Mechanical engineering | Studies, essays, thesises » Jókai Erika - A Design for All szemléletről

Mindenki által használható/elérhető termékek „Design for all” (Jókai Erika) A Design for All szemléletről Olyan beavatkozás a használati eszközök, szolgáltatások és a fizikai környezet kialakításába, mely lehetővé teszi mindenki számára (kortól, nemtől, képességektől és kulturális háttértől függetlenül), hogy egyenlő lehetőségekkel használja és vegyen részt a társadalmi tevékenységekben (önellátás, oktatás, munka, szabadidős tevékenységek, társadalmi események). [1] Ez a szemlélet tehát a következő feladatot adja a mérnökök számára: a lehető legszélesebb felhasználói kör számára alkalmassá tenni a termékeket, szolgáltatásokat, környezetet. Design for All: (más néven „egyetemes tervezés”, universal design, inclusive design) célja olyan megoldások létrehozása, melyek egyaránt megfelelnek az ép és a speciális felhasználói rétegek igényeinek is. Ennek értelmében különbséget kell tennünk

a speciális igényekre történő, valamint a Design for All (mindenki számára jól használható) termék-, szolgáltatás- és környezettervezés szemlélete között. A különbség leginkább abban fogható meg, hogy amíg egy egyéni (vagy speciális) segédeszköz a személyes képességek javítását, támogatását célozza (pl. szemüveg), addig egy mindenki számára jól használható megoldás nem tesz különbséget az egyéni specialitások között. Erre jó példa az akadálymentes lift, amely taktilis (tapintható) és akusztikus jelzésekkel is ellátott, és amelynek mérete és kezelőfelületének magassága alkalmas az ép, a látássérült, a hallássérült, az idős vagy a kerekesszékben közlekedő személy általi használatra is. Az életünk bizonyos időszakaiban mindannyian speciális megoldások használatára szorulhatunk. Hogyan olvasunk el egy fontos „apró betűs” részt a gyógyszerhez mellékelt papíron, ha szemüvegünk éppen leesett

és összetört, vagy kiesett és elveszett a kontaktlencsénk? Hogyan kapaszkodunk meg a buszon, ha mindkét kezünkben több bevásárló szatyrot szorongatunk, s nincs lehetőségünk azokat letenni? Előfordulhat, hogy egy végtagunk törik el vagy ficamodik ki, esetleg kötőhártya vagy éppen ínhüvelygyulladásunk lesz, s bizony ezekben az esetekben megváltoznak mozgási képességeink, használati eszközeinket nehezebben tudjuk kezelni; környezetünkben folyamatosan akadályokba ütközünk. Begipszelt kézzel zuhanyozni, öltözködni, írni, megsimogatni valakit nem egyszerű feladat. A buszon kapaszkodni ilyen kézzel nem is ajánlott. Speciális igényei tehát lehetnek bárkinek – mindenkinek! Kiket nevezünk speciális felhasználóknak? Adott esetben bárkit – ahogyan az előbb olvashattuk. Szerencsénkre azonban ez többnyire csak átmeneti állapot, s utána minden visszaáll a megszokott kerékvágásba. Ha egy szerencsétlen baleset folytán magunk is

kerekesszékbe kényszerülünk rövidebb időre, bizony hamar rádöbbenhetünk, hogy talán még a saját szobánkból sem tudunk kijutni egyedül. De tisztálkodni, teát főzni, mosogatni sem tudunk majd, mert lakásunkban a bútorok nem teszik lehetővé, hogy kerekesszékből is el tudjuk látni ezeket a feladatokat. Nem jutunk ki a házból, mert nincs lift, nem jutunk be az egyetemre, mert a metró és a villamos, valamint az ezekhez vezető utak sem akadálymentesek. Az előadóteremben sincsenek akadály nélküli megoldások: mindenhol keskeny ajtónyílásokat, magas küszöböket, lépcsőket látunk. Vannak azonban olyan emberek, akik számára a közlekedés lehetetlen a kerekesszék vagy a járókeret használata nélkül, mert állapotuk végérvényesen megváltozott. Szerzett vagy veleszületett fogyatékkal élők: őket nevezzük szűkebb értelemben speciális igényű felhasználóknak. Az ergonómiai tervezési szemlélet keretében azonban kiterjesztjük a

„speciális” jelzőt a gyermekekre, az idősekre és az átmenetileg megváltozott képességű személyekre is. ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ Ennek értelmében megkülönböztetjük az alábbi speciális igényű felhasználói csoportokat: Mozgássérültek (mozgáskorlátozottak), Hallássérültek (siketek és nagyothallók), Látássérültek (vakok, gyengénlátók és aliglátók), Beszédfogyatékosok és némák, Pszichológiai, neurológiai és értelmi fogyatékosok, autisták, Halmozottan sérültek (fogyatékosok), Idősek, Gyermekek, Átmenetileg megváltozott képességűek, Átlagostól eltérő képességűek vagy tulajdonságú személyek (pl. mélynövésűek), Betegségből eredő maradandó vagy fokozatosan súlyosbodó, átlagostól eltérő állapotúak (pl. Down-kórosok, HIV pozitívak, veseelégtelenségben szenvedők, cukorbetegek, stb) Akár ép, akár fogyatékos vagy speciális igényű személyekről beszélünk, megállapíthatjuk, hogy a

felhasználók eltérő fizikai, kognitív, fiziológiai, antropometriai és kulturális jellemzőkkel bírnak. 1. ábra: Különbözőek vagyunk A különbségek néha jól láthatók (pl. életkor vagy végtaghiány), néha viszont csak bizonyos élethelyzetekben nyilvánulnak meg (pl. enyhe értelmi fogyatékos személlyel történő beszélgetés). Az épített környezet önálló, biztonságos és kényelmes használatából senki sem zárható ki testi, érzékszervi, szellemi adottságai miatt. (Ezt a megközelítést fejezik ki az olyan idegen nyelvű fogalmak, mint a már korábban említett design for all, universal design, inclusive design.) 2 A jóléti társadalmakban (fejlett országokban) a születéskori életben maradási esélyek sokkal jobbak és a várható élettartam is magasabb, mint a fejlődő országokban. Ugyanakkor tendencia, hogy ma sokkal kevesebb gyermek születik pl. az EU-ban is, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ennek következményeként

„öregszik” a társadalom – a világon vélhetően 100 millió idős ember él, és csak az EU-ban 50 millió fogyatékos ember. (Fogyatékos: látás, hallás, mozgás, beszéd, értelmi fogyatékos, halmozottan sérült, időskori állapot miatti fogyatékosságok). A fogyatékosságok nem csupán az életkor előrehaladásával jelennek meg, hanem bekövetkezhetnek munkahelyi sérülések, betegségek miatt is. Megjelennek „népbetegségek” – ma a daganatos megbetegedések, az érbetegségek és az allergia tekinthető ennek. Előrejelzések szerint az EU-ban 2025-re már 113 millió 65 év feletti ember fog élni. [2] Fizikai jellemzőink és képességeink életünk során folyamatosan változnak. Gyerekként testméreteink eleve kizárnak minket bizonyos eszközök használatából (melyek még veszélyesek számunkra) pl. autóvezetés Ez biztonságot jelenthet számunkra Ugyanakkor vannak esetek, amikor kényelmetlen és veszélyes helyzetbe kerülünk emiatt: pl.

egy étkező asztalnál etetőszéket kell használnunk, mert egy normál méretű szék veszélyes és az ülést tekintve akár ártalmas is lehet egy gyereknek (rossz testtartás). Felnőttként sokszor kerülünk olyan szituációba, amikor nem tudjuk teljes mértékben kihasználni képességeinket – pl. cipelünk egy kisgyereket; szemüvegünk bepárásodik, amikor főzünk vagy télen belépünk egy fűtött helyiségbe; olyan országban akad dolgunk, amelynek nyelvét nem beszéljük stb. Egy bizonyos életkorban erőnk és ellenálló képességünk csökken, megnő a veszélye a sérülések bekövetkezésének, gyengülnek érzékszerveink (szem, fül, orr). Ha figyelembe vesszük az életkori és egészségi állapotok jellemzőit, és ezekkel éppen nincs semmi gond, akkor is életünk kb. 40%-ában a környezet adta akadályok, interakciós problémák nehezítik meg mindennapjainkat. Ez azért következhet be, mert a használati tárgyak és a fizikai környezet

kialakításakor a tervezők nem veszik figyelembe, hogy milyen változásokon megyünk keresztül az életünk során. Pedig sokkal könnyebb mindenki számára jól használható tárgyakat és környezetet tervezni, mint később módosítani ezeket a megváltozott igényekhez. [2] A feladat nem könnyű és sokszor kompromisszumokra kényszerülünk. Miért jó nekünk, ha (majdnem) mindenkinek jó? ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ Társadalmi szinten: Nemzetközi szintű megállapodások írják elő, hogy az emberi környezetet (fizikai és társas) mindenki számára használhatóvá, elérhetővé kell tenni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a speciális igényeket is kielégítő eszközök a teljes populáció számára kedvezőek (ld. rámpa – ha szabályosan építették meg, akkor biztonságosan használhatja a kerekesszékes személy, kényelmes a biciklisnek és a babakocsis szülőnek, vagy éppen nem bukik orra egy andalgó pár. A piaci globalizáció miatt hatalmas mértékű

„népvándorlás” zajlik Európában. Több kultúra találkozik, új szokások, használati módok és felhasználói igények jelennek meg. Technológiai szinten: Az informatika térhódításával nagyon gyorsan változnak, fejlődnek a termékek és szolgáltatások. Ezt még nekünk (egyetemista fiataloknak) is nehéz követni! Sokan szorulnak ki ezen újdonságok használatából – ha nincs internet hozzáférés, nem áll megfelelő eszköz a rendelkezésére. 3 ƒ Egyre nagyobb a távolság a technológiai lehetőségek és az „átlagember” ismeretei között – ez elégedetlenséget vált ki a termékek és szolgáltatások felhasználóiból. Társadalmunk és fizikai környezetünk, amelyben élünk, emberi használatra tervezett – tehát olyanná kell alakítanunk, amely megfelel az emberi igényeknek, nem pedig bizonyos előírásoknak és megállapodásoknak (ld. 1997 évi LXXVIII tv az épített környezet alakításáról és védelméről és 1998.

évi XXVI tv a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról) – melyeket nem is tartanak be. Fogyatékosság A fogyatékosság: olyan minőség, amiben az adott személy képességeinek, teljesítményeinek szintje alacsonyabb a népesség átlagához képest. [5] „A fogyatékosság nem személyes tulajdonság, sokkal inkább állapotok bonyolult összessége, amelyek közül számosat a társadalmi környezet hoz létre.” (FNO, magyar fordítás, 2003) [4] Mit értünk ez alatt? Mindannyiunk egészségi állapota és funkcionális és kognitív képessége határozza meg, milyen tanulmányokat végzünk, milyen munkát végzünk, milyen sportot űzünk, stb. Mindaddig nem érezzük magunkat fogyatékosnak, amíg a képességeinkhez képest minden feladatot teljesíteni tudunk. Amint azonban a feladatok által meghatározott követelmények szintje meghaladja a képességeinket, már teljesíthetetlenné válnak a feladatok. Gondoljunk csak bele

abba, hogy otthon a könyvespolcot olyan magasra szereljük, hogy kényelmesen leemelhessük róla a könyveket. Ha viszont kosárlabda játékos barátunkhoz látogatunk, és bele szeretnénk lapozni a polcon lévő könyvébe, lehet, székre kell állnunk. Ez egy könnyen áthidalható probléma, de sajnos egy kerekesszékes személy számára már teljes mértékben lehetetlen lenne egy ilyen könyvhöz hozzájutni. A szakirodalmakban is gyakran alkalmazott ábrán szemléltetjük, hogyan értelmezzük ma a fogyatékosság fogalmát: Funkció Magas Az egyén funkcionális képességei Környezetre összpontosító intézkedések (optimálás) ¾ ¾ ¾ fizikai, támogató technikák szemléletmód, attitűd társadalmi szint Feladatból származó követelmények Fogyatékosság Emberi testre, funkciókra, képességekre összpontosító intézkedések ¾ ¾ ¾ ¾ ¾ orvosi kezelés fizioterápia készségfejlesztés különleges pedagógiai eljárások test-központú

támogató technikák Alacsony 2. ábra: A fogyatékosság fogalmának értelmezése 4 Az egyén funkcionális képességének szintjét jelöli a függőleges kék tengely – alulról felfelé egyre magasabb képességről beszélünk. A társadalom és a környezeti tényezők (fizikai, pszichológiai és társadalmi) által támasztott követelményeket jelöli a tengely jobb oldalán a vízszintes kék nyíl szintje. Ugyanilyen kék vízszintes nyíl jelöli a baloldalon az egyén állapotát és funkcionális képességeit. (Természetesen ez egy egyszerűsített modell, hiszen a környezet által támasztott követelményeket és az egyén képességeit több szempontból, több szinten is vizsgálhatnánk.) A két vízszintes nyíl közötti „rés” jelöli a fogyatékosságot, melyet – most már belátjuk, nem csupán a felhasználó állapota és képességei határoznak meg. A „rés” csökkenthető kétféleképpen: egyfelől az egyén funkcionális

képességeit fejleszthetjük. Ennek eszközei lehetnek: ƒ Orvosi kezeléssel, ƒ Funkciók és képességek megtanításával, ƒ Pedagógiai jellegű képzéssel (oktatással), ƒ Orvosi és rehabilitációs eszközökkel, támogató technológiákkal, segédeszközökkel. Jó, ha fejlesztjük az egyén funkcionális képességeit (pl. megtanítjuk a kerekesszékes személyt felugratni a járdaszegélyre), de (ha lehetséges más megoldás is) nem olyan hatékony, mint a feladatból származó követelmények csökkentése, hiszen ebben az esetben több felhasználó fogyatékosságát is csökkentjük. (Lesüllyesztjük a járdaszegélyt, így a többi kerekesszékes és a babakocsis anyuka is fel tud menni a járdára. [3] A másik megoldás a „rés” csökkentésére tehát ha a feladatból származó követelményekből „faragunk”. A feladatból származó követelmények csökkentése például a mindenki számára jól használható fizikai környezet megteremtésével

lehetséges. Az akadálymentesítés nem mindig jelenti azt, hogy mindenki számára jól használható! (ld. később!) A mindenki számára alkalmas beruházásokat nem kell esetenként igen drága kiegészítőkkel alkalmassá tenni a speciális használatra. Jó példa erre a korlátlift, amit egyrészt meg kell vásárolni és üzemeltetni kell, másrészt nem oldja meg például a gyermekkocsival utazók nehézségeit (gyerekkocsi rögzítése, lift vezérlése). Ezen kívül a speciális eszközök használata sok esetben stigmatizál, hátrányosan különbözteti meg használóját másoktól. Egy formatervezett segédeszköz ezt a megkülönböztetést enyhítheti – gondoljunk csak bele, milyen divat lett az érdekes formájú, ékszerként is funkcionáló fogszabályozók viselése. Akadályok Az előző alfejezetben olvashattuk, hogy akadályként éljük meg a számunkra nem megfelelő környezeti kialakításokat, elvárásokat. A „nem megfelelő” természetesen

minden embernél mást jelent. Különbözőségünk mellett az alábbi adottságaink szabják meg, mit fogunk megfelelőnek érezni: ƒ Testméretből adódó jellemzők – magasság, súly, testi rendellenességek stb., ƒ Élettani jellemzők – veleszületett vagy szerzett fogyatékok (pl. látás-, hallás- vagy mozgássérülés), átmeneti vagy állandó állapotok (pl. csípőficam, várandósság, törött végtag, allergia stb.), ƒ Perceptuális jellemzők – pl. gyengénlátás, színtévesztés, nagyothallás, szaglás vagy ízlelés hiánya, ƒ Kognitív jellemzők – nem csak értelmi fogyatékosoknál okozhat ez problémát. Gondoljunk csak egy idős felhasználóra, aki nehezen boldogulna el egy Windows Word menüjével, vagy akár mi magunk is elbizonytalanodunk egy bonyolult megfogalmazás vagy ábra láttán egy jegyzetben. 5 ƒ Motivációs és emocionális jellemzők – egy „átlagos” felhasználó számára sem mindegy, milyen „viszonyban” van a

használati tárggyal. Van, aki nem használ szívesen mobiltelefont, mert fél a káros sugárzásoktól. Akinek valamilyen látható fogyatéka van, minél inkább rejtegetné azt – pl. művégtag használatakor Nagy akaraterőre, önelfogadásra van szükség ahhoz, hogy mások előtt is merje viselni valaki a protézist. Ha pedig egy segédeszköz használata szükséges a munkavégzéshez, szintén fontos, hogy ekkor se legyen gátló hatása az eszköz külsejének, inkább munkaeszköz legyen. Ez az élmény is meghatározó lehet abban, hogy mennyire akar majd munkát vállalni egy sérült ember. Akadálymentesítés Az akadálymentesítés sok ember szerint a rámpák megépítésével már meg is történt. Ahogyan azonban több speciális igényű csoportot megismerhettünk, feltételezhetjük, hogy nekik eltérő igények vannak az akadályok megszüntetésének módjaira is. Gondoljunk csak arra, hogy milyen jó megoldás, ha egy járdaszegélyt lépcső helyett

lejtővel oldanak meg – a babakocsit tolóknak, a kerékpárosoknak és a kerekesszékeseknek is. De a vakoknak akár életveszélyes is lehet, mert nem érzékeli a járda szélét és a vakvezető kutya sem feltétlenül fog megállni – hiszen ő sem ismeri fel. Az akadálymentesítés alapelve: mindenki szükségleteihez igazodó egyetemes tervezés (Universal Design, Design for All) – épületen belül és kívül – ezt mondja ki az Akadálymentesség Európai Eszméje. A Magyar Kormány a 1015/2005. számú határozatával elrendelte a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI törvény módosítását az akadálymentesítéssel kapcsolatos rendelkezései vonatkozásában. Ennek hatályba lépése óta eltelt időszakban az akadálymentesítés fogalma lényeges átalakuláson ment keresztül. 1998-ban az akadálymentesítés alatt elsősorban a mozgáskorlátozott emberek hozzáférésének megteremtését

értették. Ma már az akadálymentesítés nem csupán a középületbe való bejutás biztosítását kell, hogy jelentse. A fogyatékos személyek alapvető jogainak gyakorlásához a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése az elsődleges feladat. [6] Komplex akadálymentesítés: valamennyi fogyatékossági csoporthoz tartozó ember – azaz a mozgássérült, a látássérült, a hallássérült, az értelmi fogyatékos, autista emberek – speciális szükségleteinek figyelembe vételét kell ez alatt, azaz az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése alatt érteni. Az akadálymentesítés néhány alapvető szempontja ƒ ƒ A különböző, sajátos szükségletű emberek igényeit összevontan kell megvalósítani – egyformán jónak kellene lennie a megoldásnak a különböző csoportokba tartozó felhasználóknak. Komplex fogalom – vonatkozik vízszintes és függőleges, térbeli, ergonómiai, antropológiai és érzékelési

akadályok kiküszöbölésére egyaránt. 6 Miért van szó róla? Sok termék, szolgáltatás vagy rendszer használatából ki vannak zárva azok, akik az átlagostól eltérő (speciális) igényekkel rendelkeznek. Ha minden felhasználó igényeit figyelembe akarjuk venni, szembesülünk azzal, hogy az átlagos igények is nagyon különböznek. Ráadásul átfedésekkel is találkozunk – egy adott környezetet vagy terméket több felhasználó is igénybe vehet (pl. iroda: ügyfél, dolgozó, karbantartó, takarító stb, a babakocsit használja a benne fekvő babán kívül a szülő, nagyszülő vagy a nagyobbik testvér). Az akadálymentesítés fő célja, hogy a környezet vagy termék/szolgáltatás használata minden (minél több) ember számára legyen biztonságos, hatékony és komfortos. Speciális termékek A speciális termékek alatt olyan eszközöket vagy szolgáltatásokat értünk, amelyek egy adott állapot vagy képességi szint mellett abban

segítik a felhasználókat, hogy akadály nélkül elvégezhessék az adott műveletet, feladatot, akkor is, ha az átlagosnál alacsonyabb képességekkel rendelkeznek hozzá. Támogató Technológiák (Assistive Technology) A támogató technológiákkal foglalkozó brit alapítvány (Kings Fund, 2001) így definiálta a fogalmat: Támogató technológiák (1): „Támogató technológia/technika minden olyan termék vagy szolgáltatás, amit a speciális helyzetű és idős emberek függetlenségének növelésére terveztek”. Fontos megemlíteni továbbá Hoppestad meghatározását (Hoppestad, 2006): Támogató technológiák (2): „A támogató technológia támogatja és segíti a felhasználót akár speciális, akár közönséges feladatainak ellátásában, egy meghatározott környezetben”. Ez utóbbi megfogalmazás a legegyszerűbb, de egyúttal a leginkább univerzális is, hiszen nem különíti el a fogyatékkal élőket az átlagemberektől. A

definíció utal arra, hogy legtöbb embertársunk rendelkezik valamilyen problémával, ami gátolja bizonyos cselekedeteinek végrehajtásában. A „támogató termék” (assistive product) fogalomnak precíz meghatározását adja az ezen termékek egységes rendszerbe foglalására kidolgozott ISO 9999:2007 (E) szabvány. A nemzetközi szabvány fogalomértelmezése szerint: Támogató termék (TT): „bármely termék (beleértve eszközöket, berendezéseket, műszereket, technológiát és szoftvert) amelyet főleg abból a célból hoztak létre, vagy tettek általánosan elérhetővé, hogy megelőzzenek, kompenzáljanak, mérsékeljenek, folyamatosan vagy semlegesítsenek megfigyeljenek károsodásokat, (monitorizáljanak), tevékenységbeli és részvételi korlátozottságot.” 7 Ilyen eszközök a hétköznapi szóhasználatunkban az ún. segédeszközök, melyeket a fent említett szabvány által három fő csoportban különböztetünk meg: ƒ

test-központú segédeszközök (pl. pacemakerek, lélegeztető- és hallókészülékek), ƒ tréninghez, képességfejlesztéshez felhasználható segédeszközök (pl. speciális szoftverek, játékok), ƒ a mindennapi élethelyzetekben segítő problémamegoldó segédeszközök. Ezzel a csoportosítással olyan nemzetközileg is elfogadott megközelítés terjedt el, ami a fogyatékosságra való koncentrálás helyett a funkcionalitást helyezi a középpontba. Ebből az irányból megközelítve a TT körében különbséget tehetünk a kommunikációt, a látást, a számítógép használatot, a mindennapi életvitelt, a tanulást, a mobilitást és általában a mozgást, a szórakozást és a rekreációt segítő alkalmazások és szolgáltatások között. [1] Példák támogató termékekre A kommunikációt segítő alkalmazások közé többek között az alternatív beszéd és a hallássegítő rendszerek tartoznak. Ilyenek a kommunikációs táblák,

beszéd-szintetizátorok, lézeres mutatók, Braille eszközök, hordozható (és egyéb módosított) írógépek, jegyzetelő eszközök. 2. ábra: Kommunikációt segítő megoldások A látást a különféle nagyító berendezések segíthetik (pl. a zártláncú videó-hálózatok nyomtatványok kinagyítására is alkalmazhatók, egyfajta digitális nagyítóként használva a kamerát és a nagyméretű kijelzőt). Ezt a funkciót támogatják a beszélő készülékek (pl órák, számológépek), a könyvtartók és lapozók, a hangoskönyvek és a Braille írást használó dokumentumkezelők. Képernyőnagyító szoftver gyengénlátóknak Képernyőolvasó szoftver vakoknak 3. ábra: Számítógép-használatot segítő megoldások látássérülteknek 8 A számítógép-használatot könnyítik meg az alternatív bemeneti és kimeneti egységek, valamint az akadálymentesített szoftverek. Ide sorolhatók a Braille alapú kimeneti és bemeneti egységek

(szövegbevitelre és olvasásra alkalmas eszközök, nyomatatók), a beszédfelismerő és beszédgeneráló szoftverek, az érintőképernyők, a szavakat előre felajánló virtuális (képernyőn megjelenő) billentyűzetek, az ergonomikus bútorok és eszközök, pl. az ismétlődő megterhelések okozta sérülések (Repetitive Strain Injury, RSI) ellen védelmet nyújtó, morze-kódon alapuló beviteli egységek és az operációs rendszerek beépített akadálymentesítő lehetőségei. 4. ábra: Írást és olvasást segítő megoldások A mindennapi életben a táplálkozást, ételkészítést, tisztálkodást, öltözködést, házimunkát támogatni lehet különleges étkészletekkel, mechanikus vagy intelligens robottechnológiát használó adagoló szerkezetekkel. Ide tartoznak továbbá a fürdőfelszerelések, a riasztók (figyelmeztetők, füstjelzők), az esetenként a felhasználó mozgását figyelembe vevő világítástechnikai berendezések, a liftek, az

otthonautomatizálási rendszerek és az akadálymentes épületek is. Univerzális markolat Doboznyitó Fogást segítő eszköz 5. ábra: Megfogást segítő eszközök 9 Vannak olyan TT rendszerek, melyek a tanulást, a memóriát, az önkifejezést segítik, az asszociációs képességet, a problémamegoldást fejlesztik, vagy egyéb kognitív tréninget lehet velük végezni. Ezekre jó példát jelentenek az adaptív gyermekjátékok, a vizuális gondolkodást támogató szoftverek és a tantermi oktatást moderáló, asszisztáló rendszerek. A mobilitás és általában mozgás megkönnyítésére a sétálást és lépcsőzést segítő TT rendszerek alkalmazhatók: itt a kerekesszékek és a használatukat segítő eszközök, a végtagokat helyettesítő gépek és az adaptált kerékpárok jelenthetnek megoldást. A mobilitásban további segítséget nyújthatnak az autóvezetést támogató adaptív berendezések (távolságtartás, sebességkorlátozás) és az

egyedi igényekre felkészített gépkocsik (pl. speciális kormányzás és sebességváltás, beszálláshoz emelő alkalmazása) – mindezek teljesebbé teszik a speciális felhasználók életét. Lépcsőnjáró „Kenguru” (Rehab Zrt.) 6. ábra: Mobilitást segítő eszközök A szórakozást és rekreációt lehetővé tevő eszközök a sportban, a kultúrában és a társadalmi életben fejtik ki hatásukat. Ilyenek a hallássérültek számára készített filmfeliratozások, a videó-játékokhoz készült kiegészítők, a futást vagy akár a horgászást támogató eszközök. [1] 7. ábra: Sportolást segítő eszközök 10 Az FNO Az FNO (Funkcióképesség, Fogyatékosság és egészség Nemzetközi Osztályozása) fontos szerepet kap az orvosi szemléletben, a rehabilitációs és a műszaki szakemberek életében is. A BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) alapján kap orvosi és rehabilitációs ellátást minden sérült személy. Ez utóbbi

megközelítés csupán a betegségre, a sérüléssel szerzett veszteségekre koncentrál. Az FNO-ban (ahogyan az elnevezéséből is adódik) a fogyatékosságra való koncentrálás helyett a funkcionalitást helyezik a középpontba. Az FNO összeállításakor – a korábbi rendszerektől eltérően – kifejezett hangsúlyt fektettek arra, hogy a rendszer deficit- és erőforrás-orientált legyen. Így segítségével nem csak azt határozhatjuk meg, hogy valaki milyen károsodást szenvedett (mennyiben tér el a megmaradt képessége az „ép”-hez képest), hanem azt is, hogy ezekkel a képességekkel mire képes – az önellátás, a munkavégzés és a társadalmi szerepek betöltése terén. Ennek következtében különösen jól alkalmazható a rehabilitáció terén. További értéke abban rejlik, hogy a klasszifikációs folyamatba bevonja az érintett személyt, tehát kifejezetten kliens-központú osztályozásnak tekinthető. Tételei több szintbe és

alszintbe rendeződnek, és a hétköznapi élet minden területére kiterjednek. Segítségével így tömör és ugyanakkor mégis átfogó leírás készíthető a szóban forgó személy aktuális állapotáról. Az FNO rendszer segítségével az egyes személyeknek nemcsak a deficitjei ragadhatóak meg, hanem a jól funkcionáló képességei, életkörülményei és ezek időbeli változásai is leírhatóvá válnak. Az FNO különösen sok teret hagy az esetek egyedi sajátosságainak leírására, s ebből adódóan igen összetett, sokszintű klasszifikációs rendszer. Mivel nem kizárólag orvosi szemléletű, az élet minden területére kiterjedő leírást is lehetővé tesz, és szerves részét képezik az életvitelt segítő TT alkalmazások is. A szociális, családi és fizikai környezet nagyban meghatározza az ember életvitelét és lehetséges rehabilitációjának irányát. Ezzel párhuzamosan a megfelelő TT alkalmazás kiválasztásánál is figyelembe

kell venni, hogy valakinek van-e segítsége az adott eszköz használata során; fekve, ülve, esetleg kerekesszékben használhatja-e az eszközt; az adott szolgáltatás telepíthető-e a lakásába, mennyiben javítja az életminőségét, ha a házon belül használja, vagy leginkább a lakóhelyén közlekedve lenne rá szüksége. [1] Az FNO tehát jól alkalmazható az emberi test funkcióképességének és akadályozottságának leírására. Az eredmény pedig felhasználható: ƒ Szakemberek oktatására (gyógytornász, protézis-készítő, munkapszichológus stb.), ƒ Kóros egészségügyi állapot körülményeinek értékelésére (az orvosi ellátás meghatározására), ƒ A rehabilitációs folyamat nyomon követésére (az aktuális állapotról mintegy „pillanatfelvétel” készíthető, a rehabilitációs folyamat bizonyos szakaszai során felvett állapotmérők pedig képet adnak a folyamat sikerességéről, esetleges tévútjairól), ƒ A foglalkozási

rehabilitáció műszaki támogatására (a műszaki területen dolgozó szakemberek – építészek, terméktervezők – számára segít a felhasználói tulajdonságokhoz (User Profile) legjobban illeszkedő eszközrendszer vagy fizikai környezet megtervezésében, kialakításában). 11 Az FNO kódrendszer felépítése Két fő részből áll, melyeket tényezők segítségével definiálunk: ƒ Személyes tényezők – funkcióképesség és fogyatékosság (b, s, d) ƒ Környezeti tényezők – (e) A tényezők rövidített jelöléseinek értelmezése: b (body) – szervezet rendszereinek élettani funkciói, pszichés funkciók s (structure) – anatómiai jellemzők (szervek, végtagok, stb.) d (doing) – teljesítmény és részvétel az adott helyzetben (lehetőség, akadályozottság, pozitív és negatív megítélés lehetséges) e (environment) – környezeti tényezők – akadályozó vagy támogató lehet A tényezők mindegyike felhasználható egy adott

személy egészségi állapotának leírására (akár egészséges, akár sérült személyről van szó). Egy adott kód csak a hozzá tartozó minősítéssel együtt érvényes. Pl b14411 = hosszú távú memória csökkenés (enyhe) Ebben a példában a b1441 az FNO szerinti kódja egy adott testrésznek, szervnek, a pont után szereplő 1-es minősítés pedig az FNO-ban használatos 1-4 skála legalsó foka. (b: testi funkció, b1: Mentális funkciók, b144: Emlékezésfunkciók, b1441: Hosszú távú (megőrző) memória, b1441.1 – a hosszú távú memória teljesítményének enyhe csökkenése) Ezen kódok segítségével leírt állapot-meghatározás mindig egy adott pillanatban, adott körülmények között – a környezeti és a személyes tényezők viszonylatában – érvényes. [4] (Pl ha valaki rövidlátó, látásfogyatékát írjuk le FNO-val, de ha szemüveggel tökéletesen lát, akkor ez már a „d” minősítőben nem fog hátrányként jelentkezni, ha

pedig látáskorrekciós műtéten esik át, akkor új kódok lesznek rá érvényesek.) Példák a támogató termékek FNO szerinti kódolására A támogató termékek között már említett Magic for Windows képernyőnagyító szoftver (felnagyítja a Windows operációs rendszerben futtatható programok felületeit, akár 16-szoros nagyítást is elérhetünk vele) és a JAWS for Windows 6.20 képernyőolvasó program (magyar nyelven olvassa fel a képernyőn megjelenő üzeneteket és mondja ki a leütött billentyűket) termékek felhasználói csoportjai az alábbi jellemzőkkel írhatók le az FNO szerinti kódok használatával: e1251 Segítő termékek és technológiák a kommunikáció céljaira b210 Látási funkciók s220 A szemgolyó struktúrája d166 Olvasás, d170 Írás d325 Kommunikáció – írott üzenetek megértésével, d360 Kommunikációs eszközök és technikák használata d810-839 Oktatás d840-859 Munka és munkavállalás Tehát az ilyen FNO

kódokkal rendelkező személyek számára ezek a termékek jól használhatóak lesznek. 12 A billentyűzeten történő adatbevitelt segítő példánkban szereplő termék pedig az alábbi FNO kódokhoz köthető: e1150 e1351 b710 b715 b760 s730 d440 Általános termékek és technológiák személyes használatra a mindennapi életben Segítő termékek és technológiák a munkavállalás céljaira Az ízületek mobilitási funkciói Az ízületi funkciók stabilitása Az akaratlagos mozgási funkciók kontrollja A felső végtag struktúrája Finom kézmozdulatok Felhasznált irodalom: [1] Izsó L., Antalovits M (szerk): A foglalkozási rehabilitáció támogatása műszaki megoldásokkal és technikai eszközökkel. (Megjelenés alatt álló tanulmány, BME Ergonómia és Pszichológia Tanszék, 2008.) [2] A Design for All Foundation kiadványai (www.designforallorg) [3] Izsó L., Hercegfi K (szerk): Ergonómia (Typotex Kiadó, Budapest, 2007) Tervezés speciális

felhasználók számára c. fejezete (Horváth Ádám – Szabó Gyula) [4] FNO – A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (WHO 2001es kiadványának magyar nyelvű fordítása, Kossuth Nyomda Kft, Szeged, 2003.) [5] Illyés, S. (szerk): Gyógypedagógiai alapismeretek ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar. Budapest 2000 [6] http://www.szmumgovhu/downloadphp?ctag=download&docID=901 (20081010 szerinti tartalom) – a Kormány 1015/2005. számú határozatának előterjesztése a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI törvény módosításáról 13