Commerce | External trade » Eszlári Imre - Hogyan alakítsuk át Magyarország külkereskedelmét?

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Összehasonlító Gazdaságtan házidolgozat Hogyan alakítsuk át Magyarország külkereskedelmét? Miskolc, 2003. november 23 Készítette: ESZLÁRI IMRE LEVENTE 2003/2004. tanév I félév gazdálkodási szak II. évfolyam levelező tagozat „E” csoport 1 Tartalomjegyzék I. Bevezetés .3 II. Külgazdaságpolitikánk céljai .4 III. A külgazdasági stratégiai céljai .4 IV. A kivitel viszonylati súlypontjai .5 V. Az árstruktúra alakítása .9 VI. Az exportáló vállalati kör bővítése.12 VII. Kereskedelemfejlesztés, beruházás-ösztönzés 13 VIII. Exportfinanszírozás és exporthitel-biztosítás 15 IX. Felkészülés a külgazdaságban az Európai Uniós tagságra 16 X. A csatlakozás előkészítése a külgazdaság területén 18 XI. Felhasznált Irodalom 19 2 Sokáig gondolkodtam, hogy miről is írjak a témával kapcsolatban, mígnem arra

gondoltam, hogy közelebbről megismerkedem az Európai Uniós csatlakozásunk előnyeivel és hátrányaival. A kutatásom sikerrel járt, mert találtam egy táblázatot, amely összesíti a belépéssel illetve a kimaradással járó éves növekedési ütemeket. A táblázat a következőket tartalmazza: Éves növekedési ütemek, 2003-2006 évi átlag (százalékban) Belépés Kimaradás GDP 4,0 3,2 Export 9,6 5,5 Beruházás 9,3 4,5 Foglalkoztatás 0,5 0,2 Lakossági fogyasztás 3,9 3,2 Reálbér 4,9 3,6 Infláció 4,2 6,2 Forrás: A Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készítette: GKI Gazdaságkutató Rt A magyar gazdaság nyitottsága, az elmúlt időszakban meghatározóan exportvezérelt növekedés fenntartásának igénye, a világkereskedelem gyors bővülése, a nemzetközi együttműködés elmélyülése egyaránt szükségessé teszi, hogy következő évekre külgazdasági stratégia rögzítse a külgazdasági tevékenység fő

céljait és elérésük eszközrendszerét. Legfontosabb teendőnek a stratégia azt tekinti, hogy a csatlakozásig terjedő időszakban is tágítsuk külgazdasági mozgásterünket, javítsuk piaci helyzetünket, tartsuk fenn és növeljük a befektetői érdeklődést, fejezzük be a felkészülést a külgazdaságban az európai uniós tagságra. A külgazdasági stratégia az Európai Unió belső piacán már érvényesülő négy szabadságjog elemeivel az alábbi keretek között foglalkozik: • az áruk (fizikai termékek) kereskedelme, teljes körűen; • a szolgáltatások közül döntően a nemzetközi kereskedelem tárgyát képező, üzleti alapon lebonyolított szolgáltatási formák; • a tőke áramlásán belül a közvetlen külföldi befektetések (foreign direct investment FDI); 3 • a személyek áramlása esetében a gazdasági együttműködéshez, a kereskedelmi szerződésekhez kapcsolódó munkaerő-mozgás. A külgazdasági stratégia az

exportvezérelt növekedés fenntartására, a világgazdasági és regionális integrálódás erősítésére, a gazdaság makro- és mikroszintű versenyképességének javítására, a kis- és középvállalkozások megerősítésére irányuló gazdaságpolitikai törekvések megvalósításához járul hozzá: útmutatást ad a külgazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez, meghatározza a célokat és elérésük eszközeit. Külgazdaságpolitikánk céljai: • az áruk és szolgáltatások exportjának bővítése, az árukivitel diverzifikálása, • a közvetlen külföldi befektetések előmozdítása, • a magyar tőkekivitel előmozdítása, • a belső piac esetenként szükségessé váló és indokolt mértékű védelme. A stratégia meghatározza továbbá azokat a feladatokat, amelyek elvégzésével a kormányprogramnak megfelelően 2003. január 1-jéig a külgazdaság területén is megteremthetők a zökkenőmentes csatlakozás feltételei az EU

közös kereskedelempolitikájához, az egységes belső piachoz. A csatlakozás után is érvényes célok tartalmát és a megvalósítás eszközeit az EU-tagság követelményeinek figyelembevételével kell majd meghatározni. A külgazdasági stratégia céljai Az áruexport előmozdítása A középtávú gazdasági stratégia a külkereskedelem évi 9-10 %-os bővülésével, a kereskedelmi mérleg legfeljebb kismértékű romlásával, tehát a kivitel és a behozatal közel azonos növekedésével számol. Így a tavalyi 28,1 Mrd USD-os szinthez a következő időszakban évi 2,5-3 Mrd USD-os exportnövekmény elérése a cél. Kívánatos, hogy a kivitel tartós, gyors növekedése minden területen a forgalom diverzifikációjával párosuljon. Az erőteljes exportnövekedés a jövőben is csak a kedvező hazai gazdasági környezet, az érdekeltség fennmaradása esetén érhető el. Kiemelt figyelmet igényel e szempontból az árfolyamsáv kiszélesítése óta

mutatkozó erőteljes felértékelődésnek a kivitel 4 versenyképességére, a külkereskedelmi árakra és árarányokra, a kereskedelmi és a fizetési mérleg egyenlegére gyakorolt hatása. A forint árfolyamának az új felső sávhatár közelében történő stabilizálódása a bevétel csökkenése miatt súlyos problémákat okozhat az exportőröknek, elsősorban a kis- és középvállalatoknak, akik pozíciói az importtal szemben a hazai piacon is romlani fognak. A kialakuló helyzetet folyamatosan elemezni kell, hogy szükség esetén idejében meg lehessen hozni a negatív hatásokat legalább részben enyhítő intézkedéseket. A magyar termékek versenyképességének megőrzése és javítása emellett elengedhetetlenné teszi, hogy a csatlakozásig tekintsük át az adó- és járulékfizetési rendszer EU-követelményekhez igazításának ütemezését, a magas közterhek csökkentésének lehetőségét, fokozott mértékben állítsuk a

különféle állami támogatási és ösztönzési rendszereket a versenyképesség javításának szolgálatába. A kivitel viszonylati súlypontjai A magyar külkereskedelemben az elmúlt időszakban az EU-országok váltak meghatározóvá, részesedésük 2000-ben a kivitelben 75 %, a behozatalban 58 % volt. (Az exportadatokat az EU részarányát növelően torzítja a Magyarországon működő multinacionális vállalatok forgalma, mivel ezek sok esetben rendeltetésként EU országot jelölnek meg, de az árukat onnan EU-n kívüli országokba szállítják tovább.) Nyugat-Európa részaránya (az EFTA-val együtt 77%) nemzetközi összehasonlításban is rendkívüli koncentrációra utal, amely magasabb az EU-tagállamok hasonló mutatójánál. Nem tekintjük ezért célnak a részarány további emelkedését, a kivitel egyenletesebb földrajzi megoszlásának elősegítésére törekszünk. Mindezzel együtt a következő években is az Európai Unió

marad a magyar kivitel legfontosabb piaca, továbbra is reális cél az EU átlagos importnövekedését meghaladó magyar exportdinamika fenntartása, piaci részarányunk növelése. Ez a fentiek szerint nem az EU súlyának további emelkedését jelenti a magyar kivitelben, hanem belső diverzifikálását, a távolabbi tagállamok súlyának emelkedését, miközben az EU-n kívüli fizetőképes országokba irányuló kivitelünk átlagosnál gyorsabb bővülésével a regionális részarányok bizonyos fokú módosítására törekszünk. 5 Két legfontosabb partnerünk közül Németország esetében továbbra is célunk az élelmiszeripari termékek exportcsökkenésének megállítása, súlyuk növelése. Az északi régiókban erősítenünk kell pozícióinkat, a kelet-német tartományokban pedig a korábbi intenzív gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés piaci feltételek közötti újjáélesztését, a kooperációs, beszállítói kapcsolatok

magasabb szintű folytatását kívánjuk előmozdítani. Ausztria tekintetében fő célunk a többéves lassú növekedés gyorsítása: a jelenleginél jóval nagyobbak a lehetőségek a kis- és középvállalatok kapcsolatainak erősítésére, a határmenti együttműködés kihasználására is. Jó lehetőségek vannak az igen gyors forgalom-növekedés fennmaradására Franciaország és Hollandia esetében, míg Olaszország tekintetében a kivitel korábbi magas dinamikájának elérésére kell törekedni. Célunk, hogy tovább emelkedjék Svédország, Finnország, Belgium, Dánia és Spanyolország részaránya. A nem hagyományos partnerek (Portugália és Írország) esetében a kapcsolatok erősödése jelentős részben a külföldi beruházók üzletpolitikájától, az európai beszállítási láncok alakulásától függ. A távolabbi mediterrán EU-tagok esetében a hagyományos kapcsolatokból és a gazdasági struktúrák hasonlóságaiból adódó korlátokat

a kereskedelemfejlesztési tevékenység megfelelő alakításával lehet leküzdeni. A diverzifikáció szempontjából Nyugat-Európában a jó fizetőképességű EFTA országok (Svájc, Norvégia) jöhetnek számításba, mivel itt meglehetősen alacsony a magyar termékek piaci részesedése. Felvevőképességük azonban meglehetősen korlátozott, ezért a forgalombővítés lehetőségei szűkek. A kivitel bővítése céljából Nyugat-Európa mellett négy térségre célszerű koncentrálni: a közép-európai térség, különös tekintettel a szomszédos országokra, egyes FÁK tagállamok, a tengerentúli OECD országok, valamint a számottevő piaci potenciállal bíró fizetőképes fejlődő országok. A kelet-európai régión belül kiemelendő a gazdasági kapcsolatok erősítése a szomszédos államokkal, amelyek részesedése a kivitelben viszonylag alacsony. Ennek tőlünk független okai is vannak: Ausztriától és Szlovéniától eltekintve a régió

országainak konjunkturális helyzete nem kedvez a kapcsolatok dinamikus fejlődésének. Rövid távon nem várható a szomszédos országokba irányuló kivitel robbanásszerű növekedése, de tudatos lépésekkel, a kormányzati eszközök célszerű felhasználásával elő lehet segíteni a stratégiai pozíciók kiépítését. A határon átnyúló regionális együttműködéshez a közgazdasági szabályozással 6 nem lehet kivételes helyzetet teremteni, ezért elsősorban pénzügyi eszközökkel, például az e célra elkülönített alapok felhasználásával van mód a támogatásra. A kapcsolatok hatékony növelésének forrásai lehetnek a dinamikusan fejlődő magyar ipari parkok és logisztikai központok szolgáltatásai is. A CEFTA működése nagymértékben hozzájárult a rendszerváltást követően a regionális gazdasági kapcsolatok helyreállításához. A forgalom további növekedésének kereskedelempolitikai feltételei megvannak, ezért

elsősorban a vállalati kapcsolatok erősítésével, a külpiaci munka javításával lehet előrelépést elérni. Elsősorban a kis- és középvállalatok. munkáját célszerű a kormányzati eszközökkel támogatni, ugyanis a hazánkban letelepedett multinacionális cégek legtöbbje már felismerte és ki is használja a CEFTA illetve a regionális üzletpolitika lehetőségeit. A forgalom zömét az ipari termékek jelentik, az átlagosnál magasabb azonban az agrárszektor kiviteli részesedése, ezért fontos érdek az agrárkereskedelem további liberalizálása. Az újjáépítési programok, a fejlett országok által kezdeményezett átfogó stabilizációs folyamat elindulásával a délkelet-európai régióban mind a termelő célú, mind a lakossági fogyasztást szolgáló import gyors felfutásával számolunk. A Stabilitási Egyezmény különböző programjaiban való részvétel, a kapcsolódó magyar kormányzati akciók révén megvan a lehetőség a kivitel

előmozdítására. Ebbe beletartozik a kedvező feltételű hitelek felajánlása, a magyar termékek piacra jutási feltételeinek javítása kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások létrehozásával. A térség szegényebb államai esetében pedig az segítheti exportunk növelését, hogy a magyar preferenciális rendszer (GSP) kedvezményeinek kiterjesztése bővíti az ő kiviteli lehetőségeiket, javítja fizetőképességüket. E piacokon a sajátos feltételek miatt az átlagosnál nagyobb szerepe van a kormányzati segítő intézkedéseknek, az állami külpiaci hálózat megerősítésének. A FÁK-tagállamok közül az orosz, ukrán, kazah és a belorusz viszonylat tartozik az exportnövelés szempontjából kiemelt országok közé. Ebben a régióban az a fő feladat, hogy stabilizáljuk gazdasági kapcsolatainkat, kivitelünket fokozatosan bővítve mérsékeljük az energiahordozó-import miatt növekvő passzívumot. Elő kívánjuk mozdítani a

működőtőke legális bevonását, és fontos feladat a szolgáltatási együttműködés fejlesztése is. A legfontosabb partner Oroszország marad: a kapcsolatok fejlesztésében hosszú távon is érdekeltek vagyunk a gazdaságos energia-behozatal zavartalan folytatása, a magyar termékek felvevőpiacának bővítése érdekében. Földrajzi helyzete, kapcsolataink hagyományai miatt 7 Ukrajna szintén fontos partner: szándékunkban áll a határon átnyúló együttműködés bővítése, az áruszállítási, logisztikai lehetőségek javítása, a technológiai együttműködés erősítése. A térség országainak sajátosságai miatt a közvetlen államközi, kormányzati kapcsolatok gyakran az exportösztönzés fontos módját jelentik, és a vállalatok munkáját támogató kollektív eszközöknek a piacgazdaságokban megszokottnál nagyobb szerepe lehet kivitelünk növelésében. A tengerentúli OECD-országok közül az Egyesült Államok a legfontosabb

gazdasági partnerünk. Exportunknak az átlagot meghaladó bővülése az amerikai eredetű beruházások felfutásának eredménye. A piac méretei, a kereslet szerkezete és a magyar termelés adottságai távlatilag a kivitel további növelését teszik lehetővé, főleg a magas technológiát képviselő szektorokban. A gazdasági kapcsolatokat komolyabb kereskedelempolitikai akadályok nem terhelik, bár az amerikai kormány a magyar kereskedelmi többletre és az általa nyújtott GSPelbánásra hivatkozva az EU-ból származó árukkal szemben mutatkozó vámhátrányának csökkentését szorgalmazza. Japán esetében kedvezőtlen tendencia a passzívum évek óta tartó növekedése, amely részben a magyarországi japán befektetések miatt 2000-ben 1,5 Mrd USD-t tett ki. Pozitív ugyanakkor, hogy importunk négyötöde gép, berendezés, alkatrész, ami hozzájárul a harmadik piacokra irányuló kivitelünk bővüléséhez. A magyar-kanadai áruforgalom elmarad a

gazdasági lehetőségektől, a kedvezőtlen helyzeten egymás piacának, szállítási lehetőségeinek jobb megismerésével, a vállalati kapcsolatok erősítésével, a szakmai szövetségek, kamarák szorosabb együttműködésével kívánunk változtatni. A kivitel növelését mindkét ország esetében elsősorban a magyar termékek piacra jutási feltételeinek javításával, a kereskedelmen kívüli akadályok (pl. indokolatlanul szigorú állat- és növényegészségügyi előírások) elhárításával és a GSP-kedvezményeknek az EU-csatlakozásunkig való megőrzésével lehet elősegíteni. A fejlődő országokkal tartott kapcsolatainkban a robbanásszerűen növekvő kereskedelmi hiány mérséklése volna kívánatos a kivitel növelése révén. A jó néhány (főként ázsiai) partnerünkkel kialakult jelentős passzívum a multinacionális cégek tevékenységének következménye: a magyarországi üzemeik által lebonyolított import túlnyomó hányada

magasabb feldolgozottsági fokon az európai piacokra kerül. A legalább részleges kiegyensúlyozáshoz szükséges feltételek megteremtése az egyes országok esetében eltérő 8 eszközöket igényel: van, ahol a kereskedelempolitikai feltételek javítását; van, ahol a nemvámjellegű akadályok elhárítását vagy a kereskedelemfejlesztési tevékenység erősítését szükséges a középpontba állítani. A délkelet-ázsiai térségben elsősorban a válság által kevésbé érintett, gazdaságilag stabil országokkal (Szingapúr, Dél-Korea, Tajvan, Hong Kong, stb.) van lehetőség az együttműködés erősítésére a magyar kivitel fokozásával, a tőkebevonás növelésével. A nagy távolság, a piaci munka magas költségei miatt ebben a régióban különösen fontos a vállalati munka támogatása állami eszközökkel. Piacának mérete és a kétoldalú kereskedelmet jellemző nagy magyar hiány miatt Kína is kiemelt figyelmet érdemel, itt a

kormányzati kapcsolatok fontos szerepet játszhatnak nagyobb üzletek megszerzésében. A közel-keleti országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatainkat az elmúlt években csökkenő magyar kivitel ellenére még mindig a kereskedelmi többlet jellemzi. A fő cél a kapcsolatok korábbi szintjének legalább részleges helyreállítása hagyományos partnereinkkel (Egyiptom, Szíria, Irán), aktívan alkalmazva a gazdaságdiplomácia eszközeit is. A stabil helyzetű Öbölországok, Szaúd-Arábia, Izrael, Tunézia, Marokkó esetében a vállalati versenyképesség erősítésére kell a hangsúlyt helyezni, a többi között a kereskedelemfejlesztés, az exportfinanszírozás révén. A korábban jelentős algériai, líbiai, iraki, s részben iráni kapcsolatok akár csak részleges helyreállítása döntően politikai tényezőktől függ. Az izraeli és a török egyezmény pozitív hatása alapján indokolt lehet a kölcsönös érdekeltségen alapuló szabadkereskedelmi

megállapodás létrehozása egyes mediterrán országokkal, mert ezzel segíthetjük kivitelünk bővítését. Fekete-Afrikában gyakorlatilag csak a Dél-Afrikai Köztársasággal van lehetőség számottevő együttműködés kialakítására. A Latin-Amerikával fennálló kapcsolataink problémái hasonlítanak az ázsiai régióéhoz: növekszik a passzívum, termékeink kiszorulnak. E térségben Brazília, Mexikó, kisebb mértékben Argentína tekinthető potenciális piacunknak. A kivitel növelése előtt álló akadályok (a helyi termelés fokozott versenyképessége, távolság, a hagyományos üzleti kapcsolatok hiánya, stb.) leküzdése a gazdaságdiplomácia, a kereskedelemfejlesztés, exportfinanszírozás eszközeit, a külpiaci jelenlét megerősítését egyaránt igényli. Az árustruktúra alakítása 9 A magyar exportszerkezet radikális átalakulása a feldolgozott termékek részarányának folyamatos emelkedésével, a gépipari részegységek és

alkatrészek hányadának dinamikus növekedésével ment végbe. Ebben a Magyarországon megtelepedett multinacionális cégeknek van meghatározó szerepe: magas feldolgozottságú, korszerű technológiát képviselő exportjuk várhatóan a továbbiakban is kiemelkedő ütemben nő. Elsősorban az autóipari, elektronikai, műanyagipari alkatrész- és részegység-gyártó kapacitások idetelepülését célszerű ösztönözni, és a kormányzati politikának jelentős szerepe lehet a beszállítói tevékenységet végző kis- és középvállalkozói háttér fejlesztésében. A hagyományos (általában nem vámszabadterületen előállított) export bővülését a versenyképességet növelő állami programokkal lehet elősegíteni, amelyekbe újabb alágazatokat, termékcsoportokat célszerű bevonni. Az egykor jelentős magyar nagyvállalati szektort ma egyes vegy- és gyógyszeripari cégek, a megmaradt kohászati és alumíniumipari üzemek, az energetikai

berendezések, autóbuszok, vasúti és kikötői berendezések, gyógyászati eszközök termelése képviseli. Ezek olyan termékcsoportok, amelyek főleg a kelet-európai és a fejlődő piacokon értékesíthetőek megfelelő versenyképesség és a szükséges kormányzati támogatás (pl. exportfinanszírozás) esetén Az igényes termékeket előállító, hagyományos iparágak (textilipar, ruházati cikkek, bútorok üveg- és porcelán-gyártás, fém-, műanyag- és faipari termékek) exportjának támogatása egyben a hazai középvállalati szektor megerősödését is szolgálja. A külpiaci szervezet információi és egyéb források alapján segíteni kell a vállalatokat abban is, hogy árukínálatukat folyamatosan és rugalmasan tudják a változó külpiaci igényekhez igazítani. Az ipari export további növelése mellett fontos az agrárkivitel bővítése, amelyet kereskedelempolitikai akadályok nem gátolnak, hiszen nem tudjuk kihasználni a

szabadkereskedelmi megállapodásokban rögzített kedvezményes kvóták jelentős részét sem. Követelmény a kínálati szerkezet hozzáigazítása a piaci kereslethez, az igényesebb kultúrák elterjesztése, a magasabb feldolgozottsági fokú, igényes kiszerelésű, a piaci igényeknek tartósan megfelelő termékek arányának növelése. Magyarország WTO-kötelezettségei miatt egyéb támogatási mechanizmusok kidolgozásával kell felkészülnünk a mezőgazdasági exporttámogatási lehetőségek szűkülésének következményeire. Az erre irányuló munka már megkezdődött. 10 A multinacionális vállalatok exporttevékenysége mellett a hagyományos magyar termékeknek a következő exportbővítési lehetőségei vannak. Az Európai Unió országait és a többi fejlett európai országot tekintve többnyire hasonló jellegű termékek (bio-élelmiszerek, minőségi borok, elektronikai cikkek, gépjárműalkatrészek, porcelán és kerámia) kivitelének

bővítésére látunk lehetőséget. Németország piacán a fentieken kívül a faipari cikkek, Ausztriában a műanyag-, papír- és bútoripari termékek, Olaszországban a gépipari, elsősorban fémipari alkatrészek, a skandináv piacokon a minőségi húsáruk exportja jelenthet többletet. Szinte valamennyi európai piacon számottevően növelhető textilipari bérmunka-tevékenységünk és szolgáltatásexportunk, elsősorban a számítógépes alkalmazások fejlesztése területén. Sajátos exportlehetőséget nyújthatnak egyes kiemelt beruházások, így a 2004. évi athéni Nyári Olimpia (építőipar, vasúti kocsik, mini-buszok, vasúti pályaépítés, energetikai berendezések szállítása). Oroszországba és a FÁK-országokba elsősorban a kooperációs kapcsolatok (járműipar, infrastruktúra-fejlesztés, energetikai ipar, szolgáltatások) erősítésével, a központi beszerzésekbe való bekapcsolódással, értékesítési és elosztási bázisok,

vámraktárak létesítésével növelhető a kivitelünk. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek közül elsődlegesen a zöldség-, gyümölcs- és húskonzervek, a hús, a bor és a vetőmagvak iránt mutatkozik kereslet. A közép-kelet-európai országokba irányuló hagyományos exportunk bővítéséhez a határ menti és regionális együttműködés, a tőkekivitel ösztönzése teremthet jó lehetőséget. Szabadkereskedelmi partnereinkkel az agrárkereskedelem további liberalizálása esetén bővíthető mind a további feldolgozásra szánt (gabona, olajos magvak, stb.), mind a feldolgozott termékek (bor, hús-, édesipari- és tejtermékek, zöldség és gyümölcs) exportja. Az USA-ba és Kanadába főként a feldolgozott zöldség-gyümölcs, a sertéshús és húsáru (konzervek, szalámi), továbbá a bútorok, textiltermékek, gyógyszeripari cikkek, porcelán és üvegáruk kivitele növelhető. Japánba a fagyasztott sertéshús, tejtermékek, sajt,

toll, libamáj exportjának bővítésére látunk lehetőséget. A közel-keleti régióban elsősorban autóbuszok, vasúti- és kikötői berendezések, energetikai berendezések és hűtési technológiák, öntöző- és szennyvízkezelő berendezések, oktatási és egészségügyi eszközök, egyes országokba a gabonasilók, malmok, gabona, vetőmag, hús, sajt 11 és zöldségek exportját növelhetjük. További lehetőségeink adódnak az olajipari és vízgazdálkodási szolgáltatások nyújtásában. A dinamikusan fejlődő számítástechnikai részegység-szállítások mellett Délkelet-Ázsiába főként egyes vegyipari- és műanyagipari alapanyagokat, gyógyszeripari cikkeket, fagyasztott húsárukat és egyéb feldolgozott élelmiszeripari termékeket adhatunk el az eddiginél nagyobb mennyiségben. Latin-Amerika egyes országaiba az oktatási és egészségügyi berendezések, autóipari alkatrészek, vegyipari és gyógyszeripari termékek kivitelét

növelhetjük. Vállalatainknak főként külföldi cégek beszállítójaként van reális esélye a bekapcsolódásra a fejlődő országok infrastruktúra-fejlesztési projektjeibe. Lehetőség mutatkozik a felsorolt termékekhez kapcsolható szolgáltatási tevékenység növelésére is. A magas technológiát képviselő termékek mellett még mindig számottevően növelhető a hagyományos magyar exportáruk kivitele: gépipari, járműipari exportunk bővítésének fontos előfeltétele az ipari kooperációk létrejötte, élelmiszeripari és könnyűipari kivitelünk esetében pedig a magas feldolgozottság és a kiváló minőség a meghatározó. Az exportáló vállalati kör bővítése Az elmúlt időszakban a kivitel növekményének döntő részét a Magyarországon letelepedett multinacionális cégek, ezen belül is a vámszabad-területeken működő vállalatok adták. Az utóbbiak részaránya az exportban 45 %, és további mintegy 20 %-ot képviselnek a

vámterületen működő külföldi érdekeltségű vállalatok. A kivitel erősen koncentrált: a 10 legnagyobb cég adja az export közel egyharmadát. A kormányzati stratégia gazdasági, politikai és társadalmi céljaival egyaránt szorosan összefügg a magyar vállalkozói szektor erősítése. A teendők eltérőek a széleskörű nemzetközi tevékenységre képes kevés nagyvállalat, illetve a közép- és kisvállalati szektor esetében. Az utóbbiak támogatása kezdetben nyilvánvalóan elsősorban a hazai megjelenésre irányul, de a szűk magyar piac gyakran már a kisvállalatokat is a külföld felé fordulásra készteti. Tevékenységük általában koncentrikusan fejlődik, először inkább csak a szomszédos országok iránt érdeklődnek, majd fokozatosan tágul kivitelük köre. A nagyobb vállalatok tevékenysége elsősorban a gépipari ágazatokban, főleg a közép- kelet-európai és a fejlődő országok piacaira irányul. A hosszú gyártási

átfutású, hiteligényes cikkek exportja különösen 12 nagy kockázatot jelent, így az e termékeket gyártó vállalati kör számára kiemelt jelentőségű az exporthitelezés, a garanciavállalás, a hitelbiztosítás. Az exportképes magyar tulajdonú vállalati kör eredményességének támogatását, a forgalomban képviselt részarányuk emelését a közelgő EU-csatlakozással bekövetkező erősebb verseny is indokolja. Figyelembe kell a venni, hogy a csatlakozással a vámszabadterületi termelés feltételei megváltoznak, ezért el kell kezdeni a felkészülést az új helyzetre, ki kell dolgozni a vámszabadterületeken működő vállalatok megtartását segítő eszközöket. Kereskedelemfejlesztés, beruházás-ösztönzés A vállalati tevékenység kormányzati támogatásának még a legfejlettebb országokban is nagy, és egyre növekvő szerepe van a külgazdasági kapcsolatok minden területén. A kereskedelemfejlesztéssel összefüggő feladatok

állami támogatására 2001. január 1-jével a Külügyminisztérium kezelésében létrejött a Kereskedelemfejlesztési Célelőirányzat (KFC). A vállalati külpiaci munkához nyújtott kormányzati támogatást az is szükségessé teszi, hogy az átalakított kamarai rendszer egyelőre nem képes olyan mértékben segíteni az erősen lecsökkent számú tagvállalatot sem, amint ők igényelnék, illetve amint az export bővítésének külgazdasági érdekei indokolnák. Magyarországon az ITD-H látja el azokat a vállalati tevékenységet segítő kereskedelemfejlesztési, befektetés ösztönzési feladatokat, amelyek megoldása kormányzati érdek, és amelyek finanszírozásában emiatt hosszabb távon is szükség van az állam szerepvállalására. A kereskedelemfejlesztés hagyományos és célravezető eszközei a nemzetközi vásárokon, kiállításokon való részvétel, az üzletember-találkozók, üzleti delegációk küldése és fogadása, valamint az

előbbiek összekapcsolása, a koncentrált megjelenés, a célzott akciók, Magyar Napok megrendezése. Az export-támogató rendezvények esetében egy-egy nagyobb akció lebonyolítása mellett kiemelt feladat a vállalkozói kezdeményezések felkarolása. Az Internet nyújtotta lehetőségek fokozottabb kihasználása sokat segíthet az eredményesebb tevékenységhez. Többnyelvű, széles körben elérhető, frissen tartott adatbázis, tájékoztató és jogtár lehet a kereskedelemfejlesztési célok megvalósításának egyik hatékony eszköze. 13 A nemzetközi vásárokon való általános megjelenés ideje lejárt: ma a célzott kereskedelemfejlesztési rendezvények, az egyes (köztük az elmaradott) magyar régiók kapcsolat-fejlesztési törekvéseinek, projektjeinek bemutatása kap kiemelt szerepet, az ágazati szakkiállítások, a saját szervezésű, célzott önálló árubemutatók tekinthetők korszerű és hatékony exportpromóciós eszköznek. Némely

régióban (a CEFTA, a FÁK, a fejlődő világ egyes országai) megfelelő vállalati érdeklődés esetén természetesen időközönként változatlanul szükség van központi rendezvényekre, presztízs-kiállításokra. Egyes fontos partnereinknél (Németország, Hollandia, Franciaország, Belgium, Olaszország, Spanyolország) a tartományi szintű megjelenést, a regionális keretekben szervezett promóciós tevékenységet kell a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének motorjaként használni. Japán esetében az ágazati jellegű exportösztönzést tekintjük a leghatékonyabb promóciós eszköznek, és ez kiegészülhet tartományi szintű rendezvényekkel. ÉszakAmerikában is az ágazati exportpromócióra kell a hangsúlyt helyezni, és törekedni kell a helyi adottságokhoz igazodó megjelenésre a hatalmas területű ország gazdaságilag ígéretes régióiban. A támogatandó vállalati kört a hazai irányítású nagy- és középvállalatok, valamint az

exportorientált kis- és középvállalkozások, továbbá a beszállító cégek alkotják, mivel ezek képesek a rendelkezésre álló források leghatékonyabb felhasználására ki kell alakítani a feltételeket az elektronikus kereskedelem elterjedésére, ehhez indokolt esetben felhasználhatóak a kollektív exportösztönzés eszközei is. A kereskedelemfejlesztési akciók hatékonysága növelhető a koordináció javításával az ipari és a mezőgazdasági exportpromóció között. A vállalati külpiaci tevékenység közvetlen támogatása mellett az export fokozásának fontos eszköze a magyar termékek kedvező külföldi megítélésének javítása: az eddiginél nagyobb súlyt szükséges fektetni a hagyományos és az újabb hazai termékek megismertetésére, az ágazati exportpromócióra, a magyarországi termelés magas minőségének tudatosítására. Ennek legfontosabb eszközei a jól megtervezett, célzott promóciós akciók, amelyek

lebonyolításában az ITD-H és az Agrármarketing Centrum játszik fontos szerepet. A Külügyminisztérium, a Gazdasági Minisztérium, az ITD-H, az Eximbank, a Mehib és a szakmai szövetségek képviselőiből álló Külgazdasági Tanács keretet ad a kormányzati 14 szervek és az érintett szervezetek között a rendszeres párbeszédnek, a tendenciák közös értékelésének, a kormányzati támogatások célszerű irányai megtárgyalásának. A befektetés ösztönzés esetében a külföldi vállalatok, bankok, befektetési alapok jelentik a célpontot. Piaci átalakulásunk előrehaladtával változtak a meghatározó befektetési formák: a privatizáció helyett egyre inkább a zöldmezős beruházások, a meglévő vállalatokban való tőkeemelés, illetve a már működő cégek megvásárlása kerül előtérbe. További fontos változás, hogy a külföldi tulajdonú vállalatok szigetszerű letelepedése és tevékenysége helyett a gazdasághoz való

szerves kapcsolódás, a hozzáadott-értéket növelő beszállítói láncolatok kialakítása, a kis- és középvállalatok aktivitásának ösztönzése kap hangsúlyt. A megváltozott helyzetet tükrözi a tőkebevonás ösztönzésének jelenlegi stratégiája. Továbbra is fontos szerepet játszanak az adórendszeren keresztül ható ösztönzők, a befektetés ösztönzés közvetlen eszközei, de mellettük előtérbe kerül a kutatási-fejlesztési célú külföldi befektetések célzott támogatása és a regionálisan differenciált ösztönzők alkalmazása. Ma már az általános információk egyre kevésbé elegendőek, a tőkéért folyó nemzetközi versenyben a beruházók sokkal jobb kiszolgálást várnak: részletes adatokat az őket érdeklő szektorról és termelési tevékenységről, a szóba jövő helyszínek és a várható feltételek bemutatását. A potenciális befektető érdeklődésének felkeltésére az ágazati befektetési lehetőségeket

ismertető és magyarországi régiókat bemutató ajánlat-csomagokat célszerű kidolgozni. A kis- és középvállalkozások versenyképességének javítására kidolgozott támogatási formák és kedvezményes konstrukciók egy része (pl. kamattámogatás, kockázati tőketársaságok, garanciavállalások stb.) a tőkeexport ösztönzésére is alkalmas eszköz lehet Továbbra is elsősorban a közvetett, rásegítő jellegű kormányzati intézkedések alkalmazása indokolt, de vizsgálni kell, milyen új eszközök bevezetése lehetséges üzleti alapon a hazai vállalkozások külpiaci befektetéseinek támogatására. Exportfinanszírozás és exporthitel-biztosítás A magyar áruk és szolgáltatások exportjának elősegítése nem képzelhető el a nemzetközileg is versenyképes finanszírozási feltételek nélkül. Ennek legfontosabb kormányzati eszköze az Eximbank és a Mehib, amelyeknek elsősorban azokon a területeken kell kifejteniük tevékenységüket, ahol

a kereskedelmi bankok és biztosítók érdekeltsége nem eléggé erős. 15 Az intézmények működésével szemben állított konkrét követelményeket a kormány által megfogalmazott gazdaságpolitikai elvárások tartalmazzák. Ezek esedékes módosításakor az export hitelezési garanciavállalási és biztosítási eszközökkel való támogatásának súlypontjait a külgazdasági stratégia fő irányaihoz igazodva kell meghatározni. A Eximbank tevékenysége jelenleg a magyar export 1,4 %-át (a vámterületi export 2,4 %-át) fedi le, a Mehibé 1,4 %-át. A két intézmény létrehozásakor az volt a törekvés, hogy tevékenységük a magyar export 5 %-ára terjedjen ki, ehhez azonban még ma sincsenek meg a feltételek. (A fejlett országokban a hitelbiztosítók az export 5-8 %-ára vannak befolyással) A következő években feltétlenül közelíteni kell a tervezett szinthez, lehetővé kell tenni, hogy a kedvezményes exportfinanszírozás és

hitelbiztosítás növekvő költségeit az Eximbank és a Mehib viselni tudja. Szükséges a munkamódszerek áttekintése a nagyobb piaci aktivitás érdekében. A szomszédos országok pénzügyi és gazdasági problémáinak és az érintett vállalkozói kör alacsony kockázatviselési képességének megítélése régióban fokozott igény van az exportfinanszírozás erősítésére és a kockázatviselés megosztására. A rendelkezésre álló eszközök elosztása során erre a körülményre figyelemmel kell lenni. Felkészülés a külgazdaságban az Európai Uniós tagságra Alapfolyamatok A külgazdaság területén a csatlakozás kérdéseire vonatkozó kormányhatározatok pontosan megszabják a képviselendő álláspontot, és mindez végrehajtandó feladatként részét képezi e stratégiának. Kiemelkedő jelentőségűek az Európai Unió közös kereskedelmi és egyéb rezsimjeihez való csatlakozással összefüggő kérdések (főleg a külgazdasági

kapcsolatok, illetve a vámunió és vámjog fejezet), valamint az EU egységes belső piacát, a négy szabadságjog megvalósítását érintő fejezetek. Az ipari termékeket illetően a jelenlegi magyar kereskedelempolitika és külgazdasági kapcsolatrendszer nem áll messze az Európai Unió irányvonalától, így csatlakozáskor a közös kereskedelempolitika átvétele nem fog megrázkódtatásokat okozni. (A csatlakozás napjától hatályon kívül helyezzük vagy módosítjuk az idevágó nemzeti jogszabályokat, mindenekelőtt a külkereskedelmi törvény behozatallal kapcsolatos rendelkezéseit, a 112/1990. (XII 23) sz kormányrendeletnek és módosításainak importtal összefüggő részeit, a piacvédelmi 16 jogszabályt, az import-megfigyelési rendszert, valamint az ezek alapján hozott nemzeti ellenintézkedéseket.) A 2005 előtt bekövetkező csatlakozás esetén Magyarországnak át kell vennie a Közösség érvényben levő és a textilimportot szabályozó

rendszerét, beleértve a bérmunka-szabályozást. Az EU-tagság elnyerésének időpontjában Magyarország elveszíti kereskedelem-politikai önállóságát, és átveszi az EU közös kereskedelempolitikai rendszerét. Ennek megfelelően az egyéb szabadkereskedelmi megállapodásokat a csatlakozás időpontjára fel kell mondanunk. Egyetlen más külgazdasági szerződéses kapcsolatunkban sem térhetünk ki olyan témák szabályozására, amely az EU közös kereskedelempolitikájába tartozik. Belépésével Magyarország csatlakozik a Közösség által kötött nemzetközi megállapodásokhoz, kiterjednek rá a Közösség korábbi nemzetközi kötelezettségvállalásai. A csatlakozással a szabadkereskedelem aránya kismértékben tovább nő, mivel az EU preferenciális kapcsolatrendszere valamivel bővebb Magyarországénál. Csatlakozásunkkal összefüggésben adaptációs tárgyalásokra kerül sor az EU szabadkereskedelmi partnereivel a kedvezmények

alkalmazásáról. Ezeket a tárgyalásokat az Európai Unió folytatja le (A külgazdasági fejezetet 2000 decemberében ideiglenesen lezártuk.) A csatlakozással Magyarország átveszi az EU vámszabályozását és a közös vámtarifát. Egy termék esetében a csatlakozás után három évig, de maximum 2007 végéig a közösséginél alacsonyabb vámtételeket alkalmazhatunk vámkontingensek keretében. Egy másik termék esetében a Közösség megígérte, hogy az Általános Vámpreferenciális Rendszer (GSP) keretében a magyar behozatal nagy része az EU legnagyobb kedvezményes vámjánál alacsonyabb vámmal kerülhet a piacra. Az Európai Unió egységes piacába való maradéktalan betagozódás jelenti csatlakozásunk egyik legfontosabb feltételét. A jogharmonizációs munka során ennek megfelelően a csatlakozáskor törölni kell minden olyan szabályozást, amely gátolja az EU származású és bármely tagországban akadálymentesen forgalomba hozható áruk

forgalomba hozatalát. Az egységes piachoz való közelítésnek számos termék tekintetében már a csatlakozás előtt meg kell valósulnia: az EU szabványok bevezetése vagy a hazai terméktanúsítás megteremtése és ezzel párhuzamosan az EU-ból importált áruk minőség- és megfelelőség-tanúsításának megszűntetése. (Ezt az EU-val megállapodásba foglaltuk, azaz a magyar termékek EU-n belüli megfelelőség vizsgálata is megszűnt a bevont termékekre.) 17 Külön vizsgálatot és stratégiai döntést igényel, miként lehet az előcsatlakozási folyamat során rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket úgy felhasználni, hogy fokozzák a hazai vállalatok verseny- és ezzel exportképességét ; milyen módon lehet ezen eszközök egy részét úgy hasznosítani, hogy egyes régiók vonzóbbak legyenek az exportképes termékeket előállító ipari vagy élelmiszeripari cégek számára. A közös kereskedelempolitika és a mezőgazdasági politika

átvétele szükségessé teszi a végrehajtó intézmények megfelelő felkészülését: ezen intézmények keretében kell szabályozni az engedélyezést, az exportszubvenciókat, stb. Megkezdődött az intézmények kialakítása, az előkészület az új feladatok ellátására. A csatlakozás előkészítése a külgazdaság területén A középtávú külgazdasági stratégia egyik célja az, hogy hozzájáruljon a felkészítéshez az EU tagságra. A stratégia egyes elemeinek sikeres végrehajtása jelentősen hozzájárul célunk eléréséhez, hogy az ország 2003. január 1-re elérje a megfelelő felkészültségi szintet a külgazdaság tekintetében is. Ha a csatlakozás elhúzódik, a külgazdasági stratégia elemei fennmaradnak, változtatni nem, csak folyamatosan finomítani szükséges őket, mindenekelőtt azon teendők tekintetében, amelyek végrehajtását kifejezetten a csatlakozás pillanatára időzítettük. Napirendre kell tűzni különböző

kereskedelmi jellegű megállapodásaink felmondását a csatlakozás időpontjára, s ezzel egyidejűleg kell vizsgálni, melyekkel indokolt olyan új gazdasági, együttműködési megállapodás kötése az EU-n egyelőre kívül maradó országok közül, amely nem ellentétes a közös kereskedelempolitikával. E kétoldalú gazdasági megállapodások természetesen nem terjedhetnek ki a kereskedelmi és kereskedelempolitikai kérdésekre, de a konzultációs mechanizmusok, egyes esetekben vegyesbizottságok alkalmasak a kétoldalú kereskedelem fejlesztésével kapcsolatos kérdések informális megvitatására. A közösségi vívmányokkal való teljes összhang érdekében Magyarországnak csatlakoznia kell mindazokhoz a multilaterális egyezményekhez, amelyeknek még nem tagja: a polgári repülőgépek kereskedelméről, a kormánybeszerzésekről és az információtechnológiai termékek kereskedelméről szóló megállapodásokhoz. E kérdésről

kormány-előterjesztés készül. 18 A külkereskedelemben, illetve a hazai gazdaság védettségében változást okozhat a csatlakozáskor, hogy: • a harmadik országokból származó termékek importját terhelő vámok átlagos szintje 6,9 %-ról 3,8 %-ra mérséklődik, ami egyes ágazatokban élesebbé fogja tenni a versenyt, • Magyarország jelenleg semmiféle dömpingellenes, illetve piacvédelmi intézkedést nem alkalmaz a WTO-országokkal szemben, a csatlakozás napjától azonban át kell vennie az EU akár több száz antidömping és értékkiegyenlítő vámját. • a 3.1 pontban kifejtett szempontok miatt foglalkozni szükséges az ÁFA jelenlegi mértékével: fel kell mérni a várható hatásokat, ki kell dolgozni a megoldási javaslatokat, az esetleges pénzügypolitikai intézkedéseket. A csatlakozással a vámszabadterületi tevékenység feltételei megváltoznak: a változás időpontjáról és módjáról, a vám- és ÁFA-mentesen bevitt

termelőeszközök belföldiesítésének feltételeiről az ott működő vállalatokat jó előre tájékoztatni kell. A változások hordereje miatt az ezzel kapcsolatos munkát, a tárcaközi egyeztetést halogatás nélkül el kell kezdeni. Az átvilágítás, illetve a pozíciós dokumentum kidolgozása során egyértelművé vált, hogy a magyar agrárkereskedelem, sőt az egész agrárgazdaság jövője nagyrészt attól függ, léteznek-e olyan minőségi, állategészségügyi stb. szempontból megfelelő hazai termékek, illetve termékcsoportok, amelyek a belső piaci versenyben megállják a helyüket. A jelenleginél jobb pozíció elérése az agrárkereskedelemben úgy lehetséges, ha részben állami támogatással megtörténik a minőség javítása, a korszerű termékek és márkanevek megalapozása és bevezetése az EU tagországok piacára. Célszerű volna olyan agrárpolitika kialakítása, amelyben a szabályozás egyes elemei összehangoltan segítik elő a

mezőgazdaság fejlesztését, exportképességének növelését és alkalmazkodását az EU belső piacához. Az EU-csatlakozás intézményi háttere a külgazdaság területén megvan, a szükségessé váló adaptációkra (például a külkereskedelmi engedélyezési rendszer területén) megkezdődött a felkészülés. Felhasznált Irodalom: GKI Gazdaságkutató Rt. (2003): Az EU-csatlakozás gazdasági-társadalmi hatásai Magyarországra 19 A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma (2001): Magyarország külgazdasági stratégiája Európai Tükör (2001): A Miniszterelnöki Hivatal Integrációs Stratégiai Munkacsoportjának Kiadványa Globalizáció, EU, gazdaságpolitika (2003): A Miniszterelnöki Hivatal Stratégiai Elemző Központja Európai integrációs felkészítési modulok Világgazdaság című folyóirat (1999): Szeptember 24.-ei száma Világgazdaság című folyóirat (1999): Népszabadság (2002): December 17.-ei száma Augusztus 19.-ei száma A

Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának honlapja 20