History | Higher education » Bognár-Dreilinger - Mit tudtak a régiek?

MIT TUDTAK A RÉGIEK? 1 MIT TUDTAK A RÉGIEK? Avagy: az ókori városi civilizációk nyomában 1. A régészet módszerei* A régészet nem egy, a műszaki értelemben vett egzakt - kísérletileg vagy matematikailag igazolható állításokat felvonultató - tudomány. Fontos szerep jut benne a következtetéseknek, amelyeket az ás atásokon talált leletekkel kapcsolatban vonnak le a kutatók. A régészet azonban rendelkezik egzakt kutatási módszerekkel Ezek többek között a radiocarbon vizsgálat és a dendrokronológia. Radiocarbon vizsgálat Célja: a feltárt régészeti leletek korának meghatározása. A régészet a k ormeghatározás területén a X X századig csak találgatásokba bocsátkozhatott, amikor is felállították a r adiocarbon vizsgálat elméletét. Ennek alapja a leletekben megtalálható C14-es radioaktív izotóp, amely bizonyos idő alatt lebomlik C12-es - már nem radioaktív - izotóppá, s melynek teljes felezési ideje 5730 év. Ha a talált

leletekben meghatározzák a C14:C12 arányt, akkor a bomlás fokából a lelet kora meghatározható. Miért ilyen biztos ez a módszer? Az élő szervezetek a C14-et mindaddig beépítik magukba, amíg anyagcseréjük működik, azaz amíg élnek. A 14 C a kozmikus sugárzás hatására a légkör felső rétegében keletkező és nitrogénnel találkozó neutronok révén jön létre. Oxigénnel keveredve alkotja a C14O 2 -t, ami nem stabil molekula, bomlás révén C12O 2 -vé alakul Ezt elsősorban a növények építik be magukba; a növényeket fogyasztó állatok és a rájuk vadászó ember útján jut el a C14 több-kevesebb mértékben valamennyi élő szervezetbe. És mivel a halál beálltával a szervezet már nem vehet fel több izotópot, így ha ismerjük a v egyület felezési idejét, akkor a C14:C12 arányból megállapítható a h alál időpontja, vagyis maga a lelet kora. A módszer minden szerves anyagnál kitűnően működik Problémát jelent azonban az, hogy

az idők folyamán a légkör CO 2 tartalma nem volt állandó. Erőteljesebb vulkáni tevékenység vagy a legújabb korban végzett atomkísérletek idején sokkal több CO 2 került (kerül) a Föld légkörébe. Ez pedig zavaróan hat a kormeghatározó számításokra, így az nem lehet teljesen precíz Kalibrálással próbálják helyesbíteni, pontosítani a m ért eredményeket. Mindazonáltal 10-15 % eltérés előfordulhat a lelet valódi korához képest. Dendrokronológia A szó összetétele: kronológia (a görög istenség, Kronosz nevéből): az idő számbavételét jelenti; dendro: első jelentésében bőr, de a fa évgyűrűit is jelenti. Dendrokronológia: a fa évgyűrűin alapuló időszámítás Ez egy régi emberi tapasztalatra alapul, mely szerint a fák évente egy-egy évgyűrűvel növesztik magukat. A módszer felfedezése a XX. századi tudós, Douglas nevéhez fűződik Ő vett észre azt, hogy nem minden évgyűrű azonos vastagságú, kb. 10-11

évente a fák vastagabb évgyűrűket növesztenek Észrevétele tudományosan beigazolódott, amikor csillagászok felfedezték, hogy 10-11 évente erősebb napfolt-tevékenység figyelhető meg, ami a földi légkör összetételének megváltozásához és több csapadékhoz vezet. A fák a több csapadék hatására vastagodnak ilyenkor erősebben. Ha úgy illesztünk egymáshoz fa-metszeteket, hogy a vastag gyűrűk mentén illeszkedjenek, akkor ezzel a logarléc-szerű metszet-sorral nagyon távoli időkig lehet visszamenni. Dél-Amerikában 2000 évesnél öregebb fák is élnek; belőlük mintát véve az időskála kb. 2000-2500 évesre nyújtható Ha a feltárt leletekben - régi épületekben, településmaradványokban - faanyagot találnak (bútort, tartószerkezeteket), akkor már "csak" meg kell találni azt a gyűrűt az évgyűrű-skálán, amire az ú j lelet illeszkedik. Ha a l elet nem régebbi 2500 évesnél, akkor valószínűleg besorolható. Gond

azonban ennél a módszernél is akadt, ugyanis 1700 körül Douglas nem talált a fákban megvastagodott gyűrűket. Segítségére egy csillagász, Mounder sietett, aki egy szaklapban olvasott Douglas módszeréről Mounder igazolta, hogy 1650-1725 között nem észleltek erősebb napfolt-tevékenységet, így jogos, hogy a korabeli fákban nincs megvastagodott évgyűrű. Mounder így indirekt igazolta a dendrokronológia megbízhatóságát. Megj.: További egzakt következtetésekre lehet jutni még pl a virágpor-maradványokat elemezve A nem egzakt források létjogosultságáról: H. Schliemann (1822-1890) A felvilágosodás eszméje - mely szerint mindent az ésszerűség próbájának kell alávetni, és ami ennek nem felel meg, az nem is fontos - a XIX. századra teljesedett ki Ebben a korban élt a "dilettáns" régész, Schliemann, MIT TUDTAK A RÉGIEK? 2 aki fantasztikus érzékkel, a k or bírálata szerint nem megbízható forrásokra - mítoszokra és

mondákra támaszkodva ért el jelentős eredményeket a régészetben. Nevéhez fűződik többek között Trója megtalálása is Foglalkozására nézve (sikeres és gazdag) kereskedő volt, őt azonban a régészet érdekelte. Egy ideig tanult a Sorbonne-on is; könnyen és gyorsan megtanult ókori nyelveket, mely tudását fel is használta kutatásai során. Módszere az volt, hogy a potenciálisan leleteket rejtő földterületet felvásárolta az azt birtokló országtól, hogy háborítatlanul végezhesse ásatásait. (Meg kell jegyezni, hogy Schliemann felbukkanásáig a régészetben nem volt evidens, hogy a tudósok ásatások révén végeznek kutatásokat.) Gyermekkori elhatározása volt, hogy a h oméroszi eposzok - elsősorban az Iliász - alapján megtalálja és kiássa Trója romjait. S bár a racionális XIX században az Iliász nem volt túlságosan szavahihető, tudományos forrás, ő mégis útnak indult. Abban, hogy hol kell keresnie a romokat, maga Homérosz

volt segítségére, ugyanis a szerző pontos tájleírásokat ad a trójai háború leírásakor. Leírja a környező táj "tereptárgyait", és visszatérően két forrásról beszél, ahol a csata után a harcosok szomjukat oltották. Homérosz leírása tette lehetővé Schliemannnak, hogy a korabeli feltételezéseket, miszerint egy meghatározott kis-ázsiai tengerparti sziklatetőn kell keresni a romokat, megcáfolja. Kijelentette, hogy Trója vára bárhol lehet, csak a megjelölt színhelyen nem; a kétkedőknek pedig Homéroszt idézte. Az Iliászban ugyanis van egy rész, amikor "sisakforgós" Hektor - a trójaiak legnagyobb hőse - és "gyorslábú" Akhillész - a félisteni származású legnagyobb görög harcos - a trójai vár dombját háromszor is körülfutják, ez pedig a tudósok által kijelölt meredek sziklára épült feltételezett vár körül aligha lett volna megtehető. Schliemann saját elképzelései szerint kutatott

tovább, így találta meg azt a helyet, ahol feltételezhetően a Trójai vár állt. A közelben talált két forrást is és mivel a környék érintetlen maradt az ipari fejlődéstől, joggal bízhatott abban, hogy a t áj - azaz a t ereptárgyak - 2000 év alatt nem változtak jelentős mértékben. Így ásni kezdett. Különböző ún "kultúrrétegeket" talált, és az egyikben megtalálni vélte a keresett romokat Csak egy egész kicsivel (kb. két réteggel) vétette el a célt: szaktudósok még mélyebbre ásva valóban meg is találták Trója romjait. Schliemann találta meg a m ükénéi kultúrát is, és több sikeres ásatása mellett neki köszönhető a krétai (minószi) kultúra felfedezése is - bár a romokat nem ő maga tárta fel, hanem egy barátja, közel két évtized kutatásai után. Mindent összevetve Schliemann élete és eredményei azt példázzák, hogy a r égészetben nem szabad elvetni az úgymond "nem racionális", nem

bizonyíthatóan helyes forrásokat sem. 2. Mezopotámia: az írás és a matematikai gondolkodás kezdetei* Az ókori városok kutatásában kiindulópontunk, hogy a város nem egy túlnépesedett falu, mert egészen más tulajdonságokkal rendelkezik: erős falakkal körülvett, több száz vagy ezer ember által lakott településről van szó. A városok kialakulását többen is vizsgálták. Ortega Y Gasset szerint az ókori városok keletkezésének időszaka - amikor az ember falakkal veszi körül magát - úgy fogható fel, mint a végtelen térrel szemben elhatárolt területek létrehozásának korát. A körülvett területen pedig az em beri képességek intenzívebben indulhattak fejlődésnek. Egy másik elmélet az amerikai polihisztor, Lewis Mumford nevéhez fűződik: a elhatárolt területeket, azaz ó kori városokat az "implosion", latinosan az imploráció (imploratio) hozta létre. Ez az exploráció (exploratio vagy "explosion"), vagyis a r

obbanás, szétterjedés ellentéte, ami befelé irányuló koncentrálódást, befelé mutató fejlődést jelent. Az első városállamok tudomásunk szerint i.e a 6-5 évezredben Mezopotámiában, a T igris és Eufrátesz között, a folyók partján jöttek létre; öntözéses gazdálkodással művelték a földet. Egyesek szerint az első város Ninive, mások szerint Ur (más néven: Uruk, vagy a Bibliában: Erek) volt, de a kevés talált leletből ez nem mondható meg biztosan. A legnagyobb város közülük Babilon (bibliai nevén: Bábel) lett; a Biblia híres Bábeltornya lehet, hogy Babilon zikkuratja 1 volt Ezekben a városokban kialakult a munkamegosztás, végbement a tevékenységek elkülönülése. A megtermelt árukból, termékekből cserére is jutott, ez a falvakkal szembeni újabb fontos különbség: a városok érintkeznek és kereskednek egymással. A falvakra ez nem jellemző; a falusiak önellátásra rendezkednek be, azaz m indent előállítanak és

megtermelnek, amire csak szükségük van. A városi emberek közül kiemelkedett egy szervezővezető réteg, melynek sok száz, akár ezer ember munkáját és mindennapjait kellett megszerveznie Ez pedig a matematikai gondolkodás kialakulásához vezetett, melynek fogalmai érdekes kapcsolatban állnak a téglából való építkezéssel. Az épületek - házak, raktárak, templomok -, a városfal építésénél ki kellett számolni, hogy mennyi vályogtéglára lesz ezekhez szükség. A téglákat a napra kitéve szárították, így azt is meg kellett határozni, hogy a téglák mekkora területet (=>területszámítás) foglalnak el, illetve egymásra rakva hány darab tégla fér el az adott 1 Kimagasló építmény, az ókori nagyobb mezopotámiai városok templomnegyedének központja, négyszögletes tömbökből álló, felfele lépcsőzetesen keskenyedő torony. Minden emelete más színű volt Legfelső, szobának kiképzett helyiségében őrizték az istenség

szobrát. (Forrás: Új Magyar Lexikon) MIT TUDTAK A RÉGIEK? 3 helyen (= > térfogatszámítás). (Érdekesség: cserépkönyvtárak tábláin találtak iskolai feladatgyűjteményeket is, amelyekben pl. egy téglalap átlóját kell kiszámolni) Az ókori városok "újraelosztó gazdaságot" valósítottak meg: egy központi helyen raktárakat építettek, ahol összegyűjtötték a terményeket és kézműipari termékeket. Ezeket újra elosztották, aszerint, hogy milyen volt a helyi társadalmi hierarchia. Az adminisztratív munkát végző lakosok - akik közvetlenül a termelésben nem vettek részt - igényeit is ki kellett elégíteni, azaz őket el kellett tartani. (Ráadásul ők általában nagyobb hányadban részesültek a javakból, mint a kétkezi munkások.) A városokra jellemző volt a jelentős felhalmozás, minek következtében a városok jobban bírták a természeti és háborús megpróbáltatásokat, hiszen volt elég készletük, amit

szükség esetén felélhettek. (A falusiak felesleges készleteiket vásárra vitték.) Gondoljunk csak a bibliai József történetére, melyben a fáraó álmát megfejtve József felhalmozást tanácsol a hét szűk esztendő előtt. A városokban az an yagi felhalmozással egyszerre megindult a tudás felhalmozása is. A matematikai gondolkodás kezdetei az építkezések mellett azzal is kapcsolatban állnak, hogy a készleteket és földterületeket valahogy mérni és számontartani is kellett. A görög szó: geometria, ami eredetileg földmérést jelent, szintén ezen kapcsolatra utal. A tudás felhalmozása és összegyűjtése pedig megkívánta azt, hogy a tudást fel lehessen valahogy jegyezni - írás formájában. A matematikai gondolkodás és az írás igénye tehát szorosan összefügg! Az írás kb. egyidőben jelent meg a különböző ókori kultúrákban - Mezopotámiában, Kínában, Indiában, stb -, még ha eltérő formákban is. Közülük a mezopotámiai

a legismertebb, ezért ez vizsgálataink tárgya Az írás kb az i.e 3 évezredben - azaz 5000-5500 éve - jelent meg Mezopotámiában Az írás fejlődésének szakaszai a mezopotámiai területen 1. Piktogramma: az írás legkezdetibb formája: rajzolva fejezi ki az "író" közléseit Ilyen piktogrammák ma is léteznek, gondoljunk pl. a turisták számára a városokban látható táblákra (Vár - 500 m, Múzeum, stb) vagy az autóutak mellé állított jelzésekre (szerviz, benzinkút, stb.) A piktogrammák előnye, hogy egyszerűek, nyelvtől, országtól függetlenek. De kizárólag írásra használni őket már nem ilyen egyszerű Nézzünk egy példát! láb hegy(ek) ember Ez jelentheti azt, hogy "Az ember, aki a hegyekből jött.", de azt is, hogy "Az ember a h egyekbe megy", s így tovább. Fennáll a félreértelmezhetőség veszélye A mondat jelentése a szövegkörnyezet függvénye. Honnan származnak a piktogrammák? A régészet

henger alakú - tömör vagy hajlított fémlemezből, esetleg kerámiából - pecsétnyomókat talált Mezopotámiában. Ezek oldalán különféle mintázatok lettek kialakítva, ami a pecsétnyomót egy lapon végighengergetve egy egyedi ábrát adott. A pecsétnyomó jelei többnyire tulajdoni viszonyokat fejeztek ki; némiképp emlékeztetnek a középkori Európa nemesi jelvényei közül a viasz pecsétnyomókra. A piktogrammikus írás ezekből az ókori pecsétnyomókból alakult ki (Egy monda szerint két ellenséges király tábora között egy ide-oda szalajtott küldönc találta fel, hogy ne csak a memóriájára kelljen hagyatkoznia az üzenetek átadásánál .) Az írást egy még puha agyagtáblára egy ék alakú eszközzel vitték fel. Ezzel az ékkel a táblába sokféle jelet bele lehetett nyomni (a végével háromszögeket, az élével vonalakat, stb.) Ókori mezopotámiai írást őrző agyagtáblákat először Ninive feltárásánál találtak a múlt

század közepe táján, közel 20 ezer darabot. Ilyen cserépkönyvtárakra máshol is ráakadtak, így mára ez az ag yagtábla-gyűjtemény kb. 400 ezer darabot számlál (különböző múzeumokban). A "könyvtár" elnevezés különben jogos ezekkel a leletekkel kapcsolatban, mert a cseréptáblákat témák szerint elkülönítve, egyfajta "katalógus rendben" helyezték el az ó kori cserépkönyvtárakban. Ezen könyvtárak fontosabb témái a következők: • törvények, szabályok írásba foglalása: ez a v árosi kultúra eredménye, hiszen sok ember együttélése szabályozást kíván (pl. döntés peres ügyekben, az eljárások levezetése) Az ókori törvényhozók közül az egyik leghíresebb Hammurabi. • tulajdoni viszonyok, szerződések: hogy az "adott szónak" írásban is nyoma legyen. • csillagászati ismeretek feljegyzése: a periodikusan ismétlődő csillagállásból lehet tájékozódni az idő múlásáról - ezt már

ők is tudták. Ez a tudás segített a mezőgazdasági munkák ütemezésében is • matematikai ismeretek: ha már kitalálták, hogyan számítható pl. a terület, akkor jó, ha ezt rögzítik • (kézműves) mesterségbeli tudás: ez a réz utáni bronzkorszak kézműipara; feljegyezték például, hogy a rezet hogyan kell az ónnal elegyíteni, hogy bronzot kapjanak. • földrajzi ismeretek. ezek a k ereskedelem révén gyarapodtak Leírták a t ájékoztatási pontokat (tereptárgyakat); azt, hogy menny idő alatt lehet egyik helyről egy másikra eljutni; az útra mekkora (pl. víz) készleteket kell vinni, stb. • a gyógyítás tudománya: elsősorban a gyógyfüvek tudománya MIT TUDTAK A RÉGIEK? 4 • vallási ismeretek: az egyes városokhoz különböző mítoszok és védő istenségek tartoztak, amelyek védelmébe ajánlották a városokat. Az emberek származását visszavezették az őket teremtő istenségre 2. Ideogramma: fontos fejlődési fok a jelek

jelentésének pontosabbá tételében Az írás ugyanis fokozatosan kezdett elvonatkoztatott lenni, és gyorsulni a nehézkesen lejegyezhető piktogrammákhoz képest. A jelentéstartalomnak el kellett szakadnia az írott jelektől. Például a francia "chat" (macska) és "pot" (edény) szavakat egymás után írva kapható az önállóan is értelmes "chatpot" (kalap, sapka) szó, ami jól láthatóan nem áll kapcsolatban a s zóösszetétel tagjaival. Magyar példa: pad, ló és padló Az ideogramma nélkül, ami már elvonatkoztat a konkrét jelentéstől, nem lehetett volna eljutni a következő fejlődési fokra, ami a: 3. Fonogramma: betűírás, ami már a jelentéstől teljesen elvonatkoztatott jeleket használ Az első ábécé a föníciaiaktól származik, valahonnan a Földközi-tenger partvidékéről. Rájuk az volt jellemző, hogy a jelentéssel bíró szavaik első hangját jelölték ki, hogy azt egy betűvel ábrázolják. Pl

"mem" szavuk vizet jelent, az "m" hangnak pedig a víz hullámzására emlékeztető "m"-szerű betűt választottak. A föníciai ábécében 22 betű volt, a tőlük etruszk közvetítéssel az írást átvevő görögök ábécéjükben már 25 betűt szerepeltettek. A kisszámú betűt tartalmazó ábécé valószínűleg csak a mássalhangzókat tartalmazta, azaz a magánhangzókat írásban nem jelölték. Már csak ezért is nehéz az ókori írásokat megfejteni: két mássalhangzó között csak találgatni lehet, hogy milyen magánhangzó állhatott. Az ókori írások megfejtése tehát különösen kényes és bonyolult dolog, hiszen ha nincs mihez viszonyítani, akkor egy ismeretlen írást még számítógéppel sem lehet megfejteni. (A számítógépes írás-megfejtésre azért egy példa azért akad: a maya írás esete.) A múlt században azért meg tudták fejteni a mezopotámiai és az egyiptomi hieroglif írást. A mezopotámiai

ékírás megfejtése két személyhez fűződik: Grotefeldhez, a klasszika filológia professzorához, aki 13 jelet tudott azonosítani, és Rawlinsonhoz, a perzsiai területen állomásozó katonatiszt nevéhez. Ő adott az ékírásra teljes megfejtést a (közel 100 méteres) behisztuni sziklán talált több nyelven is bevésett felirat alapján. Mivel a felirat görögül is adott volt, így az támpontként szolgált a még ismeretlen írásjelek megfejtésében. Rawlinson (fényképezőgép nem lévén) saját maga - életét kockáztatva - másolta le a sziklafeliratot és fejtette meg az alapján a mezopotámiai írást. A kezdetben azonosított 2000 jel később 600-ra apadt (ez abból ered, hogy egy jel lehetett egy szó, egy szótag vagy csupán egyetlen betű). Ráadásul Rawlinsonnak a m ezopotámiai nyelv ismeretlen mondatszerkezetével is meg kellett küzdenie, szóval ne becsüljük le érdemeit!  Mik maradtak ránk a mezopotámiai kultúrából? 2 •

megôrzôdött a mezopotámiai világkép fôleg a keresztény vallásban: a föld felett az ég helyezkedik el, alatta pedig valami sötét birodalom található; • már akkor is alkalmazták a tizes számrendszert, de a domináns a hatvanas volt. Ennek oka a következô: Mezopotámia területén sumérok és akkádok éltek együtt. A sumérok mértékegysége a m ina, az ak kádoké a sékel volt, ahol egy sékel a mina hatvanad részével volt egyenlô. A hatvanas számot abból a szempontból is elônyösnek mondhatjuk, hogy osztói a 2, 3, 4, 5, 6, 10, 12, 15, 20, 30 és ezekkel lehetett könnyen osztani. Napjainkban is alkalmazzuk a 60-as számrendszert, például a szögmérésben, az óránál és a naptárban. Utóbbi azzal a pontosítással igaz, hogy a 365 napos évet felbonthatjuk 6*60 napra és a fennmaradó 5 nap az istenek születésnapja volt, amit a mezopotámiaiak ünnepléssel töltöttek. Isteneiket is számmal jelölték: ∗ An ég, 60 ∗ Nanna Hold, 30 ∗

Enil Föld, levegô, 50 ∗ Istár Esthajnalcsillag, 15 ∗ Enki óceán, 40 ∗ Utu Nap, nincs száma 3. Az egyiptomi kultúra Egyiptom a Nílus ajándéka. A Nílus egyik partja sík, a másik oldalon sziklás fal magasodik, ezért a folyó csak az egyik irányban tud kiönteni. Az egyiptomiak emiatt nevezték a folyó jobb partját az élôk, bal partját pedig a holtak birodalmának. Amikor a folyó kiáradt, az emberek a bal partra menekültek Ez alatt az idô alatt készültek a piramisok. Ez azért jelentôs, mert sokáig tartotta magát az a t éves elképzelés, hogy a piramisokat kizárólag rabszolgák építették. Ezzel szemben a valóság az, hogy az ép ítkezésben a f eladatok legnagyobb részét szabadok végezték a Nílus áradásának ideje alatt. A Nílus áradása során a jobb partot termékeny hordalékkal borította. Ez azért volt elônyös, mert az ókorban nem ismerték sem a trágyázást, sem a mélyszántást. Utóbbinak az volt az oka, hogy csak a

nyakhámos fogatolást ismerték, a szügyhámos fogatolás a középkorban vált elterjedtté. Így az igavonó állatra nem lehetett nagy terhet kötni, a földet csak 10-15 cm mélységben tudták megforgatni. A Nílus áradásával a talajt termékeny réteg lepte el, ezáltal az gazdagabbá vált. Akkoriban az elvetett magnak 3-4-szeresét kapták vissza aratáskor 2 ezt a részt már Timi írta MIT TUDTAK A RÉGIEK? 5 Egyiptomban a Nílusnak köszönhetôen ez az arány akár 10-szeres is lehetett, ezért Egyiptom valóban a Nílus ajándéka. A Nílus áradásának oka a földrajzi elhelyezkedése. Ugyanis Afrikában, annak belsejében ered és észak fele folyik, a Földközi tengerbe. Afrika belsejében, a csapadékos évszakban jelentôs mennyiségű esô hull, ezt a Nílus összegyűjti és elvezeti a tengerbe. Az egyiptomi idôszámítás is a Nílus áradásához igazodik, így három évszakot különítettek el: • akhet: augusztustól októberig az áradás

idôszaka; • peret: novembertôl februárig a vetés, növekedés idôszaka; • semu: márciustól júliusig az aszály idôszaka. A számolást az eg yiptomiaktól a g örögök vették át, ugyanis szükség volt arra, hogy minden évben az áradás után a földeket ismét kimérjék. Innen származik a földmérés, a geometria Fontos volt a csatornahálózat felújítása is, ami szintén matematikai feladat volt. A számolásban az írnokok játszottak nagyon fontos szerepet, hiszen amellett, hogy ismerték az írásjeleket, számolniuk is kellett tudni. Sok mindent ismertek fejbôl, de ahhoz, hogy ezekre hatékonyan tudjanak emlékezni, különleges módszereket kellett kidolgozni. Például a 7 hatványainak memorizálására az al ábbi mondóka alkalmas: Ha a 7 házban élô 49 macska megfogja a 343 egeret, amelyek 2401 árpaszemet tudnának megenni, akkor megtakarítható 16801 hekat-nyi árpa, ami az elvetéskor keletkezik. A hieroglif írás Megfejtésében Bonaparte

Napoleon játszott fontos szerepet. Napoleon művelt tudós ember volt, a Francia Akadémia tagja, aki Egyiptomba indult hadjáratra. Erre a hadjáratra vitt magával tudósokat, rajzolókat is azzal a céllal, hogy felderítsék az ott fellelhetô maradványokat. A rajzolók és tudósok részletes listákat vettek fel, ábrákat készítettek és ezzel komoly ellenérzéseket váltottak ki az angolokban. Ők azt állították, hogy Napoleon tolvaj, aki azért ment Egyiptomba, hogy a kincseket összeszedje és elvigye Franciaországba. (Természetesen ez nem akadályozta meg az angolokat abban, hogy miután Napoleont legyôzték, ôk maguk szedjék össze a kincseket és vigyék Angliába.) Napoleon fellelte a rosetti követ, amin 3 írásfajta van: a hieroglif, a démotikus és a görög. Champollion 1822. szeptemberében írt egy levelet a Francia Akadémiának, melyben mellékelte a hieroglif írás megfejtését Ennek során a következô alapgondolatokat használta fel: • A

hieroglif írásnál voltak bekeretezett, kiemelt részek, amik a görög szöveg alapján a fáraók neveinek mondhatók. Ez nem volt új felfedezés, ezt már korábban is ismerték • Champollion megszámolta a hieroglif jeleket és a g örög szavakat. Ezek között jelentôs eltérés mutatkozott: 468 görög szót talált és 1419 hieroglif írásjelet. Ebbôl levonta azt a k övetkeztetést, hogy a hieroglif írásjelek nem szavakat, hanem az ábra által megjelenített szó elsô vagy elsô néhány hangját jelölik. Itt is problémát jelentett, hogy nem jelölték vagy csak determinánsokkal, másodlagos jelekkel utaltak a magánhangzókra. A hieroglif írásjelek nemcsak kommunikációs célokat szolgáltak, hanem alkalmasak voltak ornamentikára, azaz díszítôelem-funkciójuk is volt. A piramisok Az ókori világ 7 csodája közt tartották számon és ez az eg y, ami a mai napig is megmaradt ezek közül. Korábban az a nézet uralkodott, hogy a piramisok építését

az egyiptomiak a mezopotámiai kultúrából vették át, a zikkuratokból. Ennek az alábbi tények mondanak ellent: • a zikkuratok agyagtéglákból, míg a piramisok kôbôl készültek; • a piramis funkciója temetkezési hely, míg a zikkurat valamilyen ünnepség helyszíne, szentély volt; • a zikkurat 20, maximum 60 m magas, míg a piramisok sokkal monumentálisabbak; • a zikkuratok belseje tömör, míg a piramisokban járatok, folyosók és termek találhatók. A piramisok a Nílus nyugati partjára épültek, délrôl észak fele haladva. Az építmények tájolása pontosan észak-déli irányú. Ezt a Nagymedve és az O rion csillagkép csillagainak alapján tudták ilyen pontosan meghatározni. Az egyiptomi művészet feladata az isteni fáraó dicsôítése és halála utáni továbbélésének biztosítása volt. Ebbôl a célból épültek a monumentális szobrokkal és domborművekkel díszített halotti templomok és síremlékek. A fáraó az istenektôl

származott, ezért a művészet feladata az volt, hogy ôt és az i steneket ábrázolja. Ez a szemlélet uralkodott az építészeti művekben a legkisebb részletekig A piramisok függôleges tengelye a fáraó istenekhez való kapcsolatára utal, az észak-déli tájolás a Nílus folyásirányát mutatja, a keletnyugati tengely pedig a Nap járását szimbolizálja. A dinasztikus kor jellegzetes építménye a masztaba. Ez a lapos tetejű sírépítmény a fáraók temetkezési helye volt a sivatag peremén, Szakkarában, nem messze a Nílus deltájától. Az Óbirodalom idején, amikor az uralkodók már piramisokba temetkeztek, a masztaba a társadalom elôkelô tagjainak sírhelye lett. A masztaba egy föld alatti és egy föld feletti részbôl áll. A föld alatti sírkamrában helyezték el a szarkofágot A sírkamrába MIT TUDTAK A RÉGIEK? 6 aknán vagy föld alatti folyosón keresztül lehetett bejutni, amit a temetés után kövekkel torlaszoltak el. A föld

feletti rész eredetileg a sírdomb szerepét töltötte be. Az Óbirodalom legjelentôsebb építészeti teljesítménye a p iramis. Feltételezések szerint a p iramisok a Napnak - a Nílus menti ország legfôbb istenségének, illetve a Földdel való összeköttetésének - szimbólumai. A piramis eredeti rendeltetése a fáraó sírjának befogadása volt, bár néha elôfordult, hogy egy-egy uralkodó, elôttünk ismeretlen okból, több piramist is építtetett. Azt az elképzelést, hogy a piramisokat rabszolgák építették fel, helyesbíteni kell. Miután Egyiptom gazdaságának alapja a földművelés volt, óriási nehézséget okozott volna már a rabszolgasereg táplálása is, hiszen egyes források szerint a piramisok építésénél 60-100 ezer ember volt jelen. A munkálatoknál magának az egyiptomi lakosságnak egy részét foglalkoztatták, elsôsorban azokban a h osszú idôszakokban, amikor a Nílus ismétlôdô kiáradása lehetetlenné tette a mezôgazdasági

tevékenységet. A piramisépítés vallási jellegű feladat volt, az istenített fáraó továbbélését, és ezzel népe fennmaradását kívánta szolgálni. Ez a r endszer, emberek ezreinek foglakoztatása olyan idôszakokban, amikor hónapokig tétlenségre lettek volna kényszerítve, valószínűleg Imhoteptôl ered. Ugyanis ô volt az, aki a harmadik dinasztia idején Dzsószer fáraó szakkarai lépcsôzetes piramisának építkezését vezette; e piramis közelében a régészek nagy kiterjedésű települések maradványait fedezték fel. A piramisoknak különbözô formái ismeretesek. A 6 lépcsôbôl álló szakkarai lépcsôzetes piramis és a gízai piramisok klasszikusnak számító példáin felül létezett még az úgynevezett tört vonalú piramis, mint Szenoferu fáraóé Dahsurban. Ennél a t ípusnál a p iramis vonala az ép ítmény felsô részén, statikai okokból, befelé megtörik. A legkorábbi fáraói sírhelyeket téglákból építették, ezután

kisebb kôtömbökbôl, végül pedig hatalmas, pontosan kifaragott kváderekbôl 3 rótták össze ôket. A piramis belsejében a t ermek falait gránit borítja, de egyetlen piramis-mezô környékén sincsen gránitlelôhely. A kô forrása Afrika belseje, ahonnan a N íluson hajózták fel a durván megmunkált kôtömböket, amit a helyszínen alakítottak tovább. A gránittömbök kihasítása nagyon nehéz feladat volt. Errôl tanúskodik a K arnakban fellelhetô álló obeliszk talapzatán levô írás: 6000 ember munkájának eredménye, hogy az obeliszk eljutott Afrika belsejébôl Karnakba. Itt olvasható az is, hogy miképpen vésték ki a gránittömböt a sziklából: a sziklába lyukakat fúrtak, amibe pontosan illeszkedô gerendákat helyeztek, majd ezeket elkezdték locsolni. A táguló fa hasította ki a kôtömböket. Ezeket aztán szántalpak vagy görgôk segítségével továbbították vízszintes irányban A függôleges mozgatást a piramis mellett vagy

egyetlen lejtôvel, vagy a piramis oldalához támaszkodó rámpával oldották meg. Az építés fontos feladata volt a h elyes alap elkészítése A kívánt területet körbekerítették és vízzel belocsolták. Ahol a víz érte a kerítést, azt a pontot megjelölték és ezzel a vízszintezés feladatát megoldották Szintén fontos volt, hogy a kváderek pontosan illeszkedjenek egymáshoz. Ehhez azon túl, hogy simára csiszolták a felületet, megfelelô eszközök is rendelkezésre álltak: a kétkarú emelô és a billenôszerkezet. A piramis csak egy része volt egy nagyobb sírépület-együttesnek, amelyhez hozzátartozott még egy halotti templom a p iramis keleti oldalán és egy völgytemplom, valamivel mélyebben, a folyóhoz közel. A két templomot fedett, megemelt folyosóval kötötték össze. A piramis belsejében is számos folyosó volt, melyeken keresztül lehetett megközelíteni a királyi holttestek befogadására szánt legfôbb helységeket és a halotti

kultuszt szolgáló további helységeket. A fôpiramis körzetében sok kisebb piramis a királyi család tagjainak befogadására szolgált. A leghíresebb piramisegyüttes Gízában található, a n egyedik dinasztia három uralkodója, Kheopsz, Khephren és Mükerinosz piramisával és Khephren szfinxével. A Kheopsz piramis fontosabb adatai: • magassága: becsült adat 146.6m, mért adat 13875m, 280 könyök; • oldallap hossza 188m, 356 könyök; • oldalhossz: 115.18m, 220 könyök; • a kövek tömege 6.6 millió tonna; • térfogata: 2.521000m3; • kőtömbök száma: 2.300000 darab Elmondható, hogy a piramis könyökben mért méretei eleget tesznek az ar anymetszés szabályának: 220:356=356:576 (A rövidebbik rész úgy aránylik a hosszabbhoz, mint a hosszabb az egészhez.) * A Szfinx egy roppant reprezentatív óriás-szobor; egy oroszlántestű, emberfejű alak (melynek arca valószínűleg női arc, de ezt ma már vitatják). Anyaga a Kheopsz piramishoz

felhasznált kő bányájából származik. Méretei monumentálisak: * hossza: 57.3m; * magassága: 20m; 3 Kváderkő: Négyszögletes, szabályos, faragott építőkő. (Forrás: Magyar Értelmező Kéziszótár) MIT TUDTAK A RÉGIEK? 7 * két kinyújtott mancsa közt elfér egy Ikarusz busz; * arca 5m hosszú és 4.1m széles; * füle 1.37m-es; * orra 1.71m-es Megamachine - Lewis Mumford elmélete (többek között) a piramisok építéséről Az ókori egyiptomi kultúrában a fáraó tekintélye mindenek felett állt: ő volt a Nap leszármazottja, ereiben a Nap vére folyt, azaz a fáraó - mint a Napisten közvetlen megtestesülése - isten-király volt. Épp ezért minden parancsát magától értetődően teljesítették. A vallás fontos eszköze az ő kezében volt, az istenek haragját félő embereket könnyű volt irányítani például az isteni jelnek tulajdonított napfogyatkozással is. Ekkor ugyanis az a hit járta, hogy a n apfogyatkozás annak a j ele: a N

apisten elfordítja gyermekeitől az arcát. Ebben a vallási környezetben kellett a fáraónak elérnie, hogy elegendő ember gyűljön össze piramisának megépítéséhez. Azt, hogy valójában hányan dolgozhattak a piramis-építkezéseken, nem tudjuk; de maradtak fenn bizonyos feljegyzések arról, hogy mennyi élelmet kellett a b irodalomban biztosítani egy-egy időszakban. Ezekből az adatokból következtetni lehet a dolgozók számára. Ez a szám azonban időről időre ingadozott, ami jórészt a Nílus áradásának hatása. 3-4 hónapig, az ár adás ideje alatt a l akosság a N ekropoliszba (ez a H alottak városának, vagyis a Nílus bal partjának görög elnevezése) költözött át, és mivel ezidőtájt nem lehetett hasznos munkát az elárasztott földeken végezni, a piramis-építkezéseken jelentős embertömeg dolgozhatott. Az építkezéseken foglalkoztatottak állandó száma kb. 20 ezer lehetett - döntően kőfaragó szakemberek -, de az áradás

idején számuk elérhette a 100 ezret is. Mumford elmélete pedig a következő: ezt az akár 100 ezres tömeget egy hatalmas gépezetként képzelhetjük el. Ez a gépezet abban különbözik minden általunk ismert "szokásos" gépezettől, hogy "alkatrészei" emberek kisebb-nagyobb csoportjai voltak, és az " alkatrészek" közötti átkötéseket, összefüggéseket kitűnő és precíz tervezés, szervezés valamint irányítás és munkamegosztás helyettesítette. Ez a megamachine, megagépezet volt egyedül képes olyan monumentális alkotások létrehozására, mint amilyenek a Nílus menti piramisok. Ezt a gondolatot a szerző (The Myth of the Machine című könyvében) egészen a jelen időkig viszi végig. Szerinte ez a megagépezet megőrződött a történelemben - azon belül is elsősorban a hadseregben. Valóban, az ókori hadjáratokban vagy akár a napoleoni háborúkban is úgy irányították a hadsereget, mint valamilyen gépezetet

(gondoljunk a dobszóra menetelő katonákra). A hadmozdulatokat matematikailag kiszámították, előre betervezték az elesők számát, és még sok egyebet. [Ebből a szempontból a modern harcászati stratégiák sem sokban különböznek a hagyományos módszerektől. Az atomfegyverek korában úgy terveznek, hogy egy hirtelen támadást egy bizonyos ideig csekély erővel is fel lehet tartóztatni. Ezalatt gyorsan mozgó gépesített eszközökkel az el vonult egységek atomtölteteikkel célba vehetik és meg is semmisíthetik a t ámadókat - a feltartóztató erőkkel együtt.] Mumford az egyiptomi megagépezet irányításánál felteszi a kérdést: honnan származott ez a n agyfokú precizitás, ami a munkaszervezés hangolásához szükségeltetett? Válasza az, hogy a csillagászat tudományából. Jól tudjuk ugyanis, hogy az egyiptomiak jó csillagászok voltak, ami a pontos természeti megfigyeléseket illeti. A csillagászati megfigyelésekben megkövetelt

pontosságot pedig haszonnal alkalmazták az építkezések szervezésénél is. Az egyiptomi naptár Az ókori világ kultúrái többnyire nagy gondokkal küszködtek naptáraik elkészítésénél. Ez abból ered, hogy a Föld 365 napnál kicsivel több idő alatt futja körbe a Napot. Az eltérés mindössze kb egy negyed nap, de ez a kis eltérés 400 év alatt 100 napot jelent! Az egyiptomiak ezt a nehézséget rendkívül egyszerűen kikerülték. Megfigyelték, hogy az égbolt legfényesebb csillaga, a Szíriusz (egyiptomi nevén a Szothisz) heliakus kelése - amikor a Nappal együtt jelenik meg az égbolton (bár ekkor a Nap fénye meglehetősen elhomályosítja) - az év mely napján történik meg. Mai időszámításunk szerint ez július 19. hajnala Ezt a napot nevezték ki az újév napjának, és minden más napot ehhez viszonyítottak. Az egyiptomi év szintén 360 napból állt, amelyet 12 hónapra osztottak. A hónapok 30, azaz háromszor tíz napból (görögül:

dekádból) álltak. A 1230= 360 napon felül a f ennmaradó 5 napot isteneik ünneplésének tartották fenn, mert úgy vélték, ezek az isteneik születésének napjai. Tudomány A tudás az ókori Egyiptomban több mindent jelentett: • a dolgok ismeretét, a tudós a dolgok ismerője; • az írás ismeretét, az írnoknak nagy tekintélye volt; • az ősi bölcsességek ismeretét, a megelőző generációk tudásának birtoklását. (Ez a szemlélet - a múlt tisztelete - általánosan is jellemző az ókori népekre.) – csillagászat: ne becsüljük le az eg yiptomiak tapasztalati megfigyelésén alapuló tudását, mert az rendkívül pontos tudott lenni. A mai, kísérletező tudomány előfutára, Galilei a csillagászati számításokban 15- MIT TUDTAK A RÉGIEK? 8 20%-os eltérést is elfogadhatónak tartott, amit azonban az egyiptomiak nem engedtek volna meg. Ők úgy jártak el, hogy ami az ismétlődő megfigyelések során nem bizonyult helyes adatnak,

tapasztalatnak, azt elvetették. Csakis a sokszoros ismétlődéssel igaznak talált eredményeket tartották meg, minek következtében pontos adatokra tettek szert. – matematika: Egyiptomban igen bonyolult volt, mert tízes számrendszerben gondolkodtak ugyan, de a helyiértékeket nem ismerték. Ezért pl a 20-at a 10-es jelének egymás után kétszer történő leírásával ábrázolták Az egyes számok jele a következő volt: * 10: halom * nagyon sok: feltartott kezű emberalak. * 100: zsinór * törtek: az egység * 1000: lótuszvirág * 100 ezer: ebihal * 1 millió: feltartott ujj A szorzási és osztási technika is bonyolult, mert a szorzást az összeadásra, az osztást a kivonásra vezették vissza. Pl 1460=260+460+860= 120+240+480= 840, mert 14= 2+4+8 Az egyiptomiak ismerték a Ludolfféle számot, a Π-t is, de ők 316-tal számoltak Ezzel jó közelítéssel kiszámíthatták például egy henger térfogatát. – orvostudomány: igen fejlett és

specializált volt. Az orvosok tulajdonképpen csak egyetlen betegség gyógyítására képezték magukat. Ahogy Hérodotosz írja az ó kori Egyiptom orvoslásáról: "egy betegség - egy orvos". Egyfajta szakterület lehetett a koponyalékelés, mert több erre utaló leletet is találtak A megtalált koponyákon lévő szabályos forradások minden bizonnyal nem természetes eredetűek. Persze azt, hogy a beteg mitől halt meg - a koponyalékeléstől vagy mástól -, nem lehet tudni. Az egyiptomi orvosok ismerték a véredények rendszerét, és alapos anatómiai ismeretekkel is rendelkeztek (amit elsősorban a mumifikálásra való előkészítő műveletekből szerezhettek meg), de nem becsülték le az ártó szellemek jelentőségét sem (sokszor ezek kiűzése hozott enyhülést a betegeknek ). Fontosnak tartották a friss húst a s ebek gyógyításában 4. Gyógyszereik között használtak szerves és szervetlen anyagokat egyaránt Előszeretettel alkalmaztak

állatokból készített főzeteket (erről tanúskodik egy mintegy 70 állat felhasználását felsoroló korabeli felirat). Az orvostudomány bizonyos kozmetikai problémákra is gyógyírt talált Érdekességképp álljon itt egy hajnövesztő szerben felhasznált állat-főzetek listája: oroszlán, víziló, kandúr, kígyó, hegyi kecske zsírja.  Vallás Az istenek az egyiptomi vallásban négyféle tényezőt jelentettek: 1. hatalom megtestesülését 2. védelmező, irányító szerepet 3. egyes isteneket valóságos létezőhöz kötötték (pl Napisten) 4. egyeseket pedig területekhez kapcsoltak (amiből komoly háborúk származtak) A legfontosabb istenségek pedig: Ptah: a memfiszi Napisten, akit emberfejű faoszlopként formáltak meg. Innen ered a múmiaábrázolás Ozírisz: a termékenység és a halottak birodalmának istene. A fáraók haláluk után először vele találkoznak Ízisz: Ozírisz testvére, szintén a termékenység, valamint a föld és alvilág

istene. Ré: egy terület Napistene, melynek hite idővel általánossá vált. Ő volt a teremtés istene is Sólyomfejjel ábrázolták. Átun: a lenyugvó Nap utolsó sugarainak istene. (Az egyiptomiaknak igen sok istene volt, amit ez a finom megkülönböztetés is alátámaszt.) 4. A krétai civilizáció* A krétai civilizáció az ó kori világ egyik legérdekesebb kultúrája. Ez egyrészt Kréta földrajzi elhelyezkedésének köszönhető, hiszen Kréta a Földközi-tenger legnagyobb szigete 5, az Égei-tengert délről zárja le. Körülbelül egyenlő távolságra van az egyiptomi és a kisázsiai partoktól is Földrajzi helyzetének megfelelően Kréta a Földközi-tenger különböző kultúráinak - az egyiptominak, görögnek, kisázsiainak - sajátos gyűjtőhelye. Erre bizonyíték két rajz is, amelyek egyikét ugyan Egyiptomban, a másikat pedig Krétán találták, de ábrázolásmódjuk feltűnően hasonló. Mindkét rajzon tapasztalható az egyiptomi

művészet azon sajátos vonása, mely szerint az emberi testből mindig azt ábrázolják, ami a leginkább meghatározó, azaz a nagyobb, mutatósabb felületet jelenti - így például a felsőtestet szemből, a lábakat oldalnézetből ábrázolják, s ezzel 4 Ez máshol is felbukkan a történelemben, például a honfoglaló magyarok szó szerint nem "puhították nyereg alatt a húst", hanem a hússal lovuk kisebesedett hátát gyógyították. 5 260 km hosszú, 15-50 km széles, 8380 km2 területű. MIT TUDTAK A RÉGIEK? 9 alakjaikat egyfajta kicsavart testtartás jellemzi. Feltételezések szerint a k rétai rajzot valójában egyiptomiak készítették krétaiakról, és a kép a krétaiak tengeri utazásai révén jutott él Krétára. Krétán az emberi élet első nyomai az i.e 6 évezredből valók A régészek úgy tartják, hogy a szigetet két nagy bevándorlási hullámmal népesítették be: az i.e 4 és 3 évezredben Talán Kisázsiából érkeztek a

f ém megmunkálásának tudományával rendelkező népek, akik Krétán tovább őrizték mesterségbeli tudásukat, amit a fejlett krétai fémművesség tárgyai bizonyítanak. Ez ellentmondásban van azonban azzal, hogy Krétán nincsenek, és valószínűleg az ókori időkben sem voltak említésre méltó fémlelőhelyek. A magyarázatot csak az adhatja, hogy a fémművesség nem Krétán alakult ki, hanem minden bizonnyal a bevándorló népek hozták azt magukkal, a szükséges fémmennyiséget pedig fejlett kereskedelmük segítségével külhonból szerezték be. A Palota Kréta kultúráját a tudósok saját jelzővel látták el, csak úgy említik, mint a "palota(építő) kultúrát". A történelmi korszakokat is a krétai Palotához igazítják, és megkülönböztetik az alábbi öt korszakot: i.e 2700 - ie 1900 "palota előtti" i.e 1900 - ie 1700 "régi palota" i.e 1700 - ie 1550 "korai újpalota" i.e 1550 - ie 1450

"késői újpalota" i.e 1450 - ie 1100 "palota utáni" A Palota valószínűleg többször elpusztult (lásd: régi és újpalota), ami a térségben gyakorinak mondható földrengések miatt nagyon is elképzelhető. ie 1450-ben pedig egy akkora, minden addigit felülmúló katasztrófa érhette a szigetet, ami helyrehozhatatlanul lerombolta a Palotát, s ami után azt már nem is építették újjá. (Egyes feltételezések szerint ezt a katasztrófát nem is földrengés, hanem egy közeli sziget, Santorin mellett a tenger alatt lezajlott vulkánkitörés kiváltotta óriási - akár 20 méternél is magasabb - szökőár okozta. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a tengerparton épült Palotán a pusztító szökőár kétszer is végigsöpörhetett (egyszer oda, aztán vissza), akkor a katasztrófa nagysága egy csapásra világossá válhat előttünk. Valósággal a későbbi Pompei pusztulásához mérhető - ahol a V ezúv kitörése, és egy darabjának

lerobbanása okozott hatalmas károkat. A Palota romjainak feltárásában - közvetve - Schliemannak is szerepe volt. Ugyanis ő volt az, aki legendás érzékével pontosan meghatározta a helyet, ahol a minószi palota egykoron állhatott. Meg is vásárolta a kiválasztott földterületet, de a krétai hatóságok rosszul mérték ki számára az olajfákkal sűrűn teleültetett területet. A már idős Schliemannt érzékenyen érintette, hogy mintegy 14 ezer olajfával kevesebb van kimért birtokán, mint amennyi őt megilletné, ezért sértődésében inkább elállt a szerződéstől, és nem foglalkozott tovább a krétai-mükénéi kultúrával. A valódi felfedezés ezért nem hozzá, hanem barátja, Sir Arthur Evans (1851-1941) nevéhez kapcsolódik. Evans az ígéretes területen 15-20 év munkája alatt találta meg és tárta fel a krétai Palota maradványait Knósszoszban. Sőt, egyes részeit - régésztársai nem kis ellenkezésére - helyre is állíttatta. A

régész társadalom azért támadta őt, mert félrevezetőnek tartotta munkáját, hiszen a felújítás Evans elképzelései szerint zajlott, és így gyakran bizonyítékok híján rögtönözve, csupán a képzeletére hagyatkozva hozatta rendbe a Palota nyugati szárnyának kis részét. Ez lehet, hogy szakmai szempontból nem a legtisztább módszer, de a laikusoknak mégis többet mutat abból, hogy milyen is lehetett valójában a Palota fénykorában. Ráadásul csak egy egész kis részről van szó a hatalmas Palotában. A Palota kb. 15000m2 kiterjedésű, sőt, a kiegészítő részekkel ez a szám eléri a 21-22000 m2-t is A központi udvar kb. 40-50m hosszú és 22m széles; nem pontos téglalap alakú (sportversenyek és játékok megrendezésére alkalmas nyílt terület). A Palota alaprajza alapján akár útvesztőnek is gondolhatnánk Nem csoda, ha a görög legendákban (lásd: lent) a Palota labirintusként szerepel. A Palota főként mészkőből épült, de

sajátos módon tartószerkezetei fából készült, pirosra festett, a talapzat felé kissé elkeskenyedő oszlopok. A krétaiak felfedezték, hogy a fa oszlopok földrengések idején nagyobb rugalmasságuk miatt jobban ellenállnak a rombolásnak. A Palota raktárterületei szintén komoly kapacitást képviselnek. A raktárakban talált leletekből kb 400 kisebb-nagyobb - olykor ember nagyságú - agyagkorsót (ún. pithont) rekonstruáltak a régészek Ezen korsók együttes űrtartalma eléri a 60 ezer litert! Erre a nagy raktározó-képességre többek között amiatt volt szükség, mert a Palota amellett, hogy egy ceremoniális-rituális központ volt, egyben újraelosztó gazdasági centrumként is funkcionált. Ie 1700-ban kb 4300 ember dolgozott a Palotában, ellátásukról a Palota körüli legelőkön tartott 80 ezer juh gondoskodott. A juhok gyapjúja fontos exportcikke is volt a krétaiaknak És hogy mindezen adatok honnan származnak? A krétaiak által használt

ún. "lineáris B" 6 írásból, mert ezen írással jegyezték fel a raktár-adatokat. Ezt a "lineáris B" írást - a krétaiak másik írásával, a "lineáris A" írással ellentétben, amelyen számtalan feljegyzést találtak - a tudósok meg tudták fejteni. A mítoszok és mondák igazságáról 1. Hogyan került a krétai kultúra kapcsolatba a görögökkel? 6 lineáris írás, mert a betűket kötötték egymáshoz. MIT TUDTAK A RÉGIEK? 10 A "mese" szerint a k rétai Minósz királynak egy emberfejű, bikatestű gyermeke született, a szörnyeteg Minótaurusz. A király, hogy szégyenét elrejtse, Minótauruszt egy útvesztőbe zárta el a világ elől A felnövekvő szörnyeteg azonban kilenc évente 7-7 ifjút és leányt követelt, hogy étvágyát csillapíthassa. Kréta pedig - mivel erős tengeri hatalommá nőtte ki magát - ezt a kellemetlen kötelességet az akkor még csak kis falura, Athénra hárította, azaz az i

fjakat adó gyanánt az athéniaknak kellett rendszeresen Krétára küldenie. Kréta ezt minden akadály nélkül megtehette, mert tengeri befolyása révén azt és úgy sarcolt meg, akit és ahogy csak akart. Az athéni Aigeusz király fia, Thészeusz királyfi 7 Athén adózásának harmadik alkalmával a Krétára induló ifjak közé vegyült. A labirintusban megtalálta és megölte Minótauruszt, és Ariadné, Minósz lányának segítségével ki is jutott az útvesztőből (azzal a gyapjúgombolyaggal, amit a királylánytól kapott). És ezzel megszabadította Athént szörnyű kötelezettségétől. A mondának köze lehet a t örténelemhez. Ugyanis ie 1100 körül függetlenedtek a görögök a krétai fennhatóság alól. A görög történetírók és Arisztotelész elmondják: miután Thészeusz visszatért Athénbe, király lett. (Sajnálatos módon a hazatérő Thészeusz a siker felett érzett örömében elfelejtette hajója fekete vitorláját fehérre cserélni,

és így a megbeszélt jel hiányában az őt egy parti sziklán váró apja, Aigeusz, fájdalmában a tengerbe ölte magát. Érdekesség: Aigeusz után nevezik azt a beltengert Égei-tengernek) A kezdetben egy kis településnél is alig több Athén Thészeusz közbenjárásával válhatott erős városállammá. Thészeusz volt az, aki körbejárta az Athént környező falvakat, és "királyaikat" meggyőzte arról, hogy menjenek Athénba, s ott egy erős, ellenálló várost hozzanak létre. Thészeuszig egyenesen a demokrácia kezdetei vezethetők vissza. Thészeusz ugyanis felismerte azt, hogy nem uralkodhat a többi király felett, és így jobban teszik, ha a várost érintő kérdésekben többségi szavazással hoznak döntéseket. Ez a gondolat az ieVI-V században a periklészi demokrácia korában csúcsosodott ki 2. Európé elrablása és a bikakultusz A görög istenvilág teljes mértékben antropomorf, azaz a g örögök az i steneket az emberek

mintájára képzelték el (isteni hatalmukat halhatatlanságuk és csodás képességeik jelentették). Ebből következik, hogy a harmadik görög isten-nemzedék feje, Zeusz sem mentes a földi gyarlóságoktól, és így nem veti meg a női nemet. Zeusz meglehetősen "kikapós" férj, sok földi nővel folytatott kalandjáról olvashatunk a görög mitológiában. Ezen földi nők közül egy Európé, szidón királylány, Akénor király leánya Zeusz amint meglátja, menten beleszeret a tengerparton társnőivel játszó Európéba. Neki fehér bika képében jelenik meg, egyenesen a tengerből emelkedve ki. Európé csodálja a szép állatot, és amikor a hátára ül, Zeusz elragadja őt, a tengerbe veti magát, és meg sem áll vele Krétáig. A bikakultusz másik fontos mondája Minószhoz kötődik. (Ahogy Julius Caesar nevéből származik a "császár" cím, úgy a krétai "Minósz" is egy köznevesült forma, azaz a krétaiak minden

királyukat Minósznak nevezték. Idézet Mika Waltari: Szinuhe c regényéből: "Minden királyukat Minósznak nevezik, hogy megkülönböztessék őket a többi embertől. De hogy ez hányadik Minósz, senki sem tudta, mert senki sem volt képes megszámolni és eszébe vésni őket, hiszen Minósz egy napon meghalt, és jött helyébe egy új Minósz, aki mindenben hasonlított elődjéhez. Ezért nem változott semmi Krétában") Ő azt ígérte a tenger istenének, Poszeidonnak, hogy ha küld egy pompás bikát a tengerből, akkor ő majd feláldozza azt az isten tiszteletére. Poszeidon teljesítette Minósz kérését, de a király "megfeledkezett" ígéretéről. Annyira megszerette a bikát, hogy nem állt szándékában azt elpusztítani. Poszeidon ezt látva éktelen haragra gerjedt, és bosszút forralt Minósz ellen. Azt mondta magában: ha a király ennyire megszerette a szent bikát, akkor szeresse ugyanígy a királyné is! És így is lett: a

királyné és a bika "szerelmének" gyümölcse Minótaurusz, a bikafejű szörnyeteg. A király szörnyszülött gyermekének elrejtésére Daidaloszt, az ókori világ legnagyobb és legleleményesebb építőmesterét kérte fel, hogy építsen számára egy labirintust. Daidalosznak kénytelenkelletlen el kellett vállalnia a feladatot, annál is inkább, mert Minótaurusz fogantatásában neki is szerepe volt Ő építette meg ugyanis azt a szerkezetet, ami lehetővé tette a királynő és a szent bika szerelmeskedését. Megjegyzés: a "labirintus" szó a "labrüsz" elnevezésből származik, ami a krétaiak ereklyeként tisztelt kétélű bárdját jelenti. A labirintus ezért eredetileg a "labrüsz házát", azaz a l abrüsz tiszteletére emelt palotát jelenti. A Palota ennek háza lehetett! A Palota "kincsei" 7 ajánlom: Lőrincz L. László: Aranygyapjú c novelláját MIT TUDTAK A RÉGIEK? 11 A Palota feltárása

során a régészek csak elenyésző mennyiségben találtak fegyvereket. Ez az ókori kultúrák esetében meglehetősen különös, mert az ókori városokban végzett ásatásoknál rendszerint rengeteg fegyverre lehet bukkanni. Hogyan volt lehetséges fegyverek nélkül fenntartani Kréta fennhatóságát és hatalmát? Erre csak egy ütőképes hajóflotta lehet a magyarázat, hiszen Kréta alapvetően tengeri hatalmával teremtette meg uralmát. A fegyvereket ezért nem a városban, hanem a hajókon tarthatták (Hajóik vitorlás, árbocos hajók voltak, de a vitorlázás nem volt igazán fejlett, és ezért fontos szerep jutott az evezősöknek. A hajók hossza kb 20-21m, magasságuk 4-4.5m lehetett) És mivel a szigeten nem kellett tartani belső ellenségtől, szárazföldi támadóktól, ezért a P alota körül nem emeltek városfalat - amit, ha mégis lett volna, a r égészeti feltárás mindenképpen megtalált volna. A szigeten találtak két másik palotát is, de

hasonlóan a knósszoszihoz, ezek körül sem volt védő városfal. 8 A romok feltárásánál számos freskót és egyéb díszítményt találtak a régészek. Ezek egyik legnevezetesebb példája az Evans által felújított "delfines fal", ami a "királynői lakosztályban" található. A delfin a krétaiak szeretett és megbecsült állata, amiről sok korabeli monda szól 9. (A Földközi-tengerben ugyan nem minden delfin-faj él meg, de a "játékos delfinnek" nevezett alfaj igen. Ezek a d elfinek felhozzák a v ízfelszínre a fuldoklókat!) Érdekes az is, hogy a kiváló színminőségű freskók nem ábrázolnak harci jeleneteket - ez sem jellemző az ókor népeire. Egyesek úgy magyarázták, hogy a P alota városa valójában egy halott város lehetett Ennek azonban ellentmondanak a derűt, nyugalmat és életörömöt sugárzó leletek: a hangszerek, játékok és dísztárgyak. Megtalálták a r omok között húros hangszerek

maradványait, pl héthúrú lantét (ami a görög kultúrában igen elterjedt hangszer), cimbalomét, de sípokra is bukkantak. 10 Találtak táncra és egyéb szórakozásra alkalmas területeket is. Az egész Palotában uralkodó a bikaszarv-motívum, ami elérhette akár a fél embernagyságot is. Mindez a Krétán általános bikakultuszból ered. Egy különös krétai sport is kapcsolódik a szentként tisztelt bikákhoz, mégpedig a "bikaugrás". Ez négy mozzanatból állt: a vakmerő ifjú a rohanó bika elé állt, majd a szarvába kapaszkodott, egy szaltóval fellendült a hátára, majd onnan egy újabb ugrással került vissza a földre. 11 A Palotában megtalálták a fejlett fémművesség sok-sok alkotása mellett a szintén mesteri kerámia-ipar használati és dísztárgyait is. Legyen szó kancsókról, korsókról, háztartási és lakberendezési tárgyakról (találtak pl. hatalmas agyagládákat) - a krétai kerámiák páratlanok a maguk nemében

Rendkívül finom megmunkálású kerámiákat is restauráltak, nem egy köztük tojáshéj vékonyságú remekmű. Érdekes lelet még például: egy-egy ház miniatűr makettje, vagy egy visszaragasztott fülű korsó. A Palotában használt vízvezetékeket és csatornahálózatot szintén kerámiacsövekből állították össze. A kb 80cm hosszúságú csöveket kónuszos formában illesztették össze (elkeskenyedő átmérőjű csövek egymásba csúsztatása). A királynői lakosztály építését kb ie 3500-ra 12 tehetjük, ekkor építették meg a fürdőszobát és vízöblítéses árnyékszéket is tartalmazó pazar lakosztályt. (A wc be volt kötve a csatornahálózatba, de használat után egyénileg kellett leönteni. ) 13 A krétaiak nem építettek külön templomokat, 14 de a Palotában voltak szentélyek, és ezen felül még szent barlangokat is számon tartottak. Szentként tisztelték a bikán és delfinen kívül a kígyót (a kígyó formájú istennőben

a ház védőszellemét tisztelték) és a polipot is (ezt előszeretettel vázákon használták művészi díszítőelemként). 8 M.W: Szinuhe - "Kréta kikötőjében ezernyi hajó horgonyzott () Nem volt a kikötőben torony, fal vagy erődítmény. A város mindjárt a kikötőnél kezdődött Ilyen tökéletesen uralkodott Kréta a tengeren, és ilyen erős volt az ő istene." 9 M.W: Szinuhe - "a tenger istenének delfinjei kezdték követni a hajót, csak úgy fénylett a hátuk, amint a vízben fickándoztak. Minea anyanyelvén hangosan köszöntötte őket, mert üdvözletet hoztak istenétől" 10 M.W: Szinuhe - "Voltak olyan zenélő alkotmányaik, amelyek muzsikáltak, ha nem volt a házban zenész Kréta lakói bizonygatták, hogy a zenét le is tudják jegyezni, és abból olyan is megtanulhatja, aki azelőtt még sosem hallotta." 11 M.W: Szinuhe - "A bika szarva közé ugrani, onnan elrugaszkodni, hirtelen megfordulni a levegőben úgy,

hogy állva essenek vissza a rohanó bika hátára: ez volt mindegyik között a legnehezebb feladat." 12 ENNEK UTÁNA KELL NÉZNI! Biztos rosszul írtam le. (Juli) 13 M.W: Szinuhe - "Épületeik nem voltak nagyok és vaskosak, miként más országok templomai és palotái Csupán a kényelemre és pompára törekedtek, a külső alak nem volt számukra fontos. Szerették a levegőt és a tisztaságot, ablakrostélyaik ritkák voltak, és a szél befújt a szobáikba. Házaikban számos fürdőszoba volt, melyeknek csillogó medencéibe ezüstcsőből meleg és hideg víz csurgott, ha egy csapot elfordítottak. Árnyékszékük medencéit is zuhogó víz tisztította, és én sehol sem láttam olyan fényűzést, mint Kréta házaiban." 14 M.W: Szinuhe - "Látható templomok nem voltak a szigeten, és az emberek nem sokat törődtek az istenekkel, hanem megelégedtek azzal, hogy a bikákat szolgálják." MIT TUDTAK A RÉGIEK? 12 Kereskedelem A krétaiak

fő importcikkei: * fémek, közülük is nagyon fontos az arany; * egyiptomi kőedények (a kő megmunkálásában az egyiptomiak voltak az elsők). És exportcikkei: • textíliák • olívaolaj, melynek alapanyagát hatalmas olíva ligetekben termesztették; • a behozott fémekből készített tárgyak egy részét külhonban adták el; • kőfaragványok - kivitelük azonban nem a legjellemzőbb. Számjelek Krétán az eg yiptomihoz hasonlóan a tízes számrendszert használták helyiértékek megkülönböztetése nélkül, de a számjegyek ábráiban nagyobb absztrakció tapasztalható a p iktogrammikus hieroglif jelekhez képest. Ráadásul az egyes jegyek ábráit alkalmanként össze is kötötték (amint az a példából látszani is fog) Jeleik: egyesek Példa: tízesek százasok - - ezresek - = 14246 tízezresek 5. Az ókori kínia kultúra Kína elsô, nagy jelentôségű császára Csin Si huang ti volt (i.e 259 - ie 210) Jelentôsége abban állt, hogy a

kezdetben tartományokból álló országot egységes birodalommá formálta. Az alábbi dolgokat egységesítette: • pénz: eredetileg ásó és lapát alakú pénzérmék voltak. Az egységesítés után alakjuk kör lett, melynek közepén lyuk helyezkedett el a könnyebb felfűzhetôség érdekében; • mértékegységek; • írás; • a tengelyek hossza és a kocsikerék mérete: ez azért volt jelentôs, mert a laza, löszös talaj esô után felpuhult és ebben haladva a kocsik mély nyomokat vájtak. Ezek száradás után megkeményedtek és balesetveszélyessé válhattak. Ebben a k orban fejlett volt a fémmegmunkálás, a b ronzeszközök elôállítása. Idôszámításuk elôtt 119ben a vaskohászatot állami kézbe vették és 49 fejlett öntödét hoztak létre Szintén fejlett volt a kereskedelem, fôként Japánnal és a k örnyezô szigetekkel. Selymet exportáltak és gyapjút, üveget, gyöngyöt, prémet és fűszereket importáltak. A Kínai Nagy Fal A

tartományok korábban a veszélyeztetett területeiket fallal vették körül. Ezt a falat egyesítette Csin Si huang ti, az el sô császár, így az eg ész birodalmat körülvette a Kínai Nagy Fal. Ez napjainkig a legnagyobb megalitikus építmény, mely még az űrbôl is látható. A Fal fontosabb adatai: • Nagyjából félkör alakú építmény, mely eredetileg hadicélokat szolgált. Belseje döngölt föld, külsejét kô és agyag borítja. Az építmény 10 év alatt készült el, 300000 ember munkája révén • A két végpontját összekötô egyenes 2450 km, a Fal teljes hossza 6500 km. • Átlagos magassága 9 m. • Egymástól szabályos távolságra tornyok helyezkednek el rajta, melyek magassága 12 m. • A Fal szélessége 5.5 m, ami azt jelenti, hogy 5 lovas és 10 gyalogos katona fért el rajta egymás mellett. A Kínai Agyagkatonák 1974-ben a modern régészet egyik fontos lelete került napvilágra. Egy kínai paraszt, miközben földjét művelte,

érdekes alakú agyagszobrocskára lett figyelmes. A cserépfigura lelôhelyén ásatás kezdôdött Egy MIT TUDTAK A RÉGIEK? 13 229⋅61 méteres területen egy összefüggô folyosórendszert tártak fel, ahol agyagkatonákat leltek meg. 8000 darab cserépfigurát találtak itt, melyek valósághű méretűek, még a lovak is. Fontos érdekessége a leletnek, hogy minden figura egyedi, nem sorozatgyártás eredménye. A figurák törzse üreges, végtagjaik tömörek 15 A cseréphadsereget a kínai császár sírja körül tárták fel, ez valószínűleg az ô hadserege volt. Ez egy ôsi szokás „humanista” továbbélése. Eredetileg az u ralkodó, fôúr, stb halála esetén a s zolgákat is megölték és eltemették velük. Itt már csak a hadsereget mintázták meg cserépbôl és csak ezt temették el Írás A kínai írás szótagírás, alapjelek és kiegészítô jelek összességébôl áll. 2000 alapjelük és 4000 kiegészítô jelük van. Nincs arról pontos

információ, hogy az írás miképpen alakult ki Valószínűsíthetô, hogy egy ôsi jóslási formából: bivalycsontba forró fémet nyomtak. Ennek hatására a cs ont megrepedezett, eltört A repedésbe sötét folyadékot, például tintát csepegtettek és a r epedések alakjából, valamint egymáshoz viszonyított helyzetébôl vontak le különbözô következtetéseket. Ezen formák maradhattak meg az írásjelek képében. Számjelek Számjeleik két csoportra oszthatók: a normál állású és a fordított állású jelekre. Ezeket a tízes számrendszernek megfelelôen helyezték egymás mellé. Hogy ne lehessen a jeleket összekeverni, az egyesek, százasok, tízezresek, stb helyére a normál állású, a tízesek, ezresek, százezresek, stb helyére a fordított állású jelek kerültek. A számjelek a következôk: Normál állásban: 1 2 3 4 5 6 7 8 És fordított állásban: 1 2 3 4 5 6 7 8 6. Dél-Amerika kultúrája Ez volt az egyetlen olyan kultúra,

amely élt még akkor, amikor felfedezték, tehát ezt nem kellett „kiásni”. A kultúrát a felfedezô keresztények elpusztították, mert itt még élt az emberáldozat szokása. Legalábbis ez volt a mészárlás ideológiai magyarázata. A tény ezzel szemben az v olt, hogy az A ndok mérhetetlen aranymennyiséggel rendelkezett. Az itt élô népek az aranyat csak a szépségéért értékelték, nem ismerték, hogy mi a kereskedelmi értéke. (Érdekesség: állítólag voltak olyan fôpapi rezidenciák, ahol az eg ész kert, minden növény, virág és fa aranyból készült.) Aztékok Vallásuk azt tartalmazta, hogy a Nap, amikor lenyugszik, elveszti erejét. Annak érdekében, hogy másnap reggel ismét ereje teljében fel tudjon kelni, emberáldozatot kell neki bemutatni. Ez abból állt, hogy az áldozat mellét a fôpap oxidiánkéssel felvágta, a szívét puszta kézzel kitépte és felmutatta. A műveletnek olyan gyorsan kellett lezajlania, hogy a szív még a fôpap

kezében is dobogjon. Inkák Fejlett birodalmat valósítottak meg az Andok láncai között. Úthálózatot hoztak létre, mely korábban épült és jobb minôségű volt, mint a rómaiak által készített 16. Az utakon futárok közlekedtek, akik az üzeneteket összecsomózott, színes zsinórokkal továbbították. Ennek „kódolását” a mai napig nem tudták megfejteni 15 Kezükben Tamás szerint rézbôl készült dárda volt, amit alátámaszt a kéztartásuk is. Állítólag ezeket a dárdákat a feltárásnál segédkezô munkások vitték el. 16 Ha emlékeim nem csalnak, az u tat alaposan lecsiszolt kôlapokkal fedték be. Az úton, egymástól bizonyos távolságra elhelyezve Naptemplomok, illetve a N aphoz kapcsolódó szimbólumok voltak láthatók. Az utak az Andok láncain keresztül vezettek és gyakran voltak „zsákutcák”, hogy az illetéktelenek a városokhoz ne jussanak el. Építészetük olyannyira fejlett volt, hogy az Andok hatalmas szakadékaira

hidakat is építettek, ha éppen erre volt szükség. Ezek a hidak MIT TUDTAK A RÉGIEK? 14 Maya Ez az egyetlen olyan kultúra, amelyiknek az írását megfejtették. Piramisszerű építményeket építettek a Nap és a Hold tiszteletére. Ezek az építmények annyira hasonlítanak az egyiptomi piramisokra, hogy sokakban felvetôdött az ötlet, vajon nem onnan másolták-e? Teotihuacan a Nap és a H old születésének tiszteletére készült város. A Hold piramisa 150⋅140 m alapterületű és 42 m magas, míg a Nap piramisa 225⋅225 m alapterületű, 650 méter magas. Tömege a Hold piramis 2.5-szerese, 25 millió tonna Térfogata 765000 m3 Ezen építmények kôbôl és téglából készültek A mayák a huszas számrendszert használták. Az egyest jelentette a •, az ötöst a  Ezeket többszörözve jutottak el a kívánt számhoz. A számolásban alulról felfele építkeztek: az alsó szimbólumok a 0-19 tartományt jelentették, a f elsôk az al sók

húszszorosát. A számolás bonyolult, hiszen a számok 359 után 18-as szorzót kapnak, stb. A számmisztika az egész kultúrát mélyen áthatotta Naptáruk a mai mértékkel mérve is hihetetlenül pontos volt. A városaik bizonyos idô után elnéptelenedtek. Ezt a földek kimerülése okozta, ugyanis nem lelték az ekés földművelés nyomait és a termelt kukorica viszont rövid idô alatt kimeríti a talajt. Ezért már a városok építése során kiszámolták elôre és a városfalba bevésték, hogy az adott talaj „mennyi idôt bír ki”, mikor kell a városból elköltözni. 7. A görög kultúra A kultúrális és civilizációs ugrást, amit Görögország az i.e V században megtett, nemcsak a művészet terén, hanem a tudományban is meg lehet figyelni. Hiszen művészete szinte minden népnek volt, de a tudomány sokáig csupán Görögországban létezett. Tudományos vívmányaik áttekintésének a g örögök „A filozófia” címet adnák, hiszen az el

méleti és gyakorlati ismeretek összességét ezzel a szóval jelölték. Napjainkban a filozófia szónak sokkal szűkebb értelme van, ennek ellenére minden tudomány a ma használatos filozófián alapult, így például a matematika is. Zénón apóriái is errôl tanúskodnak. Például a második apóriában Achilles fut versenyt a teknôsbékával Achilles jelentôs elônyt ad a teknôsbékának, ennek ellenére soha nem fogja utolérni, hiszen míg a A chilles megtesz valamekkora távolságot, azalatt a teknôs is elmozdul. Így végtelen hosszú távolságot kellene Achillesnek megtennie ahhoz, hogy a teknôst beérje. Ehhez végtelenül sok idô kell A történészek szerint így az apóriának idôbeli jelentése is van, hiszen ha másképpen fogalmazzuk, akkor a 30 éves Achilles soha nem fogja korban beérni a 60 éves teknôst. Az apóriák arra utalnak, hogy ebben az idôszakban a logikai bizonyítás és a fizikai valóság egymástól messzire távolodtak. A görög

felfedezések nagyon nagy hatást gyakoroltak az eg ész emberiségre. Olyannyira, hogy még a XVII. században is erre alapozták a felfedezéseik jelentôs részét a tudósok Kitérô: 1654-ben Gureicke a v ákuummal foglalkozott. Egy erôs falú gömb belsejébôl kiszivattyúzták a levegôt és a két félgömböt 16 ló erejével sem tudták egymástól eltávolítani. Probléma volt az, hogy az ókorban Aristoteles azt állította, hogy vákuum nem létezik. Ugyanis a t ermészet szerinte „horror vacui” (félelem az ürességtôl), azaz az élet minden teret betölt, olyan nincs, hogy valahol ne legyen semmi, azaz a vákuum szerinte nem létezik. Miután Gureicke belátta a v ákuum létezését, meg tudták alkotni az el sô, ún atmoszférikus gôzgépeket. Ezek úgy működtek, hogy a dugattyú egyik oldalán vákuum volt és a külsô légnyomás a dugattyút a vákuumba lelöki. Egyesek szerint már az ókoriak is ismerték a gôz erejét, például kapukat nyitottak

ki vele, ám az az el képzelés hibás, hogy a gôz erejét azért nem fejlesztették tovább, mert ez rabszolgatartó társadalom volt. Itt ugyanis csak adósrabszolgaság volt, miután ledolgozták az adósságukat, a rabszolgák felszabadultak Az ókorban már nehéz és fontos matematikai problémákkal is foglalkoztak. Például a kör négyszögesítése, a kocka térfogatának megkétszerezése, stb. Ezeket a p roblémákat leginkább Platón dialógusaiból ismerhetjük meg. (Megjegyzés: ezeket nem Platón jegyezte le, hanem egy szolgálója) Egyik érdekes dialógusa arról szól, hogy miképpen lehet rávezetni egy egyszerű rabszolgát arra, hogy megkétszerezze egy négyzet területét. Ennek lépései: az eredeti négyzet a sötét, az elsô lépés eredménye a nagy négyzet; nagy valószínűséggel fából voltak, vagy valamilyen függôhíd jellegűek lehettek, mert maradványokat nem találtak, viszont az utak a szakadék túloldalán folyatódtak és a s zakadék

mélységébôl, illetve a f alának jellegébôl következôen nem mászhatták ezeket meg. Központi városuk Macchu Picchu volt. A nép fôleg földműveléssel és kereskedelemmel foglalkozott, legnagyobb mennyiségben kukoricát termesztettek. MIT TUDTAK A RÉGIEK? 15 a második lépés eredménye a világos négyzet • a négyzet oldalát megkétszerezve sok; • a 2 egység oldalhosszú négyzet helyett 3 egység oldalhosszút tekintve is sok. Mivel nem ismerték a tizedestörteket, így az egységet tovább osztani nem tudták. Megoldás: a négyzet átlójára emelt négyzet pont jó lesz: Szintén az ókori görög kultúra fennmaradására utal az, hogy a nevezéktan a napjainkban is görög eredetű. Így például a görög nyelvbôl vettük át az alábbi elnevezéseket: • fizika ← periphyseios, elmélkedés a természetrôl; • statisztika; • kinematika: Aristoteles szerint a t estek mozgás kétféle lehet, természetes és kényszerített. A természetes

mozgás abból fakad, hogy minden testnek van egy természetes helye és ebbe az irányba tart. Ettôl eltérô irányú mozgás a kényszerített Ezért vannak a könnyű testek, melyek a természetes mozgást végzik, és vannak a nehéz testek, melyek mozgása kényszerített. Ennek alapján elmondható, hogy van egy központ, ami fele tart minden test, ami akár a Világegyetem központja is lehet. • mechanika (mechané  ügyesség, furfang, illetve ügyes, furfangos személy). A görög színházakban voltak a „mechanikusok”, akik furfangos eszközöket készítettek, például az i stenek beemeléséhez. Ezeket az embereket ördöngôsnek tartották, mert kijátszották a természet erôit. A tudományt rendszerezték is, Poppos: Collectio mathematica című műve volt az, melyben a gépek öt fôbb csoportját felsorolta: • csigasorok; • hajítógépek, hadigépek (ezek tervezôi a constructorok); • vízemelô szerkezetek; • minden egyéb mechanikai szerkezet;

• planetáriumokban használt szerkezetek. Ebben az idôben a tudomány központja Alexandriában volt. Itt egy hatalmas könyvtár volt megtalálható, melyet még Aristoteles alapított 17, nagy számú könyvtekerccsel. Ez a könyvtár egy tűzvészben elpusztult, pótolhatatlan veszteséget okozva ezzel a mai napig a tudománynak és a kultúrának. * (Megjegyzés: Ha az ókori görög és a modern tudományt hasonlítjuk össze - mely utóbbi kb. 300 éves -, akkor a kettő között az a fő különbség, hogy míg az ókori görögök szerettek "harmonikus" elméleti konstrukciókat felépíteni, nem törődve azzal, hogy elméletük megállja-e helyét a valóságban, addig a modern tudományra leginkább a kísérletező, bizonyító szándék és törekvés jellemző.) A matematika tehát magas szintet ért el a g örögöknél, ami azért különösen érdekes, mert az ó kori görögök matematika alatt nem kizárólag a mai matematikai fogalmakat illetve

konstrukciókat értették, számukra "más is belefért" a m atematika tárgykörébe. 18 Egyébiránt matematikájuknak erőteljes geometriai jellege volt, vagyis a geometria központi helyet foglalt el a kor matematikusainak - azaz általánosan: filozófusainak - gondolkodásában. Ahogy azt a korábbiakban láttuk, a geometria eredetileg földmérést jelent, és az elnevezés Egyiptomból származik. Hasonló a helyzet a geometria egyik ágával, a szögmértannal, mert ez is az emberi tevékenységek egy csoportjából eredeztethető. Ugyanis a szögmértan - háromszögeknél ezt 17 Ajánlom Umberto Eco: A rózsa neve című könyvét. Ez ugyan nem az Alexandriai Könyvtárról szól, de ebben a történetben Aristoteles Commedia-ja nem pusztult el a tűzvészben, hanem ebbe a kolostorba kerül, hatalmas „galibákat” okozva ezáltal a szerzetesek között. A könyv szellemi mondandója egyébként a reformáció 18 Az Új Magyar Lexikon szerint: ".

abszolútnak fogták fel a mennyiség fogalmát, s ezt tekintve a világ lényegének, elszakították az anyagi valóságtól. Ezen az idealista alapon fekjlődött ki szimbolizmusuk és babonás számmisztikájuk" MIT TUDTAK A RÉGIEK? 16 trigonometriának nevezik - érdekes módon az építészethez kapcsolódik, mivel eredetileg a szögmérést épületek "belső" szögeinek mérésére használták. Hasonlóan magas fokon állt a görög csillagászat is. Például az ókori görögök kezdték keresni a Föld helyét a világmindenségben, és ők voltak az elsők, akik meghatározták a horizont fogalmát; pontos számításokat vezettek a napfordulókról. A szélességi- és hosszúsági körök beosztásának kezdetei is megtalálhatók a k orabeli görög tudományban. Sőt mi több, meghatározták az Egyenlítő, valamint a Rák- és Baktérítő helyét is, ez utóbbi kettőt állatövi csillagképekhez kapcsolódóan. (A csillagképek megfigyelése

több ókori kultúrára jellemző, így már a mezopotámiaiakra is.) A csillagászathoz kapcsolódik az is, hogy a g örögök mesterei voltak a napóra készítésének. Azaz felismerték annak a jelentőségét, hogy megfigyeljék a kiválasztott terület fény- és árnyékviszonyait, valamint a legrövidebb és leghosszabb árnyékok hosszát. Megtapasztalták, hogy egy földbe szúrt bot déli árnyéka a legrövidebb, és ez pontosan mutatja a meridiánt, vagyis az észak-déli irányt. Érdekes anekdota az elméleti görögökről és a gyakorlatias rómaiakról. Forbes 19, technikatörténész találóan állapítja meg azt, hogy "amíg a görögök jó matematikusok, de rossz mérnökök, addig a rómaiak jó mérnökök, de rossz matematikusok". Történt egyszer ugyanis, hogy egy szicíliai szigeten a r ómaiak egy görögök által épített, pompás napórára bukkantak. A díszes és impozáns napóra szerintük kitűnően mutatott volna a nagyszerű Róma

valamelyik terén, épp ezért elhatározták, hogy odaviszik. Nem gondoltak arra, hogy a napóra egy helyhez kötött alkalmatosság. és több száz km-re északra már nem fogja pontosan mutatni az időt, hiszen nem arra a területre szánták.  Az ötödik elem Amikor az ókori görögök a világról gondolkodtak, akkor tulajdonképpen a négy alapelemben gondolkodtak, melyek a következők: föld, víz, levegő, tűz. Úgy tartották, hogy a világmindenség e négy alapelemből épül fel, minden létező ezekből az elemekből áll, csak bennük az egyes alkotóelemek aránya különbözik. A száraz anyagokat könnyebbnek, a nedveseket pedig nehezebbnek tartották, így a tűz volt a legkönnyebb és a víz a legnehezebb elem. Görög okfejtés arról, hogy mért a tűz a legkönnyebb elem: a tűz lángjai lobognak és a magasba törnek, próbálnak ellenállni a föld vonzásának. A korabeli filozófusokban felmerült annak a k érdése, hogy vajon hogyan lehetne a négy

alapelemet egyesíteni egyetlen elemmé, amely mind a négy alkotóelem tulajdonságait magában hordozza? Ez lett volna az "ötödik elem" , görögül a k vintesszencia (= "az ötödik lényeg"). Érdekesség: Paracelsus - a reneszánsz legjelentősebb orvosa - is ezen anyag megtalálásán munkálkodott a középkorban. A későbbi idők tudományos gondolkodásának kiindulópontját, programját Platón a következőekben fogalmazza meg: olyan rendszert kell találni a világmindenség vizsgálatában, amelyben ki lehet mutatni azt, hogy a csillagok látszólagos rendezetlen mozgása mögött szigorú, törvényszerű rend van. Az embereket körülvevő világról és társadalomról A görögök a fenti két területen azért tudtak túllépni a mitologikus gondolkodáson, mert az ókorban ők voltak az elsők, akik feltették a "MIÉRT?" kérdését, amivel kimutatták szándékukat az ok-okozati összefüggések keresésére. Mert amíg az ember

teremtésmítoszokban gondolkodik, a világot elsősorban a mitológián "keresztül" látja, addig nem teszi fel ezt a kérdést. Az ókori görögök képesek voltak ezen túllépni, épp ezért gondolkodásukat tudományosnak mondhatjuk. A gondolkodók, filozófusok a "MIÉRT?"-re különböző válaszokat adtak, egyáltalán nem törekedtek egy egységes magyarázat illetve világnézet kialakításra. Az olykor meglehetősen eltérő és ellentmondó nézetek békésen megfértek egymás mellett. Sőt, a mítoszok is tovább éltek a fejlődő tudományok mellett, és - mint látni fogjuk - egészen sajátos kapcsolat alakult ki közöttük. Az emberről (humán tudományok) és a természetről (természettudományok) való gondolkodás egy átmeneti területeként megemlíthetjük a hírközlést, mint annak példáját, hogy hogyan lehet a tudományos eredményeket az em beri tevékenységekhez közelíteni. A hírközlés valamennyi ókori népnél fontos

szerepet játszott, mert mindannyiuknál lényeges volt adott helyzetben gyorsan értesülni pl. egy csata kimeneteléről, vagy más fontos hírről. Nagyobb távolságban kiemelt helyekre fáklyás embereket állítva gyors közlésre volt mód Azonban az ókori népek áthághatatlan akadályba ütköztek a h írközlés területén, mivel csak olyan jelentéstartalomról adhattak hírt, amiben előre megállapodtak a felek. (Pl: "győztünk" / "vesztettünk") A görögök - mint nagy töprengők, az elgondolkodtató feladatok megoldói - azonban rájöttek arra, hogy mi adhatja az át törést ebben a h elyzetben. Kissé bonyolult módon 20, de megoldották, hogy előre meg nem határozott jelentéstartalmat is közölni tudjanak. A megoldásban felhasználták ábécéjüket (ami az ékírással és a 19 20 remélem jól értettem a nevét. szeritem ez nem bonyolult (blokkcím+eltolás). [Juli] MIT TUDTAK A RÉGIEK? 17 hieroglif írással ellentétben

már betűírás, és a rómaival egyetemben az etruszk ábécéből származik). A 25 betűből álló ógörög ábécét egy képzeletbeli skálára vetítették fel, és 5 egyenlő részre osztották fel. A hírközlésben egy betű meghatározásához két jelre volt szükség: * az első azt mutatta meg, hogy a kérdéses betű melyik ötös részben van; * a második pedig az ötös csoporton belül jelezte azt, hogy hányadik betűről van szó. αβγδ ε . Ezzel a " nehézkes" módszerrel - ami kicsit a morzéra hasonlít - bármilyen jelentéstartalom leírható. Bár igaz, hogy a "fáklyás ember" típusú közlés nagy tévedési lehetőséget rejt, főleg, ha hosszú szöveget kell továbbítani. Mindezen hátrányok ellenére nagyon fontos az a tény, hogy az ókori görögök túllépték az akkori hírközlés korlátait! A fenti hírközlésben törekedni kellett arra, hogy minél tömörebben fejezzék ki magukat. Azaz legyen

"lakonikus" a mondanivalójuk. (Lakonikus beszéd: a lehető legrövidebb, legtömörebb És hogy honnan származik ez az elnevezés? A lakonikusok eredetileg a spártaiak, és Spárta eredeti neve Lakedaimónia. A lakonikus beszéd eredetét egy történettel világíthatjuk meg. Egyszer a görögök - mint rendesen - éppen hadban álltak a perzsákkal. Az ellenséges sereg Spárta elfoglalása előtt egy követet küldött a spártaiakhoz, hogy megadásra bírja őket. A követ a spártai táborba érve elkezdte sorolni, hogy mi minden fog történni, ha nem adják meg magukat azonnal. Minden mondatát feltételesen kezdte: " ha nem adjátok meg magatokat, és roppant seregünkkel a sárba tiprunk titeket, – akkor a megnyert csata után szétromboljuk városotokat. – akkor összezúzzuk isteneitek szobrát – akkor meggyalázzuk asszonyaitokat – akkor kardélre hányjuk gyermekeiteket – akkor az életben maradt férfiakat elhurcoljuk rabszolgának.", stb

A spártaiak válasza erre mindössze annyi volt: "Ha." Ennél tömörebben, azaz lakonikusabban nehéz lenne visszautasítani a megadást!) Rátérve az "emberrel kapcsolatos" tudományokra, nézzük először a politika-erkölcs kettőst! Méghozzá azért vizsgáljuk egyszerre őket, mert az ókori görögök - akik alatt elsősorban athéniakra gondolunk - számára a politika és erkölcsi megítélés végeredményben elválaszthatatlan egységet alkotott. Mindez a k rétai fennhatóságtól való mentesülésig, távlatosan az athéni ún. közvetlen demokrácia kialakulásáig vezethető vissza Miután Thészeusz megölte Minótauruszt és győzedelmesen visszatért Athénba, elhatározta, hogy körbejárja - az akkor még csak kis falu méretű - Athént környező településeket és királyaikat ráveszi: menjenek népükkel együtt Athénba, hogy létrehozhassanak egy erős és ellenálló városállamot (poliszt). Igyekezetét siker koronázta. Az

Athénba települt királyok egyike sem gyakorolhatta tovább hatalmát az em berek felett, és Thészeusz is volt annyira belátó és bölcs, hogy ő maga sem akart a királyok fölébe kerekedni. Javaslatára kezdtek a görögök olyan társadalmi megoldást keresni, ami hatalom elosztott formáját valósította meg, és így a demokrácia közvetlen előzménye lehetetett. Ez a valóságban is minden bizonnyal megtörtént - a görög történetírók szerint bizonyosan. Athén - nem csak úgy, egy csapásra, de fokozatosan, hosszú évek elmúltával - megerősödött, és a királyi uralkodást felváltotta a demokratikus vezetés, ami az i.eVI-V században érte el virágkorát a periklészi korszakban Periklész több mint 20 évig volt az athéni városállam első embere, első sztratégosza (= eredeti jelentésében hadvezér). A görögök 10 fő sztratégoszt választottak, és közülük egy tölthette be az első sztratégosz tisztjét, de csupán egy évig. Épp ezért

egyedülálló az, hogy Periklészt egymás után 20-szor választották meg Sikeres vezetői pályafutását halála törte derékba. A demokráciában áttörést jelentett annak a - Periklész kora előtti - törvénynek a meghozatala, mely szerint minden fontos kérdésben a népgyűlés dönt, és a népgyűlés hoz meg minden törvényt. Ezzel az öregek tanácsától (= areios pagos 21) elvették azt a szokásjogot, hogy a hagyományos kérdésekben ők döntsenek. Évente 42 rendes népgyűlést tartottak (a rendkívüliek számáról nincsenek feljegyzéseink), ami átlagolva azt jelenti, hogy kb. 8-9 naponta sor került egy népgyűlésre (Megj: ne gondolkodjunk hetekben, mert a görögök sem használtak tették azt. A hetek számlálása a keresztény középkorban alakult ki! Helyette a görögök a hónapokhoz - elsősorban a holdhónapokhoz - igazodtak.) A népgyűléseken megbízatásokat, kisebb funkciókat adtak a résztvevőknek, mely megbízatások az egyik

népgyűléstől a másikig tartottak csupán. A leghosszabban betölthető funkció is csak egy évre szólt, és a kizárólag a legfelsőbb vezetés tagjai kaphatták. 21 areios pagos = "Árész dombja", valójában egy ligetes terület neve Athénban MIT TUDTAK A RÉGIEK? 18 Mindazonáltal ennek a r endszernek következtében gyakorlatilag minden ember betöltött életében - gyakran több alkalommal is - valamilyen, hosszabb-rövidebb időre szóló közösségi funkciót. Ez jelentette az évszázadokig sikeresen működő közvetlen demokrácia sikerének titkát. Idiotész - ezzel a névvel illették az ókori görögök azt az embert, aki - általuk érthetetlen okból kifolyólag húzódozott attól, hogy részt vegyen a közügyekben. A cím erős erkölcsi elítélést sugallt, szinte kiközösítést a megnevezett számára. És vajon hányan és kik vehettek részt a közügyekben? Athén a legoptimistább becslések szerint is maximum 100 ezer lakosú

lehetett 22 (ami csak tizede a milliós nagyváros, Róma lakosságának). A népgyűlésen azok a férfiak vehettek részt, akik teljes jogú athéni polgárok voltak, ezért a teljes lakosságból le kell vonni a nőket, a nem teljes jogú athéni polgárokat és a rabszolgákat. Teljes jogú athéni polgárnak az számított, akinek mindkét szülője szintén teljes jogú athéni állampolgár volt. (Megj: Arisztotelész szerint a földművesek és mesteremberek azért nem alkalmasak magasabb pozíció betöltésére, mert nincs elég idejük a politikával foglalkozni. Ez arisztokratikus felfogásnak is nevezhető, de valójában józan megfontolásról van szó.) A közvetlen demokráciában tehát minden fontos, az egész városállamot érintő kérdésben a népgyűlésen, szavazással döntöttek. Az újkori képviseleti demokráciákra már nem ez jellemző, mert manapság már képviselőket választunk 4 vagy 5 évre, elvárva tőlük és bízva abban, hogy helyettünk

képviselik érdekeinket a Parlamentben. A közvetlenségen túllépve az érdekképviselet már korántsem biztos dolog, mert a képviselők munkáját befolyásolhatják párt- és önös érdekek, stb. Ez az újkori képviseleti demokráciák nagy problémája [Kitérő: a 70-es években a f rancia államelnök 23 megbízást adott két szociológusnak, hogy írjanak tanulmányt arról: a mostani hírközlési illetve számítógépes technika milyen társadalmi problémákat vet fel. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenlegi technika további fejlődésével kialakítható lesz a jövőben az ún. "számítógépesített agora" Az agora az ókori görögök piac- vagy vásártere volt, és egyszersmind a népgyűlés helye is. A számítógépesített agora a jövő politikai színtere lehet, mert - feltéve, hogy minden háztartásban vagy lakásban lesz számítógép - az emberek így közvetlenül vehetnek részt a döntéshozatalban, ha

számítógépükkel egy központi géphez kapcsolódva adják le szavazatukat az őket érintő kérdésekben. Ehhez meg kell oldani, hogy egy adott időben mindenki a gépe előtt üljön, hogy az ókorihoz hasonló népszavazás megtartható legyen. A leadott szavazatokat a központi számítógép összesítené és az eredményről azonnal tájékoztatná a szavazókat. Persze - ahogy azt a tanulmány szerzői is felvetik - nagy a visszaélések lehetősége is, ezért a módszer biztonsági részleteit alaposan ki kell dolgozni. Ha egyszer a számítógépek elterjedése és a hálózat kiépítettsége eléri a megfelelő fokot, akkor akár meg is valósítható ez a furcsa legújabb kori "közvetlen demokrácia".] A közvetlen demokráciában tehát az erkölcs és politika olyannyira összefonódott, hogy lényegében ugyanazt jelentette az ókori görögök számára. A közösségi életben sűrűn résztvevő polgárok felelősségük tudatában hozták meg

politikai döntéseiket, melyek erkölcsi tartalma azonnal észlelhető volt. Az erkölcsnek és a politikának e szoros kapcsolata Arisztotelész műveiben is tükröződik. Például Politika és Etika című művei együtt értelmezhetők, és nem lehet megállapítani, hogy a Politikában hivatkozik-e többet az E tikára vagy fordítva. Ha az ó kori görög erkölcsről és etikáról beszélünk, feltétlenül meg kell említenünk az arisztotelészi középérték-elméletet. Arisztotelész sokat foglalkozott az erényekkel, vagyis azokkal az em beri tulajdonságokkal, amelyek a legkülönbözőbb szituációkban segítenek a helyes erkölcsi döntés meghozatalához. Egy arisztotelészi példa a bátorság erényéről szól, ami az ókorban a legfontosabbak közé tartozott. Arisztotelész a következőt "rajzolta" fel: Gyávaság Bátorság Vakmerőség Itt nem a matematikai számtani/mértani középről van szó (az ábrán is látható, hogy a bátorság nem

pont középen van), hanem - Arisztotelész szavaival - az "emberre vonatkoztatott" középről. A gyávaság és vakmerőség a bátorsághoz képest két szélsőség, amelyet lehetőségeinkhez mérten kerülni kell. (Felmerül a kérdés, hogy a vakmerőség miért szélsőség, hiszen csak felfokozott bátorságot jelent? Pedig igenis az: a vakmerő ember adott veszélyhelyzetben bajba sodorhatja társait, ha nem megfontoltan cselekszik.) 22 Arisztotelész szerint egy város ideális lakossága nem több 10 ezer főnél, mert így még van esély arra, hogy (akár csak távolról is) ismerjék egymást az emberek. 23 Az elnök neve: Giscard Destain [zsiszkárd deszten]. Sajnos igazából nem tudom, hogy kell írni [Juli] MIT TUDTAK A RÉGIEK? 19 Egy másik példa a zsugoriság és pazarlás közötti középútról, a "nemesszívű adakozásról" szól, és ehhez hasonlóan még sok arisztotelészi példa felsorolható. A középérték elmélet szerint

tehát nagyon fontos, hogy minden szituációban, cselekedetben rendelkezzünk azzal a képességgel, hogy elkerüljük a szélsőségeket. Ez a gondolat köszön vissza a görög drámákban is, melyekben többnyire a hősök hübrisze (azaz gőgje) ragadja őket szélsőséges helyzetekbe, távolítja el őket a megfontolt cselekedetektől. Arisztotelész a hübrisszel a fronézist állítja szembe, ami az l ényeges képesség, amivel az ember megtanulja: hogyan kell minden helyzetben a szélsőségektől mentesen cselekednie. A fronézis képessége tulajdonképpen egy érzék, csak sok gyakorlással sajátítható el az, hogy mindig az er kölcsileg jót válasszuk. Természetesen az em beri viselkedés szituációérzékeny, és a t ettek megítélése is változik Például egy vödör víz kiborítása a K148-ban lényegtelen, közömbös mozzanat, de a sivatagban pótolhatatlan veszteség, ami súlyos erkölcsi megítélést von maga után. A fronézisre erkölcsi

konfliktusainkban van szükségünk, hogy a kritikus helyzetben a jót, vagy legalábbis a kevésbé rosszat - a kisebb bűnt - válasszuk. Ilyenkor mindkét oldalon, pro és kontra erkölcsileg értékes problémák forognak kockán, és a döntéssel az eg yiket mindenképpen meg kell sérteni. Példa: "Kegyetlen tenger" - amerikai film a II. világháborúról A filmben az Anglia körül kialakult tengeralattjáró-blokád idején egy torpedóromboló hajó indul a német tengeralattjárók kiiktatására. A romboló a kiszemelt tengeralattjáró fölé érve oldhatja csak ki a bombát, ami elpusztítja a német tengeralattjárót. Az utolsó tengeralattjárót úgy fedezik fel, hogy az éppen egy angol hajót süllyeszt el a közelben. A romboló kapitánya súlyos konfliktusba kerül, mert választania kell: vagy a megfelelő pozícióba került német tengeralattjárót pusztítja el, megölve ezzel a v ízbe esett angolokat is, vagy honfitársai segítségére indul,

és futni hagyja a potenciális veszélyt hordozó németeket. A kapitány a bomba kioldására adott utasítást. Amit tett, az mély felháborodást keltett, de háborús helyzetben lehet, hogy nem ez volt az elítélendőbb döntés. Törvénykezés Bár a jogi gyakorlat kifejlesztése a rómaiakhoz kapcsolódik, a görögök voltak azok, akik megteremtették az európai értelemben vett törvényhozás és bírósági eljárás alapjait. Ennek kezdeteit a n agy görög drámaíró, Aiszkülosz 24 egy dráma-trilógiájában, az Oreszteiaban figyelhetjük meg. A mitológiai történet a következő: Oresztészt az erünniszek - a vérbosszú istenei - üldözik, mert szörnyű bűnt követett el, megölte saját anyját, Klütaimnésztrát. Abból az o kból cselekedett így, hogy megbosszulja anyján apja, Agamemnón meggyilkolását. Ugyanis apja a t íz évig elhúzódó trójai háború után visszatérve akadályt jelentett Klütaimnésztra és szeretője, Aigiszthosz

számára, ezért megölték őt. Az erünniszek feladat az, hogy a vérrokonságba tartozó gyilkosokat gyötörjék, őrületbe kergessék. Oresztész előlük Apollón templomába menekül, ahova az erünniszek nem követhetik. [Kitérő: a görög mitológia roppant logikus felépítésű, azt is részletesen és logikusan magyarázza meg, hogy kik is valójában az erünniszek. Történt ugyanis, hogy az első istennemzedék idején Uránosz, és felesége Gaia uralkodott a többi isten felett. A második nemzedék csak úgy kerülhetett hatalomra, ha eltávolítja Uránoszt a "trónról". Uralmának tulajdon fia vetett véget, amikor egy sarlóval megfosztotta őt férfiasságától A fiú egy könnyed mozdulattal a háta mögé hajította a levágott testrészt, ami a tengerbe esett, és ott életre hívta Aphroditét. (Innen származik Afrika elnevezése, mivel az es et Afrika partjainál játszódott le) Röptében a belőle földre pottyanó vércseppek a földbe

szivárogtak, egészen annak legmélyéig, és belőlük lettek a vérbosszú istenei, az erünniszek. Az ő feladatuk pedig ezek után a vérrokonságba tartozó gyilkosok megbüntetése lett.] Aiszkülosz a periklészi kor embere, amikor a demokrácia már kiteljesedett ugyan, de még mindig élt a vérbosszú szokása. 25 Ebben a k orban a d emokrácia emberének már szemet szúr az, hogy az er ünniszek csak Oresztészt üldözik, de Aigiszthoszt nem - mivel ő nem tartozik Agamemnón családjába. Az egész helyzet igazságszolgáltatásért kiált, nem? A helyzet úgy oldódik meg, hogy a Apollón és Pallasz Athéné ráveszik az erünniszeket, hogy ne üldözzék tovább Oresztészt. A vérbosszú istenei átalakulnak eumeniszekké, a családi tűz isteneivé, Oresztész sorsáról pedig szavazással döntenek. Összehívják az öregek tanácsát, mely mindkét fél álláspontját (védő és vádló mint a m ai peres eljárásokban) meghallgatja, azután ítélkezik Ez a

mai polgári demokráciák esküdtszékére emlékeztet, ahol az esküdtek a bírótól függetlenül hozzák meg döntésüket. 26 A bíró csak a tárgyalást vezeti a hatályos jogszabályoknak megfelelően. Az öregek tanácsának szavazása 50-50 %-kal végződik Oresztész mellett és ellen, ezért a döntő szó Pallasz Athéné kezében van, aki élve szavazati jogával Oresztész mellett 24 A nagy görög drámaírók: Aiszkülosz, Szophoklész, Euripidész. A vérbosszú Európa peremterületein még mindig létezik. Gondoljunk Szardíniára, ahol a f ejfákon nem csak az elhunyt, hanem a gyilkos nevét is feltüntetik, és ahol elenyésző a "természetes" halált halt emberek száma. 26 1919-ben szüntették meg Magyarországon az esküdtszéket. Azóta két ülnök van a bíró mellett 25 MIT TUDTAK A RÉGIEK? 20 szavaz. A döntés meghozatala tehát egy percig sem könnyű, ahogyan a bíróságokon ma sem az Mindent egybevetve a történet a modern

bíráskodás létrejöttének pillanatát ábrázolja. 8. Római civilizáció* Tanulmányaink során most érkeztünk el arra a pontra, ahol egy valódi ókori nagyvárosról számolhatunk be. Az ókori városi civilizációk sorában először az első mezopotámiai város-kezdeményekkel ismerkedtünk meg, majd végigkísértük a város-fejlődés állomásait Egyiptomban, Krétán és Görögországban, sőt, DélAmerikába és keletre is kitekintettünk. Most Rómáról - és áttételesen a Római Birodalomról - lesz szó, ami a 2000 évvel ezelőtti viszonylatokkal mérve igazi nagyvárosi kultúra volt. A Birodalom területéről A Római Birodalom legnagyobb kiterjedésének idején kb. 3 millió km2 kiterjedésű volt, és magába foglalta az af rikai kontinens északi része (pl. Alexandria) mellett a közel-keletet és Európa jelentős részét egészen Britanniáig - azaz a mai Angliáig. (A Birodalom országainak mai elnevezése részint római eredetű, példaként

az előbbi Britannia és Hispánia - a mai Spanyolország - hozható fel.) Ha egy képzeletbeli átlót húzunk Britanniától Alexandriáig északnyugat-délkelet irányban, akkor azt látjuk, hogy a Birodalom átmérője 800 ezer km volt! Úthálózat, útépítés Ezt a hatalmas Birodalmat kitűnő utak hálózták be, mely jól megépített és megszervezett úthálózat hosszát közel 90 ezer km-re becslik. Az útépítés technikája a r ómaiak óta sem sokat változott, csak az építésben ma felhasznált anyagok mások. A rómaiak útépítésének módszere a következő volt: • megásták azt az árkot, ahova az utat tervezték; • ledöngölték az árok alján a földet és nagyobb kövekkel megerősítették az aljzatot; • a kapott felületet kötőanyaggal fedték be; • majd következett a kisebb kövek rétege, ezek döngölése és befedése; • végül a burkolatot vitték fel a domború útfelszínre, melynek két oldalán vízelvezető árkokat is

elhelyeztek. A római utak kötőanyagának titka sokáig homályban maradt a szakemberek előtt. A kutatók egyszerűen nem tudták rájönni arra, hogy milyen anyagot használhattak az ókori Rómában és a Birodalom területén, ami olyan erős és ellenálló utakat hozott létre, amelyek évszázadokat, sőt, évezredeket is túléltek. Például egy római kori olasz hidat, ami a T evere - ókori nevén a Tiberis - folyón ívelt át, csak a XX. században zártak le A kötőanyag rejtélyét végül a 60-as években sikerült megfejteni, amiben mi, magyarok is részt vettünk. Ekkor ugyanis az ENSZ kultúrális szervezete, az UNESCO pályázatot szervezett a római utak titkának felderítésére. Az akcióba a veszprémi vegyészeti egyetem kutatói is bekapcsolódtak, és kiderítették, hogy a l egjobb római kötőanyagnak a vulkáni hamu volt az alapja. A rómaiak ezt oltott mésszel keverték, és erre vizet öntve egy gyorsan szilárduló, rendkívül teherbíró

kötőanyagot kaptak. Vulkáni 27 hamu meg bőven állt rendelkezésükre, így semmi sem állhatta útját a hatalmas úthálózat megépítésének. (Sok római épület hasonlóan ellenállt az idő vasfogának. A római Colosseum sem azért "romos", mert az idő folyamán pusztulásnak indult, hanem mert kitűnő köveit egyéb római építkezéseknél használták fel. Többek között a Colosseum anyagából épült a Szent Péter székesegyház is. Nem kellett messzire menni az építőanyagért ) Nem véletlenül alakult ki a mondás: "Minden út Rómába vezet". Ugyanis a birodalmi úthálózatot nagyon gondosan és alaposan szervezték meg. Ha valaki az ó korban rátalált egy római útra, akkor a jelzések alapján könnyen eltalálhatott oda, ahova igyekezett - akár Rómába is. Az utak mentén 15 méter magas "kilométerkövek" álltak, melyeken kis térképeket helyeztek el, ami pontosan mutatta a legközelebbi városokat és Rómát,

a fővárost, és a megteendő távolságot is. Az utak mentén fogadó-helyeket telepítettek; a kisebbeknél csak enni-inni és lovakat cserélni lehetett, de a nagyobbaknál fogadót és műhelyeket is lehetett találni. (Az utóbbiakban a kocsik sérüléseit lehetett megjavítattni.) Sőt, az utakon hálókocsi 28 szolgálat is működött: bérelhettek olyan kocsikat hosszabb utakra, amelyekben aludni is lehetett. Emellett létezett már a postaszolgálat is; innen ered a mai "post" (küldeni) szó Ha már kocsikról volt szó, akkor meg kell említeni a városokban (elsősorban Rómában) használt kétkerekű kocsikat, amelyekkel a poggyászokat szállították. A szolgáltatások sokszínűsége is azt mutatja, hogy igen fejlett volt a Birodalomban a városi kultúra. 27 28 Vulcanus: a görög mitológiából átvett isten (megfelelője Hephaistos, az istenek kovácsa), a tűz istene. hálókocsi: latin nevén dormitorium, innen származik a magyar

"durmol" ige. És ez nem vicc! MIT TUDTAK A RÉGIEK? 21 Az utak elsősorban - a kereskedelmi és postaszolgálati célok előtt - hadi célokat szolgáltak. A Római Birodalom népek leigázásával érte el nagyságát, amelyet ha fenn akart tartani, katonailag mindig készenlétben kellett állnia. És mivel - az ókorban egyedülállóan 29 - valóban rabszolgatartó társadalom volt, azaz a Birodalomban a termelő munkát rabszolgákkal végeztették, ezért a r abszolga-állomány utánpótlását hódításokkal folyamatosan biztosítani kellett. A Birodalom terjeszkedése tehát tulajdonképpen a rabszolgaszerzés miatt volt szükségszerű. A rabszolgák megvásárlása és eltartása pedig sokba került, mivel az ókorban nem létezett a mai szemmel megszokott élelmiszer-bőség, és a termésátlagok is alacsonyak voltak. Lényeges volt mindezért az, hogy ha távoli provinciákon lázadások törtek ki, akkor a h adsereget gyorsan mozgósítani, és mozgatni

lehessen. (Nagy gondot fordítottak a hadsereg - a római légió - kiképzésére. A kitűnő emberanyaghoz pedig kitűnő haditechnikát alakítottak ki. Például a rómaiak rendszeresítettek a hadászatban két új szerkezetet: • a ballista quadrirotist: a négykerekű (kő-)hajítógépet, és • a ballista fulminarist: a villámgyors dárdavető szerkezetet (a latin "fulmina" = villám szóból). Ezzel a leginkább egy hatalmas íjhoz hasonló szerkezettel 2-3 m hosszú dárdákat lehetett kilőni. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy ezekkel akár a Dunán (a Danubiuson) is át tudtak lőni. A dárdákat vagy fémből, vagy fából készítették, fém heggyel.) Az utak szélessége átlagosan 6 méter volt, de magyarországi (pannóniai) területen, Szombathely (Savaria) közelében találtak egy 11 méter széles útrészletet is. Sehol másutt nem leltek ilyen széles utat! Valószínűleg Szombathely mellett lehetett az a fontos találkozási pont, ami az

északról jövő "Borostyán út" nevű kereskedőutat és a déli területeket kötötte össze. Mindent összevetve a római utak megépítése hatalmas mérnöki teljesítmény volt - gondoljunk csak Forbes hasonlatára. Vízvezetékek Az úthálózat kiépítésén túl a másik jelentős - talán az útépítésnél is nagyobb - római mérnöki teljesítmény a Birodalom központjához kapcsolódó vízvezeték-rendszer kiépítése volt. Róma 13,9 km2 kiterjedésű területén kb. 1 millió lakos élt (viszonylag zsúfoltan) Vízigényük kielégítése nem volt éppen könnyű feladat: a vizet a Róma környéki hegyekből vezették be a városba, ahol 19 vízvezeték (aqua ductus) elégítette ki az igényeket. A vízvezetékeket boltíves tartószerkezetekkel támasztották alá, amit ma is láthatunk, ha Rómából Nápolyba autózunk: A leghosszabb vízvezeték, az Aqua Marcia 91,6 km hosszú volt és napi 290 ezer m3 vizet szolgáltatott. A 19 v ízvezeték

összesen napi 1080000 m3 vizet adott, ami éppen megfelel Budapest vízfogyasztásának az 1950-es években! A vízvezetékek karbantartásával 240 ember foglalkozott. Róma vízfogyasztása nem csupán ivóviz-igényt jelentett. Nagy szerepe volt ugyanis a köz- és magánfürdőknek. Rómában 11 köz- és kb 850 magánfürdőt üzemeltettek, ez utóbbiakat gazdag magánszemélyek. A 11 közfürdő azért is említésre méltó, mert forró nyári napokon a politikai élet egy része is bennük zajlott. (A rómaiak nem az athéni közvetlen demokráciát művelték, hanem szenátorokat választottak, hogy ők intézzék a politikai ügyeket. A nagy melegben a szenátorok a közfürdőkben gyűltek össze) Különböző hőmérsékletű medencék között válogathattak a felfrissülésre vágyók, azaz a fürdőkben voltak fűthető vizű medencék is. A Claudiáról ill a Caracalláról elnevezett fürdők még ma is megtekinthetők Rómában A rómaiak érdekes módon oldották

meg a lakóházak vízellátását. Rómában emeletes házakat építettek, melyek vízzel való ellátása nem volt könnyű feladat. (Azt, hogy valójában hány emeletes házak lehettek ezek, azt nem tudjuk, mivel nem az emeletek számát, hanem csak a házak magasságát őrizte meg a történetírás. Becslések szerint a r ómaiak akár 6-7 emeletes házakat is képesek voltak megépíteni!) A városba a v íz gyűjtőmedencékbe érkezett. Ezekből a közlekedőedények elvén jutatták el a vizet különböző helyekre, de a házak legfelső emeletére nem tudták feljuttatni. Ehelyett rabszolgákat alkalmaztak, akik kézikocsikkal járták a várost, és hordták a megrendelt vizet oda, ahova kellett. A rómaiak vezettek be egy nagyon egyszerű - de még ma is használatos - technikát, ami szabályozza a vízfogyasztást. Ez a porció 30 elve: minden "lakáshoz" tartozik egy pl 300 literes tartály a ház padlásán Ez a vízmennyiség áll rendelkezésre egy

teljes napra. Technikailag úgy oldották ezt meg, hogy a tartályba egy olyan vékony cső vezeti be a vizet, ami 24 óra alatt tölti meg a tartályt. 29 rabszolgákat máshol - pl. a görögök - is tartottak, de nem ilyen nagy méretekben Náluk a rabszolgák inkább csak háztartási szolgálatot végeztek. 30 a porció tehát eredetileg vízadagot, - adagolást jelent MIT TUDTAK A RÉGIEK? 22 A vízvezeték-rendszert csak elsőrangú mérnöki munkával lehetett megépíteni, ami a szakembereknek ma is dicséretére válna. Például az Aqua Claudia 90 k m-es, hegyeket, völgyeket, folyókat, patakokat áthidaló vízvezeték. A terep akadályainak leküzdésén kívül azt is meg kellett oldani, hogy a vízvezetékeknek ne legyen túl nagy esése, nehogy a túlságosan gyors víz megrongálja vagy szétvesse a vezetékeket. Az esést úgy állították be, hogy e vezeték normál vízfolyást biztosítson. A vízvezetékek - amelyeket több (1 vagy 2) emeletesre is

építettek - lehettek lefedetlenek vagy "fedett" csövek. Az előbbieket a fürdőkben használták, az utóbbiakat pedig az ivóvíz-ellátásban A zárt vízvezetékeket egymásba illeszthető kerámia- vagy ólomcsövekből készítették. (Régi házakban még ma is találhatunk ólomcsöveket, amik nem mondhatók túlságosan egészségesnek.) Az ólomcsöveket úgy állították elő, hogy egy farúdra hajlították fel a fémlemezt, és ahol az összeért, ott összeforrasztották. Vízvezetékeket minden, a R ómai Birodalomba tartozó nagyobb városban találhatunk, még ha nem is akkorákat, mint a fővárosban. Magyarországon például Aquincumban láthatók az ó kori vízvezetékek maradványai. Központi fűtés, csatornázás A városi kultúrához a B irodalom északi területein - pl. Pannóniában - a központi fűtés szolgáltatása is hozzátartozott. A házak fűtését két módon oldották meg: 1. a padlót fűtötték a pincéből úgy, hogy meleg

levegőt áramoltattak a padló alá (praktikus módszer); 2. "lyukacsos" téglából építkeztek, pontosabban olyan téglákat használtak, amelyeknek közepén egy kör alakú lyuk volt kiképezve, és így ezeket a téglákat összeillesztve a falakban csővezetékek jöttek létre. Ezekben a csövekben szintén meleg levegőt cirkuláltattak. A rómaiak az etruszkok által kiépített csatornahálózatot, a Cloaca Maximat ("a legnagyobb csatorna") fejlesztették tovább, ezzel oldották meg Róma csatornázási gondjait. Műhelyek A Birodalomban a kézműipari termékeket műhelyekben, collegiumokban állították elő. A legkeresettebb cikkek a következők voltak: • lámpások: nagy divat volt a rómaiak körében lakásaikat lámpásokkal díszíteni. Például egy szépen kimunkált kandeláber 31 tetején olajlámpást helyeztek el, kanóccal, vagy az olajat egy tálba töltötték és több kanócot is tettek bele. A rómaiak is ismerték már a

gyertyát, de azokat csak a templomokban égették • edények: sok műhelyben gyártottak edényeket, melyek anyaga lehetett fém (bronz, esetleg ezüst), illetve leginkább kerámia. A római korból származik az általunk "Römer topf"-nak, római fazéknak (tálnak) nevezett edény, ami két egymásra illeszkedő részből áll, és sütésre kiválóan alkalmas, mert tökéletesen megőrzi az ételek aromáját. (A rómaiak szerették a gazdagon fűszerezett ételeket Érdekesség: Rómában gyakran rendeztek lakomákat, ahol az em berek napokon keresztül, megállás nélkül tömték magukat a legkülönfélébb ínyencségekkel. És ha már nem bírtak többet enni, "könnyítettek magukon" 32, és ott folytatták az evést, ahol abbahagyták. Etruszk síremlékeken lehet látni olyan ábrázolásokat, ahol a lakomázók féloldalasan könyöklő testtartásban fekszenek, mert ez a póz biztosítja azt, hogy a gyomrukat maximális mértékben meg tudják

tölteni. Lucullus 33 nevéből származik az effajta lakomákra alkalmazott "lucullusi lakoma" kifejezés.) • mérleg: fontos volt a háztartásban és főleg a főzésben • fegyverek: a hadsereg ellátásában fontosak voltak a fegyvergyártó collegiumok. Egy valódi üzletház! Rómában működött egy ötemeletes üzletház, melynek romjai ma is láthatók a Traianus Forum közelében. Leírásokból tudjuk, hogy egyes emeletein mit árultak: 5. emelet: zöldség, gyümölcs, virágok; 4. emelet: olaj, bor (mindkettőnek nagy kultusza volt); 3. emelet: fűszerek; 2. emelet: itt a z ügyeket intézték Ugyanis fejlett banki intézményhálózat működött Rómában, ahol szabályos kamatra adtak kölcsönt a gazdag kereskedőcsaládok "bankárai". Rómában általában 12 %-os kamatot, a provinciákon pedig 48 %-osat alkalmaztak. A különbség érthető: a meghódított területeken gyakori lázadások nem tették biztonságossá az ottani

befektetéseket. 1. emelet: halpiac További szolgáltatások 31 a világítótestet tartó alkalmatosság azaz kihányták azt, amit addig ettek! 33 Lucullus, Lucius Licinius (kb. ie 106-56): római hadvezér és politikus, Sulla híve () Páratlanul fényűző életmódot folytatott. Forrás: Új Magyar Lexikon 32 MIT TUDTAK A RÉGIEK? 23 Rómában szabályos mosodák működtek, amelyekben ammónia és emberi vizelet (!) segítségével tisztították a ruhákat. Nem véletlen tehát, hogy közelükben iszonyú bűz terjengett A rómaiak általános viselete fehér színű volt, ezért azokat gyakran kellett mosatni, mert gyorsan elpiszkolódtak. (Rang határozta meg, hogy ki milyen ruhát viseljen.) A rómaiaknak újságuk is volt, az Acta Diurnus. A "diurnus" szóból származik az olasz giornale és a francia journale szó is. Az Acta Diurnus a mai értelemben vett napilap volt, és benne a várost (Rómát) érintő fontosabb kérdésekről lehetett olvasni.

Például arról, hogy mi történt az előkelő családokban (esküvők, születések és halálesetek) vagy hogy mi lett egy fontos csata kimenetele.  Az újságok példányait papirusz lapokra éjjelente rabszolgák írták úgy, hogy tollba mondták nekik a szöveget. Iskolarendszer A ma is használatos hármas tagozódású 12 éves iskolarendszert a rómaiak találták ki: • alsó tagozat (catedra): az írás, olvasás és számolás alapjait tanulták itt a gyerekek. (Catedra: eredetileg karosszéket jelent, amiben a tanító ül a gyerekekkel szemben.) • középfokú iskola (grammaticus): a g rammatica eredetileg nyelvtant jelent. (A hagyománytisztelő angolok ma is "Grammar school"-nak nevezik a k özépiskolát.) Az akkori latin nyelv 34 rengeteg grammatikai problémát tartalmazott - amelyek egy részét a kivételektől elvonatkoztatott, absztrahált latin ma már nem tartalmazza -, amit ebben az iskolában tanultak meg a diákok. Aki hibátlanul akart

írni, annak rengeteg nyelvtani kivétellel kellett megismerkednie. Aki a grammaticusok iskoláját elvégezte, arról már tudható volt, hogy magas szinten alkalmazza a nyelvtant. Persze azért a matematikát is tovább tanították a a diákoknak • felsőfokú iskola (rhetoricus): a retorika, a szónoklástan már a görögöknél is fontos tudomány volt. A rómaiak becsülték a görögöket, így felismerték a szónoklás tudományának jelentőségét. Ráadásul a szenátusban elhangzó szónoklatok nem csupán egy városállam, hanem egy hatalmas birodalom életét irányító döntésekhez járulhattak hozzá. Az ügyesen felépített szónoklat néphangulatot fordíthatott 35 Ezen a fokon azonban nem csak a szónoklat fogásait, hanem görög szerzők írásait is tanulmányozták. Ez azért volt fontos, mert a Birodalomban az számított művelt embernek, aki eredetiben ismerte a görög szerzők műveit. (A rómaiak, miután meghódították a görögöket,

megbecsülték azok tudományát és meg is őrizték azt; ilyen értelemben nem voltak barbárok. A görögök tudása nem így veszett el, hanem pl az alexandriai könyvtár tüzében) A naptár problémája Ahogy erről már korábban szó volt, a naptár elkészítése az ó kori népeknek igencsak nagy gondokat okozott. Ennek oka pedig az, hogy a Föld a Napot nem pontosan 365 nap alatt futja körül, hanem kb 365 és egynegyed nap alatt. A kérdést Egyiptomban a Szíriusz megfigyelésével egyszerűen megoldották, de a kérdés a rómaiaknak nagyobb problémát jelentett. A rómaiaknak hónapos beosztású naptáruk volt, de a 365 nap pontatlansága gondot és erős eltéréseket okozott. Egy időben próbálkoztak a 366 napos rendszerrel, de ebből csak még nagyobb eltolódás származott; zűrzavaros évek következtek. Caesar volt az, aki fellépett a zűrzavaros helyzet megoldása érdekében. Ie 47-ben megbízott egy görög filozófust, Szoszigenészt, hogy számítsa ki

pontosan: mennyi idő alatt kerüli meg a Föld a Napot. Szoszigenész számításaival arra a következtetésre jutott, hogy ez az időtartam 365 és egynegyed nap. (A görögök nem ismerték a tizedes törteket, és csak "természetes" törteket használtak.) Javaslatára vezette be Julius Caesar a szökőéveket naptárában, amelyet julianus naptárnak is neveznek. Caesar elrendelte, hogy a következő év - az utolsó zűrzavaros év (annus confusionis ultimus) - legyen 15 hónapos, azaz ál ljon 445 napból, hogy a felhalmozódott eltérést kiegyenlítve azután az új időszámításra térhessenek át. A julianus naptár sokáig, egészen az 1500-as évek végéig megfelelőnek bizonyult. De a 365 és egynegyed nap sem teljesen pontos eredmény, nem a valódi csillagászati számítások eredménye, ezért a "kis" eltérésből évszázadok alatt "nagy" eltérés lett. Gergely pápa 1582-ben hozta meg a következő naptári reformot melynek

naptárát őutána gregoriánus naptárnak neveznek -, amit máig is használunk E naptár szerint nem kell minden negyedik évben szökőév. Azokban az években nincs szökőnapra szükség, amelyek 400-zal nem oszthatók. Így 2000-ben lesz, de 2100-ban, 2200-ban, 2300-ban nem lesz szökőév A Budapesti Műszaki Egyetemen Licskó György előadásain lejegyezte: 34 35 az irodalmi latin nyelv a középkori Firenzében alakult ki "Temetni jöttem Caesart, nem dícsérni" - Shakespeare: Julius Caesar. A néphangulat befolyásolható! MIT TUDTAK A RÉGIEK? Bognár Júlia 36 és Dreilinger Tímea Budapest, 1999. február 17 - 1999 május 12 36 e-mail címem: s8629bog@ural2.hszkbmehu Az általam írt fejezeteket és fejezet-részeket *-gal jelöltem meg. 24