Education | Library knowledge » Az ókor könyvtára

1 Az ókor könyvtárai 1.1 Alexandriai könyvtár A legnagyobb papirusztekercs-könyvtár, több százezer tekercsből állt, a görög műveltség valamennyi irodalmi és tudományos értéke megtalálható volt benne. Fehér márványból épült, külön tudományos központja volt az épületen belül (Muzeion), valamint fiókkönyvtára is volt, melyet II. Ptolemaiosz alapított a Szerapeionban (Szerapisz isten tiszteletére emelt épület), ebben görög, latin, héber, egyiptomi kéziratok kaptak helyet. Ie 43ban egy lázadás miatt a könyvtár kigyulladt, ám sok tekercset sikerült megmenteni 389-ben azonban a mindig megfontolt, racionális, és kulturális értékeket a végsőkig védő keresztények mint eretnekséget hírdető cuccot, több százezer tekercset elégettek. 1.2 Római könyvtárak Az i.e 2 Században Róma gondolt egyet, és lenyomta a görögöket, így a görög műalkotások a Római Birodalomba kerültek, ahol legalább olyan divatot teremtettek,

mint a patacipő pár éve nálunk. Könyvkiadókat alapítottak, ahol másolórabszolgák diktálás útján naponta akár 3-400 példányt készítettek (az esetleges hibákat utólag javították). Az első ilyen kiadót Ciceró cimborája, Atticus üzemelte be. A római tekercsek többé-kevésbé már rendelkeztek több olyan sajátossággal, mint a mai könyvek. A címoldalt vagy könyvgerincet egy zsinórón csüngő kis csontlap pótolta (index/sillybes), a tekercseket pedig felgöngyölt állapotban tokba helyezték (kötés). A társadalom testén élősködő sznob római férgek magánkönyvtárakat tartottak fenn, az első nyílvános könyvtárral pedig Julius Caesarig kellett várni. Végül nem is ő, hanem egy hadvezére és bizalmasa Gaius Asinius Pollio alapította i.e 39-ben, hiába volt az öreg Julius az ötletgazda, a jogdíjakkal már nem sokat kezdhetett, akut tőrök általi nehézfémmérgezésben hunyt el addigra. 350-re már 28 nyílvános könyvtár volt

Rómában, a bennük tartott tekercsek azonban elvesztek. Az egyetlen hely ahol papirusztekercseket találtak Egyiptomon kívül, Herculaneum volt. Ez a város köszönhetően a jól átgondolt helyválasztásnak, Pompei-vel együtt a Vezúv lávája alá került 79-ben, és 17 századon keresztül ott is maradt, 1759-ben ásták ki őket, találtak egy magánkönyvtárat, elszenesedett de olvasható tekercsekkel, amiket Antonio Pioggio kezdett el felnyitni és fordítani. 1.3 Ninivei könyvtár Babilónia fővárosában építtette Asúrbanipál király az i.e 7-ik század körül, a kor egyik legműveltebb uralkodója volt. Minden egyes könyv ékirással rótt, égetett agyagtálákból állt, ennek köszönhetően nem is pusztultak el, így 1848-ban Layard, a British Museum tudósa vezette expedíció során jól fel is tárták egész Ninivét és meg is találták a cuccokat (durván 60 ezret). 2 Kéziratos könyvek, kódexek Kezdetben a rómaiak és a görögök

papirusztekercsekre írtak, roppant törékeny volt, más kellett, ez lett a pergamen. Először ezt is felgöngyölt formában használták, de később rájöttek hogy könnyedén lehet hajtani, így célszerűbb, használhatóbb könyveket kaptak. A pergamen mellett a nem időtállónak szánt írásos dokumentumok, mindennapi feljegyzések céljára viasztáblát használtak, ezeket hosszabb szövegek esetén zsinórral vagy kapoccsal fűzték össze (caudex). Ennek a két megoldásnak a házasításából jött létre a kódex Az első kódexek az 1. században jelentek meg, a lapokat előbb összehajtották, megírták, majd végül bekötötték. A negyedik században II Constantinus parancsára a pergamentekercsek tartalmát elkezdték kódexbe másolni. A kódexek másolása a szerzetesek feladata volt, legelőször Itáliában, a Benedek rendiek kezdték meg működésüket. A másolóműhelyben (scriptorium) zajlott a munka, a másolókat (scriptorok) a másolóműhely

vezetője (scriptuarius) irányította. A lapszámozás fogalma ismeretlen volt, szerepét a custos (őrszó, köv oldal kezdőszava) töltötte be. A munka első fázisában a leírt szöveget a scriptuarius ellenőrzi, ellátja kézjegyével, majd a rubricator következik, aki bejelöli a kezdőbetüket és berajzolja a belső iniciálékat (rubrikál). Őt követi a miniator, aki megrajzolja az iniciálékat, majd finom kis képecskéket, miniatúrákat rajzol beléjük. Ezután az illuminátor a hasábokat ornamentális díszítésekkel vette körül, majd a ligátor vezetésével a kötőműhelyben bekötötték a kódexet. Külön másolórendek jöttek létre, ilyenek voltak pl a Karthausiak, vagy a női rendek (Klarissza/Ferencesek, Dominikák, Premontreiek). Az első pergamen kódex a Vulgata volt (latin nyelvű Biblia), a magyar kódexek közül a legfontosabbak Anonymus 1200 körül írt históriája, a Pray kódex (Halotti Beszéd és Könyörgés), Kézai Simon 1284-es

krónikája, Kálti Márk Bécsi Képes Krónikája (Árpád-házi királyok1330-ig), valamint Mátyás Corvinái (ma kb 180 elismert kötete létezik, ebből 32-t az OSZK őriz). 3 Guttenberg, ősnyomtatvány 1397-1468-ig élt, a mozgatható betüket, azok öntésének módját, illetve a kiszedett szöveg nyomási eljárását találta fel. Nyomdájának fénykora mainz-i tartózkodásának idejére esik. Első terméke a Weltgericht című versike, ezután Ablassbriefeket nyomott az egyház számára. 1455-ben készítette „A kereszténységnek a török veszedelemre való figyelmeztetése” című munkáját, ez egy 6 lapból álló füzet volt, nem sokkal utána nyomta a Cisianus naptárat (orvosi naptár). Fő műve, az első nyomtatott biblia, a 42 soros biblia, ehhez Fust ügyvéd és spekuláns anyagi támogatását vette igénybe. 641 lapos, laponként 42 sor szöveggel, az iniciálék helye üresen maradt. Fust ezek után jól cserbenhagyta Guttenberget, aki szépen

csődbe is ment, majd G egy tanítványával, Schöfferel állt össze, akivel 1457-ben kinyomtatták a Psalteriumot (zsoltároskönyv). G-vel ellentétben hangsúlyozták hogy könyveik nyomtatással készültek, elsőként alkalmaztak kolofónt. G a nulláról kezdi újra, új betűtípust készít, és ezzel nyomja ki Cracovia Értekezés az elméről és a lelkiismeretről, valamint Aquinói Tamás A hittcikkelyek summája című művét. Utolsó nagy műve a Catholicon, ezt már kolofónnal és évszámmal iis jelöli (1460). Fust és Schöffer sem tétlenkedik, kinyomják a 48 soros Bibliát, másnéven a mainzi bibliát 1462-ben, latin nyelvű volt. További munkáik a De officis 1465-ben (először használnak görög betűt), főképpen jogi, teológiai, filozófiai témájú könyveket nyomtattak. Fust meghal, helyét fia veszi át, majd Schöffer halála után szintén annak fia lép örökébe. 4 A reformáció és a nyomtatott könyv Maga a reformáció a 16.

századi Európában a katolikus egyház elleni küzdelem köntösében jelentkező anti-feudális jellegű, ideológiai, társadalmi-politikai mozgalom volt. + fő áramlata keletkezett, a polgári (Luther, Kálvin, Zwingli), a népi (anabaptisták, antitrinitáriusok), és a fejedelmi (anglikán egyház). Központja és kiindulópontja Németország volt (Luther 1517). Új korszakot jelent a kt-történelemben, sok könyvtár jött létre, de több régi is elpusztult. A német szerzetesrendek feloszlásakor rengeteg könyv semisült meg, ennél is több veszett oda a forradalmi megmozdulásokkor, azaz kétségkívül volt a reformációnak pusztító hatása, de jelentős építő erőket is mozgósított. Luther 1524-es levelében felhívta a figyelmet a könyvtárak jelentőségére, ennek alapján megindult a nagyob városok könyvtárainak kiépítése (Hamburg, Nürnberg). Alapítottak egyházi könyvtárakat is, és nemegyszer előfordult, hogy a katolikus gyűjtemények

egyszerűen protestáns kézre kerültek. Mindehhez jöttek még az újonnan alapított egyetemek könyvtárai, de a már meglévőek is komoly könyvtárhoz jutottak (Lipcse). Az ellenreformáció is jót tett a könyv terjedésének, a katolikusok is hamar felismerték az írásban rejlő hatalmat. Wittenberg is a nyomtatásnak, és a benne rejlő propaganda lehetőségének köszönhette jelentős nyomdászvárossá fejlődését, 3 évtizedik a legtermékenyebb volt. A klasszikus műveltségű kiadványok kis példányszámban jelentek meg, de annál jelentősebb volt a nemzeti nyelvű kiadványok száma, elsősorban Luther német nyelvű Bibliája. Köszönhető mindez a nemzeti öntudatra ébredésnek, és ezzel a nemzeti nyelv fontossá válásának. Megjelentek a nemzeti nyelvű népkönyvek (bibliai történetek, széphistóriák, verses és prózai irodalmi művek), a röpirat, mely a propaganda legfontosabb eszközének bizonyult (pl Thomas Münzer kedvenc eszköze, de

Luther 95 pontja is így terjedt el széles körben), a nyomtatott újságlevelek, asztrológusok jóslatai, kalendáriumok, stb. A reformáció és a könyvkultúra kölcsönösen megtermékenyítették egymást. Németország a könyvkereskedelem központjává vált, Gessner 1545-ben kiadott Bibliotheca Universalis című munkája lefektette a tudományos bibliográfia alapjait. Előnyét azonban nem tudta megtartani, köszönhetően a 30 éves háború pusztításának. Így a 17-ik század legjelentősebb könyvtárai, így a középkori és reneszánsz hagyományokkal (pult, láncolt könyv) szakító barokk típusú (polcok, galériák) könyvtárak is Németország határain kívül találhatóak. 5 Magyar könyv a 15-ik századig Az első könyvek a térítő, valamint az állam-, és egyházalapító tevékenységben részt vevő szerzetesek által kerültek Magyarországba (liturgikus szerkönyvek, segédkönyvek, mintakönyvek az újonnan alapított egyházi

intézmények számára). Szent István biztosította a felszereléseket, de a papokat és a könyveket az egyháznak kellett biztosítania. Az egyházi szervezet Szent László korára szilárdult meg, megindult az utánpótlás nevelés, a püspökségek könyvigényét a káptalani scriptoriumok igyekeztek kielégíteni. Az államalapításban sokat segített a Benczés-rend, mely meg is telepedett az országban, és igen sok energiát fektettek a könyv igény kielégítéséért másolóműhelyeikkel. Szent László 1093 körül jegyzékbe vetette pannonhalmi apátságuk vagyonát, így könyveiket is, mely a legkorábbi teljes mo-i könyvjegyzék. Legrégebbi és legértékesebb kódexünk a Csatári Biblia (román könyvfestészet, gazdag díszítés, 1130 körül). At egyház tevékenységén kívül a királyi udvarban is virágzott a könyvkultúra, melyben a 11-ik század közepe óta hivatalos történetírás folyt (Kézai Simon Gestája, Anonymus Gesta Hungaricuma). A

13-ik századtól egyre nagyobb igény mutatkozott a magánemberek és közösségek jogaik és egyéb ügyeik papírra vetésére, így jöttek létre a hiteleshelyek (kolostorok egy része, hivatalos okiratokat állítottak ki). Ugyanekkor jelentek meg az egyetemek, valamint a kolduló rendek is Magyarországon. A kolduló rendek (ferencesek, domonkosok) terjedelmes, igényes könyvtárakkal voltak felszerelkezve, tudás és prédikáció által akartak téríteni. Az Ómagyar Mária-siralmat örző Leuveni kódex is a domonkosok nevéhez fűződik. Első anyanyelvű olvasmányunk a Margit-legenda. Az Anjou királyok közül Károly Róbert nevéhez mára már csak egyetlen kódex köthető, a Legendárium (képeskönyv), Nagy Lajos kultúra-pártolását pedig a Képes Krónika képviseli méltón. Az első hazai nyomdát Hess András alapította Budán (1472), ám hamar abbahagyta a termelést. Kelet-Európában általában véve hiányoztak azok az anyagi és kulturális

feltételek, ami egy nyomda tartós működéséhez kellettek, ezért vagy könyvkereskedők segítségével, vagy külföldi nyomdáknak adott megrendelésekkel hidalták át a problémát (1484 esztergomi Missale és Breviárium Nürnbergből, 1488-ban Chronica Hungaricum Brünnből és Augsburgból). A nyomtatott könyv jelentős árcsökkenést hozott, kiszélesedett a könyvvásárlók rétege. Önálló könyvtár azonban csak a reneszánsz könyvkultúrával jelent meg Magyarországon (Várad) Andrea Scolari püspöksége idején, aki szívügyének tekintette a magyar könyvkultúrát, gyarapítást. 6 Magyar könyv a 15-ik században A középkori könyvkultúra virágkora, nyomtatás, olcsóbb könyvek, megjelenik a szórakoztató szépirodalom is. Megerősödnek az egyetemek is Közép-Európában, nálunk mégsem alakul tartósan működő egyetem, ezért nálunk teljesen hiányoztak a tudományos munkák, értekezések, kommentárok, viták, melyek megalapozták

volna az elvont tudományok rendszeres művelését. Ekkor jött létre azonban Mátyás Corvina könyvtára, mely akkoriban csak a Vatikán könyvtárától maradt el. Az egyházi könyvkultúra is virágzott, a plébániák könyvtárai lassankén elérték a káptalaniak szintjét, növekedett a műveltség, a kkönyvgyüjtési ambíció. Emellett a szerzetesrendek is kiemelkedő könyvtárakkal rendelkeztek (bencések, karthausiak, pálosok, domonkosok, ferencesek). Fellendül az anyanyelvi könyvkultúra, főleg vallási témájú könyvekre kell gondolni. Ekkortájt nálunk nem volt fejlett polgárság, a reneszánsz, a humanista világnézet ezért nálunk a haladó nemesség körében vert gyökeret. Egyik legjelentősebb könyvgyüjteménnyel Vitéz János főpap (váradi püspök, majd esztergomi érsek) rendelkezett, aki a reneszánsz hazai elindítójának tekinthető. Gyüjteménye sajnos nem maradt fönn, néhány példányt őriznek Bécsben és Münchenben. Jelentős

volt Janus Pannonius (pécsi püspök) könyvtára is Pécsett, sőt saját maga is írt, könyveit azonban nem látta el címerével. Mátyás Bibliotheca Corviniája nagyrészt Vitéz János hatására jött létre. A budai vár külön részében kapott helyett, Corvinái gazdagon díszített kódexek voltak, ellátva az uralkodó vagy felesége Beatrix címerével, illetve arcképével. A nyomtatott könyveket nem különösebben kedvelte. Mintegy 180 elismert példány maradt fenn 7 Magyar könyv a 16-ik században A reformáció nálunk is termékenyen hatott a könyvkultúrára, nyomdák alakultak (Nagyszeben, Brassó), megnövekedett az igény az anyanyelvi művek iránt. Ilyen volt Pesti Gábor Aiszópusz fordítása (1536) mely még külföldön került nyomtatásra, avagy Sylveszter János Újszövetség fordítása (1541), mely már itthon a Nádasdy nyomdában (Sárvárújsziget) készült. Az első teljesen magyar nyelvű nyomtatott könyv Komjáti Benedek „Szent Pál

levelei” című munkája volt. Az első teljes, magyar nyelvű biblia Károli Gáspár nevéhez fűződik, Mantskovit Bálint nyomdájában készült Vizsolyban. Bibliafordításokról beszélve meg kell említeni Heltai Gáspár unitárius lelkész nevét is, aki nyomdát is alapított, főbb művei Aesopus fabulája, illetve a Cancionale. Hozzátartoznak a kor kultúrájához az úgynevezett dícséretmondók is, így Tinódi Lantos Sebestyén, Hosvai Selymes Péter, valamit a reformáció nagy védelmezői, Dévai Bíró Mátyás, Ozoray Imre, Dávid Ferenc, és megemlítendő még a kor egyik legnagyobb írója, Mikes Kelemen. 8 Magyar könyv a 17-ik században Mint Európa többi részén, így nálunk is erősen érezhetőek voltak az ellenreformációs törekvések, legfőbb képviselője a jezsuita rend volt. A rend kiemelkedő egyénisége volt Pázmány Péter, aki erőteljes vitairataiban dolgozott a katolicizmus restaurációján. Nagyszombaton egyetemet alapított,

saját nyomdával rendelkezett, ahonnan az Isteni igazságosságra vezérlő kalauz is kijött. Később a protestáns támadások miatt a nyomdát Pozsonyba költöztették, Pázmány esztergomi érsek, majd bíboros lett. A jezsuita rend másik kiemelkedő alakja Káldi György volt, akinek nevét 1626-ban kiadott bibliafordítása tette híressé. A kor egyik legjelentősebb írója Szenci Molnár Albert volt, nem utolsósorban kiemelkedő műfordító is. Bibliafordításokat, nyelvtanokat adott ki, fontosabb műve a Keresztényi religióra és igaz hitre való tanítás (Kálvin institúciójának fordítása), de ennél is lényegesebb Dávid zsoltárainak fordítása, mely jelentős mértékben fejlesztette tovább a magyar verselést, templomi éneklésre szánt vallásos kultúránk csúcsa. Zrínyi Miklós a vallási nézetkülönbségeken felülemelkedve akarta megteremteni a nemzeti egységet, két fő műve a Török Áfium elleni orvosság, és a Szigeti veszedelem.

Misztótfalusi Kis Miklós eredetileg papnak készült, de inkább nyomdásznak tanulni küldik Amszterdamba, hiszen Erdélynek saját Biblia kell. Mesterségének legnagyobbjai közé emelkedik, pénzt kér otthonról a bibliára, ám mégsem kap, ettől függetlenül saját költségén belevág, majd útnak indul velük. Kolozsvárra visszaérvén megházasodik és nyomdát alapít, de belejavít a művekbe, ezért számos konfrontációba keveredik, végül hatalmas lelkibetegségébe bele hal. A kor egyik legjelentősebb műve, az Enciklopédia Apáczai Csere János nevéhez fűződik, aki az első magyra egyetemes tudást összefoglaló művet akarta így megvalósítani (1655)