Economic subjects | Social insurance » Antal Ibolya - Társadalombiztosítási rendszer nagy alternatívái és az átalakíthatóság problémái

1 Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Gazdálkodási szak ÖSSZEHASONLÍTÓ GAZDASÁGTAN HÁZI DOLGOZAT Társadalombiztosítási rendszer nagy alternatívái és az átalakíthatóság problémái Készítette: Antal Ibolya II. évfolyam “B” csoport 2 Tartalom I. A magyar társadalombiztosítás előzményei 4 1.1 A kötelező társadalombiztosítás kialakulása és módosulásai 5 1.2 A társadalombiztosítás állami irányításai 7 1.3Társadalombiztosítás irányításában, szervezetében végbement változások és azokat kiváltó tényezői 8 II. A társadalombiztosítás nagy alternatívái az átalakíthatóság tükrében 9 2.1 Az 1998-as kormányváltást közvetlenül megelőző reformintézkedések alternativái: 10 2.2 A Miniszterelnöki Hivatal irányítása 11 2.3 A társadalombiztosítási rendszer továbbfejlesztéseinek lehetősége 12 2.4 Milyen alapelveknek kell érvényesülniük a több-biztosítós

modellben? 12 2.5 A társadalombiztosítás több biztosítós modellje 13 2.6 A magánbiztosítás bevezetésének igénye és problémái 13 2.7 A magánbiztosítás bevezetésének igénye és problémái 14 3 2.8 A társadalombiztosítás irányítása az 1998-as a kormányváltást követően 15 2.9 Járulékintegráció az APEH-nél 16 2.10 Egyesített büdisé 16 2.11 A Társadalombiztosítási Alapok Y2K problémára való felkészülése 17 2.12 Az Alapok külön felügyelet alatt - 2000-2002 18 2.13Válságban az ellátórendszer 18 II. Összefoglalás 19 III. Irodalomjegyzék 22 4 A magyar társadalombiztosítás előzményei: A társadalombiztosítás jelenlegi formája és szervezete hosszú fejlődés eredményeként alakult ki. Kezdeti nyomaival a XI-XII században, a bányaiparban találkozhatunk A bányamunkások maguk gyűjtötte adományokkal - önsegélyező módon - nyújtottak segítséget a megbetegedett vagy bajba jutott társaiknak. A későbbiek

során ezek az adományok már nem voltak elegendőek. A munkaadók és a bányászok önkéntes elhatározásából kialakultak a bányatársládák, melynek kezelője a tagok által választott elöljáróság volt. Ügyeiket a közgyűlés, a társládaatyák és a jegyző intézték Az első ilyen bányatársládát Thurzó János főkamaragróf alapította 1496-ban. A XIILsz. közepéig a társláda alapítványok csak általánosságban rendelkeztek a bányászok és családjuk támogatásáról. Az 1778-ban megjelent udvari kamarai rendelet már kimondta a társládák kötelező kincstári segélyezését, a bányászok járulékfizetési kötelezettségét, és azt, hogy a bányatársládába minden munkásnak kötelező belépni. A társládák szolgáltatásai: - betegség esetén pénz, orvosi kezelés és gyógyszersegély - munkaképtelenség esetén nyugbér vagy végkielégítés - özvegyek és árvák ellátása - temetkezési segély Magyarországon az ipar

fejlődése a XIX. sz-ban felgyorsult Megalakultak a céhek, majd a manufaktúrák. Jelentősen nőtt az iparban foglalkoztatottak száma Az ipari munkások segélyegyleteket szerveztek. Ezzel megpróbáltak magukon segíteni, betegség és megrokkanás esetén. Legrégebbi közülük az 1837-ben Pesten, az Egyetemi Nyomdában megalakult segélyegylet. Az önkéntes segélyezésen túl két törvény is megjelent 1840-ben, mely kimondta, hogy a megbetegedett munkás orvosi ellátásáról a munkaadója köteles gondoskodni. 1870-ben megalakult az Általános Munkásbetegsegélyező és Rokkantpénztár. A pénztár célja az volt, hogy biztosítsa a munkást betegség és rokkantság esetén. Halál esetén temetkezési járulékot, hátramaradottjainak gyámolítást fizetett. A Pénztár 1871-ben kettévált, Általános Munkásbetegsegélyező Pénztárrá és Általános Munkásrokkant Segélyező Pénztárrá alakult. 5 Később az utóbbi feloszlott, míg a Betegsegélyező

Pénztár erős fejlődésnek indult. A biztosítás azonban ez esetben is csak az ipari munkások 40%-ára terjedt ki. Az Általános Pénztárat tekinthetjük a társadalombiztosítás első országos szervének. Szolgáltatásai - ingyenes orvosi kezelés, gyógyszer, 26 napra kórházi ápolási költség - 26 hétig teljes összegű, majd az ezt követő 26 hétig fele összegű segélyt folyósítottak a tagoknak betegségük idejére - a szülő nő is segélyben részesült. A kőtelező társadalombiztosítás kialakulása és módosulásai: A rossz szociális helyzetű munkásság követelte a kötelező állami betegségi és rokkantsági biztosítás bevezetését. Német és osztrák példára a kormány megalkotta az 1891 évi XIV törvénycikket az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről. Ez a törvény volt az első, mely kötelezően írta elő a betegbiztosítás megvalósulását Magyarországon. A törvénycikk értelmében a

biztosítási kötelezettség megállapításánál a napi kereset maximumát 8 koronában állapította meg. A járulék 2/3-át a munkaadók viselték Szolgáltatások: - 20 hétig ingyenes orvosi segély, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz - táppénz folyósítás 20 hétig a napi bér 50%-áig, utána maximum 1 évig - gyerekágyi segély a táppénzzel azonos mértékben járt, 4 héten át - temetkezési segély a járulékalap húszszoros összegében járt. A családtagoknak önkéntes biztosítást tett lehetővé. A munkásság követelése, az üzemi balesetekkel jelentkező problémák szükségessé tették a törvény reformját. Erre 1907-ben került sor Az 1907. évi XIX tc a kötelező betegbiztosítás mellett a kötelező balesetbiztosítást is bevezette Magyarországon, mely 20 évig volt hatályban. A legfőbb hiányossága az, hogy a mezőgazdasági dolgozókra nézve érintetlenül hagyta az 1900. évi XIX tc-t Az 1900. évi XVI Törvénycikk létrehozta

az Országos Gazdasági Munkás és Családsegély Pénztárat. A Pénztár tagjait négy csoportba sorolta attól függetlenül, hogy mennyi tagdíjat fizetett. A bevezetett rokkantsági biztosítás önkéntes alapon történt Lehetőséget akart adni arra, hogy a birtokosok magukhoz láncolják cselédjeiket, mivel a munkahely elhagyása esetén azok elvesztették szerzett jogaikat. Az 1902. évi XIV tc a gazdasági gépi munkások egyes kategóriájára kiterjesztette a kötelező 6 balesetbiztosítást, melyek értelmében a rokkanttá vált tagok 10 évi tagsági idő után rendszeres segélyben részesülhettek. Az 1907. évi XIX tv Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak biztosítására terjedt ki A biztosítás terheinek viselésére kizárólag a munkáltatókat kötelezte. A baleset okozta károk viselésében a kártalanítás baleseti járadék formájában történt. A kártalanítás 10%-ot meghaladó baleset miatti munkaképesség-csökkenés esetében járt.

Teljes munkaképtelenség esetén a sérültnek teljes járadék járt, mely a munkabér 60%-a, 1919-től 2/3-a volt. Ha a sérült gondozásra is szorult, tehetetlenségi járadék illette meg, amely a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű volt. Halálos kimenetelű baleset esetén az elhalt feleségnek özvegyi járadék, gyerekének árvajáradék, a szülőnek, nagyszülőnek szülői járadék járt. A rendszer hiányossága, hogy a bányaüzem dolgozóit a biztosításból kihagyta, valamint a foglalkozási betegségek esetén nem nyújtott kártalanítást. Az 1912. év az utolsó az I világháború előtt, amikor új törvények léptek hatályba Itt elsősorban a nyugdíjrendszerekről és a családi pótlék bevezetéséről kell szólni. A közszolgálati nyugdíjrendszer az állami és intézményi alkalmazottakra vonatkozott, akik az állammal viszonosságban álltak. Az 1885. évi XT törvénycikket módosító 1912 évi LXV Tc átfogóan szabályozta a

közszolgálati alkalmazottak és hozzátartozóik nyugdíjjogosultságát. Ez a nyugdíjtörvény az első egységes társadalombiztosítási nyugdíjtörvény hatályba lépéséig életben volt (1952.I~1) Szolgáltatásai: - nyugdíj - özvegyi nyugdíj és nevelési járulék – nyugdíjmegváltás - végkielégítés A nyugdíj összege 10 évi szolgálati idő esetén a beszámítható javadalmazás 40%-a, mely a 10 évet meghaladó minden egyes szolgálati év után 2%-kal emelkedett. 7 Az özvegyi nyugdíj összege a beszámítható javadalmazás 50 %-a volt. A nevelési járulék az özvegyi nyugdíj egyötöde. Beszámítható javadalmazás az a fizetés volt, amely az alkalmazottat a szolgálat alól történt felmentésekor megillette. Az állami alkalmazottak szolgálatuk alatt nyugdíjjárulékot fizettek, mely tisztviselőknél a beszámítható javadalmazás 1,5 %-a, altiszteknél és szolgáknál 1 %-a volt. A nyugdíjjárulékból eredő bevételt a

Pénzügyminisztérium kezelte, míg a nyugdíjakat az állami költségvetés terhére fizették. A vállalati alkalmazottak nyugdíjjogait szerződések vagy közös nyugdíjszabályzat rögzítette A nyugdíjszabályzatok mindegyike önálló nyugdíjrendszernek felelt meg. Az 1912. június 11-én hatályba lépett XXXV törvénycikk szerint az állami, vármegyei és államvasúti alkalmazottaknak családi pótlék járt. A magasabb fizetési osztályba tartozóknak a gyermek 24. évéig járt a családi pótlék, míg az alacsonyabb fizetési osztályba sorolt alkalmazottak gyermekeinek 16. életévének betöltéséig járt a családi pótlék. A két kategóriára bontás az alacsonyabb fizetésűeket hozta hátrányos helyzetbe, úgy anyagi, mint erkölcsi téren. A családi pótlék ellátásból ki voltak rekesztve a napszámosok, munkások, és akik nem állami alkalmazottak voltak. • A Társadalombiztosítás állami irányítása: A társadalombiztosítás

intézményrendszere a szakszervezet irányítása alatt jelentős fejlődésen ment keresztül, de a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején egyre észrevehetőbbé váltak a szakszervezeti irányítás ellentmondásai: - A társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályokat államhatalmi, vagy államigazgatási szervek alkották, ugyanakkor a szakszervezetek is végeztek jogalkotó tevékenységet - Az egész lakosságra kötelező érvényű jogszabályokat alkottak, holott a biztosítottak nagy rétege nem tartozott a szakszervezetekhez 8 - Felhatalmazás alapján szankcionálási joggal rendelkeztek, amely nem minden esetben összeegyeztethető a szakszervezetek érdekvédelmi, érdekképviseleti szerepével - A társadalombiztosítás a nemzeti jövedelem egyre nagyobb részével gazdálkodott, indokoltnak látszott, hogy az állam közvetlenül felügyelje a gazdálkodást. 1950-ben a nemzeti jövedelem 4,1 %-át, 2,3 milliárd forintot fordítottak a

társadalombiztosítás kiadásaira ,1984-ben pedig a nemzeti jövedelem 15%-át, 132 milliárd forintot. Az évek során - az előzőekből következően - egyre erősödött a társadalombiztosítás állami irányításának a szükségessége, amelyet a társadalomban, a gazdaságban végbement változások már elkerülhetetlenné tettek. A társadalombiztosítás állami irányítása 1984. július 1-től megvalósult az 1984 évi 5 sz „A társadalombiztosítás szervezéséről és irányításáról" szóló törvényerejű rendelet alapján. Ettől kezdődően a társadalombiztosítás irányítását állami szervek végezték a társadalombiztosítási tanácsok közreműködésével. Az irányításnak ez a módja biztosította az állami akarat kifejezését és érvényesítését, ugyanakkor lehetővé tette az állami szervekkel szemben eltérő vélemények kifejezésre juttatását, az érdekek egyeztetését, ütköztetését. • A társadalombiztosítás

irányításában, szervezetében végbement változások és azokat kiváltó tényezők: A társadalomban, a gazdaságban, a pénzügyi világban az 1980-as évek vége felé megindult reformfolyamatok a társadalombiztosítást, sem mint óriási elosztórendszert, sem mint intézményrendszert nem hagyták érintetlenül. - 1987. Decemberétől az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság közvetlen minisztertanácsi felügyeletét a szociális és egészségügyi miniszter felügyelete váltotta fel. - 1988. július 1-től az Országos Orvosszakértői Intézet ( addig a SZEM intézményeként működött ) a társadalombiztosítás rendszerében működik, mint az OTF egyik igazgatási szerve Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézete ( OTFOSZI ) néven. - A társadalombiztosítás a megváltozott társadalmi viszonyok között; a vele szemben támasztott követelményeknek csak akkor tud eleget tenni, ha pénzügyi helyzetének

rendezésével és eszközeinek racionális felhasználásával önálló gazdálkodást megvalósíthat. - A társadalombiztosítás 1989. január 1-én az Országgyűlés döntésével levált az állami költségvetésről, elkülönített, önálló, állami garanciát élvező pénzalappal működik, ezzel 9 elindulhatott egy reformfolyamat, amely a társadalombiztosítás rendszerét a jövőre vonatkozóan nagymértékben megváltoztathatta. A társadalombiztosítás nagy alternatíváiaz átalakíthatóság tükrében: A társadalombiztosítás igazgatásának formáját és finanszírozási kereteit a pártpolitika tükrében vizsgálva megállapítható, hogy a téma jelentősége a rendszerváltás után igencsak megnőtt, minthogy a társadalombiztosítás költségvetése adja az állami költségvetés felét. Ez a szakterület igencsak átpolitizált. Az önkormányzati formát a társadalombiztosítási igazgatásban a pártok közül egyedül a Fidesz

utasította el, helyette a parlamenti felügyelőbizottsági igazgatást szorgalmazta. 1997-ben a delegáló szervezetek gyenge társadalmi beágyazottsága miatt az MDF és a KDNP az önkormányzatok felfüggesztését javasolta mandátumuk lejárta után. A társadalombiztosítás állandó forráshiánnyal küzd A pártok közötti viták az egészségügyi kiadások, a jutalmazások, az infrastruktúra és a járulékalap szélesítésének mértéke ügyében éleződtek ki. Arra a következtetésre juthatunk, hogy a pártok közötti egyetértés hiányában a törvények csak ideiglenesen rendezték a társadalombiztosítás igazgatásával kapcsolatos kérdéseket, s a jelenlegi forma nehezen jelenthet alapot a terület hosszú távú, tartós rendezéséhez. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről az 1998. évi XXXIX törvény rendelkezik, mely szerint az Alapok felügyelete, továbbá a

társadalombiztosítás igazgatási szerveinek irányítása állami feladat. Az Alapok felügyeletét közvetlenül a Kormány végzi, míg az igazgatási szervek irányítását szintén a Kormány, de kormányrendeletben meghatározott személy útján gyakorolja. A Kormány felhatalmazást kapott arra is, hogy rendeletben szabályozza a központi hivatali szervek feladat és hatáskörét, működésének részletes szabályait és a központi hivatali szerv irányítását ellátó személy jogállását, feladat- és hatáskörét. A kihirdetését követő 8. napon hatályba léptetett törvény egy mozdulattal megszüntette az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás önkormányzatát. A megszűnő önkormányzatok jogutódja a Magyar Állam lett. Az Alapokhoz tartozó vagyon és a biztosítási önkormányzatok vagyona állami tulajdon, a vagyonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat a Kormány gyakorolja. A gazdálkodásra az Áht. rendelkezései az irányadók. A

kormányrendeletben meghatározott személy a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti a Kormány elé a járulékfizetéssel kapcsolatos, az egészségügyi miniszterrel együttesen az 10 egészségbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. Önállóan terjeszti a Kormány elé a nyugdíjbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos jogszabály javaslatokat és részt vesz a társadalombiztosítást érintő egyéb jogszabályok előkészítésében. A hatályos szabályozás szerint tehát az Egészségbiztosítási Alap kezelését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a Nyugdíjbiztosítási Alap kezelését az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság végzi. E két központi hivatali szerv egyrészt társadalombiztosítási költségvetési, másrészt a Kormány irányítása alatt álló központi államigazgatási szerv, melyek vezetését főigazgatók végzik, akiket a Kormány nevez ki, és ment

fel. A központi hivatali szervek és azok igazgatási szervei - a kirendeltségeket és az Újságírói Tagozatot kivéve - jogi személyiséggel bírnak, alkalmazottaik közszolgálati jogviszonyban állnak, foglalkoztatásuk szabályaira a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt kell alkalmazni A magyar társadalombiztosítás történetében az 50-es években kialakult kifizetőhelyi rendszert napjainkig őrzi a társadalombiztosítás igazgatása. E kifizetőhelyek rendszerén nyugszik a társadalombiztosítás ügyintézésének jelentős része. Minden száz társadalombiztosítási ellátásra jogosult személynél több foglalkoztatottal rendelkező személy (foglalkoztató) köteles kifizetőhelyet fenntartani, vagy más kifizetőhelyet fenntartóval ilyen tárgyú megállapodást kötni. A foglalkoztatók a kifizetőhelyek segítségével látják el a jogszabályban meghatározott társadalombiztosítási feladatokat. A kifizetőhely

fenntartója e feladatokat saját költségén látja el. Az ellátásra vonatkozó igények jogszerű elbírálásáért és az ellátások kifizetéséért a fenntartó korlátlan felelősséggel tartozik. A kedvezményezettnek kifizetett ellátások összegét a társadalombiztosítás a fenntartónak megtéríti és a biztosítási Alapokból meghatározott mértékű költségtérítés is megilleti. • Az 1998-as kormányváltást közvetlenül megelőző reformintézkedések alternatívái: Az egyik alternatíva a Medgyessy Péter vezette Pénzügyminisztériumban (PM) készült, az SZDSZ-hez közel álló jó nevű kutató közgazdász, Mihályi Péter vezetésével, akit kimondottan erre a feladatra igazoltak le helyettes államtitkári rangban, de akinek addigi munkássága során nem túl sok köze volt az egészségügyhöz. A másik alternatíva az MSZPpolitikus Kökény Mihály népjóléti miniszter és politikai államtitkára, Keller László nevéhez fűződött.

Mihályi Péter 1998 tavaszára, a választási kampány kezdetére készült el százoldalas reformkoncepciójával, amely az Országos Egészségbiztosítási Pénztár helyett egymással versenyben álló, forprofit biztosítók kezébe adta volna a kötelező egészségbiztosítási rendszert, azt remélve, hogy ezzel egy csapásra meg lehet szabadulni a „reménytelen" OEPtől, a profitorientáció átlátható és hatékony rendszert hoz létre, valamint tőke- és szakértelem- 11 bevonás történik az egészségügybe. A Kökény-Keller koncepció nem volt hasonló szinten kidolgozott, jobbára részanyagok formájában és szerzőik fejében létezett, illetve az MSZP választási programjának egészségügyről szóló részében volt olvasható; amelyet e páros irányításával fogalmaztak. Ők a jelenlegi rendszer alapstruktúrájának megőrzése mellett annak korszerűsítését, modernizálását értették reform alatt. Választási programoktól

szokatlan módon ez a dokumentum nem csupán értékelt, a cselekvési irányt vázolta és a teendőket sorolta, hanem egyúttal rejtett vitát folytatott: hosszan taglalta, hogy milyen egészségbiztosítási reformot nem szabad csinálni. Nos, jól kivehetően olyat, amilyet a PM Mihályi Péter vezetésével készített. A választási programokat ugyan nem, de újságot olvasó polgárok is tudhatták, hogy az MSZP-n és a kormányon belül „áll a kés a levegőben": a népjóléti miniszter a sajtó hasábjain kérte ki magának, hogy pénzügyminiszter kollégája olyan dologba üti az orrát - mármint az egészségbiztosítás reformjába -, amelynek kidolgozása kizárólag az ő feladata. Majd felfüggesztették a vitát, a Horn-kormány választási veresége miatt látszólag örökre. Bár az MSZP hivatalos egészségbiztosítási programját a Kökény-Keller páros jegyezte, aligha lehet kétséges, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció választási győzelme esetén

komoly esély lett volna arra, hogy a nyugdíjreform „sikerén" fellelkesült pénzügyi kormányzat keresztülerőlteti a kormányon és a koalíciós pártokon elképzeléseit, s a Kökény-Keller páros számára éppúgy a kapituláció marad, ahogy az a nyugdíjreformnál egyszer már megtörtént. • A Miniszterelnöki Hivatal irányítása 1998-ban szinte egyöntetű támogatást kapott a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetése, éppen úgy, ahogy 1993-ban létrehozásukat. Akkor az egyetlen párt, amely a Társadalombiztosítási Alapok irányítását nem bízta volna önkormányzatokra, éppen a Fidesz volt. Tehát e kérdésben két párton kívül -a Fidesz és az MSZP- mindegyik pártnak megváltozott a véleménye. E véleményváltozás oka elsősorban az a felismerés volt, hogy az egészségbiztosítási önkormányzat nem volt képes felnőni feladatához, s a pénzpazarlásról és korrupciógyanús ügyekről (amelyek közül néhány

azóta a bíróságot is megjárta) szállongó és egyre gyakrabban a médiákba is eljutó hírek meghaladták a politikusok és a társadalom tűrésküszöbét. Az viszont már a dolgok logikája, hogy az egészségbiztosítási önkormányzat mintegy magával rántotta a nyugdíjbiztosítási önkormányzatot is, amely képes volt megfelelni feladatának, habár korrupciógyanús ügyekről innen is szállongtak hírek, de ezek súlya nem volt egy napon említhető az egészségbiztosítási önkormányzatéval. 12 • A társadalombiztosítási rendszer továbbfejlesztéseinek lehetősége A kormányváltást követő első időszak idején neves szakemberekből álló reformbizottság abból a megállapításból indult ki, hogy az egészségügyben végbemenő költségrobbanást mely elsősorban a technikai fejlődés okán van jelen mais- tovább súlyosbítja az öregedő társadalom problémája. Ehhez társul még, hogy a csökkenő népességszám egyre kevésbé

tudja megtermelni a betegellátáshoz szükséges forrásokat. Ezért elemi érdek, hogy nőjön a járulékfizetők és a szolgáltatást nyújtók költségérzékenysége, mely elsősorban az egészségbiztosítás keretei között biztosítható. Továbbá minden forrásbővítési lehetőséget ki kell használni, ami az egészségügy felé irányul, hogy a közkiadások dinamikáját fékezni lehessen. Ennek érdekében feltérképezték a továbblépés lehetséges útjait Az elemzésekből kitűnő okok miatt szükségesnek látszott, hogy a 90-es évek elején újra életre hívott egészségbiztosítási rendszer maradjon fenn Magyarországon, de ugyanakkor haladéktalanul kezdődjön meg a továbbfejlesztése, hogy mindazon stratégiai elvárásoknak eleget tudjon tenni, ami a magyar egészségügy nehéz finanszírozási helyzetéből szükségszerűen adódik. Mindezek alapján fogalmazódott meg a Fidesz - Magyar Polgári Párt választási programjában, majd később a

Kormányprogramban is az egészségbiztosítás több biztosítós modellje kidolgozásának és bevezetésének a szükségessége. Ez a megoldás fenntartja a biztosítási rendszer nyújtotta előnyöket, de megtöri a monopóliumot. Bevezeti a versenyt és ugyanakkor forrásbővítést is lehetővé tesz, mert széles lehetőséget kínál a kiegészítő biztosításra ugyanannál a biztosítónál, amelynél a biztosítottnak alapbiztosítása van. További forrásbővítési lehetőség, hogy a magánbiztosítás bevezetésével a társadalom legtehetősebb rétegének részvétele a betegbiztosításban anyagilag is legalizálódik, lehetőséget teremtve ezen jövedelmek egy részének felhasználására a hagyományos társadalombiztosítási keretek között. • Milyen alapelveknek kell érvényesülniük a több-biztosítós modellben? • Minden magyar állampolgárnak biztosítottnak kell lennie, de saját egészségbiztosításának formáját és annak konkrét

pénztárát szabadon maga választja meg. • A biztosító intézetek beteget nem utasíthatnak vissza, biztosításkötési kényszer áll fenn a biztosítók részéről. Így a biztosítók nem "mazsolázhatnak" a biztosítottak között Elkerülhető, hogy a prosperáló biztosítók csak egészséges és relatíve fiatal biztosítottakkal rendelkezzenek. 13 • Az alapbiztosítási csomag minden olyan alapvető betegségre, egészségi állapot ellátására kiterjed, melynek az életet veszélyeztető, az állapot súlyosbodásával járó következménye lehet. • Minden biztosított biztosítási jogviszonya mögött járulékfedezet álljon. Aki önhibájából nem tud járulékot fizetni, azok helyett a szociálpolitika keretei között a települési önkormányzatok központi forrásból fizessék azt meg. • Törekedni kell arra, hogy a társadalombiztosításban is olyan járulékszabályok érvényesüljenek, melyek érdekeltté teszik a beteget az

egészséges életmód folytatásában, a prevenciós programokban való aktív részvételben. A biztosított váljon költségérzékennyé! • Az állam felelőssége a biztosítási rendszer létrehozásában és annak működési szabályrendszerének megalkotásában, valamint az Állami Társadalombiztosítási Felügyelet (egészség- és nyugdíjbiztosítás) működtetésében testesül meg. • A társadalombiztosítás több biztosítós modellje A célmodell két lehetséges verzióval számolt. Mindkét esetben 10 millió magyar állampolgár betegbiztosítását 3-4 non-profit alapon működő egészségbiztosító végzi. Olyan jogszabályi környezet alakul ki, melyben ezek a biztosítók elismert pénztári jogot kapnak és az alapbiztosítás felett, plusz térítésért, nem kötelező jelleggel kiegészítő biztosítási csomagot is tudnak kínálni. A járulékszabályokat törvény állapítja meg Az alapbiztosítás szolgáltatásai ugyancsak törvényben

rögzítettek és így minden biztosítónál egységesek. Elismert Pénztár: olyan non-profit biztosítói szervezet, mely kiegészítő biztosítást nyújt, de az Állami Társadalombiztosítási Felügyelettel kötött megállapodás alapján jogosult a törvényben előírt alapbiztosítás nyújtására. Ezért rendelkezik az alapbiztosítás keretében befizetett járulékokkal is. • A magánbiztosítás bevezetésének igénye és problémái Magyarországon is kialakult egy olyan társadalmi réteg, aki anyagi lehetőségei okán szeretne elsősorban az ellátás komfortjában megkülönböztetett ellátást kapni. Ez a kereslet kielégítetlen, mert sem finanszírozási, sem infrastrukturális feltételei nem adottak. Az emberek bizonyos évi jövedelemszint felett szabadon választhatnak majd a társadalombiztosítás keretében nyújtott egészségbiztosítás és a privát, egészségbiztosítás között. Azonban ha a magánbiztosítást választják, nem kell már a

társadalombiztosítás egészségbiztosítási járulékát megfizetni sem neki, sem munkáltatójának. Így mindenki kötelezően biztosított lenne továbbra is. Az éves jövedelemszint törvényi kikötése azért szükséges, hogy a be nem vallott jövedelmekkel rendelkezők, akik kikerülik a közterhek 14 viselését, de amúgy képesek lennének megfizetni a magán egészségbiztosítás tarifáit, ne élhessenek ezzel a lehetőséggel. Ez hozzájárulna a gazdaság „kiszürkítéséhez” is Az ilyen magánbiztosítással szemben sokan joggal felvetették, hogy éppen a legnagyobb járulékfizetők távozásával úgymond elszegényedik a társadalombiztosításban működő betegbiztosítás, aminek nem kívánatos következményei lehetnek. Az ellátások színvonala jelentősen romlik és ezt enyhítendő a központi költségvetés folyamatos beavatkozásra kényszerül. Ezért olyan adószabályokat kívántak bevezetni, mely a magánbiztosításba befizetett

járulékokból jövedelemtranszfert irányít a társadalombiztosítás felé. Ezt úgy lehet megvalósítani, hogy a magánbiztosítás minden elszámolását a szolgáltató 25% ÁFA-val köteles elszámolni, melynek segítségével a privát biztosításba befizetett összegek kb. 20%-a állami bevételt képez. Ezt az állam saját hatáskörében a hagyományos társadalombiztosítás keretében működő egészségbiztosítás támogatására használhatja fel . Ugyanakkor komoly forrásbővülés keletkezik az egészségügyben, hiszen a magánbiztosítás egyéni járulékfedezeten alapul, ahol a biztosítók szabadon, az egyénenként fennálló kockázat alapján állapítják meg a fizetendő biztosítási díjat. Ezen gondolatok alapján kezdődött meg a kormányzaton belül az előkészítő munka, mely projektszerű keretekben kívánta kidolgozni, bevezetni az új biztosítási rendszert. Az elképzelések szerint 1999 a szakmai tervezés és a jogszabályalkotás

esztendeje, a következő évet a felkészítésre, a rendszer strukturális alapjainak létrehozására szánták és az új egészségbiztosítás 2001. január 1-től működött volna • A társadalombiztosítás irányítása az 1998-as a kormányváltást követően Az „alkotmányellenesen létrehozott" társadalombiztosítási önkormányzatok felszámolásával agyidőben a Kormány az önkormányzatok jogutódjává a Magyar Államot tette. Az 1998 évi XXXIX. törvény értelmében kinevezésre került a Miniszterelnöki Hivatal Politikái Államtitkára, Selmeczi Gabriella; akinek a Kormány döntése értelmében feladatai közé tartozott többek között: • a Magyar Állam képviselete a megszűnt önkormányzatok jogutódlása körében; • a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek irányítása, 15 • az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alapokhoz tartozó vagyonnal és az önkormányzatok vagyonával kapcsolatos tulajdonosi

jogok gyakorlása. Az egészség és nyugdíjbiztosítási tevékenység folyamatos működtetése mellett egyes részterületeken azonnali intézkedések történtek. Az új irányítás megvizsgálta a volt önkormányzatok működéséből eredő problémákat és a Kormány alapvető törekvéseinek megfelelő stratégiát dolgozott ki. Ennek elsődleges célja az volt, hogy a társadalombiztosítás ágazataihoz kapcsolódó tevékenységek költség-hatékonyan és szakmailag célszerűen a polgárok érdekeit szolgálják. Az első száz napban elvégzett jelentősebb feladatok a teljesség igénye nélkül: • Az Egészségügyi Reformbizottság létrehozása, az érdekeltek bevonásával együtt a reformbizottság az egészségügy „valódi" reformjának megvalósításán dolgozott, az érintettekkel rendszeresen konzultálva, szakmai és politikai egyeztetéseken keresztül segítette a Kormány egészségüggyel kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósítását.

• Felmérés a társadalombiztosítás követelésállományáról, a kinnlevőségek csökkentése érdekében. • Jogszabályból fakadó kötelezettségek teljesültek akkor, amikor a járuléktartozás fejében átvett vagyon értékesítéséről döntöttek. Pályázatot írtak ki 1,4 milliárd forint portfolió értékesítésére (az erre vonatkozó jogszabályokat az előző vezetés nem tartotta be). • Az előző kormányzati ciklus alatt járuléktartozás fejében átvett használhatatlan vagyontárgyakat és ingatlanokat értékesítésre kínálták fel (pl. vasúti síneket, gyárkéményeket, vályogházakat stb.) • A biztosítottak ellátásának érdekében az orvos-szakmai és pénzügyi tevékenység ésszerűsítésével összefüggő intézkedéseket tett a kabinet (szakmai ellenőrzés a száz százaléknál magasabb teljesítményt jelentő egészségügyi intézményeknél. • Az egészségügy finanszírozás hatékonyságának javítása érdekében a

fekvőbeteg intézmények ellenőrzésének kidolgozása, az indokolatlanul kiutalt összegek visszavonása megtörtént. • Megkezdődött a rokkantsági állapotot véleményező rendszer kidolgozása (a "rokkantnyugdíjasok száma emelkedő tendenciát mutatott; 1997-ben az újonnan rokkantnak véleményezettek száma 126 ezer fő, míg a nyugdíjkorhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok száma 1998-ban 400 ezer fő körül volt). • Költségkímélő orvosi beavatkozásokat ösztönző program kidolgozása. • Az informatikai projektek, tenderek áttekintése, szerződések felülvizsgálata. módosítása megtörtént. • A nyugdíjrendszer hosszú távú megalapozásának kidolgozása, szakértői testület létrehozása. 16 3 Járulékintegráció az APEH-nél A járulékbehajtás APEH-hez történő átkerülése volt talán a társadalombiztosítás rendszerének legkomolyabb szakmai egyeztetéseket és előkészítést igénylő átalakítási mozzanata.

Valójában a MeH felügyelet idejére esik ez a téma, azonban a befejezés már nem adatott meg a Selmeczi-kabinetnek. A hónapokon át zajló intenzív kommunikáció végül olyan megoldást eredményezett, amelyben a politikai attitűdöket leszámítva kivetnivalót nem találunk. Igen nagy mértékű emberi erőforrás-felhasználás történt, jogászok, közgazdászok és szakértők hada vett részt a munkában. Jól érzékelteti a helyzetet az, hogy a részletek pontosabb kidolgozása érdekében még Nyomtatványügyi albizottságot is létrehoztak. Így következett el a lezáró aktus, amely szerint a Kormány 2228/1999. (IX 3) számú határozatának 1. b) alpontja értelmében 1999 november 3-án Dr Frajna Imre politikai államtitkár ellenjegyezte az APEH-OEPONYF között létrejött megállapodást. Annak érdekében, hogy a megállapodásban foglaltak végrehajtása a Kormányhatározatnak megfelelően történjen, felhívta a főigazgatók figyelmét, hogy a

továbbiakban az Egészségbiztosítási Alap pénzügyi hátterét jelentő járulékbehajtással, illetve az APEH átadásátvétellel kapcsolatos intézkedések végrehajtását kiemelten kezeljék és az ezekkel kapcsolatos szervezési, egyeztetési, ellenőrzési feladatokat mind az OEP-nél, ONYF-nél, mind az igazgatási szerveknél hajtsák végre. Meg kell említeni, hogy a Tb-Alapokat azért hozták létre, hogy a nyugdíjak és az egészségügyi kiadások fedezetéül szolgáló járulékforintokból ne lehessen a központi büdzsé hiányát pótolni. Miután januártól már az APEH szedi és könyveli a járulékot, 2000-ben már adó típusú bevételnek számít a járulék és az egészségügyi hozzájárulás. Mivel az adónemek között át lehet csoportosítani, így ezt már a járulékoknál is meg lehet tenni. Egyesített büdisé A Társadalombiztosítási Alapok 2000. évi költségvetését a központi büdzsé részeként, úgynevezett elkülönített

állami pénzalapként terjesztette elö a Pénzügyminisztérium. A TbAlapok beolvasztásáról a kormány elvi állásfoglalást már akkor hozott, amikor elfogadta a költségvetés pénzügyi rendszerének átalakításáról szóló koncepciót. Frajna Imre, az Alapokat felügyelő politikai államtitkár szerint csupán technikai jellegű volt az egyesítés. Az államháztartás minden eleméről egy törvényben lehet dönteni, nem kell többször szavazni például a módosító indítványokról. Az integrálás révén a PM teljes mértékben felügyeli a Tb pénzügyeit. Jogilag korábban is így volt, ám a külön költségvetés okán nagyobb önállóságot élveztek az Alapok. Két évre készült a Tb-költségvetés is, tehát a 2001-es mellett a 2002-es kiadásokról is határozott a parlament. 17 4 A Társadalombiztosítási Alapok Y2K problémára való felkészülése Az Államtitkárság folyamatosan ellenőrizte mindkét Alap felkészülését a

dátumváltásból eredő számítástechnikai problémák megelőzésére. Azonban ki kell emelni, hogy míg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak -1999. évi költségvetéséről szóló 1998 évi XCI törvényben biztosított keretek a nyugdíjbiztosítási ágazatban elégséges erőforrást jelentettek a szükséges informatikai fejlesztések időben és megfelelő minőségben való elvégzéséhez, addig az egészségbiztosítási ágazatban ez már a pénzellátási rendszerek biztonságos üzemeltetéséhez és az egyes ellátási címek, ezen belül is elsősorban a gyógyszerkasszakontrolljához szükséges informatikai háttér biztosításához elégtelennek látszottak. Erről a kabinet a Pénzügyminisztert az év tavaszán többször tájékoztatta és kérte segítségét a helyzet javítására. Az Államtitkárság a Miniszterelnöki Hivatal Kormányiroda vezetőjét, illetve az Alapok közvetlenül az Informatikai Ügyekben illetékes helyettes

államtitkárt szintén tájékoztatták. Az ellátó intézményeknek a törvény külön az Y2K probléma kezeléséhez nem nevesített előirányzatot, így ezt az intézményvezetőknek kell a működési költségvetésükből kigazdálkodniuk. Jogszabály szerint a beruházás, felújítás, fejlesztés a fenntartók (önkormányzatok, minisztériumok, egyházak stb.) felelőssége Hátrányosan érintette az Alapok fejlesztéseit a 2028/1999. (IL12) Korm határozat, mely összegszerűen - 38-38 millió forinttal - csökkentette az informatikai fejlesztések Világbanki programfinanszírozásra előírt 2-2 milliárd forintot. Ezt követően pedig a 2123/1999 (IL 12) Korm. határozat megnehezítette a tényleges felhasználását az előirányzatoknak: a PM, a M.ÁK, az MNB és az Alapok közötti értelmezési eltérések további technikai zökkenőkhöz és késedelemhez vezettek. Ezért a Pénzügyminisztérium előterjesztést készített a Kormány részére, melyben a két

Alap informatikai költségvetéséből egy milliárd forintot -800 milliót a nyugdíjbiztosítástól, 200 milliót az egészségbiztosítástól- kíván átcsoportosítani az APEH hasonló előirányzatára. Ez rendkívül nehéz helyzetet teremtett mindkét Alapnál és a folyamatban lévő fejlesztések 2000. évre történő áthúzódását jelentette. A megoldást mind az ellátó intézmények, mind a biztosítók számára, amennyiben nem kizárólag a katasztrófa elhárításra szűkítjük a feladatot- a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló 1998 évi XCI törvénynek az Országgyűlés őszi ülésszakán történő módosítása jelenthette. Tekintettel arra, hogy az államtitkárság csak a PMen keresztül kezdeményezhet a Kormánynál ilyen javaslatot, és a fent említettek alapján ez nem várható, csak a MeH kezdeményezésére jöhet létre. 18 • Az Alapok külön felügyelet alatt - 2000-2002 Az ekkor

bekövetkező változások a társadalombiztosítás egészére nézve sok újat a PM irányítási alapkoncepció vonatkozásában nem hoztak, inkább a korábban létrejött struktúra szilárdult meg, miszerint az ágazati politikák mentén rendezték a felügyelet kérdéskörét. Eszerint az egészségbiztosítási szakkérdések, az Alap felügyelete az Egészségügyi Minisztérium, a nyugdíjügyek és Ny. Alap felügyelete a Szociális és Családvédelmi Minisztérium hatáskörébe kerültek, illetve maradtak, a PM-nél pedig kizárólag a pénzügyi vonatkozások felügyelete maradt. Megszűnt tehát a társadalombiztosításnak a Kormány általi egyszemélyi felelősséggel történő irányítása. Mikola István egészségügyi miniszter jó előre bejelentette, hogy a minisztérium nem tervez radikális változásokat, vagyis továbbra is alapelvnek tekinti a szolidaritáson alapuló kötelező társadalombiztosítást. Ezen túlmenően azonban koncepciókat készít

elő a balesetbiztosítási ágazat kialakítására, a majdani státustörvény hatálya alá tartozók ellátásáról, a migráns munkavállalóknak az EU jogszabályaival harmonizáló ellátásáról, a tulajdonosi szerkezet átalakításáról, ezen belül a privatizáció kiterjesztéséről. Tervezi az ágazat információs rendszerének korszerűsítését, a legköltségesebb fekvőbeteg-ellátások kapacitásainak optimalizálását, a járóbeteg- és a fekvőbeteg-ellátás díjtételeinek harmonizációját, az akkreditáción alapuló minőséggel arányos szelektív díjtételek bevezetését, az amortizáció finanszírozását, és a háziorvosok „kapuőri" szerepének erősítését. Elmondta továbbá, hogy a felsorolt intézkedések jelentős részét még ebben a kormányzati ciklusban meg kívánják tenni, míg mások esetében megkezdik az előkészítő munkát (pl. Fodor József Terv, Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program). •

Válságban a ellátórendszer A gyógyszertámogatás 2000. évi előirányzatát a parlament év közben 135 milliárd forintról 152 milliárd forintra módosította. A módosítást az tette szükségessé, hogy az eredeti keret 4,5 milliárd forinttal volt alacsonyabb az 1999. évi tényleges kifizetésnél Így az első félévben a kiadások hónapról hónapra túllépték az előirányzottat. A többletfelhasználás már júliusban elérte az éves előirányzat 5 %-át. Az E. Alap 2001 évi költségvetésében a gyógyszertámogatások éves előirányzata 147 milliárd forint, ugyancsak alatta marad az elmúlt évi tényleges felhasználásnak. Az első két hónap adatai riasztó többletköltést jeleztek, ugyanis már 46-48 millió forinttal meghaladták az időarányos összeget. Az OEP szerint a legfőbb ok, hogy az éves előirányzat hasonlóan az elmúlt évekhezkrónikusan alultervezett. Nem számol sem az infláció hatásával, sem a kedvezőtlen demográfiai

folyamatokkal, és túlértékeli a tervezett intézkedések megtakarító hatását. 19 Az OEP intézkedéseket tervez a támogatási előirányzat nagymértékű túllépésének érdekében. Néhány ezek közül: generikus program, vényellenőrzés kiterjesztése és hatékonyságának növelése, az orvosok érdekeltté tétele a költséghatékony gyógyszerelésben, indikációs körök és a rendelhetőség pontos meghatározása guideline-ok kidolgozásával, a bizonyítottan nem hatékony gyógyszerek támogatásának megszüntetése, a gyógyszertárak érdekeltté tétele az alacsony árú készítmények forgalmazásában és a gyógyszeres dobozok megbonthatósága. Hiányok mutatkoznak a gyógyító-megelőző ellátásban is. Máris intézkedéseket kellett hozni, a gondozóintézeti gondozás forráshiányának működési előleggel való enyhítésére. Jelentős túllépés keletkezett a speciális fekvőbeteg szakellátás területén is. A 20 %-os

kötelező béremelés és a minimálbér emelése az OEP főigazgatója szerint is beépült a kasszákba, azonban arra nincs garancia, hogy azt az egyes intézmények képesek is kifizetni. Összefoglalás: A dolgozatban a társadalombiztosítás irányításának górcső alá vett fejezete bizonyságát adta annak a napjainkig a közszférában szinte ismeretlen döntésmechanizmus létjogosultságának, amely szerint ilyen horderejű változtatásokat végrehajtani, a szükségszerűen vele járó felelősséget felvállalni egy választási ciklus politikai, társadalmi és gazdasági körülményei között, -valamint a döntések és az intézkedések közti időt a minimálisra redukálni lehetséges. Amennyiben ezek a szervezeti és irányítási műveletek, változások piaci körülmények között mennek végbe, talán említésre méltónak se találná a felületes szemlélő, vagy éppen a piaci mechanizmusokat jól ismerő. Hiszen a versenyben maradás olykor

pillanatok kérdése lehet, amikor a kihívásokra történő válaszadástól a konkrét, intézkedésig csupán percek telnek el - a döntéseket azonnal meg kell hozni a felelősség teljes tudatában. 20 Esetünkben azonban egy államigazgatási szektor nehézkes, a bürokrácia régóta változatlan állapotai mentén, igen jelentős érdekellentétek közepette történtek reformtörekvések. A szakma és a politika még hosszú évekig, végeláthatatlannak tűnő vitákban elemezheti ezt az időszakot. De mint az a mottó helyén már elmondatott, ez a konszenzushiányos légkör kedvez a legkevésbé -többek között- a társadalombiztosítás fejlesztésének. Ami még kimondani való, hogy bizony, a Tb az állam egyik legnagyobb zsebe . és egy a jövőre nézve sajnálatos személyes megjegyzés: az aranyból is cseppen! Az 1998-ban összeállított Tb-válogatott nagy lendülettel és tenni akarással látott hozzá a változtatások kivitelezéséhez. A reformok

tekintetében a szakmai megalapozottság nem volt megkérdőjelezhető, ugyanakkor a sorozatos véletlenek szerencsétlen egybejátszása (Lockheed, minisztercserék), a vis maior, avagy a rendszeren kívüli, objektív -bár néha elháríthatónak látszó- körülmények megroppantották az elkezdett folyamatokat, ezáltal sajnálatos módon a kivihetőségben úgy tűnik megrendült a kormányzati bizalom. A szétzilálódott koncepciók mentén nehézkessé vált a reformok irányíthatósága, a fejlesztések korábbi harcosai háttérbe szorultak, és csupán a jól elindított folyamatok, ügyek felelősei voltak képesek tovább vinni a kezdeményezéseket. Az eredmények nem tagadhatók el, viszont úgy érezhető, miután nem ismerhette meg sem a szakma, sem a nagyközönség, hogy hová érkezik a társadalombiztosítás az 1998-ban elkezdett úton- hogy kissé elhibázott, nem kellően megalapozott döntések születtek, az intézkedések által, pontosabban a köztes

történések által- a jövőkép egyre csak nem tudott érvényt szerezni magának. Komoly kritika érte mindvégig az irányítókat a MEP-ek önálló jogi státuszának megszüntetése miatt, a kormányváltással ennek visszaállítása meg is történt. Mindezek mellett elismerést érdemelnek a ciklus idején megkezdett, az önálló balesetbiztosítási ág létrehozása érdekében tett erőfeszítések, melyeknek ma már jól hasznosítható eredményeik vannak. A tények ismeretében azonban egyértelműen megállapítható, hogy a magyar társadalombiztosítás történetének igen jelentős időszaka volt az 1998-2002-ig terjedő ciklus. Hosszú évtizedek alatt beigazolódott, hogy Magyarországon az államháztartás egyik leginkább bizonytalanul működő alrendszere a társadalombiztosítás. Ennek orvoslására a 21 többszintű biztosítási rendszer bevezetése látszik célszerűnek az egészségbiztosításban is, amely hasonlít a nyugdíjbiztosításban

kidolgozott és ma már kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de működő rendszerhez. A modell szerint az állami társadalombiztosítás a jelenleginél sokkal kevesebb szolgáltatást nyújtana felnőtt korban, nyilvánvalóan lényegesen kevesebb Tb-járulék fizetése mellett, esetleg alanyi jogon adóbevételekből finanszírozva. Ezen felül {kiegészítőlelt?) mindenkinek kötelezően kell választania egy magánbiztosítási módozatot. Továbbá 16 és 20 év között mindenki átesne egy teljes orvosi vizsgálaton, amelynek eredményeire alapozva kell a biztosítási szerződéseket is megkötni. Ezek a vizsgálatok 5-I S évente rendszeresen ismétlődnek, így egyrészt minden esetben aktuális, átfogó képünk lenne az ország egészségi állapotáról, másrészt az eredmények tükrében a biztosítási szerződések is újratárgyalhatók. Az önhibán kívüli betegségek, balesetek következményeinek költségeit a Tb térítené, míg minden egyebet (okozott

baleset, annak további sérültjeihez kapcsolódó, a dohányzás, az alkoholizmus, vagy kábítószerfüggés stb. következményeit) a magánbiztosító Az e feladatok kezeléséhez társuló nyilvántartási rendszert a kor kihívásainak, a jogszabályi kötöttségek (acquis communautaire) mentén megfelelő színvonalra kell fejleszteni, kézenfekvőnek látszik az intelligens kártya alapú azonosítási rendszer bevezetése, amely megfelelően garantálja a betegek jogait, és gyakorlatilag kizárja a visszaéléseket, a korrupciót. Az irányítás tekintetében tehát a helyzetelemzést követően el kell tudni igazodni a külföldi, különösen az európai uniós minták (know-how) és a magyar feltételrendszer útvesztőnek látszó rendszerében. A diagnózis ismert, a szándékkal még sosem volt baj, azonban önmagában azáltal messzire nem juthat sem a társadalombiztosítás, sem a nemzetgazdaság, sem Magyarország, sem az egyén. Elő hát a szikével,

lássunk hozzá a műtéthez 22 Felhasznált irodalom és forrásjegyzék: Ajtáy András: Az egészségbiztosítás rendszere Magyarországon, ELTE-JTI, 1999 Dr. Jávor András szerk: Összefoglaló az egészségbiztosítás reformjáról / vitairat, 1999 Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság átalakítási stratégiája, ONYF, 2000 Czúcz Ottó: Szociális jog L, Unió, 2000 Szepesi György szerk.: Jelentés a társadalombiztosításról, Fraternité, 1991 Baló György-Lipovecz Iván: Tények könyve, Ráció Kiadó, 1991 Mihályi Péter: Az utolsó feladat - a társadalombiztosítás reformjáról, Magyar Narancs, 1998. szeptember 10 A dolgozatot készítette : Antal Ibolya II/B évfolyam