Literature | Studies, essays, thesises » Kölcsey Ferenc, a költő hazafias lírája

Kölcsey Ferenc, a költő hazafias lírája 1.Bevezetés A magyar romantika legjelentősebb egyénisége, költő, író, filozófus, politikus, kritikus és nagyhatású szónok egy személyben. Jelszavai: „haza és haladás” Felszólal a jobbágyfelszabadítás, nemzeti nyelv, vallásegyenjogúság, örökváltság ügyében. Meghatározó szerepe volt a reformkor kulturális és politikai életében. A romantika úttörője 2. Verselemzés Himnusz − A cím meghatározza a költemény műfaját is. A himnusz olyan lírai műfaj, amely istenhez, vagy istenként tisztelt személyhez szól fennkölt, magasztos stílusban. − Alcíme: A magyar nép zivataros századaiból − Az alcím szerepe a cenzúra figyelmének elterelése − Az 1. é s utolsó vsz keretet alkot szerepe az eszmei mondanivaló kiemelése; legfontosabb mondandó megismétlése − Pesszimista hangvételű − Prédikátorköltőként ír − Kölcsey magyar nép nevében Istentől kér áldást;

bőségért, védelemért könyörög − időmértékes verselésű: 7 ill. 6 szótagos trocheusi sorokból álló keresztrímes strófaszerkezet 2-3. vsz − dicső nemzeti múlt részletes ábrázolása − természeti képek − Isten ajándékainak felsorolása: honfoglalással nyert szép haza, ország felvirágzása, föld termékeny gazdagsága, győztes honvédő háborúk, Mátyás király bécsi hódítása 4-6. vsz − Indulatszóval indít − Ellentét „de” − tragikum, félelem semmissé teszik a kezdeti harmóniát − balsors évszázadainak ijesztő, nagyerejű romantikus képei − nemzet tragédiája Isten jogos büntetése bűneink miatt − következmények között: belső viszály is − tatárjárás, török hódoltság erősen túlzó képei katasztrófaérzet − 5-6. vsz: vers érzelmi-hangulati tetőpontja: komor indulatok; feszültséggel teli lelkiállapot 7. vsz − Átvált a jelenbe; múlt dicsőségeiből jelen sivárságába,

reménytelenségébe − Érték és időszembesítés − egymással szembeállított képek: múlt dicsősége ←jelen megalázó törpesége (vár kőhalom; kedv s öröm - halálhörgés, siralom; szabadság - kínzó rabság) 8. vsz − záró keret, de nem teljes ismétlése a nyitó keretnek − szórend, képek komolyabbá, komorabbá válása tudatosítja nemzeti fájdalmat, amelyből nem virulhat szabadság − Kölcsey nem tud kiutat mutatni − Már csak Isten megbocsátása, szánalma segíthet Huszt − Műfaja epigramma: Olyan lírai műfaj amely rövid, tömör és csattanóval zárul. Időmértékes verselésű. − Disztichonban íródott: 1 hexameterből (6 versláb az 5. dactilus) és 1 pentameterből (6 versláb, a 3. és a 6 csonka) áll − Témája a cselekvő hazaszeretet. − Romantikus elemek: o időpont (éjszaka) o Misztikus (kísértet) o Nemzeti téma o Rom (középkort idézi) o Múltba való visszatekintés o Szenvedélyesség − Utolsó soron van

a hangsúly Emléklapra − Kölcsey jelmondatát rögzíti, tipográfiával emeli ki. Zrínyi éneke − Műfaja óda − Lírai dialógus a XVII. századbeli költő Zrínyi Miklós és Kölcsey között − Idő és értékszembesítő mű. A múltat és a jelent állítja szembe egymással − A hős magyarság eltűnt pesszimista zárás Zrínyi második éneke − Műfaja óda − A Himnusszal rokonítható, de itt a sorsot szólítja meg. − Párbeszéd a Sors és Zrínyi között. − Túlzások, felsorolások. − Kereszt rímelésű. − Pesszimista mű. − Szenvedélyes hangvételű. Könyörgéssel indít − Jövőkép: Eltűnik a magyarság, új nép kerül a helyére 3. Befejezés Kölcsey egész életében hazájáért munkálkodott. Az általa írt Himnusz máig is a magyar nép himnusza, melyet Erkel Ferenc zenésített meg