Geography | Books » A Nagykunság

Készítették: Erdős Anett Illés-Sütő Nikoletta Szilágyi Szilvia Zilahi Richárd Iskola: Dózsa György Úti Általános és Labdarúgó Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 8. a osztályosai 5340 KUNHEGYES, Dózsa Gy. u 38 Forrásmunkák: Vendégváró c. útikalauz Internet Bellon Tibor: Nagykunság 6. osztályos hon-és népismeret könyv Kunhegyesi Nagykun Kalendárium Riportot készítettük: Szentpéteriné Lévai Máriával Felkészítő (segítséget nyújtó) pedagógus: Nagy József Attiláné I. A NAGYKUNSÁG FÖLDRAJZA Az egykor önálló közigazgatással és kiváltságokkal rendelkező tájegység Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti részén fekszik. Területét nem könnyű meghatározni, mivel a Tisza folyótól keletre haladva szinte észrevétlenül találkozik a H ortobággyal és a Nagysárréttel, délen a Körös-vidékkel, délnyugaton pedig a Tiszazuggal. Felszínének kialakításában az „északról” lefutó folyók (Sajó, Zagyva,

Tarna) illetve patakok (Mór, Eger, Laskó) játszottak szerepet, jelenlegi fő felszínalakítója a Tisza folyó. A Nagykunság déli része az Alföld egyik tökéletes sík vidéke. A Nagyiván-BerekfürdőFegyvernek vonaltól nyugatra, északnyugatra a buckák és a közöttük lévő mélyedések miatt változatosabb a felszín. Délre löszös iszappal, a réti anyaggal fedett sík felületek egyhangúságát folyómedrek és a még meglévő kunhalmok törik meg. Az alföldi táj jellegzetes tájképi elemei, általában 5-10 méter magas, 20-50 méter átmérőjű, kúp vagy félgömb alakú mesterséges létesítmények. Jelentős hányaduk temetkezőhely, sírdomb, őrhalom vagy határhalom volt A régészeti kutatások bizonyították, hogy a kunok nagy halmot emeltek a halott fölé, s az ilyen sírhalmot kurgánnak nevezték. A kurgán szó korhány, korgán alakban is gyakran előfordul halomnévként, különösen az Alföldön, amerre a kunok megfordultak. II. A

NAGYKUNSÁG TÖRTÉNELME /kunok/ A kunok Belső-Ázsia nomád török népei között Kr.u a IX században tűntek fel Latin cumannus nevüket a Kuma folyó őrzi, ahol őshazájuk volt található. Több hullámban költöztek be hazánkba. A honfoglaló magyarokkal Ousád, Ed és Edömér vezetésével, majd I. László és K álmán királyaink uralkodásának ideje alatt, de tömeges beköltözésük IV Béla időszakára esik, ugyanis Kunország 1238-ban véglegesen összeomlott a mongol támadás következtében. 1246-ban létszámuk kb. 40000 fő, kb 10000 család A megbékülés biztosításaként IV Béla fia, az akkor még kiskorú V. István 1247-ben házasságot köt Zeyhán kun fejedelem Erzsébet nevű lányával. E frigyből születik hatodik gyermekként , ám első fiúként IV (Kun) László, aki legellentmondásosabb személyiségű és egyik legtragikusabb sorsú uralkodója történelmünknek. A kunok törzsi-nemzetiségi szervezetben éltek. A Kiskunok hét

nemzetiségüket - Borcsol, Csertán, Kondám, Kór, Iloncsuk, Jupogó, Olas – a Duna-Tisza közén, valamint a Körös, Maros, Temes folyók vidékén helyeztek el. A nemzetség központja, a 7 kun szék: Halas, Mizse (Kara), Kecskemét, Berény a Duna-Tisza közén. A nagykunok Kolbász, Szentelt a Tiszántúlon, Hontos a Dunántúlon voltak megtalálhatók A kun nyelv: a kipcsak (a török nyelvek északnyugati csoportja: baskír, tatár, kazah, kirgiz) nyelvekhez tartozó kihalt nyelv (a besenyővel együtt). A történelmi nagykun települések: Karcag, Mezőtúr, Túrkeve, Kisújszállás, Kunmadaras illetve Kunhegyes. Kunhegyes, mint jellegzetes kun település A település jól megközelíthető közúton: az M3-as autópályáról Füzesabonynál letérve Tiszafüredig a 33-as úton haladunk, és ott fordulunk rá a Kunhegyesen áthaladó 34-es útra. Vasúton a Kál-Kápolna-Kisújszállás vonalon utazhatunk Kunhegyesre. A város múltjából csak pár szarmata lelet

került felszínre. A honfoglalás után letelepülő besenyők utódai, a tiszaderzsi nemesek birtokolták a mai település ősét, Hegyesegyházát. IV Béla a kunok egy részét 1240-ben, majd a tatárjárás után 1243-ban telepítette a területre. Az írásos dokumentumok a települést először 1311-ben említik. Hegyesegyház néven egyházas hely volt, de még nem a kunok lakták. A XV században a Kenderessy család birtoka lett, akiknek rokonai kunok voltak, így kun jogú hellyé vált. A XVI század végén a tizenöt éves háborúban elnéptelenedett, később eladták a Német Lovagrendnek. Kunhegyes térsége 1704-től a kuruc csapatok egyik gyülekezőhelye volt. A lakosságnak a Rákóczi-szabadságharc idején Rakamazra a f ejedelem birtokára kellett költöznie, ahonnan 1711-ben költöztek vissza. A többi jászkun faluhoz hasonlóan 1745-ben Kunhegyes is visszavásárolta az 1702ben elvett kiváltságait A mezővárosi címet 1811-ben kapta meg. Később

hol térségi központnak számított, hol veszített jelentőségéből. A város lakóinak jelentős része ma is mezőgazdasággal foglalkozik, de egyre többen foglalkoznak idegenforgalommal is. III. NÉPRAJZA A Nagykunság néprajzából csak néhány elemet emelünk ki. Foglalkozás: elsősorban állattartás, de jellemző volt a földművelés is, mindenekelőtt a növénytermesztés. Gabonatermesztéshez és feldolgozáshoz kapcsolódnak a szélmalmok A kunhegyesi Komlóssy- féle szélmalom A térség egyik legszebb szélmalma az 1859-ben épült Komlóssy-féle szélmalom, ami népi műemlék. Feljegyzések szerint az 1880-as évek végén még hét szélmalom működött itt Az 1859-ben épített, ötszintes szélmalom sok alföldi társához hasonlóan holland típusú: tetőzete, szélvitorlái a széliránynak megfelelően forgathatók. Az épület vályogszerkezetű, téglaköpeny falas, benne három pár kő őrölt. A közelmúltban felújították, akár újra

őrölhetne is - tökéletes állapotban várja a látogatókat. Az Alföldön - de országszerte jellemző volt, - hogy hosszú hajat viseltek a férfiak még a XX. század elején is. A férfihaj fonása minden kétséget kizáróan keleti hozadéka kultúránknak Korai ábrázolások is vannak róla, a Képes Krónika 21. lapján, „a m agyarok bejövetele Pannóniába” jelenet egyik háttal álló alakján látható a fonott hajviselet. A kunok vándorlási területein talált, különböző korokból származó sírszobrok – kamennaja baba – ugyancsak varkocsba font hajjal örökítette meg az elhunytat. A kunok hajviselete Jellegzetes hajviselet volt a férfiüstök. 1765–ből káromkodás kapcsán említik hogy a bűnöst üstökénél fogva akasztották föl. Mivel a tisztálkodási kultúra csak a hódoltságot követően emelkedett, azt megelőzően valószínűleg fejtetvesség ellen a hajat zsírozták. A XVIII század végén azonban megjelennek a zsírozott hajat

tiltó rendelkezések. A hatóság minden kun városban tiltja a zsíros hajat, mint a pallérozatlanság bizonyítékát. „ S íros fejek keményen tilalmaztatnak kivált gazdák templomba menni íly kenetlen hajjal ne próbáljanak.” (Gáborján A 1976:13) a XVIII.- XIX század fordulóján a debreceni fazekasok a társaságukba tartozó legényt 15 krajcárral bírságolták meg. Süveg A népviseletnek első, valóban hiteles emlékei a régészeti leletekből kerültek elő. A kunsüveg példája ezt különösen igazolja, hiszen a XV. századból nemezsüveget láthatunk a szolnoki Damjanich János Múzeum régészeti kiállításán, XVIII. századból való, Túrkevéről származik a Néprajzi Múzeum süvegje. A XVIII századig általánosan használt fejfedő volt a kunsüveg, aminek kun eredetét valójában csak gyanítani lehet és n em bizonyítani. Azonban ha a S zent László legendát ábrázoló falfestmények kun fejviseletét is a Karcag- Orgondaszentmiklós

temetőjében talált, ugyancsak XV. századra datált süveget összehasonlítjuk, azt láthatjuk, hogy megegyezik a formájuk. Az ugyancsak XV Századi Kőnigsbergi Krónika vonuló kun tábort ábrázoló képen jól kivehető az a süvegforma, ami a már említett régészeti áshatásokon előkerült. Bizonyos vonatkozásokban hasonlít a közép-ázsiai kazakok és kirgizek felhajtott karimájú magas nemezkalpagjához. A század végére a süveg lassan kiment a divatból. Némely káromkodásban ugyan találunk rá utalást, de helyét átveszi a kucsma ami anyagában ugyan nem, hiszen báránybőrből készült, de formájában hasonlít a m agas csúcsos süvegre. Noha a k alap már a X VI században létezett, a Jászkunságon a X VIII. század utolsó negyedében 1780-ban jelenik meg 1793-ban bihari limitációk is hozták. Mire a század véget ért, a süvegviseletnek végképp bealkonyult, de a XIV századból való első említésétől számítva mintegy négyszáz

éven át tartotta magát ez a sajátos kunsági fejfedő. Helyét átvette a nagyszélű csikós - gulyás - kondás kalap, ami alighanem rangjelző szerepet kapott, cifrálkodásra alkalmas darabnak tartották, ezért a XIX. század elején már tiltalmazták a túl széles kalap viseletét. Suba Alföld-szerte, de a Kunságon különösen sokáig élő viseleti darab volt a suba. Hosszú életét a pásztoréletforma lassú változásának tudhatjuk be. A suba eredete bizonytalan illetve gyanítható, hogy nomád állattartó népek természetes anyagú leginkább bőrből való viselete. A szó: suba 1290-ben fordult elő először írott forrásainkban. Gyaníthatóan szláv eredetű a szó A suba4-15 juh bőréből készült, formája a gazdagoknak fél- vagy egész kör alakú, a szegényebbekké szűkebb, éppen csak a testet fedő volt. Nyaka köré fekete báránybőrből kacagánygallért varrtak A gyapjúból készült felső ruhák Az Alföld legnagyobb állattáró

körzete a Nagykunság volt, s a jelentős juhtenyésztés miatt a gyapjúfeldolgozás is számottevő lehetett. A felsőruhák jó része gyapjúból készült, kézenfekvő a nemezelés technikája, mint a legősibb textilkészítési mód, noha meglétére a süvegviselet elmúlásával csupán nyelvészeti emlékünk utal. A nemezelődésre a pásztornyelvben maradt fenn szó: kijcesedik a kutya szőre, mondja a pásztor a loboncos komondor kutyájára. Nemezből való volt a nyereg alá való izzasztó, amit Püspökladányban élő nyergesmester Matuz Andor készített a két világháború között. A szűr A szűr, ez a jellegzetesen magyar pásztorviselet szűrposztóból, vagy abaposztóból készült nagy gallérú viseleti darab. A gubaszövetnél sokkal finomabb kidolgozású szövött, kallott anyagból készült a szűrposztó, vagy abaposztó. A kallás munkaművelete abból állt, hogy a megszőtt folyóvíz sodrása alá tették miáltal a sz övet magtisztult és a

faggyú kimosódott és a víz veregetése által összeállt, tömörré vált. A nemezelő mesterek ugyancsak tömörítik a már pásztorköpönyeg, nyereg alá való izzasztó és szőnyeg formájára alakított gyapjú. Számos közmondásuk igazolja, hogy a p ásztorélet nélkülözhetetlen tartozéka az aba, ami oltalmat ad, a szabad élet szimbóluma. Íme közülük néhány: - Aba alatt szultán fekszik. - Fejére húzza az abáját. - Aba alatt férfi fekszik. - Aba alól botot mutatnak. - Aba felett csak a csillagok állnak. - Összecsavarja az abáját~ odébb áll. A török aba nevű pásztorköpönyege azonban nemezből készült és nem szövött posztóból. A népviselet színei A fehér szín, a nyers színű, „nyersanyag” a len és a kender színe az alapanyag színe is, amelyből a ruhát varrták. Ezzel ellentétben a háziipari szőttes, a gyolcs, ragyogó fehér volt, amit elsősorban a gazdagok és a fiatalok viseltek. A háziszőttes megmaradt nyers

színével hétköznapi viseletnek A fehér az öregek és a gyászolók viselete maradt. A gyász színe hosszú ideig ez maradt, a t öbbi szín használata viszonylag késői jelentés. Díszítőművészet A cifraszűr ornamentkájának bemutatása után szólnunk kell a kunhímzésről is, ami sokkal inkább archaikus eleme a tájegység népi kultúrájának, mint a viseleteken kibomló díszítés. A kunhímzés párnavégeken maradt ránk. A kunhímzés kompozíciója a színösszetétele csak a N agykunságon jellemző, teljesen eltér mind az Észak-Magyarországon, mind pedig Dél - Alföldön előforduló hímzéstől. Szabadrajzú, szálán varrott párnavég-hímzéseink valószínűleg a legrégebbiek a hímzések között. Kun hagyományok lakóhelyünkön Kunhegyesen a kun néphagyományokat több ember is őrzi. A kunhagyományok közül a kosárfonás, (hiszen városunkban a kosárfonás alapanyaga a fűzfavessző, a Kakat partján található). A városunkban a

kosárfonás mesterségét űzi: Kajó Józsefné, és fia Cinege Csaba. A kun néphagyomány még a gyékényfonás, a szövés, aminek jeles képviselői: a takácsszövésnek Lukács Mihályné. Az 1960-as évek végéig az ő családja vásznakat, takarőkat, szöveteket, szőnyegeket készítettek. A szövés mesterségét űzi még Ardai Józsefné Marika néni, Odús Istvánné, gyapjúszövés, pedig Szentpéteriné Lévai Marika néni végzi. A kun néphagyományokhoz tartozik a fafaragás is, képviselői Szelekovszky István, Oláh Lajos. Jellemző még Kunhegyesen a kunhímzés, aminek jeles képviselője Tóth Istvánné aki szűröket, felső ruházatokat, párnákat hímez. A hímzéshez tarozik a csipkeverés is melynek jeles képviselője Kun Zsuzsanna. Kunhegyesen már 15 éve működik egy olyan tábor, ami a népi hagyományok őrzésével foglalkozik. Választható mesterségek: - Csipkeverés: Tanítója: Kun Zsuzsanna - Szövés: Tanítója: Szentpéteriné

Lévai Mária, Bucsai Lászlóné - Fafaragás: Tanítója: Szelekovszky István - Agyagozás: Tanítója: Szűcs Andrea, Tar Lívia - Szalmafonás: Tanítója: Balogh Károlyné, Bagi Andrásné - Kosárfonás: Tanítója: Ádám Sándorné - Gyöngyfűzés és szövés: Tanítója: Lukácsné Nagy Erika - Hímzés: Tanítója: Végert Józsefné A táborok 1992-1996-ig a volt Munkásőr Bázison zajlottak, itt igazi tábor hangulat volt. A táborba az egész ország területéről és határainkon túlról is érkezetek táborlakók Így például: Vecsésről, Nógrád megyéből, Feketicsről, Lengyelországból. Városunkat tavaly az a megtiszteltetés érte hogy testvérvárosunkba Feketicsre az ottani táborba meghívtak 15 főt (5 felnőttet és 10 gyereket) hogy szövést, fonást, csipkeverést és gyöngyfűzést tanítsanak. Mindez július 15-23-ig zajlott le. Az 1990-es években emellett egy biciklis tábor, az úgynevezett „Guruló tábor” is működött, amelyben a

gyerekek lakóhelyünk környékét biciklizték be. Kunhegyesen a népi hagyományokat az „Arató nap” kereteiben is őrzik. Már évek óta az aratóversenyt Botos Lajos és felesége nyeri meg. Akik nemcsak szépen aratnak, hanem ruhájuk, az aratási módjuk is hagyományőrző. Városunkban felnőtt és gyermek citerazenekar is működik. A felnőtt citerazenekar neve „Hajdina Citerazenekar” , amelynek egyik kiemelkedő tagja Szentpéteriné Lévai Maika néni is. Kunhegyesen és k örnyékén nagy hagyomány a kunkapitány választás. A mostani kunkapitányunk Simai János volt