Communication | Studies, essays, thesises » A nyelvi kommunikáció, a beszédaktus, mint kommunikáció

A nyelvi kommunikáció. A beszédaktus, mint kommunikáció. Tartalom Bevezető 1. A kommunikáció meghatározása 1.1 Fogalma 1.2 Jelentősége 2. A nyelvi kommunikáció 2.1 Kutatási története 2.2 A kommunikáció alaptételei 2.3 A kommunikáció típusai, csatornái 2.4 A kommunikáció dinamikája 2.5 Beszédaktus elmélet Konklúzió 1 „Nem lehet nem kommunikálni.” Erre a felismerésre nem magamtól jöttem rá.Észre sem vettem, hogy körülöttem mindig és minden(ki) kommunikál! Az érdeklődésemet a Tessedik Sámuel Főiskolán, első évfolyamos személyügyi szervezős hallgatóként kommunikáció elmélet előadáson egy – ebben a témában rendkívül jártas – előadó színes, érdekes előadása keltette fel. Ekkor jöttem rá, hogy „felfedeztem” egy számomra új területet, a kommunikációt, mely létező és mindennapi amellett, hogy szinte észrevétlenül jelen van. Azóta úgy érzem, másként látom a világot, az embereket.

Tudatosabban kezdek figyelni mindenre és mindenkire, de főképp arra, mit mondok, hogyan szólok másokhoz. Már tudom, hogy a kommunikáció a nap minden percében jelen van, és üzenetet hordoz minden kicsi részlet. Üzenhet egy árúval teli (vagy üres) kirakat, információkat küldhet felém egy kedves mosoly, kifejez és mond valamit a ruhaviselet és a kommunikáció segítségével tudathatjuk másokkal véleményünket, terveinket, esetleg nemtetszésünket. Mindannyian különbözőek vagyunk, ezért nehéz feladat megérteni, mit is gondol pontosan a másik. Sokan még nem tudják, amit én ennek a előadásnak köszönhetően már tudok: kommunikálni meg kell tanulni. Mindezt kellő empátiával, türelemmel és odafigyeléssel, mely mai „rohanó” világunkban sajnos, egyre inkább nem jellemző. Fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy tudatosan kell kommunikálni, és akkor az –egészen biztos- nagyszerű eszközzé válik egymás jobb megértésében,

elfogadásában. Mindez vonatkozik életünk összes „eljátszott” szerepére, kapcsolatainkra, hiszen nap, mint nap vagyunk beosztottak, főnökök, szülők és házastársak, stb. „Gyakoroljuk” az alá-, fölé- vagy mellérendeltségi viszonyokat és természetesen az ehhez tartozó kommunikációs helyzeteket –eltérő személyiségünk miatt a konfliktusok lehetőségét is. 2 1. A kommunikáció meghatározása 1.1 Fogalma Mi a kommunikáció? Az utóbbi években igen divatos és gyakran használt szó. Nem vehetünk úgy kézbe napilapot, folyóiratot, szaklapot, hogy ne találkozzunk ezzel a kifejezéssel. Az Idegen szavak és kifejezések szótárában/Bakos, 1994./ a kommunikáció négy jelentését találjuk: a. tájékoztatás, (hír)közlés; b. hírinformációk közlése, vagy cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer(nyelv, gesztus stb.)útján c. ritk közlemény d. rég összeköttetés, érintkezés Az itt felsorolt

jelentések alapján megfigyelhetjük, hogy a kommunikáció értelme, használati köre nagyon gyakran leszűkül a nyelvi kommunikáció fogalmára. Ha a második jelentést vesszük figyelembe, akkor is világossá válik: a lényeg az, hogy valamilyen kapcsolatban álló felek egy általuk kialakított jelrendszerrel képesek egymással valamit közölni, s ily módon befolyásolni egymás viselkedését. 1.2 A kommunikáció jelentősége A kommunikáció rendkívüli jelentőséggel bír, hisz a kommunikáció alapvetően meghatározó lehet egy-egy döntés megszületésénél, de bármilyen információ megszerzésében, átadásában, valamint az emberi kapcsolatok kiépítésében is. Kommunikációval kapcsolatos kutatások megállapították, hogy minden ember sajátja a kommunikációs ösztön. 2. A nyelvi kommunikáció 2.1 Kutatásának története A beszéd leírására már a görög Arisztotelésznél is találunk példát, aki Rétorika című művében a

beszédnek három tényezőjét különböztette meg: a beszélőt; azt, amiről beszél; és akihez beszél. Az első kommunikációs rendszer az információs eszközök vizsgálata nyomán jött létre. A kutatók a felvetődő technikai problémák megválaszolására a telekommunikációs rendszer minél zavartalanabb működésének leírására matematikai formulát használtak. Fercsik Erzsébet-Raáth Judit megfogalmazása szerint: ”A legáltalánosabb kommunikációs elmélet a Shannon-Weaver-féle modell, először fejezte ki azt, hogy a kommunikáció információtovábbítás, független az adó, a befogadó, a jel és a kód természetétől.” 3 1.számú ábra jel információs forrás adó vett jel csatorna üzenet vevő címzett zajforrás a Shannon-Weaver-féle modell( Horányi Özséb,1977. ) Ez a modell annak ellenére, hogy sokáig csak a technikai alkalmazás szintjén maradt meg, igen nagy hatással volt más tudományágak területeire is,

ahol szintén az információ áramlását és továbbítását kezdték vizsgálni. A tömegkommunikációs eszközök fejlődésével, elterjedésével gyarapodtak az e területeket érintő szociológiai, pszichológiai kutatások, melyek a kialakult kommunikációs folyamatban a befogadóra (nézőre, hallgatóra, olvasóra) tett hatást vizsgálják. A pszichológia területén a szociálpszichológia a kommunikációs folyamatot főleg, mint interakciót, az emberek közötti kölcsönhatásokat kutatja. Az 1930-as években, különösen Amerikában, elterjedt kulturális antropológia – a kommunikációelmélet hatására – a különböző kultúrák összehasonlításán túl vizsgálja már a nyelven kívüli, metakommunikációs jeleket is. Az emberi közlésfolyamat minél sokrétűbb megfigyelése mellett megjelenik az állatok kommunikációjának, magatartásformáinak megfigyelése, lejegyzése is. A nyelvészetben a kommunikációs folyamat tényezőinek

meghatározása Jakobson nevéhez kötődik. A folyamat kommunikációs modelljét /2 számú ábra/ 1969-ben készítette el.(Horányi Özséb, 1977) 2. számú ábra kontextus (referenciális) üzenet (poétikai) feladó (emotív) kontaktus (fatikus) kód (metanyelvi) Jakobson modellje 4 címzett (konatív) Rendszerében a feladó mindig az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. Ahhoz, hogy ez az üzenet mind a két fél számára érthető legyen, szükség van egy közös kódra, amely hatékonyan akkor tud működni, ha létezik egy kontextus, egy összefüggés, a valóság (az, amiről szó van). A kontaktus a fizikai csatornát (auditív, vizuális stb csatornák) jelenti, a pszichológiai kapcsolatot feltételezi feladó és címzett között. Ezek teszik lehetővé az interakciót Jakobson e tényezők mellett a nyelvi kommunikáció alapfunkcióit is meghatározza. Ezek a funkciók a beszédben nem választhatók

mereven szét, de a megnyilatkozás típusától függően egyik, vagy másik előtérbe kerülhet. -Az emotív (érzelmi) funkció a beszélőnek az üzenettel kapcsolatos érzelmeit, indulatait, hangulatait fejezi ki. Nyelvi kifejezőeszközei gyakran az indulatszavak lehetnek -A konaktív (felhívó) funkció a címzettre irányul, annak befolyásolására szolgál. Nyelvi formái lehetnek a megszólítás, felszólítás, meghívás, tudakozódás stb. -A fatikus funkció a kommunikáció létrehozására, fenntartására, meghosszabbítására vonatkozik. Nyelvi megnyilvánulásai lehetnek a köszönés, megszólítás, bemutatás stb -A metanyelvi funkció a kódra utal, a nyelv segítségével magáról a nyelvről szól a kommunikáció. -A poétikai funkciót az üzenet hordozza, amennyiben a nyelvi megformáltsággal esztétikai hatást is érünk el. -A referenciális (közlő, tájékoztató) funkció a kontextussal van kapcsolatban. Nyelvi formái lehetnek az

útbaigazítás, hirdetés, üzenetközvetítés, előadás stb. A nyelvi kommunikáció Jakobson által leírt folyamata és funkciói a mindennapi használatban nem választhatók így szét, s nem is működik ez a folyamat mindig ilyen egyértelműen. Feltétlen meg kell említenünk egy magyar nyelvtudóst, Karácsony Sándort, aki már 1938-ban felismerte és leírta a kommunikációs folyamat tényezőit és azt, hogy a beszéd tulajdonképpen cselekvés „küzdelem eredménye”, két ember, társas viszonyulása 2.2 A kommunikáció alaptételei Az emberi kommunikáció kutatásában alaptételként kezelt megállapításokat az amerikai Palo Alto-i iskola jeles képviselő, az emberi kommunikáció gyakorlatáról szóló művükben (Pragmatics of Human Communication, 1967.) foglalták össze A közvetlen emberi kommunikáció elmélete ennek ellenére nem lezárt, nem állíthatjuk azt, hogy a folyamatnak minden jellemző vonását ismerjük. Melyek is az eddig megismert

általános tételek? 1.Nem lehet nem kommunikálni Ez annyit jelent, hogy minden emberi megnyilvánulás – még a hallgatás , a nem cselekvés is – kommunikáció, hisz az is jelez, jelent és üzen valamit. 2.A kommunikáció szükségszerűen többcsatornás és többszintű Minden kommunikációban jelen van egy tartalmi (direkt) és egy viszony-meghatározó (indirekt) összetevő. A közlés szintje a tartalmi szint, melynek eszköze a nyelv vagy valamilyen más nyelvrendszer. A másik szint egy magasabb elvontsági rétegben minősíti az előzőt Igen leegyszerűsítve ezt úgy képzelhetjük el, hogy amíg a tartalmi szint „adatokat” szolgáltat, addig a viszony-meghatározó szint megmondja, hogyan kell azt értelmezni. 5 (pl. egy elhangzott mondatot parancsnak vagy esetleg tréfának kell-e tekinteni)A viszony meghatározásában fontos szerepe van a nem verbális jeleknek is. 3. Az emberi viszonyok természetét a partnerek két- vagy többoldalú

kommunikációs cseréjének tagoltsága (interpunkciója) határozza meg. A befogadó viszonyulása a közlőhöz és az üzenethez folyamatos, így interpunkciója is az. Ez állandóan alakítja a köztük levő viszonyt Érvényes ez az alaptétel a közlő számára is, ezért a kommunikáció cirkuláris. 4.A kommunikáció digitális és analógiás rendszerek által jut kifejezésre Ezek a fogalmak a számítógép nyelvéből kerültek át. A digitális kifejezés olyan tulajdonságokat jelent, ahol a kód részeire, összetevőire bontható és a köztük lévő összefüggés leírható. Így a kommunikáció folyamatában a digitális tulajdonságok a nyelvre jellemzők. Az analóg kód tágabb, nem lehet részekre bontani. Az ilyen típusú kód segítségével megy végbe a szimbolikus (művészi) és a nem verbális kommunikáció (pl. gesztus, mimika) 5.A kommunikáció, mint folyamat kéttípusú lehet: • egyenrangú (szimmetrikus), ha a partnerek közötti viszony

egyenlő (pl. osztálytársak, barátok, munkatársak) • egyenlőtlen (kiegészítő), ha a felek közötti különbségen az egyik vagy másik fél nagyobb befolyásán van a hangsúly (pl. tanár-diák, felnőtt-gyerek, főnökbeosztott) 2.3 A kommunikáció típusai, csatornái Típusai: A nyelvi kommunikációt sok szempontból osztályozhatjuk. A folyamat irányultsága szerint például lehet egyirányú és kétirányú. -Egyirányú a kommunikáció akkor, amikor a vevőnek nincs módja a folyamaton belül a feladó szerepét betölteni (pl. költő, író és a művet olvasó, befogadó viszonya; előadás; televíziós adás). -Kétirányú abban az estben, ha a kommunikációs folyamatban részt vevő feladó és címzett időről-időre szerepet cserél (pl. beszélgetés, telefonálás, vita)A kétirányú kommunikáció – az esetek többségében – azonban nem jelenti a felek egyenrangúságát is (lásd A kommunikáció alaptételei 5. alaptétele) A pszichológia

területén a tranzakció-analízis az emberi viselkedést, az emberek közti kommunikációs folyamatot ebből az egyenlőtlen (alá-fölérendelt) és egyenrangú viszonyból vizsgálja. Mégpedig úgy, hogy az egyénen belül három én-állapotot különít el: szülő-felnőttgyermek, amelyekből az emberi megnyilatkozásokat elemzi A kommunikációs folyamatot csak akkor tekinti egyenrangúnak, ha ez mind két félnél azonos én állapotból történik. A kommunikáció típusait elemezve különbséget tehetünk még közvetlen és közvetett kommunikáció között is. -Közvetlen a kommunikáció akkor, ha a feladó és a címzett egyszerre vesz részt a folyamatban, és térben közel van egymáshoz. -Közvetett minden más esetben (pl. a tömegkommunikáció minden fajtájára a közvetettség és egyirányúság jellemző). Idesorolható az is, amikor a feladó és címzett 6 személye ugyanaz (autókommunikáció; pl. magunknak készítünk emlékeztető

feljegyzést). Közvetett a kommunikáció akkor is, amikor egy harmadik résztvevő segítségével jut el az üzenet a feladótól a címzettig (pl. színházi előadás, szóvivő, ügynök, tolmács, kerítő). Csatornái: Az emberi kommunikáció több csatorna igénybevételével történik, így elkülöníthetjük a 1.verbális kommunikációt, mely nyelvvel, mint digitális kóddal kifejezhető emberi beszédet és írást jelenti; 2.a nem verbális kommunikációt, mely magában foglal minden olyan üzenetet, amely analógiás kódok által fejezhető ki. Idetartozik a gesztus, a mimika, a mozgás, a térköz, az öltözködés stb. Az emberi kommunikáció két csatornája azonban csak tudományos vizsgálódás céljából választható szét, a valóságos folyamatban ezek e tényezők szorosan összefonódva, egymást kiegészítve vesznek részt. 2.4 A kommunikáció dinamikája, szintjei A kommunikációs folyamatot az egymás ellen ható érák összjátéka

jellemzi, amelynek eredőjeként jön létre valamilyen kommunikációs esemény. Tudjuk, az ember bármit csinál, vagy akár nem csinál semmit, akkor is kommunikál. A nem kommunikálásra való törekvés is energiát igényel, hiszen megnyilvánulásaink automatikusak, ezeknek a visszafogása erőfeszítésbe kerül, kifejezetten mozgásos energiát igényel. Az emberi kommunikáció két szinten zajlik: • a tárgyi, illetve tartalmi szinten és a • viszony-, illetve relációs szinten. A tárgyi szint a közlések szintje, amiről „szó” van, amely tárgyban összejöttünk, a ami döntően a kommunikáció tudatos direkt szférájába tartozik. A viszonyjelző kommunikáció jelzésváltásai – az észlelés, majd a válaszreakció – gyorsak és automatikusak, az egész kölcsönhatás tudatossága igen alacsony. Ez általában a metakommunikáció egészére jellemző „Kommunikáció nincs metakommunikáció nélkül”(Buda Béla; 1974) Fontos tisztáznunk mi is

a metakommunikáció? Azt jelenti, hogy minden tartalmi kommunikációt kísér valamilyen nem szándékos kommunikáció, mely arra vonatkozik, azt minősíti, azaz, kommunikáció a kommunikációról”. A fogalom meta (görög:’ valamin túl’) előtagja is erre utal. A metakommunikációt az utalások hordozzák, melyek megjelenhetnek az emberi kommunikáció mindkét csatornáján: - a verbális közlésben, ha az adott szövegnek a közvetlen nyelvi szintjénél elvontabb jelentése van(pl. humor, nyelvi játék, elhallgatás)A metakommunikáció a verbális közlés mindkét típusában (beszéd, írás) előfordulhat; - a nem verbális közlésben, ha az üzenet nem szándékos, nem tudatos (pl. mimika, gesztus, távolság, testtartás). 7 A metakommunikáció igen összetett s nehezen leírható kategória. Külön csatornát nem képez, általában a nem verbális csatorna jelzései hatnak metakommunikatív módon, ha azok nem tartalmi kommunikáció jelei.

Alaptétel, hogy az önkéntelen megnyilvánulási szint a személyiség állapotának hű tükre. ”Hamis” metakommunikáció nem képzelhető el. Ezért van az, hogy e kommunikációs szint jeleinek hiszünk inkább, s csupán akkor bízunk a szóbeli és egyéb akaratlagos közlésekben, ha a nem tudatos jelzések alátámasztják azokat. A metakommunikáció négy dimenzióban ad viszonytartalmú jelzéseket. 1. A közlő, befogadóhoz való viszonyáról Ez a viszony igen sokféle lehet a pozitív érzelmi viszonyulástól a negatívig. A szimpátia és antipátia viszonyok sokszor átütnek a társadalmilag kialakított viszonyokon, így pl. a hierarchikus viszonyon is Ezek a jelzések hatással vannak a kommunikáció egészére is.(A szimpátiát, pl a szóbeli közlés tartalma mellett önkéntelenül a nagyobb odafordulás, közelebb állás, közelebb hajolás, a tekintet, a hang érzelemgazdagsága stb. jelzik, mint metajelek) 2. A közlés tartalmáról: igaz vagy nem

igaz a közlés (bizonytalan apró mozgások, gyorsan elfordított tekintet, a hang elváltozásai, megremegése jelzi a belső feszültséget, amit egyéb összefüggésekkel együtt a hazugság jelének tekintünk), o mennyire fontos, lényeges a partner közlése önmaga számára, o hiszi-e maga is, amit mond, o biztos-e benne, o egyetért-e az önmaga által mondottakkal, stb. o 3.A közlés szituációjáról Milyen szerepviszonyban vannak a partnerek egymással (pl magánemberi, főnök-beosztotti viszonyban, partneri viszonyban, stb.) 4.A közlés jellegéről Komoly a közlés, tréfa, esetleg humor Játék vagy „éles” történés. A metakommunikatív jelek minősítik a verbális közléseket, igazítanak el a valódi szándék megítélésében. A metakommunikációnak szabályozó funkciója is van annyiban, hogy megfelelő jelzésekkel valamilyen viszonyban igyekszik tartani a kommunikációs partnert. A kommunikáció dinamikájának alakulásában ennek a

viszonybeállításnak igen nagy szerepe van, hiszen többnyire a partner ellenállásába vagy ellentétes irányú törekvésébe ütközik (pl. ki beszéljen többet.) Ugyancsak a kommunikációs dinamika alakítója a metakommunikáció azon része, amely a kommunikációs folyamat technikai szabályozását végzi (pl. tagolja, nyomatékosítja, kiemeli, gyorsítja, lassítja, stb. a kommunikációt, gesztusjelekkel, mozdulatokkal vagy vokalizációval). Ki kell emelni, hogy a kommunikáció alapvető célján, az információközlésen kívül mindig jelen van egy másik cél, a partner befolyásolásának a célja. Ez azonban többnyire rejtett cél, csak ritkán fordul elő, hogy deklarálttá válik. Általában ez a – promotatívnak nevezett – folyamat a metakommunikáció szintjén zajlik, a dinamikát alakító ütközéseken, ellenállásokon keresztül. 8 2.5 A beszédaktus-elmélet A kommunikációs folyamat kutatásának új állomása következett el az

1960-as években a beszédaktus-elmélet megteremtésével. Az európai kultúrát mélyen átitatja az a hit, hogy a szavak és a tettek az élet két külön szféráját képviselik. Még szólásainkban is megtalálható e két fogalom kettéválasztása, hiszen gyakran mondjuk valakiről, hogy „nem a szavak embere”, vagy éppen a „tettek embere”. A beszédaktus elmélet azt a mereven kettéválasztott területet próbálja összevonni: a kommunikációt éppúgy cselekvésnek tekinti, mint bármely más fizikai tettet: a szavak is tettek, s a tettek is a szavak fajtái. Az elmélet leggyakrabban használt példájával igen jól szemléltethetjük ezt a megállapítást. Amikor a házasságkötésnél kimondjuk az „igen”-t, már cselekedtünk is, anélkül, hogy akár a kisujjunkat is megmozdítottuk volna. Így a verbális kommunikáció egy cselekvés végrehajtása is volt. A beszédaktus-elmélet (Theory of Speech Acts) a filozófia területén fogalmazódott meg.

Alapja az a gondolat, hogy a verbális megnyilatkozásokat két nagy csoportra lehet osztani: 1. a nyelven kívüli világjelenségeinek leírása, melyek a leíró vagy konstatív megnyilatkozások (pl. A fű zöld); 2.olyan megnyilatkozások, amelyek segítségével cselekszünk, ezek a performatív megnyilatkozások (pl. Bocsánatot kérek!) A beszédben a második típusú megnyilatkozások fordulnak elő többször. A két csoport egy olyan összefüggésrendszerben kap jelentőséget, amelyben elkülönül az, hogy miként mondunk valamit, és az, amit teszünk. Így, amit mondunk, az egy nyelvtanilag értelmezhető, elemezhető hangsor, amit ennek kiejtésével teszünk. az pedig valamilyen beszédaktus végrehajtása (ígéret, kérés, tiltás, stb.) A megnyilatkozásnak ezt a két fajtáját lokúciónak és illokúciónak nevezzük. Míg az előbbi a nyelvtanilag értelmezhető hangsor és annak kiejtése, addig az utóbbi az a cselekvés, amelyet a hangsor kimondásakor

végrehajtunk. Megkülönböztetünk egy harmadik tényezőt is, a perlokúciót, mely azokat a hatásokat jelenti, amelyeket a beszédpartnerből váltunk ki valami kimondásával.Pl dolgozat írásakor a tanár a következő mondatot mondja: ”Öt perc múlva kicsengetnek!”. Itt a lokúció maga a mondat kiejtése. Az illokúció a mondat tartalma, vagyis a tanulók sürgetése, a figyelem felhívása. A perlokúció pedig az, ahogyan a tanulók ezt a mondatot értelmezik: figyelmeztetés, zavarás vagy zaklatás. A beszédaktus-elméletben a kijelentések szerinti illokúciós és parlokúciós szándékok nem önmagukban érvényesülnek, hanem hatásukat más nyelvészeti feltétel, a modalitás is befolyásolja. A modalitás a beszélőnek a valósághoz fűződő viszonya, mely elsődlegesen a mondatfajtában nyilvánul meg az ennek megfelelő nyelvi eszközök ( hanglejtés, igemódok, szórend, lexikai elemek,: kérdő névmás, módosítószó, indulatszó) együttese

révén. Ennek alapján beszélhetünk a mondatfajtákról (kijelentő, kérdő, felkiáltó, óhajtó, felszólító). 9 KONKLÚZIÓ Az előzőekben próbáltam a kommunikáció, ezen belül is a nyelvi kommunikáció területén vizsgálódni annak érdekében, hogy még inkább értsem az emberek közti érintkezés bonyolult rendszerét. Hiszen az érintkezés ösztönös. Olyan akár a légzés Levegőt venni is csak akkor jut eszünkbe, ha légszomjunk van. A tudatos érintkezésre is olyankor gondolunk, ha magányosak vagy meg nem értettek vagyunk. A humánmenedzseri pálya különösen „kommunikáció centrikus”. Kapcsolatban kell állnunk a munkaadókkal, munkavállalókkal, kollégáinkkal, a vezetőkkel. Emberek közt dolgozunk, ami minden nap új kihívást jelent, ha a siker kulcsát keressük a mindennapok során. Segítségül nagyon jól használhatjuk a kommunikációt Ezt viszont – ahogy már az elején utaltam rá – tanulni kell, mert ha csupán az

ösztöneinkre hagyatkozunk, és tudatosan nem irányítjuk mondandónkat, többször csaphatnak fel „gyilkos” indulatok, melyek sokszor minden logikusságot nélkülöznek. Tudni kell odafigyelni másokra, meg kell hallani, mit mondanak a többieket! Az érintkezés konfliktusai gyakran abból adódnak, hogy mindenki csak önmagát hallja. Ezzel persze nem állíthatjuk, hogy nincs szükség konfliktusra: „A konfliktusok elkerülhetetlenek és szükségszerűek, többek között ezek viszik előre a történelmet.” /Dobrovics, 1986/ Mindenképpen rendelkeznünk kell a jó kommunikációs kultúra ismeretével. Nem szabad álarcot viselnünk, hisz ha partnerünk ezt észreveszi, ő is gyorsan felveszi a magáét, s így már a közös kommunikációnk nem lesz őszinte, helyette csak a feszültségre figyelünk. Az érintkezés formálissá válik, és a megoldási lehetőségek száma így korlátozódhat. Kommunikálni életünk végéig kell, ezért nem zárható le ez az

összegzés sem igazán. Szépíteni, finomítani, új ismereteket szerezni a témában folyamatosan szükséges. Erre törekszem a továbbiakban azért, hogy megértessem magam, és megérthessem mások gondolatait, érzéseit és vágyait is. 10 IRODALOMJEGYZÉK Bakos Ferenc: Idegen Szavak Kéziszótára Akadémiai Kiadó Bp. 1994 Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció törvényszerűségei ANIMULA Kiadó Bp. 1986 Dobrovics ( Anatolij ): Az emberi érintkezés Gondolat – Mir Bp. – Moszkva 1986 Fercsik Erzsébet –Raátz Katalin: Kommunikáció szóban és írásban Korona Nova Kiadó Bp. 1997 Horányi Özséb: Kommunikáció I.-II Válogatott tanulmányok Közgazdasági és Jogi Kiadó Bp. 1977 11 IDÉZETEK JEGYZÉKE Bakos Ferenc: Idegen Szavak Kéziszótára Akadémiai Kiadó Bp. 1994 Idézet oldalszáma: 409. oldal Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció törvényszerűségei ANIMULA Kiadó Bp. 1986 Idézet oldalszáma: 118. oldal

Dobrovics ( Anatolij ): Az emberi érintkezés Gondolat – Mir Bp. – Moszkva 1986 Idézet oldalszáma: 106. oldal Fercsik Erzsébet – Raátz Katalin: Kommunikáció szóban és írásban Korona Nova Kiadó Bp. 1997 Idézet oldalszáma: 12. oldal 2.ábra oldalszáma: 13 oldal Horányi Özséb: Kommunikáció 1. /Válogatott tanulmányok/ Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1977 1.ábra oldalszáma: 73oldal 12