History | High school » Történelem érettségi tételek, 2001

Datasheet

Year, pagecount:2001, 45 page(s)
Language:Hungarian
Downloads:4544
Uploaded:June 09, 2004
Size:329 KB
Institution:-

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!


Comments

Nobody commented on this document yet. You can be the first one!


New comment

Content extract

1. AZ ÓKORI GÖRÖGORSZÁG A démosz küzdelme a politikai hatalomért és az athéni demokrácia működése. A démosz küzdelme a politikai hatalomért. A gyarmatosítás megoldotta a túlnépesedés problémáját, segítette a kézműipar és kereskedelem fejlődését. A kézművesek és kereskedők gazdasági megerősödése eredményezte a Kr.e VIII sz végére a démosz (=a fölművesek, kézművesek és kereskedők együttese, céljuk a teljes jogegyenlőség kivívása és a politikai hatalomban való részesedés) kialakulását. Drakon arkhón (=az állam élén álló főtisztviselő, 10 fő) Kr.e 621-ben először foglalja írásba az eddig szokásjogon alapuló törvényeket. Ezek az arisztokráciának kedveznek, a közrendűeknek előnyösek, a szabadokra vonatkoznak. A Kr.e VI sz-ra az iparos-kereskedő réteg gazdaságilag annyira megerősödik, hogy jelentős tényezőként beavatkozhat a politikai küzdelmekbe. Szolon arkhón Kre 521-es törvénykezése már

szinte teljes egészében a démosz érdekeit szolgálja. Ebben eltörli a fennálló adósságokat, megszünteti az adósrabszolgaságot (illetve kiváltja őket, és visszaadja a földjeiket), rögzíti a földmagántulajdont, szabályozza az örökösödést, maximálja a nagybirtokot, átalakítja a közigazgatást (4 phüle (=kerület), kerületenként 100 képviselő a buléban (=a 400-ak tanácsa, feladata a törvények előkészítése és az államügyek intézése a népgyűlések közötti időszakokban), új mérték- és pénzrendszert vezet be (1 mérő=52 l gabona értéke). A szabadokat nem származás, hanem jövedelem alapján sorolják osztályokba (első osztály: 500 mérősök), és ettől függ a jogok gyakorlása is. A démosz felső rétege a politikai hatalomban is részesül A legfőbb törvényhozói és választói testület az eklézsia (=népgyűlés, a teljes jogú polgárok gyűlése). Az állampolgároknak kötelező a közügyekben való részvétel.

A gazdasági hatalom a démosz (iparosainak és kereskedőinek) kezébe kerül, a politikai hatalmat azonban az arisztokrácia birtokolja. Ez egyeduralomhoz vezet: az kerül hatalomra, akit a démosz támogat (türannisz). Peiszisztratosz (Kre 560-527) háttérbe szorítja az arisztokráciát, támogatja a démosz gazdasági érdekeit (földosztás, olcsó hitel, ipar- és hajózásfejlesztés), meggyorsítja az igazságszolgáltatást. A virágzás fiai alatt (Hippiász és Hipparkhosz, Kre 527-től) megszűnik, a démosszal kötött érdekszövetség felbomlik. Az új hatalom veszélyezteti a démosz érdekeit (új adók), így az, hogy érdekeit megvédje, kezébe ragadja a politikai hatalmat is. Az athéni demokrácia működése. Az athéni demokrácia megteremtője Kleiszthenész arkhón (Kr.e 508-tól) A társadalmi berendezkedés alapja a jogállás: az athéni jog (=20 év fölötti athéni származású férfiaknak) magában foglalta a földhöz való-, a népgyűlési

részvételi-, a választási és választhatósági-, a házasodási- és az igazságszolgáltatáshoz való jogot. Az első réteget a (teljes jogú) szabad athéni férfiak, a másodikat a (nem teljes jogú) szabadok (nők és metoikoszok (=betelepültek), a harmadikat a rabszolgák alkották. Az athéni jog képezi a hatalom alapjait is: a legfőbb államhatalmi intézmény az ekklézsia (gyűlés évente 40-szer, hatáskörei: törvényhozás, tisztviselőválasztás, háborús/békés döntések). Bevezetik az osztrakizmoszt (=a polgárok cserépszavazása arról, hogy ki akar türannosz lenni; a „győztest” elűzik egy időre, de vagyona megmarad). A közigazgatásban: 10 phüle, mindegyikben 3-3 trittys (=phüle-harmadok, városi+szárazföldi+tengerparti). Ezzel háttérbe kerül az arisztokrácia (= birtokosok), helyettük foglakozások szerinti (kézműves+földműves+kereskedő) részvétel van a hatalom-ban. Phülénként 50 képviselő kerül az 500-ak tanácsába.

Hivatalszerű ügymenet van: igazságszolgáltatási, pénzügyi, arkhóni (már csak a népgyűlési határozatok végrehajtói, tagjait sorsolják), sztratégoszi (=hadvezéri, 10 fő). Az Areiosz-pagosz (=volt arkhónok tanácsa) szerepe formális (nincs ellenőrzési jogköre). A demokrácia gazdasági alapjait az képezi, hogy nincsenek kiemelkedő vagyoni különbségek. Athén nem szed direkt adót teljes jogú polgáraitól (ezüstbányái jövedelmét évente szétosztja). Jelentős: (gabona helyett) olaj, szőlő, kertészet; szarvasmarha, juh, kecske; márvány, ezüst; kézműipar (íjas eszterga, fújtató használata), építőipar, halászat. Kisüzemekben (V sz-tól nagyokban) termelnek (ergasztérion=kézműipari műhely), rabszolgákkal és szabadokkal. Kereskednek a megtermelt árukkal (export, ami nincs: import). Az V. sz végére Athén gazdasági-politikai hatalmának csúcsán állt, beleszólt más poliszok belügyeibe is (Periklész kora). A győzelemmel

végződő perzsa háborúk (Kre 492-449) nagy-hatalommá tették (a 478-ban létrehozott perzsaellenes Déloszi szövetség tagállamai adót fizettek Athénnak). 2. AZ ÓKORI RÓMA A plebejusok és patríciusok politikai harca Rómában. A két évszázados (Kr.e 494-287) küzdelem kiváltó oka a közrendűek jogfosztottsága Csak patríciusok (=jogokkal és politikai hatalommal rendelkező földbirtokosok; később, a középkorban: városok előkelői) részesülhetnek a közföldekből, ők töltik be a magisztrátusi (=államot irányító főtisztviselői) tisztségeket, és ők lehetnek tagjai a szenátusnak (=vének tanácsának, v árosi i rányító t estületnek). A plebejusoknak (= jogokkal ne m r endelkező közrendű szabadoknak; a középkorban: városi nincstelenek) egyetlen joguk a katonáskodás. A harc fő kérdése a föld és a politikai jogok. Kr.e 494: a plebejusok megtagadják a katonai szolgálatot, és kivonulnak az Aventinus dombra egy új város

alapításának szándékával. Ez a patríciusokat engedményre kényszeríti: a plebejusok ké t néptribunust (=vétójoggal rendelkező magisztrátus) választhatnak, a kik összehívhatják a népgyűlést és a szenátust, vétójogukkal megsemmisíthetik a plebejusokra nézve sérelmes döntéseket. Kr.e 451-450: írásba foglalják a törvényeket, ezek lesznek a Tizenkéttáblás törvények A szokásjog helyébe lépő rendelkezések minden társadalmi rétegre kötelezőek. Szigorúan szabályozzák: a m agántulajdont, az ad ásvételt, a t ulajdonszerzést, az ad ósrabszolgaságot. Fennmarad viszont a „szemet szemért” elv. 449: létrejön a comitia tributa (=kerületenkénti népgyűlés), mely plebejus intézmény, később a törvényhozás is a kezébe kerül. 445: a patríciusok kivívják a plebejusokkal való házasodás jogát. 367: elfogadják a Licinius és Sextius néptribunusok által javasolt földtörvényt, amely a köz ös f öld ha sználatát 500

iugerumban (= 230 hol d) maximálja, íg y a p lebejusok is hozzájuthatnak a közföldekhez. 366: t örvény, ho gy az e gyik consult (= két, az á llam é lén álló legfőbb tisztviselő) a plebejusok közül kell választani. 326: Petilius törvénye eltörli az adósrabszolgaságot. 300: a legmagasabb papi tisztség is elérhető a plebejusok számára. 287: a H ortensius-féle t örvény el törli a s zenátusnak az t a j ogát, h ogy a népgyűlések határozatait jó váhagyhassa, e zzel a tö rvénykezés jo ga c sorbítatlanul a comitia tr ibuta hatáskörébe kerül. A küzdelmek során a plebejusok kivívják jogegyenlőségüket, vagyonosabb részük a politikai hatalomba is bekerül. A Kre III sz-ra értelmetlenné válik a társadalmi rétegződés származás s zerinti t agolódása. K ialakul a timokrácia ( = jövedelmen é s vagyonon al apuló köztársaság) A pa tríciusok é s g azdag pl ebejusok ös szeolvadásából ki alakul a z új arisztokrácia, a

nobilitas. 3. A KÖZÉPKOR EURÓPÁJA A Nyugat-európai feudalizmus kialakulása a frank példában. A feudalizmus kialakulása. A g ermán né peknél a R ómai B irodalomba t örtént behatolásuk ut án k ezdett felbomlani a nemzetségi közösségi t ársadalom. A l etelepült szabad f aluközösségekben kialakult a sajátos f eudális földmagántulajdon. Meg jelent a n emzetségi-törzsi arisztokrácia, a törzsfők megszerezték a meghódított földek nagy részét. A legnagyobb katonai kísérettel rendelkező törzsfő hozzálátott hatalmának kiterjesztéséhez más törzsfők rovására, elfoglalta földjeiket, és mint fejedelem, kiépítette patrimoniális (=a földbirtok monopóliumán alapuló) hatalmát. A behódolt nemzetségi arisztokráciából, katonai kíséretéből és a régi római előkelők egy részéből kialakult a katonáskodó és hivatali ar isztokrácia. A z ad ománybirtoklás r endszerének megteremtése létrehozta a világi birtokot (a

benefíciumot=meghatározott szolgálat ellenében, illetve a feudumot=katonai szolgálathoz kötött, öröklődő), és megjelent a b irtokos. A t ársadalom csú csán a fejedelem (= király) állt, aki, mint dominus (= úr) a hűbéri viszony kialakítása céljából birtokot adományozott hűbéresének. Utóbbiból senior (=nagybirtokos) lesz, és ő is adományoz kisebb birtokot hűbéreseinek; ezek lesznek a vazallusok. A dom inus-senior-vazallus rendszer képezi a hűbéri láncolatot, amelyben azonban minden hűbérúr csak a saját vazallusának ura (a vazallus vazallusáé már nem). A világi mellett k ialakult a z e gyházi f öldmagántulajdon ( papi é s s zerzetesi), a mely v iszont elidegeníthetetlen v olt: a t ulajdonos a z E gyház, é s ne m a z e gyházi s zemélyek. A ha rmadik t ípusú tulajdonformát a faluközösségi szabad parasztok közös földtulajdona adta (ezek néhány évszázad alatt jobbágysorba sü llyedtek). A t ársadalom al só r étegét al

kották a j ognélküli sz abad v agy n em sz abad rétegek, a r abszolgák, a r öghöz kötött k olonusok, a patrocíniummal ( = védelem, a par asztok e nnek fejében fe lajánlják fö ldjüket a fö ldbirtokosnak) kötött parasztok. E rétegekből tevődött össze a birtokokon dolgozó korai jobbágyság. A korai feudalizmusra jellemző: naturális gazdálkodás, önellátó faluközösségek, nincs munkamegosztás, minimális kereskedelem; a földművelés legelőváltó (nagy ugarral, amelyekre átmennek, ha az előző kimerült) és kétnyomásos (felét művelik, évente cserével); kialakulófélben levő gazdaság, a b irtokos f öldjeinek eg y r észét s aját k ezelésében h agyja (=allódium), a többit a szolgarendűek művelik, megfelelő eszközökkel ellátva, faluközösségekben, nyomáskényszerrel (= táblákra osztva, f elparcellázva), ez ek a t ermény n agyobb r észét megtarthatják, ér te szolgáltatásokkal ( robot, t ermény, cenzus=adó) tartoznak;

a jobbágy erős függésben áll, a földesúr élet-halál ura. A frank állam. Az V . s z-ban a g ermán n épek ú j á llamokat al apítottak a N yugat-római B irodalom r omjain Ezek e gyike volt É szak-Galliában a f rank ál lam, az eg yedüli, am elyik t artósnak b izonyult. E zt a Meroving c saládból s zármazó s záli frank C hlodvig ( 481-511) a lapította. A pa trimoniális h atalom birtokában az adománybirtoklás rendszerével kialakult a hűbéri rend. Kiépítette az udvartartást: a legfőbb tisztségviselő a majordomus volt, kialakultak a közigazgatási egységek, a grófságok. A grafió az ad ott tartomány k özigazgatási-katonai vezetője volt. Chlodvig felvette a kereszténységet, és ettől kezdve rex-nek, királynak nevezte magát. Megkezdődött a Lex Salica, a száli frank törvénykönyvének összeállítása, amely a szemet szemért elv helyett bevezette a pénzben fizetendő vérdíjat, védte a tulajdont, tükrözte a társadalom vagyoni és

jogi rétegzettségét. Utódai a latt, a VII. s z-ban m egszilárdultak a f eudális v iszonyok A z a dománybirtokok é s a főbb tisztségek öröklődővé váltak. A majordomus tisztsége a Karoling család kezébe került A birtokadományozások miatt a M erovingok ha talma e gyre c sökkent. A k özponti ha talom gy engülése mellett külső veszélyt jelentettek az arabok, akik 711-ben el foglalták H ispániát és b etörtek a f rank állam területére is. Előrenyomulásukat Martell Károly majordomus ál lította m eg 7 32-ben P oitiers (poátyié)-nál. Utóda, Kis P ippin (741-768) taszította le trónjáról az utolsó Merovingot, III Childerichet. Meghódította Róma és Ravenna környékét, és azt a pápának ajándékozta, ezzel 756-ban létrejött a pápai állam. Kis Pippin f ia, N agy K ároly ( 768-814) c élja a N yugat-római B irodalom f eltámasztása v olt. Elfoglalta a longobárd királyságot, a germán szászok t erületeit és az avaroktól a

Kárpát-medence nyugati részét, 800 -ban p edig csász árrá koronáztatta magát. Erős központi hatalmat hozott létre A közigazgatás él én a palotagróf állt, a tanácsadó testületet a nagybirtokosok alkották. A legfőbb központi hi vatal a kancellária, m ely az í rásbeliség és a d iplomácia sz erve, é s a főkáplánság, a gazdasági hivatal. A grófságok mellett határgrófságokat hozott létre, a grafiókat királyi küldöttek útján ellenőrizte. Utóda Jámbor Lajos alatt meggyengült a birodalom, ő ugyanis felosztotta a kormányzást fiai k özött. A z ör ökösök e gymás e lleni há borúit a 8 43-as verduni szerződés zárta le, a birodalmat felosztották, ezzel megszűnt a frank állam. A Karoling-ág kihalt, a C apetingek kerültek hatalomra A király tényleges hatalma Párizs környékére korlátozódott, feudális anarchia volt, a grófok és hercegek az immunitások rendszerében önálló politikai és gazdasági egységekkel

rendelkeztek. 4. A MAGYAR NÉP EREDETE, VÁNDORLÁSA, HONFOGLALÁS ÉS KALANDOZÁSOK. ÁLLAMALAPÍTÁS A magyar államalapítás. Géza fejedelem és Szent István tevékenysége Géza fejedelem (~971-997). II. O ttó ( I O ttó né met-római cs ászár t árscsászára) 9 72-ben h ázasságot köt ött Theophanu bizánci hercegnővel, ez pedig azt jelentette, hogy Magyarország a két nagyhatalom szorításába került. Géza fejedelem a kalandozó hadjáratok lezárása után 973-ban Quedlinburgban békét kötött I. Ottóval és hittérítőket kért Ez utóbbi Bizánccal szemben is biztosítékokat je lentett, mert a z o rszág d él-keleti r észét és (a f ejedelem u tán a m ásodik hatalmat jelentő) erdélyi gyulát bizánci szertartással keresztelték. A római kereszténység felvétele n em je lentette a n émet egyház f ennhatóságát, a f üggetlenség me gmaradt. Megalapította a pannonhalmi bencés apátságot. Öccsét, Mihályt bizánci császárnővel

házasította. Folytatta a törzsfők szállásterületeinek elfoglalását Feleségül vette legnagyobb vetélytársának, G yulának a l ányát, S aroltot. F iát, V ajkot ( Istvánt) bajor hercegnővel házasította, l eányait n yugati f ejedelmekhez ad ta f érjhez. Ö rökösének a primogenitura (=elsőszülöttség) alapján Istvánt jelölte. A kalandozások megszűnése az eddig katonáskodó szabad magyarok egy részét a termelésbe k ényszerítette. A zoktól, a kik ne m a s zabad f aluközösségekben é ltek, é s m ár katonai t evékenységükre s em vol t s zükség, m eghatározott s zolgálatokat é s s zolgáltatásokat követeltek meg. Megjelent a kötelező ajándékozás és a rendszeres (állat-, prém-, stb) adó A fejedelmi udva rhelyek környékén m egszaporodtak a s zolgálónépi f alvak. A n em m agyar származású, jogfosztott szolgák végezték a termelőmunkát a nemzetség- és törzsfők számára. Megkezdődött a szabad magyarok lesüllyedési

folyamata. Szent István király (997-1038). Uralkodásának kezdetén tisztáznia kellett az öröklési kérdést és meg kellett teremtenie a pa trimoniális ha talmat. A s eniorátus r évén a t rónhoz r agaszkodó K oppánnyal ke llett leszámolnia, majd 1003-ban és 1008-ban legyőzte a bizánci császárral szövetkező Gyulát és Ajtonyt. B irtokaik m egszerzésével az o rszág k étharmadát m ondhatta m agáénak A fekete magyarok ( = pogányok) leverése a k eresztény állam m egalapítását s egítette. Istvánt 1 000 Karácsonyán ki rállyá k oronázták ( II. S zilveszter pá pának é rdeke vol t, hog y István ne a bizánci rítust kövesse, ezt III. Ottó császár a családi kapcsolatokra való tekintettel támogatta) István kiépítette a monarchia államszervezetét. A fejedelmi tanács helyett megjelenik a királyi t anács, t agjai a f üggetlen t örzs- és nemzetségfők mellett a király által kinevezett főméltóságok is. Az uralkodó után

következő legfőbb méltóság a nádorispán (=udvarispán, az udvartartás vezetője). A legfontosabb udvari méltóságok: főbíró, főtárnok (=kincstárkezelő), főlovász, fővadász, főtálnok (=élelmezési-), főbocsár (=”italminiszter”). Létrejöttek a k özigazgatás e gységei, a m egyeszervezet ( funkciójuk: a királyi u dvartartás ellátása a s zolgálófalvakban l akó udv arnokok által, a z udva rispán ve zetésével; vé delem biztosítása a s zabad v árkatonák, vá rjobbágyok ( = várkatonák t isztjei) á ltal, a vá rispán vezetésével). Kiépült az egyházszervezet: működését a decima ( = tized) és a n eki ju ttatott földbirtokok bi ztosították. T íz püs pökséget h ozott l étre, m egalapította a z e sztergomi érsekséget (ezzel elkerülte Csehország sorsát, amelyik német egyházi fennhatóság alá került), segítette a hazai bencés szerzetesség kiépítését. Bevezette a dénárt (fizetőeszköz, ebben hajtják be a

szabadokat érintő füstadót is). A királyi udv arban m egindult a latin nyelvű írásbeliség. Két törvénykönyv kiadásával (1002, 1009) s zabályozta a t ulajdont, a vé grendelkezést, a hi tet é s az E gyházat ( templom t íz falunként, egyházadó), a bíráskodást (szemet szemért helyett vérdíj), a szabadok és a szolgák megkülönböztetését. Diplomáciájában folytatta a házasságpolitikát Elhárította a besenyő betörést (1015-1017), létrehozta a magyar-velencei szövetséget, szövetséget kötött Bizánccal. Részt v ett a b olgár cs ászárság m egdöntésében, és n emcsak v isszaverte II. Konrád n émetrómai császár Magyarország elleni támadását, hanem elfoglalta Bécset is István létrehozta a k eresztény f eudális monarchiát. 1031-ben fia, Imre m eghalt, ezért elkerülendő a seniorátusból fakadó esetleges anarchiát, húga fiát, Orseolo Pétert jelölte örököséül. 1031 -ben a nemzetségi s zokásjog al apján u

tódlásra s zámító V azul m erényletet kísérelt meg ellene, de megvakíttatta, és fiait külföldre száműzte. 5. A KÖZÉPKORI MAGYAR ÁLLAM, EGYHÁZ, TÁRSADALOM, GAZDASÁG FEJLŐDÉSE AZ ÁRPÁD-KORBAN. Történelmi események II. András és IV Béla uralkodása idején II. András (1205-1235) Politikájának k özéppontjában a z ú j b irtokpolitika k ialakítása á ll: felgyorsul a birtokadományozás f olyamata. A k irályi b irtokok el adományozása I II B éla ( 1173-1196) i dején ö lt nagyobb méreteket, ez András idejére a vármegye bukásához vezet: elveszti gazdasági, közigazgatási és katonai jelentőségét. A királyi hatalom csökkenésével nő a világi nagybirtok befolyása Andrással szemben n övekszik az el égedetlenség. B eavatkozik az o rosz f ejedelemségek viszályaiba, el akarja foglalni a B alkánt, a L atin C sászárság t rónjára t örekszik. A z ál tala v ezetett 1217-es V k eresztes hadjárat si kertelen. A kincstár

kimerül A vámszedés és a só értékesítés jogát a zsidó és m ohamedán bérlőknek adja, a kamara haszna a pénz évenkénti beváltását felhasználó pénzrontás lesz. Bevezeti a rendkívüli adót és a nyolcvanadvámot. Az elégedetlenséget fokozzák felesége, Gertrúd nagybirtokokat és főméltóságokat kapott német hívei. 1213-ban az ellenzéki főurak egy csoportja Bánk nádor és Péter csanádi ispán vezetésével meggyilkolja a királynét, és András fiát, Bélát léptetik fel apja ellenében. A belháborút a k irály a z 122 1-ben elkezdett k irályi b irtokok visszavételével próbálja m egakadályozni. 1222-ben az ellenzék palotaforradalmat hajt végre, és kiszorítja a király híveit a hatalomból. A puccs élén a birtokadományokból nem részesedettek állnak, őket támogatják a serviensek (= a királynak katonai s zolgálattal tartozó k isbirtokosok), a kik t artanak a na gybirtokosok f ennhatóságától, tömegbázisukat a

várjobbágyok és a várkatonák alkotják, a jobbágyok a decima pénzbeli fizetése miatt elégedetlenek. A mozgalom ö ssztársadalmivá válik, k özös motívum a z i degenellenesség és a p énz értékének csökkenése. 1222-ben A ndrás r ákényszerül az Aranybulla ( = aranypecséttel ellátott ki váltságlevél) kiadására. Megígéri, hogy vármegyét vagy méltóságot örök tulajdonul nem adományoz, idegenek nem juthatnak birtokhoz, méltósághoz korlátozottan, a pénzrontás megszűnik, a decimát terményben szedi, a só értékesítési jogot v isszavonja; a se rviensek n emesi jogokat k apnak ( adómentes birtok, az okkal szabad rendelkezés, elfogás csak bírói ítélettel, csak honvédelmi kötelezettség, ellenállási záradék az uralkodóval s zemben). Az A ranybullában f oglaltak azonban nem valósulnak meg maradéktalanul: visszajuttatja híveit a hatalomba, folytatja a birtokadományozásokat. 1224-ben kiváltságlevelet ad az erdélyi n émet

telepesek sz ámára ( Adreanum), d e a B arcaságból ki ke ll ve rnie a n émet l ovagrendet, nehogy az a pápaságtól függő önálló államot hozzon létre. Az egyház és a serviensek szövetségre lépnek, e zért 1231 -ben megújítja az A ranybullát. A z eg yház visszakapja a t ized jogát é s a sókereskedelmi k iváltságokat. Az 1232 -es k ehidai o klevél n yomán a ser viensek el nyerik a vármegyékben a saját maguk feletti bíráskodás és a serviens bíró (szolgabíró) állításának jogát; ez lesz a n emesi v ármegyék, mint f öldbirtokosi ö nkormányzatok al apja. A k isbirtokosok f elett az i spán helyett a szolgabíró ítélkezhet. IV. Béla (1235-1270) Leszámol A ndrás h íveivel, b evezeti az í rásbeli k érvényezést, em eli a k irályi h atalom tekintélyét. Célja a k irályi birtokok visszavétele az egyházra és a se rviensekre is kiterjedően Emiatt társadalmi el lenállás b ontakozik k i, a k irály h atalmának b ázisa a m ongol

i nvázió idejére lecsökken. (Julianus domonkos szerzetes a keleti magyarok kereséséről visszaérkezve hírt hoz a tatárokról). Béla 1239-ben sz akít a b irtokvisszavétellel, é s befogadja a k unokat. A pog ány, nom ád kunok é s a keresztény, letelepedett magyarok között kiéleződik az ellentét, a kun vezért, Kötönyt meggyilkolják, mire a zok pus ztítva vonulnak ki a z or szágból. 1240-ben elesik K ijev, de az 1241-es tatár bevonulás felkészületlenül é ri a z o rszágot. A bi rtokosok v onakodnak, I I F rigyes é s I X Gergely i nvesztítúraháborúja miatt külföldről sem jön segítség, így 1241 április 11-én Muhinál a tatárok győznek, majd továbbvonulnak a D unántúlra. P usztításaiknak csak a v árak ál lnak ellent B éla F rigyes o sztrák herceghez m enekül – aki ez t k ihasználva N yugat-magyarországi t erületeket v esz el –, vé gül Dalmáciában talál menedéket. 1241 márciusában a tatárok váratlanul kivonulnak: a

tatár harci taktika a végleges meghódítást megfélemlítő rajtaütésekkel vezeti be – 1241 ilyennek számít –, illetve Ögödej nagykán halálával Batu kán is érdekelt lesz a trón megszerzésében. Az ország időt nyer felkészülésre Béla adományozni kezd, de ennek feltételéül meghatározott számú katona kiállítását írja elő, és ö sztönzi a v árak ép ítését (1247: Buda). Újratelepít: a F elvidékre cseheket és morvákat, N yugatra németeket, v isszahívja a k unokat. L ányait o rosz és lengyel h ercegekhez ad ja, f iát, I stvánt eg y kun vezetői sarjjal házasítja. 1254-ben megegyezik Csehországgal az osztrák Frigyes hagyatékán, így Dél- Stájerország Magyarországé lesz. 1260-ban vereséget szenved II Ottokártól, ezzel Csehország a régió legjelentősebb állama lesz. Ismét Magyarországé lesz Bosznia és Északnyugat-Bulgária, 1263-ban legyőzi a Bizánci C sászárság ser egeit is. A z 1 262-es p ozsonyi eg

yezségben m egosztozik f iával az országon, a nyugati rész Béláé lesz, létrejön a társuralkodói rendszer. 1267-ben megújítják a nemesek szabadságjogait, a servienseknek n em k ell kérvényt b enyújtaniuk, visszakapják e lfoglalt b irtokaikat, beleszólhatnak az országos ügyekbe, már nemesek, és rendi jogokat gyakorolnak. 6. MAGYARORSZÁG AZ ANJOUK ÉS LUXEMBURGI ZSIGMOND IDEJÉN A feudális magyar monarchia újjászervezése Károly Róbert által. Károly R óbert (1308-1342) uralkodásának első évtizede a tartományurak elleni küzdelemben t elt e l. A z 1312 -es r ozgonyi cs atában l eszámolt a z A bákkal, 1316 -ban a Kőszegiekkel, 1317-ben a B orsákkal, köz ben m eghalt K án László. C sák M átét visszaszorította, d e cs ak an nak h alála u tán k erülhetett a F elvidék i s K ároly R óbert k ezére (1322). A s zlavóniai é s a hor vátországi bé ke után a z ur alkodó T emesvárról V isegrádra költözött. A királyi birtokok

aránya elérte a 20%-ot A harcában segítőkből viszont új, de nem olyan erős nagybirtokosság keletkezett: Kanizsaiak, Báthoriak, Lackfiak, Garaiak, Újlakiak, Szécsényiek. A főméltóságokkal járó birtokok csak a mé ltóság b etöltéséig já rtak ( a b árói hatalmat és befolyást a saját birtok helyett a tisztségekhez kapcsolt honor-birtokok adták). Megteremtődött az árutermelés, ezen alapult a király jövedelme (az Árpád-házban az a birtokokból f akadt). A gazdaságpolitika ki dolgozója: N ekcsei D ömötör, a lapja a regálé (= felségjogon s zedett bevételek, pl . bá nyaregálé: nemesércvásárlási m onopólium és urbura= nemsfémkiaknázási adó, k b. 10% , eladási k ötelezettség s zabott áron a k amarának) 1235-ben v isszaállt a p énzverés k izárólagos k irályi j oga, b evezették az aranyforintot és az ezüst váltópénzt. Kereskedelmi regálé volt a h armincadvám (az áru értékének 3,33%-a) és az export-import m

onopólium ( csak a ki rály va gy az á ltala m egbízottak r észére). 1342 -től jobbágytelkenként ve tették ki a ka puadót, é s vo ltak vá rosi a dók i s. A z 1335-ös vi segrádi találkozón Magyarország, Csehország és Lengyelország kereskedelmi együttműködésben állapodtak meg, hogy kikerüljék Bécs árumegállító jogát. Létrejött a k incstárnokság (önálló gazdaságirányítás szerve), az országot tíz kamarára osztotta, melyeket bérlők irányítottak. A kancellária az írásbeliség és a diplomácia szerve lett Felállította a t árnokmesteri t isztséget, ak i a v áros f elügyeletét l átta el , és a p olgárok h ozzá fordulhattak panaszukkal. Megkezdték működésüket az ítélőszékek Bevezette a birtokosok magánhadseregével bővített banderiális hadszervezetet. András f iát a n ápolyi k irálynővel házasította össze. A második visegrádi találkozón (1339) s zületett e gyezség n yomán Lajos f ia a l engyel t rón

vá rományosa l ett. H avasalföldi hadjárata Basarab ellen (1330) kudarcba fulladt, s a Balkán egyelőre lerázta a magyar hűbériséget. 7. A HUNYADIAK KORA Hunyadi János a török veszedelme. A török veszéllyel elsőként Zsigmond (1387-1437) szembesült. 1396 -os si kertelen h adjárata után megkezdte a kettős végvárrendszer kiépítését. 1439-ben a t örök becsapott Dél-Erdélybe, az AlDunánál e lfoglalta Szendrő várát, Szerbia a kezére került Habsburg Albert (1438-1439) zsoldoshadsereget állított fel, és bevezette a rendkívüli hadiadót. Hunyadi János akkor tűnt fel, amikor II. M urad 1441 -ben h adjáratot indított D él-Erdély el len H unyadi jól sz ervezett népfelkelő- és zsoldosseregével és m odern h arci t aktikájával G yulafehérvárnál p éldamutatóan kiverte a t örököt. A megfelelő előkészítés utáni döntő csapás célját szolgálta a hosszú hadjárat (1443 okt.-1444 j an) A nisi és a szófiai győzelem

felszabadította Szerbiát és Bulgária egy részét. Murad Drinápolyban békét kötött, e zt S zegeden r atifikálta U lászló ( 1440-1444). E nnek é rtelmében 10 é ves f egyverszünetet kötöttek, a szultán elismerte Magyarország hódításait. A békét a magyar fél megszegte, ugyanis a IV Jenő pápa szervezte keresztes hadjárathoz csatlakozott. A téli hadjárat (1444) előkészítetlen volt, és Ulászló csapatai Várnánál vereséget szenvedtek (a király is itt halt meg). Hunyadi újabb hadjáratát az albán Szkander bég is támogatta, a második rigómezei csata (1448) azonban szintén kudarccal végződött, amivel a török ismét megszerezte Szerbiát és közvetlenül fenyegette az országot. Ulászló halála kiélezte a német-magyar kapcsolatokat. Mi vel III Frigyes nem ismerte el V László újrakoronázását, az 1445-ös országgyűléstől országtanács vette át a vezetést, majd 1446-ban – miután a kiskorú királyt és gyámját kizárták a

hatalomból – Hunyadit kormányzóvá választották. Hunyadi é s a s zembenálló C illei-Garai liga g yengítették a k özponti h atalmat, és e z V . L ászló trónralépésekor ( 1453) i s így volt. A magyar-cseh-morva-osztrák r endek összefogása miatt a n émetrómai csá szárrá v álasztott I II F rigyes k iadta V L ászlót (1453-1457), a ki v iszont B écsben v agy Prágában tartózkodott. Hunyadi lemondott, a kormányzás Cillei Ulrik kezébe került 1453-ban elesett Konstantinápoly. III Callixtus pápa keresztes hadjáratot hirdetett, ezért tizedadót vetett ki, V. László pedig egyforintos hadiadót A hadjárat szervezője Hunyadi mellett Kapisztrán S zt. János f erences szerzetes v olt I I M ohamed m egostromolta a magyar ha tárvédelmi rendszer os zlopának számító N ándorfehérvárt (1456 júl. 4 -22), ami magyar győzelemmel végződött (emlékét a déli harangszó őrzi). Ez közel 70 évvel elhalasztotta a török betörését Magyarországra

Hunyadi János halála (1456 aug.) után idősebb fia, László vette át a helyét, aki apja országos méltóságait is meg akarta szerezni. Ez i smét kiélezte az el lentétet a C illei-Garai ligával, r áadásul V László kinevezte Cilleit főkapitánynak. A Hunyadiak tőrbe csalták, és meggyilkolták Cillei Ulrikot, a királyt e lfogták. A f elségsértéssel v ádolt H unyadi L ászlót azonban 1 457-ben k ivégezték, és ez zel polgárháború robbant k i. V L ászló e lhagyta a z or szágot ( magával v itte H unyadi M átyást), de nemsokára m eghalt. 14 58-ban a két l iga m egegyezett: G arai n ádor ígéretet tett Mátyás k irállyá választására, Szilágyi Erzsébet (Mátyás anyja) és Vitéz János váradi püspök pedig megígérték, hogy nem állnak bosszút. Januárban összeült a királyválasztó országgyűlés, 24-én megválasztották Mátyást (a legnagyobb birtokos megválasztása a köznemesek támogatásával várható volt, nyomatékul

szolgált Szilágyi Mihály, későbbi kormányzó 15 ezer katonája ). 8. AZ EURÓPAI TÁRSADALOM ÉS GAZDASÁG ÁTALAKULÁSA A NAGY FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEKTŐL A XVII. SZ VÉGÉIG A nagy földrajzi felfedezések okai, eseményei, következményei. Előzmények. Az árutermelés fejlődésével megnövekedett az aranypénz (mint csereeszköz) iránti szükséglet. Európa drága arab közvetítéssel hozott Keletről selymet, ékszereket, fűszereket. A XV sz-ra nemesfémhiány keletkezett. A K özép-ázsiai karavánút a m ongol birodalom f elbomlásával l ezárult, a török hódítások a kisázsiai utakat zárták el, a Vörös-tenger arab kézen volt. A XIII sz-tól használták az iránytűt, szögmérővel. Megjelent a kormánylapátos, háromárbócos, nagy rakterű, hosszú útra tervezett caravella. Elővették Ptolemaiosz földgömb-elméletét, Toscanelli kimondta a nyugati hajózás lehetőségét, Behaim megalkotta a földgömböt (az addig ismert részekkel).

Adottak voltak az arab hajózási tapasztalatok, az elzártságból kitörni akaró genovai tőke, és a feltörekvő ibériai államok. Tengerész Henrik Portugáliában tengerésziskolát alapított. A felfedezések. 1487-ben a po rtugál B artolomeo D iaz m egkerülte A frikát, 1497-ben V asco d a Gama el érte Nyugat-Indiát. 1501-ben cabral eljutott Kelet-Indiába, 1542-ben elhajóztak Japánba is A spanyol uralkodók (Ferdinánd és Izabella) Indiába vezető nyugati átjáró m egkeresésével bízták meg C ristoforo C olombot, a ki 1492 -től négy hajóutat vezetve az újvilág felé eljutott a Bahamákig, J amaicába, K özép-Amerikába és Venezuelába; haláláig meg volt azonban győződve, hogy Kelet-Indiánál jár, így az új földrészt annak felismerőjéről, Amerigo Vespucciról nevezték el. A világ első felosztásában (1494, Tordesillas), pápai közvetítéssel Portugália megkapta a mai Brazíliát, Spanyolország Közép- és Dél-Amerika egyéb

területeit. 1497-ben az angol John Cabot felfedezte Észak-Amerikát, és őket követték a franciák. 1513ban Panamán átkelve Balboa megpillantotta a Csendes-óceánt Megindultak a gyarmatosítások. (Amerikában a felfedezések előtt virágzó indián kultúrák volta, ők 35 ezer éve keltek át Ázsiából a még szárazföldi utat jelentő Alaszkán keresztül). 1519-ben Cortez elfoglalta Mexikót és megdöntötte az azték birodalmat. 1530-ban Pizarro az inkákat igázta le A p ortugálok N yugat-Afrikában, I ndiában é s D él-Kínában foglaltak el t erületeket. A z ú jvilági kereskedelem spanyol, a d éli-keleti portugál monopólium lett. A földet Magellán hajói kerülték meg először 1521-ben. Következmények. Európa m egismerkedett a bur gonyával é s a k ukoricával (megoldódott a de mográfiai növekedésből fakadó kevés gabona miatti élelmiszer-hiány), bejött a paradicsom, paprika, dohány, tea, kávé, kakaó, gyapot stb. A fő kereskedelmi

útvonalak (a Levante és a Hanza helyett) áttevődtek az Atlanti-óceán partvidékére. Központ lett (Észak-Itália helyett) Amszterdam és London A beáramló nemesfém hatására a pénzek ér téke csökkent (infláció), ez kedvezett a kereskedőknek, ipari vállalkozóknak és a mezőgazdasági árutermelőknek. Megindult az eredeti felhalmozás, a vállalkozásokból tőke származott, a tönkrement parasztokból és kézművesekből kialakult a szabad munkaerő (bérmunkások). A tőkés árutermelés nem bontakozott ki Portugáliában és Spanyolországban, mert ők nem fektették be a gyarmatokról származó aranyat (a kézműves és kereskedő mórokat és zsidókat kiűzték), hanem fogyasztási cikkekre és luxusjavakra költötték. A tőkét más o rszágok kiszivattyúzták, ez ek pedig elszegényedtek. Kibontakozott viszont Angliában, Németalföldön és később Franciaországban Alapja a p osztó- és gyapjúiparral kapcsolódó mezőgazdaság volt. A

bekerítésekkel ( = közföldek é s eladósodott pa rasztok f öldjeinek erőszakos elvétele a vállalkozó földbirtokos részéről) vállalkozóvá lett birtokosság kezében tőkévé vált a föld. Létrejött a világkereskedelem és világpiac. Az igények kielégítésére (a céh helyett) megjelent a manufaktúra ( új: t ermelés r észmunkafolyamatokban, így rövidebb idő alatt több termék); ez előbb szétszórt volt (a részmunkákat különböző helyeken végezték), aztán központosítottá vált. A vállalkozó és a bérmunkás között csupán gazdasági kapcsolat volt: a fizetés. A manufaktúra termelékenysége nagy volt, és semmi nem kötötte a versenyben. megjelent a közvetítő kereskedelem, mely nagy mennyiségeket igényelt. Kialakultak a k ereskedelmi társaságok (moszkvai, spanyol, keletindiai) és ezek monopóliumai Véglegesült a cen trum-periféria v iszony E urópában. R ögzült a m unkamegosztás Kelet é s Nyugat között. A

tőkebefektetések az Atlanti-óceán p artvidékéra k oncentrálódtak, K elet-KözépEurópából elsősorban nyersanyagra és mezőgazdasági árucikkre volt szükségük Keleten konzerválódott a feudális f orma. M íg ny ugaton kifejlődött a tőkés árutermelés, addig keleten refeudalizációs folyamat indult, és létrejött a második jobbágyság (=a jobbágyok röghöz kötésének a majorsági gazdálkodással párhuzamosan kialakult rendszere). 9. A KÖZÉPKORI MAGYAR ÁLLAM HANYATLÁSA, BUKÁSA, A HÁROM RÉSZRE SZAKADT ORSZÁG. A Dózsa vezette parasztháború előzményei és eseményei. A XVI. sz -ra a parasztság differenciálódása felgyorsult Ennek oka elsősorban az volt, hog y megindult a b irtokosság e gyre nagyobb méretű bekapcsolódása az árutermelésbe. A f öldbirtokosoknak már nem cenz usra v olt s zükségük, hane m terményjáradékra, amit ők maguk értékesítettek. A birtokstruktúra szerkezete ismét átalakulóban volt, nőtt a

praedium (=a földbirtokos saját kezelésében levő földterület) jelentősége. A piacra vitt termények nagyságát a majorsági gazdálkodás kiépítésével lehetett növelni, ez vis zont feltételezte a munkajáradék megnövekedését. A majorsági gazdálkodás két nag y társadalmi r éteg helyzetét súl yosbította: a mezővárosi parasztokét és a f alusi jobbágyokét. Az 1492-es és 1498-as törvények megszüntették a mezővárosok egy összegben fizetendő adósságát, és visszaállították a kilencedet (ezzel a mezővárosok fejlődését is gátolták). Az 1504-es törvények korlátozták a szabad költözést azzal, h ogy azt a szol gabíró hatáskörébe he lyezték. Megtiltották a parasztoknak a jövedelemkiegészítő tevékenységet (halászatot, vadászatot). Egy leendő mozgalom két alapvető társadalmi rétege, a jobbágyok és a mezővárosiak adva voltak, melléjük sorakoztak a székely szabadság visszaszerzésének igényével fellépő

közszékelyek. Az ideológiát a deákok (= írástudók), az alsópapok és a szerzetesek adták, a katonai magot a hajdúk (=fegyveres marhapásztorok, magyar cowboy). A paraszthábor ú közv etlen kirobban tó oka a török elleni keresz tes hadjárat megindítása, illetve a nnak le mondása volt. A pápaválasztá sban csalódott Ba kócz Tamás érsek (majdnem ő lett a pápa) hirdethette meg a hadjáratot 1514 ápr. 9-én, melynek vezetőjéül Dózsa György közszékelyt választotta. A többt ízezres gyülekezést a birtokosság nem nézte jó szemmel, nem csak a munkaerő időleges elvesztése miatt, hanem a parasztoktól való félelemből fakadóan is. Időközben betiltották a toborzást, és leállították a hadjárat előkészületeit. A spo ntán mozgalmat és Dó zsát azonban már nem lehetett leállítani. A megindult hadműveletek kiterjedtek az ország délkeleti és középső részeire is. Az első vesztes csata után (Apátfalva) Nagylaknál, Lippánál

és Solymosnál győztek a Dózsa György és Gergely, Túrkevei Ambrus és a három Lőrinc pap által irán yított paraszti seregek. Elk épzeléseik az a ntifeudális és eretne k követeléseken és a székely szabadság kivívásán alapultak. A döntő ütközet Temesvár ostrománál k övetkezett be, ahol az erdél yi vajda, Szapol yai János győzött, s ezt leszámolás köv ette. Az igazi m egtorlást az 1514 -es országgyűlés határozatai jelentették: bevezették a heti egynapi robotot, és betiltották a szabad költözködést (utóbbit 1530 -ban feloldották). E törvényt nem elsősorban a bosszúvágy, hanem az eredményezte, hog y a majorsági ga zdálkodásban a f öldbirtokosnak szüksége vo lt az ingyen munkaerőre, ezt azonban a költözés jogával bíró paraszttól nem követelhette meg. A parasztháború leverése az ország védelmi szempontjából is helyrehozhatatlan károkat okozott. A török veszély ellenére sem mertek még egyszer keresztes

hadjáratot hirdetni, és a törökökkel szemben sem számíthattak már a paraszti népfelkelőkre. (Ezt követte később Mohács és az ország három részre szakadása). 10. FÜGGETLENSÉGI HARCOK A XVII SZ-I MAGYARORSZÁGON ÉS ERDÉLYBEN. REFORMÁCIÓ ÉS ELLENREFORMÁCIÓ Küzdelmek a Habsburg abszolutizmus ellen a XVII. sz második felében Zrínyi Miklós elméleti és gyakorlati tevékenysége. A westf áliai bé ke utá n a Habs burgok f igyelme is mét Mag yarország és Er dély felé fordult. Erősödtek a centralizációs és Erdély bekebelezésére irányuló törekvések II. Rákóczi György h alála után a béc si udva r Ke mény Já nost ig yekezett a f ejedelmi székbe ültetni, ennek s egítésére 1661-ben Montecuccoli vezetésével sereget is kül dött 1662-ben Segesvár mellett a t örök megverte Kemény csapatait, és ezzel megszilárdult Apafi hel yzete. A megtorlás ne m maradt el, 1663 -ban a P orta na gy haddal tá madta Bécset. A Habsburg

centralizáció tehát csődöt mondott, és f olytatódott az ellenreformáció is. A m agyar rendeket sé rtette az udvar gazd aságpolitikája, a kereskedelem monopolizálásának kísérlete (marhakereskedelem, mezőgazdasági termékek, kézműipar, bányászat). 1655-ben III. Ferdinánd összehívta az országgyűlést, ho gy f ia, Lip ót szá mára biztosítsa a trónt. S zerette volna elérni azt is, hog y a rendek mondjanak le a szabad királyválasztásról, és egyezzenek bele a Habsburgok örökös királyságába. Ez utóbbi az alsótábla elle nállásán megbukott, íg y I. Lip ót (1657 -1705) csak m int m egválasztott király lépett Magyarország trónjára. Zrínyi tevékenységében összesűrűsödött mindaz az elégedetlenség, amit a rendek éreztek a miatt, hog y a törö k még mindig bent van az orszá g eg y részé ben, a bécsi udvar nak pedi g ne m szerep el a ter vei között a z eltávol ításuk, han em a magyarság sa kkban ta rtására használj a

f el a kialakult hel yzetet. Z rínyi 1645 -ben 25 éves, államférfi, képzett katona és költő (Szigeti veszedelem), 1647-től horvát bán. Ekkor dolgozta ki a török kiűzésének feltételeit. F el akar ta sz ámolni a magyar hadszervezet, a taktika és a hadtudomány korszerűtlenségét. A nádori szék megszerzésének kudarca után megcsappant udvarhűsége, és rájött, hogy az ország függetlenségét Bécs is akadályozza. Politikai célkitűzése az 1650-es é vek vé gére önálló nemzeti állam megteremtése volt, melyben a függetlenség kivívása a rendi ellenállásra támaszkodva valósítható meg, s egy nemzeti király vezetésével kiépíthető a központosí tott álla m. Ennek katonai f eltétele eg y j ól f elszerelt, ne m ne mesi j ellegű hadsereg megszervezése. Eleinte szerett e volna be vonni II Rákóczi György fejedelmet, de annak sikertelen lengyel hadjárata eltávolította őt ettől. Az u dvarral v aló e légedetlensége a p olitikai

perifériára sodorta. A Bécs e lleni török hadjárat k ezdetekor (1663) még ő volt a seregek főparancsnoka. Meg is állította a török előrenyomulást a Duna mentén és a Felvidéken, azonban Montecuccolit nevezték ki helyette, számára pedig csupán kisebb hadjáratokat engedélyeztek. Ezeket a Dráva mentén és E szék kör ül sikerrel teljesítette, a fő összecsapást azonban 1664-ben M ontecuccoli vezényelte, é s S zentgotthárdnál v ereséget mért Kö prülü Ah med s eregeire. Az u dvarral szembeni bizalmatlanságát az ezt követő vasvári béke teljesen alátámasztotta. Lipót a győztes csata után vesztes békét kötött, átengedte a töröknek a hadjáratban szerzett területeket, hadisarcot fizetett, és kereskedelmi szerződést kötött a szultánnal (Zrínyi 1664-ben maghalt). 11. A TÖRÖK KIŰZÉSE ÉS A RÁKÓCZI SZABADSÁGHARC A szabadságharc menete és bukásának okai. A Habsburg intézkedéseket elégedetlenségi hullám követi.

1697-ben Rákóczit felkérik, hogy legyen egy felkelés vezetője, de ő nem fogadja el. Ung vármegye főispánjával, Bercsényivel felveszik a kapcsolatot a Napkirállyal, Rákóczi Habsburg-ellenessé válik. A levélfutár árulása nyomán 1701-ben letartóztatják Rákóczit, és Bécsújhelybe viszik, Lehmann Gottfried szökteti meg. 1701-ben k itör a spanyol ör ökösödési há ború a f ranciák és a H absburgok k özött. Franciaország oldalán Bajorország harcol a Habsburgok, Anglia és Hollandia ellen. Kis Albert és Esze Tamás magyar hadakat toboroz, valójában egy szabadságharcon gondolkodnak. 1703-ban Rákóczi áll a f elkelés é lére. 1 703 m áj 6-án kiadja a b rezádi k iáltványt, m elyben ha dba s zólít m inden m agyart (Zászlaján: "Cum Deo pro patria et liberate" – "Istennel a h azáért és a sz abadságért"). 1703 jún-ban Dolhánál Károly S ándor megveri a k uruc se reget. E kkor B ercsényi i s csa tlakozik 6 sz

ázadnyi zsoldossal, amelyet francia pénzen szervez. Rákóczi határozatai: arra a nemesre, aki nem csatlakozik a szabadságharchoz, halál; a nemesi kastélyok fosztogatóira halál (Kis Albertet kivégzik); 1703, vetési pátens: a hadba vonuló jobbágyok adómentességet k apnak; megtiltja a k atolikus t emplomok el vételét és p rotestáns k ézre ad ását; hadiszabályzatot ad ki. A felkelés oldalára áll Károly Sándor, Vak Bottyán, Bocskai László, Forgács Simon. Elfoglalják a Tiszántúlt, a Duna-Tisza közét, a Felvidéket, Erdélyt Bécsig mennek, de Károly Sándor dunántúli hadjárata sikertelen. Egyesülnének a bajor és a francia csapatokkal, de 1704 aug-ban a Habsburg hadak Höchstädtnél megverik a franciákat. A Napkirály továbbra is támogatja Rákóczit 1704-ben R ákóczi F erencet er délyi f ejedelemmé választják. 1 705-ben k erül so r a sz écsényi országgyűlésre, melyen megszületik az ország új államformája: rendi

konföderáció, Lengyelország mintájára. Rákóczit vezérlő-fejedelemmé választják, teljhatalma lesz a külügyekben, a hadügyekben és a p énzügyekben, b eleszólhat a v allási ü gyekbe és a t örvényhozásba. L étrejön a 2 4 t agú szenátus ( 9 főnemes, 3 főpap és 12 köznemes, elnöke Bercsényi) és a besztercebányai gazdasági tanács. A bevételeket ad ják: b ányavárosok, R ákóczi-vagyon, a dók, vámok, bor . R ákóczi r ézpénzt v eret (libertas). A hadsereg maximális létszáma 70000 fő (ez 30000 főre esik vissza), magja a külföldi zsoldosok, k urucok és a v égvári k atonák, a t ömeget a p arasztok ad ják. F egyvernem: l ovasság, gyalogság (talpasok), kis számú idegen tüzérség. Károly S ándor 1705 -ben k énytelen f eladni a D unántúlt, E rdély e lvész, de a H absburgok hadátcsoportosítása miatt Vak Bottyán mégis megszerzi a Dunántúlt, a két legnagyobb győzelem 1705-ben Szentgotthárdnál és 1706-ban Győrvárnál

történik. 1706-ban visszafoglalják Erdélyt is, 1707 elejére az ország legnagyobb része a kurucoké. 1707-ben ónodi országgyűlés. Marosvásárhelyen beiktatják Rákóczi Ferencet A nemeseknek is adózniuk kell (Túróc vármegye követei tiltakoznak, felkoncolják őket). Megtörténik a Habsburgok második t rónfosztása. A m agyar t rónt b etöltetlennek ny ilvánítják, jelezvén, hog y k ülföldi ur alkodót várnak katonai segítséggel. Miksa Emánuel bajor választófejedelmet kérik fel, de visszautasítja A f rancia k irály a t rónfosztás el lenére n em köt sz övetséget a k urucokkal, a s zabadságharc anyagi háttere apad. Az ónodi országgyűlés után minden jel arra mutat, hogy a szabadságharc hanyatlik. Rákóczi rézpénze elértéktelenedik Pestisjárvány üti fel a fejét A nemesség a jobbágyokat visszarendeli a f öldekre, a k özteherviselés n em valósul m eg. 1 708-ban T rencsénnél a k uruc h adak óriási vereséget szenvednek. Az

1708 évi sárospataki országgyűlés már késve hoz törvényt a jobbágykatonaság megtartására: az ok a j obbágyok, a kik r észt vesznek a h arcban, ö rök s zabadságot kapnak, és a hajdúvárosok mintájára felépített településekben lakhatnak. A kurucok visszavonulnak a Tisza keleti felére. Rákóczi 1707-ben szövetséget köt Nagy Péter cárral. Miközben a f ejedelem L engyelországba u tazik, f elhatalmazza K ároly S ándort, hogy időhúzó tárgyalásokat folytasson a Habsburgokkal, de ő nem színleli a tárgyalást; I. Józseffel tárgyal, aki az örökösödési há ború é rdekében ha jlandó m egegyezni a m agyar r endekkel. P álffy J ánost n evezi k i a Rákóczi-féle h adsereg el pusztítására induló hadosztály él ére. P álffy n em t örekszik a t eljes megsemmisítésre, és az ál tala e lfoglalt t erületeken v isszaadja a b irtokait a n emességnek. R ákóczi akarata e llenére Károly és P álffy 1 771 áp r.-ban al áírják a sz

atmári b ékét, a k urucok a majtényi síkságon leteszik a fegyvert. A béke: büntetlenség a felkelőknek, a nemesi jogok helyreállítása, nemesi földbirtokok visszaadása (ha azok császárhűségüket esküvel bizonyítják), vallásszabadság. Rákóczi visszakaphatná birtokait (ha erdélyi fejedelmi címéről lemond), de n em t ér v issza Magyarországra (tartva attól, hogy a Habsburgok nem tartják majd be a békét), lemond vagyonáról, és száműzetésbe vonul Franciaországba. Az örökösödési háborút lezáró békeszerződésben szóba sem kerül Mag yarország sz abadsága. 1 717-ben a t örök h ívja R ákóczit a H absburgok el len, d e a k ét hatalom i gen h amar k ibékül eg ymással. A f ejedelem t örökországi t artózkodása a sz ultán számára kellemetlen, így az Rodostóban telepszik le, és hal meg (hamvait 1906-ban hozzák Magyarországra, és temetik el Kassán anyja, Zrínyi Ilona hamvaival együtt). 12. MAGYARORSZÁG A

HABSBURG BIRODALOMBAN ÉS A XVIII SZ-BAN II. József (1780-1790) politikája és a felvilágosult abszolutizmus II. József uralkodásában párosult a felvilágosult abszolutizmus reformelképzeléseinek teljes t ára és az ö sszbirodalmi k oncepció m egvalósításának k ísérlete. T erveinek z avartalan megvalósítása érdekében nem koronáztatta meg magát („kalapos király”). Ezzel jelezte, hogy nem veszi tekintetbe az alkotmányosságot, és rendeleti úton kormányoz. 1781-ben b ocsátotta k i eg yházrendeleteit. F elelevenítette a p lacetum r egiumot ( = az adott t erület d öntése s zerint ér vényesül a f elekezeti v allásszabadság), t ürelmi r endeletet bocsátott ki a vallásszabadságról, a cenzúrát kivette a katolikus egyház kezéből, korlátozta Róma beleszólását a birodalom egyházának ügyeibe, feloszlatta a nem tanító és nem gyógyító szerzetesrendeket. V I Pius pá pa f ordított c anossa-járása ( = 1782-ben a p ápa m ent az

uralkodóhoz engedményeket kérve) sem vezetett eredményre. Magyarország p olitikai, a lkotmányjogi k ülönállását ig yekezett me gszüntetni. Átszervezte az o rszágos k ormányhatóságokat, e gyesítette a m agyar h elytartótanácsot és a magyar k ancelláriát, és a m agyar és az er délyi kancelláriát i s ( 1782). A h elytartótanácsot áthelyezte Budára. A v ármegyei au tonómiát és s zervezetet m egfosztotta a k özigazgatás jogától, a z or szágot 10 kerületre os ztotta, a melyek é lére ki rályi biztosok ke rültek; a m egye megmaradt, de az alispánt is az uralkodó nevezte ki. 1785-ben j obbágyrendeletet a dott ki ( ehhez ho zzájárult a z 1784 -es H orea-Closca felkelés). Megszüntette a jobbágy elnevezést, de ez nem jelentett felszabadítást Biztosította a szabad költözést, a tanulást, a szabad mesterségválasztást, szabályozta az úriszék működését. Földadó-tervezetével a n emesi ad ózást ak arta b evezetni ( nem s

ikerült). 1784 m áj 1 jén történt az első magyarországi népszámlálás; ekkor bocsátotta ki nyelvrendeletét: az egységes kormányzás nyelvi biztosítékát a német nyelv kötelezővé tételében látta. Politikáját ellenállás fogadta, és kormányzati csődjéhez külpolitikai k udarcai is hozzájárultak. Sikertelenül avatkozott be az 1787-től kitörő orosz-török háborúba Rendeletei kiváltották a magyar rendek ellenszenvét, nyelvi szabályozása a nemzeti ellenállás kezdetét is magával hozta. Halála előtt trónja veszélybe került; a bi rtokosság s zervezkedése ol yan stádiumba jutott, hogy megindultak a tárgyalások a porosz királlyal, és újabb háború kitörése fenyegetett. R eformjainak ( a gyenge p olgárság és értelmiség k övetkeztében) n em v olt társadalmi tá mogatottsága. h alálos á gyán tü relmi- és j obbágyrendeletén kí vül m inden intézkedését visszavonta. II. József halála nem oldotta meg a

kirobbanás előtt álló rendi-nemzeti e llenállás problémáját, amit a francia forradalom eseményei is erősítettek. II Lipótnak trónralépésekor első teendője az ellenállás leszerelése volt. Az 1791-es Diploma Leopoldinumban (az 1741-es dekrétumhoz é s a s zatmári bé kéhez ha sonlóan) biztosította M agyarország kül önállását é s a rendi jogok tiszteletben tartását. 13. A POLGÁRI FORRADALMAK ÉS A NEMZETÁLLAMOK SZÜLETÉSE EURÓPÁBAN ÉS ÉSZAK-AMERIKÁBAN A XVII-XIX. SZ-BAN Az USA születése és története a rabszolgaság felszámolásáig. 1733-ra 12 angol gyarmat alakult ki. A késői felfedezés miatt a feudális viszonyok helyett mindjárt a tőkés árutermelés volt jellemző, ezt a földbőség is megkönnyítette. Északon farmer kistulajdon és manufaktúraipar, Délen rabszolgatartó nagyültetvények terjedtek el. Az angol k apcsolat a m erkantilista ( = az o rszág gazdagsága a n emesfém f elhalmozásának függvénye, védi a

hazai ipart) politikán alapult. Angliának a gyarmatok nyersanyagforrást és felvevőpiacot jelentettek, ezért gátolta azok egyéb gazdasági kapcsolatait. Franklin kezdeményezésére 1754-ben felmerült a politikai szövetkezés gondolata. A gyarmatokon élők másodrendű állampolgárok voltak. Bár a gyarmatoknak volt saját törvényhozó és végrehajtó hatalmuk, a tényleges vezető az anyaország képviselője, a (vétójoggal bíró) kormányzó volt. Anglia v ám- és adópolitikája az am erikai g azdasági ö nállósodás m egakadályozására és az angol mo nopólium f enntartására ir ányult ( kereskedelmi é s b írósági ü gyiratokra ille téket vetettek k i, me gtiltották a n yugati f öldek b enépesítését). A z a nyaország által kedvezményezettek ( hivatalnokok, ül tetvényesek) l oyalisták l ettek ( Angliához), a t öbbség (farmerek, manufaktúra-tulajdonosok, kereskedők) patrióták (az önálló gyarmat eszméjéhez). 1773-ban a

teatörvény n yomán a Kelet-Indiai Társaság tulajdonát képező tearakományt tengerbe szórták (Bostoni teadélután). 1774 s zept-ben Philadelphiában az első Kontinentális K ongresszus vi sszautasította a z a ngol m egtorló i ntézkedéseket, boj kottot hirdetett az angol árukra és megkezdte a katonai felkészülést. Az 1775 m áj-i második Kont Kongr. kimondta a hadiállapotot, a hadsereg vezetője George Washington le tt Érvénytelenítették a hajózási törvényt, kisajátították az angol korona birtokait és tulajdonait. 1776 j úl. 4 -én el fogadták a T homas Jefferson ál tal m egfogalmazott F üggetlenségi Nyilatkozatot, e zzel me gszületett a z ö nálló A merikai E gyesült Á llamok. A n yilatkozat tartalmazta a polgári szabadságjogokat (Törvény előtti egyenlőség, népfelség elve stb.) A háború első időszaka angol győzelmeket hozott (Virginia, New York). Franciaország t ámogatása n yomán ( szövetség X VI. Lajossal) 1 777-től

megfordult a helyzet Kiadták az USA első alkotmányát a konföderációs és örök szövetséges államokról (elsősorban védelmi szövetség). Amerikai győzelmek sora következett (Princeton, Saratoga, Yorktown), és W illiam P itt b éketárgyalásai k övetkeztében III. G yörgy b eleegyezett a gyarmatok függetlenségébe, amit az 1783-as versaillesi békeszerződés mondott ki. Az amerikai függetlenségi háború polgári forradalom is volt. Felgyorsult a tőkés fejlődés. 1787-ben elfogadták a második alkotmányt, melyben a szuverén államok szövetsége közös t örvényhozó s zervet, köz ös s zövetségi kor mányt ho zott l étre: a s zenátus és képviselőház (sz.+kh=kongresszus) jogot kapott az adókivetésre, a hadsereg és a hajóhad fenntartására, a kereskedelem szabályozására; az államfő az elektorok által választott elnök (4 évre, m ax. 2 c iklus) A f üggetlenségi há borút végleg a ke reskedelmi há borút ( 1812-1814) követő genfi

béke zárta le. Északon f armergazdaságok vol tak, m erkantilista pol itikát f olytattak. D élen rabszolgatartó ül tetvényes na gybirtokrendszer vol t, a s zabadverseny hí ve volt, A ngliával j ó kapcsolatot tartott fenn. A fő különbözőséget a rabszolgatartás kérdése okozta, ezt a Missouriegyezmény szabályozta (É-i sz 36°-tól D-re lehet) Az új államok csatlakozása felborította az e gyensúlyt, e z r abszolgafelkelésekhez ve zetett ( Nat T urner, J ohn B rown). A r abszolgák oldalán á llt a z é szaki Republikánus pá rt ( 1854), e llene a dé li D emokrata pá rt ( 1828). 1860 ban a z é szaki, r epublikánus A braham Lincoln l ett a z e lnök A z 186 1-ben lé trejött D éli Konföderáció kimondta az elszakadást. Megkezdődött a polgárháború Lincolnék bevezették az általános hadkötelezettséget, a telepes törvényt (minimális illetékért földhöz jutás), 1863ban megszüntették a rabszolgaságot. Ezzel megnőtt az északiak

hadseregének létszáma1865- ben az és zakiak f egyverletételre k ényszerítették a d élieket (bár Lincolnt me ggyilkolták). Johnson e lnök új a lkotmányt f ogadtatott el ( az e gész or szágban e ltörölték a rabszolgaságot, visszaállították az Uniót). Az egység megteremtése után gazdasági fellendülés következett (A volt r abszolgákat a K u Lux K lán t errorszervezet ig yekezett me gfélemlíteni é s k ordában tartani). 14. A POLGÁRI ÁTALAKULÁS ÉS A NEMZETI FÜGGETLENSÉG KÉRDÉSEI A REFORMKORBAN. A reformkor kezdete és Széchenyi István programja. A reformkor: a polgári átalakulás békés, folyamatos megvalósítása, elsősorban parlamentáris e szközökkel. K iindulási pont jai: a tőkés árutermelés kibontakoztatása, a tőkének és a bérmunkának a létrejötte. A polgárság szerepét a köznemesség vállalta (vállalkozóvá akart lenni, ehhez hitel kellett). A nemesség célja az ősiség megszüntetése volt, hogy

megteremtse a polgári földtulajdont. A jobbágyfelszabadítás volt a másik nagy cél, hogy létrejöhessen a b érmunkásság ( semmiképpen s em f orradalmi út on, ha nem pl . a pa raszt örökváltságával, de erre i s i gazából c sak ke vesen vol tak ké pesek). A z ör ökváltság t öbb változatban volt elképzelhető: önkéntes, kötelező vagy radikális (azé a föld, aki megmunkálja – Táncsics). Mindez csak érdekegyesítéssel vált volna lehetségessé A reformprogramok a rendi országgyűléseken jelentek meg. A fő kérdések a liberalizmus különböző pontjai (lásd a fenti problémák) és a n acionalizmus ( magyar függetlenedés) körül merültek fel. Az országgyűlések idővel radikalizálódtak (okai a világszerte feltörő forradalmak, és a tőkés árutermelés betüremkedése miatt kiváltódó ellentmondások). A 30-as é vekben a vi szonyok m ég f eudális-harmonikus ké pet m utattak, ezért volt itt Széchenyi óvatosabb politikája.

Később megindult a kapitalizálódás, az anakronisztikus viszonyok ellen Kossuth és köre lépett fel radikálisan. Az országgyűlést a király hívta össze, üléseit Pozsonyban tartották. Részei: felsőtábla (világi arisztokrácia, főispánok, egyházi főméltóságok a nádor elnökletével) és alsótábla (52 megye 2-2 küldötte, szabad királyi városok és káptalanok követei, a személynök vezetésével). Folyamata: ki rályi i ndítványok f elolvasása, vi ta, r endek v álaszfelirata, szentesítés. M unka: sérelmek m egtárgyalása és t örvénykezés, a k ét t ábla k özötti e gyeztetéssel é s kompromisszumos megoldásokkal. 1811-1812: adósságok valorizálása, nyelvkérdés (I. Ferenc elutasítja); 1825: ősiség, magyar n yelv b evezetése hi vatalosként, i skolák, M TA f elállítása; 18 29-1830: m agyar a közigazgatásban és i gazságszolgáltatásban. A reformmozgalom ke zdete 1830, amikor a liberalizmus erős politikai áramlattá

válik. Fő képviselője Széchenyi István Széchenyi grófi családban született (apja, Ferenc alapította a Nemzeti Múzeumot). Az 1825-ös országgyűlésen felajánlotta birtokainak egy éves jövedelmét a Tudományos Akadémia megalapítására. Angliai útja döbbentette rá a m agyar viszonyok elmaradottságára Hitel című könyvében a tőkés árutermelés f eltételeinek megteremtéséhez a hitelek f elvételét tartotta szükségesnek. Ehhez fel kellett számolni az ősiséget, és megteremteni a polgári birtokviszonyokat. Dessewfy József konzervatív támadására a Világ című munkájában válaszolt. Liberális programját a Stádium 12 pontjában foglalta össze Gazdasági elképzelései: a tőke megteremtése hitellel, az ősiség eltörlése (és azé, hogy az ör ökösök e lhunytával a ki ncstár r átehesse a kezét a bi rtokra), a bi rtokszerzés j oga ( ius proprietas), szabad verseny (céhek, vámok, monopóliumok, hatósági árak eltörlése),

nemzeti piac (ehhez úthálózat, folyók szabályozása). Társadalmi programja: szabad munkaerő létrehozása, jobbágyfelszabadítás (önkéntes örökváltság), törvény előtti egyenlőség, házipénztár (a rendek fizetnek az országgyűlés fenntartására), nyilvánosság, magyar, mint államnyelv. Politikája: korlátozott autonómia a Habsburg-birodalmon belül (helytartótanács). Lassúbb, óvatosabb reformprogramot vázolt, a vezető szerepet az arisztokráciának szánta. Gondolatai elősegítették a liberális polgárosodást Egyéb intézkedései: kaszinó létrehozása, Duna-Tisza-szabályozás, dunai és balatoni gőzhajózás, selyemhernyó-tenyésztés, Lánchíd. A reformeszmék K ölcseynél és W esselényinél r adikalizálódtak ( teljes jobbágyfelszabadítás, köz teherviselés, né pképviselet, c enzusos vá lasztójog). A né zetek a következő országgyűléseken kaptak helyet (1832-1836). 15. AZ 1848-49 ÉVI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC

Az 1848-as magyar forradalom eseményei és legfőbb vívmányai. A februári párizsi forradalom hírére az ellenzék azonnal cselekedett. Kossuth márc 3-i felirati javaslatában alkotmányt, kötelező örökváltságot és köz teherviselést köve telt. M árc 13-án ki tört a bé csi f orradalom, M etternichet l emondatták. M árc 14 -én K ossuth hoz zátette követeléseihez az évenkénti országgyűlést, az uniót Erdéllyel, a sajtószabadságot és az esküdtszék f elállítását. M árc 1 5-én P esten is kitört a f orradalom A Fiatal M agyarország képviselői kinyomtatták a Nemzeti Dalt és a 12 pontot: sajtószabadság, cenzúra eltörlése, felelős magyar minisztérium, évenkénti országgyűlés, törvény előtti egyenlőség, nemzeti őrsereg, közteherviselés, úrbéri vi szony m egszüntetése, e sküdtszék, ne mzeti ba nk, pol itikai foglyok s zabadon boc sátása, kül földi ka tonák e lvitele, m agyar ka tonák ha zahozatala, uni ó Erdéllyel. A

forradalom első hatalmi szerve a Közbátorsági Bizottmány volt A pozsonyi országgyűlés elfogadta a közteherviselést és a kötelező örökváltságot. Az udvar elfogadta az országgyűlés feliratát, de nem szentesítette, Batthyányt viszont kinevezte miniszterelnökké. Márc. 18-án az országgyűlés minden reformot elfogadott Ápr 11-én megtörtént a törvények szentesítése, elkészült az új alkotmány; Ferdinándnak nem volt ereje ellenállni. Az áprilisi törvények polgári átalakulásra vonatkozó cikkelyei: kötelező örökváltság, ősiség eltörlése, jobbágytelek tulajdonná válása, papi tized megszüntetése, törvény előtti egyenlőség, közteherviselés, népképviselet (cenzusos választójog); politikai berendezkedés és önállóság kérdésében: alkotmányos monarchia, évenkénti pesti országgyűlés, felelős minisztérium, nemzeti őrsereg, vallásfelekezeti egyenjogúság, Erdély és Partium visszacsatolása.

Fogyatékosság, hogy érvényben maradt a P ragmatica Sanctio (=a Habsburgház dinasztikus öröklése), tisztázatlanok voltak a királyi jogok, a hadügy és a külügy, a zsellér nem j utott f öldhöz, há ttérbe s zorultak a ne mzetiségi i gények, m elynek köve tkeztében a ’ 48 májusi gyűléseiken túlmentek a nyelvi-kulturális követeléseken (szerbek Karlócán, románok Balázsfalván, szlovákok Lipótszentmiklóson) általában nemzeti önállósodást akartak. A B atthyány-kormány ( ’48 á pr.-szept) f eladata az áp rilisi t örvények v égrehajtása, a népképviseleti v álasztások l ebonyolítása, az esetleges t eljes ö nállósodás k ieszközlése és a nemzetiségi f eszültségek me goldása v olt. ( Miniszterei: S zéchenyi – közlekedés, S zemere – belügy, K ossuth – pénz, E ötvös – vallás és k özoktatás, K lauzál – kereskedelem, D eák – igazságügy, Mészáros – hadügy, Esterházy – királyügy). Az új egykamarás

parlament júl 5én ül t ös sze A vá lasztásokat a z E llenzéki P árt n yerte, a konz ervatívok ki szorultak A baloldalt a r adikálisok képezték ( pl. T áncsics) Az országgyűlés megszavazta a 200 ezer újoncot, a katonai költségek fedezését és a papírpénz kibocsátását. Aug.-ban az udvar visszakövetelte a h adügyet és a p énzügyet Miután a p arlament ezt elutasította, F erdinánd s zabad k ezet a dott Jellasics h orvát s eregeinek a m agyarok el leni offenzívára. 16. IPARI FORRADALMAK ÉS KÖVETKEZMÉNYEIK A XVIII-XX SZ-BAN Az ipari forradalmak menete és a fontosabb találmányok. Az első ipari forradalom (XVIII. sz közepe-XIX sz első fele) Az ipari forradalom egy komplex nemzetgazdasági és társadalmi átalakulás egyetemes történelmi folyamata. Az előzmény a XVI-XVII sz, amikor kialakultak a tőkés árutermelés feltételei Az első i f a klasszikus szabadversenyes. A kapitalizálódó mezőgazdaság kialakította a tőkét és a

bérmunkát Az árutermelés a manufaktúraiparban (textiliparban) bontakozott ki. A lakosság tömegtermelést igényelt Találmányok: Kay – repülő vetélő (1733); Arkwright – fonógép; Cartwright – szövőszék; Watt – gőzgép (1769); Fulton – gőzhajó (1809); Stephenson – gőzmozdony (1825); léggömb (1783); bányagépek, szállítószalagok, gépgyárógépek; Maudslay – esztergapad; fúró-, maró-, gyalugépek; Morse – távíró ( 1837); D aguerre – fénykép; gőzekék, vető- és aratógépek. A tőke a nehéziparba áramlott Létrejött a gyár. A hitelbankok mellett fokozódott a tőzsde szerepe Következményei: d emográfiai r obbanás, u rbanizáció, v állalkozók és b érmunkások, szabadversenyes kapitalizmus, konkurrencia-harc, differenciálódás, munkásszerveződések és mozgalmak, szakszervezetek. A második ipari forradalom (XIX. sz második fele-XX sz eleje) A második i. f a momopolkapitalizmus A középpont az USA-ba és

Németországba helyeződött át. Meghatározó tényező a nehézipar lett A gazdasági teljesítőképesség fokozásában részt vett a tudomány. Új energiaforrások tűntek fel A legfontosabb i pari a lapanyag az acél lett ( Bessemer- és Siemens-Martin-eljárás). Változott a kőolaj- és szénvegyészet: megjelent a gumi, kerámia, műanyag, alumínium. Találmányok: mozgókép; vezetékes t ávíró, Marconi – drótnélküli távíró (a rádió elődje), Bell – telefon (1876); O tto – robbanomótor b enzinnel (1876); D iesel; F ord – autó ( 1894); Zeppelin – léghajó (1910); W right – repülőgép (1903); generátor; Jedlik Ányos (bencés!), Siemens – dinamó; D éri – transzformátor; villanyerőmű (Anglia, 1881); futószalagok. Következmények: a gazdasági fejlődés a tőke koncentrációjához és centralizációjához vezetett; kialakultak a monopóliumok; megjelent a kartell, a szindikátus, a tröszt, a konszern, a részvénytársaság, a

korporáció, a holding, a multinacionális válallatok, a finánctőke (összefonódó ipari+banki), a tőkekivitel, az extraprofit (lásd egyenként az értelmező szótárban); a nagyvolumenű, piacra termelés a mezőgazdaságot is érintette; mobilitás, középrétegek, munkásarisztokrácia (a centrumban, ahol jól működött a dolog, jólétre vezetett; a periférián, ahol a hiányos feltételek miatt nem alakult ki a rendszer, ott kettészakadt a társadalom). A monopóliumok kíméletlen harcot folytattak egymás ellen. A tét a világgazadság újrafelosztása lett. A tőke megfelelő elrendezése a területi újrafelosztás igényét hozta Ez magában hordozta a komoly konfliktusok kialakulásának veszélyét. A harmadik i. f a két világháború közötti államkapitalizmus, a negyedik a II vh után kialakuló iparosításon túlhaladó. 17. HATALMI VISZONYOK ÉS NEMZETI EGYSÉGMOZGALMAK A XIX. SZ MÁSODIK FELÉBEN Az olasz és a német egység létrejöttének

körülményei. Olaszország. Itália 1849 u tán széttagolt: P iemont s zuverén ( alkotm. monarch, V iktor E manuel), V elence és Lombardia os ztrák k ézen, k özépen a bszolutista k isállamok os ztrák f üggésben, pá pai á llam, ná polyi királyság B ourbon-fennhatóság al att. A z eg ységesítési t örekvések k étirányúak: 1’ – alulról építkező nemzeti f orradalom ( Garibaldi, Maz zini); 2 ’ – mérsékelt l iberális m egvalósítás P iemont v ezetésével (Cavour, Piem. miniszterelnöke) Az akadályt Ausztria jelenti, ezért Piemont a franciákkal (III Napoleon) köt szövetséget (1858). 1859-ben elkezdődik a francia-piemonti-osztrák háború. Magentánál és Solferinónál az osztrákok vereséget sz envednek. Ideiglenes k ormányok al akulnak az e gységesülés sz ándékával, III Napoleonnak azonban nem é rdeke e gy új földközi-tengeri konkurens állam, ezért Willafrancában fegyverszünetet köt az o sztrákokkal, ez t sz entesíti a

z ürichi b éke. A usztria m egtartja V elencét, L ombardiát á tadja Piemontnak, Franciaországé Savoya és Nizza. 1860-ban megalakul az Olasz Királyság ( II. V iktor Emanuel) Garibaldi elfoglalja Nápolyt, ami egyesül a Királysággal (népszavazás). 1861-ben a torinói parlament II VE-t Olaszország királyává teszi (Velence és Róma kivételével, utóbbit Garibaldi két kísérlete sem tudja elfoglalni). Az 1866-os poroszosztrák há borúban a z o laszok a poroszok oldalára állnak, akik Königrätznél győznek A bécsi béke nyomán Olaszországé Velence. A francia-porosz háborúban III Napoleonnak ki kell vonulnia Rómából, amit az olaszok 1870-ben elfoglalnak (a pápai állam a Vatikánra korlátozódik). 1871 július 2-án az olasz király és a parlament Rómába költözik. Az olasz egység teljessé válik Németország. A liberális győzelmekkel is végződő ’48-as forradalmat követő frankfurti, egyesítést előkészítő parlament kudarccal

zárul. Később a Poroszország kezdeményezte H árom K irály U niójához 2 8 á llam csatlakozik (Ausztria és Oroszország tiltakozására a kisnémet egység mégsem valósul meg). Az osztrák vezetés al att álló n émet á llamok b irodalmi k oncepcióját ( osztrák n agynémet elképzelés) a n émetek utasítják vissza. 1861-ben V ilmost por osz k irállyá k oronázzák, ’ 62-ben B ismarck kancellár l esz. A usztria meggyengül ( lásd o lasz e gység). B ismarck a por osz-osztrák háború előtt megszerzi Oroszország és Franciaország semlegességi ígéretét és Olaszország szövetségét, majd Königrätznél a poroszok nyernek. Az 1866-os prágai békében Ausztria átengedi Velencét az olaszoknak, Schleswiget, Holsteint, Hannovert és F rankfurtot P oroszországnak, el ismeri a N émet S zövetség f eloszlatását és az t, h ogy k izárják Németország újjászervezéséből. 1867-ben létrejön az Északnémet Szövetség (vezetője a porosz király,

szövetségi kancellárja Bismarck), k étkamarás p arlamenttel ( Reichstag – birodalmi p arlament, v álasztással; B undesrat – szövetségi t anács, delegálással). Megalakul a D élnémet S zövetség ( Bajorország, Wü rtemberg, B aden, Hessen-Darmstadt). A francia-porosz háborúban a III Napoleon által támadott délnémetek a poroszokat hívják segítségül (1871), és a németek győzelmet aratnak Sedánnál, benyomulnak Franciaországba, mire azok F rankfurt am Mai n-ban békét kötnek. Ebben hadisarcra köteleződnek, és átadják ElzászLotharingiát 1871 január 18án Versailles-ban kikiáltják a német császárságot (az uralkodó I Vilmos) Az ország al kotmányos m onarchia, sz övetségi állam k étkamarás p arlamenttel (de az eg yes államokban i s parlament – Landtag). 18. MAGYARORSZÁG 1849-1914 KÖZÖTT A kiegyezés létrejöttének külső és belső körülményei. A magyar és az osztrák fél közeledését azonos okok idézték elő.

Az egyik a gazdasági kimerültség volt, magyar részről a passzív rezisztencia tönkretette a birtokosságot, az osztrákokat pedig a háborúk és a közterhek elmaradása az államcsőd felé vezette. Közös volt a nemzetiségekről való vélekedés: magyar részről emlékeztek a forradalomban a nemzetiségek Bécs mellé állítására, Ausztria pedig a Kossuth-i elgondolás realizálódásától félt. A közeledést Deák Ferenc 1865 tavaszán a Pesti Naplóban megjelent ún. húsvéti cikke készítette elő. Deák ajánlata a ’48-as alapról való lemondás volt azzal, hogy tudomásul vette a b irodalom érdekeit, azaz el ismerte a k özös ü gyek ( had~, k ül~, p énz~, v ám~, kereskedelem) l étjogosultságát. U gyanakkor javasolta a kettős törvényhozási intézmény kiépítését. Bécs kedvezően reagált Deák programjára, lemondatta Schmerlinget, érvénytelenítette a februári pátenst, feloszlatta a birodalmi gyűlést, és 1865 decemberére ismét

összehívta a magyar parlamentet. A kiegyezés kidolgozására összegyűlt parlamentben négy csoportosulás volt, közülük elenyésző kisebbséget alkotott a k onzervatív j obboldal és a B öszörményi L ászló v ezette, t eljes f üggetlenséghez ragaszkodó „szélsőbal”. A megegyezést egyaránt támogatta Tisza Kálmán „balközép” irányzata és Deák Ferenc „jobbközép” csoportja, az előbbi azonban csupán perszonálunisztikus kapcsolatokkal, közös ügyek nélkül támogatta a megegyezést. A parlamentben egyértelmű volt a jobbközép győzelme, Deák pátjának egyedül több képviselője volt, mint a másik háromnak együttvéve. 1866 t avaszán k itört a p orosz-osztrák h áború, am ely n emcsak A usztria v ereségét jelentette, hanem a német egységből való végleges kiszorulását is eredményezte. A megegyezés a b écsi udvarnak sürgősebbé vált, ősszel a magyar parlamenti tervezetet már érdemi tárgyalás alá vették, és

létrejött a kompromisszum, melyet a magyar parlament az 1867. évi XII törvénnyel fogadott el 1867 februárjában kinevezték a gróf A ndrássy G yula ál tal v ezetett k ormányt, j úniusban p edig k irállyá k oronázták F erenc Józsefet. Ezzel létrejött a kiegyezés A kiegyezést két egyenrangú fél kötötte: Magyarország kiegészülve Erdéllyel és Horvátországgal, illetve a birodalom többi területe, melyeket Bécs irányított. 1868-tól kétközpontú (dualista) parlamentáris, alkotmányos monarchia, az Osztrák-Magyar Monarchia jött létre. Törvényhozásban, végrehajtásban, igazságszolgáltatásban és közigazgatásban függetlenek, az uralkodó személyében és a közös ügyekben (lásd fent) az államok összefonódtak (1868-ban megköttetett a horvát-magyar kiegyezés is, az előbbi állam függetlenségével). A kiegyezés hozzájárult a polgári átalakulás megindulásához. A nemzetiségek kulturális autonómiát kaptak

(Eötvös-törvény) Megindult a kötelező hatosztályos népiskolai oktatás. Modernizálták az adórendszert, bevezették az egységes polgári büntető törvénykönyvet. Biztosíttattak az alapvető polgári szabadságjogok Megjelent a cenzusos választójog, nyílt választásokkal (feltétel: 1/4 telek, v. 3 szobás ház, v 105 Ft adóköteles jövedelem; vállalkozóknál min. 1 segéd v diploma; férfiak) Többpártrendszer volt (általában mindegyik liberális, a nézetkülönbségek az osztrákokhoz való viszonyban mutatkozott). Meggyorsult a magyar gazdaság fejlődése, tőkebeáramlás jelentkezett (1882-ben jött létre a MÁV és az Adriai Tengerhajózási Társaság). Megélénkült a hitelszervezet Beköszöntött az ipari forradalom (lásd a megfelelő tételt) Az iparfejlődést segítette a vámunió. Az iparfejlesztési program (1907-ben már 10 évre kidolgozva) Magyarország gazdasági függetlenedését célozta meg. 19. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ

TÖRTÉNETE Okai, az európai hatalmak felkészülése, menete 1914-1916 között. Előzmények. A k ét s zövetségi r endszert ( Antant= Franciao., A nglia, O roszo + S zerbia, G örögo; K özponti Hatalmak= Ausztria, N émeto., O laszo + R ománia, es B ulgária, T öröko) a vi lág újrafelosztásának kérdése á llította sz embe, mivel t erjeszkedési szándékuk a másikak ér dekeit sér tette (Németo. Oroszországét a l engyel i gényeivel, a Mo narchia é s az o laszok a d élszláv é s ad riai t erületi i gényeikkel Szerbiát és a k isállamokat, F rancio. N émetországét E lzász-Lotharingia i ránti i gényével; gya rmatok kérdésével; a k isállamoknak t erületeket í gértek, p l. Romániának B esszarábiát, ér tékesebb v olt v iszont Erdély, a Partium és a Bánát). A háború kitörésekor az Antant 5,5 m illiós, a Közp-i Hat-ak 3,5 milliós hadsereggel rendelkezett, az előbbi általános ellátottságában (anyagiak, utánpótlás) és

lehetőségeiben (centrális elhelyezkedés) is erősebb volt. A németek ezzel szemben meglepetésszerű, „blitzkrieg”-ekkel akart f ellépni ( 1904, S chliffen-terv: v illámháború Belgiumon á t P árizsig, m ajd k eletre; a z o rosz kémszolgálat viszont megszerezte a terveket, és megkezdte a felkészülést). A „casus belli”-t (=háború (közvetlen) okát) Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös meggyilkolása adta (’14 jún 28, Szarajevó, Gavrilo Princip; politikai merénylet a szerb tisztikar titkos szerveződése és az Ifjú Bosznia mozgalom által a Monarchia föderalista tervei ellen). Júl 23-án osztrák ultimátum követelte az osztrákellenes propaganda beszüntetését és osztrák nyomozás lehetőségét, ezt azonban a szerbek orosz támogatásra m egtagadták. 2 8-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának A szövetségi rendszerekből következően beindult a láncreakció, nemsokára (hadüzenetek nyomán) Németország hadiállapotban állt

Oroszországgal, Franciaországgal, Nagy-Britannia Németországgal, a Monarchia Oroszországgal, Angliával és F ranciaországgal. J apán c satlakozott az A ntanthoz ( távol-keleti n émet g yarmatok megszerzése), Töröko. A Közp-i Hat-hoz Olaszország (megszegve a szövetséget) az Antant oldalára állt (Tirol, Trieszt é s D almácia í gérete), S zerbia szintén ( Bosznia, H orváto., S zlovénia, F iume í gérete) Bulgária a K özp.-i H at-hoz állt ( Makedónia r eményében), R ománia i s Közp-i H at-i sz övetséges v olt, egyelőre semlegességet jelentett be (ennek fenntartására a Monarchia megígérte Besszarábia és Bukovina megszerzését az oroszoktól), aztán kedvező ajánlatot kapott az angoloktól (Erdély, Partium, Bánát). Az emigráltak hatására a Monarchián belül is megindultak a nemzetiségi mozgalmak (jugoszláv, cseh). 1914. Frontok: nyugati ( Németo. – Franciao/Anglia), keleti ( Németo/Monarchia – Oroszo), dé li ( er szerbellenes,

majd ’15: O laszo., ’16: Románia, Bulgária, Töröko) A nyugati fronton ’14 aug-ban a németek át lépték a b elga határt, megindultak a f ranciaországi hadműveletek (Sclieffen-terv). A marne-i csata utána németek kissé visszavonultak, állóháború alakult ki (a csődöt a keleti front nem várt erőssége okozta). A keleti fronton már az első napokban megindult az orosz offenzíva (lásd előzetes kémtevékenység), de a tannenbergi csatában és a Mazuri tavaknál német győzelem született. A galíciai orosz támadás azonban eredményes volt, elfoglalták Lemberget, a Monarchia csapatait a Kárpátokon túlra szorították vissza. Osztrák követelésre a németek csapatátcsoportosítást hajtottak végre nyugatról keletre (stratégiai h iba: ez zel a v illámháborús t erv v égleg el veszett). D élen a S zerbek a D una-Száva v onaláig szorították vissza az osztrák csapatokat. 1915. A nyugati fronton a helyzet nem változott: az yperni ütközetben

(a németek először bevetették a harci gázt) német győzelem született, és megkezdték a búvárhajó-harcot (elsüllyesztették az an gol személyszállító Lusitaniát). Keleten erős orosz fölény volt (Przemysl), majd a gorlicei áttöréssel a Közp-i Hat. visszafoglalták Galíciát, a németek Orosz-Lengyelországot Délen Bulgária belépésével a monarchiai és német csapatok elfoglalták Szerbiát (mivel azok nem kapituláltak, hadszíntér maradt), majd az olaszok belépését követően, az isonzói csatával kezdődően állóháború alakult ki. 1916. A nyugati hadszíntéren megkezdődött a verduni hadművelet (mindkét oldalon négyhónapi csata során egymillióan vesztek el, a németek nem tudták bevenni). Az antant ellentámadása a sommei csatával kezdődött, de nem járt eredménnyel. A jütlandi tengeri csata a németek győzelmét hozta, de az angol tengeri blokádot nem tudták áttörni. Ezt követte a meghirdetett korlátlan tengeralattjáró

háború A keleti fronton a lucki győzelem nyomán az oroszok (Bruszilov tábornok) offenzívája a Kárpátokig nyomta vissza a német-osztrák csapatokat. Délen az orosz offenzíva sikere után a románok betörtek Erdélybe, de a német csapatok visszaverték őket, és a romániai hadműveletek is megindultak (decemberben elfoglalták Bukarestet; a titkos szerződés ellenére fegyverszünetet k ötöttek, ’ 18-ban a r ománok megkapták Besszarábiát és Bukovinát a Közp.-i Hat-tól) Az olaszokat Piavéig szorították , az isonzói összecsapások folytatódtak. Az angol és francia diplomácia megegyezett Töröko felosztásáról, júniusban elősegítették az arab függetlenségi lázadást, majd megindították a támadást a Sínai félszigetről. A háború első két éve után – annak ellenére, hogy a Közp.-i Hat idegen területeken állomásoztak – megmutatkozott az Antant anyagi és technikai fölénye, és jelentkeztek a kimerülés jelei a Közp.-i

Hat-nál 20. MAGYARORSZÁG A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Az 1930-as évek bel- és külpolitikai változásai. A gazdasági világválság hatása. A gazdasági világválság a mezőgazdaságot sújtotta; túltermelés volt, és ez árcsökkenéshez vezetett (miközben az iparcikkeké nőtt = szétnyílt az agrárolló). Az emelkedő adók miatta mezőgazdaság eladósodott. A termelőeszközöket gyártó ipar is válságba került Kimerültek a nemesfém és devizakészletek. A k isüzemek el adósodtak és t önkrementek, sú lyossá v ált a m unkanélküliség A z alacsony bé rek miatt a z él etszínvonal zuhant. E z r adikalizálta az i pari m unkásságot és a szegényparasztságot, gyakorivá váltak a sztrájkok, tömegtüntetések. felszínre kerültek a szélsőségek, a KMP elítélte az MS ZDP-t. Meg alakult a Munkanélküliek O rszágos E gységbizottsága és az ú n v örös szakszervezetek. A szélsőjobboldalon a Nemzetiszocialista Magyar Munkáspárt állt,

ekkor jött létre a Független K isgazda-, Földműves és Polgári (ellenzéki) Párt. Bethlen gazdaságpolitikájával sokan elégedetlenek voltak, ezért ’31-ben, a parlamenti választásokat követően le kellett mondania. Jobbratolódás (Gömbös Gyula, 1932-1936). A B ethlen-féle konszolidált konzervatív rendszert az őt követő Károlyi-kormány t akarékossági programja sem t udta k ezelni. A z el égedetlen f öldbirtokosság, a k özhivatalnokok, a t isztikar és az értelmiség egy része Gömbösben látta a helyzet megoldását; ő a parlament kiiktatásával történő rendeleti kormányzást ak art bevezetni, m elynek al apja a 9 5 p ontos nemzeti m unkaterv v olt ( minden r étegnek ígéretet te tt: nemzeti összefogást, öncélú magyar államot, osztálybékét, revíziót, erős gazdaságot, régióvezetői pozíciót hirdetett). ’32-től a kormánypárt a Nemzeti Egység Pártja nevet viselte (előbb a Bethlen-i vonalon, ’ 34-től szövetségben a

Kisgazdapárttal). Gömbös a harmadik erőre, a középosztálybeliek ha talomra j uttatására a lapozott. A m unkásmozgalom kikapcsolását a k orporációs rendszerrel kívánta elérni (munkaadókat és munkavállalókat egyesítő kamarai rendszerrel). Erős ellentétbe k everedett a B ethlen-csoporttal ( akik kiváltak a N EP-ból) A ’35-ös v álasztásokat a N EP n yerte, amely csaknem fasisztoid tömegpárttá szerveződött. A ’36-tól megkezdődő telepítések a földosztás nyomán csak a módosabb parasztoknak kedvezett (a vételár 1/3-át előre kellett fizetni). A Gö mbös-féle k ülpolitika a b ékés r evízióra i rányult, ez ért eg y o lasz-német-osztrák-magyar érdekegyesítést k ívánt m egteremteni. ’ 34-ben l étrejött az o lasz-osztrák-magyar h ármasszövetség (Gömbös volt az első európai kormányfő, aki meglátogatta Hitlert). A revíziót illetően Hitler elképzelései csalódást okoztak a magyar vezetésnek, a n émet gazdasági

pótegyezmény nyomán azonban Németo. lett Magyaro. legnagyobb felvevőpiaca, és ez megoldotta az exportot Időközben megalakult a Berlin-Róma tengely ( Olaszo.-nak sz üksége volt a n émet seg ítségre A besszíniában, í gy l emondott az o sztrák függetlenség védelmezéséről). ’36-tól a h ármasszövetség f elbomlott, Magyaro-n n émet h atás k ezdett dominálni. Gömbös halála után a diktatúra kísérlete miatt minden réteg szembefordult irányzatával Darányi kormánya (1936-1938). Miközben igyekeztek megakadályozni a jobbratolódást és a németbarátságot, mindez erősödött. A diktatorikus vonások elősegítették a fasiszta-nemzetiszocialista m ozgalmak p ártosodását (’37: M.NemzSzocP, be tiltása ut án H ungarista Mozgalom, növekvő tagsággal) Növelték a kormányzó jogkörét és a felsőház hatáskörét. ’38-ban új választójogi törvényt hoztak (ffi min 26, nő 30 év, 6 elemi, 10 év államp., 6 év helybenlak, állandó

fogl) Az ezévben bekövetkezett Anschluss Magyaro-n is erős jobbratolódást vont maga után. Imrédy és Teleky (1938-1941). Imrédy hozzáfogott a rendcsináláshoz (letartóztatták Szálasit, eleinte igyekeztek visszaszorítani a szélsőjobboldalt). Szabályozták a közalkalmazottak párttagságát és a pártok és egyesületek al apítását ’38-ban hatályba lépett az első zsidótörvényt (értelmiségi pálya kamarai tagsághoz kötött, max. 20%) Erős jobboldali áttörés ment végbe (Magyar Élet Mozgalom). Imrédy bukását ugyanaz okozta, mint elődéét (szélsőjobb, totális tömegpárt kísérlete, kilépés a kormányzati keretekből). Teleki a hagyományos konzervatív erők képviselője volt. Megjelent a második zsidótörvény (a kvóta 6-12%-ra esett, választójoga annak maradt, akinek ősei a kiegyezés óta Magyaro.-n éltek) A ’38-as választások előtt a k ormánypárt felvette a Mag yar É let P ártja nevet, és m egszerezte a legtöbb

mandátumot. Visszaesett az MSZDP és a Kisgazdap, nőtt a nemzetiszocialistákra tett szavazatok száma Külpolitika. Teleki ’ 20-as években kialakított p olitikája a sem legesség és a békés r evízió vol t. U tóbbi é s a Kisantant magyarellenessége lehetetlenné tette a m egegyezést a sz omszédokkal. Mivel nem számíthatott nyugati seg ítségre sem, k orlátozott v olt a m ozgásszabadsága. ( A n émet k özeledést lásd f entebb) A németekkel sz emben k ényszerűségből kialakult a vonakodó szövetséges státusza (Darányi: győri fegyverkezési p rogram – védelmi rendszer). ’38 okt 2: az első bécsi döntésen Mo visszakapta DélFelvidéket (cseh tiltakozásra H itler el foglalja C sehszlovákiát); a n émet i nvázió n yomán ’ 39 m árc-ban Mo. bevonult Kárpátaljára A német kapcsolat erősödött, Mo csatlakozott az antikomintern paktumhoz és kilépett a Népszövetségből. ’40 aug 30: második bécsi döntés (Észak-Erdély és S

zékelyföld i s Mo -é lett). Mo erre adta föl addigi fegyveres semlegességét, és csatlakozott a Háromhatalmi Szerződéshez 21. DIKTATÚRÁK ÉS DEMOKRÁCIÁK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Az 1917-es orosz forradalom okai és a bolsevik hatalomátvétel. A k atasztrofális h adihelyzet (és a hadsereg e llátatlansága) k iélezte az el maradottságból fakadó válságjelenségeket (gyenge teljesítőképességű ipar, drágaság, infláció, élelmiszerhiány). Mozgolódtak a nemezetiségek és a p arasztság i s. I I Mi klós ab szolutista v álságkezelési k ísérletével a polgárság elégedetlenkedett. A feb 23-i pétervári Putyilov gyárból induló megmozdulás politikai sztájkká lett 27én létrejött a demokratikus pártok küldötteiből szerveződő munkásküldöttek pétervári szovjetje (tanácsa) Márc. 1-jén a forradalom Moszkvában is győzött, és kiterjedt az egész birodalomra 2-án megalakult az Ideiglenes K ormány ( elnöke L vov h erceg).

Kettős hatalom jött létre, a kormány mellett az alsószintű állami f unkciókat a m unkás- és k atonaküldöttek s zovjetjei g yakorolták. A z I deiglenes K ormány a válságoknak csak egy részét tudta megoldani (megbukott az önkényuralom, megvalósultak a szabadságjogok, engedményeket ígértek a nemzetiségeknek, előkészítették a földreformot). Májusban megalakult az első Koalíciós Ideiglenes Kormány (eszerek és mensevikek). A (gazdasági) válság kezelése a h áború f olytatása m iatt n em si került, a júniusi offenzíva k udarca p edig m egindította a h adsereg felbomlását. A politikai válság kialakulásához járult az is, hogy az emigrációból hazatért Lenin kidolgozta a f orradalom t ovábbvitelének p rogramját („áprilisi tézisek”). A p olgári f orradalom p ermanenssé és szocialistává a lakulását a sz ovjetek b ékés h atalomrajutásában l átta megvalósíthatónak. A k oalíciós kormány azonban harcot indított a

demokráciát veszélyeztető szélsőbal és a restaurációt akaró jobboldal ellen. Betiltották a bolsevik pártot, megszűnt a kettős hatalom, a cári tábornok lázadását pedig leverték Okt.-ben a bolsevik párt központi bizottsága létrehozta a Forradalmi Katonai B izottságot, majd okt. 25 -re ( nov 7 -re) ös szehívták a I I Ö sszorosz S zovjetkongresszust E gy na ppal k orábban a vörösgárdisták f egyveres h arc n élkül e lfoglalták a p étervári Téli P alotát ( a kormány sz ékhelyét) é s letartóztatták a kormány tagjait (azok csak 25-re voltak felkészülve). A kongresszuson kikiáltották a szovjethatalmat. Békedekrétumban döntöttek a háború befejezéséről A földet állami tulajdonba vonták, és átadták használatra a parasztságnak. Az új hatalom törvényhozó szerve a Szovjetek Összoroszországi Kongresszusa l ett, a v égrehajtó h atalmat a N épbiztosok T anácsa ( Lenin v ezetésével) g yakorolta. A z államfői testület a

Központi Végrehajtó Bizottság volt, az igazságszolgáltatást a Népbíróságok végezték, a belső karhatalom a népi Milícia volt. Állambiztonsági szervként létrejött az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság (VCSK, Cseka), a gazdaságot a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács iránytotta. Felállították a V örös Hadsereget (1918). Békét kötöttek a n émetekkel (Breszt), ami a sz ovjetekre nézve súlyos feltételeket jelentett. Államosították a bankokat és a vállalatokat Megszületett az első (alapvetően polgári és proletárirányultságú) alkotmány. A szovjethatalom nem tartotta be a d emokrácia játékszabályait (az alkotmányozó nemzetgyűlést manipulatív választások előzték meg). A társadalmi elégedetlenséget súlyosbította a breszti béke, a nemezetiségi függetlenedési törekvések, a monarchista csoportosulások, a polgári demokratikus erők, az ellátátsi nehézségek és a vörös terror (’18 júl.-ban meggyilkolták II

Miklóst és családját, aug-ban Lenin ellen k övettek el m erényletet). A z o rszágban p olgárháború tört k i L enin v álaszul bevezett a hadikommunizmust. 22. A II VILÁGHÁBORÚ TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁG RÉSZVÉTELE A világháború befejezése 1944-45-ben. A németek által megszállt területeken megkezdődött az élettér kialakításának politikája. Előre meghúzták Kelet-Európa leendő határait, majd igyekeztek az etnikai vi szonyokat hozzáigazítani az élettérhez. Ez elsősorban a cigányságra és a szlávokra vonatkozott, a zsidóságra pedig megsemmisítés („endlösung”=végső megoldás) várt a haláltáborokban (Auschwitz, B irkenau). A bi rodalom or szágaiban e llenállási m ozgalom bont akozott ki , t öbb helyen fegyveres partizánakciók formájában. 1944 tavaszán a Vörös Hadsereg kiűzte a német csapatokat a Szovjetunió területéről (’44 elején 900 na pos os trom ut án s zabadult f el Leningrád). R ománia a ug 23 -án

b ejelentette kilépését. B ulgária okt -ben köt ött f egyverszünetet a s zovjetekkel M agyarország okt 11 -én aláírta a f egyverszünetet, a 1 5-i k iugrási k ísérlet a zonban n em já rt s ikerrel. A s zovjetek megindultak J ugoszláviában i s, a z a ngolok f elszabadították G örögországot. A f innek i s fegyverszünetet köt öttek s zept.-ben Lengyelország f elszabadításában a H oni H adsereg kirobbantotta varsói felkelés akart segíteni, de szovjet támogatás hiányában elbukott, majd azok ’45 jan.-ban szabadították fel ’44 jún. 6-án, a „ D”-napon megtörtént a s zövetségesek normandiai partraszállása Augban s ikerült a s zajnai á tkelés, P árizsban f elkelés t ört ki , a s zövetségesek be vonultak, é s D e Gaulle bejelentette az Ideiglenes Kormány megalakulását. A németek utolsó nagy ellentámadása ’44 decemberében az Ardenneki Hadművelettel nem tudta megállítani a szövetségeseket. A s zövetségesek ’45 f

ebr.-ban mindent eldöntő offenzívát indítottak a nyugati fronton Márc.-ban elfoglalták Kölnt, és átkeltek a Rajnán Az amerikaiak ápr-ban az Elbánál találkoztak a V örös H adsereggel. Sorban s zabadulr fel Magyarország, J ugoszlávia, O laszország ( itt a szövetségesek kijutottak a Pó-vidékre, majd elfogták és kivégezték Mussolinit). ’45 ápr.-ban megindult a szovjet támadás Berlin ellen Hitler öngyilkos lett, máj 2-án a berlini helyőrség l etette a f egyvert. 7 -én D önitz a láírta a f eltétel n élküli me gadásról s zóló okmányt, megkötötték a fegyverszünetet. ’44 szept.-ben ült össze Londonban az Európai Tanácsadó Bizottság, ahol megkezdték a vitát N émetország me gszállási ö vezeteinek f elosztásáról. A z U SA n em is mert e l s emmiféle háború alatti területgyarapodást. Erről angol (Churchill, Eden)-szovjet ( Sztálin, M olotov) tárgyalások f olytak, és K elet-Közép-Európában m eghúzták a z é

rdekszférákat. G örögország Angliáé lett, Románia, Bulgária és Magyarország a Szovjetunióé. A fe br.-i j altai konf erencián ( Sztálin, R oosevelt, C hurchill) m egegyeztek a z E NSZ alapvető elveiben, a szovjetek részvételéről a Japán elleni háborúban. Határoztak a nácizmus teljes felszámolásáról, a német megszállási övezetekről és a jóvátételekről. Lengyelországot a Szovjetuniónak adott területeit német területekkel kívánták kárpótolni. Az európai hadműveletek lezárása után ’45 júl.-ban kezdődött a Potsdami Konferencia (Sztálin, T ruman, A ttlee). V églegesen me ghatározták N émetország megszállási z ónáit ( francia, angol, amerikai, szovjet), döntöttek a háborús bűnösök felelősségre vonásáról, a németek kitelepítéséről Európa országaiból. Elhatározták a Külügyminiszterek Tanácsának felállítását a legyőzöttek békeszerződéseinek kidolgozására. F elszólították Japánt a f

egyverletételre, m ivel pedig az v isszautasította, az am erikaiak au g.-ban a tombombát do btak H irosimára és Nagaszakira, a szovjetek megtámadták a mandzsúriai japán hadtestet. A japánok szept-ben írták alá a megadásról szóló okmányt. Ezzel véget ért a háború A háborúban 61 állam vett részt, 40 állam területe vált hadszíntérré, 52 millió ember halt meg (a haláltáborokban 6 millió zsidó), a halottak fele polgári személy volt. 23. A NEMZETKÖZI VISZONYOK ALAKULÁSA 1945-1990 KÖZÖTT Proletárdiktatúrák kialakulása a Szovjetunió által megszállt európai országokban. Sztálin elképzelése a népfront jellegű koalíciós kormányzat hosszabb ideig tartó fennmaradására n em r ealizálódott a b alkáni á llamokban, ot t a kom munisták á ltal ve zetett népfront jellegű szervezetek a háborút követően azonnal kezükbe vették az állam irányítását és hozzákezdtek a népfrontokba tömörült polgári pártok

likvidálásához. Jugoszlávia. 41-től a londoni emigráció irányította a csetnikek ellenállási mozgalmát, a kommunisták pedig ( Tito v ezetésével) p artizánhadsereget s zerveztek, m elynek p olitikai i ntézménye a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Bizottság volt. A teheráni értekezlet legitimizálta Tito hatalmát, de a 45-ös Ideiglenes K ormányban a ngol k érésre m ég h elyet ka ptak a l ondoniak i s. A kommunista Párt aztán felszámolta a polgári pártokat, a 45-ös nemzetgyűlési választásokon már csak a N épfrontra l ehetett s zavazni. N ov-ben m egalakult a J ugoszláv S zövetségi K öztársaság (elnöke Tito). A földreform után megkezdődtek az államosítások, kiépült a diktatúra Albánia. A k ommunisták ir ányította F elszabadítási Bizottság 45 e lején hozzálátott a z államosításokhoz. Az egységlistás nemzetgyűlési választásokat 45 dec-ben a D emokrata Front nyerte. 46 jan-ban kikiáltották a Népköztársaságot Az

Albán Kommunista Munkapárt vezetője, majd az államfő Enver Hodzsa lett. Bulgária. A kom munista Párt m egszervezte a né pfrontot, a 45-ös v álasztásokon a H azafias Arcvonal győzött (a pártok bojkottálták a v álasztásokat), é s Dimitrov n em k ötött kompromisszumokat. A 46 s zept-i né pszavazás n yomán ki kiáltották a N épköztársaságot A következő választáson ismét a népfront győzött, Dimitrov kormányfő lett. Elkezdték kiépíteni a kommunista rendszert. Lengyelországban, C sehszlovákiában, M agyarországon é s né miképp R omániában tartották m agukat a s ztálini f orgatókönyvhöz, és a h áború ut áni é vekben e gy i deig m ég fennmaradt a koalíciós kormányzat, működhettek a polgári pártok. Románia. Szovjet követelésre Mihály király kénytelen volt hozzájárulni a demokratikus egységfront kormányának kinevezéséhez (vezetője Petru Groza). A 46-os nov -i nemzetgyűlési választásokon a z á ltaluk s

zervezett O rszágos D emokrata A rcvonal n yert. A f öldreform ut án hozzákezdtek a z á llamosításokhoz, 47-től megindultak a retorziók az ellenzéki pártok vezetői ellen. 47 dec-ben megdöntötték a királyságot, és kikiáltották a Népköztársaságot A Népfront a következő választáson is győzelmet aratott. Lengyelország. A l ondoni e migráns ko rmányzat fegyveres ereje a H oni H adsereg v olt, a Lengyel Munkáspárt i rányította pa rtizánhadsereg pe dig a N épi G árda. U tóbbiból a lakult m eg 44-ben Lublinban a N emzeti Felszabadító B izottság, am ely n emsokára Ideiglenes K ormánynak nyilvánította ma gát. M ivel e zt kül földön ne m i smerték e l, a ha zaérkezett l ondoni e migráns politikusokkal ki egészülve a lakult m eg a z Ideiglenes N emzeti E gységkormány ( Gomulka Munkáspártja és a h azatért M ikolajczyk p araszti N éppártja). A 47-es v álasztásokon a kommunisták ve zette D emokratikus Blokk győzött. A

választások tisztaságát megkérdőjelező ellenzékiek ellen megindult a hadjárat (Mikolajczyknak ismét emigrálni kellett, a párt feloszlott). Csehszlovákia. A londoni és a moszkvai emigrációval 45-ben itt is koalíciós kormány alakult. A kassai kormányprogram m eghirdette a t iszta n emzetállam k oncepcióját. B enes el nöki r endelettel megfosztotta állampolgári jogaiktól a németek és magyarokat, megkezdődtek a kitelepítések és lakosságcserék. A 46-os választásokon a népfront győzött, Benes elnök a kom munista Gottwaldot ne vezte ki m iniszterelnöknek. A C SKP f ebr-ban ál lamcsínyt h ajtott v égre, és kiszorította a kormányból az addig ott levő polgári politikusokat. Az ezt követő választásokon a Nemzeti Front futott be, ebben egyértelmű volt a kommunista t úlsúly. B enes l emondása ut án Gottwald lett az államfő. 24. MAGYARORSZÁG 1944-1956 KÖZÖTT Az ország életének újjászervezése és a koalíció története

1946 közepéig. Demokratikus átalakulások. A magyarországi hadműveletek hatására a korábbi közigazgatási, hivatali apparátus az elmenekülés k övetkeztében sz étesett, í gy az el foglalt t erületeken m aga a l akosság l átott h ozzá az él et megindításához. A r omok el takarítására, az él elmezés megszervezésére, a t ermelés b eindítására a településeken különféle népi-nemzeti bizottságok alakultak, melyek kezükbe vették a közigazgatást is. 44 őszén aktivizálódta a régi rendszer ellenzéki pártjai (kisgazda, szocdem, paraszt, polgári, kommunista). E zek d ec-ben S zegeden l étrehozták a Mag yar N emzeti F üggetlenségi F rontot, am ely a helyzet normalizálását követelte a fasizmussal szemben. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 44 dec. 21-én a lakult m eg D ebrecenben a F ront p ártjaiból és mérsékelt horthysta politikusokból. Elnöke Zsedényi Béla lett, az államfői tisztet nem töltötték be, ezt a Nemzeti Főtanács

látta el. A 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány elnöke Dálnoki Miklós Béla volt. A kormány 28 -án ha dat üz ent N émetországnak, 45 j an. 20 -án f egyverszünetet k ötött a Szovjetunióval. A felszabadítás valójában új megszállás lett. A békeszerződés aláírásáig az ország a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ( SZEB) f ennhatósága alá került (elnöke V orosilov marsall), amely szinte korlátlan hatalommal rendelkezett. A k ormány h ozzálátott a demokratikus átalakuláshoz. B etiltották a f asisztákat, m egkezdték a háborús bűnösök felelősségre vonását (a háborús kormányfőket kivégezték, de Horthy nem számított háborús bűnösnek). A legnagyobb szabású intézkedés a földreform volt (45 márc) Kisajátítások után a parasztok között osztották szét, a nagybirtokrendszer megszűnt. 45-ös választások és az azt követő viszonyok. Új törvény vezette be az általános, titkos és k özvetlen választást

(5 millióan szavazójoggal, de a németek nem). Hat párt működését engedélyezték: FKGP (Varga, Kovács, Nagy F, Tildy), MKP (Rákosi, Gerő, Farkas, Révai, Nagy I., Kádár, Rajk), NPP (nemzeti paraszt, Kovács, Bibó, Erdei, Veres P., D arvas), S ZDP ( Kéthly A , S zeder, B án, Mar osán, S zakasits), P DP ( polgári d em), MR P ( magyar radikális). A nov 4-i választások eredménye: FKGP 57%, SZDP 17%, MKP 16%, NPP 6% és a többiek 0-1%. A S ZEB csak o lyan k oalíciós k ormányhoz járult hozzá, m elyben a M KP b enne v an A miniszterelnök Tildy Zoltán lett, a tárcák felét kapta a FKGP. 46 jan 31-én deklarálták a köztársaságot, a parlament Tildyt választotta elnökké, a kormányfő Nagy Ferenc lett. A belügyet, a közlekedésügyet a MKP-nak kellett adni. Az MKP, SZDP és N PP létrehozta a B aloldali Blokkot, melynek célja az FKGP megbontása volt. A szovjet jelenlét miatt a kisgazdák meghátráltak, több képviselőt kizártak a pártból A

"B"-lista rendelettel el bocsátották a (többnyire v elük sz impatizáló) k özalkalmazottak eg y r észét. Elfogadták a bányák és nehézipari üzemek államosítását. Rajk belügyminiszterségével megkezdődött az egyházi és más társadalmi szervezetek felszámolása. A pengő elértéktelenedett, a világ legnagyobb inflációja jelentkezett, ezt csak az aug.-ban kibocsátott forint tudta rendezni 25. AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI VISZONYOK MAGYARORSZÁGON 1990-IG. Az 1956-os forradalom és szabadságharc menete, leverése, jelentősége. Németország NATO-felvétele után megalakult a Varsói Szerződés. Magyarországon beindult a nehéziparra építendő második ötéves terv, működésbe lépett az Államvédelmi Hatóság. A Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusa enyhülést hirdetett, és ez megzavarta a Mag yar Demokrata Párt vezetését. Az erkölcsi válság nyomán a gazdasági és

társadalmi válság fokozódott Máj 18-án Rákosit lemondatták, de utódjául Gerőt tették meg. A válság aktivizálta a párton belüli és kívüli ellenzékieket A re form-kommunista Nagy Imre köré gyűlt írókat (pl. Zelk, Déry) az emberarcú szocializmus és a külső semlegesség célja vezette. Az ügy a Petőfi Kör (PK) nevű értelmiségi vitafórum révén került a nyilvánosság el é, és R ákosi-ellenességével r endszerellenessé i s l ett. A s ajtóban m egsokasodtak a bíráló cikkek, követelve a vezetők felelősségre vonását, a rehabilitálásokat és Nagy Imre visszavételét a v ezetésbe. O kt 6 -án r ehabilitálták és 2 00 ez res n éma t ömeg kíséretében ú jratemették a R ajk-per áldozatait. Az ellenzéki mozgalom vezetése az egyetemisták kezébe került, a BME-n kidolgozták a 16 pontot ( új ve zetés Nagy Imrével, felelősségrevonás, többpártrendszer, választások, szabadságjogok, rehabilitáció, ú j g azdaságpolitika,

n emzeti ü nnepek és Kossuth-címer v isszaállítása, sz uverenitás, semlegesség, sz ovjet csapatok k ivonása. A z o któber 2 3-i felvonulással t eljessé v ált a f orradalmi helyzet. A f orradalom b ázisát a m unkásság és az ér telmiség ad ta, sz ervezett k ereteit a f orradalmi bizottságok és a munkástanácsok alkották, ők voltak a népi centrum (program a 16 pont). Velük fogott össze a reformista szárny (a Nagy Imre-csoport és a PK). A szélsőbalt az MDP funkcionáriusai (és az ÁVH), a szélsőjobbot a lumpenek képezték, ezek azonban nem váltak meghatározóvá. Az okt 23-án Jugoszláviából hazaérkezett pártvezetést váratlanul érték az események. 15 órakor a Petőfi szobornál és a Bem téren gyűltek a diákok. A 200 ezres tömeg a parlament elé vonult, és Nagy Imrét követelte Este Gerő megbélyegezte a tüntetést, így az felkelésbe torkollott. Megostromolták a rádiót, ledöntötték a Sztálin szobrot, közhivatalokat és f

egyveres objektumokat foglaltak el. Éjjel a Központi Vezetőség (KV) visszahívta é s miniszterelnöknek v álasztotta Nagy Imrét. ( A KV-ban kisebbségben v oltak a sztálinisták és a r eformerek, többségében a bizonytalankodó jellegtelenek: pl. Kádár, Apró; miattuk a megmozdulásokat ellenforradalomnak minősítették, és utólag kérték a szovjet csapatok beavatkozását). 2 4-én éjjel a szovjetek elfoglalták a fővárost, és bejelentették a statáriumot Ezt a felkelők részéről fegyveres ellenállás követte (Széna tér, Baross tér, Corvin k öz, a K ilián-laktanya Maléter ezredes vezetésével átállt a felkelőkhöz). 25-én a parlament előtt az ÁVH belelőtt a tömegbe A KV az MDP első titkárává Gerő helyett Kádárt tette meg. Megalakultak a forradalmi szervek: bizottságok (a városi tanácsok helyett), munkástanácsok (a vállaltok irányítására). 26-án megalakult a nemzeti kormány (pl. Lukács, Tildy) 28-án Nagy Imre

kormányprogramként j elentette be a f elkelés átértékelését: nemzeti demokratikus mozgalom, és a k ormány elismerte az új szerveket. Tárgyalások kezdődtek a szovjet csapatkivonásról, feloszlatták az ÁVH-t, visszaállították márc. 15-ét és a Kossuthcímert 30-án megszűnt az egypártrendszer (az MDP helyett Kádár vezetésével létrejött az MSZMP) Meg- és újjáalakultak a pártok (Kisgazda~, Nemzeti Paraszt~, SZDP, Petőfi~, Dem. Nép~, M Függ.lenségi~, M Szab~, M Keresztény~) a kormánykoalíció négy pártját a többpártrendszerű szocialista és a polgári demokratikus pártok adták. A szélsőségek továbbra sem kaptak igazán helyet Nov. 1 -jével m egindult a termelés, működött a kormány, a Nemzetőrség a helyzet ura volt (kiszabadult a bíboros Mindszenty, aki szintén a helyzet normalizálása mellett szólt). A sz ovjet v ezetés e lhatározta az o rszág megszállását. E bbe a szocialista o rszágok n yíltan beleegyeztek, az USA

hallgatólagosan jóváhagyta. Megkezdődött a csapatok beáramlása Nagy Imre semlegességet jelentett be, és kérte a Biztonsági Tanács ellenőrzését, ám az nem foglalkozott a kérdéssel. A mikor nov 4 -én a sz ovjet cs apatok t ámadták B udapestet, az o rszág n em s zámíthatott senkire, a belső ellenállás reménytelen volt. A kormány a jugoszláv nagykövetségre menekült A szolnoki el lenkormány ( Kádár, Münnich stb.) l egitimizálta az agressziót a "rend h elyreállítására" A partizánharc nov. közepéig tartott Létrejött az önkéntes forr-i karhatalom ("pufajkások", a rendőrség és h adsereg h elyett). A g yárakban ál talános sz trájk v olt N agy Imre mellett A z MS ZMP i smét ellenforradalomról be szélt, de c. 11 -én s tatáriumot hi rdetett Súlyos ös szecsapások voltak, be indultak az internálások, elhaltak a pártok. Bevezették a rögtönítélő bíráskodást, leszámoltak a fegyveres ellenállókkal, majd

a polgári ellenállókkal. A Nagy Imre-kormány nagy r észét R omániában tartóztatták le 1957-ben. 1958-ban Gimest, Malétert és Nagy Imrét halálra ítélték, sokakat kivégeztek és bebörtönöztek. 170 ezren menekültek külföldre