Philosophy | Studies, essays, thesises » René Descartes élete

RENÉ DESCARTES (1596-1650) René Descartes, a híres francia filozófus, tudós és matematikus, 1596-ban született egy La Haye nevű faluban. Fiatal korában egy kitűnő jezsuita kollégiumban tanult, La Flèche-ben Húszévesen jogi diplomát szerzett a Pitiers-i Egyetemen, de ügyvédi gyakorlatot sosem folytatott. Noha kitűnő oktatásban részesült, meggyőződése volt, hogy a matematikát kivéve, nagyon kevés megbízható ismeret szerezhető bármilyen területen. Tanulmányai folytatása helyett inkább úgy döntött, hogy utazgatni fog Európában, és tapasztalatokat szerez a v ilágban. Mivel jómódú családból származott, jövedelme elegendő volt ahhoz, hogy kedve szerint utazgathasson. 1616-tól 1628-ig Descartes sokfelé megfordult. Rövid ideig három ország hadseregében szolgált (Hollandiában, Bajorországban és Magyarországon), de úgy tűnik, egy csatában sem vett részt. Ellátogatott Olaszországba, Lengyelországba, Dániába és más országoka

is. Ezek alatt az év ek alatt megfogalmazta azt, amit az igazság megismerése általános módszerének tekintett. Harminckét éves korában elhatározta, hogy megkísérli módszerét egy általános világkép megalkotására alkalmazni. Ekkortájt telepedett le Hollandiában, ahol életének hátralévő huszonegy évét töltötte. (Azért esett Hollandiára a v álasztása, mert ott nagyobb volt a gondolatszabadság, és mert szerette volna távol tartani magát a p árizsi társasági élet csábításaitól.) 1629 körül megírta A szellem irányításának szabályai című művét, melyben felvázolta módszerét. (A könyv befejezetlen maradt, és Descartes-nak valószínűleg nem állt szándékában közreadni; első ízben halála után több mint ötven évvel jelent meg.) Az 1630-tól 1634-ig terjedő időszakban Descartes a természettudományok tanulmányozására alkalmazta módszerét. Hogy az anatómiáról és az élettanról bővebb ismereteket szerezzen,

boncolásokat végzett. Jelentős önálló kutatásokat folytatott még az optika, a meteorológia, a matematika területén és más tudományágakban is. Descartes egy könyvben akarta publikálni tudományos eredményeit, melynek címe Le Monde (A világ) lett volna. 1633-ban azonban, amikor a könyv már majdnem elkészült, tudomására jutott, hogy Olaszországban az egyház elítélte Galileit, amiért Kopernikusz elméletének védelmére kelt, miszerint a Föld forog a Nap körül, nem pedig fordítva. Descartes ezért úgy döntött, hogy elővigyázatosságból könyvét nem jelenteti meg, mivel abban ő is a kopernikuszi elv mellett foglalt állást. Ehelyett 1637-ben kiadta leghíresebb művét, az Értekezések az értelem helyes használatának s az igazságok megismerésének módszeréről a tudományokban címűt (amelyet általában Értekezések a módszerről címmel rövidítenek). A Módzsert a latin helyett inkább franciául írta, hogy minden értelmes

ember elolvashassa, még azok is, akik nem rendelkeznek klasszikus műveltséggel. A Módszerhez három esszét csatolt, amelyekben Descartes példákat sorolt fel módszere segítségével tett felfedezéseiről. Az első ilyen függelékben, az Optikában Descartes leírta a fényvisszaverődés törvényét (amit ugyan már Willebrord Snell korábban felfedezett). Tárgyalva a lencséket és különböző optikai eszközöket, leírta a szem működését és több rendellenességét, valamint ismertette fényelméletét, amely a később Christiaan Huygens által megfogalmazott hullámelmélet elődje volt. Második függeléke tartalmazta az első mondern leírást a meteorológiáról. Tárgyalta a felhők, az eső, a szél jelenségeit, és pontos magyarázatot adott a s zivárvány keletkezésére. Szembeszállt azzal a nézettel, hogy a hő egy láthatatlan folyadék, és helyesen feltételezte, hogy a hő nem más, mint belső mozgás eredménye. (Ezt az elméletet azonban

Francis Bacon és mások már megfogalmazták.) A harmadik függelékben a Geometriában Descartes bemutatta mind közül a legfontosabb eredményét, az analitikus geometria felfedezését. Ez jelentős előrelépés volt a matematikában, és előkészítette Newton felfedezését, az integrál- és differenciálszámítást. Descartes filozófiájának talán a l egérdekesebb része elméletének kiindulópontja. Tekintettel az általánosan elfogadott számtalan téves nézetre, Descartes elhatározta, hogy teljesen új alapokról indul, hogy végül eljusson az igazsághoz. Ezért azzal kezdte, hogy mindent kétségbe vont - amit tanáraitól tanult, legbecsesebb nézeteit, a józan ész diktálta minden elképzelést, a külvilág, sőt saját maga létezését is - egyszóval mindent. Ez természetesen felveti a kérdést: vajon miként lehet túllépni ezen az egyetemes kételkedésen, és lehet-e bármiről is megbízható ismeretet szerezni? Mindamellett egy sor ügyes

metafizikai érv segítségével Descartes-nak sikerült saját megelégedésére bizonyítania, hogy ő maga létezik ("Gondolkodom, tehát vagyok"), hogy Isten létezik, és hogy a külvilág létezik. Ezek voltak elméletének kiindulópontjai. Descartes módszere két szempontból is jelentős. Egyrészt, filozófiai rendszerének középpontjába az alapvető ismeretelméleti kérdést helyezte: "Honnan ered az emberi tudás?" Korábbi filozófusok már megpróbálták leírni a világ mibenlétét. Descartes tanított meg minket arra, hogy ezt a kérdést csak úgy lehet kielégítően megmagyarázni, ha feltesszük a következő kérdést is: "Honnan tudom?" Másodszor pedig rámutatott arra, hogy nem a hitből, hanem a kétkedésből kell kiindulnunk. (Ez éppen ellentétes volt Szent Ágoston és a legtöbb középkori teológus álláspontjával, akik a hit elsőségét hirdették.) Igaz, hogy Descartes ezután ortodox teológiai

végkövetkeztetésekre jutott Mindazonáltal olvasói sokkal inkább felfigyeltek az általa hirdetett módszerre, mint a következtetésekre, amelyeket ezek alapján levont. (Az egyház félelmei, hogy Descartes írásai felforgatónak bizonyulnak majd, teljesen megalapozottak voltak.) Filozófiájában Descartes hangsúlyozta a különbséget a szellem és az anyagi dolgok között, és e tekintetben a mélyreható dualizmus szószólója. Ezt a megkülönböztetést már korábban is megtették, de Descartes írásai filozófiai vitát váltottak ki. Az általa felvetett kérdések azóta is izgatják a filozófusokat, és mindmáig megválaszolatlanok. Nagy hatást gyakorolt Descartes fizikai világról alkotott elképzelése is. Hitte, hogy az egész világ - Istentől és az emberi lélektől eltekintve - mechanikus alapon működik, ennélfogva minden természeti jelenség megmagyarázható mechanikai alapon. Ezért utasította vissza az asztrológia, a m ágia és a

különféle babonák állításait. Ugyanígy tagadta a j elenségekre adott teológiai magyarázatokat is. (Vagyis közvetlen mechanikai alapon nyugvó indítékokat keresett, és visszautasította azt a nézetet, hogy a különböző események azért következnek be, hogy valamiféle távoli, végső céllt szolgáljanak.) Descartes szemléletmódjából következik, hogy az állatok alapjában véve bonyolult gépek, és hogy az emberi test is közönséges mechanikai törvények szerint működik. Ez azóta a modern fiziológia egyik alapelve lett. Descartes helyeselte a tudományos kutatást, és hitte, hogy eredményeinek alkalmazása a gyakorlatban a társadalom hasznára válhat. Úgy gondolta, hogy a tudósoknak kerülniük kellene a ködös elképzeléseket, és meg kellene próbálniuk matematikai egyenletekkel leírni a világot. Ez mind nagyon modernül hangzik. Descartes azonban, jóllehet megfigyeléseit maga végezte, sohasem mutatott rá igazán a

kísérletezés alapvető fontosságára a tudományos módszerben. A híres angol filozófus, Francis Bacon már több évvel Descartes előtt hirdette a tudományos vizsgálódás szükségességét és az ebből származó előnyöket. Descartes híres érvelése: "Gondolkodom, tehát vagyok" sem volt eredeti, több mint 1200 é vvel korábban ezt már Szent Ágoston is megfogalmazta (természetesen más szavakkal). Ugyanígy Descartes "bizonyítéka" Isten létezéséről csupán egyik változata az első ízben Szent Anzelmus (1033-1109) által bemutatott lételméleti érvnek. 1641-ben Descartes egy másik híres könyvet adott ki, az Elmélkedéseket. A filozófia elvei című műve 1644-ben jelent meg. Eredetileg mindkettő latinul íródott, de francia fordításban már 1647ben megjelentek Noha Descartes választékosan, elbűvölő stílusban írt, írásainak hangneme meglepően ódivatú. Gyakran hasonlít (talán racionalista megközelítése miatt)

egy középkori skolasztikuséra. Ezzel szemben Francis Bacon stílusa, noha harmincöt évvel Descartes előtt született, viszonlag modern. Írásaiból is nyilvánvaló, hogy Descartes szilárdan hitt Istenben. Jó katolikusnak tekintette magát, az egyház azonban rossz szemmel nézte tanait, és művei a tiltott könyvek katolikus Indexére kerültek. Még a protestáns Hollandiában is (amely akkoriban talán Európa legtoleránsabb országa volt) ateizmussal vádolták, és a hatóságokkal is összeütközésbe került. 1649-ben Descartes elfogadta Krisztina svéd királynő bőkezű ajánlatát, Stockholmba ment, és a királynő magántanára lett. Descartes kedvelte a meleg szobákat, és szeretett sokáig aludni Nagyon elkedvetlenedett,amikor megtudta, hogy a királynő reggel ötkör akar órákat venni! Attól félt, hogy a reggeli hideg levegő a halálát okozza majd, és tényleg így is lett: nem sokkal később tüdőgyulladást kapott. 1650

februárjában halt meg, négy hónappal Svédországba érkezése után Descartes soha nem nősült meg. Volt azonban egy lánya, aki tragikusan fiatalon halt meg Descartes filozófiáját sok kortársa erősen bírálta, részben mert úgy érezték, hogy érvelése néhol tautologikus. Későbbi filozófusok rendszerének sok gyengeségére rámutattak, manapság pedig kevesen állnának ki teljes mértékben mellette. De egy filozófus jelentősége nem kizárólag rendszerének helyességétől függ: lényegesebb, hogy nézetei - vagy inkább azok a nézetek, amelyeket mások levonnak írásaiból - mekkora hatást gyakorolnak. Ezen az alapon kétségtelen, hogy Descartes jelentős személyiség volt. Descartes nézetei közül legalább öt hatott nagymértékben az európai gondolkodásra: a) a világmindenségről alkotott mechanikus képe; b) pozitív hozzáállása a tudományos kutatáshoz; c) a matematika jelentőségének hangsúlyozása a tudományban; d) a kezdeti

szkepticizmusra való buzdítás és e) az ismeretelmélet középpontba állítása