Philosophy | Studies, essays, thesises » Anaximandrosz filozófiája

Anaximandrosz filozófiája • [A 1.] A milétoszi Anaximandrosz Praxiadész fia volt, s azt állította, hogy az alapelv és az őselem a végtelen, de nem határozta meg pontosan, hogy ez levegő, víz vagy másvalami. A részek átalakulnak, az egész azonban változatlan. A föld a [ világegyetem] közepén fekszik, tehát központi helyet foglal el. A Föld gömb alakú A Hold ragyogása megtévesztő, mert fényét a Naptól kapja, a Nap viszont nem kisebb a Földnél és a legtisztább tűz. Amint Faborinus Különféle Történetek című művében megemlíti, elsőnek ő alkalmazta a napóra mutatóját, s ő szerelte azt fel a spártai napórákra; e mutatók jelezték a napfordulókat és a napéjegyenlőségeket is. ldőmérőket is készített Elsőnek rajzolt térképet a földről és a tengerről, s ugyanakkor megformálta az égbolt mását is. Nézeteiről általános jellegű művet írt, amelyet időnként az athéni Apollodórosz is forgatott. Ő említi

Krónikáiban, hogy az ötvennyolcadik olimpiász második évében [i. e 547 - 546] Anaximandrosz hatvannégy éves volt, s röviddel ezután meghalt. Élete virágkora Polükratész szamoszi türannosz idejére esett • [A 3.] Anaximandrosz alapította Milétosz apollóniai gyarmatát • [A 4.] Thalész hallgatója volt Anaximandrosz, Praxiadész fia, aki szintén Milétoszból származott. Ő volt az, aki először készített napóramutatókat a napfordulók, az idő, az évszakok és a napéjegyenlőségek felismerésére. • [A 5.] Mondják, hogy az állatövferdeségét elsőnek a milétoszi Anaximandrosz vette észre, vagyis hozta nyilvánosságra, az ötvennyolcadik olimpiász idején. • [A 6.] A milétoszi Anaximandrosz, Thalész tanítványa, elsőnek kísérelte meg, hogy a lakott föld térképét megrajzolja. • Anaximandrosz adta ki az első földrajzi térképet. • [A 7.] Az általunk ismert görögök közül Anaximandrosz elsőnek bátorkodott

kiadni egy munkát a Természetről. • [A 9.] Azok közül, akik [a dolgok alapelvét] egynek, mozgásban lévőnek és végtelennek tekintették, a milétoszi Anaximandrosz, Praxiadész fia, Thalész utódja és tanítványa azt állította, hogy a létezők alapelve és őseleme a végtelen. Ő használta először a kezdet elnevezést. Szerinte a végtelen nem víz, s nem valami egyéb az úgynevezett őselemek közül, hanem egy másféle végtelen természet; ebből keletkeznek az összes egek és a bennük található világok. Nyilvánvaló, hogy Anaximandrosz, látva a négy elem egymássá való átalakulását, közülük egyiket sem fogadta el szubsztrátumnak, hanem egy más, ezektől eltérő valamit tekintett ennek. • [A 10.] Utána [Thalész után] barátja, Anaximandrosz azt állította, hogy minden keletkezés és elmúlás egyedüli oka a végtelen; szerinte ebből váltak ki az egek és általában az összes világok, amelyeknek száma határtalan.

Tanítása szerint az elmúlás, és jóval azelőtt a születés, a végtélen örökkévalóságból keletkeztek, s körforgásban követik egymást. Szerinte a Föld formájára nézve henger alakú, s magassága egyenlő szélességének egyharmad részével. Azt is állítja, hogy a meleg és a hideg örök termékenyítő képessége a világ keletkezésének folyamán alakult ki, s hogy a földet övező levegőt egy lángoló gömb vette körül, miként a fát a kéreg. Amikor ez a tűzgömb szétszakadt és bizonyos körökbe zárult, létrejött a Nap, a Hold, ás létrejöttek a csillagok. Szerinte az ember másfajú élőlényektől származott. Ezt abból következteti, hogy a többi [élőlény] születése után nemsokára maga táplálkozik, csak egyedül az ember szorul hosszú ideig tartás dajkálásra. Éppen ezért, ha kezdettől fogva ilyen lett volna, nem lett volna képes fennmaradni. • [A 11.] A milétoszi Anaximandrosz, Thalész tanítványa,

Praxiadésznek volt a fia Az volt a felfogása, hogy a létező dolgok fő elve valamiféle végtelen természet; ebből keletkeztek az egek és a bennük lévő világok. Ez a természet örökkévaló, sohasem öregszik meg, s magába foglalja az összes világokat. Azt állítja, hogy a s zületés, az élet és elmúlás ideje meg van határozva. Szerinte a létező dolgok fő elve és őseleme a végtelen, s először használta a kezdet elnevezést. Ezenkívül még létezik az örökké tartó mozgás, amely az egek keletkezését idézi elő. A Föld lebeg, anélkül, hogy valami tartaná Fennmaradásának oka az, hogy mindentől egyenlő távolságra van. Formája hajlott, kerekded, hasonló egy kőoszlophoz Sík lapjainak egyikén járunk mi, a másik pedig a miénkkel szemben áll. A csillagok tüzes karikák, amelyek a világtűzből szakadtak ki, ezt viszont levegő zárja körül. [Ezekben a karikákban] bizonyos fajta csőszerű nyílások vannak; a csillagok ezeken

keresztül láthatók. Mikor ezek a nyílások be dugulnak, fogyatkozások [nap- ás holdfogyatkozás] következnek be. A nyílások bezárulása és kinyílása miatt a Holdat egyszer növekedni, máskor fogyni látjuk. A Nap korongja huszonhétszer nagyobb, [mint a F öldé, ás tizenkilencszer nagyobb] mint a H oldé. Legmagasabban a Nap korongja áll [utána a Holdé], legalacsonyabban pedig az állócsillagok [és a bolygók] korongjai állanak. Az élőlények a Nap által elpárologtatott nedvességből keletkeztek. Kezdetben az ember, amikor megszületett, más állathoz, mégpedig a halhoz hasonlított. A szelek a levegőből kiváló, igen finom fuvallatokból keletkeznek, és mozgásba jőve tömörülnek, az esők pedig a Földnek a Nap által előidézett kigőzölgéseiből jönnek létre. A villámok akkor jönnek létre, amikor a szél a felhőkbe ütközik és szétszórja azokat. Anaximandrosz a negyvenkettedik olimpiász harmadik évében [i. e 610-609] született

• [A 14.] A milétoszi Anaximandrosz, Praxiadész fia azt állítja, hogy a létező dolgok alapelve a végtelen, mert belőle keletkezik minden ás minden benne enyészik el. Számtalan világ születik belőle és enyészik el benne - abban, amiből származott. Azt állítja tehát: [az alapelv] azért végtelen, hogy a keletkezés ne szűnjék meg. Anaximandrosz hibát követ el, mert nem mondja meg, mi az a végtelen: levegő, víz, avagy valamely más test. Abban is hibázik, hogy amikor az anyagot tárgyalja, mellőzi a ható okot. A végtelen ugyanis semmi más, mint anyag, az anyag viszont nem lehet tevékeny, ha a hat ó ok hiányzik. Mint anyag, a végtelen oknak tekinthető, és mivel mentes minden tulajdonságtól, önmagában álló szubsztrátum, állandó és érzékelhető. Úgy látszik, hogy a végtelent a t öbbiek is valamennyien anyagnak tekintik. Éppen ezért helytelen úgy képzelni el, hogy ömagába foglalja [az összes dolgokat], őt Viszont semmi sem

foglalja magába. Azért, hogy a keletkezés ne szűnjék meg, nem szükséges, hogy az érzékelhető test mint megvalósulás végtelen legyen. • [A 15.] Minden dolog ugyanis vagy alapelv, vagy alapelvből való, a végtelennek azonban nincsen alapelve, mert ez határt szabna számára. Továbbá a végtelen, minthogy alapelv, nem teremtett és nem múlandó, hiszen ami megszületik, az szükségképpen véget is ér, s a v ég teljes pusztulást jelent. Ezért az a felfogásunk, hogy az alapelvnek nincsen alapelve, hanem ő az alapelve a többi dolognak; magába foglal mindent ás mindent irányít, amint ezt mindazok állítják, akik a végtelenen kívül nem fogadnak el más okokat, mint például az értelmet [célzás Anaxagoraszra] vagy a barátságot [célzás Empedoklészre]. Amint Anaximandrosz és a legtöbb természetbölcselő állítja, ez [a végtelen] az istenség, a halhatatlan és elpusztíthatatlan. Ok kiváltképpen öt bizonyítékát látják ama hitüknek,

hogy létezik valamilyen végtelen. E bizonyítékok: 1 Az idő, amely tudvalevőleg határtalan 2 A mennyiségek osztása; a matematikusok ugyanis alkalmazzák a végtelent. 3 A keletkezés és a pusztulás csakis úgy marad fenn, ha végtelen az a dolog, amelyből a keletkező származik. 4 Továbbá, mindaz, ami véges, mindig valamihez viszonyítva véges, ezért, ha egy dolgot szükségképpen mindig egy másik dolognak kell határolnia, semmiféle határ sem lehet. 5 De a legjobb és legfontosabb [bizonyíték], amely mindenkit egyaránt meggondolkoztat, az, hogy a gondolkodásnak nincsenek korlátai, a szám szintén végtelennek látszik, s annak látszanak a számtani kiterjedések és az ég külseje is. Minthogy a külső [világ] végtelen, végtelennek tekinthető az anyag és a világok is. • [A 16.] [Arisztotelész] történelmi vázlatához Anaximandrosz nézetét is hozzáfűzte, aki alapelv gyanánt egy olyan átmeneti természetet állapított meg, ami a levegő

ás a tűz, vagy a tűz ás a víz között van. Ő ugyanis kétféleképpen tárgyalja ezeket a dolgokat. Egyesek ugyanis az anyagi alapszubsztanciát egyetlennek gondolják, mégpedig vagy a három elem [tűz, víz, levegő] egyikének, vagy más, a tűznél sűrűbb, a levegőnél ritkább valaminek; a többiek viszont sűrűsödés ás ritkulás által keletkeznek, ás számos dolgot hoznak létre. • [A 17.] Anaximandrosz, Thalész honfitársa ás barátja elsőnek tételezte fel a végtelent, hogy a keletkezésekre bőséges anyag álljon rendelkezésére. Hangoztatta, hogy a v ilágok [számra nézve] végtelenek, és mindegyik világ e végtelen elemből jön létre. Anaximandrosz kijelentette, hogy a végtelen egek istenségek. Anaximandrosznak az a véleménye, hogy az istenek születés által jöttek létre, hogy nagy időközökben keletkeznek ás ugyanúgy múlnak el, s ők a megszámlálhatatlan világok. Mi azonban hogyan tudnánk az istenséget másként

elképzelni, mint örökkévalónak?. Anaximandrosz, Anaximenész, Arkhelaosz, Xenophanész, [az apollóniai] Diogenész, Leukipposz, Dámokritosz ás Epikurosz [azt hiszik, hogy] a világok [számra nézve] végtelenek, s a sorozatos világfelfordulások alkalmával a végtelenben születnek és pusztulnak el. Azok közül, akik a világokat végteleneknek tüntették fel, Anaximandrosz azt állítja, hogy azok egymástól egyenlő távolságra vannak. Anaximandrosz szerint a világ-egyetem múlandó. Egyesek, mint Anaximandrosz, Leukipposz, Démokritosz és később Epikurosz tanítványai, a világokat számra nézve végtelennek tartják, és azt állítják, hogy azok a végtelenből születnek és benne vesznek el, miközben egyesek állandóan keletkezőben, mások elmúlásban vannak; a mozgást pedig örökké tartónak mondják. Mozgás nélkül ugyanis nincs keletkezés és nincs elmúlás. • [A 1 7a] Anaximandrosz szerint az ég a meleg ás a hideg keveréke. • [A

18.] Anaximandrosz szerint a csillagok tűzzel telített, kerék alakú, sűrű levegőtömegek, amelyek bizonyos részükből, nyílásokon át, lángokat lehelnek ki. Anaximandrosz, a kíoszi Métrodórosz ás Kratész azt állítják, hogy az összes [égitestek] közül a Nap helyezkedik el legmagasabban, utána a H old, alattuk pedig az állócsillagok és a bolygók. Anaximandrosz azt tanítja, hogy a csillagok mindegyikét azok a körök és gömbök mozgatják, amelyeken az illető csillag van. • [A 19.] Anaximandrosz mutatta ki elsőnek, hogy mi az arány a [bolygók] nagysága ás egymástól való távolsága között. Eudémosz a régi püthagoreusoknak tulajdonítja a b olygók helyzetének elrendezését. A Nap és a H old nagysága és egymástól való távolsága máig is úgy ismerhető fel, hogy kiindulópontul a fogyatkozásokat vesszük. Valószínű, hogy ezt már Anaximandrosz is felfedezte, valamint a két bolygó, a Mars és a Vénusz egymás előtt való

elhaladását is. • [A 20.] Anaximandrosz [azt tanítja, hogy a Fiastyúk] harmincegy nappal [az őszi napéjegyenlőség után] nyugszik le. • [A 21.] Egyesek - ezek közé számítható Anaximandrosz is - azt állítják, hogy a Nap, amelynek kerék alakja van, fényt bocsát ki magából. Mert amint a keréknél a kerékagy lyukas s belőle küllők indulnak ki a keréktalp felé, ugyanígy a Nap is, mint valami kerékagyból fényt bocsát ki és kifelé szórva sugarait, körös-körül mindent megvilágít. Mások azt vallják, hogy a Nap mintegy trombitából bocsátja ki sugarait - egy üreges, szűk helyről, forgatag módjára. Anaximandrosz szerint a Nap a Földnél huszonnyolcszor nagyobb kör; a s zekérkerékhez hasonlít, s üreges, tűzzel telített kerülete van; a tűz [a kör kerületének] bizonyos részében lévő nyílásokon át ragyog elő, mint egy fuvolának a száján. Anaximandrosz azt állítja, hogy a Nap akkora, mint a Föld, az a kör pedig,

ahonnan [a tűz] kiárad, s ahol [a Nap] forog, a Földnek huszonhétszerese. Anaximandrosz [azt tanítja, hogy a napfogyatkozás] a tüzet kibocsátó nyílás eldugulása folytán jön létre. • [A 22.] Anaximandrosz [nézete az, hogy] a Hold a Földnél tizenkilencszer nagyobb, üreges, szekérkerékhez hasonló, tűzzel telített kör, akárcsak a Nap. Ugyancsak a Naphoz hasonlóan ferde elhelyezkedésű, S csupán egyetlen nyílása van, amely olyan, mint egy forgatag örvénye. Ha a kerék elfordul, holdfogyatkozás keletkezik. Anaximandrosz szerint [a holdfogyatkozást] a keréken található nyílás eldugulása idézi elő. • [A 23.] A dörgés, villámlás, forgószél, vihar - Anaximandrosz szerint mindezeknek a szél az oka. Amikor a szelet sűrű felhő veszi körül s a szélnek finomságánál és könnyűségénél fogva sikerül kiszabadulnia onnan, akkor a szakadás zajt, a szétterjedés pedig - a felhő sötétségével ellentétben - áttörő fényt

idéz elő. • [A 24.] Anaximandrosz [azt állítja], hogy a szél a levegő áramlása s [úgy keletkezik], hogy a benne lévő legfinomabb és legnedvesebb részeket a Nap mozgásba hozza és elolvasztja. • [A 25.] Anaximandrosz a Földet kőoszlophoz hasonlítja • [A 26.] Vannak egyesek - mint például a régiek közül Anaximandrosz - akik azt állítják, hogy [a Föld] azért áll egy helyben, mert [mindentől] egyenlő távolságra van. Ugyanis joggal lehet feltételezni, hogy azért nem mozog sem felfelé, sem lefelé, sem rézsútosan, mert [az ég] közepén helyezkedik el s [annak] végpontjaitól egyenlő távolságra van. Tehát egyidejűleg képtelen ellentétes irányú mozgást végezni, s így szükségszerűen egy helyben marad. • [A 27.] Kezdetben a Földet övező egész tér nedves volt, később azonban, miután a Nap kiszárította, abból, ami elpárolgott, keletkeztek a szelek, a nap- és holdfordulók, a megmaradt [vízből] pedig a tenger.

Éppen azért azt hiszik, hogy a száradás következtében [a tenger] állandóan apad, végül pedig teljesen kiszárad. Egyesek közülük azt állítják, hogy a tenger a kezdeti nedvesség maradványa. Anaximandrosz és [az apollóniai] Diogenész voltak ezen a nézeten - mondja Theophrasztosz. Anaximandrosz azt tanítja, hogy a tenger az ősrégi csapadék maradványa; ennek nagy részét a tűz felszárította, a többi részét pedig a hőség átalakította. • [A 30.] Anaximandrosz szerint az első állatok a vízben keletkeztek, és tüskés hártya borította őket. Életkoruk előrehaladtával kiléptek a szárazra, s szétszakítva a hártyát, rövid idő elteltével megváltoztatták életmódjukat. A milétoszi Anaximandrosznak az a véleménye, hogy a felmelegedett vizes földből halak vagy halakhoz hasonló állatok keletkeztek. Ezekben fejlődtek ki az emberek, mégpedig úgy, hogy a magzatok felserdülésükig a belsejükben maradtak. Végül is ezek [az

állatok] széthasadtak, s a világra jöttek a férfiak és a nők, akik már tudtak táplálkozni. A hajdani hellének leszármazottai áldozatokat mutatnak be ősüknek, Poszeidónnak, mert a szíriaiakhoz hasonlóan úgy vélekednek, hogy az ember a nedves természetből jött létre. Ezért rokonukként és társukként tisztelik a hal at, úgy bölcselkedve, mint Anaximandrosz. Ez ugyanis azt mondja, hogy a halak és az emberek nem [a mostanival] azonos [körülmények között] születtek, hanem az emberek kezdetben a halak belsejében fogantak, s csak akkor jöttek elő és vették birtokukba a földet, amikor - mint a cethalak - már kifejlődtek s alkalmassá váltak arra, hogy önmagukon segítsenek. És amint a tűz megemészti anyját ás apját: a fát, amelyből lángra lobbant - így mondja ezt az, aki Hésziodosz [művébe] betoldotta a Keüx házasságáról szóló részletet - éppen úgy, Anaximandrosz is a halat az ember közös apjának és anyjának jelenti ki,

de mint táplálékot már elveti. ANAXIMANDROSZ TÖREDÉKEI AZ ELSŐ FILOZÓFIATÖRTÉNETI EMLÉKÜNK • [B 1.] Anaximandrosz költői kifejezésekkel a következőket mondta: A létezők szükségképpen abban [az elemben] pusztulnak el, amelyből keletkeztek, mert számot adnak az idők során egymás ellen elkövetett jogtalanságaikról, ás megbűnhődnek érettük. • [B 2.] Ez [a végtelennek a természete] örökkévaló és meg nem öregedő • [B 3.] És ez [a végtelen, vagyis az istenség] halhatatlan és elpusztíthatatlan • [B 4.] Egy fuvolának a szája • [B 5.] Anaximandrosz a Földet kőoszlophoz hasonlítja