Sports | Fishing » Czender Miklós - Nádi horgászat

Nádi horgászat 1.rész - A felszerelés összeállítása A nádi pontyozás eszközeit és módszerét tekintve, talán az egyik legegyszerűbb horgászati mód. Nagyapáink egybe bambusz dióverőit, vastag zsinórjait, kampónyi horgait új eszközökkel cseréltük ki - már aki kicserélte -, de a lényeg a mai napig változatlan. Egyesek talán nem becsülik sokra e gyönyörű horgászmódszert Rosszul teszik! Van benne valami varázslat, ami ha egyszer megérintett valakit, az többet nem tud szabadulni tőle. Én sem tudok Fontos talán itt az elején tisztáznom valamit. Amikor nádi horgászatról beszélek, akkor célzottan a pontyok és állandó „vendégként” az amurok horgászatára gondolok. Olyan horgászatra, melynek célja e halfajok - lehetőleg minél nagyobb - egyedeinek horogra kerítése. Ennek során csalinkat sokszor közvetlenül a növények szárának tövében, a nádasba nyúló kisebb-nagyobb öblökben vagy épp a ritkás szálak között

kínáljuk fel. Jó hely A nádasoknál, főképp azok nyílt, víz határolta részein sokféle módszer művelhető eredményesen. A spiccbotozástól kezdve a matchbotos horgászaton keresztül a pergetésig, változó kompromisszumokkal. Ha tehát valaki azt kérdezné tőlem a cikk elolvasása után, hogy lehet-e ezt másképp is csinálni, már most válaszolnék neki: lehet! Még egy dolog: az alábbiakkal semmiképp sem szeretnék a neves szakírók, mesterhorgászok babérjaira törni. Többségük sok vizet megjárt, tapasztalt horgász Én nem gondolom magam annak, viszont a nádi horgászattal úgy vagyok, mint ahogy azt az ultival kapcsolatban szokták mondani: szeretem. Ennyi mentegetőzés után lássuk a lényeget! A nádi horgászat nem kifejezetten finomszerelékes módszer. Sőt A nehéz terep adottságai és halaink viselkedése megköveteli az erős felszerelés használatát. Egy sűrű nádfalba nyúló öbölben, vagy egy elszórt nádcsomókkal tarkított

ritkás lengőben horgászva kevés a szép szó. A ponty a megakasztást követően szinte mindig a biztonságot jelentő sűrű felé veszi az irányt. Ha nem tudjuk megfordítani, az esetek többségében vesztettünk. Az amur sokszor nem a nád felé indul, de azért őt sem kell félteni. Elemi erejével, hirtelen irányváltásaival, hátra szaltóival sok "gondot" tud okozni. Ha kell, persze szívesen csörtet be a nádba is Arról nem is beszélve, hogy az amur genetikailag hordozza magában azt az információt, hogy mit jelent a leszúró karó. Itt kevés a szép szó. A nádasnál lehet úszózni, és lehet fenekezni is. Ez utóbbi módszernek is lehet adott helyzetben létjogosultsága, de én nem csinálom. Hiányzik belőle valami, az a pillanat, amikor az úszó kicsit megemelkedik, majd rézsút megdől. Az úszós felszerelés célszerűen feltolós Ezzel a fenéken, és annak közvetlen közelében is tudunk horgászni. A vízközt való úszózás,

bár néha eredménnyel kecsegtet, elég problémás. Csak igen ritkán adódnak olyan körülmények - áramlás és hullámzásmentes víz - amelyek mellett a sűrű növényzet között érdemes megpróbálnunk. Bandukoljunk hát végig a felszerelésen a hal felől a horgász felé haladva: Itt van minden, ami kell Horog A hal megakasztását követő néhány másodpercben komoly küzdelem zajlik. Szegény menni akar, mi pedig nem engedjük, nem engedhetjük. Ez a - szerencsés esetben - rövid időszak indokolja azt, hogy horgunk miért nem lehet túl kicsi vagy gyenge. A kis méretű horog, még ha jól is akad, könnyen kiszakadhat a hal szájából. A gyenge horog ilyenkor hajlik, törik Leggyakrabban 4-es méretű horgokat használok. Tavasszal, nyár végén, vagy ha látom a halakat, de nem akarnak „együttműködni” akkor esetleg 6-ost, annál kisebbet soha. Igen nehéz terepen, sok kapás esetén 2-es vagy 1-es méretig is szigoríthatunk. A számozással azért

érdemes vigyázni, mert különböző gyártók különböző típusainál igen komoly eltérések vannak az azonos méretűnek jelölt horgok között. Szinte mindig füles horgot használok, fonott zsinór mellett senkinek nem javasolnék mást. Klasszikus pontyozó formák Nálam remekül beváltak a klasszikus pontyozó formák. Rövid, maximum közepesen hosszú szár, folyamatos ívű, kerek öböl, a hegy visszahajlik a szár irányába. A legjobb az, ha szemből nézve a hegy a szár síkjából kifelé hajlik. Jók még azok a horgok, ahol az öböl vonala megtörik és a hegy egyenesen, a hagyományos formánál meredekebben hajlik vissza a szár felé. Ha a csalit kicsit lebegtetve elemeljük a fenéktől, célszerű körülnézni a bojlis horgok között is. Remek, könnyű és erős darabokat találhatunk közöttük. Ezek is jók Zsinór Egy általam nagyra becsült szakíró a monofil mellé tette le voksát. Én egyértelműen a fonott mellé teszem. Azonos

teherbírás mellett vékonyabb és lágyabb Magasabb árát ellensúlyozza tartóssága. Némileg sérülékenyebb, mint a monofil, ezért horgászat közben többször, elakadás, fárasztás esetén mindig ellenőrizni kell. Ha szőrös, sérült, akkor nincs mese: újra kell szerelni! Megoldás lenne valamilyen bevonatos fonott zsinór használata, de ezek általában merevebbek, ami itt nem előnyös. Marad az odafigyelés 0,15-0,25 közötti vastagságban használom a fonott zsinórt, attól függően, hogy milyen nehéz a terep és milyen erős botot vittem. A süllyedő fonottak erősebb áramlásban, kedvezőtlen irányú szélben, hullámzásban előnyösebbek. Bár szakítószilárdságuk valamivel alacsonyabb, de még így is bőven elegendő. Ha monofilt használunk, akkor a mai jó minőségű zsinórok mellett 0,25 és 0,40 közötti méreteket ajánlanék felszerelésünk erősségétől és körülményektől függően. Lehet monofillal, és lehet fonottal. Nálam

az utóbbi van használatban Ólom Az ólmozást egy darabban célszerű elhelyezni, ellenkező esetben dobáskor kalimpál a cucc, nehéz vele pont a kiszemelt helyre dobni. Ugyanezért nem használok a nádban rögzített úszót, a vízmélységtől függetlenül mindig csúszóra szerelem. Így az ólom és az úszó egy tömegben mozog, szinte bárhova pontosan el lehet vele találni. Ha nem elsőre, akkor másodikra Vagy később. Tapasztalatom szerint 3-5 gramm tömegű ólom kell ahhoz, hogy az úszó változó körülmények közt is helyben tartható legyen. Én műanyag betétes csepp vagy gömb formájúakat használok. Évekig kisebb (lágy!) sörétólmokkal ütköztettem meg Ma már két gumiütközőt használok és nem értem, hogy eddig erre miért nem jöttem rá. Persze jó a sörét is, de ne passzírozzuk bele a zsinórba őket. Csak finoman A fonott zsinór komolyabb terhelés alatt ledobálja magáról a sörétólmokat, ezért célszerű időnként

ellenőrizni őket. A gumiütköző előnye, hogy az előke hossza könnyen változtatható Úszó A feltolós úszó hosszú, vékony szárú, alacsony súlypontú, azaz a test legalul helyezkedik el rajta. Elvileg test nélküli úszók is működhetnek feltolósként, de a test hiánya a dobást megnehezíti és nem is kellően stabilak. Fontos az úszó megfelelő teherbírása és a jó láthatóság A sárganarancssárga, fekete-fehér, piros-fehér színösszeállítás vagy épp a ma divatos multicolor arra alkalmas, hogy úszónk antennája eltérő fényviszonyok, háttér mellett is látható maradjon. Azért nem árt, ha van nálunk egy fekete alkoholos filc is. Végszükség esetére Éjszakára egy szelepgumi-darab segítségével a 3 mm-es világítópatron a szár végére rögzíthető (köszönet az ötletért Fishmaxx-nak), persze csak akkor, ha nincs rajta valami gigantikus bóbita. Az úszót mindig egy csúszó adapter vagy egy kisebb karabineres forgókapocs

segítségével tegyük a zsinórra. Így az a szerelék megbontása nélkül szükség esetén cserélhető Ütközőként bármi használható, cérna, gumiütköző vagy más. Ha cérnaütközőt használunk a fonott zsinóron, akkor figyeljünk rá, hogy ne szorítsuk meg nagyon, mert némi nedvesség hatására soha többé nem mozdul onnan, rászorul, mint állat! Éjszakai műszak Az eddigiek során nem írtam márkaneveket (persze a fényképek némelyikén azért tetten érhető), de most mégis kivételt teszek. Az EXNER cég Carp Strong típusának darabjait mindenkinek csak ajánlani tudom a nádi pecához. Nagyon jók! Én ezeket használom Mindig adapterrel vagy karabineres forgókapoccsal tegyük fel az úszót Végszerelék A végszerelék tehát pofon egyszerű, alulról felfelé a következő: horog, műanyagbetétes ólom megütköztetve, úszó (adapterrel feltéve) és végül az ütköző. Egy csomó van csak rajta, a horogkötés. Egy kis eretnekség: én

a fonottat nem varrom, ragasztom, nem Palomar-csomót vagy hasonlót alkalmazok, hanem egyszerű sokmenetes horogkötést. Ott nekem még SOHA nem szakadt!!! A feltolósra szerelt készségnél általában az úszó teherbírásánál valamivel nagyobb tömegű ólmot teszünk fel. Ha a víz csendes, erősebb áramlás, hullámzás nem zavar bennünket, ez odáig finomítható, hogy annyi ólmot teszünk fel, ami épp az antenna búbjáig meríti csak az úszót. Ha a körülmények zordabbak, akkor maximum 1 grammnyi többlet tömeg általában elég. Az eresztéket úgy állítom, hogy az úszó antennájából 3-4 centi álljon ki. Így az jól látható lesz és nem csak a kiemelős, hanem az úszót elmerítő kapások is jobban érzékelhetők. Az ólom és a horog távolságát általában 10-12 centi körülire állítom. Ezzel lehet játszani (ha gumiütközőt használunk az ólom alatt, akkor csak egy mozdulat, illetve az ereszték korrigálásával együtt kettő), de

túl nagy távolságot nem érdemes hagyni. Közvetlen a nád előtt horgászva a hal előbb eléri a hosszú "előkével" a nádast, mint ahogy mi azt észrevennénk. Ennyi az egész Bot Botunk az idő nagy részében a csónakdeszkán pihen, tehát tömege, súlyeloszlása nem meghatározó szempont. Ha a végszerelék jól van összeállítva, tehát dobás közben nem kalimpál, akkor a szükséges távolságokra némi rutinnal egy seprűnyéllel is el lehet találni. Azért persze vannak kivételek. Teleszkópos vagy összedugható? Kinek mi tetszik, kinek mi van A klasszikus teleszkópbottól (ha nem túl lágy), a telematchon keresztül, a két- vagy háromrészes pontyozó botokig használhatunk sokfélét. A nádi horgászathoz - ha az első bekezdésben írottakat tartjuk szem előtt - minimum 80-90 grammos bot dukál. Jó akadás esetén ez 4-5 kilós pontyig jó esélyeket ad. Ha e fölött is ellenfelek akarunk maradni, erősebb bot kell Én 5 és 3 librás

kétrészes pontyozó botokat használok 3,6-as hosszban. Ez a hosszúság nekem bevált, de nem szentírás. Azért 3 méternél ne legyen rövidebb és, ha lehet 4 méternél ne legyen hosszabb A röviddel nem tudjuk irányítani a halat, a hosszabbal pedig főképp, ha valami komolyabb halba akadtunk, leszakad a kezünk. Az erősebb botom. .és a gyengébb Orsó Tároló-orsóval horgásztam már. Egy halat akasztottam vele, az ujjaimat lilára vertem és a hal is elment. Hiába, ügyetlen vagyok A multiorsóra egyszerűen nem áll rá a kezem Aki megszokja, biztos megfelelően tudja használni a nádasnál is. Én maradtam hát a permfutó orsóknál, a szerelék erősségétől és az orsó szerkezetének teherbíró képességétől függően 40-es és 70-es méret közöttieknél. Bátran használhatunk nagyméretű orsókat, mert ezekről a vastagabb zsinór is könnyebben fut le ha valaki monofilt használ, akkor főleg - és az erősebb fékbeállítások mellett is

megbízhatóan működnek. Nem szabad viszont a féket teljesen beszorítani, csupán erősre kell állítani, mert ha halunk szándékaink szerint kifordul a nyílt víz felé, akkor nem tudunk elég gyorsan zsinórt adni. Pedig ilyenkor már félig győztesek lennénk. Én az akasztás után ballal ráfogok a dobra, így akadályozom meg, hogy a fék zsinórt adjon. Vigyázat! A feszes zsinór környékén matatva könnyen elvághatja kezünket a madzag, tudni kell, hova nyúlunk! Első vagy hátsófékes? Én mindkét típust használom. Az elsőfékesek megbízhatóbban működnek az erősebb fékbeállítások mellett, a hátsófékeseket viszont sokaknak könnyebb kezelni. A könnyebb felszerelésemen hátsófékest használok Hát ennyit a felszerelésről. Ha százalékban kéne kifejeznem azt, hogy a mivel, hogyan, hol és mikor kérdéseinek a nádi horgászatban mekkora a jelentősége, úgy a következőket mondanám. A mivel kérdésének - tehát a felszerelésnek -

körülbelül 15 százalékot adnék. Fontos, hogy végszerelékünk a körülményekhez képest minél kevesebb gyanút keltsen, jól jelezze a kapást és a megfelelően megválasztott eszközökkel a megakasztott halat ki is tudjuk fogni. 25 százalékot adnék a hogyan kérdésére. A módszer maga, a csalik és ezer más apróbb-nagyobb dolog tartozik ide. Hogyan állunk meg a nádnál, hogyan világítunk a sötétben, hogyan mozgunk a csónakban, hogyan és mivel csalizunk. Sok apró dolog összessége Végül a fennmaradó 60 százalék a hol és mikor. Ott és akkor kell tudnunk horgászni, ahol és amikor a halak ott vannak Ha ez nem sikerül, felesleges az összes többi is. E cseppet sem lényegtelen kérdéseknek szentelném a követező részeket a későbbiekben. Persze csak, ha nektek is van kedvetek hozzá Hangulat 2. rész - Csalik, etetés A nádi felszereléssel kapcsolatban azt mondtam, hogy egyszerű és hagyományos. Nincs ez másképp a csalik

tekintetében sem. Szerintem a nádban elejtett pontyok, amurok legnagyobb részét ma is kukoricával fogják, bár ez a kifejezés önmagában többféle csalit takar. Lehet persze ebben is újítani, de hogy érdemes-e, azt döntse el ki-ki maga, saját tapasztalatai és kísérletező kedve szerint. A bojlizással vagy a finomszerelékes módszerekkel kapcsolatban megszokhattuk már, hogy a jó etetőanyag, csali igen sokféle alkotóelemből állhat össze. Az ember néha csak kapkodja a fejét az új anyagok, összetevők láttán ebben a néha kaotikusnak tetsző "rengetegben". Persze a dolog azért ennél egyszerűbb, hiszen ezen anyagok alapanyagaik, felhasználási céljuk szerint csoportosítva egy logikus rendszer részeivé válnak, s így már könnyebben és főképp eredményesebben tájékozódhatunk el közöttük. Azért halkan megjegyzem, hogy az igazán fogós bojli összetevőit taglaló leírások tizedik eleménél én általában már elfáradok. Nem

bojlizom, s talán ennyi "tiszteletlenség" megengedhető nekem, hisz ez elsősorban engem minősít, az eredmények pedig a bojlisokat igazolják. Keresve sem találhattam volna hát testhezállóbb, egyszerűbb módszert a nádi horgászatnál, ahol a csalik és az etetéshez felhasznált anyagok igen egyszerűek. Egyszerűek, de egyben sokfélék is Ahány ház, annyi szokás, szokták volt mondani, de e tekintetben házanként legalább kétféle van, vagy több. Sokfélét próbáltam már, sokról hallottam és remélem, hogy sok - számomra - újról olvashatok majd a Fórumon is! Hajnal van, indulás a nádas felé. Milyen csalit vigyek magammal? A nádi horgászatban használt horgok mérete és maga a módszer befolyással van az alkalmazható csalikra is. Nyilvánvaló, hogy a finomszerelékes módszereknél bevált horogra valók egy része szúnyog, csonti, báb, stb - itt nem használható A legelterjedtebb kétségtelenül a kukorica, annak ezerféle

változata. A teljesség igénye nélkül néhány típus: Száraz, áztatott A száraz kukorica, akár kezeletlen formában, akár egy-két napos áztatást követően sokak által eredményesen használt csali. Teljesen száraz állapotában csak némi segítséggel tűzhető horogra A bojlifúró, cipészár vagy egyéb segédeszköz által készített lyukon keresztül egy, maximum két szem kerül a horogra. Általában is jellemző - és azt gondolom, hogy a nádban horgászók többsége is így van ezzel -, hogy bármekkora horgot is teszek fel, nem készítek "füzért" a kukoricából. Gyakrabban két szemet, ritkábban egyet teszek fel Az áztatott kukorica már némi erőszakkal segédeszköz nélkül is feltehető, de jobb a békesség alapon fúrhatjuk is. Ez a legegyszerűbb csali, mellyel etetni és csalizni egyaránt lehet, bár horogravalóként én csak akkor használnám, ha azzal is etetnék. Száraz kukorica. Olcsó, egyszerű, eredményes Tejes

kukorica Gyerekkorom meghatározó pontycsalija volt a friss tejes kukorica. Etetni nemigen használatos, mert elég szaporátlan, horogra azonban csodálatos. Mártonban hosszú évekig barátomék telke mögött kukoricaföld húzódott, oda jártunk a horogravalóért. Két eset emlékezetes maradt ezekből az általában késő esti kiruccanásokból. Egyszer egy vaddisznóval találkoztunk, egyszer pedig a mezőőrrel. Mindkettőnek csúnya nagy futás lett a vége, de megúsztuk Ha egész szemmel csalizunk, akkor a horog ütötte "seben" keresztül ellenállhatatlan aroma távozik belőle, de célszerű a szemeket megvágva fokozni a hatást. Az elmúlt években méltatlanul mellőztem e remek csalit, de idén nem követem el ismét ezt a hibát. Gábor barátom édesapja a tejes kukoricát eredményesen tartósította, évek múlva is fogós volt az általa eltett csodacsali. Sajnos nem tudom hogyan csinálta. Ha tud valaki olyan módszert, mellyel ez megismételhető,

és egy fórumbejegyzés formájában közkinccsé tenné, azért nagyon hálás lennék. De szerintem nemcsak én. Főtt öregkukorica. A leggyakrabban ezt használják, felénk legalábbis Főtt öregkukorica Talán a leggyakoribb az összes közül, etetni is, horogra is. Én a következőképp szoktam csinálni Főzés előtt - ha nem felejtem el - legalább fél napig áztatom, majd letakart edényben nagyon lassan forralom mindaddig, míg eredeti térfogatának majd háromszorosára nem dagad. Mindeközben többször pótolni kell az elforrt vizet. Ha a szemek felrepednek, az nem baj, sőt! A vízbe mindig teszek egy kevés sót, néhanap egy zacskónyi vaníliás cukrot. Sokan csinálják kuktában, mert gyorsabb és az aromák jobban megmaradnak benne. Családunkban e konyhai edény örökös száműzetésbe került egy évekkel ezelőtti szerencsés, ám sok takarítással járó balesetet követően. Lehet, hogy mégis veszek egy kuktát? Ha ebben főzünk, akkor

figyeljünk rá, hogy mennyi, vizet, kukoricát teszünk bele! Jobb esetben soha nem tudjuk többé kinyitni, úgy beledagad, rosszabb esetben jön a kukta száműzése. Csíráztatott, erjesztett, érlelt kukorica Az ezen eljárásokkal készült kukoricák ugyan nem rokonok, de egy közös tulajdonságuk mindenképp van: én eddig egyiket sem használtam. Mások azonban igen és sokan esküsznek rá. A csali értékmérője az, hogy "fog-e" halat, márpedig ezek fogtak, nem is keveset! Ezért a felsorolásból nem hagyhattam ki őket. Itt a Haldorádón olvastam először a kefires érlelésű kukoricáról és igencsak megtetszett. Az augusztusi szabadságom ideje alatt lesz lehetőségem kipróbálni. Rengeteg fajta horogravalót kínálnak a horgászboltok. A natúr változatokat én nagyra becsülöm Üveges kukorica Ez mindazon horogravaló kukoricák összességét jelenti, melyeket a horgászcikk-gyártók ajánlanak nekünk. Én igen nagyra becsülöm a natúr

változatokat, de időszakonként, vizenként különböző mértékben eredményesek a legkülönbözőbb ízesített/illatosított változatok is. Mézes, ánizsos, vaníliás, legújabban epres, kagylós. Én egy olyan változattal találkoztam eddig, mely minden időszakban adott nekem halat, pontyot is, amurt is. Ez a pálinkás Vannak, akik maguk készítik, mindenféle - eredeti! - remek nedűben áztatva a kukoricát. Tudom, hogy a horgászat oltárán sok mindent feláldozunk, de szerintem ez akkor is bűn. Nagy reményeket fűzök az aszalt szilvás ízhez is, a matchbotos horgászathoz használt etetőanyagokban, főképp nyár végén igen eredményesen használtam. Hátha itt is beválik Nem tévedés, ezt a fotót is én csináltam. Sokféle dolgot kipróbálok, néha bejön. Próbálkozni kell! Horogra tűzés A kukoricát és egyéb nem élő csalit tűzhetjük a horogra, vagy hajszálelőkére is. Ha horogra tűzöm, a horog hegyét én mindig kint hagyom. A sűrű

növényzet között ez nem feltétlen biztonságos megoldás, de én hiszek benne, hogy a biztosabb akadás érdekében - főképp keményebb héjú csalinál - ezt a kockázatot vállalni kell. Ha hajszálelőkét használunk, úgy figyeljünk arra, hogy az előke ne legyen sokkal hosszabb, mint a felfűzött csali, azaz a csali legyen a horog közvetlen közelében. A fűzött csali a horog öblénél legyen, vagy maximum a horogszár vonaláig vigyük. Tapasztalatom szerint így biztos az akasztás Megjegyzem, hogyha valami könnyen elakadhat a sűrű növényzetben, akkor a fűzött csali mellett szabadon álló horog biztos! Mégsem szokott olyan gyakran. A horog hegye nálam mindig kint van Ha fűzzük, a csali legyen a horoghoz közel Lebegtethetjük is a csalit, de a lebegtetés a nádi horgászatnál - szerintem - inkább csak a horog könnyítését jelenti. Viszont ez a trükk sokszor beválik Maximum az aljzattól enyhén elemelkedő, attól néhány centire lebegő

és semmiképp sem a felszín felé törő csalit érdemes használni. Ezt úgy próbálhatjuk ki, ha otthon egy pohárban ellenőrizzük a feltűzni kívánt kombinációt. Hülyének fognak nézni, de nem ez lesz az első eset Persze poharat - e célból - nem visz magával az ember a csónakba, de az otthoni kísérlet így sem haszontalan. A pohárban nagyjából látjuk az arányokat, mekkora horoghoz milyen méretű hungarocell golyó, mekkora kukoricaszemek jók. Ha a már feldíszített horgot magunk mellé engedjük a vízbe, látni fogjuk, hogy nem hajlamos-e túlzottan emelkedni. Ennyi elég A fenéken marad, de egy sóhajtásra megmozdul A fenéktől elemelkedik kicsit, de nem tör a felszínre. Így is jó lehet! Ezt nem ajánlom Fűzött csalinál is működik Trágyagiliszta A tavasz és néha az ősz csalija, de mindig van nálam nyáron is, mert néha ez segít ki a bajból. Szerintem remek csali pontyra, de amur is vesztett már rajta, pedig általában nem

szokása. A bolti kategóriák szerinti közepes méretűeket ajánlom. Ha túl kicsi, nyilván nem tudjuk horogra tűzni, a túl nagyok pedig - nekem - nem váltak be. A gilisztás dobozra figyeljünk, mert a kocsiban felejtve, főképp nyáron rövid időn belül hányingert, szélsőséges esetben válást okozhat! Két vagy három szálat teszek a horogra, minden gilisztát csak egy helyen megtűzve, mozogjanak csak. A giliszta sokszor mentette már meg a becsületemet. Néha azonban már ez sem segít. Őrült vagy csak másként gondolkodó? Ez az amur gilisztára kapott még tavasszal Egyebek Sokaknak hiányérzete lehet, hiszen sok-sok percnyi szócséplés után még csak a kukorica és a giliszta került sorra. Ez azért van, mert én ezeket használom és a nádban horgászók jelentős része tapasztalataim szerint szintúgy. Sok további lehetőség van még, az Antos Zoltán által dicsért krumplitól kezdve a csillagfürtön, zöldborsón keresztül a

különböző pelletekig. Töredelmesen bevallom, hogy ezek némelyike csak végszükség esetén kerül elő nálam. Halat ezek közül csupán csillagfürttel és krumplival fogtam, de kiérlelt tapasztalataim nincsenek ezekről sem. Etetés A nádasoknál a többség szemessel etet. Ez azért alakult így, mert itt olyan helyeken etetünk elsősorban, ahol a ponty, amur a nap valamely szakában egyébként is megfordul, nem szükséges őket odacsalni. Azt viszont szeretnénk, hogy a táplálék keresése közben rábukkanjanak a beszórt szemekre és valamivel több időt töltsenek el horgaink közelében, mint azt egyébként tennék. Búza és kukorica, szerintem hatékony Az etetéshez leggyakrabban valamilyen kukoricát használnak magában, esetleg főtt búzával, máléval keverve. A búza nem elsősorban pontycsali, bár biztos szívesen felveszi azt is Én mégis előszeretettel keverem a kukoricához, mert úgy gondolom, hogy a keszegek, kárászok által

előidézett nyüzsgésnek lehet némi távcsali hatása. Persze az etetőanyagot is fogyasztja rendesen Egy dolgot soha nem felejtek: az etetésre használt anyagból mindig teszek félre egy keveset, mert érthető okokból sokszor ez lesz a legfogósabb! Egy keveset mindig hagyjunk meg az etetni valóból! Én magam etetni a horgászat megkezdése előtt szoktam, úgy 4-5 maréknyit egy-egy úszó köré. Még ezt is meggondolom akkor, ha láthatóan nagy a halmozgás előttem. Ilyenkor várok az etetéssel egy fél órát, hátha ez alatt az óvatosabbja megtalálja a csalimat. Ha addig nincs kapás, akkor etetetek. Soha nem a nádba, mindig elé! Egy ötliteres kis vödörnyi főtt öregkukoricát szoktam vinni magammal. Főtt búzával keverve vagy magában Ha egy adott helyen már sikerült kiismernem a halak járását, érkezésük várható időszakát, akkor még olyan időpontban tudok szórni, amikor nem riasztom vele a halakat. Halfogás után, ha kicsit megcsendesedik a

nádas, akkor szórok pár marékkal utána. Ha marad némi etetőanyag a végén, azt nem viszem haza, beszórom még akkor is, ha másnap nem jövök. Tudom, hogy elfogy Tisztelet a halaknak Aki egy teljes szezonon keresztül etetni tud egy helyet, az szerencsés. Elsősorban azért, mert sokkal több időt tud tölteni a vízen, mint én. Irigylem érte Meg persze azért is, mert bizonyos időszakokban sokkal eredményesebben horgászhat, mint a magamfajta keresgélő horgász. Valamit valamiért. Egy dolog azért azt hiszem fontos: a beszórt mennyiséget ne vigyük itt sem túlzásba, ne a diszperzites vödör legyen a mérték. A lényeg a rendszerességen van, a halak pedig ezt mindig meghálálják! Ellenőrizzük néha, hogy a beszórt szemeket felvették-e a halak. Ha sok etetőanyagot találunk, akkor néhány napig, vagy amíg a halak fel nem szedték azt, inkább ne szórjunk! A nádi horgászat, mint oly sokszor említettem már, igen egyszerű. Egy vagy két felszerelt

bot, merítő, egy vödör a csaliknak, etetőanyagnak és kész. Nekem mégis minden kezem tele van, amikor nekiindulok, még a hátizsákba, oldaltáskába is jutnak dolgok. A következő részben megkísérlem megmagyarázni, hogy miért, kiegészítve a dolgot néhány megszívlelendő tapasztalattal. Aztán végre megpróbáljuk megkeresni azokat a fránya halakat, ha már olyan fontosnak neveztem ezt az előző részben. Remélem sikerül Ezzel a pakkal indulok neki 3. rész - Csónak, megállás és ami még kellhet Legfőbb ellenségeim az idő és a pénz. Talán mások is így vannak ezzel A horgászat területén azonban van egy harmadik dolog is, amivel megkeserítem a saját életemet, ez pedig az embertelen mennyiségű cucc. Ha horgászni indulok, akkor szeretek minden eshetőségre felkészülni. Viszek tehát a légycsapótól a mozsárágyúig mindent Az általam gyakorolt módszerek közül mégis akad kettő, ahol a felszerelés gerincbántalmak nélkül

elfér rajtam. A nádi horgászat és a pergetés. Ez utóbbiban még gyenge kezdő vagyok, de máris nagyon kedvelem: két bot, merítő, hátizsák, slussz! A nádba indulva azért kicsit több dolgot viszek magammal, de ennek oka van. Mivel nem a parton lakom, nincs nyaralónk közvetlen a víz mellett, ezért minden frinc-francot vinni kell magammal. A kocsi és a csónak között a következők lógnak rajtam Hátizsák, benne esőruha, hosszúnadrág és melegebb cuccok (ennek egy része tavasszal, nyár végén és ősszel inkább rajtam van), innivaló, kaja, cigi (A dohányzás halált okozhat!), kötél a karókhoz való rögzítéshez, csónakkulcs, papírok. Oldaltáska, benne csalik, úszók, horgok, ólmok és további aprócuccok, pontyzsákok, fej- és kézilámpa, tartalék dobok és egy orsó, szúnyogriasztó (!) spray. Botzsák, benne két felszerelt bot, egy tartalék a tokjában és a merítő. Egy kis vödör etetőanyag, evező, kempingszék és a viharlámpa

utódja (távirányítóval kapcsolható akkumulátoros neonlámpa). A fejem tetején a kalap vagy a sapka Azért jó érzés mindezt letenni a csónakban Átkozott gravitáció! Az új csónakom. 4 méter hosszú, keskeny, alacsony palánkkal. Csak egy embernek jó Csónak A csónakról nemhogy egy külön cikket, hanem könyvet lehetne írni, de most megkímélnélek Benneteket ettől. A lényeg: ha lehetőség van rá, stabil és csendes csónakot válasszunk Én, ha tehetem, mindig faladikból horgászom. Csendesebbek, stabilabbak, kellően nehezek Az alumínium vagy műanyag csónakokat nem kedvelem, mert általában könnyűnek és hangosnak tartom őket. Vannak persze ezekből is remek darabok, melyekből élmény lehet a horgászat, csak azokat megfizetni nem tudom. Persze az is igaz, hogy a jó csónakért - legyen az bármiből is mindenképp mélyen zsebbe kell nyúlni Ha már a zsebnél tartunk, az alumínium csónakok tulajdonosaira mostanában egyéb veszélyek is

leselkednek. Az utóbbi időben néhány lelkes fémgyűjtő is "felfedezte" ezeket a környékünkön, hogy száradna le a kezük. Az öreg csónak. 6 méteres, széles, stabil. Tökéletes két embernek is Jövőre vízen lesz! Ebből csak végszükség esetén horgásszunk. De inkább ne A csónak rögzítésére a legcélszerűbb, a leszúró karók használata. A Ráckevei-Dunaágon a 4 méter hosszú karók szinte minden helyhez elegendőek. A karók jellemzően félcolos horganyzott csőből készülnek, egyik végükön hegyesre kiképezve. A háromnegyed colos cső is jó, de dög nehéz! A karókat átlósan helyezzük el, azaz a csónak fara felől az egyik oldalon, az orrához közelebb pedig a másik oldalon szúrjuk le, mert így stabilabban tartanak. A csónak karóhoz kötéséhez célszerű merevebb kötelet használni. Olyan csomót kössünk rá, mely gyorsan oldható, szükségtelen kazalnyi bogot kötni rá. Ellenkező esetben később olyan

mondatokat fogunk mondani, amiben az anya szó illetlen összefüggésekben szerepel. Ha a karó vége T alakban van kiképezve, akkor célszerű azt a csónakkal párhuzamos irányba állítani, mert így verjük neki legkisebb eséllyel a botot. Csak egyszerűen, az is elég Mentőmellény A hajózásra vonatkozó jogszabály említést tesz egy bizonyos életmentő eszköz, a mentőmellény használatáról. Csak halkan megjegyeztem Minden felnőtt ember maga dönt a saját sorsáról legalábbis ebben az illúzióban ringatjuk magunkat nap, mint nap De ha gyerek is van velünk a csónakban - márpedig hál Istennek többször látok ilyet - akkor az ő sorsát nem bízhatjuk csak a szerencsére és saját képességeinkre. Legalább ilyenkor tessék használni! Öt-hatezer forint sok érte? Nagy felületű vizeken, ahol távol a part és a segítség, bizony életet menthet! Egyre több boltban lehet találkozni vele Megállás Semmiképp se álljunk túl közel a nádhoz, a

távolság legyen minimum egy csónakhossznyi, azaz legalább 5-6 méter. Lehet több is! Nagyon fontos ugyanis, hogy legyen előttünk némi hely, ez a fárasztás sikere és horgászhelyünk "békéje" érdekében elengedhetetlen. Ha egyedül vagyunk, akkor a csónak fara nézzen a nád felé, így a leginkább kényelmes és biztonságos. A megállásnál vegyük figyelembe a szél és a hullámzás irányát is. Ha négy órán keresztül az oldalpalánkon csobognak a hullámok, akkor a gyengébb gyomrú horgász zöld lesz és tengeri beteg, a gyengébb idegzetű pedig megőrül. Nekem sem a gyomrom, sem az idegeim nem túl erősek Ha nem tudok olyan helyzetet elfoglalni, hogy az a bedobást, a szerelék helyben tartását és általában a normális horgászatot lehetővé tegye, inkább másik helyet keresek. Ez már elég közeli, de néha a hely megkívánja Fontos! Amennyiben horgászhelyünk közelében motorcsónak - vagy hajóforgalom van, úgy legyen gondunk

arra, hogy ezek hullámai ne kapjanak minket éppen oldalba. Fürödtem már e miatt, azóta - érdekes - erre mindig figyelek. Zárt öblökben, tisztásokon és általában olyan helyeken, ahol nem tudom a halat a nyílt víz felé kivezetni, ott nem is horgászom. Ilyen helyeken csak adj király katonát lehet játszani Itt, ha megakaszt az ember valamit, akkor nem tesz - nem tehet - mást, mint belekapaszkodik a botba, és daru módjára megpróbálja beemelni a halat. Egy két-három kilós pontyot kellően erős felszereléssel mellre lehet venni, mondjuk egy tízkilóst gyakorlatilag semmivel. Tehát mindent, amit a nádi horgászattal kapcsolatban írok, kérem, nézzétek, értékeljétek ezen keresztül. Aki horgászik ilyen körülmények között is, az nyilván a fékbeállítással, helykereséssel, horogmérettel és néhány más dologgal kapcsolatban tőlem eltérő következtetésekre jut. Kettesben Egyedül vagy kettesben? A nádi horgászatról azt tartják,

hogy magányos műfaj. Én nem osztom ezt a vélekedést, úgy gondolom, hogy kár lenne egy jó beszélgetést, egy közös horgászatot kihagyni a közfelfogás miatt. Ha ketten vagyunk a csónakban, akkor nem a csónak fara, hanem az oldala néz a nád felé és némileg nagyobb távolságot célszerű a horgászhelytől hagyni. Fontos viszont, hogy partnerünkkel egymásra figyelve tudjunk a csónakban mozogni, mert ez így már kifejezetten veszélyes üzem! Megjegyzem, hogy a Balatonon - és néhány más tavunkon - használatos dióhéj csónakok lelkivilágát nem ismerem, lehetséges, hogy a fenti megállapítás ezeknél nem állja meg a helyét. Tapasztalatom szerint a normális beszédhang nem zavarja a halakat, még sekély vízben sem. Mindenképp kerülni kell azonban a koppanó, zörgő hangokat. Ha sikerült az evezőt a trepnire ejteni, a kikötőláncot a vízbe vagy a csónakba lökni, akkor bizony egy-két órás halszünetre számíthatunk. Nem mindig, de sokszor

igen Egy bot, vagy kettő? Én általában két bottal kezdem a horgászatot, s teszem ezt mindaddig, amíg ki nem derül, hogy az adott hely melyik szegletében mozognak leginkább a halak. A két úszó között mindig akkora távolságot tartok, ami esélyt ad arra, hogy gond nélkül fárasszak. Ha sok kapás van, az egyik botot kiveszem, ha nem, akkor mindkettő marad. Egy biztos: ha rendesebb halba akadunk, akkor tíz esetből hétszer össze fogja szedni a másik szerelékünket. Ilyenkor jobb, ha magunk vagyunk, mert a nézők nagyon szoktak röhögni ezeken a jeleneteken. Ez van Ha ketten horgászunk a csónakból, úgy érdemes ezt a dolgot kicsit jobban átgondolni. Nézzünk meg még néhány dolgot, amivel sikerült a csónakot telepakolnom! Merítőháló Használjunk erős kivitelű, nagy merítőszákot, ha lehet, nyele ne legyen rövidebb másfél méternél. A manapság kapható nagy, még nagyobb és rettenetesen nagy pontyos merítőkbe minden belefér, amit a

nádból ki tudunk fogni. Adná Isten, hogy egyszer akkora pontyot fogjak a nádban, aminek a farka még ezekből is kilóg. Tartok tőle, hogy erre még várnom kell kicsit Használjunk nagyméretű merítőt! Egy ötkilós szinte eltűnik benne. Lámpák Ha éjszaka horgászunk, mindenképp jól jön egy fejlámpa. Csalizhatunk, szerelhetünk, dobhatunk és fáraszthatunk úgy, hogy közben mindkét kezünk szabad. A LED-es megoldásúak kíméletesebbek a pénztárcánkhoz és a legtöbb helyzetben elegendő fényt adnak. A hagyományos izzós megoldásúak viszont általában erősebb fényűek, mellyel szükség esetén messzebbre ellátunk. Igaz kicsit drágábban A fejlámpa mellett van nálam egy erősebb fényű kézilámpa is Ezt általában arra használom, hogy bizonyos időközönként végignézek vele a nádon. Ha másodmagammal vagyok, akkor ezzel segíthetek a társamnak a fárasztás során. Figyeljünk arra, hogy a vízfelszínre mindig laposabb szögben

világítsunk rá, mert így nem zavarja a halakat. Ez elsősorban a sekélyebb vizekben fontos. Egy hagyományos és egy LED-es fejlámpa. És a verekedős amerikai Az elején említett távirányítós akkumulátoros lámpát a következőképp használom. Magam mögé teszem a csónak orránál lévő padra. A távirányító a nyakamban lóg egy madzagon, mint a mobiltelefonok sokak nyakában manapság. Fárasztáskor egy mozdulattal bekapcsolható, nincs láb alatt és a csónakban, körülötte remekül lehet látni általa. Holdvilágos éjszakákon néha felesleges, mert a Hold elég fényt ad ahhoz, hogy lássuk, amit kell. Ilyenkor csak azt a funkciót tölti be ez a lámpa, hogy egyes éjszaka motorozó "sportemberek" engem lássanak, ha szükséges. Az akku annyira nehéz, hogy nem borul könnyen a lámpa A távkapcsolót nyakba véve semmi nincs útban Ruhák Mindenki öltözzön úgy, ahogy kényelmes, ahogy ilyenkor szeret. Az azonban biztos nem jó, ha

fázni vagyunk kénytelenek. Az augusztusi esték, éjszakák bizony már csíphetnek rendesen, pedig délután ötkor még a póló is lekívánkozik rólunk. Az idén júliusban is volt bizony ilyen Gondoljunk hát erre is. Az esőruha azt hiszem, nem szorul magyarázatra Soha nem indulok fedetlen fővel horgászni, sem a nádashoz, sem máshova. A sapka, kalap jó a nap ellen, jó az eső ellen, jó a szemünket zavaró fények ellen. Nyáron én szalmakalapot hordok legszívesebben Ez is jó, és nem csak reklámfelületnek! Szúnyogriasztó A szúnyog Isten legrettenetesebb teremtménye. Kicsi és gyors, ezért nehéz eltalálni Ha mégis sikerül azzal sem érünk sokat, mert rengetegen vannak. Csípése fájdalmas és viszket Hangja az egyik legidegesítőbb a világon. Nő Folytassam? Valami legyen hát nálunk ellene Semmi nem elég hatékony, tehát megúszni nem fogjuk, de legalább próbálkozzunk! Szék Én mostanában egy kempingszéken ülök, de ez csak azért

van, mert jelenlegi csónakomban másképp egyszerűen nem lehet hosszú távon megmaradni. Azért legtöbbször nem szükséges, főképp, ha az ülésdeszka elég széles és van hely kinyújtani a lábunk. Nem árt azért a fenekünk alá valami puhább dolgot is tenni, jól jöhet. Aki kuporgott már órákat egy helyben a deszkán, az tudja, hogy ez nem csak fontoskodás. Kaja, pia, cigi Órák hosszat, sokszor a nyári melegben horgászva, kell a folyadék. Hiánya nem pusztán kellemetlen, hanem egészségtelen is! Ennivalót vigyen mindenki annyit, amennyire szüksége van. Azok a csökkent értelműek, akik bagóznak, mint én, könyörgöm, ne pöcköljék a vízbe a csikket, van abban már elég! Valamibe gyűjtsék össze, és a parton dobják ki a többi szeméttel együtt. Rend a lelke mindennek Végül egy fontos dolog. Legyen a csónakban mindig rend körülöttünk, közvetlen közelünkben ne legyen semmi láb alatt. Legyen meg mindennek az átgondolt helye, ne

kelljen semmit keresgélni Ez nem csupán azért fontos, hogy ne menjen el halunk e miatt, hanem elsősorban azért, mert ha valamiben elbotlunk, valamire rálépünk, az igen komoly sérüléseket is okozhat. Egy nagy testű hal fárasztása során komoly erők ébrednek, nem lesz lehetőségünk e közben más dolgokkal foglalkozni. Legyen a horgászat öröm forrása, ne egy esetleges hosszan gyógyuló sérülésé Jórészt csak odafigyelés kérdése. Sokat írtam már, megvan hát a felszerelésünk, csalink, csónakunk és a hitünk. Most már csak meg kellene találni a halat! Ezzel próbálkozom a következő részben. Őt keressük. 4. rész - Keressük meg! A külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a nádi horgászat oly módon művelendő, hogy az ember minden nap kivisz magával egy fél vödör kukoricát, megszórja vele a helyet, ahol horgászni akar, majd "kiüli" a halat. Igen, ez is működik, sokszor nem is rosszul Ha megérem, hogy

nyugdíjas legyek és erőm is lesz hozzá, lehet, hogy én is ezt teszem majd. Manapság azonban nincs erre lehetőségem - elsősorban időm. Ezért aztán másképp kell a halakat meglelnem a nádasban. Nádast írok, pedig a klasszikus bambusztelepek egyre csak fogynak. Velük keveredve, sokszor helyüket átvéve más növényfajok alkotják már a "nádas" nagyobb részét. Hogy ez egy természetes és hasznos folyamat-e, nem tudom, sejtéseim mindenesetre vannak. Ezúton kérek hát elnézést mindenkitől, e szokásomon a későbbiek során sem fogok változtatni. Maradok a nádasnál. Hol itt a nád? Többször leírtam már, hogy a siker kulcsa az, hogy ott horgásszunk, ahol a hal van. Ne nevessetek, e mélyen szántó megállapításra magamtól jöttem rá! Inkább az a furcsa, hogy sokan megfeledkeznek erről. Pedig nekünk rendkívüli szerencsénk van, mert a nádas fecseg, árulkodik a halak jelenlétéről! A pontyok nagyon ritkán viselkednek

szellemként, ez inkább a magányos öregek sajátja. Csapatokban járva, szinte mindig láthatók, hallhatók a nádasban Induljunk, keressük meg őket! Ha a nádmozgásokat figyeljük, mindig a nád tövét érdemes nézni. Van úgy, hogy csupán egy-egy szál, mindig másik mozdul. Ez általában mozgó halat/halakat jelez Néha szinte táncoló nádast lehet látni, mely nagyobb csapat ottlétéről árulkodik. A megriadt ponty jobban látható, mert ilyenkor óvatlanabbul és sokkal gyorsabban mozog. Találkozunk olyan jelenséggel, amikor egy nádszál időről időre megremeg, sokszor igen nagymértékben kileng, mintha bökdösné valami alul. Nagyjából erről is van szó, ekkor a növény szárán lévő táplálékot szedegeti a hal Ilyen mozgást produkálnak az amurok is, sőt ők, ha lehet még agresszívebben, mint a pontyok. Tépik, szaggatják néha a még elérhető, friss hajtásokat. Mindig a tövét! A nádmozgások nem csak láthatók, hanem hallhatók is.

Este, éjszaka sokszor halljuk azt a rövid, határozott zörrenő hangot, mely a haltestnek a növény szárához való ütközését, súrlódását követi. Ha bizonytalanok vagyunk, érdemes még napvilágnál figyelni, nemcsak a látványra, de az azt kísérő hangra is. Rá fogunk ismerni a sötét beállta után! A magányos, csökött szálak remekül jelzik a mellettük elhaladó halakat A túrásnyomok szintén árulkodók lehetnek. A talaj legfelső rétegében keresgélő halak nyomán kisebb-nagyobb buborékok kerülnek a felszínre. Hátborzongató érzés azt látni, amikor e buborékok szinte megrajzolják az iszapot túrva táplálék után kutató hal útját. Főleg, ha ez később az úszónkat is útba ejti. Vastag iszappal fedett helyeken spontán gázbuborékok is megjelennek Ha a buborékok már negyedszer is ugyanazon a ponton jelentek meg, akkor fogjunk gyanút! Ilyen helyeken egy-két buboréknak általában nem hiszek, több jel együttese kell ahhoz, hogy

halat sejtsek. Holdfényes éjszakákon, ha a fény megfelelő szögben a sima víztükörre esve, szinte higannyá változtatja azt, megláthatjuk a túrásnyomokat is. Lámpafénynél ez a legritkább esetben sikerül. A legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam túrásnyomot fényképezni nektek, maradjunk abban, hogy ő csinálja. Főképp sekélyebb vizekben láthatunk a felszínen apróbb-nagyobb íveket, amiket a vízfelszín alatt közvetlenül mozgó halak keltenek. A nagyobb csapatokban járó pontyok egész rendes csobogást tudnak rendezni, a horgász nagy örömére. E kísérteties szellemtánc fülledt levegőjű nyári estéken olyan gyönyörű, hogy az ember még a botot is elfelejti elővenni. Nézni is öröm S ha már a szépségeknél tartunk: egy kisebb nádöbölben vagy a ritkás szálak között látott pontyugrás után az ember inkább tollat ragadna, mint horgászbotot. De mivel ez utóbbi van nálunk, használjuk inkább azt, mert ott a hal. . a

csobogással, pontyugrással hasonló a helyzet Más halfajok is járják a nádast, nemcsak a pontyok, amurok. Néha igen nagy számban jelennek meg a dévérek, kárászok is. Túrásnyomok, nádmozgások az ő jelenlétüket is kísérik, mégis kicsit más ez. Hogy miben, azt nem tudom egzakt módon leírni, de egy idő után rá lehet érezni a különbségre. Az általam használt nádi pontyozó felszerelés elég durva nekik, ezért ritkán akadnak nálam horogra, akkor is inkább a nagyobbja. De ha valakinek van hozzá kedve, akkor nagyot lehet aratni ilyenkor közöttük egy finomabb felszereléssel. Ha pedig közben beakad egyegy ponty, hát győzzön a jobbik! Mindezeket persze csak úgy veheti észre az ember, ha csendben, szemét és fülét nyitva tartva csordogál vadászterületén. Ez nem azt jelenti, hogy vadászkutya módjára víz fölé lógatott orral, vitorlává feszített fülekkel evezgetek napestig a nádasok körül. Csupán annyit, hogy az általam

kényelmesen bejárható területen felkeresek több, egymástól eltérő karakterű helyet. Sekélyebb és mélyebb vizű, sűrű és ritkás, iszapos és sóderos fenekű helyeket. Ezeknél megállok és pár percig csak nézelődöm. Ha észreveszek valamit, maradok Ha semmi mozgás, akkor eldöntöm, hogy aznap hol tartom a leginkább valószínűnek a halak megjelenését. Ha az első kiválasztott helyen két-három órát eltöltöttem és semmi nyoma a pontyoknak-amuroknak, továbbállok a következő helyre. Ha lusta vagyok aznap, akkor maradok Sűrű, legalábbis annak látszik. Szép halak tudnak mozogni benne Sűrű vagy ritkás nádas? Mindkettő megfelelő lehet! A tavalyi legjobb eredményeket egy sekély vizű ritkás adta, később pedig egy mély vizű sűrű nádas öblei előtt találtunk rájuk. A vastag iszapréteg tapasztalataim szerint nem riasztja a pontyokat és a horgászatot sem zavarja. Bár az iszap legfelső rétege általában igen laza szerkezetű, de

az általam használt 3-5 gramm tömegű ólmok nem merülnek benne mélyre. Maximum annyi változást jelent, hogy az ólom és a horog távolságát kicsit hosszabbra hagyhatjuk. Gyilkos hely, de remek. A ritkásokba mindig érdemes benézni, ha legalább 40-50 centi víz fedi őket Tavasszal és a meleg nyári éjszakákon inkább a sekélyebb szakaszokon találom meg a halat. A mélyebb vizű helyek nyár végén, ősszel vagy nyáron hűvösebb időjárás esetén eredményesebbek. (Megjegyzem, hogy a Ráckevei-Dunaág általam látogatott részein a méteres vizű nádi horgászhely feltétlenül mélynek számít.) Mindez persze csak támpont, nem bizonyosság Biztosat csak a halak tudnának mondani, s bizony néha alaposan rám pirítanak. Melyik napszakban? Tavasszal, nyár elején és ősszel napközben, nyáron egész nap, éjszaka is. Sőt, az olyan döglesztő nyarakon, mint amilyen a tavalyi volt, az éjszaka eredményesebb is lehet, mint a nappal. Általában igaz

az, hogy nyáron a kánikulai déli órákban nem célszerű horgászni A pontyok esetében biztos, az amuroknál néha mégis eredményes. Ha a déli órák nem olyan gatyarohasztóan melegek, akkor azért a ponty is bejöhet. Konkrétabb időpontokat írni butaság lenne, ez vizenként illetve egy adott vízen időszakonként változó lehet. A klasszikus időpontok: a hajnal és a sötétedés környéki órák csalják ki a legtöbb horgászt a nádba. Nekem eddig az utóbbi jobban bevált. Az éjszaka nem csak gyönyörű, de eredményes is nyáron Mert ilyen szépségek lehetnek előttünk. Füleljünk! Olyan esetben, ha nem látok sehol mozgást, segítségemre lehetnek azok a horgászok, akik etetett helyet csináltak. Ha nincs ötlet, sokszor beállok egy ilyen helyre, persze csak akkor, ha a hely "gazdája" nem horgászik rajta éppen. És itt álljunk meg egy gondolatra Sokaknak talán nem tetszik az, amit írtam, de én úgy gondolom, hogy nincs ebben semmi

hiba. Véleményem szerint ugyanis az etetett hely létrehozásába befektetett idő, munka - és ne felejtsük: pénz - sem jogosít fel senkit arra, hogy egy sokak által látogatott víz bármely szegletét a sajátjának tekintse. A másik oldalról viszont a napijegy vagy területi engedély senkit nem jogosít fel arra, hogy mások munkáját, szórakozását tönkretegye. Engem sem Így a mások által "megcsinált" helyen ennek megfelelően viselkedem. Ha találkozunk a hely "gazdájával" soha ne legyen kérdés, hogy megyünk-e. Adjuk át azonnal a helyet, így illik Sőt Megkérdezhetjük, hogy mikor nem zavarjuk, esetleg azt, hogy ő mivel etet, mivel fog. Ha neki beválik, hátha nekünk is Érdekes tapasztalatom, hogyha az ember normális hangon szólít meg valakit, akkor általában normálisan válaszolnak. Azért akadnak kivételek is Az eredménnyel kecsegtető helyeket többen is megülhetik. Nem veszélytelen, de működik A pontyok a

szokások rabjai. Addig, amíg valamilyen körülmény nem kényszeríti őket az ellenkezőjére, meghatározott időrend szerint, meghatározott útvonalon járnak. Ez igaz a nagy területekre, de igaz egy kisebb területen belül, mondjuk egy párszobányi nádszigetben is. Minden pontyok által látogatott nádas résznek van több be- és kijárata. Az sem biztos, hogy halaink a főbejáratot használják. Ha látok egy széles bejáratú öblöt, lehet, hogy mellette két méterrel egy zsebkendőnyi nyiladék lesz a nyerő hely, mert a pontyok inkább arra járnak. És ne gondoljátok, hogy néhány marék kukoricával olyan egyszerű őket akár csak pár méterrel is odébb csalogatni. Nem egyszerű, jobb, ha a horgász alkalmazkodik. Jellegtelen helynek tűnik. De a szálak mögött egy öböl húzódik meg. . a halak pedig itt járkálnak ki-be! Ha megtaláltuk a halakat, mégis hova tegyük az úszót? A válasz egyszerű: ahol mozog! Persze ezt megvalósítani nem

olyan egyszerű. Ehhez sokszor egészen a szálak tövébe kell dobnunk, ilyenkor jön jól a csúszóra szerelt önsúlyos úszó, mert ezzel könnyebb. Nem könnyű, csak könnyebb. Kisebb benyílók, öblök bejárata, a ritkás széle jó hely lehet A számunkra zártnak, egységesnek tűnő nádfal csak a mi számunkra az. Belül öblök, folyosók szabdalják a nádas testét, sokszor csak néhány szál választja el ezeket a nyílt víztől, a halak pedig itt közlekednek ki-be. Ha van bent hal, egy idő után elárulják magukat és a jó helyeket is. Az időjárás pontyokra gyakorolt hatásával szinte minden eddig megjelent pontyhorgászatról szóló könyv bővebben értekezik. Mivel ezek a körülmények elsősorban a halak táplálkozási "hajlandóságára" hatnak, ezért a nádasoknál is működnek. Nem hiszem, hogy jobban le tudnám írni e tapasztalatokat, mint az említett könyvek szerzői. Tessék hát lapozgatni ezeket, én is így teszek Két dolog

azért még érdekes lehet. Az erős vagy tartós szél előbb-utóbb kikergeti a nádból a halakat Ilyenkor nem csak nehéz horgászni a nádban, de nem is nagyon érdemes. A Ráckevei-Dunaágon fontos szerep jut a vízjárásnak is. A víz alacsony vagy magas szintje önmagában nem meghatározó, a nádban mindkét esetben meg lehet fogni a halat, ha a vízszint többé-kevésbé állandó. De ebből van a legkevesebb. A gyors vízszintváltozás, történjék bármely irányba is, megkavarja halainkat, napokig keresgélhetünk utánuk, míg rájuk nem akadunk. A lassú apadás legtöbbször nem jelent gondot, de a vízszint emelkedése szinte mindig átrendezi a kártyákat. Megintcsak lehet keresgélni. Ha a víz áramlása megáll, megállnak a halak is Az erős áramlás, ha nem kíséri a vízszint változása, csupán a horgászatot nehezíti meg. Persze van úgy, hogy hiába meresztjük a szemünket, a halak nem mutatkoznak a nádban, inkább a hátunk mögött, a

töklevelesben hancúroznak. Meg kell próbálni ott is! Furcsa helyzet, hogy a fenti sorokat épp egy olyan évben vetem papírra, amikor pont az nem megy igazán, amiről ez a cikk szól. Június második felében, júliusban csak ritkán találtam meg a halakat. A sikertelenség fő oka az idei igen változékony időjárásban és ezzel összefüggésben az ilyenkor jellemzőtől pár fokkal elmaradó vízhőmérsékletben keresendő. Az idei természetes táplálékbőség sem az én malmomra hajtotta a vizet. Meg aztán ezen időszakban csak hétvégente jutott egy-egy délután, este és talán egy hajnal a horgászatra. Ennyi bizony kevés, a szerencse is elkél a sikerhez, s úgy látszik abból idén kevesebb jutott. De itt az augusztus, három hetes szabadságom ideje! Remélem sok-sok kapást élvezhetek végig. De milyen is egy kapás és főképp mi zajlik közben a víz alatt? Beszélgessünk erről is a következőkben! Kis morcos 5. rész - Kapás, fárasztás A

nádi horgászat sokszor olyan, mint a futballkapus számára egy eseménytelennek tűnő mérkőzés. Eltelt már hatvan perc, de még nem történt semmi említésre méltó Néhány hazagurítás, két-három gyenge lövési kísérlet az ellenfél részéről, jóval a kapu mellé vagy fölé. Aztán a következő pillanatban jön egy remek fejes a bal fölső csücsökbe, amit ujjheggyel talán ki lehet tolni. Ha a kapus megfogja, akkor jó Ha nem, lehet, hogy ezen a momentumon ment el az egész mérkőzés. Egy-egy helyen általában hosszú órákat tölt el az ember. Ennyi időn keresztül nem lehet meredten az úszókra koncentrálni. Először a tekintet kalandozik el, aztán a gondolatok is Hiszen annyi látnivaló akad és elmélkedni is van min. Amikor épp az állandóan veszekedő szárcsákat figyeljük, vagy gyermekünk előző napi aranyköpésén elmélkedünk, nos ilyenkor jön legtöbbször a kapás! Mi történik a következő pillanatban? A feltolós

szerelék működése az irodalom szerint azon alapszik, hogy a táplálékát a fenékről tótágast állva szedegető ponty a kaja felhörpölését követően visszaáll vízszintes testhelyzetbe. Ekkor, ha a táplálék a mi csalink volt, a ponty a horoggal együtt az ólmozást vagy annak egy részét megemeli. Ezt az úszó látványos kiemelkedéssel jelzi nekünk Hál Istennek a pontyok jelentős része tisztában van a horgász-szakirodalomban leírtakkal, ezért többé-kevésbé így is viselkedik. Azért persze akadnak kivételek is szép számmal Én négyféle kapást tudtam megkülönböztetni az elmúlt évek során: A klasszikus Ez a leginkább szívet melengető látvány, hiszen ilyenkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy a bevágás ül. Az úszó először látványosan megemelkedik, majd kicsit megdőlve elindul valamelyik irányba és lassan, de határozottan elmerül. Mi történhet ilyenkor? A hal a csalit felveszi a fenékről, olvasmányainak

megfelelően visszaáll vízszintes testhelyzetbe, majd lassan továbbúszik újabb táplálékot keresve. Nem fogott gyanút Tévedett, sikerült őt becsapnunk Az ilyen kapást követően a horog általában mélyen ül a ponty szájában, s csak a legritkább esetben szakad ki onnan. A klasszikus kapást követően a horog általában mélyen ül a hal szájában A türelmes Az ilyen kapást leginkább akkor követhettem nyomon, ha nem csak a hal volt "türelmes", hanem én is. Vagy inkább elbambultam Az úszó megemelkedik, de a helyén marad Az emelés mértéke néha igen nagy. Olyan is volt már, hogy a majd antennavégig letett hosszú úszó változatlan helyen maradva felfeküdt a víz tetejére. Azért az nem semmi! Hiba lenne azt feltételezni, hogy pontyunknak nincs jobb dolga, mint szájában a horgunkkal ácsorogni napestig. Inkább arról lehet szó, hogy a csali felvételét követően megérezte, hogy nincs minden rendben és megpróbálja a horgot

kifújni. Ha sokáig bambul az ember és a halnak sikerül a horogtól megszabadulnia, akkor az úszó - még mindig egy helyben maradva - visszaáll a helyére. Ha még időben észbe kap a horgász, talán sikerül megakasztani a halat. Az ilyen kapást követően a horog bárhol megakadhat a halszájban, nagyobb valószínűséggel lesz üres a bevágás. A horog épp az alsó ajkát fogta meg. Szerencse, hogy nem ment el a hal A műveletlen Azt a halat nevezem műveletlennek, amelyik nem elég olvasott ahhoz, hogy tudja, hogyan kéne viselkednie. Ezért az úszót figyelve csak annyit látunk, hogy az se szó, se beszéd elmerül! A hal valószínűleg - műveltebb társaival ellentétben nem áll fel a csali felvételét követően, hanem még megdőlt testhelyzetben továbbmozdul újabb táplálék után kutatva. A horog általában nem akad olyan mélyen, mint az első esetben. A hirtelen Ez a másfelé bámészkodó horgász legfőbb ellensége. Ilyenkor repül a bot

Miért? A nádi pontyozás ugyan nem az önakasztásra épül, de mégis előfordulhat, hogy a pontyot megszúrja a horog, vagy előbb megriad, megiramodik és a tűhegyes horog akkor akad meg. Ha a riadalom okának másik végén egy horgászbot van, akkor az is megiramodik a hallal együtt. Jártam már úgy, hogy szó szerint a kezem alól rántotta ki a ponty a botot, csak a csónak farán akadt meg az orsó, így nem kellett később a cuccomat keresgélnem. Hol akad a horog? Bárhol, ahol "útközben" megragadt. Az útközben megakadó horog sajnos súlyos sebet is ejthet Használjunk kellően nagy horgokat, elkerülendő a halak gyakori elvesztését, a sérüléseket! Egy ekkora szájban elfér a nagy horog, pedig Ő csak egy négyes Fonott zsinórt használva néha még így is komoly próbatétel lesz horgunknak a nádi peca A fenti alaptípusok néha keverednek egymással. Például először egy szép emeléssel kezdődik, aztán hirtelen, átmenet nélkül

vágtázni kezd a hal. Sőt, akár az úszó eltűnését is követheti kiemelés, majd némi ácsorgás egyhelyben. És így tovább A filmet mindenki levetítheti magának tetszőleges sorrendben, mindegyik változat bejöhet. Egyszer szívesen megnézném a valóságban Akár többször is. Mit csinál az amur? Mindent a fent leírtak közül, bár a kiemelős kapás talán ritkább nála. De statisztikát nem csináltam, csak az érzésem ez. Mikor vágjunk be? Én mindig azt mondom, ha erről esik szó, hogy akkor, amikor azt érezzük, hogy az úszó már határozott irányba mozdul. Nem tudom ezt jobban körülírni A finomszerelékes módszereknél hozzászokik az ember, hogy a legapróbb mozdításokra is reagálni kell, de ez itt nem célravezető. Ha így teszek, sokszor süvít el a fejem felett az úszó Aki régóta csinálja már a nádi pecát, annak nyilván megvan erre a maga gyakorlata. Aki mostanában kezdi, az előbb utóbb ráérez majd a dologra. Persze a legjobb

az, ha már nincs idő gondolkodni, mert az úszónk derékig tapossa a vizet, vagy a további viták elkerülése végett eltűnt! Sokszor egészen izgalmas, gyanús mozgásokat csinál az úszó. Kapás vagy nem, kérdezgeti magától az ember, tétován nyúl a bot után, miközben adrenalin-szintje az egekbe szökik. Az úszó körül mozgó halak testükkel meglökik, elnyomják a zsinórt s ezzel az úszót is. Az pedig megdől, néhány centit arrébb mozdul, kicsit megmerül és hasonlók. Ha nem bírom cérnával és bevágok, az legtöbbször üres, de olyan is volt, hogy egy rettenetes méretű pikkellyel feldíszítve jött ki a horog. Hál Istennek kívülről a hal testébe ritkán akad, de előfordulhat ilyen is Ha bizonytalanok vagyunk, célszerű inkább bevágni. Abból baj nem lehet Ilyen szélben, hullámzásban, erős áramlásban bizony nehéz lehet a horgászat A szél, hullámzás, az áramlás vagy az uszadékok néha megtréfálják az embert és a

spicctől az úszóig tartó zsinórrész elhúzásával mozdítják ki helyéből az úszót. Főképp éjszaka csaphatnak be minket, amikor nem tudjuk szemmel végigkövetni zsinórunk útját. Azért az úszó mozgásából legtöbbször kiderül, hogy nem hal a tettes, de ez megint olyan, amit leírni igen nehéz, inkább a tapasztalat adja meg mindenkinek a helyes választ. Persze tapasztalat ide vagy oda, ha az egyik úszómra nézve azt látom, hogy nem látom és az eseményt nem követtem szemmel végig, akkor nem elemzem az összes lehetőséget, gondolkodás nélkül bevágok én is. Nyilván hiába A bevágás nálam mindig lendületes, határozott mozdulat, mindig függőleges irányba. A határozottság feltétlen kell, mert ez adhat nekünk némi előnyt, kihasználva halunk első meglepetését arra, hogy rögtön felénk fordítsuk. A felfelé történő bevágás nem tudatos, nekem inkább így esik kézre, így természetes. Viszont ez arra is jó, hogy üres

bevágás esetén a kirepülő úszó, ólom, horog - mert bizony repülni fognak felém, mint a szél - a hosszú bot és a rövid távolság miatt nem talál pofán. Ennek ellenére ilyenkor behúzom ám a nyakam, mert jobb a békesség! Ha ő menni akar, akkor az első métereken bizony kapaszkodni kell! Egy ötös Ha a hal megakadt, akkor ezzel a mozdulattal már bele is kezdtünk a fárasztásba. Abba a fárasztásba, mely bizony igen nehéz a nádasnál. Miért? Egy: néhány irányban igen kis terület áll rendelkezésünkre, amelyen belül kell tartanunk a halat. A nádba ne menjen, lehetőleg a csónak alá se. Esetleges egyéb tereptárgyakról, mondjuk egy közeli stégről nem is beszélve, mert ez már szinte perverz feladat. Kettő: a megakasztott hal első kirohanási kísérleteit egy 6-8-10 méter hosszú zsinórdarabon kell kivédenünk. Aki addig csak 50-60 méterről vagy még nagyobb távolságból fenekezővel akasztott pontyot, amurt, az-az első

alkalmakkor bizony komolyan megszeppenhet, milyen vehemenciával "dolgozik" akár egy kisebb méretű hal is. Három: mindezt a csónakban, egy zsebkendőnyi, többé-kevésbé imbolygó helyen állva/ülve kell megoldani. S ha ez az egész éjszaka történik, akkor aztán tényleg fincsi a dolog Még valami: én a horgászat legelején, sőt már a csónak rögzítésekor alaposan körülnézek, felmérem a hely adottságait. Eldöntöm, hogy a hal megakasztása után pontosan merre szeretném vezetni ellenfelemet. Ha két bottal horgászom, úgy ennek mindig a csónak két oldala felé kell esnie. A fárasztás közben nem nagyon lesz időnk, lehetőségünk taktikát keresni Minden annyira gyorsan és nyers erővel történik az első pillanatokban. A fárasztás mottója nálam: el a nádtól! Mivel zárt helyeken nem horgászom, mindig azt próbálom elérni, hogy a hal a nyílt víz felé vegye az irányt. Ott már sokkal nagyobb esélyem van a sikeres befejezésre,

bármekkora halba is akadtam. Ezért a bevágást követő első mozdulattal már abba az irányba húzom ellenfelemet, amely a csónak előre kiválasztott oldalán a szabad terület felé vezet. Ez vagy sikerül, vagy nem. Ha csupán néhány szálon verekedte keresztül magát a hal, akkor is jó eséllyel vissza lehet fordítani az erős felszereléssel. Ha mélyebben sikerült betörnie a nádba, akkor a helyzet bizony elég szomorú. Nem törvényszerű, hogy elveszítsük, de ekkor már általában - ha nem szakadt a zsinór - nincs más teendő, mint eloldani a csónakot és kibányászni a szerencsétlent onnan. Olló és merítő kézbe, aztán megpróbálni ügyesnek lenni Ha sikerült a halat kivenni, ha nem, az aznapi horgászatnak azon a helyen vége. Karcsi hala feltekerte magát egy nádcsomóra. Itt még reménykedik, de a hal végül leverte magát a horogról. Lehet, hogy nem kellett volna fotóznom? Azért volt aznap, ami ki is jött. Az orsó fékjét nem

szorítom be teljesen, csak igen erősre állítom. Hogy mi az erős? Kilóban vagy más objektív mértékegységben megadni nem tudom. Egy kétkilós pontyot általában fékhang nélkül ki tudok ilyen beállítással venni, a nagyobbak már hosszabb-rövidebb ideig megszólaltatják. Annak érdekében, hogy a nád felé robogó hal ne tudjon zsinórt lopni, bal kézzel megfogom az orsó dobját. Mindig alulról nyúlok a dob felé, hogy a feszes zsinór minél kisebb eséllyel vágja el a kezem. Nem a legbiztonságosabb megoldás, elismerem A szokottnál hosszabb nyélrész nekem ilyenkor remekül beválik. Betámasztom a combomhoz, így egy kéz is elég a bothoz A végjátékban a hónom alá kapom, mint a pihenő vadász a puskát A bevágás pillanatában addig húzom hátra a botot ameddig csak lehet, majd pánikszerű orsótekerés következik egészen a bot kb. 10 órai helyzetéig Aztán kapaszkodik megint! Ha a hal enged - ezt a pillanatot igen jól meg lehet érezni

- azonnal át kell venni az irányítást, s erősködni vele mindaddig, amíg a nekünk kedvező irányba el nem távolodott már a nádtól biztonságos távolságba. Ott már lehet lazítani, akár a féket is Arra persze vigyáznom kell, hogy ne forduljon vissza a nád felé megint. A csónak közvetlen közelébe nem erőltetem a halat, a "munka" nagy részét végezze csak a csónaktól távol. Meríteni csak a láthatóan magát megadó pontyot, amurt érdemes Amíg ezt nem látjuk, inkább járassuk tovább. Jelezte már, hogy neki elég volt Gyere közelebb! Megvan! Persze mindez csak az elmélet, a gyakorlatban ellenfeleink sokkal leleményesebbek! Hirtelen irányváltásokkal, csónak alá fordulással, a másik felszerelés összeszedésével, a leszúró karó körbeúszásával, a magát szinte már halottnak tettető hal merítőből való kiugrásával "keserítik" sokszor a horgász életét. Ilyen helyzetben rögtönözni kell, a felkapókar

gyors nyitásával, vagy épp ellenkezőleg, a hal ismételt kemény irányításával, vagy bármivel, amit a szituáció megkíván. Sokszor bejön, néha nem. Ha nincs szükségünk éppen a halra, engedjük őt vissza! Ez sem rossz érzés Az igazán nagy halakhoz - mert néha bizony belefuthatunk egy-egy tíz vagy akár húsz felettibe is - szerintem kevés pusztán az erős felszerelés, a tapasztalat. Szerencse is kell hozzá Sok szerencse. Ha beleakadunk egy igazi Öregbe, hát lesz nagy hirig, bizony térdre imához! (De csak utána.) Nekem nem sikerült eddig tíz kiló feletti halat kifognom a nádból (kivéve egy tizenötös harcsát, de ez több szempontból is kivétel), de párszor találkoztam már igazi óriással. Eddig nem sikerült, de hiszek benne, hogy egyszer eljön az én napom. Ezt kívánom Nektek is! 6. rész - A varázslat Az előzőekben megpróbáltam összefoglalni néhány dolgot, melyet az elmúlt évekbenévtizedekben a nádi horgászatról

tanultam, tapasztaltam. Mostanra csak néhány rendezetlen gondolat maradt. Aki praktikus tanácsokat vár ettől a résztől, csalódni fog Lapozzon inkább tovább. Ha valaki mégis elolvassa: én szóltam! Induljunk! Az egyik reggel odaevezett hozzám egy idős ember. Könnyű műanyag ladik, rettenetes bugyikék színnel. Az öreg komoly erőfeszítéssel mellém kormányozta a lélekvesztőt, de eleinte nem szólt, csak szomorú szemekkel nézte az előttem elterülő nádöblöt és a deszkákon pihenő két botomat. Én sem siettem sehova, vártam hát, hogy megszólaljon. "Jó hely volt ez régen is, sokszor eveztem fel ide." mondta hosszú szünet után "84 éves vagyok, nagyon nehéz már az evezés nekem. Egy jobb pontyot sem tudnék már megtartani" Mit mondhattam volna erre? Bólintottam egyet, de nem szóltam. "Nem túl gyengék ezek a botok ide?" kérdezte "Van ezekben erő" mondtam. "A régi nádbotok voltak az igaziak"

válaszolta, de látszott rajta, hogy már nem hozzám beszél. Valami mély szomorúság volt a szemében, a lélek igazi gyötrelme Nyögve mozdított egyet az evezőn. "Isten vele!" fordult megint hozzám, majd lassan kanyarította hazafelé a csónakot. "Viszontlátásra" búcsúztam tőle A nádi horgászat nehéz kenyér. Sokszor napokig, hetekig kell küzdeni egyetlen halért, néha meg oly bőkezűen osztogatja kincseit a nádas, hogy már-már azt hihetné az ember, hogy sikerült megfejteni titkait. Aztán másnap, vagy a következő héten kezdődik a "küzdelem" megint A titok pedig még mindig megfejtésre vár. A nádas a barátom, igaz barátja ő mindenkinek. Segít nekem, megmutatja a pontyokat, amurokat, kárászokat, dévéreket, jobban, szebben, mint bármilyen halradar. De segíti a benne megbúvó halakat is, biztonságos menedéket nyújtva nekik. Ellenem Rabságban A nádast nem érdekli a pénztárcám. Körülöttem

hatszámjegyű összegben feszítenek a cuccok Remek szerszámok, melyeket évek tapasztalata válogatott és évek munkája keresett meg. De ha tanácsra, segítségre van szükségem - hol mozog, mikor és merre jár most a hal -, olyan emberekhez fordulok, akik csónakjában körülnézve egy ócskás is csak legyintene. Pedig jó szerszámok azok is, a célnak megfelelnek. Tudja ezt már sok száz hal, akik ezeken veszítettek rajta. Mert azok, akiktől tanácsot kérek, ott vannak mindig a vízen Szerdán is és vasárnap is Esőben is és szélben is. Tavasszal és ősszel A titkot ők sem tudják, de már sejtenek valamit Ezt nem tudom pénzért megvenni. Amikor jövök ki a vízről, pár horgász megkérdezi, hogy mit fogtam? Ha azt mondom, hogy semmit - és ilyen van, nem egyszer, nem kétszer - néhányuk arcán elégedettséget látok. Rendben van szerintük a világ. A horgászat mértékegységei a kifogott halak fajtája, száma, súlya Ha nem fognak, az úgy van

rendjén, hogy más se fogjon. Ezt látva első indulatomban legszívesebben valami trágárságot mondanék, de nem vagyok én olyan kötekedő típus. Persze van más válaszom is, de félek, számukra nem lenne elég meggyőző. Család Pedig mesélhetnék nekik a szárcsáról. Ő a kedvencem Ilyen kötekedő állat a világon nincs Veszekedik az másokkal, a fajtársaival, tán még saját magával is. Állandóan, megállás nélkül De látom azt is, milyen gondos szülő. Terelgeti, védi, eteti a kicsiket, s teszi ezt úgy, hogy én sem különbül. Velem is összevész néha, ha az általam beszórt kukoricával kínálgatja kicsinyeit Ilyenkor kerül elő a hátizsákomból egy-két kavics - le sem írtam a szükséges kellékek között - és elkergetem az ingyen kosztost. Visszabeszél persze, de csak biztonságos távolságból Mesélhetnék nekik a nádasról. Arról a békés helyről, mely ezernyi állatnak nyújt otthont, menedéket vagy csak egy kis pihenőt.

Arról a félelmetes helyről, melynek minden sarkában veszély leselkedik valakire, aki otthonául választotta. A nádasról, mely sok-sok kis növényből áll, de ezek együtt mégis valami önálló, élő, lélegző, hatalmas lénnyé válnak. Ha türelmes vagy, egyre többet és többet mutat magából. Ha türelmetlen lennél, azonnal ellened fordul Nyári csokor Mesélhetnék nekik az éjszakáról. A hangok birodalmáról, ahol minden apró nesz százszorta fontosabb, mint máskor, máshol. A ponty rövid, száraz ütéséről a nádban A megriadó madár fröcsköléssel vegyes rémült kiáltásáról. A partra tévedt vaddisznó ormótlan csörtetéséről A harcsa buffanásáról. A csónak recsegéséről, mely néha olyan váratlanul ér, hogy egy pillanatra megáll bennem az ütő. Reggel Mesélhetnék nekik a fényekről. Amikor a parti fák lombjai közt lenyugvó nap csíkosra festi előttem a nádast. Amikor a délutáni vihar előtti borotvaéles fényben

szinte világítanak felettem a sirályok. Amikor az enyhe szélben lötyögő víz szétdobálja előttem a telihold hídját A felhők ezernyi színéről és arról a csodáról, amit hajnalnak hívnak. Eső után Mesélhetnék nekik pillanatokról. Nem arról a pillanatról, amikor először megállok a kiválasztott hely előtt, szemem magába issza a nádas látványát, tüdőmet teleszívom a víz illatával s bőrömön érzem a szelet, a napsugarakat. Mert ez a pillanat az enyém De arról igen, amikor egy óvatos nádmozgás végre jelzi, hogy az első ponty méltóztatott kifáradni arra a tisztásra, ahol már két órája várom érkezését. Arról a pillanatról, amikor az úszóm furcsa táncot jár a mélyről feltörő buborékok között. A fárasztás pillanatairól és bizony néha arról a pillanatról is, amikor a zsinór pukkanása, a bot gyengülése adja tudtomra: vesztettem. Mesélhetnék nekik ezernyi gondolatról, melyek elkísérnek a ladikban a

nádashoz, és szóval tartanak perceken, órákon keresztül. A saját életemet viszem magammal, a családomat, a barátaimat, a munkámat s milliónyi mást. Mennyi minden elfér egy csónakban, nem? Sokszor kusza és nehéz gondolatok jönnek velem, de a nádas előtt ülve van időm, van türelmem csendben, nyugodtan kibogozni őket. Sokat köszönhetek ennek a helynek S miközben a gondolataim messze járnak, tisztán és világosan tudok figyelni mindenre, ami körülöttem történik. Kábítószer ez, nem is vitás Néha felnézek az égre Mesélhetnék nekik elvont dolgokról. Mert lehet, hogy az iskolában nem volt erősségem egyes matematikai fogalmak megértése, de ha felnézek a tiszta éjszakai égboltra, képes vagyok felfogni a végtelen sokaság fogalmát. Mert hiába üres éppen a zsebem, a felettem elhaladó repülőgépek bármelyikére felülhetek, és oda utazhatok, ahová csak szeretnék. Gondolatban Igazi szabadság ez, még akkor is, ha azonnal véget

ér, amint a stégnél koppan a csónak orra. És még mennyi mindenről mesélhetnék. De nem mesélek "Mit fogott?" kérdezi tőlem a pali "Semmit." hangzik a kurta válasz Kicsit elmosolyodik, bólint A válasz láthatóan megnyugtatja Mosolygok én is és evezek tovább. Elegáns vendég Igen, a "Mit fogott?" kérdése fontos. Az is, hogy "Mivel fogta?" Hiszen én is azért szálltam csónakba, hogy halat fogjak. Mégis olyan jó lenne egyszer találkozni valakivel, akinek az első kérdése mondjuk így hangzik: "Egy órája arrafelé repült egy szürke gém. Látta?" Aztán jöhet az, hogy "Mit fogott?". Hiszen más is látta azt a gémet, ugye? Biztos látta Aki régóta horgászik a nádban, az tudja. Aki csak mostanában kezdi? Nos, ő sem tőlem fogja megtudni. Ezért mentegetőzés nélkül merem leírni: mindaz, amit az előző öt részben leírtam, talán nem is fontos annyira. Ha egyszer megérjük, hogy 84

évesen küszködjünk a könnyű csónakkal, azt hiszem nem egykori felszerelésünk, tán nem is számtalan megfogott halunk emléke fog szemünkbe könnyeket csalni. Sokkal fontosabb dolog képes csak erre Nádország varázsa az. Hajnal Czender Miklós (bogyo)