vonatkozó rendelkezések kiterjednek a faj minden egyedére, annak valamennyi fejlődési szakaszára, alakjára, állapotára, részére.” (8 § 6 bekezdés) Ez azt jelenti, hogy a védett növény vegetatív szervei, virága, magja, termése egyaránt védett, éppúgy, mint a védett állat esetében pl. a pete, lárva, kifejlett alak, tojás, fióka stb Ugyancsak ez a fejezet tartalmazza a vadászatra, halászatra, horgászatra, a nem őshonos fajok betelepítésére vonatkozó

jogszabályokat. A további paragrafusok az élőhelyek általános védelméről rendelkező előírásokat tartalmazzák. Általános szabály, hogy a gazdálkodás során biztosítani kell a fenntartható használatot (16§1 bekezdés) és a biológiai sokféleséget (17.§ 2, bekezdés) Itt találhatók azok a jogszabályok, amelyek az erdő-, gyepgazdálkodást és a mezőgazdasági tevékenységet, a vizes élőhelyekkel kapcsolatos előírásokat tartalmazzák. Mindenki számára fontos a védetté nyilvánítási eljárás szabályainak ismerete (Tvt. III fejezet 22-27 paragrafusai) Automatikusan védett valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom és földvár (23§ 2. bekezdés), eszerint ezek esetében nem kell lefolytatni a védetté nyilvánítási eljárást Fontos annak ismerete, hogy „Védetté nyilvánításra bárki javaslatot tehet. A védetté nyilvánítás előkészítése hivatalból indul meg” (25.§ 1 bekezdés) Az eljárást helyi

érték esetében az illetékes önkormányzat, országos érték esetében a helyileg érintett NP igazgatóság folytatja le A hivatalos út ismerete elsősorban az eljáró hatóság számára fontos, az viszont közérdekű rendelkezés, hogy ha a védelemre tervezett terület károsodásától lehet tartani, 3 hónapra azonnal ideiglenessé lehet nyilvánítani, és a hatóság korlátozhatja, illetve megtilthatja a veszélyeztető tevékenységet, tehát ilyet tapasztalva azt azonnal a hatóság tudomására kell hozni. A történeti részben már áttekintettük a területi védettség formáinak kialakulását. A törvény a védett természeti területekről a 28-29 paragrafu- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 140 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 141 ► sokban rendelkezik. A védett terület lehet nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület és természeti

emlék. Itt talán a természeti emlék fogalmát kell tisztázni, mert ezt ritkábban használják a mindennapi hírekben. A törvény szerint: „Természeti emlék valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület” (28. § 5 bekezdés) A nemzeti parkokkal kapcsolatos előírás, hogy területüket természeti (natur), kezelt és bemutató (idegenforgalmi) zónákra kell beosztani. A nemzetközileg jelentős értékű területeket az UNESCO bioszféra rezervátummá minősítheti, ezen belül a természetvédelmi érték közvetlen megóvására magterületet kell kijelölni. Az erdőkben a környezetvédelmi miniszter és a földművelési miniszter a természetes vagy természetközeli társulások megóvására a legértékesebb területeket erdőrezervátummá nyilvánítja, s ezen belül is magterületet jelölnek ki. A törvény a nemzeti park természeti (natur) zónáját, a bioszféra és erdőrezervátum

magterületeit fokozottan védett területekké nyilvánítja (29. § 4 bekezdés) A továbbiakban a törvény a védett területekre vonatkozó előírásokat tartalmazza A III. fejezeten belül külön foglalkozik a törvény a védett növény- és állatfajokkal, társulásokkal (42-47. §) Az egyedi (faji) védelem története már ismert, mint érdekességet meg kell említeni, hogy már a XIX. század végén, majd a XX század elején (1901-ben), és még hosszú ideig szinte kizárólag a madarak voltak e tekintetben a célcsoport, és egyedüli növényként csak 1971-ben kapott védelmet a volgamenti hérics. Ennek a szemléletnek az okát nehéz lenne szakmailag megmagyarázni, feltehető, hogy a madarak színes, változatos csoportja sokak által ismert és régtől kedvelt volt, így valószínű, hogy a szubjektív elem játszott döntő szerepet az egyoldalú döntésekben Az egyedi védelem hatékonyságát gyengíti, hogy a védett faj élőhelyeinek jelentős része

nem védett, s bár a törvény pl. a növények esetében úgy rendelkezik, hogy: „Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása” (42. § 1 bekezdés), pl a szénakaszálás idején virágzó vagy termést érlelő fajokat éppúgy levágják a réteken, mint a többi, nem védett növényt. Ugyancsak ez a helyzet a védett állatfajok esetében is, a törvény előírása, miszerint „Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása”. (43§ 1 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 141 ► Környezetvédelem Természetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 142 ► bek.), a nem védett területeken nem vagy alig tartható be a mezőgazdálkodás és erdőgazdálkodás

mindennapi tevékenysége során A törvény előírja, hogy a védett fajokkal kapcsolatosan milyen tevékenységekhez kell hatósági engedélyt kérni. A törvényben szerepel, hogy a védett növény- illetve állatfajok hibridjei is védett fajnak minősülnek (45. § 3. bek) Ugyancsak itt van a régi hazai háziállatfajták megőrzését előíró rendelkezés (46.§ 1 és 2 bek) Az egyedi védelem hatékonyságát segíti, hogy ma Magyarország területének 9,2%-a már védett, ahol maradéktalanul be lehet (lehetne) tartani a törvényt. Ugyancsak fontos rendelkezés volt 1974-ben az eszmei érték megállapítása, majd 1993-ban ezeknek az összegeknek a tízszeresére emelése és a 13/2001. (V9) Környezetvédelmi Minisztériumi rendelet, a védett és a fokozottan védett növény és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről stb., ahol az új, jelenleg is érvényes eszmei értékekről történik rendelkezés. Eszerint a védett növények eszmei

értéke 2000 és 10 000 Ft között változik, védett állatok esetében ez az összeg 2000 és 50 000 Ft lehet. A fokozottan védett növényfajok eszmei értéke jelentősen megnövekedett az 1993. évi besoroláshoz képest, 100 000 Ft és 250 000 Ft a két határérték, a fokozottan védett állatoknál ez az érték. 100 000 Ft és 1 000 000 Ft között változik. Taxon mohák harasztok nyitvatermők zárvatermők növények gerinctelenek körszájúak halak kétéltűek hüllők madarak emlősök gerincesek állatok Összesen Védett 78 42 0 512 632 490 0 27 18 12 280 41 378 868 1500 Fokozottan védett Összesen 0 1 1 61 63 32 2 5 0 3 81 14 105 137 200 78 43 1 573 695 522 2 32 18 15 361 55 483 1005 1700 7.2 táblázat Magyarország védett fajainak száma [4] A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 142 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 143 ► Vannak ún. „szürke listás”

fajok, amelyek „közegészségügyi okból, a légi közlekedés biztonsága, valamint az okszerű mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében” (13/2001. (V 6) KöM rendelet 4§ 3 bek) engedéllyel elejthetők, riasztásuk, állományszabályozásuk lehetséges. Ezek a fajok a bütykös hattyú (Cygnus olor), a házi veréb (Passei domesticus), a kárókatona (Phalacrocorax carbo), a seregély (Sturnus vulgaris) és a sárgalábú sirály (Larus cachinnans). Eszmei értékük 1000 Ft Az egyedi védelem lehet az eszköze a biodiverzitás megőrzésének. Ezt a célt szolgálja a természeteshez közeli élőhelyek kapcsolatát biztosító zöldfolyosók kialakítása, a környezetileg érzékeny területek kijelölése, a környezetbarát gazdálkodás támogatása. [7] 7.7 A természetvédelem állami szervezete, anyagi forrásai A legfőbb irányító hatóság a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, a természetvédelem feladataival közvetlenül a

Természetvédelmi Hivatal foglalkozik, amelynek élén helyettes államtitkári rangú vezető áll. A Hivatalon belül a következő szervezeti egységek működnek: Erdészeti és Birtokügyi Főosztály, Koordinációs Titkárság, Élővilágvédelmi Főosztály (ezen belül van az Ökológiai Osztály és a Madárvédelmi Osztály – az egykori Madártani Intézet jogutódja), a Földtani és Tájvédelmi Főosztály (ennek osztályai a Földtani, a Barlangtani és a Tájvédelmi). [8] A regionális szervek a Nemzeti Park Igazgatóságok, amelyek 2005. második feléig egyben első fokú hatósági jogkörrel is rendelkeztek. Mint már említettem, 2005 végétől ezt a feladatot a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek látják el, az igazgatóságok mentesültek ezek alól az adminisztratív teendők alól. Az igazgatóságok a NP térségében lévő tájvédelmi körzetekkel és az irányításuk alá tartozó természetvédelmi területekkel

kapcsolatos feladatokat is ellátják. A helyi értéknek minősülő területek védetté nyilvánításának és kezelésének a helyi önkormányzatok a felelősei – ez a decentralizálás, a hatáskör megosztása a helyi értékek megőrzésének fontos eszközei, érvényesülhet a jó értelemben vett lokálpatriotizmus. A természetvédelmi törvény betartása, a védett területek, a védelem alatt álló növény- és állatfajok őrzése, a károsítás megelőzése a Természetvédelmi Őrszolgálat feladata. Az őrszolgálat tagjai szolgálati jelvénynyel, lőfegyverrel rendelkeznek, és hatósági személyként jogosultak igazol- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 143 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 144 ► tatásra, gépkocsi átvizsgálására, bírságolásra. Az önkormányzatok is jogosultak arra, hogy természetvédelmi őrszolgálatot működtessenek, de ez nem

vált általános gyakorlattá. Hatékony természetvédelem a társadalom tagjainak aktív közreműködése nélkül nehezen valósítható meg, ezért nagyon fontos a természet iránti felelős gondolkodás kialakítása. Ezt a célt szolgálja a törvény azon rendelkezése, amely előírja, hogy „a természet védelmével kapcsolatos ismereteket valamennyi oktatási intézményben oktatni kell.” (64 § 1 bekezdés) Ehhez szükség lenne az alapvető természetvédelmi ismeretekkel rendelkező oktatókra és a tanulók esetében legalább alapszintű természetismeretre, amely – sajnos – általában hiányzik. A természetvédelem számára az anyagi forrást elsősorban a központi költségvetésben elkülönített pénzalapok biztosítják. Bevételt jelent a bírságokból befolyt összeg, amely vagy a Központi Környezetvédelmi Alap természetvédelmi célokat szolgáló részéhez, vagy a helyi önkormányzatokhoz kerül. Napjainkban az EU csatlakozás utáni

jogharmonizáció és a természetvédelmi feladatait a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv I. és II tartalmazza [7] 7.8 A Vörös Könyvek Az IUCN 1963-ban kezdeményezte, hogy a kipusztult illetve kipusztulással veszélyeztetett fajokra figyelmet felhívó vörös listákat, vörös könyveket állítsanak össze. Az elnevezés magyarázata, hogy a vörös szín az egész világon általában a veszélyt jelzi, a közlekedésben pl. azt jelenti, hogy tilos a továbbhaladás. A természetvédelem területén a vörös könyvekben felsorolt fajok esetében ez felhívás az őket kihalással fenyegető emberi tevékenység felfüggesztésére, az őket fenyegető veszélyre A vörös könyvek az IUCN felhívását követően 1966-től jelentek meg, nemzetközi, országos, regionális szinten, egyes élőlénycsoportokra vonatkozóan. A vörös könyves listára a fajokat az IUCN Természetvédelmi Megfigyelő Központja javaslata alapján veszik fel. 1984-ben az IUCN XVI madridi

közgyűléséig már mintegy 154 vörös könyvet adtak ki a világon, amelyek a kipusztult vagy veszélyeztetett állatfajokat sorolják fel, ezen kívül még néhány olyan kiadvány is megjelent, amely a hasonló helyzetű növényfajokat tartalmazza. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 144 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 145 ► Hazánkban a Vörös könyv megjelenésekor (1989) már 570 állat és 340 növényfaj védett volt, közülük több még tömegesen előforduló, ezek, miután nem veszélyeztetettek, nem kerültek be a könyvbe. Másrészt vannak olyan fajok, amelyek bár nem védettek, mégis szerepelnek a Vörös Könyvben, mert a védettek listájának összeállítása óta eltelt időben a helyzetük kritikussá vált. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy sok esetben a besorolás szubjektív – egy-egy faj minősítése a kutatottság hiánya miatt változó

lehet országonként. A fajokat veszélyeztető hatásoknál már említett okok mellett a Vörös Könyvben szerepel ilyen tényezőként az ivarérett egyedek pusztítása, a homogenizáció, vagyis az a tendencia, amikor a jól alkalmazkodó generalista fajok egyre jobban túlsúlyba kerülnek az élőhelyeken. [5] A magyar Vörös könyv az egyes fajokat a veszélyeztetettségük alapján négy kategóriába sorolja. [5] • Kipusztult vagy eltűnt fajok. Kipusztultak, amelyeknek az elmúlt két évszázadban még éltek szaporodó populációik, de 1935 előtt már kipusztultak, és 50 éve nem kerültek elő. Eltűntnek azokat a fajokat tartjuk, amelyeknek az elmúlt 50 évben voltak szaporodó populációi, de az utóbb 10 évben már nem mutathatók ki. • A kipusztulás (közvetlen) veszélyébe kerültnek tartjuk azokat a fajokat, amelyek izolált, kis állományokban fordulnak elő, populációik és elterjedési területük rohamosan csökkennek. Ide sorolható pl több

endemikus (bennszülött) faj. • Aktuálisan veszélyeztetettek a kis egyedszámú populációkban élő, csökkenő egyedszámú, élőhelyük átalakulása miatt egyre jobban kritikus helyzetbe kerülő fajok. • Potenciálisan veszélyeztetettek még nincsenek közvetlen veszélyben, de élőhelyük megváltozása a jövőben már veszélybe sodorhatja őket. Az egyes kategóriákba sorolás a megjelenés óta eltelt idő alatti események miatt változhat, pl. a hód még a kipusztult fajok között szerepel, azóta viszont ismét megjelent (részben telepítették), és örvendetes módon terjeszkedik. A magyar Vörös Könyvben a különböző kategóriákban 290 gerinctelen és 110 gerinces állat-, illetve 730 növényfaj szerepel. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 145 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Természetvédelem Vissza ◄ 146 ► 7.9 Ellenőrző kérdések 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 8. Határozza

meg, mi a természetvédelem! Melyek a természetvédelem indokai? Mi a kapcsolat a természet- és a környezetvédelem között? Melyek a fajokat veszélyeztető hatások? Mikor és hol alakult ki az államilag garantált természetvédelem? Melyek a legfőbb természetvédelmi szervezetek a világon? Sorolja fel a fontosabb természetvédelmi egyezményeket! Hogyan alakult ki a természetvédelem Magyarországon? Melyek a természetvédelem fejlődésének fontosabb állomásai a II. világháború után hazánkban? 10. Melyek a hatályos természetvédelmi törvény rendelkezései az egyedi és területi védelemről? 11. Hogyan rendelkezik a törvény a védetté nyilvánításról? 12. Melyek a területi védelem formái? 13. Melyek az egyedi védelem legfontosabb szabályai? 14. Milyen a természetvédelem hivatalos szervezetének felépítése? 15. Mi a feladata a Vörös Könyveknek? 16. Milyen veszélyeztetettségi fokozatok szerepelnek a magyar Vörös Könyvben? 7.10

Irodalomjegyzék [1] 1996. évi LIII törvény a természet védelméről Magyar Közlöny 53 szám Budapest, 1996. július 3 [2] Kárász Imre: Környezetbiológia. Budapest, 1992, Nemzeti Tankönyvkiadó [3] Myers, Norman: A süllyedő bárka. Budapest, 1982, Natura [4] Standovár T. – Primack R: A természetvédelmi biológia alapjai, Budapest, 2001, Nemzeti Tankönyvkiadó. [5] Rakonczay Zoltán (szerk.): Vörös Könyv Budapest, 1989, Akadémiai Kiadó. [6] Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról. Budapest, 1901 [7] Haraszthy László: Program a cselekvésre, összefogásra. Természet Búvár 59 évf. 2 szám 2004 9-14 o [8] Tardy János (szerk.): Természetvédelem 1994 Budapest, 1995, KVTM [9] Juhász- Nagy Pál: Az eltűnő sokféleség. Budapest, 1993, Scientia Kiadó A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 146 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 147 ► 8.

Hulladékgazdálkodás A hulladékgazdálkodás a környezetvédelem egyik fontos – talán legfontosabb – szakterülete. Kulcsszerepe van a környezeti elemek (víz, föld, levegő, élővilág, épített környezet) minőségének és a természeti erőforrásoknak a védelmében, egyben eredményesen segítheti a gazdasági hatékonyságot. A hulladékgazdálkodás a hulladékok káros hatása elleni védelemnek a hulladékok teljes életciklusára kiterjedő tevékenységek összehangolt sorozata. Gyakorlatilag a hulladékok keletkezésének megelőzését, csökkentését, a keletkezett hulladékok elkülönített gyűjtését és hasznosítását, a nem hasznosítható hulladékok környezetszennyezés nélküli átmeneti tárolását és ártalmatlanítását foglalja magában. A tevékenységet ma már hazánkban is átfogó jogszabályi keretek között végezzük (2000. évi XLIII törvény a hulladékgazdálkodásról = Hgt) A hazai hulladékmennyiség nemzetközi

összehasonlításban mind fajlagos, mind abszolút értelemben igen magas. A fajlagos anyag- és energiafelhasználásunk ezzel összefüggésben nagyon rossz, ami a nagymennyiségű hulladékképződés mellett nemzetközi piaci pozícióinkat is rontja. [1, 2, 3] Túl sok anyagból túl sok energia felhasználásával túl kevés jövedelmet termelünk és túl sok szemetet. Ez a nem megfelelő mértékben növekvő hatékonyság „újratermelődése”. A legfontosabb feladatok e téren: a „múlt felmérése”, ezen túlmenően pedig legalább az újonnan keletkező hulladékok sorsának rendezése, nyomon követése. A számítások szerint az elmúlt évtizedben Magyarországon mintegy harmadával-negyedével csökkent a keletkező hulladék mennyisége, s így az ország a kb. 300 kg/fő/év fajlagos értékkel az európai középmezőnybe tartozik. [3, 4] 8.1 A hulladék fogalma, hulladék kategóriák, hulladéklisták A jogi szabályozásban jelenleg Magyarországon is

használt, nemzetközileg elfogadott definíció az Európai Közösség hulladékokról szóló, módosított 75/442/EGK irányelve szerinti megfogalmazás, amely a hulladék mindenkori birtokosának szándékát és az emberi egészség, valamint a környezet érdekét veszi alapul. A hulladékgazdálkodási törvény 3 § a) pontja adja meg a hazai definíciót, amely szerint „hulladék: bármely, az 1. sz melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 147 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 148 ► amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles.” A törvény 1. sz melléklete az alábbi hulladékkategóriákat tartalmazza: Q1 Q2 Q3 Q4 Q5 Q6 Q7 Q8 Q9 Q10 Q11 Q12 Q13 Q14 Q15 Q16 A továbbiakban másként meg nem határozott termelési, szolgáltatási vagy fogyasztási maradékok

Előírásoknak meg nem felelő, selejt termékek Lejárt felhasználhatóságú, szavatosságú termékek Kiömlött, veszendőbe ment, vagy egyéb kárt szenvedett anyagok, beleértve a baleset következtében szennyeződött anyagokat, eszközöket stb. is Tervezett tevékenység következtében szennyeződött anyagok (tisztítási műveletek maradékai, csomagolóanyagok, tartályok stb.) Használhatatlanná vált alkatrészek, tartozékok (elhasznált szárazelemek, kimerült katalizátorok stb.) A további használatra alkalmatlanná vált anyagok (szennyeződött savak, oldószerek, kimerült edzősók stb.) Ipari folyamatok maradék anyagai (salakok, üstmaradékok stb.) Szennyezés csökkentő eljárások maradékai (gázmosók iszapja, porleválasztók pora, elhasznált szűrők, szennyvíziszapok stb.) Gépi megmunkálás, felületkezelés maradék anyagai (esztergaforgács, reve stb.) Ásványi nyersanyagok kitermelésének és feldolgozásának maradékai (pl.

ércbányászati meddő, olajkitermelés hulladékai stb) Tiltott anyagokat tartalmazó termékek (PCB-tartalmú olajok stb.) Bármely anyag vagy termék, amelynek használatát jogszabály tiltja A birtokosa számára tovább nem használható anyagok (mezőgazdasági, háztartási, irodai, kereskedelmi és bolti hulladékok stb.) Talajtisztításból származó szennyezett anyagok Bármely más hulladékká vált anyag vagy termék, amely nem tartozik a fenti kategóriákba A meglehetősen általános hulladék fogalom gyakorlati alkalmazásának megkönnyítése érdekében a világon mindenütt jegyzékben (listán) sorolják fel az egyes hulladékfajtákat, számos rendező elv szerint csoportosítva azokat. A legegyszerűbb rendszerezés a termelő és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 148 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 149 ► szolgáltató, illetve a fogyasztási

szférában képződő termelési és települési (kommunális) hulladékokat különbözteti meg. A termelési hulladékok árnyaltabb, de továbbra is eredet szerinti csoportosítását tartalmazza a gazdasági ágazat szerinti, továbbá a kibocsátó technológia szerinti felbontás. Az eredet szerinti csoportosítás alapján a hulladékot azzal a tevékenységgel, folyamattal vagy technológiával jellemzik, amelyben a hulladék keletkezett. Az anyagi minőség szerinti csoportosítás a hulladék vagy annak domináns összetevője kémiai elnevezésén alapul. A hulladék összetétele, anyagi minősége szerinti rendszerezés – az eredet szerinti csoportosítással ellentétben – sokkal több eligazítást ad a hulladék kezelhetőségéről és veszélyeztető hatásairól, ugyanakkor a hulladék képződési körülményeinek ismeretében szinte elképzelhetetlen, hogy kémiai értelemben a hulladék egyetlen anyagi minőséggel jellemezhető lenne. A környezetre és az

emberi egészségre gyakorolt hatásuk alapján a hulladékokat a veszélyes és a nem veszélyes, valamint az inert hulladékok kategóriájába soroljuk. E csoportosítás alapját az képezi, hogy az adott hulladék rendelkezik-e a nemzetközileg megállapított veszélyességi jellemzők valamelyikével vagy sem. A veszélyességi jellemzőket Magyarországon a hulladékgazdálkodási törvény 2. sz melléklete sorolja fel (8.1 táblázat) A környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásai szerint mind a termelési, mind a települési hulladék lehet veszélyes, illetve tartalmazhat veszélyes összetevőket. A települési hulladékban leggyakrabban előforduló veszélyes komponensek: a szárazelemek, az elektronikai hulladékok, az olajtartalmú hulladékok, a lakk- és festékmaradékok, a növényvédőszermaradékok, a lejárt szavatosságú gyógyszerek és egyéb betegápolási hulladékok stb. Kémiai összetételüket tekintve a hulladékok általában egynél

több komponensből állnak. Attól függően, hogy az egyes komponensek egymáshoz való viszonya, oldhatósága milyen, megkülönböztetünk homogén, heterogén és diszperz rendszereket. A hulladékok halmazállapotuk szerint szilárd, folyékony és iszapszerű hulladékok lehetnek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 149 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza Kódszám H1 H2 H3-A H3-B H4 H5 H6 H7 H8 H9 H10 H11 H12 H13 H14 ◄ 150 ► Veszélyességi jellemező „Robbanó” „Oxidáló” „Tűzveszélyes” „Kevésbé tűzveszélyes” „Irritáló vagy izgató” „Ártalmas” „Mérgező” „Karcinogén” „Maró (korrozív)” „Fertőző” „Reprodukciót és az utódok fejlődését károsító” „Mutagén” Vízzel, levegővel vagy savval érintkezve mérgező vagy nagyon mérgező gázokat fejlesztő anyagok és készítmények Anyagok és készítmények,

amelyek hajlamosak arra, hogy belőlük a lerakást követően valamely formában – pl. kimosódás – a felsorolt tulajdonságok bármelyikével rendelkező anyag keletkezzék „Környezetre veszélyes” 8.1 táblázat Veszélyességi jellemzők A hulladékok jegyzéke két listát tartalmaz: A) alaplista B) kiegészítő lista Az alaplista az Európai Hulladék Katalógus (EWC) kódszámait tartalmazza. Az alaplista felépítése: FŐCSOPORTOK alcsoportok hulladékok A 20 főcsoport a hulladék származása szerint csoportosítja a hulladékokat, EWC kódszámaik két számjegyűek, listájukat a 8.2 táblázat tartalmazza A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 150 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 151 ► Megnevezés EWC kód 1 ◄ ÁSVÁNYOK KUTATÁSÁBÓL, BÁNYÁSZATÁBÓL, KŐFEJTÉSBŐL, FIZIKAI ÉS KÉMIAI KEZELÉSÉBŐL SZÁRMAZÓ

HULLADÉKOK MEZŐGAZDASÁGI, KERTÉSZETI, VÍZKULTÚRÁS TERMELÉSBŐL, ERDŐGAZDASÁGBÓL, VADÁSZATBÓL, HALÁSZATBÓL, ÉLELMISZER ELŐÁLLÍTÁSBÓL ÉS FELDOLGOZÁSBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK FAFELDOLGOZÁSBÓL ÉS FALEMEZ-, BÚTOR-, CELLULÓZ ROST SZUSZPENZIÓ-, PAPÍR- ÉS KARTONGYÁRTÁSBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK BŐR-, SZŐRME- ÉS TEXTILIPARI HULLADÉKOK KŐOLAJ FINOMÍTÁSÁBÓL, FÖLDGÁZ TISZTÍTÁSÁBÓL ÉS KŐSZÉN PIROLITIKUS KEZELÉSÉBŐL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK SZERVETLEN KÉMIAI FOLYAMATOKBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK SZERVES KÉMIAI FOLYAMATOKBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK BEVONATOK (FESTÉKEK, LAKKOK ÉS ZOMÁNCOK), RAGASZTÓK, TÖMÍTŐANYAGOK ÉS NYOMDAFESTÉKEK TERMELÉSÉBŐL, KISZERELÉSÉBŐL, FORGALMAZÁSÁBÓL ÉS FELHASZNÁLÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK FÉNYKÉPÉSZETI IPAR HULLADÉKAI TERMIKUS GYÁRTÁSFOLYAMATOKBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK FÉMEK ÉS EGYÉB ANYAGOK KÉMIAI FELÜLETKEZELÉSÉBŐL ÉS BEVONÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK; NEMVAS FÉMEK

HIDROMETALLURGIAI HULLADÉKAI FÉMEK, MŰANYAGOK ALAKÍTÁSÁBÓL, FIZIKAI ÉS MECHANIKAI FELÜLETKEZELÉSÉBŐL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK OLAJHULLADÉKOK ÉS FOLYÉKONY ÜZEMANYAGOK HULLADÉKAI (kivéve az étolajokat, valamint a 05, 12 és 19 fejezetekben felsorolt hulladékokat) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 151 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza 14 ◄ 152 ► SZERVES OLDÓSZER-, HŰTŐANYAG- ÉS HAJTÓGÁZ HULLADÉKOK (kivéve 07 és 08) HULLADÉKKÁ VÁLT CSOMAGOLÓANYAGOK; KÖZELEBBRŐL NEM MEGHATÁROZOTT ABSZORBENSEK, TÖRLŐKENDŐK, SZŰRŐANYAGOK ÉS VÉDŐRUHÁZAT A JEGYZÉKBEN KÖZELEBBRŐL NEM MEGHATÁROZOTT HULLADÉKOK ÉPÍTÉSI ÉS BONTÁSI HULLADÉKOK (BELEÉRTVE A SZENNYEZETT TERÜLETEKRŐL KITERMELT FÖLDET IS) EMBEREK, ILLETVE ÁLLATOK EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSÁBÓL ÉS/VAGY AZ AZZAL KAPCSOLATOS KUTATÁSBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK (kivéve azokat a konyhai és

éttermi hulladékokat, amelyek nem közvetlenül az egészségügyi ellátásból származnak) HULLADÉKKEZELŐ LÉTESÍTMÉNYEKBŐL, SZENNYVIZEKET KELETKEZÉSÜK TELEPHELYÉN KÍVÜL KEZELŐ SZENNYVÍZTISZTÍTÓKBÓL, ILLETVE AZ IVÓVÍZ ÉS IPARIVÍZ SZOLGÁLTATÁSBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK TELEPÜLÉSI HULLADÉKOK (HÁZTARTÁSI HULLADÉKOK ÉS AZ EZEKHEZ HASONLÓ, KERESKEDELMI, IPARI ÉS INTÉZMÉNYI HULLADÉKOK), BELEÉRTVE AZ ELKÜLÖNÍTETTEN GYŰJTÖTT HULLADÉKOKAT IS 15 16 17 18 19 20 8.2 táblázat A hulladékjegyzék főcsoportjai Az alcsoportok az egyes főcsoportok további csoportosításai, EWC kódszámuk négy számjegyű. Az egyes alcsoportokhoz tartozó hulladékok hat számjegyű kóddal rendelkeznek (lásd pl. 83 táblázat) A (*)-gal megjelölt kódszámok veszélyes hulladékot jelölnek. 04 04 01 04 01 01 04 01 02 04 01 03 BŐR-, SZŐRME- ÉS TEXTILIPARI HULLADÉKOK bőr- és szőrmeipari hulladékok húslás és a meszezési bőrhasíték hulladéka

meszezési hulladék oldószertartalmú, zsírtalanítási, folyékony fázis nélküli hulladék 8.3 táblázat A hulladékjegyzék alcsoportjai (példa) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 152 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza Kódszám ◄ 153 ► Megnevezés 02 MEZŐGAZDASÁGI, KERTÉSZETI, VÍZKULTÚRÁS TERMELÉSBŐL, ERDŐGAZDASÁGBÓL, VADÁSZATBÓL, HALÁSZATBÓL, ÉLELMISZER-ELŐÁLLÍTÁSBÓL ÉS -FELDOLGOZÁSBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK 02 02 hús, hal és egyéb állati eredetű élelmiszerek előkészítéséből és feldolgozásából származó hulladékok V 13102 csont, bőr, pata, köröm, szarv, sörte és szőr V 13106 vér V 13107 paraffinos toll V 13108 leölt állatok gyomor- és béltartalma V 13109 vadon élő állatok feldolgozásából származó hulladékok V 13110 állati zsírok V 13111 állatok feldolgozásából származó, emberi

fogyasztásra alkalmatlan hulladékok nem fertőző betegségben elhullott állatok tetemei, testrészei V 13403 V 13404 egyéb emberi fogyasztásra vagy takarmányozásra alkalmatlan állati testrészek 18 EMBEREK, ILLETVE ÁLLATOK EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSÁBÓL ÉS/VAGY AZ AZZAL KAPCSOLATOS KUTATÁSBÓL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK (kivéve azokat a konyhai és éttermi hulladékokat, amelyek nem közvetlenül az egészségügyi ellátásból származnak) 18 01 szülészeti, illetve az emberi betegségek diagnosztizálásából, kezeléséből, illetve megelőzéséből származó hulladékok V 97104 injekciós tűk, fecskendők, infúziók, transzfúziós szerelékek, vágó, szúró éles eszközök, ampullák, tárgy-lemezek 18 02 állatbetegségek kutatásából, diagnosztizálásából, kezeléséből, illetve megelőzéséből származó hulladékok V 97104 injekciós tűk, fecskendők, infúziók, transzfúziós szerelékek, vágó, szúró éles eszközök, ampullák,

tárgylemezek 8.4 táblázat A kiegészítő lista A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 153 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 154 ► A kiegészítő lista (8.4 táblázat) a Magyarországon veszélyes hulladéknak besorolt további hulladékok jegyzéke. A Kiegészítő listában a főcsoportok és az alcsoportok számozása és elnevezése megegyezik az Alaplistában találhatókkal, a hulladék kódszáma az eddig használt magyar veszélyes hulladék nyilvántartási kódszámokkal azonos (102/1996. Korm rendelet alapján) 8.2 A hulladékok csoportosítása és környezeti hatása Itt röviden áttekintjük a hulladékok legáltalánosabb csoportosítását (8.5 táblázat) de a későbbiekben részletesebben részben elkülönítve tárgyaljuk a települési illetve termelési hulladékok kezelésével kapcsolatos feladatokat. 8.21 A hulladékok csoportosítása A hulladékoknak

számos csoportosítása ismert, ezekből néhányat a 8.5 táblázat mutat be. Halmazállapot szerint szilárd folyékony iszapszerű Eredet szerint települési (kommunális) termelési technológiai amortizációs Környezetihatás szerint nem veszélyes veszélyes 8.5 táblázat A hulladékok csoportosítása [3] Szilárd hulladék: makroszkopikus részecskékből összetevődő, szilárd halmazállapotú szerves és szervetlen anyagok. Folyékony hulladék: az a hulladékká vált folyadék, amelyet nem vezetnek el, és nem bocsátanak ki szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül (közcsatornába nem kötött szippantott szennyvizek). Iszapszerű hulladék: egymástól különálló szilárd, finom szemcséjű részecskéket tartalmazó folyadékból kiülepedett vagy kiülepített anyagi rendszer (szennyvíziszap, galvániszap stb.) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 154 ► Környezetvédelem

Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 155 ► Települési hulladék: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék. A települési hulladékok csoportosítása a 8.6 táblázatban látható Települési szilárd hulladék háztartási hulladék közterületi hulladék a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék Települési folyékony hulladék közműpótló berendezések ürítéséből nem közüzemi csatorna- és árokrendszerekből gazdasági, de nem termelési, technológiai eredetű tevékenységből származó hulladék Inert hulladék Biohulladék 8.6 táblázat A települési hulladékok csoportosítása [3] A települési szilárd hulladék • A háztartási hulladék: az emberek mindennapi élete során a lakásokban, valamint a pihenés, üdülés céljára

használt helyiségekben és a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein, valamint az intézményekben keletkező hulladék. • A közterületi hulladék: közforgalmú és zöldterületen keletkező hulladék. • A háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék: gazdasági vállalkozásoknál keletkező – külön jogszabályban meghatározott – veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék. A települési folyékony hulladék A települési folyékony hulladék a szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül el nem vezetett szennyvíz, amely származhat: • emberi tartózkodásra alkalmas épületek szennyvíztároló létesítményeinek és egyéb helyi közműpótló berendezéseinek ürítéséből, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 155 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 156 ► • a nem

közüzemi csatorna- és árokrendszerekből • a gazdasági, de nem termelési, technológiai eredetű tevékenységből. Az inert hulladék Az inert hulladék az a hulladék, amely nem megy át jelentős fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson. Jellemzői: • • • • vízben nem oldódik, nem ég, illetve más fizikai vagy kémiai módon nem reagál, nem bomlik le biológiai úton, nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba kerülő más anyagra oly módon, hogy abból környezetszennyezés vagy emberi egészség károsodása következne be, • csurgaléka és szennyezőanyag-tartalma, illetve a csurgalék ökotoxikus hatása jelentéktelen, így nem veszélyeztetheti a felszíni vagy felszín alatti vizeket. A biológiailag lebontható hulladék A biológiailag lebontható hulladék (biohulladék) minden szervesanyagtartalmú hulladék, ami anaerob vagy aerob módon (mikroorganizmusok, talajélőlények vagy enzimek segítségével) lebontható. A termelési

hulladék: kitermelő, feldolgozó és az anyagi szolgáltató (fenntartás, szállítás) tevékenység során keletkező hulladék ipar, mezőgazdaság, közlekedés területén). A termelési hulladékoknak két csoportja van: • technológiai hulladék, • amortizációs hulladék. A technológiai hulladék: a termelési folyamat anyagáramaiból keletkező hulladék. Keletkezhet: • üzemszerűen: az anyag-átalakítási műveletek során; • nem üzemszerűen: felújítás, karbantartás, üzemleállás, termékváltás, üzemeltetési hiányosságok, havária stb. során Amortizációs hulladék keletkezhet elhasználódott gépek, alkatrészek leselejtezése során, fejlesztések kapcsán feleslegessé vált termelő berendezések leselejtezésével. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 156 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 157 ► 8.22 A hulladékok környezeti hatásai A

környezetbe kibocsátott és nem megfelelően kezelt hulladékok környezetkárosító hatásai különbözőképpen jelentkeznek (8.1 ábra) 8.1 ábra A hulladékok környezetbe jutásának útjai (1) A talaj, talajvíz (felszín alatti vizek) és felszíni vizek szennyeződése A hulladékok leggyakoribb – évezredek óta – szükségszerűen természetes befogadója a talaj. A nem megfelelően kezelt hulladékokat, azok bomlástermékeit a csapadékvíz a talaj felszínén szétmossa és az beszivárog a talajvízbe, ahol az áramlás révén gyakran jelentős vízbázisokat veszélyeztetnek A hulladék szerves és szervetlen alkotói a csapadék vízzel kilúgozódva, különféle sók – klorid, nitrát, szulfát stb. – nehézfémek, szénhidrogének és nehezen bomló egyéb szerves szennyezők formájában közvetve a vízminőség romlását okozzák. A felszíni vizek közvetett és közvetlen szenynyeződését eredményezik a nem megfelelően kezelt kommunális és

ipari szennyvízbevezetések, esetenként a káresemények során szennyezett csapadékvizek is. A levegő szennyeződése A szervesanyag-tartalmú hulladék bomlása során jellegzetes bűzös gázok keletkeznek (ammónia, hidrogén-szulfid stb.), a kezelés nélküli hulladék- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 157 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 158 ► halmok finom porát, illetve nagyobb darabjait (papír, műanyag fólia) azonban a szél vagy kisebb légmozgás is a levegőbe emeli. A hulladéklerakókon öngyulladás miatt vagy a hulladékok nyílt téri (tiltott!) égetésekor keletkező égéstermékek (füstgáz, korom, pernye) közvetlenül szennyezik a levegőt. Nem elhanyagolható a hulladéklerakók üvegházhatást növelő metán- és szén-dioxid-kibocsátása sem. Fertőzésveszély A települési és egyes termelési hulladékok (pl. hígtrágya, vágóhídi

hulladékok) kórokozó mikroorganizmusai különböző fertőző betegségek előidézői lehetnek A különféle egyéb forrásokból származó hulladékokban is gyakran megtalálhatók a legkülönfélébb mikroorganizmusok, közöttük fertőző betegségeket is terjesztő kórokozók, amelyek a hulladékban hoszszabb ideig életképesek maradnak, onnan a talajba, a vízbe kerülhetnek és közvetlen érintkezés útján is fertőzést okozhatnak. (Meg kell jegyezni, hogy a kórokozók a hulladékban csak a fertőzés lehetőségét jelzik, nem feltétlenül fertőznek, az ilyen hulladék fertőzést terjesztő közegnek tekinthető.) A rovarok és rágcsálók elterjedése A nem megfelelően végzett települési hulladék kezelés következtében a rovarok (legyek) és rágcsálók (patkány, egér) nagy mértékben elszaporodhatnak. Mind a rovarok, mind a rágcsálók közismert közvetítői egyes fertőző betegségek terjesztésének Ezért a gyakori hulladékbegyűjtés a

lakásoktól, a lakott területen minél rövidebb ideig tartó és zárt tárolás a helyes kezelés egyik legfontosabb feltétele. A környezet elszennyeződésének esztétikai jelentősége A nem megfelelő hulladékkezelés, a rendezetlen, szétszórt hulladék látványa tönkreteszi a táj eredeti szépségét, csökkenti a pihenés, kikapcsolódás teljes körű lehetőségét. 8.23 A települési szilárd hulladékok kezelése Újrahasznosítás Az újrahasznosítás alapja a szelektív hulladékgyűjtés (8.2 ábra) A fejlett ipari országokban egyre nagyobb gondot jelent a hulladékok elhelyezése, kezelése, a környezetvédelmi kívánalmaknak megfelelő ártalmatlanítása. Tehát kézenfekvő megoldás a hulladék csökkentésére, hogy a hasznosítható összetevőket (papír, rongy, műanyag, üveg, fém stb.) szelektíven gyűjt- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 158 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 159 ► sék. Ezáltal megakadályozható, hogy a veszélyes, illetve bomló szerves anyagok szennyezzék a hasznosítható frakciókat. Létezik egy költségesebb megoldás is, amelynél az ömlesztve begyűjtött hulladékot a lerakótelepeken válogatják szét különböző eljárásokkal. Az eljárás nagyon költséges, mert a hulladék utólagos szétválogatása bonyolult technológiát igényel. Az újrahasznosítás a hulladék anyagok kinyerése és új termékekké történő feldolgozása. A legfontosabb szempont, hogy a visszanyert alapanyaggal nyersanyagot lehessen kiváltani a termelésben. A leggazdaságosabban újrahasznosítható anyagok a papír, az üveg, az acél és az alumínium Az újrahasznosítási programok ráébresztik az embereket arra – kiváltképp, ha szelektív települési hulladékgyűjtést folytatnak –, hogy mennyi és milyen típusú felesleges hulladékot termelnek. Újrahasznosításról,

illetve szelektív hulladékgyűjtésről akkor beszélhetünk, ha egy település lakossága hajlandó a saját maga „termelte” felesleges anyagokat legalább néhány alapvető csoportra osztva gyűjteni, és az így szelektált hulladékok hasznosításáról pedig megfelelően gondoskodni. A lakossági szelektív hulladékgyűjtés alapvető hulladék csoportjai: • Lakossági veszélyes hulladékok: szárazelemek, akkumulátorok, gyógyszerek, fáradt olaj, sütőzsiradék, növényvédő szerek, fénycső, izzó, festék-és lakkmaradékok és csomagolóeszközeik. • Hasznosítható hulladékok, melyeket még külön-külön érdemes gyűjteni: papír (karton, fekete-fehér és színes újság, vegyes papír), üveg (fehér és színes), műanyagok (flakonok, fóliák), fémek, textíliák (fehér és vegyes) és a komposztálható szerves hulladékok. • Egyéb nagydarabos hulladékok (ezeket általában lomtalanítási akciókban szállítják el): bútorok, tönkrement

elektronikai termékek, termékdíj-törvény alá eső hulladékok (pl. gumiabroncsok és hűtőszekrények) A hulladékhasznosítás legfontosabb technikai, infrastrukturális és szolgáltatási feltételei a hulladékgyűjtő udvarok és szigetek. A hulladékgyűjtő udvarok szerepe a lakosság által beszállított hulladékok szakszerű átvétele, a begyűjtött hulladékok rövid idejű szelektív tárolása és a hulladékok rendszeres elszállításának szervezése az újrahasznosító helyekre vagy az ártalmatlanító telepekre. Nagyon lényeges, hogy az állam ösztönözze a fogyasztókat újrahasznosított termékek vásárlására A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 159 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 160 ► 8.2 ábra A települési szilárd hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának folyamatábrája A lerakásra kerülő hulladék csökkentése A

hulladékokat osztályozhatjuk forrás, halmazállapot, környezeti hatás, mennyiség, térfogat, darabosság, anyag, nedvességtartalom, éghető anyagtartalom, fűtőérték, kémiai, fizikai és biológiai jellemzők szerint. Ez az osztályozás a hulladékok ártalmatlanításának megoldását is segíti, hiszen ezen szempontok figyelembevételével tudjuk a legcélszerűbb eljárást kiválasztani. A legfontosabb a komposztálás, biogáz-előállítás, hulladékégetés ill. energetikai hasznosítás A komposztálás hatékony eljárás a kerti hulladékok és ételmaradékok feldolgozására, de nem használható minden hulladéktípus esetében. A komposztálandó hulladéknak mérgező és biológiailag nem lebomló anyagot tartalmaznia nem szabad, mert ezek nem úgy bomlanak le, mint a biológiai anyagok, vagy ha lebomlanak, mérgező anyagok keletkeznek, és a komposzt mezőgazdaságilag használhatatlanná válik. Ha azonban a komposztálandó települési hulladék

mikroorganizmusokat, stabil szervetlen anyagokat és sok nedvességet tartalmaz, megfelelő kezeléssel jó minőségű komposzt nyerhető. A biogáz előállítása zárt rendszerű erjesztő tankokban történik a végbemenő anaerob folyamatok hatására. Az elgázosításra szánt hulladék A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 160 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 161 ► nagy nedvességtartalmú legyen. Toxikus anyagot pedig nem tartalmazhat Az elgázosítás lúgos közeg és 20-30 közötti C/N arányszám mellett történik, így 1 kg elgázosítható anyagból 0,25-0,5 m3 gáz keletkezik, mely 1560% metánt tartalmaz. A hulladékégetés a hulladékok 800-1500 °C-on történő elégetését jelenti. Az eljárás előnye, hogy energiatermeléssel járó folyamat, csökkenti a hulladék, a veszélyes hulladék (olajok, fenolok) mennyiségét. A hulladékégetés ellen szól a

hulladékban található értékes másodnyersanyagok elvesztése, mellette szól a települési hulladékok viszonylag magas energiatartalma, amely lehetővé teszi, hogy az égetőmű mint kisebb erőmű legyen üzemeltethető. Az égetéskor potenciálisan keletkező dioxinoknak a füstgázból való eltávolítására képes technológiáknak igen nagy a beruházási költségük. A cementgyárak és más létesítmények berendezéseit is fel lehet használni a hulladékok égetéssel történő ártalmatlanítására a környezetvédelmi felügyelőségek előzetes engedélye alapján. Nálunk sikeres égetési kísérletek folynak veszélyes hulladékok ártalmatlanítására cementgyári kemencékben. A mindenképp lerakásra kerülő hulladék térfogatát pedig tömörítéssel lehet csökkenteni mind gyűjtéskor, mind lerakáskor. 8.3 Alapelvek a hulladékgazdálkodásban A környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII tv) számos alapelvet (elővigyázatosság,

megelőzés, helyreállítás, felelősség, együttműködés, tájékozódás, tájékoztatás, nyilvánosság) fogalmaz meg, amelyeket korábban Magyarországon jogszabály nem rögzített [1] A környezetvédelmi törvényben megfogalmazott alapelvek közül, hulladékgazdálkodási szempontból feltétlenül kiemelésre méltó, hogy a környezethasználatot az elővigyázatosság elvének figyelembevételével, a környezeti elemek kíméletével, takarékos használatával, továbbá a hulladékkeletkezés csökkentésével, a természetes és az előállított anyagok visszaforgatására és újrafelhasználására törekedve kell végezni. Az elővigyázatosság elvének alkalmazása azt jelenti, hogy a veszély, illetve a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak lennének. A megelőzés érdekében a környezethasználat során a leghatékonyabb megoldást, a környezeti, műszaki és gazdasági

körülmények között elérhető, legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó tevékenységet kell alkalmazni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a legkisebb mértékűre kell szorí- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 161 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 162 ► tani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét, figyelembe véve az integrált, vagyis a környezet valamennyi elemére kiterjedő megközelítést. A gazdálkodó szervezetek szempontjából különösen fontos a gyártói felelősség elve, amely azt jelenti, hogy a termék előállítója felelős a termék és a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező megválasztásáért. Ideértve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külső behatásokkal szembeni ellenálló képességét, a termék élettartamát és

újrahasználhatóságát, a termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből keletkező hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését, valamint a kezelés költségeihez történő hozzájárulást is. A gyártói felelősség alapján a gyártó törvényben és más jogszabályokban előírt kötelezettsége a termékét és csomagolását úgy kialakítani, valamint olyan technológia- és termékfejlesztést végrehajtani, amely az elérhető leghatékonyabb anyag- és energiafelhasználással jár, továbbá elősegíti a termék újrahasználatát, hulladékká válását követően annak környezetkímélő kezelését, hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását. A gyártó kötelezettsége kiterjed arra is, hogy az azonos célra szolgáló nyers- és alapanyagok, félkész termékek, az azokból készült termékek, továbbá csomagolóeszközeik közül azokat részesítse előnyben, amelyek

gyártásának és felhasználásának anyag- és energiaigénye alacsonyabb, használata kevesebb hulladék keletkezésével jár, illetőleg az azokból készült termék, csomagolóeszköz tartósabb, többször használható, hulladékként kevésbé terheli a környezetet. A gyártói felelősséggel összefügg a megosztott felelősség elve, ami azt jelenti, hogy a gyártói felelősség alapján fennálló kötelezettségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működniük. A gazdálkodó szervezeteket ugyancsak jelentős mértékben érinti a szennyező fizet elv, amelynek alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladékkezelési költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani. A szennyezés okozója, illetőleg előidézője felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti

állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is Az elvárható felelős gondosság elve alapján a hulladék mindenkori birtokosa köteles – a lehetőségeinek megfelelően – mindent megtenni A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 162 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 163 ► annak érdekében, hogy a hulladék környezetet terhelő hatása a legkisebb mértékű legyen. Az elérhető legjobb eljárás elve alapján törekedni kell az adott műszaki és gazdasági körülmények között megvalósítható leghatékonyabb megoldásra; a legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó, anyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazására, a környezetterhelést csökkentő folyamatirányításra, a hulladékként nagy kockázatot jelentő anyagok kiváltására, illetőleg a környezetkímélő

hulladékkezelő technológiák bevezetésére. Különösen a hulladékgazdálkodási tervek készítése során van szükség az alábbi, a hulladékgazdálkodási törvényben meghatározott alapelvek érvényesítésére: • a közelség elve alapján a hulladék hasznosítására, ártalmatlanítására a – környezeti és gazdasági hatékonyság figyelembevételével kiválasztott – lehető legközelebbi, arra alkalmas létesítményben kerülhet sor; • a regionalitás elve (területi elv) alapján a hulladékkezelő létesítmények kialakításánál a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak, valamint a kezelési igényeknek megfelelő területi gyűjtőkörű létesítmények hálózatának létrehozására kell törekedni; • az önellátás elve alapján – országos szinten, a területi elv és a közelség elvének figyelembevételével – a képződő hulladékok teljes körű ártalmatlanítására kell törekedni, ennek

megfelelő ártalmatlanító hálózatot célszerű kialakítani és üzemeltetni; • a fokozatosság elve alapján a hulladékgazdálkodási célokat ütemezett tervezéssel, egymásra épülő lépésekben, az érintettek lehetőségeinek és teherviselő képességének figyelembevételével kell elérni; • a példamutatás elve alapján az állami és helyi önkormányzati szervek a munkájukban érvényesítik a törvény céljait és elveit; • a költséghatékonyság elve alapján a hulladékkezelés szabályainak kialakítása, a hulladékgazdálkodás szervezése során érvényesíteni kell, hogy a gazdálkodók, fogyasztók által viselendő költségek a lehető legnagyobb környezeti eredménnyel járjanak. Az alapelveken túlmenően általános követelményként határozza meg a hulladékgazdálkodási törvény, hogy minden tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy az a környezetet a lehető legkisebb mértékben érintse, csökkenjen a környezet

terhelése és igénybevétele, ne okozzon A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 163 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 164 ► környezetveszélyeztetést, illetve környezetszennyezést, biztosítsa a hulladékképződés megelőzését, a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentését, a hulladék hasznosítását, környezetkímélő ártalmatlanítását. 8.4 Hulladékkezelési tevékenységek, prioritások A hulladékgazdálkodási törvény rendelkezése alapján a hulladékkezelési tevékenységek közé a következők tartoznak: a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása. A törvény szerint valamennyi hulladékkezelési tevékenység, feltéve hogy törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet másképp nem rendelkezik, engedélyköteles. Az engedélyt – kérelemre

induló államigazgatási eljárás keretében – az illetékes környezetvédelmi hatóság adja meg, ha az engedély megadásának jogi, műszaki, személyi és pénzügyi feltételei adottak. A veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001.(VI15) Korm rendelet pl azt tartalmazza, hogy a veszélyes hulladéknak a termelő telephelyén történő gyűjtése, a hulladék termelő által végzett előkezelése a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül végezhető tevékenységek. Az engedélyhez kötött tevékenységek engedély nélkül, vagy az engedélytől eltérő módon történő végzését a környezetvédelmi hatóság szankcionálja, amelynek formái lehetnek: kötelezés, bírság, a tevékenység korlátozása vagy felfüggesztése, továbbá személyes felelősségre vonás: szabálysértési vagy súlyosabb esetben büntetőeljárás kezdeményezése. A törvénynek a hulladékkezelési tevékenységekkel

kapcsolatos általános rendelkezései szerint minden tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy az a környezetet a lehető legkisebb mértékben érintse, csökkenjen a környezet terhelése és igénybevétele, ne okozzon környezetveszélyeztetést, illetve környezetszennyezést, biztosítsa a hulladékképződés megelőzését, a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentését, a hulladék hasznosítását, környezetkímélő ártalmatlanítását. Általános szabályként rögzíti a törvény, hogy tilos a hulladékot elhagyni, a gyűjtés, begyűjtés, tárolás, lerakás szabályaitól eltérő módon felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 164 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 165 ► Az Európai Közösség V. Környezetvédelmi Akció Programjában

megfogalmazottak szerint, amit a hulladékgazdálkodás prioritási sorrendjének is szokás nevezni, a korszerű hulladékgazdálkodás feladatai: • a megelőzés, • a hasznosítás, • az ártalmatlanítás. A hulladékképződés megelőzése, valamint a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése a következő intézkedésekkel segíthető elő: • az anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazása; • az anyagnak, illetőleg a hulladéknak a termelési-fogyasztási körfolyamatban tartása; • a legkisebb tömegű és térfogatú hulladékot és szennyező anyagot eredményező termékek előállítása; • a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltása. A megelőző intézkedések ellenére képződő hulladék hasznosítása történhet: • a hulladék anyagának termelésben, szolgáltatásban történő ismételt felhasználásával (újrafeldolgozás); • a hulladék valamely újrafeldolgozható

összetevőjének leválasztásával és alapanyaggá alakításával (visszanyerés); • a hulladék energiatartalmának kinyerésével (energetikai hasznosítás). A biológiailag lebomló szerves anyagok aerob vagy anaerob lebontása (pl. komposztálás, biogáz előállítás) és további felhasználásra alkalmassá tétele szintén hasznosításnak minősül. A hulladékhasznosítási tevékenységeket, illetve a hasznosítást szolgáló műveleteket a hulladékgazdálkodási törvény 4. sz melléklete tételesen felsorolja A hulladék hasznosítására vonatkozó alapvető követelmény, hogy a hasznosítással előállított termék az elsődleges alapanyagból előállított terméknél nagyobb környezetterhelést ne okozzon, a hasznosítási technológia alkalmazása ne veszélyeztesse az emberi egészséget és a környezetet, valamint az elérhető eredményhez képest ne jelentsen túlzott mértékű gazdasági terheket. Összefoglalva: a hulladékot akkor lehet és

kell haszno- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 165 ► Környezetvédelem Hulladékgazdálkodás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 166 ► sítani, ha az ökológiailag előnyös, műszakilag lehetséges és gazdaságilag megalapozott. Ha a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételei adottak, a hulladékot a hasznosítás elősegítése érdekében a hasznosítási lehetőségeknek megfelelően elkülönítve (szelektíven) kell gyűjteni. Az elkülönített hulladékgyűjtés tehát nem cél, hanem a hasznosítás eszköze A hulladékgazdálkodási törvény rendelkezése szerint ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet, amelynek anyagában történő hasznosítására vagy energiahordozóként való felhasználására a műszaki, illetőleg gazdasági lehetőségek még nem adottak, vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak. A

hulladékártalmatlanítási tevékenységeket, illetve az ártalmatlanítást szolgáló műveleteket a hulladékgazdálkodási törvény 3. sz melléklete tételesen felsorolja 8.5 Ellenőrző kérdések 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Mit értünk hulladékgazdálkodás alatt? Definiálja a hulladék fogalmát! Hogyan csoportosítjuk a hulladékokat? Mit értünk a települési hulladék fogalma alatt? Mely hulladékokat soroljuk a termelési hulladékok csoportjába? Ismertesse a hulladékok környezeti hatásait! Melyek a települési hulladékok kezelésének módszerei és feltételei? Ismertesse a hulladékgazdálkodás legfontosabb alapelveit! Ismertesse a korszerű hulladékgazdálkodás feladatait és prioritásait! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 166 ► Környezetvédelem Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 167 ► 9. Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés A

Magyarországon évente keletkező hulladék mennyiségéről és forrás szerinti megoszlásáról a 9.1 táblázat ad eligazítást A táblázatból kitűnik, hogy a kommunális eredetű hulladék együttes mennyisége az összes hulladék 12-13%-át teszi ki, a többi gazdasági tevékenységből származik. A kommunális hulladékokkal – a terjedelmi korlátok adta keretek között – a 8 fejezetben részletesebben foglalkoztunk, és a hulladékgazdálkodással kapcsolatos legfontosabb elméleti és jogi szabályozásra vonatkozó kérdéseket is érintettük. Ebben a fejezetben a legnagyobb tömegben keletkező, és ezért mind társadalmi, mind környezetvédelmi szempontból legfontosabb – a fenntarthatóságot szolgáló – kérdéssel, a termelési hulladék minimalizálásával és racionális újrahasználatával foglalkoznunk. A hulladék megnevezése Keletkező mennyiség mezőgazdasági hulladék 33 gazdasági tevékenységből származó hulladék 22 –

ebből nem veszélyes 18 – veszélyes 4 építési, bontási hulladék 10 települési folyékony hulladék 7 települési szilárd hulladék 4 kommunális szennyvíziszap 1 összesen: 77 9.1 táblázat A Magyarországon évente keletkező hulladék mennyisége (Mt) [4] A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 167 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés Vissza ◄ 168 ► 9.1 A gazdasági folyamatokban keletkező hulladék fenntartható kezelése Az anyagi javak előállítása és felhasználása lényegében az anyag (alapanyag) és az energia (energiahordozó) átalakítását, más formában való megjelenését eredményezi. Gyakorlatilag lehetetlen, hogy a nyers- és alapanyagok, valamint azok átformálásához szükséges energia teljes egészében a termékben megjelenjék. Ennek oka lehet az, hogy a nyers- és alapanyagaink hasznosítandó alkotóikon kívül

más anyagokat, szennyezőket, meddőt stb. tartalmaznak; az anyagátalakítást létrehozó kémiai reakció teljességgel nem játszódik le stb. Ismeretes, hogy a hőenergia nem alakítható át teljes egészében munkává, ezért a hőveszteséggel – hulladékhővel – mindenképpen számolnunk kell. [5] Központi kérdéssé vált tehát a környezetet terhelő hulladékok mennyiségének a csökkentése, amely elsősorban hulladékszegény (vagy mentes) technológiák elterjesztésével, a működő technológiák emissziójának csökkentésével (tisztább termelés) érhető el. Ugyanakkor megoldandó feladat a felgyülemlett hulladékok ésszerű ártalmatlanítása (anyagának és energiatartalmának hasznosítása) újabb környezeti terhelés létrehozása nélkül és a folyamatosan képződő hulladékok visszaforgatása a termelési folyamatba. [6] A hulladékprobléma kezelésére általános szinten a következő megoldások kínálkoznak prioritási sorrendben

(9.1 ábra) [7]: • • • • Hulladékképződés megelőzése (ill. elkerülése); Hulladékképződés mennyiségének csökkentése – Reduce; Hulladékhasznosítás – Reuse (ill. feldolgozás – Recycle); Hulladék ártalmatlanítása (energetikai hasznosítás, égetés, lerakás). A hulladék megelőzés módszere a tervezési és egy kis részben a gyártási szakaszhoz tartozik; a csökkentés módszere a gyártási, elosztási és a használati; a többi módszer pedig a használat utáni stádiumra vonatkozik. Ezeket (a megelőzést és a csökkentést) a tervezési és a termelési folyamatba sorolhatjuk; és mint más területen, itt is komoly kutatásokat végeztek, melynek eredménye az ún. „low waste” (avagy alacsony hulladékszintű) technológia Ez valójában nem más, mint egy javaslat a hulladék és energia csökkentés megvalósítására a termelési folyamatba. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 168 ►

Környezetvédelem Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 169 ► 9.1 ábra A hulladékkezelés szintjei [7] A „low waste” technológiákat négy nagy csoportra lehet bontani: Technológia: • • • • Számítógépes irányítás, szabályozás, tervezés; Zárt folyamatok (pl. víz- és vegyszer használatánál); Hulladékok visszavezetése a termelési folyamatba; Új környezetkímélő technológiák és legjobb elérhető technikák (BAT – Best Available Techniques); stb. Konstrukció (bontható szerkezetek): • • • • • • • Fizikai működőképesség növelése; Moduláris felépítés (többirányú felhasználás szempontjából); Minél kisebb egységek; Kiszerelhetőség, szétszerelhetőség; Javíthatóság; Egységesített kötőelemek; Anyag-spektrum (anyagok változatosságának) szűkítése – főleg műanyagoknál fontos; • Anyagfelismerés elősegítése (pl.

műanyagok gyári címkézése); • Környezetkímélőbb termékre való áttérés. Anyaghelyettesítés: • Veszélyes anyagok (pl. CFC, PCB) helyettesítés; A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 169 ► Környezetvédelem Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 170 ► • Újrahasznosíthatóbb és újrahasznosított anyagok alkalmazása; Multifunkcionális felhasználás: mint másodlagos, harmadlagos és sokadlagos hasznosítás – igen fontos lenne, hogy már tervezési fázisban szem elé kerüljön ez a szempont. Jó példát nyújt erre a számítógépek újraalkalmazása: • • • • Professzionális alkalmazás; Másodlagos félprofesszionális alkalmazás (mit PC); Harmadlagos hasznosítás (pl. személyi és hobbi célokra); Sokadlagos hasznosítás (pl. elektronikus játékok, ital-automata gépek vezérlése, szabályozási funkciók betöltése). 9.2 A

hulladékkezelés alapmodelljei Hagyományos folyamat-modell („Nyitott rendszer”): (Ez a modell tulajdonképpen egy visszatekintés a korábban jellemző állapotokra.) A következő lépéseket foglalta magába: 1. 2. 3. 4. 5. 6. Nyersanyag kitermelés Alapanyag előállítás Feldolgozás, gyártás Elosztás, értékesítés Felhasználás Hulladék (lerakás, égetés) Itt nem valósul meg az anyag mesterséges körfolyamata, mert vagy a szemét égetésével, vagy pedig lerakásával zárul le a folyamat. Így a hulladék csak a környezeten keresztül kerülhetne újra vissza a gazdaságba környezetkárosítás, szennyezés árán. „Zárt rendszer”, mint modern folyamat modell: A cél az, hogy az „életút végére” (end of life) eljutott termékeket vissza tudjuk forgatni a termelésbe. Ekképp elkerülhetőek a hulladék káros hatásai Itt jegyezhető meg, hogy hulladékok keletkeznek még a termelés és a fogyasztás folyamata közben is, azonban ezeket

nehezebb egységesen kezelni, ott inkább az azonnali, helyben történő visszaforgatást preferálják (pl. „tiszta technológiák”) A 9.2 ábrán jól látszik, hogy a hasznosítás során ellentétes tendencia jelentkezik, mint a termék élete közben. Tulajdonképpen ez egy praktiku- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 170 ► Környezetvédelem Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 171 ► san visszacsatolt nyitott rendszer, mely az életút végétől kezd érdekessé válni. Az innen kikerülő termék (O) több helyen is hasznosítható (1-4, +5, (6.)) A hasznosítás helye kívánatosság szerint van sorszámozva A leginkább kívánatos hulladékhasznosítási terület napjainkban és a jövőben: a termék visszaforgatása a közhasználatba (reuse – 1.) Ezt a termék-szintű visszaforgatásnak nevezzük. 9.2 ábra A zárt rendszer modellje [8] 9.3 A hulladékkezelés

környezetbarát modellje A legismertebb körfolyamatok a természetben rejlenek, melyek közül soknak több millió az eddigi periódusszámuk. A gazdasági tevékenység erősen megzavarja a környezeti egyensúlyt. Ezért az elmúlt években kialakult szemléletmód alapján (fenntartható fejlődés) a gazdasági folyamatokat ki akarják választani a természetből, önálló körfolyamatba zárva. Ezt a személetmódot takarja az angol „recycle” kifejezés is A hulladékgazdálkodás általános modelljét, „a körforgási modellt” a 9.3 ábra szemlélteti Ezen a modellen jól be lehet mutatni visszaforgatási szintek prioritásának fontosságát. Vegyünk egy példát: a számítógépes processzoroknál (mint alkatrészek) kevésbé ismert az alkatrész szintű újrahasznosítás, inkább a magas nemesfém tartalma miatt anyagként hasznosítják. Amennyiben alkatrész szinten hasznosítjuk, használat után újra visszakerül a hulladékkezeléshez. Ha már

alkalmatlan újrafelhasználásra, akkor kellene csak anyagként feldolgozni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 171 ► Környezetvédelem Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 172 ► 9.3 ábra A körforgási modell [5] Ilyenformán csökkenthető a körforgásban lévő anyagmennyiség, a környezeti elemek igénybevétele és végső soron a termék környezeti költségei is. 9.4 A hulladék fajlagos mennyiségének vizsgálata anyagmérleg segítségével Az anyagmérleg elemzése világosan kimutatja azokat a „csomópontokat”, illetve anyag felhasználási veszteségeket, amelyek végső soron magasabb hulladék kibocsátást eredményeznek. A másik műszaki-szervezési megoldás az anyagmérleg felülvizsgálatát követően a technológiai hulladék-fajlagosok meghatározása. A technológiák anyag- és energiamérlegeinek vizsgálatánál elfogadottá vált fogalom a

fajlagos anyagfelhasználás, amely „n” (n = 0,1,2,k pozitív egész szám) darabszámú vagy egységnyi tömegű, térfogatú vagy felületű (kg, m3, m2 késztermék előállításához szükséges anyag-mennyiségeket, míg a fajlagos energia felhasználás az „n” darabszámú vagy egységnyi tömegű, térfogatú vagy felületű késztermék előállításához szükséges energiamenynyiséget adja meg. A két fajlagos számértékének nagyságát a termék és a technológia – utóbbin belül a gyártóberendezések jósága, műszaki színvonala –, valamint a felhasznált nyersanyagok minősége együttesen szabják meg. A technológia fejlesztésének és a termékszínvonal növelésének célja a termék haszná- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 172 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés Vissza ◄ 173 ► lati értékének emelésén túl éppen a két

fajlagos – mint nyereségnövekedést meghatározó tényezők – csökkentése. A hulladékgazdálkodás bevezetésével került előtérbe az egyes technológiák környezetkímélő vagy éppen környezetterhelő voltának vizsgálatakor a fajlagos hulladék kibocsátás (vagy hulladék-fajlagos), mint jellemző technológiai paraméter meghatározása. A termék mérésére szolgáló jellemző mennyiségekkel (tömeg, hossz, felület, térfogat) ellentétben hulladék csak tömegben vagy térfogatban adható meg. A hulladék fajlagos dimenziója így a fenti mennyiségekből tetszőlegesen képezhető, és jelenleg még bármelyik használata megengedett A termékre vonatkoztatott fajlagos hulladék kibocsátás számértékéből és a termékgyártás kapacitásából a kérdéses idő alatt kibocsátott hulladék mennyisége meghatározható. 9.5 A veszélyes hulladék mennyiségének csökkentése A veszélyes hulladék keletkezés csökkentésének műszaki-szervezési

lehetősége a vállalati anyagforgalom „átvilágítását” követően a felhasznált alap- és segédanyagok minőségének, elsősorban környezeti hatásának ellenőrzése. Alapelvként szögezhető le, hogy törekedni kell az eddig veszélyes (toxikus, tűz- és robbanás-veszélyes, fertőző) alap- és segédanyagok kiváltására. Ez a fejlesztő eljárás tervező-technológus munkatársak szoros együttműködése, valamint a piaci lehetőségek elemzése alapján több esetben sikeresen megoldható 9.6 A fenntartható fejlődést szolgáló, hulladékmegelőzést ill minimalizálást elsegítő módszerek, irányzatok Itt bevezetésként röviden összevetjük a hulladékmegelőzést szolgáló (preventív) és hagyományosnak nevezhető utólagos (reaktív) környezetvédelmi módszereket. Később rátérünk az ezek kombinációjából fakadó műszakilag megoldható és a gazdasági előnyöket környezetvédelmi szempontokkal ötvöző korszerű irányzatok rövid

bemutatatására 9.61 Technológiába integrált megelőző környezetvédelem A tisztább termelés (TT) egy preventív hulladékmegelőzési, csökkentési stratégia, amelyik a hagyományos (nyitott modell szerinti) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 173 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés Vissza ◄ 174 ► hulladékkezelés csővégi (reaktív) módszereivel való összevetés révén értelmezhető jól. A vállalati gyakorlatban alkalmazott környezetvédelmi megoldásokat közelítésmódjuk szerint két alapvető típusba sorolhatjuk. A „reaktívnak” nevezett megközelítés arra keres megoldást, hogy hogyan lehet a termelés során keletkező szennyezést a környezetre kevésbé ártalmas formába átalakítani. Az ún „preventív” megoldások ezzel szemben azt tűzik célul, hogy a termelési folyamatot úgy módosítsák, hogy az eleve kevesebb, ill.

kevésbé ártalmas szennyezőanyagot bocsásson ki A 9.2 táblázat a reaktív és preventív stratégiát hasonlítja össze A reaktív megközelítés jellemzően ún. „csővégi” (end-of-pipe) technológiák alkalmazásához vezet A csővégi technológia általában növeli a technológia komplexitását (ezáltal kockázatát), növeli az anyag- és energiafelhasználást, és végeredményben nem csökkenti (sőt esetenként növeli) a szennyezést, csupán átalakítja a szennyező anyagokat valamilyen kevésbé ártalmas (vagy annak vélt) formába. A preventív stratégia (TT) ezzel szemben arra törekszik, hogy a termelési folyamatba úgy avatkozzon be, hogy eleve csökkentse (vagy akár teljesen megszüntesse) bizonyos szennyező anyagok keletkezését. Ezt azáltal éri el, hogy a szennyezés keletkezésének okát kutatja, és a forrásnál avatkozik be a folyamatba. Fontos további kritériuma a preventív környezetvédelmi megoldásoknak, hogy az összes

szennyezés csökkentését célozzák, tehát bizonyos szennyezések eltávolítása más szennyezések mennyiségének növelése árán nem jelent megoldást [9] A preventív megoldásokra épülő környezetvédelmi stratégiát nevezik „Tisztább Termelésnek” (TT) is, ezt vizsgáljuk részletesebben a következőkben [8]. A tisztább termelés alapvetően arra a kérdésre keresi a választ, hogy „Hol és mért keletkezik a szennyezés?”. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 174 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Reaktív környezetvédelem „Mit kezdjek a hulladékokkal és emissziókkal? többletköltségekhez vezet A hulladékok és emissziók szűrők és kezelés következtében más formában kerülni ki. „csővégi” (End of Pipe) megoldás Utólagos („tüneti”) kezelés A környezetvédelem csak akkor kerül napirendre, amikor a termék és az eljárás már kifejlesztésre került. A környezeti

problémákat műszaki úton oldják meg. A környezetvédelem a felelős szakértők dolga. vásárolt szolgáltatás növeli a vállalati eszköz- és energiafelhasználást növeli a komplexitást és rizikót A környezetvédelem kimerül a törvényi szabályozások teljesítésében. Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés Vissza ◄ 175 ► Preventív környezetvédelem „Hol és miért keletkezik a hulladék és emisszió?” költségcsökkenéshez vezet A hulladékok és emissziók keletkezését a forrásnál kell megakadályozni. A gyártás és anyagfelhasználás kockázatának csökkentése. A környezetvédelem a termék- és gyártásfejlesztés szerves része A környezeti problémákat minden érintett részleg részvételével oldják meg. A környezetvédelem mindenkit érint vállalatra jellemző innováció csökkenti a vállalati eszköz- és energiafelhasználást csökkenti a rizikót és átláthatóbbá teszi a termelést A környezetvédelem

egy állandó kihívás (= folyamatos fejlesztés). 9.2 táblázat Az utólagos (reaktív) és megelőző (preventív) környezetvédelem összehasonlítása [9] Az anyag- és energia-megmaradás törvénye (a mérleg-elv) értelmében a folyamatba bevitt és az azt elhagyó anyag- és energia-mennyiség egyenlő (stacionárius folyamatban a tározás nulla). Ebből az következik, hogy a hulladékok és emissziók ugyanazon alapanyagokból keletkeznek, mint a termék. A szennyezés tulajdonképpen elpazarolt nyersanyag A tisztább termelés tehát arra keresi a megoldást, hogy hogyan lehet a nyersanyagokat és az energiát minél hatékonyabban hasznosítani, azaz hogyan lehet azonos termékmennyiséget minél kisebb A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 175 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés Vissza ◄ 176 ► anyag- és energia-felhasználással előállítani. Amennyiben

sikerül ilyen megoldásokat találni, a fentiek alapján világosan látszik, hogy ezek közvetlenül csökkentik a termelési költségeket, tehát anyagi hasznot hoznak a vállalatnak (amellett, hogy valóban hatékonyan csökkentik a környezet terhelését). A tisztább termelés gyakorlati megvalósítását a vállalatnál számos különböző intézkedés szolgálhatja. Ezek közül néhányat (a leggyakoribbakat) az alábbiakban röviden ismertetünk. • változtatás a terméken (anyagtakarékos desing, egynemű alapanyagok, természetes alapanyagok stb.); • gondosabb bánásmód (dolgozók motiválása, munkaszervezés, takarékosság stb.); • alap- és segédanyagok kiváltása (természetes v. biológiailag lebomló anyagok, környezetkímélő vegyszerek stb.); • technológiai változtatás (anyag- és energiatakarékos technológiák); • belső visszaforgatás (újbóli felhasználás azonos célra, kaszkád felhasználás, hasznosítás más célra stb.); •

külső recycling (strukturális vagy anyagbeli újrahasznosítás); • visszaforgatás biogén körfolyamatokba (pl. komposztálás) • ártalmatlanítás (hagyományos környezettechnikák, ha a fenti lehetőségeket már kimerítettük). 9.62 A hulladékminimalizálását szolgáló irányzatok A tisztább termelés által képviselt szemlélet révén elérhető megtakarításokat helyezi előtérbe a Word Business Council for Sustainable Development (WBCSD, Világ Üzleti Tanácsa a Fenntartható Fejlődésért) által képviselt ökohatékonyság (ecoefficiency) megközelítése is, mely a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználását kívánja meg a gazdasági folyamatok során. Ennek értelmében „az ökohatékonyság a piaci feltételeknek megfelelő termékek és szolgáltatások nyújtását jelenti olyan módon, hogy azok alkalmasak legyenek az emberi szükségletek kielégítésére és járuljanak hozzá az életminőség javításához, miközben egyre

kisebb, a Föld becsült eltartóképességét meg nem haladó környezeti hatással és erőforrás-felhasználással járnak teljes életciklusuk során” [11]. E két irányzat mellett Észak-Amerikában „szennyezés megelőzés” (pollution prevention) néven terjedt el a megelőző környezetvédelem filozófiája. A szennyezés megelőzés alapelvei megegyeznek a tisztább terme- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 176 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés Vissza ◄ 177 ► lés és általában véve a megelőző jellegű környezetvédelem elveivel, a különbség elsősorban földrajzi, amint azt a következő definíció is mutatja: a szennyezés megelőzés olyan eljárások, gyakorlatok, anyagok, termékek és energiahordozók alkalmazását jelenti, melyek elkerülik vagy minimalizálják a szennyezőanyagok és hulladékok keletkezését, és csökkentik az

ember és a környezet számára fennálló kockázatokat. A megelőző jellegű környezetvédelem legfontosabb erénye, hogy úgy csökkenti a káros kibocsátásokat, hogy közben a hatékonyság növelésén keresztül gazdasági előnyöket is kínál az elveket alkalmazó gazdálkodó számára. A megelőzés kedvező tulajdonságai mellett azonban néhány korlátozó tényezővel is számolni kell, melyek az elvek szélesebb körben való elterjedését hátráltatják. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az alkalmazott technológia módosításával járó intézkedések esetén nem csak a környezeti szempontok figyelembe vétele válik szükségessé, hanem a teljes folyamat újragondolására is elkerülhetetlenné válik, ami magában foglalja a termékekben, illetve szolgáltatásokban történő változtatásokat is. A csővégi és a megelőző jellegű intézkedések mellett, azokkal részben átfedve, napjainkban egy harmadik irányzati is megjelent, melyet a

szakirodalomban „ipari ökológiának” (industrial ecology) neveznek. Bár amint arra már korábban is utaltunk, az egyes irányzatok elkülönítése nem oldható meg egyértelműen, és az ipari ökológia definíciója sem állít fel egyértelmű határokat, alapvető jellemzői alapján mégis érdemes különválasztani az előbb tárgyalt megközelítésektől. Az ipari ökológia az előbbiekben ismertetett két felfogással ellentétben nem egyetlen technológiai folyamatra teszi a hangsúlyt, hanem kilépve ebből a rendszerből a folyamatok, illetve gazdálkodó egységek közötti anyag- és energiaáramlásokat helyezi a középpontba. Az elnevezés is utal legfontosabb jellemzőjére: az ipari ökológia az ipari rendszereket a természetes ökoszisztémákhoz hasonlítja. Felfogása szerint a cél nem a vállalatok által kibocsátott káros anyagok minimalizálása, azaz a forrásnál történő beavatkozás, mely a megelőzés legfontosabb feladata, hanem a

megtermelt melléktermékek újbóli hasznosítása, amint arra a természetből vett példák is útmutatásul szolgálhatnak (az ősszel lehullott levelek a talajban lebomlanak, majd más növények tápanyagául szolgálnak). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 177 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés Vissza ◄ 178 ► Ezen új tudományterület középpontjába ezért a folyamatok helyett a termékek és szolgáltatások kerülnek, legfontosabb módszerei közé pedig az életciklus elemzés, valamint az ökodesign tartoznak. A fentieket összegezve megállapítható, hogy az ismertetett irányzatok – a csővégi technológiák, a megelőző jellegű intézkedések és az ipari ökológia – egyike sem zárja ki a másik kettő alkalmazását, hanem az adott esetben leginkább megfelelő megoldás feltárását és megvalósítását kell célul kitűzni. Míg bizonyos

esetekben a káros kibocsátások keletkezésének a csökkentését kell megcélozni, addig egy másik helyzetben a már megtermelt hulladék nyersanyagként való hasznosítása a célszerű, és amennyiben ezek a módszerek valamilyen oknál fogva nem alkalmazhatóak (például az infrastruktúra sajátosságai vagy technológiai korlátok miatt), akkor a csővégi megoldások is szerepet kaphatnak (9.4 ábra) 9.4 ábra A tisztább termeléstől az ipari ökológiáig [12] A fenntartható fejlődés a javak és szolgáltatások előállításán kívül – amint azt a 9.4 ábra is mutatja – azok fogyasztásával kapcsolatban is állít fel követelményeket A fogyasztás mértékével, illetve összetételével kapcsolatban a legfontosabb feladatot a társadalom környezeti tudatosságának a fejlesztése jelenti. Ennek eszközei között első helyen kell, hogy szerepeljen az iskolai oktatás az alapoktól egészen a felsőfokú képzésig, illetve minden olyan információs

csatorna, mellyel a társadalom figyelme felkelthető és tudása gyarapítható. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 178 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés Vissza ◄ 179 ► 9.63 Integrált szennyezés-megelőzés és szabályozás (IPPC) Az integrált szennyezés-megelőzésről és szabályozásról (Integrated Polution Prevention and Control, a továbbiakban: IPPC) szóló 96/61. számú közösségi direktívát az Európai Tanács 1996. szeptember 24-én fogadta el. (Hazai jogszabályként a Kormány 193/2001 (X19) Korm rendeletében az egységes környezethasználat engedélyezési eljárás részletes szabályairól hirdették ki.) Az IPPC direktíva olyan engedélyezési rendszer kialakítását írja elő, mely az egész környezet magas szintű védelmi érdekében, a legjobb elérhető technikákra (BAT) építve, azokra az ipari tevékenységekre állapít meg

szabályokat, melyeknél a legvalószínűbb a környezeti elemek bármilyen szennyezése. A szabályozás lényegi tartalma két pilléren áll: az engedélyezési eljáráson és a legjobb elérhető technikák (BAT) alkalmazásán. Ezek mellett kiemelt jelentőséggel bír az információcsere követelménye a szabályozottak, a hatóságok és a tagállamok között, valamint a nyilvánosság részvétele az engedélyezési eljárásban. A BAT fogalom – mint a direktíva legfontosabb eleme – az alábbiak szerint értelmezhető: Legjobb Elérhető Technikák (Best Available Techniques – BAT) jelentése az alkalmazott tevékenységek és működtetési módszereik fejlettségének leghatékonyabb és legmagasabb színvonala, ami jelzi az adott műszaki berendezések gyakorlati megfelelőségét arra, hogy biztosítsák az elvi alapot a kibocsátási határértékek meghatározásához, amely határértékeket úgy terveztek, hogy megakadályozzák, vagy ahol ez gyakorlatilag

nem lehetséges, általánosan csökkentsék a kibocsátásokat és azok hatását a környezetre, mint egészre; • technika (techniques) jelentése mind az alkalmazott technológia, mind annak módja, ahogy a létesítményt tervezték, építették, karbantartották, üzemeltették és lebontották; • elérhető (available) technikák azok, amelyeket oly mértékben fejlesztettek ki, hogy a vonatkozó ipari szektorban alkalmazhatóak legyenek gazdaságilag és műszakilag életképes feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és az előnyöket, függetlenül attól, hogy az adott technikát a kérdéses tagállamban alkalmazzák vagy előállítják vagy sem, addig a mértékig, amíg azok ésszerűen hozzáférhetők az üzemeltető számára. Találkozni lehet még az „available” kifejezés „beszerezhető” vagy „rendelkezésre álló” fordításával is, melyek szintén helyesek; A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 179 ►

Környezetvédelem Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 180 ► • legjobb (best) jelentése a leghatékonyabb abban, hogy a környezet, mint egész védelmében egy magas fokú általános szintet érjenek el. 9.64 Az életciklus-elemzés (LCA=Life Cycle Assessment) Szabványos fogalmak: Életciklus: (MSZ ISO 14040, 1997) „Egy termék hatásrendszerének egymás után következő, egymáshoz kapcsolódó szakaszai, a nyersanyag beszerzéstől vagy a természeti erőforrás keletkezésétől az újrahasznosításig vagy az ártalmatlanításig.” Életciklus-elemzés: (MSZ ISO 14040, 1997) „Egy termék hatásrendszeréhez tartozó bemenet, kimenet és a potenciális környezeti hatások összegyűjtése és értékelése annak teljes életciklusa során.” Az életciklus-elemzés egy termékkel vagy egy folyamattal kapcsolatos környezeti terhek értékelésének a folyamata [13]. Felismerte, hogy a

termékek, folyamatok és szolgáltatások minden egyes életciklus lépcsője környezeti és gazdasági hatásokkal jár Ez a folyamat a gyártás vagy folyamat során felhasznált energia, anyagok és a környezetbe bocsátott emissziók minőségi és mennyiségei meghatározásával kezdődik. Ezen adatok alapján lehet a termék vagy folyamat környezeti hatását felbecsülni, szisztematikusan értékelni és a környezeti fejlesztés lehetőségeit felmérni. Az LCA a termék, a csomagolás vagy a folyamat teljes életciklusát tartalmazza, nevezhető „bölcsőtől a sírig” megközelítésnek is. A teljes életút lépései: • • • • • • nyersanyagok kitermelése és feldolgozása, gyártás, szállítás és terjesztés, használat, újrafelhasználás, újrahasznosítás, hulladék-elhelyezés. Az életciklus-elemzés az ún. leltár fázisból, hatásbecslésből és a fejlesztés analíziséből áll. Az LCA leltár fázisa az energia- és a

nyersanyagszükségletek meghatározásának objektív, adatokon alapuló folyamata Ezen túl a leltár fázis tartalmazza a vízi és légköri emissziók, a szilárd hulladékok és más környezeti hatások meghatározását a termék, folyamat vagy szolgáltatás életciklusa során. Az életciklus-elemzés hatásbecslése technikai, meny- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 180 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés Vissza ◄ 181 ► nyiségi vagy minőségi folyamat a leltárban meghatározott környezeti terhelések hatásának jellemzésére és becslésére. A becslésnél mind ökológiai, mind az emberi egészséget figyelembe kell venni, illetve olyan egyéb hatásokat is, mint pl. egy élőhely megváltozása vagy a zajhatás Az LCA fejlesztés analízise a termék, folyamat vagy szolgáltatás teljes életciklusa alatti környezeti terhelés csökkentési

lehetőségeinek és szükségességének a szisztematikus értékelése. 9.7 Ellenőrző kérdések 1. Nagyságrendileg adja meg a Magyarországon évente keletkező hulladék mennyiséget és forrásonkénti megoszlását! 2. Melyek a gazdaságban keletkező hulladékok kezelésének fenntartható megoldásai? 3. Adja meg és röviden értelmezze a hulladékkezelés szintjeit! 4. Ismertesse és értelmezze a zárt hulladékkezelési rendszer modelljét! 5. Ismertesse és értelmezze a körforgási modellt! 6. Hasonlítsa össze az utólagos és megelőző környezetvédelem módszerét! 7. Ismertesse a fenntartható fejlődést szolgáló eszközöket és módszereket! 8. Mit értünk az Integrált szennyezés megelőzés és szabályozás (IPPC) alatt? 9. Definiálja az Életciklus és Életciklus elemzés fogalmakat! 10. Ismertesse az ISO 14001 szabvány céljait és eszközeit! 11. Melyek az EMAS rendelet legfontosabb jellemzői? 9.8 Irodalomjegyzék a 8 és 9 fejezethez [1] Nagy

G. – Bulla M – Hornyák M – Vagdalt L: Hulladékgazdálkodás Egyetemi jegyzet. Győr, 2002, SZIF-UNIVERSITAS Kft 189 o [2] Országos Hulladékgazdálkodási Terv (2003-2008) 110/2002. (XII2) OGY határozat [3] Környezetvédelmi alapismeretek II. 2001, KvVM, 162 o [4] Bulla M.: Környezetvédelmi kihívások INFO-Társadalomtudomány 52 sz 2001. 5-15 o [5] Nagy G. – Pestiné RÉ: Hulladék megelőzés és hulladék csökkentés a tisztább termelés módszereinek alkalmazásával. Lajosmizse, 2005 [6] Nagy G.: A tisztább termeléstől az ipari ökológiáig (előadás) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 181 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Hulladékmegelőzés és hulladékcsökkentés Vissza ◄ 182 ► [7] Szeder Z.: Elektronikai készülékek hulladékainak kezelése Budapest, 2000 BBS-E Bt. [8] Nagy G.: Technológiai rendszerek Egyetemi jegyzet Győr, 2001 SZIFUNIVERSITAS Kft [9] Tóth G. (szerk):

Környezeti vezető és auditorképzés (tankönyv) Budapest, 1999. Magyar Szabványügyi Testület [10] Kerekes S.(szerk): Vállalati Környezet menedzsment Budapest, 1977 Aula. [11] Mayer Z.(szerk): Zöld út az együttműködéshez Budapest, 2001 MTV, TTMK. [12] Zilahy Gy.: A tisztább termeléstől az ipari ökológiáig Átfogó I évf 1 szám. Budapest, 2001 május, ELMO Csoport Kft [13] Tamaska L. és tsa: Életciklus elemzés készítése Budapest, 2001, Tisztább Termelés Kiskönyvtár II. k A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 182 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Energia és környezet Vissza ◄ 183 ► 10. Energia és környezet 10.1 Az energetika „felelőssége”, a világ energiaellátása, globális problémák 10.11 Bevezetés „A sikeres jövő nem a későbbi jó döntéseken, hanem a jelenben hozott döntésektől függ.” (Heinz Rohermund) A huszadik század második felében

elkerülhetetlenné vált annak felismerése, hogy az emberek, társadalmak, országok és hatalmak közötti konfliktusok köre az előzőeknél semmivel sem kisebbel, az ember és természeti környezete közötti konfliktussal bővült. Földünkön napjainkban – az emberi tevékenység következtében – két globális szféra, a tágabban értelmezett bioszféra és technoszféra ékelődik egymásba. A „bioszfératechnoszféra” viszony intenzívvé válása a korábbi lokális gondokat (pl szmog az iparilag fejlett területeken, savas esők) globális méretűvé tette (üvegházhatás – globális felmelegedés, ózonpajzs elvékonyodása). Ez a világ országainak és régióinak az emberiség történelme során eddig még soha nem tapasztalt kölcsönös függőségéhez vezetett. Aligha kerülhető el, hogy a XXI. század folyamán (talán már annak első felében) megduplázódjék a Föld népessége A XXI. századi világ modern civilizációját működtető

energiát jelenleg és még sokáig továbbra is döntő mértékben az ásványi tüzelőanyagok kémiailag kötött energiájának átalakításával, a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével állítják elő. Ennek következtében – az ipari korszak kezdetének elfogadott 1750 évtől napjainkig – 970 Gt szén-dioxid mennyiségnek kereken a fele 1975 óta került az atmoszférába. Az energetika valóban a szén-dioxid kibocsátás egyik fő forrása. Ezért tekintik az energiaipart a fenyegető – és az egyre erősödő vélemények szerint máris folyamatban lévő – klímaváltozás okozói közül az első helyen. Az energia a civilizált élet feltétele Az energetika valóban ok, mert nélküle nincs technikai fejlődés, nem biztosítható a növekvő létszámú emberiség anyagi javakkal való ellátása. Függetlenül attól, hogy mit tekintünk oknak és mit okozatnak, végül is a XXI század elejére oda jutottunk, hogy az „ember okozta” hatások

vélhetően megzavarják a földi bioszféra működését A fejezet szerzőjét ez arra ösztönzi, hogy az energetika környezettel, a társadalommal való viszonyát az eddig megszokottól több vonatkozásban is eltérő felfogásban mutassa be. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 183 ► Környezetvédelem Energia és környezet A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 184 ► 10.12 A világ energiaellátása, globális problémák Az elmúlt 50 évben kétszer több energiát használtunk fel, mint civilizációnk korábbi történelmében összesen. A világ éves energiafelhasználása 2003-ban 10038 Mtoe 1 volt. Az energiafelhasználás struktúrája: 35% olaj, 23,4% szén, 21,1% földgáz, 6,9% nukleáris energia, 13,5% megújuló energia (International Energy Agency, IEA 2003.) A világ hosszabb távú 2050-ig szóló energiafelhasználásának becslésére több tanulmány is készült. [4] [7] [8] [15] [17] [26] A világ

várható energiafelhasználásának változatait 2050-re az 10.1 táblázat mutatja. 1990 Primer energiafelhasználás Szén Olaj Gáz Atom Megújuló 9 Gtoe/év 24% 34% 19% 5% 18% Mint eddig 20 toe/év 21% 20% 23% 14% 22% Környezetbarát 14 Gtoe/év 11% 19% 27% 4% 39% Erős növekedés 25 Gtoe/év 32% 19% 22% 4% 23% 194 Gtoe 220 Gtoe 196 Gtoe 125 Gtoe 180 Gtoe 181 Gtoe 273Gtoe 261 Gtoe 211 Gtoe Készletfelhasználás, 2000-2050 Szén Olaj Gáz 10.1 táblázat A világ prognosztizált energiafelhasználásának és energiastruktúrájának változatai 2050-re (Gtoe 2) [17] A világ várható energiafelhasználását 2060-ig a 10.1 ábra mutatja Az eddigi gazdaságfejlődési ütemet feltételezve a világ energiafelhasználása 2050-ben 20 Gtoe lenne. Ez a jelenlegi energiafelhasználás megkétszerezését jelentené 1 Mtoe, Mega tonna olajegyenérték, 106 kg olajegyenérték (1 kg olajegyenérték 41,869 MJ) 2 Gtoe, Gigatonna olajegyenérték, 109 kg olajegyenérték A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 184 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Energia és környezet Vissza ◄ 185 ► 10.1 ábra A világ várható energiafelhasználása 2060-ig [Shell] A környezetbarát forgatókönyv nemcsak a termelés szerkezetének átalakítását, hanem a mértéktartó energiafelhasználást tételezi fel. Ez esetben a világ várható energiafelhasználása 2050-ben 14 Gtoe lenne, és a megújuló energiaforrások felhasználásának részaránya elérné a 39%-ot. Erős gazdasági növekedés esetén a világ energiafelhasználását 2050-re 25 Gtoe-re becsülik. Azt, hogy a feltételezett változatok közül melyik lesz a világ primerenergia felhasználásában meghatározó, jelentős mértékben politikai döntések határozzák meg. Ami általánosságban megállapítható, az az, hogy a globális problémák (üvegházhatás felerősödése, globális felmelegedés, ózonpajzs

elvékonyodása,) miatt a megoldás is globális léptékben keresendő. Az energiafelhasználás jövőbeli alakulását, ezzel az üvegházhatású gázok kibocsátását három tényező befolyásolja, nevezetesen: • a világ népességének változása; • a világ gazdasági és társadalmi (szociális) fejlődésének mértéke, iránya és szerkezete; • a fenntartható fejlődésre orientált technológia fejlődése és annak széles körű elterjesztése. Az első kettő egyértelműen növelni fogja az energiaigényeket. A második tényezőben van egy új tényező, nevezetesen a világ égető problémája a több milliárd embert sújtó súlyos szegénység. A szegénység egyik jelentős oka a WSSD (World Summit on Sustainable Development, Johannesburg, 2002. szeptember) szerint az, hogy több mint 2 milliárd ember nem ren- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 185 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Energia

és környezet Vissza ◄ 186 ► delkezik energiaszolgáltatással. Jelenleg a világ lakosságának 23%-a használja fel a világ energiatermelésének 63%-át Ezt jól mutatja az egy főre jutó olajfelhasználás mértéke. 10.2 ábra Az egy főre jutó energiafelhasználás a világ országaiban [26] Az nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a növekvő létszámú emberiség energiával való ellátása a XXI. században biztosítható, de az energiaellátás nem lesz olcsó, mert a fenyegető természeti (és társadalmi) katasztrófák elkerülése érdekében a XXI. században már nemcsak az energiaforrások és szolgáltatások előteremtéséről, hanem a földi bioszféra megóvásáról, megszokott működésének fenntartásáról is gondoskodni kell. 10.13 Globális környezeti problémák A Föld légkörének szén-dioxid koncentrációja a „preindusztriális” – az energetika megjelenése előtti – időkhöz képest a XX. század végére jelentősen

megnőtt A szén-dioxid koncentráció az alapnak elfogadott 1750 évi 278 ppm értékről 1998-ra 365 ppm-re nőtt (Az IPPC 2001. évi Helyzetjelentésének adatai, IPCC Climate Change 2001, Cambridge Univeersity Press) A szén-dioxid koncentráció 1998 óta is folyamatosan nő. A napjainkban uralkodó szén-dioxid koncentráció az 1990 és 1999 között tényszerűen megfigyelt átlagos évi 1,5 ppm koncentrációnövekedés alapján becsülhető. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 186 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Energia és környezet Vissza ◄ 187 ► Ahhoz, hogy az energetika felelősségét a szén-dioxid kibocsátásban megállapíthassuk, vizsgálni kell a Föld karbonkészleteit és -áramait. [17][19] Fontos felhívni a figyelmet a bioszféra és az atmoszféra közötti karbonforgalom nagyságrendjére, ami kereken tízszerese az energetikához köthető tüzelések karbonkibocsátásának. Még

meghökkentőbbek az arányok, ha a Föld ásványi tüzelőanyag-vagyonának karbontartalmát az óceánok karbonkészleteivel vetjük össze Egy további kozmikus arány is sokat mond. A Napból a Földre sugárzott energia teljesítménye 126 000 TWth A világ 2003. évi teljes primerenergia felhasználása 10,038 milliárd tonna olajegyenérték volt (10,038 Gtoe/év). [17] Az antropogén eredetű energiafelszabadítás kb. egy-tízezrede a „Nap-Föld-Világűr” energiaáramnak A klímaváltozás oka nagy valószínűséggel a „Nap-Föld-Világűr” sugárzásos energiacsere folyamatában bekövetkezett változás Nevezetesen, hogy a légkörben megnőtt azoknak az antropogén eredetű szelektíven sugárzó gázoknak (CO2, CH4, N2O, CFC, HCFC, SF6) a koncentrációja, melyek áteresztik a Napból (6000 K) érkező rövid hullámú nagyfrekvenciás sugárzást, és részben abszorbeálják a jóval kisebb hőmérsékletű földi (285 K) – a világűr fele kisugárzott –

hosszú hullámú hősugárzást. Az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése miatt megváltozott sugárzási viszonyok mellett az új egyensúly a Föld átlagos hőmérsékletének megemelkedése mellett áll be. Ezt a jelenséget, folyamatot nevezzük az üvegházhatás felerősödésének, következményét pedig globális felmelegedésnek illetve klímaváltozásnak. [17] A Föld légkörében jól elkeveredő – és ezért globális hatást kiváltó – üvegházhatású gázok (CO2, CH4, N2O, CFC, HCFC, SF6) koncentrációjának növekedése a légkörben a Föld felületére érkező napsugárzást a preindusztriális sugárzási intenzitáshoz képest az IPCC 2001. évi adatai szerint 2,43 W/m2 értékkel erősíti. A szén-dioxid részesedése a sugárzás erősítésében mindössze 60%. Jelentős még a metán és a halogenizált szénhidrogének (CFC, HCFC) hatása Nagyon fontos rámutatni arra, hogy a közlekedés szén-dioxid kibocsátása 22%-os

részesedést képvisel az összes energia fogyasztói szektorok szén-dioxid kibocsátásban, és éves növekedési üteme a legmagasabb. Az „ENSZ Keretegyezménye az Éghajlatváltozásról” (UNFCC) az alábbi célt határozta meg: „az üvegházgázok légköri koncentrációinak stabilizálása olyan szinten, amely megakadályozná az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes antropogén hatást”. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 187 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Energia és környezet Vissza ◄ 188 ► A jelenlegi 365 ppm szén-dioxid koncentrációt tudomásul véve a jövőt bemutató forgatókönyvek is a 450-550 ppm ún. stabilizációs szén-dioxid koncentráció értékkel számolnak. A szén-dioxid kibocsátás lassulása a stabilizáció első lépése. A legnagyobb szén-dioxid kibocsátó országok – USA, Kína – elzárkózása a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásától sem tudta

megakadályozni, hogy Oroszország csatlakozása után a Kiotói Jegyzőkönyv 2005. februárban életbe lépett. Ennek ellenére egyelőre reálisan csak a üvegházhatású gázok növekedésével számolhatunk. Az Európai Unió erős elkötelezettséget mutat az üvegházhatású gázok 8%-os csökkentésére, de egyenlőre nem teljesítette a vállalt kibocsátás csökkenés időarányos részét. [26] Az egyes országok üvegházhatású gázok kibocsátására vállalt kötelezettségeit a 10.3 ábra mutatja [26] 10.3 ábra A szén-dioxid emissziók alakulása és a kiotói célkitűzések a kiválasztott országokra [26] A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 188 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Energia és környezet Vissza ◄ 189 ► 10.2 Energia és környezet a XXI század elején a kibővített Európai Unióban 10.21 Az EU energiapolitikája Az EU új energiapolitikáját az EU kibővítése, a

globalizáció hatásainak megjelenése, a felgyorsult technológiai fejlődés, a globális környezetvédelmi problémák figyelembevételével kell kidolgozni. A 2004. évben csatlakozott országok számára jelentős kihívást jelent – különösen az energiahatékonyság növelése és a megújuló energiák fokozott hasznosítása terén – elfogadni az EU energiapolitikai és az ehhez kapcsolódó környezetvédelmi célkitűzéseit. Az uniós energiapolitikában olyan alapvető célokat tűztek ki, amelyek összeegyeztetik a versenyképességet, az ellátás biztonságot és a környezet védelmét. A köréjük csoportosítható fontosabb aktualizált feladatok/eszközök a következők. [5] [16] [28] • Az energiaellátás biztonságának fokozása tartalékok képzésével, a beszerzési források szélesítésével (diverzifikáció), a szállítási kapacitások bővítésével, az energetikai létesítmények védelmével. • Jó gazdasági és politikai kapcsolatok

fenntartása az energiaszállító és a tranzitáló országokkal, új együttműködési formák, támogatások ezen országok energiarendszereinek modernizációjára. • Az energetikai infrastruktúra bővítése, ezen belül hálózatfejlesztés a tagországok között és az energia szállító országokkal. A behozatal bővítését és diverzifikációját biztosító beruházási kedv ösztönzése • Energiatakarékosság és energiahatékonyság növelése a versenyképesség fokozása, az energiaigények növekedésének mérséklése, valamint a környezetvédelem érdekében, • A legjobb megoldás alkalmazása a nukleáris energia felhasználásának kényes kérdésére. • A legkevésbé szennyező energiatermelési- és felhasználási eljárások alkalmazása, a megújuló energiák fokozott felhasználása, a kogenerációs villamos energiatermelés bővítése. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 189 ► Környezetvédelem A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék Energia és környezet Vissza ◄ 190 ► 10.22 Primer energiafelhasználás a kibővített EU-ban A most csatlakozott országok EU-n belüli gazdasági súlyát a GDP 4,4%os, a primer energiafelhasználás 12%-os, a népesség 16,5%-os részaránya jellemzi. Az EU 25-ök GDP-termelésének, primerenergia-igényének, energiaintenzitásának várható tendenciáját a 10.4 ábra szemlélteti [5] Az EU 25-ök perspektivikus energiahelyzetének alapváltozata szerint a GDP (2000-ben 8900 Mrd. euro) évi átlagban várhatóan 2,4%-kal (azon belül a most csatlakozott országoké évi 2,5%-kal) nő. Ez azt jelenti, hogy a közösség GDP-termelése 2030-ig megduplázódik. Ugyanakkor a végső energiafelhasználás 2000 és 2030 között mindössze 30%-kal bővül, amihez azonban – mivel az energiaátalakítások hatásfoka számottevően javul – a primerenergia-igények nem egészen 20%-os növekedése járul (évente 0,6%-os). [5] 10.4

ábra Az EU 25-ök főbb mutatóinak várható alakulása [5] Az EU 25-ök prognosztizált primerenergia-igényét 2030. évi kitekintésben az ACE 3 adatai alapján a 10.2 táblázat mutatja [5] 3 ACE = Accession Countries Energy A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 190 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Energia és környezet Vissza ◄ 191 ► 2000 2030 Évi ütem Mtoe % Mtoe % % Szilárd tüzelőanyagok 303 18,4 296 15,0 -0,1 Folyékony tüzelőanyagok 634 38,4 684 34,9 0,3 Földgáz 376 22,9 630 32,1 1,7 Nukleáris energia 238 14,4 185 9,4 -0,8 Megújuló energiaforrások 97 5,9 170 8,6 1,9 Összesen 1 648 100,0 1966 100,0 0,6 EU 15-ök 1 451 88,0 1717 87,3 0,6 EU 10-ek 197 12,0 249 12,7 0,8 10.2 táblázat az EU 25-ök primerenergia-igénye Az EU energiafüggősége a 2000. évi 48%-kal szemben 2030-ra várhatóan 68% lesz Az EU 15-ök közel 50%-os külföldi energiafüggőségén belül az EU 10-eké 20%-kal

kisebb, de a különbség 2030-ig fokozatosan néhány százalékra csökken a viszonylag gyorsabb energiafelhasználásnövekedésük és energiatermelés-csökkenésük miatt. Az EU energiaellátási biztonságát leginkább az importfüggőség veszélyezteti, méghozzá annál inkább, minél nagyobb mértékben képesek geopolitikai problémákat okozni a szállító és/vagy a tranzitáló országok. 10.23 Környezetvédelem, energiahatékonyság, energia– takarékosság a kibővített EU-ban Az energia termelése, szállítása és felhasználása egyaránt környezetszenynyező tevékenység. Az antropogén CO2-emisszió egyharmadáért a villamosenergia-termelés és a közlekedés a felelős. A környezetvédelem az EU-ban prioritást élvez az energetika területére vonatkozó döntésekben. A kiotói konferencián 1997-ben az EU azt vállalta, hogy 2003 és 2012 között 8%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok emisszióját az 1990-es szinthez képest. Ezzel

szemben az ACE modell szerint az EU 25ök „carbon-intenzitása” 2015-ig évi 0,5%-kal csökken ugyan, de az nem képes ellensúlyozni a primerenergia-igények 0,6%-os növekedését. 2015től tovább ronthatja a helyzetet a nukleáris erőművek egyes országokban tervezett leállítása és a közlekedési energiafelhasználás növekedése. A megújuló energiák tervezett teljesítménynövelését az EU a „Fehér Könyv”-ben (Weissbuch für eine Gemeinschaftstrategie und Aktionsplan, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 191 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Energia és környezet Vissza ◄ 192 ► KOM (1997) vom 26.111997) írja elő A „Fehér Könyv” szerint az EU-ban a megújuló energiák felhasználásának 6%-os részarányát 2010-re 12%-ra kell emelni az összes primer energiafelhasználáson belül. A másik fontos irányelv a 2001/77/EK mely szerint a megújuló energiákból előállított

villamos energia 2000. évi 14%-os részarányát 2010-re 22,1%-ra kell növelni A közlekedés terén a környezetszennyezés csökkentése, a bioüzemanyagok növekvő mértékű elterjesztése a legfontosabb feladat. A bio-üzemanyagok felhasználására vonatkozó 2003/30/EK irányelv előírja, hogy a bioüzemanyagok részesedése a szállításban felhasznált üzemanyagokban 2010-ig haladja meg az 5,75%-ot. Fokozatosan előtérbe kerül a villamos és a még hatékonyabb hibrid meghajtású gépkocsik alkalmazása, a tüzelőanyag cellával működő gépjárművek elterjesztése, valamint más helyettesítő üzemanyagok (földgáz vagy a hidrogén) felhasználása. Az EU elindította „A hidrogén és a tüzelőanyag cellák európai platformja” program működését. Célja az, hogy megkönnyítse az átmenetet az EU-ban a fosszilis tüzelőanyagok gazdaságáról a hidrogéngazdaságra. Ezért fokozzák a kutatásokat, demonstrációs projekteket hoztak létre Az EU

előirányzatai között szerepel, hogy 2020-ra az üzemanyagokban a hidrogén részesedése érje el az 5%-ot. [5] A 2002/91 EC direktíva az épületek energiahatékonyságának javítását írja elő, melynek alapján a tagországoknak kell a saját adottságaiknak, éghajlatuknak megfelelő szabályzást kidolgozni, és 2006. január 4-től bevezetni A direktíva végrehajtása 40 Mtoe energia-megtakarítást eredményez 2020-ig. A 2005 június 22-én elfogadott Zöld Könyv az energiahatékonyság javítására ad irányelveket [5] A megújuló energiaforrások támogatása azért is indokolt, mert az a környezetvédelmet és az ellátási biztonságot jobban növelő energiafelhasználást segíti elő. A környezetvédelmi költségek majdani beépülésének (internalizáció) árdrágító hatása a hagyományos fosszilis energiáknál lényegesen nagyobb lesz, mint a megújulóknál, így a fosszilis energiák veszíteni fognak a megújuló energiákkal szemben jelenlegi

árelőnyükből. A támogatást a megújuló energiákból termelt villamos energia versenyképességének a kialakulásáig fenn kell tartani. A megújuló energiákból termelt villamos energia – beleértve az offshore szélenergiát is – 2015-re versenyképessé válik a hagyományos erőművi energiatermeléssel. A regionálisan elhelyezkedő kisebb egységekben termelt villamos energia arányának növekedése fokozza az ellátási biztonságot is, mert elhelyezkedésük és méretük miatt kevésbé vannak terrorista veszélynek kitéve. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 192 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Energia és környezet Vissza ◄ 193 ► További előnyük, hogy általában közel vannak a fogyasztói centrumokhoz, ezáltal esetükben kisebb a villamos energia szállítási vesztesége. A villamos energia-növekményeket elsősorban a megújuló energiaforrásokra alapozott villamos energia

termelő berendezésekkel kell biztosítani. 10.3 Magyarország energiaellátása, környezetvédelmi kérdések 10.31 Magyarország energiapolitikája, energiaellátása, az új magyar energiapolitika Az energiaellátás, az energiafelhasználás jelentős környezeti hatásokkal jár, mely hatások mérséklése az energiapolitika kulcskérdése. Az energetika hatása minden környezeti elemre kiterjed, ezért mindegyiket külön-külön vizsgálni és elemezni kell. Közismert alaptézis, hogy a hatékonyabb energiatermelés, szállítás és felhasználás primer energia megtakarítást jelent, és ezzel a környezet védelmét és a gazdaságosság javulását is elősegíti. Az energiapolitika megalkotása során a környezetvédelmi jogszabályok, előírások, határértékek mint a környezeti hatások csökkentésének eszközei veendők figyelembe. A Magyar Energiapolitika fő célkitűzései az alábbiak: • a nemzeti sajátosságokat figyelembe vevő, az egységes

európai energiapiac részeként működő hazai energiapiac létrehozása; • az energiaellátás biztonságának megőrzése és növelése; • a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében az energiahatékonyság és a környezetvédelmi követelmények érvényesítése; • nyilvánosság, közösségi tájékoztatás, demokratikus szabályzás, a monopóliumok átlátható szabályozása; • hosszabb távra előre jelzett energiafelhasználás, gazdasági szerkezetváltás, energiahatékonyság, energiatakarékosság (1107/1995.(X8) Korm rendelet). Az EU csatlakozás után az új magyar energiapolitika legfontosabb célkitűzései [11]: • a megújuló energiák felhasználásának növelése az EU direktíváinak megfelelően (Fehér Könyv, Zöld Könyv, 2001/77 EU direktíva, 2005. évi Zöld Könyv); A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 193 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Energia és környezet Vissza

◄ 194 ► • az üvegházhatású gázok kibocsátásának 6%-os csökkentése; • az energiaforrás diverzifikáció javítása; • az energiatakarékosság, energiahatékonyság javítása az EU Zöld Könyv (2005) előírásainak megfelelően; • az energiaellátás biztonságának növelése, új földgáztároló kapacitások építése; • légszennyezés savas komponenseinek (SO2, NOx) csökkentése (ENSZ EGB nemzetközi jegyzőkönyvek előírásai); • az üzemanyagok környezetvédelmi követelményeinek megfelelő minőség szabályozása; • a megújuló energiaforrások részarányának növelése a hajtóanyagokban. Magyarország energiaellátása Magyarország energiafelhasználását a GDP függvényében a 10.5 ábra mutatja. [11] [27] 10.5 ábra Gazdasági fejlődés és energiafelhasználás Magyarországon Magyarország energiafelhasználása az 1987. évi energiafelhasználáshoz viszonyítva a rendszerváltozással összefüggő gazdasági

változások miatt jelentősen csökkent. Az ipari szerkezetváltozás, az energiaigényes nehézipar leépülése következtében jelentősen javult az energia intenzitás. Az energiafelhasználás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 194 ► Környezetvédelem Energia és környezet A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 195 ► szerkezetében problémát jelent a földgázfelhasználás nagyon magas, 45% feletti részaránya és a 70% feletti importfüggőség. Az energiaintenzitás csökkenése azt jelenti, hogy az egységnyi illetve az adott GDP-t kevesebb energiafelhasználással lehetett előállítani Magyarországon. Klímastratégiai szempontból is rendkívül fontos az energiaintenzitás csökkenése az energiahatékonyság folyamatos javítása. A legfontosabb és legnehezebben megválaszolható kihívás az energiaátalakítás, energiaszállítás, energiafelhasználás okozta üvegházhatású gáz kibocsátás, az

üvegházhatás felerősödése következtében jelentkező globális felmelegedés. [4] 10.32 Az energiaellátással kapcsolatos környezetvédelmi kérdések Az energetika környezeti hatásait a 10.3 táblázatban foglaltuk össze Minden tüzelőanyag esetén Földgáz Olaj Szén Bányászat, kitermelés CO2, CH4, N2O, NOX, CO. ROG, HC, por, fém és hőmérséklet szenynyezés Fúrási balesetek, fúróiszap tárolás Fúrási balesetek, SO2, fúróiszap tárolás bánya szerencsétlenségek, tájkárosodás, SO2 Olajfinomítás, tüzelőanyag feldolgozás, átalakítás CO2, CH4, N2O, NOX, CO., HC, por, fém és hőmérséklet szennyezés finomító balesetek, finomtó hulladékok tárolása SO2, finomító balesetek, finomító hulladékok tárolása SO2 Szállítás elosztás CO2, CH4, N2O, NOX, CO. ROG, HC, por, fém és hőmérséklet szenynyezés csővezeték balesetek, robbanások csővezeték és tartály balesetek, olajfolyások, SO2 vonat

szerencsétlenségek, SO2 Felhasználás végső felhasználás CO2, CH4, N2O, NOX, CO. HC, por, fém és hőmérséklet szennyezés hamu tárolás, SO2 hamu tárolás, SO3 10.3 táblázat Az energetika környezeti hatásai [11] A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 195 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Energia és környezet Vissza ◄ 196 ► Az energetika környezeti hatásai közül lokális és regionális szinten elsősorban a légszennyezés okoz komoly környezetterhelést. A villamos erőművek 2020-ig becsült kibocsátásait a 10.4 táblázat mutatja 2005 2010 2015 2020 Por 1 920 1 773 1 374 1 408 NOX 25 027 25 910 23 525 26 125 SO2 25 899 23 682 23 562 26 785 10.4 táblázat A hazai villamos erőművek becsült kibocsátásai 2020-ig (t/év) [11] Megjegyzés: CO2 kibocsátás a Nemzeti Kiosztási Lista alapján csak 2007ig került kiosztásra Magyarország 2002. nyarán ratifikálta a Kiotói Klíma

Jegyzőkönyvet A 2005 februárban életbe lépett Kiotói Jegyzőkönyv lehetővé teszi az emissziós jogok nemzetközi kereskedelemét. A 2003/87/EK irányelvet a szén-dioxid kibocsátási egységek kereskedelméről 2003 október 13-án fogadták el Az irányelv előírásainak megfelelően Magyarországon a Nemzeti Kiosztási Tervben (NKT) határozták meg az iparágak összkibocsátásának felső határát. A Nemzeti Kiosztási Tervet 2004 decemberében a Kormány elfogadta, az EU jóváhagyta 2005 májusában elfogadták a törvényt, és a végrehajtási jogszabályokat is kiadták. [11] A Kiotói Jegyzőkönyvben tett 6%-os üvegházhatású gázkibocsátás vállalást Magyarország az első teljesítési időszakban 2008-2012 között végre tudja hajtani. [11] A következő 2020-ig szóló időszakra az EU környezetvédelmi minisztereinek 2005. márciusi nyilatkozata alapján egy újabb előírás várható az üvegházhatású gázkibocsátás további 7-22%-os

csökkentésére. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának 80%-a az energia termeléshez, az energiafelhasználáshoz kapcsolódik. [5] A választ az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére az energiapolitikának és a környezetvédelmi politikának közösen kell megadnia. [11] A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 196 ► Környezetvédelem A megújuló energiaforrások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 197 ► 11. A megújuló energiaforrások 11.1 A megújuló energiaforrások általános jellemzése A Nap, illetve a Föld energiájából származó energiaforrások emberi léptékkel mérve folyamatosan megújulnak, ezért ezeket megújuló energiaforrásoknak nevezik. A Föld atmoszféráján belül természetes átalakulással egy sor különböző energiaáram jön létre. Ezeket a 111 ábra mutatja 11.1 ábra A megújuló energiaforrások áttekintése [29] Ezek az energiaforrások fosszilis

tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz) kiváltására alkalmasak, ezáltal környezetvédelmi szempontból energianyerési alternatívát jelentenek. A megújuló energiaforrások: • • • • • • • napenergia, biomassza (tárolt napenergia), vízenergia, tengerek energiája, bolygók vonzása – Föld – Hold – keltette ár-apály, szélenergia, Föld hője (geotermikus energia). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 197 ► Környezetvédelem A megújuló energiaforrások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 198 ► A megújuló energiaforrások jövőbeni felhasználásának legfontosabb indokai [27]: • üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, klímaváltozás megelőzése, • az importfüggőség csökkentése, helyi energiaforrások kihasználása, • munkahelyteremtés, vidék fejlesztése, • mezőgazdasági túltermelés levezetése (energiaerdő, energetikai növénytermesztés), •

innovatív, decentralizált energiatermelési technológiák elterjesztése. A megújuló energiák felhasználásának környezeti, gazdasági és társadalmi szerepét a 11.2 ábra mutatja 11.2 ábra A megújuló energiaforrások hasznosításának gazdasági, politikai, környezeti és társadalmi hatásai [29] 11.2 A megújuló energiaforrások fajtái 11.21 A napenergia hasznosítása A nap sugárzási teljesítménye 4,5⋅1023 kW. A Napból egy év alatt érkező sugárzás több mint 10 000-szeresen haladja meg a világ jelenlegi energiafelhasználását. Méretezési alapnak a földi légkör határára érkező sugárzásintenzitást tekintjük Értéke 1310 -1400 W/m2 között változik, a számítá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 198 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 199 ► sokban középértéket, az ún. napállandót használjuk: Io=1353 W/m2 Energetikailag

a látható fény tartomány a legjelentősebb, ami 0,38 – 0,78 μm hullámhosszú sugárzást jelent. Az eredeti, a Napból érkező sugárzásnak csak 47,4%-a éri el a földfelszínt. Ez az energiamennyiség is igen jelentős, hiszen ha ennek 0,0005%-át technikailag hasznosítani tudnánk, akkor megoldódnának energiaellátási gondjaink. Jelenleg a napenergia energetikai hasznosítása a világban mintegy 1,11⋅106 MWh-ra tehető Magyarország 93 ezer km2 területére a Napból évente beérkező energia 1,16⋅1014 kWh, ami Magyarország éves villamos energia felhasználásának 2900-szorosa. [29] A napenergia hasznosítása passzív (építészeti) eszközökkel A napenergia passzív, építészeti eszközökkel való hasznosítása történhet [9]: • települési, telepítési szinten a klímatervezés módszerével, az épületek megfelelő tájolásával, az utcák nyomvonalvezetésével, zöldövezeti leárnyékolásokkal stb., • építményi szinten a tájolás,

tömbképzés, épületek szerkezetének megfelelő megválasztásával, az épületek hőforgalom szabályozásának, a természetes világítás helyes tervezésének megvalósításával. A passzív napenergia-hasznosítás hatásfoka: 15 – 30%. A napenergia passzív hasznosításának legfontosabb befolyásoló tényezői építményi szinten a következők [9]: • tájolás, üvegezett felületek megválasztása, • az épületek hőtárolása, • a hőforgalom szabályozása. A „jövő házának” hőszükségletét 83%-ban a nyílászárók (ablakok, ajtók) és a légcsere határozzák meg. A napenergia hasznosítása aktív (épületgépészeti) eszközökkel A napenergia termikus hasznosítása, napkollektoros berendezések (hatásfok: 30-50%) [6][18] A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 199 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 200 ► Vízmelegítésre: •

használati melegvíz készítése lakó, üdülőházakban, intézményekben, kommunális létesítményekben, • kempingek, uszodák, strand-fürdők vízmelegítésére, • termelés-technológiákban (pl.: élelmiszeriparban, palackozó üzemben, öntözővíz temperálásra), • távhő-szoláris hibrid rendszer használati melegvíz készítésre (nyáron). Fűtésre-hűtésre: • lakó-, üdülő, intézményi épületeknél, • növényházak (üveg, fóliasátras) fűtésére, • állattartó telepek fűtésére, • faáruk, vetőmagvak, kazlak, gyógynövények, gyümölcsök szárítására, • termények hűtésére. A napenergia fotovillamos (PV) hasznosítása (hatásfok: 8-15%) Villamosenergia-termelés kis teljesítményű berendezésekkel [10] [25]: • gyengeáramú berendezések ellátására (a mikroelektronika, a híradástechnika, így a műszerek, telefonsegély, egyéb hírközlésre, rádió, televízió csatlakoztatásra), • kisfeszültségű

berendezések ellátására (pl.: meteorológiai mérő, jelző, megfigyelő helyek, kútszivattyúk, állatitatók), • a hagyományos villamos energia ellátástól távoli üdülő és táborhelyek önálló villamos energia ellátására, • járművek (napcellás autó) illetve űrhajó villamos energia ellátására. Villamos-energiatermelés közepes teljesítményű (max 10. MWp) napcellás (PV) berendezésekkel [10]. A napenergia fotovillamos hasznosítására mutat példát a 11.3 ábra A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 200 ► Környezetvédelem A megújuló energiaforrások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 201 ► 11.3 ábra A napenergia és fotovillamos hasznosítása [10] 11.22 A biomassza hasznosítás, energiatermelés biomasszából A napsugárzás fotoszintézis útján jelentős mennyiségű biomasszát hoz létre. A biomasszatermelés elsődleges célja az élet fenntartása, de meghatározott része

energetikai célokra is hasznosítható A biomassza csoportosítását a 3.1 táblázat mutatja BIOMASSZA CSOPORTOSÍTÁSA keletkezési szint szerint átalakított energiahordozó fajtái • elsődleges (mező- MO – mobil berend. és erdőgazd. hullaüzemanyaga dék, energia célnö(repceolaj, alkovény term.) hol) • másodlagos (állat- EL – elektr. energia tenyésztés melléktermelő aggregát termékei) üzemanyaga • harmadlagos (biogáz, fagáz, (élelmiszeripar melgőz) léktermékei, emberi HE – hőenergia hulladék) ellátóberend. üzemanyaga (szalma, fahulladék) végtermék szerint alkohol biodízel biogáz depóniagáz fagáz biobrikett, tüzipellet tüzelőanyag tárolhatósága szerint • jól tárolható (tüzifa, biobrikett, biodízel, alkohol) • közepesen tárolható (szárított biomaszszák, bálázott szalma) • nehezen tárolható (biogáz, nedves biomassza, állati trágyák) 11.1 táblázat A biomassza csoportosítása [21] A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 201 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 202 ► A biomaszából történő energiatermelés lehetőségeit a 11.4 ábra mutatja 11.4 ábra Az energiatermelés lehetőségei biomasszából [29] A potenciális bioenergia A Föld felszínére évente érkező napsugárzás 2,6⋅1024 J/év energiájának valamivel több, mint 2 ‰-e fotoszintézis révén 5,7⋅1021 J/év energiaértékű biomasszát hoz létre. Ez tekinthető a világban a fotoszintézisből származó elméleti biomassza készletnek. A műszakilag hasznosítható bioenergia mennyiségét az elméleti készlet 3%-ra becsülik. A világ műszakilag hasznosítható bioenergiakészlete 170⋅1018 J/év-re tehető, ami az emberiség egy évi primerenergia felhasználásának jelentős része, kb. a fele [4] Az elsődleges biomassza termelés során hazánkban évente kb. 54-58 millió tonna szerves

anyagot termelnek a növények (szárazanyagban kifejezve). Ennek több mint a fele hulladék A különféle becslések szerint a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 202 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 203 ► mintegy 25-26 millió tonna mezőgazdasági és 1-2 millió tonna erdészeti melléktermékből legalább 3,5 millió tonna – de ha ennek ökológiai, műszaki és gazdasági feltételeit megteremtenénk – akár 6-8 millió tonna szerves anyagot hasznosíthatnánk energetikai célra. A Magyar Tudományos Akadémia Megújuló Energetikai Technológiák Albizottság vizsgálatai szerint a hasznosítható magyarországi biomassza potenciál (műszaki) 300 PJ/év. Ezzel szemben a jelenlegi hasznosítás 31 PJ/év. [21] A biomassza energetikai célú hasznosítása [22][23][24] A biomassza (dendromassza) tüzelőanyagként történő felhasználása Az energetikai célra

felhasználható fa-biomaszza (dendromassza) eredete szerint lehet: • hulladék (fakéreg, fűrészpor stb. ártalmatlanítása mindenképp megoldandó), • melléktermék (vágástéri hulladék, kis értékű sárangolt választékok), • céltermék (a biomasszát energiatermelés céljára termesztik, energiaerdő, ültetvényerdő, energetikai faültetvény). A 2001/77/EK irányelv a megújuló energiák bázisán történő villamosenergia-termelés növelését írja elő. A biomassza tüzelési célú felhasználását elsősorban ott célszerű szorgalmazni, ahol az új típusú tüzelőberendezés (fűtőerőmű, fűtőmű) beruházója egyúttal a bioenergia-forrás tulajdonosa is, tehát ott, ahol a biomassza keletkezik, és a közelben 30-50 km-es körzeten belül el is tüzelhető. Magyarországon a biomassza (dendromassza) erőművi felhasználásában az utóbbi években jelentős előrelépés volt. Négy hőerőműben tértek át biomassza tüzelésre A biomaszsza

erőművi felhasználása ma Magyarországon meghaladja az 1 000 000 t/év értéket. A biomassza eltüzelés, a gőzkörfolyamatú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés gazdaságos technológiának tekinthető. A biomassza alapú energiatermelés környezetvédelmi előnyei a hagyományos erőművi energiatermeléssel szemben: • megújuló energiaforrás, szén-dioxid kibocsátása a zárt ciklus miatt a környezetre nem káros ; • melléktermék, „gyártása” nem igényel külön beruházást; • szállítása kevésbé költséges és környezetszennyező; A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 203 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 204 ► • fűtőértéke (13-16 MJ/kg) megközelíti a barnaszenekét, és meddőt nem tartalmaz; • hamutartalma 2-8%, amely közvetlenül felhasználható talajjavításra; • homogén formában (brikett, pellett, faapríték)

komfortossága azonos a szénnel, de annál sokkal környezetbarátabb, mert pora nem szennyező, kéntartalma alacsony, és nem tartalmaz egyéb környezetszennyező anyagot sem; • alkalmazásukkal elősegíthető a fenntartható fejlődés, és kímélhető a földi bioszféra. A biogáz termelése, hasznosítása Biogáz termelés potenciálja [3] A mezőgazdaságból származó másodlagos biomasszából (elsősorban állati eredetű szerves trágya) anaerob fermentálással biogáz nyerhető. A biogáz előállításának egyéb alapanyagai: • • • • • mezőgazdasági melléktermékek, élelmiszeripari melléktermékek, biomassza céljára termelt növények, kommunális hulladék szerves része, települési szennyvíziszap. Ezek célirányos feldolgozása során gáz halmazállapotú energiahordozók is előállíthatók. Ezek a gáznemű energiahordozók két nagy csoportba sorolhatók: • a biokémiai (anaerob fermentációs) eljárások eredményeként

képződő biogáz, • termokémiai (pirolitikus és gázosítási) folyamatokban keletkező gázok. Ezek közül a gáznemű energiahordozók közül a biogáz a legértékesebb. A pirolízis és az elgázosítás technológiái egyaránt tőkeigényesek, elsősorban települési hulladékok feldolgozására javasolhatók. A biogáztermelési technológiák elsősorban mezőgazdasági üzemekben, farmgazdaságokban alkalmazhatók A biogáz termelés, a biohulladékok hasznosítása [3] A biogázképződés teljes folyamata két szakaszra osztható. Az első egy fermentációs biokémiai folyamat (savas erjedés), amely nagy molekulájú A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 204 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 205 ► szerves anyagok lebontását, feltárását jelenti. A második szakaszban további baktériumcsoportok endoenzimek segítségével intracellulárisan az

egyszerűbb molekulákat építik le. Így ezek a baktériumok a szerves anyagokat oldható zsírsavakra, alkoholra, szén-dioxidra, hidrogénre, hidrogénszulfidra stb bontják A folyamat végeredménye a főleg metánból és széndioxidból álló, energetikai célokra hasznosítható biogáz Fűtőértéke 22 MJ/Nm3. A fermentációt befolyásoló tényezők közül a legfontosabb a hőmérséklet. A biogáz technológiákat a gáz előállítás hőmérsékletétől függően két fő csoportra lehet osztani: • Mezofil eljárás. A mezofil folyamatok 32-38 °C között zajlanak le • Termofil eljárás. A termofil erjesztés 55-58°C között megy végbe A biogáz-termelés, hasznosítás, környezetvédelmi és energetikai vonatkozásai. [29] • szerves hulladékok ártalmatlanítása, • hulladéklerakók tehermentesítése, • káros emissziók csökkentési lehetősége, környezetszennyezés csökkentése, • energiatermelés hulladékokból, • decentralizált

energiatermelés, kapcsolt hő és villamosenergia-termelés, • integrált hulladékgazdálkodás, anyag és energia körfolyamatok helyi, kistérségi zárása, • gazdasági, pénzügyi előnyök. A biohulladékok hasznosításának integrált körfolyamatát a 11.5 ábra mutatja A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 205 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 206 ► 11.5 ábra A biohulladékok hasznosításának integrált körfolyamata [3] Ha Magyarországon az állati eredetű, valamint a települési biohulladékokat – mintegy 53,3 M t/év alapanyag – hasznosítanánk, akkor ebből 2 333 millió Nm3/év biogázt lehetne előállítani. Ennek földgáz egyenértéke 1,6 Mrd Nm3/év. Bio-üzemanyagok [12] Az emlékezetes 1973. évi kőolajválság döbbentette rá először a fejlett ipari osztásokat a fosszilis energiától és hajtóanyagoktól való függés komoly

veszélyeire. Azóta a globális felmelegedés és a környezetszennyezés mérséklésére irányuló felerősödött törekvések is előtérbe helyezték a megújítható, biológiai eredetű, alternatív üzemanyagforrásokat Mára a kísérleti szakasz lezárult, a gyártástechnológiák készen állnak, a bioüzemanyagok az EU-ban zöld utat kaptak. Két nagy csoportjuk van: a biodízel és a bioalkohol. Az alternatív motorhajtóanyagok részarányának tervezett alakulását az EU-ban a 11.2 táblázat mutatja A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 206 ► Környezetvédelem A megújuló energiaforrások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Év 2005 2010 2015 2020 Vissza ◄ 207 ► Alternatív hajtóanyagok részaránya, % biohajtóanyagok földgáz hidrogén összesen ≈2 ≈2 ≈6 (5,75) ≈2 ≈8 ≈7 ≈5 ≈2 ≈14 ≈8 ≈10 ≈5 ≈23 11.2 táblázat Alternatív motorhajtóanyagok tervezett alakulása az EU-ban (2003/30/EC)

11.23 Vízenergia, tengerek energiája, ár-apály energiája Vízenergia A megújuló energiák közül a vízenergiát hagyományos energiaforrásnak lehet tekinteni. Kedvező hidrológiai adottságokkal rendelkező országokban a hő- és atomerőművek mellett a vízerőművek régóta jelentős mértékben vesznek részt a villamosenergia-termelésben Az utóbbi évek statisztikai adatai szerint a vízerőművek adják a világ villamosenergiatermelésének 18-19%-át A potenciális vízenergia [20] A Föld elméleti vízenergia készletét a szárazföldre hullott évi csapadékmennyiségből, illetve a tengerek közötti átlagos szintkülönbségből lehet meghatározni. Ezt az elméleti vízenergia készletet különböző források 40– 50 000 TWh/év villamos energiára becsülik. Ennek a készletnek nagyobbik része a vízfolyások adottságai és gazdasági szempontok alapján műszakilag nem hasznosítható A műszakilag hasznosítható vízenergia készletet az

elméleti készlet negyedére-harmadára, 10–19 000 TWh/év villamos energiára becsülik. A ma üzemben lévő vízerőművek évi villamosenergiatermelése kismértékben meghaladja a 2000 TWh/év értéket, ami a műszakilag hasznosítható készletnek 11–20%-át, az elméleti készletnek mintegy 4–5%-át teszi ki. A kihasználás igen eltérő képet mutat földrészenként. Európában már meghaladja a 40%-ot, míg Afrikában még a 2%-ot sem éri el. Magyarország műszakilag hasznosítható vízerőpotenciálja kb 1000 MW, melynek megoszlása: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 207 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 208 ► Dunán 72% Tiszán 10% (Tiszalök 11,5 MW, Kisköre 28 MW) Dráva 9% (nincs működő erőmű) Rába, Hernád 5% (E két folyón üzemel a hazai kis és törpe vízerőművek döntő többsége.) Vízerőművek Vízerőművek azok az

energia-átalakító létesítmények, melyek a vízfolyás vagy magasabban fekvő medence vagy a tenger vizének a mechanikai energiakészletét alakítják át villamos energiává. A vízerőművek felosztása • • • • • A nagynyomású vízerőmű (tározós) A szivattyús tározós vízerőművek Kisnyomású vízerőművek (átfolyós) Kis vízerőművek (100 kW–25 MW) és törpe vízerőművek (<100 kW) Nagy vízerőművek (>25 MW) A világ legnagyobb vízerőművei: – Brazília és Paraguay határán a Parana folyón 10 000 MW teljesítménnyel, – Krasznojarszk (Oroszország): 6 000 MW, – Tenessee (USA): 4 000 MW. Kínában építették fel a világ legnagyobb vízerőművét 20 000 MW teljesítménnyel. Tengerek energiája Mozgó víz nemcsak a szárazföldön van. Az óceánokban hatalmas vízáramlások léteznek A legismertebb a Golf-áramlat, amely egy 50 km széles, 100 m mély, de igen lassú folyónak felel meg Az áramlás teljes mozgási

energiáját, pontosabban teljesítményét 25 000 MW-ra becsülik Ár-apály energiája A Föld vonzza a Holdat, a Hold a Földet és a Föld felszínén található hatalmas vizeket is. A tengerek vize követi ezt a vonzást, és így alakul ki a dagály és az apály. A Föld forgása következtében ez 12 órás periódussal váltakozó vízszintmozgást hoz létre, amely azonban csak az óceánokon A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 208 ► Környezetvédelem A megújuló energiaforrások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 209 ► vehető észre. Az ár-apály energiája tehát a Föld-Hold rendszer gravitációs energiájából származik. Az ár-apály jelenség hasznosságára már régen felfigyeltek: Velence, Bretagne, Hollandia, Anglia partjainál az elmúlt századokban számos helyen működtek kisebb-nagyobb, dagály hajtotta vízimalmok. A tengervíz szintjének változása az óceánokban átlagosan 1 méter. Ez

nem sok, hiszen erőművet általában 5-10 méteres esésmagasságra építenek. Van azonban néhány hely a Földön, ahol az átlagosnál nagyobb a vízszint periodikus ingadozása, így Kanadában néhol 15-20 m-es, Franciaország, Anglia egyes partszakaszain 13-14 m-es. A világon ilyen hely alig egy tucat található, a kiaknázható energia „mindössze” 100 000 MW. A gazdaságosságot természetesen számos más, fontos tényező is befolyásolja, így ma ez a fajta energiaforrás inkább tudományos-technikai érdekesség, mint reális alternatíva a tüzelőanyag-megtakarításért folyó harcban. Vízenergia hasznosítás környezeti hatásai Egy vízerőmű környezeti hatásait a 11.6 ábra mutatja A megvalósításra tervezett létesítményekről a megvalósíthatósági tanulmánnyal együtt környezeti hatásvizsgálatot kell készíteni. 11.6 ábra Vízerőmű környezeti hatásai [29] A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 209 ►

Környezetvédelem A megújuló energiaforrások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 210 ► 11.24 A föld hője, geotermikus energia A potenciális geotermikus energia [1][2] A kőzetek radioaktív bomlásából származó hő a Föld belsejében jelenik meg, és onnét folyamatosan áramlik a felszín felé. A hőáramláshoz a geotermikus gradiens szükséges: ϑF = ΔT , Δh amely a mélységváltozásra eső átlagos hőmérsékletnövekedést fejezi ki. A geotermikus gradiens földi átlagban mintegy 25 oC/km, kontinensünkön 30 oC/km. Magyarországon átlagban 50 oC/km, egyes helyeken még nagyobb. A geotermikus gradiens értékétől függően változik a felszín felé áramló, a felület egységére eső hő. . Q g F = F [kW/km2] A Ezt nevezik geotermikus hőáramsűrűségnek. Értéke földi átlagban 50 kW/km2. Ezzel a Föld teljes felszínére 32 TW hőteljesítményt kerül Magyarországon a geotermikus hőáramsűrűség 90–100 kW/km2,

a világátlagnak közel kétszerese. Hazánk 93 030 km2 területére számítva 90 GW hőteljesítmény jut. A geotermikus energiát csak olyan helyeken lehet energiaforrásként számításba venni, ahol a geotermikus hő koncentráltan jut a felszínre: nagy a geotermikus gradiens, nagy a geotermikus hő menynyisége és magas a hőmérséklete, víz vagy gőz formában jön a felszínre. A meleg vagy forró vizet termelő hőforrások a legrégebben ismert geotermikus energiaforrások, és gyógyászati hasznosításuk nagy múltra tekint vissza. Villamosenergia-termelésre használható hőforrás, ahol gőz formában tör elő a hőenergia, csak kevés van a világon (Izland, USA, Új-Zéland, Olaszország és újabban Oroszország és Japán). A geotermikus energia hasznosításának fő területe nem is a villamos energia, hanem inkább a fűtés, a hőenergiának mezőgazdaságban és balneológiában (gyógy- és termálfürdők és kapcsolódó intézmények) való

hasznosítása. Ez utóbbinak főleg hazai vonatkozásban van jelentősége A geotermikus energiahasznosítás új területe a földalatti forró kőzetek hőjé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 210 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 211 ► nek felszínről lejuttatott hőhordozó közeg segítségével történő hasznosítása, melyet „száraz – forró kőzetes” eljárásnak nevezik. A geotermikus energia hazai potenciálja [1][2] Magyarországon kb. 40 000 km2 területen lehet gazdaságosan geotermikus energiát termelni. A vizsgálatok szerint Magyarországon elméletileg 20 000 fúrás lenne telepíthető. 1978-ban már 515 geotermikus kút 1408 MW hőteljesítménnyel termelt, s egy kútra átlagban 2800 kW hőteljesítmény jutott. Elméletileg tehát 56 000 MW hőteljesítményt lehetne kinyerni Éves szinten 30%-os kihasználással számolva a kitermelhető hő

mennyisége: 140,16 TWh Ez megfelel 505 PJ-nak. A műszakilag hasznosítható potenciált 68 PJ/év értékre becsülik. [1] Termálvíz hasznosítás területei A működő több mint 1000 hévízkút egyharmada szolgál fürdők vízellátására, balneológia célra. Egy másik nagy felhasználási terület a mezőgazdasági hőhasznosítás Ilyen célra 202 kút vizét használják Kommunális hőhasznosításra, ill. melegvíz ellátásra csak 21, ipari célra 68 kút szolgál A maradék harmadot a vízművek 30 oC-nál melegebb vizet adó ivóvízellátásra hasznosított kútjai teszik ki. A kutak éves víztermelése mintegy 180⋅106/év, az energiamérlegben 50.60 000 TJ/év energiát képviselnek A fontosabb felhasználási területek: • • • • • • • • • • • • gyógyfürdők, -intézmények vízellátása, gyógyvíz palackozás, ásványvizek palackozása, fürdők vízellátása, ivóvíz ellátás, ipari víz, használati melegvíz, lakások

fűtése, növényházak, fóliasátrak fűtése, középületek fűtése, állattartó telepek fűtése, termékszárítás. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 211 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 212 ► A geotermikus energia hasznosítás környezetvédelmi kérdései A geotermikus energia környezetvédelmi előnyei a fosszilis energiahordozókkal szemben: • • • • • • • • az országos energiamérleg szempontjából jelenleg még nem bír nagyobb jelentőséggel, de arra alkalmas, hogy helyi viszonylatban egy adott fogyasztó igényét akár 100%-ban is kielégítse; sokoldalú lehetőséget nyújt a komplex hasznosításra, és egyben a környezetbarát technológiák megvalósítására; a geotermikus rendszerek CO2 kibocsátása elhanyagolható a hagyományos fosszilis tüzelőanyagú erőművek által okozott kibocsátáshoz képest az olaj, gáz és

nukleáris fűtőanyagokhoz viszonyítva a geotermikus energia használata nem tartalmaz semmilyen szállítási kockázatot a geotermikus energia megújuló energiaforrás, a felhasznált meleg víz a kitermelési helyre visszasajtolható; a termálvíz üzemű erőmű nem zavarja a természetes tájképet, így a természetbe történő beavatkozás a lehető legkisebb mértékű; a berendezések kialakítása jól illeszthető az adott természeti tájba. az alacsonyabb hőmérsékletű termálvizek hasznosításánál – mint hőforrás – tág tere nyílik a hőszivattyúk alkalmazásának. 11.25 A szélenergia A szélenergia hasznosítása [13] [14] [30] Az egyik legfontosabb környezetet nem szennyező megújuló energiaforrás a szél. A szélenergiát az emberiség ősidőktől fogva hasznosítja Gondoljunk csak a vitorlás hajókkal megvalósult felfedezőutakra, elődeink szélmalmaira, az amerikai farmokon működő vizet szivattyúzó szélkerekekre A szélenergia

hasznosítás ma a reneszánszát éli, mert: • Versenyképes a fosszilis energiára, elsősorban a szénre alapozott villamosenergia-termeléssel. • Nincs üzemanyag szükséglete, a szélenergia ingyen rendelkezésre áll, és kimeríthetetlen. • A szélenergiára alapozott villamos energiatermelés „tiszta technológia”. Nincs üvegházhatású gáz kibocsátás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 212 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 213 ► • A szélenergia hasznosítással elkerülhető a villamos energia árak fosszilis energiaárakat követő áringadozása. • A szélenergia hasznosítás a legújabb kutatási eredmények szerint kontinentális feltételek mellett is gazdaságos lehet. • A szélerőművek gyorsan kivitelezhetők. • A szélerőművek működése nem akadályozza, hogy a felállítás helyén továbbra is mezőgazdasági tevékenységet

folytassanak. • A legújabb kutatási eredmények szerint a szélerőműveknek nincs a környezetre káros hatása. • A teljes életciklus analízis alapján az „offshore” szélerőműveknél a szélerőmű teljes életciklusában felhasznált villamos energia a szélerőmű kilenc havi villamos energia termelésével, míg „onshore” szélerőműveknél 8 havi villamos energia termeléssel fedezhető. • A szélenergia hasznosítással foglalkozó tanulmányok megerősítik azt a tényt, hogy a világ szélenergia tartalékai rendkívüliek, és majd minden régióban és országban rendelkezésre állnak. A technikailag hasznosítható éves szélenergiát 53000 TWh-ra becsülik Ez kétszeresen meghaladja a világ 2020-ra prognosztizált 25578 TWh villamos energia igényét A szélenergia hasznosítás helyzete a világban és az EU-ban [30] Ma a szélenergia hasznosításának alapvetően két irányzata különböztethető meg. A lokális felhasználásnál elsősorban

a sűrűlapátozású ún lassújárású szélerőgépeket (szélmotorok) alkalmazzák, amelyek kis teljesítménynyel rendelkeznek, és dugattyús v membránszivattyút működtetve vizet szivattyúznak, tavakat szellőztetnek. Az ilyen kisteljesítményű gépek 1-2 kW teljesítménnyel villamos energia előállítására is felhasználhatók az elektromos hálózattól távolabb eső területeken. Az energiatárolás akkumulátorokkal valósítható meg A hálózatra csatlakozó nagyteljesítményű szélerőművek jelentik ma a szélenergia-hasznosítás fő irányzatát. A modern szélenergiahasznosítás fejlődése 20 évre tekint vissza 1980-ban adták át Dániában az első piacképes létesítményt. A robosztus és nehéz turbinák eleinte gúnyos kritikát kaptak az energia-szektor konzervatív szakembereitől. Az üzembiztonságuk sem érte el a kívánt szintet Tíz év kellett ahhoz, hogy a szakma elfogadja, s bebizonyítsa, hogy ez a technológia a közeljövőben az

élvonalba kerülhet. 1999-re a valóság minden előrejelzést felülmúlt Még a szakterület ismerői sem várták a 90-es évek elejei hirtelen fellendülést a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 213 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 214 ► szélenergia iparban. 1995-től a szélenergia ipar növekedése meghaladta az évi 30%-ot. A nyereség, a létrejött munkahelyek és a tervezett beruházások száma megháromszorozódott 2006 elejére a világszerte létesített szélerőművek teljesítménye elérte az 58 000 MW-ot. Ez a teljesítmény elegendő 19 millió átlagos európai háztartás, 47 millió ember villamos energia igényének fedezésére Az 58000 MW teljesítmény 72,4%-a Európában van. A világ 50 országában – ahol komolyan foglalkoznak a szélenergia hasznosítással – a szélenergia iparban foglalkoztatottak létszáma 90 000–100 000 főre

becsülhető A németországi szélenergia iparban foglalkoztatottak száma 2005 végére meghaladta a 40 000 főt Mialatt a szélenergia ipar piaca jelentősen nőtt, addig a szélerőművek fajlagos beruházási költsége jelentősen csökkent. A szélerőművekkel előállított villamos energia termelési költségei az utóbbi 15 évben 50%-kal csökkentek. A szélerőmű gyártás igen gyors technológiai fejlődését mutatja, hogy amíg a kilencvenes évek elején a legnagyobb szélerőmű 0,5 MW teljesítményű volt, addig az évtized közepén már megjelentek az 1MW és 1,5 MW teljesítményűek is. 1999-ben üzembe helyezték az első 2,5 MW-os, 2000-ben a 3 MW-os berendezést. 2005 augusztusában telepítették az első 5 MW teljesítményű prototípust. A mai modern szélerőműveknél már nem a szélellenállás, hanem a lapátokra ható felhajtóerő elvét – mint repülőgépszárny – hasznosítják. Az ellenállás elven működő berendezéseknél a szél

energiájának 15%-a hasznosítható, míg a felhajtóerő elven működő berendezések max. 60%-át hasznosítják. A nagy teljesítményű szélerőművek telepítése elsősorban a tengerparti sekélyebb vizeknél várható, ahol a környezeti hatások kevésbé jelentkeznek. Ma már 150 MW összteljesítményű „offshore” szélerőműpark is üzemel 2 MW egységteljesítményű szélerőművekkel. A szélenergia hasznosítás célkitűzései 2020-ig a világban és az EUban [30] Várhatóan 2020-ig a világban 158 000 MW szélerőmű teljesítményt fognak felépíteni. Ez a 2003 évi teljesítmény 19-szeresét jelenti Ma egy korszerű szélerőmű kétszázszor több villamos energiát termel, mint a két évtizeddel korábbiak. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 214 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 215 ► A 2020-ra tervezett kumulált szén-dioxid csökkenés 10 771

millió tonna, míg 2040-re 88857 millió tonna. A fajlagos szén-dioxid megtakarítás tervezett értéke 600 tonna/GWh. A szélenergia hozzájárulása az EU egyes országainak energiaellátásában 2020-ig folyamatosan nőni fog. Dániában meghaladja a 20%-ot, Németországban és Spanyolországban pedig eléri az 5%-ot Az „offshorepiac” növekedésével kielégítő szélenergia forrás áll rendelkezésre a növekvő EU villamos energia igények fedezésére A létesülő modern szélerőmű parkok – ugyanúgy, mint a hagyományos erőművek – az alapterhelés vitelében is komoly szerepet jelenthetnek. A szélenergia hasznosítás helyzete Magyarországon [30] A szélerőművek telepítését elsősorban a természeti adottságok határozzák meg. Ezek közül legfontosabb a szél intenzitása (az átlagos szélsebességnek a tengelymagasságban meg kell haladni a 6 m/s-os értéket), valamint a megbízhatósága. Ilyen szempontból Magyarország nem tartozik a

szélenergia-hasznosítás szempontjából a kedvező adottságú országok közé Ennek ellenére beigazolódott, hogy van kinyerhető szélenergia-kincsünk, a gazdaságos kihasználás viszont erősen helyfüggő. A szélenergiának – mint megújuló energiaforrásnak – fontos szerepe lehet a jövőben Magyarországon is. Mindezt megalapozza, hogy a szárazföld belsejében történő szélenergia-hasznosítás kérdései a kutatás egyik kiemelt területét jelentették az utóbbi időben. Az első 250 kW teljesítményű szélerőművet Inotán adták át 2000 őszén. Ezt követte egy 600 kW teljesítményű szélerőmű Kulcson (2001 május), 2 db 600 kW teljesítményű Mosonszolnokon (2002 december) és 2 db 600 kW teljesítményű Mosonmagyaróváron (2003 július). Mind az 5 db 600 kW teljesítményű szélerőmű hajtómű nélküli, sokpólusú gyűrűs szinkrongenerátorral készült. A háromlapátos rotor átmérője 44 m, tengelymagassága 65 m A szélerőmű

indítási szélsebessége 2,5 m/s (9 km/h), a névleges teljesítményt 12 m/s-nál (43,2 km/h) adja le. A kikapcsolási szélsebesség 25 m/s (90 km/h) A jelenleg (2006 ősz) működő 26 db összesen 37 MW beépített szélerőmű teljesítmény mellett több projekt indult, melyek a megvalósítás különböző stádiumában (kivitelezés, szélmérés, tervezés, engedélyeztetés) vannak. Köztük több 10 MW-nál nagyobb összteljesítményű szélerőműpark terve is található. A Magyar Energia Hivatalhoz engedélyezésre benyújtott szélerőművek összteljesítménye 1138,1 MW, melyből 330 MW teljesítményt engedélyeztek 2010-ig. A A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 215 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 216 ► villamosenergia piac teljes liberalizálása után (2007. július 1) a megújuló energiák mérlegkörének létrehozásával ez a teljesítménykorlát

újra felülvizsgálatra kerül. Így 2010 végére akár 500 MW szélerőmű teljesítmény megépítése is elképzelhető. A szélenergia hasznosítás és környezetvédelem [30] A szélenergia-hasznosítás területén a legnagyobb problémát Magyarországon a jogi szabályozás hiánya, és az időnként megjelenő negatív kampányok jelentik. A jogszabály előírja a 2000 kW teljesítmény feletti (természetvédelmi területen 250 kW feletti) berendezéseknél a környezeti hatástanulmány és hatásvizsgálat elkészítését A különböző területrendezési terveknél (országos, regionális, kistérségi) ki kell jelölni azokat a területeket, amelyek területfejlesztési, természetvédelmi és tájbaillesztési szempontokat is figyelembe véve alkalmasak a szélerőművek telepítésére. 2005-ben elkészült Magyarország széltérképe, mely nagy segítséget jelenthet a potenciális befektetőknek. A szélenergia az egyik legköltségtakarékosabb megújuló

energiaforrás, melynek fokozott kihasználása csökkenti a környezetszennyezést. Példaként említhető, hogy egy 1,5 MW teljesítményű szélerőmű mintegy 20 éves üzemideje alatt 76 millió kWh tiszta (zöld) áramot állít elő, ami megfelel 84 000 tonna barnaszén helyettesítésnek. Egy 6 MW teljesítményű szélerőműpark létesítésével évente 13,6 millió kg szén-dioxid, 20 720 kg kén-dioxid, 10 220 kg nitrogén-oxid, valamint 560 kg por kibocsátása kerülhető el. 11.3 Ellenőrző kérdések 1. Ismertesse a világ jelenlegi energiafelhasználásának struktúráját! 2. Ismertessen a világ 2060-ra várható energiafelhasználási változatai közül legalább kettőt! 3. Milyen globális problémákat ismer, amelyért döntően az energetika tehető felelőssé? 4. Ismertesse az energetikával kapcsolatos szén-dioxid emissziók alakulását és a kiotói célkitűzéseket az Európai Unió, USA, Japán, Kína és Oroszország vonatkozásában! 5.

Ismertesse az Európai Unió legfontosabb energiapolitikai célkitűzéseit! 6. Ismertesse Magyarország legfontosabb energiapolitikai célkitűzéseit! 7. Ismertesse az energetika legfontosabb környezeti hatásait! A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 216 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 217 ► 8. Ismertesse a megújuló energiák felhasználásának környezeti, gazdasági és társadalmi szerepét! 9. Ismertesse röviden a napenergia passzív illetve aktív eszközökkel történő hasznosítási lehetőségeit! 10. Ismertesse a biomasszából történő energiatermelés lehetőségeit! 11. Milyen eljárásokat ismer a biogáz termelésére? 12. Ismertesse a biogáz-termelés környezetvédelmi vonatkozásait! 13. Milyen bioüzemanyagokat ismer? 14. Ismertesse a vízenergia hasznosítás környezeti hatásait! 15. Ismertesse a geotermikus energia hasznosítás

környezetvédelmi előnyeit! 16. Ismertessen legalább öt szempontot, amelyek a szélenergia hasznosítás magyarországi elterjesztését indokolják! 11.4 Irodalomjegyzék a 10 és 11 fejezethez [1] Árpási, M.: A geotermális energia készletek és hasznosításuk helyzete hazánkban Energiagazdálkodás 46 évfolyam 2005 1 szám 14-18 [2] Árpási, M.: A Föld és hazánk geotermális energia készletei és hasznosításuk gyakorlata, illetve lehetőségei. Geotermális Konferencia, 2002 január 2324 Harkány [3] Bartha, I.: A bio-hulladékokból nyerhető tiszta energia I Ökoenergetikai és IX. Biomassza Konferencia, 2006 március 1-4 Sopron [4] Büki, G.: Erőművek Egyetemi tankönyv, Budapest 2004 ISBN 963420788X, azonosító: 45072. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem [5] European Commission: Green Paper for a European Strategy for Sustainable, Competitive and Secure Energy. 2005 [6] Farkas, I.: Termikus napenergia potenciál a magyar mezőgazdaságban

Energiagazdálkodás 46 évfolyam, 2005 1 szám 3-7 o [7] Farkas Ottóné: A XXI. század energetikai kihívásai Energiagazdálkodás 45 évfolyam 2004. 1 szám 3-10 o [8] Frowd, D.: Energy Needs, Choices and Possibilities Scenarios to 2050 Royal Dutch (Shell Group 2003. wwwshellcom) [9] Fülöp, L. – Szűcs, M – Zöld A: A napenergia passzív hasznosításának hazai potenciálja. Energiagazdálkodás 46 évfolyam 2005 1 szám 812 o A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 217 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 218 ► [10] Gabler, H. (2005): Photovoltaies: Technical Development, Applications and Global Markets. Ulm University of Applied Sciences, November 27-30 2005. [11] Gazdasági és Közlekedési Minisztérium: Az új magyar energiapolitika tézisei a 2006-2030 évek közötti időszakra. (http://www.gkmgovhu/feladataink/energetika/energiapolitika) [12] Hancsók, J.:

Bio-motorhajtó anyagok – jelen és a jövő I Ökoenergetikai és IX. Biomassza Konferencia, 2006 március 1-4 Sopron [13] Hunyár, M. – Tar, K – Tóth P: Magyarország szélenergia potenciálja 2 Energiagazdálkodás 46. évfolyam 2005 1 szám 24-26 o (In Imre, L (szerk.): Magyarország megújuló energetikai potenciálja Budapest, 2006, MTA Energetikai Bizottsága. 72-110 o) [14] Hunyár, M. – Tar, K – Tóth P: Magyarország szélenergia potenciálja 2 Energiagazdálkodás 46. évfolyam 2005 1 szám 44-26 o (In Imre, L (szerk.): Magyarország megújuló energetikai potenciálja Budapest, 2006, MTA Energetikai Bizottsága. 72-110 o) [15] Imre, L.: Az emberiség jövőbeni energiaellátása Energiagazdálkodás 45 évfolyam 2004. 6 szám 3 o [16] International Energy Agency, IEA: Energyanalyse 2006. DRAFT Renewable Energy Technology Deployment (RETD) Barriers, Challanges and Opportunities. [17] Jászay, T.: Energetika: ok és okozat, Természet Világa, Természettudományi

közlöny 135 évfolyam 2004 11 különszáma 74-78 o [18] Kaboldy, E.: A napenergia aktív hasznosításának hazai potenciálja Energiagazdálkodás 46 évfolyam, 2005 1 szám 19-23 o [19] Kovács, F.: Kérdőjelek a fosszílis energiahordozók felhasználása, az üvegházhatás és a globális felmelegedés témakörében Magyar Energetika, XII évfolyam 3 szám, 2004 3 o [20] Lakatos, K. – Ötvös, P – Kulmann, L: A hazai vízenergia potenciál elméleti és reális értékeinek közelítő meghatározása Energiagazdálkodás, 45 évfolyam 2004 6 szám, 11-15 o [21] Marosvölgyi, B.: Magyarország biomassza-energetikai potenciálja Energiagazdálkodás, 45 évfolyam 2004 6 szám, 16-19 o [22] Marosvölgyi, B.: Erőművi villamosenergia előállítása biomasszából CEERES Magyarországi Konferencia, Budapest, 2006. 02 17 (wwwceresorg) [23] Marosvölgyi, B.: Energetikai ültetvények, eredmények és gondok az alkalmazásban I Ökoenergetikai és IX Biomassza Konferencia,

2006 március 1-4. Sopron A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 218 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A megújuló energiaforrások Vissza ◄ 219 ► [24] Nagy, J.: A biomassza energetikai felhasználása, hazai szabályzása I Ökoenergetikai és IX. Biomassza Konferencia 2006 március 1-4 Sopron [25] Pálfy, M.: Magyarország szoláris fotovillamos energetikai potenciálja, Energiagazdálkodás, 45 évfolyam 2004 6 szám, 7-10 o [26] Staiss, F.: The Global Energy Situation Ulm University of Applied Sciences, November 27-30. 2005 [27] Szerdahelyi, Gy.: A megújuló energiafelhasználás magyarországi stratégiája I Ökoenergetikai és IX. Biomassza Konferencia 2006 március 1-4 Sopron [28] Szergényi, I.: Merre tart(hat) az európai energiapolitika? Magyar Energetika, 2006/1, 39-47 o [29] Tóth, P. – Bulla, M: Energia és környezet Főiskolai jegyzet, Széchenyi István Főiskola, Győr, 1999, Universitas Kft. [30]

Tóth, P.: A szélenergia hasznosítás helyzete Európában és Magyarországon CEERES Magyarországi Konferencia, Budapest, 2006. február 17 (www.ceeresorg) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 219 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 220 ► 12. Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A zaj- és rezgésvédelem a környezetvédelemnek a legkevésbé hangsúlyozott része, pedig egyre súlyosabb probléma: a legelső zavaró hatás, amely az infrastruktúra és az ipar fejlődésével együtt jár. Az embereket elsősorban a közlekedési zaj zavarja, hiszen a települések mintegy 27%-án vezetnek át tranzit utak Ez nagymértékű környezetterhelést (zaj, rezgés, levegőszennyezés), gyakori időszakos forgalomtorlódást, az eljutási mutatók romlását és gazdaságtalan járműüzemeltetést okoz, ami a lakhatóságot kedvezőtlenül befolyásolja. Különösen a

nagyobb városokban és vonzáskörzetükben, elsősorban a csúcsidőszakokban jelentkezik ez a probléma Ma már Európa több mint 70%-a városlakó, mindannyiunk érdeke a zajcsökkentés, zaj elleni védekezés. A zaj tulajdonképpen hang, ezért az alapfogalmak áttekintésekor a hangtani alapfogalmakról lesz szó. 12.1 Alapfogalmak Mi a hang? A hangnak három jelentéstartalma van: • Fizikai jelenség. • Élettani (biológiai) jelenség. • Értelmi, esztétikai (lélektani) jelenség. 12.11 Fizikai jelenség – Hangjelenség A hang mechanikai hullám, azaz rugalmas közegben tovaterjedő rezgés. A molekulák az egyensúlyi helyzet körül rezgőmozgást végeznek, haladó mozgást nem, a hullámterjedés irányában csak a rezgési energia terjed. A részecskék elmozdulását a nyugalmi helyzetükhöz képest (x) az alábbi, 1. ábrán látható függvény adja meg: x = X ·sin (2 π f t) ahol: X – maximális kitérés (amplitúdó) f – frekvencia [Hz] t –

idő [s] A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 220 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 221 ► 12.1 ábra A hangterjedés függvénye Hullámformák Amikor a rezgés és a hullámterjedés iránya megegyezik, longitudinális hullámról beszélünk (12.2 ábra) Ez a fajta hullám minden közegben keletkezhet. Transzverzális hullám olyan anyagban (szilárd közegben) keletkezhet, ahol van nyíróerő. Ennél a rezgés iránya merőleges a hullámterjedés irányára (12.3 ábra) 12.2 ábra A longitudinális hullám 12.3 ábra Transzverzális hullám A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 221 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 222 ► A négy, egymással szorosan összefüggő hullámjellemzőt a korábbi fizika tanulmányaiból már mindenki ismeri:

Periódusidő: T, [s]: az az időtartam, amelynek elteltével a periodikus jel (rezgés) valamennyi jellemzőjének nagysága ugyanakkora lesz. Frekvencia: f, [Hz], [1/sec]: a rezgések másodpercenkénti száma (1/T) A frekvencia a hangforrásra jellemző mennyiség, a hangforrás elsődleges fizikai adata. A hang terjedése közben (más-más közegbe lépve) a rezgés frekvenciája állandó, ezért akárhol észleljük a kiinduló pontra, a zajforrásra utal Egyetlen frekvenciája csak a harmonikus mozgású szinuszos hullámnak van. • Periódusos jellegű hangnak több frekvenciája van. • Zörejnek nincs határozott frekvenciája Hullámhossz: λ, [m]: a rugalmas közeg két olyan szomszédos pontjának távolsága – a hullámterjedés irányában mérve –, ahol a kitérésnek helyi minimuma vagy maximuma van (két ilyen pont között egy periódus van). Más szóval: a hullámtér azonos fázisban rezgő pontja közti legkisebb távolság. Terjedés sebessége: c,

[m/s]: a közeg rugalmassági és tehetetlenségi jellemzői határozzák meg. A hangterjedés sebessége egy adott közegben adott fizikai jellemzők mellett állandó. Levegőben: +20 °C = 340 m/s -40 °C = 306 m/s +40 °C = 355 m/s. Édesvízben ( +15 °C) = 1437 m/s A hangokat a fizikai hullám alakja, időbeli lefolyás és időtartam szerint osztályozhatjuk. Hullámalak szerint: • tiszta hang (szinuszos hullám), • zenei hang (periodikus), • zörej (statikus jellegű), A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 222 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 223 ► • összetett (kevert). Időbeli lefolyás szerint: • • • • állandó jellegű (hosszabb ideig azonos), változó jellegű (átmeneti), szakaszos (kis szünetek), egyszeri (hosszú szünet). Időtartam szerint: • • • • impulzus (t <0,1 s), rövid (0,1 s < t <1 s), tartós (1 s

< t <1 min), hosszú (t>1 min). A hangforrások lehetnek természetesek (biológiai, természeti) és mesterségesek (hangszerek, technikai és elektroakusztikai eredetűek). Általában minden hang levegő útján éri el a fülünket bármi legyen is a hangforrás. Ha a levegő sűrűsége kicsi, tehát a részecskék távolsága nagyobb, mint az a távolság, ami a hangnyomás által keltett részecske elmozdulásának mértéke, akkor nincs hangterjedés (légritka, bolygóközi tér) Ez az érték: l = 10-5 – 10-11 m Ez is arra utal, hogy a terjedés (sebessége) a közeg tulajdonságaitól függ, nem a hang tulajdonságaitól.[1] 12.12 Élettani (biológiai) jelenség – Hangérzet Az emberi fül bizonyos rezgéseket képes felfogni, és hangérzetté alakítani, ezek a rezgések a hallható hangok. Ez szűkebb terjedelem, mint a fizikai hang Az 121 táblázat a hangok frekvencia szerinti felosztását mutatja infrahang hallható hang ultrahang f<15 Hz

15<f<16 000 Hz 16 000 Hz<f 12.1 táblázat A hangok frekvencia tartományai Noha a hallható hangok tartománya jóval kisebb, mint a fizikai hangjelenség frekvenciái, az emberi fül még így is fantasztikusan érzékeny, és több A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 223 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 224 ► nagyságrendbeli tartományt fog át a hallásküszöb és a fájdalomküszöb között. 12.13 Értelmi, esztétikai (lélektani) jelenség – Hangélmény Amikor hangot hallunk, az csak a jelentéshordozó médium, nem maga az információ. Azt mondhatjuk, hogy a hang az információ kódja Ennek a kódnak a megfejtése érzékszervi felfogás és idegi továbbítás útján történik az agyban. Az információnak két szintje van, az első az értesítés (rádióban beszédet hallunk), a második a jelentés (a beszédet megértjük, ez a

hangélmény). A hangélmény a hang legfontosabb jelentéstartalma az ember szempontjából. Ezért: minden olyan hang zaj, ami nem hangélmény, hanem kellemetlen hang. A zaj fogalma tehát: emberi értékelés függvénye, erősen szubjektív. Erről a fizika, a természet nem vesz tudomást, ott nincs zaj, „csak” hang van. 12.14 Hangok és zajok, környezeti zaj Egyetlen frekvenciája csak a tiszta szinuszos hangnak van, a valóságban a hangok különböző frekvenciák keverékei. A hanghullámok összeadódását mutatja a 12.4 ábra 12.4 ábra Hanghullámok összeadódása Ez az ábra is könnyebben érthetővé teszi azt a kérdést, hogy mitől zaj a hang. A következő ábrán (125 ábra) néhány hanghullám képet láthatunk A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 224 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 225 ► madárcsicsergés dongó hegedűszóló

énekhang nagyvárosi utca 12.5 ábra Különböző hangforrások hullámképei A 12.5 ábra képein megfigyelhető, hogy a nagyvárosi utca hangjainak hullámképe sokkal rendezetlenebb, mint a természetes hangoké A zajnak az a jellemzője, hogy mindig ember által létrehozott, sokféle forrásból összetevődő kellemetlen hang. A zaj speciális formája a környezeti zaj, az ember mindennapi életébe behatoló zaj, amely az életminőséget csökkenti pszichológiai, egészségügyi hatások révén. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 225 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem Vissza ◄ 226 ► A környezeti zaj fajtái a források szerint a következők lehetnek: • • • • közlekedési zaj (közúti, vasúti, légi), ipari üzemből eredő, gépészeti zaj, áramlási zaj (szellőző), diszkózaj (szórakozóhelyek „zaja”). Az előzőekben objektív, mérhető

fogalmakkal ismerkedtünk. A hangot azonban az ember szubjektíven érzékeli hol hangosnak, hol magasnak, hol erősnek, hol halknak. Tulajdonképpen hangnyomás ingadozásokat érzékelünk Hogy mekkorák ezek az ingadozások, az a hangforrás energiaközlésétől függ Ehhez kapcsolódó fogalmakról lesz szó a következőkben 12.2 A zaj elleni védekezés A zaj érzékelése eléggé szubjektív. Van, akit a város zaja sem zavar olyan mértékben, mint egy másik embert akár a szomszédból áthallatszó beszéd. Ez a szubjektivitás megnehezíti a zajvédelem tervezését is. Meg kell keresni azokat az érzékelhető jellemzőket, szubjektív hatásokat, amelyek mérhető, objektív fizikai adatokkal összekapcsolhatók Csak úgy mondhatjuk valamire, hogy hangos, ha tudjuk, mit jelent a hangosság, mivel jellemezhető, mivel mérhető. A hangnyomás, hangteljesítmény és a hangintenzitás azok a fogalmak, amelyek segítségével a zajosság általában értelmezhető. A

hangnyomás a levegőben terjedő longitudinális hullámok keltette sűrűsödések és ritkulások miatti nyomásingadozás értéke. A hangteljesítmény a hangforrást körülvevő zárt felületen egységnyi idő alatt átáramló energia A hangintenzitás a zajforrást körülvevő közeg egységnyi felületén egységnyi idő alatt átáramló energiát jelenti. A hangforrástól távolodva a hangintenzitás csökken Az intenzitás mértékét a fülünk érzékeli a hallásküszöb (I0=10-12 W/m2) és a fájdalomküszöb (Imax= 10 W/m2) határai között. A mindennapi életben előforduló – hallható hangot kibocsátó – zajforrások teljesítménye 15 nagyságrend széles tartományban mozog. A fülünk a hallás szerve, és az a jellemzője, hogy nem a hangintenzitás változására, hanem annak logaritmus változására érzékeny. Ezért a hang erősségének jellemzésére a hallásküszöbhöz viszonyított intenzitás vagy a hangnyomás logaritmusát, az

intenzitás- vagy hangnyomásszintet (mértékegysége: decibel dB) használjuk. A hangintenzitásszint és a hangnyomásszint a hangtér egy adott pontjában mérhető mennyiségek, a zaj által okozott A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 226 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 227 ► terhelést mérik, tehát immissziós jellemzők. A gyakorlatban inkább a hangnyomásszint használatos [2]. A hangteljesítményszint viszont a hangforrásra jellemző mennyiség, a kibocsátott teljesítményt méri, ez emissziós jellemző. A zajvédelemben fontos szerepet kapnak a zajforrások. Különböző típusait ismerjük 12.21 Zajforrások típusai Pontszerű zajforrás (12.6 ábra) Erre a típusra az a jellemző, hogy minden irányban egyenletes intenzitással sugároz, a hullámfrontok koncentrikus gömbfelületeken helyezkednek el Pontszerű zajforrásnak (gömbsugárzónak)

tekinthetők a kis méretű zajforrások (pl. gépek) vagy a távoli nagyméretű zajforrások (pl gyárépület) 12.6 ábra Pontforrás Vonalszerű zajforrás: (12.7 ábra) „végtelen” hosszú, a sugarát periodikusan változtató hengerrel modellezhető forrás. A hullám-frontok koncentrikus hengerfelületeken helyezkednek el. Vonalsugárzónak tekinthető: pl. egy autópálya A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 227 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 228 ► 12.7 ábra Vonalszerű forrás Síkfelületű zajforrás (12.8 ábra) esetén a hullámfelületek a sugárzóval párhuzamosak. Egy zajforrást akkor tekinthetünk sík-sugárzónak, ha az észlelési távolság és a hullámhossz a sugárzó méretéhez képest kicsi. Pl üzemcsarnok homlokzata közelről. 12.8 ábra Síkfelületű forrás Zajterjedés szabad térben A szabadtéri zaj a zajforrás

típusától függően gömb- (fél-, negyed-, nyolcadgömb) henger (félhenger- stb.) vagy síkfelületű hullámfrontokkal terjed. Zajterjedést befolyásoló tényezők: • • • • • levegő csillapító hatása, domborzat, növényzet, árnyékolás (pl. épületek, falak), meteorológiai tényezők (hőmérsékleti változások, légmozgás), a tényezők hatása szabványok, ajánlások alapján számítható. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 228 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 229 ► Zajterjedés zárt térben A tér bármely pontjában a hangnyomásszintet a zajforrás által kibocsátott és a határoló felületekről visszavert hullámok együttesen határozzák meg. A határoló felület (a továbbiakban: fal) a beeső Ib intenzitású hangot részben elnyeli (Ie), részben visszaveri (Iv), részben pedig átereszti (Ia), azaz a hanghullám a

fal másik oldalán kilép. Ib = Iv + Ie + Ia A fenti tényezők értéke függ: • a fal anyagától, • a beesési szögtől, • a frekvenciától [3]. A hang/zajforrások és a zajterjedés ismerete a zajvédelem kiinduló pontja. A zajterhelést ez az „aktív” oldal adja. Az ember a hallása révén passzív elviselő. A hang, mint fizikai jelenség, a fülünkön keresztül válik valósággá. A legtárgyilagosabb megfigyelés is azoktól az információs adatoktól függ, amelyeket az érzékszerveink útján nyerünk a valóságról. 12.22 A hallás folyamata A fülünk hangnyomást érzékel, ezt átalakítja érzékszervi-agyi adatokká, így lesz a hangnyomásból hangosság. Ezek az érzékszervi adatok okoznak bennünk magatartásunkat és állapotunkat meghatározó hatásokat. Ezek alapján mondunk egy hangot kellemetlennek, ezek a folyamatok hozzák létre a hangosságból a zajosságot [4] Noha ezek szubjektív érzések, mégis objektív módon mérhető

„eredményekhez”, pl. idegrendszeri megterheléshez, szervi bajokhoz, hallásveszteséghez vezetnek A hallás folyamatának tanulmányozása vezetett el a védekezéshez szükséges ismeretek megszerzéséhez. Ez a vizsgálat eredményezte a hangossággörbéket (129 ábra), és rámutatott, hogy a különböző rezgőképes részek, hallójárat, dobhártya, dobüreg, különböző frekvenciákon, különböző módon működnek Tehát a hallás frekvenciafüggő Az ábrából a szaggatott vonallal jelzett hallásküszöb görbéről leolvasható, hogy a 10 Hz frekvenciájú hangot csak akkor halljuk, ha legalább 10-5 W/m2 intenzitással sugározza a hangforrás, míg egy 1000 Hz frekvenciájú hangot már kb. 10-12 W/m2 intenzitású sugárzásnál is meghallunk A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 229 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem Vissza ◄ 230 ► 12.9 ábra

Hangossággörbék a hangtartományokkal A zaj mérése és határértékkel való összevetése során ezt a frekvenciafüggőséget kell figyelembe venni. Ehhez speciálisan a fül érzékelési tulajdonságait másoló szűrőt fejlesztettek ki Ennek segítségével olyan objektív mérés végezhető, mintha a fülünk hallotta volna a zaj erősségét. Ez a szűrő az „A” szűrő, és a szintértékek viszonyítási alapjául a 40-es hangosságú görbét (az ábrán piros szaggatott vonal jelzi) választották, mivel ez simul jól a beszédhang tartományának alsó vonalához. Az ilyen módon számított szintek mértékegysége után odatesszük a szűrő jelét: dBA Minden zajvédelemben szokásos határérték, és a mérési értékek is ebben vannak megadva. 12.23 A zaj élettani hatásai Rendszeresen hosszabb idejű zajban tartózkodás csökkenti a hallás képességeit, különösen a hallásküszöb értékét rontja. A hallásküszöb eltolódásával szoktuk

jellemezni a halláskárosodás mértékét [3] Három formáját különböztetjük meg: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 230 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem Vissza ◄ 231 ► Időszakos hallásvesztés (halláscsökkenés) Terhelés után 2 perccel mérik, mivel ekkor még nem indul meg a hallásképesség visszaállása. 100 dBA 4 óra ideig még nem okoz maradandó károsodást, ha utána 20 órában 65 dBA alatti hatás éri a fület. Tartós hallásvesztés Ha a hallásvesztés a terhelés megszűnte után 16-40 óra alatt áll vissza az eredeti szintre. Maradandó hallásvesztés (halláskárosodás) Ha 40 órán túl sem áll vissza az eredeti hallásképesség. Maradandó halláskárosodást okozhat a tartósan ható 85 dBA feletti zajszint (elsősorban foglalkozási ártalom). Fülzúgás a halláskárosodás másik formája, általában átmeneti (maradandó

fülzúgás rendszerint halláscsökkenéssel együtt jelentkezik). Fiziológiai/pszichológiai hatások 30–65 dBA közötti zaj: zavarja az alvást, ingerlékenységet, fáradtságot okoz; 55 dB fölött zavarja a nagy koncentrációt igénylő szellemi tevékenységet. 65–85 dBA közötti zaj: minden fajta szellemi tevékenység végzését zavarja; a vegetatív idegrendszeren keresztül befolyásolja az egyes szervek működését (pl. növekszik a szervezet oxigénfogyasztása, emelkedik a vércukorszint) 85 dBA fölött: bármilyen tevékenység végzését zavarja. 12.24 A környezeti zaj elleni védekezés lehetőségei Az aktív védekezés lenne a legértékesebb és leghatásosabb, de nem mindig megoldható. Ez azt jelenti, hogy a zajcsökkentést, emisszió csökkentést a zajforrásnál érjük el, a kisugárzott zajteljesítményt csökkentjük (pl a berendezés vagy a technológia módosítása, gépjárműforgalom kitiltása révén). A passzív védekezés

történhet a transzmisszió csökkentésével, vagyis az átviteli úton (pl. a zajterjedési viszonyok módosítása, gépek tokozása, zajvédő falak alkalmazása) A passzív védekezés másik lehetséges módja az immisszió csökkentés a vevőnél: a vevőt érő zajterhelés kiküszöbölése (pl. zajvédő sisak, füldugó) A környezet zajosságát legnagyobb mértékben a közlekedés okozza, ezért csak az ez elleni védekezési módszereket soroljuk fel az alábbiakban. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 231 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem Vissza ◄ 232 ► 1. 2. 3. 4. 5. 6. Járművek hangszigetelése. Hangelnyelő útburkolat kialakítása (porózus aszfalt). Forgalom korlátozása, sebességkorlátozás. Zajárnyékoló létesítmények építése. Meglevő épületek hangszigetelése. Új utak/épületek tervezésekor zajvédelmi szempontok figyelembe vétele.

7. Forgalom elterelése a sűrűn lakott városrészekből más útvonalakra 8. Nehézgépjárművek közlekedésének korlátozása 9. Komplex intézkedések tömegközlekedés fejlesztésére, és részarányának növelésére a városi közlekedésben 12.3 Magyarország zajterhelése A települési környezet védelmén belül egyre nagyobb hangsúlyt kap a zaj elleni védelem. A nemzetközi vizsgálatok (OECD, WHO, EU) eredményei szerint a városi lakosság nagy része ki van téve az egészségi állapotát kedvezőtlenül befolyásoló zajterhelésnek. Az EU felmérései azt mutatják, hogy az Unió lakosságának 20 százaléka kénytelen a kutatók és egészségügyi szakemberek szerint elfogadhatatlannak minősülő zajban élni. Magyarország zajterhelési mutatói a legutóbbi évekig kedvezőbbek voltak az európai uniós átlagnál. Ezt a kis előnyt meg kellene tartani, követve az uniós elvárásokat, amelyek kimondják, hogy • Senki ne legyen az egészségét

vagy életminőségét veszélyeztető zajnak kitéve. • A lakosság zajterhelése sehol se haladja meg a 65 dBA-t, és a zaj a 85 dBA-t ez időszakban egyszer se lépje túl. • Az éjszakai LAeq=55–65 dBA-s zajban élő lakosság helyzete ne romoljon tovább. • Az 55 dBA-s határ alatti zajjal terhelt lakosság terhelése ne emelkedjen e határ fölé.[5] A környezeti zajterhelés nagyságának bemutatása érdekében meghatározott elvek szerint, meghatározott időszakonként felméréseket kell végezni, és az eredményekről adott rendszer szerint, meghatározott időszakonként az EU-nak be kell számolni. Ez a megfogalmazás magában foglalja az egységes zajjellemzők, egységes értékelési módszer alkalmazását, egységes A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 232 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 233 ► zajtérkép készítését. A meghatározott

egységes zajjellemzők közül az Lden a nappali zavarási szint, míg Léjjel az alvási zavarás jellemző mértéke, amit rendeletben rögzített számítási módszerrel határoznak meg. A tagállamok közös módszere szerint stratégiai zajtérképet kell készíteni minden 100 ezernél nagyobb lakosú településnek. A zaj tervszerű csökkentésére cselekvési programot kell kidolgozni Ez hosszú és rövid távú zajcsökkentési terveket jelent, melyeknek tartalmaznia kell: • a fennálló és várható zajterhelést, • a zajterhelést okozó forrásokat, • a zaj csökkentése vagy a zaj további növekedésének elkerülése érdekében tervezett intézkedéseket. A zajtérkép készítésének folyamatát mutatja a 12.10 ábra zajimmisziós térkép közúti forgalom vasúti forgalom ipar/ üzem összforgalom lakóterület szabadidőés sportlétesítmény védendő beépített területek konfliktustérkép összforgalom ipar/üzem szabadidő- és

sportlétesítmény a konfliktusterületek részletes elemzése kistérségi területek ismertetése a zajmutató (LEK) kiszámítása prioritási sorrend 12.10 ábra Zajtérképek készítésének folyamata A sratégiai zajtérkép tulajdonképpen a zajterhelést adott időszakra vonatkoztatva bemutató immissziós zajterhelési térkép. [6] A konfliktustérkép a vizsgált terület különböző környezeti zajforrásai (közúti, vasúti közlekedés, repülőtér, ipar) által okozott zajterhelésnek, és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 233 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 234 ► az adott területre vonatkozó zajszint küszöbértékeknek a különbségét mutatja be zajszint-övezetekkel, illetve zajszint-görbékkel. A stratégiai zajtérképeket legalább 5 évenként felül kell vizsgálni.[5] A zajtérképek számítógépes szoftverekkel készülnek.

A stratégiai zajtérképeket a lakosság számára elérhetővé kell tenni (internetes hozzáférés) 12.4 Rezgésvédelem A gyakorlatban a hangokhoz hasonlóan, a rezgések különböző frekvenciájú szinuszos jelek eredőjeként jönnek létre. Környezeti rezgésnek a lakó-, üdülő- vagy középületek emberi tartózkodásra szolgáló helyiségeiben a külső környezetből származó rezgésgerjesztés hatására (pl. ipari üzem, közlekedés) az emberre nézve kellemetlen (káros) ún „egésztest-rezgéseket” nevezzük Az általában alacsony frekvenciájú: max. 100 Hz egésztest-rezgések az egész emberi testben terjedve fejtenek ki kellemetlen rezgésérzetet vagy komfortérzet-csökkenést. Ha az f > 100 Hz, a rezgés helyi problémát okozhat a test azon környékén, ahol azt a rezgés éri (pl. végtagrezgések munkahelyi rezgés) 12.41 Környezeti rezgésforrások A közlekedéstől származó rezgések problémaköre növekszik, ennek az oka a

gépkocsiállomány számának növekedése mellett a növekvő tengelyterhelés, a nagyobb súlyú járművek elterjedése. Másik gyakori rezgésforrás a gépek, berendezések üzemeltetéséből származó rezgés. A környezeti rezgés frekvenciája általában 1-90 Hz (épületekben leggyakrabban 1-45 Hz, hidakban 1-20 Hz). 12.42 A környezeti rezgés hatásai az emberre Külön kell vizsgálni az egésztest-rezgést és a kézre ható rezgést. Egésztestrezgés: a test külső gerjesztő rezgések hatására rezgésbe jön A gerjesztést az álló ember talpon, ülő ember altesten, fekvő ember háton keresztül érzékeli. Az érzékenység legnagyobb a gerincoszlop irányában, mellkasra merőlegesen, és a mellkas irányában kisebb. 12.43 A rezgések következtében fellépő panaszok A legjellemzőbb reakció rezgésterhelés esetén a gerincbántalmak, légzési nehézség, szívritmus-rendellenesség, idegi panaszok, látászavar megjelené- A dokumentum használata

| Tartalomjegyzék Vissza ◄ 234 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 235 ► se, tengeribetegségre jellemző tünetek (0,1-3 Hz között). Pszichikai hatások is előfordulhatnak, pl zavartság, félelem Abban az esetben a legsúlyosabb a jelentkező panasz, amikor a test saját rezgési frekvenciája megegyezik a terhelési frekvenciával Az egyes szervek rezonancia frekvenciái a következők: • 3-6 Hz : csípő-váll-fej, • 5-9 Hz: máj-lép-gyomor, • 7 Hz: agy, • 9-15 Hz: száj, torok, • 60-90 Hz: szemgolyó, • 100-200 Hz: állkapocs. Kézre ható rezgések hatásaiként (munkahelyi ártalom) ízületi, csont- és érrendszeri elváltozások jelentkeznek. 12.44 A rezgések épületekre gyakorolt hatása A rezgések károsító hatása sokkal szembetűnőbb az épületeken, mert előbb is jelentkezik, mint az egészségügyi panaszok az embernél. Az értékelés alapja: a

rezgés sebessége Az épületben okozott kár a következő lehet: • a szerkezetek teherbírása csökken a tervezetthez képest, • a szerkezetek élettartama csökken a tervezetthez képest, • egyéb károsodás: pl. vakolatrepedés Rezgés elleni védekezés Rezgésszigetelés: eljárás, amely megakadályozza, hogy egy test rezgése egy másik szerkezetre átterjedjen, ill. a szerkezetbe került rezgés továbbterjedjen Módja: rezgésszigetelő beiktatása a rezgő és a védett objektum közé csökkenti a rezgést okozó erő átvitelét a védett objektumra. Rezgéscsillapítás: egyes anyagok (a belső súrlódásuk eredményeként) meghatározott frekvenciájú rezgés mozgási energiáját hővé alakítják. Rezgéscsökkentő anyagok jellemzői: – dinamikai rugalmassági modulus: az anyag rugalmas ellenállása dinamikai igénybevétel esetén, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 235 ► Környezetvédelem A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem Vissza ◄ 236 ► – veszteségi tényező: anyag belső súrlódását, energia-felemésztő képességét jellemzi (pl. egyes polimerek rezgéskor hőt termelnek a rezgési energia hővé alakul). Jó rezgésszigetelő: jóval kisebb a dinamikai rugalmassági modulusa, mint a szigetelt szerkezetnek. A talajban történő rezgésterjedésnek akadályt jelent az árok vagy a földalatti fal. 12.5 Sugárzásvédelem (alapfogalmak) A radioaktivitás, mint természeti jelenség az ember által történt felfedezésétől függetlenül, azt megelőzően is létezett. A radioaktivitást, mint az atommag spontán hasadását, melynek következménye a sugárzás, 1896ban Becquerel az urán nevű fémben fedezte fel. A radioaktivitás az instabil atommagok tulajdonsága, melynek során az atom sugárzás formájában energiát bocsát ki, és eközben más elem atomjai jönnek létre. [7] Spontán magátalakulások Az a spontán,

külső beavatkozás nélkül lezajló folyamat, melynek során az atommag stabilisabb állapotba jut, tulajdonságai megváltoznak (mag kisebb energiájú lesz, tömegszám, rendszám, anyagi minőség változás), és energiát bocsát ki. Gamma-sugárzás (izomer átalakulás) Az atommag általában abban az energiaállapotban van, amely energetikailag a legkedvezőbb. Előfordulhat azonban, hogy a mag energiaállapota nagyobb az alapállapotnál, azaz gerjesztett állapotban van. Ennek az energiafeleslegnek a leadása tiszta γ-sugárzás estén úgy történik, hogy a két energiaszint különbségének megfelelő elektromágneses sugárzás lép ki. Alfa-bomlás Alfa- bomlás során az atommag egy két protonból és két neutronból álló részecskét (alfa-részecskét) bocsát ki, ami éppen a 24 He atom atommagja. A bomlást gamma-sugárzás követheti. Béta-bomlások Béta-bomlásnak nevezzük azt a spontán magátalakulást, amikor a magból nagy energiájú elektron

(β-), pozitron (β+) lép ki. Ide tartozik az a bomlási mód is, amely során a mag elektronbefogással stabilizálódik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 236 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem Vissza ◄ 237 ► • β- bomlás a teljes periódusos rendszerben lehetséges. β- bomlás során a magból elektronok lépnek ki. Általában a neutonban gazdag magok így stabilizálódnak, amikor is a bomlás pillanatában egy neutron protonná és elektronná alakul. • Pozitron bomlás (β+) során a magból pozitronok lépnek ki. A pozitron hasonló elektronhoz, csak pozitív töltése van • A magban a proton átalakulás úgy is végbemehet, hogy a proton egy elektronnal egyesül. Ilyenkor elektronbefogásról (K-befogásról, az elektron befogás legnagyobb valószínűséggel a K-héjról történik) beszélünk. [8] Sugárterhelés Természetes A lakossági sugárterhelés

nagyobb hányada a természetes eredetű forrásokból származik. Ennek egyik részét képzi a világegyetemből származó kozmikus sugárzás. Másik része a földkéregből származik A Föld keletkezési folyamatai során instabilis anyagok maradtak vissza Hosszú felezési idejük (felezési idő: az az időtartam, amely alatt a radioaktív anyag atomjainak a fele elbomlik) miatt lassan bomlanak, legtöbbjük alfa-bomló izotóp (izotóp: azonos protonszámú, de eltérő neutronszámú atommagok). A természetes eredetű radioizotópok, a talaj mellett a levegőben (radon), vízben, szerves anyagban is jelen vannak Így az emberi szervezet szempontjából külső és belső sugárterheléssel egyaránt számolni kell. Pl: 238 urán bomlása a talajban Az utóbbi évtizedek vizsgálatai szerint a radon nemesgáz radioizotóptól származó sugárterhelés a természetes eredetű sugárzás legjelentősebb része. Az urán bomlásának egyik leányeleme a radon, mely gáz

halmazállapotú A talajszemcsék kristályrácsaiban keletkező radon egy része kijut a pórustérfogatba, innen pedig a légtérbe kerülhet. A szabadban rendkívül gyorsan felhígul, zárt terekben, lakásokban azonban feldúsul. A lakásokban lévő radonnak az elsődleges forrása a talaj A padlón vagy a repedéseken keresztül áramlik be Bizonyos esetekben nem elhanyagolható a magas rádiumkoncentrációjú építőanyagokban keletkezett radon légtérbe jutása sem. A fentiek alapján érthető, hogy zárt helyiségekben a radon gáz koncentrációját a szellőztetés nagymértékben befolyásolja A radon a levegőn tovább bomlik nehézfémmé, például ólommá, mely bejuthat a talajba és így a táplálékláncba. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 237 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem Vissza ◄ 238 ► Mesterséges Atomfegyver kísérletek során a környezetben

szétszóródott radioaktív izotópok a lakosság sugárterhelésének növekedését eredményezték. Ez egyrészt a talajra kiülepedett radioizotópok, másrészt pedig a belélegzés során, illetve a táplálékláncon keresztül a szervezetbe jutott radioaktív anyagok, mint belső sugárterhelést jelentik. Atomerőművek fűtőanyag ciklusa magába foglalja az uránércek bányászatát, őrlését, nukleáris fűtőanyaggá való átalakítását, ami rendszerint tartalmazza a 235U dúsítását is, az atomreaktorokban történő termelést, a kiégett fűtőelemek tárolását, az esetleges reprocesszálást (újrafeldolgozást), illetve a radioaktív hulladékok elhelyezését. Ezek a technológiai folyamatok mind növelik a mesterséges sugárzást Gyógyászati tevékenység. Az orvosi diagnosztikában illetve a terápiás kezelések során alkalmazott izotópok szennyezik az ember közeli tárgyakat, berendezéseket, felszereléseket, ezáltal növelik a mesterséges

sugárterhelést [9] Atomenergia A 235 tömegszámú uránt neutronnal bombázzák, amely egy átmeneti állapot után két középnehéz magra hasad szét, két-három neutron felhasadása mellett, miközben 200 MeV energia szabadul fel, amit a hasadványok kinetikus energia formájában visznek magukkal. A keletkezett hasadványok általában radioaktívak és tovább bomlanak. A hasadási reakciót az teszi rendkívüli jelentőségűvé, hogy minden hasadási folyamatban két-három neutron keletkezik. Tehát ha a keletkezett neutronok közül legalább egy neutron újabb uránmagot hasít szét, önfenntartó lesz a folyamat. Elsősorban atomreaktorokban energia előállítására használják [10] Dozimetria A dozimetria alapvetően a sugárzások olyan jellemzőivel foglalkozik, amelyek alkalmasak az élő szervezetekben a biológiai, egészségügyi hatást a lehető legjobban jellemezni, előre jelezni. • Elnyelt dózis (D) – fizikai fogalom Bármely ionizáló

sugárzásra vonatkozóan a besugárzott anyag térfogatelemében elnyelt energia és a térfogat tömegének hányadosát elnyelt dózisnak nevezzük. Tehát az az energia, melyet a besugárzott anyag egységnyi tömege elnyel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 238 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem Vissza ◄ 239 ► • Egyenérték dózis (HT) A tapasztalat szerint a károsító hatást az elnyelt dózis mellett a sugárzás típusa (alfa, béta stb.) és energiája is meghatározza Ezt a tulajdonságot a sugárvédelemben az egyenértékű dózis fogalmának bevezetésével vesszük figyelembe. Tehát az egyenérték dózis a szövet bizonyos pontjában az adott sugárzásból elnyelt dózis és a sugárzásra jellemző súlytényező szorzata. Többféle sugárzás egyidejű jelenléte esetén a hatások számtani öszszegződését tételezzük fel • Effektív dózis (E) A

különböző szervek szöveti elváltozásai nem egyforma mértékben járulnak hozzá az emberi szervezet egészének károsodásához. Így a szervezetre gyakorolt hatás meghatározásánál az egyes szervek különböző súllyal szerepelnek. Az egész szervezet károsodására jellemző effektív dózis a szövetek egyenérték dózisainak súlyozott összege [11] 12.51 A sugárzások káros hatásai Sztochasztikus hatás Sztochasztikus hatásoknak nevezzük azokat a hatásokat, amelyek valószínűségi jellegűek és a kiváltó sugárterhelés elszenvedése után jóval később lépnek fel. Nem mondható meg, hogy konkrétan kinél lépett fel az adott hatás a sugárzás miatt. Determinisztikus hatás A determinisztikus esetben a károsodás egy – kisebb-nagyobb szórással megállapítható – ún. küszöbdózis felett szinte biztosan bekövetkezik, és a dózis a károsodás súlyosságával fokozódik. Míg korábban a dóziskorlátozások kialakításánál

elsősorban a végzetes kimenetelű eseteket vették figyelembe, addig újabban a nem halálos károsodás valószínűsége is fontos szemponttá vált. A sugárérzékenységek összehasonlítására használatos a félhalálos dózis. Az LD50/30-cal jelölt mennyiség (LD= lethal dose) azt jelenti, hogy ekkora terhelés esetén a populáció (amely lehet ember, állat, növény, sejt stb.) 50%-a 30 napon belül elpusztul Helyi sugársérülések Helyi sugársérülésről akkor beszélünk, amikor csak egyes szerveket, illetve testrészeket ér nagy besugárzás. Hatásai: a fehérvérsejtek számának csökkenése, bőrpír, átmeneti vagy maradandó sterilitás, szőrzethullás A különböző szövetek „sugárállósága” nagyon eltérő lehet Legérzékenyebbek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 239 ► Környezetvédelem Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 240 ► a nyirokszövet, a

csontvelő és az ivarsejtek, legellenállóbbak az ideg- és izomszövet, a bőr és a csontok. Sugárbetegség Sugárbetegség lép fel, amennyiben nagyon nagy, 1 Gray 4-nél nagyobb dózis éri egy ember egész testét. 4 szakasza van, a kezdeti szakasz, a lappangási szakasz, a kritikus szakasz és lábadozási szakasz [11] 12.52 Védekezés külső sugárforrás ellen Távolságnövelés A legolcsóbb és legtökéletesebb védekezési mód. A sugárforrástól távolodva a dózis nagysága a távolsággal négyzetesen csökken, a távolság növelésével tehát jelentősen csökkenthetjük a dózist Ezért nagyon lényeges a csipeszek, távfogók, manipulátorok használata. Időcsökkentés A radioaktív anyagok kezelése távolról rendszerint nehézkes. Változatlan dózisteljesítmény között a szervezetben elnyelt dózis egyenesen arányos a sugárzási térben eltöltött idővel. Ezért fontos módja a védekezésnek a tartózkodási idő csökkentése. Nagy

radioaktivitású anyagok kezelése előtt minden szükséges eszközt előkészítünk, és a végzendő munkát előre, alaposan begyakoroljuk. Védőréteg alkalmazása Az előző két módszeren kívül, azokkal egyidejűleg, sokszor szükség van megfelelő védőrétegre is, amelynek abszorpciója (elnyelődése) a sugárzás intenzitását a veszélyes érték alá csökkenti. Az egyes sugárfajták abszorpciós folyamatai eltérőek, ezért fajtánként más és más vértezés szükséges • Alfa-sugárzás árnyékolása esetén, mivel hatótávolsága kicsi, elég néhány cm levegőréteg, vízben és testszövetben ez néhány 10 mikrométer nagyságú, így a felső bőrrétegben (szaruréteg) teljesen abszorbeálódnak. A szaruréteg elhalt sejtjeit az alfa-sugárzás nem károsítja • Béta-sugárzás levegőben mért hatótávolsága nagyobb, mint az alfasugárzásé. A nagyobb energiájú béta-részecskék már a testszövet felső, néhány mm-es rétegében

nyelődnek el, tehát a béta-sugárzások első- 4 Az elnyelt dózis SI mértékegysége. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 240 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem Vissza ◄ 241 ► sorban a bőrt és a szemet veszélyeztetik. Béta-sugárvédelemre grafitot, vízüveget, plexiüveget, műanyagokat, alumíniumot lehet használni. • Gamma-sugárzás nagy áthatolóképessége miatt a védekezés sokkal nehezebb és költségesebb mint a béta-sugárzás esetén. A leggyakoribb sugárzáselnyelő anyagok a beton, a tégla és az ólom. [11] 12.53 Nukleáris anyagok és technológiák felhasználása • Nukleáris anyagok felhasználása energianyerés céljából Lásd 12.5 fejezet • Aktivációs analízis Az utóbbi években egyre nagyobb igény mutatkozik az analitikai eljárások érzékenységének fokozására. Az aktivációs analízissel sok esetben nagyságrendekkel

kisebb mennyiségek mutathatók ki, mint egyéb módszerekkel A vizsgálat során magreakciók (magátalakulások egyik formája) révén nyerünk információt a vizsgált anyag minőségi és mennyiségi összetételéről. A gyakorlatban a vizsgálatok többsége neutronanalizáción (neutronnal bombázzák a vizsgált anyagot, és a kijövő gamma-sugárzás intenzitásából, illetve energiájából következtetünk vissza az anyagra ill. mennyiségére) alapul. • Nyomjelzéses módszer A radioaktív nyomjelzés lényege, hogy adott rendszerben nyomon követhetünk bizonyos folyamatokat a rendszer működésének zavarása nélkül. Válasszunk ki a rendszer vizsgálandó összetevőjében egy olyan kémiai elemet, amelynek létezik gamma-sugárzó radioaktív izotópja. Cseréljük ki egy részüket a megfelelő radioaktív izotópjukkal. Innentől fogva nincs is más dolgunk, mint megfelelően érzékeny gamma-detektorral követni az ily módon megjelzett rendszerösszetevő

mozgását a rendszerben. − Rádióizotópos orvosi diagnosztika és terápia A radioizotópos diagnosztikai eljárások döntő többségében a 99m Tc-ot használnak. A technécium rendelkezik mindazon jellegzetességgel, amit a diagnosztika megkövetel Felezési ideje 6 óra, ami elegendő az információnyeréshez, ugyanakkor nem okoz túlzott sugárterhelést, mert a gamma-sugárzásának energiája nem nagy, de elegendő a kellő áthatoláshoz és a hatékony detektáláshoz, továbbá kémiai tulajdonságai lehetővé teszik számos molekula nyomjelzésére. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 241 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem Vissza ◄ 242 ► • Radioaktív kormeghatározás A radioaktív bomlás jelenségét széles körben használják egyes leletek, természetes vizek, kőzetek és meteoritok korának meghatározására. A radioaktív bomlás jó időmérő, mert

nem befolyásolja a kémiai forma, hőmérséklet, nyomás vagy más természetes fizikai jelenség Azt tudjuk, hogy a radioaktivitás, illetve a bomlásra képes magok száma az idővel exponenciálisan változik. A számításhoz ismernünk kell a kiindulási magok számát (N0), jelenlegi magok számát (N), és a bomlási állandó (az atommagok bomlási sebességére jellemző mennyiség) ismeretében meghatározható az eltel idő. A jelenlegi magszámot meg lehet számolni, kérdés, hogy hogyan tudjuk meghatározni a kezdeti magszámot. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer a radioszenes kormeghatározás A 14-es C izotóp felezési ideje 5730 év A radioszén szén-dioxid formájában kerül be az élő szervezetekbe. A 14-es szén egyensúlyi fajlagos aktivitása élő növényi szövetekben 15 bomlás/perc/g elemi szén Az élő szervezet elpusztulása után az egyensúlyi állapot megszűnik, és a radioszén aktivitása csökkenni fog. Ha találunk egy növényi

leletet, amelyben a mért fajlagos aktivitás például 7,5 bomlás/perc/g szén, könnyen kiszámítható, hogy egy felezési időnek megfelelő idő telt el ez élő szervezet elpusztulása óta, azaz 5730 év. [10] 12.6 Ellenőrző kérdések: 1. Milyen jelentéstartalmak rendelhetők a hangokhoz? 2. Hogyan osztályozhatók a hangok? 3. Mivel jellemezhető a zaj hullámképe? 4. Mi a különbség a hang és a zaj között? 5. A környezeti zaj definíciója, forrásai 6. A zaj elleni védekezés lehetőségei 7. Milyen káros hatásai lehetnek a zajterhelésnek? 8. Ismertesse a zajforrás típusokat és jellemzőiket! 9. Miért van szükség stratégiai zajtérképekre? 10. Mik a rezgések káros hatásai, és hogyan védekezhetünk ellenük? 11. Ismertesse a spontán magátalakulások fajtáit és jellemzőit! 12. Miből származik a természetes és a mesterséges sugárterhelés? 13. Mi a sztochasztikus és a determinisztikus hatások közti különbség? 14. Jellemezze a külső

sugárforrás elleni védekezés módjait! 15. Milyen nukleáris anyag felhasználású technológiákat ismer? A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 242 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Zaj-, rezgés- és sugárzásvédelem Vissza ◄ 243 ► 12.7 Irodalomjegyzék [1] Smith-Peters-Owen: Acoustics and Noise Control 2nd edition 1996, Longman. [2] Buna Béla: A közlekedési zaj csökkentése Budapest, 1982, Műszaki Könyvkiadó. [3] Barótfi István (szerk.): Környezettechnika Budapest, 2000, Mezőgazda Kiadó. [4] Tarnóczy Tamás: Hangnyomás, hangosság, zajosság Budapest, 1984, Akadémiai kiadó. [5] Bite Pálné dr. – Bite Pál: Az EU zajvédelmi irányelveinek érvényesítése a hazai közúti gyakorlatban Közúti és mélyépítési szemle 53. évfolyam 11. szám Budapest, 2003 [6] Mórocz Anett: Adott terület beépítettségével kapcsolatos zajterhelés vizsgálata szakdolgozat, Győr, 2005. [7] Barótfi

István: Környezettechnika. Budapest, 2000, Mezőgazda Kiadó http://www.hikhu/tankonyvtar/site/books/b108/indexhtml [8] Nagy Lajos György: Radiokémia és izotóptechnika. Második kiadás Budapest, 1989, Tankönyvkiadó [9] Kanyár Béla, Somlai János, Szabó D. László: Környezeti sugárzások, radioökológia Veszprém, 1996, Veszprémi Egyetemi Kiadó. [10] Dr. Németh Zoltán: Radiokémia és izotóptechnikai alapismeretek Veszprém, 1996, Veszprémi Egyetemi Kiadó [11] Kanyár Béla, Somlai János, Szabó D. László: A sugárzások elleni védelem dozimetriai és hatástani alapjai Veszprém, 1996, Veszprémi Egyetemi Kiadó. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 243 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 244 ► 13. Környezetvédelmi szabályozás 13.1 A szabályozás indokoltsága, szükségessége Az előző témakörök tárgyalása során bemutattuk azokat a

tényeket, folyamatokat, tevékenységeket, amelyek környeztünk állapotát, állapotváltozásait befolyásolják, meghatározzák. A fogyasztói társadalom térhódítása más tényezőkkel (népességrobbanás, urbanizáció stb.) együtt a természeti erőforrások túlhasználatát, végső esetben tönkretételét eredményezhetik. A környezetvédelmi célokat a társadalmi – gazdasági reálfolyamatok szférájában lehet és kell megvalósítani, és ehhez megfelelő szabályozási eszközök is szükségesek. Az alapvető problémát, egyben a környezetvédelmi szabályozás szükségességét a külső gazdasági hatások, az externáliák internalizálása jelenti. Pusztán a piaci mechanizmusok ugyanis nem alkalmasak a környezettel szinkronban rendezni a gazdasági folyamatokat Ezért elengedhetetlen valamiféle beavatkozás a piac spontán működési rendszerébe Ennek a kérdéskörnek az elméleti hátterével a közgazdaságtan foglalkozik, ezért erre a

későbbiekben is csak érintőlegesen térünk ki. A szabályozásnak igen fontos szerepe van abban, hogy az adott keretek és lehetőségek között a különböző társadalmi-gazdasági folyamatok környezeti szempontból előnyös hatásai erősödjenek, a kedvezőtlen, környezeti kockázatot jelentő folyamatok negatív hatásai pedig gyengüljenek. A szabályozási eszközök és főleg azok alkalmazása alapvetően a társadalom környezettel kapcsolatos preferenciarendszerét tükrözik. Ezért lényegi változásra csak értékrendszerünk, életmódunk, fogyasztási szokásaink megváltozása esetén számíthatunk Ezek nélkül sem a technológiai fejlődés, sem a környezetvédelmi, környezetszabályozási beavatkozások nem igazán képesek a negatív tendenciák lényegi mérséklésére, a környezet állapotának tartós javítására[1] A környezetvédelmi szabályozás stratégiáját, alapvető irányait, eszközrendszerét a mindenkori környezetpolitika

határozza meg. Ahhoz, hogy a környezetpolitikai célokat elérjük, a gazdasági és jogi szabályozóeszközök mellett meghatározó jelentőségűek a tudatformálás eszközei. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 244 ► Környezetvédelem Környezetvédelmi szabályozás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 245 ► 13.2 Környezetpolitika, környezetszabályozás 13.21 A környezetpolitika lényege és a szennyezési lánc A környezetpolitika a környezetvédelem terén megfogalmazott fő célokat, alapelveket, a megvalósítás feltételrendszerét foglalja össze a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében. Célja, hogy iránymutatóként szolgálja a környezet védelmével kapcsolatos feladatok megvalósítását, csökkentse a környezeti kockázati elemeket, valamint segítse a gazdasági, piaci lehetőségeket. A hatékony környezetpolitika alapja azoknak a gazdálkodásiszennyezési folyamatoknak az

ismerete, amelyek a környezet állapotát döntően befolyásolják. E folyamat láncszemeinek az áttekintését segíti a 13.1 ábra 13.1 ábra A szennyezési lánc [2] A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 245 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 246 ► A kiindulási pont természetesen minden esetben a társadalmi-gazdasági tevékenység sajátosságainak, szerkezetének, környezetre gyakorolt hatásának a vizsgálata. Ennek eredményeként alakul ki az emissziós állapot Az összes károsanyag-kibocsátás ugyanis az adott társadalom aktivitásának mértékétől és szerkezetétől függ. Az immissziós állapot, a környezet minősége a következő láncszem, amelyet alapvetően az összes károsanyagkibocsátás és annak terjedése határoz meg. A szennyezési lánc következő eleme a hatásokat foglalja magába. Az embereket, a természeti és az épített

környezetet és a gazdaságot érő hatások sokszor csak különböző áttételeken keresztül jelentkeznek, és csak egy részük jelenik meg mint gazdaságilag értékelhető káros hatás. Végül a hatásokat értékelve ki lehet alakítani a lehetséges válaszokat, azaz a hatékony környezetpolitikákat. Ki kell tűzni a célokat, megválasztani az eszközöket és a szükséges intézkedéseket Ezek egy adott időszakban, országban, régióban jól megkülönböztethető, specifikus jegyekkel rendelkező rendszert alkotnak, és így különböző típusokba sorolhatók. A tipizálás persze egyfajta leegyszerűsítéssel is jár, ráadásul a különböző típusok egyazon időszakban és országban párhuzamosan jelen lehetnek. Az egyes környezetpolitikai típusok alapfilozófiájukban azonban lényegesen különböznek, és jól kifejezik valamely ország, térség környezetpolitikájának és az ahhoz kapcsolódó környezetszabályozásnak a lényegét. 13.22 A

környezetpolitikák típusai A környezeti elemek károsítását, terhelését, a természeti erőforrások túlhasználatát lehet mérsékelni, a károkat utólag részben helyreállítani, de természetesen a legjobb a problémákat megelőzni. Ezért a környezetpolitikáknak valójában két alaptípusa van • Reaktív (követő) jellegű környezetpolitika, amely a már bekövetkezett, vagy eleve várt környezeti károkat igyekszik enyhíteni, mérsékelni. Ez a környezetpolitika három jól elkülöníthető altípust foglal magába: gyógyító környezetpolitika, hatásorientált környezetpolitika, forrásorientált környezetpolitika [2]. • Preventív (megelőző) jellegű környezetpolitika, amely hatásmechanizmusai révén a megelőzést, a társadalom egészének környezetbarát irányba való terelését célozza. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 246 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék

Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 247 ► A következőkben röviden bemutatjuk a különböző típusú környezetpolitikák főbb jellemzőit. a) gyógyító, enyhítő környezetpolitika Lényege, hogy a már bekövetkezett károsodásokat igyekszik enyhíteni. Általában nagyon drága és kevésbé hatékony megoldás Az utólagos helyreállítás, különösen az élő környezet esetében (gondoljunk a kipusztult állat- és növényfajokra), ráadásul gyakran teljesen eredménytelen. b) hatásorientált környezetpolitika A környezetpolitikának az eszközei ez esetben az immissziós állapoton, a környezetminőségen kívánnak javítani úgy, hogy közben a kibocsátások nem csökkenek. Jó példa erre a városok levegőminőségének javítása elkerülő utak építésével, a zöldterületek arányának növelésével vagy a zajhatás csökkentése zajvédő falak telepítésével. A hazai gyakorlatban a szabályozást tekintve ritka az immissziós

szabályozás. Talán a legismertebb példa a nagyvárosokban a szmogriadó tervek rendszere és a hozzájuk kapcsolódó intézkedési csomag. c) forrásorientált környezetpolitika Ez a környezetpolitika eszközeivel és módszerével együtt nagyon széles körben elterjedt. Célja a károsanyag-kibocsátás csökkentése A sokak által ismert ún csővégi ejárások („end of pipe”) döntően a direkt szabályozó eszközök (határértékek, bírságok) negatív ösztönzésére jöttek létre. Nagy előnyük, hogy jelentős környezetszennyezések esetén látványos eredményeket produkálnak és sikerélményt adnak az érintetteknek. Itt jól alkalmazható az ellenőrzés – büntetés kettőse Ma már jól ismert példái ennek a környezetvédelmi gyakorlatnak a kéményekbe szerelt szűrőfilterek, a víztisztítók, az autók katalizátorai. Hátránya viszont ennek a politikának az, hogy mivel az alaptechnológia a tisztító rendszerek nélkül is működik, sőt

olcsóbban működik, az érintettek igyekeznek a környezetvédelmi berendezéseket elhagyni. Az viszont segíti ezeknek az eszközöknek a társadalmi elfogadottságát, hogy az alkalmazott környezetvédelmi technikák, technológiák ma már komoly piaci részesedést képviselnek, és gyártásuk, alkalmazásuk sok munkahelyet teremt A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 247 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 248 ► d) megelőző környezetpolitika Lényegét tekintve ez egy olyan hatásmechanizmus, amely a gazdaságot, ill. az egész társadalmat környezetbarát irányba tereli A különböző megelőző jellegű beavatkozások ebben az esetben környezeti erőforrás használatba, a technológiai folyamatokba vannak integrálva. Ennek a típusú környezetpolitikának a végső célja a fenntartható fejlődés biztosítása. 13.23 Környezetpolitikai,

környezetszabályozási alapelvek Az alábbi elvek alapvetően meghatározzák a szabályozás „filozófiáját”, a szabályozási eszközök típusait, valamint alkalmazásuk módjait. A károkozó felelősségének alapelve Ez az alapelv arra mutat rá, hogy a szennyező ne pusztán az általa elkövetett szennyezés „legalizálásáért” fizessen, hanem az általa okozott környezeti károk, valamint a szennyezés elkerüléséért teendő intézkedések költségeinek minél nagyobb részét viselje.[3] Az alapelv elemei a következők: • szennyező fizet elv, • használó fizet elv. A szennyező fizet elv elméleti alapjai már a XX. század első felében megfogalmazódtak „A jóléti közgazdaság azt állítja, hogy termékek és szolgáltatások ideális árának tükröznie kell az összes társadalmi költséget, beleértve a szennyezéssel, erőforrás-kihasználással és a környezeti degradáció egyéb formáival kapcsolatos környezetvédelmi

költségeket. Ha a piaci árak nem tartalmazzák ezeket a költségelemeket, akkor az erőforrások „túlhasználása” és a társadalmi optimum szintjétől magasabb szennyezés alakulhat ki. Az áraknak „igazat kell mondaniuk” a termékek és szolgáltatások fogyasztásának és termelésének költségeiről A szennyezőre hárított fizetés az egyik módja e környezetvédelmi externáliák internalizálásának” [2]. Ezt az elvet a világ nagy részén már alkalmazzák. Erre utal a Riói Nyilatkozat dokumentuma is „A nemzeti hatóságoknak törekedniük kell a környezetvédelmi költségek internalizációjának, valamint a közgazdasági eszközök használatának támogatására, figyelembe véve azt a megközelítést, amely szerint alapvetően a szennyező köteles viselni a szennyezés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 248 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza

◄ 249 ► költségeit a közérdek figyelembevételével, valamint a nemzetközi kereskedelem és befektetések torzítása nélkül”. (16 alapelv) [4] A gondoskodás alapelve A társadalom minden résztvevőjének joga, valamint egyes szereplőinek (pl. állam, önkormányzatok, szennyezők stb) kötelessége a természet közös értékeit előrelátó, értékvédő gondoskodással kezelni A gondoskodás alapelve nemcsak a környezetszennyezés közvetlen megakadályozását jelenti, hanem a szennyezés kockázatának csökkentését is. Ezen alapelv elemei a következők: • elővigyázatosság elve, • megelőzés elve. Ezek a gondolatok ugyancsak szerepelnek a Riói Nyilatkozatban: „A környezet védelme érdekében az államok, lehetőségeiknek megfelelően, széles körben alkalmazzák az elővigyázatossági megközelítést. Ahol súlyos vagy visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható föl indoklásként a

környezetromlást megakadályozó hatékony intézkedések elhalasztására”. (15 alapelv) [4] A hatékonyság alapelve A konkrét környezetorientált beavatkozások tervezésével és szervezésével összefüggésben az elmúlt pár évtizedben számos elvet fogalmaztak meg a környezetvédelmi környezetorientált célok elérésének és megvalósításának hatékony növelésére. Az alapelv főbb elemei az alábbiak: • • • • • • • költséghatékonyság elve, közös felelősség elve, regionalitás elve, partneri viszony elve, szubszidiaritás elve, információhoz való hozzáférés elve, társadalmi részvétel elve. Ezekről az elvekről a szabályozási eszközök és a társadalmi részvétel tárgyalása során még szó lesz. A szubszidiaritási elv különösen hazánk uniós tagságával vált hangsúlyossá. Ennek az elvnek a lényege: a szubszidiaritás a döntési hatásköröknek (és persze a végrehajtásnak is) az állampolgárokhoz a

lehető legkö- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 249 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 250 ► zelebbi szintre való telepítése. Ez az elv alapvetően a centralizációs törekvéseket igyekszik akadályozni 13.3 A környezetvédelmi szabályozás céljai, beavatkozási pontjai A szabályozás céljai A szabályozás stratégiai feladata az, hogy a gazdaság rövid távon a környezet ellenében ható folyamatait a környezet hosszú távú fennmaradási érdekeivel összhangba hozza. Ebből az alapvetésből kiindulva a főbb célok a következők: • a természeti javak takarékos felhasználása; • a környezetszennyezés ökológiailag megengedhető szintre csökkentése, ill. a szennyezés megelőzése; • a környezetvédelmi feladatok költségeinek optimalizálása; • a környezeti érdeknek gazdálkodási és fogyasztói belső érdekké való

transzformálása [5]. A szabályozás beavatkozási pontjai, módjai A környezetpolitika szabályzóeszközei csak akkor hatékonyak, ha azok a gazdálkodás környezetét, környezeti erőforrásokat különösen érintő, kritikus folyamataihoz kapcsolódnak. Ezt a folyamatot szemlélteti a 132 ábra A gazdálkodási folyamatban az első lépés a kitermelés befolyásolása, szabályozása. Itt alapvetően a nem megújuló erőforrások használatának a csökkentése a cél. Erre alkalmasak azok az eszközök (források), amelyek ezen erőforrások árának emelésével takarékosságra ösztönöznek. Segítve ezzel pl. a másodnyersanyagok versenyképessé tételét A gyártás folyamatának befolyásolására ma már sokféle eszköz áll rendelkezésre. A határértékek, a különböző technológiai előírások, a piaci eszközök alkalmazásának fő célja, hogy a gyártás folyamatát környezetkonform irányba terelje. Napjainkban már a fogyasztás is többféle

módon befolyásolható, szabályozható. A termékdíjak, az ökocímkézés mellett igen fontos szerepe van (vagy lehetne) a tudatformálásnak, a társadalmi értékrend és fogyasztási szokások környezetbarát irányba való terelésének. A hulladékgazdálkodás szabályozása pedig irányulhat a megelőzésre, az újrahasznosításra, és ha már nincs más mód, a hulladékok ártalmatlanítására. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 250 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 251 ► A 13.2 ábra jól mutatja, hogy a szabályozási formák milyen sokfélék lehetnek. Vannak közöttük direkt eszközök (pl a határértékekkel történő szabályozás), továbbá gazdasági-piaci szabályozók. Alkalmazásukkal befolyásolhatunk folyamatokat és a meglévő készletek felhasználását Nagyon gyakori a kibocsátások szabályozása, viszont elég ritka a

környezetminőség szabályozása. 13.2 ábra A környezetszabályozás beavatkozási pontjai és módjai[2] Az alábbiakban röviden áttekintjük azokat a további szempontokat, kritériumokat, amelyekre tekintettel kell lenni a szabályozó eszközök megválasztásakor. A környezeti problémákat mérséklő, azok hatásait utólag kezelő reaktív környezetpolitika (az ún. extenzív környezetvédelem) esetén a szabályozási A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 251 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 252 ► eszközök kiválasztásánál más szempontok a hangsúlyosak, mint a megelőző jellegű (ún. intenzív környezetvédelem) környezetpolitika esetében További fontos szempont lehet, hogy milyen a szabályozó eszközök alkalmazásának információigénye, a gazdasági változásokhoz való alkalmazkodóképessége és nem utolsó sorban a társadalmi,

politikai, etikai elvárások a szabályozással kapcsolatban. Mindezek mellett fontos hangsúlyozni, hogy a különböző eszközök hatásosságát, eredményességet specifikus körülmények is befolyásolják: például van-e jól működő környezetvédelmi hatóság, működőképes-e a piac, magába tudja-e olvasztani a környezeti szabályokat és végrehajtási utasításokat az általános törvényhozó és szabályozó rendszer. Amennyiben a javasolt eszközöket a felsorolt kritériumok szerint minősítjük, egyszerűbben és könnyebben lehet a legmegfelelőbbeket kiválasztani. 13.4 A környezetszabályozási eszközök típusai A környezetpolitikai, környezetszabályozási célok megvalósítására ma már sokféle eszköz áll rendelkezésünkre. A közöttük lévő, főleg elméleti különbségek lényegesek, de alkalmazásukban, hatásaikban közös vonások, hasonlóságok is mutatkoznak. Kisebb-nagyobb eltérésekkel minden fejlett ipari ország, így

természetesen hazánk is alkalmazza őket. A szakirodalomban alkalmazott csoportosítást követve a szabályzó eszközöknek három fő típusát különböztetjük meg: • direkt (közvetlen) szabályozóeszközök, • közgazdasági vagy piaci eszközök, • önkéntes eszközök, a meggyőzés eszközei. 13.41 A direkt vagy közvetlen szabályozó eszközök lényege és a szabályozás folyamata A közvetlen szabályozás adminisztratív jellegű korlátozásokon, tilalmakon alapul. Jogszabályok révén, kényszer hatására, a szennyezőkre közvetlenül hatva igyekszik a környezetpolitikai célokat elérni. Az előírásokat be kell tartani, különben a szennyezőnek jogi vagy egyéb adminisztratív büntetéssel kell számolnia A szabályozás folyamatát szemlélteti a 13.3 ábra A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 252 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 253 ►

13.3 ábra A direkt vagy közvetlen szabályozás struktúrája [6] Az ábra jól mutatja, hogy ez a szabályozás az ún. „utasítás és ellenőrzés” mechanizmusa alapján, szabványok, határértékek, engedélyeztetés stb. felhasználásával működik A közvetlen szabályozás eszközei: • tiltás, • engedélyeztetési eljárás, • normák állítása. A tiltás tisztán hatósági szabályozóeszköz. Alkalmazásának célja a környezetet durván terhelő tevékenységek vagy ártalmas termékek megszüntetése Gondoljunk a betiltott vegyszerekre, a freont tartalmazó spray-re stb. Az engedélyeztetési eljárás ugyancsak hatósági szabályozási forma, amelyet új vállalatok létesítésekor kell alkalmazni. A szakhatóság ebben az esetben azt dönti el, hogy a leendő vállalat létesítését, működését a környezeti határok figyelembevételével engedélyezi vagy sem. A közvetlen szabályozás leggyakrabban használt eszköze a normaállítás. A

hatósági előírások vonatkozhatnak a szennyező anyagok kibocsátá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 253 ► Környezetvédelem Környezetvédelmi szabályozás A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 254 ► sára (emisszió) és az állapotra (immisszió). A normák határértékek formájában jelennek meg A normaállításnak csak akkor van értelme, ha biztosított a határértékek betartása A rendszeres ellenőrzés és a hatékony, következetes szankcionálás elengedhetetlen feltétele a szabályozásnak Az ellenőrzés állami, hatósági feladat. A határértékeket túllépők bírságot fizetnek Fontos tudni, hogy a norma alatti kibocsátások, környezeti terhelések ingyenesek. A szabályozás történetét nézve a direkt eszközök jelentek meg először. Nálunk is tradicionális, széles körben elterjedt eszközöknek számítanak. A környezetvédelmi szabályozásban sokáig szinte kizárólag ezt a

módszert alkalmazták. Az elmúlt 10-15 évben azonban a közvetlen szabályozás kizárólagossága – a különböző hátrányok miatt – [7] megszűnt, és a gazdasági szabályozó eszközök folyamatosan teret nyernek. 13.42 Közgazdasági vagy piaci eszközök A gazdasági szabályozás alapvetően a gazdasági érdekeltség révén igyekszik a gazdaság szereplőit, a vállalkozói és fogyasztói szférát a kívánt környezeti magatartásra rávenni. A közvetlen szabályozáshoz képest a gazdasági szabályozás széles körben alkalmazható, és jól használja a piac rugalmasságát. Lehetőséget ad a gazdálkodóknak a számukra előnyösebb megoldások választására A gazdasági szabályozás menetét, fázisait a 134 ábra mutatja be Az ábra szemléletesen mutatja a gazdasági szabályozás lényegét: a piaci mechanizmusokon a gazdaság értékítéletén keresztül való eljutást a környezethasználókhoz. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék

Vissza ◄ 254 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 255 ► 13.4 ábra A gazdasági befolyásolás szabályozási struktúrája[6] A közgazdasági eszközök osztályozása A gazdasági (piaci) eszközök sokszínűségét, változatosságát az alábbi csoportosítás szemlélteti: • környezetvédelmi díjak/adók kibocsátási vagy környezetterhelési díjak termékdíjak betétdíjak szolgáltatási, felhasználási díjak A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 255 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 256 ► • piaci engedélyek (szennyezési jogok) rendszere buborékpolitika emisszió kiegyenlítési rendszer emissziós bankügyletek együttes szennyezés kibocsátás módosult alkalmazások • végrehajtási ösztönzők • támogatások juttatások kedvezményes „puha”

kölcsönök • önkéntes megegyezések • környezeti felelősségbiztosítás kötelező önkéntes A felsorolt eszközök között vannak nálunk és az Európai Unióban is gyakran alkalmazott megoldások és kevésbé ismertek. A szakirodalomban bőséges információ áll rendelkezésre a különböző módszerek lényegének, sajátosságának a tanulmányozására, megismerésére. Az adott keretek között csak a hazai gyakorlatban aránylag széles körben alkalmazott megoldásokkal foglalkozunk. Környezetvédelmi díjak Hazánkban az 1995. évi LIII törvény az Európai Unió és az OECD gyakorlatával összhangban megteremtette a gazdasági eszközök alkalmazásának lehetőségét a környezetvédelmi szabályozásban A lehetséges eszközök között Magyarországon a környezetvédelmi díjaknak (mindenekelőtt a termékdíjnak) van meghatározó szerepük a szabályozásban. A környezetvédelmi díjak valójában a szennyezésért fizetendő árat jelentik.

Ösztönző és redisztributív (újraelosztó) hatásuk lehet A hazánkban alkalmazott díjak: • • • • termékdíj, betétdíj, környezetterhelési díj, igénybevételi járulék. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 256 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 257 ► A termékdíj a környezetet vagy annak valamely elemét terhelő, veszélyeztető termék után fizetendő. Ritkábban közvetlenül a szennyezést okozó termék használatát (pl. üzemanyagok) igyekszik szabályozni, gyakoribb a hulladékképződés befolyásolása, kezelése. Ma már széles körben ismert, hogy pl az üzemanyagok, gumiabroncs, akkumulátor, hűtőberendezések, mobiltelefon stb után kell termékdíjat fizetni. A termékdíjból befolyt összeg felhasználásról (redisztribúció) külön jogszabály rendelkezik. A betétdíj a termék visszaforgatását igyekszik elősegíteni.

Ösztönzi a termékek újrafelhasználását, növeli a hulladékgazdálkodás hatékonyságát. A környezetterhelési díjat a környezeti elemekbe juttatott, szabályozásban rögzített anyagok után kell fizetni. Hosszan tartó viták után nálunk (a szennyvizekkel kapcsolatban) a talajterhelési díjat vezettek be. A hatályos környezetvédelmi törvény szerint a környezet valamely elemével egyes igénybevételi módjai után a környezethasználó igénybevételi járulékot köteles fizetni. Az igénybevételi járulék fizetési kötelezettség hatálya alá tartozó tevékenységek és igénybevételek körét, a járulék mértékét, továbbá a nyilvántartás és adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg. A díjakkal kapcsolatban összegzésül érdemes hangsúlyozni, hogy elterjedésük fontos eredménye a hazai környezetvédelemnek, környezetszabályozásnak. Bevezetésük hatására a társadalom szembesült azzal a ténnyel, hogy a tiszta környezet

nincs ingyen és a jobb környezetminőség egyúttal jobb életminőséget is jelent. A piaci eszközök gyors terjedését sajnos nem követte az intézményrendszer fejlesztése. Az intézményrendszer hiányosságai rontják a megszervezett pénzügyi források hatékony felhasználását is. Főleg az önszabályozást hatékonyan támogató intézményrendszer létrehozása eredményezhet pozitív elmozdulást ezen a területen [8] 13.43 Önkéntes eszközök Ezeket az eszközöket a direkt szabályozóeszközökkel vagy a gazdasági eszközökkel kombinálva lehet használni. Lényegük: a környezeti tudatosság és felelősség beépítése a döntéshozatali folyamatba a különböző önkéntes környezeti megállapodásokkal, megegyezésekkel kapcsolatban Lényeges előnyük a nagyfokú rugalmasság, eredményorientáltság. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 257 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék

Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 258 ► 13.5 A hazai környezetvédelmi szabályozás és az Európai Unió A hazai környezetszabályozás sok elemében megegyezik az Európai Unió szabályozásával. A gazdasági eszközök térhódítása azok alkalmazásának minden problémájával együtt megfelel a közösség szabályozási gyakorlatának Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy „az Európai Közösség környezetszabályozási gyakorlatában az utóbbi időben jelentősen felértékelődtek az olyan megoldások, amelyek az önszabályozást, illetve az önkéntes megállapodásokat helyezik előtérbe. Ennek egyik bizonyítéka a teljes körű környezeti menedzsmentre vonatkozó ISO 14001 szabványsorozat (illetve EU-konform megfelelőjeként az EMAS – Environmental Management and Audit Scheme) szerinti tanúsítások gyors terjedése.” [2] Bíztató jel, hogy főleg a hazai nagyvállalatok körében ugyancsak hasonló tendenciák tapasztalhatók. 13.6

Környezetközpontú irányítási rendszerek (KIR, KMR) A fenntartható fejlődés, a környezet védelme az 1990-es években vált az üzleti vállalkozások stratégiai tényezőjévé. A vállalkozásoknak jelentősen szigorúbb törvényi, hatósági szabályozásnak kell megfelelni, megnőtt a lakosság érzékenysége a környezeti kérdések iránt, miközben fokozódott az igény a környezeti kockázatokra vonatkozó megfelelő tájékoztatásra. A médiumok is korábban soha nem tapasztalt mértékben összpontosítanak környezeti kérdésekre, és a nemzetközi egyezmények is fokozódó hangsúlyt helyeznek a környezet megóvására. Mindezek következtében nyilvánvaló, hogy a környezetvédelemnek növekvő hatása van s lesz kis és nagy vállalatokra egyaránt, Magyarországon ugyanúgy, mint más országokban. A környezettudatos fejlődés tényleges kulcsa azonban az egyéneknek és szervezeteknek a minőség és a környezeti teljesítmény iránti

elkötelezettsége, amely nem csak helyi méretekben valósul meg, hanem az egész földkerekségre kiterjed. A környezetirányítás szabványos rendszerei közül az Angliában kidolgozott BS (British Standard) 7750 szabvány és az Európai közösségek Tanácsa által kiadott EC-Eco-Management and Audit Scheme (EMAS), az európai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 258 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 259 ► követelményrendszer a legismertebbek. Ezek szolgáltak az 1996 őszén kiadott ISO 14001 szabvány, a 14000-es sorozat első tagjának alapjául Az „ISO-14000” megnevezés az ISO által készített környezetvédelmi szabványok összességét jelenti, számozásuk 14000-el kezdődik. A szabványsorozat egyes elemeinek tartamát itt mutatjuk be röviden. Később részletesebben tárgyaljuk az ISO 14001 szabványt, amely az egész sorozat kulcseleme. Az ISO

14000 szabványsorozat írja le azon alapelemeket, amelyekből felépül egy hatékonyan működő környezeti menedzsment rendszer. Ezek közé tartozik a saját környezetpolitika és célkitűzések kialakítása, ezek elérésére szolgáló programok megvalósítása, a környezeti teljesítmény mérése, a hibák kijavítása és a környezeti teljesítmény növelését szolgáló rendszer figyelemmel kísérése. A hatékony környezetirányítási rendszer segíti a vállalatokat működésük környezeti vonatkozásainak megítélésében és javításában. Mindez összességében a szokásos, és a szokásoson túlmenő, eredményesebb teljesítéshez vezethet, miközben a környezeti kockázatok csökkentésének gyakorlata beépül a vállalatirányítás szokásos tevékenységei közé. 13.61 Az ISO 14001 céljai és eszközei A 14001-es nemzetközi szabvány egy Környezetközpontú Irányítási Rendszer (KIR) – más néven környezeti menedzsment rendszer (KMR)

– követelményeit írja le, oly módon, hogy alkalmazgató legyen mindenféle típusú és nagyságú szervezetben, és igazodni tudjon különböző földrajzi, kulturális és társadalmi feltételekhez. A szabvány az irányítási rendszer követelményeit a „tervezés, bevezetés, ellenőrzés és átvizsgálás” dinamikus ciklusos folyamat alapján építi fel. Egy ilyen típusú rendszer képessé teszi a szervezetet arra, hogy olyan eljárásokat hozzon létre, amelyekkel kitűzheti környezeti politikáját és céljait, értékelje ezek hatékonyságát, elérje teljesülésüket és igazolja mások számára is a teljesülést. A szabvány alapvető célja a környezetvédelem segítése, és a szennyeződés olyan mértékű megelőzése, ami egyensúlyban van a társadalmi-gazdasági szükségletekkel. A KIR 14001 szabványa csak olyan követelményeket tartalmaz, amelyeket objektíven lehet felhasználni audithoz tanúsítás/regisztrálás és/vagy

önellenőrzési nyilatkozat céljaira. Lényeges, hogy a 14001-es szabvány nem tartalmaz abszolút követelményeket kibocsátásokra vagy hasonló környezeti kritériumokra. A hangsúly az elkötelezettségeken van, amelyek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 259 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 260 ► a környezeti politikában szerepelnek, a jogszabályok teljesítését illetik és a folyamatos javítást tűzik ki célul. A szándék az, hogy a szabványban rögzített követelmények szerinti KIR bevezetése jobb környezeti teljesítést eredményezzen. A követelmények azon az elgondoláson alapulnak, hogy a szervezet időszakonként átvizsgálja és kiértékeli a KIR-ét, hogy megkeresse a javítási lehetőségeket és bevezesse ezeket. A környezetközpontú irányítási rendszer javításának célja a környezeti teljesítés további javítása 13.62 Az

EMAS rendelet Az EMAS teljes neve: 1836/93 számú (ET) Tanácsi rendelet az iparvállalatok önkéntes részvételéről a Közösség öko irányítási és auditálási rendszerében. Az EMAS szintén egy környezetközpontú irányítási rendszer, egy KIR, formáját tekintve azonban nem egy szabvány. Az EMAS-t az ipari szennyezéscsökkentés és kockázatcsökkentés témakörébe sorolja az EU: a szabályozás formája regulation, vagyis közvetlenül alkalmazandó minden országban, nincs szükség arra – mint a direktívák esetében – hogy az egyes országok azt adaptálják és beemeljék saját jogi szabályozásukba. Az EMAS az ipari tevékenységet végző vállalatok önkéntes részvételén alapuló európai uniós rendszer, melynek fő célja az ipari tevékenységek környezetvédelmi teljesítményének folyamatos javítása: • a vállalatok által kiépített és bevezetett környezeti politika, környezetvédelmi programok és menedzsment rendszer

által, • ezen elemek rendszerezett, objektív és rendszeres auditja által, • és azáltal, hogy információt szolgáltat a vállalat a közvélemény számára. 13.7 A társadalom részvétele a környezetvédelmi szabályozásban A környezetpolitikai célok megvalósítása nem nélkülözheti a polgárok aktivitását a környezetvédelemben. A problémák ma már olyan súlyosak és szerteágazóak, hogy a kormányok pusztán a gazdasági és jogi eszközök révén nem tudják megoldani azokat az emberek folyamatos közreműködése nélkül. A közreműködés feltételeit viszont meg kell teremteni. Ehhez az oktatás és nevelés éppúgy hozzátartozik, mint a közösségi részvétel biztosítása a környezetvédelmben. A környezeti információkhoz való hozzáférés, a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 260 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 261 ►

környezeti szempontból fontos döntésekben való véleménynyilvánítás, valamint a jogorvoslat lehetősége elengedhetetlen feltételei a környezeti demokrácia gyakorlásának. A jogszabályi keretek (a hatályos környezetvédelmi törvény, Aarhusi Egyezmény), az Európai Unió elvárásai csak a környezetvédelem általános feltételrendszerét biztosítják. Annak hatékonysága, a lehetőségek kihasználása függ a társadalmi értékrendtől, a civil társadalom fejlettségétől, az emberek környezettel kapcsolatos attitűdjeitől, fogyasztási szokásaitól. A szabályozás igazi legitimitását az adja, ha az emberek nem csak eltűrik, elviselik azt, hanem támogatják annak megvalósulását. Pusztán adminisztratív úton, külső kényszer hatására nem alakulnak ki azok a magatartásformák, amelyek a környezet megóvásában – különösen hosszú távon – meghatározóak. A belső motiváltság megteremtésében fontos a média szerepe, a civil

szervezetek tevékenysége, de mindenekelőtt a környezeti nevelés (iskolai, családi) személyiségformáló hatása nélkülözhetetlen. A környezeti nevelés ugyanis olyan személyiségfejlesztés, amelynek célja a környeztet óvó, védő gondolkodás és viselkedésmód kialakítása, elmélyítése. [9] A Nemzeti Környezetvédelmi Program (2003-2008) egyik akcióprogramja a környezettudatosság fejlesztésével foglalkozik. Az Akcióprogram átfogó céljai: • a társadalom környezettel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ismereteinek bővítése, • az információhoz jutás javítása, • a környezettudatos döntések és a fenntarthatóbb életmód ösztönzése, • a környezetpolitikai döntésekben a felelős társadalmi részvétel erősítése. A fenti célok megvalósulásának igazi eredménye az lenne, ha az egyéni döntésekben, cselekvésekben nagyobb szerepet kapna a felelős, környezettudatos gondolkodás, a fenntarthatóságra való

törekvés. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 261 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 262 ► 13.8 Ellenőrző kérdések 1. Hasonlítsa össze a reaktív és a preventív környezetpolitikát, emelje ki a leglényegesebb különbségeket! 2. Ismertesse a forrásorientált környezetpolitika főbb pozitívumait, ill hátrányait! 3. Melyek a környezetvédelmi szabályozás céljai és alapvető eszközei? 4. Mi a közvetlen környezetszabályozás lényege, melyik típusú környezetpolitika használja ezeket az eszközöket? 5. Ismertesse a gazdasági szabályozás sajátosságait és főbb típusait! 6. Foglalja össze a környezetvédelmi díjak lényegét, keressen példákat az egyes díjtípusok alkalmazására! 7. Hasonlítsa össze a környezetpolitika szabályozási eszközeit az alkalmazhatóságuk alapján! 8. Melyek az Európai Unió környezetvédelmi

szabályozásának új fejleményei? 13.9 Irodalomjegyzék [1] Bulla M. – Tamás P (szerk): Magyarország környezeti jövőképe Budapest, 2003, Országos Környezetvédelmi Tanács MTA Szociológiai Kutatóintézet,. 29 o [2] Kerekes S., Szlávik J: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei Budapest, 1999, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 142. o [3] Bulla M.: Környezetpolitika Budapest, 2004 Mobil Kiadó és Grafikai Stúdió Kft. 102 o [4] Riói Nyilatkozat a Környezet és Fejlődésről, Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia Dokumentumai, Föld Napja Alapítvány, 1993, 430-433. o [5] Szlávik J.: Fenntartható környezet – és erőforrás – gazdálkodás Budapest, 2005 KJK – KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 182 o [6] Bándi Gy. (szerk): Környezetvédelmi kézikönyv Budapest, 1995 Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 128 o [7] Kerekes S., Kobjakov Zs: Környezetgazdaságtan és környezeti menedzsment 2000, SZÁMALK Kiadó, 210. o [8]

Kerekes Sz., Kiss K (szerk): A megkérdőjelezett sikerágazat MTA társadalomkutató Központ, Budapest, 2003, 39 o A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 262 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Környezetvédelmi szabályozás Vissza ◄ 263 ► [9] Kerényi A.: Környezettan Természet és társadalom – globális nézőpontból Budapest, 2003 Mezőgazda Kiadó, 387 o Az idézett források mellett a témakör tanulmányozásához az alábbi műveket ajánljuk: Bándi Gyula (szerk.): Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása Budapest, 1999-2001 KJK – KERSZÖV Jogi és Üzlet Kiadó Kft Buday – Sántha Attila: Környezetgazdálkodás Budapest-Pécs, 2002. Dialóg Campus Kiadó Kerényi Attila: Általános környezetvédelem. Szeged, 1995 Mozaik oktatási Stúdió Szirmai Viktória: A környezeti érdek Magyarországon., Budapest 1999 Pallas Stúdió A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄

263 ► Környezetvédelem Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 264 ► 14. Fenntartható erőforrásgazdálkodás és fejlődés 14.1 A fenntartható fejlődés értelmezése Az ENSZ Közgyűlése 1983-ban Gro Harlem Brundtland asszonyt, az akkori norvég miniszterelnököt egy, a szükséges változás irányait kijelölő, átfogó program kidolgozására kérte fel. A bizottság (World Commission on Environment and Development) 1987-ben Közös Jövőnk (Our Common Future) címmel készítette el jelentését, amelyben rögzítik azokat az elveket és követelményeket, amelyek betartása esetén a Föld megmenthető (volna) a jövő generációk számára. Ezek az elvek azóta a fenntartható fejlődés (Sustainable Development) elveiként váltak ismertté a világon. A Világbizottság tagja volt Közép- és Kelet-Európából egyedüliként Láng István akadémikus, az MTA akkori

főtitkára[1] A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely biztosítani tudja a jelen generációk szükségleteinek kielégítését anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációnak lehetőségeit saját szükségleteik kielégítésére. A fogalom a fenntartható gazdasági, ökológiai és társadalmi fejlődést egységben értelmezi Fenntarthatónak azt a társadalmat nevezzük: „amely képes nemzedékeken át fennmaradni, amely elég előrelátó, elég rugalmas és elég bölcs ahhoz, hogy ne ássa alá saját fizikai vagy társadalmi éltető rendszerét.” [2], [3] Ez az elv viszonylag könnyen elfogadható, ha valaki saját gyermekeire, unokáira gondol. Sokkal nehezebb a gyakorlati érvényesítése egy adott társadalomra, és különösen nehéz, ha az egész Földre kiterjesztjük. Ennek jogi keretei még országokon belül sem kidolgozottak. A fenntartható fejlődés fogalmának tehát az egyik nagyon fontos elve a jövő generációk szükségleteinek

tiszteletben tartása, méltányosság és igazságosság a jövő nemzedékek érdekeiben. Ez nagyon bonyolult feladat, hiszen ezek a generációk nem tudják megfogalmazni kívánságaikat, még kevésbé érvényesíteni jogaikat. A fenntarthatóság követelménye szerint minimumkövetelmény, hogy a jövő generációknak nem lehetnek rosszabbak a lehetőségei, mint a jelen generációinak. Egy olyan erőforrás-elosztás, amely a jövő generációkat elszegényíti, hogy a jelen generációk gazdagságát biztosítsa, eszerint nyilvánvalóan nem igazságos. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 264 ► Környezetvédelem Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés A dokumentum használata | Tartalomjegyzék ◄ Vissza 265 ► Környezeti fenntarthatóság. E szerint a meghatározás szerint az egyes erőforrásokból befolyó javak/szolgáltatások szintjét kell fenntartani (nem csak a teljes, összesített értéket). Egy halászat

esetében például ez azt jelenti, hogy a kifogott zsákmányt állandóan szinten kell tartani (ami a fenntartható hozam), és nem csak a tőke értékét. Egy vizes élőhely esetében nemcsak a természeti tőke értékét, hanem ökológiai funkcióját is meg kell őrizni. A piaci elosztások lehetnek: (1) hatékonyak, de nem fenntarthatóak, (2) fenntarthatóak, de nem hatékonyak, (3) nem hatékonyak és nem fenntarthatóak, (4) hatékonyak és fenntarthatóak. Vannak olyan esetek, úgynevezett win-win (dupla nyertes) szituációk, amikor mind a jelenlegi, mind a jövőbeni generációk jóléte nő. A fenntarthatóság bármely definícióját tekintve fontos az erőforrások megfelelő használata. Az erőforrások csoportosítását a 141 táblázat mutatja be. A megújuláshoz szükséges idő Ökológiai források Megújuló 1 év, vagy kevesebb, az ember által ellenőrizhető Mezőgazdasági termékek Napenergia, vízenergia, etanol Félig megújuló 1-200 év

között emberi beavatkozás nélkül megújuló Hal, erdő, felszín alatti vizek Geotermális- és vízenergia, etanol Nem megújuló Nincs gazdasági jelentősége Ózon, veszélyeztetett flóra és fauna Olaj, gáz, szén, urán Energiahordozók Anyagok Só Ásványok, talaj 14.1 táblázat Az erőforrások csoportosítása [4] A fenntartható fejlődés három feltétele a következő (H. Daly): • a megújuló erőforrások felhasználási üteme nem haladhatja meg azok regenerálódási ütemét, • a nem megújuló erőforrások felhasználási üteme nem haladhatja meg a megújuló helyettesítők megújulási ütemét, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 265 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 266 ► • a szennyező anyag kibocsátásának üteme nem haladhatja meg a környezet asszimilatív kapacitását. A rendszer

fenntarthatóvá alakításához az alábbi elvek fogalmazhatók meg (D. és D Meadows): • A visszajelzések tökéletesítése. E követelmény a fenntartható fejlődés irányába tett lépéseink mérhetőségét jelenti Amint írják, a gazdasági árakba be kell építeni a tényleges környezeti költségeket, és úgy kell átalakítani a gazdasági indikátorokat, például a GNP-t, hogy azokban ne keveredjen a költség a haszonnal, a teljesítmény a jóléttel, vagy a természeti tőke értékcsökkenése a jövedelemmel. • A reakcióidő felgyorsítása. Keresni kell azokat a jelzéseket, amelyek megbízhatóan figyelmeztetnek, ha a környezet kritikus állapot felé közeledik, és ki kell alakítani azt a döntési mechanizmust, amely lehetővé teszi a gyors és hatékony beavatkozást. • A nem megújuló erőforrások felhasználásának minimalizálása, a megújuló erőforrások felhasználásának maximalizálása és a megújuló erőforrások

eróziójának megelőzése. Minden erőforrás maximális hatékonyságának használata. Előbbi az anyag- és energiafelhasználás hatékonyságának növekedését, a visszaforgatás intezitásának fokozását jelenti. Az utóbbi követelmény összhangban van a H. Daly által megfogalmazottakkal • A népesség és a fizikai tőke exponenciális növekedésének lelassítása és végül megállítása. E követelmény inkább a fejlesztés, mint a növekedés eszméjéhez kapcsolódó célok megfogalmazását kívánja meg. Egyszerűen, de lényegre törően ez olyan emberi létezés célképzeteit igényli, amelynek nincs szüksége állandó fizikai expanzióra [4] Visszatérve most már magára a fenntarthatóságra, idézzük a három legismertebb meghatározást: • A Brundtland Bizottság meghatározása: „A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját

szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.” • A fenntartható fejlődés a folytonos szociális jobblét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 266 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 267 ► hogy jobbak. A növekedés az anyagi gyarapodás következtében előálló méretbeli változást, míg a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelenti.” (H Daly) • Meghatározás a Világ Tudományos Akadémiáinak Deklarációjából: „A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg.” A tudósok szerint a fenntarthatóság

tudományának az a feladata, hogy feltárja a természet és a társadalom közötti kölcsönhatások alapvető jellegét. [5] 14.2 A fenntarthatóság főbb alapelvei A fejlett országok gyakran úgy tekintenek a gazdasági növekedésre, mint a társadalmi jólét kizárólagos mérőszámára. A gazdasági növekedés jóléttel történő azonosítása nem véletlen, hiszen a politikusok és a társadalom többsége számára is a gazdasági növekedés teremti meg az életszínvonal javításának, a bővülő és növekvő fogyasztási igények kielégítésének feltételeit. Ugyanakkor a társadalom egy része tudatában van annak is, hogy a gazdasági növekedéssel nem írható le a posztindusztriális társadalom szükséglete és értékrendje. A fenntartható fejlődés közgazdasági értelmezése szerint olyan fejlődést jelent, amely maximalizálja a jelen nemzedékek társadalmi jólétét oly módon, hogy az ne veszélyeztesse a jövőbeni jólétet. E fejlődési

trend fenntartása érdekében csökkenteni kell azokat a negatív externáliákat, amelyek hozzájárulnak a természeti erőforrások kimerüléséhez és a környezetállapot romlásához. A fenntartható fejlődéshez biztosítani kell azokat a közjavakat, amelyek fontosak a tartós gazdasági fejlődéshez, mint pl a jól működő ökoszisztémák, az egészséges környezet és az összetartó társadalom. A közgazdasági meghatározáson kívül a fenntartható fejlődés szélesebb politikai értelmezést kapott az utóbbi évtizedben. A koncepció érvényesítéséhez elengedhetetlen a gazdasági, környezeti és szociális politikák egyenrangú kezelése és azok összehangolt vezénylése. A fenntartható fejlődés globális, regionális és nemzeti megvalósítása a nemzetközi együttműködés hatékony formáit igényli, hiszen a gazdasági globalizáció korában egyetlen demokratikus ország sem lehet önállóan a „fenntarthatóság szigete”. A

fenntarthatóság az utóbbi időszakban erőteljesebben (különösképpen 2001. szeptember 11 óta) feltöltődik biztonságpolitikai tartalommal, hiszen a biztonságérzet alapfeltétele a ki- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 267 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 268 ► egyensúlyozott gazdasági, társadalmi és egyéni fejlődésnek. A fejlett országok fenntartható fejlődési politikáinak fontos elemei lehetnek a következők: • hosszú távú stratégiai tervezés (a gazdasági, társadalmi és környezeti célok hosszabb távú integrációja hozzájárulhat a jóléti rendszerek javításához); • árképzés (a piac megfelelő működéséhez az áraknak tükrözniük kell a termelt áruk és szolgáltatások teljes költségeit és hasznait); • közjavak szolgáltatása (a kormányzati beavatkozások továbbra is szükségesek

lesznek a közjavak – pl. alapkutatás, oktatás, egészségügy, tájékoztatás – hasznainak biztosítására a fenntartható fejlődés előmozdítására); • költséghatékonyság (a különböző politikákat úgy kell megtervezni, hogy a gazdasági költségeket minimalizálni lehessen); • környezeti hatékonyság (a politikáknak elő kell segíteniük a regenerációt, a helyettesíthetőséget, az asszimilációt, és érvényesíteniük kell az irreverzibilitás elkerülését); • az elővigyázatosság elvének alkalmazása; • globális kölcsönös függőség (a nemzetközi együttműködés egyre jelentősebb szerepet fog játszani a konfliktusok megelőzésében és felszámolásában); • átláthatóság és számonkérhetőség (a hatékony és demokratikus kormányzás fontos kritériumává válik a fenntartható fejlődési politikák kialakításakor). 14.3 A gazdasági növekedés és a környezetterhelés szétválasztása A fejlett ipari

országok kormányai a gazdasági növekedést nem kérdőjelezik meg, hiszen ez biztosítja a társadalmi jólét fő forrását, és hozzájárul a legfontosabb társadalmi és környezeti célok megoldásához. Ugyanakkor a gazdasági növekedés és az ellenőrizetlen piacgazdaság a környezet állapotának romlását és a természeti erőforrások túlhasználatát eredményezheti. Korábban úgy tekintették a gazdasági növekedést, hogy az a természeti erőforrások készleteit alakítja át a tőke más formáivá. Napjainkban a gazdasági és társadalmi fejlődést támogató ökoszisztémák működésé- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 268 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 269 ► nek fenntartása a fenntartható fejlődés lényege, különösen azokban az esetekben, ha nincs lehetőség a helyettesítésre. A gazdasági és

demográfiai előrejelzések alapján még fontosabb, hogy a gazdasági növekedést megkíséreljék elválasztani a környezetterhelés növekedésétől. A világ GDP-je 2020-ig előrebecslések szerint mintegy 75%kal növekszik, ebből kétharmad a fejlett országokban fog jelentkezni Ugyanezen időszak alatt a világ energiaigénye várhatóan 57%-kal, a gépjárművek által megtett kilométerek száma 85%-kal növekedhet; az előbbinek háromnegyede, az utóbbinak pedig kétharmada fejlődő országokban. Az elmúlt 50 évben a világ népessége megduplázódott, az előrejelzések szerint a következő fél évszázadban 25-50%-os népességgyarapodás várható, elsősorban a fejlődő országok nagyvárosi térségeiben. A fejletlen országok megnövekedett gazdasági súlya azt jelenti, hogy ezek az országok fokozatosan erősebb szerepet fognak játszani a globális környezeti viszonyok alakulásában. A fejlett világ országainak jelenlegi fogyasztási szokásai már

így is nagy terhet jelentenek a Föld környezetére, ha a fejlődő országok is ezt követik, még nagyobb harc fog folyni a fogyó erőforrásokért, és a jövőben a környezetre még több teher nehezedik. A környezet megóvása, a megelőzésre összpontosító politika megvalósítása számos és különféle feladat egymásba kapcsolódó, egymásra épülő ellátását igényli. Az összefüggések feltárásához, elemzéséhez hozzásegít a környezeti problématér-modell (lásd: 1. fejezet 11 ábra) A modell a konkrét programalkotás érdekében, mint döntéstámogatási „eszköz”, elsősorban a kockázatok és ráfordítások, azaz a célok, prioritások és az érintett társadalmi célcsoportok meghatározásával: a politikaalakítás tényezői elemzését tartalmazó dimenzióval volt kiegészítendő. Továbbá szükséges volt a folyamatok komponenseit és kölcsönhatásait jellemző információk típusának, keletkezési és szükséges

rendelkezésre állási helyének meghatározása. A modellfejlesztés eredménye: a környezetgazdálkodás és -elemzés (egyszerűsített) modellje (14.1 ábra) A környezetgazdálkodásba illeszthető folyamatelemzések információigénye különbözik az állapotértékelésnél használatosaktól. Nem csupán az aktuális helyzet ismerete, megítélése kívánatos és szükséges, hanem a változás trendjének, sőt a változások – hatások – okok összefüggései feltárásának kiszolgálása is. (142 ábra) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 269 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 270 ► 14.1 ábra A környezetgazdálkodás és -elemzés modellje [6] 14.2 ábra Az indikátorfejlesztés rendszere: hatás – állapot – válasz [6] A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 270 ► Környezetvédelem A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 271 ► 14.4 Gazdasági trendek A fejlett országokban az elmúlt évtizedben a gazdasági növekedés nagymértékben hozzájárult a lakosság többsége esetében az életminőség javulásához, a várható élettartam növekedéséhez és az iskolázottság szintjének emelkedéséhez. A szegénység egyes országokban csökkent, míg más országokban a gyerekes családokat és a fiatalokat különösen sújtja e társadalmi probléma. A gazdasági növekedés továbbra is terheléseket jelent a környezetre, annak ellenére, hogy a szerkezetváltásnak és a környezetpolitikai intézkedéseknek köszönhetően némi haladás érzékelhető a gazdasági növekedés és a szennyezések, valamint az erőforrás-használat szétválásában A fejlett országok többségében a tőke különböző formáinak felhalmozódása elősegítette a gazdasági növekedést, ugyanakkor a

természeti tőke értéke csökkent. A természeti tőke kritikus eleme a fenntartható fejlődésnek: erőforrásokat biztosít a gazdasági termelés számára; befogadja a hulladékokat; létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokat és jó közérzetet biztosít az ember számára. A fejlett országok jelentős erőfeszítéseket tettek az elmúlt évtizedekben annak érdekében, hogy csökkentsék a természeti tőke emberi tevékenységből származó terheléseit, beleértve egyes szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentését és néhány megújuló természeti erőforrás regenerálódását (pl. erdővagyon) Más területeken a természeti erőforrás alap használata a minőség romlásához vezetett: halállomány, globális légkör, felszín alatti vízkészletek, ökoszisztémák asszimilációs képességének pusztulásához. Egyes esetekben a természeti tőke csökkenése azonnali gazdasági és társadalmi hatásokat eredményezett, például egyes

halászkörzetek gazdasági összeomlása vagy a talajdegradáció következményeként jelentkező mezőgazdasági termelés visszaesése. Néhány területen a természeti tőke romlásának vagy fogyásának gazdasági hatásai nem ennyire nyilvánvalóak, ugyanakkor negatív hatásokkal járhat a jövő nemzedékei számára, és ez nemzedékközi méltányossági problémákat is felvet. 14.5 Társadalmi folyamatok A fejlett országok az elmúlt fél évszázad során jelentős demográfiai és társadalmi változáson mentek keresztül. Sok ország sikeresen oldott meg olyan égető társadalmi problémákat, mint például a megfelelő élelmiszerellátás, tiszta ivóvíz biztosítása, fertőző betegségek leküzdése és az A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 271 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 272 ► alapoktatás teljes körűvé tétele. A

legfontosabb problémák, amelyekkel a fejlett országoknak szembe kell nézniük, az öregedéssel összefüggő betegségekkel, az élethosszig tartó tanulással, a hátrányos helyzetűek munkához juttatásával és a szociális biztonsági háló kiterjesztésével kapcsolódnak össze. A munkanélküliség elleni küzdelem a fenntartható fejlődés szociális dimenziójának egyik legfontosabb eleme marad, hiszen az emberek önmegvalósítása nélkül a társadalom boldogulása elképzelhetetlen. A legtöbb fejlett országban a népességnövekedés drámai módon lelassult az elmúlt évtizedekben. Ezen belül azonban a népsűrűség arány különbségei drámaiak. Az alacsonyabb népességnövekedés együtt járt a családméret csökkenésével és a háztartások számának növekedésével. A népességnövekedés lelassulása változásokat eredményezett a korszerkezetben is. Az úgynevezett eltartottsági arány (a 65 év felettiek és a 15-64 év közötti

munkaképes korosztály aránya) különösen gyorsan növekszik. A jólét egyik legfontosabb mérőszámaként kezelt születéskor várható átlagos élettartam tovább növekedett szinte valamennyi fejlett országban. A tudásalapú gazdaság és társadalom időszakában a jól képzett népesség rendkívül fontos tényező a gazdasági és a társadalmi fejlődés szempontjából. A környezet (a környezet állapota, a környezeti potenciál) tudományos igényességű minősítése iránti társadalmi és gazdasági igény növekedésével párhuzamosan egyre sürgetőbbé válik e témakör elméleti, módszertani és gyakorlati kérdéseinek áttekintése. A környezetminősítés az utóbbi időben szinte önálló szakterületté vált. Éppen ezért azonban nagyon fontos, hogy a minősítést összefüggéseiben, egy folyamat, a környezetgazdálkodás szerves részeként tekintsük A környezettel szemben alapvetően két különböző társadalmi idény fogalmazódik

meg: a természeti erőforrások iránti igény és a megfelelő környezeti minőség iránti igény. A két – látszólag elkülönülő – igény kielégítése a gyakorlatban a természeti rendszer, ill. a természet és a társadalom integrált rendszere (környezet) komplexitásából, rendszer-sajátosságaiból eredően összefonódik, melyben a befoglaló keretet a környezet adja (14.3 ábra) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 272 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 273 ► 14.3 ábra A társadalmi folyamatok és a környezet [6] 14.6 Környezeti terhelések alakulása Jelenleg a fejlett országok adják a Föld népességének 18%-át, a világ GDP-jének 80%-át állítják elő és 50%-át fogyasztják el a megtermelt energiának. Az energiafelhasználás és a természeti erőforrások igénybevétele kisebb mértékű növekedést jelez,

mint a GDP, ugyanakkor az abszolút szintek emelkedése jól látható Két fő okkal is magyarázható, hogy miért válik el, marad le a környezetterhelés a GDP-növekedéstől. Az egyik ok, hogy növekszik a társadalmi igény a jobb környezetminőség, ezzel együtt a határozottabb környezetpolitika iránt. Ennek következtében nagyobb források állnak rendelkezésre az erőforrás-kímélő és kevésbé szennyező technológiák alkalmazására. A másik fontos tényező az, hogy a nem lakossági kibocsátáshoz kisebb mértékben járulnak hozzá a szennyezőbb ágazatok, míg a tudásigényes szektorok aránya növekszik. A fő környezeti kihívás a jövőben az erőforrás-hatékonyság további javítása, a termelés és a fogyasztás szennyezés-intenzitásának jelentős csökkentése a lehető legkisebb költségek mellett. Több területen olyan környezeti problémák merültek fel, amelyek sürgős teendőket igényelnek. Jelentős környezetpolitikai

kihívás az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, a halállomány fenntartható használata, az ökoszisztémák csökkenésének és feldarabolódásának megállítása és a folyamat megfordítása, a városok terjeszkedésének rovására írható zöldterület-csökkenés mérséklése/megállítása. Fokozódó aggodalmat okoz a különböző vegyi anyagok környezetben történő egyre A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 273 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 274 ► szélesebb körű megjelenése. Az éghajlatváltozás kockázatainak csökkentése nagy erőfeszítéseket kíván a fejlett országoktól a jövőben, és szorosabb együttműködést a fejlődő és átmeneti országokkal Az ökoszisztémák egészségét és a biológiai sokféleséget egyre több tényező veszélyezteti. Ezek közül is a legsúlyosabb

veszélyt a földhasználatban bekövetkezett változások jelentik, amelyek egyre inkább felszabdalják a még egybefüggő ökorendszereket. Továbbra is az egyik legnagyobb kihívás az marad, hogyan lehet a gazdasági növekedést elválasztani az ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget fenyegető terhelésektől. A fenntartható fejlődés megvalósítása előtt álló akadályok leküzdése a magas életszínvonal fenntartása, a társadalmi problémák csökkentése és a környezetminőség javítása mellett ténylegesen komoly kihívás a fejlett országok kormányai számára. A fejlett országokban az 1990-es években elterjedt a környezeti adók használata. A környezeti adók alkalmazása nem jelenti azt, hogy ezek kellőképpen ösztönöznék a környezetminőség javítását Az adók többségét nem a külső költségek tényleges értékelése alapján állapítják meg. A benzinre magasabb adót vetnek ki, mint a gázolajra, holott ez utóbbi finom

szilárdanyag-kibocsátása magasabb. További gondokat jelent a környezeti adók használatában (ez főként az energiaigényes iparágakra vonatkozik) a jelentős kivételek és visszatérítések alkalmazása. Ez nagymértékben csökkenti az adók hatékonyságát és a szabályozás hitelességét A kereskedelmi korlátokat jelentő termelési támogatások veszélyt jelentenek a fejlődő országok termelői számára. Az önkéntes megállapodások gyorsan terjedtek a fejlett országokban az 1990-es években. A szabályozó és piaci alapú eszközökkel ellentétben az önkéntes megállapodások népszerűsége növekszik a szabályozottak körében különösen akkor, amikor egyes területeken más eszközök alkalmazásával szemben komoly politikai ellenállás mutatkozik. A vállalatok megtárgyalhatják a közhatóságokkal a magatartási szabályokat, és lehetősége van a harmadik félnek is (pl. a civil szervezeteknek) a vállalt kötelezettségek teljesítésének

ellenőrzésére Az üzleti szereplők kötelezettséget vállalnak arra, hogy a környezeti teljesítményüket vagy a társadalmi felelősségük szintjét magasabbra emelik, mint amit a jogszabályok előírnak számukra. Az önkéntes megállapodások több haszonnal járhatnak a vállalatok számára: alacsonyabb jogi költségek, a vállalat arculatának javulása, jobb kapcsolatok a társadalommal és a részvényesekkel. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 274 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 275 ► hogy az önkéntes megállapodások pozitív, ugyanakkor korlátozott szerepet játszanak a fenntartható fejlődés elérését segítő eszközök között. A fejlett országokban, ahol a városiasodás szintje megközelíti a 80%ot, a városi önkormányzatok kapacitását szintén erősíteni kell a

fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében. A fejlett nagyvárosi irányítási/kormányzási rendszerek működésével kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek elavultak, és nem megfelelően tudnak alkalmazkodni olyan problémák megoldásához, mint például a városi terjeszkedés, zsúfoltság, elöregedett területek megújítása, a települési környezet romlásának megakadályozása, a közbiztonság. A helyi, regionális és nemzeti politikák céljainak megvalósítását szolgáló források biztosítása az egyik legnehezebb feladatnak tekinthető. Az új tudományos ismeretek és technológiák fontos szerepet játszanak a fenntartható fejlődés előmozdításában. A kormányzati kutatásifejlesztési programokat, az új technológiák terjesztését úgy kell megtervezni, hogy az ne helyettesítse a magánvállatok kutatásait A fenntartható fejlődés céljainak elérése érdekében a technológiapolitikákat szorosabban kell integrálni a

környezetpolitikákkal, és a kormányzati technológiafejlesztési programoknak a környezeti és a társadalmi célokat jobban figyelembe kell venniük. A technológiai fejlődés néha nem szándékos gazdasági, társadalmi és környezeti problémákat okozhat A kormányoknak javítaniuk kell a kockázatértékelő- és kezelő kapacitásukat, hogy felmérhessék a technológiai fejlődés lehetséges kockázatait és hasznait. 14.7 Globalizáció, westernizáció Kiinduló pontnak tekinthetjük azt a tényt, hogy a javakhoz való hozzájutás és a népesség eloszlása alapvetően igazságtalan. A népesség kevesebb, mint 15%-a használja fel az erőforrások mintegy 85%-át Felvetődik a kérdés, hogy ebben a helyzetben milyen fogyasztási minták lennének/lehetnek követendőek. A globális helyzet általában súlyosbodott – elegendő az ún. ÉszakDél problémára gondolni A fejlett és fejlődő világ közti társadalmi és technológiai szakadékok még jobban

növekedtek. Mélyül a válság Az igazi kérdés az, hogy van-e, lehet-e, ill. lesz-e politikai akarat ennek a felszámolására Elméletileg kétféle út lehetséges: a szegényeket föl kell emelni oda, ahol a gazdagabbak vannak. Erre azonban a jelenlegi tudásunk szerint nincs elég erőforrás. A másik lehetőség a gazdagok jólétét, életszínvonalát csökkenteni, vagy sokkalta pontosabban és ésszerűbben definiálva a célt, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 275 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 276 ► amit ezzel azonosnak tartanak: a fogyasztást és annak jelenlegi módját és mértékét változtatni. (Bővebben lásd: 13 és 14 fejezet) 14.8 Az ökoszisztémák értéke Az értékekkel arányos árak megteremtése volna helyes, ill. a követelmény, azaz – klasszikusan – az ún. külső költségek lehető legteljesebb

beépítése az árakba. Ahogyan a britek mondják: „full cost pricing”, azaz minden társadalmi és környezeti költség épüljön be a piaci árba. Pl ilyen sajátos társadalmi költség az, hogy főleg a leginkább fejlett kapitalista társadalmakban egyre több fogyatékos ember van, akiknek biztosítani kell azt, hogy ugyanolyan mobilitásuk legyen, mint másnak. Ez teljesen jogos igény, viszont ezeket a költségeket be kell építeni a rendszerbe (le- és följárók, liftek a metrónál). Ez ugyan túlmegy a környezetvédelmen, de a fenntarthatóságba teljes mértékben beletartozik az, hogy a különböző képességhiányos emberek életminőségét elfogadható szinten biztosítsák Az értékarányos árak alkalmazása erősen jövedelemszint függő kérdés. Ismerni szükséges, hogy mennyire lehet ezt megtenni Hány euró/fő GDP-nél van az a határ, amelytől kezdve egy társadalom már érzékennyé válhat erre, mert már van olyan jövedelemszinten, hogy a

külső költségek bizonyos hányadát valóban be is tudja építeni az árakba, azaz meg tudja drágítani annyira magának az életet, hogy erre még/már teljék. Ha csak egy ország, pl. Magyarország kezdi ezt tenni, akkor a világpiacon lerontja a saját pozícióját. Ez tehát elsősorban versenyképesség kérdése Az ökoszisztémákat körültekintőbben kellene tekintetbe venni és értékelni a közjavak szolgáltatásait. A rövid távú politika (döntés-előkészítés) ezzel nem foglalkozik, holott az ökoszisztémák szolgáltatásai közé tartoznak az erdők vagy a vizek minősége vagy az atmoszféra stabilitása. Kérdés, hogy a magyar társadalom ezeknek a hosszú évtizedekig tartó hiánygazdálkodás után a pillanatok alatt létrejövő fogyasztói társadalomban milyen mértékben van a tudatában. 14.9 Költséghatékonyság, ill a finanszírozás dilemmái Az államon keresztül a gazdálkodói (verseny) szférában osztott ún. „puha pénzekkel”

az a probléma, hogy azok elköltésének hatékonyságmaximuma ott van, ahol a saját pénz költséghatékonyságának a minimu- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 276 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 277 ► ma. Tehát a legjobb esetben is csak a saját pénzzel való rossz gazdálkodás színvonalát lehet elérni. Gyakran ellentmondás feszül a kétféle célfüggvény: a környezeti és a közgazdasági hatékonyság között. Egy környezetileg hatékony fejlesztés nem bizonyos, hogy közgazdasági ráfordításként is rentábilis És fordítva is igaz lehet: egy beruházást hiába terveztek meg a költséghatékonyság szempontjából rendkívül gondosan, ha a környezetet károsítja, vagy csupán átrendezi a környezetterheléseket. Például a méretgazdaságosságból kiindulva tervezett csatornahálózatok és szennyvíztisztítók

technológiailag diszfunkcionálisak lehetnek Kérdés, hogy össze lehet-e a közgazdasági racionalitást és az ökológiai kérdéseket egyeztetni. Megítélésünk szerint az a gondolkodás, döntésmód volna követendő, hogy a környezeti célokat a környezetre magára kellene kitűzni. Világosan megfogalmazva, hogy egy adott helyen miféle környezeti állapot a kívánatos – elsősorban az érintettek véleményét (benne: lehetőségeket) figyelembe véve –, mert ennek a kritériumrendszere – döntően – nem közgazdasági. Az ökoszisztéma működőképességének helyreállítása nem (lehet) gazdasági racionalitás kérdése Ez megint visszavezet a kultúra és a közjavak problémaköréhez. Azt azonban, hogy a célállapot elérésére milyen eszközöket használunk, már a gazdasági racionalitás alapján szükséges az adott helyzetnek megfelelően esetenként eldönteni. Az állapotértékelő elemzésekből származó következtetéseken alapuló

beavatkozásoknak nem a környezeti elemekre, rendszerekre kell irányulnia közvetlenül. Ezek változása ugyanis lassú, mindenesetre lényegesen lassabb, mint azoké a hatásoké, tevékenységeké, amelyek az állapot alakulását meghatározzák, kiváltják. A célokat tehát a környezet állapotára kell meghatározni Azonban szabályozni a tevékenységeket kell Ebből új kutatási, fejlesztési feladatok adódnak a beavatkozások: műszaki, jogi, gazdasági szabályozások megalapozását, kidolgozását illetően (12 ábra) A környezet- és költséghatékonyság kérdését összefoglalva elmondható: a kívánatos környezeti célokat a környezetre és a közjavakra, valamint társadalmi kultúrára és érzésekre alapozva kell meghatározni, ám ezen célok elérésére olyan módszereket kell alkalmazni, amelyek viszont most már a tőke allokáció és megtérülés szempontjából a leghatékonyabbak. Ennek az összehangolása, megvalósítása fölkészült

apparátust igényel A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 277 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 278 ► 14.10 A szakpolitikák integrációja Tapasztalatok szerint egy ágazat vezetése a hozzátartozó költségvetési, ill. külföldről megszerezhető pénzek birtoklásának, valamint az ágazat mögött lévő tudományos, társadalmi, gazdasági, intézmény- és vállalatcsoportokkal való kapcsolattartásnak a lehetőségét jelenti. A szándék, hogy a környezetvédelem, tágabban: a környezeti, természeti erőforrásokkal való ésszerű, tartamos (=fenntartható) gazdálkodás épüljön be az ezeket (is) használó nemzetgazdasági ágazatok, gazdálkodó szervezetek politikájába, majdnem olyan régi, mint a környezetvédelem maga. Az EU-ban 1972 óta ezt a törekvést fogalmazzák meg. Alapvető, hogy a szennyező ágazatok politikájába

épüljön be a környezeti erőforrásokkal való tudatos, ésszerű, azaz fenntartható gazdálkodás. Az együttműködés követelményét tehát eljárási (jog)szabályokba volna célszerű és szükséges foglalni, hogy érvényt is lehessen szerezni e szabályok betartásának. 14.11 Megelőző, előrelátó környezetpolitika A megelőzés egyelőre nem prioritása a környezetpolitikának. Az előző gondolatmenetet folytatva nem is lehet, ameddig nem integrálódik a gazdaság és társadalom (egyéb) folyamataiba. Addig marad az utólagos, legtöbbször „end of pipe” klasszikus környezetvédelem, amely elkerülni nem, csupán enyhíteni tudja a károkat, kényszerűen beletörődve, hogy azok újratermelődnek. A megelőzés és az elővigyázatosság két összefüggő, de különböző dolog. A megelőzés leginkább a gazdaság szereplői között vizsgálható és vizsgálandó. A globális és multinacionális vállalatok és beszállítóik, valamint partnereik

között terjed a gondolkodásmód, amely a megelőzést célozza. Ami egy ország esetében a nemzeti jövedelem, az a vállalatnak a profitstabilitás. Ahol van elég tőke arra, hogy beruházzanak most, ott esély van arra, hogy hosszabb távon sokkal olcsóbbá váljék a technológia működtetése. Angol mondás: „nem vagyok elég gazdag ahhoz, hogy olcsón vásároljak.” Ezen alapul a tisztább termelés filozófiája és gyakorlata, amely azt hirdeti, hogy a megelőzésben, anyag- és energiatakarékosságban van az alapvető érdek és ésszerűség. Vagyis egy tisztább technológia esetén a környezetet kevésbé terhelő megoldás egyben gazdaságilag is racionális. Csupán egy hátránya van: az, hogy a kezdet kezdetén kell rendelkezni avval a tőkével, amellyel ez az új helyzet létrehozható Eleinte tehát többe kerül az, ha a környezeti erőforrások megóvását, a velük való A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 278 ►

Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 279 ► ésszerű gazdálkodást magába a termelési folyamatba építik be, és nem utólag próbálnak enyhíteni a károkon. A módszer létezik és terjed Terjedésének természetesen nem kizárólag a beruházáshoz szükséges kezdő tőke rendelkezésre állása az akadálya, vannak más akadályok is. A tisztább termelés (TT) központjaiban, amelyek egyetemi tanszékeken, intézetekben működnek, óriási erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az adott régió vállalatai átlássák: a tisztább termelés nem pusztán környezetvédelem, a gazdálkodó felől nézve elsősorban nem az, hanem ésszerű gazdálkodás. Lépés a fenntarthatóság felé – és mégsem vezetik be, mert a gazdasági döntéshozók számára a költségvetési év, az üzleti év a meghatározó. Ha egy beruházás csak néhány évvel később

térül meg, akkor már vállalhatatlanul nagy kockázatnak tűnik Az eredmény előre nem kiszámítható, különösképp, ha ez összefügg a szabályozás kiszámíthatatlanságával is. 14.12 Intézményrendszer, döntéshozatal A fenntarthatóság megvalósítása adaptív intézményrendszert igényel, összefüggésben a hosszú távú tervezéssel is, hiszen arról van szó, hogy a részfolyamatokat és -feladatokat nem lehet sok esztendővel előre eléggé pontosan látni. Ezért olyan irányítási mechanizmus és ezt támogató intézményrendszer szükséges, amelyik abból indul ki, hogy pontosan meg lehet fogalmazni az elérendő hosszú vagy közép távú célokat, és ezen célok elérésének forrásai jelenjenek meg a közép és hosszú távú finanszírozási rendszerekben, a költségvetésben, valamint a szabályozó rendszer közvetítésével a vállalati üzleti tervekben. A rövid távon jelentkező feladatok meghatározásának úgy kell történnie, hogy

közben a résztvevők tisztában vannak a hosszabb távon elérendő célokkal és ismerik a jelen feladatainak viszonyát ezekhez Ez egyben tanulási folyamat, a saját magát megjavító rendszer, amely egyébként megfelel a klasszikus programmenedzsment szabályainak, tartalmazza annak minden elemét: cél – feladatok – források/eszközök – időütemezés – résztvevők – monitoring – visszacsatolás – helyesbítés/újratervezés egy állandó önkorrekciós folyamatban, a partnerekkel együtt természetesen, mert közben azok is „mozognak”. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 279 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 280 ► 14.13 Környezetállapot, környezeti örökség Cáfolhatatlan tény, hogy a magyar környezeti állapot általában jobb, de semmiképp sem rosszabb, mint az uniós országok legtöbbjében. Természetes az is,

hogy a társadalom akkor válik érzékenyebbé az ilyen típusú problémákra, ha egy bizonyos jövedelemszintig eljut. Ha a középosztály kiterjed, majd a hedonisztikus fogyasztáson túljut, akkor megteremtődik az esély arra, hogy a környezeti értékek iránt érzékennyé váljon. Való igaz, hogy a szegénységet le kell küzdeni, az embereket egyre „gazdagabbá”, tehetősebbé kell tenni, ám eközben a növekvő fogyasztás fenntarthatósági, környezeti következményeiről alig esik szó. Az első környezetállapot tanulmánykötetet összeállítása teljesen úttörő kezdeményezésnek számított annak idején. Ezért föl kell hívni a társadalom és a döntéshozók figyelmét arra, hogy a környezet létezik és érték, és az ezzel kapcsolatos teendőink hatalmasak. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy megóvása forrásokat és releváns döntéseket igényel. Most már ismerjük az európai környezetállapot második felmérését, amelyből jól

lehet látni, az uniós statisztikákból ki lehet mutatni, hogy a környezeti elemek és rendszerek terheltsége és szennyezettsége Magyarországon általában kisebb nemcsak egyik-másik tagországénál, hanem az EU átlagánál is. Azt kell tehát tudatosítani, kommunikálni, hogy az EU nemhogy környezetszennyezést nem, hanem az ökológiai potenciál szempontjából kapacitást importál velünk. [7] 14.14 A fenntarthatóság-politika irányítása A fenntartható fejlődést megvalósító kormányzás, irányítás egyelőre távoli fölvetés, hiszen Európában sehol sincs még a fenntartható fejlődést integratív módon figyelembe vevő kormányzás. Az Európai Tanács a svéd elnökség alatt 2001 júniusában fogadta el az EU fenntartható fejlődés stratégiáját. Ennek felülvizsgálata, a módosított stratégia kidolgozása folyik 2005-2006-ban A legtöbb európai országban egyébként ún. fenntartható fejlődés bizottság van, amely többnyire a

miniszterelnök vagy annak helyettese vezetésével működik, annak a felismerésnek a nyomán, hogy valójában a társadalmi-gazdasági folyamatokba kell a fenntarthatóság gondolatát integrálni A fenntartható fejlődés mint cél és horizontális szempontrendszer célszerű, ha valamennyi ágazati és regionális fejlesztési programban és főként A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 280 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 281 ► az átfogó fejlesztési tervben, valamint a Nemzeti Fejlesztési Tervben is érvényesül. 14.15 Környezetpolitika a Kárpát-medencében – környezetdiplomáciai paradigmaváltás Vízgyűjtőinket és tájegységeink közül számosat az államhatárok keresztülmetszik. A természeti folyamatok azonban nincsenek erre tekintettel Elemi érdekünk tehát, hogy amennyiben egyrészt környezetünk biztonságát,

biztonságának megteremtését és védelmét valóban meg akarjuk valósítani, akkor saját szakmai cselekvési terveinket mindenütt a szomszédainkkal való együttműködéssel egészítsük ki, mert csak úgy megvalósíthatók. A magyar környezetpolitika és környezeti külpolitika célszerű prioritásai föltehetőleg mindezekből következnek. A biztonság(politika) hangsúlyai is egyre inkább áthelyeződnek a környezetbiztonság, katasztrófavédelem, határokon átterjedő szennyező hatások elleni védelem területére. A szerep, amelyre Magyarország – helyzetében – törekedhet, a térség környezetvédelmi/gazdálkodási, ökológiai koordinációs központja, amely állandóan kezdeményezi az együttműködést a többiekkel. Valamelyest ezt a kooperációt finanszírozni (is) hajlandó, belátva, hogy környezetbiztonságunk szempontjából meghatározó szomszédaink e területre fordítható forrásai a miénknél is korlátozottabbak. A

jövedelemviszonyok ugyan nem összehasonlíthatóak, mégis szóba hozható a norvég példa; ahol a környezetvédelemre fordított pénzek zömét nem Norvégiában, hanem Oroszországban költik el, mert fölismerték, hogy a norvég környezetet az fenyegeti (pl.: Kola félsziget) és nem a saját tevékenységük Az ökológiai rendszer fölszabdalása nem történt meg, ezért lehet(ne) az ökológiai értékőrzést és a közös környezetbiztonság megteremtését mintául választani másutt is: a kultúra, gazdaságfejlesztés, tudomány területén megvalósítandó együttműködéshez. Alkalmas nagy program lehet a konkrét szakmai, tudományos együttműködés megkezdésére és kiteljesítésére a Kárpát-medence környezeti, természeti erőforrásai állapotának fölmérése és azután a folyamatos monitoring és közös értékelés megszervezése. A „Kárpát-medence földrajza” c. könyv előszavában Bulla Béla már 1947-ben azt az azóta már

sokszorosan igazolódott megállapítást teszi, hogy a medencét akárhány politikai egységre is szabdalja szét a történelem, az ökológiai egység. A térség különleges integritásának megőrzése, az A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 281 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 282 ► azzal való gazdálkodás és ennek érdekében az egymással való együttműködés kell legyen a rajta fekvő állami entitások első számú célkitűzése. A kormányoknak, a tudománynak és az igazgatási bürokráciáknak óriási feladat ezt megvalósítani. A tudomány megtette, amit megtehetett, megjelenítette a felelősséget, megmutatta a lehetőség(ek)et, ám ezt a szellemiséget ökopolitikai szempontból is fenntartani és hangsúlyozni kell. 14.16 Összegzés Az emberi, társadalmi, gazdasági élet fő folyamatai (termelés, fogyasztás,

közlekedés stb.) terhelik a környezetet, ezekhez egzisztenciális érdekek és életmódok kötődnek, és kialakult erős szervezetek szolgálják őket. Ezzel szemben a környezeti érdekek csak nehezen ismerhetők fel, sokáig nem tűnnek létfontosságúaknak. Gyökeres változásra, átfogó (ökológiai) stratégia kialakítására van szükség, amely a károk mérséklése, felszámolása mellett a megelőzést helyezi előtérbe. A környezetvédelem eredményessége objektív természeti és társadalmi feltételektől függ. Ezeket lehet és kell alakítani Tudományos háttér szükséges tehát, amely magára a környezetre és használatából adódó hatásokra, valamint a hatásokat kiváltó okokra vonatkozó törvényszerűségeket tár fel. Ezeket a hatásokat és okokat kell hasznosítani tudni a környezetvédelem és a környezetgazdálkodás irányításának A probléma tehát többrétű: • először a környezeti elemek/erőforrások használata

áthatásainak, öszszefüggéseinek feltárása; • másodszor az ebből adódó következtetések, követelmények, politikai szándékok és • harmadszor az ezeket hordozó jogi, közgazdasági, igazgatási szabályok megfogalmazása, azután pedig ezek intézményesítése, és a megvalósulás folyamatának ellenőrzése, felügyelete. A célokat tehát a környezet állapotára kell meghatározni, szabályozni azonban a tevékenységeket kell. A feladatok tehát a beavatkozások; műszaki, jogi, gazdasági szabályozások megalapozását, kidolgozását illetően jelentkeznek. A beavatkozások megtervezése során alapvető a hatékonyság tekintetbe vétele, ill. előre becslése A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 282 ► Környezetvédelem A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Fenntartható erőforrás-gazdálkodás és fejlődés Vissza ◄ 283 ► A környezetállapot-értékelésből, minősítésből, valamint a beavatkozások

hatékonyságelemzéséből meghatározható sorrendek egybevetésével jelölhetők ki – területnagyságonként – a környezetgazdálkodás prioritásai. [8] A megfogalmazottak szolgálják a fenntartható fejlődés megvalósíthatóságát. 14.17 Ellenőrző kérdések 1. Határozza meg a fenntartható fejlődés és a fenntartható társadalom fogalmát! Mit nevezünk környezeti fenntarthatóságnak? 2. Melyek a fenntarthatóság főbb alapelvei? 3. Magyarázza el a környezetgazdálkodás és -elemzés modelljét! 4. A társadalmi folyamatok alakulása milyen hatással van a környezet minőségére? 5. Melyek a legsürgetőbb teendőket igénylő környezeti problémák? 6. Miként jellemezhető az ökoszisztémák értéke? 7. Mely ellentmondásosság feszül a környezeti és közgazdasági hatékonyság között? 8. Mi a megelőző környezetpolitika lényege? 14.18 Irodalomjegyzék [1] Láng, I.: Stockholm – Rio – Johannesburg Lesz-e új a nap alatt a

környezetvédelemben? Visszapillantás Magyar Tudomány 2001 12 szám, Budapest, 1415-1422. o [2] Meadows, D. H et al: Limits to growth New York, 1973, Universe Books [3] Meadows, D., Randers J, Meadows, D: A növekedés határai harminc év múltán, Budapest, 2005, Kossuth Kiadó. [4] Szlávik, J. (szerk): Fenntartható környezet- és erőforrásgazdálkodás Budapest 2005, KJK Kerszöv. [5] Bulla, M.: A fenntartható fejlődés fogalmi világa In: Pálvölgyi, T (szerk): Vissza vagy hova. Útkeresés a fenntarthatóság felé Magyarországon Budapest, 2002, Tertia Kiadó, 105-110. o [6] Bulla, M. (szerk): Komplex környezetállapot-értékelő szakértői rendszerek metodikai fejlesztése Kutatási összefoglaló, Győr 2004, SZE Környezetmérnöki Tanszék. [7] Bulla, M. (szerk): Tanulmányok hazánk környezeti állapotáról Budapest 1989, KVM. [8] Bulla, M.: Környezetpolitika, Budapest 2004 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 283 ►