Economic subjects | Studies, essays, thesises » Ruska Éva - Országok gazdasági fellendülése statisztikai adatok alapján

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat: Országok gazdasági fellendülése statisztikai adatok alapján Nyíregyháza, 2003. október 20 Készítette: Ruska Éva 2003/2004 tanév II. évfolyam Gazdálkodási szak Nappali tagozat „F” csoport I.félév Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése Az ipari forradalom időszakában rendkívül jelentős demográfiai változások játszódtak le. Nemritkán emlegetnek valamiféle „demográfiai forradalmat” is, ami valóban indokolt, hiszen a 18-19. században olyan átalakulás megy végbe, amire előzetesen évszázadok során sem volt példa. A változások legszembetűnőbb jele a népesség számának ugrásszerű emelkedése. Európa lakossága 1600-tól 1700-ig 14 millió fővel, 1700-tól 1800-ig 70 millióval gyarapodott, 1800-tól 1900-ig azonban a lakosság gyarapodása már 206 millió főre ugrott. Különösen

szembetűnő, hogy egyetlen évszázad leforgása alatt Anglia lakossága 10,5 millió főről 38 millióra, közel négyszeresére emelkedett, Németországé 24,5 millióról 50,6 millióra, több mint kétszeresére, Belgiumban, Svédországban ugyancsak több mint kétszeresére, Franciaországban pedig közel kétszeresére növekszik a lélekszám. A népszaporulat beállott, ugrásszerű megnövekedését elsősorban a halálozási arányszámok hirtelen visszazuhanása idézte elő. A legkirívóbb példát megtestesítő Angliában 1740 és 1830 között 37,7-36,6‰ között hullámzott, 1841 és 1850 között pedig egyenesen 32,6‰-re csökkent, addig a halálozási arányszáma az 1730-as évek 36‰ körüli arányáról az 1810-es évekre már 21‰-re, az első világháború előtt pedig egyenesen 14‰-re süllyedt. A változás drámai gyorsaságára mi sem mutat világosabban, minthogy az európai átlagos élettartam a római kortól 1800-ig úgyszólván alig

változott, s az utóbbi időpontban is csak 25 év körül mozgott, az ezt követő évszázad lefolyása alatt viszont a 20. század elejére ugrásszerű emelkedés következett be: a várható átlagos élettartam 45 év körül mozog már. Bár a népesség gyarapodásának több oka volt, hatása a korabeli Európában egyirányú és egyértelmű volt a gazdaságra: előmozdította annak gyors növekedését. Előrehajtó feltétellé, ösztönző tényezővé vált. A népesség gyarapodása ugyanis a termelőerők fejlődésének fontos mozzanata, amely meghatározott feltételek közepette, a gazdasági fejlettség bizonyos szintjén és fejlettebb, egyben fejlődő társadalmi-gazdasági keretek között nagymértékben növelheti a munkaerőpiacot, elősegíti a munkaerő specializációját és ezen keresztül a termelékenység növekedését, lehetőséget ad az elsősorban munkaerő bevonásra alapozott, extenzív termelés növelésére, számos ország esetében

jelentős élelmiszerimportot tesz szükségessé, és ezáltal az ipari export fokozására késztet. -1- 1. táblázat A népesség lélekszámának alakulása a 19. században Ország 1800 körül 1851 1865 1880 1910 Ausztria 13,9 17,6 19,9 22,1 28,4 Magyarország 9,3 13,8 15,4 15,7 20,9 Oroszország 35,5 68,5 73,6 97,7 160,7 Bulgária 2,8 4,3 Románia 3,7 4,1 4,6 7,0 Szerbia 0,9 1,2 1,7 2,9 A 19. század folyamán Közép- és Kelet-Európa országainak lakossággyarapodása nagyjából hasonló tendenciákat és növekedési ütemet mutat, mint Nyugat-Európáé. A lélekszám különösen gyors emelkedése jellemző Oroszországra, ezen belül a Lengyel Királyságra is. Oroszország népessége mintegy négyszeresére nő, s a rendelkezésre álló lengyel adatok azt bizonyítják, hogy 1810-től 1920-ig a lakosság 3,3 millióról 12,1 millióra ugrik, vagyis ugyancsak közel megnégyszereződik, s az összes lengyel területre

vonatkozó számítás szerint 1800 és 1910 között a lengyel népesség 9-ről 29 millióra nő, vagyis több mint háromszorosára emelkedik. Az osztrák és a magyar adatok ugyan már jóval lassúbb növekedésre vetnek fényt, de a 19. század folyamán ezekben az országokban is mintegy megkétszereződik a lakosság lélekszáma, vagyis lényegében nem marad el a kontinens nyugati országainak népességgyarapodási üteme mögött. A táblázat adatai csak a hatvanas évektől lejátszódó növekedést mutatják, ezek szerint nagyjából fél évszázad leforgása alatt a 20. század elejére ezekben az országokban is kb megkétszereződik a népesség. Szembetűnő (a 2. táblázat adatai alapján), hogy 1880-ig a balkáni országok átlagos éve népességnövekedése egyrészt általában jelentősen elmarad az európai átlag mögött. Másrészt a növekedés abszolút értékei is alacsonyak, nem haladják meg a kapitalizmus előtti társadalmakra jellemző 0,5%

körüli szintet. Az 1880-as évektől viszont hirtelen ugrás következik be, ami egy csapásra Európa leggyorsabb népességi gyarapodását alakítja ki a Balkánon, az európai átlag fölé emelve zen országok népszaporulatát. A növekedési ütem ezekben az évtizedekben az előző évtizedek kétszeresére ugrik, és meghaladja az 1%-os rátát. -2- 2. táblázat A lakosság évi átlagos növekedése (1000 lakosra) Megnevezés 1801- 1821- 1831- 1841- 1851- 1861- 1871- 1881- 1891- 20 40 50 60 70 80 90 1900 30 Európai átlag 6,5 9,4 7,1 5,8 6,2 7,7 8,3 9,0 9,9 Ausztria- 5,3 9,8 5,3 3,6 6,8 7,5 4,4 9,1 9,6 Magyarország 4,2 3,3 6,3 6,3 5,2 6,2 4,6 11,0 10,5 Balkán A lakosságnövekedés adatainak vizsgálata során nagy figyelmet kell fordítanunk a kivándorlás jelenségére is. A 19 század utolsó évtizedeiben mintegy 0,5 millió, a 20 század elején másfél évtized lefolyása alatt 1,4 millió fő hagyja el az

országot. Közép- és KeletEurópából összesen mintegy 4-5 millió lakos távozik véglegesen külföldre, főként az Egyesült Államokba. A tömeges kivándorlás főként a 19 század végén és még inkább a 20 század elején Közép- és Kelet-Európában a népesség növekedésének is jelentős fékezőjévé vált. A közép- és kelet-európai kivándorlási statisztikában azonban a 19. századi európai kivándorlási népmozgalomhoz képest semmi más sajátosság nem észlelhető, mint a folyamat időbeni eltolódása. A kelet-európai vándormozgalom ugyanis egyáltalán nem haladja meg az európai országok hasonló mozgalmát. Míg nyugaton a halálozási ráta a 19.század eleji 36% körüli szintről a 20 század elejére átlagosan évi 15-20%-ra csökken, addig keleten a csökkenés jóval kisebb, s a szint nagyjából 25% körüli. Az, hogy a lakosságnövekedés a legelmaradottabb kelet- és délkeleteurópai területeken is eléri az átlagos európai

szintet, azért következhetett be, mert a 40-50% körüli születési arányszám legalább annyival magasabb volt az európai átlagnál, amennyivel a halálozási ráta is meghaladta azt. A születési arány ilyen magas szintje viszont nem a fejlettség, hanem bizonyos mértékig éppen a kapitalizmus előtti társadalmak és alacsonyabb civilizációs fok, az urbanizáció majdnem teljes hiányának következménye. Végül a lakosság számszerű gyarapodása csak néhány közép-európai országban jár együtt a lakosság kulturális szintjének gyors emelkedésével, s nem következett be a Balkánon. Vagyis az utóbbi területen aligha teremthette meg a gazdaság modernizálásának elengedhetetlen kulturális hátterét. -3- A nyugat-európai gazdasági átalakulás első szakaszában, különösen a modern közlekedési hálózat kiépítésében úgyszólván minden ország igénybe vett valamilyes külföldi tőkét. Franciaország főként az 1830-as években

meginduló vasútépítkezései során használt angol tőkét. Az ipari forradalom lezajlása nyomán már a 19század utolsó évtizedeitől az európai kontinens nyugati országai maguk is egyre jelentősebb tőkeexportőrré váltak. A fejlett tőkés országok tőkeexportja a 19. század végére egyre nagyobb jelentőséget nyer. Ez a legszorosabb összefüggésben állt a gazdaság belső szükségleteivel A fejlett nyugat-európai tőkés országok tőkeexportáló tevékenysége mindenekelőtt a gyarmatokra irányult. A nyugat-európai tőkekivitel rendkívül fontos piacát képezte ugyanakkor Közép- és Kelet-Európa is. Az osztrák gazdaság fejlődése során igen hamar tőkeimportáló országból maga is tőkeexportálóvá válik. Ausztria esetében nem egészen arról van szó, mint Franciaországban vagy Németországban, ahol a kezdeti tőkeimportot felváltotta az érett gazdaság tőkeexportja, hanem arról, hogy a szerepében erősen csökkenő tőkeimport

mellett egyre jobban növekedett a tőkeexportáló tevékenység is. A századforduló után a külföldi tőke viszonylagos részesedése a gazdaság finanszírozásában kétségkívül erősen csökken. Az a nagy mennyiségű tőke, amely Magyarországra a 19. század utolsó harmadában beáramlott, indukálóan hatott a belső tőkeképződés megerősödésére, s szélesebb értelemben is a gazdaság fellendülésére. Ez a tőkeimport hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gazdaság növekedése autonóm folyamattá változzon. 3. táblázat A magyarországi beruházások arányai Külföldi tőke Év Belső akkumuláció A magyarországi beruházások %-ában 1867-1873 60 40 1873-1900 45 55 1900-1913 25 75 Magyarországon tehát a modern gazdaság kialakulásának egész korszakában meghatározó szerepet játszott az osztrák tőke, s a belső felhalmozás önmagában mindvégig elégtelen marad -4- a gazdaság tőkeszükségletének kielégítésére. A

rohamosan növekvő tartozásállomány és a hitelek legnagyobb részének improduktív felhasználása következtében, miként Szerbia, Bulgária is igen hamar, már 1901-re a teljes pénzügyi kimerülés állapotába került. Amint a csődök, úgy a megoldási formák is hasonlóak voltak a balkáni országokban. Bulgária 1902-ben nagy konszolidációs hitelt vesz fel Az összeget francia vezetés alatt álló pénzcsoport folyósítja, s a visszafizetések biztosítékaként ez esetben is zálogul foglalják le az állami bevételeket. Míg a század elején Franciaország tehát úgyszólván teljhatalmú pénzügyi ura volt Bulgáriának, az 1909. évi kölcsön kapcsán már Ausztria, Anglia és Hollandia kerül előtérbe. A második világháború után a gazdaság növekedési rátái Európában – de azon kívül is- sohasem tapasztalt csúcsokat értek el. A gazdasági növekedés felgyorsulása a 18 század első felében indult meg. A 18 századi Európában az

ipari termelés évente átlagosan 0,5-1,5 százalékkal nőtt, a 19. században viszont már elérte a 3 százalékot, s ezt megtartotta a 20 század első felében is. 1948 után azonban még ezt is felülmúlva meredeken emelkedtek a mutatók, és 1971-ig átlag 5,6 százalékos évi növekedés figyelhető meg az európai országokban. 4. táblázat A GDP növekedése néhány fontosabb országban 1950-70 között éves átlagban ország 1950-60 1960-70 Egyesült Államok 3,2 4,3 Franciaország 4,6 5,8 Japán 9,5 10,5 Olaszország 5,8 5,7 Svédország 3,4 4,6 Ausztria 5,8 4,7 NSZK 7,8 4,8 Svájc 4,4 4,5 Nagy-Britannia 2,7 2,8 Spanyolország 5,2 7,5 -5- Növekedés és gazdaságpolitika Nyugat-Európában az1950-60-as években A növekedés üteme: Ennek a dinamikus emelkedésnek több oka volt. Kétségtelenül hozzájárult a magas növekedési arányhoz a közép-európai országok erőltetett gazdasági fejlődése (Csehszlovákia,

Magyarország, NDK, Lengyelország), hiszen a szovjet modellel próbálkozó országok központi ipari beruházásai- melyeket adóelvonásokból és a mezőgazdaság megsarcolásából fedeztek- erőteljesen emelték a nemzeti jövedelem mértékét. Hasonlóan kiemelkedő szerepet tulajdonítanak egyes kutatók a gyorsan fejlődő távol-keleti országok felfutásának, de igazi dinamizmust biztos, hogy a nyugat-európai országok képviselték, már csak országméretükből következően is. Ez a növekedés azonban korántsem volt egyenletes A háború utáni első években a növekedés ütemét tekintve Nagy-Britannia és Belgium állt az élen, viszont az ötvenes években már az NSZK, Ausztria, Franciaország és Olaszország vette át a vezető szerepet. A hatvanas években egyfajta nivellálódás következett be, amikor is nagyjából kiegyenlítődtek az európai országok növekedési rátái, csupán Nagy-Britannia maradt el némileg a többi országtól. Ugyanakkor

arra is felhívjuk a figyelmet, hogy az 1950-es évektől az USA az európai országokénál lényegesen kisebb mértékben tudta növelni teljesítményét, növekedése 3,2-4,5 százalék között mozgott. A gazdasági növekedés legfontosabb területei A háború utáni felgyorsult növekedést elsősorban utolérési folyamatként értelmezik a kutatók, ami annyit jelent, hogy a háborút viselt térségnek be kellett hoznia a lemaradást, hiszen lehetőség nyílt az amerikai jóléti társadalomhoz való felzárkózásra, vagyis az USA-val szemben összeszedett lemaradás leküzdésére. Abban a magyar Jánossy Ferenctől a svéd Lindbergig mindenki egyetért, hogy a harmincas évek világgazdasági válsága és a háború okozta gazdasági visszaesés után pótlólagos tér adódott a növekedés számára. Ez azonban -6- csak 1950 után realizálódhatott, addigra ugyanis sikerült a munkaerőhiányt felszámolni, s ugyanakkor jelentősen nőhettek a bérek és a

fizetések. A munka mint termelési tényező szerepe nagy növekedési tartalékot jelentett. A beruházási ráták meglehetősen magasak voltak az ötvenes-hatvanas években: míg 1920-38 között a nyugati országokban átlagosan csak a GDP 9-10 százalékát fordították beruházásokra, addig 1950-60 között átlagosan már 15,6 százalékot, 1960 és 70 között pedig már 17,8 százalékot. A technika és technológia fejlődése: Ösztönözte a változásokat a rendelkezésre álló új technika is. A háború alatt számos olyan technikai találmány jött létre, amelyeket a polgári termelésben és a fogyasztásban is lehetett hasznosítani. Az új technikák meghonosítása helye ipari beruházásokra ösztönzött, munkahelyeket hozott létre, jövedelmet termelt. Számos területen gyorsult fel a növekedés a technikai találmányok révén. Elektronika-informatika: Az egyik leglényegesebb változás az elektronikai ipar területén következett be. A televízió

1929-ben a New-York-i világkiállítás csodájának számított, az ötvenes-hatvanas években viszont már megszokott fogyasztási eszközzé vált, az átlagos, sőt a szerényebb jövedelmű nyugati családok körében is, s megjelenése és terjedése részben korlátozta a rádiózás jelentőségét. Nagy hatása lett a későbbi fejlődésre, hogy amerikai tudósoknak 1948ban sikerült mintegy húszéves fejlesztés eredményeképpen a tranzisztort „technológiailag alkalmazható erősítő áramköri elemmé fejleszteni”, s ezzel a későbbiekben fokozatosan kiszoríthatták az elektronika területéről az elektroncsöveket. Ide kapcsolódik a számítógépesítés gyors terjedése az 1950-60-as években. A nagy teljesítményű számítógépek elterjedése forradalmian módosította az adatátvitelt, a feldolgozást: a komputer a gazdaság minden területére behatolt, az egyszerű gépi megmunkálástól a fejlesztési programirányításon át a mindennapi

tőzsdei-banki életig nélkülözhetetlen segítséget adott. 1945-ben kezdett működni a Pennsylvania Egyetemen a világ első elektronikus számítógépe, az ENIAC, de még két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy minden részben tökéletessé váljon. 1950-ben újabb jelentős előrelépés történt, amikor is perifériatárként már nem lyukkártyát, hanem mágnesszalagot tudtak felhasználni. -7- Közlekedési ipar-az autógyártás: Akárcsak az 1920-as években, az autógyártás most is az egyik robbanásszerűen növekedő ágazatává vált. Fejlődéséhez szorosan hozzájárult a többi iparág fejlődése, így például a műanyagipar forradalmasodása, az olajipar hatásai, a feldolgozóipar szakszerűsödése. Főleg a nyugatnémet piacon volt nagyon kelendő a miniautó, de viszonylag gyorsan terjedtek Franciaországban, Angliában és Olaszországban is az 500-600cm³ hengerűrtartalmú járművek. A második alapvető tendencia a „nagyautós

jelleg” megtartása és erősítése. Ez a tendencia elsődlegesen a nagy keresletet jelentő amerikai piacon megfelelt. 5. táblázat A nyilvántartott személygépkocsik száma (millió darabban) Év USA A világ többi része Összesen 1950 40,3 12,7 53,0 1960 61,7 36,6 98,3 1970 89,2 104,2 193,4 1980 121,6 198,8 320,4 1990 147,9 292,8 440,7 Nagyon jelentős volt a termelékenységnövekedés az autógyártás területén. A két világháború közötti korszakra jellemző kisüzemi autógyártás lényegében megszűnt, a klasszikus manuális módszer legfeljebb egy- két kivételes márkánál maradt meg. Az autógyártás növekedése, s főleg a költséges fejlesztési programok költségszükséglete alaposan megrostálta a kisebb autógyártókat, nehezen lehetett állni az amerikai termékek piaci versenyét az 1950-60-as években. Hajózás: De nem csak az autógyártás technikája változott, hanem a közlekedés szinte valamennyi

ágazata is komoly fejlődésen ment keresztül az 1950-60-as években. A hajózás áru- és személyszállítási rendszere igen jelentős mértékben átalakult. Az ötvenes évektől kezdve a -8- hajógyárak gigantikus méretű teherhajókat tudtak már építeni. A folyamat 1953-as hamburgi építésű Tina Onassis óriáshajó volt, amely 45 242 tonna rakományt tudott szállítani, ám ez csak a kezdet volt: ettől kezdve felső határa nem volt a hajónagyságnak. A folyami hajózás is átalakult. Európában néhány nagy folyami hajózási útvonal épült ki A hatvanas évektől- a jövedelmi pozíciók javulásának és a társadalom rendelkezésre álló szabadidőmennyiség növekedésének köszönhetően- az idegenforgalom, a túrizmus is óriási hatással volt a hajózás funkcióinak átalakítására. A vasút fejlődése: A fejlődést jól reprezentálja az az adat, miszerint az 1870-es 105 ezer km-es vasúthosszal szemben 1970-ben a Földet behálózó

vasúti pályák hossza már meghaladta a 2 millió km-t. Egyre-másra születtek a nagy sebességű mozdonyok: 1954-ben a csúcsot már 243 km/órás sebességgel egy európai villamos mozdony tartotta, túlszárnyalva az amerikai vetélytársakat, de egy évvel később már elérték a 331 km/órás sebességet közönséges vasútvonalon. Az 1970-es évektől nem volt már akadálya, hogy a speciális módon felszerelt nagy sebességű vonatok rendszerszerűen közlekedjenek, az európai változatok Franciaországban és az NSZK-ban jöttek létre, de mellette Japánban és USA-ban is nagy volt az előrelépés. Átalakult az irányítási rendszer. Az USA-ban már a harmincas években elektronikusan próbálták vasutat irányítani, s ez az ötvenes évektől gyorsan terjedt mindenhol. Kialakult a központi nagy vezérlőtermek, s ehhez jött a hetvenes évektől a számítástechnika lehetősége, valamint a nagy vasúttársaságok esetében megjelent a logisztikai

irányítás is. A hetvenes évektől a főbb vonalokon való utazás már légkondicionált vagonokban történik Az áruszállítás területén is megtartotta, sőt a nyolcvanas évektől még növelte is pozícióit az európai vasútrendszer. A szállítás módszere is egyszerűsödött 196-ben az USAban fejlesztették ki a konténeres szállítás lehetőségét, s ez viharos gyorsasággal terjedvén pár év alatt a nyugat-európai országokban elterjedt. 1967-ben Brüsszelben tizenegy vasúti társaság megalakította az INTERCONTAINER európai szövetségét, amelyben meghatározták azt, hogy kompatibilissé teszik a konténeres szállítást, hasonló fogadórendszereket fejlesztenek ki, s ugyanakkor egymással együttműködve végzik fejlesztési kísérleteiket. Energiatermelés-olajipar: Komoly változások álltak be az energiahordozók felhasználásának területén is. Már a -9- második világháború is óriási keresletet támasztott az olajszármazékok

iránt, s ez a tendencia az újjáépítés során még csak erősödött. A hagyományos energiahordozók ugyan megmaradtak, ám arányuk egyre jobban csökkent az olajjal szemben, s az ötvenes évek végétől a kőolaj vált a legolcsóbb nyersanyaggá, a szénbázisú termelés lassan-lassan veszített fontosságából. Az olajkitermelés az egész világon nagyon gyorsan nőtt, szinte minden ország megpróbálkozott saját vagy az általa felügyelt területén felkutatni a nyersanyagforrást Az 1911-es amerikai kartelltörvény ugyan a Rockefeller-érdekeltségű Standard Oil kapcsán kötelezően szétszedte a nagy szervezeteket, ám az ötvenes évektől újra hatalmas vállalatok keletkeztek. A multiknak is köszönhetően a termelés folyamatosan és nagy ütemben növekedett az 1950-60-as években, ám nemcsak a nyugati cégek játszottak ebben főszerepet. Nem szabad elfeledkezni a Szovjetunióról sem, amelynek irdatlan készletei egyre nagyobb mértékben kapcsolódtak

a világpiaci rendszerhez. 6. táblázat A világ kőolaj-kitermelése (százalékos megoszlásban, nagyobb vidékenként) 1920 1940 1990 Észak-Amerika 64,3 63,4 17,0 Közép-Amerika 22,8 2,0 4,6 Dél-Amerika 1,0 12,8 6,5 Szovjetunió 3,7 10,2 21,0 Európa 2,1 2,9 6,0 Közép-Kelet - 4,7 26,0 Távol-Kelet 6,1 4,0 9,8 Afrika - - 9,1 A táblázatból is látható, hogy a közel-keleti térség mellett a szovjet területek olajkitermelése nőtt leginkább ebben az időben. A kőolaj sikere több tényezőnek köszönhető. Egyrészt kitermelése technikailag viszonylag egyszerű, szállítása csővezetékkel vagy tankhajóval-olajüzemeléses módszerrel megoldható, s nem is túl költséges. De még ennél is fontosabb, hogy a kőolaj ugyanakkor -10- sokoldalúan felhasználható, hiszen nemcsak hajtóanyagként használtatik, hanem számos műanyagnak, a szintetikus anyagoknak, a műguminak, a mosószernek, a műtrágyának, egyes

textíliafajtáknak és még sok más terméknek is alapanyaga. Részben az olajiparhoz kapcsolódik a földgázkitermelés növekedése is, amely az ötvenes-hatvanas években egyre nagyobb teret nyert a háztartások energiafogyasztásában, s amely szintén feltételezte számos iparág hozzáigazodását a földgázigényekhez. A földgázfelhasználás főleg majd az 1970-es évektől terjed gyorsan a világ számos országában. A jövedelem és a kereslet változásai: A gazdasági növekedés szemszögéből döntő tényező volt a nyugati országok esetében a magánszükségletek és az állami kereslet bővülése. A szinte állandó jelleggel növekedő jövedelmek, valamint az egyre elfogadhatóvá váló amerikai fogyasztási modell átvétele megnövelte a lakosság igényszintjét, s ez fellendítette Nyugat-Európában a keresletet, aminek hatására újabb és újabb beruházások indulhattak. Egy hosszan tartó sajátos körforgás alakult ki a nyugati gazdasági

modellben: új beruházás- új munkahely- újabb jövedelmek- újabb kereslet. Ebben a gazdasági rendszerben a magánkeresletet sok minden bővíthette, de kiemeljük itt a különféle tartós fogyasztási cikkek tömegtermelésének megindulását, a divatipar és a szabadidőipar dinamikus növekedését, a jó minőségű és rendkívül nagyszámú lakás építését, a meglévő infrastruktúra megújítását, a pénzügyi szolgáltatási rendszer átalakulását. A kereslet folyamatosan emelkedett, s ez átrendezte az addigi jövedelemszerkezeti arányokat is. A megelőző időszakokkal szemben a második világháború utáni korszakban a nagy jövedelemkülönbségek csökkentek, egyfajta kiegyenlítődés ment végbe, ami azonban természetesen továbbra is meghagyta a nagy társadalmi szélsőségeket. A jövedelemkiegyenlítődés főleg a másodlagosnak tekinthető jövedelmek megjelenésének és folyamatos erősödésének köszönhető. Mindez szorosan

kapcsolódott a keynesi gazdaságpolitikát alkalmazó állami gazdaságpolitikai elképzelésekhez, valamint az ezzel szorosan összefüggő, Angliából kiinduló szociális-jóléti állami elképzelések megvalósításához. Nagyon lényegessé vált, hogy egy brit állampolgár a törvény 1946-os bevezetésétől számítva féléves munkanélküliségi segélyre vált jogosulttá. A munkanélküli segély -11- bevezetése mintává vált a nyugat-európai országok számára, ugyanakkor az állam szempontjából egy igen fontos visszaforgatott másodlagos jövedelmi juttatás létrehozását jelentette. Kiadási szinten az ötvenes évektől ugyanakkor nem terhelte meg a nyugati állami költségvetéseket, hiszen a gazdasági növekedés mellett egyre alacsonyabbá vált a munkanélküliség aránya, az egyes országokban alig néhány százalékos munkanélküliségi ráták alakultak ki. A biztosítási törvényhez hasonlóan az egészségügyi

szolgáltatások területén is megjelent az állami gondoskodás, jelentős terhet véve le az állampolgárok válláról. A biztosítás és az egészségügy két olyan terület volt a jövedelemkiegyenlítési folyamatban, amely igen sokat emelhetett a korábbi szegényebb rétegek mindenkori életszínvonalán, s ez nagyon komoly gazdasági kérdés. Szintén a társadalmi kiegyenlítődés irányába hatott a nyugat-európai országokban az általánossá váló nyugdíj rendszere, a táppénz bevezetése, valamint a nagy kollektív intézmények létrehozása. Ide tatozott a kultúra egyre nagyobb tömegekhez való eljuttatása, az oktatási rendszer kiszélesítése, a sporttevékenység legtöbb fajtájának korlátlan elérési lehetősége. A magas szintű szociális juttatások megkövetelték az államtól, hogy magas adókkal terheljék meg a gazdasági szereplőket, így nem véletlen, hogy ahol jelentős mértékű kiegyenlítődési folyamat indult meg, ott

általában csökkentek a megtakarítások, s beruházási ráták is alacsonyabbá váltak, aminek pedig hosszú távon negatív hatásai voltak a gazdasági növekedésre. Természetesen nemcsak Nyugat-Európában zajlott le a fenti jövedelemkiegyenlítődési folyamat, hanem a világ legfejlettebb gazdaságában rendelkező országban, az USA-ban is, sőt sok esetben onnan került át a minta Európába. 7. táblázat A családok pénzjövedelme az USA-ban 1950-87 között (százalékos megoszlásban) A népesség 1950 1960 1970 1980 1990 Alsó ötöd 4,5 4,8 5,4 5,1 4,6 Másod ötöd 12,0 12,2 12,2 11,6 10,8 Harmadik ötöd 17,4 17,8 17,6 17,5 16,9 Negyedik ötöd 23,4 24,0 23,8 24,3 24,1 Ötödik ötöd 42,7 41,3 40,9 41,6 43,7 Felső 5 százalék 17,3 15,9 15,6 15,3 16,9 csoportjai -12- Különösebb mélyebb elemzés nélkül is látszik a statisztikai adatokból, hogy az elsődleges jövedelmek alapján számított

százalékos nagyságrendek igazából alig változtak, talán a felső 5 százaléknak a csökkenése a legmegfoghatóbb a hatvanas évektől. Más helyzet azonban, ha a másodlagos jövedelmi juttatásokat, valamint az adókkal, természetbeniekkel és egyéb tényezőkkel korrigált jövedelmeket vizsgáljuk ugyanebben a társadalomban.(8 táblázat) 8. táblázat A népesség csoportjai Kalkulált jövedelmek Az adóval, természetbeniekkel, juttatásokkal korrigált jövedelem Alsó ötöd 4,7 7,3 Második ötöd 11,0 13,4 Harmadik ötöd 17,0 18,1 Negyedik ötöd 24,4 24,4 Felső ötöd 42,9 36,8 A korrigált adatokból már világosan látszik, hogy az alsó ötödnek a jövedelemnagysága az idők folyamán növekedett, ezzel szemben a gazdagabb, felső 20 százalékot jelentő társadalmi csoportok anyagi ereje arányaiban csökkent. A kereslet növekedésének megfelelően a termelés mennyisége dinamikusan emelkedett, ennek

következményeképpen viszont a társadalmi fogyasztás, főleg a vásárlás térbeli és időbeli koncentrálódása is végbement. A napi nyolcórás munkaidőledolgozása egyre inkább intenzívebbé vált, csökkentek a holt idők a munkaidő egészén belül, ami viszont azzal járt együtt, hogy egyre fontosabbá bált a szabadidő jobb és gyorsabb kihasználásának biztosítása. Multifunkcióssá váltak a bevásárlóközpontok, ahol nemcsak élelmiszert lehetett már venni, hanem az élet mindenkori folytatásához szükséges összes kelléket egy helyen lehetett begyűjteni. A belföldi kereslet mellett az export mint növekedési tényező is nagy hangsúlyt kap az 1945 utáni gazdaságtörténeti kutatásokban. Az export kereslet növekedése kétségtelenül erős hatást jelentett a termelés világméretű növelésére. Általában megfigyelhető, hogy ahol magas az egy főre eső GNP növekedése, ott komoly exportteljesítmény figyelhető meg. Az egyik

legdinamikusabban fejlődő ország, a Német Szövetségi Köztársaság 1960 és 1983 között -13- minden évben pozitív külkereskedelmi mérleggel zárt. A német gazdaság legkritikusabb éve 1965 volt, amikor „csak” 1,2 milliárd DM volt az aktívum, míg a csúcsév 1974, amikor is 50 milliárd DM többletet ért el a külkereskedelem. Az egyenetlen fejlődés átrendezte a világkereskedelmi pozíciókat. Az alábbi táblázatból is látható, hogy a világexportból való részesedést tekintve az olajtermelő országok fejlődtek a leggyorsabban. 9. táblázat A világexport főbb területei 1963-79 között (az összkereskedelem százalékban) Exportáló terület 1963 1973 1979 Ipari országok 64,0 68,0 63,7 Ausztrália, Dél-Afrika 3,4 2,8 2,1 Olajexportáló fejlődő országok 5,9 7,3 12,8 Más fejlődő országok 14,6 11,9 12,2 Szocialista országok 12,1 10,0 9,2 Átalakult az export áruösszetétele is. Korábban elsődlegesen

élelmiszereket és nyersanyagokat forgalmazta a nemzetközi kereskedelemben, most egyre inkább a készárutermékek kivitele vált meghatározóvá. 10. táblázat A világ exportjának áruösszetétele 1937-79 (%-ban) év élelmiszer nyersanyag késztermék 1937 23 40 37 1950 23 34 43 1960 20 25 55 1973 15 23 62 1979 12 29 59 -14- A késztermékkivitel növekedéséből elsődlegesen a fejlett országok profitáltak, hiszen minél összetettebb egy termék, annál nagyobb a benne levő szellemi és fizikai ráfordítás. A nyugatorientált gazdaságpolitikát alkalmazó államok tudatosan alkalmazó államok tudatosan alakítva az exportot, mindig a készárukivitel gondolatát és gyakorlatát erősítették. Az oktatási rendszer kiszélesedése A második világháború utáni időszakban a vezető nyugat-európai országokban egyre nőtt a képzésre fordított összeg, de a vezető szerep itt is az USA-é volt, ahol 1900 és 1956 között a

közoktatásra fordított összes erőforrás három és félszeresére nőtt a dollárban mért fogyasztói jövedelmekhez viszonyítva. A leggazdagabb országokban kialakult társadalmi értékrend egyértelműen a kvalifikált szakembereket preferálta, a statisztikailag is mérhető életpályaszámítások azt mutatják, hogy az ötvenes-hatvanas években kb. már 30-35 éves kor felé megtérült a graduális végzettség megszerzésére fordított kvázi beruházási összeg. Igen nagy jelentősége volt annak is, hogy az 1960-70-es években a közgazdasági szakirodalmon belül is egyre nagyobb teret kaptak az „emberi tőke” vizsgálatok. 11.táblázat Az oktatásra fordított kiadások a GDP százalékában a fejlett országokban ország 1955 1960 1964 USA 4,1 5,3 6,2 Franciaország 2,9 3,4 4,3 NSZK 2,8 3,0 3,4 Olaszország 3,3 4,5 5,4 Nagy Britannia 3,2 4,1 4,9 Svédország 4,4 5,0 5,7 Japán 4,4 4,1 5,3 A kvalifikált munkaerő az

alacsonyabb technikai bázissal rendelkező Európai -15- irányából az USA felé vándorolt. Egyre több magas képzettségű szakember választotta az Amerikai Egyesült Államokat munkahelyének: egy adat szerint Nagy-Britanniából a természettudósok 5,2 százaléka emigrált 1956-ban, 1964-ben ez a szám már 10,4 százalékra rúgott. Kontinentális mértékben is megfigyelhető mindez, színezve még azzal, hogy az értelmiség egy részét Kelet-Európából és Közép-Európából politikai meggyőződése miatt is elüldözték, ami persze a nemzetközi trendeket csak erősítette. A világgazdaság helyzete 12. táblázat ország Euro-Zóna év GDP infláció munkanélküliség 1999 2,1 1,3 10,2 2000 2,8 1,5 9,6 2001 2,8 1,6 9,1 0,7 9,0 Németország 1999 1,3 2000 2,3 1,4 8,7 2001 2,5 1,4 8,3 1999 3,8 1,4 4,2 USA 2000 3,1 1,9 4,2 2001 2,3 2,3 4,6 1999 1,4 4,7 Japán 0,6 2000 1,4 4,7 0,5 2001 1,2 4,7 0,3 2,7 6,7 OECD együtt 1999 2,8 2000 2,9 2,7 6,4 2001 2,6 2,4

6,3 A világkereskedelem az előzetes adatok szerint 1999-ben 4,9 %-os növekedést ért el, ami 2000-ben 7,1%-ra nőtt majd 2001-ben enyhén visszaesett 6,3%-ra. Az Európai Unióban a gazdasági növekedés 2002-ben 1,1 százalék volt, alacsonyabb az előző évinél. Az unió legnagyobb gazdasága, Németország mindössze 0,2 százalékkal -16- gyarapodott, a kiskereskedelem az utóbbi két évtized legrosszabb évét zárta. A belső kereslet visszaesése hatott a német cégek beruházási tevékenységére és az áruimportra is. Németországgal azonos ütemű növekedést ért el Olaszország, 1 százalék körül teljesített Franciaország és Ausztria, az uniós átlagnál nagyobb mértékben erősödött a spanyol és a brit gazdaság. Az euró-térségben a GDP növekedése 0,9 százalék volt A közép-keleteurópai országok többségében (Lengyelország és Csehország kivételével a CEFTA tagállamaiban, Oroszországban, Ukrajnában) a növekedésiütem az

uniós átlag háromnégyszerese volt. A negyedéves eredmények erőteljes ingadozásával az USA gazdasági teljesítménye 2,4 százalékkal haladta meg az előző évit. Ez jelentős gyorsulás a 2001évi ütemhez viszonyítva, de figyelembe kell venni, hogy az év végére a növekedés ismét lefékeződött. Az ázsiai térségben az export által vezérelt japán gazdaság lendülete rövid életűnek bizonyult, és az év végére kifulladt (0,3 százalékos GDP növekedés). A többi kelet-ázsiai gazdaságban folytatódott a kilábalás az öt évvel ezelőtti pénzügyi válságból, de egyedül Kína (és Hongkong) teljesítménye volt 2002-ben magasabb az 1997–98–as szintnél. Kína 8 százalékos fejlődési üteme kimagasló eredmény. Az előzetes számítások szerint a világkereskedelem a 2001. évi stagnálás után 2002-ben 2,6 százalékkal emelkedett, és ismét növekedésnek indult az OECD országok 2001-ben visszaeső kereskedelme: kivitelük 1,6

százalékkal, a behozataluk 1,5 százalékkal volt nagyobb, egymás közötti forgalmuk azonban csak nagyon mérsékelten bővült. Az üzleti döntéseket az egész év folyamán kedvezőtlenül befolyásolta a gazdasági és geopolitikai tényezőkkel kapcsolatos bizonytalanság, különleges kockázati elemként jelent meg az iraki válság, amelynek közvetlen hatásaként emelkedett az olajár. A 2001. évi hanyatlás után a beruházások ismét visszaestek, és világszerte fékezték a bruttó nemzeti termék bővülését. A belföldi kereslet ebből adódó szűkülését csak egyes országokban (markáns módon az USA-ban és Nagy-Britanniában) ellensúlyozta némileg az állami és a lakossági fogyasztás fellendülése, amelyet azonban a fogyasztói hitelek állományának veszélyes felduzzadása kísért. A lakossági fogyasztásra és a beruházási döntésekre is kedvezőtlenül hatott a nyugat-európai és amerikai tőzsdéken immár harmadik éve tapasztalt

árfolyamesés, és ezzel összefüggésben a vezető nyugdíjalapok súlyos -17- értékvesztése. Egyes számítások szerint az utóbbi három év dollárban mért tőzsdei veszteségei meghaladták az USA éves bruttó hazai termékének értékét. A dollár 2002-ben (a kereskedelmi forgalommal súlyozva) 13 százalékot vesztett értékéből, s a tendencia jelenleg is folytatódik, amiből a valószínűsíthető, hogy az USA gazdasági növekedésének hajtóerejét a fogyasztói kereslet helyett az export fogja jelenteni. Az amerikai valuta gyengülése együtt járt az euró erősödésével, amelynek kivitelre gyakorolt hatását az exportőrök árcsökkentéssel próbálták ellensúlyozni. Az euró felértékelődése visszafogta a tagországok gazdasági növekedését, egyidejűleg azonban mérsékelte az importárakat, és hozzájárult az infláció csökkentéséhez. Az EU Bizottságának előrejelzése szerint 2003-ban némileg gyorsul a növekedési ütem: a

tagállamok bruttó hazai terméke várhatóan 1,3 százalékkal lesz magasabb a 2002. évi szintnél, s előreláthatólag folytatódik a német gazdaság stagnálása (0,4 százalékos növekedés). A növekedés fő forrása a belföldi kereslet bővülése, a raktárkészletek feltöltése lesz. A közép-kelet-európai régió várhatóan továbbra is az Európai Unióénál magasabb növekedési ütemet ér el. Az USA gazdaságának erősödése a várakozások szerint megegyezik a tavalyi szinttel, Japáné némileg gyorsul (1,5%). Több ázsiai ország gazdasági teljesítményét mérsékli a SARS-járvány. Az előzetes számítások szerint az OECD-országok importja 6,2 százalékkal, az előző évinél négyszerte gyorsabban növekszik. 13. táblázat A bruttó világtermelés eloszlása 1960-80 között (%-ban) Ország 1960 1970 1980 Kevésbé fejlett országok 11,1 12,3 14,8 Japán 4,5 7,7 9,0 Kína 3,1 3,4 4,5 Közös Piac országai 26,0 24,7 22,5

USA 25,9 23,0 21,5 Más fejlett országok 10,1 10,3 9,7 Szovjetunió 12,5 12,4 11,4 Egyéb szocialista ország 6,8 6,2 6,1 -18- A hatvanas évek végétől jelentkező változások természetesen hatással voltak a világ országainak gazdasági átrendezésére. A két szuperhatalom gazdasági súlya lassan csökkent, s új gazdasági területek váltak egyre fontosabb zónává. A leglátványosabb változás kétségtelenül Japán előretörése, ahol a katonásan szervezett és irányított társadalom jelentős termelékenységnövekedést elérve az egyik legfontosabb exportőrré nőtte ki magát, a nyolcvanas évek elején már komoly versenytársat jelentve az USA-nak. A nyolcvanaskilencvenes években a japán tulajdonú multinacionális cégek terjeszkedése mindennapossá vált, s a termelés technikai fejlettségét illetően több ágazatban még az amerikai színvonalat is felülmúlták. Lassan Kína is növelte gazdasági befolyását, s ez még

akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a fejenkénti GNP az éhező országok közé sorolja a több mint egymilliárdnyi embert tömörítő országot, amely azonban katonai nagyhatalomnak számít. Nem tudott semmi érdemlegeset nem tudott felmutatni a tervgazdasági rendszer: a szocialista országok (a Szovjetunióval és nélküle is) jelentősen veszítettek világgazdasági pozícióikból, alapvetően megkérdőjelezve az efféle gazdaságszervezeteknek még a létét is. A világgazdasági pozíciók átrendeződése statisztikailag is nyomon követhető. (13 táblázat) A világgazdasági átrendeződés természetesen eltérő növekedési mutatókat takar, de mutatja a nemzetek közötti jövedelemáramlás irányának megváltozását, s nagyon sokszor a gazdaságpolitika sikerét vagy sikertelenségét is reprezentálja. Vannak azonban olyan jelenségek is a folyamat mögött, amelyek ebben a korszakban kétségtelenül közelebb hozzák a különböző területek gazdaságait,

sok esetben még a társadalmak bizonyos csoportjait is. Ezek között néhányat mindenképpen említeni kell: 1. A pénzügyi hálózat világméretű kiépülése A fejlett országok saját pénzügyi rendszerének folyamatos szélesedését figyelhetjük meg. A pénz egyre inkább mindent átfog, szerepének szélesedésefőleg a fejletlen térségekbe, országokban- lassan teljesen széttöri a tradicionális csererendszereket, s helyébe az egy sémára felépülő nyugati intézményrendszert honosítja meg. Az utóbbi 20-30 évben a latin-amerikai, ázsiai de akár a középeurópai országok esetében is lehetett érzékelni, hogy a nemzeti szuverenitás fölött gyakorlatilag átléphet a pénzügyi világ, s a maga képére formálhat igen jelentős gazdasági rendszereket. A fejlett országok pénzügyi világa – nem utolsósorban a monetarista -19- tendenciák erősödése réven is- lassan-lassan mát önálló életre kel. A bankrendszernek lehetőse van

önállóan is olyan pénzügyi tevékenységre, amelyhez nem is kell a gazdaság többi része. 2. A technikai-technológiai export és import: Azzal, hogy mind több terület gazdasága kapcsolódik be a világkereskedelem működésébe, lehetőség nyílik az eddiginél jóval szélesebb körű technikai és technológiai összefonódásra. Különösen kiemelkedik itt az 1990-es évek nagy találmánya, az informatikát forradalmasító Internet-használat lehetőség, amely széles körű alkalmazhatóságával egymástól igen eltérő ismeretekkel rendelkező kultúrákat hozhat össze. 3. A társadalmi szabadság szélesedése- a munkaerő-kínálat nemzetközi áramlása: Az 1980-90-es évek története két tendenciát világosan kirajzol. A gyarmati rendszer véglegesen eltűnt, az utolsó bástyák is ledőltek, s az egyes volt gyarmati területek egyre nagyobb önállósággal élhetnek, némelyikük visszakerült régi anyaterületéhez. 4. A nemzetközi

intézményrendszer szélesedése: A globalizációval nagyon szorosan összefügg, hogy egyre jelentősebbek a nagy nemzetközi szervezetek tevékenysége. Az ENSZ számtalan létéből fakadóan az egész földkerekségre vonatkozó tevékenységet végez: segélyez, életet ment, a nemzetközi békén őrködik, kutatásokat irányít és koordinál. A nagy gazdasági szervezetek közül már más összefüggésben említettük az IMF és a Világbank szerepét. Ha szűkebben vett kontinensünket nézzük, akkor az egész európai gazdaság működésére nagy hatást gyakorló frankfurti és londoni tőzsdék működésére, az európai bankhálózatokra és a speciális pénzügyi beruházásifejlesztési intézményekre, az EU szabványrendszerére és gazdasági minőségi követelményrendszerére, a különböző pénzalapokra és szegélyrendszerekre, az egységesedő gazdasági jogrendszerre, a katonai szervezetek békefenntartó tevékenységére és ennek gazdasági

hatásaira kell gondolnunk. Németország az egyik legdinamikusabban fejlődő ország -20- Export világcsúcstartó a német gazdaság, annak ellenére is, hogy rekord-adóssággal is büszkélkedhetnek a németek. A tények azt mutatják, hogy Németország a világ legdinamikusabban fejlődő országa. A legfrissebb számok szerint 11 év után újból Németország számít a Föld legnagyobb exportőrének, csak augusztusban a német vállalatok, bankok, egyéb gazdasági egységek 62 milliárd euró értékben adtak el árut és szolgáltatást más államokban. Főként Európában, valamint Észak-Amerikában és Ázsiában hat százalékkal nagyobb most a német export értéke, mint a legerősebb gazdaságként számon tartott amerikaié. A harmadik helyen a japánok állnak. Utoljára az 1980-as években volt a Német Szövetségi Köztársaság export világcsúcstartó, de aztán a német egyesítés folyamata hosszá időre jelentős mértékben befelé kötötte le

a német gazdaságot