Sociology | Higher education » Fekete Sándor - Szociológia vázlatok

Datasheet

Year, pagecount:2003, 46 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:255

Uploaded:April 28, 2007

Size:399 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Fekete Sándor Szociológia vázlatok 1 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A szociológiai szemléletmód sajátosságai, fő problémái A szociológia mint tudomány A tudomány feladata, lényege: rendszerezett, ellenőrizhető formában tárja fel és magyarázza a törvényszerűségeket. A szabályok fajtái: 1.természeti (objektív) törvények természettudomány 2. társadalmi (ember által teremtett) törvények társadalomtudomány A kétféle törvény "átfedései": - az ember képes bizonyos természeti törvények korlátozott befolyásolására (genetika) - az ember alkotta szabályoknak lehetnek természet adta motívumai (éghajlat és öltözködés), befolyásolhatják a környezetet (duzzasztómű építése), vagy kölcsönhatásban lehetnek a társadalmi szabályok a természeti törvénnyel (hazudás közbeni elpirulás). A társadalmi szabályok keletkezésének indítékai: - szabályok ott

jönnek létre, ahol a természet nem szabályoz megfelelően (pl. javak elosztása), illetve - ahol az emberi együttélés közepette felmerülő problémákat meg kell oldani (pl. hatalom biztosítása) Az emberi viselkedés szabályait, rendezőelveit vizsgáló társadalomtudományok: -szak-társadalomtudományok (a rájuk jellemző módon vizsgálják területüket - pl. közgazdaságtan, politológia, demográfia, történelem) - általános társadalomtudomány (az emberek egymás közti viselkedését magyarázó szociológia) A szociológia elnevezés 1839-ben jelent meg először - az első szociológiai szakmunka 1895ben (Durkheim: A szociológia módszertani szabályai). Tudomány-e a szociológia? A fő kérdés: lehetséges-e a természettudományokhoz hasonló objektív eljárásokkal ismereteket szerezni a vizsgálat tárgyáról (a társadalomról)? Erre igenlő választ adott a pozitivizmus, ami a szociológiát a természettudományok mintájára képzelte el. (A

pozitivizmus filozófiájának lényege: a pozitív - azaz a tapasztalati vizsgálódás 2 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok számára kézzelfoghatóan jelen levő, megfigyelhető, megvizsgálható - jelenségek megfigyelése, tények gyűjtése, az azok közötti ok-okozati kapcsolatok feltárása, s ebből törvényszerűségek megállapítása. (pozitív = létező, valóságos, megfigyelhető, vizsgálható) A pozitivizmus eredeti felfogását ma már nem vallják, ugyanakkor létezik a neopozitivizmus, ami alapvető vizsgálati módszerének továbbra is a tapasztalati ismeretgyűjtést (empírikus szociológia) tartja. A szociológia tudomány, mert: - Sajátos vizsgálati tárggyal rendelkezik (a társadalom egésze), - rendszerezett, sajátos kutatási módszereket alkalmaz, - az így gyűjtött adatokat, ismereteket logikai érvekkel elemzi, elméleteket alkot és - sajátos szemléletmódon alapul. A szociológiai szemléletmód lényege: a) A szociológia az egész

társadalmat (a társadalom egészét) veszi vizsgálata tárgyává b) Emberi viszonyokat vizsgál Magatartásokban megnyilvánó kapcsolatok (együttműködés, konfliktus, érdekek, hatalom hierarchia stb.) konkrét történelmi, gazdasági, társadalmi helyzetben Másként fogalmazva a szociológia két fő kérdést vizsgál: a) Hogyan tagolódik (differenciálódik, rétegződik, működik) a társadalom b) Miként viselkednek az emberek az adott keretek között. Illetve: Az emberek viselkedését, sőt életének minden jellemzőjét (élettartam, egészségi állapot, műveltség, jövedelem, lakás, család, érdekérvényesítés, viselkedés) meghatározza a t ársadalom szerkezetében elfoglalt helyük. A szociológia sajátossága még: - Jelentéssel bíró tevékenységeket, cselekvéseket vizsgál. (Az öntudattal rendelkező cselekvő ember számára jelentéssel bír a cselekvés.) Pl. az alkoholfogyasztás: -biológiai szükséglet (szomjúság) kielégítése,

-társadalmi elvárásnak megfelelés (szertartások, ünnepek része, vagy tiltott szer), -az alkoholfogyasztó részese egy komplex társadalmi-gazdasági folyamatnak (vásárló, termelő, alkoholbeteg, stb.) 3 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Alapfogalmak TÁRSADALOM - Emberek közötti viszonyrendszer (hatalom, alá-fölérendeltség, konfliktus, esély, érdekérvényesítés, presztizs) ami cselekvésekben, magatartásokban ölt testet. - Az ember és közösség viszonyát fejezi ki mindaz, amit az ember teremtett (anyagi és szellemi javak). Az ember által teremtett világ - szimbólumok rendszere (nyelv, rítusok, hagyományok, erkölcsi normák, vallások, műalkotások, intézmények, stb.) felfogható úgy is, mint a kultúra egésze Ebben az összefüggésben a társadalom és a kultúra egymást átfedő fogalmak TÁRSADALMI STRUKTÚRA A társadalomban létező csoportok, rétegek közötti viszonyok, kapcsolatok, ezek sajátosságai, azaz annak kérdése,

hogyan működik a társadalom. (Egyes csoportok, rétegek társadalmi, gazdasági, politikai helyzete, esélyeik, érdekérvényesítési, mobilitási lehetőségeik, tipikus és különös változásaik, stb.) TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS Adott társadalom leírása meghatározott szempont szerint elkülönülő, elkülöníthető csoportok jellemzőinek bemutatásával. Az elkülönülés szempontjai: demográfiai (férfi-nő, generációk), faji-etnikai (magyar-nemzetiségi), vagyoni-jövedelmi helyzet (szegények, gazdagok), tevékenység (foglalkozási ágak, beosztások, aktivitás), kultúra (életmód, szubkultúra), politikai (érdekérvényesítés), település (falu-város), stb. A szociológiai alapfogalmak rendszere Ha abból indulunk ki, hogy a szociológia az emberi magatartásszabályok tudománya, akkor a szociológiai alapfogalmak a következők lehetnek: I. A magatartásszabályok típusai - norma (egyszerű viselkedési szabályok – „magatartásszabályok” -

pl. a köszönés) - pozícióhoz kötődő norma (szerepek) - szükségletkielégítési normák (többféle szerep rendszerszerű együttese - pl. gazdaság) - a normák összessége (kultúra) II. A társadalmi egységek típusai - valamilyen közös jegy, tulajdonság alapján összetartozó csoportok 4 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok (pl. pár, csoport, család, kortárscsoport, közönség, közösség, réteg, osztály, faj, etnikum, nemzet) III. Társadalmi folyamatok ( interakció, kommunikáció, konfliktus, mobilitás, társadalmi kontroll) IV. Magatartástípusok - konform - nonkonform (normaszegő - deviáns) A szociológia alapproblémái Tény A tény a valóság egy mozzanata, ami létezik, megtörtént - megfigyelhető, vizsgálható. Más felfogásban: a tény az, amit valóságnak tételezünk, valóságosnak ítélünk. Kérdés: tény-e, amit a társadalom, a kutató nem tényként vesz figyelembe? (Az 1960-as évek Magyarországán nem számított

ténynek a kábítószerfogyasztás: nem lehetett beszélni róla, nem volt kutatható, a politikai hatalom a rendőrség hatókörébe utalta azzal, hogy elszigetelt, egyedi esetek, nem társadalmi problémák. Hasonló volt a szegénység kezelése is) További kérdés: lehetséges-e összegyűjteni az adott problémára vonatkozó összes (fontos) tényt? (Pl. pontosan ismerjük-e az öngyilkosságok számát?) A statisztikák problémái: a valóság pontos képét adják, vagy a valóság egyfajta értelmezését jelenítik meg? (Pl. Ki számít alkoholistának? Más az orvosi és más a szociológiai meghatározása!) Eltérés lehet a külső szemlélő ítélete és az érintettek helyzetértelmezése között. (Pl. valakit a kutató megfigyelő szegénynek, vagy alkoholistának ítél, de az érintett nem így vélekedik magáról, vagy nem így ítéli meg őt a környezete sem.) Objektivitás A szociológiai gondolkodást veszélyeztetik a hétköznapi téveszmék,

előítéletek, általánosítások. A hibák fő forrásai: - Az adott tényről, jelenségről a véleményalkotó nem rendelkezik reprezentatív ismerettel. (Nincs elégséges bizonyítéka, kevés esetből általánosít, stb.) - szelektív észlelés, pontatlan megfigyelés, túláltalánosítás - elfogultság, illogikus gondolkozás A vizsgálandó téma kiválasztása egyben értékválasztás is. (Mit tart a megfigyelő fontosnak) 5 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Fogalmak A szociológia - mivel a mindennapi élet jelenségeit tárgyalja - gyakran használ olyan fogalmakat, melyek köznyelvi tartalma nem elég pontos a tudományos vizsgálat számára. (norma, kultúra, társadalom, agresszió, hatalom, szegénység, stb.) Ezért szükséges a fogalmak speciális jelentésének meghatározása, azoknak a tartalmaknak a megfogalmazása, melyek a jelenség szakszerű elemzését lehetővé teszik. (Pl. szegény az, aki a létminimum alatt él - azaz a folyamatos

életvitellel /létfenntartással/ kapcsolatos szükségletek igen szerény kielégítésére lehetőséget teremtő jövedelemmel rendelkezik csupán A létminimum összege a társadalmi minimum - azaz az alapvető szükségletek kielégítésén belül a tömegigénnyé vált javak és szolgáltatások szerény, de társadalmilag még indokolt mértékű fogyasztására lehetőséget teremtő jövedelem - 80-85 %-a.) Modell és valóság A szociológiai vizsgálatok gyakran nem fogják át az érintett populáció egészét mintavételi eljárással modelleket hoznak létre. Fontos, hogy a m esterségesen létrehozott minta (a megkérdezettek, a v izsgáltak csoportja) körében végzett kutatás eredményei alapvetően a vizsgált csoportra vonatkoznak! Akkor, ha a minta jól reprezentálja a nagyobb csoportot (a társadalmat), valószínűsíteni lehet, hogy a minta elemzésekor tapasztaltak a nagyobb poulációban is érvényesek. De ez ekkor is csak valószínűségi ítélet

lehet! Ugyanakkor a szociológiai vizsgálódás kulcsmozzanata, hogy a kapott eredményeket, a megszülető elméleteket, magyarázóelveket szembesíteni kell a valósággal! 6 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Szociológiatörténet A szociológia kialakulása A szociológia a 19. század közepén vált önálló tudománnyá Ennek három előzménye volt 1. Tudománytörténeti előzmények A társadalomról való gondolkodás fő színtere kezdetben a történetírás (ami a konkrét történeti események leírására vállalkozott), illetve a filozófia volt. A többi társadalomtudomány a filozófiáról vált le, mégpedig akkor, amikor az önálló tudománnyá váláshoz elegendő ismeret gyűlt össze, és társadalmi igények is megjelentek. Az önállósuló társadalomtudományok közül alapvetőek: demográfia, politológia, közgazdaságtan, szociálpszichológia és végül a szociológia. Demográfia A 16. század közepén önállósult a demográfia

(John Grant londoni halálozási adatokat elemzett) Célja: a népesség számának, összetételének változásai, és ezek okai Politikatudomány (politológia) A 16. század második felében jelentek meg John Locke politikatudományi munkái A politológia célja: a hatalommal, az állammal, a kormányzással kapcsolatos törvények, jogszabályok alapelveinek, kialakulásának és működésének, illetve, az ezekkel kapcsolatos intézmények az elemzése. Közgazdaságtan A 17. század első felében önállósult a közgazdaságtan, Adam Smith elméleteinek megjelenésével Bizonyítani akarta, hogy az államnak nem kell beavatkoznia a piac működésébe, mert az emberek önérdeket követő viselkedése végül optimális gazadasági eredményekhez vezet. A piac mint egy „láthatatlan kéz”, szabályoz. Szociálpszichológia A pszichológia a 19. század közepén vált önállóvá, kifejezetten természettudományként határozva meg magát A szociálpszichológia

kiformálódását az motiválta, hogy észrevették: az ember viselkedésére hatással van az a csoport, amelyben él. 7 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok 2. Társadalmi előzmények Társadalmi problémák megjelenése A 19. században különösen Nyugat-Európában felgyorsult az iparosodás, a gazdasági növekedés Ezek hatására megnövekedtek a társadalmi különbségek: óriásira duzzadt a földjüket vesztett szegények, az iparban éhbérért dolgozók száma. A városokba áramló milliók megélhetési gondjaikat tetézte, hogy kiszakadtak korábbi közösségeikből, elveszítették segítő kapcsolataikat Az elidegenedés, a nyomor társadalmi méretű elégedetlenséget szült, forradalmakhoz, háborúkhoz, a normasértő viselkedések (bűnözés, alkoholizmus, öngyilkosság) növekedéséhez vezetett Ezeknek az új társadalmi problémáknak a megértése már nem volt lehetséges a korábbi módszerekkel, a moralizáló, spekulatív gondolkodási

sémákkal Állam és társadalom szétválása A 17-18. századig nem létezett a „társadalom” fogalma Az embereknek nem volt tapasztalata, tudása az őket körülölelő világ teljességéről. Ugyanúgy élték mindennapi életüket, mint elődeik Az irányítási, kormányzási kiváltságok a mindenkori szűk uralkodói réteg kezében összpontosultak Tehát: létezett a politikai állam, de nem létezett (vagy ettől nem vált el) a civil társadalom. A gazdasági fejlődés (ipari forradalom, gyarmatbirodalmak kialakulása) azonban előhívta egy új társadalmi réteg, a polgárság megerősödését. A polgárság gazdasági erejének megtartása, növelése érdekében beleszólást igényelt az állam, a politika kérdéseibe. Fokozatosan hozta létre azokat a szerveződéseket, amelyek érdekei védelmét szolgálták (kereskedelmi szövetségek, gazdasági társaságok, pénzintézetek, majd pártok, továbbá kulturális, művészeti szervezetek, stb.) Tehát

megteremtődött a hatalom (állam) ellenőrzését, korlátozását, befolyásolását, és a mindennapi élet szervezését végző „civil társadalom”. Ezzel együtt fokozatosan kialakult az egymáshoz tartozás tudata, a közös múlt, kultúra összetartó ereje, a „nemzeti identitás”. Ezek a folyamatok eredményezték, hogy a „ KELL” szemléletmódját a „ VAN” szemlélete váltsa fel. A korábbi társadalomról szóló írások, elméletek arról szóltak, milyennek kell lennie az ideális államnak (Arisztotelész, Platón), a jó uralkodónak (Machiavelli). Az új szemlélet arra kereste a választ: mi a valóság. 3. Ideológiai előzmények A marxizmus megjelenése a 19. század közepén a kor társadalomkutatói számára megkerülhetetlen kihívást jelentettek Marx filozófiai és társadalomtudományi művei olyan alapvető kérdésekre adtak egyfajta választ, ami a kortársakban határozott állásfoglalást kényszerített ki 8 Fekete Sándor:

Szociológia vázlatok A szociológia klasszikusai Auguste Comte (1798-1857) A szociológia „atyja” – ő adta ezt a nevet az új társadalomtudománynak Szemléletmódja: a társadalmat ugyanolyan objektív törvények szabályozzák, mint a természetet. E törvények megismerése ezért a természettudomány módszerei szerint lehetséges Megfigyeléssel kell összegyűjteni a tényeket, megállapítani a közöttük létező kapcsolatot, aminek révén eljuthatunk a törvényhez. (tények-tények – ok-okozat – törvény) Ha megismerjük a törvényt, előre láthatjuk a következményeket. Pozitivizmus: Comte tudományfilozófiája. Lényege: csak azt lehet vizsgálni, ami megtapasztalható, megfigyelhető, ami az emberi észlelés számára létezik („pozitív”, tehát van) Módszere: megfigyelés és történeti nézőpont. További elméletei: Az emberi gondolkodás (társadalom) fejlődésének stádiumai: 1.teológiai (a jelenségeket isteni lényeg

beavatkozásával magyarázzák – a papok által vezetett társadalom) 2.metafizikai (a magyarázatok elvont fogalmak, gondolatok alapján történnek – katonai társadalmak) 3.pozitív (természettudományos módszerekkel kimutatott törvényekkel magyarázzák a jelenségeket – tudósok vezette társadalom, ipari társadalom) Az egyes szakaszokba való átlépés a rend felborulásával jár – a szociológia segítséget adhat a helyzet megoldásában, a rend és a haladás ellentmondásának értelmezésében, feloldásában. Tocqeville, Alexis de (1805-1859) Alapvetően politológus, történész, de szociológiai elméletei is lényegesek. Fő vizsgálódási területe: a demokrácia kérdése. Szemléletének lényege: a demokratikus társadalmak alapvető lényege az egyenlőségre törekvés. Az egyenlőség azt jelenti, hogy megszűnnek a rendek, osztályok közti különbségek (Ez nem jelenti az anyagi helyzet egyenlőségét!) Ugyanakkor az az egyenlőség

megvalósulása elnyomhatja a szabadságot. De mivel a társadalmi pozíciók a demokráciában nem öröklődnek, így mindenki előtt nyitva áll az érvényesülés. A szabadság nem más, mint a törvények szerinti hatalomgyakorlás, és az önkény hiánya. T. szerint a demokrácia fontos elemei az államhatalom decentralizációja, az állampolgárok önkéntes szerveződéseinek kiszélesedése, az értékrend erejére, a szabadság, az egyéni felelősség és függetlenség. 9 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Marx, Karl (1818-1883) és Engels, Friedrich (1820-1895) Munkásságuk máig nagy hatással van a szociológiára. Szociológiai jellegű munkáik legfontosabb alapkérdései: Marx filozófiai és társadalomtudományi munkásságának alapkategóriája a gazdasági determinizmus. Ennek értelmében a társadalmak fejlődésének alapvető motívuma a gazdasági alap Minden más (politika, kultúra, tudomány, vallás, művészet) ennek felépítménye. (A

lét határozza meg a tudatot) Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a gazdasági alap és a felépítmény között kölcsönhatás létezik 1. Társadalmi formációelmélet Az emberi társadalmak fejlődésének szakaszait a következőképpen nevezték: ősközösségi, ázsiai, rabszolgatartó, feudális, kapitalista, szocialista, végül kommunista társadalom. A rabszolgatartó társadalomtól a kapitalizmusig tartó fejlődési szakaszokban a kizsákmányolás volt jellemző. Ez a különböző formációkban más és más hatalmi viszonyok és jogi keretek között történt. A szocialista és kommunista társadalmakban már nincs kizsákmányolás: a termelési eszközök az állam tulajdonában vannak, és mindenki teljesítménye (szocializmus), illetve szükséglete (kommunizmus) szerint részesül a megtermelt javakból. (Egy későbbi elmélet szerint – Lenin – a kommunizmusban elhal az állam, mivel az emberek öntevékenységén alapuló társadalmi szerveződések

fogják át az egész társadalmat, s nem lesz szükség hatalmi kényszerre.) 2. A kapitalista rendszer elemzése A kapitalizmusban a termelési eszközhöz való viszony alapján meghatározott társadalmi rétegek állnak szemben egymással: a tőkésosztály (aki a termelési eszközöket birtokolja) és a munkásosztály (aki a munkaerejét kénytelen áruba bocsátani.) Ez a konfliktus antagonisztikus (kiolthatatlan), és végül forradalomban fog kiteljesedni, mégpedig a legfejlettebb kapitalista országokban. 3. Osztályelmélet M. szerint a társadalmak osztályokból állnak Osztály az a társadalmi csoport, amelynek tagjai a termelési eszközhöz való viszony szerint azonos helyzetben vannak. Ez alapján megkülönböztette a tőkés és a munkásosztályt A termelőeszközhöz való viszony határozza meg az érdekeiket, céljaikat, lehetőségeiket és gondolkodásukat Az osztályokat jellemezte a tudatosodás alapján is. Magának való osztály, amelyiknekj tagjai

hasonló-azonos helyzetben vannak, de ezt nem ismerik fel, és nem folytatnak osztályharcot. A magáért való osztály tagjai ráébredtek helyzetükre, érdekeikre, és ezért osztályharcot folytatnak. 4. Konfliktuselmélet M. elméletét szokás konfliktuselméletnek is nevezni, hiszen a kizsákmányoláson alapuló társadalmi rendszerek alapvető viszonyaként a konfliktust határozta meg A konfliktus a társada10 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok lomban lehet hasznos, ha azt megfelelően képesek kezelni. A konfliktus legmarkánsabb formája a forradalom, ami lehetővé teszi a társadalmi formációk közötti fejlődést Durkheim, Emile (1858-1917) A modern szociológia megteremtője. Érdeklődésének homlokterében az állt, hogy a 19 század végének Franciaországában tapasztalható értékváltozások, társadalmi problémák miből fakadnak. Alapvető fogalmai: Társadalmi integráció: a társadalommá válás folyamata, a társadalom viszonyainak

(érték-, és normarendjének) egységesülése. Anómia: értékzavar, meggyengült normák állapota, ami a gyors, hirtelen, akár pozitív, akár negatív társadalmi változások következménye. Szolidaritás: kapcsolat, kölcsönös függőség, amelynek két típusa van. Mechanikus szolidaritás: a primitív társadalmakra jellemző, ahol a hasonlók közötti természetes kapcsolatok (vérségi, rokonsági) adnak egyfajta normatív egyetértést Organikus szolidaritás: a modern társadalmak jellemzője, ahol az integrációt funkcionális, rendszer jellegű összefüggések jelentik Kollektív tudat: meggyőződések és érzések együttese, amik közösek egy adott társadalomban, és meghatározott rendszert alkotnak. (Nevezhetjük ezt kultúrának) Társadalmi tény: a tények nem csak dolgok lehetnek, hanem rögzült cselekvésmódok is, amik önálló léttel rendelkeznek, és a társadalom tagjaira kényszerítő erővel hatnak. D. fő szemléletmódja: társadalmi

tények csak társadalmi tényekkel magyarázhatók (szociologizmus). Ez azt jelenti, hogy elveti a Comte-i objektív törvény fogalmát, és abból indul ki, hogy minden társadalmi jelenség oka alapvetően a társadalom által létrehozott viszonyok alapján határozható meg. Az öngyilkosságot vizsgálva állította: ez a cselekvésmód mint társadalmi tény a következő társadalmi tényekkel magyarázható: integráció, anómia és kollektív tudat. Nézete szerint az öngyilkosság fordítottan arányos a t ársadalmi integráció fokával, és egyenesen arányos az anómia mértékével. Módszere: a megfigyelés, statisztikai adatgyűjtés és elemzés. Multivariáns analízis: a többszempontú elemzési eljárás bevezetése. Durkheim jelentősége: A modern szociológia megteremtője A Comte-i pozitivizmus továbbfejlesztője. Szembehelyekedése Marx-szal abban, hogy a marxizmus éppen a legfőbb termelőerő, az ember társadalmi szerepével, jelentőségével nem

foglalkozott. Azzal a nézetével, hogy a társadalmi jelenségeknek meghatározott szerepe (funkciója) van, a későbbi funkcionalizmus megalapozója lett. Weber, Max (1864-1920) Szemléletmódja, alapvető fogalmai: Elfogadta a konfliktus társadalomformáló erejét, de inkább a harmonikus változásokra helyezte a hangsúlyt. 11 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Továbbfejlesztve Marx egydimenziós társadalomfelfogását (gazdasági alap) kiegészítette azt a hatalom, az életmód és megbecsültség (presztizs) dimenzióival. Ezek alapján megkülönböztette az osztályokat (akik rendelkeznek v. nem rendelkeznek javakkal, piaci esélyekkel), és a rendeket (akik társadalmi helyzetét alapvetően életmódjuk, tekintélyük és kapcsolataik határozzák meg) Megkülönböztette a hatalom (fizikai kényszeren alapuló esély) és az uralom (legitim, tehát jogos) fogalmát. Az uralom (legitimitásuk szerint) háromféle lehet: tradicionális (a szokásjog az alapja),

karizmatikus (kivételes képességű vezérek) és a racionális (törvényes választáson alapuló). A modern kapitalizmus kialakulását sajátos racionalizálódási (intézményesülési) folyamatként írta le, aminek erkölcsi alapját a protestáns etikában látta. Ezzel gyökeresen ellentmondott Marxnak, hiszen vele ellentétben azt állította, hogy a tudat fejlődése („a kapitalista szellem feltámadása”) megteremtheti a maga számára szükséges anyagi javakat. A racionalizálódás folyamatának elemzésekor foglalkozott a bürokrácia kérdésével is. Tudományfelfogása A „megértő szociológia” megteremtőjeként állította, hogy a szociológusnak a cselekvések motívumait kell értelmezően megértenie. Azaz: a cselekvőnek a saját cselekvésével kapcsolatos szubjektíve vélt értelmét kell feltárnia Ennek elemzéséhez kidolgozta a cselekvések ideáltípusait (tradícionális, érzelmi, értékracionális és célracionális), és ezekkel

összevetve értelmezte a tapasztalt cselekvést Spencer, Herbert (1820-1903) Társadalomfelfogásának alapja Darwin fejlődéselméletében gyökerezik. Eszerint a társadalmakat ugyanolyan törvények mozgatják, mint amelyek a természet fejlődését biztosítják Ha az állam nem avatkozik be, akkor a fejlődés spontán módon kiválasztja, kiveti a gyenge, alkalmatlan intézményeket és egyedeket. (Szociáldarwinizmus) Pareto, Vilfredo (1848-1923) Marx-szal vitatkozó társadalomelméletében a társadalmak történetét a hatalmi elitek körforgásaként írta le. Eszerint a hatalomban lévő és a hatalomra törő elit között folyik a harc, míg a társadalom nagyobbik részében semmiféle fejlődés nincs. P. szerint az emberi cselekvéseket két tényező határozza meg: a racionális megfontolások mellett irracionális ösztönök és az irracionális cselekedeteket igazoló ideológiák. Irányzatok Fenomenológia A szociológiai kutatások az emberek mindennapi

életére irányulnak. Valóságnak azt tételezik, amit az érintettek valóságként élnek meg, aszerint értelmeznek. 12 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Funkcionalizmus Harmóniaelmélet, ami azt jelenti, hogy a társadalmak működése egy olyan rendszernek fogható fel, ahol minden elemnek, alrendszernek, intézménynek meghatározott szerepe van. Parsons szerint a társadalmakban négy alrendszer működik, s mindegyik meghatározott funkciót lát el: politika (célmeghatározás), gazdaság (a célokhoz szükséges eszközök), kultúra (a társadalom tagjai tevékenységének integrálása), személyiség (az értékek és normák átadása, a szocializáció) Merton elméletében a funkciók mellett megkülönböztette a diszfunkciókat (hátrányos hatások). Továbbá szólt a m anifeszt (nyílt, akaratlagos, tervezett) és a latens (rejtett, nem tervezett) funkciókról is További szociológusok Bourdieu, Pierre A társadalmi különbségek fenntartásának

mechanizmusait vizsgálva írt háromféle tőkéről: gazdasági, kulturális és szociális tőke. Szerinte a társadalmi helyzet reprodukciójában kitüntetett szerepe van a kulturális (tudás) tőkének és a szociális (kapcsolati) tőkének Habermas, Jürgen A kommunikatív cselekvés elmélete szerint az emberek cselekvése kétféle: célracionális (amikor megtanult eljárások, szabályok szerint cselekszik), illetve kommunikatív. A kommunikatív cselekvés lényege, hogy a kommunikáció egy olyan folyamat, amelyben a cselekvők folyamatos diskurzust folytatnak: értelmezik a saját és a másik helyzetét, és ezek figyelembevételével cselekszenek. Mintegy „életre beszélik” társadalmi viszonyaikat 13 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Megkésettség és modernizáció A Nyugat-európai társadalomalakulás jellemzői: - Az iparosodás szervesen nőtt ki a gazdaság és a társadalom fejlődéséből. - A polgári társadalom szerves módon alakult ki.

- Nem volt minta, így minden réteg saját fejlődési utat járt be, és - az egyes rétegek nem kerültek szembe korábbi értékeikkel, tradícióikkal. Ez a szerves fejlődés hozta létre az iparosodott polgári társadalom kereteit, életmódját, filozófiáját, értékeit, eszméit, politikai rendszerét. Modernizáció: a nyugati mintától eltérő, elmaradó és mássá fejlődő országokra jellemző (Észak- és Dél-Európa, a volt gyarmati országok). A modernizáció fogalmát használják újabban az európai integrációhoz csatlakozni szándékozó országok tervszerű fejlesztési stratégiájának jellemzésére is. A magyar társadalomfejlődés sajátosságai Az elmaradottság okai: - a feudális társadalommá fejlődés sajátosságai, ellentmondásai - gazdasági okok (kereskedelmi utak áthelyeződése, második jobbágyság, az európai gazdasági rendben betöltött alárendelt szerep) - külső hatalmi-politikai tényezők (hódoltság, Habsburg

fennhatóság) A fejlődés ellentmondásai: A nyugati fejlődés lendületet adott a kelet-európai országok mezőgazdaságának, de azok a politikai berendezkedés miatt nem tudtak modernizálódni (jobbágyrendszer, illetve annak eltörlése után is fennmaradó birtokviszonyok). Az iparosodás külső nyomásra és mintára indul meg, fejlődése nem kapcsolódik szervesen a hazai gazdasági viszonyokhoz. Nincs számottevő polgárság - a polgárosodással összefüggő célok, értékek hordozója a nemesi és honorácior (nem nemesi származású) értelmiségi réteg. A nem szerves fejlődés következménye: a nemzeti ébredés (nemzetté válás) mesterséges, politikailag befolyásolt folyamat. A nemzeti kereteket úgy kell kiharcolni, félteni (dinasztikus érdekektől, nemzetiségektől, zsidóktól)- mindez gátolta a demokratikus intézmények kialakulását. A félelemérzésből fakadt a közszabadságok korlátozása, cenzúra, árulók keresése, rend a szabadság

rovására, stb. A mesterségesen, tudati-érzelmi szinten létrehozott nemzettudat tág teret adott a szélsőséges politikai megnyilvánulásoknak, a nyugati minta elleni fellépéseknek. 14 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A társadalom vezetésében a szakszerűség helyett a kapcsolatok, pozíciók voltak lényegesek (tárgyi szakszerűség helyett uralmi szakszerűség), melyben kitüntetett szerepe volt a nemesi rétegeknek, és a nemzeti intelligenciának - írók, papok, történészek - a kultúra is átpolitizálódott. A magyar társadalom a két világháború között A „kettős társadalom” lényege: A nemesi-nemzeti társadalom nem számolódott fel és nem alakult át, mint Nyugaton, hanem egységes társadalomszerkezetként megőrizte formáját. De nem fogta már át az egész társadalmat (csak az arisztokrácia, az úri középosztály és a n emzeti kispolgárság sorolható ide), hanem emellé szerveződött a modern polgári társadalom, ami

zömmel 1867 után alakult ki. E két felső társadalomszerkezettől függetlenül, az alsó és régi állapotában mozdulatlanul megmaradt parasztság helyezkedett el. I. A nemesi-nemzeti társadalom jellemzői: Az ide tartozó társadalmi csoportok az államigazgatás, az egyház és az uradalom (nagybirtok) által nyújtott helyeket foglalják el. a./ Történelmi arisztokrácia A történelmi arisztokrácia politikai vezető szerepének és úri tekintélyének alapja a földtulajdon, és a felső állami és egyházi tisztségek. Úri tekintélyét és pozícióit őrizve nem alakult át sem vállalkozó tőkésosztállyá (vállalkozó mezőgazdává), sem vezető értelmiségivé, mint a nyugati arisztokrácia. b./ Úri középosztály Az úri középosztály a történeti-nemzeti társadalom igazi képviselője. Magában foglalja az értelmiségi hivatásokat és a hivatalnoki szerepeket. De nem igazi értelmiség (nem a szaktudás és szakszerű munka a döntő), hanem úri

értelmiség (a társadalmi kapcsolatok, tekintély a fontos). Ezért nem kapcsolódik a modern polgársághoz Ide tartozó foglalkozások: alkalmazottak, hivatalnokok, államigazgatás tisztségviselői, egyházi intézmények tisztviselői, uradalmak szakalkalmazottjai, középbirtokos bérlők, stb. c./ Nemzeti kispolgárság A nemzeti kispolgársághoz tartoznak a nem értelmiségi alkalmazottak, az állami vállalatok, intézmények alkalmazottjai, akik részben régi elszegényedett kisnemesi családokból, illetve a parasztságból származnak. A hivatali ranglétra apró lépcsőin remélnek felemelkedést, mely közelebb viszi őket a nemesi-dzsentri létformához (kalauz, csendőr, altiszt, iskolaszolga, stb.) 15 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok II. Modern polgári társadalom A modern polgári társadalom kiterjedését felülről a nemzeti társadalom felső rétege (az arisztokrácia, melynek befolyása benyúlik a polgárság felső rétegei fölé), alulról a

parasztság korlátozza. Tehát a polgárság felső rétegének további pozíciónyerését az arisztokrácia akadályozza Lefelé azért nem terjeszkedhet, mert a parasztság nem tud polgárosodni. A modern polgári társadalom az ipar, a kereskedelem, a kapitalizált földbirtok és a szabad értelmiségi pályák színterén található. A magyar polgárság nem olyan szerves módon fejlődik ki, mint a nyugati, (ott a földbirtokos arisztokrácia alakul át vállalkozó tőkéssé), hanem új, kezdetben főként kívülről jött alakulat. a./ Polgári arisztokrácia A polgári arisztokrácia főként a kapitalista vállalkozás, a pénz- és hitelintézet (bankok), a kereskedelem színterein működik. Nincs társadalmi vezető szerepe Igazodni igyekszik a nemesi-nemzeti társadalmi csoportokhoz (házasodással, birtokszerzéssel, címerszerzéssel próbál bekerülni az arisztokrácia, a nemesség soraiba.) b./ Polgári középosztály A polgári középosztályba a

középvállalkozók, vállalati tisztviselők, szabad értelmiségi pályák (ügyvéd, orvos, mérnök) polgárosodó rétegei tartoznak. Számukra is fő igazodási pont a nemesi, dzsentri-úriember létforma c./ Kispolgárság A kispolgárság többsége a vidéki kisiparosságból és a parasztságból származó kistulajdonos, kisvállalkozó réteg. d./ Munkásosztály A munkásosztály Nyugaton és Kelet-Európában egyaránt a polgári társadalom képződménye. A magyarországi munkásság viszont a nyugatihoz képest újabb, gyorsabban kiformálódó réteg. A munkásság első képviselői a 19. század végén idegen (cseh, osztrák, német) szakemberek voltak, melyek korán kialakították szervezeteiket (önsegélyezők, szakszervezetek). Később a gyáripar fejlődésével a munkássághoz csatlakozott a kispolgárság alsó rétegeiből és a parasztságból származó, zömmel tanulatlan tömeg. 16 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok III. Parasztság A

parasztság nem kapcsolódik sem a történeti-nemzeti, sem a modern polgári társadalomhoz, lét alá nyomorított helyzetben él. A parasztság körében osztály-jellegű tagozódás létezik. Felső rétege a paraszt gazdálkodó (kis saját vagy bérelt földdel rendelkezik), ezek alatt a földdel nem rendelkező cselédek és zsellérek. A két világháború között felerősödött a parasztság polgárosodásának folyamata annyiban, hogy a régi paraszti hagyományok lassan bomlani kezdtek, csökkent az elszigeteltség. A parasztság egy része megindult a kispolgárság irányába (altiszt, kalauz, stb), valamint a munkásság felé A fejlődés átmenetiségére utal azonban az, hogy egyfelől megmaradt a technikailag fejletlen paraszti gazdálkodás, a paraszti kultúra, másfelől megjelenik a kapitalizálódó gazdálkodás, és a kispolgári, valamint munkás életmódminták iránti törekvés. A „kettős társadalom” öröksége végül: - elmaradott gazdasági

rendszer, melyhez szervetlenül kapcsolódik a kapitalista gazdálkodás - sajátos társadalomszerkezet, ami nem modernizálódik, hanem a régi szerveződéshez igazodik az új - a fő kategória: úriember, de ez nem a polgárt, hanem a dzsentroid típusú úriembert jelenti - a tárgyi szakszerűség helyett az uralmi szakszerűség dominál - politikai hatalommal és tekintéllyel bíró arisztokrácia áll a társadalom csúcsán - az úri társadalomhoz igazodik a születő polgárság - paraszti életvitelű munkásság - lét alá nyomorított helyzetű parasztság - kétarcú értelmiség (az úri középosztály nemesi származású értelmisége és az ehhez idomulni akaró polgári értelmiség) 17 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Strukturális fejlődés Magyarországon 1945 után A koalíciós időszak (1944 ősze - 1947) A háborús kapcsolatok révén két csoportba sorolták az országokat: győztesekre és vesztesekre. Magyarország ez utóbbiba tartozva

kellett, hogy viselje ennek gazdasági (jóvátétel) és politikai (elszigeteltség illetve a szovjet érdekszférába kerülés) következményeit A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) ellenőrzés alatt tartotta a magyar bel- és külpolitikát, az államigazgatás minden szintjét (a lap- és könyvkiadástól kezdve az utazások engedélyezése, pártok működése, stb.) Az ország nemzeti jövedelmének kb. 30 %-át vitte el a SZEB és a Vörös Hadsereg ellátása 1945-ös földreform: lényegében felosztották az összes nagy- és középbirtokot, a kb. 640 ezer paraszt igénylő között. A földreform követte társadalmi átrendeződés: - eltűnt a nagybirtokos arisztokrácia - a földnélküli agrárproletárok aránya 49 %-ról 17 %-ra csökkent - a kisbirtokosok aránya 47 %-ról 80 %-ra emelkedett Legnagyobb probléma: a közellátás és a termelés megindítása. Kötött gazdálkodást vezettek be: beszolgáltatási kötelezettség a mezőgazdaságban,

adóbefizetések terményben, az iparban államilag irányított nyersanyagbegyűjtés és elosztás. A gazdaság stabilizálása: A fedezet nélküli pénzkibocsátás inflációt szült, ez fizetési problémákat hozott. A stabilizálás alapja (az MKP dolgozta ki): az USA által visszaszolgáltatott 40 millió dolláros aranykincs, melyhez 20 m illió dollár kölcsönt is adott, valamint hazai cégek, személyek aranykészlete. Jegyrendszer, árrendezés, adónövelés. 1946 aug. 1: az új forint bevezetése lezárja az inflációt Magyarország jóvátételi kötelezettségei: - 200 millió dollár a SZU-nak - 70 millió Jugoszláviának - 30 millió Csehszlovákiának - angol-amerikai érdekeltségű javak 66-75 %-os kárpótlása 1947-re világossá lesz a keleti és a nyugati tömb különállása. Megkezdődik a SZU érdekszférája feletti szigorúbb ellenőrzés 1947-ben létrehozott Tájékoztató Iroda (SZU, Csehszlovákia, Lengyelo., Magyaro, Bulgária, Románia, stb.

kommunista pártjai) határozatára a közép-kelet-európai országokban megkezdődik a szovjet modell kiépítése: - államosítások felgyorsítása - szocialista felhalmozás (óriási beruházásokkal), nehéz- és hadiipar elsődlegessége - a mezőgazdaság kollektivizálása (tsz-szervezés) 18 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok - tervgazdálkodás - az állam kizárólagos irányító szerepe - a politikai ellenzék felszámolása - egypártrendszer - életszínvonal visszaszorítása - proletárdiktatúrának nevezett rendszer A sztálinista diktatúra (1948-1956) A szovjet modell fő jellemzői: 1. A politikai szféra mindent maga alá helyez 2. Sajátos redisztributív újratermelési rendszer E jellemzők további részletezése: 1. a politikai szféra alakulása A politikai rendszer felépítése, működésmódja lényegében a szovjet modell mechanikus átvételét jelentette. A szovjet modell kiépülésének szakaszai: a/ Út a pártállamhoz - a

többpártrendszer felszámolása A párt kinyilvánítja, hogy nincs külön magyar út, csak a szovjet modell. Az 1949-es új alkotmány kimondja, hogy minden hatalom a dolgozó népé, de a képviselői választások formálisak. A hatalom ténylegesen a párt kezébe kerül A pártállam fő jellemzői: • A párt- és állami szervek összecsúszásával egy kézbe került a törvényhozói, végrehajtói, igazságszolgáltatási és ellenőrzési funkciók. • A parlament törvényhozói funkciója formális (ellenszavazat nincs, nem is lehet, mert minden képviselőt kötötte a pártfegyelem), hatáskörét ténylegesen az Elnöki Tanács (ET) vette át. • A legfőbb pozíciókat párttagok töltötték be. • A párt kiterjesztette hatását a társadalom működésének egészére - totális ellenőrzés - a helyi tanácsok működését a helyi pártbizottságok, - a termelőegységek működését az üzemi, vállalati pártbizottságok, stb. ellenőrizték • A

felduzzasztott pártapparátus (300 ezer fő) működésének jellemzői: - militarista (katonai) jellegű szerveződés - tagjai felfelé feltétlen engedelmességet, lefelé teljhatalmat gyakorolnak - pozíciójuk bizonytalan - jelentős pozícionális mobilitás (soha nem tudhatják, mikor helyezik át, mentik fel, stb.) b/ A hatalom szűkülése - egyszemélyi diktatúra, személyi kultusz A személyi kultuszt a szovjet mintájú diktatúra és elv alakította ki: „Sztálin a gazda, és Rákosi az ő legjobb tanítványa”. 19 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A személyi kultusz lényege: - „A nép és a párt egy, a párt és a vezér egy, a vezér és a nép egy.” - A pártvezér csalhatatlan, tévedhetetlen, tökéletes példakép. c/ A diktatúra kiteljesedése - Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) fellép a „reakció” ellen (a párt mindenkit annak számított, aki nem szavazott rá) - törvénytelenségek, koncepciós perek (a politikai ellenfelek

félreállítása, megsemmisítése (Rajk-per) - kitelepítések, internálások 1949-től 1952 nyaráig – „osztályellenségek” (gazdag parasztok, a „kulálok”, a volt uralkodó osztályok tagjai, nyilasok, volt partizánok, cigányok) 2. A sajátos redisztributív újratermelési rendszer jellemzői • Jelentős mértékű központi elvonás (kezdetben beszolgáltatás, később jövedelemelvonás, alacsonyan tartott bérek). • Az újraelosztás (redisztribúció) erősen központosított. • A központi irányítás nem csak az elvonást-újraelosztást érintette, hanem közvetlenül beavatkoztak a termelésbe (tervutasításos rendszer, politikailag meghatározott gazdasági célok). A szovjet modell társadalmi hatásai 1. Az alapvető társadalmi viszonyok megváltozása - Összemosódott a civil társadalom és a politikai állam - a politika „felfalta” a civil társadalmat, így megnőtt a politikai intézményesültség szerepe (pártkezdeményezés,

utasítás alapján szerveződik minden, illetve a lakossági kezdeményezések csakis párt-állami jóváhagyással működhetnek). 2. Az államtól való függőségi viszonyok felerősödése 3. A tradícionális közösségek felbomlása (pártok, érdekszervezetek, vallási közösségek, kulturális közösségek, mozgalmak felszámolása, betiltása, új közösségszerveződések leállítása, pártellenőrzés alá vonása). 4. Életkörülmények alacsony szinten nivellálódnak (kiegyenlítődnek) - nehézipari munkásság bérének emelése („a korábbi igazságtalan kapitalista bérviszonyok kiegyensúlyozása érdekében”, növekedő fizetés a betanított- és segédmunkásoknál, csökkenő bérek a szakmunkásoknál és az értelmiség körében) - az 50-es évek derekától áruhiány -- jegyrendszer, reáljövedelmek csökkenése 20 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok 5. Tömeges mobilitás (társadalmi helyzetváltoztatás) - az első földosztáskor

(1945-46) a mezőgazdaságba áramlás - az államosítás, iparfejlesztés nyomán a mezőgazdaságból és az inaktív helyzetből az iparba áramlás - nők tömeges munkába állása - munkás-paraszt rétegekből kb. 60 ezer fő kiemelése (politikai megbízhatóság alapján vezetővé kinevezés, „gyorstalpaló tanfolyamokon” felkészítés) Reformkísérletek (1953 június - 1955 március) - 1953 március 5-én meghalt Sztálin - A SZU-ban bel- és külpolitikai változások. - A SZU vezetése kifogásolja a magyarországi személyi kultuszt. - Az új magyar kormányprogram fő elemei: szuverenitás, parlament hatókörének kiterjesztése, életszínvonal emelése, magánvállalkozások támogatása, értelmiség megbecsülése. - A pártban egymásnak feszülnek a dogmatista és a reformot sürgető erők. Az eredmények (az „új szakasz”): felhalmozás csökkentése, nehézipar fejlesztésének visszafogása, mezőgazdaság támogatásának növelése, fogyasztási

cikkek gyártásának növelése, lakásépítés, beadási kötelezettség csökkentése, adók, hitelek elengedése, tsz-ből való kilépés engedélyezése, 5-40 %-os árleszállítás tízezer iparcikknél. Az „új szakasz”-t meghirdető Nagy Imre céljai a szovjet modell gépies másolása helyett: - szocializmus, proletárhatalom, de egy szélesebb munkás-paraszt összefogással, - a párt vezető szerepének, az egypártrendszernek az elfogadása, de az egyszemélyi vezetés megszüntetése, - kollektív vezetés, irányítás, - párt és állam különválasztása (pl. tanácsok önállósága, szakszervezetek érdekvédelmi szerepének erősítése, törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás különválasztása, független bíróság), - magyarságtudat fontossága, - részleges szuverenitás. 1955 - márciusi fordulat: vissza a sztálinizmushoz - Nagy Imre megfosztása közéleti funkcióitól - Új politikai mozgalmak születése (Nagy Imre csoport,

Petőfi-kör) - Válság és forradalom, 1956 1956 A konszolidáció - a forradalom leverése 21 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A puha diktatúra - A restauráció évei (1956- 60-as évek eleje) • Politikai stabilizáció (MSZMP megerősödése, SZOT létrehozása, KISZ, Hazafias Népfront) - MSZMP VII. kongresszusa - Állami Egyházügyi Hivatal - kulturális forradalom meghirdetése (A tudományt, művészetet a szocializmusért folytatott harc szolgálatába állítani) - amnesztia-rendeletek • Gazdasági stabilizáció - A „szocialista tábor” segítsége Mo-nak (nyersanyag, iparcikkek, élelmiszer, pénzsegély, hosszú lejáratú hitelek), - beszolgáltatás eltörlése, béremelések, - második 3 éves terv: - tervmutatók számának csökkentése, - vállalatok érdekeltségének növelése, - mérsékeltebb felhalmozás, - lakásépítés gyorsítása, - 6 %-os reálbérnövekedés tervezése, - kommunális kiadások növelése, - a mezőgazdaság

kollektivizálása. Paternalista modell (1960-as évek elejétől az 1980-as évek elejéig) A szocializmus kritériumainak tartották ekkor: • • • • • • • • • • • termelőeszközök szocialista tulajdona mezőgazdaság kollektivizálása tervgazdálkodás (spontán piaci hatások kikapcsolása) a kizsákmányolás megszűnése eredménye: a termelés meghaladja a tőkés országokét a szocializmusban nincsenek válságok a szocialista elosztás elve (munkája szerint mindenki egyenlően részesül a javakból) állandóan növekvő életszínvonal munkához való jog, létbiztonság állami garanciája a politikai rendszer alapja a proletár diktatúra kulturális forradalom egyenjogúság (nők, kisebbségek, nemzetiségek) a szocializmus szakaszai: 1. A proletárdiktatúra győzelme (1948) 2. A szocializmus alapjainak lerakása (1961-ig) 3. A szocializmus teljes felépítése (1961-től) (Ehhez 1975-ben hozzákapcsolták a „fejlett szocializmus”

szakaszát) 22 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A hatvanas évek jellemzői: A fent sorolt politikai, gazdasági változtatások (és ehhez a politikai megbízhatóság mellett a szaktudás egyre szélesebb elismerése) megteremtették egy reform lehetőségét ---> 1968: az új gazdasági mechanizmus bevezetése. Ennek jellemzői: - A népgazdasági terv csak a s tratégiai célokat tartalmazza, a v állalatok nem kapnak részletes tervutasításokat, - a vállalatok tevékenységüket viszonylag szabadon tervezhetik, - az állam közvetett módon szabályoz (jövedelemszabályozás, hitel, műszaki fejlesztés). De! Megmaradt az állami ártámogatás rendszere, a béradó. A reform hosszú távú hatása: megkezdődik a politikai állam - civil társadalom szétválása: - létrejönnek önálló vállalatok és legalizálódik a háztáji gazdálkodás - relatív gazdasági önállóság -érdekeltek az anyagtakarékosságban, újításokban, racionalizálásban, - a

többletjövedelmet maguk használhatják fel bővül a vállalti szociálpolitika - korábban politikai szempontból eltűrték a háztájit („választékbővítő termelés) - a 60-as évek közepére a h áztáji adja a mg-i termelés felét a gazdálkodók többletjövedelemhez jutnak A korábbi sztálinista modellel ellentétben a paternalista modellnek a 70-es években volt bizonyos (korlátozott) társadalmi bázisa: a politikai-gazdasági-igazgatási apparátus. (Más megközelítésben: az értelmiség jelentős része) A vezetés és az apparátus tagjai közötti „szerződés” (ki nem mondott, de tudott törvény) lényege: váltság - a kinevezés feltétele a politikai megbízhatóság (lojalitás) ennek révén kapott ki(életfogytig tartó pozíció, státus, egzisztenciális biztonság, hatalom, karrierlehetőség, illetve szakmai alkalmatlanság esetén hasonló pozíció vagy „felfelé bukás”) Ez egy szociálfeudális v. feudálszocialista viszony

(beneficiális/kiváltságos/ rendszer) Fő eszközrendszere: - jó politikai kapcsolatok - információ monopolizálása - a fentieken alapuló korrupció - reformellenesség A politikai állam - civil társadalom szétválásával fontossá lesznek a közvetítő csatornák, illetve az azokon elfoglalt hely (Ld. Kolosi „L”-modellje!) 23 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A hatalom felső szintje A redisztributív viszonyrendszerben hatalmat gyakorlók (legfelsőbb párt-, állami, gazdasági vezetők) politikai állam és civil társadalom közötti közvetítő csatornák kialakulnak A közvetítő csatornákon bizonyos pozíciót elérők A népesség - döntési-végrehajtási folyamatban kulcspozícióban lévők (intézmények felső vezetői) - speciális szakértelemmel rendelkezők - közvéleményre hatást gyakorlók - személyes kapcsolat révén pozícióba kerülők - érdekvédelmi szerveknél befolyással bírók Az „L-modell” társadalmi tartalma

A reform megtorpanása (70-es évek első fele) Az 1968-as csehszlovákiai események nyomán felmerül: a gazdasági reformok nem hoznak-e magukkal politikai változást? A hatalom válasza: Megkezdődik a visszarendeződés: - a gazdasági reformokat leállítják - a társadalom egyes rétegeit szembeállítják (ipar-mg., kisüzem-nagyüzem, munkásparaszt) - az 50 legnagyobb iparvállalat központi felügyelet alá rendelése - az „új koncepció”: nagyberuházások felett állami döntés, jövedelmek nagyobb részének központi meghatározása, vállalati nyereség csökkentése (béradó) - háztáji korlátozása - „nem munkából szerzett jövedelmek” csökkentésére törekvés - új tudománypolitikai irányelvek (tiltás, tűrés, támogatás - három T) A reformfolyamat megakadásának fontos külső körülménye: az 1973-74-es gazdasági világválság (olajárrobbanás). A válság megoldása érdekében tett lépések: 1980-as árreform, iparirányítás

korszerűsítése, nagyvállalatok decentralizálása, kisvállalkozások ösztönzése. 1982-ben a fizetőképesség határán van az ország. 24 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok 1985-ben az MSZMP XIII. kongresszusa gazdasági növekedést és életszínvonal emelést ígért - teljesen alaptalanul. 1985-ben a SZU-ban Gorbacsov hatalomra kerülése peresztrojka és glasznoszty (újjászervezés és nyilvánosság), továbbá a be nem avatkozás politikája lehetővé tette a közép-keleteurópai országok önállósodását. A kiteljesedő válság (a 80-as évek második fele) A gazdasági gondok fő forrásai: - a gazdasági rendszer maga (rossz iparszerkezet, KGST-től való függés, 5 évre előre rögzített árak, technikai lemaradás, pazarló nagyberuházások, mesterséges árrendszertől torzított gazdaság) - a gazdaságirányítás elvei (politikai és nem gazdaságossági-szakmai szempontok) A válság elmélyülése: - adósságállomány növekedése

(nyugati kölcsönökből felduzzasztott életszínvonal, hitelek törlesztésére felvett újabb hitelek) - áremelkedési hullám, infláció - jövedelemkülönbségek növekedése (elszegényedés) - a felső tízezer és az alsóbb rétegek közti távolság növekedése - a létminimum alatt élők számának emelkedése (a 70-es évek végén a lakosság 10 %-a, a 80-as évek elején 14-20 %-a szegény, deprivált) - munkanélküliség megjelenése - önpusztító életmód (deviancia) - erkölcsi válság - politikai válság 25 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Struktúra- és rétegződéskutatások Magyarországon 1945 után A struktúra és a rétegződés fogalmi problémái Társadalmi struktúra A társadalmi struktúra a társadalom működésének kérdése. A struktúra vizsgálata annak elméleti (teoretikus) megközelítése, hogyan épülnek fel, milyen viszonyok mentén rendeződnek a társadalom egységei (rétegek, osztályok, intézmények). A

struktúra elméleti bemutatása nem nélkülözheti a tapasztalati (empírikus) vizsgálatokat, a társadalom rétegződésének leírását. Társadalmi rétegződés Meghatározott ismérvek, jellemzők, tulajdonságok alapján elkülönülő csoportok leírásával bemutatható a társadalom rétegződése. Az egyes rétegek jellemzésének szempontjai lehetnek: - demográfiai tényezők (nem, etnikum, életkor) - települési formák (tanya, falu, város) - foglalkozási csoportok - státusz, pozíció (munkamegosztásban elfoglalt hely, érdekérvényesítés, hatalom) - hasonló gazdasági, társadalmi, kulturális helyzet, életmód (szubkultúrák, közössé gek) - vagyoni, jövedelmi helyzet, stb. A sztálini struktúra- és rétegmodell Sztálin a szocialista társadalom szerkezetét a termelőeszközökhöz való viszony alapján a „két osztály és egy réteg” modellként írta le: A munkásosztály az állami tulajdonon keresztül, a parasztság a szövetkezeti

tulajdonon keresztül birtokosa a termelőeszközöknek. E két osztály mellett létezik rétegként az értelmiség, illetve olyan átmeneti, „maradék” kategóriák, mint a kulákok, a kisiparosok, a kiskereskedők. Az osztály-fogalom jelentése, tartalma itt: h asonló-azonos gazdasági-társadalmi helyzetben lévő, bizonyos szervezettséggel, érdekérvényesítési lehetőséggel bíró, osztály-öntudattal rendelkező társadalmi csoport. Az értelmiség - Sztálin szerint - nem osztály, hanem olyan másodlagos társadalmi képződmény, mely szellemi (inproduktív) tevékenységével kiegészíti a munkások és parasztok tényleges termelő (produktív) munkáját. A sztálini modell összemosta, elfedte az egyes osztályokon belüli differenciákat, indokolatlanul szembeállította a fizikai és szellemi munkát. Ennek ideológiai háttere: a munkásokat századok óta megnyomorító történelmi igazságtalanság (kizsákmányolás) orvoslása, a reakció bázisának

(értelmiségiek) gyengítése. Rétegződésmodellek a 60-as évektől 26 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A sztálini modell már nem volt alkalmas a magyar társadalom rétegződésének leírására. A munkásság, a parasztság és az értelmiség közötti jövedelemkülönbségek ténylegesen csökkentek, viszont jelentős differenciálódás kezdődött a három osztályon, illetve rétegen belül. Hegedűs András rétegződéselmélete A rétegek megkülönböztetésekor a termelőeszközhöz való viszony szempontja helyett a munkamegosztásban elfoglalt helyet emelte ki (ágazat, foglalkozás, beosztás, aktivitás) - ez alapján az egyes osztályokon belül nagy jövedelemkülönbségeket talált. Munkajelleg-csoport Ferge Zsuzsa elmélete a munkajelleg-csoportok rétegképző hatását hangsúlyozta. A végzett munka jellegének meghatározása (fizikai-szellemi, ipari-mezőgazdasági, aktívinaktív, szakképzettség foka) alapján megkülönböztetett

társadalmi rétegek: 1. vezető és értelmiségi, 5. betanított munkás, 8. nyugdíjas 2. középszintű szellemi, 6. segédmunkás, 3. irodai, 4. szakmunkás, 7. mezőgazdasági fizikai, Ez a modell a következő egyenlőtlenségek kimutatását eredményezte: - A magyar társadalomban a 60-as évek közepétől jelentős jövedelemkülönbségek vannak: - a munkásságon belül a szakképzetlenek és a szakmunkások között, - a szellemi foglalkozásúakon belül a vezető beosztásúak és az egyszerű szellemi munkát végzők között; - A jövedelemkülönbségeket meghaladják a társadalmi különbségek (települési, lakásviszonyok, művelődési-kulturális egyenlőtlenségek). A rétegződés vizsgálatok további tapasztalatai: - A gazdasági fejlődés következtében folyamatosan emelkedett a szellemi foglalkozásúak aránya, (pl. vezető és értelmiségi 1949-ben a keresők 1,8 %-a, 1960-ban 3,0 %-a, 1980-ban 7,8 %-a) - emelkedett a munkások, főleg

szakmunkások aránya (1949 és 1980 között négyszeresére), - csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya. A rétegződésmodellek kritikái (70-es és 80-as évek) 1. A vezető és az értelmiségi réteg összekapcsolása hibás, mert: - vezető beosztás = hatalmi pozíció előnyösebb társadalmi helyzet, mint a nem vezető beosztású értelmiségi E vélekedés elméleti alapja a Gyilasz-féle társadalomelmélet. (Gyilasz jugoszláv politikus Az új oszály c. könyvében felvázolt hatalomelméletében a kelet-európai országokról azt írta: ezek ugyanúgy osztálytársadalmak, mint a kapitalista országok. A különbség: a nyugati társadalmakban a termelőeszközzel a tőkések rendelkeznek, a szocialista társadalomban viszont az állami és pártbürokrácia.) 2. Konrád-Szelényi elmélete 27 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A nyugati társadalomfejlődés iránya: az állami bürokrácia (szakértő, szakalkalmazott, hivatalnok) és a

gazdasági vezetők adják az „új osztályt”, a társadalom vezető erejét. Kelet-Európában az „új osztály” (a hatalom birtokosa) az értelmiségi réteg lesz. (1990-ig képes volt a párt- és állami bürokrácia megtartani hatalmát, de a rendszerváltás után ismét erősödni látszik az „értelmiség útja az osztályhatalomhoz”.) 3. Kemény István elmélete A munkásság belső differenciáltságát hangsúlyozó elmélet szerint a segéd-, betanított- és szakmunkás kategória nem jelzi pontosan a valós helyzetet. A munkásság egyes csoportjai eltérő életkörülményeinek okai: - A munkásság különböző rétegei eltérő mértékben kapcsolódnak a háztáji gazdálkodásba, - a jobb szakmákban kevesebb a paraszt származású munkás, mint az egyszerűbb, rosszabbul fizetett szakmákban. 4. 1981-es alréteg-modell Ez a rétegződésvizsgálat 26 társadalmi réteget sorol fel (többek között a vezető, orvos, jogász, mérnök, tanár,

üzletvezető, irodai, műszerész, építőipari szakmunkás, bányász, nehéz fizikai, mezőgazdasági, kisiparos, egyéni gazda, stb.) Ez a vizsgálat az egyes rétegek között nagy jövedelmi és társadalmi különbségeket regisztrált. A vizsgálat nehézsége, hogy hatalmas mintavétel szükséges hozzá. 5. Státuszcsoport-elmélet Kolosi Tamás 1981-82-es adatfelvételen alapuló elméletének lényege: - A családok társadalmi helyzetét nem lehet csak a jövedelem és a foglalkozás alapján meghatározni, - hanem az életkörülmények, életmód több, egymással összefüggő dimenziójában. A családok helyzetét hét dimenzió mentén elemezte (mindegyikben 7 f okú skálán értékelt, majd ezeket átlagolva szerkesztette meg a státuszindexet): 1. Fogyasztás, 2 Kultúra, életmód, 3 Érdekérvényesítés, 4 L akás, 5 L akókörnyezet, 6 Anyagi-jövedelmi színvonal, 7. Munkamegosztás - foglalkozás A hasonló-azonos státuszindexet mutató családokat

nevezte státuszcsoportoknak. Az így kapott 12 státuszcsoport: 1. elit (minden dimenzióban a legkedvezőbb helyzetűek, különösen a munkamegosztásban, érdekérvényesítésben és a kultúrában), 2. városias felső (az elitet megközelíti, de rosszabb lakásviszonyok), 3. falusias felső (lakókörnyezete miatt marad el az elittől), 4. fogyasztói közép (fogyasztása az elithez hasonló, a többi dimenzióban rosszabb), 5. városias jómódú munkás (kedvező lakókörnyezet és anyagi színvonal, alacsonyabb fogyasztás és kultúra), 6. rossz anyagi helyzetű közép (az átlagtól elmaradó jövedelem és fogyasztás), 7. falusias közép (lakás és lakókörnyezet terén átlag alatti), 8. érdekérvényesítő alsó (mindenben relatív hátrány, de erős munkahelyi pozíció), 28 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok 9. jó anyagi helyzetű falusias alsó (többletmunkával nagy jövedelmet elérő, de a többi dimenzióban átlag alatti), 10. városias alsó

(lakókörnyezete jó, a többi dimenzióban jóval az átlag alatt), 11. enyhén deprivált (kedvezőtlen lakókörnyezet, önellátó gazdálkodáson alapuló átlag körüli fogyasztás), 12. deprivált (minden dimenzióban átlag alatt, halmozódó hátrányok) Struktúraelméletek Az „L-modell” (Kolosi Tamás) Kolosi a státuszcsoport-elméletben a hét egyenlőtlenségi dimenzió alapján értékelte a cs aládokat, s a hasonló helyzetűeket sorolta egy csoportba (Ld. fent!) Ez tehát egy rétegződésmodell volt! Az „L-modell”-ben strukturális csoportokat nevezett meg (azokat sorolta egy csoportba, akik a redisztributív rendszer hierarchiájában hasonló helyzetben vannak): 1. politikai, államigazgatási vezetők, 2 a redisztributív szektor középszintű alkalmazottai, munkásai, 3. a redisztributív szektor szakképzetlen munkásai, 4 magánvállalkozók, 5 latens magánvállalkozók, 6. kisárutermelők, 7 a második gazdaságban dolgozó szakképzetlenek, 8

menedzserek, gazdasági vezetők, 9. redisztributív és magán szektorban nagy jövedelmet elérő értelmiségiek, szakmunkások, 10. a redisztributív és a magánszektorban átlagos jövedelmet szerzők. Az „L-modell” lényege: a strukturális csoportok jellemzően meghatározott helyet foglalnak el a redisztributív szféra valamelyik szintjén, illetve a piaci viszonyokban. Az „L-modell” tehát már nem rétegződésmodell: nem csupán leírja valamilyen közös jellemzők alapján a társadalmat alkotó csoportokat, rétegeket, hanem a társadalom működésmódja szempontjából hoz létre csoportokat, azaz a közöttük lévő viszonyokat, s ezzel a társadalom működését próbálja modellezni. Szelényi réteg- és osztálymodellje Kolosihoz hasonló kategóriákat használt: 1. káderelit, 2 új vállalkozók, 3 bürokratikus középosztály, 4 magánszektorban dolgozók, 5 az állami szektor azon dolgozói, akik a második gazdaságban is jelen vannak, 6. a

redisztributív szektor munkásai, 7. a magánszektor alkalmazottai Ezek a csoportok aszerint helyezkednek el, hogy milyen közel vannak az állami redisztributív szférához, illetve a második gazdasághoz. A redisztributív viszonyok jellemzője: rendies szerveződés (fontosak a személyes kapcsolatok, befolyások, tekintély és hatalom). A piaci gazdaság jellemzője: osztály-jellegű viszonyok (piaci mechanizmusok működése a meghatározó). 29 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A magatartásirányítás mechanizmusai cselekvés = reagálás társadalmi cselekvés = figyelembe veszi mások cselekvését, és ahhoz igazodva cselekszik (Weber) A társadalmi cselekvés mindig valamilyen konkrét szituációban zajlik a szituáció történeti-társadalmi termék (összefügg a társadalom struktúrájával) A magatartás - egyéni motívumai (genetikai-biológiai meghatározottság) - társadalmi meghatározottsága A magatartás meghatározottságának jellemzői:

1. Az emberi magatartás biológiai-pszichológiai mechanizmusai (ezeken keresztül hatnak a társadalmi tényezők) 2. A magatartás társadalmi létfeltételei (mikro-és makrokörnyezet) - strukturális viszonyok (kulturális tényezők) 3. A szocializáció folyamata, következményei A magatartásirányítás eszközei: rítusok, szokások, hagyományok, illemszabályok, divat, értékek és normák (erkölcs és jogi szabályok), magatartásszabályok, szerepek, megismerésivilágértelmezési mechanizmusok (előítélet, burkolt személyiségelméletek, oktulajdonítások, konformizmus). A konform viselkedés Konformitás = olyan viselkedés vagy véleményváltozás, mely egy egyéntől vagy csoporttól származó vélt vagy valódi nyomás hatására alakul ki. (Aronson, E) A konformitás megítélése: - A konformitás szükséges feltétele az emberi együttélésnek (Szabályok és szankciók betartása, alkalmazkodás). - A konformitás veszélyes is lehet: elvtelen

alkalmazkodás, az egyéniség háttérbe szorítása, stb (A konformitás nem önmagában jó v. rossz helyzetfüggő kérdés) Alapvető emberi feltételezés: 1. Magunkat a helyes ítéletre törekvés jellemez (az előítéletesség egyik gyökere), 2. a többieket a jóindulat elnyerése vezérli 30 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A konformitást befolyásoló tényezők: 1. Egyöntetűség az egyénnel szemben (a többséghez igazodás törekvése növeli a konformitást) 2. Az egyöntetűség megbomlása (ha egy szövetségest talál, már kevésbé lesz konform) 3. Jutalom vagy büntetés (Főként addig növeli a jutalom a konformitást, amíg a jutalmazás aktusa létezik - ha elmarad a jutalom, a konformitás csökkenhet). 4. Az információ (eredete, milyensége erősen meghatározhatja az alkalmazkodás mikéntjét, mértékét). 5. Hitelesség (az információt adó szakértelme, hitelessége növelheti vagy csökkentheti az elfogadást) 6. Az érintettek

önértékelése (az egyén tapasztalata, tudása, önértékelése döntően befolyásolja viselkedés- és véleményváltoztatását). Reagálások a társas befolyásolásra 1. behódolás - engedelmesség (fő tényező a hatalom, a fenyegetettség) 2. azonosulás (kívülről jutalmazott reagálás) 3. internalizáció (belsővé vált meggyőződés, belülről jutalmazottság) Az előítélet - A nem racionális megismerés és tudás eszköze, - döntően csoportok közötti viszonyokra vonatkozik, - Az egyéneknek közös, összehasonlítható értelmezési-igazodási keretet ad. Az előítélet kialakulásának motívumai: tása) - sztereotípizálás (egy embercsoport bizonyos jellemzőinek, motívumainak általánosí- - különleges esete az attribúció (oktulajdonítás - oksági következtetés az észlelt viselkedésből annak okára, szándékaira, a cselekvő személyiségére vonatkozóan) - pszichológiai szempontból: az előítélet célja az egyöntetűség

keresése ellentmondásos helyzetértékelés kiküszöbölése önkép-védelem - szociálpszichológiai szempontból: társadalmilag összehasonlítható vélemények, nézetek attitűdök segítségével történő képalkotás az előítélet tárgyáról -- ez széles társadalmi rétegek körében realizálódik. Az előítélet funkciói végül: - önigazolás (ítéleteink, cselekedeteink helyességének igazolása) - státusz, hatalom megőrzésének szükséglete - konformitás - rá vagyunk utalva, hogy értékeket és valószínűségeket sajátítsunk el (társadalmi összehasonlítás szükséglete). 31 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A társas kölcsönhatás A társas kölcsönhatás a személyközi történések alapeleme. Létrejöttének alapfeltétele: a résztvevők egymás jelenlétének tudatában legyenek (Ld később: interszubjektivitás, az "én" megmutatkozása) A társas kölcsönhatás társadalmi alapfeltételei adottak (Ld.

szerep, normák, szabályok, társadalmi csoportok) A társas kölcsönhatás lényege: a résztvevők közötti viszony léte, alakulása (Én -- Másik) A társas kölcsönhatás nyomán kialakuló tapasztalat az egyénben: - Az életet irreverzibilis (megfordíthatatlan történések) és - megismételhetetlen jelenidejű epizódok láncolataként éli meg. - Úgy viselkedik, hogy tudja: a szituáció egyszeri, a cselekedet megismételhetetlen, - önmaga mások által is korlátozott, múlandó lény (időélmény). A társas kölcsönhatás empírikus kutatása: Tripplet (1898): mechanikus tevékenységet vizsgált (horgászzsinór orsóra tekerése társas helyzetben). - Kimutatta: társas (nem verseny!) helyzetben a teljesítmény növekszik. Zajonc: a társas helyzet hatása a szociális facilitáció (többlet). Allport: a „társas növekmény” társas helyzetben akkor tapasztalható, ha a feladat egyszerű, de bonyolult feladatnál csökkenhet a teljesítmény. A

csökkenés lehetséges okai: - A nézők jelenléte bizonytalanságérzet megemelkedő reagáláskészség ez egyszerű feladatnál serkentő, bonyolultnál hibalehetőség. - A társaság mint pozitív (jutalmazó) vagy negatív (büntető) fokozottabb erőfeszítésre serkent kockáztatás nagyobb hibalehetőség. - A jelenlévők figyelemelvonók rutinfeladatnál megtörik a monotóniát jobb teljesítmény, de bonyolultabb feladatnál zavaró tényező hiba. A társas kölcsönhatás gátló hatásai (lámpaláz, vizsgadrukk) Interszubjektivitás (ÉN és a MÁSIK) A társas helyzet annak belátását igényli, hogy nem csak az „én” reagál a „másik”-ra, hanem lehetőség van a kölcsönösségre. Az interszubjektivitás = társadalmilag meghatározott beállítódások rendszere - érthetővé teszi, hogy mások ugyanolyan jogon léteznek, mint mi „magától értetődő dolgok” ezeket a MI (értékrendünk, szokásaink, tehát kultúránk) hitelesítette

természetes számunkra mérlegelés, gondolkodás nélkül elfogadjuk és alkalmazzuk. A szociális interakció folyamata A társas kölcsönhatások láncolata viszonyrendszereket épít ki a résztvevők között (ld. szerep, kommunikáció) 32 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok - a résztvevők hatnak egymásra - függőségi viszonyok épülnek ki közöttük (mellérendeltség, egyenrangúság és alá-fölé rendeltségek) - közösen egyeztetett jelentések szabályozzák (viselkedést integráló magatartásminták, szerep, kommunikáció) Az interakció folyamatának főbb elemei 1. a másik személy észlelése (személypercepció) - Kulcsmozzanata: valamilyen motívumot, célt tulajdonítunk a másiknak. A személyészlelés szükségszerűen csonka, hibás: a) a fizikai észlelés viszonylag pontos (látható jellemzők, tulajdonságok) b) szociális észlelés (következtetések, melyeket befolyásolják előítéleteink, státuszunk, pillanatnyi érdekünk,

érintettségünk, stb.) - sztereotípia-pontosság: a tipikus tulajdonságok biztos felismerése - differenciális pontosság: az egyéni különbségek kiemelésének képessége (A jó személyészlelők általában a szteretípia-pontosságban jók) - burkolt személyiségelméletek: sztereotípiák, előítéletek nyomán kialakuló „skatulyák” egy-két jellemzőből az egész személyiségre általánosítás c) a másik személy önreprezentációs stratégiája - nem teljes (nem képes vagy nem akarja igazi „én”-jét felfedni, szándékait közölni) - akaratlanul v. szándékosan félrevezető d) a kommunikáció (megértés) korlátai 2. Az ÉN megmutatkozása - Az interakció paradoxonja: az ÉN a kiindulópont, de a partner (a MÁSIK) visszajelzése, reakciója hiányában meghatározatlan marad. Az ÉN lényegében a MÁSIK-nak az ÉN-re adott visszajelzései alapján épül fel („felépített én”). Az ÉN kifejezésének prezentációs stratégiái: - a

külső megjelenés maga (testtartás, öltözködés) - ellentétes motivációk titkolása (érdeklődés mutatása akkor is, ha unalmas) - a hibák eltitkolása - a szép oldalak, az előnyök előtérbe helyezése - a folyamat eltitkolása és a végeredmény bemutatása. 3. Függőségi viszonyok kialakulása ge) - álfüggőség (a szituáció jellege adja a függőség képzetét - pl. egy szertartás közönsé- szimmetrikus függőség (egymás mellettiség, egyenrangúság) - asszimetrikus függőség (alá-fölé rendeltség) - reaktív függőség (a másik viselkedéséhez igazított cselekvés) 33 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Deviáns viselkedés A deviancia fogalmi problémái Deviancia = elferdülés, elhajlás Deviáns viselkedés = a társadalmi normáktól eltérő viselkedés - Pontatlan meghatározás, mert: - a társadalomban egyidejűleg többféle normarendszer létezhet (Ld. normák viszonylagossága!), - a társadalmi normáktól való

eltérés mértéke, gyakorisága nem mellékes, - nem minden normasértést ítél el a társadalom, - lehet olyan normasértés, ami hasznos, célszerű, - hogy mi a deviáns, végső soron egy minősítés eredménye. (Deviancia az, amit a társadalom, vagy egy csoportja annak minősít.) A deviancia egyfelől egy olyan magatartás, ami - sérti az általánosan elfogadott társadalmi normákat, - a társadalom elítéli, szankcionálja, - a társadalom működése szempontjából káros, és - egy bizonyos arányszám alatt marad, továbbá egy folyamat, mely magában foglalja - a normasértőnek ítélt cselekedetet és - e viselkedés deviánssá minősítésének társadalmi gyakorlatát (a kontrollintézmények deviancia-konstruáló működését, és a deviánsnak minősített személy identitásában bekövetkező változást). A normák viszonylagossága 1. A normák minden társadalomban változnak, fejlődnek 2. Egy adott társadalomban egyidejűleg többféle norma

létezhet: - ezek élhetnek egymás mellett harmóniában, de lehet közöttük kibékíthetetlen konfliktus (vallásfelekezetek, szubkultúrák). 3. A normák lehetnek regulatívak (minden helyzetben érvényesek és stabilak, mint pl a sakk játékszabályai, a KRESZ, a tízparancsolat, stb.), és konstruáltak (az adott helyzetben a szereplőknek kell eldönteni, mi is az érvényes) 4. A normák kommunikatív helyzetben kelnek életre - áthatja azokat az egyén norma- és szerepértelmezése, helyzetmeghatározása, a kommunikáció folyamata 34 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A deviancia dimenziói 1. Abszolút deviancia Az abszolút deviancia olyan cselekedet, mely minden korban, kultúrában normasértőnek számítana de ilyen cselekedet nem létezik minden deviancia relatív. 2. Relatív deviancia a) Intézményesült és individualizált deviancia - olyan viselkedés, ami csak az adott egyénre jellemző, egyedi normasértés - olyan normasértő magatartások,

melyek szerepszerű viselkedések (zsebtolvaj, drogos, alkoholista, stb. tése) b) Innovatív deviancia (a haladás érdekében megszegett szabályok, új szabályok köve- c) Pozitív-negatív deviancia (a társadalom szempontjából kedvező hatású vagy káros normasértés) d) Fizikai deviancia (az átlagostól eltérő testi adottságokból, sérülésekből következő sajátos magatartás - pl. balkezesek eszközhasználata, a vakok mozgásmódja, stb) A deviancia funkciói a) Manifeszt funkció: szükségletkielégítés, problémamegoldás, konfliktuskezelés b) Latens funkció: a csoportkohéziót erősíti, magatartást legitimáló ideológiát ad, kialakítja a deviáns identitást, aktivizálja a normasértőket, jelzi, előidézi a társadalmi változásokat. Társadalmi kontroll és deviancia A társadalmi kontroll fogalma a 60-as években került a szociológiába. A kontroll kifejezés itt nem csupán ellenőrzést, hanem értékelést és szabályozást is jelent.

A társadalmi kontroll intézményeinek funkciói: minősítik és szabályozzák a cselekvéseket. A minősítés: annak meghatározása, hogy az adott cselekvés elfogadható-e vagy sem (konform vagy deviáns). A szabályozás a cs elekedetek lehetséges megvalósításának kereteit (illemszabálytól a törvényig), és jutalmazását vagy szankcionálását határozza meg. 35 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A kontrollintézmények formái formális (makrotársadalmi) Pozitív pénz, diploma, érem, kitüntetés, előléptetés, Negatív bírság, lefokozás, szabadságvesztés, halálbüntetés informális (mikrotársadalmi) helyeslés, dícséret, mosoly, csók, csodálat helytelenítés, fenyegetés, bántalmazás, kiközösítés Devianciaelméletek 1.Biológiai - pszichológiai elméletek Az emberi viselkedés meghatározói objektív fizikai és lelki adottságok, valamint egyéni döntésekben megnyilvánuló gondolati-akarati mozzanatok. A lélektani

elméletek szerint a normasértő (bűnöző) embereknek van valamiféle különös tulajdonsága (pszichikai jellemzője), ami őket deviánssá teszi. A pszichoanalítikus elmélet a sivár gyermekkorral, szeretetmegvonással, nem megfelelő családi neveléssel magyarázza az agresszivitást visszafogni képtelen emberek viselkedését. A frusztráció-agresszió elmélet a bizonyos emberi szükségletek kielégítetlenségéből (szeretet, szex) fakadó frusztrációból és agresszióból vezeti le a devianciát. A társas tanulás elmélete az emberi viselkedést olyan mintázott cselekvésnek fogja fel, ami mások megfigyeléséből, a többi ember magatartásából leszűrt tapasztalatokból építkezik. Így tanulható meg a deviáns viselkedés is. 2. Durkheim anómiaelmélete Durkheim szerint a társadalom stabilitásának, integráltságának alapja az egységes érték-és normarendszer kialakulása. Az integráltság azért fontos, mert ennek révén rendelkeznek az

emberek olyan közös értékrenddel, ami lehetővé teszi tevékenységüket, értelemet ad életüknek. A társadalmi integráció ellentéte az anómia: az értékek és normák zavara, a m eggyengült normák állapota. Anómia ott és akkor következik be, ha a társadalmat valamilyen hirtelen, gyors, akár negatív vagy pozitív hatás éri. Ekkor felborul, érvénytelenné válik a régi értékrend, elbizonytalanodnak a viselkedést szabályozó normák, semmi sincs, ami az emberek vágyai és a lehetőségek közötti feszültséget mérsékelje. A társadalmakat érő negatív hatások példája egyértelmű: idegen hódítás, zsarnoki hatalomátvétel, természeti csapás létében kérdőjelezheti meg az adott társadalom működését. De egy pozitív változás is lehet anómia kiváltója: pl a m agyarországi rendszerváltás felszabadította az o rszágot az idegen uralom alól, kibontakozhattak a demokratikus intézmények. A változások gyorsasága, lendülete

elsöpörte a régit, az új értékek és normák azonban még nem alakultak ki 36 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A deviancia funkciója Durkheim szerint a deviancia, ha egy bizonyos arány alatt marad, akkor normális, szükséges ha nem lennének normasértések, megállna a társadalom fejlődése. A devianciára adott reakció (szankció, büntetés) segíti a t ársadalom egységességének kifejeződését, a közös értékek, normák legitimitásának (érvényességének) megerősítését. Durkheim elméletének jelentősége Elsőként mutatott rá, hogy a cselekvéseket döntően társadalmi összefüggéseik elemzésével lehet megérteni. Bizonyította, hogy a társadalmak integráltsága (szervezettsége, mely szorosan összefügg egy stabil érték- és normarend kialakulásával) és a deviancia között fordított arány van. Ha megbomlik a társadalom integráltsága (anómia), megemelkedik pl. a bűnözés vagy az öngyilkosság aránya Az

öngyilkosság vizsgálatakor Durkheim rámutatott: a társadalom integráltsága az egyes közösségek integráltsági állapotában jelenik meg. Ha a család, a vallási és a politikai közösségek egységessége meggyengül, akkor növekszik az öngyilkosság aránya 3. Merton anómiaelmélete Merton továbbfejlesztette Durkheim elméletét. Az anómia oka: a kulturális struktúrában bekövetkező zavar e zavar eredete a társadalmi struktúrában rejlik A gondolatmenet lényege: A társadalmi struktúra (= a társadalom működése) egyenlőtlenségeket okoz - Bizonyos társadalmi csoportok tagjai számára nincsenek meg a célok eléréséhez szükséges eszközök, bár a célokat ők ugyanúgy elfogadják, mint a társadalom többsége (pl. elfogadják az anyagi gyarapodást mint társadalmilag elismert célt, de nincs hozzá szakképzettségük, munkájuk, tudásuk, kapcsolataik, stb.) - Konfliktus alakul ki a társadalmilag elfogadott célok és a rendelkezésre álló

eszközök közt cél - eszköz konfliktus - A cél-eszköz konfliktus feloldására illegitim (tiltott) eszközöket használnak ezekről bebizonyosodik, hogy eredményesek, hatékonyak (esetenként hatékonyabbak, mint a legális eszközök! - ez megkérdőjelezi a legitim eszközök, az értékek érvényességét (nem érdemes becsületesnek lenni) ez rombolja az értékrendszert anómiához vezet. 37 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok 4. Szociálpatológia Az 1920-as években kibomló irányzat a devianciát társadalmi betegségként fogta fel, érzékeltetve, hogy nem az egyének viselkedését, hanem annak társadalmi meghatározóit kutatja. 5. A társadalmi problémák irányzata Az számít devianciának - függetlenül káros vagy veszélyes voltától -, amit a társadalom annak minősít. 6. Minősítési (címkézési) elmélet A normákat sokan megszegik, de csak az számít deviánsnak, amit annak minősítenek. A minősítés folyamatának lényege: A

társadalom hatalmon lévő csoportja határozza meg a „jó” és a „rossz” közötti határokat, és megteremti a nemkívánatosnak minősített cselekvések elszigetelésének, szankcionálásának kontrollintézményeit. (makrotársadalmi szint) A mikroszintű minősítés az egyén közvetlen környezetében zajlik: a csoport, közösség minősíti az egyén cselekedetét (címkét, bélyeget, stigmát alkalmaz - megszólja, kiközösíti vagy éppen dicsőíti), melynek nyomán az egyén önmagát is normasértőnek minősíti, és aszerint is cselekszik (deviáns karrier). A minősítési elmélet szerint a deviancia nem az adott cselekedet különös jellemzője, hanem a minősítésnek (a környezet az egyént, illetve viselkedését normasértőnek ítéli és szankcionálja) a következménye. A minősítési folyamat jellemzője: - Általában a hatalomgyakorlás kifejeződése (a hatalom éppen azáltal nyer igazolást, hogy meghatározza, mit tart elfogadottnak,

és mit ellenez), - a minősítés nem mindig külön eljárás (mint pl. a bírósági eljárás), hanem része az aktuális helyzetnek („olyan rossz vagy”, mondja a szülő a gyereknek vacsora közben), - nem egyszeri aktus, hanem folyamatos, a mindennapi társas helyzet és kommunikáció szerves része. A címkézés eljárásai: Értékelő minősítés - helyzetfüggő, ismert címkék alkalmazásával (paraszt, zsidó, homokos, stb.), - identitás lefokozás (pl. ha kiderítik valakiről, hogy zsidó, akkor a korábbi én-je helyett a zsidó címke lesz lényének meghatározója az őt minősítők szemében), - megszégyenítés, kiközösítés (stigmatizáció) A címkézés érvényessége nem csupán az adott helyzetre vonatkozik: - hosszabb folyamat, (a szocializáció részévé válik - az előítéletek egyik alapja lesz - , mely során az egyén megtanulja, kit kell lenézni, gyűlölni, stb.), - a megcímkézett személyben végbemenő identitásváltozás. 7. A

differenciális asszociáció elmélete 38 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Ez az elmélet abból indul ki, hogy a normasértő magatartás tanult viselkedés, aminek alapja a közvetlen környezet által nyújtott minta. Azok, akik gyakrabban érintkeznek pl bűnözőkkel (családjukban, baráti körükben, lakókörnyezetükben több a bűnelkövető), nagyobb valószínűséggel lesznek maguk is bűnözők. 8. Modern devianciaelméletek A modern elméletek jellemzője, hogy összekapcsolják az egyéni meghatározottságokat és a társadalmi folyamatokat. Így a deviancia a személyiségfejlődés és cselekvés, valamint a társadalmi folyamatok, változások egy különös metszéspontján jönnek létre A deviancia eredete: - biológiai- genetikai sajátosságok (öröklött adottságok, hajlamok, betegségek) - személyiségkárosító életesemények (lelki traumák, tragédiák) - a szocializáció zavarai. Ezekhez kapcsolódnak a makrotársadalmi tényezők: -

kulturális minták, szokások - anómia Mindezek következménye: Személyiségzavar ezzel összefüggő magatartászavar (agresszivitás, hiperaktivitás, szabályok, normák megszegése) e magatartászavarok visszahatnak a s zemélyiségre, tovább fokozva annak zavarait (beilleszkedési problémák, konfliktusmegoldási képtelenség, önértékelési zavarok, identitásproblémák, személyes kapcsolatok problémái) deviáns viselkedés. A deviancia formái és jellemzői Magyarországon Bűnözés A bűnözés tendenciájára jellemző, hogy az 1960-as években regisztrált 160-170 ezer ismertté vált közvádas bűncselekmény 1995-re meghaladta a félmilliót (502 036 bűncselekmény). E hatalmas emelkedés okai igen vitatottak. A fő érvek: • Az emelkedés nem olyan nagy, mivel a 60-as évek adatai pontatlanok: a tényleges bűnelkövetés a statisztikában közzétetteknél lényegesen magasabb volt, de azt politikai okoból nem közölték, illetve sok

bűncselekmény nem jutott a hatóságok tudomására (pl. közvagyon megkárosítása) • Az emelkedés döntően a vagyon elleni bűncselekmények megszaporodásából származik. A vagyonosodás, az anyagi javak növekedése (gépjárműpark, vagyontárgyak, stb.) természetszerűleg magával hozta a bűnözés növekedését • A kriminalizálás, dekriminalizálás „egyenlege” is pozitív. Kriminalizálás = adott cselekedet (ami korábban nem létezett, vagy nem volt bűn) bűntettnek minősítése (Pl adó, vám, devizajogszabályok megsértése, hivatali hatalommal való visszaélés, stb.) Dekriminalizálás = adott cselekedet kivonása a b űntettek köréből (Pl. közveszélyes munkakerülés) • A latens (rejtett) bűnözés arányának nehéz a m egítélése: egyes becslések szerint a l atens bűnözés az ismertté vált bűncselekmények 30 %-ával növeli a tényleges bűnelkövetések számát. 39 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok • A statisztika

torzító hatása: ha egy bűnelkövető egy bűncselekményt követett el, de a sértettek száma több, akkor ez annyi bűncselekményként kerül be a statisztikába ahány rendbeli a bűntett. A bűnözés jellegének, szerkezetének átalakulása • Jelentősen nőtt a vagyon elleni bűncselekmények száma (főként lopás). • Emelkedett az erőszakos bűnelkövetések száma (rablás, emberölés - ez utóbbi pl. 1980-ban 200, míg 1991-ben 308, 1994-ben 314 eset volt.) • A vagyon elleni és az erőszakos bűncselekmények számának emelkedése okozza elsősorban azt, hogy nőtt az emberek fenyegetettség érzése. • Új bűncselekmény fajták jelentek meg (adó, vám és devizajogszabályok megsértése, számítógépes bűnözés, drog és bűnözés, terrorcselekmények, stb.) • Bővült a bűnelkövetői kör (növekedett a fiatalkorú elkövetők száma, megjelentek a nem megélhetésért, hanem a pozíció, hatalom, monopolhelyzet megszerzéséért bűnöző

"fehérgalléros" bűnelkövetők, valamint a külföldi tettesek). • A megélhetési -szegény-vagy szükséglet - bűnözés mellett növekedik a jóléti bűnözés (hatalom, pozíció érdekében). • Új jelenség a drog és bűnözés összekapcsolódása, növekedése. • A szervezett bűnözés megjelenése. • Rendkívül magas (30-40 %-ra becsülik) a latens bűnözés mértéke. A bűnözés növekedésének feltételezett társadalmi okai: • Társadalmi egyenlőtlenségek növekedése elszegényedés, rossz életminőség, esélytelenség. • A bűnelkövetés alkalmainak bővülése (vagyonosodás, ellenőrzési hiányosságok, szabályozatlan viszonyok - pl. az adótörvények kiskapui-) • Kontrollintézmények működési problémái (családok szétzilálódása, iskolarendszer problémái, a bűnüldöző szervek tevékenységének nehézségei, a jogalkotás, bíráskodás gondjai, stb.) • Anómia (a rendszerváltás után rohamosan

tapasztalható érték-és normaválság). • A társadalom felkészületlensége (A civil önszerveződések lassú kibontakozása, a fölülről várt segítség, a megelőzés, a védekezés fejletlensége). • Új érdekeltek megjelenése (pl. a biztosítótársaságoknak érdeke, hogy a káreset okaként bűncselekményt állapítsanak meg). • Mobilitás (társadalmi helyzetváltozás, határok megnyílása, menekültek). A latencia okai: a kontrollintézmények nem megfelelő működése (a felderítés eredményessége 20 % körüli átlagosan), a sértett nem tesz bejelentést (nem kíván egy eljárás szenvedő alanya lenni, a kár mértéke nem jelentős, nem hisz az eljárás sikerében, stb.) 40 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Öngyilkosság A magyarországi öngyilkossági helyzet jellemzői: • Világviszonylatban is egyedülállóan magas öngyilkossági gyakoriság. • A hosszútávú trendek sajátosságai: - a századforduló körül érte el a

nyugat-európai átlagot, majd két "makrociklus" (hullámszerű emelkedés majd stagnálás-csökkenés) következett: A századforduló 19 s zázezrelékes aránya 1932-re 35 százezrelékre nőtt, majd az 50-as évek végéig csökkent, illetve stagnált. Ezt követően ismét emelkedni kezdett, és 1983-84-ben a 45-46 százezrelékkel érte el a csúcspontot, amit néhány év stagnálás, majd az évtized végétől lassú csökkenés követett. 1996-ban 31 százezrelék, ami még mindig a legmagasabb a világon. Jelenleg kb. minden 40 ember öngyilkosság következtében hal meg Magyarországon • Demográfiai sajátosságok: Az öngyilkosok többsége (65-70 %-a) férfi, zömmel alacsony iskolai végzettségű, közép vagy időskorú. A kísérletet elkövetők között viszont magasabb a nők aránya. Magyarországon igen magas a gyermek-és fiatalkorban öngyilkosságot megkísérlők száma • Települési sajátosság: a legtöbb öngyilkosságot falun, tanyán

követik el. • Regionális sajátosság: Magyarországon jelentősek a területi különbségek. Az ország délidélkeleti részén (főként Bács-Kiskun és Csongrád megye) a l egmagasabb, háromszorosa egyes nyugati megyék (Győr-Sopron, Vas és Zala) adatainak. A hazai öngyilkosságokat kutató elméletek a magas gyakoriságot olyan makrotársadalmi motívumokkal magyarázzák, mint a történelmi sorsfordulók (az ország kiszolgáltatottsága, a két világháború, a trianoni sokkhatás, gazdasági világválság, az ötvenes évek személyi kultusza, a totalitariánus rendszer), valamint makrokulturális tényezők (a halál heroizálása, a kultúra által közvetített mentalitás, mely a problémamegoldás egyik követendő eszközének jelzi az önpusztítást). A minta vagy modellhatást igazolják a regionális különbségek is. Alkoholizmus Az alkoholizmus mérésének módjai: - az egy főre jutó alkoholmennyiség becslése - Jellinek-képlet (az alkoholos

eredetű májzsugorban elhunytak számából következtet az alkoholisták számára) - az alkoholistákat gondozó intézetek nyilvántartásai Az alkoholizmus szociológiai meghatározása: alkoholista az, akinek rendszeres alkoholfogyasztása károkat okoz önmaga, illetve környezete számára, vagy másképp: akit italozása meggátol társadalmi szerepeinek megfelelő ellátásában. 41 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok Az alkoholizmus, alkoholfogyasztás értelmezési modelljei: 1. Etikai modell A görög-római antikvitásban gyökerezik - az alkoholélvezet elszakad a kultikus használattól öncélúvá válik = vétség az emberi autonómia ellen. A részegség morális hiba - az iszákos elveszti a közösség megbecsülését. Az etikai modell a mértékletességet hangsúlyozza. A kereszténység a bűn etikai értelmezésmodelljét hozta: az ember felelős lény, de bűnre hajlamos. A középkorban erősen tiltott az alkoholfogyasztás, majd később az

ünnep része lett. Ekkor az alkoholizmus még nem társadalmi probléma. Az etikai modell ma is működik: az egyéni felelősség kérdését tolja előtérbe. 2. Betegség modell A 18. században az alkoholizmust mint betegséget kezdték vizsgálni: - alkoholizmus mint elmebetegség - degeneráció, veleszületett gyengeség a megoldás: az alkohol távol tartása (szigorú szankciók, büntetések) - alkoholizmus mint általános esendőség (az ember főként ott esendő, ahol a környezetében sok a feszültség - ez már társadalomkritika is, aminek következménye: - Az alkoholizmust társadalmilag kell korlátozni (USA szesztilalom az 1920-as években, szeszáremelés Angliában, a városellenesség erősödése Németországban - a városi lét az oka az alkoholizmus terjedésének) - alkoholizmus mint társadalmi betegség (lehetetlen társadalmi körülmények, szegénység az iszákos a társadalom áldozata. 3. szociológiai modell - A szociológiában először a

társadalmi betegség elképzelés élt. - Az alkoholfogyasztás társadalmi funkcióinak elmélete: - az alkoholfogyasztást társadalmi célok termelték ki (ünnepek, érintkezések megkönnyítése, feszültségcsökkentés) az alkoholisták társadalmi segítséget érdemelnek. - betegségmodell és deviáns viselkedés modelljének összekapcsolása Az alkoholizmus trendjei Magyarországon Az alkoholizmus mértéke: Az alkoholfogyasztás, és az alkoholizmus folyamatosan nő A nyilvántartott alkoholisták száma 1980-ban közel 50 ezer fő volt, 1986-ban 64 ezer. A becsült alkoholisták száma ugyanezen években 224 ezer, illetve 590 ezer fő. A nyilvántartott alkoholisták száma ezután csökkent, a becslések azonban számuk növekedését jelezték (1995-ben 1 millió 52 ezer fő). Az italfogyasztás szerkezeti sajátossága: Az egy főre jutó borfogyasztás viszonylag magas volt minden korban. A sörfogyasztás az ötvenes évektől lendületesen emelkedett, az égetett

italok fogyasztása 1951-hez viszonyítva ötszörösére nőtt. Demográfiai sajátosságok: A hazai vizsgálatok szerint a felnőttek 12 %-a nagyivó, 53 % -a átlagos, rendszeres alkoholfogyasztó, és 35 %-a absztinens. A nemek közötti eltérés nagy: a 42 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok férfiak 23 %-a nagyivó (nők 2 %-a), 60 %-a átlagos (nők 48 5-a), és 17 %-uk absztinens (nők 50 %-a). Magyarországon igen gyakori a fiatalok, gyermekek alkoholfogyasztása - családi ünnepek kulturális tradíciói erősítik ezt. A magyar kultúra által erősen mutatott funkciók: Az alkohol mint feszültségoldó, problémamegoldó, a társas kapcsolatok alakítását segítő szer. Az alkoholizmus több ponton kapcsolódik más normasértésekhez: - Öngyilkosok, bűnelkövetők jelentékeny része alkoholista. - Újabb fejlemények: alkoholfogyasztás és drog összekapcsolódása. Az alkoholizmus szociológiai probléma, mert: - az alkoholisták száma világviszonylatban

is magas - az alkoholizmus okozta károk jelentősek: gazdasági károk (betegség, munkaképtelenség, termékenység csökkenése, gyógykezelés költségei, balesetek), egészségi károsodás (az alkoholista szervezetének károsodása, korai halálozás, magzati károsodások), problémák a társas kapcsolatokban (családok szétzilálódása, házassági és partnerkapcsolatok romlása). Drogfogyasztás A hazai droghelyzet tendenciái - A kábítószerfogyasztás az 1960-as években jelent meg Magyarországon, ekkor elszigetelten, és jobbára a fővárosban (szipuzás, gyógyszer-alkohol). - A 70-es évek elején USA-ból indult kábítószerhullám elérte Európát (cannabis szakasz marihuána) - Magyarországon 1972: az első 32 fős drogos csoport felderítése (A Parkankorszak: parkinson-kór elleni gyógyszer és alkohol együttes alkalmazása). A fogyasztás ekkor még a fővárosra koncentrálódott. - 1974-től: a „csöves jelenség” kora - a szipuzás terjedése

(ragasztószer és egyéb vegyi anyagok belélegzése, mjad gyógyszerek (nyugtatók, altatók, antidepresszánsok, stb.) és alkohol kombinálása, kábítószer és bűnözés összekapcsolódásának kezdete (gyógyszerlopások, recepthamisítások) - 1976: 100 fős drogos csoportot derít fel a Budapesti Rendőrfőkapitányság - Egészségügyben nyilvántartott drogfüggők száma: 1976-ban 98 fő, 1980-ban 870, 1982-ben 3 ezer felett. - Becslések a drogokkal kapcsolatba kerülők számáról. 1980-as évek elején 10 ezer, 80-as években 30 ezer, 90-es évek eleje 150 ezer fiatal. - 80-as évek közepétől: bármilyen szer megszerezhető - Magyarország tranzitországgá vált, majd rövidesen célország lett. 43 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok - Minden olyan jelenség megtalálható, ami nyugaton: szállítás, hazai termesztés és előállítás, kereskedelem, drog és bűnözés összekapcsolódása (drog hatása alatt, drog megszerzése, terjesztése

érdekében elkövetett bűncselekmények). - 1989 után robbanásszerű változások (alkalmi fogyasztók és függők számának emelkedése, a drogszállítás egyik fő útvonala -a délszláv háború miatt kiesett balkáni út helyett - Magyarországon át vezet, kiterjedt kereskedelmi hálózat és szervezetek, az illegitim kereskedelemben szerzett jövedelmek tisztára mosása, stb.) - Az 1996-os helyzet: - Kialakult egy új generáció, melynek más a droghoz való viszonya (az alkalmi használók száma emelkedett: a középiskolások 5-25 %-a kipróbált már valamilyen szert!) - A tiltás ellenére is fennmaradt, terjed a drogfogyasztás. - Minden olyan jelenség létezik, ami nyugaton is együtt jár a drog világával. - A deklarációk és a gyakorlat közt nagy az ellentmondás (Az eddigi beavatkozási stratégiák csak szóban voltak ígéretesek, de nem értek el kimutatható eredményt.) - A potenciális veszély egyre nagyobb, a felkészültség hiányos.

(Megelőzés, felvilágosítás, kezelés intézményei elégtelenek, nincs elég szakember, nincs kormányszintű drogstratégia) Adatok 1995-97-ből: - drogfüggők száma: 30-60 ezer fő - alkalmi fogyasztók száma: 150 ezer fő - A nyilvántartott heroinisták száma: 1994-ben 230 fő, 1995-ben 498, 1996-ban 933 fő. - Egészségügyben nyilvántartottak száma: 1994-ben 2806, 1996-ban 4233 fő. - Lefoglalások: 1990-ben 6,3 kg heroin, 1996-ban 1146 kg heroin (180-szoros mennyiség növekedés) - Drog és bűnözés: kábítószerrel való visszaélés bűntettében 1990-ben 34 fő ellen, 1996-ban 400 fő ellen indult eljárás. Droghelyzet és társadalmi kontroll Az 1960-as években rendőrségi fellépés történt, illetve közigazgatási-jogi szabályozás történt (kábítószerek előállítását, termesztését, forgalmazását szabályozták - főként gyógyászati cél). A 70-es években továbbra is rendőri fellépés - a drogosokat jobb híjján közrend

megsértése, garázdaság ürügyén vonják eljárás alá. 1973: Az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottságon belül létrejön a Toxikománia Elleni Munkacsoport. Célja: felvilágosítás, publikálás Az egészségügyi intézményekben növekszik a felvett drogbetegek száma - néhány intézményben kezelni kezdik a drogfüggőket. 1977: Az Állami Ifjúsági Bizottság Tájékoztatójában perifériális, elszigetelt jelenségnek ítéli a drogozást. Megtiltják a drogfogyasztással kapcsolatos kutatásokat, publikációkat. 1978: Minisztertanácsi rendelet a drogfogyasztás visszaszorítására - a felhívás formális. 1978: A büntetőtörvénykönyv „kóros szenvedélykeltés” címszó alatt tárgyalja a kábítószerkérdést és 2-15 év szabadságvesztéssel sújtja az illegális előállítót, terjesztőt. 44 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok A 80-as évek derekán indulhatnak kutatások, jelenhetnek meg publikációk - a hivatalos szervek még mindig a

szőnyeg alá söprés módszerét alkalmazzák. 1985: Minisztertanácsi határozat a megelőzés - kezelés - utógondozás kérdéséről. 1987-től nyílnak az első drogambulanciák (Budapest, Pécs, Szeged), illetve rehabilitációs otthonok különböző vallásfelekezetek támogatásával. A 90-es években országos program kidolgozását tervezik (Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság létrehozása) - 1998-ban addigi tevékenységét eredménytelennek minősítik. A drogfogyasztó magatartás kialakulása A drogfogyasztó magatartás (drogos karrier) kialakulásának pillérei: 1. Személyiség - örökletesség (szorongásra való hajlam, labilitás) - születéskori károsodás (idegrendszeri, szervi sérülések) - ontogenetikus fejlődés (mozgás és beszédzavar) - szocializáció (anya-gyermek kapcsolat sérülése, kezeletlen viselkedészavarok, szerepkonfliktusok, identitásproblémák) 2. Környezet - család (érzelmi frusztráció, konfliktusok,

stresszhelyzetek, intim együttlétek hiánya) - iskola (teljesítményorientáció, kudarcok, szorongás) - kortárscsoport (alternativitás, önigazolás) 3. Drog-motívumok - kíváncsiság (csoportkényszer) - hedonizmus (örömkeresés) - emancipációs motívum (a serdülőkor problémái, elszakadás, önállósodási törekvés) - szintetikus boldogságkeresés Drog és más normasértések kapcsolata A drogfogyasztás szoros összefüggése az alkoholizmussal (szipuzás, gyógyszer és alkohol), az öngyilkosságal és mentális zavarokkal jól kimutatható. Drog és bűnözés (ld. fentebb!) Tiltás vagy legalizálás? A tiltás pártján állók érvei: • A drogprobléma világméretűvé terebélyesedett, rendkívül veszélyes jelenség. • Gazdasági veszélyek: a kábítószertermelő - zömmel fejletlen - országok kiszolgáltatottak, érdekeltek a kábítószertermelés fennmaradásában. A fogyasztó országok gazdasági életét megrengeti a drogpiac (kétes

üzletek, a p énz tisztára mosása). A drogfogyasztás ártalmai nagy gazdasági terhet jelentenek (munkából kiesés, gyógykezelés). • Egészségügyi problémák: a drogfüggés szinte visszafordíthatatlan folyamat, a s zervezet tönkremegy, súlyos egészségi (testi és lelki) ártalmak. 45 Fekete Sándor: Szociológia vázlatok • Társadalmi problémák: a drogfogyasztó nem csak önmagát, környezetét is károsítja. A drogozás terjedése olyan sokrétű kárt okoz (gazdasági, egészségi, politikai, társadalmi), hogy meg kell védeni a társadalom nem drogfogyasztó részét a drogosoktól. A megelőzés (elrettentés) megfelelő eszköze a széles körű kriminalizálás (bűntetni kell a termelőt, előállítót, kereskedőt és fogyasztót egyaránt). • Jogi-rendészeti oldal: megvalósítható az eredményes felderítés, a jog képes megfelelő szabályokat megalkotni és alkalmazni. A legalizálást pártolók véleménye: • Filozófiai-etikai

oldalról: az emberi szabadsághoz tartozik, hogy valaki drogozik (az alkohol, a dohány és a kávé is drog - bizonyos országokban tilos, pl. mohamedánoknál az alkohol) • Társadalmi szempont: A drogfogyasztás társadalmi probléma, megoldása csakis komplex módon lehetséges: a fő hangsúly a megelőzésen, felvilágosító-nevelő munkán van, illetve a drogfüggők szakszerű kezelésén, rehabilitációján. A drogfüggőket betegként kell kezelni, nem bűnözőként. A hatósági, büntetőjogi fellépés könnyen válhat a bűnbakképzés kiindulópontjává Az egyszeri v alkalmi fogyasztó megbüntetése első lépcső lehet a deviáns karrier útján • Kriminológiai szempont: A kriminalizálási törekvések önmagukban bizonyíthatóan nem csökkentették sehol a világon a drogosok számát, sőt növelték azt (a droggal foglalkozó bűnöző csoportok kialakulása ebből eredt). Nem bizonyítható, hogy az egyszeri, alkalmi kipróbálás törvényszerűen

függőséghez vezet (ld. személyiség - környezet - drog) A kemény büntetőjogi fellépés bűnözővé teszi az alkalmi fogyasztókat • Orvosi szempont: Nehezen állapítható meg a csekély és a jelentős mennyiség mértéke, hosszas és drága vizsgálatot igényel a szervezetben lévő drog kimutatása, a függőség megállapítása. A drogfüggő beteg, ezért büntetéssel nem lehet meggyógyítani Mentális zavarok A mentális zavarok devianciaként kezelését indokolja, hogy az ebben szenvedők a társadalmi átlagtól, az elvárttól, a megszokottól eltérően viselkednek. A depresszióból, neurózisból, szorongásból fakadó viselkedészavarok problémákat okoznak az egyén társas kapcsolataiban, munkatevékenységében, szerepeinek ellátásában. A mentális zavarok gyakorta kapcsolódnak más normasértő magatartásokhoz: főként alkohol és/vagy drogfogyasztáshoz, illetve öngyilkossághoz. Mentális zavarok Magyarországon Magyarországon folyamatosan

nő a mentális zavarokban szevedők száma: a felnőtt lakosság több, mint egyharmadára jellemző a súlyos (10-16 %) és a kevésbé súlyos (15-18 %) depreszsziós tünet. A lelki problémákkal küzdők között többségben vannak az alacsony iskolai végzettségű, szegény, hátrányos helyzetű emberek, közöttük is nagyobb számban a nők. 46