Philosophy | Studies, essays, thesises » Balázs Sándor - Filozófia házidolgozat

Balázs Sándor - Filozófia házi dolgozat Ahhoz, hogy megértsük azt hogy miről írunk, elsősorban – a választott témán kívül – szükséges a filozófiának, mint fogalomnak az áttekintése, hiszen csak így biztosítható a későbbiekben a tárgyalt részek kifejtése, megértése. Philosophia (= bölcsesség szeretete ) : alaptudomány egyetemes tudomány és világnézetten is egyben. A tudás, a megismerés, a lét és a cselekvés általános elveivel és alapjaival, valamint a világról és az emberi életről alkotott nézetekkel, annak összefüggéseivel foglalkozik. Sajátos tárgya a megismerés, ill a tudományok alapfogalmai és alaptételei melyeknek értelmét megvilágosítja és meghatározza és amelyek érvényét, realitását és ismeretértékét kritikailag megvizsgálja. A filozófia azonban a helyes cselekvés előfeltételeit, ill. elveit is kutatja Állandó kölcsönhatásban áll az egyes tudományokkal és az élettel, ezek állandó

befolyása alatt áll és állandóan visszahat rájuk, ezért hatalmas kulturális tényező. Összefoglalva: a filozófia és a szaktudományok tárgya és egymáshoz való viszonya, állandó történeti fejlődés közepette, folytonos változásban van, mely változás közös fejlődésük legfontosabb vonása, mely befolyásolja a filozófia fogalmi tartalmát is. Ezért ha meg akarjuk határozni a filozófia tárgyát, akkor joggal kérdezhetjük, hogy mikor. A filozófiát felosztják: elméleti és gyakorlati, tiszta és alkalmazott, természet- és szellem-filozófiára stb. A filozófiai tudományok a következők: logika és ismeretelmélet, metaphysika, kozmológia, filozófiai psychologia, ethika, továbbá jog-, történet-, vallás-, társadalom filozófia és aesthetika. Választott tárgyam: a görög filozófia, mivel a görög kultúra az egyetemes civilizáció bölcsőjének tekinthető. A mai társadalmak, a művészetek és a tudományok alapköve Egyes

állomásai változó intervallumokat jelölnek ki, mely időtartamok egyre rövidülnek, miközben az egyes szakaszokban az emberi kultúra szempontjából egyre jelentősebb átalakulások mennek végbe. A görög filozófia a Kr. e Vl sz-ban jelenik meg az akkori három fő életmód motivációkból: • Philagüria: a gazdagság szeretete ( bírvágy ) • Philotómia: a becsület szeretete ( becsvágy ) • Philosophia: a bölcsesség szeretete ( tudásvágy ) A kifejezés először Hérodotosznál jelenik meg: Krőzus (Szólólnnak): „Láttam sok országot bejártál filozofálva, szemlélődés végett” (Révai Lex). Először Hérakleitosz nevezte önmagát filozófusnak (Turai) Az első ismert görög filozófiai idézet: „Amikből keletkezésük van a dolgoknak, azokból lelik pusztulásukat is szükségszerűen, mert büntetést és váltságdíjat fizetnek egymásnak jogtalankodásukért az idő rendje szerint.” (Anakszimandrosz) Alapja: a kereskedő osztály

különválása a papi osztálytól, következménye: a dezantropomorfizáció ( elszemélytelenedés ). A görög kultúra színes, többrétű. Mitológiájukban isteneik igen emberszabásúak, tisztelni kellett őket, de a hétköznapi életre nem sok hatást gyakoroltak. Sok istenük van, melyek jóindulatát áldozatok bemutatásával lehet megnyerni. Drámáikban visszatérő motívum a sorsát el nem kerülhető ember, aki küzd és győzhet az istenek ellen, de tehetetlen, kiszolgáltatott végzetével szemben. Filozófiájukban a közvetlen természet-szemléletre alapozva keresik az ember és a társadalom lehetőségeit, korlátait, működésének törvényszerűségeit. A görög filozófia alapkérdései: - Keresték a létező mindenség, a világ alapelvét, amely egyik alkotó elemének tekintették az embert. 1 - Az emberkép központi kérdése – mi tekinthető jó és erkölcsös viselkedésnek, hogyan lehetünk boldogok, hogyan éljünk magán-, és

közéletet. Filozófusok és iskolák bemutatása, elsősorban az emberképre koncentrálva: Thálész Kr. e 625 – 545 Minden dolognak van lelke. A lelket a mozgással kapcsolta össze ( pl a mágnesnek is van lelke, mert vonzza a vasat ), minden tele van istenekkel. Ezzel párhuzamosan a t ermészeti jelenségeket természeti okokra vezeti vissza. ( Foglalkozását tekintve földmérő volt – görögül geometrész.) Püthagorasz Kr. e 580 – 500 Eredeti műveik nem maradtak fenn, más szerzők idézeteiből ismerjük állításaikat. Püthagorasz és tanítványainak felismerése ma már szétválaszthatatlanok, emiatt helyes pitegoreusok tanításairól beszélni. A világ egységes alapelvét keresték Felismertek egy természeti törvényt, a hangszer húrjának hossza és a zenei harmónia összefüggését. Ezt a gondolatot tovább általánosítva jutottak el a törvényig: A világ alapja a szám és harmónia. Püthagorasz határozottan állította az Egy Isten

létét, s pontosan leírja miképpen kell viselkadni, milyen elveket kell követni a mindenapi életben. Tanításaiban elvetette az élet élvezeteinek hajszolásást, és szigorú erkölcsi elveken alapuló szerény életvitelt javasolt. A testet a lélek börtönének tekintette, melyből az utóbbit szigorú aszketizmussal és önsanyargatással kell kiszabadítani. Mai fogalmakkal inkább szektának, mintt filozófiai iskolának nevezhetjük csoportjukat, ugyanakkor elismerve filozófiai és matematikai felismeréseiket. Hérakleitosz Kr. e 535 – 475 ( milétoszi iskola ) Minden változik „panta rei” – minden csak ellentétével együtt érthető meg. A valóság az ellentétek harcából és egyensúlyából jön létre. Logosz ( magyarázat, értelem ) a világ alapelve – amiért a dolgok olyanok amilyenek. Az istenek ennek a végtelen erőnek a végtelen megnyilvánulásai, és az emberek ennek a véges megtestesülései. Mindenben benne vannak a mozgó és a

mozgató istenek, és minden létező része az örökké mozgó isteneknek. ( Nézetei ellenkeznek az Eleai iskoláéval.) ELEAI ISKOLA Xeophanész Kr.e 570 – 480 A világ és az isteni lét azonosságát vallja. A folyamatosan változó tüneményekben meg kell találni azt ami változik, az pedig maradandó és változatlan. Ha pedig a világ változatlan, akkor a változás csupán érzéki csalódás. Zénón Kr. e 490 – 430 Nézete az ANTISZENZUALIZMUS, azaz érzékeken keresztül szerzett ismeretek közvetlen igazságának tagadása. A logikai következtetést a tapasztalat fölé helyezi Anaxagorász Kr. e 500 – 428 Anyagok kialakulásánál az elemek apró részecskéinek keveredését feltételezte : vízzé a csepp, tűzzé a szikra. Az élőlényekben apró lélek részecskéket feltételezett, melyek a nagy egyetlen lélek levált darabjai, amik visszaszállnak az egyetlen világformáló lélekbe. 2 Az Eleai iskola alapgondolatai: - Tagadta a mozgást - Amit

tudunk, az nem a valóság, hanem a mi lelkünkben kialakult tévképzet - Ami létezik, az szükségképpen örökké van, mert ha van nem léte, onnan nem lehet létező újra - Ezért nincs változás, mert a v áltozás az előző megszűnését és egy új keletkezését feltételezné - Mozgás nincs! Dolgok csak akkor mozoghatnának, ha lenne üresség, amibe belemehetnénk. Ha az üresség semmi, akkor az nem létezne Eleai iskola felfedezése a logika! Axómiákból megadott logikai szabályok szerint vezette le az állításaikat. A kapott végkövetkeztetést igaznak fogadták el, még ha az abszurd is volt A tapasztalatot nem ismerték el a megismerés forrásának, csak a logikát. ATHÉNI ISKOLÁK Szofisták ( szofisztész : bölcs ) Inkább jogászok, pedagógusok voltak, erkölcsi, lélektani, államirányítási gondolatok foglalkoztatták őket. Előtérbe kerül a nép (démosz) Ahhoz, hogy a nép valóságosan uralkodni tudjon, tanulni kell, ezért filozófiai

iskolákat nyitottak, sőt pénzért bárkit megtanítottak az érvelés művészetére, hiszen a közéletben az érvelés, a retorika jelentette az előbbre jutást. Korábban csak a kiváltságosoknak adatott meg tanulás lehetősége és ezáltal a társadalom vezetése. A szofisták tanítványai voltak a demagógok (népirányítók), jogászok, ügyvédek, pártvezérek, hivatalnokok. Negatív jelentését a jó retorikával, de tartalom nélküli beszédek után kapta ez a k ifejezés. A filozófiát az emberközpontúság felé terelték, szembeállították a természetet a t ársadalmi konvenció fogalmával. A társadalmi rendet is eleve elrendeltnek tekintették sok későbbi korhoz hasonlóan. Az athéni iskolák alapgondolatai: - Sok dolog nem természettől fogva létezik, hanem emberi szokások, megállapodások, intézmények eredménye! ( törvény, nyelv, erkölcs, államformák stb.) - Relativizmus : minden dolog mértéke az ember. Ami igaz az csak valaki

számára igaz - Nyelvkutatás, amiből később szónoklattan lett. A nyelv véleményformáló erejét vizsgálták. Protagórász Kr. e 480 – 410 Az első aki szofiszésznek nevezte magát. Iskolát nyitott és magas áron tanított Eszméik négy csoportja: - Pedagógiai optimizmus. A tudás nem rangtól és vagyontól függ, bárki, bármit megtanulhat, ha van lehetősége és szorgalma. - Szofisztika humanizmusa. Minden mértéke az ember: jó, rossz, hideg, fényes ez mind az észlelő embertől függ. Tárgyi valóságában semminek nincs önmagában értéke, ezek az észlelő ember számára léteznek. - Szofista relativizmus. Minden jelző, mérték, értékítélet, csak mással hasonlítva érthető - Értékelés kettős szempontja. Minden megítélhető a természet és a törvények szerint További újdonság, hogy a rabszolgát ugyanolyan embernek tekintették, mint a tulajdonosát. Előttük egy görög filozófus sem jut el idáig. Démokritosz Kr. e 480 – 370

(atomista iskola) 3 Az atom örökké mozgó és oszthatatlan. A végtelen üres térben mozgó anyag, amelynek részecskéi egymással vegyülnek, keverednek. Szókratész Kr. e 469 – 399 Magát nem bölcsnek nevezte, hanem a bölcsesség kedvelőjének. Mint fogalom és eszköz az Ő találmánya a definíció, miszerint előbb tisztázni kell miről is van szó. Meghatározások útján jut el az ember a definícióig. Szerinte az erény tudás, az erények egységet alkotnak, az erény boldogság. Az erény birtoklásának feltétele a jó és rossz tudása. Meg kell szereznünk a helyes ismereteket a jó és rossz természetéről. Helyes magatartás: egyén számára hasznos, vagyis a valódi boldogsághoz vezet. Ebből következően senki nem követ el rosszat tudatosan, mert ha tudná hogyan kell helyesen cselekednie, azt tenné. Akaratgyengeség nem létezik! Senki nem cselekszik rosszul, ha akaratában áll a jobbat tenni. Az ember akkor igazán személyiség, ha

világos különbséget tud tenni jó és rossz között, és ezáltal a jót cselekszi. Csak aki magával tisztában van, az tisztázhatja a tapasztalt jelenségek lényegét és értelmét. A külvilág ismerete és az önismeret együtt teszi lehetővé, hogy megkülönböztessük a jót a rossztól, ehhez azonban folyamatosan tanulni kell, tisztázni a megtudottak értelmét, ennek pedig legjobb eszköze a beszélgetés. Az államot vallási-erkölcsi közösségnek tartotta. A törvények öntudatos betartását vallotta méltó állampolgári magatartásnak, még halála árán is. Athén népgyűlése halálra ítélte Átmehetett volna egy másik városállamba, de elismerte a n ép jogát az ítélkezésre, ezért alávetette magát a döntésnek. Platón Kr. e 428 – 347 Korai munkáiban az erényt elemzi. Mi a j ó: erény, szépség, igazság, bátorság Nézete szerint az emberi lélek halhatatlan, képes újra alakot ölteni. Két világ létezik: e világ, a változás

és a jelenségek birodalma, valamint az ideák világa, ami változatlan és örök. Idea = eszme. Az ész terméke, emberi tudattartalom Platón leginkább a f ogalom értelmében használta: pl. az egyedi lovat azért ismerjük fel, mert benne van az, ami nem minden lóra jellemző. Több dialógusban találkozhatunk ezzel a típusú gondolatmenettel: egy szép ember különbözik „magától a széptől”, két tárgy egyenlő volta nem azonos „magával az egyenlővel”. Az ember ugyanis nemcsak szép, hanem más is (pl: férfi, görög, művelt stb), másrészt elvesztheti szépségét. „Maga a szép” ellenben egyrészt szép és semmi egyéb, másrészt sohasem válik rúttá. Az ilyen, tapasztalatuk számára hozzáférhetetlen, csak az értelmükkel belátható létezőket nevezi Platón ideáknak. Az ideákat Platón azért vezeti be, mert nézete szerint ha föltételezzük a l étezésüket, segítségükkel képesek vagyunk megoldani olyan filozófiai

problémákat, amelyek egyébként megoldhatatlanok. Egyetlen művében sem adja kimerítő felsorolását annak, hogy mi mindennek tulajdonít ideát, ám annyi bizonyos, hogy az alább felsoroltaknak van ideájuk: - viszonyok – egyenlő, kisebb, nagyobb - matematikai idomok – háromszög, kör, gömb, stb. - érzetminőségek – hideg, meleg, fekete, fehér, stb. - elemek – tűz, víz, levegő - értékek – szép, jó, stb. - fajták – ember, ló, stb Az ideáknak alá és fölérendelésük van. Legmagasabb idea a jó, ami egyenlő a széppel is Ez együtt egy, mindennek eredete, mozgatója, eszményképe. 4 A ’priori’ tudást hangoztatta, miszerint a lélek mindent megtanult az evilági életet megelőzően. Az evilági tudás nem más, mint visszaemlékezés valamilyen igaz kijelentésre vagy ideára. A lélek teszi élővé a testet, szétválasztását nevezzük halálnak Az emberi lélek értelmes része, amely az ideákat megismeri, az örökkévaló. A

lélek különböző részekből áll, ezek működése és viszony a meghatározó lélek részei: - gondolkodó > tanulunk > megismerés vágya - indulatos > felindulunk > dicsőségvágy - vágyakozó > gyönyörökre vágyunk > testi vágyak A lélek egyetlen sajátos tulajdonsága a gondolkodás és az igazság kutatása Később Platón nem a hármas tagozódásról, hanem a lélek magasabb rendű és alacsonyabb rendű részéről beszél. Az állam felépítését a lélekről alkotott rendszer analógiájaként fogalmazza meg. Az állam, amit vizsgál: Mi az igazságos egy ember cselekedetében, mi az igazságos az államban? A városállam három rendből épül fel: termelők, katonák, uralkodók rendje. Igazságos attól, hogy mindegyik szint a maga szerepét tölti be és nem bitorolja a másikét. Megkülönböztet három államformát: - Monarchia – egyeduralom - Oligarchia vagy arisztokrácia – kevesek uralma - Demokrácia – népuralom Platón

az állam felfogása alapján erősen kontrollálná az oktatás, a kultúra, a házasélet területét, cenzúrázná a művészetet, mivel az, az alantas érzelmi és nem a gondolkodó részt célozza meg. Későbbi véleménye szerint az állam csak akkor lehet igazságos, ha a vezető rend filozófusokból áll. Szerinte annak legyen hatalma, akinek tudása van, mert a jó ideájának fényében válnak a dolgok megismerhetővé, így meg tudja állapítani, hogy a világon bármi számára mi a létezés legjobb formája. Szicíliában lehetőséget kap, hogy megvalósítsa az ideális társadalomról vallott elveit, ám Szürakuszában három társadalmi kísérlete kudarcot vall, mígnem alattvalói fellázadnak ellene és eladják rabszolgának, végül barátai váltják ki szorult helyzetéből. ( A mai politikát tekintve áldásosnak mondható a rabszolgaság eltörlése – a politikusok szempontjából.) A Platóni idealista iskola alapgondolatai: - Az örök ideák

visszfénye az evilág - Cél az ideák feltárása (visszaemlékezés) - Az ideák megvalósítása az egyén életében és az állam szerkezetében Arisztotelész Kr. e 384 – 322 Kr. e 384-ben született Sztageirában, apja – Nikomakhosz - orvos volt Valószínűleg gyermekkorában Arisztotelész sokat tanult apjától, amit a műveiben fellelhető számos orvosi és biológiai utalás látszik alátámasztani. Galénosz szerint az orvos családokban felnőtt ifjak boncolni tanultak, feltételezhetjük, hogy Arisztotelész is részesült ilyen képzésben. Tizennyolc évesen csatlakozott Platón athéni iskolájához, és Platón haláláig tagja maradt. Valószínűleg Platónnal a viszonya szívélyes volt, bár nézeteitől már Platón életében eltávolodott. Kr e 343 – 340-ben elvállalta az akkor 13 éves Nagy Sándor nevelését 335 – 334-ben Arisztotelész visszatért Athénba, és Apollón Lükeiosznak (Farkas Apollónnak) szentelt ligetben bérelt épületet és

itt tanított. Iskoláját ezért néha Lükeiónnak nevezik, néha peripatetikus iskolának, mivel sétálva tanított. Iskolája az Akadémiához hasonlóan i sz 529ig működött 5 Arisztotelész a tudásnak három fajtáját különbözteti meg: a poetikus (alkotó), a praktikus (a társadalmi tevékenységet irányító) és a teoretikus tudást. A poetikus tudás a mesterségekben jelenik meg, a másik kettő együttesen alkotja a filozófiát. Praktikus tudás az etika és a politika. A teoretikus tudás három ága: a metafizika, a fizika és a matematika Ez utóbbival Arisztotelész nem foglalkozott. Metafizika című művében ennek a tárgynak többféle meghatározását adja: a dolgok alapvető okainak tudománya: a létezővel, mint létezővel foglalkozó tudomány; a szubsztancia általános elmélete; a legfőbb szubsztanciának a tudománya, azaz a teológia. Természetfilozófiai főműve, a Fizika a természeti dolgok mozgásával, a tér és az idő

általános filozófiai kérdéseivel foglalkozik. Az égbolt című munkája a világmindenség egészének általános leírását tartalmazza. A logikát Arisztotelész nem önálló tudománynak, hanem olyan eszközjellegű előzetes tudásnak tartja, amellyel mindenkinek rendelkeznie kell, aki tudományos munkába fog. Logikai műveinek gyűjteménye ezért kapta az Organon (Eszköz) címet. Platón és Arisztotelész a fizikai világ dolgait két összetevőjükre: az anyagi és a formai elemre szétbontva vizsgálja. Az anyagi összetevőnek Platónnál nincs saját neve, általában ilyesféle körülírás jelöli: ”az a d olog, amely részesül egy ideában, és a részesülés következtében a m egfelelő tulajdonságokkal rendelkezik”. Arisztotelésznél kapja meg az anyagi összetevő az elnevezését: anyag, hordozó. A formai összetevőt mindkét filozófus eidosznak („forma”) nevezi. Platón használja továbbá az idea elnevezést is, Arisztotelész pedig a

leggyakrabban a szubsztancia kifejezést alkalmazza. Arisztotelész bírálta az ideatant, melyet Platón állított fel. Íme néhány érv, melyet Arisztotelész hozott fel a platóni klasszikus ideaelmélet és annak tanítványai által továbbfejlesztett változata ellen. 1. A szép ideája jelenti a szépség, mint tulajdonság formáját Így elmondhatjuk, hogy a rengeteg szép dolgot az köti össze, az alapján mondhatjuk egyaránt szép tulajdonságúnak, hogy mindegyik részesedik a szép ideájából. De nem az egyedi létezők osztályai azok, amik ilyen közös formával rendelkeznek, hanem minden egyedi létező rendelkezik bizonyos formával. Hogyan nevezhetnénk asztalnak azt a fából és csavarokból álló sokaságot, ha nem nyerné el pont azt a formát, amivel éppen rendelkezik. Platón elméletével ez csak úgy magyarázható, ha feltesszük, hogy minden egyedi létezőnek van ideája. 2. Az ideák létezését alátámasztó érvek nem világosak - Ha ugyanis

az igazi tudás az ideákra vonatkozik, akkor mindaz idea kell hogy legyen, ami a tudományos kutatás tárgya. - Ha valamilyen tulajdonság által összekapcsolt dolgok osztálya létrehoz egy ideát, akkor tekintve a dolgok osztályának komplementerét, a tulajdonság tagadása révén is beszélnünk kellene egy ideáról. - A múltnak is kell, hogy legyen ideája, mivel az elmúlt dolgok osztálya rendelkezik a ’ már nincs’ vagy a ’ már elmúlt’ tulajdonsággal. 3. A viszony számára is fel kellene állítani ideákat 4. Ha az ideaelméleteket következetesen végigvinnénk, nem csak lényeges tulajdonságokhoz kellene ideákat rendelnünk, hanem lényegtelen tulajdonságokhoz is. 5. Az ideák feltételezése nem segíti a m egismerést A megismerésben az állandót kívánván megmutatni, nem adnak választ a változások okaira. 6. A részesedés folyamata, mibenléte teljesen tisztázatlan Arisztotelész szubsztanciáról vallott elmélete az, miszerint a létezők

olyan legáltalánosabb nemekbe oszthatók, amely nemek további nemek – gyűjtőfogalmak – alá már nem sorolhatók. A létezők legáltalánosabb nemeit Arisztotelész kategóriáknak nevezi, és különböző műveiben 6 összesen tíz kategóriát sorol fel, de egyik művében sem adja meg a kategóriák kimerítő felsorolását. A tíz kategória egy vonatkozik önálló létezőre, ez a szubsztancia kategóriája. A többi kilenc kategória önállótlan létezőre vonatkozik, ezt a kilenc kategóriát együtt attribútumoknak nevezzük: mennyiség, minőség, hely, idő, helyzet, birtoklás, cselekvés és elszenvedés. Az attribútumokat abban az értelemben tekinthetjük önállótlan létezőnek, hogy csak egy szubsztanciával együtt fordulhatnak elő, pl. egy mennyiség csak egy szubsztancia mennyisége lehet. A szubsztancia melyet elsőként említettünk a kategóriák között, két alcsoportra osztható: elsődleges, ill. másodlagos szubsztanciákra

Arisztotelész szerint minden másodlagos szubsztancia egy – egy tudományt jelöl ki, amelynek a tárgyául szolgálhat, ezzel szemben beszélhetünk a szubsztancia általános tudományáról. A szubsztancia általános tudományát metafizikának nevezzük (Arisztotelész nem ezzel, hanem az első filozófia kifejezéssel illette, a metafizika későbbi elnevezés). A metafizika azt vizsgálja, hogy mik a szubsztancia alkotórészei, és mik azok az általános okok, amelyekkel a szubsztancia keletkezése és létezése magyarázható. Arisztotelész négy ilyen okot különít el: - anyagi ok - formai ok - ható ok - cél - ok Figyelembe kell vennünk, hogy Arisztotelész a forma kifejezést két értelemben használja. Egyrészt formai oknak a dolog megjelenését tekintjük, másrészt a formai oknak van egy általánosabb jelentése, miszerint formai oknak nevezzük a formai okot (az előző jelentésben), a ható okot és a cél – okot együttvéve. Fontos, hogy ezt a két

jelentést szem előtt tartsuk, mivel az arisztotelészi szövegek értelmezésénél nem elhanyagolható szerepet játszik. Az Arisztotelészi iskola alapelvei: tapasztalatok, tények, jelenségek fontossága ok-okozati lánc az embernek Istentől származó a lelke, a gondolkodásra, jó és rossz akarására képes, nevelhető, szabad akaratú lény, mely a boldogságra törekszik. - Isten = a világ ősoka és célja - Cinikus iskola Ma ezt a jelzőt – cinikus = értéket nem becsülő emberre használjuk. A cinikus iskola filozófusai ezzel ellentétben éppen az erkölcsöt állították a középpontba, az értékek tiszteletét. Antisztenész Kr. e 444 – 365 (Künikosz = cinikus) Előbb tagja Goriász szofista iskolájának, majd Szókratész tanítványa. Iskoláját 400 körül indította, melynek alapelvei a következők voltak: - az erény gyakorlása teszi értékessé az embert - minden erény alapja a lélekbeli függetlenség, melyet az igények legyőzésével

lehet elérni - aki se vagyont, se rangot, se tekintélyt nem igényel, legyőzi a hazugságot és független emberré válik - az erény = igénytelenség, ez az emberi érték - aki ily módon független az meg, - és el tudja ítélni az emberek ellen irányuló bűnöket - ki tudja nevetni a hiúságokat, szabadon mondhat véleményt minden gyöngeségről 7 Ezért Antisztanész maga is szakadt ruhákban járt, egyszerű otthonban lakott. Később az értékek elvetésének ideológiáját is erre az irányzatra vezetik vissza. Arisztipposz Kr. e 435 – 355 Előbb Protagórász, majd Szókratész tanítványa volt. Protagórász nyomán az érzetet a tapasztalatból szerzett benyomásokat ismerte el valóságnak. Szókrratésztől a belátás erejét vallotta a mérlegelés művészetének. Szerinte bizonyos tudást csak az érzékeink nyújthatnak, viselkedésünket ezért a szubjektív érzéki benyomásoknak kell irányítaniuk. Elismerte a hedonizmust (kényelmes derűs

élet), ezt mondotta a leghelyesebb magatartásnak. Meggyőződése, hogy a boldogság kizárólag fizikai boldogság, kielégültség lehet. Úgy vélte, a bölcs elkerülheti a mértéktelen gyönyöröket, mert az a maga ellentétébe csap át. (mai jelentése a hedonizmusnak: élvhajhászat) Ehhez az iskolához tartozott Diogenész is, aki nem csak vallotta, hanem gyakorolta is az iskola tanításait. Annyira megvetette az anyagiakat, hogy mosdatlanul, rongyokban járt, és az utcán, templomokban, hordóban lakott. A legenda szerint Nagy Sándor, az akkori világ ura, egyszer eléállt és megkérdezte: - Mit kérsz tőlem? - Állj arrébb, hogy ne takard el a napot! - Ha nem lennék Nagy Sándor, akkor Diogenész akarnék lenni! - Ebben egyetértünk, ha nem lennék Diogenész, akkor én is Diogenész akarnék lenni! Ugyanebben a korban élt Arisztotelész, aki igen sokat kért és kapott Nagy Sándortól. Az Ő anyagi és politikai támogatásával építette ki az

iskolarendszerét. A cinikus iskola alapelvei: - az ember értéke az erény, vagyis az igénytelenség gyakorlásában van, alapja pedig, a lélekbeli függetlenség - aki se vagyont, se rangot, se tekintélyt nem igényel, legyőzi a hiúságot, eléri a függetlenséget - a független ember meg tudja ítélni az emberek ellen irányuló bűnöket - ki tudja nevetni a hiúságokat, szabadon mondhat véleményt minden gyöngeségről Szkeptikus iskola Pürrhon Kr. e 360 – 270 (szkeptikus = kételkedő) A Nagy Sándor utáni katonailag, politikailag zűrzavaros időszakban fejlődött ki a minden állítás igazságában való kételkedés. Pürrhon maga is óvakodott állítani bármit Tüntetőleg vallotta, hogy fogalma sincs arról mi, micsoda, és miről mi a véleménye. Szerinte minden lehetséges, de semmi sem biztos. Logikai úton semmit sem lehet úgy bizonyítani, hogy az ellentéte ne lenne bizonyítható, tehát az állítás egyenértékű a tagadással. Erkölcsi

véleményt sem lehet mondani, mert nem tudjuk mi a rossz és mi a jó, így a helyes magatartás a k özömbösség, a n em cselekvés. (Sztoikusoknál ez a f ogalom az apátia, epikureusoknál ataraxia néven jelenik meg) Pürrhon tanítása nem más, mint a filozófiai rendszer tagadása filozófiai színvonalon. Epikurosz Kr. e 341 – 270 Az ő tanításait követték az epikureusok, akik inkább baráti kör voltak, mintsem iskola: nők és rabszolgák is részt vehettek benne, ám ez a liberalizmus közbotrányt okozott 8 Céljuk: az ataraxia, azaz a nyugodt lelki állapot elérése, melyhez nem elég az önfegyelem, kell a kényelem, testi kély, kellemes közérzet. Később ez a fogalom az élvhajhászás szinonimájává vált. Az epikureusok szerint az ember legfőbb célja az élet élvezete és saját boldogságának biztosítása. Éppen ezért cselekedeteiket nem a jog vagy az igazság vezérli, hanem egyedül az, hogy tettük fokozza, vagy csökkenti pillanatnyi

örömüket. Szerintük a fizikai örömök élvezete a legfőbb jó, míg a fájdalom a legfőbb rossz. Más szóval az epikureusok az életet csakis materiális felfogásban szemlélik. Ezt az irányzatot később a költő Horatius népszerűsítette Rómában. Alapfogalmai az ’ Arany középszer’ és a ’ Semmin ne csodálkozz’. A szkeptikus iskola alapelvei: - minden állítás igazságában való kétkedés - logikai úton semmit sem lehet úgy bizonyítani, hogy az ellentéte ne volna bizonyítható - erkölcsi véleményt sem lehet mondani, mert nem tudhatjuk mi a rossz és mi a jó, így a helyes magatartás a közömbösség, a nem cselekvés - filozófiai rendszer tagadása filozófiai színvonalon Sztoicizmus Zénón Kr. e 333 – 262 Cinikus alapokra épít, tiszteli a szegénységet és a demokráciát. Arisztotelészi rendben tanít, de a cinikusok tanait is tanítható formába önti és hozzáteszi a maga elképzeléseit. Életeszménye és erkölcstana a lelki

béke elérése és biztosítása, mivel szerinte ez a boldogság. Elve, hogy az okos előrelátó ember eleve tudomásul veszi, hogy az életben kellemetlen, számunkra hátrányos helyzetek is vannak, ám ezeket erős akarattal meg lehet fékezni, hogy ne zavarják meg a ’sztoikus’ nyugalmat. A vagyonnal, hatalommal való mérsékelt életet hirdeti, amit a cinikusok teljesen elvetnek. A sztoikusok életeszménye a m értéktartás érzelmekben, életmódban, lehetőségek kihasználásában. Korai tanításaikban átvették Platón filozófiájának a Legfőbb Lényre vonatkozó tanait. A görög tömegek azonban valami megfoghatóbbra vágytak, olyasvalamire, amit inkább megérthetnek. Az Olümposz hegyen lakozó istenek népes családjának meséje megragadta képzeletüket és igen nagy népszerűségre tett szert. Sztoikus alapelvek: - természetes életet folytató bölcs, aki megnyugszik a végzet rendelésében - a világ törvényei ugyan meghatározzák, de lélekben

lehet szabad, öntörvényű - minden ami külső változtathatatlan törvényeivel nem tartozik ránk, csak ami tőlünk függ az tartozik ránk - a filozófia feladata, hogy kigyógyítson a világ hívságaiból A görög városállamok bukása után a római Mummius Kr. e 146-ban elfoglalta Athént, a filozófusokat és az iskolavezetőket elhurcolták rabszolgának, akik a római urak gyerekeinek házitanítói lettek. Így a görög kultúra hamar meghódította Rómát 9 Felhasznált irodalom:      Steiger Kornél: Bevezetés a filozófiába-szöveggyűjtemény; Budapest, Holnap Kiadó (több kiadás) A. C Grayling: Filozófiai kalauz; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1997 Platón összes művei; Budapest, Európa Könyvkiadó, 1984 David Ross: Arisztotelész; Budapest, Osiris Kiadó, 1996 Arisztotelész: Organon; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979 10