Agricultural science | Ecological economy » Marjainé Dr. Szerényi-Eszlári - A Tisza-völgyi vizes élőhelyek társadalmi hasznainak meghatározása

Fenntartható életmód, 2012, 1(1): 1-10 TÁMOP-4.21B-09/1/KMR-2010-0005 A Tisza-völgyi vizes élőhelyek társadalmi hasznainak meghatározása feltételes értékeléssel és haszonátvitellel Marjainé Dr. Szerényi Zsuzsanna1, Eszlári Nikolett2 1 Egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék, 1093 Budapest Fővám tér .8 2 Ph.D hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék, 1093 Budapest Fővám tér 8. Kivonat: Az ökoszisztéma szolgáltatások árazására vonatkozó kutatások eredményei szerint a vizes élőhelyek vezető szerepet játszanak a társadalmi hasznok termelésében, amely komplex hidrológiai, biogeokémiai és ökológiai funkciókból tevődik össze (Brouwer és mtsai, 1999). A vizenyős területek multifunkciós erőforrásnak tekinthetők, a világ természeti tőkéjének 15%-át hozzák létre (Costanza és mtsai, 1997). Ezen élőhelyek egyik fontos

ökoszisztéma funkciója az árvíz-szabályozás a többletvíz tárolása révén, amely tájhasználat-váltás során segíti az alkalmazkodást az egyre gyakrabban előforduló szélsőséges vízjárással kapcsolatos időjárási jelenségekhez. Az ilyen tájhasználati döntések meghozatalához minél pontosabban fel kell mérni az egyes biomok társadalmi hasznait, melyre lehetőséget kínálnak a különféle pénzbeli értékelési módszerek, jelen kutatásunkban a feltételes értékelés és a haszonátvitel. Tanulmányunkban három különböző mintaterületen (Nagykörű, Bereg, Homokhátság) vizsgáljuk a helyi lakosság vizenyős területekre vonatkozó fizetési hajlandóságát, amely 8700 Ft/háztartás éves szinten. Ezt az eredményt különböző aggregálási módszerekkel kiterjesztjük az egész ország területének lakosságára, végül az elsődleges felmérés eredményeit összevetjük a szakirodalmi kutatás alapján kapott haszonátvitel módszer

eredményeivel. Kulcsszavak: ökoszisztéma szolgáltatások, vizes élőhelyek, feltételes értékelés, haszonátvitel 1/21 Bevezetés Hazánk vízkészletének jövőjét olyan külső és belső környezeti, társadalmi, politikai folyamatok kombinációja határozza meg, mint pl. a klímaváltozás vagy a terület- és településfejlesztés Magyarország vízháztartása egyrészt a földrajzi adottságai (a Kárpát-medence legmélyebb részén helyezkedik el, ezért a szomszédos hegyvidéki vízgyűjtőkről érkező árhullámok gyakran árvízzel fenyegetnek), másrészt az éghajlati szélsőségek miatt (az árvíz okozta vízbőséget gyakran tartós szárazság követi) nem kiegyensúlyozott. A növekvő szélsőségek miatt egyre gyakoribbak az aszályos évek, amelyek sok esetben belvízgondokkal is terheltek. 2009-ban indult a röviden WateRisk néven futó (teljes címe: Szélsőséges területi vízkészlet-kockázatok hatékony, fenntartható kezelési

alternatívái közép- és hosszútávra), eredetileg az NKTH által finanszírozott hároméves kutatás, amelynek feladata egy olyan döntéstámogató szoftver kifejlesztése, amely segíti a tiszai településeket a szélsőséges vízjárásokkal szembeni védekezés legjobb alternatívájának megtalálásában1. Az Alföld területén jelentős kihívás a szélsőséges vízkészlet jelenségek kezelése (pl. árvíz, aszály, belvíz), amelyekre megoldásként az árvízkor érkező többlet víz tárolása, majd későbbi felhasználása (pl. aszály idején) szolgálhat. A projekt feltételezése szerint a tájhasználat-váltás révén a többletvíz a természetben is tárolható, a legmélyebben fekvő területeken mocsaras, lápos élőhelyek alakulhatnának ki, amelyek a biodiverzitásra és az ökoszisztéma szolgáltatásokra is pozitív hatást gyakorolnak. A tájhasználat-váltás alternatíváinak vizsgálatában költség-haszon elemzés is helyet kapott,

amelyet integráltnak tekintünk abban az értelemben, hogy a társadalmi hatások széles körét igyekszik figyelembe venni, olyan hatásokat is, amelyek értékváltozását nagyon ritkán számszerűsítették. Ezek közül kiemelkedő például a vizes élőhelyek nyújtotta szolgáltatások értéke. A költség-haszon elemzés során öt fő élőhelyet értékeltünk a CORINE rendszernek megfelelően: a szántót, a legelőt, az erdőt, a vízfelületet és a vizenyős területet.2 Modellünk a bevételeket a termelésből származó és az ökoszisztéma szolgáltatások által nyújtott haszonnal, míg a költségeket a termelésből (telepítés és üzemeltetés), az állam által nyújtott támogatásból, és a kártérítésből származóakkal azonosította. A költségek és hasznok összevetéséből származik a társadalmi mérleg, amely döntési kritériumként szolgál arra vonatkozóan, hogy végrehajtsuk-e a tájhasználat-váltást vagy sem. Létezésünk

minden területén elengedhetetlenül fontosak az élőlények és az általuk nyújtott adományok, a vizes élőhelyeknél ezek különösen jelentősek, hiszen a világ természeti 1 A projekt technikai száma: TECH-08-A4/2-2008-0169. A kutatásban részt vevő partnerek a következők: GeneralCom Mérnöki Kft., Budapesti Corvinus Egyetem Környezettudományi Intézet, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület (SZÖVET). 2 A CORINE egy térinformatikai adatbázis, a felszínborításról szolgáltat információt. A vizes élőhelyekre szinonimaként használjuk a vizenyős területek és a wetlandek kifejezéseket is. 2/21 tőkéjének 15%-a általuk létrehozott (Costanza és mtsai, 1997). Az ember nem létezhet ezen éltető szolgáltatások nélkül, mégis gyakran veszélyeztetik olyan döntésekkel, amelyek akár

irreverzibilis változásokat is előidézhetnek bennük, ezért alapvető fontosságú a környezetértékelési eljárások használata, hiszen ezek szem előtt tartják a természet érdekét a döntéshozatalban. Jelen tanulmány a felsorolt biomok3 közül a wetlandekkel foglalkozik, a hasznok közül pedig a természet által nyújtott – nem vagy nehezen piacosítható – hasznok értékelésével, kétféle módszertant, a feltételes értékelést és a haszonátvitelt használva. Mindkettő pénzbeli környezetértékelési eljárás, amelyek úgy segítik a természeti vagy környezetvédelmi projektekkel kapcsolatos döntéseket, hogy az előnyöket és a hátrányokat is a pénz nyelvére fordítják le, így azok könnyen összemérhetővé válnak. Hátrányuk, hogy a Ft-ban ki nem fejezett tényezők kisebb súllyal esnek latba a döntéshozásnál. A tanulmányban többek között foglalkozunk a vizenyős területek által nyújtott ökoszisztéma

szolgáltatásokkal, az értékelési módszertannal, továbbá a kérdőíves felmérés és a haszonátvitel eredményeivel, amelyek összehasonlításra is kerülnek. A vizes élőhelyek jellemzői, az általuk nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások és a közgazdasági értékelés kapcsolata Az ökoszisztéma szolgáltatások azok a materiális és kézzel nem fogható hasznok, amelyeket a természet és az ember által módosított ökoszisztémák nyújtanak a társadalom számára (Millenium Ecosystem Assessment, 2003). A materiális javak maguk az élőlények, a természet által nyújtott szolgáltatások pedig olyan komplexum formájában jelennek meg, mint pl. vizes élőhelyek esetén az árvízszabályozó funkció. A természet által nyújtott javakat és szolgáltatásokat először Westman vizsgálta 1977-ben, az ökoszisztéma szolgáltatások fogalmát pedig Erlich és Erlich vezették be 1981-ben (Gonczlik 2004). Azóta számos kutatás folyt, amely felmérte

és kategorizálta az egyes ökoszisztémák által nyújtott javakat és szolgáltatásokat, ezek alapján megbecsülhető a természeti erőforrások alternatív felhasználása, amely hozzájárul az értékek hosszú távú fenntartásához. A vizes élőhelyek pontos definíciója elég nehezen ragadható meg, a szakirodalomban számos meghatározás született. Általában azokról az „átmeneti” területekről van szó, amelyek az évnek egy hosszabb szakaszában nedvesek és olyan talajjal, illetve növényzettel rendelkeznek, amelyek különböznek a szomszédos vízi és szárazföldi területekétől. Sokszínűségüket mutatja, hogy ide tartoznak az év legnagyobb részében elárasztott területektől kezdve (tengerparti mangrove) a csak 3 A biomok egy adott kontinens hasonló megjelenésű szárazföldi életközösségeinek (biocönózisainak) csoportjai. A biomok elkülönítése a nagy növényzeti típusok szerint, és nem a fajösszetétel alapján történik.

A kontinensek hasonló biomjait egy biomtípusba soroljuk A Föld fontosabb biomtípusai közé soroljuk pl. a mérsékelt övi lombhullató erdőket, a szavannát, a füves pusztákat, a havasi gyepeket stb (Környezetvédelmi Lexikon (1993), I/131. o) 3/21 néhány hónapig elárasztás alatt állók is. A vizenyős területek a termékenységüket részben annak köszönhetik, hogy a földi és vízi rendszerek kedvező tulajdonságai egyesülnek bennük (Woodward és Wui, 2001). A wetlandek ökoszisztéma szolgáltatásainak értékelése egy viszonylag új keletű megközelítés, hiszen a történelem során ezekre a területekre nem értékként tekintettek, hanem egyfajta veszteségként, amelyek az értékes földek elől „veszik el a helyet” és amelyek csak lecsapolással, illetve átalakítással „tökéletesíthetőek”. Manapság azonban már széles körben elterjedt az a nézet, miszerint a vizenyős területek értékes ökoszisztéma szolgáltatásokat

nyújtanak a társadalom számára. Továbbra is viták folynak azonban arról, melyek azok a különleges területek, amelyek a legmagasabb gazdasági értékkel rendelkeznek, és milyen mértékű köz- és magánerőforrásokat kellene mozgósítani a védelmükre és helyreállításukra. Az „érték” kifejezés (pl. a szennyezés kontroll értéke vagy a természet megóvása) szubjektív fogalom, leginkább az emberi észleléstől függ, attól, mit tartunk értékesnek. Mitsch és Gosselink (2003) tanulmányukban azt vizsgálják, hogy egy vízgyűjtő területen belül mekkorának kell lennie a vizenyős területnek ahhoz, hogy a funkciói jól működjenek. Az emberi populáció hiánya vagy a túlzott népsűrűség miatt a vizes élőhelyek elveszítik funkcionális működésüket, így „értékük” alacsony lesz, vagy 0-hoz közelivé válik. Az emberi populáció kezdeti növekedésével, a wetlandek „határérték”/fő értéke először növekszik,

méghozzá két okból, mindkettő a növekvő wetland-hiány/főből adódik: • • egyrészt a növekvő emberi populáció miatt, másrészt a vizenyős területek más földhasználattá (pl. mezőgazdaság, autópálya) való átalakítása miatt. Tehát a nagyobb emberi populáció miatt az 1 főre jutó vizenyős terület nagysága kisebb, de azt jobban értékeli a társadalom. A vizes élőhelyek „határértéke” csak egy bizonyos pontig nő az emberi fejlődéssel (mezőgazdasági és városi), ezután viszont csökken a wetland funkcióinak elvesztése miatt: hiszen a populáció növekedésével, a városok terjeszkedésével határossá válhatnak a vizenyős területekkel sőt ki is szoríthatják őket, ezáltal elvesztik hatékonyságukat pl. az árvíz csökkentésében, a szennyezők megkötésében stb. Így a wetland értéke akkor jelenik meg maximumként, amikor egy tájon belül úgy van térileg elosztva, hogy nem uralják sem városok, sem

mezőgazdasági területek, a természet és az ember egyensúlyban állnak egymással (Mitsch és Gosselink, 2003). Costanza és munkatársai (1997) szerint hasznos, ha elkülönítjük a rendszerek ökológiai funkcióit a társadalom által direkten értékelt szolgáltatásoktól. Brouwer és szerzőtársai (1999) az ökológiain kívül hidrológiai, valamint biogeokémiai funkciót is megkülönböztet: árvízszabályozás, felszíni és talajvíz utánpótlás, tápanyag megőrzés és export, élőhely funkció, amelyekből nyolc társadalmi-gazdasági haszon származik, nevezetesen: természetes árvízvédelem, az infrastruktúra, a tulajdon, és a termények kisebb veszélyeztetettsége, vízkínálat, élőhelyek fenntartása, 4/21 vízminőség javulás, hulladékkezelés, tevékenységek (1. ábra) halászat, vízimadár vadászat, egyéb rekreációs Wetland ökoszisztéma, szerkezet és folyamatok Funkciók Hidrológiai Biogeokémiai 1.

Árvízszabályozás 3. Tápanyag megőrzés 2. Felszíni és talajvíz és export Ökológiai 4. Élőhely Társadalmi – gazdasági hasznok -Természetes árvízvédelem -Infrastruktúra, tulajdon és termények kisebb veszélyezte- -Vízminőség javulás -Halászat -Hulladékkezelés -Vízimadár vadászat -Egyéb rekreációs 1. ábra - A vizenyős területek funkciói és társadalmi-gazdasági hasznai (Brouwer és mtsai, 1999, 50. o) Turner és szerzőtársainak (2000) tanulmánya még komplexebben elemzi a vizenyős területek funkcióit, a nyújtott szolgáltatásokat, valamint azt is bemutatja, hogyan kapcsolódhat ezekhez a közgazdasági értékelés. A 2. ábra felső részét az ökológiai fogalmak alkotják A wetlandek tulajdonságai alatt azokat a kémiai, biológiai, fizikai fogalmakat értjük, amelyekkel leírható az adott terület, az általános és helyspecifikus jellemzők kombinációi, úgymint a jelenlévő fajok, szubsztrát jellemzők,

hidrológia, méret és forma. A vizenyős területek szerkezete a biotikus és abiotikus hálót jelenti, pl a vegetáció típusa vagy a talaj típusa, a folyamatok az anyag és energia transzformáció dinamikájáról 5/21 szolgáltatnak információt, pl. a hidrológia és geomorfológia közötti interakció Ezek a folyamatok tehát lehetővé teszik a fejlődést és fenntartják a wetland szerkezetét, amely a javak és szolgáltatásokról való folyamatos gondoskodását is jelenti. A tulajdonságok, a szerkezet és a folyamatok közötti interakciók eredményei az ökoszisztéma funkciók, pl. árvízszabályozás, a tápanyag megőrzése stb. (Maltby, 1996 in Turner et al, 2000) A wetlandek gazdasági értékeléséhez azonban egy kiegészítő tipológiára is szükség van, mert a gazdasági értékek az emberi preferenciáktól függnek, az emberek a vizenyős területek hatását a jól-létükön keresztül érzékelik. A funkciók tehát önmagukban nem

feltétlenül gazdasági értékek, csak ha a társadalom értékként észleli, ami a vizenyős területek javai és szolgáltatásai iránti keresletként jelenik meg. Az ökológiai jellemzőkből származnak tehát a funkciók, ezekből a használat, belőle pedig a gazdasági értékek (a teljes gazdasági érték4) (Turner és mtsai, 2000), amelyet különféle környezetértékelési technikákkal lehet mérni, a természet piacosításán keresztül. Az értékelésének számos módja lehetséges a környezetgazdasági szakirodalom szerint. Az egyik csoportba olyan eljárások tartoznak, amelyek a fejlesztés költségeivel azonosítják annak hasznait. Ezek a módszerek nem az egyéni preferenciák alapján becsülik az értéket, így közgazdaságilag nem tekinthetők elméletileg megalapozottaknak, viszont alapinformációk szolgáltatására jók egy-egy döntéshozatal során (Marjainé Szerényi, 2005). Az eljárások elméletileg is helyes csoportját azok alkotják,

amelyek keresleti görbét becsülnek, így a kinyilvánított preferencia és a feltárt preferencia eljárások. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az emberek fizetési hajlandóságát (WTP – willingness to pay) keressük egy adott változással kapcsolatban. Ugyanakkor ezek a módszerek csak igen magas költségek mellett, alapos előkészítő munka után hozhatnak megfelelő eredményt, amelynek időigénye is magas. Ha nincsenek meg a megfelelő feltételek (pénz, idő stb.) az elsődleges vizsgálatok elvégzésére, az ún haszonátvitel módszerét alkalmazhatjuk (Marjainé Szerényi, 2005). 4 A teljes gazdasági érték két fő komponense a személyes használattal összefüggő és a használattól független értékek. A használattal összefüggő értékek, azokat az értékösszetevőket foglalják magukban, amelyek a környezet tényleges használatából származnak. A használattal összefüggő értékek három fő komponensből állnak, a direkt használat

értékéből, az indirekt használat értékéből és a választási lehetőség értékéből. A direkt használat értéke közvetlenül kapcsolódik a személyes használathoz, általában áruk formájában, vizes élőhelyek esetében pl. hal, nád Az indirekt használat értéke közvetett módon kapcsolódik a használathoz, szolgáltatás formájában, például talajvíz utánpótlása. A választási lehetőség értéke az emberek azon preferenciájával kapcsolatos, hogy ha jelenleg nem is használják azt a bizonyos erőforrást, támogatják a megőrzését, hogy a jövőben módukban álljon azt használni, például biodiverzitás, védett élőlények. A használattól független értékrészek azon feltételezésen alapulnak, hogy az emberek monetáris értéket tulajdonítanak a természeti erőforrásoknak, attól függetlenül, hogy használják-e vagy sem. 6/21 Tulajdonságok Pl. méret, geológia, pH, üledék Szerkezet Folyamatok Pl. biomassza, flóra

és Pl. fotoszintézis, A vizes élőhelyek funkciói Wetland használat Javak Szolgáltatások Pl. mezőgazdaság, halászat, Pl. árvíz kontroll, talajvíz Direkt használat értéke Indirekt használat értéke Használattól független értékek Választási lehetőség értéke HASZNÁLATTAL Ö Ü ŐÉ É HASZNÁLATTÓL Ü É É TELJES GAZDASÁGI ÉRTÉK 2. ábra - A wetland funkciók, használatok és értékek közötti kapcsolatok (Turner és mtsai alapján, 2000, 12. o) A feltételes értékelésnek számos előnye van általánosságban, illetve a többi eljáráshoz viszonyítva is. Az egyik legfontosabb, hogy ezt az eljárást ismerjük módszertanilag leginkább, így azt is tudhatjuk, milyen torzulások léphetnek fel, és ezek ellen hogyan lehet védekezni. Képes a teljes gazdasági érték egészének meghatározására –, igaz, csak a felvázolt programra vonatkozóan –, 7/21 tehát a használattól független értékrészek mérésére is

alkalmas. Fontos, hogy az eljárás segítségével bármilyen jószágot és annak bármiféle fejlesztési alternatíváját értékelhetjük, ez az eljárás hipotetikus jellegéből adódik. Természetesen, ha a program közel áll a valósághoz, az emberek is nagyobb bizalommal lesznek a program iránt. Ex ante és ex post értékelésre egyaránt alkalmas. Hátrányai között kell megemlíteni, hogy nem csak a program hipotetikus, hanem a felajánlott összeg befizetése is, amely tény felfelé torzíthatja az eredményeket (lásd pl. Marjainé Szerényi, 2005). A feltételes értékelés megalapozása és eredményei A feltételes értékelés (CVM – contingent valuation method) a legrégebbi (Ciriacy-Wantrup dolgozta ki 1947-ben, de az első gyakorlati alkalmazásra csak 1961-ben került sor), ezáltal módszertanilag a legkidolgozottabb feltárt preferencia eljárás. Direkt módszer, vagyis a fizetési hajlandóságra közvetlenül kérdez rá az emberektől, így

mindig kérdőíves felmérést takar. A CVM által értékelhető javak köre szinte korlátlan, mivel hipotetikus jellegéből adódóan olyan változásokat is leírhatunk vele, amelyek még nem történtek meg. Fontos azonban, hogy a vizsgált változás hihető legyen a megkérdezettek számára. A feltételes értékeléssel csak egy program egészét értékelhetjük, annak komponenseit külön-külön nem. A projekt keretében ezzel a módszerrel értékeltük a lakosság preferenciáit - a fizetési hajlandóságukon keresztül - a tájhasználat váltással, illetve a vizenyős területek arányának növekedésével kapcsolatban, amely lehetőséget kínál az Alföld szélsőséges vízjárással összefüggő eseményeinek az enyhítésére (a többletvíz tárolása és későbbi felhasználása révén). A felmérést három kistérségben - Nagykörű, Bereg és Homokhátság - hajtottuk végre 2010. május-június között. A három területről összesen 325 ember

került a mintába A kérdőív három fő részből tevődött össze: az első rész általános attitűdbeli kérdésekre fókuszált, a második a vizenyős területek arányának növelésével kapcsolatos cselekvési és fizetési hajlandóságot vizsgálta, a harmadik fő blokkban pedig a válaszadók társadalmi-gazdasági-környezeti attitűdjeiket mutathatták be, részben a jelenre, részben a jövőre fókuszálva.5 A feltételes értékelés első lépése a hipotetikus piac kialakítása, tehát • • bemutatjuk az értékelt ökoszisztéma jószág jelenlegi jellemzőit, majd azt a programot, amelynek megvalósításához a lakossági hozzájárulását is kérjük, amelynek során meghatározzuk a fizetés módját is. A három kistérségben használt programok közötti minimális eltérés abból adódott, hogy megpróbáltunk minél jobban alkalmazkodni a mintaterületek sajátosságaihoz, a program hitelessége érdekében. A változás mértéke azonban

mindenhol megegyezett A kérdőívben először 5 Ez utóbbi részben jövőkutatási technikákat is alkalmaztunk a Jövőkutatási Tanszék munkatársainak közreműködésével. 8/21 rövid leírást adtunk az egyes kistérségek jelenlegi földhasználati helyzetéről, majd egy olyan hipotetikus programot vázoltunk fel, amely a tájhasználat-váltás révén csökkentené a szélsőséges vízjárással kapcsolatos jelenségeket. A három területen a jellemzők változását az alábbiak szerint fogalmaztuk meg: mozaikosabb táj alakulna ki, kevesebb lenne az aszály, az árvizek gyakorisága és súlyossága csökkenne, illetve nőne a természetközeli területek aránya (10%-ról 30%-ra). A válaszadók azt az információt kapták, hogy a program megvalósulása részben állami segítséggel, részben a helyi lakosok hozzájárulásával valósulhatna csak meg. Először azt kérdeztük, egyáltalán támogatnák-e a bemutatott hipotetikus programot. 83%

támogatná, 11% nem, 6% pedig nem tudott válaszolni. Ezt követően a konkrét fizetési hajlandóságra kérdeztünk rá az alábbiak szerint:„Mekkora lenne az a maximális összeg, amit hajlandó lenne az Ön háztartása 10 éven keresztül évenként befizetni annak érdekében, hogy Nagykörű/Homokhátság/Bereg térségében a vízgazdálkodás kiegyensúlyozott rendszerét a tájhasználat-váltással megvalósítsuk? Válaszánál vegye figyelembe, hogy jövedelmét számos egyéb célra is fordíthatja!” A szakirodalom által meghatározott módszertani megfontolások (pl. a zéró WTP-vel rendelkezők vizsgálata) után a fizetési hajlandóság (WTP) becslése a fő feladat, amely esetünkben évente és háztartásonként a teljes mintában 8738 Ft-nak adódott, ez az átlagos éves nettó jövedelem 0,55%-a. Az átlagok tekintetében különbséget találtunk a kistérségek között: a Homokhátsági kistérség lakói 11 211 Ft-ot ajánlottak fel éves szinten,

ami szignifikánsan magasabb a két másik kistérség WTP-jénél, a nagykörűiek 7 347 Ft-ot fizetnének, míg a beregiek felajánlása a legalacsonyabb, átlagosan 6 612 Ft (e két utóbbi nem tér el egymástól statisztikai értelemben) (3. ábra) WTP (Ft/háztartás/év) 12000 10000 8000 6000 11211 4000 6612 7347 Bereg Nagykörű 2000 0 Homokhátság Mintaterületek 3. ábra - Az egyes kistérségek lakóinak fizetési hajlandósága (Ft/háztartás/év) 9/21 Amennyiben a jövedelemhez viszonyított arányokat hasonlítjuk össze, a szignifikáns különbség eltűnik (bár a sorrend az eredeti marad): Homokhátságban az éves jövedelmük 0,62%-át, Nagykörűben 0,50%-át, míg a Beregben 0,49%-át ajánlották fel a tájhasználat-váltási programra. Az eredmények alapján, az érintettek számának figyelembevételével meghatározhatjuk, hogy összességében milyen hasznot jelent a program megvalósítása a lakosság számára (aggregálás). Az

aggregálás és a kutatás eredményeinek átszámítása WTP/hektár dimenzióra A WTP/háztartás dimenzióról WTP/ha dimenzióra történő átszámításra azért volt szükség, mert a költség-haszon elemzés, illetve a döntéstámogató szoftver ilyen formában képes kezelni az adatokat. Ehhez szükség van a mintaterületek nagyságára, valamint az ott élők számára (háztartásokként definiálva). A kistérségi mintaterületek nagyságához az adatokat a Generalcom Mérnöki Kft. és a TAKI szolgáltatta, a lakások számára vonatkozó adatokat a KSH adatbázisából töltöttük le. A háztartások számát a lakások számával közelítettük A szükséges adatok összegyűjtése után kiszámoltuk az aggregált fizetési hajlandóságokat (1 háztartásra eső fizetési hajlandóság*lakások száma), majd ezt osztottuk a mintaterületek nagyságával, így megkaptuk a helyi szintű WTP/ha értékeket, amely Nagykörűnél 1430 Ft/ha-nak, a Homokhátságnál

4705 Ft/ha-nak, a Beregnél 1413 Ft/ha-nak adódott (1. táblázat) Helyi szint Nagykörű Homokhátság Bereg Terület (ha) 10434 495391 67262 Lakások száma (db) 2031 207905 14371 Éves WTP/háztartás (Ft/db) 7347 11211 6612 Aggregált WTP helyi lakosok (Ft) 14921757 2330822955 95021052 Helyi WTP/ha (Ft/ha) 1430 4705 1413 1. táblázat - A helyi szintű WTP/ha értékek A WTP/ha dimenziójú fizetési hajlandóságok megyei és országos szinten is meghatározásra kerültek. A megyei adatok aggregáláshoz Nagykörű kistérségnél Jász-Nagykun-Szolnok megye adatait, a Homokhátságnál Pest és Bács-Kiskun megye, míg a Beregnél Szabolcs-Szatmár-Bereg megye adatait vettük figyelembe. Mindhárom esetben úgy történt az aggregálás, hogy a kistérségeknél a teljes fizetési hajlandóságokat vettük figyelembe, a megye többi lakosára 10/21 vonatkozóan viszont a helyi WTP-k 80%-át.6 Az eredmények: Jász-Nagykun-Szolnok megyére

vonatkozóan 97000 Ft/ha, Pest és Bács-Kiskun megyénél 13000 Ft/ha, végül Szabolcs-Szatmár-Beregnél 18000 Ft/ha (2. táblázat) Megyei szint Összes lakás száma a megyében (db) A mintaterületen kívül lakások száma(db) (összes-helyi)7 Megyei WTP (Ft/háztartás) (a helyi WTP 80%-a) Megyei aggregált WTP (millió Ft/háztartás) (helyi+megyei 80%-a) Megyei WTP/ha (ezer Ft/ha) (kerekítve) Jász-Nagykun-Szolnok 172241 Pest, Bács-Kiskun 681104 Szabolcs-Szatmár-Bereg 219326 170210 473199 204955 5878 8969 5290 1015 6574 1179 97 13 18 2. táblázat - A megyei szintű WTP/ha értékek Az országos szintű WTP/ha értékek átszámítása kétféleképpen történt: • az első esetben a mintaterületek megyéin kívül, a többi területre, a fizetési hajlandóságok 30%-át vettük számításba, míg megyei szinten maradt az 1 háztartásra jutó WTP-k 80%-a, kistérségek esetében pedig természetesen 100%; • a második esetben annyi

változtatást vezettünk be, hogy országos szinten az eredeti kistérségi fizetési hajlandóságok 40%-át vettük alapul, a többi érték pedig azonos maradt az előzőekkel. Az első esetben (30%) 30000 Ft/ha-t, míg a második esetben (40%) 34000 Ft/ha-t kaptunk országos szinten kerekítéssel. 6 A 80%-os érték megállapítása szakértői becslés alapján történt, korábbi kutatási tapasztalatokra és eredményekre támaszkodva. 7 A megyei szintű aggregálásnál szükség volt a megyén belüli, ugyanakkor a mintaterületeken kívüli lakások számának meghatározására (összes megyei lakás – mintaterületek lakásai), hiszen ezekre a háztartásokra vonatkozóan a helyi WTP 80%-át alkalmaztuk. 11/21 A haszonátvitel megalapozása és eredményei A társadalmi hasznok számszerűsítésének másik megközelítése a haszonátvitel módszere (benefit transfer, rövidítve BT), amely meglévő elemzések eredményeit ülteti át egy olyan területre,

amely hasonlónak tekinthető ahhoz, amire az eredeti elemzések vonatkoznak. Főként akkor alkalmazandó, ha a megfelelő feltételek (pl. idő, pénz) nem állnak rendelkezésre A haszonátvitel módszer alkalmazásához több feltétel teljesülése szükséges (Desvouges et al.,1992) (1) a vizsgálni kívánt problématerület hasonlít arra, ahol a meglévő eredményeket becsülték; (2) a vizsgálni kívánt változás vélt következményei hasonlítanak a már meglévő eredményekben figyelembevett változások következményeire; (3) a meglévő tanulmányokban használt értékelési eljárásokat megfelelő pontossággal és körültekintéssel alkalmazták; (4) nincsenek meg a megfelelő személyi és anyagi feltételek, valamint nincs elegendő idő egy eredeti vizsgálat kivitelezésére. A haszonátvitel legegyszerűbb formája során az átlagos fizetési hajlandóság becslést (például átlag WTP/háztartás/év) az egyik területről átvisszük egy másikra

(egyszerű értékátvitel). Navrud (2000) szerint a megközelítés rengeteg olyan szempontot nem vesz figyelembe, amely fontos lehet az emberek fizetési hajlandóságában, és ezek torzítják az átvitel eredményeit. Gondot okozhat a fizetés időtartamának definiálása (egyszeri hozzájárulást kértek a felmérésben, vagy minden évben egy összeg kifizetését bizonyos időtartamon keresztül, vagy egy végtelen időtávra szólt a fizetés; tehát problematikus az egységnyi időszakra jutó fizetési hajlandóság definiálása). További gondot jelenthet a változás mértékének kezelése: a feltételes értékelésben egy konkrét változásért kérjük a fizetést, amelynek során a kezdeti szintet, illetve a program hatására kialakuló helyzetet is definiáljuk. Ez eltérő lehet az átültetésre kiválasztott terület változásaitól, amely azért problematikus, mert a fizetési hajlandóság és a minőségi változás közötti kapcsolat –

várakozásaink szerint – nem lineáris. A jövedelemmel korrigált fizetési hajlandóság átvitel már figyelembe veszi az egyes országok/régiók/megyék jövedelemszintjeiben és életszínvonalában meglévő különbségeket, például a vásárlóerő paritás felhasználásával. Amennyiben a fizetési hajlandóságot a jövedelmi helyzet valóban lényegesen befolyásolja, akkor elméletileg így egy pontosabb becslést kapunk. Ez a megközelítés azonban még mindig figyelmen kívül hagyja a fizetési hajlandóságot befolyásoló egyéb tényezőket, például a vallási, kulturális, környezeti beállítódásra vonatkozó különbségeket (Navrud, 2000, 2004). A haszonfüggvény átvitel éppen ezt a hiányosságot küszöböli ki. Ebben az esetben arról van szó, hogy az eredeti felmérésnél meghatározzák, hogy a vizsgált lakosság egyes társadalmi-gazdasági jellemzői milyen irányban és mértékben hatnak a fizetési hajlandóságra. Az eljárás

alkalmazásakor az átültetésre kiválasztott terület érintett lakosságának (tágabban értelmezett) társadalmi-gazdasági jellemzői behelyettesítésével módosítjuk az eredetileg becsült átlagos fizetési hajlandóságot. További lehetőséget jelent a meta-elemzés alkalmazása, amelynek során nem egyetlen eredeti kutatás eredményeit veszik alapul, hanem számos, hasonló problémával kapcsolatban végrehajtott 12/21 kutatás eredményeit összegzik, és ezek alapján becsülnek egy közös haszonfüggvényt. Ez lehetővé teszi a vizsgált területek jellemzőinek, a WTP-t kereső kutatás típusának, illetve a vizsgálatba vont népesség jellemzőinek figyelembevételét is (Nellthorp et al., 2007) Santos (1998) a haszonátvitel módszerét a „hasonló feltételek felkutatása” módszereként említi, tehát fontos, hogy olyan eredeti tanulmányt találjunk, amely a legközelebb áll a vizsgált problémához. Emellett nem árt, ha az eredeti felmérés

érvényességét és megbízhatóságát is ellenőrizzük, mielőtt annak eredményeit felhasználnánk. Ezeknek a szigorú feltételeknek általában nehéz megfelelni. Meta-elemzésének eredményei azt mutatták, hogy az ilyenfajta átfogó vizsgálat sokkal megbízhatóbbá teheti a haszonátvitelt, még akkor is, ha a vizsgált természeti kincs jelentős használattal nem összefüggő értékeket képvisel (Santos, 1998). A haszonátvitel alkalmazásának problémáit és ezek kiküszöbölésének lehetőségeit többen is vizsgálták (például Loomis és Rosenberger, 2006; Ready és Navrud, 2006; Rosenberger és Stanley, 2006, Iovanna és Griffith, 2006). Spash és Vatn (2006) szerint a haszonátvitel megalapozottságát megkérdőjelezi, hogy keveset tudunk a kapott értékek hátterével kapcsolatos motivációkról, az embereket befolyásoló percepciókról, társadalmi és kulturális tényezőkről. Magának az értékelt jószágnak a megfogalmazása is

problematikus: az emberek általában nem értik az élőhelyek szolgáltatásainak változását, annak komplexitását, illetve ebből adódóan a változás mértékének közvetítése, közérthető megfogalmazása is gondot okozhat (Navrud, 2004, Nellthorp et al., 2007) Nem csak az átvitt érték, de az aggregálásnál figyelembevett népesség nagysága is jelentősen befolyásolja az eredményeket (Santos, 1998; Bateman et al., 2006) Vagyis nagyon fontos, hogy az érintettek körét minél pontosabban határozzuk meg. A korábbi szakirodalmi tanulmányok közül elsődlegesen olyanokat kívántunk kiválasztani, amelyek eredményei elsődleges felmérésekből származnak, hasonló kultúrájú országokra illetve élőhelyekre vonatkoznak, mint a mintaterületek. Az egyes élőhelyekre vonatkozó fizetési hajlandóságokat korrigáltuk az inflációs rátával, valamint a vásárlóerő-paritással, hogy a 2009-es forintban kifejezett értékeket megkapjuk. Jelentős

mennyiségű szakirodalom került áttekintésre, ezek közül azonban nem mindegyik bizonyult megfelelőnek, hiszen WTP/ha dimenziójú adatokra lett volna szükségünk (a szoftverhez való könnyebb használhatóság érdekében), az esetek többségében azonban WTP/háztartás volt megadva. Mindez azért okozott problémát, mert a megfelelő adatok (pl a mintaterület nagysága, az aggregálásnál figyelembe vehető lakosság száma stb.) gyakran nem álltak rendelkezésre a másik mértékegységre történő átszámításhoz További problémát jelentett, hogy a tanulmányok gyakran nem komplex élőhelyeket értékeltek, hanem csak egyes ökoszisztéma szolgáltatásokat, ezért az értékek igen széles skálája figyelhető meg. Mivel mindhárom élőhely esetében több cikket vettünk figyelembe, a végleges érték megállapításához az értékek átlagolását használtuk. A vizenyős területek társadalmi hasznának meghatározásához hét korábbi tanulmányt

választottunk ki, amelyek egy része elsődleges felmérési eredményeket adott, de olyanokat is 13/21 felhasználtunk (a jobb összehasonlíthatóság érdekében), amelyek nem elsődleges tanulmányok, mégis relevánsak, majd ebből hat egységértéket határoztunk meg. A vizenyős területek által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások közül az árvíz elleni védekezőképességet igyekeztünk kiszűrni (mivel a szoftver egyéb modulja ezt figyelembe veszi) és csak az egyéb hatások értékét számszerűsíteni. Kazmierczak (2001) összefoglaló tanulmányában 1975 és 2001 közötti időszakra gyűjtött össze becsléseket tengerparti és nem tengerparti vizenyős területek pénzbeli értékének meghatározására, főként az élőhely és fajvédelmi szolgáltatásokra. A vizes élőhelyek által nyújtott nem piaci jellegű hasznok fontosak a társadalom számára, ugyanakkor a szolgáltatások piaci értékének hiánya miatt gyakran az elvártnál kisebb

jelentőséget tulajdonítanak ezen tényezőknek pl. abban az esetben, amikor a wetlandek átalakítását célozzák meg szántófölddé, hiszen itt elsősorban a magánhasznok növekedését veszik figyelembe. A wetland-értékek kvantitatív mérése jelentős kihívást jelent a kutatók számára az értékek széles diverzitása, a társadalmi-gazdasági kontextus, és a komplex hidrobiológiai funkciói miatt, a döntéshozóknak a piaci és nem piaci értékek együttes figyelembevételére van szükség. A tanulmány végén a szerző összegzi a felhasznált művek eredményeit az alapján, mikor, milyen ökoszisztéma szolgáltatást értékeltek, milyen módszerrel, továbbá az árazott érték nagyságával (dollár/angol hold). Ezek közül Roberts és Leitch (1997), valamint Pate és Loomis (1997) tanulmányait választottuk ki (3. táblázat) Woodward és Wui (2001) észak-amerikai és európai wetlandek értékelési tanulmányait használta meta-elemzésében, a

szerzők szintén azonosították a vizenyős területek által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatásokat, ezek közül az élőhely funkció értékét használtuk fel az elemzésünk során. Gren et al. (1995) tanulmánya a Duna árterével foglalkozik, amelyből több ország részesedik, komplex ökoszisztémát alkotva számos élőhellyel és biotóppal. Az ember évszázadok óta megkísérelte kontrollálni az árvízszintet és az eróziót, hogy védje a településeket és a mezőgazdaságot. Manapság azzal kell szembenéznünk, hogy az árterek az eredeti kiterjedésükhöz képest nagymértékben lecsökkentek, legtöbbjük pótolhatatlan veszteséget szenvedett, a lecsapolásoknak, a különféle vízierőmű-építményeknek és a gátaknak köszönhetően. Az ártér úgy definiálható, mint egy folyórendszer földrajzi területe, amely geológiailag ugyanúgy változik, mint a folyó. Az árterek és ökoszisztémáinak jellemzője az időszakos elárasztás, az

általa nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások a következők: az árvíz káros hatásainak csökkentése, a Duna öntisztulásának elősegítése, a talajvíz kvantitatív és kvalitatív regenerációja, menedék és élőhely számos növény és állatfaj számára, rekreációs terület, a tápanyagok megőrzése. A gazdag szerkezetű élőhelyek ideális feltételeket nyújtanak az élethez számos növény és állatfaj számára. Az ártéri erdők mesterséges megváltoztatásoknak fő okai pl. a mezőgazdasági művelés a társadalom és az ipar faanyag iránti szükségletei. A történelem során az árterek olyan materiális javakat illetve egyéb szolgáltatásokat nyújtottak a helyi lakosságnak, mint pl. a faanyag, a halak és halászat, vízminőség javítás vagy a biodiverzitás. A tanulmány különlegessége, hogy az 14/21 ökoszisztéma szolgáltatások explicit tárgyalásán túl, a Duna teljes árterének értékére (17377 km2) pénzben kifejezett

adatokat ad meg országonkénti bontásban, ilyen információk korábban nem álltak rendelkezésre. Az értékek becslése korábbi tanulmányok eredményeinek átvételével valósult meg, mégis relevánsnak tekintettük a cikket esetünkben is, hiszen a magyarországi részre is konkrét értékeket közölt a szerző: a hazánkra vonatkozó terület 51553 hektár volt, a becsült összeg: • input erőforrásokra (piaci árak alapján kalkuláltak az alábbiakra: fatermékek, hal, takarmány, állatok) 59 ECU/ha/év; • rekreációra 97 ECU/ha/év; • a tápanyag tárolására 212 ECU/ha/év. Pate és Loomis (1997) azt vizsgálták a tanulmányukban, hogy a kaliforniai San Joaquin-völgyben található vizenyős területeknek mekkora az érteke és hogyan változik ez, ha a mintaterülethez képest a lekérdezés egyre távolabbi helyen történik. A résztvevőket azzal kapcsolatban kérdezték meg, mennyit lennének hajlandóak fizetni a környezetvédelmi problémák

mérsékléséért a kaliforniai wetland esetében. A lekérdezés Kalifornia, Oregon, Washingtonban és Nevada államban történt, és olyan alternatív programokat vizsgáltak, amelyek védik és növelik a vizenyős területeket továbbá csökkentik az élővilágot ért szennyezéseket. A San Joaquin-völgy területén 90000 angol hold (acre) vizes élőhely található, állandó és időszakos jellegű egyaránt. A völgyet terhelő környezetvédelmi problémák lényege, hogy a wetland maradványok területe mindössze 25%-a a vizek által megkívántnak, a völgybéli vízkínálat mezőgazdasági szennyvízzel terhelt (tartalmazhat pl. szelént, arzént, bórt és egyéb veszélyes nyomelemeket), a szennyvizek párolgása reprodukciós és halálozási problémákat okozott az ott élő madárfajoknál, a folyóból pedig szinte teljesen eltűnt a lazac-halászat. Jenkins (2010) a Missisippi-völgyben értékelte a helyreállított erdős wetlandek által nyújtott

ökoszisztéma szolgáltatásokat, amelyek a következők voltak: • • • üvegházhatású gáz csökkentése, nitrogén csökkentése, A nitrogén elsősorban a mezőgazdasági területekről lefolyó esővíztöbbletből származik, amely erősen hozzájárul a vízminőség romlásához, pl. az eutrofizáció által A folyón, a növekvő nitrogén teher tekinthető az oxigénhiány fő okának. A nitrogén eltávolítása többféle módon is megvalósítható, amelyek közül a szerzők a vizes élőhelyek visszaállításának lehetőségét értékelték. vízimadár rekreáció A szerzők szerint, ha egy szántóföldeket visszaállítanák vizenyős területté, akkor az növelné a vízimadár élőhelyek nagyságát, ezáltal pedig a vadászati lehetőségeket, mint rekreációs tevékenységet (3. táblázat) Kosz (1996) tanulmánya a Donau-Auen Nemzeti Park értékelésével foglalkozik. A park területén 15/21 belül tervezték különféle vízgépészeti

megoldások és vízi erőmű állomás létrehozását. A projekt gazdasági hatásainak becslését költség-haszon elemzéssel valósítottak meg, ezen belül került sor a vizenyős területek ökológiai értékének piacosítására feltételes értékeléssel. Az eredmények azt mutatták, hogy a környezeti javak (ebben az esetben a vizenyős területek) védelme fontosabb közgazdasági nézőpontból, mint maga a fejlesztési projekt. A megkérdezettek 329,25 ATS-t (3 táblázat) lettek volna hajlandóak hajlandóak fizetni az 1150 hektáros nemzeti park megőrzéséért vízi erőmű nélkül, az ártéri erdők ökológiai erőforrásának fejlesztéséért, az erdők rekreációs lehetőségének növeléséért, továbbá olyan vízgépészeti megoldásokért, amelyek mesterséges változtatásokkal elkerülik a folyómeder erózióját. Az 3. táblázat a vizenyős területek végleges értékeléséhez felhasznált forintosított éves értékékeket és a tanulmányok

főbb jellemzőit összegzi. Szerzők Helyszín Értékelési módszer Bázisév Ezer Ft/ha/év (2009) 4107 Feltételes értékelés 1989 Pate és Williams San Joaquin-völgy (1997) Meta-elemzés 1990 73 Woodward és Wui (2001) Mud-tó Költségmegtakarítás, 1995 77 Roberts és feltételes értékelés Leitch (1997) Jenkins et al. Haszonátvitel, Mississippi-völgy 2008 208 (2010) piaci árak A Duna ártere Haszonátvitel 1994 128 Gren et al. (1995) Donau-Auen Feltételes értékelés 1993 4286 Kosz (1997) Nemzeti Park 3. táblázat - A feldolgozott szakirodalmak alapján meghatározott vizenyős területek értéke Konklúzió A szakirodalom áttekintése és a saját, feltételes értékeléssel végrehajtott kutatások összevetése ráirányítja a figyelmet arra, hogy az értékeket számos tényező, köztük az érintett lakosság jövedelmi helyzete befolyásolja. Emiatt az egységértékek széles skáláját kaphatjuk, amit a 4 táblázat is mutat, amelyben a

különböző módszertanok szerint kapott, a vizenyős területeknek tulajdonított értékek eredményeit foglaltuk össze a különböző módszertanok szerint, kiegészítve azt Costanza és szerzőtársai (1997) tanulmányának ezen élőhelyre vonatkozó összegeivel (amelyet 16/21 szintén korrigáltunk az inflációs rátával és a vásárlóerő paritással). Az egyéb szakirodalmakból nyert haszonátvitel értékek átlagolásával kaptuk meg a táblázatban is látható összeget (1470 EFt/ha). Míg a saját felmérés esetében tízezres, addig a nemzetközi szakirodalomnál milliós nagyságrendűek az eredmények. Bár az utolsó két esetben legalább a nagyságrendek egyeznek, a Costanzáék (1997) által megállapított összeg a duplája az egyéb szakirodalmak átlagának. Ezek a jelentős eltérések is jól példázzák az értékek közötti bizonytalanságot, ami leginkább a haszonátvitel pontatlanságára vezethető vissza, ezen belül is: • az

eltérő társadalmi-gazdasági környezettudatosság szintje stb.), • a vizsgált jószágra, ami esetünkben maga a vizenyős terület, mint élőhely volt: ezt komplexen szerettük volna értékelni, a tanulmányok többségében azonban csak bizonyos ökoszisztéma szolgáltatásokat értékeltek, amelyek nem voltak minden esetben pontosan definiálva, • esetleges többes számbavétel (a vizenyős területek által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások bonyolult összefüggésben állnak egymással, összetett hasznokat nyújtanak, gyakran lehetetlen megkülönböztetni az egyes funkciókat egymástól, így adódhat ez a jelenség (Woodward és Wui, 2000)) környezetre (jövedelmi helyzet, • a szakirodalmi eredmények átlagolás révén történő összevonása is növeli a bizonytalanságot. A saját kutatáson kívül az egyéb szakirodalmi eredmények vizsgálatára azért volt szükség, mert a többi élőhely (erdő, vízfelület, szántó, legelő)

esetében - elsősorban forráshiány miatt - nem történt lekérdezés, és a vizenyős területek esetében is szerettünk volna nemzetközi eredményeket látni és összehasonlítani ezeket a saját eredményeinkkel. Ft/ha/év Saját felmérés, helyi szint (átlag) 2500 Saját felmérés, országos szint (kerekítve) 30000 Costanza és mtsai (1997) alapján 3114000 Egyéb szakirodalmak összesített eredménye 1470000 4. táblázat - Az eredmények összesítése (kerekítéssel) Egyes szakirodalmak alapján olyan magasak a vizenyős területek értékei, hogy úgy tűnik minden területet „nedves földdé” kellene alakítani, ami abszurd és vitatható, ezt a jelenséget nevezik az ökoszisztéma helyettesítés paradoxonának (Mitsch és Gosselink, 2003). Makro léptékben nyilván ennek éghajlati és hidrológiai akadályai is lennének. Meg kell találni egy olyan egyensúlyt a természet és az ember között, amikor képesek szimbiózisban működni egymással.

A vizenyős területek nagyságának meghatározásakor is egy olyan optimumra kell törekedni, ahol az adott 17/21 terület nagysága akkora, amikor még képes betölteni a funkcióit, ugyanakkor a társadalom számára is értéket jelentenek. Mitsch és Gosselink (2003) szerint ez az érték mérsékelt övi vízgyűjtőkön a terület 3-7, átlagosan 5%-a körül van, azonban az arány meghatározásánál mindenképpen figyelembe kell venni a wetlandek közelében élő emberi populáció nagyságát, valamint egyéb, speciális helyi adottságokat. A vizsgált három alföldi területen a jelenleg vizenyősnek tekinthető területek aránya magasabb az előbb közölt átlagos optimális értéknél (a TAKI adatai a projektben), amely mindenképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy a konkrét vizsgálatoknál elsősorban a helyi tényezőket kell iránymutatónak tekinteni, s csak másodsorban vehetjük figyelembe a nemzetközi kutatások eredményeit. A vizes élőhelyek

szolgáltatásainak egységértékére vonatkozóan csökkenthetjük a bizonytalanságot érzékenységvizsgálattal (az értékek 1%-os változása milyen változást eredményez a végeredményben, a társadalom nettó hasznában), valamint az érintett élőhelyek kívánatos nagyságának minél pontosabb meghatározásával. 18/21 Irodalomjegyzék Bateman, I. J; Day, B H; Georgiou, S; Lake, I (2006): The aggregation of environmental benefit values: Welfare measures, distance decay and total WTP, Ecological Economics, Vol. 60, pp 450-460 Brouwer, R., Langford, I H, Bateman, LJ, Turner R K (1999): A meta-analysis of wetland contingent valuation studies. Regional Environmental Change, Vol 1 pp 49-60. Costanza, R.; d’Arge, R; de Groot, R; Farber, S; Grasso, M; Hannon, B; Limburg, K.; Naeem, S; O’Neill, R V; Paruelo, J; Raskin, R G; Sutton, P and van den Belt, M (1997): The value of the world’s ecosystem services and natural capital, Nature, Vol. 387, 1997, pp 253-260

Gonczlik, A. (2004): Az élő természet adományai KOVÁSZ, 8 évf 1-4 szám Desvouges, W. H, Naughton, M C and Parsons, G R Benefit transfer: conceptual problems in estimating water quality benefits using existing studies (1992): Water Resources Research, Vol. 28, pp 675-683 Downing, M.; Ozuna, JR T Testing the Reliability of the Benefit Function Transfer Approach (1996): Journal of Environmental Economics and Management: Vol. 30, pp. 316-322 Gren I-M., Groth K-H, Sylven, M (1995): Economic values of Danube floodplains Journal of Environmental Management. Vol 45 pp 333-345 Iovanna, R.; Griffiths, C Clean water, ecological benefits and benefits transfer (2006): A work in progress at the U.S EPA Ecological Economics, Vol 60 (2), pp 473-482. Jenkins W. A, Murray B C, Kramer, R A, Faulkner S P (2010): Valuing ecosystem services from wetlands restoration in the Mississippi Alluvial Valley. Ecological Economics. Vol 69 pp 1051-1061 Kazmierczak, R. F (2001): Economic linkages between

coastal wetlands and water quality: A review of value estimates reported in the published literature. http://ageconsearch.umnedu/bitstream/31685/1/lsu0102pdf (letöltés ideje: 2011 05. 03) 19/21 Kosz, M. (1996): Valuing riverside wetlands: the case of the “Donau-Auen” national park. Ecological Economics Vol 16 pp 109-127 Láng, I. (1993): Környezetvédelmi Lexikon Akadémiai Kiadó, Budapest Loomis, J., Kent, P, Strange, L, Fausch, K, Covich, A (2000): Measuring the total economic value of restoring ecosystem services in an impaired river basin: results from a contingent valuation survey. Ecological Economics Vol 33 pp 103-117 Loomis, J.B; Rosenberger, R S Reducing barriers in future benefit transfers: Needed improvements in primary study design and reporting. Ecological Economics, Vol 60, 2006, pp. 343-350 Marjainé Szerényi, Zs. (2005): A feltételes értékelés alkalmazhatósága Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest Millennium Ecosystem Assessment (2003):

Ecosystems and Human Well-being: A Framework for Assessment. Island Press, Washington DC USA Mitsch, W. J; Gosselink, J G (2000): The value of wetlands: importance of scale and landscape setting. Ecological Economics, Vol 35 pp 25-33 Navrud, S. Strengths, weaknesses and policy utility of valuation techniques and benefit transfer methods. Invited paper for the OECD-USDA workshop The Value of Rural Amenities: Dealing with Public Goods and Externalities, Washington D.C, June 5-6, 2000. Navrud, S. The Economic Value of Noise Within the European Union - A Review and Analysis of Studies Paper presented at European Acoustics Symposium Acústica 2004, Guimaraes, Portugal, 14-17 September 2004. Nellthorp, J.; Bristow, A L; Day, B (2007): Introducing Willingness-to-pay for Noise Changes into Transport Appraisal: An Application of Benefit Transfer Transport Reviews, Vol. 27, pp 327-353 Pate, J., Loomis, J (1997): The effect of distance on willingness to pay values: a case study of wetlands and

salmon in California. Ecological Economics Vol 20 pp 199-207. Ready, R.; Navrud, S International benefit transfer: Methods and validity tests Ecological Economics, Vol 60, 2006, pp. 429-434 Rosenberger, R.S; Stanley, TD Measurement, generalization, and publication: Sources of error in benefit transfers and their management (2006), Ecological Economics, Vol. 60, pp 372-378 20/21 Santos, J. M L (1998): The Economic Valuation of Landscape Change Theory and Policies for Land Use and Conservation. Edward Elgar, Cheltenham Spash, C. L; Vatn (2006), A Transferring environmental value estimates: Issues and alternatives. Ecological Economics, Vol 60, pp 179-188 Turner, R. K; van den Bergh, J C J M; Söderqvist, T; Barendregt, A; van der Straaten, J., Maltby, E; van Ierland, E C (2000): Ecological-economic analysis of wetlands: scientific integration for management and policy. Ecological Economics, Vol. 35 pp 7-23 Woodward, R. T, Wui, Y-S (2001): The economic value of wetland services:

meta-analysis. Ecological Economics Vol 37 pp 257-270 21/21