Literature | Studies, essays, thesises » A ló és lovas motívum Ady költészetében

A ló és lovas motívum Ady költészetében Ady Endre versei az 1910-es évek után leegyszerűsödnek. Költészetében a szimbólumok száma lecsökken, de mondanivalójuk hordereje és tartalma súlyosabb lesz. A ló és lovas jelképe az emberiség eltévelyedését, a j ó és biztos út elhagyását jelzi. Az első világháború Ady világnézetében is jelentős változást hoz. A költő átértékeli a múltat és a dualizmus kori Magyarország, amit hevesen kritizált, most pozitív színezetet kap verseiben. A ló kérdez című versét 1913-ban, a háborút megelőzően írja. A mondanivaló egy költői kérdésre épül: "Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?". Ady választ keres a háborús lelkesedésre, az indulatok okára. A harcban csak a pusztulást látja, érzi nagy vihar van kitörőben Örömmel tölti el, hogy leromlott egészségügyi állapota miatt nem viszik katonának, és enyhe irónia érződik hangjából, amint magánéletéről szól:

"Be szerencse, hogy senki sem szeret:". Az eltévedt lovas egy nagyon pesszimista, világvégét váró író alkotása. A természeti képek, valamint a hatásos költői eszközök kísérteties hangulatot teremtenek a versnek. A ló és lovas szimbóluma mellett egy másik jelkép, a falu jelenik meg. A falu Ady költészetében az otthont, az emberségességet és a nyugalmat jelenti. Az költő világképe megváltozik, a korábban hevesen támadott századvég a fejlődés mintájává alakul át, szöges ellentétet alkotva a világháború romboló munkájával. "Itt van a sűrű bozót, Itt van a régi, tompa nóta, Mely a süket ködben lapult Vitéz , bús nagyapáink óta." Ady a háború borzalmaival a nagyapái előtti kort, az ősi primitívséget látja felébredni. Az első és utolsó strófa keretet alkot, de a keretkép megváltozik a vers végére. A "Hajdani, eltévedt lovasnak," sorsa meg van pecsételve, eltévelyedése végessé

válik, mert nem találja meg a számára egyetlen megnyugvást jelentő "falut". Néhány évvel később írja művét, az Új s új lovat, amely csak jóval halála után, 1923-ban Az utolsó hajók című kötetben lát napvilágot. A vers hangulati színezete sokkal nyugodtabb, helyenként optimista képekkel tarkított. A vers mondanivalója már a címben szereplő "Új és új lovat" jelképpel kifejezésre jut. A költő már a vers elején arra kéri az Urat, segítse neki elviselni tudni a háború borzalmait. Szerinte csak a háborúért lelkesedők menjenek harcolni és ők viseljék a háború következményeit, az pedig aki "nem ma-ember", mint ő is kapjon egy új lehetőséget életét újrakezdeni. A háború szétrombolja a terveket, ezért kéri Istent, hogy mindig adjon nyújtson egy –egy újabb reményt az emberek szívében: "De ültesd szebb lóra az embert, Hadd vágtasson tovább." Ezt a gondolatot közvetíti az

alábbi idézet : "A végesség: halhatatlanság S csak a Máé a rettenet, Az Embernek, míg csak van ember, Megállni nem lehet." Ady figyelmezteti a viaskodókat, csak akkor válhatnak sorsuk irányítójává, ha leteszik a fegyvert. A nép nevében folytatja Istenhez való könyörgését, kéri az Urat, hogy a háborúban elhunytak a mennyországba kerüljenek, hiszen nem ők tehetnek a harcról. Hogy a borzalmakat átvészelje örömöt álmodik magának: "Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján Megállás nélkül az Öröm Álmát álmodhassam magamba Minden mérföld-kövön." A vers záró motívumában kifejti, hogy a háború neki csak átmeneti állapot, amelyet "Hitesen és szerelmesen" átvészelve várja a holnapot, de ő mindig a "tegnap embere" marad. Ady Endre nehezen viselte a h áború borzalmait, igaz nem kellett a h arctéren küzdenie, de átérezte társai nyomorúságát. Költészete a háború alatt nagyot fejlődött

Leegyszerűsödött szimbolikájával rendkívül hatásos képeket fest meg, valamint nyelvezete tökéletességével jut el írói csúcspontjára