Legal knowledge | Criminal law » A büntető jogszabály értelmezése, Az értelmezés szabályai, módszerei, eredménye

6. A büntető jogszabály értelmezése Az értelmezés szabályai, módszerei, eredménye I. Az értelmezés célja Minden értelmezés arra irányul, hogy az értelmezendő jog norma pontos jelentését feltárja. De már abban is vita van, hogy mit kell jelentésnek venni. A legalitás elvéből az következne, hogy egyrészt a demokratikus megválasztott törvényhozó akaratát kell feltárni, másrészt a címzettnek előre kell látni, hogy milyen magatartást tilalmaz a norma. A legalitás és az értelmezés kapcsolata két szinten nyilvánul meg: 1. a normákban rejlő többértelműség értelmezést igényel, amikor a norma alkalmazásra kerül 2. benne van a pakliban, hogy hivatalos személyek az értelmezés során téves következtetésekre juthatnak, ami az igazságtalanság egyik formája lehet. Az értelmezés elsődleges célja a jogszabály immanens jelentésének (ratio legis) feltárása. Meg kell különböztetni a jogalkotó objektív és szubjektív

szándékát: 1. Szubjektiv: csak fikció, hiszen egy több száz fős testületnek nem lehet egy természetes személyhez hasonló akarata. Ez is lehet az értelmezés célja, de nem meghatározó 2. Objektív: különböző jogalkalmazói módszerekkel lehet megismerni (értelmezés alanya és eredménye szerint lehet csoportosítani ezeket) II.A büntetőnorma értelmezésének módszerei: 5 féle értelmezés létezik az értelmezés módja szerint: 1. Nyelvtani (grammatikai): nyelvtani, magyar nyelv szerinti feltárása a jogszabály értelmének. Itt minden szónak, írásjelnek fontos szerepe van pl vagy= alternatív;avagy= nota bene!;és=konjunktív. pl. öngyilkosságban való közreműködés 168§ - Jelentős lehet ezeknek a szavaknak a hiánya, mivel ott a bíróságoknak kell a hiányt értelmezni vagy ill. és-ként pl becsületsértés 180§ - Ügyelni kell arra is, hogy a jogalkotó a szó hétköznapi értelmét vette alapul, vagy azt valamely jogi tartalommal

megtöltötte, e szerint kell alkalmazni azt. - 30./1992 AB hat meghatározta a nyelvtani értelmezés szabályait is: gyűlölet szó, uszít szó stb. + Curia értelmezése az izgatásról 2. Logikai értelmezés: formális logika felhasználásával történik A jogszabályok önmagában és egymással való logikai vizsgálata is idetartozik. Módszerei közt megemlítendő: - Kevesebbről a többre való következtetés ( a minore ad maius): ha a viszonylag enyhébb cselekmény is büntetendő, akkor a nála súlyosabb is az. pl bűnsegélynél az esketőleges felbujtás is büntetendő, és ebből következik, hogy a felbujtásnál is (vagyis gondatlanul is lehet felbujtani, ha belenyugszik abba, hogy vmely nyilatkozattal bűncselekményre buzdít) - Többről a kevesebbre való következtetés ( a maiora ad minus): ha a súlyosabbat sem büntetik, akkor az enyhébbet sem. pl erőszakos közösülés - Ellentétből való következtetés (argumentum contrario): a jogalkotó

tudatosan alkalmazza az eltérő szabályozást. pl végszükség és jogos védelem 3. Rendszertani értelmezés: 2 féle módon alkalmazható - Horizontálisan: ha a büntetőjogszabály rendszerbeli elhelyezkedéséből vonunk le következtetést a tartalmára nézve. pl büntethetősége megszüntető ok és a kémkedés - Vertikális: amikor a büntetőjogi norma elemeinek jelentését és logikáját kiterjesztjük az egész jogrendszerre és annak részeként vizsgáljuk jelentését. Vagyis más jogágat is bevonunk az értelmezésbe. 4. Történeti értelmezés: a jogszabály keletkezés és fejlődése társadalmi körülményeiből következtet annak valódi tartalmára. Általában a jogalkotó történetileg megragadható szabályozási szándékából, céljából és norma-elképzeléséből vonnak le következtetéseket. pl 30/1992 Ab hat A történeti értelmezésnél jelentős a régi és új jogszabály összehasonlitása illetve az előkészítő anyag és

törvényjavaslat értelmezése is. 5. Cél szerinti (teleologikus) értelmezés: az adott szabályozás célját veszi alapul, funkciója felől kíván értelmezni. pl pornográf felvételek III. Az értelmezés alanyai 1. Jogalkotói értelmezés: mindenekelőtt törvényben történhet Ilyenkor maga a büntetőjog alkotására hivatott szerv értelmez (interpretatio autentica). pl Btk IX: fejezet. Mindenkire nézve kötelező erejű. Viszont nem vonatkozik a törvények indoklására a kötelező erő, bár a történeti értelmezés keretében a jogalkalmazói és tudományos értelmezésre jelentőse befolyást gyakorol. 2. Jogalkalmazói értelmezés: az eljáró nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság végzi A bíróság határozatában foglalt értelmezésnek is csak az adott ügyre nézve van kötelező ereje. Ezen kívül a LB a Bírósági Határozatokban (BH) közzétett elvi és elvi élű állásfoglalásainak van jelentősége. 3. Tudományos (jogirodalmi)

értelmezés: kötelező ereje szinte egyáltalán nincs, de hasznos lehet a jogalkotó és jogalkalmazó szerv számára. Feladata, hogy a törvényileg nem megállapított fogalmakat stb. meghatározza és pontosítsa (1/1999 jogegységi határozat) IV. Az értelmezés eredménye: 1. Megállapító: minden olyan esetben, amikor értékelést igénylő tényállási elemek meglétéről vagy hiányáról kell dönteni. 2. Megszorító: amikor a jogszabály alkalmazási körét a látszólagosnál szűkebben állapítják meg. 3. Kiterjesztő: látszólagosnál tágabban értelmezik a jogszabályt (a nyelvtaninál tágabban értelmezik). Ez a megszorító ellentéte Fontos, hogy mihez képest beszélünk kiterjesztő vagy megszorzót értelmezésről. A nyelvtani értelmezéshez képest beszélhetünk tágabb vagy szűkebb értelmezésről, ha az egyéb értelmezési módok felhasználásával a jogszabály objektív jogalkotói jelentésének megállapítására szolgál. Ez az

ún nem valódi kiterjesztő vagy megszorító értelmezés Ezzel ellentétben a valódi kiterjesztő vagy megszorító értelmezés a jogszabály jelentésétől, a jogalkotó eredeti akaratától való eltérést jelent, ezért arra a legalitás elve miatt csak a törvény jogosult. V. Analógia kérdése A jogszabályok tartalmaznak joghézagokat, illetve nem minden esetre tartalmaz szabályt, ilyen esetekben alkalmazzák az analógiát. Analógia tehát a törvényi szabály alkalmazása értendő, az egymáshoz hasonló, de törvényileg nem szabályozott egyes jogesetekre, a szabályozási hézagok kitöltése érdekében. Az analógia alkalmazásának szigorú szabályt állit a jogállami elv, vagyis nem szabad analógiát alkalmazni a tettes hátrányára, vagyis tilos analógia segítségével új büntető tényállást létrehozni vagy a már meglévőt kiterjeszteni, vagy a büntetést szigori tani. Probléma lehet, hogy hol van az analógia és a kiterjesztő értelmezés

határa. Alapvető különbség, hogy analógiánál hiányzik a törvényi norma és a létrehozott norma identitása. Értelmezésnél viszont a norma adott és csak az nem egyértelmű, hogy egy meghatározott magatartásra alkalmazható-e vagy sem. A norma tartalmát értelmezés esetén az határozza meg,ami a szavak absztrakt értelmébe belefér, azaz a törvény alkalmazása a meghatározó, melynek során a bíró megállapíthatja, hogy a rendelkezés mely határterületeken alkalmazható(pl. curia határozata az áramlopásról, vagyis a villany is dolog- ezt később törvényi szintre emelték, de pl. a német, angol, francia jogban nem tekintették dolognak an áramot és erre a tényállásra külön speciális tényállásokat kellett kialakítani). Tradicionális felfogás, hogy az analógia az, amikor egy normát, melynek szövege, szóhasználata nem fogja át világosan a tényállást mégis alkalmazzák rá. az ilyen eljárás igazolása, hogy a ratio legis (

törvény értelme) kiterjed az eset tényeire, bár azokat nem fogja át a jogszabály szövege. Ez az értelmezés előre feltételezi, hogy a norma valódi jelentése a ratio legis és azt i, hogy az különbözik a ratio verborumtól (a norma szövegéből eredő jelentés), továbbá feltételezi azt is, hogy a ratiot a bíróságok felfedezhetik. Amennyiben a ratio legishez képest a norma túl szűken definiál, kihagyva szövegből olyan tényállásokat, amelyhez képest a normának alkalmazhatónak kellene lennie, a társadalmi változások szükségessé tehetik a contra legem analógia alkalmazását