Biology | Studies, essays, thesises » A mikrobiológiai tartósítás hatékonyságának vizsgálata

5.13 A mikrobiológiai tartósítás hatékonyságának vizsgálata Ph.HgVIII – PhEur66 - 1 01/2008:50103 javított 6.6 5.13 A MIKROBIOLÓGIAI TARTÓSÍTÁS HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA Ha egy gyógyszerkészítmény önmagában nem rendelkezik megfelelő antimikrobás aktivitással – különösen, ha vizes oldatról van szó – mikrobiológiai tartósítószereket lehet hozzáadni a mikroorganizmusok szaporodásának megelőzésére, illetve a mikrobiális szennyeződés csökkentésére. Mikrobiális szennyeződés ugyanis a szokásos tárolás és felhasználódás során is előfordulhat, különösen többadagos tartályok esetében. A mikrobiológiai tartósítószerek alkalmazásával kiküszöbölhető az a veszélyforrás, amelyet a készítmény esetleges fertőzöttsége, illetve mikrobiális szennyezettsége jelenthet a betegek számára. A helyes gyógyszergyártási gyakorlatot (GMP) azonban nem lehet mikrobiológiai tartósítószerek hozzáadásával

helyettesíteni. A mikrobiológiai tartósítószerek hatékonyságát növelheti vagy csökkentheti a készítmény összetétele, formulálása, tartálya és annak záróeleme is. A készítmény antimikrobás hatását végső kiszerelési formájában (végső tartályában) a lejárati idő végéig vizsgálni kell annak igazolására, hogy ez a hatás a tárolás során fennmarad. A vizsgálatokat a végső tartályból közvetlenül a vizsgálat előtt vett mintákon kell elvégezni. A gyógyszerkészítmények kifejlesztése során bizonyítani kell, hogy a készítmények saját vagy a szükség esetén hozzáadott alkalmas tartósítószerrel (tartósítószerekkel) együttesen kifejtett antimikrobás hatása kellő védelmet nyújt azon káros hatások ellen, amelyek a tárolásuk és felhasználásuk folyamán esetleg bekövetkező mikrobiológiai szennyeződésből, vagy a mikroorganizmusok elszaporodásából erednek. A mikrobiológiai tartósítás hatékonysága a

következő vizsgálattal igazolható. Ez a vizsgálat nem rutinszerű ellenőrzésre szolgál. A MIKROBIOLÓGIAI TARTÓSÍTÁS HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA A vizsgálat egy terhelési próba, melynek során a készítményt –lehetőség szerint a végső tartályában az előírt mikroorganizmusok inokulumával beoltjuk, előírt hőmérsékleten tároljuk, és a végső tartályból meghatározott időközönként vett mintákban meghatározzuk a mikroorganizmusszámot. A készítmény tartósító tulajdonságai akkor megfelelőek, ha a vizsgálati körülmények között a mikroorganizmusszám az előírt időközökben és hőmérsékleten szignifikánsan csökken vagy nem nő a felülfertőzött készítményben. Az elfogadási követelmények –melyeket a mikroorganizmusszám időbeli csökkenésével fejezünk ki – készítményenként változnak a mikrobiológiai tartósítás kívánt mértékétől függően (lásd az 5.13-1/2/3 táblázatot) Teszt-mikroorganizmusok

Pseunomonas aeruginosa ATCC 9027; NCIMB 8626; CIP 82.118 Staphylococcus aureus ATCC 6538; NCIMB 10788; NCIM 9518; CIP 4.83 Candida albicans ATCC 10231; NCPF 3179; IP 48.72 Aspergillus niger ATCC 16404; IMI 149007; IP 1431.83 Minden terhelési próbához egy törzset használunk. A felsoroltakon kívül a vizsgálatot olyan törzsekkel vagy fajokkal is kiegészíthetjük, melyek az adott készítményben valószínű 5.13 A mikrobiológiai tartósítás hatékonyságának vizsgálata Ph.HgVIII – PhEur66 - 2 szennyezőként lehetnek jelen. Így pl orális készítmények esetében Escherichia coli (ATCC8739; NCIMB 8545;CIP 53.126), nagy mennyiségű cukrot tartalmazó, orális készítmények esetében pedig Zygosaccharomyces rouxii (NCYC 381;IP 2021.92) javasolt Azt inokulum készítése Az inokulumok készítésekor baktériumok esetében emésztett szójakazein agar táptalajra (2.612), gombák esetében pedig az antibiotikumok hozzáadása nélkül elkészített

Sabourauddextróz agar táptalajra (2612) oltunk az előírt mikroorganizmusok frissen készített törzstenyészeteivel. A baktériumtenyészeteket 30–35°C-on 18–24 órán át, a C albicans tenyészetet 20–25°C-on 48 órán át és az A. niger tenyészetet 20–25°C-on 1 héten át vagy a megfelelő spórásodás eléréséig inkubáljuk. Előfordulhat, hogy mielőtt a mikroorganizmusok elérnék az optimális állapotukat, átoltásokat kell végezni, de ezek száma al lehető legkisebb legyen. A baktérium és a C. albicans szuszpenziót úgy állítjuk elő, hogy literenként 9 g R nátriumkloridot tartalmazó steril folyadékot használunk a táptalajok felületén levő telepek alkalmas edénybe történő belemosásához. További szuszpendáló-folyadék hozzáadásával a mikroorganizmusszámot milliliterenként kb. 108-ra állítjuk be Az A niger tenyészetek előállításához – literenként 9 g R nátrium-kloridot és 0,5 g R poliszorbát 80-at tartalmazó –

steril szuszpendáló folyadékot használunk. További szuszpendáló-folyadék hozzáadásával a spóraszámot mililiterenként kb. 108-ra állítjuk be A szuszpenziókból haladéktalanul mintát veszünk és lemezöntéses módszerrel vagy membránszűréses eljárással meghatározzuk a telepképző egységek milliliterenkénti számát (2.612) A kapott szám az inokulum mennyiségi jellemzője, és ez alapértékként szolgál a vizsgálathoz. A szuszpenziókat késedelem nélkül kell felhasználni ELJÁRÁS A felülfertőzött készítményekben az életképes mikroorganizmusszám meghatározásához ugyanolyan agar-táptalajokat használunk, mint a mikroorganizmusok kiindulási inokulumainak készítéséhez. A vizsgálandó készítményt tartalmazó tartályok közül egy sorozatot beoltunk, oly módon, hogy a hogy a tartályok mindegyikébe más-más teszt-mikroorganizmu szuszpenziója kerüljön. Egyegy inokulum 105–106 mikroorganizmust tartalmazzon a készítmény 1

ml-ére vagy 1 g-jára vonatkoztatva. Az inokulum-szuszpenzió térfogata ne haladja meg a készítmény térfogatának 1%-át. A homogenitás biztosításának érdekében a készítményt az inokulummal alaposan el kell keverni. A beoltott készítményt fénytől védve, 20–25 °C-on tartjuk A vizsgálat megkezdésekor, majd – a gyógyszerformától függően – előírt időközönként mindegyik tartályból megfelelő mennyiségű, rendszerint 1 g vagy 1 ml mintát veszünk. Az életképes mikroorganizmusok számát lemezöntéses módszerrel vagy membránszűréses eljárással (2.612) határozzuk meg Biztosítanunk kell, hogy a készítmény maradék antimikrobás hatását – hígítással, szűréssel vagy specifikus inaktivátor alkalmazásával – teljesen megszüntessük. A hígításos módszerek alkalmazásakor figyelembe kell venni a kisebb számú életképes mikroorganizmus kimutatásával járó alacsonyabb érzékenységet. Ha specifikus inaktivátort

használunk, megfelelő kontroll minták használatával igazolni kell, hogy az adott rendszer kedvez a teszt-mikroorganizmusok növekedésének. Validálással igazolni kell, hogy az eljárás alkalmas az életképes mikroorganizmusok számának előírt csökkenésének igazolására. ELFOGADÁSI KÖVETELMÉNYEK 5.13 A mikrobiológiai tartósítás hatékonyságának vizsgálata Ph.HgVIII – PhEur66 - 3 Az antimikrobás hatás értékelésének követelményeit az alábbi három táblázat (5.13-1, 5132 és 513-3)tartalmazza A követelményeket az életképes mikroorganizmusok számának csökkenésének logaritmusával fejezzük ki; az alapérték az inokulum mikroorganizmusszáma. 5.13-1 táblázat – Parenterális és szemészeti készítmények A mikroorganizmusszám csökkenésének logaritmusa Baktériumok Gombák 6 óra 24 óra 7 nap 14 nap 28 nap A 2 3 - - n.k* B - 1 3 - n.n* A - - 2 - n.n B - - - 1 n.n *n.k nem kimutatható mennyiség

*n.n nincs növekedés Az A követelmény fejezi ki azt a hatékonyságot, melynek elérése ajánlott. Indokolt esetekben, amikor az A követelmények nem teljesíthetők –pl. amikor megnövekszik a mellékhatások kockázata – a B követelményeket kell teljesíteni. 5.13-2 táblázat – Helyi használatra szánt készítmények A mikroorganizmusszám csökkenésének logaritmusa Baktériumok Gombák 2 nap 7 nap 14 nap 28 nap A 2 3 - n.n* B - - 3 n.n A - - 2 n.n B - - 1 n.n *n.n nincs növekedés Az A követelmény fejezi ki azt a hatékonyságot, melynek elérése ajánlott. Indokolt esetekben, amikor az A követelmények nem teljesíthetők –pl. amikor megnövekszik a mellékhatások kockázata – a B követelményeket kell teljesíteni. 5.13-3 táblázat – Orális készítmények A mikroorganizmusszám csökkenésének logaritmusa 14 nap 28 nap Baktériumok 3 n.n* Gombák 1 n.n *n.n nincs növekedés A fenti követelmények azt a

hatékonyságot fejezik ki, amelynek elérése ajánlott