Information Technology | Operating systems » A DOS operációs rendszer parancsainak leírása

A DOS Operációs Rendszer Parancsainak Leírása A DOS operációs rendszer, mint arról már szó volt, réteges felépítésû. A rétegeket az alábbi táblázat szemlélteti: Felhasználói Programok Felhasználó a terminál mellõl Command Interpreter+Külsõ DOS Parancsok Funkcionális szint: DOS Interrupt-ok Anatómiai szint: BIOS Interruptok HARDVER Az operációs rendszer "alaptéglái", azaz a legkisebb egységek, amelyekbõl a legbonyolultabb felhasználói programok összetett utasításai felépíthetõk, az Intereupt-ok (megszakítások) szintjén helyezkednek el. (Ezek alatt "fekszik" a konkrét hardver struktúra, amely a kiadott parancsokat eszközként végrehajtja.) A "Felhasználói Programok" vagy "Interpreterek" vagy "Fordítóprogramok" révén "bomlanak le" az egyes megszakítások szintjére. Bizonyos olyan tipikus alapfunkciók ellátását, amelyeket a felhasználónak sokszor közvetlenül a

terminálról érdemes kiadnia, a "Command Interpreter" által értelmezett parancsok, illetve a "Külsõ DOS Parancsok" segítik, teszik komfortosabbá. A gyakorlati életben ezeknek mindössze egy töredékét használjuk rendszeresen, nagy részük csak speciális esetekben, gyakorta speciális szoftverek felinstallálásakor válik szükségessé. Ezekre az újabb szoftverek automatikus installáló programjai "figyelnek", explicit ismereteük egyre ritkábban válik szükségessé a felhasználónak. Ennek ellenére az alábbiakban megadjuk az összes, felhasználót segítõ DOS parancs (Shell parancsok) leírását. E parancsok lehetnek közvetlenül a terminál mellõl kiadhatók (általában .COM vagy EXE kiterjesztésû parancsok, illetve a DOS-t konfiguráló CONFIG.SYS file-ba beírható, SYS kiterjesztésû parancsok, illteve a bekpacsoláskor végrehejtandó parancsok közé számítõ, az AUTOEXEC.BAT file-ba beírandó parancsok) A leírás

az ABC sorrendjét köveii 1. ANSY.SYS Az "American National Standard Institute" (Amerikai Nemzeti Szabványosítási Intézet) által a képernyõ kezelésére, illetve a kurzor mozgatására és az egyes "kulcsok" (az F1-F12 funkciógombok és egyéb speciális gombok) újrakiosztására bevezett kódolási rendszert veszi használatba, feltéve, hogyha a CONFIG.SYS file tartalmazza a DEVICE=C:DOSANSI.SYS /X /K /R DEVICEHIGH=C:DOSANSI.SYS parancsokat. Erre a célra ún ESCAPE szekvenciákat használ, amelyek a a printerek vezérlési parancsaihoz hasonlóan, a kiírandó szövegben helyezkednek el. Speciális szintaktikai sajátságaik miatt felismerhetõvé hogy ezek nem közönséges "szöveges karakterek", hanem az utánuk következõ szövegrész metgjelenítésére vonatkozó parancsok, így azok az ANSI.SYS használata esetén nem a képernyõre íródnak ki, hanem végrehajtódnak. 1 A kapcsolók jelentése az alábbi: /X /K Újra leképzei

a kiterjesztett kulcsokat a 101 gombos billentyûzeten; A 101 gombos billentyûzetet úgy kezeli a rendszer, mintha az 84 gombos /R Segíti az olvashatóságot a sorok görgetésével. lenne; Az ESCAPE szekvenciák mindig az ←[ "1Bh (27) kódszámú "Escape" karakterrel, és az 5Bh (91) kódszámú szögletes nyitó zárójellel" kezdõdnek, ezeket követi egy végrehajtható parancssor (alfanumerikus kódban). E szekvenciákban a nagy és a kis betûk szerepe elkülönül egymástól. A szekvenciákban egymástól a "pontosvesszõ" karakterrel elkülönülve jelennek meg a parancsok paraméterei, amelyek az alábbiak lehetnek: Pn Decimális szám, numerikus paraméter Ps Szelektív (kiválasztó) paraméter PL Sor (line) paraméter, a képernyõn lévõ sor száma Pc Oszlop (Column) paraméter, a képernyõn az oszlop száma. Az Escape szekvenciákat általában egy meghatározott jelentésû karakter zárja. Az alapparancsok az ANSI által

bevezetett rendszerben: ←[PL;PcH A kurzor mozgatása az adott sorba és oszlopba; ←[PL;Pcf Ugyanaz, mint a fenti; ←[PnA Pn db. sorral feljebb tolja a kurzort, az oszlop változatlan; Ha a kurzor kifutna a képernyõrõl, az megáll a legfelsõ sorban. ←[PnB Pn db. sorral lefelé tolja a kurzort, az oszlop változatlan; Ha a kurzor kifutna a képernyõrõl, az megáll a legalsó sorban. ←[PnC Pn lépéssel elõre mozgatja a kurzort, a jobbra lévõ legszélsõ oszlopnál az megáll, ha kifutna a képerntõrõl. ←[PnD Pn lépéssel hátra mozgatja a kurzort, a legszélsõ baloldali oszlopban az megáll, ha egyébként kifutna a képernyõrõl. ←[s Elmenti az aktuális kurzor pozíciót memóriába. ←[u A legutóbb elmentett pozícióba állítja a kurzort. ←[2J A képernyõ törlése, s a kurzor beállítása a bal felsõ sarokba (0. oszlop és 0. sor) ←[K A kurzor pozíciótól az adott sor végéig (a kurzor pozíciót is beleértve) kitörli a sort. ←[Ps; ;Psm A

szelekciós paraméterek értékei szerint jeleníti meg a képernyõn a karaktereket (egy vagy több szelekciós paramétere lehet); Érvényességük a következõ ilyen jellegû parancs kiadásáig áll fenn. Az attribútumok kódolása az alábbi (az elõtérre és a háttérre vonatkozó adatok az ISO 6429 nemzetközi szabvány elõírásaival is egyeznek): Szövegattribútumok: 0: minden speciális szövegattribútum kikapcsolva; 2 1: vastagítás bekapcsolva; 4: aláhúzás (csak fekete-fehér képernyõadapterekre); 5: villogás bekapcsolva; 7: invertált video megjelenítés bekapcsolva; 8: rejtés bekapcsolva; Elõtér színattribútumok: 30: fekete; 31: vörös; 32: zöld; 33: sárga; 34: kék; 35: magenta (világos lila); 36: cián; 37: fehér; Háttér színattribútumok: 40: fekete; 41: vörös; 42: zöld; 44: sárga; 44: kék; 45: magenta (világos lila); 46: cián; 47: fehér; ←[=Psh Set Mode: a képernyõ kezelési módját állítja be az alábbiak szerint. 0:

40x148x25 egyszínû (text mód); 1: 40x148x25 színes (tex mód); 2: 80x148x25 egyszínû (text mód); 3: 80x148x25 színes (text mód); 4: 320x148x200 4 szín (grafikus); 5: 320x148x200 egyszínû (grafikus); 6: 640x148x200 egyszínû (grafikus); 7: lehetõvé teszi a sorokon belüli elrendezést (Line wrapping); 13: 320x148x200 színes (grafikus); 14: 640x148x200 színes (16 színû grafikus); 15: 640x148x350 egyszínû (2 színû grafika); 16: 640x148x350 színes (16 színû grafika); 17: 640x148x480 egyszínû (2 színû grafika); 18: 640x148x480 színes (16 színû grafika); 19: 320x148x200 színes (256 színû grafika); ←[=Psl Reset Mode: visszaállítja ugyanazokat a beállításokat, amelyeket a Set Mode használ, a 7. attributum kivételével, amely itt a soron belüli rendezés letiltását jelenti; ←[kód;szövegp A billentyûzet "kód" (ez egy decimális számokból és esetleg a pontosvesszõ karakterbõl álló gom vagy gomb kombináció 3

lenyomásakor a szöveg-ben adott szöveget írja ki a képernyõre. A szöveg mindig idézõjelek közé tett betûsor. A kódok definiálása az alábbi (a zárójelben lévõ kódok nem értelemzettek minden billentyûzeten, ezeket ilyenkor figyelmen kívül hagyja a rendszer, feltéve, hogy a /X kapcsoló nincs bekapcsolva az ANSI.SYS hívásakor; a zárójelek tehát nem részei a kódnak, a pontosvesszõk viszont igen, az az ESCAPE szekvenciákban egyéként is szereplõ ilyen karaktereken felül;): Key F1 F2 F3 F4 F5 F6 F7 F8 F9 F10 F11 F12 HOME (num) FEL NYÍL (num) PAGE UP (num) BAL NYÍL (num) JOBB NYÍL (num) END (num) LE NYÍL (num) PAGE DOWN (num) INSERT (num) DELETE(num ) HOME FEL NYÍL PAGE UP BAL NYÍL JOBB NYÍL END DOWN ARROW PAGE DOWN INSERT DELETE PRINT SCREEN PAUSE/BREAK BACKSPACE Code 0;59 0;60 0;61 0;62 0;63 0;64 0;65 0;66 0;67 0;68 0;133 0;134 0;71 0;72 0;73 0;75 0;77 0;79 0;80 0;81 0;82 0;83 (224;71) (224;72) (224;73) (224;75) (224;77) (224;79) (224;80)

(224;81) (224;82) (224;83) --8 SHIFT+code 0;84 0;85 0;86 0;87 0;88 0;89 0;90 0;91 0;92 0;93 0;135 0;136 55 56 57 52 54 49 50 51 48 46 (224;71) (224;72) (224;73) (224;75) (224;77) (224;79) (224;80) (224;81) (224;82) (224;83) --8 CTRL+code 0;94 0;95 0;96 0;97 0;98 0;99 0;100 0;101 0;102 0;103 0;137 0;138 0;119 (0;141) 0;132 0;115 0;116 0;117 (0;145) 0;118 (0;146) (0;147) (224;119) (224;141) (224;132) (224;115) (224;116) (224;117) (224;145) (224;118) (224;146) (224;147) 0;114 0;0 127 ALT+code 0;104 0;105 0;106 0;107 0;108 0;109 0;110 0;111 0;112 0;113 0;139 0;140 ----------(224;151) (224;152) (224;153) (224;155) (224;157) (224;159) (224;154) (224;161) (224;162) (224;163) --(0) 4 ENTER TAB NULL A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z 1 2 3 4 5 6 7 8 9 0 = [ ] ; 13 9 0;3 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 49 50 51 52 53 54 55 56 57 48 45 61 91 93 92 59 -0;15 -65 66 66 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79

80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 33 64 35 36 37 94 38 42 40 41 95 43 123 125 124 58 10 (0;148) -1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 0 30 31 27 29 28 (0) (0;165) -0;30 0;48 0;46 0;32 0;18 0;33 0;34 0;35 0;23 0;36 0;37 0;38 0;50 0;49 0;24 0;25 0;16 0;19 0;31 0;20 0;22 0;47 0;17 0;45 0;21 0;44 0;120 0;121 0;122 0;123 0;124 0;125 0;126 0;126 0;127 0;129 0;130 0;131 0;26 0;27 0;43 0;39 5 , . / ` ENTER (keypad) / (keypad) * (keypad) - (keypad) + (keypad) 5 (keypad) 39 44 46 47 96 13 47 42 45 43 (0;76) 34 60 62 63 126 -47 (0;144) 45 43 53 10 (0;142) (0;78) (0;149) (0;150) (0;143) 0;40 0;51 0;52 0;53 (0;41) (0;166) (0;74) -(0;164) (0;55) -- Példa: A "?" és a "" karakterek egymással való felcserélését a ←["";"?"p←["?";""p szekvencia kiadsval lehet el;rni a billenty/zeten; Annak elérése, hogy az F2 funkciógomb lenyomása a directory állomány megjelenését eredményezze,

a ←[0;60;"DIR";13p szekvencia kiadásával lehetséges. (It a "13" decimális szám az Enter billentyû lenyomásakor generált kódjel). 2. APPEND A parancsban specifikált directory-ban lévõ fájlok olyan kezelését teszi lehetõvé, mintha azok a fájlok az éépen aktuális könyvtárban helyezkednének el. A specifikált könyvtárakat nevezik "csatolt" vagy függelék könyvtáraknak. A WINDOWS ALÓL EZ A PARANCS NEM HASZNÁLANDÓ! Szintaxisa: APPEND c:kutyamacska;d:lujza /X:ON PATH:ON /E ahol a kapcsolók jelentése az alábbi: /X:ON dönti el, hogy az MS DOS a programok végrehajtása közben keresse-e a csatolt könyvtárakat, vagy ne (/X:OFF); (az alapértelmezésben nem keresi). /PATH:ON dönti el, hogy a DOS egy adott adatfile-ért keressen-e csatolt könyvtárakat midõn az elérési út adott a file nevével, vagy sem (PATH:OFF); (alapételmezésben nem keres); /E a csatolt könytárak listáját az APPEND nevezetû DOS környezeti

változóba másolja be a program 3. ATTRIB A fájlok attributumait mutatja iletve állítja be. Szintaxisa: ATTRIB kapcsoló kapcsoló .elérési útfile /S A kapcsolók az alábbiak: 6 +R, -R +A, -A +S, -S +H, -H /S Az írásvédettség be- és kikapcsolása; Az archív tulajdonság be- és kikapcsolása; A rendszerfile (system file) attributum be- és kikapcsolása; A rejtett (hidden) tulajdonság be- és kikapcsolása; A beállított tulajdonságokat az adott és az abból kiágazó könyvtárakban is érvényesíti. 4. BATCH (kötegelt) parancsok A közönséges DOS parancsokat közönséges, formázatlan szöveges file-ba írva (amelynek nevében .BAT kiterjesztés szerepel), e parancsok úgy hajtódnak végre, mintha azokat rendre a terminálrról adtuk volna ki. Vannak ezen felül speciális BATCH parancsok, amelyek az ilyen kis programfájlokat teszik kényelmesen kezelhetõvé. Ezek az alábbiak: CALL, CHOICE, ECHO, FOR, GOTO, IF, PAUSE, REM, SHIFT. 4.1 CALL Az egyik

BATCH programból behív egy másik batch programot anélkül, hogy az abból való kilépéssel a hívó program futása befejezõdne. Szintaxisa CALL elérési útfilenév batch paraméterek A batch paraméterek a parancssor paraméterei, amelyeket a hívott program igényel. Például, ha a hívó program két paraméterrel bír, s azokat át akarja adni a HIVOTT.BAT programnak, akko CALL HIVOTT %1 %2 4.2 CHOICE (Választás) A felhasználónak választási lehetõséget kínál a batch program futása közben, azáltal, hogy egy prompt jelet és egy ahhoz tartozó üzenetet generál. Szintaxisa: CHOICE /C:ync kapcsolók "Kiírandó hosszabb üzenet" A szöveges rész a prompt jel helyett jelenik meg, a /C: után azon három gomb adandó meg, amelyek megnyomását a gép értelmes válasznak tartja (általában ync a Yes -igen-, No -nem-, illetve a Continue -folytasd- betûpáros), amelyet az üzenet kommentál. A felhasználó az alánbbi üzenetet látja: Kiírandó

hosszabb üzenet [Y,N,C]? A kapcsolók lehetnek: /N /S /T:c,nn A prompt nem íratik ki, csak a kommentáló szöveg; Megkülönbözteti a kis- és nagybetûket a prompt-ban; A CHOICE választásban az elõrt "nn" számú másodpercig vár a felhasználó válaszára, mielõtt elfogadná a "c" karakterben definiált alapértelmezés (default) értéket és továbblépne. Az idõ 0-99 sec lehet; Ha nem a felhasználó döntött, az ERRORLEVEL (hibaszint) változóba a 2 érték kerül bele. 7 4.3 ECHO (Visszhang) Az ECHO ON illetve az ECHO OFF parancsok esetében a batch file végrehajtásakor kiíratik a képernyõre az éppen végrehajtandó parancssor. Az ECHO "Üzenet" a megfelelõ üzenet kiírására használható fel a batch file-okban. Ha nem akarjuk, hogy az ECHO ki-be kapcsolásakor az ECHO parancs "önmagát visszhangozza", a @ECHO ON ill. @ECHO OFF parancsok adandók ki. Az "ECHO" parancs üres sort ír ki 4.4 FOR Egy

fájlokból álló halmaz minden egyes elemére végrehajt egy specifikált parancsot. Szintaxisa függ attól, hogy közvetlenül a billentyûzetrõl, vagy egy másik BATCH fájlból adjuk ki a parncsot. A billenytüzetrõl illetve egy batch file-ból kiadva: FOR %változó IN (halmaz) DO PARANCS parancs paraméterek ill. FOR %%változó IN (halmaz) DO PARANCS parancs paraméterek Itt a a halmaz megadásának fontos szintaktikai elem a zárójel. Például az aktuális alkönyvtárban a TXT és DOC kiterjesztésû, valamint a C: gyökér könyvtárban a négybetûs, MAC-cal kezdõdõ nevû és TXT kiterjesztésû fájlok halmaza így definiálható. (*.DOC *.TXT C:MAC?TXT) (A ? helyén egy tetszõleges karakter állhat.) A "változó" neve a DOS szintaktikai szabályai szerint egy tetszõleges betû lehet, pl. T, F, stb, a % jel közvetlenül elé írandó, ez jelzi, hogy ez a FOR parancs futó változója. E futó változó felveszi a specifikált halmaz összes elemének

értékét, s általában megjelenik a PARANCS paraméter sorában. Például a FOR %T IN (*.DOC *.TXT) DO TYPE %T a kurens alkönyvtárban lévõ DOC ill. TXT kiterjesztésû file képernyõre való kiírását eredményezi. 4.5 GOTO A GOTO parancs segítségével a BATCH programban megjelölt címkékre lehet elküldeni a processzort. A címke közönséges text jellegû karakter sor, amelynek csak az elsõ 8 betûjét különbözteti meg egymástól a DOS, tehát értelmetlen azokat ennél hosszabbra definiálni, bár lehetséges. A címke a program megfelelõ helyén egy sort foglal el, s abban szorosan a címke neve elé egy ":" (kettõspont) teendõ. Ettõl tudja a DOS, hogy az a sor nem feldolgozandó parancsot, hanem csupán egy címkét tartalmaz. Ha a megfelelõ címke nem szerepel a BATCH programban, a DOS leáll a program végrehajtásával, s a "Label not found" , azaz "A címke nem található" üzenettel válaszol. A GOTO parancs

értelemszerûen feltételes parancsokban használtatik, midõn egy feltétel vizsgálata után a vizsgálat eredményét illetõen más-más helyen elhelyezett utasítások hajtandók végre. Például: @ECHO OFF 8 FORMAT A: /S IF NOT ERRORLEVEL 1 GOTO vege ECHO A formattáskor hiba történt :vege ECHO Sikeres formattálás 4.6 IF Feltételes parancsok kiadása a BATCH programokban. Szintaxisa: IF ERRORLEVEL szám PARANCS H a DOS legutóbb végrehajtott parancsából az ERRORLEVEL változóba az itt specifikált "szám" került, akkor az adott DOS PARANCS kerül végrehajtásra, s csak aezután lép tovább a processzor a következõ BATCH parancs sorra. Egyébként a processzor egyszerûen továbblép a következõ sorra. A logikai feltétel teljesülésének logikai értéke negálható a NOT operátorral, pl. IF NOT ERRORLEVEL szám PARANCS Továbi szintaktikai lehetõségek srtingek egymással való megegyezésének vizsgálata, pl. IF NOT string1==string2 PARANCS

IF string1==string2 PARANCS Az itt szereplõ stringek értelemszerûen valami DOS változók tartalmai lehetnek (ezek % jellel és egy számmal jelezhetõk, pl. %1, %2, stb, ha azok a parancssorból vétetnek, illetve %A, %T, tehát % jel és egy betû, ha más eredetûek) a dupla zárójel a feltétel vizsgálat operátora. További lehetõség az EXIST logikai DOS változó értékétõl függõvé tett mûveletek megadása: IF EXIST fájlnév PARANCS IF NOT EXIST fájlnév PARANCS Az EXIST változó IGAZ értéket vesz fel, ha a specifikált nevû fájl létezik. 4.7 PAUSE A PAUSE (szünet) parancs a BATCH program várakoztatását eredményezi addig, míg a felhasználó meg nem nyom egy gombot a billentyûzeten. Az ECHO paranccsal kombinálva üzenet adható ki arra, hogy a program mire vár. Például az alábbi programmal az A: drive-ba helyezett diszk aktuális könyvtárában lévõ fájlokat lehet átmásolni a most aktuális könyvtárba. Ha az egyik dszik lemásolása

befejezõdõtt, a szünet alatt diszket lehet cserélni a meghajtóban,s újra kezdõdik a másolás egy gomb lenyomása után. (Az ilyen végtelen hurok programból a CTRL C gombok együttes lenyomásával lehet kiugrani.) @ECHO OFF :kezdet COPY A:*.* ECHO Kérem, tegyen új diszket az A: drive-ba 9 PAUSE GOTO kezdet 4.8 REM Remark, vagyis megjegyzés: REM szöveges komment A programírást segíti. 4.9 SHIFT A DOS papancsok általában egy parancs sorból állnak, a sorban elõször egy igei jellegû parancs áll, majd attól (és egymástól) szóközzel elválasztott parancssor paraméterek követik. E paraméterek stringek, amelyek a parancs beolvasása után sorrend szerint betöltõdnek a %1, %2, %3, stb. szintaxissal jelzett változókba, amelyekre a BATCH programban azután hivatkozni lehet. A SHIFT parancs az elsõ paraméter pozícióját tolja el egy lépéssel Az alábbi program egy specifikált directory név alá másol át számos, specifikált fájlt. @ECHO OFF

REM MASOL.BAT a megadott alkönyvtárba másol át megadott fájlokat REM A következõ szintaxis szerint REM MASOL könyvtár fájl1 fájl2 fájl3 . SET celdir=%1 REM A celdir nevu DOS változót definiálja, értékét a könyvtár nevére állítja :fájlbe SHIFT REM %1-be immár az eltolt érték kerül if "%1"=="" GOTO vége REM Ha a lista elfogyott és %1 nullstring COPY %1 %celdir% GOTO fájlbe :vége 5. BREAK Megtörés, megszakítás. Általában a DOS alól futtatott programok a CTRL C gombok szimultán megnyomásával állíthatók meg, ha azok végtelen ciklusba ragadtak, vagy bármi okból meg kell szakítanunk azok futását a billentyûzetrõl. A DOS beállítástól függõen ellenõrzi, hogy e gombpáros lenyomva tartását mikor ellenõrzi a programok futása közben. Alapállásban ennek elenõrzése csak akkor történik meg, ha a DOS a billentyûzetrõl olvas be, de nem történik meg a diszkeken végzett írási és olvasási mûveletek

közben, vagy a printerekre való írás közben. Az alapértelmezésbe a BREAK OFF parancs, míg az egyéb mûveletek közbeni ellenõrzést is elõíró parancs a BREAK ON 10 szintaxisú. A DOS konfigurálható e szempontból úgy is, hogy a CONFIGSYS file-ba beírjuk a BREAK=ON BREAK=OFF parancsokat. 6. BUFFERS E parancs csak a CONFIG.SYS file-ban használható bekapcsolás után a DOS mûködését konfigurálandó. A diszkekekn való írási és olvasási mûveletekhez elektronikus memóriapuffereket rendel hozzá,, ami meggyorsítja ezeket a mûveleteket, valamint meghatározza, hogy a DOS szimultán hány fájlt képes nyitva tartani. Szintaxisa: BUFFERS=n,m ahol n∈[1,99] a pufferek számát határozza meg, míg a második paraméter megadása opcionális, m∈[0,8] másodlagos rejtett buffermemória területeket határoz meg. Az alapértelmezésben m=0, míg a bufferek mérete a rendszer összmemóriájától függ. Sok file szimultán nyitva tartásához nagy

"n" érték választása szükséges, ajánlott. 7. CD, CHDIR Mindkét formában elfogadott. Operandusz nélkül az aktuális könyvtár nevét adja meg, a CD elérési út parancs a megadott könyvtárat teszi a kurrens directory-vá. Az elérési út teljes alakja: DRIVE:PATH 8. CHCP Operandusz nélkül kijelzi az éppen aktív kódlapot, vagy karakter készletet. Szintaxisa: CHCP nnn ahol "nnn" egy három jegyû decimális szám, és éppen a beállítani kívánt karakter készlet kódja kell, hogy legyen. Ez fõleg az angoltól eltérõ nyelveket beszélõ nációk számára fontos Használata elõtt installálni kell az NLSFUNC programot. A karakter készleteket a CONFIG.SYS file-ban szereplõ COUNTRY (ország) parancs definiálja A DOS az alábbi készleteket használja: 437 850 852 860 863 865 United States Multilingual (többnyelvû) (LatinI) Slavic (szláv nyelvekhez) (LatinII) Portuguese (portugál) Canadian-French (kanadai és francia) Nordic (északi

nyelvek) 11 Ha olyan kódlapot kívánunk hasznáélni, amelyre a DOS nem lett elõkészítve, "Invalid code page" hibaüzenetet kapunk. Amennyiben a rendszer egyes részei nincsenek a megjelölt kódlapra elõkészítve, pl. a 850-es nincs minden "device"-ra, vagyis eszközre (pl monitor, billentyûzetnyomtató) elõkészítve, a hibaüzenet a következõ: "Code page 850 not prepared for device nnn", ahol "nnn" a megfelelõ eszközre utal. 9. CHKDSK A diszkek állapotának ellenõrzését elvégzõ, és errõl szöveges report-ot vagy beszámolót készítõ program. Arra is használható, hogy vele a diszk eyes hibás részeit megjelöljük, s mintegy "kivonjuk a forgalomból", hogy azok a továbbiakban ne akadályozzák a rendszer mûködését. A report egyrészt felfedi a file-kezelési rendszerben elõálló logikai hibákat, amelyek a File Allocation Table (FAT)-ban és a könyvtár állományba való bejegyzések közti

logikai ellentmondásokból állhatnak. Hiba esetén a program vészjeleket generál Lefuttatása idõnként ajánlott. Szintaxisa: CHKDSK drive név:elérési útfájlnév /F /V ahol az elérési utat és file nevet csak akkor kell megadni, ha az ellenõrzést nem az egész diszkre, hanem csak egy azon lévõ file-ra vagy könyvtár állományra akaorjuk korlátozni. A kapcsolók megadása opcionális: /F /V A hibás diszk részeket "fixálja", azaz formálisan összefûzi rossz szektorokat valamiféle file-ba, ezáltal lefogalva e helyeket, kivonja õket a további forgalomból. Használata tilos más programok, pl. WINDOWS alól!! Minden egyes file nevét kiírja a képernyõre, ahogy az ellenõrzés elõre halad. 10. CHKSTATE.SYS Kizárólag egy speciális memória-optimalizáló program, a MemMaker használja az optimalizálási folyamat elõrehaladtának csekkelésére. E program automatikusan beleírja ezt a CONFIG.SYS elsõ sorába, majd eltünteti onnan, ha az

optimalizálás már befejezõdött 11. CLS E parancs egyszerûen letörli a képernyõt, amelyen a törlés után mindössze a kurzor és a parancsprompt látható. Operandusza nincs 12. COMMAND A DOS egyik alapvetõ része a COMMAND INTERPRETER, vagy magyarul parancs értelmezõ, amelyet a rendszer arra használ, hogy a felhasználó felé prompt jelet generáljon, a billenytûrõl bevitt parancsokat értelmezze, s ha azok végrehajthatók, akkor azokat végrehajtsa, ha nem, akkor pedig hibaüzeneteket adjon a felhasználónak. E program minden esetben COMMAND.COM néven található, de tartalma lehet egészen más a DOS verziószámoktól függõen. A COMMANDCOM program nagy része a parancs értelmezése után fölöslegessé válik, ezért törlõdik a memóriából, hogy helyet adjon a futtatandó programoknak. Általában a hibaüzenetek is nagy helyet foglalnak le, emiatt azok nem tárolódnak az elektronikus memóriában, hanem a diszken maradnak, s csak akkor olvasódiim 12

be a diszkrõl a megfelelõ hibaüzenet, ha annak a képernyõre való kijelzése alkalmilag szükségessé válik. A futtatott programokból való kilépés után a COMMANDCOM memóriából törölt részei (ún. tranziens részek) visszatöltõdnek a memóriába a diszkrõl, hogy a következõ végrehajtandó parancs értelmezése elvégezhetõ legyen. Annak érdekében, hogy e visszatöltés sikeres legyen, pontosan meg kell adni a rendszernek, hogy honnan vegey a diszkrõl a betöltendõ adatokat. A COMMAND paranccsal alkalmilag át lehet térni egy új parancs értelmezõ használatára. Az EXIT paranccsal le lehet állni az új parancs értelmezõ használatáról, s vissza lehet térni az eredetileg installált parancsértelmezõhöz. Szintaxisa: COMMAND drive:elérési út eszköz /C szöveg /E:nnnnn /K fájlnév /P /MSG ahol "drive:elérési út" specifikálja, hogy hol kell keresni a COMMAND.COM tranziens részeit a memóriába való visszatöltéshez. A COMSPEC

nevû környezeti változó e paraméter szerint állítódik be. eszköz különbözõ eszközt jelölhet ki a parancsok befogadására és kiadására, mint a billentyûzet és a konzol (a CTTY parancs leírása részletezi e kérdést). /C szöveg jelzi, hogy a parancs értelemzõnek végre kell hajtania a "szöveg"-ben adott parancsot, majd ki kell lépnie. /E:nnnnn specifikálja (byte egységekben) a környezet méretét. Ez 160 és 32768 közti érték lehet, ameleyt a DOS a 16 byte egész számú többszörösére kerekít fel. Alapértelmezése 256. /K fájlnév Végrehajtja a "fájlnév"-ben specifikált BATCH fájlt, és kiírja a DOS parancs prompt-ot. /P csak akkor használandó, ha a CONFIG.SYS file-ból a SHELL paranccsal (lásd alább) állítjuk be a parancs értelemzõt. E kapcsoló permanenssé teszi a parancsértelmezõ új másolatát. A prompt megjelentetése elõtt a rendszer /P hatására végrehajtja az AUTOEXEC.BAT BATCH fájlt Ebben az

esetben az EXIT paranccsal nem lehet az új interpretertõl "megszabadulni". /MSG Hatására a hibaüzenetek nem a diszkrõl íródnak be, hanem a memóriában tárolódnak, s onnan vétetnek elõ. Használatának akkor van ételme, ha azokat olyan floppy diszkrõl töltöttük be, amelyet azután kiveszünk a meghajtóból, így a meghajtón át a továbbiakban nem hozzáférhetõ. A rendszer bekapcsoláskor a CONFIG.SYS file-ba beírt SHELL parancs szerint használni kezdi a neki kijelölt parancs értelmezõt. Szintaxisa: SHELL=dos drive:dos elérési útCOMMAND.COM /E:nnnnn /K fájlnév /P /MSG 13. A CONFIG.SYS file-ban elhelyezhetõ parancsok A CONFIG.SYS fájl egy speciális formázatlan text fájl, amelyben a DOS konfigurálását végzõ parancsok helyezhetõk el. Ezek funkciója a DOS számára elõírni, miképpen használja a számítógép egyes hardver komponenseit, amennyiben ezek használatára többféle mód is 13 adódik. A gép bekapcsolásakor

ekõször az e file-ban elhelyezett parancsok hajtódnak végre A file helye általában a C: könyvtár szokott lenni. E speciális parancsok az alábbiak: 13.1 BUFFERS (lásd a 6. pont alatt) 13.2 COUNTRY (Ország) Az idõpontok, a dátumok és a pénznemek megjelölésére a különbözõ országok különbözõ szabványos formátumot használnak. E konvenciókhoz igazodik a DOS e szolgáltatásával E parancs kizárólag a CONFIG.SYS file-ban használható Szintaxisa: COUNTRY=nnn,mmm,elérési útfájlnév, pl. COUNTRY=033,850,C:DOScountry.sys itt "nnn" az ország kódját definiálja, "mmm" pedig az országhoz való karakterkészlelet, a filenév pedig az a file, amely az országokra vonatkozó egyéb információkat tartalmazza. 13.3 DEVICE, DEVICEHIGH Azt a szoftver blokkot (ún. driver-t) tölti be a memóriába, amely valamilyen hardver komponens vagy komponenesek (device) kezelését, mûködtetését végzi. Csak a CONFIG.SYS fájlban adható ki

Szintaxisa: DEVICE=drive:elérési útfájlnév paraméterek ahol a driver fájl nevét és pontos elérési útját kell megadni, valamint az általa megkövetelt paraméter értékeket. A szabványos meghajtók az alábbiak: <ANSI.SYS>, <DISPLAYSYS>, <DRIVERSYS>, <DBLSPACESYS>, <EGASYS>, <EMM386.EXE>, <HIMEM.SYS>, <INTERLNK.EXE>, <POWER.EXE>, <RAMDRIVE.SYS>,<SETVEREXE>, and <SMARTDRVEXE> A COUNTRY.SYS és a KEYBOARDSYS fájlok csak adatfájlok, nerm driver-ek A DEVICEHIGH a betöltést a magasabb memóriacímekre helyezi (amennyiben van ilyen memória), több helyet hagyva ezzel a konvencionális memóriában a többi programnak. Szintaxisában és mûködésében egyébként azonos a DEVICE paranccsal. 13.4 DOS Specifikálja, hogy a DOS a magasabb vagy az alacsonyabb memória területre töltse be magát, s hogy kezelje-e a magasabb memória blokkokat (UMB=Upper Memory Blocks) (amennyiben ilyen blokkokat

létrehozattunk pl. az EMM386EXE paranccsal) Csak a CONFIG.SYS fájlban adható ki Szintaxisa: DOS=par1,par2 ahol par1 helyére a HIGH vagy a LOW opciók írhatók (töltse magát a magasabb, vagy az alacsonyabb memória területre), par2 értéke pedig UMB vagy NOUMB lehet, azaz kezelje vagy ne kezelje a magasabb memória blokokat. 14 13.5 DRIVPARM Az MS DOS indításakor paramétereket definiál a mágneses diszk és vagy szalagolvasók számára. Egy meglévõ fizikai meghajtó számára módosítja a mûködési paramétereket, de nem hoz létre új logikai meghajtót. Szintaxisa: DRIVPARM=/D:szám /C /F:faktor /H:heads /I /N /S:szektorok /T:tracks /D:szám definiálja a fizikai drive számot, 0 és 255 közti egész érték lehet, 0 A:, 1 B:, 2 C:, s. í t Kiírása jelxzi, hogy az illetõ meghajtó képes detektálni, ha ajtaja nyitva van; Specifikálja a drive típusát. Értékei az aláábiak lehetnek: /C /F:faktor 0: 1: 2: 5: 6: 7: 8: 9: 160K/180K or 320K/360K 1.2

megabyte (MB) 720K (3.5-inch disk) Hard disk Tape (szalagos tároló) 1.44 MB (35-inch disk) Read/write optical disk (írható és olvasható optikai) 2.88 MB (35-inch disk) /H:heads Specifikálja az eszközben lévõ fejek maxiomális számát, ami az [1, 99] tartományban lehet; Az alapértelmezés függ a "factor"-ban adott típustól. /I Egy elektronikusan kompatibilis 3.5"-es floppy drive-ot specifikál; (Az elektronikusan kompatibilis, felinstallált floppy diszk drive-ok a meglévõ floppy szabályozókat használják. A /I kapcsoló akkor kell, ha az adott számítógép ROM BIOS rendszere nem rendelkezik 3.5"-es floppy meghajtókkal.) /N Specifikál egy nem elmozdítható tároló egységet; /S:sectors Specifikálja, hogy a fenti eszköz egy Track-en hány szektort szolgáltat. Az alapértelemzés a "factor" szám függvénye; /T:tracks Specifikálja, hogy oldalanként hány nyomvonal (track) fér el; Az alapértelmezés értéke függ a

"factor" számtól. 13.6 FCBS Meghatározza azon ún. fájl control blokkok (FCB) számát , amelyeket a DOS egyszerre nyitva tarthat. E parancs csak a CONFIGSYS-ben használható (Egy FCB egy olyan adatstruktúra, amely egy file-ról tartalmaz információt. Szinatxisa: FCBS=x x∈[1,255], default értéke 4. Megjegyzés: A fájlok kezelése nem kizárólag az FCB struktúrákon keresztül lehetséges a DOS alól futtatott struktúrákban. Lehet fájlokat közvetlenül az FCB-k nélkül is kezelni, így az FCBben definiált számnál több file is lehet nyitva (Lásd: FILES parancs) 13.7 FILES 15 Meghatározza azon fájlok számát, amelyekhez a DOS egyszerre hozzáférhet. E parancs csak a CONFIG.SYS-ben használható Szintaxisa: FILES=x x∈[8,255], default értéke 8. 13.8 INSTALL Memória-rezidens programokat tölt be a memóriába midõn az ember elindítja a DOS-t. E parancs csak a CONFIG.SYS-ben használható A memória-rezidens programok addig maradnak a

memóriában, amíg a számítógép be van kpacsolva, s együtt használhatól bármilyen más programokkal. Ilyenek pl a FASTOPEN, KEYB, NLSFUNC, SHARE Szintaxisa: (A [] zárójelek közti adatok elhagyása nem jelent szintaktikai hibát, de eredményezhet szemantikai hibát.) INSTALL=[drive:][path]filename [command-parameters] A paraméterek jelentése: • [drive:][path]filename: specifikálja a memória-rezidens program helyét és nevét • command-parameters (parancs paraméterek): az installált programtól függnek, azokat a paparmétereket sopecifikálják, amelyeket azok használnak. 13.9 LASTDRIVE Specifikálja azon lemezegység meghajtók maximális számát, amelyekhez a DOS alól hozzáférhetünk. E parancs csak a CONFIGSYS-ben használható A parncsban adott érték reprezentálja a felismerendõ legutolsó drive nevet (ezeket A-tól Z-ig egy betû jelenti). Szintaxisa pl.: LASTRDIVE=M most 13 db, A-tól M-ig elnevezett drive használatát teszi lehetõvé. 13.10

NUMLOCK Specifikálja, hogy vajon a billentyûzet NUMLOCK gombja ON vagy OFF állásra van állítva, midõn a számítógépet bekacsoltuk. (Ettõl függ, hogy az érintett gombok lenyomása cursormozgató utasítást jelent, avagy számbevitelt) E parancs csak a CONFIGSYS-ben használható. Szintaxisa: NUMLOCK=ON, vagy NUMLOCL=OFF A NUMLOCK parancs egyike annak a 6 speciális parancsnak, amelyek a menüket és a kezdeti konfigurációt specifikálják. A többiek: • MENUCOLOR: a menük szövegének és a háttérszínnek a specifikálását végzi; • MENUITEM: definiál egy tételt a menüben; • MENUDEFAULT: definiálja az alapételmezésben adott menü-tételt; • SUBMENU: definiál egy al-menüt; • INCLUDE: az egyik konfigurációs blokk tartalmát belefoglalja egy másikéba; e parancs nem lehet benne egy menü-blokkban. E parancsok részleteinek áttekintése a "Commands for Defining Multiple Configurations" c. fejezet alatt található a kézikönyvben. 13.11

SHELL 16 Funkciója hasonló a COMMAND parancséhoz, ez azonban csak a CONFIG.SYS-ben adható ki, s a gépet eleve úgy kondicionálja, hogy a COMMAND.COM helyett az ebben megadott parancs-értelmezõt használja a rendszer bekapcsolás után. Szintaxisa: SHELL=[[drive:]path]filename [parameters] • • drive:pathfilename mondja meg az elérési utat és a kívánt interpõreter fájl nevét. parameters: a specifikált parancsértelmezõtõl függ, az általa megkívánt paraméterek beállítását végzi. 13.12 STACKS A Hardver Megszakítások kezeléséhez az adatvermek dinamikus használatát támogatja. Csak a CONFIG.SYS-ben adható ki Szintaxisa: STACKS=n,s ahol "n" specifikálja a vermek számát n∈[8,64] vagy n=0. Az "s" paraméter az egyes vermek byte-ban megadott méretét specifikálja, leteséges értékek: s=0, vagy s∈[32,512]. 13.13 SWITCHES Az MS DOS speciális opcióit határozza meg. Csak a CONFIGSYS-ben adható ki Szintaxisa:

SWITCHES=/W /K /N /F • • • • /W meghatározza, hogy a WINA20.386 nevû file vajon máshová lett-e téve, mint a gyökérkönyvtár; e kapcsoló használata csak akkor lehet szükséges, ha az ember a Microsoft Windows 3.0 operációs rendszert az "enhanced mode"-ban használja, s a fenti fájlt elmozgatta a gyökérkönyvtárból valahová máshová. /K egy "feljavított" billentyûzet olyan használaltát teszi lehetõvé, mintha az közönséges billenytûzet lenne; /F átugorja a 2 másodperces várakozást a "Starting MS-DOS" üzenet megjelenése után a gép bekapcsolásakor, vagy az operációs rendszer újraiundításakor; /N megakadályozza, hogy az F5 vagy F8 funkciógombok lenyomásával átugorjuk az indító parancsokat; 13.14 Egyéb CONFIGSYS parancsok Az alábbi parancsok közönségesen használhatók mind a CONFIG.SYS fájl-ban, mindpedig bármikor begépelhetõk a parancs prompt után is: "Break" (leírását lásdv

fentebb), "Rem" "Set". A CONFIGSYS fájl tartalmazhatja továbbá az alábbi speciális karaktereket is: • • ; specifikálja, hogy az adott sor csak egy komment, és nem kell azt végrehajtani, feltéve, ha a pontosvesszõ a sor elején áll; hatása azonos a REM (Remark) (megjegyzés) parancséval; ? jelzi, hogy az MS DOS megerõsítésre vár, mielõtt az adott parancsot végrehajtaná; E jel közvetlenül az = elé teendõ, pl. a DOS?=HIGH; 13.15 A CONFIGSYS és az AUTOEXECBAT parancsok megkerülése Amennyiben a számítógépes rendszerben problémák merülnek fel, s a felhasználó arra gyanakszik, hogy azokat az e fájlokba tett parancsok okozzák, szükségessé válhat ezek némelyikének vagy mindegyikének kikerülése a rendszer indításakor. 17 Ezek mindegyikének kikerülése indításkor az F5 funkciógomb lenyomásával lehetséges, amint megjelenik a "Now starting MS-DOS." üzenet a képernyõn Csupán egyes parancsok

megkerülése úgy lehetségesm, ha az F5 helyett az F8 gombot nyomjuk meg. Ekkor az MS DOS minden egyes érintett parancs elõtt egy prompt jelet jelenít meg, s felkínálja a kikerülés egyedi lehetõségét. Ha egy pont után már az összes többi parancs végrehajtandõ, az F5 gombot kell megnyomni. Ha az összes többi, maradék parancsot ki akarjuk hagyni, az ESC gomb nyomandó meg. A kihagyási lehetõségek letiltása a fentebb leírt SWITCHES /N CONFIG.SYS paranccsal lehetséges. A CONFIG SYS fájlról részletesebb leírás található a kézikönyv (MS-DOS Users Guide) "Configuring Your System" c. fejezetében 14. COPY Egy vagyu több fájlt másol a megadott rendeltetési helyre. Szinén felhasználható több fájl kombinálására. Amennyiben egynél több fájl másolása történik, a COPY parancs kijelzi az éppen másolt fájl nevét. Szintaxisa: COPY [/A|/B] source [/A|/B] [+ source [/A|/B] [+ .]][destination [/A|/B]] [/V] ahol a parameterek jelentése

az alábbi: • source (forrás): azon fájlok elérési útját és nevét specikfikálja, amelyeket másolni akarunk; a "source" szintaxisa tehát pl. A:MACALUJZADOC, stb; • destination (rendeltetés): azon fájl nevét vagy fájl-nevek sorozatát jelenti elérési úttal együtt, anelyekre a másolás történik (a másolat ezeken a neveken jelenik meg); • Kapcsolóállások: vagy /A vagy /B egy-egy fájl esetében: /A egy ASCII TEXT file-ra utal; a parancslista elején kiadott /A opció érvényes az azt követõ teljes file listára, egészen addig, amíg egy adott filenév után abban meg nem jelenik egy /B (bináris fájl) utalás; ez az õt megelõzõ egyetlen filenévre érvényes; [egy ASCII TEXT file a (CTRL + Z) billentyûlenyomással bevihetõ karakterrel jelzi a maga végét, ami azt jelenti, hogy az ezen karaktert követõ, az adott fájl-hoz rendelt cluster-ben lévõ "szemét" nem másolódik, midõn a "+" jel hatására a

szövegfájlok "összefûzõdnek" a másolatban";] • ha egyedenként jelöljük meg a fájlokat, a /A ill. /B kapcsoló mindig az õt megelõzõ fájlnévre vonatkozik; • a /B opcióval kezdõdõ lista értelemszerûen ugyanígy viselkedik; • az alapértelmezés mindig szövegfile, amennyiben több fájl ombinálódik egymással, és bináris másolás, ha egy fájról van szó. • a /V opció verifikálja, hogy az áj fájlok korrektül másolódtak-e; • alkönytárak másolása az XCOPY parancssal lehetséges. 15. COUNTRY Lásd a 13. pont alatt, a csak a CONFIGSYS-ben kiadható parancsok közt 16. CTTY Megváltoztatja azt a terminál eszközt, amelyrõl a számítógép vezérlése történik. Szintaxisa: 18 CTTY device ahol a "device" specifikálja a kívánt eszközt; ennek értelmes megfelelõi az alábbiak lehetnek: PRN, LPT1, LPT2, LPT3, azaz vagy a korábban a printerhez rendelt, vagy valamelyik párhuzamos interfész, CON mint a konzol,

vagy a COM1, COM2, COM3, COM4 soros interfészek valamelyike, vagy az AUXport. (Részletes információ a COMMAND parancs leírásában adott errõl.) Példák: Az alapértelmezés szerint a kurrens eszköz a monitor és a billentyûzet. Ha azt akarjuk, hogy e helyett minden utasítást a távoli terminálról fogadjon a gép, amely az AUX port-on csatlakozik a rendszerhez, az alábbi parancsot kell kiadni; CTTY AUX Ahhoz, hogy visszaálljunk az eredeti képernyõre és billentyûzetre, a távoli terminálról a ctty con parancsot kell kiadnunk. 17. DATE Operandusz nélkül kijelzi az aktuális dátumot, s prompt jelet ad ahhoz, hogy szükség esetén azt megváltoztassuk. A DIRECTORY-ban ezután a fájlok könyvelése az új dátum szerint történik. Szintaxisa: DATE [mm-dd-yy] ahol az "MM" a hónap (month), a DD a nap (day) és a yy az éve (year) kétjegyû decimális kódja. Ezeket egymástól vagy a "", vagy a "-", vagy pedig a "/" karakter

kell, hogy elválassza A dátum formátum, azaz ezen számjegeyk sorrendje, függ attól, hogy adtunk-e ki valami COUNTRY parancsot korábban. Tekintettel a közelgõ ezredfordulóra, az év helyén állhat két jegy, ami 80-tól 99-ig az 1980-tól 1999-ig terjedõ évekre utal, illetve állhat négy jegy 1980-2099-ig a következõ évezredre vonatkozóan. 18. DBLSPACE Speciális program, amely adatkompresszálással végezteti az mágneslemzeken (akár floppy, akár hard disk esetében). Szintaxisa: adatok tárolását a Midõn elõször adjuk ki egyedül a DBLSPACE parancsot, elidul ez a program. Menükre alapozott felhasználói interfészével e program könnyen használható ahhoz, hogy beállítsuk vele a kompresszált meghajtókat és a jkívánt kompresszálási mértéket. Részletes információ ennek mûködésérõl a kézikönyv "Making More Disk Space Available" c. fejezetében található. Ha a parancsot valami kapcsolóval adjuk ki, a DOS nem hívja be ezt

az installáló programot megint, hanem a kapcsolók állásától függõen kezd dolgozni vele. A parancsok szintaxisa feladattól függõen változik. A következõ feladatokat lehet vele végrehajtani: • • DBLSPACE /CHKDSK: ellenõrzi, hogy a kompreszált drive belsõ file struktúrája hibamentes-e; DBLSPACE /COMPRESS: kompresszál egy hrd disk vagy egy floppy meghajtót; 19 • • • • • • • • • • DBLSPACE /CREATE: egy már meglévõ drive szabad területein egy új kompresszált drive-ot hoz létre; DBLSPACE /DEFRAGMENT: defragmentál egy kompresszált drájvot; DBLSPACE /INFO: információt szolgáltat egy kopresszált drive állapotáról; DBLSPACE /DELETEÉ töröl egy kompresszált meghajtót; DBLSPACE /FORMAT: formattál egy kompresszált drájvot; DBLSPACE /LIST: egy listát szolgáltat a számítógépen lévõ drájvokról; ez tartalmazza a kompresszált és a nem kompresszált merev lemezes meghajtókat, floppy drájvokat, és egyéb,

eltávolítható anyagú drájvokat; a hálózati meghajtókkal nem foglalkozik; DBLSPACE /MOUNT: felállít egy "kompresszált volume" fájlt (CVF), azaz kijelöl számára egy meghajtó nevet azonosító betût, s hozzáférhetõvé teszi a benne tartalmazott fájlokat. DBLSPACE /UNMOUNT: megszünteti az adott kompreszált drive-hoz való hozzáférést, s megvonja tõle a meghajtó nevet. DBLSPACE /RATIO: megváltoztatja a kompresszálás becsült mértékét az adott meghajtón; DBLSPACE /SIZE: a kompreszált meghajtó méretét változtatja meg; Részletesebb információk a fenti parancsok mint címszavak alatt találhatók a kézikönyvben; 19. DEBUG Elindítja a DEBUG hibakeresõ programot, amelyet végrehajtható fájlokra lehet alkalmazni. Szintaxisa: DEBUG [[drive:][path]filename [testfile-parameters]] Paraméterek: • [drive:][path]filename: a vizsgálandó file elérési útja és neve; • testfile-parameters: azokat a parancs-sor paramétereket tartalmazza,

amelyekre a vizsgálandó fájlnak szüksége van; A DEBUG parancs használata a vizsgálandó fájl specifikálása nélkül: a DEBUG parancs prompt jele egy elválasójel (-). Erre válaszképp begépelendõk a DEBUG parancsok, amelyek alább vannak specifikálva: • • • • • • • • • • • • ? A DEBUG parancsok listáját jeleníti meg; A 8086/8087/8088 (mnemonics) memóriasegítõket állít össze; C A memória két részletét veti össze egymással D A memória egy részének tartalmát jeleníti meg E Egy specifikált címtõl kezdõdõen adatokat visz be a memóriába F Egy memóriatartományt tölt ki a specifikált értékekkel G Futtatja azt a végrehajtható programot, amely a memóriában van H Hexadecimális aritmetikát képes használni I Egy bájtnyi értéket jelenít meg a specifikált portról L Egy fájl vagy diszk-szektorok tartalmát tölti be a memóriába M A memória egy blokkját másolja N Specifikál egy fájlt az L vagy W parancs

számára, vagy specifikálja a paramétereket annak a fájlnak, amelyet éppen tesztelünk 20 • • • • • • • • • • • • O Egy bájtnyi értéket küld egy kimeneti portra P Egy ciklust, ismételt string mûveletet, szoftver interruptot vagy szubrutint hajt végre. Q Leállítja a debuggolást R Kijelzi vagy megváltoztatja egy vagy több regiszter tartalmát S Egy vagy több bájtból álló mintát keres a memória egy észletében T Végrehajt egy vagy több utasítást, amjd kijelzi az összes regiszter tartalmát, minden flag értékét, s a következõ lépésben végrehajtandó utasítás kódolt formáját. U Kijelzi a megfelelõ forrás parancsot W a vizsgálandó fájlt diszkre írja. XA Kiterjesztett memóriát allokál (jelöl ki) XD Megszünteti a kiterjesztett memória allokálását XM Leképezi a kiterjesztett memória oldalakatMaps expanded memory pages. XS Kijelzi a kiterjesztett memória státuszát A parancsparaméterek egymástól

való elkülönítése: A Q parancs kivételével valamennyi DEBUG parancs elfogad paramétereket. Ezek vesszõkkel, vagy szóközökkel különíthetõk el egymástól, de ezek a szeparátorok csak két hexadercimális érték közt szükségesek. Így pl az alábbi parancsok egymással ekvivalennsek: dcs:100 110 d cs:100 110 d,cs:100,110 Érvényes címbejegyzések specifikálása: Egy címparaméter egy DEBUG parancsban egy memóriahelyet specifikál. A cím egy két részbõl álló bejegyzés, amely vagy egy betûvel jelzett szegmens regiszter, vagy egy négy számjegyû szegmens címbõl áll az elsõ részt illetõen, második részében pedig egy OFFSET (eltolás) értékbõl. A szegmens regiszter vagy a szegmens cím elhagyható, mivel a parancsokhoz alapértelmezésben tartozik valamilyen szegmens. Az A, G, L, T, U, és W parancsokhoz a CS (kód szegmens egiszter, a többi parancsé a DS (adat szegmens regiszter). Minden numerikus érték hexadecimális formában értendõ.

Például, az alábbiak érvényes címek (kötelezõ a kettõspontot kiírni a szemens és az offset között): CS:0100 04BA:0100 Érvényes memória-tartományok megadása Tartomány kétféle formátumban jelölhetõ ki: a kezdõ és a végsõ cím megadásával, vagypedig a kezdõcím és a hossz megadásával. A hosszat L jelöli Például, az alábbi formák érvényesek: A CS:100 nál kezdõdõ 16 bájtnyi szeletre cs:100 10f cs:100 l 10 21 20. DEFRAG Átrendezi a fájlok elhelyezkedését a diszken, javítva ezzel a meghajtó mûködését. A WINDOWS alól tilos használni! Szintaxisa: DEFRAG [drive:] [/F] [/S[:]order] [/B] [/SKIPHIGH] [/LCD | /BW | /G0] [/H] DEFRAG [drive:] [/U] [/B] [/SKIPHIGH] [/LCD | /BW | /G0] [/H] Paraméterek: • drive: azon meghajtó neve, amelyben az optimalizálandó diszk van; Kapcsolók: • /F: defragmentálja a fájlokat és biztosítja, hogy a fájlok között ne legyenek üres helyek, "sajtlyukak"; • /U: defragmentálja a

fájlokat de a fájlok között üres helyeket hagy, ha azok eredetileg ott voltak • /S: Szabályozza, hogyan legeynek a fájlok sorbarendezve a directory-ban; elhagyása esetén megtartja az éppen meglévõ sorrendet, A ":" (kettõspont) kiadása opcionális; az alábbi lista muatja a választható kapcsoló értékeket, amelyek a sorbarendezést befolyásolják; ezek bármely kombinációja szóköz nélkül beírható: - N ABC sorrendben rendez; - NFordított ABC sorrendben (Z-A); - E kiterjesztés szerint ABC sorrendben; - Ekiterjesztés szerint fordított ABC sorrendben; - D dátum és idõ szerint; - Dfordított dátum észerinti sorrendben; - S méret szerint növekvõ sorrendben; - Sméret szerint csökkenõ sorrendben; • /B: Az átrendezés után újra indítja a számítógépet; • /SKIPHIGH: A DEFRAG programot a konvencioális memóriaterületre rakja fel; eredetileg e kapcsoló nélkül a magas memóriákba töltrené be, ha olyan hozzáférhetõ; •

/LCD: az LCD (Liquid Crystal Color Sheme) színrendszer szerint tölti be a DEFRAGot; • /BW: BW (Black and hite) fekete-fehér színkovenció szerint mûködteti a DEFRAGot; • /G0: letiltja a grafikus egér és karakterkészlet használatát; • /H: A rejtett (HIDDEN) fájlokat is elmozgatja a helyükrõl; 21. DELETE (DEL), ERASE (törlés): Törli a listában specifikált fájlokat Szintaxisa: DEL [drive:][path]filename [/P] ERASE [drive:][path]filename [/P] Paraméterek: • [drive:][path]filename: a törlendõ fájl elérési útja és neve; Kapcsolók: 22 • /P: A specifikált fájl törlése elõtt egy megerõsítõ döntést kér Kapcsolódó parancsok: UNDELETE (A törlés visszaállítása, ha az lehetséges); RMDIR: alkönyvtárak törlése; DELTREE egy adott alkönyvtár, annak fájlai, valamint az abból kiágazó alköyvtárak és azok tartalmának törlése 22. DELTREE Egy adott alkönyvtár, annak fájlai, valamint az abóól kiágazó alköyvtárak és

azok tartalmának törlése. Szintaxisa: DELTREE [/Y] [drive:]path Paraméterek: • drive:path: az törlendõ alkönyvtár neve és elérési útja; Kapcsoló: • /Y: Annélkül hajtja végre a törléseket, hogy elõtte megerõsítést kérne; 23. DEVICE (eszköz) Leírása adott a CONFIG.SYS-be írandó parancsok között; 24. DIR Kilistázza a specifikált alkönyvtárban lévõ fájlokat és alkönyvtárak neveit. Ha paraméterek nélkül adjuk ki, akkor a fájlnév, kiterjesztés, méret byte-egységekben, a file utolsó módasításának ideje és dátuma, a kilistázott fájlok száma, összegzett mérete, valamint a diszken maradt szabad hely mérete (byte egységekben) íratik ki. Szintaxisa: DIR [drive:][path][filename] [/P] [/W] [/A[[:]attributes]][/O[[:]sortorder]] [/S] [/B] [/L] [/C] Paraméterek: • [drive:][path]: azon könyvtár neve és elérési útja, amelynek tartalmát akarjuk listázni; • [filename]: azt a fájlt vagy fájl csoportot specuifikálja, amelyet

listázni akarunk; Kapcsolók: • /P: egyszerre csak egy képernyõnyi helyet ír ki, s hagyja azt olvasni; bármilyen gomb lenyomása után továbblép a következõ képernyõnyi adagra; • /W: széles (wide) formátumban listáz; • /A[[:] attributes]: csak az adott atribútummal bíró fájlok ill. könyvtárak nevét listázza; elhagyása esetén a REJTETT (hidden) és SYSTEM (rendszer) fájlok kivételével mibndent listáz; Ha az attributumok specifuikálása nélkül adjuk ki e kapcsoklót, mindent listáz; a lehetséges attribútumok az alábbiak, egymással kombinálva, szóköz nélkül adhatók ki: - H ill. -H a rejtett vagy a nem rejtett fájlok (hidden); S ill. -S rendszerfájlok vagy a nem-rendszer fájlok (system); D ill. -D könyvtárak vagy nem könyvtárak (=fájlok); A ill. -A archiválásra kész fájlok, illetve azok, amelyek nem változtak a legutóbbi backup (mentés) mûvelet óta; 23 • • • • • R ill -R csak olvasható, illetve a nem csak

olvasható fájlok; /O[[:] sortorder]: A listázás sorendjére tett elõírás hasonlóak, mnt a DEFRAG parancsnál, csak a negálást kifejezõ mínusz jel most a betü elé írandó; (elhagyásokra való mûködése is hasonló); az új lehetõségek: C ill -C: növekvõ ill. csökkenõ kompressziós ráta szerinti sorrendben, G ill. -G a fájlok elõtt illetve után csoprtosított directory-kal; /S: minden elõfordulást listáz, a specifikált alkönyvtárban, valamint a belõle kiágazó alkönyvtárakban; /B: soronként egy file vagy directory nevet listáz, kiterjesztéssel; hatása felülírja a /W kapcsoló hatását; /L: sorbarendezés nélkül és kisbetûkkel listáz, a kiterjesztett karaktereket nem konvertálja át kisbetûkre; /C[H]: kijelzi az összenyomási rátát, amennyiben a file DOUBLESPACE segítségével van kezelve, 8K klaszter méretre alapozva; Az opcionális H kapcsoló beíréására a host drive klaszter méretére alapozott összenyomási mértéket

írja ki; 24. DISKCOMP Összehasonlítja egymással két floppy diszk tartalmát, track-rõl track-re, megállapítva azok oldalainak számát, és a szktor per track számot az elsõ diszkre vonatkozóan. Szintaxisa: DISKCOMP [drive1: [drive2:]] [/1] [/8] Paraméterek: • drive1, drive2 a két összehasonlítandó floppyt tartalmazó drájvok; Kapcsolók: • /1: csak a diszkek elsõ oldalát hasonlítja össze gyemással akkor is, ha azok kétoldalasak; • /8: track-enként mindössze az elsõ nyolc szektor tartalmát hasonlítja össze akkor is, ha track-enként 9 vagy 15 szektor van a formázásban; 25. DISKCOPY Egy floppy diszk, teljes tartalmát rámásolja egy másik floppy-ra úgy, hogy annak tartalmát felülírja. A másolás nem fájlok, directory állományok, hanem a fizikai szektorok szerint történik, a forrás diszkrõl leovasott adatok szerint. Szintaxisa: DISKCOPY [drive1: [drive2:]] [/1] [/V] Paraméterek, ,kapcsolók:: • drive1, drive2 a forrás és a cél

drájvok; • /1: csak a forrás diszk elsõ oldalát másolja akkor is, ha azok kétoldalasak; • /V: verifikálja, hogy a másolás sikeresen történt-e meg 26. DOSKEY A kb. 3 kbyte területet lefoglaló DOSKEY memória rezidens programot tölti memóriába Ennek sokféle opciója van, ami tényleges praktikus haszna, hogy a begépelt DOS parancsokat 24 memóriába rögzíti, így azokat (hibás beütés esetén) nem kell újra írni, hanem a kurzor mozgató nyilakkal bevihetõk az aktuális parancs sorba és ott javíthatók. A legegyszerûbb szintaxis: DOSKEY Felhasználható makrók, batch fájlok írására is, de ezekhez kényelmesebb egy kis szövegszerkesztõt használni. 27. DOSSHELL Elindítja az MS DOS SHELL nevû programot, amely egy grafikus felhasználói felület a DOShoz. Szintaxisa: DOSSHELL [/T[:res[n]]] [/B] DOSSHELL [/G[:res[n]]] [/B] Az elsõ eset text üzemmódban való mûködést ír elõ, a második grafikus üzemmódban mûködteti a képernyõt.

Paraméterek: • res: (Resolution) felbontás a képernyõn, értékei lehetnek L (low, azaz alacsony felbontás), M (medium=közepes) ill. H (high=magas) felbontás; aZ ALAPÉTELMEZÉS A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ HARDVER FÜGGVÉNYE; • n: elõírja a képernyõ felbontását, midõn a fenti kategóriákon belül egynél több opció is lehetséges Kapcsolók: • /T ill. /G Text ill grafikus módban indít; • /B "Black and white", azaz fekete-fehér üzemmódban indít; 28. EDIT (Az MS DOS saját szövegszerkesztõje Behívja a DOS szövegszerkesztõjét, amelynek segítségével egyszerû ASCII text fájlok hozhatók létre, iltetve meglévõk szerkeszthetõk, egy szbványos menüszerkezet segítségével. Szintaxisa: EDIT [[drive:][path]filename] [/B] [/G] [/H] [/NOHI] Paraméterek: • [drive:][path]filename: a létrehozandó/szerkesztendõ file elérési útja és neve Kapcsolók: • /B Fekete-fehér üzemmód elõírása; • A többi praktikusan jelentéktelen

opcióm, színekre, sorok számára, stb. vonatkozik Csak akkor mûködik az editor, ha a QBASIC.EXE program hozzáférhetõ a gépen az aktuális könyvtárban vagy az automatikus keresésre kijelölt könyvtárakban. 29. EMM386 25 Az Intel 80386 vagy magasabb verziószámú processzoral ellátott PC-k esetében lehetõvé teszi vagy letiltja az "expanded memory", (azaz egy speciális, egészen 8 Mbyte értékig terjeszthetõ memória) használatát, valamint a Weitek ko-processzor használatát. WINDOWS mellett nem használandó. Szintaxisa: EMM386 [ON|OFF|AUTO] [W=ON|W=OFF] Paraméterek nélkül a parancs csak kiírja használatának jelenlegi státuszát; Paraméterek: • • ON|OFF|AUTO: aktiválja, felfüggeszti, illetve automatikuss üzemmódba állítja. Ez utóbbiban csak akkor fordul az "expaned" memóriához, ha azt egy program kifejezetten igényli. Alapálls az ON állapot W=ON|W=OFF: a Weitek ko-processzor használataát indítja el, iletve

állítja le. Alapállás OFF. 30. EMM386.EXE (DEVICE DRIVER program) A 80286, 80386 és 80486 processzorú gépeken az 1 Mbyte fölötti meóriát "Extended Memory"-nak nevezik. Az EMM386EXE hozzáférést biztosít a magasabb memóriaterületekhez, és az "extended" memóriát használja arra, hogy vele az "expanded" memóriát szimulálja olyan programok részére, amelyek azt használni akarják. Ez a CONFIG.SYS-ben kell betöltve legyen mint DEVICE DRIVER, és csak a 80386-os vagy magasabb verziószámmal ellátott processzorú gépeken mûködik. Szintén lehetõvé teszi, hogy a programokat és a DEICE DRIVER-eket a magasabb memória blokkokba töltse. Szintaxisa: DEVICE=[drive:][path]EMM386.EXE [ON|OFF|AUTO] [memory] [MIN=size] [W=ON|W=OFF] [Mx|FRAME=address|/Pmmmm] [Pn=address] [X=mmmm-nnnn] [I=mmmm-nnnn] [B=address] [L=minXMS] [A=altregs] [D=nnn] [RAM=mmmm-nnnn] [NOEMS] [NOVCPI] [HIGHSCAN] [VERBOSE] [ WIN=mmmm-nnnn] [NOHI] [ROM=mmmm-nnnn]

[NOMOVEXBDA] [ALTBOOT] Paraméterek: • [drive:][path]: meghatározza az EMM386.EXE file elérési útját; • [ON|OFF|AUTO]: hatása ugyanaz, mint fentebb leírtuk; • memory: Kilobyte egységekben adja meg azt a maximális méretû extended memóriát, amelyet a DOS expanded memóriaként (Virtual Control Program Interface) kell szimuláljon (EMS/VCPI). Ez a memória a használt magasabb memóriablokkokon (UMBs) felül értendõ, értéke 64 és 32768 között lehet, vagy a hozzáférhetõ extended memória értéke, midõn a driver be lett töltve. Alapértelmezés a teljes maradék érték, illetve 0, ha a NOEMS kapcsolót kiadtuk. (A program az elõírt értéket 16 legközelebbi többszörösére kerekíti). 26 Kapcsolók: • • • MIN=size: Elõírja azt a minimális mértékû, kbyte egységekben adott EMS/VCPI memóriát, amelyet a rendszernek kezelnie kell, ha az egyáltalán hozzáférhetõ. Ez a memória akkor foglaltatik le, midõn a CONFIG.SYS-ben az

EMM386EXE driver hívása megtörténik. Ha valamely program ilyen kezelést kér, ha lehetséges, e minimumnál több is hozzáférhetõ ilymódon. W=ON|W=OFF: jelentése mint fenteb adott; Mx: Az "x" értékétõl függõ alapcímû blokkokat (page frame) jelöl meg az alábbi tábla szerint, hexadecimális formátumban (a 10-14 közti értékek csak az 512 K memóriájú gépekre használható): 1 => C000h 2 => C400h 3 => C800h 4 => CC00h 5 => D000h 6 => D400h 7 => D800h • • • • • • • 8 => DC00h 9 => E000h 10 => 8000h 11 => 8400h 12 => 8800h 13 => 8C00h 14 => 9000h FRAME=address: Ennek segítségével a fenti szabványos opciók helyett közvetlenül határozhatók meg a szegnmens alapcímek. A lehetséges értékek a 8000h  9000h ill a C000h  E000h tartományban vannak, 400h értékû inkrementummal. Az expanded memória a FRAME=NONE móddal ilyen page-frame-ek nélkül is kezelhetõ, de ez egyes

programok hibás futását eredmlnyezi. /Pmmmm: a page-frame alapcímét határozza meg, mint fent. Pn=address: Az "n." lap szegmens címét határozza meg úgy, ahogy akarjuk A címtartományok és lehetséges növekményei ugyanazok, mint fentebb, a lapok száma 0-255 közt lehet; A 0-3. oldalaknak összefüggõ tartományt kell alkotniuk korábbi szabványok miatt version 3.2 of the Lotus/Intel/Microsoft Expanded Memory Specification (LIM EMS). Az Mx vagy a FRAME kapcsoló használata esetén a /Pmmmmmm parancsban nem adható ki elõírás a 0-3 oldalakra. X=mmmm-nnnn: Megakadályozza, hogy az EMM386 egy itt specifikált szegmens cím tartományt használjon a felsõ memóriablokk oldalaknak vagy extended memóriának. A megengedhatõ értékek a A000h through FFFFh tartományban vannak és le vannak kerekítve a legközelebbi 4 Kbyte-egység határáig. Az X kapcsoló hatása erõsebb az I kapcsolóénál, ha a tartományok átlapolódnak. I=mmmm-nnnn: Ellentétes

az X=mmmm-nnnn hatásával, nem megakadályozza, hanem elõírja azok használatát (minden egyéb részletében azonos vele). B=address: (A 16 kB "expanded memory lapok" egymással való felcserélgetését "Banking"-nek nevezik", ehhez jelöli ki a legalacsonyabb szegmens címet. A lehetséges értékek: 1000h  4000h közt lehetnek, alapértelmezés 4000h. l=minXMS: Biztosítja, hogy az EMM386 betöltése után a kbyte egységekben elõírt extended memory még megnarad. Alapételmezés 0 27 • • • • • • • • • • • • 31. A=altregs: Elõírja, hány gyors váltóregiszterkészletet használjon az EMM386 (ezeket multitasking üzemmódban lehet használni), értéke lehet a 0254 tartományban, alapértelmezés 7, minden egyes regiszter-készlet 200 byte-ot ad az EMM386 memóriában elfoglalt helyéhez. D=nnn: Meghatározza, hány kbyte memóriát kell lefoglalni a pufferolt Direct Memory Access DMA (közvetlen

memóriahozzáférés) céljaira (ez a diszkmûveleteket gyorsítja). Ezaz érték m,egadja a legnagyobb értéket, amely elõfordulhat az EMM386 aktivitása idején. Érvényes értékek "nnn"-re 16256, alapértelmezés 16 RAM=mmmm-nnnn: Az Upper Memory Block-ok számára határozza meg a szegmens címek egy tartományát, és aktiválja az expanded memória használatát. Ha nem specifikáljuk a tartományt, a teljes elérhetõ hely felhasználódik ahhoz, hogy UMB-k és lap frém-ek jöjjenek létre az EMS kezeléséhez. NOEMS: hozzáférést enged a felsõbb memória területhez, de nem enged hozzáférést az expanded memóriához. NOVCPI: Támogatja a VCPI alkalmazásokat. E kapcsolót a NOEMS kapcsolóval együtt kell használni, egyébként nem hajtódik végre. Ha mindkét kapcsolót kiadjuk, a MIN és a MEMORY paraméterek érvényüket vesztik. A VCPI kikapcsolása az allokált extended memóriaát csökkenti. HIGHSCAN: Elõírja, hogy az EMM386 külön

ellenõrizze, vajon van-e hozzáférhetõ felsõ memória az UMB-k és az EMS ablakok használatára. Néhány számítógépen ennek nincs hatása, vagy akkor is hozzáférhetõ helyet állapít meg a program, ha az valójában nem létezik. Ekkor a számítógép lefagyhat VERBOSE: Betöltéskor a program írjon ki hibaüzeneteket és értesítsen a státuszáról. WIN=mmmm-nnnn: A specifikált tartományt az EMM386 helyett a WINDOWS számára foglalja le szegmenscímeknek. A lehetséges tartomány A000h  FFFFh és 4 kbyte- határokra kerekítõdik. Az X kapcsolónál specifikált értékek precedenciát élveznek átlapolódás esetén. A WIN kapcsoló precedenciát élvez a RAM, ROM és az I kapcsolók elõtt átlapolódás esetében. [NOHI]: Megakadályozza, hogy az EMM386 a magasabb memóriaterületre töltõdjön. Általában annak egy hányada ide töltõdik. E kapcsoló kiadása csökkenti a hozzáférhetõ konvencionális memória nagyságát, és növeli a magasabbét az

UMB-k számára való hozzáféréshez. [ROM=mmmm-nnnn]: Meghatározza azt a szegmenscím tartományt, amelyet az EMM386 a "shadow RAM" (árnyék véletlen hozzáférésû memória) céljaira használ  olyan véletlen hozzáférésû memória, amelyet csak olvashatósági célokra használunk. Érvényes értékek: a A000h through FFFFh tartományon belül, a 4kbyte-os kerekítéssel. Használata gyorsítja a rendszert, ha nincs benne már shadow RAM. [NOMOVEXBDA]: Megakadályozza az EMM386-ot, hogy aaz extended BIOS adatokat a konvencionális memóriatartományból átvigye a magasabb blokkokba. [ALTBOOT]: Ha az EMM386 használata esetén problémák vagy lefagyás fordulna elõ, és a rendszert emiatt a CTRL+ALT+DEL gombcsoport lenyomásával újra indítjuk, a memóriakezelést ne ez a program végezze. EXIT (kilépés) 28 Kilép az MS DOS parancsértelmezõjébõl (COMMAND.COM) és visszatér ahhoz a programhoz, amely azt hívta (ha van ilyen program);

Használat: WINDOWS-ba való visszatérés DOS ablakból a WIN 3.11-ben 32. EXPAND (kiterjesztés) Aaz MS DOS setup lemezein a fájlok kompresszált formában fordulnak elõ, használat elõtt ezeket ki kell csomagolni (ezt végzi az EXPAND parancs). Szintaxisa: EXPAND [drive:][path]filename [[drive:][path]filename[ .]] destination Paraméterek: Értelemszerûen meg kell mondani, hogy honnan és mely fájlokat csomagolja ki (a [drive:][path]filename lista), s hogy hová tegye a kicsomagolt fájlokat (destination). Ha nem írunk a parancsba paramétereket, a program megkérdezi ezeket tõlünk. 33. FASTHELP Rövid magyarázattal együtt kilistázza a DOS parancsokat. Szintaxisa: FASTHELP [command] Paraméter: Az a parancs, amelynek leírására kíváncsiak vagyunk. 34. FASTOPEN Nagyon bonyolult könyvtárállományú hard disken gyorsítja a DOS futását azáltal, hogy a DOS gyorsabban rátalál a megnyitandó fájlokra. (A gyakran használt fájlokról speciális nyilvántartást

vezet a memóriában.) Nem használandó WINDOWS alól Továbbá, adatvesztés elkerülése érdekében ne használjunk defragmentáló programot, ha ez be van töltve. Szintaxisa: FASTOPEN drive:[[=]n] [drive:[[n][.]] [/X] A CONFIG.SYS-ben való installáláshoz a szintaxis kissé más: INSTALL=[[dos-drive:]dos-path]FASTOPEN.EXE drive:[[=]n] [drive:[[=]n][.]] [/X] Paraméterek: • • • [dos-drive:]dos-path: a FASTOPEN.EXE a program helyét specifikálja drive: azt a HDD-t psecifikálja, amelyre a programot használni akarjuk. n: azon fájlok számát adja meg, amelyekkel a FASTOPEN egyszerre dolgozhat (10999, alapértelmezés 48). Kapcsolók: • /X Az MS DOS által használt név-memóriát (name cache = rejtett név memória) az "expanded" memóriában létrehozott helyen helyezi el a konvencionális memória helyett; 35. FC (file compair = fájlok összehasonlítása) 29 Két fájl tartalmát hasonlítja össze egymással, s az eltéréseket kilistázza.

Szintaxisa: FC [/A] [/C] [/L] [/LBn] [/N] [/T] [/W] [/nnnn][drive1:][path1]filename1 [drive2:][path2]filename2 Ez ASCII összevetésre vonatkozik, ami soronkénti összevetést jelent, miközben az elsõ eltérés után a program újra próbálja szinkronizálni a fájlokat. A nem EXE, COM, SYS, .OBJ, LIB, or BINkiterjesztésû fájloknál ez az alapüzemmód Paraméterek: Az összehasonlítandó fájlokat megadó részeken kívül a kapcsolók. • • • • • • • /A: ASCII összevetést kér tömörített formában: az összes eltérõ sor helyett csak az eltérési tartományok elejét és végét listázza ki. /C: Nem foglalkozik a kis és nagybetûk közti eltéréssel. /L: Megadja, hogy hány hibás sorra terjedjen ki az összevetés, ennél több hibás sor esetén a program kiszáll. /N: Összevetés közben kiírja a sorszámokat. /T: Nem alakítja át a tabulátorokat szóközökké az összevetés során, egyébként alapállásban ezt teszi úgy, hogy minden 8.

karakterpozícióba kerüljön egy megállás /W: kompresszálja a "white space" (azaz szóköz és TAB karaktereket) összevetés közben úgy, hogyha azokból egymás után több van, egyet hagy meg helyettük, valamint a sor elején és végén lévõ ilyen karaktereket kihagyja az összevetésbõl. /nnnn: meghatározza azon egymást követõ sosrok számát, amelyeknek illeszkedniük kell egymáshoz, hogy a két fájlt a program újra szinkronozáltnak tekintse. Bináris összevetésre a FC /B [drive1:][path1]filename1 [drive2:][path2]filename2 szintaxis használandó. Ez szigorú byte-ról byte-ra való összevetést jelent, reszinkronizációs törekvés nélkül. Alapállás az EXE, COM, SYS, OBJ, LIB, or BIN típusú fájlok esetében 36. FDISK Segítségével át lehet konfigurálni egy merev meghajtót az MS DOS használatára. Veszélyes vele kísérletezni, mert adatvesztéshez vezethet. Segítségével egy nagyobb hard diszk látszólag kisebbekre is

tördelhetö (particionálás). Sokféle menüje van, amely a használatot könnyíti. Ha csak információt akarunk kapni a jelenlegi használatról, az FDISK /STATUS szintaxissal hívandó, egyébként csak az "FDISK" formában adandó ki. Az alapszolgáltatások: Merev meghajtó partícionálása: • • • Elsõdleges MS DOS partíció létrehozása Kiterjesztett (Extended) MS DOS partíció létrehozása Egy partíció aktiválása 30 • • • Partíció törlése Partíciós adatok kijelzése Következõ merev lemez kiválasztása partícionáláshoz, ha arendszerbe több ilyen van Figyelem: Egy drive vagy partíció véletlen törlése adatvesztésre vezet!! Egy partíció méretének megváltoztatása: Az adott partíciót ehhez törölni kell, s létre kell hozni egy újat, attól eltérõ mérettel. Partíció maximális mérete: 2 gigabyte Az FDISK nem mûködik olyan drájvon, amelyet a SUBST paranccsal hoztunk létre. az FDISK korlátai: Nem

mûködik hálózaton vagy Iterlink drájv-on, hanem csak olyan merev lemezen, amelyet fizikailag installáltunk az adott számítógépen. Az FDISK viszonya a tömörített (COMPRESSED) drájvokhoz: Az FDISK nem ad információt a tömörített drájvokról. Az ilyen drájvok fizikailag "hidden, read-only system file" formában vannak jelen, mint Compressed Volume Files (CVF). Bár a DoubleSpace ezekhez hozzárendel egy meghajtó nevet, s ezeken a fájlokon belül úgy dolgozik, mint egy egy fizikai drájvon, ezek az FDISK szemszögéböl nem külön drájvok, hanme csak közönséges fájlok a fenti attributumokkal. Chapter "Freeing Disk Space" az MS-DOS 6 Users Guide-ban több információt tartalmaz errõl. 37. FIND (keres) Egy vagy több fájl-ban keres egy adott karakter sort (string-et). Minden olyan sort kijelez, amely azt tartalmazza. Szintaxisa: FIND [/V] [/C] [/N] [/I] "string" [[drive:][path]filename[.]] Paraméterek: •

"string": a keresendõ karakter sor, kötelezõen mcskakörmök közé teendõ; • [drive:][path]filename: azon fájlokat specifikálja, amelyekben a keresés elvégzendõ; Kapcsolók: • • • • 38. /V: Kiír minden sort, amely tatalmazza a kersett szövegrészt; /C: Csak a megfelelõ sorok számát írja ki; /N: Minden sor elé a file sor-számát kiírja; /I: Nem case sensitive (azaz a kis- és nagybetûket egymástól meg nem különböztetõ) keresését ír elõ; FORMAT (diszk formázása) 31 Új gyökérkönyvtárat és FAT táblát készít a diszken, valamint ellnõrzi a hibás szektorokat, s valamennyi adatot letöröl a diszkrõl. Egy új diszket csak formázás után lehet használni (vannak gyárilag formázott diszkek is). Szintaxisa: többféle változatban kiadható FORMAT drive: [/V[:label]] [/Q] [/U] [/F:size][/B|/S] FORMAT drive: [/V[:label]] [/Q] [/U] [/T:tracks /N:sectors] [/B|/S] FORMAT drive: [/V[:label]] [/Q] [/U] [/1] [/4] [/B|/S] FORMAT

drive: [/Q] [/U] [/1] [/4] [/8] [/B|/S] Figyelmeztetés: Egy floppy diszket elvileg meg lehet formázni nagyobb kapacitásúra, mint amit a gyártó garantál, azonban használata ettõl nagyon bizonytalan lesz, gyakorlatilag nem érdemes ezzel kísérletezni, sok esetben a lemez hibásnak fog tûnni, azon ban ez nem fizikai hiba, a normális paraméterek mellett formázva jól használható lesz. Paraméterek: • drive: A formattálandó diszket tartalmazó drive neve pl. A:, C: stb Ha a következõ paramétereket nem specifikáljuk, a DOS valami alaéprtékekkel fog dolgozni, amelyeket a meghajtó egység alapján állít be; amennyiben a diszk korábban már formattálva vol, s nem használjuk a /U kapcsolót, a rendszer elmenti a régi FAT táblát és directory-t annak érdekében, hogy a formattálás még "visszacsinálható legyen" (UNFORMAT). Ezt minél hamarabb meg kell tenni, ha rájöttünk, hogy szükséges. Kapcsolók: • • • • /V:label: Volume

címkét ad a formattált lemeznek; /Q: "Quick", azaz "gyors" formattálást ír elõ. Ekkor csak a korábbi könyvtárállomány és FAT tábla törlõdik, de nem scanneli végig a rendszer a diszket, hogy a hibás szektorokat ellenõrizze. Csak olyan lemezre használjuk, amelyrõl tudjuk, hogy jó állapotban van /U: Feltétel nélküli (Unconditional) formázás: minden adatot letöröl és lehetetlenné teszi az UNFORMAT alkalmazását. /F:size: A formattálandó diszk "méretét" írja elõ, ha mód van rá, használjuk ezt az elõírási módit a /T és /N kapcsokók helyett. A "size" paraméter értéke az alábbi szabványos értékek egyike lehet: 160 (or 160K or 160KB) egyodalas, duplasûrû, 5.25-inch disk 180 (or 180K or 180KB) egyodalas, duplasûrû, 5.25-inch disk 320 (or 320K or 320KB) kétoldalas, duplasûrû 5.25-inch disk 360 (or 360K or 360KB) kétoldalas, dupla sûrû, 5.25-inch disk 720 (or 720K or 720KB) kétoldalas, dupla

sûrû, 3.5-inch disk 1200 (or 1200K or 1200KB or 1.2 or 12M or 12MB) 1.2 Mbyte, kétoldalas, négyszeres sûrûségû 525-inch disk 1440 (or 1440K or 1440KB or 1.44 or 144M or 144MB) 1.44-MB, kétoldalas, négyszeres sûrûségû, 35-inch disk 2880 (or 2880K or 2880KB or 2.88 or 288M or 288MB) 2.88-MB, kétoldalas, extra-sûrûségû, 35-inch disk 32 • • • • • • • /B: Az újonnan formattált diszken helyet foglal lke a rejtett IO.SYS and MSDOSSYS fájlok részére. (Ehhez a korábbi DOS változatokban a SYS parancsot kellett használni) /S: a formattált lemezre felmásolja az operációs rendszer rejtett alap-fájljait:IO.SYS, MSDOS.SYS, and COMMANDCOM, arról a diszkrõl, amelyrõl indította magát a DOS Ha ezeket nem találja az adott meghajtóban, bekéri õket. /T:tracks: Elõírja, háhy track-et akarunk az újonnan formattált diszken. A fromattálás így csak akkor értelmes, ha ezen kapcsoló mellett a /N kapcsolót is elõírjuk. /N:sectors:

Elõírja, hány szektort akarunk track-enként; nyilván csak a /T kapcsolóval együtt használva értelmes. /1: Csak a diszk egy oldalát formattálja. /4: 5.25-inch, 360K, double-sided, double-density floppy disk-et formattál egy 12 MB diszk drájvban. A /1 kapcsolóval együtt 525-inch, 360K, double-sided, double-density floppy disk-et formáz. /8: 5.25-inch disk-et formáz 8 sectors per track módon 39. GRAPHICS Egy olyan programot tölt a memóriába, amely a képernyõ tartalmát közvetlenül printerre tudja nyomtatni, színes grafikus adapter (CGA, EGA, and VGA grafikus üzemmódokat tud használni) használata esetén. Szintaxisa: GRAPHICS [type] [[drive:][path]filename] [/R] [/B] [/LCD] [/PRINTBOX:STD|/PRINTBOX:LCD] Paraméterek: • type: a használandó printer típusa, az alábbi lista szerint: COLOR1: IBM Personal Computer Color Printer with black ribbon COLOR4: IBM Personal Computer Color Printer with RGB (red, green, blue, és black) szalaggal (ribbon): COLOR8: IBM

Personal Computer Color Printer with CMY (cyan, magenta, yellow, and black) ribbon HPDEFAULT: Bármilyen Hewlett-Packard PCL printer DESKJET: Hewlett-Packard DeskJet printer GRAPHICS: IBM Personal Graphics Printer, IBM Proprinter, or IBM Quietwriter printer GRAPHICSWIDE: IBM Personal Graphics Printer with an 11-inch-wide carriage LASERJET: A Hewlett-Packard LaserJet printer LASERJETII: A Hewlett-Packard LaserJet II printer PAINTJET: Hewlett-Packard PaintJet printer QUIETJET: A Hewlett-Packard QuietJet printer QUIETJETPLUS: A Hewlett-Packard QuietJet Plus printer RUGGEDWRITER A Hewlett-Packard RuggedWriter printer RUGGEDWRITERWIDE: A Hewlett-Packard RuggedWriterwide printer THERMAL: An IBM PC-convertible Thermal Printer THINKJET: A Hewlett-Packard ThinkJet printer • [drive:][path]filename: azon file, amely a használt printerekrõl tartalmaz információt. Ha ezt nem adjuk meg, a DOS a GRAPHICS.PRO nevû fájlt keresi az aktuális könyvtárban, valamint abban a

könyvtárban amelyben a GRAPHICS.COM file lakik, 33 Kapcsolók: • /R: Fehér betûket nyomtat fekete háttér mellett, ahogy a DOS képernyõn az álktalában látszik. • /B: a hátteret színesben nyomtatja COLOR4 és COLOR8 printerek esetében. • /LCD: A Liquid Crystal display arányai szerint torzítva nyomtat a CGA arányai helyett. hatása azonos a /PRINTBOX:LCD kapcsolóéval. • /PRINTBOX:STD or /PRINTBOX:LCD: a "nyomtatási doboz" méretét határozza meg. 34