Psychology | Studies, essays, thesises » Kozékiné Hammer Zsuzsanna - A párkapcsolati elégedettség vizsgálata rendszerszemléleti keretben

Datasheet

Year, pagecount:2014, 251 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:8

Uploaded:June 08, 2024

Size:6 MB

Institution:
[ELTE] Eötvös Loránd University

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kozékiné Hammer Zsuzsanna A PÁRKAPCSOLATI ELÉGEDETTSÉG VIZSGÁLATA RENDSZERSZEMLÉLETI KERETBEN Doktori (PhD) Disszertáció Budapest, 2014 Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Doktori Iskola Doktori iskola vezetője: Prof. Dr Hunyady György, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja Személyiség - és Egészségpszichológiai Doktori Alprogram Programvezető: Prof. Dr Oláh Attila, egyetemi tanár Kozékiné Hammer Zsuzsanna A PÁRKAPCSOLATI ELÉGEDETTSÉG VIZSGÁLATA RENDSZERSZEMLÉLETI KERETBEN Doktori (PhD) Disszertáció Témavezető neve: Prof. Dr Oláh Attila, egyetemi tanár Bírálóbizottság tagjai: Elnök: Dr. Fülöp Márta, egyetemi tanár, ELTE PPK Bírálók: Pigniczkiné Dr. Rigó Adrien, egyetemi adjunktus, ELTE PPK Dr. Kurimay Tamás, pszichiáter, kandidátus, Szent János Kórház Titkár: Dr. Kissné Dr Viszket Mónika, egyetemi

adjunktus, ELTE PPK Tagok: Dr. Komlósi Piroska, egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Prof. Dr Túry Ferenc, egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem Dr. Varga Katalin, habilegyetemi docens, ELTE PPK 2014. június Én, Kozékiné Hammer Zsuzsanna felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a benyújtott értekezés a szerzői jog nemzetközi normáinak tiszteletben tartásával készült. Köszönetnyilvánítás Kicsi gyermekkorom óta figyelem az embereket, párokat, családokat, azok látott vagy elképzelt világát. Mindig is érdekelt, vajon hogyan élnek, milyen környezetbe, családba mennek haza Néztem buszon, utcán, áruházban a kapcsolatokat, tekinteteket, kézmozdulatokat, arckifejezéseket és mögéjük képzeltem egy életet. A valóságot azonban nem ismerhettem meg Ma, amikor gyakorló klinikai szakpszichológusként és családterapeutaként egyénekkel, párokkal, családokkal dolgozom, sokféle sorsot, életet, kapcsolatot látok, már

kevésbé szükséges a fantáziámra hagyatkoznom. Megismerési vágyam azonban picit sem csökkent. Munkám célja, a párkapcsolatokban tapasztalható elégedettség érzéssel együttjáró pszichológiai konstruktumok egy-egy szeletének feltárása. Elköteleződésem a párkapcsolatok működésének megértése mellett ebben óriási segítségemre van. Köszönöm konzulensemnek, Oláh Attilának hozzáértő támogatását, kedvességét és töretlen bizalmát. Köszönöm a segítségét Czeglédi Editnek, aki statisztikai tudásával és értő magyarázataival segítette munkámat. Köszönöm Vargha Andrásnak, hogy statisztikai kérdéseimmel bátran fordulhattam hozzá. Köszönöm Urbán Róbertnek az útmodellek elkészítésében nyújtott segítségét. Köszönettel tartozom férjemnek, Kozéki Zoltánnak, aki doktori tanulmányaim ideje alatt mindvégig biztatott, támogatott, soha nem engedte, hogy elcsüggedjek, valamint három gyönyörű gyermekemnek,

Zsófiának, Bernadettnek és Márk Benedeknek, hogy elviselték a fáradtságomat és szakmai elvonulásaimat. Köszönöm Édesapámnak, hogy megszületésem pillanatától kezdve mindig hitt bennem. Köszönöm Édesanyámnak, hogy rövid ideig tartó földi élete alatt oly sok mindent kaptam tőle. Most már értem, amit korábban még nem, csak sajnos már nem mondhatom el neki. Köszönöm a szakmai közösségét Iring Zoltánnak, akivel az esetek vezetésén és megbeszélésein keresztül közösen formálódott és formálódik családterápiás szemléletünk. Köszönöm Blága Gabriellának, hogy 1993-ban a családterápiás képzésben való részvételre inspirált és ezzel elindított egy – mind a mai napig tartó – izgalmas úton. Köszönöm Dr Varga Pálnak, hogy 20 éve a mesteremnek mondhatom. Nem utolsó sorban köszönöm minden párnak, hogy önzetlenül kitöltötték a kérdőívcsomagot. Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK . 5 BEVEZETÉS . 1 1.

ELMÉLETI BEVEZETŐ 4 1.1 A CSALÁD 4 1.12 Strukturális családterápia 5 1.2 A PÁRKAPCSOLAT, HÁZASSÁGI KAPCSOLAT 9 1.21 A párkapcsolat, házassági kapcsolat szerepe a házastársak testi-lelki-érzelmi-mentális egészségének alakulásában . 10 1.22 Nemi különbségek a házasság egészségvédő hatásának mértékében 12 1.3 PÁRKAPCSOLATI ELÉGEDETTSÉG 13 1.4 AZ ELKÖTELEZŐDÉS 20 1.41 Befektetési modell A párkapcsolati elégedettség, az elköteleződés prediktora 24 1.5 PÁRKAPCSOLATI ELÉGEDETTSÉG PREDIKTORAI 27 1.51 A házassággal való elégedettséget befolyásoló egyéni, objektív tényezők 27 1.511 A nem szerepe 27 1.512 Iskolai végzettség, foglalkozási státusz, munkavállalás, jövedelem, életkor 29 1.513 A párkapcsolati elégedettség evolúciós pszichológiai magyarázata 32 1.52 A párkapcsolati elégedettséget befolyásoló egyéni szubjektív tényezők 33 1.521 Személyiségvonások (Big Five) 33 1.522 Megküzdési

stratégiák 37 1.523 Szorongás, depresszív hangulat 39 1.53 A párkapcsolattal való elégedettséget befolyásoló társas, objektív tényezők 41 1.531 Az együttjárás időtartama 41 1.532 Házasságkötési életkor 42 1.534 Családi életciklusok, gyermek a családban 43 1.535 Együtt töltött idő, szabad idő a házasságban 47 1.54 A párkapcsolattal való elégedettséget befolyásoló társas szubjektív tényezők 48 1.541 Párkapcsolati kommunikáció 48 1.542 Stressz 50 1.543 Kapcsolati Struktúra: közelség, rugalmasság 51 1.55 Közvetítő-és az Álkapcsolatot feltételező modellek 54 1.551 Közvetítő, mediációs modell (Amato és Booth, 2001) 54 1.552 Az álkapcsolatot feltételező elmélet 56 1.56 A párkapcsolattal való elégedettséget befolyásoló, 58 származási családból eredő objektív tényezők . 58 1.561 A szülők válása 58 1.57 A párkapcsolattal való elégedettséget befolyásoló, 60 származási családból eredő

szubjektív tényezők . 60 1.571 Élményközpontú családterápiás iskola: az emberi érvényesítés modell 60 Globális önbecsülés és a párkapcsolati elégedettség.62 Feltételtől függő önbecsülés és a párkapcsolati elégedettség .65 1.572 A tárgykapcsolati családterápia: Kötődéselmélet 67 Kötődési stílus és párkapcsolati elégedettség .71 Párkapcsolati kötődési stílus nemi különbségei .73 Kötődés és szexualitás .74 Kötődés és önbecsülés .74 Kötődés és elköteleződés .75 Kötődés és megküzdés .76 Kötődési és stressz-reaktivitás .76 1.573 Kognitív szemlélet 78 Sématerápia bemutatása .79 A sémakérdőív.81 Kognitív struktúra és a párkapcsolati elégedettség .84 Kötődés és kognitív struktúrák .87 Párkapcsolatok sémafókuszú megközelítése .88 1.6ELMÉLETI RÉSZ ISMERETEINEK ÖSSZEFOGLALÁSA 90 2. EMPÍRIKUS VIZSGÁLATOK .92 2.1 A VIZSGÁLAT CÉLKITŰZÉSEI ÉS FELÉPÍTÉSE 92 2.2

HIPOTÉZISEK 93 2.3 MÓDSZERTAN 101 2.31 Vizsgálati személyek és eljárás 101 2.32 Mérőeszközök 102 2.33 Alkalmazott statisztikai eljárások 109 2.4 EREDMÉNYEK 110 2.41 A vizsgálat alapstatisztikája: két nem összehasonlítása a demográfiai adatok mentén 110 2.42 Befektetési Modell Skála pszichometriai elemzése 112 2.43 A vizsgálat alapstatisztikája: a két nem összehasonlítása a pszichológiai változók mentén . 115 2.44 Egyéni, társas és származási családból származó demográfiai jellemzők összefüggése a párkapcsolati elégedettséggel és a párkapcsolat strukturális jegyeivel . 119 2.441 Párkapcsolati elégedettség és strukturális jegyeinek kapcsolata a demográfiai adatokkal 119 2.442 Párkapcsolati elégedettség és strukturális jegyeinek kapcsolata a családi életciklusokkal 123 2.45 Egyéni szubjektív változók összefüggése a párkapcsolati elégedettséggel a párkapcsolat strukturális jegyeivel . 125 2.451 A

párkapcsolati elégedettség és párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései a személyiségvonásokkal .125 2.452 Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggése a vonásszorongással, depresszív hangulattal és megküzdési stratégiákkal .128 2.46 Társas szubjektív változók összefüggése a párkapcsolati elégedettséggel és a párkapcsolat strukturális jegyeivel . 131 2.461 Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata 131 2.462 A párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései az elköteleződés és a befektetés mértékével, valamint a kapcsolaton kívüli alternatívák minőségével .141 2.47 Származási családból eredő szubjektív változók összefüggése a párkapcsolati elégedettséggel és a kapcsolat strukturális jegyeivel . 146 2.471 Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek

összefüggései a globális és feltételhez kötött önbecsüléssel .146 2.472 Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata maladaptív sématartományokkal.150 2.473 Párkapcsolati elégedettség és a kapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései a kötődési stílussal 157 2.474 A válaszadó saját kötődési stílusa, önbecsülése és maladaptív sématartományai közötti lineáris kapcsolatok .161 2.475 A kötődési stílus és maladaptív sématartományok közötti lineáris összefüggések vizsgálata a válaszadók saját eredményei mentén .162 2.476 Maladaptív sématartományok és az önbecsülés lineáris összefüggéseinek vizsgálata a válaszadó saját eredményei mentén .162 2.48 Modellek tesztelése (1): Párkapcsolati Elégedettség Egyéni Integratív Modelljei . 164 2.481 A férfi Párkapcsolati Elégedettség Egyéni Integratív Modellje 164 2.482 A női Párkapcsolati Elégedettség Egyéni

Integratív Modellje 165 2.49 Modellek tesztelése (2): A Párkapcsolati Elégedettség Társas Integratív Modellje . 168 2.491 A férfi párkapcsolati elégedettségének társas integratív modellje 169 2.492 A feleség párkapcsolati elégedettségének társas integratív modellje 170 2.410 Modellek tesztelése (3): Befektetés Modell konstruktumainak összefüggései a párkapcsolati elégedettséggel . 170 3. MEGVITATÁS 175 4. ÖSSZEGZŐ GONDOLATOK 205 FELHASZNÁLT IRODALOM .207 MELLÉKLET .235 Ábrajegyzék 1. ábra Az átélt stressz és az elégedettség, erőforrások nélkül (Kissné Viszket és Hunyady, 2001) 18 2. ábra: Az átélt stressz és az elégedettség, erőforrásokkal (Kissné Viszket és Hunyady, 2001).18 3. ábra: A stressz, a copng erőforrások és az elégedettség közötti kapcsolat (Kissné, Viszket, Hunyadi, 2001, idézi: Kissné Viszket, 2007). 20 4. ábra: Befektetési Modell Rusbult (Rusbult és mtsai, 1998) által felállított modellje 26

5. ábra: Közvetítő modell (Amato és Booth, 2001) 54 6. ábra: Álkapcsolatot feltételező modell szerint nincs kauzális kapcsolat a szülők és gyermekeik házastársi minősége között (Amato és Booth, 2001) . 57 7. ábra: Sémák kialakulásának útja pákapcsolatokban és családi kapcsolatokban (Dattilio, 2007) 89 8. ábra: Párkapcsolati elégedettség hipotetikus integratív egyéni modellje 100 9. ábra: Kiegészített Rusbult-féle elméleti modell 10101 10. ábra: A Befektetési Modell Skála konfirmatív faktoranalízisének eredménye A faktorok közötti kettős végű nyilakon a korrelációs együtthatók értéke szerepel . 113 11. ábra: A családi életciklus valamint a párkapcsolati elégedettség és strukturális jegyeinek összefüggései 125 12. ábra: Férfi és női kohéziós mutató százalékos megoszlása 134 13. ábra: Közös kohéziós mutató százalékos megoszlása 13535 14. ábra: Közös kohéziós mutató és a közös

párkapcsolati elégedettség összefüggései 13535 15. ábra: Férfi és női flexibilitás mutató százalékos megoszlása 13636 16. ábra: Közös flexibilitás mutató százaélos megoszlása 13737 17. ábra: A közös flexibilitás mutató és a közös párkapcsolati elégedettség összefüggései 13737 18. ábra: A közös kommunikációs stílus és a közös párkapcsolati elégedettségnek az összefüggései 13939 19. ábra: A pár közös problémamegoldás képességének és a közös párkapcsolati elégedettségnek az összefüggései. 14040 20. ábra: A párkapcsolatban tapasztalt közös stressz szint és a közös párkapcsolati elégedettség összefüggései. 14141 21. ábra: A közös elköteleződés és a közös párkapcsolati elégedettség összefüggése 14444 22. ábra: A közös befektetés és a közös párkapcsolati elégedettség összefüggése 14545 23. ábra: Közös Kapcsolaton kívüli alternatívák minőségének és a közös

párkapcsolati elégedettségnek összefüggései. 14646 24. ábra: A párkapcsolat közös önbecsülésének százalékos megoszlása 15050 25. ábra: A közös önbecsülés és a közös párkapcsolati elégedettség összefüggései 15050 26. ábra: Közös Elutasítottság Sématartomány és a közös párkapcsolati elégedettség összefüggései 15454 27. ábra: Közös Károsodott Autonómia Sématartomány és a közös párkapcsolati elégedettség összefüggései. 15555 28. ábra: Közös károsodott határok és a közös párkapcsolati elégedettség összefüggései 15555 29. ábra: Közös Kóros Másokra Irányultság Sématartomány és a közös párkapcsolati elégedettség összefüggései. 15656 30. ábra: Közös Aggályosság és Gátlás Sématartomány összefüggései a közös párkapcsolati elégedettséggel . 15656 31. ábra: Közös kötődési típusok százalékos megoszlása 16060 32. ábra: Közös kötődési mintázat és a közös

párkapcsolati elégedettség összefüggései 16060 33. ábra: Párkapcsolati elégedettség integratív-saját modell – férfi változat 16767 34. ábra: Párkapcsolati elégedettség integratív-saját modell – női változat 16868 35. ábra: Befektetési Modell Skála hipotetikus modellje párkapcsolat szinten 17373 36. ábra: Az empírikus Befektetési Modell Kék szín: a férfi kapcsolódása, illetve annak erőssége; piros szín a nő kapcsolódása, illetve annak erőssége. 17474 Táblázatjegyzék 1. táblázat: Házastársak elégedettségét/elégedetlenségét meghatározó tényezők (Stinnett és Stinnett, 1995) 16 2. táblázat: Az elköteleződés elméletei 25 3. táblázat: Carter és McGoldrick-féle családi életciklusok (Forrás: Barnes, 1991, 23 o) 45 4. táblázat: Bartholomew, Horowitz (1991) és Brennan, Shaver (1995) által felállított kötődési kategóriák 70 5. táblázat: Maladaptív sémák fajtái és jellemzői (Unoka, Rózsa,

Fábián, Mervó és Simon, 2004; Szklenárik és Körmendi, 2012) . 83 7. táblázat: A két nem összehasonlítása a demográfiai változók mentén 111 8. táblázat: A különböző életkori övezetekbe tartozó személyek gyakorisága 111 9. táblázat: Együttélésben tölött évek száma a nők adatai alapján 112 10. táblázat: Ismeretség években a nők adatai alapján 112 11. táblázat: A Befektetési Modell Skála konfirmatív faktoranalízisének eredményei 114 12. táblázat: A faktorok közötti korrelációs együtthatók 114 13. táblázat: A Befektetési Modell skála alskáláinak belső megbízhatósága 115 14. táblázat: A személyiséggel kapcsolatos pszichológiai jellemzők alapstatisztikája, belső megbízhatóságának mutatói és a két nem összehasonlítása . 116 15. táblázat: A párkapcsolattal kapcsolatos kérdőívek belső megbízhatósága és a két nem összehasonlítása 117 16. táblázat: A Young-féle Séma Kérdőív

skáláinak belső megbízhatósága és a két nem összehasonlítása a maladaptív sémák és sématartományok mentén . 118 17. táblázat: Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései a demográfiai adatokkal a férj adatainak összehasonlítása mentén . 120 18. táblázat: Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései a demográfiai adatokkal a feleség adatainak összehasonlítása mentén . 121 20. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségének és párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata férje demográfiai adataival . 123 21. táblázat: A családi életciklus, a párkapcsolati elégedettség és párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései . 124 22. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj saját személyiségvonásaival . 126 23. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a

párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség saját személyiségvonásaival. 126 24. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettsége, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata felesége személyiségvonásaival . 127 25. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettsége, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata férje személyiségvonásaival . 128 26. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férfi saját vonásszorongásával, depresszív hangulatával és megküzdési stílusával . 129 27. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség vonásszorongásával, depresszív hangulatával és megküzdési stílusával . 129 28. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségének, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata felesége vonásszorongásával, depresszív

hangulatával és megküzdési stratégiáival . 130 29. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségének, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj vonásszorongásával, depresszív hangulatával és megküzdési stratégiáival . 131 30. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj saját strukturális jellemzőivel . 132 31. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség saját strukturális jellemzőivel . 132 32. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggése a válaszadó és partnerének adataival . 133 33. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj saját párkapcsolati - befektetés, alternatívák minősége, elköteleződés – mutatóival . 142 34. táblázat: Párkapcsolati

elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség elköteleződés mutatóival . 142 35. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségnek, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség befektetésének és elköteleződésének mértékével, illetve a partner által észlelt alternatívákkal . 143 36. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségnek valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata férje befektetésének és elköteleződésének mértékével, illetve az általa észlelt alternatívákkal . 143 37. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj saját globális és feltételhez kötött önbecsülésével . 147 38. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség globális és kontingens önbecsülésével . 148 39. táblázat: A férj párkapcsolati

elégedettsége, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata felesége globális és kontingens önbcsülésével . 148 40. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettsége, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj globális és kontingens önbcsülésével . 149 41. táblázat: Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj maladaptív sématartományaival . 151 42. táblázat: Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség maladaptív sématartományaival . 152 43. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségének, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség sématartományaival . 152 44. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségének, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj sématartományaival . 153 45. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségének, valamint a

párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a felnőtt kötődés mutatóival . 157 46. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségének valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata kötődési stílusának mutatóival . 158 47. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségnek, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség felnőtt kötődés mutatóival . 158 48. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségnek, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata férje felnőtt kötődés mutatóival . 159 49. táblázat: A férj kötődési stílusának és önbecsülésének együttjárása 161 50. táblázat: A feleség kötődési stílusának és önbecsülésének együttjárása 161 51. táblázat: A férjek kötődési stílusának és sématartományainak együttjárása 162 52. táblázat: A feleségek kötődési stílusának és sématartományainak együttjárása 162 53. táblázat: A

maladaptív sématartományok és az önbecsülés összefüggései a férjek körében 163 54. táblázat: A maladaptív sématartományok és az önbecsülés összefüggései a feleségek körében 163 55.táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségének magyarázó változói (többszörös lineáris regresszió elemzés). 169 56. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségének magyarázó változói (többszörös lineáris regresszió elemzés). 170 57. táblázat: A befektetésnek, elköteleződés mértékének, a kapcsolaton kívül észlelt alternatív lehetőség észlelt minőségének és a párkapcsolati elégedettségnek kapcsolata férjek körében . 171 58. táblázat: A befektetésnek, elköteleződés mértékének, a kapcsolaton kívül észlelt alternatív lehetőségek észlelt minőségének és a párkapcsolati elégedettség kapcsolata feleségek körében. 171 59. táblázat: A befektetésnek, elköteleződés mértékének, a kapcsolaton

kívül észlelt alternatív lehetőségek észlelt minőségének és a párkapcsolati elégedettség kapcsolata a házastársak között . 172 „A jó házasság nemcsak a boldogság forrása, hanem a túlélésnek is a feltétele.” (Kopp Mária) Bevezetés Mai modern, internettel és világhálóval támogatott és megterhelt világunkban a párkapcsolatok kialakításának, fenntartásának kérdése, a nyugati kultúrákban jellemző „érzelemalapú párválasztás” ellenére sem lett egyszerűbb, a közel és távol múlthoz képest. A párkapcsolatok célja, tartalma, időtartama kevésbé egységes és kiszámítható, a lehetőségek szélesebb spektrumon helyezkednek el, mint akár pár évtizeddel korábban. A szabad párválasztás ellenére nem lett könnyebb az ismerkedés, a pártalálás, a párválasztás, a hűség megtartása, a kapcsolat és a választott partner melletti kitartás. Az emberek összetörnek a szabadság nyújtotta döntéshozatal és a

felelősség súlya alatt. Képességük hiányaként, fogyatékosságukként értelmezik sikertelenségeiket a látott, hallott, hirdetett szenzációkhoz képest, illetve látszólagos sikereket valóságként értelmeznek, ami nem segíti saját maguk és kapcsolataik reális észrevételezését, definiálását. Félelem a rossz házassági kapcsolattól, a tartós, halálunkig tartó elköteleződéstől, a véglegességet, megváltoztathatatlanságot szimbolizáló családi élettől, és vágyódás a „tökéletes” szerelem, az ideális partner megtalálása és a boldo családi élet után együttesen jellemzi a XXI. századi párkapcsolatok alakulását. Mindezek következményeként, korábbi időkhöz képest változások figyelhetők meg korunk párkapcsolatában és családi életében. A házasság történelmi múltjához képest újszerű jelenség (1) az első házasságkötés időpontjának kitolódása. A hetvenes években Magyarországon a nők 98%-a, 1990-ben

60 %-a ment férjhez 24 éves koráig, 2011-ben ez az arány már csak 6 % (KSH, 2012). Változásként értelmezzük a (2) házasságkötések számának csökkenését is, hiszen addig, amíg 1954-ben 107.358 házasságot kötöttek, 2012-ben már csak 36.900 házasság köttetett Szomorú változás továbbá a (3) válások számának rohamos növekedése Míg 1990-ben a házasságkötések 31%-a, 2007-ben már 45%-a végződött válással (KSH, 2012; Földházi, 2009). A (4) hagyományostól eltérő kapcsolatok megjelenése (“látogató” kapcsolat”), (5) az elköteleződés hiánya (élettársi kapcsolatok, távkapcsolatok) (Utasi, 2002), valamint ezek következményeiként (6) a mozaik családok, egyszülős családok elterjedése napjaink ismert jelenségei. A változások ellenére a kielégítő párkapcsolat utáni vágyódás azonban nem csökkent jelentős mértékben és az emberek 80%-a továbbra is a házasságot tartja a létező legjobb együttélési formának

(KSH, 2012). A párkapcsolat vagy házasság megszakadása, megszakítása esetén a legtöbb személy biztonságos, hűséges párkapcsolat és család után vágyakozva újabb kapcsolatban keresi a boldogságát, akár komoly áldozatokat - például más gyermekének nevelését - is vállalva érte. 1 A párkapcsolat változásaival együttjáró negatív tapasztalatok, azok rövid és hosszútávú következményei miatt, a nemzetközi és a hazai kutatásokban is egyre jelentősebb helyet foglal el a párkapcsolat pszichológiájának témaköre. A jól működő, hosszú ideig tartó házasság és a harmonikus családi élet nélkülözhetetlensége és pótolhatatlansága ugyanis vitathatatlan tény (Campbell, 1981), nemcsak az egyéni boldogság, hanem a családi egység (ezen túlmenően a gazdaság, az egészségbiztosítás, a társadalom) szempontjából is. A hosszútávon elégedetten működő párkapcsolat jelentős mértékben hozzájárul a párkapcsolatra

épülő családban élő családtagok egészséges testi-lelki-érzelmi fejlődéséhez. A család tehát nem értelmezhető a párkapcsolat nélkül. Dolgozatom alapjául szolgáló kutatásban éppen ezért a tartós párkapcsolatok vizsgálatát tűztem ki célul, az elégedett párkapcsolatra épülő családi egység fennmaradási esélyének növelése miatt. Legalább három éve együtt élő párok kapcsolatának megismerésére törekedtem a párkapcsolati elégedettség szempontjából, a rendszerszemlélet függvényében. Annak ellenére, hogy a házassági kapcsolatot önmagában, külső kapcsolataitól függetlenül vizsgáltam, a családi rendszer egészének jelentősége megkérdőjelezhetetlen számomra. A párkapcsolati alrendszer kiemelésének magyarázatául terápiás munkám során tett megfigyeléseim szolgálnak. Eszerint a boldog, elégedett párkapcsolatnak van lehetősége a családi egység pozitív működésének fenntartását biztosítani, probléma

estén is, ugyanakkor a boldogtalan, elégedetlen, rosszul működő párkapcsolat, tartós konfliktusokkal terhelt együttélést, esetlegesen a válást hozza magával, ezáltal testi-lelki-érzelmi betegségek okozója lehet a kapcsolatban élő felnőttek és a velük együtt élő gyermekek esetében egyaránt, akár több generáción keresztül is. A legtöbb probléma - akár a párkapcsolatban, akár a család más tagjánál jelentkezik - a párkapcsolatban gyökerező elakadásra vezethető vissza. Ebből kifolyólag, a családi rendszerben bárhol is jelenik meg a zavar, bármely családtag, – leggyakrabban – gyermek is van megnevezve index személyként, a megoldás kulcsa legtöbbször a családi életet megalapozó házastársi kapcsolatban keresendő és „orvosolandó”. Elsődlegesen tehát a párkapcsolatok működésének megismerése és megsegítése szükséges a házasság és ezen keresztül a család intézményének „megmentéséhez”. A

párkapcsolatot hosszú időn keresztül fenntartani képes párkapcsolati elégedettséggel összefüggő, a párkapcsolati elégedettség érzését befolyásoló számtalan, egymásra ható tényező meghatározása tehát szükségszerű, „teljességgel” azonban lehetetlen. Vizsgálatunkban ezért az „elég jó”, (Winnicott, 2000) azaz az elégedett együttéléshez szükséges „hozzávalók” egy – egy szeletének megismerésére törekedtem. A kutatás első részében a házasságokban, párkapcsolatokban jellemző párkapcsolati elégedettséggel együttjáró objektív (nem, életkor, ismeretség óta eltelt évek száma, jövedelem, gyermekek száma, családi életciklus) és szubjektív (személyiségvonás, megküzdési stílus, szorongás, depresszió, kötődési stílus, maladaptív sémák, önbecsülés) szempontok szerint vizsgáltuk a párkapcsolati elégedettséget, korábbi kutatásokra és saját tapasztalatokra támaszkodva. 2 A kutatás második

részében, terápiás esetvezetéseim tapasztalatai alapján megnevezett feltételezéseken alapuló komlpex modellt ellenőriztük. Négy családterápiás iskola elmélete szolgált a kutatás elméleti hátteréül, rendszerszemléleti keretben: a strukturális családterápiás iskola (Minuchin, 2005), tárgykapcsolatelméleten alapuló, kötődés hangsúlyú családterápiás iskola (Bowlby, 2009), a viselkedés-és kognitívterápiás szemlélet egy speciális változata, a sématerápia (Young, Klosko, Weishaar, 2010), valamint az önbecsülés kérdésével kiemelten foglalkozó humanisztikus szemléletű, élményküzpontú családterápiás iskola. A strukturális szemlélet olyan, a pár kapcsolatát jellemző, jelenben megfigyelhető szempontokra helyezi a hangsúlyt, mint a pár tagjai között meglévő érzelmi és fizikai távolság, közelség (Kozékiné Hammer, 2007), a kapcsolatra jellemző rugalmasság, a kommunikációs stílus, valamint a problémamegoldás

képessége. Ezen megküzdési erőforrások, strukturális jellemzők függvényeként alakul a pár kapcsolatát jellemző elégedettség érzése (Olson, 2000). Terápiás helyzetben, az „itt és most-ban” megfigyelhető strukturális jellegzetességek, strukturális szemlélet szerint történő direktív módosítása a kapcsolatban fennálló probléma megszüntetése végett, sokszor, de nem minden esetben hoz pozitív eredményt. A kötődéselmélet, a sémaelmélet és az élményközpontú modell ezen megfigyeléseim mentén váltak fontossá. A jelenben tapasztalható, párkapcsolatban jelentkező elakadások gyökerei gyakran a tartós kapcsolatokat befolyásoló, stressz helyzetben aktivizálódó (Bartholomew és Horowitz, 1991) felnőtt kötődési mintákban, a gondolkodást, és ezen keresztül az érzelmeket és a viselekedést is jelentős mértékben befolyásoló maladaptív sémákban (Unoka, 2007), valamint az önbecsülésben (Satir, Banmen, Gerber és

Gömöri, 2006) fedezhetők fel. Modellemben ezért ezen triád és a párkapcsolat strukturális jellemzőinek feltételezett összefüggéseit vizsgáltam. Végül, a kutatás befejező szakaszában, a hosszú párkapcsolatok alapjául szolgáló elköteleződés (Rusbult, Martz, Agnew, 1998) került a vizsgálat fókuszába, aminek egyik meghatározó eleme a párkapcsolati elégedettség. A párkapcsolati elégedettség megismerésén keresztül ezáltal lehetőségünk van az elköteleződés megfigyelésére is. 3 1. ELMÉLETI BEVEZETŐ 1.1 A család A tartós párkapcsolat, házassági kapcsolat képezi a családi együttélés alapját. A család definiálása nem egyszerű feladat, hiszen a történelem folyamán folyamatos változáson ment keresztül az, hogy mi számít családi egységnek, melyek a legfontosabb funkciói (Bagdy, 1995). Ahogyan a jelenben gondolkozunk a családról, elválaszthatatlan annak múltjától. A család egyetemes intézmény, évezredek óta

minden ismert kultúrában és társadalmi szerveződésben megtalálható valamilyen formában és alapvető, mert messzemenően kihat a társadalomra (Buda, 2003). A család a társadalom egyik legfontosabb alapköve, hierarchikusan szervezett egység, kommunikációja a problémamegoldás eszközeként segíti a feladatok hatékony kezelését, sajátos szabálykészlettel, egyedi tulajdonságokkal rendelkezik és saját maga rendszerén belül szerepeket jelöl ki (Goldenberg és Goldenberg, 2008). A család továbbá két ember, egy férfi és egy nő kapcsolatára épülő szövetség, amiben a családtagok gazdaságilag, szociálisan és érzelmileg is függenek egymástól (Buda, 2003), ahol szeretetet, megértést, támogatást kaphat minden családtag (Satir, 1999), akiket házasságkötés, vérségi kapcsolat vagy örökbefogadás tart egyben, egy fedél alatt és egy háztartásban élve (Cseh-Szombathy, 1979). Farkas Péter (2005) család definíciókat összegyűjtve

írta le a család működési sajátosságait. (1) A család rokonságra épülő elsődleges társas kiscsoport; egymással elkötelezett, egymásra utalt személyek és generációk jogilag, vagy társadalmilag elismert közössége. (2) Tagjait érzelmi, támogató, gondozó, szellemi, lelki, kulturális értékeket közvetítő kapcsolat és felelősség köti össze. (3) A család olyan, egymással tartós érintkezésben és együttműködésben álló, egymásra utalt és egymásért felelős személyek közössége: a) amelynek alapja jogilag legitim, vagy társadalmilag elfogadott párkapcsolat és/vagy vérségi kötelék; b) amelynek tagjait közösségi - érzelmi létfenntartási és kulturális értékek, érdekek kötik össze; c) amely a társadalom folyamatos reprodukciójának alapvető formája, és ezáltal egyben a generációk közötti folytonosságot is biztosítja; d) amely a kölcsönös egymásrautaltságból következően többfunkciós gondoskodó-ellátó

rendszert jelent. Caplan (1976) kilenc pontban foglalta össze a család azon funkcióit, amelyek minden családtag számára a családi szocializáció mentén biztosítják a mentális és fizikális egészséget. Szerinte a család funkciói a következők: 1. A világra vonatkozó információk összegyűjtése, terjesztése, a társadalomból érkező ingeráradat szűrése és közvetítése; 2. Visszajelentés és útmutatás a család saját értékrendje alapján a családtagok számára; 3. Világnézet és életfilozófia alakítása; 4 Eligazítás és közbenjárás a családtagok lelki, érzelmi problémáinak megoldásában; 5. Gyakorlati és konkrét segítség nyújtása; 6. Pihenés és regenerálódás biztosítása; 7 Referencia, kontroll, pozitív 4 megerősítés nyújtása; 8. Identitásalakítás a feltétel nélküli elfogadás, értékelés, jó és rossz tulajdonságok ismerete, visszajelzése, szülői támogatás által; valamint 9. Az érzelmi

teherbírás fokozása a családi stabilitás biztosításával. Ha a család funkciói teljesülnek, a családtagok testilelki-érzelmi szinten optimálisan fejlődhetnek (Goldenberg és Goldenberg, 2008) Kurimay (2001) az „egészséges” családi működést több kiegészítő dimenzióval írta le. Eszerint egy család akkor működik optimálisan, ha bármely felmerülő probléma kapcsán (problémamegoldás) a családi rendszer együttesen fókuszál arra és hatékonyan kommunikál verbálisan a megoldással kapcsolatban. A családi szerepek világosan meghatározottak, az egyes feladatoknak megvannak a felelősei, de ezek a családtagok nem csupán a saját feladataikra fókuszálnak. A családtagok affektív érzékenysége megfelelő, azaz mind minőségében, mind intenzitásában illeszkedik az affektív válasz, az azt aktiváló ingerhez. Az affektív bevonódási típusok közül leggyakrabban az empátiás bevonódás jelenik meg. A viselkedéskontrollt

tekintve a családi közegben veszélyhelyzet estén, de az általános értelemben vett biopszichoszociális szükségletek kielégítése kapcsán, a viselkedést szabályozó normák világosak a családtagok számára. Összességében az „egészséges” családi működés akkor teljesül, ha a család, mint egység jól funkcionál. A család nemcsak egységként, hanem rendszerként is értelmezhető (Munichin, 1985). A rendszerszemlélethez több megállapítás köthető, amelyek szerint a rendszer tagjai, vagyis a családtagok szervezett módon kerülnek egymással kölcsönhatásba olyan teljességet alkotva, ami több mint a részek összege, és a szerveződés módja határozza meg a család koherenciáját, összeillését valamint struktúráját (Székely, 2003). A családi rendszer különböző feltételek szerint szerveződő, cirkuláris oksági kapcsolatban lévő alrendszerekből áll (Minuchin, Colapinto, Minuchin, 2002), továbbá a család önszabályozó

képessége révén törekszik homeosztatikus egyensúlyát megtartani, akár a természetes változásoknak is útját állva. A családi rendszer fenntartja önmagát: ellenáll egy bizonyos fokot meghaladó változásnak és preferált tranzakciós mintáit, amíg csak lehet, fenntartja. A rendszeren belül természetesen léteznek nyugvó alternatív tranzakciós lehetőségek, amelyek adott esetben aktivizálhatók. Bármilyen eltérés azonban, amely meghaladja a rendszer tűrőképességét, az eredeti viszonyokat helyreállító mechanizmusokat indítja be (Varga, é.n) 1.12 Strukturális családterápia A rendszerszemléletre épülő strukturális családterápia atyja Salvador Minuchin (2005), a családot meghatározott, szociális környezetben működő rendszernek tekinti, aminek három főbb jellegzetessége van. (1) A család átalakulásban lévő, nyitott szociokulturális rendszerre jellemző struktúrával rendelkezik; (2) különböző fejlődési szakaszokon megy

keresztül, ami ismétlődő átstrukturálódást követel; valamint (3) alkalmazkodik a változó környezeti feltételekhez, hogy folyamatosságát fenntartsa és biztosítsa tagjai pszichoszociális fejlődését. A család alrendszerekre 5 oszlik és funkcióit ezeken keresztül valósítja meg. A nukleáris család legfontosabb alrendszerei az egyéni, a házastársi, a szülői és a gyermeki alrendszer. Minden családtag több, más és más alrendszerhez tartozhat és ezekben eltérő mértékű hatalommal rendelkezik, személyiségének különböző aspektusait aktivizálva. Ebben a fejezetben a párkapcsolati alrendszert építő egyéni alrendszernek, valamint a párkapcsolati alrendszernek néhány jellegzetességét mutatom be. Az egyéni alrendszer a párkapcsolaton belül magába foglalja a veleszületett sajátosságokat, és az egyéni életút előtörténeti tapasztalataiból származó jellegzetességeket. A kognitív reprezentációk, attitűdöt, sémák,

hiedelmek, a beépült kötődési munkamodellek, viselkedési mintázatok, az önbecsülés, amelyek a múltból eredve az „itt és most”-ban aktivizálódnak (Yerby, Buerkel-Rothfuss, Bochner, 1998), meghatározzák az egyének érzelmi és fizikai közelség igényét, autonómia és függetlenség igényét, változásokhoz való alkalmazkodásuk rugalmasságának mértékét, és az önbecsülés nagyságát. Az egyéni alrendszerekből álló házastársi alrendszer a családi alrendszer alapköve, ebből fejlődik ki a szülői és gyermeki alrendszer egyaránt. A házastársi alrendszer egy férfi és egy nő kapcsolatára épülő egységet foglalja magába. A pár kapcsolatának minősége, a vele való elégedettség jelentős mértékben meghatározza a család egészének működését. A házaspár feladata a többi alrendszertől való optimális elhatárolódás, a házastársak kapcsolati igényeinek, szükségleteinek kölcsönös kielégítése, a szexualitás

és intimitás fenntartására való törekvés. Kutatásomban a párkapcsolati alrendszer megismerése céljából vizsgálom a házastársi alrendszert alkotó egyéni alrendszerekre jellemző demográfiai adatokon túl a párt alkotó egyének személyiségtípusát, a rájuk jellemző szorongó és depresszív hangulat mértékét, megküzdési módokat, kötődési stílust és a gondolkodást befolyásoló maladaptív sémák mintázatát valamint az önbecsülés mértékét. Teszem ezt egyéni szinten és társas, kapcsolati szinten egyaránt, vagyis a személy saját jellegzetességeinek és saját párkapcsolati elégedettségének összefüggés-vizsgálata mentén és a saját jellegzetességek és a partner elégedettségének összefüggés-vizsgálata mentén. A családon belüli alrendszereket áteresztőképességük szerint eltérő határok veszik körül. Az alrendszerek határait azok a szabályok alkotják, amelyek meghatározzák, hogy ki, mikor és hogyan vehet

benne részt. A határok funkciója, hogy biztosítsa a rendszer differenciáltságát más rendszerekhez, alrendszerekhez képest. A határ-működés két végletét egybeolvadtságnak/összefonódottságnak és szétválásnak nevezte Minuchin (Minuchin, 2005). Minden család elhelyezhető a két szélső pólus közötti kontinuum mentén. A legtöbb család a széles középső normál tartományba tartozik. Minuchin (1985) tapasztalatai szerint bármely szélsőséges határ típusnál jelentkezhetnek problémák. A családi rendszeren belül, a különböző alrendszerek között, többféle határ típus lehet jelen. A családi életciklusokban a határok permeábilitása változhat, ami adekvát jelenség. Az elmosódott határokkal jellemezhető összeolvadt családban intenzív az együvétartozás és az intimitás 6 felfokozott érzése, ezzel szemben alacsony fokú a tagok autonómiája és függetlenség érzése. Az alrendszerek differenciálódásának

hiánya akadályozhatja az autonóm exploratív viselkedést, az önálló problémakezelést, döntéshozást, valamint az identitás és a kontroll megélésének hiányát. A határ típusa adekvát módon változik a családi életciklusok mentén. A merev határokkal jellemezhető szétvált családban a családtagok autonómiája, önállósága intenzív, függetlenség érzése az intimitás érzés rovására megy. Kevés információval rendelkeznek egymásról, a családon belüli történések nem érintik érzékenyen a családtagokat. Függetlenségükbe magukra maradottság keveredik, lojalitásuk, együvé tartozásuk hiányosan alakul ki. Mindkét viszonyulásmód nehézséget okozhat akkor, amikor adaptív reakciókra van szükség. Az összefonódott család a megszokottól való bármilyen csekély eltérésre szélsőséges gyorsasággal és intenzitással reagál, a szétvált család ezzel szemben akkor sem reagál, amikor erre feltétlenül szükség lenne

(Minuchin, 2005; Minuchin és Nichols, 1993). A világos határokkal jellemezhető normál működésű családoknál az autonómia és az intimitás hasonló arányban jellemzi a család működését. A családtagoknak van lehetőségük az elvonulásra és a közös együttlétekre egyaránt, van szabadságuk eldönteni az információszolgáltatás módját és mennyiségét (Kurimay, 2004). A strukturális terapeuta számára a családi alrendszerek és határok funkcióinak értékelése gyors diagnosztikus képet ad a családról és irányt szab a direktív terápiás beavatkozásoknak, melynek célja a családi rendszer optimális homeosztatikus egyensúlyának helyreállítása a struktúra változtatása révén. Összességében a strukturális családterápia a családot rendszerként szemléli, fontos szerepet tulajdonít a benne lévő és az azt körülvevő határoknak, alrendszereknek, a jellemző családi életciklusnak, a családtagok közötti kommunikációnak és

az irányításnak, vagyis alapvetően az interperszonális kapcsolatoknak. Minuchin saját maga által végzett terápiáiból, vizsgálataiból, megfigyeléseiből levont következtetések mentén állította fel a strukturális családterápiás elméletét. Az elmélet igazolhatóságát azonban Olson (2000) tette lehetővé kutatási módszerével. Olson és munkatársai (1991) megalkották a strukturális családterápiás szemlélettel nagy átfedést mutató circumplex modellt, aminek célja volt, hogy hidat verjen a családterápiás kutatás, elmélete és gyakorlata közé (Kisgyörgyné, Pongrácz, Mirnics és mtsai, 2006). Olson (2000) is komplex rendszerként, dinamikusan változó egységként értelmezi a családot. Tapasztalatai szerint a családon belüli történések két legfontosabb meghatározója a családi kohézió és a család rugalmassága. Az optimális szintű kohézió olyan pozitív érzelmi kapocs, ami összertó erőként érzelmi biztonságot jelent

a családi közösségtudattal rendelkező családtagok számára. Ha gyenge kohézió jellemzi a családot, (v.ö szétvált család) a családtagokat nem köti össze intenzív szeretet, a családi közösség inkább formalitássá válik, esetleg szét is esik. Az intimitás, összetartozás minimális, míg az autonómia, függetlenség jóval intenzívebben van jelen a családi rendszerben. A túl magas 7 kohézió (v.ö összeolvadt család) viszont fojtogatóan szoros kötelékként megfosztja a családtagokat a szabadság élményétől, az autonómiától, vagyis az önállóságuktól. A rugalmasság (flexibilitás) optimális mértéke hozzájárul egymás másságának és a változásnak elfogadásához úgy, hogy közben a családtagok megőrzik önmagukat és az összetartozásukat. A rugalmasság lehetővé teszi a szerepek változtatását, a családi struktúra változását az esetenként váratlanul változó külső és belső körülményekhez, a várható

természetes krízisek mentén és az akcidentális krízis esetén is. Ha a családi rendszer rugalmatlan, merev, a család belemerevedik egyetlen szerepmegosztásba és változtathatatlan szabályok szerinti működésbe, ami megakadályozza az új helyzetekhez való alkalmazkodást. Ha viszont a rugalmasság szélsőségesen intenzíven jellemzi a rendszert, kaotikussá válik, ellehetetleníti bármiféle stabil, biztonságot nyújtó struktúra kialakulását és ezáltal a családi rendszerban kaotikus állapot lép fel (Vargha és Tóth, 2008). Olson modelljét kiegészítette egy harmadik dimenzióval, a kommunikációval. Úgy vélte, hogy azok a családok és párok, akiknek pozitívabb a kommunikációs stílusuk, könnyebben hozzák létre az igényeiknek, szükségleteiknek megfelelő egyensúlyt a kohézió és a flexibilitás területén. Olson és Gorall (2003) tapasztalatai szerint a jól funkcionáló családokra a gazdag és hatékony, érzelmeket,

szükségeleteket kifejező, folyamatos, kongruens kommunikáció jellemző, érzelmi támogatással és jó problémamegoldó képességgel. A diszfunkcionális családok pedig szegényes kommunikációs stílussal, a kétértelmű üzenetküldéssel, az empátia hiányával és a negatív megjegyzések jellemzőivel együtt írhatók le. A diszfunkcionális családok közös jellemzője az információáramlás zavara. Az Olson modell szerint (Olson, 1995) az egyensúlyban lévő rendszer magas kohézió, flexibilitás, kommunikáció és problémamegoldás értéket mutat, ami magasabb jól-léttel és elégedettség érzéssel jár együtt. A család tagjainak egymásra hatása befolyásolja a család működését, szerkezetét (Vargha, Baktay, Tóth és mtsai, 2006) és az egyensúly kialakítását. A családban jellemző egyensúly kialakításában jelentős szerepe van a házassági kapcsolatnak, mivel a strukturális családterápiás szemlélet szerint a párkapcsolat a

rendszerszemléletre épülő családi rendszer alapvető alrendszere, két másik alrendszerrel - szülői alrendszer, egyéni alrendszer - különböző feladatokkal, de részleges vagy teljes átfedésben. Az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül a család rendszere, a többgenerációs és nukleáris családok háttérbe szorulnak, az egyszülős és mozaikcsaládok válnak gyakoribbá. Kitolódik, és egyben csökken a házasságkötések száma, valamint a válás szerepe meghatározó lett a párkapcsolati problémák rendezésében. 1980-as években 1000 házasságkötésre 346, a 2000-es évektől 1000 házasságkötésre 562 válás jut, azaz minden második házasság válással ér véget (KSH, 2012). A hivatalos válásokról szóló adatok nem is mutatnak teljes képet a valóban felbomló házasságokról, hiszen sokan élnek külön anélkül, hogy hivatalosan is elváltak volna 8 (Földházi, 2009). A válás számos veszélyeztető

tényezőt teremt azáltal, hogy szétzilálja azt az alapvető, természetes kapcsolati hálót, ami egyébként elsődleges segítséget nyújtana a felnőtt és a gyermek számára egyaránt a megterhelések elviselésében és az alkalmazkodásban (Bognár és Telkes, 1986). Összességében elmondható, hogy a rossz minőségű, elégedetlen párkapcsolat és/vagy a válás egyértelműen negatív következményekkel bír a családban élő felnőttekre és gyermekekre nézve (Hajnal, Susánszky, Szántó és mtsai, 2005; Spence, Najman, Bor és mtsai, 2002; Martin, Friedman, Clark és Tucker, 2005), éppen ezért nagyon fontos az elégedett párkapcsolat kialakítására és fenntartására való törekvés. Napjainkban, elsősorban az európai típusú országokban a házastársi kapcsolatok mellett az élettársi kapcsolatok is létjogosultságot szereztek és elfogadottá váltak. A nyolcvanas évek második felétől a házasodási kedv és a házasságkötési gyakoriság

csökkenésével párhuzamosan kezdtek elterjedni az élettársi együttélések (Kamarás, 1996; Bukodi, 2001). A statisztikai eredmények szerint a felnőtt lakosság házasodási kedve nem csappant, csupán az együttélések formája változik. 2005-ben a párkapcsolatban élő felnőtt lakosság 71%-a házastársi, 12,2 %-a élettársi kapcsolatban élt (Földházi, 2009). 1.2 A párkapcsolat, házassági kapcsolat A házasságot korábban a családi élet alapjának, a házasságkötést a felnőtté válás feltételének tartották; a házasság érték és elérendő cél volt egyben. A közösségek támogatták a párok házasságát és elítélték azt, aki nem kötött házasságot fiatal felnőtt korban. Ez az értékrend egyrészt ösztönözte a párokat a házasságkötésre, másrészt összetartotta a meglévő házasságokat (Dányi, 1996). Napjainkra a házasság megítélése átalakult, azonban a párkapcsolati lét továbbra is olyan speciális élményekkel

szolgálhat, melyet más kapcsolat nem képes az egyén számára nyújtani, ennél fogva a párkapcsolat egyedi és utánozhatatlan. Sajátossága más kapcsolatoktól eltérően a partnerrel korábban kialakított interakciók története, a partnerről és a kapcsolatról létrejött kép, a pár másik tagjához való érzelmi, erotikus és szexuális viszonyulás, mindebből következően a további interakciókra vonatkoztatott késztetettség, kívánság, a másikkal való találkozás vágya és közelség igénye (Buda, 2002; Mikula, 1993). Az intim kapcsolatok gyakori és erős kölcsönösségként jellemezhetőek, melyben a felek hatással vannak a másik terveire, döntéseire, tetteire egyaránt (Kelly és Conley, 1987). A házassági kapcsolat a házasságkötéssel kezdődik, ami a párkeresés időszakának végét és egy ismeretlen út kezdetét jelenti (Kopp és Skrabski, 2006), ami a férfi és a nő egy életre szóló szándékkal, önként vállalt, jogilag

elismert, erkölcsi tartalommal bíró szövetsége, társadalmi alapintézmény, s egyszersmind a felnőttkori felelősségvállalás egyik legfontosabb formája (Bagdy és Tóth, 2002). A házasság védi a családot a széteséstől, illetve erősíti az összetartás érzését, 9 fenntartja a család identitását (Mihalec, 2011), növeli a biztonság, kiszámíthatóság, tervezthetőség érzését. A házasságkötés nélküli élettársi kapcsolat, hasonló jellegzetességekkel bírhat, mint a hivatalosan is elismert kapcsolat. 1Alapvetően nem a házasságkötés tényének tulajdonítok jelentőséget a kapcsolat alakulása szempontjából, hanem a kölcsönös elköteleződés és tisztelet kérdésének. Kutatásunkban, az életvitelszerű, tartós együttélésre és nem a kapcsolati státuszra helyeztük a hangsúlyt, ennél fogva a vizsgálati személyek kapcsolati státuszbeli különbözősége nem szolgál megkülönböztetés alapjául. Strukturális

szempontból mindkét kapcsolat típus hasonló, hiszen a párkapcsolati alrendszer és ezen belül az egyéni alrendszerek egyik legfontosabb feladata saját védelme, saját protektív (világos) határainak kialalítása és ezzel saját pszichológiai szükségleteinek kielégítése anélkül, hogy a tágabb család, esetleg gyermek, vagy mások ebben akadályoznák. Ezen határok megfelelő volta döntő fontosságú a későbbi funkcionális családi struktúra kialakulása szempontjából. A házastársi alrendszer fokozott jelentőségénél fogva, rendkívül hatásos tere egymás erősítésének és egymás érvénytelenítésének. A házastársi alrendszer jelentősebb funkciózavara a pár tagjaira, és rajtuk keresztül az egész családi rendszerre több szempontból is negatív hatással lehet, optimális működése esetén azonban támogató erővel bír. 1.21 A párkapcsolat, házassági kapcsolat szerepe a házastársak testi-lelki-érzelmimentális

egészségének alakulásában Újabb kutatások kimutatták, hogy a pozitív házassági folyamatoknak (a házassági elégedettség, házassági boldogság) előnyös, míg a negatív házassági folyamatoknak (a házassági konfliktusok) hátrányos hatása lehet a fizikai egészségre (Kiecolt-Glaser és Newton, 2001) nézve. A házasság protektív tényezőnek számít az egészségügyi és pszichés eredetű problémákkal szemben. Számos tanulmány igazolta, hogy a házasságban élő emberek boldogabbak és egészségesebbek, mint az egyéb családi állapotúak (Haring-Hidore, Stock, Okun, Witter, 1985; Goldman, 1993; Gottman és Notarius, 2002), mortalitási (Kopp, 2009; Lund, Due, Modvig, 2002) és morbiditási mutatóik jelentős mértékben alacsonyabbak (Lillard és Waite 1995; Johnson, Scoles, Whittington, 2005; Kopp és Skrabski, 2006). Mindezen túl ritkábban szenvednek hosszú ideig tartó betegségekben (Murphy és Bates, 1997), jobb túlélési esélyeik vannak

(Goodwin, Hunt, Key, Samet, 1987), kevesebb alkalommal számolnak be fájdalomról és fájdalommal kapcsolatos akadályozottságról számos betegség kapcsán. A házasságban élő személyeknél továbbá A dolgozat elméleti és vizsgálati részében, a szóismétlések csökkentése céljából, egymás szinonímájaként kezelem a következő kifejezéseket: házastársak, házaspár tagjai, férfiak és nők, férjek és feleségek, pár, társak, párkapcsolat, házastársi kapcsolat, házassági elégedettség, párkapcsolati elégedettség. Abban az esetben, ha különbséget akarok tenni a házasságban és az élettársi kapcsolatban lévő személyek között, akkor ezt ott hangsúlyozom, ettől eltérő esetekben a tartós párkapcsolatban – házasságban vagy élettársi kapcsolatban - élő felekre gondolok. 1 10 elenyészőbb a szerhasználat és a reumatoid artritisz előfordulási aránya. Ritkábban fordulnak elő náluk neurológiai betegségek, fekélyek,

alacsonyabb közöttük a depresszió előfordulási aránya, valamint jobb a kardiovaszkuláris funkcionálásuk, és az általános egészségi állapotuk, mint a házasság nélkül élőknek. Ezen túl hosszabb életre van kilátásuk (Carels, Sherwood, Blumenthal, 1998; Pearlin és Johnson, 1977; Coughlin, 1990; Kiecolt-Glaser és Newton, 2001; Levenstein, Kaplan, Smith, 1995; Marcenes és Sheiham, 1996; Medalie, Stange, Zyanski, Goldbourt, 1992; O’Farrell, Hooley, Fals-Stewart, Cutter, 1998; Tucker, Friedman, Wingard, Schwartz, 1996; Turk, Kerns, Rosenberg, 1992; Vitaliano, Russo, Bailey és mtsai, 1993; Zautra, Hoffman, Potter és mtsai, 1998; Waite, és Lehrer, 2003; Markey, Markey, Schneider, Brownlee, 2005). A házasság és az egészségi állapot közötti kapcsolat magyarázatául több élmélet is született. A protektív elmélet szerint, maga a házassági státusz az, ami egészségvédő. Mivel azonban a rossz házasságban élő személyek egészségmutatói az

elváltakénál is rosszabbnak bizonyultak, egyértelművé vált, hogy a házassági státusz önmagában nem elegendő az egészséghez, a kapcsolat minősége is lényeges (Kiecolt-Glaser és Newton, 2001; Gottman, 1999). A szelekciós elmélet szerint az eleve egészségesebb személyek nagyobb eséllyel házasodnak meg és maradnak is azok, mint kevésbé egészséges társaik, azaz többnyire a jobb egészségmutatókkal rendelkező személyek házasodnak, emiatt van pozitív kapcsolat a házasság és az egészségi állapot között. Lehetséges az is, hogy a valakihez tartozás érzése, az érzelmi támogatás (Brown és Booth, 1996) játszik szerepet a házasság egészségvédő hatásában, amit Franklin és Sanders (2000) is alátámasztott szívinfarktuson átesett betegek mintáján. A párkapcsolat valakihez tartozás elmélete szerint, a valakihez tartozás, mint egyetemes vágy jellemzi az emberiséget. Maslow (2003) az emberi motivációról szóló elméletében,

az emberi tevékenységeket kiváltó, fenntartó és irányító motívumokat egy piramisba rendezte oly módon, hogy a piramis alján olyan hiány alapú szükségletek találhatóak, mint a Fiziológiai szükségletek, Biztonsági szükségletek, Szeretet, Valahová tartozás érzése, Elismerés szükséglete, míg a felsőbb szinteken a növekedés alapú szükségletek, mint a Kognitív szükségletek, Esztétikai szükségletek, és az Önmegvalósítás szükséglete foglalnak helyet. A különböző szinteknek nem kell teljes mértékben kielégülniük ahhoz, hogy felmerüljön a következő szint hiányszükséglete. Az alapvető fiziológiai és biztonságszükségletekre épülve található a Szeretet és a Valahová tartozás szükségletek szintje Maslow elképzelése szerint, ha a fiziológiai szükségletek és a biztonság iránti vágy (valamilyen szinten) ki van elégítve, erős igény merül fel az intim kapcsolatok kialakítására. Ezzel az elmélettel (is)

megmagyarázható az olyan típusú együttélések fennmaradása, ahol sokkal több a fájdalom, a bántás, vagyis a költség, mint a boldogság, a szeretet, vagyis a haszon. A szeretet és a szerelem Maslow értelmezésében nem azonos. A szerelmet elsődleges fiziológiai szükségletként tekinti (Maslow, 2003), így elméletében a fiziológiai szinten jelenik meg a szexualitás és a harmadik szinten a szeretet, a valahová tartozás motívuma. Ez a két motívum ösztönzi az embert leginkább 11 társas kapcsolatok, párkapcsolatok kialakítására, azonban fontos észrevennünk, hogy egy jól működő párkapcsolathoz mind a hét szint kölcsönös kielégülése fontos tényező lehet. Önálló elméletként érdemes kezelni a házasság minősége elméletét, a házassággal való elégedettséget figyelembe vevő elképzelést (Gelles, 1995). Eszerint a kapcsolat minősége a legfontosabb tényező az egészség védelme szempontjából, hiszen a rossz házasságban

élők még az egyedülállóknál, elváltaknál és özvegyeknél is rosszabb egészségmutatókkal rendelkeznek (Coyne és DeLongis, 1986; Glenn és Weaver, 1981; Balog, 2008; Gelles, 1995). Balog Piroska (2006) a Hungarostudy 2002 adatbázisát felhasználva azt találta, hogy a jó házasságban élő személyek minden vizsgált betegségben ritkábban szenvedtek, kisebb arányban számoltak be depresszióról, szorongásról, vitális kimerültségről, alvászavarokról, dohányzásról valamint nagy mennyiségű alkoholfogyasztásról, mint a rossz házasságban élők és az elváltak (Kiecolt-Glaser és Newton, 2001). A jó házasságban élő nők pihentetőbben alszanak és ritkábban mennek orvoshoz (Prigerson, Maciejewski, Rosenheck, 2000), szignifikánsan kevesebb kardiovaszkuláris tünetet észlelnek (Gallo, Smith, Ruiz, 2003), reumatoid artritisztől szenvedő nők kevesebb tünetről számolnak be, ha boldog házasságban élnek (Zautra és mtsai, 1998), és ha sok

pozitív visszajelzést vagy kevesebb kritikát kapnak partnerüktől, kevésbé nől a betegségaktivitásuk. A házasság protektív szerepe azonban a férfiak és a nők számára különböző mértékű előnnyel jár. 1.22 Nemi különbségek a házasság egészségvédő hatásának mértékében Bernard (1973) jelentette ki először, hogy a házasság inkább a férfiak, mint a nők számára protektív. Mivel a két nemnek különböző tapasztalatai vannak a házasságról, ezért érdemes megkülönböztetni a férfiak és a nők házasságát („his marriage and her marriage”). A nőtlen férfiaknak 250 %-kal nagyobb a mortalitási mutatója, mint a nős férfiaké, de a hajadon nőknek csupán 50 %-kal nagyobb a mortalitási aránya a férjezettekhez képest (Ross, Mirowsky, 2013). Ezek az adatok mind alátámasztják azt a tényt, hogy szignifikáns nemi különbség van a házasság protektív hatásában. A magyar férfiak mortalitási mutatója együttjár

családi állapotukkal, valamint azzal, hogy partnerüktől mennyi támogatást kaptak, nőknél ugyanakkor ez az összefüggés nem figyelhető meg (Balog, 2008). Wilson és Oswald (2005) ezt azzal magyarázta, hogy a nők a férfiaknál gyakrabban kontrollálják mások egészségét, így segítve elő a jobb egészségi szokásokat, és ezen eredmények jelentősebbek a férfiak, mint a nők számára (Umberson, 1992). A nőknek a férfiakéval összevetve fejlettebb házasságon kívüli társas hálózata van, ami önmagában is hasznos támogatást nyújt (Schumaker és Hill 1991). A nők támogató hálózata gyakran magában foglalja a közeli barátokat, rokonokat, míg a férfiak tipikusan a feleségüket jelölik meg, mint a támogatás fő forrását, és az egyetlen embert, akiben igazán megbízhatnak (Phillipson, 1997). Mindkét nem esetében a válás vagy a házastárs 12 elvesztése rosszabb egészségmutatókkal jár együtt és fokozott mortalitáshoz vezet, de

ez a férfiak esetében sokkal több kárt okoz (House, Landis, Umberson, 1988). A férfiak, ha elveszítik feleségüket, elveszítik a társas támogatást is, ami hozzájárul egészségi állapotuk változásához, ezzel szemben a nők pótolhatják az elvesztett támogatást a barátaik, eredeti családjuk által. A különbséget magyarázza az a tény is, hogy a nemi különbségek fiziológiai szinten is megmutatkoznak, ugyanis a nők sokkal erősebb fiziológiai választ adnak a házassági konfliktusra és nézeteltérésre, mint a férfiak (Ewart, Taylor, Kraemer, Agras, 1991; Mayne, O’Leary, McCrady és mtsai, 1997; Smith, Gallo, Goble, Gnu, Stark, 1998). Ez a fiziológiai „túlérzékenység” is szerepet játszhat abban, hogy a nők kevésbé profitálnak a házasságukból az egészségi állapotukra nézve. Összességében elmondható, hogy a házasság minősége, a párkapcsolattal való elégedettség és a nem, bejósló erővel bír a szomatikus és lelki

egészségre nézve, ezen túlmenően a párkapcsolat alakulására nézve is. 1.3 Párkapcsolati elégedettség A párkapcsolat rendszerében - legyen szó akár házasságról, akár élettársi kapcsolatról- talán az egyik legfontosabb annak megértése, hogy a jól funkcionáló párkacsolatokat mely tényezők határozzák meg. Különböző kutatók több hasonló jelenségen - például sikeresség, stabilitás, minőség, boldogság, elégedettség, alkalmazkodás - keresztül próbálták már ezt megragadni. A házassági kapcsolat sikeressége és bejósolhatósága a házasság stabilitásának és minőségének megállapítása által történhet. Egy házasság akkor nevezhető sikeresnek, ha tartós és stabil, eleget tesz a társadalmi elvárásoknak, a benne élők elégedettek vele, jó minőségűnek ítélik és ez magatartásukban is tükröződik (Glenn, 1990). A házasság stabilitását a házasság élettartama és megszűnési módja, valamint a

házastársaknak egy adott pillanatban a házasság megőrzéséhez vagy felbontásához való viszonyulása, azaz az ún. válási hajlam megléte jelenti A stabilitás nem jelenti szükségszerűen a házasság sikerességét is (Gödri, 2001). A házassággal kapcsolatos konzervatív attitűdök erős pozitív összefüggést mutatnak a házasság tartósságával (Bumpass, 2000). A házasságon kívüli vonzások, alternatív lehetőségek, valamint a megszűnése ellen ható gátak aránya is befolyásolja a házasság stabilitását. Minél több alternatív lehetőséget észlel a személy, annál valószínűbb, hogy befejezi rosszul működő házasságát (Urdy, 1981). Egy korai longitudinális vizsgálat során arra voltak kíváncsiak, hogy mi jósolja be leginkább a kapcsolatok tartósságát. Az eredmények alapján a szeretet és a jutalom megléte vagy az energia befektetés és az elköteleződés közül az elköteleződés jósolta be legerőteljesebben a kapcsolat

hosszát (Lund, 1985; Rusbult és mtsai, 1998). Egy párkapcsolat sikeressége tehát függ a kapcsolat minőségétől, amit a felek párkapcsolati elégedettsége befolyásol és a kapcsolat stabilitásától, tartósságától, aminek bejóslója az elköteleződés. A házasság minősége a házastársak szubjektív értékelése által, vagy az egymással 13 szemben tanúsított magatartásukban mérhető. A szakirodalomban a házasság minőségét a boldogság, a harmónia, az elégedettség és az alkalmazkodás fogalmakkal írták le. Kezdetben a boldogság konstruktumát használták, azonban igen nehezen volt tisztázható a boldogság jelentése, ezért az elégedettség és az alkalmazkodás fogalmát vezették be. A boldogság és az elégedettség gyakran egymást átfedő mutatói a házasság minőségének, mégis annak különböző dimenzióit jelentik. A boldogság érzelmi állapotot tükröz, affektív mutatója a párkapcsolatnak, míg az elégedettség,

tudatos értékelést feltételez, és a kognitív dimenziót jelöli. A párkapcsolati elégedettség állapota egyesek szerint pontosan lefedi a valóban jó minőségű kapcsolat lényegét, míg mások szerint szubjektivitáson alapuló „pozitív illúzió” (Murray, Holmas, Griffin, 1996). A szakirodalomban a házasság szubjektív értékelésére használt leggyakoribb kifejezés az alkalmazkodás. Spanier (1976) szerint a házastársi alkalmazkodás az elégedettség, kohézió, konszenzus, érzelmek kifejezésének összetevőire irányul, egyfelől folyamat, másfelől a házasság állapotának értékelése. Dimenzionális fogalom, azaz egyik végpontján a jól alkalmazkodó, másik végpontján az egyáltalán nem jól alkalmazkodó párok állnak. Dinamikusan változó folyamat, ami meghatározza, hogy a pár tagjai között mekkora egyetértés van, mennyi időt töltenek együtt, milyen tevékenységeket végeznek közösen, mennyire fejezik ki érzelmeiket egymás

iránt. A párkapcsolatok működését meghatározó objektív és szubjektív szempontok kategóriákba történő besorolása szerint, objektív kritériumok alatt a társadalmi elvárásoknak való megfelelést értjük (önfenntartási, reproduktív és személyiségfejlesztő-szocializáló funkciók), amit a házasság tartóssága és stabilitása biztosít. A szubjektív kritériumok pedig a párkapcsolati elégedettséget, a szeretet/szerelem érzését, a kölcsönös alkalmazkodást, valamint az egyéni szükségletek és elvárások (biztonsági igény, megbecsülési igény, szexuális-erotikus igény és önmegvalósítási igény) kielégítését jelentik (Buda és Szilágyi, 1988). A szakemberek leggyakrabban a házasság általános, átfogó, szubjektív értékelésére a párkapcsolati elégedettség kifejezést használják. A párkapcsolati elégedettség (Kurdek és Schmitt, 1986; Hinde, 1997) az egyéni szükségletek, elvárások, vágyak házasságban

bekövetkező kielégülésének mértékét mutatja, és erős indikátora a kapcsolat hosszának, sikerességének, stabilitásának (Anderson és Emmers-Sommer 2006; Ahmadi és Fatehizadeh, 2006). A párkapcsolattal való elégedettség a házasság legfontosabb, legkomplexebb és legéltetőbb aspektusa (Yousefi, Etemadi, Ahmadi és mtsai, 2010). A házasság korai éveiben a házaspár mindkét tagja ugyanolyan mértékű elégedettséget érez (nagy valószínűséggel), az idő előrehaladtával azonban a házassági elégedettség különböző szintjét tapasztalhatják meg a felek, eltérő okok miatt. Az optimális párkapcsolati elégedettség segíti a családtagokat abban, hogy hatékonyan meg tudjanak küzdeni az életükben megjelenő különböző helyzetekkel (Aflakseir és Zarei, 2013). 14 A párkapcsolati elégedettség szubjektív mutató, hiszen a házassággal való elégedettséget a kapcsolatban lévő két fél különbözőképpen ítélheti meg (Bagdy

és Telkes, 1986; Gödri, 2001). Terman 1938-as vizsgálata szerint a férjek és a feleségek elégedettségi értekei között mindössze 0,59 erősségű korrelációt (Terman, 1938), míg Burgess és Wallin (1953) csupán 0,41 erősségű korrelációt találtak. Előfordulhat tehát, hogy az a házasság, ami az egyik fél számára teljesen kielégítő, a másiknak sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem az. A párkapcsolati elégedettség meghatározását nehezíti többek között a szubjektivitás és az a tény, hogy számos intraperszonális és interperszonális tényező összhatásaként jön létre. Kutatások eredményeinek ismertetése mentén van lehetőség képet alkotni a fogalomról. Bradbury, Fincham, Beach (2000) a házassági elégedettséggel foglalkozó szakirodalom áttekintését követően megállapították, hogy az elégedettséget meghatározó tényezők az interperszonális mechanizmusok, valamint a mikro- és makrokontextuális tényezők

csoportjaiba sorolhatók. Az interperszonális mechanizmusok közé olyan faktorok tartoznak, mint kogníciók, érzelmek, viselkedési mintázatok, szociális támogatás. A mikro-kontextuális tényezők azok a körülmények, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a házasság interperszonális működéséhez (szülővé válás), a makro-kontextuális tényezők pedig azok a tágabb szociális környezeti befolyások, amelyek közvetve hatnak a házasság működésére (anyagi nehézségek, költözés, munkahelyváltás). Számos más kutatás eredménye szerint olyan intra- és interperszonális mechanizmusoktól függ a házassági elégedettség vagy elégedetlenség, mint a pár tagjai között jellemző hasonlóság, az elkötelezettség, az intimitás, a bizalom, az attribúcionális magabiztosság, a kommunikációs nyitottság (Anderson és Emmers-Sommer, 2006), az affektus, a fiziológia és a személyiség (Berscheid, Gangestad, Kulakowski, 1984; Bradbury és Fincham,

1987; Eysenck és Wakefield, 1981; Gottman, 1994; Jacobson, 1985). Fincham és Linfield (1997) szerint a pozitív dimenziók közül, amelyek alapján az elégedett és az elégedetlen párokat legerőteljesebben meg lehet különböztetni, a családi kommunikáció minősége, mint kommunikációs nyitottság, érzelmek kifejezése, empatikus megértés, (Feeney és Noller, 2004; Cigoli és Scabini, 2006) és a partner által nyújtott diádikus coping vagy szociális támogatás játszanak kulcsfontosságú szerepet. Kaslow és Hammerscmidt (1992) magukat az „illetékeseket”, a házaspárokat közvetlenül és direkt módon kérdezték meg, hogy mi a véleményük arról, mi az elégedett házasság titka. A válaszadók szerint a házasság elégedett működéséhez szükséges a kompromisszumképesség, a jó problémamegoldási- és megküzdési készség, a jó kommunikáció, egymás tisztelete, egyenlőség, bizalom és hűség. A válaszokból kiindulva a szerzőpáros a

párkapcsolati elégedettség következő definícióját alkották meg: Általános jó közérzet, kielégültség, kellemes érzés, amely bajtársiasságból, vonzalomból és biztonságérzetből tevődik össze. 15 A feleségek és a férjek elégedettségét, elégedetelenségével együttjáró tényezőket Stinnett és Stinnett (1995, idézi Kovács, 2012) foglalta össze (1. táblázat) 1. táblázat: Házastársak elégedettségét/elégedetlenségét meghatározó tényezők (Stinnett és Stinnett, 1995.) Elégedettséget okozó tényezők Férjek szerint Feleségek szerint Mély barátság Mély barátság Elégedetlenséget okozó tényezők Férjek szerint Feleségek szerint Szexuális problémák Szexuális problémák Mély összetartozás Anyagi problémák Személyes fejlődés Közös érdeklődés, Érzelmi támogatás cél, életstílus Közös feladatok Anyaság élménye A viselkedése Személyes szabadság Apaság élménye Biztonság, védettség

Anyagi problémák gyerek A férj munkaterhelése A gyerekkel kapcsolatos problémák Rusbult (1979) modelljében a párkapcsolati elégedettség a kapcsolat melletti elköteleződés egyik bemeneti változója. A párkapcsolati elégedettség a kapcsolatban tapasztalt pozitív és negatív érzelem arányától függ, amely annak függvényében változik, hogy a partner mennyire elégíti ki az egyén legfontosabb szükségleteit. Kirkpatrick (1963) szelektív szükségletekre építő elméletében fejtette ki, hogy az egyén szükségletei kielégítésére törekszik a kapcsolatában. Elégedettség akkor jöhet létre, ha a partnerek fontosabb szükségletei legnagyobbrészt kielégülnek (Szilágyi, 2006). Különböző, egymástól függetlenül végzett számos kérdőíves eljárás eredményei mentén egyetértés uralkodik abban, hogy a házassággal kapcsolatos legfontosabb igények, szükségletek a biztonsági igény, elismerési-megbecsülési igény,

szexuális-erotikus-intimitási igény, önkifejezési- önmegvalósítási igény (Tóth, Vargha, 2007). Magas szintű párkapcsolati elégedettség, magasabb szintű befektetés és a kapcsolaton kívül kevesebb észlelt alternatíva esetén nagyobb a valószínűsége a kapcsolat felé mutatott elköteleződésnek. Minnotte és Peredsen (2010) azt találták, hogy a párkapcsolati elégedettség férjeknél és feleségeknél egyaránt összefügg a befektetett érzelmi munkával. Hall és Hall (2011) az áldozatvállalási készség meghatározó szerepére következtet A tartós párkapcsolat, a házasság próbára teszi az egyén rugalmasságát és alkalmazkodó képességét. Amikor egyszerre van jelen a másikhoz való kötődés, összetartozás vágya és a személyiség integritásának fenyegetettsége, a kapcsolatban levés öröme alábbhagy. Ha az összeolvadás hangsúlyosan a személy/egyéni alrendszer autonómiájának korlátozásával illetve megszűnésével

jár, a kapcsolat veszélybe kerül. Kielégítő marad a kapcsolat, ha a partnerek képesek megtalálni és fenntartani a megfelelő egyensúlyt az „én”, „te”, „mi” (Satir, 1999), az adás és a kapás (Kelly és Thibaut, 1978) vonatkozásában, és az egyéni autonómia és intimitás szükségleteik szerint egyensúlyban tudják tartani az érzelmi és fizikai közelség-távolság arányát. Mindkét partner olyan tudatos vagy tudattalan egyedi értékrenddel, személyiségjellemzőkkel, önbecsüléssel, attitűdökkel, 16 hiedelmekkel, elvárás rendszerrel és kommunikációs képességekkel lép a kapcsolatba, melynek eredete az eredeti családhoz nyúlik vissza, jelentős mértékben befolyásolva a közelség-távolság arányát, a rugalmasság igényét, a határai nyitottságát, gondolkodásának rugalmasságát és az önbecsülést (Kozékiné Hammer, 2007). Érdemes áttekinteni az interakcionista gondolkodású Lewis (1998) összefoglaló elméletét,

aki szerint a párkapcsolatot jellemző pszichológiai konstruktumok a következők: 1. Kötődés: Minden személy keres egy központi kapcsolatot, amelyikben biztonságot, kielégülést és értelmet talál; 2. Kapcsolódás és elkülönülés: Minden személy bizonyos mértékű kapcsolódási (közelség, intimitás) és elkülönülési (függetlenség és autonómia) hajlandósággal jellemezhető a kapcsolaton belül, amit biológiai, fejlődésbeli, pszichodinamikus, szociális és kulturális változók közötti komplex interakció határoz meg; 3. Egyezkedés: A kapcsolati formáció korai szakaszában a partnerek egyezkednek, a kapcsolódás és az elkülönülés mértékéről, ami uralkodóan meghatározza a kapcsolatot, és nem lehet előre bejósolni pusztán az egyének tulajdonságaira alapozva; 4. Tudattalan félelmek: A személyek kapcsolódással, elkülönüléssel vagy a gyermekkori tapasztalatokkal kapcsolatos félelmei fontos szerepet játszanak az

egyezkedésben. Minden személy megpróbál elérni egy kapcsolati egyensúlyt, ami a maximális kielégülést és a félelem nélküli életet nyújtja; 5. Erő, irányítás: A kapcsolati struktúráról való egyezkedésben minden személy megpróbál hatni a másikra, hogy az fogadja el azt az egyensúlyi állapotot, ami megegyezik ő hajlandóságával; 6. Az egyensúly fenntartása: Az egyszer már kialakult egyensúlyt, különböző témákkal kapcsolatban, - pl. a tér szabályozása (aktuális és metaforikus), gyengédség, munka, kiterjedt családdal meglévő kapcsolat, szülői felelősség és más hétköznapi kérdések - a mindennapi interakciók tartják fenn; 7. Változások az egyensúlyban: Bár az egyensúly többé-kevésbé tartós, megjelenhetnek változások a különböző kihívások (pl. szülőség) és stressz következményeként; 8 Egészség-facilitáló egyensúly: Bár a kapcsolódás és az elkülönülés bizonyos egyensúlya viszonylag

kielégítő lehet mindkét fél számára, az optimális egyensúly serkentheti a felek tartós és egészséges fejlődését, valamint az egyensúly megbomlása negatívan hathat az egészséges fejlődésre; 9. Értékek: Egy rendszer jellemző interakciói visszatükrözik az emberi nem természetével kapcsolatos, (pl. mennyire veszélyes közel kerülni másokhoz) mélyen fekvő meggyőződéseket A kulturális faktorok gyakran befolyásolják egy házassági vagy családi rendszerben meglévő uralkodó értékeket. Lewis (1998) a fenti tételek ismeretében, hosszú időn át tartó, longitudinális vizsgálat alapján gyűjtötte össze azokat a jellegzetességeket, amelyek a jól működő házasságokat jellemzik. Ezek a tényezők jelentős mértékben lefedik Olson (2000) és Minuchin (2005) szempontjait. Jól működő házasságok jellemzői Lewis (1998) szerint a megosztott hatalom; otimális közelség és távolság; szubjektív valóság tisztelete; érzelmek nyílt

kifejezése; jól fejlett problémamegoldás; elkerülhetetlen, de nem krónikus, ritkán eszkalálódó konfliktusok. 17 Olson (2000), Lewis elméletével párhuzamosan a Circumplex modellre építve alkotta meg a MASH modellt, (Multisystem Assessment of Stress and Health) a stressznek és az egészségnek egy több szempontú, egyfajta bio-pszicho-szociális megközelítésű értékelési modelljét (Olson, 2000; Bagdy és mtsai, 2008). Olson, Stewart és Wilson (1991) ez alapján hozta létre a Coping és Stressz Profil Kérdőívet, amit Kissné Viszket Monika és Hunyady György (Kissné Viszket, Hunyady, 2001) adaptált hazai környezetre. Az átélt feszültségek, stressz és az azokkal való megküzdés sikerességére Olson és munkatársai (1991) egy olyan értékelési modellt dolgoztak ki, mely több szinten képes mérni az átélt feszültség mértékét, hatását és az azzal való megküzdés sikerességét a család bármely, például házastársi alrendszerén

belül. Három fő komponenst nevezett meg: (1) a stresszt, (2) a coping erőforrásokat és (3) az adaptációt. Ezeket négy rendszerszinten a) az egyéni, b) a párkapcsolati, c) a családi és d) a munkahelyi kapcsolatok szintjén értékeli (Olson, 2007). A modell lehetőséget ad az adott rendszeren belüli összetett elemzésre és a rendszerek közötti kapcsolatok feltérképezésére is. (Kutatásomban kizárólag a párkapcsolati rendszerszinttel foglalkoztam, ezért a teljes kérdőívből csak a párkapcsolat mérésére kifejlesztett Pár Profil kérdőívet használtam.) Az Olson-modell négy erőforrást hangsúlyoz az egészséges és a problémás, diszfunkcionális házaspárok megkülönböztetése szempontjából, a kohéziót, a flexibilitást, a kommunikációt és a problémamegoldást, melyeket a kapcsolatban tapasztalt - kívülről érkező és kapcsolaton belül jellemző – stresszel való megküzdés eszközeként használnak a párok, és amelyek

csökkentik a stressz és a párkapcsolati elégedettség közötti negatív összefüggés erősségét. Erőforrások nélkül, az átélt stressz és az elégedettség között erősebb a negatív korreláció (- 0,49) (1. ábra), míg ha bekerülnek az erőforrások a rendszerbe, akkor csökken (-0,22) a negatív korreláció a stressz és az elégedettség között (Kissné Viszket és Hunyady, 2001 nyomán, In: Bajor, 2012) (2. ábra). ELÉGEDETTSÉG STRESSZ 1. ábra. Az átélt stressz és az elégedettség, erőforrások nélkül (Kissné Viszket és Hunyady, 2001) MODULÁTOR Közelség STRESSZ Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldá s ELÉGEDETTSÉG 2. ábra: Az átélt stressz és az elégedettség, erőforrásokkal (Kissné Viszket és Hunyady, 2001) 18 A modellben lévő dimenziókat Olson (2000) elképzelése szerint fogalmazom meg. 1) A stressz olyan állapot, amelyet az egyensúlytalanság idéz elő. Ez az egyensúlytalanság a szükséglet, az

igények, és a megküzdési képességek között áll elő és hat a pár működésére, átalakítva a határokat, célokat, interakciós mintákat, kapcsolaton belüli értékeket. Olson elképzelése szerint a stressz azt tükrözi, hogy a pár milyen mértékben tud alkalmazkodni az élet egyes területeihez (Olson, 1995). 2) Négy megküzdési erőforrást jelöl meg, ezek közül a kommunikáció és a problémamegoldás készségszintű, míg a flexibilitás és a kohézió kapcsolati dimenzió. Elképzelése szerint minél magasabb a megküzdési erőforrások szintje, annál inkább egyensúlyban van a párkapcsolat. A vizsgálatok során kiderült, hogy a coping erőforrások stresszt csökkentő és egyben elégedettséget növelő hatásúak. A coping erőforrások csökkentik a megtapasztalt stressz értékét és befolyásolják a stressz és az elégedettség közti kapcsolatot (Bagdy, Mirnics és Vargha, 2008). 3) Az adaptáció/elégedettség tekintetében Olson

(1995) kezdeti elmélete szerint, Minuchin tapasztalataihoz (1985) hasonlóan, a kohézió és a flexibilitás szélsőséges tartományaiba eső párok diszfunkcionálisan működnek. Olson későbbi tapasztalatai szerint azonban felülírta korábbi elméletét, mivel különböző (kollektivista-individualista) kultúrákban végzett vizsgálatai során rádöbbent arra, hogy azok a párok és családok, amelyek a kohézió és flexibilitás szélsőséges kiegyensúlyozatlan övezeteibe kerülnek, nem feltétlenül és nem mindig funkcionálnak rosszul, egyszerűen arról van szó, hogy kultúrájuk által meghatározott normák tükröződnek értékeikben. Elengedhetetlennek tartotta ezért a család, pár struktúrájának és működésének feltérképezése során a tagok alkalmazkodásának, azaz elégedettségének vizsgálatát is. Ha a család minden tagja elégedett a jelenlegi működéssel, akkor a család jól funkcionál attól függetlenül, hogy valamely

kiegyensúlyozatlan típusba sorolódott, ha viszont valamelyik családtag elégedetlen, akkor változtatásra van szükség (Tóth és Vargha, 2007). Az elégedettség tehát Olson elképzelése szerint a kapcsolatban tapasztalt stresszel való megküzdés (kohézió, flexibilitás, kommunikáció, prolémamegoldás) kimeneti változója. Fontos megállapítás eszerint, hogy az adott kultúra a párok felé támasztott igény által határozza meg a normalitást és abban az esetben, ha a párkapcsolatok eltérnek az optimálisnak nevezett elvárásoktól, a pár tagjai a kapcsolatukat problémásként kezelik, ami elégedetlenséget válthat ki belőlük. Olson nem a változás lehetőségét zárja ki elméletében, csupán az adott kultúra erejét hangsúlyozza az elégedettség érzésének tekintetében. Fő hipotézise, hogy a kiegyensúlyozott párok kohéziója és flexibilitása a változásokhoz (pl. új életciklushoz) való alkalmazkodás során átmenetileg

megváltozhat, akár szélsőséges tartományba is kerülhet. Az extrém értékek bizonyos ideig, adott esetben normálisnak, jól funkcionálónak is tekinthetők (Olson és Gorall, 2003). Olson egy többrendszerű, rendszerszemléletű kibernetikai modellt feltételez, ami segítheti az egészséges párkapcsolat működéséről, valamint az azt fenntartó párkapcsolati elégedettségről való 19 elméletalkotást. Olson modelljét a 3 ábrán mutatom be Kék színnel jelöltem azokat a kapcsolatokat, melyek az eredeti modellben nem szerepelnek, de a modell ezáltal válna teljessé. Ez a modell képezi a párkapcsolati elégedettség meghatározását, ami kutatásunk alapjául is szolgált. A párkapcsolati elégedettséget, mint kimeneti változót a kapcsolatot jellemző stressz-szint és az azzal való megküzdés - kohézió, flexibilitás, kommunikáció, problémamegoldás – eredményeként vizsgálom. Így próbálom a rendszerszemléletre épülő strukturális

elképzelést kutatásombam érvényesíteni. Kohézió Flexibilitás Flexib ilitás Kommunikáció Párkapcsolati stressz Párkapcsolati elégedettség Komm Problémamegoldás unikáció 2. ábra: A stressz, a copng erőforrások és az elégedettség közötti kapcsolat (Kissné, Viszket, Hunyadi, 2001, idézi: Kissné Viszket, 2007). A párkapcsolati elégedettség egyik lehetséges következménye a tartós párkapcsolatok elengedhetetlen feltételeként szolgáló elköteleződés lehet. 1.4 Az elköteleződés A párkapcsolati elégedettség függvényeként az elköteleződés tudatos döntés a szerelemről és a kapcsolat fenntartásáról, a kapcsolat folytatásának szándékáról. Az elköteleződés nem ugyanaz, mint a szerelem vagy az elégedettség, így sajátos figyelmet érdemel (Lund,1985; Rosenblatt, 1977). Az elköteleződést különböző szerzők vizsgálták, definiálták és tipizálták: egyes kutatók egy, míg mások több típusú

elköteleződésről írnak. Johnson és Johnson (1999) azt vallja, hogy az elköteleződés nem egységes dimenzió, három típusra osztható: személyes, morális és strukturális elköteleződés. A személyes (más szerzők szerint interperszonális) elköteleződés arra utal, hogy az egyén a kapcsolatban kíván maradni, mert vonzódik partneréhez és elégedett a kapcsolatával. Morális elköteleződés alatt azt érti, hogy az egyén azért tartja fenn a kapcsolatot, mert azt morálisan kötelezőnek érzi a válással kapcsolatos negatív attitűdök vagy a partnerrel megkötött felbonthatatlan szerződés miatt. Strukturális elköteleződés szerint az egyén kénytelen a kapcsolatban maradni a szociális nyomás, a kapcsolaton 20 kívüli lehetőségek szűkössége és a befektetett javak miatt. Az elégedett párkapcsolat alapfeltétele a személyes elköteleződésnek, és fordítva, a párkapcsolati elégedettség velejárója a személyes elköteleződés. Az

elköteleződést tekintve érdemes különbséget tenni az élettársi és a házasság alapú kapcsolatok között. Egy 1973-ban végzett kutatásban főiskolai hallgatókat vizsgálva azt tapasztalták, hogy az élettársi kapcsolatban élő személyek alacsonyabb elköteleződésről számoltak be, mint a házasságban élők (Johnson, 1973). Az 1970-es években lezajlott vizsgálat eredményeihez képest Nock 1990-es években végzett kutatása nem hozott nagyon eltérő eredményeket. Nock (1995) élettársi és házastársi kapcsolatokat összehasonlító vizsgálatában kimutatta, hogy a házasságban élő személyek boldogabbak, többet profitálnak a kapcsolatból és emellett elkötelezettebbek, élettársi kapcsolatban élő társaiknál. A szerző az élettársi kapcsolatoknál tapasztalt alacsony elköteleződés szintet azzal magyarázta, hogy az élettársi viszonyban élőknek kisebb költséggel jár a kapcsolatból való kilépés, hiszen nem kell egy

intézményesített formát felbontani. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az elköteleződés fontos tényező lehet az élettársi és házastársi kapcsolatok közötti különbség megértésében. Az elköteleződés nemcsak a kapcsolati típusok közötti különbségek megértése szempontjából fontos, hanem a tartós párkapcsolatok miatt is. Robinson és Blanton (1993) 30 éve házasságban élő házaspárokat kérdeztek meg arról, hogy nehezebb időkben mi tartotta őket össze. Eredményeik szerint a házasság sikerességének egyik legalapvetőbb tényezője a kapcsolat iránti elköteleződés, ami összefügg a másikkal kapcsolatban megélt érzelmi közelséggel, kommunikációval és a vallásos orientációval. Egy másik vizsgálatban, átlagban 42 éve házasságban élő párokat vizsgáltak, mely szintén alátámasztotta, hogy a házasság minőségének legerősebb előrejelző faktora az elköteleződés volt, ami negatív együttjárást mutatott

a házassági problémákkal és pozitívat az érzelemkifejezéssel (Clements és Swensen, 2000). Az elköteleződésnek számos modellje közül néhányat ismertetek a következő alfejezetben. Kutatásunk egyik részét a személyes elköteleződés vizsgálata képezte, ami a Rusbult és munkatársai féle (1998) elköteleződés-értelmezés alapjául is szolgál. Sternberg háromszög elmélete Rose Sternberg (1986) nevéhez köthető a szerelem háromszög elmélete, mely a szerelmi kapcsolatokat három alapvető dimenzió – intimitás, szenvedély, elköteleződés – mentén értelmezi. Az intimitás (érzelem) alatt pszichológiai közelséget ért, mely magába foglalja a kitárulkozást, a kölcsönös megértést, elfogadást (Acker és Davis, 1992); a szenvedély (szexualitás) a partner iránti testi-lelki vonzalmat jelenti; míg a harmadik dimenzió, az elköteleződés, a kapcsolat „kognitív” eleme, a kapcsolat fenntartásának vágya, mely által a kapcsolat

hosszú távon fenntartható. Sternberg (1986) szerint az elköteleződés lehet rövid és hosszú távú. A rövid távú elköteleződés esetén az 21 egyén felismeri, hogy szeret valakit, míg a hosszú távú elköteleződés egy döntést foglal magában, hogy a szeretett személlyel a kapcsolatot hosszú távon szeretné fenntartani. Ezen elmélet szerint a beteljesült szerelem jellemzője mindhárom dimenzió érvényesülése. A kapcsolat azonban akkor is kielégítő és elégedettséget okozó lehet a felek számára, ha nem mindegyik dimenzió kap egyszerre szerepet és ezzel mindkét fél elégedett. Az újabb kutatások azt találták, hogy a három tényező közül az intimitás és a szenvedély a legjobb előrejelzője a házassági elégedettségnek, az elköteleződés „csak” a házasság időtartamára, stabilitására van befolyással (Russell– Chapin, Chapin, 2001). A kapcsolatok csereelmélete Az interakciók folyamatát elemző legjelentősebb

szociálpszichológiai teória a csereelmélet, amely a kapcsolatok gazdaságtani szemléletén alapul. A szükségletekből indul ki és a piaci viszonyok mintájára magyarázza a személyek közötti interakciókat. Az emberek eszerint olyan kapcsolatok kialakítására törekednek, amelyek a legnagyobb jutalmakkal és a legkisebb költségekkel járnak. Kirkpatrick (1963) szerint a kapcsolatot a partnerek a befektetett költségek és a kapott jutalmak egyensúlya mentén értékelik. Minden személy, minél több jutalomra szeretne szert tenni a kapcsolatokban, ezért ha az egyik személy költségei meghaladják a hasznot, a személy méltánytalannak érzi helyzetét a kapcsolatban, csökken a kapcsolattal való elégedettsége, ami a kapcsolat befejezéséhez is vezethet (McKenzie, 2003). Családterápiás elméletek közül ez az elképzelés Böszörményi-Nagy Iván kontextuális családterápiás elképzeléséhez áll a legközelebb, ahol a „Napló-Főkönyv”

tartalmazza a bevételek és kiadások, azaz az adok-kapok mérlegét (Goldenberg és Goldenberg, 2008). A házasság megkötéséig a partnerek különböző fázisokon mennek keresztül. Az első szakasz az ismerkedés, amikor a felek próbálják kideríteni a másikról, hogy milyen nyereségre számíthatnak tőle vagy általa. Vonzalom akkor jön létre, ha ezek a szubjektív becslések arra utalnak, hogy a partner nagy mértékű nyereségre számíthat (Urbán, 1998). Vonzalomról akkor beszélünk, ha összehasonlítások alapján történő értékelés azt mutatja, hogy a partner megfelel az elvárásoknak, vagyis az egyéni partnerideálnak. A vonzalom a remélt kielégülés mértékében növekszik, ami rendszerint az elköteleződés, házasságkötés körüli időszakban a legerősebb, hiszen ekkor látják legkedvezőbbnek a kapcsolat „nyereség-ráfordítás" egyenlegét. Ám ezek az elvárások gyakran túlzóak vagy illuzórikusak, ez az együttélés során

idővel kiderül, s ennek arányában csökken az egymás iránt érzett vonzalom is. Egy kapcsolat azonban kölcsönös vonzalom nélkül is fönnmaradhat mindaddig, amíg elfogadható árért nyújt valamilyen nyereséget, s amíg az érdekelt nem lát megvalósíthatónak egy kedvezőbb alternatívát (Szilágyi, 2006). A következő fázis az alkudozás, amely szakasz a házasságkötésig vezethet, ekkor mindkét fél úgy viselkedik, hogy minél előnyösebb színben tűnjön fel a másik előtt és őt is erre késztesse. A kapcsolat fejlődésének utolsó szakasza az elköteleződés, amikor a felek a kapcsolatukat tartósnak nyilvánítják és az interakciós folyamat eljut az intézményesedésig (Kirkpatrick, 1963). 22 Levinger és Breedlove (1966) szerint a házasság felbontásának, megtartásának mérlegelése során három szempont kerül mérlegelésre: a házasság megtartásából származó hasznok, a házasság felbontásából származó előnyök, valamint

a házasság felbontása ellen ható gátak. A felbontás mellett szóló egyik előny lehet egy másik kapcsolat vagy a személyes szabadság visszanyerése, esetleg jobb karrierlehetőségek. A gátak „lélektani visszahúzó erők”, melyek lehetnek anyagi, érzelmi, szimbolikus természetűek. E gátak visszatartó ereje lehet olyan erős, hogy még a házasságukkal elégedetlen felek is benne maradnak a kapcsolatban. Levinger (1999) javaslata szerint a házasság stabilizálása érdekében a házasság előnyeinek fokozása a követendő stratégia, nem a gátak erősítése. Lewis és Spanier (1979) modellje is egy olyan modellt javasol, amelyben az egyén a házasság vonzásait és feszültségeit, valamint más életforma vonzásait (alternatívákat) és a külső nyomásokat (gátakat), mint a házasságon kívüli tényezőket mérlegeli. Az első két tényező a házasság minőségét és ezen keresztül a stabilitását határozza meg. Ha tehát kevés a vonzás,

de sok a feszültség egy kapcsolaton belül, az megingatja a házasság stabilitását. A válás bekövetkezése attól is függ, hogy léteznek-e a felbomlást segítő „alternatívák”, illetve léteznek-e a felbomlás ellen ható gátak. E négy tényező egyensúlyától függ a stabilitás, ami a legtöbb házasságban idővel változhat. A fenti négy dimenzió kombinációjából négy házasságtípus rajzolódik ki. A rossz, de stabil házasság, amelyben sok feszültség van vagy kevés vonzó tényező, de a feleket befolyásolja a házasság fenntartását segítő külső nyomás. A jó és stabil házasság, amelyben a partnerek szorosan kötődnek egymáshoz, több a jutalom a házasságban, mint a feszültség, és nincsenek házasságon kívüli vonzó lehetőségek. A harmadik variáció a jó, de instabil házasság, amiben a felek elégedettek a házassággal, mégis csábítja őket valamilyen más életforma, a negyedik pedig a rossz és instabil házasság,

ami általában válással végződik. Párválasztást illetően, az emberek leginkább a felmerülő költségek és jutalmak arányának mérlegelésével alakítják ki vagy szakítják meg kapcsolataikat ezen elképzelés szerint (ThibautKelley, 1978; Homans, 1961). Mindenki a számára legmagasabb értékkel rendelkező párt igyekszik kiválasztani, így egymásra találhatnak az egyenlő értékkel bíró személyek (Kenrick, Groth, Trost, Sadalla, 1993). Ezen elmélet szerint a házasságra az jellemző, hogy a felek a másik számára vonzó tulajdonságukat cserélik el olyan tulajdonságokért, melyeket a másikban felfedezni vélnek (Taylor és Glenn, 1976). A kölcsönös függőség modellje Kelly és Thibaut (1978) kölcsönös függőség modellje a csereelmélet elképzelésére épít. A szerzők szerint minden kapcsolatban jelentős fontosságú az egymásrautaltság, a kölcsönös függőség. A modell alapfeltevése szerint a kapcsolat iránti függőséget, az

elköteleződést az egyén elégedettségi szintje és a kapcsolaton kívül elérhető lehetőségek minősége határozza meg. Mindkét faktort meghatározza, hogy a másik milyen mértékben elégíti ki az egyén alapvető (intimitás, társ iránti, 23 szexuális, biztonsági, érzelmi) szükségleteit. Az elégedettség mértéke a kapcsolatban megtapasztalt pozitív és negatív érzelem arányától is függ. A kapcsolat iránti függőséget az elégedettség mellett a kapcsolaton kívül elérhető lehetőségek minősége is befolyásolja. Minél szűkösebb a kapcsolaton kívül elérhető lehetőségek minősége, annál inkább elkötelezett az egyén a kapcsolata mellett. A kölcsönös függőség elmélete szerint tehát a kapcsolat iránti az elköteleződés (függőség) annál nagyobb, minél inkább a választott partner mellett akar kitartani az egyén (mert magas az elégedettségi szintje), és minél kevesebb választása van az adott partneren kívül (a

kapcsolaton kívüli lehetőségek szűkössége miatt). 1.41 Befektetési modell2 A párkapcsolati elégedettség, az elköteleződés prediktora Rusbult és munkatársai (1998) továbbfejlesztették Thibaut és Kelly (1975) modelljét. Megállapították, hogy az elégedettségi szint és a kapcsolaton kívüli lehetőségek szűkössége nem feltétlenül vezet a kapcsolat iránti elköteleződéshez, hiszen sok kapcsolat fennmarad úgy, hogy magas a partnerek elégedettségi szintje és más vonzó lehetőség is elérhető a kapcsolaton kívül. Rusbult (1979) Befektetési Modell Elméletében úgy érvel, hogy az elégedettség és az alternatív lehetőségek mellett az elköteleződést a kapcsolatba való befektetés is befolyásolja. Elmélete szerint a kapcsolatba való befektetés mértéke, a kapcsolatban megélt elégedettségi szint és a kapcsolat mellett észlelt alternatív lehetőségek minősége együttesen határozzák meg az elköteleződést. Az elégedettség

a kapcsolatban megtapasztalt pozitív és negatív érzelem aránya, mely annak függvényében változik, hogy a partner kielégíti-e az egyén legfontosabb szükségleteit. Az alternatív lehetőségek minőségét a kapcsolaton kívül leginkább elérhető alternatívák észlelt kívánatossága határozza meg. Az alternatívák vonatkozhatnak más lehetséges partnerre az adott kapcsolat mellett, vagy alternatív kapcsolatfajtára a jelenlegi partnerrel. Ha az alternatív lehetőség által előrevetített megszerezhető elégedettség magasabb egy alternatív partnerrel, mint a jelenlegivel, a kapcsolat folytatása iránti elkötelezettség lecsökken. Befektetés alatt azokat a javakat érti, melyek elvesznének vagy csökkenne az értékük, ha az egyén kilépne a kapcsolatból. A szerző megkülönböztet külső és belső befektetést. A külső befektetés közvetlenül nem a kapcsolatra vonatkozik (pl. közös barátok, közös gyermek), ugyanakkor elveszhet, ha az

egyén felszámolja a kapcsolatot. A belső befektetés a kapcsolatba közvetlenül befektetett érzelmeket, időt, pénzt jelenti A befektetési modell szerint az elégedettségi szint és a befektetés mértéke pozitívan, míg a kapcsolaton kívüli alternatív lehetőségek minősége negatívan befolyásolja az elköteleződés mértékét. A Befektetési elnevezést Nagy Gabriellával (2011) közösen adtuk a modellnek, amikor a modellhez tartozó kérdőívet fordítottuk, adaptáltuk. Kenessey Tamara fordításában Bevonódási Modell néven olvashatunk róla (Forgas, 2012). 2 24 A párkapcsolati elégedettség bejósolja az elköteleződést, ami erős előrejelzője a tartós kapcsolatnak (Rusbult és mtsai, 1998). Az elköteleződés a kapcsolathoz való ragaszkodás, kapcsolatban maradás szándéka, beleértve a pszichológiai kötődés érzését és a hosszú távú tervezést is. Más kutatások is megerősítették a Befektetési Modell feltevését Egy 15 éves

követéses vizsgálatban alátámasztották, hogy az elégedettség, a kapcsolatba való befektetés és a kapcsolaton kívüli alternatívák észlelt kívánatossága bejósolja az elköteleződést (Bui, Peplau, Jill, 1996). Acker és Davis (1992) különböző kapcsolati szinteken (randevúzó párok, jegyesség, együtt élés, házasság) vizsgálták az elköteleződés és elégedettség kapcsolatát és azt tapasztalták, hogy annál erősebb volt az elköteleződés, minél komolyabb volt a kapcsolati státusz. Legerősebb elköteleződést házastársaknál, leggyengébbet randevúzó pároknál találtak. Emellett az elköteleződés volt a legerőteljesebb előrejelzője a párkapcsolati elégedettségnek minden párkapcsolati típusban (Givertz, Segrin, Hanzal, 2009). A következő táblázatban különböző szerzők által felépített elköteleződés elmélet komponenseit gyűjtöttem össze. Szerző(k) 2. táblázat: Az elköteleződés elméletei Az

elköteleződés komponensei A: döntéshozatal; B: viselkedés (a szociális elvárások kényszerei és a Johnson (1973) személyes költségek megszűnése) A: a partnerrel/ a kapcsolattal való elégedettség; B: a vonzó alternatívák Rusbult (1979) kevésbé vonzó volta; C: a kapcsolatba való befektetés mértéke A: a kapcsolat folytatásával kapcsolatos elvárásokra vonatkozó attitűdök; Lund (1985) B: a személy párkapcsolatba való befektetése nagyobb szerepet játszik az elköteleződés fejlesztésében, mint a jutalmak Adams és Jones A: elkötelezettség a partner és a házasság iránt; B: visszatartás a (1999) kapcsolatban (negatív) A: a kapcsolat vonzó volta (jutalmak-költségek); B: korlátok (a kapcsolat Levinger (1999) elhagyásának erkölcsi és strukturális korlátai) A: személyes (a partner és a kapcsolat iránti vágy); B: morális (személyes Johnson, Caughlin és értékek és kötelezettségek maradnak a kapcsolatban); C: strukturális

(külső Huston (1999) kényszerek a kapcsolat elhagyására) A párkapcsolati elégedettség Olson (2000) modelljében kimenti változóként szerepelt, Rusbult modelljében (Rusbult és Buunk, 1993) azonban az elköteleződés bemeneti változójaként van jelen. Kutatásomban teszteltem Rusbult modelljét, mivel kíváncsi voltam rá, hogy mintánkon mennyire igazolódik az elégedettség és az elköteleződés összefüggése. Az eredményeket a vizsgálati rész 2.410 fejezetében mutatom be Rusbult modellje a 4 ábrán látható 25 P á E l ég ed e t t s ég A l t e rna t ívák m inő s ég e ELK E lk ö t e l e ződ é s ÖTELE T a r tó s T p á rk ap c s o l a t a r tó s BEFEKTE B e f ek t e t é sm é r t ék e TÉSm é r t é k e 4 .áb r a :B e f e k t e t é s i Mod e l lRu s bu l t(Ru s bu l té sm t s a i ,1998 )á l t a lf e l á l l í t o t tm od e l l j e G ood f r i endé sA g n ew( 2008)m eg l á t á s a ,hogyn em c s aka m á rb e f ek t e t e

t t do lg ok ,h a n em a l eh e t s ég e sjöv őb e l it e rv eki sf on to s ak ,am iko ras z em é lyf e lm é r i ,hogym i tv e s z í th e tk ap c s o l a t án ak b e f e j e z é s év e l . E t ch ev e r ryé sAg n ew(2004 )s z e r in tas z ub j e k t í vno rm á ke l v eá l t a lak ap c s o l a tb ana zegy énf ig y e l a r r a ,hog yas z o c i á l i sr e f e r en c i a s z em é ly ek( c s a l ád ,b a r á to k ,t an á rok )m i tg ondo ln akak ap c s o l a t r ó l . M ag a sm eg f e l e l é s i mo t iv á c ióe s e t én ,ar e f e r en c i a s z em é lyn agy obbb e f o ly á s s a lb í rak ap c s o l a t r a , m in ta l a c s onym eg f e l e l é s imo t iv á c ióe s e t é n .As z ub j ek t ívno rm a ,a ze l ég ed e t t s ég en ,a l t e rn a t ív ák o n é s ko r ább ib e f ek t e t é s ek e ntú ltov ább ie lő r e j e l z é s tb i z to s í ta ze lkö t e l e z őd é s s e lk ap c s o l a tb an .A s z ub j ek í tvno rm ákf e l e lő s eka ze lkö t

e l e z őd é segye l em é é r t ,am i taB e f ek t e t é s iM od e l lh á rome l em e n emí rl e . K ü lönbö z őt anu lm ány ok b i z ony í to t t ák , hogy a ze lkö t e l e z őd é sn em c s a kak ap c s o l a t s t ab i l i t á s án ak ,t a r t ó s s ág án ak(L und ,1985 )a ze lő r e j e l z ő j e ,h an emö s s z e f üg gak ap c s o l a tb anm eg é l t e l ég ed e t t s ég g e l ,ap á rk ap c s o l a t ok m inő s ég év e lé ss ik e r e s s ég év e l(C l em en t sé sSw en s en ,2 0 0 0 ; Rob in soné sB l an ton ,19 93 ) . M ag a ss z in t j ek r í z i se s e t én ak ap c s o l a tb an m eg é l tin t en z ív eb b bo ldog s ág s z in t t e l , jobbkommun i k á c ióv a lé sk ev e s e bbd e s t ruk t ívv i s e lk ed é s s e li sko r r e l á l( Joh n s o n é sm t s a i ,1 999 ;Jon e sé sA d am s ,1999 ;S t an l eyé sM a rkm an ,19 92 ) . Ap á rk a p c s o l a t ie l ég ed e t t s ég t eh á tv a ló s z ínű s í t iak ap c s o l a tm

e l l e t t ie lkö t e l e z őd é s t ,é sak ap c s o l a tb an m a r ad á s tho s s z abbid ő n k e r e s z tü l .A jó lf unk c ion á l óp á rk ap c s o l a ta l ap j áu ls z o lg á lóp á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égm eg i sm e r é s e s z ük s ég s z e rű . Ap á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s ége t ,m in tat a r tó sp á rk a p c s o l a to tv a ló s z ínű s í tőe l kö t e l e z őd é seg y ik p r ed ik to r á t ,v a l am i n tap á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s ég s t ruk tu r á l i se lő r e j e l z ő i t ,a z a zk ap c s o l a t l eh e t s ég e se rő f o r r á s a i ti sm e r t e t t emedd ig . Atov ább i akb anegy ébd emog r á f i a ié sp s z i cho ló g i a i s z empon toki sm e r t e t é s é r ek e rü ls o ra p á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s ég g e lö s s z e f ügg é s b e ho z h a tó s z empon tokm eg i sm e r é s ec é l j ábó l . 26 1.5 Párkapcsolati elégedettség prediktorai

Néhány szakember próbálta már a párkapcsolattal összefüggő szempontokat meghatározni, különböző csoportokba sorolva azokat. Gödri 2001–ben írt munkájában összegyűjtötte azokat a változókat, melyek a különböző kutatások szerint hatást gyakorolnak a párkapcsolat minőségére és stabilitására. Objektív változók közé sorolja a felek közötti korkülönbséget, az anyagi helyzetet, a házasság előtti terhességet és élettársi kapcsolatot, a házasságkötéskor betöltött életkort, a pár tagjainak életkorát és a házasság időtartamát, a családi életciklust, ahol a család jelenleg tart, a gyermekek számát, illetve a társadalmi, kulturális helyzetet, mint az iskolai végzettség és a foglalkozás. A szubjektív változók közé a szerző az aktuális érzelmi állapotot, a szexuális kapcsolatot, a házasságkötés motivációit és a házassággal kapcsolatos elvárásokat, az egymás iránti áldozatkészséget, a hasonló

vagy eltérő értékrendet, a vallásosságot, valamint a házasság ideje alatt végbemenő személyiségváltozásokat sorolja (Gödri, 2001). Kutatásomban Gödri szempontrendszerét figyelembe véve, a változók osztályozásánál figyelembe vettem az objektív, szubjektív típusú felosztást, de a szubjektív tényezők csoportjába más szempontokat is besoroltam. A párkapcsolati elégedettséggel összefüggésben lévő szempontok objektív és szubjektív megkülönböztetésen túl, a felosztást kiegészítem az egyéni, társas és származási családból eredő csoportosító szempontokkal. 1.51 A házassággal való elégedettséget befolyásoló egyéni, objektív tényezők A házassággal való elégedettséget befolyásoló egyéni, objektív szempontokként a kövekező tényezőket veszem figyelembe: nem, életkor, iskolai végzettség, foglalkozási státusz, valamint jövedelem. 1.511 A nem szerepe A nem és a párkapcsolati elégedettség közötti

kapcsolatot számos tanulmányban kimutatták, bár az eredmények nem egységesek. Egyfelől azt találták, hogy a férfiak elégedettebbek kapcsolatukkal, mint a nők (Acitelli és Antonucci, 1994; Markman és Hahlweg, 1993; Rogers és Amato, 1997; Vemer, Coleman, Ganong, Cooper, 1989; Jose, Alfons, 2007), míg más tanulmányok - bár ebből van kevesebb - azt sugallják, hogy a feleségek jóval elégedettebbek férjeiknél (Karney és Bradbury, 1995; Sternberg és Hojjat, 1997; Davila, Karney, Hall, Bradbury, 2003; Sakalli és Ugurlu, 2003). Az első típusú összefüggés magyarázatként azt említik, hogy a nők érzékenyebbek, igényesebbek és több problémát fedeznek fel, ebből adódóan elégedettségük inkább alacsonyabb. Míg a férfiak elégedettségét az határozza meg, hogy mennyi időt tölthetnek olyan tevékenységekkel, amelyek számukra kellemesek, a nők elégedettsége a viták és a konfliktusok sikeres megoldásával függ össze. A férfiaknál

meghatározóbb, hogy mennyi jutalomban 27 részesülnek a partnerrel való interakcióból, míg a nők inkább magával a kapcsolattal foglalkoznak és akkor elégedettek, ha a kapcsolat jól működik (Wright, 1982). Rhoades és Stocker (2006) azt találták, hogy férfiak esetében a házassági elégedettség legerősebb prediktora gyerekeikkel meglévő kapcsolatuk, ezt követte a barátok és szülők beleegyezése a házasságba, majd a pár kommunikációja és végül az érzelmi egészség. Nőknél ellenben a legerősebb prediktor a párok közötti kommunikáció volt, ezt követte a szülők és barátok beleegyezése, az érzelmi egészség, impulzivitás és végül a szülő-gyermek kapcsolat (Kerrie, 2009). Huston, Ruggiero, Conner és Geis (1981) kutatásai szerint a férfiak elégedettségét illetően, nagyon meghatározó, hogy hányadik házasságukban élnek, mennyi támogatást éreznek a feleségüktől, mennyire érzik magukat közel a feleségükhöz és

partnerük mennyire osztozik velük a barátaikon. Elégedettebbek, ha a nemi szerepfelfogásuk kiegyenlített, ha racionálisak, szociálisan visszahúzódóbbak, de nyitottak a feleségük felé. A férfiak elégedettségét a feleség jellegzetességei közül csupán egy jellemző befolyásolja, az hogy a nő mennyire képes saját indulatainak kontrollálására. Mindez összhangban van azzal a nézettel, hogy a férfiak a kiegyensúlyozott, érzelmi kitörésektől mentes, kiszámítható légkört részesítik előnyben. Ezzel szemben a nők elégedettségét jobban befolyásolja az, hogy a férjük mi mindent tesz bele a kapcsolatba. Fontos számukra férjük iskolai végzettsége, a tőle kapott támogatás, a közös barátok, és a férj visszahúzódó természete. Ami mindkét félnél egyenlően hozzáad az elégedettség érzéséhez, az a feleség számára nyújtott támogatás mértéke. Lawrence, Slater, Romanovsky, Nicolsky (2008) több éven keresztül vizsgáltak

házaspárokat és azt állapították meg, hogy a férjek számára a szexuális közelség, a nők számára a kommunikáció minősége, a konfliktuskezelés, valamint a szexuális téren megélt adok-kapok mérleg kiegyenlítettsége volt a legerősebb előrejelzője a házassági elégedettségnek (Kisler és Christopher, 2008). Összességében látható, hogy számtalan eltérés van a férfiak és a nők elégedettségével összefüggő változók között. Nők esetében jellemző módon megjelenik a sikeres kommunikáció, konfliktusmegoldás szerepe a párkapcsolati elégedettség alakulásában, míg férfiaknál a partnertől kapott jutalom fontossága (közös idő, támogatás, szexualitás, közös barátok). A párkapcsolati elégedettséget tekintve az is fontos szempont, hogy a felek mennyire tartják egymást ideális partnernek. Az egyénből induló kognitív folyamatok – melynek része a partneréről való vélekedés – nagyban befolyásolják, hogy végül

milyennek értékelik a kapcsolatuk minőségét (Franiuk, Pomerantz, Cohen, 2004). Az építő hozzáállás, nyitottság, biztonság nyújtása és a feladatok megosztása mind-mind előrejelzik az elégedettséget. A nők általában több ilyen „kapcsolatfenntartó” viselkedést tanúsítanak a kapcsolatukban, mint a férfiak, és a nők efféle viselkedésformái jobban előrejelzik a kapcsolati elégedettséget (Acitelli, Rogers, Knee, 1999). 28 A nem és a párkapcsolati elégedettség közötti kapcsolatot Davila, Ramsay, Stroud, Steinberg (2005), Sakalli és Ugurlu (2003) a személyiségvonások különbözőségével magyarázták. Vizsgálati eredményeik szerint elmondható, hogy a nők magasabb szintű házassági elégedettségről számolnak be és magasabb neuroticizmus értéket is ők érnek el (Costa, Terracciano, McCrae, 2001). Pszichopatológai kutatások azt sugallják, hogy a nők fogékonyabbak a depresszióhoz és aggodalomhoz kötődő

rendellenessségekre. Ezzel szemben a nők és férfiak egyenlő mértékben élik át a harag érzését, annak ellenére, hogy a férfiak hajlamosabbak arra, hogy haragjukat fizikai agresszióba fordítsák (Archer, 2004). Az eredményekből látható, hogy a nemi különbséggel együttjáró számtalan változó együttesen határozzák meg a párkapcsolati elégedettség mértékét. A párkapcsolati elégedettség nemcsak a nemiséggel, hanem a párt alkotó egyének iskolai végzettségével, foglalkozási státuszával, munkavállalásával és életkorával is összefüggésben van. Ezek a szempontok azonban nem függetlenek a nemtől. 1.512 Iskolai végzettség, foglalkozási státusz, munkavállalás, jövedelem, életkor A nemi különbségektől eltekintve, a magasabb iskolai végzettség és az ezzel együttjáró magasabb intellektuális képesség a házasság stabilitásának irányába hat (Mott és Moor, 1979; Szél, 2010; Locksley, 1982; Kurdek, 1993). Ezt

támasztják alá azok a kutatások, amik az iskolai végzettség mellett a foglalkozási státuszt és a jövedelem kérdését is figyelembe veszik. Az alacsony iskolázottságú, alacsony foglalkozási státusszal és alacsony jövedelemmel rendelkező egyének között ugyanis magasabb a válási arány, mint a magasabb iskolázottságú, magas foglalkozási státusszal és magasabb jövedelemmel rendelkező személyek között (Fergusson, Horwood, Shannon, 1984; Raschke, 1988; Martin és Bumpass, 1989). Emellett kimutattak összefüggést a munkanélküliség és a házasság instabilitása között is (Gödri, 2001). A nők és a férfiak megítélése igen különböző az iskolai végzettség tekintetében, a párkapcsolati elégedettséggel való összefüggést kutatva. Bereczkey és Csanaky (1996) azt találták, hogy azok a párok, ahol a nő alacsonyabban képzett és fiatalabb, mint a férfi, általában hosszabb ideig élnek együtt, mint más párok. Ezt támasztják

alá azok a megfigyelések is, mi szerint Hollandiában a válások valószínűsége magasabb az iskolázottabb párok közöttt (Kalmijn és Poortman, 2006) a kevésbé iskolázottakhoz képest, vagyis az iskolázottsággal nő a válás kockázata. Ezeket az eredményeket érdemes fenntartással kezelni, mivel a kapcsolatban maradást nem feltétlenül az elégedettség magyarázza. A fenti eredményeket megerősítik, hogy a nők hajlamosak teljesítményük, iskolai végezttségük, jövedelmük eltitkolására a férfiak negatív értékelésének elkerülése céljából. Az úgynevezett „sikertől való félelem” (Horner, 1972) valóban indokolt, hiszen a kompetens nők negatív hatást keltenek másokban (Butler és Geis, 1990), hűvösként és ellenszenvesként jellemzik őket (Wiley és Eskilson, 1985). Heilman, Wallen, Fuchs és Tamkins (2004) is hasonló eredményeket kaptak, 29 amikor a munkájukban sikeres nőkre adott reakciókat vizsgálták. Abban az esetben,

amikor a nő sikeressége egyértelmű volt, főleg ha a nők férfiasnak számító tevékenységben voltak sikeresek (Heilman és mtsai, 2004), férfiak és nők egyaránt sokkal kevésbé tartották szimpatikusnak őket és sokkal inkább ellenségesnek gondolták őket, mint a sikeres férfiakat, a nem annyira sikeres nőket, illetve a nőies tevékenységben sikereket elérő nőket. A női sikerre adott negatív reakcióknak számtalan oka van. Egyik magyarázat a női munkavállalással járó konfliktusok számának szaporodása lehet, mely összefüggésre több vizsgálatban is fény derült. Kimutatták, hogy nők esetében a foglalkoztatottság alapján nagyobb válási valószínűség jósolható be, ami következhet abból, hogy gazdasági függetlenedésük és az otthontól távol töltött idő növekedése a családon belüli szerepeket és munkamegosztást jelentősen átrendezi, ami gyakran konfliktusok forrásává válik (Mott és Moor, 1979; Booth és White,

1980; Cherlin-Furstenberg, 1988; South, 1985; Földházi, 2009). A dolgozó nők esetében akkor nagyobb a válás valószínűsége, ha a munkában töltött órák száma túl sok (Spitze és South, 1985), illetve, ha az előző eredményekkel kiegészítve, abban túl sikeresek. Más magyarázat szerint a férfiak azért hajlanak kevésbé romantikus kapcsolatra magasan iskolázott nőkkel, mivel kevésbé tartják rokonszenvesnek és hűségesnek őket (Greitemeyer, 2007), továbbá mert úgy látják őket, mint akik ellenszegülnek az előírt nemi szerepeknek (Fiske, 1998). A partner hűsége különösen fontos jellemvonás a férfiak szemében, hiszen egy férfi sohasem lehet teljesen biztos abban, hogy saját, vér szerinti gyermekét neveli, ezért a hűtlen partner komoly veszélyforrás a férfaik számára (Geary, 1998). A férfiak attól tartanak, hogy a magasan képzett nők kevésbé hűségesek (Brown és Lewis, 2004), mint az alacsonyabban végzettek, ami ahhoz

vezethet, hogy inkább alacsonyan vagy közepesen iskolázott nők iránt vonzódnak. Vizsgálatok szerint a férfiak úgy vélik továbbá, hogy a magas státuszú nők kevésbé vágynak rájuk, mint az alacsonyan vagy közepesen képzett nők. Ez a hiedelem úgy tűnik, a valóságot tükrözi: a magasabb státuszú nők magasabb elvárásokkal rendelkeznek a leendő partnerükre nézve (Townsend és Roberts, 1993). Fiske (1998) eredményére visszautalva a következő lehetséges magyarázat a szerepmegosztás kérdésében keresendő. Míg a tradicionális szerepmegosztás szerint a férfiak tipikusan dolgozó kenyérkeresőként vannak ábrázolva, a nők szerepük szerint háziasszonyok és anyák. Ezek a nemi sztereotípiák az idő múlásával is stabilak maradnak (Spence és Buckner, 2000), így nem meglepő, hogy a férfiak még mindig nem rokonszenveznek a sikeres nőkkel és így kevésbé szívesen ápolnak romantikus viszonyt velük. Érdekesség, hogy Magyarország

lakossága, a többi európai országhoz képest tradicionálisabban gondolkodik a nemi szerepmegosztásról (Pongrácz, Spéder, 2011), és egyértelműen a hagyományos családi szerepmegosztást preferálja. A foglalkozási státusz mellett a fizikai vonzerő, valamint a biztos egzisztencia szempontjainak fontossága igen eltérő mértékben jellemző a nőkre és a férfiakra a párválasztás, a párkapcsolati 30 elégedettség és a kapcsolat stabilitása tekintetében, aminek magyarázataként elsősorban a párválasztás evolúciós elméletét nevezem meg. Buss és Barnes (1986) leírták, hogy a párkapcsolati elégedettség szempontjából mind a két nem egyetért az olyan tulajdonságok fontos szerepében, mint a kedvesség és megértés, izgalmas személyiség és intelligencia. Számos tény támasztja alá azonban, hogy vannak eltérések a két nem párválasztási preferenciáiban. Spreecher, Sullivan és Hatfield (1994) nemzeti mintán vizsgálták a

párválasztást és ahogy várták, a férfiak számára a nő fizikai vonzereje, a nő számára a férfi biztos állása, egzisztenciája, magas jövedelme volt lényeges szempont (Buss, 1989). Buunk, Dijkstra és munkatársai (2002), Kenrick és munkatársai (1993) valamint Regan (1998) is azt találták, hogy a férfiak alacsonyabb elvárásokat állítanak a nők státuszával szemben párválasztáskor, ezzel szemben a nők elvárásai a partner fizikai megjelenésével kapcsolatban alacsonyabbak. Ez a tendencia jelenik meg társkerő hirdetésekben is. Harrison és Saeed (1977) azt találták, hogy a férfiak inkább a partner fizikai vonzóságával összefüggő jellemzőket várnak el, míg a nőknél inkább a státusszal kapcsolatos jellemzők jelennek meg kívánalmakként. A fent említett nemi különbségek sokkal kifejezettebbek akkor, amikor hosszú távú kapcsolatról van szó (Buss, 1989; Buss és Schmitt, 1993), mint amikor rövidtávú kapcsolatban gondolkodnak

a partnerek (Regan, 1998). Az iskolai végzettség mellett a jövedelem is lényeges szempont a párkapcsolati elégedettség szempontjából, amit szintén lehet az evolúciós elmélettel magyarázni, azonban, míg az iskolázottság tekintetében egyértelmű, hogy a férfi a magánál alacsonyabb iskolázottságú, férfias munkában alacsonyabb beosztású nőt preferálja, addig a jövedelem tekintetében ez nem ennyire egyértelmű. Kümmerling és Hassebrauck (2001) kimutatták, hogy vizsgálati eredményeik szerint a férfiak kevésbé szívesen vettek volna feleségül egy maguknál jobban kereső nőt, viszont Li és Kenrick (2006) azt találták, hogy a nők fizikai vonzereje fontosabb a férfiak számára, mint a jövedelmük, de a férfiak szintén hajlamosak jómódú partnert keresni. Hasonló eredményre jutottak Kenrick, Sundie, Nicastle, Stone (2001) is. Vizsgálatukban a résztvevőknek egy célszemély kívánatosságát szexuális kapcsolat és házasság

szempontjából kellett megítélniük, a személy jövedelméről rendelkezésre álló különböző információk alapján. Eredményeik szerint a nők válaszai pozitívan korreláltak a célszemély jövedelmével, de a férfiak ítéletét is pozitívan befolyásolta a partner jövedelme, bár csekélyebb mértékben. Összességében az alacsony jövedelem valószínűsíti a válás bekövetkeztét, bár több kutatás szerint is nem a jövedelem nagysága, hanem a bizonytalansága az, ami ilyen irányba hat (Skolnick, 1996). Az iskolázottság, jövedelem, külső megjelenés és a párkapcsolati elégedettség összefüggésének egyik jól megragadható elmélete a párkapcsolati elégedettség evolúciós pszichológiai megyarázata. 31 1.513 A párkapcsolati elégedettség evolúciós pszichológiai magyarázata Az evolúciós pszichológia elképzelése szerint a párkeresés egy adaptációs jelenség, azaz egy adaptációs probléma megoldása. A párválasztásra

jellemző preferenciák, stratégiák, döntések a természetes szelekciót támogatják, miközben azok nem minden esetben tudatos mechanizmusok. A párválasztást segítő pszichológiai jelenség az elégedettség megélése az adott kapcsolatban. Ezen elképzelés hangsúlyozza a legmagasabb értékkel rendelkező pár kiválasztásának, illetve a saját gének továbbörökítésének vágyát (Kenrick és mtsai, 1993), és az ennek megfelelő pár megtalálását. Buss és Schmitt (1993) elmélete szerint mindkét nem tagjai olyan hosszútávú párkapcsolat kialakítására törekszenek, melyben alacsonyabbak a „költségek”, a ráfordított erőforrások, mint a szaporodási haszon (Fülöp és Berkics, 2003). Az evolúciós pszichológia szerint a párválasztás egy korlátozottan és ökológiailag racionális döntéshozatal, melynek lépései az alábbiak: a lehetséges partner tulajdonságainak felmérése, általános értékelés, végül döntés az egyes

lehetséges társakról. Mindkét nemnél eltérő pszichológiai mechanizmusok fejlődtek ki ezen probléma megoldására, azonban mindkét nem arra törekszik, hogy értékes párt találjon magának, akivel minőségi génkészletű utódot hozhatnak létre. Fontos pozitívum az együttműködés és a munkamegosztás is, amellyel stabil családi környezetet teremthetnek utódaik számára (Fülöp és Berkics, 2003). Buss és Barnes (1986) azt találták, hogy a férfiak számára a nő fizikai vonzereje és ezért fiatalsága (Sprencher és mtsai, 1994) a döntő, hiszen tőlük remélik a legjobb génkészletű, egészséges utódot és annak létrehozását (Goodwin, Marshall, Fülöp és mtsai, 2012). A nők pedig leginkább az iskolázottságot és a családfenntartás reményében a „gazdagságot” figyelik a párválasztásnál, hiszen számukra születendő gyermekeik biztonságos felnevelése az elsődleges szempont, amit a férfi anyagi javai biztosítanak. Ez

magyarázza azt a megfigyelést is, mi szerint a nők kisebb valószínűséggel választanak maguk mellé fiatalabb partnert, mint a férfiak (Sprencher és mtsai, 1994). Összességében, a párkapcsolati elégedettség és a demográfiai változók összefüggéseit figyelembe véve elmondható, hogy a nem tekintetében nem találtunk egyértelműen egyöntetű kapcsolatot, viszont az iskolázottság és a jövedelem tekintetében jobban kirajzolódik a férfi-női különbség. Az alacsonyabb iskolázottságú, alacsony vagy közepes státuszú, átlagos jövedelemmel rendelkező, a csinos és a férfinál fiatalabb nő ideálisabb partner a férfiak számára, elégettségük szempontjából tartós kapcsolatban, míg a magas iskolai végzettség, magas stásusz, magas jövedelem, idősebb életkor a nők párkapcsolati elégedettségével együttjáró férfi szempontok. Az eredmények egy másik fajta összefoglalását a következő holisztikusabb kutatás eredményeinek

leírása is szolgálhatja. Egy 2007-es (Jose és Alfons) belga populációt vizsgáló kutatást mutatok be, ahol a demográfiai jellemzők hatásait nézték a házassági elégedettségre vonatkozóan. Eredményeik szerint a házassági 32 elégedettséget befolyásolja a nem, a végzettség, a munkahelyi státusz, a gyermekek száma, az előző házasságok száma és a házasság hossza is. Szignifikáns különbséget találtak az első házasságban élő és az újraházasodott párok között az elégedettség tekintetében, mégpedig az újraházasodottak javára. A nemet illetően az derült ki, hogy a férfiak magasabb párkapcsolati elégedettséget mutattak, mint a nők. Az aktuális házasságban töltött évek száma, a gyermekek száma és a kor leginkább a szexuális élettel való elégedettséget befolyásolta pozitívan. A házasság éveinek száma és a gyerekek száma a házassági elgedettséggel is pozitívan korrelált. Emellett azok a személyek, akik

magasabb iskolai végzettséggel rendelkeztek kevesebb házassági problémáról számoltak be, mint az alul iskolázottak. Kutatásomban az egyéni objektív tényezők közül a nem, az életkor, az iskolázottság, a jövedelem és a párkapcsolati elégedettség együtt járását vizsgáltam, aminek eredményeit a 2.41 fejezetben ismertetem. 1.52 A párkapcsolati elégedettséget befolyásoló egyéni szubjektív tényezők Az egyéni, objektív változók mellett az egyéni, szubjektív változók is lényeges szerepet töltenek be a párkapcsolati elégedettség alakulásában, az alkalmazott és az akadémikus pszichológia eredményei szerint. Az egyéni szubjektív változók közé a személyiségvonásokat, a depressziószorongás dimenziókat és a megküzdési stílusokat soroltam 1.521 Személyiségvonások (Big Five) A személyiségleírások két iránya, a típuselméletek és a vonáselméletek mentén bontakozott ki. Közös bennük annak feltételezése, hogy az

emberek általános prediszpozíciókkal rendelkeznek, melyek helyzettől függetlenül befolyásolják őket, valamint, hogy állításuk szerint nincs két egyforma ember (Mirnics, 2006). Elsősorban a vonáselméletek hívei tették fel azt a kérdést, hogy hány vonás szükséges ahhoz, hogy leírják a személyiséget (Carver, Scheier, 2002). A faktoranalízisnek és a korábbi kutatásoknak köszönhetően, az 1990-es évek végére a személyiségkutatók körében egyre nagyobb egyetértés alakult ki afelől, hogy a személyiség alapszerkezete öt magasabb rendű faktorból áll, amit a Big Five („Nagy Ötök”) elnevezéssel illetnek. Az egységes taxonómia alapja az Allport-Odbert féle lexikális megközelítés (Allport, 1985) és a korábbi személyiségelméletek az ókortól napjainkig. A faktoranalitikus vizsgálatok során a Cattel-féle 16 faktoros és az Eysenck-féle 3 faktoros személyiségteszt mellett ön- és társjellemzések eredményeivel

egészítették ki az Allport-Odbert módszerrel nyert skálákat (Mirnics, 2006). Fiske (1998), Norman (1963) és Goldberg (1992) egymástól függetlenül 5 független faktort találtak az Allport-Odbert lista alapján végzett vizsgálataiban. A legtöbb, eltérő nyelvi elemzésből is öt fő faktor emelkedett ki, melyeket a már említett Big-Five-nak nevezünk. Ezek a következők: I. Extraverzió, (Energia); II Barátságosság; III Lelkiismeretesség; IV Neuroticizmus (Érzelmi instabilitás); V. Nyitottság (vagy Intellektus) 33 Nem sikerült kimutatni minden kultúrában a Nyitottság dimenzió függetlenségét (Garcia, Aluja, Garcia, Cuevas, 2005). DeRaad, Mulder, Kloosterman, Hofstee (1988) a magyar nyelv személyleíró melléknevein végzett taxonómiai kutatásaikban, valamint Rózsa Sándor, Kő Natasa és Oláh Attila (2006) a Caprara-Barbaranelli-féle BFQ (Big-Five Questionnaire) adaptációja során azt találták, hogy az ötödik faktor hazánkban nem

feleltethető meg a Nyitottságnak, hanem a személy morális ítéletalkotásának, integritásának a kifejezője. Az öt fővonás dimenzió mérésére szolgáló számos vizsgálóeljárás kidolgozásával, fejlődésével és elterjedésével egyre jobban bővül azon kutatási területek köre, melyekben a személyiség, mint befoyásoló tényező szerepe jelentősnek bizonyult. Így kerültek a kutatások fókuszába a családtagok személyiségének összehasonlító és a házaspárok személyiségjegyeinek illeszkedését vizsgáló kutatások (Carver és Scheier, 2002). Számtalan kutatás igyekezett feltárni a személyiségvonások párkapcsolatban betöltött szerepét. A vonáselméletek hívei azt vallják, hogy a házasság alakulása elsősorban a felek egyedi vonásain és tulajdonságain múlik, amely a későbbiekben meghatározza, hogy kapcsolat érzelmileg stabil, igényeiket és szükségleteiket tekintve kölcsönösen kielégítő, vagy pedig érzelmileg

labilis, konfliktusokkal és kapcsolati problémákkal terhelt lesz-e. Az 1930-as évek óta vannak olyan longitudinális vizsgálatok, melyek a házaspárok személyiségjegyeinek hatását vizsgálják a kapcsolattal való elégedettségre vonatkozóan. Eredményeik szerint, a házasfelek személyisége erőteljesebb hatást gyakrol a kapcsolat alakulására, mint a demográfiai háttértényezők (Vargha, 1992-1993). Terman és Oden (1947), Burgess és Vallin (1953) eredményei szerint a házasság előtt mért emocionális labilitás és ingerlékenység a házasság jóságával negatívan korrelált. Bentler és Newcomb (1978) arra jutottak, hogy a házassággal való elégedettség pozitív korrelációban van a férjek introverziójával és megfontoltságával, ugyanakkor negatív kapcsolatban a feleségek erőteljesebb ambíciójával és intelligenciájával. Négy évvel később, ugyanezen pároknál elvégzett vizsgálatok a korábbi eredményeknek megfelelően alakultak,

azaz valamiféle sztenderd mintázatot mutattak az eredmények. Kelly és Conley (1987) 40 éven keresztül folyó longitudinális vizsgálatukban a korábban már kimutatott eredményekre jutottak, vagyis a neuroticizmus, érzelmi instabilitás negatívan függ össze a jó házassággal. Azok a nők és férfiak, akik elváltak, érzelmileg instabilibbak voltak, mint a házasságban maradt személyek. Továbbá észrevették azt is, hogy az elvált férfiak impulzuskontrollja is alacsonyabb volt, mint a házasságban maradtaké. A házassággal kapcsolatban megélt elégedettség összefüggést mutatott a női kedvességgel (barátságossággal), valamint a konvencionális családi attitűddel. Negatívan hatott még a házasság alakulására a párok torzult kommunikációs mintázata, a szülői család érzelmi labilitása, valamint magas feszülségi szintje. White, Hendrick és Hendrick (2004) azt találták, hogy különösen fontos a kapcsolattal való elégedettség és az

intimitás szempontjából az együttműködés és a barátságosság, valamint a 34 lelkiismeretesség vonása, amelyek pozitívan korreláltak a házasság jóságával. Donnellan, Assad és Robins (2004) pedig az együttműködés és a nyitottság vonások szerepét hangsúlyozták a házasság pozitív alakulásában. A neuroticizmus vonás és a párkapcsolati elégedettség összefüggésével kapcsolatban a kutatók hasonló eredményre jutottak. Vargha (1992-1993) összefoglalója szerint a legtöbb kutató a neuroticitást (érzelmi labilitás) tartja a házasság megromlásával leginkább összefüggő faktornak. Karney és Bradbury (1995), Barhelds (2005) valamint Malouff, Noble, Schutte és Bhullar (2010) is hasonló eredményekre jutottak. A magas neuroticizmus meghatározó tényezője olyan pszichológiai állapotoknak is, mint a depresszió, aggodalom és düh (Martin, Watson, Wan, 2000; Widiger és Trull, 1992), amik szintén kedvezőtlenül befolyásolják a

házassági elégedettséget (Baron, Schmith, Butner és mtsai, 2007; Renshaw, Blais és Smith, 2010; Whisman, 2014). Egy Iowában, 400 párral végzett kutatás eredményei szerint a negatív interakciók szoros kapcsolatban vannak a házastársi elégedettséggel. A neuroticizmus a párkapcsolatban több negatív interakciót, a barátságosság és a nyitottság kevesebb negatív interakciót és ezzel együtt magasabb párkapcsolati elégedettséget eredményez. A nyitottabb nők magasabb szexuális elégedettségről is beszámolnak párkapcsolataikban (Donnellan és mtsai, 2004). Barelds 2005-ben azt találta, hogy a Big Five extraverzió és érzelmi stabilitás faktorai korreláltak leginkább pozitívan a párkapcsolati elégedettséggel. Az introvertáltak alacsonyabb párkapcsolati elégedettségről számoltak be, mint az extravertáltak, főleg abban az esetben, ha a pár mindkét tagja introvertált volt. Akik úgy érzékelték, hogy párjuk barátságosan viselkedik a

párkapcsolatban, magasabb elégedettségről számoltak be, mint azok, akik úgy érzékelték, hogy nem. Egy Teheránban, házaspárok között végzett kutatás hasonló eredményeket hozott: az extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, tapasztalatokra való nyitottság pozitívan, a neuroticizmus pedig negatívan korrelált az elégedettséggel (Amiri, Farhoodi, Abdolvand, Bidakhavidi, 2011). Összefoglalva tehát a legtöbb kutató szerint az extraverzió, a barátságosság, a lelkiismeretsség, a nyitottság személyiségvonások pozitívan korrelálnak a párkapcsolati elégedettséggel, ezzel szemben a neuroticizmus (érzelmi instabilitás-labilitás) negatív hatással vannak a párkapcsolati elégedettségre. A házassági elégedettség és a személyiségjellemzők összefüggéseivel kapcsolatos vizsgálatok jelentős hányada a személyiségbeli hasonlóság-különbözőség szerepének kérdését is kutatja. A hasonlóságok pozitív hatását a

párkapcsolati elégedettség homogenitás elmélete, míg a különbözőségek pozitív hatását a párkapcsolati elégedettség komplementer elmélete foglalja össze. A párkapcsolati elégedettség homogenitás elmélete szerint akkor jut el a kapcsolat a legnagyobb intimitásfokra, ha a két személyiség tulajdonságai, érdeklődési köre, attitűdjei hasonlóak (Buda és Szilágyi, 1988). Ezen elképzelés szerint azért vonzódnak a személyek egy hasonló felfogású és értékrendű partnerhez, mert szükségük van arra, hogy egyetértése megerősítse saját szemléletüket 35 (Szilágyi, 2010). A hasonlóság jelentősége nem csak párválasztáskor, hanem a hosszútávú párkapcsolatokban is igen jelentős. A hasonlóság kevesebb veszekedést, vitát, valamint szorosabb kapcsolatot eredményez a pár tagjai között (Festinger, Schachter, Back, 1950; Newcomb, 1963; Murstein, 1987). Párkapcsolati elemzések azt mutatják, hogy a személyiségjellemzőkben

való hasonlóságból be lehet jósolni a házasság sikerességét. Ebből adódóan minél jobban hasonlít egymásra a férj és a feleség személyisége, annál sikeresebbek lesznek a házasságukban (Olson, Defrain, Olson, 1998), vagyis a kirostálási hipotézist alapul véve elmondhatjuk, hogy azoknál az együttjárásoknál, ahol a pár tagjai homogének, a kapcsolat valószínűbben fejlődhet tovább a házasság irányába (Blackwell–Lichter 2004). Luo (2009) ezzel szemben azt találta, hogy a párok hasonlóbbnak mutatkoztak a demográfiai változók, a személyes érdeklődés és értékek, a politikai beállítódás terén, ugyanakkor kevésbé volt ez jellemző a személyiségváltozók területére. A párkapcsolati elégedettség kiegészítő/komplementer szükségletek elmélete szerint a homogenitás elmélettel szemben (Winch,1958) a tartós szerelmi kapcsolatokban olyan személyiségek találnak egymásra, akik lényeges lélektani dimenziókban szinte

egymás ellentétei és ezáltal kiegészítőik egymásnak. Az ellentétes személyiségek kapcsolatában ezzel egy új egyensúlyi állapot jön létre, amelyben a kölcsönös hiány betöltése erős összetartó kapocs a partnerek között. Kutatások eredményei szerint az együtt élő házaspárok személyisége között a hasonlóság nagyobb mértékű, mint az elváltak körében. Az elvált személyeknél a konfliktusok forrása a közöttük lévő különbségekből fakadt, amelyben az érzelmek kölcsönössége, a függetlenség, a támogatás hiánya és az egyéni karrier fontossága okozott elsősorban problémát (Vargha, 19921993). A kevés magyar kutatás között kiemelkedő Vargha András (1992-1993) különböző házaspár csoportokat összehasonlító vizsgálata, amelyben egy verbális személyiségteszetet (CPI), a Szonditesztet és egy olyan kérdőívet alkalmazott, amely felméri az egyének szorongás leküzdésére alkalmazott módszereit (Oláh,

1993). Eredményei szerint a jó házasságokban a párok jobban hasonlítanak egymásra, mint a kevésbé jóban. Jó házasságban a párok a legfontosabb temperamentum dimenziókban, az extra-introverzióban hasonlítanak, valamint a jó házasságban a felek emocionálisan stabilak, szocializáltabbak, szorongásra való hajlamuk, énbizonytalanságuk valamint konfliktusokra való érzelemközpontú reagálásuk gyakorisága kisebb, mint azokban a házasságokban, melyekben mindkét fél rossznak minősítette a kapcsolatukat. A házasság jóságát erősíti, ha a feleségnek magasabb a felelősségtudata, a jó benyomáskeltés igénye, valamint az extrinzik teljesítménymotiváció terén is magasabb értéket ér el. A házasságot viszont gyengíti a feleség intellektuális önmegvalósítási és függetlenségi törekvése (Vargha, 1992-1993). Amerikai házapárok vizsgálatában Kaufmann és Larson (2011) más eredményeket kapott. 10.000 amerikai házaspárt vizsgált a

Big Five személyiségvonásain keresztül, s eredményei szerint nincs kapcsolat a pár egyes tagjainak hasonló vagy eltérő személyisége, és a házassággal való 36 elégedettség között. Ennek ellenére azok a párok, ahol mindkét fél magas pontszámot ért el az öt skálán, elégedettebbek voltak, mint azok a párok, akik alacsony pontszámot értek el. Azt mutatta ki, hogy a párok 66%-a szívesebben választ olyan partner, akinek más a személyiségtípusa, mint a sajátja. Ehhez hasonlóan egy Svájcban végzett kutatásban 1608 romantikus párkapcsolatban élő személyt vizsgáltak. Azt találták, hogy a Big Five személyiségvonások befolyásolják a partner élettel való elégedettségét, azonban azt nem sikerült kimutatni, hogy a személyiségvonások hasonlósága magasabb elégedettséget eredményezne (Furler, Gomez, Grob, 2013). Összességében arra jutottak a kutatók, hogy a személyiségvonásoknak kimutatható hatásuk van a párkapcsolati

elégedettségre, azonban ellentétes vélemények születtek azzal kapcsolatban, hogy személyiségvonások hasonlósága vagy különbözősége jelzi jobban előre a párkapcsolati elégedettséget. A személyiségvonások viszonylagos állandóságot jelentenek az egyén életére nézve. Az élet lényege azonban maga a változás, a fejlődés sem képzelhető el változás nélkül. A változás, mértékétől függően azonosítható a stresszel és a stressz felfogható fejlődést előmozdító változásként. A stresszel való megküzdés képessége fontos előrejelzője lehet a párkapcsolati elégedettségnek. 1.522 Megküzdési stratégiák A házasság minőségének, elégedettségének próbaköve a problémák kezelése, a konfliktusokkal való megküzdés képessége (Cramer, 2000). A megküzdés az alkalmazkodás egy speciális formája (Olson, 2007), alkalmazkodás a stresszhez, a változáshoz. Lazarus (1985, idézi Oláh, 2005) szerint megküzdés minden

olyan kognitív vagy viselkedéses erőfeszítés, amellyel az egyén azokat a külső vagy belső hatásokat próbálja kezelni, amelyeket úgy értékel, hogy azzok felülmúlják vagy felemésztik aktuális személyes erőforrásait. Lazarus a megküzdésnek két formáját különbözteti meg: 1.) Problémaközponztú megküzdés során a személy az adott problémára illetve helyzetre összpontosít és megkísérli annak megoldását, megváltoztatását, vagy igyekszik azt a jövőben elkerülni. 2) Érzelemközpontú megküzdés során a személy a kellemetlen helyzethez kapcsolódó érzelmi reakciók enyhítésére összpontosít a probléma megoldása helyett (Lazarus, 1985, idézi Oláh, 2004). Vargha (1992-1993) eredményei szerint az elégedett házasságban kisebb a valószínűsége a házastársak konfliktusokra való érzelemfókuszú reagálásának. A negatív kimenetelű, érzelemközpontú megküzdés leggyakoribb jellegzetessége az érzelmek szabadjára

engedése, melynek ventilációs hatása segítheti az egyént a feszültség levezetésében, viszont a partner válaszaként megjelenő indulatos magatartás nem csökkenti a konfliktussal járó feszültséget, nem javítja a pár kapcsolatát. Az érzelemfókuszú megküzdés másik pédája a „sakál kommunikáció” (Rosenberg, 2001), melynek velejárója az érzelmi zsarolások és a destruktív verbális magatartás 37 állandósulása, miközben az egyik fél a másik felet „projekciós felületként” használva, a magában meglévő érzelmeket neki tulajdonítva próbálja a konfliktust megoldani. Ezáltal a stresszteli helyzetekben a másiktól várja a problémák megoldását és rejtett módon saját intrapszichés problémáinak a megoldását is. Az ezzel együtt járó kommunikációs fordulatok („Te változz”, „benned van a hiba”, „te okoztad”, „te vagy a hibás”) további feszültségeket generáló magatartást válthatnak ki, interakciós

zsáktcába, „ördögi körbe” szorítva a pár mindkét tagját. Fitness (2001) szerint elégedettebbek azok a párok a kapcsolatukkal, akik képesek nyíltan kommunikálni (Szilágyi, 2006) és szembenézni a konfliktusaikkal miközben a problémamegoldásra törekednek. A stresszel való megküzdést a megküzdési stíluson túl az is befolyásolja, hogy milyen a pár kapcsolata a konfliktusmentes időszakokban (Sillars, Canary és Tafoya, 2004). Azoknál a pároknál, ahol az intimitás alacsonyabb fokú, stresszhelyzetben inkább a konfrontálódás jellemzi őket, melyek akadályozzák az intimitással együtt járó közelítő, nyílt kommunikációs mintázatok megjelenését, ami a párkapcsolat megerősítő jellegét adja (McAdams és Powers, 1981). A házaspár két tagja különböző konfliktuskezelési technikákkal és múltbeli tapasztalatokkal érkezhet a kapcsolatba és a kapcsolatban tapasztalható stressz kezelésére ki kell dolgozniuk a közös

stratégiákat. Megküzdési stratégiák és elégedettség közti összefüggést vizsgálva randevúzó pároknál és házasoknál azt tapasztalták, hogy minél inkább hasonló megküzdési stratégia jellemezte a párokat, annál elégedettebbek voltak a kapcsolatukkal (Ptacek és Dodge, 1995; Wunderer és Schneewind, 2008), a komplementer megküzdési módok ugyanakkor megvédhetik a párt olyan negatív következményektől, melyeket egy féle megküzdési móddal nem tudnának kivédeni. A kevésbé adaptív stratégiáknál, mint az elkerülés vagy a védelmező buffer-hatás nagyobb elégedettséggel jár, ha a házastársak megküzdési stratégiái kiegészítő jellegűek. Az aktív elköteleződés stratégiánál viszont a kongruencia jelzi jól előre a kapcsolati elégedettséget. A párkapcsolat-fókuszú megküzdésnek két összetevője van: 1. aktív elköteleződés: a pár mindkét tagja bevonódik a döntésbe és a problémamegoldásba, 2. védelmező

buffer: aggodalom, szorongás tagadása, bátorítás. A házastárs támogatása nagyon fontos a pár számára a krízisek idején. A stressz kezelésben segíthetik egymást a partnerek, olyan megnyilvánulásokkal, mint empatikus meghallgatása a másiknak, tanácsot adni a másiknak, a szeretet kimutatása, visszavonulás (ha szükséges), konstruktív kritizálás (Story és Bradbury, 2004). Bodeman (2007) a párokat, az alkalmazott megküzdési stílusuk alapján diádikus megküzdés formák szerint csoportosította. A diádikus megküzdés szerinte egy olyan folyamat, ami a partner stresszre adott verbális és nonverbális jelzései által meghatározott. A diádikus megküzdés formái a következők lehetnek: általános diádikus megküzdés, amikor mindkét fél egyenlő mértékben vesz részt a megküzdési folyamatban; támogató diádikus megküzdés, amikor a pár egyik tagja támogatja a másik felet stresszes szituációban; delegált diádikus megküzdés, amikor

az egyik fél megkéri a 38 másikat, hogy vegyen át valamennyit a feladataiból; ambivalens diádikus megküzdés, amikor az egyik fél támogatja a másikat, de feleslegesnek fogja föl ezt a támogatást, valamint az ellenséges diádikus megküzdés, amikor az egyik fél kritizálja vagy kigúnyolja a másik felet stresszteli helyzetben. Hogy a párok melyik típusú megküzdést választják, függ az egyének egyéni megküzdési stílusától, motivációjuktól, kapcsolati kompetenciájuktól és a helyzet jellemzőitől. A diádikus megküzdés korrelál a kapcsolati elégedettséggel, a kapcsolat stabilitásával és a kommunikációs viselkedéssel. A hatékony diádikus megküzdési forma nemcsak csökkenti a stresszt, hanem növeli a házassági jólétet, és erősíti a „mi” érzését. A megküzdési stratégiák idői stabilitását vizsgálva, egy longitudinális kutatásban házastársak megküzdési erőforrásainak és elégedettségének kapcsolatát

vizsgálták önbeszámolós és partner általi beszámolós módszerekkel. A párok egy része 4 hónappal később, míg másik része 1,5 évvel később is kitöltötte a kérdőíveket. Az eredmények szerint szignifikáns, de gyenge kapcsolatot véltek felfedezni a megküzdési stratégiák és a házassággal való elégedettség között, nők esetében (Bouchard, Sabourin, Lussier, Wright, Richer, 1998). A megküzdési stratégiák és a párkapcsolati státusz összefüggéseit vizsgálva, élet-és házastársak mentális egészségét, megküzdési stílusait és a kapcsolat minőségét hasonlították össze és eredményeik alapján a házastársak a megküzdési erőforrások magasabb szintjét mutatják, mint az élettársi kapcsolatban élők (Simon és Marcussen, 1999). A család és a pár egyensúlyvesztés idején az összes erőforrását a krízis kezelésére fordítja, észlelés és viselkedéses válaszok szintjén is, együttműködnek, hogy

megvalósítsák az új egyensúlyt. Minél hatékonyabban tudja használni a rendszer a benne rejlő megküzdő potenciálokat, annál könnyebben alkalmazkodik a stresszes körülményekhez. A stresszor egy életesemény vagy átmenet, amely hatására a család vagy párkapcsolat számára adódik a lehetőség, hogy változtasson a szabályokon, szerepeken. A párkapcsolat megküzdő stratégiái között szerepel a társas támogatás keresése, ez lehet család, barátok, szomszédok, vallási közösség. A külső segítség megkönnyítheti a helyzet átkeretezését, mely kezelhetőbbé teszi a megterhelő helyzetet (Sahin, Nalbone, Wetchler és Bercik, 2010). 1.523 Szorongás, depresszív hangulat Wishman, Weinstock és Tolejko (2006) eredményei szerint a házassági elégedettség szintje bejósolható az egyes személyek szorongás és depresszió szintjével és a házastárs depresszió szintje is előrejelzi a házassági elégedettséget, bár a saját hatás

erősebb, mint a partneré. A depresszió hatása szignifikánsan erősebb, mint a szorongásé. Több tanulmány is bizonyítja, hogy az egyik fél pszichopatológiája – többek között depressziója, genarilizált szorongása - együttjár a partner alacsonyabb házassági elégedettségével (Bauserman, Arias, Craighead, 1995; Coyne, Thompson, Palmer, 2002). 39 A depresszió és a házassági elégedettség közötti kapcsolat egyik lehetséges magyarázata, hogy ha a pár egyik tagja depressziós, akkor átlagosan több negatív és kevesebb pozitív interakció zajlik a partnerek között, mint ott ahol egyik tag sem depressziós (Gabriel, Beach, Bodenman, 2010). A depressziós személy a házassági kommunikáció során gyakrabban fejez ki negatív érzelmeket, kritikát, gyakrabban támadja, vádolja partnerét, és mindez a pozitív nonverbális jelzések alacsony szintjével jár együtt. Érdekes kérdés lehet, hogy van-e különbség azok között a házasságok

között, amelyben a férj, illetve amelyikben a nő depressziós. Néhány tanulmányban azt találták, hogy azoknban a kapcsolatokban ahol a feleség depressziós, kevesebb pozitív interakció zajlik, és több negatív, mint azoknál a pároknál, ahol a férj szenved depresszióban. Ebből úgy tűnik, hogy a párkapcsolati interakciókat sokkal inkább a feleség, mint a férj befolyásolja. Vajon mi lehet annak a magyarázata, hogy inkább zavart szenved a kapcsolat, ha a feleség depressziós, és nem a férj? Tudjuk, hogy léteznek bizonyos nem-specifikus interakciós minták, amelyek támpontot adhatnak arra, hogy depressziós partner hogyan befolyásolja a kapcsolat alakulását. Úgy tűnik például, hogy a férfiak hajlamosabbak minimalizálni vagy elkerülni az interakciókat a házastárssal, és ez negatív érzelmeket kelt bennük, eközben a nők inkább konfrontáló viselkedést mutatnak, ruminációt, és ezek az interakciós minták a depressziós nők esetében

magasabb arousalt és a negatív érzelmek nagyobb mértékű kimutatását eredményezik, mint a depressziós férfiak esetében (Wilhelm és Roy, 2002). Azt gondolhatjuk, hogy depresszió felerősíti a férfi-női kommunikáció különbségeiből adódó ellentétek hatását. A férfiak és nők közötti különbségben nem csupán a nem-specifikus interakciós különbségekről van szó, hanem arról is, hogy a nők érzékenyebbek a kapcsolat alakulására, mint a férfiak. Ez a különbség azt is maga után vonzza, hogy a nők általában nagyobb felelősséget éreznek a kapcsolati problémák megoldása miatt, mint a férfiak, akik inkább a függetlenségre koncentrálnak. Ráadásul a nők a férfiakhoz képest mind a pozitív, mind a negatív érzelmek szélesebb skáláját mutatják a párkapcsolati interakciók során, beleértve a nonverbális megerősítést, és a kritikák, panaszok kifejezését is. Ezzel szemben a férfiak sokszor „érzelemmentes”

válaszokat, instrumentális tanácsokat adnak, problémaorientált módon kommunikálnak, ugyanakkor kerülik a konfliktusokat, a harag és a vádolás kimutatását (Culp és Beach, 1998). Gabriel és munkatársai (2010) egy nemre érzékeny modellt javasolnak a depresszió és a házassági interakciók kapcsolatának vizsgálatára. A házassági interakciók épp úgy függenek nemtől, a depressziótól, a házassági distressztől, mint a depressziós partner nemétől. Epstein (1985) szerint sok kognitív és viselkedéses hasonlóság van a depresszió és a házassági zavarok között. Mindkettőt lehet az attribúciós elmélet keretében vizsgálni A depressziósok az eseményeket általában globális, belső, stabil oknak tulajdonítják. Azok a személyek, akik problémás kapcsolatban élnek hajlamosak párjuk negatív viselkedése mögött ugyancsak belső és 40 stabil okot feltételezni. Akiknek nincsenek házassági problémáik inkább specifikusnak és

stabilnak értékelik a partner pozitív viselkedése mögötti okot. Ráadásul a distresszes párok a házassági konfliktusokért hajlamosabbak a párjukat okolni. A három egyéni szubjektív változó (személyiségvonás, megküzdési képesség, depressziószorongás) és a párkapcsolati elégedettség közötti összefüggéssel kapcsolatos eredmények szerint a neuroticitás, érzelmi instabilitás, az érzelemfókuszú megküzdés és a magasabb depressziószorongás szint negatívan jelzik előre a párkapcsolati elégedettséget. Kutatásomban mindhárom konstruktumot vizsgáltam. Az egyéni objektív és egyéni szubjektív változók után a társas objektív és társas szubjektív tényezők valamint a párkapcsolati elégedettség összefüggéseire összpontosítok a következő alfejezetben. 1.53 A párkapcsolattal való elégedettséget befolyásoló társas, objektív tényezők Az objektív társas tényezők közé soroltam az együttjárás időtartamát, a

házasságkötési életkort, a házasság időtartamát, a családi életciklust, a gyermekek létét a családban, végül az együtt töltött szabad idő mennyiségét. Szubjektív társas tényezők közé többek között az Olson (2000) által fontosnak vélt strukturális jellegű konstruktumokat, mint a kapcsolatra jellemző kohézió, flexibilitás, kommunikáció és a kapcsolatban tapasztalt stresszt. 1.531 Az együttjárás időtartama Ahhoz, hogy a leendő pár megalapozott döntést hozzon az életüket meghatározó egyik legfontosabb kérdésben, a házasságkötésben, megfelelő hosszúságú időre van szükségük egymás megismeréséhez. Nehezen mondhatjuk, hogy létezik egy olyan időtartam, mely meghatározza a házasság sikerét vagy sikertelenségét, mégis Mihalec (2011) úgy véli, bizonytalanságot jelenthet, ha a házasság előtt a pár hat hónapnál rövidebb, vagy három évnél hosszabb ideig járt együtt. Az első időintervallum túl

rövid lehet az alapos megismerkedésre, a másodiknál pedig már általában valamilyen bizonytalanság jellemző, ha nem döntöttek a házasságkötés mellett. Kutatási eredmények mutattak rá, hogy az együttjárás hosszát befolyásolja a származás (Bukodi, 2004), hiszen elvált szülők felnőtt gyermekei a szülői házat elhagyva valószínűbben választanak élettársi kapcsolatokat, mint nem elvált szülők gyerekei (Tasker és Richards, 1994). Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy kevésbé konvencionálisak hiedelmeikben, pozitívabb attitűdökkel rendelkeznek az együttélés iránt vagy a hosszú távú kapcsolatok felé történő elköteleződéseikben tétovázók (Amato, 1996). A házasságkötés/elköteleződés előtt együtt töltött idő mellett a házasságkötés időpontjában betöltött évek száma is hatással lehet a párkapcsolati elégedettségre. 41 1.532 Házasságkötési életkor Martin és Bumpass (1989) vizsgálatai szerint a pár

életkora a házasságkötéskor jelentős előrejelző tényezője annak, hogy válással fejeződik-e be a házasságkötés vagy sem a házasság első 5 évében. Nyugati országokban végzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy leginkább a húszas éveikben lévő, fiatal házasok esetében rosszabb a házassággal való elégedettség és nagyobb a válás, szakítás rizikója (Glenn, Uecker, Love, 2010). Ennek oka lehet az, hogy a fiatalok érzelmileg, pszichológiailag még felkészületlenek, éretlenek a házasságra (Keera és Ghimire, 2012), még hiányoznak azok az érzelmi, iskolázottsági és gazdasági erőforrásaik, amelyek szükségesek a sikeres házassághoz (Gödri, 2001). A korán kötött házasságok okaként a szülők válása is megnevezhető, hiszen az elvált szülők gyermekei hajlamosabbak korábban házasodni, mint a nem elvált szülők gyermekei (Glenn és Kramer, 1987; Tasker és Richards, 1994; Wolfinger, 2003). Ennek oka abban sejthető, hogy

az elvált szülők gyermekei érzelmileg igénylik a biztonságos kapcsolatot, netán nehezen jönnek ki mostohaszüleikkel (ha a vele együtt élő szülő újraházasodott), esetleg a házasságot, mint gazdaságilag előnytelen háztartásból való menekülés lehetőségeként tekintik (Amato, 1996). Mihalec (2011) is úgy véli, hogy ha későbbi életkorban köt a pár házasságot, vagyis nem kamaszkorukban, akkor nagyobb az esélyük arra, hogy a már kialakult, önálló identitásuk segítségével egy tartósabb, boldogabb házasságot építsenek. További meglátása, hogy az életkorbeli hasonlóság előnyt jelenthet a házassági elégedettség mentén. A házasságkötéskor jellemző életkoron túl a házasságban töltött évek száma jelentős befolyásoló erővel bír a párkapcsolati elégedettségre nézve. Cseh-Szombathy (1985) párkapcsolatokra vonatkozó vizsgálatai alapján megállapította, hogy a párkapcsolat egy „meghatározott ívű” pályát

ír le. A házasságkötést követően a házastársak még szinte mindenben partnerei egymásnak, sok időt töltenek együtt, megbeszélik, de ha lehet inkább „lesöprik” a problémáikat, később viszont a kommunikációjuk beszűkülése figyelhető meg. Az idő múlásával, inkább mással beszélik meg problémáikat, minthogy együtt keresnék a megoldást. A pár tagjai közötti kapcsolat módosulása alakulhat attól így, hogy csökken a pár kapcsoltában jellemző elégedettség mértéke, de az is könnyen bekövetkezhet, hogy a hétköznapok feladatai miatt jut kevesebb idő a kommunikációra, kapcsolattartásra, ami csökkenti a párkapcsolati elégedettséget. A két folyamat azonban feltételezhetően párhuzamosan, egymást erősítve jellemzi a párok kapcsolatát. Melahat és Selim (2011) kutatásukban kevesebb, mint 5 éve, illetve több mint 5 éve házas török párokat hasonlítottak össze. Azt találták, hogy az 5 évnél kevesebb ideje

házasságban élő házaspárok jobb alkalmazkodási mutatókkal bírnak, elégedettebbek, mint a már több mint 5 éve házas emberek. A szerzők magyarázata szerint ez köszönhető annak is, hogy az évek múlásával a pozitív érzések egyre csökkennek, emellett viszont egyre több negatív érzés jelenik meg. 42 Gödri elemzéséből (2001) kiderül, hogy az 1980-as években arra mutattak rá, hogy a kezdeti magas elégedettség idővel csökken, majd ismét fokozatosan emelkedik. A csökkenés hátterében a szülővé válást feltételezték. A házassággal való elégedettség időbeli alakulását vizsgálva a keresztmetszeti jellegű kutatások többsége egy U alakú görbét kapott, azaz a kezdeti magas elégedettség idővel csökken, majd újra emelkedik (Haley, 2001). Ezeknek az eredményeknek a hitelessége megkérdőjelezhető, hiszen a családi életciklus különböző szakaszaiban lévő személyek válaszait hasonlították össze, nem pedig ugyanazon

személyek saját életciklusuk során alakuló elégedettségét. Az idősebb kor mutatta magasabb elégedettséget az is okozhatja, hogy az elégedetlen párok már elváltak, és az elégedettek maradtak együtt idősebb korukban is. Magyarázó szempontként szolgálhat a kognitív disszonancia (Festinger, Schachter, Back, 1950) és az önigazolás jelensége, amik egyaránt működésben lehetnek: az a tény, hogy a házasság régóta fennáll, nehezen lenne összeegyeztethető azzal a ténnyel, hogy elégedetlenséget érez a személy. Több kutatás is azt az eredményt találta, hogy a hosszabb ideje együtt élő párok házassága jobb minőségű a kevesebb időt együtt töltött párok házassági elégedettségéhez képest, azaz minél több éve alkotnak párt, annál elégedettebbek a kapcsolatukkal (Glenn, 1998; José és Alfons 2007). Az együtt töltött évek száma és a párkapcsolati elégedettség közötti összefüggés vizsgálati eredményéből csak abban

az esetben vonhatunk le egyértelmű következtetéseket, ha számtalan befolyásoló tényező kontollálva van (például az említett családi életciklus, gyermek léte vagy nem léte, gyermekek száma, életkor, iskolai végzettség, stb.) A házasságban töltött évek száma mellett a családi életciklus is befolyásoló erővel bír a párkapcsolati elégedettségre nézve, a két szempont sokszor nehezen szétválasztható, azonban nem ugyanaz. A következő alfejezet a családi életciklus szemlélet ismertetésével kezdődik, majd a párkapcsolati elégedettség és életciklusok összefüggéseit vizsgáló kutatások eredményeinek bemutatásával fejeződik be. 1.534 Családi életciklusok, gyermek a családban A család életciklus fogalmát Haley 1973-ban vezette be a családokról való gondolkodásba, mellyel felhívta a figyelmet a családi rendszer folyamatos változásának, alkalmazkodásának szükségszerűségére és arra, hogy a családoknak

időszakonként új feladatokkal, terhekkel kell megküzdenie (Haley, 1976, 2001; Kovács, 2012). A család fejlődésében természetes módon benne foglaltatik a változás, hiszen különböző fejlődési szakaszokon, életciklusokon és ezzel együtt természetes vagy átmeneti kríziseken megy keresztül, ami ismétlődő átstrukturálódást követel. A családi életciklus fogalma alatt Komlósi (2009) szerint azokat az időszakokat kell értenünk, amikor a gyerek fejlődése a család addigi életében változást követel. Az életciklus váltások komoly lélektani és fizikai terheket róhatnak a családtagokra és a következő szakasz boldogsága azon is múlik, hogy a változással járó kríziseket miként tudják közösen megoldani. A családi életciklus szemlélet a családot mozgásban lévő rendszernek tekinti, amelyre külső és belső erők egyaránt 43 hatnak. Minuchin (2005) egyik legfontosabb megállapítása szerint a család egy olyan fejlődési

egység, ami több stádiumon keresztül fokozatosan fejlődik, és a saját szerveződésén belül mindig átalakul úgy, hogy közben a folytonosság a családtagok számára megmarad. Szerinte a fejlődéssel, életciklus váltással járó feszültség minden családban normális jelenség, ezek az átmeneti, természetes krízisek elkerülhetetlenek. A család az életciklusokon végighaladva a stabilitás és változás közötti egyensúlyra törekszik. Egy család annál jobban funkcionál, minél nyitottabb a változásra az átmenetek idején és minél inkább hajlandó struktúráján és a struktúrát alkotó szabályokon módosítani, a változó feltételeknek megfelelően. A kompetens család sem stressztől mentesen halad végig az életszakaszokon, viszont kellően rugalmas ahhoz, hogy alkalmazkodva a változásokhoz és a tagok változó igényeihez a másodrendű változás (Watzlawik és Weakland, 2008) által egy újfajta egyensúlyt hozzon létre (Goldenberg

és Goldenberg, 2008). Haley (2001) hét ciklusra osztotta a család fejlődését: (1) udvarlás, (2) házasság gyermektelen szakasza, (3) első gyermek születése és a kisgyermekkor, (4) a gyermek(ek) iskoláskora (a házasság középső szakasza), (5) a gyermekek kirepülése a fészekből (a szülők leválása a gyermekről), (6) a nyugdíjas és öregkor, végül a (7) veszteségek és a halál időszaka. Carter és McGoldrick (1989) elméleti megközelítésében kiemeli, hogy a családoknak azokhoz a feladatokhoz kell alkalmazkodniuk, amelyek a különböző életciklusokban felmerülnek. Abban az esetben, ha az adott életciklus feladatai nem teljesülnek, a feladat nem szűnik meg, hanem a következő szakaszba húzódik át. Minél több feladat marad teljesítés nélkül, annál több stressz jellemzi az aktuális szakaszt. A szakemberek egyaránt fontosnak tartják a horizontális és a vertikális stresszorok figyelembevételét. A vertikális stresszorok olyan

tényezők, amelyeket általában a múltból öröklünk: különböző családi mintázatok, mítoszok, titkok, küldetések, hiedelmek mentén. A horizontális stresszoroknak két típusát különítik el: (1) Fejlődési feladatok, amelyekkel a család élete során találkozik, az egyik életciklusból a másikba való átmenetből származnak. (2) Követelmények, amelyek előre nem látható eseményekből erednek, mint veszteség, betegség, munkanélküliség, egyéb környezeti feszültségek. Az elmélet megalkotói szerint a horizontális és vertikális stresszorok hatással vannak a család kapacitására az átmeneti stádiumokban. A családi rendszer azokon a pontokon a legsérülékenyebb, ahol a vertkális és horizontális stresszorok összekapcsolódnak (Carter és McGoldrick, 1989), vagyis amikor a stressz túlterheli a család működését. Carter és McGoldrick (1989) a családi életciklusokat hat szakaszra tagolták, aminek összefoglalását a 3.

táblázatban mutatom be 44 3. táblázat: Carter és McGoldrick-féle családi életciklusok (Forrás: Barnes, 1991, 23 o) Életciklus Átmeneti feladatok A családi rendszerben szükséges változások stádiumok Otthon elhagyása, Elkülönülés, függetlenség Lehetővé tenni a fiatal leválását a családról. egyedül élés Házasság, Az új helyzet érzelmi Az új családtag elfogadása; a magánélet házaspár felvállalása tiszteletben tartása; új egyensúly létrejötte. Helyet adni a jövevénynek; új érzelmi Kisgyermekes A kéttagú család átalakulása elérhetőség formák; nagyszülő-szerepek család három-, négy-, öttagúvá elfogadása. Viselkedési és Küzdelem, vita és tárgyalás értékeinek Serdülők a véleményszabadság elfogadása; az egymástól való különbözőség családban rugalmasságára törekvés; de fontosságának elismerése. még az autoritás fennáll Gyerekek A gyerekekkel új, felnőtt viszonyulás Új családtagok

„jövéskirepülése, kialakítása; a családon kívüli világ menésének” elfogadása, új „üres fészek” lehetőségeinek újragondolása: időben, térben, határok a pár körül szindróma pénzügyileg. A pár/egyén az öregséggel szemben is fenntartja Késői A gyerekektől való nagyobb tevékenységét; túlgondoskodás nélküli függés életszakasz függőség elfogadása elfogadása; a veszteség/halál (saját is) gondolatának elfogadása. A család életciklusok szerinti felosztása a szakember egyéni döntése alapján, vagy a korábi elméletek figyelembevételével történik, de a legtöbb kutatás nem egységes az életciklusok számának tekintetében. Számos kutató vizsgálta az együtt töltött évek számának, a gyermekvállalásnak, a gyermekek számának összefüggéseit a párkapcsolati elégedettséggel. Néhány kutatás eredményét ismeretetm Mathews (2002) azt találta, hogy a gyermekvállalás pozitívan, míg a házasság

időtartama negatívan hat a párkapcsolati elégedettségre, valamint összefüggést talált a kapcsolattal és a szexualitásal, munkamegosztással való elégedettség között is. Gilford és Bengston (1979) azt találták, hogy a fiatal párok sok pozitív és ezzel egy időben sok negatív aspektusról, míg a hosszabb házassági történettel bíró párok mérsékelten emelkedett számú pozitív és csak kevés negatív aspektusról számolnak be. Ezzel összhangban Johnson, Amoloza és Booth (1992) megállapították, hogy a pozitív dimenziók (mint a boldogság és a házassági interakció) idővel hanyatlanak, míg a negatív dimenziók (mint a problematikus aspektusok, a széthúzás és a válási hajlandóság) nem mutatnak szignifikáns növekedést. Kutatások eredményei szerint a házasságukkal elégedett személyek aránya visszaesik az első gyermek születése után. Legalacsonyabb a párkapcsolati elégedettség az iskoláskorú gyermekkel rendelkező

családok esetében, majd ismét emelkedni kezd akkor, amikor a gyerekek már „kirepültek” a családi fészekből (McCabe, 2006; Boden, Fischer, Niehuis, 2010; Minnotte és Pedersen, 2010; Rollins és Feldman, 1970). A párkapcsolati elégedettség ilyen jellegű változása megegyezik a házasság időtartama szerint történő vizsgálatok egyes eredményeivel, amiket az előző 45 alfejezetben ismertettem. E szerint az elégedettség az életciklusok mentén is egy U alakú görbe segítéségével írható le. Abban, hogy az első gyermek születése negatívan hat a házasság minőségére, elsősorban az anya rosszabb alkalmazkodását jelölték meg lényeges szempontnak (Hicks és Platt, 1970; Spanier és Lewis, 1980; Glenn, 1990). A többi gyermek születése már nem terheli meg annyira a házasságot, mint az első gyermeké (Bagdy és Telkes, 1986), hiszen ekkorra már az anya könnyebben kezeli a gyermeknevelésből adódó nehézségeket, kialakulnak a szerepek,

a párnak létezik egy forgatókönyve arra, hogyan viselkedjen, és hogyan kezelje a helyzetet, kevésbé szoronganak szülői kompetenciájuk miatt és a szülőség is kiegyenlítettebbé válik, ezért a párkapcsolati elégedettség sem olyan alacsonyfokú. Russell (1974) olyan megállapítást tett az eredményei alapján, hogy a gyermek megszületése kisebb elégedetlenséget eredményez ott, ahol a nevelésből mindkét fél, a feleség és a férj is kiveszi a részét. Az első szülött gyermek körüli feladatok elvégzésekor a felelősségvállalás általában átszáll az apára is, kompentensebbnek és elégedettebbnek érzi magát, „outsider” érzése csökken. Mégis alacsonyabb házassági minőséget mutatnak a kisgyermekes párok, más párokhoz képest, hiszen a gyermek felboríthatja a pár kialakított egységét, egyensúlyát a házasságban, kevesebb idő jut egymásra, a kommunikációra, nagyobb a felelősség, így felerősödnek a konfliktusok is.

Az eddig ismertetett eredményekkel szemben magyar mintán azt találták, hogy az első gyermek születése után a párok mindkét tagja ugyanolyan mértékű elégedettségről és boldogságérzetről számolt be, és a GYES-en lévő anyukák tűntek a legboldogabb populációnak (Kopp és Skrabski, 2009), más helyzetben lévő nőkhöz képest. A válási statisztikák, kutatási adatok is mutatják, hogy az első gyermek születését követően csökken a válások valószínűsége (White és Booth, 1985). Az egy-két gyermekkel rendelkező párok gyakrabban válnak el, de kevésbé jellemző, hogy az első gyermek születése után döntenek a válás mellett. A három, vagy annál több gyermeket vállaló házasok, a kevesebb gyermekkel rendelkező párokhoz képest, kisebb százalékban döntenek a kapcsolatuk megszakítása mellett. A nagyobb gyermekszám vagy intenzívebb felelősségérzéssel jár, vagy nagyobb valószínűséggel azok a párok vállalnak több

gyermeket, akik elégedettebbek a kapcsolatukkal. Pozitív pszichológia elképzelése szerint, a gyerekek nyújtotta feladatok, célok növelik a szülő fontosságának érzését, értelmet adnak az életnek és strukturálják az időt (Oláh, 2005.) Frissebb kutatások szerint, azok a házasságok, amelyekben gyermek születik, általánosságban stabilabbak, elégedettebbek azokhoz képest, ahol nincs gyermek (Guttmann és Lazar, 2004). Ennek magyarázataként szolgálhat az a tény, hogy a gyermek növeli a házasság értékét, az egyén önbecsülését, és válás esetén a költségeket is. A keresztmetszeti kutatások mutatta eredmények mellett érdemes longitudinális vizsgálatok eredményeit is áttekinteni. Caroline és George Vaillant (1993) 40 éven keresztül 268 pár házasságát 46 követte nyomon, akik közül 169 párnak bizonyult tartósnak a házassága. A párokat 40 éven át figyelték és vizsgálták egyrészt longitudinális vizsgálatok mentén,

másrészt retrospektív módon is kikérdezték őket. A követéses vizsgálatban az elégedettséget mérve fokozatos enyhe csökkenést találtak. Jelen vizsgálatnak fontos eredménye még, hogy 16-30 év házasság után nem volt szignifikáns különbség a férjek és feleségek között abban a tekintetben, hogy hogyan látják a házasságukban megvalósult összehangolódást. 31-45 év házasság után pedig a férjek még mindig ugyanannyira elégedettek voltak a házasságukkal, mint az előző mérés időpontjában, a feleségek viszont szignifikánsan alacsonyabb elégedettségről számoltak be, mint férjeik. Az egyedüli kimutatott különbség a párok között annak megítélésében mutatkozott, hogy mennyire érezték nehéznek a nézeteltérések megbeszélését, feloldását. Ez az idő előrehaladtával nagyobb nehézséget jelentett a hölgyek számára. A nemek közötti elégedettségbeli különbséget nagy valószínűséggel ez magyarázza. Amikor a

kutatók a retrospektív módon feltárt adatokat elemezték világosan kitűnt, hogy a férjek és a feleségek házassággal kapcsolatos elégedettségről az U-alakú görbe mentén tapasztalt változásról számoltak be. A feleségek itt is alacsonyabb szintű elégedettségről vallottak, mint férjeik. Ezek az erdmények megerősítik azokat a nemi összehasonlítás alfejezetben leírt kutatások eredményeit, amik a férjek magasabb elégedettségét mutatták ki. A retrospektív adatok alapján a feleségek házasságuk 16-20. éveit találták legnehezebbnek, amikor tinédzser, fiatal felnőtt gyerekeik még otthon éltek. A kérdőívek adatai alapján azonban a legelégedetlenebbek házasságuk 31-50. éveiben voltak, amikor a legfiatalabb gyerekük is rég kirepült már a fészekből Ezek alapján úgy tűnik, elképzelhető, hogy a párkapcsolati elégedettség U-alakú görbével leírható változása az életciklusok mentén, a retrospektív és a keresztmetszeti

vizsgálatok műterméke (Vaillant és Vaillant, 1993; Van Laningham, Johnson, Amat, 2001). 1.535 Együtt töltött idő, szabad idő a házasságban A családi életciklusok alakulásával a gyermekek születésével párhuzamosan csökken a pár tagjai által közösen együtt tölthető szabad idő mennyisége, ami jelentős mértékben összefügghet a párkapcsolati elégedettség mértékének változásával. A partnerrel együtt töltött idő mennyiségének kérdésével több kutatás is foglalkozik. Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy az egymásra szánt idő közelebb viszi egymáshoz a pár tagjait a közös élmények révén, fejleszti az egymáshoz való alkalmazkodásuk képességét, és jelzi az elköteleződésüket is egymás felé. Mindez erősíti az érzelmi köteléket a házastárs iránt, és csökkenti a válás esélyét (Weigel és Ballard-Reisch, 1999). Russel–Chapin és Chapin (2001) kutatása szerint a gyermeknevelés körüli

problémák számossága és az együtt eltöltött idő hiánya jelzi előre legjobban a párkapcsolati elégedetlenséget. A párkapcsolat minőségét nemcsak a közösen töltött idő mennyisége, hanem a minősége is bejósolja. A közös idő szempontjából egyaránt fontos a házastársak közötti interakciók mennyisége és minősége (Mihalec, 2011). 47 Tóth (2004) és Mihalec (2011) a külön töltött szabad idő és a párkapcsolati elégedettség összefüggései mentén azt állítják, hogy a közösen eltöltött szabad idő mellett a pár tagjainak biztosítaniuk kell egymás számára olyan időszakot is, amikor a másiktól külön, barátokkal, esetleg munkatársakkal a saját hobbijának hódol a társ, hiszen ez a feltöltődését segíti. Lényeges a jó arány megtalálása az együtt és a külön töltött szabad idő között. Az együtt töltött időnek, a közös élményeknek óriási jelentősége van a kapcsolat erősítésében, és pozitív

hatását érezni fogják az életük más területein is. A párkapcsolat minőségét a házastársak közötti interakciók mennyisége és minősége is tükrözi: közös étkezések séta, vásárlás, szabadidős tevékenységek. Összességében a társas objektív változók és a párkapcsolati elégedettség kapcsolatának vizsgálatai mentén megállapítható, hogy a házasság előtt együtt töltött túl kevés vagy túl sok idő, a túl fiatal korban kötött házasság negatívan jósolja be a párkapcsolati elégedettséget. A házasságban töltött évek száma, a családi életciklusok és a gyermekek léte, valamint életkora csökkenő párkapcsolati elégedettséget hoznak magukkal, feltehetően a csökkenő szabad idő miatt is. 1.54 A párkapcsolattal való elégedettséget befolyásoló társas szubjektív tényezők Számos szerző eredményei szerint (Bradbury és mtsai, 2000; Greeff, 2000) a jó házasságban élő egyének tartalmasan töltik el az

együtt töltött órákat, sikeresen oldanak meg problémákat, hatékonyan kommunikálnak egymással és beszámolnak párjuknak a gondolataikról, érzéseikről (Gottman, 1999). Jövőbeni terveiket együtt határozzák meg, hasonló értékeket tartanak fontosnak (Covey, 1990), képesek kifejezni érzelmeiket, és megérteni a társukét, képesek megnyugtatni a másikat és képesek kezelni az érzelmi kríziseket (Gottman, 1999; Greenspan, 2003; Johnson, 2008). Mindemellett a kapcsolatukkal elégedett személyek meg tudják állítani a konfliktusok fokozódását, de ha erre irányuló stratégiáik nem járnak sikerrel, képesek megoldani a problémáikat és újjá tudnak szerveződni (Gottman, 1999). A házaspároknak elégedettségük kialakításához és megőrzéséhez szükségük van hatékony kommunikációs vagy konfliktuskezelési képességekre (Johnson és mtsai, 2005; Pasch és Bradbury, 1998; Rogge, Cobb, Johnson, Lawrence és Bradbury, 2002) és ezzel együtt

házastársuk támogatásának érzésére (Cutrona, 1996; Pasch és Bradbury és Fincham, 1998; Suitor és Pillemer, 1994). A kompromisszumkészség is nagyon fontos, ahogyan az is, hogy megtanulják felmérni, mi az, amin tudnának változtatni, és mi az, ami megváltoztathatatlan (Gottman, 1999; Giblin, 2004). 1.541 Párkapcsolati kommunikáció Az elégedett párkapcsolat sajátosságait feltáró vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a kommunikáció és annak minősége alapvetően meghatározza a párkapcsolat működését. Buda (1988) kommunikációnak nevez minden olyan jelenséget, ahol információ továbbítása történik, függetlenül attól, hogy az milyen jelekben és milyen módon történt. A kommunikáció arra ad 48 lehetőséget, hogy az egyének szabadon kifejezzék gondolataikat, információkat cseréljenek, a vitákat és konfliktusokat feloldják vele. A kommunikáció együttes tevékenység, melynek a segítségével fenn lehet tartani egy

kapcsolatot, viszonyt. Az elégedett házasságok legjellemzőbb közös vonása az intim, közelítő kommunikáció (Buda, 1988), az elmélyült beszélgetésre való képesség (Moeller, 2003) valamint a kontaktuskészség (Watson, Hubbard, Wiese, 2000), míg a negatív és versengő kommunikáció (Gottman, 1994) az elégedetlen párkapcsolatokban fokozottabban megmutatkozó interakciós forma, csak úgy, mint más destruktív interakciós mintázatok. Gottmann (1998) longitudinális vizsgálataiban azt találta, hogy a védekezés, vádaskodás, visszavonulás a kapcsolatok megromlásával, felbomlásával áll összefüggésben. A partnerrel kapcsolatos intenzív, negatív szűrés hatására bántó, sértő interakciós minták alakulhatnak ki, mely kedvezőtlen előjel a párkapcsolat stabilitását illetően (Ciarrochi és Blackledge, 2000), a bensőséges párkapcsolatban élő személyek esetében azonban alacsony intenzitású az információk szelektivitása. A

szelektálást Beck (1976) is leírta deperesziós betegekkel kapcsolatban. Eszerint a depressziós személy gondolkodását és kommunikációját negatív automatikus gondolatok alapozzák meg és minél több a negatív automatikus gondolat, minél több kognitív torzítás jellemzi a személyek gondolkodását, annál több kommunikációs féreértés (Beck, 1976) és annál alacsonyabb a párkapcsolati elégedettség (Epstein, 1985) elővételezhető. Napier (1990) leírja, hogy a kapcsolatokban állandósuló konfliktusok egyik forrása a gyenge információáramlás. Ekkor a párok a negatív eseményekre, információkra fókuszálnak, ami a hatékony, pozitív kommunikációt felváltó sivár interakciók és üzenetváltások előfordulásával jár együtt. Ahogy nő az elégedetlenség, egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a házastársak a semleges vagy az enyhén negatív üzeneteket támadésként fogják fel, amire visszatámadás, vagy agresszív

elfordulás a reakció (Rosenberg, 2001). Satir és munkatársai (2006) szerint a kommunikáció módja a kulcs ahhoz, hogy a személy miként kezeli a valóságot és hogyan értékeli önmagát. Az emberek belső önértékelésével kapcsolatos érzések kimutatására Satir és munkatársai (2006) négy féle kommunikációs pozíciót nevez meg, melyek az önbecsüléssel vannak összefüggésben. Céljuk az önértékelés védelme a verbális, nonverbális, vélt és feltételezett fenyegetéssel szemben. Ezek az engesztelő, vádaskodó, okoskodó, zavarodott, valamin az ötödik a hiteles (ellentmondásmentes) kommunikációs stílus. Gottmann (1994) szerint a házasság javítása lényegében a vitázás helyes útjának elsajátítása. Az elégedett párok a vita után gyorsan megbékélnek és egyezségre jutnak. Egy longitudinális vizsgálatban McNulty (2008) visszafelé is megtalálta ezt a kapcsolatot. Azok a párok, akik kisebb mértékű és kevésbé gyakori

agresszív viselkedést mutatnak egymás iránt, hosszan tartó házassági kapcsolatban élnek, elégedettebbek és nagylelkűbbek egymáshoz. 49 A vita, konfliktusmegoldás adekvátnak mondható, ha a házastársak képesek egyes szám első személyben, azaz saját magukról beszélni; ha képesek saját érzéseiket megfogalmazni; ha képesek a múlt sérelmeinek felemlegetése helyett a jelenre és a jövőre összpontosítani; ha képesek párjukat végighallgatni, annak megszakítása nélkül és a másikat minősétí, bántó kifejezések használatát kerülni (Kozékiné Hammer, 2014a). A nemi különbségek tetten érhetők a kommunikáció mentén is. A férfiak a beszéd információs jellegére összpontosítanak és kevésbé a mögöttes üzenetre (Tennen, 2001), míg a nők számára a beszéd nem csupán információ nyújtására szolgál, hanem a másikkal meglévő kapcsolat fenntartására is. Olson (1995) szerint a hatékony kommunikációs stílus

megkönnyíti a kohézió és a flexibilitás dimenziók közötti kapcsolatot, valamint a két dimenzió közötti egyensúly létrehozását. Úgy vélte, hogy azok a párok, akiknek pozitívabb a kommunikációs stílusuk, könnyebben hozzák létre az igényeiknek, szükségleteiknek megfelelő egyensúlyt a kohézió és a flexibilitás területén, szemben a negatívan kommunikáló párokkal. Pozitív a kommunikáció, ha a pár tagjai képesek egymást meghallgatni és meghallani (empátia és értő hallgatás), képesek kifejezni saját gondolataikat és érzéseiket, képesek az önfeltárásra, illetve tisztelettel beszélnek egymással és egymásról. Negatív a kommunikáció, ha ennek az ellenkezője igaz. Olson és Gorall (2003) tapasztalatai szerint a jól funkcionáló párokra a gazdag és hatékony, míg a diszfunkcionálisan működő párokra a szegényes kommunikációs stílus jellemző. Az Olson modell szerint (Olson, 1995) az egyensúlyban lévő rendszer

magas kohéziós, flexibilitás, kommunikációs értéket mutat és ez magasabb jól-léttel is jár együtt. A pár tagjai között meglévő nyitott, pozitív kommunikáció csökkentheti a külső vagy belső forrásból származó, a kapcsolatban megjelenő stressz mértékét is, ellenkező esetben a stressz következményeként eszkalálódó konfliktusok a kapcsolati elégedetlenséget fokozhatják. 1.542 Stressz A stressz mindennapi életünk szerves része, ezáltal a házasságokban, párkapcsolatokban is döntő tényezőként van jelen. A házasság képes biztos alapot nyújtani a boldogság megéléséhez, a sérülések átvészeléséhez és a kívülről – belülről érkező stressz mértékének enyhítéséhez egyaránt, ugyanakkor magában rejti annak lehetőségét is, hogy a házaspár tagjai nem képesek a stresszt csökkenteni, sőt egymás személyiségében óriási károkat okozva negatív érzelmeket, fájdalmat, szenvedést generálva maguk jelentik a

stresszforrást egymás számára. A házasság léte önmagában nem feltétlenül protektív. A problémás házasság önmagában stresszforrás, korlátozva a házastársak más kapcsolataiból való támogatást kereső lehetőségeit is (Johnson és Blom, 2006). Ezzel együtt a krízisek, konfliktusok a személyiségfejlődés fontos hajtóerői lehetnek abban az esetben, ha a személy képes az adaptív megoldásra. A konfliktus önmagában nem feltétlenül rossz, hiszen pozitív hatásai is lehetnek a kapcsolatokra nézve, pozitív változásokat generálva (Buda, 2006). 50 A párkapcsolati stressz ezzel együtt a házastársak szükségleteinek és az erőforrások közötti egyensúlytalanság (Kissné Viszket, 2006), szükségleteiknek szélsőséges különbözőségei, illetve erőforrásaik szélsőséges különbözőségeinek következtében bukkanhat fel. A házastársi stressz egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban számtalan eredmény ismert, azonban itt

fontos kiemelni, hogy a házasságban fellépő tartós feszültség ártalmas következményekkel van mind a nők, mind a férfiak esetében, a kardiovaszkuláris-, endokrin- és immunrendszer funkciókra egyaránt. A házassággal való elégedetlenség, a házastársi konfliktusokkal együttjáró negatív, ellenséges viselkedés stressz-hormonszint emelkedést okoz, ami szignifikánsan együtt jár a szív falának megvastagodásával, a vérnyomás emelkedésével (Baker, Paquette, Szalai és mtsai, 2000), megemelkedett kardiovaszkulásris reaktivitással, valamint csökkent immunfunkciókkal (Pigniczkiné Rigó, Költő 2012; Bakerés és mtsai, 2000). A házasságban tapasztalható feszültség felfogható krónikus szociális stresszorként. Ha ez a feszültség elhúzódik, a konfliktus megoldatlan marad, akkor ennek negatív következményei lehetnek az egészségre nézve. A krónikus szociális stresszorok több úton is hozzájárulhatnak az egészség romlásához.

Direkt úton, a szív-érrendszer, neuro-endokrin-, és immunrendszer fiziológiai folyamataira hatva, valamint indikrekt módon a pszichiátriai zavarok, depresszió, szorongás előfordulási gyakoriságának, intenzitásának növekedésével, és az alacsonyabb szintű egészség magatartással, mint például mértéktelen alkoholfogyasztás vagy dohányzás, amelyek befolyásolják a fiziológiai mérések eredményeit (Robles és Kiecolt-Glaser, 2003; Holt-Lunstad,Birmingham és Light, 2008). A házassági minőség és az egészségi állapot összefüggéseit vizsgálta Balog Piroska (2006), akinek eredményei szerint az általa vizsgált betegségek mindegyike gyakrabban fordult elő a rossz házasságban élő személyeknél, nőknél, férfiaknál egyaránt. A férfiak esetében a magas vérnyomás, az allergia, a gyomorfekély, valamint az alkohol okozta megbetegedések, nők esetében a depresszió, pánik, allergia, veszélyeztetett terhesség és egyéb nőgyógyászati

rendellenességek fordultak elő szignifikánsan nagyobb gyakorisággal, mint a jó házasságban élők között. A rossz házasságban élő személyek életminőség-mutatói az elvált személyeknél is rosszabbnak bizonyultak. Az elvált személyek a dohányzásban, a rossz házasságban élők az alkoholfogyasztásban, az elhízás viszont a jó házasságban élő személyek között a leggyakoribb. A jó kapcsolat egészségvédő a problémák megoldásának közös keresése, a bizalom és a kapcsolattal való elégedettség által, Balog (2006) eredményei szerint. A megfelelő megküzdési stratégiák alkalmazása által a stresszel való megküzdés képességének elsajátítása elengedhetetlen a párkapcsolati elégedettség megéléséhez és fenntartásához. 1.543 Kapcsolati Struktúra: közelség, rugalmasság Terápiás tapasztalatok egyértelműen igazolják a család/pár-szerkezet és a családi, kapcsolati működés összefüggéseit (Minuchin,

2005), ami szerint a pár tagjainak túl szoros vagy túl távoli 51 kapcsolata, valamint a változás és állandóság aránytalansága párkapcsolati elégedetlenséget valószínűsít. Egyre több kutatásban is sikerül kimutatni a várt kapcsolatokat A legtöbb kutatás család szinten történt, ezzel együtt érdemes áttekinteni ezek eredményeit, hiszen a családi rendszer alapvető alrendszere a pár, és a cirkuláris okság elve alapján a családi rendszerben tapasztalható működésmód a pár kapcsolatának működésmódját is jelentheti. Számos vizsgálat tanulsága szerint a klinikai problémákkal nem küzdő, optimálisan működő családok tagjai emocionálisan közelállónak érzik egymást (Russel, 1974; Olson, 1997), a kapcsolati hierarchia kiegyensúlyozott a generációk között, valamint mindez képes rugalmasan működni (Minuchin,1985; Youniss és Smollar, 1985; Callan és Noller, 1986; Olson, 1997). Ezzel szemben a pszichoszociális

problémákkal küzdő családok esetében a kohézió vagy túlságosan szoros minimális az elhatárolódás a családtagok között - vagy túlságosan laza - akár ki is taszítják valamelyik családtagot (Minuchin és Fishman, 1981), emellett a hierarchikus struktúra is túlságosan merev vagy éppenséggel kaotikus (Green, Kolevzon és Vosler, 1985). Olson és Gorall (2006) kutatási eredményei szerint a legelégedettebb házasságok kiegyensúlyozottak a kohézió és flexibilitás tekintetében, és nagyon jó kommunikációs képességekkel jellemzhetők. Az életkor szerepét figyelembe véve Vargha és Tóth (2007) vizsgálatukban megállapítják, hogy az idősebb párok esetében a családi kohézió kisebb, mint a fiatalabb párok esetében, viszont a Széteső skála szintje érezhetően magasabb. Ezzel párhuzamosan alacsonyabb szintű a családi kommunikáció és a családdal való elégedettség szintje is. Iskolázottsággal való összefüggést is

megállapítottak: az alacsonyabb iskolázottsággal jellemezhető személyek alacsonyabb kohéziós szinttel, alacsonyabb szintű kommunikációval és családi elégedettséggel jellemezhetők, mint a közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező vizsgálati személyek. Olson (2000) eredményei szerint a családi életciklussal is összefüggést mutat a kapcsolati struktúra. A fiatal párokra a házasságkötés előtt magas kohézió és alacsonyabb flexibilitás értékek jellemzőek. Ez abból fakad, hogy erős az érzelmi kötöttség, de a változások kezelése általában rugalmatlan. Ezek a párok anélkül, hogy patologikusnak minősítenénk őket, a strukturáltan összetartótól (kiegyensúlyozott) akár a mereven egybefonódottig (kiegyensúlyozatlan) helyezkedhetnek el. Egy-egy kiegyensúlyozott pár értékei az első gyerek születésével megváltozhatnak - ilyenkor a tényleges terhektől függetlenül, a fiatal család hajlamos a korábbinál

magasabb kohézió és flexibilitás értékekkel reagálni. A gyermek érzelmileg közelebb hozza a családot, de egyúttal káosz is kialakul, mert a szülői szerepek még definiálatlanok és az új szabályok még hiányozhatnak. Később, a flexibilitás csökkenhet és a család a kiegyensúlyozottabb tartományok felé mozdulhat el. Azok a párok és családok, amelyek kezdettől fogva kiegyensúlyozatlanok - tehát a modell szélsőséges kohéziós és flexibilitás övezetébe sorolhatók, a család fejlődésfüggő ciklikus változásait eleve elutasítják, és nem alkalmazkodnak megfelelően. 52 A változás elutasítása következtében hosszú távon is a szélsőséges állapotban maradhatnak (Kisgyörgyné és mtsai, 2006). Egy másik tanulmány szerint is a magas fokú kohézió jellemzi az optimális családi működést (Russel, 1979; Olson, 1986). Ezekben a családokban a gyerekek kevésbé válnak terrorizálóvá vagy áldozattá. Ugyanakkor

veszélyes lehet a túlzott mértékű kohézió is Az áldozatok családi viszonyaikat úgy jelenítik meg, hogy abban nincs semmiféle elkülönülés a tagok között, valamint az anyának és az apának nagy hatalmat tulajdonítanak. Ezzel szemben a terrorizálók családtagjai között nagy a távolság, és az apát hatalmasabbnak látják, mint az anyát. A családszerkezet percepciója számos kutatás alapján az önbecsülés kulcsmozzanatának számít. Coopersmith (1967) kimutatta, hogy az anyai melegség, közelség, érdeklődés és a tiszta határok kialakítása magasabb önbecsülést eredményeznek. Az önbecsülés, mint közvetítő változó a családi szocializáció és a depresszió között a szülői elfogadással, tágabb értelemben a családi kohézióval pozitív összefüggésben áll és negatívan korrelál a depresszióval (Oliver és Paull, 1995). Coopersmith eredményeire támaszkodva Kashani, Dahlmeier, Bourdin és munkatársai (1995) a

pubertáskor elején álló gyermekeknél kimutatták, hogy a családban észlelt kohézió (szülői melegségre alapozva) lineáris pozitív összefüggésben áll az önértékeléssel, míg az elégedettség cirkuláris, azaz az elméleti modell szerinti összefüggést mutatja. Ez annyit tesz, hogy a középső rugalmas tartomány jár együtt a magas önértékeléssel, míg a magas, merev és alacsony kaotikus tartomány alacsony önértékelést feltételez. Kurimay (2001) a depresszió interpszonális vonatkozásait vizsgálva a családra és azon belül is a család rendszerszemléletű megközelítésére helyezi a hangsúlyt. Azok a gyerkek, akik nem megfelelő szülői bánásmódban részesülnek, hajlamosabbak a mentális zavarokra. A szülő-gyermek interakció jelentős hatással van a gyermek mentális egészségére, így például a depreszív tünetek megjelenésére. Kashani és munkatársai (1995) továbbá azt találták, hogy a család alacsony kohéziós

szintje lehet felelős a serdülő depressziójáért, ezért a terápiában is ezen dimenzió fejlesztését ajánlják. Ezt az összefüggést találta Berstein, Warren, Massie és mtsai (1999), Papini, Roggman és Anderon, (1991) valamint Reinherz, Giaconia, Hauf és munkatársai (2003). Összesítve a párkapcsolati elégedettség társas szubjektív prediktoraival kapcsolatos eredményeket megállapítható, hogy a szegényes, az érzelmek kifejezésének alacsony intenzitása, az egyoldalú kommunikáció, a hosszú időn keresztül elhúzódó stressz, a túl közeli és túl merev, illetve túl laza és kaotikus kapcsolati struktúra párkapcsolati elégedetlenséggel jár együtt. Az egyéni és társas szinteken jellemző objektív és szubjektív tényezők szerepe mellett a származási családból eredő objektív és szubjektív tényezők szerepe is jelentős lehet a párkapcsolati elégedettség szempontjából (Gödri, 2001). Ezek a Közvetítő-és az Álkapcsolatot

feltételező modellekben láthatók. Az általam származási családból kiinduló szubjektív tényezőknek nevezett 53 jellemzők az önbecsülés, a kötődési stílus és a maladaptív sémák. Az önkényesen történő besorolással annak érzékeltetésére törekedtem, hogy terápiás tapasztalatim alapján is, a három pszichológiai jellemző jelentős mértékben a korai szülő-gyermek kapcsolatban alapozódik meg és a szülőkkel való kapcsolat mentén alakul. Mindhárom jellemző egyéni, szubjektív jellemzők csoportba is besorolható lenne. 1.55 Közvetítő-és az Álkapcsolatot feltételező modellek Ezen modellek a jelen mellett a múltnak, a családi szocializációnak, a gyermekkori szülő-gyermek kapcsolatnak is döntő jelentőséget tulajdonítanak a párkapcsolati elégedettség szempontjából, hiszen a kapcsolati struktúra alapjául szolgáló pszichológiai konstruktumok eredete a múltban található. Amato és Booth (2001) által leírtak

megegyeznek az általam már a bevezetőben leírt összefüggések rendszerével, bár nem teljes az átfedés. 1.551 Közvetítő, mediációs modell (Amato és Booth, 2001) Az 5. ábrán látható modell szerint több tényező is szerepet játszhat a szülők és felnőtt gyermekeik házastársi minőség átadásának közvetítésében. a) A gyermek megfigyelése a szülők viselkedéséről b) Szülő-gyermek kapcsolat minősége c) Az utódok körében megfigyelhető negatív hatások d) Az utód házasság előtti gyermekvállalása, együttélés, házasságkötéskor betöltött életkor és korábbi válás e) Az utód iskolai végzettsége és jövedelme f) Szülői válás Szülők házassági kapcsolatának minősége A gyermek házassági kapcsolatának minősége 5. ábra: Közvetítő modell (Amato és Booth, 2001) Megfigyeléses tanulás A szülők viselkedésének megfigyelése mediáló tényező a házassági kapcsolat minőségének átörökítésében. A

szociális tanuláselmélet perspektívája szerint a gyermek számos viselkedést mások, elsősorban szülei megfigyelése alapján sajátít el (Bandura, 1977). A gyerekeknek számos alkalmuk van a szülők megfigyelésére nemcsak otthon, hanem mindenhol máshol, így a gyermekek interperszonális viselkedése bizonyos mértékig hasonló lesz szüleikéhez. Pontosabban azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei problémás házasságban éltek, kisebb esélyei lesznek olyan pozitív viselkedések megfigyelésére és megtanulására 54 (például támogatás kimutatása, kompromisszumkötés vagy nézeteltérések békés megoldása), amelyek elősegítik a kölcsönös elégedettségérzést és a hosszú távú kapcsolatok kialakítását másokkal. A megfigyeléses tanulás perspektívája tehát azt hangsúlyozza, hogy a hosszú távon szülői és családi konfliktusoknak kitett gyermek felnőttkorba érve gyengén fejlett kapcsolati készségekkel és olyan

interperszonális viselkedési repertoárral érkezik, amely aláássa a házassági kapcsolati elégedettséget és stabilitást (Amato és Booth, 2001). Szülő-gyermek kapcsolat Krishnakumar és Buehler (2000) egy 38 tanulmányt magában foglaló metaanalízise igazolta, hogy a szülők közötti konfliktus összefüggésbe hozható a szegényes szülő-gyerek kapcsolattal, a szigorú büntetéssel és különösképpen az alacsony szülői elfogadással. Feltételezhető, hogy a szülők közötti konfliktus és viszály, romboló hatással bír a szülő-gyermek kapcsolatra. A kötődéselmélet képviselői a korai anya-gyermek kapcsolat jelentőségét hangsúlyozva feltételezik, hogy a gyermek korai tapasztalatai alapján egy belső munkamodellt hoz létre, melyek a későbbi felnőtt párkapcsolatok alapját képezi (Fraley, 2013). Ha a korai anya-gyermek kötődés bizonytalan volt, akkor az egyén nagyobb valószínűséggel fog érzelmileg bizonytalan kötődési mintát

kialakítani partnerével, amely aláássa az intim párkapcsolatokat, és negatívan befolyásolja a párkapcsolati minőség számos aspektusát, mint pl. az intimitást (Simpson, 1990), a féltékenységet (Sharpsteen és Kirkpatrick, 1997) a hatékony konfliktuskezelést (Steuber, 2005), az elégedettséget (Feeney,1994) vagy a kapcsolat iránti elkötelezettséget (Simpson, 1990). A szülői konfliktus gyermekre gyakorolt negatív hatásai A sok szülői konfliktus számos negatív következménnyel lehet a gyermek lelki működésére és alkalmazkodására (Cummings és Davies, 2002; Grych és Fincham, 1990). Megfigyelték, hogy a szülői konfliktus (különösen, ha a szülők ennek ellenére nem válnak el) negatívan hat a gyermek érzelmi jóllétére (Amato, Loomis és Booth, 1995; Jekielek, 1998) és viselkedési problémákhoz, externalizáló és internalizáló problémák kialakulásához vezethet (Jekielek, 1998; Katz és Gottman, 1993, Morrison és Coiro, 1999). Az

egyén pszichológiai jóllétének pedig jelentős szerepe van saját párkapcsolati működésére (Emery, 1999), az egyén által a házasságba hozott emocionális problémák növelik a kapcsolati boldogtalanság és konfliktusok esélyét (Huston és Houts, 1998; Kurdek, 1998). Több okból kifolyólag is rizikónak teszi ki a gyermeket a szülők közötti konfliktus A konfliktus megfigyelése közvetlen stresszor a gyermek számára, a gyermekek pedig hajlamosak magukat okolni, amikor a szülők veszekednek. A házassági konfliktus továbbá gyakran a szülők kevésbé gondoskodó és büntetőbb viselkedését eredményezi (Davies és Cummings, 1994; Grych és Fincham, 1990). Ezen okokból kifolyólag az utód érzelmi jólléte – különösen a túlzott negatív hatások átélésre való fogékonyság – olyan mechanizmusnak tekinthető, mely felelős lehet a házastársi kapcsolati minőség generációs vonalon keresztül történő átadódásért. 55 A gyermek

életút átmenete (life-course transitions) Az életút-szemlélet szerint a származási család különböző eseményei és folyamatai hosszú távú hatással bírnak az utódok életút-pályájára. Ez a szemlélet továbbá az átmenetek időzítésére és sorrendjére úgy tekint, mint kulcsfaktorra, amely hatást gyakorol az emberek szoros kapcsolatainak minőségére és pszichológiai jóllétére (Elder, 1994). Azok a gyermekek, akiknek érzelmi szükségleteik nincsenek kielégítve, korán is házasodhatnak, hogy szülői otthonukat elhagyhassák, vagy preferálhatják az együttélést, vagyis a kevesebb elköteleződéssel járó kapcsolatot. Mivel az együttélés általában instabil, a konfliktusos családból származó fiatal zavaros párkapcsolati tapasztalatokkal lép be a felnőttkorba (Amato és Booth, 2001). Szocioökonómiai státusz (SES) A SES egy másik olyan faktor lehet, amely a szülői házastársi kapcsolati minőség hosszú távú hatásában

közbenjárhat. A túlzott mértékű szülői konfliktus okozta stressz akadályozhatja, hogy a gyermek az iskolai munkájára koncentráljon. A zaklatott szülők továbbá kevésbé tudnak segíteni a házi feladatokban vagy bátorítani a gyereket az iskolai előremenetelben. Ennek eredményeképpen a distresszes környezetből származó gyerekek lemaradhatnak a taulmányaikban, aminek következtében alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezhetnek, csökkenhet az esélyük a szakmai sikerre és keresletre (Amato és Booth, 2001). Másfelől, a családon belül mutatkozó gazdasági nehézségnek számos negatív következménye lehet a családokra vonatkozóan, mint például negatív hatással bírhat az egyén párkapcsolati minőségére (Conger, Elder, Lorenzs és mtsai, 1990; Schramm, 2007). 1.552 Az álkapcsolatot feltételező elmélet Előfordulhat, hogy a szülők és felnőtt gyermekeik házassági minősége közötti kapcsolat sokkal inkább ál, mintsem

kauzális. A szülők például olyan személyes tulajdonságokat hozhatnak magukkal házasságukba, melyek növelhetik a házastársi viszálykodás kockázatát, és ezek a tulajdonságok genetikai örökségen keresztül továbbítódnak a gyerekre. Korábbi kutatások, melyek a válás intergenerációs átörökítését genetikai szempontból vizsgálták, kimutatták, hogy a válásra való hajlam magasabb az egypetéjű, mint a kétpetéjű ikrek körében (DOnofrio, Turkheimer, Emery és mtsai 2005), s a folyamatban környezeti és genetikai rizikótényezők játszanak szerepet. Ez hitelt kölcsönöz annak az elképzelésnek, hogy a gének hajlamosítanak olyan viselkedések kezdeményezésében és részvételében, melyek növelik a családi zavarok rizikóját (Amato és Booth, 2001). A szülői jellemzők közvetett módon is átadódhatnak a gyerekekre, a szocializációs gyakorlatokon keresztül (ennek az útját láthatjuk a 6. ábrán a szülői tulajdonságok felől

a szülőgyerek kapcsolatok és más közvetítő folyamatok felé) Függetlenül attól, hogy a hatás közvetlen vagy közvetett, szülők és gyermekeik személyisége bizonyos mértékig korrelál egymással, és házasságuk minőségének hasonló szintjét tapasztalhatják. Hasonlóképpen a szülői tulajdonságok 56 (mint például a szülők házassági története, a SES vagy a vallásosság) befolyásolhatják a gyermek pszichológiai jóllétét, életút átmenetét és szocioökonómiai státuszát. Ahogy korábban láthattuk, ezeknek a változóknak mindegyike rizikófaktorként jelenhet meg a szegényes házastársi minőségre és a válásra vonatkozóan (Amato és Booth, 2001). Szülők házastársi minősége Szülők iskolai végzettsége, jövedelme, vallásossága, az első házasságkötéskor betöltött életkora, korábbi válás, negatív hatások Szülő-gyermek kapcsolatokon keresztül az utód negatív érintettsége, életútmenete, felnőttkori

SES Az utód házastársi minősége 6. ábra: Álkapcsolatot feltételező modell szerint nincs kauzális kapcsolat a szülők és gyermekeik házastársi minősége között (Amato és Booth, 2001) Összességében, a közvetítő modell azt feltételezi, hogy az eltanult jellemzők (mint a szegényes párkapcsolati készségek vagy a negatív hatás megtapasztalására való hajlam) közvetítik a szülők házastársi minsőgének hatását gyermekeik házastársi minsőgére vonatkozóan. Az álkapcsolatot feltételező elmélet ezzel szemben azt állítja, hogy a szülők jellemzői befolyásolják a szülők házastársi minőségét, továbbá a gyermek személyiségét, szocioökonómiai státuszát és életútmenetét. A gyermek jellemzői így meghatározzák saját házastársi minőségét, ezzel nem véletlen, kiszámítható kapcsolatot eredményezve a szülők és gyermekeik házastársi minőségében. Más szavakkal kifejezve, az álkapcsolatot feltételező

modell szerint, ha az összes releváns szülői jellemzőt kontrolláljuk, nem találunk szignifikáns összefüggést a szülők és gyermekeik házastársi minőségében (Amato és Booth, 2001). A párkapcsolati elégedettséggel összefüggésbe hozható további szempontokat két vonatkozás alapján emelem ki. Ezek beépítésre kerültek a kutatásunkba Az egyik a Megfigyeléses tanulás modell, amely mentén fontosnak tartom a gyermekkorban jellemző intenzíven szülői gondolatok, sémák, hiedelmek, feltételezések, szabályok, gondolkodási stílus automatikus elsajátítását, ami jelentős mértékben befolyásolja a szülő valóságának torzított észlelésén keresztül a felnőtt párkapcsolatot. A másik a Szülő-gyermek modell, amelyből a szülő-gyermek közötti kötődési minta, valamint a szocializáció elsődleges színterén, az elsődleges gondozóval jellemző 57 kapcsolatban, a szülő visszajelzései mentén alakuló önértékelés szerepét

emelem ki, amely szintén megjelenik a párkapcsolatban. A következő fejezetben a párkapcsolati elégedettséget meghatározó, származási családban rögzülő objektív, majd szubjektív szempontok kerülnek ismertetésre. 1.56 A párkapcsolattal való elégedettséget befolyásoló, származási családból eredő objektív tényezők 1.561 A szülők válása A szülők válásának hosszútávú hatásaival kapcsolatban többek között vannak olyan kutatások, amelyek az egyén személyes jellemzőire, és vannak, melyek párkapcsolatának alakulására fókuszálnak. A személyes jellemzők alakulásának figyelembevétele mentén több vizsgálat megállapította, hogy az elvált szülők gyermekei felnőtt korukban rosszabb értékelést kapnak pszichológiai képességeik, interperszonális képességeik és szocioökonómiai jól-létük terén (Clarke-Stewart, Vandelli, McCartney és mtsai, 2000), szorongóbbak, jobban félnek a visszautasítástól, gyakrabban

fejezik ki negatív érzelmeiket, alacsonyabb az önértékelésük, alulteljesítenek, kevésbé határozottak és hajlamosabbak a depresszióra azokhoz képest, akiknek nem váltak el szüleik (Wallerstein és Blackeslee, 1989). Más kutatások arra fókuszáltak, hogy az elvált szülők gyermekei kevésbé elkötelezettek saját házasságukat illetően, mint a nem elvált szülők gyermekei (Glenn és Kramer 1987; Amato és DeBoer 2001; Wolfinger 2005). Elsősorban Amato és DeBoer 2001-es tanulmányában fókuszált a házastársi elköteleződés szerepére a válás intergenerációs átörökítésének magyarázatában. A párkapcsolati készségek átörökítésének perspektívájához hasonlóan a házastársi elköteleződés átörökítésének megközelítése is azt feltételezi, hogy a gyerekek a szoros kapcsolatokról a szülői modell megfigyelésén keresztül tanulnak. A két megközelítés azonban különbözik abban, hogy mi az, ami tanult és mi az, ami

átörökített. A házastársi elköteleződés perspektívája tekintetében nem a szülők problematikus interperszonális viselkedése a fontos, hanem hogy a szülők azt demonstrálják, a házassági szerződés felbomolhat. A szülők válásának szemtanújaként a gyerek első kézből tanulja meg, hogy a házasság nem élethosszig tartó kötelék, és a nem kielégítő, boldogtalan kapcsolatokat nem kell feltétlenül fenntartani, továbbá, hogy a válás lehetőséget teremt arra, hogy egy másik partner által nagyobb boldogságot találjunk. Ezek a megfigyelések valószínűleg aláássák a gyermeknek az élethosszig tartó házasság normái iránti elköteleződését, ezzel együtt, az adott házastárs iránti elköteleződését (Amato és DeBoer, 2001). A házassági elköteleződés perspektíváját alátámasztotta néhány kutatás. Az elvált szülők gyermekei nagyobb valószínűséggel szakítják meg saját házasságukat (Pope, Mueller, 1976;

Greenberg és Robert, 1982; Amato és Rogers, 1997), pozitívabb attitűdöket mutatnak a válás, míg negatívabb attitűdöket a házasság iránt (Amato és Booth, 1991; Cui és Fincham, 2010; Tasker és 58 Richards, 1994). Kevésbé hisznek továbbá a tartós és maradandó házasságban (Weigel, 2007), kevésbé erős a ragaszkodásuk az élethosszig tartó házassági elköteleződéshez (Moore és Stief, 1989), pozitívabb attitűdökkel rendelkeznek az együttélés iránt (Amato, 1996; Axinn és Thornton, 1996), és gyakrabban választják az együttélést mint kapcsolati formát a házasság előtt, mint nem elvált szülők gyermekei (Chase-Landsdale és Cherlin, Kiernan, 1995; Diekmann és Schmidheiny, 2013). Összehasonlítva azokat az egyéneket, akik a válás iránt viszonylag elfogadó, illetve elutasító attitűddel rendelkeznek, az előbbiek kevésbé érzik a kényszerét annak, hogy egy boldogtalan házasságban benne maradjanak, gyengítve ezzel a

házasság felbomlásának egy fontos akadályát (Amato és DeBoer, 2001). Wallerstein (1991) egy 15 éves longitudinális vizsgálat során klinikai interjúkat vett fel a válás után 6 héttel, 18 hónappal, majd 5,10 és 15 évvel, és elvált szülők gyermekeit nyomon követve, a válás hosszú távú hatásait is azonosította. Tapasztalatai szerint az elvált szülők gyermekei felnőttként gyakrabban éltek élettársi kapcsolatban, bizalmatlanok voltak a házasság intézményével szemben, gyakrabban váltak el és korábban kezdeményeztek szexuális kapcsolatot, mint a nem elvált családokban felnövők. Elgondolása szerint a válás hosszú távú hatásainak egyik alapja, hogy a gyerek személyiségének felépítésénél a távol lévő szülő mintája hiányzik, még akkor is, ha a maradó szülő ezt pótolni igyekszik. Az így felnövekvő gyerekek nem kapnak teljes mintát a családról, gyermeknevelésről, szülőségről. Hasonló eredményeket mutattak

Hetherington, Camara és Featherman (1983) kutatásai is. Összességében elmondható, hogy a szülői válás növeli a későbbi párkapcsolati instabilitást és szegényesebb házastársi minőséghez vezethetnek (Dush, Cohan, Amato, 2003; Thomson és Colella, 1992). A magyarországi 1980 és 1990 közöt gyűjtött felnőtt korú, elvált szülök gyermekeitől származó statisztikai adatok (Földházi, 2009) hasonló képet mutattak, mint a fent említett külföldi kutatások eredményei. Az elvált szülők gyermekeinél jellemzőbb a korábban kezdett és nagyobb arányú házasság előtti szexuális kapcsolat, és ezzel összefüggésben az abortuszok aránya. Korábban hagyják el a szülői házat, szülőkkel - különösen az apjukkal- való érzelmi kapcsolatuk gyengébb. A házasság intézményével szemben általában bizalmatlanok, magasabb közöttük az élettársi kapcsolat, valamint az elváltak aránya is. A hatások hangsúlyosabban jelentkeznek azoknál a

lányoknál, akik a pubertás idején, 7-13 évesen élték át szüleik válását. Ezek az adatok azt a feltevést erősítik, hogy hosszabb távon valóban van eltérés az elvált és a válás szempontjából érintetlen családokban felnövő felnőttek életpályájában. Számos bizonyíték áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy a szülői válás növeli a későbbi párkapcsolati instabilitást és szegényesebb házastársi minőséghez vezethetnek (Dush, Cohan, Amato, 2003; Thomson és Colella, 1992). 59 Az eredeti családból származó objektív mutatóval kapcsolatos eredmények áttekintése után a szubjektív változók és a párkapcsolati elégedettségnek összefüggéseiről szóló kutatások eredményeit mutatom be a következő fejezetben. 1.57 A párkapcsolattal való elégedettséget befolyásoló, származási családból eredő szubjektív tényezők Viorst (2002) megfogalmazásában „A házasságba tudattalan vágyainkat és gyermekkorunk

befejezetlen, megoldatlan ügyeit is magunkkal hozzuk” és ebbe a „csomagba” a gyermekkorban megalapozott önértékelés (Satir és mtsai, 2006), a kötődési minták (Hazan, Shaver, 1987) és a gondolkodási, kognitív sémák (Young és mtsai, 2010) is beletartoznak Az alacsony önbecsülés, a bizonytalan kötődés és számos aktív maladaptív séma jelenléte megakadályozhatja a pár adaptációját, ezáltal kapcsolati félresiklást eredményezhetnek (Willi, 2001). Ebben a fejezetben három olyan, a párkapcsolatokkal kapcsolatban lévő pszichológiai jelenséget mutatok be, melyek mindegyike összefüggésbe hozható a párkapcsolati elégedettséggel és minegyik egy-egy családterápiás iskola elméletének és gyakorlatának alapjául is szolgál: önbecsülés (Élményközpontú családterápiás iskola), kötődési stílus (Kötődéselmélet) és a maladaptív sémák (Sématerápia). 1.571 Élményközpontú családterápiás iskola: az emberi

érvényesítés modell Az Élményközpontú családterápiás iskola Emberi érvényesítés modellje szerint a családtagok boldogulását és boldogságát szolgáló családrendszer egyensúlyának fenntartásában legfontosabb az önbecsülés építése és a világos és hiteles kommunikáció. Satir és munkatársai (2006), Rogers (2006) humanisztikus szemléletét véve alapul azt hangoztatja, hogy az ember fejlődésorientált lény és minden ember külön-külön birtokolja az egyéni potenciál beteljesítéséhez szükséges forrásokat. Az ember fejlődését három tényező befolyásolja: a fizikai, érzelmi, alkati vonásokat meghatározó, megváltoztathatatlan genetikai adottság; a longitudinális hatások, azaz a növekedés folyamán nyert ismeretek eredménye; és az állandó test-lélek kölcsönhatás. A longitudinális tényező, a születéstől szerzett tudás összege, kifejezetten jelentős (Goldenberg és Goldenberg, 2008). Satir és munkatársai

(2006) hangsúlyozza, hogy az én-identitás lényegi forrása a gyermek tapasztalata az elsődleges triászról (szülők és ő), hiszen a felnőtt önérték vagy önbecsülés ebből a triászból származó kölcsönhatásokból bontakozik ki. A családtagok önbecsülésről szóló érzéseiket a család közlési módja tükrözi, azaz a diszfunkcionális családi rendszert hibás (homályos, részleges, pontatlan) kommunikáció jellemzi. Tapasztalata szerint a felnőtt egyén kommunikációját stresszhelyzetben ötféleképpen lehet jellemezni: engesztelő, vádaskodó, okoskodó, zavarodott és hiteles, melyek közül az első négy stílus mögött hiányzó önbecsülés feltételezhető, ami nem engedi az érzések valódi kifejezését. Satir szerint a családtagok közlési módja tükrözi az önértékükről szóló érzéseiket (Satir és mtsai, 2006), mely gyermekkorban alapozódik meg a szülőkkel meglévő kapcsolatban. A 60 hibásan működő családok nem

engedélyezik az individualitást, a benne élő tagok önértékelése nem fejlődik, negatív visszajelzések sokasága, önálló döntések meghozatalának akadályoztatása járul hozzá az alacsony önértékhez. Az a szülő, akinek alacsony az önbecsülése és szegényesen kommunikál jelentős mértékben hozzájárul az alacsony önbecsülés kialakulásához gyermekeiben is. Satir tehát jelentős hangsúlyt helyez az önbecsülés szerepére, ami a kommunikációs stílusban egyértelműen megjelenve megmutatja és közvetlenül is befolyásolja a családi kapcsolatok, valamint a párkapcsolatok alakulását. Az ugyanehhez az iskolához tartozó Élményfókuszú terápia (Greenberg és Johnson, 1988) az interperszonális folyamatokra fókuszálva kihangsúlyozza Rogers (2006), Perls (1969), Satir és munkatársai (2006) elméleteinek fontosságát, kiegészítve Bowlby kötődéselméltéből a felnőtt szeretetkapcsolatokra vonatkozó elképzelésével. Az önbecsülés

meghatározása nem egyszerű. Shackelford (2001) - aki evolúciós pszichológiai nézőpontból kutatja a házassággal való elégedettség és az önbecsülés kapcsolatát - felhívja a figyelmet arra, hogy bár több mint 30 000 tudományos cikk, fejezet és könyv jelent meg a témában nincs egyetértés a jelenséggel kapcsolatban. Vannak szerzők, akik szerint az önbecsülés személyiség változó, mások társas konstruktumnak tartják, megint mások pedig az önbecsülés környezeti meghatározóit kutatják. Az önértékelés vagy önbecsülés meghatározására jelenleg nem áll rendelkezésünkre egységes definíció annak ellenére, hogy az utóbbi években a pszichológiai kutatások egyik központi témájává vált. Meghatározásához az önértékelést fontos elkülönítenünk a hozzá hasonló fogalmaktól, vagyis az énkép és az önbizalom konstruktumaitól. Az énkép (vagy énfogalom) az énre vonatkozó kognitív reprezentációk összessége, az

énre vonatkozó információkat tartalmazza (V.Komlósi és Nagy, 2003; Johnson, 2008) Két összetvője van, a testséma, ami az egyén akciói során alakul ki, és a környezettől kapott értékelő ítéletek hatása (Göngyösiné Kiss, Oláh és Antalfai, 2007). Az önbizalom Rosenberg szerint (1979) azt foglalja magába, hogy az egyén képesnek érzi magát arra, hogy leküzdje az akadályokat, illetve hogy a dolgokat a saját vágyainak megfelelően tudja alakítani. Az önbecsülés fogalmának hangsúlyos eleme önmagunk elfogadása, tisztelete, szeretete (Johnson, 2008; Harter, 2003). Satir (1999) a kondér metaforájával kívánja megragadni az önértékelés eszenciáját, hiszen az önértékelés alapvetően tartalmazhat pozitív és negatív elemeket is. A lényeg, hogy a mérleg a pozitív vagy a negatív irányba tolódik-e el, valamint milyen mértékű a különbség. Johnson (2008) szerint az önbecsülés iránti igény az egyik legfontosabb emberi

szükséglet. Az önértékelés motivációs aspektusa már Maslow (2003) motivációs piramisában is szerepel a fiziológiai szükségletek, a biztonság és a szeretet szükségletének szintje fölött. Malone és Malone (2004) szerint az intimitás az a dimenzió, amely képes életre kelteni az önszeretetet és az önbecsülést. 61 Johnson (2008) didaktikusan szétválasztja az én aktív és passzív felfogására alapozott önértékelés-megközelítéseket. A passzív út képviselői alapvetően azt tartják, hogy az önbecsülést másoktól kapjuk. G H Mead (1934) már eleve “szociális én”- ről beszél, ami “tárgyi” minőségű Az önbecsülés szerinte úgy alakul ki, hogy az egyén passzív módon befogadja mások róla alkotott véleményét, vagyis a személy visszatükrözi magát a környezet értékítéleteiben, és ezt a saját énképéhez hozzáteszi. Ez a nézet a szociális visszajelzések fontosságát hangsúlyozza A pszichodinamikus

nézetet képviselők azt vallják, hogy az önbecsülést illetően a gondozó feltétlen szeretete a legfontosabb (Johnson, 2008). Az újabb elméletek már inkább a szociális fejlődés és a kognitív aspektusok jelentőségét hangsúlyozzák az önbecsülés kérdésében. A szociális és kognitív megközelítés egyik legkiemelkedőbb kutatója Susan Harter (Harter, 1985), aki azt gondolja, hogy a gyermekek önbecsülése leginkább azon múlik, hogyan élik meg az énkompetenciát, illetve, hogy szociálisan elfogadottak-e vagy sem. Harter azt is fontosnak tartja kiemelni, hogy az önbecsülést csak azok a sikerek növelik, amilyen területeket a személy fontosnak tart. A szerző nem különíti el az önbecsülés érzelmi és kompetencia alapú aspektusait (Harter, 1985). Az önbecsülés kutatásában két fő irány jellemző: az önértékelés globális természetű megközelítése, valamint a különböző területek, értékelések összességeként való

meghatározása (Harter, 2003). A globális megközelítés egyik legismertebb képviselője, a már említett Rosenberg (1979), aki az önbecsülést egyfaktorosnak képzeli el. Azt is állítja, hogy fenn kell tartani azt a megközelítést is, ami a globális önbecsülést hangsúlyozza és azt is, ami az összetevőkre összpontosít (Harter, 2003). A másik irány egyik jelentős képviselője pedig Johnson (2008), aki az önbecsülést alapönbecsülésre és feltételtől (kapcsolat és teljesítmény) függő önbecsülésre osztja. Globális önbecsülés és a párkapcsolati elégedettség A globális önbecsülés és a párkapcsolati elégedettség összefüggésének vizsgálatát számos kutató tűzte ki célul. Ezek a kutatások (Sciangula és Morry 2009; Fincham és Bradbury, 1993; Schackelford, 2001; Voss, Markiewicz, Doyle, 1999) Barheldshez hasonlóan (2005) azt találták, hogy a magas globális önbecsülés pozitívan függ össze a párkapcsolati

elégedettséggel. Erol és Orth (2013) kutatásában a résztvevők és partnereik önbecsülésének hatását vizsgálták a párkapcsolati elégedettségre nézve. Azt találták, hogy az önbecsülés megjósolta az egyén saját (párkapcsolati) elégedettségét, illetve a partnere párkapcsolati elégedettségét is. A nem, a kor és a kapcsolat hosszúsága nem mérsékelte ennek a hatásnak a nagyságát. Peterson és DeHart (2013) szintén végeztek vizsgálatokat az önbecsülés és a párkapcsolatok összefüggéseit kutatva és arra jutottak, hogy fenyegető helyzetben a kapcsolatot az implicit önbecsülés szabályozza, és ezt a folyamatot mérsékli a partner észlelt elköteleződése. Fenyegető helyzetben a magas önbecsülésű személy (szemben az alacsony önbecsülésűvel) sokkal több pozitív nonverbális viselkedést mutat, amikor azt érzi, hogy a partnere magas elköteleződéssel van felé. A 62 magas és alacsony önbecsülésű résztvevők

viselkedése között azonban nem volt különbség abban az esetben, amikor a partner elköteleződése alacsony volt. Az eredmények arra utalnak, hogy az implicit önbecsülés megjósolja a kapcsolatot és különösen érzékeny lehet a partner elérhetőségének nyilvánvaló voltára. Satir (1999) kiemeli, hogy minél optimálisabb az önértékelés szintje, annál kevésbé vagyunk arra utalva a társas kapcsolatainkban, hogy megerősítsenek bennünket. Több energiánk marad önmagunk és a kapcsolataink építésére, ezáltal nagyobb az esély arra, hogy ne bonyolódjunk bele játszmák veszélyes szövevényébe. Shackelford (2001) vizsgálatában önértékelő és a házastársát értékelő teszteket használt, melyeket 107 olyan pár töltött ki, akik kevesebb, mint egy éve voltak házasok. A szerző az önbecsülést négy dimenzió - általános, szexuális, fizikai és társas - mentén vizsgálta. A nők önbecsülését komolyan befolyásolja, ha férjük

lekicsinyli a fizikai vonzerejűket. Ez hatással van arra, hogy mit gondolnak a nők általánosan önmagukról, a fizikai, társas és intellektuális képességeikről. Ilyen jellegű lekicsinylés esetén a férfiaknál nem találtak szignifikáns hatást sem a globális önbecsülésükre, sem a fizikai, társas, illetve intellektuális képességeikről alkotott képükre (Shackelford, 2001). A férfiak önbecsülésére a párjuk fizikai hűtlensége volt szignifikáns hatással Azok a férfiak, akik feleségük hűtlenségéről számoltak be, alacsonyabb általános, társas és intellektuális önbecsüléssel rendelkeztek, mint azok a férjek, akikhez hűek voltak a feleségeik. Ebben a mintában a nők esetén, ilyen együttjárás nem volt megfigyelhető. Nem lehetünk biztosak az ok-okozat irányában Shackelford (2001) szerint, hiszen a feleségek hűtlensége valóban okozhat az önbecsülésben csökkenést, de az is lehetséges, hogy azok a feleségek, akik

alacsonyabb önbecsülésű férfiakhoz mennek hozzá nyitottabbak lesznek a házasságon kívüli kapcsolatokra. A férfiak érzelmi és szexuális elégedettsége pozitívan korrelált az általános, fizikai és társas önbecsülésükkel, de nem volt összefüggésben az intellektuális képességeikről alkotott képpel. Az asszonyok általános, szexuális és érzelmi elégedettsége pozitívan korrelált mind a négy önbecsülés dimenzióval. (Shackelford, 2001) Az önbecsülés és a párkapcsolati elégedettség összefüggéseinek vizsgálatánál számos közvetítő változóra bukkantak a kutatók. Murray, Holmes és Griffin (2000) eredményeik szerint az önértékelés és a partner felől hitt értékelés között összefüggés van. Az alacsony önértékelésű személyek alábecsülik, hogy partnerük mennyire értékeli őket pozitívan; ez a bizonytalanság azonban a partner kevésbé kedvező észlelésével és alacsonyabb jólléttel függött össze. A

szerzők felállítottak egy függés-szabályozási modellt, ami azt jeleníti meg, hogy az önértékelés befolyásolja a partner felől érkező észlelt megbecsülést, ami pedig befolyásolja a párkapcsolat észlelését és a párkapcsolati jólléttet. Murray, Rose, Bellavia, Holmes és Kusche (2002) azt vizsgálták, hogy az önértékelés különböző szintje és az elfogadás iránti szükséglet hogyan befolyásolja a személyek kapacitását kapcsolatuk 63 megvédésére, nehézségek fellépése esetén. Eredményeik szerint azt, hogy az alacsony önértékelésű személyek felnagyították a problémát, annak jeleként látták, hogy a partner elköteleződése és érzelmei gyengülhettek. Ezt követően negatívan minősítették, leértékelték a partnerüket és csökkentették a közöttük lévő közelséget. A magas önértékelésűek ezzel szemben kevésbé voltak érzékenyek a visszautasításra, a fenyegetés ellenére képesek voltak megerősíteni

partnerüket. A szerzők szerint tehát az elfogadásra irányuló krónikus szükséglet ironikus módon oda vezetheti az alacsony önértékelésű személyeket, hogy visszautasítást lássanak ott, ahol nincs és szükségtelenül gyengítsék a kapcsolatot. Murray, Rose, Griffin és Bellavia (2003) arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan működnek a házasságok az önértékelés védelmének illetve csökkentésének tekintetében. Arra jutottak, hogy azok a személyek, akik hosszútávon úgy érezték, hogy pozitívan vannak értékelve a partnerük által, a napi bizonytalanságaikat azzal kompenzálták, hogy a következő napokon nagyobb mértékű elfogadást és szeretetet észleltek a partnerüktől. Ezzel szemben, akik alapvetően kevésbé megbecsültnek érezték magukat, azok internalizálták a visszautasítás aktuális tapasztalatát és rosszabbul érezték magukat a kapcsolatban. Hosszútávon, egy év folyamán az önértékelés érzékenysége a

visszautasításra bejósolta a párkapcsolati elégedettség esését. Murray, Leder, MacGregor, Holmes, Pinkus és Harris (2009) arra lettek figyelmesek, hogy az emberek motiváltak arra, hogy pótolhatatlannak, helyettesíthetetlennek érezzék magukat romantikus kapcsolataikban, hiszen ez az érzés növeli a bizalmat a partner további fogékonysága iránt. Kíváncsiak voltak arra, hogy a pótolhatatlanság érzése a különböző önértékelésű emberknél hogyan hat a párkapcsolati elégedettségre. Azt találták, hogy a magas önértékelésű személyek erősebben érezték, hogy nem helyettesíthetőek a partner számára, mint az alacsony önértékelésű személyek. Amikor viszont a vizsgálati személyekkel elhitették, hogy a partner számára nehezen lennének helyettesíthetőek, ez a hit az alacsony önértékelésű személyeknek növelte a bizalmát. A pótolhatatlanság érzése, az elfogadás érzése, a partner percepciója mind meghatározott a személy

kognitív tartalmai, hiedelmei által. A szakirodalomban nehéz fellelni olyan kutatásokat és eredményeket, amelyek az önértékelés és a párkapcsolati hiedelmek összefüggéseire engednek következtetni, ám Cameron, Murray, Gillespie és munkatársai (2010) kutatásukban azt találták, hogy az alacsony önbecsülésű vizsgálati személyek proszociális viselkedése magas rizikójú szociális helyzetben gátlás alá kerül, vagyis az elutasítástól való félelem következtében saját viselkedésük valószínűsíti az elutasítottságot, míg alacsony rizikó esetén nagymértékben megnő a proszociális, megközelítő viselkedés mértéke. Magas önbecsülésű vizsgálati személyek proszociális viselkedése magas rizikójú szociális helyzetben növekszik, vagyis pozitív, ezek a személyek rizikó esetén képesek felkutatni új kapcsolati lehetőségeket, ám rizikó nélküli helyzetben a proszociális viselkedés mértéke meglepő módon visszaesik. Ez

arra enged következtetni, hogy az önbecsülés és az észlelt rizikó függvényében a viselkedés szabályozó rendszer másképp torzítja az 64 elfogadottság percepcióját. Magas önbecsülésnél felül, alacsonynál alul becsüli az interakciós partner elfogadó tendenciáját. Feltételtől függő önbecsülés és a párkapcsolati elégedettség Johnson (2008) a belső/globális önbecsülés mellett feltételez egy külső önbecsülést is. A külső önbecsülés kialakulásában az egyénnek aktív szerepe van, tulajdonképpen „megszerzi” azt és nem „passzív úton” kapja, mint a belső önbecsülést. Ennek alapja, hogy korai tapasztalatok mentén a feltételekhez kötött pozitív értékelés értékfeltételeket alakít ki a személyben, melyek az önértékelés alakulását egész életén át befolyásolhatják. Abban az esetben, ha valakinek a belső önbecsülése nagyon alacsony, előtérbe kerül a külső, kontingens önbecsülés, mint

kompenzációs forma. Két alapvető kontingens önbecsülést különböztethetünk meg, a teljesítmény alapú, illetve a kapcsolat alapú önértékelést. Ezeket a Johnson-Blom (2006) önbecsülést mérő kérdőív skáláival mérni tudjuk. A teljesítményfüggő vagy kontingens önértékelés az önbecsülés azon külsőleg megerősített része, mely a sikerektől, az eredményektől függ leginkább. Fülöp Márta (2008) szerint a párkapcsolatokban egyfajta versengés folyik a felek között, hiszen a szoros fizikai és érzelmi közelség felerősíti az összehasonlító folyamatokat: összehasonlítják a teljesítményeiket, sikereiket, kudarcaikat. Fülöp szerint ez a fajta versengés bizonyos feltételek között segítheti a felek kibontakozását és a kapcsolat erősítését. A teljesítmény alapú önértékelés szükséglete nem csak kívülről, külső megerősítések által hívható elő, hiszen alapvető az ember kompetencia, autonómia,

kíváncsiság szükséglete, melyek mind megtámogatják az önbecsülés ezen aspektusának kialakulását (Johnson, 2008). Kapcsolatfüggő önértékelés a másik fontos alapvető emberi motívum a kapcsolódás, valahová tartozás motívuma. Könnyű elképzelni, hogy egy személy, aki nem kapott gyermekkorában elegendő melegséget és szeretetet felnőttként szomjazik erre, és keresi a közeli emberi kapcsolatokat (Birtchnell, 1984), megerősítést remélve. Kutatások eredményei szerint a magas kapcsolatalapú önbecsülés nem járul hozzá a párkapcsolati elégedettséghez. A kapcsolat alapú önbecsülés a személy kapcsolatainak, romantikus kapcsolatainak kimenetelein, folyamatain és természetén múlik (Knee, Canevello, Bush, Cook, 2008). Ennek folytán azok számára, akiknek a kapcsolatfüggő önbecsülése magas (tehát az önértékelése erősen függ a kapcsolati tényezőktől), a kisebb negatív kapcsolati események is jelentőssé válnak, mivel azok

az önértékelésre nézve is hordoznak következményeket. Akiknél magas kapcsolat alapú önbecsülés mutatható ki, náluk gyakran magas az elutasítás iránti érzékenység (Croker és Park, 2004), ami azt a tendenciát jelenti, hogy ezek a személyek aggodalmasan várják a jelentős másiktól érkező pozitív reakciókat (Downey, Freitas, Michaelis, Khouri, 1998). Sokkal inkább keverednek negatív szituációkba és konfliktusokba jelentős másokkal, mint azok, akiknél ez az elutasítástól való félelem, érzékenység alacsony. 65 Magas kapcsolat alapú önbecsüléssel rendelkező emberek továbbá azt akarják bizonyítani, hogy sikeresek tudnak lenni a kapcsolatukban, hiszen ezzel érvényesítik a selfjük értelmét (Croker és Park, 2004). A magas kapcsolatalapú önértékelés az autonómia alacsony szintjeihez vezethet azáltal, hogy a személy a másik személy, valamint a kapcsolat igényeit előtérbe helyezve kiszolgálja azt, saját

szükségleteinek rovására (Crocker és Knight, 2005). A magas kapcsolatfüggő önértékelésű személy jobban figyel párja, mint saját szükségleteire, és ez hosszabb időn keresztül elégedetlenséget okozhat (Malone és Malone, 2004). Malone és Malone (2004) különbséget tesz a kapcsolaton belüli közelség és az intimitás között. A közelség inkább a gondoskodást, aggodalmat jelenti, míg az intimitás olyan bensőséges élmény, amely során a másik jelenlétében megélhetjük önmagunkat. A szerzők szerint az élmény központi jelentőségű ahhoz, hogy a kapcsolat bensőséges és örömöt nyújtó legyen; az élmény mentén megtapasztalhatjuk az idegenszerűséget egy hozzánk közel álló személyében, valamint saját magunkban átélhetjük az intimitás érzését. Ha azonban a párok inkább az állandóságot, a bizonyosságot és a közelséget keresik, az túlzott megszokáshoz, unalomhoz és a kapcsolat kiürüléséhez vezethet. Ahhoz,

hogy a kapcsolat élő, intim, bensőséges és izgalmas maradjon, az embereknek képesnek kell lenniük arra, hogy kockára tegyék a kapcsolatukat és ne a kapcsolat fenntartásásán legyen a legnagyobb hangsúly, hanem sokkal inkább a közös élmények megélésén. Ha tehát a kapcsolatalapú önértékeléssel rendelkező személyek önértékelésük fenntartásáért a fenyegető, bizonytalan szituációk elkerülésére koncentrálnak, az élményszerűségtől megfosztva magukat, a közelség irányába tolódik el az egyensúly, ami kevésbé kielégítő kapcsolathoz vezethet. Az egészséges közelség esetében alkalmazkodunk a partnerünkhöz, de ha a másik gondolatai, érzései, szükségletei fontosabbak az egyénnek, mint a sajátjai, ez már nem egészséges közelséget jelez (Malone és Malone, 2004). Az intimitás hiánya az egyik leggyakoribb oka a párterápia felkeresésének (Doss, Simpson, Christensen, 2004). Összességében tehát azok az emberek, akik

extrémen motiváltak arra, hogy megvédjék és javítsák az önbecsülésüket általában hajlamosabbak a stresszre és szorongásra, hiszen tartanak attól, hogy ha nem tesznek így, az az önbecsülésük csökkenését eredményezi. Akiknek önbecsülése a kapcsolati siker függvénye, motiváltak lesznek arra, hogy fenntartsák és építsék a kapcsolatot annak érdekében, hogy megvédjék saját önbecsülésüket. Mindezek, a kapcsolat alapú önbecsülés működése miatt kialakuló problémák (túlzott elutasítás iránti érzékenység, autonómia csökkenése, kapcsolathoz való ragaszkodás) természetesen kihatnak a párkapcsolatra és a partnerre is, negatív következményeket hozva magukkal (Knee és mtsai, 2008). Az alacsony önbecsülésnek ez a típusa a bizonytalan kötődési stílussal is együttjár. A kötődési stílus pedig nem teszi lehetővé, hogy a személy megtapasztalja a kapcsolat biztonságát, amit valójában keres (Croker és Park, 2004).

Knee és munkatársai, (2008) vizsgálatukban arra az eredményre jutottak, hogy a kapcsolatfüggő (náluk: párkapcsolat-függő) önértékelés erősen összefügg a kapcsolatba való rögeszmés belemerüléssel 66 vagy aggodalommal, amit a kapcsolati szorongás és a mánia, mint szerelmi stílus mutat. Nemi különbségeket nem tudtak kimutatni. A kapcsolatfüggő önértékelést Knee és munkatársai (2008) a kötődés és a kapcsolatba való bevonódás egészségtelen formájaként fogalmazzák meg. Satir (1999) és más szerzők eddig idézett gondolatai azt a meggyőződést erősítik, hogy a családi élet határozza meg, milyen felnőtté válik a gyermek. Bagdy (1995) leszűkíti ezt a mondatot és a szülő-gyermek kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, ami alapját képezi a későbbi kapcsolatok kialakításának, hiszen az interakciók során olyan minták rögzülnek, melyek mind az érzelmi, kognitív és viselkedéses szinten megjelennek. Ez a gondolat számos

elméletalkotó és szakember elképzeléseivel egybe esik. 1.572 A tárgykapcsolati családterápia: Kötődéselmélet A tárgykapcsolati elméletalkotók összességében úgy vélik, hogy a személy a jelenben, korai kapcsolatainak tapasztalatai alapján viszonyul a másikhoz, vagyis a múlt tudattalanul befolyásolja a kapcsolatok alakulását. A másikhoz kapcsolódást jelentős mértékben a múltbeli intarnalizált tárgyakhoz való hasonlóságuk határozza meg, nem pedig az, ahogyan valójában viselkednek. A tárgykapcsolatelmélet szerint a személy aktuális kapcsolati elakadásainak megoldásához fel kell tárni a csecsemőkortól kezdve intarnalizált, tudattalan kapcsolatokat. A házasságban egyesülő két személy mindegyike önálló pszichológiai örökségét viszi a kapcsolatába, saját személyes története, egyedi személyisége és számos internalizált tárgya mentén. Állaspontjuk szerint a diádikus kapcsolat jelentős mértékben hasonlít a

származási családban megtapasztalt szülő-gyermek kapcsolathoz (Meissner, 1978). Dicks (1967) állaspontja az, hogy a házasságot elkerülhetetlenül meghatározzák a két fél gyermekkori élményei, mivel a párválasztás egyik alapja, hogy a potenciális partner személyisége megfeleljen az egyén saját, tudattalanul lehasított személyiségrészeinek. Ily módon a partnerükön keresztül próbálják újra felfedezni a saját eredeti tárgykapcsolataik elvesztett aspektusait, amelyeket korábbi életük során lehasítottak. Ezt a projektív identifikáció elhárító mechanizmusával érik el. Jürg Willi (1981) kollúzió elméletének lényeges eleme az, hogy a házasságon belüli életet jelentős mértékben a házasságban élő felek előző tapasztalata határozza meg. Háttere, hogy a pár mindkét tagja a múltban egy adott helyzetet különböző szerepkörben élt át, ezáltal az egyik fél patológiás magatartása a tudattalan szintjén a másik

személyre felhívóan hathat, és így egy olyan együttes működés, "összjáték" alakulhat ki, amelynek mozgatóerői valójában tudattalanok. A kollúzió olyan konfliktus, amely hasonló komplexusháttér talaján jön létre, azzal a reménnyel, hogy az új partnerrel sikerül megoldást találni, valójában azonban egy következő kapcsolat inkább kétoldali patogén interakciós forma, amely hozzájárul a tünetek fennmaradásához. Framo (1992) az intrapszichés jelenségeken túl az intrapszichés és interperszonális tényezők közötti kapcsolatot hansúlyozta, javasolva a dinamikus és rendszerszemléleti fogalmak ötvözését. 67 Framo meggyőződése, hogy az egyének nem választják partnerüket, hanem azt kapják, akire szükségük van, vagyis aki újra megteremti a feltétel nélküli szeretet gyermekkori álomvilágát, ugyanakkor eléggé hasonlít a rossz belső tárgyakhoz, hogy a régi negatív érzéseket rá lehessen vetíteni. Hermann

Imre (1943) felismerte a megkapaszkodás ösztönkésztetés voltát, Konrád Lorenz (2001) megfigyelte az imprintingnek nevezett jelenséget, ami a gondozó képének bevésődését jelenti (Mérei-Binet, 1970). Harlow (1959) majmokkal végezett kísérleteivel bebizonyította, hogy a kötődés sokkal több a táplálékot biztosító szülőhöz való ragaszkodásnál (Mérei-Binet, 1999). Az oltalmat és biztonságot adó szülő testi közelsége, az ápolás, gondoskodás és a szeretet azok a tényezők, amelyek a szülő-gyermek kötődésének kialakulásában fontosak. Fromm (2012) az ember öt alapvető szükséglete közé sorolja a kapcsolat és a valahova való tartozás igényét. Bowlby (2009) központi jelentőséget tulajdonít az emberi pszichében a kötődés és a veszteség folyamatainak. A felnőtt kötődés kutatását jelentősen befolyásolták a gyermekkori kötődés elméletei (Mikulincer és Goodman, 2006; Simpson és Rholes, 1998). Bowlby (1969) a

humán kötődés leírása során felismerte, hogy mind az anyának, mind pedig a kezdetben magatehetetlen utódjának érdeke a szoros kapcsolat kialakítása (Bowlby, 1969/1982, 1980, 1988; Crittenden, 2008; Heiss, Berman, Sperling (1996). Hangsúlyozza, hogy a kötődési motiváció univerzális, de a kötődési stílus nem veleszületett, azt a szülői-gondozói magatartás formálja, és a gyermek első életévének második felében alakul ki és rögzül. Bowlby a kötődés definícióját úgy adja meg, mint ragaszkodó magatartás, amely egy (vagy legfeljebb néhány) fontos személyre irányul (Bowlby, 2009). A kötődési rendszer célja a biztonság élményének átélése (Fónagy, 2003), a közelség fenntartása (közelségkeresés és tiltakozás az elválasztás ellen), a biztonsági bázis (stabil kiindulópont az explorációhoz), valamint a félelem vagy distressz esetén vigaszt és támaszt nyújtó biztos menedék megtapasztalása. Az érzelmi biztonság

annak a bizalomnak a tükröződése, amelyet a csecsemő érez a ragaszkodás tárgyainak elérhetősége iránt3. Bowlby (1988) szerint a csecsemőkben akkor alakul ki biztonságos kötődés, ha a fejlődés során jelentkező alapvető szükségleteiket kielégítik, így a világ felderítéséhez biztonságos hátteret nyújtanak számukra. Különbségek vannak a csecsemők között abban a képességben, hogy mennyire tudják jelezni szükségleteiket és a közelségre való vágyukat. A legfontosabb faktorok a kötődés kialakulásában az anya érzékenysége és válaszkészsége, a gyermek temperamentuma, személyisége és az adott hely és idő kulturális szokásai (Cole és Cole, 2002). A gyermek internalizálja a kötődési 3 A kötődési stílusok részletes leírása a Kozékiné Hammer (2007). - Az érzelmi és a fizikai távolság szabályozásának problematikája a párkapcsolatban. In: Demetrovics Zs, Kökönyei Gy, Oláh A (Szerk),

Személyiséglélektantól az egészségpszichológiáig: Tanulmányok Kulcsár Zsuzsanna tiszteletére. Trefort Kiadó, Budapest. 340- 355 - könyvfejezetben olvasható 68 kapcsolatok általa tapasztalt jellemzőit, s ezek alapján hozza létre a kognitív-affektív-motivációs sémát, az általánosított kognitív vagy mentális reprezentációkat, vagyis belső munkamodelleket a gondozó elérhetőségéről, válaszkészségéről, a szülő-gyerek kapcsolatról és benne saját magáról (Bowlby 1979; Collins és Feenay, 2004). A munkamodellek befolyásolják a kogníciót, az érzelmeket és a viselkedést a szociális kapcsolatokban és az élet folyamán (Gallo és mtsai, 2003), azaz irányítják a személy másokkal kapcsolatos interakcióit (Bowlby, 1969). A belső munkamodell működése és folytonossága teszi lehetővé, hogy az anya-gyerek kapcsolat későbbi szociális kapcsolatok, így a párkapcsolat és a pszichoszociális alkalmazkodás alapjául szolgáljon

(Hazan és Shaver, 1994). Kutatások támasztják alá (Pedrosa és Ruprecht, 2003), hogy a kisgyermek egy éves korára, az addig átélt testi és lelki tapasztalatok alapján affektív és szomatoszenzoros sémákat hoznak létre a kapcsolatok általános működéséről, melyek a nonverbális emlékezetben tárolódnak (Kökönyei és Várnai, 2007). Cindy Hazan és Philip Shaver (1994) Bowlby kötődés elméletét a párkapcsolatok szempontjából vizsgálták meg és a romantikus szerelmi tapasztalatokat Ainsworth, Blehar, Waters és Wall (1978) által kialakított tipológia oldaláról közelítették meg. Eredményeik szerint a felnőttek párkapcsolati kötődési stílusát a csecsemőkori kötődési stílus határozza meg. Hazan és Shaver (1987) megállapították az általuk megalkotott kérdőív segítségével, hogy a mintájukba tartozó felnőttek kötődési stílusát mutató eredményeik nagyon hasonlóak az anya-gyerek kötődés ainsworthi vizsgálata során

nyert eredményekhez. Az emberek a kötődési stílusuktól függően tapasztalják meg a párkapcsolatukat. Bartholomew és Horowitz (1991) Hazan és Shaver eredményeit alapul véve megalkották négykategóriás felnőtt kötődési modelljüket úgy, hogy típusba sorolás helyett két független, dimenzionális természetű reprezentációs formát alkalmaztak a mérés segítségére (Collins, 1996). Modelljükben a kötődési mintákat két dimenzió mentén határozták meg. Az első dimenzió a személynek magáról kialakított modellje, ami pozitív vagy negatív lehet, azaz a self méltó a szerelemre, támogatásra vagy sem. A másik dimenzió a másokról alkotott modell, ami szintén pozitív vagy negatív, azaz a személy vagy megbízhatónak, elérhetőnek gondolja a másikat vagy megbízhatatlannak és elutasítónak. Ezek alapján négyféle kötődési stílust különítettek el egymástól Brennan, Clark és Shaver, (1998) eredményeik alapján megőrizték

Bartholomew négy kategóriáját és dimenzionális szemléletét, ám a tengelyeket másként formálták. Azt találták, hogy két alapvető dimenzióba sorolhatók a felnőtt kötődési minták. Az egyik dimenzió a kötődéssel kapcsolatos szorongás, a másik pedig a kötődéssel kapcsolatos elkerülés. A self modell valójában az önértékelést fedi le, s így meghatározza azt is, hogy az egyén mennyire függ, illetve szorong mások ítéltétől, iránta való viszonyulástól (Brennan, Shaver, 1995). A másokkal kapcsolatos dimenzió pedig befolyásolja, hogyan vélekedünk a többi emberről, s a közeli kapcsolatokról: lehete számítani másokra, a támogatásukra vagy épp ellenkezőleg. 69 1. dimenzió: kötődéssel kapcsolatos szorongás. A szorongás dimenziója az elhagyatástól való félelmet mutatja, vagyis, hogy milyen mértékben biztosak az emberek partnerük elérhetőségében és érzékenységében. A magas szorongás esetén a személy

bizonytalan, aggódik partnere elérhetősége, érzékenysége miatt, támogatásra, elfogadásra van szüksége. A szorongás a másikhoz való közel-kerülést, azaz a biztonság érzésének megélését szolgálja. 2. dimenzió: kötődéssel kapcsolatos elkerülés. Az elkerülés dimenziója arról árulkodik, hogy mennyire tartja valaki kellemetlennek a másokhoz való közelséget, illetve mennyire jelent számára gondot a másoktól való függés. Az elkerülés érzése a másiktól való távolság megteremtését szolgálja. Intenzív elkerülés esetén a személynek kellemetlenséget jelent a közelség és a függés, nehezen bízik meg másokban, befelé fordul, zárkózott. Az elkerüléssel kevésbé jellemezhető személy kellemesebben érzi magát intim helyzetben és nem zavarja, ha függ másoktól. A leginkább elkerülő stratégiát folytató emberek defenzív, önvédő beállítottságúak közeli kapcsolataikban (Crittenden és Ainsworth, 1989). A két

elmélet a 4. táblázatban látható módon hozta létre a négy féle kötődési stílust 4. táblázat: Bartholomew, Horowitz (1991) és Brennan, Shaver (1995) által felállított kötődési kategóriák Selfről alkotott modell (szorongás) a self POZITÍV a self NEGATÍV (alacsony (magas szorongás) szorongás) Ambivalens-elkerülő a másik POZITÍV Biztonságos /Belebonyolódó kötődés Másokról alkotott (alacsony elkerülés) kötődés modell (elkerülés) Félelemtelia másik NEGATÍV Elkerülő kötődés elkerülő/Szorongó (magas elkerülés) kötődéS Az érintett dimenziók szerint, ha az egyén önmagáról és másokról alkotott képe egyaránt pozitív (alacsony szorongás, alacsony elkerülés) az egyén biztonságosan kötődőként jellemezhető. A biztonságosan kötődő személy szerethetőnek látja magát is és másokat is. Bízik másokban és önmagában, szereti az intimitást, de független is tud lenni (Szendi, 2009). Pozitív énképpel

rendelkezik, magas az önértékelése, nyugalommal, bizalommal viseltet a párja iránt. Képes szeretni és ezt képes is kimondani és ki is mutatni (Collin és Read, 1990). Az ilyen kötődésű személyek megbízhatóak és állhatatosak szerelmükben, barátságaikban és házasságukban (Kane, Jaremka, Giuchard, Ford, Collins, Feenay, 2007). Ha az egyén önmagáról alkotott képe pozitív, viszont a másikról kialakított kép negatív (alacsony szorongás, magas elkerülés), az egyén elkerülő kötődési mintázattal jellemezhető, aki a félelmei miatt általában képtelen elérni a vágyott intimitást. Nem bízik abban, hogy a törődést megkapja, sőt a visszautasításra számít. Annak érdekében, hogy megvédje magát a csalódástól, elkerüli a szoros kapcsolatokat és fenntartja a függetlenség és sebezhetetlenség látszatát. Nem bízik 70 senkiben, érzelmileg hideg, szülőként fegyelmet és engedelmességet követel (Hadházi és Vargha, 2010).

Elfogult/ambivalens/belebonyolódott/belefeledkezett/aggodalmaskodó-elkerülő kötődésű személy magát negatívan, viszont másokat pozitívan értékel. Igyekszik elérni a számára fontos személyek elfogadását, általuk szerethetőnek érzi magát, így könnyebben el is tudja fogadni saját magát. Hiányzó önbecsülését külső forrásokból igyekszik pótolni Magas intenzitású szorongás és alacsony szintű elkerülés jellemzi. Az ilyen kötődésű személy belebonyolódik emlékei elmondásába, szülei értékelésébe, mivel vegyes érzelmei miatt nem tudja eldönteni, hogyan viszonyuljon gyermekkorához, szüleihez. Szeret önmagáról beszélni, nehezen kezeli az emberek és önmaga között tartandó távolságot, indokolatlanul intimebb hangvételben beszél, aminek oka, hogy szeretne közel kerülni másokhoz. Állandó önértékelési problémái vannak, sokat sír és elsődleges számára, hogy megfeleljen másoknak (Szendi, 2009). Nagyon fontos

neki a szerelem, teljesen átadja magát ennek az érzelemnek, hajlamos az idealizálásra, ami később csalódáshoz vezet. Kapcsolataiban alárendelt pozíciót tölt be, ezért sokszor érzi kihasználtnak és áldozatmak magát (Johnson és Holmes, 2009). A szorongó/félelemteli-elkerülő kötődésű személyek önmagukról és másokról egyaránt negatív konstruktumokkal rendelkeznek, nem bíznak sem magukban, sem másokban (Haws és Mallinckrodt, 1998). Vágynak az intimitásra, de félelmeik megakadályozzák őket abban, hogy intim kapcsolataik legyenek. Félnek magukról beszélni, nagyon zárkózottak, sokszor magányosak A magukról kialakított kép annyira negatív, hogy a pozitív visszajelzések számukra hiteltelenek (Szendi, 2008). Kötődési stílus és párkapcsolati elégedettség Az 1980-as években kezdték a kutatók azt vizsgálni, hogy hogyan alkalmazhatók a kötődési stílusok az emberek szerelem és a nemi kapcsolatok iránti kognitív-érzelmi

attitűdjeire (Hazan és Shaver, 1987). Kutatások eredményei szerint a párkapcsolati kötődés összefügg a szexuális motiváció egyéni különbségeivel (Schachner és Shaver, 2004), a párkapcsolati konfliktusokkal, a stresszel, az érzelmek szabályozásával (Mikulincer, Shaver, Pereg, 2003), a szerelemmel és az összhanggal (Brennan és Shaver, 1995), továbbá a kapcsolatok tartósságával (Kirkpatrick, 1998; Simpson, 1990). Számos kötődéssel és párkapcsolati elégedettséggel foglalkozó tanulmány eredménye szerint a felnőttkori kötődési kategóriák és a házastársi elégedettség között egyértelmű kapcsolat van. A biztonságos kötődés pozitívan, míg a bizonytalan kötődés negatívan korrelál a párkapcsolati elégedettséggel (Vetier, Vargha, Bagdy, 2007; Mirnics, Bajor, Sztankovjánszky, Nick, 2007; Banse, 2004; Stackert és Bursik, 2003; Meyers és Landsberger, 2002, Moore és Leung, 2002; Fraly és Shapes, 2000; Mikulincer, 1995; Fuller

és Fincham, 1995; Feeney, 1996; Collins és Read, 1990). Meyers és Landsberger (2002) eredményei szerint a distressz mértéke mediálja a kapcsolatot a 71 biztonságos kötődés és a párkapcsolati elégedettség között, míg a társas támogatás az elkerülő kötődés és a házastársi elégedettség között. A biztonságos, szorongó, ambivalens és elkerülő kötődési stílusok szerinti összehasonlítások eredménye, hogy a biztonságosan kötődő személy a legelégedettebb a párkapcsolatával, kielégítőbb és jobban funkcionáló kapcsolatai vannak, képes közel engedni magához a párját, s ez nem okoz szorongást a számára (Collins és Read, 1990; Mikulincer, 1995). Jól érzi magát a szoros kapcsolatban, képes alkalmazkodni a partneréhez, bízik magában valamint a másikban (Mirnics, Bajor, Sztankovjánszky, Nick, 2007), a szerelmet valós életérzésként éli meg, élvezi a szexuális együttléteket (Bartholomew és Horowitz, 1991), és

fokozottan képes az empátiára (Feeney és Noller, 1990). A biztonságos kötődésű személy hozzá tud férni saját érzelmi állapotához, s így van lehetősége fokozottabb önkifejezésre, elég magabiztos ahhoz, hogy kognitív explorációt kezdeményezzen, képes legyen kísérletezni (Mikulincer, 1997), nyitott az új információra, tanul tapasztalataiból és jól kezeli az ellentmondásokat (Feeney és Noller, 2004). Magasabb bizalmi, elkötelezettségi szinttel, alacsonyabb konfliktus és féltékenységi szinttel, kevesebb ambivalenciával (Fulles és Fincham, 1995) és nagyobb kapcsolati függetlenséggel (Simpson, 1990) jellemezhető. A kötődés minősége befolyásolja az ego-rugalmasság, ellenségesség és aggodalmaskodás mértékét: a biztonságosan kötődő személyek rugalmasabbak, kevésbé ellenségesek illetve aggodalmaskodók, mint az elkerülő kötődési stílusú személyek (Kobak és Snerry,1988). A biztonságos kötődésű párok kapcsolatukat

kiegyensúlyozott, biztonságot, erőt nyújtó bázisként élik meg (Cassiy és Shaver, 2008), hasonlóképpen ahhoz, ahogy gyermekként az anyát. Az ambivalensen kötődő személy magát elfogadhatatlannak érzi, másokat viszont jónak lát, így szorongó, függő párkapcsolatot alakít ki (Fiske, 2006). Közel engedi magához a párját, de egyben meglehetősen szorong is közelségétől és az elveszítésétől, (Collins és Read, 1990); több extrém érzelemről, féltékenységről és konfliktusról számol be (Fulles és Fincham, 1995). Az ambivalens kötődésű felnőttek számára szerelembe esni gyerekjáték, de a kapcsolatot már nem képesek hosszan fenntartani. Gyakran létesítenek elvakult, függő kapcsolatot, de nehezebben alakítanak ki intim és baráti kapcsolatokat, s ez már serdülőkorban is gondot okozhat számukra (Bartholomew és Horowitz, 1991). Az elkerülő kötődési stílussal rendelkező személyek alig engedik közel magukhoz a párjukat,

mivel a közelség szorongást okoz náluk (Collins és Read, 1990). Alacsonyabb intimitási, elégedettségi és elkötelezettségi szintet élnek át, ritkán lesznek szerelmesek, szerintük a szerelem nem lehet tartós (Fulles és Fincham, 1995). Birnbaum (2007) eredményei szerint hajlamosabbak negatív érzéseket és gondolatokat táplálni partnerük és kapcsolatuk iránt, cinikusak, és kevésbé tudják pontosan megítélni párjuk érzelmeit és gondolatait. A partner ezáltal úgy érezheti, hogy kevésbé értik meg, és mindez együtt hátráltatja a konfliktuskezelést, a problémamegoldást és az elégedetlenség érzését fokozza. 72 A kötődési mintázatok együttjárását vizsgáló kutatások eredményei szerint elégedetlen kapcsolati forma jön létre abban az esetben, ha a nő ambivalens, a férfi pedig elkerülő mintát mutat a kapcsolatban. Két elkerülő vagy két ambivalens módon kötődő ember együttélése hosszabb időn át ritkán fordul elő

(Carver és Scheier, 2002) a kapcsolat fenntarthatatlansága miatt. Ahhoz, hogy egy kapcsolatra az elégedettség legyen jellemző, legalább a pár egyik tagjának biztonságos kötődésűnek kell lennie (Mirnics, Bagdy, 2006). MacLean (2002) a legnagyobb párkapcsolati elégedettséget azoknál a házaspároknál tapasztalta, ahol a biztonságos kötődési stílus volt jellemező a férj és a feleség részéről egyaránt. A legkevésbé elégedettek a feleségek az elkerülő-elkerülő, míg a férjek a szorongó-elkerülő kötődési mintázattal jellemezhető párkapcsolatokban. Amennyiben a férfi elkerülő, a nő ambivalens kötődési stílusú, stabil, ám elégedetlen a párkapcsolat (Carver és Scheier, 2002), amelyben a nők harcolnak a kapcsolatért, a férfiak pedig kerülik a konfliktusokat, ezzel stabilizálják ugyan a kapcsolatot (Kirkpatrick és Davis, 1994) ám nem javítják annak minőségét. Párkapcsolati kötődési stílus nemi különbségei

Kutatások találtak nemi különbséget a kötődési stílusok mentén. Férfiakra az elkerülő-elutasító, míg a nőkre a biztonságos kötődés jellemzőbb (Bartholomew és Horowitz, 1991). Az elutasító-elkerülő kötődés az interperszonális közelség kerülésével, az érzelmi kitárulkozás kellemetlenségével és a függetlenség vágyával jár együtt. Általános megállapítás (Williams és Best, 1990), hogy a férfiak kevésbé érzelmesek és gondoskodóak és kevésbé hajlandók másokhoz kapcsolódni. A magasabb elkerülő-elutasító pontszám összhangban van az érzelmi távolságtartás és társas érintkezés korlátozását mérő, önbeszámolón alapuló felmérések eredményeivel. A férfiak kisebb valószínűséggel fejeznek ki a társakhoz fűződő kötődéssel kapcsolatos érzelmeket, mint a nők (Brody és Hall, 1993) és stresszel való megküzdéskor is kisebb valószínűséggel keresnek társas támogatást (Taylor, Kemeny, Rees és

mtsai, 2000). Személyiségvonások nemi különbségeinek nagy meta-analízisében (Feingold, 1994) a férfiak a nőknél kevésbé gondoskodónak, bizalomtelinek és társaságkedvelőnek mutatkoztak. Ez a profil összecseng az elutasító-elkerülő kötődési stílussal. Evolúciós pszichológusok szerint a férfiak természettől kapott elutasító-elkerülő stílusa evolúciósan kialakult működésmód, amely a párkapcsolatokban az érzelmek visszafojtása révén védi a férfiakat attól, hogy a nők elköteleződésre és hűségre vegyék rá őket (Buss, 1994), a szaporodási ráta növekedése miatt. A társas szerepek elméletei pedig az előzővel szemben a férfiak és nők közötti különbséget nem velük született pszichológiai különbségekkel, hanem szocializációból származtatható különbségekkel magyarázzák, eszerint a férfiakat arra szocializálják, hogy kevésbé érezzék kellemesnek a szoros érzelmi kapcsolatokat, mint a nők, a nőket

pedig arra, hogy gondoskodóak legyenek és legyenek érzékenyek mások érzelmeire (Eagly és Wood, 1999; Wood és Eagly, 2002). Kutatások nem igazolták a társas szerepek elméleteit (Schmitt, 2011). A nemi különbségek a szexualitásban is megmutatkoznak a kötődés függvényében 73 Kötődés és szexualitás Bogaert, Sadava (2002) 327 férfi és 465 nő kérdőíves vizsgálata során a kötődési stílus és a szexuális viselkedést jelző mutatókat kutatva arra jutottak, hogy a biztonságosan kötődő személyek valószínűbben tartanak fenn hosszú távú, stabil kapcsolatot, vonzóbbnak tartják magukat, jóval kevesebb a hűtlenség a kapcsolatukban és biztonságosabb szexuális életet élnek. Bizonytalan kötődésű személyeknél viszont magasabb a kölcsönös hűtlenség, a partnerek száma és a szexuális viselkedés kockázata. Hosszútávú kapcsolatot tud fenntartani az elkerülő kötődési stílussal jellemzhető férfi, ha ambivalens

kötődésű nővel él együtt. Az ambivalensen kötődő személyeknek kevesebb állandó partnerük van, jellemző rájuk a promiszkuitás, kisebb mértékű az attraktivitás érzetük, valamint korai szexuális kapcsolat, nagyobb számú hűtlenség és kisebb valószínűségű óvszerhasználat jellemzi őket. Az elkerülő kötődésű személyek korlátlan vagy kicsapongó szocio-szexuális orientációt mutatnak, rövid távú kapcsolatok jellemzik őket és alacsony a motivációjuk arra, hogy szexuális viselkedésükben érzelmi közelséget éljenek meg. Megengedőbb attitűdjük van az alkalmi szexuális kapcsolatokat illetően és maguk is kevésbé válogatnak a szexuális partnerek terén, mint a biztonságos kötődési személyek (Bogaert és Sadava, 2002; Brennan és Shaver, 1995; Stephan, Ybarra és Bachmen, 1999). DeWall, Masten, Powell és munkatársai (2011) az elkerülő kötődés és a hűtlenség kapcsolatát vizsgálták nyolc tanulmány mentén.

Eredményeik szerint a résztvevők neme nincs interakcióban a kötődési stílussal; az elkerülő kötődési stílus kapcsolatban van a hűtlenségre irányuló pozitív attitűdökkel és szignifikáns prediktora az alternatívákra irányuló figyelmi fókusz mértékének. Az elkerülő kötődési stílus több szexuális hűtlenséggel jellemzhető az idő múlásával, azaz szignifikáns prediktora a hűtlenségnek. Összességében a magasabb elkerülés és az ezzel együttjáró szorongás szint alacsonyabb szexuális elégedettséggel jár együtt, az alacsony szexuális elégedettség pedig hozzájárul az alacsony párkapcsolati elégedettséghez (Butzer és Campbell 2008). Kötődés és önbecsülés Nem fér kétség ahhoz, amit a kutatások is kimutatnak, vagyis hogy a kötődési stílus az önbecsüléssel is összefüggésben van. Több szerző (Knee és mtsai, 2008; Pines, 2000) leírta, hogy a biztonságosan kötődő személyeknek magasabb az önbecsülése,

mint a bizonytalanul kötődő személyeké. A biztonságosan kötődők értékesnek és képesnek érzik magukat arra, hogy boldoguljanak a világban; a bizonytalanul kötődőknél jobban mernek interakcióba lépni a társakkal, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy visszajelzést kapjanak másoktól, amely megerősíti az önmagukról alkotott pozitív képet. Srivastava és Beer (2005) szerint a szorongó és elkerülő kötődés egyaránt alacsonyabb önértékelést jósol be, és a szorongóan kötődő személyek erősebb reakciókat mutatnak arra, mások 74 kedvelik-e őket. Ez alapján feltételezhetjük, hogy a szorongóan kötődő személyekre magas kapcsolati önértékelés jellemző. Heiss és munkatársai (1996) összegzésében olvasható, hogy a kötődési stílusok személyiségre tett befolyását mutatták ki az önbecsülésre (Bartholomew, 1990), depresszív érzelmekre (Sperling és Berman, 1991) és a kompetenciára (Kenny, 1987) kifejtett

hatásával. Így például konzisztensen magasabb a depressziósok aránya a bizonytalanul kötődőek körében. A kötődési stílus és az önértékelés, önbecsülés közötti összefüggés a korai társas kapcsolatok, a szocializáció, a szülő-gyermek kapcsolat terén szerzett tapasztalataiknak köszönhetően alakul. A biztonságosan kötődő gyermek gondozója mindig ad visszajelzést a gyereknek, s azt megfelelő módon, megfelelő időben teszi, amelynek köszönhetően a gyermekben kifejlődik a bizalom érzése a gondozó iránt, akitől ugyan még teljes mértékben függ, azonban biztonságban érzi magát ebben a helyzetben. Az állandó adekvát visszajelzésnek köszönhetően a gyermek fontosnak, szerethetőnek érzi önmagát, mely magasabb önbecsülést eredményez a bizonytalanul kötődő gyerekeknél, akik egyáltalán nem, vagy kiszámíthatatlan módon kapnak visszajelzést gondozójuktól. Ez alapján olyan munkamodell alakul ki a gyermekben, amely

szerint az emberek megbízhatatlanok, kiszámíthatatlanok, önmagukra pedig úgy tekintenek, mint aki nem szerethető, és ez alacsony önbecsüléshez vezet (Wu, Chen, Weng, Wu, 2009). Kötődés és elköteleződés Rusbult és munkatársai (1998) elköteleződés definíciójában megjelenik, hogy az elköteleződés a másik felé megélt pszichológiai kötődés. Rusbult és Buunk (1993) teóriája szerint az elköteleződés és kötődés egymásra épülő és egymással összefüggő folyamatok. Elméletük szerint az egyén partnerhez való kötődése attól függ, hogy partnere mennyire elkötelezett a kapcsolat fenntartására. Amennyiben partnerét olyannak észleli, mint aki elkötelezett a kapcsolat felé, akkor az a biztonság és támogatás forrása lehet a másik számára. Kirkpatrick és Davis (1994) randevúzó pároknál vizsgálták a párok kötődési stílusának összeillését, illetve a kötődési stílus valamint a párkapcsolati elégedettség és

stabilitás együttjárását. Eredményeik alapján azok a férfiak, akik szorongó partnerrel éltek együtt, alacsonyabb elégedettségről, elköteleződésről és intimitásról számoltak be, mint akik biztonságosan kötődő partnerrel voltak együtt. Simpson (1990) a felnőtt kötődési stílusok hatását vizsgálta romantikus kapcsolatoknál 6 hónapos utánkövetéssel. Eredményei alapján a biztonságos kötődés nőknél és férfiaknál egyaránt szignifikánsan magasabb párkapcsolati bizalommal, elégedettséggel és elköteleződéssel járt együtt, mint az elkerülő kötődésű pároknál. Emellett a biztonságosan kötődő egyének kevesebb, kapcsolatban átélt negatív és több pozitív érzelemről számoltak be, mint elkerülő kötődésű személyek. Morgan és Shaver (1999) is hasonló eredményeket kapott 75 Kötődés és megküzdés Bowlby (1980) teóriája szerint a korai gondozó-gyermek kapcsolat során megélt tapasztalatok alapján egy

belső munkamodellt alakítunk ki, mely szervezi későbbi tapasztalatainkat és meghatározza a stresszteli események kezelését. A kötődés tehát felfogható úgyis, mint egy belső erőforrás, mely hozzájárul a sikeres megküzdéshez és a stresszteli eseményekhez való alkalmazkodáshoz. Ebből következik, hogy a biztonságos kötődés egy olyan belső erőforrás, mely segít az egyénnek felülemelkedni a stresszen, míg a bizonytalan kötődés egy potenciális veszélyfaktor, mely szegényes megküzdéshez vezethet. A kötődési stílusok, az észlelt szociális támogatás és a megküzdési stratégiák kapcsolatát vizsgálva azt találták, hogy a biztonságosan kötődő személyek több észlelt, elérhető szociális támogatásról számoltak be és a stresszel való megküzdésben jobban támaszkodtak a szociális hálóra, mint más kötődési stílusú egyének (Collins és Ognibene, 1998). A biztonságosan kötődők inkább a problémaközpontú

megoldást választják, az érzelemközpontú copinggal szemben (Lussier, Sabourin, Turgeon, 1997). Biztonságosan kötődő személyekkel összhasonlítva a szorongó-ambivalensen kötődő személyek több érzelemközpontú megküzdést alkalmaznak, az elkerülő kötődők pedig távolságot teremtenek maguk és a stresszhelyzet között, elkerülő megküzdési stílust választanak, kevésbé keresve a társak támogatását (Mikulincer, Florian, Weller, 1993). A bizonytalan elkerülő kötődési stílusú egyének azok, akik legkisebb valószínűséggel támaszkodtak a szociális hálóra stressz esetén. Regresszió analízist végezve azt tapasztalták, hogy a megküzdés mediált a biztonságos kötődés és a szociális támogatás igénye között. Deniz, Hamarta és Ari (2006) eredménye szerint az élettel való elégedettség pozitívan korrelált a problémamegoldó megküzdéssel és a társas támogatás keresésével. Az élettel való elégedettség pedig

potitívan korrelál az önértékelssel. A problémaközpontú megküzdési stratégia gyengítette, míg az elkerülő megküzdési stratégia erősítette a negatív kapcsolatot a szorongó és ambivalens kötődési stílus és házassági elégedettség között (Lussier és mtsai, 1997). A megküzdés megfigyelése mellett fontos figyelembe venni a kötődés és a stressz-reaktivitás kapcsolatát is. Kötődési és stressz-reaktivitás A különböző kötődési stílusok távolságszabályozási tendenciái eltérőek, vagyis az egyének stresszszituációkban, a fizikai és érzelmi távolság szabályozásával eltérő módon csökkentik a fellépő stresszt. Biztonságosan kötődő felnőtt a legtöbb stresszorral képes egyedül megküzdeni, konstruktív cselekedetekkel problémaként kezeli azt, érzelmi és instrumentális segítségért képes másokhoz fordulni (Collins és Read, 1990). Bizonytalan kötődésű személyek a biztonságosan kötődő személyekhez

képest gyakrabban élnek át negatív érzelmeket, ami nagyobb fiziológiai stressz reaktivitással kapcsolódik össze 76 serdülőknél is. Gallo és munkatársai (2003) kimutatták, hogy mind a szorongó, mind az elkerülő kötődésű 14-16 éves fiatalok szapora szívritmust és magas vérnyomást mutattak, konfliktusosfenyegető helyzetekben. A bizonytalanul kötődő felnőtteket az érzelmi alkalmazkodás alacsonyabb szintje, szorongás, depresszió, alkoholfüggőség, patológiás nárcizmus intenzívebben jellemzi, mint a biztonságosan kötődő személyeket. Nagyon figyelik saját érzéseiket, a belső distresszt és a külső fenyegetéseket. Biztonságosan kötődő személyeknél a kevesebb distressz és az adaptívabb megküzdés között mutatható ki összefüggés (Lopez, Mitchell és Gormley, 2002). Pozitívabban értékelik a stresszteli eseményt, konstruktívabb módon küzdenek meg vele és rugalmasabban alkalmazkodnak az eseményekhez, mint a bizonytalan

kötődésű egyének (Hui és Bond 2008; Platts, Tyson, Mason, 2002; Brennan, Shaver, Tobey, 1991; Kobak és Seery, 1988). Felnőtt kötődés vizsgálati eredményei szerint azoknál a felnőtt férfiaknál, akik stresszkeltő feladatot teljesítettek és a feladat megoldásához romantikus partnerüktől kaptak segítséget, kisebb kortizol reaktivitást mutattak, azokhoz képest, akik idegen segítőt kaptak, vagy nem kaptak segítőt (Powers, Pietromonaco, Gunlicks, Sayer, 2006). A partner biztonságos kötődése csökkentette a fiziológiai stresszválaszt. Ez az összefüggés ebben a vizsgálatban azonban csak a férfiak esetében igazolódott. Nőknél a partner kötődésének biztonságossága a nők fiziológiai mutatóiban nem mutatkozott meg. Belebonyolódó kötődésű személy fenyegető helyzetben, negatív érzéseire túl intenzíven reagál, így erőszakolva ki másoktól a támogatást (Declercq és Willemsen, 2006). Noha a felnőtt kötődési stílus

összefüggéseit vizsgáló kutatások messze ágaznak már Bowlby elméletétől, a tárgykapcsolatelméletek közé tartozó kötődéselmélet abból indul ki, hogy az egyén családi környezete és elsősorban a gyermek és elsődleges gondozója közötti kapcsolat felelős a kötődési stílus kifejlődéséért és felnőttkori megtartásáért. Stackert és Bursik (2003) azt feltételezik, hogy az elsődleges gondozó és a gyermek között jellemző gyermekkori interperszonális interakciók formálják az egyén világképét, sémáit és hiedelmeit, különösen azokat, amik összefüggenek a kapcsolatokkal. A diszfunkcionálisan működő családi dinamikák maradványai felfedezhetőek az egyén kognitív torzításaiban arra nézve, ahogyan szerinte a kapcsolatok működnek. 2010-ben főiskolás női mintán végzett kutatásban (Ledoux, Winterowd, Richardson és Clark, 2010) arra találak bizonyítékot, hogy a negatív én-sémák nők esetében bizonytalan

kötődéshez vezetnek a párkapcsolatban. A kötődés mélyrehatóan befolyásolja, hogy hogyan gondolkodnak és éreznek az emberek legfontosabb kapcsolataikban (Feeney és Noller, 1996; Klohnen és John, 1998). A gondolkodás, értelmezés, információfeldolgozás szerepének megértéséhez a rendszerszemlélet és a kötődés elmélet mellett a kognitív szemlélet is fontos eleme a párkapcsolati elégedettség kérdéskörének. A kognitív szemléletnek egyik legújabb ága a sématerápiás szemlélet, 77 mely mind szemléletében, mind az alkalmazott pszichológiában megfelelő gondolkodási keretet és terápiás módszert biztosít a szakemberek számára. 1.573 Kognitív szemlélet A kognitív irányzat jelentőségére a házassági alkalmazkodás témakörében és a házasságterápiában akkor derült fény, amikor többen igazolták, hogy az Albert Ellis (1962) által leírt irracionális elvárások szerepet játszanak a házassági zavarok

kialakulásában (Moller és van der Merwe, 1997). Az 1970-es években a kognitív terápia különböző formái alakultak ki, ezek között említhetjük Beck (1976) és Ellis (1962) iskoláját. Ellis (1986) elmélete szerint az emberek hajlamosak irracionálisan gondolkodni, és ezek az irracionális hiedelmek előidézői az affektív zavaroknak. A kognitív elméletre és a terápiára valószínűleg Aaron Beck (1976) is nagy hatással volt. Beck alapgondolata az volt, hogy az egyén érzelmeit és viselkedését az a mód határozza meg, ahogyan az egyén a világot strukturálja. Eszerint az egyének nem passzív befogadói a környezeti ingereknek vagy fizikális érzeteiknek (Beck, 1976), hanem aktív alkotói. Minden észlelés, tanulás, megismerés egy információ-feldolgozó rendszer terméke, mely rendszer aktívan szelektálja és szűri az egyénnel kapcsolatba kerülő környezeti vagy egyéb ingereket. Ezért az egyének rájuk jellegzetes jelentéseket

társítanak az eseményekhez (Beck és mtsai, 1979). Az érzelmet inkább az esemény jelentése váltja ki, s nem az esemény maga. A kialakult értékelés függ az esemény bekövetkezésének körülményeitől, a kedélyállapottól és az egyén korábbi élményeitől (Salkovskis, 2010). Mindemellett Beck (1976) nem állítja, hogy a kogníció megelőzi az érzelmet, inkább úgy gondolja, hogy a kogníció, az érzelem és a viselkedés egymást kölcsönösen meghatározó konstruktumok. Az 1980-as évek elejétől a párkapcsolati kutatások is egyre nagyobb figyelmet szentelnek a kogníciók tanulmányozásának. A kognitív - és viselkedésterapeuták terápiás beavatkozásának alapját az ember gondolkodásában rögzült jelentést megalapozó kognitív struktúra megismerése és tartalmának módosítása, valamint az eredeti családból, oktatási intézményekből, kortársaktól, a kulturális tradícióból, a tömegmédiából és a korábbi kapcsolatok

tapasztalataiból átvett torzult hiedelmek (sémák) átrendezése képezi. Házaspárokkal dolgozva a kognitív terapeuták elsősorban a kapcsolatra vonatkozó irreális elvárásokat próbálják módosítani abból a célból, hogy a destruktív konfliktusok száma csökkenjen és konstruktívvá váljanak. A kognitívan orientált házasságterápia fő célja, hogy segítsen a házastársaknak felismerni és értékelni saját kognícióikat azért, hogy az egymás felé mutatott emocionális és viselkedéses válaszokat minél kevésbé határozzák meg a torzult kogníciók (Epstein, 1982). Több vizsgálatban is kimutatták, hogy egy pár két tagja egészen másképp is észlelhet egy-egy helyzetet, a partner viselkedését, illetve annak okait. Az elégedettebb párok, az elégedetlenekhez képest az egyetértés magasabb fokát mutatják ezekben a helyzetekben (Baucom, Sayers, Duhe, 1989). A séma, mint pszichológiai fogalom leginkább mindig a kognitív

megközelítéshez kapcsolódott. Frederic Bartlett angol pszichológus vezette be a tudományos nyelvbe, akkor még schemata-ként, 78 mely a tudást absztrakt mentális struktúrák bonyolult hálózatának tekinti, mely segítségével érti meg az egyén a világot. (Bartlett, 1932) A séma fogalom történetiségében fontos szerepe van többek között Piaget (1953) Akkomodáció - Asszimiláció elméletének, Kelly (1955) Kognitív Konstrukció elképzelésének, Bowlby (1969) kötődés teóriájának és Beck (1976) Kognitív Triád valamint Tringer (Tringer és Mórotz, 1985) Kognitív Tetrád fogalmának. A séma fogalmát Beck olyan kognitív struktúraként definiálja, amely megszűri, kódolja és értékeli az organizmust érő ingereket (Beck, 1988). A séma tapasztalati tudást tömörítő ismerettömböt jelent, merev, túláltalánosított negatív vagy pozitív tartalmú állítások összessége, alapkonstrukció, melyet az egyén evidenciaként kezel, s mely

mentén konstruálja a valóságát (Mórotz és Perczel Forintos, 2010). A kognitív sémák hierarchikusan rendezett struktúrák. Ezek információtartalma eltérő, normál működés esetén működése rugalmas. A kognitív struktúrában a sémákra, a hiedelmek, attitűdök, majd arra a negatív automatikus gondolatok épülnek rá, egymástól nem függetlenül. A séma elhelyezkedéséhez képest az automatikus gondolatok és hiedelmek a tudat számára jóval könnyebben megközelíthető helyen vannak, ennél fogva könnyebben is tetten érhetők. A sémák szűrő funkciójuk mentén határozzák meg, hogy mely hiedelemre nyitott az egyén, melyeket integrálja kognitív struktúrájába, melyeket kezdi sajátjaként használni, ezzel együtt pedig megalapozódik a negatív automatikus gondolatok tartalma és a jelentésadás egyaránt. A kognitív séma a pszichopatológiában az élményszintű általános tudásanyagot jeleníti meg, az egyén élményvilágának

egyedi, megismételhetetlen terméke, az én magját képezi. Ez a tudásanyag tartalmazza az érzelmi viszonyulási mintákat önmagához és a külvilághoz egyaránt. Számos kognitív viselkedésterápiás megközelítésen alapuló tanulmány kiemeli az irracionális hiedelmek (Addis és Bernard, 2002; Ellis és Lange, 2003), a diszfunkcionális hiedelmek (Eidelson és Epstein 1982; Epstein, Baucom, Rankin, 1993), a kognitív torzítások (Beck, 1988) és az attribúciók (Bradbury, Fincham, Beach, 2000) házassági konfliktusokban, illetve házassági stresszben betöltött szerepét (Hamamci, 2005). Young, Klosko és Weishaar (2003) a sématerápia megalkotója ezt a fogalmat fejlesztette tovább. Sématerápia bemutatása A sématerápia, a kognitív terápiák második hullámához tartozik (Perczel Forintos, 2011). Jeffrey E. Young (1990) a sématerápiát a krónikus személyiségproblémákkal küzdő egyének számára dolgozta ki. Sémaelméletébe a kognitív terápiás

eszközök használata mellett nagy hangsúlyt fektet a kora gyermekkori és serdülőkori tapasztalatokra a problémák gyökereinek feltárása érdekében. „Integrálja a kognitív viselkedésterápiás modellnek, kötődéselméletnek, pszichodinamikus tárgykapcsolat-elméleteknek, az én-állapotok elméletének és a Gestalt-terápia elméletének bizonyos komponenseit” (Unoka, 2011, 31. o) Eszerint séma lehet adaptív, alkalmazkodást segítő vagy maladaptív, alkalmazkodást akadályozó. Olyan, az egyénre magára és a másokkal való kapcsolatára vonatkozó átfogó pervazív, önsorsrontó mintázatok, amelyek emlékekből, 79 érzelmekből, kogníciókból és testi érzetekből állnak. Gyermekkorban vagy serdülőkorban alakulnak ki, az egész életen át finomodnak, módosulnak és jelentős mértékben diszfunkcionálisak (Unoka, Rózsa, Fábián, Mervó és Simon, 2004; Vankó, 2012). A séma szűrő funkciója a sémába illő információkat kiemeli,

hatásukat fokozza, a sémának ellentmondó tapasztalatok hatását pedig érvényteleníti (Young és mtsai, 2003). A maladaptív sémák, a valóság észlelésének és értékelésének zavarát okozzák, diszfunkcionális ismeretfeldolgozást eredményeznek (Tringer, Mórotz, 1985). A sémák dimenzionálisak, vagyis súlyosságuk és kiterjedtségük szintje eltérő. Minél súlyosabb a séma, annál több szituációban aktiválódik és annál intenzívebb, tartósabb negatív érzelemmel jár az aktiválódása (Young és mtsai, 2010). Young és munkatársai (2010) szerint a maladaptív sémák kialakulásának hátterében az áll, hogy az egyén, gyermek vagy serdülőkorában az alapvető érzelmi szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenysége során olyan maladaptív mintázatokkal és a mögötte levő hiedelmekkel kénytelen azonosulni, melyek meghatározóak a későbbi kapcsolati életére vonatkozóan. A szerzők öt alapvető érzelmi

szükségletet feltételeznek, amelyek kielégítése gyermekkorban vagy serdülőkorban az egyén számára létfontosságú. Ezek a szükségletek - (1) biztonságos kötődés szükséglete, (2) autonómia, kompetencia és én-azonosság megtapasztalása, (3) jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága, (4) spontaneitás és játék, (5) reális keretek és önkontroll megélése minden ember számára fontosak, de temperamentumtól függően, egyénenként eltérő mértékben (Unoka, Rózsa, Fábián, Mervó és Simon, 2004; Vankó, 2012). Az a gyermek fejlődik egészségesen, akinek adaptívan kielégítették ezen szükségleteit (Unoka, Czobor, Simon, Tölgyes, 2010). A későbbi életkorban kialakuló sémák általában nem annyira kiterjedtek és súlyosak, mint a kora gyermekkorban és serdülőkorban rögzülő maladapítv sémák. Young négy olyan korai gyermekkori élményt ír le, melyek szerepet játszanak a maladaptív sémák kialakulásában. Ezek a

következők: 1 A szükségletek toxikus be nem töltése (ilyenkor valamilyen lényeges dolog hiányzik a gyermek környezetéből); 2. A traumatizáció, ha pl a gyermeket bántalmazzák; 3 A káros környezet, amikor a gyermek valamiből túl sokat vagy túl keveset kap és 4. A jelentős személyekkel való szelektív internalizáció, amikor a gyermek szelektíven azonosul a szülővel és internalizálja a gondolatait, érzéseit, viselkedését. A sémák később, felnőttkorabn olyan környezetben aktiválódnak, amelyek a sémák kialakulásáért felelős gyermekkori környezetre emlékeztetnek. Ilyenkor az egyént intenzív, negatív érzések, szorongás árasztja el (Young és mtsai, 2010). A kialakult sémák önfenntartóak. Köszönhető ez egyrészt a sémák kognitív-szűrő funkciójának, másrészt a sémákra válaszképpen adott önsorsrontó cselekvéseknek. A séma szűrő funkciója a sémába illő információkat kiemeli, hatásukat fokozza, a sémának

ellentmondó tapasztalatok hatását pedig érvényteleníti (Young és mtsai, 2003). A sémák dimenzionálisak, vagyis súlyosságuk és 80 kiterjedtségük szintje eltérő. Minél súlyosabb a séma, annál több szituációban aktiválódik és annál intenzívebb, tartósabb negatív érzelemmel jár az aktiválódása (Young és mtsai, 2010). A kognitív terápiákban két módszer használatos a sémák azonosítására. Az egyiknél a klinikai interjúk és a kliens által írt házi feladatok alapján realizálják azon feltételezett sémákat, melyek a maladaptív viselkedések, tünetek hátterében állhatnak. A másik lehetőség az önkitöltős kérdőív használata, mely segítségével azonosíthatóak az aktív, diszfunkcionális sémák. Ezt a módszert alkalmazta Young is, megalkotta a Sémakérdőívet (Unoka, Rózsa, Fábián, Mervó és Simon, 2004; Vankó, 2012). A sémakérdőív Klinikai tapasztalata alapján Young 19 sémát azonosított, amiket 5

magasabbrendű sématartományba sorolt. Magyar mintán Unoka és munkatársai (2004) tesztelték a Sémakérdőív honosított változatát. Következtetésként azt vonták le, hogy a magyar kérdőív is jól használható Sématartományok, maladaptív sémák I. Elszakítottság/elutasítottság sématartomány Azok a személyek, akik ebbe a sématartományba tartozó sémákkal rendelkeznek, képtelenek a másokkal való biztonságos, kielégítő kötődés kialakítására. Az a hiedelem jellemzi őket, hogy a biztonság, stabilitás, gondoskodás, elfogadás és tisztelet iránti igényük nem teljesül kiszámítható módon. Jellegzetes családi eredete a távolságtartó, kihasználó, kiszámíthatatlan, elutasító, büntető, vagy abúzív környezet. A sématartomány az alábbi hat korai maladaptív sémát tartalmazza: Érzelmi depriváció/érzelemmegvonás; Elhagyatottság-instabilitás séma; Bizalmatlanság-abúzus séma; Társas izoláció/elszigetelődés

séma; Csökkentértékűség-szégyen séma; Társas elutasítottság séma (Young és mtsai, 2010). II. Károsodott autonómia és teljesítőképesség sématartomány Olyan sémák tartoznak ide, amelyek negatívan befolyásolják a leválásra, túlélésre, a független működésre, vagy a sikeres teljesítményre való képességet. Jellegzetes családi eredete, hogy az egyes családtagok között nincsenek világos határok, a szülők túlvédőek és nem jutalmazzák megfelelően a családon kívüli kompetens teljesítményt. A sématartomány az alábbi négy korai maladaptív sémát tartalmazza: Dependencia-inkompetencia séma; Sérülékenység-veszélyeztetettség séma; Kudarcra ítéltség séma; Összeolvadtság-éretlenség/éretlen self séma. III. Károsodott határok/korlátok sématartomány Ezt a sématartományt a belső korlátok, a másokkal szembeni felelősség vagy a hosszú távú célok elégtelensége jellemzi. Ehhez a sématartományhoz tartozó

sémákkal rendelkező személyeknek nehéz mások jogainak a tiszteletben tartása, a másokkal való együttműködés, az elköteleződés, a reális személyes célok felállítása és azok elérése. Jellegzetes családi eredete az engedékenység, kényeztetés, az iránymutatás hiánya, illetve az ezekből fakadó felsőbbrendűség érzés. Hiányoznak 81 a kölcsönös együttműködést és a célok kitűzését szolgáló keretek. Az alábbi két séma tartozik ehhez a sématartományhoz: Feljogosítottság-grandiozitás séma; Elégtelen önkontroll-önfegyelem séma. (Young és mtsai, 2010). IV. Kóros másokra irányultság sématartomány Az ehhez a sématartományhoz tartozó sémákkal rendelkező személyek a saját igényeik rovására túlzottan a másik vágyaira, érzéseire és reakcióira fókuszálnak, abból a célból, hogy szeretetre, elismerésre tegyenek szert, fenntartsák a valakihez kötődés érzését, vagy elkerüljék a bosszú érzését.

Többnyire a harag és a késztetések elnyomását és tudatosításának a hiányát is magában foglalja. Jellegzetes családi eredete a feltételeken alapuló elfogadás; így a gyermek személyiségének fontos aspektusait el kell nyomnia azért, hogy szeretetet, figyelmet és elismerést kapjon. A sématartomány az alábbi három korai maladaptív sémát tartalmazza: Behódolás/Önalávetés séma; Önfeláldozás séma; Elismerés-hajszolás séma. V. Aggályosság és gátlás sématartomány Ehhez a sématartományhoz tartozó sémával rendelkező személy túlzott hangsúlyt helyez saját spontán érzéseinek, késztetéseinek, és döntéseinek az elnyomására vagy a teljesítménnyel és etikai magatartással szembeni merev, internalizált szabályoknak és elvárásoknak való megfelelésre, ami gyakran a boldogság, az önkifejezés, az ellazulás, a közelség, a kapcsolatok vagy az egészség rovására megy. Jellegzetes családi eredete a zord,

túlkövetelő, néha büntető légkör A teljesítmény, a kötelesség, a perfekcionizmus, a szabálykövetés, az érzelmek elrejtése és a hibák elkövetésének kerülése uralkodik, szemben az élvezettel, az örömmel és az ellazulással. Az alábbi négy séma tartozik ehhez a sématartományhoz: Negativizmus-pesszimizmus séma; Érzelmi gátoltság séma; Könyörtelen mércék/hiperkritikusság séma, Büntető készenlét séma (Young és mtsai, 2010; Perczel Forintos, Kiss, Ajtay, 2007). A maladaptív sémák és sématratományok összefoglalása az 5 táblázatban látható. 82 5. táblázat: Maladaptív sémák fajtái és jellemzői (Unoka, Rózsa, Fábián, Mervó és Simon, 2004; Szklenárik és Körmendi, 2012) Sématartomány Séma Érzelmi depriváció Elhagyatottság/ Instabilitás BizalmatlanságAbúzus I. Elszakítottság és elutasítottság II. Károsodott autonómia és teljesítőképesség III. Károsodott határok Társas

izoláció/elszigetelődés Csökkentértékűség/ Szégyen Az egyén azt gondolja, hogy külső és belső hibái miatt csökkentértékű. Ha valakit közel enged magához, az felfedezi ezen hibákat, s emiatt elhagyja őt. Társas elutasítottság Azt feltételezi, hogy a külseje nem vonzó, nem rendelkezik megfelelő szociális készségekkel, emiatt mások nem szívesen fogadnák őt be közéjük. Dependencia/ Inkompetencia Úgy érzi, hogy mások segítsége nélkül nem képes ellátni mindennapi feladatait, gondoskodni magáról, helyesen, önállóan döntést hozni. Sérülékenység/ Veszélyeztetettség Fokozottan fél attól, hogy valamilyen egészségügyi, érzelmi vagy természeti csapás fog bekövetkezni, amit nem lesz képes megelőzni. Kudarcra ítéltség Azt gondolja, hogy ő maga nem képes értékelhető teljesítményre, kudarca elkerülhetetlen, vagy eleve buta, tehetségtelen, alacsonyrendű. Összeolvadtság/ Éretlenség Másokkal való

túlzott érzelmi összeolvadás, s ez a függetlenség, a normális társas kapcsolatok rovására megy. Feljogosítottság/ Grandiozitás Elégtelen önkontroll/ Önfegyelem Behódolás/Önalávetés IV. Kóros másokra irányultság Önfeláldozás Elismerés-hajszolás Negativizmus/ Pesszimizmus Érzelmi gátoltság V. Aggályosság és gátlás Séma jellemzői Az egyén feltételezi, hogy nem számíthat mások felől érzelmi támogatásra, gondoskodásra, együttérzésre és védelemre. Úgy hiszi, a hozzá közel állók nem képesek számára érzelmi támaszt nyújtani, megvédeni őt, és el fogják hagyni valaki más miatt. Úgy véli, hogy mások szándékosan bántják, kihasználják majd, manipulálják és hazudnak neki. Azt érzi, hogy elkülönül a világtól, különbözik másoktól, nem tagja egy csoportnak sem. Könyörtelen mércék/ hiperkritikusság Büntető készenlét Az egyén azt hiszi magáról, hogy felsőbbrendű, emiatt különleges jogok

illetik meg, és nem kötik a kölcsönösség szabályai. Megtehet bármit, amit akar, tekintet nélkül másokra. A személynek nehezére esik önkontrollt gyakorolnia, frusztrációs toleranciája alacsony, nem képes időben késleltetni. Az egyén másoknak adja át az irányítást, érzelmeit, indulatait elnyomja annak érdekében, hogy elkerülje a konfliktusokat, bosszút, vagy, hogy elhagyják. A személy önként mások szükségleteit helyezi előtérbe, saját vágyai kielégülését háttérbe szorítja, a másiknak okozott fájdalom, az önzés miatti bűntudat elkerülése, ill. a rászorulóval való kapcsolat fenntartása érdekében. Az egyén túlzott mértékben törekszik mások elfogadásának, helyeslésének, figyelmének elnyerésére. Önbecsülése elsősorban mások véleményétől, reakciójától függ. Az élet negatív aspektusaira irányuló túlzott figyelem, miközben az egyén bagatellizálja, vagy figyelmen kívül hagyja a pozitív eseményeket.

A spontán cselekvések, a kommunikáció és az érzések, főként az agresszió, a pozitív affektusok és a sérülékenység kifejezése gátlás alatt áll, hogy elkerülje mások rosszallását, a szégyen érzetét, ill. a saját indulatok feletti kontrollvesztés érzését. A személy irreálisan magas belső mércét állít fel magának, hogy elkerülje a megszégyenülést. Magával és másokkal szemben is hiperkritikusak. Perfekcionizmus, merevség, a részletekre való túlzott odafigyelés, valamint a szabályok betartása jellemzi. Az egyén úgy véli, magát és másokat is szigorúan meg kell büntetni, ha nem felelnek meg az elvárásoknak. Nehezére esik mások hibáinak a megbocsátása. Empátiahiány jellemzi 83 Összességében a sémák jelentős szerepet játszanak abban, ahogy a személy gondolkozik, érez, cselekszik és viszonyul másokhoz. Paradox módon oda vezetnek, hogy a korai maladaptív sémákkal rendelkező egyének akaratukon kívül maguk

hozzák létre azokat a körülményeket, amelyek gyermekkorukban a legkárosabbak voltak számukra. Tudattalanul olyan helyzeteket és kapcsolatokat választanak és tartanak fent, amelyek kiváltják és megerősítik a sémáikat, elkerülik ugyanakkor azokat a kapcsolatokat, amelyek gyógyító hatásúak lehetnének, melyek a maladaptív sémák jelentőségét csökkentenék az egyén gondolkodásában (Young és mtsai, 2010). Young elmélete szerint a séma irányítja, vezeti a viselkedést, azonban a viselkedés nem maga a séma, hanem a viselkedés, a sémával való megküzdés része (Young és mtsai, 2010). A séma által irányított gondolkodás és viselkedés megszüntetése, a vele való megküzdés nehezített, mivel a megküzdés maga is a séma fennmaradását szolgálja. Young és mtsai (2010) a korai maladaptív sémákkal való megküzdés három mechanizmusát írja le, melyek mindegyike tudattalanul működik. A sémaelfogadás esetében a személy a

maladaptív sémát igazoló élethelyzeteket preferálja, és ha a sémát aktiváló helyzetekkel találkozik, érzelmi reakciói aránytalanul hevesek, azokat intenzíven és tudatosan átéli. A sémaelkerülés esetén a személy igyekszik úgy alakítani az életét, hogy a séma soha ne aktiválódjon, megpróbál nem tudomást venni róla, elhárítja azokat a gondolatokat és képeket, kerüli azokat a helyzeteket, amelyek aktiválnák a sémát. Séma-túlkompenzáció mentén a személy úgy küzd a séma ellen, hogy a sémával ellentétes módon gondolkozik, érez, viselkedik és teremt kapcsolatot, mintha a séma ellenkezője lenne igaz. A megküzdési stílus preferálásában legfőbb szerepet a temperamentum játssza. A sémaelmélet elképzelése szerint a gyermek öt éves koráig a gyermek kognitív struktúrájába beépülő maladaptív sémák és a kötődéselmélet szerint, a gyermek affektív rendszerébe egy éves koráig bevésődő belső munkamodell

együttesen befolyásolják közvetlenül a párkapcsolati elégedettséget, valamint feltételezésem szerint a párkapcsolatban tapasztalt stressz mértékén, és ezzel együtt a megküzdési erőforrásként alkalmazott kohézió, flexibilitás, problémamegoldás és kommunikáción keresztül közvetve a párkapcsolati elégedettséget. Kognitív struktúra és a párkapcsolati elégedettség Beck kognitív modellje szerint (Beck, Rush, Shaw, Emery, é.n) a sémák befolyásolhatják az egyén észlelését. Ellis (1986; Baars és Bernard, Newman, Taylor, 1998; Eisenberg és Miller, 1987) összefüggésbe hozta a kognitív tényezőket a párkapcsolati elégedettség szintjével. Úgy gondolta, hogy boldogtalan házaspároknál gyakori, hogy az egyik, vagy mindkét fél több irracionális hiedelemmel rendelkezik. Az újabb vizsgálatok megerősítették Ellis elképzelését (Young, 1990; Metts és Cupach, 1990; Moller és van der Merwe, 1997; Möller és van Zyl, 1991; Sharp

és Ganong, 2000; Egeci és Gençöz, (2006); Riggio és Weiser, 2008; Sullivan és Schwebel, 1996; Whisman és Allan, 1996). 84 Moller, Rabe és Norje (2001) elégedett és elégedetlen párokat hasonlítottak össze. A résztvevők feladata az volt, hogy olyan szituációkat, jeleneteket értékeljenek, amelyek a házassági konfliktus különféle dimenzióit jelenítették meg. Az a csoport, melynek tagjai magasabb házassági distresszről számoltak be, több irracionális kogníciót alkalmaztak az egyes szituációkban, mint az egészséges csoport. Ehhez kapcsolódik Bernard (1973) tanulmánya, aki igazolta, hogy azok a párok, akiknek házassági gondjaik vannak alacsonyabb pontot értek el a racionalitás dimenzióban, és magasabbat az irracionalitás dimenzióiban. Ezek az irracionális hiedelmek általában arról szólnak, hogy szexuálisan jól kell teljesíteni, kedvesen kell viselkedni a partnerrel, illetve, hogy jól működő házassági kapcsolatot kell

fenntartani (Ellis, Sichel, Leaf, Mass, 1989). Az irracionális hiedelmek összefüggésben állnak a negatív problémamegoldási viselkedéssel is (Christian, O’Leary, Vivian, 1994; Knee, 1998). Dryden (1994) is vizsgálva a kérdést arra jutott, hogy két faktor vezet párkapcsolati elégedetlenséghez – a párkapcsolati mítoszok és a partnerek közötti összeférhetetlenségek a fontosnak ítélt célok vagy értékek mentén. Elégedetlenséget okozhat, ha a partnerek ragaszkodnak egy vagy több hiedelemhez, ideához, mítoszhoz, hajlamosak elégedetlenkedni, amikor a valóság eltér a párkapcsolat működéséről alkotott feltevéseiktől, elvárásaiktól. Az elégedetlenség másik oka, amikor összeférhetetlenség merül fel a kapcsolat egy vagy több területén. Dryden (1987) azzal magyarázza a házassági diszfunkció és az irracionális feltevések kapcsolatát, hogy a zavart pár interakciója ördögi kört eredményez. Az egyik fél diszfunkcionális

viselkedése kiváltja a másik fél irracionális hiedelmeit, ami zavaros érzelmeket és viselkedést eredményez a második félnél, ez új kiváltó ingerként szolgál az első fél számára, és a folyamat kezdődik előről. A levont következtetések gyakran hibásak és kapcsolati zavarokhoz vezethetnek. Ideális lenne, ha egy jól működő párkapcsolatban mindkét fél racionálisan gondolkodna. Ugyanakkor Dryden (1994) szerint még ha egy személy hiedelemrendszere irracionális is valamennyire, ez nem feltétlenül okoz problémát a párkapcsolatában, ha olyan társat választ, aki hasonló vagy komplementer irracionális hiedelmekkel rendelkezik. Halamandaris és Power (1999) arra a kérdésre keresték a választ, hogy a diszfunkcionális attitűdöknek milyen szerepük van a pszichoszociális alkalmazkodásban, elsőéves egyetemisták körében. A párkapcsolat és még inkább a házasság nagyfokú pszichoszociális alkalmazkodást igényel. Eredményeik szerint

a diszfunkcionális attitűdök erős pozitív korrelációt mutattak a neuroticizmus személyiségdimenzióval és a negatív affektivitással, az extraverzióval, a pozitív affektivitással, és az önbecsüléssel pedig negatívan függnek össze. A diszfunkcionális attitűdök ugyancsak negatív összefüggésben állnak a szociális támogatással és az interperszonális bizalommal, vagyis azokkal a tényezőkkel, melyek meghatározzák a pszichoszociális alkalmazkodást. A neuroticizmus előidéz számos olyan kellemetlen érzelmet, mint a magányosság, 85 az élettel való általános elégedetlenség vagy hozzájárul pszichoszomatikus problémák megjelenéséhez. Uebelacker és Whisman (2005) a házassági attribúciókat, diszfunkcionális kapcsolati hiedelmeket, és a partner megerősítő és averzív viselkedését tanulmányozták a depresszióval kapcsolatban, férjezett nőknél, a házastársi stressz kontrollálása mellett. Azt találták, hogy a

depressziós nők sokkal gyakrabban gonolkodtak diszfunkcionális hiedelmek mentén, mint a nemdepressziós feleségek, valamint többször számoltak be diszfunkcionális kapcsolati attribúciókról és a partner negatív viselkedéséről. Ez utóbbi eredmény azonban nem volt szignifikáns, ha a házassági distresszt kontrollálták. Összességében tehát a párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolati diszfunkcionális hiedelmek, attitűdök szignifikánsan és negatívan korrelálnak egymással, vagyis az alacsonyabb szintű házassági elégedettség kapcsolatban áll az irracionális hiedelmekkel való egyetértés magasabb szintjével (Bradbury és Fincham 1988). Maladaptív sémák és párkapcsolati elégedettség összefüggését vizsgálva Dumitrescu és Rusu (2012) arra jutottak, hogy a maladapatív sémák intenzívebb jelenléte is magasabb párkapcsolati elégedetlenséggel jár együtt. A korai maladaptív sémák továbbá jó bejóslói a személyiség öt

faktoros modelljén alapuló mérőeszközzel vizsgált személyiségzavaroknak (Thimm, 2010). A bizalmatlanság-abúzus maladaptív séma pozitívan korrelál a paranoid személyiségzavarral, az elégtelen önkontrollönfegyelem a borderline személyiségzavarral, a dependencia séma a dependens személyiségzavarral, míg a könyörtelen mércék sémája a kényszeres személyiségzavarral (Schmidt, Joiner, Young, Telch, 1995). A korai maladaptív sémák átlagnál gyakoribb előfordulását mutatták ki kábítószer-függőség (Shorey, Anderson, Stuart, 2012), evészavarok (Cooper, Pioli, Levitt és mtsai, 2006), obezitás (Anderson, Emmers-Sommer, 2006; Poursharifi, Bidadian, Bahramizadeh, 2011), és depresszió (Wang, Halworsen, Eisemann Waterloo, 2010) esetén is. Ezek mind olyan zavarok, melyek kialakulásában jelentős szerepet játszhat a kora gyermekkori szülő-gyermek kapcsolat. Párkapcsolat és maladaptív sémák összefüggéseit vizsgálta Kövér és

Égerházy (2011). Kutatásukban hatvan nem klinikai pár részvételével a maladaptív sémák párkapcsolati elégedettségre való hatásának vizsgálatát tűzték ki célul, figyelembe véve a párkapcsolatban töltött időt is. Kutatásukban az általam is használni kívánt Young-féle Séma Kérdőívvel dolgoztak Eredményeik szerint maladaptív sémákkal rendelkező személyek elégedetlenebbek párkapcsolatukkal, valamint ez a hatás nő, minél régebb óta van együtt a pár (Kövér-Égerházy, 2011). 86 A párkapcsolati terápiákban a maladaptív sémák jó eszközül szolgálnak az egyének gondolkodásának megismeréséhez és ezeken keresztül a sémához kapcsolódó múltbeli történések, többek között a kötődési stílus feltárásához és kifejtéséhez. Kötődés és kognitív struktúrák Mikulincer és Nachson (1991) megfigyelései szerint a biztonságos kötődés együttjár a nehezen kezelhető, negatív párkapcsolati helyzetek

számának és időtartamának csökkenésével, valamint a fokozottabb önfeltárással. Ez abból következik, hogy a biztonságos kötődésű személyek könnyebben hozzáférnek saját érzelmi világukhoz, így lehetőségük van a hitelesebb, nyíltabb önfeltárásra, önkifejezésre. Kellőképpen bíznak magukban annyira, hogy bármilyen helyzetben kognitív explorációt kezdeményezzenek, kísérletezzenek és még stresszes helyzetben sem jellemzi őket a kognitív bemerevedés vagy rögzülés (Mikulincer, 1997). A helyzet ingereit, információit saját valóságukban kezelik, nem a gondolkodásukban jelenlévő sémák szerint gondolkoznak róla. Nyitottak az új információra, jól kezelik az ambivalenciát, az ellentmondásokat. Képesek megújítani önmagukról és egymásról, a párkapcsolatukról alkotott képet, képesek felülírni korábbi gondolataikat, elvárásaikat, szabályokat. A bizonytalan kötődésű személyek problémamegoldó képességének

javítása nem egyszerű, mivel nem képesek reflektálni újszerű tapasztalataikra, hiszen énképüket, a kapcsolatról és a világ eseményeiről való gondolkodásukat egyértelműen a beszűkültség jellemzi. A gondolkodás rugalmassága tehát, a magas szintű önfeltárási és ezzel együtt önbizalmi képesség összefüggést mutat a biztonságos kötődéssel. Az ilyen jellemzőkkel leírható gondolkodás nyílt, tiszta, egyértelmű kommunikációval és célorientált problémamegoldással függ össze, ami a családi rendszerszemléleten belül az összetartó, közepes szintű kohézióval és a rugalmas flexibilitással, valamint a párkapcsolati elégedettségel jár együtt. Collins és Read (1991) szintén kihangsúlyozza a kötődési stílus és a kognitív struktúra kapcsolatát. Felnőttkorban a személy hiedelmei, elvárásai összefüggenek a párkapcsolaton belüli biztonságérzéssel. Vizsgálatuk eredményeként számukra is egyértelművé vált a

hiedelmek és a kötődési stílus összefüggése. A szorongó-ambivalens és az elkerülő kötődésű személyek szignifikánsan több irracionális hiedelemmel rendelkeznek a párkapcsolatokra nézve, mint a biztonságosan kötődők. A párkapcsolattal összefüggő maladaptív hiedelmek és a párkapcsolati elégedettség között is összefüggést mutattak ki. A bizonytalanul kötődő egyének alacsonyabb párkapcsolati elégedettségről számolnak be, mint a biztonságosan kötődők és több irracionális hiedelem befolyáola a gondolkodásukat. Mivel a kötődési stílus szolgáltat keretet az egyénnek arra nézve, hogy hogyan értelmezze közeli kapcsolatait, a bizonytalan kötődési stílus sérülékenyebb énfelfogáshoz vezet. Ez a törékeny énkép lesz a melegágya az irracionális hiedelmeknek A diszfunkcionális hiedelmek és a párkapcsolati elégedettség között szignifikáns negatív korrelációt mutattak ki. A kognitív struktúrában a hiedelmek a

sémákra épülve helyezkednek el, azaz a 87 korábban és mélyebben beépülő sémák szűrő funkciója szabályozza a hiedelmek szelektálását és beépülését (Perczel Forintos, 2006). Minden ember rendelkezik sémákkal, a szerencsésebbek több adaptívval és kevesebb maladaptívval. Számos pszichiátriai kórképnél (gyermekkori eredet) találtak az átlagnál gyakrabban megjelenő maladaptív sémákat (Unoka, 2007). A korai kötődési mintázatok a gyermekkori szükségletek kielégítésének megfelelő vagy nem megfelelő volta mentén alakulva, a felnőtt kötődési mintázatot, belsővé tett reprezentációk és munkamodellek közvetítésével hozzák létre és tartják fenn. A kognitív- és viselekedésterápiás elméletből és gyakorlatból kiemelkedő sémaelmélet szerint a korai maladaptív sémák – melyek egész életünkön át befolyásolják a gondolkodásunkat,- szintén a kora gyermekkori szülő-gyermek kapcsolatban gyökerezve, a

szülő megfelelő vagy nem megfelelő gondoskodó szerepe által, a szülő gondolkodását beépítve befolyásolják a felnőtt kapcsolatok, párkapcsolatok alakulását. Nem meglepő tehát, hogy korai maladaptív sémák gyakrabban jelennek meg bizonytalanul elkerülő vagy bizonytalanul szorongó, esetleg ambivalens kötődésű személyeknél, ahogy ez még több vizsgálatból is kiderül (Simard, Moss, Pascuzzo, 2011; Mason, Platts, Tyson, 2010; Cecero, Nelson, Gillie, 2004). Ezek a kutatási eredmények nyilvánvaló teszik a kötődés és a maldaptív hiedelmek, sémák kapcsolatát. A párkapcsolatok témájával foglalkozó kutatások egyik fő fókusza tehát az irracionális hiedelmek kapcsán a viszony érzelmi minőségét érintő hatásuk, különösen az elégedettség és az alkalmazkodás tekintetében (Baucom és mtsai, 1989). Bradbury és Fincham (1988) a valótlan hiedelmek elfogadása és a kapcsolati elégedettség összefüggésében szignifikáns negatív

korrelációt mutatott ki, azaz a párkapcsolattal való alacsonyabb fokú elégedettség az irracionális, partneri viszonyt érintő hiedelmek nagyobb mértékű elfogadásával járt együtt. Más kutatók is hasonló következtetésekre jutottak (Metts és Cupach, 1990; Moller és van de Merwe 1997, Moller és van Zyl, 1991). Epstein (1985) szerint a házassági problémák kognitív tényezői közül legjelentősebb hatással az egyén önmagát, partnerét és a kapcsolaton belüli interakcióikat érintő irracionális hiedelmei bírnak. Young elsősorban egyéni terápiákban alkalamazza a sématerápiát, noha beszél annak párterápiás vonatkozásáról is. Frank Dattilio (2007) kifejezetten párkapcsolatok működésének megértéséhez ír a sématerápiáról. Párkapcsolatok sémafókuszú megközelítése Dattilio és Epstein (2005) elmélete a párkapcsolatokban szerepet játszó sémák kialakulásáról és szerepéről jó összefoglalását adja az eddig

felsorolt elméleteknek és vizsgálati eredményeknek. Dattilio (2005) elképzelését a sémák elhelyezkedéséről és alakulásáról párkapcsolatokban és családi kapcsolatokban a 7. ábra mutatja be Fontosnak tartja kihangsúlyozni az eredeti család és azon belül a szülő-gyermek közötti kötődés, a szülők kapcsolatának, valamint a külső hatásoknak a szerepét a 88 házastársak sémáinak kialakulásában, ami a szülői gondolkodás, érzelmek és viselkedés beépítésén keresztül valósul meg. Ez az elképzelés, bár más megközelítésből, de összecseng Amato és Booth (2001) Közvetítő modell elméletével. Dattilio és Epstein (2005) szerint a párkapcsolatok sztenderdjeinek, szabályainak kialakulásában a sémákon túl meghatározóak a kapcsolaton belüli határok, a hatalom és irányítás, valamint a kapcsolatba történő befektetés mértéke. A határok átjárhatóságát a házastársak közötti függőség, függetlenség

tarthatja fent (együtt töltött idő, gondolatok és érzések megosztásának mértéke). A párkapcsolatokban hatalom és kontroll, a döntéshozás és kompromisszum folyamatában elfogadott sztenderdek mentén alakul, míg a kapcsolatba való befektetés mértéke a gondoskodás, a ragaszkodás, az elköteleződés és kommunikációra való hajlam mértékétől függ. Ezen tényezők vannak jelen a Minuchin (2005) által alapított strukturális családterápiában, az élményközpontú családterápiás iskola elméletében, a tárgykapcsolati családterápia kötődés elméletében és a Rusbultféle Befektetés Modell elméletében (Rusbult és mtsai, 1998) is. Eredeti Szülők Szülői gondolkodás, család kapcsolata szülők érzelmeinek és viselkedésének internalizációja és identifikációja Én-séma Családi kialakulás kapcsolatok Külső hatások Én és a Házastárs Jelenlegi család 7. ábra: Sémák kialakulásának útja pákapcsolatokban

és családi kapcsolatokban (Dattilio, 2007) Kapcsolódva Dattiliohoz, tapasztalataim szerint, a párkapcsolatokban distressz hatására aktivizálódó maladaptív sémák az egyének megküzdési képességei mentén maradnak fent és 89 képesek megerősíteni a párkapcsolatokban megjelenő negatív mintázatokat. A háromféle megküzdési stílus (elkerülés, kompenzálás, fenntartás) különböző variációjú összjátéka eltérő kapcsolati működést eredményez. Abban az esetben, ha a házastársak maladaptív sémái egymás fenntartói (például önfeláldozó és a büntető készenlét maladaptív sémák), hosszú időn keresztül kitartanak egymás mellett, de az ismerős biztonság a boldogtalanság érzésével jár együtt (v.ö Framo). Abban az esetben, ha kompenzálják a felek a maladaptív sémáikat kapcsolatukban, önmagukat háttérbe szorítva a másik, illetve a kapcsolat kedvéért mutatnak egy olyan szerepet, ami diszharmónikus számukra

(például egy domináns, aktív önfeláldozó maladaptív séma kompenzációja a szélsőséges önzőség). Abban az esetben pedig, ha az elkerülés megküzdési stílus jellemző, a személy elkerüli azokat a kapcsolatokat, ahol maladaptív sémája aktiválódhatna, ami legalább annyira rugalmatlan, szélsőséges és ezzel együtt maladaptív út, mint az előző kettő. Természetesen ezen megküzdési stílusok egyéb variációjának előfordulása is lehetséges. 4 A maladaptív sémákkal való, pozitív eredménnyel járó megküzdés bizonytalan kötődésű személyeknél nehezített, hiszen a maladaptív sémák mellett a stresszel járó folyamat a kötődési mintázatot is aktivizálja. Bizonytalan kötődés, az alacsony önbecsülés (gyenge én), rugalmatlan gondolkodás, nem kedvez a párkapcsolatot érintő változtatási szándéknak. 1.6 Elméleti rész ismereteinek összefoglalása Az elméleti részben összefoglaltam a jelenben tapasztalható,

párkapcsolatokat érintő változások következményként is fontossá vált, a tartós párkapcsolatok működésének alapjául szolgáló párkapcsolati elégedettség jelentését, különböző szempontok szerinti megközelítését. Az elméleti rész első öt fejezetében saját szempontrendszerem alapján mutattam be számos ide kapcsolódó kutatás eredményét. Demográfiai változók közül a kutatások nagyobb százalékában azt találták, hogy nemenként eltérő szempontok fontosak a párkapcsolati elégedettség megélésével kapcsolatban. Összességében a férfiak, a nőkhöz képest elégedettebbek a párkapcsolatukkal, ezen belül azok a férfiak elégedettebbek, akiknél feleségük alacsonyabb iskolázottságú azokhoz képest, akiknek magasabb iskolázottságú a feleségük; azok a férfiak, akiknél közepesnél nem magasabb jövedelmmel rendelkező feleségük van, azokhoz képest, akiknek magas jövedellemel és férfias munkával rendelkező

feleségük van; azok a férfiak, akiknek feleségük fiatalabb, azokhoz képest, akiknek nem fiatalabb a feleségük. Ezen túl a férfiaknál elégedettségük mentén a választott partner fizikai vonzereje, nőknél viszont a férfi jövedelme, munkahelyi státusza, illetve annak kiszámíthatósága az elsődleges szempont. A párkapcsolati sématerápia gyakorlati alkalmazhatóságát, párterápiás esetbemutatásunkon keresztül mutattuk be a Paradigma 2014. 2 számában (Kozékiné Hammer, Iring, 2014b) 4 90 A szubjektív változókat kiemelve elmondható, hogy a párkapcsolati elégedettséggel együtt jár a barátságos, nyitott, lelkiismeretes, extravertált személyiségtípus; problémaorientált megküzdési stílus; alacsony depresszió és szorongás-szint, a párkapcsolatra jellemző összetartó kohézió, optimális flexibilitás, tiszta kommunikáció, célratörő problémamegoldás, alacsony stressz-szint; a biztonságos kötődési stílus; magas globális

és alacsony feltételhez kötött önbecsülés; kevés aktív maladaptív séma; magas szintű elköteleződés; magas szintű befektetés a kapcsolatba; kapcsolaton kívüli alternatívák lehetőségének kis valószínűsége és alacsony minősége. Fontosnak tartom kiemelni a nemi különbségek tekintetében, hogy a nők jobban érzik magukat közeli kapcsolatban, rugalmasabbak és nyíltabban kommunikálnak, mint a férfiak, problémamegoldásukra azonban a párkapcsolati elégedetlenséget elővételező érzelemközpontú megküzdés jellemzőbb. A nőket inkább biztonságos kötődési stílus jellemzi, ami a párkapcsolati elégedettséggel erős kapcsolatban van, szemben a férfiakra inkább jellemző elkerülő kötődéssel, ami a párkapcsolati elégedetlenséget jósolja be. A párkapcsolati elégedettséget meghatározó szempontok összetételét bonyolítja az idő és a gyermekek számának figyelembe vétele is. Az együtt töltött idő

függvényében, a kapcsolatból született gyermekek növekvő számával együtt a párkapcsolati elégedettség intenzitása csökken. A családi életciklusok tekintetében általánosítható az az eredmény, hogy az első gyermek születése után a házastárssal tölött szabad idő, és a kapcsolati elégedettség szintén csökken és legalacsonyabb a serdülőkorú-felnőttkorú gyermekeket nevelő szülőknél. A párkapcsolati elégedettség kutatásával kapcsolatos eredmények egyértelműsítik azt, ami az elméleti rész bevezetőjében már említésre került, miszerint a párkapcsolati elégedettség meghatározása „teljességgel lehetetlen”, hiszen számtalan változó egymásra hatásának, interakciójának eredménye, viszont meggyőződésem szerint fontos törekedni az összefüggések megismerésére. A szakirodalomban olvasható együttjárások közül néhány összefüggés ellenőrzését tűztem ki célul kutatásomban, amelyeket a disszertáció

következő, vizsgálati részében ismeretetek. 91 2. EMPÍRIKUS VIZSGÁLATOK 2.1 A vizsgálat célkitűzései és felépítése A disszertáció tárgyát képező vizsgálat általános célkitűzése a párkapcsolati elégedettség több szempontú, integratív jellegű meghatározása prediktív tényezőinek feltárása által, rendszerszemléleti keretben. A keresztmetszeti kutatás három részből tevődik össze 1) Az első részben a pár tagjaira, mint egyénekre és mint párokra fókuszáltunk. A párkapcsolatot alkotó férfiak és nők demográfiai és pszichológiai változói között fennálló különbségek megállapítására kerül sor, majd az adott házastárs saját párkapcsolati elégedettségét és azzal szorosan összefüggő saját strukturális pszichológiai jellemzőinek, - mint kohézió, flexibilitás, kommunikáció, problémamegoldás, stressz (Olson és Gorall, 2003) - együttjárását vizsgáltuk a házastárs saját demográfiai

és pszichológiai jellegzetességeivel, majd a házastárs partnerének demográfiai és pszichológiai jellemzőivel. Ennek a fejezetnek részét képezi a vizsgálati személyek páros vizsgálata is, közös mutatók képzésével. A közös mutatókat az egyéni mutatók kategoriális felosztása segítségével alkottuk meg, ezzel lehetővé téve az összefüggések feltárásán túl a kapcsolat mintázatainak megfigyelését is. A demográfiai és pszichológiai jellemzők csoportosítása az elméleti fejezet gondolatmentét követve, a következőképpen történt:  Egyéni objektív szempontok: életkor, jövedelem, iskolázottság;  Egyéni szubjektív jellemzők: személyiségvonás, depresszió/szorongás, megküzdési stílus;  Társas objektív szempontok: kapcsolati státusz, megismerkedés óta eltelt évek száma, együttélés években, gyermek léte, közös gyermekek száma, családi életciklus;  Társas szubjektív jellemzők: kapcsolatban

tapasztalt kohézió, rugalmasság, kommunikáció nyíltsága, problémamegoldás sikeressége, stressz-szint, elköteleződés, befektetés, kapcsolaton kívül észlelt alternatívák minősége;  Származási családból eredő objektív szempont: szülők válása;  Származási családból eredő szubjektív jellemzők: önbecsülés, kötődési stílus, maladaptív sémák. 2) A második részben egy saját, integratív szemléletű elméleti modellt teszteltünk. A saját modellbe az Olson-féle strukturális változók mellett a kötődési stílus, maladaptív sémák, globális önbecsülés triádját integráltuk. Az egyéni férfi és egyéni női modellben kontrolláltuk a demográfiai változókat. Ezt a modellt egyéni szinten teszteltük és kiegészítettük egy társas modellel, amiben a páronkénti összehasonlításokból származó korrelációs összefüggések alapján kizárólag csak a párkapcsolati elégedettséggel szignifikánsan

összefüggő demográfiai 92 és pszichológiai változókat emeltük be. Ebben az esetben is két modellt hoztunk létre, egy olyan modellt, amiben a férj párkapcsolati elégedettségét magyarázó női változókat, valamint a feleség párkapcsolati elégedettségét magyarázó férfi változókat vettük figyelembe. 3) Az empirikus rész harmadik fejezetében a tartós párkapcsolatok alapjául szolgáló elköteleződést magyarázó Rusbult-féle Befektetés Modellt teszteltük (Rusbult és mtsai, 1998). Ezt megelőzően elvégeztük Nagy Gabriella (2011) által magyar nyelvre adaptált Investment Model of Romantic Associations (Rusbult, 1979) kérdőív pszichomatriai elemzését. A szempontok és a jellemzők besorolása önkényes volt. A származási családból eredő szubjektív jellemzők természetesen az egyéni szubjektív jellemzők csoportjába is besorolhatók lennének, azonban ezzel a felosztással az eredeti család szerepének hangsúlyozására

szerettem volna törekedni. A vizsgálat második részében bemutatott modelljeink esetében, különböző szempontok által vezérleve tettük ki változóinkat statisztikai vizsgálatoknak. Az első modell esetében, terápiás tapasztalataim szerint fontosnak vélt pszichológiai változók szerepelnek. A második modellünkben, a páronkénti összehasonlításokból a párkapcsolati elégedettséggel szignifikáns kapcsolatot mutató változókat emeltük be. A Befektetés Modellbe, Rusbult és munkatársai (1998) által megnevezett három jellemzőt tettük, néhány demográfiai változóval kiegészítve. Az első modellben külön a férfiakra és külön a nőkre vonatkoztattuk a számításainkat, a második modellben a férfi párkapcsolati elégedettségét korreláltattuk partnere változóival és viszont, míg a harmadik modellbe a férfiak és a nők változóit egyszerre tettük ki a vizsgálatnak. 2.2 Hipotézisek A hipotézisek megfogalmazásánál két

megközelítést használtam, mivel mindkét összefüggést fontosnak gondolom. Feltételezem, hogy a válaszadó saját párkapcsolati elégedettsége és annak strukturális jegyei összefüggést mutatnak a válaszadó saját demográfiai és pszichológiai eredményeivel is, de a válaszadó adott konstruktuma kapcsolatban van partnerének jellemzőivel is. A) Hipotézis: A demográfiai változók, a párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jellemzői kapcsolatban vannak egymással. Az életkorral összefügg a kapcsolatot jellemző elégedettség, kohézió, rugalmasság, kommunikáció, problémamegoldás és a stressz-szint, férfiak és nők esetében egyaránt. 1. Minél idősebb a férj, annál elégedetlenebb a kapcsolatával, annál kevésbé érzi magához közel a feleségét, annál kevésbé rugalmas, annál zártabban kommunikál, annál sikertelenebb problémamegoldó és annál nagyobb stresszt él meg. 93 2. Minél idősebb a feleség,

annál elégedetlenebb a kapcsolatával, annál kevésbé érzi magához közel a férjét, annál kevésbé rugalmas, annál zártabban kommunikál, annál sikertelenebb problémamegoldó és annál nagyobb stresszt él meg. 3. Minél fiatalabb a férj felesége, a férj annál elégedettebb a kapcsolatával, annál közelebb érzi magához a feleségét, annál rugalmasabb, annál nyíltabban kommunikál, annál sikeresebb problémamegoldó és annál kevesebb stresszt él meg. 4. Minél idősebb a feleség férje, a feleség annál elégedettebb a kapcsolatával, annál közelebb érzi magához a férjét, annál rugalmasabb, annál nyíltabban kommunikál, annál sikeresebb problémamegoldó és annál kevesebb stresszt él meg. A jövedelemmel és az iskolai végzettséggel kapcsolatban van a kapcsolaton belül jellemző elégedettség, kohézió, rugalmasság, a kommunikáció, a problémamegoldás és a stressz, férfiak és nők esetében egyaránt. 5. Minél magasabb a

férj jövedelme és az iskolai végzettsége, a férj annál elégedetlenebb a kapcsolatával, annál kevésbé érzi magához közel a feleségét, annál kevésbé rugalmas, annál zártabban kommunikál, annál sikertelenebb problémamegoldó és annál nagyobb stresszt él meg. 6. Minél magasabb a feleség jövedelme és az iskolai végzettsége, a feleség annál elégedetlenebb a kapcsolatával, annál kevésbé érzi magához közel a férjét, annál kevésbé rugalmas, annál zártabban kommunikál, annál sikertelenebb problémamegoldó és annál nagyobb stresszt él meg. 7. Minél több a feleség jövedelme és az iskolai végzettsége, a férj annál elégedetlenebb a kapcsolatával, annál kevésbé érzi magához közel a feleségét, annál kevésbé rugalmas, annál zártabban kommunikál, annál sikertelenebb problémamegoldó és annál nagyobb stresszt él meg. 8. Minél több a férj jövedelme és magasabb az iskolai végzettsége, a feleség annál

elégedettebb a kapcsolatával, annál közelebb érzi magához a férjét, annál rugalmasabb, annál nyíltabban kommunikál, annál sikeresebb problémamegoldó és annál kevesebb stresszt él meg. Az együtt töltött évek száma kapcsolatban van a kapcsolaton belül jellemző elégedettséggel, kohézióval, rugalmassággal, a kommunikációval, a problémamegoldással és a stressz-szinttel, férfiak és nők esetében egyaránt. 9. Minél több éve van együtt a férj és a feleség, a férj annál elégedetlenebb, annál távolabb érzi magától a feleségét, annál rugalmatlanabb, annál rosszabbul kommunikál, annál sikertelenebb problémamegoldó és annál magasabb szintű stresszt él meg a kapcsolatában. 10. Minél több éve van együtt a férj és a feleség, a feleség annál elégedetlenebb, annál távolabb érzi magától a férjét, annál rugalmatlanabb, annál rosszabbul kommunikál, annál sikertelenebb problémamegoldó és annál magasabb szintű

stresszt él meg a kapcsolatában. 94 Gyermek léte és száma összefügg a párkapcsolati elégedettség, kohézió, rugalmasság, a kommunikáció nyíltságának, a problémamegoldás sikerességének és a stressz-szintjének mértékével. 11. Azok a férjek, akiknek már született gyermekük alacsonyabb párkapcsolati elégedettséggel, alacsonyabb kohézióval, alacsonyabb flexibilitással, alacsonyabb kommunikációval, rosszabb problémamegoldással és magasabb stressz-szinttel jellemezhetőek azokhoz képest, akiknek még nem. 12. Azok a feleségek, akiknek már született gyermekük, magasabb párkapcsolati elégedettséggel, magasabb kohézióval, magasabb flexibilitással, nyíltabb kommunikációval, sikeresebb problémamegoldással és alacsonyabb stressz-szinttel jellemezhetők azokhoz képest, akiknek még nem. 13. Minél több gyermeke született a párnak, a férj annál alacsonyabb párkapcsolati elégedettséggel, alacsonyabb kohézióval, alacsonyabb

flexibilitással, alacsonyabb kommunikációval, rosszabb problémamegoldással és magasabb stressz-szinttel jellemezhető. 14. Minél több gyermeke született a párnak, a feleség annál magasabb párkapcsolati elégedettséggel, magasabb kohézióval, magasabb flexibilitással, nyíltabb kommunikációval, sikeresebb problémamegoldással és magasabb stressz-szinttel jellemezhető. A gyermekek életkora kapcsolatban van a párkapcsolati elégedettség, kohézió, rugalmasság, a kommunikáció nyíltságának, a problémamegoldás sikerességének és a stressz-szintjének mértékével. 15. Az első gyermek születése után a férj alacsonyabb párkapcsolati elégedettséggel, alacsonyabb kohézióval, alacsonyabb flexibilitással, alacsonyabb kommunikációval, rosszabb problémamegoldással és magasabb stressz-szinttel jellemezhető, mint az idősebb gyermekkel rendelkező férj. 16. Az első gyermek születése után a feleség magasabb párkapcsolati

elégedettséggel, magasabb kohézióval, magasabb flexibilitással, nyíltabb kommunikációval, sikeresebb problémamegoldással és magasabb stressz-szinttel jellemezhető, mint az idősebb gyermekkel rendelkező feleség. A férj, feleség szüleinek válása kapcsolatba hozható a párkapcsolati elégedettséggel és annak strukturális jegyeivel. 17. Azoknak a férjeknek, akiknek elváltak a szüleik, alacsonyabb a párkapcsolati elégedettségük, közelségérzésük, flexibilitásuk, zártabb a kommunikációjuk, sikertelenebb a problémamegoldásuk, magasabb a stressz-szintjük azokhoz képest, akiknek nem váltak el a szüleik. 18. Azoknak a feleségeknek, akiknek elváltak a szüleik, alacsonyabb a párkapcsolati elégedettségük, közelségérzésük, flexibilitásuk, zártabb a kommunikációjuk, sikertelenebb a 95 problémamegoldásuk, magasabb a stressz-szintjük, azokhoz képest, akiknek nem váltak el a szüleik. A párkapcsolati státusz kapcsolatban

van a párkapcsolati elégedettséggel és annak strukturális jegyeivel. 19. Azok a férjek, akik házasságban élnek, kevésbé elégedettek a párkapcsolatukkal, kevésbé érzik közelebb magukhoz a feleségüket, rugalmatlanabbak, zártabban kommunikálnak, sikertelenebb problémamegoldók, magasabb stresszt élnek meg a kapcsolatukban, azokhoz képest, akik élettársi kapcsolatban vannak egymással. 20. Azok a feleségek, akik házasságban élnek, elégedettebbek a párkapcsolatukkal, közelebb érzik magukhoz a férjüket, rugalmasabbak, nyíltabban kommunikálnak, sikeresebb problémamegoldók, alacsonyabb stresszt élnek meg a kapcsolatukban, azokhoz képest, akik élettársi kapcsolatban vannak egymással. B) Hipotézis: Párkapcsolati elégedettség, a kapcsolat strukturális jellemzői és a kapcsolat egyéni szubjektív változói összefüggenek egymással. A személyiségvonások kapcsolatban vannak a párkapcsolati elégedettséggel és annak strukturális

jegyeivel. 21. A neuroticizmus (érzelmi instabilitás) negatívan, az extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, valamint a nyitottság pozitívan függ össze az párkapcsolati elégedettséggel és a kapcsolat strukturális jellemzőivel, kivéve a stressz, amivel negatív irányú kapcsolatot mutat. 22. A pár egyik tagjának személyiségvonásai a fentiekben leírtaknak megfelelő irányú összefüggést mutatnak a pár másik tagjának párkapcsolati elégedettségével és a kapcsolat strukturális jegyeivel. A depresszió, vonásszorongás kapcsolatban van a párkapcsolati elégedettséggel és annak strukturális jegyeivel. 23. A depresszió és a vonásszorongás negatívan függ össze a párkapcsolati elégedettséggel, a kapcsolaton belüli kohézióval, flexibilitással, kommunikációs stílussal, problémamegoldással, és pozitívan a stresszel. 24. A pár egyik tagjának depressziója, vonásszorongása a fentiekben leírt irányú

összefüggéseket mutat a pár másik tagjának párkapcsolati elégedettségével és a kapcsolat strukturális jegyeivel. A megküzdési képesség kapcsolatban van a párkapcsolati elégedettséggel és annak strukturális jegyeivel. 25. Az érzelemfókuszú megküzdés negatív irányú kapcsolatot mutat a párkapcsolati elégedettséggel, kohézióval, flexibilitással, kommunikációval, problémamegoldással, és pozitív irányú kapcsolatot a stresszel. 96 26. A problémafókuszú megküzdés pozitív irányú kapcsolatot mutat a párkapcsolati elégedettséggel, kohézióval, flexibilitással, kommunikációval, problémamegoldással, és negatív irányú kapcsolatot a stresszel. 27. A pár egyik tagjának megküzdési stílusa a fentiekben leírt irányú összefüggést mutat a pár másik tagjának párkapcsolati elégedettségével és a kapcsolat strukturális jegyeivel. C) Hipotézis: A párkapcsolati elégedettség, a kapcsolat strukturális jellemzői és a

kapcsolat társas szubjektív változói kapcsolatban vannak egymással. A kapcsolati struktúra kapcsolatban van a párkapcsolati elégedettséggel. 28. A kapcsolaton belüli közelség, rugalmas működés, nyílt és gazdag kommunikáció, sikeres problémamegoldás, alacsony stressz és párkapcsolati elégedettség együtt járnak férfiaknál és nőknél egyaránt. 29. A pár egyik tagjának kapcsolati strukturális jegyei a fentiekben leírt irányú összefüggést mutatnak a pár másik tagjának párkapcsolati elégedettségével és a kapcsolat strukturális jegyeivel. 30. Ha mindkét fél szélsőséges mértékű kohézióval, szélsőséges mértékű rugalmassággal, szélsőségesen zárt kommunikációval, sikertelen problémamegoldással, magas stressz szinttel jellemezhető, akkor mindketten elégedetlenek. 31. Ha mindkét fél optimális szintű kohézióval vagy optimális szintű flexibilitással, sikeres nyílt kommunikációval, sikeres problémamegoldással,

alacsony fokú stressz-szinttel jellemezhető, akkor mindketten elégedettek a kapcsolatukkal. 32. Ha a két fél különböző kohéziós, flexibilitás, kommunikációs vagy problémamegoldási mintázattal, illetve stressz-szinttel jellemezhető, mindketten elégedetlenek a kapcsolatukkal. Az elköteleződés, befektetés, kapcsolaton kívüli alternatívák kapcsolatban vannak a párkapcsolati elégedettséggel és annak strukturális jegyeivel. 33. A magasabb szintű elköteleződés és a kapcsolatba való nagyobb mértékű befektetés valamint az alacsonyabb szintű, a kapcsolaton kívül észlelt alternatívák minősége magasabb párkapcsolati elégedettséggel, a pár tagjai között nagyobb kohézióval, magasabb szintű rugalmassággal, nyíltabb kommunikációval, sikeresebb problémamegoldással és alacsonyabb stressz-szinttel jár együtt a kapcsolaton belül. 34. A pár egyik tagjának elköteleződése, befektetése, alternatívák minősége a fentiekben leírt

irányú összefüggést mutatnak a pár másik tagjának párkapcsolati elégedettségével és a kapcsolat strukturális jegyeivel. 35. Abban az esetben, ha a pár tagjai mindketten magas szintű elköteleződést / befektetést tapasztalnak a kapcsolatukban, mindketten elégedettek. Ha a pár tagjai mindketten alacsony elköteleződés-szintet / befektetetés-szintet tapasztalnak a kapcsolatukban, mindketten 97 elégedetlenek. Abban az esetben, ha a pár tagjai különböző szintű elköteleződést / befektetést tapasztalnak, akkor is mindketten elégedetlenek a kapcsolatukkal. Abban az esetben, ha a pár egyik tagja sem észlel sok, jó minőségű alternatívát a kapcsolatukon kívül, mindketten elégedettek a kapcsolatukkal; ha mindketten sok, jó minőségű alternatívát észlelnek a kapcsolatukon kívül, mindketten elégedetlenek; végül, ha a pár tagjai különböző mértékben észlelnek a kapcsolatukon kívül alternatívákat, mindketten elégedetlenek a

kapcsolatukkal. D) Hipotézis: A párkapcsolati elégedettség, a kapcsolat strukturális jellemzői és a kapcsolat származási családból származó szubjektív változói kapcsolatban vannak egymással. Az önbecsülés kapcsolatban van a párkapcsolati elégedettséggel és annak strukturális jegyeivel. 36. A globális önbecsülés pozitív, míg a kontingens önbecsülés negatív irányú kapcsolatot mutat a párkapcsolati elégedettséggel és a kapcsolaton belüli kohézióval, flexibilitással, kommunikációs stílussal, problémamegoldási készséggel, valamint a kapcsolatban tapasztalt stressz szinttel. 37. A pár egyik tagjának globális önbecsülése a fentiekben leírt irányú összefüggést mutatnak a pár másik tagjának párkapcsolati elégedettségével és a kapcsolat strukturális jegyeivel. 38. Abban az esetben, ha a pár mindkét tagja magas önbecsüléssel jellemzi magát, mindketten elégedettek; ha mindketten alacsony önbecsüléssel jellemzik

magukat, mindketten elégedetlenek a kapcsolatukkal, végül, abban az esetben, ha a pár tagjai különböző önbecsüléssel jellemzik magukat, mindketten elégedetlenek a kapcsolatukkal. A maladaptív sémák kapcsolatban vannak a párkapcsolati elégedettséggel és annak strukturális jegyeivel. 39. A maladaptív sémák mentén történő gondolkodásra való fokozott hajlam alacsonyabb párkapcsolati elégedettséggel, alacsonyabb szintű közelséggel és rugalmassággal, kevésbé nyílt kommunikációval, kevésbé sikeres problémamegoldással és több stresszel jár együtt, mint a maladaptív sémák mentén történő gondolkodásra való alacsonyabb hajlam. 40. A pár egyik tagjának maladaptív sématartományai az előzőekben leírt irányú összefüggést mutatnak a pár másik tagjának párkapcsolati elégedettségével és a kapcsolat strukturális jegyeivel. 41. Abban az esetben, ha a pár egyik tagjának a gondolkodását sem befolyásolják nagyobb

mértékben maladaptív sémák, akkor mindketten elégedettek a kapcsolatukkal; ha a pár mindkét tagja esetében fokozott a maladaptív sémákban történő gondolkodásra való hajlam, mindketten elégedetlenek a kapcsolatukkal; végül, ha a pár tagjainak a gondolkodását különböző mértékben jellemzi maladaptív működés, mindketten elégedetlenek a kapcsolatukkal. 42. A maladaptív kognitív stílusra való hajlam alacsonyabb globális önértékeléssel jár együtt férfiaknál és nőknél egyaránt. 98 Kötődési stílus kapcsolatban van a párkapcsolati elégedettséggel és annak strukturális jegyeivel. 43. Az alacsonyabb mértékű szorongással és alacsonyabb mértékű elkerüléssel jellemezhető biztonságosan kötődő személyek magasabb szintű párkapcsolati elégedettséget, magasabb szintű közelséget élnek meg a kapcsolatukban, mint a bizonytalan kötődésű személyek, emellett rugalmasabbak, nyíltabban kommunikálnak, sikeresebb

problémamegoldók és kevesebb stresszt élnek meg, mint a bizonytalanul kötődők. 44. A pár egyik tagjának kötődési stílusa a fentiekben leírt irányú összefüggést mutat a pár másik tagjának párkapcsolati elégedettségével és a kapcsolat strukturális jegyeivel. 45. Ha a pár mindkét tagja biztonságos kötődéssel jellemezhető, mindketten elégedettek; ha mindkét tagja bizonytalan kötődéssel jellemezhető, mindketten elégedetlenek, végül ha a pár tagjai különböző kötődési stílussal jellemezhetőek, mindketten elégedetlenek a kapcsolatukkal. 46. A biztonságos kötődés magasabb globális és alacsonyabb kontingens önbecsüléssel jár együtt, mint a bizonytalanul kötődés. 47. A bizonytalan kötődési stílus nagyobb maladaptív sémákban történő gondolkodásra való hajlammal jár együtt, mint a biztonságos kötődés. E) Hipotézis: Párkapcsolati elégedettség integratív szemléletű elméleti modellembe léptettt változók

lineáris összefügést mutatnak egymással és a párkapcsolati elégedettséggel. 48. A korábban ismertetett összefüggések és saját klinikai tapasztalataim szerint alkottam meg a párkapcsolati elégedettség és annak strukturális párkapcsolati jegyeinek elméleti, hipotetikus modelljét. A párkapcsolatok működésében történő elakadás a strukturális családterápiás iskola fogalmaival viszonylag könnyen leírható és a struktúra átalakításával módosítható. A strukturális családterápiás szemlélet azonban nem minden párkapcsolati probléma esetén nyújt hosszútávú megoldást. Terápiás szempontból a párkapcsolatot érintő vagy abból kiinduló elakadások feloldásához a jelenben tapasztalható strukturális jellegzetességek megismerésén túl, a párt alakító partnerek egyéni múltjának ismerete is szükségessé válhat. A szerző tapasztalatai szerint, a határokat, alrendszereket, hierarchiát egyrészt a felnőtt kötődési

minták, másrészt a párkapcsolatban élő személyek gondolkodását irányító kognitív struktúrák tartalmai befolyásolják, az önértékeléssel karöltve. A jelenben tapasztalható felnőtt kötődési mintázatok eredetének feltárására a gyermekkori és felnőttkori kötődési mintázat nagyfokú hasonlósága ad lehetőséget. A felnőttkori kötődési mintázatok feltárása által lehetőség van a gyermekkori kötődési mintázatok jellegére következtetni és az adott elakadásra megoldást találni. Feltételezésem szerint a kognitív tartalmak a származási családban a szülők verbális megnyilvánulásain keresztül és a kötődési mintázattól függően épülnek be a gyermek kognitív struktúráiba és határozzák meg a későbbiekben is a különböző forrásokból érkező információk értelmezését, beépülését. A kapcsolat biztonságossága/bizonytalansága, a 99 külvilágból érkező információk szelektálása és a szintén

gyermekkorban gyökerező önbecsülés együttesen alakítják a felnőtt párkapcsolatban jellemző stressz szintet, az alrendszereket, az azokat elválasztó határokat, a mérhető kohéziót és a változásokra adott reakcióként a flexibilitást. Ezek együttesen határozzák meg a párkapcsolatban élő férfiak és nők párkapcsolatra vonatkozó elégedettségét, a házastársak közötti közelség és rugalmasság mértékét. Ezzel az integratív szemléletmóddal közelítem meg a párkapcsolati elégedettség kérdését, előtérbe helyezve a rendszerszemlélet alapvetésére épített strukturális családterápiás iskola, az önbecsülés szerepét hangsúlyozó élményközpontú családterápiás iskola, a tárgykapcsolati családterápiás szemléleten belül a kötődés elmélet, valamint a kognitív terápiás szemléletből formálódó sématerápia szemléletét. Hipotézisünk a modellben lévő pszichológiai változók összefüggéseinek mintázata. A

8 modell ábrája jól mutatja az összes, feltételezett kapcsolatot az integratív modell változói között. KOK KOH KOHÉZIÓ ooK ÉZIÓ SÉMÁK FLEXIBILITÁS KÖTŐDÉS PÁRKAPCSOLATI ELÉGEDETTSÉG STRESSZ KOMMUNIKOM KÁCIÓMUNIKÁ ÖNBECSÜLÉS CIÓ PROB PÁS PROBLÉMAMEGOLDÁS LÉMA- Életkor Gyermek léte Végzettség Gyermekek száma 8. ábra: Párkapcsolati elégedettség hipotetikus integratív egyéni modellje 100 Együtt töltött évek száma F) Hipotézis: A párkapcsolati elégedettség, befektetés mértéke és az alternatívák minősége összefügg a kapcsolat felé mutatott elköteleződéssel (Rusbult-féle modell tesztelése). 49. Minél nagyobb a párkapcsolati elégedettség, minél magasabb a befektetés mértéke, minél kisebb az alternatívák valószínűsége, annál nagyobb az elkötelezettség. 50. Az elégedettség kapcsolatban van a kapcsolaton kívüli alternatívák minőségével és a befektetés mértékével, valamint az

alternatívák minősége is összefügg a befektetés mértékével: minél nagyobb az elégedettség, annál kisebb a kevesebb alternatív kapcsolatot észlel a személy a kapcsolatán kívül, annál többet fektet be a kapcsolatába. 51. Minél kevesebb alternatívát észlel a kapcsolatán kívül, annál többet fektet be a kapcsolatába, a férfi és a nő egyaránt. 52. A házaspár tagjainak elköteleződése összefügg: minél nagyobb az egyik elköteleződése a párkacsolat felé, annál nagyobb a másiké és viszont. Az elméleti modellünket a 9. ábrán szemléltetem Pá Elégedettség Alternatívák ALT ELK Elköteleződés minősége ERNAT ÖTELE Tartós T párkapcsolat artó s BEFE Befektetés KTETÉ 9. ábra: Kiegészített Rusbult-féle elméleti modell 2.3 Módszertan 2.31 Vizsgálati személyek és eljárás Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkba kényelmi mintavétellel vontunk be minimum 23 éves, legalább három éve együtt élő

házaspárokat vagy élettársi kapcsolatban élő párokat. Vizsgálatunkban az életvitelszerű együttélés volt az elsődleges beválogatási kritérium és nem a házassági kapcsolat maga. Együttélés tekintetében a vizsgálati populáció homogénnek számít A vizsgálati személyek zárt borítékban, válaszborítékkal együtt kapták meg a papír-ceruza teszt alapú kérdőívcsomagot a részletes tájékoztatóval és beleegyezési nyilatkozattal együtt. A 101 kérdőívcsomag a demográfiai adatlapon túl 10 kérdőívet tartalmazott, amelyek kitöltése egyéntől függően kb. 2 órát vett igénybe A tájékoztatóban és a kérdőívcsomagban egyaránt a kérdőívek között pihenési időt javasoltunk a kitöltők számára. A kutatásban való részvétel önkéntes és anonim volt. Az adatgyűjtés 2013 februárjától 2013 júniusáig tartott A vizsgálathoz az etikai engedélyt megkaptam. Összesen 165 pár töltötte ki a kérdőívcsomagot. 5 párt ki

kellett zárnunk a vizsgálatból, különböző okok miatt. Egy pár nem felelt meg a beválasztási kritériumnak, hiszen még csak 2,5 éve élt kapcsolatban partnerével, a másik négy pár kizárása pedig egymásnak ellentmondó adatok, illetve túl sok hiányzó adat miatt történt. Végül 160 pár, azaz 320 személy adatai, összfüggő mintaként kezelve kerültek feldolgozásra. 2.32 Mérőeszközök A válaszadók a párjukkal közösen megbeszélt jeligével azonosították magukat párként a kérdőívcsomag minden lapján. Alapadatok voltak a nem, életkor, legmagasabb iskolai végzettség, jövedelem, kapcsolati státusz (élettársi kapcsolat vs.házasság), együtt töltött évek száma, gyermek léte, közös gyermekek száma, szülők válásának ténye. Kérdőívek 1) Big Five Kérdőív – rövidített 44 tételes változata (Big Five Inventory, rBFI; Costa és McCrae, 1992; John és Srivastava, 1999; Rózsa és mtsai, 2006) A BFI-44 egy Big-5 alapú

kérdőív, melyet Oliver P. John 1991-ben tett közzé (John, Hampson, Goldberg, 1991). A kérdőív a Goldberg-féle (1990) Big Five faktorokat méri A kérdőívet úgy tervezték, hogy gyors és rugalmas mérőeszköz legyen olyan esetekre, amikor nincs szükség a személyiség differenciáltabb leírására (Rózsa, Kálmán, Kő és mtsai, 2012). A kérdőívben 44 tételt ötfokú Likert-típusú skálán kell értékelni aszerint, hogy a válaszadó magára vonatokozóan az adott állítással mennyire ért egyet (végpontok: Egyáltalán nem értek egyet [1], Teljesen egyetértek [5]). A skálák egyenes és fordított tételeket egyaránt tartalmaznak. Minél magasabb pontot ér el a kitöltő, annál inkább jellemző rá az adott vonás. A kérdőív által mért öt alapvető dimenzió a Barátságosság, az Extraverzió, a Lelkiismeretesség, a Neuroticizmus és a Nyitottság. A Barátságosság olyan tulajdonságokat tartalmaz, mint az altruizmus, gondoskodás, érzelmi

támogatás, szemben az ellenségességgel, mások iránti közömbösséggel, önközpontúsággal, rosszindulattal és féltékenységgel. Az Extraverzió faktorba tartozik az egyén társas interakciók iránti érdeklődése, lelkes, aktív hozzáállás az élethez és a személyközi kapcsolatokhoz. A Lelkiismeretesség a rendszeresség, módszeresség szeretetét, de a teljesítményre való törekvést is jelenti. Ebben a dimenzióban találhatóak az önkontroll, impulzuskontroll, kívánatosság és a társakhoz való igazodás. A Neuroticizmus/Érzelmi instabilitás (más kérdőívekben az érzelmi stabilitás, ugyanezen skála másik pólusát képviseli) megfelel az Eysenck-modell neuroticizmus dimenziójának. Az 102 érzelmi labilitást vizsgálja, azaz a negatív érzelmi állapotok intenzitását és gyakoriságát méri. A Nyitottság faktor kapcsolatban áll az intellektussal, nyílt gondolkodással és a dogmatizmus hiányával, de magába foglalja a

tapasztalatok szükségletét is. Az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok eredményei szerint a kérdőív skáláinak belső megbízhatóságát becslő Cronbach-alfa mutatók 0,75 és 0,90 között ingadoztak, a három hónapos időintervallummal végzett teszt-reteszt korrelációk pedig 0,8 és 0,9 között változtak (John és Srivastava, 1999). Az elmúlt években végzett hazai kutatások a mérőeszköz jó pszichometriai jellemzőit támasztják alá (Janovics, 2008; Eisenbeck, 2009; Józsa, 2010). 2) Rosenberg Önértékelési Skála (Rosenberg Self-Esteem Scale, RSE; Rosenberg, 1965; Paksi, Felvinczi és Schmidt, 2004) A Rosenberg-féle önértékelési kérdőív az önértékelés egyik legelterjedtebb, valid mérőeszköze. A kérdőív 10 (öt pozitív és öt negatív megfogalmazású, azaz fordított) tételből áll, a válaszadás 1-től 4-ig terjedő négyfokú Likert-típusú skálán méri az általános (globális) önértékelést (végpontok:

Egyáltalán nem értek egyet [1], Teljesen egyetértek [4]). Minimum 10, legfeljebb 40 pont érhető el a pontok összesítése által. A magasabb pontszám pozitívabb önértékelésre utal A kérdőív belső megbízhatósága jó, különböző mintákon 0.77 és 083 között mozog (Paksi és Schmidt, 2006) A kérdőív magyar változatának pszichometriai belső megbízhatósága ugyancsak megfelelő (Rózsa, V. Komlósi, 2014) 3) Kontingens Önértékelés Kérdőív (Contingent Self-Esteem; CSE; Johnson és Blom, 2006; V. Komlósi, megjelenés előtt) Maarit Johnson és Victoria Blom (2006) létrehozott egy kompetencia és kapcsolat alapú önértékelést mérő kérdőívet. A kérdőív 26 egyenes irányú tételt tartalmaz Az állításokat négyfokú Likert-típusú skálán kell megítélni (végpontok: Egyáltalán nem jellemző rám [1], Erősen jellemző [4]). Minél magasabb az adott skálán elért összpontszám, annál magasabb az egyén önbecsülése A

kapcsolat alapú skálán legfeljebb 56, a Kompetencia alapú skálán pedig 48 pontot lehet elérni. Johnson és Blom (2006) svéd mintán 215 személlyel tesztelte a kérdőív belső konzisztenciáját. A Cronbach-alpha értéke a kompetencia alapú skála esetén 0,89, a kapcsolati skálánál 0,88 volt. Az eredeti kérdőívet V. Komlósi Annamária és Kökönyei Gyöngyi (megjelenés alatt) adaptálták magyar nyelvre Johnson engedélyével. A kérdőív adaptációs munkálatainak eredményei még nem kerültek közlésre. A teszt reliabilitás adatai jók V Komlósi Annamária műhelymunkázóinak összesített eredménye alapján egy felnőttekből álló 141 fős mintán a kapcsolat alapú önbecsülés skála Cronbach-alfa értéke 0,86, a kompetencia alapú önbecsülés skála Cronbach-alfa értéke 0,81 (személyes közlés). 103 4) Spielberger-féle Vonásszorongás Kérdőív (STAI-T; Trait Anxiety Inventory; Spielberger, Gorsuch, Lushene, 1970; Sipos, Sipos,

Spielberger, 1988) A Spielberger-féle Vonás Szorongás (STAI) Kérdőívet Charles Donald Spielberger alkotta meg 1970-ben, magyarra Sipos Kornél és Sipos Mihály fordították le 1978-ban. A STAI szorongás mérésére kidolgozott, széles körben elterjedt 40 tételből álló, önkitöltős kérdőív. Két skálát tartalmaz, az első 20 tétel a pillanatnyi állapot-szorongás (STAI-S), a második 20 tétel a vonásjellegű szorongás, mint személyiségvonás mérésére szolgál (STAI-T). A vizsgálatban a vonásszorongás mérésére szolgáló kérdőívet használtam. A vonásszorongás viszonylag stabil szorongásra való általános hajlamnak tekinthető, amely a kellemetlen és fenyegető helyzetekben alakul ki. Bár a fenti két dimenzió elméletileg elkülönített, ennek ellenére a vonásszorongás fokozott mértéke hajlamosít az állapot-szorongásra. A STAI-T skála arra a kérdésre ad választ, hogy a vizsgált személy esetében milyen mértékű annak a

valószínűsége, hogy erős szorongásos állapotba jusson. Minél magasabb pontot ér el az egyén a skálán, annál inkább szorong A vonásszorongást mérő kérdőív 4 fokozatú Likert-típusú skálán mér (végpontok: Soha [1], Mindig [4]). A kérdőív belső reliabilitása kiemelkedően magas Stauder és Konkoly-Thege 2006-os adatai alapján a Cronbach-alfa értéke: 0,93 (Stauder és Konkoly-Thege, 2006). A több mint 30 nyelvre lefordított mérőeszköz megbízhatóságát és érvényességét számos nemzetközi és hazai vizsgálati eredmény támasztja alá (Spielberger, 1983, 2005; Sipos és mtsai, 1988). 5) Beck Depresszió Kérdőív – rövidített változat (Beck Depression Inventory, rBDI, Beck, 1976; Beck és mtsai, é.n; ford: Kopp és Fóris, 1995; Rózsa, Szádóczky, Füredi, 2001) Hangulatzavarok feltárására használt egyik legnépszerűbb önjellemző mérőeszköz a Beck Depresszió Kérdőív. A több mint 40 éve kifejlesztett, arany

standardnak tekinthető mérőeszköz megbízhatóságát és széles körű felhasználhatóságát nagyszámú klinikai és epidemiológai vizsgálat támasztja alá. A Beck Depresszió Kérdőív kidolgozásának alapját a depresszióban szenvedő betegek jellegzetes viselkedésének és tüneteinek klinikai megfigyelése alkotta. A kérdőív 21 tétele a depressziós tünetek széles körét öleli fel érzelmi, kognitív, motivációs és szomatikus területeken. Az eredeti kérdőív pontszámait általában az alábbiak szerint szokták átszámítani diagnosztikai kategóriákra: 14-nél kevesebb pontszám nem mutat depressziót; 14 és 20 pont közé eső értékek közepes depressziós szintnek feleltethetők meg; 21 vagy annál több pont pedig súlyos depresszióra utal. A vizsgálatok szerint az objektív klinikai értékelés és az önjellemzés igen magas együttjárást mutat. A mérőeszköz magyar nyelvű rövidített változatát Kopp, Falger, Appels, Szedmák

(1998) fejlesztette ki. A rövidített változatban nem az eredeti kérdőívben szereplő négy válaszlehetőség szerepel egy-egy tünettel kapcsolatosan, hanem egy állítás, amely a legsúlyosabb változatnak felel meg. Az állításokat négyfokú Likert-típusú skálán kell megítélni (végpontok: Egyáltalán nem jellemző rám [1], Teljesen jellemző rám [4]). A rövidített és a teljes változaton elért 104 összpontszámok magas együttjárása (r=0,92, n=101, p<0,001) a rövid skála megbízhatóságát és alkalmazhatóságát támasztotta alá (Kopp és mtsai, 1998). A rövid változat Cronbach-alfa értéke 0,83, ami alátámasztja a rövid skála belső megbízhatóságát (Rózsa és mtsai, 2001). A rövidített kérdőív kitöltésével a személy elért pontszáma alapján besorolható az alábbi kategóriák egyikébe: 0-9 pont: nincs depressziós tünetegyüttes; 10-18 pont: enyhe depressziós tünetegyüttes; 19-25 pont: közepesen súlyos

depressziós tünetegyüttes; 25 pont fölött: súlyos depressziós tünetegyüttes (Kopp, Szedmák, Lóke, Skrabski, 1997). 6) Megküzdés Mód Kérdőív – két alskálája (Ways of coping, WCO; Folkman, Lazarus, 1980; ford.: Kopp és Skrabski, 1992; Rózsa és mtsai, 2001) A kérdőívet Folkman és Lazarus dolgozta ki a megküzdési módok azonosítására. Magyar nyelvre Kopp Mária és Skrabski Árpád 1992-ben fordították le (Kopp és Skrabski, 1995). A kérdőív megbízhatósága és rövidsége miatt esett ezen kérdőívre a választás. A megküzdési stratégiák leírására a szakirodalomban többféle csoportosítást is találunk (Folkman és Lazarus, 1980; Aldwin és Revenson, 1987; Schwarzer és Schwarzer, 1996). Az elemzésre majd a megoldásra irányuló tevékenységet a problémacentrikus, míg a stressz-helyzetben keletkezett feszültségek levezetésére, a probléma minimalizálására vagy hárítására irányuló törekvéseket az érzelemközpontú

típusba sorolják (Folkman és Lazarus, 1980; Kopp és Skrabski, 1992). A konfliktusmegoldó stratégiák vizsgálatára a hazai epidemiológiai felmérésekben (Hungarostudy, 2002) a Folkman-Lazarus féle (1980) kérdőív rövidített verziói szerepeltek (Kopp és Skrabski, 1992; Rózsa, Purebl, Susánszky 2008). Kopp és Skrabski (1995) 20 902 személyre kiterjedő reprezentatív vizsgálatukban a 22 tételes mérőeszköz faktoranalízise 7 dimenziót eredményezett: problémaelemzés, céltudatos cselekvés, érzelmi indíttatású cselekvés, alkalmazkodás, segítségkérés, érzelmi egyensúlykeresés és visszahúzódás (Kopp és Skrabski, 1995; Kopp és Fóris, 1995). Az első két faktor a problémára irányuló konfliktusmegoldás, a többi faktor az érzelmi konfliktusmegoldások közé sorolható. A kérdőívben a kitöltő 4 fokozatú Likert-típusú skálán értékeli, hogy az adott állítás mennyire jellemző rá (végpontok: Nem jellemző rám [1], Nagyon

jellemző rám [4]). A skálákon elért magasabb pontszám az intenzívebb érzelemfókuszú vagy problémafókuszú konfliktusmegoldásra utal. A vizsgálatunkban alkalmazott kérdőívcsomag terjedelmére való tekintettel két olyan alskálát emeltünk ki az adott kérdőívből, melyeknek legjobb volt a belső megbízhatósága és melyek legegyértelműbben mérik az érzelemfókuszú és a problémafókuszú megküzdési stílust. Az érzelemközpontú megküzdést az Érzelmi indíttatású cselekvés skálával, míg a problémaközpontú megküzdést a Céltudatos cselekvés skálával mértük. Az előző skála négy, míg az utóbbi három itemet tartalmaz. 105 7) Young-féle Sématerápiás Kérdőív rövidített változata (Young és mtsai, 2010; YSI; Unoka és mtsai, 2004) A Young-féle Sématerápiás Kérdőív egy olyan önkitöltős papír-ceruza teszt, ami az aktív diszfunkcionális sémák azonosítását szolgálja. Young súlyos személyiségzavarban vagy

krónikus I. tengely zavarban szenvedő páciensek terápiájában szerzett tapasztalatai alapján alkotta meg a kérdőívet. A teszt eredetileg 244 tételből áll és tizenkilenc sémát mér, melyek öt magasabb rendű sématartományba szerveződnek. Később, elsősorban a kitöltéshez szükséges hosszú idő miatt Young a kérdőívet 95 tételesre rövidítette. Vizsgálatunkban a 95 tételes, rövidített kérdőívet használtuk. A kérdőív magyar reliabilitás és validitás vizsgálatát 231 fős klinikai és 153 fős normatív mintán, valamint 98 fős gimnáziumi mintán Unoka és munkatársai (2004) végezték. A klinikai mintába a Semmelweis Egyetem Pszichiátria és Pszichoterápiás Klinika betegei kerülhettek. A kérdőívet főleg depressziós (32,7%), étkezési zavarban szenvedő (19,5%), szorongásos zavarban szenvedők (11,0%) és alkoholfüggő (8,4%) betegek töltötték ki. A Séma Kérdőív belső konzisztenciája magas, a skálák Cronbach-alfa

értéke 0,86 és 0,95 között helyezkedik el. Magyar mintán Unoka és munkatársai (2004) tesztelték a Sémakérdőív honosított változatát Következtetésként azt vonták le, hogy a magyar kérdőív is jól használható (Unoka és mtsi, 2004). A kérdőív eredményeit sémánként és sématartományonként lehet értelmezni. A hatfokozatú Likerttípusú skála (végpontjai: Egyáltalán nem igaz rám [1], Tökéletesen igaz rám [6]) alapján kapott pontszámokat sémánként összeadva kapjuk meg az adott maladaptív skála értékét. A magasabb pontszám aktívabb sémaműködést mutat. Három fölött értéknél már aktív sémáról beszélünk A sémák pontszámainak összege mutatja a maladaptív séma aktivitását. Mivel a maladaptív sémák különböző számú itemből állnak, ezért az összehasonlíthatóság kedvért érdemes átlagolni. A 19 maladaptív séma értékeinek összege képezi az 5 maladaptív sématartományt. A sématartományok is

különböző számú maladaptív sémából tevődnek össze, sématartományonként itt is érdemes átlagolni a pontszámokat. A kapott pontszámok így alkalmasak az összehasonlításra Minél magasabb pontot ér el a kitöltő a kérdőívben, annál intenzívebben jellemzi gondolkodási stílusát a maladaptív sémák jelenléte. A sématerápiás kérdőív által mért sématartományok és maladaptív sémák a következők (Unoka, 2011): I. Elszakítottság/elutasítottság sématartomány Érzelmi depriváció, Elhagyatottság/ Instabilitás, Bizalmatlanság/Abúzus, Társas izoláció/ Elidegenedettség, Csökkentértékűség /Szégyen és Társas elutasítottság maladaptív sémák. II. Károsodott autonómia és teljesítőképesség sématartomány Dependencia/Inkompetencia, Sérülékenység/Veszélyeztetettség, Kudarcra Összeolvadtság/Éretlenség maladaptív sémák. III. Károsodott határok/korlátok sématartomány Feljogosítottság/grandiozitás és

Elégtelen önkontroll/Önfegyelem maladaptív sémák. 106 ítéltség és IV. Kóros másokra irányultság sématartomány Behódolás/Önalávetés, Önfeláldozás, Elismerés-hajszolás maladaptív sémák. V. Aggályosság és gátlás sématartomány Negativizmus/Pesszimizmus, Érzelmi gátoltság, Könyörtelen mércék/hiperkritikusság, Büntető készenlét maladaptív sémák. 8) Közvetlen Kapcsolatok Élményei Kérdőív - rövidített változata (Experiences in Close Relationships Scale-Revised; rECR; Fraley, Waller, Brennan, 2000; Nagy, 2005) A felnőtt kötődési stílust a Közvetlen Kapcsolatok Élményei Kérdőív (Brennan, Clark, Shaver, 1998) rövid változatával (Fraley és Shaver, 2000) mértük, ami 36 tételből áll és két független skálát tartalmaz a szorongás és elkerülés meghatározására (18-18 tétellel). A tételekre 7 fokozatú Likerttípusú skálán történik a válaszadás (végpontok: Egyáltalán nem igaz [1], Nagyon igaz [7])

A skálákon elért magasabb pontszám a magasabb feltételtől függő önbecsülésre utal. A kapott pontszámokból dimenzionális és kategoriális változók is képezhetők. A kötődési elkerülés azt mutatja meg, hogy az egyén mennyire hajlamos érzelmileg kívül maradni intim kapcsolataiból, félelmet érezni az intim viszonyaiban megélt kötődéssel, függőséggel kapcsolatban, elkerülni az önfeltárással járó helyzeteket. Ez a dimenzió felelős a kötődési viselkedés szabályozásáért, a kötődési személytől való távolság „beállításáért”. A kötődési szorongás dimenziója azt mutatja meg, hogy az egyén mennyire hajlamos megélni az elhagyástól, elutasítástól való félelmet, mekkora a másoktól érkező megerősítésre és elfogadásra való igénye, és mekkora distresszt él át, amikor a másik személy nem elérhető, vagy nem azonnal reagál. Bár Brennan és munkatársai (1998) a dimenzionális mértékek használatát

javasolják, mód van a Bartholomew és Horowitz (1991) modellben leírt 4 kötődési stílus - 1. biztonságos, 2 félelemtelielkerülő, 3 elutasító-elkerülő, 4 belebonyolódó típusok - elkülönítésére is A kötődési kategóriák meghatározására alkalmas matematikai eljárást a fentebb hivatkozott Brennan és munkatársai (1998) cikkében ismertetett leírás alapján Hadházi Éva és Hadházi Attila dolgozta ki (Hadházi, Vargha 2010). A kérdőív magyar adaptációját Nagy László (2005) végezte Eredményei meggyőzően bizonyítják a mérőeszköz megbízhatóságát, alkalmazhatóságát magyar mintán is. A jelen kutatás során a kötődést folytonos és kategoriális változóként is kezeltük. 9) Befektetési Modell Skála (The Investment Model Scale; IMS; Rusbult, és mtsai,1998; Nagy, 2011) Befektetési Modell Skálát Rusbult és munkatársai (1998) az elköteleződés és három összetevőjének – elégedettség, befektetés mértéke,

alternatívák lehetősége/ minősége – mérésére fejlesztették ki. A 37 tétel 4 skálába rendeződik. Elégedettség skála a kapcsolatban megtapasztalt pozitív és negatív érzelem arányát méri, amely annak függvényében változik, ahogy a partner mennyire elégíti ki az egyén legfontosabb szükségleteit. A Befektetés skála azoknak a kapcsolatba befektetett javaknak 107 az összességét méri, melyeknek az értéke csökkenne vagy elveszne, ha az egyén kilépne a kapcsolatból (pl.: befektetett idő, pénz, közös barátok) Az Alternatívák minősége skála a kapcsolaton kívül a személy által leginkább elérhető lehetőségek észlelt kívánatosságát méri. Az Elköteleződés a partner felé megélt függőséget méri, beleértve a kapcsolathoz való ragaszkodást és a pszichológiai kötődés érzését. Rusbult és munkatársai (1998) 4 fokú Likert- típusú skálát használtak a facet itemek értékeltetésére és 9 fokút a globális

kérdések esetén. A Likert-típusú skálázást Bartsch (2005) kutatása nyomás a globális tételek és a facet itemek értékelését is 5 fokú Likert-skálára módosította, ezzel egységesen 5 fokozat mentén értékelhető kérdőívet kapott (végpontok: Egyáltalán nem értek egyet [1], Teljesen egyet értek [5]). A kérdőívet Nagy Gabriellával (2011) szakdolgozati kutatásához fordítottuk le a szakmaiság elvét figyelembe véve, az angol nyelvről magyar nyelvre lefordított kérdőívet visszafordíttattuk angol nyelvre, hogy megtörténhessen az eredetivel való összevetés. Rusbult és munkatársai (1998) által mért adatok alapján a skálák belső konzisztenciája magas, a Cronbach-alfa mutatók 0,73 és 0,95 között mozognak (Rusbult és mtsai,1998). Nagy (2011) eredményei alapján a négy skála belső megbízhatósága jó, a Cronbach-alfa értéke 0,65 és 0,96 között helyezkedik el. A kérdőív elméleti faktorstruktúráját a jelen vizsgálat

keretében konfirmatív faktoranalízissel teszteltük. 10) Coping és Stressz Profil (Olson, Stewart és Wilson, 1991; CSP; Kissné Viszket és Hunyady, 2001) Olson 1997-ben alkotta meg a MASH Modellen alapuló Coping és Stressz Profilt. A modell lényegét az elméleti részben már részletesen ismertettem. Jelen kutatásban a teljes profilból csak a Pár Profilt használtuk, mely 70 tételből, azon belül 6 alskálából áll. Az itemek ötfokú Likert-skálán értékelendők (végpontok: Soha [1], Nagyon gyakran [5]). A kérdőív a párkapcsolati stresszt, a párkapcsolati coping erőforrásokat (problémamegoldás, kommunikáció, közelség, flexibilitás), és az adaptációt, vagyis az elégedettséget méri. A skálák belső konzisztenciája nagyon jó. A magyar adaptáció 2001-ben készült el, a kérdőív magyar adaptációját Kissné Viszket és Hunyady (2001) végezték. A skálák normál eloszlásúak, belső megbízhatóságuk megfelelő. Olson (1997)

kutatásában a skálák Cronbach-alfa értékei 0,78 és 0,91 értékek között, míg Kissné Viszket és Hunyady (2001) vizsgálatában 0,68 és 0,90 értékek között helyezkedtek el. A kérdőív összességében azt mutatja meg, hogy a pár tagjai mennyire elégedettek közös életükkel, mennyire tartják optimálisnak kapcsolatuk működését. A skálákon kapott eredmények kategorizációjával három tartomány hozható létre, melyeket a 6. táblázatban foglaltam össze: középen, az átlagtól 1 szóráson belül az optimálisnak nevezhető tartomány, - összetartó kohézió és rugalmasság - és a középső tartománytól 1 szóráson kívül fölfelé - összefonódott kohézió és 108 kaotikus flexibilitás, - és lefelé eső - széteső kohézió és kaotikus flexibilitás - szélsőséges eredmények pedig a kevésbé optimális tartomány. Ha a kapott értékek az extrém övezetbe esnek, megvizsgálhatjuk, hogy a pár működése mely dimenziók

mentén igényel változtatásokat (Kissné Viszket, 2007). 6. táblázat: Az Olson-féle Coping és Stressz Pár Profil skáláinak rendszere Kohézió fődimenzióhoz kötődő skálák Adaptív skálák Inadaptív skálák Összetartó Széteső Összefonódott Flexibilitás fődimenzióhoz kötődő skálák Rugalmas Kaotikus Merev Kommunikáció skálához tartozó tartományok Nyílt kommunikáció Szegényes kommunikáció A kérdőívcsomagot alkotó skálák belső megbízhatósága a jelen vizsgálat során az Érzelmi indíttatású cselekvés kivételével minden esetben jónak bizonyult. A Cronbach-alfa együtthatókat a 15. táblázatban mutatjuk be 2.33 Alkalmazott statisztikai eljárások A kérdőívek belső megbízhatóságának becslésére Cronbach-alfa-mutatókat számítottunk azok 95%-os megbízhatósági intervallumaival együtt. Folytonos változók esetében összetartozó mintás t-próbával, illetve a normális eloszlás számottevő sérülése

esetében Wilcoxon-féle előjelpróbával, diszkrét változók esetében pedig McNemar-próbával történt a nemek összehasonlítása. A lienáris kapcsolatokat korrelációs elemzéssel teszteltük. A normális eloszlás előfeltétel sérülése esetében Spearman-féle rangkorrelációs elemzést alkalmaztunk. A kategoriális változók összefüggéseinek vizsgálatára khi-négyzet próbát alkalmaztunk. A folytonos változók kategoriális változókkal való összefüggéseit egyszempontos varianciaanalízissel elemeztük. A páronkénti összehasonlítás az LSD, vagy a Games-Howell-féle post hoc teszttel történt. Az egyéni és társas szintű összefüggések megismerését kapcsolatszintű összefüggések feltárásával tettük teljessé. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a párkapcsolaton belül élő házastársak közös mutatói milyen összefüggést mutatnak a közös párkapcsolati elégedettséggel, valamint annak közös strukturális jegyeivel. A

házassággal/házastárssal való közös elégedettség mutatót az alábbi módon hoztuk létre. Mind a férfiak, mind pedig a nők almintáját az Olson Pár Profil Kérdőív Elégedettség skálája mentén mediánfelezéssel kettébontottuk, ez alapján elkülönítve az elégedetlenek és az elégedettek csoportját. (A medián értéke mindkét nem esetében 39 pont volt) Azokat a házaspárokat tekintettük elégedettnek, amelyek esetében mindkét fél az elégedett kategóriába sorolódott a mediánfelezést követően, elégedetlennek pedig azokat a párokat neveztük, ahol a házaspárok mindkét tagja elégedetlen volt. Létrehoztunk egy harmadik csoportot is, amelyet a diszkrepáns címkével láttunk el. Ide tartoztak azok a párok, amelyeknél az egyik fél elégedett volt ugyan, a másik azonban nem 109 A Befektetési Modell Skála elméleti faktorstruktúrájának vizsgálata konfirmatív faktoranalízissel (CFA; Kline, 2005) történt. A modell

illeszkedését a következő mutatókkal vizsgálatuk: χ²-próba, a reziduumok átlagos négyzetgyöke (RMSEA), komparatív illeszkedési mutató (CFI), Tucker-Lewis illeszkedési mutató (TLI). Az RMSEA értéke 0,05 alatt kiváló, 0,08 körül közepes, 0,10 felett pedig gyenge illeszkedésre utal. A CFI és a TLI értéke ≥0,90 elfogadható, ≥0,95 pedig jó illeszkedést jelez (Byrne, 2008). A komplex modellek tesztelésére strukturális egyenletek modelljét (útmodell) használtunk. Az elemzéseket az SPSS 17.0, a ROPstat és az MPLUS 711 stratisztikai programcsomagok alkalmazásával végeztük. 2.4 Eredmények 2.41 A vizsgálat alapstatisztikája: két nem összehasonlítása a demográfiai adatok mentén Összesen 160 pár adatait dolgoztuk fel, összetartozó mintaként kezelve őket. Eredményeink ismeretetésekor hagsúlyozni kell, hogy a kapott statisztikai eredmények együttjárásokat mutatnak meg. Ezek informatívak, de nem szolgálnak információval az

ok-okozati összefüggésre nézve Rendszerszemlélet keretében gondolkodva azonban nem szükséges oksági kapcsolatokban gondolkodni, hiszen alapvetően a kölcsönös kapcsolatok, kölcsönhatások szabályozzák a kapcsolatok alakulását. A férfiak átlagéletkora 39,5 év (SD=11,22 év), a nők átlagéletkora 37,5 év (SD=10,59 év). A férfiak átlagéletkora szignifikánsan magasabb a nők átlagéletkoránál (Z=-6,919; p<0,001). A különböző életkori övezetekbe tartozó személyek gyakorisága a 8. táblázatban látható Iskolai végzettség tekintetében a férjek 62,3%-a, a feleségek 75,0 %-a bír felsőfokú végzettséggel. A nők körében szignifikánsan magasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint a férfiaknál (χ²(3)=16,769; p<0,001). Jövedelem szempontjából a férfiak 37,8%-a, a nők 15,0%-a vallja magát átlag feletti jövedelemmel rendelkezőnek. Önjellemzésük szerint a férfiak 54,2%-a, a nők 66,0%-a átlagos

jövedelemmel, míg a férfiak 7,1%-a, a nők 20,0%-a pedig legfeljebb minimálbérrel rendelkezik. A férfiak körében szignifikánsan nagyobb gyakorisággal fordul elő az átlag feletti jövedelem, mint a nőknél (χ²(3)=42,492; p<0,001). A megkérdezett párok, a férjek válaszai alapján kerültek besorolásra lakóterület mérete alapján. Eszerint a párok 23,3%-a (n=37) 60 m2 alatti területű lakásban/házban él, 51,0%-uk (n=81) 60 és 120 m2 között, míg a párok 25,7%-a (n=41) 120 m2 feletti lakóterülettel rendelkezik. Kapcsolati státuszuk tekintetében a megkérdezett párok 31,9%-a élettársi kapcsolatban él, míg 68,1%-uk házaspár. A házasság szignifikánsan gyakrabban fordul elő, mint az élettársi kapcsolat (χ²(1)=21,025; p<0,001). 110 A feleségek válaszai alapján számítva a párok átlagosan 18,1 éve ismerik egymást (SD=11,31 év, terjedelem: 3–54 év) és átlagosan 14,6 éve (SD=10,56 év, terjedelem: 3–53 év) élnek együtt

(9.10 táblázat) Házaspárok esetében a házasságkötés átlag 16,7 éve történt (SD=10,97 év, terjedelem: 0,5–53 év). A közös gyermekek tekintetében azt találtuk, hogy a válaszadók 64,4%-ának (103 pár) született közös gyermeke, 35,6%-ának nincs közös gyermeke (n=57). A közös gyermekkel rendelkezők aránya szignifikánsan magasabb, mint a közös gyermekkel nem rendelkezőké (χ²(1)=13,225; p<0,001). Az aktuális párkapcsolatból átlagosan 2,0 gyermek született (SD=0,82, terjedelem: 1–4 gyermek). A közös gyermekkel rendelkező párok 32,0%-ának (n=33) egy gyermeke, 41,7%-ának (n=43) két gyermeke, 23,3%-nak (n=24) három gyermeke, míg 2,9%-ának (n=3) négy gyermeke van. A gyermekvállalási terveket illetően azt találtuk, hogy a válaszadók közel egyharmada szeretne gyermeket vállalni. A férjek és feleségek között nincs szignifikáns különbség e tekintetben (30,8 % vs. 29,3 %; χ²(1)=0,091; p=0,763) A két nem

összehasonlítását a 7 táblázatban mutatjuk be A válaszadók szüleinek válási aránya a férjek esetében 19,9%, a feleségek körében 14,6%. A megkérdezett házaspárok tagjai között nincs szignifikáns különbség szüleik válásának előfordulási gyakorisága tekintetében (χ²(1) =1,561; p=0,212). A férjek és feleségek összehasonlítása során kapott további eredményeket a 8. – 10 táblázatban foglaltam össze 7. táblázat: A két nem összehasonlítása a demográfiai változók mentén Változók Életkor év n (SD) Alapfokú Iskolai végzettség n (%) Középfokú Felsőfokú Legfeljebb minimálbér Jövedelem n (%) Átlagos Átlag feletti Gyermekvállalási tervek Szeretne gyermeket Elvált szülők Igen, elváltak a szülők Megjegyzés: * p<0,001. Férfiak Nők 39,5 (11,22) 14 (8,8%) 46 (28,9%) 99 (62,3%) 11 (7,1%) 53 (54,2%) 60 (37,8%) 49 (30,8%) 31 (19,9%) 37,5 (10,59) 4 (2,5%) 36 (22,5%) 120 (75,0%) 32 (20,0%) 99 (66,0%) 11

(15,0%) 47 (29,3%) 23 (14,6%) A csoportok összehasonlítása Z=-6,919* χ²(3) =16,769* χ²(3)=42,492* χ²(1)=0,091 χ²(1) =1,561 8. táblázat: A különböző életkori övezetekbe tartozó személyek gyakorisága Férfiak Nők 23-30 év 43 fő 49 fő 31-40 év 46 fő 47 fő Életkori övezetek 41-50 év 51-60 év 39 fő 28 43 fő 20 fő 111 61-77 év 4 fő 1 fő Összesen 160 fő 160 fő 9. táblázat: Együttélésben tölött évek száma a nők adatai alapján Együttélésben töltött évek száma a nők adatai alapján 11-20 év 21-30 év 31-53 év Válaszolók Összesen 37 fő 28 fő 13 fő 141 fő 3-10 év 63 fő 10. táblázat: Ismeretség években a nők adatai alapján 3-10 év 46 fő 11-20 év 43 fő Ismeretség hossza években 21-30 év 31-53 év 29 fő 23 fő Válaszolók Összesen 141 fő 2.42 Befektetési Modell Skála pszichometriai elemzése A konfirmatív faktoranalízis során a kategoriális, illetve a padló- és plafonhatást mutató

eloszlással bíró változókra is alkalmazható súlyozott négyzetes átlag és módosított varianciabecslési eljárást (robust weighted least squares; WLSMV; Brown, 2006) alkalmaztuk. A négyfaktoros modell tesztelésének eredményeképpen kapott illeszkedési mutatók elfogadható illeszkedésre utalnak (χ²(623)=1611.024, p<0,001; CFI=0,948; TLI=0,944; RMSEA=0,071, RMSEA CI90: 0,067–0,076) A 17. tétel (faktorsúly: 0,04, p=0,472) kivételével valamennyi item szignifikánsan (p<0,01) töltődik. A faktorsúlyok 32 tétel esetében (86,5%) elérik a minimálisan elvárt 0,50-es értéket A 17 tétel alacsony faktorsúlya feltehetően fordítási nehézségének köszönhető. Eredeti angol nyelven a mondat így szól: „My alternatives to our relationship are close to ideal (dating another, spending time with friends or on my own, etc.)” Ezt a mondatot a következő módon fordítottuk le: „Egyéb lehetőségeim a kapcsolatunk mellett, majdnem ideálisak

(randevúzás, barátokkal lenni vagy egyedül lenni"). Érdemes lenne frappánsabb magyar fordítást találni az eredeti tétel optimálisabb fordításához.5 A Modell konfirmatív faktoranalízisének eredménye a 9. ábrán látható Az illeszkedési mutatókat a 11. táblázatban, a faktorok közötti korrelációs együtthatókat pedig a 12 táblázatban és a 10 ábrán egyaránt bemutatom. A Befektetési Modell Skála eredeti angol nyelvű és Nagy Gabriellával közösen fordított magyar nyelvű változata egyaránt megtalálható az 1. Mellékletben5 112 1. tétel 2. tétel 3. tétel 4. tétel 5. tétel Párkapcsolati elégedettség 6. tétel 7. tétel 8. tétel 9. tétel - 0.32 0,51 10. tétel 11. tétel 12. tétel 13. tétel 14. tétel Alternatívák minősége 15. tétel 16. tétel 17. tétel 18. tétel 0,56 -0,19 19. tétel 20. tétel 21. tétel 22. tétel 23. tétel 24. tétel Befektetés mértéke -0,38 25. tétel 26. tétel 27. tétel 28. tétel

0,74 29. tétel 30. tétel 31. tétel 32. tétel 33. tétel Elköteleződés szintje 34. tétel 35. tétel 36. tétel 10. ábra: A Befektetési Modell Skála konfirmatív faktoranalízisének eredménye 37. tétel A faktorok közötti kettős végű nyilakon a korrelációs együtthatók értéke szerepel 113 11. táblázat: A Befektetési Modell Skála konfirmatív faktoranalízisének eredményei Elégedettség faktor Alternatívák Befektetés mértéke Elköteleződés Itemek 1 2 Korreláció 0,825 0,712 p-érték 0,000 0,000 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 0,799 0,807 0,908 0,906 0,803 0,866 0,953 0,900 0,829 0,830 0,807 0,978 0,948 0,618 0,040 0,272 0,341 0,503 0,180 0,825 0,862 0,747 0,626 0,616 0,638 0,797 0,213 0,730 0,954 0,885 0,678 0,768 0,824 0,902 0,942 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,472 0,000 0,000 0,000 0,001 0,000 0,000 0,000

0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 12. táblázat: A faktorok közötti korrelációs együtthatók Párkapcsolati Kapcsolaton kívüli Változók elégedettség Alternatívák 0,318 Kapcsolaton kívüli p<0,001 Alternatívák 0,506 -0,193 Befektetés mértéke p<0,001 p=0,001 0,556 -0,378 Elköteleződés mértéke p<0,001 p<0,001 114 Befektetés mértéke 0,740 p<0,001 A Befektetési Modell Skála alskáláinak belső megbízhatósága megfelelőnek bizonyult: a Cronbach-alfa értékek a 0,83–0,94 közötti tartományban helyezkedtek el. A nők esetében az Elköteleződés skála belső konzisztenciája némileg alacsony (Cronbach-alfa: 0,63), a többi skála belső megbízhatósága azonban jónak mondható (Cronbach-alfa: 0,86–0,95). Az eredményeket a 13 táblázatban tüntetjük fel 13. táblázat: A Befektetési Modell skála alskáláinak belső megbízhatósága Változó tételszám Elégedettség

Alternatívák Befektetés Elköteleződés 10 10 10 7 Cronbach-alfa (CI95) Férfiak Nők 0,94 0,95 (0,93–0,95) (0,93–0,96) 0,87 0,86 (0,84–0,90) (0,83–0,90) 0,87 0,86 (0,84–0,90) (0,82–0,89) 0,83 0,63 (0,79–0,87) (0,53–0,71) 2.43 A vizsgálat alapstatisztikája: a két nem összehasonlítása a pszichológiai változók mentén A férfiakat és a nőket valamennyi általunk vizsgált pszichológiai változó mentén összehasonlítottuk. Eredményeink szerint nincs szignifikáns különbség a férfiak és a nők párkapcsolati elégedettsége között a vizsgált mintában. A vizsgálat ide vonatkozó alapstatisztikáját és az összetartozó mintás t-próbák, illetve a Wilcoxon-féle előjelpróbák eredményeit a 14. táblázatban mutatjuk be részletesen. A személyiségvonások tekintetében a barátságosság, az érzelmi instabilitás és a nyitottság szignifikánsan nagyobb mértékben jellemző a nőkre, mint a férfiakra. A férfiakat tendenciaszinten

jobban jellemzi az extraverzió, mint a nőket. A nők vonásszorongása szignifikánsan magasabb, mint a férfiaké, de a depresszív hangulat tekintetében nem találtunk különbséget a férfiak és a nők között. Megküzdési stílusok vizsgálatakor azt az eredményt kaptuk, hogy a nők szignifikánsan hajlamosabbak az érzelmi indíttatású cselekvésre, mint a férfiak. Az önbecsülés esetében a férfiaknál szignifikánsan magasabb a globális önbecsülés, a nőknél pedig a kontingens önértékelés mindkét aspektusa magasabb szignifikánsan. 115 14. táblázat: A személyiséggel kapcsolatos pszichológiai jellemzők alapstatisztikája, belső megbízhatóságának mutatói és a két nem összehasonlítása Cronbach-alfa Átlag A két nem téltel(CI95) (SD) különbségét jelző Változó szám Férfiak Nők Férfiak Nők próbastatisztika BIG FIVE SZUPERVONÁSOK Extraverzió 8 Barátságosság 9 Lelkiismeretesség Érzelmi instabilitás Nyitottság

ÖNBECSÜLÉS Globális önbecsülés Teljesítmény alapú Kapcsolat alapú 9 8 10 10 12 14 VONÁSSZORONGÁS 20 DEPRESSZIÓ 9 0,74 (0,63–0,77) 0,71 (0,63–0,77) 0,78 (0,72–0,83) 0,82 (0,77–0,86) 0,74 (0,67–0,79) 0,86 (0,83–0,89) 0,84 (0,80–0,87) 0,86 (0,83–0,89) 0,89 (0,86–0,91) 0,87 (0,85–0,87) 0,66 (0,57–0,74) 0,75 (0,69-0,81) 0,68 (0,59-0,75) 0,79 (0,73-0,83) 0,82 (0,77-0,86) 0,77 (0,71-0,82) 0,88 (0,85-0,91) 0,78 (0,72-0,82) 0,88 (0,85-0,91) 0,90 (0,87–0,92) 0,88 (0,86–0,83) 0,51 (0,37-0,63) Céltudatos 4 cselekvés MEGKÜZDÉS Érzelmi 0,48 0,51 4 indíttatású (0,33–0,60) (0,38-0,63) cselekvés Megjegyzés: + p<0,10; * p<0,05; p<0,01; p<0,001. 27,1 (4,95) 32,9 (4,61) 33,0 (5,06) 21,1 (5,28) 34,8 (5,13) 32,2 (4,81) 25,8 (5,31) 32,5 (6,27) 40,1 (7,87) 12,6 (3,82) 7,5 (1,92) 26,0 (4,98) 34,1 (4,34) 33,9 (5,20) 23,4 (5,40) 36,0 (5,17) 30,9 (5,06) 27,2 (6,76) 35,0 (6,79) 42,2 (8,17) 12,6 (3,26) 7,7 (1,75) t(150)=1,958+ 3,4 (2,10)

4,0 (2,32) Z=-2,321* t(150)=-2,306* t(150)=-1,601 t(150)=-3,741* Z=-2,472* t(148)=2,608* t(152)=-2,009* t(147)=-3,922* t(149)=-2,670* t(145)=0,057 Z=-1,269 A párkapcsolat strukturális tényezői mentén a feleségek szignifikánsan közelebb érzik magukat a partnerükhöz, szignifikánsan rugalmasabbak és könnyebben kommunikálnak egymással, nincs szignifikáns különbség azonban a problémamegoldás és az észlelt stressz-szint között. Az elköteleződés, befektetés és az alternatívák minősége között nem találtunk szignifikáns különbséget a férfiak és a nők között. Eredményeink szerint a nők biztonságosabb kötődési stílussal rendelkeznek, mint a férfiak, és az elkerülő kötődési mintázat szignifikánsan a férjekre jellemzőbb, a feleségekkel szemben. Az eredményeket a 15. táblázatban részletezzük 116 15. táblázat: A párkapcsolattal kapcsolatos kérdőívek belső megbízhatósága és a két nem összehasonlítása

Cronbach-alfa Átlag A két nem tétel(CI95) (SD) különbségét jelző Változó szám próbastatisztika Férfiak Nők Férfiak Nők 0,88 0,89 39,2 38,9 t(157)=0,606 10 Elégedettség (0,85–0,91) (0,87–0,92) (5,26) (5,86) 0,84 0,86 41,1 41,9 t(157)=-2,153* 10 Közelség (0,80–0,88) (0,82–0,89) (5,05) (5,36) 0,57 0,67 34,3 35,4 t(156)=-3,098* 10 Flexibilitás OLSON (0,46–0,66) (0,59–0,74) (4,01) (4,57) PÁR 0,83 0,87 40,3 41,4 t(155)=-2,857* PROFIL 10 Kommunikáció (0,79–0,87) (0,84–0,90) (5,33) (5,80) 0,81 0,83 38,6 39,0 t(157)=-1,298 Probléma10 (0,77–0,85) (0,78–0,86) (4,88) (5,20) megoldás 0,84 0,89 43,2 43,1 t(158)=0,152 20 Stressz (0,80–0,87) (0,86–0,91) (8,56) (10,63) 0,94 0,95 41,6 41,2 Z=0,939 10 Elégedettség (0,93–0,95) (0,93–0,96) (7,74) (8,69) 0,87 0,86 21,9 20,9 t(147)=1,332 BEFEKTET 10 Alternatívák (0,84–0,90) (0,83–0,90) (7,74) (7,65) ÉS MODELL 0,87 0,86 38,9 38,9 t(147)=0,148 10 Befektetés SKÁLA (0,84–0,90) (0,82–0,89)

(6,91) (7,27) 0,83 0,63 32,7 25,4 t(158)=1,142 7 Elköteleződés (0,79–0,87) (0,53–0,71) (3,59) (3,11) 0,88 0,89 45,2 40,9 t(132)=2,676* 18 Elkerülés (0,84-0,90) (0,86–0,92) (16,30) (16,10) KÖTŐDÉS 0,88 0,90 52,2 53,4 t(137)=-0,621 18 Szorongás (0,85–0,91) (0,87–0,92) (17,77) (19,40) Megjegyzés: + p<0,10; * p<0,05; p<0,01; p<0,001. A sématartományokat vizsgálva egyedül a Kóros másokra irányultság esetében találtunk szignifikáns különbséget a nemek között: a nőkre nagyobb mértékben volt jellemző ez a fajta kognitív működésmód, mint a férfiakra. A 19 maladaptív séma közül a Csökkentértékűség, az Önfeláldozás és a Könyörtelen mércék szignifikánsan jellemzőbbek a nőkre, mint a férfiakra, míg az Érzelmi depriváció, az Érzelmi gátoltság és a Feljogosítottság a férjek gondolkodását befolyásolja jobban. Az eredmények a 16 táblázatban láthatók 117 16. táblázat: A Young-féle Séma Kérdőív

skáláinak belső megbízhatósága és a két nem összehasonlítása a maladaptív sémák és sématartományok mentén Változó Elszakítottság SÉMA TARTOMÁNYOK MALADAPTÍV SÉMÁK Károsodott autonómia Károsodott határok Kóros másokra irányultság tételszám 30 20 10 15 Aggályosság 20 Érzelmi depriváció 5 Elhagyatottság 5 Bizalmatlanság 5 Társas elszigetelődés 5 Csökkentértékűség 5 Társas elutasítottság 5 Kudarcra ítéltség 5 Dependencia 5 Sérülékenység 5 Összeolvadtság 5 Feljogosítottság 5 Elégtelen Önkontroll 5 Behódolás 5 Önfeláldozás 5 Elismerés hajszolás 5 Érzelmi gátoltság 5 Könyörtelen mércék 5 Negativizmus 5 Büntető készenlét 5 Cronbach-alfa (CI95) Férfiak Nők 0,93 0,94 (0,91–0,95) (0,92–0,95) 0,90 0,93 (0,87–0,92) (0,92–0,95) 0,85 0,81 (0,81–0,88) (0,76–0,85) 0,84 0,82 (0,80–0,88) (0,78–0,86) 0,90 0,88 (0,88–0,92) (0,86–0,91) 0,88 0,87

(0,84–0,90) (0,83–0,90) 0,85 0,87 (0,80–0,88) (0,83–0,90) 0,80 0,80 (0,75–0,85) (0,74–0,85) 0,85 0,91 (0,81–0,88) (0,88–0,93) 0,85 0,94 (0,81–0,89) (0,92–0,95) 0,82 0,88 (0,77–0,86) (0,85–0,91) 0,93 0,95 (0,91–0,95) (0,93–0,96) 0,84 0,90 (0,80–0,88) (0,88–0,93) 0,84 0,85 (0,80–0,88) (0,80–0,88) 0,80 0,77 (0,74–0,84) (0,71–0,83) 0,77 0,73 (0,71–0,83) (0,66–0,79) 0,85 0,82 (0,81–0,88) (0,77–0,86) 0,82 0,85 (0,77–0,86) (0,80–0,88) 0,80 0,81 (0,74–0,84) (0,76–0,85) 0,84 0,74 (0,80–0,88) (0,67–0,80) 0,85 0,87 (0,81–0,88) (0,84–0,90) 0,85 0,82 (0,81–0,88) (0,77–0,86) 0,88 0,90 (0,84–0,91) (0,87–0,92) 0,77 0,73 (0,71–0,83) (0,65–0,79) Megjegyzés: + p<0,10; * p<0,05; p<0,01; p<0,001. 118 Átlag (SD) Férfiak 1,9 (0,68) 1,5 (0,54) 2,5 (0,88) 2,2 (0,67) 2,7 (0,84) 2,2 (1,13) 2,1 (0,99) 2,1 (0,90) 1,9 (0,97) 1,5 (0,71) 1,7 (0,80) 1,6 (0,87) 1,4 (0,69) 1,6 (0,76) 1,5 (0,69) 2,7 (1,05) 2,3 (0,98) 1,7

(0,77) 2,9 (1,02) 2,1 (0,96) 2,2 (1,02) 3,3 (1,23) 2,2 (1,09) 2,9 (1,10) Nők 1,8 (0,73) 1,6 (0,67) 2,4 (0,67) 2,5 (0,67) 2,7 (0,78) 1,8 ( 0,99) 2,3 (1,18) 1,9 (0,85) 1,8 (1,11) 1,4 (0,81) 1,6 (0,86) 1,6 (0,99) 1,5 (0,81) 1,7 (0,88) 1,5 (0,72) 2,5 (0,91) 2,2 (0,94) 1,7 (0,84) 3,5 (1,06) 2,2 (0,88) 1,9 (1,02) 3,7 (1,14) 2,4 (1,21) 2,9 (0,98) A két nem különbségét jelző próbastatisztika Z=1,439 Z=-1,415 t(151)=1,744+ t(150)=-3,322* t(150)=-0,342 Z=-3,407* Z=-1,746+ t(151)=-0,493 Z=-0,342 Z=-2,263* Z=-1,200 Z=-0,230 Z=-0,889 Z=-1,395 Z=-0,621 t(151)=2,046* Z=0,818 Z=-0,479 t(150)=-5,331* t(151)=-0,796 Z=-3,181* t(150)=-2,687* Z=-1,131 t(151)=0,309 2.44 Egyéni, társas és származási családból származó demográfiai jellemzők összefüggése a párkapcsolati elégedettséggel és a párkapcsolat strukturális jegyeivel A párkapcsolatban élő férfiak és nők párkapcsolati elégedettségét és a párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggéseit vizsgáljuk,

különböző demográfiai és pszichológiai jellemzők mentén. Az összefüggések kutatása egyrészt a válaszadó saját eredményeivel, másrészt a válaszadó személy partnerének eredményeivel való együttjárás tesztelése mentén történt. Ezzel, a kapcsolatban élő két fél kölcsönhatását akartuk mérni, a rendszerszemlélet függvényében megvizsgálva azt, hogy az egyik fél jellegzetességei hogyan járnak együtt a kapcsolatban élő másik fél párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális jegyeivel. Először a válaszadó saját adataival folytatott elemzéseinek eredményeit mutatjuk be, majd a válaszadó eredményeinek összefüggéseit partnere jellemzőivel. 2.441 Párkapcsolati elégedettség és strukturális jegyeinek kapcsolata a demográfiai adatokkal a) Egyéni összefüggések vizsgálata: A válaszadó párkapcsolati elégedettségének és strukturális párkapcsolati jegyeinek összefüggés-vizsgálata saját demográfiai

adataival Férfiak esetében gyenge (r/rs=|0,16–0,27|, p<0,05) szignifikáns összefüggéseket találtunk. Az életkor nem mutat szignifikáns lineáris kapcsolatot az elégedettséggel, a rugalmassággal és a stressz-szinttel viszont szignifikáns kapcsolatban van. Minél idősebb a férfi, annál kevésbé rugalmas és annál nagyobb mértékű stresszt él meg a kapcsolatában. Az 1 hipotézist részlegesen sikerült alátámasztanunk. A jövedelem és az iskolai végzettség nem mutat összefüggést sem a férfiak párkapcsolati elégedettségével, sem a párkapcsolat strukturális jegyeivel. Az 5 hipotézist nem sikerült alátámasztanunk. A megismerkedés óta eltelt évek száma, illetve az együttélésben töltött évek száma sem mutatott kapcsolatot a párkapcsolati elégedettséggel, viszont a flexibilitással negatív irányú kapcsolat jelentkezett, azaz minél több éve ismeri egymást a házaspár két tagja, a férj annál kevésbé rugalmas, annál

inkább ellenáll a változásnak. A 8 hipotézist csak részlegesen sikerült alátámasztanunk Abban az esetben, ha van közös gyermeke a párnak, a férfiak alacsonyabb párkapcsolati elégedettséget és flexibilitást élnek meg, emellett pedig magasabb stresszt tapasztalnak azokhoz képest, akiknek nincs közös gyermekük partnerükkel. Ezzel az eredménnyel a 10 hipotézist sikerült alátámasztanunk. A gyermekek száma ugyancsak negatív irányú kapcsolatot mutatott az elégedettséggel és a flexibilitással férfiak esetében. A 12 hipotézist sikerült alátámasztani A fentieken túli eredményünk, hogy a férfi szüleinek válása magasabb kapcsolati kohézióval járt együtt, saját megélése szerint. Ezzel nem sikerült alátámasztanunk a 16 hipotézist 119 Végül a kapcsolati státusz vizsgálatánál egyedül a rugalmasság mentén találtunk szignifikáns eredményt: ha házastársi kapcsolatban él a férfi, szignifikánsan alacsonyabb szintű a

kapcsolatban mutatott rugalmassága, mintha élettársi kapcsolatban él. Ez az eredmény részlegesen alátámasztotta a 18. hipotézisünket Az eredményeket a 17 táblázatban mutatom be 17. táblázat: Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései a demográfiai adatokkal a férj adatainak összehasonlítása mentén Demográfiai Változók FÉRJ Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Életkor -0,12 -0,06 -0,21* -0,06 0,02 0,21* Iskolai végzettség 0,12 0,04 0,03 0,08 0,03 -0,04 -0,10 - 0,14 0,01 0,05 -0,04 -0,01 0,16 -0,06 0,03 0,15 -0,10 0,03 Jövedelem -0,01 -0,07 Ismeretség években -0,12 -0,01 Együttélés években Gyermek van/nincs -0,11 0,01 -0,20* -0,10 -0,18* -0,19* -0,17* + 0,19* -0,16 * -0,15 -0,27* -0,19+ -0,17 0,12 Szülők válása 0,09 0,18* 0,15 0,15 0,05 -0,08 Kapcsolati státusz -0,13 -0,05 -0,17* -0,03 0,06

0,11 Gyermekek száma Megjegyzés: p<0,10, * p<0,05, p<0,01. A dőlt betűvel Nők esetében saját adataikkal történő vizsgálat során a férfiak eredményeihez képest több szignifikáns összefüggés mutatkozott (r/rs=|0,16–0,35|, p<0,05), a stressz korrelátumai kapcsán egyes esetekben mérsékelt erősséggel. A feleség életkora szignifikáns lineáris összefüggést mutatott párkapcsolati elégedettségével és a problémamegoldást kivéve minden strukturális jellemzőjével. A nők magasabb életkora alacsonyabb párkapcsolati elégedettséggel, alacsonyabb kohézióval, alacsonyabb flexibilitással, zártabb kommunikációval, valamint magasabb stresz-szinttel járt együtt. Az eredmények alátámasztják a 2. hipotézist A nők iskolai végzettsége és jövedelme nincs kapcsolatban párkapcsolati elégedettségükkel. Az alacsony jövedelem ugyanakkor rosszabb problémamegoldással jár együtt. A 6 hipotézist csak a problémamegoldás és a

jövedelem kapcsolatára vonatkozóan sikerült alátámasztanunk. A megismerkedés óta eltelt évek száma, illetve az együttélésben töltött évek száma egységesen negatív irányú kapcsolatot mutatott az elégedettséggel, a kommunikációval és a stresszel, azaz minél több éve ismerik egymást és minél régebb óta élnek együtt a házastársak, a nők annál kevésbé 120 elégedettek a párkapcsolatukkal, annál zártabban kommunikálnak, viszont annál kevesebb stresszt tapasztalnak a kapcsolatukban. Ezek az eredmények részlegesen megerősítik a 9 hipotézisünket Ha van közös gyermeke a párnak, a nő alacsonyabb flexibilitás mellett rosszabb, zártabb kommunikációt, de alacsonyabb stresz-szintet tapasztal azokhoz a feleségekhez képest, akiknek nincs közös gyermekük párjukkal. Csak az alacsony stressz-szint mentén sikerült alátámasztani a 11. hipotézist A gyermekek száma ugyancsak negatív irányú kapcsolatot mutatott a párkapcsolatban

jellemző kommunikációval, nők esetében. A kommunikáció nyíltsága és a gyermekek száma közötti negatív irányú összefüggést jósoltuk be helyesen a 13. hipotézissel, a többi összefüggés nem jelentkezett a vizsgálat eredményeiben. Nők esetében a szülők válása nincs kapcsolatban a párkapcsolati elégedettséggel. Ezzel az eredménnyel nem sikerült alátámasztanunk a 17. hipotézist Végül, a kapcsolati státusz sem mutat összefüggést a párkapcsolati elégedettséggel, azaz nők esetében a párkapcsolati elégedettséggel való együttjárást vizsgálva nem mutatkozik különbség a házasság és az élettársi kapcsolat tekintetében. A 19 hipotézist sem tudtuk alátámasztani Az eredményeket a 18. táblázatban mutatjuk be részletesen 18. táblázat: Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései a demográfiai adatokkal a feleség adatainak összehasonlítása mentén Demográfiai Változók

FELESÉG Kommunikáció Problémamegoldás Stressz -0,21* -0,24* 0,15 0,35* 0,03+ 0,05+ 0,02 -0,00 -0,10 -0,02 -0,04 -0,08 -0,09 -0,21* 0,12 Ismeretség években -0,19* -0,10 -0,13 -0,17* -0,11 -0,27* Együttélés években -0,17* -0,09 -0,14+ -0,18* -0,13+ -0,27* Gyermek van/nincs -0,12 -0,15 -0,16* -0,26* -0,12 -0,27* Gyermekek száma -0,09 -0,16+ -0,09 -0,22* -0,13 -0,27* Szülők válása 0,09 -0,01 0,04+ -0,04 -0,13+ 0,09 Kapcsolati státusz -0,09 -0,10 -0,13 -0,15 -0,04 0,14+ Elégedettség Kohézió Flexibilitás -0,22* -0,16* Iskolai végzettség 0,01+ Jövedelem Életkor Megjegyzés: p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók b) Kölcsönös összefüggések vizsgálata: A válaszadó demográfiai jegyeinek korrelációja partnere párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális párkapcsolati jegyeivel 121

A feleség demográfiai adataival végzett elemzések eredményeképpen kevés szignifikáns eredményt találtunk, amelyek a férjek körében kifejezetten gyengének bizonyultak (r/rs=|0,18–0,23|, p<0,05). A feleség magasabb életkora férje alacsonyabb flexibilitásával és magasabb stressz szintjével jár együtt. Ezzel a 3 hipotézist részlegesen sikerült alátámasztanunk A feleség végzettsége nincs összefüggésben férje elégedettségével vagy annak strukturális jellemzőivel. A feleség jövedelme férje alacsonyabb közelség érzésével és rosszabb kommunikációjával jár együtt, vagyis minél magasabb a feleség jövedelme, a férj annál távolabb érzi magától a partnerét, és annál szegényesebben, zártabban kommunikál vele. Ezek az eredmények alátámasztják a 6 hipotézisünket. Az eredményeket a 19. táblázatban mutatom be részletesen 19. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségének és a párkapcsolat strukturális jegyeinek

kapcsolata felesége demográfiai adataival FÉRJ Demográfiai Változók Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommuniká ció Problémamegoldás Stressz -0,9 -0,82 -0,23* -0,96 0,06 0,18* Végzettség -0,03 -0,10 0, 59 0,05 -0,02 0,01 Jövedelem -0,11 -0,18* -0,04 -0,21* -0,18 0,15+ Szülők válása -0,01 0,01 0,02 -0,09 -0,13 0,06 Életkor FELESÉG Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. A férj demográfiai adataival és felesége strukturális párkapcsolati adataival végzett elemzések eredményeképpen kevés szignifikáns eredményt találtunk (r/rs=|0,19–0,34|, p<0,05). A férj alacsonyabb életkora felesége magasabb párkapcsolati elégedettségével, nagyobb fokú rugalmasságával és sikeresebb kommunikációjával, magasabb életkora pedig felesége magasabb stressz szintjével jár együtt. Eredményeinkkel nem tudtuk

alátámasztani a 4 hipotézist A férj magasabb iskolai végzettsége felesége alacsonyabb stressz szintjével járt együtt. A 8 hipotézisben az iskolai végzettségre és a stressz mértékére vonatkozó feltételezett összefüggést sikerült alátámasztanunk. A férfi jövedelme, kutatási adataink szerint nem befolyásolja felesége elégedettségét, így nem sikerült a 8. hipotézist a jövedelemmel kapcsolatban megerősítenünk Azoknál a férfiaknál, akiknek elváltak a szülei, a feleségük problémamegoldása sikeresebb. Az eredmények a 20. táblázatban láthatóak 122 20. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségének és párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata férje demográfiai adataival Demográfiai Változók FÉRJ FELESÉG Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz -0,19 * -0,14+ -0,20* -0,24* -0,13+ 0,34 * Végzettség 0,16 + 0,11 0,06 0,09 0,03 -0,22* Jövedelem - 0,01

0,04 0,04 -0,04 -0,06 -0,06 Szülők válása 0,14+ 0,12 0,06 0,09 0,17* -0,09 Életkor Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók 2.442 Párkapcsolati elégedettség és strukturális jegyeinek kapcsolata a családi életciklusokkal A családi életciklus és a párkapcsolat elégedettségének összehasonlítását azon párok esetében végeztük el, akiknek született közös gyermeke. Ez a 320 párból 103 párt jelent A család életciklusát a párok közös elsőszülött gyermekének életkora alapján határoztuk meg, így négy családi életciklust különböztettünk meg. 1. Az első családi életciklusba azok a párok kerültek, akiknek első szülött gyermeke 0–3 éves korú. Ezt az életciklust kisgyermekes életciklusnak neveztük el, a 103 párból 14 pár (13,5%) került ide. 2. A második családi életciklusba azok a párok kerültek, akiknek

első szülött gyermeke 4-12 éves korú. Ezt az életciklust óvodás-kisiskolás életciklusnak neveztük el és 35 pár (33,9%) került ide. 3. A harmadik családi életciklusba azok a párok kerültek, akiknek első szülött gyermekük legfeljebb 19 éves. Ezt az életciklust serdülőkorú életciklusnak neveztük el 24 pár (23,3%) tartozik ebbe az életciklusba. 4. Végül a negyedik családi életciklusba azok a párok kerültek, akiknek elsőszülött gyermeke minimum 20 éves. Ezt az életciklust felnőttkorú életciklusnak neveztük el 30 pár (29,1%) került ide. A családi életciklusok egyes kategóriáinak előfordulási gyakorisága szignifikánsan eltér egymástól (χ²(3)=9,505, p=0,023). E négy csoportot a párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyei (Olson Pár Profil) mentén egyszempontos varianciaanalízissel hasonlítottuk össze. Férfiak esetében a családi életciklus szignifikáns kapcsolatot mutat a flexibilitással

(F(3)=3,895, p=0,011). A páronkénti összehasonlításokkal végzett utóelemzések (LSD) eredményei szerint a kisgyermekes életciklus esetében szignifikánsan magasabb a rugalmasság, mint a serdülőkor és a felnőttkor esetében, emellett tendenciaszinten magasabb, mint az óvodás és kisiskoláskor ciklusa 123 esetében. A fentieken túl az óvodás és kisiskoláskor életciklusa esetében a flexibilitás tendenciaszinten magasabb, mint a serdülő életciklusnál. Nők körében két szignifikáns összefüggés is mutatkozott, az egyik a párkapcsolati elégedettséggel (F(3)=3,056, p=0,032), a másik pedig a párkapcsolati stresszel (F(3)=3,083, p=0,031). A páronkénti összehasonlításokkal végzett post hoc elemzések (LSD) feltárták, hogy a kisgyermekes családi életciklusban élő nők szignifikánsan elégedettebbek, mint a serdülőkorú és a felnőttkorú életciklusban álló anyák. Az óvodás, illetve kisiskolás korú gyermekek édesanyái emellett

tendencia szinten elégedettebbek voltak, mint a serdülőkorú, és a felnőtt korú gyermekekkel bírók. Ezek az eredmények összességében alátámasztják az 16 hipotézisünket A párkapcsolati stressz kapcsán lefolytatott utóelemzések eredményei szerint a kisgyermekes életciklus esetében szignifikánsan alacsonyabb a stressz, mint a felnőttkorú életciklus esetében, továbbá tendencia szinten alacsonyabb a stressz, mint a serdülő életciklus esetében. Az óvodáskisiskolás életciklus esetében pedig tendenciaszinten alacsonyabb a stressz, mint a felnőtt korú gyermekkel bíró anyáknál. Ez az eredmény nem támasztotta alá a 16 hipotézis ide vonatkozó, feltételezett összefüggését. A 21. táblázatban a családi életciklusok és a párkapcsolati elégedettség, valamint a strukturális jegyek összefüggéseit mutatjuk be, az átlagokat pedig a 11. ábrán szemléltetjük, feltüntetve azok 95%-os megbízhatósági intervallumát. 21. táblázat: A

családi életciklus, a párkapcsolati elégedettség és párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései Változók Elégedettség Közelség Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz F-értékek (df=3) Férjek Feleségek 1,196 3,056* 1,984 0,673 3,895* 0,176 0,838 1,647 1,123 1,610 1,316 3,083* Megjegyzés: * p<0,05. 124 60 ÉLETCIKLUSOK 50 1.kisgyermekkor 40 2.óvodás- és kisiskoláskor Átlag 30 3.serdülőkor 20 4.felnőttkor 10 0 1 2 3 Elégedettség 4 1 2 3 Közelség 4 1 2 3 4 1 Flexibilitás 2 3 4 1 2 3 4 Kommunikáció Problémamegoldás Férj 1 2 3 4 Stressz Feleség 11. ábra: A családi életciklus valamint a párkapcsolati elégedettség és párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései. Megjegyzés: Az ábrán feltüntettük az átlagok 95%-os megbízhatósági intervallumát 2.45 Egyéni szubjektív változók összefüggése a párkapcsolati elégedettséggel a párkapcsolat

strukturális jegyeivel 2.451 A párkapcsolati elégedettség és párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései a személyiségvonásokkal a) A válaszadó párkapcsolati elégedettségének és a párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései saját személyiségvonásaival Férfiak esetében számos, túlnyomóan gyenge szignifikáns lineáris összefüggést találtunk a saját párkapcsolati elégedettség, annak strukturális jegyei és a saját személyiségvonások között (r/rs=|0,18–0,33|, p<0,05). A férfiak nyitottságra, lelkiismeretességre, barátságosságra és extraverzióra való hajlama nagyobb mértékű párkapcsolati elégedettséggel jár együtt. Minél lelkiismeretesebb, barátságosabb, extravertáltabb a férfi, annál közelebb érzi magához a partnerét, az érzelmi instabilitás azonban alacsonyabb közelségérzéssel jár együtt. A lelkiismeretesség és az extraverzió pozitívan, míg az érzelmi instabilitás negatívan

függ össze a flexibilitással, továbbá minél lelkiismeretesebb és extravertáltabb a férfi, annál nyíltabban kommunikál a feleségével. Minél lelkiismeretesebb, barátságosabb, extravertáltabb a férj, annál sikeresebb a problémamegoldás szempontjából, de minél jobban jellemző rá az érzelmi instabilitás, annál sikertelenebbül oldja meg a problémákat. Minél lelkiismeretesebb, barátságosabb és extrovertáltabb a válaszadó férfi, annál kisebb mértékű, de minél labilisabb érzelmileg, annál több stresszt tapasztal a kapcsolatában. Ezek az eredmények alátámasztják a 21. hipotézisünket Az eredményeket a 22 táblázatban gyűjtöttük össze 125 22. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj saját személyiségvonásaival FÉRJ Big FiveVáltozók Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Nyitottság 0,19* 0,13 0,18* 0,12

0,10 -0,15+ Érzelmi instabilitás -0,13 -0,22* -0,18* -0,15+ -0,28* 0,26* 0,24* 0,2* 0,25* 0,22* 0,27* -0,33* Barátságosság 0,20* 0,30* 0,15 0,20* 0,25* -0,30* Extraverzió 0,18* 0,31* 0,27* 0,23* 0,23* -0,28* Lelkiismeretesség + Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. Nők esetében a férfiakhoz képest kevesebb, zömében gyenge szignifikáns lineáris összefüggést találtunk a párkapcsolati elégedettség, annak strukturális jegyei és a személyiségvonások között (r/rs=|0,18–0,32|, p<0,05). A nők érzelmi instabilitása és a párkapcsolat összefüggéseinek eredményei alapján elmondható, hogy minél instabilabbak a nők érzelmileg személyiségvonás szinten, annál kevésbé elégedettek a kapcsolatukkal, annál kevésbé érzik magukhoz közel a partnerüket, annál kevésbé rugalmasak, annál zártabban

kommunikálnak, annál sikertelenebbek a problémamegoldásban és annál több stresszt élnek meg a kapcsolatukban. Minél lelkiismeretesebbek a feleségek, annál közelebb érzik magukhoz a partnerüket és annál nyíltabban, önkifejezőbben kommunikálnak. A nők barátságossága szignifikánsan, pozitív irányban függ össze az elégedettségükkel, a kapcsolatban tapasztalt kohézióérzésükkel, flexibilitásukkal, kommunikációs képességeikkel, problémamegoldásukkal és negatívan a kapcsolatban tapasztalt stressz-szinttel. A nők extraverziója a párkapcsolatban tanúsított rugalmasságukkal és kommunikációs készségeikkel pozitívan korrelál. Ezek az eredmények is alátámasztják a 21 hipotézist. Az eredményeket a 23 táblázatban mutatjuk be részletesen 23. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség saját személyiségvonásaival FELESÉG Big FiveVáltozók

Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz 0,04 -0,03 0,15 0,05 0,12 -0,06 -0,22* -0,28* -0,24* -0,29* -0,24* 0,25* Lelkiismeretesség 0,11 0,23* 0,05 0,18* 0,13 -0,12 Barátságosság 0,12 0,32* 0,26* 0,31* 0,26* -0,26* Extraverzió 0,09 0,14+ 0,19* 0,19* 0,13+ -0,13 Nyitottság Érzelmi instabilitás + Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. 126 b) A válaszadó személyiségvonásainak összefüggései partnere párkapcsolati elégedettségével és a párkapcsolat strukturális jegyeivel Összességében megállapíthatjuk, hogy a feleség személyiségvonásai csak néhány esetben mutattak gyenge szignifikáns kapcsolatot a férj párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális jegyeivel (r/rs=|0,16–0,24|, p<0,05). A feleség érzelmi labilitása negatív irányú kapcsolatban

volt férje közelség érzésével, kommunikációs nyitottságával, problémamegoldó képességével és pozitív irányú kapcsolatot mutat férje stressz-szintjével. A feleség lelkiismeretessége férje magasabb közelség érzésével és alacsonyabb stressz-szintjével járt együtt. A feleség barátságossága pozitív irányú kapcsolatban volt férje közelségérzésével, flexibilitásával, kommunikációs nyitottságával, problémamegoldó képességével és negatív kapcsolatban férje stressz-szintjével. Az eredmények alátámasztják az 22 hipotézist. Az eredmények a 24 táblázatban láthatók 24. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettsége, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata felesége személyiségvonásaival Big Five Változók FELESÉG FÉRJ Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Nyitottság 0,02 0,05 0,11 -0,06 -0,07 0,01 Érzelmi instabilitás Lelkiismeretesség

Barátságosság -0,11 -0,18* -0,13 -0,16* -0,21* 0,21* 0,11 0,17* 0,08 0,09 0,14 -0,19* 0,0 0,21* 0,18* 0,19* 0,19* -0,24* Extraverzió -0,05 0,07 0,09 0,0 0,17 -0,08 Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. A feleség párkapcsolati elégedettsége és annak strukturális jegyei valamivel több szignifikáns összefüggést mutattak a férj személyiségvonásaival (r/rs=|0,16–0,25|, p<0,05). A férfj nyitottsága pozitívan kapcsolódik felesége közelség érzéséhez, kommunikációjához, problémamegoldásához és negatívan felesége stressz-szintjéhez. A férj érzelmi instabilitása negatív irányú kapcsolatot mutat felesége párkapcsolati elégedettségével, közelség érzésével, kommunikációjával, problémamegoldási készségével és pozitív irányú kapcsolatban van a feleség stressz-szintjével. A férj

lelkiismeretessége pozitívan jár együtt felesége párkapcsolati elégedettségével, közelség érzésével, kommunikációs készségeivel, problémamegoldó készségével és negatívan jár együtt felesége stressz-szintjével. A férj barátságossága pozitív kapcsolatban van felesége párkapcsolati elégedettségével, közelség érzésével, kommunikációs nyitottságával, problémamegoldó sikerességével és negatív kapcsolatban van felesége stressz- szintjével. Végül a 127 férfi extraverziója felesége párkapcsolati elégedettségével, kommunikációs készségével, problémamegoldásának sikerességével korrelál, de negatívan függ össze felesége stressz-szintjével. A nők körében kapott eredmények is alátámasztják a 25. hipotézist Az eredményeket a 25 táblázatban foglaltam össze. 25. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettsége, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata férje személyiségvonásaival

FELESÉG Big Five Változók FÉRJ Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Nyitottság 0,12 0,16* 0,16 0,19* 0,21* -0,19* Érzelmi instabilitás -0,16* -0,18* -0,17 -0,21* -0,21* 0,25* Lelkiismeretesség 0,21* 0,17* 0,14 0,22* 0,24* -0,25* Barátságosság 0,20* 0,17* 0,14 0,22* 0,24* -0,25* Extraverzió 0,21* 0,15 0,19 0,23* 0,20* -0,24 * Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman- féle rangkorrelációs együttható 2.452 Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggése a vonásszorongással, depresszív hangulattal és megküzdési stratégiákkal a) A válaszadó saját párkapcsolati elégedettségének és párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései a vonásszorongással, depresszív hangulattal és megküzdési stratégiákkal Férfiak esetében a vizsgálat eredményei szerint

erős kapcsolat van a vonásszorongás és a párkapcsolati elégedettség, párkapcsolat strukturális jegyei között (r/rs=|0,36–0,49|, p<0,001), valamint a depresszió és a párkapcsolati elégedettség, strukturális párkapcsolati jegyek között (r/rs=|0,28–0,44|, p<0,05). A vonásszorongás és a depresszió minden párkapcsolati mutatóval erős negatív irányú kapcsolatot mutatott, kivéve a stresszel, amivel pozitív együttjárás jelentkezett. Ezek alapján elmondható, hogy minél jobban szorong és minél depresszívebb hangulatú a férfi válaszadó, annál alacsonyabb a párkapcsolati elégedettsége, annál távolabb érzi magától a partnerét, annál kevésbé rugalmas, annál zártabban kommunikál, problémamegoldása annál sikertelenebb, viszont annál magasabb stressz-szintet él át. Ezek az eredmények alátámasztják a 23 hipotézist A problémafókuszú copingot és az érzelemfókuszú copingot vizsgálva néhány gyenge kapcsolatot

találtunk (r/rs=|0,18–0,25|, p<0,05). A problémafókuszú megküzdés pozitív irányú kapcsolatban van a párkapcsolati elégedettséggel, kohézióval, flexibilitással és a problémamegoldással. Az érzelemfókuszú coping és a problémamegoldás negatív irányú, az érzelem indíttatású megküzdés és a stressz között pozitív irányú együttjárást találtunk a férfiaknál. 128 Az eredmények a 25. és 26 hipotéziseket támasztják alá Az összefüggésekről szóló eredményeket a 26. táblázatban rögzítettem 26. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férfi saját vonásszorongásával, depresszív hangulatával és megküzdési stílusával Vonásszorongás, depresszió, megküzdés Változók FÉRJ Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunkáció Problémamegoldás Stressz Vonásszorongás -0,36* -0,44* -0,37* -0,49* -0,40* 0,49* Depresszió -0,28*

-0,34* -0,30* -0,33* -0,39* 0,40* Céltudatos coping 0,20* 0,22* 0,25* 0,13 0,18* -0,13 Érzelmi indíttatású coping -0,12 -0,15+ -0,20* -0,10 -0,19* 0,22* Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. Nők esetében, a férfiakéhoz hasonlóan erős szignifikáns kapcsolatot találtunk a vonásszorongás intenzitása, valamint a párkapcsolati elégedettség és annak strukturális jegyei között, (r/rs=|0,32– 0,40|, p<0,05). Depresszív hangulat esetében ugyancsak erős szignifikáns kapcsolat mutatkozott (r/rs=|0,28–0,38|, p<0,05). A vonásszorongás és a depresszió minden párkapcsolati mutatóval erős negatív irányú kapcsolatot mutatott, kivéve a stresszel, amivel pozitív együttjárás jelentkezett. Ezek az eredmények is megerősítik a 23. hipotézist Nők körében nem mutatkozott szignifikáns kapcsolat a megküzdési stratégiák és

a párkapcsolati elégedettség, valamint annak strukturális jegyei között, ezért a nők esetében nem sikerült alátámasztani a 25. és 26 hipotéziseket Az eredményeket a 27 táblázatban foglaltuk össze 27. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség vonásszorongásával, depresszív hangulatával és megküzdési stílusával Vonásszorongás, depresszió, megküzdés Változók Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Vonásszorongás -0,36 * -0,32* -0,32* -0,40* -0,39* 0,39* Depresszió -0,28 * -0,32* -0,36* -0,34* -0,38* 0,35* Céltudatos coping 0,09 0,04 0,13 0,10 0,06 -0,02 Érzelmi indíttatású coping 0,14 0,03 0,09 0,03 0,11 -0,10 FELESÉG Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. 129 b) A válaszadó

vonásszorongásának, depresszív hangulatának, megküzdési stratégiáinak korrelációja partnere párkapcsolati elégedettségével és a párkapcsolat strukturális jegyeivel A feleség vonásszorongása és depresszív hangulata gyengébb szignifikáns kapcsolatban van férje párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális párkapcsolati jegyeivel (r/rs=|0,16–0,25|, p<0,05). A feleség vonásszorongása és depresszív hangulata egyaránt negatív irányú kapcsolatban van partnere közelség érzésével, flexibilitásával, nyitott kommunikációs stílusával és sikeres problémamegoldó készségével, valamint pozitív irányú kapcsolatban van stressz-szintjével. Az eredmények alátámasztják a 24. hipotézist A feleség megküzdési stratégiái nincsennek kapcsolatban a férj párkapcsolati elégedettségével és a kapcsolat strukturális jegyeivel. A 27 hipotézis feltételezett összefüggéseit nem sikerült alátámasztanunk. Az

összefüggések eredményeit a 28 táblázatban mutatom be 28. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségének, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata felesége vonásszorongásával, depresszív hangulatával és megküzdési stratégiáival Vonásszorongás, depresszió, megküzdés Változók FELESÉG FÉRJ Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Vonásszorongás -0,18 -0,18* -0,19* -0,24* Depresszió -0,18* -0,18* -0,23* Céltudatos cselekvés coping Érzelmi indíttatású coping -0,04 0,10 0,11 0,05 Problémamegoldás Stressz -0,16* 0,25* -0,21* -0,24* 0,25* 0,14 -0,03 0,08 -0,05 0,16 0,11 0,01 -0,12 Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. A férj vonásszorongása és depresszív hangulata szignifikáns kapcsolatban van felesége párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális

jegyeivel (r/rs=|0,21–0,33|, p<0,05). A férj vonásszorongása együttjár felesége alacsony fokú párkapcsolati elégedettségével, alacsonyabb szintű közelség érzésével, merevségével, zárt kommunikációs stílusával, sikertelen problémamegoldásával, valamint magas szintű stressz-szintjével. A férj minél depresszívebb, felesége annál elégedetlenebb kapcsolatukkal, annál rugalmatlanabb, annál zártabban kommunikál és annál sikertelenebb a problémamegoldás terén, viszont annál magasabb szintű stresszt él meg. Az eredmények alátámasztják a 24. hipotézist A férj megküzdési stratégiái gyenge és kevés számú szignifikáns kapcsolatot mutatnak a feleség párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális párkapcsolati jegyeivel (r/rs=|0,18–0,21|, p<0,05). Az eredmények részlegesen támasztják alá a 27 hipotézist A eredményeket a 29 táblázatban mutatom be. 130 29. táblázat: A feleség párkapcsolati

elégedettségének, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj vonásszorongásával, depresszív hangulatával és megküzdési stratégiáival Vonásszorongás, depresszió, megküzdés Változók FÉRJ FELESÉG Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Vonásszorongás -0,33* -0,21* -0,24* -0,31* Depresszió -0,23* -0,12 -0,21* Céltudatos cselekvés coping Érzelmi indíttatású coping 0,16 0,11 -0,14 -0,14 Problémamegoldás Stressz -0,31* 0,30* -0,23* -0,22* 0,23* 0,10 0,14 0,06 -0,04 -0,01 -0,21* -0,18* 0,16 Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók 2.46 Társas szubjektív változók összefüggése a párkapcsolati elégedettséggel és a párkapcsolat strukturális jegyeivel 2.461 Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a) A válaszadó párkapcsolati

elégedettségének és saját strukturális párkapcsolati jegyeinek összefüggés-vizsgálata Valamennyi tesztelt kapcsolat szignifikánsnak (p<0,001) és zömében erősnek (férfiak: (r/rs=|0,45– 0,76|, nők: r/rs=|0,56–0,82|) bizonyult. Az összefüggések mintázata és erőssége a két nem esetében nagyon hasonló. A férfiak és a nők egyaránt minél közelebb érzik magukhoz a partnerüket, minél rugalmasabbak a változások esetén, minél nyíltabban, gazdagabban, önfeltáróbban kommunikálnak, minél jobban tudják a problémáikat kezelni, minél kisebb stresszt élnek meg a kapcsolatukban, annál elégedettebbek a kapcsolatukkal. A párkapcsolatban tapasztalt stressz intenzitása és az elégedettség között fordított kapcsolatot találtunk: minél magasabb a kapcsolatban jellemző stresz-szint, annál kisebb a férj párkapcsolati elégedettsége. A párkapcsolatban tapasztalt közelség a férj és a feleség részéről egyaránt a

kapcsolatban megélt rugalmassággal is összefügg, azaz minél nagyobb a közelség a partnerek között, annál rugalmasabbak. A nő által tapasztalt rugalmasság továbbá pozitívan jár együtt a kommunikációs nyitottsággal, problémamegoldással, de negatívan a stresszel. Ha tovább elemezzük az eredményeket láthatjuk, hogy a férj megítélése szerint minél nyíltabban kommunikálnak egymással a házastársak, annál közelebb érzi magához a feleségét, annál rugalmasabb a kapcsolatban. Továbbá a női kommunikáció pozitívan jár együtt a női problémamegoldó képességgel is és negatívan a stresszel, valamint a problémamegoldás is negatívan függ össze a stresszel. Problémamegoldást figyelembe véve megállapítható, hogy a férj megélése alapján minél jobb a saját problémamegoldó képessége, annál nagyobb az általa megélt kohézió, rugalmasság és annál nyíltabban kommunikál a kapcsolatban a partnerével. A stressz 131

mindegyik strukturális dimenzióval negatív irányú kapcsolatban van, azaz minél több stresszt él meg a férfi és a nő a kapcsolatukban, annál kevésbé érzik közel magukat a partnerükhöz, annál kevésbé tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, annál zárkózottabban kommunikálnak és annál rosszabb a problémamegoldó képességük. Ezek az eredmények alátámasztják a 28 hipotézisünket Az eredményeket a 30. és a 31 táblázatban részletezzük 30. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj saját strukturális jellemzőivel FÉRJ Változók Elégedettség Kohézió 0,66 0,58 0,67 0,67 0,75 0,50 0,61 -0,66 -0,72 Megjegyzés: minden esetben p<0,001. Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Flexibilitás Kommunikáció - 0,67 -0,76 0,59 0,45 -0,56 Problémamegoldás - Stressz - -0,74 31. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat

strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség saját strukturális jellemzőivel FELESÉG Változók Elégedettség Kohézió 0,71 0,58 0,64 0,76 0,75 0,72 0,57 Stressz -0,77 -0,67 Megjegyzés: minden esetben p<0,001. Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Flexibilitás Kommunikáció 0,64 0,56 -0,66 0,78 -0,82 Problémamegoldás -0,76 Stressz - c) Házastársak párkapcsolati elégedettségének és strukturális párkapcsolati jegyeinek korrelációja A férfiak és nők párkapcsolati elégedettségének és strukturális jellemzőinek korrelációs elemzésének eredményeképpen valamennyi összefüggés szignifikánsnak (p<0,001) bizonyult. A kapcsolatok erőssége a közepes és erős tartományban helyezkedett el (r/rs=|0,35–0,64|). A párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jellemzői között a stressz kivételével egyöntetűen pozitív irányú kapcsolat jelentkezett, míg a magasabb stressz mind a

párkapcsolati elégedettség, mind pedig a többi strukturális jellemzővel negatív irányú összefüggést mutatott. A 29. hipotézist alátámasztották az eredményeink Az eredményeket a 32 táblázatban mutatom be részletesen. 132 32. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggése a válaszadó és partnerének adataival NŐ Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Elégedettség Kohézió 0,54 0,47 0,57 0,57 0,43 0,35 0,53 0,52 0,46 0,41 -0,58 -0,51 Flexibilitás 0,37 0,44 0,44 0,47 0,41 -0,47 Kommunikáció 0,53 0,56 0,47 0,64 0,49 -0, 62 Problémamegoldás 0,44 0,54 0,39 0,58 0,59 -0,63 Stressz -0,46 -0,49 -0,39 -0,51 - 0,47 -0,64 Megjegyzés: minden esetben p<0,001 Eredményeink szerint a férj és a feleség párkapcsolati elégedettsége kapcsolatban van egymással és annak strukturális jellemzőivel különböző

jellegzetességek által. A házastársak nemcsak cirkulárisan kapcsolódnak egymáshoz, hanem kapcsolatukon belüli jellemzőik összeadódnak, közös mutatót képezve. Ha az az egyik fél elégedetlenebb, mint a másik, a kettőjük által megélt elégedettség „átlaga” miatt – valamennyi ideig képesek – együtt maradni és akár kölcsönös elégedettséget is megélni. Ahhoz, hogy fel tudjuk térképezni a közös házassági elégedettség prediktorait, közös mutatókat képeztünk az egyéni változókból. Elégedettség tekintetében mediánfelezéssel hoztunk létre közös elégedettségi mutatót. Azok a párok, ahol mindketten elégedettek kapcsolatukkal az elégedett, ahol mindketten elégedetlenek, az elégedetlen nevet kapták. Azoknak a pároknak, akiknél az egyik fél elégedett, a másikuk elégedetlen, a diszkrepáns nevet adtuk. Így a közös elégedettségi mutatóhoz három kategóriát hoztunk létre: elégedett házaspár, elégedetlen

házaspár, elégedettségük tekintetében diszkrepáns házaspár. A besorolás eredményeképpen azt találtuk, hogy a 158 válaszadó házaspár 35,4%-a (n=56) elégedett, 37,3%-a elégedetlen (n=59), 27,2%-a (n=43) diszkrepáns. Az egyes kategóriák előfordulási gyakorisága között nincs szignifikáns különbség (χ²(2)=2,747, p=0,253). A közös elégedettség kategórián túl, valamennyi strukturális jellemzőből is képeztünk közös mutatókat, hiszen nemcsak az elégedettség tekintetében képez egységet a házaspár két tagja, hanem a közelség-érzés, rugalmasság, kommunikációs készség, problémamegoldás és stressz-szint érzékelés szempontjából is speciális egészt képeznek. A közös párkapcsolati elégedettség és a közös strukturális jegyek együttjárását is megvizsgáltuk, aminek eredményeit a következő alfejezetekben mutatjuk be. d) A párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései az elégedettséggel, közös mutatók

mentén Az Olson Pár Profil Kérdőív Kohézió skálája esetében egyénenként 3 kategóriát (összetartó, széteső, egybefonódott) képeztünk Kissné Viszket (2007) útmutatásai alapján. Az átlagtól 1-1 133 szórásnyi távolságon belül lévők a normális, míg az 1 szóráson kívül eső értéket elérők a szélsőségesebb tartományba tartoztak. A fenti besorolás alapján a válaszadó férjek 66%-a (n=105) összetartó, 13,2%-a (n=21) egybefonódott és 20,8%-a (n=33) széteső a kohézió szempontjából. Az összetartó kategória a férjek esetében szignifikánsan gyakrabban fordul elő, mint a többi (χ²(2)=77,887, p<0,001). A válaszadó feleségek 60,4%-a (n=96) összetartó, 24,5%-a (n=39) egybefonódott és 15,1%-a (n=24) szétesőnek tekinthető a kohézió szempontjából. A nők esetében az összetartó kategória szignifikánsan gyakrabban fordul elő, mint a többi (χ²(2)=54,453, p<0,001). A McNemar-próba eredménye szerint a

férjek és feleségek között nincs szignifikáns különbség az egyes kohézió-kategóriák előfordulási gyakorisága szempontjából (χ²(3)=1,564, p=0,668). A 12. ábrán bemutatjuk az egyes kohézió kategóriák előfordulási gyakoriságát a férjek és feleségek körében. Női kohéziós mutató Férfi kohéziós mutató 15% 21% 13% Összetartó Összetartó Egybefonódott Egybefonódott 25% Széteső 60% 66% Széteső 12. ábra: Férfi és női kohéziós mutató százalékos megoszlása A közös kohéziós mutató kialakítása során a párt alkotó személyek egyéni kategóriáinak illeszkedése alapján képeztük a közös mutatót, így 4 kategória megállapítása vált szükségessé. 1. Az összetartozó kategóriába azok a párok kerültek, akiknél mindkét fél a normális tartományba tartozott a Kohézió skálán elért pontszáma alapján. 2. A széteső kategóriába azokat a házaspárokat soroltuk, akiknek mindkét tagja

esetében a skálán elért pontszám több mint 1 szórással alacsonyabb volt, mint az átlag. 3. Az egybefonódott kategóriába azok a párok kerültek, ahol mindkét tag esetében a skálán elért pontszám több mint 1 szórással magasabb volt az átlagnál. 4. A negyedik kategóriába a kohézió tekintetében diszkrepáns párok kerültek, akiknél az egyéni besorolás más-más kategóriát eredményezett. A képezett közös kohéziós mutató alapján a válaszadó párok (n=158) 46,8%-a (n=74) összetartó, 13,3%-a (n=21) egybefonódott, 5,1%-a (n=8) széteső, 34,8%-a (n=55) pedig diszkrepáns. Az egyes 134 k a t eg ó r i á ke lő f o rdu l á s igy ako r i s ág as z ig n i f ik án s ankü lönbö z ikeg ym á s tó l(χ ² =37 ,788p<0 , 0 0 1 ) . ( 6 ) Ab e s o ro l á se r edm ény e ia13 .áb r ánl á th a tók . Ö s s z e t a r tó 35% E g yb e fonódo t t 47% S z é t e ső D i s z k r ep án s 5% 13% 13.á b r a :K ö z ö sk oh é z i ó

sm u t a t ós z á z a l é k o sm e go s z l á s a Akoh é z iót ek in t e t éb en55d i s z k r ep án sp á rbó l52e s e tb ena zegy ikf é lö s s z e t a r tó ,e z enb e lü la z5 2 p á rbó l29p á rn á laf é r f ij e l l em e z h e tőö s s z e t a r tókoh é z ióv a lé s23p á rn á lan ő . N emá l l tm ódunkb ans t a t i s z t ik a ip rób áv a lv i z sg á ln iakö z ö skoh é z ió s mu t a t óé sa ze l ég ed e t t s ég ö s s z e f ügg é s e i t ,m iv e lan agyc e l l a s z ámé sa za l a c s ony m in t a e l em s z ám m i a t ts é rü l takh i -n ég y z e t p rób aa lk a lm a z á s ie lő f e l t é t e l e(3c e l l ae s e t éb ena ze lm é l e t igy ako r i s ágn emé r t ee la m in im á l i s a n e lv á r tö tö t ,a ze lm é l e t igy ako r i s ág m in imumé r t ék e2 , 18v o l t ) . M ind a z o n á l t a la 14 .áb r á r ó l l eo lv a s h a t óa zat end en c i a ,hogyakoh é z iót ek in t e t é b ens z é t e s ők én tj e l

l em e z h e tőp á roktú ln y omó több s ég ee l ég ed e t l enap á rk ap c s o l a t áv a l ,a zö s s z e t a r tók én tj e l l em e z h e tőp á r o kh a s on lóa r án y b an e l ég ed e t l en ek ,e l ég ed e t t e kv agy d i s z k r ep án s ok a ze l ég ed e t t s ég üks z empo n t j ábó l ,v i s z o n ta z egy b e f onódók én tj e l l em e z h e tő p á rokl eg több j ee l ég ed e t ta p á rk ap c s o l a tuk k a l ,m íga ze l t é r ő , d i s z k r ep án skoh é z ió ss t í l u s s a legy ü t té l őp á rokin k ábbe l ég ed e t l en ek .B á re z eka ze r edm én y ek s t a t i s z t ik a i l agn emé r t e lm e z h e tő ek ,af e l á l l í to t th ipo t é z i s ekk e lv a lóegy b ev e t é s té rd em e sm eg t en n i , h i s z enah ipo t é z i s ek e ti rod a lm ié sgy ako r l a t ii sm e r e t e inka l ap j áná l l í to t tukf e l . 100% 87 ,5% 85 ,7% 80% 60% 35 ,1% 35 ,1% 40% 20% 0% e lé g ed e t len 47 ,3% 14 ,3% 12

,5% 0 ,0% 0 ,0% s zé t e ső i s z k r ep án s 29 ,1% d 29 ,7% ö s s ze t a r tó e g yb e fonódo t t 23 ,6% d i s z k r ep án s 14.á b r a :K ö z ö skoh é z ió smu t a t óé sak ö z ö sp á r k ap c s o l a t ie l é g e d e t t s é gö s s z e f ügg é s e i 135 e lé g ed e t t Az Olson Pár Profil Kérdőív Flexibilitás skálája esetében egyénenként ugyancsak 3 kategóriát (úgymint rugalmas, merev, illetve kaotikus) képeztünk Kissné Viszket (2007) fent leírt útmutatásai alapján. A fenti besorolás alapján a válaszadó férjek 69,2%-a (n=110) rugalmas, 22%-a (n=35) kaotikus és 8,8%-a (n=14) merev flexibilitással jellemezhető. A rugalmas kategória a férfiak esetében szignifikánsan gyakrabban fordul elő, mint a többi kategória (χ²(2)=96,113, p<0,001). A válaszadó feleségek 68,9%-a (n=109) rugalmas, 16,5%-a (n=26) kaotikus és 14,6%-a (n=23) merevnek tekinthető a kohézió szempontjából. A nők esetében is a rugalmas

kategória fordul elő szignifikánsan gyakrabban, mint a többi (χ²(2)=90,468, p<0,001). A McNemar-próba eredménye szerint a férjek és feleségek között nincs szignifikáns különbség az egyes flexibilitás-kategóriák előfordulási gyakorisága szempontjából (χ²(3)=5,475, p=0,140). A férfi és női flexibilitás százalékos megoszlását az 15. ábrán mutatom be Férfi flexibilitás mutató Női flexibilitás mutató 9% 14% Rugalmas 22% Rugalmas 16% Kaotikus 69% Merev Kaotikus 69% Merev [KZ1] 15. ábra: Férfi és női flexibilitás mutató százalékos megoszlása A közös flexibilitás mutató kialakítása során a párt alkotó személyek egyéni kategóriáinak illeszkedése alapján képeztük a közös mutatót, ezáltal 4 kategória megállapítása vált szükségessé. 1. Az rugalmas kategóriába azok a párok kerültek, akiknél mindkét fél a normális, 1 szóráson belüli tartományba tartozott a Flexibilitás skálán elért

pontszáma alapján. 2. A merev kategóriába azokat a házaspárokat soroltuk, akiknek mindkét tagja esetében a skálán elért pontszám több mint 1 szórással alacsonyabb volt, mint az átlag. 3. A kaotikus kategóriába azok a párok kerültek, ahol mindkét tag esetében a skálán elért pontszám több mint 1 szórással magasabb volt az átlagnál. 4. A negyedik kategóriába a flexibilitás tekintetében diszkrepáns párok kerültek, akiknél az egyéni besorolás más-más kategóriát eredményezett. Ezúttal sem volt lehetőségünk statisztikai próbával vizsgálni a közös flexibilitás mutató és az elégedettség összefüggéseit, mivel a nagy cellaszám és az alacsonny mintaelemszám miatt sérült a khi-négyzet próba alkalmazási előfeltétele alapján a válaszadó párok (n=157) 48,4%-ának (n=76) 136 m indk é tt ag j arug a lm a s ,7% án ak(n=11 )m indk é tt ag j ak ao t iku s ,2 ,5% án ak(n=4 )m i ndk é tt ag j a m e r ev ,m íg42%

a(n=66 )d i s z k r ep án sf l ex ib i l i t á s ú ,a z a zkü lönbö z őf l ex ib i l i t á ss t í lu s s a lb í r .A z egy e sk a t eg ó r i ák e lő f o rdu l á s ig y ako r i s ág a(16 . áb r a )s z ig n i f ik án s an k ü lönbö z ik egym á s tó l ( χ ² =104 ,631 ,p<0 ,001 ) ,arug a lm a sp á roks z ig n i f ik án s antöb b env ann akav i z s g á l tm in t áb an ,m i n t ( 6 ) atöbb ip á r . Ru g a lm a s 42% K ao t i ku s 48% M e r e v D i s z k r ep án s 7% 3% 16.á b r a :K ö z ö sf l e x i b i l i t á smu t a t ós z á z a l é ko sm e go s z l á s a E z ú t t a ls emv o l tl eh e tő s é g ünks t a t i s z t ik a ip rób áv a lv i z sg á ln iakö z ö sf l ex ib i l i t á s mu t a tóé sa z e l ég ed e t t s égö s s z e f ügg é s e i t ,m iv e lan agyc e l l a s z ámé sa za l a c s onye l em s z ám m i a t ts é rü l tak h i n égy z e tp rób aa lk a lm a z á s ie lő f e l t é t e l e(6c e l l ae s e t éb enn

emé r t ee la ze lm é l e t ig y ako r i s ága m in im á l i s ane lv á r tö tö t ,a ze lm é l e t igy ako r i s ágm in imumé r t ék e1 , 05v o l t ) .T a nu l s ág o sa z onb ani t t i sá t t ek in t en iakö z ö sf l ex i b i l i t á sé skö z ö se l ég ed e t t s égegy ü t t e se lő f o rdu l á s á n a km in t á z a t a i t .A1 7 . áb r án m eg f igy e lh e tőa zas z emb e tűnőt end en c i a ,h ogya m e r evp á r ok m ind e gy ik ee l ég ed e t l ena p á rk ap c s o l a t t a l . Av á l to z á s t rug a lm a s an k e z e lő p á rok kö z ü ln agy j ábó l m eg egy e z ik a za p á rk ap c s o l a tukk a le l ég ed e t l en ,a ze l ég ed e t t eké sad i s z k r ep án smódone l ég ed e t tp á roka r ány a . A z on p á rok kö z ü l , ak ik n é la p á rm indk é tt ag j ak ao t iku s s ág g a lj e l l em e z h e tőf l ex ib i l i t á s s z empon t j ábó larug a lm a sé sad i s z k r ep án sp á rok n á la zegy e skö z ö se l

ég ed e t t s ég ik a t eg ó r i á k n agy j ábó lh a s on lógy ako r i s ágg a lj e l enn ekm eg ,b á ra ze l ég ed e t t eka r á ny atűn ikal egm ag a s ab b n ak . 100% 100 ,0% 90 ,9% 8 0% e l é gede t len 6 0% 38 ,2% 4 0% 2 0% 0% 0 ,0% 0 ,0% me r e v ru g a lm a s 40 ,0% 30 ,3% 31 ,6% e l é gede t t 9 ,1% 0 ,0% k ao t i ku s i s z k r ep án s 33 ,8% d 26 ,2% d i s z k r ep án s . 17.á b r a :Ak ö z ö sf l e x ib i l i t á sm u t a t óé sak ö z ö sp á r k ap c s o l a t ie l é g e d e t t s é gö s s z e f ügg é s e i 137 A közös párkapcsolati kommunikáció, problémamegoldás és stressz esetében kevésbé értelmezhető a fenti algoritmus eredményeképpen előálló három kategória középső tartománya. A kommunikáció skála a kommunikáció nyíltságát és az önfeltárás képességét méri, a problémamegoldás pedig a problémákkal való megküzdés módját. Ezen jártasságok, képességek értékelhetők

jónak vagy rossznak, nyíltnak vagy zártnak, de a középső tartomány nehezen érthető, hiszen minél magasabb pontot ér el a skálán a vizsgálati személy, annál nyíltabb, gazdagabb a kommunikációja és minél alacsonyabb pontot szerez, annál zártabb, szűkszavúbb a kommunikációja. A stressz esetében is nehezen értelmezhető a közepes tartomány Az Olson Pár Profil Kérdőív Kommunikáció, Problémamegoldás illetve Stressz skálái esetében ezért mediánfelezéssel bontottuk ketté a férjek és feleségek almintáját, így három kategória helyett két kategóriát képeztünk mindhárom skálánál. Az Olson Pár Profil Kérdőív Kommunikáció skálája esetében a kommunikációs képességek felosztásával megkülönböztettük a zártabb és nyílt kommunikációval bírókat. 1. A nyílt kommunikációs kategóriába azokat a házaspárokat soroltuk, amelyek esetében mindkét fél a nyílt kategóriába sorolódott a mediánfelezést követően.

2. A zárkózottabb kommunikációs kategóriába azok a párok kerültek, akiknél mindkét egységesen a zárkózott kommunikáció volt jellemző. 3. A diszkrepáns csoportba tartoztak azok a párok, amelyeknél az egyik fél nyíltan, míg a másik fél zártabban kommunikált. A fenti besorolás eredményeképpen azt találtuk, hogy a válaszadó párok (n=156) 34,6%-a (n=54) nyílt kommunikációval, 35,9%-a (n=56) zárt kommunikációval jellemezhető, míg a párok 29,5%-a (n=46) diszkrepáns módon kommunikál. Előfordulási gyakoriságuk szempontjából nincs közöttük különbség (χ²(2)=1,077, p=0,037). A khi-négyzet próba eredménye szerint a közös kommunikációs stílus szignifikáns összefüggést mutat a közös párkapcsolati elégedettséggel (χ²(4)=78,330, p<0,001). A zártan kommunikáló párok háromnegyede elégedetlen a házasságával, míg a nyíltan kommunikáló párok közel háromnegyede elégedett. A kommunikáció tekintetében

diszharmonikus partnerek körében a párkapcsolatukkal való elégedetlenség tekintetében a diszkrepáns párok dominálnak. Az eredményeket a 18 ábrán szemléltetjük. 138 100% 80% 75 ,0% 72 ,2% 60% 40% 20% 0% 16 ,1% 8 ,9% z á r t abb kommun i k á c ió 43 ,5% 32 ,6% 23 ,9% e l é gede t len 24 ,1% 3 ,7% d i s z k rep án s kommun i k á c ió d i s z k r ep án s e l é gede t t n y í l tkommun i k á c ió 18.á b r a :Ak ö z ö skommun i ká c ió ss t í l u sé sak ö z ö spá r k ap c s o l a t ie l é g e d e t t s é gn e ka zö s s z e f ügg é s e i A z O l s on P á rP ro f i l K é rdő ív P rob l ém am ego ld á s sk á lá ja e s e t éb en i sk é tk a t eg ó r i á t kü lönbö z t e t tünkm eg ,as i k e r e sé sak ev é s b és ik e r e sp rob l ém am eg o ldók a t . 1 . S i k e r e sp r ob l ém am ego ldá ska t egó r iábaa z ok a tap á r ok a ts o ro l tuk ,am e ly eke s e t éb enm in d k é t s z em é lym ag a s abbpon t s

z ámo té r te la m ed i ánn á l . 2 . As i k e r t e l en ebbp r ob l ém am ego ldá ska t egó r iába a kko rk e rü l tap á r ,h am i ndk é tt ag j á r aa k ev é s b ék edv e z őp rob l ém am eg o ld á sv o l tj e l l em z ő . 3 . Ad i s z k r epán sc s opo r tbat a r to z t aka z okap á rok ,am e ly ekn é la zegy ikf é ls ik e r e s ebb en ,m íga m á s ikf é lk ev é s b és ik e r e s e nf unk c ion á l tebb enat ek i n t e tb en . Af en t ib e s o ro l á se r edm é ny ek épp ena z tt a l á l tuk ,h ogyav á l a s z adóh á z a s p á r ok(n=158 )38% -a (n=60 )s ik e r e sp rob l ém am eg o ld á s s a l ,3 4 ,8% a(n=55 )k ev é s b és ik e r e sp r ob l ém am eg o ld á s s a l j e l l em e z h e tő ,m ígkü lönb ö z őp rob l ém am eg o ld á s tap á rok27 ,2% a(n= 43 )a lk a lm a z . Ak ö z ö s p rob l ém a -m eg o ld á s ik é p e s s égegy e sk a t eg ó r i á in a ke lő f o rdu l á s igy ako r i s ág at ek in t e t éb enn em t a

l á l tu nks z ig n i f ik án skü lönb s ég e tap á ro kkö z ö t t( χ ² =2 ,899 ,p= 0 , 235 ) . ( 2 ) A kö z ö s p r ob l ém am eg o ldá s is t í l u s s z ig n i f ik án s k ap c s o l a to t mu t a t a p á rk ap c s o l a t i e l ég ed e t t s ég g e l( χ ² =46 , 268 , p<0 ,001 ) . As ik e r e sp rob l ém am eg o ld á s s a lj e l l em e z h e tő p á r o k ( 2 ) k é th a rm a d ae l ég ed e t tap á rk ap c s o l a t áv a l ,ak ev é s b éjóp rob l ém am eg o ldókk é t h a rm ad ap ed ig e l ég ed e t l en .A ze r edm ény ek e ta19 .áb r ánmu t a t j ukb e . 139 100% 80% 63 ,6% 60% 42 ,9% 33 ,3% 40% 23 ,6% 12 ,7% 20% 0% 63 ,3% ke vé sb és i ke r e s 23 ,8% 26 ,7% 10 ,0% e l é gede t len d i s z k r ep án s e l é gede t t d i s z k r ep án s s i ke r e sebbp rob l ém ame go ld á s 19.á b r a :Apá rkö z ö sp r ob l ém am ego l dá sk ép e s s é g é n e ké sak ö z ö spá r k ap c s o l a t ie l é g e d e t t s

é gn e ka z ö s s z e f ügg é s e i A zO l s onP á rP ro f i lK é r dő ív S t r e s s zsk á lá ja e s e t éb enap á rk ap c s o l a tb ant ap a s z t a lh a tós t r e s s z m é r é s es o r ánm eg kü lönbö z t e t tünka l a c s onyé sm ag a ss t r e s s z té r z ék e lőv á l a s z adók a t . la c s on ys t r e s s zka t egó r i ába a z ok a tap á rok a ts o r o l juk ,ak ik m indk e t t ena l a c s onys z in tű 1 . A s t r e s s z té ln eká t . 2 . Maga ss t r e s s zka t egó r iáb a a z okap á rokk e rü ln ek ,ak ik m i ndk e t t en m ag a ss t r e s s zs z in t e t t ap a s z t a ln ak . 3 . A z ok a t ,ak ikebb e ne l t é rő env é l ek e dn ek ,d i s z k r epán sn évv e ll á t tuke l . A159vá la s z ad óp á rb ó l34 ,6%(n=55 )m ag a ss t r e s s z t ,39%(n=62 )a l a c s onys t r e s s z tt ap a s z t a l , m ígap á r ok26 ,4% a(n=4 2 )e l t é rő env é l ek ed ike r rő lak é rd é s rő l .A zegy e sk a t eg ó r i áke lő f o rd

u l á s i =3 ,887 ,p=0 ,1 43 ) . gy ako r i s ág akö z ö t tn emm u t a tko z o t ts z ig n i f ik án skü lönb s ég(χ ² ( 2 ) S z ig n i f ik án sk ap c s o l a to t mu t a t tunkk ia z onb anap á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égé sas t r e s s z s z in t kö z ö t t( χ ² =97 ,331 ,p<0 , 001 ) .A z okb anak ap c s o l a tokb an ,m e ly ekb en m ind k é th á z a s t á r sm ag a s ( 4 ) s t r e s s z té lm eg ,m in t egy80%gy ako r i s ágg a lf o rdu le lőap á rk ap c s o l a t t a lv a l óe l ég ed e t l en s ég .A z a l a c s onys t r e s s z tá t é lőp á r okkö z e lh á romn egy ed ev i s z on te l ég ed e t tap á rk ap c s o l a t t a l .A ho laf e l ek e l t é rn ekegym á s tó las t r e s s zm enny i s ég én eké s z l e l é s em en t én ,al eg több eno ly ank ap c s o l a tb an é ln ek ,aho la ze l ég ed e t t s é gt ek in t e t éb end i s z k r ep án s akaf e l ek ,é se z ekap á ro kebb enac s opo r tb an al eg k i s

ebbs z á z a l ékb ane l ég ed e t t ekap á rk ap c s o l a tu kk a l . 140 100% 80% 20% 0% e lé g ede t l en 51 ,2% 60% 40% 80 ,0% 71 ,0% 25 ,8% d i s z k r ep án s 31 ,7% 17 ,1% 3 ,2% a l a c son ys t re s s z d i s z k r ep án s 10 ,9%9 ,1% e lé g ede t t m a g a ss t re s s z 20.á b r a :Apá r kap c so la tb ant apa s z ta l tkö z ö ss t r e s s zs z i n té sak ö z ö spá r k a p c s o l a t ie l é g e d e t t s é gö s s z e f ügg é s e i Ö s s z e s s ég éb en m eg á l l ap í th a t juk , hogya k ap c s o l a t kö z ö ss t ruk t u r á l i sj eg y e in ek é sa k ö z ö s p á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s ég n ekö s s z e f ügg é s e im en t énm eg f og a lm a z o t t30 . ,31 . ,32 .h ipo t é z i s ek e ta z e r edm ény e inkr é s z l eg e s ent ám a s z t j áka l á . 2 .4 .6 .2 . A pá rkap c so la t ie l ég ed e t t s é gé s a pá rkap c so la ts t ruk tu r á l i sj e gy e in ek ö s s z e függ é s e ia

ze lkö t e l e z őd é sé sab e f ek t e t é sm é r t ék é v e l ,va lam in takap c so la tonk ívü l i a l t e rna t ívák m inő s é g é v e l ARu s bu l t f é l e(Ru s bu l té smunk a t á r s a i ,199 8 )B e f ek t e t é sM od e l lS k á l av á l to z ó in ak( e lkö t e l e z ő d é s , b e f ek t e t é s ,k ap c s o l a tonk í v ü l ia l t e rn a t ív ák m inő s ég e ) ,v a l am in tap á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égé sa k ap c s o l a ts t ruk tu r á l i sj e l l em z ő in ekeg y ü t t j á r á s á ti sm eg v i z sg á l tuk . Ru s bu l tk é rdő ív ei st a r t a lm a z e l ég ed e t t s égs k á l á t ,a z on b anap á rk ap c s o l a t ie l ég e d e t t s ég g e lv a lók ap c s o l a tv i z sg á l a t án á lO l s o n (2000 )p á rk a p c s o l a t ie l ég ed e t t s égs k á l á j á tv e t tükf i gy e l emb e .Enn ekok ak én tem l í t ema zed d ig v ég z e t tv i z sg á l a tokm en t é nk apo t te r edm ény ekk

e lv a lóö s s z h a s on l í th a tó s ágl e h e tő s ég é t . a ) A vá la s z adó s a já t pá r kap c s o la t ie l é g ed e t t s é g én ek é s ap á rk a p c so l a ts t ru k tu r á l i s pá r kap c s o la t ij eg y e in ekkap c s o la taav á la s z adós a já tb e f ek t e t é s én eké se l kö t e l e z őd é s én e k m é r t é k é v e l ,va lam in tak a p c s o la tonk í vü l ia l t e rn a t í váké s z l e l tm in ő s ég é v e l F é r f iak( r / r s= | 0 ,20–0 ,55 | ,p<0 ,001 )é sn őke s e t éb ena zö s s z e f ügg é s ek( r / r s= | 0 ,17–0 ,58 | ,p<0 , 0 0 1 ) egy a r án th a s on ló m in t á z a to t mu t a tn ak .M ind k é tn emn é la ze l k ö t e l e z őd é sé sak a p c s o l a tb av a l ó b e f e k t e t é s m i ndap á r k ap c s o l a t ie l ég ed e t t s ég g e l ,m indan n aks t ruk tu r á l i sj eg y e iv e ls z ig n i f ik án s l t e r na t í vá k po z i t ív i r ány ú ,m ígas t r e s s z s z

in t t e ls z ig n i f ik án sn eg a t ív i r ány úk ap c s o l a to tm u t a t .A za m inő s ég e af é r f i akn á ln eg a t ív an k ap c s o lód ik a kö z e l s ég é r z é s éh e z , arug a lm a s s ág h o z ,a kommun ik á c ióny í l t s ág áho zé spo z i t ív anas t r e s s zh e z .A za l t e rn a t ív ák m in ő s ég enőke s e t éb en n eg a t ív ank ap c s o lód ikap á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s ég h e z ,kö z e l s égé r z é s éh e z ,a kommun ik á c ió ny í l t s ág áho zé s po z i t ív an a s t r e s s z h e z .E r edm é ny e ink a l á t ám a s z t j ák a 33 .h ipo t é z i s t . A z e r edm ény ek e ta33 .é sa3 4 .t áb l á z a tb anmu t a t jukb e . 141 33. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj saját párkapcsolati - befektetés, alternatívák minősége, elköteleződés – mutatóival Változók FÉRJ Elégedettség Kohézió

Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Befektetés mértéke 0,45* 0,55* 0,48* 0,51* 0,37* -0,52* Elköteleződés 0,46* 0,55* 0,35* 0,47* 0,42* -0,54* Alternatívák minősége -0,15+ -0,30* -0,20* -0,21* -0,06 0,21* Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. 34. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség elköteleződés mutatóival Változók FELESÉG Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Befektetés mértéke 0,53 * 0,58 * 0,49 * 0,51* 0,39* -0,46* Elköteleződés 0,44* 0,51 * 0,26* 0,45* 0,33* -0,44* Alternatívák minősége -0,17* -0,19* -0,09 -0,17* -0,14+ 0,19* Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs

együttható b) A válaszadó befektetésének, elköteleződésének, alternatívák minőségének összefüggése partnere párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális párkapcsolati jegyeivel A feleség befektetésének és elköteleződésének mértéke, valamint a feleség által észlelt alternatívák minősége változó erősségű szignifikáns kapcsolatokat mutat a férj párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális párkapcsolati jegyeivel (r/rs=|0,19–0,41|, p<0,05). A feleségek befektetésének mértéke pozitív irányú szignifikáns kapcsolatban van férjük párkapcsolati elégedettségével, közelség-érzésével, flexibilitásával, kommunikációs nyitottságával, sikeres problémamegoldásával. A feleségek befektetése negatívan függ össze a férjük által a kapcsolatban tapasztalt stressz–szinttel. Elköteleződésük mértéke szignifikánsan, pozitív irányban korrelál a férjük által a kapcsolatban

tapasztalt elégedettséggel, közelséggel, nyitott kommunikációs stílussal és sikeres problémamegoldással. Negatív irányú kapcsolatot találtunk a feleségek elköteleződése és férjük stressz-szintje között. A házaspár női tagja által a kapcsolaton kívül észlelt alternatívák gyenge, negatív irányú együttjárást mutatnak a férj közelség érzésével és nyílt kommunikációjával. A kapott eredmények részlegesen alátámasztják a 34. hipotézist, melyeket a 35 táblázatban mutatok be. 142 35. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségnek, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség befektetésének és elköteleződésének mértékével, illetve a partner által észlelt alternatívákkal Változók FELESÉG FÉRJ Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Befektetés mértéke 0,35* 0,41* 0,28* 0,35* 0,20* -0,36* Elköteleződés 0,34* 0,38* 0,14 0,33*

0,22* -0,35* Alternatívák minősége -0,09 -0,19* -0,04 -0,19* -0,04 0,11 Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. Férjek esetében, a befektetés és az elköteleződés mértéke, valamint az általuk észlelt alternatívák minősége változó erősségű szignifikáns kapcsolatot mutatnak a feleségük párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális párkapcsolati jegyeivel (r/rs=|0,17–0,47|, p<0,05). A férj befektetésének és elköteleződésének mértéke egyaránt pozitív irányú szignifikáns kapcsolatban van a feleség párkapcsolati elégedettségével, közelség érzésével, flexibilitásával, kommunikációs nyitottságával, sikeres problémamegoldásával és negatív irányú szignifikáns kapcsolatot mutat a kapcsolatban tapasztalt stressz–szinttel. A férj által a kapcsolaton kívül észlelt alternatívák negatív

irányú együttjárást mutatnak a feleség flexibilitásával és nyílt kommunikációjával. A kapott eredmények alátámasztják a 34. hipotézist A 36 táblázatban prezentálom az eredményeket 36. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségnek valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata férje befektetésének és elköteleződésének mértékével, illetve az általa észlelt alternatívákkal Változók FÉRJ FELESÉG Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Befektetés mértéke 0,42* 0,46 * 0,47* 0,47* 0,39* 0,42* Elköteleződés 0,36* 0,36* 0,27* 0,34* 0,34* 0,36* Alternatívák minősége -0,14 -0,15 -0,22* -0,17* -0,14 -0,14 Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman- féle rangkorrelációs együtthatók. c) Az elköteleződés és befektetés mértéke, a kapcsolaton kívül észlel alternatívák minősének

és a párkapcsolati elégedettségnek együttjárása közös mutatók mentén Rusbult Befektetés Modelljének Elköteleződés skálája esetében a kapcsolat felé megélt elköteleződés mértéke során mediánfelezéssel létrehoztunk 3 kategóriát. 143 1 . A za la c s on ye l kö t e l e z őd é s ka t egó r iába a z ok a p á rok k e rü l t ek ,ak ik n em é r z ike l ég g é e lkö t e l e z e t tn ekm ag uk a tak ap c s o l a t ,i l l e tv eegym á sf e l é . 2 . Am aga se l kö t e l e z őd é ska t egó r iába a z ok a tap á rok a ts o ro l tuk ,aho lm indk e t t ene lkö t e l e z e t tn e k é r z ikm ag uk a tak ap c s o l a t uké sp a r tn e rükf e l é . 3 . A ze l kö t e l e z őd é sd i s z k r ep án ska t egó r iá jábaa z okap á rokk e rü l t ek ,aho la zegy ikf é lm ag a s e lkö t e l e z e t t s ég g e l ,m ígam á s ikf é la l a c s onye lkö t e l e z e t t s ég g e lb í r . Av á l a s z adóp á rok(n=147 )kö z ü l36 ,7%(n=57

)m ag a se lk ö t e l e z őd é s ű ,31 ,3%(n=46 )a l a c s o n y e lkö t e l e z őd é s ű ,m íg32 ,0%(n=47 )e lkö t e l e z őd é ss z empon t j ábó ld i s z k r ep án sp á r . Ak a t eg ó r i ák e lo s z l á s igy ako r i s ág akö z ö t tn in c ss z ig n i f ik án skü lönb s ég( χ ² =0 , 776 ,p=0 ,67 9 ) . ( 2 ) 100% 80% 60 ,9% 60% 21 ,7% 40% 20% 0% 39 ,1% 34 ,8% 35 ,2% 14 ,8% 26 ,1% 17 ,4% a l a c son y e l kö te l e ződé s 50 ,0% d i s z k r ep án s e lé g ede t l en d i s z k r ep án s e lé g ede t t m a g a s e l kö te l e ződé s 21.á b r a :Ak ö z ö se l kö t e l e ződ é sé sak ö z ö spá r k ap c s o l a t ie l é g e d e t t s é gö s s z e f ügg é s e Akö z ö se l kö t e l e z őd é s im u ta tó -ak ap c s o l a té sap a r tn e rf e l ém eg é l te lkö t e l e z őd é s-v a l am in ta p á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égs z ig n i f ik án sk ap c s o l a tb anv ann akegym á s s a l(χ ² =2 8

,354 ,p<0 ,001 ) .A z ( 4 ) e r edm ény ekjó ll á th a tóka21 .áb r á n ,am e lys z e r in ta za l a c s onye lkö t e l e z őd é s űp á rokk ö z e l k é th a rm a d ae l ég ed e t l enak ap c s o l a tukk a l ,a m ag a se lkö t e l e z őd é s űp á rokf e l ee l ég ed e t t ,m íga z e lkö t e l e z őd é ss z empon t j á bó ld i s z k r ep án sp á rok h a s on lóa r ány b ane l ég ed e t t ek ,e l ég ed e t l en ek egym á s s a l ,v agyépp end i s z k r ep án s aka ze l ég ed e t t s é gt ek in t e t éb en . Ru s bu l tB e f ek t e t é sM od e l l j én ekB e f ek t e t é ssk á lá ja e s e t énak ap c s o l a tb af ek t e t é sm é r t ék es o r án s z in t én3k a t eg ó r i á tho z tu nkl é t r em ed i án f e l e z é s s e l .Ab e f ek t e t é sk a t eg o r i z á c ió j as o r ána l a c s o n yé s m ag a sb e f ek t e t é s űc s opo r t ok a ta lko t tunk . 1 . A za la c s on yb e f e k t e t é s űka t eg ó r iába s o ro

l tuka z ok a tap á rok a t ,a k ikk ev e s e tf ek t e tn eka k ap c s o l a tukb a . 2 . Am aga sb e f e k t e t é s űka t eg ó r iába a z okap á rokk e rü l t ek ,ak iks ok a tá ldo z n akak ap c s o l a tu k é r t . 144 3 . Ab e f e k t e t é ss z em pon t jábó ld i s z k r epán ska t egó r iábap ed iga z okap á rokk e rü l t e k ,aho la zeg y ik f é lm ag a s ,m íga m á s ikf é la l a c s onyb e f ek t e t é s s e lj e l l em e z h e tős z em é ly . Av á l a s z adóp á rok(n=14 8 )37 ,8% a(n=56 )m ag a sb e f ek t e t é s űp á r ,a z a zap á rm indk é tt ag j a s ok a tf ek t e tak ap c s o l a tuk b a ,35 ,1% a(n=52 )a l a c s onyb e f ek t e t é s űp á r ,a z a zm indaf é r f i ,m in da nők ev e s e tt e s zak ap c s o l a t á é r t .A m in t a27 ,0% á b an(n=40 )e l t é r őb e f ek t e t é s s e lj e l l em e z h e tő p a r tn e r eké ln e kegy ü t t .A zegy e sk a t eg ó r i áke lő f o rdu l á s igy ako r i s ágt ek in t e

t éb e nn in c ss z ig n i f ik án s =2 ,811 ,p= 0 ,245 ) . kü lönb s ég(χ ² ( 2 ) Akö z ö sb e f ek t e t é sm é r t é k eé sap á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égegym á s s a ls z ig n i f ik án sk ap c s o l a tb an v an(χ ² =28 ,354 , p<0 ,0 01 ) ,a z a za za l a c s ony b e f ek t e t é s űp á rok k é th a rm ad ae l ég ed e t l en a ( 4 ) k ap c s o l a tukk a l ,m íga m ag a sb e f ek t e t é s űp á ro kf e l ee l ég ed e t t . Ab e f ek t e t é ss z empon t j áb ó l d i s z k r ep án sp á rokp ed ige gy en l e t e s en m eg o s z l an akap á rk ap c s o l a tukk a le l ég ed e t t ,a ze l ég ed e t l en é sa ze l ég ed e t t s égt ek in t e t éb end i s z k r ep án sp á ro kkö z ö t t .A ze r edm ény eka22 .áb r ánl á t h a tó k . 100% 80% 65 ,4% 49 ,1% 60% 40% ,0% ,5% 35 32 ,5% 32 15 ,4%19 ,2% a l a c son ybe fe k te té s d i s z k r ep án s e l é gede t t 16 ,4% 20% 0% 34 ,5% e l é gede t len d i s z

k r ep án s m a g a sbe fe k te té s 22.á b r a :Ak ö z ö sb e f e k t e t é sé sak ö z ö spá r k ap c s o l a t ie l é g e d e t t s é gö s s z e függ é s e Ru s bu l tB e f ek t e t é sM od e l l j én ekA l t e rn a t ívák m inő s ég esk á lá jáb an a za l t e r n a t ív ák m inő s ég e ,a k ap c s o l a tonk ív ü l l év ő l eh e tő s ég ekm in ő s ég én ekm é r t ék é tmu t a t j am eg .M ed i á n f e l e z é ss eg í t s ég év e l 3k a t eg ó r i á tk ép e z tünk . 1 . A za la c s on ya l t e r na t í vá kk a t egó r iábaa z okap á rokk e rü l t ek ,aho legy ikf é lf igy e lm é ts emk ö t i l eak ap c s o l a t onk ív ü l il á t v ány ,s z em é ly ,l eh e tő s ég ek . 2 . Am aga sa l t e r na t í vá kka t egó r iába a z okap á rokk e rü l t ek ,ak ikkö z ü lak ap c s o l a t onk ív ü l i s z em é ly ek r e ,l eh e tő s ég ek r em ind k e t t entöbb e tf igy e ln ek . 3 . Ad i s z k r epán ska t e gó

r iáb ao ly anp á rok a ts o ro l tunk ,ak ikkö z ü la zegy ikf é lj e l l em z ő ené s z l e l i ak ap c s o l a tonk ív ü l il eh e t ő s ég ek e t ,m íga m á s ikf é ln em . 145 Av á l a s z adóp á rok(n=148 )33 ,8% a(n=50 )m ag a sa l t e rn a t ív ak e r e s ő ,32 ,4% a(n=48)a l a c s o n y , m ígs z in t én33 ,8% -a(n=5 0 )d i s z k r ep án s .A zegy e sk a t eg ó r i áke lő f o rdu l á s igy ako r i s ág akö z ö t tn em mu t a tko z iks z ig n i f ik án skü lönb s ég(χ ² =0 ,54 ,p=0 , 973 ) .E r edm ény e inkr é s z l eg e s ent ám a s z t j áka l á ( 2 ) a35 .h ipo t é z i s t A za l t e rn a t ív ák m inő s ég eé sap á rk ap c s o l a t ie l é g ed e t t s égn in c ss z ig n i f ik án sk ap c s o l a t b an egym á s s a l( χ ² =3 ,273 ,p= 0 ,245;21 .á b r a) . ( 4 ) 100% 80% 60% 31 ,30% 40% 29 ,20% 20% 0% 39 ,60% a l a c son y a l t e rn a t í v ake re sé s 44 ,00% ,00% 36 ,00% 40 24 ,00% 30 ,00% 26 ,00% e

lé g ede t l en d i s z k r ep án s e lé g ede t t d i s z k rep án s m a g a sa l t e rn a t í v a ke re sé s 23.á b r a :K ö z ö sK ap c so la tonk í v ü l ia l t e r na t í v á km i nő s é g é n e ké sak ö z ö spá r k ap c s o l a t i e l é g e d e t t s é gn e kö s s z e f ügg é s e i 2 .4 .7 .S z á rm a z á s ic sa ládbó le r edős zub j ek t ívvá l to z ókö s s z e függ é s eapá rkap c so la t i e l ég ed e t t s é gg e lé sakap c so la ts t ruk tu r á l i sj egy e iv e l 2 .4 .7 .1 .P á rkap c so la t ie l é g ed e t t s é gé sapá rkap c so la ts t ruk tu r á l i sj e gy e in ekö s s z e függ é s e i l i sé sf e l t é t e lh e zkö tö t tönb e c sü l é s s e l ag lobá a ) Avá la s z adós a já tpá r kap c so la t ie l ég ed e t t s ég én eké sp á rkap c so la ts t ru k tu r á l i spá r kap c s o la t i j eg y e in ekö s s z e függ é s e iasa já tg lobá l i sön b e c sü l é s é v e lé sf e l t é t e

lh e zkö tö t tön b e c sü l é s é v e l F é r f iake s e t éb ens z ámo ss z ig n i f ik án sk ap c s o l a to t t a l á l tunkap á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égs t ruk tu r á l i s j egy e ié sa z önb e c s ü l é sh á rom m é r ta s p ek tu s a kö z ö t t( r / r s= | 0 ,17–0 ,38 | , p<0 ,05 ) . Af é r f i ak pá r kap c s o la t ie l ég ed e t t s é g e po z i t ívi r ány ús z ig n i f ik án sk ap c s o l a tb anv ang lob á l i sönb e c s ü l é s év e l , d en eg a t ív i r ány ús z ign i f ik án sk ap c s o l a tb an v an a komp e t en c i a a l ap úé sk a p c s o l a t a l ap ú önb e c s ü l é s év e l . Af é r f iá l t a lak ap c s o l a t b anm eg é l tkoh é z ióé s f l e x ib i l i tá spo z i t ív i r ány b anm é r s é k e l t enf üggö s s z e g lob á l i sönb e c s ü l é s év e l ,a z onb an m i n é link ábbf e l t é t e l tő l( t e l j e s í tm ény tő lv agyk ap c s o l a t tó l )f ü g g a

zönb e c s ü l é s e ,ann á lgy eng ébbkö z e l s ég e tt ap a s z t a lk ap c s o l a t áb an .A nn á ls ik e r e s ebbav á l a s z ad ó f é r f ip r ob l ém am ego ldá s a, m in é lm ag a s abbag lob á l i sönb e c s ü l é s eé sann á ls ik e r t e l en ebb ,m in é l t r e s s zi s jobb anj e l l em z őr áaf e l t é t e lh e zkö tö t tönb e c s ü l é sb á rm e ly ikf o rm á j a .A zönb e c s ü l é sé sas 146 szignifikáns kapcsolatban van egymással, minél alacsonyabb a globális önbecsülése és minél inkább feltételhez kötődik, annál nagyobb stresszt él meg a párkapcsolatában. Eredményeink megerősítették a 36. hipotézist Az eredmények a 37 táblázatban vannak feltüntetve 37. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj saját globális és feltételhez kötött önbecsülésével FÉRJ Változók Globális önbecsülés Kompetencia alapú önbecsülés

Kapcsolat alapú önbecsülés Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz 0,25* 0,35* 0,28* 0,38* 0,27* -0,38* -0,25* -0,27* - 0,17* - 0,32* -0,29* 0,34* -0,29* -0,29* -0,14+ -0,38* -0,27* 0,33* Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. Nők esetében is megjelent néhány szignifikáns kapcsolat az önbecsülés és a párkapcsolat mutatói között (r/rs=|0,18–0,28|, p<0,05), bár ezek valamivel gyengébbek a férfiak eredményeihez képest. A globális önbecsülés pozitív irányú, a kapcsolatalapú önbecsülés negatív szignifikáns kapcsolatban volt a párkapcsolati elégedettséggel. Ugyanez a tendencia jelent meg a párkapcsolatban jellemző kohézió esetében is, azaz a minél nagyobb volt a feleség önbecsülése, annál közelebb érezte magához a férjét, viszont minél inkább a kapcsolat határozta meg az önbecsülését, annál kevésbé érezte a közelséget kettőjük

között. A globális önbecsülés a rugalmassággal is pozitív irányú összefüggésben volt. A párkapcsolatra jellemző kommunikációs nyitottság is összefügg az önbecsüléssel nők esetében: minél magasabb a globális önbecsülésük és alacsonyabb a kontingens önbecsülés mindkét fajtája, annál nyíltabban kommunikálnak a partnereikkel. A globális önbecsülés pozitív irányú együttjárást mutat még a sikeres problémamegoldással is. A globális önbecsülés és a stressz kapcsolatának vizsgálatában itt is fordított összefüggést találtunk, azaz minél magasabb a feleség globális önbecsülése, annál kisebb intenzitású stresszt él át a kapcsolatában. Az eredmények a 38 táblázatban láthatók Nők esetében a 36. hipotézist részlegesen tudtuk alátámasztani 147 38. táblázat: Párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség globális és kontingens önbecsülésével FELESÉG

Változók Globális önbecsülés Kompetencia alapú Önbecsülés Kapcsolat alapú önbecsülés Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz 0,23* 0,24* 0,21* 0,28* 0,19* -0,27* -0,12 -0,13 -0,13+ -0,18* -0,09 0,15 -0,18* -0,21* -0,11 -0,24* -0,16 0,16 Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. b) A válaszadó globális és feltételhez kötött önbecsülésének korrelációja partnere párkapcsolati elégedettségével és a párkapcsolat strukturális jegyeivel A feleségek globális önbecsülése férjük flexibilitásával, kommunikációs nyitottságával és alacsonyabb stressz-szintjével jár együtt. A feleségek feltételhez kötött önbecsülése nem mutatott szignifikáns kapcsolatot sem a férjek párkapcsolati elégedettségével, sem pedig strukturális párkapcsolai jegyeivel. Az összefüggések számszerűen a 39 táblázatban láthatók Az eredményeink részlegesen

támasztják alá az 37. hipotézist 39. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettsége, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata felesége globális és kontingens önbcsülésével FÉRJ Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Globális önbecsülés 0,05 0,12 0,17* 0,18* 0,13 -0,21* Kompetencia alapú önbecsülés 0,01 0,02 -0,03 -0,11 0,00 0,03 Kapcsolat alapú önbecsülés -0,05 -0,06 -0,07 -0,13 -0,12 0,12 Változók FELESÉG Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001 A férjek globális és kontingens önbecsülése ugyancsak néhány esetben korrelál szignifikánsan, azonban csak gyengén a feleségek párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális párkapcsolati jegyeivel (r/rs=|0,16–0,23|, p<0,05). A férjek globális önbecsülése pozitív irányú szignifikáns kapcsolatot mutat a feleségek párkapcsolati elégedettségével, közelség

érzésével, flexibilitásával, kommunikációs és problémamegoldási készségeivel és alacsony stressz-szintjével. A férj teljesítménytől függő önbecsülése együttjár felesége zártabb kommunikációjával. A férj kapcsolatalapú önbecsülése negatív irányú szignifikáns kapcsolatban van felesége párkapcsolati 148 elégedettségével, közelség érzésével és kommunikációjával. Az eredményeket a 40 táblázatban foglaltuk össze. A 37 hipotézist részlegesen alá tudtuk támasztani 40. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettsége, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj globális és kontingens önbcsülésével Változók FÉRJ Globális önbecsülés Kompetencia alapú önbecsülés Kapcsolat alapú önbecsülés FELESÉG Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz 0,17* 0,06 0,14 0,14 0,23* -0,16 -0,14 -0,06 -0,14 -0,16 -0,18* 0,16 -0,18* -0,07 -0,10

-0,20* -0,16* 0,10 Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01 c) Globális önbecsülés és párkapcsolati elégedettség közös mutatók mentén Az önbecsülés esetében a Rosenberg Önértékelési Skálán elért pontszámot dichotomizáltuk a standard 30-as kritikus pontértékkel (Adams, Lehnert, Brinkman, Overhosler, 1995), elkülönítve az alacsony és magas globális önértékeléssel bíró válaszadókat. Eredményeink szerint a válaszadó férjek 62,0%-a (n=93), míg a nők 50,3%-a (n=76) bírt magas önértékeléssel. A McNemar-próba eredménye szerint a férjek körében szignifikánsan gyakrabban fordul elő a magas önértékelés, mint a feleségeknél (χ²(1)=4,250, p=0,039). A közös önbecsülési mutatót az alábbi módon képeztük: 1. A magas önbecslésű kategóriába azokat a párokat soroltuk, akiknél mind a ketten magas önbecsüléssel jellemzik magukat. 2. Az alacsony önbecsülésű kategóriába azok a párok kerültek, ahol

mindketten alacsony önbecsüléssel bírnak. 3. Azokat a párokat pedig, akiknél az egyikük magas, a másikuk alacsony önbecsülésű személy, a diszkrepáns csoportba csoportosítottuk. A fenti besorolás eredményeképpen azt találtuk, hogy a válaszadó házaspárok (n=149) 33,6%-nál (n=50) mindketten magas önbecsülésűek, 20,8%-nál (n=31) a férfi és nő is alacsony önbecsüléssel bírnak, míg a párok 45,6%-ban (n=68) a felek különböző önbecsüléssel jellemezhetők. Az egyes kategóriák előfordulási gyakorisága szignifikánsan különbözik (χ²(2)=13,785, p=0,001). A párkapcsolat szintű önbecsülés százalékos megoszlása az 24. ábrán látható 149 34% 45% m a g a sönbe c sü l é sűp á r a l a c son yönbe c sü l é sűp á r kü lönbö zőönbe c sü l é sű p á r 21% 24.á b r a :Apá r kap c so l a tk ö z ö sönb e c s ü l é s é n e ks z á z a l é k o sm e go s z l á sa Akö z ö sönb e c s ü l é smu t a t óé

sakö z ö sp á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égkö z ö t tn emt a l á l tunks z ig n i f ik án s k ap c s o l a to t(χ ² =5 ,978 ,p=0 ,204 ;25 .áb r a ) .Ö s s z e s s ég éb enak apo t te r edm ény ekn em t ám a s z to t t á k ( 4 ) a l áa z38 .h ipo t é z i s ünk e t . 1 00% 8 0% 6 0% 4 0% 48 ,4% 29 ,0% 22 ,6% 2 0% 0% a l a c son y öné r té k e lé s 39 ,7% 46 ,0% 33 ,8% ,0% 26 ,0%28 26 ,5% d i s z k r ep án s e lé g ede t l en d i s z k r ep án s e lé g ede t t m a g a sön é r té k e lé s 25.á b r a :Ak ö z ö sönb e c s ü l é sé sak ö z ö spá r k ap c s o l a t ie l é g e d e t t s é gö s s z e f ügg é s e i 2 .4 .7 .2 .P á rkap c so la t ie l é g ed e t t s é gé sapá rkap c so la ts t ruk tu r á l i sj e gy e in ekö s s z e függ é s e am a ladap t ívs ém a ta r tom ányokka l A 19 m a l ad ap t ív s ém á bó lk ép z e t tö ts ém a t a r t om ány működ é s én eki n t en z i t á s á t m é r tü ka

p á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égé ss t ruk tu r á l i sj egy e in ekk ap c s o l a t áv a lö s s z e f ügg é sb en . a ) Avá la s z adós a j á tpá r kap c s o la t ie l ég ed e t t s ég én eké sap á rkap c so la ts t ru k tu r á l i sj eg y e in ek kap c s o la tas a já tma ladap t í vs ém á i va lé ss éma ta r tomán ya i va l F é r f iak e s e t éb enam a la dap t í vs ém a ta r tom án yo k ap á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s ég g e lé sak ap c s o l a t s t ruk tu r á l i s mu t a tó iv a ls z ámo se s e tb e ns z ig n i f ik án sö s s z e f ügg é s t mu t a t t ak( r / r s= | 0 ,21– 0 , 4 9 | , p<0 ,05 ) . As t r e s s z tk iv é v em ind en m a l ad ap t ívs ém a t a r tom ány n eg a t ív k ap c s o l a tb an v o l ta p á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s ég g e lé sas t ruk t u r á l i sp á rk a p c s o l a t ij e l l em z őkk e l .M i n é link ábbj e l l em z ik 150 a válaszadó férfi

gondolkodását az elszakítottság, elutasítás; károsodott autonómia; a károsodott határok; a kóros másokra irányultság és az aggályosság, gátlás tartalmú maladaptív sémák, annál kevésbé elégedett párkapcsolatával, annál kevésbé érzi közel magához partnerét, annál kevésbé rugalmas, annál rosszabbul kommunikál a partnerével, annál sikertelenebb a kapcsolatban jelentkező problémák megoldásában és annál magasabb stressz szintet tapasztal. Ezekkel az eredményekkel – melyeket a 41. táblázatban mutatok be részletesen – sikerült alátámasztani a 39 hipotézist. 41. táblázat: Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj maladaptív sématartományaival FÉRJ Változók Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz -0,30* -0,34* -0,31* -0,38* -0,40* 0,44* -0,25* -0,25* -0,22* -0,33* -0,31* 0,37* -0,22* -0,31* -0,33* -0,29* -0,35*

0,39* Kóros másokra irányultság -0,27* -0,30* -0,26* -0,40* -0,34* 0,49* Aggályosság, gátlás -0,13 -0,21* - 0,21* -0,25* -0,28* 0,32* Elszakítottság Károsodott autonómia Károsodott határok Megjegyzés: +p<0,10, *p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. Nők esetében kevesebb számú szignifikáns lineáris összefüggést találtunk a maladaptív sématartományok, valamint a párkapcsolati elégedettség és annak strukturális jegyei között (r/rs=|0,17–0,32|, p<0,001). A nők elszakítottság, elutasítás valamint károsodott autonómia tartalmú maladaptív sémái negatív irányú szignifikáns elégedettségükkel, kapcsolatukban tapasztalt kapcsolatban kohézióval, voltak a kommunikációjuk párkapcsolati nyíltságával, problémamegoldásuk sikerességével és pozitív kapcsolatban vannak az általuk, a kapcsolatban érzékelt stressz

mértékével. A nők károsodott határok tartalmú maladaptív sémái negatív irányú kapcsolatot mutattak a közelség érzetükkel és rugalmasságukkal, valamint a problémamegoldásukkal. A nők kóros másokra irányultság maladaptív tartalmú sémái negatív irányú, szignifikáns kapcsolatban voltak a párkapcsolati elégedettségükkel, a kommunikációs készségeikkel és pozitív kapcsolatban a párkapcsolatban tapasztalt stressz intenzitásával. A nők aggályosság, gátlás tartalmú maladaptív sémái a kapcsolatban tapasztalt rugalmasságukkal, kommunikációs készségeikkel negatív irányú szignifikáns kapcsolatban, míg a stressz intenzitásával pozitív irányú kapcsolatban vannak. Ezekkel az eredményekkel – amelyeket a 42 táblázatban mutatok be részletesen - részlegesebben a nők esetében is sikerült alátámasztani az 39. hipotézist. 151 42. táblázat: Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek

kapcsolata a feleség maladaptív sématartományaival FELESÉG Változók Elszakítottság Károsodott autonómia Károsodott határok Kóros másokra irányultság Aggályosság, gátlás Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz -0,23* -0,32 * -0,10 -0,29* -0,25* 0,27* -0,21* -0,23* -0,12 -0,19* -0,19* 0,18* -0,12 -0,17* -0,17* -0,1 -0,22* 0,13 -0,17 * -0,15 -0,08 -0,21 * -0,13 0,24* -0,13 -0,13 -0,17* -0,19* -0,14 0,17* Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. b) A válaszadó maladaptív sématartományainak korrelációja partnere párkapcsolati elégedettségével és a párkapcsolat strukturális jegyeivel A feleség maladaptív sématartományai nincsenek kapcsolatban a férj párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális párkapcsolati jegyeivel. Három gyenge szignifikáns

kapcsolatot találtunk összesen (r/rs=|0,18–0,19|, p<0,05). A feleség elszakítottság, elutasítás; károsodott határok és a kóros másokra irányultság sématartományai a férj problémamegoldásával vannak pozitív kapcsolatban. A 40 hipotézist nem tudtuk alátámasztani a feleségek esetében Az eredményeket a 43. táblázatban prezetnálom 43. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségének, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség sématartományaival FÉRJ Változók FELESÉG Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Elszakítottság -0,01 -0,07 -0,14 -0,0 0,18* -0,013 Károsodott autonómia Károsodott határok Kóros másokra -0,14 -0,07 -0,08 -0,07 0,14 -0,14 -0,15 -0,1 -0,15 -0,15 0,19* -0,15 -0,08 -0,08 -0,06 -0,07 0,19* -0,08 Aggályosság -0,04 -0,07 -0,06 0,01 0,11 -0,04 Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A

dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. A férj maladaptív sématartományai és a feleség párkapcsolati elégedettsége és annak strukturális párkapcsolati jegyei között több szignifikáns kapcsolatot találtunk (r/rs=|0,17–0,32|, p<0,05). A férj elszakítottság, elutasítás sématartománya negatív kapcsolatban van felesége nyílt kommunikációs stílusával és pozitív kapcsolatban felesége stressz- szintjével. A károsodott autonómia alapú gondolkodás a zárt kommunikációval, a károsodott határok sématartomány a párkapcsolati 152 elégedetlenséggel, a merevséggel, a zárt kommunikációval, a sikertelen problémamegoldással és a magasabb szintű stresszel pozitívan korrelál. A kóros másokra utaltság sématartomány fokozottabb párkapcsolati elégedetlenséggel, a partnertől érzett nagyobb mértékű távolsággal, merevséggel, zártabb kommunikációval, sikertelenebb problémamegoldással

és magasabb stressz-szinttel függ össze. Az eredményeket a 44 táblázatban mutatom be A férfiak esetében sikerült alátámaszatnunk a 40. hipotézist 44. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségének, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a férj sématartományaival FELESÉG Változók Elszakítottság FÉRJ Károsodott autonómia Károsodott határok Kóros másokra irányultság Aggályosság Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz -0,15 -0,08 -0,14 -0,21* -0,11 -0,08 -0,19+ -0,12 0,19* -0,21* -0,15 0,14 -0,17* -0,14 -0,18* -0,23* -0,16* 0,24* -0,19* -0,20 * -0,32* -0,31* -0,24* 0,26* 0,05 -0,01 -0,12 0,14 -0,11 0,11 Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. c) A maladaptív sémák és a párkapcsolati elégedettség összefüggésének vizsgálata

közös mutatók mentén A kognitív működésmód esetében is mediánfelezéssel bontottuk ketté a férjek és feleségek almintáját az adott maladaptív sématartománnyal alacsonyabb és magasabb mértékben jellemezhető válaszadókra. A közös sématartomány mutató képzése (alacsony, magas, diszkrepáns) a korábbiakban leírtaknak megfelelően zajlott. A párkapcsolatot jellemző közös kognitív működésmódot tehát a sématerápiás kérdőív öt sématartományának kategorizációja mentén vizsgáltuk meg. 1. Az alacsony sémaműködés kategóriába azokat a párokat soroltuk, akiknél a férfi és a nő gondolkodását egyaránt alacsony mértékben jellemzi az adott sématartomány. 2. Magas sémaműködés kategóriába azok a párok kerültek, amelyben mindkét fél gondolkodását intenzíven meghatározza az adott maladaptív sématartomány. 3. Abban az esetben, ha eltérően jellemzi gondolkodásukat az adott sématartomány, őket a

diszkrepáns sémaműködésű kategóriába soroltuk. Az Elszakítottság és elutasítás sématartomány mérésében 152 fő válaszát tudtuk figyelembe venni. Az eredmények szerint a válaszadó párok 26,3%-ának (n=40) a gondolkodását intenzívebben jellemzi az elszakítottság és elutasítás sématartományba tartozó maladaptív sémák működése, 27,6%-ánál (n=42) ez alacsony szinten működik. A párok 46,1%-a (n=70) eltérő a maladaptív 153 s ém ákt ek i n t e t éb en .A zE l s z ak í to t t s ágé se lu t a s í t á ss ém a t a r tom ányk a t eg ó r i á in ake lő f o r d u l á s i gy ako r i s ág akö z ö t ts z ig n i f ik án skü lön b s ég e tt a l á l tun k(χ ² =11 ,105 ,p=0 ,004 ) . ( 2 ) Akö z ö sp á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égs z ig n i f ik án sk ap c s o l a to t mu t a to t tah á z a s p á r r aj e l l em z ő kö z ö se l s z ak í to t t s ágs ém a t a r tom ánny a l(χ ² =9 ,801 ,p=0 ,044 ) .A m ag a

ss ém a t a r tom ány úp á r o k ( 4 ) f e l én é lm indk e t t ene l ég ed e t l en ek ,a za l a c s onym a l ad ap t ívs ém aműköd é s űp á ro kf e l én é lm ind k e t t en e l ég ed e t t ekap á rk ap c s o l a t t a l . Akü lönbö z őin t en z i t á s úm a l ad ap t ívs ém aműk öd é s s e lj e l l em e z h e tő d i s z k r ep án sp á rokkö z e lugy ano ly ana r ány b ane l ég ed e t t ek ,e l ég ed e t l en eké sd i s z k r ep án s aka p á rk ap c s o l a t t a lk ap c s o l a t o se l ég ed e t t s égs z empon t j ábó l . Af en t iö s s z e f üg g é s ek e ta 26 .áb r án s z em l é l t e t jük . 1 00% 8 0% 6 0% 4 0% 27 ,5% 22 ,5% 2 0% 0% a l a c son y e lé g ede t l en 52 ,4% 50 ,0% 36 ,2% 34 ,8% 29 ,0% d i s z k r ep án s d i s z k r ep án s 26 ,2% 21 ,4% e lé g ede t t m a g a s 26.á b r a :K ö z ö sE lu ta s í to t t s ágS éma t a r t om án yé sak ö z ö spá r k ap c s o l a t ie l é g e d e t t s é

gö s s z e f ügg é s e i A Ká ro s odo t tau ton óm iaé st e l j e s í tő k ép e s s égs ém a ta r tom án yv i z s g á l a t áb anav á l a s z adóp á r o k (n=152 )30 ,5% á t(n=4 6 )m ag a ss z in tűs ém aműkö d é sj e l l em z i ,27 ,2% á t(n= 41 )a l a c s ony ,m íga p á rok42 ,4% a(n=64 )kü l önbö z ős ém am űköd é s s e l j e l l em e z h e tő e k .T end en c i a s z in tűkü lönb s égv an as ém aműköd é s eke lő f o rdu l á s igy ako r i s ág akö z ö t t( χ ² =5 ,815 ,p= 0 ,0 55 ) . ( 2 ) Ap á rk ap c s o l a t r aj e l l em z ő kö z ö se l ég ed e t t s ég é s a kö z ö s K á ro s odo t t au tonóm i aé s t e l j e s í t ők ép e s s égt a r t a lm úm a l a d ap t ívs ém áks z ig n i f ik án s an k ap c s o l a to t mu t a tn ak eg ym á s s a l =9 ,407 ,p=0 , 049 ) .A m ag a sk á ro s odo t tau t onóm i as ém a t a r tom ány úp á rokf e l én é lm indk e t t en ( χ ² ( 4 ) e l ég ed e t l en ek ,a za l

a c s on ym a l ad ap t ívs ém aműkö d é s űp á rokf e l én é lm ind k e t t ene l ég ed e t t eka p á rk ap c s o l a tukk a l .Akü lö nbö z őin t en z i t á s úm a l ad ap t ívs ém aműköd é s s e lj e l l em e z h e tőd i s z k r ep án s p á rokkö z e lug y ano ly ana r ány b ane l ég ed e t t ek ,e l ég ed e t l en eké sd i s z k r ep án s a kap á rk ap c s o l a t t a l k ap c s o l a to se l ég ed e t t s égs z empon t j ábó l .E za m in t á z a tn ag y onh a s on l í ta ze l ő z ős ém a t a r tom án y v i z sg á l a t án á lk apo t te r edm ény ekh e z .A zö s s z e f ügg é s ek e ta27 .áb r áns z em l é l t e t jük . 154 1 00% 8 0% 51 ,2% 6 0% 42 ,9% 28 , 28 , 29 ,3% 4 0% 19 ,5% e lé g ede t l en 45 ,7% 28 ,3% 26 ,1% d i s z k r ep án s e lé g ede t t 2 0% 0% a l a c son y d i s z k r ep án s m a g a s 27.á b r a :K ö z ö sKá r o s odo t tAu tonóm iaS ém a t a r t om án yé sak ö z ö spá r k ap c

s o l a t ie l é g e d e t t s é gö s s z e f ügg é s e i A Ká r o sodo t t ha tá r o kt a r ta lm úm a ladap t í vs ém á k ka lk ap c s o l a tb a n 152 p á r ad a t a i ttu d ju k f igy e l emb ev enn i ,ak i kn e k28 ,9 % a(n=44 )m ag a s működ é smódd a l ,29 ,6% ap ed iga l a c s o n y működ é smó dd a l j e l l em e z h e tő .K ü lönbö z ő in t en z i t á s úm a l a d ap t ívs ém ákk a lb í r ó ,d i s z k r ep án sp á r o k a zö s s z e sv á l a s z adó41 ,4% a(n=63 ) .A zegy e sk a t eg ó r i áke lo s z l á s ig y ako r i s ág akö z ö t tn in c s s z ig n i f ik án skü lönb s ég( χ ² =4 ,513 ,p=0 ,105 ) . ( 2 ) Akö z ö sK á ro s odo t th a t á r ok mu t a tóé sap á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égkö z ö t tn in c ss z ig n i f ik án s r a . ) . k ap c s o l a t( χ ² =3 ,619 ,p=0 ,460 ,26 .áb ( 4 ) 1 00% 8 0% 6 0% 44 ,4% ,9% 4 0% 28 2 0% 0% ,0% 37 ,1% 29 33 ,9% e lé g ede t l en 45 ,5% 27 ,3%27 ,3%

26 ,7% a l a c son y d i s z k r ep án s d i s z k r ep án s e lé g ede t t m a g a s 28.á b r a :K ö z ö sK á r o s odo t tHa tá r o kS ém a t a r t om án yé sak ö z ö spá r k ap c s o l a t ie l é g e d e t t s é gö s s z e f ügg é s e i A Kó r o sm á s o k r ai r án yu l t s ágs ém a ta r tom án y m é r é s én é lav á l a s z adók(n=15 1 )25 ,8% a( n= 3 9 ) m ag a s ,26 ,5% a(n=40 )a l a c s ony m a l ad ap t ívs ém aműköd é s s e lé s47 ,7% a( n=72 )p á rk ap c s o l a to n b e lü le l t é rő m a l ad ap t ívs ém a működ é s s e lj e l l em e z h e tők .AK ó ro sm á s ok r ai r á ny u l t s ágm a l ad ap t ív s ém a t a r tom ány k a t eg ó r i á in ak e lo s z l á s is z ig n i f ik án s an kü lönbö z ik egym á s tó l( χ ² =14 , 0 0 0 ; ( 2 ) p=0 ,001 ) ,al eg n agy obba r ány b anad i s z k r ep án sk a t e g ó r i aj e l en ikm eg . A kö z ö sK ó ro sm á s ok r ai r ány u l t s ág mu t a tóé sa kö

z ö sp á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s ég n in c s =6 ,928 ;p=0 ,140 .29 .áb r a ) s z ig n i f ik án sk ap c s o l a tb a negym á s s a l( χ ² ( 4 ) 155 1 00% 8 0% 48 ,7% 6 0% 4 0% 23 ,2% ,1%28 31 ,9% a l a c son y d i s z k r ep án s 25 ,6% 29 ,2% 2 0% 0% e lé g ede t l en 48 ,7% 38 ,9% 25 ,6% d i s z k r ep án s e lé g ede t t m a g a s 29.á b r a :K ö z ö sK ó r o s Má s o k raI r án yu l t s ágS ém a t a r t om án yé sak ö z ö spá r k ap c s o l a t ie l é g e d e t t s é gö s s z e f ügg é s e i A zAggá l yo s s ágé sgá t lá ss ém a ta r tom án yt ek in t e t éb enav á l a s z adóp á rok(n=1 51 )27 ,8% am ag a s in t en z i t á s úag g á ly o s s ágm a l ad ap t ívs ém aműköd é s ű ,26 ,5% á r aa za l a c s onyin t en z i t á s úm a l ad ap t ív s ém ákj e l l em z ő ek ,ad i s z k r ep án s ang ondo lkodóp á rokp ed iga m in t a45 ,7% á t(n=69 )t e s z ikk i . K a t eg ó r i á in ak e l

ő f o rdu l á s i gy ako r i s ág as z ig n i f ik án s an kü lönbö z ik egym á s tó l (χ ² =1 0 , 4 2 4 ; ( 2 ) p=0 ,005 ) ,e z ú t t a li sad i s z k r ep án sk a t eg ó r i adom i n á l . Akö z ö sagg á ly o s s ágé sg á t l á st a r t a lmúm a l ad ap t ívs ém áké sap á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égn in c s s z ig n i f ik án sk ap c s o l a tb a negym á s s a l( χ ² =1 ,643 ;p=0 ,801;28 .á b r a ) . ( 4 ) A bb ana ze s e tb en ,h aap á regy ikt ag j án aka g ondo lkod á s á ts em b e f o ly á s o l j á kn ag y o b b m é r t ékb e nm a l ad ap t ívs ém ák ,akko rm ind k e t t ene l ég ed e t t ekak a p c s o l a tukk a l ;h aap á rm in d k é t t ag j ae s e t éb enf oko z o t ta m a l ad ap t ívs ém ákb antö r t énőg ondo lkod á s r av a lóh a j l am ,m ind k e t t en e l ég ed e t l en ekak ap c s o l a t ukk a l ;v ég ü l ,h aap á rt ag j a in akag ondo lkod á s á tk ü lönbö z őm é r t ék b e n j e l

l em z i m a l a d ap t ív mű köd é s , m indk e t t en e l ég e d e t l en ek a k ap c s o l a tukk a lh ipo t é z i s tc s ak r é s z l eg e s entud tuka l á t ám a s z t an ia zö ts ém a t a r tom á nye s e t éb en . 1 00% 8 0% 6 0% 33 ,3% 4 0% 2 0% 0% 25 ,6% a l a c son y 41 ,0% 40 ,6% ,7% 33 ,3% 35 33 ,3% 26 ,1% d i s z k r ep án s e l é gede t len 31 ,0% d i s z k r ep án s e l é gede t t m a g a s 30.á b r a :AK ö z ö sAgg á l yo s s ágé sGá t lá sS ém a t a r t om án yö s s z e f ügg é s e iak ö z ö spá r k ap c s o l a t ie l é g e d e t t s é gg e l 156 2.473 Párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jegyeinek összefüggései a kötődési stílussal A kötődés dimenzionális vizsgálatához a Brennan, Shaver és Tobey (1991) által alkalmazott szorongás és elkerülés dimenziók mérése nyújt lehetőséget. a) A válaszadó saját párkapcsolati elégedettségének és strukturális

párkapcsolati jegyeinek kapcsolata a válaszadó saját kötődési stílusával Férfiak esetében a szorongás és elkerülés által befolyásolt kötődési stílusok, valamint a párkapcsolati elégedettség és annak strukturális jegyei között találtunk szignifikáns összefüggéseket (r/rs=|0,17–0,47|, p<0,05). Minél kevésbé jellemzi a férfaik kötődését a szorongás és az elkerülés, annál elégedettebbek a párkapcsolatukban, annál közelebb érzik magukhoz partnerüket, annál flexibilisebbek, annál nyíltabb kommunikációval jellemezhetőek, annál sikeresebbek a problémamegoldásban és annál kevesebb stresszt élnek át a kapcsolatukban. A 43 hipotézisünket sikerült alátámasztanunk. Az eredmények a 45 táblázatban láthatók 45. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségének, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a felnőtt kötődés mutatóival FÉRJ Változók Elégedettség Kohézió

Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz Kötődés: Szorongás -0,25* -0,33* -0,17* -0,40* -0,32* 0,39* Kötődés: Elkerülés -0,40* -0,45* -0,35* -0,46* -0,39* 0,47* Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. Nők esetében a szorongás és elkerülés által befolyásolt kötődési stílusok, valamint a párkapcsolati elégedettség és annak strukturális jegyei között szintén számos szignifikáns kapcsolatot találtunk (r/rs=|0,22–0,37|; p<0,05). Az összefüggések mintázata a férfiaknál megfigyelthez hasonlóan alakultak. Minél kevésbé jellemzi a nők kötődését a szorongás és az elkerülés, annál elégedettebbek a párkapcsolatukban, annál közelebb érzik magukhoz partnerüket, annál nyíltabb kommunikációval jellemezhetőek, annál sikeresebbek a problémamegoldásban és annál kevesebb stresszt élnek át a kapcsolatukban. A nőknél is alá tudtuk támasztani a 43 hipotézist Az

eredményeket a 46 táblázatban foglaltuk össze. 157 46. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségének valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata kötődési stílusának mutatóival FELESÉG Változók Kötődés: Szorongás Kötődés: Elkerülés Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz -0,24* -0,36* -0,13 -0,36* -0,27* 0,32* -0,28* -0,37* -0,28* 0,32* -0,22* 0,32* Megjegyzés: *p<0,05, p<0,01, p<0,001 A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. b) A válaszadó kötődési stílusának korrelációja partnere párkapcsolati elégedettségével és a párkapcsolat strukturális jegyeivel A feleségek felnőtt kötődési dimenziói is szignifikáns kapcsolatban vannak a férj párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális jegyeivel (r/rs=|0,17–0,34|, p<0,05). Az összefüggések mintázata ezúttal is megfelel a férjek

esetében kapottakkal. A feleség szorongás alapú kötődése negatív irányú együttjárást mutat a férj közelség érzésével, nyílt kommunikációs stílusával, sikeres problémamegoldásával és pozitív irányú együttjárást mutat férje kapcsolatban tapasztalt stresszszintjével. A feleség elkerülés alapú kötődése is negatív irányú együttjárást mutat a férj közelség érzésével, nyílt kommunikációs stílusával és pozitív irányú együttjárást mutat férje kapcsolatban tapasztalt stressz-szintjével. A 44 hipotézist a nők esetében is sikerült alátámasztanunk A korrelációs együtthatókat a 47. táblázatban mutatjuk be 47. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségnek, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata a feleség felnőtt kötődés mutatóival FÉRJ Változók FELESÉG Kötődés: Szorongás Kötődés: Elkerülés Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommnikáció Problémamegoldás

Stressz -0,17* -0,21* -0,21* -0,25* -0,13 -0,25* -0,29* -0,23* -0,16 -0,34* -0,28* -0,22* Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. A férj felnőtt kötődési dimenziói szignifikáns kapcsolatot mutattak felesége párkapcsolati elégedettségével és annak strukturális jegyeivel (r/rs=|0,18–0,28|, p<0,05). A férj szorongás alapú kötődése negatív irányú együttjárást mutat a feleség párkapcsolati elégedettségével, közelség érzésével, flexibilitásával, nyílt kommunikációs stílusával és pozitív irányú együttjárást mutat feleségének a kapcsolatban tapasztalt stressz-szintjével. A férj elkerülés alapú kötődése is negatív irányú együttjárást mutat a feleség közelség érzésével, nyílt kommunikációs stílusával, problémamegoldó képességével és pozitív irányú együttjárást mutat felesége,

kapcsolatban 158 tapasztalt stressz-szintjével. A 44 számú hipotézist alá tudtuk támasztani Az eredményeket a 48 táblázatban részletezzük. 48. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségnek, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeinek kapcsolata férje felnőtt kötődés mutatóival FELESÉG Változók FÉRJ Kötődés: Szorongás Kötődés: Elkerülés Elégedettség Kohézió Flexibilitás Kommunikáció Problémamegoldás Stressz -0,11 -0,21* -0,13 -0,25* -0,19* 0,28* -0,14 -0,24* -0,14 -0,18* - 0,20 0,27* Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. c) A kötődés és a párkapcsolati elégedettség összefüggései páros mutatók mentén A Barholomew-féle (Bartholomew, Horrowitz, 1991) négy kötődési típust az Közvetlen Kötődési Kérdőív (Brennan, Shaver, Tobey, ECR; 1991) skáláin elért pontszámok alapján

hoztuk létre6. A skála neveket különböző szerzők többféle névvel látták már el. Az általunk használt neveket vastag betűvel jelölöm. 1. biztonságos kötődés7: alacsony szorongás és alacsony elkerülés; 2. ambivalens/önmarcangoló/elárasztott kötődés: magas szorongás és alacsony elkerülés; 3. szorongó/félelemteli - elkerülő kötődés: magas szorongás és magas elkerülés; 4. elkerülő-elutasító kötődés: alacsony szorongás és magas elkerülés. A fenti besorolás alapján a válaszadó férjek (n=140) 32,9%-a (n=46) biztonságos kötődésű, 18,6%-a (n=26) ambivalens, 32,9%-a (n=46) szorongó és 15,7%-a (n=2) elkerülő kötődéssel jellemezhető. Az egyes kötődéskategóriák előfordulási gyakorisága között szignifikáns különbség mutatkozik (χ²(3)=14,057; p=0,003). A válaszadó feleségek (n=137) 29,2%-a (n=40) biztonságos kötődésű, 21,9%-0 (n=30) ambivalens, 29,2%-a (n=40) szorongó és 19,7%-a (n=27)

elkerülő kötődésű. A százalékos megoszlás a 31. ábrán látható A nők körében nincs szignifikáns különbség az egyes kötődési stílusok előfordulási gyakorisága között (χ²(3)=9,993; p=0,262). A férjek és a feleségek között ugyancsak nincs szignifikáns különbség az egyes kötődési típusok előfordulási gyakorisága tekintetében (χ²(6)=2,535; p=0,865). A közös kötődési mutató létrehozás során a közös kötődési típusok esetében az azonos kötődési típussal bíró párok kerültek egy kategóriába, a különböző kötődési típusú párok a diszkrepáns kategóriát alkották. Ez alapján a válaszadó párok (n=128) 14,8%-ában (n=19) a pár mindkét tagja 6 7 A speciális algoritmust Nagy Lászlótól kaptuk meg, amiért ezúton szeretnénk köszönetet mondani. A vastag betűvel szedett kötődés megnevezéseket használjuk a következőkben. 159 b i z ton s ág o s ankö tődő ,4 ,7% -b an(n=6 )ap á rm in dk é tt

ag j as z o rong ókö tődő ,ap á rok14 , 8% -a (n=19 )e lk e rü lőkö tődő ,2 ,3% a(n=3 )amb iv a l en skö tődőé sv ég ü lap á ro k63 ,3% -b an( n= 8 1 ) d i s z k r ep án s ankö tődő .Ak ö z ö skö tőd é s i t ípu s okm eg o s z l á s aa z31 .áb r án l á t h a t ó .A zegy e skö tő d é s i k a t eg ó r i á ke lő f o rdu l á s igy ako r i s ág as z ig n i f ik án s ank ü lönbö z ikegym á s tó l(χ ² =158 ,250 ,p<0 , 0 0 1 ) . ( 4 ) 15% 63% 2 ,00% B i z ton s á go s 5% Amb i v a l en s S zo ron gó 15% E l k e rü lő D i s z k r ep án s 31.á b r a :K ö z ö sk ö t őd é s it í pu s o ks z á z a l é k o sm e go s z l á s a Akö z ö skö tőd é s im u ta tóé sakö z ö sp á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égö s s z e f ügg é s e i tn emá l l módu n k b an v i z sg á ln i ,m iv e lan agyc e l l a s z ámé sa za l a c s onye l em s z ám m i a t ts é rü l takh i -n égy z e tp r ó b a a lk a lm a z á s

ie lő f e l t é t e l e(6c e l l ae s e t éb enn emé r t ee la ze lm é l e t igy ako r i s ága m in im á l i s ane lv á r t ö tö t ,a ze lm é l e t igy ako r i s ágm in imumé r t ék e0 ,89v o l t ) .E z z e legy ü t té rd em e sá t t ek in t en iakö t ő d é s é sap á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s égegy ü t t e se lő f o rdu l á s án ak m in t á z a t a i t(32 .á b r a ) . Ab i z ton s ág o s an kö tődőp á ro km in t egyk é th a rm ad a ,as z o rong ókö tőd é s űp á rokf e l ee l ég ed e t tap á rk ap c s o l a t áv a l .A z amb iv a l en sp á rokk é th a rm ad a ,af é l e l em t e l i e lk e r ü lőp á rok84% ae l ég ed e t l en . Ad i s z k r ep án s kö tőd é s i m in t á z a t t a lb í r óp á rok a p á rk ap c s o l a t ie l ég ed e t t s ég s z empon t j ábó lj e l l em z ő b b en d i s z k r ep án s aké skö z e lug y an anny i ane l ég ed e t l en e k ,m in te l ég ed e t t ekem e l l e t tak ap c s o l a

tukk a l .A 45 .h ipo t é z i s tr é s z l eg e s entud tuke r edm ény e inkk e la l á t ám a s z t an i . 100% 80% 84 ,2% 68 ,4% 50 ,0% 60% 40% 20% 0% 66 ,7% 15 ,8% 33 ,3% 16 ,7% 15 ,8% b i z ton s á go s kö tődé s s zo ron gó kö tődé s 33 ,3% 10 ,5% 5 ,3% e l ke rü lő kö tődé s e l é gede t len 38 ,3% i s z k r ep án s ,1% d 29 ,6% 32 e l é gede t t 0 ,0% amb i va l en s kö tődé s d i s z k r ep án s kö tődé s 32.á b r a :K ö z ö skö tőd é s im in t á z a té sak ö z ö spá r k ap c s o l a t ie l é g e d e t t s é gö s s z e f ügg é s e i M iv e la zeg y e skö tőd é s ik a t eg ó r i áke s e t é b ena l a c s on y akv o l t akam in t ae l em s z ámok ,ab i z ony t a l an kö tőd é s it ípu s ok a tö s s z evon tukegyk a t eg ó r i áb a .Ak é s őbb i ekb enb emu t a t á s r ak e rü lőtöbbv á l to z ó s 160 modellbe így a kötődés dichotóm változóként (biztonságos vs. bizonytalan kötődés)

került beléptetésre. A férjek és feleségek között nem mutatkozott szignifikáns különbség a biztonságos kötődés előfordulási gyakorisága tekintetében (28,8 % vs. 25,0 %, χ²(1)=0,231; p=0,631) 2.474 A válaszadó saját kötődési stílusa, önbecsülése és maladaptív sématartományai közötti lineáris kapcsolatok Férfiak esetében a kötődés és az önbecsülés (r/rs=|0,18–0,73;| p<0,001) kapcsolatának vizsgálatakor számos, mérsékelt erősségű szignifikáns kapcsolatot találtunk. A férjek globális önbecsülése negatív irányú, a kapcsolatalapú és a teljesítményfüggő önbecsülése pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatban van az elkerülő és szorongás alapú kötődéssel, azaz minél elkerülőbb és szorongóbb a férfi kötődése, annál alacsonyabb a globális és magasabb a feltételhez kötött önbecsülése. Ezek az eredmények alátámasztják a 46 hipotézist Az eredményeket a 49 táblázatban részletezzük.

A globális önbecsülés negatív szignifikáns kapcsolatban van a feltételhez kötött önbecsüléssel, míg a teljesítményfüggő és kapcsolatalapú önbecsülés pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatban van egymással. 49. táblázat: A férj kötődési stílusának és önbecsülésének együttjárása Kötődés: szorongás Globális önbecsülés Kompetencia alapú önbecsülés Kapcsolat alapú önbecsülés Kötődés: elkerülés 0,42* -0,30* FÉRJ Kötődés: szorongás Globális önbecsülés - Kompetencia alapú önbecsülés - - -0,34* 0,28* 0,43* -0,35* 0,18* 0,46* -0,36* 0,73* Megjegyzés: p<0,10, *p<0,05, p<0,01, p<0,001. + A feleségek körében a kötődés és az önbecsülés, a férfiak eredményeihez hasonlóan alakult (r/rs=|0,19–0,77|, p<0,001) azzal a különbséggel, hogy a kapcsolatalapú önbecsülés nincs szignifikáns kapcsolatban az elkerülő kötődéssel, valamint a nők globális önbecsülése sincs

szignifikáns kapcsolatban a teljesítményfüggő önbecsüléssel. Az eredményeink részlegesen támasztják alá a 46. hipotézist Az eredményeket az 50 táblázatban részletezem 50. táblázat: A feleség kötődési stílusának és önbecsülésének együttjárása FELESÉG Kötődés: elkerülés Kötődés: szorongás Globális önbecsülés Kompetencia alapú önbecsülés Kapcsolat alapú önbecsülés Kötődés: szorongás Globális önbecsülés Kompetencia alapú önbecsülés 0,36* -0,22* -0,38* - - 0,19* 0,42* -0,10 - 0,13 0,45* -0,24* 0,77* Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. 161 2.475 A kötődési stílus és maladaptív sématartományok közötti lineáris összefüggések vizsgálata a válaszadók saját eredményei mentén A válaszadó férfiak (r/rs=|0,21–0,66,| p<0,001) és válaszadó nők (r/rs=|0,17–0,65,| p<0,001) kötődési stílusa és maladaptív sématartományai között számos erős

és mérsékelt erősségű kapcsolatot találtunk. Mind az elkerülésen, mind a szorongáson alapuló kötődési stílus pozitív irányú szignifikáns kapcsolatban van a maladaptív sématartományok mindegyikével. A maladaptív sématartományok is pozitív, szignifikáns módon kapcsolódnak egymáshoz. Az eredmények megerősítik a 47. hipotézist A részletezett eredményeket az 51 és az 52 táblázatokban foglaltuk össze. 51. táblázat: A férjek kötődési stílusának és sématartományainak együttjárása FÉRJ Kötődés: elkerülés Kötődés: szorongás Elszakítottság ST Károsodott autonómia ST Károsodott határok ST Kóros másokra irányultság ST Aggályosság és gátlás ST Kötődés: szorongás Elszakítottság ST - 0,43* Károsodott autonómia ST Károsodott határok ST Kóros másokra irányultság ST - - - - - - - - - - - - - 0,34* 0,51* 0,22* 0,38* 0,66* 0,34* 0,32* 0,56* 0,44* 0,21* 0,45* 0,61* 0,66* 0,57*

0,28* 0,38* 0,63* 0,52* 0,62* 0,64* Megjegyzés: ST: Sématartomány; * p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. 52. táblázat: A feleségek kötődési stílusának és sématartományainak együttjárása FELESÉG Kötődés: szorongás Elszakítottság ST Károsodott autonómia ST Károsodott határok ST Kóros másokra irányultság ST Aggályosság és gátlás ST Kötődés: elkerülés Kötődés: szorongás Elszakítottság ST Károsodott autonómia ST Károsodott határok ST Kóros másokra irányultság ST 0,34* - - - - - 0,33* 0,58* - - - - 0,28* 0,52* 0,65* - - - 0,21* 0,30* 0,34* 0,41* - - 0,17* 0,46* 0,59* 0,64* 0,33* - 0,40* 0,49* 0,61* 0,53* 0,46* 0,60* Megjegyzés: ST: Sématartomány * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. 2.476 Maladaptív sématartományok és az

önbecsülés lineáris összefüggéseinek vizsgálata a válaszadó saját eredményei mentén A válaszadó férfiak (r/rs=|0,27–0,57,| p<0,01) és válaszadó nők (r/rs=|0,17–0,58,| p<0,001) maladaptív sématartományai és önbecsülése között számos szignifikáns kapcsolatot találtunk. A globális önbecsülés negatív irányú szignifikáns kapcsolatban van a maladaptív sématartományok 162 majdnem mindegyikével, míg a feltételhez kötött önbecsülés viszont pozitív irányú szignifikáns kapcsolatot mutat velük. Az eredmények, melyek az 53 és 54 táblázatban láthatóak részletesen, alátámasztják a 42. hipotézisünket 53. táblázat: A maladaptív sématartományok és az önbecsülés összefüggései a férjek körében Elszakítottság ST -0,41* FÉRJ Kompetencia alapú önbecsülés 0,52* Károsodott autonómia ST Károsodott határok ST Kóros másokra irányultság ST Aggályosság és gátlás ST -0,36* 0,40* 0,33* 0,14

0,44* 0,27* -0,31* 0,45* 0,49* -0,29* 0,57* 0,51* Globális önbecsülés Kapcsolat alapú önbecsülés 0,41* Megjegyzés: ST: Sématartomány; * p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. 54. táblázat: A maladaptív sématartományok és az önbecsülés összefüggései a feleségek körében Elszakítottság ST -0,34* FELESÉG Kompetencia alapú önbecsülés 0,42* Károsodott autonómia ST Károsodott határok ST Kóros másokra irányultság ST Aggályosság és gátlás ST -0,34* 0,38* 0,33* -0,07 0,28* 0,17* -0,31 0,42* 0,47* -0,23* 0,58* 0,42* Globális önbecsülés Kapcsolat alapú önbecsülés 0,38* Megjegyzés: ST: Sématartomány; * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. A párkapcsolati elégedettséget eddig számos, egyéni, társas és származási családból eredő, objektív és szubjektív

szempontból közelítettük meg. Vizsgálatunkban az együttjárást háromféleképpen elemztük: a) a válaszadó saját eredményei által (saját szempontú), b) a válaszadó és partnere egymásra tett hatása által (partner szempontú) és c) párként közös mutatók képzése mentén (közösség szempontú). A következő fejezetekben három különböző modellt tesztelünk. 1 Párkapcsolati Elégedettség Egyéni Integratív Modellje (Útmodell); 2. Párkapcsolati Elégedettség Társas Integratív modellje (Többszörös lineáris regresszió elemzés); 3. Befektetés modell (Útmodell) 163 2.48 Modellek tesztelése (1): Párkapcsolati Elégedettség Egyéni Integratív Modelljei Az integratív modellben, az elméleti modellem tesztelésére a bevezetőben leírt szempontok alapján került sor, a számomra fontos konstruktumok kiemelése mentén. A tapasztalati modell a párkapcsolati elégedettség és strukturális jegyeinek kapcsolatából, valamint a kora

gyermekkorban beépülő kötődési stílus, maladaptív sématartományok és önbecsülés triádjának kölcsönös kapcsolatából tevődik össze. Az útelemzés során minden pszichológiai változót folytonos változóként kezeltünk, amely alól kivételt képez a kötődés, ami dichotóm változóként (bizonytalan [0] vs. biztonságos [1] kötődés) került beléptetésre. A sématartományok közül kettőt – Károsodott autonómia és Károsodott határok – építetettünk be a modellbe. Ennek hátterében módszertani okok álltak A maladaptív sématartományok közötti erős lineáris kapcsolatok (multikollinearitás) miatt az együttes beléptetésük kiparciálta volna egymás hatását, amely ezáltal statisztikai műterméket eredményezett volna. A modellbe léptetett sématartományokról ezért elméleti alapon döntöttünk Kiválasztásuk szempontja a határokkal, autonómiával kapcsolatos tartalom volt. Mivel a strukturális szemlélet egyik

alapeleme a családi rendszeren belüli alrendszerek közötti határok átjárhatóságának és az ebből következő közelség mértékének kérdése, a határokra vonatkozó maladaptív tartalmak vizsgálata számunkra fontos ahhoz, hogy a modellel valójában azt vizsgáljuk, ami a korábbiakban leírt elméleti okfejtést követi. A strukturális szempont szerint az autonómia kérdése is összefügg a határok átjárhatóságának mértékével, hiszen minél nyitottabb a határ két alrendszer között, annál kisebb az autonómia megtapasztalásának lehetősége, míg merev határok esetén fokozott mértékben valósul meg az alrendszeren belüli autonómia. A tesztelt elméleti modellt az 8 ábra (a jelen disszertáció 100. oldala) mutatja be A végső modellt bemutató ábrán csak a szignifikáns (p<0,05) és a tendenciaszintű (p<0,10) sztenderdizált útegyütthatókat (β) mutatjuk be, továbbá feltüntetjük a közvetítő és a kimeneti változók modell

által megmagyarázott varianciájának értékét (R²) is. A modell eredményeit a származási családból eredő jellemzőktől kiindulva a párkapcsolati elégedettség felé haladva mutatjuk be. 2.481 A férfi Párkapcsolati Elégedettség Egyéni Integratív Modellje Férfiak esetében az útmodell által kapott eredmények szerint a biztonságos kötődés szignifikánsan magasabb globális önbecsüléssel (β=0,36; p<0,001) és kapcsolaton belüli kohézióval (β=0,11; p=0,049), valamint alacsonyabb párkapcsolati stressz-szinttel (β=-0,24; p<0,001) jár együtt, mint a bizonytalan kötődés. Sématartományok közül a Károsodott autonómia sématartomány a stressz-szinttel van pozitív irányú (β=0,21; p=0,002), a kommunikáció nyíltságával pedig negatív irányú kapcsolatban (β=0,11; p=0,068). A Károsodott határok sématartomány a stressz-szinttel (β=0,33; p<0,001), valamint az önbecsüléssel (β=0,30; p<0,001) pozitív, míg a kapcsolaton

belüli rugalmassággal (β=-0,19; 164 p=0,019) negatív irányú összefüggésben van. A két maladaptív sématartomány pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatban van egymással (β=0,52; p<0,001). A magasabb globális önbecsülés alacsonyabb kapcsolaton belül megélt stressz-szinttel jár együtt (β=-0,29; p<0,001). A kapcsolaton belül tapasztalt stressz-szint a kapcsolati struktúrát jellemző kohézióval (β=-0,60; p<0,001), flexibilitással (β=-0,31; p=0,029), a problémamegoldással (β=-0,49; p=0,004), valamint a kommunikációval (β=-0,46; p<0,001) egyaránt negatív irányú, szignifikáns kapcsolatban van. A kapcsolatban tapasztalt közelség (β=0,50; p<0,001) és a kommunikáció sikere (β=0,20; p=0,034) pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatot mutat a párkapcsolati elégedettséggel. Végül, demográfiai változók közül a férj életkora (β=0,22; p=0,086) és a közös gyermek léte (β=0,15; p=0,061) tendenciaszintű pozitív,

míg a házastárssal töltött évek száma (β=-0,25; p=0,070) szintén tendenciaszintű, de negatív irányú kapcsolatban van a stressz-szinttel. A modell illeszkedési mutatói a Tucker-Lewis-féle liberális illeszkedési mutatót kivéve elfogadhatóak (χ²(37)=55,481, p=0,026; CFI=0,943; TLI=0,862; RMSEA=0,056, RMSEA CI90: 0,020–0,095).A modellbe léptetett változók a párkapcsolati elégedettség varianciájának 65,4%-át megmagyarázzák. A végső modellt a 33 ábrán szemléltetjük 2.482 A női Párkapcsolati Elégedettség Egyéni Integratív Modellje Nők esetében a biztonságos kötődés szignifikánsan nagyobb mértékű közelséggel (β=0,16; p=0,004) és önbecsüléssel (β=0,33; p<0,001), valamint tendenciaszinten magasabb párkapcsolati elégedettséggel (β=0,069; p=0,097) jár együtt, mint a bizonytalan kötődés. Sématartományok közül a Károsodott autonómia sématartomány közvetlen, negatív irányú, szignifikáns kapcsolatban van a

párkapcsolati elégedettséggel (β= -0,13; p=0,01), míg a kapcsolaton belüli rugalmassággal pozitív irányú szignifikáns (β=0,15; p=0,029) kapcsolatot mutat. A Károsodott határok maladaptív sématartománynak szintén van közvetlen, pozitív irányú, szignifikáns kapcsolata a párkapcsolati elégedettséggel (β=0,10; p=0,038), a stresszel (β=0,23; p=0,042), a globális önbecsüléssel (β=0,41; p<0,001) és tendenciaszintű, negatív irányú kapcsolatban van a problémamegoldással (β=-0,12; p=0,081). A Károsodott autonómia és károsodott határok maladaptív sématartományok pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatban vannak egymással (β=0,65; p<0,001). A kapcsolatban tapasztalt stressz-szint (β=-0,14; p=0,029) negatív irányú, szignifikáns összefüggésben van a párkapcsolati elégedettséggel, a kommunikáció sikerességével (β=-0,43; p=0,041) és tendenciaszintű, negatív irányú kapcsolatban van a problémamegoldással (β=-0,12;

p=0,01). A nők által a kapcsolaton belül tapasztalt közelség (β=0,40, p<0,001) és a problémamegoldás (β=0,37, p<0,001) pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatot mutat a párkapcsolati elégedettséggel. A 165 kapcsolaton belüli strukturális jellemzők mind pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatot mutatnak egymással. A nők megélése szerint, közös gyermek léte esetében szignifikánsan magasabb a párkapcsolati elégedettség (β=0,14; p=0,003) és a kapcsolatban tapasztalt stressz-szint (β=0,23; p=0,013), mint ha a kapcsolatból nem származik közös gyermek. A nők iskolai végzettsége negatív irányú, szignifikáns kapcsolatot (β=-0,08; p=0,047) mutat a párkapcsolati elégedettségükkel. A modell illeszkedési mutatói elfogadhatóak (χ²(37 =57,314, p=0,018; CFI=0,958; TLI=0,898; RMSEA=0,059, RMSEA CI90: 0,025–0,087). A modellbe léptetett változók a párkapcsolati elégedettség varianciájának 75,6%-át megmagyarázzák. A végső

modellt a 34 ábrán szemléltetjük 166 R²= 0,004% R²= 42% AUTONÓMIA KOHÉZIÓ - 0,11+ 0,11* SÉMÁK 0,52* R²= 0,005% -0,60* HATÁROK SÉMÁK R²= 23% FLEXIBILITÁS 0,21* KÖTŐDÉS 0,50* 0,27* -0,19* 0,33* PÁRKAPCSOLATI R²= 38% -0,31* STRESSZ -0,24* 0,51* ELÉGEDETTSÉG 0,21* KOMMUNIKÁCIÓ 0,20* -0,46* 0,36* -0,49* -0,29* 0,30* GLOBÁLIS R²= 29% PROBLÉMA- R²= 65% MEGOLDÁS 0,15+ ÖNBECSÜLÉS GYEREK R²= 25% 0,22+ R²= 34% LÉTE -0,25+ ÉLETKOR EGYÜTT ÉVEKBEN N 33. ábra Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A szignifikáns utakat folyamatos vonalú nyilakkal, a tendenciaszintű kapcsolatokat szaggatott nyilakkal jeleztük. A pozitív irányú kapcsolatokat piros színnel, a negatív irányú kapcsolatokat kék színnel jelöltük. A kapcsolat erősségét jelző szám és az adott kapcsolatot jelző nyíl összetartozását vékony vonalakkal jelöltem. 167 0,10* -0,13* AUTONÓMIA AAUT SÉMÁK

0,16* ONÓMIA R²=28% KOHÉZIÓ 0,65* 0,40* 0,65* 0,56* HATÁROK 0,15* SÉMÁK 0,66* FLEXIBILITÁS 0,41+ 0,23* KÖTŐDÉS PÁRKAPCSOLATI R²=18 0,33* -0,14* 0,53* STRESSZ ELÉGEDETTSÉG 0,14* KOMMUNIKÁCIÓ 0,41* -0,43+ R²=27% ÖNBECSÜLÉS 0,069+ 0,63* -0,12+ 0,23* + PROBLÉMA- GYEREKG 0,37* MEGOLDÁS LÉTE YER VÉGZETTSÉG -0,08* R=76% 34. ábra: Párkapcsolati elégedettség integratív-saját modell – női változat Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A szignifikáns utakat folyamatos vonalú nyilakkal, a tendenciaszintű kapcsolatokat szaggatott nyilakkal jeleztük. A pozitív irányú kapcsolatokat piros színnel, a negatív irányú kapcsolatok kék színnel jelöltük. A kapcsolat erősségét jelző szám és az adott kapcsolatot jelző nyíl összetartozását vékony vonalakkal jelöltem. 2.49 Modellek tesztelése (2): A Párkapcsolati Elégedettség Társas Integratív Modellje A férjek és feleségek

párkapcsolattal való elégedettségének magyarázó változóit többszörös lineáris regresszió elemzéssel teszteltük. A férj elégedettségét a feleség adataiból, a feleség elégedettségét 168 pedig a férj adataiból kívántuk előre jelezni a gyermekek léte, az együttélés éveinek száma és a párkapcsolati státusz (élettársi vs. házastársi kapcsolat) kontrollja mellett Ezzel a modellel a kölcsönös, cirkuláris okságra, azaz a rendszerszemlélet létjogosultságára is szerettünk volna rámutatni. A modellbe azok a változók kerültek be, amelyek az eddigi korrelációs elemzések eredményeképpen szignifikáns lineáris kapcsolatot mutattak a párkapcsolati elégedettséggel. A személy párkapcsolati elégedettségének és a partner demográfiai és pszichológiai jellmzőinek majdnem minden esetben szignifikáns kapcsolatot mutató eredményeit vettük figyelembe. Itt tehát a statisztikai próbák eredményeként vontuk be modellünkbe a

változókat, az előző modellel szemben, ahová saját tapasztalatok mentén építettük be a változókat. Az Olson Pár Profil skálái közötti multikollinearitás nem tette lehetővé, hogy a strukturális változókat egyszerre léptessük a modellbe, ugyanis kiparciálták egymás hatását. Ezért a párkapcsolat strukturális jegyeit nem tudtuk figyelembe venni a többváltozós elemzés során, így figyelmünket kifejezetten a párkapcsolati elégedettségre irányítottuk. 2.491 A férfi párkapcsolati elégedettségének társas integratív modellje Eredményeink szerint a férjek párkapcsolati elégedettsége esetében egyedül a párjuk párkapcsolati elégedettségének magyarázó ereje bizonyult szignifikánsnak. A nők nagyobb mértékű elégedettsége a férfiak magasabb elégedettségével járt együtt (β=0,48; p<0,001). A párkapcsolatból született közös gyermek léte tendenciaszinten alacsonyabb mértékű párkapcsolati elégedettséget jelzett

előre (β=-0,20; p=0,071). A modell által megmagyarázott variancia populációhoz igazított torzítatlan becslése (adjusted R2) 28,9%. Az eredményeket az 55 táblázatban részletezzük 55. táblázat: A férj párkapcsolati elégedettségének magyarázó változói (többszörös lineáris regresszió elemzés) Magyarázó változók Párkapcsolati elégedettség (feleség) -CSP β 0,48 t 4,868 Elköteleződés - IMS (feleség) Befektetés mértéke - IMS (feleség) Depresszió - rBDI (feleség) Együttélés száma években Párkapcsolati státusz (0: élettársi kapcsolat, 1: házastársi kapcsolat) Közös gyermek léte (0: nincs, 1: van) 0,04 0,02 -0,02 0,14 -0,04 0,459 0,245 -0,274 1,553 -0,390 0,647 0,807 0,785 0,123 0,698 -0,20 -1,823 0,071 Megjegyzés: CSP: Olson Pár Profil, IMS: Befektetési Modell Skála, rBDI: Rövidített Beck Depresszió Kérdőív. A szignifikáns magyarázóerővel bíró változókat félkövér betűszedéssel emeltük ki. 169 p

<0,001 2.492 A feleség párkapcsolati elégedettségének társas integratív modellje A feleségek párkapcsolattal való elégedettsége esetében a partnerük párkapcsolattal való elégedettsége mellett (β=0,32; p=0,002) egyedül a férfi által észlelt párkapcsolati befektetés mértéke (β=0,23; p=0,021) bírt szignifikáns magyarázó erővel. A modell által megmagyarázott variancia populációhoz igazított torzítatlan becslése 24,5%. Az eredményeket az 56 táblázatban mutatjuk be részletesen. 56. táblázat: A feleség párkapcsolati elégedettségének magyarázó változói (többszörös lineáris regresszió elemzés) Magyarázó változók β Párkapcsolati elégedettség- CSP (férj) 0,32 Elköteleződés - IMS (férj) 0,02 Befektetés mértéke- IMS (férjek) 0,23 Elkerülés – ECR (férj) 0,02 Szorongás - ECR (férj) -0,01 Károsodott határok -rYSI (férj) -0,02 Kóros másokra irányultság -rYSI (férj) 0,04 Érzelmi instabilitás - rBFI

(férj) 0,00 Lelkiismeretesség - rBFI (férj) 0,05 Barátságosság - BFI (férj) 0,15 Extraverzió - rBFI (férj) 0,07 Depresszió - rBDI (férj) 0,05 Vonásszorongás - STAI-T (férj) -0,10 Önértékelés - RSE (férj) -0,13 Életkor (férj) -0,11 Együttélés száma években -0,11 Párkapcsolati státusz (0: élettársi kapcsolat, 1: 0,11 házastársi kapcsolat) Közös gyermek léte (0: nincs, 1: van) -0,03 3,124 0,180 2,342 0,220 -0,142 -0,204 0,329 0,001 0,551 1,440 0,669 0,487 -0,794 -1,078 -0,666 -0,624 0,881 -0,256 t p 0,002 0,858 0,021 0,826 0,887 0,839 0,742 0,999 0,583 0,153 0,505 0,627 0,429 0,283 0,507 0,534 0,380 0,799 Megjegyzés: CSP:Olson Pár Profil, IMS:Befektetési Modell Skála, ECR:Közvetlen Kapcsolatok Kérdőív rövidített változata, YSI:Young Séma Kérdőív, rBFI: Rövidített Big Five Kérdőív, rBDI: Rövidített Beck Depresszió Kérdőív, STAI-T:Vonásszorongás skála, RSE: Rosenberg Önértékelési Skála. A szignifikáns

magyarázóerővel bíró változókat félkövér betűszedéssel emeltük ki. 2.410 Modellek tesztelése (3): Befektetés Modell konstruktumainak összefüggései a párkapcsolati elégedettséggel A Befektetés Modell teszteléséhez Rusbult és munkatársai (1998) alapelképzelését vettük alapul, demográfiai szempontokkal együtt. Eddigi vizsgálatainkat kiegészítettük néhány, a Befektetési modell változóinak közvetlenül nem a párkapcsolat strukturális jegyeihez kapcsolódó vizsgálatával. Ezeknél a vizsgálatoknál a Rusbult modellben (1998) lévő párkapcsolati elégedettséggel számoltunk. 170 a) A válaszadó saját befektetésének, elköteleződésének, kapcsolaton kívüli alternatívák észlelt minőségének valamint párkapcsolati elégedettségének korrelációs vizsgálata A válaszadó férfiak körében a párkapcsolatba való befektetés mértéke, a kapcsolat felé mutatott elköteleződés, a kapcsolaton kívüli észlelt

alternatívák és a párkapcsolatban megélt elégedettség változó erősségű szignifikáns kapcsolatot mutattak egymással (r/rs=|0,23–0,72|, p<0,001). Minél elkötelezettebb a férfi a kapcsolata felé, annál többet fektet be a kapcsolatába, annál kevesebb kapcsolaton kívüli alternatívát észlel, annál elégedettebb a kapcsolatában. Továbbá, az alternatívák és a befektetés valamint a párkapcsolati elégedettség negatív irányú szignifikáns kapcsolatban vannak egymással. A befektetés mértéke és a párkapcsolati elégedettség pedig pozitív irányú szignifikáns kapcsolatban vannak. Az 50 hipotézist ezekkel az eredményekkel alá tudtuk támasztani. Az eredményeket az 57 táblázatban mutatom be 57. táblázat: A befektetésnek, elköteleződés mértékének, a kapcsolaton kívül észlelt alternatív lehetőség észlelt minőségének és a párkapcsolati elégedettségnek kapcsolata férjek körében Befektetés mértéke Alternatívák

mínősége Párkapcsolati elégedettség Elköteleződés mértéke 0,51* -0,34* FÉRJ 0,61* Befektetés mértéke ----------0,27* 0,72* Alternatívák mínősége -------------------0,23* Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. A válaszadó nők körében a párkapcsolatba való befektetés mértéke, a kapcsolat felé mutatott elköteleződés, a kapcsolaton kívüli észlelt alternatívák és a párkapcsolatban megélt elégedettség kevesebb számú szignifikáns kapcsolatot mutattak egymással (r/rs=|0,23–0,54|, p<0,001), mint a férfiaknál. Az eredmények szerint, minél magasabb a nő elköteleződése a kapcsolat felé, annál alacsonyabb a kapcsolaton kívül észlelt alternatívák minősége és annál nagyobb mértékű az befektetés. A kapcsolatba való befektetés is negatív irányú kapcsolatot mutatott az alternatívák minőségével. Az 50

hipotézist a nőknél kapott eredményekkel is alá tudtuk támasztani Az eredmények az 58. táblázatban vannak feltüntetve 58. táblázat: A befektetésnek, elköteleződés mértékének, a kapcsolaton kívül észlelt alternatív lehetőségek észlelt minőségének és a párkapcsolati elégedettség kapcsolata feleségek körében Befektetés mértéke Alternatívák mínősége Párkapcsolati elégedettség FELESÉG Elköteleződés Befektetés mértéke mértéke 0,54* ----------0,36* -0,23* 0,05 0,08 Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. 171 Alternatívák mínősége -------------------0,00 b) A válaszadó párkapcsolati elégedettségének, befektetésének, elköteleződésének, alternatívák minőségének korrelációja partnere párkapcsolati elégedettségével, befektetésének, elköteleződésének mértékével és az alternatívák

minőségével és annak strukturális párkapcsolati jegyeivel A férj és feleség elköteleződésének, befektetésének mértéke, párkapcsolati elégedettsége és az észlelt alternatíváik minősége változó erősségű szignifikáns kapcsolatot mutatnak egymással (r/rs=|0,18–0,48|, p<0,001). A férj elköteleződésének és befektetésének mértéke pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatban van a feleség elköteleződésével, befektetésének mértékével és párkapcsolati elégedettségével, negatív irányú szignifikáns kapcsolatot mutat felesége kapcsolaton kívül észlelt alternatívák minőségével. A férj által a kapcsolaton kívül észlelt alternatívák minősége negatív irányú kapcsolatot mutat partnere befektetésének mértékével, elköteleződésének mértékével és párkapcsolati elégedettségével. A férfi párkapcsolati elégedettsége pozitív irányú, erős szignifikáns kapcsolatot mutatott felesége

elköteleződésének valamint befektetésének mértékével. Az eredményeinkkel sikerült alátámasztani az 52hipotézist Az eredmények az 59 táblázatban láthatók. 59. táblázat: A befektetésnek, elköteleződés mértékének, a kapcsolaton kívül észlelt alternatív lehetőségek észlelt minőségének és a párkapcsolati elégedettség kapcsolata a házastársak között Változók FELESÉG Elköteleződés mértéke Befektetés mértéke Alternatívák minősége Párkapcsolati elégedettség Elköteleződés mértéke FÉRJ Befektetés mértéke 0,34* 0,29* 0,32* 0,48* -0,21* 0,43* -0,23* -0,22* -0,32* -0,15 0,20* 0,18* -0,23* 0,16 Alternatívák minősége -0,19 Párkapcsolati elégedettség 0,30* Megjegyzés: + p<0,10, * p<0,05, p<0,01, p<0,001. A dőlt betűvel szedett értékek Spearman-féle rangkorrelációs együtthatók. Eddig kapott eredményeink alapján állítottuk fel az elköteleződés hipotetikus modelljét, (33.

ábra) Rusbult (Rusbult és mtsai, 1998) Befektetési Modellje alapján. Az eredeti modellt páros modellként teszteltük útmodellel, azaz párkapcsolat mentén ellenőriztük az elköteleződés, a befektetés, az elégedettség és a kapcsolaton kívül észlelt alternatívák minőségének kapcsolatát úgy, hogy a férj és a feleség adatait is egyszerre léptettük be, néhány demográfifi adattal kiegészítve a modellbe. A demográfiai változók a következők voltak: együttélés években, feleség végzettsége, feleség életkora, férj végzettsége, férj életkora. 172 Férj életkora Férj végzettsége Férj Befektetése Férj Elégedettsége Férj Alternatívák minősége Férj elköteleződés szintje Feleség Befektetése Feleség Elégedettsége Feleség elköteleződés szintje Feleség Alternatívák minősége Feleség életkora Feleség végzettsége Együttélés években 35. ábra: Befektetési Modell Skála hipotetikus modellje párkapcsolat

szinten A modell tesztelése során a Befektetés Modell Skála végső modelljét alkottuk meg, amit a 35. ábrán mutatunk be. A végső modell ábráján csak a szignifikáns eredményeket tüntettük fel 173 F é r jé l e tk o ra F é r jv ég z e t t s ég e 0 ,14* F é r jB e f ek t e t é s e 0 ,39* * F é r j E l ég ed e t t s ég e 0 ,12* * 0 ,1 4* 0 , 24* 0 ,40 * F é r j A l t e rna t ívák m inő s ég e F é r je lk ö t e l e ződ é s s z in t j e R2=68% F e l e s ég B e f ek t e t é s e F e l e s ég E l ég ed e t t s ég e 0 ,13* * F e l e s é g e lk ö t e l e ződ é ss z in t j e F e l e s ég A l t e rna t ívák m inő s ég e 0 , 23* F e l e s ég 0 , 16* é l e tk o ra R2=76% F e l e s ég v ég z e t t s ég e E gyü t t é l é s év ekb en 36.á b r a :A zemp í r i ku sB e f e k t e t é s i Mod e l l .K é ks z í n :af é r f ikap c s o l ódás a ,i l l e t v eann a ke r ő s s é g e ;p i r o ss z í nanő kap c s o l

ódá s a ,i l l e t v eann a ke r ő s s é g e . AB e f ek t e t é s M od e l l taf en t ie r edm ény ek e tf e lh a s z n á lv a ,d emog r á f i a iad a tokk a lk i eg é s z í tv e , ú tmod e l ls eg í t s ég év e le l em e z tük . A mod e l la zö s s z e sf e l t é t e l e z h e tők ap c s o l a to tt a r t a lm a z z a( ú n . t e l j e s ens z a tu r á l tmod e l l ) ,e z é r tn emé r t e lm e z h e tő e ka zi l l e s z k ed é s i mu t a tók . 174 A 49. hipotézisből részlegesen, néhány feltételezett összefüggést sikerült megerősítenünk A házaspárok adatait egy modellbe helyezve megállapítható, hogy a férj elköteleződését a saját párkapcsolati elégedettsége (β=0,39; p<0,001), befektetetésének mértéke (β=0,14; p=0,017), felesége kapcsolaton kívül észlelt alternatíváinak minősége (β=0,13; p=0,003) pozitív irányban, szignifikánsan, míg felesége befektetésének mértéke (β=0,14; p=0,060), és felesége

életkora (β=0,23; p=0,081) szintén pozitív irányban, de tendenciaszinten befolyásolja. A feleség elköteleződésének mértéke saját párkapcsolati elégedettségével (β=0,40; p<0,001), saját befektetésének mértékével (β=0,24; p=0,028), saját életkorával (β=0,16; p=0,040), valamint férje párkapcsolaton kívül észlelt alternatíváinak minőségével (β=0,12; p=0,001) pozitív és szignifikáns kapcsolatban van. A férjek és feleségek elköteleződése a modellben nem mutat szignifikáns kapcsolatot, ezért nem tudjuk az utolsó hipotézisünket alátámasztani. 3. MEGVITATÁS Az emberi társas élet alapvető egysége és kiinduló bázisa a család, mely közeg a biztonság legfőbb forrása, a szocializáció elsődleges színtere. Elsőként és legintenzívebb formában a családban van lehetőség az intimitás, elfogadás megélésére, ezzel megalapozva a másikról, önmagunkról, másokról valamint a világról alkotott elképzeléseinket,

gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket. A családi kapcsolatok és minták ősforrásai későbbi életünk kapcsolati berendezkedéseinek (Goldenberg és Goldenberg, 2008; Kálmán, 2004). Családok esetében indokolt a rendszerszemlélet mentén történő gondolkodás, ami komplexitásában és kontextusában ragadja meg a külső és a belső folyamatokat egyaránt. A családtagok egymásra kölcsönösen ható kapcsolata, a család, mint rendszer működésének megnyilvánulását tükrözi, hiszen az egyik családtagnál jelentkező változás, hatással lesz a többi, rendszerbeli résztvevőre is, általuk pedig a változás generálta hatás visszahat a rendszerre magára, valamint annak tagjaira. Az akciók-reakciók sorozata így folyamatos interakciót teremt a családban (Dallos és Procter, 2001). A folyton visszatérő, ismétlődő kapcsolódási-működési mintázat nem teszi lehetővé, hogy a családban lineáris ok-okozati összefüggésekben

gondolkodjunk, ezzel szemben helytállóbb a cirkuláris okság értelmezési keretként való használata (Dallos és Procter, 2001; Goldenberg és Goldenberg, 2008). Minuchin (Kurimay, 1999) a családi feszültségeket, nehézségeket az életciklusok, illetve a család aktuális élettapasztalatának fényében vizsgálta. Úgy véli, hogy egy bekövetkező (akcidentális, vagy természetes-átmeneti) krízis esetén a családi rendszerben új egyensúlyi állapotnak kell kialakulnia, rendszerint azon a tartományon belül, amit a család még szabályozni képes. A változásokhoz való alkalmazkodásnak elengedhetetlen feltétele a rendszer rugalmassága 175 Ahhoz, hogy a családi rendszer a kölcsönhatások modifikációi ellenére képes legyen fennmaradni, a folyamatos változásra irányuló törekvések és az állandóság optimális egyensúlyának beállítása szükséges. A változás szempontjából az első- és másodrendű változás megvalósulása egyaránt

feltétele (Watlzlawik és Weakland, 2008) az optimális működésű rendszer fennmaradásának. A rendszerelmélet fogalmaira alapozva a jól működő család dinamikus egyensúlyban van, azaz a külső illetve belső környezet igényeihez alkalmazkodva a változások nem fenyegetik széthullással a család egységét. A jól működő család alapvetően az elégedett párkapcsolatra épül. A kapcsolati elégedettség a kapcsolat minőségének egyik legfontosabb összetevője, ami az egyedi, kapcsolati és a háttértényezők sajátos összjátékából alakul ki (Horváth-Szabó, 2007). Egy elégedett kapcsolat képes a változásra (és fordítva), rugalmasan működik, nyitott a tágabb környezete felé, nem elszigetelten létezik a társadalom kontextusában. Nyitottsága ellenére képes érdekei képviseletére, céljai teljesítésére és identitása megőrzésére. Jellemző az ilyen párkapcsolatokra, hogy mind külső, mind belső határaik tiszták és

átjárhatóak, világosan elkülönülnek más alrendszerektől, nem olvadnak össze velük. Az elégedett pár tagjai optimális távolságban vannak egymástól (is), problémamegoldásuk sikeres, kommunikációjuk nyitott, önfeltáró, egyértelmű és tartalmas, ami hozzájárul kapcsolatuk fejlődéséhez és lehetőségeik szabad felhasználásához. Struktúrájuk egyértelmű és a kapcsolatban jellemző folyamatok nyomon követhetőek (Olson és Gorral, 2006). Az esetleges zavarok nem fenyegetik a kapcsolat biztonságát, és nem eredményezik a párkapcsolatban élő társak eltávolodását egymástól (Székely, 2003). A szubjektív, nehezen körülhatárolható és jelentős egyéni különbségeket tartalmazó párkapcsolati elégedettség vizsgálata (Hendrick és Hendrick, 1997) nem egyszerű feladat. Ennek ellenére fontosnak gondolom, hogy a tartós, hosszú időn keresztül fenntartható párkapcsolatok működését biztosító jellemzők közül a párkapcsolati

elégedettséget kiemelve kísérletet tegyek annak megértésére. Témaválasztásomat indokolja tehát, hogy a rendszerszemléletből kiindulva, a családi élet egyik alapjaként és fenntartójaként a párkapcsolati elégedettséget nevezem meg, aminek pozitív szinten tartása a záloga a testi-lelki szempontból egészséges, kiegyensúlyozott, valamint elégedett gyermekek és felnőttek életének. A párkapcsolati elégedettség vizsgálatának fontosságát elméleti és tapasztalati szempontjaim is alátámasztják. A disszertáció alapjául a párkapcsolati elégedettség több szempontú kvantitatív vizsgálata szolgált, amiben számos demográfiai és pszichológiai jellemző, valamint a párkapcsolati elégedettség és az azzal szoros összefüggést mutató strukturális jellemzők - közelség, rugalmasság, kommunikáció, problémamegoldás és stressz – kapcsolatát vizsgáltam. A 160, minimum 23 éves, legalább három éve együtt élő pár

vizsgálatának első részében különböző szempontok szerint csoportosított pszichológiai jellemzők és a párkapcsolati 176 elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyei között meglévő kapcsolatot vizsgáltuk az egyén saját, majd partnere adatai, valamint közös mutatóik alapján. A második részben a Párkapcsolati Elégedettség Integratív Szemléletű Egyéni férfi és női Modelljében, a párkapcsolati elégedettség, és tapasztalati szempontok alapján fontosnak vélt jellemzők közötti hipotetikus kapcsolatokat teszteltük. Ezt a modellt egészítettük ki egy Társas Párkapcsolati Elégedettség Modellel, amiben a korábbi, páronkénti összehasonlításainkból származó korrelációs összefüggések alapján kizárólag csak a párkapcsolati elégedettséggel szignifikánsan összefüggő demográfiai és pszichológiai változókat emeltük be. A házastársak elégedettségének kölcsönös vizsgálatát valósítottuk

meg ezzel. Ebben az esetben is két modellt hoztunk létre, egy olyan modellt, amiben a férj párkapcsolati elégedettségét magyarázó női változókat, valamint a feleség párkapcsolati elégedettségét magyarázó férfi változókat vettük figyelembe. Végül a vizsgálat harmadik részében a tartós párkapcsolatot valószínűsítő, Befektetési Modellre épülő elméletet ellenőriztük, az eredeti vizsgálati elrendezéstől kissé eltérő módon, aminek alapeleme az elköteleződés. Ennek egyik előfeltétele volt a modell alapjául szolgáló kérdőív magyar adaptációjához a kérdőív faktorstruktúrájának ellenőrzése. Ebben a modellben, a vizsgálódás harmadik típusát is megvalósítottuk, hiszen mind a férj, mind a feleség vizsgálata megtörtént a modell ellenőrzése végett úgy, hogy a modellbe tartozó férfi és női változókat egyszerre tettük ki a vizsgálatnak, melynek egyik alapvető eleme a párkapcsolati elégedettség volt. Tíz

kérdőívet használtunk fel a kutatásban, melyek a következők voltak: (1) Big Five Kérdőív – rövidített 44 tételes változata (Big Five Inventory, BFI-44; Costa és McCrae, 1992; John és Srivastava, 1999; Rózsa és mtsai, 2012); (2) Rosenberg Önértékelési Skála (Rosenberg Self-Esteem Scale, RSE; Rosenberg, 1965; Paksi, Felvinczi és Schmidt, 2004); (3) Kontingens Önértékelés Kérdőív (Contingent Self-Estee; CSE; Johnson és Blom, 2006, V. Komlósi, megjelenés alatt), (4) Spielberger-féle Vonásszorongás kérdőív (STAI-T Trait Anxiety Inventory, Spielberger és mtsai, 1970; Sipos, Sipos, Spielberger, 1988), (5) Beck Depresszió Kérdőív – rövített változat (Beck Depression Inventory, BDI, Beck, 1976; Beck és mtsai, é.n; ford: Kopp, Fóris, 1995; Rózsa és mtsai, 2001); (6) Megküzdés Mód Kérdőív-két alskálája (Ways of Coping, Folkman, Lazarus, 1980; WCO; ford.: Kopp, Skrabski, 1992, Rózsa és munkatársa, 2001); (7) Young-féle

sémakérdőív – rövidített változata (Young és mtsai, 2010; Unoka és mtsai., 2004); (8) Közvetlen kapcsolatok élményei kérdőív-rövidített változata (Experiences in Close Relationships Scale-Revised; ECR-R, Fraley, Waller, Brennan, 2000; Nagy, 2005); (9) Befektetési Modell Skála (The Investment Model Scale, Rusbult és mtsai, 1998; IMS; Nagy, 2011); (10) Coping és Stressz Profil (Olson, Stewart, Wilson, 1991; Kissné Viszket, Hunyady, 2001). A vizsgálat első részének A) hipotézisét, mely szerint a demográfiai változók, a párkapcsolati elégedettség és a párkapcsolat strukturális jellemzői kapcsolatban vannak egymással, részlegesen 177 sikerült igazolnunk. Az összefüggések értelmezését a nemek közötti különbségek figyelembevétele segítheti. A nemek összehasonlítása mentén, korábbi a szakirodalmi eredményekkel ellentétben (Acitelli és Antonucci, 199; Markman és Hahlweg, 1993; Rogers és Amato, 2000; Vemer és mtsai, 1989) azt

találtuk, hogy a párkapcsolati elégedettség nem függ össze a nemiséggel, azaz a vizsgálatban résztvevő férfiak és nők nem különböznek szignifikánsan egymástól e tekintetben. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy párkapcsolatban élő párokat vizsgáltunk. Feltehetően, ha nagyon különbözne egymástól a felek elégedettségi szintje, már nem élnének együtt. Markánsan megjelent az eredményekben, hogy a férfi és a nő párkapcsolati elégedettsége nemcsak nem különbözik egymástól, de szorosan együtt is jár egymással, azaz minél magasabb az egyik fél párkapcsolati elégedettségének mértéke, annál magasabb a másik fél párkapcsolati elégedettségének mértéke is és viszont. Ez az együttjárás szépen alátámasztja a cirkuláris okságot és igen fontos eredmény gyakorlati szempontból, hiszen azt jelenti, hogy a pár bármelyik tagjánál növekedésnek vagy csökkenésnek indul a párkapcsolati elégedettség, – külső vagy

belső hatás révén - az a másik elégedettségére is hasonló irányú hatással van. A párkapcsolati elégedettség nemiséggel együttjáró különbözőségét, nagy elemszámú, független mintában, nem együtt élő párok esetében lehetne kimutatni. A férfi párkapcsolati elégedettségével saját objektív változói közül közvetlenül a gyermek léte és száma van kapcsolatban. Vannak olyan kutatások, amelyek eredményével egybecseng az általunk kapott összefüggés (Hicks és Platt, 1970; Spanier és Lewis, 1980; Glenn, 1990), de természetesen vannak olyan kutatások is, amikben ezzel ellentétes eredményeket találták (Guttmann és Lazar, 2004). Saját eredményeink szerint a gyermektelen, illetve kevés gyermekkel rendelkező férfiak elégedettebbek a párkapcsolatukkal, a gyermekes, illetve több gyermekkel rendelkező férfiakhoz képest. Az elégedettséggel, vizsgálatunkban bizonyítottan nagyon szoros kapcsolatban lévő kapcsolati strukturális

jegyek, - mint kohézió, flexibilitás, kommunikáció, problémamegoldás és a stressz-szintje, - több más demográfiai változóval is összefüggést mutatnak, így van ez a gyermek létének és számának változójával is. A gyermek léte és számossága nemcsak a férfi elégedettségével függ össze, hanem a kapcsolatban jellemző közelséggel, rugalmassággal, kommunikációval, problémamegoldással és a stressz-szinttel egyaránt. Azok a férfiak, akiknek van gyermekük és több gyermekük van, azokhoz képest, akiknek nincs, vagy kevesebb gyermekük van, távolabb érzik maguktól a feleségüket, rosszabb a változásokhoz való alkalmazkodási képességük (rugalmatlanabbak), zártabban, szegényesebben kommunikálnak a partnerükkel, sikertelenebbek a problémák megoldásában és magasabb stressz-szintet tapasztalnak a kapcsolatukban. Az Olsonféle (2000) modellben gondolkodva, a megszületett gyermek olyan stresszforrásként is értelmezhető a férfi

számára, ami a párkapcsolat megküzdési erőforrásait jelentős mértékben legyengíti és ezáltal a férj nem képes adaptív módon alkalmazkodni, a gyermekkel, gyermekekkel 178 járó változásokhoz, vagyis csökkent mértékű elégedettséget tapasztal. Abban a kapcsolatban, ahol nincs gyermek, vagy kevés számú gyermek szültetett, kisebb stressznek van kitéve a szülők – legalábbis ebben a tekintetben. A gyermek léte és a gyermekek száma a férfi eredményével párhuzamosan a feleségek esetében is hordoz magával negatív változást, gyermekkel nem rendelkező, vagy kevés gyermekkel rendelkező nőkhöz képest. Tapasztalatuk szerint a gyermek nem segíti elő, sőt inkább csökkenti a felnőttek kommunikációs képességeit, lehetőségeit. Ezek alapján megállapítható, hogy a kapcsolat több szempontja közül is a kommunikáció gátoltsága kiemelten fontos szempont a feleségek számára. Érdekes eredmény emellett azonban, hogy a gyermekek

enyhítik a feleség kapcsolatban megélt stressz-szintjét, szemben a férfiak megtapasztalásával. A gyermek és a vele járó változások, következmények a férfi és a nő életében különbözőképpen jelennek meg: a férfi stressz-szintjét növeli, a nő stressz-szintjét csökkenti. Ennek magyarázatául szolgálhat az a tapasztalat, hogy - általában - mivel az anya tölt kezdetben több időt gyermekével, könnyebben megtalálja az érzelmi, fizikai intimitást a gyermekével, amiből a férfi ebből jóval kevésbé részesül. Ehelyett inkább a gyermekkel járó felesősséget, feladatokat és a stresszt tapasztalja. A gyermek megszületése a legtöbb nő életében prioritást élvez (életkora előrehaladtával egyre inkább), míg a férfiak a kötöttséggel, elköteleződéssel, felelősséggel és plusz feladatokkal járó változást szívesen kitolják az időben. A nő életében sokszor meg is marad gyermeke prioritása megszületése után is, a férj

rovására. Önmagában ezek a lehetséges összefüggések is elegendő okot adhatnak a két nem közötti félreértések, konfliktusok meglétéhez, a gyermekkel járó stressz-szint mentén kimutatott különbséghez. Ezek alapján elmondható, hogy odafigyelést igényel mind a házaspárok, mind a tanácsadók és terapeuák részéről, hogy a párkapcsolati alrendszer tagjai a gyemekek mellett is, képesek legyenek rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz, közeli, intim viszonyban maradjanak egymással, hogy megteremtsék az optimális mennyiségű és tartalmú beszélgetések feltételeit, hogy megtanulják a felmerülő problémáik sikeres megoldását, vagyis képesek legyenek az erőforrásaikra támaszkodni. Ezáltal a gyermekkel rendelkező férjek nagyobb mértékű elégedettséget élhetnek meg és kisebb valószínűséggel tapasztalják az intenzív stresszt, ami a felelősségvállalásból, többlet faladatokból, a saját szükségletek kielégítésének

korlázotásából fakadhat, valamint a házastárstól való nagyobb mértékű érzelmi, fizikai távolság miatt állandósulhat. Férfiak esetében a gyermekek léte és száma mellett a férfi életkora is fontos változó a párkapcsolati elégedettséggel és a strukturális jegyekkel való összefüggés tekintetében. Korábbi vizsgálatok eredményei szerint az életkor és a párkapcsolati elégedettség szorosan összefügghet a kapcsolatban együtt töltött évek számával, ami a családi életciklusok, ezzel együtt a gyermekek számának és életkorának figyelembevételét is elengedhetetlenné teszi (McCabe, 2006; Boden és mtsai, 2010; Minnotte és Peredsen, 2010; Rollins és Feldman, 1970; Vaillant és Vaillant, 1993; Van Laningham és mtsai, 2001; Hicks és Platt, 1970; Spanier és Lewis, 1980; Glenn, 1993). 179 Eredményeink alátámasztják a fenti kutatásokat, hiszen a férj életkora, feleségével együtt töltött éveik száma, az ismerkedés óta

eltelt évek száma, a családi életciklus (gyermekeik életkora) és a kapcsolati státusz összefügg a férfi közelség-érzésével, flexibilitásával, kommunikációjának nyitottságával, problémamegoldásával és stressz-szintjével, de nem mutat kapcsolatot a párkapcsolati elégedettséggel. Minél idősebb a férfi, minél több éve ismerik egymást a párjával, annál távolabb érzi őt magától, annál merevebb, rugalmatlanabb a változások terén, annál zártabban kommunikál, annál sikertelenebb a problémamegoldásban és annál több stresszt tapasztal a kapcsolatában. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy az évek múlása nem kedvez a házasságban élő férfiak kapcsolatának, az azzal együttjáró érzéseinek és kognitív működésének. Ez természetesen lehet a kapcsolat következménye (újdonságélmény csökkenése, érzések intenzitásának csökkenése, konfliktusok számának szaporodása), lehet azonban az életkor

előrehaladásával együttjáró számtalan fizikai, lelki és érzelmi intraperszonális jellegzetesség változásának velejárója. Mivel a vizsgálati populációban vannak nem házasságban, de életvitelszerűen, élettársi kapcsolatban együtt élő párok is, a kapcsolati státusz mentén megvizsgáltuk az elégedettség változását. Eredményeink szerint a házasságban élő férfiak kevésbé érzik közel magukhoz partnerüket, rugalmatlanabbak, szegényesebben kommunikálnak, sikeretelenebbül oldják meg a problémáikat és több stresszt tapasztalnak a kapcsolatukban, azokhoz a férfiakhoz képest, akik élettársi kapcsolatban élnek. Ezek az összefüggések ellent mondanak a korábban ismeretett vizsgálatok eredményeinek, miszerint a házasságban élő személyek boldogabbak, többet profitálnak kapcsolatukból és emellett elkötelezettebbek, az élettársi kapcsolatban élő személyekhez képest (Nock, 1995; Robinson és Blanton, 1993). Annak ellenére,

hogy manapság a „papír nem számít” szlogen erősíti a fiatalokat azon meggyőződésükben, hogy a házasság idejét múlt együttélési forma, a kutatások mégis találnak különbséget a kapcsolati státusz mentén. Vizsgálatunkban az élettársi kapcsolatban élő férfiak - akik feltehetően kevesebb ideje élnek párkapcsolatban, mint a házassági kapcsolatban élők -, jobban érzik magukat a kapcsolatukban. Ez az együttjárás azonban nem biztos, hogy a kapcsolati státusz különbségeiből fakad, számtalan más tényező interakciójából is következhet. A kapott eredményből nem tudunk messzemenő következtetést levonni, többek között azért, mert a házasságban és élettársi kapcsolatban élő személyek száma nagyon különböző a vizsgálati populációban, vagyis az összehasonlításukból származó eredmény nem tükrözi a valóságot. Az elemszám azonosságára való törekvés mellett a két csoport egyéb szempontok - életkor,

ismeretség óta eltelt évek száma, együttélésben töltött évek száma, gyermekek léte, száma - szerinti illesztésére is szükség lenne ahhoz, hogy valid eredményeket kapjunk. A kapcsolati státusz mentén jellemző különbségeken azonban érdemes elgondolkodnunk és fontos lenne további kutatásokban egyértelműsíteni az összefüggéseket, mivel 180 a legtöbb fiatal számára lényeges a házasságkötés létjogosultságának megkérdőjelezése vagy alátámasztása. Érdekes eredmény még, hogy azok a férfiak, akiknek elváltak a szüleik, közelebb érzik magukhoz feleségüket, mint azok, akiknek nem volt válás a családjukban. A szülők válása feltehetően olyan rossz élménnyel, nem követendő példával szolgál, ami miatt az elvált szülők fiú gyermekének partneréhez való ragaszkodása erőteljesebb, értékrendszerében a másikkal meglévő kapcsolat más helyet foglal el azokhoz képest, akik nem élték át szüleik válását. A

férj párkapcsolati elégedettségével közvetlenül nincs kapcsolatban a feleség egyetlen objektív változója sem. A férj rugalmassága viszont negatív irányú, stressz-szintje pozitív irányú kapcsolatot mutat felesége életkorával, azaz minél idősebb a feleség, férje annál rugalmatlanabb, annál magasabb stressz-szintet tapasztal a kapcsolatukban. Ezek az összefüggések megerősítik mások tapasztalatait (Bereczkey és Csanaky, 1996) is. A feleség életkorának előrehaladtával sok változás megjelenik azzal közvetlen, de közvetett módon kapcsolatban lévő szempontok mentén. Ezen összefüggések ismertetése itt csak érintőlegesen történhet. Megmagyarázhatja az eredményeinket, hogy a feleség életkorával a férj saját életkora is együtt változik, ezáltal ő maga is rugalmatlanabb, valamint a feleség életkorának növekedésével együtt nő a közös gyerekmekeik száma és életkora is, az együtt élésben töltött éveik száma is, ami

mind összefüggésben lehet a férfi rugalmasságának csökkenésével, lehetőségeinek korlátozásával, felelősségérzésének, stressz-szintjének növekedésével. Számtalan közvetítő változó magyarázhatja ezt az összefüggést További eredmény még, hogy a férj közelség-érzése, kommunikációjának nyitottsága negatív, stressz-szintje pedig pozitív irányú együttjárást mutat a feleség jövedelmével, azaz kisebb mértékű az intimitás, zártabb a kommunikáció és magasabb a stressz-szint a férfi megélése által azokban a kapcsolatokban, ahol a feleség magasabb jövedelemmel rendelkeznek. A férfi párkapcsolati elégedettségének és a feleség jövedelmének kapcsolatáról kutató korábbi vizsgálatokban kiderült, hogy a férfias munkával szerzett magasabb jövedelmű és iskolázottságú nők kevésbé szimpatikusak a férfiak számára, hűtlenebbnek (Brown és Lewis, 2004), és ellenszenvesebbnek (Greitemeyer, 2007) vélik őket.

Véleményem szerint ezt az összefüggést magyarázhatja az is, hogy a magasabb jövedelmű nőnek kevésbé van szüksége férje támogatására, önállóbbnak és autonómabbnak élhetik meg magukat azokhoz a nőkhöz képest, akik alacsony jövedelmük miatt kiszolgáltatottabbak, segítségre szorulóbbak lehetnek. A magas jövedelmű nő mellett a férj kevésbé élheti meg sikerességét, férfiasságát, kevésbé tud megfeleleni a társadalmból származó azon elvárásnak, mi szerint a férfinek kell képesnek lennie eltartani a nőt. A nő magas jövedelme továbbá a kapcsolaton belüli szerepzavarhoz, szerepkonfúzióhoz, munkamegosztási zavarhoz és a kapcsolaton belüli irányítás kérdésének bizonytalanságához vezethet. A nő magas jövedelme tehát több szempontból is a férfi kudarcélményét erősítheti. Kapcsolaton belüli, tudatosan nem szabályozható jelenséghez is vezethet a nő magas jövedelmével megmagyarázott változás. Párokkal

folytatott terápiákban 181 gyakran találkozom azzal, hogy magasabb jövedelemmel rendelkező, ezzel együtt dominanciával vagy azzal felruházott feleség és a vele élő férj között megszűnik az intimitás, szexualitás, aminek okaként a férfiak esetében elcsendesedett szexuális vágy neveződik meg. A feleség elégedettsége saját életkorával, férje életkorával, megismerkedésük óta eltelt és az együtt töltött éveik számával van összefüggésben. Eszerint minél idősebb a nő, minél idősebb a férfi, minél hosszabb ideje ismerik egymást és minél több éve élnek együtt, annál alacsonyabb a feleség párkapcsolati elégedettsége. A feleség érzékenysége saját életkorára megmutatkozik a kapcsolat strukturális eredményeiben is, hiszen minél idősebb a nő, annál több stresszt él meg a kapcsolatukban, annál távolabb érzi magától a partnerét, annál rugalmatlanabbnak és szegényesebben kommunikálónak látja magát. Az

együtt töltött évek száma szintén nemcsak az elégedettséggel van kapcsolatban, hanem a kommunikációs készségekkel és a megélt stressz mennyiségével is: minél több éve ismerik egymást és élnek együtt a felek, annál rosszabbul, zártabban kommunikálnak és annál több stressz tapasztalnak meg a kapcsolatukban a nő meglátása szerint. Eredményeink szerint tehát az idő múlása összességében gyengíti a kapcsolat pozitív hozamát a nők megélése szerint. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az életkor és az együttélésben töltött évek száma mellett a férfi és a nő közötti korkülönbség is meghatározó tényező lehet. Ennek megállapítása a jövőben szükségszerű. Fontos eredmény, hogy a feleség elégedettsége pozitív, stressz-szintje pedig negatív kapcsolatban van férje végzettségével. Minél magasabb a férfi végzettsége, felesége annál elégedettebb a kapcsolatukkal és annál kisebb mértékű stresszt tapasztal

benne. Ez az együttjárás szépen összecseng az evolúciós pszichológia eredményeivel (Buss és Barnes 1986; Harrison és Saeed,1977), ami szerint megállapíthatjuk, hogy a férj magasabb végzettsége növeli felesége biztonságérzését, csökkenti stressz-szintjét, ami elősegítheti a nő gyermekvállalás melleti döntését és a gyermekeik nevelését. A családi életciklusok és a párkapcsolati elégedettség összefüggései mentén megállapítható, hogy férfiaknál a családi életciklus a rugalmassággal, nőknél pedig a párkapcsolati elégedettséggel mutat összefüggést, hasonló mintázat alapján. Legrugalmasabbnak, illetve legelégedettebbnek érzik magukat a kisgyermekes életciklusba tartozó apukák, illetve anyukák majd az óvodás és kisiskolás életciklusba tartozók. Végül a serdülőkor és a felnőtt életciklusba tartozó szülők érzik magukat a legkevésbé rugalmasnak és a legelégedetlenebbnek. Nők esetében a stressz-szint

vátozás is egyértelműen megjelenik az életciklusokat figyelembe véve: a gyermekek életkorának növekedésével nől a nők által tapasztalt stressz-szint is, azaz minél nagyobb a gyermek, annál több feszültséget él meg az anyuka. Eredményeink, bár páronkénti összehasonlításból származnak, sokkal inkább a folyamatosan csökkenő elégedttséggel együttjáró változásokat mutatják, mint a mások által leírt U alakú (Haley, 2001; Gödri, 2001; McCabe, 2006; Boden és mtsai, 20010; Minnotte, 2010; Rollins és Feldman, 1970) változást. Ezzel Caroline és George Vaillant (1993) 182 által kapott eredményeket tudjuk alátámasztani, akik 40 éven át, 169 pár megfigyeléséből vonták le következtetéseiket. A családi életciklus és a párkapcsolati elégedettség összefüggéseinek pontosabb megállaptása céljából a jövőben fontos lenne annak tisztázása, hogy az adott családi életciklus, illetve a család kiket tartalmaz: milyen korú és

mennyi gyermeket, hány otthon élő gyermeket, hány beteg gyermeket. Ezen ismeretek nélkül nem tudunk az életciklusok és az elégedettség kapcsolatáról egyértelműen nyilatkozni. Szükséges lenne továbbá az életkor kontrollálálása, hiszen ennek hiányában nehéz eldönteni, hogy az elégedettség, a közelség-érzés, flexibilitás, valamint a stressz változása az életkornak vagy a kapcsolatnak, illetve a családi életciklusoknak köszönhető. Fontos kitétel még, hogy a családi életciklusok felosztása önkényesen történt, a vizsgálati személyek száma és gyermekeik életkorának figyelembe vételével. Korábbi szakirodalmi ismereteink szerint 4 (Minuchin, 2005), 5 (Dare, Lindsey, 1979), 6 (Carter és McGoldrick, 1989), 7 (Haley, 2001) és 8 (Duvall, 1977) életciklust sorakoztatnak fel a szakemberek. Mi, a vizsgálati populációnkhoz igazodva négy életciklusra bontottuk a vizsgálati mintánkat. Ezzel ellenkező esetben ugyanis – ahogy ennek

utána is jártunk - kevés vizsgálati személy került egy-egy életkori csoportba, ami miatt a kapott adatokkal végzett vizsgálatok elveszítették statisztikai erejüket. Mostani eredményeink azonban jó kiindulási támpontként értelmezhetők. Összességében megállapítható, hogy az objektív változók közül a párkapcsolati elégedettséggel és az azzal szorosan összefüggő strukturális jegyekkel az idő múlása (életkor, együtt töltött évek száma, családi életciklusok), a kapcsolat státusza, a jövedelem és a végzettség, valamint a gyermek léte és száma együttjárását tapasztaltuk legegyértelműbben. A vizsgálat első részének B) hipotézisét, mely szerint a Párkapcsolati elégedettség, a kapcsolat strukturális jellemzői és a kapcsolat egyéni szubjektív változói összefüggenek egymással, sikerült alátámasztanunk kutatási eredményeinkkel. Az egyéni szubjektív mutatók közül a személyiségvonások tekintetében

találtunk különbségeket. Többek között Vargha (1992-1993); Karney és Bradbury (1995); Barhelds (2005); Malouff és munkatársai (2010); Martin és munkatársai, 2000; Widiger és Trull, 1992; Baron és munkatársai (2007); Renshaw és munkatársai (2005); Whisman (2014); Amiri és munkatársai (2011) kutatásainak eredményeit vettem figyelembe, akiknek eredményeihez mi is hasonló összefüggésekre bukkantunk. Személyiségvonások tekintetében a férfiakkal szemben inkább a nőkre jellemző a barátságosság, nyitottság és érzelmi instabilitás. A személyiségvonások és a párkapcsolati elégedettség, valamint a párkapcsolat strukturális jegyeivel való összefüggések megfigyelése mentén megállapítható, hogy a férfiak párkapcsolati elégedettsége saját nyitottság, lelkiismeretesség, barátságosság és extraverzió vonásaival jár együtt, azaz minél inkább jellemzik a férfit ezek a vonások, annál elégedettebb a kapcsolatával. A

férj elégedettsége 183 nincs kapcsolatban felesége személyiségvonásaival, azonban a feleség elégedettsége ki van téve férje személyiségvonásainak, hiszen a férj lelkiismeretessége, barátságossága, extraverziója érzelmi stabilitása pozitív irányú kapcsolatban van a feleség elégedettségével, közelség-érzésével, flexibilitásával. A nők elégedettsége csak néhány saját személyiségvonással függ össze. Minél barátságosabbak és érzelmileg minél kiszámíthatóbbak a nők, annál magasabb az elégedettségük. Megállapíthatjuk tehát, hogy a férfi elégedettsége saját személyiségvonásaival, míg a nő elégedettsége a sajátján túl a férj személyiségvonásaival is erős kapcsolatban van. Jövőbeni kutatásokban érdemes figyelmet szentelni a személyiségvonások tekintetében annak a különbségnek, ami a saját illetve a másik személyiségvonásainak különböző szerepében itt megjelent, hiszen a párkapcsolat

alakulása szempontjából ennek lényeges szerepe lehet. Egyéni szubjektív változóként kezeltem a vonásszorongást, a depresszív hangulatot és a megküzdési stílust is. Ezen jellegzetességeknek és a párkapcsolati elégedettségnek összefüggését már korábban is vizsgálták. Eredményeink alátámasztják a korábbi kutatásokban kimutatott összefüggéseket (Wishman és mtsai, 2006; Bauserman, Arias, Craighead, 1995; Coyne, Thompson, Palmer, 2002; Wilhelm és Roy, 2003). A nemek összehasonlítása mentén eredményeink azt mutatják, hogy a nő vonásszorongása szignifikánsan magasabb, mint partneréé, a depresszió mentén viszont nem találtunk különbséget a férfiak és a nők között. Mivel egészséges populációt vizsgáltunk, így a depresszió vizsgálata csupán a kiemelkedően depressziós személyek kiszűrését célozta meg, akik nem voltak jelen a mintában. A depresszió mérése ezért a depressziós hangulat mérését jelentette. A férfi

szorongása, depressziós hangulata, valamint a nő szorongása és depressziós hangulata egyöntetűen összefüggésben van saját párkapcsolati elégedettségükkel és annak strukturális jegyeivel. Mindkét nemnél, minél intenzívebb a vonásszorongás szint és a depressziós hangulat, annál alacsonyabb fokú a párkapcsolati elégedettség, a közelség érzése, a rugalmasság, a kommunikáció nyitottsága, a problémamegoldás sikeressége és annál magasabb a kapcsolatban megélt stressz-szint. A házastársak párkapcsolati elégedettségével, közelség érzésével, rugalmasság szintjével, kommunikációjának nyitottságával, problémamegoldásával negatív irányban függ össze a partner vonásszorongása és depressziós hangulata, a stressz-szintjével pedig pozitívan. A feleség vonásszorongása egyedül a férj elégedettségével nincs kapcsolatban További kutatásokat lenne érdemes folytatni a szorongás jelenlétének megértéséhez, hiszen

egyöntetű és jelentős mértékű összefüggést mutat a párkapcsolattal és a megküzdési erőforrásokkal. Érdemes lenne megvizsgálni többek között az idő múlását mérő változók és a szorongás együttjárását, ami hozzásegíthet a párkapcsolati elégedettség negatív irányú változásának részletesebb megértéséhez is. Fontos lenne annak átgondolása is, hogy a férfiakkal szemben a nőkre inkább jellemző szorongás összefüggést mutathat-e azzal az eredménnyel, ami szerint a feleség elégedettsége férje személyiségvonasaival is összefüggést mutat, míg a férj elégedettségénél nem jelent meg ez az együtt járás. Kérdés számomra, hogy hosszú távon a nő szorongással összefüggő 184 érzékenysége, intenzív figyeleme a másik jelzéseivel kapcsolatban, hozzájárul-e a kapcsolat fennmaradásához. A megküzdéssel kapcsolatban megállapítható, hogy eredményeink alátámasztják Vargha András (1994, idézi Tóth és

Vargha, 2007) eredményeit, mi szerint az érzelmi indíttatású megküzdés intenzívebben jellemző a nőkre, mint a férfiakra. Ezzel együtt a férj problémafókuszú megküzdési stílusa pozitív együttjárást mutat saját párkapcsolati elégedettségével, a közelség és flexibilitás érzésével, problémamegoldásának sikerességével, míg a férfiak érzelemfókuszú megküzdése csökkenti a kapcsolatban tapasztalt rugalmasságát, és sikertelenebb problémamegoldással valamint magasabb stressz-szinttel jár együtt. A nők megküzdési stílusa nem mutat együttjárást a férfi párkapcsolati elégedettségével vagy annak strukturális jegyeivel. A férfi partner érzelemindíttatású cselekvése viszont rontja a feleség kommunikációját és a problémamegoldását. Összességében, a személyiségvonásokhoz, szorongáshoz hasonlóan a megküzdés esetében is elmondható, hogy a feleség elégedettsége saját coping stratégiájával nem függ össze,

de kommunikációjának nyitottsága és problémamegoldásának sikeressége összefügg férje érzelemindíttatású coping működésével. A férfi problémafókuszú megküzdési stílusa pozitívan kapcsolódik a saját elégedettségéhez, érzelmi megküzdési stílusa viszont negatív együttjárást mutat a feleség elégedettségével. Egyértelmű tehát, hogy a problémamegoldó megküzdési stílus optimálisabb a párkapcsolati elégedettségre nézve. Mivel a megküzdési képességet egy-egy alsálával mértük, ezért az eredmények fenntartással kezelendők. A kutatás első részéhez tartozó C) hipotézist, mely szerint a párkapcsolati elégedettség, a kapcsolat strukturális jellemzői és a kapcsolat társas szubjektív változói kapcsolatban vannak egymással, sikerült alátámasztanunk. Társas, a kapcsolatot jellemző strukturális mutatók közül a nemeket összehasonlítva másokhoz hasonlóan (Olson és Gorrall, 2003; Olson, 1986;

Minuchin,2005; Youniss és Smollar, 1985; Callan és Noller, 1986; Olson, 1986; Minuchin és Fishman, 1981; Green, Kolevzon és Vosler, 1985) azt az eredményt kaptuk, hogy a párkapcsolaton belül megélt közelség, rugalmasság és nyílt kommunikáció a nőket inkább jellemzi, mint a férfiakat. Mind a férfi, mind a női válaszadók esetében azonban egységesen jellemző a párkapcsolat strukturális jegyeinek kölcsönös kapcsolata és együttjárása. Minél közelebb érzi magához a válaszadó a partnerét, annál rugalmasabb, annál jobban kommunikál, annál sikeresebb a problémamegoldásban, annál kevesebb stresszt él meg és annál elégedettebb a párkapcsolatával. Minél rugalmasabb, annál nyíltabban kommunikál, annál sikeresebb a problémamegoldásban, annál kevesebb stresszt tapasztal és annál elégedettebb a párkapcsolátval. Minél nyitottabban kommunikál, annál sikeresebb a problémamegoldásban, annál kevesebb stresszt él meg és annál

elégedettebb a kapcsolatával. Ez a fajta együttjárás tehát minden mutató mentén megállapítható, férfiak és nők esetében egyaránt. Rendszerszemléletben és strukturális szemléletben gondolkozva ezek az eredmények abban erősítik meg a szakembert, hogy 185 a kapcsolatban bárhol is történik negatív irányú változás, - ha eltávolodnak egymástól a partnerek, ha rugalmatlanok, vagy azzá válnak, ha nem képesek nyíltan beszélni egymással, ha nem tudnak jól problémát megoldani, - az mind növeli a stresszt és külön-külön is, de egymás hatását fokozva is csökkentik a párkapcsolati elégedettséget. Ez azonban azt is jelenti, hogy a kapcsolat struktúrájába való beavatkozás, az említett változók mentén bárhol megtörténhet, mivel a cirkuláris okság elve alapján a kapcsolat jellemzői változást tapasztalva változást generálnak a többi jellemzőben is. Fontos továbbá, hogy negatív változás, esetleg a kapcsolatban

megjelenő elakadás esetén nem a párkapcsolati elégedettség növelése lehet az elsődleges cél, hanem az erőforrások, azaz a kapcsolat strukturális jellemzőinek pozitív irányú változtatása. A strukturális jellemzők alapján az azonos strukturális jegyekkel jellemezhető párokat elkülönítettük azoktól a pároktól, akik különböző mutatókkal alkotnak párt mind a strukturális jegyek, mind a párkapcsolati elégedettség mentén. Így közös mutatókat képezve, a kohézióval kapcsolatban megfogalmazott hipotézisünk alapján vizsgálódva azt találtuk, hogy azok a párok, ahol mindketten távol érzik magukat egymástól (túl alacsony a kohézió) leginkább mindketten elégedetlenséget élnek meg a kapcsolatukban. Azon párok közül, akik összetartó közelséggel (optimális szintű kohézió) jellemezhetőek, kb. ugyanannyian elégedettek, mint elégedetlenek, és mint különbözőek (diszkrepánsok) az elégedettségük tekintetében. Azok az

egybeolvadt kohézióval jellemezhető párok, ahol mindketten nagyon közel érzik magukat egymáshoz (túl magas a kohézió) élik meg legegyértelműbben az elégedettséget, mind a ketten. Végül a közelség szempontjából heterogén párok, akik közül pl. az egyik közel érzi magához a másikat, a másik viszont nem, elégedetlenek inkább, mint elégedettek vagy diszkrepánsok elégedettségüket tekintve. Meglepő eredmény számomra emellett, hogy az optimális kohézióval jellemezhető pároknak csak az egy harmada elégedett kölcsönösen a kapcsolatával, viszont azok a párok érzik magukat leginkább elégedettnek, ahol mindketten egybefonódott közelségről számoltak be. Család- és párterápiás esetek vezetése mentén azt tapasztalom, - és más terápiás szakemberek tapasztalata is ez - hogy az összeolvadtság, a pár tagjai között a határok túlzott mértékű átjárhatósága, hosszú távon diszfunkciót, párkapcsolati elakadást eredményez a

pár kapcsolatában. Olson (2000) meglátása szerint azonban csak akkor jelent problémát, hogy a kohézió elmozdul egyik vagy másik szélsőséges irányba, ha azzal a pár vagy a család valamely tagja elégedetlen. Vizsgálati populációnkban az összeolvadt kohézióval jellemezhető párok igen kis százaléka érez elégedetlenséget. Érdemesnek tartanám Olson és Gorall (2006) közelséget mérő itemeit elemzés alá vetni és megvizsgálni, hogy a szélsőséges tartományok valóban megfeleltethetők-e a strukturális elképzelés szélsőséges közelséggel kapcsolatos megállapításainak. Olson (2007) CSP kérdőívének Közelség alskálája (Segítséget kérünk egymástól; Nem kedveljük egymás barátait (fordított tétel); Szeretünk sok mindent együtt csinálni; A féltékenység probléma a kapcsolatukban; Szeretjük együtt tölteni a szabad időnket; Közel érezzük egymáshoz magunkat, stb.) mind olyan tartalmú mondat, 186 melyeknek a

leggyakoribb előfordulása sem jelenti a nagy valószínűséggel patológiához vezető, összeolvadt határokkal jellemezhető együttélést. Az alskálával mért közelség az ideális kapcsolatot méri inkább. Éppen ezért fontos lenne diagnosztizált pszichiátriai betegekkel is felvenni a kérdőívet, hogy a későbbi kutatásokhoz legyen összehasonlítási alap a patológiás és az egészséges értékek mentén. Olson felvetésére reflektálva jegyzem meg, hogy pszichiátriai betegek családjainál a határok túlzott átjárhatósága természetes velejárója a családi működésnek és sokszor nem jár elégedetlenség érzéssel, sem betegségtudattal, ami a pszichiátriai beteg csaádjának az egyik jellegzetessége. Flexibilitás mentén kapott közös mutatók szerint abban az esetben, ha a pár mindkét tagja merev, (alacsony flexibilitás) azaz nem képes a változtatásra, mindketten elégedetlenséget élnek meg. Ha mindketten rugalmasak, az kb ugyanannyi

párnál elégedettséggel, mint elégedetlenséggel vagy elégedettség tekintetében diszkrepáns mintázattal jár, ha azonban mindketten nagyon rugalmasak, kaotikusak, (magas flexibilitás) sokkal inkább elégedettek a párok. Ha a pár tagjai heterogének a rugalmasság tekintetében, hasonló mintázatot mutatnak az elégedettség mentén, mint az optimálisnak gondolt rugalmassággal jellemezhető párok. Itt is hasonlóan elgondolkodtató eredményeket kaptunk, mint a kohézió vizsgálatánál. Azok a párok a legelégedettebbek a kapcsolatukkal, akik a legkönnyebben képesek a változásra, változtatásra és azok a legelégedetlenebbek, akik nem képesek erre. A strukturális elképzelés szerint a legoptimálisabbnak nevezett rugalmassággal jellemezhető pároknak csak egy harmada elégedett a vizsgálatban. Úgy tűnik, hogy azok a párok, akik képesek rugalmasan is működni és az állandóságot is képviselni, kevésbé elégedettek a kapcsolatukkal, mint azok a

párok, akik nagyon könnyen változtatnak, és a kaotikus jelzővel jellemzhetők. Érdemes lenne itt is az itemeket újragondolni, a fordítást ellenőrizni Az alskálához tartozó tételmondatok, a kohézió alskála tételmondataihoz hasonlóan, itt sem a patológiás értelemben vett szélsőséges flexibilitást, azaz az állandóság igényének hiányát vagy a merev rigiditást méri a kérdőív. Az itemek tartalma (Megegyezünk, ha probléma adódik; Kreatívak vagyunk abban, hogy a köztünk lévő különbségeket kezeljük; Nehezen oszjuk meg az irányítás; Válogatjuk a feladatok megoldási módját; Új megoldásokat találunk ki, stb.) sokkal inkább a jól működő kapcsolatot mutatja, maximum pont adása esetén is, mint a kaotikus kapcsolati működést. A kommunikáció páros vizsgálatánál a vártnak, hipotéziseinknek megfelelő eredményeket kaptunk, hiszen azok a párok, ahol mindketten nyíltan kommunikálnak, leginkább elégedettek a

párkapcsolatukkal, akik zártabban kommunikálnak, inkább elégedetlenek, akik pedig heterogének ebből a szempontból, közel azonos arányban elégedettek, elégedetlenek vagy diszkrepánsak az elégedettség tekintetében. Ez az eredmény egyértelműsíti a kommunikáció nyíltságának, gazdagságának fontosságát a párkapcsolati elégedettség szempontjából. Problémamegoldás sikeressége szempontjából az előzőhöz képest nagyon hasonló eredményeket kaptunk. A kevésbé sikeres problémamegoldó párok leginkább elégedetlenek a 187 párkapcsolatukkal, a sikeresebb problémamegoldók sokkal inkább elégedettek, a problémamegoldás tekintetében heterogén párok pedig inkább elégedetlenek, diszkrepáns elégedettségűek és kisebb százalékban elégedettek. Ezek az eredmények a várt összefüggéseknek megfeleleőn alakultak és a sikeres problémamegoldás fontosságát üzenik. A strukturális társas jellemzők közül az utolsó a

stressz-szint vizsgálati eredményeinek ismertetése, amely mentén szintén az elvárásainknak megfelelő eredményeket kaptunk. Azok a párok, ahol mindketten alacsony stresz-szintet tapasztalnak a párkapcsolatukban, élnek meg leginkább elégedettséget, ahol mindketten magas stresszt élnek meg elégedetlenséget, míg akik heterogének a stressz-szint megtapasztalásával kapcsolatban, ők leginkább az elégedettség szempontjából különbözőek, majd elégedetlenek és legkevesebben vannak közöttük az elégedettek. A stressz szint csökkentése illetve a stresszel való optimális – korábbi eredményeink szerint inkább problémacentrikus, cselekedetindíttatású - megküzdési mód alkalmazása növelheti a pár kapcsolati elégedettségének mértékét. Érdemes lenne a különböző stressz szint mentén csoportokat képezni és a különböző változókkal történő együttjárást ilyen módon is megvizsgálni. Összességében, a párkapcsolat

strukturális jegyeinek vizsgálatából nyert eredmények megerősítenek bennünket abban, hogy az elégedettség együttjár a kapcsolaton belüli nyílt kommunikációval, sikeres problémamegoldással, alacsony stressz-szinttel, továbbá – a várt feltételezéssel szemben, - az összeolvadt kohézióval és a kaotikussággal jellemezhető kapcsolati rugalmassággal. A strukturális szempontokon túl mindkét nemnél az elköteleződés és a kapcsolatba való befektetés mind a párkapcsolati elégedettséggel, mind annak strukturális jegyeivel pozitív irányú, míg a stressz-szinttel szignifikáns, de negatív irányú kapcsolatot mutat. Ezek az összefüggések megerősítik Rusbult és munkatárai (1978) eredményeit. További eredmény, hogy minél magasabb az elköteleződés, minél többet fektet a kapcsolatába az egyik fél és minél alacsonyabb stresszt él meg, annál elégedettebb lesz a kapcsolatával. Az alternatívák minősége a férfiaknál negatívan

kapcsolódik a közelség érzéséhez, a rugalmassághoz, a kommunikáció nyíltságához és pozitívan a stresszhez. Ez azt jelenti, hogy minél több kapcsolaton kívüli alternatívát észlel a férj, annál kevésbé érzi közel magához a feleségét, annál merevebb, annál szegényesebben, zártabban kommunikál, és annál több stresszt él meg. Az alternatívák minősége nők esetében negatívan kapcsolódik a párkapcsolati elégedettséghez, közelség érzéséhez, a kommunikáció nyíltságához és pozitívan a stresszhez. Elképzelhető, hogy a férfiak és a nők a párkapcsolati elégedetlenséget a partnertől érzett távolság, a rugalmatlanság miatt tapasztalják, és emiatt észlelik a kapcsolaton kívüli alternatívákat, de az is lehet, hogy fordítva van. Jelenleg együttjárásról beszélhetünk A vizsgálat első részének utolsó hipotézisét, mely szerint a párkapcsolati elégedettség, a kapcsolat strukturális jellemzői és a kapcsolat

származási családból eredő szubjektív változói kapcsolatban vannak egymással, sikerült alátámasztanunk eredményeinkkel. 188 A származási családban gyökerező jellemzők közül az önbecsülés és a párkapcsolati elégedettség kapcsolatát számos tanulmány bemutatta (Sciangula és Morry 2009; Fincham és Bradbury, 1993; Schackelford, 2001; Voss és mtsai, 1999; Barhelds, 2005), nagyon hasonló összefüggések megnevezése mentén. Eredményeink szerint a feltételhez kötött önbecsülés (kapcsolat- és teljesítményfüggő) a nőkre, míg a globális önbecsülés inkább a férfiakra jellemző. Férfiak esetében a globális önbecsülés pozitív, míg a kapcsolatalapú és teljesítményalapú önbecsülés negatív irányú együttjárást mutat a párkapcsolati elégedettséggel és a kapcsolat strukturális jegyeivel. A stresszel való összefüggés mindkét esetben fordított irányú a többi eredményhez képest. Minél magasabb tehát a férfi

globális önbecsülése, annál elégedettebb a párkapcsolatával, annál közelebb érzi magához a partnerét, annál rugalmasabb, annál nyitottabban kommunikál, annál sikeresebb problémamegoldó és annál kevesebb stresszt tapasztal a kapcsolatában. Minél magasabb a kapcsolatalapú vagy teljesítményalapú önbecsülése annál alacsonyabb a párkapcsolati elégedettsége, annál távolabb érzi magától a partnerét, annál kevésbé rugalmas, annál zártabban kommunikál, annál sikertelenebb a problémamegoldásban és annál több stresszt él meg a kapcsolatában. Nőknél ugyanez az összefüggés jellemző a globális önbecsülés mentén, azonban a feltételhez kötött önbecsülés náluk kevésbé jár együtt a párkapcsolati elégedettséggel vagy a kapcsolat strukturális jegyeivel. Ezzel együtt, minél magasabb a teljesítményalapú önbecsülés a nőknél, annál zártabban kommunikálnak és minél inkább a kapcsolattól várják az önértékelés

fokozását, annál kevésbé elégedettek, annál távolabb érzik magukat a partnerüktől és annál zártabban kommunikálnak. Abban az esetben, amikor azt figyeljük meg, hogy a nő önbecsülése hogyan befolyásolja a férj elégedettségét, azt találjuk, hogy minél magasabb a feleség globális önbecsülése, annál rugalmasabb a férj, annál nyíltabban kommunikál és annál kisebb stresszt tapasztal, továbbá minél magasabb a férj globális önbecsülése, annál elégedettebb a felesége, annál sikeresebben oldja meg a problémákat. Minél magasabb a férj teljesítményhez kötődő önbecsülése, annál rosszabbul oldja meg a feleség a problémákat és minél inkább a kapcsolattól függ a férfi önbecsülése, annál elégedetlenebb a feleség, annál zártabban kommunikál, és annál sikertelenebbül oldja meg a problémákat. Összességében tehát elmondható, hogy a globális, belülről fakadó önbecsülés együttjár a párkapcsolati

elégedettséggel és a kapcsolat strukturális jellemzőivel, a feltételhez kötött önbecsülés pedig - vagyis amikor a másik visszajelzésétől vagy a teljesítmény visszajelzésétől függ az egyén önbecsülése, - ami nem belülről fakad, fordított kapcsolatban van a párkapcsolati elégedettséggel. Fontos eredmény, hogy a pár egyik tagjának globális önbecsülése nemcsak saját elégedettségével, hanem partnere elégedettségével és a kapcsolat strukturális jegyeivel is összefügg és a férfi feltételtől függő önbecsülése felesége elégedetlenségével jár együtt. Érdekes azonban, hogy a feltételhez kötött önbecsülés aktivitása a nők esetében kevésbé jelez problémát, kevésbé fokozza a stresszt, mint a férfiaknál. Mindezek mögött szocializációs és evolúciós okokat sejthetünk Az önbecsülés alacsony 189 szintje alapvető probléma lehet a párkapcsolat kimentelét tekintve, hiszen alacsony volta negatívan függ

össze a kapcsolat erőforrásaival. Ha a pár mindkét tagja alacsony önbecsüléssel jellemezhető, a vizsgálatba bevont személyek közel fele elégedetlen párkapcsolatával és a személyek másik fele közel azonos arányban elégedett és diszkrepáns az elégedettség mentén. Az alacsony globális önbecsülés tehát nem mindenkinél jár elégedetlenséggel, de a magas globális önbecsülés sem jár együtt mindig elégedettséggel. Alacsony önbecsülésnél érthető a kapcsolati elégedetlenség, hiszen valószínűleg mindketten a másiktól várják a megerősítést, amit az alacsony önbizalom miatt nem képesek egymásnak nyújtani. Érthető az elégedettség mentén tapasztalt diszkrepancia, hiszen az alacsony önbecsülésű fél megkapja a megerősítést a másiktól, - ő lesz az elégedett - a magas önbecsülésű fél azonban nem egyenrangú féllel él együtt, ami hosszú távon elégedetlenséggel töltheti el. Azok, akiknek alacsony az önbecsülése

valószínűleg nehezen vallják be elégedetlenségüket és szükségleteiket azzal kapcsolatban, akitől függ az önbecsülésük. Amikor azonban mindketten alacsony önbecsüléssel jellemezhetők és az elégedettséggel jár, valószínűsíthető, hogy az alacsony önbizalomhoz társuló gondolkodási sémák mentén szűri meg a személy a kapcsolatból jövő információkat, amik egosynton módon harmóniában vannak az egyénnel, nem okozva számára elégedetlenséget. Abban az esetben, ha mindketten magas önbecsüléssel jellemezhetőek, ismét a minta fele mondja magát elégedettnek és a másik fele közel azonos arányban elégedetlen és diszkrepáns az elégedettség mentén, vagyis a magas önértékelés sem jár együtt egyértelműen elégedettséggel. A magas önbecsüléssel jellemezhető személyek nemcsak a kölcsönös elégedettséget élhetik meg, hanem rivális felet is láthatnak a másikban, aki hasonló jártasságokkal és magabiztossággal mer

kiállni saját magáért. Az állandó készléti állapot eredményezhet elégedetlenséget mindkét félnél, vagy csak egyiknél. Amikor az egyik fél alacsony és a másik magas önbecsüléssel bír, a párok nagyobb aránya páros szinten elégedetlen, majdnem ugyanakkora aránya elégedett és legkevesebben vannak azok a párok, akik elégedettségük mentén diszkrepánsok. Fontos információ lehet az esetleges kollúzió (Willi, 2001) megértése szempontjából, hogy a szocializációs, a társadalmi elvárásoknak megfelelően alakul-e az elégedettség érzése az önbecsülés mentén, azaz az öbecsülés tekintetében diszkrepáns párok esetében, ha a nő globális önbecsülése alacsony és a férfié magas, nagyobb valószínűséggel elégedettek-e a párok, mintha fordítva jellemzi őket a heteregenitás az önbecsülés szempontjából. Jövőbeni kutatás tárgyát képezhetné továbbá azoknak a pároknak a vizsgálata, akiknek alacsony a globális

önbecsülése, mégis elégedettek illetve, akiknél magas a globális önbecsülés, mégis elégedetlenek a párkapcsolatukkal. Az önbecsülés emelése, pozitív irányú változtatása nem könnyű feladat, hiszen az alacsony önbecsülésű egyén sokszor azokat a helyzeteket szelektálja, amik abban erősítik, ami a gyengéje. Sokszor a párkapcsolat attól marad együtt, hogy a felek megszolgálnak valamit a másik életében. Terápiás helyzetben gyakran találom magam szemben ezzel az alapvető problémával, aminek 190 változtatásához vissza kell menni a gyermekkori alapokhoz, viszont a pár kapcsolatának folyamatos változását is nyomon kell követni. Gyakran előforduló jelenség, hogy az önbecsülés szempontjából diszkrepáns párok esetében, az alacsony önbecsülésű fél magabiztosságának növekedésével, - amit a partner is kívánt korábban - a partner elveszettnek érzi magát a kapcsolatban, és ezzel együtt a kapcsolat megszakításának

fenyegetettsége megjelenhet. Kora gyermekkorban nemcsak az önbecsülés alapozódik meg, hanem többek között a szülők gondolkodásának, világlátásának, félelmeinek, előítéleteinek, tapasztalatainak átadásán keresztül a gyermek gondolkodási struktúrája, legalapvetőbb sémái és a kognitív struktúra felszínesebb rétegeiben található, a sémákra épülő elsődleges és másodlagos hiedelmei, (Stackert és Bursik, 2003; Young, 2010) attitűdjei, melyek saját magára, a másikra, a kapcsolatára és a világra vonatkoznak (Tringer és Mórotz, 1985). A valótlan és az irracionális, partneri viszonyt érintő hiedelmek elfogadása a párkapcsolattal való alacsonyabb fokú elégedettséggel jár együtt (Bradbury és Fincham, 1988; Moller és van Zyl, 1991). A házassági problémák kognitív tényezői közül legjelentősebb hatással az egyén önmagát, partnerét és a kapcsolaton belüli interakciókat érintő irracionális hiedelmei bírnak

(Epstein, 1985). Ezen gondolkodási keretek, egységek - az önbecsüléshez hasonlóan - szintén a kora gyermekkori szükségletek kielégítése vagy ki nem elégítése mentén rögzülnek, adaptív vagy maladaptív sémák (Young és mtsai, 2010) formájában. A szükségletek kielégítetlensége, jelentős személyek által elszenvedett traumatizáció az alkalmazkodást nehezítő maladaptív sémák rögzülését eredményezik (Unoka, 2010), amik a környezetből származó információkat is saját keretüknek megfelelően szűrik meg és járulnak ezzel ahhoz hozzá, hogy a gyermek majd a felnőtt ezen kereteken keresztül értelmezze a történéseket. A maladaptív sémák jelentős mértékben összefüggésben vannak a párkapcsolati elégedettséggel (Baucom és mtsai, 1989), és a kapcsolat strukturális jellemzőivel. Kutatásunkban a 19 maladaptív séma közül a Csökkentértékűség, az Önfeláldozás és a Könyörtelen mércék, az öt maladaptív

sématartományból a Kóros másokra irányultság inkább a nők gondolkodását dominálják, míg az Érzelmi depriváció, Érzelmi gátoltság és a Feljogosítottság maladaptív sémák a férfiak gondolkodását irányítják. Érdemes ezen sémák szocializációs vetületét észre venni Ezek a maladatív sémák a szocializáció és ezáltal bizonyos mértékben a kultúra hatásaként alakulnak így és a kultúra által erősített - jelen esetben a tradicionális - szerepmegosztásnak megfeleltethetőek. A nők alacsonyabb globális és magasabb feltételhez kötött önbecsüléssel jellemezhetők, amik összefüggésben lehetnek azzal, hogy a nők a férfiakhoz képest hajlamosabbak magukról csökkentértékűként gondolkodni, hajlamosabbak önfeláldozó módon szolgálni másokat, saját magukat, saját maguk érdekeit, szükségleteit háttérbe szorítva, a partner látszólagos előnyére, valamint hajlamosak arra, hogy szigorú elvárásaik legyenek saját

maguk és a másik teljesítményével kapcsolatban. A másiknak való megfelelés kritériuma az önfeláldozás és a saját magával kapcsolatos magas elvárás, magas teljesítmény, a feltételhez kötött önbecsülésben is 191 megmutatkozik. A férfiak ezzel szemben érzelmeik kifejezését gátolják a korábbi elvárások, a szégyentől és a kudarctól való, valamint a meg nem értéstől való félelmeik miatt, valamint feljogosítva érzik magukat arra, hogy mások felett ítélkezzenek és irányítsák őket. Egy párkapcsolatban, a maladaptív sémák összekapcsolódása mentén a párok ismét a kollúziót említve, képesek együtt maradni és „megszolgálni” egymás sémáinak fennmaradását és aktivitásának fenntartását. Példaként említem, hogy a vizsgálatunkban megmutatkozó női önfeláldozás összekapcsolódása a férfi feljogosítottság maladaptív sémával, képes benne tartani a párt saját maladaptív sémáik által bemerevedett

gondolkodási keretben. A férfi feljogosítva érzi magát, hogy irányítson, értékeljen, ítélkezzen, a nő pedig saját magával szembeni kritikussága által irányítva önfeláldozó módon van benne a kapcsolatban, ezzel társa feljogosítottságát folyamatosan életben tartja. A férfiak érzelmi gátoltsága nem teszi lehetővé, hogy a nőket pozitív visszajelzés által erősítsék, ami tovább növeli a nők csökkentértékűség érzését. A maladaptív sémák beépülve a kapcsolat dinamikájába, működésben tartva azt, nehezen felismerhetők. A sématartományokat figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a férfiak párkapcsolati elégedettsége és a kapcsolat strukturális jellemzői - kivéve a stressz - szoros negatív irányú, míg a stressz pozitív irányú együttjárást mutat az öt maladaptív sématartománnyal. A nők maladaptív sématartományai a férfiak párkapcsolati elégedettségével és kapcsolatának strukturális jellemzőivel nem

mutat kapcsolatot, azonban a nők párkapcsolati elégedettsége és strukturális konstruktumai nagyobb mértékű együttjárást mutat a férfi maladaptív sématartományaival. A férj károsodott határok, kóros másokra irányultság maladaptív sématartományai vannak a legáthatóbb módon negatív irányú kapcsolatban a nők elégedettségével és a strukturális jellemzőivel. Ennek magyarázataként ismét szociaizációs és evolúciós okokat sejthetünk. A sématartományok megfigyelése páros vizsgálatban nagyjából egységes és a vártnak megfelelő eredményt mutat. Azok a párok, ahol mindkét fél gondolkodását alacsony aktivitású és számú maladaptív séma irányítja, mindketten leginkább elégedettek, ahol magas aktivitású séma működik, ők az inkább elégedetlen párok és ahol a párkapcsolaton belül az egyik fél alacsony, míg a másik magas aktivitású maladaptív sémák mentén gondolkodik, közel azonos arányban elégedettek,

elégedetlenek és diszkrepánsak az elégedettség tekintetében. Mindenképpen érdemes lenne abban az irányban továbbmenni, hogy a különböző adaptivitással jellemezhető sémák jelenléte mentén a pár hogyan működik, miként tudnak együtt maradni és elégedettséget is érezni. A kultúra, a szocializáció szerepe, valamint a szülő-gyermek kapcsolat együtt járulhatnak hozzá az adott kultúrkörben élő személyek gondolkodásának rugalmassági szintjéhez és tartalmához, ezáltal adaptivitásához, maladaptivitásához. Kora gyermekkori kialakulással jellemezhető a kötődési minta is, ami szintén az elsődleges gondozó-gyermek kapcsolatából eredeztethető. A kötődési stílus keretet szolgáltat az egyénnek, hogyan értelmezze biztonságnyújtás (Fónagy, 2003) szempontjából közeli kapcsolatait, kezdve a 192 gyermekkori elsődleges gondozótól a párkapcsolatig. Számos kutató kimutatta már a felnőttkori kötődési stílus és a

párkapcsolat fennmaradása, minősége illetve széthullása közötti összefüggést (Stackert és Bursik, 2003). Bowlby (1969) kezdte a kötődés témájának vizsgálatát, majd Hazan és Shaver (1987) bővítette ki az elméletet azzal, hogy a párkapcsolatot a szülő-gyermek kapcsolathoz hasonlóan kötődési folyamatként értelmezte. A felnőtt kötődési stílus a korai években rögzült szülőgyermek kötődési mintázat folytatása, a kapcsolat belső reprezentációján keresztül A korán megszerzett tárgykapcsolati sablonok tovább élnek a felnőttkorban is, mintát szolgáltatva a párkapcsolaton belül akár biztonságos, akár bizonytalan módon történő kötődéshez, ezáltal befolyásolva a kapcsolatban élő felek közötti fizikiai és érzelmi távolságot (Kozékiné Hammer, 2007), a rugalmasság és a stressz mértékét. A kötődési stílus meghatározza az énképet, ami alapul szolgál a hiedelmeknek, sémáknak (Stackert és Bursik, 2003).

Kutatási eredményeink szerint a felnőtt kötődési mintázat tekintetében a nőkre sem a szorongó sem az elkerülés alapú kötődési stílus nem jellemzőbb szignifikánsan. A férfiakat ezzel szemben inkább jellemzi az elkerülő kötődési mintázat, megerősítve ezzel a korábbi kutatási eredményeket és az evolúciós pszichológia elméletét (Bereczkei, 2003). A kötődési mintázat – a vonásszorongáshoz, az önbecsüléshez és a maladaptív sémákhoz hasonlóan – szoros együttjárást mutat a párkapcsolati elégedettséggel. Minél elkerülőbb és minél szorongóbb kötődési stílussal jellemezhető a személy (akár a férfi, akár a nő), annál elégedetlenebb a kapcsolatával, annál távolabb érzi magától a partnerét, annál kevésbé rugalmas, annál szegényesebben kommunikál, annál sikertelenebb a problémamegoldásban és annál intenzívebb stresszt tapasztal a kapcsolatában. A férfi párkapcsolati elégedettsége és a kapcsolat

strukturális jellemzői kevésbé járnak együtt a feleség kötődési stílusával, mint fordítva. Ez a mintázat visszatérő motívum. A férfi elégedettsége nem függ össze felesége kötődési stílusával, viszont a közelség érzésének, nyílt kommunikációjának és sikeres problémamegoldásának negatív, míg a tapasztalt stressz pozitív együttjárását mutattuk ki felesége kötődési stílusával. A feleség párkapcsolati elégedettsége azonban együttjár a férj kötődésével: minél inkább az elkerülő vagy szorongó kötődési stílus jellemzi a férfi kötődését, annál elégedetlenebb a feleség, annál távolabb érzi magától a férjét, annál rugalmatlanabb, annál rosszabbul kommunikál, annál sikeretlenebbül oldja meg a problémákat és annál több stresszt él meg a kapcsolatukban. Abban az esetben tehát, ha stressz esetén a férj kötődési stílusa miatt, nem képes a biztonság érzését kelteni feleségében, a feleség

elégedetlenséget, távolságot, rugalmatlanságot, zárt kommunikációt és rossz problémamegoldást mutat, ami a férj bizalmatlanságát feltehetően tovább erősíti. Tipikus példája ennek férfiak esetében, a problémákról, konfliktusokról való kommunikáció kerülése, a „problémák szőnyeg alá seprése”, a negatív érzések, félelmek fel nem vállalása, de akár az intenzív féltékenység megélése is. A problémák meg nem beszélése a feleségből elégedetlenséget válthat ki, amit elégedetlenségének kifejezésével, az intimitás kerülésével, a távolság növelésével mutat ki. Az „ördögi kör” jelensége ezzel állandósulhat. 193 Abban az esetben, amikor a pár mindkét tagjának kötődési mintázata által csoportosítottuk a párokat azt találtuk, hogy azok a párok, akiknél mindkét fél biztonságos kötődésűnek vallja magát, jelentős százalékban elégedett a párkapcsolatával, ahol mindkét fél elkerülő

kötődésű, majdnem minden pár elégedetlen, ahol mindketten ambivalensen kötődnek, már kisebb százalékban, de azért egyértelműen többen vallják magukat elégedetlennek és a szorongó-elkerülő kötődésnél a minta fele elégedettnek és kisebb százalék elégedettnek vallja magát. Az elkerülő kötődésű párok elégedetlensége egyértelműn megmutatkozik, ami bizonyítékul szolgál nekünk arra nézve, hogy ez a kötődési stílus a legnagyobb veszélyforrás a párkapcsolatok szempontjából. Feltehetően a szorongó kötődési mintázat azért tud elégedettséggel együtt járni, mert a szorongó kötődésű személy saját magáról negatív véleménnyel van, viszont a partnerét felmagasztalja, ami miatt a partner elégedettséget élhet meg a kapcsolatukban. Két szorongó kötődésű ember kölcsönösen a másikat erősíti, ami segíti őket a kapcsolatban maradni. Korábbi eredmények alapján megállapítottuk, hogy az egyik fél

elégedettsége szoros kapcsolatban van a másik fél elégedettségével is, ami az elégedettség érzésének pozitív körét erősíti. A három, számomra fontos pszichológiai jellemző tehát a kora gyermekkori, szülő-gyermek kapcsolatból, származási családból táplálkozik, a felnőttkori szoros párkapcsolatban éreztetve hatását. Ezek kölcsönös kapcsolatának vizsgálata során megállapítottuk, hogy jellemző a szorongó és elkerülő kötődés pozitív irányú együttjárása a feltételhez kötött önbecsüléssel és negatív irányú együttjárása a globális önbecsüléssel, férfiaknál és nőknél egyaránt. Az elkerülés és szorongás alapú kötődési stílus összefügg a maladaptív sématartományokkal, azaz minél inkább szorongás vagy elkerülés alapú kötődéssel jellemezhető a személy, annál inkább irányítja a gondolkodását számos maladaptív séma, sématartomány. Végül az önbecsülés és a maladaptív sémák

együttjárásával kapcsolatban fontos megemlíteni a globális önbecsülés negatív, míg a feltételhez kötött önbecsülés pozitív irányú kapcsolatát a maladaptív sématartományokkal. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy a vizsgálati mintában, minél bizonytalanabb kötődésű a személy, annál inkább jellemzi gondolkodását a maladaptív sémaműködés és annál alacsonyabb a globális és magasabb a feltételhez kötött önbecsülése. A maladaptív sémák által irányított gondolkodás pedig összefügg az alacsony globális és a magas feltételhez kötött önbecsüléssel. Ezek az eredmények igazolhatják azt a korábban leírt összefüggésrendszert, miszerint az általam vizsgált három, származási családból eredő konstruktum hasonló időszakban, (kora gyermekkor) hasonló személyek (elsődleges gondozó-anya), körülmények és események mentén határozódik és alapozódik meg, és e három pszichológiai jellemző kapcsolatban van

egymással és a párkapcsolati elégedettséggel, valamint a kapcsolat strukturális jegyeivel, erőforrásaival. A párkapcsolatot jellemző elégedettség tehát összefügg a gyermekkorból eredő kötődési stílussal, maladaptív sémákkal és az önbecsüléssel. 194 A vizsgálat második szakaszába tartozó E) hipotézisünket, mely szerint a párkapcsolati elégedettség integratív szemléletű elméleti modellembe léptett változók lineáris összefügést mutatnak egymással és a párkapcsolati elégedettséggel, alá tudtuk támasztani kutatási eredményeinkkel. Az összefüggések vizsgálatát a páros összehasonításokon túl útmodell segítségével is megvizsgáltuk, hiszen kíváncsiak voltunk arra, hogy ha több változót egyszerre helyezünk egy modellbe és egyszerre vesszük figyelembe őket, mely összefüggések maradnak fenn. A Párkapcsolati Elégedettség Egyéni Integratív Modelljének külön férfi és külön női modellje során a társas

és a származási családból eredő szubjektív változókat, valamint néhány objektív változót vettünk figyelembe. Eredményeink szerint férfiaknál a származási családból eredő pszichológiai konstruktumoktól az elégettséghez többféle út vezethet úgy, hogy a stressz központi szerepet tölt be. Az egyik legfontosabb út a kötődéstől a párkapcsolati elégedettségig vezet. Férfiak esetében a kötődési stílus közvetlenül kapcsolódik a kapcsolaton belül tapasztalt közelséghez, és ezen keresztül a párkapcsolati elégedettséghez. Eszerint a biztonságos kötődésű férj közel tudja engedni magához a feleségét, ami elégedettség érzéssel tölti el. Egy másik út szerint a biztonságos kötődés magasabb globális önbecsüléssel8, a magasabb önbecsülés alacsonyabb párkapcsolati stresszszinttel, az alacsonyabb stressz-szint nagyobb közelség-érzéssel jár és a nagyobb közelség-érzés magasabb párkapcsolati elégedettséggel

kapcsolódik össze. A stressznek közvetlen kapcsolata van a kommunikációval, aminek szintén van közvetlen kapcsolata a párkapcsolati elégedettséggel. Azaz, minél kevesebb stresszt tapasztal a férj a kapcsolatában, annál nyíltabban kommunikál, ami párkapcsolati elégedettséghez vezet. A stressz-szint a flexibilitással is összefügg, ami viszont nem közvetlenül, hanem a közelségen keresztül kapcsolódik az elégedettséghez, azaz minél alacsonyabb a stressz-szint a férfi megélése alapján, annál rugalmasabb a kapcsolatában és annál közelebb érzi magához a partnerét, ami magasabb párkapcsolati elégedettséghez vezet. Az öt maladaptív sématartományból kettőt léptettünk be a modellbe. A két maladaptív sématartomány pozitív irányú, szignifikáns kapcsolatban van egymással, valamint a két maladaptív séma pozitív irányú kapcsolatban van az önbecsüléssel és a stressz-szinttel egyaránt, míg a kapcsolaton belüli rugalmassággal

és a nyílt kommunikációval negatív irányú összefüggést mutatnak. A maladaptív sémák és az önbecsülés pozitív kapcsolata meglepő eredmény számomra, ami valószínűleg staitisztikat műtermék. A károsodott határok maladaptív sématartomány és az önbecsülés pozitív irányú kapcsolata meglepő eredmény, hiszen a páros összehasonlítás eredményeképpen ezzel ellenkező eredményt vártunk. Feltehető, hogy a többi kapcsolat olyan módon változtatta ezt a kapcsolatot, hogy az előjel megfordult. Elképzelhető azonban az is, hogy mivel egészséges Az útmodellbe és minden későbbi modellbe önbecsülésként a globális önbecsülést (Rosenberg, 1965) építettük be. 8 195 személyek töltötték ki a kérdőíveket, arra gondolhatunk, hogy azok az emberek képesek a saját határaikon belülre engedni másokat, azoknak elég magas az önbizalmuk, hiszen számukra nem okoz fenyegetettséget a másik jelenléte. Érdemes visszaidézni a páros

vizsgálatok közül a kohézióval kapcsolatos eredményeket. Abban az esetben, ha a pár mindkét tagja egybeolvadó közelséggel volt jellemezhető, elégedettséget éltek meg. A kohézió és a globális önbecsülés pedig pozitív irányú kapcsolatot mutatott egymással. Elképzelhető tehát, hogy a határok átlépése kevésbé patológiás jelenség, mint ahogy korábbi elméleti és gyakorlati ismeretink által gondolkodtunk erről és nem akadálya a párkapcsolati elégedettségnek sem. A biztonságos kötődés, alacsony maladaptív séma aktivitás és magas globális önbecsülés csökkenti a párkapcsolatban tapasztalt stressz-szintet, ami pozitív hatással van a párkapcsolati elégedettségre, a nagyfokú közelségen és a nyílt kommunikáción keresztül. A férfi párkapcsolati elégedettségének meghatározása saját mutatói mentén jelentős mértékben megfelelnek az elvárásainknak. A biztonságos kötődés közvetlenül a kohézión keresztül

függ össze a párkapcsolati elégedettséggel, a maladaptív sémák a rugalmasságon keresztül a kommunikációval, ami befolyással van a párkapcsolati elégedettségre, míg az önbecsülés a stresszen át van kapcsolatban a flexibilitással és a kommunikációval egyaránt, majd ez utóbbin keresztül a párkapcsolati elégedettséggel. A kapcsolaton belül tapasztalt stressz-szint a kapcsolati struktúrát jellemző kohézióval, flexibilitással, problémamegoldással, valamint a kommunikációval egyaránt negatív irányú, szignifikáns kapcsolatban van. Úgy tűnik, hogy a származási családból eredő pszichológiai konstruktumok mind kapcsolatban állnak egymással, kivéve a kötődés és a maladaptív sémák. Összességében a párkapcsolati elégedettség integratív szemléletű férfi útmodelljében jól látható a származási családból eredő részleges háromszög, a strukturális változók közül a kohézió, a rugalmasság és a kommunikáció

lényegi szerepe, valamint a stressz központi, összekötő szerepe. Ezek az eredmények tanácsadási, terápiás helyzetre vonatkozóan fontos információkat jelentenek. A férfiak által jellemzően a kapcsolatban megélt stressz-szint közvetlenül van kapcsolatban a származási családból eredő konstruktumokkal. Feltehetően a kötődés, vagy az önbecsülés biztonságos irányba történő elmozdítása, a maladaptív sémák kontroll alatt tartása alacsonyabb stressz szint megélését eredményezheti, ami a kapcsolat erőforrásain, a kapcsolat strukturális jellemzőin keresztül a párkapcsolati elégedettség megéléséhez vezethet. A nők párkapcsolati elégedettségét a származási családból eredő konstruktumok közül a maladaptív sémák határozzák meg oly módon, hogy minél aktívabbak a maladaptív sémák, annál elégedetlenebb a párkapcsolat. A nők kötődési stílusa itt sem közvetlenül a párkapcsolati elégedettséggel van

összefüggésben, hanem a közelségérzéssel mutat pozitív együttjárást. A biztonságos stílusú kötődés nagyfokú közelséggel jár együtt, és minél közelebb érzi magához a feleség a férjét, annál elégedettebb a kapcsolatával. A nők esetében megjelenik a közvetlen kapcsolat a maladaptív sémák és az önbecsülés között és gyenge kapcsolat mentén ugyan, de a 196 kötődés és az önbecsülés között is. Feltehetően, nagyobb elemszámnál ezek a halványabb összefüggések is megerősödnének. A kapcsolatban tapasztalt stressz-szinttel a maladaptív sémák vannak kapcsolatban, azaz minél merevebben gondolkodik a nő a maladaptív sémái által, annál nagyobb stresszt él meg a kapcsolatában, ami közvetlenül befolyásolja párkapcsolati elégedettségét. Nők esetében a problémamegoldás is összefüggésbe hozható a párkapcsolati elégedettséggel, azaz minél sikeresebb a nő problémakezelése, annál nagyobb fokú a

párkapcsolati elégedettsége. Nőknél fontos szerepet kap a gyermek léte. Azokban a családokban, ahol a párnak van közös gyermeke, a nő elégedettségét fokozza a gyermek léte, ugyanakkor növeli a kapcsolatban tapasztalt stresszszintet is, ami csökkenti az elégedettséget. A gyerek tehát egyrészt pozitív módon hat az elégedettségre, másrészt a stressz fokozásán keresztül csökkenti azt. A végzettség, mint egyéni objektív változó közvetlenül, negatív irányú összefüggésben van a párkapcsolati elégedettséggel, azaz minél magasabb végzettségű a feleség, annál alacsonyabb a párkapcsolati elégedettsége. Eredményeink szerint a kapcsolati elégedettség és a kapcsolatban megélt közelség gyökerei akár a férfi, akár a nő esetében a kötődési mintázatban keresendő. Ha túl távol van egymástól a két fél, a kötődés biztonságosságát szükséges növelni a pozitív változás érdekében. Összességében a női

párkapcsolati elégedettséget közvetlenül a maladaptív sémák, a kapcsolaton belül megélt közelség, a kapcsolatban jellemző problémamegoldás, a gyermek léte és a nő végzettsége határozza meg közvetlenül, saját jellemzői közül. Vizsgálati eredményeink és terápiás tapasztalataim alapján elmondható, hogy bármely külső vagy belső szituáció keltette stressz hatással van a pár kapcsolatában megélt közelség mértékére, a másik esetleges elkerülésére, a megélt szorongás intenzitására, a kommunikáció nyitottságára és a problémák megoldásának módjára, ami mind összefüggésbe hozható a párkapcsolati elégedettséggel. Azon problémák, elakadások esetén, melyeknek megoldását nem találják a pár tagjai, a strukturális családterápiás iskola technikái, szemlélete sok esetben nyújt segítséget házastársi problémák könnyítéséhez, optimalizálva az alrendszerek közötti közelséget, rugalmasságot, hierarchiát

és a kommunikációs tranzakciókat, ezzel hozzá járulva az elégedettség fokozásához. Bizalmatlan, szorongó, azaz bizonytalan kötődési stílusssal, alacsony önbecsüléssel, merev gondolkodási struktúrával jellemezhető házaspárok esetén azonban a struktúra átrendezése nem hozza meg a várva várt sikert, a másodrendű változások megszületését. Ilyenkor más eszközökhöz folyamadunk. Előtérbe kerülhetnek az egyéni életút, a származási családban tapasztalt intra- és interperszonális jelenségek, mint a bizalommal-bizalmatlansággal közvetlen kapcsolatban lévő kötődési stílus, a gondolkodást befolyásoló maladaptív sémák, valamint az önbecsülés, a jelenlegi kapcsolatban és a probléma fenntartásában betöltött szerepük megértése miatt. A párkapcsolati elégedettség, mint érzelmi és kognitív komponensekből összetevődő konstruktum megjelenik a terápiában felszínre hozható érzelmeken, indulatokon, szorongáson

valamint a terápiás kommunikáción keresztül megmutatkozó, a pár tagjainak gondolkodását és ezen 197 keresztül az érzelmeit befolyásoló attitűdökön, hiedelmeken, az adaptív és maladaptív sémákon keresztül. Az elégedettség megélése kapcsolatot mutat a kötődési stílussal Biztonságos kötődésű partner az adott helyzetnek megfelelően, megbízva magában és a másikban kezeli a helyzettel együttjáró stresszt, közel engedi magához a másikat és megéli az elégedettséget, míg a bizonytalan kötődésű személyek stressz helyzetben eltávolodnak partnerüktől, elkerülik őket, vagy éppen hogy irreálisan ragaszkodnak partnerükhöz szorongásuk csökkentését remélve tőle. Azon sémák, amelyek beépülése gyermekkorban a szülők közvetítésével történik, segítheti az egyén életét, kapcsolatainak alakulását akkor, ha a sémák és az azokra épülő attitűdök és hiedelmek rugalmasan kezelhetők, az adott helyzetnek

megfelelő módon. A negatív tartalmú maladaptív sémák azonban a negatív önbecsülésen, intenzív stressz-szinten, a partnertől való eltávolodáson keresztül párkapcsolati elégedetlenséghez, esetleg diszfunkcióhoz vezetnek. A sémák maladaptivitását a tartalmán kívül a változtathatatlanság is meghatározza. A sémák (Young és mtsai, 2010) merevségének egyik lehetséges magyarázata a kötődési mintázatban és ezen keresztül az önbecsülésben keresendő. A szülő-gyermek hármasából megszerzett elsődleges önbecsülés alapvetően határozza meg, hogy az egyén hogyan gondol magára, hogyan értékeli saját magát, ami befolyással van stressz-kezelésére, a távolság szabályozására és a párkapcsolatára. Az alacsony önbecsülésű személy a másiktól várja a megerősítést, esetleg folyamatosan kompenzál, és negatív kommunikációs mintákat alkalmaz, rugalmatlan, ami állandó félreértésekre szolgáltat alapot. Azok a

személyek, akiknek kötődési (Bartholomew, Horowitz, 1991) mintázatára a bizonytalanság, intenzív szorongás, esetleg elkerülés jellemző, nagyobb valószínűséggel rendelkeznek alacsony önbecsüléssel, nagyobb valószínűséggel merev módon, több maladaptív séma mentén inadekvát módon szűrik meg a világból származó információkat, alakítják a párkapcsolatukat, ami negatív irányba determinálja a valóság észlelését, a jelenségek értelmezését és ezáltal az érzelmek megjelenését, megélését. A bizonytalan kötődési stílus és a maladaptív sémák együttjárást mutatnak a személy alacsony önbecsülésével. Azok a helyzetek, amelyek az egyén önbecsülésével kapcsolatban a stressz megélését aktiválják, működésbe hozzák a kötődési mintázatot és a gondolkodási struktúrák tartalmait. Eredményeink megerősítik a terápiás munkában tapasztalt észrevételeimet. Terápiás beszélgetések során bizonytalan

kötődési stílussal jellemezhető személyek esetében a sémák direkt úton és rossz időzítéssel történő felülírása, ugyanolyan módon nem lehetséges, mint a családi rendszert jellemző patológiás struktúra direkt megváltoztatása. Mindkettőben közös, hogy a változtatás keltette stressz, ami az önbecsülés mértékével összefüggésben a kötődési mintázatok és maladaptív sémák aktivizálódásával jár együtt, tovább csökkentve az önbecsülés mértékét, bizonytalan típusú kötődés és maladaptív sémák működése esetén ellehetetlenítve a pozitív változást. A bizonytalan kötődésű személy, többek között az alacsony önbecsülése és merev gondolkodása miatt nehezen lép ki a megszokott, bár nem kielégítő komfort zónájából és ezzel a 198 változtatás lehetőségétől fosztja meg magát, ami a kapcsolat strukturális átalakítását és a maladaptív sémák elmozdítását is ellehetetleníti. Akkor van

lehetőség módosításra, ha olyan mértékű biztonságban érzi magát a házastárs, hogy a változás keltette feszültség már elviselhető számára. A bizalom megélése és a kapcsolatban tapasztalt biztonságérzés lehetővé teszi az elégedett párkapcsolat szempontjából fontos egyéni szükségletek felismerését és vállalását, az elégedettséget nyújtó közelség-távolság, valamint a rugalmasság-merevség arányának beállítását, amihez elengedhetetlenül szükséges a családi rendszeren belüli alrendszerek közötti határok világosan átjárhatóvá tétele, ezzel a közelség optimalizálása. Ha a kölcsönös bizalom a terapeuta-kliensek között ki tud alakulni, az önbizalom és a másikba vetett bizalom fokozásán keresztül a sémák, hiedelmek saját tapasztalaton keresztül történő felülírása, átdefiniálása mentén szerzett pozitív élmények az egyén és a pár életében, lehetőséget nyújtanak a szorongás

csökkentésére, és ezáltal a problémát fenntartó tényezők átdefiniálásán keresztül, a belátás megszületésére. A párkapcsolati elégedettség optimalizálása hozzájárulhat a sokszor alacsony szintű elköteleződés erősítéséhez, ami a tartós párkapcsolatok egyik legfontosabb alap eleme. Eredményeink és tapasztalataim alapján megállapíthatjuk, hogy az integratív modellnek van létjogosultsága. A kutatás következő fejezetében a párkapcsolati elégedettséget egy másik szempontból is megvizsgáltuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az egyik fél elégedettségét a partnere jellemzőiből mi és milyen százalékban magyarázza meg. A Párkapcsolati Elégedettség Társas Integratív Modelljébe kizárólag a korrelciós vizsgálatok páronkénti összehasonlításai mentén a párkapcsolati elégedettséggel szignifikáns lineáris kapcsolatot mutató jellemzőkre voltunk kíváncsiak. Így kimaradtak azok a szempontok, melyek a kohézióval,

flexibilitással, kommunikációval, problémamegoldással és stressz-szinttel korreláltak. Az Olson Pár Profil skálái közötti multikollinearitás nem tette lehetővé, hogy a strukturális változókat egyszerre léptessük a modellbe, ugyanis kiparciálták egymás hatását. Ezért a párkapcsolat strukturális jegyeit nem tudtuk figyelembe venni a többváltozós elemzés során, így figyelmünket kifejezetten a párkapcsolati elégedettségre irányítottuk. A magyarázó változókat figyelembe véve azt tapasztaltuk, hogy ha minden, a férfi párkapcsolati elégedettséggel korreláló női mutatót (nők elköteleződése, nők befektetésének mértéke, nők depressziója, együttélés években, párkapcsolati státusz, közös gyermek léte) egyszerre vettünk figyelembe, akkor a férjek esetében egyedül a feleségek párkapcsolati elégedettségének magyarázó ereje bizonyult szignifikánsnak. A férfi párkapcsolati elégedettségét a nő párkapcsolati

elégedettsége 48 százalékban magyarázza meg. Korábbi eredményeinkkel egybehangzóan, a párkapcsolatból született közös gyermek léte tendenciaszinten alacsonyabb mértékű párkapcsolati elégedettséget jelzett előre férfiak estében (β=-0,20; p=0,071). A nők párkapcsolati elégedettsége lényegesen több tényezős, melyek közül a férfiak párkapcsolati elégedettsége és a férfiak kapcsolati 199 befektetésének mértéke magyarázza a női párkapcsolati elégedettséget, ha minden befolyásoló férfi tényezőt (elköteleződés, befektetésének mértéke, elkerülő kötődés, szorongás alapú kötődés, károsodott határok, kóros másokra irányultság maladaptív sémák, érzelmi instabilitás, lelkiismeretesség, barátságosság, extraverzió személyiségvonások, depresszió, vonásszorongás, önbecsülés, életkor, együttélés években, párkapcsolati státusz és a közös gyermek léte) egyszerre vizsgáltunk. A nők párkapcsolati

elégedettségét a férfi párkapcsolati elégedettsége 32%-ban, míg a férj befektetésének mértéke 23%-ban magyarázza meg. A modell által megmagyarázott variancia populációhoz igazított torzítatlan becslése (adjusted R2) 28,9%. Korábbi eredményeink alapján elmondható, hogy vizsgálatunkban a férfiak és a nők közel hasonló mértékben elégedettek a párkapcsolatukkal, és a párkapcsolati elégedettségük jelentősen együttjár. Modellünk megerősítette ezt az eredményt, vagyis pár tagjai ebben a tekintetben ki vannak téve a másik párkapcsolati elégedettségének, ami egyrészt nagyon pozitív összefüggés, hiszen a pozitív elégedettség képes pozitív elégedettséget generálni kölcsönösen, ugyanakkor legalább ennyire veszélyeztető is lehet, hiszen ez egyik fél elégedetlensége a másik fél elégedetlenségét hozza magával. Modellünk további eredménye, hogy a feleségnek jelentős mértékben meghatározza az elégedettségét az

a tudat, hogy a férj mennyit fektet be a kapcsolatukba, ami számára a biztonságot, kiszámíthatóságot, tervezhetőséget jelentheti, másrészt az a felismerés, hogy a nők elégedettsége sokkal több olyan tényezőtől függ, ami férfi jellemző, szemben a férfiak elégedettségének kis számú női jellemző általi meghatározottságával. A nők párkapcsolati elégedettségük szempontjából sokkal több mindennek ki vannak téve, azaz egyrészt „több lábon áll” a kapcsolatot fenntartó elégedettségük, másrészt több mindennek kell egyszerre jól működni ahhoz, hogy a nő megélhesse az elégedettséget a párkapcsolatában. A két modell értelmezése szerint a férfi elégedettsége saját kötődésével, maladaptív sémáival, önbecsülésével, stressz-szintjével, közelség érzésével, flexibilitásával és kommunikációjának nyíltságával van összefüggésben, partnere oldaláról pedig annak párkapcsolati elégedettsége magyarázza

leginkább elégedettség érzését. Nők elégedettsége a kötődési stílusukkal, maladaptív sémáikkal, a stressz-szintjükkel és a kapcsolat strukturális jegyeivel, valamint a gyermek létével és a végzettségével van kapcsolatban, partnere adataiból pedig a férj párkapcsolati elégedettsége és a kapcsolatukba való befektetése magyarázza meg leginkább a feleség párkapcsolati elégedettségét. A kutatás utolsó fejezetében a tartós párkapcsolatok alapjául szolgáló elköteleződés vizsgálatára épített Befektetés modellt teszteltük. A kutatás harmadik szakaszának F) hipotézisét, mely szerint a párkapcsolati elégedettség, befektetés mértéke és az alternatívák minősége összefügg a kapcsolat felé mutatott elköteleződéssel (Rusbult-féle modell tesztelése), alá tudtuk támasztani eredményeinkkel. Korábbi vizsgálatainkat kiegészítve, az itt bemutatott modell tesztelésében a párkapcsolati elégedettség nem kimeneti

változóként van jelen, hanem a kapcsolat melletti elköteleződés 200 bemeneti változójaként. Ezzel a vizsgálattal próbáltuk a párkapcsolati elégedettség továbbgondolását, szükségszerűségének kifejezését még inkább megjeleníteni. Rusbult Befektetés modelljében (Rusbult, 1979) a férfi vagy a nő párkapcsolati elégedettsége és a kapcsolatba történő befektetésének mértéke pozitív irányú, míg a kapcsolaton kívüli alternatívák minősége negatív irányú kapcsolatban van a kapcsolat melletti elköteleződéssel. A Befektetés modell ellenőrzése útmodell segítségével történt, az eredeti modell kibővítésével. A modellbe a férfi és női befektetés modell skáláit és néhány demográfiai változót egyszerre építettük be, majd ezeket a saját és a másik elköteleződésével korreláltattuk. Ezzel azt szerettük volna megvizsgálni, hogy ugyanazon kapcsolatban élő házastársak egyéni elköteleződésének

mértékével, a párkapcsolatban élő személyek egyéni befektetése, elégedettsége, alternatíváinak minősége, életkora, végzettsége és a kapcsolatban töltött éveik száma hogyan függenek össze. Eredményeink szerint a férfi elköteleződését saját befektetésének mértéke, saját elégedettsége, valamint a feleség befektetése, alternatíváinak minősége, felesége életkora irányozta előre, pozitív együttjárás mentén. Ezen eredmények szerint annál magasabb a férfi kapcsolata felé mutatott elköteleződése, minél többet fektet be a kapcsolatukba, minél elégedettebb azzal, minél többet fektet be a kapcsolatukba a felesége, minél inkább észlel a feleség kapcsolaton kívüli alternatívákat és minél magasabb a nő életkora. A nő elköteleződését saját kapcsolatba történő befektetése, párkapcsolati elégedettsége és életkora, valamint a férj alternatíváinak minősége irányozza előre. Annál elkötelezettebb tehát a

feleség a kapcsolatuk felé, minél többet fektet a feleség a kapcsolatukba, minél elégedettebb azzal, minél idősebb, valamint minél inkább észlel a férj kapcsolaton kívüli alternatívákat. Érdekes módon modell szintjén nincs szignifikáns összefüggés a férj és a feleség elköteleződése között. Ilyen módon, vagyis a férfi és női adatokat egyszerre figyelembe véve, nem sikerült teljes mértékben igazolnunk Rusbult modelljében található összefüggéseket. Bár ebben az elrendezében is összefüggést találtunk az elégedettség és a befektetés mértéke, valamint az elköteleződés között, a várt iránynak megfelelően. Nem jelent meg azonban kapcsolat a férfi saját alternatívái és a saját elkötelezdése, valamint a feleség saját alternatívái és a saját elköteleződése között. Megjelent azonban kapcsolat a partner alternatíváinak minősége és az elköteleződés között, ráadásul, avárttal ellntétesen, pozitív

irányban. Rusbult (1979) elképzelése szerint, minél inkább körülveszik az egyéneket alternatívák, amiket észlel is a férj vagy a feleség, annál kisebb elköteleződésének a mértéke. Eredményeink szerint kapott pozitív kapcsolat értelmezése kicsit más megvilágításba helyezi a modellt és ezen keresztül az elköteleződés jelenségét. Feltételezésem szerint az összefüggés többféleképpen is értelmezhető Egyik lehetséges magyarázat szerint az a személy, aki észleli, hogy partnere alternatív lehetőségekkel van körülvéve, többet fektet a kapcsolatába, elégedettebbnek érzi magát, hogy a társ – az alternatívák ellenére is - vele van, ami fokozza a kapcsolat melletti elköteleződését. Másik 201 elképzelés szerint, akkor beszélhetünk valódi elköteleződésről, ha a partner akkor is benne marad a kapcsolatban, ha alternatív lehetőségek is jelen vannak. Abban az esetben, ha nincsennek alternatívák a kapcsolat mellett, a

kapcsolatban való maradás nem feltétlenül az elköteleződést jelenti, csupán a lehetőségek szűkössége okozta kényszermegoldást. A modellbe léptetett demográfiai változók közül egyedül a feleség életkora mutatott szignifikáns kapcsolatot a saját és a férfj elköteleződésével. Eszerint minél idősebb a feleség, a pár mindkét tagja annál ekötelezettebbnek érzi magát kapcsolatuk felé, ami azért is érdekes eredmény, mert korábbi, korrelációs vizsgálatainkban azt találtuk, hogy az életkor negatív összefüggésben van a párkapcsolati elégedettséggel. Az elköteleződés és a párkapcsolati elégedettség két eltérő konstruktum ebből a szempontból. Mind a páros összehasonlító, korrelációs vizsgálataink, mind a három modellből származó eredményeink egyértelműen megerősítenek abban a meggyőződésemben, hogy a párkapcsolati elégedettség számtalan tényező együttjárásának követkeménye. Minél több szempontból

és minél komplexebb szemlélettel vizsgáljuk, annál több és a valósághoz közelibb eredményt kaphatunk, amelyek beépíthetők a párkapcsolat működésével kapcsolatos tudástárunkba. A kutatás korlátai A vizsgálat fő korlátját a hozzáférhetőségi mintavételen túl a keresztmetszeti kutatási elrendezés képezi, amely nem ad lehetőséget ok-okozati következtetések levonására, csupán együttjárások megállapítására. Csökkenti a vizsgálat eredményeinek általánosíthatóságát, hogy a mintában felülreprezentáltak a felsőfokú iskolai végzettségűek és az átlagon felüli jövedelemmel rendelkező személyek. Csökkenti az eredmények értelmezhetőségét, hogy a párkapcsolati státusz szempontjából nem homogén mintát vizsgáltunk, hiszen élettársi kapcsolatban élőket és a házasságban élő párokat egyaránt vizsgáltuk. Cél azonban a minimum 3 éve, párkapcsolatban együtt élő párok, együttélésével kapcsolatos

elégedettségének megismerése volt. Ebből a szempontból homogén csoportot vizsgáltunk. További problémát okozhat, hogy noha tekintélyes minta elemszámmal dolgoztunk (összesen 320 fő), egyes esetekben (különösen a komplex modellek esetében) a hiányzó adatok és az egyes alcsoportok alacsony elemszáma miatt jelentősen gyengült a statisztikai erő. Ennek oka lehet, hogy a kérdőívcsomag hossza miatt, annak kitöltése nagy időráfordítást és figyelmet igényelt a vizsgálati személyek részéről, és feltehetően megterhelő volt a résztvevők számára. A kitöltés nehézségét fokozhatta a hosszán kívül a kérdőív felvételének módja is. A bizalom megteremtése, az adatok biztonságos kezelése és ezáltal az őszinteség esélyének növelése céljából elsősorban papír-ceruza teszt formában kapták meg a vizsgálati személyek a kérdőíveket. Annak a 202 lehetősége azonban, hogy társ megnézheti, megtudhatja a leírt eredményeket

feltehetően csökkentette az őszinteség esélyét. A párkapcsolati elégedettséggel kapcsolatos eredmények dokumentálása önmagában is nehéz feladat. Torzító erővel bírhat az önigazolás jelensége, hiszen ha problémát kell leírni, megjelenhet a kitöltőnél a kognitív disszonancia jelensége, aminek a feszültéségét leginkább a valóságnál pozitívabb válaszokkal csökkentheti a személy. Terápiás helyzetben is nehéz sokszor megfogalmaznia a kliensnek az elégedetlenséget, illetve annak összetevőit. A kutatás korlátja továbbá, éppen az előnye. Mivel integratív szemléletű modellek tesztelése volt az egyik cél, számtalan összefüggés nem került kiszámításra és ezáltal értelmezésre. A kutatás korlátjaként említem még a közös mutatók képzésénél a torzított eredmények lehetőségét, mivel a folytonos változók esetében a kategorizálásra gyakran mediánfelezést alkalmaztunk, amely önkényes eljárás és pont ott

vágja ketté a mintát, ahol a legtöbben vannak. Érdemes lett volna, ehelyett tercilisekkel vagy kvartilisekkel dolgozni, azonban a minta elemszám ezt nem tette lehetővé. A korlátok ellenére a jelen kutatás számos előnnyel is bír A kutatás jelentősége Több szempontú, integratív szemléletű kutatásunk egyik legfontosabb jelentősége, hogy hosszabb ideje kapcsolatban lévő párokat vizsgáltunk, ezzel már folyamatban lévő kapcsolatok működésének feltérképezésére volt lehetőségünk. Előnyként fogalmazható meg, hogy annak ellenére, hogy a párok közös bevonása párkapcsolatukkal kapcsolatos információk mérésébe, nem könnyű feladat, sikerült házaspárokat bevonni a kutatásunkba, amit több elméleti modellel a háttérben végeztünk. Házastársak egy időben történő vizsgálata jóval több valós információval szolgálhat a párkapcsolatok működésére vonatkozóan, mint a független mintás vizsgálatok. A férfiak vizsgálata

sem egyszerű feladat, hiszen a legtöbb kutatásban női vizsgálati személyek vannak túlsúlyban. Jelen esetben azonban ugyanannyi férfi vett részt a vizsgálatban, mint nő A keresztmetszeti kutatásból származó hátrányt olyan módon próbáltuk csökkenteni, hogy kutatási eredményekkel alátámasztva, a jelenben mérhető, de a múltra vonatkoztatható pszichológiai konstruktumok mérését tűztük ki célul azért, hogy a jelenben tapasztalható jelenségek múltbeli összefüggései közül néhány feltárható és ezáltal megérthető legyen. A többféle vizsgálati elrendezés is jelentős előnnyel jár, (páros összehasonlítás, közös mutatók mentén történő vizsgálódás, Integratív Egyéni Modell, Integratív Társas Modell, Befektetési Modell tesztelése), hiszen több oldalról, több szempontból vizsgáltuk meg a párkapcsolati elégedettséget és a kapcsolat strukturális jegyeinek, erőforrásainak változásait. További nem várt

eredmény számomra, annak szerepe, hogy a párkapcsolati elégedettséget nem önmagában, hanem a párkapcsolat strukturális jegyeivel együtt vizsgáltuk meg, hiszen 203 ezáltal egyértelművé vált, hogy az Coping és Stressz Profil, azon belül is a Pár Profil (Olson és mtsai, 1991) Elégedettség skálája sokkal kevesebb változóval van összefüggésben, és ezzel együtt sokkal kevesebb információval szolgál a kapcsolatról, mint a kohézió, flexibilitás, kommunikáció, problémamegoldás és a stressz. Mindemellett ezen strukturális jegyek közvetlenül és erősen kapcsolatban vannak az elégedettséggel. Ez a fajta vizsgálati elrendezés árnyaltabb képet nyújt a párkapcsolati elégedettségről. Előnyként említem, az Olson (1995) kérdőívvel kapcsolatban megfogalmazott tapasztalataimat, miszerint nem biztos, hogy kultúránkban használható a párkapcsolat patológiás strukturális jegyeinek felmérésére, sokkal inkább alkalmas az

optimális párkapcsolat működésének tesztelésére. Közvetett előnye a vizsgálatnak, hogy a várt összefüggések igazolásán túl, egyértelművé vált a nők párkapcsolati elégedettségének érzékenysége. A feleségek párkapcsolati elégedettsége, a férfiakhoze égedettségéhez képest több szemponttal van kapcsolatban, valamint jobban meghatározza elégedettségük alakulását férjük számtalan jellemzője, mint fordítva. A férfiak párkapcsolati elégedettsége kevesebb jellegzetességgel van összefüggésben és azok is inkább saját, mint a feleségük szempontjaival. Fontos eredmény számomra, hogy a párkapcsolati elégedettség mérése nem egyszerű feladat. Abban az esetben, ha egy-egy összefüggés ellenőrzését tűzzük ki célul, a globalitás, komplexitás veszik el, ha azonban integratívabban, holisztikusabb módon akarunk vizsgálódni, a részletek halványulnak el. Lényeges azonban minden kutatási elrendezésben a

rendszerszemléletű megközelítés. A kutatás legfontosabb hozama a strukturális modell, a tárgykapcsolati szemlélet, élményközpontú és a kognitív szemlélet integrálására való törekvésből származó vizsgálati eredmények. Újdonságnak számít ezek komplex modellben való kezelése A kora gyermekkorban jelentős szerepet betöltő elsődleges gondozó és gyermek kapcsolatának biztonsága összefüggést mutat a kognitív maladaptív sémákkal, az önbecsüléssel és a párkapcsolat strukturális jegyeivel, valamint a párkapcsolati elégedettséggel. Ezek az eredmények igazolják terápiás tapasztalataimat, annak ellenére, hogy a terápiás tapasztalatok, problémákkal küszködő egyének, párok terápiája során fogalmazódtak meg bennem, míg a vizsgálati populáció egészséges személyekből áll. Ezek az összefüggések lehetőséget jelentenek számunkra, párkapcsolatok megértéséhez és működésének megértetéséhez. Kutatásunk

számtalan további vizsgálathoz szolgál kiindulási alapul. Elsődlegesnek tartom az elköteleződés és a kötődés, maladaptív sémák, önbecsülés triád modelljeinek valamint a strukturális modell és az elköteleződés modell kapcsolatainak vizsgálatát. További lehetőség a csoportosító változók mentén történő vizsgálódás. Házasságban élő és élettársi kapcsolatban élő párok összehasonlítása, több éve együtt élő párok és fiatalabb párok összehasonlítása, 204 gyermekkel rendelkező és ne rendelkező párok, lkötelezett és nem elkötelezett személyek csoportjainak összehasonlítása. Külön cél lehet a közös mutatók mentén megjelenő csoportok összevetése különböző szempontok összefüggéseinek rendszerében, valamint az elégedett és elégedetlen párok összehasonlítása. Különösen fontosnak tartanám a homogenitáskomplementaritás kérdésének vizsgálatát, valamint a közös mutatók mentén az azonos

jellemzővel bíró párok egyéb konstruktumokkal való együtt járásának vizsgálatát. A diszkrepáns párok kapcsolati mintázatának megismerése valódi titkos utazást jelenthet. Fontos lenne megérteni azt, hogy milyen különböző jellemzők együttjárása szükséges ahhoz, hogy a párok elégedettséget, elégedetlenséget, vagy az elégedettség tekintetében diszkrepanciát mutassanak. Különösen izgalmas számomra az önbecsülés, kötődés, maladaptív sémák mentén feltárható összefüggések rendszere. Ezek a finom elemzések tovább növelhetik a vizsgálatokból levonható következtetések jelentőségét a párkapcsolatok működésének megértéséhez és ezáltal a problémával küszködő párok kapcsolatának segítéséhez. Mindezekkel együtt úgy gondolom, hogy vizsgálatunk sikeresnek mondható. A páros összehasonlítások és a modellek különböző technikájú tesztelésén keresztül izgalmas és tanulságos eredményeket kaptunk, mely

eredmények jól beilleszthetők a terápiás munkába és számtalan jövőbeli kutatás alapjául szolgálhatnak. 4. ÖSSZEGZŐ GONDOLATOK Kutatási eredményeink gyakorlatba való átültetése, az akadémikus és az alkalmazott pszichológia integrálására való törekvés fontos cél számomra. Vizsgálatunkból származó összefüggések figyelembevétele lehetőséget biztosít a kiegyensúlyozottabb, elégedettebb párkapcsolat részleges megismerésére és ezáltal az ismereteink tanácsadási, terápiás munkába való beépítésére. Párkapcsolati elégedettséggel összefüggést mutató objektív és szubjektív változók vizsgálatában törekedtünk arra, hogy a vizsgálati elrendezést minden esetben oly módon állítsuk fel, hogy ne csökkentsük, szűkítsük le az elemszámot, ennél fogva az összetartozó mintánkban inkább együttjárásokat, mint összehasonlító vizsgálatokat végeztünk. A különböző vizsgálati módszerek (páros

összehasonlítások, útmodell, lineáris regresszióelemzés, varianciaanalízis) lehetőséget biztosítottak számunkra a többféle nézőpontból való megközelítés mentén történő vizsgálódásra. A százhatvan, legalább három éve együtt élő pár kapcsolatát komplex módon vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a családi életet megalapozó párkapcsolat tartós fenntartását biztosító párkapcsolati elégedettség, valóban számtalan objektív és szubjektív tényező együttjárásának következménye. Kutatásunkban sikerült igazolnunk a rendszerszemléletű gondolkodásban alapvető cirkularitást, hiszen a pár mindkét tagjánál egyéni mintázat mentén megjelenő jellegzetességek összefüggést mutatnak nemcsak a saját párkapcsolati elégedettséggel, hanem a partner 205 elégedettségével is, vagy a kapcsolat strukturális jellegzetességeivel. Mind a jelenben tapasztalható, mind a múltra visszavezethető jelenségek tetten érhetők az

„itt és most”-ban, a pár mindkét tagjánál. A gyermek léte és számossága mentén megjelenő változások, a gyermekhez való különböző hozzáállás, a nők magas jövedelme, a férfiak alacsonyfokú végzettsége, az előrehaladott életkor és az előrehaladott családi életciklus, a zárt kommunikációs stílus, a sikertelen problémamegoldás, a kapcsolaton belüli rugalmatlanság és a társak közötti jelentős távolság mind az elégedettség csökkenését irányozzák elő. A lelkiismeretes, nyitott, barátságos személyiség, a problémafókuszú megküzdés, az alacsony intenzitású szorongás viszont fokozhatja a párkapcsolati elégedettséget. A múltra visszavezethető jelenségek közül a biztonságos kötődési stílus, a kevés számú, nem aktív maladaptív séma és a magas globális önbecsülés lehetőséget biztosít a kapcsolatban az elégedettség megélésre. Ezek a jellemzők képesek egymás hatását erősíteni és csökkenteni

intraperszonális és interperszonális szinten egyaránt. A párkapcsolati elégedettség egyéni módon történő megtapasztalása és a partner elégedettségének megtapasztalása szintén fontos alapja a párkapcsolati elégedettség fennmaradásának. A tartós párkapcsolatot biztosítani képes elköteleződés egyik legfontosabb összetevője a párkapcsolatba történő befektetés mellett a párkapcsolati elégedettség. Ennek a konstruktumnak a vizsgálata mentén megfogalmazott összefüggések megismerése tehát a kapcsolat mellett történő elköteleződés megvalósítását is szolgálhatja. Kutatási eredményeink és gyakorlati ismereteim összecsengése jól mutatja, hogy a kapcsolatban megmutatkozó jelenségek megértése számos jelenség együttes értelmezése mentén lehetséges, azaz egy ok, egy magyarázat hangoztatása érvénytelen. A párkapcsolatban, szükség esetén a tanácsadási, terápiás kapcsolatban törekedni kell az információk széles

spektrumú megismerésére, meghallására, észrevételére, amihez a türelem, az elfogadás, a támogatás biztosítása alapvető. Az egyén önmagába és a másikba vetett bizalmának és a biztonság megélésének lehetősége, ezzel együtt a konstruktív kognitív működésmód megvalósítása lehetőséget biztosít a párkapcsolati elakadások feloldására, a párkapcsolati elégedettség fokozására, valamint a párkapcsolatok és a családi együttélések harmonikusabbá tételére. 206 FELHASZNÁLT IRODALOM ACITELLI, L. K, ANTONUCCI, T C (1994) Gender differences in the link between marital support and satisfaction in older couples. Journal of Personality and Social Psychology, 67, 688698 ACITELLI, L. K, ROGERS, S, KNEE, C R (1999) The Role of Identity in the Link between Relationship Thinking and Relationship Satisfaction. Journal of Social and Personal Relationships, 16, 591. ACKER, M., DAVIS, M H (1992) Intimacy, Passion and Commitment in adult romantic

relationships: a test of the Triangular Theory of Love. Journal of Social and Personal Relationships, 9, 21-50. ADAMS, J. M, JONES, W H (1999) Interpersonal commitment in historical perspective In: Adams J. M, Jones, W H (Eds), Handbook of interpersonal commitment and relationship stability. Kluwer Academic, New York ADAMS, D.M, LEHNERT, KL, BRINKMAN, DC, OVERHOSLER, JC (1995) Selfesteem deficits and suicidal tendencies among adolescents Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry, 34, 919-928. ADDIS, J., BERNARD, M E (2002) Marital adjustment and irrational beliefs Journal of Rational Emotive and Cognitive Behavioral Therapy, 20, 3-13. AFLAKSEIR, A., ZAREI, M (2013) Association between Coping Strategies and Infertility Stress among a Group of Woman with Fertility Problem in Shiraz, Iran. Journal of Reproduction and Infertilisy, 14, 202-206. AHMADI, S.A, FATEHIZADEH, MA (2006) Evaluation of effectivity of brief objectrelation couple therapy on couples

communication patterns Journal of Family Research, 2, 105117 AINSWORTH, M.D, BLEHAR, MC, WATERS, F, WALL, S (1978) Patterns of attachment: a psychological study of the strange situation. Hillsdale, New York ALDWIN, C., M, REVENSON, TA (1987) Does coping help? A reexamination of the relationship between coping and mental health. Journal of Personality and Social Psychology, 53, 337-348. ALLPORT, G.W (1985) A személyiség alakulása Gondolat Budapest AMATO, P. R (1996) Explaining the intergenerational transmission of divorce Journal of Marriage and Family, 58, 628-640. AMATO, P.R, BOOTH, A (2001) The Legacy of Parents’ Marital Discord: Consequences for Children’s Marital Quality. Journal of Personality and Social Psychology, 81, 627-638 AMATO, P.R, DeBOER, DD (2001) The Transmission of Marital Instability Across Generations: Relationship Skills or Commitment to Marriage? Journal of Marriage and Family, 63, 1038-1052. AMATO, P. R, LOOMIS, L S, BOOTH, A (1995) Parental divorce,

marital conflict, and offspring well-being during early adulthood. Social Forces, 73, 895-915 AMATO, P. R,ROGERS, S J (1997) A longitudinal study of marital problems and subsequent divorce. Journal of Marriage & the Family, 59, 612-624 AMIRI, M., FARHOODI, F, ABDOLVAND, N, BIDAKHAVIDI, AR (2011) A study of the relationship between Big-five personality traits and communication styles with marital satisfaction of married students majoring in public universities of Tehran. Procedia-Social and Behavioral Sciences, 30, 685-689. ANDERSON, T. L, EMMERS-SOMMER, T M (2006) Predictors of Relationship Satisfaction. In: Online Romantic Relationships Communication Studies, 57, 153-172 ARCHER, J. (2004) Sex differences in aggression in real-world settings: A meta-analytic review. Review of General Psychology, 8, 291–322 207 AXINN, W., THORNTON, A (1996) "The influence of parents marital dissolutions on childrens attitudes toward family formation." Demography, 33, 66-81 BAARS,

BERNARD, J. NEWMAN, J, TAYLOR, J (1998) Neuronal mechanisms of consciousness: A Relational Global Workspace framework. In: Stuart, H, Kaszniak, Laukes, J (Eds.), Toward a Science of Consciousness II: The second Tucson discussions and debates MIT Press. 269-278 BAGDY, E. (1995) Művészetek, szimbólumok terápiák Pszüchagogosz, Budapest BAGDY, E., MIRNICS, ZS, VARGHA, A (Szerk, 2008) Egyén – Pár – Család Tanulmányok a pszichodiagnosztikai tesztadaptációs és tesztfejlesztési kutatások köréből. Animula, Budapest. BAGDY, E., TELKES, J (1986) A válás lélektana Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. BAGDY, E., TÓTH, K (2002) Házasulandók, valamint jól működő, tartós párkapcsolatban élők viszonymintáinak és kommunikációs jellegzetességeinek tükröződsée a KRV-ban. In: Bagdy, E (Szerk.), Párkapcsolatok Dinamikája Animula, Budapest BAJOR, A. (2012) A kapcsolati erőforrások szerepe a párkapcsolati kommunikációban Alkalmazott Pszichológia,

4, 31-49. BAKER, B., PAQUETTE, M, SZALAI, JP, DRIVER, H, PERGER, T, HELMERS, K, OKELLY, B., TOBE, S (2000) The influence of marital adjustment on 3-year left ventricular mass and ambulatory blood pressure in mild hypertension. Archives of Internal Medicine,160, 3453-3458. BALOG, P. (2006) Házastársi stressz és a szív-érrendszeri sérülékenység Doktori értekezés Budapest. BALOG, P. (2008) A házastársi/élettársi kapcsolat szerepe az esélyteremtésben In: Kopp Mária (Szerk.) Magyar lelkiállapot 2008 Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban Semmelweis Kiadó, Budapest. 240−253 BANDURA, A. (1977) Self-efficacy: Toward an unifying theory of behavioral change Psychological Review, 84, 191-215. BANSE, R. (2004) Attachment style and marital satisfaction: Evidence for dyadic configuration effects. Journal of Social and Personal Relationships, 21, 273–282 BARHELDS, D.P (2005) Self and partner personality in intimate relationships European Journal of

Personality, 19, 501-518. BARNES, G.,G (1991) Család, Terápia, Gondozás Családterápiás olvasókönyv sorozat II, Animula, Budapest. BARON, K., SMITH, T, BUTNER, J, NEALEY-MOORE, J, HAWKINS, M, UCHINO, B. (2007) Hostility, anger, and marital adjustment: Concurrent and prospective associations with psychosocial vulnerability. Journal of Behavioral Medicine, 30, 1-10 BARTHOLOMEW, K. (1990) Avoidence of Intimacy: An Attachment Perspective Journal of Social and Personal Relationships, 7, 147-178. BARTHOLOMEW, K., HOROWITZ, L M (1991) Attachment Styles Among Young Adults: A Test of a Four-Category Model. Journal of Personality and Social Psychology, 61, 226–244 BARTLETT, F.C (1932) Remembering Cambridge University Press, Cambridge BARTSCH, L. N (2005) An association of commitment and communal-exchange relationship orientation. A dissertation in counseling psychology 1-191 BAUCOM, D.H, EPSTEIN, N, SAYERS, S, SHER, TG (1989) The role of cognitions in marital relationships:

definitional, methodological, and conceptual issues. Journal of Consulting and Clinical Psychology 57, 31–38. BAUCOM, D.H, SAYERS, SL, DUHE, A (1989) Attributional style and attributional patterns among married copules. Journal of Personality and Social Psychology, 61, 226-244 BAUSERMAN, S.A, ARIAS, KI, CRAIGHEAD, WE (1995) Marital attributions in spouses of depressed patients. Journal of Psychopatology and Behavioral Assessment 17, 231249 BECK, A.T (1976) Cognitive Theraphy and the Emotional Disorders International University Press, New York. BECK, A. T (1988) Love is never enough Harper & Row, New York 208 BECK, A.T, RUSH, J, SHAW, B, EMERY, G (1979) Szorongásos zavarok és fóbiák kognitív szempontból Animula, Budapest BECK, A.T, RUSH, J, SHAW, B, EMERY, G (én) A depresszió kognitív terápiája Animula, Budapest. BENTLER, P.M, NEWCOMB, MD (1978) Longitudinal study of marital success and failure Journal of Consulting and Clinical Psychology, 46, 1053-1070. BERECZKEI,

T. (2003) Evolúciós pszichológia Osiris Budapest BERECZKEI, T., CSANAKY, A (1996) Mate choice, marital success, and reproduction inmodern society. Ethology and Sociobiology, 17, 23-35 BERNARD, J.(1973) The Future of Marriage Souvenir Press, 367 p BERNSTEIN, G. A,WARREN, S L, MASSIE, E D, THURAS, P D (1999) Family dimensions in anxious-depressed school refusers. Journal of Anxiety Disorders, 13, 513−528 BERSCHEID, E., GANGESTAD, S, KULAKOWSKI, D (1984) Emotion in close relationships: Implications for relationship counseling. In: Brown, SD, Lent, RW (Eds), Handbook of counseling psychology. Wiley, New York 435-476 BIRNBAUM, G.E (2007) Beyond the borders of reality: Attachment orientations and sexual fantasies. Personal Relationships, 14, 321-342 BIRTCHNELL, J. (1984) Dependence and its relationship to depression British Journal of Medical Psychology, 57, 215-225. BLACKWELL, D.L, LICHTER, DT (2004) Homogamy among dating, cohabiting, and married couples. The Sociological Quarterly,

45, 719-737 BODENMANN, G. (2007) Dyadic coping and the 3-phase-method in working with couples In.VandeCreek, L (Ed), Innovations in clinical practice: Focus on group and family therapy Sarasota, Professional Resources Press. 235–252 BODEN, J. S, FISCHER, J L, NIEHUIS, S (2010) Predicting marital adjustment from young adults’ initial levels and changes in emotional intimacy over time: A 25- year longitudinal study. Journal of Adult Development, 17, 121-134. BODENMANN, G., CINA, A (2005) Stress and coping among stable-satisfied, stabledistressed and separated/divorced Swiss couples: A 5-year prospective longitudinal study. Journal of Divorce and Remarriage, 44, 71-89. BOGAERT, A.F, SADAVA, S (2002) Adult attachment and sexual behavior Personal Relationships, 9,191-204. BOGNÁR, G., TELKES, J (1986) A válás lélektana Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest BOOTH, A., WHITE, L K (1980) Thinking about divorce Journal of Marriage and the Family, 43, 605–616. BOUCHARD, G., SABOURIN,

S, LUSSIER, Y, WRIGHT, J, RICHER, C (1998) Predictive validity of coping strategies on marital satisfaction: Cross-sectional and longitudinal evidence. Journal of Family Psychology, 12, 112-131 BOWLBY, J. (1969/1982) Attachment and loss, Vol 1: Attachment Basic Books New York BOWLBY, J. (1979) The making and breaking of affectionational bonds Tavistock, New York BOWLBY, J. (1980) Attachment and loss: Vol 3 Sadness and depression Basic Books, New York. BOWLBY, J. (1988) A secure base: Clinical applications of attachment theory Routledge, London. BOWLBY, J. (2009) A biztos bázis A kötődés-elmélet klinikai alkalmazásai Animula, Budapest. BRADBURY, T. N, FINCHAM, F D (1987) Affect and cognition in close relationships: Toward and integrative model. Cognition and Emotion, 1, 59-87ra BRADBURY, T.N, FINCHAM, FD (1988) Individual difference variables in close relationships: A contextual model of marriage as an integrative framework. Journal of Personality and Social Psychology, 54,

713-721. BRADBURY, T. N, FINCHAM, F D, BEACH, S R H (2000) Research on the nature and determinants of marital satisfaction: A decade in review. Journal of Marriage and the Family, 62, 964-980. 209 BRENNAN, K. A, CLARK, C L, SHAVER, P R (1998) Self-report measurement of adult attachment: An integrative overview. In: Simpson, JA, Rholes, WS (Eds), Attachment theory and close relationships, Guilford Press, New York. 46–76 BRENNAN, K. A, SHAVER, P R (1995) Dimensions of adult attachment, affect regulation, and romantic relationship functioning. Personality and Social Psychology Bulletin, 21, 267-283 BRENNAN, K.A, SHAVER, PR, TOBEY, AE (1991) Attachment styles, gender, and parental problem drinking. Journal of Social and Personal Relationships, 8, 451–466 BRODY, L. R, HALL, J (1993) Gender and emotion In: Lewis, M, Haviland J (Eds), Handbook of emotions. Guilford Press, New York 447–461 BROWN, S. L (2006) Family structure transitions and adolescent well-being Demography, 43,

447-461. BROWN, S.L, BOOTH, A (1996) Cohabitation versus Marriage: A Comparison of Relationship Quality. Journal of Marriage and Family, 58, 668-678 BROWN, S. L, LEWIS, B P (2004) When female dominance may be relevant to mateselection criteria. Evolution and Human Behavior, 25, 406-415 BUDA, B. (1988) A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest. BUDA, B. (2002) Emberi kapcsolatok Tipológiák, dinamika, vizsgálati lehetőségek In: Bagdy E. (Szerk) Párkapcsolatok dinamikája Interakciódinamikai vizsgálatok a Közös Rorschach teszttel. Animula, Budapest 23-33 BUDA, B. (2003) A lélek Egészsége A mentálhigiéne alapkérdései Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. BUDA, B. (2006) Empátia A beleélés lélektana Urbis Könyvkiadó, Budapest BUDA, B., SZILÁGYI, V (1988) Párválasztás Gondolat, Budapest BUI, K.T, PEPLAU, LA, HILL, CT (1996) Testing the Rusbult model of relationship commitment and stability in a 15-year

study of heterosexual couples. Personality and Social Psychology Bulletin, 22, 1244–1257. BUKODI, E. (2004) A munkaerő-piaci kirekesztődés folyamata In: Monostori J (Ed), A szegénység és a társadalmi kirekesztődés folyamata. Tanulmányok: KSH, Budapest BUKODI, E. (2001) A nemzedékek közötti mobilitás alakulása 1983 és 2000 között Budapest, KSH BUMPASS, L. L (2000) Family-related attitudes, couple relationships, and union stability (NSFH working paper). Center for Demography and Ecology, University of Madison-Wisconsin, Wisconsin. BURGESS, E.W, WALLIN, P (1953) Engagement and marriage JB Lippincott Co, Chicago. BUSS, M.D (1989) Sex differences in human mate preferences: Evolutionary hypotheses tested in 37 cultures. Behavioral and Brain Sciences, 12, 1-49 BUSS, D. M (1994) The Evolution of Desire Basic Books, New York BUSS, D.M, BARNES, D (1986) Preferences in Human Mate Selection Journal of Personality and Social Psychology, 50, 559-570. BUSS, D.M, SCHMITT, DP (1993)

Sexual strategies theory: An evolutionary perspective on human mating. Psychological Review, 100, 204-232 BUTLER, D., GEIS, F L (1990) Nonverbal affect responses to male and female leaders Implications for leadership evaluations. Journal of Personality and Social Psychology, 58, 48-59 BUTZER, B., CAMPBELL, L (2008) Adult attachment, sexual satisfaction, and relationship satisfaction: A study of married couples. Personal Relationships, 15, 141-154 BUUNK, B.P, DIJKSTRA, P, FETCHENHAUER, D, KNRICK, DT (2002) Age and gender differences in mate selection criteria for various involvement levels. Personal Relationships, 9, 271-278. BYRNE, B. M (2008) Testing for multigroup equivalence of a measuring instrument: A walk through the process. Psicothema, 20, 872-882 CALLAN, V.J, NOLLER, P (1986) Perceptions of communicative relationships in families with adolescents. Journal of Marriage and the Family, 48, 813-820 210 CAMERON, I.D, MURRAY, GR, GILLESPIE, LD, ROBERTSON, MC, HILLM KD, CUMMING,

R.G, KERSE, N (2010) Interventions for preventing falls in older people in nursing care facilities and hospitals. Wiley, New York CAMPBELL, A. (1981) The sense of well-being in America McGraw-Hill, New York CAPLAN, G. (1976) The Family as a Support System In: Caplan, G, Killilea, M (Eds), Support Sytem and Mutual Help. Grune and Stratton, New York CARELS, R. A, SHERWOOD, A, BLUMENTHAL, J A (1998) Psychosocial influences on blood pressure during daily life. International Journal of Psychophysiology, 28, 117-129 CARTER, B., MCGOLDRICK, M (1989) The changing family lifecycle Allyn and Bacon, Boston MA. CARTER, B., McGOLDRICK, M (Eds), (1999) The Expanded Family Life Cycle: Individual, Family, and Social Perspectives. Allyn & Bacon CARVER, C. S, SCHEIER, M F (2002) Optimism In: Snyder, C R, Lopez, S J (Eds), Handbook of Positive Psychology. Oxford University Press, New York CASSIDY, J., SHAVER, PR (2008) Handbook of Attachment The Guilford Press, New York, London. CECERO, J.J, NELSON,

JD, GILLIE, JM (2004) Tools and Tenets of Schema Therapy: Toward the Construct Validity of Early Maladaptive Schema Questionnaire-Research Version (EMSQ-R). Clinical Psychology and Psychotherapy, 11, 344-357. CHASE- LANDSDALE, P.L, CHERLIN, AJ, KIERNAN, KE (1995) The long-term effects of parental divorce on the mental health of young adults: a developmental perspective. Child Development 66,1614-1634. CHERLIN, A., FURSTENBERG, F F JR (1988) The Changing European Family: Lessons for the American Reader. Journal of Family Issues, 9, 291-297 CHRISTIAN, J., O’LEARY, K, VIVIAN, D (1994) Depressive symptomatology in marital discordant women and men: The role of individual and relationship variables. Journal of Family Psychology, 8, 32-42. CIARROCHI, J., BLACKLEDGE, J (2000) Emotional intelligence and aversive interpersonal behaviour: A theory and review of the literature. In: Forgas, J (Ed), Hearts and minds: Affective influences on social cognition and behaviour. Psychology Press,

Philadelphia CIGOLI, V., SCABINI, E (2006) Family Identity: Ties, Symbols, and Transitions Lawrence Erlbaum. CLARKE-STEWART, K.A, VANDELL, DL, McCARTNEY, K, OWEN, MT, BOOTH, C. (2000) Effects of Parental Separation and Divorce on Very Young Children Journal of Family Psychology, 14, 304-326. CLEMENTS, R., SWENSEN, C H (2000) Commitment to one’s spouse as a predictor of marital quality among older couples. Current Psychology, 19, 110-120 COLE, M., COLE, SR (2002) Fejlődéslélektan Osiris Kiadó, Budapest COLLINS, N. L (1996) Working models of attachment: Implications for explanation, emotion, and behavior. Journal of Personality and Social Psychology, 71, 810-832 COLLINS, N.L, FEENEY, BC (2004) Working models of attachment shape perceptions of social support: Evidence from experimental and observational studies. Journal of Personality and Social Psychology, 87, 363-383. COLLINS, N.L, OGNIBENE, TC (1998) Adult Attachment Styles, Perceived Social Support and Coping Strategies. Journal

of Social and Personal Relatinships, 15, 323-345 COLLINS, N.L, READ, SJ (1990) Adult attachmemt, Working Models, and Relatiship Quality in Dating Couples. Jorunal of Personality and Social Psychology, 58, 644-663 COLLINS, N.L, READ, SJ (1994) Representations of attachment: The structure and function of working models. In: Bartholomew, K, Perlman,D (Eds), Advances in Personal Relationships 5: Attachment Process in Adulthood. Jessica, London CONGER, R.D, ELDER, GH, LORENZ, FO, CONGER, KJ, SIMONS, RL, WHITEBECK, L.B, HUCK, S, MELBY, JN (1990) Linking economic hardship to marital quality and instability. Journal of Marriage and the Family, 52, 643-656 COOPER, M.L, PIOLI, M, LEVITT, A,TALLEY, A, MICHEAS, L, COLLINS, NL (2006). Attachment styles, sex motives, and sexual behavior: Evidence for gender specific 211 expressions of attachment dynamics. In: Mikulincer, M, Goodman G S (Eds), Dynamics of love: Attachment, caregiving, and sex. Guilford Press, New York 243–274 COOPERSMITH, S.

(1967) The antecedents of self-esteem WH Freeman, San Francisco COSTA, P.T,JR, McCRAE, RR (1992) Revised NEO Personality Inventory (NEO-PI-R) and NEO Five-Factor Inventory (NEO-FFI) manual. Odessa, FL: Psychological Assessment Resources. COSTA, P.T, TERRACCIANO, A, MCCRAE, RR (2001) Gender differences in personality traits across cultures: robust and surprising findings. Journal of Personality and Social Psychology, 81, 322-331. COUGHLIN, E. (1990) Renewed appreciation of connections between mind and body stimulate researchers to harness the healing power of the arts. Chronicles of Higher Education, 36, 9 COVEY, S. (1990) Seven habits of highly effective people Simon & Schuster, New York COYNE, J. C, DELONGIS, A (1986) Going beyond social support: The role of social relationships in adaptation. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 54, 454-460 COYNE, J.C, THOMPSON, R, PALMER, SC (2002) Marital quality, coping with conflict, marital complaints, and affection in couples with

a depressed wife. Journal of Family Psychology, 16, 26-37. CRAMER, P. (2000) Defense mechanisms in psychology today: Further process for adaptation.American Psychologist, 55, 637-646 CRITTENDEN, P.M (2008) Raising parents: Attachment, parenting, and child safety Routledge/Willan, Abingdon, UK. CRITTENDEN, P.M, AINSWORTH, MD(1989) Child Maltreatment Theory and Research on the Causes and Consequences of Child Abuse and Neglect. Cambridge University Press, Cambridge. CRITTENDEN, P.M, DALLOS, R (2009) All in the family: integrating attachment and family systems theories. Clinical Child Psychology and Psychiatry, 14, 389-409 CROCKER, J., KNIGHT, KM (2005) Contingencies of self-worth Current Directions in Psychological Science, 14, 200-203. CROCKER, J., PARK, LE (2004) The costly pursuit of self-esteem Psychological Bulletin, 130, 392 CUI, M., FINCHAM, FD (2010) The differential effects of parental divorce and marital conflict on young adult romantic relationships. Personal Relationships,

17, 331–343 CULP, L.N, BEACH, SR (1998) Marriage and depressive symptoms: The role and bases of self-esteem differ by gender. Psychology of Women Quarterly, 22, 647– 663 CUMMINGS, E.M, DAVIES, PT (2002) Effects of marital conflict on children: recent advances and emerging themes in process-oriented research. Journal of Children Psychology and Psychiatry 43, 31-63. CUTRONA, C. E (1996) The interplay of negative and supportive behaviours in marriage In: Pierce, G. R, Sarason, B R, Sarason, I G (Eds), Handbook of social support and the family Plenum, New York. 173-194 CSEH–SZOMBATHY, L. (1985) A házastársi konfliktusok szocilógiája, Gondolat, Budapest CSEH-SZOMBATHY, L. (1979) Családszociológiai problémák és módszerek Gondolat, Budapest. D’ONOFRIO, B. M, TURKHEIMER, E, EMERY, R E, SLUTSKE, W S, HEATH, A C., MADDEN, P A, MARTIN, N G (2005) A genetically informed study of marital instability and its association with offspring psychopathology. Journal of Abnormal

Psychology, 114, 570– 586. DALLOS, R., PROCTER, H (2001) A családi folyamatok interakcionális szemlélete, In: Biró Sándor - Komlósi Piroska (Szerk.), Családterápiás olvasókönyv Animula, Budapest 7-52 DÁNYI, D. (1996) Házasság és válás In: Kollega, TI (Szerk, 1997) Magyarország a XX században II. kötet Babits Kiadó, Budapest DARE, C., LINDSEY, C (1979) Children in family therapy Journal of Family Therapy, 1, 253-269. DATTILIO, F. M, EPSTEIN, NB (2005) The role of cognitive-behavioral interventions in couple and family therapy. Edited special section Journal of Marital and Family Therapy, 31, 713 212 DATTILIO, F.M (2005) The restructuring of family schemas: a cognitive–behavior perspective. Journal of Marital and Family Therapy, 31, 15-30 DATTILIO, F.M (2007) Comprehensive cognitive-behavior therapy with couples and families: a schema focused approach. Harvard Medical School DAVIES, P.T, CUMMINGS, EM (1994) Marital conflict and child adjustment: an emotional

security hypotheis. Psychological Bulletin, 116, 387-411 DAVILA, J., KARNEY, BR, HALL, T,W, BRADBURY, TN (2003) Depressive symptoms and marital satisfaction: Dynamic associations and the moderating effects of gender and neuroticism. Journal of Family Psychology 17, 557-570 DAVILA, J., RAMSAY, M, STROUD, KB, STEINBERG, SJ (2005) Attachment In: Hankin, B., Abela J (Eds), Development of psychopathology: A vulnerability-stress perspective Sage, Thousand Oaks, CA. 215–242 DE RAAD, B., MULDER, E, KLOOSTERMAN, K,HOFSTEE, W K (1988) Personalitydescriptive verbs European Journal of Personality, 2, 81-96 DEMETROVICS ZS, KÖKÖNYEI GY., OLÁH A (Eds, 2007), Személyiség-lélektantól az egészség-pszichológiáig. Trefort Kiadó, Budapest DENIZ, E., HAMARTA, E, ARI, R (2005) An investigation of social skills and loneliness levels of university students with respect to their attachment styles in a sample of Turkish students. Social Behavior and Personality, 33, 19-32 75, N 75, Noo DEWALL, C.

N, MASTEN, C L, POWELL, C, COMBS, D, SCHURTZ, DR, EISENBERGER, N. I (2011) Do neural responses to rejection depend on attachment style? Social Cognitive and Affective Neuroscience,7, 184–192 DICKS, H. V (1967) Marital Tensions Routledge & Kegan Paul, London DIEKMANN, A., SCHMIDHEINY, K (2013) The intergenerational Transmission of Divorce: A fifteen-country study with the fertility and family survey. Comparative Sociology, 12, 211-235 DONNELLAN, M.B, ASSAD, KK, ROBINS, RW, (2004) Do negative interactions mediate the effects of Negative Emotionality, Communal Positive Emotionality and constraint on reéationship satisfaction? Journal of Social and Personal Relationship, 24, 557. DOSS, B. D, SIMPSON, L E, CHRISTENSEN, A (2004) Why do couples seek marital therapy? Professional Psychology, 35, 608-614. DOWNEY, G., FREITAS, AL, MICHAELIS, B, KHOURI, H (1998) The self-fulfilling prophecy in Close Relationships: Rejection sensitivity and rejection by romantic partners. Journal of

Personality and Social Psychology, 75, 545-560. DRYDEN, W. (1987) Language and meaning in rational-emotive therapy In: Dryden, W (Ed), Current issues in rational-emotive therapy. Croom Helm, London DRYDEN, W. (1994) Progress in rational emotive behavior therapy Whurr, London DUMITRESCU, D., RUSU, A S (2012) Relationship between early maladaptive schemas, couple satisfaction and individual mate value: An evolutionary psychological approach. Journal of Cognitive and Behavioral Psychotherapies 12, 63-76. DUSH, K., COHAN, CL, AMATO, PR (2003) The Relationship Between Cohabitation and Marital Quality and Stability: Change Across Cohorts? Journal of marriage and family, 65, 539549. DUVALL, E. (1977) Marriage and family development Lippincott, Philadelphia EAGLY, A.H, WOOD, W (1999) The origins of sex differences in human behavior American Psychologist, 54, 408-423. EGECI, I.S, GENÇÖZ, T (2006) Factors associated with relationship satisfaction: Importance of communication skills.

Contemporary Family Therapy, 28, 383–391 EIDELSON, R.J, EPSTEIN, N (1982) Cognition and relationship maladjustment: Development of a measure of dysfunctional relationship beliefs. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 50, 715-720. EISENBECK, N. (2009) Az óvszerhasználat vizsgálata fiatal felnőttek körében a személyiségpszichológia tükrében. Szakdolgozat ELTE PPK, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék. EISENBERG, N., MILLER, PA (1987) The relation of empathy to prosocial and related behaviors. Psychological Bulletin, 101, 91-119 213 ELDER, G.H (1994) The Life Course and Aging: Some Accomplishments, Unfinished Tasks, and New Directions. Presented at the annual meeting of the Gerontological Society of America, Boston, Massachusetts November 11, 2002. ELLIS, A. (1962) Reason and emotion in psychotherapy Lyle Stuart, New York ELLIS, A. (1986) Rational-emotive therapy applied to relationship therapy Journal of Rational-Emotive Therapy, 4, 4-21. ELLIS,

A., LANGE, A (2003) How to keep people from pushing your bottons Citadel Press, New York. ELLIS, A., SICHEL, J L, LEAF, R C, MASS, R (1989) Countering perfectionism in research on clinical practice I: Surveying rationality changes after a single intensive RET intervention. Journal of Rational-Emotive and Cognitive-Behavioral Therapy, 7, 197-218 EMERY, R. E (1999): Marriage, divorce and children’s adjustment Sage Publications, Michigan. EPSTEIN, N. (1982) Cognitive therapy with couples American Journal of Family Therapy, 10, 5-16. EPSTEIN, N. (1985) Depression of marital dysfunction: cognitive and behavioral linkages International Journal of Mental Health, 13, 86-104. EPSTEIN, N., BAUCOM, D H, RANKIN, LA (1993) Treatment of marital conflict: A cognitive-behavioral approach. Clinical Psychology Review, 13, 45-57 EROL, R. Y ORTH, U (2013) Actor and partner effects of self-esteem on relationship satisfaction and the mediating role of secure attachment between the partners. Journal of

Research in Personality, 47, 26-35. ETCHEVERRY, P. E, AGNEW C R (2004) Subjective norms and the prediction of romantic relationship state and fate. Personal Relationships, 11, 409–428 EWART, C.K, TAYLOR, CB, KRAEMER, HC, AGRAS, WS (1991) High blood pressure and marital discord: Not being nasty matters more than being nice. Health Psychology, 10, 155-163. EYSENCK, H. J, WAKEFIELD, J A (1981) Psychological factors as predictors of marital satisfaction. Advances in Behavior Research and Therapy, 3, 151–192 FARKAS, P. (2005) A család ajándék és hivatás, az emberiség reménye Mester és Tanítvány, Piliscsaba. 36-41 FEENEY, J. A (1994) Attachment style, communication patterns, and satisfaction across the life cycle of marriage. Personal Relationships, 1, 333–348 FEENEY, J.A (1996) Attachment, caregiving, and marital satisfaction Personal Relationships, 3, 401–416. FEENEY, J., NOLLER, P (1990) Attachment style as a predictor of adult romantic relationships. Journal of

Personality and Social Psychology, 58, 281-291 FEENEY, J.A, NOLLER, P (1996) Adult attachment Thousand Oaks: Sage, New York FEENEY, J. A, NOLLER, P (2004) Attachment and sexuality in close relationships In: Harvey, J. H, Wenzel, A, Sprecher S (Eds), Handbook of Sexuality in Close Relationships Erlbaum, Mahwah, NJ. 183-201 FEINGOLD, A. (1994) Gender differences in personality: a meta-analysis Psychological Bulletin 116, 429–456. FERGUSSON, D. M, HORWOOD L J, SHANNON F T (1984) A proportional hazards model of family breakdown. Journal of Marriage and the Family, 46, 539–549 FESTINGER, L., SCHACHTER, S, BACK, K (1950) Social pressures in informal groups: A study of human factors in housing. Holt, Rinehart and Winson, New York FINCHAM, F.D, BRADBURY, TN (1993) Marital satisfaction, depression, and attributions: A longitudinal analysis. Journal of Personality and Social Psychology, 64, 442-452 FINCHAM, F. D, LINFIELD, KJ (1997) A new look at marital quality: Can spouses feel positive

and negative about their marriage? Journal of Family Psychology, 11, 489-502. FINCHAM, F., THOMAS, D, BRADBURY, N (1987) The assessment of marital quality: A reevoulation. Journal of Marriage and the Family, 49, 797–809 FISKE, S.T (1998) Stereotyping, prejudice, and discrimination In: Gilbert, DT, Fiske, ST, Lindzey, G. (Eds), Handbook of social psychology, 2 McGraw-Hill, New York 357-411 FISKE, S.T (2006) Társas alapmotívumok Osiris, Budapest 214 FITNESS, J. (2001) Betrayal, rejection, revenge, and forgiveness In M Leary (Ed), Interpersonal rejection. Oxford University Press, New York FOLKMAN, S., LAZARUS, RS (1980) An analysis of coping in a middle-aged community sample. Journal of Health and Social Behavior, 21, 219-239 FÓNAGY, P. (2003) A kötődés generációs átvitele: egy új elmélet Thalassa, 14, 83-107 FÖLDHÁZI, E. (2009) Válás In: Monostori,J, Őri, P, SMolnár,E, Spéder, Zs (Szerk), Demográfiai Portré 2009. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest

19-28 FRALEY, R. C (2013) Attachment through the life course In: Biswas, R, Diener, E (Eds), Noba textbook series: Psychology., DEF Publishers, Champaign, IL FRALEY, R. C, SHAVER, P R (2000): Adult Romantic Attachment: Theoretical Developments, Emerging Controversies, and Unanswered Questions. Review of General Psychology 4, 132-154 FRALEY, R. C, WALLER, N G, BRENNAN, K A (2000) An item-response theory analysis of self-report measures of adult attachment. Journal of Personality and Social Psychology, 78, 350-365. FRAMO, J.L (1992) Family of origin therapy: An intergenerational approach Brunner/Mazel, New York. FRANIUK, R., POMERANTZ, EM, COHEN, D (2004) The causal role of theories of relationships: Consequences for satisfaction and cognitive strategies. Personality and Social Psychology Bulletin, 30, 1494-1507. FRANKLIN, B.A, SANDERS, W (2000) Reducing the risk of heart disease and stroke Physician and sports medicine, 11. FROMM, E. (2012) Férfi és Nő Budapest, Akadémiai Kiadó

FULLER, T., FINCHAM, F (1995) Attachment style in married couples: Relation to current marital functioning, stability over time, and method of assessment. Personal Relationships, 2, 1734 FURLER, K., GOMEZ, V, GROB, A (2013) Personality similarity and life satisfaction Journal of Research in personality, 47, 369-375. FÜLÖP, M. (2008) Paradigmaváltás a versengéskutatásban Pszichológia, 28, 2, 113–140 FÜLÖP, M. BERKICS, M (2003) Socialisation for coping with competition, winning and losing in two societies: Hungary and the UK. In: Ross, A (Ed), Europe of many cultures Alastair, London. 263–273 GABRIEL, B., BEACH, S R, BODENMANN, G (2010) Depression, marital satisfaction and communication in couples: Investigating gender differences. Behavior Therapy, 41, 306-316 GALLO. , CG, SMITH, TW, RUIZ, JM (2003) An interpersonal analysis of Adult attachment Style: Circumplex Descriptions, Recalled Developmental Experience, SelfRepresentations and Interpersonal Functioning in Adulthood.

Journal of Personality, 71, 141181 GARCIA, L.F, ALUJA, A, GARCIA, O, CUEVAS, L (2005) Is openess to experience an independent personality dimension? Convergant and discriminant validity of the openess domain and its NEO PI-R facets. Journal of Individual Differences, 26, 132-138 GEARY, D.C (1998) Male, female: The evolution of human sex differences American Psychological Association, Washington, DC. GELLES, R.J (1995) Contemporary Families SAGE Publications International Educational Professional Publisher. GIBLIN, P. (2004) Marital health and spirituality Journal of Pastoral Counseling, 39, 43-67 GILFORD, R., BENGTSON, VL (1979) Marital satisfaction in three generations: Positive and negative dimensions. Journal of Marriage and the Family, 41, 387-398 GIVERTZ, M., SEGRIN, C, HANZAL, A (2009) The association between satisfaction and commitment differs across marital couple types. Communication Research, 36, 561-584 GLENN, N.D (1990) Quantitative research on marital quality in the 1980s:

a critical review In: Journal of Marriage and the Family, 52, 818–831. GLENN, N.D (1993) The News is Bad, But Not Quite as Bad as First Reported: Correction Journal of Marriage and the Family, 55, 242–243. GLENN, N.D (1998) The course of marital succes and failure in five American 10–year marriage cohorts. In: Journal of Marriage and the Family, 60, 569–576 215 GLENN, N., KRAMER, KB (1987) The marriages and divorces of the children of divorce Journal of Marriage and the Family, 49, 811-825. GLENN, N.D UECKER, JE, LOVE, RW (2010) Later First Marriage and Marital Success Social Science Research, 39, 787-800. GLENN, N.D,WEAVER, CN (1981) The Contribution of Marital Happiness to Global Happiness. Journal of Marriage and the Family, 43, 161–168 GOLDBERG, L.R (1990) An alternative descriptioon of personality: The big five factor structure. Journal of Personality and Social Psychology, 59, 1216-1229 GOLDBERG, L.R (1992) The development of markers for the Big-Five factor structure

Psychological Assessment, 4, 26-42. GOLDENBERG, H., GOLDENBERG, I (2008) Áttekintés a családról Első, Második, Harmadik kötet. Animula Kiadó, Budapest GOLDMAN, N. (1993) Marriage selection and mortality patterns: Inferences and fallacies Demography, 30, 189–208. GOODFRIEND, W., AGNEW, C R (2008) Sunken costs and desired plans: Examining different types of investments in close relationships. Personality and Social Psychology Bulletin, 34, 1639-1652. GOODWIN, J.S, HUNT, WC, KEY, CR, SAMET, JM (1987) The effect of marital status on stage, treatment, and survival of cancer patients. Journal of the American Medical Association, 258, 3125-3130. GOODWIN, J.S, MARSHALL, T, FÜLÖP, M, ADONU, J, SPIEWAK, S, NETO, F, HERNANDEZ, S. (2012) Mate value and Self – Esteem: Evidence from Eight Cultural Groups PLoS ONE 7(4). GOTTMAN, J.M (1994) What predicts divorce? The relationship between marital processes and marital outcomes. Hillsdale, NJ, Erlbaum GOTTMAN, J.M (1999) The marriage

clinic: A scientifically based marital therapy Norton, New York. GOTTMAN, J.M, NOTARIUS, CI (2002) Marital research in the 20th century and a research agenda for the 21st century. Family Process, 41, 159-197 GÖDRI, I. (2001) A házassági kapcsolatok minősége és stabilitása - Elméleti támpontok és mérési lehetőségek. NKI Kutatási Jelentések 66, 2001/1 Budapest GÖNGYÖSINÉ KIS, OLÁH, A., ANTALFAI, M (2007) Vázlatok a személyiségről: a személyiség-lélektan alapvető irányzatainak tükrében. ÚMK, Budapest GREEFF, A.P (2000) Characteristics of families that function well Journal of Family, 21, 948963 GREEN, R.G, KOLEVZON, MS, VOSLER, NR (1985) The Beavers-Timberlawn Model of Family Competence and the Circumplex Model of Family Adaptability and Cohesion: Separate, but equal? Family Process, 24, 385-398. GREENBERG, L.S, JOHNSON, SM (1988) Emotionally Focused Theraphy for Couples The Guilford Press, New York. GREENBERG, E.F, ROBERT, N W (1982) The intergenerational

transmission of marital instability reconsidered. Journal of Marriage and the Family, 44, 335–347 GREENSPAN, P. (2003) Emotions, rationality and mind/body In Hatzimoysis, A (Ed), Philosophy and the emotions. Cambridge University Press, Cambridge, UK 814-834 GREITEMEYER, T. (2007) What do men and women want in a partner? Are educated partners always more desirable? Journal of Experimental Social Psychology, 43, 180-194. GRYCH, J.H, FINCHAM, FD (1990) Marital conflict and children’s adjustment: A cognitive-contextual framework. Psychological Bulletin, 108, 267-290 GUTTMANN, J., LAZAR, A (2004) Criteria for marital satisfaction: does having a child make a difference? Journal of Reproductive and Infant Psychology 22, 147-55. HADHÁZI, É., VARGHA, A (2010) Egyetemista lányok felnőtt kötődésének és koherencia érzésének vizsgálata. Erdélyi Pszichológiai Szemle, 4 HAJNAL, Á., SUSÁNSZKY, É, SZÁNTÓ, ZS, SCHMIED-SCHWAIGER, ZS (2005) A szülők válásának hatása a

gyermekek életminőségére. Fejlesztő Pedagógia, 16, 41-48 216 HALAMANDARIS, K.F, POWER, KG (1999) Individual differences, social support and coping with the examination stress: a study of the psychosocial and academic adjustment of first year home students. Personality and individual Differences, 26, 665-686 HALEY, J. (2001, 1976) A család életciklusa In: Horváth-Szabó, K (Szerk), Családpszichológia I. Szöveggyűjtemény Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba HALL, M., HALL, J (2011) Sacrifice and Marital Satisfaction Ideas and Research You Can Use: VISTAS 2011. HAMAMCI, Z. (2005) Dysfunctional relationship beliefs in marital conflict Journal of Rational - Emotive and Cognitive - Behavior Therapy, 23, 245-261. HARING-HIDORE, M., STOCK, W A, OKUN, M A, WITTER, R A (1985) Marital status and subjective well-being: A research synthesis. Journal of Marriage and the Family, 47, 947–953. HARLOW, H.F (1959) “Love in Infant Monkeys” Scientific American 200, 70- 74

HARRISON, A.A, SAEED, L (1977) "Let’s Make a Deal: An Analysis of Revelations and Stipulations in Lonely Hearts Advertisements". Journal of Psychology and Social Psychology, 35, 257-264. HARTER, S. (1985) Manual for the self-perception profile for children University of Denver, Denver. HARTER, S. (2003) The development of self-representations during childhood and adolescence In: Leary, M.R, Tangney, JP, Handbook of self and identity The Guilford Press, New York 610-642. HAWS, W. A, MALLINCKRODT, B (1998) Separation-individuation from family of origin and marital adjustment of recently married couples. American Journal of Family Therapy, 26, 293-306. HAZAN, C., SHAVER, PR (1987) Romantic love conceptualized as an attachment process Journal of Personality and Social Psychology, 52, 511-524. HAZAN, C., SHAVER, PR (1994) Attachment as an Organizatiomal Framework for Research on Close Relationships. Psychological Inquire, 5, 1-22 HEILMAN, M. E, WALLEN, A S, FUCHS, D, TAMKINS, M

M (2004) Penalties for success: Reactions to women who succeed at male tasks. Journal of Applied Psychology, 89, 416-427. HEISS, G.E, BERMAN, WH, SPERLING, MB (1996) Five scales in search of a construct: Exploring continued attachment to parents in college students. Journal of Personality Assessment, 67, 102-115. HENDRICK, C., HENDRICK, SS (1997) Love and Satisfaction In: Sternberg, RJ, Hajjat, M. (Eds), Satisfaction in close relationshis Guilford Press, New York 57-78 HERMANN, I. (1943) Az ember ősi ösztönei Pantheon Kiadás, Budapest HETHERINGTON, E.M, CAMARA, KA, FEATHERMAN, D (1983) Achievement and intellectual functioning of children in one-parent households. In: Spence, J (Ed), Assessing Achievement. WH Freeman, San Francisco 206–284 HICKS, M., PLATT, M (1970) Marital hapiness and stability: a review of research in the sixties. Journal of Marriage and the Family, 32, 553–574 HINDE, R. A (1997) Relationships: A dialectical perspective Psychology Press, East Sussex, UK.

HOLT-LUNSTAD, J., BIRMINGHAM,, W, LIGHT, KC (2008) Influence of a „warm touch” support enhancement intervention among married couples on ambulatory blood pressure, oxytocin, alpha amylase, and cortisol. Psychosomatic Medicine, 70, 976-985 HOMANS, G.C (1961) Social behaviour: Its elementary forms Routledge & Kegan Paul, London. HORNER, M. S (1972) Toward an understanding of achievement-related conflicts in women. Journal of Social Issues, 28, 157-175 HORVÁTH-SZABÓ, K. (2007) A házasság és a család belső világa A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézete és a Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány kiadványa, Budapest HOUSE, J. S, LANDIS, K R,UMBERSON, D (1988) Social relationships and health Science, 241, 540-545. 217 HUI, C. M, BOND, M H (2009) To please or to neglect your partner? Attachment avoidance and relationship-driven self-improvement. Personal Relationships, 16, 129-145 HUNGAROSTUDY (2002). Országos reprezentatív felmérés tervezése, statisztikai

módszerei, a minta leíró jellemzői és az alkalmazott kérdőívek. In: Kopp, M, Kovács, M E (Szerk), A magyar népesség életminősége az ezredfordulón, Budapest. 70-82 HUSTON, T., HOUTS, R (1998) The psychological infrastructure of courtship and marriage: The role of personality and compability in romantic relationships. In: Bradbury, TN (Ed), The developmental course of marital dysfunction. Cambridge University Press, New York 114-151 HUSTON, T.L, RUGGIERO, M, CONNER, R, GEIS, G (1981) ‘‘Bystander Intervention Into Crime: A Study Based on Naturally Occurring Episodes.” Social Psychology Quarterly, 14, 14–23. JANOVICS, F. (2008): Mutasd az avatarod, megmondom ki vagy: a kasztok iránti preferencia és személyiségjegyek kapcsolatának vizsgálata MMORPG játékosok körében. Személyiségpszichológiai Műhelymunka ELTE PPK, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék In: Rózsa, S., Kálmán, R, Kő, N, Nagy, H, Fiáth, T, Magi, A, Eisinger, A, Oláh, A

(2012) Az érzelmi arcfelismerés jelentősége és mérése a pszichológiai kutatásokban: Az Ekman-féle érzelmi detekció teszttel szerzett hazai tapasztalatok. Pszichológia, 32, 229-251 JEKIELEK, S. (1998) Parental conflict, marital disruption and children’s emotional well-being Social Forces, 76, 905-935. JOHN, O. P, HAMPSON, S E, GOLDBERG, L R (1991) Is there a basic level of personality description? Journal of Personality and Social Psychology, 60, 348-361. JOHN, O.P, SRIVASTAVA, S (1999) The Big-Five Trait Taxonomy: History, Measurement, and Theoretical Perspectives. University of California at Berkeley, Berkeley JOHNSON, D., AMOLOZA, T, BOOTH, A (1992) Stability and developmental change in marital quality: A three-wave panel analysis. Journal of Marriage and the Family, 54, 582-594 JOHNSON, D.W, JOHNSON, R (1999) Learning together and alone: Cooperative, competitive, and individualistic learning. Allyn & Bacon, Boston JOHNSON, G., SCHOLES, K, WHITTINGTON, R (2005)

Exploring Corporate Strategy, Prentice Hall, Harlow. JOHNSON, K.R, HOLMES, B M (2009) Contradictory messages: A content analysis of Hollywood-produced romantic comedy feature films. Communication Quarterly, 57, 352-373 JOHNSON, M.P (1973) Commitment: A conceptual structure and empirical application The Sociological Quarterly, 14. 395-406 JOHNSON, M.P (2008) Önbecsülés és alkalmazkodás ELTE Eötvös Kiadó, Budapest JOHNSON, M., BLOM, V (2006) Competence or relationships as a determinant of self-esteem Journal of Psychosomatic Research, 3, 297-298. JOHNSON, M.P, CAUGHLIN, JP, HUSTON TL (1999) The Tripartite Nature of Marital Commitment: Personal, Moral, and Structural Reasons to Stay Married. Journal of Marriage and the Family, 61, 160-177. JONES, W.H, ADAMS, JM (Eds, 1999) Handbook of interpersonal commitment and relationship stability. Plenum, New York 193-204 JOSE, O., ALFONS, V (2007) Do demographics affect marital satisfaction? Journal of Sex and Marital Therapy, 33, 73-85.

JÓZSA, L. (2010): Az Ötfaktoros Jelentudatosság Kérdőív (FFMQ) adaptálása magyar mintán Szakdolgozat. ELTE PPK, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék In: Rózsa, S, Kálmán, R., Kő, N, Nagy, H, Fiáth, T, Magi, A, Eisinger, A, Oláh, A (2012) Az érzelmi arcfelismerés jelentősége és mérése a pszichológiai kutatásokban: Az Ekman-féle érzelmi detekció teszttel szerzett hazai tapasztalatok. Pszichológia, 32, 229-251 KÁLMÁN, O. (2004) A tanulás újszerű megközelítése a tanárképzési gyakorlatban, Pedagógusképzés, 3, 103-108 KALMIJN, M., POORTMAN, AR (2006) His or her divorce? The gendered nature of divorce and its determinants. European Sociological Review, 22, 201-214 KAMARÁS, F. (1996) Európai termékenységi és családvizsgálat Budapest: KSH In: Pongrácz, T., Spéder, Zs, Szociológiai Szemle 2003, 4 KANE, H.S, JAREMKA, LM, GUICHARD, A, FORD, M, COLLINS, N, FEENEY, B.C (2007) Feeling supported and feeling satisfied: How one

partner’s attachment style predicts 218 the other partner’s perceived support, felt security, and relationship satisfaction. Journal of Social and Personal Relationships, 24, 535-556 KARNEY, B.R, BRADBURY, TN (1995) The longitudinal course of marital quality and stability: A review of theory, method, and research. Psychological Bulletin, 118, 3-34 KASHANI, J.H, DAHLMEIER, JM, BORDUIN, CM, SOLTYS, S, REID, JC (1995) Characteristics of anger expression in depressed children. Journal of the American Academy of Child and Adolescent Psychiatry, 34, 322-326. KASLOW, F.W, HAMMERSCHMIDT, H (1992) Long term „good" marriages: the seemingly essential ingredients. In: Brothers, BJ (Eds), Couples theraphy, multiple perspectives. The Haworth Press, Inc KATZ, L.F, GOTTMAN, JM (1993) Patterns of marital conflict predict children’s internalizing and externalizing behaviors. Developmental Psychology, 29, 940-950 KAUFMAN, A., LARSON, P J (2011) Personality and marital satisfaction

Unpublished manuscript. Retrieved from http://wwwprepare-enrichcom/research KEERA, A., GHIMIRE D (2012) Determinants of Marital Quality in an Arranged Marriage Society, Research Report, 12, 755-758. KELLY, E.L, CONLEY, JJ (1987) Personality and compatibility: A prospective analysis of marital stability and marital satisfaction. Journal of Personality and Social Psychology, 52, 2740 KELLY, G.A (1955) The Psychology of Personal Constructs Norton, New York KELLY, H., THIBAUT, HW (1978) Interpersonal relations: a theory of interdependence Wiley, Michigan University. KENNY, M. (1987) The extent and function of parental attachment among first-year college students. Journal of Youth and Adolescence, 16, 17–27 KENRICK, D.T, GROTH, GE, TROST, MR, SADALLA, EK (1993) Integrating evolutionary and social exchange perspectives on relationship: Effects of gender, self-appraisal, and involvement level on mate selection criteria. Journal of Personality and Social Psychology, 64, 951-969. KENRICK,

D.T, SUNDIE, JM, NICASTLE, LD, STONE, GO (2001) Can One Ever Be Too Wealthy or Too Chaste? Searching for Nonlinearities in Mate Jodgement. Journal of Personality & Social Psychology, 80, 462-471. KERRIE, K. (2009) Perceived stress, adult attachment, dyadic coping, and marital satisfaction of counseling graduate students. University of North, Greensboro KIECOLT-GLASER, J.K, NEWTON, TL (2001) Marriage and health: His and hers. Psychological Bulletin, 127, 472-503 KIRKPATRICK, C. (1963) The family In: Tóth, O (2012) Új anyák és új apák A gyerekvállalás motivációi. Demográfia, 55, 136–146 KIRKPATRICK, L.A (1998) Evolution, pair-bonding, and reproductive strategies: A reconceptalization of adult attachment. In: Simpson, JA, Rholes, WS (Eds), Attachment theory and close relationships. Guilford, New York 353-393 KIRKPATRICK, L. A, DAVIS, K (1994) Attachment Style, Gender and Relationship Stability: A Longitudinal Analysis. Journal of Personality and Social Psychology, 66,

502-512 KISGYÖRGYNÉ PONGÁCZ, D., MIRNICS, ZS, BAGDY, E, VARGHA, A, TÓTH, M (2006). Olson struktrális családdinamikai modelljének és mérőeljárásának ismertetése In: Bagdy E., Baktay Z, Mirnics Zs (Szerk), Pár - és családi kapcsolatok vizsgálata Bölcsész Konzorcium, Budapest. KISLER, T.S, CHRISTOPHER, FS (2008) Sexual exchanges and relationship satisfaction: Testing the role of sexual satisfaction as a mediator. Journal of Social and Personal Relationships, 2, 583-598. KISSNÉ VISZKET, M. (2006) Családi rituálék, mint protektív tényezők életciklus-váltás idején. Doktori Disszertáció Debreceni Egyetem KISSNÉ VISZKET, M. (2007) A stressz és egészség több szempontú értékelése: A Coping és Stressz Profil. In: Bagdy, E, Mirnics, Zs, Vargha, A (Szerk), Egyén-Pár-Család Animula Kiadó, Budapest. KISSNÉ VISZKET, M., HUNYADY, GY (2001) Coping and Stress Profile: Multilevel Assessment of Family Stress. Applied Psychology in Hungary 141–150 219

KLINE, J. (2005) TNC Codes and National Sovereignty: Deciding When TNCs Should Engage in Political Activity. Transnational Corporations 14, 29-53 KLOHNEN, E.C, JOHN, OP (1998) Working models of attachment: A theory-based prototype approach. In: Simpson, JA, Rholes, WS, (Eds), Attachment theory and close relationships. Guilford, New York KNEE, C.R (1998) Implicit theories of relationships: Assessment and prediction of romantic relationship initiation, coping, and longevity. Journal of Personality and Social Psychology, 74, 360. KNEE, C.R, CANEVELLO, A, BUSH, AL, COOK, A (2008) Relationship-Contingent Self-Esteem and the Ups and Downs of Romantic Relationships. Journal of Personality and Social Psychology, 96, 608-627. KOBAK, R.R, SEERY, A (1988) Attachment in Late Adolescence: Working Models, Affect Regulation, and Representations of Self and Others. Child Development, 59, 135-146 KOHUT, H. (1971) The analysis of the self International Universities Press, New York KOMLÓSI, P. (2009) A

családi élet − változások folyamata In: Gutman, B (Szerk), Családi boldogság, családi pokol? Az együttélés művészete. Jaffa Kiadó, Budapest, 71−96 KOPP, M. (1990) Anxiety, Freedom and Democracy Behavioural Psychotherapy, 18, 193-206 KOPP, M. (2009) Beteg társadalom, egészséges nemzet Kairosz Kiadó, Budapest KOPP, M., FALGER, P, APPELS, A, SZEDMÁK, S (1998) Depression and Vital Exhaustion are differentially related to behavioural risk factors for coronary heart disease. Psychosomatic Medicine, 60, 752–758. KOPP, M., FÓRIS, N (1995) A szorongás kognitív viselkedésterápiája Végeken Kiadó KOPP, M., SKRABSKI, A (1992) Magyar lelkiállapot Végeken Alapitvány, Budapest KOPP, M., SKRABSKI,Á (1995) Alkalmazott magatartástudomány A megbirkózás egyéni és társadalmi stratégiái, Corvinus, Budapest. KOPP, M., SKRABSKI, Á (2006) The significance of health psychology approach in transforming societies. European Health Psychologist, 3, 7-9 KOPP, M.,

SKRABASKI, Á (2009) Nők és férfiak egészségi állapota Magyarországon TÁRKI, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Budapest. KOPP, M.S, SZEDMÁK, S, LÓKE, J, SKRABSKI, Á (1997) A depressziós tünetegyüttes gyakorisága és egészségügyi jelentôsége a magyar lakosság körében. Lege Artis Medicine, 7,136144 KOVÁCS, R.R (2012) A házastársi kapcsolat, a párkapcsolati elégedettség narratív paszichológiai tartalomelemzéssel és pszichometriai eszközökkel történő vizsgálata, tekintettel a családi életciklusokra. Doktori értekezés, Pécs KOZÉKINÉ HAMMER, ZS. (2007) Az érzelmi és a fizikai távolság szabályozásának problematikája a párkapcsolatban. In: Demetrovics Zs, Kökönyei Gy, Oláh A (Szerk), Személyiséglélektantól az egészségpszichológiáig: Tanulmányok Kulcsár Zsuzsanna tiszteletére. Trefort Kiadó, Budapest. 340- 355 KOZÉKINÉ HAMMER, ZS., (2014a) Mediation of divorces, ie prezentation of a human method that helps to finish

of couple-relationships. Készült az Új Széchenyi Terv TÁMOP 4.12A/1-11/1-2011-0018 sz projektje keretében tankonyvtarhu KOZÉKINÉ HAMMER, ZS., IRING, Z (2014b) Sématerápiás szemléletmód lehetősége a párkapcsolati terápiákban. Paradigma, 2, 20-23 KÖKÖNYEI, GY., VÁRNAI, D (2007) A kapcsolati traumák – elhanyagolás és bántalmazás –hatásai az agyi, a biológiai és a lelki fejlődésre. In: Demetrovics, Zs, Kökönyei, Gy, Oláh, A (Szerk.), A személyiséglélektantól az egészségpszichológiáig Tanulmányok Kulcsár Zsuzsanna tiszteletére. Trefort Kiadó, Budapest 224-269 KÖVÉR, L., ÉGERHÁZI, A (2011) A párkapcsolati elégedettség vizsgálata a Young- féle séma-fókusz elmélet tükrében. Absztrakt VIKOTE Kongresszus KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (2012). Népességtudományi Kutatóintézete, „Életünk fordulópontjai” c. vizsgálat, Budapest Lelőhely: wwweletunkfordulopontjaihu, www.kshhu/nepesseg nepmozgalom KRISHNAKUMAR, A., BUEHLER, C

(2000) Interparental conflict and parenting behaviors: A meta-analytic review. Family Relations, 49, 25-44 220 KURDEK, L.A (1993) Nature and prediction of changes in marital quality for first-time parent and nonparent husbands and wives. Journal of Family Psychology, 6, 255-265 KURDEK, L.A (1998) Developmental changes in marital satisfaction: A 6-year prospective longitudinal study of newlywed couples. In: Bradbury, TN (Ed), The developmental course of marital dysfunction. Cambridge University, Cambridge 180-204 KURDEK, L.A, SCHMITT, JP (1986) Relationship Quality of Partners in Heterosexual Married, Heterosexual Cohabiting, and Gay and Lesbian Relationships. Journal of Personality and Social Psychology, 51, 711-720. KURIMAY, T. (1999) A családterápia kihívásai a XXI század küszöbén Bevezető és áttekintő tanulmány a családterápia professzionalizációjáról Magyarországon és alkalmazásának új irányvonalairól. Psychiatria Hungarica, 14, 631-643 KURIMAY, T.

(2001) A hangulatzavarok interperszonális aspektusai In: Szádóczky, E, Rihmer, Z. (Szerk), Hangulatzavarok Magyarországon Medicina Kiadó, Budapest KURIMAY, T. (Szerk, 2004) Családterápia és családkonzultáció Európai távoktatási tankönyv. Coincidencia Kiadó, Budapest KÜMMERLING, A., HASSEBRAUCK, M (2001) Schöner Mann und reiche Frau? Die Gesetze der Partnerwahl unter der Berücksichtigung gesellschaftlichen Wandels. Zeitschrift für Sozialpsychologie, 32, 81-94. LAWRENCE, D.M, SLATER, AG ROMANOVSKY, VE, NICOLSKY DJ (2008) Sensitivity of a model projection of near-surface permafrost degradation to soil column depth and inclusion of soil organic matter. Journal of Geophysical Research, 113 LAZARUS, R.S (1985) The psychology of stress and coping Issues in Mental Health Nursing, 7, 399-418. In: Oláh, A (2005) Érzelmek, Megküzdés és optimális élmény Trefort Kiadó, Budapest. LEDOUX, T., WINTEROWD, C, RICHARDSON, T, CLARK, JD (2010) Relationship of negative

self-schemas and attachment styles with appearance schemas. Body Image, 7, 213-217 LEVENSTEIN, S., KAPLAN, G A, SMITH, M (1995) Sociodemographic characteristics, life stressors, and peptic ulcer: a prospective study. Journal of Clinical Gastroenterology, 21, 185-192. LEVINGER, G. (1999) Duty toward whom? Reconsid-ering attractions and barriers as determinants of commitment in a relationship. In: JM Adams, WH Jones (Eds), Handbook of interpersonal commitment and relationship stability. Plenum, NewYork, NY 37–52 LEVINGER, G. BREEDLOVE, J (1966) Interpersonal attraction and agreement: A study of marriage partners. Journal of Personality and Social Psychology, 3, 367-372 LEWIS, J. (1998) Interpersonal relations and outcomes of individuality American Journal of Psychiatry, 155, 582-589. LEWIS, R., SPANIER, G (1979) Theorizing about the Quality and Stability of Marriage In: Burr, W.R, Hill, R, Nye, F I, Reiss, I (Eds), Contemporary Theories about the Family, Free Press, New York. LI, N.P,

KENRICK, DT (2006) Sex Similarities and Differences in Preferences for ShortTerm Mates: What, Whether, and Why Journal of Personality and Social Psychology, 90, 468– 489. LILLARD, L., WAITE, LJ (1995) Til Death Do Us Part: Marital Disruption and Mortality. American Journal of Sociology, 100, 1131-1156 LOCKSLEY, A. (1982) Social class and marital attitudes and behavior Journal of Marriage and the Family, 44, 427-440. LOPEZ, F. G, MITCHELL, P, GORMLEY, B (2002) Adult attachment and college student distress: Test of a mediational model. Journal of Counseling Psychology, 49, 460–467 LORENZ, K. (2001) A civilizált emberiség halálos nyolc bűne Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest. LUND, M. (1985) The development of investment and commitment scales for predicting continuity of personal relationships. Journal of Social and Personal Relationships 2, 13-23 LUND, R., DUE, P, MODVIG, J (2002) Cohabitation and marital status as predictors of mortality‐‐an eight year follow‐up study.

Social Science Medicine, 55, 673-679 LUO, S. (2009) Partner selection and relationship satisfaction in early dating couples: The role of couple similarity. Personality and Individual Differences, 47, 133-138 221 LUSSIER, Y., SABOURIN, S, TURGEON, C (1997) Coping strategies as moderators of the relationship between attachment and marital adjustment. Journal of Social and Personal Relationships, 14, 777–791. MACLEAN, A.P (2002) Attachment in marriage: Predicting marital satisfaction from partner matching using a three-group typology of adult attachment style. The Sciences and Engineering, 63, 1067. MALONE, T.P, MALONE, TP (2004) A bensőséges kapcsolatok művészete Ursus Libris, Budapest. 227-267 MALOUFF, J.M, NOBLE, W, SCHUTTE, NS, BHULLAR, N (2010) The effectiveness of bibliotherapy in alleviating tinnitus-related distress. Journal of Psychosomatic Research 68, 245-51. MARCENES, W. S, SHEIHAM, A (1996) The relationship between marital quality and oral health status. Psychology

and Health, 1, 357-369 MARKEY, C. N, MARKEY, P M, SCHNEIDER, C, BROWNLEE, S (2005) Marital Status and Health Beliefs: Different Relations for Men and Women. Sex Roles, 53, 443-451 MARKMAN, H.J, HAHLWEG, K (1993) The prediction and prevention of marital distress: An international perspective. Clinical Psychology Review, 13, 29-43 MARTIN, L. R, FRIEDMAN, HS, CLARK, KM, TUCKER, JS (2005) Longevity following the experience of parental divorce. Social Science and Medicine, 61, 2177-2189 MARTIN, R., WATSON, D, WAN, CK (2000) A three-factor model of trait anger: Dimensions of affect, behavior, and cognition. Journal of Personality, 68, 869–897 MARTIN, T. C, BUMPASS, LL (1989) Recent trends in marital disruption Demography, 26, 37–51. MASLOW, A. (2003) A lét pszichológiája felé Budapest, Ursus Libris MASON, O., PLATTS, H, TYSON, M (2010) Early maladaptive schemas and adult attachment in a UK clinical population. Psychology and Psychotherapy: Theory, Research and Practice, 78, 549-564.

MATHEWS, M. (2002) A study of factors contributing to marital satisfaction Dissertation University of Zululand. MAYNE, T. J, O’LEARY, A, MCCRADY, B, CONTRADA, R, LABOUVIE, E (1997) The differential effects of acute marital distress on emotional, physiological and immune functions in maritally distressed men and women. Psychology and Health, 12, 277-288 MCADAMS, D. P, POWERS, J (1981) Themes of intimacy in behavior and thought Journal of Personality and Social Psychology, 40, 573-587. MCCABE, M. (2006) Satisfaction in marriage and committed heterosexual relationships: past, present, and future. Annual review of sex research, 17, 39-58 MCKENZIE, P.T (2003) Factors of Successful Marriage: Accounts from Self-Described Happy Couples. In partial fulfillment of the requirements for the degree of doctor of philosophy, Howard University. MCNULTY, J.K (2008) Forgiveness in marriage: Putting the benefits into context Journal of Family Psychology, 22, 171–175. MEAD, G.H (1934) Mind, Self, and

Society University of Chicago, Chicago MEDALIE, J. H, STANGE, K C, ZYANSKI, S J, GOLDBOURT, U (1992) The importance of biospychosocial factors in the development of duodenal ulcer in a cohort of middleaged men. American Journal of Epidemiology, 136, 1280-1287 MEISSNER, M.N (1978) The conceptualization of marriage and family dynamics from a psychoanalytic perspective, in Marriage and Marital Therapy: Psychoanalytic, Behavioral, and Systems Theory Perspectives. Paolino, TJ Jr, McCrady, BS (Eds), Brunner/Mazel, New York 25–88. MELAHAT, I.H, SLEIM, H (2011) The relationship between forms and durations of relationships and attachment styles of couples. Procedia – Social and Behavioral Sciences, 30, 2567-2574. MÉREI, F., V BINÉT, Á (1999): Gyermeklélektan Medicina Könyvkiadó, Budapest METTS, S., CUPACH, W R (1989) Situational influence on the use of remedial strategies in embarrassing predicaments. Communication Monographs, 56, 151-162 222 METTS, S., CUPACH, WR (1990) Remedial

processes in embarrassing predicaments In: Anderson, J. A (Ed), Communication yearbook, 13 Sage, Beverly Hills, CA 323-352 MEYERS, S.A, LANDSBERGER, SA (2002) Direct and indirect pathways between adult attachment style and marital satisfaction. Personal Relationships 9, 159–172 MIHALEC, G. (2011) A PREPARE/ENRICH párkapcsolati diagnosztikai teszteljárások alkalmazása a pár- és családterápiában. Családterápiás Hírmondó, 1-2, 108-119 MIKULA, G. (1993) On the experience of injustice In: Stroebe, W, Hewstone, M (Eds), European review of social psychology. Wiley Chichester, UK 223–244 MIKULINCER, M. (1995) Attachment style and the mental representation of the self Journal of Personality and Social Psychology, 69, 1203-1215. MIKULINCER, M. (1997) Adult attachment style and information processing: Individual differences in curiosity and cognitive closure. Journal of Personality and Social Psychology, 72, 1217–1230 MIKULINCER, M., FLORIAN, V, WELLER, A (1993) Attachment

style, coping strategies, and posttraumatic psychological distress: the impact of the Gulf War in Israel. Journal of Personality and Social Psychology, 64, 817–826. MIKULINCER, M., GOODMAN, G S (Eds) (2006) Dynamics of romantic love: Attachment, caregiving, and sex. Guilford Press, New York MIKULINCER, M., NACHSON, O (1991) Attachment styles and patterns of self-disclosure Journal of Personality and Social Psychology, 61, 321-331. MIKULINCER, M., SHAVER, PR, PEREG, L (2003) The attachment behavioral system in adulthood: Activation, psychodinamics and interpersonal process. In: Zanna, MP (Ed) Advances in experimental social psychology 35. Academic Press, San Diego 56-152 MINNOTTE, K., PEDERSEN D E (2010) “Gender Ideology, Family-to-Work Conflict and Marital Satisfaction in Dual-Earner Couples.” Paper presented at the annual meeting of the National Council on Family Relations, Minneapolis, Minnesota. MINUCHIN, S. (2005) Családok és családterápia Családterápiás olvasókönyv

15 Animula Kiadó, Budapest. MINUCHIN, P., COLAPINTO, J, MINUCHIN, S (2002) Krízisről krízisre A szegény családok segítése. Animula Kiadó, Budapest MINUCHIN, S., FISHMAN, HC (1981) Family therapy techniques Harvard University Press, Cambridge. MINUCHIN, S., NICHOLS, M P (1993) Family healing: Tales of hope and renewal from family therapy. Free Press, New York MIRNICS, ZS. (2006) A személyiség építőkövei HEFOP-Bölcsész Konzorcium, Budapest MIRNICS ZS., BAGDY E (2006) A pár- és családvizsgálatok kutatásmódszertani szempontjai In: Bagdy, E. (Szerk), Pár-és családi kapcsolatok vizsgálata E-book chapter HEFOP-Bölcsész Konzorcium, Budapest. MIRNICS, ZS., BAJOR, A, SZTANKOVJÁNSZKY, SZ, NICK, SZ (2007): Kötődési stílus és párkapcsolati interakciók. In: Bagdy, E, Mirnics, Zs, Vargha, A (Szerk), Egyén-pár-család, Animula, Budapest. MOELLER, M.L (2003) Az igazság kettesben kezdődik A pár-beszéd fontoságáról Pont MOLLER, A.T, VAN DER MERWE, J D (1997)

Irrational beliefs, interpersonal perception and marital adjustment. Journal of Rational Emotive and Cognitive Behavioral Therapy, 15, 260290 MOLLER, A.T, VAN ZYL, PD (1991) Relationships beliefs, interpersonal perception and marriage adjustment. Journal of Clinical Psychology, 47, 28-33 MOORE, K.A, STIEF, TM (1989) Changes in Marriage and Fertility Behavior: Behavior versus Attitudes of Young Adults. Chlid Trends, Washington MOORE, S., LEUNG, C (2002) Young people’s romantic attachment styles and their associations with well-being. Journal of Adolescence, 25, 243-255 MORGAN, H. J, SHAVER, P R (1999) Attachment processes and commitment to romantic relationships. In: Adams, JM, Jones, WH (Eds), Handbook of interpersonal commitment and relationship stability. Plenum Press, New York MÓROTZ, K., PERCZEL, FD (2010) Kognitív viselkedésterápia Medicina Kiadó, Budapest 223 MORRISON, D. R, COIRO, M J (1999) Parental conflict and marital disruption: Do children benefit when

high-conflict marriages are dissolved?. Journal of Marriage and the Family, 61, 626-637. MOTT, F. L, MOORE, S F (1979) The causes of marital disruption among young Americans: an interdisciplinary perspective. Journal of Marriage and the Family, 41, 355–365 MOLLER, A.T, RABE,HM, NORTJE,C (2001) Dysfunctional beliefs and marital conflict in distressed and nondistressed married individuals. Journal of Rational-Emotive & Cognitive Behavior Therapy, 19, 259-270. MURPHY, B., BATES, G W (1997) Adult attachment style and vulnerability to depression Personality and Individual Differences, 22, 835–844. MURRAY, S. I, HOLMES, J G, GRIFFIN, D W (1996) The benefits of positive illusions: Idealization and construct of satisfaction in close relationships. Journal of Personality and Social Psychologym, 70, 79-98. MURRAY, S.L, HOLMES, JG, GRIFFIN, DW (2000) Self-esteem and the quest for felt security: How perceived regard regulates attachment processes. Journal of Personality and Social

Psychology, 78, 478–498. MURRAY, S.L, LEDER, S, MCGREGOR, JCD, HOLMES, JG, PINKUS, RT, HARRIS, B. (2009) Becoming irreplaceable: How comparisons to a partner’s alternatives differentially affect low and high self-esteem people. Journal of Experimental Social Psychology, 45, 1180-1190. MURRAY, S. L, ROSE, P, GRIFFIN, D, BELLAVIA, G (2003) Calibrating the sociometer: The relational contingencies of self-esteem. Journal of Personality and Social Psychology, 85, 63–84. MURRAY, S.L, ROSE, P, BELLAVIA, G, HOLMES, J, KUSCHE, A (2002) When rejection stings: How self-esteem constrains relationshipenhancement processes. Journal of Personality and Social Psychology, 83, 556–573. MURSTEIN, B.I (1987): Clarification and Extension of the SVR theory in Dyadic Pairing Journal of Marriage and the Family, 49, 929–933. NAGY, G. (2011) Papírral vagy anélkül? Az élettársi és a házastársi kapcsolat összevetése az elköteleződés, párkapcsolati elégedettség és felnőttkori kötődés

tükrében. Szakdolgozat, ELTE, PPK. Konzulens: Kozékiné Hammer Zsuzsanna NAGY, L. (2005) A felnőtt kötődés mérésének egy új lehetősége: a Közvetlen Kapcsolatok Élményei kérdőív. Pszichológia, 3, 223-245 NAPIER, A. Y (1990) A törékeny kapcsolat Animula Kiadó, Budapest NEWCOMB, T.M (1963) Stabilities underlying changes in interpersonal attraction Journal of Abnormal and Social Psychology, 66, 376–386. NOCK, S.L (1995) A Comparison of Marriages and Cohabiting Relationships Journal of Family Issues January 1, 53-76. NORMAN, W.T (1963) „Toward an adequate taxonomy of personality attributes: Replicated factor structure in peer nomination personality ratings". Journal of Abnormal and Social Psychology, 66, 574–583. OFARRELL, T. J, HOOLEY, J, FALS-STEWART, W, CUTTER, H S G (1998) Expressed emotion and relapse in alcoholic patients. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 66, 744-752. OLÁH, A. (2004) Megküzdés és pszichológiai immunitás In: Pléh,

Cs Boross, O (Szerk), Bevezetés a Pszichológiába. Osiris Kiadó, Budapest, pp 631-634 OLÁH, A. (2005) Érzelmek, megküzdés és optimális élmény Belső világunk megismerésének módszerei. Trefort Kiadó, Budapest OLÁH, A. (1993) Szorongás, megküzdés és megküzdési potenciál Kandidátus Disszertáció, Budapest. OLIVER, J.M, PAULL, JC (1995) Self-esteem and self-efficacy; perceived parenting and family climate; and depression in university students. Journal of Clinical Psychology, 50, 46781 OLSON, D. H, GORALL, D M (2006) FACES IV and the Circumplex Model Life Innovations, Inc. 2660 Arthur Street, Roseville, MN 55113 224 OLSON, D.H (1986) Circumplex Model VII: Validation Studies and FACES III Family Process, 25, 337-351. OLSON, D.H (1995) Coping and Stress Profile: Understanding Personal and Relationship Stress. Minneapolis, MN: Carlson Learning Company OLSON, D.H (1997) Family stress and coping: A multisystem perspective In: Dreman, S (Ed.) The family ont he

Threshold of the 21st Century Lawrence Erlbaum Associates Publishers, Mahwah, New Yersey, London. 259-280 OLSON, D.H (2000) Circumplex model of marital and family systems Journal of Family Therapy, 22, 144-167. OLSON, D.H (2007) The Coping & Stress Profile EPIC Online Version Development and Validation Report. Inscape Publishing, Inc OLSON, D.H, DEFRAIN, J, OLSON, A (1998) Building Relationships Minneapolis: Life Innovations, Inc. 337-351 OLSON, D.H, GORALL, D M (2003) Circumplex model of marital and family systems In: Walsh, F. (Ed) Normal Family Processes Guilford, New York 514-547 OLSON, D.H, STEWART, KL, WILSON, LR (1991) Coping and Stress Profile (CPS) Life Innovation, Mineapolis. PAKSI, B., FELVINCZI, K, SCHMIDT, A (2011) Vulnerabilitás és drogfogyasztás In: Tamás, P., Bulla, M (Szerk), Sebezhetőség és adaptáció MTA Szociológia Kutatóintézet – Országos Környezetvédelmi Tanács, Budapest. 375-414 o PAKSI, B., SCHMIDT, A (2006) Pedagógusok mentálhigiénés

állapota Különös tekintettel az iskolai érték átadást, egészségfejlesztést és problémakezelést befolyásoló dimenziókra. Új Pedagógiai Szemle. 48-65 PAPINI, D.R, ROGGMAN, LA, ANDERSON, J (1991) Early-adolescent perceptions of attachment to mother and father: A test of emotional-distancing and buffering hypotheses. Journal of Early Adolescence, 11, 258–275. PASCH, L.A, BRADBURY, TN (1998) Social support, conflict, and the development of marital dysfunction. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 66, 219–230 PEARLIN, L.I, JOHNSON JS (1977) Marital stratus, life strains and depression American Sociological Review, 42, 704–715. PEDROSA G.F, RUPRECHT, R (2003) Current aspects of attachment theory and development psychology as well as neurobiological aspects in psychiatric and psychosomatic disorders. Nervenarzt, 74, 965-971 PERCZEL FORINTOS, D. (2006) Reménytelenség, problémamegoldás és megküzdés Magyar Pszichológiai Társaság XVII. Nagygyűlése,

Budapest, Absztrakt könyv: 246 old PERCZEL FORINTOS, D. (2011) Az öngyilkossági veszélyeztetettség új kognitív modellje: a csapdába esettségi modell. Magyar Pszichológiai Társaság Jubileumi XX Országos Tudományos Nagygyűlése, Budapest. Absztraktkönyv: 20 old PERCZEL FORINTOS, D., KISS, ZS, AJTAY, GY (Szerk, 2005, 2007) Kérdőívek, becslőskálák a klinikai pszichológiában. OPNI, Bp PERLS, F. (1969) In and Out of the Garbage Pail Real People Press; Lafayette, CA PETERSON, J.L, DEHART, T (2013) Regulating connection, Implicit self-esteem predicts positive non-verbal behavior during romantic relationship-threat. Journal of Experimental Social Psychology, 49, 99-105. PHILLIPSON, C. (1997) Social Relationships in Later Life: A Review of the Research Literature. International Journal of Geriatric Psychiatry, 12, 505–512 PIAGET, J. (1953) Origins of intelligence in the child London, Routledge PIGNICZKINÉ RIGÓ, A., KÖLTŐ, A (2012) Az önsegítés szerepe az

egészség fejlesztésében és az életminőség megőrzésében. In: Urbán, R, Demetrovics, Zs, Rigó, A, Oláh, A. (Szerk), Az egészségpszichológia elmélete és alkalmazása II: Klinikai egészségpszichológia Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 251-285 PINES, A.M (2005) Love and work: the relationship between their unconscious choices and burnout. In Alexander, A, Stamatios, A, Cooper, A, Cooper, L (2005) Research Companion to Organisational Health Psychology. MPG books, Cheltenham 564-578 PLATTS, H., TYSON, M, MASON, O (2002) Adult attachment style and core beliefs: Are they linked. Clinical Psychology and Psychotherapy, 9, 332–348 225 PONGRÁCZ, T. ÉS SPÉDER ZS (2003): Élettársi kapcsolat és házasság – hasonlóságok és különbségek az ezredfordulón. Szociológiai Szemle, 4, 55–75 POPE, H., MUELLER CW (1976) The intergenerational transmission of marital instability: comparison by race and sex. Journal of Family Issues, 32, 49–66 POURSHARIFI, H., BIDADIAN,

M, BAHRAMIZADEH, H, SALEHINEZHAD, M (2011). The Relationship between Early Maladaptive Schemas and Aspects of Identity in Obesity Procedia-Social and Behavioral Sciences, 30, 517-523. POWERS, S. I, PIETROMONACO, P R, GUNLICKS, M, SAYER, A (2006) Dating Couples’ Attachment Styles and Patterns of Cortisol Reactivity and Recovery in: Response to a Relationship Conflict. Journal of Personality and Social Psychology, 90 613-628 PRIGERSON, H. G, MACIEJEWSKI, P K, ROSENHECK, R A (2000) Preliminary explorations of the harmful interactive effects of windowhood and marital harmony on health, health service use, and health care costs. Gerontologist, 40, 349-357 PTACEK, J. T, DODGE, K L (1995) Coping strategies and relationship satisfaction in couples. Personality and Social Psychology Bulletin, 21, 76–84 RASCHKE, H. J (1988) Divorce In: Sussman, MB, Steinmetz, SK,(Ed), Handbook of Marriage and the Family. Plenum Press, New York, London 597–624 REGAN, P. (1998) Of lust and love: Beliefs

about the role of sexual desire in romantic relationships. Personal Relationships, 5, 139-157 REINHERZ, H.Z, GIACONIA, RM, HAUF, AM, WASSERMAN, MS, PARADIS, AD (2003). General and specific chlidhood risk factors for depression and drug disorders by early adulthood. Journal of American Academy of Child and Adolescent Psychiatry, 39, 223-231 RENSHAW, K.D, BLAIS, RK, SMITH, TW (2010) Components of Negative Affectivity and Marital Satisfaction: The Importence of Actor and Partner Anger. Journal of Research in Personality, 44, 328-334. RHOADES, G.K, STOCKER, CM (2006) Can spouses provide knowledge of each other’s communication patterns? A study of self-reports, spouses’ reports, and observation coding. Family Process, 45, 499-511. RIGGIO, H., WEISER, D (2008) Attitudes toward marriage: Embeddedness and outcomes in personal relationships. Personal Relationships, 15, 123-140 ROBINSON, L.C, BLANTON, PW (1993) Marital strengths in enduring marriages Family Relations, 42, 38–45. ROBLES,

T.F, KIECOLT-GLASER, JK (2003) The physiology of marriage: Pathways to health. Physiology and Behavior, 79, 409-416 ROGERS, C.R (2006) Valakivé Válni A személyiség születése Edge 2000 Kiadó, Budapest ROGERS, S.J, AMATO, P R (1997) Is marital quality declining? The evidence from two rations. Social Forces, 3, 1089–1110 ROGERS, S. J, AMATO, PR (2000) "Have changes in gender relations affected marital quality?", Social Forces, 79, 731-753. ROGGE, R. D, COBB, RJ, JOHNSON, M D, LAWRENCE, EE, BRADBURY, TN (2002). The CARE Program: A preventive approach to marital intervention In: Gurman, A, Jacobson, N. (Eds), Clinical handbook of couple therapy Guilford Press, New York 420–435 ROLLINS, B., FELDMAN, H (1970) Marital satisfaction over the family life cycle Journal of Marriage and the Family, 32, 20–28. ROSENBERG, M. (1965) Society and adolescent self-image Princeton University Press, Princeton, NJ ROSENBERG, M. (1979) Conceiving the self Basic Books, New York ROSENBERG,

M. B (2001) A szavak ablakok vagy falak Agykontroll Kft, Budapest ROSENBLATT, P.C (1977) “Needed Research on Commitment in Marriage,” In: Levinger, G., Raush, HL (Eds), Close Relationships: Perspectives on the meaning of Intimacy University of Massachusetts Press, Amherst. ROSS, C.E, MIROWSKY, J (2013) Theory and Modeling in the Study of Intimate Relationships and Health. Journal of Health and Social Behavior, 54, 67-71 RÓZSA, S., KÁLMÁN, R, KŐ, N, NAGY, H, FIÁTH, T, MAGI, A, EISINGER, A, OLÁH, A. (2012) Az érzelmi arcfelismerés jelentősége és mérése a pszichológiai kutatásokban: Az Ekman-féle érzelmi detekció teszttel szerzett hazai tapasztalatok. Pszichológia, 32, 229-251 226 RÓZSA, S., VKOMLÓSI, A (2014) A Rosenberg Önbecsülés Skála Pszichometriai jellemzői: a pozitívan és negatívan megfogalmazott tételek működésének sajátosságai. Pszichológia, 34, 149-174. RÓZSA, S., KŐ, N, OLÁH, A (2006) Rekonstruálható-e a Big-Five a hazai mintán?

Magyar Pszichológiai Szemle, 26, 57-76. RÓZSA, S., PUREBL, GY, SUSÁNSZKY, É, KŐ, N, SZÁDÓCZKY, E, RÉTHELYI, J, DANIS, I., SKRABSKI, Á, KOPP, M (2008) A megküzdés dimenziói: A Konfliktusmegoldó Kérdőív hazai adaptációja. Mentálhigiéne és Pszichoszomatika,, 9, 217-241 RÓZSA, S., PUREBL, GY, SUSÁNSZKY, É, KŐ, N, SZÁDÓCZKY, E, RÉTHELYI, J, DANIS, I., SKRABSKI, Á, KOPP, M (2008) A megküzdés dimenziói: A Konfliktusmegoldó Kérdőív hazai adaptációja. Mentálhigiéne és Pszichoszomatika, 9, 217-241 RÓZSA, S., SZÁDÓCZKY, E, FÜREDI, J (2001) A Beck Depresszió Kérdőív rövidített változatának jellemzői hazai mintán. Psychiatria Hungarica, 16, 379-397 RUSBULT, C.E (1979) Commitment and Satisfaction in Romatic Associations: A Test of the Investment Model. Journal of Experimental Social Psychology, 16, 172-186 RUSBULT, C.E, BUUNK, BP (1993) Commitment processes in close relationships: An interdependence analysis. Journal of Social and Personal

Relationships, 10,175-204 RUSBULT, C.E, MARTZ, J M, AGNEW, C R (1998) The investment model scale: Measuring commitment level, satisfaction level, quality of alternatives, and investment size. Personal Relationships, 5, 357-391. RUSSELL, C.S (1974) Transition to parenthood: problems and gratifications Journal of Marriage and the Family, 36, 294–302. RUSSEL–CHAPIN, L.A, CHAPIN, TG (2001) The relationship of Conflict resolution Styles and Certain Marital Satisfaction Factors to Marital Distress. The Family Journal, 9, 259-264 SAHIN, Z. S, NALBONE, D P, WETCHLER, J L, BERCIK, J M (2010) The Relationship of Differentiation, Family Coping Skills, and Family Functioning with Optimism in College-Age Students. Contemporary Family Therapy, 32, 238-256 SAKALLI, N., UGURLU, BB (2003) How do romantic relationship satisfaction, gender stereotypes, and gender relate to future time orientation in romantic relationships? The Journal of Psychology Interdisciplinary and Applied, 137, 294-303.

SALKOVSKIS, P.M (2010) Cognitive behavioural therapy In: Barker, M, Vossler, A, Langdridge, D. (Eds), Understanding Counselling and Psychotherapy SAGE Publications/Open University. SATIR, V. (1972, 1999) A család együttélésének művészete Az új családműhely Coincidencia Kft., Budapest SATIR, V., BANMEN, J, GERBER, J, GÖMÖRI, M (2006) A Satir-modell – Családterápia és ami azon túl van. Ursus Libros, Budapest SCHACHNER, D.A, SHAVER, PR (2004) Attachment dimensions and motives for sex Personal Relationships, 11, 179-195. SCHMIDT, N.B, JOINER, TE, YOUNG, JE, TELCH, MJ (1995) The schema questionnaire: Investigation of psychometric properties and the hierarchical structure of a measure of maladaptive schemas. Cognitive Therapy and Research, 19, 295-321 SCHMITT, D. P (2011) Psychological adaptation and human fertility patterns: Some evidence of human mating strategies as evoked sexual culture. In: Booth, A and Crouter, A C (Eds), Romance and sex in adolescence and emerging

adulthood: Risks and opportunities. Lawrence Erlbaum Associates, Mahwah, NJ. 161-170 SCHRAMM, D.G (2007) Economic hardship, stressors, and marital quality among stepcouples: an examination of direct and indirect effects. Doctor Dissertation, Auburn, Alabama SCHUMAKER, S.A, HILL, DR (1991) Gender differences in social support and physical health, 10, 102-11. SCHWARZER, R., SCHWARZER, C (1996) A critical survey of coping instruments In: Zeidner, M., Endler, NS (Eds), Handbook of Coping Wiley, New York SCIANGULA, A., MORRY, MM (2009) Self-esteem and perceived regard: How I see myself affects my relationship satisfaction. The Journal of Social Psychology, 149,143–158 SHACKELFORD, T.K (2001) Self-esteem in marriage: An evolutionary psychological analysis. Personality and Individual Differences, 30, 371-390 227 SHARP, E., GANONG, L (2000) Raising awareness about marital expectations: Are unrealistic beliefs changed by integrative teaching? Family Relations, 49,71-76. SHARPSTEEN, D.J,

KIRKPATRICK, LA (1997) Romantic jealousy and adult romatic attachment. Journal of Personal and Social Psychology, 72, 627-640 SHOREY, R.C, ANDERSON, S, STUART, GL (2012) Gender differences in early maladaptive schemas in a treatment seeking samle of alcohol dependent adults. Substance Use & Misuse. 47, 108-116 SCHUMAKER, S.A, HILL, DR (1991) Gender differences in social support and physical health. Health Psychology, 10, 102-111 SILLARS, A., CANARY, DJ, TAFOYA, M (2004) Communication, conflict and the qulity of family relationships. In: Vangelisti, AL (Ed), Handbook of Family Communication Lawrence Erlbaum Associates, Mahwah, New Yersey. SIMARD, V., MOSS, E, PASCUZZO, K (2011) Early maladaptive schemas and child and adult attachment: A 15 year longitudinal study. Psychology and Psychotherapy: Theory Research and Practice, 84, 349-366. SIMON, R.W, MARCUSSEN, K (1999) Marital Transitions, Marital Beliefs, and Mental Health. Journal of Health and Social Behavior, 40, 111-125 SIMPSON,

J.A (1990) Influence of attachment styles on romantic relationships Journal of personality and Social Psychology, 59, 971-980. SIMPSON, J.A, RHOLES, WS (1998) Attachment theory: A glance at the past, a look to the future. In: Simpson, J A, Rholes, WS (Eds), Attachment Theory and Close Relationships Guilford Press, New York. 3-21 SIPOS, K., SIPOS, M, SPIELBERGER, CD (1988) A State-Trait Anxiety Inventory (STAI) magyar változata. In: Mérei, F, Szakács, F (Szerk), Pszichodiagnosztikai Vademecum I Explorációs és biográfiai módszerek, tünetbecslő skálák, kérdőívek. 2 rész Tankönyvkiadó, Budapest. 123-125 SKOLNICK, A. S (1996) The Intimate Environment Exploring Marriage and the Family University of California, Berkeley. SMITH, T.W, GALLO, LC, NGU, L, GOBLE, L, STARK, KA (1998) Agency, communion, and cardiovascular reactivity during marital interaction. Health Psychology, 17, 537–545. SOUTH, S.J (1985) Economic conditions and the divorce rate Journal of Marriage and the

Family, 47, 31–41. SPANIER, G.B (1976) Measuring dyadic adiustment: new scales for assessing the quality of marriage and similar dyads. Journal of Marriage and the Family, 38, 15-28 SPANIER, G.B, LEWIS, RA (1980) Marital quality: a review of the seventies Journal of Marriage and the Family, 42 825–839. SPENCE, S.H, NAJMAN, JM, BOR, W, és mtsai (2002) Maternal anxiety and depression, poverty and marital relationship factors during early childhood as predictors of anxiety and depressive symptoms in adolescence. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 43, 457-466 SPENCE, J.T, BUCKNER, CE (2000) Instrumental and expressive traits, trait stereotypes, and sexist attitudes: what do they signify? Psychology of Women Quartely, 24, 44-62. SPERLING, M.B, BERMAN, WH (1991) An attachment classification of desperate love Journal of Personality Assessment, 56, 45-55. SPIELBERGER, C. D (1983) The state‐trait anxiety inventory‐STAI form Y (test manual), Palo Alto: Consulting Psychologists

Press. SPIELBERGER, C.D (2005) Call for nominations of IAAP officers and board members International Association of Applied Psychology Newsletter, 17, 30-37. SPIELBERGER, C.D, GORSUCH, RL, LUSHENE, RE (1970) Manual for the State‐Trait Anxiety Inventory. Palo Alto, CA: Consulting Psychologists Press SPITZE, G., SOUTH, S (1985) Womens employment, time expenditure, and divorce Journal of Family Issuses, 6, 307-329. SPREECHER, S., SULLIVAN, Q, HATFIELD, E (1994) Mate selection preferences: gender differences examined in a national sample. Journal of Personal and Social Psychology, 66, 10741080 228 SRIVASTAVA, S., BEER, J S (2005) How self-evaluations relate to being liked by others: Integrating sociometer and attachment perspectives. Journal of Personality and Social Psychology, 89, 966-977. STACKERT, R.A, BURSIK, K (2003) Why am I unsatisfied? Adult attachment style, gendered irrational relationship beliefs, and young adult romantic relationship satisfaction. Personality and

Individual Differences, 34, 1419-1429. STANLEY, S.M, MARKMAN, HJ (1992) Assessing commitment in personal relationships Journal of Marriage and The Family, 54, 595-608. STAUDER A., KONKOLY THEGE, B (2006) Az Észlelt Stressz Kérdív (PSS) magyar verziójának jellemzi. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7, 203-216 STEPHAN, W.G, YBARRA, O, BACHMAN, G (1999) Prejudice toward immigrants: An integrated threat theory. Journal of Applied Social Psychology, 29, 2221-2237 STERNBERG, R. J (1986) A triangular theory of love Psychological Review, 93, 119-135 STERNBERG, R. J, HOJJAT, M (1997) Satisfaction in Close Relationships The Guildford Press, New York. STEUBER, K. R (2005) Adult attachment, conflict style, and relationship satisfaction: a comprehensive model. Faculty of the University of Delaware STINNETT, N., STINNETT, N (1995) Family life religious education, In Atkinson, H, (Ed), Handbook of young adult religious education. REP, Birmingham, 271-290 STINNETT, N., STINETT,N, BEAM, J,

BEAM, A (1999) Fantastic families Howard Publishing Co., West More STORY, L.B,TN BRADBURY (2004) “Understanding marriage and stress: Essential questions and challenges”. Clinical Psychology Review, 23, 1139-1162 SUITOR, J.J, PILLEMER, K (1994) „Transition to the Status of Family Caregiver: A New Framework for Studying Social Support and Well-Being.” In: Tahl, S M (Ed), Legacy of Longevity: Health and Health Care in Later Life. Sage Publications, London 310-337 SULLIVAN, B. F, SCHWEBEL, AI (1996) Birth-order position, gender, and irrational relationship beliefs. Individual Psychology, 52, 54-64 SZÉKELY, I. (2003): Tárgykapcsolat-elmélet a családterápiában Animula, Budapest SZÉL, B. (2010) A hosszú távú párkapcsolatok sikerességének mérése Statisztikai Szemle, 86, 440−457. SZENDI, G. (2008) A nő felemelkedése és tündöklése Jaffa Kiadó, Győr SZENDI, G. (2009) Nőgyógyászati pszichoszomatika In: Kopp, M, Berghammer, R (Szerk), Orvosi pszichológia.

Medicina Könyvkiadó, Budapest 387-396 SZILÁGYI, V. (2006) Szexuálpszichológia Tankönyv és dokumentáció Medicina Kiadó, Budapest. SZILÁGYI, V. (2010) A nemek viszonyának jövője Egyenrangúság, nyitottság, önmegvalósítás. Háttér Kiadó, Budapest 35- 84 SZKLENÁRIK, P., KÖRMENDI, A (2012) Maladaptív sémák állami gondoskodásban élő gyerekeknél. Új Pedagógiai Szemle, 7 TASKER, F. L, RICHARDS, M P (1994) Adolescents attitudes toward marriage and marital prospects after parental divorce: A review. Journal of Adolescent Research, 9, 340-362 TAYLOR, P.A, GLENN ND (1976) The Utility of Education and Attractiveness for Females’ Status Attainment through Marriage. American Sociological Review, 41, 484–498 TAYLOR, S. E, KEMENY, M E, REED, G, M, BOWER, J E, GRUENEWALD, T L (2000). Psychological resources, positive illusions, and health American Psychology, 55,99-109 TENNEN, D. (2001) You just don’t understand: Women and Men in Conservation Paperback Rhe

Wahington Post, 24, 1880. TERMAN, L. M (1938) Psychological factors in marital happiness McGraw-Hill, NewYork TERMAN, L.M, ODEN, MH (1947) The gifted child grows up: Twenty-five year followup of a superior group. Stanford, Stanford University Press THIBAUT, J. WALKER, L (1975) Procedural justice: A psychological analysis Wiley, New York. THIMM, J.C (2011) Incremental validity of maladaptive schemas over five-factor model facets in the prediction of personality disorder symptoms. Personality and Individual Differences, 50, 777-782. 229 THOMSON, E., COLELLA, U (1992) Cohabitation and Marital Stability Quality or Commitment? Journal of Marriage and Family, 54, 259-267. TÓTH, M. ÉS VARGHA, A (2007) Családtípus és a házastársak személyisége In: Bagdy E, Mirnics Zs. és Vargha A (szerk): Egyén – Pár – Család Tanulmányok a pszichodiagnosztikai tesztadaptációs és tesztfejlesztési kutatások köréből. Animula, Budapest 310-341 TÓTH, M. (2004) Házasságterápia

Medicina Kiadó, Budapest TOWNSEND, J.M, ROBERTS, LW (1993) Gender differences in mate preference among law students: divergence and convergence of criteria. Journal of Psychology 127, 507–528 TRINGER, L., MÓROTZ, K (1985) Klinikai viselkedésterápiák Kéirat gyanánt Budapest TUCKER, J., FRIEDMAN, HS, WINGARD, DL, SCHWARTZ, JE (1995) Marital history at mid-life as a predictor of longevity: Alternative explanations to the protective effect of marriage. Health Psychology, 15, 94-101 TURK, D. C, KERNS, R D, ROSENBERG, R (1992) Effects of marital interaction on chronic pain and disability: Examining the down side of social support. Rehabilitation Psychology, 37, 259-274. UDRY, J. R (1981) Marital alternatives and marital disruption Journal of Marriage and the Family,43, 889–897. UEBELACKER, L. A, WHISMAN, M A (2005) Relationship beliefs, attributions, and partner behaviors among depressed married women. Cognitive Therapy and Research, 29, 143154 UMBERSON, D. (1992) Gender, marital

status and the social control of health behavior Social Science and Medicine. 34, 907-917 UNOKA, ZS. (2007) Személyiségvonások, tünetdimenziók, rossz szülői bánásmód vizsgálata és látens sérülékenység dimenziók azonosítása egyes pszichés zavarokban. Doktori disszartáció Budapest. UNOKA, ZS. (2011) Sématerápia Magyar Pszichológiai Szemle, 66, 31-45 UNOKA, ZS., CZOBOR, P, SIMON, L, TÖLGYES, T (2010) Eating disorder behavior and early maladaptive schemas in subgroups of eating disorders. Journal of Nervous and Mental Disease, 198, 425-435. UNOKA, ZS., RÓZSA, S, FÁBIÁN, Á, MERVÓ, B, SIMON, L (2004) A Young-féle Séma Kérdőív: a korai maladaptív sémák jelenlétét mérő eszköz pszichometriai jellemzőinek vizsgálata. Psychiatria Hungarica, 19, 244-256 URBÁN, R. (1998) Az interakciós szinkronitás és raport vizsgálata két személyes helyzetekben PhD disszertáció, Kézirat. ELTE, Budapest UTASI, Á. (2002) Társadalmi integráció és családi

szolidaritás Educatio, 3, 384-404 V. KOMLÓSI, A, NAGY, J (2003) Énelméletek - Személyiség és egészség Eötvös Kiadó, Budapest. VAILLANT, C.O, VAILLANT, GE (1993) Is the U–curve of marital satisfaction is an illusion?.A 40–year study of marriage Journal of Marriage and the Family, 55, 230–239 VAN LANINGHAM, J., JOHNSON, D R, AMAT, P (2001) “Marital Happiness, Marital Duration, and the U-Shaped Curve: Evidence from a Five-Wave Panel Study.” Social Forces, 79, 1313–1341. VANKÓ, T. (2012) Kötődés és korai maladaptív sémák vizsgálata egyes pszichés zavarokban Doktori értekezés. VARGHA A., TÓTH M (2007) Az Olson-féle családteszt magyar adaptációja In: Bagdy, E, Mirnics, Zs., Vargha, A (Szerk), Egyén – Pár – Család Tanulmányok a pszichodiagnosztikai tesztadaptációs és tesztfejlesztési kutatások köréből. Animula, Budapest 288-309 VARGHA, A. (1992-93) A házaspárok személyisége és a házasság jósága Magyar Pszichológiai Szemle, 48,

61-98. VARGHA, A., BAKTAY, G, TÓTH, M, KISGYÖRGYNÉ PONGRÁCZ, D, BAGDY, E (2006). A Circumplex Modellel és az Olson-teszttel kapcsolatos nemzetközi és hazai empirikus vizsgálatok. In: Bagdy, E (Szerk), Pár- és családi kapcsolatok vizsgálata HEFOP-Bölcsész Konzorcium, Budapest. VARGHA, A., TÓTH, M (2008) Az Olson-féle családteszt magyar adaptációja In: Bagdy E, Mirnics Zs., Vargha A (Szerk) Egyén-pár-család Tanulmányok a pszichodiagnosztikai tesztadaptációs és tesztfejlesztő kutatások köréből. Animula, Budapest 288-310 230 VEMER, E., COLEMAN, M, GANONG, L H, COOPER, H (1989) Marital satisfaction in remarrieage: A meta-analysis. Journal of Marriage and the Family, 51, 713-725 VETIER, A., VARGHA, A, Gagdy, E (2007) A felnőtt kötődési stílus és a kommunikációs mintázat összefüggése. In: Bagdy, E, Mirnics, Zs, Vargha, A (Szerk), Egyén-Pár-Család Animula Kiadó, Budapest. 140-155 VIORST, J. (2002) Szükséges veszteségeink Háttér Kiadó,

Budapest VITALIANO, P.P, RUSSO, J, BAILEY, S, YOUNG, H, MOCCANN, B (1993) Psychosocial factors associated with cardiovascular reactivity in older individuals. Psychosomatic Medicine Journal, 55,164–177. VOSS, K., MARKIEWICZ, D, DOYLE, AB (1999) Friendship, marriage and self-esteem Journal of Social and Personal Relationships, 16, 103-122. WAITE, L., LEHRER, EL (2003) The Benefits from Marriage and Religion in the United States: A Comparative Analysis. Population and Development Review, 29, 255-275 WALLERSTEIN, J.S (1991) The long-term effects of divorce on children: a review Journal of te American Academic Child Adolescenc Psychiatry, 3, 349-360. WALLERSTEIN, J.S, BLAKESLEE, S (1989) Second chances: Men, Woman and Children a decade after divorce. Tickenor and Fields, New York WANG, C.E, HALVORSEN, M, EISEMANN, M, WATERLOO, K (2010) Stability of dysfunctional attitudes and early maladaptive schemas: A 9-year follow up study of clinically depressed subjects. Journal of Behavior Therapy

and Experimental Psychiatry, 41, 389-396 WATLZLAWIK, P., WEAKLAND, JH (2008) Változás Animula Kiadó, Budapest WATSON, D., HUBBARD, B, WIESE, D (2000) General traits of personality and affectivity as predictors of satisfaction in intimate relationships: Evidence from self- and partner-ratings. Journal of Personality, 68, 413–449. WEIGEL, D. (2007) Parental divorce and the types of commitment-related messages people gain from their families of origin. Journal of Divorce and Remarriage, 47, 15–32 WEIGEL, D.J, BALLARD-REISCH, DS (1999) How couples maintain marriages: A closer look at self and spouse influences upon the use of maintenance behaviors in marriages. Family Relations, 7, 263-269. WHISMAN, M.A (2014) Dyadic perspectives on trauma and marital quality Psychological Trauma: Theory, Research, Practice, and Policy, 6, 207-215. WHISMAN, M.A, ALLAN, LE (1996) Attachment and social cognition theories of romantic relationships: Convergent or complementary perspectives? Journal of

Social and Personal Relationships, 13, 263-278. WHITE, J. K, HENDRICK, S S, HENDRICK, C (2004) Big five personality variables and relationship constructs. Personality and Individual Differences, 37, 1519-1530 WHITE, L.K, BOOTH, A (1985) The transition to parenthood and marital quality Journal of Family Issues, 6, 435-50. WIDIGER, T.A,TRULL, J (1992) Personality and psychopathology: An application of the five-factor model. Journal of Personality, 60, 363-393 WILEY, M.G, ESKILSON, A (1985) Speech style, gender stereotypes, and corporate success: What if women talk more like men? Sex Roles, 12, 993-1007. WILHELM, K., ROY, K (2003) Gender differences in depression risk and coping factors in a clinical sample. Acta Psychiatrica Scandinavica, 106, 45-53 WILLI, J. (1981): Az összejátszás, mint a házasságpszichológia és a házaspárterápia alapjelensége. In: Buda, B (szerk): Pszichoterápia Gondolat Kiadó, Budapest WILLI, J. (2001) Ecologycal psychotherapy Hogrefe und Huber

Publishers Seattle, Toronto Bern, Göttingen. WILLIAMS, J. E, BEST, D L (1990) Measuring sex stereotypes: A multination study Sage Publications, Beverly Hills, CA. WINCH, R.F (1958) Mate selection: A study in complementary needs Harper & Row, New York. WILSON, C. M OSWALD, A J (2005) How does marriage affect physical and psychological health? A survey of the longitudinal evidence. Working Paper Coventry: University of Warwick, Department of Economics. WINNICOTT, D.W (2000) Kisgyermek, család, külvilág Animula, Budapest 231 WISHMAN, M.A, WEINSTOCK, LM, TOLEJKO, N (2006) Marriage and depression In: Keyes C.LM, Goodman, SH, (Eds), Women and Depression: A Handbook for the Social, Behavioral, and Biomedical Sciences. Cambridge University Press, New York 219-240 WOLFINGER, N.H (2003) Family Structure Homogamy: The Effects of Parental Divorce on Partner Selection and Marital Stability. Social Science Research, 32, 80-92 WOLFINGER, N.H (2005) Understanding the Divorce Cycle: The

Children of Divorce in their Own Marriages. Cambridge University Press, Cambridge WOOD, W., EAGLY, AH (2002) A cross-cultural analysis of the behavior of women and men: Implications for the origin of sex differences. Psychological Bulletin, 128, 699-727 WRIGHT, N.H (1982) Season of a Marriage Gospel Light Publications WU, C.H, CHEN, SH, WENG, LJ WU, YC (2009) Social relations and PTSD symptoms A prospective study on earthquake-impacted adolescents in Taiwan. Journal of Traumatic Stress, 00(0), 1-9. WUNDERER, E., SCHNEEWIND, KA (2008) The relationship between marital standards, dyadic coping and marital satisfaction. European Journal of Social Psychology, 38, 462-76 YERBY, J., BUERKEL-ROTHFUSS, BOCHNER, AP (1998) Understanding family communication. Needham Heights, MA: Allyn Bacon YOUNG, J. E, KLOSKO, J S, WEISHAAR, ME (2010) Sématerápia VIKOTE, Budapest YOUNG, J. E, KLOSKO, JS,WEISHAAR, ME (2003) Schema Therapy: A Practitioner’s Guide. The Guilford Press, New York YOUNG, J.E (1990)

Cognitive therapy for personality disorders: A schema focused approach Professional Resource Press, Sarasota, FL. YOUNISS, J., SMOLLAR, J (1985) Adolescent relations with mothers, fathers and friends University of Chicago Press, Chicago. YOUSEFI, N., ETEMADI, O, AHMADI, A, BAHRAMI, F, FATEHI ZADEH, M (2010) Comparison of early maladaptive schemas in divorced and normal spouses as a predictor of divorce. Journal of Clinical Psychology and Psychiatry, 14, 33-21 ZAUTRA, A.J, HOFFMAN, J, POTTER, PT, MATT, KS, YOCUM, D, CASTRO, L, ROTH, S. (1998) An examination of individual differences in the relationship between stress and disease activity in rheumatoid arthritis, Arthritis Care and Research, 11, 271-279. A disszertáció témájával kapcsolatos saját publikációk Hammer, Zs. (2007) Az érzelmi és a fizikai távolság szabályozásának problematikája a párkapcsolatban (könyvfejezet) In: Személyiséglélektantól az egészségpszichológiáig. Demetrovics, Zs., Kökönyei, Gy,

Oláh, A (Szerk), Trefort Kiadó, Budapest 327-356 Hammer, Zs. (2008) Érzelmileg megterhelt anya-lány kapcsolat vetületei a családi életre (előadás) A Magyar Családterápiás Egyesület XXII. Vándorgyűlése Szülők és Gyermekek Gödöllő, 2008. március 28-29-30 Absztrakt kötetben 20oldal Kozékiné Hammer, Zs., Iring, Z (2011) A Sématerápia alkalmazási lehetősége egyéni terápia során párkapcsolati problematikában (előadás). Magyar Családterápiás Egyesület XXV. Jubileumi Vándorgyűlése, Szeged, 2011, Absztrakt kötetben: 35-36oldal Kozékiné Hammer, Zs. (2011) Párkapcsolati elégedettség több szempontú meghatározottsága. Magyar Pszichológiai Társaság XX. Jubileumi Tudományos Nagygyűlése, Budapest, 2011 Absztrakt kötetben 151-152. oldal Absztrakt kötetben 27oldal Kozékiné Hammer, Zs.(2012) Tévhitek a szerelemben HPS Szabad Egyetem Budapest 2012. szeptember 27 Kozékiné Hammer, Zs., Iring, Z (2013) Sématerápia alkalmazása

párkapcsolati terápiában. A Magyar Családterápiás Egyesület XXVII Vándorgyűlése 2013 április 5-6-7 Keszthely. Absztrakt kötetben: 46oldal Kozékiné Hammer, Zs. (2013) Családi Hiedelemkereső Kaland Kutatók éjszakája, Budapest, 2013. szeptember 27 232 Kozékiné Hammer, Zs., Iring, Z (2013) Párkapcsolati sématerápia Magyar Családterápiás Egyesület által szervezett egész napos workshop. Budapest, 2013 december 5. Kozékiné Hammer, Zs. (2014) Mediation of divorces, ie prezentation of a human method that helps to finish of couple-relationships „. készült az Új Széchenyi Terv TÁMOP 4.12A/1-11/1-2011-0018 sz projektje keretében A tananyag a tankonyvtarhu weboldalon érhető el.” Kozékiné Hammer, Zs., Iring, Z (2014) Sématerápiás szemléletmód lehetősége a párkapcsolati terápiákban. Paradigma, 2, 20-23 Kozékiné Hammer, Zs. (2014) A válási mediáció: avagy a párkapcsolat befejezését segítő humánus módszer bemutatása, Alkalmazott

Pszichológia – "2014(2), megjelenés alatt". Kozékiné Hammer, Zs. (2014) Sématerápia alkalmazásának lehetősége párkapcsolati terápiában. Pszichoterápia- megjelenés alatt Kozékiné Hammer, Zs. (2014) Mi rejtőzik a párkapcsolati struktúra mögött? (workshop) Magyar Családterápiás Egyesület XXVIII. Vándorgyűlése, Eger, 2014április 25-27 In: Fókuszban a gyermek Kivonatkötet, 22. Kozékiné Hammer, Zs. (2014) A párkapcsolati elégedettség bejósolhatósága a gyermekkori szülő-gyermek kapcsolat mentén, kutatási eredmények és terápiás tapasztalatok alapján. Magyar Pszichológiai Társaság XXIII. Tudományos Nagygyűlése, Marosvásárhely, 2014 május 15-17. In: Vargha András (szerk) Határtalan pszichológia Kivonatkötet, 134p Közvetetten a disszertáció témájához kapcsolódó publikációk Hammer, Zs. (2004) Megküzdési stratégiák tüdőrákos betegeknél (poszter) EGÉSZSSÉGPSZICHOLÓGIA MAgyarországon: Oktatás, kutatás,

együttműködés, Budapest. Hammer, Zs. (2005) Mediáció helye a válás folyamatában (előadás) A Magyar Családterápiás Egyesület XIX.Vándorgyűlése Valahol Európában kultúrák, műhelyek és terápiás terek találkozása. Szombathely 2005április 1-2-3 Absztrakt kötetben 24 oldal Hammer, Zs. (2009) Testvérpozíció és a házastársi elégedettség lehetséges összefüggései (előadás) A Magyar Családterápiás Egyesület XXIII.Vándorgyűlése Kötelékeink Sopron, 2009. április 17-19 Absztrakt kötetben 26oldal Kozékiné Hammer, Zs., Fórián Szabó, I, Iring, Z, Kangyal, Á, Varga, P (2009) Válást fontolgató vagy válási krízisben lévő párok terápiája (Workshop) A Magyar Családterápiás Egyesület XXIII.Vándorgyűlése Kötelékeink Sopron, 2009 április 17-19 Absztrakt kötetben 20. oldal Kozékiné Hammer, Zs. (2010) Eredeti családban betöltött testvérpozíció és a felnőttkori megküzdés összefüggéseinek vizsgálata (szimpózium

előadás), Egyén és Kultúra. A Magyar Pszichológiai Társaság XIX. Országos Tudományos Naggyűlése Pécs, 2010 Absztrakt kötetben 118.oldal Kozékiné Hammer, Zs. (2010) Határaink – segítő eljárások kompetencia területeinek találkozása az esetkezelésben (szimpózium előadás), Egyén és Kultúra. A Magyar Pszichológiai Társaság XIX. Országos Tudományos Naggyűlése Pécs, 2010 Absztrakt kötetben 125.oldal Kozékiné Hammer. Zs (2011) Elmosódott nemi határok (előadás) Pszichológiai napok, Budapest, Absztrakt kötetben 20. oldal 233 XV. Budapesti Kozékiné Hammer, Zs. (2011) Sibling positions and coping mechanism in adult males and females (poster). XIV Annual Scientific Meeting European Association for Consultation Liaison Psychiatry and Psychosomatic Medicine Budapest Kozékiné Hammer, Zs. (2012) Idősödő családtagok jelen(lét)e a családban Harmadik Kor Egyeteme – ELTE – A tevékeny időskorért – előadás-sorozat időseknek.

Budapest, 2012 december 12. Fordítás Graham F. Wagstaff, (2008) Engedelmesség, hiedelem és szemantika hipnózisban: egy „nemállapot” – szociokognitív megközelítése; In: Bányai, É., Benczúr, L (Szerk), A hipnózis és hipnoterápia alapjai Szöveggyűjtemény. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest Fordított: Kozékiné Hammer, Zs. 234 MELLÉKLET 1. Melléklet 1.1 Investment Model Scale (Rusbult et al, 1998) Please indicate the degree to which you agree with each of the following statements regarding your current relationship (circle an answer for each item). 1. My partner fulfills my needs for intimacy (sharing personal thoughts, secrets, etc) I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 2.My partner fulfills my needs for companionship (doing things together, enjoying each other’s company, etc.) I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 3.My partner fulfills my sexual needs (holding hands, kissing, etc) I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 4.My

partner fulfills my needs for security (feeling trusting, comfortable in a stable relationship, etc) I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 5.My partner fulfills my needs for emotional involvement (feeling emotionally attached, feeling good when another feels good, etc.) I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 6.I feel satisfied with our relationship I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 7.My relationship is much better than others’ relationships I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 8.My relationship is close to ideal I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 9.Our relationship makes me very happy I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 10.Our relationship does a good job of fulfilling my needs for intimacy, companionship, etc I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 11.My needs for intimacy (sharing personal thoughts, secrets, etc) could be fulfilled in alternative relationships. 235 I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely

12.My needs for companionship (doing thongs together, enjoying each othet’s company, etc) could be fulfilled in alternative relationships. I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 13.My sexual needs (holding hands, kissing, etc) could be fulfilled in alternative relationships I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 14. My needs for security (feeling trusting, comfortable in a stable relationship, etc) could be fulfilled in alternative relationships. I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 15. My needs for emotional involvement (feeling emotionally attached, feeling good when another feels good, etc.) could be fulfilled in alternative relationships I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 16. The people other than my partner with whom I might become involved are very appealing I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 17. My alternatives to our relationship are close to ideal (dating another, spending time with friends or on my own, etc.) I do not agree

1 2 3 4 5 I agree completely 18. If I weren’t dating my partner, I would do fine – I would find another appealing person to date I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 19. My alternatives are attractive to me (dating another, spending time with friends or on my own, etc.) I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 20. My needs for intimacy companionship, etc, could easily be fulfilled in an alternative relationship I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 21. I have invested a great deal of time in our relationship I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 22. I have told my partner many private things about myself (I disclose secrets to him/her) I do not agree 1 2 3 4 5 236 I agree completely 23. My partner and I have an intellectual life together that would be difficult to replace I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 24. My sense of personal identity (who I am) is linked to my partner and our relationship I do not agree 1 2 3 4 5 I agree

completely 25. My partner and I share many memories I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 26. I have put a great deal into our relationship that I would lose if the relationship were to end I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 27. Many aspects of my life have become linked to my partner (recreational activities, etc), and I would lose all of this if we were to break up. I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 28. I feel very involved in our relationship – like I have put a great deal into it I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 29. My relationships with friends and family members would be complicated if my partner and I were to break up (e.g, partner is friends with people I care about) I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 30. Compared to other people I know, I have invested a great deal in my relationship with my partner I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 31. I want our relationship to last for a very long time I do not

agree 1 2 3 4 5 I agree completely 32. I am committed to maintaining my relationship with my partner I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 33. I would not feel very upset if our relationship were to end in the near future I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 34. It is likely that I will date someone other than my partner within the next year I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 35. I feel very attached to our relationship – very strongly linked to my partner 237 I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 36. I want our relationship to last forever I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 37. I am oriented toward the long-term future of my relationship (for example, I imagine being with my partner several years from now). I do not agree 1 2 3 4 5 I agree completely 1.2 Befektetési Modell Skála (Rusbult és mtsai, 1998) Kérem jelezze, hogy mennyire ért egyet az alábbi állításokkal jelenlegi kapcsolatára vonatkoztatva (karikázza

be a megfelelő számot). 1: egyáltalán nem értek egyet, 2: kicsit egyet értek; 3: egyet értek, 4: valamennyire egyet értek; 5 - teljesen egyet értek 238 1. Párom kielégíti intimitás iránti szükségleteimet (személyes gondolatok, titkok megbeszélése stb). 2.Párom kielégíti a társaság, baráti kapcsolat iránti szükségleteimet (közös programok szervezése, egymás társaságának kedvelése stb). 3. Párom kielégíti szexuális szükségleteimet (csókolózás, kéz a kézben, stb) 4. Párom kielégíti a biztonság iránti szükségleteimet (egymás iránti bizalom, biztos kapcsolat stb.) 5. Párom kielégíti az érzelmi odafordulás iránti szükségleteimet (érzelmileg kötődöm hozzá, jól érzem magam, amikor a másik is jól érzi magát). 6. Elégedett vagyok a kapcsolatunkkal 7. A kapcsolatom sokkal jobb, mint mások kapcsolata 8. A kapcsolatom már majdnem ideálisnak mondható 9. A kapcsolatunk boldoggá tesz engem 10. A kapcsolatunk

kielégíti a szükségleteimet (intimitás szükséglet, társaság iránti szükséglet, biztonság iránti szükséglet, érzelmi odafordulás iránti szükséglet). 11. Intimitás iránti szükségleteim (személyes gondolatok, titkok megbeszélése stb) egy másik kapcsolatban is kielégülhetnének. 12. A társaság, baráti kapcsolat iránti szükségleteim (közös programok szervezése, egymás társaságának kedvelése stb) egy másik kapcsolatban is kielégülhetnének. 13. Szexuális szükségleteim egy másik kapcsolatban is kielégülhetnének 14. Biztonság iránti szükségleteim (egymásban való bizalom, biztos kapcsolat) egy másik kapcsolatban is kielégülhetnének. 15. Érzelmi odafordulás iránti szükségleteim (érzelmileg kötődöm hozzá, jól érzem magam, amikor a másik is jól érzi magát) egy másik kapcsolatban is kielégülhetnének. 16. Azokhoz az emberekhez vonzódom, akik mások mint a partnerem 17. Egyéb lehetőségeim a kapcsolatunk mellett,

majdnem ideálisak (randevúzás, barátokkal vagy egyedül lenni). 18. Ha nem lennék együtt a partneremmel, találnék másik vonzó partnert 19. Egyéb időtöltési lehetőségeim vonzóak számomra (mással randevúzni, barátokkal vagy egyedül lenni stb). 20. Az intimitás, társ iránti szükségletim könnyen kielégülhetnének egy másik kapcsolatban 21. Sok időt fordítok a kapcsolatomra 22. Sok személyes dolgot megosztok párommal 23. Sokat beszélgetünk párommal, amit nehéz lenne mással helyettesíteni 24. A személyes meghatározottság érzése (az, hogy ki vagyok én) jelentős szerepet játszik a partneremmel való kapcsolatunkban. 25. Partneremmel sok közös emlékben osztozunk 26. Sok energiát fektetek a kapcsolatomba, ami mind elveszne, ha a kapcsolat megszakadna 27. Az életem sok ponton kapcsolódik a partneremhez és mindez elveszne, ha szakítanánk 28. Nagyon bevonódom a kapcsolatomba, sokat teszek a kapcsolatomért 29. A kapcsolatom a barátaimmal

és a családommal bonyolult lenne, ha szakítanék a párommal. 30. Másokkal összehasonlítva úgy érzem, partneremmel együtt többet teszünk a kapcsolatunkért. 31. Azt szeretném, ha a kapcsolatom nagyon hosszú ideig tartana 32. Eltökélt vagyok a kapcsolatunk fenntartására 33. Nem zaklatna fel, ha a kapcsolatunk a közeljövőben véget érne 34. Valószínűnek tartom, hogy egy éven belül a partneremen kívül valaki mással is randevúzni fogok. 35. Nagyon kötődök a kapcsolatunkhoz, nagyon szorosan kapcsolódom a partneremhez 36. Azt akarom, hogy a kapcsolatunk örökké tartson 37. Hosszú távon a jövőben is el tudom képzelni a kapcsolatunkat 239 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 1 2 2 3 3 4 4 5 5 1 2 3 4 5 1 1 1 1 1 2 2 2 2 2 3 3 3 3 3 4 4 4 4 4 5 5 5 5 5 1 2 3 4 5 1 2 3 4 5 1 1 2 2 3 3 4 4 5 5 1 2 3 4 5 1 1 2 2 3 3 4 4 5 5 1 1 2 2 3 3 4 4 5 5 1 1 1 1 1 2 2 2 2 2 3 3 3 3 3 4 4 4 4 4 5 5 5 5 5 1 1 1 1 1 2 2 2 2

2 3 3 3 3 3 4 4 4 4 4 5 5 5 5 5 1 2 3 4 5 1 1 1 1 2 2 2 2 3 3 3 3 4 4 4 4 5 5 5 5 1 1 1 2 2 2 3 3 3 4 4 4 5 5 5