Economic subjects | Environmental economics » Bardi Stella - A környezet és gazdasági aktivitás

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA Gazdaság és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak A KÖRNYEZET ÉS GAZDASÁGI AKTIVITÁS Nyíregyháza, 2003. november 25 Készítette: BARDI STELLA 2003/2004. tanév I félév gazdálkodási szak levelező tagozat C csoport TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS 3 2. A KÖRNYEZETI PIAC 4 2.1 A KÖRNYEZETI PIAC JELLEMZŐI 4 2.2 A PIACRA HATÓ TÉNYEZŐK 6 3. A GAZDASÁG ÉS KÖRNYEZET KAPCSOLATA 4. A KÖRNYEZETI INTÉZKEDÉSEK HASZNA 9 11 4.1 GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS HATÉKONYSÁG 15 4.2 ÖKOLÓGIAI HATÁSOK ÉS HATÉKONYSÁG 17 4.3 KÖLTSÉGHATÉKONYSÁG 18 4.4 KÖRNYEZETHATÉKONYSÁG 19 5. ÖSSZEFOGLALÁS 23 FELHASZNÁLT IRODALOM 25 2 1. BEVEZETÉS „A gazdasági fejlődés nem önmagáért való cél, az élet minőségének, valamint az életszínvonalnak a javulását kell eredményeznie.” Napjainkban kihívás az ún. fenntartható fejlődési út kialakítása A környezetvédelmi stratégiák döntő eleme

olyan politikák és programok támogatása, amelyek a természeti erőforrások méltányosabb elosztásával javítják az emberi élet minőségét. Az életszínvonal emelésére, a szegénység enyhítésére, a várható élettartam növelésére és az élelmezésbiztonság javítására teendő erőfeszítések jelentős terheket rónak a természeti erőforrásokra. A környezetpolitikák célja az erőforrások pazarló fogyasztásának csökkentése, valamint a termelékenység, az energiahatékonyság növelése. Mindazonáltal nagy találékonyságot igényel mind a fejlett, mind a fejlődő világ többletszükségletének kielégítése úgy, hogy közben meg kell őrizni a gyakran sérülékeny és meg nem újuló erőforrásalapot. Bizonyos esetekben ez alapvető változtatást kíván meg a fogyasztási szokásokban, életmódban. A Brundtland Jelentés 1 kiemelte, hogy a világ népességének csupán 26%-át kitevő fejlett országok a felelősek a világ energia-,

papír-, acél- és egyéb fémfelhasználásának 80%-áért, valamint az élelmiszerek 40%-ának elfogyasztásáért. A környezetpolitikák etikai, jóléti és gazdasági megfontolásokon nyugszanak. A három szempont közül többnyire a gazdaságiak uralkodnak, annak ellenére, hogy az etikai és jóléti érvek legalább olyan fontosak. Az etikai érv azon a feltevésen alapul, miszerint a természet a belőle közvetlenül vagy közvetetten származó gazdasági érték mellett ún. belső értékkel rendelkezik, s mint olyan, védelemre érdemes. A jóléti érv alapja a környezeti állapot romlása és az emberi egészség közötti összefüggés. A környezetvédelmi párbeszédet ma a gazdasági érvek uralják. Az összehangolt környezeti szabályozás hiánya miatt csak azokra az iparágakra, illetve termelő egységekre terhelődnek jelentős költségek, amelyek környezetileg felelős módon működnek, míg a felelőtleneket semmi hátrány nem éri, sőt ezáltal

anyagi előnyhöz jutnak. A környezeti problémák hatásos megoldásának hiánya többletköltséggel jár. A tiszta technológiákba való beruházások új piacokat és munkahelyeket teremtenek. Az ökológiai modernizáció épp ezért a gazdasági modernizáció szerves része. 1 Környezet és Fejlődés Világbizottságának 1987-es jelentése 3 2. A KÖRNYEZETI PIAC A környezeti piac fogalmán a környezetgazdálkodás technikai-műszaki és gazdaságiszellemi eszközrendszerét, valamint annak mozgásformáit értjük; beruházási javak, fogyasztási jószágok és szolgáltatások alkotják. A környezeti ipar, mint önálló iparág lényegében nem létezik. A környezetvédelmi javak szállítói különböző ipari területekhez tartoznak, főleg a vegyipar, gépipar, az elektrotechnikai ipar, a finommechanika-optika, a vas-, alumínium- és fémipar és az építőipar tartoznak ide. 2.1 A KÖRNYEZETI PIAC JELLEMZŐI A környezeti piac egyik leglényegesebb

sajátossága, hogy konjunktúrasemleges. A beruházási javak területén mutathatók csak ki kisebb konjunkturális ingadozások a környezeti piac bő másfél évtizedes önálló léte során. A környezetvédelem biztonságpolitikai jelentőséggel és az állami rásegítő eszközök széleskörű alkalmazásával bír. A környezetbarát fogyasztási javak és szolgáltatások piaca egyenletesen bővülő, ennek mértéke az elmúlt évtizedben, évi átlagban 10-12%-os volt. Nyugat-Európában a vállalatok környezetorientált erőfeszítéseit a recessziós évek légköre sem befolyásolta számottevően: például a német vállalatoknak csupán 7,6%-a nyilatkozott úgy, hogy a recesszió egyértelműen negatívan hat környezetvédelmi tevékenységére, 10%a jelentősnek vélte az összefüggést, közel fele alig észrevehető kapcsolatot talált, 33%-át pedig semmilyen mértékű recessziós befolyás nem ért környezetvédelmi aktivitásában. A

konjunktúra-semlegesség azonban nem jelent verseny-semlegességet. A következetes jogi szabályozás által az európai átlagnál jóval nagyobb környezetvédelmi teljesítményre kényszerített osztrák vállalkozói körök visszatérő gondja az eltérő szabályozottságból adódó versenyt akadályozó hatás. Ennek enyhítésére az osztrák kormányzat számos „gazdasági rásegítő intézkedést” alkalmaz, amelyekről az osztrák ipari vállalkozásoknak csaknem kétharmada (64 %-a) véli úgy, hogy nélkülük nemzetközi versenyképességük csorbát szenvedne a környezetvédelmi erőfeszítések miatt. Csak két terület az építőipar és a szórakoztató ipar érzi úgy, hogy nem szenved el versenyhátrányokat a megkívánt környezetvédelmi feladatok kielégítése miatt. Viszont a megkívánt környezetvédelmi erőfeszítések semmilyen kényszerítő szerepet nem játszanak az osztrák vállalatok külföldre telepítésében, 34 %-uk esetében a

környezetvédelmi kiadások nem jelentenek mérvadó szempontot költségviselésükben. 4 Közgazdasági nézőpontból a másik lényeges tulajdonsága a környezeti piacnak a hosszú távú növekedési kényszer. A piac további expanziója várható, habár a piac jelenlegi struktúráját az erős koncentrációs folyamat a átírhatja. A környezetvédelem különböző szakmai területein jelentkező technológiai igények országonként eltérőek: jóllehet az általános szükségletek minden szakterületen óriásiak, a tényleges piaci volumen erősen függ a regionális adottságoktól. A legtöbb környezettechnikára szakosodott vállalat állami megrendelésekből és szubvenciókból él. A nyugat-európai környezettechnikai vállalkozásoknak csak 47%-a éli túl az öt évet, és csupán 35%-uk marad talpon 10 év elmúltával is. A talponmaradás feltétele, hogy a vállalkozás az egész piaci láncolatot átfogja: tervezés, koncepcionálás, elemzés,

tanácsadás, kivitelezés, beüzemeltetés, szervízelés, garancia stb. Saját mérnöki iroda és szolgáltatói hálózat nélkül nem lehet a piacon eredményeket elérni. A környezeti piacon tevékenykedő vállalkozások jövedelmezőségi lehetőségei nagyon differenciáltak. A vállalatok 12 %-a ért el az elmúlt évben 10 %-nál magasabb adózás előtti nyereséget, 40 %-a 6-10 % közötti eredményt jelzett, 30 %-a pedig 0-6 % közöttit. A környezeti szolgáltatói piac túltelített, ami kíméletlen versenyhez vezet. A környezeti piac terjedelmének bővülésével jelentős „melléktermékeket” is produkál. Ilyen a munkapiaci hatás, vagy a területfejlesztési következmények. Mindkét esetben a pozitív gazdasági impulzusokat erősítik a környezetpiaci fejlesztések. A környezeti piac lényeges jellemzője a nemzetköziesedés, a koncentráció és az exportintenzív jelleg. Várható, hogy külkereskedelmi orientáltsága tovább fokozódik,

köszönhetően a környezeti technológiai transzfer és egyéb know-how iránti növekvő keresleteknek és a területet érintő élénk nemzetközi szabványosítási folyamatnak. Jelenleg az amerikai, a német és a japán környezeti ipar mondhatja magáénak a nemzetközi piacok legnagyobb hányadát, és rendelkezik további tetemes tartalékokkal a környezeti kereskedelemben. További lényeges sajátossága a környezeti piacnak, hogy az valójában egy mesterséges, államilag garantált piac. Mégpedig három vonatkozásban is: az állam a legfőbb környezetvédelmi jogalkotó, az állam a legjelentősebb környezetvédelmi beruházó és végül az állam a környezetvédelmi tevékenységeket ösztönző szubvenciók, támogatások 5 gazdája is. Az állam monopolisztikus gondoskodása a környezetvédelem fölött – országonként ugyan eltéréseket jelez –, de nem lehet vita tárgya. A nemzetgazdasági és világgazdasági struktúrában a környezeti

piacnak potenciálisan várható egy, a hadiipart kiváltó szerepe is. Ez nagyban összefügg a két terület biztonságpolitikai átrendeződésével. A környezeti piacnak – magas innovációs szükségletei miatt – gazdaság-racionalizáló feladatot is szánnak a közgazdászok (optimális anyag- és energiaigény, optimális termékszerkezet-diverzifikáció, optimális méretnagyság stb.) 2.2 A PIACRA HATÓ TÉNYEZŐK 1. Kezdettől fogva az állam közvetlen szerepvállalása (környezetvédelmi célzatú költségvetési kiadások és azok vonzata) jelenti a legszámottevőbb keresleti hatást a környezeti piacon. A mindenkori privatizációs viszonyok függvényében számos országban a környezetvédelem színterei az állami kézben lévő infrastrukturális ágazatok. 2. Kezdeményezőleg hat a környezetvédelmi szektor bővítésére a banki szféra is A bankoknál állami költségvetésből, saját forrásokból és egyéb (programok, alapok, alapítványok)

csatornákból származó pénzeszközök állnak rendelkezésre környezetvédelmi célzatú beruházások támogatására. Közös jellemzőjük a kedvezményes igénybevétel lehetősége: kedvezményes kamatozás, előnyös futamidő, speciális ösztönzők. A világ számos vezető bankja reklámcélzattal is finanszíroz környezetvédelmi programokat. A banki szféra környezetvédelmi aktivizálódásának egy másik jele, hogy ugyancsak vezető pénzintézetek az érdekelt ipari cégekkel közösen fejlesztenek ki és működtetnek referencia jellegű környezetvédelmi eljárásokat, projekteket, közösen lépnek ki azzal a piacra (például környezettechnikai fejlesztések, referencia-auditálás stb.) 3. Kiemelhetők a nemzetközi környezetvédelmi egyezmények környezeti ipart élénkítő és a környezeti piacot bővítő hatásai is. Elsősorban a beruházási és szolgáltatási jellegű környezeti javak termelési-piaci intenzitását növelik a különböző

egyezmények. 4. A lakosság környezetvédelmi aktivitásának, ökológiai tudatának sajátos megnyilvánulása az a fogyasztói magatartásváltozás, amely egyre erőteljesebben érvényesül az ún. ökotermékek iránt mutatkozó növekvő keresletben Ez az effektus döntő 6 mértékben a fogyasztói javak piacát érinti, többnyire nem terjedelmében, hanem struktúrájában. 5. A vállalati környezetmenedzsment hatékonysága lényeges meghatározója a vállalkozások részéről jelentkező környezetpiaci igényeknek, s végső soron a környezeti piac keresleti oldalának. 6. Nemzeti szinten az egységes keretbe foglalt, követelményeket és biztosítékokat megfelelő súllyal kezelő és következetesen érvényesítő környezeti jogi-gazdasági szabályozás a környezeti piac önállósulásának és az ipari szerkezetbe történő integrálódásának eszköze. A jogi szabályozás annak a jogi, technikai, ökológiai és gazdasági mozgástérnek a

kijelölése, amelyen belül a környezet védelmével kapcsolatos ösztönzések, ajánlások, tiltások, valamint a cselekvések pozitív és negatív elbírálása megtörténik. A szigorúbb környezetvédelmi rendszabályok élénkebb környezeti piaci tevékenységet indukálnak. Természetesen a jogi szabályozás hatásába a vállalatok, iparágak, gazdasági környezete is belejátszik, előidézve/módosítva azoknak a környezeti beruházásra kényszerítő/ösztönző hatását. A következetes állami környezetpolitika mindig a jogi szabályozás és az ösztönző pénzügyi támogatás egy egészséges kombinációján alapul. A környezetvédelmi szabályozók három nagy csoportra oszthatók:  Előírás és ellenőrzés: a környezettel kapcsolatos magatartás közvetlen szabályozása.  Gazdasági eszközök: a környezettel kapcsolatos magatartás pénzügyi ösztönzéssel vagy "büntetéssel" történő szabályozása (díjak, adók,

támogatások stb.)  A környezeti tevékenységet befolyásoló egyéb eszközök: hatásvizsgálat, önkéntes szerződések, környezetvédelmi tervezés stb. A környezeti szabályozók alkalmazásának általában nagyságrendekkel kisebb a gazdasági hatása és a pénzügyi eredménye, mint a hagyományos gazdasági szabályozóké. A környezetvédelmi adórendszer A környezeti adók (ökoadók) célja, hogy a gazdasági externáliákat internalizálják a pénzügyi rendszerbe. Egy adó akkor kerül a környezeti adó kategóriájába, ha az adóalap 7 fizikai egysége bizonyítottan negatív hatással van a környezetre a működtetés vagy a megengedés során. A gazdasági eszközök felhasználásával kisebb költségekkel lehet a környezeti célokat elérni, mint az előírás és ellenőrzés eszközeivel. A jövedelem felhasználását az adórendszer torzító elemeinek a mérséklésére, a költségvetési hiány csökkentésére, a közkiadások

fedezetére, valamint címzett jellegű támogatás nyújtására javasolják. Az öko-adórendszer igen hangsúlyos eleme, illetve következménye az ún. kettős haszon léte. Ez azt jelenti, hogy a környezetet támogató adórendszer egyben elősegíti a foglalkoztatási lehetőségek bővülését is azzal, hogy az adójövedelem megtartása érdekében párhuzamosan csökkennek a munkaerőt terhelő költségek. Például Belgium, Hollandia, Svédország, Svájc egyes öko-adóelemek alkalmazásával együtt a társadalom-biztosítás költségeihez való hozzájárulást csökkenti. A gyakorlati tapasztalatok egyelőre azonban csak kis mértékű javulást igazolnak a foglalkoztatás növelése terén. Egyes országokban történő bevezetés esetén a külkereskedelmi hatások kedvezőtlenek, az ipar versenyképességét csökkenthetik (az energia és nyersanyagárak növekedésével). Ennek ellensúlyozására kompenzációs rendszert szükséges kialakítani. A kedvező

hatások mellett azonban még léteznek nem kellően tisztázott kérdések a rendszernek a foglalkoztatásra gyakorolt hatása; az inflációs hatás; a jövedelmeket érintő negatív hatás; és a kereskedelmi (export-) hatások tekintetében. 8 3. A GAZDASÁG ÉS KÖRNYEZET KAPCSOLATA A kapcsolat egyik lényeges eleme a fenntartható fejlődés, amely a környezeti erőforrások kíméletes használatára épülő fejlődést jelenti. Egy másik, kritikus elem a gazdasági növekedés. A gazdaság növekedése nélkül a környezetvédelmi célú újraelosztás csak radikálisan, mások rovására valósítható meg, és ez eleve megkérdőjelezheti a fenntarthatóságot. A társadalom választhat a gyors, környezetpusztító növekedés illetve a környezetet kíméletesen igénybe vevő fejlődés között (legalábbis elvileg). A közgazdasági elméletekben általában a termelt javak mennyisége jelenti a célt (ami egyébként környezeti szempontból elfogadhatatlan),

és a gyakorlat számára a fő gond nem a környezet növekvő terhelése, hanem a természeti erőforrásoknak a lehetségesnél kisebb hatékonyságú hasznosítása. Általában, ha új technológia alkalmazásával bővül az ipari tevékenység, ez környezetileg elfogadható és kedvező, feltéve, hogy a környezet abszolút mértékben vett terhelése nem nő számottevően. A modernizáció, a technológiai fejlődés következményeként jelentkező környezetkímélés, az esetek jelentős részében az alapberuházás "természetes" velejárója. Ez alól kivétel az energiaipar, ahol jelentős kiegészítő fejlesztések is szükségesek a környezetvédelem érdekében. A közlekedés a járműparkok megújulása az egyedi járművek környezeti paramétereinek javulását eredményezi (a forgalomnövekedés ezt a kedvező hatást nagyrészt mérsékli). A közlekedés számos területe, így a településeket elkerülő útvonalak kiépítése, a vasút

részvételének növekedése a teherszállításban, valamint a korszerűbb személyszállítási feltételek, a tömegközlekedés fejlesztése, a forgalomszervezés, hozzájárulhatnak a környezetvédelemhez. Ezek költségei igen jelentősek, azonos nagyságrendűek a környezetvédelem egyéb területeinek költségeivel, de a fejlesztéseknek alapcélja a korszerűsítés és ennek csupán egyik következménye a környezet terhelésének csökkenése. Tehát a nem környezeti célú fejlesztések nem választhatók el a környezetvédelmi fejlesztésektől. Minden környezetpolitika alapvető célja az utólagos és a kompenzációs környezetvédelem elkerülése, azaz a megelőző környezetvédelem középpontba állítása. 9 Az additív környezettechnika eljárásai technológiai szempontból jól jellemezhető. Ebbe a csoportba tartoznak azok a berendezések és készülékek, amelyek „hozzáépülnek” a termelési folyamatokhoz, vagy termékekhez, s ezáltal a

termelési és fogyasztási maradványanyagok környezetbe történő kiáramlása csökken, illetve a környezetet kevésbé károsító és könnyebben ellenőrizhető formában kerülnek a környezetbe. A pótlólagos berendezések pótlólagos költségeket okoznak, pótlólagos energiát és egyéb anyagi erőforrást követelnek meg, és gyakran igényelnek további problémákhoz vezető tárolási, kezelési megoldásokat. Az integrált környezeti technikákhoz fűződő alapvető elvárás az, hogy az additív környezeti technikáknak ezt a hátrányát kiküszöböljék, illetve csökkentsék. A technika jellemzői és kritériumai:  Kevesebb energiát és anyagai erőforrást igénylő termelési eljárások.  Hulladékhő felhasználását megvalósító takarékosabb energiagazdálkodás.  Termelési folyamaton belüli anyagkörforgalom irányítása.  Az elkerülhetetlen maradványanyagok képződésének csökkentése.  Környezetre káros

adalékanyagok helyettesítése.  Termékek és termelési folyamatok teljes cseréje kevésbé környezetkárosító alternatíváikkal.  Következetes lemondás additív technikákról.  Egy adott termelési folyamat során figyelemmel lenni a megelőző- és a követő folyamatokra.  Termékek környezetkonform tulajdonságainak figyelembevétele.  Újrahasznosíthatóság. 10 4. A KÖRNYEZETI INTÉZKEDÉSEK HASZNA A környezetvédelmi intézkedések, a szabályozások betartása esetenként jelentős költséggel jár, és a költség-haszon elemzés értelmében szükség van az intézkedések hasznának mérésére, annak eldöntéséhez, hogy a ráfordítások milyen mértékben térülnek meg. A környezetvédelmi intézkedések hasznát elsősorban azért nehéz meghatározni, mert ez olyan elemeket is tartalmaz, amelyek nem jelennek meg a piacon és ezért értékük nem határozható meg hagyományos módon. Mivel a természeti erőforrások és

a környezeti elemek jellemző tulajdonsága, hogy közjavak, és szolgáltatásaik pozitív externáliák, a piaci erők nem kényszerítenek arra, hogy ezeket a javakat a leghatékonyabban használják fel, és hogy esetleges áruk a valós társadalmi értéküket tükrözzék. Az egészségi állapotban bekövetkezett javulás, a csökkent halálozási arány vagy az esztétikai javulások értéke nem vagy csak nehezen fejezhető ki pénzben. A környezetvédelmi intézkedések hasznának felméréséhez, a környezetet úgy kell szemlélni, mint egy - a gazdaság részére többfajta szolgáltatást nyújtó - összetett rendszert. Ugyanakkor hiányzik az a piaci rendszer, amely megfelelően osztja el és árazza ezeket az erőforrások és környezeti elemek által nyújtott szolgáltatásokat. A környezet alapvetően négyféle szolgáltatást nyújt a gazdaságnak, a haszon elemei e szolgáltatásokhoz kapcsolódnak. Először, a környezet elemei életfeltételeket

teremtenek, amelyek károsodása egyrészt közvetlen gazdasági károkat okoz (pl. a légszennyezés csökkenti a mezőgazdasági termelés hozamát), másrészt jelentős kárt okozhat az emberi egészségben és növelheti a halálozási arányt. A környezetvédelmi intézkedések csökkentik a károkat, illetve ezen intézkedések haszna megbecsülhető az elmaradt, illetve csökkentett kár értékével. Másodszor, a környezet erőforrás- és nyersanyaginputtal szolgál a gazdaságnak, fosszilis energiaforrások, fa, ásványi nyersanyagok, víz, stb. formájában Mivel ezek korlátozottan állnak rendelkezésre, a környezetvédelmi intézkedéseknek arra kell ösztönözniük a felhasználókat, hogy a lehető legtakarékosabban bánjanak a nem megújuló erőforrásokkal. Ehhez kapcsolódik az externáliák internalizálásának kérdése, mely során az erőforrások árába beépítik a valódi társadalmi értéket, amelyet képviselnek. 11 Harmadszor, a rendszer

széles körű kényelmi szolgáltatást nyújt, pl. üdülési, sportolási lehetőségek, természeti értékek, szép kilátás és olyan szolgáltatások, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a környezethasználathoz, de részei az élet minőségének. Ezen a területen a haszon mérése nehéz, mivel ezek a javak nem jelennek meg a piacon. Az ezen a területen elért haszon úgy mérhető, hogy egy, a piacon megjelenő termékhez csatoljuk, amely mérhető, így pl. üdülőhelyek látogatottsága Végül, a környezetbe kerülnek a termelési folyamatok és a háztartások veszélyes hulladékai, valamint azok a szennyezőanyagok, amelyek a termelés melléktermékeként keletkeznek. Ehhez a funkcióhoz kapcsolódva mérhetők a környezetvédelmi intézkedések hatásai, egyrészt a környezeti hatékonyság segítségével, másrészt a szennyezőanyagok által okozott károk csökkenése értékének meghatározásával. A haszonbecslési módszerek az intézkedések

nyomán létrejött haszon számszerűsítésére alkalmasak, több ilyen módszer is rendelkezésre áll, bár mindegyik csak nagy hibahatárokkal képes a hasznot megbecsülni. 1. Kárfüggvény: A környezet minősége nem értékelhető egyértelműen, mivel nem jelenik meg a piacon, mint értékelhető termék. A változás értékének méréséhez a módszer a környezet minőségét hozzáköti valamihez, amit az emberek pénzben értékelnek. A fogyasztóknál ez lehet a betegen eltöltött idő, a termelők számára pedig egy termelési tényező, pl. a termeléshez szükséges tiszta víz 2. Kompenzációszámítás: Már figyelembe veszi, hogy bizonyos esetekben a környezetszennyezés hatásait vásárolt inputok használatával semlegesíteni lehet. Így a mezőgazdaságban növelni lehet a föld mennyiségét és más tényezőket (fokozott öntözés, műtrágyahasználat), terméscsökkenést. hogy Ezen kompenzálják inputok értékének a levegő változása

szennyezettsége a piacon miatti megfigyelhető, számszerűsíthető, és ebből kiszámolható a környezetminőség változásának értéke. Ezen a tényen nyugszik a környezetminőség változásának mérésére szolgáló ún. kompenzációs módszer. Mindkét módszer arra épít, hogy felméri a környezeti károkat, és a hasznot e károk csökkenéséből, illetve megszűnéséből számítja. 12 A környezetvédelmi károk az alábbi területeken becsülhetők meg:  az emberi tőke és termelékenység költsége (egészségügyi költségek), ami magában foglalja a környezeti ártalmak miatt megromlott egészségi állapottal, valamint a megnövekedett halálozási aránnyal kapcsolatos költségeket.  A fizikai és természeti tőkében bekövetkezett károk költsége (termelékenységi költségek), ami tartalmazza a környezeti károk által okozott mezőgazdasági terméskiesést, a korrózió, valamint az épületek állagromlása miatt

szükségessé vált felújítási munkák költségét.  A környezetminőség veszteségei (jóléti költségek), amik tartalmazzák azokat az értékveszteségeket, amelyek nem a környezet közvetlen gazdasági értékéhez kapcsolódnak, de amelyekért az emberek hajlandóak áldozni, így pl. szép kilátás A károkban bekövetkező csökkenési arány jelenleg nem teljesen számszerűsíthető, érdemi változások hosszabb távon várhatók. A károk egyes elemeiben – így pl az egészségügy területén, a természeti kincsek és az épített környezet megóvása területén – azonban érzékelhetők az eredmények. 3. Fizetési hajlandóság: A környezeti haszon mérésének másik módja a fizetési hajlandóság mérése. Ez az egyének preferenciáin alapul: az emberek választásukkal kifejezik preferenciájukat adott termékek vagy szolgáltatások iránt. Egy vállalat számára a környezetminőség változásának értéke megmutatkozik a cég

profitjának változásában. Egy termék értéke a fogyasztónak az az érték, amit hajlandó érte kifizetni. A haszon meghatározása szempontjából a környezetvédelmi intézkedések négy lépésben vizsgálhatók:  A bevezetésre kerülő intézkedések kiválasztása,  Az intézkedések következtében bekövetkezett környezetminőségi változás,  A változás hatása az emberre, a természetes és épített környezetre,  A változás hatásainak számszerűsítése. A környezetvédelmi ráfordítások mintegy 85 százaléka a levegő- és vízminőség, valamint a hulladékkal kapcsolatos területet fejleszti. Levegőminőség-védelem: A környezetvédelmi intézkedések hatására nő a katalizátorok elterjedése és a gépjárműállomány összetétele is javul a korszerűbb, kevésbé szennyező 13 gépjárművek javára. Ugyanakkor a gazdasági növekedés következményeként megnövekszik az áru- és személyforgalom, és ez

rontja az előbbi tendenciákat. Mivel a közlekedés és az ipar a két legnagyobb légszennyező tevékenység, a levegőszennyezés alakulása nagymértékben függ a gazdaság növekedésétől, a termelés szerkezetének alakulásától és a technológiai fejlődéstől. A termelés növekedése növeli a szennyezőanyagok kibocsátását, de ennek mértéke függ attól, hogy a termelés növekedése mellett a korszerű technológiák elterjedése milyen mértékben segíti elő a környezethatékonyság javulását, azaz a növekvő termelés mellett a kibocsátások csökkenését. A légszennyezés csökkenésének elsődleges pozitív hatása a népesség egészségi állapotának javulásában és a halálozási arány csökkenésében mérhető. Elsősorban a légzőszervi megbetegedések, daganatos megbetegedések és a halálozások csökkenése várható. A közlekedésből származó ólomkibocsátás csökkenése elsősorban a gyermekek egészségének

javulásához járul hozzá. További haszon jelentkezik az épített és természeti környezetben. Csökken a légszennyezés által okozott korrózió és a természetben bekövetkezett pusztulások. Vízminőség-védelem: Az intézkedések haszna a vízbázisok minőségromlásának megállása, esetenkénti javulása, valamint a potenciális vízbázisok vízminőségének megőrzése tekintetében mérhető. A másik környezeti haszon a vízfelhasználás hatékonyságának növekedése, ami a víznyerőhelyek túlzott kiaknázását szünteteti meg. A felszíni és felszín alatti vízbázisok minőségének javulása egyaránt jár gazdasági, egészségügyi és ökológiai haszonnal. A vízminőség javulása az emberi egészségre két fő hatásban jelentkezik. Az ivóvíz minőségének javulásával csökkennek az egészségre ártalmas szennyeződések Másrészt a természetes vizek bakterológiai szennyezettségének csökkenése következtében csökken a

fürdőzések során szerzett fertőzések száma. Várható a turizmus fellendülése az érintett területeken. Továbbá, a víz-minőségvédelmi intézkedések nyomán számos ökológiailag értékes élőhely marad fenn. A tervezett környezeti hasznok csak akkor érhetők el, ha a környezetvédelmi beruházásokat azok hatékony kihasználása követi. A nagyméretű csatorna-beruházások csak akkor érik el a talaj- és vízbázis-védelemben a kívánt hasznot, ha a csatornázott területeken élők használják is a csatornát. 14 Hulladékgazdálkodás: A települési hulladékok esetében három területen érzékelhető környezeti haszon. Egyrészt nő a szervezett hulladékgyűjtésbe bekapcsolt háztartások aránya, ami elsősorban az illegális hulladéklerakók csökkenéséhez vezet. A korszerű regionális hulladéklerakók építése elsősorban a talaj és talajvíz szennyezettségét csökkenti. A harmadik terület a szelektív hulladékgyűjtés

elterjesztése és vele összefüggésben az újrahasznosítás növelése. A hulladékgazdálkodás fejlesztése növeli a környezethatékonyságot az anyagigényesség csökkenése miatt. Emellett elsősorban a talaj, a felszín alatti vízbázisok, ezen belül az ivóvízbázisok védelmét segíti. Mindez pozitív hatással van az emberi egészségre, a környezet esztétikai állapotára, valamint a gazdaságra is. Az illegális hulladéklerakók számának csökkenése hozzájárul a természet értékének növekedéséhez és ehhez kapcsolódóan a turizmus bővüléséhez. A veszélyes hulladékok esetében a potenciális környezeti ártalom jelleg miatt a gazdaságossági szempontok fontosságát messzemenően meghaladja a környezetvédelmi szempontok jelentőssége. 4.1 GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS HATÉKONYSÁG Az additív környezeti technikák alkalmazása a termelési költségek növekedésével jár. Vagyis a termelési folyamatban semmilyen lényeges változást nem

idéz elő, az invesztíció kizárólag a környezetvédelmi intézkedésre korlátozódik. Mivel ez a technika nem jár együtt a bevételek, jövedelmek említésreméltó növekedésével, ezért kétségkívül a termelékenység és adott esetben a versenyképesség csökkenését eredményezik. A környezetvédelmi költségek által viszonylag erősebben megterhelt ipari cégeket idáig nem érte a világpiacon számottevő hátrány, mivel a költségnövekedéssel nyilvánvalóan meg tudtak birkózni. Pozícióik a nemzetközi versenyképesség területén alig változtak Ennek főleg az lehet az oka, hogy költségekkel való megterhelésük a környezetvédelmi ráfordítások fokozatos kiegyenlítődése miatt korántsem olyan magas. Másrészt, a környezetvédelmi költségek viszonylag jelentéktelen költségfaktort képeznek az egyéb vállalati költségekkel való összehasonlításban. Az integrált technikák alkalmazásával lehetőség nyílik a pótlólagosan

jelentkező költségek elkerülésére, és a termelési költségek csökkentésére. Példa lehet erre az esetre, 15 ha a környezetterhelés csökkentése egyúttal az erőforrások hatékonyabb felhasználását is jelenti, vagy ha újrahasznosítással visszanyerjük a hulladékmentesítés költségeinek egy részét. Emellett a termelési folyamatok vagy termékstruktúrák megváltoztatásával az összhatékonyság, illetve munkatermelékenység növekedése is együttjárhat. 1. táblázat: Az additív és integrált környezettechnikák gazdasági szempontok szerinti összehasonlítása Össztermelékenység Termelési költségek Beruházási igény Termelőberendezések értékcsökkenése Információs- és hozzájutási költségek Alkalmazkodási- és átállási költségek Üzemi kompatibilitás Gazdasági kockázat Nemzetközi (környezettechnikai) piaci pozíció Nemzetközi (összgazdasági) versenyképesség Additív környezettechnikák csökken

emelkednek alacsonyabb Integrált környezettechnikák lehetőség a növelésre lehetőség a csökkentésre magasabb rendszerint nincs lehetséges alacsonyabb magasabb alacsonyabb magasabb magasabb alacsonyabb alacsonyabb magasabb jelenleg nagyon jó várhatóan nagyon jó csökkenő tendencia lehetőség a jövőbeni versenyelőnyökre Forrás: R. Coenen (1996) Forschungszentrum Karlsruhe Az integrált környezettechnikák beépítése egy nem lényegtelen tőkeveszteséget is jelenthet, abban az esetben, ha a vállalat termelőtőke állománya még viszonylag új. A beruházási igény rendszerint magasabb, mint az additív környezeti technikák esetében. Ezért főleg a pénzügyileg megszorultabb, valamint a kis- és közepes vállatoknak jelenthet problémát az integrált környezettechnikák alkalmazása. A környezettechnikák bevezetése a vállalatok számára ún. belépési, hozzájárulási tranzitköltségek felmerülésével is jár. Ezek a

költségek az additív technikák esetében rendszerint alacsonyabbak, mivel ezek a technikai eljárások lényegében már elterjedtebbek. Továbbá, a jelenlegi környezetpolitikák lényegében – hallgatólagosan – az additív környezeti technikák alkalmazását részesítik előnyben. Az integrált környezeti technikák alkalmazásának viszonylag magas az egyéb területeket érintő pótlólagos költségigénye is, főleg az információs költségeké. Az alkalmazkodási- és átállási költségek (pl. személyzet átképzési költségei) annál magasabbak, minél erőteljesebben változtatja meg az új integrált technika a termelési folyamatot. Egy innováció gazdaságosságát döntően az üzemi termelési struktúrával való 16 összeegyeztethetősége, a meglévő berendezések, a felhasznált nyers- és segédanyagok, valamint egyéb üzemi adottságok befolyásolják. Az integrált technikák alkalmazása esetén az is előfordulhat, hogy a

termelési folyamat megváltozása miatt alapvetően módosul az ún. kapcsolt termékek (nyersanyagok, adalékanyagok, hulladék anyagok) eddigi szerepe is, azaz előfordulhat, hogy az integrált környezettechnikára való átállás következményeként olyan maradványanyagok és -termékek keletkeznek, amelyeket eddig az üzem képes volt értékesíteni, vagy újrafelhasználni. A gazdasági rizikó általában az integrált környezeti technikáknál a magasabb, mivel az additív technikák rendszerint kommerszebbek és kipróbáltabbak, míg az integrált eljárások esetében gyakran semmilyen üzemelési tapasztalat nem áll még rendelkezésre és így a tényleges üzemi költségek is nehezebben kalkulálhatók előre. A problémák kiküszöbölésével, valamint a vállalatok integrált környezeti technikákkal szembeni fogadókészségének növelésére több ország kormányzati program keretében, referencia jelleggel fejleszt ki, illetve finanszíroz

kisebb vállalkozások számára is elérhető környezetvédelmi eljárásokat (főleg Ausztriában gyakori a támogatásnak ez a módszere). 4.2 ÖKOLÓGIAI HATÁSOK ÉS HATÉKONYSÁG Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt igazolják, hogy a gazdasági fejlődés és a környezetterhelés közötti ellentmondásos kapcsolat oldódásában az interszektorális struktúraváltozások – pl. egyes, különösen környezetszennyező ágazatok jelentőségének relatív csökkenése – valamint az intraszektorális módosulások – mint például egy adott ágazaton belüli technikai fejlődés folyamata – egyaránt jelentős szerepet játszanak. Több, világgazdasági szempontból mérvadó országban egyes ipari erőforrás-felhasználások (inputok) – pl. energia-, vagy vízfelhasználás – abszolút csökkenése a 70-es évtized elejétől a 80-as évek végéig növekvő bruttó érték-termelés mellett következett be. Ez a pozitív változás alapvetően az integrált

környezettechnikák hatékonyságának is köszönhető. Az integrált környezettechnikák alapvetően az energia- és anyaghatékonyság szempontjából mérvadók, mivel ezek a környezetterhelések forrásait, az energia- és anyagfelhasználást képesek kezelni, azaz felhasználásukat csökkenteni. Az additív, illetve utólagos környezettechnikák ezzel szemben rendszerint további, pótlólagos energia- és anyagigényt feltételeznek. 17 Az additív környezetvédelem nagyon gyakran a környezeti probléma elhúzódásához, halasztásához vezet és nem az adott probléma végleges megoldásához. Az integrált környezeti technikák esetében – a termelési folyamat közvetlen megváltozása miatt – ez a halasztó hatás szűkebb, de nem kizárt. Az additív és integrált környezeti technikák környezeti-ökológiai hatásának értékelésekor számításba kell venni – mint a mentesítő hatás „kompenzációját” – a termelés, vagy

fogyasztás elért növekedését is (növekedési csapda). Az ilyen jellegű negatív kompenzáció veszélye a termelés mennyiségének, illetve a fogyasztás intenzitásának az elért növekedésétől és a szándékolt, valamint a növekedés által újonnan kiváltott környezetterhelés viszonyától függ. 4.3 KÖLTSÉGHATÉKONYSÁG Különös fontossággal bír a környezeti technológiák alkalmazásának, illetve fejlesztésének a közepes és kis méretű vállalkozások irányába történő menedzselése. Szakmai publikációk gyakorlati példák sorával igyekeznek igazolni, hogy az ún. termelésintegrált környezeti technikák alkalmazásával a kis és közepes kategóriájú vállalatok is jelentős ökológiai és ökonómiai eredményeket érhetnek el. Nem feltétlenül csak a magas költségigényű, hosszú fejlesztési idejű intézkedések lehetnek célszerűek. A környezetvédelemben is a költséghatékony megoldások jelenthetik a legnagyobb vonzerőt

a vállalati szint és természetesen a nemzetgazdasági szintű környezettechnikai fejlesztések és egyéb menedzsment technikák-módszerek felvállalásában. Egy német tanulmány szerint 2 minden egyes környezetvédelembe invesztált DM többszörös hatékonysággal térül meg a nemzetgazdaság számára. Egyes esetekben ez a hatékonyság elérheti a tízszeres szorzót is. A kutatók kilenc, a környezetpolitika által nagyjából lefedett területen vizsgálták a környezetvédelmi intézkedések költség/haszon viszonyát. Arra keresték a választ, hogy milyen nagyságú a haszna az ezeken a területeken befektetett környezetvédelmi DM-knak. A kapott eredmények megközelítik a valós helyzetet. Például a dízel üzemanyag kéntartalmának a 0,3 %-os határértékről 0,2 %-ra történő szigorítása 14,3–20 értékű haszon/költség viszonyt eredményezett, azaz az intézkedés végrehajtására fordított minden 2 Umweltschutzmassnahmen und

volkswirtschaftliche Rentabilität – in: Umwelt, Nr. 7–8/1992 ss 287–288 18 egyes DM közel 15–20-szoros haszonnal járt nemzetgazdasági szinten. A többi közlekedéssel összefüggő intézkedés hasznosulása is pozitív előjelű: az új gépkocsik szabályozott katalizátorral történő ellátását előíró rendelkezés haszon/költség vonzata 1,2– 3,3, a gépjárművek műszaki zajszintjét csökkentő intézkedésé 1,6-szeres, a zajcsökkentő útbetétek megvalósítása pedig háromszoros nemzetgazdasági szintű hasznot hozhat. A tanulmány különösen rentábilisnak tünteti fel az alacsonyabb technológiai szintről induló környezetvédelmi fejlesztő intézkedéseket. Például az amsdorfi hőerőműnek a szövetségi kormányzat sürgős környezetvédelmi beavatkozásokat támogató programja keretében végrehajtott füstgáz-kéntelenítése 4–5 millió DM/év költségkihatású volt, de 36– 50 millió DM/év hasznot eredményezett. A

haszon/költség arány tehát 7,4–12,0 A környezetvédelmi célzatú fejlesztések nemzetgazdasági szintű hatékonysága mellett a vállalatok számára főleg azok üzemgazdasági szintű eredményessége a mérvadó. Az aktív környezetvédelmet folytató vállalat számottevő költségcsökkentő lehetőséghez juthat (pl. hulladék-megelőzés, anyag- és energiamegtakarítások a legjellemzőbbek) A következetes vállalati környezetvédelem hatására elért imázs-javulást a piaci részesedés bővülése és a versenyképesség hosszútávú biztonsága igazolhatja vissza. Önmagában a környezetvédelmi költségeknek mintegy 50 %-os növekedése a vállalati költségek összességét kisebb mértékben növelné, mint a bérköltség 2,5 %-os emelkedése, mivel a környezetvédelmi befektetések nyomán elért költségmegtakarítások a 35 %-ot is megközelíthetik 3 . 4.4 KÖRNYEZETHATÉKONYSÁG A környezetvédelmi intézkedések egyik haszna, hogy úgy

alakítja át a gazdaság szerkezetét, hogy az nemcsak gazdasági, de környezeti szempontból is hatékony legyen. Olyan gazdálkodási formát alakít ki, amely megfelelően gazdálkodik a természeti erőforrásokkal és a környezetminőséggel, ezáltal megfelel a fenntartható fejlődés követelményeinek. A GDP-ben mért gazdasági növekedés nem jelenti egyben a szennyezés növekedését is. Ez sok egyéb tényezőtől - pl. a környezetvédelmi intézkedések hatékonysága, a gazdaság szerkezete, versenyhelyzet stb. - is függ A szennyezettségi színvonal elért szintjének megőrzéséhez illetve csökkentéséhez a hatékonyság növelése szükséges. Ehhez a végső cél 3 Umweltmagazin, Februar 1997. s 37 19 a szennyezés abszolút mértékének redukálása. A gazdasági növekedés maga után vonja a fogyasztás növekedését az anyagi javak, a közlekedés és a turizmus területén is, ami növeli a környezetszennyezést. Környezeti hatékonyságról

három szempontot szem előtt tartva beszélhetünk. Összhangot kell teremteni a termelők, a fogyasztók, és a környezet érdekei között. A környezeti hatékonyság ezért egy olyan többdimenziós mutatóval mérhető, amely mindhárom szempontot figyelembe veszi, vagy több mutató egyszerre történő használatával mérhető, így pl. az ipari versenyképesség, az életminőség, a környezeti hatások és környezeti erőforrások felhasználási mutatóinak bemutatásával. A nyugat-európai országokban történtek kísérletek arra, hogy egyetlen mutatóba sűrítsék a környezeti hatékonyság mérését: Svájcban például a vállalatok környezeti hatékonysági rátáját úgy próbálták meghatározni, hogy a vállalatok teljes forgalmi értékét elosztották a környezetvédelemre költött kiadások és a becsült környezeti károk összegével. Azonban még nem sikerült sem nemzetgazdasági, sem vállalati szinten megfelelő súlyozási rendszert

kidolgozni. Az alábbi mutatók együttes vizsgálata nyújthat képet egy ország környezeti hatékonyságáról, tükrözik a gazdaság általános állapotát és fejlődését is.  anyagfelhasználás/GDP,  energiafelhasználás/GDP,  vízfelhasználás/GDP,  kommunális hulladéktermelés/jövedelem,  veszélyes anyagok kibocsátásának aránya,  hulladékok visszaforgatási aránya a termelésbe,  megújuló energiaforrások aránya az energiatermelésben,  termékek tartóssága,  egyéb. A környezeti hatékonyságot elsősorban az ökoadók bevezetésével lehet elősegíteni. Az ökoadók bevezetése következtében a termelési költségek nőnek. Annak mértéke, hogy a vállalatok hogyan reagálnak a termelési költségek növekedésére, függ a tőkerugalmasságuktól. Bizonyos cégeknél a környezetvédelmi intézkedések által kikényszerített innovációs követelmények kielégítése eredményezheti a cég

nyereségességének javulását. Gyorsan változó, rugalmas iparágakban működő cégek képesek arra, hogy a környezetvédelmi követelményeket figyelembe véve olyan innovatív megoldásokat 20 találjanak, amelyek erősítik a vállalkozás jövedelmezőségét. Ez elsősorban a dinamikus, nagy hatékonysággal az exportra építő szektorokra jellemző. Egyes vállalatok az ökoadók miatti költségnövekedés áthárítják a fogyasztókra anélkül, hogy beruháznának modernebb, környezetkímélő technológiába, illetve az adó befizetését olcsóbbnak ítélik, mint a beruházás elvégzését. Más vállalatok vállalják új technológiák bevezetését, melyekkel közvetlenül javíthatják a környezet minőségét. Míg a technológiaváltásnak az egyéni cégek szintjén vannak győztesei és vesztesei, a technikai váltás által előidézett termelékenységnövekedés a gazdasági növekedés forrása lehet a makrogazdaságban. Ha a környezeti

hatékonyság javulása ösztönzi a gazdaságot, az magában rejti a környezeti károk növelésének lehetőségét. Ez a visszacsatolt hatás egyrészt abban áll, hogy a hatékonyságnövelés pótlólagos megtakarítást eredményez és ez extrafogyasztásra ösztönzi a fogyasztót. Pl az energiatakarékos gépkocsik használata üzemanyag-megtakarítást eredményez, és a felszabaduló jövedelem arra ösztönöz, hogy növeljük a gépkocsi-használatot. Másrészt a környezetileg hatékony termékek és szolgáltatások ára csökkenhet az anyag- és energiamegtakarítás miatt, és ez az alacsonyabb ár tovagyűrűző hatásokkal lehet a gazdaságra. Ha a fogyasztók kevesebbet költenek ezekre a termékekre és szolgáltatásokra, a felszabaduló pénzösszeget más termékekre és szolgáltatásokra költik majd. A környezeti hatékonyság növekedésének hatása a GDP-re bizonytalan. A GDP nem egyértelmű mutatója a társadalmi jólétnek. Olyan szélesebb körű

jóléti mutatókat kellene bevezetni, mint pl. a zöld GDP fogalmát, amely feltünteti, illetve számításba veszi a környezeti externáliákat is. Ez sokkal inkább megmutatja a környezethatékonyság növekedésének pozitív hatásait. Bevezethető lenne egy átfogó jóléti mutató is, amely figyelembe veszi a gazdaság változásának esetenként jelentős társadalmi hatásait is. A környezeti hatékonyság leginkább oly módon javul, hogy a gazdaság szerkezetváltása során a hangsúly eltolódik a feldolgozóiparról a szolgáltatási szektorra. Ennek társadalmi hatásai úgy jelentkeznek, hogy csökken a munkalehetőség a szakképzetlen munkások részére, míg növekszik a magasan képzett munkaerő számára. Másrészt, a technológiaváltás következtében nő a kereslet a szakképzett munkaerő iránt a feldolgozóiparban is Mivel ezek egyértelműen társadalmi hatások, sem a környezetpolitikát, sem az iparpolitikát nem szabad elválasztani a szociális

politikától. 21 A külkereskedelemre is jelentős - bár nem egyértelmű - hatással lehet a környezeti hatékonyság növekedése. Egyes szakértők arra hivatkozva ellenzik a környezetvédelmi adók és szabályozók bevezetését, hogy ez a termelési költségek növelése miatt hátrányosan befolyásolja az exportlehetőségeket. A környezetminőség javulása egyaránt jár egészségügyi, gazdasági, esztétikai és ökológiai haszonnal. A várható haszon nagysága azonban nemcsak a környezetvédelmi fejlesztésektől függ, hanem a beruházások kihasználásától is A lakosság körében ellenérdekeltséget kelt a fejlesztésekkel együttjáró költségnövekedés, ami a környezetszennyező magatartást ösztönzi (illegális hulladéklerakók használata, korszerűtlen szennyvízszikkasztás). Az ellenérdekeltséget gazdasági és adminisztratív szabályozóeszközökkel szükséges ellensúlyozni. A környezeti hasznok egyik mutatója a

környezethatékonyság, alapja, hogy nem csupán a gazdasági eredményesség fokozása a cél, hanem a hatékonyság növelése, azaz a környezeti hasznok maximalizálása és a gazdasági ráfordítások minimalizálása. 22 5. ÖSSZEFOGLALÁS A környezet ügye az általános biztonságpolitika részévé vált, s így a nemzetközi környezetvédelmi együttműködésben való részvétel több mint környezetvédelmi kérdés. Lényeges mozzanat, hogy az előző időszak környezetpolitikáinak kudarca, valamint új környezeti problémák tudatosulása a környezeti problémák kezelésének új eszközeit és technikáit kívánták meg. Ezek a kívánalmak végeredményben a műszaki-gazdasági bázis környezetkonformitásának igényeként fogalmazódtak meg, s új elemként kerültek bele a nemzeti és regionális környezetpolitikákba. A környezeti piac önálló szektorként való kezelése során egyértelművé vált, hogy azt a monopolisztikus állami

gondoskodás és a klasszikus piaci folyamatok ötvözetével lehet leginkább befolyásolni. Az EU-val fémjelzett nyugat-európai környezeti piac sokszínűbb, jobban azonosítható, biztonságosabb vállalkozási körülményeket tesz lehetővé. Ennek oka – vélhetően – az, hogy a nemzeti környezetpolitikák és a nagytérségi környezetpolitika is kiszámíthatóbb. A környezetirányú technológiafejlesztés közgazdasági „rásegítése” kiterjedtebb és hatékonyabb. Az USA környezeti piaca állandó „identitászavarokkal” küzd, bürokratizáltabb, kevésbé megtámogatott a közgazdasági oldalról. Kormányzati politika-függősége szembetűnő, annak zaklatottságát tükrözi. A japán környezeti piac túlspecializált, jobban kötődik a hagyományos japán technológiai háttérhez, nem is igen találni a vállalati listákon tisztán környezetprofilú vállalkozásokat. A korábbi környezeti problémák motiválta fejlesztések hatásaként a

világgazdaság egészének környezeti piacán egy sajátos munkamegosztás is kialakult: a levegőtisztaságvédelmi technológiákat Japán, a hulladék-technológiákat az Egyesült Államok, a víz- és szennyvíz- technológiákat pedig Nyugat-Európa (főleg Németország révén) uralja. A banki szféra egyre jelentősebb mértékben járul hozzá kezdeményezőleg a szektor bővüléséhez. Elsősorban a beruházási javak termelési-piaci intenzitását növelik a különféle nemzetközi környezetvédelmi egyezmények. A környezettudatosság (fogyasztói környezetérzékenység és a vállalati környezetmenedzsment színvonala) a legnagyobb potenciális ereje a környezeti piac dinamizmusának. 23 Az okszerű környezetgazdálkodás belső igényéből fakadóan feltételezhető a környezeti piac gazdaság egészét racionalizáló hatása is (igény az optimális méret- és sorozatnagyságra, valamint élettartamra). A fejlettebb környezeti tudatossággal

rendelkező és ezért eredményesebb környezetvédelmi gyakorlatot folytató országok példája mutatja, hogy a környezet-gazdálkodás műszaki-gazdasági-szellemi eszközrendszerének a gazdasági recesszió közepette is vállalt és ösztönzött fejlesztése számos társadalmiszociális probléma kezelésére is alkalmas lehet. Miközben jelentősen hozzájárul a környezetterhelési problémák kezeléséhez, enyhítéséhez, érvényesülése során olyan pozitív „melléktermékeket” is szolgáltat, amelyek egyébként a többi társadalmi-gazdasági feladat és probléma kezelésében is jelentős szereppel bírnak. A környezetpolitika túlcsordulásainak pozitív következményeivel főleg a foglalkoztatáspolitika és a regionális fejlesztési politikák számolhatnak. A környezetvédelem által motivált műszaki fejlesztések, szervezeti korszerűsítések, gazdasági racionalizálások inkább erősítik a vállalat, intézmény egzisztenciáját,

mintsem ellene hatnának. Ennek a folyamatnak a mindenkori eredményessége végső soron azon múlik, hogy milyen rövid időn belül, milyen mennyiségben és hatékonysággal sikerül megvalósítani a probléma felismeréséhez és kezeléséhez szükséges műszaki-gazdasági és szellemi erőforrásokat. 24 FELHASZNÁLT IRODALOM  Fidrich Róbert: Globalizáció és környezet – Globalizáció füzetek 1., Magyar Természetvédők Szövetsége, Budapest, 2002.  Fidrich Róbert: Nemzetek feletti vállalatok a globalizáció korában – Globalizáció füzetek 2., Magyar Természetvédők Szövetsége, Budapest, 2002  Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram 1996.  Nemzeti Környezetvédelmi Program 1996.  Szlávik János – Valkó László: A környezeti szektor integrációs nézőpontból – Társadalmi Szemle, 1997/11. pp 81-94  Szlávik János: Az EU konform környezetvédelmi szabályozási módok gazdasági és társadalmi

hatásmechanizmusának elemzése – Magyarország az ezredfordulón, MTA stratégiai kutatások, Budapest, 1997.  Szlávik János: Környezetgazdaságtan, környezetmenedzsment – Műegyetemi Kiadó, Budapest, 1996.  Umweltmagazin – Februar, 1997. s 37  Umweltschutzmassnahmen und volkswirtschaftliche Rentabilitat – in: Umwelt, Nr. 7-8/1992 ss 287-288 25