Philosophy | Higher education » Filozófiatörténet - Szabadságelméletek

Filozófiatörténet - szabadságelméletek Órai diák anyaga TELJES, VÉGLEGES VÁLTOZAT 1. A szabadság problémájának áttekintése 1.1 Miért fontos a szabadság? A felelõsség és így az etika szükséges feltételének tûnik: Aki nem cselekszik szabadon, azt nem jogos dicsérni vagy büntetni a cselekedete miatt. Tehát ha nincs szabadság, akkor nem lehet etikai értékelése a cselekvõknek és a cselekedeteknek sem. Az emberi méltóság feltétele: Az az érzésünk, hogy nem passzív elszenvedõi vagyunk saját életünknek hanem aktív alakítói; szerzõi vagyunk az életrajzunknak, és alakítói a környezõ világnak. Ha nem vagyunk szabadok, akkor nem rendelkezünk ezekkel a teremtõ, alkotó és önmeghatározásra való képességekkel – amelyek emberi mivoltunkhoz alapvetõen hozzátartoznak --, és akkor létünk dologi (állati) létté alacsonyodik. 1.2 Mi lehet szabad? Cselekvési szabadság* Akaratszabadság Gondolatszabadság

Társadalmi (politikai) szabadság Szabad az, aki részt vesz a közösség irányításában, szabályainak megalkotásában. A szabad ember nem olyan törvényeknek kell hogy engedelmeskedjen, amelyet mások hoztak számára, hanem olyannak, amit õ hozott meg. Szabad Jogrend: az, akinek a magánéletébe a többiek nem szólnak bele. Szabadságjogok Szólásszabadság, gyülekezési szab. stb *A cselekvési szabadsággal összefüggésben cselekvésnek tekintjük a cselekedeteket és a cselekedetektõl való tartózkodást is. Azzal is cselekedhetünk, hogy nem teszünk semmit. Például mozdulatlanok maradunk, és nem viszonozzuk valakinek a köszönését, miközben világos, hogy köszönt nekünk. 1.3 A „szabadság” különbözõ értelmezései 1.Szab mint kezdeményezõképesség, kreativitás; valami új (cselekedet, gondolat, alkotás, folyamat, oksági lánc stb.) elindításának, létrehozásának képessége. 2.Szab mint szab. valamitõl --

kötöttségektõl, kényszerektõl, befolyástól való mentesség (Azaz függetlenség, kötetlenség) Negatív szabadság. 3.Szab mint szab. valamire – önmagunk valami melletti elkötelezésének lehetõsége, lehetõségek közötti választás Pozitív szabadság. 4.Szab mint az érzékiség feletti uralom, kontroll; mi szabhatjuk meg a mértéket. 5.Szab mint autonómia, egyéni és kollektív önrendelkezés; mi határozzuk meg saját magunkat; én adok törvényt a magam számár, illetve mi adunk a magunk számára. (Kant) 6.Szab a jóra és a rosszra. (Schelling) 7.Szab mint meghatározatlanság, eldöntetlenség és eldönthetetlenség – ezen belül különösen fontos a szab. mint a jövõ nyitottsága, meghatározatlansága. 1 8.A szabadságnak általában ellentéte a kényszer, a kötöttség, a leigázottság -- de nem a rend (kivéve a 7. értelmezést) Ezek a szabadság filozófiai értelmezései, de a hétköznapi nyelvhasználat alapján

visszaigazolható az értelmezések ilyen elkülönítése. A filozófiai analízis bizonyos értelmezéseket kiemel, világosan elkülönít és elemez. A hétköznapi értelmezés vagy a filozófiai elmélet alapján meg kell tudni mutatni, hogy az így kiemelt jelentések jogosultak és termékenyek. A szabadság fenti értelmezései a hétköznapi nyelvhasználat bizonyos jelentéseinek elkülönítésével születtek, amelyeket az alábbi példák illusztrálnak. Példák, amelyekben az adott értelem a hangsúlyos. Azt mondjuk, hogy Ad. 1 „Isten szabadon alkotta a világot” „A tervezõ szabadon alakíthatta az épület formáját” Ad.2 „Szabad elhatározásából ment el a cégtõl, senki nem kényszerítette” Ad.3 „Szabadon választott, hogy melyik egyetemre megy” „ Szabadon választhatott a menürõl” Ad.4 „A játékszenvedély/az alkohol rabja” „Nem tudott ellenállni a csábításnak” Ad.5 „Itt, a világtól távol legalább tetszése szerint

alakíthatja az életét, õ dönti el, mikor kel, mikor fekszik, mit csinál” Ad.6 „A rosszat, a bûnt választotta” Ad.7 „Még nincsenek bent a burkolatok, szabadon igényei szerint alakíthatja a lakást” „Ez a levél, amit távollétedben elküldtem, még nem döntött el semmit, nyitva hagyta a lehetõséget, hogy te szabadon dönts, miután visszatértél.” 1.4 Miért érték a szabadság? Emberi mivoltunkhoz tartozik: ez teszi lehetõvé, hogy ható cselekvõk – ágensek -- legyünk. Önmegvalósítás:a magunk módján megvalósíthatjuk a saját egyéni lehetõségeinket, azaz segítségével kialakíthatjuk a nekünk megfelelõ életet. Életformák kipróbálása és „fejlesztése”: Az egyéni tehetség, kreativitás és dinamizmus különféle életformák és megoldások kialakítását és kipróbálását teszi lehetõvé, ami megteremti a közösség intellektuális és morális fejlõdésének lehetõségét. Tehát segítségével

kialakíthatjuk a megfelelõ közösségi létet. 1.5 A szab problémája a fil különbözõ területein Ontológiai probléma: Létezik-e szabad akarat vagy a természeti oksági folyamatok mindent meghatároznak? Szabadság versus kauzális determinizmus. Etikai probléma: Melyek a szabad cselekedetek és vágyak, amelyekért az ember felelõsséggel tartozik? (ha vannak egyáltalán ilyenek.) Ismeretelméleti probléma: A világ, a megismerési szituáció meghatározza, hogy milyennek látjuk, milyen vélekedésekre jutunk, vagy rajtunk is múlik, hogy mit gondolunk a világról? (a megismerés passzív leképezés vagy aktív, kreatív hozzájárulásunk eredménye) Társadalmi (politikai) probléma: Ki kormányoz engem (én vagy kívülrõl más), és mennyire szól bele az életembe? Ezenkívül: gazdasági, pszichológiai stb. kérdés, de ezek általános alapja a fenti négy kérdéskörben van. 2. A görögök szabadságfelfogása 2.0 Áttekintés,

tartalom Az antik görög szabadságfelfogást három témán keresztül mutatom be: 1.A szabadság politikai fogalma 2.Arisztotelész 3.A (Ez szabadságfelfogása szabadság problémája a sztoikusoknál a tárgyalás messze nem teljes, fontos szerzõk és elméletek kimaradnak!) 2 2.11 A politikai szab fogalma a görögöknél A politikai értelemben vett szabadságot a polisz összefüggésében értelmezik, és a szabadságot a rabszolgasággal, illetve a többi polisszal, valamint a barbárokkal állítják szembe. Szabadnak lenni annyit tesz, mint részt venni a város kormányzásában a döntések, törvények meghozatalában. (Pl szabad athéni polgár ) A szabad ember nem olyan törvényeknek kell hogy engedelmeskedjen, amelyet mások hoztak számára, hanem olyannak, amit õ hozott meg a maga számára. (Szemben a rabszolgával, aki nem vesz részt.) A törvényeket az teszi érvényessé számomra, hogy részt vettem a megalkotásukban.

E felfogás miatt a törvények és a közösségi ellenõrzés jogosan hatol be az élet minden területére. Az ember nem rendelkezik a magánélet szabadságával. Elvileg mindenkinek egyenlõen felelnie kell a közösség elõtt minden tettéért. 2.12 Városi autonómia és egyéni szabadság I A politikai szabadság a város autonómiája, önrendelkezése (autonomia), hogy maga hozza magának a törvényeket, maga irányítja magát. A politikai szabadság az egyén számára az, hogy nem rabszolga, azaz részt vehet a város kormányzásában nem függ urától, azaz maga rendelkezik életével. Ez utóbbi értelemben az egyéni szabadság függetlenség (eleutheria) és autonómia, az egyéni önrendelkezés joga. 2.13 Városi autonómia és egyéni szabadság II Az egyéni autonómia és a város autonómiája, amelyik az egyéni élet minden területére kiterjed, ellentétesnek tûnik. De nem az A város autonómiája ugyan korlátozza az egyén

függetlenségét és autonómiáját, de ez valójában önkorlátozás. Az egyén autonóm döntésének eredménye, amennyiben az egyén szabadon részt vett a saját magánéletét is korlátozó városi törvények meghozatalában. Ez idealizált összhangot feltételez közösség és az egyén között. A szabadság feltétele így az egyéni és a közösségi akarat harmóniája. Ha ez a harmónia fennáll, akkor valóban nincs szükség a magánélet védelmére a közösséggel szemben. Megfordítva: amikor ez a harmónia felbomlik, akkor már a fenti gondolatmenet alapján nem lehet összeegyeztetni a város autonómiáját az egyén autonómiájával. Talán éppen ezért merül fel a magánélet védelmének kérdése. 2.21 Arisztotelész szabfogalma: etikai alapok Arisztotelész (ie. 384-322) számára – és általában a görög gondolkodásban -- a szabadság etikai kontextusban merül fel.* Az erkölcsi értékelés egyszerre vonatkozik* A A

cselekedetekre (jó/helyes cselekedet) Az élet egészére („boldog”, jó élet) Az életformára (élvezetre, gazdagságra, elismerésre, és megértésre törekvõ életforma) Az emberre (kiváló azaz erényes ember ) cselekedet jó / erényes ha: A cselekvõ tudja, mit tesz Elhatározás alapján magának a dolognak a kedvéért teszi (cél-ok) 3 A cselekedete erényes jellemébõl következik. (ható-ok) A cselekedetek (és a belõlük kirajzolódó életformák) az ember jellemébõl következnek: az erényes ember képes helyesen cselekedni. Az erény cselekvési diszpozíció. Erkölcsi és észbeli erények Fõ erények: Bátorság, Mértékletesség, Igazságosság, Bölcsesség, * Arisztotelész idevágó nézetei elsõsorban a Nikomakhoszi etikában és részint a Politikában találhatók. (Arisztotelész: Nikomakhoszi etika, (ford. Szabó M) Bp, Európa, 1987; Arisztotelész: Politika, (ford Szabó M) Bp, Gondolat, 1984) A

legfontosabb Arisztotelészrõl szóló monográfia: Ross, D.: Arisztotelész, (ford Steiger K) Bp, Osiris, 2001 * Mint látni fogjuk, a jó cselekedet, jó élet és az erényes ember közül a cselekedet a legalapvetõbb. A jó cselekedetek gyakorlása fejleszti ki az erényes ember, a jót cselekvõ erényes ember a megfelelõ életformában éli a „boldog” jó életet. A helyes életformát a jó cselekvés és az ember lényege alapján lehet meghatározni. 2.22 Tudás és helyes cselekvés Két tényezõn múlik, hogy a cselekvõ megtalálja-e a mindenkori legjobb cselekvési lehetõséget: Megértette-e a szituációt, azaz látja-e a dolgok között az összefüggéseket, és a cselekedetének a szituáción belüli összefüggéseit? És ez alapján tudja-e az erkölcsi szabályokat az egyedi szituációra alkalmazni? (helyzetmegértés és az ált. elvek egyedire való alkalmazása) Kialakította-e magában a megfelelõ erényeket, begyakorolta-e az erényes

beállítódást és viselkedésmódokat? Következésképpen minden helyes cselekedetnek van egy ismeretelméleti és egy erkölcsi feltétele. A tudásnak etikai jelentõsége van. Tudás és etika az észbeli erényen, a bölcsességen keresztül kapcsolódik össze. 2.23 A tudás formái A tudomány az okok ismerete, a szükségszerû összefüggésekre és örök dolgokra vonatkozó tudás. A mesterség a tevékenységbeli tudás, a tudni, hogyan. (De ide tartozik a tudni úszni, tudni zongorázni stb. is) Az okosság arra vonatkozik, hogy mi jó, illetve rossz az embernek; értékek tudása. Az ész, azaz az intuitív ész az egyetemes igazságok belátásának képessége. A bölcsesség az intuíció és a tudomány egysége. De magában foglalja az okosságot is, hiszen ez a legjobb az embernek. A bölcsesség tehát a legmagasabb rendû tudás 2.24 Arisztotelész szab felfogása I Premodern Csak választásfogalom: Az ember jobb és

rosszabb cselekedetek (életformák, életek) között választhat. a szándékos tettekért vagyunk felelõsek, és dicsérünk vagy marasztalhatunk el valakit. A szándékos tett olyan, amelyet hatalmunkban áll megtenni -- legalábbis úgy gondoljuk, hogy hatalmunkban áll. (azaz nem szükségszerû és nem lehetetlen, kontingens) Szándékos és egyben szabad a tett, ha Elhatározás A (célra irányuló akarat) alapján teszi, a kiindulópontja a cselekvõben van cselekvõ ismeri a körülményeket, amelyek között megteszi, amit tesz. Nem szándékos és nem szabad tehát a tett, ha kényszer alatt, vagy tudatlanságból követik el. A szabad cselekvés tehát az autonóm cselekedet.* (Több mint spontaneitás,kezdeményezés és több mint szabad akarás, mert a tudás is benne van.) 2.25 Arisztotelész szab felfogása II Autonóm cselekedetet csak autonóm ember tud végrehajtani: elhatározással és legalább észbeli erényekkel, azaz tudással

rendelkeznie kell akár jót, akár rosszat tesz. 4 A szabad jó/helyes cselekedetet – ami a tulajdonképpeni helyes cselekvés – csak erényes ember, (=autonóm és jó) hajthat végre. A jó/erényes cselekedet egyben autonóm cselekedet. A jó/erényes ember egyben autonóm ember. A jó/erényes cselekedet/ember feltétele az autonómia. Fordítva nem igaz Ezért szabadságunkban áll rosszat tenni, rossznak lenni. Összegezve: A görögök politikai szabadságfelfogásával összhangban az egyéni cselekvés szabadságát Arisztotelésznél autonómiaként értelmezhetjük. 2.26 Az erény és a szabadság taníthatósága Jó emberekké jó tettek végrehajtása által válhatunk. Paradoxon: hogyan hajthatunk végre jó tetteket, ha még nem vagyunk jók? Amikor korábban láttuk, hogy a jó cselekedet erényes, azaz jó embert feltételez. A jó/erényes jellemet létrehozó tettek csak kívülrõl hasonlóak a jó/erényes

cselekedetekhez: az adott szituációban a legjobbak, de nem a megfelelõ motívumokból származnak. A jó/erényes jellem úgy tanulható, hogy jó/erényes cselekvési mintákat követünk. Másoljuk erényes emberek jó cselekedeteit. Következésképpen az autonómiához a függõségen, a szabadsághoz a szolgai másoláson keresztül vezet az út. Paradoxon? Vö. nyelvhasználat! 2.31 Sztoikus filozófia Sztoikus filozófusok régi sztoa: Zenon (ie. 332-262), középsõ sztoa: Poszeidoniusz (ie 135-51), kései sztoa: Seneca (ie. 4- isz 65), Epiktetosz (isz 50-120), Marcus Aurelius (121-180)* Sztoikus ontológia (lételmélet)*: Materializmus: minden létezõ anyagi létezõ, kétféle van: Létezõk: kiterjedtséggel és erõkkel rendelkezõ dolgok. Világtörvény (világész, logosz, sors, stb.), ami a világot kormányozza –A világtörvény meghatározza a dolgok kialakulási és mozgásrendjét. –Maga is fizikai okként mûködik az

általános oksági sorban, anyagi jellegû. Õ egyben a világ õs oka, az elsõ ok. –A világtörvény határozza meg, hogy mi micsoda, és mi történik vele. Minden azért van úgy, ahogy, mert ezt írja elõ a világtörvény. –A világtörvény a világ létalapja, azaz ez a létezõk magyarázó elve. (Miért van valami, és miért úgy van, ahogyan van.) * A kései sztoa filozófusai a leghozzáférhetõbbek, és a legérthetõbbek. Fõbb mûvek: Seneca: Erkölcsi levelek, Vigasztalások, Epiktétosz: Kézikönyvecske, Marcus Aurelius: Elmélkedései, Jó áttekintést található utószóval és jegyzetekkel: Steiger K. (szerk): Sztoikus etikai antológia, Bp, Gondolat, 1983 * A sztoikus ontológiának két alapvetõ jellegzetességét szokták megkülönböztetni: a materializmust és a panteizmust. Ez azonban egy sajátságos panteizmus, amely részletezést igényelne, ezért itt nem tárgyaljuk. A fenti materialista ontológia a szabadság kérdése szempontjából

ugyanazokat a kérdéseket veti fel, mint a mai korszerû természettudományok ontológiája. E problémák egy része, mint a következõkben kiderül, a sztoikusok számára is felmerült Ez teszi különösen idõszerûvé a sztoikus fil. részletes tárgyalását itt 5 2.32 A sztoikusok szabértelmezése I „Szabad az, aki úgy él, ahogy akar akit sem kényszeríteni, sem akadályozni, sem erõszakolni nem lehet; akinek szándékait semmi sem keresztezi, vágyai célt érnek” (Epiktétosz: A szabadságról) Összegezve: szabad az, aki azt tesz, amit akar, arra vágyik, ami megvalósul, és nem korlátozzák. Szab.= autonómia és függetlenség Ez a cselekvési szabadság fogalmának általánosítása a mentális állapotokra* -- a vágyakra, szándékokra, érdekekre, érzésekre stb. Elsõ közelítésben a cselekvési szab. fenti általánosítása, valójában a külvilág és az egyén egy speciális viszonyát ragadja meg: Szab.-ról akkor

beszélhetünk, ha a külvilág és az egyén cselekedetei, illetve mentális állapotai összhangban vannak, vagy metaforikusan, ha az ami a világban történik, megfelel annak, ami belül történik. (Ezt azonban még pontosítani kell, mert nem minden belsõ állapot lehet szabad, azaz független a külsõ állapotoktól!!!) * Azért nem beszélünk mentális cselekedetekrõl, mert, mint késõbb a szenvedélyek kapcsán látni fogjuk, a fenti mentális állapotok egy része, nem szándékos, ami a cselekvés elõfeltétele, hanem mintegy megtörténik velünk: bizonyos érzelmi állapotba kerülünk, bizonyos vágyak eluralkodnak rajtunk akaratlanul is, vagy éppen akaratunk ellenére. 2.33 A sztoikusok szabértelmezése II Az ösztönök az ember testi meghatározottságaiból adódnak, és az ösztönös viselkedéseket, érzelmeket, vágyakat stb. a külvilág spontán és automatikusan váltja ki A szenvedélyek (affektusok), olyan erõs belsõ érzelmi indulati

állapotok, amelyeket a külvilág közvetlenül, ösztönös mechanizmusokon keresztül -- akaratunktól függetlenül vagy éppen akaratunk ellenére – vált ki bennünk. Pl harag, fájdalom, bizonyos kívánságok stb Ezeket a mentális állapotokat elszenvedjük. Ezek fölött nem gyakorolunk ellenõrzést. Ezért az összhangot nem a a külsõ és a belsõ világ között kell megteremteni, hanem egyfelõl a belsõ szabad és aktív énünk, másfelõl a külvilág és a külvilág által közvetlenül kiváltott passzív belsõ reakcióink között. Ami bennünk szabad, ami hatalmunkban áll, és egyszersmind emberi lényegünket alkotja, az az ész és az akarat. 2.34 Ész és akarat Az ösztönök is képesek vágyakat, kívánságokat kiváltani bennünk, a szenvedélyek között ilyeneket is találunk. Ez az ösztönös vágy azonban alacsonyrendû: mert ösztönös, nélkülözi azt, amitõl ember az ember, az észt, általában mert A éppen

hogy elvakultságot okoz és félrevezeti az észt, a külvilágnak kiszolgáltatott (nem a saját akaratunk, nem belõlünk fakad, nem mi határoztuk meg). magasabb rendû vágy, kívánság az akarat által meghatározott, ami belõlünk fakad, mi magunk határozzuk meg, összhangban van az ésszel. A belátáson alapuló akarat szabad, mert választhatunk, hogy egyetértünk valamivel vagy elutasítjuk; kívánunk valamit, vagy lemondunk valamirõl; törekszünk valamire, vagy elkerülünk valamit. Ezek csak rajtunk múlnak. Az ész és az akarat által választási szabadsággal rendelkezünk. 6 2.35 A szabadság és a jó A szabadság a legnagyobb jó. Ha valaki a legnagyobb jóval rendelkezik, akkor nem lehet szerencsétlen nyomorult. Következésképpen, ha szerencsétlen, nyomorult valaki, akkor nem szabad. Következésképpen, ha szabad, akkor jól-létben él. (Logikailag csak annyi következik: ha szabad, akkor legalábbis nem rossz az

élete, azaz jó vagy semleges. Ebbõl következik, hogy lehetnek más értékek is, amelyek a semleges életet jóvá teszik.) Látható, hogy itt a szabadság fogalmának egy kiterjesztésével, általánosításával van dolgunk. Ebben a felfogásban a szabadság azonosítható a jóval, ehhez csak azt kell kiegészítésül feltételezni, hogy azt akarjuk, ami jó nekünk, azaz nem akarunk rosszat magunknak. Ekkor igaz, hogy Ha szabad valaki, akkor jó neki. (235/1 bekezdés alapján) Valamint a szabadság korábbi definíciójából (2.32/1 bek) adódóan, hogy ha jó neki (azaz az történik vele, amit akar), akkor mondhatjuk hogy egyben szabad az illetõ, noha lehet, hogy nem az õ kezdeményezésére történt vele, ami jó volt neki. 2.36 Hogyan lehet szabad valaki? Ezt az összhangot háromféleképpen lehet megteremteni, vagy a világot igazítjuk a vágyainkhoz, cselekedeteinkhez, vagy fordítva, vágyaink cselekedeteink igazodnak a külvilághoz

vagy valami külsõ erõ, közös ok (pl. Isten) összehangolja õket A külvilág és minden ami vele összefügg (a test, a szenvedélyek) a világtörvények hatálya alatt áll, változtatása nem áll hatalmunkban. A világon és rajtunk kívül álló erõ, közös ok nincs. Isten, a világtörvény (világész, logosz) a külvilághoz „tartozik”. (panteizmus) Következésképpen csak úgy lehet szabad valaki, ha a vágyait és a cselekedeteit igazítja a világhoz. Ez két dolgot jelent: csak az olyant akar, tesz, ami megvalósul ösztönös vágyait a belátáson alapuló akarat tartja ellenõrzése alatt. 2.37 A szab átértelmezésének ellentmondásai A szabadság a sztoikusok gyakorlati etikája szerint azt jelenti, hogy az emberi természetnek (amelyet a világ(természeti)törvény határoz meg) megfelelõen élünk, teljesítjük kötelességeinket, lemondunk arról, ami elérhetetlen, legyõzzük az irracionális vágyainkat,

érzéseinket, (köztük a fájdalmat és a kielégítetlen testi szükségleteinket), nem hagyjuk, hogy bármi is lelkünk nyugalmát megzavarja, azaz, nem hagyjuk, hogy bármi is megérintsen. Messze van a szab. bármilyen szokásos értelmezésétõl A kiinduló feltevés szerint (2.32/1 bek) a szab azt jelenti, a külvilág kényszerét elkerüljük Azáltal kerüljük el, hogy csak olyant akarunk, ami megvalósul. Vagyis azáltal kerüljük el azt, hogy a külvilág erõszakot tegyen rajtunk, hogy saját akaratunk segítségével belsõvé téve azt, a legmesszebbmenõen alávetjük magunkat neki. Úgy tûnik nem sikerült a kényszereket elkerülni, csak más – talán még totálisabb – módon mûködnek. 2.38 Az ellentmondás feloldása?! Csak látszólagosak a fenti ellentmondások, hiszen az ember természeti lény, mint ilyen a természet része, és így mi sem természetesebb, minthogy ezt az ész által felismerve szabad akaratából (is) azonosul vele. 7

Ez azonban csak látszat megoldás. Csak az ideális, racionális akarat esik egybe a természeti szükségszerûséggel és természeti törvénnyel, a húsvér ember tényleges, pszichológiai akarata azonban nem. Végül is akár így, akár úgy, de a világtörvény uralkodik rajtunk: „Ha beleegyezel sorsodba, akkor vezet, ha nem, akkor kényszerít,” (Seneca: Erkölcsi levelek) Lehet, hogy ez a szabadságfogalom nem tetszik nekünk, de van-e más választásunk? Értelmesen választhatunk-e más szabadságfogalmat?* * Nyilván a szabadságfogalom elutasításához, az még nem elég, hogy nem tetszik nekünk. Az (értelmes) elutasítás feltétele, hogy lehessen mást választani, hogy z a szabadságfogalom ne legyen maga is szükségszerû, a világtörvény része. 2.39 Ész és szabadság Ha a világot tõlünk független, észszerû törvények* irányítják, korlátozásmentesség jelenthet. akkor a szabadság csak Ez pedig -- ha a törvényeket

nem tudjuk befolyásolni -- csak akkor állhat fenn, ha a vágyainkat és a cselekedeteinket a törvényekkel összhangba hozzuk. Ez pedig csak akkor lehet, ha az ész megismeri ezeket a törvényeket, és az ész irányítja a vágyakat és a cselekvést (és uralkodik az ösztönök és az alacsonyabb rendû vágyak felett). Tehát ha a világot megismerhetõ törvények irányítják, akkor a szabad emberben az észnek kell uralkodnia. Aki viszont nem szabad az úgyis korlátoztatik Tehát az irracionális ösztönök és vágyak -vagy így, vagy úgy -- mindenképpen kielégítetlenül maradnak Akkor már jobb az ész önkorlátozása, mert így legalább az emberi méltóság megmarad. Tehát értelmes ember csak sztoikus lehet.* *Ha a világot nem ésszerû, azaz az észnek megfelelõ, ésszel felfogható törvények irányítják, akkor az meg sem ismerhetõ (feltéve, hogy az ész segítségével ismerünk meg), és így nem is lehet semmit mondani róla.

Akkor egy szkeptikus álláspontra jutunk * Ha valaki a sztoikus álláspontot nem kívánja elfogadni, akkor úgy tekinthet erre az érvelésre, mint egy reduktio ad absurdumra. Ez egy helyes érvelés, tehát a konklúziót csak akkor lehet elutasítani, ha kétségbe vonjuk a benne szereplõ premisszák egyikét (vagy többet). Melyiket? 2.310 Az akaratszabadság problémája Szabad akaratunkból vetjük magunkat alá a felismert elkerülhetetlennek, a világtörvénynek. Így ugyanazt tesszük, amire a külvilág kényszerít, és ami úgyis elkerülhetetlen, de legalább megértve (racionálisan) és bensõnkbõl vezéreltetve (szab.akarattal), azaz emberi mivoltunkat és méltóságunkat megõrizve. De tényleg megmenthetünk-e legalább ennyit? Hogyan lehet szabad az akarat, ha mindent a világtörvény irányít? 8 3. Determinizmus és szabadság* *A témához jól használható Huoranszki Ferenc: Modern metafizika, Bp.: Osiris, 2001, VIII fejezet 3.1 Az emberi

cselekvés A világ kétféle eseményt tartalmaz: Természeti események – megértésükhöz az okok ismerete szükséges. Mi és miért történt? Pl. Napfogyatkozás A természeti törvények és a kiinduló feltételek mondják meg, hogy mi és miért történt. Szándékos cselekedetek – megértésükhöz az indokok ismerete szükséges Mit tett és miért? Mit csinál? Verset ír, õgyeleg, várja a szerelmét. Miért csinálja? Pl favágás Mert azt szeretné, hogy meleg legyen; és mert azt hiszi, hogy hideg van, a fa ég a kályhában, és meleget ad. Hitek és vágyak vezetnek a cselekvés megértéséhez, a fizikai mozgás önmagában nem elég. Az ösztönös cselekvés nem szándékos, és fizikailag magyarázható. A cselekvés modellje: Hitek+vágyak*  ( akarat ) elhatározás, döntés  akarat  cselekvés *Különbözõ nézõpontok vannak abban a tekintetben, hogy a vágy akarat-e, illetve hogy az akaratnak mi a szerepe a döntésben.

Vannak akik a vágyat és az akaratot élesen elválasztják, illetve olyanok, akik szerint a döntés kizárólag racionálisan értelmezhetõ és nincs lényegi szerepe benne az akaratnak. Szerintük, mint a sztoikusoknál, az akarat racionális, az ész ellenõrzése alatt áll Mások szerint viszont a vágyak is akarások, és az elhatározáshoz is nélkülözhetetlen az akarat, amely képes azt lényegesen befolyásolni. Ezért itt a vágy kifejezés és a zárójel. 3.2 A döntés és az akarat szerepe A szabadság problémája szempontjából meg kell különböztetni a külsõ, illetve a belsõ feltételekre (= kényszerekre és lehetõségekre) vonatkozó szabadságot. Nem cselekedhetünk a fizikai feltételek ellenére. Továbbá értelmesen csak az adott körülmények között fizikailag lehetséges cselekvések végrehajtását akarhatjuk.* A cselekvési szabadság a fizikailag (és társadalmilag*) lehetséges cselekvéseket, azaz a külsõ körülmények által

lehetõvé tett cselekedeteket jelenti. Az, hogy nem cselekedhetünk a fizikai feltételek ellenére, nem jelenti a szabadságunk korlátozását a szokásos értelemben. A döntés és az akarat segítségével választunk a lehetséges cselekedetek közül. Az akarat közvetít a döntés és a cselekvés között; így magyarázzuk az akaratgyengeséget. Pl diéta De a szabadság problémája elvileg megfogalmazható az akarat fogalma* nélkül is, csak a döntés vagy az elhatározás fogalma segítségével. Hagyományosan azonban az akaratszabadság problémájáról beszélnek. *Néha ugyan vágyunk lehetetlen cselekedetekre is, de nem szoktunk ilyenek mellett dönteni, és nem szoktuk az ilyeneket akarni. Ha mégis, akkor nem erkölcsileg jónak vagy rossznak minõsítjük ezeket, hanem értelmetlennek. (Ez persze feltételezi a racionalitás rögzített kritériumait, és azt, hogy ezeket értelmesen nem akarhatom megváltoztatni. E feltevések csak korlátozottan

igazak) * Itt nem a konvenciók és a törvények kényszerérõl van szó – ezek ellenére nyilván lehet cselekedni, és az morális értékelés tárgyát képezi --, hanem a társadalmilag lehetséges értelmes cselekedetekre utal. Pl nem müezzinként nem hívhatom imára az igazhitûeket, egy olyan országban ahol nincsenek muszlimok. * Az akarat azonosítása is nehéz, de különösen nehéz a szabad cselekvés értelmezése az akarat segítségével. (Lásd késõbb) 3.3 A természettudományok emberképe Az ember fizikai (biológia) létezõ. Ezért a szándékos emberi cselekvés a természet rendjébe illõ fizikai esemény is, amely az oksági rendbe is beleilleszkedik, okságilag is magyarázható. Pl jelzek a pincérnek = felemeltem a kezem, összehúzódtak bizonyos izmok stb. 9 A szándékos emberi cselekvés fenti megértési modellje egyes lépéseinek is megfeleltethetõ egy fizikai oksági lánc: az agy tevékenysége hozza létre (okozza) az

elmeállapotokat, köztük az akaratot, amely idegi és biofizikai hatásokon keresztül létrehozza a cselekvést. Más szavakkal: az indokokat is fizikai (agyi) folyamatok hozzák létre, és az indokok fizikai folyamatokon keresztül váltják ki a cselekvést, amely maga is fizikailag leírható. Történetileg és a tudományos megközelítés számára ez a kép ihlette a determinizmus és a szabad akarat összeegyeztethetõségének problémáját*, de mint látni fogjuk semmi nem múlik azon, hogy ez a redukció megvalósítható-e. * Thomas Hobbes 1588-1679 angol filozófus. 3.4 Determinizmus A determinizmus tézisének két megfogalmazása: A természeti törvényekre épülõ megfogalmazás: A determinisztikus világ tézise azt jelenti, hogy a világ állapota egy idõpontban meghatározza a világ állapotát bármely jövõbeli idõpontban. A világ egy teljes állapotleírásából és a természeti törvények összességébõl logikailag következik a világ

teljes állapotleírása bármely késõbbi idõpontban.* Az oksági meghatározottságra épülõ megfogalmazás: Minden tény vagy esemény kauzálisan szükségszerû. Minden tény fennállásának, illetve minden esemény bekövetkezésének megvan az oka, amelyik azt kauzálisan szükségszerûvé teszi. A kauzális szükségszerûség azt jelenti, hogy ha az ok bekövetkezik, akkor elkerülhetetlen, hogy az okozat is bekövetkezzék.* *A determinizmus nem elõfeltételezi azt, hogy minden törvény visszavezethetõ a fizika törvényeire, azaz nem feltételezi a nomologikus redukciót. Ezért akkor is mûködhet, ha például a pszichológia törvényei nem vezethetõk vissza a fizikai törvényekre, de léteznek determinisztikus pszichológiai törvények. De mûködhet a logosz, a sors vagy a gondviselés is a determinizmus szempontjából természeti törvényként. (vö sztoikus világtörvény) A determinizmus fenti megfogalmazásához nem kell, hogy ismerjük a

törvényeket, illetve hogy rendelkezzünk a világ egy teljes leírásával. Itt nem ismeretelméleti, hanem ontológiai tézisrõl van szó: milyen szerkezetû a világ, milyen alapvetõ tulajdonságokkal rendelkeznek a létezõk. * A két megfogalmazás ekvivalens, ha a természeti törvények oksági összefüggéseket fejeznek ki, valamint ha a szükségszerûség fogalmát megfelelõen értelmezzük. Az okság és a szükségszerûség fogalma azonban nagyon problematikus, ezért talán világosabb az elsõ megfogalmazás. (Nem mintha a természeti törvény fogalma problémamentes lenne) 3.5 A szabadság problémája I 1.Ha a determinizmus igaz, akkor minden emberi döntés és cselekvés kauzálisan szükségszerû. 2.Ha minden döntés és cselekvés kauzálisan szükségszerû, akkor soha nem dönthetünk és tehetünk mást, mint amit döntünk és teszünk. 3.Ha nem dönthetünk/tehetünk mást, mint amit döntünk/cselekszünk (nem vagyunk szabad ágensek). 4.Tehát

döntünk/teszünk, akkor nem szabadon ha a determinizmus igaz, akkor nem szabadon döntünk/cselekszünk. 5.Mivel felelõsséggel csak a szabadon cselekvõ tartozik a tettéért -- ha soha senki nem szabadon cselekszik, akkor soha senki nem felelõs a cselekedeteiért.* 6.Mivel erkölcsileg, és jogilag megítélni csak olyan cselekedeteket és cselekvõket lehet, ahol a cselekvõ szabadon cselekszik, ezért ha soha senki nem cselekszik szabadon, akkor a morális és jogi értékelés elveszti értelmét, és az ezt megvalósító gyakorlat a jogosultságát.* *Ezek a következmények testesítik meg az etikai nihilizmust. 10 3.6 A szabadság problémája II Általánosan fogalmazva a szabadság problémája: az az érzésünk/meggyõzõdésünk, hogy döntési szabadsággal rendelkezünk, ez hogyan egyeztethetõ össze a természeti események kauzális rendjével*? * Mint látni fogjuk itt nem csak arról van szó, hogy nehéz belátni, hogyan lehetséges szabad

döntés és cselekvés egy determinisztikus világban, hanem az sem feltétlenül egyszerûbb kérdés, hogyan lehetséges szabad cselekvés egy indeterminisztikus világban. 3.7 Megoldási javaslatok a szab problémájára Kompatibilizmus: a szabadság – megfelelõ értelmezés mellett – összeegyeztethetõ a determinisztikus világ eszméjével. Inkompatibilizmus: a szabadság és a determinisztikus determinizmus, vagy szabadság, de a kettõ együtt nem megy. Szigorú világ összeegyeztethetetlen. Vagy determinizmus: a világ determinisztikus és a szabad döntés és cselekvés illúzió. Libertariánusok: Alapvetõ tapasztalataink alapján elfogadjuk, hogy létezik szab. döntés és cselekvés, és ezért a világ nem lehet a fentiek szerint determinisztikus.* * Ezt késõbb alapvetõen pontosítani kell. Most csak a det versus szab dilemmában való állásfoglalásukat jelzem 3.81 A kompatibilizmus stratégiája Ha a 3.5 érvelés helyes, akkor

a szab és a determinizmus összeegyeztethetetlen Ha összeakarjuk békíteni õket, akkor azt kell megmutatni, hogy az érvelés nem helytálló, azaz valamelyik premissza hamis. A kompatibilisták a 2. és/vagy a 3 állítást vonhatják csak kétségbe Mindkét lehetõség a szabadság további értelmezését jelenti. 3.82 Kompatibilizmus 1: szab=azt teszi, amit akar A komp. elsõ változata (Hobbes) kétségbe vonja a 35/3 állítást: nem igaz, hogy a szabadság magában foglalja, hogy mást is tehetnénk, mint amit teszünk. A szabadság azt jelenti, hogy az ember azt teszi amit akar, ez pedig nem mond ellent a determinizmusnak. Sõt feltételezi a determinizmust! Hiszen ekkor a cselekvés oka az, hogy azt akarta. Ha nem lenne determinizmus, az akarat nem tudná meghatározni a cselekvést. Az akarat/döntés és a cselekvés között véletlenszerû kapcsolat állna fenn. Ellenvetés: Ha a szabad cselekvés végrehajtásának elõfeltétele, hogy az

illetõ akarja azt végrehajtani (szándékosság az akarat segítségével kifejezve), és ha az akarás maga olyan valami, amit a cselekvõ nem akart (pl. idegi folyamatok által meghatározott), akkor a cselekedet nem szabad Ha azt akarja, ami elõre meg van határozva számára, és azt teszi, amit akar, akkor végül mégiscsak az történik, ami okságilag szükségszerû, csak ezúttal az akarat közvetítésével -- ez nem szabadság. A szabadsághoz arra van szükség, hogy az akaratunkat is mi határozzuk meg. 11 3.83 Kompatibilizmus 2: a szab a cselekvésekre értendõ A fenti ellenvetés az akarat és az akarás fogalmának félreértésén nyugszik. Ha a szabadság azt jelenti, hogy azt tesszük, amit akarunk, és az akarást is cselekvésnek fogjuk fel, és megkívánjuk, hogy ez is szabad cselekvés legyen, akkor értelmetlen eredményre jutunk, és a szabad cselekvés végrehajthatatlan lesz. Ha ugyanis a szabad cselekvés végrehajtásának

elõfeltétele, hogy az illetõ akarja azt végrehajtani, akkor a szabad akaráshoz, az illetõnek akarnia kell az akarást. Majd akarnia kell az akarás akarását stb. Tehát ha a cselekvõnek az akarást is akarnia kell ahhoz, hogy szabad cselekedetet hajtson végre, akkor végtelen regresszushoz jutunk: A szabad cselekvés feltétele az akaratok végtelen sorozata. Vagyis ha az akarást is szabad cselekvésnek tekintjük, akkor zsákutcába jutunk. Következésképpen a szabadság fogalma csak cselekedetekre alkalmazható és az akarásra nem. 3.84 Kompatibilizmus 3: feltételes elemzés Ez a stratégia a 3.5/2 Állítást tekinti hamisnak: a determinizmusból nem következik, hogy nem tehetünk mást, mint amit teszünk. Egy determinisztikus világban is dönthetnénk és cselekedhetnénk másként, mint ahogyan ténylegesen tesszük, ha másként akarnánk. Ezzel megmentve a morális felelõsség!? Kritika: ha másként akarnám, akkor meg kellene sértenem a

természeti törvényeket vagy meg kell változtatnom a múltat. Válasz: Az a képességem, hogy másként tehetnék (tehettem volna), konzisztens azzal, hogy nem gyakorlom ezt a képességet. Ha másként viselkedtem volna, akkor a múlt tényleg más lenne De nem viselkedtem másként, így a múlt az, ami. Ez rámutat arra, milyen problémás is azt értelmezni, hogy „ha másként cselekednék”. 3.85 Kompatibilizmus 4: ok és indok különbsége A cselekedetek ugyanakkor fizikai események is, és mint ilyeneknek van oka és az illeszkedik az oksági láncba, és így a cselekedet mint fizikai esemény meghatározott, de ez a cselekvés értelmezése, és így szabadnak tekintése szempontjából érdektelen. Mert a cselekedet értelmezése (mit és miért tett) az indokok alapján történik. Az indokokat pedig az oksági lánc nem határozza meg. A cselekedet megértése és, ezért morális megítélése pedig az indokok, és nem az okok alapján

történik. A determinizmus fizikailag meghatározza a cselekvést, de ez nem vezet morális nihilizmushoz Ellenvetés: az indoknak oknak is kell lennie. 3.91 Szigorú determinizmus Kiinduló tézise, hogy a 3.5 érvelés helytálló (érvényes, azaz a premisszák igazsága szükségszerûen maga után vonja a konklúzió igazságát és igazak a premisszák), és a szabadság csak illúzió. Mi úgy érezzük, hogy szabadon döntünk és cselekszünk, de valójában elõre meghatározott az, amit teszünk. A szigorú determinizmus azt állítja, hogy mi nem tudunk másként cselekedni, mint ahogyan cselekszünk (nincs választási szab.) Nem mi határozzuk meg, mit teszünk (nincs autonómia) A természeti törvények kényszerítik ki, amit teszünk. (nincs függetlenségünk, totális függés) 12 Mindez jól látszik 3.5 érvelés átfogalmazásából: ha a determinizmus igaz, akkor a természeti törvények és a világ állapota mielõtt

megszülettem, meghatározza a világ minden állapotát és, így minden akarásomat és cselekedetemet életem során. 3.92A szigorú determinizmus etikai következményei 3.5 szerint: Etikai nihilizmus. Racionálisan A A igazolhatatlan morális és jogi gyakorlat. Vagyis az ilyen gyakorlat irracionális morálnak és a jognak csak instrumentális szerepe marad. hagyományos emberkép tarthatatlan. Az emberi önbecsülésünk és méltóságunk irracionális. Ellenvetés a szigorú determinizmussal szemben: Így nem lehet élni, Így nem akarunk élni, Lehetetlen így élni. Csak az utolsó utal a korábbiakhoz hasonló típusú fogalmi-logikai -- azaz filozófiai -- problémára. 3.101 A libertariánus álláspont 1: az ágens mint ok* Kiinduló tézise, hogy a 3.5 érvelés helytálló (érvényes, azaz a premisszák igazsága szükségszerûen maga után vonja a konklúzió igazságát és igazak a premisszák), de a szabadság

alapvetõ tapasztalat, a moralitás pedig az emberi lét feltétele, azért a világ nem lehet olyan módon determinisztikus, mint azt az érvelés feltételezi. Ki kell emelni, hogy nem elegendõ a természettudományos emberképbe (3.3) egyszerûen a természeti kauzális determinizmus helyett indeterminizmust helyettesíteni. Így az sem lenne biztosított, hogy tényleg azt tesszük, amit akarunk. A cselekvõnek kell okként mûködnie a cselekedet létrejöttében, különben éppúgy nem gyakorolnánk ellenõrzést a viselkedésünk fölött mint a determinizmus esetén.* * Ezt a libertariánus álláspontot ágens általi okozásnak (agent-causation) is szokás nevezni. *Itt a szabadságfogalom egy kiterjesztésével találkozunk. Eddig a szabadakarat-vitában a szabadság azt jelentett, hogy 1. a cselekvõ azt tesz, amit akar 2. tehetne mást is, mint amit tesz Mindkettõ azt jelenti, hogy a cselekvõ szabadon választ a fizikailag (és társadalmilag) lehetséges

cselekvési alternatívák közül. (Lásd 32) Most új szempontként az merül föl, hogy a cselekvõ nem csak választ, hanem oka is a cselekedetének, illetve a választásának. 3.102 Ellenvetés a cselekvõ általi okozással szemben Furcsa oksági láncokat tételez fel ez az álláspont. a cselekedetek esetén A cselekedetek oksági lánca a „semmibõl” a cselekvõvel indul, amely maga nem okozat csak ok. Továbbá okozatként „a semmibõl” cselekedetet eredményez. A természeti események oksági lánca tehát fut a szokásos módon, a cselekvõnél azonban megszakad, majd a cselekedet után a „semmibõl” ismét újraindul.* A cselekvõ ugyanakkor fizikai létezõ is, a cselekedet ugyanakkor természeti esemény is, de mégsem áll egyik sem oksági kapcsolatban megelõzõ eseményekkel, illetve más létezõkkel. A fenti két megjegyzés azt mutatja, hogy teljesen érthetetlen az oksági láncok ilyen rendszere, és ezért az okság ilyen felfogása,

és ezért végül az is, hogy a cselekvõ a cselekedet oka. Vagyis a cselekedet független okaként felfogott cselekvõ fogalma önellentmondás. 13 Hogyan mûködhetnek így akár determinisztikus, akár indeterminisztikus természeti törvények? Ha nem tudjuk a törvényeket értelmezni, akkor hogyan lehet értelmezni a természeti eseményeket? Az egész természet elveszti érthetõségét. De ha a világ értelmetlen, akkor a szabadság sem lehet értelmes. * Példa: elkezd esni, és kinyitom az ernyõt. 3.103 A libertariánus álláspont 2: indeterminizmus A cselekvõ általi okozás koncepciója két dolgot akart megoldani egyszerre. 1, A döntéseinket és a cselekedeteinket nem kényszeríti ránk a fizikai világ. (kénszerektõl való mentesség) 2, Mi magunk hozzuk létre õket. (autonómia) Az autonómia eszköze volt az, hogy mi okozzuk az akarást és a cselekedetet, a kényszerektõl való mentesség eszköze pedig az, hogy megszakad a természeti világ

oksági rendje. Válasszuk ezt a két lépést szét, és az autonómiát ne oksági viszonyként értelmezzük! Az autonómiát fogjuk fel úgy, hogy mi határozzuk meg a cselekedeteink indokát, de nem az okát. Úgyis az elõbbi a meghatározó a cselekedetek értelmezésében. A kényszerektõl való mentesség biztosítható, ha feltesszük, hogy a világ indeterminisztikus. De mit jelent az, hogy a világ indeterminisztikus. Ha ez azt jelenti, hogy minden esemény mindenféle meghatározottságtól mentes, akkor megint értelmetlenségre jutunk, ráadásul elemi tapasztalatainknak mond ellent. 3.104 Indeterminisztikus világ Az indeterminisztikus világ értelmezhetõ úgy, hogy a világ állapota és a természeti törvények nem határozzák meg logikailag a világ késõbbi állapotát, csak kizárnak bizonyos állapotokat hátrahagyva az eldöntetlen lehetõségek skáláját. Probléma, hogy továbbra is érthetetlen, hogy a lehetséges természeti

események közül miért pont az valósul meg, ami megvalósul.* Ellenvetés: továbbra is megoldatlan, hogy az indoknak nem kell-e okként is mûködnie ahhoz, hogy a szabad cselekvés fogalma alkalmazható legyen. (lásd 385) Továbbá, hogyan értelmezhetõ az indeterminisztikus okként mûködõ indok? Illetve ha az indok determinisztikus okként mûködik, akkor hogyan és miért van itt kivétel a természet rendje alól?* *Vö. a kvantummechanika interpretációjának problémája *Végül is a probléma nem abban áll, hogy a világ determinisztikus vagy indeterminisztikus, hanem csak abban, hogy a cselekvõ, a lélek, az akarat a világ része-e vagy valami attól független. A determinisztikus világ híve számára ez a probléma úgy jelentkezik, hogy ha a cselekvõ okozza az akaratot, illetve az akarat okozza a cselekvést, akkor a cselekvõ és az akart, hogyan lehetnek okságilag függetlenek a világtól. Az indeterminisztikus világ híve számára pedig úgy,

hogy ha a cselekvõ és az akart okságilag kellõen független (nem egyértelmûen meghatározott), akkor a cselekvõ hogyan tudja egyértelmûen meghatározni az akaratot és az akarat a cselekvést. 14 4. A vélekedés szabadsága – Descartes és James 4.1 A probléma értelmezése Hit, vélekedés, meggyõzõdés, gondolás, elfogadás, igaznak tartás: Azt hiszem, hogy p. Nem vallásos hit, hanem egy állítás hívése! (belief vs. faith) Gyakran nevezik ez utóbbit gondolatszabadságnak abban az értelemben, hogy mindenki azt gondol, amit akar! A hangsúly az akaratlagosságon van. Mennyiben kontrolláljuk a vélekedéseinket, miben áll ez a szabadság, és mi a jelentõsége? Triviális értelemben bárki bármit gondolhat pl. elmebetegség, álmodozás stb esetén De ésszerûen mennyiben áll módunkban megválasztani az ésszerû vélekedéseinket? A racionalizmus milyen szabadsággal párosulhat? 4.2 A hívés szabadsága Fölmerül-e

egyáltalán a szab. problémája a hitekkel kapcsolatban? Van-e szabadságom azt hinni, amit akarok? Descartes: a szabadság elemi tapasztalat. Következésképpen az akarat irányítja a hivést Ugyanakkor elemi pszichológiai tapasztalat az is, hogy bizonyos esetekben nem áll ellenõrzésem alatt, hogy mit hiszek. Mint pszichológiai aktus, mint mentális esemény gyakran nem rajtam múlik, hogy mit hiszek/gondolok, hanem pusztán megtörténik velem. Pl Úgy gondolom, ma szerda van A hívés/gondolás nem olyan, amit teszünk, hanem olyan, ami megtörténik velünk, ezért nem szabad. 4.3 A voluntarizmus válasza A voluntarizmus az az álláspont, amely szerint akaratlagosan választhatjuk meg, hogy mit gondolunk, hiszünk. (voluntas (lat)= akarat, kívánság, szándék) A voluntarizmus két válasza: Lehet, hogy mint gondolat nem szabad, de mint a világra vonatkozó ítélet szabad. Igaznak tartom/elfogadom azt, hogy p. Amennyiben szabad mérlegelés,

választás eredménye Pl Elfogadom a miniszterelnök válaszát Pl. igaznak tartom, hogy ma szerda van (Descartes) Vannak esetek, amikor nem szabad, de vannak olyan hitek/gondolatok, amelyeket szab. megválaszthatunk A hitek szabadsága fokozati kérdés, mint a cselekvés esetében. Vannak állítások, amelyek felõl bizonytalanok vagyunk. Pl a determinizmus összefér a szabadsággal Ezek esetében választhatunk, hogy mit gondolunk (James) Megjegyzés: Bizonyos esetekben a mentális eseményeket is tudom irányítani (Pl. Elgondolkodom azon, hogy mi a legjobb megoldás.), bizonyos esetekben viszont úgy tûnik, az ítéleteinket nem (pl Igaz, hogy most itt állok.) 4.41 Descartes* kiindulópontja: a tévedés problémája Honnan van a tévedés? Hiszen ha minden ami bennem van Istentõl származik és így garantáltan jó, és tévedésre való képességet biztosan nem adott, akkor nem is tudok tévedni. De ugyanakkor tény, hogy gyakran és könnyedén tévedek Ha

az eszköz nem rossz, akkor csak az lehet a hiba, hogy rosszul használom, amikor tévedek. A probléma a teológiai kontextus nélkül is fennáll. Ha nem akarunk szkeptikusok lenni, fel kell tételezni, hogy a megismerõ képességünk jól mûködik. (Ha a megismerõ képességünk rosszul mûködik, vagy hol jól, hol rosszul, de számunkra eldönthetetlen módon, akkor mindig tévedünk vagy legalábbis sohasem tudjuk, hogy mikor nem -- a lényeg, 15 az igazságot soha nem ismerjük föl.) Ha az eszköz nem rossz, akkor csak az lehet a hiba, hogy rosszul használom, amikor tévedek. Azaz rosszul, helytelenül cselekszem, amikor tévedek. A megismerésbeli hiba cselekvési hiba E felfogás két következménye:  A megismerés cselekvés, aktivitás. A megismerésben is morális felelõsséggel tartozunk a helyes eredményért. * René Descartes (1596-1650) francia filozófus, a racionalizmus képviselõje. Témánk szempontjából legfontosabb szövegek:

Elmélkedések az elsõ filozófiáról, (ford.: Boros G) Bp Atlantisz, 1994, (Különösen a IV elmélkedés), A filozófia alapelvei, (ford: Dékány A.), Bp Osiris, 1996 (különösen az I rész 31-50 szakaszai) 4.42 Ítélés = ész + akarat A tudás helyes, míg a tévedés hibás ítélet. (Helyesen valami igaz állítást tartunk igaznak, vagy hibásan valami hamis állítást.) Descartes Az szerint az ítélet két lépésbõl áll: értelem segítségével észleljük (érzékeljük, elképzeljük, megragadjuk) az ideákat, amelyekrõl azután Az akarat segítségével ítéletet alkotunk róluk, azaz választunk, döntünk, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk, állítjuk vagy tagadjuk, kétségbe vonjuk, kívánatosnak tartjuk stb. õket)* Külön-külön az értelem és az akarat is jól mûködik. A hiba, a tévedés amiatt áll elõ, hogy akkor is ítélünk, amikor még csak homályosan észleljük az ideákat. Az akarat túlnyúlik az értelem

belátásán Nem tévedünk tehát akkor, ha nem ítélünk, vagy csak akkor ítélünk, miután világosan és elkülönítetten belátjuk a dolgokat. * Az ítéletekben együtt kezelhetõk a tényállítások, a normatív kijelentések és az utasítások is. Azaz az ítélésben, az akarati aktusban nem csak igaz-hamis kérdésében döntünk, hanem jó-rossz, helyes-helytelen kérdésében is. 4.43 Akarat és döntési szabadság Akarat = döntési szabadság Az akarat „átfogó és tökéletes”, nem tudom nagyabb akarat ideáját elképzelni. Ezzel szemben az értelem korlátozott és fogyatékos, szemben például az isteni, a tökéletes értelemmel. Ez tesz Istenhez hasonlóvá, az akarat benne és bennem ugyanaz.* Az akarat, azaz a döntési szabadság abban áll, hogy képesek vagyunk állítani vagy tagadni, követni vagy kerülni bármely ideát. Azaz amit az értelem észlel és állításra vagy tagadásra „felterjeszt”, azokat

szabadon tudjuk állítani vagy tagadni, miközben semmiféle külsõ erõ nem kényszerít minket. Az értelmet / észt az akarat vezeti.* Az ítéleteinkért felelõsek vagyunk. *Ugyan az Isteni akarat több dologra terjed ki, és szilárdabb, de maga az akarati aktus, a választás nem különbözik benne lés bennem. *Az egyik Descartes-mû címe is ez: Szabályok az értelem vezetésére (in. Descartes Válogatott mûvei, Bp: Akadémia 1980, 95-164o) Amely azt írja le, hogyan kell az értelmet helyesen vezetni. De a helyes mellett az akarat dönt (Egy másik mû címe: Értekezés az ész helyes vezetésének és a tudományos igazság kutatásának módszerérõl) 4.44 A szabadság fokozatai és értelmezései A szabadság a fenti értelmezés alapján tehát egyrészt a külsõ kényszer hiánya. A szabadság fokozatai: Indifferencia: ha az álláspont és a tagadása között nem tudok különbséget tenni, hogy melyik a helyes, akkor ez megismerésbeli

hiányosság, még nem látom elég világosan és elkülönítetten õket. 16 Jóra való szabadság: ha értelmemmel evidens módon belátom, hogy az egyik igaz, helyes, akkor azt választom, méghozzá minél világosabban látom be, annál inkább követem, és annál szabadabban. Ugyanis annál kevesebb külsõ, esetleges erõ kényszeríthet rá, ekkor csak „az értelemben támadt nagy világosság” miatt döntök így. Minél kevésbé vagyok semleges, annál inkább önként és szabadon döntök A racionális én autonómiája: A tiszta és elkülönített belátás esetén nem kényszerít külsõ erõ, magam, önként döntök. Rosszra való szabadság: Ha a szabadság a választás könnyûsége az elõzõ értelmezés szerint, akkor minél nagyobb a szab. Annál könnyebben választhatok saját szándékom szerint – akár morális vagy racionális szabályok ellenére is. Valóban a rosszra való szabadság a szab teljességének megnyilvánulása

4.45 A szabadság tapasztalata A módszeres kétely és a cogito-érv: Azt tapasztalom, hogy az emberek a legegyszerûbb dolgokban is tévednek. Én is ember vagyok, én is rendszeresen tévedek Azt tapasztalom, hogy nem lehet különbséget tenni aközött, amikor azt hiszem, hogy egy tény fennáll és tévedek; és aközött, hogy azt hiszem, hogy egy tény fennáll, és nem tévedek. A tévedés és a helyes ítélet szubjektíve megkülönböztethetetlen Ezért csak az abszolút bizonyosság elfogadható -- azaz ahol lehetetlen tévedni. Ezért minden, ami nem ilyen lehet téves és kétségbe kell vonni. (Módszeres kétely) Mindent (a tapasztalat, a matematika, az emlékezet stb. igazságait) kétségbe lehet vonni De miközben mindent ilyen módon kétségbe vonok, kétségbevonhatatlan, hogy én aki kétségbe vonok mindent létezem. Gondolkodom, tehát vagyok. A teljes kétely az akarat segítségével történt, az akarat szükséges hozzá.

Már csak ezért sem lehet ugyanolyan módon, azaz szándékosan és módszeresen kételkedni az akarat szabadságában, hiszen ehhez is szabad akarat kell. Miközben kételkedtünk, világosan és univerzálisan láttuk mûködni az akaratot. 4.46 A felelõsség és módszer Felelõsek vagyunk az ítéleteinkért. Tehát a megismerésben a helyes módszert* kell követni. Csak akkor szabad ítélni, ha tisztán és elkülönítetten beláttuk az ideát, máskor tartózkodni kell az ítéléstõl. * Lásd Descartes A módszerrõl fent. 4.51 James* kiinduló problémája Pascal * mérlege: Két eset lehetséges: vagy van Isten, vagy nincs Isten. Ezt megismerési módszereim segítségével eldönteni nem tudom, de e lehetõségekkel kapcsolatban kialakíthatok értelmes stratégiát. Ugyanis két stratégia lehet: vagy hiszek, vagy nem Ekkor a lehetséges eredmények a következõképpen alakulnak: 1, Ha nem hiszek, és van Isten -- elkárhozom. 2, Ha nem hiszek, és

nincs Isten -- sem nem nyerek, sem nem vesztek. 3, Ha hiszek (azaz hívõ igaz életet élek), és van Isten – a túlvilágon végtelen boldogság vár. 4, Ha hiszek, és nincs Isten – akkor apróbb veszteség, hogy feleslegesen jártam templomba és éltem jámbor életet. Tehát akkor járok jól, ha hiszek, mert akkor végtelen nyereségre tehetek szert, és végtelen veszteséget kerülhetek el (elkárhozás), viszont csekély veszteséget kockáztatok. Tehát hinni értelmes Van valami helyes magja az okoskodásnak. Nevezetesen itt fontos és döntést igénylõ kérdés van, álláspontot kell kialakítani, de a megismerési módszereim segítségével közvetlenül nem tudom megtenni. *William James (1842-1910) amerikai filozófus és pszichológus, a pragmatizmus képviselõje. Az itt ismertetett álláspontját a „The Will to Believe” címû tanulmányában fejti ki (in.: The Will to Believe and Other Essays, Cambridge, Mass, Harvard UP, 1979, 13-33 O) Blaise

Pascal (1623-1662): Gondolatok, (ford.: Põdör L) Bp: Gondolat, 1983, 115-121o 17 4.52 Mikor választhatjuk meg, hogy mit hiszünk/gondolunk? Megismerésre kell törekedni. Ezért a megbízható igazolt hiteket kell elfogadni Nem gondolhatunk bármit! Vannak esetek, amikor egymást kizáró, alternatív hipotézisek közül igazolás útján nem tudunk dönteni, hogy melyiket fogadjuk el. Ekkor lehet választani meggyõzõdéseket (Ez a választás ismeretelméleti feltétele.) A választás további feltételei: Legyen mindkét hipotézis élõ, azaz hihetõ számunkra (pszichológiai feltétel). Kényszerítõ a szituáció, azaz egyik vagy másik szerint kell cselekednünk, azaz választani kell. (pragmatikai feltétel) Legyen tényleg jelentõs a kérdés. (etikai feltétel) Pl. Létezik Isten vagy nem Van szabad akarat vagy nincs Ha nem tudunk igazolás segítségével dönteni, de ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor nyitva kell hagyni

a kérdést, és tovább kell kutatni. 4.53 A hitek etikája A doxasztikus állapotok (hitek, kételyek stb.) legalább gyenge értelemben szándékosak, választhatók (Legalább néhány legalább bizonyos esetekben.) A doxasztikus állapotok a cselekvések mintájára normatív szabályok segítségével értékelhetõk. (Ahogyan a cselekvéseket morális szabályok alapján értékeljük.) Két tábor: Az episztemikusok szerint az értékeléshez csak normatív ismeretelméleti szabályok használhatók. (logikai konzisztencia, tapasztalati bizonyítékok stb.) –Radikálisok episztemikusok: soha nem hihetünk egy állítást megfelelõ bizonyíték nélkül. –Mérsékelt: bármit jogunk van hinni, ha az ellenkezõjére nincs bizonyíték. A pragmatikusok megengedik, hogy a szabályok között szerepeljenek nem ismeretelméleti – pragmatikai, erkölcsi -- megfontolások is. –Mérsékelt pragmatikusok a nem ismelm megfontolások csak akkor jönnek

szóba, ha az ismelm bizonyítékok nem kielégítõk, vagy kiegyenlítettek. –Radikális pragmatikusok: a pragmatikai megfontolások esetenként felülbírálhatják az ismelm megfontolásokat. 5. Mill* a társadalmi szabadságról * A társadalmi szabadság kérdését John Stuart Mill (1806-1873) angol filozófus A szabadságról címû esszéje alapján tárgyaljuk (ford.: Pap Mária, Bukarest: Kriterion, 1983). 5.1 Eddigi vizsgálataink Arisztotelész: Etika és szabadság összefüggése Akaratszabadság: ontológiai és szabadság. Mennyiben határozza meg a világ szerkezete az akaratunkat és a cselekvésünket? A vélekedés szabadsága: ismeretelmélet és szabadság. Mennyiben határozzák meg megismerési módszereink az ésszerû vélekedéseinket? Társadalmi szabadság: a társadalom és szabadság. Mennyiben határozza meg a társadalom az egyén vélekedéseit, cselekvéseit? Aszerint, hogy mivel „szemben” vizsgáljuk a szabadságot. 18

5.2 Mill problémája Polgári vagy társadalmi szabadság*: milyen az hatalom, amit a társadalom, illetve az állam jogosan (azaz indokoltan) gyakorolhat az egyén felett és hol vannak ennek a korlátai. Nem demokráciában az uralkodó (egyén, csoport, réteg) és az egyén érdeke nem esik egybe. Az uralkodó hatalmát korlátozni kell. (szabadság az uralkodó zsarnokságával szemben) A korlátozás formái: szabadságjogok Képviselet: az uralkodóval/állammal szemben az egyéni sérthetetlenség biztosítékai képviselõkbõl álló döntéshozó testület az uralkodó mellett. Demokráciában idõszakosan a népközül választott leváltható képviselõk gyakorolják a hatalmat. Naív felfogás: a demokráciában az uralkodó képviselõk hatalma nem más, mint a nemzet összpontosított és felhasználható formába öntött hatalma. És senki sem lehet önmaga zsarnoka, ezért a demokráciában a népnek nem kell korlátozni az önmaga feletti

hatalmát, azaz az uralkodó hatalmát. Ez tévedés * Angolul civil, social (esetleg political ) liberty szemben a free will (freedom of will), az akaratszabadság problémájával 5.3 A demokratikus elnyomás lehetõsége A „nép” ami uralkodik, nem azonos azzal, aki felett uralkodik. Az „önkormányzat” (politikai autonómia) nem azt jelenti, hogy mindenki önmagát kormányozza. A nép akarat a politikailag legaktívabb és/vagy legnagyobb részének akaratát jelenti. Mindig csak részakarat nyilvánul meg. Az önkormányzat azt jelenti, hogy minden egyén alá van vetve az összes többi kormányzásának, egyetlen egyén sem autonóm, de lehet, hogy a közösség (ol. ország), más közösségtõl független és autonóm.* Következésképpen lehetséges, hogy a demokráciában megnyilvánuló integrált népakarat szemben áll egyének vagy csoportok akaratával. A nép összessége elnyomja a nép egy részét A többség zsarnoksága a kissebség /

az egyén felett. Ezért a kormányzat/uralkodó hatalmának korlátozása fontos. *Lásd a görög polisz politikai szabadság értelmezését! 5.4 A társadalmi kényszerek formái Politikai kényszerek, a politikai uralkodó elit (képviselõk, tisztségviselõk) gyakorolja. Jogi (+gazdasági elosztási) viselkedési szabályok. Kulturális, erkölcsi, szokásjogi kényszerek, a véleményformáló elit gyakorolja az uralkodó eszmék, értékek, normák, elvárások meghatározásával. A szabályozás eszköze az általános értelemben vett szokás: ezt szoktuk gondolni, így szoktuk csinálni stb. Elfogadott viselkedési (beleértve a vélekedést is) szabályok. A szabályokat (jogi, gazdasági, kulturális erkölcsi stb.) egy kisebbség „hozza létre”, az uralkodó (politikai és/vagy véleményformáló) elit határozza meg. A szabályoknak általában nincs értelmes indoka/alapja -- azon kívül, hogy ez tetszik az elitnek. De az elit által

diktált szabályok elfogadásának vagy elutasításának sincs más alapja, nincsenek elvek – mindenki tetszése szerint dönt. 19 5.5 A liberalizmus alapelve A liberalizmus alapelve: „Az önvédelem az egyetlen olyan cél, melynek érdekében az emberiségnek – kollektívan vagy egyénileg – joga van beavatkozni bármely tagja cselekvési szabadságába.”* Csak mások sérelmének megakadályozása esetén jogos a kényszer, az egyén saját fizikai vagy erkölcsi jóléte alapján nem. Az alapelv meghatározza a társadalom és az egyén viszonyát, illetve ezen keresztül az egyénnek a többiekhez fûzõdõ viszonyát. Ezen belül meghatározza, hogy milyen hatalmat gyakorolhat a társadalom az egyén felett. De nem csak a hatalmi viszonyokról szól, hanem erkölcsrõl, normákról, szokásról stb. is! Nem politikai, hanem általános társadalomfilozófiai v. politikafilozófiai álláspont! Feltevés: az egyén csak annyiban felelõs a

társadalomnak, amennyiben viselkedése másokat érint. Másokat érint, ha saját közremûködésük/akaratuk nélkül ellenére is hat rájuk. Önmagának mindenki korlátlan ura. * Mill A szabadságról 54.o Kitérõ: A politikafilozófiai álláspontok osztályozása Liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus (kommunitarianizmus) és ezek kombinációi. Az osztályozás például a szabadság, egyenlõség, testvériség, valamint az antropológiai optimizmus és pesszimizmus, továbbá az empirizmus racionalizmus stb. kategóriáihoz fûzõdõ viszony alapján lehetséges. A politikai álláspontok osztályozásánál továbbá még világnézeti, (nemzeti, keresztény stb.), gazdaságelméleti, pragmatikai (Pl. ki gyakorolja a hatalmat, király, képviselõk, közvetlenül a nép stb) stb. szempontok is szerepet játszanak Szintek és ezek egymáshoz való viszonya: Társadalomfilozófia (Mi a társadalom, mi a szerkezete, hogyan viszonyul az egyénhez?

Leíró, normatív következményekkel.) Politikafilozófia Politika (Hogyan kellene a társadalmat szervezni? Normatív, az etika része*.) (a társadalom szervezésének gyakorlata) Az utóbbiról lásd pl. Berlin, I: Négy esszé a szabadságról, 5.6 Az egyéni szabadság tartománya Mill szerint Szabadon kell hogy rendelkezzen az egyén életének és magatartásának azon elemeivel, ami csak rá hat, vagy amennyiben másokra is hat, akkor csak azok szabad, önkéntes és józan beleegyezésével hat rájuk. Ezek a következõk: A lelkiismeret, a gondolkodás, a vélemény és az érzések szabadsága. A vélemény kinyilvánításának/hirdetésének szabadsága. A foglalkozás (szakma, hobbi) szabadsága. Saját testével, életével és fejlõdésével való rendelkezés szabadsága. Az egyének közötti mindenféle társulás (eszmei, vallási, politikai, gazdasági, önkormányzati stb.) szabadsága Feltéve, hogy az egyesülés

másoknak nem okoz kárt, és az egyesülés nem kényszer vagy félrevezetés útján jön létre. Az egyén korlátlan szabadságot kell hogy kapjon a meggyõzõdései, szokásai és az életformája kialakításában. 20 5.7 Az egyéni szabadság biztosításának indokai általában Az egyéni szab. körébe esõ kérdések: Elsõsorban az egyén érdekeit érintik. Õ messze jobban érdekelt, mint bárki más vagy a társadalom kollektíve. Õ A rendelkezik a legtöbb / a szükséges információval, hogy dönteni tudjon bennük. társadalom is érdekelt a sokszínûség fenntartásában, mert Ez ad lehetõséget új és jobb szokások, életformák és politikai megoldások kikísérletezésére és kipróbálására. (gyakorlati szint) Ez a fejlõdés forrása Az egyformáság állóvíz Ez Minden a felfedezés, az alkotás, a kultúra megújításának forrása. (elméleti szint) egyes egyén is érdekelt a többiek szabadságának

biztosításában mert Az ember önmagában nem képes kultúrát teremteni, ez az a készlete , amibõl válogathat, hogy saját adottságainak, hajlamainak megfelelõ életformát kialakítson. 5.81 Vélemény- és szólásszabadság Értelmezése: mindenki olyan nézeteket alakít ki, amilyent akar, a közösség ebben nem korlátozhatja (de a megismerési módszerei igen)*. A közösség vagy a többi egyén a neki nem tetszõ nézeteket legfeljebb megvetésével vagy az illetõ mellõzésével szankcionálhatja, de a társadalmi együttmûködést nem tagadhatja meg, és nem büntetheti kifejezetten. Mindenkinek jogában áll ezeket mások tudomására hozni, ezek mellett agitálni. (Akkor is, ha tévesek!!!!) A vélemény- és szólásszabadság védelmére azért van szükség, mert nem igaz, hogy az igazság automatikusan diadalmaskodik az elnyomás ellenében. Az igazságot is el lehet nyomni, de az igazság elõnye a hamissággal szemben, hogy mindig

lesznek emberek akik újra felfedezik. *Itt tehát nem a korábbi ismeretelméleti problémáról van szó, hanem arról a kérdésrõl, hogy a társadalom vagy a hatalom mennyiben jogosult korlátozni az egyén nézeteit -- pl. elõírni bizonyos vallási vagy politikai nézeteket, erkölcsi elveket számára 5.82 Mi indokolja a szólásszabadságot? I Az igazság és a helyesség csak a közösségi vitákban derülhet ki.* A kollektív megismerés több, mint az egyéni megismerések összessége: Egy véleményt helyesnek tekintünk, mert nem cáfolták meg/mert nem adódott jobb, de nagy a különbség aközött, hogy megakadályoztuk a cáfolását, vagy próbálkoztunk cáfolni, de nem sikerült. Az egyetlen ok, hogy igaznak/helyesnek tartsunk egy nézetet, hogy próbáltuk, de még nem sikerült cáfolni– ez az egyetlen racionális biztosíték. (Megerõsíteni bármit meg lehet, a legabszurdabb nézetek mellett is vannak bizonyítékok.) A racionlitás minimuma a

kritikus beállítódás Ha a nézet igaz/helyes, akkor azért kell a vél. és szólszab-gal védeni, mert hozzásegít, hogy A tévedéseket felszámoljuk, és új igazságokra/helyes nézetekre tegyünk szert. Az igaz vagy a helyes álláspontot ne megszokásból dogmatikusan fogadjuk el, hanem indokok alapján, és ezáltal A kiüresedett, de helyes nézetek ismét tartalmat (vagy gazdagabb tartalmat) nyerjenek. *Ez nem azt jelenti, hogy a közösség dönt arról, hogy mi igaz és a helyes (de ez utóbbi is belefér). 21 5.83 Mi indokolja a szólásszabadságot? II Ha a nézet téves/helytelen, akkor pedig azért kell a vél. és szólszab-gal védeni, mert hozzásegít, hogy Világosabban A és megalapozottabban lássuk az igazságot azáltal, hogy megütközik a tévedéssel. nonkonformizmus önmagában is hasznos és támogatandó, mert alternatívákat hoz létre. Az igazságok általában részigazságok, és a hamisban „is van

valami”. De egyébként sohasem lehetünk biztosak, hogy az elnyomni kívánt nézet tényleg helytelen, az ember egyénileg és közösségben egyaránt esendõ – ezért egyetlen nézetet sem szabad elve elnyomni. A szólásszabadság a legjobb biztosíték a kormányzat korruptsága ellen. 5.83 A vélemény- és szólásszab fenti tanának elõfeltevései Elõfeltevések: társas megismerés: a megismerés nem egyéni hanem társas vállalkozás. Az ember egyedül még végtelen hosszú idõ alatt sem lenne képes szert tenni azokra az ismeretekre, amelyekkel a közösség rendelkezik. Racionalizmus: a vita, a kritika segítségével az ember le tudja gyõzni a tévedéseket, a hibákat. A tapasztalás önmagában nem elég, vitára is szükség van, mert ebben dõl el, hogy mit kell tapasztalni, és hogyan kell értelmezni a tapasztalatot. Utilitarianizmus*: minden érték (igazság, erkölcsi értékek) alapja a hasznossága, amelyet az egyének

összesített arisztotelészi értelemben vett jólléte szempontjából betölt. Jó, értékes, ami hozzájárul a fejlõdõnek tekintett emberek, tartós érdekein alapuló jólléte növekedéséhez (ami hasznos ebbõl a szempontból). *haszonelvûség, de ez a kifejezés félrevezetõ, mert nem a hétköznapi értelemben vett hasznosságról van szó (valami jó valami konkrét célra). 5.91 A cselekvés szabadsága I Értelmezése: jogában áll mindenkinek különbözõ gyakorlatokat, életformákat kipróbálni (feltéve, hogy mások hasonlójogát nem zavarja), a társadalom csak mellõzéssel (=nem keresem az excentrikus ember társaságát, de egyébként együttmûködöm vele) szankcionálhatja. A cselekvés szabadsága jelenti a különbözõ eszmék gyakorlatba történõ kipróbálásának lehetõségét. Cselekvés és egyéniség: az egyéniség sajátja a spontaneitás, az új gyakorlatok felfedezése. 5.92 A cselekvés szabadsága II Mi indokolja a

cselekvés szabadságát, miért kell? A gyakorlatok kijavítása, új és jobb gyakorlat kialakítása, amelyek késõbb szokássá válhatnak. Mindenki megtalálhassa a maga hajlamainak megfelelõ gyakorlatot Önmagunk megvalósításának lehetõsége. A konformitás szétrombolja az egyéniséget (azaz az embert, mert az emberek különbözõ hajlamokkal, vágyakkal stb. rendelkeznek Az egyen hajlam, vágy senkinek sem a hajlama vágya.) A közvélemény uralma szükségszerûen középszerûséget és, ezáltal, ki nem használt lehetõségeket teremt. 22 A változatosság hasznos, és ezért érték. Elõfeltevések: Pluralitás: lényegileg különbözõek vagyunk. A társadalom csak mint egyének kölcsönható összessége létezik. Az egyéniség fejlesztése a társadalomnak is érdeke. Mert a társadalom fejlettsége az egyének fejlettségén múlik 5.10 A jogos társadalmi beavatkozás területe Ami A mások érdekeit

sérti. nevelésben. Probléma: Mi az, hogy másnak közvetlenül nem okoz kárt? Meg kell különböztetni magukat a cselekedeteket, amelyek másoknak nem okoznak kárt, és azok esetleges káros következményeit. Az alkoholizmus magánügy, de ha emiatt nem teljesíti a kötelezettségét valaki akkor a kötelessége nem teljesítéséért -- de csak ezért, és nem az alkoholizmusáért -- elítélhetõ. (De a kötelességszegés, ami a rosszallást jogosan kiváltja, természetesen bármilyen okból is bekövetkezhet, és a szokásos esetekben akkor is elítélhetõ.) Kétes esetekben a meghatározása utilitarianus megfontolások alapján történõ mérlegeléssel. Mi a hasznosabb korlátozni vagy engedni. 6. A szabadság belsõ ellentmondásai 6.1 Belsõ ellentmondások A szabadság több fogalmi összetevõt tartalmaz. A kívánatos és számunkra értékes emberi szabadság különbözõ tényezõkbõl áll össze. Ezek az összetevõk azonban gyakran

ellentmondásban vannak. Az egyik fajta szabadság megvalósulása egyben korlátozza egy másik, az adott összefüggésben fontos szabadság megvalósulását. Három példa: Tanítás Fogyasztói A társadalom szabadság felszámolásának szabadsága 6.2 Tanítás Tanulásra van szükség ahhoz, hogy lehetõségekkel rendelkezzünk, hogy választani tudjuk, vagyis a pozitív szabadság megvalósulásához. Ezt legintenzívebben rendszeres oktatás segítségével lehet elérni. A tanítás befolyásolás, tehát kényszer, azaz a negatív szabadság a kényszerektõl való mentesség sérül. De sérül az autonómia is: Hiszen a tanítás során viselkedésmintákat, cselekvési és gondolkozási szabályokat írnak elõ: valamit így és így kell csinálni / érteni stb. Vagyis az eljárási szabályokat mások írják elõ, és ezért nem magam rendelkezem/hozom a törvényeket magam számára. 23 6.31 Fogyasztói társadalom I A fogyasztó

társadalomban a szabadság három* belsõ ellentmondása nyilvánul meg. A piac szabadsága annyi, mint bizonyos (állami stb.) beavatkozástól, befolyástól való mentesség A szab. piac két összetevõje: a termelés és a fogyasztás szabadsága A fogyasztás szabadságának alapja az, hogy szabadon élvezhessük, mind azt ami élvezetes, kellemes, kényelmes. Az ember számára kellemes, élvezetes dolgok választásának lehetõsége – pozitív szab – hozzátartozik az önmagunknak megfelelõ élet kialakításához, azaz az önmegvalósításunkhoz. Ennek az általános emberi szabadságnak az egyik megjelenési formája a fogyasztás szabadsága. A fogy. szab azt jelenti, hogy azt veszek, amit akarok, ami nekem kell, ami nekem jó Azért, hogy azt élvezhessem, ami jó nekem. Hogy mi jó nekem, arról a piac informál, például reklámok segítségével. Az információ azt mutatja meg, hogy milyen alternatív termékek, szolgáltatások

léteznek, és azok miért és mennyiben kívánatosak, jók nekem; hogyan és miért élvezetesek. *Ezeket zárójelbe tett számokkal, pl. (1) jelzem 6.32 Fogyasztói társadalom II További premissza: a lehetõségek egy halmazából egynek kiválasztása egyben -- legalább idõlegesen -- a többi elutasítását jelenti. A piac által adott intenzív és folyamatos tájékoztatás a feltétele a választás szabadságának, egyben folyamatosan arra ösztönöz, hogy a még nem választottakat válasszam – hátha az a jó nekem. (Ez a választás szabadságának átfogalmazására épít: szabadon választottam, ha választhattam volna mást is, vagyis vehettem volna mást is, mint amit vettem.) Ez magával hozza a fogyasztás fölgyorsulását. Ez a dinamika pedig lehetetlenné teszi, hogy megszokjam, megszeressem és élvezzem, amit választottam. Mert amikor élvezhetném, akkor már ott van a még nem választott kívánatossága, és a választásának a

problémája. (1) Összegezve: A fogy. szabadságát a fogyasztott javak élvezetének szabadsága indokolja, alapozza meg, miközben a fogyasztás szabadságának megvalósulása éppen ezt az élvezetet korlátozza, vagy egyenesen lehetetlenné is teszi azt. Vagyis amikor a javak élvezetének szabadsága a fogyasztás szabadságán keresztül valósul meg, akkor éppen a javak élvezetét korlátozza. 6.33 Fogyasztói társadalom III (2) Továbbá a fogyasztói társadalomban a piac határozza meg, hogy mit kívánjak, és amennyiben a piacot nem én határozom meg, úgy sérül az autonómiám, az, hogy olyan életet alakítsak ki, amit én szabok magamnak. Az életemet részben mások határozzák meg nekem Arisztotelész szerint a megoldás a mértékletesség. Azért nem tudjuk élvezni az élvezeteket és a javakat, mert nem tartunk mértéket. (Azaz nem szabunk mértéket és nem tartjuk meg azt) Csak mértékletesen lehet élvezni az élvezeteket. A

mértékletesség erkölcsi erény, amely lehetõvé teszi a helyes cselekvést (3) De a mérték egyben korlátozza az ember számára jó dolgok élvezésének a szabadságát. Tehát úgy tûnik, ebben az esetben az élvezetek szabadságának korlátja (azaz a mérték) egyben e szabadság megvalósulásának lehetõségfeltétele is!  Kiút: A mérték szabása és megtartása az autonómiánk gyakorlása. Vagyis amennyiben a piaccal szemben (második probléma) helyreállítjuk az autonómiánkat, ezzel korlátozzuk az élvezetek szabadságát, de 24 ugyanakkor lehetõvé is tesszük annak megvalósulását. Vagyis e korlátozással megoldódik a fenti három ellentmondás. 6.4 A szabadság felszámolásának szabadsága A probléma a társadalmi szabadság, illetve az ismeretelméleti szabadság kapcsán merül fel. Szabad-e úgy döntenem, hogy eladom magam rabszolgának, és ezzel véglegesen és visszavonhatatlanul felszámolom a társadalmi

szabadságomat? Pl. a milli saját magammal való rendelkezés jogán el adhatom-e magam rabszolgának? Ha rendelkezem a vélekedés ismeretelméleti értelemben vett szabadságával, akkor magamévá tehetek-e olyan nézeteket, amelyek megvonják a vélekedés szabadságát? Pl. a vélekedések James által meghatározott megválasztásának esetében lehetek-e szabad választásomból adódóan fatalista? Ha nem szabad ilyen módon felszámolni a szabadságot, akkor szabadságra vagyok ítélve, tehát nem vagyok szabad a szabadság kijelölt tartomány belül sem bizonyos dolgokat cselekedni/bizonyos vélekedéseket kialakítani. Ha szabad, akkor a szabadság szabadon felszámolható, vagyis akkor például egy generáció felszámolhatja a következõ nemzedékek lehetõségét a szabadságra – legalábbis a társadalmi szabadság értelmében. 25