Arts | Art History » Vincent Van Gogh

Vincent Van Gogh (1853 - 1890) Vincent van Gogh valamennyi mesterművét élete utolsó öt évében festette. Megszállottan dolgozott, míg teljesen el nem borult az elméje, s végül öngyilkos nem lett. Ma minden idők egyik legjelentősebb művészeként tartják számon. Vincent van Gogh festményei vagyonokért kelnek el manapság; maga a művész csupán egy arles-i szőlőskertet ábrázoló képét adta el 400 frankért, nem sokkal azelőtt, hogy 1890-ben meghalt volna. Mindig reménytelenül szegény volt. Annyi jövedelme volt csupán, amennyit Theo öccse adott neki, csekély apanázsként. De a festés boldoggá tette, kiöntötte lelkét a festővásznain Munkásságára nagy hatással volt egy festőcsoport, Eduard Manet, Auguste Renoir és Camille Pisarro köre: ezek a művészek nem követték a kor festői divatját, nem akartak beállított képeket festeni áporodott levegőjű műtermekben. Kimentek a szabadba, és valóságos színtereket festettek. Kortársaik

nem csekély gúnnyal "impresszionistáknak" titulálták őket, mert gyakran csupán benyomásokat adtak vissza egy-egy jelenetből. De élénk színfoltokból fölépített képeik szinte éltek a vásznon, dinamizmus jellemezte őket, olyasvalami, ami hiányzott a kortársak műveiből. Van Gogh még egy lépéssel tovább merészkedett. Pontos formák másolása helyett inkább érzések, érzelmek kifejezésére törekedett. Jóval halála után aggatták rá a "posztimpresszionista" jelzőt, mivel az impresszionisták után alkotott Ifjúsága Van Gogh 1853. m árcius 23-án született, Groot Zundertben, egy holland kisvárosban Apja protestáns lelkipásztor volt, anyja festők és műkereskedők családjából származott. Tizenhat éves volt, amikor anyja először állást talált neki, műkereskedő nagybátyjánál, Hágában. Úgy látszott, minden a legjobb rendben halad, mígnem 1874-ben Londonba helyezték át, s ott bele nem szeretett

szállásadónője lányába és el nem hanyagolta emiatt a munkáját. Elbocsátották és hazaküldték 1876-ban visszatért Angliába, s ott tandíjbeszedőként dolgozott egy londoni iskolában. A városban tapasztalt nyomor azonban annyira megrázta, hogy megtagadta a pénzbeszedést, ezért újra az utcán találta magát. Ismét hazatért, és ez alkalommal úgy döntött, hogy apját követve lelkész lesz, de a p api tanulmányokat túlságosan nehéznek találta, ezért inkább jótékonysági tevékenységbe kezdett. Így jutott el 1878-ban Belgiumba, a borinage-i bányavidékre. Az itt látott szegénység túltett a londoni nyomornegyedekben uralkodó nincstelenségen is: mindenét eladta és egy nyomorúságos kunyhóba költözött, közel az "övéihez". Döbbent munkáltatói 1880-ban elbocsátották. Sorsdöntő lépés Eddigre azonban már megérlelődött benne az elhatározás, hogy művész lesz és a való életet jeleníti meg vásznain. Először is

tanulnia kellett 1880-83-ban Brüsszelben, Hágában, Drenthében végzett művészeti tanulmányokat, 1883-85-ben a szülői házban (Nuenen) saját műtermében dolgozott. Tanulmányokat készített parasztokról, halászokról, tájakról, aktokról Megszülettek első fontos képei is.(A kosárfonó, Krumplievők, 1885) Ebben az időben műveiben a komor realizmus nyilvánult meg, a kompozíció merész kivágásaival, az arc és test pszichológiai jellemzésével, a b arna tónusok mélységével, a r ajz cseppet sem szépségre törekvő kifejező erejével senkihez sem hasonlítható módon fejezte ki fő mondanivalóját, az emberi szenvedést. 1885-ben Párizsba utazott. Első, 11 éwel korábbi itt-tartózkodása alatt elkápráztatta az impresszionisták első és egyetlen kiállítása; s most művészideáljai közelébe vágyott. Párizsban a Montmartre-ra költözött. Öccse, Theo fedezte mindkettőjük szobabérét Az impresszionista mozgalom azonban soha nem

aratott sikert a nagyközönség körében, ezért addigra néhány művész már elhagyta Párizst. Maradtak azonban elegen, akik bátorították Van Goghot és társait, közöttük Cézanne-t, Toulouse-Lautrecet és Seurat-t. Van Gogh különösen Gauguinhez került közel, hiszen mindketten azt vallották, hogy a festményeknek belső érzéseket kell kifejezniük. Részeg őrjöngések Van Gogh valójában sosem illeszkedett be a társaságba, mert gyakrabban volt részeg, mint józan, és féktelen dühkitörésekre ragadtatta magát. Hamarosan úgy döntött: távozik Otthagyta a mindig nyüzsgő Montmartre-ot, és 1888-ban Marseille mellé, Arles-be költözött. Hamarosan szállást is talált és összebarátkozott a helyiekkel. Roulin, a postás gyakori látogató volt a "Sárga Házban", ahol Van Gogh a következő évet töltötte. Napi 16 órát dolgozott Sokszor éjjel is kivitte festékeit és festőállványát a mezőre, hogy "nyakon csípje" a

holdfényt. Gyertyákat egyensúlyozott kalapja karimáján, hogy lássa a sötétben a festményét. Művésztelep létrehozásáról ábrándozott. Sikerült rávennie Gauguint, hogy csatlakozzon hozzá. Gauguin 1888 októberében megérkezett Arles-ba, de szinte nyomban vitákba bonyolódtak. Gauguin rendetlennek és modortalannak tartotta Van Goghot, Van Gogh pedig gőgösnek Gauguint. Az őrült Kevéssel karácsony előtt csúnyán összevesztek: Van Gogh hozzávágta italát Gauguinhez, majd borotvával támadt rá. A rémült Gaugúin elmenekült, Van Gogh pedig eszeveszett őrjöngésében levágott egy darabot tulajdon jobb füléből. Ekkor döbbent rá, milyen közel jár a tébolyhoz. 1889 májusában önként bevonult a st-rémy őrültekházába. Nyugodt periódusaiban kiengedték festeni Alig több mint egy év alatt 200 képet alkotott. A helyiek csak "az őrült"-ként ismerték és nyíltan gúnyolódtak rajta. Ezt végül már nem tudta elviselni, és

elköltözött Dél-Franciaországból. 1890 elején Párizstól északnyugatra, Auversben, egy, a művészek körében népszerű kisvárosban telepedett le Egy kis kávézó fölötti szobában szállt meg, és munkába temetkezett. Hetven nap alatt hetven képet festett A végzeteteslövés Ez az eszelős munkatempó nem volt sokáig tartható. 1890 július 27-én vasárnap Van Gogh kisétált a városkából, és mellbe lőtte magát. Még sikerült visszajutnia a szobájába, s ott egész éjszaka az ágyán fekve pipázott. Kedden, hajnali egy órakor, még csak 37 évesen belehalt sérülésébe. Ismeretlenül távozott el Ma a XIX század egyik legkiemelkedőbb festőjeként tartják számon