Politics | Higher education » Politikaelmélet tételek

POLITIKAELMÉLET Tételek 1. A politika fogalmának értelmezése A politika társadalmi funkciói 2. A politika modern formáinak és tartalmainak kialakulása, általános jellemzői 3. A modern politika intézményesülése Érdek-transzformáció és artikuláció 4. A politikai rendszer és belső funkciója 5. A politikai rendszer működési közege és legitimitása 6. A politikai eszmeáramlatok 7. Politikai ideológiák és világmagyarázatok 8. A politikai pártok, pártipológiák, pártrendszerek 9. A politikai rendszerek típusai A nem demokratikus rendszerek 10. A demokráciák 11. A demokratikus intézményrendszer 12. A választási rendszerek A politika tudománya és tárgya: A politikai tud omány v. politológia v p olitikaelmélet = az e urópai társadalom tudományos gondolkodásában nem túl régi tudományág. 40 éve vált álta lánosan elfogadott tudományággá. Korábban is foglalkoztak vele a jogtudományon belül Mint önálló tu dományág az

1920 -as években alakult kis az US A-ban. Az a merikai politikai szféra eltér az e urópaitól. A hatalommegosztás jobban megfigyelhető Túllépett az álla m szervezeti keretén – az egész politikai szférát szem előtt tartva építette ki a fogalomrendszerét. Európában nem olyan a politikai légkör, a hat almi viszonyok, hogy ez megvalósuljon. Diktatórikus rendszerek voltak a II. VH végéig Majd a politikai légkör megváltozott. A demokráciák megerősödtek és kiteljesedtek Pl. választójog kiteljesítése, több beleszólási lehetőség az egyszerűbb embernek is A tudományos vizsgálat is kiszélesedett. Objektív jellegű megközelítés Nem csak a politikai szféra, a kulturális szféra is átrendeződik, a tudományos, egyetemi élet is. Ez lehetőséget adott arra, hogy Európában is önálló tudományággá váljon és hivatásszerűen művelhető legyen a politológia. A politikatudomány tárgya: A politológia átfogja a politika teljes

vertikumát, így - a társadalmi és politikai mozgalmakat - a politikai sajtót - a pártokat - az érdekegyesületeket - a parlamentet - a kormányokat - és a politika alanyait. A politológia tár gya ebben az értel emben a társadalmi rendszeren belül elkülönülő alrendszer. A politológia vizsgálja a politikai alrendszer kapcsolódási területeit, közvetítő szféráit más alrendszerek irányába. Ezek közül a z alrendszerek közül különösen fontos a jogi alrendszerrel való kapcsolat. A pol itikai programok többsége csak a jogon keres ztül valósítható meg. Az európai politikaelmélet kialakulásában eszmetörténeti vonal: a f ogalom keret kibővítését először a politikai tömegpártok megjelenése szükségeltette. Érdekes politikaelméleti leírások születtek a pártokról pl. a német Rohmer volt az első aki erre kísérletet tett, a leírásra, rajzolásra. Pszichológiai alapon építette fel a pártokat. Az emberi fejlődéshez

hasonlította a pártok fejlődését. A politikai pártok radikalizmusa = gyerekkor Ifjúkor = liberalizmus öregkor = konzervativizmus A svájci BUNSCHLI – először fogalmazta meg: csak többpártrendszer esetén beszélhetünk arról, hogy egy képződmény párt. Ha csak egy párt van az beleolvad az államba. A századfordulón Osztrogorszki – orosz származású – a politikai változást vizsgálta Michels politológussal együtt. A politikában megjelentek az új típusú tömegpártok, a korábbiak eltűntek, a parlamenti demokráciát féltették a szervezett tömegpárttól, mert ők nem az egyéni/választói, hanem pártérdekeket képviseltek. Szerintük a megoldás: a pártok működését csak a választási időszakban működtethessék. Max Weber politikaelmélete: kimutatta, hogy pl. világának van egy kitüntetett területe, ami az összes többit meghatározza – ez a hatalom, a politikai hatalom. Fontos: a politika és a gazdaság szoros kapcsolata a

társadalom szempontjából különös kapcsolatban vannak. Két egyidejű elsődlegesség érvényesül A gazdaság esetében: történelmileg meghatározó szerepe abban i s érvényesül, hogy a gazdaság kijelöli a helyét, rangját, működését és mozgásterét a politikai rendszernek is – a társadalmon belül. Ennyiben érvényesül a gazdaság elsődleges szerepe. A gazdaság egy bizonyos szinten többféle utat kínálhat a társadalmi fejlődésben. Hogy melyik lesz a győztes – a politika dönt – az az egy érvényesül, az a fejlődési irányzat fog visszahatni a társadalomra, a gazdaságra is. Így itt a politika elsődlegessége érvényesül. Ezért van a pártoknak gazdaságpolitikája. A politikai rendszer és működései rendszerelméleti szempontból A politikai rends zer a politikai hatal mi viszonyok mentén a hatal mi viszonyok dimenziójában politikai tevékenységek és hozzá kapcsolódó viszonyok és intézmények formájában létező

társadalmi alrendszer. A politikai rendszer a politikai tevékenységek eredménye és egyúttal kerete. Létre jöttének van történel mi feltétele: a társdalom irányító funkció önállósulása volt. A politikai rendszer funkcionális önállósulása annak a társadalmi felismerésnek az ere dménye, hogy maga a ter melés és gazdaság egyre inkább politikailag irányított és vezérelt folyamat. A politikai rendszer a társa dalmi reprodukciós folyamatokban újból és új ból felbukkanó konfliktusok végigharcolásának színtere. A politikai rendszer is, mint minden más alrendszer tartalmi és f ormai összetevőkből áll. A tartalmi összetevők a következők: - a hatalmi viszonyok és azok jellege - az érdektörekvések tartalma - a politikai ideológiák - a politikai kultúra Formai összetevők: - a politikai szervezetek - a politikai közösségek - a politikai normák - a politikai kommunikáció és információ rendszer A tartalmi és formai

összetevők egységben vannak, megfelelnek egymásnak, ez az egység a politikai cselekvések révén valósul meg. Összekötő elem: a politikai hatalom – nem más, mint a tényleges döntések birtoklása – léteznek fiktív döntések is – ezek nem a hatalmi szférában születnek. Tényleges döntés: alatt értjük anna k az inté zményesült döntési mechanizmusnak a végeredményét, amelynek révén va lamely társadalmi csoport vagy réteg az ado tt rendszeren belül képes alapvető érdekeit érvényesíteni. Társadalmi méretekben a társadalmi törekvések a politikai hatalom megszerzésére, új politikai gépezet létrehozására, a meglévő felújítására irányul. Az ellentétes érdekek érvényesülését korlátozni igyekeznek. A döntések intézményesült rendszere többféle módon működhet: Működhet – államilag intézményesült keretben – erős, centrális apparátus által - állami intézményesültség nélkül működik a

döntésmechanizmus – pl. liberalizmus elvén működő társadalmakban. - Megőrződik, de háttérbe szorul az álla mi intézményesültség, ez a pártállami struktúrára jellemző. A struktúra látszólag megkettőződik – tényleges döntések pártkereten belül – az állami keret hajtja ezt végre. A politikai rend szerben formai elemek változtathatók a leg gyorsabban. Minden politikai fordulat azzal kezdődik, hogy a régi apparátust szétverik. – látványos jele a változásnak. A tartalmi jegyek is változtathatók – nehezebben, mert ezek történelmileg meghatározottak. Megváltoztatásuk nem lehet személyi következmény A tartalmi elemek történelmileg meghatározók is. A politikai rendszert is meghatározzák. A poli tikai rendszer a legdin amikusabb rendszer, mert a rendszer a társadalmi változásokra elsőként és azonnal reagál. Ha a pol itikai rendszer módosul, akkor nem csak egy-egy eleme, hanem az egész rendszer, struktúra átalakul.

Szüntelen változásban van A politikai rendszer stabilitását a társadalmilag szükséges átalakulások folytonossága, az ún. dinamikus egyensúly biztosítja, nem pedig a rendszer változatlansága A dinamikus egyensúly, a politikai rendszer értelmezése: 1) A társadalom egészétől sajátos funkciói révén elkülönülő alrendszer. 2) A politikai rendszernek vannak önállósult funkciói, ezek révén kül önül el, ezek a következők: - a társadalom politikai irányítása az érdektörekvések és érdek konfliktusok feltárása és politikai kezelése a társadalom politikai integrációjának legitimációjának és st abilitásának biztosítása. 3) A politikai ren dszer elemei a hatal mi viszonyok által strukturálisan összekapcsolt és hierarchizált egységet alkotnak. 4) A politikai rendszer objektivációs rendszerként létező, amely konkrét egyének politikai magatartásának eredménye és kerete. 5) A politikai ren dszer dinamikus

alrendszer, amely a társadalmi változásokkal együtt változik, sőt a társadalmi változások legfőbb elindítója. A politikai rendszer társdalmi funkciói: 1) A társadalmi reprodukciós folyamatok politikai szervezése és ir ányítása a politikai döntések révén. 2) Az intézményesült eljárásokon, szervezeteken keresztül összekapcsolja, becsatornázza a politikai érdektörekvéseket, véleményeket és akaratokat. 3) A politikai rendszer a társadalom egésze tekintetében kitüntetett módon látja el a politikai sz ocializációs folyamatokat, azok irányítását, valamint a politikai kultúra intézményesült átadását. A politikai rendszernek megvannak az integrációs és legitimációs eszközei. Ezek a következők: - a legális azaz jogszerű v. a nyers erőszak alkalmazása vagy csak kilátásba helyezése - az uralkodó poli tikai rezsim és politika i elit ural muk helyességének és szükségességének meggyőzése révén való elfogadtatása -

a politikai csoportok és mozgalmak bevonása a politikai döntéshozatalba - az általánosan elfogadott jogelvek és jogrend fenntartása, működtetése A politika fogalma, összetevői és a politika alanyai A politika szó és szár mazékai a XVIII. sz-tól szerepelnek a magyar nyelvben, a görög POLITEA szóból ered, amely akkor a polisz típusú közösségekre vonatkozó államszervezetet, államrendet, alkotmányt jelentett. A latin elterjedésév el latin f orma politica, politicus, politik um = a politikával kapcsolatos. Mai nyelven is a politikának többféle elnevezése van, ez nehézséget okoz. Négy leggyakoribb használat: POLITIKA 1) a legáltalánosabb jelentése: a politikai rendszer megjelölésére szolgál 2) a társadalmi szerkezet érdektagoltságára épülő erők hatalmi harcának cél, eszköz, értékrendszerét és e folyamatok intézményeit és terepét jelöli. 3) A közügyek igazgatásának művelettípusait, konkrét eljárásmódjait

tartalmazza, pl. helyi rendeletek, azok végrehajtása, politikai kampány 4) A politika névtelen és arctalan politikai vezetés megjelölésére szolgál, pl. valamilyen okból el akarjuk kerülni a hivatalos politikai vezetés megnevezését. A politikai mindenki számára ismerős és ismert világ, mindennap találkozunk vele. Sokféle módon lehet vele kapcsolatba lépni. Sokszínű a politika Érdekes, nehezen érthető világ. Nehéz a politikában az igazságosság útját keresni A politika kb. 5-6 ezer éve rés ze az emberiség történetének A politika akkor jelent meg amikor az érdektagolt társadalmak megjelentek. Platón: az emberiség története 2 korszakra osztható: a kronoszi és a zeuszi korszak. A különbség: a kronoszi szakaszban az istenek gondoskodtak az emberekről. – akik ezzel visszaéltek. A ze uszi korszakban az emberek maguk irányították az életüket – ekkor került a politika az emberi társadalom történetébe. A politika az ókortól

kezdve az e mberi öntevékenység tere, amelyben folyamatos a közösségteremtés és az államalkotás – ezt a társadalom reprodukciós folyamatának szokták nevezni. Később – sajátos európai gondolkodás, tudat – ekkor a politika mint egyenrangú, szabad emberek közötti viszony jelent meg az európai közgondolkodásban. Mint ilyen, elképzelhetetlen kommunikáció, párbeszéd, meggyőzés, erkölcsi és intellektuális mozzanatok nélkül. A politika lén yeges elemei, mint uralom és hatalom, csak a m ásik állampolgár közreműködésével és rovására valósulhat meg. A társadalmi együttélés sajátossága, hogy tele van olyan konfliktusokkal, amelyeknek egyszerre forrása és megoldási tere maga a társadalom. Valójában akár a legegyszerűbb hétköznapi konfliktus is válhat társadalmi kérdéssé, bármi lehet politikai konfliktus forrása. A görögök úgy értelmezték a politikát, mint a társadalom jólétéért végzett erőfeszítést. A

vallások: az isteni rend földi megvalósításának a feladatát hangsúlyozták. Újkor: a polgári szabadságjogok biztosítása vált azonossá a politikával. Modern állam: az áll amhatalomért folytatott harc: a polit ika. – egy-egy jellemző tulajdonsággal próbálták meghatározni. Tudományos módszer: 1) normatív ontológiai megközelítés: ebben az értelemben a politikatudomány a klasszikus filozófia része az etika és a gazdaság mellett. Ez a sze mlélet. A pol itikai filozófián belül volt ter mékeny és a mai modern politikai filozófiában a konzervatív, idealista álláspontot képviseli. 2) empírikus v. analitikus megközelítés: lényege: tudományosnak az számít, ami objektíve mérhető, érzékileg és tárgyilag megragadható és a tudomány fogalmi rendszerével leírható. E f elfogás szerint a tud ományhoz hasonlóan a társdalomnak is nyitottnak kell lennie és a tapasztalatok elemzésével, lépésről- lépésre lehet

előrehaladni. Ez a megközelítés másnéven racionalizmus, ma a liberalizmus eszméjéhez áll legközelebb. a kritikai 3) A funkcionalista v. rendszerelméleti megközelítés: ez a módszer a társadalmi valóságot modell formájában ábrázolja, amely modell egy rendszert alkot, továbbá a társdalom mint összrendszer különböző alrendszerekre tagolódik – gazdaság – sőt, az alrendszerek maguk is kisebb alrendszerekre tagolódnak a politika esetében ezek a kisebb alrendszerek az adminisztráció, a parla ment, a pártok, a n yilvánosság, stb. Az így felépülő rendszerek sajátos belső törvényszerűségekkel rendelkeznek, amelyek megsértése nagy mértékben csökkenti a társadalmak teljesítőképességét. Ezért ez a szemlélet nem ismeri el a társdalom akaratlagos megváltoztatását. A mai politikai felfogásban ez a konzervatív-liberális eszmeiséget vallja. 4) A kritikai dialektikus felfogás-megközelítés: az előzőektől a társadalom

felfogásában különbözik, elsősorban Hegel és Marx hatását hordja magán. Ebben a felfogásban a társd alom az e mbereknek olyan viszonyrendszre, amelyet alapvetően az emberi munka közvetít, amelynek szervezetei és intézményes formáit a mindenkor elért an yagi, technikai és kult urális fokok határoznak meg. Olyan viszonyrendszer, amely az emberi tudat és tudatosság terméke. 3 kategória jellemzi ezt a szemléletmódot: - a történetiség = az időben történő fejlődésbeli meghatározottságot jelenti - a totalitás = ez az egész elsődlegességét és a részek felettiségét hangsúlyozza - dialektika = azt vallja, hogy a fejlődés forrása és hajtóereje az ellentmondásosság egyetemességében rejlik. Az ebből eredő politikai szemlélet a politikát történelmi-társadalmi rendszerbe helyezi, és a zt állítja, hogy ami valósággá vált, teremtődött, lett, az meg is változtatható. A politika értelmezése: A társadalomelmélet egyik

alaptételéből vezethetjük le – abból, hogy a társadalom ellentétes érdekű szociális csoportokra tagolódik. Az érdekérvényesítés miatt szükségképpen kialakul a hatalomra való törekvés. Egy speciális hatalomra való törekvés – ez a politikai hatalom. A politikai hatalom megvalósulásának legfőbb eszköze az állam. A politika az államhatalom megszerzésére irányuló felépítésében az áll amhatalom gyakorlásának módjában megnyilvánuló v. mindezeket befolyásolni törekvő tudatos emberi tevékenység. A politika tehát é rdekvezérelt akarati tevékenység és társadalmi viszony. A politikai tevékenység célja a társadalmi reprodukciót vezérlő hatalom megszerzése és megtartása. A politika létközege az osztály, csoport és a közösségi viszonyok. A politika sajátos tevékenység, amelyben az érdek-meghatározottság, az akarati tartalom és a hatalomra irányultság hármas egysége elválaszthatatlan. Minden esetben

cselekvésekben mutatkozik meg a politika arculata. A politika alanyai: A politikában résztvevőket csoportosíthatjuk: a részvétel szempontjából a következőképpen 1) politikai névtelenek: a társadalomnak azon tagjai és csoportja i, akik saját érdekeik felismerésére és m egfogalmazására is képtelenek. Ezért a politikai életben sem mint érdekhordozók sem mint célt akar ók nem jelennek meg. Közülük vezetők nem kerülnek ki. Inkább tárgyai mint alanyai a politikának Érdekeik mégis felszínre kerülnek, mert azokat a szociális , karitatív csoportok felvállalják helyettük. 2) A politikától elf orduló passzívak csoportja: a politikától tudatosan távolmaradók ők, többnyire csalódottak a politikában, van politikai véleményük, de cselekvően nem kapcsolódnak be. – van egy közömbös csoportjuk is, akik időszakosan részt vesznek a politikában, de nem vesznek részt tudatosan a politi ka alakításában. – hedonista passzívak:

akik számára a politika örömtelen, sikertelen világ, ezért sikereiket, életörömeiket máshol keresik. 3) A politikailag aktívak csoportja: azok, akik valamilyen elkötelezettséget éreznek a köz iránt, véleményt nyilvánítanak, aktívan bekapcsolódnak a köz életébe, nem jelent párt kötöttséget. 4) Hivatásos politikusok: nem feltétlenül párt-tagok/vezérek. Akik az álla mi képzésben készülnek fel a polit ikusi életre – szakértők köre. Tudatosan készülnek erre – foglalkozásként, ők a politológusok. Modern politikai pártok A politikai rend szer fontos elemei. Ezek jelenítik meg a pol itika lényegét, a politikai cselekvést. Közvetítik a társadalmi csoportok érdekeit a hatalom irányába Versengésük adj a politikai élet dinamikáját. A XIX. sz végén a X X sz elején alaku ltak ki – jelentek meg a politikai rendszer struktúrájában. Az államhoz, apparátushoz képest később alakultak ki Átalakította a politikai

rendszer szerkezetét és működési mechanizmusát. A Párt elnevezés latin eredetű – PARS szóból – rész-t jelent. Egy részt/ rész érd eket képvisel az egész t ársadalomból, nem az e gészet. De az egészet célozza meg! Olasz elv: Pars pro toto = rész az egészért. Mindig csak egy másik párthoz való viszonyával érzékelhető – nem pontos elnevezés az egypártrendszer. Mint részelem feltételezi más részek létét és működését. Csak így együtt jeleníthetik meg a társadalom és a politika egészét. Ugyanakkor minden pártban megvan az igény, hogy saját magát a társ adalom egészét képviselő politikai szervezetként fogja fel. Választási program más, mint a kormányprogram. Hegel: erőt erővel – hatalmat hatalommal kell korlátozni. A pártok minden fontos társadalmi szférára kiterjedő politikát akarnak megvalósítani – egy pártnak van politikai, gazdasági, kulturális, művelődési, oktatási programja, van ideológiája.

A pártok progra mjai fejezik ki ezt a társa dalom egészére vona tkozóan. Ez a program különbözteti meg a pártokat a többi érdekvédelmi szervektől. Modern pártok sajátos jellemzői, funkciói: 1) A pártok nem állami szervezetek – azt jelenti, hogy az állam szervezeti keretein kívül jönnek létre. Jelenti azt is, hogy az állami alkalmazottak meghatározott köréhez tartozók nem lehetnek p olitikai pártok tagjai pl. bírák, ügyészek, rendőrök. Állami vagy nem állami munkahelyeken politikai párt nem működhet. A fő működési területek: állami területek: parlament 2) A pártok ne m rendelkeznek közhatalmi jogosítványokkal – azt jelenti, hogy a pártok nem hozhatnak az állampolgárokra kötelező határozatokat, jogi normákat, döntéseket. Azt is jelenti, hogy nem rendelkeznek állami kényszerítő erővel és szervezettel. Nem alkalmazhatnak büntető szankciókat személyi és anyagi kérdésekben még saját tagj aikkal szemben sem. A

kormányzó pártok nem kötelezhetik a kormányzati szervezeteket közvetlenül pártdöntések végrehajtására. 3) A pártoknak önké ntes alapon szervezett és nyilvántartott tagságuk van = a pártba való be- és kilépés szabad egyéni elhatározás kérdése. Általában a pártba való belépés feltétele az, hog y a tag elfogadja a párt alapszabályát és programját. A m odern pártokra vonatkozó jogszabályok tiltják a kollektív, a kötelező és a titkos tagságot. 4) A pártok tevékenysége, belső felépítése és szervezete, működésének jellege jogilag nem szabályozott. Párttörvény szabályozza a működését – ez a pártok területén nem korlátozó, a pártok nem működhetnek az alkotmány és a törvényesség ellenében. 5) A pártoknak általuk kidolgozott saját programjuk, ideológiájuk és értékrendjük van. A párt jellegét ezek határozzák meg 6) A pártoknak jelölt és listaállítási joguk van az országos és helyi

választásokon. 7) A modern pártok szervezett pártok, azt jelenti, hogy racionálisan megszervezett és hierarchizált gépezet, továbbá, érvényesítik a munkamegosztás és koordinálás szervezési elveit. A szervezettség azt is jelent i, hogy szabályozzák az egyszemélyi és testületi vezetést, a párt alkalmazottak és a vezetők szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyban vannak. A pártokon belül l ényegében 4 strukturális elem különül el: - a pártvetés, amely választott v. kinevezett vezetőkből, testületekből áll, - a párt apparátusa, a melyeknek tagjai profi politikai munkát végeznek, általában díjazás ellenében. - a szakértők, tanácsadók, aktivisták köre, ők nem tartoznak a párt apparátusába, nem állnak munkaviszonyba a párttal. - a párttagság. 8) A modern párt okra a stabilitás a j ellemző. – ez jelent időbeli, szervezeti és tagság összetételi jelentős stabilitást. 9) A pártok célja – a politikai hata lom

megszerzése, megtartása vagy befolyásolása. Ezért mondhatjuk, hogy a pártok a politikai rendszer leghatékonyabb szervezeti egységei. 10) A modern pártok többfunkciós szervezetek. A modern pártok funkciói: A pártok tevékenységének fő irányát jelölik. A legfontosabb funkció: 1) a nyilvános és s zabályozott versengés a hatal omért. A plural ista demokrácia a versengés és szabályozás legfőbb garanciája. Megakadályozza, hogy valamelyik párt kizárólagos hatalomra jusson. A versenyszabályok betartásának legfőbb őrei maguk a pártok. 2) A politikai vezetők toborzása, kiválasztása, szelektálása és képviselőjelölt állítása. felkészítése a 3) Az érdekek integrálása és képviselete. 4) A közvetítő funkció. Egyfelől a pártok között, másfelől az adott párt és a társadalom más részei között. 5) A kormányzati funkció. 6) A politikai döntési funkció – helye politikai döntések hozatala megalapozottan. 7)

Választási funkció. 8) A befolyásoló és politikai információs funkció. 9) A politikai szocializációs funkció. 10) A pártok nemzetközi funkciója. A pártok nem mindegyike képes egyszerre ellátni a felsorolt funkciókat, sőt még a nagy pártok esetében is eltérő súllyal tudnak megfelelni. A stabil é s komoly pártok valamennyi funkció ellátására törekszenek. Ezért ezeket KO MPLEX PÁRTOKNAK nevezzük. Párttípusok: a modern pártok történeti típusai és alakváltozásai: 1) Honorácios-pártok. Max Weber nevezte el őket Lényege: ezeket a pártokat a hivatali igény kielégítési elve tartja össze. Azaz, hivatalos p olitikusok pártja, akik frakciót alkotnak, és a győzelem esetére a hivatali kinevezés reményében támogatják egymást a párthoz tartozók. – egzisztenciális érdek – modern pártok előfutárai. 2) Képviselők pártja: az egyéni választási kerületekből bekerültek alkotják, szemben a pártok által bejuttatott

képviselőcsoporttal. (egy adott feladatra szerveződnek, ad hoc jellegű). 3) Szervezett pártok: azok, amelyek állandósult pártszervezetet és apparátust hoznak létre. Szervezettsége, tagsága és tevékenysége stabilabb, szemben az ad hoc jellegű pártokkal. (Osztrogorszkij nevezte el így) 4) Tömegpártok: azok a pártok, amelyeknek tagjait a világ nézeti azonosság köti össze és az apparátusa élteti. Egyik változata: 5) Világnézeti/ideológiai párt: (elv párt, doktrinális párt) Közösen elfogadott ideológiájuk és világnézetük van, és ezeket a tagok ismerik és elfogadják. Ezen belül vannak: - konzervatív - liberális - szocialista szociáldemokrata kommunista és fasiszta pártok. 6) Programpárt: azok tartoznak ide, amelyeknek nincs közösen elfogadott ideológiájuk, csak a konkrét programukba foglalt célkitűzések, politikai reflexiók tartják össz e. Ezért ezen pártok nak eszmei, ideológiai hátterük rendkívül elvontan van

megfogalmazva. Az aktuális politikai célkitűzések pragmatikusan alakíthatók. 7) Érdekpártok: tagjait világosan megfogalmazott közös érdekek kötik össze, nem szimpátia vagy valamiféle elv. 8) Baloldali, jobboldali és centrumpártok: relatív besorolás, a pártok egymáshoz való viszonya alapján. - baloldali: szociálisan érzékenyebb pártok, szociális terület, materialista - jobboldali: magánérdek, magántulajdon elve alapján működik, idelaista - centrum: mindkettőtől különböző 9) Osztály, réteg és csop ort pártok: érdek tartja össze őket, osztály, réteg, csoport érdek. Differenciáltabbak mint az ún érdekpártok 10) Területi vagy regionális párt: nem országosan működő párt, valamelyik régió képviselete. 11) Az alkotmányos és forradalmi pártok: a forradalmi pártokat újabban rendszerellenes pártoknak nevezik. Különbség köztük: az alkotmányos pártok elfogadják és betartjá k a politikai rendszer jogi szabál yait és

a társadalmi berendezkedést, nem törekszenek annak megsemmisítésére. A forradalmi pártok a fennálló rendszer megdöntésére törekszenek. A pártok lehe tnek kormánypártok vagy ellenzéki pártok. Ami a v álasztásokon elért eredményre és a kormányzati hatalomhoz való viszonyra utal. A kormánypártok lehetnek koalíció vezető és koalíciós partner pártok. A pártok lehe tnek parlamenti illetve parlamenten kívüli pártok. Parlamenti pártok azok, amelyek parlamenti képviselettel rendelkeznek. Lehetnek rugalmas vagy merev pártok. Rugalmas párt: nincsenek szigorúan ér telmezett ideológiai, eszmei és v ilágnézeti különbségek. Nem érvényesül a szavazási kötelezettség a parlamentben Merev párt: merev struktúrával rendelkező párt – pártkatonák. Lehetnek gyűjtőpártok: olyan heterogén párt, amely minden társadalmi réteg szavazóiért verseng. Politikai programja általánosan megfogalmazott lehet Tartózkodik az elvekre való

hivatkozástól. Milyen a párton belüli döntéshozatal és akaratképzés? Hogyan működik, mechanizmusa: - demokratikus párt: demokrácia alapszabálya alapján - oligarchikus párt: vezérközpontú, párt-elit--- akaratképzés - totalitárius pártok: többségi elv, kisebbség köteles végrehajtani azt Összefoglalóan 5 csoportba sorolja a politológia – ezek összefoglaló csoportok 1) Proto pártok – a modern pártok előfutárai, korai formái 2) A szervezett pártok csoportja – a modern pártok első igazi formái, állandó szervezettel, apparátussal és országos hálózattal 3) Tömegpártok csoportja – a választójog kiterjesztésével az ad dig politikai képviselettel nem rendelkezők megszervezésével jöttek létre. Pl szocdem és munkáspárt. 4) Gyűjtőpárt – legfontosabb a választók megnyerése (választási párt), elvek nélkül 5) A totalitárius pártok csoportja – kommunista és f asiszta pártok. A hatalom kizárólagos

megszerzésére törekszenek