Literature | Poems » A szimbolista vers sajátosságai, Artur Rimbaud művei alapján

15. tétel A szimbolista vers sajátosságai, Artur Rimbaud művei alapján Arthur Rimbaud a 19. század második felében élt, francia szimbolista költő, egyike a „kamasz-költőknek”. A szimbolizmus egy kisebb művészeti irányzat, a jelenségvilág mögötti lényegi tartalmakat, az "ideákat" törekszik megragadni. Fő ezköze: a szimbólumok A művek szimbólumainak jelentése rendszert alkot, a magasrendű értékvilág megközelítése és kifejezése a célja. A szimbolizmus átfedésben áll a későbbi „öncélú művészettel” (l’art pour l’art), és a parnasszizmussal, de ellentéte a naturalizmusnak. Rimbaud egy kisvárosban született és élt, 17 évesen Párizsba került, hamar befogadta az irodalom. Ekkor írja szonettjeinek nagy részét, valamint A részeg hajó c korszakalkotó művét. A költő világszemléletét nagyban befojásolja a Kommün, a francia szocialisták, ő maga is bekapcsolódik az eseményekbe. A második korszakot már

a látnok-elméletet határozza meg, mely a posztumusz Szinváltozatok-ban jelenik meg. 1873 végén Rimbaud 19 évesen kiadja az utolsó művét, az Egy évad a pokolbant. 1874-től felhagy az irodalommal, beutazza Európát, majd afrikai „kalandor” lesz belőle. Évekkel később egy betegség miatt levágják a lábát, de nem segít rajta, Marseillesbe kerül, még találkozik a családjával, egyesek szerint még megtért. Egy kórházban meghal 37 évesen Pályája során semmilyen kötöttséget nem visel el. Négyéves pályafutása alatt végigjárja a költészet egész fejlődéstörténetét, az egyszerű versektől a legbonyolultabb formákig, majd egy új költői nyelv teremtéséig. Előfutára szinte minden avantgárd irányzatnak Ő kísérelte meg először a tudattalan világ rezdüléseinek művészi kifejezését, racionálisan meg nem közelíthető szimbolizmussal, a Látnok-levelek-től kezdve a látomás teljes felszabadításának programjával („Én -

az mindig valaki más”). A szimbolizmus fő ezközei közé sorolhatjuk a szinesztéziát, jellemző rá az erőleljes zeneiség, és az újszerű szókapcsolatok. Fontosabb művek: A magánhangzók szonettje 1871 cím: utalás a versformára, a vers témájára téma:a magánhangzókat színekhez, majd képekhez társítja érzelmi asszociációk, semmi szabályszerűség eljut a bűzös szennytől eljut az anyagtalan tisztaságig stílus: szimbolista toposzok: vér, tenger, harsonák, Oméga a toposzok értelme a szimbolizmusban más is nyer, mint korábban ezközök: szinesztéziák sorozata, ellentétek hangneme: teljesen elrugaszkodott a földtől szerkezet: felépítése megfelel a szonett szabályainak(4 strófa: 2x4 sor, 2x3 sor) a szimbolista versekben mindenki mást lát, másra asszociál, nincs egyértelmű mondanivaló [egyéni vélemény: ] A részeg hajó 1871 cím: önmagában összetett: egyben megszemélyesítés, szimbólum, toposz. téma: sokak szerint a

világ legszebb tengerleírásainak egyike, pedig a költő ekkor még nem látta a tengert, pusztán más művek (Iliász, Aeneis, Verne ifjúsági regénye, Victor Hugo: A tenger munkásai, Gautier vagy Baudelaire: Az utazás) alapján írta meg. stílus: szimbolista toposzok: hajó ~ élet ezközök: az idősíkok váltják egymást, (múlt, későbbi múlt, jelen, jövő); gondolatritmus, szinesztéziák, metaforák, ellentétek hangnem: fájdalmas, csalódott, lemondó szerkezet: 21 strófa: három fő egységre tagolható: 1-5. vidám, felelőtlen; metaforák, szinesztéziák 6-17. kalandok, tapasztalatok; ellentétek, szinesztéziák, gondolatritmus 18-21. erőteljes önmegszólítás; veszély, a kegyetlen és fájdalmas élmények, állandó újdonságigény egyéni vélemény: Egy évad a pokolban utolsó verse(1873; 19 évesen) cím: túlvilági képzet, vég téma: lezárás, összefoglalás, sajátos életrajz, búcsú az irodalomtól-az eddigi életétől tökéletesen

befejezi vele életművét Rimbaud, végigjárta 19 éves koráig egy érett költő pályafutását stílus: szimbolista