Culture | Cultural history » A nagy szent család ikonográfiája

A nagy szent család ikonográfiája A Heilige Sippe 1, azaz Krisztus rokonsága vagy más néven a nagy szent család egy XV– XVI. század folyamán elterjedt ikonográfiai típus Ez a típus a későközépkori művészetben jelentős, leginkább a német területeken, emiatt a polgári fejlődéssel biztosan nincs szoros összefüggésben, hiszen akkor más területeken is, ahol a polgári társadalom egyre erősödött, szintén jellemző lenne ez az ikonográfiai téma. A művészettörténet két irodalmi mozzanatot jelölt ki az ábrázolás megjelenésének kezdetéhez és végéhez. A téma megjelenését 1408-ra datálta, szent Coleta klarissza apáca látomásának írásba foglalásához. Eltűnését Tritenheim abbé éles teológiai vitájának fellépéséhez kötötte. A témakör szoros kapcsolatban van a korabeli irodalommal, az erre vonatkozó legendák, elbeszélések széleskörben elterjedtek. A német birodalomban a hivatalos teológiai állásfoglalástól

eltérő apokrifokból származó legenda terjedt el. 2 A mítosz elterjedése és képzőművészetben való ábrázolása egyfajta ellenkezés volt a hivatalos egyházi hatalommal szemben. A szent család ábrázolások irodalmi alapjait az Anna-kultusz jelentősége, Mária anyjának, Annának tisztelete határozza meg. A Krisztus utáni II században keletkeznek az első könyvek Mária és Anna életéről, ezeket nevezi a teológiai irodalom apokrif iratoknak. Az első 3 irodalmi forrás: Jakab protoevangéliuma – itt kerülnek elsőnek említésre Mária szülei –, a pseudoMattheus evangélium és a Mária születése evangélium. Az Anna-kultuszt elindító első három irodalmi alap Anna három házasságát, a trinubiumot még nem érinti. A történettel a kilencedik században találkozunk először, közismertté azonban csak a XIII. században válik Fénykora a XIV–XV. századra tehető A mítoszt, terjedésével egyidejűleg sokan támadják, többek között

Aquinói Szent Tamás is, s a keresztény dogmatikával összeegyeztethetetlennek tartják. A történet a középkornak számos problémát okozott, a képzőművészetben pedig új ikonográfiát alakított ki. A trinubium mítosz lényegében a következő: Nem sokkal Mária születése után Joakim 3 meghalt, Anna Joakim halála után újból férjhez ment. Második férjétől, Kleophastól fogant a „második Mária”, aki Alpheus felesége lett később. Klepohas halála után, Anna férjhez ment Salamonhoz. Neki szülte a „harmadik Máriát”, ő lett Zebedeus felesége Mária Klepohas és Mária Salomas gyermekei lettek Jézus unokatestvérei. Név szerint: Ifj Jakab, József, Simon, Júdám, János és Jakab. Az Annával foglalkozó irodalom terjedésével párhuzamosan erősödik 1 Szent rokonság 2 Trinubium: Anna három házasságáról szóló legenda 3 Szent Joachim a legenda és a katolikus egyház szerint Szűz Mária édesapja volt (Kr.e100-Kre10) 1 az

Anna-kultusz. Az Anna-tisztelethez szorosan kötődik a tiszteletére épített kápolnák, templomok, oltárok sokasága. Az ikonográfiai téma kiindulópontja az ún Mettercia 4 (Anna harmadmagával), később ehhez csatlakoznak a család többi tagjai, így változnak szent családábrázolássá. A típus kialakulásának másik kiindulópontja lehetett az európai művészetben már korán kialakult, a Madonnát szentekkel ábrázoló képtípus. A középen kiemelkedő Madonnát kétoldalról szentek vagy apostolok veszik körül. A legegyszerűbb szent család képeknél a szenteket, apostolokat a család tagjainak képmásai helyettesítik. A téma területi fejlődése nem egységes, egyes korai művek már fejlettebb típust követnek, máshol a későbbi művek kezdetlegesebb formát mutatnak. A fejlődés egyik legkorábbi és legjelentősebb műve az ortenbergi oltár középképe, amely 1420-30 körül készülhetett egy középrajnai mester által. Ez a kép átmenet a

Mária a szentekkel és a szent család típusa között. Ikonográfiai érdekesség, hogy Szerváciuszon és Józsefen kívül a család férfi tagjai nincsenek ábrázolva, pedig a két Mária szerepeltetése azt bizonyítja, hogy tisztában volt a legendával a művész. Feltehetőleg a mester a két Máriát, mint az evangéliumokban szereplő személyeket, a hat apostol anyját ábrázolja. A kép erősen szakrális jellegű, a szentek feje körül dicsfény látható. Időben sokkal későbbi, de felfogását tekintve hasonló egy ulmi mester, Michel Schorpp fametszete, amely 1490 körül keletkezett. A fametszet merev ábrázolásmódjával még messze áll a valóságtól, vallásos tatalommal telített. A férfiak, eltérve az eddigi ábrázolásoktól, a női alakokkal egyenrangú személyekként jelennek meg. Ezek a művek a szent család ábrázolások kezdeti szakaszát jellemzik, ahol a középkori polgár még ragaszkodik az egyházi hagyományokhoz, ábrázolásmódja

szakrális. A téma következő fejlődési fokán, a század hatvanas éveiben, mutatkoznak meg a felvilágosodás első jelei. Ebben az időben egyre nagyobb a valóság megfigyelésének igénye a szent család képek megrendelőinél. Átmeneti jelenség példaként a kassai múzeum szent-család táblája. A kép származásával és datálásával kapcsolatban számos elképzelés merült fel Kenczler Hugó 5 szerint a kép 1435-ből származhat és a boroszlói piktúrával áll kapcsolatban. A német Gottfried Semper 6 tirolinak ítélte és 1465 körül jelölte meg a keletkezés idejét. Semper 4 Képtípus, melyen Szent Anna a Boldogságos Szűz Máriával és a kis Jézussal látható 5 Művészettörténész (1884-1922.) 6 Német művészettörténész, építész (1803-1879.) 2 és Heinz Braune 7 később a brixeni iskola emlékei közé sorolja, Genthon István 8 pedig a hozzátartozó másik öt táblával együtt 1440-50 tájára helyezte. Ikonográfiáját

tekintve a kép Genthon felvetését igazolja, hiszen a kompozíció kiemelkedő pontja a Metterica és a szereplők családonként csoportosítva jelennek meg, amely a kora típusnál fejlettebb fokot képvisel. A tábla a valóságábrázolás magasabb szintjét képviseli, bár még szerepel a dicsfény és a később ritkábbá váló mondatszalag, de az arcok kifejezéstelenebbek, az alakokon korabeli ruházat látható és az előtérben ülő Alpheus rövidlátó módon tartja szeméhez közel a könyvet, amely egyik eleme a polgári zsáner kialakuláshoz vezető útnak. Ugyancsak a század hatvanas éveitől kezdődően alakul ki a szent család-ábrázolások újabb típusa, amely már távolodik a szakrális jellegtől, felépítésében, részleteiben a valósághű megfigyelésen alapuló szemléletet tükröz. A korszak egyik fontos kiindulópontja az 1473-as westfáliai mester egyik korai műve, a soesti Maria zur Wiese templom szent család oltára. Ennél a képnél

jelentkezik először a konkrét belső tér. A korábbi ábrázolásoknál elnagyolt belső architektúra vagy semleges háttér volt jellemző. A szent család kiemelkedő, központi része a Metterica, amely díszes, gazdag mustrás kárpittal ellátott trónon foglal helyet. A soesti szent család emelkedett hatású elrendezése a később Westfáliában általában szokásos ikonográfiai típust követi, ahol a középen lévő fő személyektől jobbra és balra helyezkednek el a férfiak, a másik két Mária a jobb illetve bal előtérben ülnek és előttük foglalna helyet a gyerekek. Eltűnik az arcok körüli dicsfény és a mondatszalag, helyette rejtett, kis felirat jelzi a személyeket. Tartalma még erősen vallásos, de már megjelennek a világi jegyek. A mester egy későbbi műve, az 1484-es osnabrücki püspöki palota szent családot ábrázoló oltárszárnya típusában még követi az előzőt, de tartalmilag és felfogásában már fontos változásokat

mutat. További fejlődést mutat Derick Baegert 9 1484-es szent családja, amely ikonográfiailag az előzökhöz kapcsolódik, de a jelenetet a szabadban ábrázolja a mester. Így a kép kompozíciója tágasabbá és levegősebbé válik, összhatása sokkal jobban tükrözi a polgári felfogást. Ehhez fokozottan hozzájárul, hogy megjelenik a tájkép. Derick Baegert egyik legjelentősebb műve a dortmundi Propsteikirche főoltár bal felső szárnyának szent család kompozíciója. A kép megközelítőleg a XV. század hetvenes éveiben készülhetett, hiszen az oltáron még sok a kötött, 7 Német művészettörténész (1880-1957.) 8 Művészettörténész (1903-1969.) 9 Német festőművész (1440-1515.) 3 dogmatikus vallásos jelleg. Az oltár a nagy szent családot ábrázolja, tehát Anna testvérének leszármazottjai is megtalálhatók rajta. Szintén a westfáliai típushoz áll közel Geertgen tot Sint Jans 10, a haarlemi mester szent családot

ábrázoló képe, amely első ránézésre kétségessé teszi, hogy valóban egy szent családábrázolással állunk-e szemben. A kép jelentősége, hogy ez az első holland ábrázolása a szent családnak, a csoportfűzés laza, sok a zsánerszerű részlet, amely a világibb, polgáribb jelleget hangsúlyozza. A korszak fejlődésének egyik fontos állomása a kölni Meister der heilige Sippe 11 nagy oltárának középképe, amely a szent családot ábrázolja. Ez a kép a polgári zsáner megjelenésének első meghatározó eredménye. A megrendelő ízlését tükrözi, a szárnyakon egyéb szentek társaságában a saját családját is megfestette a mesterrel. A fejlődés még nem jutott el odáig, hogy a megbízó a szent család személyeit a saját családjának tagjaival helyettesítse, de már egy oltáron festeti meg Krisztusnak és saját magának a családját. Ebben az időben egy általánosan elterjedt ikonográfiai típus alakult ki, amelynél a szent család

tagjai egy táblán jelennek meg, középen Anna, Mária és a kis Jézus alakja található, s a főszemélyek körül a család tagjai helyezkednek el. A kompozíció a Madona szentekkel való ábrázolására emlékeztet, lényegében átmenet a korai emlékek és a XVI. század jelentős mestereinek képtípusa között. A tárgyalt képeket átmenetiség, a vallásos tartalom háttérbeszorulása és a világi, polgári jelleg előtérbe kerülése jellemzi. A kötött, szigorú ábrázolást felváltja a szabadabb, mindennapi valóság ábrázolásának igénye. Észrevehető a megrendelő egyre nagyobb szerepe, látható a fejlődés útja a társas megrendelőtől az egyéni megrendelőhöz. Megfigyelhetők az ábrázolások egyre egyénítő vonásai és hogy hogyan kapcsolódik a megbízó családi portréja a szent család-ábrázoláshoz. A századfordulón a szobrászat területén is a polgári zsáner felé fordulás vehető észre, bár ezeknél az emlékeknél több a

konzervatív jelleg, mégis tükröződik bennük a megváltozott szemlélet. Magyarországon már a XV század utolsó harmadában megfigyelhető a családonként csoportosított ábrázolás típusa. Ilyen emlékünk például a kassai Mária látogatása oltár A XVI. század elején Németország déli részén alakul ki egy olyan ikonográfiai típus, amely rányomja bélyegét a század első két évtizedének szent családot ábrázoló szobrászati alkotásaira. 10 Geertgen tot Sint Jans észak-németalföldi festő, a holland festészet első jelentős alkotója (1465-1495.) 11 Német festőművész (1450-1516.) 4 Az alkotások két fő típust mutatnak: az egyiken a régi hagyományokat követően a szent család egy táblán jelenik meg, a másik típusnál a családtagok külön táblákon foglalnak helyet. Az ulmi mester, Daniel Mauch 12 biselbachi templomban lévő oltára típusalkotó, a szent családot egy három részre osztott oltáron mutatja be. Az egyes

családok külön szárnyakra kerülnek, ez a XVI. század új vívmánya Ez az oltár a reneszánsz-stílushoz átvezető emlék is egyben A szárnyakon családonként tagolt ikonográfiai elrendezésű ábrázolásra az első legkiemelkedőbb példa Bernhard Strigel 13 mindelheimi oltára, melynek megrendelője Mindelheim úrnője volt. A festett oltár 14 táblából áll, amelyből 10 a szent család tagjait, a többi négy tábla az alapítót és családját ábrázolja. Itt már jól látható a koncepció, hogy a megrendelő egy oltáron készítteti el saját családjának és Krisztus rokonságának portréit. Ikonográfiai megoldását tekintve az előzőhöz kapcsolódik a magyar szent család oltárok számos darabja. Ilyen például az 1503-as Szepesszombati oltár is, melynek külső szárnyképein helyezkednek el a szent család tagjai. Az oltár kompozíciós elgondolásában hasonlít a kircheimi oltárra, de annál sokkal frissebb szemléletű, formailag

kidolgozottabb mű. A magyar szent család-ábrázolások közül a szepesszombati oltár képviseli a téma művészileg legszebb, ikonográfiai típusában legfejlettebb megoldását. Az egy táblán megjelenő típust a segesdi oltár képviseli. Ezek mellett fontos megemlíteni a Dubravicáról származó szent családot ábrázoló alkotást, amely tulajdonképpen egyik kialakult típushoz sem sorolható, ugyanis az oltárszárny a szent családnak csak a női alakjait ábrázolja. Feltételezhető hogy a tábla az oltár középképe volt és az időközben elveszett szárnyakon ábrázolta a mester a férfiakat. Mivel a XVI században a férfiakat külön nem ábrázolták, ez ebben az esetben sem valószínű, így azzal a jelenséggel állunk szemben, hogy a szent család kizárólag női tagjait ábrázoló képnek megvan a maga irodalmi forrása- szent Coleta látomása, amely csak Annáról, a három Máriáról és gyermekeikről beszél. Így feltételezhető, hogy a

mester e legenda alapján készítette a képét. A magyar anyag a XVI. században kialakult német típusokhoz kapcsolódott, a családokra tagolt kompozíciós megoldást követte. A XVI századi német polgári fejlődés haladottabb volt, mint Magyarországon, így Németországban a művészeti központokban nagy mesterek kiemelkedő alkotásaival találkozhatunk. Ezek a német mesterek jelentik a téma legfejlettebb 12 13 Német szobrász (1477-1540) Német festőművész (1461-1528.) 5 felfogását, teljesen elvonatkoztatva minden vallásos jellegtől, csak a városi polgár családi életét ábrázolják. A szent család ikonográfiai típus fejlődésének betetőzése és a reneszánsz egyéniségkultuszának cáfolhatatlan megnyilvánulása Bernhard Strigel késői szent család portréin tükröződik. A mester 1515-ben Miksa császárt és családját festi meg, a kép feliratai szerint a császár, mint Klepohas, felesége mint Mária és a gyermekeik a

megfelelő bibliai névvel szerepelnek. Később a feliratokat megváltoztatják és a személyek igazi neveivel cserélik fel. A szent család ábrázolás fejlődése így jutott el az ortenbergi oltár vallásos jellegétől az önálló csoportkép műfajának kialakulásáig. Összefoglalva, a szent család ikonográfiájának fejlődése a gazdaságilag fejlettebb művészi centrumokban jelentősebb mértékű, a korai vallásos tatalommal telített, szakrális ábrázolásokat felváltják a polgárság életét tükröző, világi hangulatú családképek. A magyarországi szent család-ábrázolások, azokon a területeken ahol a fejlődés hasonló a német városokéval, a típus ábrázolása a németekéhez hasonló. Gyakorlatilag a két század társadalmának fejlődése, polgárságának előrehaladása tükröződik ezeken az ábrázolásokon. Ikonográfiai tanulmányozásunk nemcsak a művészettörténet sok kérdését vetette fel, de közelebb hozott egy

átmeneti korszak társadalma és művészete közti kapcsolat közelebbi megértéséhez is. 6 Bibliográfia Lajta E. „A “Nagy Szent Család” ikonográfiája” A későközépkori művészet elvilágiasodásának tipikus példája. Művészettörténeti Értesítő 3évfolyam (1954), 3448 https://www.gizellagyujtemenyhu/Hirek/Hir/2019-08-13/Szent-Annarol-a-legenda-es-amuveszetek-nyelven 20200507 7