Literature | Studies, essays, thesises » Fábián Zoltán - Kosztolányi Dezső Édes Anna című művének elemzése

Kosztolányi Dezső: Édes Anna Adatok és előzmények: Az Édes Anna Kosztolányi ötödik, s egyben utolsó regénye. Időrendben A rossz orvos, a Nero, a Pacsirta és az Aranysárkány után következik. 1926-ban jelent meg először A regény szigorúan lineáris eseménytörténete olyan áttetsző, hogy néhány egyszerű mondatba foglalható. Édes Anna, a vidékről a fővárosba felkerült, tizenkilenc éves parasztlány háztartási alkalmazott lesz Vizy Kornél miniszteri tanácsos családjánál. Néhány hónapon át ő a mintacseléd, a gazdáit látástól vakulásig szolgáló, emberszabású robotgép Mígnem egy éjszaka belopódzik a családi hálószobába, és konyhakéssel, számtalan szúrással halálra sebzi az urat és az úrnőt. Miért teszi? Erre Édes Anna sem másoknak, sem önmagának nem tud racionális választ adni. Sem kihallgatásai alkalmával, sem a bírósági tárgyaláson. A gyilkosságra nincs egyetlen, jól meghatározható, közvetlen oka.

A gyilkosságot közvetett okok láncolata váltja ki Társadalom: Tény, hogy a regény 1919. Július 31-én, délután hat órakor kezdődik, a proletárdiktatúra bukásával szinte percre azonos időpontban. Ennek a történelmi ténynek a jelentőségét természetesen sem a később színre lépő Édes Anna, sem Vizyné méltóságos asszony tudata nem képes befogadni. Vizy méltóságos úr is csupán lassacskán eszmél, az események kezdetekor még ijedős. Kosztolányi regénye a totális rendszerváltás, a Horthy-korszak keletkezésének történelmi keretei között játszódik. Ezek a keretek tudatosan igen tágasak. Kosztolányi nem nyomatékosítja a történelmi-politikai tényezők szerepét, mivel tudja, hogy ezek túlhangsúlyozása tönkretenné a regényt. A regény ugyanis Édes Anna létezéséről és személyiségéről szól És ennek a nehezen átlátható és megközelíthető személyiségnek az ábrájában csak finoman szabad érvényesíteni a

történelmi meghatározást és meghatározottságot. Amit a korról a szerző közölni akar: szereplőinek viselkedésében osztja szét. Mivel ebben a regényben semmi sem történik véletlenül, az sem véletlen, hogy a gyilkosság éjszakáján Édes Anna az urat öli meg különös kegyetlenséggel, kilenc késszúrással. Holott ő az, akinek a cseléddel a legkevesebb közvetlen kapcsolata van, aki a cselédet nyomasztó légkört a maga tetteivel a legkevésbé teremti meg. Viszont ő képviseli leginkább a húszas évek elején megszülető új rendet és rendszert. A középosztály felső rétegéhez tartozik abban a kialakuló társadalomban, amelyet Szekfű Gyula találóan nevez majd később neobarokknak. Minden porcikájával hivatali pályafutására és előmenetelére összpontosít, ennek rendeli alá magánéletét is. Mindez természetesen távol történik Édes Anna zárt tudatától. Ő csak annyit érzékel, hogy a méltóságos úr létezéséhez

önműködően hozzátartozik a cseléd létezése és szolgáltatásainak hasznosítása. A regény elején egy látszatra odavetett, valójában nagyon is tudatosan elhelyezett mondat olvasható: "Mindketten lefeküdtek széles hitvesi ágyakba, melyek már régóta csak az alvásra szolgáltak. Holott a méltóságos úr és a méltóságos asszony viszonylag nem idős emberek. Vizyné torz személyiség. Ha van a regényben lélektanilag beteg alkat, akkor ő az, nem a látszólag irracionálisan gyilkoló Anna. Kislánya fiatalon meghalt, maradék rokonai vidéken élnek, a társadalom egyedül férjének karrierszempontjain át érdekli, létezését reggeltől estig egyetlen monománia tölti ki: a cseléd. És amikor Édes Anna személyében kezébe kapja, birtokába veheti a tökéletes cselédet: nem az eleven emberi lényt, csupán a cseléd-funkció eszményi teljesítőjét látja benne. Úgy is bánik vele: használja. Végül az úrfi, Patikárius Jancsi, kiben

Kosztolányi az érett Horthy-korszak, tehát a harmincas évek egyik társadalmi típusának mintafiguráját alkotta meg. Az író mestermunkája, ahogy az úrfi bizonytalan és zavarodott kamaszból aljasul önző érdekemberré alakul át a regény folyamán. Telitalálat továbbá, hogy Kosztolányi ellenáll a hasonló tárgyú regények szokványos fordulatainak: itt nem az úrfi csábítja el kényszerrel a cselédet, hanem a cseléd adja oda magát, önmaga szabad akaratából. És körülöttük a regény mellékfigurái, a neobarokk társadalom majdani reprezentánsai: Druma ügyvéd, Tatár kolléga, feleségeik, a miniszter. Ez a társadalmi közeg veszi körül, falazza be Édes Annát. Lélektan: A regény megjelenése óta sokan nem tudtak mit kezdeni Édes Anna rejtélyesnek tetsző, látszatra előzmények nélküli kettős gyilkosságával. Még a regény legkiválóbb bírálói közül is többen freudista módszerrel magyarázható érzékszervekkel

megmagyarázhatatlan, irracionális cselekvést véltek felfedezni. Eszerint az Édes Anna pszichéjében elfojtott, tudatalatti indulatok törnek felszínre a látszólag indokolatlan tettben. Ma úgy gondoljuk, magyarázatként nem kell a freudizmushoz folyamodnunk. A gyilkosságot apróbb és nagyobb okok láncolata idézi elő. Csupa olyan esemény, amely Édes Annát a feloldhatatlan, megváltozhatatlan úr-cseléd viszonyra emlékezteti. Érdemes néhány motívumot sorra venni. Ahogy belép az úri lakásba, Édes Anna máris "kimondhatatlan büdösséget" érez Holott csak kámforszag érezhető, védekezésül a molyok ellen. Megijed a kitömött bagolytól, fél a telefontól Más halandónak mindez bizonyára nem lenne félelmetes, de Édes Anna számára dermesztően idegen. "Ridegen bántak vele" - mondja a bírósági tárgyaláson Moviszter doktor, aki némiképp Kosztolányi világképének hangadója a regényben. - "Szeretet nélkül bántak

vele Szívtelenül" Állítását azonban a bíróság tárgyilagos kérdéseire nem tudja tényekkel bizonyítani. Jogi értelemben nem is nagyon lehet Végül is Édes Annát Vizyék, a gazdái nem verték, nem éheztették, nem dolgoztatták agyon. Bérét pontosan fizették Karácsonyra úrnőjétől még ajándékot is kapott. Csak éppen gazdái voltak. A világ két, egymástól szigorúan elkülönült részre tagolódik: úr és úrnő a határvonalon túl, a cseléd a határvonalon innen. Édes Anna épelméjű emberi lény, csak éppen más tudattal rendelkezik, mint gazdái Pontosabban: mintha nem is tudatával, hanem az ösztöneivel válaszolna környezetének ingereire. Miért gyilkolja meg gazdáit Édes Anna? Többek között azért, mert úrnője a maga külön világából így beszél a másik világ teremtményével: "Be ne poloskázza a lakásomat. A feje tiszta? Holnap majd megfürdik" (Sükösd Mihály elemzése)