Philosophy | Higher education » Filozófia jegyzet, 2000

Filozófia jegyzet - 2000 Bevezetés A filozófiai gondolkodás kialakulása, főbb sajátosságai A görög filozófia földrajzilag nem is az anyaországban jött létre, hanem a gyarmatokon, országhatárokon: Kis-Ázsia (ionok)- Milétosz, D-Itália (dórok) filozófia: bölcsesség szeretet bölcsesség: a környezet valóságát kutatja, tudásigény Karl Jaspers: Bevezetés a filozófiába: kétes megítélésű a filozófia: felesleges agygyötrés, vagy nagyszerű dolog A filozófia a mindennapok világából, tapasztalataiból indul ki, melyben eligazodunk, vagy azt hisszük, hogy eligazodunk mi a jó, a szépség, van-e igazság, mi a világ kezdete köznapi szinten, tudományok segítségével válaszolunk a filozófia kezdete a csodálkozás (hold-nap, mindenség keletkezése, csillagok útja), tudatlanságból való kilábalás ie. 6 század: gazdasági fejlődés, városállamok létrejötte alapozta meg, kapcsolat más kultúrákkal (pl. egyiptom – papír készítés,

geometria), a k irályságot az arisztokraták uralma váltotta fel; a gazdasági fejlődés a politikai helyzetet megingatta, az arisztokráciát felváltotta a demokrácia, az oligarchia, a türannisz. Mindezek hatással voltak a korabeli szemléletre A filozófusok többsége politikailag elkötelezett volt, igyekeztek hatást gyakorolni a társadalmi változásokra. A túlnépesedés miatt kivándoroltak, gyarmatosítottak, a kézművesipar és a kereskedelem fejlett volt. Nagyon találékonyak lés vállalkozó kedvűek voltak a görögök A kézművesség és a kereskedelem kedvező talajt teremtett ahhoz, hogy a mesterségbeli tudás egyre magasabb szintre emelkedjen és kialakuljanak a tudományos megismerés módszerei és hagyományai. (hajózás – matematika, csillagászat, földrajz, mechanika) A korai görög gondolkodás kezdeteit a mítikus gondolkodás átváltása a racionalitásba jelzi. valóság egésze. A görög gondolkodás első szakaszát a racionalitás

erőteljes igénye jellemzi Az emberi ész e magabiztosságának megnyilvánulása az a t örekvés, hogy a valóságot saját erejére támaszkodva próbálja magyarázni, vagy csak elhanyagolható szerepet tulajdonítson az istenek közreműködésének. Thalész sem az istenekre hivatkozott a Nílus áradásának magyarázatakor, hanem csak a periodikusan fellépő passzát-szelek hatására. Feltételezte, hogy az északról délre fúvó szelek akadályozzák a folyam normális folyását és ez okozza az áradást. Noha Thalész tévedett, mégis olyan magyarázatot adott, mely mentes volt mindenfajta mítikus elemtől. Pithagorász és követői a zenei hangokat számviszonyokkal jellemezték. Valójában a filozófia és a korabeli tudományos magyarázata nem különül el élesen egymástól, miként a filozófia sem válik el a szaktudományos igényű megismerés kezdeteitől. Mindkettő valami állandót keres a változóban és azt mint a változó létalapját

(szubsztrátumát) fogja fel. A maradandó segítségével magyarázza a változót Az a magyarázó elv a racionális és ezen belül a tudományos gondolkodásra mindmáig jellemző. Ezekben az időkben a mítoszok még a mindennapi életet és gondolkodást áthatották és alakították. Ezért ezeknek a magyarázatoknak a mítoszok helyére kellett lépniük Ez a törekvés csak úgy sikerülhetett, hogyha az általa nyújtott valóságmagyarázat elfogadhatóságában felülmúlta a mítoszokat. Miként a mítoszok a láthatót a láthatatlannal, ugyanígy a filozófia is a tapasztalatilag felfoghatót pusztán az ész számára elérhetővel magyarázza. (Anaximandrosz apeironja, Anaxagorász nousza) A mítoszok filozófiára gyakorolt hatásának másik jele, hogy a filozófia is a valóság egészéről igyekszik képet és magyarázatot alkotni. Egyes mítoszok esetleg a filozófiai magyarázatok fantasztikus előképeiként is felfoghatók. Sőt néha a filozófusok is

alkottak mítikus magyarázatokat (Empedoklész, Platón). A korai természet filozófiai spekulációk, mint az istenek eredetének és a világ keletkezésének mítosza Hésziodosznál sok hasonlóságot mutat az olyan filozófiai kozmogóniákkal, amelyek a v ilágfolyamat eredetét a k háoszban (rendezetlenségben) jelölik meg és a kozmoszt mint rendezett világegyetemet igyekeznek értelmezni, amely nem az istenek, hanem a lét egészét átható rendező elv működésének eredményeként jött létre. A lélek mint eleven életerő, nemcsak az ember jellemzője, hanem az állaté és a növényé is, sőt egyes titokzatos természeti jelenségek, mint a mágnesség oka is. Ez az aktív lételem, mely minden mozgás és elevenség forrása (Empedoklész – szeretet gyűlölet). A filozófia és a szaktudományok viszonyának változásai A filozófia elemzi a bölcsnek tulajdonított tudás tárgyát és módszert. A filozófia a létező létére, tehát a

legáltalánosabb valósága figyel. A filozófián alapszik az összes, a létezőt bizonyos kiválasztott részletszempontból kutató szaktudomány. Egyetlen szaktudomány sem tudja a maga módszerével meghatározni saját alapfogalmait. A szaktudományoknak az a céljuk és feladatuk, hogy meghatározzák az általuk vizsgált létezők nemi és faji tulajdonságait és így megismerjék mibenlétüket vagy lényegüket. A bölcselet magáért a tudásért törekszik a tudásra: amit ő keres, az a tiszta, érdektől mentes tudás. Ókor: a valóság megismerésének alapja a lét mint alap. Középkor: Isten és az ember a keresztény filozófia központi témája; a filozófia a teológia szolgája, az észre, a szellem természetes világosságára építkező tudásként megvonja önnön korlátait, és önkorlátozásával a hithez és a természetfeletti világossághoz vezessen el. A filozófia isten szeretet és isten megismerés Újkor: az ember és az értelem a

vizsgálódás középpontja, az ember gondolkodása miatt lesz a mérték, öntudattal bíró lény, személy A filozófia a kezdetektől kapcsolatban van a későbbi szaktudományokkal (csillagászat, kozmológia, matematika, geometria, logika, retorika), ezeket ötvözte először a filozófia, majd fokozatosan kiváltak, de az összefonódás megmaradt (egymásra építkezés) "Van egy tudomány, amely a létezőt mint létezőt vizsgálja, és vele mindazt, ami a létezőt önmagában és önmagáért megilleti." Mi a tudomány? Tudományokkal nem magyarázhatjuk (önmagával nem magyarázható) Mi a matematika? Matematikával nem magyarázhatjuk A filozófia különböző ágai alakultak ki, differenciálódott filozófiatörténet; esztétika, etika, szociológia a kezdetek óta szoros kapcsolatban áll a filozófia és a teológia Mágia, vallás, művészet, filozófia mítosz - filozófia kapcsolata: magyarázatot akar adni a világ keletkezésére demitologikus

-> racionális: ésszerű magyarázatok ez a filozófia bölcsője A korai görög gondolkodás kezdeteit a mítikus gondolkodás átváltása a racionalitásba jelzi. valóság egésze csodálkozás és kételkedés döbbenti rá az embert: tudásunk kevés, újra való törekvés, új gondolatokra, ismeretekre van szükség a kételkedés több irányba fejlődött: - a középkorban Istenhez vezet ( Augustinus) - újkor, Descartes új módszerek, ismeret bővítés, tapasztalás A filozófia szerepe és jelentősége a pedagógus nevelő és oktató munkájában I. A görög filozófia főbb kérdésfeltevései A világmagyarázat kezdetei a korai görög filozófiában – az arkhé A görög filozófia korszakai: - preszokratikus (Szókrátész előtti) Thalész: víz Anaximandrosz: aperion a Milétoszi iskola tagjai Anaximenész: levegő, szél Pithagorász és követői: számok Xenophanész Zenon Elea-iak Parmenidész Herakleitosz: tűz Empedoklész: föld, tűz, víz,

levegő Anaxagorasz: homoiméria Demokritos: atom plurálisok = sokelvűek, materialisták - athéni filozófia (anyaország) Szókrátész Platón: idea, eszme Arisztotelész - a hellenizmus filozófiája (görög-római hatás) epikureizmus (Epikurosz) Carpe Diem, mulatozás sztoicizmus tarka oszlopcsarnokban tanácskoztak, beletörődés szkepticizmus ítéletalkotás, nem döntünk helyesen, nem ismerjük az igazságot új-platonizmus arkhé: kezdet, elv; az az állapot, minőség, elem vagy erő, melyből, illetve melynek segítségével valami kialakult, fennáll (=princípium) a kozmosz az arkhéból jön létre - preszokratikus (Szókrátész előtti) kozmosz és annak részterületeinek keletkezésével és felépítésével foglalkoztak, a mindennapi tapasztalatokra támaszkodtak, melyeket konkrét természeti majd elvont és szellemi őselv vagy őselvek segítségével igyekeztek értelmezni, magyarázni az őselv konkrét dolog vagy valami általános és határozatlan

létező az őselv egy konkrét dolog, vagy véges vagy végtelen sok a tapasztalat vagy a gondolkodás illetékes az igazság felismerésben ész és gondolkodás vagy a tapasztalat a fontosabb emberi közösség és az ember boldogulásának problémái politikai-etikai kérdések A Milétoszi iskola fűzikusok: a természet (physic) vizsgálatával foglalkoztak az őselv (arkhé) anyagi természetű gondolkodásuk középpontjában a természet áll Thalész (ie. 624-546) kapcsolatban állt egyiptomi gondolkodókkal - geometriai ismeretét innen szerezte materialista gondolkodók: ősi anyagot, kiinduló pontot, ősi elvet kerestek arché, arké: őselv, anyag, princípium Thalész: mindennek az alapja a víz (tengeri kereskedelem, élővilág) fontos természetfigyelés: szelek járása, ár-apály, megjósolt egy napfogyatkozást 585. május; piramis magasságát megmérte az árnyékból, borostyán mágnesessége (az okos könnyen meggazdagodhat, de nem ez a feladata)

természettudósok hylozoizmus: mágneskő, borostyán vonz; élettelen dolgot élőre jellemző tulajdonsággal ruház fel (hüle:anyag, zoon: élőlény) ösztönös naív materializmus Anaximenész (ie. 585-525): a szél az arkhé, a mozgásban lévő valóság; Anaximandrosz tanítványa volt, asztronómiai problémák: tagadta a csillagok körmozgását, szerinte a Hold, a Nap és a csillagok félkör alakú pályát tesznek meg, miközben látjuk őket, majd lenyugvásuk után egy egyenes mentén a horizont alatt térnek vissza a kiindulóponthoz. A Nap sajátfényű égitest és a Hold és csillagok fényüket a Naptól nyerik. Kereste a villámlás, a hóesés, a jégeső és a szivárvány ésszerű magyarázatát. A Földet korong alakúnak vélte (mint Thálész), amely a szelek hatására lebeg. Az arkhé (szél) ritkulással tűzzé alakul; sűrűsödéssel először felhővé, majd vízzé, földdé, kővé, stb. Az egyes anyagfajták az őselemből ugyanolyan módon,

szabályszerűen jönnek létre; ezek a változások mennyiségi jellegűek, de új minőségeket eredményeznek. Megfigyelte, hogy szánkon hideg és meleg levegő is kiáramolhat. Ezért a sűrűsödés hideget hoz, a ritkulás meleget. Anaximandrosz (ie. 611-545): apeiron: határtalan őselv, meghatározatlan anyagi szubsztrátum: ez a kiinduló pont, és ide térnek vissza a dolgok; Thálész tanítványa A természetről (Peri füzeosz), polgártársai szobrot állítottak neki; érdeklődik a csillagászat és a meteorológia felé, ő kutatja elsőként az égitestek és a Föld távolságát, a hold és a Föld egymáshoz viszonyított nagyságát., napórát készített, a Föld gömb alakú és a kozmoszban szabadon lebeg (heliocentrikus világképhez hozzájárul), első térképész Kozmogóniája: az apironból nem azonnal jön létre a kozmosz, hanem ciklikus fejlődésfokok sorozata eredményeként. Az élőlények is fejlődés eredményei, a tengerből származnak A

tengeri állatokból alakultak ki a szárazföldiek. A halak az ember ősei Arisztotelész: Metafizika: "Sem nem víz, sem nem más valami, . amikből keletkezésük van a dolgoknak."; térképet készített Phitagorász (580-500) Krotonban telepedett le, politikai befolyásra tett szert, megalkotta a város alkotmányát, befolyásolta a város gazdasági, politikai, szociális viszonyait, pénzverés pitagoreusok: zárt csoport, vagyonközösségben éltek (nők is beléphettek), hagyomány ápolása és gyarapítása, D-Itáliában jelentős politikai szerepük volt; vallásos alapok, pedagógiai, orvosi tevékenység, zenei felfogás lélek vizsgálata került középpontba (nem a természet), a lélek önálló létező, lélek megtisztulásának tana: a lélek halhatatlan hittek a lélekvándorlásban: csak átmenetileg élünk a testben, tehát foglalkoznunk kell a testtel és a lélekkel is aszkézis: etikai elveket írtak elő, beszédtilalom, esti

lelkiismeretvizsgálat szellemi tevékenység: matematika, zene, harmónia tanulmányozása A valóságot számviszonyokkal jellemezhető rend (harmónia) hatja át. rend, rendezettség, arány, arányosság tökéletes (háromszög 3,6,10,15, derékszög 2,6,12,20, négyzetszámok 4= 1+3, 9= 1+3+5 16=1+3+5+7) és nem tökéletes számok, négyzetszámok a páratlan számok összege páratlan számok erkölcsi jó, páros szám a rossz mennyiségi számviszonyok megfigyelése szám lehet az ős elv: a valóságra jellemző ellentétpárok: határolt – határtalan, páratlan – páros, egy – sok, jobb – bal, férfi – nő, nyugvó – mozgó, egyenes – görbe, világos – sötét, jó – rossz érzéki gyönyör ellen voltak, a rendet és az összhangot keresték. Megfigyelték, hogy földi testek mozgásuk közben zajt adnak. Ezért az égitestek mozgása is zajjal, harmonikus hangokkal jár. szférák zenéje: égitestek ütközése A kozmosz középpontja a Föld

Élénken érdeklődtek a politika iránt. A rendnek isteni jelleget tulajdonítottak, az általuk kialakított politikai elképzeléseket az istenség akarataként értelmezték (kényszer és gyanakvás) Rendszeres tudásra törekedtek, hatottak Platónra, Keplerre és Leibnizre Phitagorász: a2+b2=c2; háromszög belső szögeinek összege 180o Eleai iskola (NY-Itália) metafizikus gondolkodás megalapozói Pormenidész tagadta azt, hogy a dolgokban változás van, tehát a keletkezésben lévő dolog egyszerre létező is, nem is szerinte a világ egyetlen, oszthatatlan, tömör, állandó ha elfogadnánk a sokféleséget, Akkor nem tudnánk megismerni híres tankölteménye a természetről szól csak a vant a létezést fogadja el Herakleitosszal állnak szemben az eleaták Herakleitosz: a dialektika megalapozója, szinte minden mozog, változik lét és gondolkodás összekapcsolása Xenophanész (ie.540-480): vallási alapú, görögök antropomorfizmusát (emberalakúságát)

bírálta: az ember mindent saját formájára hasonlít (minden népnek más-más istene van); az istenek hűtlenek, szószegőek, tolvajlók, az istenek hatalma az emberek felett szintén emberi alárendeltségi viszonyokat tükröz; az istenség egységét hirdette, Isten változatlan, mégis képes mindent mozgatni. Bár a panteizmus előfutára Parmenidész (ie 540-480) Xenophanész tanítványa; részt vett Elea alkotmányának kidolgozásában A természetről Dike istennővel találkozik (igazság) Metafizika és a t udományok szembeállítása. A tapasztalati megismerés forrása az ismétlődő megfigyelés, mely vélekedésszerű ismereteket (doxa) biztosít. Az igaz ismeret utáni igényt csak a metafizika tudja kielégíteni. Az igazságba vezető utat az a közvetlen felismerés jellemzi, hogy a létező létezik és a nemlétező nem létezik; a tévedés útját pedig az a feltételezés, hogy a nemlétező is létezik. Létező: nem keletkezett; változatlan;

végtelen; múlt- és jövő nélküli, egy, folytonos Ami a létezőtől különböző, az nemlétező; ami nemlétező, az nincs; tehát a létező egy. Gömb alakú Zenon (ie 490-430) aporiái: megoldhatatlan ellentmondások A dialektika atyja: az indirekt igazolás egyik leghatékonyabb formája a vitatott tétel tagadásának cáfolása Jelentős politikai szerepet játszott, Parmenidész tanítványa Indirekt módon próbálta bizonyítani, hogy a létező egy, oszthatatlan és mozdulatlan A létező nem lehet sok, mert akkor a létezők együttese végtelen nagy lenne (30. Oldal E) Akhillész és teknősbéka versenye; repülő nyíl Herakleitosz (ie. 540-480) Arisztokrata, nem örült a demokráciának, élete végén remetéként élt a hegyekben növényeken írásai törvények formájában maradtak fenn, töredékek (150) mély, tömör gondolatok, melyek megfejtést , magyarázatot, kibontakoztatást igényelnek elkeseredetten bírálta a korabeli társadalmi állapotokat:

szamarak, boldogságot csak az élvezetekben keresnek, elítéli az önzést (Hübrisz). A bűnök forrása, hogy az emberek nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között. Ésszerű cselekvésre csak a bölcsesség teszi képessé az embert. A társadalmi rend a háború eredménye, amely mindennek atyja és királya 53. " .minden Logosz szerint történik" nem veszi észre, amit tesz, az álmát is elfelejti az ember Logosz: 10 jelentése különül el: létezés alapja, törvény, Ige, kiinduló pont, közlés - beszéd; írott vagy élőszóközlése - hírnév - gondolat - értelem, érv - igazság - mérték - viszony, arány - általános szabály, elv - értelmi képesség - valaminek a valódi természete a világ örökké élő tűz, minden a tűzből keletkezik 30. töredék (fragmentum) a valóság változásaiban körforgás van: lefelé és felfelé vízből út tűz, víz, föld: keletkezési folyamat, lefelé földnek vízzé majd tűzzé való

átalakulása összekapcsolja minden folyik: pankte rei „Ugyanazokba a folyamokba lépőkre más és más víz árad.” naív dialektika, közvetlen szemlélet Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. ugyanabba a folyóba lépünk, de mégsem ugyanabba-Platón ellentétességet nemcsak a természetre, hanem a társadalomra is vonatkoztatja: 53. "Háború mindennek atyja és mindenki királya, egyeseket istenekké, másokat emberekké, egyeseket szabaddá, másokat rabszolgává tesz." Az ellentétek egyidejűleg is felléphetnek megismeréssel kapcsolatos gondolatai: hangsúlyozza , hogy az érzéki megismerés csalóka (ha barbár lelkünk van), a gondolkodás a fontos. „Rossz tanújuk az embereknek a szemük és fülük, ha barbár lelkük van”, „Közös java mindenkinek a gondolkodás.” „A természet rejtekezni szeret” sejtés, találgatás, bizonytalanság - nem jó a látást fontosabbnak tartja a hallásnál, a gyermekek ismereteik jó részét a

szüleiktől kapják "Sokféle tudás nem tanít meg arra, hogy esze legyen az embernek" "Egy a bölcs dolog." 45. "A lélek határai: mehetsz és meg nem találod" "A természet rejtekezni szeret" jelenség-lényeg viszonya a legszárazabb dolog a tűz, ez a legjobb "A száraz lélek a legkiválóbb" "A hideg melegszik, a száraz megnedvesedik, a nedves megszárad" Pluralisták, sokelvűek plurális: többes szám Empedoklész (ie 490-435): a dolgok 4 gyökérből származtathatóak Államférfi, költő, orvos, próféta és filozófus, királlyá akarták választani, de ő a demokráciát támogatta, eltérő vallási nézetei miatt számkivetett lett a szeretet és a gyűlölet tartja össze és választja szét A természetről átfogó természetfilozófiai világkép: kozmológiai, biológiai, pszichológiai és ismeret elméleti nézetek Katharmoi: Megtisztulási ének- lélekvándorlás Az eleaiak minden

változást tagadó felfogását össze akarta egyztetni a hérakleitoszi tannal etikai elv, nem természeti pluralista: föld, víz, levegő, tűz nem keletkeznek, nem pusztulnak el, de az elemek közt összekapcsolás és szétválás van szeretet (philétosz)-gyűlölet (neikosz) mozgató erő a változások csak egy része látható Az élővilág a föld nedvessége és melege hatására jöttek létre. Először a növények, az állatok majd az ember. Nem egészükben, hanem részekben, a különböző szervek mozgásuk során találtak rá egymásra, és egyesültek a szeretet vonzalma folytán. Nem összeillő szervek – torz lénye A dolgok ingerhatásokat gyakorolnak ránk, behatolnak érzékszerveinkbe, illeszkednek. Ez az észlelés. fejlődési periódus: - gömb periódus: szeretet, összetartozás - elkülönülés - győz a viszály, a harc uralkodik, megbukik az egység - szeretet uralkodik, helyreáll az egység Anaxagorász (ie 500-421): végtelen számú őselem

van (hús, fű, fa, alapcsírái a homoiomériák = hasonmások, a meglévő dolgok kicsinyítése) A dolog minősége attól függ, milyen csírák jutnak túlsúlyba bennük. Periklész környezetében Athénban élt Foglalkoztatta a nap- és a holdfogyatkozás ésszerű magyarázata: az égitestek együttállásával magyarázta, feltételezte, hogy a Nap izzó fémtömeg, a Hold pedig a Földhöz hasonló égitest, ezért istentelenséggel vádolták rendező elv (nousz) szerint kapcsolódnak össze az elemek nousz: az első mozgató elv, gondolkodó, értelmes, mindenható, személytelen szellem hasonlóak összekapaszkodnak, egymásra támaszkodnak Nap izzó hőtömeg, a Hold a Naptól kapja fényét Nincs abszolút keletkezés és megsemmisülés, hanem csak keveredés és szétválás Demokritosz (ie. 460-370): atomelmélet megalapozója (vagy az ő tanítója-Leukipposz volt az, de D írta le) végtelen számú elemek matematika-egyiptomiaktól, csillagászat-perzsáktól,

Nagy világrend, Kis világrend (természet filozófia), A kedély nyugalmáról (etika) egyszerű, oszthatatlan atomok súly alak, nagyság, elrendezés tekintetében térnek el egymástól nincsenek sűrűn, sok kicsi valóság, köztük van az űr, üres tér a mozgás örök, kényszerű és magától van Abból indul ki, hogy a világ létalapját az űr mint üres tér és atomok mint oszthatatlan parányi testecskék megszámlálhatatlan sokasága alkotja. Az űr és az atomok is az emberi érzékszervek számára hozzáférhetetlenek, melyeket a t apasztalati jelenségek magyarázatára vezetünk be. Az atomok változatlanok, egymástól alakban, nagyságban és súlyban térnek el Az atomok állandó mozgásban vannak. A hasonló atomok társulnak és látható dolgokat hoznak létre, hogy azután ismét atomjaikra essenek szét. A véletlen pusztán a szükségszerűség ismeretének hiánya. elsődleges tulajdonságok: súly, sűrűség, keménység másodlagos

tulajdonságok: szín, hang, szag, íz rendező elv: demiurgos, teremtő elv atomok sokfélék: durvák, finomak (pl. a lélek) kép-elmélet: a megismerés úgy következik be, hogy a dolgokról leválnak dolgok, amiket érzékelünk, és felkeltik bennünk a tárgyak ismeretét megismerés kép elmélete: feltételezi, hogy a dolgokról kis képek (eidolonok) válnak le és hatolnak be érzékszerveinkbe van olyan is, ami megragadhatatlan érzékszerveink számára emberi lélek: finom tűzatomokból áll, halandó „Mi emberek a legfontosabb dolgokban az állatok tanítványai vagyunk: a szövésben és foltozásban a póké, a házépítésben a fecskéé, énekben pedig az énekes madaraké, a hattyúé és fülemüléé – utánzás révén.” etikája: nevető (gelaszinosz) filozófus: derű, lelki béke, nyugalom a fontos, a szellemi örömök is fontosak, mértékletesség társadalmi egyetértést sürget; a bölcsesség megszabadítja a lelket a szenvedélyektől; a

szellemi javakat az anyagiak fölé helyezi, a kötelességeket belső késztetésből kell teljesíteni materialista, a r abszolgatartó demokrácia híve; szerinte az egész világegyetem tömör és oszthatatlan, kicsi anyagi részecskékből áll. Az atomok egyesülése révén keletkeznek, szétválásuk révén pusztulnak el a dolgok. Nincs szükség anyagon kívüli mozgatóra a mechanikus determinizmus híve: minden szükségszerűen történik, nincs véletlen a természetben. A lélek anyagi képződmény, igen finom, sima, gömbölyű, gyorsan mozgó atomokból áll. A test halálával a lélekatomok szétszóródnak, az emberi lélek tehát halandó. A dolgokról igen apró részecskék áramlanak ki, ezek vagy közvetlenül, vagy a levegő közvetítésével mozgásba hozzák az érzékszerveket, és így jön létre az érzékelés. Nincsenek halhatatlan istenek Az újkori gondolkodókra hatott A szókrátészi fordulat – szofisták, cinikusok - athéni filozófia

(anyaország) a szofisták és Szókrátész a gondolkodó embert állították az elmélkedés középpontjába, és az önmagába tekintő reflexiót és kritikai megközelítést tekintették a megismerés megbízható útjának. Platón ezt kibővítette a matematikára beszéd és érvelő képesség szerepe megnőtt; vélemények sokfélesége lelkiismeret vagy államrend szükséges az erényes polgárok neveléséhez az a világ az egyetlen, amiben élünk? Az embernek hűnek kell maradnia önmagához: természetes életmódot kell folytatni szophisztikai: bölcsesség tanítója jelentőssé vált a hasznosság. A retorikából erisztika lett, ahol már csak a győzelem a fontos, és ennek elérése érdekében minden eszköz megengedhető. Szofisztika, Szókrátész Athén szerepe megnövekedett, itt tevékenykedett Szókrátész az igazi filozofálás a szofisták tevékenységével indul a szofisták vándor tanítók, az ifjúságot készítették fel közéleti

szereplésre, esztétikát (vitatkozás művészete), retorikát tanítottak nekik erisz: viszály érvelés, vitatkozás, szónoklás, meggyőző képesség, az emberekben éltek ezek a törekvések a szofisták ezt a korigényt elégítették ki a filozófusok lehozták a földre, mindenki számára elérhetővé tették, felkeltették az érdeklődést -> pozitív logikai eljárások, amelyben hamis elvek voltak, visszaéltek a tanítással -> negatív pénzért tanítottak Mi a jó? - Hogyan tehetünk szert jó (helyes, igaz) ismeretre? (logika) - Hogyan tudjuk ismereteinket jól előadni beszédben? (retorika) - Mi a morális jó? (etika) - Mikor működik jól a polisz? Szofisták: Prótagorász, Gorgiász, Prodikosz, Hippiász, Antiphón, Thraszümakhosz, Kritiász, Lükophrón szophisztész: bölcselő Prótagorász (ie 480-410): „Miden dolognak mértéke az ember; a létezőknek, hogy léteznek, a nemlétezőknek, hogy nem léteznek.” – homo-mensura tétel A

kijelentés attól függően igaz, hogy ki milyen körülmények között állítja. Az istenekről nem tudhatjuk, hogy vannak, sem azt, hogy nincsenek, ateizmussal vádolták, száműzték Athénből Georgiász (ie 483 –375) anekdota: tanítsa meg érvelni; ha megtanult, fizet. Nem fizetett, mert ha jól tanították, akkor tud érvelni, hogy miért nem fizet, ha meg nem, akkor még tanulnia kell A puszta valószínűséget többre kell tartanunk az igazságnál, és a szó hatalmával a k icsit nagynak, a nagyot kicsinek lehet feltüntetni. nihilista ismeret elmélete - nem létezik semmi sem - ha létezik is, akkor az az ember számára felfoghatatlan, megismerhetetlen - ha megismerhető is, akkor kifejezhetetlen, mással közölni nem tudnánk Szókrátész (ie. 470-399): nem pénzért tanított Apja szobrász, anyja bábaasszony, mezítláb járt; harcolt a peloponnészoszi háborúban 70 éves korában perbefogták: megrontja az ifjúságot tagadja az isteneket, más istenről

ír megrontja az ifjúságot, pénzért tanít, viselkedése kihívó volt Platón dialógusa Szókrátész védőbeszéde: Platón 28 éves volt, nem volt ott a tárgyaláson (beteg volt), de elmesélték neki daimon: lelkiismeret, belső hang, saját isten Szókrátészt a daimonja védte: 503-ből 282-en elítélték (fele+31) mint filozófus ítélkezhet, de mint állampolgár eléfogadja az ítéletet kiitta a méregpoharat - döbbenet Athénban: valakit a gondolataiért ölnek meg Az embernek a hagyományt és az előírásokat előbb meg kell értenie, mielőtt elfogadja őket. A definíció kialakításának indukciós eljáráson kell alapulnia. Például: mi a bátorság? Milyen élethelyzetekben nyilvánul meg ez az erény? Bábáskodó módszere: segítségére van beszélgetőtársának abban, hogy világra hozza saját gondolatát. Ironikus módon hangsúlyozza saját tudatlanságát. Az erényes viselkedés a tudás egyik formája, ennélfogva tanulás útján

elsajátítható. (nem csak az előkelők privilégiuma) Senki sem vétkezik készakarva Induktív érvelés: a beszélgető partnerét igyekezett rávezetni a helyes fogalomhasználatra (az indukció nem logikai probléma, hanem a társalgás dialektikus eszköze) Szókrátész okoskodásával nem a tudatlanságra akar rámutatni és megalázni embereket, hanem az igazsághoz vezető utat akarja megmutatni, az élet javításának lehetőségét; öniróniával szemlélte saját tudását, annak korrekciójára törekedett bölcsesség = erény bírálta az athéni demokráciát: tudatlan vezetők Szókrátész: Én csak azt tudom, hogy mit nem tudok, semmit. igazságos: - osztó igazság: mindenkinek egyforma részt juttatni - kiegészítő igazság: kiegészíti egyformára Az athéni klasszikus filozófia – Platón, Arisztotelész Platón ie. 427-347 Athénban született előkelő családban, erős termetű (eredeti neve Arisztoklész) politikai pályára készült

(megundorodott); részt vett a korinthoszi háborúban (395) Szókrátész tanítványa, objektív idealista gondolkodó Akadémiája isz. 529-ig működött (ie 387-től) görög filozófus; idea-elmélete: a v alóság tárgyai általános és örök fogalmakból származnak, az ideák utánzatai művészet: utánzás utánzása mesterségek <-> művészetek a Szép a Jó és az Igaz egységet alkot idealista; az athéni demokrácia ellen harcol; harcol a s zofisták ismeretelméleti relativizmusával és a materializmussal A természet, az anyagi tárgyak világa (érzékelhető világ) nem az egyetlen és igazi világ, hanem csak lenyomata, halvány mása a láthatatlan, anyagtalan ideák világának. Objektív idealista, elismeri az emberi tudattól független valóság létezését, de e valóságot szellemi eredetűnek tartja. Platón szerint az ideák világa állandó, változatlan, mozdulatlan; az érzékelhető világ ezzel szemben állandó változásban van: ezért

szerinte az érzéki világról, mely változik csupán vélekedni lehet, tudományos ismereteket szerezni nem. visszaemlékezés objektív: tudatunk felett létező materialista anyagból idealista eszméből indul ki ideák: téren és időn kívül fennálló örök létezők, melyeket lelkünk a születésünk előtt ismert meg, és melyekre a tanulás során visszaemlékezünk; a természeti világ dolgai azáltal olyanok, amilynek, hogy részesültek bizonyos ideákban. objektív idealizmus: megkettőzi a világot: objektív világban van szubjektív idealizmus: az eszme, a szellem a szubjektumban van Berkeley: objektív idealista volt, de hitt Istenben "Esse est percipi" Létezni annyi, mint észlelni arisztokrata származású, megrettentette Szókrátész elítélése, gyalázatos dolognak tartotta "végülis be kellett látnom, hogy a mostani államokat gyalázatos módon kormányozzák . mi is az igazság." csak a filozófusok irányítsák az államot

államelméletét Az állam-ban fejti ki, a társadalomról szól fő cél az igazságosság - dolgozók: mértékletesség, vágyakozás - harcosok, katonák: bátorság, akarás - filozófusok: bölcsesség, gondolkodás 10 fejezetből áll, 7. fejezet a barlanghasonlattal kezdődik (Állam) az emberek egy barlangban ülnek leláncolva a bejáratnak háttal, kint tűz ég, járkálnak a bejárat elől, az árnyakat látják, azt hiszik, az a valóság Az érzékszervi ismeretek fogságában élünk, melyek a valódi létezőknek pusztán halvány árnyképei. De él lelkünkben a hiteles valósághoz való felemelkedés vágya Ez az ideák világa ideák, tökéletesség világa + a tökéletes világ másolata ezek a dolgok csak részesednek ezekből, a tökéletesből participáció ha sok szép van, akkor van egy tökéletes szépség is minden ember rendelkezik 1-1 jó tulajdonsággal, a tökéletesből 1-gyel a dolgoktól elválasztotta a dolgok lényegét kell lennie

tökéletes, örök érvényű lényeknek anamnezys (visszaemlékezés): a lélek őshazája az ideák világában van, és a földre (emberbe) kerülve visszaemlékezik az ideák világára, a tökéletességre Nem az az ember valóban boldog, aki vágyait kiéli, hanem aki lelkének emelkedéséért tesz erőfeszítéseket (bölcsesség, bátorság, mértékletesség, igazságosság) közel tökéletes eltér az ideáktól aranylélek; ezüstlélek; bronzlélek; vaslélek részesülnek a dolgok belőle művészet-valóság viszonya Szirakúzában ki akarta próbálni az Államban leírtakat, de útközben zűrbe került, mivel idegen volt: eladták rabszolgának; később egy filozófus barátja vásárolta ki, azután Platón, hogy meghálálja vásárolt egy telket és ie. 387-ben megalapította az Akadémiát, tanított, Arisztotelész itt volt a tanítványa Platón halálakor nem Arisztotelész lett az igazgató -> saját iskolát alapított: Lükeion „A tisztességes

embernek a politikától távol kell maradni” – Szókrátész e mondatával egyet ért Platón filozófiai fejlődésének szakaszai - szókrátészi periódus : Lakhész, Transzümachosz, Prótagorász, Szókratész védőbeszéde, Kriton - palmedilészi periódus - pitagórusi hatások Platón ismeret-elméletében a szenzualizmussal polemizál, vitatkozik ( mely szerint a megismerés az érzéki benyomásokból tevődik össze) az érzéki megismerés szűkös voltát hirdeti: kevés az 5 érzékszerv szükség van az értelemre, gondolkodásra, ami összefogja ezeket 1. érzékelés foka = aisztézis -> esztétika szó a nem tudás foka 2. doxa: vélekedés; bizonyos racionalitás, átmenet a tudás és nemtudás között 3. logizmos: gondolkodás, szellemi tevékenység, a tudás foka Az emberi lélek halhatatlan; a t est a l élek koporsója; a l élek képességei: gondolkodás - fej, akarás – szív, vágyakozás – alsótest ( a gondolkodás halhatatlan, anamnezys)

Platónnak sok kiadott műve van Az állam ( munkásságának középső szakaszában írta) Ideális állam: külön az anyagi javak termelése-vágyakozás; fegyveres védelem-akarat; értelmes vezetés-értelem dolgozók, őrök-harcosok, uralkodó (50 éves vezetők, képzés után bárki) mindenki neveli mindenki gyermekét; az irodalmat és a művészetet száműzni kell az ideális államból Állam: az emberi léleknek és az államnak hasonló felépítése van: értelem, indulat, ösztönös vágy; ezek megléte esetén jelenik meg az igazságosság A legjobb államforma az arisztokrácia, a leghitványabb hatalmi forma a zsarnokság (türannisz) 7. Barlang-hasonlat dialektikus felismerések: az ellentét egyik pólusa magában foglalja a másik létét: lét és nem lét, egy és sok, azonosság és különbség dialektika: ideák megismerése, azok belső tagolódása Törvények Nomoi (idős korában írta): korrigálta Az államban vitatott részeket pl. a harcosoknak és

filozófusoknak nem volt tulajdona, családja, magánélete, mert ezek elvonnák figyelmüket a feladatukról, itt már megengedi Három lehetséges államforma: királyság; nemesek uralma; népuralom (elfajulásuk a zsarnokság, oligarchia, demagógia) Dialógusok: Szókrátész védőbeszéde Phaidon: halál, halhatatlanság, erkölcs Lakoma: központi témája a szerelem Platón művei: Az állam; A törvények; Nagyobb Hippiász; A lakoma; Ión; Szókrátész védőbeszéde; Kritón; Phaidrosz; enón; Prótagórász; Gorgiász; A szofista; Az államférfi; Parmenidész; Philébosz; Timaiosz Arisztotelész ie 384-322 apja orvos; 20 é vig tanult az Akadémián, de ideatana Platón elleni; Lükeion; Nagy Sándor halála után istentelenséggel vádolták, elmenekült enciklopédikus gondolkodó: sokoldalú, ezt művei is alátámasztják Poétika Metafizika -1. logika Orgánum: összegyűjtötték munkáit (eszköz, módszer = organon) Szillogizmus (együtt gondolás): 2

premisszából (előtétel) és 1 konklúzióból (következményből) áll. Akkor és csak akkor érvényes, helyes, ha mindkét premissza és a konklúzió is igazak. Minden ember halandó. + Minden király ember = Minden király halandó „Aki valamiről azt mondja, hogy van és hogy nincs, az nem azt mondja, amit mond, s ezzel azt állítja, hogy amit a szó jelent, azt nem jelenti. Ez pedig képtelenség” (Metafizika) A megfigyelési adatok általánosítására szolgál az induktív (rávezető) következtetés. Pl a fémek nehezebbek a v íznél; a v as nehezebb; a r éz nehezebb- több szakértőt kell megkérdezni analitika: elemzés tudománya logika: helyes gondolkodás tudománya, azt vizsgálja, hogy kell gondolkodásban előrehaladnunk, amikor egy tárgyról ismereteket szerzünk. - 2. természetfilozófusai kérdésekkel is foglalkozott: Fiziológia, Kozmológia, meteorológia, növény- és állat tan - 3. filozófia: Metafizika (Fizika utáni műve), fizika

világán túli; Platón bírálata, saját filozófiáját is kifejti benne; a dolgok általános természetéről és okairól szól Platón bírálata: feleslegesen kettőzi meg a világot, nem bizonyítja be az idea létezését, a legfontosabb ellenvetés: nem lehet elválasztani a dolgot a dolog lényegétől az egyes és az általános összekapcsolódik, méghozzá magában a dologban (az egyesben) az almafa almafát terem a makk tölgyfát - 4. etika: Nikomakhoszi etika - 5. politika, retorika, esztétika: realista, tudományos, következetes, szellemi hódítás szubsztancia : a dolog lényege, elmélet, anyag-forma tana 4 féle értelmezés: - a dolog eszenciája, lényege - a genus (nem fogalom, ami alá alárendeljük a dolgokat pl. az ember élőlény, az asztal tárgy) - az univerzálé: egyetemes fogalom, ami alá besorolható ember-élőlény - szubsztrátum: a jellemzők, attribútumok hordozója, alátámasztója - etikai munkái Nikomachoszi etika: a fiához írta

Eudémoszi etika - esztétikai írásai: a lélekről, kategória tan, Politeia (149 alkotmány) az államról, apja a macedomn király orvosa volt, így lett Fülöp fiának, Nagy Sándornak a nevelője alexandriai könyvtár "barátja vagyok Platónnak, de méginkább az igazságnak" (Platón volt A. tanára) dualista: anyagról és szellemről, formáról is tanít Arisztotelész: Fizika: "Arkhé szükségszerűen vagy egyetlen létezik, vagy több. Ha egyetlen, akkor az vagy mozdulatlan, mint Parmenidész és Melisszosz mondja, vagy mozgó, mint a természetfilozófusok(preszokratikusok) mondják, akik közül némelyek a levegőt (Anaximenész), mások a vizet (Thalész) tartották az első arkhénak. Ha egynél több, akkor vagy korlátos számú, vagy korlátlan számú" poiétikus tudás (alkotó) a mesterségekben rejlik praktikus tudás (társadalmi tevékenységeket irányító) etika és politika teoretikus tudás (3 ága: metafizika,

fizika-természetfilozófia, matematika) Arisztotelész szerint logikával mindenkinek rendelkeznie kell, aki tudományos kutatásba fog. Organon = eszköz Kozmosz létrejötte *arkhék egymásba alakulása: Anaximandrosz, Anaximenész, Hérakleitosz Anaximandrosz: az apeiron egy része átalakul hideggé és meleggé, majd a hideg egy része a meleg hatására szárazzá lesz, másik része nedves marad (száraz-föld, nedves-víz, hideglevegő, meleg-tűz) *arkhék keveredés: Parmenidész, Empedoklész Az általános nem más, mint a létező dolgokból gondolatilag elvont közös lényeg. – mérsékelt realizmus. Arisztotelész a maradandót keresi a változóban, és ezt a formában véli megtalálni Ahhoz, hogy a formából konkrét egyedek jöjjenek létre, egyesülniük kell az anyaggal (hüle) mint a valóság lehetőségével. Mind a forma mind az anyag okként működik Ahhoz, hogy valami létrejöjjön, szükség van valamire, amiből létrejön (anyagi ok), és amit

azzá teszi, ami (formai ok), és ami vagy aki létrehozza (ható ok), és egy szándék, mely végett létrejön (célok).A cél-ok az elsődleges (szobrász, építész, orvos) Arisztotelész isten szemlélete: 1 istent fogadott el, mozdulatlan mozgató Természet bölcselete: égi szféra, csillagok szférája, Nap, Hold, hold alatti világ levegő, víz, Föld, az égitestek körmozgást végeznek Tökéletesség: élettelen természet, növények (nő, táplálkozik, szaporodik), állatok (éreznek, mozgatják magukat) 3 életfolyamata: táplálkozás, érzékelés, gondolkodás passzív ész: befogad és halandó aktív ész: alkotó gondolkodás szerve, halhatatlan az élet célja a boldogság csak azért vagyunk felelősek, amit tudva és akarva teszünk osztó (geometriai arány, érdemek arányában) kiigazító (aritmetikai arány) az ember társas lény: zoon politikon 3 tökéletes államforma: monarchia (egyeduralom), arisztokrácia (kevesek uralma), politeia (többség

uralma) elfajulásaik: türannisz (zsarnokság), oligarcha (gazdagok uralma), demokrácia (a nép uralma) magasra értékelte a magántulajdont és a családot, a rabszolgaságot természetesnek tartotta Görög filozófus, 20 évig volt Platón tanítványa; Nagy Sándor nevelője Poétika; Politika; A retorikáról; Metafizika; A lélekről; Organon; Fizika; Az égről; Nikomakhoszi etika; álattani művek; Az athéni állam; Eudémoszi etika; Nagy etika; Retorika tanítványai leírják 158 görög városállam alkotmányát rabszolgaságot elfogadja, ókori osztályharcokról is ír mimézis: a művészet feladata az emberek világának utánzása, felidézése cselekmény egysége katarzis: félelmet és részvétet ébreszt, megtisztítja a nézőket a szélsőséges szenvedélyektől Platón feleslegesen kettőzi meg a világot; lehetetlen, hogy a dolgok lényege a dolgokon kívül legyen Szerinte az általános nem önállóan létező, hanem csak az egyedi dolog

határozmánya. Szerinte az igazi önállóan létező, a szubsztancia az egyedi tárgy. Az egyedi dolog anyagból és formából áll. anyag: minőségek hordozója forma: az az elv, mely az anyagnak a maga meghatározottságát adja az anyagon kívül külön mozgató okra van szükség; az egész világban meglevő mozgás forrása az istenség, a mozdulatlan mozgató. anyagi ok: amiből a dolog létrejön formai ok: a dolog lényegét jelenti mozgató ok: létrehozza az anyagban a megfelelő formát, mozgásba hozza a dolgot célok: maga a kész, a megfelelő formával már rendelkező dolog Az anyag önmagában véve csak lehetőség, a formának az anyaghoz való hozzáadása révén válik a lehetőség valósággá. A megismerés kiindulópontja az érzékelés. érdeklődésének középpontjában a változás, a mozgás filozófiai elemzése állt. Minden vizsgálódást a kérdés történetének ismertetésével vezet be. Platón és Arisztotelész a fizikai világ dolgait

( a létezőket) 2 összetevőjükre: az anyagi és a formai elemre szétbontva vizsgálja. Az anyagi összetevőnek Platónnál nincs saját neve Arisztotelésznél anyag (hülé), hordozó (szubsztrátum, hüpokeimenon). A formai összetveőt mindketten eidosznak (forma) nevezik. Platón ideát is használ, Arisztotelész pedig a szubsztanciát. Arisztotelész: rácsodálkozunk a valóságra Metafizika Az ideatan Egy szép ember különbözik magától a széptől. Az ember egyrészt nemcsak szép, hanem más is (pl. görög, művelt, férfi), másrészt elveszítheti szépségét Maga a szép szép, semmi egyéb, sohasem válik rúttá. Az ilyen, tapasztalatunk számára hozzáférhetetlen, csak az értelmünkkel belátható létezőket nevezi Platón ideáknak.(alak, jelleg) Van ideájuk a viszonyoknak (= , <, >), matematikai idomoknak (háromszög, kör, gömb), az érzetminőségeknek (hideg, meleg, fekete, fehér), az elemeknek (tűz, víz, föld, levegő), az értékeknek

(szép, jó), a fajtáknak (ember, ló). A beszélgetést végig a kérdező vezeti. Célkitűzés: mit vizsgálunk; Alaptétel rögzítése: pl Létezik valami, amit melegnek nevezel?, vagy létezik valami, ami maga a szép.; Bizonyítás: A szubsztancia arisztotelészi elmélete Nyelvünk kifejezései általában létező dolgokra vonatkoznak. A létezőkre vonatkozó valamennyi kifejezésünk a következő 10 csoport valamelyikébe tartozik szubsztancia: a/ Szókrátész b/ ember mennyiség: kétkönyöknyi minőség: fehér viszony: kétszeres, fél, nagyobb hely: a házban idő: tegnap, tavaly helyzet: fekszik, ül birtoklás: ruhát visel cselekvés: szakít, éget elszenvedés: szakad az ég Ezeket kategóriáknak nevezzük (vád, állítás). A szubsztancia két alcsoportra oszlik: az egyedekre (elsődleges szubsztancia) és fajokra (másodlagos szubsztancia). Az elsődleges csak Alany; a másodlagos alany vagy állítmány lehet, a többi csak állítmány. önálló

létező - szubsztancia, attribútumok és önállótlan létezők, többi 9 kategória, ezek 1-1 tudomány tárgya (lélektan, állattan - mely attribútumok tartozhatnak hozzá). A szubsztancia általános tudománya, a metafizika azzal foglalkozik, hogy melyek a szubsztancia alkotórészei, és melyek azok a legáltalánosabb okok, melyekkel a szubsztancia keletkezése és létezése magyarázható. (4 ok: anyagi, formai, ható, és cél-ok) A forma metafizikai értelemben nem pusztán alakot jelent, hanem annál jóval többet: a szubsztanciának a t ermészetét, lényegét, azt a f unkciót, amire hivatott. "A balta formája a hasítás. A lélek az élőlény formája" Platón anyag-forma tana: az anyag önmagában passzív. Csak a f ormával összekapcsolva fejezheti ki a l ényeget. pl a m árványtömb önmagában passzív, valamivé csak a megformáltsága után válik., a formával együtt lesz valamivé A forma viszont anyag nélkül nem funkcionál. Az anyaghoz

a forma adja a dinamikát, mozgást. 1. forma: formák formája, mozgató Aquinói Szent Tamás; mely egyedül rendelkezik a mozgás képességével pl. szobrászat, házépítésnél a fa okság elméletével egészül ki a forma-anyag; 4 okról beszélünk - anyagi: márvány, fa - formai: kivitelezés - ható: építész, szobrász, közreműködő - cél: terv, ház állandóságnak kell lenni, de változhat is az ember is a tökéletességre törekszik az ember törekvése is az, hogy szubsztenciális formáját (emberi mivoltát) a lehető legtökéletesebben megvalósítsa óvakodni kell a túlzásoktól pazarlás, mértékletes adakozás, bőkezűség boldogság = erényesség legfőbb érték a boldogság, szélsőségektől való eltávolodás Arisztotelész etikája szorosan összekapcsolódik a politikával: az ember zoon politicon = társas lény: társas közegben képes megvalósítani önmagát, az athéni poliszi demokráciában A politikai a harmonikus, társas élet

tudománya ebben a korban az embernek egyensúlyt kell teremtenie, harmóniát kell tartania individuális adottságaival politikai munkájában különböző típusú államformákat, berendezkedéseket ír le a lényeg az, hogy jól kormányozzanak, megfelelően garantálják a társadalmi biztonságot és az uralkodó osztály szabadságát Arisztotelész elfogadja a rabszolgaságot, szükségszerűnek tartja: ők végzik a fizikai munkát utal ezek szélsőségeire: türranisz, monarchia, demokrácia, fél a szélsőségektől Arisztotelész logikája: A fogalmakból ítéletet alkotunk. Ehhez legalább 2 fogalom szükséges: az alany (szubjektum), amiről mondunk valamit, és az állítmány (produkátum), amit mondunk róla. Az ítélet állító vagy tagadó, illetve általános (minden tulipán virág), különös (némely tulipán vörös) és egyes (ez a tulipán sárga). Diogenész (ie. 412- 323) A görög filozófia válsága – sztoicizmus, szkepticizmus, epikureizmus,

újplatonizmus A hellenisztikus filozófia ie 322 Arisztotelész halála - isz 3. Század újplatonizmus - a hellenizmus filozófiája (görög-római hatás) emberközpontú megközelítés lehetőségeit próbálta teljessé tenni, a kor válsághelyzeteiben vergődő ember lelki szükségleteit próbálta kielégíteni (valláspótlék igénye) hellenizmus ie 326-323 - ie 30 Nagy Sándortól a Birodalom kiépüléséig - epikureus dogmatikus filozófiák: az igazságnak létezik kritériuma, megfelelő módszer - sztoikus birtokában igaz ismereteket alkothatunk - szkeptikus közös jellemzők: filozófia 3 résztudománya: logika, fizika, etika; az igazság kutatása; az egyes embernek a civilizáció által deformált gondolkodását visszavezetni az eredeti állapotába Róma és Karthagó élet-halál harcot vívtak egymással a gyarmatokért, Róma lett a győztes A rómaiak a görögöket utánozták, keleti hatásra pompakedvelés, ehhez gazdagság kell, individualizmus,

kozmopolitizmus - A filozófiai érdeklődés az emberi személyiség és kapcsolatok vizsgálata felé fordult, az etika előtérbe került - római jog hatása, gyakorlatias gondolkodás mód - életet irányító útmutatás, technikai ismeretek kívánalma, szaktudományok önállósulása - a földi élet a túlvilági lét előkészülete - mértékletes élvezetek, öncélú erény-gyakorlás vezet a boldogsághoz Epikurosz(ie. 341/2-270) a kert filozófusa Tanítványait barátainak tekintette; számára a nők egyenjogúak voltak a férfiakkal, tanítványai istenként tisztelték, barátságot és emberszeretet hirdetett. Viszonylag keveset foglalkozott logikai és módszertani kérdésekkel. Az igazság első és legfontosabb kritériuma az érzékelés, melynek során a t árgyak képei (eidola) behatolnak érzékszerveinkbe. Minden érzéki kép igaz és a tévedés annak megítéléséből származik, hogy a kép megfelel-e a tárgynak, illetve milyen fokban felel meg. Az

igazság második kritériuma a világos fogalom, mely általános kép az emlékezetben, és a megfelelő szó hallatára jelenik meg. A harmadik igazságkritérium az élvezet, és ennek megfelelően azt kell választanunk, ami élvezetet vált ki, és kerülnünk kell a fájdalmat. Természetfelfogása alkalmas volt etikai felfogásának megalapozására. Szerette volna az embereket megszabadítani az istenektől való félelemtől. Nem tagadta az istenek létét, de szerinte ők nem foglalkoztak az emberi dolgokkal. (ezért felesleges őket kiengesztelni, az áldozatok babonák). A másik rossz, amitől meg kell szabadulnunk a halálfélelem –ezt nem érzékeljük, nem tartozik ránk Epikurosz elfogadta Demokritosz atomelméletét. A világ atomokból és az űrből áll A dolgok az atomok ütközése során jönnek létre. Azonban feltételezte, hogy az atomok spontán eltérésekre is képesek megszabott pályájuktól. Az emberi szabadságnak is ezek a véletlenek a végső

okai. Az élőlények alapvető és elsődleges érzésének a gyönyörűséget (helyes tett) és a fájdalmat (téves ismeret kísérője) tekinti. hedonizmus (hedoné: gyönyör): erkölcsi jó = élvezet, E a lelki fájdalmat tartja erősebbnek Az élet célja az élvezet. Akkor vagyunk boldogok, ha élvezetben van részünk Az élvezet nem a pillanatnyi öröm, hanem egész életen át tartó, és inkább a fájdalom hiánya mint a kielégülés. Az igazi boldogság az ember rendíthetetlen lelki békéje (ataraxia) (testi egészség, értelmi élvezet) Minden fájdalom rossz, de van olyan fájdalom, amelyet nem szabad kerülnünk. „Amikor tehát azt állítjuk, hogy az élet célja a gyönyör, nem a tivornyázók gyönyöreiről, s nem az élvezethajhászásban rejlő gyönyörűségekről beszélünk, ahogy ezek tudatlanságból, tőlünk eltérőleg vagy pedig tanításunkat félreértve tartják, hanem arról, hogy testünk mentes legyen a fájdalomtól, lelkünk pedig a

zavaroktól.” Vállalnunk kell a fájdalmat (pl operációt az egészség érdekében), és kerülnünk kell egyes örömöket (egészségrontó hatásúakat pl.) önuralomra utal, szükségletek és vágyak visszafogása Az erény a lélek nyugalmának feltétele, gyakorlása élvezetet nyújt (pl. egyszerűség, önmérséklet, kedvesség, de bőkezűség, becsvágy) középkor szerint ez a féktelen kicsapongás filozófiája Levelek Hérodotoszhoz, Phütoklészhez, Menoikeuszhoz; Alapelvek epikuristák: gyönyör élvezete, Carpe diem A sztoikus filozófia Megalapítója Zénón (ie. 336-264) sztoa pokilé - tarka oszlopcsarnokban tanított, eredetileg kereskedő volt, de elsüllyedt hajója, és Athénben telepedett le Kleanthész (331-233), Khrüszipposz (281-208) – ő rendszerezte a sztoikus tanítást A logikát dialektikára és retorikára osztották. Az arisztotelészi 10 kategóriát 4-re redukálták (szubsztrátum, lényeg, járulékok, viszonyok).

Vizsgálódásuk középpontjában nem fogalmak, hanem kijelentések álltak. Ők ismerték fel a feltételes kijelentés (ha p, akkor q) azon tulajdonságát, hogy csak akkor hamis, ha előtagja (p) igaz és utótagja (q) hamis. Elvetették Platón ideatanát és Arisztotelész fogalom-realizmusát. Minden ismeretet az érzékszerbi tapasztalatból eredeztettek (szenzualizmus), a tapasztalatból fejlődik ki az ember 40 éves korára. A természet rendszerét csak az ész ismeri fel A világos észlelés egyetértésre késztet, de az észlelés ne legyen érzéki csalódás. lelki nyugalom, béke, öngyilkosság is megoldás megismerés folyamata: érzékelés; az érzetekből kialakul a képzet (phantaszia); a lélek mérlegeli ezt: igaz vagy hamis; az igaz képzet bekerül az értelembe, a vezérlő lélekrészbe, részévé válik a tudásnak A valóság passzív anyagból és aktív szellemből (értelem, istenség) áll, melyek kiegészítik egymást (mint a test és a lélek)

Az örök visszatérés tana: A tűz levegővé alakul, a levegő vízzé, a víz földdé. Minden újonnan keletkező dolog hasonlít a régebbihez mint előzetes létezőhöz. Optimisták: nincs önmagában rossz cselekedet, hanem csak az emberi szándék teszi azzá. (a harcos a csatában öl, a gyilkos is öl). Az erény és a bűn, a jó és a rossz kiegészítik egymást követni és megvalósítani a jót a cél; a rossz a jó ellentéte ( a jó árnyéka) késői (római) sztoicizmus: Milyen az embernek a viszonya Istenhez? Mik az emberek kötelességei embertársaival szemben? (Seneca ie. 4- isz 65, E piktétosz 50-138, Marcus Aurelius 121-180) Seneca gazdag volt, de az anyagi javak megvetését hirdette, képmutatással vádolták; győzzük le szenvedélyünket és hallgassunk a helyes ész hangjára [néhány hiba elhagyása – szenvedély legyőzése a visszaesés lehetőségével – visszaesés kiküszöbölése], mások segítsége fontos Epiktétosz: „Ne feledd,

hogy a dráma, amelyikben színész vagy, olyan, amilyennek a betanítója akarja: ha rövidre szabja a szereped, rövid ideig, ha hosszúra, sokáig játszol. Ha a koldus szerepét osztja rád, azt is a természethez hűen alakítsd. Éppen úgy cselekedj, ha nyomorék, uralkodó vagy polgár szerepét osztja rád, mert a te kötelességed, hogy a rád bízott szerepet szépen eljátszd; a s zerep kiválasztása másra tartozik.” Bajaink abból származnak, hogy a tőlünk függő dolgokat függetlennek, a függetleneket pedig függőnek tartjuk. Ne törekedj arra, ami nem tőled függ. Testi tisztaság, igazmondás, törvénytisztelet, hazaszeretet, elítéli az ateizmust és az isteni gondviselés tagadását, a háborút. Mindenkit úgy kell szeretnünk, mint önmagunkat és a rosszat nem szabad viszonoznunk. (de a bűnösöket büntetni kell – visszatartó erő) Marcus Aurelius: jogegyenlőség, egyenlő elbánás, szólásszabadság, az alattvalók szabadsága mindenki

fölött; a világ része vagy, ne tégy olyat, ami az egésznek káros; fogadd el a rád eső részt; légy jó, szerény, igaz, értelmes, békés és nagylelkű; az indulat nem férfias dolog; a kötelesség megszállottja volt „Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen, ha olya a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el.” A szkeptikus filozófia Pürrhón( ie 360-270) alapította meg : az emberi ész nem képes a dolgok lényegéig hatolni. Csak azt tudjuk, hogy a dolgok milyennek látszanak, és ugyanaz a dolog más embereknek különbözőnek látszódhatnak. Gyakran az egymásnak ellentmondó állítások is lehetnek jól megalapozottak. Nem állíthatunk semmit:

„Úgy tűnik számomra; Lehet, hogy így van” Timon (320-230) sem érzékeinkben, sem értelmünkben nem bízhatunk, minden elméleti megfontolásunkat fel kell függesztenünk ahhoz, hogy teljes lelki békénket elnyerjük. szkeptomai = kutat a szekpticizmus „betört”, meghódította a platóni akadémiát is Arkeszilaosz(315-241) középső akadémia megalapítója Abban sem lehetünk biztosa, hogy tudjuk, nem tudunk semmit. Karneadész (214-129) az igazságnak nincsenek kritériumai. Lehetetlen különbséget tenni hiteles és hamis észlel, kizárta a logikai bizonyítás lehetőségét, mert a bizonyítékot is bizonyítani kell A villám derék és gonosz emberekre is lesúlyt; ha volna gondviselés, akkor nem lennének zsarnokok, Szókrátész nem ivott volna mérget; az értelem nem isteni adomány, hiszen azt a bűnösök is kamatoztathatják. Az istenek nem lehetnek sem testtel bírók, sem testetlenek, sem végesek, sem végtelenek. A mantika: (jósművészet) és az

asztrológia (csillagjóslás) ellen harcolt. Aineszidemosz : Trópoi (Érvek) Az igazság nem bizonyítható, mert megismerhetetlenek – az élőlények fajai közti különbségek; - az egyes emberek közti különbségek; - az ugyanazon tárgyról különböző érzékszervek révén nyert érzetek különbségei; - az ugyanazon tárgyakról különböző szubjektív helyzetben nyert érzetek különbségei; - valamely tárgyról elhelyezkedésétől, távolságától és helyzettől függően alkotott érzetek különbségei; - a tárgyaknak egymással való keveredése; - a tárgyak mennyiségük és összetételük alapján gyakorolt hatásainak különbségei; - a jelenségek és észleletek viszonylagosságai; - a benyomások gyakorisága és ritkasága; - a nevelésből, erkölcsből, vallási és filozófiai felfogásokból adódó különbségek. Vagy röviden: -Semmiben sem lehetünk biztosak önmaga révén; - Semmi sem lehet biztos valami más révén, hiszen így vagy

végtelen visszakövetkeztetésekhez vagy logikai körbenforgáshoz jutunk. örökös kutatás, de ezt nem követi ítéletalkotás. Szerintük a fizika nem része a filozófiának A logika feladat olyan érvek kidolgozása, melyek megalapozzák azt a tételt, hogy a külvilágról nem lehet biztos ismereteket alkotni. Helyes magatartás: tartózkodni az ítéletektől Lélek derült nyugalma Az újplatonizmus 3. század Római Birodalom hanyatlása, vallásos szükségletek erősödése, világtól való elfordulás, magasabb rendű szemlélődés hirdetése, misztikus élmények keresése, istenséggel való egyesülés vágya (Platón filozófiájáénak tanulmányozása) Plótinosz (203/5-269) alapította Alexandriában élt, majd a p erzsa filozófiát akarta tanulmányozni, de Rómában letelepedett, iskolát nyitott, Gallianus császár támogatta is, D-Itáliában felépítette volna Platonopoliszt Platon Államának alapján, de végül a császár megvonta

támogatását.; lelki vezető volt, aszketikus életmódot folytatott, de mindenkit befogadott házába, aki segítségre vagy tanácsra szorult Enneadész 6, egyenként 9 értekezésből áll Isten az Egy, kimondhatatlan és felfoghatatlan, mérhetetlen, az egyedi dolgok alapelve, nem egyszerűen jó, hanem a Jó, (Egy, Nousz, Lélek) kereszténység szentháromságával párhuzamos Istenből először a Nousz (gondolat, szellem) áramlik ki [=Platón Demiurgosza]. A nousz ismer mindent, számára nincs múlt, jelen és jövő, csak örök jelen. Nouszból ered a lélek (ő maga a S zépség) [Platón világlelke]. A lélek test nélküli és láthatatlan, kapcsolatot teremt a természet feletti és az evilági szféra között. Biztosítja, hogy a dolgok részesedjenek az ideákból (participato). Az anyag a sötétség, a fényhiánya, a világegyetem legalsó foka, az Egy ellentéte. Az egyéni emberi lélek a Világlélekből ered, melynek van egy magasabb rendű része, mely a

Nousz szférájához tartozik és egy alacsonyabb rendű, mely a testtel érintkezik. Az emberi lélek a testtel való egyesülés során megfertőződik. Végső célját, az Eggyel való egyesülést úgy érheti el, ha megtisztul ettől a szennytől. Ennek lehetősége az okosság (fronezisz), okoskodó gondolkodás (diszkurzió), az istenséggel való misztikus egyesülés (extázis) Világtól való elfordulás, a szemlélődés magasabb rendű hirdetése, misztikus élmények keresése, istenséggel való egyesülés vágya - A mindenség tisztán szellemi természetű része magasabb rendű, mint a természeti világ, melyben a szellemi összetevő az anyagival keveredik; - A természeti világ dolgainak és folyamatainak valódi okai szellemi természetűek - Az ember testénél fogva a természeti, lelkénél fogva a szellemi világhoz tartozik. Az európai misztika őse. A mindenség legősibb arkhéja az Egy, amely azonos a Jóval Az Egy még a létezésnél is korábbi. Ő

az, ami minden létezés alapjaként fennáll Az anyag önmagában rossz és sötét, melybe a lélek visz némi fényt és formát. Sokan panteistának tartják, mivel elveti a világ semmiből való teremtését (részben indokolt) Porphüriosz (232/3-301 után): Plótinosz tanítványa volt, ő írta meg mesterének életrajzát, munkáit rendszerezte; saját műve Iszagoge (bevezetés Arisztotelész Kategóriáihoz) 15 könyvet írt a kereszténység ellen, ezeket 448-ban elégették; a művelt emberek ne fogadják el a kereszténységet, mert az ellentmondásos és alantas, Jézus nem Isten Proklosz (410-485) Konstantinápolyban született, Athénban működött, Platónt kommentálta, nem volt eredeti gondolkodó, de széles ismeretei voltak, jó vitatkozó volt; az emberi lélek eljuthat az istenséghez, az extázishoz; A lélek 3 fokozaton át jut el Istenhez: erosz, igazság, hit. II. A középkori filozófiai gondolkodás változásai A kereszténység és a filozófia

kezdeti kapcsolódásai – a patrisztika sokszínű, sokféle (időben és tartalomban) része a keresztény eszme elterjedése keleti hatások: bizánci, iráni hatások arab, kínai, zsidó filozófia elemei Kérdékörök: Mi teszi boldoggá az embert?, Remélhetünk e boldogságot a földi életben?, Van-e szabad akarat az embernek?, A rossz létező vagy puszta hiány?, Ha Isten mindenható, akkor ő a gonosz forrása is?, Miért tűri Isten a gonoszságot?, Kényszeríthető az igazság elfogadása?, Isten lény vagy maga a természet?, Melyek a természeti lét formái?, A tekintélyi érvelés megelőzi a tartalmi megalapozást?, Csak egyedi dolgok léteznek, vagy általánosságok (univerzálék) is?, Éljen mindenki úgy, mint a szerzetesek? 2 nagy szakasz - patrisztika 2. századtól - 8-9 századig egyházatyák kora közösséghez kapcsolódás, szeretet, Szentírás értelmezése a római nép és uralkodóik a keresztényekben ellenséget láttak, üldözték őket

Nagy Szent Vazul, Nüsszai Gergely, Aranyszájú Szent János, Szent Ambrus, Szent JeromosBibliát latinra fordítja, Szent Ágoston Alexandria a központ patrisztika kora: kereszténység; Nagy Konstantin idején vált hivatalos államvallássá 325-ben, egyházatyák jelentősége, szerepe megnőtt: hittételek terjesztése, hittétel védelmezői: 325. Nikaiai I Egyetemes Zsinat, Nagy Konstantin Áriusz: a Fiúisten nem egylényegű (homousziosz) az Atyával, hanem emberré vált teremtmény aryánizmus: (Áriusz: egyiptomi presbiter) Jézus egylényegű vagy hasonló lényegű istennel homo usio - homo iusio: Madách Ember tragédiája dogmák megalkotása, sokszor kerülnek szembe nem hiteles tanításokkal, pogány elvekkel ortodox: hiteles rokon vonások a kereszténységgel Isten a világ mindenható teremtője; nem elvont általánosság, hanem 1 személy (a szentháromság); általános emberszeretet; a f öldi életet a túlvilágról szemlélték; nem tűrt megalkuvást

más tanokkal A kereszténységnek értelmiségiekre volt szüksége, hogy meg tudják védeni tanaikat (apologéták = hitvédők) Justinus (Marcus Aurelius kivégezteti 165-ben); Tertullianus (160-220 Credo, quia absurdum est. Hiszem, mert képtlenség), Clemens (?-217), Origenész(184-254 Jézus közvetítő az emberek és Isten között), Szent Jeromos (Hieronimus 331-420 latinra fordította a Bibliát – Vulgata) Az eretnekségek: a kereszténységnek a külső ellenségekkel, és a belső mozgalmakkal kell szembenézni (eretnek = heterodox) gnoszticizmus: a keresztény tanítás titok-jellegét emelte ki. A szentségek révén (keresztség, úvacsora) az emberi lélek ésszel felfoghatatlan és szavakkal csak tökéletlenül leírható módon egyesül Istennel, gyakran az extázis (elragadtatás) élményének kíséretében. Minden lény az istenség kiáradása és a hozzá való visszatérésre törekszik. manicheizmus: Fény – Sötétség; aszkétizmus a beavatottak

számára, , egyéni erőfeszítések arianizmus: Arius alexandriai presbiter alapította a 4. Században, Krisztus nem egylényegű az Atyaistennel, csak hasonló lényegű, és mint megváltó Isten és az ember között áll Ezzel szemben Athanasius hirdette, hogy Jézus egylényegű az Atyával, ezt 325-ben elítélték, majd 381-ben a nápolyi zsinaton dogmaként mondták ki a szentháromság tanát (Egy az Isten, de 3 egylényegű személyben paganeusok: (pogányok) ragaszkodtak a régi értékekhez, hagyományokhoz kereszténység terjesztése Augustinus (Szent Ágoston) 354-430 = Aurelius Augustinus latin egyházatya, római ókeresztény filozófus (É)K Afrikában született, numídiai Tagaveste = Hippo városában retorikát tanult, filozófiai kérdésekkel foglalkozott (Itália) világi életet élt; anyja (Mónika) keresztény, apja pogány szkeptikus, majd az újplatonikus filozófia híve fokozatosan szakít világi életével, megkeresztelkedik (32 éves) házasságon

kívüli gyermekét is megkeresztelteti Érzéki szépség és a láthatatlan, isteni szépség iránti kettős vonzalom ellentmondásossága Az igaz vallásról (kb. 390); A zenéről (388-391); Vallomások (397-400); A keresztény tanításról (397. után) Augustinus: Ágoston (ő csak érdeklődött) gondolkodásra hatott, zárt közösség, fogadalom, feltételek manicheizmus: tiltotta a s zexuális életet és a h úsevést a k iválasztottaknak (a hallgatóknak engedte) fény (jó - lélek) és a sötét (gonosz - test) erők harca Szépről és hasznosról Karthagóban, Rómában, és Milánóban élt; már Rómában elveszti hitét a manicheizmusban, és felkelti érdeklődését a szkeptikus filozófia, megismerkedett az újplatonizmussal (mely szerint a rossz a tökéletesseg hiánya, a szellemet a materiális világ fölé helyezte) Boldog életről, Lélek halhatatlanságáról, Szabad akaratról, Zenéről (Afrikában fejezte be), Beszélgetések önmagával, Az igaz

vallásról 396-tól Hippó püspöke Vallomások eretnekségek ellen küzdött, Isten országáról(413-426), Visszavonások ismeret elmélete: a b oldog élet forrása az igazság ismerete; nem elég az igazságot keresni, meg is kell találni, az igazság mag Isten megcsalhatnak érzékeink és sok mindenben nem lehetünk biztosak A bizonyosságnak nem az érzékszervek a forrásai, hanem a belső tapasztalat, az öntudat tanúbizonysága. Az emberi lélek szellemi természetű, melynek fő feladata, hogy a testi dolgokat racionális értékelésnek vesse alá. Az érzékelést Ágoston a legalacsonyabb megismerési eljárásnak tartja A megismerés legmagasabb foka az örök dolgok szemlélete, melyhez a léleknek nincs szüksége érzetekre. Megvilágosodás elmélet – illumináció A szem nem képes az anyagi tárgyak látására anélkül, hogy a Nap fénye meg ne világítaná, ugyanígy értelmünknek is fényre van szüksége, amikor a szellemi értelemben vett Nap a

forrása ennek a fénynek és teszi alkalmassá az emberi elmét az örök igazságok felismerésére, melyekhez azután minden más igazságot mér. Ontológiája: elfogadja a világ semmiből való teremtésének tanát (creatio ex nihilo), a teremtést Isten szabad cselekedeteként fogja fel; Isten nem kész dolgokat hozott létre, hanem ésszerű magvakat (rationes seminales) rejtett el az alig megformált anyagban, melyekből kialakultak a különböző fajok számok: rend, forma, tökéletesség, arány elvei a teremtés csúcspontja az ember, akinek lelke halhatatlan, teste halandó. A lélek magasabb rendű a testnél, de csak a test révén képes a külvilág ingerei felfogni. (a földi lét büntetés) erkölcstana: boldogság, Isten keresése, szeretet „Ama, et fac, quod vis!” Szeress és tégy, amit akarsz! 396. fordulat, eretnekekkel harcol püspökként; azt állítja, hogy Isten annak juttat kegyelmet, akinek akar, attól tagadja meg, akitől akarja, Isten

igazságos A Bibliát el kell fogadni (mégha néha nem is valósat ír), az üdvösség Istentől függ, és végső célja az emberi létnek a filozófia legfőbb feladata a boldogság mibenlétének keresése, ez Isten élvezete Isten testetlen, csak szellemileg felfogható valóság, továbbá maga a lét teljessége és a tökéletes egység, és tulajdonsága (jóság) önmagával azonos, nincs attribútuma, szubsztanciája A léleknek szellemi természetet tulajdonít (újplatonizmus) A boldogságot tehát a léleknek önmaga megismerésén keresztül kell keresnie, hogy aztán Istent szemlélve találja meg. sötétség-világosság; jó-rossz; dualista filozófia 2 elvű külön princípiuma (elve) van a jónak és a rossznak honnan származik a rossz? : a rossznak nincs szubsztanciája, nem létező, ez a léthiány Babilon (Sátán, sötétség)-Jeruzsálem (Isten városa): világi állam-egyház ; az egyház felette áll az államnak Augustinus püspök lesz, (395) el

kell ítélnie a manicheizmust, az embertől van a rossz, az ember választotta, nem Istentől származik szabad akarat teória: az ember törvényszegése a rossz, szabadságunkban áll, hogy ne a jót cselekedjük, a rossz a jónak a hiánya, nem önálló principium a patrisztika nagy alakja Augustinus Ágoston Vallomások (397-400): rádöbben eddigi élete visszásságára Művei: A boldogságról, A szabad akaratról (2388-395), A rossz problematikája, Isten országa De civitate Dei, A keresztény tanításról (397, 426-427), A szentháromságról (397-412, 420), Az isten városa (413-426) foglalkozott zenével is, újragondolja műveit, dolgokat visszavon, platóni hatás ismeret elméletében foglalkoztatta az igazság keresése a boldog élet forrása az igazság, kutatni kell, megtalálni az igazságot, boldogságot Istenben véli megtalálni Isten a legfőbb érték, a boldogság forrása szkepticizmus hatása is érezhető - kételkedés A preskolasztika és a korai

skolasztika – az univerzália vita - skolasztika 9. századtól 15 század elejéig Nagy Károly német-római császár (800-814) iskolákat alapított: intézményes és tervszerű oktatás első műhelyei 1215. Párizs egyetem (filozófia, teológia), Bologna egyetem (jog), Oxford dialektikát, retorikát, metafizikát, fizikát, és etikát oktattak; tudományos fokozatokat adtak újragondolták a hit és tudás viszonyát, összeegyeztethető-e a keresztény gondolkodással Arisztotelész tanítása Roscellinus, Champaux-i Vilmos, Canterburyi Szent Anzelm, Abélard és Petrus Lombardus (újplatonizmus hívei) Albertus Magnus (1206-1280), Aquinói Szent Tamás, Duns Scotus (Arisztotelész tanításai visszatérnek) XIII. század Aquinói Szent Tamás XI. sz Anselmus (canterburry) ontológiai istenérv (Descartesnál is előjön) eleve feltételezi azt, amit bizonyítani akar Skolasztika 9-14. századig (iskola szóból) elméleti irány, felfogás és módszer: teológiai

kérdéseket filozofikusan támasztja alá egyházi iskolák mellett világi (Oxford, Párizs) egyetemek jönnek létre a kolostorok szerepe tovább növekszik rendek további kiépülése 1.Arisztotelész szellemi uralomra tett szert, megismerték műveit (tiltották, majd kötelező lett) 2.A keresztény gondolkodás szoros érintkezésbe került az iszlám és zsidó eszmékkel 3. Summák kora: a felhalmozott filozófiai ismereteket összefoglalták 4. Egyetemek és kolduló rendek létrejötte (ferencesek, dominikánusok) A skolasztika főbb kérdései: Tudomány-e a teológia?, Van olyan, ami a filozófiában igaz, a teológiában nem? Mi az elvonatkoztatás szerepe?, Van e közvetlen belátás?, Minden ismeret forrása az érzéki tapasztalat?, Mi a d olgok egyediségének forrása?, Igazolhatók a h ittételek filozófiai érvekkel?, Hogyan igazolható Isten léte, a lélek halhatatlansága és az akarat szabadsága, Felette áll e az emberi értelem az akaratnak? Canterburyi

Szent Anzelm (1033-1109) bencéseknél tanult, szerzetes lett, apát és érsek Proslogium ágostoni hagyomány követője, keresztény hit kérdései Credo út intelligam = Hiszem, hogy értsem szellemében Miért ember az Isten? Meg kell próbálni érteni, amit hiszünk, alkalmazni kell a dialektikát a hitelvekre, hogy mélyükre hatoljunk és következményeket vonjunk le A filozófia feladata a teológiai tételek ésszerűségeinek és szükségképpeniségének megmutatása. Szerinte nem szabad addig elfogadnunk Isten létét, és a S zentháromság tanát, amíg kényszerítő észérveket nem tudunk felhozni mellette. Monologium Ontológiai Isten-érvét a Proslogiumban fejti ki: „Isten olyan, akinél tökéletesebb nem gondolható el. Annak azonban, aminél tökéletesebb nem gondolható el, nemcsak gondolatilag, hanem valóságosan is léteznie kell, hiszen ellenkező esetben nem volna legtökéletesebb. Ezért Isten nemcsak gondolatilag, hanem valóságosan is

létezik” A tökéletes lény fogalma tartalmazza a v alóságos létezést. (ezt a t ant Descartes és Leibniz védelmezi, Aquinói Tamás és Kant támadja) Abélard (1079-1142) Norman nemesi család sarja, lovagi pálya várományosa, Párizsban tanult, kíméletlen vitázó Tanítványával, Heloise-zal szerelembe esett, feleségül vette, majd karrierjét féltve kolostorba küldte Dialektika a logika nem pusztán segédtudomány, hanem olyan szabályrendszer, mely a kijelentések igazságának vagy hamisságának eldöntését teszi lehetővé. Az isteni egységről és hármasságról, Bevezetés a teológiába, Igen és Nem, Etika vagy ismerd meg magad Abélard a nominalizmushoz állt a legközelebb: szó mint hang (vox) – szó mint beszéd (sermo) Etika: nem a környezet, hanem a szándék a döntő cselekedeteinkben; lelkiismeret erkölcsi szerepét kiemelte Abélard az értelmet a hit fölé helyezte. „Intelligo, út credam” = Értem, hogy higgyem Arisztotelész

tanításai középpontba kerülnek (kezdetben tiltották, néhány természettudományos művét olvashatták csak, majd kötelezővé vált) Umberto Ecco: A rózsa neve summázások, nagy összegzések időszaka, Aquinói Szent Tamás kolduló rendek: vándorló életmód pl. ferencesek, ágostoniak, dominikánusok (domonkos rend) monasztikusok: önellátó gazdálkodás, liturgia kötötte, rendszerezett beosztású napirend, monostorok, magányosan, a városoktól távol éltek, fizikai munkát végeztek pl. ciszterek, premontreiek, karthausiaiak, bencések középpontba kerültek a teológiai dogmák, hittételek filozófia kifejtése, magyarázata A kor filozófiai kérdései - szükséges-e a filozófiai álláspont a kereszténységhez - igazolhatóak-e a hittételek filozófiai tételekkel - igazolható-e Isten léte - mi a dolgok egyediségének lényege - tudomány-e a teológia 3 tartalmi kérdés van a középkori filozófiában - kettős igazság (hit és tudás) duplee

veritas egyes kérdéseket nem kell vitatni, a hit által kell elfogadni Arisztotelész mozgási gondolatait dolgozza fel Mózes könyvében vannak részek, melyek Mózes halála után történek meg - isten érvek, isten bizonyítékok teológusok próbálták isten létét bizonyítani. XI. sz Anselmus (canterburry 1033-1109) ontológiai istenérv (Descartesnál is előjön) Isten létezését nem kozmológiai alapon tárgyalja, hanem pusztán Isten fogalmából kívánja levezetni. Ez az érvelés kristálytisztán és gazdaságosan van felépítve A fogalomból bizonyítjuk a fogalomnak megfelelő létező létezését eleve feltételezi azt, amit bizonyítani akar Proslogion Univerzale-vita: arra a kérdésre keresett Platón és Arisztotelész nyomán választ, hogy az általános fogalmak gondolati tartalmait a létezésnek miféle módja illeti meg. Platón: túlzó realizmus, (Ágoston is): az univerzálék már a dolgok előtt (ante res) léteznek Isten gondolataiban.

Arisztotelész: mérsékelt realisták (Canterburry Anzelm) az univerzálék létszerű megfelelőit a dolgokban mint egyedi létezőkben keresték. Nominalisták: az univerzálék nem többek puszta neveknél, az univerzálék létükben mintegy követik a dolgokat (post res) - univerzália - vita, harc Platón-Arisztotelész Az univerzálé a logikai nem (genus) és a faj (species) közös neve. Platón: a nemek és fajok ideák, önálló létezők, melyek az érzékelhető egyedektől elkülönülve léteznek. 11 Századig ezt fogadták el - relaizmus Arisztotelész: a faj az egyedekbe lehelyezett módon létezik, de értelmünkben is benne van, a nem (genus) viszont csak az értelmünkben van jelen. általános dolog a nominalizmus (név) és realizmus vitája nominalizmus: az univerzálé nem önálló létező, hanem puszta név (nomen), mely az egyedi dolgok bizonyos csoportjának megjelölésére szolgál. világnézeti kérdés a platóni-arisztotelészi vita előtérbe

kerül az univerzália, az általános fogalom, az eszme valóságos, létező-e, elsődleges létező-e tényleg létezik-e az eszme realizmus: az eszmének van reális létezése, fennállása - Platón univerzália: ante rem a dolgok előtt, ez idealizmus nominalizmus: universalia post rem valóságos, elsődleges, reálisan létező dolog, a dolgokat elnevezzük mérsékelt realizmus - Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás: universalia in Rebus: az univerzália a dolgokban van: a makkból tölgyfa lesz apologetizmus Aquinói Szent Tamás a nagyskolasztika létrehozója Aquinói Szent Tamás 1225-1275 a filozófusok fejedelme Domonkos-rendi szerzetes, Albertus Magnus tanítványa, Nápolyban és Párizsban tanult, tanított a római és párizsi egyetemen, Rómában teológus, Arisztotetelészt kommentálta A lyoni zsinatra tartott, amikor megbetegedett, egy kolostorban halt meg dominikánus rendszerbe foglalta a középkori filozófia eredményeit "Az ész nincs

ellentétben a hittel, mindkettő az isteni bölcsességből ered." Albertus Magus = Nagy Albert: rendtársa és barátja Nápoly, Köln: iskola, rendi iskola létrehozása legjelentősebb munkái: A létezőről és a lényegről (1256) Az igazságról (De veritate 1256-59), Összegzés a pogányságról (1261-64), Summa Teologae vagy Theologica (1265-73), A fejedelmek kormányzásáról elsősorban teológus volt, a középkor legnagyobb filozófusa, gondolatrendszerében fontos szerepet kap Arisztotelész filozófiája, természet szemlélete Az embert a boldogság keresése vezérli, szabad lény. Az ember szándékos cselekedetei vagy jók vagy rosszak, annak megfelelően, hogy összhangban vannak-e a végső céllal vagy összeegyeztethetetlenek. Az erény olyan szokás, mely az ember életét helyessé teszi „Tennünk kell a jót, és kerülnünk a rosszat!” Az erkölcsi törvény egyúttal természeti törvény is. A körülöttünk lévő világ változik, de a

változások mellett bizonyos fokú állandóság is van. Az állandóságot biztosító lételv a szubsztancia. járulékos változások, vagy a dolgok lényegét is érintő változások évszakok változásával járó : pl. lehullanak a levelek Arisztotelész filozófiai tanításával kapcsolódott össze rendszer alkotása: a tárgyak változnak, és változatlanok is: megmaradnak önmaguknak. Ez az önmagukkal való hasonulás a szubsztancia. Vannak olyan változások, melyek a dolgok szubsztanciáját nem érintik Pl falevél elszíneződése, lehullása, ezek járulékos változások elfogadja Arisztotelész anyag-forma tanát van egy príma matéria, elsődleges anyag – önmagában teljesen meghatározatlan, puszta lehetőség, potencialitás, és a forma tevőlegesség, aktivitás anyag – lehetőség - potentia + forma – actus = existentia, létezés elfogadja Arisztotelész négyes okság felfogását: anyagi ok: amiből a dolog létrejön formai ok: a dolog

lényegét jelenti mozgató, létesítő ok: létrehozza az anyagban a megfelelő formát, mozgásba hozza a dolgot célok: maga a kész, a megfelelő formával már rendelkező dolog a dolgok lényegét az anyag és a forma együtt alkotja híressé vált tanítása Istenről és Isten létezésének bizonyításáról szól Summa Teologiae: 5 istenérv kifejtése, Isten megismerésének 5 útját - a legfőbb mozgató (bizonyos dolgok mozognak, valami ezeket mozgatja) - okság: Isten a dolgok első (végső) oka (hatóok) - Isten szükségszerű lény, nem véletlen dolog, legalább egy szükségszerű lénynek kell lenni - tökéletes az Isten, fokozatok kifejezése - Isten a célt adó lény, a cél felé irányít filozófiai elvekkel logikailag akarja bizonyítani erkölcstan-Arisztotelész középérték elmélete ismeret elmélete: az érzékelés a megismerés alapszintje, a t est és a lélek közös munkája. Például az embert nem tudjuk felidézni, csak ha konkrétan

gondolunk valakire nincsenek velünk született eszmék politikai nézeteiben is elfogadja a világi állam létét (Arisztotlészét): az állam szükséges (korában a pápaság és császárság harca dúlt), a természeti törvényeknek megfelelő, megfelelő munkamegosztás van. Az ember társas vagy politikai lény A kormányzás nélkül elképzelhetetlen a közös jó elérése. Az államnak békét kell biztosítania, megszabnia a helyes cselekvés irányát, biztosítania a s zükségletek kielégítését és elhárítani a veszélyeket. Az egyházaknak közvetett hatalmat követel az állam felett. Törvények: - örök vagy természeti: vérfertőzés tilalma - isteni pozitív - emberi pozitív a következő kormányformákat tartja jóknak: alkotmányos demokrácia, arisztokrácia, monarchia a következő kormányformákat tartja rossznak: demagóg demokrácia, oligarchia, türannisz III. A reneszánszkori természet- és társadalomfilozófiai gondolkodás Giordano

Bruno Reneszánsz: az antik kultúra újjászületése 15-16. század életmód, világszemlélet, természethez kapcsolódás, új emberarculat, emberi sokoldalúság dinamizmus az ember mint individum, nem pedig bábú ember és természet viszonyának kutatása Olaszország, Német-Alföld, Anglia, Spanyolország - tiszta reneszánsz Kelet-Európa, Közép-Kelet Európa Csehország, Magyarország - részleges reneszánsz, humanizmus 1. a természetet csak a közvetlen megfigyelés útján lehet megismerni; 2. a filozófusnak nem azt kell vizsgálnia, hogy mi a lélek, hanem önmegfigyelés útján azt kell megállapítania, hogy milyen tulajdonságai vannak a léleknek, és ezek hogyan fejtik ki hatásukat. A lélek (elme) a megismerés szubjektuma, a természet pedig a megismerés objektuma. A filozófia feladata a megismerés elemzése. elítéli a középkori filozófiát előtérbe kerül a megismerés kérdése, nem a miért, hanem a hogyan, működési mechanizmus, funkció

megismerése reformáció az ember alapfeladata a természeti korlátok visszaszorítása empirizmus, empiria: tapasztalat, érzéki megismerés indukció módszere: egyestől az általános felé jellemző a gyűjtögetés empiristák: angolok: Francois Bacon, Thomas Hobbes, John Locke racionalizmus: megfogalmaz egy tételt, az általánostól közelít az egyeshez, dedukció, pók racionalisták: Descartes (2 substancia), Spinoza (üvegcsiszoló, 1 s ubstancia), Leibniz (sok substancia) püthagoreusok: a természeti világ dolgai, eseményei és viszonyai matematikai összefüggésekre vezethetők vissza. Teológia: a protestanizmus a patrisztikus tradíciókhoz nyúl vissza; a katolicizmus pedig a skolasztikát korszerűsíti természet filozófia Galilei (távcső), Kepler (bolygók mozgása): az égi és földi mozgásokat matematikai egyenletekkel fejezik ki Giordani Bruno (1548-1600) : nagy műveltségű gondolkodó, sokat utazott, szerzetes, egyházi iskolában nevelkedett,

dominikánus, de összeütközésbe került a szerzetesekkel bizonyos szokásai miatt, kopernikuszi világképet hirdetett -> kilépett a rendből Svájc, Franciaország, Anglia, Itália új ismereteket szerzett Velencében telepedett le, barátai jelentették fel eszméi miatt 1592. perbe fogják, 1600 02 17 Rómában a Rózsák terén kivégzik (máglya) Hamvazószerdai lakoma (1584), Az okról, az elvről, az egyről (1584): panteista gondolkodó, A pegazusló kabalája (1585)A mérhetetlenről és megszámlálhatatlanról; Az ideák árnyairól Isten és a természet azonos, Isten benne van a természetben, Isten a teljes végtelenség A világban lévő különbségek viszonylagosak, de egységet alkotnak a szellem irányító eszme pan: teljes teizmus: istenhit poloteizmus: sokistenhitűség ateizmus: nem hisznek istenben az anyag és a szellem viszonya a matériába be van zárva, nem keveredik, mint egy rendező elv, mely belülről munkál nem volt Isten tagadó, de

másképp képzelte el Istent olaszul, a nemzeti nyelven írt. és persze latinul is dialektikusmozzanatok Miért nem jajgat a föld, amikor ásunk? A világegyetemet végtelennek tartotta, s szerinte a N aprendszernek és a F öldnek sincs kitüntetett szerepe a világegyetemben Spinoza és Leibniz is hasonlóakat mondott, bár ők nem ismerhették Brunot. Machiavelli Társadalom filozófia Thomas Hobbes: Leviatán Niccolo Machiavelli (1469-1527): firenzei politikus, államférfi, történetíró több kötetben ír Firenze történetéről, Titus Livius; A fejedelem (1513) A fejedelemhez írt principe tette híressé-hírhedtté, melyben kifejezi Lorenzo Medicinek szóló tanításait, intelmeit; elválasztja a politikát az erkölcstől erőskezű, aki képes Itáliát egyesíteni, az volt a cél: centralizálni; nemes, fennkölt cél, ennek érdekében az uralkodó ne riadjon vissza erőszak alkalmazásától sem, mert a cél szentesíti az eszközt nemzeti hadsereg szervezése: a

zsoldosok fosztogatnak, csak pénzért valójában a demokratikus köztársaság híve ésszerű, de nem kíméletes nemzeti kultúra védelme, de más kultúrákat is meg kell őrizni uralkodás kézikönyve ez a mű <-> az erkölcstelenség himnusza machiavellizmus: a célt bármilyen eszközzel, szélsőséges az ő korában még elfogadható volt, ma már nem; negatív megítélés politika és erkölcs szembeállítása manicheizmus: Mani: perzsa egyházalapító gnoszticizmus (gnosis = ismeret): eretneknek nyilvánítottak dolgokat, de tartalmaztak keresztény vonásokat is ember és isten kapcsolata: milyen formát ölt szimbolikával tanítják: úrvacsora, bor, kenyér ebben is sok eretnek gondolat van Shopenhauer: a gonosz negatív, de elfogadható gonosz kérdése Descartes: Cogito ergo sum: egy biztos, hogy a kételkedő ember gondolkodik kételkedésből indul ki, 1 biztos: gondolkodom -> létezem a megismerésben foglalkozott az érzékeléssel - alacsony

fok, van szerepe, de ez csak a lélek kivetítődése, de az értelem fogja fel Az értelemnek fényre van szüksége, Isten ez a fény megvilágosodás: illumináció lét elméletében elfogadja a világ semmiből Isten általi teremtésének gondolatát, ez Isten szabad cselekedete volt Isten nem teljesen készre, tökéletesre teremtette, hanem ésszerű magvakat helyezett el: van változás, fejlődés próbálta összehangolni a genezis fejezetével a teremtés csúcspontja az ember, akinek a lelke halhatatlan, a teste azonban halandó A történetfilozófiai kérdésekkel is foglalkozott , ennek a történelmi korszakolását a Biblia fejezeteihez köti erről szól Isten államának I. fejezete Ádámtól a vízözönig, Ábrahám, Dávid erkölcstan: boldogság áll a középpontban, eudémista? szeress és tégy amit akarsz Morus Tamás Mórus Tamás (1478-1535) VIII. Henrik udvara -> anglikán egyház megalapítója Mórus Tamás puritán gondolkodású jogász nem

tetszett neki Henrik viselkedése -> felségárulóvá bélyegezték -> kivégezték (katolikus egyház szentje) Utópia (1516): az ideális állam, egy elképzelt sziget társadalmát írja le, hasonlította; kerettörténet, seholsincs sziget, részben a múlt társadalmi rendjét idealizálja, sok vagyontalan lett, nőtt a bűnözés. Nem büntetni kell, hanem életlehetőséget biztosítani hőse Rafael (Amerigo Vespucci utazótársa) merészen bírálja kora társadalmát: idegen emberrel mondatja el: "de furcsa emberek vagytok, ti angolok" Egy olyan elképzelt földműves társadalmat ír le, melynek alapegysége a család. Nincs magántulajdon, pénzt sem használnak. 6 órát dolgoznak, művelődnek Ellene volt a politika és az erkölcs szétválasztásának (nemúgy mint Machiavelli) bekerítések, eredeti tőkefelhalmozás a juhok felfalják az embereket otthon szervezik az életüket, termelői-fogyasztói kommunában élnek új társadalom-képet vetít

elénk: az ember választhat Galileo Galilei (1564-1642) Pisa orvostudományi egyetem; Firenze: matematika, fizika, tanított Csillaghírnök (1610): teleszkópos megfigyeléséről ír Levél a napfoltokról (1613) figyelmeztetik 1616-ban: ne védelmezze Copernicus tanát Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről (1632); Beszélgetések két új tudományról élete végén megvakul; a kísérleti fizika atyja szabadesés; lejtőn való mozgás; hajítás törvényei; Jupiter holdjai, Hold hegyeinek felfedezése) „A természet könyve a matematika nyelvén írodott.” Hipotetikus-deduktív módszer: a mindennapi és tudományos tapasztalat alapján megpróbáljuk megsejteni a vizsgált jelenség lényeges, mennyiségi meghatározottságait, majd ezek matematikailag megformázott kapcsolata révén hipotézist állítunk fel arra nézve, hogy viselkedik az adott jelenség meghatározott, rendszerint idealizált feltételek között. A törvény, a viselkedés

szabályszerűsége a fontos. IV. Az újkori filozófia kezdetei A megismerésről, szubsztancia-elméletek, társadalmi utópiák F. Bacon, Descartes, Hobbes, Spinoza, Leibniz Heidegger(német): az emberi létezés, az ittlét a világban való létünk Racionalizmus és emprizmus Hogyan tesz szert az elme a fizikai világ dolgaira vonatkozó biztos ismeretekre? Antik és középkori filozófusok: leírták a mindenség felépítését, és azt vizsgálták, hogy ezeket hogy vizsgálja az ember. Újkor: a mindenség leírása maga is megismerés eredménye 1. ismereteink nagy része magából az értelemből (ratio) ered, realista skolasztikából racionalizmus: Descartes, Spinoza, Leibniz 2. Ismereteink egyetlen forrása a külvilágra és elménk működésére vonatkozó közvetlen tapasztalat (empíria). A tapasztalat elemi egysége az észlelés (percepció) tévedhetetlen nominalista skolasztikából: empirikusok Locke, Berkeley, Hume (briteknél) Francis Bacon 1561-1626 Anglia

első materialista gondolkodója; filozófus és államférfi: 1595. a parlament tagja; 1617 Főpecsétőr; 1618. Lordkancellár; 1621 Vesztegethetőséggel vádolják, megfosztják hivatalától; a cambridge-i egyetemen tanult, szembekerült a skolasztikával az empirizmus képviselője: minden ismeretünk végső forrása a tapasztalat tudományok osztályozása - emlékezet történettudományok - képzelet költészet - ész filozófia - természetes teológia: közvetett ismeretek Istenről - természetfilozófia: közvetlen ismeretek a természetről - spekulatív - fizika: hatóok kutatása - metafizika: célokok felderítése - operatív - mechanika: fizika alkalmazása - mágia: metafizika alkalmazása ( nem babonákkal és varázslatokkal foglalkozik, hanem olyan eljárásokkal, melyek a természet rejtett törvényein ala-pulnak - reflexiós út: ismeretek az emberről „A tudás hatalom.” „A természetnek csak úgy parancsolhatunk, ha engedelmeskedünk neki,”

Erkölcsi-politikai esszék (1597); A tudomány haladásáról (1605); A régiek bölcsességéről (1609); N ovum Organum (= Új módszer, 1620); A tudományok méltóságáról és gyarapodásáról (1623); Új Atlantis (utópikus államról ír) Novum Organum: újfajta logika és módszertan megteremtését tartja szükségesnek. (Arisztotelész Organon-jára utal a cím) Növelni kell az embernek a t ermészet feletti hatalmát; a t udásnak, a m egismerésnek a gyakorlatot kell szolgálnia. A természetet csak úgy lehet legyőzni, ha engedelmeskedünk neki, azaz ha a törvényeit feltárjuk, és kellő hozzáértéssel felhasználjuk az ember érdekében. Nem elég megfigyelni a természetet, hanem kísérletezni kell. Ezek eredményeit táblázatban kell összegyűjteni, összehasonlító elemzést végezni, fel kell tárni a jelenségek lényegét, a mozgás törvényszerűségeit. Indukciós módszer A gyakorlati haszon nemcsak az élet kényelmét szolgálja, hanem egyben

ismereteink helyességének, igazságának is bizonyítéka. A gyakorlat az igazság kritériuma. (Marx is) Novum Organum: ködképek törzs ködképei (idola tribus): Az ember tevékenykedik, célokat követ és egyszerűsítéseket vezet be, önkényes általánosítások; faj, nem barlang ködképei (idola specus): az egyes embert jellemzik, neveltetéssel, stb függnek össze, saját odúból kitekintve értelmezi a jelenségeket; meghatározza az életünket piac ködképei (idola fori) a nyelv hatására jönnek létre; ahogy a piacon beszélünk: a szavak nem mindig fejezik jól ki a gondolatainkat színház ködképei (idola theatri): emberi elme színjátékai; hamis filozófiák: szofistákArisztotelész; empirikusok-Gilbert; „babonás”-Platón, pütagóreusok; előítélet, tekintély elvűség; egy másik ember gondolatait adjuk elő, ez nem biztos, hogy jó A természet a természeti testek összessége. (pl aranya, kő, növény, állat) A természeti test mindig

összetett, pl. az arany összetevői: sárga, adott súlyú, képlékeny, olvasztható Ezek a dolgok egyszerű formái. A forma a tudományos megismerés tárgya indukció: az egyedi tulajdonságok megismerésén keresztül kell eljutni az univerzális forma fogalmáig. Indukció: a természet értelmezésének helyes módszere Bacon elvetett e az adatok puszta gyűjtését empiristák gyűjtögetnek mint a hangyák; racionalisták beszövik magukat – pókok (öncélú spekuláció), méh: gyűjt és épít tapasztalat gondolati feldolgozása tudomány nagy megújítása Novum Orgánum új módszer (Arisztotelész) idolum: ködkép, régi eszmék kisöprése az ember antropomorf módon gondolkozik, tévedhet az ember azt gondolja, hogy ő a természet remeke empiristák gyűjtögetnek mint a hangyák; racionalisták beszövik magukat - pókok, méh: gyűjt és épít Descartes René Descartes 1596-1650 Francia polgári gondolkodó, Hollandiában nagy gondolat szabadságot talál,

1649-ben Stockholmba költözik (itt hal meg); kiváló matematikus és természetkutató Párizs matematikai tanulmányok, a jezsuitáktól tanult skolasztikát értéktelennek minősítette; jogot is tanult, részt vett a 30 éves háborúban önkéntesként Racionalista: a t udomány alapelvei nem eredhetnek a tapasztalatból; idealista (de természetmagyarázata mechanikus materialista) analitikus geometria megalkotója; fénytörés törvénye; mozgásmennyiség megmaradásának tétele, megalkotta a szivárvány tudományos magyarázatát, kiszámította a rövid- és távollátó lencsék adatait, optimális alakját; reflex-tevékenység kétféle szubsztancia létezik: az egyik a kiterjedt dolog, a testi szubsztancia, az anyag; a másik a gondolkodó dolog, a lélek, a szellemi szubsztancia. A lélek anyagtalan, testetlen, halhatatlan. A test és a lélek is Isten teremtménye ismeret-elmélete: - tapasztalati ismeret - magunk alkotta ismeretek - velünk született ismeretek:

ész számára nyilvánvaló igazságok etikája: emberi lélek alapszenvedélyei: csodálkozás, szeretet, gyűlölet, öröm, szomorúság. Az akarat feladata a szenvedélyek irányítása. Az élet célja az erkölcsi tökéletesedés A cselekvésben legyünk következetesek. Mérsékeljük igényeinket Szenteljük életünket a tudomány művelésére. Kerüljünk minden olyan ígéretet, amely korlátozza szabadságunkat Kövessük annak az országnak a szokásait, ahol élünk. Az emberi lélekben találunk olyan ismereteket, amelyek nem a tapasztalatból erednek, hanem beleszületnek az emberi lélekbe. Ezek a velünk született eszmék Ilyen pl isten eszméje is Értekezés a módszerről: a korabeli tudományok állapotát nem tartja kielégítőnek. Skolasztikával fordul szembe, az ember életfeltételeinek javítását, az ember természet feletti uralmának megvalósítását várja a tudományoktól (Bacon is) deduktív módszer: az axiómákból kiinduló geometriát

tekinti mintának Szabályok az értelem irányítására ; Értekezés a módszerről (1637) franciául írta; Elmélkedések az első filozófiáról; A filozófia alapelvei (1644); A lélek szenvedélyei (1649); Elmélkedés a metafizikáról (1641) Elmélkedés a metafizikáról: 1. A zokról a dolgokról, melyekben kételkedünk; 2 A z emberi elme természetéről; 3. Isten létéről; 4 Az igazságról és a tévedésről; 5 Az anyagi dolgok lényegéről és Isten létéről; 6. Anyagi testek létezéséről, az ember lelkének és testének különbségéről - Vezessünk vissza minden problémát matematikai problémára. - Minden matematikai problémát vezessünk vissza algebrai problémára. - Minden algebrai problémát vezessünk vissza egyenlet, lehetőleg egyetlen egyenlet megoldására. Descartes belátta, hogy ez nem minden esetben alkalmazható: - Csak azt tartsuk igaznak, ami nyilvánvalóan az, vagyis kétséget kizáróan világos és meghatározott. - Ha nehéz a

probléma, akkor részeire kell bontani és úgy megoldani. - A problémák megoldása során az egyszerűtől haladjunk az összetett, a könnyebbtől a nehezebb felé. - A felsorolásnál és általánosításnál törekedjünk a teljességre, hogy semmit se hagyjunk figyelmen kívül. Descartes - velünk született eszmék (elvont) - amit olvasunk - amit kigondolunk Értekezés a módszerről A megismerés szabályai matematika, szabályok az értelem irányításáról - tiszta, világos, biztos ismeretből induljunk ki - az egyszerűtől haladjunk a bonyolult irányába - az összetett, bonyolult eszmét bontsuk fel - törekedjünk teljességre Hobbes Thomas Hobbes: 1588-1679 Logika, retorika, szofisztika Brit filozófus, Oxfordban tanult, II. Károly tanára volt Franciaországban Bacon, Descartes és Galilei hatás A megismerésről és a megismerőképességről általában Az emberi elme tükör, az emlékezet maga a világ "Semminek nincs része, amíg nem osztották

fel; és amikor felosztják, annyi része van, ahány ízben felosztották. Azokról a járulékokról, amelyek által az egyik testet megkülönböztetjük a másiktól De corpore, Számítás vagyis logika A filozófia olyan mint a bor és a gabona: csak elszórtan fordul elő a földeken, de mind ültetés nélkül termett. A test alapfogalom, lehet természetes, mint a természeti tárgyak, mesterséges, mint az államgépezet és közbülső, mint az ember. ateista gondolkodó, Isten nem lehet a mozgató erő A természetes ész minden emberrel veleszületett; minden díszítést hivatalból visszautasít. És mivel minden tudomány első alapjai nem tetszetősek, szerénynek, száraznak és formátlannak tűnnek. Szembeszáll Descartes-tal, tagadja Isten létének bizonyíthatóságát és a velünk született eszmék tanát. Az élőlények gépek (D) Az ember önző antiszociális lény. Az ember és az állat csak a beszédképességben különbözik egymástól. Az

értelem a beszéd megértése Az ember önző lény, nincs szabad akarata A filozófia az okozatok vagy jelenségek helyes következtetés által nyert megismerése, mely ezen okozatok vagy jelenségek okainak vagy létrehozásainak megértéséből származik; és fordítva: a l ehetséges létrehozások helyes következtetés által nyert megismerése, mely az okok megértéséből fakad. A tapasztalat nem egyéb, mint emlékezés. Gondolkodni tehát nem más, mint összeadni és kivonni. Minden gondolkodás tehát az elme két műveletére: az összeadásra és a kivonásra megy vissza. Képesség; okozat megismerése a kör példáján keresztül A tudás rendeltetése a hatni tudás. Mi a filozófia haszna? Használati tárgyak előállításának mestersége, égitestek mozgása, csillagképek állása, és az idő egyes pillanatainak kiszámítása, a földkerekség feltérképezése; háború és béke okai, erkölcsfilozófia Parancsolják, hogy a helyeset tegyük; de mi a

helyes? A filozófia feladata vagy a tulajdonságokat a létrehozásból, vagy a létrehozást a tulajdonságokból kiindulva vizsgálni.; ez nem tartalmazza: Istent, az angyalokat, a természetrajzot, a politikai történetet, az olyan tudást, melyet nem az ész által szerzünk meg, tanításokat Természeti és állampolgári filozófia etika: hajlamokat és erkölcsöket tárgyalja politika: a polgárok kötelességeiről szól olyan központi hatalom kell, mely az ipart, a kereskedelmet, a tudományt fejleszti, és megakadályozza a j avak értelmetlen pazarlását. Az egyházat alárendeli az államnak Az uralkodó dönt vallási kérdésekben is. „Az ember az embernek farkasa” A szavakról; A kijelentésről; A tévedésről, a hamisságról és az álokoskodásokról; A módszerről; Elementa philosophiae (1642-1658) = A filozófia elemei; Leviatán (1651): a király világi és egyházi hatalmát vette védelmébe, anélkül, hogy egyetlen szót is szólt volna a

püspökség, vagy bármelyik püspök, vagy a hivatalos egyházi tanítás ellen 4 része: Az emberről - Az államról - A keresztény államról - A Sötétség Birodalmáról természetjog és a társadalmi szerződés fejtegetése a 2. részben Történeti elbeszélés az eretnekségről és annak büntetéséről* Szabadság és szükségszerűség " nem a bűntől vagy a szolgaságtól, vagy az erőszaktól való szabadságot érti rajta, hanem a szükségtől, a szükségszerűségtől, az elkerülhetetlenségtől és az egyvalamire determináltságtól valót." Ellentétesség szabadsága: a kikötés és a végrehajtás együttes szabadsága Hobbes: abszolút monarchia, Leviatán: az állam keletkezéséről szól, az uralkodó bármit megtehet A retorika mestersége A retorika mesterség, mégpedig a míves beszéd mestersége, mely két részre oszlik 1. A beszéd ékítésére, melyet ékesszólásnak 2. A kiejtésmód ékesítésére, melyet ékes

hangzásnak neveznek metonímia: a név megváltoztatása irónia: gunyoros beszéd A szofisztika mestersége A szofisztika az elenkhoszok (cáfolat, szofizma) vagy nem tiszta érvelések színlelt mestersége. A nem tiszta érv vagy elenkhosz olyan látszat-érv, melynek célja a megtévesztés A megtévesztés vagy a szavakban rejlik, vagy logikai hibában, mely utóbbi neve szofizma. nem mindig igaz Egyetlen pápa sem ördög. - Egyetlen ember sem ördög - Ezért egyetlen ember sem pápa Szillogizmus hibái Minden puritán keresztény. - Egyetlen püspök sem puritán - Ezért egyetlen püspök sem keresztény. Spinoza Baruch (Benedict) Spinoza 1632-1677 Hollandia legnagyobb gondolkodója, portugál eredetű zsidó kereskedő fia, az amszterdami hitközség liberális bibliaértelmezése miatt kiközösítette, szerényen élt, üvegcsiszolásból élt (tüdőbajban halt meg fiatalon). A polgári szabadságjogok (gondolkodás- és szólásszabadság) bátor hirdetője és harcosa;

determinista: elveti az akarat szabadságának tanát. Giordano Bruno és Descartes hatása a zsidófiúknak legalább 2 szakmát ki kellett tanulniuk Spinozát kiátkozták a hitközségből, elhagyta a várost, üvegcsiszolásból élt Etika a kishal megeszi a nagyhalat; köztársaság; panteista Minden változás szükségszerűen megy végbe, ha egy esemény okait nem ismerjük, akkor beszélünk véletlenről. A demokratikus köztársaságot idealizálja, erény és jog = hatalom Annyi jogom van, amekkora hatalmam. panteista: isten és világ, isten és természet azonosak; nem ismer el személyes istent. A világ, a természet mindent magába foglal, ezért nem lehet egy nem létező, világon kívüli lény teremtménye, hanem örök és végtelen. Nem ismer el egy külön anyagi és egy ettől független szellemi szubsztanciát (mint Descartes) Csak egyetlen szubsztancia létezik: isten vagy a természet, amely mindent magában foglal. Teológiai-politikai tanulmány: a v

allás keletkezésének gyökereit a f élelemben és tudatlanságban látja. A monarchikus kormányzat a vallást az emberi szolgaság leplezésére és igazolására használja fel. Etika: az emberek saját tulajdonságaikat ruházzák rá istenre 5 rész: 1. Istenről, 2 A lélek természetéről, 3 Az indulatok eredetéről és természetéről, 4 Az emberi szolgaságról, az indulatok erejéről, 5. Az értelem hatalmáról, vagyis az emberi szabadságról Spinoza: köztársaság geometriai módszerre építi fel: 8 definíció, 7 axióma, tételeket vezet le Etika (1677); Rövid tanulmány az istenről, az emberről és annak boldogságáról; Tanulmány az értelem megjavításáról (1677); Descartes filozófiájának alapelvei; Teológiai-politikai tanulmány (1670); Politikai tanulmány elvhűség, munkaszeretet Leibniz Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716) diplomata, könyvtáros, udvari történetíró, protestáns-katolikus békét kezdeményezett volna differenciál

és integrálszámítás, első számológép, szimbolikus logika alapjait lefekteti, gőzgép henger, dugattyú a test nem pusztán kiterjedés, hanem erő, szellemi valóság a világ, melyben élünk, az összes világ legjobbika észigazságok: logikai, matematikai, metafizikai tételek tényigazságok: ha n páros, akkor n+1 páratlan, hiszen 2 páros nem követheti egymást a bonyolult gondolatok egyszerűbbekre bonthatók fel a racionalizmus és az empirizmus szélsőségeinek leküzdésére törekedett Párhuzamos mozgás: Isten a teremtés kezdetekor eleve így állította be a két szubsztanciát Monadologie (1714), Teodiceai esszé Isten jóságáról (1710), Újabb vizsgálódások az emberi értelemről (1765), Metafizikai értekezések (1846) V. A felvilágosodás filozófiája a./ Az angol felvilágosodás ismeretelmélete, empirizmusa, a polgárság törekvéseinek társadalomfilozófiai kifejeződése – Locke, Berkeley, Hume A felvilágosodás Angliában: Locke, Hume

- angol forradalom 1640-649 utáni demokratizálódó állami berendezkedés, teológia és filozófia elkülönül egymástól, gondolatszabadság, természettudományok tisztelete Németország: babonák, vallási előítéletek elleni támadás, gondolkodás és az érzelmek szabadsága iránti vágy Gotthold Ephraim Lessing (1729-1781), Nagy Frigyes porosz király (uralk.1740-1786) Franciaország: Pierre Bayle (1647-1706) készítette elő - Történeti és kritikai lexikon; Francia Enciklopédia 1751-1772, 28 kötet abszolutizmus John Locke 1632-1704 Brit empirikus filozófus, Oxfordban tanult, sok időt tölt Hollandiában; barátja Boyle (vegyész) és Newton Értekezés az emberi értelemről (1690), A kereszténység ésszerűsége (1695), Két értekezés a kormányzatról (1696) A tapasztalat elsődleges, nincsenek velünk született eszmék tiszta lap = tabula rasa: az elménk születésünkkor üres, a tapasztalás írja tele tudással. Külső tapasztalás az

érzékelés, a belső tapasztalat a reflexió, ez az elmének önmagára figyelése. kiterjedés, alak, mozgás, áthatolhatatlanság – elsődleges tulajdonságok szín, hang, szag, íz – másodlagos tulajdonságok – érzékeléstől függetlenül nincsenek 4 részből áll: 1. Nincsenek sem velünk született elvek, sem ideák; 2 Az ideákról; 3 A szavakról; 4. A tudásról és a véleményről elsődleges (kvantitatív) tulajdonságok objektívek; a másodlagos érzetminőségek szubjektívek az alkotmányos monarchia híve, a király felelősségre vonható semmi sincs az értelemben, ami ne lett volna előzőleg az érzelemben Locke: alkotmányos monarchia, megoszlik a hatalom: ha az uralkodó nem tartja be, a nép leválthatja, ellenszegülhet; szenzualista, érzékelés végrehajtó-törvényhozó, ősállapot, béke, szabadság, a liberalizmus előfutára fontos az ismeret elmélete: tiszta lappal születünk tabula rasa Locke még nem tudhatta, hogy vannak

hanghullámok George Berkeley 1685-1753 Ír származású brit empirikus; Dublinban tanult, házi lelkész volt Franciaországban és Itáliában, járt Amerikában is; hazájában püspök lett Locke tanításának folytatója, fölösleges és értelmetlen dolog föltételezni anyagi szubsztanciák létezésé, hiszen a tulajdonságok nélküli anyagról nincs semmiféle benyomásunk. Tehát az ideák csak az elmében vannak jelen. (ezzel nem tagadja a külvilág létezését! -ezt hitték) „esse est percipi” létezni annyi, mint érzékeltnek lenni, nincs objektív létezés, csak észleltség Az érzeteket okozatoknak tekintette, melyből az okság elve alapján következtetett vissza Istenre mint okra. Értekezés a látás új elméletéről (1709); Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről (1710); Hülasz (anyag) és Philonusz (ész) három párbeszéde (1713) - az érzékelhető tulajdonságok és kiváltó okaik különböznek egymástól. Pl hallani a hangot

halljuk és nem a hang okát. - Az érzékelhető tulajdonságoknak ezért nem tulajdoníthatunk az elménken kívüli létezést. Az égési fájdalmat az izzó test melege okozza - Ideáink konkrétak. David Hume 1711-1776 Angol polgári filozófus, politikailag konzervatív, monarchista érzelmű, történelemmel és közgazdaságtannal is foglalkozott; Edinburgh-ban végzett, később itt könyvtáros Empirizmus agnosztikus idealista: minden ismeretünk végső forrása a tapasztalat, de nem lehet tudni, honnan ered a tapasztalat, mi az érzetek forrása. Az emberi elme a tapasztalat hatásait nem tudja túllépni. Benyomások és eszmék Tökéletes bizonyosságot csupán a matematikai ismeretek nyújtanak. Tagadta a szubsztancia létezését, de amellett érvelt, hogy az oksági viszony és a megismerő Én létezésének föltevésére is csak a megszokás visz bennünket. Az oksági viszony és az Én létezése mellett nem tudunk filozófiai érveket fölhozni. Az okságról

szóló tanítása Kantra is nagy hatást gyakorolt: nem tudunk szükségszerű kapcsolatot kimutatni az ok é s okozat között. Ezért nem bizonyításon, hanem észérveken alapul az a meggyőződésünk, hogy az ismert okokat a jövőben is az ismert okozatok fogják követni. Hit: megszokáson alapul Nem a szélsőséges, hanem a mérsékelt szkepticizmus a helyes álláspont. "Addig, míg nem tudunk kielégítő módon számot adni arról, hogy ezer tapasztalat után miért hisszük, hogy a kő le fog esni, vagy a tűz égni fog: szerezhetünk-e valaha kielégítő véleményt a világ eredetéről, vagy arról, hogy a természet öröktől fogva milyen volt és örökké milyen lesz?" A teológia dogmáit bizonyíthatatlanoknak tartja Értekezés az emberi természetről: 1. Az értelemről; 2 A szenvedélyekről; 3 Az erkölcsről Értekezés az emberi természetről (1738-1740); Erkölcsi, politikai és irodalmi esszék (17411742); Tanulmány az emberi

értelemről(1748); Vizsgálódások az erkölcs alapelveiről (1751); Politikai értekezések (1752); Anglia története; A vallás természetes története (1755), Párbeszédek a természetes vallásról (178x) b./ A francia felvilágosodás történelmi szerepe, a filozófiai gondolkodás sokszínűsége, természet filozófiai, társadalomelméleti etikai gondolatai, valláshoz való viszonya Voltaire, Montesquieu, enciklopedisták, Rousseau Franciaország: Pierre Bayle (1647-1706) készítette elő - Történeti és kritikai lexikon; Francia Enciklopédia 1751-1772, 28 kötet abszolutizmus Enciklopedisták: Denis Diderot (1713-1784); Jean DAlambert (1717-1783), Voltaire (16941778), Charles Montesquieu (1689-1755), Jen-Jacques Rousseau (1712-1778), Julien Offray de la Mettrie (1709-1751), Claude Adrien Helvetius (1715-1771), Dietrich von H olbach (1723-1789) Kétségbevonták az egyház létjogosultságát, deizmust hirdettek: Istent a mindenség ősokának, de nem

gondviselőjének tartották. Voltaire 1694-1778 Francois-Marie Aronet nem a vallás, hanem a papság ellen volt, Istent is elfogadta egy barátnőjéről: "Nagyszerű ember volt, csak kár, hogy nő" Párizsban született, jómódú, művelt, nagypolgári családban 1745.Párizs; 1750 Poroszország, Potsdam; svájci Ferneyben telepszik le jezsuitáknál tanult, kényelmes, fényűző életet élt, 1726. megbotozták, Bastille-ba zárták, Angliába száműzték: fejlettebb társadalom: elveti a türelmetlenséget, elősegíti a nép boldogulását - rendíthetetlen hit a haladásban, az értelem erejében -> harc a zsarnok ellen bizonyítás nélkül nem hisz el semmit hat rá Locke szenzualizmusa: a megfigyelésekből hogy jutunk el az általánoshoz a környezet, melyben élünk, meghatározza gondolkodásunkat Metafizikai értkezés (1734), Filozófiai ábécé (1764), A Biblia végre magyaráztatik (1776) Candide (1744) „A munka arra jó, hogy messze tartson

tőlünk 3 nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget.” Charles de Montesquieu (1689-1755): a törvényhozó, a végrehajtó hatalom és a független bíróság szétválasztását akarta kereskedő, jogász, történész, báró, a parlament elnöke; deista Perzsa levelek (1721), Törvények szellem (1758) Bírálja az abszolutizmust és az egyházat, magasztalja az alkotmányos monarchiát Az államformák létrejöttét a földrajzi környezet (éghajlat, felszín, terület nagysága, tengertől való távolság) határozza meg. Az iparosok szabadságszeretők Más szokások, vallások, erkölcsök Elítéli a zsarnokságot, amelyben a félelem a mozgató erő ENCIKLOPÉDISTÁK Denis Diderot 1713-1784 a francia Enciklopédia szerkesztője, iparos családból származott, papnak szánták kezdetben deista felfogású, a teológiát támadja az élőlények képesek viselkedésüket megváltoztatni és a körülményekhez alkalmazkodni. a tudomány és az ipar kapcsolatát

sürgeti kezdetben híve a felvilágosult uralkodó eszméjének, de II. Katalinnál látja a felülről való változtatását szeretné a népet felemelni: lassú változás, írtózik a forradalomtól, később rájön, hogy csak a forradalom segíthet A megismerésre vonatkozó nézeteiben Locke materialista felfogásához kapcsolódik, és határozottan bírálja Berkeley szubjektív idealista tanait. Az elmélet és a gyakorlat, a tudomány és az ipar szoros kapcsolatáért száll síkra. Filozófiai gondolatok (1746); Levél a vakokról (1749); Gondolatok a természet értelmezéséről (1754); Értekezés a festőművészetről (1761); DAlambert és Diderot beszélgetése, DAlambert álma (1769); Filozófiai elvek az anyagról és a mozgásról (1770); A drámaköltészetről (1771); Színészparadoxon (1773); Helvetius "Az emberről" című könyvének módszeres megcáfolása (1773-1774); A fiziológia elemei (1774-80); Rameau unokaöccse (1762-1779) Julien de la

Mettrie (1690-1757) orvos Claude Adrien Helvetius (1715-1771) gyönyör keresése, fájdalom kerülése Paul Heinrich Dietrich Holbach 1723-1789 Német arisztokrata, Enciklopédista, kémiával foglalkozott főként, francia materializmus képviselője, sok teológia- és egyházellenes röpiratot készített A leleplezett kereszténység (1756) A természet rendszere; A természet és erkölcsi világ törvényei (1770), Természetes politika, avagy értekezés a kormányzat igazi alapelveiről (1773); Az erkölcs uralma, avagy az erkölcsön alapuló kormányzat (1776), Zsebteológia, Leleplezett kereszténység (1756) A világegyetemben a m ozgó anyagon kívül semmi sincs. Az anyag nem tehetetlen tömeg, hanem elidegeníthetetlen, lényegéből fakadó tulajdonsága a mozgás. Ezért felesleges a mozgás okát az anyagi világon kívül keresni. "Vagyis hozzánk viszonyítva anyag minden, ami valamely módon érzékszerveinkre hat, az anyagnak tulajdonított különféle

tulajdonságok pedig azokon a benyomásokon vagy különféle változásokon alapulnak, amelyeket az anyagok bennünk keltenek." A világ valamennyi jelensége a mechanika törvényszerűségeinek engedelmeskedik. E törvények közül a tehetetlenség, a vonzás és a taszítás a legalapvetőbbek A fizikai világ az egyetlen világ, ennek vagyunk mi, emberek is a részei, nincs természetfeletti világ, nincs anyagtalan lélek, az ember csak annyiban és azért boldogtalan, amennyiben nem ismeri a természetet. Részben a külső természetet, részben a saját természetét. Az anyag hatni tud érzékszerveinkre, a mozgás nem választható el tőle, a mechanika törvényeinek örök körforgása az élőlények és élettelenek legfőbb állomásai Az emberek viselkedéseit a k örnyezet hatásaival magyarázza. Függetleníti az erkölcsöt a vallástól. Az életörömöt hirdeti, rehabilitálja a szenvedélyt, mely nélkül nincs nagy tett Értelmes önzés: mindenki a

saját érdekeit akarja érvénysíteni Ateistaként bírálja a hagyományos teológiát, a deizmust és a panteizmust. Jean-Jacques Rousseau 1712-1778 Genfben született kispolgári családban, apja órásmester, ő tanította; nevelő, lakáj, kottamásoló, zeneszerző is volt 1741. Párizs enciklopedistákkal barátkozott, 20 mesterséget próbált ki Társadalmi szerződés 1762 A társadalmi szerződés eredete; a főhatalom, az általános akarat; kormányzat; kormányzati ügyek intézésének módja Rousseau: társadalom hatalma, népszuverenitás hogyan nyerheti vissza az ember régi szabadságát a fejlett társadalomban? népfelség elve fejedelem: védje meg a népet, uralkodó a hatalmát a néptől nyeri ha a szerződés előnytelen, fel kell bontani, újat kell kötni Hobbes: a polgárok lemondanak jogaikról az uralkodó javára, akit nem vonhatnak felelősségre Locke: a szerződés az uralkodót és a népet is köti a gyerek nem kicsinyített felnőtt, legyen

gyerekként is boldog egyéniség szabad kibontakoztatása deista: A polgári hitvallás fejezete: az emberi lélek halhatatlan, az akarat szabad, az erkölcs törvényei bele vannak írva az emberi szívbe, az erény a túlvilágon elnyeri méltó jutalmát Értekezés a tudományokról és a művészetekről 1750. dijoni akadémia pályázatára: használt-e a tudományok és a művészetek fejlődése az emberi erkölcsnek? a kultúra a civilizáció megrontotta az erkölcsöt, vissza kell térni az ősi, természetes és romlatlan állapotokhoz. Az ember természeténél fogva jó Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól 1755. élni akarás, minden ember egyenlő és szabad, magántulajdon, munka, rabszolgaság, nyomor magántulajdon: ez az enyém: bekerített földdarab; szegények-vagyonosok ellentéte, politikai hatalom, zsarnokság Emile 1762. természeti vallásról szóló fejtegetések -> menekült Rousseau Émile (1762; avagy a

nevelésről); A társadalmi szerződésről: a politikai jog elvei (1762); Az emberek közti egyenlőtlenség eredetésől és alapjairól (1755); Júlia vagy az új Heloise (1761); Vallomások (1770) VI. A klasszikus német filozófia Kant a megismerés kérdéseinek új megközelítéséről, az etika megalapozása Immanuel Kant (1724-1804) német filozófia és esztétika legnagyobb gondolkodója, Königsbergben született, matematikát, fizikát, filozófiát és teológiát tanult, házitanító volt, később magántanár az egyetemen (természetjog, fizikai földrajz, ásványtan, pedagógia, matematika) szigorú napirend szerint élt, a 15 km-re levő tengert nem látta egyszer sem Kant königsbergi remete (Kalinyingrád) mélyen gondolkodó: megismerés, erkölcs napi rend szerint élt: korán kelt, sétált minden nap teljes életét erre áldozta, nem volt családja sem csillagos ég, megismerés erkölcsi törvény, csillagos ég rejtelmei ideák, eszmék: elsődleges

objektív (búzaszem: nagyság, alak, súly); másodlagos szubjektív dolgok (hang, szín, íz) autonómiák, megismerés, új módon közelíti meg kopernikuszi fordulatok - heliocentrikus világkép a dolgok hogy vannak ránk, nem pedig mi a dolgokra megismerésből kell kiindulni a megismerés fokozatai: - érzékelés - értelem, képzet összerakja - ész megfogalmazza az elveket Az ész akadályokba, autonómiákba ütközik Isten léte, a világ véges-végtelen, szabadság-szükségszerűség csak a jelenségvilág megismerhető transzcendentális filozófia a lényeg világát a maga teljességében nem tudjuk feltárni etika: kategorikus imperativusz: feltétlen parancs cselekedj úgy. erkölcsöt az erkölcsért tegyük jót tett barátjával, de önös érdekből, lelkifurdalása lett Ne tégy olyat másnak, mit magadnak nem akarnál az embert célnak kell tekinteni apriori: tapasztalatot megelőző, tér és idő alatt, rendelkezésünkre áll; az erkölcs is adott Az ég

általános természettörténete és elmélete (1755) őskód hipotézis a Naprendszer kialakulására A Naprendszer kialakulását úgy ábrázolja, mint természettörténeti folyamatot, amely a mechanika törvényei szerint ment végbe Hume (angol empiristák) hatnak rá Az ember azt a rendet ismeri meg a természetben, amelyet önmaga helyezett bele Analitikus ismeretek: fogalmi elemzés, „Minden test kiterjedt”, a kijelentés állítmányát tartalmazza az alany és belőle elemzéssel mintegy előállítható. Szintetikus állítások: ismeretbővítő hatásúak, a kijelentés alanya nem tartalmazza az állítmányt „Minden test súlyos” Priori szintetikus ítéletek: szükségképpen egyetemes jellegűek, és ismeretnövelők is 7+5=12 ujjainkkal és számjegyekkel is szemléltethető a gondolkodás rendező elvei: 12 kategória, 4 osztály mennyiségi kategóriák: egység, sokaság, mindenség; minőségi kategóriák: valóság, valótlanság, korlátozás;

viszony-kategóriák: szubsztancia, okság, kölcsönhatás; modalitások (módozatok): lehetőség, meglét, szükségszerűség ezek üres formák, melyeket a szemlélet tölt meg tartalommal A tudomány tételei úgy jönnek létre, hogy a k ategóriákat alkalmazzuk a t apasztalat adatára. Azt az elrendezést nevezi Kant transzcendentális dedukciónak (levezetésnek). A tudományok nem a valóságban meglévő szabályszerűségeket fejezik ki törvények formájában, hanem az értelem visz rendet a valóság jelenségeibe. pszichológiai eszme: a gondolkodó alany egysége lélek kozmológiai eszme: a világot alkotó jelenségek egysége világ teológiai eszme: a gondolkodás valamennyi tárgyának feltétlen egysége Isten ízlésítélet: nem az érzéki szemléleten és nem is a tiszta ésszerűségen alapul, hanem a képzelőerőn elismeri, hogy a világra vonatkozó valamennyi ismeretünk a tapasztalattal kezdődik. Mi teszi lehetővé magát a tapasztalatot? Az emberi

megismerőképességnek miféle szerkezete az, amely számunkra a világnak éppen ilyen tapasztalati ismeretét teszi lehetővé? Megismerő képességünknek az a szerkezete, amelyre a k anti kérdés irányul, létezését tekintve független kell, hogy legyen a tapasztalattól, és meg kell előznie a tapasztalatot. Tehát a világra vonatkozó ismereteinknek azok az összetevői, melyek nem a külvilágból, hanem megismerő képességünk szerkezetéből erednek, ugyanilyen természetűek. A tapasztalattól független és az azt megelőző ismeretet priori ismeretnek nevezzük. Ez a filozófia kopernikuszi fordulata érdeknélküliség problémáját felvetette; vizsgálta azokat a határokat, melyek között a szépség elhelyezkedik. A szépet elválasztotta a kellemestől, a jótól és az igaztól; megkülönböztette a "tiszta" és "függő" szépséget a művészetben. Természettudományos problémák: kozmogóniai hipotézise a Naprendszer

kialakulásáról és a Föld keletkezéséről, melyet a bolygórendszer és a Föld öntörvényű, természetes fejlődésének materialista gondolata hatott át; több engedményt tett a vallásnak és a teológiának emberi megismerés elemzése, határainak megállapítása a megismerés forrása empirikus anyag: a rendezetlen, kaotikus, egyedi és véletlen érzetek a megismerés nyersanyagát alkotják. Az igazi tudás azonban mind a matematikában, mind az elméleti természettudományokban csak az általános, az egyetemes, a szükségszerű lehet. Az igazi megismerésnek ezt az általános, egyetemes és szükségszerű jellegét az a priori (tapasztalattól független és azt megelőző) szemléleti formák (tér, idő) és logikai kategóriák (okság, kölcsönhatás, szükségszerűség) képesek biztosítani. A megismerés igazi tárgyát a megismerő tudat önmaga hozza létre. A megismerési folyamat során tehát a tudat nem az objektív világot tükrözi, hanem

önmagához igazítja a jelenségeket, a megismerés alanya teremti meg a megismerés tárgyát, melyre az igazi megismerés irányul. szubjektív idealista kísérletet tett az empirizmus és a racionalizmus ellentétének áthidalására. Hatott rá a francia és angol felvilágosodás. Megtartotta az isten létének, a szabad akaratnak, az egyéni élet halhatatlanságának eszméit, mint nem bizonyítható pusztulátumokat (feltevéseket). Ez nagyfokú következetlenség volt Az ítélőerő kritikája 1790; A tiszta ész kritikája (1781- ismeretelmélete); A gyakorlati ész kritikája (1788- etikai rendszerének kifejtése); Az ítéleterő kritikája (1790- esztétika, szerves természetben uralkodó célszerűség), Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1786), A vallás a puszta ész határain belül (1793), Az érzékelhető és értelemmel felfogható világ formája és alapelvei (1770) tanári székfoglalója FOGALMAK absztrakció: a megismerés egyik

mozzanata, formája, gondolati elvonatkoztatás a tárgyak bizonyos tulajdonságaitól, viszonyaitól és ugyanakkor egy vagy több tulajdonság, illetve viszony kiemelése. adekvát: valaminek megfelelő, egyenértékű agnoszticizmus: filozófiai felfogás, mely tagadja az objektív világ megbízható megismerésének elvi lehetőségét, a valósággal adekvált ismeretek létezését. D Hume, I Kant akarat: tágabb értelemben minden céltudatos cselekvés, szűkebb értelemben csak céltudatos cselekvés, mely külső vagy belső akadályok legyőzése után jön létre akarat szabadság: az ember azon képessége, mellyel maga határozza meg, hogy cselekedjék-e, illetve miként cselekedjék ambivalencia: kettősség, ellentétes érzelmi állapot anyag: materialista filozófia alapkategóriája, az emberi tudattól függetlenül létező objektív valóság megjelölésére szolgáló filozófia absztrakció anomália: rendellenesség ateizmus: a természetfelettibe

(szellemekbe, istenekbe, túlvilágba) vetett hit tagadója, mindenféle vallás tagadója axióma: valamely tudományos elmélet olyan tétele, melyet mint kiinduló, az adott elméletben nem bizonyított tételt használunk fel, s ebből a tételből vezetjük le az elmélet összes többi tételét bizonyítás: a formális logikában olyan eljárás, melynek célja valamely gondolat igaz voltának igazolása cél: a tudatos cselekvés eredményének eszmei előképe az emberi tudatban; az ember akarati tevékenységének jellemző vezérlő motívuma. Mint ilyen a cselekvés szabályozója, áthatja az ember tevékenységét, gyakorlatát, annak mintegy belső törvényévé válik. deduktív. Tudományos elmélet felépítésének az a m ódja, melynek specifikus sajátossága a deduktív következtetés kizárólagos alkalmazása. Dedukción a logika szabályai szerinti szükségszerű jellegű bizonyítás vagy állítások (konklúzió) levezetését értjük egy vagy több

állításból. deizmus: vallási-filozófiai irányzat, mely elismeri Isten létezését a világ személytelen ősokaként, azonban tagadja Isten szükségességét a világ irányítójaként; a világ miután megteremtetett saját törvényeit követi. demokrácia: a hatalom egyik formája, mely hivatalosan kinyilvánítja a többség uralmának, az állampolgárok szabadsága és egyenjogúsága elismerésének elvét determinizmus: a t ermészeti, társadalmi és pszichikus jelenségek egyetemes meghatározottságáról kialakult felfogás. dialektika: általános filozófiai elmélet és módszer, amely modern, materialista formájában a dialektikus materializmus szerves része. A külső világ az emberi gondolkodás mozgásának általános törvényeiről szóló tudomány. Alapgondolata, hogy a világot nem mint a kész dolgok összességét, hanem mint folyamatok összességét kell felfogni, amelyben a látszólag stabil dolgok a létezés és az elmúlás szakadatlan

változásán mennek át. E s zakadatlan változás törvényszerűségei: - a már megtett fokokat magasabb szinten ismétlő fejlődés a tagadás tagadása, - a fokozatosság megszakadása a mennyiségnek a minőségbe történő átcsapása és a fejlődést előrehajtó sok belső impulzus, amelyet valamely adott testre, vagy valamely adott jelenség keretei között, vagy valamely adott társadalmon belül ható különböző erők és tendenciák ellentmondása, összeütközése ad – az ellentétek harca és egysége dialektikus materializmus: tudományos filozófiai nézet, a marxizmus filozófiai alapja diszciplina: fegyelem, fegyelmezettség, rend dogmatizmus: az elméleti és politikai problémák történelmietlen és elvont szemléleti módja.A problémák vizsgálatában és megoldásában nem vesz tudomást a hely és az idő körülményeirő, ezért a metafizikus módszer egyik válfaja. dualizmus: az a felfogás, amelyik a létet 2 ellentétes és egymásból nem

levezethető princípiummal, a szellemivel és az anyagival magyarázza. E k ét elv szembeállítása az idealizmusba torkollik, mert rendszerint magát a szellem és az anyag antitézisét is a szellemből kiindulva ábrázolja, mint a szellemnek az anyaggal vívott harcát, amelyben a szellemnek kell győznie. egoizmus: életelv és erkölcsi tulajdonság, mely az embert a társadalomhoz és a többi emberhez való viszonya szempontjából jellemzi, lényege, hogy az ember magatartása során csak a s aját érdekeit követi, nincs tekintettel a társadalom és környezete érdekeire egyes: valamely adott minőségű, térben és időben korlátozott test, dolog, dologi rendszer, melyet mind önmagában, mind a világ egészéhez való viszonyát tekintve minőségi meghatározottsága alapján tekintünk. Az egyes az adott minőség mennyiségi osztásának határa Az egyes nem más, mint a minőség meghatározottsága, önmagán belül, vagyis az ugyanolyan minőségű

dolgokkal való egyneműsége. ellentét: az ellentmondás egyik oldalát, illetve egyik magasabb szakaszát kifejező filozófiai kategória empirizmus: ismeretelméleti irányzat, amely az ér zéki tapasztalatot tartja a tudás egyetlen forrásának, azt állítva, hogy minden ismeretünket a tapasztalat alapozza meg. etika: az egyik legrégebbi diszciplina, tárgya az erkölcs erkölcs: morál: a társadalmi tudat egyik formája, társadalmi képződmény, amely az emberi magatartás szabályozásának funkcióját tölti be a társadalmi élet valamennyi területére kiterjedő érvénnyel. érzelem: lelki jelenség, melyben az embernek a környező valósághoz és önmagához való viszonya sajátos módon, élményszerűen tükröződik. – emíció fatalizmus: az a t anítás, mely szerint az ember életét és a történelem menetét az emberen kívülálló ellenállhatatlan hatalom, a végzet határozza meg felvilágosodás: társadalmi-politikai és ideológiai áramlat,

melynek képviselői a fennálló társadalom hibáinak kiküszöbölésére, erkölcsének, szokásainak és politikájának megváltoztatására törekedtek, fennkölt eszmék, mint tudományos ismeretek terjesztése lévén. A társadalmi visszásságokat, vétkeket az emberek tudatlanságával magyarázták, nem ismerik saját természetüket. Tanításukkal a társadalom valamennyi osztályához és rétegéhez, elsősorban a hatalmon lévőkhöz fordultak. fétisizmus: társadalmi (vallásos) viszony és ennek megfelelő felfogás, amely azonosítja a tárgya társadalmi funkcióját annak természeti sajátosságaival. gondolkodás: az emberi megismerés legmagasabb foka, az objektív valóság lényegi tulajdonságai, összefüggései és viszonyai eszmei visszatükrözésének folyamata. humanizmus: az emberi méltóság iránti tisztelet, az emberek javáról, sokoldalú fejlődésükről, a társadalmi élet kedvező feltételeinek megteremtéséről való gondoskodást

kifejező nézetek összessége. Mint önálló eszmeáramlat a reneszánsz korában alakult ki idealizmus: filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésének megoldásában abból indul ki, hogy a szellem, az eszme, a tudat elsődleges, és az anyag a természet, a lét, az objektív valóság a másodlagos mind ontológiai, mind ismeretelméleti vonatkozásában. Az idealizmus kialakulásának lehetősége a társadalmi lét és az emberi megismerés bonyolultságában gyökerezik. Ennek értelmében megkülönböztetjük az idealizmus ismeretelméleti, és társadalmi forrásait. Az idealizmus ismeretelméleti forrásai magának a megismerési folyamatnak néhány lényeges sajátosságában gyökereznek. indukció: a logikában a következtetés egyik fajtája, szélesebb értelemben kutatási módszer. Következtetés az egyből az általánosra. intuíció: képesség az igazság előzetes logikai okfejtés nélküli, közvetlen, élményszerű felismerésére ismeret

elmélet. A filozófia része, mely a megismerés természetének és lehetőségeinek, az ismeret valósághoz való viszonyának problémáit, a megismerés általános előfeltételeit, illetve hitelességének az igazságnak kritériumait tanulmányozza. képzelet: az emberi pszichikumnak az a képessége, hogy új, érzéki vagy gondolati képeket alkot a valóságból merített benyomások alapján. A képzelet anyagánál például emlékképek, képzetek és aktuális észleleti képmások szolgálnak. képzet: a valóság tárgyainak és jelenségeinek érzéki és szemléleti, általánosított képe, melyet az ember tudatában akkor is megőrizhet és felidézhet, amikor e tárgyak és jelenségek közvetlenül nem hatnak érzékszerveinkre. Az ember azt rögzíti és őrzi meg képzeteiben, amit objektíve, gyakorlati tevékenysége révén megismert. kereszténység: világvallás, népi, nyelvi, politikai kapcsolatoktól független, ország- és államhatárok felett

álló vallási közösség, melynek tagjait az egyéni döntés alapján elfogadott közös hit és az azonos szertartások kapcsolják össze, amelyek egyetemes igénnyel lépnek fel, az egész emberiségnek üdvösséget ígérve. konklúzió: következtetés, végső eredmény materializmus: filozófiai irányzat, mely a filozófia alapkérdésében abból indul ki, hogy az anyag, a természeti-társadalmi objektív lét az objektív valóság az elsődleges, és a tudat, a gondolkodás az anyag által meghatározott mágia: az ősi vallás egyik formája, amely azon alapszik, hogy az ősközösségi ember sok, számára ismeretlen, érthetetlenjelenséget mágikus erők működésének tulajdonított. Olyan rítusok összességében jut kifejezésre, amelyek célja befolyást gyakorolni emberekre, állatokra, szellemekre, stb. Az ősközösségi mágiában felismerhető az a speciális gondolkodásforma, amelynél az ember még nem ismeri a dolgok minőségi különbségeit, s

ezért valamely jelenség vagy dolog tulajdonságait átviszi bármelyik másikra. megismerés: a valóság gondolati visszatükrözésének és reprodukálásának a társadalom fejlődéstörvényei által meghatározott és a gyakorlattal szorosan összefüggő folyamata, amelynek célja az objektív igazság feltárása. A megismerési folyamat során tudatosodik bennünk a külvilág, ismereteket, fogalmakat nyerünk a reális jelenségekről, amelyeket a gyakorlati tevékenységünkben a v ilág megváltoztatására, a t ermészet emberi szükségleteknek megfelelő átalakítására alkalmazzuk. mitológia: a valóság fantasztikus visszatükröződése az ősi tudatban, amely kezdetben szájhagyomány útján terjedt . A mitológia a történelem korai szakaszában keletkezett elbeszélés, melynek fantasztikus képei (istenek, emberfeletti hősök) a természet és a társadalom különféle jelenségeinek általánosítására és magyarázatára voltak kísérletek. A

mitológia sajátos megnyilvánulási formája az ókori társadalom világnézetének. Minthogy természet feletti lényekről alkotott képzeteket tartalmaz, vallásos elemeket foglal magában. A mitológiában kifejezésre jutnak emellett az ember erkölcsi nézetei és a valósághoz való esztétikai viszonya is. monizmus: minden létezőt egyetlen princípiumra visszavezető filozófiai elmélet mozgás: az anyag legfontosabb attribútuma, létezési módja. A mozgás felöleli a természetben és társadalomban végbemenő összes folyamatot. A legtágabb értelemben a mozgás nem más, mint az anyagi objektumok változása általában, azok mindig és mindenütt jelenlevő kölcsönhatása. nominalizmus: középkori filozófiai irányzat, mely az általános fogalmakat csupán az egyedi tárgyak neveinek tekintette. objektum: a szubjektum tárgyi jellegű gyakorlati és szellemi, megismerő tevékenységének a tárgya, az a mi a szubjektumon kívül van, s vele szemben áll

ontológiai öntudat: az ember kiemelkedése az objektív világba; a világhoz való viszonyának és önmagának mint személyiségnek tudatosítása, melynek során tevékenységét, gondolatait, érzéseit, kívánságait és érdekeit felismeri és tudatosítja. ösztön: pszichikus tevékenység formája, a viselkedés egyik típusa panteizmus: filozófiai tan, mely Istent személytelen princípiumnak tekinti, ez a princípium nem a természet határain túl létezik, hanem azonos a természettel. A panteizmus tehát feloldja istent a természetben, s elveti a természetfeletti princípiumot politika: az osztályok, nemzetek és más szociális csoportok közötti viszonyokkal összefüggő tevékenységi szféra, amelynek központjában az államhatalom áll pluralizmus: minden létező egyenértékű, egymástól elszigetelt, egységes alapelvre vissza nem vezethető szubsztanciák sokaságából áll ( a monizmus ellentéte) predesztináció: keresztény, vallási

tanítás, mely szerint Isten öröktől fogva, tévedhetetlenül és megváltoztathatatlanul meghatározza az ember túlvilági sorsát princípium: alapok, ősok, végok prognosztika: különböző folyamatok fejlődési perspektíváinak meghatározása múltbéli és jelenlegi állapotuk adatainak elemzése alapján pszichikum: az ún. l elki jelenségek összessége, a szubjektum és az objektum közötti sajátos kölcsönhatás terméke és eszköze racionalizmus: ismeretelméleti felfogás, mely szerint az általánosság és a szükségszerűség nem vezethető le a tapasztalatból és annak általánosításából, hanem csak az észből meríthetők, mégpedig vagy az ész veleszületett fogalmaiból vagy csupán az ész képességeként, előfeltevéseiként létező fogalmakból realizmus: a középkori skolasztika egyik irányzata, mely szerint az általános fogalmak reálisan léteznek, és megelőzik az egyes dolgokat. skolasztika: középkori iskola filozófia,

melynek képviselői a vallásos világnézet elméleti megalapozásán fáradoztak. A skolasztika filozófiai alapját az ókori filozófia eszméi alkották, melyeket átértelmeztek személyiség: az emberi individum mint a társadalmi fejlődés terméke és része, a munkatevékenység, a társadalmi érintkezés és a megismerő tevékenység szubjektuma, akit döntően a társadalom konkrét történelmi létfeltételéig határai formálnak azzá, ami szenzualizmus: ismeretelméleti irányzat, mely szerint a megismerés egyetlen forrását az érzékek alkotják. Ha az érzeteket az objektív valóság tükröződéseként fogja fel, akkor a következetes szenzualizmus meghatározott feltételek mellett a materializmushoz vezet (Helvetius, Holbach), de ha az érzetet csak szubjektívnak tekinti, amely mögött nincs semmi, vagy csupán megismerhetetlen van, akkor a szenzualizmus szubjektív idealizmusba torkollik (Hume, Kant) szintézis: valamely anyagnak, jelenségcsoportnak

rendezett, egységes egészbe foglalása szkepticizmus: filozófiai koncepció, mely kételkedik az objektív valóság megismerésének lehetőségében szolipszizmus: szubjektív idealista elméletek konzekvenciája, mely szerint egyedül az ember és tudata létezik, az objektív világ pedig, beleértve a többi embert is, csak az egyén tudatában létezik. Ebben minden szubjektív szubjektum: -on a tevékeny és megismerő, tudattal és akarattal bíró embert értjük szubsztancia: minden létező változatlan ősalapja, önálló létező, a tulajdonságok alapja és hordozója teleológia: a természet összes jelenségeinek célszerűségéről, célirányosságáról szóló filozófiai tan tudat: az objektív világ visszatükrözése az emberi agyban; az agy legmagasabb rendű, csakis az emberre jellemző funkciója, melynek lényege, hogy célszerűen visszatükrözi a külvilágban lévő tárgyak, folyamatok objektív tulajdonságait és kapcsolatait.

transzcendentális: tapasztalaton túli utópia: seholsincsország, képzeletbeli sziget, ahol a Mórus által leírt ideális, egyenlőségen alapuló társadalom megvalósul. visszatükrözés: az ismeretelmélet, különösen a materialista ismeretelmélet egyik alapfogalma, mely primer módon a belső tudattartalmak és a külső, külvilágban levő jelenségek, hatások közötti megismerésbeli viszony jelölésére szolgál. arche: a valóság egységét biztosító őselv hülozoizmis: az élőlényeknek lelke van (Thalész) regressus ad infinitum: végtelen visszakövetkeztetés Peri Füzeosz: A Természetről, Anaximandrosz műve aperion: létező dolgok őselve, Anaximandrosz aer: levegő panteizmus: Isten=természet, természet felett álló Istent nem ismer el doxa: vélekedés szerű ismeret tautológia: logikai azonosság reductio ad absurdum: közvetett érvelő aporia: feloldhatatlan ellentmondás dialektika: vitatkozás művészete mübrisz: önzés philosztész:

szeretet neikosz: gyűlölet aszebeia: istentelenség szperma: csíra homoiomeria: hasonmás nousz: rendező elv reveláció: kinyilatkoztatás gelaszinosz: nevető enthümia: lélek derűje demiurgosz: világlélek anamneszisz: visszaemlékezés kozmosz: elrendezés, szerkezet, a mindenség szerkezete deizmus: a teremtő Isten félrevonul teizmus: Istent elfogadja A filozófia fejlődése, fontosabb szereplői ÓKOR - preszokratikus (Szókrátész előtti) Thalész: víz Anaximandrosz: aperion a Milétoszi iskola tagjai Anaximenész: levegő, szél Pithagorász és követői: számok Xenophanész Zenon Elea-iak Parmenidész Herakleitosz: tűz Empedoklész: föld, tűz, víz, levegő Anaxagorasz: homoiméria Demokritos: atom plurálisok = sokelvűek, materialisták - athéni filozófia (anyaország) Szókrátész Platón: idea, eszme Arisztotelész - a hellenizmus filozófiája (görög-római hatás) epikureizmus (Epikurosz) Carpe Diem, mulatozás sztoicizmus tarka oszlopcsarnokban

tanácskoztak, beletörődés szkepticizmus ítéletalkotás, nem döntünk helyesen, nem ismerjük az igazságot új-platonizmus KÖZÉPKOR - patrisztika 2. századtól - 8-9 századig egyházatyák kora közösséghez kapcsolódás, szeretet paganeusok: (pogányok) ragaszkodtak a régi értékekhez, hagyományokhoz kereszténység terjesztése Augustinus (Szent Ágoston) - skolasztika 9. századtól 15 század elejéig XIII. század Aquinói Szent Tamás XI. sz Anselmus (canterburry) ontológiai istenérv (Descartesnál is előjön) eleve feltételezi azt, amit bizonyítani akar ÚJKOR Bacon, Hobbes, Racionalizmus: Spinoza, Empirizmus: Hume, Berkeley, Locke Felvilágosodás: Rousseau, Kant Ágoston: „Aki teremtett téged, egészen magának is akar téged.”