Medical knowledge | Cardiology » A resuscitatio kérdései

Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam A resuscitatio kérdései Current concepts in cardiopulmonary resuscitation Rudas László Szegedi Tudományegyetem, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet Kulcsszavak: hirtelen halál, resuscitatio Key words: sudden death, resuscitation A hirtelen halál gyakori jelenség. Incidenciája Észak-Amerikában és egyes európai országokban 50–65/100 000 lakos/év. Az OMSZ adatai hasonló arányokat tükröznek, de a hazai szív-, érrendszeri betegségek incidenciája alapján ez a szám a valóságban magasabb lehet A kórházon kívüli hirtelen halál túlélése még mindig csak 5–6%. A gyógyszeres kezelések fejlõdése megtorpant, a figyelem az alternatív lehetõségekre összpontosul. Az új fejlemények közül az elsõ a kamrafibrilláció idõfüggõ szemlélete, a második a coronaria perfúziós nyomás központba helyezése, a harmadik a defibrilláló shockok új stratégiája, a negyedik

pedig a félautomata defibrillátorok (AED-k) térnyerése. A kamrafibrilláció háromfázisú, idõfüggõ modellje Felnõttkorban a szemtanúk által látott hirtelen halál hátterében zömmel kamrafibrilláció áll. A defibrillálás esélye resuscitatio híján a ritmuszavar kezdetétõl percenként 7–10 százalékkal csökken. Teendõinket a „háromfázisú, idõfüggõ modell” határozza meg (1) Az elsõ 4–5 perc az „elektromos” fázis Ekkor a defibrillálás nagyon hatékony. Amerikai kaszinókban a fibrilláció kezdetétõl számított 3 percen belül defibrillált betegek 70%-a kórházi hazabocsátásra került. A „keringési” fázis az 5-tõl 10-dik percig terjed Ekkor az elsõdleges cél a coronaria- és agyi perfúziós nyomás fenntartása mellkas kompresszióval. Ezzel a disztendált szív kiürülését és létfontosságú szubsztrátumok ellátását biztosítjuk. A fibrilláció 10-dik perce után jelentkezõ „metabolikus” fázisban komplex

problémával állunk szemben, melyben a globális hypoxia és a reperfúziós károsodás játszik szerepet. A coronariaperfúzió fenntartása A coronariaperfúziós nyomás (CPP) a kompresszió relaxációs fázisában az aorta és a jobb pitvar nyomása közt mért grádiens. Meghatározói között a megfelelõ kompresszió mellett a vaszkuláris rezisztencia és volumen, valamint az intrathoracalis nyomás szerepel. Kompressziót követõen a rugalmas mellkasfal visszatér eredeti helyzetébe, és „szívó” hatást gyakorol a vénás visszaáramlásra (nem szabad akadályozni a mellkasfal visszatérését, a „recoil-t”). A kompressziókkal mozgásba hozzuk a mellkasi aortában lévõ véroszlopot Az áramlás gyorsulásával fokozatosan nõ a CPP. A kompressziók leállításakor az áramlás lecsökken, és vele elvész a perfúziós nyomás A pauzák alatti alacsony CPP a kompressziók újraindítását követõen még több cikluson keresztül a kritikus érték alatt

marad. Így hatnak az alapszintû újraélesztés során a szájból szájba végzett befújásra fordított szünetek, melyek a való életben az elvártnál (4 s) lényegesen hosszabb ideig tartanak. A defibrilláló shockok stratégiái Hazánkban még több helyen használunk olyan defibrillátort, amely monofázisos shock leadására alkalmas. A korábbi stratégia az alacsonyabb hatékonyságú monofázisos shockokhoz alkalmazkodott. A növekvõ energiával, sorozatban leadott shockoktól a transthoracalis impedancia csökkenését és növekvõ siker-arányt reméltünk. A sorozat-shock legnagyobb hátránya, hogy a procedúra, illetve a csatlakozó ritmus ellenõrzések jelentõsen megnövelték a kompressziókat megszakító pauzákat. A korszerûbb defibrillátorok bifázisos shockot adnak le. Ezeknél a siker aránya az elsõ, alacsonyabb energiájú shocknál is 90% körüli Az új irányelveket mindkét defibrillátor típus esetén a minél rövidebb pauzával (egyszeri

shockokkal) járó ciklusokból felépülõ algoritmusok határozzák meg. Az AED szerepe A (fél)automata külsõ defibrillátor (AED) könnyû, teleprõl mûködtethetõ eszköz, mely képes ritmusanalízisre, és informálja az újraélesztõt a shock szükségességérõl. A kamrai tachycardia, illetve fibrilláció felismerésében az eszköz szenzitivitása 98%, specificitása 100%. Az AED kifejlesztése a CPR bevezetése óta a legnagyobb lépés a kamrafibrillációs hirtelen halál kezelésében. Új távlatokat nyit a közterületeken elhelyezett AED (public access defibrillator=PAD) Tágabb értelemben a PAD programok része a rendfenntartó, illetve tûzvédelmi szervezetek AED-vel való ellátása és kiképzése. Hozzájuk csatlakoznak olyan csoportok, mint például a repülõk személyzete, akik helyzetüknél fogva kerülhetnek újraélesztõ szerepbe. A szûkebb értelemben vett PAD programok két irányban fejlõdnek A programok egy része AED elhelyezését célozza

meg olyan helyeken, ahol nagyon sok ember fordul meg. Ezt a lehetõséget példázza a chicagói repülõtereken végzett 341 2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam 1. ábra Felnõtt ember emelt szintû újraélesztési ajánlás sémája (4) vizsgálat. Két év alatt 18 kamrafibrillációt kezeltek átutazók, illetve reptéri alkalmazottak, s a 11 sikeres esetbõl 6-ban az életmentõ nem rendelkezett korábbi újraélesztési ismerettel A PAD programok másik iránya az AED kihelyezés mellett laikus csoportok szervezésén alapul. A 2004-ben közölt „PAD vizsgálatot” csaknem ezer észak amerikai központban folytatták (2). Olyan egységeket vontak be, ahol legkevesebb 250 idõsebb ember, napi 16 órán keresztül tartózkodott, illetve a kérdéses helyen a korábbi 2 évben hirtelen haláleset történt. Az egységeket „csak CPR”, illetve „CPR + AED” csoportokba randomizálták. Kiképzésük,

irányításuk és tudásuk ellenõrzése megfelelt az érvényes ajánlásoknak. Igazolódott, hogy az AED-vel felszerelt egységek által resuscitált betegek közül szignifikánsan több éri meg a kórházi hazabocsátást. A túlélési haszon olyan egységekben mutatkozott meg, amelyek repülõtereken, sportlétesítményekben, ipari üzemekben, be- 342 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009 Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam vásárló- és rekreációs központokban szervezõdtek (2). A vizsgálat nyomán az amerikai kardiológus testületek szakértõi bizottságai megerõsítették korábbi állásfoglalásaikat: Az egészségügyi szakemberek által irányított programok a „PAD vizsgálat” bevonási kritériumainak megfelelõ egységekben szervezõdjenek. Az AED-t gyorsan elérhetõ helyre telepítsék, és az újraélesztõi válasz tervezett, begyakorolt tevékenység legyen. A cél az, hogy a kritikus idõszakban (a tömeg

jelenlétekor), mindig legyen képzett újraélesztõ a helyszínen. Szoros kapcsolatot kell kialakítani a mentõszolgálatokkal, ki kell építeni a kommunikációs csatornákat. A folyamatos minõségellenõrzés az AED-k mûszaki állapotától az önkéntesek újraélesztési készségének ellenõrzéséig terjed. A fenti irányelvekkel a PAD programok költséghatékonyak A laikus újraélesztõk szerepe Az, hogy a hirtelen halál jelenségét a környezetben lévõ laikusok felismerik-e, a túlélés döntõ meghatározója. Félreértést okozhat a beteg gaspoló légzése, melyet avatatlanok „életjelenségnek” vélhetnek A laikusok kevéssé képesek a carotispulzus megítélésére, erre sok idõt vesztegettek (ezért már nem várjuk tõlük ezt). A következõ lépés, hogy az észlelõ segítséget hívjon, és megkezdje az újraélesztést. A „bystander” resuscitatio megduplázza, megháromszorozza a túlélést. E hallatlan elõnyhöz képest a tényleges

újraélesztési aktivitás alacsony, a különbözõ összefoglalókban 20–56% között változik. A kedvezõnek tûnõ hazai adatok (35%) értelmezésénél figyelembe kell vennünk, hogy polgártársaink újraélesztési tevékenysége igen heterogén Tény, hogy a laikusok tartózkodásának jelentõs oka, hogy ódzkodnak a szájtól-szájba lélegeztetéstõl. A vezérfonalak elfogadják, hogy õk csak kompressziót végezzenek! A 2006. évi magyar felnõtt újraélesztési ajánlások A fentiekben leírt új koncepciókra és kihívásokra adott válaszok az új resuscitatiós ajánlásokban jelennek meg. A Magyar Resuscitatiós Társaság által kibocsátott vezérfonalak, a „2006. évi felnõtt alapszintû újraélesztési, valamint a külsõ automata defibrillátor használatára vonatkozó irányelvek”, továbbá a „2006 évi felnõtt emelt szintû újraélesztési irányelvek” (3, 4), az európai és nemzetközi ajánlásokhoz igazodnak. A korábbiakhoz képest a

legfontosabb változások az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Az áttekinthetõség és a jobb taníthatóság érdekében egyszerûsödtek, egységesedtek az ajánlások. 2. Az ajánlások a háromfázisú, idõfüggõ modell alapján készültek 3. Számos módosítás szolgálja a lehetõ legrövidebb pauzákkal megszakított folyamatos mellkaskompressziót, nagy súlyt fektetve a kompresszió frekvenciájának és minõségének biztosítására. Változott a mellkaskompresszió-befújás arány és a defibrillálási stratégia (beleértve az AED protokollt is). Az idõveszteséggel járó pulzus-, és EKG-ellenõrzések jelentõsen csökkentek. 4. Nagy hangsúlyt kap a postresuscitatiós kezelés, különösen a terápiás hipotermia A felnõtt emelt szintû újraélesztési ajánlás sémáját az 1. ábra szemlélteti Irodalom 1. 2. 3. 4. Weisfeldt ML, Becker LB. Resuscitation after cardiac arrest: a 3-phase time-sensitive model JAMA 2002;288:3035-3038 Hallstrom AP,

Ornato JP, Weisfeldt M és mtsai. Public-access defibrillation and survival after out-of-hospital cardiac arrest N Engl J Med 2004; 351:637-646. Tóth Z, Diószeghy Cs, Gõbl G és mtsai. A Magyar Resuscitatiós Társaság 2006 évi felnõtt alapszintû újraélesztési (BLS), valamint a külsõ automata defibrillator (AED) alkalmazására vonatkozó irányelvei. Újraélesztés 2006; 4:5-11 Tóth Z, Diószeghy Cs, Gõbl G és mtsai. A Magyar Resuscitatiós Társaság 2006 évi felnõtt emelt szintû újraélesztési (ALS) irányelvei Újraélesztés 2006; 4:12-15. 343 2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam A szívelégtelenség patomechanizmusa* Pathophysiology of chronic heart failure Édes István1, Édes István Ferenc2 1 Debreceni Egyetem, Kardiológiai Intézet, 2Semmelweis Egyetem, Kardiológia Központ Kulcsszavak: szívelégtelenség, béta-adrenerg receptorok, Ca2+-anyagcsere Key-words: heart failure,

betha-adrenergic receptors, Ca2+ handling Az utóbbi évtizedekben a kardiológiai kutatások rohamos fejlõdésével lényeges elõrehaladás történt a szívelégtelenség kialakulásának alapvetõ molekuláris és celluláris okainak tisztázásában. Ez a fejlõdés több tényezõbõl adódik: 1) óriási elõrelépés történt a Human Genom Project-ben és jelenleg az egyes humán gének azonosítására részletes genetikai térképek állnak a rendelkezésre, 2) rohamléptekben fejlõdik az experimentális kardiológia, nagymértékben a molekuláris biológia elõtérbe kerülésének köszönhetõen. A szívelégtelenséget okozó celluláris szintû eltérések részletes feltárása kiemelten fontos feladat, mivel a betegség kezelése még korántsem tekinthetõ megoldottnak A modern klinikai terápia [angiotenzinkonvertáló enzim (ACE)-gátlók, béta-adrenerg blokkoló vegyületek stb.] sokat javítottak a szívelégtelenségben szenvedõ betegek életminõségén

és a mortalitási adatokon. Ugyanakkor ezen kombinált gyógyszeres kezelés továbbra is csak tüneti terápiának fogható fel. A vízhajtók a pumpafunkció kiesése miatt kialakuló oedemakészséget csökkentik, a pozitív inotrop szerek az intracelluláris Ca2+-szint növelésével fokozzák a kontraktilitást, az ACE-gátlók és a béta-blokkoló vegyületek a kórosan növekedett szimpatikohumorális válaszreakciót javítják. Ezek a szerek a másodlagosan kialakuló patológiás tényezõkre hatnak (oedemakészség, sympathicotonia, humorális eltérések) és valószínûleg nem a szívelégtelenséget kiváltó primer ok(ok) kezelésére szolgálnak. A jelen összefoglaló célja, hogy rövid áttekintést adjon a szívelégtelenség kialakulásához vezetõ celluláris (sejtszintû) mechanizmusokról, bemutatva a várható új kutatási irányvonalakat, felvillantva a jövõ terápiás lehetõségeit. Szívelégtelenség kialakulásának genetikai háttere A genetika

nagy mértékû fejlõdése (Human Genom Project) váratlan és speciális helyzetet teremtett a kardiológiai kutatásban. Jelenleg már nem az alapkutatási lehetõségek elmaradottsága gátolja az egyes öröklõdõ szívbetegségek genetikai hátterének tisztázását, hanem a megfelelõ, homogén és nagy létszámú klinikai beteganyag hiánya. A hypertrophiás cardiomyopathia * A publikáció létrejöttét a „Semmelweis Híd Projekt” TÁMOP-4.22-08/01/KMR-2008-0004 támogatta (HOCM) esetében egyszerû a helyzet, mivel a jelenleg rendelkezésre álló neminvazív diagnosztikus lehetõségek (echocardiographia) birtokában a betegség diagnózisa könnyen felállítható. Nehezebb a helyzet a dilatatív cardiomyopathiák (DCM) esetében, ahol a mérsékelt vagy súlyosabb pumpafunkció zavart és dilatatiót egyéb betegségek (ischaemiás szívbetegség) is utánozhatják. Valószínûleg ez az oka annak, hogy a HOCM genetikai hátterének tisztázása szempontjából

lényegesen elõbbre tart az alapkutatás. A HOCM etiopatogenezisével kapcsolatban tisztázódott, hogy ez a familiáris betegségcsoport a miofibrilláris fehérjékben (béta-miozin nehéz lánc, troponin T, tropomiozin, C protein stb.) bekövetkezett pontmutációkkal függ össze, azaz a HOCM egy sarcomerbetegség A mutációs eltéréseket alapvetõen két csoportra osztják: aminosavcserékre (missence mutations) és néhány nukleotidára korlátozódó deléciós eltérésekre (1). Feltételezték, hogy a béta-miozin nehéz lánc érintettsége esetében a töltéssel rendelkezõ aminósavak mutációja klinikailag rosszindulatúbb, gyorsabb lefolyású kórformát eredményez, míg a neutrális aminosavak kóros cseréje egy benignusabb betegségtípus (fenotípus) kialakulásához vezet. Jelenleg azonban még nehéz egyértelmûen megmagyarázni, hogy a miofibrilláris fehérjék mutációs változásai miért és hogyan vezetnek HOCM-hoz. A legújabb elképzelések szerint

a genetikai mutációk megváltoztatják a miofilamentumok rendezettségét, ami gyengíti az összehangolt és bonyolult kontraktilis funkciót. Ezt a hipotézist a béta-miozin nehéz lánc néhány mutációs eltérése esetében direkt módon is sikerült igazolni, mivel a klinikailag érintett populációban kórosan csökkent erõ-sebesség összefüggést észleltek. A miofilamentumok rendezetlenségének fokozódása ugyanakkor lehetõséget teremt különbözõ arrhythmiák (micro-reentry) kialakulására, ami a betegség egyik klasszikus tünete Az állapotra ugyancsak jellegzetesnek tartott masszív myocardialis hypertrophia valószínûleg kompenzatorikus jelenség, ami a pontmutációk által gyengített miofibrilláris fehérjék inadekvát kontraktilis funkciójának a következménye Ugyanakkor nehezen érthetõ, hogy bizonyos genetikai pontmutáció típusok hogyan eredményezhetnek eltérõ fenotípusokat (klinikai állapotot) A jövõ kutatásainak kell választ adni

erre a kérdésre, és megtalálnia azokat a módosító tényezõket (géneket), amelyek ezt a jelenséget magyarázzák. 344 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009 Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam 1. ábra A krónikus túlterhelés okozta szívelégtelenség kialakulásának mechanizmusa. A felsõ ábra a normál viszonyokat mutatja Az alsó ábra a dekompenzáció hatására bekövetkezõ eltéréseket ábrázolja a Ca2+-anyagcserében A szarkoplazmatikus retikulum (SR) Ca2+-ATPáz pumpának a csökkent mennyisége és/vagy lelassult mûködése miatt növekszik diasztoléban az intracelluláris Ca2+ -szint, ami inkomplett relaxációhoz, majd súlyos kontraktilitászavarhoz (károsodott Ca2+-szekréció, az SR Ca2+ tartalmának csökkenése miatt) vezet. A Na+,Ca2+ ioncserélõ mennyiségének növekedése valószínûleg kompenzatorikus jelenség, ami a megnövekedett intracelluláris, citoplazmatikus Ca2+-koncentráció következménye.

Rövidítések: SR=szarkoplazmatikus retikulum, Rya=ryanodin receptor (SR Ca2+ szekréciós csatorna), Na-Ca X=Na+,Ca2+ ioncserélõ, SL=szarkolemma. 345 2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam A dilatatív cardiomyopathia familiáris formáiban ugyancsak több patológiás kromoszomális pozíciót lokalizáltak, és jelenleg nagy erõvel folyik a megfelelõ gének, illetve mutációk azonosítása, ami a korábban részletezett okok miatt (jól kontrollált nagy betegszámú klinikai betegcsoport hiánya) egyenlõre lényegesen nehézkesebben halad elõre. Szívelégtelenség krónikus hemodinamikai túlterhelés következtében } A szarkoplazmatikus retikulum funkció változása szívelégtelenségben A HOCM genetikai okainak tisztázása mellett a krónikus túlterhelés okozta cardialis dekompenzáció az a másik experimentális terület, ahol lényeges elõrehaladás történt a szívelégtelenség során

bekövetkezõ molekuláris szintû folyamatok tisztázására. Ebbe az általánosított csoportba több különbözõ cardialis betegségforma is beletartozik (ischaemiás cardiomyopathia, billentyûbetegség okozta szívelégtelenség, nem familiaris dilatatív cardiomyopathia stb.) Jelenleg egyöntetû a vélemény, hogy a myocardium Ca2+-anyagcseréjének a felborulása a szívelégtelenség sejtszintû végsõ közös folyamata (1. ábra) A kutatók többségének az elképzelése alapján a primer ok a szarkoplazmatikus retikulum (SR) Ca2+-ATPáz pumpának a lelassult mûködése, ami az enzim fehérjeszintjének a csökkenésével és/vagy funkciójának károsodásával magyarázható. Humán szívizomból származó mintákban pozitív korrelációt találtak az SR Ca2+-ATPáz mRNS vagy fehérje mennyisége és különbözõ cardiovascularis funkcionális paraméterek között. Feltételezik, hogy az SR Ca2+-ATPáz csökkent mûködése miatt diastoléban növekszik az

intracelluláris Ca2+-szint (1. ábra), ami inkomplett relaxációhoz, majd súlyos kontraktilitászavarhoz vezet. A magas citoplazmatikus Ca2+-szint magyarázza a szívelégtelenség során kialakuló arrhythmiahajlamot is. A Ca2+-anyagcsere szabályozásának felborulása (a diastolés citoplazmatikus Ca2+-szint növekedése) kompenzatorikus változásokat hoz létre az egyéb membránpumpák és receptorok mûködésében is. Ezen kompenzatorikus változások közül talán a legfontosabb a Na+, Ca2+ ioncserélõ fehérje mennyiségének (és aktivitásának) növekedése. A növekvõ Na+-Ca2+ ioncsere részlegesen kompenzálja (csökkenti) a kórosan magas intracelluláris citoplazmatikus Ca2+-szintet . } A béta-adrenerg reguláció változása szívelégtelenségben A krónikus túlterhelés okozta cardialis dekompenzáció és pumpafunkció károsodás kapcsán több patológiás eltérést írtak le a béta-adrenerg rendszer (bétaadrenerg receptor, G-proteinek, adenil-cikláz

enzim) mûködésében. Ezen eltéréseknek a lényege, hogy csökken a béta-adrenerg rendszer aktiválhatósága, illetve párhuzamosan ezzel együtt csökken a stimulálás során keletkezõ ciklikus AMP (cAMP) mennyisége is. Ez a kóros szignál átvezetés elsõsorban magának a béta-1-adrenerg receptorszámnak (sûrûségnek) a csökkenésével magyarázható, amit a magas szérum-katecholamin-szint miatt bekövetkezõ deszenzibilizálódás (down regulation) magyaráz. Érdekes módon a béta-2adrenerg receptororokat a szívelégtelenség (és a magas katecholaminszint) kevésbé befolyásolja és a béta-2-receptor sûrûség még az elõrehaladott stádiumban lévõ betegekben is közel normális. Ez egyben jelzi a béta-2 -receptorok fokozott jelentõségét a betegség kialakulását követõen. Szívelégtelenségben szenvedõ betegekbõl származó humán myocardiummintákban az adrenerg receptorok sûrûségének változásai mellett kórosan emelkedettnek találták a

gátló jellegû G-protein (Gi) szintjét, ami befolyásolhatja a receptorok funkcióját. Ugyanakkor a béta-adrenerg receptorrendszerben fentebb leírt eltérések valószínûleg inkább következményei és nem okozói a szívelégtelenség kialakulásának. Akut szívelégtelenség Az akut szívelégtelenség klinikailag ischaemiás szívbetegséghez, billentyûbetegséghez és ritkábban szívizombetegséghez (cardiomyopathia, myocarditis) társulhat. A leggyakoribb klinikai manifesztáció az akut ischaemia (infarctus), amikor a szívizom mennyiségének a csökkenése (necrosis) vezet a funkció akut csökkenéséhez (pumpaelégtelenség). Ezekben a formákban hirtelen csökken a pumpafunkció, és egy korábban normál systolés és diastolés funkciót mutató bal kamra válik hirtelen elégtelenné. Ugyanakkor a krónikus szívbetegségek (már eleve csökkent balkamra-funkció) akut exacerbatiója is hirtelen súlyosbíthatja a beteg állapotát olyan mértékben, ami akut

szívelégtelenséghez vezet. Az alapbetegség leggyakrabban (az esetek több mint 50%-a) krónikus ischaemiás szívbetegség miatt csökkent balkamra-funkció. Az ún nemischaemiás eseteket a billentyûbetegségek és a hosszú távon fennálló kezeletlen magas vérnyomás (következményes, elsõsorban diastolés szívelégtelenség) alkotja. Az alapbetegség sokszor nem vagy csak nehezen deríthetõ ki. Az akut szívelégtelenség patofiziológiai szempontból különbözik attól függõen, hogy krónikus szívelégtelenség talaján vagy megelõzõen normál balkamra-funkcióval rendelkezõ egyéneken alakul ki. Krónikus szívelégtelenségben a betegek általában gyógyszeres kezelésben (ACE-gátlók, digitalis, vízhajtók) részesülnek, hogy a betegség ne progrediáljon és a keringés stabil maradjon. Ugyanakkor a kezelés ellenére (kompenzált állapotban is) általában kimutathatóak a nagyvérköri pangás, a sympathicotonia és RAS aktiváció jelei Az akut

szívelégtelenség társulásakor lényegében súlyosbodnak az eleve meglévõ kóros tünetek és jelek. 346 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009 Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam Következtetések Ezen rövid összefoglalás is egyértelmûen jelzi, hogy az utóbbi években lényeges elõrehaladás történt mind a genetikai eredetû, mind a krónikus megterhelés okozta cardialis dekompenzáció etiopatogenézisének tisztázásában. A kontraktilitás szabályozásával és a szívizomban bekövetkezõ patológiás történésekkel kapcsolatos adatok, ismeretek lehetõséget teremtenek alapvetõen új terápiás beavatkozások (gyógyszerek) kialakítására. Valószínû, hogy a genetikai hátterû szívelégtelenség is a myocardium Ca2+-anyagcseréjének felborulása következtében alakul ki és a szívelégtelenség sejtszintû végsõ közös folyamata megegyezik a két kórforma (genetikus és krónikus megterhelés) között. A

szívelégtelenség kutatásával kapcsolatos adatok klinikai szempontból különösen fontosak, mivel ez az a cardialis kórforma, aminek az incidenciája a nemzetközi tanulmányok szerint egyértelmûen nõ. Mindez annak ellenére következik be, hogy világszerte nagy erõfeszítések történnek a szívelégtelenség két gyakori okának a magas vérnyomásnak és ischaemiás szívbetegségnek a megelõzésére és adekvát kezelésére. Ugyanakkor az experimentális kardiológia és a genetika fejlõdése, a kiterjedten használt különbözõ állatmodellek (genetikailag módosított, ún. transzgenetikus állattörzsek), illetve a humán betegvizsgálatok reményt nyújtanak arra, hogy a nem túl távoli jövõben alapvetõ áttörést sikerül elérni a betegség kezelésével kapcsolatban. Irodalom 1. 2. 3. 4. Braunwald E. Heart disease, a textbook of cardiovascular medicine Elsevier, Philadelphia, 2007 Katz AM. Physiology of the Heart, Lippincott/Williams & Wilkins,

Philadelphia, 2006 Opie LH. Heart physiology, from cell to circulation Lippincott Williams & Wilkins, Philadelphia, 2004 Edes I, Kranias EG. Ca2+-ATPases Cell Physiology, Source Book Ed: Sperelakis N, Academic Press, New York, USA, 271-282, 2001 Szívizombetegségek Cardiomyopathies Habon Tamás Pécsi Tudományegyetem, OEKK, I. sz Belgyógyászati Klinika Kulcsszavak: szívbetegségek, szívizombetegségek, myocarditis, szívelégtelenség, genetika Key-words: heart diseases, cardiomyopathy, myocarditis, heart failure; genetics A cardiomyopathia a szívizom heterogén betegsége, mely számos – gyakran genetikai – tényezõ következtében lép fel, mechanikai vagy/és elektromos funkciózavarral, általában kamra hypertrophiával vagy dilatációval jár. Lehet csak a szívizom betegsége, vagy szisztémás betegség része, gyakran cardiovascularis halálozáshoz, vagy progresszív szívelégtelenséghez vezet (1). A cardiomyopathiákat tradicionálisan a strukturális

és funkcionális fenotípus alapján osztályozzuk, lehet dilatatív (a kamrák tágulatával és csökkent pumpafunkcióval), hypertrophiás (a kamraizomzat megvastagodásával, megfelelõ systolés funkcióval), és restriktív (vastag, merev kamraizomzattal, mely telõdési nehezítettséget okoz), a jobb kamra falát involváló arrhythmogen jobb kamrai dysplasia, valamint a nem osztályozhatóak (2). A definíció szerint cardiomyopathiának primeren csak a szívizmot érintõ elváltozásokat tekintjük, az egyéb okból kialakuló, de gyakran egyezõ végsõ klinikai képet mutató elváltozásokat specifikus cardiomyopathiának nevezzük. Ez utóbbiak közé tartoznak az ischaemiás szívbetegség, billentyûbetegség, hypertonia, gyulladásos, metabolikus, toxikus vagy más szisztémás betegségek következtében kialakuló szívizombetegségek. A cardiomyopathiák pontos osztályozása nem egyszerû feladat, ezért is folyamatosan változik, az ismeretek bõvülésével

fejlõdik a beosztás. A legújabb amerikai (AHA) osztályozás, melyet az európai (ESC) kritikával illet (3), figyelembe veszi a molekuláris, illetve celluláris mechanizmusokat is, az új definíció szerint a szekunder kórformák mellett megkülönböztetünk primer genetikai (ebbe beletartozik a balkamrai non-compact cardiomyopathia és az ioncsatorna rendellenességek is, pl. a rövid és hosszú QT, a Brugada-szindróma, és a katecholaminerg polymorph kamrai tachycardia), kevert és szerzett cardiomyopathiákat (1). Az osztályozás nehézségei ellenére a betegek kezelésében meglehetõsen egységes szemlélet uralkodik. Döntõ fontosságú a betegek részletes kivizsgálása, a reverzíbilis, kezelésre jól reagáló kórokok teljes körû feltárása. A leggyakoribb cardiomyopathia a dilatatív cardiomyopathia (DCM), amely egyik vagy mindkét kamra dilatációjával, systolés (diastolés is!) diszfunkcióval jár, gyakran a klinikai tüneteket megelõzõen. DCMnek

megfelelõ klinikai kép alakulhat ki számos, a szív- 347 2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam izmot is érintõ kórképben (specifikus, illetve szekunder), de az esetek mintegy felében az etiológiai tényezõ nem tisztázott. Ezen idiopathiás esetek egyre jelentõsebb hányadában sikerül genetikai (dystrophin, desmin, lamin, phospholambam gén mutáció) vagy familiáris (autoszomális domináns, recesszív, mitokondriális vagy X-hez kötött) eredetet feltárni. További fontos tényezõk lehetnek korábbi gyulladásos szívizombetegségek (pl myocarditis) melyek genetikai prediszpozíció vagy/és autoimmun patomechanizmus alapján vezethetnek DCM-hoz. Keringõ szívizomellenes antitestek, cytokin, valamint szabadgyök-károsító hatások is gyakran kimutathatók. Az egyéb etiológiai tényezõk közül gyakorisága okán meg kell említeni a toxikus ártalmakat, ezen belül is az alkohol szerepét. A

betegség prognózisa, tekintettel a heterogén etiológiára meglehetõsen változó. Manifeszt súlyos szívelégtelenség esetén korábban az egy éves halálozás akár 50% is lehetett (CONSENSUS), manapság a modern patofiziológiai szemléleten alapuló gyógyszeres és eszközös kezelés jóvoltából mintegy 20–30%. A prognózist rontó tényezõk közül kiemelendõk a magasabb kor és funkcionális stádium (NYHA III/IV.), az alacsony csúcs oxigénfogyasztás, a fokozott szimpatikus aktiváció, az emelkedett BNP-szint, kamrai vezetési és ritmuszavarok, alacsony szérum-Na-szint, S3 galopp és magas töltõnyomás A klinikai tünetek változatosak, a szívelégtelenség jelei fokozatosan vagy progresszíven alakulhatnak ki. A neminvazív és invazív kivizsgálás legfontosabb célja a szekunder kórformák feltárása és az etiológia alapján a kórkép célzott kezelése. A diagnosztikában és az utánkövetésben az echokardiográfiának kiemelkedõ szerepe van,

de a szív MRI (ARVD, myocarditis, restrictiv CMP) és CT (koszorúérbetegség) is egyre nagyobb fontosságú. Az invazív kivizsgálás során a koszorúérbetegség kizárása mindenképpen indokolt, az endomyocardialis biopsia szükségessége azonban meglehetõsen vitatott (óriássejtes myocarditis, amyloidosis, sarcoidosis, haemochromatosis), rutinszerû alkalmazása nem javasolható. Amennyiben specifikus etiológiai kezelés nem biztosítható, vagy nem kellõen hatékony, a betegség progressziójának késleltetése, illetve a komplikációk megelõzése az elsõdleges, a szívelégtelenség gyógyszeres és eszközös terápiás útmutatójában leírtaknak megfelelõen, végsõ esetben a keringéstámogató eszközöket és a szívtranszplantációt is ideértve (4). A restrictiv cardiomyopathiák (RCM) különösen a fejlett országokban ritkán fordulnak elõ. A kórkép patofiziológiai szempontból merev, megvastagodott kamrafalakkal, a diastolés telõdés

nehezítettségével jellemezhetõ. A betegség progressziója során a systolés funkció is károsodik. Igen fontos a kórkép elkülönítése a hasonló klinikai tüneteket mutató constrictiv pericarditistõl. Az idiopathiás formák mellett az esetek mintegy felében specifikus klinikai betegségek társulnak RCMval. Megkülönböztetünk myocardialis és endomyocar- dialis kórformákat. A myocardialis típusú RCM lehet noninfiltratív, infiltratív vagy tárolási betegséghez kapcsolódó. Klinikai szempontból az idiopathiás formák mellett az amyloidosis, a sarcoidosis, a tárolási betegségek (pl. haemochromatosis, Fabry-kór), az endomyocardialis fibrosis és a carcionoid emelhetõ ki Fontos megemlíteni, hogy a diabetes, az irradiáció és egyes gyógyszerek is okozhatnak RCM-át. A prognózis és a klinikai tünetek az etiológiától függenek. Terhelési intolerancia, gyengeség, fulladás, szívelégtelenség (elsõsorban jobb!) jelei csaknem mindig jelen vannak,

a hypotensiv hajlam (diuretikus kezelés!) és a pitvarfibrilláció (dilatált pitvarok!) gyakori. A diagnosztikában nagy szerepe van az echokardiográfiának (jellegzetes 2D és Doppler minta), az EKG ritmuszavarok mellett low voltage-ot mutathat (jellegzetes amyloidosisban), a differenciáldiagnosztikában a fentiek mellett az endomyocardialis biopsiának, a szív-CT-nek és MRInek is komoly szerepe lehet (constrictiv pericarditis elkülönítése!). Az RCM kezelése etiológiájától és lefolyásától függõen változik A szívelégtelenség gyógyszeres kezelése mellett a kemoterápiának, az autológ csontvelõ transzplantációnak és a sebészi megoldásoknak is szerepe lehet (4). Az arrhythmogen jobb kamrai cardiomyopathia a jobb kamra kötõ- és zsírszövetes átépülésével, következményes tágulatával járó genetikai hátterû (desmoplakin, plakoglobin, plakophyllin-2 gén) szívizombetegség. Gyakran okoz malignus kamrai ritmuszavart, hirtelen szívhalált,

és jobbszívfél-elégtelenséghez is vezethet. Jellegzetes EKG, echocardiographiás és szívizom-biopsiás eltérések mellett az MRI szerepe döntõ a diagnosztikában. Béta-blokkoló és antiarrhythmiás kezelés mellett pozitív elekrofiziológiai vizsgálat esetén az ICD implantáció kiemelkedõ jelentõségû a hirtelen szívhalál kivédésében (4). A hypertophiás cardiomyopathia (HCM) a bal és/ vagy jobb kamra, gyakran aszimmetrikus hypertrophiájával járó autoszomális domináns formában öröklõdõ szívbetegség. A HCM elõfordulása 0,2–0,5% az átlagos felnõtt populációban A betegséget a sarcomer kontraktilis fehérjéit kódoló gének mutációi okozzák. Legalább 12 genetikai eltérést ismerünk, melyek közül gyakoriságuk és prognosztikus jelentõségük miatt a béta-miozin nehéz lánc, a miozinkötõ protein C és a troponin T gének mutációja emelhetõ ki. HCM-ben jellegzetes hisztopatológiai eltérések mutathatók ki, rövid, széles,

bizarr elrendezõdésû, abnormális intracelluláris kapcsolódású myocytákat észlelünk, kiterjedt fibrózis mellett. A betegség klinikai képe változatos, a tünetmentesen kiszûrt esetektõl a progresszív szívelégtelenségen át a hirtelen szívhalálig. Gyakori a nem típusos mellkasi fájdalom, a nehézlégzés, a syncope, illetve praesyncope. Az éves mortalitás 1–2%, magas rizikójú, szelektált betegcsoportban azonban a 3–6%-ot is elérheti. Prognózis szempontjából kedvezõtlen tényezõ a súlyos kamrai ritmuszavar (VT, VF), a pozitív családi 348 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009 Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam anamnézis, malignus mutációk jelenléte (troponin T), súlyos hypertrophia (>3 cm), illetve a kóros terheléses vérnyomásválasz. A HCM klinikai diagnosztikájában az echokardiográfiának és egyre inkább a szív MRI-nek van kiemelkedõ jelentõsége. A hypertrophia a bal kamra bármely

szegmensét érintheti, lehet apicalis, a jobbkamrát involváló, de a legjellegzetesebb az aszimmetrikus septalis forma Ez utóbbi a patofiziológiai alapja az esetek negyedében már nyugalomban is észlelhetõ kiáramlási obstrukciónak, az ezzel gyakran együtt járó kóros mitralis billentyû anterior mozgásnak (SAM) és a következményes mitralis regurgitációnak. Nyugalmi grádiens jelentõsen fokozódik, illetve provokálható olyan élettani és gyógyszeres manõverekkel, melyek a balkamrai végdiastolés térfogatot csökkentik vagy fokozzák a myocardium kontraktilitását. A kezelés célkitûzése a tünetek enyhítése, a szövõdmények csökkentése és a hirtelen szívhalál kivédése A gyógyszerek közül elsõként választandók a béta-blokkolók, de hatékony lehet a verapamil és a disopyramid is. A diuretikus kezelés kerülendõ, a digoxin és a nitrát kontraindikált, különösen obstruktív formában Számos hatékony nem gyógyszeres kezelési

lehetõség is ismert, ezek közé tartozik az ICD beültetés, a kétüregû pacemaker terápia, a sebészi myectomia és az alkoholos septumablatio (5). A myocarditis a szív gyulladásos megbetegedése, melyet lényegében bármely kórokozó (vírus, baktérium, rikettsia, parazita, protozoon) okozhat. A myocarditis jelentõs hányadában önkorlátozó folyamatok eredményeképpen gyógyul, de az esetek mintegy harmadában súlyos, akár fatális kimenetelû is lehet (fulmináns forma). A vírus-myocarditisnek (Coxsackie, adeno, cytomegalo, parvo, EBV, HIV, herpes stb.) klinikai jelentõségét fokozza, hogy részben immunológiai mechanizmusok révén jelentõs százalékban dilatatív cardiomyopathiába megy át. Az idiopathiás DCM-es esetek hátterében 10–40%-ában myocarditis áll. Klinikai megjelenés alapján lehet akut, fulmináns, óriássejtes, krónikus aktív A diagnózis alapját a cardialis és az extracardialis tünetek, a laboratóriumi leletek és a

szívizom-biopsia szövettani lelete képezi (PCR, Dallas kritériumok), de legújabban a szív MRI (gadolinium-DTPA T1, ill. T2 súlyozott felvételek) szerepe is felértékelõdött. Myocarditis esetén elsõsorban a szupportív terápiának, a szívelégtelenség adekvát kezelésének van szerepe, de egyes esetekben indokolt lehet az interferon, az immunglobulin, valamint az immunszuppresszív, immunmoduláns vagy immunadszorpciós kezelés (6). Irodalom 1. 2. 3. 4. 5. 6. Maron BJ, Towbin JA, Thiene G, Antzelevitch C, Corrado D, Arnett D, Moss AJ, Seidman CE and Young JB. Contemporary Definitions and Classification of the Cardiomyopathies: An American Heart Association Scientific Statement From the Council on Clinical Cardiology, Heart Failure and Transplantation Committee; Quality of Care and Outcomes Research and Functional Genomics and Translational Biology Interdisciplinary Working Groups; and Council on Epidemiology and Prevention. Circulation 2006; 113:1807-1816

Richardson P, McKenna W, Bristow M, Maisch B, Mautner B, O’Connell J, et al. Report of the 1995 World Health Organization/International Society and Federation of Cardiology Task Force on the Definition and Classification of cardiomyopathies Circulation 1996; 93:841-842. Elliott P, Andersson B, Arbustini E, Bilinska Z, Cecchi F, Charron P, et al. Classification of the cardiomyopathies: a position statement from the European Society of Cardiology Working Group on Myocardial and Pericardial Diseases. Eur Heart J 2008; 29:270-276 Hare JM. The Dilated, Restrictive, and Infiltrative Cardiomyopathies In: Braunwald E, eds Heart Disease 8th ed Saunders-Elseviers, 2008; 1739-1762. Maron BJ. Hypertrophic Cardiomyopathy In: Braunwald E, eds Heart Disease 8th ed Saunders-Elseviers, 2008; 1763-1774 Liu PP, Schultheiss HP. Myocarditis In: Braunwald E, eds Heart Disease 8th ed Saunders-Elseviers, 2008; 1775-1792 349 2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó

Továbbképzõ Tanfolyam A krónikus szívelégtelenség gyógyszeres kezelése Pharmacological therapy in chronic heart failure Nyolczas Noémi Állami Egészségügyi Központ, Kardiológiai Osztály Kulcsszavak: systolés szívelégtelenség, diastolés szívelégtelenség, gyógyszeres kezelés Key-words: systolic heart failure, diastolic heart failure, pharmacological therapy A krónikus szívelégtelenség kezelési gyakorlatát jelenleg a 2008-ban publikált európai (ESC), a 2009-ben megjelent amerikai (AHA/ACC), valamint a minden évben megújításra kerülõ haza irányelv határozza meg (1-3). Gyógyszeres kezelési lehetõségek systolés szívelégtelenségben } Neurohormonális antagonisták ACE-gátlók és béta-receptor-blokkolók. A krónikus szívelégtelenség kezelésének elsõ vonalbeli szerei változatlanul az ACE-inhibitorok (ACEi) és a béta-receptor-blokkolók (BB). Mind az ACEi-k (1 táblázat), mind a BB-k (2. táblázat) vonatkozásában a nagy

tanulmányokban vizsgált, bizonyítottan kedvezõ hatású készítmények valamelyikét kell alkalmazni, lehetõleg ezekben a vizsgálatokban meghatározott céldózisokban, vagy a beteg által tolerált legmagasabb adagokban. Törekedni kell minél hamarabb az optimális dózisú ACEi + BB kombináció alkalmazására. Amennyiben nem sikerül mindkét szer esetében a céldózist elérni, a BB céldózis elérését kell preferálni. Aldoszteronreceptor-antagonista kezelés. Az ACEi-k és BB-k mellett harmadik neurohormonális szerként aldoszteronreceptor-antagonistát (AldRA) kell alkalmazni. A RALES tanulmány (4) eredményei alapján NYHA III-IV. stádiumú szívelégtelenségben, az EPHESUS vizsgálat (5) eredményeinek megfelelõen diabetesszel, illetve szívelégtelenség tüneteivel járó systolés balkamra-diszfunkcióval szövõdött akut myocardialis infarctust követõen. A RALES tanulmányban spironolactont, az EPHESUS vizsgálatban szelektív AldRA eplerenont

alkalmaztak. Enyhe krónikus szívelégtelenségben (NYHA II.) a jelenleg folyó EMPHASIS tanulmány vizsgálja az eplerenon hatását. Angiotenzinreceptor-blokkolók (ARB). ARB alkalmazható ACEi-intolerancia esetén, ha az intolerancia oka tûrhetetlen köhögés vagy angioödéma. Amennyiben az intolerancia oka hypotonia vagy vesefunkcióromlás, nem ésszerû az ACEi-t ARB-re váltani, hiszen az ARB-k hypotonizáló, illetve vesefunkció-romlást 1. táblázat A krónikus systolés szívelégtelenségben javasolt ACE-inhibitorok kezdõ és céldózisai KEZDÕ DÓZIS FENNTARTÓ DÓZIS Captopril 3x6,25 mg/nap 3x50-100 mg/nap Enalapril 2x2,5 mg/nap 2x10-20 mg/nap Lisinopril 2,5 mg/nap 20-35 mg/nap Ramipril 2,5 mg/nap 10 mg/nap Trandolapril 0,5 mg/nap 4 mg/nap 2. táblázat A krónikus systolés szívelégtelenségben alkalmazható béta-blokkolók kezdõ és céldózisai KEZDÕ DÓZIS FENNTARTÓ DÓZIS Bisoprolol 1,25 mg/nap 10 mg/nap Metoprolol CR/XL 12,5–25

mg/nap 200 mg/nap Carvedilol 3,125 mg/nap 50–100 mg/nap Nebivolol 1,25 mg/nap 10 mg/nap 350 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009 Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam okozó mellékhatása megegyezik az ACEi-k ilyen jellegû hatásával. Ezekben az esetekben az ésszerû terápiás alternatívát a direkt vazodilatátor kombináció alkalmazása jelenti. Az ARB-k másik indikációs területét az jelenti, amikor a beteg az optimális kezelés ellenére panaszos marad, de valami miatt aldoszteronantagonista kezelést nem kaphat. Az ACEi-k, az aldoszteronantagonisták és az ARB-k együttes alkalmazása ugyanis olyan mértékben növeli a hyperkalaemia és a vesefunkció-károsodás veszélyét, hogy mai tudásunk szerint a három szer együttes alkalmazása nem javasolható. A rendelkezésünkre álló evidenciák alapján ma krónikus szívelégtelenségben alkalmazható ARB-k: a valsartan és a candesartan. A jelenleg folyamatban lévõ

HEAAL vizsgálat az alacsony és a magas dózisú losartan hatásait hasonlítja össze krónikus szívelégtelenségben. Vizsgálatok újabb neurohormonális antagonista szerekkel. A vazopresszinantagonisták (tolvaptan, conivaptan) számos vizsgálatban kedvezõ hatásúnak bizonyultak mind akut, mind súlyos krónikus szívelégtelenségben. A tolvaptannal végzett EVEREST tanulmány (6) rövid távon kedvezõen befolyásolta a folyadékretencióval összefüggõ tüneteket, miközben nem károsította a vesefunkciót, nem okozott hypotensiót, s kedvezõen befolyásolta a hyponatraemiát. Hosszú távon azonban semleges hatású volt a morbiditásra és a mortalitásra. Mindezek ellenére a vazopresszinantagonisták alkalmazása ígéretes terápiás alternatívának tûnik, hiszen egy olyan diuretikus hatású gyógyszercsoportról van szó, amely nem rendelkezik a klasszikus diuretikumok kedvezõtlen mellékhatásaival (nem okoz vesefunkció-károsodást, ioneltéréseket,

distalis tubularis hypertrophiát). Bár hazánkban a vazopresszinantagonisták még nem elérhetõk, a rendelkezésre álló eredmények alapján az FDA elfogadta a conivaptan és a tolvaptan alkalmazását hypervolaemiás, illetve euvolaemiás hyponatraemiában. A direkt renininhibitor aliskiren krónikus szívelégtelenségben végzett fázis II vizsgálatban (ALOFT tanulmány) (7) biztonságosan alkalmazhatónak bizonyult. Alkalmazása során nem károsodott a vesefunkció, nem alakult ki hyperkalaemia, miközben jelentõs mértékben csökkent a mitralis regurgitáció mértéke és a bal pitvari töltõnyomás. Azt, hogy az aliskiren rövidtávú alkalmazása során észlelhetõ BNP, illetve NTproBNP csökkenés konvertálódik-e kedvezõ morbiditási és mortalitási hatásokká, a jelenleg folyamatban lévõ ATMOSPHERE vizsgálatból fogjuk megtudni A natriuretikus peptid analógok közül a nesiritid (humán rekombináns BNP) a közelmúltban befejezõdött FUSION II

vizsgálatban (8) a placebóhoz képest nem csökkentette az összmortalitást és a cardiorenalis hospitalizációt. Kedvezõ hemodinamikai hatásai (artériás és vénás vazodilatáció), valamint diuretikus, illetve natriuretikus hatása miatt azonban ígéretes gyógyszer- csoportnak tûnik, amely a legutóbbi ESC irányelvben már szerepel az akut szívelégtelenségben alkalmazható vazodilatátorok között. } Kombinált értágító kombináció (hydralazin/dihydralazin és nitrát) kezelés Alkalmazásuk javasolt ACEi, illetve ARB intolerancia esetén, elsõsorban akkor, ha az intolerancia oka hypotonia, vagy vese funkció romlás, hiszen a direkt vazodilatátor kombináció az ACEi-nál és az ARB-nél kisebb fokú hypotoniát okoz, kevésbé rontja a vesefunkciót és nem okoz hyperkalemiát. Az optimális kezelés ellenére is tünetes betegeknél javasolt a kezelést hydralazin, illetve dihydralazin + nitrát kombinációval kiegészíteni. A direkt vazodilatátor

kombináció, az ARB-kel ellentétben, ebben az esetben AldRA-k mellett is alkalmazható A közelmúltban befejezõdött A-HeFT vizsgálatban (9) az elõbbi értágító kombináció az optimális gyógyszeres kezeléshez hozzáadva robosztus (43%-os) mortalitáscsökkenést eredményezett. Kétségtelen, hogy a tanulmányt afroamerikai betegeken végezték, de feltételezhetõ (ha kisebb mértékben is) a hidralazin + nitrát kombináció pozitív hatása nem afroamerikai betegekben is } Digitaliskezelés A diuretikumok, ACEi-k vagy ARB-k, BB-k és AldRA-k mellett is tünetes betegek kezelését javasolt digitálisszal kiegészíteni. Fontos azonban megjegyezni, hogy a digitálisszal végzett vizsgálatok utólagos elemzései (10) azt igazolták, hogy 1,0 ng/ml fölötti digoxinszint mellett növekedett a mortalitás, mind a placebóhoz, mind a 0,5–0,9 ng/ml digoxinszintû betegcsoport halálozásához képest. S a legutóbbi idõkig rutinszerûen alkalmazott digoxindózis mellett

gyakran 0,9 ng/ml feletti a betegek szérumdigoxin-szintje. Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy a digoxin alkalmazása mellett a szérumdigoxin-szintet ellenõrizni kell, és alacsony digoxindózisokat (0,0625 mg, 0,125 mg) kell alkalmaznunk. A BB kezelés ellenére is magas kamrafrekvenciával járó pitvarfibrilláció esetén a frekvenciacsökkentésben a digoxinnak fontos szerepe lehet, de a frekvenciacsökkentéshez szükséges dózis növelheti a betegek halálozásának rizikóját. Ezért az alkalmazott dózist a szérumdigoxin-szint és a szívfrekvencia együttes figyelembevételével kell meghatározni. } Diuretikumkezelés A szívelégtelenség legtöbbször folyadék retencióval jár együtt, melynek megszüntetésére diuretikumokat kell alkalmaznunk. Kerülni kell azonban a széleskörben megfigyelhetõ diuretikum- (elsõsorban kacsdiuretikum) abúzust Törekedni kell a folyadékretenció megszüntetéséhez szükséges legkisebb diuretikum dózis

alkalmazására. Fontos, hogy szekvenciális nephronblokádot alkalmazzunk, részben a diuretikumkezelés 351 2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam effektivitásának növelése, részben a distalis tubularis hypertrophia elkerülése céljából. A diuretikumkezelés során megfigyelhetõ mellékhatások kiküszöbölésében, illetve diuretikumrezisztencia esetén jelenthetnek a késõbbiekben terápiás alternatívát: a vazopresszinantagonisták, az adenozinreceptor-blokkolók, a natriuretikus peptid analógok, illetve a venovenosus ultrafiltráció (11). Gyógyszeres kezelési lehetõségek diastolés szívelégtelenségben A diastolés szívelégtelenség kezelése bizonyítékokkal lényegesen kevésbé alátámasztott, mint a systolés szívelégtelenség kezelése. Ennek részben az az oka, hogy a diastolés szívelégtelenség diagnosztikus kritériumai mind a mai napig nem definiáltak megfelelõen. Mai

ismereteink szerint az alapbetegség (pl. ischaemiás szívbetegség, hypertonia) evidenciákon alapuló optimális kezelése mellett, a frekvencia normalizálására, a kisvérköri nyomás csökkentésére, szükség esetén a folyadékretenció megszüntetésére kell törekedni. Irodalom 1. Dickstein K, Cohen-Solal A, Filippatos G et al. ESC Guidelines for the diagnosis and treatment of acute and chronic heart failure 2008 The Task Force for the Diagnosis and Treatment of Acute and Chronic Heart Failure 2008 of the European Society of Cardiology. Eur Heart J 2008; 29: 2388-2442. 2. Hunt SA, Abraham WT, Chin MH, Feldman M, Francis GS et al 2009 Focused Update Incorporated into the ACC/AHA 2005 Guidelines for the Diagnosis and Management of Heart Failure in Adults. JACC published online Mar 26, 2009; doi: 101016/jjacc200811013 3. Czuriga I, Dékány M, Édes I, Lengyel M, Mohácsi A, Nyolczas N, Préda I A krónikus szívelégtelenség diagnózisa és kezelése Kardiológiai

Szakmai Kollégium Irányelve. Kardiológiai Útmutató 2007 Budapest, Medition Kiadó 117-155 4. Pitt et al The Effect of Spironolactone on Morbidity and Mortality in Patients with Severe Heart Failure N Engl J Med 1999; 341:709-17 5. Pitt et al Eplerenone, a Selective Aldosterone Blocker, in Patients with Left Ventricular Dysfunction after Myocardial Infarction N Engl J Med 2003; (348):1309-1321 6. Konstam MA, Gheorghiade M, Burnett JC Jr et al Effects of oral tolvaptan in patients hospitalized for worsening heart failure: the EVEREST Outcome Trial. JAMA 2007 Mar 28; 297(12):1319-31 Epub 2007 Mar 25 7. Cleland JGF, Tageldien A, Khaleva O et al Clinical trials update from the European Society of Cardiology Congress 2007: 3CPO, ALOFT, PROSPECT and statins for heart failure. Eur J Heart Fail 2007; 9:1070-1073 8. Cleland JGF, Coletta AP, Clark AL Clinical trials update from the American College of Cardiology 2007: ALPHA, EVEREST, FUSION II, VALIDD, PARR-2, REMODEL, SPICE, COURAGE, COACH,

REMADHE, pro-BNP for the evaluation of dyspnoe and THIS-diet. Eur J Heart Fail 2007; 9:740-745 9. Taylor AL, Ziesche S, Yancy C et al Combination of isosorbide dinitrate and hydralazine in blacks with heart failure N Engl J Med 2004; 351:2049-2057. 10. Ali Ahmed et al Digoxin and reduction in mortality and hospitalization in heart failure: a comprehensive post hoc analysis of the DIG trial Eur Heart J 2006; 27:178-186. 11. Constanzo MR, Guglin ME, Saltzberg MT et al Ultrafiltration versus intravenous diuretics for patients hospitalized for acute decompensated heart failure. J Am Coll Cardiol 2007 Feb 13;49(6):675-83 Epub 2007 Jan 26 Erratum in: J Am Coll Cardiol 2007 Mar 13; 49(10):1136. 352 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009 Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam Akut jobbszívfél-elégtelenség és tüdõembolia Acute right heart failure and pulmonary embolism Kerkovits András Fõvárosi Önkormányzat Szent Imre Kórház, Belgyógyászati

Mátrix, Kardiológiai profil Kulcsszavak: jobbkamra-diszfunkció, d-dimer, spirál-CT, echokardiográfia, akut pulmonalis embolia, antikoaguláció, thrombolysis, vena cava inferior szûrõ, embolectomia Key-words: right ventricular dysfunction, d-dimer, angiography spiral CT, echocardiography, acute pulmonary embolism, anticoagulation, thrombolysis Inferior vena caval filter, embolectomy Az akut jobbszívfél-elégtelenséghez vezetõ leggyakoribb ok a pulmonalis embolia. Akut pulmonalis embolia (PE) gyakori és gyakran halálos betegség. Mortalitást a gyors diagnózis és kezelés csökkentheti. A klinikai megnyilvánulás változatos a diagnózis felállítása nehéz. Definíció A pulmonalis embolia (PE) a tüdõ artériás rendszerének obstructiója. Masszív tüdõemboliáról beszélünk, ha az 90 Hgmm alatti systolés tenzióval jár, vagy az alap systolés vérnyomás ≥40 Hgmm feletti esést mutat több mint 15 percen át, és nem magyarázható mással (hypovolaemia,

sepsis vagy új keletû ritmuszavar). Gyakran akut jobbszívfél-elégtelenséghez és halálhoz vezet. Minden olyan tüdõemboliát, mely nem éri el a masszív PE kritériumait, szubmasszív pulmonalis emboliának hívjuk. A lovagló PE esetén az embolus a fõtörzs-bifurcatióban helyezkedik el A legtöbb lovagló PE szubmasszív. Epidemiológia A tüdõemboliában szenvedõk kb. fele kerül felismerésre, a valódi incidencia, és prevalencia alábecsült A PE az akut ischaemiás szindróma és a stroke után a harmadik leggyakoribb cardiovascularis betegség. A PE incidenciája a populációban 50–100/100 000 lakos/év. Prognózis A tüdõembolia mortalitása kezelés nélkül megközelíti a 30%-ot, fõleg az ismételt embolizáció okán. Amennyiben a pontos diagnózist hatékony antikoaguláció követi, a moralitás 2–8%-ra csökken. A tüdõembolia mortalitását növelõ tényezõk: jobbkamradiszfunkció, a jobbkamra-diszfunkció és BNP-szintemelkedés (≥527 pg/ml),

jobbkamra-thrombus és a szérumtroponin-emelkedés és ha a diagnózis során oxigén adása nélkül mért pulzoximetriás érték <95%. Patofiziológia A tüdõembolia thrombusai kb. 60–90%-ban az alsó végtagok mélyvénáiból (lassú áramlás területén) szár- maznak; bár a kismedencei, renalis, felsõ végtagok vénáiból és a jobb szívfélbõl is eredhetnek. Az arteria pulmonalis bifurcatióban lerakódó vagy lobaris ágakban megakadó thrombus hemodinamikai veszélyt okoz. A hypotensio a csökkent cardiac output (CO) következtében alakul ki, melyet a thrombus és a gyulladásos mediátorok által megemelkedett pulmonalis vascularis rezisztencia (PVR) okoz, elnyomva a jobb kamrai kiáramlást, mely csökkenti a bal kamrai preload-ot. Normális esetben meglévõ pulmonalis artéria nyomása és a thrombus mérete közötti korreláció behatárolódik a tüdõembolia során a változó vasocontrictióval. Az ép jobb kamra ezt nem tudja végrehajtani, így

kialakul a jobbszívfél-elégtelenség. A cardiopulmonalis betegségben szenvedõk vagy coronariabetegek súlyosabb CO-csökkenéssel és gyakoribb jobbszívfél-elégtelenséggel reagálnak, mint az egészségesek. Rizikófaktorok: immobilizáció, sebészeti beavatkozás 3 hónapon belül, stroke, paresis vagy paralysis, vénás thromboembolia a kórtörténetben, malignitás, dohányzás, centrális vénás eszköz 3 hónapon belül, légúti betegségek, krónikus szívbetegségek, 4 órás vagy hosszabb idejû utazás 1 hónapon belül. További rizikófaktorok, nõkben: obesitas (BMI ≥29 kg/m2), jelentõs dohányzás (>25 cigaretta /nap), hypertonia. Fenti rizikófaktorok hiányában (idiopathiás vagy primer vénás thromboembolia) az alábbi tényezõ hajlamosíthatnak: V-ös faktor Leiden-mutáció (az esetek 40%-ában észlelhetõ), megemelkedett VIII-as faktor-szint (a nyugati populáció 11%-ában észlelhetõ és hatszoros rizikóemelkedéssel jár). Tünetek / jelek

Specifikus panaszok, tünetek, jelek nem mindig segítik a diagnózist. Nyugalmi vagy terhelésre jelentkezõ dyspnoe (73%), pleuralis fájdalom (44%), köhögés (34%), >2 párnamagasságnál magasabb orthopnoe (28%), vádli- vagy combfájdalom (44%), vádli- vagy combvastagodás (41%), zihálás (21%). A dyspnoe általában másodperceken belül (46%) vagy perceken belül (26%) kezdõdött. Tachypnoe (54%), tachycardia (24%), szörtyzörejek (18%), csökent légzési hang (17%), accentuált pulmonalis komponensû második szívhang (15%) és jugularis vénatágulat (14%) A keringés-összeesés nem gyakori (8%). Akut jobbszívfél- 353 2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam elégtelenség: a jugularis véna nyomás emelkedéssel, jobb oldali S3 és parasternalis emelkedéssel. Az alsó végtagi mélyvénás thrombosis (DVT) tünetei és jelei gyakran jelentkeznek (47 %). Diagnosztikus vizsgálatok Rutin

laboreltérések nem specifikusak. Az artériás vérgáznak és pulzoximetriának limitált a szerepe a PE diagnózisban Az ASTRUP-ban jellemzõ a hypoxaemia, hypocapnia és respiratorikus alkalosis. BNP-szint jellemzõen magasabb a tüdõemboliás betegekben, bár specificitása és szenzitivitása nem jó. Az NT-proBNP szintet a troponinszinttel lehet kombinálni a prognózis pontosításához. Troponin – a szérum-troponin-I és troponin-T 30–50%-ban emelkedik meg a közepesen vagy a jelentõsen kiterjedt tüdõemboliában, feltételezhetõen az akut jobbszívfél-túlterhelés kapcsán. A troponinszintemelkedés általában 40 órán belül megszûnik a tüdõemboliában, szemben az akut myocardialis infarctussal EKG – több tüdõemboliás betegben elõforduló nem specifikus ST- és T-eltérések diagnosztikai értéke vitatott. Az hagyományosan jelentõsnek tartott EKG-elváltozások (S1Q3T3 forma, jobb kamrai strain, új inkomplett jobb Tawara-szár-blokk)

tüdõemboliában valójában nem gyakoriak, szemben masszív akut PEban és cor cor pulmonaleban. A mellkasi elvezetésekben észlelhetõ T-hullám-inverzió súlyosabb jobb kamrai diszfunkcióval járhat Rossz prognózist jelzõ EKG-elváltozások: pitvari arrhythmiák, jobb Tawara-szár-blokk, inferior Q-hullám, T-hullám-inverzió és ST-segment-változás a mellkasi elvezetésekben Mellkasröntgen – eltérései nem segítik a diagnózist, mert ezek az elváltozások elõfordulhatnak PE nélkül is (atelectasia és/vagy pulmonalis parenchymalis elváltozás, pleuralis folyadék). Ventilációs-perfúziós tüdõizotóp-scan – diagnosztikus pontossága akkor a legnagyobb, ha a ventilációs és perfúziós izotópvizsgálatot a klinikai valószínûséggel kombinálják. Amennyiben a klinikai valószínûség és izotópos valószínûség is nagy, akkor 95% a valószínûsége a PE-nak. A normális izotópos lelet, V/Q scan szinte kizárja a PE-t. Ultrahang – az alsó

végtagi UH nem nélkülözhetõ a PE diagnózisa során. Tekintettel arra, hogy a teljes alsó végtagi vénás UH minõsége vizsgálófüggõ, csak nagy tapasztalattal rendelkezõ intézetekben tanácsos azt elvégezni. D-dimer – degradációs terméke a fibrinhálónak. A szérumból határozzák meg kvantitatív (enzyme-linked immunosorbent assay – ELISA) vagy félig kvantitatív (latex agglutination assay) módszerrel. A D-dimer használata alaposan tanulmányozott és jól jellemzett kiváló szenzivitása és negatív prediktív értéke az igen szegényes specificitása mellett. Angiográfia – pulmonalis angiográfia döntõ diagnosztikai módszere a tüdõemboliának, illetve a „gold standard” az akut tüdõembolia diagnózisban. A negatív pulmonalis angiogram kizárja a klinikai PE relevanciáját. ÚJ ÁBRA RAZJOLÁS 1. ábra Diagnosztikus algoritmus nagy rizikójú tüdõembolia gyanúban. Diagnosztikus stratégia PE gyanúban (Bella A, et al JAMA 2006;

295:172.) 354 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009 Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam 2. ábra A klinikai valószínûség módosított Wells kritériuma, spirál-CT pulmonalis angiográfia és d-dimer szerinti algoritmus. Diagnosztikus stratégia PE gyanúban (Bella A, et al. JAMA 2006; 295:172) Spirál-CT – köszönhetõen széleskörû elérhetõségének, a spirál-CT-t intravénás kontrasztanyag adásával (nevezetesen pulmonalis CT-angiográfia, CT-PA) növekvõ számban használják a PE diagnosztikájában. Az egyik legfontosabb elõnye, hogy a CT-PA képes más tüdõelváltozást is észlelni, megmagyarázva a beteg klinikai állapotát MR-angiográfia – tüdõemboliás betegekben a mágneses rezonanciás angiográfia (MRA) használatát behatárolja a légzési és cardialis mozgási mûtermék, a szuboptimális felbontás, komplikált véráramlási mintázatok és a szomszédos levegõtartalmú tüdõ mágneses leárnyékoló

hajlama. Echokardiográfia – a tüdõemboliás betegek csak az esetek 30–40%-ában mutatnak eltérést (megnagyobbodott jobb kamra, csökkent jobb kamra funkció, tricuspidalis regurgitatio), mely akut PE-ra (elsõsorban masszív PE) utalhat. További, ritkábban észlelt echokardiográfiás elváltozások PE-ban: jobbkamra-thrombus, szegmentális falmozgás A jobb kamra echokar- 3. ábra A klinikai valószínûség módosított Wells-kritériuma, tüdõizotóp szerinti algoritmus. Diagnosztikus stratégia PE gyanúban (Bella A, et al. JAMA 2006; 295:172) 355 2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam diográfiával kimutatott diszfunkciója és/vagy a jobbkamra-thrombus prognosztikai jelentõséggel bír. Diagnosztikus algoritmus – A nagy rizikójú, shockkos vagy hypotoniás állapottal járó tüdõembóolia esetén az 1. ábrán lévõ algoritmus használható A 2 ábra mutatja azt a stratégiát, amikor a CT a

jobban elérhetõ, és az intézet ebben tapasztaltabb Ekkor a klinikai valószínûség módosított Wells kritériuma szerint, spirál CT pulmonalis angiográfia és d-dimer alapján dõl el a diagnózis. Amennyiben PE-t feltételezünk, a módosított Wells-kritérium alkalmazását javasoljuk annak meghatározására, hogy a PE nem valószínû (score <4) vagy valószínû (score >4). A módosított Wells-kritériumok a következõk: } mélyvénás thrombosis tünetei (DVT) (3 pont), } más diangózis mint PE kicsi (3 pont), } szívfrekvencia >100 (1,5 pont), } immobilizáció vagy sebészi beavatkozás az elõzõ 4 héten belül (1,5 pont), } korábbi DVT/PE (1,5 pont), } haemoptysis (1 pont), } malignitás (1 pont). A tüdõizotópos vizsgálat jobb elérhetõsége, a vizsgáló izotópos vizsgálatban nagyobb jártassága esetén javasolt a 3. ábrán látható algoritmus Amennyiben PE-t feltételezünk, a módosított Wells-kritériumot javasoljuk alkalmazni annak

meghatározására, hogy a PE klinikai valószínûsége kicsi (score <2), közepes (score 2-6) vagy nagy (score >6). Kezelés A PE klinikai súlyossága igen változatos lehet, az aszimptomás megjelenéstõl a súlyos hypoxaemián át a shockos állapotig. Ettõl fügõen a kezelés betegrõl betegre változhat, és klinikai döntést igényel } Stabizáció, szupportív terápia. } Szisztémás hypotoniában keringéstámogatás, vazopresszor kezelés (N javasolt elsõként, 2C ajánlás). Dopamin, epinephrin és a dobutamin, norepinephrin kombinációja is hatékony lehet. } Antikoaguláció azonnali bevezetése a tüdõembolia erõs klinikai gyanúja esetén és folytatása a diagnoszikai vizsgálatok alatt (1B ajánlás) subcutan alacsony molekulasúlyú (SC LMWH) vagy intravénás nem frakcionált heparinnal (iv. UFH). Hemodinamikai stabil tüdõemboliás betegben az SC LMWH javasolt (1A ajánlás). Azonban PE okozta tartós hypotonia (massziv PE) vagy súlyos

veseelégtelenség esetén IV UFH választandó (2C ajánlás). } Thrombolyis kezelés alkalmazása a PE okozta tartós hypotoniában (masszív PE) javasolt, ha nincs kontraindikáció (2C ajánlás). } Inferior vena cava filter felhelyezése antikoaguláció kontraindikációja, szövõdménye esetén (vérzés) vagy a terápiás antikoaguláns kezelés ellenére recidiváló PE esetén javasolt (2C ajánlás). } Ha a thrombolysis sikertelen vagy kontraindikált, javasolt a katéteres vagy sebészi embolectomia (2C ajánlás). A helyi tapasztalat alapján dõl el, hogy a katéteres vagy sebészi embolectomiát végzik. Irodalom 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. Guidelines on the diagnosis and management of acute pulmonary embolism. The Task Force for the Diagnosis and Managament of Acute Pulmonary Embolism of the European Society of Cardiology. Eur Heart J 2008; 29:2276-2315 MKT Szakmai Kollégium Irányelve, Pulmonalis embolia, Balikó Tamás, Batthyány István, Bodor

Elek, Losonczy Hajna, Radnai Béla, Sárosi István (munkacsoport-vezetõ), Zámbó Katalin. Cardiologia Hungarica 2007; 37:58–67 Kucher, N, Goldhaber, SZ. Management of massive pulmonary embolism Circulation 2005; 112:e28 Bergqvist, D, Lindblad, B. A 30-year survey of pulmonary embolism verified at autopsy: An analysis of 1274 surgical patients Br J Surg 1985; 72:105. Ryu, JH, Pellikka, PA, Froehling, DA, et al. Saddle pulmonary embolism diagnosed by CT angiography: frequency, clinical features and outcome. Respir Med 2007; 101:1537 Horlander, KT, Mannino, DM, Leeper, KV. Pulmonary embolism mortality in the United States, 1979-1998: an analysis using multiple-cause mortality data Arch Intern Med 2003; 163:1711 Carson, JL, Kelley, MA, Duff, A, et al. The clinical course of pulmonary embolism: One year follow-up of PIOPED patients N Engl J Med 1992; 326:1240. Nijkeuter, M, Sohne, M, Tick, LW, et al. The natural course of hemodynamically stable pulmonary embolism: Clinical outcome and

risk factors in a large prospective cohort study Chest 2007; 131:517 ten Wolde, M, Sohne, M, Quak, E, et al. Prognostic value of echocardiographically assessed right ventricular dysfunction in patients with pulmonary embolism. Arch Intern Med 2004; 164:1685 Pieralli, F, Olivotto, I, Vanni, S, et al. Usefulness of bedside testing for brain natriuretic peptide to identify right ventricular dysfunction and outcome in normotensive patients with acute pulmonary embolism. Am J Cardiol 2006; 97:1386 Grifoni, S, Vanni, S, Magazzini, S, et al. Association of persistent right ventricular dysfunction at hospital discharge after acute pulmonary embolism with recurrent thromboembolic events. Arch Intern Med 2006; 166:2151 Torbicki, A, Galie, N, Covezzoli, A, et al. Right heart thrombi in pulmonary embolism: results from the International Cooperative Pulmonary Embolism Registry J Am Coll Cardiol 2003; 41:2245 Becattini, C, Vedovati, MC, Agnelli, G. Prognostic value of troponins in acute pulmonary

embolism: a meta-analysis Circulation 2007; 116:427. Kistner, RL, Ball, JJ, Nordyke, RA, Freeman, GC. Incidence of pulmonary embolism in the course of thrombophlebitis of the lower extremities Am J Surg 1972; 124:169 356 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009 Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam 15. Le Gal, G, Testuz, A, Righini, M, et al Reproduction of chest pain by palpation: diagnostic accuracy in suspected pulmonary embolism BMJ 2005; 330:452. 16. Rodger, MA, Carrier, M, Jones, GN, et al Diagnostic value of arterial blood gas measurement in suspected pulmonary embolism Am J Respir Crit Care Med 2000; 162:2105. 17. Stein, PD, Fowler, SE, Goodman, LR, et al Multidetector computed tomography for acute pulmonary embolism N Engl J Med 2006; 354:2317. 18. Quiroz, R, Kucher, N, Zou, KH, et al Clinical validity of a negative computed tomography scan in patients with suspected pulmonary embolism: a systematic review JAMA 2005; 293:2012 19. Anderson, DR,

Kahn, SR, Rodger, MA, et al Computed tomographic pulmonary angiography vs ventilation-perfusion lung scanning in patients with suspected pulmonary embolism: a randomized controlled trial JAMA 2007; 298:2743 20. Konstantinides, S, Geibel, A, Heusel, G, et al Heparin plus alteplase compared with heparin alone in patients with submassive pulmonary embolism. N Engl J Med 2002; 347:1143 21. Buller, HR, Agnelli, G, Hull, RD, et al Antithrombotic therapy for venous thromboembolic disease: the Seventh ACCP Conference on Antithrombotic and Thrombolytic Therapy. Chest 2004; 126:401S Szívtranszplantáció krónikus szívelégtelenségben és a hazai eredmények Heart transplantation in chronic heart failure – latest results in Hungary Karlócai Kristóf Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika Kulcsszavak: szívelégtelenség, szívtranszplantáció, várólista Key-words: heart failure, heart transplantation, waiting list A szívtranszplantációra leggyakrabban végstádiumú

szívelégtelenség miatt kerül sor. A háttérben ischaemiás, vagy nem ischaemiás cardiomyopathia állhat, ritkábban inoperabilis billentyû betegség, vagy congenitalis betegség az ok. Minden beteget elõször szívtranszplantációs várólistára kell helyezni. Maga a várólista nem annyira lista, mint inkább egy adatbázis, ami az egyes betegek részletes adatait tartalmazza annak érdekében, hogy segítse a sebészt annak a betegnek a kiválasztásában, akinél a felajánlott szerv transzplantációja a legnagyobb haszonnal jár. Életkor, nem, diagnózis, vércsoport, testméretek és a sürgõsségi csoport a legfontosabb paraméterek, melyek befolyásolják a választást. A listán lévõ betegek szoros követése feltétlenül szükséges A transzplantáció után az elkezdett immunszuppreszív kezelés célja a beültetett szív rejekciójának kivédése. Az akut celluláris rejekció felismerésének legbiztosabb módja a rutin endomyocardialis biopsia. A késõi

érkárosodás, az ún cardiac allograft vasculopathy (CAV) a késõi halálozás legfõbb oka a szívtranszplantáltak körében. Minél több akut rejekciós epizód zajlik le a korai szakaszban, annál korábban alakul ki a CAV. A hazai szívtranszplantációs program 15 éve indult és 2009. június 30-ig 149 betegen 151 szívtranszplantáció történt Jelenleg 95 beteget gondozunk A szívtranszplantáció technikája } Várólistára kerülés A szívtranszplantáció csak olyan személyen végezhetõ el, aki transzplantációs várólistára elõzõleg felkerült. Ennek a szigorú szakmai és egyben jogszabályi követelménynek több oka is van Az egyik, hogy minden alkalmas donor szerv esetén át kell tekinteni valamennyi szóba jövõ beteget és az összes párosítási – allokációs – lehetõség átgondolása után szabad csak hozzá beteget kiválasztani (1). Ezt az áttekintést épp a várólista teszi lehetõvé Másik ok, hogy a gondos transzplantáció

elõtti kivizsgálást a listára kerülés szigorú elõírt pontjainak végrehajtása garantálja, így kerülhetõ el a legbiztosabban, hogy hibás kivizsgálás, illetve feledékenység miatt emelkedjék a beteg kockázata. Harmadik ok, hogy a listára mindig a várólista bizottság helyezi a beteget és több szakember együttesen nagyobb eséllyel hozza meg a legjobb szakmai döntést. Negyedik ok, hogy az egységes listázási szempontok az egész transzplantációs tevékenység tudományos feldolgozását és idõszakos korrigálását hatékonnyá teszik (1. táblázat) 1. táblázat A szívtranszplantáció definíciója A szívtranszplantáció mûtéti eljárás, melynek során cadaver donorból kivett szívet a beteg szívének helyére ültetik be úgy, hogy ettõl kezdve az új szerv végzi a vér keringetését. Miért jó a kötelezõ várólista? } } } } Teljes lista áttekintése Hibátlan kivizsgálás Bizottsági döntés Eredmények összehasonlítása 357

2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam A betegeket tehát a késõbb részletezett kivizsgálás után várólistára helyezi a Szívtranszplantációs Várólista Bizottság (2). Sürgõs esetben is szükséges a listára helyezés, ilyenkor is el kell végezni a megfelelõ kivizsgálást, csak gyorsított ütemben. Annak nincsen akadálya, hogy akár már néhány órán belül a mûtét megtörténhessen Ugyancsak a bizottság jogosult a várólistáról való levételre Erre akkor kerülhet sor, ha nincs már indikáció vagy kontraindikáció lép fel. A várólistára helyezett betegnek már a felkerüléskor mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az átültetéskor kapott szervvel „jól gazdákodjon”, az minél tovább mûködjön. Ha életmódján nem tud változtatni, az kontraindikációt jelent Teljesen és véglegesen el kell hagynia a dohányzást. Legalább féléves dohányzásmentes idõszak

szükséges ahhoz, hogy a szervezetbõl kiürüljenek a toxinok, és hogy esély legyen az állapot tartósságára A poszttranszplantációs vasculopathia esélye dohányzás mellett olyan nagy, hogy értelmét veszti a transzplantáció. Hasonlóan teljes alkoholtilalom is szükséges Az immunszuppresszív gyógyszerek a májban metabolizálódnak, az ugyancsak májban lebomló alkohol ezt jelentõsen befolyásolja. Az immunszuppresszió nem lesz tartós és egyenletes, ami graftvesztést okozhat A beteg táplálkozásának megváltoztatásához diétás szakember segítségére szükség lehet Sószegény diéta a folyadékretenció veszélye miatt mûtét elõtt és utána is kötelezõ. Fel kell készülni a szteroidok étvágygerjesztõ és diabetogén hatásának megfelelõ táplálékbevitellel való ellensúlyozására. A rendszeres torna a mûtét elõtt a vázizomzat megõrzését célozza, a cardialis cachexia jelentõs halálozást növelõ tényezõ. A tréning segít a

korai posztoperatív idõben is. Amennyiben cukorbetegség vagy hypertonia is fennáll, ezek gondos gyógyszeres beállítása és a gyógyszerek elõírás szerinti szedése feltétlenül szükséges (3) (2. táblázat) neme, életkora, betegsége, vércsoportja, testsúlya, súlyossági állapota. Másodlagos szempont a társbetegségek, a korábbi mellkasi mûtéti beavatkozások típusa és száma, a beteg elérhetõsége. A nemzetközi adatok szerint a várólistán az átlagos várakozási idõ 200 nap Ez az idõ a beteg vércsoportjától, a súlyától és a sürgõsségi állapottól is függ. A listán várakozás nehéz próbatétel a betegek számára. A transzplantációs központ munkatársain túl ehhez a betegszervezet tagjai is nagy hatékony lelki segítséget tudnak adni } Várólista-gondozás A listán várakozó betegek állapota idõrõl idõre megváltozik. Súlyosbodhat az alapbetegségük, ritmuszavarok léphetnek fel, vagy keringési elégtelenségük

romolhat. Társbetegségek léphetnek fel, amelyek befolyásolják a transzplantálhatóságot De állapotjavulás is bekövetkezhet pl. új gyógyszeres vagy nem gyógyszeres kezelés hatására Ahhoz a célhoz, hogy mindig mûtétre ideálisan alkalmas betegek közül tudjon a sebész riadó esetén választani, a már várólistára helyezett betegeket rendszeresen felül kell vizsgálni, mind a mûtéti alkalmasságáról, mind az indikációról idõrõl idõre meg kell gyõzõdni, bizonyos vizsgálatokat tervezetten meg kell ismételni. Ehhez a beteget gondozó kardiológus és a várólista bizottság között szoros szakmai együttmûködés szükséges. Ha idõleges alkalmatlanság áll fenn, annak megszûntéig a beteget a listáról le kell venni, majd újra visszahelyezni (3. és 4 táblázat) 3. táblázat Szívtranszplantációs várólistára való felkerülés kritériuma } } } A szívtranszplantáció indikációja fennáll, és nincs a transzplantációt

kontraindikáló állapot, és a transzplantációt a beteg elfogadja 2. táblázat A beteg kötelessége a várólistán } } } } } Dohányzás elhagyása Alkohol elhagyása Egészséges táplálkozás Rendszeres torna Diabetes és hypertonia beállítása 4. táblázat A szívtranszplantációs várólistáról való levétel kritériuma } } A szívtranszplantáció indikációja már nem áll fenn, vagy a szívtranszplantációt kontraindikáló állapot alakult ki } Várólista Nem lehet elõre megmondani, ki mennyi idõt tölt a várólistán. A donorjelentés értelemszerûen kiszámíthatatlan Mégis, mennél nagyobb egy szívtranszplantációs központhoz tartozó lakosságszám, annál nagyobb eséllyel lehet megbecsülni a beérkezõ szervek számát. A listáról nem a felkerülés sorrendjében kerülnek a betegek transzplantációra. A listát helyesebb lenne adatbázisnak nevezni, amely a betegek törzsadatait, a kiválasztás szempontjait és minél részletesebb

klinikai adatokat tartalmazza A kiválasztás fõ szempontja a beteg } Donor szervek Beültethetõ szívet agyhalottból lehet eltávolítani. Az agyhalált a kezelésben nem érintett, független, háromtagú bizottság mondja ki, a szív alkalmasságát a kórelõzmény, az EKG, az echokardiográfia, esetleg koronarográfia és az explantációkor a szívsebész közvetlen vizsgálata dönti el. A nagy donorhiány miatt egyre jobban terjed a világban a nem hibátlan szívek felhasználása is (4). 358 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009 Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam } A szívtranszplantáció A donorjelentést a szervkoordinációval megbízott iroda a szívsebészhez juttatja el. Az õ felelõssége, hogy a várakozók közül kiválassza azt a beteget, akinek a felajánlott szerv várhatóan a legnagyobb nyereséget hozza. Ehhez néhány óra áll rendelkezésre Gyakran szükséges ilyen esetben a listáról kiválasztott betegek

kezelõorvosával, illetve a kardiológiai központ orvosával beszélni. Kapcsolatba kell lépni a donort kivizsgáló orvossal is, az ottani adatok befolyásolják a szerv elfogadását és a betegkiválasztást is Végül a listán lévõ beteggel is beszél a sebész, mert hasznos adatokat kaphat a pillanatnyi állapotáról (5. táblázat) 5. táblázat Szívallokáció szabályai } A vércsoport kompatibilitás és a testméretek szerint megfelelõ betegek közül a recipienst a UNOS krtitériumok és a súlyossági besorolás, ezek azonossága esetén a várakozási idõ szerint kell kiválasztani. Ha a legesélyesebbnek kiválasztott beteg alkalmasságával kapcsolatban a legkisebb kétely is felmerül, a sebész két beteget hív be a klinikára. A behívás, a lehetséges közeli mûtét izgalma és annak elmaradása törvényszerûen nagy lelki terhet jelent a másik betegnek, de azért érdemes ezt mégis vállalni, mert csak így biztosítható, hogy minden jó szerv

felhasználásra kerüljön. Mire a mûtét elõtti gyors vizsgálatok eredménye megérkezik, mely esetleg kontraindikálja a beavatkozást, már késõ új beteget otthonról riadóztatni. A mûtét sternotomiával indul. Korábbi szívmûtét után a heges összenövések szétválasztása jelentõsen meghosszabbíthatja a beavatkozást, ami nem tesz jót a hûtõtáskában várakozó szívnek. A donorkeringés leállítása és a szív újraindítása közötti idõ legfeljebb hat óra telhet el, de minél rövidebb ez az idõ, annál könnyebb ébredés és könnyebb korai posztoperatív szak várható. Az extrakorporális keringés korai, femoralis elindítása rövidítheti és biztonságosabbá teheti a mellkas nyitást. Orthotop szívtranszplantáció esetén a pericardium megnyitása után a beteg szívbõl csak a bal pitvar hátsó fala marad a mellkasban. Ehhez varrja a szívsebész a donor bal pitvarát, anastomosist készít mindkét vena cavara, az aortára és a

pulmonalis arteriára. A melegítés hatására az új szív spontán is indulhat, ami kedvezõ jel, de általában defibrillálás szükséges. A közvetlen transzplantáció utáni idõszak kritikus, mert ilyenkor léphet fel hiperakut rejekció vagy akár súlyos infekció. A kezdeti idõben a kilökõdés gátlásában az indukciós terápia, a fertõzés veszélyben a teljes sterilitás biztosítása és a szigorú elkülönítés csökkenti a korai halálozást. A korai mobilizálásra törekedni kell Az új szív alapritmusa magasabb, és fizikai vagy lelki terhelésre csak fokozatosan képes a frekvenciát emelni. Ez a denervált állapot általában jól elviselhetõ, kevés panaszt okoz (5). Évek múlva sok esetben reinnerváció igazolható A szívtranszplantációval különösen sok lelki zavar, néha klinikai depresszió társulhat, ezt szakember és a segítõ család segítsége jó eredménnyel gyõzi le A jó túlélési eredményekben a cyclosporin nevû

immunszuppresszív szer 1983-as bevezetése alapvetõ volt. A készítmény ma is forgalomban van, és kitûnõ eredményekkel alkalmazzák. Közeli rokona az egyik legújabb gyógyszer, az everolimus, mely biztonságos alternatívát kínál, kevésbé nefrotoxikus. Másik bázis kényítmény lehet az ugyancsak calcneurin-inhibitor tacrolimus. Ezek az immunszuppresszív szerek gátolják az idegen szövetnek felismert új szív elleni T-sejt inváziót (6). A készítmények kézremegést, magasabb koleszterinszintet, magas vérnyomást okozhatnak. Grapefruit fogyasztása kerülendõ, mert a gyógyszerszintet emeli. Újabb készítmények (daclizumab) várhatóan tovább csökkentik a rejekció miatti klinikai események számát. Ma már szinte minden beteg kap mycofenolsavat, ami jól bevált proliferáció gátló szer } Szövõdmények A rejekció az esetek legnagyobb részében klinikailag néma. Mellkasi fájdalom, nehézlégzés, influenzaszerû tünetek, láz utalhat

kilökõdésre Felismerésének alap módszere az endomyocardialis biopsia. A bioptomot általában a jobb oldali v jugularis internán, ritkábban a v femoralison, illetve v subclavián át vezetjük a kamrai septum jobb oldalához A meglehetõsen invazív biopsiás rejekció felismerõ módszer neminvazív helyettesítése régóta kutatott terület. Igéretes eredmények várhatók a vértesztekbõl, de ma még az enzimemelkedés és a molekuláris genetikai azonosítás is kutatási fázisban van. Az echokardiográfia jó eséllyel kiszûri a súlyos rejekciókat, ha szöveti Doppler és falmozgás-analizáló üzemmódokat választunk. Az elsõ évben a betegek 80%-ának 2-3 kisebb-nagyobb rejekciós epizódja lezajlik. Az immunszuppresszív kezelés fokozza a gyulladáshajlamot. Láz, izzadás, szédülés hívhatja fel figyelmünket gyulladásos szövõdményekre A korai rejekciók és gyulladásos szövõdmények mellett a koszorúér-betegségre való hajlam is jelentõsen

nagyobb a transzplantált szíven, mint a nem transzplantálton. Ennek kivédésére rutin statinkezelést alkalmazunk Végül a jelentõsebb szövõdmények közé a rosszindulatú daganatokra való fokozott hajlamot említhetjük. Ide bõrrákok, a gastrointestinalis traktus daganatai, tüdõrák, malignus hematológiai betegségek és egyéb daganatok tartoznak. Korai felismerésük a hosszú távú eredményes kezelésük szempontjából fontos. 359 2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam A szívtranszplantáció elõnyei és kockázatai A UNOS, a legnagyobb nemzetközi transzplantációs regisztert vezetõ szervezet adatai szerint az egyéves túlélés 85%. A kivizsgáláskor a különféle prognosztikai indexekkel azoknak a nagy kockázatúnak minõsíthetõ betegeknek kínáljuk fel a mûtétet, akiknek a belgyógyászati kezelés mellett az egyéves túlélése ennél az értéknél lényegesen kisebb. Így már

az elsõ év végén érzékelhetõ a szívtranszplantációval elérhetõ nyereség. Az ötéves túlélés 70 %, a tíz éves 50%. A számok használatakor figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a ma transzplantáltak tovább élnek, mint a 10 évvel ezelõttiek. Sokan mûtét után ismét dolgoznak, sokan rendszeresen sportolnak, hegyet másznak, úsznak, futnak Bizonyítékaink vannak arra, hogy tornával a felépülési idõ lecsökkenthetõ. Korszerû eredmények a szívtranszplantációban Számos alternatív eljárást ismerünk, ami azt célozza, hogy a súlyos szívbeteg tovább életben maradjon, amíg megfelelõ szervet számára fel nem ajánlanak. Ilyen a korszerû gyógyszeres kezelés (7) , de ide tartozik a biventricularis pacemaker és az automata defibrillátor is. Sebészeti eljárás a megnagyobbodott szív hálóval való beburkolása, ami a dilatációt akadályozza, il- letve fékezi. A legnagyobb beavatkozást a mechanikus keringéstámogató eszközök,

kamrai pumpák beültetése jelenti, melyek folyamatos nagy- (és kis-) vérköri keringést biztosítanak, jelentõsen megemelik a perctérfogatot és drámai klinikai javulást okoznak (8). Az eljárás szövõdményekkel terhes, de ma már nem nélkülözhetõ a várólistán lévõ súlyos betegek számára. A súlyos szívelégtelenség kezelése és a transzplantáció elõtti kivizsgálás, gondozás az utóbbi évtizedben a kardiológián belül új szakmát hozott létre, a transzplantációs kardiológust (9). Jelentõs kutatások zajlanak a végstádiumú szívelégtelenségben alkalmazható genetikai módszerekkel. Arra ma még nincs túl bíztató adat, hogy az évek során elpusztult szívizomzat helyett katéteres génterápiával új, mûködõ szívizmot lehetne létrehozni, ahogy az talán friss szívinfarctusban elõbb-utóbb elérhetõvé válik. Ellenben arra talán reálisabb az esély, hogy a beteg számára szövetkulturában „tenyésztett” szívizomzatot kb

1 hónap alatt elõ lehet állítani, ami talán használható lesz egy nem túl távoli jövõben. Ma világszerte kb. 80 000 emberen végeztek szívtranszplantációt újszülöttõl 70 éves korig. Az átlagos túlélési idõ már 12 évre növekedett Jó néhány beteg több mint 20 éve él új szívvel, sõt akadnak 30 éves túlélõk is. A 20 év fölötti túlélésre a betegek 20%-a számíthat (10) HTX száma 1992 - 2009 jún Felnõtt n = 149 (exit: 54), él: 95, Gyermek n = 5 HTX száma Exit Gyerek HTX 25 20 15 10 5 0 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 I-VI 1. ábra Az elvégzett hazai szívtranszplantációk és a halálozás alakulása évenkénti bontásban 360 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009 Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam Hazai eredmények 2007-ben a hazai szívtranszplantáció elindításának 15 éves jubileumát ünnepeltük. 2009 június 30-ig 149

betegen 151 transzplantáció történt. A két retranszplantáció közül az egyik 7 év után diffúz coronariavasculopathia miatt volt szükséges, a másik akut graft elégtelenség miatt 2 napos korban. Kombinált transzplantáció is történt szív és vese egyidejû beültetésével, szekvenciális transzplantáció pedig szív, majd vese, illetve szív, majd csontvelõ formájában. 95 beteg él, mai átlagos életkoruk 50,5 év, a transzplantációjuk idején átlagosan 46 évesek voltak. A gondozott betegek közül 17-nél szignifikáns koszorúér-betegséget állapítottunk meg, amit 14 esetben stentbeültetés is követett. Perifériás – fõképp carotis – szûkület 9 betegnél igazolódott Rosszindulatú betegség a mostani gondozottak közül 3 esetben alakult ki, veseelégtelenséget 20-nál találtunk. 2007-ben elindult a hazai gyermekszívtranszplantáció is (1. ábra), mára 5 sikeres transzplantáció történt, 1 gyermek hirtelen halállal meghalt.

prognosztikai becsléshez optimális terápiás eredmény elérése szükséges (11) (7. táblázat) 7. táblázat A prognózis meghatározása A prognózis meghatározás feltétele az optimális terápia. Optimális terápia a szívelégtelenség gyógyszereinek széleskörû és dózisú beállítását jelenti, valamint a nem farmakológiai kezelési lehetõségek (ICD, kamrai reszinkronizáció) indikálását és alkalmazását a megfelelõ módszertani ajánlások szerint. Csak a megfelelõen beállított betegek funkcionális vizsgálata nyújt valós prognosztikai képet FUNKCIONÁLIS VIZSGÁLATOK ROSSZ PROGNÓZIS } NYHA stádium meghatározás NYHA IV } 6 perces járás teszt 300 m alatti járástávolság } ergospirometria 10 ml/kg/min alatti maximális oxigénfogyasztás 7,2-nél alacsonyabb HFSS PONTRENDSZER Betegkiválasztás szívtranszplantációhoz A szívtranszplantációs kivizsgálás költséges és sok szempontból megterhelõ folyamat. Mielõtt a

beteget kitennénk ezeknek a vizsgálatoknak, át kell tekinteni, hogy van-e értelme transzplantációban gondolkodni. Ha a kivizsgálás feltételei adottak, akkor foglalkozunk csak az indikációkkal és a kontraindikációkkal (6. táblázat) 6. táblázat Transzplantációs kivizsgálás feltételei } } } } } } Szignifikáns, funkcionális korlátozottság max. terhelés mellett, NYHA III-IV. Hagyományos sebészi és bal kamra volumenredukciós mûtéttel nem kezelhetõ szívbetegség Refrakter, életet veszélyeztetõ angina maximális kezelés és/vagy maximális sebészi próbálkozás mellett 56 évnél fiatalabb életkor (56 és 65 év között egyéni elbírálás szükséges) Együttmûködõ, orvosi kezelést elfogadó beteg, aki a komplex gyógyszeres elõírásokat családi segítséggel végre tudja hajtani Segítõ családi hálózat a beteg lakásában vagy a közelében sz.sz rendelkezésre áll } Indikációk és kontrainidkációk Ha a kivizsgálás

feltételei adottak, a végstádiumú ischaemiás vagy nem ischaemiás eredetû szívelégtelenség, vagy egyéb ritka ok (intraktábilis ritmuszavar) és a súlyos funkcionális korlátozottság fennáll, meg kell becsülni a beteg prognózisát. A súlyos állapot és rossz prognózis együttesen indokolják a transzplantációt. A Ha más terápiát nem tudunk kínálni és a beteg együttmûködõ készsége és adottságai nem teszik lehetetlenné a mûtétet, át kell tekinteni a kontraindikációkat. A többi parenchymás szerv súlyos mûködési zavara meghiúsíthatja a transzplantáció utáni felépülést, ezért ilyenkor nem szabad a mûtétet elvégezni. Az alkalmatlanság lefolyása szerint lehet végleges vagy ideiglenes, súlyossága szerint abszolút vagy relatív Relatív kontraindikációk halmozott elõfordulása alkalmatlanságot jelent Ha az ideiglenes kontraindikáció megszûnik, a beteg listázható A relatív kontraindikációkat mérlegelni kell, ezek túl

liberális kezelése a program eredményességét rontja, de egy-egy kívétel egyedi mérlegelés után tehetõ (8., 9, 10 és 11 táblázat) 8. táblázat Szívtranszplantáció indikációi } } } } Ischaemiás szívbetegség Nem ischaemiás eredetû cardiomyopathia Billentyûbetegségek Congenitalis szívbetegség  miatti szívelégtelenség rossz prognózissal Ritkán: intractabilis arrhythmia incurabilis szívtumor } } Ha a szívelégtelenség akut, pl. akut szívinfarkctusban, cardiogen shockban, befolyásolhatatlan anginák és életveszélyes ritmuszavarok mellett, az akut szakban indokolt lehet a szívtranszplantáció. Az akut szak elmúltával az indikáció megszûnik, illetve a krónikus kezelés beállítása utáni újabb kivizsgálással újra indikálható. 361 2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam A kivizsgálás menete 9. táblázat Végleges abszolút kontraindikációk 1. Súlyos

irreverzibilis extracardiális szervkárosodás 2. Vascularis stroke súlyos maradványtünetekkel 3. Fixált kisvérköri hypertonia (vazodilatáció után is PVR >5 WU) 4. Súlyos fokú krónikus, gyógyszerrel és sebészileg nem korrigálható légzési elégtelenség, súlyos fokú obstruktív ventilációs zavar (FEV1/FVC <40%), súlyos intrapulmonalis AV shunt (FIO2 = 100%, 30 perc után pO2 <200 Hgmm) 5. Súlyos diabeteses szervkárosodás 6. Súlyos fokú perifériás érbetegség 7. HIV antitest pozitivitás 8. Tartós pszichés instabilitás: a) aktív psychosis, amelyben pszichiátriai szakvélemény alapján megfelelõ kooperáció kezelés mellett sem érhetõ el b) kooperáció hiányával járó karakteropátia, pszichiátriai szakvélemény alapján 9. Súlyos cardialis cachexia 10. Rehabilitációt akadályozó neuromuscularis állapot 11. Életkor >56 év (e fölött beteg állapota alapján egyedi kivétel lehetséges) 12. Súlyos osteoporosis 13.

Mûtéttechnikai ok: korábbi szívmûtét következményei, sternum-osteomyelitis 14. Valamelyik ideiglenes kontraindikáció tartóssá válása 10. táblázat Ideiglenes kontraindikációk 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. Súlyos átmeneti extracardialis szervkárosodás Jelentõs obesitas, BMI >30 Rossz compliance Olyan szociális állapot, melyben megfelelõ gondozás nem biztosítható Malignus betegség 3 éven belül (kivéve planocellularis és basalsejtes bõrrák) Aktív gastrointestinalis fekély Nagy kiterjedésû, jelentõs légzési zavart okozó tüdõinfarctus, pneumonia, infiltráció, akut tüdõembolia Szeptikus állapot, akut infekció, infektív góc Aktív dohányzás, drog- vagy alkoholfüggõség A biztonságos immunszuppresszióhoz szükséges higiéniés körülmények hiánya 11. táblázat Relatív kontraindikációk 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Fixált kisvérköri hypertonia (vazodilatáció után is PVR >3,5 WU) Inzulinkezelést igénylõ diabetes

mellitus 3 évnél régebbi malignus betegség Enyhe obesitas (BMI 27–30) Közepes fokú osteoporosis Központi idegrendszeri betegség (parkinsonismus) Infiltratív cardiomyopathiák } Teendõ súlyos szívelégtelenségben lévõ betegnél Súlyos szívelégtelenség esetén a kezelõ kardiológusnak mérlegelni kell a transzplantációra való alkalmasságot. El kell döntenie, hogy a kivizsgálásnak a feltételei adottak-e Ha biztonságosan eldönthetõ az alkalmatlanság, fölösleges a beteget egy sor olyan vizsgálatnak alávetni, melyekre úgyis csak transzplantáció esetén lenne szükség Ha a beteg megfelelõnek látszik, az adott osztályon elvégezhetõ vizsgálati leletek birtokában az országban regionális elven mûködõ szívtranszplantációs központokba, a hemodinamikai laborral felszerelt egyetemi központokba kell a beteget továbbítani. A speciális vizsgálatokat (szerológiai vizsgálatok, Swan–Ganz-katéteres vizsgálat vazodilatátor teszttel) itt

végzik el, és ezek birtokában a beteget a várólista bizottságnak felajánlják. A transzplantációs alkalmasságról csak a bizottság jogosult dönteni, ezért is hiba a betegnek már korábban olyan információt adni, hogy számára kizárólag a transzplantáció az egyetlen út Ha a bizottság a beteget listára helyezi, a regionális központ rendszeresen állapotjelentéseket ad. } A recipienskivizsgálás összefoglalása I. Klinikai, laboratóriumi vizsgálatok } Testsúly, testmagasság } Vércsoport, antitest szûrés } Kémiai vizsgálatok (szérumelektolitek, glükóz, májenzimek, bilirubin, T3, T4, BUN, szérumkreatinin, kreatininclearance, totál protein, szérumalbumin, lipidprofil } Kvalitatív és kvantitatív vérkép és thrombocytaszám-meghatározás } PRA-meghatározás. Ha a PRA aránya (panel reactiv antibody) >10%, lehetõleg HLA tipizálás és crossmatch, lymphocytotoxicitási teszt elvégzése ajánlott akkor is, ha ez késlelteti a beteg

kiválasztását. Magas PRA mellett ugyanis korai hyperakut rejectio lehetséges } Vizeletvizsgálat (baktérium, gomba és virológia, üledék, általános vizsgálat) } Protrombinidõ, parciális tromboplasztinidõ } Prostataspecifikus antigén } Széklet Weber-teszt II. Egyéb eszközös vizsgálatok } EKG } Echokardiográfia, rossz echókép esetén izotópEF } Koronarográfia (ha szükséges) } Jobbszívfél-katéterezés – hemodinamika } Mellkasröntgen (kétirányú) – méret, alak, szívés tüdõ struktúrája } Ergospirometria } Spirometria 362 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009 Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam } } } } } Carotis Doppler Ormelléküreg-felvétel Hasi ultrahangvizsgálat Perfúziós tüdõszcintigráfia (tüdõembolia esetén) Viabilitásvizsgálatok: SPECT, PET, DSE III. Konzíliumok } Szociális háttér } Fogászat } Infektológia sz.sz } Pszichiátria sz.sz } Neurológia sz.sz } Nefrológia sz.sz }

Gasztroenterológia sz.sz } Fül-orr-gégészet sz.sz } Nõgyógyászat sz.sz } Urológia sz.sz IV. Infektológiai vizsgálatok A transzplantációval kapcsolatos fertõzések elleni védelem a mûtét elõtti infektológiai státus felmérésével kezdõdik. Az immunszuppressziós kezelés lappangó gyulladások fellángolását okozhatja, vagy ellenanyag hiánya esetén egyes kórokozók súlyos klinikai tüneteket hozhatnak létre. A kötelezõ rutin szerológiai vizsgálatok eltéréseinek értékeléséhez kardiológus, transzplantációban jártas infektológus szoros együttmûködésére van szükség. } Transzplantációt befolyásoló vizsgálatok } Hepatitis B felületi antigén } Hepatitis C antigen, ha pozitív, PCR } HIV szûrés } RPR vagy VDRL } PPD (Mantoux) bõrpróba } Transzplantáció utáni kezelést befolyásoló vizsgálatok szûrése } Toxoplasma titer (IgG) } CMV IgG titer – átvészeltséget mutat } Rubeola titer } Herpes simplex (HSV) IgG titer –

átvészeltséget mutat } Varicella zooster (VZV) titer (ha negatív, vakcina adása szóba jön) } Ebstein–Bar-vírus (EBV) IgG titer – átvészeltséget mutat. A transzplantáció helye a krónikus szívelégtelenségben A szívtranszplantáció Magyarországon már 15 éve elérhetõ gyógyító eljárás. A transzplantációk száma még nem éri el a becsült hazai igényeket, de az utóbbi években örvendetesen szaporodott. A mûtéti eredményesség a nemzetközi adatokkal összevethetõ, azok átlagához közeli Részletes kivizsgálás szükséges, hogy az indikációk és a kontraindikációk ismeretében a listára helyezésrõl jó döntés szülessen. Donorjelentés esetén a listán lévõ betegek minél frissebb adatainak áttekintése biztosíthatja a célt, hogy minél kisebb legyen a lista- és a mûtéti halálozás. A mûtét utáni immunszuppresszív kezelés a kilökõdés veszélyét jelentõsen mérsékli, de egyéb szövõdményekhez, pl. krónikus

veseelégtelenséghez, graft-vasculopathiához, daganatos betegségekhez vezethet. Összességében a jól szervezett transzplantációs program jelentõs életminõség-növekedést és meghosszabbított életet kínál a programban részt vett betegeknek. Irodalom 1. Komoda T, Hetzer R, Lehmkuhl HB. Influence of new Eurotransplant heart allocation policy on outcome of heart transplant candidates in Germany. J Heart Lung Transplant 2008 Oct; 27(10):1108-14 2. Kardiológiai Útmutató – Kardiológiai Szakmai Kollégium ajánlása: Szívtranszplantáció-jelöltek kiválasztása, pre- és posztoperatív kezelése, Budapest, 2009. 3. Ortiz V, Martínez-Dolz L, et al Clinical and hemodynamic profile of patients with advanced heart failure considered for heart transplantation Transplant Proc 2007 Sep; 39(7):2341-3 4. Wittwer T, Wahlers T Marginal donor grafts in heart transplantation: lessons learned from 25 years of experience Transpl Int 2007 Dec 6 5. Doesch AO, Celik S, et al Heart

rate reduction after heart transplantation with beta-blocker versus the selective If channel antagonist ivabradine. Transplantation 2007 Oct 27; 84(8):988-96 6. Weng X, Zhong M, et al, Peptide-dependent inhibition of alloreactive T-cell response by soluble divalent HLA-A2/IgG molecule in vitro Transplantation. 2007 Nov 27; 84(10):1298-306 7. The tailored medical therapy in patients with advanced heart failure referred for cardiac transplantation Campana C, Alessandrino G, Striuli L, Agnesina L, Dequarti MC, Ghio S, Scelsi L, Tavazzi L. Transplant Proc 2008 Jul-Aug; 40(6):1999-2000 8. Wilson SR, Mudge GH Jr, Stewart GC, Givertz MM Evaluation for a ventricular assist device: selecting the appropriate candidate Circulation 2009 Apr 28; 119(16):2225-32 9. Advanced heart failure and transplant cardiology: a subspecialty is born Konstam MA, Jessup M, Francis GS, Mann DL, Greenberg B J Am Coll Cardiol. 2009 Mar 10; 53(10):834-6 10. Lietz K, Miller LW Improved survival of patients with

end-stage heart failure listed for heart transplantation: analysis of organ procurement and transplantation network/US United Network of Organ Sharing data, 1990 to 2005 J Am Coll Cardiol 2007 Sep 25; 50(13):1282-90. 11. Hsu RB Heart transplantation in patients with end-stage heart failure and cardiac ascites Circ J 2007 Nov; 71(11):1744-8 363 2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam A szívtranszplantációs sebészet* The surgical aspects of cardiac transplantation Szabolcs Zoltán Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest Kulcsszavak: szívsebészet, transzplantáció Key-words: cardiac surgery, transplantation A szívátültetés (HTX) a cornea és a vesetranszplantációt követõen a negyedik leggyakrabban végzett szervátültetés. Igen kedvezõ rövid és hosszú távú eredményei miatt a HTX az akut és krónikus cardiomyopathiák végstádiumának elfogadottan leghatékonyabb

terápiájává vált. A Nemzetközi Szív és Tüdõ Transzplantációs Társaság (ISHLT) adatai szerint 1982 és 2006 között 78 255 szívátültetés történt a világban (1). A HTX aktivitás kívánt szintre emelésének egyetlen akadálya a krónikus donorhiány. Donáció A HTX folyamata a donációval veszi kezdetét, melynek három fázisa van: 1: donorkiválasztás; 2: a donormenedzsment; 3: a szervkivétel. } Donorkiválasztás Donáció céljára csak olyan agyhalott alkalmas, akinél a szív felhasználásnak nincsenek abszolút, esetleg relatív ellenjavallatai (1. táblázat) 1. táblázat Történeti áttekintés A szívátültetés elsõ igazi mérföldköve az volt, amikor 1967. december 3-án Christiaan Barnard a dél-afrikai Fokvárosban sikeresen ültette át egy közlekedési balesetben elhalt 27 éves nõ szívét egy 53 éves férfi mellkasába. Betege csak 18 nappal élte túl a mûtétet, mégis a rákövetkezõ egyetlen év alatt, világszerte több

mint 100 HTX történt. Hatékony immunszuppresszió hiányában a szívátültetések eredményessége azonban messze elmaradt a várakozástól, így az eufória kiváltotta kezdeti transzplantációs aktivitás a hetvenes évek elejére megtört. Éppen ezért, a HTX második mérföldköveként értékelhetõ, amikor 1976-ban felfedezték a cyclosporin immunszuppressziós hatását, és azt 1983tól bevezették a klinikai gyakorlatba. A Cyclosporin -A megjelenése új lendületet adott a szervtranszplantációnak és ezen belül a szívátültetésnek. Magyarországon 1992. január 3-án, Szabó Zoltán végezte el az elsõ sikeres szívátültetést a Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinikáján Amikor szívátültetésrõl beszélünk, azon nemcsak magát a beültetési aktust értjük. A HTX rövid és hosszú távú eredményesssége szempontjából persze ennek is meghatározó szerepe van, de ugyanilyen jelentõséggel bír a donációs és szervkivételi fázis,

valamint a mûtétet követõ gyógyszeres kezelés, melynek legismertebb eleme az immunszuppressziós terápia. * A publikáció létrejöttét a „Semmelweis Híd Projekt” TÁMOP-4.22-08/01/KMR-2008-0004 támogatta A beteg kötelessége a várólistán 1. Anamnézisében szív- és tüdõbetegség 2. Kamrai ritmuszavarok 3. Echokardiográfiás eltérések: bal kamra hypo-,akynesis, jelentõs hypertophia, billentyûbetegségek 3. Súlyosabb mellkasi trauma, újraélesztés 4. Tumoros elváltozás (kivéve agytumor) 5. Szeptikus állapot 6. Hepatitis- C, Hepatitis-B sAG, HIV pozitivitás 7. Súlyos keringési elégtelenség, dopamin >10 mg/min A szerv felhasználásának relatív ellenjavallatát a halott életkora képezheti. 45 évnél idõsebb halottból csak igen erõs szervigény esetén (terminális keringési állapot felé sodródó várólistás beteg) fogadunk el szívet. } Donormenedzsment A sikeres HTX fontos feltétele a megfelelõ állapotú szív. Amennyiben

megállapították az agyhalált, biztosítani kell az optimális szöveti és szervperfúziót Rendezni kell a donor folyadék- és elektrolit-háztartását Fontos a normális testhõmérséklet fenntartása és a másodlagos infekció elleni védelem. } Szervkivétel A donor szív kivétele az esetek többségében multiorgan donáció keretében történik. A szervkivevõ teameknek szoros együttmûködésben kell ténykedniük. A szívsebész feladata akkor kezdõdik, amikor az eltávolítandó hasi szervek (vesék, máj, hasnyálmirigy) kivételéhez szükséges sebészi preparációk és a szervperfúziókat lehetõvé tevõ kanülálások már megtörténtek. A szívsebész, a tüdõket eltávolító mellkas- 364 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009 Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam sebésszel együtt, egymásnak asszisztálva végzi a szív kivételre történõ elõkészítését. A heparinizációt követõen az aorta ascendens és

mindkét vena cava lefogásával egy idõben indítják el a hasi szervek, a tüdõk protektív perfúzióját, valamint a szívet megállító, a myocardium védelmét szolgáló cardioplegiás oldatnak (2 liter Custodiol) a beadását. Az egyes szervek védelmére lokális jegelést is alkalmazunk Miután a cardioplegiás oldat lefolyt, átvágjuk a két vena cavát, az aorta ascendenst, az arteria pulmonalist. A bal pitvar dorsalis falának, a vena pulmonalisok beömlésével együtt történõ visszahagyása mellett a szívet kiemeljük a mellkasból. Az eltávolított szívet egymásután három, hideg oldattal töltött, gondosan lezárt mûanyag zacskóba helyezzük, majd ezekkel együtt, jégkásába ágyazva hûtõdobozba zárjuk Ebben történik a szerv szállítása A donor szív hideg ischaemiás ideje lehetõleg ne haladja meg a 4 órát! A szív eltávolítását végzõ sebésznek – inspekcióval és palpációval is – meg kell gyõzõdnie a szív donációra

történõ alkalmasságáról: ép szívbillentyûk, ép pitvari septum, meszes plakkoktól mentes, épnek tûnõ koszorúerek. Szervallokáció A HTX várólistán lévõ betegek közül kiválasztjuk azt, akibe a donor szívet be kívánjuk ültetni. A recipiensszelekció több szempont figyelembe vételével történik Vércsoport és testsúly (± 20% eltérés) egyezõség esetén a cardialis állapot súlyossága dönt. Megközelítõen azonos cardialis állapotú recipiensek esetén pedig a várólistán eltöltött idõ hossza a mérvadó. Ezen fõszempontok mellett azonban vannak további kritériumok, melyek befolyásolhatják a recipiens kiválasztást. Nõbõl származó szervet lehetõleg csak nõbe vagy csak kisebb testsúlyú férfiba ültetünk Amennyiben a recipiens pulmonalis vascularis rezisztenciája magasabb, úgy eredményes mûtétre akkor számíthatunk, ha a donor testsúlya jelentõsen nagyobb, ha a donor fiatalabb és ha relatíve rövid hideg ischaemiás

idõ mellett kerülhet sor a beültetésre. Ellenkezõ esetben akut graftelégtelenség kialakulására számíthatunk. varratsort kell elkészíteni: a bal pitvar, és a négy nagy ér vonatkozásában (cava inferior cava superior arteria pulmonalis aorta ascendens). A módszer elõnye, hogy gyorsabb és ritkábban okoz jobb pitvari funkció zavart. Technikai nehézséget okozhat a recipiens és donor szív között nemritkán meglévõ jelentõs méretbeli diszkrepancia. Ilyenkor a pitvarok és az erek feszülésmentes egyesítésére magunk is számos plasztikai megoldást dolgoztunk ki Alapvetõ sebészi követelmény, hogy a varratsoroknak jól és vérzésmentesen kell zárniuk. Gondos légtelenítés, aortafelengedés, defibrilláció után, a reperfúzióra szánt idõvel nem spórolva, szükség esetén chronotrop/inotrop támogatás, bradycardia esetén pitvar-kamrai pacemaker vezérlés mellett választjuk le a beteget az extrakorporális perfúzióról.

Immunszuppresszió A recipiens humán leukocyta antigén (HLA) státusának ellenõrzése a kivizsgálás során történik. A rövid ischaemiás idõ (kb. 4 óra) miatt szívátültetés esetén prospektív HLA-meghatározást rutinszerûen nem végzünk. Sikeres grafttúlélés csak aránylag kis hisztokompatibilitás eltérés esetén lehetséges. Így is nehéz megtalálni az egyensúlyt a szuppresszió elégsége és a fertõzés kialakulása között. A leggyakrabban alkalmazott immunszuppresszív gyógyszereket a 2 táblázat foglalja össze. 2. táblázat Transzplantációk immunszuppresszív terápiája BÁZIS (TARTÓS) IMMUNSZUPPRESSZIÓ 1. IL-2 szintézis gátlók Cyclosporin-A Tacrolimus Rapamycin 2. Lymphocyta proliferáció gátló Azathioprin Mycofenolate-mofetil 3. Kortikoszteroidok IDÕSZAKOS IMMUNSZUPPRESSZIÓ Szervbeültetés sebésztechnikai vonatkozásai A recipiens mûtéti elõkészítését, anesztéziáját, a mûtét megkezdését, a mellkas megnyitását, a

szükséges kanülálásokat, az extrakorporális perfúzió indítását és a szív eltávolítását lehetõvé tevõ összes preparációt úgy kell idõzíteni, hogy a donor szerv megérkezésekor már csak a beteg szív eltávolítása maradjon hátra. A szív beültetésének két technikája ismert A régebbi, ma már ritkábban alkalmazott Shumway–Lower-, más néven „biatrialis” módszer. Újabban az úgynevezett „bicavalis” technikát részesítjük elõnyben Ez utóbbinál öt 1. Poliklonális immunglobulinok Antithymocyta globulin (ATG) Antilymphocyta globulin (ALG) 2. Monoklonális immunglobulinok anti-CD3 IgG (okt-3) Szövõdmények A korai (30 napon belüli) posztoperatív idõszakban fellépõ szövõdmények részben megfelelõ medikációval gyógyíthatók. Terápiarezisztens esetben többnyire 365 2009; S4:201-366. ORVOSKÉPZÉS Kardiológiai Kötelezõ Szinten Tartó Továbbképzõ Tanfolyam a recipiensek elvesztéséhez vezetnek. A korai

szövõdmények közül leggyakoribb a donor szív mûködési zavara (akut graftelégtelenség – 40%), melynek számos oka lehet: túl hosszú hideg ishaemiás idõ; méretbeli diszkrepancia; elégtelen myocardium protekció; a donor szív fel nem ismert betegsége, károsodása; a recipiens magas pulmonalis vascularis rezisztenciája (>4 Wood) stb. A szövõdmények között, csökkenõ gyakoriságban az infekció és a korai (akut) rejekció következik (1) A 30 napon túli, de egy éven belüli szövõdmények között a különbözõ eredetû (de nem CMV) fertõzések a leggyakoribbak, és ezeket követik csökkenõ gyakoriságban a graft elégtelenségbõl, az akut rejekcióból, a coronariamegbetegedésbõl, a CMV-fertõzésbõl és a különbözõ rosszindulatú elváltozásokból kialakuló szövõdmények. Eredmények Az ISHLT 1993 óta gyûjtött adatai szerint a szívátültetések eredményességét, elsõsorban a korai (elsõ éven belüli) eredményességet

alapvetõen befolyásolja az adott szívsebészeti munkacsoport transzplantációban megszerzett jártassága. Az évi 5-10-50 átültetést végzõ munkacsoportok közül a legjobb eredményeket az évi 50 beültetést végzõ osztály tudhatja magáénak. Érdekes viszont, hogy az a centrum, amelyik ennél is több beavatkozást, évente akár 100-at is végrehajt, ott már valamelyest romlanak az eredmények. Az eredményességet jelentõsen befolyásolja a hideg ischaemiás idõ hossza (>3,5 óra), a donor (>45 év), illetve a recipiens (>60 év) elõrehaladt életkora. A nõbõl férfiba történõ donáció szintén befolyással lehet a posztoperatív morbiditásra és mortalitásra (1). Napjainkra az egyéves túlélés eléri a 90%-ot, míg a 3-5 éves túlélés 70, a 10-12 éves pedig 40%-os. A Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján 1992- ben transzplantált elsõ két betege 16 év elteltével is teljes egészségnek örvend. Ventricular Assist

Device (VAD) Jelenleg bal kamrai vagy biventricularis VAD implantációjára rutinszerûen olyan, transzplantációs várólistán lévõ betegeknél kerül sor, akiknél keringésösszeomlás fenyegetõ jelei mutatkoznak vagy súlyos többszervi mûködészavar lép fel a keringési elégtelen- ség szövõdményeként (3). A HTX várólistára kerülõ betegek 10–20%-ánál számolhatunk ilyen terminális állapot kialakulásával. A krónikus donorhiány miatt a várólistás betegek számára ez a veszély egyre fenyegetõbb. Sokak számára az egyetlen esélyt jelentheti, ha terminális állapotukban keringéstámogató eszköz beültetésére van lehetõségük. A mechanikus keringéstámogatást biztosító eszközök (VAD) alkalmazásának egyik célja éppen a szívtranszplantáció elvégzéséig tartó kritikus idõszak áthidalása lehet (bridge to transplantation). A kamrák mûködését mechanikusan támogató eszközök lehetnek intra-, vagy extracorporalis

elhelyezkedésûek, és támogathatják az egyik (LVAD, RVAD) vagy mindkét kamra (BiVAD) mûködését. Az eszköz pneumatikusan vagy elektromosan mûködtetett pumpája pulzatilis vagy folyamatos áramlást biztosítva támogatja a keringést. A sikeres VAD program megvalósításának négy legfontosabb sarokköve: 1. a helyes eszközkiválasztás, 2. a megfelelõ betegkiválasztás, 3. az optimális idõzítés, 4. a beteg optimális kezelése a beültetést követõ idõszakban. Kontraindikációk: általánosságban elmondhatjuk, hogy VAD alkalmazásának ellenjavallatát képezik mindazon betegségek, melyek a szívátültetés elvégzésének is ellenjavallatát jelentik, de van néhány olyan ellenjavallat is, amelyik csak a VAD beültetéseknél jelenik meg: } szérumkreatinin >440 mmol/l, } szérumurea >17 mmol/l, } totál bilirubin: >85 mmol/l } infekció jelenléte, } ismert coagulopathia, } cerebrovascularis betegség jelenléte, } aortabillentyû-betegség. A

VAD beültetésre került betegek 50–80%-a kerül a késõbbiekben transzplantációra. A VAD kezelés legnagyobb kockázatát a vérzéses, a thromboemboliás, illetve szeptikus szövõdmények jelenthetik (4) Európában legelterjedtebben alkalmazott VAD rendszerek: a Berlin Heart, a Thoratec és a Medos. Magyarországon elõször a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján ültettek be kétkamrás VAD rendszert (MEDOS Exacor) 2008. február 15-én (5) Irodalom 1. 2. 3. 4. 5. Annual report of heart transplantation. J Heart Lung Transplant 2008; 27:937-983 Yanto S Tjang, Geert JMD, van der Heiden et al. Survival analysis in heart transplantation: results from an analysis of 1270 cases in a single center Eur J Cardiothorac Surg 2008;33:856-861 Dale G, Renlund MD. Building a bridge to heart transplantation N Engl J Med 2004; 351:9 Deng MC, Edwards LB, Hertz MI et al. Mechanical Circulatory Support Device Database of the ISHLT: second annual report-2004 J Heart Lung

Transplant 2004;23:796-803. Szabolcs Z, Hartyánszky I, Gál J és mtsai. A Ventricle Assist Device (VAD) terápia elsõ magyarországi alkalmazása – esetbemutatás (közlés alatt) 366 ORVOSKÉPZÉS LXXXIV. ÉVFOLYAM / 2009