Sociology | Higher education » A fogyasztói társadalom kibontakozása

Datasheet

Year, pagecount:2003, 16 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:151

Uploaded:July 27, 2008

Size:162 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

A fogyasztói társadalom kibontakozása A klasszikus kapitalizmus e század második felében a nyugati puritán civilizációjú országokban szinte észrevétlenül, látványos fordulat nélkül alakult át fogyasztói társadalommá. A társadalom történetének legnagyobb minőségű változásához nem kellett forradalom. Ennek az okát elsősorban abban látom Hogy a változás nem igényelte az előző osztályhatalom erőszakos leváltását, a tulajdonviszonyok hirtelen megváltozását. Nem kellett senkit erőszakkal „kisajátítani”, mert a kisajátítás és a tulajdonosi struktúra gyökeres változása spontán és folyamatosan történt. A tőkések maguk sem igen vették észre, hogy tulajdoni részesedésük másodlagossá vált. Még kevésbé észlelték a változást a fogyasztók, akik a nyugdíjpénztárokon és biztosító társaságokon keresztül váltak fő tulajdonosokká. A tulajdonosi arányról még utólag is alig szereztek az érintettek tudomást

A tudományos-technikai forradalom nem gyors átalakulás volt, hanem folyamat. Amíg az ipari forradalmat jellemezte, hogy a gyáripari technika egy csapásra versenyképtelenné, technikailag elavulttá tette az egész iparágat, a tudományos-technikai forradalomlépésről lépésre úgy vonult be, hogy nem kellett hozzá az előzőtől alapvetően eltérő vállalatnagyság és vállalkozási forma. A fogyasztói piac folyamatosan vált elsődlegessé. A tőkefelhalmozás maximalizálásának a helyébe fokozatosan lépett a gyorsan bővülő és összetételében változó fogyasztói piaci igények kielégítésének maximalizálása. Az államgazdasági, oktatási és egészségügyi szervező szerepe fokozatosan terebélyesedett ki. Az állam meg növekedett gazdasági szerepe a m ásodik világháború hadigazdálkodásával együtt alakult ki, ezért azt nem is annyira a békés gazdaság követelményeihez való igazodásnak, hanem mint a h adigazdálkodás

szükségszerű bevezetésének tekintették. Sorolhatnánk még a két társadalom eltéréseit, azonban minden esetben azt látjuk, hogy a változás nemcsak folyamatos volt, de igényelte is a folyamatosságot. A klasszikus forradalmi mozgalmaknak és ideológiáiknak éppen az lett a v eszte, hogy nem vették tudomásul, hogy a klasszikus kapitalizmust nem kell forradalmi úton megdönteni, hanem inkább segíteni kell a spontán átalakulást. A klasszikus kapitalizmus hatalmi rendszere gyorsabban átalakította a társadalmat és leépítette saját osztályhatalmát, mint ahogyan azt erőszakkal meg lehetet, volna változtatni. Utólag bebizonyosodott, hogy a kapitalizmus egy olyan nyitott rendszer, amely lényegében spontán módon alkalmazkodik a társadalmi fejlődés új követelményeihez. Nem véletlen, hogy a nagy társadalmi változások ott történtek, ahol nem voltak forradalmak, és ahol forradalmak voltak, ott visszamaradt a társadalom. Amennyire indokolt volt

a forradalmiság ott, ahol a zárt feudális rendszert kellett megsemmisíteni, annyira nem indokolt az ott, ahol a kapitalizmust kell fogyasztói társadalommá átalakítani. Utólag a feudalizmusnak a fasizmusok és főleg a szocializmusok időszaka alatt történő rombolását is negatívnak ítélik meg, mert azt hiszik, hogy a polgári demokráciákban történő békés társadalmi átalakulás lehetséges volt és lesz ott is, ahol a társadalmi fejlődés nem jutott el előzőleg erre a szintre. A FOGYASZTÓI GAZDASÁG ALAPKÉRDÉSEI A „fogyasztói társadalom gazdasága” kifejezés helyett gyakran a „fogyasztói gazdaság” kifejezést használom. A lakossági megtakarítás alapvetően függ a civilizációtól, karaktervonásaitól és a takarékosság erkölcsi megítélésétől. Az a tény azonban, hogy a megtakarítási hajlandóság elsősorban civilizációs tulajdonság még nem jelenti azt, hogy nem kell megtenni mindent annak érdekében, hogy a

lehetőségek határain belül ösztönözzék, ha a tényleges forráshiányok ezt indokolják. A bölcs kormányok ezt fel is ismerték, ezért nem alkalmaznak olyan adókat, amelyek a takarékosságot fékezik, ugyanakkor a felhalmozásokat adókedvezményben részesítik. Hiba volna azonban azt hinni, hogy a nagyobb takarékosság mindig pozitív jelenség. A közgazdászok ugyan mindig azon sírnak, hogy nem elég a megtakarítás, holott sok esetben az utólagosan sok, ennek következtében nincs elég belső fogyasztási igény. Számos esetben az eladósodottság jobban ösztönöz a nagyobb teljesítményre, mint a betétek birtoklása. A lakáshitelek például bizonyítottan keresetnövelésre, mellék munkák vállalására, racionálisabb életvitelre ösztönöznek. A lakossági megtakarítás a fogyasztói társadalomban válik először jelentőssé. Minden korábbi társadalomban vagy nem állt a l akosság rendelkezésére megtakarítható jövedelem, vagy azt nem

lehetett tőkeként hasznosítani. A klasszikus kapitalizmushoz csak az ókori rabszolgatársadalmak voltak hasonlatosak abban a tekintettben, hogy nem volt a lakosság nagy többségének lehetősége megtakarításra, hiszen a létminimum határán élt. A társadalmak többségében a lakosság rendelkezett olyan erőforrásokkal, mindenekelőtt idővel, amelyben képes volt növelni a vagyonát. Ez a vagyonnövekedés azonban csak kincs formájában lehetett meg. Ezt a kincset is gyakran elpusztították a háborúk, a természeti katasztrófák. A lakossági megtakarítások elsősorban népművészeti tárgyakban jelentek meg. Az elmúlt évezredek során a lakosság szellemi vagyona nem nőtt, ugyanakkor a m ai fogyasztói társadalmakban ezen évszázad során megtöbbszöröződött. Jelenleg a szellemi vagyon már nagyobb, mint az összes fizikai és ez döntő többségében a lakosság elidegeníthetetlen személyi tulajdona. Ez az elmúlt évezredek legnagyobb

tulajdon változása A szellemi tőke gyarapodása a fogyasztói társadalmakban sokszoros fizikai tőkében beálló gyarapodásának. A fogyasztói társadalom felhalmozásának legalább kétharmada a l akosság személyes tulajdonában lévő szellemi vagyonban jelenik meg. A fogyasztói társadalmak, kialakulása azt jelentette a nemzeti vagyon struktúrájában, hogy a gyorsan növekedett a személyi tulajdon részaránya. Igaz ez még a fizikai vagyonon belül is. A személyi tulajdonú fizikai vagyontárgyak között a legjelentősebb a lakás Fogyasztói társadalomban azonban a legnagyobb tulajdon változást a szellemi vagyon exponenciálisnövekedési hozta. Ma a szellemi vagyon nagysága már meghaladja a fizikai vagyonét, és ennek az óriási többsége az egyének tudása, azaz a l egklasszikusabb személyi tulajdon. A fogyasztói társadalom mindenek előtt azért népi jellegű, mert abban a legnagyobb vagyontulajdonosok a fogyasztók. Minden társadalom karakterét

az határozza meg, hogy kik a fő tulajdonosok, kik a tulajdonosai a nemzeti vagyon többségének és annak, ami ezen belül a fejlődés szempontjából a szűk keresztmetszet. AZ ÁLLAM SZEREPE a FOGYASZTÓI TÁRSADALOMBAN A 80 as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenkor termelőerői nem tűrik meg az állam egyeduralmát a gazdaság felett. Bármekkora is a jelenlegi kudarc, bármennyire negatív is a megítélésük, mind a fasizmus, mind a sztálinizmus eredményeket is hozott. Ezt elsősorban azon lehet lemérni, hogy a délperiféria azon országai, amelyek nem mentek keresztül az eltúlzott mértékű politikai és gazdasági centralizáció betegségén, még reménytelenebb helyzetben vannak. A mi r eális helyzetünk talán az eladósodásunkkal illusztrálható: a félperiféria szinte minden országa eladósodott, de mi e tekintettben az élen járunk. Tehát az eladósodásért felelősek a politikusok és mindenek előtt azok a szakemberek, akik hivatali

karrierjük érdekében túllihegték a hitelszerzési feladataikat. A félperifériák eladósodott országai általában képtelenek lesznek a h iteleket törleszteni, és a k amatokat fizetni. A képtelenek között kétségtelenül a jobbak közé tartozunk. A centrumhoz való felzárkózásra, a gazdasági utolérésre is ez vonatkozik. Teljesen alaptalan volna számon kérni a vezetőktől a néhány sikeresen utolérő országhoz hasonló eredményt, a kialakult tényleges lemaradás mértékéért azonban felelősek. Ha a potenciális lehetőségeinket nézzük, Ausztriát nem fogjuk utolérni, de közeledhetünk hozzá. Nem élhetünk olyan jól, mint szeretnénk, de sokkal jobban élhetnénk, ha nem követtünk volna el olyan sok súlyos hibát. A korrekcióhoz következetesen politikai és gazdasági reformra van szükség. A reformok között az ál lam, ezen belül a k öltségvetés szerepének jelentős visszaszorítása is elkerülhetetlen. Az emberiség egész

története azt bizonyítja, hogy minél magasabb egy rétegnek az életszínvonala, annál nagyobb a szakadék az igények és kielégítettségük között. Az már csak a jelen kor életszínvonal - növekedése mellet derült ki, hogy azonos életszínvonalon annál nagyobb a kielégítetlen igények aránya, minél gyorsabban fejlődik a társadalom, és éppen ezeknek növekvő kielégítetlen igényeknek a feszítése a társadalmi fejlődés elengedhetetlen mozgatóereje. Az egyszerűen újratermelő, azaz stagnáló társadalmakban volt jellemző az, hogy alakosság a szükségleteik kielégítettségi fokával viszonylag meg van elégedve. Az elmaradott társadalmakban a n épesség nagy többsége ugyan a l ét határán élt, de elégedetlenségbe csak a kritikus helyzetromlások kergették, egyébként általános volt a fennálló viszonyokba való belenyugvás. Ezekben a társadalmakban elsősorban az uralkodó rétegen belül, tehát a jómódban élők között

volt jellemző az elégedetlenség, ezeket mozgatta a leginkább az egymás rovására történő gazdagodás vágya. Amint valami a fogyasztók szükségletévé válik, meg kell szüntetni, annak az ingyenességét és az elosztását a fogyasztó döntésére kell bízni. A fogyasztói társadalom és a globalizáció Mi a globalizáció? Az angol hercegnő egy francia alagútban egyiptomi barátja mellett, skót whiskytől erősen ittas belga sofőr által vezetett holland motor hajtotta német autóban ülve, olasz paparazzik elől menekülve balesetet szenved és meghal egy amerikai doktor kezei közt, aki a gyógyításhoz brazil orvosságot használ. A globalizáció, amivel e kiadvány keretei között foglalkozunk, ma már mindenkit érint, még ha nem is figyelünk fel rá. Az üzletek polcain a világon mindenütt jelenlevő globális, nemzetekfeletti cégek azonos termékeivel találkozunk. Ugyanazokat a reklámokat, filmeket nézzük, mint a világ más részein élők.

Az országban egyre több külföldi cég telepszik meg, illetve a korábban állami tulajdonú vállalatok is javarészt külföldi kézbe kerültek. Legnagyobb cégeink a világ tőzsdéin versengenek hasonló nemzetközi vállalatokkal. Országaink gazdaságpolitikáját jelentős mértékben meghatározzák a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, a K ereskedelmi Világszervezet, az Európai Unió és a nagyvállalatok érdekszövetségei. E gazdaságpolitikák hatására csökkennek az állami közkiadások, és növekednek a családok kiadásai a megélhetési költségek emelkedése miatt. A vállalat-összevonások és szerkezetátalakítási politikák következtében munkahelyek ezrei szűnnek meg. A világkereskedelem terjeszkedése, a fogyasztás, a k özlekedés növekedése következtében növekszik a Föld erőforrásaink kihasználása, miközben ezzel párhuzamosan egyre több hulladékot termelünk. Szén-dioxid kibocsátásunk és a hatalmas mértékű

erdőirtások következtében már bolygónk éghajlatának megváltozása is egyre nyilvánvalóbb. A figyelmes szemlélõ számára ma már egyre világosabban látszanak az összefüggések a gazdasági globalizáció és környezetünk pusztulása/pusztítása között. Ezeket az összefüggéseket kívánjuk bemutatni e kiadványban. 1. A globalizáció jellemzői Mi is az a globalizáció? A globalizáció egy rendkívül összetett folyamat; mely alatt mindenki mást ért, sokszor teljesen különböző dolgokat, vagy csupán ezen átfogó folyamat egy részét. Emiatt nehéz egységes, egyértelmű definíciót adni, így e kiadványban inkább a globalizáció jellemzőinek bemutatására törekszünk. A globalizáció fogalma először az először a hatvanas-hetvenes évek fordulóján jelent meg a köztudatban, amikor a Római Klub jelentése következtében egyre több, a Földünk sorsáért aggódó tudós, környezetvédő aktivista kezdett el foglalkozni a

globális környezetvédelmi problémákkal. Az eredeti jelentés tehát arról szól, hogy világunk mára összeért, a környezetszennyezés nem egyszerűen helyi, hanem határokon túlnyúló probléma lett, az emberi tevékenységeknek az egész bolygóra kiterjedő hatásai vannak (savas eső, ózonlyuk, éghajlatváltozás stb.) Elterjedt a jelszó: "Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!" Tíz-húsz év elteltével azonban a "fenntartható fejlődés" kifejezéshez hasonlóan a globalizáció fogalmát is kisajátították az uralkodó politikai-gazdasági csoportok. A tömegkommunikációnak is köszönhetően a globalizációnak már egy új jelentése terjedt el, amelyben az internet fejlődésén, a kommunikáción, a kereskedelem, a pénzpiacok, a nemzetek feletti vállalatok egész bolygóra való kiterjedésén van a hangsúly. A globalizáció híveit és ellenfeleit is ma már a gazdasági globalizáció 1 kérdése osztja meg. Jelen

kiadványunkban mi is elsősorban a gazdaság globalizációjának kérdéseivel foglalkozunk, s amikor globalizációról beszélünk, elsősorban a gazdasági globalizáció értelemben használjuk e kifejezést. A gazdasági globalizáció főbb jellemzői: a) a világ összekapcsoltsága b) a növekedési kényszer erősödése c) gazdasági, kulturális homogenizáció, fogyasztói társadalom d a gazdasági polarizáció, a jövedelmi különbségek növekedése e) a gazdasági, politikai hatalom koncentrációja a demokratikusan ellenőrzött szférán kívül f) túlnépesedés erősödése g) környezeti, szociális problémák erősödése h) állampolgári jogok eróziója i) az információs és kommunikációs technológiák fejlődése, gyorsulása a) a világ összekapcsoltsága A globalizáció egyik legfőbb jellemzője a világ összekapcsoltsága. Ma már az emberi civilizáció, a gazdasági tevékenység az egész bolygóra kiterjed. A nemzetközi kereskedelem,

a pénzügyi tevékenységek a nemzetek feletti globális szinten működnek, és ennek 1 A civil szervezetek angol nyelvterületen általában a corporate globalisation kifejezést használják, arra utalva, hogy az elmúlt évtizedek gazdasági folyamatai elsősorban a nemzetekfeletti vállalatoknak (korporációk) kedveznek, illetve e folyamatokat jelentős mértékben a nemzetekfeletti cégek határozták meg, az egyes országok kormányaival és a nemzetközi intézményekkel kialakított szoros kapcsolataik, valamint aktív lobbizás segítségével. következményeként e tevékenységek hatása globális méretűvé válik (pl. pénzügyi válságok, környezetszennyezés). Civilizációnk gazdasági és kulturális kiterjedése hasonlít a birodalmak kiterjedéséhez, de van egy lényeges különbség: már az egész bolygóra kiterjed a rendszer. Emiatt kívülről nem jöhet már kritika, csak rendszeren belülről. b) a növekedési kényszer erősödése A

neoliberális gazdaságpolitikán 2 alapuló globális "piacgazdaság" - amelynek a "szabad" verseny az egyik sarokköve, a gazdaság teljesítőképességének mérőszáma pedig a bruttó hazai termék (GDP) - önmagában hordozza az állandó növekedési kényszert. A jelenlegi közgazdasági paradigma szerint egy cég vagy egy ország gazdasága akkor működik megfelelően, ha folyamatosan növekszik (már a gazdasági stagnálást is hanyatlásként tekintik a közgazdászok). A földi ökoszisztéma teherbíró képessége azonban véges, nem viseli el a végtelen növekedést, amely az erőforrások túlhasználtában, valamint az egyre növekvő környezeti terhelésben, szennyezésben ölt testet. c) gazdasági, kulturális homogenizáció, a fogyasztói társadalom A nemzetközi kereskedelem, a szerkezet-átalakítási politikák erőltetése, a televízió, az internet és egyéb médiumok hódítása következtében ma már az egész világon

ugyanazok a gazdasági és kulturális minták terjednek el. Az eredmény egyfajta monokultúra: hasonló, 2 A neoliberális gazdaságpolitika 70-es évektől elterjedt közgazdasági irányzat, amely a keynes-i gazdaságpolitikát váltotta fel. A neoliberális gazdaságpolitika három alappillére liberalizáció, a dereguláció és a privatizáció. A liberalizáció: az áruk, a tõke és szolgáltatások nemzetközi áramlását gátló akadályok lebontása (pl. a vámok eltörlése, tõkenozgások megkönnyitése, olcsóbbá tétele, migrációra vonatkozó szabályok enyhitése stb). A dereguláció: az állami gazdaságszabályozó eszközök lebontása, enyhitése (pl állami árszabályozás és dotáció megszüntetése, a versenytörvények, tehát pl. a tökekoncnetrációt - vagyis a monopóliumok kialakulását gátló törvények enyhitése, munkatörvénykönyvek elõirásainak enyhitése a "rugalmas" foglalkoztatás elõsegitése végett, korábbi állami

szolgáltatási "monopóliumok" feloldása: pl. magániskolák, magánklinikák engedélyezése, stb.) A privatizáció az állam kezében levõ termelõeszközök - vállalatok, földek, kórházak stbmagánkézbeadását jelenti E három elem természetesen összefügg, illetve bizonyos átfedéseket is tartalmaz fogyasztói társadalmat jellemző életstílus figyelhető meg az egész világban, a helyi hagyományok, termelési módok sorra tűnnek el. Lassan minden hely ugyanúgy néz majd ki, mint a világ másik részén. Ugyanazok az éttermek, szállodák, ugyanazok a ruhák, bevásárlóközpontok, egyformán autókkal zsúfolt utcák találhatóak mindenütt. d) gazdasági polarizáció, a jövedelmi különbségek növekedése A jövedelmek országok között és országokon belüli átcsoportosulása során a gazdagok még gazdagabbak, a s zegények még szegényebbek lesznek és a t ársadalom egészének létbiztonsága jelentősen csökken. A

globalizáció során erősödik a jövedelmek szegény országoktól a g azdagok felé áramlása a k ölcsönök és azok kamatainak visszafizetése, valamint az exportra termelő fejlődő országok világpiacnak való kiszolgáltatottsága miatt. A gazdasági globalizáció a világon korábban is meglévő nagyfokú egyenlőtlenségeket tovább növelte. 1960-ban a világ népességének leggazdagabb egyötöde 30-szor volt gazdagabb, mint a l egszegényebb ötödrész. 1998-ban az Egyesült Nemzetek adatai szerint ez az arány már 78-szoros volt. A Forbes magazin szerinti leggazdagabb 200 ember vagyona meghaladja a világ lakossága 41%-ának (2,4 milliárd ember) egyévi jövedelmét. A globalizáció negatív hatásai azonban nemcsak a fejlődő országokat, hanem a fejlett országok széles társadalmi rétegeit is érintik. A 70-es évek közepe óta az Egyesült Államok lakossága 60%-ának nem nőtt a reáljövedelme, annak ellenére, hogy az évente ledolgozott

munkaórák 160 órával (egy teljes hónappal) növekedtek. Nyolc amerikai közül egy – tehát mintegy 30-33 millió ember – a szegénységküszöb alatt él és 45 milliónak nincs egészségbiztosítása. A minimális bérek reálértéke 22%-kal alacsonyabb, mint 1968-ban e) a gazdasági, politikai hatalom koncentrációja A gazdasági globalizáció következtében számottevően csökken a helyi társadalmak és kormányok szuverenitása, az állampolgárok életét érintő legfontosabb kérdések feletti döntés joga a multinacionális vállalatok, pénzügyi spekulánsok kezébe kerül, akik döntéseik érvényesülési helyétől fizikailag távol élnek, és a helyi közösségeket sem ismerik, azok érdekeivel nem azonosulhatnak. Egyre több és ellenőrizhetetlenebb hatalom összpontosul a nemzetközi vállalatok, cégbirodalmak és pénzintézetek kezén, ezek működése pedig független mindennemű demokratikus ellenőrzéstől. f) túlnépesedés Sokan

úgy gondolják, hogy a túlnépesedés a globalizáció egyik kiváltó oka, de számos demográfus szerint éppen ellenkező a helyzet. A túlnépesedés a globalizáció egyik legsúlyosabb következménye. Ezt több okkal is magyarázzák Az első: azoknak a civilizációknak, amelyeket az elmúlt száz évben – tehát a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodáshoz túlságosan rövid idő alatt – ért el a modern európai kulturális minta, megvolt a maguk kiváló, önszabályozó, a népességet a technológiához és a környezeti adottságokhoz megfelelően igazító rendszere. Ezeket a rendszereket az elmúlt évszázadok gyarmatosítása folyamatosan lerombolta. Ennek következtében a harmadik világban élők megismerkedtek a szélsőséges nyomornak, az ínségnek, szomjúságnak azokkal a nemeivel, amelyek korábban a hagyományos társadalmakban mindenütt ismeretlenek voltak. A nyomor pedig tovább növeli a népességet, ebben rejlik a

népességrobbanás második oka. Azok a földrészek, ahol a modern civilizáció és technológia bevezetését nem követte a jólét növekedése, hanem csak a szélsőséges nyomor és egyenlőtlenségek, ott a születésszám növelése sok szempontból gazdasági kényszer is a családok számára 3, miközben a gyerekhalandóság egyelőre csökken. A harmadik ok pedig, hogy ezek a szétvert kultúrák mégsem viselik el ellenállás nélkül a globális modernizációt. A kiváltott sajnálatos következmények egyike, a v allási fundamentalizmus a t érhódítása világszerte, amely viszont a s zületésszám növelésével, az adott ország népességének növekedésével akarja helyreigazítani a mérleget. i) az információs és kommunikációs technológiák fejlődése, gyorsulása Az információs és kommunikációs technológiák fejlődése, bár sok lehetőséget nyújt, a legszegényebb országok népessége számára nem jelent megoldást, hiszen azoknak

még az alapvető szükségleteik előteremtése is gondot okoz (mobiltelefonnal, számítógéppel nem laknak jól.) Ezek a technológiák elsősorban a fejlett országok tehetősebb polgárai számára aknázhatók ki. E technológiák használatának igazi nyertesei a nemzetek feletti vállalatok, akik ez által egyetlen vállalatközpontból hatékonyan tudják irányítani az egész világra kiterjedő cégbirodalmukat. Hasonlóan a pénzpiacok, a tőzsdék szereplői és a spekuláns tőke is hasznot húz e technológiákból, hiszen a gyors információáramlás következtében másodpercek alatt hatalmas pénzösszegeket tudnak áramoltatni a világ távoli pontjai között. Többek között ez volt az oka az 1997-es ázsiai gazdasági válság ilyen gyors szétterjedésének. A globalizáció további lényeges jellemzői közé tartozik az életritmus rohamos felgyorsulása. Ennek következtében döntéseink is egyre rövidebb távra szólnak, a pillanat határoz meg

mindent. A gazdasági gondolkodás eluralkodása következtében a jövő leértékelődik, s ez visszafogja a hosszú távra szóló kezdeményezéseket, innovációkat. Életünk felgyorsulásával párhuzamosan a globalizáció sebessége is folyamatosan nő. Egyesek szerint a globalizáció elemzése három lépéssel a folyamatok mögött jár. 3 Nagyon sok harmadik világbeli országban a gyermekmunka sokkal olcsóbb, mint a felnőtt munkaerő, s emiatt a felnőttek nagyrésze munkanélkülivé válik. A családok számára sok sok esetben a gyermek biztosítják az egyetlen bevételi forrást. Más esetekben pedig a földek megműveléséhez van szükségük a családokban a gyerekek munaerejére, s ez jelenti a népességnövekedéshez vezető gazdasági kényszert. A fogyasztói társadalom befejezése Az Átfogó Kultúra világmozgalma Van-e jövő a fogyasztói társadalmon túl? Furcsa világban élünk. A világ eseményei elborítanak bennünket, és sokszor már

nem látjuk a fától az erdőt. Pedig egyetlen értelme van a tájékozódásnak: a jövő Mi lesz velünk? Milyen lesz a jövőnk? Hogyan tehetjük jobbá, szebbé, egészebbé, egészségesebbé életünket? Miféle világban nőnek fel utódaink? És mit tehetünk azért, hogy céljaink valóra váljanak? Elsősorban ezekre a kérdésekre keressük a választ. És mivel a válasz attól is függ, hányan gondolkoznak hozzánk hasonlóan, hányan dolgoznak azon, hogy hozzánk hasonló céljaik valóra váljanak, azt is fontos tudnunk, kik milyen irányban keresik a megoldást. Idáig többnyire nem jut el a tájékoztatás. Ez pedig azt sugallja, hogy a helyzet változatlan – vagyis elsősorban a hagyományos és a modern, vagy a vallásos és az anyagias felfogás híveire osztható fel a nemzet. Úgy tűnik, elkerülte a figyelmet, hogy időközben világjelentőségű átrendeződés zajlott le az életszemlélet területén. A természet-szerető felfogás híveinek száma

mára világszerte több mint 150 millió főre tehető! Több mint öt éve, hogy megjelent az Átfogó Kultúra mozgalom térhódításáról az első összefoglaló. Paul Ray szociológus 2100 fős, az Egyesült Államok lakosságát képviselő csoport felfogását vizsgálta meg. Az amerikai társadalom addig ismert két fő csoportja, a hagyományos és a m odern mellett egy új csoport, az Átfogó Kultúra (vagy más néven a Kulturális Kezdeményezők) látványos térhódítását vette észre. Amíg a hagyományos értékeket vallók tábora az Egyesült Államokban 56 millió főre tehető, a moderneké 88 millióra, addig az új felfogás híveinek száma eléri az 50 milliót, és rohamosan nő. Így az Átfogó Kultúra szemléletéhez sorolhatók az Egyesült Államok harmadik legjelentősebb csoportját alkotják. Miben áll ez az új kultúra? Amit a modernizmus atomizált, azt az Átfogó Kultúra újra egységbe fogja. A családra korlátozódás helyett

egységbe rendeződik a közvetlen és átfogóbb közösségekkel, a nemzettel, és az országhatárokon is átívelő kapcsolatot teremt. Kapcsolatot teremt a Természettel és megtanulja összehangolni a Természet rendjét (ökológia) a gazdasági élettel. Egyesít különböző nézeteket és hagyományokat, a keleti és nyugati filozófiák előre mutató elemeit felhasználva. Egyszóval: Átfogó Kultúrát igyekszik teremteni Az a történet, amit a modern kor a világ keletkezéséről alakított ki, és arról, hogyan illünk a világba, mára elvesztette hatékonyságát. Nem vagyunk puszta páriák, olyan világképre van szükségünk, ami többet ad számunkra a modernizmus ajánlatánál: a közömbös, élettelen világegyetem egy halott bolygóján zajló anyagias törtetésnél. Hogyan alakult ki ez az új tábor? A hatvanas évektől új társadalmi mozgalmak egész sora alakult ki, mint például a civil, polgári szerveződések, a békemozgalmak, a

környezetvédő, zöld mozgalmak, a társadalmi igazságosság és általános foglalkoztatottság irányzata, az alternatív gyógymódok terjedése, az új spiritualizmus, az új pszichoterápiák, életmódok, önfejlesztő életfelfogások, az új tudatosság, a fenntartható fejlődés eszméjének térhódítása. Csak az életmód-ipar 230 m illiárd dolláros piacot jelent az USA-ban (ez Magyarországon kb. 230 milliárd forintnak felelne meg) Sok ember vagy nem vesz részt ezekben a mozgalmakban, vagy legfeljebb egy-kettő érinti meg. De azok, akik több szellemi átértékelést is átélnek, ráadásul egyidejűleg vagy gyors egymásutánban értékelik át szemléletük kereteit, egy idő után ráébrednek: elkerülhetetlen egész világképük tudatosítása, sőt, megalapozása. A hagyományos, vallásos közgondolkodást egyre inkább kiszorító materializmus már önmagában felveti a kérdést: melyik felfogás a h elyesebb. De ha ehhez még sorozatos újabb

átértékelések társulnak, az ember ráébred: nem hajthatja fejét naponta más értékrendszerbe. Ezzel pedig a manipuláció és az élet öntörvényű ellenhatásai együttesen törvényszerűen rákényszerítik az emberek egyre nagyobb részét az átfogó kérdésekben is az önálló gondolkodásra, az önálló világkép, társadalomszemlélet és életfelfogás kialakítására. A környezetrombolás mára olyan méreteket öltött, hogy sokan attól tartanak, bolygónk egésze került végveszélybe. A nyersanyag – és energiafelhasználás növekedése, a városok túlnépesedése, a társadalmi élet szerveződésének átláthatatlanságának fokozódása mind olyan folyamatokat jelentenek, amelyek nem tarthatók fenn a jövőben. Ez pedig egyre több embert késztet annak felismerésére, hogy mindannyiunknak tennünk kell valamit közvetlen és átfogóbb természeti és társadalmi környezetünk védelméért. Paul Ray tanulmányában azt is fontosnak

tartja kiemelni, hogy a jövedelmek Észak-Amerikában csökkennek, ami tovább növeli a veszélyérzetet. Mindehhez hozzájárul, hogy a m odern élet elviselhetetlenül üressé, súlytalanná tette belső világunkat. Mivel a vallásos felfogás a túlvilágra összpontosít, az anyagias az anyagi javakra, ezért az elmúlt évezredekben valahogy elmaradt az élet, a t ermészet, az értelem, a k özösségek jelentőségének felismerése. Emiatt a Természet értékelése, a környezet megbecsülése helyett olyan modern társadalom bontakozott ki, amely saját természeti létalapjának korlátlan felhasználására, pusztítására rendezkedett be. Ennek következménye a természet, az élővilág drámai mértékű pusztulása, olyan újfajta betegségek tömeges terjedése, mint az asztma (510%), az allergia (30%), a neurózis (egyesek szerint 70%), a rossz közérzet, az elidegenedés. Mindez alapvetően érinti étkezési szokásainkat, életmódunkat, életfelfogásunkat.

A hagyományos felfogás a felvilágosodásra a katolikus és protestáns hagyományok adta válaszokon át vezet a 1 9. századi a n emzeti és a hazafias mozgalmakhoz Mára az Egyesült Államokban a keleti és nyugati part közötti lakosság kötődik inkább a hagyományokhoz, hisz jobban a kis falvak és a vallásos Amerikájában. A modern felfogás gyökerei csak mintegy ötszáz évre nyúlnak vissza, a Reneszánsz végének világához, és a tekintélyelvű politikai és vallásos korlátok elvetését, jórészt a városi kereskedő osztályok elindított modern gazdaságot és a materialista tudósok, mérnökök, értelmiség megjelenését jelenti. Az Átfogó Kultúra a Reneszánsz ezoterikus szellemi mozgalmaiban és a 19 század romantikus és természetközpontú irányzataiban gyökerezik. A hagyományhoz kötődők és az új kultúra kezdeményezői egyaránt bírálják a modernek jellegzetes tulajdonságát: cinizmusát és önzését. Az önzetlenség nagy

támasz a csoportok összetartásához, a cinizmus (az Idegen Szavak Szótára szerint: pimaszság, durvaság, lenéző magatartás) és az elidegenedés általában rombolja a csoport-képződést, az együvé tartozás érzését. Az önzetlenség a Kulturális Kezdeményezőknél (az Átfogó Kultúrához tartozók másik neve) a legelterjedtebb (58%), és ők a legkevésbé cinikusok és elidegenedettebbek (19%). Ők a legoptimistábbak (35%, dacára a mai válságos világhelyzetnek), szemben a másik két kultúra 24%-ával. A Hagyományosoknál az önzetlenség 58%-os elterjedtségű, az elidegenedés 29%-os, míg a Modernek meglehetősen cinikusok és elidegenedettek (48%), és ritkább náluk az önzetlenség is (32%). Mindez annak jele, hogy a Modernek kezdik elveszteni hitüket világszemléletükben. Ők a legkevésbé kezdeményezők, előremutatók, optimisták (Kulturális Kezdeményezők: 40%, Hagyományosok: 28% és Modernek: 25%). Túllépnek a jobb-bal

felosztáson, a szocializmuskapitalizmus dilemmán Az események mélyére akarnak nézni Olyan értékeket vallanak, mint a társadalmi lelkiismeret, elkötelezettség a jobb jövő mellett. Természet-kedvelő és szellemiséggel, értelemmel bíró életet akarnak élni. A nyugati kultúra két évezredes történetében 1500 éven át a vallásos, az utóbbi 500 évben a modern, anyagelvű szemlélet volt a hangadó, az események fő irányítója. Úgy tűnik, az emberiség történetének ritka pillanatához érkeztünk: olyan pillanathoz, amely fordulópontot jelenthet a válságból egy jobb jövő felé. Forrás: Kopátsy Sándor A fogyasztói társadalom Napvilág Kiadó A globalizáció kihívásai és Magyarország További forrás az Internet