Education | Didactics » Gyarmai Katalin - A tanulásmódszertan alapjai

1. Gyakorlat A tanulásmódszertan alapjai Típusok Az, hogy egy diák milyen körülmények között képes a leghatékonyabban tanulni, függ attól is, hogy milyen típusba tartozik. Van, aki néma csöndben, üres asztalnál, precíz rendben tud a legjobban koncentrálni, és van, aki a káoszban érzi komfortosan magát. Rendetlenség van az asztalán, többnyire valamilyen zene is szól, ő mégis így képes figyelni. A legnagyobb probléma akkor adódik, amikor egy precíz szülőnek kaotikus gyereke van. Mivel a szülő teljesen másképp tanult diák korában, könnyen gondolhatja, hogy csak úgy lehet, ahogy ő csinálta, és megpróbálhatja gyerekére kényszeríteni a saját módszereit. Az pedig nem működik. Első lépésben mérd fel, hogy gyermeked melyik típusba tartozik! Ha a másodikba, akkor ne kérj tőle olyat, hogy legyen az asztalán tökéletes rend. A rendszerezésben lehet neki segíteni, mappák, irattartók jó szolgálatot tehetnek. Azok a diákok,

akik valamilyen fokú figyelemzavarban szenvednek, könnyebben tudnak koncentrálni, ha közben végeznek valamilyen egyéb tevékenységet is. Ilyen lehet a rajzolás, legózás, zenehallgatás. Felelősség Ahhoz, hogy a gyerekben kialakuljon a felelősségtudat, fontos, hogy a szülők engedjék neki, hogy ő maga tartsa rendben az asztalát, a szobáját, az iskolai dolgait. Egyedül pakoljon be másnapra, ő maga döntse el, mi az, amit vinnie kell. Ha folyamatos kontroll alatt van, nem fog tudni különbséget tenni a saját dolga, a saját felelőssége és a szülei dolga, a szülei felelőssége között. Ide tartozik a házimunka kérdése is. Több édesanyával konzultáltam már, akik mind azt vallották, hogy a házimunka nem a gyerek dolga, az ő dolga csak a tanulás. Ezt az egyetlen dolgot kérik tőle, de ezt sem csinálja meg. Az igazság az, hogy könnyebben elfogadják a gyerekek, hogy a tanulás az ő dolguk, ha van egyéb feladatuk is. Nagyon fontos, hogy már a

kisebb, alsós gyereknek is legyen feladata otthon, amit mindig ő csinál. A házimunka nem az anya dolga, hanem közös feladat. Erősíti az összetartozást, ha mindenki kiveszi a részét belőle. Tudom, hogy gyakran sokkal egyszerűbb nekünk megcsinálni a feladatot, mint arra várni, hogy a gyerek egyáltalán elkezdje, de muszáj beépíteni a mindennapokba, különben állandó könyörgés lesz a vége. Hosszútávon megéri az a pár hét, amíg megszokják a gyerekek, hogy kitartunk amellett, hogy nekik is részt kell venniük az otthoni teendőkben. Kialakul a feladattudat, ami a tanulásban is elkerülhetetlen. Azokban a családokban, ahol a gyerek egyetlen dolga a tanulás, és azt is közösen végzi az egyik szülőjével, a táskába is segítséggel pakol be, reggelente a szülő kérdezi végig, hogy mindene megvan-e, a gyereknek nincs módja megtanulni, hogy mi az, amiért ő a felelős. Napirend Ahhoz, hogy a tanulás elkezdése ne állandó harc és

küzdelem legyen, hanem szokássá váljon, szükség van egy állandó napirendre, amihez a család minden tagja alkalmazkodik. Elmondok egy lehetséges, már több családnál jól működő megoldást, de ez persze egyénileg teljesen más is lehet. Példa Gyerekek hazaérnek az iskolából 16 órakor. Ha náluk van a telefonjuk, azt odaadják az anyukájuknak. Esznek, de nincs semmilyen technika, nincs számítógép 17 órakor a szobájukba mennek tanulni. 18 óráig tanulnak, akkor bepakolnak másnapra Nincs kontroll, nincs ellenőrzés. Az anya csak akkor megy be tanulási idő alatt a szobába, ha hangzavar van, vagy ha valamelyik gyerek segítséget kér. Tanulás bepakolás után a gyerekek elvégzik a házimunkát. Mosogatógépet pakolnak, szendvicseket csinálnak másnapra (az egész családnak!), kutyát etetnek, macskaalmot takarítanak. Az összes munka a két gyereknek körülbelül fél órát vesz igénybe Utána megkapják a telefonjaikat, használhatják a

számítógépet. 20.30-kor ismét odaadnak mindent a szülőknek, megfürdenek, és 21 órakor ágyban vannak Ez kivétel nélkül mindig így van. Ha valamelyik gyereknek délutáni elfoglaltsága adódik, a házimunkát akkor is el kell végeznie, és a fél 9-es szabály is állandó. Ha nem marad idő, nem kapnak telefont. Nincs kifogás, nincs kivétel Minden szabály egyértelmű és állandó, ezáltal kiszámítható. Nem ment egyszerűen. A napirend bevezetése előtt teljesen spontán alakultak otthon a dolgok, az volt az alapfelállás, hogy mindig elérhető volt a számítógép, a wifi, nem volt sem helye, sem ideje a tanulásnak, nem volt egyik gyereknek sem feladata otthon. Naponta kellett küzdenie az anyának azért, hogy elkezdjenek tanulni vagy elmenjenek fürdeni, ágyba kerüljenek végre 22 óra magasságában. A napirendet nem lehet fokozatosan bevezetni, csak egyik napról a másikra. A gyerekek 1-2 hétig erősen ellenálltak, küzdöttek, vitatkoztak,

alkudoztak, sírtak, dühöngtek, fenyegetőztek, de aztán elfogadták, és azóta működik. Ha már van helye és ideje a tanulásnak, folytatjuk. Feladat a következő leckéig Beszéld meg a gyerekeddel, hogy most milyen módszerrel tanul! Ebben segítenek az alábbi kérdések: - Hogyan szoktad elkezdeni a tanulást? Mit csinálsz legelőször? Onnan meséld el, hogy leülsz az asztalhoz. - Hogyan döntöd el, hogy melyik tantárggyal kezdd el? - Hogyan kezded el az adott tárgyra való felkészülést? Mit veszel elő? Könyvet, füzetet? - Hangosan vagy némán olvasod az anyagot? Jegyzetelsz közben? - Mennyi időt szánsz rá? - Hova teszed a felszerelést, miután végeztél? - Mi az, ami a legkönnyebben megy, amivel a legszívesebben foglalkozol? - Melyik tárggyal van a legtöbb gondod? Szerinted miért? - Mire lenne szükséged ahhoz, hogy jobban menjen a tanulás? (ez egy rizikós kérdés, határozd el előtte, hogy BÁRMIT is mond a gyerek, nem leszel

ideges, sem dühös!) Írd össze magadnak a válaszokat, hogy később felhasználhasd, és lásd a kritikus, fejlesztésre szoruló területeket. Ez most nem a nevelés, nem is a vitatkozás ideje, lépj hátra pár lépést, próbáld meg kívülről látni a gyereked tanulmányait. A tanulás a gyerek dolga, nem a szülőé! Érzelmileg el kell távolodnod az iskolai teljesítményétől, a saját felelősségedet le kell tenned ahhoz, hogy segíteni tudj