Biology | Waterworld » Cápák

Cápák (Selachoidei) A porcoshalak (Chondrichthyes) alosztályának egyik rendje. Azért tartoznak a porcoshalak közé, mert vázuk nem csontváz, hanem a csontnál puhább anyagból, a rugalmasabb porcból áll. Mire ők kifejlődtek, a ma ismert tengerekben élő összes gerinctelen csoportok már megjelentek. Testük orsó alakú, harántul álló, az orrhegytől a hasoldal felé tolódott szájjal, a nyak oldalán nyíló szabad kopoltyúrésekkel (5 kopoltyúréssel). Bőrüket fogaspikkelyek (plakoidok) fedik, ezért a cápabőr olyan érdes, mint a csiszolópapír. A cápák állkapcsában ülő fogak módosult, sorokban növő fogaspikkelyek. Ha egy fog megsérül, elkopik, akkor kihullik, s helyébe másik fog tolódik előre a következő sorból. A cápának így 3000 foga is lehet a szájában. A fogak hegyesek és fűrészes élűek a hús tépéséhez, vagy pedig lapítottak a kagylók héjának feltöréséhez. A cápáknak nincs úszóhólyagjuk - a lebegést

segítő, gázzal töltött szervük. Ezért ha nem úsznak, lesüllyednek a fenékre Némelyik faj mindazonáltal pihen időnként, s éppen a t engerfenéken. Megfigyelték, hogy a dajkacápák, az alvó macskákhoz hasonlóan, maguk alá húzott farokkal lefekszenek az ajzatra. A bikacápák és a citromcápák tenger alatti barlangokba húzódnak és sziklapárkányokra heverednek, vagy a kiugró sziklaperemek és a homokos aljzat közé fészkelik be magukat. Uszonyaik behúzhatatlanok Tengeriek, de egyesek alkalmilag folyókba (Gangesz, Tigris) is felhatolnak. A bikacápa, a "folyami cápa" (Charcharhinus lamia) és a hegyesorrú cápa ama kevés faj közé tartozik, amely behatol az édesvizekbe. Nagyon kevés petét raknak, s a halak körében szokatlan módon a megtermékenyítés a nőstény cápa testén belül megy végbe. A legtöbb cápafaj petéi anyjuk testében fejlődnek ki, így a nőstények élő utódokat hoznak világra. Egyes fajaik megtermékenyített

petéit azonban szaruburok védi. A cápák még az utódok létrehozásában is jó hasznát veszik a foguknak. A hím bikacápa különleges fogsorral rohan rá a nőstényre Nemcsak a ~ veszedelmesek az emberre, hanem az ember is a cápára. A cápákat főleg bőrükért, húsukért vadásszák, de a grönlandi cápát például a h alzsírja miatt, és egyes ~ májából olajat sajtolnak (csukamájolajat), úszóikból enyvet főznek (és cápauszony-levest). Egyébként évente száznál is kevesebb embert támad meg cápa. Régi elterjedt hiedelem, hogy a cápa nem tud jól tájékozódni, s ezért mindig vele van egy vagy több "kalauzhal", amely rávezeti a zsákmányra. Persze erről szó sincs, e fürge halak egyszerűen hívatlan vendégek a cápa lakomáin. A cápák oldalán egy csatorna húzódik végig, s ebbe érzőszőrök nyúlnak be. E szervükkel a cápák nemcsak saját sebességüket érzik, hanem a mozgásuk keltette rezgések visszaverődését is

a tárgyakról, állatokról. A vergődő halak keltette rezgéseket is felfogják A csendes-óceáni szigetek cápahalászai a víz alatt zörgetett kókuszhéjakkal csalogatják magukhoz a cáp ákat. Orrukon apró üregekben elektromos érzékszervek ülnek, amelyekkel megérzik az állatok idegrendszere által keltett elektromos töltéseket. A cápáknak igen jó szaglásuk van: a tengervízben már milliomodrésznyi vért is megéreznek. A cápák nagyon jól látnak a gyenge fényben is. A Maldív-szigeteken a k orallzátonyok környéke teli 2 méteres cápákkal, amelyek annyira hozzászoktak a búvárokhoz, hogy az egyik helyen, mintegy 15 méterrel a felszín alatt, le lehet ülni a tengerfenékre és közelről meg lehet figyelni őket. A félméteres vagy annál valamivel hosszabb kis macskacápa (Scylliorhinus canicula) Európa minden parti tengerében megtalálható. Heringpusztító A tenger által néha partra vetett "sellőerszény" a macskacápa tojása. A

brit gyorsbüfékben kapható "kövilazac" valójában a kis macskacápa. Az óriás cetcápa (Carcharodon rondeleti) 10-12 méter hosszúságúra nő meg, veszedelmes ragadozó. Az óriáscápa (Selache maxima) nem ragadozó, hanem planktonokkal táplálkozik. A világ hidegebb vizeiben él. 9 m hosszú Nyugat-Európa tengerpartjain is előfordul 1983-ban egy addig teljesen ismeretlen, 4,5 m hosszú cápafajt fedeztek fel. Hatalmas szája miatt az óriásszájú cápa nevet kapta. Az érdescápához hasonlóan a tengervízből szűri ki főleg garnélarákokból és medúzákból álló táplálékát. Eddig csupán 3 példányát sikerült kifogni. A legnagyobb cápa, egyben legnagyobb hal a rablócápa. A melegebb tengerekben él 12-18 méter hosszúra és legalább 25 tonnára megnő. Gyakran kis csoportokban jár A rablócápát állandóan kísérgető halrajok vagy a szája körül settenkednek, hogy lecsipegessék az apró fogaihoz tapadó morzsákat, vagy a farka

táján ólálkodnak, hogy az ürülékében keresgéljenek ennivaló maradékokat. Aztán talán elveszíti türelmét újsütetű kísérőivel szemben, mert egyszer csak hirtelen meghajlítja hatalmas testét és egyetlen farkcsapással lesüllyed a mélybe. Planktonokkal táplálkozik. Az érdes cápa (Rhynodon typicus) 15 m -nél hosszabbra is megnő, súlya pedig eléri a 12 tonnát. Planktonevő Egyszer egy megszigonyozott érdes cápa kölyökből a halászok 300 kg-os májat szedtek ki, és mindkét fogsorában három-háromezer éles fogat számláltak. A szorosan vett emberevő ~ közül a legismertebb a 3-6 m hosszú kék cápa (Prionace glauca). A Földközi-tengerben és az Atlanti-óceánban él. Rendkívül falánk A tigriscápa szívesen fogyaszt tengeri madarakat és krokodilokat is, nem csoda, hogy a fürdőzők legrettegettebb ellensége. A tigriscápa egy évtized alatt akár húszezer fogát is eldobhatja. A pörölycápa vagy kalapácshal (Sphryna zygaena)

feje háromszor olyan széles, mint hosszú. Gyors mozgású ragadozó. Hosszúra nyúlt oldalsó uszonyai vannak A nagy fehércápa hossza elérheti a 10 métert. Gyors mozgású ragadozó Akár a delfinre vagy a fókára is rátámad. A legkisebb cápa a törpecápa, 15 cm hosszú. A zebracápa lassú mozgású fenéklakó, kagylókkal táplálkozik. A fehérfoltú cápa a Csendes- és az Indiai-óceán, valamint a Vörös-tenger lakója. A galléros cápa kopoltyúrései fodrosnak látszanak. A galléros cápa hossza rendszerint alig haladja meg az 1,5 métert. A mélyebb régiókat kedveli A rókacápa jellegzetessége, hogy farokúszójának felső lebenye sokkal hosszabb az alsónál. Több fajta hajlamos rátámadni az emberre: nagy fehércápa, pörölycápa, emberevő cápa, heringcápa, makocápa, szürkecápa, kékcápa