Strategics | Studies, Essays, Thesises » Az Oszmán Birodalom katonai rendszerének jellemző vonásai, források alapján

Datasheet

Year, pagecount:2008, 2 page(s)
Language:Hungarian
Downloads:597
Uploaded:February 06, 2008
Size:83 KB
Institution:-

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!


Comments

11110 zsombee January 28, 2011
  vaga, nagyon

New comment

Content extract

Az Oszmán Birodalom katonai rendszerének jellemző vonásai, források alapján Vázlat: I. 1 Az állandó és hivatásos hadsereg kialakulása II. 1 Reguláris alakulatok a) janicsárok (zsoldos gyalogság) - utánpótlásuk és kiképzésük b) szpáhik (nehézlovasság) 2. Irreguláris alakulatok a) akindzsik (könnyűlovasság) b) azabok (gyalogság) III. 1 A hódítások kezdetei Az állandó és hivatásos hadsereg Oszmán (1281-1326) idején alakult ki, és ő hirdette meg az iszlám fegyveres terjesztését is. A birodalom két részének – Anatólia: ázsiai rész; Rumélia: európai rész – külön seregei voltak, amelyeket egy-egy beglerbég vezetett. Az európai (ruméliai) résznek nagyobb volt a jelentősége, ezért a ruméliai beglerbég lett az egész oszmán hadsereg főparancsnoka. A reguláris seregben 2 fontos fegyvernem volt. A janicsárok a központi szultáni sereg gyalogos, íjjal, később puskával felfegyverzett katonái voltak jellegzetes magas,

fehér süveggel, akik szolgálatukért zsoldot kaptak. Jól kiképzett, fegyelmezett, gyorsan bevethető haderőt jelentettek, vezetőjük a janicsáraga volt. Létrejötte I Murád (1360-1389) idejére tehető. A török Porta kezdetben megtartotta a fiatalkorú hadifoglyok egyötödét, akiket anatóliai parasztcsaládoknak adtak dolgozni, amíg meg nem tanultak törökül, ezután laktanyákban kaptak fanatikus szellemű, szigorú fegyelmű katonai kiképzést. 1438-tól 3-5 évenként a birodalomban akó keresztényeket arra kötelezték, hogy minden negyven szabad után egy fiúgyermeket küldjenek a janicsárság utánpótlására (devsirme). Ekkortól vált ténylegesen félelmetessé a janicsárok serege: gyerekkoruktól harcra nevelték őket, tilos volt megházasodniuk, a harcnak kellett szentelniük életüket. A tartományok seregeinek nehézlovassága, akik szolgálataikért javadalombirtokot (tímár) kaptak. Az egész birodalom területén szétszórva éltek

birtokaikon és bármikor hadra foghatók voltak, hogy szolgáikkal és az általuk kiállított jól felszerelt lovasokkal hadba vonuljanak. Amikor egy szandzsákban mozgósították őket, akkor minden tizedik szpáhi otthon maradhatott, hogy vigyázzon mindannyiuk rájáira (adóköteles alattvaló). Fegyverzetük a sisak, vékony páncéling, handzsár, rövid kard, dobótőr, könnyű lándzsa, íj és a kerek fapajzs voltak. Vezetőjük és parancsnokuk a szandzsákbég volt A seregeket a XV. Században, II Bejezid (1481-1512) uralma idején szerelték fel tűzfegyverekkel, ugyancsak ekkor vezették be a háború esetén fizetendő rendkívüli adót. A hadiflottát II. Murád (1421-1451) kezdte el kiépíteni Bizánccal és Velencével szemben, de majd csak I. Szulejmán (1520-1566) korára vált ütőképessé Az irreguláris alakulatot, a könnyűlovasság (akindzsik) és a gyalogság (azabok) alkották. Feladatuk a felderítés, az ellenség és a lakosság

nyugtalanítása volt Nem kaptak sem zsoldot, sem birtokot, csak a megszerzett zsákmányból részesülhettek. Az akindzsik általában kevés katonai képesítésben részesültek. Egy részük az elővédet képezte, és mint egy „megtorló alakulatot” képeztek, amely beszerezte az élelmet, és felperzselte a vidéket. Nyílt csatákban a képzettebb erőkkel szemben harcértékük elmaradt A szpáhikkal vettek részt a nagy horderejű, döntő támadásokban. Az azabok a török hadsereghez csapódó mindenféle segédhadakkal együtt a haderő ütőképességét csökkentették. Katonailag az azabok komoly erőt nem képeztek Az európai haderők fölényben voltak velük szemben és sokszor egy-egy visszavonulás is tébolyult meneküléssé fajult, aminek következtében a törökök sokszor maguknak nagyobb veszteséget okoztak, mint az ellenség. Kevés képesítéssel bírtak Rendezett, fegyelmezett harcra és bármilyen összehangolt manőverekre, normális

visszavonulásra teljesen képtelen voltak. Az Oszmán Birodalom létrejöttével egy újabb agresszív katonaállam született a térségben. A Bizánci Birodalom visszaszorult a főváros térségébe, s ami nagyobb veszélyt jelentett, a török csapatok megkezdték az előrenyomulást Európa irányába. A Balkánfélsziget egy részét ekkor az egymással is harcoló szerb és bolgár fejedelemségek birtokolták, s harcaik során sokszor alkalmaztak török csapatokat zsoldosként. A Balkán megosztottságát kihasználva az oszmán-törökök az 1360-70-es években lendültek támadásba és kezdték el birodalmuk kiszélesítését.