Legal knowledge | Economical law » A szellemi termék jogvédelme

Szellemi termék jogvédelme Kapcsolódó irodalom: - Jogszabályok a Magyar Szabadalmi Hivatal honlapján: www.mszhhu - Cikkek, kiadványok a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület honlapján: www.mieorghu - Lontai Endre- Faludi Gábor-Gyertyánffy Péter- Vékás Gusztáv: Magyar Polgári Jog, Szellemi alkotások joga, Eötvös József Kiadó Budapest (2004) Témakörök: I. Műszaki előnnyel járó megoldások Találmány/szabadalom Használati minta Formatervezési minta Újítás Know how Topográfia oltalom II. Kereskedelmi előny Védjegy Földrajzi árujelző származási jelzés eredet megjelölés Franchise Cégnév Verseny jog Tisztességtelen piaci magatartás tilalma. III. Szerzői és vele szomszédos jogok Magyarország politikai szerkezete 1989. október 23-án kihirdetett alkotmány szerint Magyarország: parlamentáris köztársaság, független demokratikus állam Legfőbb törvényhozási szerve az Országgyűlés (egykamarás, 368 tag) Végrehajtó

szerve: Kormány, miniszterelnök, Minisztériumok, Országos hatáskörű szervek, Önkormányzatok Törvény: a társadalmi, gazdasági rend fenntartásának eszköze, az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit rögzíti. Szabályozza a személyhez és szellemi alkotáshoz fűződő jogokat Kormányrendelet: az Alkotmányban meghatározott feladatkörben, ill. a törvényekben kapott felhatalmazás alapján adják ki Miniszteri rendelet: a miniszter a saját feladatkörében, vagy felhatalmazás alapján adja ki. Önkormányzati rendelet: Felhatalmazás (törvény, kormányrendelet, min. rendelet) alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályozás Határozatok: országgyűlési, miniszteri, önkormányzati Szabályozzák az általuk irányított szervek működését, megállapítják a feladataikat, terveket készítenek Utasítások: a tevékenységet szabályzó útmutatók Alapvető törvények és rendeletek a szellemi termék

jogvédelme területén 1. Az 1959 évi IV törvény a Polgári Törvénykönyvről 2 rész I. fejezet: A jogképesség (jog és kötelesség) egyenlően kötelező mindenkire a fogamzással kezdődik és a halállal ér véget. II. fejezet: A cselekvőképesség (akiét nem korlátozzák az cselekvőképes/ korlátozottan csel./ nem csel. képes) VII. fejezet: A személyhez és a szellemi alkotáshoz fűződő jogok 77.§ névviselés 78.§ jóhírnév védelme 79-82.§ a személyiségi jogok megsértése: - valótlan, sértő tény állítása, híresztelése, hamis színben való feltüntetése (újságban, TV-ben, stb. helyreigazítás kérhető), - képmás, hangfelvétel engedélynélküli felhasználása (nyilvános közszereplés kivétel) - levéltitok megsértése - magánlakáshoz fűződő jog - üzemi titok megsértése 84. § a személyiségi jogsértés esetén kérhető polgári jogi igények - megállapítás - abbahagyás - elégtétel, nyilvánosság biztosítása, -

a sérelmes helyzet megszüntetése - az előző állapot visszaállítása - kártérítés - bírság 86.§ a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok tapasztalatok (3) “még közkinccsé nem vált” (4) know-how: vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek és 3. rész a tulajdonjog pl. közös tulajdon fogalma 4. rész Kötelmi jog 201. § - ellenszolgáltatás jár - nagy érték különbségnél megtámadható a szerződés 202. § aránytalan előny esetén semmis a szerződés 379. § Szállítási szerződés 5. rész Öröklési jog Elsőként a végrendelet szerint, ha nincs életbe lép a törvényes öröklési rend: 1. gyermek 2. házastárs 3. szülők 4. szülők leszármazói 5. nagyszülők 6. nagyszülők leszármazói További jogszabályok: TALÁLMÁNY/SZABADALOM - 1995. évi XXXIII törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról, módosítva a 2002 XXXIX Tv-el. - 20/2002. (XII12) IM rendelet a szabadalmi bejelentések részletes

alaki szabályairól - 26/2004 (II.26) Korm Rend Az egyes termékek kiegészítő oltalmára vonatkozó európai közösségi rendeletek végrehajtásához szükséges szabályokról HASZNÁLATI MINTA - 1991. évi XXXVIII törvény a használati minták oltalmáról - 18/2004. (IV28) IM rendelet a használati minta oltalmi bejelentések részletes alaki szabályairól Formatervezési minta - 2001. évi XLVIII Törvény a formatervezési minták oltalmáról - 19/2001. (XI29) IM rendelet a formatervezési minta oltalmi bejelentések részletes alaki szabályairól TOPOGRÁFIA - 1991. évi XXXIX törvény a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról - 19/1991. (XII28)IM rendelet a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmára irányuló bejelentés részletes alaki szabályairól VÉDJEGY - 1997. évi XI törvény a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról - 16/2004. (IV27) IM rendelet a védjegy és a földrajzi

árujelzőre vonatkozó bejelentések részletes alaki szabályairól. - 1995. évi LXXXIII tv A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezéseknek a használatáról ÚJÍTÁS VERSENY JOG - Az 1990. évi LXXXVI törvény VI fejezete a Versenyjogról - 1996. évi 67 törvény a Versenyről SZERZŐI JOG - 1999. évi LXXVI törvény a szerzői jogról - 1999. ÉVI CXX tv a büntető eljárásról - 117/2004. (IV 28) Korm Rend a Szabad felhasználás szabályairól EGYÉB JOGSZABÁLYOK - 71/2004. (IV28) GKM rendelet a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjáról 1994. évi LIII Tv A bírósági végrehajtásról (184/A §) - 142/1996 (IX.2) Korm rendelet a szabadalmi bejelentés államtitokká minősítéséhez szükséges eljárás szabályozásáról - 127/1997. (VII24) Korm rend a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható

intézkedésekről - 15/1986. (IX17) MéM rendelet a mikroorganizmus-törzsek szabadalmi eljárás céljából való letétbe helyezéséről és kezeléséről - 1996. évi CXXXI törvény a növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és vagetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról. -31/1994. (VI28) FM rendelet a fajtaelismerés rendjéről - 6/1997. (III7) IKIM rendelet a magyar találmányok külföldi bejelentése célelőirányzat eljárási rendjéről, módosította a 30/1998. (V15) IKIM rendelet -1990. évi LXXXVI törvény a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról - 1978. ÉVI iv TV A Büntetőtörvénykönyvről - 19/2005. (IV12) GKM rendelet az MSzH előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól Nemzetközi megállapodások PUE (1883) Párizsi Uniós Egyezmény az ipari tulajdon oltalmára alapelvek minimum szabályok 6 revízió a 7. most folyik, 135 tagja van, hazánk 1909-től tag

BUE (1886) Berni Uniós Egyezmény az irodalmi és művészeti művek védelméről 7 revízió, több mint 120 tagja van, hazánk 1922-től tag Szellemi Tulajdon Világszervezete, WIPO 1967. júl 14-én Stokholmban hozták létre Fentiekhez kapcsolódóan mellék egyezmények szabályok is születtek: PUE-hez pl: - Budapesti Szerződés a mikroorganizmusok letétbe helyezéséről 1977 (Kihirdetve 1981. évi 1 tvr-el) - Washingtoni Szabadalmi Együttműködési Szerződés PCT (Patent Cooperation Treaty) 1970. jún.19 Washington, Mo tagja (Kihirdetve 1980. évi 14 tvr-el) - NSZO Nemzetközi Szabadalmi Osztályozás a Strassbourgi Megállapodással hozták létre, Mo 1970 óta alkalmazza, de nem csatlakozott az egyezményhez - Nizzai Megállapodás a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások osztályozására 1957, Mo 1983-ban hirdette ki - A gyári, vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi megállapodás 1891 - Müncheni Egyezmény az

európai szabadalmi rendszerről European Patent, EUP 1973. X5 München - Az előzőhöz kapcsolódóan a Luxemburgi Egyezmény a közös piac tagállamai közötti szorosabb szabadalmi együttműködéséről (ún. közösségi szabadalom) 1975 - A GATT Uruguay-i fordulójában a sokoldalú kereskedelmi megállapodások részeként létrejött a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi összefüggéseinek alapvető szabályozására a TRIPS (Trade Related Aspects of Intellectual property Rights) 1994 (A GATT helyébe a WTO (World Trade Organization) lépett.) Magyarország az EU-val társulási megállapodást az ún Európai Megállapodást megkötötte. E Megállapodás előírja, hogy Magyarország jogalkotása az EK jogharmonizációja jegyében kell, hogy szabályait módosítsa. Ugyancsak jogharmonizációra kötelezi o-t az USA-val kötött kétoldalú megállapodás a szellemi tulajdonjogról (1993) Az univerzális szabályok keretét az ENSZ szakosított szerveként működő WIPO

(World Intellectual Property Organization) adja (1967, Stockholm) Feladata: az egyezmények létrehozásban a szervezés, az egyeztetés, adminisztrálás, a szellemi termékeknek a fejlődő világ felé való közvetítése. A nemzetközi iparjogvédelmi együttműködés fontos társadalmi fóruma a Nemzetközi Iparjogvédelmi Egyesület (AIPPI) A hazai társadalmi fórum a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület. Visszatekintés a kezdetekre Már az őrtörténet idején olyan korszakos találmányok jöttek létre, mint a tűz, a kerék, a kőbalta, a különféle háztartási eszközök. Azaz az emberiség történetével egyidős az a késztetés, hogy környezetét jobbá, elviselhetőbbé, könnyebbé tegye. A rabszolgatartó társadalom idején létrehozott új műszaki megoldások: a rómaiak hadi gépei, a vízóra, napóra, vízimalom, a szivattyú. A hűbéri társadalomban a céhrendszerből adódóan kevés megoldás juthatott nyilvánosságra, mivel

a céhek tudásanyaga a céhen, leginkább családon belül maradt és öröklődött. Mégis ismerünk olyan megoldásokat, amelyek ebben az időben láttak napvilágot: pl. a szemüveg, a puskapor, az iránytű, a könyvnyomtatás, a mikroszkóp, a távcső. A hűbéri társadalomban az oltalomnak, azaz a jogi védettségnek a csíráit már megtaláljuk. Az uralkodók kiváltságleveleket adtak ki, amelyek a kedvezményezettet valamely kereskedelmi, vagy ipari tevékenységre jogosított fel kizárólagos jelleggel, másoknak e tevékenységből való kizárása mellett. E kiváltságlevelek a XIV század második felében kezdenek feltűnni és a XVI század második felére már egész Európában megtalálhatók. Az elsőnek elismert szabadalmi törvény az un. Velencei Decrétum 1474-ből Amikor a Velencei Nagytanács a találmányok oltalmát biztosította. 10 évre kizárólagos hasznosítási jogot adva a feltalálónak, ezzel az alkotói kedvet kívánták növelni. Ez a

jogszabály már lehetővé tette, hogy a találmányt államérdekből kárpótlás mellett kisajátítsák. Időben a következő ismert jogszabályi rendelkezés Angliából származik, ahol 1624-ben I. Jakab angol király törvénybe iktatta a Statute of Monopolies-t, ami a szabadalmi jog korszerű szabályozása őspéldányának tekinthető, 14 évig biztosítva kizárólagos hasznosítási jogot. A törvény létrehozásának oka nem azonos azzal ami Velencében volt: Angliában a XIV. századig nyúlnak vissza a szabadalmi jog gyökerei. Az angol királyok egyes céheknek, vagy személyeknek az egész királyság területére érvényességgel különböző monopóliumokat engedélyeztek. Ezek a monopóliumok nagyban hozzájárultak a céhrendszer merev helyi kereteinek felbomlásához és a nagyipar alapjainak lerakásához és ezzel a fejlődést segítették elő. A királyok személyes érdekekből visszaélve a kialakult gyakorlattal politikusoknak, vagy kegyenceiknek

adták a jogot s ezzel a közérdekét sértették. A feltörekvő polgárság érdekeit képviselő parlament így ellentétbe került az uralkodóval. A harc a parlament győzelmével végződött és életbe lépett a Statute of Monopolies. Az európai országok az angol példát alapul véve hozták meg saját törvényeiket és kialakultak az országonkénti szabályozások. Az Amerikai Egyesült Államok területének az angol birodalomhoz tartozó részén az angol szabadalmi jog volt érvényben. Itt az első szabadalom 1712-ből származik Az első önálló törvényi rendelkezés a függetlenségi háborút követően 1790-ből származik. Amerikában alakult ki az a ma már mindenhol elterjedt gyakorlat, hogy a találmányi leírás végén a védeni kívánt új dolgokat un. Igénypontokban foglalják össze Franciaországban a francia forradalom elsöpörte a feudális privilégiumokat és 1791-ben megszületett a francia szabadalmi törvény. Szellemében eltérő az

angoltól ugyanis az angol törvénykezés a feltalálót állítja a központba azzal, hogy az új tudományos eredményt létrehozó személy extra előnyhöz jut megadott ideig azért, hogy ez további találmányok kidolgozására ösztönözze. A francia törvénykezés a felvilágosult polgári forradalom eszméit tükrözte, amikor a találmány közhasznúságát állította a központba, míg emellett a feltaláló javadalmazása csak mint a közjavára létrehozott fejlődést elősegítő találmány jutalma szerepel. A francia törvény 1844-ig volt hatályban nem csak Franciaországban, hanem a Rajta bal partján, Lombardiában (Milánó környéke) és Velencében is. 1870-ben a Rajna bal partján elterülő tartományokat beolvasztották a német birodalomba 1877ben megszületett a német szabadalmi törvény, amelyen érezhető volt a francia hatás. Lombardia és Velence az osztrák-magyar birodalom része lett, így a francia szellem kihatással volt az osztrák

és így a magyar jogalkotásra is. II. Ferenc az utolsó német-római császár -1804-től már csak Ausztria császára- I Ferenc néven Magyarország királya volt, aki 1794-ben szabályzatot adott ki a találmányokkal kapcsolatban. Ezt megelőzően császári privilégiumokkal biztosították a találmányok védettségét 10-30 évre, vagy akár korlátlan időre kizárólagos hasznosítási jogot biztosítva. Az első magyar vonatkozású privilégiumot -aminek, írásos nyomát találták- báró Madruczi András kapta 1770-ben Mária Teréziától az ólomfehér festék kiváltását lehetővé tevő találmányáért, amely tojáshéj feldolgozásával pigmentet állított elő fehérfestékben való felhasználásra. (Sajnos találmánya alapján Magyarországon nem épült üzem.) A szabadalmi jog elvi kérdései és határozott szabályai csak az 1820. évi osztrák szabadalmi törvényben kerültek megfogalmazásra. Ezt 1822-ben Magyarországra is kiterjesztették, de a

magyar országgyűlés nem fogadta el és csak az 1840. évi országgyűlés szentesítette 1852-től a császári kancellária magyarul is elfogadott találmányi leírásokat (addig csak latinul). A kiegyezést követően a szabadalmi rendelkezéseket a vám- és kereskedelmi unió keretében rendezték, ami szerint egy szabadalom csak akkor volt hatályos Magyarország területén ha a magyar kereskedelmi miniszter is elfogadta. Ilyen esetben két okiratot adtak ki egyet Mo-ra egyet pedig Ausztriára. 1893-ban a XLI. sz törvénnyel vált lehetővé az önálló magyar jogszabály alkotása Ettől az időponttól az 1895. évi XXXVII törvény hatályba lépéséig a kereskedelmi miniszter adta ki a szabadalmakat az osztráktól való megkülönböztethetőség miatt kék papíron. Ezeket un kék szabadalmaknak nevezik. Az 1995. törvénnyel létrehozták a Magyar Szabadalmi Hivatalt és a Szabadalmi Tanácsot, és ettől az időponttól számítjuk az önálló magyar szabadalmak

létét. Az első magyar szabadalmi törvény rendelkezései: kimondja, hogy minden új találmány szabadalmazható, amely iparilag értékesíthető, de szabatosabb megfogalmazást nem ad, csak az újdonság követelményét fogalmazza meg: nem végeznek vizsgálatot, hanem a közzététellel és a 2 hónapon belüli felszólalási lehetőséggel vélelmezik az újdonságot. a szabadalom a feltalálót, vagy jogutódját illeti meg. Több- egymástól függetlenül kidolgozott- találmány esetében a bejelentői elv érvényesül rendelkezett az alkalmazotti találmányról (a munkabérrel díjazottnak tekintették) az oltalmi időt 15 évben határozta meg állami érdekből, pl. honvédségi igénybevétel kisajátítható a jogosultság megszűnés, korlát, megvonás kérdéseit rendezet Szabadalmi Hivatal 1) Bejelentői osztály: eljárás, lajstromozás ( egy bíró és két műszaki) 2.) Bírói osztálynál a Bejelentői osztály határozatai ellen lehetett fellebbezni első

fokon (hiv. elnöke+ 2 bíró+ 2 műszaki) Szabadalmi tanács: másodfokú fellebbezési fórum (az államfő által kinevezett elnök és a legfelsőbb bírósági bírók és a műegyetemi tanárok közül 5 évre kinevezett ülnökökből állt, 4 fő bíró + 2 fő műszaki + elnök) A bitorlási ügyek a rendes bíróságok hatáskörébe tartoztak. Az 1909. évi PUE csatlakozás nyomán a SzT-be bevettük az uniós év és a kiállítási elsőbbség elismerését. 1920-tól Szabadalmi Bíróság és Szabadalmi Felsőbíróság van ez utóbbi 1927-ben megszűnik hatásköre a Kúriára száll át 1929-ben kihirdetésre került a PUE Hága-i szövege, ennek következtében bevezetésre került a kényszerengedély intézménye, és az oltalmi idő 20 évre változott 1948-tól a Hivatal hatáskörébe került a korábban a kereskedelmi és iparkamarákhoz tartozó védjegy és mintaügyek intézése is. 1949-ben alakult meg az Országos Találmányi Hivatal kezdetben csak (kb.

egy év az újdonság vizsgálatot és az innovációt elősegítő tevékenységet végeztek, bár a szerzői tanúsítvány kiadása hozzájuk tartozott. Az eljárás a Szabadalmi Bíróság előtt folyt. Kb egy év múlva a Szab Bíróságot megszüntették, a z eljárási feladatokat az OTH kapta, bírói tevékenységet pedig a Budapesti ítélőtáblára bízták. Ez utóbbi még 1949-ben megszűnt. 1950-től a feladatot a mai napig a Budapesti Fővárosi Bíróság látja el A SzT 1969. II tv-el változott meg alapvetően, ami 1995 dec 31-ig volt érvényben Ma a 2002. évi XXXIX törvénnyel módosított 1995 évi XXXIII tv van hatályban Párizsi Uniós Egyezmény 1883. március 20-án létesült Megújításai: 1990. dec14, Brüsszel 1911.júl2, Washington 1925. nov26, Hága 1958. okt 31, Lisszabon 1967.jún 14, Stockholm Az Egyezmény szövege lehetővé teszi az egyes országok számára a szabad csatlakozást és a különböző megújított szövegek részleges

elfogadását: Van olyan ország amelyik az első párizsi szöveget fogadta el és elfogadta hozzá pl. a Hágai szövegezés x cikkét 30 cikkből áll. Az 1. cikk kimondja, hogy a hatálya alá tartozó országok az ipari tulajdon oltalmára uniót alkotnak. Az unió tárgya : a szabadalom, használati minta, ipari minta, védjegy, kereskedelmi név, származási jelzés, eredet megjelölés, védekezés a tisztességtelen verseny ellen. Főbb rendelkezései: 1. egyenlő elbánás elve 2. uniós elsőbbség (találmánynál és használati mintánál 1 év, védjegynél és ipari mintánál 6 hónap) 3. közös szabályok Közös szabályok pl: -kötelező Hivatal alapítás - kötelező tájékoztató folyóirat kiadása - kiállítási elsőbbség - képviselet előírásának megengedése - közismert védjegyek védelme - felségjelzések szabályozása (a Nemzetközi irodánál mindegyik ország megadja azt a jelölés listát, amely megjelölésekre csak hatósági

engedéllyel lehet használatot szerezni) - jogosulatlan megjelöléssel ellátott árut, ha az illető országban védelem alatt áll a megjelölés kérelemre le kell foglalni. BUE A Berni Uniós Egyezmény rövidítése, amely szerzői jogok nemzetközi szabályait rögzíti. WIPO Az ENSZ szakosított szerveként működik és intézi a PUE és BUE adminisztratív ügyeit. GATT-TRIPS A GATT (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) a szabad kereskedelem elősegítésére jött létre. Elsődleges feladata, hogy csökkentse a nemzetközi kereskedelmet, gátló tényezőket, így az országok különböző vámszabályainak összehangolásával, a vámok csökkentésével, a nemzetközi kereskedelmet gátló különböző kötelezően előírt vizsgálatok lehetőség szerinti csökkentésével foglalkozik. Feladatait un tárgyalásokon igyekszik elvégezni Az "Uruguay-i Fordulónak nevezett tárgyalás eredményeként jött létre a TRIPS amely a szellemi tulajdonjogok

kereskedelemmel összefüggő kérdéseiről rendelkezik. Az Uruguay-i Fordulóban történt megegyezések végül is a Marakesh-i Egyezményben csúcsosodtak ki, amely létrehozta a Kereskedelmi Világszervezetet a WTO-t (World Trade Organization). ATRIPS végül is a GATT égisze alatt született WTO-egyezmény részét képezi, annak a melléklete. Lényeges tudnivaló, hogy a WTO-egyezmény csak teljes egészében fogadható el, vagyis a TRIPS-hez külön csatlakozni nem lehet, és viszont a WTO-egyezményt sem lehet elfogadni a TRIPS elfogadása nélkül. Azaz itt már nem találkozunk a PUE barátságos hozzáállásával, nincs lehetőség részleges ratifikációra, korábbi szövegeken alapuló eltérő kötelezettség vállalásra. Mi indokolja a TRIPS létrejöttét? A PUE 1967-es utolsó szövegezése óta nem sikerült újabb (modernebb) megfogalmazást elfogadtatni, bár voltak erre próbálkozások. Ezen tárgyalások sikertelensége alapvetően a fejlett és a fejlődő

országok közötti ellentétekre vezethetők vissza. A fejlődő országok az egyenlő elbánás elvét sérelmezik, véleményük szerint számukra a fejlődés elősegítése érdelében kedvezményeket kéne adni. A WIPO-n belüli kérdésrendezés nehézsége miatt a 80-as évektől újra előtérbe kerültek a korábban csak a XIX. században alkalmazott bilaterális (két ország közötti) szerződések. Vagyis bizonyos szempontból kezdtünk visszacsúszni a XIX századi viszonyok közé. A TRIPS nem alkalmazza általánosságban az egyenlő elbánás elvét, hanem kölcsönösségi alapokon nyugszik: Pl. az USA arra a következtetésre jutott, hogy az anyagi jogi viszonosság megkövetelése kiváló eszköz a saját jogi megoldások exportálására. Az anyagi jogi viszonosság elsősorban a mikroelektronikai áramkörök védelmével kapcsolatosan vált gyakorta alkalmazott eszközzé. A GATT-on belüli rendezés felé mutatott egyrészt az, hogy a szellemi

tulajdonokkal kapcsolatos problémák konkrétan a kereskedelem akadályává váltak, továbbá az - és ez lényegi szempont-, hogy a GATT-on belül kedvezőbb rendezési lehetőségekre nyílik mód. Ezen második ok a következőknek köszönhető: a) a GATT-on belül korlátozott a teljes konszenzus (egyetértés) megkövetelése, így a konfliktusok kezelése egyszerűbb, b) kevésbé szakadt csoportokra a tárgyaló közösség (a WIPO-n belül erőteljes szembenállást mutatnak a fejlődő és fejlett országok), c) további előny, hogy a GATT-on belül az ún. csomagalkukra is lehetőség van, amely megoldás meglepően hatékony a fejlődő országok esetében. A Marakesh-i egyezményt számos ország aláírta, így ezen keresztül a TRIPS szerepe igen jelentőssé vált. A TRIPS azért is komoly vetélytársa a WIPO-n belül igazgatott klasszikus egyezményeknek (PUE,BUE), mert előírja a tagállamok számára, hogy meg kell felelniük a PUE 1-12., és 19 cikkében,

valamint a BUE 1-21 cikkében, valamint annak függelékében foglaltaknak. Az Egyezmény előírja továbbá a Római Egyezmény és az integrált áramkörök szellemi tulajdonára vonatkozó Washingtoni Egyezmény alapján fennálló alapvető kötelezettségek teljesítését is. Vagyis a TRIPS eleve a fenti egyezmények startkövéről indul, így nem tekinthető a klasszikus egyezmények ellenére létrehozott megállapodásnak. Egyben azonban kicsit feleslegessé is teszi a WIPO keretében igazgatott szerződéseket. A TRIPS egyik nagyon fontos vívmánya, hogy nemzetközi szintű, széles körű jogharmonizációt valósít meg az által, hogy a szellemi tulajdon körébe tartozó valamennyi oltalmi fajtával kapcsolatban oltalmi minimumot állít fel. A TRIPS tartalomjegyzéke: I rész: általános rendelkezések és alapelvek II. rész: A szellemi tulajdonjogok megadásának, terjedelmének és felhasználásának alapkövetelményei 1. fejezet: Szerzői jogok és

kapcsolódó jogok 2. fejezet: Védjegyek 3. fejezet: Földrajzi megjelölések 4. fejezet: Ipari minták 5. fejezet: Szabadalmak 6. fejezet: Félvezető áramkörök térbeli elrendezése (topográfia) 7. fejezet: Nyilvánosságra nem hozott adatok védelme 8. fejezet: A versenyellenes gyakorlat ellenőrzése licencia szerződésekben III. rész: A szellemi tulajdonjogok érvényesítése 1. fejezet: általános kötelezettségek 2. fejezet: Polgári és közigazgatási eljárás, jogorvoslatok 3. fejezet: Ideiglenes intézkedések 4. fejezet: A határforgalommal kapcsolatos különleges követelmények 5. fejezet: Büntető eljárás IV. rész: A szellemi tulajdonjogok megszerzése és fenntartása, a vonatkozó "felek közötti" eljárások V. rész: Viták megelőzése és rendezése VI. rész: átmeneti rendelkezések VII. rész Intézményi előírások; záró rendelkezések A tartalomjegyzékből látható, hogy az egyezmény valóban érinti az összes védelmi

formát, nagy hangsúlyt fektet a tulajdonjogok érvényesítésére, továbbá a felek közötti eljárások és felmerülő viták megelőzésére és rendezésére. átfogó jellege ellenére sem jelent különösebben újdonságot ez az egyezmény hazánk számára, mert a benne rendezett kérdések nálunk működő intézményrendszert jelentenek, az előírások nagy része már a gyakorlatban működik. A WIPO és a WTO 1995-ben együttműködési szerződést írt alá. A WTO felismerte azt a tényt, hogy a WIPO sokéves tapasztalata a szellemi tulajdon szabályozása terén hasznos lehet a számára. Találmány- szabadalom A fejlett ipari országokban végzett statisztikai felmérések szerint szabadalmi oltalom hiányában a kisvállalkozások több mint 50%-a, a nagyvállalatoknak pedig mintegy 35%-a egyáltalán nem vagy csak elenyésző mértékben ruházna be kutatásba és fejlesztésbe. A szabadalmi rendszer alapvető gazdasági rendeltetése, hogy biztosítsa a

kutatási és fejlesztési ráfordítások megtérülését, előmozdítsa a találmányok nyilvánosságra hozatalát és megvalósítását, valamint ösztönözze az alkotó tevékenységet. Ezt az utánzás időleges tiltása révén, jogilag védett hasznosítási pozíció megteremtésével éri el. „Ösztönző erő” új megoldások létrehozása felfedezés természeti törvény felismerése Leírása szerzői joggal védett Alapja lehet díjaknak, kitüntetéseknek találmány alkalmazása szabadalommal védett a szabadalom hasznosításakor a hasznosító díjat fizet a feltalálónak Szabadalom: Időleges és kizárólagos hasznosítási jog a találmányra - természetjogi megalapozottság: a feltaláló alkotása hasznosítására kizárólagos jogot kap - jutalomelmélet: a feltaláló teljesítményének elismerése, a további találmányok kidolgozásához serkentő erő "a feltaláló a nemzet tanítója" A szabadalmi rendszer alapvető közgazdasági

rendeltetése: 1.) A kutatás-fejlesztés ráfordításainak megtérülése 2.) Mielőbbi nyilvánosságra hozatal annak érdekében, hogy elkerüljük a párhuzamos kutatást, és lehetőség legyen a továbbfejlesztésre 3.) A feltalálók ösztönzése A szabadalmi oltalom jól illeszkedik a gazdasági és jogrendszerbe. Alkalmas arra, hogy a műszaki fejlesztés, az innovációs folyamat számára hasznos információkat nyújtson : - az új magas szintű műszaki eredmények a találmányok közzététele folytán ismertté válnak, - a műszaki fejlődés irányairól. A műszaki fejlesztés magas fokú kockázattal jár, hosszú távú stratégiát igényel. Az ezzel járó ráfordítások megtérülésének, további fejlesztések anyagi alapjának megteremtését teheti lehetővé. Összhangban van a piacgazdaság elveivel: vállalkozói önállóság, kezdeményező, kockázatvállaló kedv, szellemi vagyon összegyűjtése, hasznosítása. Vélemények a szabadalommal

szemben: - a fejlődő országok a szellemi termék áramlásának gátjaként tekintik - a monopol ellenes törekvések, mint versenyt korlátozó "mesterséges" monopóliumot bírálják Mellette szóló példák: - Holland tapasztalat: Hollandia 1869-1912 között megszüntette a szabadalom jogintézményét. Ezen idő alatt exportja csökkenő irányú volt. - Japán műszaki fejlődési üteme az átlagot meghaladó Mi a találmány? A műszaki alkotás egyik fajtája, műszaki jellegű, alkotó a rutintevékenységet meghaladó tevékenységeredménye. A találmányi gondolat előrelépést, a tudományt és technikát gazdagító, pozitív tartalmú megoldást jelent (szemben a szerzői mű fogalmával, ahol csak a mások alkotásaitól megkülönböztető egyéni jelleggel kell rendelkezzen). Mik a szabadalmazható találmány ismérvei? Minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány szabadalmazható. Nem minősül

találmánynak: a felfedezés, a tudományos elmélet, a matematikai módszer, az esztétikai alkotás, a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály, számítógépi program, az információk megjelenítése. A szabadalmazhatóság ismérvei részletesebben: 1) Új ha nem tartozik a technika állásához. A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbség időpontja előtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatba vétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált. Nem vehető figyelembe a nyilvánosságra jutás abban az esetben ha az a bejelentést megelőző 6 hónapon belül történt jogsértés következménye, vagy kiállítási elsőbbséget igényel a bejelentő. Az újdonság vizsgálatakor Magyarországon az úgynevezett teljes kiterjesztésű vizsgálat folyik, ami azt jelenti, hogy a bejelentést megelőző korábbi elsőbbségű, de még nyilvánosságra nem jutott anyagokat is

vizsgálják, azok is újdonságrontók lehetnek. 2) Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló. 3) Iparilag alkalmazható, ha az ipar, mg. valamely ágában előállítható, vagy használható Nem minősül ipari alkalmazásnak az emberi vagy állati szervezet kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárás, diagnosztikai eljárás. Ez utóbbi a szabadalmazható találmány egy további szükséges feltételének biztosítása miatt van: a megoldásnak objektívnek kell lenni azon akárhányszor azonos (normális szóráson belül) eredménnyel megismételhetőnek kell lenni. Azaz ne egyszerűen bizonyos feltételek, egyszeri, megismételhetetlen, véletlenszerű találkozásának, a feltaláló egyéni adottságainak következménye legyen. A szabadalmazhatósági feltételek megléte mellett sem szabadalmazható minden találmány: Moon ki van zárva az oltalomból minden olyan

találmány, amelynek hasznosítása jogszabályba, vagy a közerkölcsbe ütköznék, kivéve ha a jogszabály a terméknek csak a forgalmazását korlátozza. Pl: a csakis bűntény elkövetésére használható eszközök (pénzhamisító gép), felmerülhet a környezetet károsító megoldások tiltása (itt is az előnyöket és hátrányokat együttesen kell nézni. A Szabadalmi Törvényünkben egy önálló fejezet foglakozik az új növényfajták védelmével: Ez az un. fajtaoltalom Védhető az új növényfajta, amely megkülönböztethető, egynemű, állandó és fajtanévvel látták el. Megkülönböztethető: ha legalább egy lényeges tulajdonságában eltér az ismertektől (biológiai, morfológiai, tul.) Új: ha az elsőbbségi időpontot megelőző egy éven belül nem hozták forgalomba a nemesítő, vagy jogutódja hozzájárulásával (más országokban hosszabb időt is megengednek). Egynemű: ha az egyedek azonosak Állandó: ez a találmány gyakorlati

alkalmazhatóságával azonos kritérium Feltaláló(k), szabadalmas(ok): azonosak, vagy különbözőek lehetnek. Személyhez fűződő jogok: névjog, feltalálói minőség elismeréséhez való jog. Nyilvánosságra hozatali jog: a feltalálót, vagy jogutódját illeti meg. Korlát: a továbbfejlesztést a jogtulajdonos nem akadályozhatja meg, de megkövetelheti a torzításmentes ismertetést és a névfeltüntetést. A Magyar Szabadalmi Hivatalt köti az a vélelem, hogy a feltaláló az, akit a bejelentésben ekként tüntettek fel. A feltaláló személyiségi jogai csak bírósági úton változtathatók meg és csak annak a kérésére, akinek a személyiségi jogairól van szó. A szolgálati találmány jogosultja (a cég) nem léphet fel ilyen ügyben csak a feltaláló. Szabadalom tehát egy kizárólagos hasznosítási jog, a találmány gazdasági előnyeinek kiaknázására. A szabadalmast megillető kizárólagos hasznosítási jog feltételezi az üzemszerű

gyártást (rendszeres gazdasági tevékenység keretében történő hasznosítás). Ebből az következik, hogy nem sérti a szabadalmas jogait, ha valaki a találmány szerinti megoldást magán szükséglet kielégítése végett, vagy tudományos célból használja. Ez analóg a szerzői jog szabad felhasználási kör fogalmával. A szabadalmi oltalom megszerzése: Bejelentési eljárás: 1.) A jogosult bejelenti az igényét a szabadalomra az MSZH-nál Tartalmi és alaki feltételeknek kell megfeleljen a bejelentés: - kérelem - találmányi leírás - egyéb mellékletek (ha van képviselet, akkor az arra vonatkozó meghatalmazás, jogutódlási irat, elsőbbségi irat) Kérelem: bejelentő neve, címe, részesedési arányuk, feltalálók neve, címe, feltalálói hányaduk, a találmány címe, elsőbbségre vonatkozó igény, szabadalmi igény, jogcím (szolgálati találmány, jogutódlás, feltalálói találmány: a bejelentő maga a feltaláló), konkrét kérelem a

szabadalom megadására. Leírás: A találmány tárgya, alkalmazási területe, technika állása, megoldani kívánt feladat, a megoldás módja, előnyös hatások, igénypontok, kivonat, rajzok. A szabadalmi leírásnak tartalmaznia kell: a) a találmány címét; b) a műszaki terület pontos meghatározását, amelyre a találmány vonatkozik; c) a bejelentő által megismert technika állásának bemutatását olyan, a találmányhoz közel álló megoldások - és lehetőség szerint a források - ismertetésével, amelyek a találmány megértését és szabadalmazhatóságának megítélését elősegítik; d) a találmánnyal megoldandó feladat megjelölését, ha az a megoldásból és a találmányhoz fűződő hatások bemutatásából nem következik; e) a feladat megoldását, összhangban az igénypontokkal; f) az ábrák felsorolását - ha vannak -, tárgyuk megjelölésével; g) a találmány egy vagy több, az oltalom terjedelmét alátámasztó

megvalósítási módjának részletes ismertetését, a szükséghez képest példák vagy rajzok segítségével; h) a találmány ipari alkalmazhatóságának módjára vonatkozó kifejtést, ha az a találmány jellegéből vagy ismertetéséből nem következik; i) a találmányhoz fűződő - a technika állásához viszonyított - előnyös hatások bemutatását. A leírás felépítésében a fenti sorrendet kell követni, kivéve, ha a találmány jellegénél fogva valamely más mód vagy más sorrend jobb érthetőséget vagy ésszerűbb bemutatást eredményez. A szabadalmi leírás nem tartalmazhat olyan ismertetést, amely a találmány feltárásához nyilvánvalóan szükségtelen. Igénypontoknak vagy igénypontok részeinek a leírásban való megismétlését megfelelő hivatkozásokkal helyettesíteni lehet. Az igénypontok: A szabadalmi igénypontokat a találmány műszaki jellemzőinek megadásával a következők szerint kell elkészíteni: a) az igénypontot a

találmány tárgyának (például termék, berendezés, eljárás, alkalmazás) jellegéhez igazodóan kell megfogalmazni; b) az igénypont egyetlen mondatból áll, az igénypontokat folyamatos arab számozással kell ellátni; c) az igénypont - a d) pontban szabályozott eset kivételével - tárgyi körből és jellemző részből áll; a tárgyi kör tartalmazza a találmány tárgyának megnevezését és - a szükséghez képest - a találmánynak a technika állásához tartozó legközelebbi megoldással közös jellemzőit, a jellemző rész pedig azokat a jellemzőket, amelyek a találmányt ettől a megoldástól megkülönböztetik; a tárgyi kört és a jellemző részt az "amelyre jellemző" vagy "azzal jellemezve" szavak kötik össze; d) az olyan igénypontban, amelynél a tárgyi körre és jellemző részre tagolás célszerűtlen lenne, különösen az új vegyületekre vagy az új keverékekre, illetve a vegyületek vagy a keverékek

alkalmazására vonatkozó igénypontokban, a jellemzők a találmány tárgyának megnevezése után egybefüggően is felsorolhatók; e) a feladat megoldásához elengedhetetlenül szükséges összes jellemzőt főigénypontba kell foglalni; a bejelentésnek egy vagy - ha abba a találmányok csoportját foglalták - több főigénypontja lehet; f) a főigénypont oltalmi körébe tartozó egyes megoldásokat aligénypontokba lehet foglalni; az aligénypontnak közvetlenül vagy közvetve utalnia kell a főigénypontra, amely utalásban egynél több előző igénypontot megjelölni csak vagylagosan lehet, és tartalmaznia kell egy vagy több további jellemzőt a megjelölt előző igénypont jellemzőihez képest; g) az igénypontokban - hacsak ez feltétlenül nem szükséges - a találmány műszaki jellemzőit nem lehet helyettesíteni a leírásra, a rajzokra vagy egyéb forrásokra való hivatkozással. 2.) Az elbírálás lépései a) Formai vizsgálat: elegendő-e a

benyújtott anyag az elsőbbségi időpont elismeréséhez, egységes-e a találmány (a fő szabály ennél a kérdésnél, hogy egy bejelentésbe egy találmányi gondolaton alapuló megoldást lehet védeni: az egy feltalálói gondolaton alapuló eljárást + berendezést + terméket a magyar jog engedi egy bejelentésben védeni. b) Alaki vizsgálat: megfelel- a bejelentés a külön jogszabályban rögzített alaki követelményeknek (példányszám, margók, sortáv, rajzokkal szembeni követelmények, stb.) c) Újdonság vizsgálat: a megjelent és korábban bejelentett találmányokkal való összehasonlítás, amelyről jelentés készül, amit a bejelentő is megkap. Közben a bejelentésnapjától számított 18 hónap elteltével a találmány főbb adatai és a kivonat közzétételre kerül a Szabadalmi Közlöny és Védjegy Értesítőben. Ennek az eljárás menetében nincs befolyásoló szerepe, csak ettől az időponttól bárki megtekintheti, másolatot kérhet

a leírásról és magán céljaira használhatja is, az ipari alkalmazáshoz engedélyt kell kérni a bejelentőtől és fizetni kell érte. d) Érdemi vizsgálat: Az újdonságra vonatkozó kutatási jelentés ismeretében a bejelentő eldönti, hogy kívánja-e folytatni az eljárást, ha igen akkor kéri megfelelő eljárási díj befizetése mellett az érdemi vizsgálat lefolytatását. Ebben a vizsgálati részben nézik meg a feltalálói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság meglétét. Ha minden feltételnek megfelel a bejelentés, akkor szabadalmi oltalmat kap, beírják a szabadalmi lajstromba, kap egy un. lajstromszámot: 20 éven keresztül kizárólagos hasznosítási jogot jelent a bejelentő számára: Minden szabadalom abban az országban jelent kizárólagos hasznosítási jogot, amely országban kérte azt. Kivételt képeznek a nemzetközi bejelentések mint: Európai Szabadalmi (Esz) bejelentés (az Esz-hez csatlakozott országokban lehet így egy

bejelentéssel oltalmat kapni, 2002 július 1-el csatlakoztunk) a PCT bejelentés amellyel a PCT-hez (Patent Cooperation Treaty, Mo csatlakozott tag) csatlakozott országokban lehet oltalmat kapni. A találmányi bejelentés díjköteles, ma 32e Ft- be kerül egy legfeljebb 10 igénypontot tartalmazó bejelentés megtétele. Fizetni kell az újdonság és érdemi vizsgálatért (54eFt), a szabadalom megadásáért és a z okirat kinyomtatásáért (30eFt). A szabadalmi oltalom max időtartama a 20 év. Ahhoz, hogy az oltalom valóban fennálljon ezen idő alatt, évente un fenntartási díjat kell fizetni (1 év 45 eFt, 2. év 50eFt, 3-4 évben 75eFt, 5-6 év 95 eFt, 7-8 évben 105 eFt, 9-10 évben 115 eFt, 11-12. év 120 eFt, 13-14 évben125 eFt, 15-16 év 130 e Ft, 17-18 évben 135 eFt, 19-20. évben 140 eFt Amennyiben a feltaláló maga a bejelentő is a díjak az első 10 évben az előző díjak negyede, a 1120. években pedig a fele Mindig a bejelentési nap évfordulója a

fizetés esedékességi időpontja. A Szabadalmi Törvény alapelvei 1.) Az újdonság elve (világviszonylatban új) 2.) A feltárás elve (az ismertetés olyan mértékű kell legyen, hogy az alapján a szakember meg tudja valósítani) 3.) Az elsőbbség elve (a bejelentési nap fontossága, uniós elsőbbség, kiállítási elsőbbség, belső elsőbbségek) 4.) Kizárólagosság (kizárólagos hasznosítási jog) 5.) Korlátozottság elve (időbeni korlát, igénypont, fenntartási díj fizetés, kényszerengedély, előhasználati jog) 6.) Jogbiztonság elve (közlemények, lajstrom, igénypont, felszólalás, megsemmisítés, nemleges megállapítás) 7.) A joggal való visszaélés tilalma (kényszerengedély) 8.) A méltányosság elve (újra érvénybe helyezés, igazolási kérelem lehetősége, díj visszafizetési korlát, függőszabadalomra kérhető kényszerengedély) 9.) A szabadalmi hatóság önállóságának és függetlenségének elve ( felügyeleti körben

nem változtatható meg az MSzH döntése, csak kérelemre és bírósági döntés alapján) A szabadalmi oltalomból kizárt dolgok 1.) Felfedezés, tudományos elmélet, matematikai módszer, 2.) esztétikai alkotás, 3.) szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály, vagy eljárás 4.) szoftver, az információk megjelenítése, 5.) az ipari alkalmazás hiánya miatt az emberi, vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati, vagy sebészeti eljárások, valamint az emberi, vagy állati testen végzett diagnosztikai eljárások. Az ilyen eljárásokban alkalmazott anyagok védhetők! 6.) Az olyan találmányok, amelyek hasznosítása közrendbe, közerkölcsbe ütközne (a hasznosítás nem tekinthető közrendbe ütközőnek csak azért, mert valamely jogszabállyal ellentétben áll): - az emberi test klónozására szolgáló eljárás, - az ember csíravonalának genetikai azonosságát módosító eljárás, - az emberi embrió

alkalmazása ipari, kereskedelmi célra, - az állatok genetikai azonosságát módosító eljárás, ha az szenvedést okozhat az állatoknak anélkül, hogy bármilyen jelentős gyógyászati előnyt nyújtana az emberek, vagy az állatok számára - az előző eljárással létrejövő állat 7.) Növényfajták és állatfajták - a növények és állatok előállítására szolgáló lényegében biológiai eljárások (lényegében biológiai az eljárás, ha egészében keresztezésből, szelekcióból vagy más természeti folyamatból áll) Milyen célt szolgál a szabadalmi oltalom? A szabadalom jogintézménye kettős célt szolgál. Egyrészt megvédi a szellemi alkotásához kapcsolódó érdekeket, másrészt az oltalom alatt álló megoldás nyilvánosságra hozatalával széles körben ismertté tesz egy mindenki számára hasznos megoldást, amelyet az oltalmi idő lejárta után vagy a szabadalmi oltalom megszűnése esetén bárki szabadon hasznosíthat.

Tételezzük fel, hogy valaki feltalált egy olyan kupakot, amelyet fogkrémes tubusra lehet felcsavarni és gombnyomásra adagolja a fogkrémet. Az illető házilag le is gyártotta a prototípust és a családja már jó ideje megelégedéssel használja. Nem kell többé fel-le csavargatni a kupakot, így az nem is esik többé a lefolyóba, nem kell letenni a mosdó szélére a fogkefét amíg visszacsavarja a kupakot, stb. Nézzük most meg, hogy mi lehet a sorsa ennek a megoldásnak különböző célok esetén: a) A feltaláló elhatározza, hogy ha már ennyire bevált a házi használatban a kupak, akkor gyártani fogja és még pénzt is kereshet vele. Igen ám, de amint forgalomba hozza, egy jól felszerelt fröccsöntő kisiparos is megszimatolja a jó üzlet lehetőségét, „lekoppintja” és nagy tömegben kezdi gyártani. és a feltaláló nem tehet ellene semmit, haszonként továbbra is csak a házi használat marad. b) A feltaláló titokban tartja

megoldását, csak a szűk családi kör használja, így nincs mit utánoznia a kisiparosnak, de ő sem jut pénzhez és a világ sem ismeri meg a találmányt c) A feltaláló szabadalmi bejelentést tesz és utána kezdi meg a gyártást, forgalmazást. A kisiparos most is koppint, de a feltaláló bírósági eljárást kezdeményezhet vagy megegyezhetnek és bizonyos százalék ellenében engedélyezi a kisiparosnak a gyártást. A feltaláló tehát a saját gyártásból származó jövedelmén túl még további pénzforrásra tett szert és a világ is gazdagabb lett egy jó megoldással. Mikor érdemes szabadalmi oltalmat szerezni? Lehet, hogy csak az a cél, hogy valamilyen módon megvizsgálásra kerüljön a szellemi alkotás életképessége, műszaki zsenialitása, és csak az, hogy egy bekeretezhető szabadalmi okirat szülessen, de valószínűleg csak ritkán ez a cél. Gyakoribb, hogy a szabadalom hasznot hozzon A szabadalmi oltalom megszerzése, több évig

történő fenntartása pénzbe kerül. Bejelentés előtt tehát érdemes megvizsgálni, hogy megtérül-e majd ez a befektetés. Az előző példánál maradva először is ismerni kell a szabadalmazható találmánnyal szemben támasztott követelményeket. Ha a találmány kielégíti a szabadalmazhatósági feltételeket, azt is érdemes előre megvizsgálni, hogy lesz-e kereslet a kupak iránt, vagy hogy nem gyártanak-e valahol ugyanolyant, esetleg korszerűbbet. Ha például az előállítási költségek olyan magasra rúgnak, hogy a vásárlónak inkább megéri egy automata fogkefét vásárolni akkor nyilvánvaló, hogy a kupakgyártó vállalkozás veszteséggel fog zárulni. Ugyancsak kár érheti, ha a forgalmazás beindulta után kiderül, hogy valakinek már van szabadalma egy tökéletesen azonos kupakra, ezért ez a szabadalmas kártérítést, a kupak gyártásának és forgalmazásának abbahagyását követelheti. Megéri tehát a szabadalmi bejelentés előtt egy

kis piackutatást, számolgatást és szabadalomkutatást végezni. Mire szerezhető szabadalmi oltalom? Az 1995. évi XXXIII törvény szövege szerint szabadalmi oltalom szerezhető minden új, feltalálói tevékenységen alapuló és iparilag alkalmazható találmányra. a) Újnak minősíthető a találmány, ha a szabadalmi bejelentés időpontja előtt semmiféle írásos, rajzos anyagban nem lehetett ugyanazt felfedezni, nem alkalmazta még nyilvánosan senki és szóban sem ismertették még sehol a világon. b) Előfordulhat, hogy bár ugyanaz nem, de hasonló megoldás már napvilágot látott. Ekkor meg kell vizsgálni a két megoldás közötti különbséget. Ha a szabadalmaztatni kívánt megoldás csak annyiban tér el a hozzá hasonlótól, hogy annak módosítását egy szakember minden további nélkül el tudja végezni, az nem minősíthető feltalálói tevékenységen alapulónak. Például a fröccsöntő kisiparos ismeri szakmájának minden csínját-bínját,

a kupak forgástengelyét bepattanó bütyökkel tudja helyettesíteni, vagy anyagspóroló mélyedésekkel tudja könnyíteni a kupakot. Egy fémszerkezetnél nem minősíthető feltalálói tevékenységnek az, ha a mérnök a szegecselés helyett ragasztást, vagy oldható csavarkötést alkalmaz, stb. c) Az ipari alkalmazhatóság az előállíthatóságot, használhatóságot, azaz a találmány reprodukálhatóságát fejezi ki. Egy sakktábla az iparban előállítható, de nem mondható el ugyanez a sakk játékszabályáról, vagy egy sakkprogramról. Különösen nem minősülnek szabadalmazhatónak a felfedezések, tudományos elméletek, matematikai módszerek, üzletviteli tervek, esztétikai alkotások, számítógépes programok, stb. Ezeket például a szerzői jog, az ipari mintaoltalom védi. Mit kell tenni a szabadalmi oltalom megszerzése érdekében? A Magyar Szabadalmi Hivatalhoz (MSzH) szabadalmi bejelentést kell benyújtani, ahol pontosan rögzítik az

átvétel időpontját (év, hónap, nap, óra, perc) és arról elismervényt adnak. Postán küldött bejelentéseknél az MSzH-hoz érkezés időpontja a mérvadó. Természetesen a beadványnak ki kell elégítenie bizonyos előírásokat. Maga a kérelem egy levél (vagy kitöltött nyomtatvány), amelyben szerepeltetni kell a találmány címét, a bejelentő, feltaláló nevét, címét, utalást a szabadalom iránti igényre és még néhány adatot, mely pontosan meg van határozva az alaki szabályokban (20/1995. (XII 26) IM rendelet) Ennek a levélnek a mellékleteként kell becsatolni a találmány részletes leírását, szükség szerint a rajzot és a találmány kivonatát. A leírás végén úgynevezett igénypontokban kell összefoglalni a találmány lényeges jellemzőit. Az előírások nem túl bonyolultak, de szükséges a szabályozás, mert az egész világon egységes gyakorlat alakult ki a szabadalmi bejelentés követelményeire vonatkozóan. Természetesen

az alaki előírások szabályaihoz bárki hozzájuthat az MSzH ügyfélszolgálatán. Amennyiben a szabályzat alapján valaki mégis komplikáltnak gondolja az iratok elkészítését, vagy kényelmi szempontok miatt nem kíván vesződni ezzel a munkával, képviseletével szabadalmi ügyvivőt (iparjogvédelmi ügyekben jártas „műszaki ügyvédet”) bízhat meg. Ki szerezhet szabadalmi oltalmat? Szabadalmi oltalmat szerezhet bárki, aki a kérelemben bejelentőként meg van jelölve. Lehet az oltalom jogosultja maga a feltaláló (feltaláló társak), de a bejelentő lehet a munkáltatója (szolgálati találmány), vagy egy cég is. Magától értetődik, hogy a feltaláló csak természetes személy lehet, de a bejelentő, a szabadalom későbbi tulajdonosa gazdálkodó szervezet is lehet. A „szolgálati találmány” annak a találmánya, akinek munkaviszonyból adódóan kötelezettsége újmegoldások kidolgozása. A szolgálati találmány feltalálója a

kidolgozást követően köteles az új megoldásról a munkáltatóját értesíteni. A munkáltatónak három hónapon belül nyilatkoznia kell, hogy igényt tart-e a találmányra. Ha igen, akkor elfogadható időn belül meg kell tennie a találmányi bejelentést az MSzH-ba. Ha nem tart rá igényt, akkor a feltaláló szabadon rendelkezhet a megoldásával. Ha például a kupakot a feltaláló a Fogkrémgyár csomagolástervezőjeként találta ki és munkaviszonyból eredő kötelessége volt a találmány tárgykörébe eső megoldások kidolgozása, akkor ilyen találmányról van szó. Ha csak portásként dolgozik ugyanott, akkor a cég a kupakot „alkalmazotti találmányként” fogja bejelenteni, mert bár nem volt munkaviszonyból eredő kötelessége a találmány kidolgozása, de a kupak hasznosítása a Fogkrémgyár tényleges tevékenységi körébe tartozik. Az alkalmazotti találmány esetében tehát a kidolgozónak nem munkaköri kötelessége a megoldás

kidolgozása, de ha foglalkoztatója a találmány tárgykörébe eső területen működik köteles az általa kidolgozott megoldást a munkáltatójának bejelenteni. A munkáltató igényt tarthat a saját belső hasznosításra (a hasznosítási lehetőségért majd a haszonból díjazni köteles a feltalálót), de ezen túlmenően nem szerez rendelkezési jogot a találmány felett: a feltaláló dönthet arról, hogy szerezz-e rá oltalmat, kinek ad még hasznosítási engedélyt azaz ő dönt a találmány további sorsáról. Hogyan szerezhető meg a szabadalmi oltalom? A szabadalmi oltalom megszerzése céljából – a már fent említett – kérelmet kell benyújtani a kidolgozott mellékletekkel együtt. Ha a találmány leírása, igénypontjai, a rajzok és a találmány lényegét néhány sorban összefoglaló kivonat kidolgozása előírás szerinti és a találmány érdemben megfelel a szabadalmazhatósági kritériumoknak, akkor a bejelentőnek nincs más

dolga, mint az alább részletezett díjak megfizetése. Ha a bejelentésnek a benyújtást követően hiányosságai vannak (nem fizették meg a bejelentési és kutatási díjat, vagy nem nyújtották be a magyar nyelvű mellékleteket), arra a Hivatal figyelmezteti a bejelentőt, azonban a benyújtás napja bejelentési napként csak akkor ismerhető el, ha a minimum-követelmények (utalás a szabadalom iránti igényre, a bejelentő azonosító adatai, a találmány leírása az abban hivatkozott rajzzal) teljesítettek. Ügyelni kell a leírás elkészítésénél arra, hogy az minden részletet tartalmazzon, mivel később érdemben és bővítő értelemben már sem a leírás, sem pedig a rajz nem módosítható. Ha a találmánnyal szemben alaki vagy érdemi kifogások merülnek fel (például a találmány újdonsága vitatható), a Hivatal arról felhívásban tájékoztatja a bejelentőt a hiányok vagy az engedélyezést gátló okok megjelölésével. Mennyibe kerül az

oltalom megszerzése és fenntartása? Mint már említettük, a szabadalmi oltalom megszerzése és fenntartása pénzbe kerül. Az egyes díjak mértékét külön rendelet szabályozza és ezek a díjak az inflációt követően változnak. Abban az esetben, amikor a feltaláló és a bejelentő azonos személy a fizetendő díjak lényegesen alacsonyabbak, mint az ellenkező esetben. Bejelentésekor bejelentési és kutatási díjat kell megfizetni. Ez az összeg a regisztrációt és a világ szabadalmi adatbázisaiban végzett kutatási munkát és a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában történő adatközlést, közzétételt foglalja magában. A kutatás eredményéről (a bejelentett új megoldáshoz közelálló szabadalmakról, cikkekről, könyvrészletekről) a bejelentő értesítést kap és annak tudatában döntheti el, hogy a hivatal elvégezze-e az érdemi vizsgálatot, vagy sem. Ha a bejelentő úgy látja, hogy a feltárt iratokban szereplő megoldások

eltérnek az általa védeni kívánt megoldástól, akkor az érdemi vizsgálati díj megfizetésével kérheti a vizsgálat elvégzését. Az esetleges hibákról, ütközésekről a Hivatal ismét értesíti a bejelentőt, aki javíthat, vagy kifejtheti, hogy miért nem ért egyet a Hivatal álláspontjával. Ha a kupak valóban egyedülálló a világon és a leírás az igénypontokkal, továbbá a rajz is megfelel az előírásoknak, akkor az MSzH a szabadalmat engedélyezi és a bejelentő megadó határozatot kap. Ez esetben megadási és kinyomtatási díjat kell még megfizetnie és egy nemzeti színű szalagos szabadalmi okirathoz jut. A megadó határozattal a megoldás a bejelentési napra visszamenőleges hatállyal kizárólagos hasznosítási oltalmat kap. A szabadalom fenntartásáért évenként a bejelentési nap évfordulóján esedékes díjat kell fizetni. A fenntartási díj összege a szabadalom korával progresszíven emelkedik. Ennek az a célja, hogy egy

megoldás gyártási, forgalmazási jogát csak akkor tartsa fenn valaki magának, ha az valóban megéri neki. Ha már kezd veszteséges lenni, akkor váljon közkinccsé a találmány és gyárthassa az, aki akarja. Hol érvényes a szabadalmi oltalom? A Magyarországon megadott szabadalmi oltalom Magyarország területére érvényes. Külföldön védelmet ugyan nem nyújt, de a magyarországi bejelentés napját egy éven belül, mint elsőbbséget fel lehet használni külföldi, nemzetközi bejelentés megtételéhez. Ekkor a külföldön megadott szabadalom elsőbbsége azonos lesz a magyarországi bejelentés napjával. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy újdonság szempontjából csak a magyarországi bejelentés előtt nyilvánosságra került megoldásokat vizsgálják, viszont a külföldi oltalom kezdete a tényleges külföldi bejelentés napja lesz. Meddig érvényes, mikor és milyen esetekben szűnik meg a szabadalmi oltalom? A szabadalmi oltalom a bejelentés

napjától számított 20 évig tart, ha az évenként esedékes fenntartási díjak határidőben beérkeznek a Hivatalhoz. Ha a fenntartási díj fizetése elmarad, az oltalom megszűnik. A díjakat a bejelentés napjának évfordulójától számított 6 hónapon belül előre kell megfizetni. A díjfizetés elmulasztása miatti megszűnést követően 3 hónapig még lehetőség van – pótdíj ellenében – az oltalom újra érvénybe helyezésére. A szabadalmi oltalomról le is lehet mondani. A szabadalmas írásos nyilatkozatban a bejelentés napjára visszaható hatállyal vagy későbbi dátummal az oltalomról lemondhat. Ha a szabadalmas nem jelöli meg a lemondás dátumát, az az MSzH-hoz való beérkezés napjával hatályos. Az oltalom megsemmisítés következtében is megszűnhet. Megsemmisítést kezdeményezhet bárki egy megadott szabadalom ellen, ha úgy véli és bizonyítani tudja, hogy a kérdéses megoldás nem felelt meg a követelményeknek, vagyis arra

jogosulatlanul kapott valaki oltalmat. A megsemmisítési kérelmet a Magyar Szabadalmi Hivatal nyilvános tárgyaláson bírálja el. Mit jelent a szabadalmazott találmány értékesítése? Az oltalommal keletkezett kizárólagos jog a feltalálót vagy jogutódját (például akinek átengedte a bejelentés jogát) illeti meg. A szabadalmas elsősorban úgy értékesítheti találmányát, hogy saját maga gazdasági tevékenysége keretében gyártja, használja, forgalomba hozza, vagyis szabadalmazott találmányával egyedül jelenik meg a piacon és egyeduralkodó lesz az érintett terméket, eljárást illetően. Megteheti azt is egy hasznosítási szerződés (licencia szerződés) keretében, hogy engedélyt ad valakinek a hasznosításra, aki köteles ennek fejében díjat fizetni. Természetesen – ha nem a kizárólagos hasznosítási jogra kötöttek szerződést - emellett még ő maga is folytathatja a gyártást, vagy másnak is további engedélyt adhat. Ebben az

esetben tulajdonjog teljes egészében a szabadalmasnál marad. További lehetőség nyílik az értékesítésre, ha a tulajdonjogot az eredeti szabadalmas részben (pl. 50%-ban), vagy egészében eladja, azaz átruházza csakúgy, mint egy ingatlant. Az oltalomból eredő jogok örökölhetők is Milyen jogokkal és kötelezettségekkel jár a hasznosítás? Hasznosítási szerződés esetén a szabadalmasnak garantálnia kell, hogy a szabadalommal védett megoldás hasznosítását semmi sem akadályozza, vagyis hogy a hasznosítás nem ütközik más szabadalomba, továbbá a találmány műszakilag megvalósítható. Ugyancsak a szabadalmas köteles gondoskodni a szabadalom fenntartásáról. A jogszerző hasznosító mindezek fejében díjat köteles fizetni a szabadalmasnak. A hasznosítási jogot másra csak a szabadalmas engedélyével ruházhatja át. Díjazás, a díj mértéke, a díj járulékai hasznosítási szerződés esetén A fizetendő díj mértékére szabály

nincs, azt mindig a piaci körülmények diktálják. Tételezzük fel, hogy a Fogkrémgyár évi 10 millió tubus fogkrémet gyárt. Ha azokat az új kupakkal látja el, akkor sem emelheti túlzottan az árat, így maximum 2 Ft-ért érné meg neki az új kupak vásárlása. A kisiparos darabját 1,50 Ft-ért tudná előállítani és darabonként méltányos, ha 20%-ot keres. A kupak licencdíj tartalma tehát nem lehet több 20 fillérnél. A fentieket figyelembe véve az alábbi lehetőséget mutatkoznak a kisiparossal való szerződéskötésre: a) Határozatlan időre 20 fillér/darab árral un. royalty szerződést lehet kötni, mely alapján minden eladott kupak után a fenti összeget köteles a kisiparos a szabadalmasnak átutalni. b) Mondhatja a szabadalmas azt is a kisiparosnak, hogy a kupak gyártási jogáért évi 2 millió forintot kér. Természetesen ebben az esetben a kisiparosé lesz a többlet, ha a Fogkrémgyár növeli termelését és több kupakot vásárol. c)

Lehet kombinálni is az előző két formát oly módon, hogy a kisiparos darabszám után fizet, de évi 1 milliót előre le kell tennie függetlenül az értékesítési darabszámtól. d) Lehetőség van arra is, hogy a kisiparos például 8 millió forintért örökös hasznosítási jogot nyerjen, vagy például ennek duplájáért a szabadalmas a hasznosítás kizárólagos jogát adja el. Természetesen minden szerződéshez két fél kell, csak akkor jön létre a szerződés, ha az mindkettőnek megéri. Az feltaláló részére kifizetett hasznosítási díjak a mindenkori törvényi előírások szerint személyi jövedelemadó kötelesek. A magánszemélyt maximum évi 50 000 Ft adókedvezmény illeti meg. Ha a jogosult (a szabadalmas) a feltaláló saját cége, akkor a gazdálkodó szervezetre vonatkozó előírásoknak megfelelően kell az előírt járulékokat megfizetni. Mit jelent a bitorlás? „Szabadalombitorlás”-t követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt

álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja. Kimeríti a jogosulatlan hasznosítás fogalmát az, aki – például a kupakot – a szabadalmas engedélye nélkül gyártja, használja, forgalomba hozza. Nem minősül szabadalombitorlásnak az, ha valaki személyes használat, vagy kutatás céljából egyedi példányt készít és használ. „Találmánybitorlás”-nak minősül, ha valaki más találmányát sajátjaként tünteti fel. Hogyan lehet a jogsértést felderíteni? Ha a már említett kisiparos jogosulatlanul gyártja a szabadalmas kupakját, az előbb-utóbb kiderül, mivel kénytelen forgalomba hozni. Ekkor elegendő csak egy darabot vásárolni – természetesen számlával – és a forgalomba hozó könyvelése elvezet a gyártóhoz is. Nagyobb cégek – például a LEGO – kifejezetten ebből a célból felderítő ügynököket is alkalmaznak. A jogsértés megállapításához alapvetően szükséges, hogy a kérdéses termék azonos legyen a szabadalom

igénypontjaiban meghatározottal. Ki léphet fel a bitorlóval szemben? A szabadalmi oltalom bitorlására bárki felhívhatja a figyelmet, azonban a bíróság előtt csak a szabadalom jogosultja léphet fel. Ha van hasznosítási szerződés és azt a szabadalmi lajstromba is bejegyezték, akkor a hasznosító licencia vevő is felléphet a bitorlóval szemben, amennyiben a szabadalmas felhívása ellenére sem tette meg a szükséges intézkedéseket. Milyen lehetőségek vannak a jogsértő magatartás megakadályozására? Elsősorban mindent meg kell tenni azért, hogy a potenciális bitorlónak tudomására jusson a kérdéses termék, eljárás törvényi védettsége. Például a fröccsöntött kupak oldalán fel lehet tüntetni a szabadalom lajstromszámát. Ugyanakkor egy gyártónak is kötelessége és jól felfogott érdeke, hogy mielőtt megkezdi egy termék gyártását meggyőződjön arról, hogy a gyártás nem ütközik-e más érvényes jogaiba. A bitorló

nem hivatkozhat jóhiszeműségre, nem mentesíti a bitorlás ténye alól az, hogy a szabadalmat nem ismeri. A szabadalmasnak először figyelmeztetni kell, fel kell szólítani tevékenysége abbahagyására, majd ha ez eredménytelen a bírósághoz kell fordulni jogorvoslatért. Milyen következményekkel járhat a jogsértés? A szabadalmas a bitorlóval szemben a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a bitorlás megtörténtének bírósági megállapítását, b) a bitorló eltiltását a további jogsértéstől, c) követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti a szabadalombitorlással elért gazdagodás visszatérítését; e) követelheti a szabadalombitorlásra használt eszközök és a szabadalombitorlással érintett termékek lefoglalását, f)

továbbá a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet. Nemzetközi Szabadalmi Együttműködés Patent Cooperation Treaty (PCT) Több országban lehet oltalom aláhelyezni a találmányt egy „nemzetközi” szabadalmi bejelentés benyújtásával az ún. Szabadalmi Együttműködési Szerződés (a továbbiakban PCT) alapján Feltétlenül tudni kell, hogy a PCT keretében találmány újdonságáról „nemzetközi kutatási jelentés” készül, amely azon dokumentumok felsorolását is tartalmazza, amelyeket a bejelentő is felhasználhat és amely dokumentumokat minden olyan ország megkap, ahol az nemzetközi szabadalmi bejelentése hatályos. Ha a bejelentő úgy dönt, akkor külön kérelemre elvégeztethet egy nemzetközi elővizsgálatot is. A nemzetközi elővizsgálati jelentés révén további fontos információkhoz juthat a találmány oltalmazhatóságának egyéb feltételeivel kapcsolatban, mégpedig jelentős költséget

igénylő nemzeti engedélyezési eljárások megindítását megelőzően. Mi a PCT? Az egymással szerződő országok Szabadalmi (Patent) Együttműködési (Cooperation) Szerződése (Treaty), amely lehetőséget teremt szabadalmi (használati mintaoltalmi) bejelentés egyszerre, több országba való, egyszerűbb benyújtására. Melyek a PCT előnyei? Egy helyen, egy nyelven, egy nemzetközi bejelentéssel lehet több országba - akár a szerződő országok mindegyikébe - hatályos bejelentést tenni. A nemzetközi bejelentéseknek egységesített alaki követelményeik vannak és minden bejelentéssel kapcsolatban nemzetközi kutatást végeznek, amelynek eredményét a bejelentő számára is megküldik. Külön kérelemre - elsősorban az oltalmazhatóság várható esélyeinek valószínűsítésére - nemzetközi elővizsgálat is végeztethető. A PCT eljárás lehetővé teszi a fenti egységesített nemzetközi fázist követően - az egyes országok saját

ügymenete, az ún. nemzeti fázis(ok) megkezdése előtt - a nemzetközi bejelentés „pontosítását”. Előny a bejelentő számára, hogy erre a „pontosításra” a nemzetközi kutatási jelentés - és adott esetben a nemzetközi elővizsgálat - tartalmának megismerését követően van lehetősége. Külön előnye a PCT szerinti eljárásnak, hogy a nemzetközi fázis elindítása viszonylag csekély költséggel (300-500 ezer Ft) jár, a fordítási költségek és a nemzeti díjak az eljárás során csak később - a nemzeti fázis során - válnak esedékessé. Ki jogosult nemzetközi szabadalmi bejelentés benyújtására? Az, aki vagy az egyik szerződő állam állampolgára (pl.: magyar) vagy az, akinek a lakhelye az egyik szerződő államban (pl.: Magyarországon) van Több bejelentő esetén legalább az egyik bejelentőnek meg kell felelnie az említett feltételek egyikének. Hol lehet nemzetközi szabadalmi bejelentést tenni? Nemzetközi szabadalmi

bejelentés tehető a bejelentő saját nemzeti hivatalánál, Magyarországon a Magyar Szabadalmi Hivatalnál, valamint a WIPO Nemzetközi Irodájánál Genfben is (WIPO: az ENSZ vonatkozó szakosított szervezetének neve). A pontos címeket a tudnivalók végén közöljük Mi egy nemzetközi bejelentés hatálya? Egy nemzetközi bejelentés megfelel egy - egy nemzeti bejelentésnek azokban a PCT szerződő államokban, amelyeket a bejelentő a nemzetközi bejelentésében jelölt meg. Egy nemzetközi bejelentés ún. regionális bejelentésnek is megfelelhet azokban a PCT szerződő államokban, amelyek egy regionális szerződés tagjai. Ilyen regionális szerződések érvényesek például bizonyos európai, vagy eurázsiai országokra. Milyen díjakat kell fizetni egy nemzetközi bejelentéssel kapcsolatban? Egy nemzetközi bejelentés benyújtásakor csak a nemzetközi benyújtáshoz szükséges díjakat kell megfizetni. Ezeket pedig egy helyen (az ún Átvevő Hivatalnál)

és egy pénznemben lehet kiegyenlíteni. A megjelölt országok nemzeti díjai a PCT eljárás során később - az ún nemzeti fázisok megindításakor, az elsőbbségi időpontot követő 20-dik vagy 30-dik hónapban - válnak esedékessé. A nemzetközi benyújtáshoz szükséges, az Átvevő Hivatalnál (Magyarországon a Magyar Szabadalmi Hivatalnál) felmerülő díjak: - továbbítási díj (az Átvevő Hivatal költségeinek fedezésére), kutatási díj (a Nemzetközi Kutatási Szerv költségeire), nemzetközi díj (a Nemzetközi Iroda kiadásaira). Az aktuális díjak konkrét összegének részletezését a tudnivalókhoz csatolt külön díjmelléklet tartalmazza. Milyen nyelven lehet a nemzetközi bejelentést benyújtani? A nemzetközi bejelentés nyelvét az adott Átvevő Hivatal előírásai határozzák meg. Magyarországon a bejelentő választhat, hogy hol kívánja elvégeztetni a kutatást, illetve az elővizsgálatot: az Európai Szabadalmi Hivatalnál

vagy az Orosz Szabadalmi Hivatalnál. Az Európai Szabadalmi Hivatal választása esetén a nemzetközi bejelentés nyelve: angol, német vagy francia; az Orosz Szabadalmi Hivatal feltüntetésekor pedig: angol, német, francia vagy orosz lehet. A bejelentő tehát a négy nyelv valamelyikén nyújthat be nemzetközi bejelentést a Magyar Szabadalmi Hivatalnál. A nemzetközi bejelentés Magyarországon magyarul is benyújtható, egy hónapon belül azonban le kell fordítani a négy nyelv valamelyikére. Igényelhető-e korábbi bejelentés elsőbbsége? Egy nemzetközi szabadalmi bejelentésben igényelhető - a Párizsi Uniós Egyezmény alapján - egy ugyanarra a találmányra vonatkozó korábbi bejelentés elsőbbsége, ha ennek bejelentési napja 12 hónapnál nem régebbi. Amennyiben nem igényelnek ilyen elsőbbséget, a nemzetközi bejelentés bejelentési napja lesz az elsőbbség időpontja. Mit kell tartalmaznia a nemzetközi bejelentésnek? A nemzetközi bejelentésnek

tartalmaznia kell: nemzetközi bejelentésre vonatkozó kérelmet (célszerűen az erre rendszeresített űrlapon), leírást, igényponto(ka)t, kivonatot és szükség esetén rajzokat 3-3 példányban. Ezeket az előzőekben részletezett nyelvek valamelyikén kell benyújtani Különösen vigyázni kell arra, hogy a bejelentés benyújtásától számított 1 hónapon belül be kell fizetni az előírt díjakat az Átvevő Hivatalhoz. Mit kell tudni a nemzetközi kutatásról? Minden nemzetközi bejelentéssel kapcsolatban a bejelentő által kiválasztott Nemzetközi Kutatási Szerv elvégzi a nemzetközi kutatást és a kutatás eredményéről jelentést készít. A nemzetközi kutatási jelentés magas színvonalát a PCT által előírt egységes követelmények, a vizsgálatot végző személyek szakképzettsége biztosítja. A nemzetközi kutatás eredményéről minden esetben a bejelentő is értesül, hiszen a nemzetközi kutatási jelentést - a nemzetközi bejelentés

benyújtását követő negyedik vagy ötödik (vagy tizedik, ha elsőbbséget nem igényeltek) hónap tájékán megküldik a számára. A kutatási jelentés megkönnyíti annak meghatározását, hogy az oltalmazni kért találmány új-e vagy sem, és hogy az feltalálói tevékenységen alapul-e vagy sem (azaz nyilvánvaló-e vagy sem). Ennek ismeretében a bejelentő eldöntheti, hogy folytatja-e az eljárást és ha igen, akkor a megjelölt országok közül melyikben. A kutatási jelentés, vagyis a technika állásának megismerését követően a bejelentő módosíthatja igénypontjait, vagy szükség esetén még a nemzetközi bejelentés nyilvánosságra jutása (közzététele) előtt akár vissza is vonhatja azt. Mit nevezünk nemzetközi közzétételnek? A Nemzetközi Iroda a nemzetközi bejelentést az elsőbbségi időpontot követő 18 hónap eltelte után nyilvánosságra hozza. Ez az ún közzététel tartalmazza a - a leírást, az igénypontokat, a rajzokat és

a kivonatot, valamint a nemzetközi kutatási jelentést. Ha - a nemzetközi bejelentés igénypontjait módosították, akkor az eredeti és a módosított igénypontok tartalma is nyilvánosságra kerül. A nemzetközi közzététel azon a nyelven történik, amelyiken a bejelentő a nemzetközi bejelentését benyújtotta. Ezek a nyelvek a következők: angol, francia, japán, kínai, német, orosz vagy spanyol. Ha a nemzetközi bejelentést valamilyen más, ettől eltérő nyelven nyújtották be, akkor a bejelentést angolul hozzák nyilvánosságra. Mit jelent a nemzetközi elővizsgálat? A bejelentőnek lehetősége van külön kérelemre (nemzetközi elővizsgálati kérelem) és külön díj ellenében a nemzetközi elővizsgálatot végeztetni. A nemzetközi elővizsgálat során, a nemzetközi kutatási jelentés alapján vizsgálják a nemzetközi bejelentés tárgyának szabadalmazhatósági feltételeit (újdonság, feltalálói tevékenység, ipari

alkalmazhatóság) és ennek eredményéről nemzetközi elővizsgálati jelentést készítenek. Az elővizsgálati jelentés már véleményt is tartalmaz a szabadalmazhatósági feltételeket illetően. Egy nemzetközi bejelentés vonatkozásában a szabadalmi oltalom engedélyezése ugyan az egyes nemzeti illetve regionális hivatalok hatáskörébe tartozik, a nemzetközi elővizsgálati jelentés pozitív tartalma azonban a bejelentő számára valószínűsítheti a várható oltalom elérhetőségét. Hogyan késleltethető a nemzeti vagy a regionális hivatalok előtti eljárás? Ha egy magyarországi szabadalmi (vagy használati minta) bejelentést követően más országokban is oltalmat kívánunk szerezni, és ezekben az országokban is a magyarországi bejelentési napot akarjuk érvényesíteni, akkor az adott országokban a magyar bejelentéstől számított 12 hónapon (az ún. elsőbbségi éven) belül bejelentéseket kell tenni, azaz nemzeti eljárásokat kell

indítani Ha viszont ezen időponton belül ezek helyett nemzetközi (PCT) bejelentést teszünk, ennek benyújtását követően a megjelölt országokban minden nemzeti eljárás az elsőbbségi időponttól számított legalább 20-dik hónap végéig halasztást nyer. Abban az esetben, ha nemzetközi elővizsgálatot is kértek, az elsőbbségi időponttól számított 19-dik hónap lejártáig, akkor az előzőekben említett minden nemzeti eljárás a 30-dik hónap végéig halasztódik. A PCT eljárás tehát végül is a nemzeti vagy regionális eljárást 8 hónappal (nemzetközi elővizsgálat esetén 18 hónappal) késlelteti. Ez a PCT által biztosított többletidő hasznos lehet a bejelentő számára piaci pozíciói minél jobb kihasználása érdekében. A bejelentő számára további előnyt jelent a nemzetközi kutatási jelentés és választhatóan a nemzetközi elővizsgálati jelentés tartalmának ismerete. Milyen követelmények vannak a nemzeti vagy a

regionális hivatalok előtti eljárásnál? Miután a bejelentő eldöntötte, hogy mely országokban folytatja a PCT eljárást az ún. „nemzeti szakasz” -okban, különböző nemzeti követelményeknek kell eleget tennie. Ezek a nemzeti követelmények tartalmazzák többek között a különböző nemzeti díjak befizetését, bizonyos országokban az eredeti bejelentés és/vagy a módosítás fordításának benyújtását, melyeket a bejelentőnek az elsőbbségi időponttól számított 20-dik vagy 30-dik hónap végéig kell teljesítenie. A nemzeti szakaszban az egyes országok más követelményeket is támaszthatnak, pl. helyi képviselő megbízásának előírását. Bizalmasan kezelik-e a nemzetközi bejelentéseket? A nemzetközi közzététel időpontjáig - az elsőbbségi időponttól számított 18-dik hónap utánig harmadik személy számára (beleértve a nemzeti vagy regionális hivatalokat is) a nemzetközi bejelentés tartalma nem hozzáférhető,

kivéve ha a bejelentő másképpen rendelkezik. Ha a bejelentő nemzetközi bejelentését kellő időben visszavonja, akkor a nemzetközi közzétételre nem kerül sor. Kaphatnak-e támogatást a magyar bejelentők külföldi PCT bejelentéseikhez? Az Ipari Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium 6/1997.(III7) rendeletében foglaltak szerint pályázni lehet a magyar találmányok külföldi bejelentésének támogatására. Kedvezményes hitelre pályázatot nyújthatnak be magyar állampolgárságú egyéni vállalkozók, magánszemélyek, továbbá azon belföldi székhelyű jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, amelyeknél a feltalálók több mint 50 %-ban magyar állampolgárok, és amelyre a szabadalmi igény, illetve a szabadalom 50 %-ot meghaladó részarányban magyar jogosultat illet meg. Nem pályázhat, illetve nem részesülhet támogatásban azon jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, magánszemély,

amely csődeljárás, felszámolási eljárás, végelszámolás alatt áll, illetve amelynek az államháztartás bármely más alrendszerével szemben lejárt tartozása van. Használati minta oltalom Mi a használati mintaoltalom? A használati mintaoltalom olyan műszaki megoldások védelmére szolgáló iparjogvédelmi eszköz, amelynél a megoldás színvonala a szabadalmazható találmányok műszaki színvonalánál kisebb, de meghaladja a mesterségben járatos személy rutintevékenységével létrehozható megoldás szintjét. Használati mintaoltalomban részesülhet a tárgy kialakítása, szerkezete vagy részeinek elrendezése, ha új, feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható. A használati minta engedélyezési eljárása egyszerűbb, de az oltalmi idő is rövidebb, mint a szabadalmi oltalom esetében. Milyen célt szolgál a használati mintaoltalom? A használati mintaoltalom célja – más iparjogvédelmi oltalmakhoz hasonlóan – az, hogy a

leírásban bemutatott és az igénypontokban meghatározott jellemzőkkel rendelkező mintával kapcsolatban kizárólagos jogot nyújtson a bejelentőnek a piacon történő megjelenés és a megoldás értékesítése esetén. Ez a kizárólagos jog teszi lehetővé, hogy a minta tulajdonosa az adott területen csak saját maga értékesíthesse az oltalom alatt álló megoldással készült termékeket, vagy megfelelő díj ellenében a piac más résztvevőinek engedélyt adjon a megoldás használatára, illetve megegyezés szerint eladhassa azt harmadik félnek. A használati mintaoltalom nemcsak véd a jogosulatlan használattal szemben, de növeli az ilyen oltalommal rendelkező cég értékét is, mivel vagyoni értékű jogot képvisel, amely adás-vétel tárgyát képezheti, tehát értékesíthető. Mikor érdemes használati mintaoltalmat szerezni? Akkor célszerű használati mintaoltalmat szerezni, ha egy adott fejlesztési folyamat eredményeként megfelelő

újdonsággal rendelkező megoldás gyors piaci bevezetése várható, és megvan a lehetősége annak is, hogy a megoldást más cégek jogosulatlan átvegyék, azaz a fejlesztéssel kapcsolatos költségek viselése nélkül az új megoldást tartalmazó terméket ugyancsak értékesítésre kínálják. A használati mintaoltalom egyik fontos előnye, hogy az engedélyezési eljárást lefolytató hatóság nem végez újdonság vizsgálatot, és így a megfelelő jogszabályi előírások szerint elkészített leírásra az oltalom 6–9 hónap alatt megszerezhető. A bejegyzett oltalom pedig már lehetőséget teremt arra, hogy a jogosulatlan használóval szemben végrehajtható szankciókat lehessen alkalmazni. Fontos a törvényi szabályozás abban az esetben is, ha a minta a bejelentés napja előtt már nyilvánosságra került. A használati mintaoltalomról szóló törvény ugyanis lehetőséget teremt arra, hogy az újdonság értékelésekor a bejelentés napját

legfeljebb hat hónappal megelőzően nyilvánosságra jutott megoldást ne kelljen figyelembe venni, ha a nyilvánosságra jutás a bejelentő akaratából, annak közreműködésével, vagy éppen annak szándéka ellenére történt meg. Abban az esetben is használati mintaoltalom megszerzése a célszerű, ha a megoldás műszaki avulásának ideje 10 évnél rövidebb, ami a használati mintaoltalom fennállásának leghosszabb időtartama, mivel a használati mintaoltalom megszerzésével és fenntartásával kapcsolatos költségek kisebbek, mint amelyek a szabadalmi eljárás során felmerülnek. Jó tudni azt is, hogy a használati mintaoltalmi bejelentésből szabadalmi bejelentés és formatervezési minta bejelentés egyaránt származtatható, így ha a bejelentést követően a bejelentő üzletpolitikája megváltozik, vagy a megoldás értéke a piaci visszajelzések alapján jelentősen megnő, úgy még mindig lehetőség van lépéseket tenni a hosszabb időtartamra

szóló szabadalmi oltalom megszerzésére, persze csak akkor, ha a megoldás műszaki színvonala azt valószínűsíti. Szabadalmi bejelentésből abban az esetben célszerű használati mintaoltalmi bejelentést származtatni, ha a szabadalmi bejelentést az engedélyező hatóság az újdonság hiánya miatt utasítja el, vagy azért, mert a megoldás színvonala nem éri el a feltalálói tevékenységgel meghatározott szintet. Ugyancsak segítséget jelent a használati mintaoltalom abban az esetben is, ha a formatervezési mintaoltalmi bejelentés benyújtását követően azt állapítja meg a Magyar Szabadalmi Hivatal, hogy a bejelentő tulajdonképpen nem a termék esztétikai kialakítására igényelt formatervezési mintaoltalmat. Mire szerezhető használati mintaoltalom? Használati mintaoltalom szerezhető valamely tárgy kialakítására, szerkezetére, részeinek elrendezésére, ha a megoldás új, feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható. Nem

szerezhető tehát használati mintaoltalom különböző vegyi anyagok, keverékek és kompozíciók esetében, amelyeket csak a komponensek vagy összetevők aránya jellemez, és amelyeknek nincs határozott térbeli kiterjedésük, mint a különböző porok, folyadékok és egyéb anyagok. Nem képezheti használati mintaoltalom tárgyát eljárás, szervezési megoldás vagy számítógépes program sem. Fontos tudni azt is, hogy kizárólag a termék esztétikai kialakítására vonatkozó megoldások sem képezhetik használati mintaoltalom tárgyát, csakúgy mint a különböző növényfajták. Az előbbire formatervezési mintaoltalom, az utóbbira fajta oltalom szerezhető A vonatkozó törvény szerint akkor tekinthető újnak a megoldás, ha nem tartozik a technika állásához, azaz a bejelentés napját megelőzően sem írásbeli közlés, sem pedig belföldi gyakorlatba vétel révén nem jutott oly mértékben nyilvánosságra, hogy ahhoz bárki hozzáférhessen. Az

újdonság szempontjából azonban figyelembe kell venni mindazon iparjogvédelmi bejelentések tartalmát is, amelyeket a bejelentés napja előtt nyújtottak be a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz, de a közzététel, illetőleg az oltalom megadásának meghirdetése a vizsgált használati minta bejelentés napját követően történt meg. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az újdonság megítélésénél nem vehető figyelembe a bejelentő vagy jogelődje részéről vagy hozzájárulásával, illetve a bejelentő vagy jogelődje jogainak megsértésével történt közlés vagy nyilvános gyakorlatba vétel. A feltalálói lépésen a törvény szövegének értelmezéseként azt kell tekinteni, hogy a megoldás kidolgozása a technika állásához képest a mesterségben jártas személy, azaz egy átlagos felkészültségű szakember számára nem nyilvánvaló. Nincs szükség azonban olyan alkotói teljesítményre, amely a szabadalmazható találmányok esetében

alapkövetelmény. Az ipari alkalmazhatóság azt a kritériumot takarja, amely szerint a minta valamely iparágban előállítható vagy használható. Ilyen értelemben iparágnak tekinthető a mezőgazdaság is. Természetesen nem részesülhet oltalomban a minta, ha használata közerkölcsbe ütköző vagy jogszabály által korlátozott. Ez alól kivételt képez az az eset, ha a jogszabály a minta tárgyával megegyező terméknek csak a forgalmát korlátozza. A magyar iparjogvédelmi jog gyakorlatában lényeges szerep jut a különböző iparjogvédelmi kategóriák átjárhatóságának, ami azt jelenti, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén a szabadalmi eljárás, a használati mintaoltalmi eljárás és a formatervezési minta eljárás tárgyát képező megoldások az egyik kategóriából a másikba átvihetők az eredeti bejelentési nap és az elsőbbség megtartása mellett. Ennek köszönhetően használati mintaoltalom szerezhető olyan korábban

szabadalmi bejelentés tárgyát képező megoldásra, amely szabadalomként – a műszaki szint mértéke miatt nem engedélyezhető, ha a bejelentést a szabadalmi hivatal elutasította, attól számított 3 hónapon belül, de legkésőbb a szabadalmi bejelentés benyújtásának napjától számított 10 éven belül. Ha a formatervezési mintaoltalmi bejelentés benyújtását követően kiderül, hogy nemcsak az esztétikai kialakítás, de a megoldás egyéb részei is újdonságnak minősülhetnek a piacon, úgy – alkalmasan előkészített formatervezési minta bejelentés esetén – megvan a lehetőség arra is, hogy az arra adott oltalom jogerőre emelkedéséig, vagy éppen – a korábban már említett – az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 3 hónapon belül lehessen a származtatott használati mintaoltalmi bejelentést a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtani. Hol szerezhető használati mintaoltalom? A használati mintaoltalom a

Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott kérelem és mellékletei alapján szerezhető meg, ha arra a hivatal az oltalmat engedélyezi. Az oltalom Magyarország területére terjed ki és arra a megoldásra vonatkozik, amelyet a használati mintaoltalmi leíráshoz csatolt igénypontok meghatároznak. Ki szerezhet használati mintaoltalmat? Használati mintaoltalmat szerezhet bárki, aki bejelentőként a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott bejelentési kérelemben meg van jelölve. Fontos tudni, hogy a megoldás feltalálója, azaz az alkotó csak természetes személy, míg az oltalom tulajdonosa gazdálkodó szervezet is lehet. Ha a használati mintaoltalmi bejelentést gazdálkodó szervezet nevében nyújtják be, úgy abban a feltalálók személyét is meg kell jelölni. Ilyen esetben a bejelentésnek utalni kell arra is, hogy a megoldást kidolgozó személyek és a bejelentő gazdálkodó szervezet milyen kapcsolatban állnak egymással, azaz a bejelentés szolgálati

jellegű-e, illetőleg alkalmazotti használati mintáról van-e szó. A szolgálati jelleg esetében a szerzőnek munkaviszonyból származó kötelessége a használati minta tárgykörébe eső megoldások kidolgozása. Az alkalmazotti megoldásnál a használati minta tárgya a munkáltató tevékenységi körébe esik ugyan, de a feltalálónak nem kötelessége az ilyen jellegű megoldások létrehozása. Hogyan szerezhető meg a használati mintaoltalom? A használati mintaoltalom a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott, meghatározott alaki, valamint tartami követelményeknek megfelelő bejelentési kérelem, leírás, igénypontok és rajzok alapján kérhető. Az oltalom megszerzéséhez iparjogvédelmi szolgáltatási díjat, az oltalom megszerzését követően pedig, annak fenntartása érdekében évente fenntartási díjat kell fizetni. Fontos tudni, hogy a használati mintaoltalmi bejelentés bejelentési napjának megőrzéséhez a benyújtott anyagoknak

tartalmazniuk kell utalást a használati mintaoltalmi igényre, a bejelentő azonosítására szolgáló adatokat, valamint leírást és az abban hivatkozott rajzot. Az eredeti bejelentés részét képező leírásban mindenképpen célszerű a megoldást oly mértékben ismertetni, hogy azt a leírás és a csatolt rajzok alapján az adott szakterületen jártas szakember megvalósíthassa. A hiányos, vagy nem megfelelően részletes leírás később ugyanis az oltalom megsemmisítéséhez vezethet! A leírást követő igénypontokban jól átgondoltan kell meghatározni azon megoldások körét, amelyekre az oltalmat igénylik. A főigénypontban a megoldás mindazon műszaki jellemzőit fel kell sorolni, amelyek szükségesek a kívánt feladat megoldásához. Mennyibe kerül az oltalom megszerzése és fenntartása? A használati mintaoltalom megszerzéséhez rendeletben meghatározott bejelentési díjat kell fizetni. Az oltalom megadása esetén a 10 éves oltalmi időszak

alatt évente fenntartási díj megfizetésére is szükség van. Ha a bejelentés bejelentője és feltalálója (illetőleg bejelentői és feltalálói) azonosak az esedékes díjak megfizetésének időpontjában, akkor a jelzett díjaknak csak egy részét kell megfizetni. A kedvezmény a bejelentési díj és az 1–5. évi fenntartási díj esetén 75%, míg a 6–10 évi fenntartási díj esetén 50% mértékű. Hol érvényes a használati mintaoltalom? A használati mintaoltalom, megadása esetén, a bejelentés napjára visszaható hatállyal keletkezik, és korlátozás nélkül Magyarország egész területére kiterjed. A Magyarországon engedélyezett használati mintaoltalom azonban nem nyújt védelmet külföldön, viszont a Magyarországon benyújtott bejelentés alapul szolgálhat egy külföldi iparjogvédelmi bejelentés megindításához. Ebben az esetben a külföldi vagy a nemzetközi bejelentési eljárást a magyar bejelentés napjától számított egy

éven belül kell megindítani! Meddig érvényes, mikor és mitől szűnik meg a használati mintaoltalom? Engedélyezése esetén a használati mintaoltalom a bejelentés napjától érvényes, és ezen naptól számított 10 évig áll fenn abban az esetben, ha az előírt éves fenntartási díjakat a jogosult a bejelentés napjának évfordulóin befizeti. Ha a jogosultnak már nem fűződik érdeke az oltalom fenntartásához, úgy az esedékes éves fenntartási díj megfizetésének elmulasztása esetén az oltalom megszűnik. Ha a használati mintaoltalom a díjfizetés elmaradása miatt, de a jogosult szándéka ellenére pl. adminisztrációs hiba, vagy feledékenység következtében szűnik meg, úgy menthető ok esetén megvan a lehetőség az oltalom újra érvénybe helyezésére. Természetesen ebben az esetben az adott évre vonatkozó fenntartási díj megfizetése mellett előírt pótdíjat is fizetni kell. A használati mintaoltalom az ismertetettek mellett

nemcsak megszűnhet, de mód van arra is, hogy megalapozott bizonyítékok esetén az oltalmat a bejelentés napjára visszaható hatállyal meg lehessen semmisíteni. A használati mintaoltalom megsemmisítését a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott kérelemmel és az ahhoz csatolt, a megsemmisítés alapjául szolgáló bizonyítékokat tartalmazó mellékletekkel lehet kezdeményezni. A megsemmisítési kérelem alapján a Magyar Szabadalmi Hivatal a használati mintaoltalmat korlátozhatja, illetőleg teljes terjedelmében a bejelentés napjára visszaható hatállyal megsemmisítheti. A hivatal határozatával szemben bírósághoz lehet fordulni. Mit jelent a használati mintaoltalom értékesítése? Az előzőekben már érintettük, hogy a használati mintaoltalom, azaz a megoldás kizárólagos joga tényleges vagyoni értéket képvisel. Ezt a vagyoni értékű jogot az oltalom jogosultja többféle módon értékesítheti. Miután a kizárólagos jog lehetőséget

teremt a jogosultnak, hogy a megoldást csak ő alkalmazza, és így másokat kizárjon ebből, az oltalom értékesítésére három különböző lehetőség is rendelkezésre áll. A jogosult megteheti, hogy az oltalom tárgyát képező megoldást saját maga gazdasági tevékenysége keretében állítja elő vagy használja. Ekkor a jogosult egyedül jelenik meg a piacon, és a kizárólagos jog adta lehetőséggel élve árusítóként realizálja azt a többletnyereséget, amit privilegizált piaci pozíciója jelent. A jogosultnak megvan azonban a lehetősége arra is, hogy a megoldás hasznosítását szerződés alapján más részére is engedélyezze. Ebben az esetben a hasznosító az engedély fejében köteles a jogosultnak, a szerződésben foglalt időtartamra és területi korlátok, valamint egyéb feltételek betartása mellett, hasznosítási díjat fizetni. A hasznosítás és az ahhoz kapcsolódó hasznosítási engedély egy ingatlan bérleti szerződéshez

hasonlítható, amelynél a bérbevevő csak használatba kapja az ingatlant, de annak tulajdonjoga a bérbeadónál marad a bérleti szerződés fennállásának időtartama alatt is. A jogosult további lehetősége, hogy a megoldásra vonatkozó oltalmat részben vagy teljes egészében másra átruházza. Ilyen esetben az eredeti jogosult végérvényesen elveszti kizárólagosságát, sőt a teljes átruházás esetén mindenféle rendelkezési jogát is. Az iparjogvédelmi jog átruházása leginkább egy ingatlan adásvételi szerződéshez hasonlítható, amelynél a vételár kifizetése esetén a vevő teljes mértékben megszerzi az ingatlan tulajdonjogát, amelyhez ezt követően a korábbi tulajdonosnak semmilyen joga nem kapcsolódik. Milyen jogokkal és kötelezettségekkel jár a hasznosítás? A hasznosítási szerződés feladata, hogy a használati mintaoltalom jogosultjának és a hasznosítónak jogait és kötelességeit rögzítse. Az iparjogvédelmi

jogszabályok elég tág teret hagynak a szerződő felek számára a szerződés tartalmának és feltételeinek meghatározására. Vannak azonban olyan alapkövek, amelyeket a jogszabályok rögzítenek, és amelyektől érvényesen eltérni nem lehet. A jogosult részéről ilyen alapvető kötelezettség, hogy szavatolnia kell azért, hogy harmadik félnek nincs a megoldás hasznosítását akadályozó vagy korlátozó joga, valamint felel a megoldás tényleges műszaki megvalósíthatóságáért is. A jogosult kötelessége továbbá az is, hogy az oltalomra vonatkozó jogokról és fontos körülményekről a hasznosítót tájékoztassa, de ebbe a kötelezettségbe nem tartozik bele, hogy a megoldás megvalósításával kapcsolatos gazdasági, műszaki és szervezési ismereteit és tapasztalatait a hasznosítónak ellenszolgáltatás nélkül átadja. A kötelezettségek mellett a jogosultnak jogában áll a hasznosítás időtartamára, területi kiterjedésére és a

hasznosítás módjára, valamint mértékére vonatkozó korlátozást tenni, természetesen a követelhető díj mértéke a hasznosítási engedély terjedelmével arányos. A hasznosító alapvető kötelezettsége, hogy a hasznosítási engedély fejében a szerződésben megszabott díjakat megfizesse és az egyéb szerződési feltételeket teljesítse. A sikeres együttműködés érdekében a hasznosítási szerződés keretében mindenképpen célszerű kitérni a következőkre: – a hasznosító forgalmának elkülönített nyilvántartására és ellenőrizhetőségére, – a gyártási folyamatoknak és a gyártott termékek minőségének a jogosult részéről történő ellenőrizhetőségére, – az átadott, illetve közösen szerzett tapasztalatok titokban tartására vagy nyilvánosságra hozatalára, – a hasznosítási szerződés tartama alatt létrejött, továbbfejlesztett megoldások iparjogvédelmi bejelentésének körülményeire, megosztására, – a

megoldással kapcsolatos termékeken feltüntetett név használatára, a megnevezések védjegy oltalmának megszerzésére, – a jogosult részéről történő személyes közreműködésre, tanácsadásra és ennek díjazására. – a hasznosítási engedély jellegére,– a hasznosító részéről történő további hasznosítási engedély adásának, valamint alvállalkozó bevonásának lehetőségére. Díjazás, a díj mértéke, a díj járulékai A használati mintaoltalom díjazásának konstrukciója és a díj mértéke számos körülménytől függ. A befolyásoló tényezők között a várható eredmény, az értékesíthető sorozat nagysága és a megoldás jellege a döntő szempont. Eltérő díjazási feltételeket célszerű ugyanis megállapítani egy kisebb értékű, de nagy mennyiségben értékesíthető termék, valamint egy nagy kiterjedésű, nagy beruházási igényű berendezés vagy létesítmény hasznosítása kapcsán, ahol az oltalom

fennállásának időtartama alatt csak néhány megvalósulás prognosztizálható. A használati mintaoltalommal védett megoldás jellegétől függetlenül azonban – a felek egyetértése esetén – mindenképpen célszerű egy alapdíjat meghatározni, amelyet a hasznosítási szerződés megkötésekor kell a hasznosítónak megfizetnie. Ez az összeg ugyanis biztosítékot jelent a jogosultnak a hasznosítás megvalósulására. A kifizetett összeg hajtóerőt képez a hasznosító szempontjából is, mivel az alapdíj megfizetésének következtében már kiadásai keletkeztek, amelyeket nyilvánvalóan a hasznosítás mielőbbi elindításával és az ebből származó bevétellel tud kompenzálni. A díj alapját szolgáltathatja az értékesített termék mennyisége (darabdíj), vagy pl. a beruházási költség meghatározott százaléka, de lehet a hasznosítónál képződő árbevétel meghatározott százaléka is. A díjkulcsok széles határok között

mozoghatnak. Nagy volumenben történő értékesítés esetén a hasznosítási díj a hasznosító árbevételének néhány százaléka lehet, míg kis darabszámú, de nagy értékű berendezés esetén elérheti a beruházási költség tíz-húsz százalékát is. Meg kell említeni a degresszív díjkulcs alkalmazásának lehetőségét is, amikor az előállított termék mennyiségének növelésével egyre kisebb a fizetendő díj, ill. díjkulcs Ezen konstrukció azért lehet előnyös, mert növeli a hasznosító érdekeit a minél nagyobb forgalom vagy darabszám elérésére, hiszen a bevétel növekedésével a hasznosítási díjak megfizetéséből származó kiadásai csökkenhetnek. A díjazás mértéke és a díjazási elv is eltérő abban az esetben, ha az oltalommal nem a feltaláló, hanem egy gazdálkodó szervezet rendelkezik. Ebben az esetben ugyanis, ha szolgálati mintaoltalomról van szó, úgy a feltalálókat megilleti ugyan díj, de nincs

beleszólásuk abba, hogy a mintát az alkalmazó cég milyen formában és kinek értékesíti, vagy hogyan hasznosítja. Kissé eltérő a helyzet az alkalmazotti minták esetén. Ilyenkor a feltalálók tényleges rendelkezési joggal bírnak az általuk alkotott szellemi termék fölött, és annak hasznosítását a munkáltatótól eltérő harmadik felek részére önállóan engedélyezhetik. A munkáltató jogosult az alkalmazottai által kidolgozott, de azok munkaköri kötelességének nem minősülő megoldását hasznosítani, de arra másnak engedélyt nem adhat, és a hasznosítás kapcsán a hasznosító munkáltató is köteles a feltalálóknak díjat fizetni. A magánszemélyek részére kifizetett hasznosítási díjak a mindenkori törvényi előírások szerint személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási járulék kötelesek, és a hasznosítási szerződésben foglaltak szerint a hasznosító a kifizetendő díjakból ezen járulékokat levonhatja.

Olyan hasznosítási szerződés esetén, ahol a jogosult gazdálkodó szervezet, a hasznosítási díj a jogszabályi előírásoknak megfelelően számla ellenében fizethető ki, és a befolyó összegből a jogosult az előírt járulékokat (ÁFA, nyereségadó) köteles megfizetni. Mit jelent a bitorlás? A használati mintaoltalom bitorlásáról beszélünk akkor, ha a piac egyik résztvevője az oltalom jogosultjának engedélye és hozzájárulása nélkül hasznosítja az oltalom tárgyát. A kizárólagos hasznosítási jog alapján az oltalom jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül – előállítja, használja, forgalomba hozza, ill. forgalomba hozatalra ajánlja a használati mintaoltalom tárgyát képező terméket, vagy e terméket ilyen célból az országba behozza. – a minta lényeges elemével kapcsolatos dolgot (eszközt, berendezést) ad át, vagy ajánl fel átadásra a használati mintaoltalom tárgyának megvalósítása

céljából, feltéve, hogy tudja, vagy a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy a dolog a minta megvalósítására alkalmas, illetve arra szolgál. Hogyan lehet a jogsértést felderíteni? A jogsértés úgy deríthető fel, hogy az oltalom jogosultja megfelelő bizonyítékokat szerez be arra vonatkozóan, hogy hasznosítási engedéllyel nem rendelkező személy az oltalom alatt álló megoldást az igénypontokban foglaltak szerint megvalósítja. Hitelt érdemlő bizonyítéknak minősül, pl. a jogsértést megvalósító termék megvásárlására vonatkozó számla, amely tartalmazza az eladó azonosítására alkalmas adatokat, az eladás időpontját, valamint a termék azonosítására szolgáló információkat is. Természetesen a számla mellett a jogsértő terméknek is rendelkezésre kell állnia. Ki derítheti fel a jogsértést? A használati mintaoltalom bitorlását bárki felderítheti, de a bitorlóval szemben csak használati mintaoltalom jogosultja

vagy a használati mintaoltalmi lajstromba bejegyzett hasznosító léphet fel, akkor, ha a jogosult felhívás ellenére sem tette meg a szükséges intézkedéseket. Milyen lehetőségek vannak a jogsértő magatartás megakadályozására? A felderített jogsértés esetén a használati mintaoltalom jogosultja kizárólagos jogai védelmében a bírósághoz fordulhat jogorvoslatért. Milyen következményekkel járhat a jogsértés? A mintaoltalom jogosultja a bitorlóval szemben – az eset körülményeihez képest – a következő jogi igényeket támaszthatja: – követelheti a használati mintaoltalom bitorlás megtörténtének bírósági megállapítását, – követelheti a használati mintaoltalom bitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől, – követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükségesetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő

nyilvánosságot biztosítsanak, – követelheti a használati mintaoltalom bitorlással elért gazdagodás visszatérítését, – követelheti a használati mintaoltalom bitorlására használt eszközök a használati mintaoltalom bitorlással érintett termékek lefoglalását. A bíróság az eset körülményeihez képest a használati mintaoltalom jogosultjának kérésére elrendelheti, hogy a lefoglalt eszközöket és termékeket fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy ha az nem lehetséges – semmisítsék meg. A bíróság a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és termékeknek a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is, ebben az esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz. Használati mintaoltalom bitorlás esetén a használati mintaoltalom jogosultja a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet. Általános tudnivalók az 1996. január 1-jét követően

indult használati mintaoltalmi engedélyezési eljárásokról (az 1991. évi XXXVIII törvény alapján) 1. Adatközlés A használati mintaoltalmi (továbbiakban mintaoltalmi) bejelentést követően a Magyar Szabadalmi Hivatal (továbbiakban Hivatal) hivatalos lapjában (Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő) közli a mintaoltalmi bejelentés adatait: a bejelentő és az esetleges képviselő nevét és címét, a bejelentés ügyszámát, a minta címét, a bejelentés napját, illetőleg az ettől eltérő elsőbbség napját, a korábbi bejelentés országát és számát. 2. Bejelentési díjak A mintaoltalmi bejelentési díjakkal kapcsolatos tudnivalókról az MSZH honlapjáról jelen lehet tájékozódni. A bejelentési díjat a Hivatal költségvetési elszámolási számlájára kell befizetni az ügyszám feltüntetésével. Az ügyszám nélküli befizetés nem hatályos A Hivatal a mintaoltalmi bejelentés díja alól mentességet engedélyezhet, ha a

jogosult - kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán - azt fedezni nem tudja. 3. Alaki és érdemi vizsgálat A mintaoltalmi bejelentés alaki és érdemi vizsgálata során észlelt hiányok miatt a Hivatal határozatban hívja fel a bejelentőt a hiányok pótlására, a bejelentés megosztására vagy nyilatkozattételre; a hiánypótlás, illetőleg a nyilatkozat alapján folytatja az eljárást. Ha a bejelentő a hiánypótlási vagy a nyilatkozattételi felhívásra a kitűzött határidőn belül nem válaszol, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. 4. Módosítás - Belső elsőbbség A mintaoltalmi bejelentés új tartalom bevitelével nem változtatható meg úgy, hogy tárgya bővebb legyen annál, amit a bejelentés napján benyújtott bejelentésben feltártak. Ezt a megszorítást figyelembe véve a bejelentő a mintaoltalom megadása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedéséig módosíthatja a leírást, az igénypontot és a rajzot. A

módosításra irányuló kérelem díjköteles. A bejelentő a bejelentés napjától számított tizenkét hónapon belül belső elsőbbség igénybevételével új bejelentést tehet. 5. Határidő-hosszabbítás A Hivatal felhívásában közölt határidő lejárta előtt kérni lehet a határidő meghosszabbítását. Három hónapot meghaladó és háromnál többszöri határidő-hosszabbítás azonban csak különösen indokolt esetben adható. A határidő-hosszabbítási kérelem díjköteles 6. Igazolás A mintaoltalmi ügyekben az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt napon belül - ha a törvény máshogy nem rendelkezik - igazolási kérelmet lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az ügyfélnek később jutott tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, a határidő a tudomásra jutástól vagy az akadály elhárulásától számít. Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott

határidő utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni. 7. Megosztás Egy mintaoltalmi bejelentésben csak egy minta oltalmát lehet igényelni. Aki egy bejelentésben több mintára igényelt oltalmat, annak meg kell osztania a bejelentését. A megosztásra irányuló kérelem díjköteles. 8. A mintaoltalom megadása Ha a bejelentés és a minta a vizsgálat alapján a törvényben rögzített feltételeknek megfelel, a Hivatal használati mintaoltalmat ad. A megadó határozatban feltünteti a fizetendő fenntartási díj összegét. A mintaoltalmi leírás és rajz nem kerül kinyomtatásra A mintaoltalomról a Hivatal okiratot ad ki, amelyhez a leírást és a rajzot is hozzáfűzi, és a megadó határozattal együtt a jogosultnak megküldi. 9. Az iratok megtekintése A mintaoltalmi bejelentést a mintaoltalom megadásának meghirdetését követően bárki megtekintheti, és azokról díj ellenében másolatot kaphat. 10.

A mintaoltalom időtartama A mintaoltalom időtartama a bejelentés napjától számított tíz év. 11. A mintaoltalom fenntartása (fenntartási díj) 11.1 A mintaoltalom tartamára évenként fenntartási díjat kell fizetni A fenntartási díjakat a Hivatal költségvetési elszámolási számlájára kell befizetni az ügyszám, illetve a lajstromszám feltüntetésével. Az ügyszám, illetve a lajstromszám nélküli befizetés nem hatályos 11.2 A fenntartási díj az első évre a bejelentés napján, a további évekre szóló fenntartási díjak pedig a bejelentés napjának évfordulóin előre esedékesek. A mintaoltalom megadását megelőzően esedékessé vált fenntartási díjat a megadó határozat jogerőre emelkedésétől, a többi fenntartási díjat pedig az esedékességtől számított hat hónapos türelmi idő alatt lehet megfizetni. A fenntartási díjak a hat hónapos türelmi idő első két hónapjában pótlékmentesen, harmadik és negyedik hónapjába

25%-os, ötödik és hatodik hónapjában pedig 50%-os pótlékkal együtt fizethetők meg. A jogosultnak a fenntartási díjak időben történő és szabályos megfizetéséről a Hivatal külön értesítése nélkül is gondoskodnia kell. 11.3 A mintaoltalmi bejelentés megosztása esetén a megosztás folytán keletkező minden egyes bejelentésre az első évtől kezdődően meg kell fizetni a fenntartási díjakat. 11.4 A fenntartási díjat a türelmi idő kezdetét megelőző három hónapon belül is meg lehet fizetni. 11.5 A Hivatal az elsőtől az ötödik évekre szóló fenntartási díjak megfizetésére halasztást engedélyezhet, ha a jogosult - kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán - azokat fedezni nem tudja. Halasztás engedélyezése esetén a fenntartási díjak a hatodik évi fenntartási díjjal együtt fizetendők meg. 11.6 A Hivatal a türelmi idő kezdetéig az azt több, mint három hónappal megelőzően megfizetett díjat, valamint a

mintaoltalom megszűnése esetén az előírtnál kisebb összegben befizetett díjat kérelemre - visszafizeti. 11.7 A fenntartási díj szabályszerű megfizetésének elmaradása az oltalom megszűnését eredményezi. 12. A mintaoltalom újra érvénybe helyezése A fenntartási díj megfizetésének elmulasztása miatt megszűnt mintaoltalom újra érvénybe helyezését a hat hónapos türelmi idő leteltét követő három hónapon belül lehet kérni. E határidőn belül az adott évre szóló fenntartási díj kétszeresét kell megfizetni 13. A mintaoltalom megszűnése A mintaoltalom megszűnik, ha a. az oltalmi idő lejár, az oltalmi idő lejártát követő napon; b. a fenntartási díjat a türelmi idő alatt sem fizették meg, az esedékességet követő napon; c. a mintaoltalom jogosultja az oltalomról lemondott, a lemondás beérkeztét követő napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi időpontban; d. a mintaoltalmat megsemmisítették, a bejelentés

napjára visszaható hatállyal 14. A mintaoltalom megszűntnek tekintése A mintaoltalmat keletkezésére visszaható hatállyal megszűntnek kell tekinteni, ha jogerős határozattal szabadalmat adnak arra a szabadalmi bejelentésre, a. amelyet a mintaoltalmi bejelentésből származtattak, b. amelyből a mintaoltalmi bejelentést származtatták Formatervezési mintaoltalom A modern piacgazdaságban a termék megjelenése, a „külcsín" a fogyasztó nézőpontjából gyakran éppen olyan fontos - ha nem fontosabb -, mint a „belbecs", azaz a termék hasznossága, értéke, műszaki színvonala. Egyes becslések szerint a sikertelen új termékek 85%-a esetén a kudarc összefüggésbe hozható a szegényes vagy hiányzó formatervezéssel. Számos hazai vállalkozás helyez egyre növekvő hangsúlyt termékeik színvonalas megjelenése, illetve azok esztétikus csomagolása által kiaknázható piaci előnyökre. Felismerték, hogy a formatervezés kapcsán a

termékfejlesztésbe befektetett szellemi tőke piaci értékteremtő képessége kisebb ráfordítások mellett is meghaladhatja a műszaki fejlesztéssel elérhető eredményeket. A formatervezés szellemi alkotó tevékenység. Az alkotás védelmére, az alkotó (a szerző), illetve jogutódja kizárólagos jogának biztosítására - az iparjogvédelem eszköztárán belül - a formatervezési mintaoltalom szolgál. Mi lehet a formatervezési mintaoltalom tárgya? A formatervezési minta az ipari és kézműipari termékek, vagy azok részletének külső megjelenése. A termék alakján és színein túl a termék külső megjelenését befolyásoló valamennyi jellegzetesség a mintához tartozik, így a felhasznált anyagok sajátosságai, illetve a felület kiképzéséből adódó jellegzetességek, valamint a terméken elhelyezett díszítések is. A termékek köre sem korlátozódik a klasszikus értelemben vett háromdimenziós kialakításokra, síkbeli formák,

textíliák, grafikai jelzések, nyomdai betűformák is oltalmazhatóak. Szintén oltalomban részesülhet az összetartozó elemekből álló készlet megjelenése is. Ez azt jelenti, hogy például étkészletek, bútorgarnitúrák, sakk-készletek egy mintaként is oltalomban részesülhetnek, de természetesen a bejelentőnek lehetősége van arra, hogy a készlet egyes elemeire külön-külön kérjen oltalmat. Szintén oltalmazható az olyan alkotóelemek megjelenése, amelyek valamely összetett terméknek képezik részét. Ilyenkor azonban elengedhetetlen követelmény az alkotóelem állagsérelem nélküli ki- és beszerelhetősége, valamint az, hogy a rendeltetésszerű használat során látható legyen. Számítógépi program nem képezheti a mintaoltalom tárgyát, de a program működése során előálló vizuális elemek, ikonok, képernyővédők oltalmazhatóak. Milyen célt szolgál a formatervezési mintaoltalom? A formatervezési mintaoltalom célja, hogy a

bejelentő saját vagy jogelődje által létrehozott, a termék külső megjelenésében testet öltő szellemi alkotását más ne tulajdoníthassa el, azaz a minta szerinti termékkel azonos vagy ahhoz a tájékozott használó szemszögéből nézve hasonló megjelenésű terméket a mintaoltalom jogosultjának engedélye nélkül más ne gyárthasson, illetve forgalmazhasson. A formatervezési mintaoltalom célját azzal éri el, hogy az oltalom tárgyát képező - fényképen vagy rajzban ábrázolt - külső megjelenésű termékkel kapcsolatban kizárólagos jogot biztosít a jogosultnak a termék előállítása, a piacon történő megjelentetése és forgalmazása esetén. Ez a kizárólagos jog teszi lehetővé, hogy a mintaoltalom jogosultja („tulajdonosa") az ország területén csak saját maga állíthassa elő, illetve értékesíthesse az oltalom alatt álló külső megjelenésű terméket, vagy megfelelő díj ellenében a piac más résztvevőinek ezen

cselekményekre engedélyt adjon. A formatervezési mintaoltalom nemcsak véd a jogosulatlan használattal szemben, de növeli az ilyen oltalommal rendelkező cég értékét is, mivel vagyoni értékű jogot képvisel, amely adás-vétel tárgyát képezheti, értékesíthető. Mikor oltalmazható a formatervezési minta? A formatervezési mintaoltalom célját azáltal éri el, hogy jogi eszközökkel megakadályozza a formatervezési fejlesztési tevékenységbe be nem fektető versenytársakat abban, hogy a mintát lemásolják. A bejelentő saját vagy jogelődje szellemi alkotására igényelhet oltalmat, a korábban más által akár külföldön, akár belföldön kidolgozott formai kialakításokra kizárólagos jog, azaz mintaoltalom nem szerezhető. A mintának világviszonylatban újnak is kell lennie, ami azt feltételezi, hogy a bejelentés (az elsőbbség) napját megelőzően azzal azonos, vagy attól csak lényegtelen részletekben különböző formai

kialakítású terméket sem belföldön, sem külföldön nem forgalmaztak, nem mutattak be újságban, televízióban vagy kiállításon, és egyébként sem jutott nyilvánosságra, pl. valamely szabadalmi hivatalhoz tett bejelentés révén. Fontos megjegyezni, hogy a nyilvánosságra jutás ténye független attól, hogy milyen forrásból származik; azaz, ha a bejelentő a bejelentést megelőzően forgalmazza vagy bármilyen más módon - például reklámozással - bemutatja a minta szerinti terméket, azt ugyanúgy újdonságrontónak kell tekinteni, mint a bárki más által történt nyilvánosságra hozatalt. Nem jelent nyilvánosságra hozatalt, ha a bejelentő titoktartási kötelezettség terhe mellett teszi megismerhetővé a mintáját harmadik személy számára. Nem újdonságrontó a bejelentőtől származó nyilvánosságra hozatal sem, ha annak időpontja és az elsőbbség napja között egy év még nem telt el. (A publikáció ezáltal megakadályozhatja,

hogy más személy ugyanazt a mintát oltalomban részesíthesse, míg ez a lehetőség a mintát nyilvánosságra hozó számára még egy évig fennáll.) A minta oltalmazhatóságának másik feltétele az, hogy a mintának egyéni jellegűnek kell lennie. Az egyéni jelleg vizsgálatakor a tájékozott használó szemszögéből kell a mintát megítélni. A minta akkor egyéni jellegű, ha a tájékozott használóra, a korábban nyilvánosságra jutott bármely mintához képest, eltérő összbenyomást tesz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az oltalom elnyeréséhez nem elég a már piacon lévő termékek külső formáját, megjelenését néhány részlet tekintetében megváltoztatni. A különbségnek olyan szembetűnőnek kell lennie, hogy annak, aki az adott árucikket rendszeresen használja, vásárolja, az eltérés világosan jelezze: nem a korábbról ismert terméket tartja a kezében. A minta újdonságát és egyéni jellegét olyan külső formai jegyeknek

kell hordozniuk, melyek kialakításában a termék formatervezett megjelenésére való törekvés szerepet játszott. Az a külső jellegzetesség, mely kizárólag a termék műszaki rendeltetésének a következménye, nem képezheti a mintaoltalom tárgyát. Lehet-e más védjegyét, állami felségjelet, közérdekű jelzést feltüntetni a mintán? A védjegyoltalom a jogosultnak kizárólagos jogot biztosít - az árujegyzékben feltüntetett termékek körében - a védjegy szerinti, illetve ahhoz hasonló megjelölés használatára. Jóhírű védjegy esetén a kizárólagos jog szélesebb körben is fennáll. Ennek megfelelően a formatervezési mintának is csak a jogosulttal történt megállapodás alapján képezheti elemét a védjegy. Közérdekű jelzések - szavatossági vagy hitelesítési jegyek, állami felségjelek, hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megillető jelzések, kitüntetések, címerek - minta elemeként történő alkalmazása csak az

illetékes szerv hozzájárulása esetén lehetséges. Kit illet meg a mintaoltalom? A formatervezési mintaoltalom a szerzőt vagy jogutódját illeti meg. Szolgálati minta esetén az oltalom jogosultja a munkáltató, a szerzőnek pedig díj jár. Az alkalmazotti mintát a munkáltató hasznosíthatja, de az oltalom jogosultja a szerző marad. Mit kell tenni a formatervezési mintaoltalom megszerzése érdekében? A formatervezési mintaoltalom lajstromozással szerezhető, amelyet a Magyar Szabadalmi Hivatalnál tett bejelentésben lehet kérni. A hivatal megvizsgálja a formatervezési mintaoltalom iránti bejelentést és határoz az oltalom engedélyezéséről, vagy - ha a minta, illetve annak bejelentése a törvényben előírt követelményeknek nem tesz eleget - a bejelentés elutasításáról. A hivatal határozatával szemben jogorvoslatért a Fővárosi Bírósághoz lehet fordulni. Mit kell tartalmaznia a mintaoltalmi bejelentésnek? A bejelentésnek tartalmaznia

kell: • a bejelentési kérelmet és abban a formatervezési minta szerinti termék megnevezését, a bejelentő és a szerző nevét, címét; • a minta fényképen vagy grafikai úton történő ábrázolását 3 példányban; • a bejelentő vagy a képviselője aláírását. A bejelentés kellékeire vonatkozó további részletes követelményeket jogszabály tartalmazza. A bejelentés megtételét a Magyar Szabadalmi Hivatalban díjtalanul beszerezhető formanyomtatvány segítheti. Lehet-e egy bejelentésben több minta oltalmát kérni? Egy bejelentésben több - legfeljebb ötven - mintára abban az esetben szerezhető oltalom, ha azokat az összbenyomást befolyásoló külső jellegzetességei kapcsolják össze; feltéve, hogy a minták szerinti termékek a nemzetközi osztályozás azonos osztályába tartoznak. Közös külső jellegzetesség lehet egy olyan díszítő motívum, amely minden mintán szerepel, de bármely formai vagy jellegbeli azonosság is

összekapcsolhatja a mintákat. Mennyi ideig tart, hogyan és mikor szűnhet meg a mintaoltalom? A formatervezési mintaoltalom a bejelentés napjától számított öt évig tart. A mintaoltalom további öt-öt éves időtartamra legfeljebb négyszer újítható meg. A megújítások révén elérhető maximális oltalmi idő huszonöt év. Amennyiben a mintaoltalmat nem újítják meg, az az oltalmi idő lejártát követő napon szűnik meg. A mintaoltalmi lajstromba bejegyzett jogosult az oltalomról, annak fennállása alatt bármikor lemondhat. Eltérő időpont megjelölésének hiányában az oltalom a lemondás hivatali beérkeztét követő napon szűnik meg, de a megszűnés napjául a jogosult bármely korábbi időpontot is megjelölhet. Ha az oltalmat több mintára engedélyezték, a mintaoltalomról a minták egy része tekintetében is le lehet mondani. A formatervezési mintaoltalom nemcsak az ismertetett módokon szűnhet meg, hanem mód van arra is, hogy az

oltalmat a bejelentés napjára visszaható hatállyal meg lehessen semmisíteni. A mintaoltalom megsemmisítését a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott kérelemmel és az ahhoz csatolt, a megsemmisítés alapjául szolgáló bizonyítékokat tartalmazó mellékletekkel lehet kezdeményezni. Ha a megsemmisítési kérelem alapján bizonyítást nyer, hogy a minta a bejelentés napján nem lett volna oltalmazható, a Magyar Szabadalmi Hivatal a mintaoltalmat korlátozhatja, illetőleg teljes terjedelmében, a bejelentés napjára visszaható hatállyal megsemmisítheti. A hivatal határozatával szemben jogorvoslatért a Fővárosi Bírósághoz lehet fordulni. Mennyibe kerül az oltalom megszerzése és fenntartása? A mintaoltalom megszerzésével és fenntartásával kapcsolatos igazgatási szolgáltatási díjakat jogszabály írja elő. Lásd MSZH honlap Fizetendő díjak: Bejelentési díj, amely a bejelentésbe foglalt második és további minták után emelkedik.

Amennyiben a bejelentő és a szerző azonos személy, a bejelentési díjnak az egynegyedét kell megfizetnie. A mintaoltalom megújításának a díja. A díj a megújítások számának (második, harmadik, negyedik) növekedésével nő. Mit jelent a formatervezési mintaoltalom értékesítése? A formatervezési mintaoltalom által biztosított vagyoni értékű joggal az oltalom jogosultja többféle módon élhet. A kizárólagos jog lehetőséget teremt a jogosultnak, hogy a formatervezési mintát ő alkalmazza. Ebben az esetben az oltalom tárgyát a minta jogosultja saját gazdasági tevékenysége keretében hasznosítja (különösen előállítja, használja forgalomba hozza, arra felkínálja, exportálja, importálja, e célokból raktáron tartja). A jogosult lehetősége, hogy egyedül jelenjen meg a piacon, és - a kizárólagos jog adta lehetőséggel élve - realizálja azt a többletnyereséget, amit privilegizált piaci pozíciója révén érhet el. A jogosult

a mintaoltalmat részben vagy teljes egészében másra is átruházhatja. Ebben az esetben a vételár révén biztosítható az eredeti jogosult anyagi érdekeltsége. A jogosultnak megvan a lehetősége arra is, hogy - a mintaoltalom jogosultságának megtartása mellett - a minta hasznosítását szerződés alapján más részére engedélyezze. Ebben az esetben a hasznosító - ha a szerződés tartalmaz időbeli és területi korlátokat, azok betartásával - a mintát hasznosíthatja, a jogosult részére pedig az engedély fejében köteles hasznosítási (licencia-) díjat fizetni. Milyen lehetőségek vannak a hasznosítási díj megállapítására? A hasznosítási díj számításának módjára és annak mértékére nincs konkrét szabály, az a felek szabad megállapodásának tárgya. Ugyanakkor vannak a díjszámításnak tipikus esetei, amelyekből való kiindulás megkönnyítheti a felek közti megegyezést. Az un. royalty szerződésnek az a lényege, hogy a

hasznosító minden egységnyi legyártott, illetve forgalmazott minta szerinti termék után, egy - a szerződésben rögzített - összeget köteles a jogosultnak fizetni. Ebben az esetben - hacsak a szerződésben nincs erre vonatkozó külön kikötés - a jogosultnak nem jár díj, ha a licencia-vevő nem hasznosítja a mintát. A szerződő felek megállapodhatnak olyan díjkulcsban is amely az értékesített darabszám növekedésével arányosan csökken. Ez a konstrukció ösztönzi a hasznosítót a nagyobb forgalom elérésére Lehet a hasznosító által fizetendő díjat - a legyártott, illetve eladott darabszámtól függetlenül egy adott időszakra (pl. egy évre) megállapítani Ebben az esetben a mintaoltalom jogosultja biztos bevételre számíthat, ugyanakkor mindkét fél kockázatot vállal. Ha az értékesített darabszám meghaladja a díjszámítás során szem előtt tartott mértéket, a jogosult jár rosszabbul. Fordított esetben, ha a termék piaci

fogadtatása alulmarad a várakozásokon, a hasznosító az előre kifizetett díj egy részét „veszteségként" kénytelen elkönyvelni. Ezért ebben az esetben a hasznosítási díj megállapításánál fontos szerep jut a minden részletre kiterjedő, előzetes piacfelmérésnek. Hogyan történik a szerző díjazása szolgálati és alkalmazotti minta esetén? A szolgálati és az alkalmazotti minta szerzőjét a formatervezési mintának a munkáltató által történő értékesítése esetén díjazás illeti meg, a gazdasági eredménnyel arányosan. A díjmegállapítás a licencia analógia alapul vételével történik. Milyen jogsértés a mintaoltalom bitorlása? A formatervezési mintaoltalom bitorlásáról beszélünk akkor, ha valaki (jellegzetesen a piac egyik résztvevője) az oltalom jogosultjának engedélye nélkül hasznosítja az oltalom tárgyát képező mintát. Az oltalom jogosultja a mintaoltalom biztosította kizárólagos hasznosítási jog

alapján bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja a minta szerinti terméket, vagy e terméket az országba behozza, illetve onnan kiviszi. Bitorlást követ el az is, aki a minta szerinti terméket a felsorolt cselekmények céljából raktáron tartja. Hogyan lehet fellépni a bitorlóval szemben, s melyek a bitorlás jogkövetkezményei? Mindenekelőtt a mintaoltalom jogosultjának megfelelő bizonyítékokat kell beszereznie arra vonatkozóan, hogy hasznosítási engedéllyel nem rendelkező személy a minta szerinti terméket a fentiek szerint hasznosítja. Alkalmas bizonyítéknak minősül pl a jogsértést megvalósító termék megvásárlására vonatkozó számla, amely tartalmazza az eladó azonosítására alkalmas adatokat, az eladás időpontját, valamint a termék azonosítására szolgáló információkat is. Természetesen a számla mellett a jogsértő terméknek is

rendelkezésre kell állnia. Miután a jogosult meggyőződött arról, hogy a bitorlás ténye valóban fennáll, kizárólagos jogai védelmének érdekében keresettel élhet, pert indíthat a Fővárosi Bíróságon. A bitorlóval szemben a mintaoltalmi lajstromba bejegyzett hasznosító is felléphet, ha a jogosult felhívás ellenére sem tette meg a szükséges intézkedéseket a jogsértés megakadályozására. A mintaoltalom jogosultja a bitorlóval szemben - az eset körülményeihez képest - követelheti a perben a formatervezési mintaoltalom bitorlása megtörténtének megállapítását, a bitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől, azt hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy annak megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; követelheti továbbá a bitorlással elért gazdagodás visszatérítését és a bitorlásra használt eszközök és a bitorlással érintett termékek

lefoglalását. A bíróság az eset körülményeihez képest a formatervezési mintaoltalom jogosultjának kérésére elrendelheti, hogy a lefoglalt eszközöket és termékeket fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy ha az nem lehetséges - semmisítsék meg azokat. A bíróság a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és termékeknek a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is, ebben az esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz. A formatervezési mintaoltalom bitorlása esetén - a jogi védelem hatékony eszközeként - a jogosult a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet. Hogyan használható a formatervezési minta dokumentáció? A formatervezési minta dokumentáció alapvetően több célra használható. A Magyarországon érvényes mintaoltalmakról a Magyar Szabadalmi Hivatal közhitelű lajstromot vezet. A lajstrom segítségével tájékozódhatunk arról,

hogy egy gyártani vagy forgalmazni kívánt termék külső megjelenése oltalom alatt áll-e vagy sem. Amennyiben a lajstromban szereplő ábrázoláson bemutatott termék külső megjelenésében megegyezik, vagy nagymértékben hasonlít arra aminek gyártását, vagy piaci bevezetését tervezzük, a hasznosítás csak abban az esetben kezdhető meg, ha a lajstromba bejegyzett jogosult erre engedélyt ad. Hasonló formai kialakítás esetén gyakran nem dönthető el egyértelműen, hogy a mintaoltalom kiterjed-e a hasznosítani kívánt termékre vagy sem. Kérdéses esetben az ún nemleges megállapítási eljárás keretében lehet kérni a Magyar Szabadalmi Hivataltól annak megállapítását, hogy a kérelmezői termék hasznosítása nem ütközik a mintaoltalomba. A kérelemnek helyt adó jogerős hivatali határozattal a későbbi jogviták megelőzhetőek, mert az kizárja, hogy a minta jogosultja ugyanazon formai kialakítás tekintetében bitorlási pert indítson. A

közhitelű lajstrom a Magyar Szabadalmi Hivatal lajstromozási osztályán tekinthető meg, illetve tájékoztató (nem közhitelű) jelleggel a http://pipacs.archivumhu/ internet címen, a többi oltalmi formával egységes adatbázis szerkezetben is megtalálható. Ez utóbbi internetes adatbázisból nem csak az érvényben lévő mintaoltalmakról nyerhető felvilágosítás, hanem mindazon hazai és nemzetközi bejelentésekről, amelyek hazánkban érvényben voltak. A tájékozódás ezért feltétlenül ajánlott mindazoknak, akik új termékformák kidolgozásán fáradoznak, hiszen egyrészt ötleteket kaphatnak a folyamatosan bővülő állományból, másrészt információt nyerhetnek a megalkotott forma újdonságáról és így annak oltalmazhatósági esélyeiről. Újítás Az újítás a gazdasági tevékenységet folyató szervezet tevékenységi körében, a vele munkaviszonyban álló személyek és szerzőtársaik által kidolgozott olyan megoldás,

amely - a szervezeten belül új, - műszaki, illetve szervezési jellegű. Mi számít megoldásnak: a cél-, illetve feladatkitűzés, az elméleti megállapítás, vagy az ötletszerű felvetés önmagában nem minősül újításnak, mert annak a feladat alkotó teljesítményt képviselő megoldását kell tartalmaznia. Mit jelent az „újdonság”: A megoldásnak csak a szervezeten belül kell újnak lennie (relatív újdonság), tehát nem számít, ha ugyanazt a megoldást máshol már alkalmazták. A szervezet az újdonság kritériumát sajátságainak megfelelően szabályozatja, pl. meghatározhatja az újdonság vizsgálatának követelményét szervezeti egységenként, munkakörök illetve beosztások vonatkozásában. Mikor műszaki jellegű a megoldás: - ha a tág értelemben vett termelésre (kutatás-fejlesztéstől a szervízszolgáltatásig) irányul, - ha a termékben vagy a termelési eljárásban (technológiai folyamatban) változást jelent, - ha

megtakarítást (anyag, energia, költség) eredményez, - - ha a minőséget javítja. Mikor szervezési jellegű a megoldás: - ha a munkafolyamatok fejlesztésére, koordinálására vonatkozik, - ha a munkaerő, a munka tárgya, a munkamódszer és a munkaeszköz optimális összehangolására és a működés racionalizálására irányul. Lehet-e újítás tárgya szabadalmi oltalom alatt álló találmány: Igen, ha az ilyen találmány felhasználására vonatkozó újítási javaslat tartalmazza a helyi alkalmazáshoz és megvalósításhoz szükséges többletet, továbbá a hasznosítást a szabadalmas engedélyezte. Lehet-e újítás tárgya szoftver: Abban az esetben igen, ha szerves része valamely, a szervezetnél alkalmazott technikai berendezésnek (pl. érzékelő, feldolgozó, vezérlő eszköz) és nélküle a technikai berendezés tervezett funkcióját nem tudja teljesíteni, továbbá a technikai berendezésben „kiemelt” és bármilyen kezelhető formában

rögzített szoftver pedig önállóan nem vagy csak célszerűtlenül használható. Van-e bármilyen felelőssége az újítónak a megoldással kapcsolatosan: Az újító a szolgáltatott megoldásért jog- és kellékszavatossággal nem tartozik, mivel a szervezet saját kockázatára dönt az újítás hasznosításáról vagy elutasításáról. Ki az újító: Az újító (az újítás szerzője) az, aki a megoldást tartalmazó javaslatot kidolgozta és azt elsőként nyújtotta be a szervezethez. „Külső” személyek elismerhetők-e újítókként: „Külső”, a szervezettel nem munkaviszonyban álló személyek akkor ismerhetők el újítókként, ha a szerzőtársak közül legalább egy munkaviszonyban áll a szervezettel. Kik a szerzőtársak: Szerzőtársak (újítótársak) azok, aki egymásról tudva, egymással közreműködve, közösen dolgozták ki a megoldást. Mire és hogyan lehet újító jogot alapítani: Legalább a szerző nevét és a megoldás

lényegét ismertető javaslatnak a szervezethez történő benyújtásával. Mire figyeljen az újító a javaslat benyújtásakor: Arra, hogy a benyújtott javaslatát a szervezetnél vegyék nyilvántartásba és erről átvételi elismervényt kapjon. Meddig és hogyan lehet a szervezettel szemben újítói jogokat érvényesíteni: Legkésőbb a hasznosítás megkezdésétől vagy az újítás átadásától számított hat hónap elteltéig, de csak újítási javaslat benyújtásával. Mi tekinthető az újítás hasznosításának: A megoldásnak a szervezet tevékenységi körében való előállítása (gyártása), felhasználása, a megoldást alkalmazó termék forgalomba hozatala. Mit jelent az újítás átadása: Az újítás hasznosításának engedélyezése harmadik személy részére. Ki rendelkezik azzal az újítással, mely „munkaköri kötelesség” körében született: Az ilyen újítással a szervezet rendelkezik, vagyis az újító külön engedélye

nélkül korlátlanul hasznosíthat, illetve másnak hasznosításra átadhat? Ki rendelkezik a „munkaköri kötelességen” kívül kidolgozott újítással: Az ilyen újítással az újító rendelkezik, de a szervezet igényt tarthat az újítás hasznosítására, másnak azonban nem adhatja át hasznosításra. Ha a szervezet az ilyen újítás felett is rendelkezni akar, akkor erről külön meg kell állapodnia – az újítási díjon felüli ellenértékért – az újítóval. Hogy alakul a rendelkezési jog több újító (újítótársak) esetén: Ha az újítással többen, közösen rendelkeznek (pl. a szerzőtársak egyikének munkaköri kötelessége, másiknak nem), akkor a rendelkezési jog az újítótársakat – ha eltérően nem állapodnak meg – szerzőségi arányuknak, a szervezetet pedig a munkaköri kötelességgel érintett újítótárs szerzőségi arányában illeti meg. Saját részesedési hányadával minden jogosult szabadon rendelkezik, de más

részére csak közös adhatnak hasznosítási engedélyt. Milyen kötelezettségei vannak a szerzőnek az újítás kidolgozása után: Köteles az újítást – annak megalkotását és kidolgozását követően – haladéktalanul, de legkésőbb a hasznosítás megkezdésétől számított hat hónapon belül a szervezettel ismertetni, azaz az erre kijelölt szervezeti egységénél benyújtani, amely köteles azt nyilvántartásba venni. Milyen kötelezettsége van a szervezetnek a benyújtott (átvett, elbírálásra alkalmas) újítási javaslattal kapcsolatosan: A szervezet az átvételtől számított 90 napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a javaslatot munkaviszonyból folyó kötelezettség tárgykörébe tartozónak tekinti-e és az újításra igényt tart-e, illetve a munkaköri kötelesség tárgykörén kívül kidolgozó újítást hasznosítani kívánja-e. Mikor száll át az újítóra az újítással való rendelkezés joga: Ha ehhez a szervezet

hozzájárul, vagy a szervezet az előírt 90 napos nyilatkozattételi kötelezettségét elmulasztja, ami számára jogvesztő határidő. Milyen módon történik az újítók díjazása: Az újítók díjazása a szolgálati találmányok feltalálóinak díjazására meghatározott rendszerrel összhangban történik. Mikor jár díjazás az újítónak: Ha az újítását a szervezetnél hasznosítják, vagy a szervezet az újítást harmadik személynek átadja. Hogyan történik az újító díjazása az újítás többszöri átadása esetén: Ilyen esetekben az újítót minden egyes átadás után külön-külön, valamint az ellenérték nélküli átadás esetén is újítási díj illeti meg. Ki fizeti az újítási díjat: Az újítási díj fizetésének kötelezettje a szervezet, az újítás átadása esetén az átvevő (jogszerző) ezt a díjazási kötelezettséget átvállalhatja, azonban ily módon az újító nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe. Minek

alapján kerül sor az újító díjazására: A szervezettel, illetve a jogszerzővel kötött újítási díjszerződés alapján, amelyet mindig írásba kell foglalni. Mi a legfontosabb az újító számára az újítási díjszerződésben: Az, hogy az újítási díj mértéke egyértelműen, könnyen mérhetően, ellenőrizhetően kerüljön meghatározásra, továbbá, hogy az újító érdekeinek védelmét szolgáló rendelkezésektől a szerződésben nem lehet az újító hátrányára eltérni. Éppen ezért egyértelműen semmisnek minősülnek a munka- vagy egyéb szerződések olyan rendelkezései, melyekben a munkavállaló előre lemond az újítási díj iránti igényéről. Mi lehet az újítási díj megállapításának vetítési alapja, ha az újítást a munkáltató (szervezet) maga hasznosítja: - A licenciaforgalmi viszonyokat tükröző licencia díj, azaz egy olyan összeg, amelyet a szervezetnek akkor kellene fizetnie, ha az újításhoz hasonló

funkciójú megoldást vásárolna. Ha ilyen licencia díj nem ismert, akkor: - - árbevétel, - - nyereség, - - megtakarítás. Ha pl. a vetítési alap az árbevétel, akkor a díjkulcs kisebb, mint ha a vetítési alap a nyereség vagy a megtakarítás. Mi az újítási díj megállapításának vetítési alapja az újítás átadása esetén: Az átadásért fizetett ellenérték, vagy az átadónál jelentkező gazdasági előny, ha az újítás átadása ingyenesen történt. (Ilyen gazdasági előny lehet pl. hogy az átadó is kap egy megoldást cserébe) Az újítási szerződésben hogyan lehet az újítási díjat megállapítani: a választott vetítési alap százalékában, vagy egy összegben, vagy darabdíjként, vagy kombináltan (részben fix összegben, részben a vetítési alap százalékában. Mikor nyílik meg az újító díjigénye: Amikor az újítás hasznosítása már megkezdődött, vagy az újítás átadásra került. Mennyi az elévülési ideje a

díjkövetelésnek: 5 év. Milyen díjazásban részesüljön az újító, ha a hasznosításhoz, illetve átadáshoz – munkaidőn kívül – rajzot, tervet, kísérleti darabot vagy egyéb eszközt is készített: Amennyiben ezeket a szervezet hasznosítja, vagy felhasználja, akkor ezért az újítót újítási díj külön nem illeti meg, de az újító munkájának ellenértékét és készkiadását a szervezetnek célszerű megtéríteni, pl. költségtérítés formájában vagy, figyelembe lehet venni az újítási díj megállapításakor. Ki dönti el az újítással kapcsolatos vitákat: Az újítással összefüggő (pl. díjazással, szerzőséggel, rendelkezési joggal kapcsolatos) jogvita eldöntésére a bíróság jogosult. A bíróság azonban a szervezetet nem kötelezheti az újítás hasznosítására, illetve átadására. Mit tehet az újító a bírósági eljárás megelőzésére: Az újító az őt megillető díjazással kapcsolatos kérdésekben a

Magyar Szabadalmi Hivatal mellett működő Találmányi Szakértői Testülethez fordulhat, amely megbízás alapján szakértői véleményt ad. A szakértői vélemény – a bíróság ítéletével ellentétben – sem a feleket, sem a bíróságot nem köti. Know-how A know-how (magyarul: “tudni hogyan”) közkincset nem képező, nem nyilvános, „titkos”, forgalomképes, vagyoni értékkel rendelkező tudás, ismeret, eljárás, receptúra, stb. Jelentősége, hogy aki (cég vagy magánszemély) ilyen információnak a birtokában van, az valamilyen műszaki, gazdasági, kereskedelmi, szervezési, üzemviteli, üzleti feladatot előnyösebben tud megoldani az általánosan ismert módszereknél, s így a piacon a versenytársakkal szemben előnyre tehet szert, ami számára jelentős profitot eredményezhet. A know-how-ot nem védi külön önálló jogszabály, védelmét közvetve a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) tartalmazza A Ptk 86§ (3) bekezdése szerint a

törvény védi azokat a szellemi alkotásokat, amelyekről a külön jogszabályok (pl. szabadalmi, újítási, védjegy, szerzői, stb) nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak. A Ptk 86§-ának (4) bekezdése szerint pedig a személyeket (ideértve a jogi személyeket is) védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A védelem a megkezdett vagy tervezett hasznosítás esetén a közkinccsé válásig illeti meg a jogosultakat, mivel a nyilvánosságra jutással a know-how egyik lényeges ismérvét elveszti. A know-how szellemi tulajdonként való elismerése biztosítja a jogosult kizárólagos rendelkezési jogát, amelynek értelmében csak a know-how jogosult hasznosíthatja, illetve adhat másnak engedélyt a jogszerű hasznosításra. A know-how védelem – pl. a szabadalmi oltalom abszolút kizárólagosságával szemben –

csak relatív kizárólagosságot biztosít, azaz a know-how jogosulttal egy időben, vele párhuzamosan kifejlesztő más személlyel szemben fellépni nem lehet. A jogosulatlan felhasználóval szemben a know how tulajdonosa felléphet, mégpedig: - a Ptk. személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó általános rendelkezései szerint, amelyek lehetőséget adnak a jogsértés megállapítására, a további jogsértéstől való eltiltásra, kártérítésre, - a Ptk. 87§-ának (2) bekezdése alapján követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részesítse őt az elért vagyoni eredményben, - „A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII törvény” 4. §-ának /1/ bekezdése alapján, amely tiltja az üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzését vagy felhasználását, valamint mással való jogosulatlan közlését vagy nyilvánosságra hozatalát. Az üzleti titok

tisztességtelen módon történő megszerzésének minősül pl. az üzleti kapcsolat ilyen célú kihasználása is Mikor lesz egy újítási javaslat know-how? Akkor, ha a javaslattevő az újítási javaslat feletti rendelkezési jogot megszerezte és „idegen” céghez nyújtja be a megoldását. A munkaköri kötelesség körében kidolgozott know-how l – mint a munkaviszonyból folyó kötelezettség tárgykörében kidolgozott újítással – a munkáltató rendelkezik, azonban a „szolgálati know-how” felhasználásáért az alkotók részére külön díjazás nem jár, annak ellenértéke ugyanis a munkabér. Ha azonban a megoldás a speciális jogszabályokban meghatározott feltételeket kielégíti, úgy a szolgálati szellemi alkotások (pl. újítás, találmány) hasznosításáért díj is követelhető. Felelős-e a know-how jogosultja a megoldásért: A jogosult a szolgáltatott megoldásért jog- és kellékszavatossággal tartozik, viszont szellemi

alkotásával korlátozás nélkül rendelkezik, míg az újítót jog- és kellékszavatossági kötelezettség nem terheli, mivel az újítás hasznosításáról vagy átadásáról szervezet dönt, mégpedig saját kockázatra. Forgalomképes-e a know-how: Igen, ezért mint vagyoni értékkel rendelkező ismeret adás-vétel tárgyát képezheti, eladható, átruházható. Milyen módon jelenhet meg a piacon a know-how, mint áru: - önálló know-how (pl. egy termék vagy eljárás, receptúra), amely semmilyen iparjogvédelmi jogintézmény védelme alatt nem áll, - más jogokhoz kapcsolódó know-how (pl. szabadalomhoz, használati mintaoltalomhoz kapcsolódó ismeret, amely a gazdaságos gyártáshoz szükséges tudást tartalmazza), - áruhoz vagy szolgáltatáshoz kapcsolódó know-how (pl. mint beruházási javak vásárlásának járulékos eleme, egy gép üzembe helyezése során), - komplex know-how (pl. egy komplett gyár vagy üzem vásárlása, technológiai

folyamattal együtt). Mit kell feltétlenül tartalmaznia know-how szerződésnek: - a know-how mibenlétének pontos meghatározását, - a know-how-ért fizetendő ellenértéket, - a titoktartási kötelezettségre vonatkozó titkossági záradékot. Az eladó know-how szerződés megkötése előtt akkor jár el körültekintően, ha nem fedi fel a know-how műszaki lényegét, de összeállít egy eredménylistát, amely a know-how alkalmazásának előnyeit (pl. termelés-növekedés, anyag- és energia megtakarítás, minőségjavulás, stb.) mutatja ki Ezekért a mutatókért az eladónak a megkötendő szerződésben viszont szavatosságot kell vállalnia, pl. próbaüzem során azokat igazolnia kell és csak a sikeres bemutató után követelheti az ellenértéket (vételárat). A díjazás módjának és a vételárnak a meghatározása szabad megegyezés tárgya. Nincs akadálya annak se, hogy az eladó a vevőnél jelentkező eredményből részesüljön valamilyen

arányban. Ha a vevő a maga javára kizárólagosságot köt ki, akkor ez általában magasabb vételárban jut kifejezésre. Mi a jelentősége a titkossági záradéknak: Ha a know-how nyilvánosságra jut, megszűnik a védelme, azaz elveszti vagyoni értékét, ezért a titkossági záradék a know-how szerződések egyik leglényegesebb eleme. A vevő a szerződésben nem a titok megtartására, hanem csak arra kötelezi magát, hogy tőle elvárhatóan mindent megtesz annak érdekében, hogy az átadott ismeret titokban maradjon. Ennek eszközei lehetnek pl az átvett know-how üzemi titokká nyilvánítása, az iratok zárt kezelése, a munkavállalók megfelelő kioktatása és egyéb biztonsági intézkedések megtétele. Védjegy Hazánkban legelterjedtebb iparjogvédelmi jogintézmény a védjegy. Mi a védjegy? A védjegy olyan hivatalos nyilvántartásba vett (lajstromozott) megjelölés, árujelző, amellyel a vállalkozás megkülönbözteti saját áruját vagy

szolgáltatását másokétól. Segítséget nyújt ezáltal a fogyasztónak az áru (szolgáltatás) felismerésében, kiválasztásában. Mi a védjegyoltalom? A megjelölésre vonatkozó és a fogyasztókat tájékoztató jogi oltalom (védelem). Miben áll a védjegyoltalom? A védjegyoltalom a jogosultnak kizárólagos jogot biztosít a védjegy használatára. Feltüntetheti azt az árun, a csomagoláson, levelezésén, hirdetésében. Engedélyt adhat másnak a védjegy használatára (licencia).A védjegyet másra átruházhatja A védjegyet jelzáloggal terhelteti A védjegy más által történő jogtalan használata bitorlás. Milyen megjelölés fajták lehetnek védjegyek? Védjegyoltalomban részesülhet bármely grafikailag ábrázolható megjelölés (betű, szám, szó, szóösszetétel, személynév, jelmondat, ábra, kép, sík- vagy térbeli alakzat, csomagolásfajta, szín, színösszetétel, fényjel, hologram, hang és mindezek összetételei), ha alkalmas a

megkülönböztető szerep betöltésére. Milyen megjelölések kizártak az oltalmazásból? Nem nyerhet védjegyoltalmat az olyan megjelölés, amely: - nem alkalmas a megkülönböztetésre (pl. csak az áru fajtáját, minőségét, mennyiségét, rendeltetését, értékét, földrajzi származását, előállítási idejét, jellemzőit tartalmazó jelekből, adatokból áll), vagy ha az üzleti kapcsolatokban általánosan alkalmazott, továbbá ha jellege, formája csak az áru értékének lényegét hordozza, - közrendet, közerkölcsöt, jogszabályt, vallási stb. meggyőződést sért, - csak valamely állami felségjelből, vagy nemzetközi szervezet jelzéséből áll, - másnak korábbi védjegyével azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőséget elérő mértékben hasonló (azonos vagy hasonló áruk vagy szolgáltatások esetében), - másnak korábbi jó hírű, vagy közismert védjegyét sérti, - másnak személyhez fűződő (név, képmás),

szerzői-, vagy iparjogvédelmi jogát sértené. Ezeken túlmenően: - A más részéről belföldön lajstromozás nélkül korábban használt megjelöléssel azonos vagy összetéveszthető megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, azonos vagy hasonló árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban. - Kizárt az oltalmazhatóságból a korábban oltalom alatt állott védjegy, a lejárattól számított két éven belül. A mások védjegyjogával ütköző védjegyoltalom iránti igény elbírálásánál szerepe lehet további két körülménynek, és pedig annak, hogy - a korábbi védjegyet ténylegesen használták-e, illetve hogy - az oltalom engedélyezéséhez a korábbi jogosult hozzájárul-e. Ki szerezhet védjegyoltalmat? Védjegyoltalomra bármely természetes, vagy jogi személy igényt tarthat. Az oltalmat többen is kérhetik, azonos, vagy eltérő részarányokban (közös védjegy). Mit kell tenni a védjegyoltalom megszerzése érdekében? A

védjegyoltalom lajstromozással keletkezik, amelyet a Magyar Szabadalmi Hivatalnál lehet kérni (bejelentés). A Hivatal megvizsgálja a kérelmet és határoz az oltalom engedélyezéséről, lajstromozásáról, esetleg a kérelem elutasításáról. Mit kell tartalmaznia a bejelentésnek? - a bejelentési kérelmet, a bejelentő nevével (cégnév), tevékenységi köre megjelölésével, címének megadásával, - a megjelölést és adott esetben, ha ábrás, akkor annak 5 példányát, - az áruk és/vagy szolgáltatások megnevezését, amelyre a lajstromozást kérik, a Nizzai osztályozási rendszernek megfelelő jelzésekkel (árujegyzéket), - a képviselet esetében a képviselő nevét és címét, - a bejelentő vagy a képviselő aláírását. A további esetleges követelményeket részéletesen a 19/1997. IM Sz rendelet tartalmazza Mi az árujegyzék? Azoknak a termékek és/vagy szolgáltatásoknak a részletes felsorolása, amelyre a védjegyoltalmat kérhetjük.

Hogyan készítsük el az árujegyzéket? Az árujegyzék összeállítása egy erre vonatkozó nemzetközi egyezmény (Nizzai Megállapodás) segítségével történi. Ez gyakorlatilag a termékcsoportok vagy szolgáltatások bizonyos osztályba sorolását jelenti, (34 áruosztály és 11 szolgáltatási osztály)amelyhez célszerű szakember segítségét igénybe venni. Ugyanis az árujegyzék megválasztásakor gondosan kell eljárni, mivel a lajstromozás után azt bővíteni nem lehet. Mivel az oltalom arra vonatkozik, amit az árujegyzékben megjelöltünk, érdemes előre átgondolni az esetleges későbbi profilbővítést is. Mennyiben kerül a lajstromozás? A lajstromozási (bejelentési) költségek fajtáit, összegét jogszabály írja elő. Ez idő szerint (2004) a Magyarországra kiterjedő védjegybejelentés un. szolgáltatási alapdíja 60000 Ft, ebbe egy áruosztály tartozik, a bejelentéssel érintett áruosztályok függvényében osztályonként további

20.000 Ft Mit kell tenni az oltalom fenntartása érdekében? A védjegy oltalmának fenntartása érdekében gondoskodni kell az oltalom rendszeres (10 évenkénti) megújításáról, a védjegy folyamatos (és bizonyítható) használatáról, továbbá figyelemmel kell kísérni, hogy a védjegyet nem használja-e más jogtalanul. A védjegyhasználat hiánya öt évet meghaladó időtartam után a jog megszüntetéséhez vezethet. Amennyiben 5 éven keresztül eltűri valaki, hogy védjegyét más jogtalanul használja, később már nem is léphet fel ellene. Mikor lehet a védjegy oltalmát megújítani? A védjegy megújítására irányuló kérelmet az oltalom lejárta előtt 12 hónappal, ill. a lejáratot követő 6 hónapon belül lehet benyújtani, a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz. A kérelem alakiságai megegyeznek a bejelentésével. Mennyiben kerül a megújítás? A megújítás díja azonos a bejelentési díjjal. Mi a védjegylicencia (védjegy használati)

szerződés? A védjegyjogosult a védjegy használatára másnak engedélyt adhat, a használó pedig ennek fejében díjat fizet. A feltételeket védjegylicencia szerződésben kell rögzíteni Melyek a védjegyhasználati szerződés minimális kellékei? A védjegylicencia szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. Minimális kellékekként a következőket ajánlják: - a szerződő felek adatai, - annak rögzítése, hogy kizárólagos-e az engedély, vagy sem, - az engedély határidőhöz kötött-e vagy korlátlan, továbbá, hogy - az árujegyzék egészére vonatkozik-e vagy csak bizonyos árukra, ill. a szolgáltatásokra Milyen esetekben szűnik meg a védjegyoltalom? A védjegyoltalom megszűnik, ha - az oltalmi idő megújítás nélkül lejárt, - a védjegyjogosult az oltalomról lemondott, - a védjegyet törölték, - a védjegyjogosult a védjegy tényleges használatot elmulasztotta, - a védjegy elveszítette megkülönböztető képességét,

vagy megtévesztővé vált. Mi az együttes védjegy? Az együttes védjegy társadalmi szervezet, köztestület vagy egyesület tagjai áruinak megkülönböztetésére szolgál, azok minősége, származása, jellemzői stb. kifejezése céljából Az oltalom a szervezetet stb., a használathoz való jog a tagjait illeti, a szervezet ellenőrzése mellett A használat feltételeit szabályzatban kell rögzíteni. Mi a tanúsító védjegy? A tanúsító védjegy meghatározott minőségű, vagy jellemzőjű árukat különböztet meg, és tanúsítja a minőség, vagy jellemző meglétét. A jogosult maga a védjegyet nem használja, csak engedélyezi a használatát, az erre vonatkozó szabályzat alapján. Pl a „Kíváló magyar élelmiszer” védjegy ilyen. Milyen szervek járnak el a különböző védjegy ügyekben (védjegyhatóságok)? A védjegyek lajstromozása, az oltalom megújítása, megszűnésének megállapítása, a védjegybejelentések és védjegyek

nyilvántartása, a hatósági tájékoztatás a Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartoznak. A Magyar Szabadalmi Hivatal védjegy ügyekben hozott érdemi határozatainak megváltoztatása, továbbá a védjegyperek – védjegybitorlások – a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe tartoznak. A Fővárosi Bíróság döntéseivel (végzés, ítélet) szemben fellebbezéssel a Legfelsőbb Bíróságnál lehet élni. Melyek a védjegybitorlás jogi szankciói? A védjegyjogosult a bitorlóval szemben a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: - követelheti a védjegybitorlás megtörténtének bírósági megállapítását, - a védjegybitorlás megállapítás és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől, - hogy a bitorló szolgáltasson adatokat a bitorlással összefüggésben, - hogy a bitorló nyilatkozattal, vagy más módon adjon elégtételt, - a bitorlással elért gazdagodás visszatérítését, - az

eszközök és anyagok, valamint az érintett termékek, ill. csomagolóanyagok lefoglalását, megsemmisítését, továbbá - a polgári jog szabályai szerint kártérítést is. Ki indíthat védjegybitorlási pert? Elsősorban a védjegyjogosult (megadott védjegy) indíthat védjegybitorlási pert. A bejelentő (a védjegy eljárás még folyik, a Hivatal még nem döntött az oltalomképességről) is felléphet a bitorlóval szemben, az eljárást azonban fel kell függeszteni, amíg a védjegylajstromozásról jogerősen nem döntenek a Magyar Szabadalmi Hivatalban. A védjegylajstromba bejegyzett használó is indíthat pert. Hogyan tájékozódhatunk a védjegyek helyzetéről? A védjegybejelentésekről és a védjegyekről a Magyar Szabadalmi Hivatalban tájékozódhatunk. Ez az igény több okból is felmerülhet. Így bejelentés benyújtása előtt célszerű kutatást végezni az előfordulható problémák (ütköztetés stb.) elkerülésére Mások jogai

megsértésének elkerüléséhez adott esetben ugyancsak hasznos lehet a tájékozódás. A védjegyek helyzetét tükröző lajstromokat – nyilvántartó könyveket – (nemzeti, nemzetközi) a Magyar Szabadalmi Hivatalnál számítógépes nyilvántartások egészítik ki, amelyeket ugyancsak igénybe vehetnek az érdekeltek. Milyen adatok szerepelnek a védjegylajstromban? A védjegylajstrom tartalmazza - a bejelentés napját (az oltalom kezdetét), - a védjegyjogosult nevét, címét, - a védjegyet (megjelölést), - az árujegyzéket, - az esetleges képviselő adatait, - a védjegyjogosultsággal kapcsolatos egyéb adatokat, változásokat (pl. átruházás, vagy használati engedély). Hogyan biztosítható a védjegyoltalom külföldön? Védjegyoltalom általában minden más országban is szerezhető, az adott országban hatályos védjegyelőírások szerint. Külföldiek általában belföldi képviselő útján járhatnak el az egyes országokban védjegyjogaik

biztosítása, fenntartása, megvédése stb. érdekében Egyes régiókban egyetlen bejelentéssel több országban biztosítható oltalom így elsősorban az Európai Unió, továbbá a Madridi Unió tagállamaiban (az utóbbi az un. „nemzetközi védjegyoltalom”) Az ezekkel kapcsolatos előírásokat a vonatkozó nemzetközi megállapodások tartalmazzák. Részletesebb információt a magyar képviselőknél, vagy a Magyar Szabadalmi Hivatal Nemzetközi Védjegyosztályán kaphatnak az érdeklődők. E lehetőségek igénybevétele célszerű, mert egységes (elsősorban eljárási) szabályok alapján egyszerűbb az eljárás. Gondos piackutatás illetve pénzügyi mérlegelés után érdemes igénybe venni a lehetőséget, mivel eléggé költséges eljárás. Mennyi a külföldi és a nemzetközi eljárások költsége? Az eljárások költségei az egyes országokban eltérők, hatósági és képviseleti díjból állnak. Mi a földrajzi árujelzők szerepe és melyek a

fajtái? A földrajzi árujelzők szerepe a termékek földrajzi származásának kifejezésre juttatása. Két változata ismeretes, a földrajzi jelzés (származás) és az eredetmegjelölés. Funkciójuk lényegében megegyező: olyan országban, vagy meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított termék megjelölése, amelynek különleges minősége, hírneve, vagy egyéb jellemzője a földrajzi származásnak tulajdonítható (származási jelzés, pl made in Hungary), illetve kizárólag, vagy lényegében az adott földrajzi környezet, természeti és emberi tényezők következményei (eredetmegjelölés, pl. herendi porcelán, tokai bor) Ki szerezhet jogot földrajzi árujelzőre? Földrajzi árujelzőre bármely természetes és jogi személy, továbbá gazdasági társaság jogot szerezhet, ha az adott árujegyzékben feltüntetett földrajzi területen olyan terméket termel, feldolgoz, vagy állít elő, amelynek a

megjelölésére az adott földrajzi árujelzőt használják. Hogyan keletkezik és mennyi ideig tart földrajzi árujelző oltalma? Az oltalom a bejelentés időpontjára visszaható hatállyal, a lajstromozással keletkezik, időtartama korlátlan. Milyen jogot biztosít a földrajzi árujelző? Az oltalom a jogosultaknak biztosítja a jogot az árujelző használatára. A jogosultak felléphetnek, ha az árujelzők, vagy azzal összetéveszthető megnevezést nem adott területről származó termékre használják. Tilos a földrajzi árujelzőt utánzó megnevezés használata, továbbá a valóságos eredet megadásával, vagy fordításban illetve kiegészítéssel való alkalmazása is. A jogtalan – tehát nem a jogosultak részéről való – használat bitorlás, hamis vagy megtévesztő megnevezés feltüntetése esetében is. Mely szervek és milyen eljárások keretében járhatnak el a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatban? A földrajzi árujelzőkkel kapcsolatban az

eljáró hatóságok, hatáskörük, eljárási szabályaik tekintetében az előírások lényegében egyezők a védjegyekre vonatkozókkal. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek kereskedelmi forgalomban feltüntetett földrajzi árujelzőinek használati követelményeit és ellenőrzését külön jogszabály rendezi. A földrajzi árujelzők külföldi oltalmi lehetőségei A védjegyekkel ellentétben a földrajzi árujelzők külföldi oltalmi rendszere általában még kialakulatlan, illetve igen eltérő az egyes országokban. A nemzeti nyilvántartásba vétel még nem mondható kiterjedtnek, az un. nemzetközi lajstromozási rendszer sem bizonyult hatékonynak (a Lisszaboni Megállapodás alapján). Számos – főleg európai – ország kétoldalú államközi szerződéssel rendezi az oltalom kérdését, így – korlátozott körben – Magyarország is kötött ilyen megállapodásokat (Ausztria, Svájc, Franciaország). A külföldi oltalmi rendszer

általános hathatós kialakítása tehát csak a jövőben várható. A fenti kérdésekre vonatkozó alap jogszabály az 1997. évi XI törvény „A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról”. A védjegyjog főbb jellegzetességei az 1997. évi XI törvény alapján (Dr. Sorosi Gyula; Technika 1998 április) A védjegy fogalma és a védjegyjogi szabályozás története Magyarországon. A védjegy az árujelzők legfontosabb fajtája. A védjegy, mint árujelző az egyes áruk és szolgáltatások azonosítására, egymástól való megkülönböztetésére, a fogyasztók tájékozódásának előremozdítására szolgál. A védjegyek a gazdasági versenyben alapvető versenyeszköznek számítanak, és sokoldalú szerepet töltenek be a piacgazdaságban. A védjegyek teszik lehetővé a fogyasztók számára az egyes áruk és szolgáltatások megkülönböztetését más áruktól és szolgáltatásoktól. A védjegy teremti meg a kapcsolatot az áru és annak

gyártója, a szolgáltatás és annak nyújtója között. A védjegy ily módon kifejezi az áru és a szolgáltatás származását, eredetét, mivel azt meghatározott vállalathoz köti. A védjegynek fontos szerepe van a minőségjelzésben, ugyanis a védjegy és a vállalat közötti kapcsolat a vállalat alapvető érdekévé teszi a védjeggyel ellátott áruk jó minőségének fenntartását és biztosítását. A rossz minőségű termék forgalomba hozatala ugyanis megrendíti a fogyasztóval a védjegy útján kialakított bizalmi viszonyt. A védjegy mint az árura vonatkozó információk szimbolikus megjelenítője nélkülözhetetlen szerepet játszik az új termékek piaci bevezetésében, ezért szükségszerűen a reklámozás középpontjában áll. A reklámozás során használt szuggesztív megnyerő védjegyek mint jelképek gyakran erősebben hatnak a fogyasztó gondolkodására, mint a száraz tények. Minőségjelző és reklámozási funkciója alapján a

védjegy a vállalati jó hírnév és ismertség hordozója is. A védjegyjogi szabályozás Magyarországon több mint százéves múltra tekint vissza. Az első, védjegyekről szóló rendelkezés még nem az autonóm magyar jogalkotás eredménye volt. 1859-ben, tehát még jóval a kiegyezés előtt az osztrák császár pátense rendelkezett Magyarországra is kiterjedő hatállyal a védjegyekről. Az első önálló magyar védjegytörvény 1890-ben került megalkotásra. Ez a törvény, az 1890 évi II törvény több novelláris módosítással ugyan, de egészen 1970-ig hatályban maradt, ekkor váltotta fel az 1969. évi IX. törvény Az 1969 évi IX törvény az új gazdasági mechanizmusnak nevezett időszak jogalkotásának terméke, amely végrehajtási rendeletével együtt magán viseli ennek a kornak a jegyeit, azonban a védjegyjog hagyományaival és alapelveivel nem szakított, nem távolította el a védjegyet eredeti piacgazdasági rendeltetésétől.

Jellemző, hogy a törvény indoklása a versenytársakról szólt, és a védjegy piaci funkcióit hangsúlyozta. A rendszerváltást követő években, a piacgazdaság kialakulásával a védjegyek szerepe rendkívül felértékelődött. Míg a 80as évek elején a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz (akkor még Országos Találmányi Hivatalhoz) évente mintegy 400-500 védjegybejelentés érkezett, addig ez a szám 1990-ben már több mint 3000-re, a tavalyi évben már több mint 4000-re nőtt. Ez a tény és a felmerülő elméleti, gyakorlati problémák, valamint Magyarország azon törekvése, hogy jogszabályait az Európai Unió szabályozásához igazítsa, illetve az egyéb hazánkat terhelő jogharmonizációs kötelezettségek szükségessé tették a védjegyjog átfogó reformját is. Az új, a fenti szempontok szerint megalkotott védjegytörvényünk, az 1997. évi XI törvény ez 1997 július elsején lépett hatályba A védjegyoltalom tárgya. Az 1997. évi XI

törvény (a továbbiakban: Vt) alapján védjegy oltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. Védjegyoltalomban részesíthető megjelölés lehet szó, szóösszetétel, beleértve a személyneveket, és a jelmondatokat, betű, szám, ábra, kép, sík vagy térbeli alakzat, beleértve az áru vagy a csomagolás formáját, szín, színösszetétel, fényjel, hologram, hang, valamint az előzőekben felsoroltak összetétele. Nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha grafikailag nem ábrázolható, ha nem tartozik az előbb felsorolt megjelölések közé, illetve, ha valamely lajstromozást kizáró ok áll fenn, amelyet a törvény a feltétlen vagy a viszonylagos kizáró okok között nevesít, attól függően, hogy ez az akadály a védjegy árujegyzékébe tartozó termékek vagy szolgáltatások egésze, vagy

csak azok egy része tekintetében áll fenn. Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre, különösen ha kizárólag olyan jelekből áll, amelyek a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használnak vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak. Nem részesülhetnek oltalomban ezen az alapon például a következő megjelölések: "good quality", "made in Hungary", 5 kg-os", "barna sör" stb. Nem részesülhet oltalomban a megjelölés, ha használata közrendbe, közerkölcsbe, illetve jogszabályba ütközne. Így nem lehet védjegyoltalom tárgya pl. önkényuralmi jelkép, durván pejoratív jelentésű szó, vagy szeméremsértő kép.

Kizárt az oltalomból a megjelölés, ha a szolgáltatás fajtája, minősége, földrajzi származása vagy egyéb tulajdonsága tekintetében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. Nem lajstromozható így pl. magyar bejelentő által kozmetikai termékek vonatkozásában tett olyan védjegybejelentés, amelynek tárgya egy olyan ábrás megjelölés, amely ábrás elemként a párizsi Eiffel-tornyot ábrázolja, szóelemként pedig a "France" és Paris" szavakat tartalmazza, hiszen a fogyasztó nyilvánvalóan arra fog gondolni, hogy a termék Franciaországból származik. Nem oltalomképes a megjelölés, ha állami felségjelből, illetve hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megillető jelzésből áll. Senki számára sem kerülhet oltalom alá védjegyként például a magyar címer, a lobogó és a Szentkorona vagy az Európai Unió zászlaja. Ezek a megjelölések illetve utánzataik az illetékes szerv engedélyével azonban védjegy elemeként

felhasználhatók. Nem részesülhet még oltalomban az a megjelölés sem, amelyet rosszhiszeműen jelentettek be lajstromozásra vagy amely valamely vallási vagy egyéb meggyőződést erőteljesen kifejező jelképből áll. Azonos vagy hasonló áruk vonatkozásában nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha más korábbi védjegyével azonos vagy azzal a fogyasztók összetéveszthetik, eltérő áruk illetve szolgáltatások tekintetében a belföldön jó hírnevet élvező védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha annak használata a jó hírű védjegy megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná. Az a megjelölés sem részesülhet oltalomban, amely más személyhez fűződő jogát sértené vagy más korábbi szerzői vagy iparjogvédelmi jogába ütközne. A védjegytörvény néhány lényeges anyagi jogi rendelkezése. A védjegytörvény komplex jogszabály, anyagi jogi és eljárásjogi

rendelkezéseket egyaránt tartalmaz. Tekintsük most át a főbb anyagi jogi rendelkezéseket A legfontosabb kérdések egyike, hogy ki szerezhet védjegyoltalmat. A Vt szerint védjegyre oltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, függetlenül attól, hogy folytat-e gazdasági tevékenységet. A védjegynek egy, illetve több jogosultja lehet, utóbbi esetben a védjegyet közös védjegynek nevezzük. A védjegyoltalom a bejelentés napjára visszaható hatállyal a lajstromozáskor keletkezik, a bejelentés napjától számított 10 évig tart és az egyéb iparjogvédelmi formáktól eltérően, korlátlan alkalommal, újabb 10-10 éves időtartamokra megújítható. A védjegyhez kapcsolódó jogok átszállhatók, átruházhatók és megterhelhetők. Védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára, valamint arra, hogy másnak a használatra

engedélyt (licenciát) adjon. A védjegyjogosult felléphet bárki ellen, aki a védjegyet engedélye nélkül, jogosulatlanul használja. A "hagyományos" polgári jogi igények mellett követelni lehet a vámhatóság intézkedését a bitorlással érintett vámáruk belföldi forgalomba kerülésének megakadályozására. A védjegy lajstromozására irányuló eljárás jellegzetességei. A védjegy lajstromozása iránti eljárás a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott bejelentéssel indul meg. A védjegybejelentésnek bejelentési kérelmet, a védeni kívánt megjelölést, árujegyzéket, esetleg képviselői meghatalmazást (ha képviselőt bíznak meg), elsőbbre vonatkozó igény (uniós elsőbbség, kiállítási elsőbbség) kell tartalmaznia. A védjegybejelentés napjának az a nap ismerhető el, amikor a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz érkezett bejelentés tartalmazza legalább az utalást a védjegyjogi igényre, a bejelentő azonosítására alkalmas

adatokat, a megjelölést és az árujegyzéket. Ha a bejelentési nap nem ismerhető el, a bejelentőt fel kell hívni a hiányok 30 napon belül történő pótlására. A hiányok határidőben történő pótlása esetén bejelentési napnak a hiánypótlás beérkezési napját kell elismerni, ellenkező esetben a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A bejelentést követő két hónapon belül meg kell fizetni a bejelentési díjat, illetve amennyiben az árujegyzéket nem magyar nyelven nyújtották be, a magyar nyelvű árujegyzéket négy hónapon belül csatolni kell. Ezek elmaradása esetén ugyancsak visszavontnak kell tekinteni a bejelentést. Ha a fenti feltételek teljesülnek, a Hivatal elvégzi a bejelentés alaki és érdemi vizsgálatát. Ha a bejelentés alakilag hiányos vagy a bejelentésben egynél több megjelölésre igényeltek oltalmat, a bejelentőt fel kell hívni hiánypótlásra, illetve a bejelentés megosztására. A bejelentés érdemi

vizsgálata során a hivatal elvégzi a kutatást a korábbi jogokra megvizsgálja, hogy a bejelentés tárgyát képező megjelölés alkalmas-e védjegyoltalomra, nem ütközik-e valamely feltétlen vagy viszonylagos kizáró okba, illetve a bejelentés megfelel-e a törvényben megszabott feltételeknek. Ha a bejelentés nem felel meg a vizsgált követelményeknek, a bejelentőt fel kell hívni a kifogás természete szerint hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre. Ha a bejelentő akár az alaki, akár az érdemi felhívásra kitűzött határidőben nem válaszol, a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. A bejelentést részben vagy egészben el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket. Ha a bejelentés megfelel a vizsgálat körébe tartozó valamennyi követelménynek, a Magyar Szabadalmi Hivatal a megjelölést védjegyként lajstromozza, a lajstromozást bejegyzi a védjegylajstromba, és

meghirdeti hivatalos lapjában. Védjegy vitás ügyek (Esetek a bírósági gyakorlatból) 1.) Összetéveszthetőség “Promontor” színes, ábrás védjegy Bej.1989 32áruosztályba tartozó: alkoholmentes italok, szörpök és más készítmények italokhoz, valamint a 33. áruosztályba tartozó borok, szeszes italok és likőrök” árukra terjed ki. Az ábrás védjegy sötét tónusú héttérben fölül nagybetűkkel a felirat alatta egy téglalap alakú rész közepén ovális újabb promontor felirat ezalatt a BITTER majd alatta kisebb betűkkel Budafok neve . Az ellenérdekű fél védjegye 1958-as bejelentésű ugyancsak színes ábrás védjegy PROMONTOR felirattal, de alatta a sötét háttérben világos színű díszes faragott táblára emlékeztető rész van, amelyben aperitif vermuth, édes, Unicum Pezsgőgyár Pincegazdasága Budafok felirat látható. A védjegy oltalom a 33. áruosztályba tartozó apritif vermutokra terjed ki MSZH törölte a későbbi

bejelentésű védjegyet, mivel az összetéveszthetőségig hasonlónak ítélte meg a két megjelölést. Mindkét megjelölés domináns eleme a PROMONTOR szó (ami Budafok latin neve). Az ábrák további elemei kisméretűek, eltérő szövegűek, de elhelyezésük hasonló, így csak a domináns elem érvényesül. A megjelölt áruk is nagyon hasonlóak A fellebbezésre a Fővárosi bíróság, majd a Legfelső Bíróság is jóváhagyta az MSzH döntését. 2.) A Levi Strauss cég hasznosítási engedélyével rendelkező magyarországi cég bitorlási pert indított egy hazai piacon árusító személy ellen. A Levi Srauss cégnek több bejegyzett védjegye van, amelyek különböző ruhaneműk, sportszerek, táskák, övek, csattok áruk viszonylatában állnak oltalom alatt (18. osztály: “bőrtermékek, és ezen anyagokból gyártott más osztályokba nem tartozó termékek”, 25. osztály: “ruházati cikkek, férfi, női és gyermek nadrágok”) A hasznosítási

engedéllyel rendelkező kérte a bíróságtól a bitorlás tényének megállapítását, eltiltást a további jogsértő cselekedettől, nyilvános (két országos napilapban történő nyilvánosságra hozatal) elégtételadást és a jogsértő megjelöléssel ellátott áruk megsemmisítését, A vétkes fél elismerte a bitorlást, kijelentette, hogy a továbbiakban tartózkodni fog ezen cselekedettől, gyakorlatlanságára, kezdő kereskedői tapasztalatára hivatkozott. A bíróság megállapította bitorlás tényét, eltiltotta a vétkes felet a további cselekménytől, elégtételadásnak elismerte a vétkes fél bírósági tárgyalást megelőzően tett beismerő nyilatkozatát, a lefoglalt összesen 52 db nadrág és 4 db dzseki vétkes félnek való kiadatásáról rendelkezett azzal, hogy az árukat fossza meg a bitorlást jelentő jelektől (címkék, gombok.) és azokat adja át a felperesnek. Ezzel a bitorlásra lehetőséget adó jeleket megsemmisítettnek

tekintette A napilapokban való nyilvános elégtételadási kérelmet elutasította azzal, hogy az nincs összhangban az elkövetés súlyosságával. A Legfelső Bíróság a felperes kérésére megvizsgálta az ügyet és elrendelte a bitorlás tényének , egy országos napilapban való közzétételét azzal az indoklással, hogy a bitorlás nyilvánosan történt (piaci árusítás) így az elégtételt is nyilvánosan kell megadni. Az áruk megsemmisítésére vonatkozó igényt elutasította, ugyanis azt felesleges rongálásnak minősítette. A Vt szerint ugyanis a termékek megsemmisítését csak akkor lehet elrendelni ha csak azzal biztosítható a termékek jogsértő jellegének megszüntetése. Cégnév A cégnév a gazdasági társaság létrejöttének alapvető kelléke, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) kötelező eleme. Minden cégnek saját cégneve kell legyen, amely alkalmas a cég megkülönböztetésére. A cégek a cégnéven

működnek és válnak jogalannyá: szerezhetnek jogokat és vállalhatnak kötelezettségeket. A cég teljes nevét tipikusan három alapelem alkotja: 1. A vezérszó A vezérszó olyan kifejezés vagy mozaikszó, amely a cégnévben az első helyen áll, és elősegíti a cég azonosítását, illetve más, azonos vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését. A vezérszó nem csupán egyetlen szó lehet, akár több tagból is állhat A vezérszó, ha van nevének megfelelően a cégnév első helyén áll. A vezérszó a cégnév legnagyobb gyakorlati jelentőségű része, amelynek megválasztási szempontjaival, előírásaival a továbbiakban részletesebben foglalkozunk. 2. A tevékenységre utaló elem A cégnév második már kötelező elemének a cég alapvető tevékenységét kell kifejeznie. Ilyenek a gyakorlatban az „ipari”, „kereskedelmi”, „szolgáltató”, „számítástechnikai”, „mezőgazdasági”, „építőipari” stb.

szavak vagy ezek kombinációi A cégnév e részének a cég legjellemzőbb tevékenységére kell összefoglalóan utalnia és nem szükséges a cég által végzett tevékenységek részletező felsorolása. 3. A cégformát megjelölő elem A cégnévnek ugyancsak kötelezően ki kell fejeznie a cég formáját is. A cégformát kizárólag a jogszabályi elnevezések használatával lehet feltüntetni (közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság stb.), nem alkalmazható azoktól eltérő név (pl „ügynökség”). A teljes nevük mellett a cégek használhatnak rövidített nevet is. A cég rövidített neve a vezérszóból és a cég formájának megjelöléséből áll. Bár a vezérszó a teljes cégnévnek kötelező eleme, így az a cég, amelyik rövidített nevet is kíván használni, a teljes cégnevében is köteles a rövidített névbelivel azonos vezérszót alkalmazni. A cégnevekre vonatkozó

szabályokat alapvetően a cégnyilvántartásról, cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV törvény (Ctv) rögzíti, de tartalmaz a cégnevekkel, azok használatával és védelmével kapcsolatos lényeges szabályokat a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV törvény (Ptk) a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI törvény (Vt), valamint a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi VLII törvény (Tptv) is A cégnévnek, azon belül is elsődlegesen a vezérszónak, komoly gazdasági szerepe van. Valamilyen jól hangzó könnyen megjegyezhető kifejezéssel elősegíti a többi cégtől való könnyebb megkülönböztetést. Utalhat a cég tevékenységére vagy valamely előnyös jellemzőjére Alkalmas lehet a cég iránti érdeklődés felkeltésére. A cégnévvel (vezérszóval) szemben tehát reklám és

marketing szempontból is megfogalmazhatók szakmai követelmények; a jól kiválasztott vagy megalkotott vezérszó, illetőleg az azon alapuló cégnév elősegítheti az üzleti sikereket, és a cég gazdasági tevékenysége kapcsán jelentős vagyoni értékké válhat. A cégneveknek ezen túlmenően nyilvánvalóan meg kell felelniük a hatályos jogszabályi előírásoknak is. Ezek három klasszikus cégjogi alapelvet testesítenek meg: a cégkizárólagosság, a cégszabatosság és a cégvalódiság elvét. 1. A cégkizárólagosság elve lényegében azt jelenti, hogy a cégek elnevezésének olyan mértékben különbözőnek kell lennie, hogy az kizárja az összetéveszthetőségüket. Ennek kapcsán a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a cégnévnek (rövidített névnek) az ország területén a cégnévben azonos tevékenységet feltüntető más cég elnevezésétől egyértelműen különböznie kell. Két vagy több azonos nevű cég közül a választott név

viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be. 2. A cégszabatosság elve a cégnévvel szembeni nyelvi követelményeket fejezi ki Eszerint a cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhetnek, a magyar helyesírás szabályainak megfelelően. A cégnévben rövidítés csak a vezérszó esetén illetve a cégforma meghatározásánál lehetséges emellett a cégneveknek meg kell felelniük a magyar nyelvtani és helyesírási szabályoknak is. 3. Végül a cégvalódiság elvének lényege abban foglalható össze, hogy a cégnévnek a valóságnak megfelelően kell tükröznie a céggel, annak működésével kapcsolatos körülményeket így az alapvető tevékenységét és cégformáját és nem kelthet a valósággal ellentétes látszatot, nem lehet félrevezető vagy megtévesztő. A cégnév választás első lépése a szubjektív szempontok, valamint a marketing és más szakmai követelmények alapján, a

jogszabályi rendelkezésekre is figyelemmel az alkalmazni kívánt cégnév (vezérszó) kiválasztása, kialakítása. A cég e néven történő megalakítása (társasági szerződés megkötése) előtt célszerű elvégezni az úgynevezett priorálást, leellenőrizni, hogy az alkalmazni kívánt cégnév megfelel-e a cégkizárólagosság követelményének, vagyis nem ütközike már valamelyik bejegyzett cég nevébe. A jogszabály szerint az Igazságügyi Minisztérium szervezeti egységeként működő Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat) ad felvilágosítást arról, hogy a választott elnevezés a kérelem időpontjában különbözik-e a cégnyilvántartásba már bejegyzett más cég elnevezésétől. A gyakorlatban a cégbíróságokon számítógépen rögzített adatokkal. Az egyes cégbíróságokon azonban csak az ott nyilvántartott cégek adatai hozzáférhetők, míg a Szolgálat valamennyi cégbírósággal

kapcsolatban álló országos számítógépes hálózat segítségével tud céginformációt szolgáltatni. A céginformáció iránti kérelmet nyomtatványon kell benyújtani a Szolgálathoz. A nyomtatvány a cégbíróságokon, illetve Budapesten a Szolgálat ügyfélszolgálati irodáiban (Budapest V., Szalay u 16, V, Nádor u. 28) áll rendelkezésre A kérelem személyesen vagy postai úton, illetve telefaxon, a 269-34-24 és 332- 89-02 számokon terjeszthető elő. A szolgálat tevékenységének igénybevételéért a jogszabályban előírt összegű költségtérítés fizetendő, az Igazságügy Minisztérium 10032000-01483305-00000000 számlájára; az ehhez szükséges készpénz átutalási megbízás ugyancsak a cégbíróságokon, illetve Szolgálat ügyfélszolgálati irodáiban szerezhető be. A céginformáció iránti kérelemhez csatolni kell a költségtérítés megfizetésének igazolását (a csekket vagy annak fénymásolatát, átutalás esetén a

teljesítés visszaigazolását). Az arra vonatkozó céginformációért, hogy az adott cégnév szerepel-e a cégnyilvántartásban (névlista) 300 Ft költségtérítést kell fizetni. A Szolgálat a céginformációt a kérelemben foglaltak szerint postai úton vagy telefaxon küldi meg, illetve az személyesen is átvehető. Céginformáció a Szolgálat számítógépes hálózata útján, online módon is kérhető, a Szolgálattal erre vonatkozóan megkötött szerződés esetében. A priorálás során kapott céginformáció alkalmas arra, hogy csökkentse a cégkizárólagosság megsértésének veszélyét. Priorálásnak azonban vannak korlátai Egyfelől a kapott céginformáció az adott időpontbeli cégadatokra vonatkozik, és nem kizárt, hogy a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig a helyzet megváltozik, időközben a választott cégnevet „lefoglalja”. Másfelől a priorálás csak az esetben ad egyértelmű eligazítást, ha az alkalmazni kívánttal azonos

cégnév szerepel a céginformációs névlistán. A szó szerinti, teljes névazonosság mellett azonban a cégnevek hasonlósága is sértheti a cégkizárólagosság követelményét, ha a különbség a vizsgált cégnevek összetéveszthetők. Abban a kérdésben, hogy az adott cégnevek hasonlóak-e, illetőleg, hogy eltérésük elegendő-e az összetéveszthetőség kizárásához, végső soron a cégbíróság dönt a cégbejegyzési eljárásban. A joggyakorlatban kialakultak azonban általános elvek, amelyek segítségével a cégbírósági döntés „prognosztizálható”. Ilyen alapelv, hogy - a különbözőség követelménye akkor érvényesül, ha a közönséges, átlagos figyelem ráfordítás mellett is kizárt az összetéveszthetőség lehetősége; - közömbös a cégforma milyensége, megvalósulhat a cégkizárólagosság sérelme eltérő formájú cégek - pl. betéti társaság és részvénytársaság - vezérszavának azonossága vagy

összetéveszthető hasonlósága esetén is; - megfelelő különbözőséghez általában nem elég a vezérszóhoz fűzött rag, toldalék vagy kiegészítő jellegű szóelem, ha az így kiegészített vezérszó domináns eleme tekintetében változatlanul fennáll az azonosság vagy az összetéveszthetőség stb. A cégkizárólagosság követelménye csak az ország területén bejegyzett, illetve tevékenységet folytató cégekre vonatkozik és ezeknél a cégeknél is csak akkor, ha a cégnevükben feltüntetett tevékenységi kör azonos. A vezérszavak azonossága vagy összetéveszthetősége tehát csak akkor ütközik a cégkizárólagosság követelményébe, ha a cégnevek tevékenységet feltüntető része is megegyezik (pl. mindkettő „Számítástechnikai”cég) A cégkizárólagosság követelménye alól kivételt jelent a cégtulajdonosnak vagy a cég tagjainak az a joga, hogy a nevüket a cégnévben vezérszóként feltüntessék (pl. KOVÁCS Kereskedelmi

Betéti Társaság); függetlenül attól, hogy milyen cégnevek szerepelnek a cégnyilvántartásban. A cégnév választás fentiekben tárgyalt szempontjai a cégnevekkel szembeni cégjogi követelményeken alapulnak. A cégeljárásban a cégbíróság e követelmények teljesülését vizsgálja, és a bejegyző végzéssel azt állapítja meg, hogy az adott cégnév vagy annak használata minden más hatályos jogszabályi előírásnak is megfelel. Miután pedig - mint már szóba került - a cégnevekkel és használatukkal más jogterületek is foglalkoznak, tekintsük át röviden e jogterületek témánkhoz kapcsolódó főbb szabályait és a cégnév választás és használat azokból fakadó főbb követelményeit. Ez annál is inkább indokolt, mert pusztán azzal, hogy az adott cégnevet a cégjogi szabályok alapján a cégbíróság elfogadta és nyilvántartásba vettem, nem lehet sikerrel védekezni egy más jogszabályra alapított támadással szemben; a

cégbejegyzés ténye nem zárja ki, hogy a cégnévvel, illetőleg annak használatával más jogszabályba ütköző magatartás valósuljon meg. A Ptk. a személyhez fűződő jogok között nevesíti a névviseléshez való jogot Ennek kapcsán kimondja, hogy a jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. E szabály - eltérő megfogalmazással, de lényegében - a cégkizárólagosságra vonatkozó cégjogi követelményt fogalmazza meg. Mindkét szabályozás kizárja az összetéveszthető vezérszavak használatát, lényeges különbség azonban, hogy milyen fő tevékenységi kör került feltüntetésre a cégnévben, addig a névviselési jog szempontjából az a lényeges, hogy a cégek ténylegesen milyen tevékenységet gyakorolnak. Míg tehát cégjogi ütközés az esetben valósul meg, ha a cégnevekben azonos fő

tevékenységi kör szerepel, addig személyhez fűződő jog sérülhet akkor is, ha a cégek ténylegesen hasonló működési körben tevékenykednek. (Így például bejegyzésre kerülhet a cégjegyzékbe a KIKERICS Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. mellett a KIKERICS KÖNYVELŐ Bt; de nem kizárt a névviselési jog sérelme, ha KIKERICS Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. a kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységét a könyvelési vagy ahhoz hasonló szakterületen (is) valósítja meg). Melyek a cégnevekkel szembeni védjegyjogi követelmények: Míg a „cégnév” a gazdasági társaságokat jelöli, addig a „védjegy” - árujelzőként - e társaságok által megvalósított szolgáltatások, valamint az általuk előállított és/vagy forgalmazott áruk (a továbbiakban együtt: áruk) megjelölésére, megkülönböztetésére szolgál. A jogintézmény között kölcsönhatás van: valamely szó cégnévként (vezérszóként) megvalósított használata

kizárja, hogy arra - hasonló tevékenységi terület árui körében más védjegyoltalmat kaphasson, de ugyanígy egy lajstromozott védjegy kizárja, hogy azt más - a védjegy árujegyzékében szereplő vagy ahhoz hasonló áruk tekintetében- cégnevében alkalmazza. A védjegyoltalom ugyanis a védjegy jogosultjának kizárólagos jogot biztosít az árujegyzékben szereplő és ahhoz hasonló áruk, vagy szolgáltatások körében az adott megjelölés használatára. Más védjegyoltalmának megsértése védjegybitorlásnak minősül. Ez ún objektív jogsértés, vagyis független az elkövető akaratától. Emiatt más védjegyéhez hasonló cégnév használatával elkövethető a védjegybitorláshoz akkor is, ha a cég a védjegy cégbíróság nyilvántartásba vette. (A cégbíróság a cégeljárásban védjegyjogi vizsgálatot nem végez.) Mindezekért az alkalmazni kívánt cégnévnek nem csupán a korábban nyilvántartásba vett cégnevektől, de a korábbi

védjegyektől is megfelelően különböznie kell. Emiatt a cégnév választás során a cégeljárásbeli „prioráláson” túl mindenképpen érdemes meggyőződni arról is, hogy az alkalmazni kívánt cégnév (vezérszó) nem ütközik-e más védjegyoltalmába. Az ezzel kapcsolatos védjegykutatás a Magyar Szabadalmi Hivatalban végezhető el. Ehhez első lépésként meg kell határozni, hogy az adott cégnév milyen tevékenységi körben kerülne majd használatra. Ezt követően meg kell állapítani, hogy a cég e tevékenységi körei a védjegyjogi osztályozás szerint melyik áru, vagy szolgáltatási osztályba tartozik, végül a védjegykutatás során meg kell győződni arról, hogy az adott osztály(ok)ban van-e használni kívánt cégnévvel (vezérszóval) azonos vagy ahhoz hasonló védjegy, esetleg ilyen védjegybejelentés. (Az áruk és megjelölések összehasonlító vizsgálati szempontjainak és módszereinek kialakult gyakorlata és széles körű

szakirodalma van. A téma még csak vázlatos ismertetése is meghaladja kereteinket; idevágó kérdések, problémák esetén célszerű kikérni védjegyjogászok vagy szabadalmi ügyvivők véleményét.) Iparjogvédelmünk régi-új intézménye: a felszólalás (2004. április 30) A védjegytörvényünk jogharmonizációs célú módosítását is magába foglaló 2003. évi jogszabály gyakorlati tapasztalatokon nyugvó legjelentősebb módosítása a felszólalás intézményének a védjegyeljárásba történő bevezetése. A szabadalmi jogunkba a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII törvénycikkel bevezetett, ám 1983-ban megszűnt jogintézmény a hazai védjegyjogban mind ez ideig ismeretlen volt. A hatályos – 1997-ben megalkotott – védjegytörvény előkészítése során felvetődött a felszólalás bevezetésének gondolata, akkor azonban még nem értek meg a feltételek arra, hogy a felszólalás intézménye – azaz a korábbi jogok,

mint lajstromozási akadályok jogosultak által történő érvényesítése – a védjegy lajstromozására irányuló eljárás részét képezze. A védjegytörvénnyel kialakított – a korábbi jogok hivatalból történő vizsgálatára épülő – rendszer a piacgazdasági alapokon nyugvó hazai védjegykultúra kialakulásának kezdeti szakaszában jelentkező igényeket megfelelően szolgálta. A védjegytörvény alkalmazása óta eltelt időszak alatt azonban több szempontból is megérett a helyzet a felszólalás bevezetésére. Ezek között említhetők például a védjegyhasználat elmulasztásának jogkövetkezményeit szabályozó rendelkezések, amelyek 2003. július 1-jétől érvényesülnek E szabályok szerint korábbi jogként nem képez viszonylagos kizáró okot az a védjegy, amelyet annak jogosultja nem használt a törvény előírásainak megfelelően. A védjegy lajstromozására irányuló eljárásban azonban nincs mód annak ellenőrzésére,

hogy azt a korábbi védjegyet, amellyel a bejelentett megjelölés ütközne, használták-e a törvény előírásainak megfelelően. Erről a hivatalnak – ex officio vizsgálat esetén – nem lehet tudomása; a bejelentő nem hívható fel más korábbi védjegyével kapcsolatban valamely mulasztás, azaz a használat elmaradásának bizonyítására, a korábbi védjegy jogosultja pedig nem vesz részt ügyfélként az eljárásban. Ezt az ellentmondást is feloldja a felszólalási rendszer, amelyben a felszólaló felhívható annak bizonyítására, hogy védjegyét megfelelően használta. A felszólalással elkerülhető az a visszás helyzet is, hogy az észrevételt benyújtó személy a hivatal határozatával szemben jogorvoslattal élhet és a bíróság előtt folyó nemperes eljárásban félként részt vehet, miközben a hivatal előtt folyó eljárásban nem ügyfél. Végül, a közösségi védjegyrendszer hazánkra való kiterjedése is a felszólalás

bevezetése mellett szólt. A versenytörvényről A törvény, mely funkciójánál fogva védi a gazdasági versenyhez fűződő közérdeket, a versenytársak és a fogyasztók érdekeit, rugalmasan alkalmazkodik a gazdasági viszonyok gyors és kisebb-nagyobb változásaihoz. A hazai gazdasági élet tapasztalatai azt mutatják, versenytörvényünk képes arra, hogy a tömegesen piacra lépő új vállalkozásokat védje, a piac szereplőinek viselkedéséhez normákat és irányt adjon és az esetleges változásokat a törvény újabb módosításai nélkül is, kellőképpen szolgálja. Versenyjogunk fontos ismérve, hogy az Európai Közösség versenyjogszabályaival harmonizál, mely nem csak azt a célt szolgálja, hogy megfeleljünk az Európai Közösség elvárásainak, hanem azt is, hogy az európai piac többi szereplőivel azonos versenyhelyzetet teremtsünk a magyar vállalkozók és fogyasztók számára. A Versenytörvény hatálya A tárgyi és személyi

hatály vonatkozásában a Versenytörvény igen szélesen határozza meg a definíciót. A célja ezzel az általános megfogalmazással, hogy valamely tisztességtelen vagy versenykorlátozó piaci magatartás tanúsítója vagy összefonódás résztvevője ne kerülhesse el a jogkövetkezményeket. A személyi hatály tehát kiterjed minden magánszemélyre vagy minden szervezetre, aki vagy amely piaci magatartást tanúsít vagy tanúsíthat. A törvény ugyan vállalkozásnak minősíti a szóban forgó piaci szereplőket, de egységes a jogszabály szelleméből az a meghatározás, hogy ezt a fogalmat a legszélesebben kell értelmezni. Ezért a vállalkozások alatt kell érteni pl az egyéni vállalkozótól kezdve a multinacionális cégekig egészen a különböző érdekvédelmi kamarákig mindenkit, aki a piac bármelyik szegmensében jelen van. A tárgyi hatály vonatkozásában a törvényben meghatározott magatartások és cselekmények azok, amelyek megvalósulása

esetén a versenytörvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Mi értünk a tisztességtelen verseny általános tilalmán? Versenytörvényünk generál klauzulája az általános tilalmat a tisztességtelen verseny tilalmára szűkíti. A jogszabályban részletesen megfogalmazott tilos magatartásokon túl ugyanis a piacon sok olyan egyéb magatartási forma is jelentkezhet, melynek megítélését az adott gazdasági környezet teszi tisztességtelenné. Ezt részletesen előre látni és minősíteni nem lehet, ezért helyezett a jogszabályalkotó az egyes tilalmak fölé egy rendkívüli, általános megfogalmazást, mely a konkrét törvényi tilalmak hiányában is lehetőséget biztosít a sérelmes magatartás ellen a fellépésre. Mikor követ el valaki hírnévrontást? Hírnévrontást követ el, aki más hitelképességét sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít. A hitelképesség vizsgálata alatt nem a pénzügyi értelmezést, hanem a szó általános

köznapi értelmezését kell alapul venni, mely lényegében az üzleti megbízhatóságot jelenti. Mik az üzleti titoksértés esetei? A versenytörvény tiltja az üzleti titok tisztességtelen módon való megszerzését, felhasználását, közzétételét vagy nyilvánosságra hozatalát. Döntő tényező, hogy az üzleti titok a jogosult hozzájárulása nélküli felhasználása időkorlát nélkül törvénybe ütközik. A titoktartási kötelezettség tehát nem csak az üzleti kapcsolat fennállása alatt, hanem azt követően is fennmarad mindaddig, amíg a „titokgazdának” érdeke fűződik hozzá. A titok fogalmába tartozik minden információ, megoldás, adat, függetlenül attól, hogy áll-e iparjogvédelmi oltalom alatt avagy nem. A bojkott fogalma A piaci viszonyok megzavarásának sajátos formája amikor valaki olyan magatartást tanúsít, vagy olyan felhívást intéz valakihez, mely harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontására

vagy a kapcsolat létrejöttének megakadályozására irányul. Fontos kiemelni, hogy ez a felhívás vagy ajánlkozás csak akkor ütközik a versenytörvény előírásaiba, ha ez tisztességtelen módon történik. A szabad verseny ugyanis nem tiltja meg azt, ha valaki az üzleti tisztesség követelményeibe nem ütköző módon megkísérli annak elérését, hogy egy megrendelő harmadik személy helyett vele szerződjön. A versenyjogi fellépés az utánzókkal szemben Az iparjogvédelemből ismert szabadalombitorlás, védjegybitorlás, használati mintaoltalom bitorláshoz legközelebb álló törvényi védelmet a versenyjognak az utánzást tiltó rendelkezései tartalmazzák. A szolgai utánzás tilalmának lényege ugyanis a versenytárs reputációjának csorbításával, illetve a goodwill mögött álló ráfordítások jogtalan elsajátításával szembeni védelem. A törvényi tilalom gyakorlati jelentőségét az adja, hogy a versenyjogi védelem akkor is

fennáll, hogyha a jellegzetes külsővel, csomagolással vagy megjelöléssel, illetőleg elnevezéssel rendelkező áru nem áll iparjogvédelmi oltalom alatt. A versenyjog eszközeivel lehet tehát fellépni az iparvédelmi jogok megadását (pl. a megjelölés védjegykénti lajstromozását) megelőző időszakban, illetőleg az iparjogvédelmi oltalom körében biztosított jogkövetkezmények mellett (párhuzamosan). Az utánzás tilalma nem függ magának az árunak tartalmi és minőségi ismérveitől, csupán annak van jelentősége, hogy az árujelző vagy az árukülső a fogyasztók körében már ismertségre tett-e szert és ennek alapján fűződik-e hozzá olyan fogyasztói megítélése, melynek kihasználásával a versenytárs érdekeit sérti. Az utánzási tényállás fontos eleme továbbá, hogy a törvény nem írja elő kötelező jelleggel, hogy a fogyasztók az árut összetévesztik, elégséges az a veszély, hogy a fogyasztók nem tudják kellőképpen

az árut a versenytárs árujától megkülönböztetni. A versenytörvény célja a fogyasztói döntési szabadság védelme, az azt sértő versenytorzítások megakadályozása. Eszerint tehát megtévesztésnek számít nem csak a fogyasztó részére adott hamis információ, hanem a fogyasztó döntését hátrányosan befolyásoló jelentős tény vagy körülmény elhallgatása is. A fentiek alapján a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha: - az áru ára, lényeges tulajdonsága – így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak; - -

elhallgatják azt, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, továbbá, hogy annak felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli; - az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről – így különösen a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, a kapcsolódó ajándékokról, az engedményekről, a nyerési esélyről – megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak; - különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik. Horizontális és vertikális kartell : A kartellek általános fogalmát a jogszabály nem definiálja, de a nemzetközi versenyjoggal összhangban kartellok alatt a versenykorlátozó hatású megállapodásokat értjük. Vertikális kartellről akkor van szó, ha a megállapodást a piaci rendszer különböző szintjén elhelyezkedő és a

forgalmi folyamat különböző szakaszaiban résztvevő vállalkozások kötik. A vertikális kapcsolatoknak azonban szükségszerű velejárója lehet olyan bizonyos mértékű korlátozás, mely a piac nélkülözhetetlen eleme. Ez alól a tilalom alól tehát a megállapodások egyes csoportjait a jogszabály mentesíti (egyedi mentesítés, csoport-mentesítés). A horizontális kartell alatt olyan megállapodást értünk, ahol a versenytársak piaci lépéseiket összehangolják. Ebben az esetben a piac szereplői a gazdasági folyamat azonos szintjén helyezkednek el és összehangolt magatartásukkal, döntéseikkel befolyásolhatják a piac természetes működését. A legjelentősebb kartell-tilalmak: Ez a tilalom vonatkozik különösen: - a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására; - az előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozására vagy ellenőrzés

alatt tartására; - a beszerzési források felosztására, illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozására, valamint a fogyasztók meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárására; - a piac felosztására, az értékesítésből történő kizárásra, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozására; - a versenytársak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszásra; - a piacra lépés akadályozására; - arra az esetre, ha azonos értékű vagy jellegű ügyletek tekintetében az üzletfeleket megkülönböztetik, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben; - a szerződéskötés olyan kötelezettségek vállalásától történő függővé tételére, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra

figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához. A kartell-tilalomba ütköző szerződések semmisek: Polgári Törvénykönyvünk a jogszabályba ütköző szerződéseket a semmisség jogkövetkezményével sújtja. A kartell-tilalom megszegésével kötött megállapodásokhoz is szükségszerű olyan súlyos szankciót kötni, mely visszatartja a piac szereplőit a versenytörvényben előírt szabályok megsértésétől. Jogszabályunk tehát a versenytörvénybe foglalt egyéb jogkövetkezmények mellett és azokkal párhuzamosan a Polgári Törvénykönyvünkben foglalt semmisséget is kilátásba helyezi azok számára, akik a kartelltilalomba ütköző megállapodásokat kötnek. Ehhez kapcsolódik az a jogi lehetőség, hogy a Gazdasági Versenyhivataltól lehet kérni annak megállapítását, hogy a tervezett megállapodás nem minősül versenykorlátozónak és ezzel nem fog beleütközni a kartell-tilalom rendelkezéseibe. Egyedi mentesítés esetén a Gazdasági

Versenyhivatal olyan deklaratív jellegű határozatot hoz, mely a megkötés időpontjára visszaható hatállyal érvényesnek ismeri el a szerződést. Ha a Gazdasági Versenyhivatal a kérelmet elutasítja, úgy a kartell-tilalom megszegésével kötött szerződés semmis és érvénytelen. Nem esik a kartell tilalom alá a megállapodás, ha a) csekély jelentőségű (bagatell kartell) b) egymástól nem független vállalkozások között jön létre. Csekély jelentőségű a megállapodás, ha a feleknek a piaci összforgalmon belül az együttes részesedése nagyon alacsony. Ezt a jogszabály 10 %-ban határozza meg Egymástól nem független vállalkozásoknak minősül az egy konszerhez tartozó vállalkozások közötti összehangolt piaci magatartás. Ez a jogszabályi rendelkezés elismeri a tulajdonos irányítási jogát és a gazdaságilag nem önálló vállalkozásokat verseny szempontból egy gazdasági egységnek ismeri el. Releváns piac: a versenytörvény a

piacot az áru és a földrajzi terület figyelembevételével vizsgálja. Az áru szempontjából érintett piac nem csak a megállapodás tárgyául szolgáló áru, hanem az ésszerűen helyettesíthető árukat is magában foglalja. A helyettesíthetőségen nem az egyszerű fizikai azonosságot kell érteni, hanem azt kell mérlegelni, hogy a fogyasztó az adott körülmények között a szokásos áru helyett másik árut be tud-e szerezni. A földrajzilag releváns piac alatt az ország egész területét, de egyes különleges áruk, illetőleg szolgáltatások tekintetében a részpiacot kell a releváns piacnak tekinteni. A megállapodások meghatározott csoportja külön jogszabályi rendezés alapján mentesül az általános kartell-tilalom alól. Ennek célja, hogy a gyakorlatban pozitív hatások elérésére alkalmas megállapodások, az ésszerű gazdálkodás alapján létrejövő szerződések kivételes jogi elbánásban részesüljenek. Ennek lényege, hogy ne

kelljen a megállapodások jogszerűségét és a gazdasági fejlődés elősegítését egyedi kérelmekkel igazolni, hanem legyenek a jogszabály-alkotók által is elismert olyan szerződési körök, melyek külön jogszabályban (Magyarországon kormányrendeletekben) előírt feltételek megtartása esetén mentesülhetnek a versenytörvény szankcióitól. Mit értünk gazdasági erőfölényen Gazdasági erőfölényben van a piacon, - akinek az áruját ésszerűen helyettesíthető áruval nem vagy csak igen nagy nehézségek árán lehet beszerezni; - olyan áru megrendelője, amely árut másnak nem vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet értékesíteni; - aki a gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagy mértékben függetlenül folytathatja. Az a vállalkozó, aki gazdasági erőfölényben van az érintett piacon és ezzel az erőfölényével visszaél, mint pl.: - az üzleti kapcsolataiban tisztességtelen vételi vagy

eladási árakat diktál, indokolatlan előnyt köt ki vagy hátrányos feltételek elfogadását írja elő; - termelést, forgalmazást vagy a műszaki fejlődést a fogyasztók kárára korlátozza; - indokolatlanul elzárkózik a szerződéskötéstől vagy a szerződéses kapcsolat fenntartásától; - a másik fél gazdasági döntéseit előnyszerzések céljából befolyásolja; - árut a forgalomból versenyhátrány okozására alkalmas módon kivon, vagy visszatart abból a célból, hogy áremelést megelőzzön vagy előidézzen; - áru szolgáltatását más áru szolgáltatásához köti; ha az nem tartozik a szerződés tárgyához; - azonos értékű vagy jellegű ügyleteknél a szerződéses partnerei között megkülönböztetést alkalmaz; - ún. „felfaló”, azaz túlzottan alacsony árat alkalmaz annak érdekében, hogy az érintett piacról versenytársát kiszorítsa vagy a piacra lépését megakadályozza. Mikor jön létre a vállalkozások

koncentrációja: A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése abból a célból történik, hogy a verseny a tőkekoncentráció ellenére megmaradjon. A koncentráció csoportjai: 1. A klasszikus fúzió, melynek során a piaci szereplők száma csökken: - a vállalkozások egybeolvadása; - a vállalkozás valamely része válik a vállalkozástól független másik vállalkozás részévé; 2. A vállalkozás feletti irányítás megszerzése Ebben az esetben a piaci szereplők száma változatlan, de más piaci szereplő irányítása alá kerülő vállalkozás elveszti üzletpolitikai önállóságát. - A közös vállalat létrejötte, melynek eredményeként az érintett piacon új szereplő lép fel, de ez lényegében megfelel a korábbi kettő vagy több vállalkozás által alapított új vállalkozásnak. Fontos megjegyezni, hogy a Versenyhivatal ellenőrzése alá csak a korábban egymástól független vállalkozások kerülhetnek, mely azt jelenti, hogy olyan

vállalatcsoporthoz tartozó vállalatok, amelyek között szoros gazdasági kapcsolat van, pl. anyavállalat-leányvállalat, összeolvadása vagy beolvadása, nem tekinthető versenyjogi szempontból koncentrációnak. Ugyanígy nem tartoznak a tőkekoncentráció ellenőrzése alá az átmeneti jellegű tulajdonlást biztosító szerződések, mint pl. a továbbértékesítési céllal történő vagyonszerzés vagy befektetési társaságok vásárlásai. Abban az esetben, ha a tőkekoncentrációban részt vevő vállalkozások a versenytörvényben megjelölt engedélykérési küszöbszámokat elérik, a szerződés csak akkor érvényes, ha ehhez a Gazdasági Versenyhivatal az írásbeli engedélyét megadta. A versenytörvény meghatározza azokat a feltételeket, melyek teljesülése esetén az engedélyt meg kell adni, illetve amely esetben az összefonódás megtiltható. A versenyjogi ügyek közül a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző magatartások

esetében (Versenytörvény 2-7. §) a megyei (Fővárosi Bíróság) bíróságoknak van hatásköre A Gazdasági Versenyhivatal jár el minden olyan verseny-felügyeleti eljárásban, amely nem tartozik a bíróság hatáskörébe. A Gazdasági Versenyhivatal illetékessége az ország egész területére kiterjed A törvény meghatározza az ügyfél fogalmát. Alkotmányos elv, hogy mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy részt vegyen olyan eljárásokban, amelyek jogaira és kötelezettségeire kihatással lehetnek. - A hivatalból indult eljárásban ügyfél az, akivel szemben az eljárást megindították. Kérelemre indult eljárásokban az ügyfél a kérelmező, továbbá az, akire a kérelem vonatkozik. (Ez utóbbi ügyfélstátusz olyanokra vonatkozik, akik részesei a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak. Ügyfél tehát az is, aki maga nem nyújt be kérelmet, de a Versenyhivatal engedélye kihat az ő vállalkozására is. Fontos megjegyezni

azt, hogy az a piaci szereplő, aki valamely jogellenes magatartást sérelmez és a Gazdasági Versenyhivatalhoz bejelentéssel él, nem válik ügyféllé. A verseny-felügyeleti eljárás ugyanis a piaci verseny tisztaságában és szabadságában megtestesülő közérdeke védelmére hivatott, így a bejelentői státusz nem jogosítja fel a sérelmet szenvedettet arra, hogy ügyfél minőségében léphessen fel a piac másik szereplőjével szemben. Az ügyfelet és/vagy képviselőjét az eljárás során bármikor megilleti az iratbetekintés joga, a másolat és feljegyzés készítésének lehetősége. A korlátlan betekintési jognak azonban korlátját képezi az egyéb résztvevők üzleti titkainak védelméhez fűződő jog. Az eljárás egyéb résztvevői (tanú, szakértő, versenytárs) az üzleti titok védelmére való hivatkozással kérheti, hogy a megadott adatokat vagy vallomását tekintsék üzleti titoknak. A vizsgáló, illetőleg az eljáró

versenytanács a kérelemnek helyt adhat és azt az egész eljárás során külön kezeli. Az ügyféltől eltérően az eljárás egyéb résztvevőit az iratbetekintés joga nem illeti meg. Ezen érdekeltek csak a vizsgáló, illetőleg a versenytanács engedélyével tekinthetik meg az ügy iratait akkor, ha igazolják, hogy az iratok ismeretéhez jogos érdekük fűződik. Milyen esetekben indít a Gazdasági Versenyhivatal verseny-felügyeleti eljárást: Versenyfelügyeleti eljárásnak kérelemből vagy hivatalból van helye. Az eljárást a Gazdasági Versenyhivatala keretében működő quasi bírósági szerv, a Versenytanács folytatja le. 1. Kérelem alapján indul az eljárás, ha a kérelmező annak megállapítását kéri, hogy - szerződése nem minősül versenykorlátozó megállapodásnak; - a megállapodás csekély jelentősége folytán vagy mivel az egymástól független vállalkozások között jön létre, nem esik tilalom alá, illetőleg

csoportmentesítés alá tartozik; - kéri a Versenyhivataltól az egyedi mentesítés megadását; - kéri a vállalkozások összefonódásának engedélyezését; - áremelés előzetes bejelentésével annak jóváhagyását. Hivatalból indul az eljárás ugyanezen esetekben, ha a jogszabályok alapján az eljárás kérelmezésének lett volna helye, de azt a fél vagy a felek elmulasztották. 2. Hivatalból indul az eljárás a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálójának észlelése vagy bejelentés alapján is. Bárki, aki a törvény szabályaiba ütköző magatartást észlel és amennyiben jogát vagy jogos érdekét sérti, a Versenyhivatalhoz bejelentéssel élhet. Önmagában a bejelentés azonban nem jelenti a vizsgálat megindítását. A tényállás tisztázása érdekében ugyanis a vizsgáló egy meghallgatást tart, és ezt követően dönt, hogy a vizsgálatot megindítja-e vagy sem. A verseny-felügyeleti eljárás érdemi határozattal fejeződik be (ha az

eljárás már korábban megszüntetésre került, úgy természetesen külön érdemi határozat nem születik). Az érdemi határozat többféle lehet: 1. Kérelemre indult eljárásokban - kérelemnek helyt adó - kérelmet elutasító határozat. 2. A hivatalból lefolytatott eljárások eredményeként a Versenytanács érdemi határozatban megállapíthatja: - a törvénysértést és elrendelheti a törvénysértő állapot megszüntetését; - megtilthatja a további törvénysértést; - elrendelheti a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat megtételét; - a Gazdasági Versenyhivatal korábbi határozatát visszavonhatja. A fentiekből kitűnően az eljárás megszüntetésére törvénysértés hiányában érdemi határozat nélkül kerül sor. Az érdemi határozattal egyidejűleg a Versenytanács bírságot szabhat ki. A bírságot az eset összes körülményeire tekintettel kell kiszabni, mértékét a jogsértés súlya,

időtartama, az ügyfelek piaci helyzete, piaci magatartásuk és a versenyszabadság veszélyeztetésének a foka határozza meg. 1. A versenyeljárásban hozott bármely eljárási szabálytalansága ellen kifogással lehet élni: a) A kifogással szemben az dönt, akivel szemben a kifogás felmerült. b) A vizsgáló határozata ellen az eljáró Versenytanácshoz lehet fordulni jogorvoslatért. c) A Versenytanács határozata ellen jogorvoslatért a Fővárosi Bírósághoz kell fordulni. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak helye nincs. 2. Az ügy érdemében hozott határozat ellen jogorvoslatért a bírósághoz kell fordulni A bírósági felülvizsgálat formája a kereseti kérelem, melyre a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok az irányadók. A bíróságok előtt érvényesítendő versenytársi sérelem esetében milyen jogkövetkezményeket lehet kérni: A Fővárosi Bírósághoz benyújtandó keresetében a versenytárs az alábbiakat

érvényesítheti: - követelheti a jogsértés megtörténtének megállapítását, - követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől, - követelheti, hogy a jogsértő – nyilatkozattal vagy más megfelelő módon – adjon elégtételt, és szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak, - követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, továbbá a jogsértéssel előállított vagy forgalomba hozott áruk jogsértő jellegétől való megfosztását, vagy – ha ez nem lehetséges – megsemmisítését, továbbá az előállításra szolgáló különleges eszközök megsemmisítését, - kártérítést követelhet a polgári jog szabályai szerint, illetve - az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától való indokolatlan elzárkózás esetén követelheti a szerződés

létrehozását. A fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okozó törvénybe ütköző magatartás miatt a gazdasági kamarák, a fogyasztók érdekvédelmét ellátó szervezetek, továbbá a Gazdasági Versenyhivatal pert –közérdekű kereset- indíthat a fogyasztók polgárjogi igényeinek érvényesítése iránt abban az esetben is, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg. Szerzői jog Tárgya: Az irodalom, a művészet és a tudomány területén létrejött alkotások védelme. Alkotás: magas rendű szellemi tevékenység eredményeként jön létre, megkülönböztethető és egyéni-eredeti jelleggel bír. Az egyéni eredeti jellegnél mind a belső tartalomnak, mind pedig a külső jeleknek jelentőségük van. Végeredményben közömbös az egyes elemek súlya, lényeges hogy a kellően megformált tartalom az eredeti azonosíthatóan kifejtett gondolat szövedék egyértelműen utaljon a szerzőre.

Szokásos, de nem feltétlen fogalmi eleme a szerzői jognak a valamilyen módon történt rögzítés. A Sz.J védi az élőszóban elmondott beszédet is! Lényeg: a mű a közönség számára felfogható, megismerhető, ismételten azonosítható kell legyen, amihez a rögzített forma rendszerint, de nem szükségképpeni feltétel. Összefoglalóan: a szerzői mű az irodalom, a művészet vagy a tudomány területén kifejtett alkotó tevékenység egyéni-eredeti jelleget viselő, megformált gondolatot kifejező, mások számára felfogható és rendszerint rögzített formában megjelenő eredménye Szerzői művek különösen: irodalmi, publicisztikai művek, nyilvánosan tartott beszéd, színmű, zenés színmű, táncjáték, némajáték, zenemű szöveggel, vagy a nélkül, rádió, vagy televízió játék, filmalkotás, rajz, festés, szobrászat, metszés, kő- stb. nyomás útján előállított alkotások és azok tervei, építészeti alkotások, épület

együttesek, illetőleg városépítészeti együttesek tervei, jelmez és díszlet tervek, az ipari tervezőművészeti alkotások tervei, a művészi fényképek, a számítógépi program. Az oltalomból kizárt: a nyers fordítás, a jogszabályok, utasítások rendszere, ügyiratok, szabványok, intézkedések és azok tervei (ügyintézői jellegűek), a folklór. A hivatali iratok közül azok a tanulmányok, beszámolók, amelyek nem ügyintézői jellegűek lehetnek védettek. Felfedezések esetében annak az egyéni jelleggel kifejtett leírását, a tanulmányt védi a szerzői jog és nem a felfedezést. Speciális szerzői alkotás a film: A film szerzői mindazok a természetes személyek akik alkotó módon részt vettek a film elkészítésében. A joggal a gyártó rendelkezik: egyszeri filmrevétel, területi korlátozás nélküli terjesztés és nyilvános előadás, szinkronizálás. Ezek a szokásos felhasználási lehetőségek amelyek a gyártót megilletik, de

pl. a videókénti terjesztésről már külön megállapodást kell kötni, ez nem tartozik bele a szokásos hasznosítási körbe, Szoftver: (a kifejlesztés magas költségei és a könnyű másolhatóság tette szükségessé a védelmét). A számítógépeket szabályzó és irányító programokat -a forráskóddal és a felhasználói dokumentációval együtt- védi a SZJ. Itt a más programnyelvre való átírás is védett Az alkotással szemben általánosan támasztott igény itt is érvényesül, azaz a szellemi tevékenységet nemigen igénylő, csak rutin tevékenységet takaró szoftvert (un. rutin szoftver) nem védi a SZJ Azok a szoftverek amelyek elválaszthatatlanul kötődnek egy szám.gép működéséhez szabadalommal védhetők. Ilyen esetben a hardver és szoftver szinte elválaszthatatlanul kapcsolódik egymáshoz. A SZJ 1988 óta lehetővé teszi az elektronikus adattárak szerzői jogi védelmét. Analóg a gyűjteményes művek védelmével. A jog alanya

az adattár összeállítója A benne levő adatokra csak abban az esetben terjed ki, ha maga az adat is önálló szerzői mű (pl. egy vers) Külföldi művekre abban az esetben terjed ki a magyar SZJ hatálya ha a szerző magyar állampolgár, vagy ha olyan ország polgára amellyel kölcsönösségi alapon elismerjük egymás jogát. A Berni Uniós Egyezménynek (BUE), a szerzői jogra vonatkozó nemzetközi egyezménynek 121 állam (1997-es adat) köztük Mo is tagja. Összeütközés esetén annak az országnak a joga az irányadó ahol a felhasználás ill. jogsértés történt A szerzői joggal szomszédos jogok (előadóművészi, hangfelvétel előállítói és a rádió-, és televiziós szervezetek, illetve a saját műsort vezeték útján történő közvetítők) esetében nincs ilyen teritoriális védelmi kötöttség: országhatártól független a védelem. Szerző aki a művet megalkotta. A megrendelő, a mecénás nem szerző Nem szerző a számítógép sem

amely zeneszerzésre van beprogramozva, a szerzői jog itt a programozóé. Társszerzők esetén a mű osztott, tudni lehet, hogy ki mit csinált, kinek mi az alkotása. Szerzőtársakról akkor beszélünk ha a mű osztatlan egész. Együtt alkottak a szerzők anélkül, hogy el lehetne különíteni az egyes személyek által végzett munkát. Gyüjteményes művek is a SZJ oltalma alatt állnak: Itt a szerzői jog a gyűjtemény összeállítóját illeti meg, a gyűjteményben szereplő művek szerzőinek jogsértése nélkül: azaz a gyűjteményben szereplő művek szerzői joga nem sérülhet! Gyűjteményes SZJ védelem alatt álló mű úgy is létrejöhet, hogy a benne levő részek nem alkotások, ekkor az alkotó munka a gyűjtemény összeállításában van: olyan egyéni-eredeti gondolatot tükröz a szerkesztés amely megfelel a alkotás fogalmának. A szerzői jogi védelemhez Mo-on nincs szükség semmilyen hatósági eljárásra, a művet a megalkotása

pillanatától védi a szerzői jog. A jogvédelem tartalma: Személyhez fűződő jogok: - a mű nyilvánosságra hozatali joga, - a névfeltüntetés joga, - az integritás (sérthetetlenség) joga. A szerző halálát követően ezeket a jogokat az gyakorolhatja akinek a szerző erre felhatalmazást adott, illetve aki a jogot öröklés révén megszerezte. Vagyoni jogok: - bármilyen felhasználáshoz -ha a törvény másképp nem rendelkezik- a szerző engedélye szükséges, - a szerző halálát követően a jogutód rendelkezhet a hasznosításról, - a felhasználásáért a szerzőt, vagy jogutódját díjazás illeti meg. Ha a mű elkészítése a szerző munkaköri kötelessége a vagyoni jog a munkáltatót illeti meg. A vagyoni jog a szerző halálát követő 70 évig illeti meg a jogutódot. Ha szerző személye nem ismert, a 70 év a mű nyilvánosságra hozatalától kezdődően számít. Filmek esetében a 70 évet a film bemutatását követő év első napjától

számítják. Szabad felhasználási kör: A már nyilvánosságra hozott művek felhasználása úgy, hogy az semmilyen formában nem járhat anyagi javadalmazással. Ebben a körben a felhasználáshoz nem kell engedély, és nem jár díjfizetéssel: idézet, átvétel (oktatás, tudományos ismertterjesztés) iskolai oktatás tudományos ismeretterjesztés másolat pénzszerzés nélkül saját célra (tudományos kutatás, archiválás) kivéve: építészeti mű, műszaki létesítmény, szoftver, számtech.adatbázis, nyilvános előadás rögzítése könyvtári kölcsönzés híranyag (napilap, folyóirat, a rádió és a televízió gazdasági és politikai időszerű cikkeket szabadon átvehet a forrás, valamint a megjelölt szerző megnevezésével, ha az átvételt a cikk eredeti közzétételekor nem zárják ki). TV felhasználhat képzőművészeti, építészeti vagy iparművészeti alkotást, fényképet alkalomszerűen, vagy díszletként. Ilyenkor a szerző

nevének feltüntetése sem kötelező Kivételt képez az az eset amikor a felhasználásra kerülő művet díszlet céljára készítették. Híradó keretében valamint a rádió és televízió időszerű műsoraiban egyes művek a napi eseményekkel kapcsolatban, az alkalom által indokolt mértékben közölhetők. Nyilvánosan kiállított képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és fényképészeti műveket mind a napilapok, mind a híradók valamint a TV egyéb időszerű műsorai bemutathatnak. Már nyilvánosságra hozott mű iskolai ünnepélyeken és egyéb iskolai célokra előadható (az iskolai táncmulatság nem tartozik a kedvezményezett körbe). Alkalomszerűen tartott nem jövedelemszerzés céljából tartott rendezvényeken a már nyilvánosságra hozott mű felhasználható ha a közreműködők sem kapnak díjazást. A mű magánhasználatra előadható, ha az előadásnem jövedelemszerzés céljából történik. A nyilvános tárgyalások,

beszédek tartalma szabadon felhasználható Fogyatékos személyek igényeinek kielégítését szolgáló többszörözés szabad. Bírósági, államigazgatási, vagy más hatósági eljárásában bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben a mű felhasználható. A 1999. LXXVI Tv a SZERZŐI JOG -ról Első rész, általános rendelkezések I. fejezet: Bevezető rendelkezések A szerzői jogi védelem tárgya 1 §. A törvény hatálya 2. és 3 és 4 § Közös művek 5. és 6 § Gyűjteményes mű 7. 8§ A szerzői jog keletkezése, a szerzői jogok a vagyoni forgalomban 9. § II. fejezet: Személyhez fűződő jogok A mű nyilvánosságra hozatala 10., 11 § A név feltüntetése 12. § A mű egységének védelme 13. § A személyhez fűződő jogok gyakorlása 14., 15§ III. fejezet: Vagyoni jogok A vagyoni jogokra vonatkozó általános szabályok 16. § A mű felhasználásának minősül különösen 17§: - többszörözés (18-22. §) -

terjesztés (23. §) - a nyilvános előadás (24-25. §) - a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással, vagy másként (26-27. §) - a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése (28. §) - az átdolgozás (29. §) - a kiállítás (69. §) A munkaviszonyban, vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mű 30§ A védelmi idő 31-32. § IV. fejezet: A szabad felhasználás és a szerzői jog más korlátai Általános szabályok 33. § A szabad felhasználás esetei 34-41. § V. fejezet: A felhasználási szerződések Általános szabályok 42-55. § Kiadói szerződés 56-57. § Második rész: Egyes műfajokra vonatkozó rendelkezések VI. fejezet: A számítógépes programalkotás 58-60. § VII. fejezet: Az adattár 61 § VIII. fejezet: A reklámozás céljára megrendelt mű 63 § IX. fejezet: Filmalkotások és más audiovizuális művek: 64-65. § A megfilmesítési szerződés 66. § X.

fejezet: Képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti, iparművészeti tervezőművészeti alkotások, műszaki létesítmények tervei Személyhez fűződő jogok 67. § A szabad felhasználás esetei 68. § A kiállítás joga 69. § A követő jog 70. § Egyéb rendelkezések 71-72. § Harmadik rész: Szomszédos jogok XI. fejezet: A szerzői joggal szomszédos jogok védelme Az előadóművészek védelme 73. § A hangfelvételek előállítóinak védelme 76-79. § A rádió és a televízió-szervezetek védelme 80-81. § Filmek előállítóinak védelme 82. § A szerzői jog és a szomszédos jogok viszonya 83. § A védelmi idő 84. § Negyedik rész: Közös jogkezelés és a jogsértés következményei XII. fejezet: A szerzői és a szomszédos jogok közös kezelése Közös jogkezelés: 85 § Nyilvántartás a közös jogkezelő szervezetekről: 86-89. § A közös jogkezelés általános szabályai 90-92. § A közös jogkezelés felügyelete 93. § XIII. fejezet:

A szerzői jog megsértésének következményei és ipari Polgári jogi következmények: 94. § (Ideiglenes intézkedés lehetősége) Védelem a műszaki intézkedések megkerülésével szemben 95. § A jogkezelési adatok védelme 96. § A szerzői jog megsértésének vámjogi következményei 97. § Jogkövetkezmények felhasználási engedély esetén 98. § A szomszédos jogok megsértésének következményei 99. § Ötödik rész: Vegyes és záró rendelkezések XIV. fejezet: Járulékfizetés a védelmi idő eltelte után 100 § XV. fejezet: A szerzői jogi jogviták rendezésében közreműködő szervezetek 101-105 § XVI. fejezet: Záró rendelkezések A szerzői jog más jogosultjai 106. § A törvény hatálybalépésére vonatkozó és az átmeneti rendelkezéseket megállapító szabályok 107-109. § Hatályukat vesztő rendelkezések 110. § Módosuló rendelkezések 111. § Felhatalmazások 112. § Az Európai Közösségek jogszabályaihoz való

közelítés 113. § A szerzői jog a széles értelemben vett polgári joghoz tartozik. A szerzői jogi szabályozás oly módon rendezi a szerzői joggal összefüggő vagyoni és a személyi viszonyokat, hogy ösztönzően hat a szellemi alkotás létrejöttéhez; Ezáltal hozzájárul a nemzeti, az európai és az egyetemes kultúra értékeinek megbecsüléséhez, megóvásához, valamint kielégíti az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás jogos igényeit. A szerzői jog sajátosságai, számos különleges funkciója következtében a jogfejlődés során önálló, elkülönült jogterületté alakult, mind nemzetközi vonatkozásban, mind a hazai jogrendszerben. A szerzői jogi védelem abszolút szerkezetű, negatív tartalmú kötelezettséget keletkeztető jogviszony, amely jellegében hasonló a tulajdonjogviszonyhoz. A védelem tárgya azonban, az eredeti és azonosítható, a dologi hordozótól elkülönülten is létező,

egyszerre több helyen, több személy által használható, irodalmi, tudományos és művészeti alkotás. Ez a szellemi tu1ajdonnak az a része, ahol a jog nem a tartalmat, a megoldást, hanem az egyéni, eredeti módon való gondolatkifejtést, a belső és külső gondolati formát - akár szerkezetet, gondolati felépítést isvédi” (Gyertyánfy P.) Figyelemmel az elméleti alapokra, továbbá a szerzői jogi jogszabályok átfogó felülvizsgálatáról szóló 1100/1997. (IX 30) Korm Határozatban foglaltakra, az 1999 szeptember 1 napján hatályba lépett szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI törvény) a következő vezérlő elvek alapján készült. a) Fenn kellett tartani a szerzői jogi szabályozásnak a már vállalt nemzetközi kötelezettségekke1 meglévő összhangját. Az 1994 évi I törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 65. cikkében foglaltak értelmében az Európai Közösség szerzői jogi irányelveiben előírtakkal szükséges volt a

lehető legnagyobb mértékben összeegyeztetni a hazai jogszabályokat. Meg kellett teremteni a Szellemi Tulajdon Világszervezete (a továbbiakban: WIPO- World Intellectual Property Organisation) keretében létrejött Szerzői Jogi Szerződés, valamint az előadásokról és a hangfelvételekről szóló Szerződés Magyarország részéről történő ratifikációjának belső jogi feltételeit. b) Hosszabb távon is megfelelő választ kellett adni azokra a kihívásokra, amelyeket a technikai fejlődés támasztott elsősorban a digitális technika és a távközlés korszerű módszereinek terjedése folytán a szerzői joggal szemben. c) A jelentősen megváltozott hazai gazdasági és társadalmi helyzethez kellett igazítani a szabályozást annak érdekében, hogy az egyensúlyt teremtsen és tartson fenn a szerzők és másjogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, biztosítva az oktatás, a művelődés, a tudományos

kutatás és a szabad információhoz jutás szempontjainak megfelelő érvényesülését is. d) Gondoskodni kellett a szerzői jog megfelelő és minél szélesebb körű érvényesüléséről, az egyedileg nem gyakorolható szerzői és szomszédos jogok közös kezelésének fenntartásával, illetve megerősítésével, valamint az (jogsértésekkel szembeni fellépés hatékonyságának fokozásával A szerzői jog tárgya A bevezető rendelkezések a törvény tárgyi és területi hatályáról szólnak, továbbá meghatározzák a jogi védelem alapvető feltételeit és a szerzői jogi törvénynek a Polgári Törvénykönyvhöz fűződő viszonyát. A törvény fenntartja a magyar szerzői jogban alapelvként megjelenő azon rendelkezést, amely szerint szerzői jogi védelem alá tartozik az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása, függetlenül attól, hogy a törvény külön nevesíti-e azokat. A törvény értelmében a szerzői jogi védelem a

továbbiakban sem tesz minőségi különbséget az alkotások között; az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján ítéli meg. A védelem tehát független a mennyiségi, esztétikai jellemzőktől, vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől. A Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban iránymutató BH 1980. 332 Számú döntésében megállapítja, hogy szerzői jogi védelemben részesül minden olyan mű, amelynek formáján az alkotó szellemi tevékenységéből fakadó eredetiség jegyei felismerhetők, függetlenül attól, hogy az alkotás milyen esztétikai értékelést vált ki. A miniszteri indokolás ezen értelmezés kapcsán utal az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény (továbbiakban: BUE) 2. cikkére, amelynek értelmében az egyezmény szerinti védelem kiterjed az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotására, tekintet nélkül a

mű létrehozásának módjára vagy alakjára. A törvény csak példálózóan sorolja fel a védelem alá tartozó főbb műtípusokat. A felsorolás főként azokat a műfajtákat tartalmazza, amelyek már a korábbi szerzői jogi törvény alapján hagyományosnak tekinthetők, illetve amelyekre az új törvény sajátos különös szintű szabályokat, állapit meg. A törvény értelmében így szerzői alkotásnak számit különösen: az irodalmi (például szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai) mű; a nyilvánosan tartott beszéd; a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ide értve a felhasználói programot és az operációs rendszert is; a színmű, a zenés színmű, a táncjáték és a némajáték; zenemű, szöveggel vagy a nélkül; a rádió- és a televízió játék; a filmalkotás és más

audiovizuális mű (együtt: filmalkotás); a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve; a fotóművészeti alkotás; a térképmű és más térképészeti alkotás; az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve; a műszaki létesítmény terve; az iparművészeti alkotás és annak terve; a jelmez- és díszletterv; az ipari tervezőművészeti alkotás. A miniszteri indokolás rámutat arra is, hogy a nemzetközi egyezmények, mint például az 1998. évi IX. torvénnyel kihirdetett, a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó un. TRIPS - egyezmény és a számítógépi programokra vonatkozó közösségi irányelv rendelkezései értelmében a számítógépi programalkotást irodalmi műként, írásműként kell védelemben részesíteni, habár a törvény nem minősíti a

szoftvert, irodalmi műnek. A szoftverre is irányadóak azonban az irodalmi művekre is vonatkozó általános szabályok; azokkal a különös szintű szabályokkal egyetemben, amelyeket a törvény VI. fejezete állapit meg a szoftver védelmére. A rokonjogi védelem megszűnésére tekintettel az új törvény egyértelművé tette, hogy a fotóművészeti alkotás, valamint a térképmű és más térképészeti alkotás szintén szerzői jogi védelem alá tartozik. (Az 1997 előtt hatályos szerzői jog az előbbi alkotásokat az un Rokonjog keretében védte). Az 1999-es törvény (a jelen anyagban új törvénynek nevezzük) rendelkezései negatív oldalról is körülhatárolják a szerzői jogi védelem tárgyát: értelmező je11eggel állapítják meg egyes szellemi termékekről, mint például az ötletekről, elvekről, elgondolásokról, eljárásokról, matematikai műveletekről, hogy nem sorolhatók a szerzői művekhez, illetve kizárnak a védelemből olyan

szellemi produktumokat (például jogszabályok, ügyiratok), amelyek egyébként megfelelnének a szerzői jogi védelem kritériumainak. Az új törvény kifejezetten kiveszi a szabványt a szerzői jogi védelem alatt álló művek közül. Mindazonáltal jelentős lépések történnek a szabványok szerzői jogi védelmének megteremtése tárgyában. A szabványhonosítás felgyorsításáról szóló 2147/1999 (VI 23) Korm határozat feladatként írja elő annak vizsgálatát, hogy az európai szabványokat megillető szerzői jogi védelmet a magyar nemzeti szabványként való bevezetést követően hogyan lehet érvényesíteni az új törvény keretein belül. E tekintetben megoldás lehet, ha a szabvány leírása egyéni-eredeti jellegű, tekintettel, arra hogy a leírás elvileg részesülhet szerzői jogi védelemben. Az új törvény egyértelművé teszi azt is, hogy a folklór alkotásai nem részesülnek szerzői jogvédelemben. Ha azonban az egyéni-eredeti mű

folklórelemeket is tartalmaz, mint például a napjainkban igen népszerű világzenei (world music) irányzat esetében, az természetesen szerzői jogi védelem tárgyát képezi. Ezzel a törvény szakit azzal a korábbi jogszabályhoz kapcsolódó felfogással, amely figyelemmel a BUE 1967-es stockholmi reviziója során felvetett elképzelésekre - elvileg elismerte a védelem lehetőségét a népművészeti alkotásokra, mint, anonim művekre. A szerzői jogi törvény hatálya -a védelem territorialitásához igazodva- elsősorban a Magyarország területén nyilvánosságra hozott művekre terjed ki. Külföldi szerző művére a törvény védelme akkor terjed ki, ha az először Magyarországon jelenik meg, itt jut először nyilvánosságra. Ha a mű először külföldön került nyilvánosságra, külföldi szerzőjét csak nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján illeti meg védelem. A miniszteri indokolás rögzíti: abban a kérdésben, hogy a

külföldi szerzőt vagy a szerzői jog egyéb külföldi jogosultját megillető védelemre melyik nemzeti jog irányadó, külföldi elemet tartalmazó tényállásról lévén szó, annak az országnak a nemzetközi magánjoga az irányadó, amelyben a védelmet igénylik, vagyis amelynek területén a szerzői jog léte, védelme és érvényesíthetősége kérdésessé válik. A magyar nemzetközi magánjogi kódex (az 1979. évi 13 törvényerejű rendelet) 19 §-a szintén tartalmaz erre az esetre vonatkozó, a fő-szabálynak megfelelő kapcsolódó szabályt: a szerzői jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek a területén a védelmet igénylik (lex loci protectionis elve). A szerzői jog korábban említett polgári jogi kötődésének alapját a Ptk.-nak a személyek polgári védelméről szóló részében, a személyhez és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogokat tartalmazó VII. fejezetébent található meg A Ptk 86 §-a szerint a

szellemi alkotás a törvény védelme alatt áll, továbbá úgy rendelkezik, hogy a védelmet a Ptk. rendelkezésein kívül az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes rokon tevékenységekre, egyebek között a szerzői jogi jogszabályok határozzák meg. Az új szerzői jogi törvény visszautal a Ptk-ra, és ellentétben a korábbi szabályozással, mellőzi az általános hivatkozást a Munka Torvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényre, amely a munkaviszonyban alkotott műveknél továbbra is betölti a háttér jogszabály funkcióját. Amennyiben egy kérdésre speciális rendelkezés vonatkozik, a háttérjog-szabályok egyébként irányadó normái az adott problémára nem alkalmazhatóak. Ahogyan arra a BH 1992 524 számú e körben meghatározó jelentőségű döntése is rámutat, a jövőben megalkotandó műre irányuló szerződés hibás teljesítésekor a felhasználó szerződéstől való elállási jogára mind a korábbi

jogszabály, mind az új törvény speciális rendelkezést tartalmaz. Eszerint a felhasználó -e speciális rendelkezések alapján- csak akkor állhat el a szerződéstől, ha a szerzőnek a mű kijavítására lehetőséget adott. A szerzői jog alanya A szerzői jogviszony alanya jogosulti pozicióban, azaz a szerzői alanyi jog jogosultja. a szerző A törvényi megfogalmazás szerint a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta. Nyilvánvalóan következik e meghatározásból, hogy hasonlóan a korábbi rendelkezésekhez szerző csak természetes személy lehet. Ugyancsak a korábbi törvényből átvett szabály az is, hogy szerzői jogi védelem alatt áll más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni-eredeti jellege van. Az ilyen mű védelemben részesítése azonban nem jár, nem járhat az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelmével. Szerzői alkotás létrejöhet több személy alkotó együttműködésének

eredményeként is. A bírói gyakorlat korábban nem volt egységes az esetenként megállapított szerzőtársi (ha a mű részei nem használhatók fel önállóan), illetve társszerzői (ha a közös mű önálló részei külön-külön is felhasználhatóak) viszony megállapításában. Így például ugyanazon színpadi dalművet a Legfelső Bíróság egyik döntése oszthatatlan, egységes alkotásnak, szerzőit szerzőtársaknak, míg egy másik döntésében szétválasztható műnek, a szerzőket pedig társszerzőknek minősítette. Az új törvény a fent említett különbségtételt meghaladó rendelkezést tartalmaz. A közös műveket részeik önálló felhasználhatósága alapján különbözteti meg, amelynek előfeltétele a részek szétválaszthatósága. Az összekapcsolt műveknél ennek megfelelően önálló, általában különböző mű-típusokhoz tartozó részek közös elhatározással történő új minőséget eredményező összekapcsolásáról

van szó. Valamely részmű más művel való össze-kapcsolásához a törvény előírja az eredeti közös mű valamennyi szerzője hozzájárulásának szükségességét is, arra tekintettel, hogy egy összekapcsolt mű egy részének esetleges későbbi felhasználásnál annak értékét és ezzel a hozzá kapcsolódó jogdíj mértékét befolyásolja magának az egész műnek a sikere, amelyhez hozzájárult a többi szerző részműve is. Új műkategóriaként említi a törvény az együttesen létrehozott, vagy kollektív műveket, amelyeknél a szerzői jog a szerzők jogutódjaként azt illeti meg, aki, vagy amely szervezet annak létrehozását kezdeményezte, illetve az alkotást irányította, és amely azt saját nevében nyilvánosságra hozta. Csak akkor minősül egy mű együttesen létrehozottnak, ha az említett kritériumoknak megfelel, és az egyes szerzői hozzájárulásokat külön-külön nem lehet meghatározni. A jog-irodalom ugyanakkor rámutat

arra, hogy nem állapítható meg egyértelműen, mely alkotások tartozhatnak e körbe, figyelemmel arra, hogy a törvény által védelemben részesített művek szinte kivétel nélkül vagy a közös mű, vagy a gyűjteményes mű, illetve adattár kategóriájában kaphatnak helyet. A nemzetközi egyezményekben és az adattárak jogi védelmét tartalmazó közösségi irányelvben megfogalmazott álláspontot tükrözi a gyűjteményes műre vonatkozó azon rendelkezés, amely szerint gyűjteményes műként védelemben részesülhet olyan összeállítás is, amelynek részei nem állnak szerzői jogi védelem alatt, sőt nem is számítanak alkotásnak. Egyértelművé teszi a törvény a szerkesztő szerzői jogi minőségét is, amely akkor állapítható meg, ha a gyűjteményes mű létrehozására irányuló tevékenysége (például a művek kiválasztása, elrendezése) egyéni, alkotójellegű. A szerkesztő szerzői joga csak a gyűjteményes mű, mint egész

tekintetében érvényesül, de nem érinti a gyűjteménybe felvett művek szerzőinek önállójogait. A bírói gyakorlat állást foglalt a tekintetben is, hogy a szerkesztő a saját műveiből is alkothat gyűjteményes művet. A szerzői jogviszony keletkezése és tartalma A Bevezetőben már utaltunk a szerzői jogi védelem abszolút szerkezetű jogviszony minőségére. Ez azt jelenti, hogy e jogviszony jogosultja meghatározott személy (szerző, szerzőtársak, esetleg a szerző jogutódja), a kötelezetti pozícióban pedig a szerzőn kívül bárki lehet, akinek kötelezettsége negatív tartalmú; a szerző jogilag védett érdekeit, az alkotásához fűzöd kapcsolatot tiszteletben tartani, annak megzavarásától tartózkodni köteles. A szerzői jogi védelem hatósági aktus nélkül, a mű létrejöttével egyidejűleg keletkezik. A szerzői jogviszony tartalmát a jogosultat megillető jogosultságok, illetőleg az őt terhelő kötelezettségek képezik. A

szerzőt az új törvény szerint is a nemzetközi szinten is elfogadott hagyományos felosztást követve személyhez fűződő és vagyoni természetű jogok illetik meg. A törvény előkészítése során, a szerző vagyoni jogainak elidegeníthetősége kapcsán ismét felszínre került az a klasszikus vita, amely a monista és a dualista koncepciók eltéréseiben gyökerezik. A monista megközelítés a szerzői jogot a személyhez fűződő és a vagyoni jogok szétválaszthatatlan egységeként fogja fel. Ezzel szemben a dualista felfogás hívei a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogait önálló alanyi jogoknak tekintik. A miniszteri indokolás magas színvonalon, nagy alapossággal, és a nemzetközi egyezményekre is ki-tekintéssel tárja fel a koncepciók közötti eltéréseket. A magyar szerzői jog hagyományosan dualista szemléletű volt egy évszázadon át, a szocializmus időszaka előtt. Fordulatot ebben a korábbi szerzői jogi szabályozás hozott:

az akkor jellemző szerzői jogi felfogás, ideológiai” megalapozásából sajátos monista rendszer alakult ki. Az új törvény meghaladja a monista felfogásnak a korábbi jogban tükröződő változatát, és olyan gyakorlatias rendszert hoz létre, amelyben célszerűen ötvöződnek a monista és a dualista felfogás pozitív elemei. Fő szabályként a vagyoni jogok nem idegeníthetők el, e szabály azonban a miniszteri indokolás terminológiájával élve nem több, mint a szerzői érdekvédelmi igényeket szolgáló törvényi tilalom. Ez alól a törvény több kivételt enged: a vagyoni jogok átruházhatók, illetve átszállhatnak, vagy átszállnak a munkaviszonyból származó kötelesség teljesítéseként elkészített mű, a szoftver, az adattár, a reklámozási célra megrendelt mű esetében, valamint megfilmesítési szerződés alapján. A vagyoni jogokra is kiterjedő jogutódlás következik be, továbbá az ún. együttesen létrehozott műveknél

Megjegyzendő, hogy a szomszédos jogi védelem körében törvényi tilalom hiányában a vagyoni jogok átruházhatók. A szerző személyhez fűződő jogai A törvény a személyhez fűződő jogokat a korábbi szabályozásra építve szabályozza, számos újdonság bevezetése mellett. A törvény alapján a szerzőt az alábbi személyhez fűződő jogok illetik meg: a mű nyilvánosságra hozatalának joga, beleértve a visszavonás jogát; a névjog, vagyis a név feltűntetéséhez való jog és az ehhez kapcsolódó jog a szerzőség elismerésére; a mű egységének, integritásának védelméhez fűződő jog. A törvény, különös része”, azon belül a szomszédos jogi jogosultakra vonatkozó része is tartalmaz szabályokat a személyhez fűződő jogokról, illetve azok gyakorlásáról. A nyilvánosságra hozatalhoz való jog valójában a szerző arra való felhatalmazását jelenti, hogy eldöntse: művét a nyilvánosság elé tárja vagy titokban, tartja.

A nyilvánosságra hozatal tehát lehetőséget jelent arra, hogy meg nem határozott személyek, elvileg bárki, a művet megismerje, meg akkor is, ha a tényleges megismerésre nem kerül sor A BH 1980. 332 számú döntésében a bíróság nyilvánosságra hozatalnak ismerte el a felperes által elküldött cikket, mivel az, elhagyva a felperes rendelkezési körét, más meg nem határozott személyeknek hozzáférhetővé vált”. Ezért alperes nem követett el szerzői jogsértést akkor, amikor idézett a cikkből. A mű nyilvánosságra hozatala előtt annak lényeges tartalmáról is csak a szerző hozzájárulásával szabad a nyilvánosságot tájékoztatni. A törvény vélelmet, állit fel arra, hogy felhasználási szerződés alapján a szerző hozzájárul a nyilvánosságnak a mű tartalmáról történő –a felhasználás céljához igazodó- tájékoztatásához. Ezen vélelem megdönthető Munkaviszonyban, vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mű

esetében törvény erejénél fogva kell megadottnak tekinteni a szerző hozzájárulását: ha a mű elkészítése a szerzőnek munkaviszonyból fakadó kötelessége. A munkáltató részére a mű átadása nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül. Végül megdönthető vélelem szól amellett, hogy a szerző halála után fellelt művet a szerző nyilvánosságra, hozatalra szánta. Az ellenkező bizonyításának számos módja lehetséges, a törvény által kiemelt eset az, ha a szerző élete során vagy később jogutódja a mű nyilvánosságra hozatalát megtiltó, kizáró nyilatkozatot tett. A nyilvánosságra hozatalhoz hasonlóan a szerző jogosult művét egyoldalúan visszavonni. Mivel a visszavonás mások, nevezetesen a felhasználó jogos érdekeit sértheti, e jog gyakorlását a jogszabály alaki feltételektől teszi függővé: a visszavonás csak alapos okból történhet, amit írásban kell rögzíteni. A visszavonás

következményeként a szerzőt kártalanítási kötelezettség terheli, azaz köteles az engedély visszavonásából, illetve a további felhasználás megtiltásából eredő kárt megtéríteni a felhasználó részére. A visszavonási jog gyakorlása nem korlátozhatja a szerzőtől különböző vagyoni jogi jogosultat e jogok élvezetében és gyakorlásában: a nyilvánosságra hozatalhoz adott engedély visszavonása, illetve a további felhasználás megtiltása ezért nem érintheti a munkáltató jogát a mű felhasználására, továbbá nem akadályozhatja a vagyoni jogok álruházása esetén a jogszerzőt az átruházott vagyoni jogokon alapuló felhasználásban. A szerző alapvető személyiségi jellegű jogosultsága a tág értelemben vett névjog. Újdonság, hogy a törvény e jog érvényesítésével szemben gyakorlatias követelményt támaszt, főként a korszerű felhasználási módozatok viszonyaira tekintettel: a szerző a neve feltüntetéséhez

való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja. A korábbi szabályozás a mű bármilyen megváltoztatását a szerző személyéhez fűződő jogának megsértéseként írta le. Ez a mű integritásának túlzott, védelmével járt, ami ráadásul még mások alkotó-, előadóművészi szabadságának aránytalan korlátozásaként is hatott. A mű integritásának ily módon megvalósuló szigorú védelme akadályt képezne a szerzői vagyoni jogok gyakorlásában és forgalmában is. Ezért az új törvény visszatér a BUE (Berni Uniós Egyezmény) több évtizeden keresztül bevált és a technikai fejlődéséhez is rugalmasan alkalmazkodó szabályához. Ennek megfe1e1ően csak a mű eltorzítását, illetve megcsonkítását, valamint más olyan megvá1toztatását vagy megcsorbítását minősíti jogsértésnek, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes. A személyhez fűződő jogok gyakorlására vonatkozó

legfontosabb új szabály, e jogok időbeli korlátlanságának elvével való szakítás. A személyhez fűződő jogok, csak úgy, mint a vagyoni jogok csak a védelmi időn belül gyakorolhatók. Az időbeli korlát alól egyetlen kivétel van, a név feltüntetéséhez való jog gyakorlása, amely a védelmi idő lejárta után is fennmarad, gyakorlására a Ptk. 85 § (3) bekezdésben megjelölt személyek, illetve az érintett közös jogkezelő szervezetek jogosultak. A szerző halála után a személyhez fűződő jogok/kegyeleti jogok gyakorlása tekintetében az új törvény nem hozott változást. A szerző vagyoni jogai A szerzőt művével kapcsolatban megillető oltalom abszolút szerkezete az alapja a szerző vagyoni érdekei kielégítésének is. A korábbi szabályozás generál-klauzula formájában rögzítette, hogy elvileg bármely felhasználási mód a szerző hozzájárulását igényli és azokat a kivételeket, szabályozta taxatív jelleggel, amelyek a

szerzői hozzájárulás nélküli felhasználási lehetőségekre vonatkoznak. Az új törvény életbe lépéséig a korábbi szabályozás e vagyoni jogokat részben az anyagi formában történő műfelhasználásokra, részben a nem anyagi módon megvalósuló hasznosítás eseteire állapította meg. E szabályozási technika egyrészt viszonylagos biztonsággal körülhatárolhatóvá tette a szerzői vagyoni jogokat, másrészt a generálklauzula révén kellően rugalmas maradt ahhoz, hogy a joggyakorlat követhesse a technikai fejlődést. illetve a gazdasági, társadalmi változásokat. A viszonylag jól működő és bevált szabályozási technika megőrzése mellett azonban mind nemzetközi és jogharmonizációs szempontból, mind pedig az új technológiai fejleményekkel való lépéstartás érdekében szükség volt változtatásokra. Összhangban a szerzői jogi jogszabályok átfogó felülvizsgálatáról szóló már hivatkozott kormányhatározatra, a

jogalkotói szándék a szabályozás indokolatlan széttagoltsága, az alapvető jogok és kötelezettségek minisztériumi rendeleti szinten történő szabályozása megszüntetésére irányult. A jogalkotó a vagyoni jogokra vonatkozó rendelkezéseket az új törvény egy szerkezeti egységén belül, a III. fejezetbe sűrítette össze Nem kizárt azonban, hogy esetenként a műtípusok sajátos szabályai is kitérjenek a vagyoni jogokra és azok korlátaira. A joghézagokat és a technikai-műszaki fejlődés során keletkező fehér foltokat elkerülendő, a szerző vagyoni jogainak megfogalmazásánál a német, a spanyol, a szlovén példákat követve a továbbiakban is szükség van generálklauzulára. Ugyanakkor az általános fogalom értelmezésére szükséges a példálózó felsorolás is. A korábbi szerzői jogi törvény végrehajtási rendelete a felhasználás fogalmában a ,,folyamat”-ra helyezte a hangsúlyt. Ennek értelmében a végső mű

felhasználás elérése általában csak közvetetten és lépcsőzetesen egymásra épülő szakaszokban történhetett (p1. zenemű rögzítése, hangfelvételen történő terjesztése, majd ezekről nyilvános előadása). A szerzőnek minden egyes felhasználási láncszemnél kizárólagos engedélyezési joga és díjazási igénye volt. A bírói gyakorlat alapján megállapítható, hogy a folyamat egy-egy szakaszának sem kell feltétlenül végbemennie a szerzői jogi hatás kiváltásához: elegendő a közvetítés folyamatának első mozzanatait megtenni, előkészületeket tenni (többszörözés előkészülete -LB Pf. 111 20.134/1975) A miniszteri indokolás szerint a korábbi általános felhasználási jog vitatható eleme volt a nyilvánosságra történő utalás. Az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején meg általánosnak tekinthető volt az, hogy a mű élvezetét terjesztett műpéldányokkal és nyilvános előadásokkal tették lehetővé; érthető,

hogy a korábbi szabályozás is azzal szemben adott vagyoni jogokat a szerzőnek, aki a művet a nyilvánossághoz közvetítette. Az előadható, lejátszható, másolható műveknél (például a hangfelvételen rögzített zeneműveknél) a magánszférán belül is megvalósulhat szerzői jogi felhasználás, sőt napjainkra ez a fajta felhasználás vált elsődlegessé. Mivel növekszik a személyes -közvetítő nélküli- műélvezet jelentősége, ezért lényeges, hogy a felhasználás fő fogalmának a ,,magáncélú” tömeges műhasználatra is ki kell terjednie. Az új törvény vagyoni jogokról szóló általános szabályai jelzik, hogy a felhasználás két alaptípusa egyfelől az anyagi formában, másfelől a nem anyagi formában történő felhasználás. Elvi megkülönböztetésük a fogalmi tisztaság és a dogmatikai rend érdekében történik. A törvényben felsorolt felhasználási módok is tipizálhatók az említett felosztás mentén. Az anyagi

formában történő felhasználás jellegzetes típusa a többszörözés és a kiállítás. A nem anyagi formában megvalósuló felhasználás módozatai pedig a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés és a továbbközvetítés, valamint az átdolgozás. A szerzőt megilleti a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak kereskedelmi hasznosításának, és az ilyen hasznosítás engedélyezésének kizárólagos joga (merchandising jogok). A korábbi szabályozáshoz kapcsolódó bírói gyakorlat is egyértelműen ezt az értelmezést követte; a Legfelsőbb Bíróság ”Vuk”-ügyben hozott döntésében a filmben felhasznált műveknek ide értve a film alapjául szolgáló irodalmi mű központi figuráját is a filmmel kapcsolatos propaganda céljára, sőt azon túlmenő önálló kereskedelmi forgalmazására történő másodlagos felhasználását külön engedélykötelesnek minősítette (Bírósági Határozat (BH) 1986. 363 számú döntés). Az

új törvény általános érvénnyel, elvi éllel rögzíti a szerző arányos díjazás iránti igényét. A felhasználási engedély fejében járó díjazásnak a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia. A felhasználáshoz kapcsolódó bevétel fogalma szélesebb, mint a felhasználásból származó bevétel, kiterjed p1. a felhasználáshoz kapott szponzori vagy egyéb támogatásra is A díjazásnak a bevétellel való arányba állítása azt is kifejezi, hogy a felhasználás vesztesége nem emésztheti fel a szerző díjazás iránti igényét. Az új törvény szerint a szerző vagyoni jogai különösen: a) A többszörözésnek és engedélyezésének kizárólagos joga Többszörözésnek minősül a művek bármely, közvetve vagy közvetlenül megvalósuló érzékelhetővé tétele, így a mű rögzítése és akár egyetlen másolat készítése is, történjék az bármilyen célból is. A miniszteri indokolás szerint olyan módon kellett

megváltoztatni a korábbi, a dologi műpéldányok szállítására irányuló fogalmat, hogy az terjedjen ki minden olyan rögzítésre, amely a művet közvetve, vagy közvetlenül érzékelhetővé teszi. Az építészeti alkotás körében többszörözésnek kell minősülnie az alkotás kivitelezésének és után építésének. A többszörözés fogalmának magában kell foglalnia a művek hang- és képfelvételen való rögzítését is. Figyelemmel a számítógépi programok, az adattárak és a számítógépes hálózatokban történő műterjesztés növekvő jelentőségére, az új szabályozás egyértelművé kívánja tenni, hogy a mű többszörözésének számít az időleges elektronikus tárolás és a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása is. A tömeges magáncélú másolásból eredő vagyoni jogokat nevezetesen díjigényt a korábbi szabályozás csak a rádió- és televízió műsorban sugárzott,

saját vezetéken átvitt művek, valamint a kép- és hanghordozón forgalomba hozott művek magánmásolása esetére állapított meg. Az új törvény kibővítette a tárgyi hatályt, és a díjigényt kiterjesztette a nyomtatott formában megjelenő művek, így különösen az irodalom alkotásai tekintetében leginkább fénymásolás útján megvalósuló nagyszámú többszörözésére is. Ezen felhasználás addig tekinthető szabadnak, amíg nem ütközik a mű szokásos értékesítésébe, és indokolatlanul nem sérti a szerző jogos érdekeit. A tömeges másolás azonban meghaladja ezen kereteket. A reprográfiai jogdíj” a szerzőket a tömeges magáncélú másolás ellenében megillető méltányos díjazás, amely kizárólag a közös jogkezelés keretében érvényesíthető. A díjat a fénymásoló készülékek gyártójának vagy importált készülékek esetében a vám fizetésére kötelezett személynek kell megfizetnie. A készülék után

fizetendő jogdíjon felül a reprográfiára szolgáló készüléket ellenérték fejében üzemeltető is köteles díjat fizetni. A készülékek esetében, a becslések szerint a jogdíj mértéke a készülék árának 5 százaléka alatt marad. A befolyó jogdíjat a jogosultak (könyv-, folyóirat- és zeneműkiadók, valamint a szerzők) között kell felosztani. A jogérvényesítés hatékonysága érdekében a díjfizetési kötelezettséghez adatszolgáltatási kötelezettség is párosul. A beszedett jogdíjak jogosultak közötti felosztását folyamatos statisztikai adatgyűjtés és elemzés segíti elő. Ennek alapját a fent említett adatszolgáltatás képezi A felosztásnál ugyanis figyelembe veszik az adott műfaj, műcsoport piaci részesedését (p1. eladott szépirodalmi művek, albumok száma), de nem nélkülözhetők a felhasználóktól kapott tényleges másolási darabszámadatok sem, természetesen szintén műfaji csoportosításban. Az új törvény

alapkoncepciója, hogy a szerzőnek kizárólagos joga van a mű bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. Ez a szerzői jog lényege: a szerző számára engedett kizárólagos felhasználási jog. Ezen kizárólagos felhasználási jog természetesen nem korlátlan, nem kivétel nélküli. Általános és nemzetközi egyezményekben (pl BUE) megerősített követelmény azonban, hogy a szerző kizárólagos felhasználását a nemzeti törvényhozás csak kivételesen korlátozza és csak annyiban amennyiben az nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit. Az Európai Parlament és a Tanács az információs társadalom szerzői és szomszédos jogi összefüggéseivel foglalkozó módosított irányelvtervezetének vonatkozó rendelkezései kifejezetten megkövetelik a reprográfiai jogdíj bevezetését. A nemzetközi egyezményekből, valamint a jogharmonizációs

kötelezettségekből eredő követelményeken túl méltányossági, gazdasági, kulturális és tudománypolitikai szempontok is szólnak a reprográfiai jogdíj bevezetése mellett. A felmérések kimutatásai szerint a jogosu1atlan fénymásolás következtében az ellehetetlenülés határára sodródott a zeneműkiadás, a folyóiratkiadás és a tudományos, szakmai művekre szakosodott könyvkiadás is. A törvény a reprográfiai jogdíj vonatkozásában az alábbi kompromisszumos megoldást tartalmazza: 1. A törvény magáncélú másolást érintő rendelkezéseit, valamint a reprográfiára szolgáló készülékkel kapcsolatos előírásait 2000. szeptember 1 napjától kell alkalmazni 2. Véleményt kell kérni a reprográfiai jogdíj megfizetésére kötelezettektől és érdekképviseleti szervezeteiktől a díjszabás miniszteri jóváhagyását illetően. 3. Az egyetemek, könyvtárak és más hasonló intézmények csak akkor nem fizetnek a készülék

gyártója (importőre) által már lerótt díjon felül további jogdíjat, ha a reprográfiára szolgáló készülékeiket nem ellenérték fejében üzemeltetik. b) A terjesztés és engedélyezés kizárólagos joga A jogszabály a szerző javára minden műtípusra vonatkozó kizárólagos jogot állapít meg a műnek és többszörözött példányainak a terjesztésére. - Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának és másolatainak (többszörözött példányainak) a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele. - A terjesztési jog az egyes előkészületi cselekményekre (például a közönség számára való felkínálásra) is vonatkozik. - A terjesztési jog része a bérbeadáshoz és haszonkölcsönbe adáshoz való jog. A terjesztési jog hatályának értelmezése világszerte alapvetően eltérő. E jogot pl a példányok tulajdonjogának a szerző engedélye alapján történt átruházása után szinte mindenütt megszűntnek,

kimerültnek tekintik. Ezen, jogkimerülést viszont egyes országokban kizárólag a védelem helyének országába, illetőleg adott gazdasági régióban (például az Európai Közösség területén) történő átruházás esetén tekintik csak megtörténtnek (,,nemzeti jogkimerülés”), máshol a bárhol külföldön történő átruházás esetén is (,,nemzetközi jogkimerülés”). A jogharmonizációs szempontok mindenek előtt az Európai Bíróság joggyakorlata indokolják, hogy az új törvény a terjesztés jogával összefüggésben rendelkezik a “jogkimerülésről” is: ha a műpéldányt a szerző vagy az Ő kifejezett hozzájárulásával más személy adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával belföldön forgalomba hozta, a terjesztés joga a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével a továbbiakban nem gyakorolható. c) A nyilvános előadás joga A nyilvános előadás a művek

élvezetének talán legismertebb és legelterjedtebb módja, a nem anyagi formában történő felhasználás egyik jellegzetes esete. A korábbi szabályozás a nyilvános előadást az irodalmi művek, színpadi művek, zeneművek és a filmek speciális szabályainál nevesítette konkrétan, tehát e művek szerzőit megillető jogként rendelkezett a részletes szabályokról. Ezen szabályozás alapján nyilvános előadás alatt a mű közönség előtti élő közreműködőkkel vagy filmszalag vetítése útján történő reprodukálását értették. A korábbi torvényhez kapcsolódó bírói gyakorlat igyekezett tágabb értelmezést adni a ,,nyilvánosság” fogalmának. Így, többek között zeneszolgáltatás esetén kizárólag azt kívánta meg feltételül, hogy az haladja meg a családiasság, háziasság körét, azaz a magánhasználatot (zenének vendéglátóhely közönségéhez videó készülék útján, bolt közönségéhez tévékészülék útján

közvetítése [BH 1992. 98 számú eset], a közönség számára nyitva álló térben rádiókészülék, televízió készülék, magnetofon, videó készülék megszólaltatása. Az is a nyilvánosság elérését jelenti, ha annak szereplői nem egy helyen tartózkodnak. A jogalkotás számára is feladatot jelentett a ,,nyilvánosság” fogalmának tisztázása. összhangban az említett bírói gyakorlattal, valamint az 1993-ban kihirdetett magyaramerikai kétoldalú megállapodás vonatkozó rendelkezéseivel, az előadás akkor számít nyilvánosnak, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen, vagy bármely más helyen történik, ahol a családon és annak társasági, ismeretségi körén kívüli személyek gyűlnek vagy gyűlhetnek össze. Az új törvény e fogalom értelmét még egyértelműbbé teszi az előadások fajtáinak nevesítésével. Nemcsak a hagyományos élő előadás tekinthető előadásnak, hanem az is, amikor a művet valamilyen

műszaki eszközzel teszik érzékelhetővé, mint p1. a filmalkotás vetítése, a közönséghez közvetített vagy műpéldányon terjesztett mű hangszóróval való megszólaltatása, illetve képernyőn való megje1enítése. A képernyőn történő megjelenítésre utalás (display) a modernizálást célozza: a megjelenítés megvalósulhat számítógép képernyőjén éppúgy, mint a bárhol megtalálható televízió készülék képernyőjén. d) A mű nyilvánossághoz való közvetítésének joga A WIPO Szerzői Jogi Szerződése a nyilvánossághoz való közvetítés jogát általánosan, a sugárzásra is kiterjedően határozza meg. Eszerint az irodalmi és művészeti művek szerzőit kizárólagos jog illeti meg arra, hogy műveiknek a nyilvánosság számára történő közlését engedélyezzék. E jog fennáll attól függetlenül, hogy a közlés vezetékkel vagy annak alkalmazása nélkül valósul-e meg. A szerződés e rendelkezése tehát egyfelől

felöleli a műnek a he1yszinen jelen nem lévők részére bármilyen módon történő közlését, hozzáférhetővé tételét, másfelől valamennyi műfajra kiterjed. A mű nyilvánossághoz való közvetítése jogának hazai szabályozása a hivatkozott WIPO Szerződés konstrukcióján alapul, vagyis a nyilvánossághoz való közvetítés alapesete a sugárzás. Pontos definícióját az új törvény az alábbiakban állapítja meg: a sugárzás a mű érzékelhetővé tétele távollevők számára hangoknak, képeknek és hangoknak, vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével. A sugárzásra vonatkozó rendelkezések az 1994. évi törvénymódosítással bevezetett szabályokon alapulnak, összhangban állva a 93/83/EGK tanácsi, (un. ,,műholdas”- irányelvvel Az irányelv 1 cikke az emissziós elméletnek megfelelően állapítja meg a több országot is érintő műholdas sugárzásra alkalmazandó

jogot, vagyis a szerzői jogi értelemben vett felhasználási cselekményt ahhoz az államhoz köti, amelynek rádió- vagy televízió szervezete a felelősség vállalása mellett és ellenőrzése alatt műsorhordozó jeleket juttat el a műholdhoz, majd onnan a Földre megszakítatlan közvetítési láncolatot alkotva, azza1 a céllal, hogy a jeleket a nyilvánosság vehesse. A sugárzás szabályozásában újdonság a kódolt adásokkal kapcsolatos a gyakorlatban eddig vitatott kérdések rendezése: sugárzásnak tekintendő az a művelet is, ha a műholdról kódoltan érkező, a vezetékes hálózatba bevitt műsor dekódoló eszköze nem kapható a kereskedelemben, vagyis azt nem szerezheti be bárki, vagy ha műholdról kódolás nélkül érkező műsort a vezetékes hálózat ,,fejállomásán” kódolják. E két esetre is a sugárzás, illetve a saját műsor vezetékes terjesztésének szabályait kell alkalmazni. Szintén változást jelent, hogy az új törvény

nemcsak az ismételt sugárzást lehetővé tevő, hanem már az első sugárzásra szolgáló rögzítést is engedélykötelessé teszi. A technikai fejlődés következtében felmerült új szerzői jogi problémák rendezése szempontjából az új törvény egyik leglényegesebb rendelkezése a számítógépes hálózatokon megvalósuló interaktív, ,,lehívásos” (on-demand) felhasználás nyilvánossághoz közvetítés körében történő szabályozása. A törvény értelmében a szerzőnek az is kizárólagos joga, hogy művét másként, mint sugárzással vagy vezetékes továbbközvetítéssel a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy másnak erre engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az estre, amikor a művet vezeték útján, vagy bármely más eszközzel vagy módon ügy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Ehhez kapcsolódóan a

közösjogkezelő ARTISJUS Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület az évenkénti jogdíjközleményeiben az internetes műfelhasználásra tarifákat határoz meg: Ha egy magyarországi műsorszolgáltatótól közvetlenül, vagy annak engedélyével a műsor a számítógépes rendszerbe kerül, a felhasználásért a műsorszolgáltató, másodlagosan pedig az a szolgáltató felel, aki a műsor számítógépes hálózatra juttatásában közreműködik. Amikor jogvédett művekből (műrészletekből) összeállított program kerül fel az Internetre Magyarország területén, és ezt a programot a különböző helyeken lévő ,,közönség” tagjai tetszőlegesen lehívhatják, a teljes mű rögzítéséért művenként 1000 Ft-ot (1999-ben), műrészlet rögzítéséért részletenként 600 Ft-ot fizet az a személy (szervezet), aki a műveket a számítógépes hálózatba betáplálja. A fenti tarifa mellett, az egyedi műkiválasztás és - érzékelés (lehívás) céljára

történő hozzáférhetővé tételért a tartalomszolgáltatóhoz (content-provider) a közönség tagjaitól közvetlenül vagy közvetve a művek hozzáférhetővé tételével összefüggésben befolyt bevételek öt százalékát is be kell fizetni. Tekintettel arra, hogy a sugárzott művek továbbközvetítéssel történő másodlagos felhasználása is jelentős piacot jelent, hiszen ezáltal újabb közönség kap lehetőséget a műélvezetre, indokolt e téren is a szerzői jog engedélyezése, illetve a felhasználásra tekintettel fennálló díjigény. A továbbközvetítés egyidejű, változatlan lehet, amely ha az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával történik, az új törvény vonatkozó rendelkezése alá tartozó tevékenységnek minősül és a feltételek megléte esetén kötelezően közösjogkezelés alá tartozik. Fontos rendelkezése az új törvénynek, hogy megszünteti a médiatörvény (1996. Évi l törvény) és a korábbi szerzői

jogi szabályozás közötti ellentmondást. Az üzemben tartók 1996 július 1-jétől alapszolgáltatásként kötelesek elosztani a közszolgálati műsorszolgáltatók valamennyi műsorát, amennyiben ezek vételkörzete kiterjed az adott fejállomásra. Korábban az ilyen felhasználás is jogdíjmentes volt, és ez jelentős sérelmet okozott a jogosultaknak. A médiatörvény 117. §-ában meghatározott továbbközvetítési kötelezettség, az Un ,,must carry” szerzői jogdíj vonatkozását is rendezi az új törvény. Ezá1tal a jövőben a szerzői jogdíjak kifizetését nem befolyásolhatja a közszolgálati műsorszolgáltatók műsorának díjmentes továbbközvetítése. Ezt a jogdíjösszeget nem lehet áthárítani az előfizetőkre, az üzemben tartók helyett a jogdíjakat a későbbiekben a Műsorszolgálati Alapból kell megfizetni. e) Az átdolgozás joga Átdolgozásnak az a származékos mű minősül, amely önmagában is megalapozza a szerzői jogi

védelemre való jogosultságot, azaz egyéni-eredeti jellegű. A származékos mű egyaránt tartozhat ugyanabba a műfajba (pl. egy film újra megfilmesített/remake változata), vagy az eredetihez képest más műfajba (p1. regény, novella filmadaptációja) A korábbi jogtól eltérően az új törvény nemcsak magát az átdolgozást védi, hanem vagyoni jogot biztosít a szerzőnek műve átdolgozására is, kifejezetten engedélyhez kötve azt. Az átdolgozás körében a korábbi szabályozáshoz kapcsolódóan széles körű bírói gyakorlat alakult ki pl. a színpadi, iparművészeti, könyvillusztráció-táblakép, tudományos műveket illetően. f) A kiállítás joga A SzJT ,,Különös Részé”-ben található kiállítás joga elsődlegesen a képzőművészeti, fotóművészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotásokra jellemző felhasználási mód, elsősorban a dologi műpéldányoknak pl. közgyűjteményekben történő bemutatására A

kiállításhoz a szerző beleegyezése szükséges, akár a tulajdonában van még a mű, akár elidegenítette azt. A kiállítás fejében nem illeti meg a szerzőt díjazás, mivel az alkotóművész számára a kiállításon való részvétel biztosítja az elismerést, illetve a művészi rangot (Fővárosi Bíróság 25. P 24035/1971) Ez azonban fő szabályként most már csak a közgyűjtemények esetére igaz, egyebekben a szerző és a felhasználó (kiállító) megállapodásának kérdése. E jogát a szerző átruházhatja a művei közös jogkezelését végző szervezetre. A szerzői jog korlátai A szerzői alanyi jog a jogviszony abszolút szerkezete folytán kizárólagos jog, ez azonban nem jelent korlátlan jogot. A szerzői jog csak a jogszabályban rögzített, a közérdeket és jogos magán érdeket szolgáló korlátok között gyakorolható. A szerzői jog korlátai között tartják számon a - szabad felhasználást, a kizárólagos jog díjigényre

szorítását, a törvényi engedélyt, valamint -a fogalom széles értelmezésévela jogkimerülést, a közös jogkezelést is, és az idő korlátot. Az új törvény IV. fejezete alapvetően a szabad felhasználás eseteit szabályozza A szerzői mű szabad felhasználásán olyan felhasználási módokat kell érteni, amelyeknél nincs szükség a szerző hozzájárulására és a szerzőt díjazás sem illeti meg. A szabad felhasználás általános jellemzője, hogy ezeknél az eseteknél az üzletszerűségnek, a felhasználásból eredő haszonnak, nyereségnek nem lehet szerepe. Ugyancsak általánosan érvényesülő elv, hogy a szabad felhasználás esetei csak a vagyoni természetű jogosultságokra vonatkoznak; az ilyen felhasználás sem sértheti azonban a szerző személyhez fűződő jogait. Így valamennyi szabad felhasználási mód csak a már nyilvánosságra hozott művek esetén gyakorolható, nem sértheti tehát a szerzőnek a titokban tartáshoz fűződő

jogát. Tiszteletben kell tartania továbbá a felhasználónak a szerzői minőséghez, névhez és a mű integritásához fűződő jogokat is. Korábbi szerzői jogunkról azt az általános véleményt alakították ki, hogy az a vagyoni jogok korlátait illetően megfelel a nemzetközi követelményeknek, különösen a BUE és a TRIPS egyezmény előírásainak. Így nem volt indokolt, hogy a jogalkotás során a szabad felhasználás eseteinek köre szélesedjen. Az új törvény számottevően nem változtatott a szabad felhasználás esetein, ezért a jelen ismertetés ezekre külön nem terjed ki. Felhasználási szerződések A szerzői vagyoni jogok elidegeníthetetlenségének fő szabályként történő fenntartása szükségessé tette a felhasználási szerződések nagyfokú liberalizálását. Tekintettel továbbá arra, hogy a korszerű szerzői jogi szabályozás felhasználásra orientált jellegű, szükségessé vált a felhasználási szerződésekre vonatkozó

korábbi szabályozás piacgazdasági viszonyokhoz és igényekhez történő igazítása. Az új törvény hatályon kívül helyezte az egyes műtípusokra korábban alkalmazott miniszteri szintű rendeleteket, és többé-kevésbé műfajtól független, általános és alapvetően diszpozítiv szabályozási keretet teremtett a szerző és felhasználó viszonyára. A filmre, a szoftverre, valamint a kiadói szerződésre vonatkozó specifikus szabályok ugyancsak az új törvénybe illeszkednek. A felhasználási szerződés alanyai egyrészről a szerző, a szerzői vagy szomszédos jogi jogosult, másfelől a felhasználó. A felhasználási szerződés alakiságait illetően az új törvény az írásbeli formát fő szabályként érvényességi feltételként írja elő. Ezt a követelményt csak jogszabály oldhatja fel Az írásbeli forma, mint alaki követelmény megsértése a szerződés érvénytelenségét eredményezi. A korábbi bírói gyakorlat azonban nem

kezelte mereven az írásbeliség követelményét. A konkrét felhasználási szerződés függvényében, ha az eredeti állapot nem állítható helyre, a szerződést a bíróság a határozathozatalig hatályossá nyilvánítja. Ilyenkor a szolgáltatás és ellenszolgáltatás tekintetében a felek között elszámolásra kerül sor. Eltér ettől az esettől az a tényállás, ha a felek között nem volt akarat-megegyezés a felhasználásról, és így nem létezett közöttük szerződés. Ekkor a bíróság, ha volt felhasználás, a jogsértés jogkövetkezményét alkalmazta, esetleg a jogalap nélküli gazdagodás vagy a biztatási kár - utaló magatartás - szabályait. Az új törvény kizáró1ag a napilapokban, folyóiratokban történő közzététel céljára kötött szerződésnél, valamint a szoftver kereskedelmi forgalomban történő megszerzése esetén nem teszi kötelezővé az írásbeliséget. A felhasználási szerződések tartalmát fő szabályként

a felek szabadon állapítják meg. Ha a törvény vagy más jogszabály az eltérést nem tiltja, a felek a törvény bármely szabályától eltérhetnek, ha ehhez mindegyik fél hozzájárul. Az új törvényben nincsenek kötelező szerződési kellékek. A Ptk 205 § (2) bekezdése tartalmazza az általánosan kötelező szerződési kellékeket, ezek közé tartozik a mű azonosítása, a felhasználási mód megjelölése, valamint a felhasználási engedély ellenértéke. A felhasználási szerződések tartalmát érintő legfontosabb általános előírásokban bekövetkezett változások a következők: - Az egyoldalú kógencia érvényesülése. A szerzők érdekeit, általában ,,gyengébb” pozíciójukat figyelembe véve a korábbi szabályozás tiltotta a szerzők érdekeinek védelmét szolgáló törvényi előírásoktól a szerző hátrányára történő eltérést. Az új törvényben megfogalmazott, a szerzők érdekének védelmét szolgáló garanciális

szabály a felhasználási szerződés nem egyértelmű részeinek kötelezően a szerző számára kedvezőbb módon történő értelmezése. Ez természetesen csak abban az esetben alkalmazható, ha a szerződés tartalma nem állapítható meg. - A felhasználás nem kizárólagosságának vélelme. Amíg a korábbi szabályozáshoz kapcsolódó műfaj specifikus rendeletek többsége biztosította a felhasználó kizárólagos jogát, addig az új törvény e körben ezt a felhasználási szerződés kifejezetten ilyen tarta1mú kikötése esetében ismeri el. Amennyiben sem jogszabályi rendelkezés, sem a felhasználási szerződés nem utal a felhasználó kizárólagos jogára, a szerző egyszerre több felhasználóval is köthet felhasználási szerződést. Az új törvény megfelelő garanciák mellett lehetővé teszi, hogy a szerző jövőben megalkotandó művére vagy műveire is felhasználási engedélyt adjon. A garanciák közé tartozik annak kizárása, hogy a

szerző valamennyi jövőben létrejövő művére felhasználási engedélyt adjon, továbbá annak előírása, hogy a szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módokra vonatkozóan nem lehet érvényesen felhasználási engedélyt adni. E rendelkezést azonban megszorítóan kell értelmezni, hogy ne adjon teret olyan jogosulti igényeknek, amelyek kevéssé férnek össze a rendeltetésszerű joggyakorlással. - Az új törvény meghatározza a kizárólagos és nem kizárólagos engedély jelentését is. Rendelkezik arról is, hogy a kizárólagos felhasználási engedélyt adó szerződés megkötése előtt adott nem kizárólagos felhasználási engedély fennmarad, kivéve, ha a szerző és a felhasználásra nem kizárólagos jogot szerző felhasználó közötti szerződés kifejezetten eltérően rendelkezik. - A felhasználási szerződések időtartamát az új törvény nem korlátozza. A szabályozás abból indul ki, hogy felhasználási szerződés

köthető határozott és határozatlan időtartamra. - A szerződés megszüntetésének egyik alapvető esete az, amikor a felhasználási engedélyjogosultja nem kezdi meg a mű felhasználását a szerződésben meghatározott időn belül. Erre az esetre az új törvény felmondási jogot ad a szerzőnek, de csak akkor, ha a felhasználási engedély kizárólagos. Ugyancsak megilleti felmondási jog a szerzőt akkor, ha a felhasználó a kizárólagos felhasználási engedéllyel megadott jogokat a szerződés céljának megvalósítására nyilvánvalóan alkalmatlan módon vagy rendeltetésellenesen gyakorolja. Mivel a felhasználási szerződések szabályozása alapvetően diszpozítiv, a szerző az említett esetekre felmondási jogot köthet ki nem kizárólagos fel-használási jogot adó szerződésben is, illetve kizárólagos felhasználási engedélyt biztosító szerződésekben is lehet a felhasználás elmulasztásához, vagy a nem megfelelő felhasználói

joggyakorláshoz más jogkövetkezményt fűzni. - Lényeges új szabály a ,,bestseller”-klauzula, amely lehetővé teszi a bíróság által történő szerződésmódosítást, ha a felhasználás során a mű iránti kereslet jelentős növekedése folytán a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség feltűnően nagy lenne. Az üres hanghordozók után fizetett jogdíjak jogalapjáról 1. Történetileg Amikor 1886-ban a szerzői jog alapegyezményének számító Berni Uniós Egyezményt (BUE) elfogadták (ezen egyezménynek jelenleg több mint 150 ország a tagja), rögzítették, hogy a szerzőt megilleti a kizárólagos jog, hogy művéről bármely módon és formában többszörözés csak az ő engedélyével készüljön. Ezen alapvető jog alól kivételt jelent a szabad felhasználás, azon belül szintén nemzetközileg elfogadottan az ún. magáncélú másolás Ez azt jelenti, hogy a művekről mégis mindenfajta engedélykérés nélkül készíthető

magáncélra másolat, ha ez jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Ugyanakkor látni kell, hogy e két szabály együttes alkalmazása régen egészen mást jelentett, mint ma. A zeneművek többszörözése a nyomdai többszörözésen túl, amely mindig engedélyköteles tevékenység volt abban az időszakban legfeljebb a kotta kézírásos másolását jelentette. Megjelentek azonban az 1920-as évekkel kezdődően az elektromos hangfelvételi módszerek; fokozatosan vált egyre egyszerűbbé és olcsóbbá a hangfelvételek (később a képfelvételek) otthoni másolása. Mára már a kétkazettás magnókon túl a CD-írók elérhető árának köszönhetően mindennapos a hangfelvételek (illetve a rádiós- televíziós közvetítések), filmek, stb. otthoni többszörözése. Tehát míg a szabad felhasználást lehetővé tevő szabály változatlan maradt, a technikai környezet alapvetően megváltozott. 2. Elméletileg A Berni Uniós

Egyezmény 9. cikkének (2) bekezdésében kimondja: Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy különleges esetekben lehetővé tegyék a művek többszörözését, feltéve, hogy az ilyen többszörözés nem sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit. Ez az ún háromlépcsős teszt, ami azt jelenti, hogy egy szabad felhasználás is csak annyiban mentes az egyedi engedélykérés alól, amennyiben i) különleges esetre vonatkozik (a törvény által taxatíve meghatározott esetekben) ii) nem veszélyezteti a mű rendes értékesítését és iii) indokolatlanul nem sérti a szerző jogos érdekeit. A technikai fejlődés során egyértelművé vált, hogy a magáncélú másolatok készítése világszerte olyan mértéket öltött, amely már sérti a szerzők és más jogosultak jogos érdekeit. Két lehetőség állt tehát a jogértelmezők előtt az elmélet fényében: A.)

mivel a szabad felhasználásra vonatkozó általános szabályok alapján az otthoni magáncélú másolás már nem minősíthető szabad felhasználásnak, minden egyes ilyen többszörözés egyedileg engedélyköteles; mindenki, aki e nélkül otthon másolatot készít, szerzői jogot sért; B.) egy meghatározott díjazást kötnek e magáncélú másolásokhoz, ezzel a problémának "kihúzzák a méregfogát" (mert a jogosultakat megfelelően kompenzálja a szabad felhasználásból eredő károkért), azaz a jogdíj megfizetésével mégis szabaddá teszik e felhasználást. Egyre több ország jogalkotása döntött úgy, hogy igazságosabb egy átalányjogdíjat bevezetni az üres hanghordozókra, mint minden egyes otthoni másolatkészítést jogsértéssé, és ezzel majdnem minden állampolgárt jogsértővé nyilvánítani. Magyarország az elsők között vezette be e jogdíj nemet az 1980-as évek legelején. Jelenleg gyakorlatilag az összes nyugati állam

alkalmazza ezt az intézményt. 3. Az érdekek tükrében A világ hangfelvétel-előállításának piaca 5 nagy hanglemezkiadó kezében van. Számukra volt talán a legnyilvánvalóbb sérelem a másolatkészítések említett elterjedése. A szerzők számára is problémát jelentett a nagy mennyiségű magáncélú másolat. (Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a magáncél nem csak személyes célt, hanem rokoni, baráti, ismerősi körnek történő szabad másolatkészítést jelent.) Természetesen nem minden magáncélú másolat váltja ki egy gyári példány megvásárlását, de az is evidens, hogy ezek a magáncélú másolatok anyagi sérelmet okoznak a jogosultaknak. 4. A gyakorlatban Természetesen a gyakorlatban felmérések előzték meg és folyamatosan ellenőrzik az üres hordozókra másolt jogvédett anyagok hozzávetőleges arányát. Azon hang- és képhordozókra, amelyek kizárólag olyan készülékekhez használhatóak, amelyeket

rendeltetésszerű felhasználás esetén nem használnak művek másolatának magáncélú készítésére, nem terjed ki a jogdíj (pl. stúdióberendezés, diktafon). A bevezetésre került jogdíj megfelelő arányban szétosztásra kerül zeneszerzők, írók, előadóművészek, hangfelvétel-előállítók, filmelőállítók, filmalkotók, képzőművészek között. A szerzői jogdíj nem adó. Sem célja, sem meghatározása, sem címzettje, sem rendeltetése alapján nem az. A díjfizetés az egyes ember szintjén - az adókhoz valamelyest hasonlóan - valóban nem egyenesen arányos a felhasználás (a magáncélú másolás) valódi mértékével, emiatt ezen a szinten tűnhet akár igazságtalannak is. Össztársadalmi méretekben gondolkodva azonban jelenleg nincs hatékonyabb módja a jogosultak és a felhasználók érdekei egyensúlyban tartásának. Az elviekben a magáncélú másolásokhoz kapcsolódó díjakat pedig csak úgy lehet a gyakorlatban is valóban

megtörténő másolásokhoz kötni, ha a jogdíj e szabad felhasználási cselekmények eszközéül szolgáló üres hordozók árába - Magyarországgal ellentétben sok országban a hangfelvétel másolásra alkalmas készülékek, hardverelemek árába is - átalányként épül bele. Az üres hang- és képhordozók esetében a felmérések tanúsága szerint kisebb arányú azon felhasználások száma, amely nem jogvédett anyagok másolását célozza. A jogdíjmérték meghatározásánál pedig figyelemmel kell lenni az egyes további tényezőkre (pl. a jogvédett anyagok felhasználási aránya, a hordozók ára) is. A szoftverről dr. Szili Dóra: A szoftver jogi szabályozása cikke alapján Ezt a csúcstechnikai alkotásfajtát Bobrovszky Jenő így jellemezte az "Iparjogvédelem és csúcstechnológia" című könyvében: "A számítógép megjelenése részben folytatása volt az információs-logikai technikához tartozó találmányok sorának,

amelyek külső hatásokat információvá alakítanak át (pl. iránytűk, hőmérők, órák, mérlegek, irodai számítógépek), részben azonban forradalmian új megoldást is jelentett, mint olyan műszaki berendezés, amely hosszú számítási műveletsorozatokat elektronikus eszközökkel, nagy sebességgel, automatikusan végez, és amely alkalmas minden olyan nem numerikus probléma megoldására is, amely algoritmizálható, vagyis a megoldás szabályokba foglalható." (Bobrovszky, 1990) A szoftveripar gyors fejlődése sok olyan kérdést vetett fel a jogászok számára, amelyekre még ma is keresik a megfelelő választ. Az általános tétel tehát most is igaz: a jog sietve próbálja utolérni a mindennapi élet új kihívásait, és azon igyekszik, hogy optimális és időtálló szabályozást alakítson ki ezekkel kapcsolatban. A legáltalánosabb kérdés az volt, hogy a szellemi alkotások jogának klasszikus oltalmi formái megfelelő védelmet tudnak-e

nyújtani a szoftvereknek. A számítógépi program jogi kategorizálása azért jelentett nehézséget, mert bizonyos tulajdonságai miatt a szabadalmi jog más jellemzői miatt a szerzői jog hatálya alá tartozónak lehet tekinteni. A számítógép mint gép, szabadalmazható találmány. A géphez tartozó hardverelemek szintén szabadalmazhatóak. A számítógéphez tartozó dokumentáció, a szoftver viszont önmagában nem felel meg a szabadalmazható találmány fogalmának. "A része a gépet vezérlő utasítássorozat, a program, amelynek magva az algoritmus, mint valamely feladat megoldási mintamenetére, racionális lépésrendjére, rendezésének szellemi módszerére vonatkozó matematikai-logikai idea." (Bobrovszky, 1990) "A számítógépi programok alatt általában olyan megállapítások és utasítások sorozatát értik, amelyeknek gépbeni közvetett (ez az ún. forráskód) vagy közvetlen (ez az emberi szemmel nem érzékelhető bináris,

tárgyi kód) felhasználása a számítógépben meghatározott eredményre vezet." (Lontai, 1998) A szoftver szabadalommal való védelmének alapja a műszaki tartalom, vagyis egy számítógépi program gondolatának a műszaki megvalósítása. A műszaki jelleg megléte teszi az adott megoldást szabadalmazhatóvá és választja el az egyéb olyan megoldásoktól, amelyek nem érve el ezt a színvonalat nem szabadalmazhatóak. A szerzői jog a szoftver külső formáját, a konkrét megvalósítást, az egyéni jelleget védi. A szoftvert a szerzői művek, szűkebben az irodalmi művek közé sorolták be. A számítógépi program az irodalom, a szakirodalom és a tudomány területéhez tartozó egyéni és az eredetiség jegyeit magán viselő alkotás. Az utóbbi évtizedben a szerzői jogi védelem lett nemzetközileg elfogadott és általános. Mivel a szerzői jog nem teremt iparjogvédelmi jogi típusú monopolhelyzetet, ezért a számítógépi programokban

megjelenő ötletek szabadok maradnak. A programozói technikák számára a különböző lehetőségek széles választéka áll rendelkezésre ahhoz, hogy az ötleteket megvalósítsák. A szoftver kategóriáján belül még további különbségeket tehetünk az eltérő színvonalú szellemi alkotások között. A rutintevékenységgel előállított és vagyoni értéket képviselő információkat tartalmazó szoftvereket, mivel itt hiányzik az eredeti jelleg, így a szerzői jog hatálya alá nem tartozhatnak, mint know-how-kat vagy mint szervezési újításokat lehet jogilag védeni. Az utóbbi néhány évben az Európai Szabadalmi Hivatal, a Japán Szabadalmi Hivatal és az Amerikai Szabadalmi Hivatal között létrejött nemzetközi együttműködés lett a hajtómotorja a globális jogharmonizációs munka megkezdésének. USA és Japán A szoftverek jogi védelmét a legtöbb országban a szerzői jog biztosítja. Ez főleg az Európai Unió tagországaira

érvényes és hasonló a helyzet a csatlakozni kívánó országokban is. USA és Japán is a szoftver, mint szerzői mű kategóriája mellett döntött. Viszont az utóbbi néhány évben az USAban és Japánban az ipar egyre inkább igényelte a szabadalmi rendszer által nyújtott erősebb oltalmi formát. A szerzői jog egyik gyenge pontja a szabadalmi joggal szemben, hogy nem védi az alapul szolgáló gondolatot. Mindkét országban új vizsgálati módszertani útmutató jelent meg a szabadalmi oltalomban részesíthető szoftverekről. Kevés korlátozás van jelenleg is a szabadalmazhatóság előtt, ha a szoftverrel kapcsolatos találmányok újak, feltalálói tevékenységen alapulnak (azaz nem nyilvánvalóak) és iparilag alkalmazhatóak. Az USA-ban körülbelül 11000 ilyen típusú találmányt szabadalmaztattak 1997-ben, háromszor annyit, mint az Európai Szabadalmi Hivatalban. (Hajdú, 1998 április) Az USA-ban és Japánban sokkal liberálisabb a joggyakorlat mint

Európában. Az Amerikai Egyesült Államokban a szoftver jogosultja szabadalmi és szerzői jogi oltalmat is szerezhet. 1980ban fogadták el a szoftverek szerzői jogi oltalmára vonatkozó törvényt Talán ez a legliberálisabb ország a szoftver szabadalmazhatóságát illetően. Az Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatal által 1996-ban kiadott módszertani útmutató kimondta: "Egy számítógéppel kapcsolatos (szoftveres) találmány a technológiai alkotások körébe tartozik. Egy számítógépes találmánynak a gyakorlatban való alkalmazása a szabadalmazhatóságból ki nem zárt tárgynak minősül." (Hajdu, 1998. február) Az útmutató szerint a szoftvert tartalmazó találmány leírható készülékként, eljárásként vagy termékként. Japánban 1985 óta létezik a szoftverekről szóló törvény, amely önálló (sui generis) oltalmat biztosít szerzői jogi aspektusokkal ötvözve. Ez a törvény nem engedi oltalmazni a programnyelveket és az

algoritmusokat. A nagy számítógépes cégek érdekeit szolgálva Japánban is szabadalmazhatóak a szoftvertartalmú találmányok. A Japán Szabadalmi Hivatal által 1975ben készített és 1982-ben kiegészített, a számítógépi programokkal összefüggő találmányok vizsgálatáról szóló iránymutatás liberális megítélésre ad lehetőséget. A legfejlettebb iparral rendelkező USA és Japán komoly versenytársai az Európai Uniónak a világpiacon. Nagy kihívást jelentenek fejlett technikájú termékeikkel Európa számára Többek között ezért is érdemes követni és alaposan elemezni példájukat a jogi szabályozás terén is. NEMZETKÖZI SZABÁLYOZÁS 1. Berni Uniós Egyezmény A szerzői jog Magna Chartájának tekintett Berni Uniós Egyezmény (BUE) 2. cikk (1) bekezdése példálódzó felsorolást tartalmaz a védendő művekről. A számítógépi program természetesen nem szerepel a felsorolásban, hiszen a jogszabály jóval a probléma

jelentkezése előtt keletkezett. A nemzeti jogszabályok majdnem minden államban a szoftvert mint "irodalmi művet" szabályozzák és ennek gyökerét a BUE ezen cikkében látják, ezzel kimondva azt, hogy a nemzetközi egyezmény rendelkezései a szoftverre is irányadóak. 2. Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) A szoftver gazdasági jelentőségének növekedése és elterjedtsége új feladat elé állította a WIPO-t: ennek az újonnan megjelent szellemi tulajdonnak a jogi védelmét is rendezni kellett. 1996 december 20-án két nemzetközi szerződés született: az Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződés és a Szerzői Jogi Szerződés (WIPO Copyright Treaty), amelyeket a szakirodalom "Internet-szerződéseknek" keresztelt el. E szerződések tisztázták azt, hogy a BUE az online tevékenységekre is kiterjed. A technológia fejlődésével létrejött változások figyelembevételével határozták meg a szerzők és más

jogosultak jogait. A WIPO Copyright Treaty 1. cikke kimondja, hogy a BUE 20 cikke alapján hozták létre ezt a megállapodást. A 4 cikk írja elő számítógépi programok szerzői jogi védelmét A BUE 2 cikke szerint irodalmi műnek tekintik a szerződő felek a számítógépi programot. A szerződéshez csatolt rövid indokolásban a BUE mellett a TRIPS Egyezménynek való megfelelést is hangsúlyozták a felek. A szerződések 30 tagállam ratifikációjával lépnek életbe Ehhez arra van szükség, hogy az egyes országok megtegyék a szükséges jogharmonizációs lépéseket hazai jogrendszerükben. 3. Európai Szabadalmi Egyezmény Az európai szabadalmak megadásáról szóló 1973. október 5-én kelt egyezményt (European Patent Convention, EPC) az Európai Gazdasági Közösség (EGK) keretében a tagállamok Münchenben írták alá. A Preambulum (≈előszó) kimondja, hogy a megállapodás a PUE 19 cikke és a találmányok nemzetközi oltalma megszerzését

megkönnyítő, 1970-ben Washingtonban aláírt regionális Szabadalmi Együttműködési Szerződés (Patent Cooperation Treaty, PCT) 45. cikke értelmében külön egyezményt képez. Az EPC 52. cikkelye rendelkezik a szabadalmazható találmányokról A cikkely (1) bekezdése értelmében európai szabadalmat olyan találmányok kaphatnak, amelyek újak, feltalálói tevékenységen alapulnak és iparilag alkalmazhatóak. Az egyezmény nem definiálja a találmány fogalmát, hanem a szabadalmazhatóság feltételeit határozza meg. A (2) bekezdés azokat a tárgyakat és tevékenységeket sorolja fel, amelyek különösen nem tekinthetők találmányoknak. A (2) bekezdés c) pontjában szerepelnek a számítógépi programok. Az 52. cikkely (1) bekezdése szerinti szabadalmazható találmány kritériumainak felállításából és a (2) bekezdésében található felsorolásból megállapítható, hogy a találmányoknak műszaki jellegűeknek kell lenniük. Az EPC nem

határozza meg a műszaki jelleg koncepcióját "Az EPC 27. és 29 szabályából következik, hogy egy szabadalmazható találmánynak • • • műszaki területre kell vonatkoznia, műszaki feladatot kell megoldania és az igénypontokban műszaki jellemzők megadásával kell meghatározva lennie." Az 52. cikkely (3) bekezdése kimondja, hogy a (2) bekezdésben leírt tárgyak vagy tevékenységek csak olyan mértékben vannak kizárva a szabadalmi oltalom hatálya alól, amilyen mértékben az európai szabadalmi bejelentés vagy szabadalom az ilyen tárgyakra vagy tevékenységekre mint olyanokra ("als solche" vagy "as such") vonatkozik. Tehát a szabadalmi bejelentés tárgyát egészben kell nézni és nem lehet egyes jellemzőit külön-külön vizsgálni a műszaki jelleg szempontjából. Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) módszertani útmutatója 1985-ben kiegészítésre szorult. A szoftverrel összefüggő találmányokkal kapcsolatban

is tájékoztatást adott. Addigra ugyanis egyértelművé vált, hogy a korábbi gyakorlat tarthatatlan. Általános véleménnyé vált, hogy a találmány fogalmába a számítógépi programok is besorolhatóak, mert elektronikus és mágneses kapcsolókat vezérelnek az adatfeldolgozó berendezés belsejében és így egy számítógép üzemeltetőjének tekinthetők. Ez az univerzális számítógép a szoftver által válik speciálissá és a programozott feladatot meg tudja oldani. Egy számítógépi program szabadalmazhatóságának már nem lehet feltétele a dogmatikusan értelmezett műszaki jelleg, hiszen valamennyi számítógépi program műszaki jellegű, mivel célja a számítógép működésének vezérlése. Így lehetőség nyílik arra, hogy a szoftverrel kapcsolatos találmányokat egyedül a program tartalma alapján bírálják el. A szabadalmi bejelentések igénypontjainak vizsgálata során a jellemzők összességét veszik tekintetbe anélkül, hogy

figyelembe vennék az újdonságot és a találmányi szintet. Ezzel tehát egy új, pragmatikus irányzat született, szemben a régebbi absztrakt irányzattal, amely a műszaki elvet terjesztette ki. A műszaki vezérlő- és szabályozófolyamatok és a számítógéprendszer belső vezérlése számára készült programok mára már szabadalmazható találmánynak minősülnek. Továbbra is fontos azért a program által elérni kívánt műszaki hatások leírása is (pl.: takarékosabb adattárolás) A szabadalmazhatóság határán azok az alkotások szerepelnek, amelyeknek műszaki eredményei olyan tartományba esnek, ahol a szabadalmi oltalom nem érvényesül, (pl.: nyelvészeti megfontoláson alapuló és új funkciókat tartalmazó szövegszerkesztő). Ha a feltaláló szabadalmi bejelentésében olyan műszaki megoldás szerepel, amely egy programot használ fel, akkor azt nem feltétlenül kell elutasítani. Hiszen nem biztos, hogy a megoldás egyetlen új jellemzője a

számítógépi program. A módszertani útmutató (C-IV, 2.3) szerint, ha egy programot fizikailag rögzítenek és így kérnek rá oltalmat, akkor ez csak "számítógépi program, mint olyan". Tehát önmagában nem szabadalmazható. A bejelentés vizsgálata során azt kell tisztázni, hogy a bejelentés tárgya hozzátesz-e valamit a technika állásához. Amikor egy számítógépi program egy már ismert adatfeldolgozó berendezést új módon működtet, akkor itt egy újfajta kombinációról van szó, ezért az adott találmány szabadalmazható. Az útmutató tanítása szerint a szabadalmi leírásban ismertetni kell a találmány szerkezeti jellemzőit és azok funkcióit. A találmány feltárásának lehetővé kell tennie az adott műszaki problémának és megoldásának a megértését. Ez nem azt jelenti, hogy a programot teljesen listázzák. A bejelentés melléklete lehet programlistázás, ami a szemléltetésben segít A folyamatábrák és a

pszeudo-kódleírások hasznosak lehetnek. Az igénypontokat kell úgy megfogalmazni, hogy azok egyértelműen tartalmazzák azokat a jellemzőket, amelyek a műszaki hatás eléréséhez szükségesek. 1984 óta az EPO több mint 13 000 számítógépi programmal kapcsolatos találmányra adott szabadalmat. Ezeket a találmányokat főleg az információtechnológia központi területén, a nemzetközi szabadalmi osztályozás (NSzO) G06 és G11 osztályaiban engedélyezték. Az ilyen típusú szabadalmi bejelentések vizsgálatánál nagy nehézséget jelent az újdonságkutatás, hiszen ennek során fel kell tárni, hogy mi tartozik a technika állásához. Ha a találmány bárhol, bármikor, a bejelentés napja előtt már nyilvánosságra jutott, akkor az már a technika állásához tartozik, és nem tekinthető újnak, így szabadalmi oltalmat sem kap. A nyomtatásban megjelent megoldások még nyomon követhetők a vizsgálatot végző hivatalnokok számára és sok CD és

online adatbázis is segítségükre van, de nincs kellően megbízható, teljes körű dokumentumgyűjteményük ahhoz, hogy újdonságkutatási jelentésük teljesen megbízható lehessen. Az eddig megszokott kutatási lehetőségek nem elégségesek a szoftverrel kapcsolatos találmányok esetében. Ráadásul az ilyen találmányok rövid élettartamúak és gyors kutatási eredményt igényelnek. Az EPO, az Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatal fejlettebb gyakorlatát követve, jól felkészült szakértőkkel, új kutatási eszközökkel és az ide vonatkozó szakirodalom hozzáférhetőségének javításával próbálja a problémát orvosolni. Az EPO 1998 közepétől díjmentesen hozzáférhetővé tette az összes európai szabadalmat és bejelentést az Interneten. Az EPO követni szeretné az amerikai és a japán szabadalmi hivatal által felállított azon elvet, amely a szoftvertartalmú találmányok világviszonylatban azonos kezelési módban való

részesülését biztosítja. Az EPC 18 tagállamának egyetértését kellene elérni ahhoz, hogy az 52 cikkely (2) bekezdéséből a számítógépi programot törölni lehessen. Az 1999 márciusában tartott EPC Szabadalomjogi Bizottságának 9. Ülésén ismertetésre került egy tanulmány (CA/PL 6/99), amely a szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmazhatóságával kapcsolatos. E munka hátteréhez tartozik az Európai Bizottság által "A Zöld Könyv aktualizálásáról" 1999. február 5-én megjelent közlemény, amely erőteljesen sürgeti egy ilyen tárgyú irányelv megalkotását. A javaslat lényege, hogy az 52 cikkely (1) bekezdését összhangba kellene hozni a TRIPS Egyezmény megfogalmazásával és európai szabadalmat kellene adni a technika területén bármely találmányra, amely iparilag alkalmazható, új és feltalálói lépésen alapul. A (2) és a (3) bekezdést törölni javasolják Az (1) bekezdés módosításával kapcsolatban

általános egyetértés nyilvánult meg a tagállamok körében, a másik két bekezdéssel kapcsolatban a vélemények megoszlottak. Néhány hozzászóló szerint elegendő lenne csak a "számítógépi program"törlése. Az elnök azzal zárta le a vitát, hogy szükség van a kérdés további tanulmányozására és újabb javaslat kidolgozására. A fenti cél eléréséhez valószínűleg több évre lesz még szükség. Addig áthidaló megoldásként néhány tagállam olyan igénnyel lépett fel az EPO felé, amely szerint a módszertani útmutatóban kellene a számítógépi program forrás és / vagy tárgyi kódját definiálni, amelynek a szabadalmazhatóságát nem engedélyezik és amely a szerzői jog segítségével oltalmazható. Mára már az USA-ban és Japánban a lemezen tárolt számítógépi programok mellett az elektronikus úton, pl.: Interneten keresztül terjesztett és számítógépbe letöltött számítógépi programokat is

szabadalmaztathatják. 4. Luxemburgi Egyezmény Míg az EPC szerint egyetlen szabadalmi eljárással csupán nemzeti szabadalmak összességét lehet megszerezni, addig a Luxemburgi Egyezmény alapján szupranacionális szabadalmi jogot lehetne szerezni. 1975-ben Luxemburgban 9 tagállam írta alá a Közös Piaci európai szabadalomról hozott 76/76/EGK számú egyezményt. A Közösségi Szabadalmi Egyezmény 1. cikkelye kimondta, hogy a tagállamok számára közös találmányi szabadalmi jogot hoztak létre. A közös jog hatálya alá tartoznak azok az EPO által engedélyezett európai szabadalmak és bejelentések, amelyekben ezeket a szerződő államokat megjelölik. A 2. cikkely alapján a szerződő államokra megadott európai szabadalmakat közösségi szabadalmaknak nevezik. Ez a közösségi szabadalom egységes (a tagállamok területén azonos hatállyal bír) és autonóm (kizárólag ennek az egyezménynek és az EPC-nek van alárendelve). Az egyezmény hatályba

lépése valamennyi tagállam ratifikációjától függ. Ez még a mai napig nem valósult meg. 5. TRIPS Egyezmény Az 1947 óta működő Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) 1993-ban lezárult Uruguay-i Fordulóján létrejött a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásairól szóló Megállapodás (Agreement on Trade Related Aspects of Intellectual Property Rights, <%1>TRIPS). Az egyezmény 1995 január 1-jén lépett hatályba hazánk vonatkozásában Az 1998. évi IX törvény hirdette ki Ez a megállapodás a szerzői jog és az iparjogvédelem területére egyaránt kiterjed, és elsősorban azok kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozza. A nemzeti elbánáson kívül a legnagyobb kedvezményes elbánás biztosítását is előírja a tagállamok számára. Az egyik legfontosabb célja a hatékony jogérvényesítés megvalósítása. Megteremtette a nemzetközi jogharmonizációt azzal, hogy a szellemi tulajdon körébe tartozó

valamennyi oltalmi formával kapcsolatban oltalmi minimumot állított fel. Az egyezmény működtetését a GATT keretében 1993-ban kialakított Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization, WTO) TRIPS Tanácsa végzi. Napjainkban ez az egyezmény lett a szellemi tulajdon oltalmának alapvető és legáltalánosabb eszköze. Úgy tűnik, hogy a WIPO intézményeiről a WTO keretében folyó tárgyalásokra tevődik át a hangsúly. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a PUE és a BUE felülvizsgálata az utóbbi időben elmaradt. A WIPO keretében folyó szabadalmi jogharmonizációs munka is lassan zajlik A fejlődő és a fejlett országok közötti ellentéteket nehezen lehet feloldani a viták során. Az USA sok esetben nem hajlandó kompromisszumot kötni, és ez is lassítja a tárgyalási folyamatokat. A hagyományos nemzetközi egyezmények az önkéntesség és jóhiszeműség alapján működnek, de ezek ma már nem elegendőek. A TRIPS Egyezmény 9.

cikkének (1) bekezdése értelmében az egyezmény tagjai kötelesek a BUE 121. cikkeiben foglaltaknak megfelelni, a személyhez fűződő jogokra vonatkozó 6bis cikk kivételével. A TRIPS Egyezmény II. részének 1 fejezete foglalkozik a szerzői és a szomszédos jogokkal A TRIPS Egyezmény az első nemzetközi egyezmény, amely a számítógépi programok szerzői jogi védelméről rendelkezik. A 10 cikk előírja, hogy a számítógépi programokat mind forráskód, mind gépi formában a BUE szerinti irodalmi műként kell védelemben részesíteni. A 27. cikk rendelkezik a szabadalmazható találmányról: "a technika bármely területén létrehozott, akár termékre, akár eljárásra vonatkozó bármely találmány szabadalmazható, feltéve, hogy új, feltalálói tevékenységen alapul, és iparilag alkalmazható." Tehát valamennyi műszaki területen lehetőség van a szabadalmi oltalom megszerzésére. Több szakértő ehhez kapcsolódóan olyan érvelést

állított fel, hogy a "számítógépi programok mint olyanok" körébe beletartoznak a műszaki jellegűek is. Ezért ez az általános megfogalmazás ellentétben áll a 27 cikkel AZ EURÓPAI UNIÓ IRÁNYELVE Az 1988-ban megjelent "Szerzői jog és a technológiai kihívás haladéktalan intézkedést igénylő szerzői jogi kérdések" című Európai Bizottsági "Zöld Könyv" egyik fejezete a számítógépi programokkal foglalkozott az általános jogalkotási célok megfogalmazásán túl. Az 1991-ben kiadott "A Zöld Könyv folytatása: a Bizottság munkaterve a szerzői és a szomszédos jogok terén" című kiadvány már konkrét célokat tűzött ki. "Szerzői jog és rokon jogok az információs társadalomban" című anyag folytatta az e témában megjelent korábbi "Zöld Könyveket" 1995ben. "A Zöld Könyv aktualizálásáról" 1999-ben megjelent kiadvány zárja a sort A fentiekből is jól

látható, hogy a szellemi tulajdonok ezen belül is a szoftverek oltalmának problémája az Európai Unió szintjén is jelentkezett. A tagállamoknak szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy a számítástechnikai piacot az amerikai multik uralják. A versenyképes európai szoftveripar megteremtéséhez biztos jogi alapokra volt szükség. A tagállamok a szoftver jogi oltalmát a szerzői jog keretében biztosították. A szabadalmi jog csak kiegészítően akkor jelenik meg, ha az adott szoftver egy találmány részét képezi. 1. A 91/250/EGK számú irányelv a számítógépi programok jogi védelméről Az Európai Gazdasági Közösség Tanácsának 1991. május 14-én megjelent irányelvének Preambuluma részletesen felsorolja a jogszabályalkotás okait, amelyek közül az alábbiakat tartom kiemelendőnek: • • • • • • • "A számítógépi programoknak jelenleg nincs minden tagországban egyértelmű jogi védelme. Ahol van ilyen jogi

védelem, ott az különböző jellegzetességeket mutat" "A tagországok a számítógépi programoknak mint irodalmi műveknek szerzői jogvédelmet biztosítanak." "A "számítógépi program" fogalomnak a programok minden formáját át kell fognia, azokat is, amelyek a hardverbe integrálódtak. E fogalom magában foglalja a számítógépi program kifejlesztésére szolgáló tervanyagot is, amennyiben az előkészített munka jellege egy számítógépi program későbbi létrejöttét megengedi." "A számítógépi program minőségi vagy esztétikai előnyeit nem lehet azon kérdés megítélésének kritériumaként alkalmazni, hogy egy program egyéni mű-e vagy sem." "A Közösség kötelezve érzi magát, hogy a nemzetközi standardizálást támogassa." "A program részei, amelyek egy ilyen összeköttetést és interakciót a szoftver és a hardver elemei között lehetővé tesznek, általánosságban

interface-ként ismeretesek. A funkcionális összeköttetés és interakció általánosságban köztes műveletképző képességként (interoperabilitásként) ismert. Ez az interoperabilitás az információk cseréjének képességeként és a kicserélt információk kölcsönös felhasználása képességeként definiálható." "A jogi védelem csak a számítógépi program kifejezési formájára vonatkozik, azok a gondolatok, alapelvek, amelyek a program bármely elemének alapjául szolgálnak – beleértve az interface-eket is ezen irányelv keretében szerzői jogilag nem védettek.A tagállamok joga és jogalkalmazása, valamint a nemzetközi szerzői jogi egyezmények szerint védendő ezen gondolatok és alapelvek kifejezési formája." 2. A védelem tárgya Az irányelv 1. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a számítógépi programokat a BUE értelmében irodalmi művekként a szerzői jog védi. Ezzel az állítással egyrészt több évtizedes vita

amelynek a tárgya a szabadalmi vagy a szerzői jogi védelem közötti döntés zárult le a tagállamok között. Másrészt ez a rendelkezés beleilleszkedik egy már régóta működő nemzetközi szerződési rendszerbe. Harmadrészt az 1998 évi "Zöld Könyvnek" is eleget téve utat mutat a tagállamoknak a nemzeti jogharmonizációs munkát illetően. A számítógépi programok minden kifejezési formáját szerzői jogi oltalom illeti meg, és a Preambulumban foglaltak alapján nem részesülnek oltalomban az alapelvek, elképzelések és algoritmusok. 3. A program szerzősége A 2. cikk (1) bekezdése szerint a számítógépi program szerzője az a természetes személy vagy természetes személyek csoportja, aki/amely a programot megalkotta. Ha a tagállamok nemzeti joga megengedi, akkor jogi személy is lehet e jogosult, mint például az amerikai és az angol jogban. A német és a magyar jogban jogi személy nem lehet szerző, mert személyhez fűződő

jogokkal nem rendelkezik. A természetes személyek közös alkotása estén a társszerzőség vagy a szerzőtársaság között nem tesz különbséget az irányelv. A választás joga a tagállamé marad A munkaviszonyban készített szoftver esetén a munkaadó van feljogosítva minden gazdasági jogosultság gyakorlására, ha ettől eltérő szerződéses kikötés nem áll fenn. A nagy beruházásokat igénylő szoftveripar munkaadói a vagyoni jogokkal rendelkezve az őket megillető profit megszerzésére jogosultak. A munkaviszonyon kívül egyéb más jogviszony nem került bele az irányelvbe. A munkaadó nem lesz a szoftver szerzője, hiszen a személyhez fűződő jogok a munkavállalónál maradnak. 4. Az oltalom tartalma A 4. cikk szerint a szerző kizárólagos jogai a 2 cikk értelmében magukba foglalják a következő cselekedeteket és azok engedélyezését mások számára: • • • sokszorosítás: bármely eszközzel, bármely formában való folyamatos

vagy átmeneti többszörözés; átdolgozás: fordítás, átdolgozás, rendezés és más feldolgozás; terjesztés: a program vagy annak kópiája kerül nyilvános terjesztésre bármilyen formában. A bérbeadás is ide tartozik. A felhasználás tipikus megnyilvánulási formáit szabályozza tehát ez a cikk. Az angol és amerikai copyright szerint a sokszorosítás tág fogalmába a számítógépi program rövid és hosszú távú elraktározását értik. Valószínűleg ebből indultak ki a jogalkotók, mert a sokszorosítás definícióját nem adták meg. A tagállamoknak kell eldönteni, hogy a "program betöltése, megjelenítése, futtatása, átvitele vagy tárolása" többszörözésnek minősül-e. A szakirodalomban erről a nézetek eltérőek. Egyesek szerint a program betöltése és a futtatása sokszorosításnak minősül. Mások szerint a futtatáskor csak átmenetileg kerül rögzítésre a program, ezért az nem sokszorosítás. Az

átdolgozással, módosítással elért eredmény sokszorosításához is kell a jogosított beleegyezése, mert új műről van szó. A terjesztés módjai közé tartozik a bérbeadás is. Korábban a német jogban még nem volt szabályozva a bérbeadás. Itt a használatba adás időlegesen és haszonszerzési céllal történik A 4. cikkben került szabályozásra a terjesztési jog kimerülése, amely az adott mű Közösségen belüli első eladásával valósul meg. A program vagy kópiája további bérbeadása ellenőrzésének joga kivételt képez a kimerülés szabálya alól. A személyhez fűződő jogok kimaradtak az irányelvből. A Preambulum szerint a tagállamok jogrendszereinek azon eltéréseit, amelyek az egységes piac működését jelentősen nem érintik, nem szabályozzák közösségi jogi szinten. A szerző beleegyezését igénylő cselekmények alóli kivételeket az 5. cikk sorolja fel: • • • (1) A számítógépi program rendeltetésszerű

használatához szükséges cselekmények, beleértve a jogszerűen megszerzett mű hibájának helyreigazítása. (2) Biztonsági kópia (back-up copy) készítése, ha az a használathoz szükséges. (3) A program működésének megfigyelése, vizsgálata és tesztelése egy programelem alapját képező elképzelések és alapelvek megállapítása céljából. A fenti jogosultságok felállítására azért van szükség, mert a szerző kizárólagos jogosultságait korlátozni kell ahhoz, hogy az ő engedélyével rendelkező jogosultak valóban használni is tudják az adott programot. A programok használata a gyakorlatban tulajdonképpen sokszorosítások egymásutánja. Nem kell a szerző hozzájárulása a 4 cikk a) és b) pontjában meghatározott cselekmények gyakorlásához. A vevő és a feljogosított programhasználó ugyanúgy élhet e jogosultságokkal a programok karbantartása esetében is. A karbantartási jog (updating) fenntartása a jogosult részére

gazdasági okokból fontos. Ugyancsak a használat során merülnek fel olyan igények, amelyek a program kisebb módosítását és megváltoztatását teszik szükségessé. A (2) bekezdésben említett biztonsági másolat elkészítése a jogszabály erejénél fogva megengedett a jogosultak számára, szerződésben ezt a jogosultságot sem lehet kizárni. A kutatást és a fejlődést, a gondolatok szabad áramlását és cseréjét ösztönzi a programteszt futtatása, ahol egy program alapjául szolgáló elképzelések és alapelvek megállapítása válik lehetővé. A (3) bekezdésben szereplő megfigyelés és tesztelés az inteface-ek alapjául szolgáló ötletekre is kiterjednek. Ezeknek az ötleteknek a megismerése különösen fontos a szakemberek számára, mert ezek képezik az alapját a számítógépi programoknak, a szoftver- és hardverelemek összekapcsolódásainak. Tehát ezen ötleteknek és alapelveknek szabadoknak kell maradniuk és így a szerző

kizárólagos jogát korlátozni kell rájuk nézve. A szabad tesztelés viszont csak a program betöltése, futtatása és tárolása során megengedett. Ezek a cselekmények a 4 cikk alapján nem engedélykötelesek, tehát ezzel nem keletkeztet újabb jogokat az 5. cikk A visszafejtésről, azaz a "dekompilációról" vagy "reverse engineeringről" szóló 6. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy nem szükséges a szerző beleegyezése, ha a kód sokszorosítása vagy a kódformátum fordítása a 4. cikk a) és b) pontja értelmében a függetlenül alkotott számítógépi programnak más programokkal való együttes alkalmazása ("interoperabilitása") létrehozásához szükséges információk megőrzéséhez elengedhetetlen, amennyiben érvényesülnek a következő feltételek: • • a cselekedetet a felhasználásra jogosult személy végzi, a műveletképző képesség létrehozásához szükséges információk e személyek részére nem

minden további nélkül hozzáférhetőek, • a cselekvések a program azon részére korlátozódnak, amelyek a műveletképző képesség létesítéséhez szükségesek. A (2) bekezdés az előzőekben ismertetett jogosultság által nyert információk felhasználását korlátozza: • • • más célra nem használhatók fel, mint a program interoperabilitásának létrehozására, harmadik személy részére nem adható tovább, kivéve, ha ez a program műveletképző képességéhez szükséges, program fejlesztésére, létrehozására vagy lényegében ahhoz hasonló kifejezési formákkal megjelölésére vagy bármely más, a szerzői jogot sértő cselekményre nem használhatók fel. Az interface-ek a hardver és szoftver köztes műveletképző képessége létrehozására használandók fel. Felmerül az a kérdés, hogy egy program visszafordítása a versenytermék köztes műveletvégző képességének létrehozásához megengedett-e. A megalkotott

program ugyanis versenytársa lesz minden más programnak. Így csak az a visszafordítás megengedett, amely a köztes műveletképző képességet és nem egy konkurenciatermék kifejlesztését szolgálja. A (3) bekezdés egy generálklauzulát tartalmaz: a BUE-vel való összhang megóvása érdekében a 6. cikk rendelkezéseinek értelmezése nem mehet el odáig, hogy ezt a cikket oly módon értelmezhessék, amely a jogosult jogos érdekeit nem képviselhető módon sérti vagy ellentétben áll a program normális használatával. Itt az angol és amerikai jogból ismert "fair use" követelménye került kimondásra. Azon visszaélések ellen állít akadályt ez a bekezdés, amelyek nem tartoznak közvetlenül az előző két bekezdés hatálya alá. Összegzésül elmondható, hogy egy interface visszafelé analizálása csak akkor megengedett, ha más módon a számítógépes programok köztes műveletvégző képessége nem lenne létrehozható. A versenytársak

létrehozhatnak egy olyan terméket, amely egy másik és nem szükségképpen a visszafejtett programhoz kapcsolódik. Tehát a 6 cikk lehetővé teszi azt, hogy minden vevő a saját számítógépes rendszerét különböző eredetű elemekből maga állítsa össze, mert az elemek egymással optimálisan összekapcsolhatók. A programvisszafejtés jogának biztosítása a szerző és a felhasználó érdekei közötti konfliktusos helyzet feloldásában a fentiek szerint valósult meg. A (3) bekezdésben megfogalmazott "rendes használat" kifejezés a nemzeti bíróságok általi tartalommal való megtöltésének veszélyét hordozza magában. A bíróságok ugyanis a jogsértő cselekmények körét szélesen értelmezhetik a "normális használat" körébe tartozó cselekmények körének erős szűkítésével. Így biztosítva maximálisan a szerzők érdekeit "A kétségtelenül helyeslendő jogpolitikai cél ellenére a dekompiláció szerzői jogi

korlátkénti engedélyezése láthatóan olyan precedenst teremthet, amely hasonlóan súlyos, a modern technika kihívásaira reagáló beavatkozásoknak nyit utat. Ezzel pedig fellazulhat a szerzői monopolhelyzet Ezért álláspontunk szerint az ötletek és információk szabadságát visszaélésszerűen akadályozó, az interkompatibilitás megteremtésének igényelt feltételeit ellehetetlenítő magatartások ellen elsősorban a versenykorlátozásokra vonatkozó Közösségi és tagállami normarendszer nyújthatna megfelelő védelmet." 5. Védelmi intézkedések A különleges és védelmi intézkedésekről rendelkező 7. cikk a tagállami intézkedések lehetőségét biztosítja azokkal a jogsértőkkel szemben, akik az alábbi cselekményeket követik el: • • • egy program kópiájának engedély nélküli forgalomba hozatala, egy engedély nélküli kópiának jövedelemszerzés céljából való birtoklása, olyan eszközök forgalomba hozatala vagy

kereseti célú birtoklása, amelyek egyedül arra valók, hogy megkönnyítsék a programvédő technikai mechanizmusok engedély nélküli eltávolítását vagy kijátszását. Minden engedély nélküli kópiát a nemzeti jog alapján lehet elkobozni. A szoftverkalózkodás világszerte nagyon jövedelmező "foglalkozás". A szoftveriparnak jelentős károkat okozó jogsértőkkel szemben a tagállamok joga a megfelelő szankciók felállítása. 6. A védelem tartama A védelem tartama kiterjed a szerző életére és a halálát, illetve a még élő utolsó szerző halálát követő 50 évre. Ezt az általános szabályt mondja ki a 8 cikk a BUE-vel teljesen összhangban Azokban a tagállamokban, ahol hosszabb védelmi idő érvényes, ott az megtartható. A Közösségen belüli 70 éves szerzői jogi védelmi idő egy másik, az irodalmi és művészeti alkotásokon fennálló szerzői jogvédelemről szóló 93/98/EGK irányelv alapján egységessé vált és az

idevonatkozó rendelkezés hatályát vesztette. A számítógépi programok általában nem igényelnek ilyen hosszú védelmi időt, hiszen hamar idejét múltakká válnak. A gazdasági életben viszont ez nem akadályozza a versenyt feleslegesen, mert a már "lefutott" termékekre nincs többé kereslet és így nincs szükség a hosszú védelmi időre sem. A versenyt ezzel nem korlátozzák, mert megadják annak lehetőségét, hogy minden programozó új programokat alkothasson, de ne "lopjon" mástól ötletet. 7. Más jogszabályok továbbalkalmazása A 9. cikk szerint ez az irányelv nem áll ellentétben a szabadalmakra, az árumegjelölésekre, a tisztességtelen versenycselekményekre, az üzleti titkokra és a félvezető termékek védelmére, és a szerződésekre vonatkozó jogszabályokkal. Érvénytelenek azok a szerződési kikötések, amelyek ellentétben állnak a 6. és az 5 cikk (2) és (3) bekezdés kivételeivel Az 1993 január 1-je előtt

kötött megállapodásokban kikötött jogokat ez az irányelv nem csorbítja. Az interface-ek szerződéses megállapodások alapján sem nyilváníthatók üzleti titokká, vagyis know-how-á, mert ezek az irányelv jogellenes kijátszását jelentenék. Ezek a megállapodások semmisek lennének. Az irányelv az 1993. január 1-je előtt alkotott számítógépi programokra visszahat és létrejöttük időpontjától biztosítja a szerzői jogi védelmet számukra. 8. Összegzés A direktíva nagyon részletes anyagi jogi előírásokat tartalmaz, amelyek biztosítják a Közösségen belüli harmonizációt. Az irányelvet 1993 január 1-je óta már a nemzeti jogba beépítve kell alkalmazniuk a tagállamoknak. A tagállamok szoftveriparának célja amely olyan kompromisszumos megoldás létrehozására irányult a jogi szabályozás terén, amely kellő védelmet biztosít saját termékeiknek a tengerentúli versenytársak áruival szemben úgy tűnik, hogy megvalósult.

Ez az irányelv a kontinentális és az angolszász szerzői jog közötti kompromisszumot is jelenti. A szoftvergyártóknak jogbiztonságot teremtett A programok szerzőinek kizárólagos jogot biztosít, ezzel monopolhelyzetet teremt nekik. A verseny szabadsága előtt sem állít fel akadályokat. Az irányelv fent említett pozitívumai mellett talán azt hozhatom fel hiányosságnak, hogy a 4. és 5. cikkek nem adják meg a felhasználók használati jogainak definícióit A tagállamok közül talán a Német Szövetségi Köztársaságnak kellett a legtöbb módosítást bevezetnie nemzeti jogába, mert a számítógépi programok oltalmával kapcsolatban túlzott követelményeket állított fel. Belgiumban külön szoftvertörvényt alkottak. HAZAI SZABÁLYOZÁS A számítógépi programokra a magyar bíróságok a világon szinte elsőként, már 1972-ben alkalmazták a szerzői jogot. A bírói gyakorlat sok részletkérdést tisztázott a szoftver szerzői jogi

védelmében. Ezek közül néhány az alábbiakban röviden ismertetésre kerül A BH 1991/4. sz 145 határozatban a Legfelsőbb Bíróság a szoftver mű jogosulatlan felhasználásának és átdolgozásának kérdéseivel foglalkozott. A szerzői jogi védelem az Szjt rendelkezésén alapuló abszolút hatályú jog, amely független az érdekeltek megállapodásától. A megállapodásnak csak a felhasználás, értékesítés tekintetében van jelentősége. A perben azt kellett vizsgálni, hogy a kérdéses programátdolgozás önálló szerzői jogi alkotásnak tekinthető-e, a felhasználás megtörtént-e, továbbá hogy a felek között korábban kötött megállapodás feljogosította-e az alperest erre a felhasználásra. Az Szjt 44 § (2) bekezdése értelmében más szerző művének az átdolgozása akkor részesül szerzői jogi védelemben, ha az átdolgozásnak egyéni, eredeti jellege van. Az átdolgozás nem sértheti az átdolgozott mű szerzőjét megillető

védelmet, ezért az átdolgozással nem szerezhető meg az eredeti mű feletti rendelkezési jog, nem válhat jogszerű felhasználás esetén sem az átdolgozó a mű szerzőjévé. A felperesek átdolgozása csak részleges volt, az eredetinek a kiegészítése, egyes részeinek az átalakítása. Ezek a részek az Szjt. 4 § (2) bekezdése alapján önálló védelemben részesíthetők A BH 1992/6. sz 389 határozat kimondta, hogy a számítógépi program elkészítésére megkötött szerződés alapján teljesített szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelő felhasználásra. Az Szjt 3 §-a folytán alkalmazandó Ptk. 277 § (1) és (2) bekezdése értelmében a szerződéseket tartalmuknak megfelelően kell teljesíteni. A szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt a rendeltetésének, illetve a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert

célnak megfelelően lehessen felhasználni. A BH 1992/10. sz 632 határozat szerint az Szjt hatálya alá tartozó számítógépi programalkotás felhasználása tárgyában a szerződést megkötni és lényeges kikötéseit módosítani írásban kell. A BH 1993/4. sz 545 határozat alapján a számítógépi programfejlesztő folyamat egyes elkülöníthető szakaszai is létrehozhatnak olyan önálló alkotásokat, amelyek külön szerzői jogi oltalomban részesülhetnek. Az Szjt tárgyi hatálya nem szűkíthető csupán a meglévő programokra és az ezekhez kapcsolódó dokumentációkra. A jogalkotó "a hozzájuk tartozó" szóhasználata a dokumentáció és a prog- ram olyan kapcsolatát juttatja kifejezésre, amely szerint az előbbinek a megalkotása szükségképpen az utóbbinak a létrehozására irányul, de tényleges létrejötte nem előfeltétele a dokumentáció önálló szerzői jogi védelmének. A fent ismertetett bírósági határozatokból is

jól látható, hogy a magyar joggyakorlat szerzői alkotásnak minősítette a szoftvert már az 1970-es évek óta. A jogalkotás követte ezt a gyakorlatot. A Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szellemi tulajdonról szóló kétoldalú megállapodás (Magyar Közlöny 1994. év 173 sz) II cikk (1) bekezdés a) pontja kimondja: "a Felek kötelesek védelemben részesíteni a BUE 1971-es párizsi szövege 2. cikkelyében felsorolt műveket, beleértve az alábbi műveket is: irodalmi műként védelemben részesülő számítógépi programok bármely módon, akár forráskódban, akár tárgyi kódban rögzített minden fajtája (ebbe beleértve a felhasználói programot és operációs rendszereket egyaránt), valamint a számítógéppel vagy a számítógép segítségével alkotott művek." A szoftver, a program "szövete" a védelem tárgya és nem annak részei, elemei. Tehát az alapelvek, a

programozási elvek, a program logikája és az algoritmusok nem tartoznak az Szjt. hatálya alá. Az Szjt. szerint származékos szerzői mű, fordítás a szoftvernek eredeti nyelvétől eltérő programnyelvre történő átírása. A szoftverek átdolgozása sokkal többször valósul meg, mint az addig hagyományos műveknél. Lehetséges olyan átdolgozás, amely során egyes programrészek vagy az egész program működése nem változik meg, csak újabb programrészekkel bővül ki, és az eredeti program így szinte felismerhetetlenné válik. Ha a program forráslistája nem áll rendelkezésre, akkor szinte lehetetlen bebizonyítani, hogy jogtalan másolás történt. Az átdolgozás speciális fajtája, a fordítás is oltalmazható, ha az több mint mechanikus nyersfordítás. A bírói gyakorlatban kikristályosodott, hogy a szoftverfejlesztés egyes fázisainak dokumentumai is szoftvernek minősülnek. Minden olyan szervezési, alkalmazott-tudományos írásmű, amely

számítógépi program céljára és szoftverfejlesztés szándékával készül szoftver. A szoftver egyetlen kritériumnak kell, hogy megfeleljen: eredeti, egyéni alkotásnak kell lennie. De nem minden szoftver kap szerzői jogi oltalmat, ha megfelel ennek a kritériumnak. Nem elég eltérni a korábban ismert művektől az adott szoftvernek, hanem rutinmunkánál magasabb színvonalú szellemi teljesítménnyel kell azt megalkotni. A szabad felhasználás szabályai másként értelmezendők szoftver esetében, mint egyéb műveknél. A többi szerzői műnél a másolatkészítés bárki számára megengedett, ha nem jövedelemszerzés céljából történik, és nem sérti a szerző jogait. Egyesek szerint a magáncélú másolás is sérti a jogosult érdekeit ezért nem tekinthető szabad felhasználásnak. Erre szokták példaként felhozni a játékprogramok másolását, ami elég gyakori jelenség. A szabad felhasználás érdekes esete a műpéldányok kölcsönzése. Az

ingyenes jogügyletek körébe tartozó haszonkölcsön esetét szabályozza az Szjt. Az ingyenes könyvtári kölcsönzés válik lehetővé e jogszabályi rendelkezés által. Ha ellenérték fejében adják időleges használatba a műpéldányokat, akkor az nem kölcsönbeadás, hanem bérbeadás. Ebben az esetben kell a bérlethez a jogosult engedélye és díjat kell fizetni érte. A számítógépi programok általában munkaviszonyban és munkaköri kötelezettségként kerülnek megalkotásra. A munkáltató jelentős anyagi befektetései miatt többletjogosultságot kapott Az általános szabályoktól eltérnek az ide vonatkozó rendelkezések és értelmező szabályok is születtek. Ha a mű elkészítése a szerző munkaköri kötelezettsége és a munkáltató a munkaviszony tartalma alapján a mű felhasználására jogosult, akkor a mű felhasználási joga az átadással száll át a munkáltatóra. A munkáltató ezt a jogot a munkaviszony tartalma által

meghatározott körben szerzi meg és csak működési körén belül gyakorolhatja. A szerző a művet csak a munkáltató hozzájárulásával használhatja fel. A munkáltató fejlesztheti a programot, de csak a szabad felhasználás körén belül, tehát nem érheti el az egyéni, eredeti jellegű átdolgozás szintjét. A munkáltatók a szoftverszerződésekben ki szokták kötni, hogy minden külső felhasználási módra jogosultak, hiszen sokféle célra használják a művet. Az Szjt. rendelkezik a szerzői jog megsértésének következményeiről A szerző a törvényben felsorolt polgári jogi igényekkel léphet fel, és a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítés is jár neki. A polgári jogi szankciók mellett a "szerzői és szomszédos jogok megsértése" esetén az 1993-ban módosított Btk. 329/A § alapján pénzbüntetés, 5 évig terjedő szabadságvesztés és elkobzás is kiszabható. A TRIPS Egyezménnyel már a régi Szjt. is

lényegében összhangban állt A jogérvényesítéssel kapcsolatos rendelkezések átvételével az 1997. évi XI törvénnyel végrehajtott módosítások valósították meg a teljes összhangot. Az Európai Megállapodás 65. cikkében előírtak alapján hazánk tovább javította a szellemi tulajdonjogok védelmét, hogy a Közösségben érvényesülő védelemhez hasonló szintű védelmet biztosítson. A 65 cikkben szereplő fogalom a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon a Római Szerződés 36. cikkében foglaltakhoz hasonló jelentéssel bír A szerzői és szomszédos jogok is beletartoznak. Az Európai Bizottság által a társult országok egységes belső piaci integrációjáról szóló "Fehér Könyv" részletes jogharmonizációs ajánlásokat adott. Külön fejezete foglalkozott a szellemi tulajdon területével. A könyv fontosnak tartotta a nemzeti jogszabályok különbségeinek csökkentését és megszüntetését. Az Európai Tanács 91/250/EGK

irányelv 1. cikke, a WIPO Copyright Treaty 4 cikke és a TRIPS Egyezmény 10. cikke értelmében a számítógépi programalkotás irodalmi mű, írásmű Az új Szjt nem minősíti a szoftvert irodalmi műnek. Az 1 § szerint az irodalmi művekre vonatkozó általános szabályok vonatkoznak a szoftverekre. Az 1 § (2) bekezdés c) pontja szerint a törvény védelemben részesíti a "számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtáját, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is". A különös szintű rendelkezéseket a VI. fejezet tartalmazza A védelem egyetlen feltétele az egyéni, eredeti jelleg. Az 1 § (3) bekezdése ehhez még hozzáteszi, hogy nem függ mennyiségi, minőségi és esztétikai jellemzőktől, vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől a védelem. A szerzőt megillető vagyoni

jogok nem ruházhatók át, nem szállhatnak át és azokról lemondani sem lehet főszabályként. A törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel megengedi azok átruházását és átszállását. A monista elmélet, vagyis a személyhez fűződő és a vagyoni jogok szétválaszthatatlansága és elidegeníthetetlensége, itt túlhaladottá vált. A dualista elmélet, vagyis a szerzői jogok elidegeníthetősége került bevezetésre, de csak különös esetekben, törvény erejénél fogva. A BUE, a Közösségi irányelvek és a legtöbb európai ország hazai joga a dualista elméletet tükrözi. Tehát a két elmélet kompromisszumos együtt alkalmazása valósult meg A gyorsuló technikai fejlődés, az új műtípusok megjelenése, mint például a számítógépi programok vagy a multimédiás alkotások szükségessé tették e szemléletváltást. Ezeket a műveket általában nagyobb teamek hozzák létre. Gyakran online felhasználásra is alkalmasak A

megfelelő megoldás az, hogy a vagyoni jogokat azokra a személyekre ruházzák át, akiknek a kezdeményezésére és felelősségével alkották a művet. A mű többszörözésének a joga a szerző kizárólagos joga és erre engedélyt is csak ő adhat. A mű rögzítése és egy másolat készítése is ide tartozik. Az új törvény kibővítette a jog fogalmába tartozó eseteket. A mű anyagi hordozón való közvetlen vagy közvetett rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen és a másolat készítése a rögzítésről is többszörözés. A számítógépi program esetén többszörözésnek számít az időleges elektronikus tárolás és a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása. A terjesztés jogának része a műpéldány bérbe- és haszonkölcsönbe adásának joga. A WIPO Copyright Treaty külön szabályozza ezeket a részjogosítványokat. A törvény a bérbeadás jogát általánosan

elismerve összhangban áll a 92/100/EGK irányelv 2. cikk (3) bekezdésével A 23 § (3) bekezdésében felsorolt művek, így a szoftver esetében a terjesztés jogát kiterjeszti a mű egyes példányainak a nyilvánosság részére történő haszonkölcsönbe adására is. Más műveknél a haszonkölcsönbe adás csupán díjazási igénnyel jár a (7) bekezdés alapján. Mindkét szabály alól kivételt enged a 39. § a közkönyvtárak javára, amelyek a mű egyes példányait szabadon haszonkölcsönbe adhatják. Ez a kivétel viszont nem vonatkozik a szoftverre és az elektronikus adattárra. E műveknél a szabad felhasználási szabály ellenében is fennmarad a haszonkölcsönbe adásra való kizárólagos jog. Az Szjt. II része az egyes műfajokra vonatkozó speciális rendelkezéseket taglalja Ebben a részben szereplő VI. fejezet címe: A számítógépi programalkotás (szoftver) A TRIPS Egyezmény 10. cikke, a WIPO Copyright Treaty 4 cikke, a magyar-amerikai

megállapodás II cikke és az Európai Tanács 91/250/EGK irányelve alapján került megfogalmazásra a szoftver védelme. Az Szjt általános és különös szabályai közösen felelnek meg a nemzetközi előírásoknak. Az 1 §-hoz fűzött törvényi indokolás megállapítja, hogy nem minősül irodalmi műnek a szoftver, de az írásművekre vonatkozó általános szabályok irányadók rá, a speciális rendelkezésekkel együtt. A munkáltatókat jelentősen kedvezőbb helyzetbe hozta az új Szjt a vagyoni jogok elidegeníthetősége és a munkaviszonyban alkotott szoftverek korszerűbb szabályozásával. A vagyoni jogokról és azok korlátairól szóló III. és IV fejezet az irányelv 4-6 cikkével összhangban van. Az Szjt 59. § (1) bekezdése alapján eltérő megállapodás hiányában a szerző kizárólagos joga nem terjed ki a többszörözésre, az átdolgozásra, a feldolgozásra, a fordításra, a szoftver bármely más módosítására, ideértve a hiba

kijavítását is, valamint ezek eredményének többszörözésére annyiban, amennyiben e felhasználási cselekményeket a szoftvert jogszerűen megszerző személy a szoftver rendeltetésével összhangban végzi. A felhasználónak joga van egy biztonsági másolat készítésére, ha az a használatához szükséges. A szerző engedélye nélkül is megfigyelheti és tanulmányozhatja a szoftver működését a jogosult és kipróbálhatja a szoftvert annak betáplálása, képernyőn való megjelenítése, futtatása, továbbítása vagy tárolása során abból a célból, hogy a szoftver valamely elemének alapjául szolgáló elgondolást vagy elvet megismerje. A 60. § alapján nem engedélyköteles cselekmény a kód többszörözése vagy fordítása, amely elengedhetetlen az önállóan megalkotott szoftvernek más szoftverekkel való együttes működéséhez szükséges információ megszerzése érdekében, az irányelvből ismert hármas követelmény megléte

esetén: • • • jogosult személy végzi a cselekményt, a szükséges információ másként nem áll könnyen a jogosultak rendelkezésére, a felhasználási cselekmények a szoftvernek arra a részeire korlátozódnak, amelyek az együttes működtetés biztosításához szükségesek. Az így megszerzett információ nem használható fel az együttes működtetésen kívül más célra, mással nem közölhető (kivéve, ha az az együttes működéshez szükséges) és nem használható fel másik hasonló szoftver kifejlesztéséhez, előállításához, forgalomba hozatalához vagy valamely más jogsértő cselekményhez. Az oktatási és tudományos ismeretterjesztés célra való szabad felhasználás, és a 38. § (1) bekezdésében részletezett célú, ingyenes szabad felhasználás a szoftverre nem vonatkozik. Nem kötelező a szoftver felhasználására vonatkozó szerződés írásba foglalása a szoftver műpéldányának a kereskedelmi forgalomban történő

megszerzése esetén. A mindennapi életben gyakran előforduló jogügyletek egyszerű és gyors lebonyolítását tette e rendelkezés könnyebbé. A szerzői jog megsértésének következményeit a XIII. fejezet taglalja A polgári jogi következmények köre kibővült az üzleti kapcsolatokra vonatkozó adatszolgáltatás és a gazdagodás megtérítésének igényelhetőségével. Az ideiglenes intézkedés, az előzetes bizonyítás jogintézményének szabályozása is főleg a TRIPS Egyezményben megkövetelt jogérvényesítést szolgálja. A vámjogi előírások szintén e nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségeket teljesítik. Ezek a szabályok eddig más iparjogvédelmi tárgyú jogszabályok által kerültek bevezetésre, de most az új Szjt. egységes szerkezetbe foglalta azokat Az 1996-ban született WIPO Szerzői Jogi Szerződések által meghatározott technológiai intézkedések a "védelem a műszaki intézkedések megkerülésével szemben"

című 95. §-ban kerültek megfogalmazásra. E védelmi eszközöket a jogosultak jogaik gyakorlása során alkalmazhatják abból a célból, hogy megakadályozzák az általuk vagy jogszabályok által nem engedett cselekményeket, amelyeket a műszaki megoldások megkerülésével valósítanak meg. Mivel a Közösségben is készül már e tárgyban irányelvjavaslat, ezért célszerű volt ennek a rendelkezésnek a megfogalmazása az új törvényben. A szoftver szabadalmaztatásának kérdése Annak vizsgálatánál, hogy a számítógépi program szabadalmi oltalma lehetséges-e az Szt. alapján, először is azt kell megállapítani, hogy a szoftver részét képezi-e egy számítógépnek. Hiszen az önmagában nem szabadalmazható. A számítógépi program műszaki tartalma indokolja a műszaki megoldásokat védő szabadalmi jog alkalmazását. A program a számítógéppel együtt képez műszaki megoldást. A szabadalmi oltalom kérdésénél az algoritmus játszik

lényeges szerepet. E kérdés megválaszolásához először kicsit tekintsünk ki külföldre a probléma lényegének könnyebb megérthetősége végett! A Német Szövetségi Köztársaságban az 1960-70-es években szabadalmat adtak szoftverrel kapcsolatos találmányokra. A bírói gyakorlat számítógépi programot általánosított matematikai algoritmusként, szervezési és számítási előírásként szemlélte és nem adott rá szabadalmi oltalmat. Ekkor alakult ki a "Magteória", amely szerint az új, feltalálói magot keresték a bejelentések vizsgálatánál, és elutasították azokat, ha ez a mag csak egy program vagy algoritmus volt. A programmal kapcsolatos találmányok ki voltak zárva a szabadalmi jogi védelemből, ha azok nem társultak hardverrel. Az 1980-as években változott csak meg ez a szemlélet a Német Szövetségi Köztársaságban és az EPO-nál is. A program szabadalmazhatóságának nem lehetett kritériuma a dogmatikusan

értelmezett műszaki jelleg. Manapság a programokkal kapcsolatos találmányokat egyedül a program tartalma alapján bírálják el. Az igénypontok műszaki jellegének vizsgálatakor a jellemzők összességét vizsgálják az EPO-nál, az újdonságvizsgálat és a találmányi szint vizsgálatának mellőzésével. A műszaki vezérlő- és szabályozófolyamatok és a számítógéprendszer belső vezérlése számára készült programok szabadalomnak minősülnek. A magyar joggyakorlat a fent ismertetettekhez hasonlóan alakult. A Magyar Szabadalmi Hivatal már régóta figyelemmel kíséri az EPO joggyakorlatát. Hazánkban még kevés ilyen típusú bejelentést tettek, de már rendelkezünk tapasztalatokkal, és ezekből az alábbi tanulságok vonhatók le. A számítógépi program maga, vagy mint hordozóra felvitt felvétel nem szabadalmazható. Ha azonban a bejelentett formában a szabadalom tárgya műszaki többlethatást biztosít a technika állásához képest,

akkor az már szabadalmazható. A számítógéppel vezérelt gépek és számítógéppel vezérelt gyártó- és szabályozó eljárások szabadalmazhatóak. Az ismert számítógép belső működése, a program eljárási lépései műszaki jellegűek. A program alapjául szolgáló szabályozási, vezérlési vagy más eljárás szabadalomképes. Ezek az elvek jelentek meg a gyakorlatban is. A szabadalmazható szoftvernek műszaki jellegűnek kell lennie. Nem választható el a programban foglalt műszaki jelleg valamilyen anyagi dologtól. A program műszaki jellegét az abban kódolt műszaki tartalom határozza meg. A program által tartalmazott információ műszaki jellegűvé teszi azt. Az ismert számítógépen futtatott új program esetén a programozott számítógép a technika állásához képest új. Szabadalmazható a találmány a hármas kritérium alapján akkor is, ha a megvalósításánál szoftvert használnak fel. Számítógéppel vezérelt műszaki

eljárás, ha szabadalomképes, akkor a számítógép oltalmát nem lehet megtagadni. Az igénypontokat kerek egészként kell vizsgálni és nem lehet a jellemzők műszaki jellegét külön nézni. Szabad felhasználás A Kormány 117/2004. (IV28) Korm rendelete a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI törvény 38 §-ának (5) bekezdésében szabályozott szabad felhasználás esetében a nyilvánosság egyes tagjaihoz való közvetítés és a számukra történő hozzáférhetővé tétel módjának és feltételeinek meghatározásáról A Kormány a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI törvény (a továbbiakban: Szjt) 112 §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el: 1. § E rendelet alkalmazásában: a) kedvezményezett intézmény: az Szjt. 38 §-ának (5) bekezdésében felsorolt intézmény; b) igénybevevő: akinek részére a kedvezményezett intézmény gyűjteményének részét képező művet tudományos

kutatás vagy egyéni tanulás céljára az Szjt. 38 §-ának (5) bekezdése alapján megjelenítik vagy közvetítik (hozzáférhetővé teszik). 2. § (1) A kedvezményezett intézmény a művet az Szjt. 38 §-ának (5) bekezdése alapján akkor használhatja fel szabadon, ha a) olyan biztonságos műszaki megoldást alkalmaz, amely megakadályozza a gyűjteménye hozzáférhetővé tett elemeinek módosítását, többszörözését (bármely hordozón való rögzítését), illetve az igénybevevőként meghatározott személyek körén kívülre irányuló közvetítését, ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is; b) a hozzáférhetővé tett műhöz kapcsoltan tájékoztatást ad arról, hogy az csak az Szjt. 38 §ának (5) bekezdésében megjelölt tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljából vehető igénybe. (2) Az Szjt. 38 §-a (5) bekezdése alkalmazásának további feltétele, hogy a kedvezményezett intézmény

szabályzatában az e rendeletben foglaltaknak megfelelően meghatározza az igénybevevők számára a számítógépes terminálokhoz való hozzáférés rendjét. A szabályzatban a hozzáférés feltételeként meg kell követelni az igénybevevő nyilatkozatát arról, hogy a számítógépes terminálokat az Szjt. 38 §-ának (5) bekezdésében megjelölt tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljából veszi igénybe. 3.§ (1) A kedvezményezett intézmény gyűjteménye az Szjt. 38 §-ának (5) bekezdésében meghatározott szabad felhasználás alapján történő hozzáférhetővé tétel céljából bármely más kedvezményezett intézmény gyűjteményével szabadon összekapcsolható (célrarendelt hálózatba kapcsolódás). A kedvezményezett intézmény gyűjteménye más, vele összekapcsolt kedvezményezett intézményben felállított számítógépes terminálon keresztül az igénybevevő számára a nyilvánossághoz közvetíthető. (2) Az (1)

bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a)a kedvezményezett intézmények gyűjteményei célrarendelt hálózatban történő összekapcsolása olyan biztonságos műszaki megoldáson alapuljon, amely kizárja, hogy az egyes kedvezményezett intézmények gyűjteményeinek igénybevevőin kívül más is hozzáférjen a gyűjteményekhez; b) a célrarendelt hálózatba kapcsolt valamennyi kedvezményezett intézmény feleljen meg a 2. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek. (3) A 2. § (1) bekezdésének a) pontja és a 3 § (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásában biztonságosnak kell tekintetni azt a műszaki megoldást, amely megfelel a külön jogszabályban meghatározott informatikai biztonsági tanúsítvány kiadásához szükséges feltételeknek. 4. § Ez a rendelet a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba. A

szerzői művek alkotására és felhasználására vonatkozó szerződések 1. A felhasználási szerződések típusai és általános szabályai 2. A kiadói szerződés 3. A sugárzási szerződés 4. Színpadi művek felhasználási szerződései 5. Zeneművekkel kapcsolatos szerződések 6. A megfilmesítési szerződés 7. Egyéb felhasználási szerződések 1. A felhasználási szerződések típusai és általános szabályai A korszerű szerzői jogi szabályozás felhasználásra orientált jellegű. Mind a szerző erkölcsi és vagyoni érdekei, mind a társadalmi, közművelődési érdekek a leginkább a felhasználás folyamatában érvényesülnek. A szerzői művek felhasználása a tipikus esetben megfelelő szerződések keretében nyer részletes szabályozást. A szerzői jogilag védett mű jogszerű közönséghez juttatásának egyéb jogintézménye például a szabadfelhasználás, vagy a törvényi engedély. A törvényi engedély esetén a törvény a

szerző kizárólagos engedélyezési jogát leszűkíti, a felhasználásra maga ad engedélyt és a díj mértékére is kötelező megállapítási rendszert vezet be. Nálunk csak a szerzők többszörözési jogát ez esetben díjra redukáló ún. üres kazetta jogdíj intézménye mondható legalábbis közvetett törvényi engedélynek. A jogosultak a felhasználóval a törvényi engedély vagy a megfelelő díjazás körében is gyakran kötnek szerzői jogi (keret)szerződéseket, de ezek nem engedélyt adnak, hanem tipikusan a díjfizetés módját, idejét, adatközlési kérdéseket 1: szabályoznak. A szerzői művek felhasználásának feltételeit rögzítő szerződések – még ha más szerződésfajtákkal nem egyszer rokonságot mutatnak is - sajátos, sui generis szerződésfajták~ amelyek önállóságát elsősorban a szerződés tárgyát képező mű sajátosságai, "szellemi" természete és az ezzel kapcsolatos érdekek specifikumai alapozzák

meg. Ehhez két megjegyzést kell fűznünk. Először is, szerzői jogi értelemben vett felhasználási szerződésről csak akkor beszélhetünk, ha a szerződés tárgya valóban szerzői mű. Ha tehát a szerződés alapján a kötelezett - akár igen magas színvonalú - szellemi tevékenységet fejt is ki, de tevékenysége nem testesül meg olyan eredményben, amely megfelel a szerzői mű kritériumainak, nem felhasználási, hanem más szerződésfajtának kell minősítenünk. Ez az elhatárolási ismérv korántsem jelenti másrészt azt, hogy a felhasználási szerződés feltételei nem tükrözhetnek, nem alkalmazhatnak más szerződésfajtákra (pl. megbízás, vállalkozás) jellemző megoldásokat, ne jöhetnének létre "vegyes" felhasználási szerződések. A felhasználási szerződéseket azon az alapon is megkülönböztethetjük, hogy már a szerződéskötés időpontjában kész, befejezett mű felhasználásának feltételei kerülnek-e

rögzítésre, vagy a szerződés célja éppen egy létrehozandó mű megalkotása (és felhasználása). Ez utóbbi szerződések esetén az esetleges sikertelenség kockázata nem lebecsülhető, s ezt a szerződési feltételeknek is megfelelően tükrözniük kell. A felhasználási szerződés fogalmát tehát - figyelembe véve a felhasználás fogalmáról elmondottakat is, a következőképpen lehet összefoglalni: olyan szerződés, amelynek alapján a szerző vagy jogutódja védett szerzői mű rendelkezésre bocsátását vállalja és/vagy a megjelenítésre (tipikusan többszörözésre, nyilvános előadásra, nyilvánossághoz közvetítésre) vonatkozó jogi felhatalmazást ad. A felhasználó rendszerint díjfizetést és a mű használatát vállalja. A felhasználási szerződés alanyai egyrészről a szerző, illetőleg az, aki a mű tekintetében rendelkezési joggal bír, másrészt a felhasználó. A felhasználási szerződés megkötésére - szerzői

oldalról - tehát elsősorban maga a szerző, illetőleg jogutódja jogosult. Emlékeztetünk arra, hogy bizonyos művek tekintetében (filmek, gyűjteményes művek) a szerző "jogutódja" ebben a vonatkozásban meghatározott szervezet lehet (pl. a filmgyár ) A felhasználási szerződéseket általában egy meghatározott mű konkrét felhasználására vagy ismételt felhasználásaira köti a szerző és a felhasználó (többnyire gazdálkodó szervezet). Erre a külön-külön jogosításra azonban nincsen mód, ha nagyszámú felhasználó használ adott műveket gyakorlatilag azonos időben: a szerző nem tudja előre ellenőrizni, ill. meghatározni, hogy ki, mikor és hol fogja felhasználni a művet, a felhasználó nem tudja felkutatni a szerzőket. Tipikusan ilyen a vendéglátóipari zeneszolgáltatás gépzenével, rádióval, a hangfelvétel kiadás, a rádiósugárzás. Az ilyen esetekre - "az egyes művek esetenkénti felhasználását tekintve

egyedileg nem gyakorolható szerzői jogok értékesítése" - a jogszabályban meghatározott körben az ún. közös jogkezelő szervezetekkel kell a szerződéseket a felhasználóknak megkötniük. A közös jogkezelői felhasználási szerződések egyik típusánál - a sajátos képviseleti viszonyok mellett csupán az a további sajátosság, hogy egy adott műkategória összes műveire szól (a már nyilvánosságra hozott, nem dramatikus irodalmi és zenei művek sugárzása, vezetékes közvetítése, hangfelvételre rögzítése és többszörözése). Másik csoportjánál továbbá ráutaló magatartással is létrejöhet a szerződés, olymódon, hogy az adott felhasználásnak a közös jogkezelő által (miniszteri jóváhagyással) megállapított díját leróják. Ilyen felhasználás a már nyilvánosságra hozott nem dramatikus zenemű, irodalmi mű nyilvános előadása, és a rádió- és televízió műsorokban sugárzott műveknek vezetékes vagy

anélküli egyidejű, az eredeti szervezethez képest más szervezet általi átvitele a nyilvánossághoz (műsorszétosztás, tipikusan kábeltelevízió). A magyar szerzői jog a felhasználási szerződések szabályozását három lépcsőben oldja meg. Szerzői jogunk általános szabályozási koncepciójávaI összhangban, az Szjt. lerögzíti a valamennyi felhasználási szerződésre irányadó általános- jellegű előírásokat, majd - részben ugyancsak az Szjt-ben, részben pedig az egyes szerződésfajták tekintetében kiadott és részletesebb feltételeket tartalmazó miniszteri rendeletekben - megfogalmazza az egyes szerződésfajták specifikus szabályait, alapvetően a műfaji sajátosságok figyelembe vételével. Végül mindazokra a szerződési feltételekre nézve, amelyekre sem a felhasználási szerződések általános, sem a műfaj-specifikus szabályai nem tartalmaznak megoldást, alkalmazásra kerülnek a Ptk. valamennyi szerződésre irányadó

általános előírásai Ebben a pontban a felhasználási szerződések általános szabályai, illetőleg a Ptk. mögöttes érvényesülésével kapcsolatos kérdések kerülnek tárgyalásra. A felhasználási szerződés alakiságait illetően az Szjt. az írásbeli formát főszabályként érvényességi feltételként írja elő. (Az ez alól tett jogszabályi kivételekre az egyes specifikus szerződésfajták kapcsán térünk ki.) A Ptk szerint ebből az következik, hogy az érvényességhez a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni, vagyis a felek, a mű, a konkrét felhasználási mód, az ellenérték meghatározását. Az alakiságok megsértésével - például szóban, ráutaló magatartással - létrejött szerződések semmisek. Ennek jogkövetkezménye - az eredeti állapot helyreállítása - gyakran nem lehetséges (például ha a művet előadták, kiadták stb.) Ilyenkor a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre

hatályossá nyilvánítja és rendelkezik az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás ellenértékéről. Ettől az esettől élesen különbözik az a tényállás, ha a felek között nem volt akaratmegegyezés a felhasználásról s így nem létezik köztük szerződés. Ekkor a bíróság, ha volt felhasználás, a jogsértés jogkövetkezményét alkalmazza, esetleg a joga1ap nélküli gazdagodás vagy a biztatási kár - utaló magatartás - szabályait. (Ptk 361 § illetve 6§) "Téves tehát az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a kézirat alperes részére való átadásával (sőt annak az alperes által kívánt kijavítása folytán) a díjban való írásbeli megállapodás hiányában is a felperes hozzájárult a mű megjelentetéséhez, és az alperes a mű "minőségéhez" igazodó díjat a "díjtétel" keretei között önállóan megállapíthatta. Az elsőfokú bíróság ugyanis figyelmen kívül hagyta,

hogy a felperes a kiadáshoz való hozzájárulását feltételekhez (a szerződés írásba foglalásához és az általa megjelölt díjban való megállapodáshoz) kötötte, és ennek megsértése ellentétes az Szjt. -ben foglaltakkal" (LegfBír Pf.IV 20062/1992 BH 1992525) Az alperes a belsőépítész foglalkozású ismerőse által ajánlott fotóművész felperesnek szóban adott megbízást fia által üzemeltetett büfé reklámfotóinak elkészítésére, a fényképek árában azonban sem szóban, sem pedig írásban nem állapodtak meg, ezért az ellenszolgáltatás meghatározásának hiányában szóban megkötött megállapodásra nem alkalmazhatók az érvénytelen szerződés jogkövetkezményei sem. Az érvényes szerződés létrejötte tehát nem, az viszont megállapítható, hogy a felperes az alperes biztatására készítette el a fényképfelvételeket. Nem kétséges ugyanis, hogy a felperes jóhiszeműen készítette el a fényképfelvételeket, és a

szerződéskötés elmaradása miatt kárt szenvedett. A felperes kára az az ellenérték, amelyet a felek a felhasználási szerződésben kiköthettek volna." (BH 1992 687) A felhasználási szerződések tartalmát érintő legfontosabb általános előírások a következők: - A felek a felhasználással kapcsolatos megállapodások tartalmát: a felek jogait és kötelezettségeit elvileg szabadon alakíthatják. A szerzők érdekeit, általában "gyengébb" pozíciójukat figyelembe véve azonban szerzői jogunk tiltja a szerzők érdekeinek védelmét szolgáló törvényi előírásoktól a szerző hátrányára történő eltérést. (Ha pl a jogszabály a felhasználás időtartamának felső határát meghatározza, a felek ennél rövidebb időtartamban - a szerző érdekében - megállapodhatnak, hosszabb időtartam kikötésében azonban - mivel ez a szerzőre hátrányos - nem). Adott szerződés feltételei szerint a szerzőt a táncművek

előadásaiból befolyó bruttó bevétel meghatározott %-a illette meg. A felhasználó azonban - kulturális cserekapcsolatok keretében - a táncművet külföldön ingyenesen mutatta be. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerzőt elvileg minden felhasználás esetén díj illeti meg, arról csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le, a felhasználó az ingyenes felhasználás kockázatát a szerzőre nem háríthatja át. Ennélfogva az ingyenes bemutatás esetén is olyan díj illeti meg, mintha az nem ingyenesen történt volna (Legf.Bír ElnTan Ptörv 20129/1969) - A felhasználás nem-kizárólagosságának vélelme. Szerzői jogi törvényünk a felhasználási engedély egyszerű, nem kizárólagos jellege mellett állít fel törvényi vélelmet. Ha tehát a felhasználó a művet kizárólagos jelleggel kívánja felhasználni, ezt a szerződési feltételeknek kifejezetten rögzíteniük kell. Bizonyos műfajok tekintetében (amint erre alább

kitérünk) a jogszabály megfordítja a vélelmet, rendszerint olyan esetekben, amikor a felhasználás jelentős költségráfordítással jár, s ezért indokolt a felhasználót mások konkurenciájától meghatározott időre mentesíteni - A személyhez kötöttség szabálya. A szerző számára nem közömbös, hogy művét, "szellemi gyermekét" kinek a gondozására bízza. Elvileg azért választotta ki szerződő partnerül az adott felhasználót, mert erkölcsi-személyiségi és vagyoni érdekeinek képviseletére, védelmére alkalmasnak ítélte. A felhasználási szerződés tehát erősen bizalmi jellegű, s ebből folyik személyhez kötöttsége is. A felhasználó elvileg nem jogosult a szerződésben számára nyújtott felhasználási jogot másra átruházni (vagy további engedélyt adni). Ez alól csak a szerződésben kifejezetten rögzített rendelkezés vagy jogszabályi felhatalmazás jelent kivételt. (Ilyen pl az az eset, amikor a

felhasználói pozícióban jogszabályi vagy hatósági rendelkezés folytán következett be jogutódlás.) - Az engedélyezett felhasználás terjedelmének szűk értelmezése. Minthogy az Szjt szerint a mű bármely, vagyis minden egyes felhasználásához a szerző hozzájárulása szükséges és a kötelező írásbeliség azt jelenti, hogy a felhasználás módját, terjedelmét pontosan le kell írni, a felhasználó által megszerzett jogokat a szerződés célja szerint, szűken kell értelmezni. "A per adatai szerint a felperes a forgatókönyvek szerzőivel kötött felhasználási szerződések alapján jogosult lett a "Z" című televíziós filmsorozat elkészítésére (megfilmesítésre) és a filmsorozat sugárzására, a szerződés pedig feljogosította az ott meghatározott körben való további felhasználásra is, ez a további felhasználási jog azonban nem terjed ki sem a forgatókönyv, sem pedig a forgatókönyv témájának

felhasználásával készült irodalmi mű kiadására. A felhasználási szerződésben megjelölt ún másodlagos felhasználási jogok ugyanis nem értelmezhetők kiterjesztően, mert az ellentétes lenne a Ptk. 207§-ának (2) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezésekkel, és sértené a szerzők érdekeit. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan állapította meg, hogy a felperes a szerzőkkel kötött felhasználási szerződés alapján kiadói jogot nem szerzett, az alperes ugyanakkor a szerzőkkel kötött megállapodás alapján jogosult a filmsorozat témájának felhasználásával készült és a másodfokú eljárásban beszerzett szakértői vélemény szerint is egyéni, eredeti alkotásnak minősülő irodalmi mű kiadására." (LegfBír PfIV 20751/1991 BH 1992 754) Sajátosan alakul a helyzet a jövőben elkészítendő mű1Ae vonatkozó felhasználási szerződés esetén. Itt nem csupán a felhasználás nyereségességének kalkulációja rejthet

bizonytalanságot, hanem kockázatot jelent annak a lehetősége is, hogy a szerződés alapján létrehozott mű a felhasználásra alkalmatlan lesz. Rendkívül nyers, a szerző - bár sikertelen munkáját értékelés nélkül hagyó megoldás lenne ebben az esetben pl. a vállalkozási szerződés, általában a tipikus eredménykötelmeknek a konzekvenciáit merev következetességgel levonni. A jogszabály ezért olyan megoldást választ, amely egyrészt mindkét szerződő felet megfelelő, a mű felhasználhatóságát elősegítő együttműködésre szorítja, másrészt a sikertelenség kockázatát a felek között ésszerűen megosztja. A jogszabály lényege az alábbi: Ha a felhasználó úgy ítéli meg, hogy az elkészült mű a szerződés szerinti felhasználási célra alkalmatlan, jogosult azt a szerzőnek - kijavítás- végett, megfelelő határidő tűzésévei - ismételten is visszaadni. Amennyiben a szerző a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja, vagy

határidőre nem végzi el, a felhasználó elállhat a szerződéstől és díj fizetési kötelezettség sem terheli. (Ha a felek között abban a tekintetben van vita, hogy a mű alkalmas-e vagy sem a felhasználásra, ennek eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik, s ennek során a bíróság nagy mértékben támaszkodik a szakértői véleményre.) Ha a szerző megkísérli a mű kijavítását, átdolgozását, ez azonban nem vezet eredményre, azaz a mű felhasználásra továbbra sem alkalmas, a szerzőt mérsékelt összegű díjazás illeti meg (ennek mértékét az egyes felhasználási szerződésfajtákra vonatkozó speciális jogszabályok eltérően állapítják meg). Így annak kockázatát, hogy a létrehozandó mű nem váltja be a felek, pontosabban a leendő felhasználó reményeit, a jogszabály részben a felhasználóra telepíti. Annak eldöntésére, hogy a szolgáltatott mű felhasználásra alkalmas-e, a felhasználó gyakran támaszkodik

szakvéleményre (pl. lektori vélemény), ennek igénybevételére azonban nem köteles (Legf.Bír Pf III 20383/1972) Az alkalmasság, illetőleg a kijavítási kötelezettség terjedelme szempontjából döntő szerepe van a szerződésben rögzített felhasználói szempontoknak. Olyan átdolgozási igény, amely - az eredeti szempontok, követelmények alapul vételével - jelentős átdolgozásra irányul és erre a szerzőnek nem áll megfelelő idő a rendelkezésére, nem megalapozott, a felhasználó a szerződéstől nem állhat el (Legf.Bír Pf IV 20348/1982) A felhasználó általi indokolatlan el nem fogadás már a " fel nem használáshoz", pl. ki nem adáshoz vezet át, amikor is a nem teljesítés miatt egyes nevesített szerződés típusoknál a szerző elállási joga és a teljes jogdíjra való igénye nyílik meg. Van a Szjt-nek két további rendelkezése, amelyeknek elsősorban a felhasználási szerződések teljesítésével összefüggésben van

jelentőségük. A műpéldány tulajdonjogának (festmény, szobor stb.) átruházása nem jelenti a szerzői jogok átruházását, a felhasználási szerződés alapján átadott példány pedig - ellenkező kikötés hiányában - a szerző tulajdonában marad. Végül a felhasználási szerződés teljesítésével kapcsolatos azt a szabályt kell megemlíteni, amely a teljesítés szerződésszerűsége tekintetében történő felhasználói nyilatkozatra rövid főszabályként két hónapos - és záros határidőt állapít meg. Amennyiben ebben a határidőben a felhasználó nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni (kijavításra történt visszaadás esetén ezt a határidőt a kijavított mű átadásától kell számítani). A felhasználási szerződésekre irányadó általános különös szabályozás valamely kérdést nem szabályoz, az általános polgári jogi (kötelmi általános) normák kerülnek alkalmazásra. Néhány példa erre a bírósági

gyakorlatból: Szerzőtársi kapcsolatban alkotandó egységes mű oszthatatlan, ehhez képest a kötelezettek egyetemlegességének elve érvényesül, s így bármelyik kötelezetthez intézett felhasználói nyilatkozat valamennyiükkel szemben hatályos (LegfBír. Pf IV. 20853/1964) Ha a szerződő felek a jogszabály tól a szerző hátrányára térnek el, a jogkövetkezmény - szemben az általános polgári jogi szabállyal - részleges semmisség és a semmis feltétel helyébe a jogszabályi előírás lép. Ha azonban az egész szerződés semmis, pl azért, mert az érvényességi feltételként rögzített szakmai (lektorátusi) pozitív vélemény hiányzik, az érvénytelenséghez fűződő általános polgári jogi szabályok nyernek alkalmazást (Legf.Bír Pf III. 20852/1973) 2. A kiadói szerződés A kiadói szerződés a felhasználási szerződések "prototípusa", történetileg is a legrégibb szabályozási és gyakorlati - hagyományokkal rendelkező

szerződéstípus. A kiadás olyan felhasználási mód, amely a szerzői alkotás példányainak bizonyos technikai módszerrel (nyomtatás, fénymásolás stb.) történő előállítását, többszörözését és értékesítését, forgalmazását jelenti. A kiadói szerződés tárgyát képező szerzői művek elsősorban az irodalmi alkotások, de lehet más olyan mű is, amely az ilyen módon történő többszörözésre alkalmas (fényképalbumok, grafikai művek, zeneművek stb.) A kiadói szerződés feltételeire irányadók a valamennyi felhasználási szerződésre rögzített előírások, továbbá a - részben magában az Szjt-ben, részben a kiadói szerződésekre nézve kiadott miniszteri rendeletben - szabályozott sajátos, egyrészt az általános szabályok alól kivételt megfogalmazó, másrészt további részleteket rendező feltételek. A kiadói szerződésben résztvevő felek tekintetében azt kell hangsúlyozni, hogy kiadói pozícióban

kizárólag olyan (általában jogi) személy léphet fel, aki kiadói tevékenység folytatására jogosult. Ez a személy elsősorban a kifejezetten ilyen tevékenység ellátására hivatott kiadói vállalat de más jogi személyek, állami és társadalmi szervezetek is jogosultak - eseti vagy rendszeres - kiadói tevékenység folytatására. (Maga a szerző is jogosult műve saját kiadású megjelentetésére, ebben az esetben azonban nem szerződéses alapú felhasználásról van szó.) A felhasználási szerződések tekintetében irányadó, az írásbeli alakot érvényességi feltételként rögzítő szabály a kiadói szerződések terén azzal a kivétellel érvényesül, hogy a napilapokban vagy folyóiratokban történő megjelentetésre irányuló szerződés esetén az írásbeliség nem érvényességi kellék. (Sőt, a ráutaló magatartás, pl kézirat beküldése, is releváns lehet, amennyiben nyilvánvaló, hogy a beküldő is ismerte és elfogadta az újság

szokásos szerzői jogdíj tarifáit.) A kiadói szerződés törvényi fogalma szerint ez olyan szerződés, amelynek alapján a szerző köteles a művet a kiadó rendelkezésére bocsátani, a kiadó pedig jogosult a művet kiadni, valamint forgalomba hozni, és köteles a szerzőnek díjat fizetni. A szerződés tartalmát az alábbiakban a kiadót, illetőleg a szerzőt terhelő kötelezettségek bemutatásával bontjuk ki. A mű kiadása, megjelentetése és forgalmazása a fentiek szerint a kiadónak nem kötelezettsége, hanem joga. A kiadót nem lehet a kiadásra kényszeríteni A kiadó ezt a jogát értelemszerűen nem csupán személyesen gyakorolhatja, hanem ennek a tevékenységének gyakorlásához közreműködőket (nyomda, kereskedelmi szervezet) is igénybe vehet. Szemben a felhasználási szerződésekre vonatkozó általános szabályokkal, a kiadó felhasználási joga kizárólagos. Ez a rendelkezés érthető, hiszen a kiadónak komoly ráfordításokat kell

eszközölnie a mű előállítása és értékesítése érdekében, s a kiadással elérni remélt bevételét veszélyeztetné, ha egyidejűleg - a szerző engedélye alapján - párhuzamosan más is (esetleg olcsóbb áron stb.) kiadhatná ugyanazt a művet A kiadó kizárólagos felhasználási jogát azonban a jogszabály különböző korlátok közé szorítja. - Nem érvényesii1 a kiadói kizárólagosság a napilapok, folyóiratok vagy gyűjtemények részére készült művek tekintetében. - A kiadói szerződésben pontosan meg kell határozni a felhasználás módját, körét, terjedelmét. A kiadó kizárólagos felhasználási joga csak a meghatározott célú felhasználásra terjed ki. Igy - ellenkező szerződéses kikötés hiányában - a kiadó joga csak a magyar nyelvű kiadásra terjed ki, vagy a tankönyvként kiadott művet nem jogosult - akár változatlan tartalommal is - pl. szakkönyvként is kiadni. - A legfontosabb korlátozása a kiadói

kizárólagosságnak az időbeli korlátok jogszabályi felállítása. (Ismeretesek az irodalomtörténetben az "örök áron" történt kiadási jog lehetőségével való kiadói visszaélések.) A kiadói szerződésben rögzíteni kell a szerződés időtartamát, amelyen belül a kiadó felhasználási jogát gyakorolhatja (lehetséges a példányszám meghatározásával is megszabni korlátokat). Jogszabály azonban meghatározhatja ennek a meghatározott időnek a felső határát. A végrehajtási jogszabály 8 évben állapítja meg ezt a leghosszabb időtartamot. Ezen az időtartamon belül a kiadó jogosult a művet ismételten is kiadni, illetőleg a már megjelent műveket az időtartam lejárta után is forgalmazni. Mód van határozatlan időtartamú kiadói szerződés megkötésére is, így a külföldi féllel kötött, illetőleg a grafikai művek, fényképek, zeneművek önálló - nem irodalmi műhöz kapcsolódó - kiadására vonatkozó

szerződések tekintetében. A kiadó alapvető kötelezettsége a díj megfizetése. A díj összegében elvileg két módon állapodhatnak meg a szerződő felek. Lehetséges a díjnak fix összegben történő megállapítása, vagy a kiadói szerződésekre vonatkozó miniszteri rendelet mellékletét képező díjtáblázatok, díjtételek alkalmazása. (Bizonyos esetekben, nyelvi, műfaji stb feltételektől függően, csak a második díj megállapítási mód alkalmazható. ) A díj tarifák megállapítása eredetileg művelődéspolitikai szempontokat is érvényre juttatott. A díjtételek eltérő mércét alkalmaznak attól függően, milyen a mű jellege (szépirodalmi, tudományos, ismeretterjesztő, tankönyv), eredeti vagy átdolgozott (fordítás) volta, hogy valóban szerzői, vagy szerkesztői, esetleg hasznos "segédtevékenységnek" minősül a munka (pl. névmutatók stb.) Függővé tehető a díjtétel a példányszámtól is A díjszámítás

tipikus alapja az ún. szerzői ív (40000 betűhely), de - műfaji sajátosságoktól függően - más díjszámítási alap is lehetséges (pl. verssorok, ábrák, képek stb) Minthogy ezeket a tarifákat viszonylag régen állapították meg, az infláció folytán elavultak és a könyvkiadói gyakorlat nagymértékben figyelmen kívül hagyja őket. Ehelyett szokásos a szerzői díjat a példányok árának és az eladott példányok számának függvényében kikötni. Ez az "arányos díj meghatározás" - ha minimum összeget nem kötnek ki - sikertelen kiadás vagy a kiadás elmaradása esetén jogvitákhoz vezethet. Az első esetben a szerző - eredeti szándéka ellenére ellenérték nélkül maradhat A második esetben bár "elállásra" (valójában felmondásra) és a jogszabály szerint teljes díjazásra jogosult, ennek összege nem számítható ki. "Tévedett azért az elsőfokú bíróság, amikor abból a tényből következően, ~ hogy a

szerzőket megillető ellenszolgáltatás a könyvkiadás nyeresége arányában került meghatározásra, a könyvkiadást a szerzők és a kiadó közös vállalkozásának, a szerződést pedig vállalkozással vegyes kiadói szerződésnek minősítette. A kiadói szerződések rendszerében megállapításra kerülő szerzői díjak mértéke általában független az értékesítés eredményességétől, a szerzői díj ugyanis a kiadás tényéhez és nem az értékesítéshez kapcsolódik, ezért a peres felek szerződésében a szerzőknek a könyv értékesítésétől is függő, nyereségarányos díjazásra való jogosultság megállapítása eltér a rendeletileg szabályozott díjazási módoktól. (E szerződési kikötés ugyanis nem felel meg a mű terjedelmétől és példányszámától függő díjazási feltételeknek, sem pedig a szerződő felek által előre meghatározott összegű díjazásban való megállapodás jogszabályi követelményének.) A

szerzőknek a nyereség arányában való díjazása ezért csak akkor minősül érvényes szerződési kikötésnek, ha az nem ellentétes a szerzők érdekeivel és a szerzők kifejezett joglemondása hiányában nem eredményezi az egyébként visszterhes szerződés ingyenességét." (LegfBír Pf IV 20222/1992 BH 1992 633) Meghatározzák a jogszabályok a díjfizetés esedékességét is. A fő szabály szerint (amitől csak a szerző javára lehet eltérni) a díj 75%-a a kézirat elfogadásától számított 15 napon belül, a fennmaradó hányad a mű nyomdai imprimálásától számított 60 napon belül esedékes. A kiadó, amint erre utaltunk, csak jogosult, de nem köteles a művet ténylegesen kiadni. Amennyiben a kiadásra a szerződés lejártáig, illetőleg a szerződésben vagy jogszabályban meghatározott időn belül, határozatlan határidejű szerződés esetén pedig ésszerű időn belül nem kerül sor, a szerző jogosult a szerződéstől elállni, ez

azonban a kiadó díjfizetési kötelezettségét nem érinti, a teljes díj kifizetése esedékessé válik. Ezzel kapcsolatban kell megjegyezni, hogy a kiadó is jogosult még a szerződés lejárta előtt - pl. üzletpolitikai mérlegelések, vagy a piackutatás eredménye alapján, de elvileg indokolási kötelezettség nélkül - a szerződéstől elállni ez azonban díj fizetési kötelezettségét ugyancsak nem érinti. A szerző a mű szolgáltatására, rendelkezésre bocsátására, továbbá a kiadást elősegítő közreműködésre köteles. A mű szolgáltatásának határidejét és módját a kiadói szerződésben kell szabályozni, a jogszabályok számos rendelkezése részletez ezzel kapcsolatos kérdéseket. Rendelkezni kell a mű formájáról, példányszámáról, jövőben készítendő mű esetén a terjedelemről. Köteles a szerző a kiadó által kívánt javításokat, kiegészítéseket végrehajtani (vagy a kiadó által végrehajtott - a mű

lényegét nem érintő - változtatásokat tudomásul venni), közreműködni a nyomdai levonatok korrigálásában, megadni a kinyomtatáshoz szükséges szerzői hozzájárulást . Kiadói szerződés esetén a jogszabály 4 hónapban határozza meg a mű elfogadására vonatkozó kiadói nyilatkozatra nyitva álló határidőt, aminek eltelte után a kézirat elfogadottnak tekintendő. (A nyilatkozattételi határidő alapos okból, egy alkalommal, a szerzőnek a lejárat előtt 20 nappal történő értesítésével legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható.) A kijavított kézirat átadása esetén ez a nyilatkozattételi határidő 3 hónapos. A határidő szempontjából releváns kiadói nyilatkozat írásbeli alakot igényel (Legf.Bír Pf IV 20344/1966) Amennyiben a kézirat - ismételt kijavítási kísérlet ellenére - kiadásra alkalmatlannak minősül, a szerzőt a díj 25%-a illeti meg. (Grafikai művek, zeneművek, fényképek kiadása esetén sajátos szabályok is

érvényesülnek.) A kiadói szerződésekben számos más részletkérdés is szabályozásra kerül. Ilyen pl a szerzőt megillető ún. tiszteletpéldányok száma, a szerzőt terhelő - és a díjba beszámítható - kiadói költségek (kézirathibák javítása, szerzői változtatások stb.) A kézirat egy példányának visszaszolgáltatása a kiadó kötelessége, ennek határidejéről a felek megállapodhatnak. Megállapodhatnak a felek az ismételt vagy idegen nyelvű kiadás feltételeiben, a képek, ábrák, illusztrációk alkalmazásában, esetleg a mű kiviteli formájában, bár - erre vonatkozó megállapodás hiányában - a kiadó jogosult a kiviteli forma (akár párhuzamos, pl. kötött és fűzött formájú kiadás) kérdésében dönteni. 3. A sugárzási szerződés Amíg a kiadói szerződések kiemelt - az Szjt.-ben is szabályozásra kerülő - szerepét éppen "prototípus"- jellege, nagy hagyományai indokolják, a sugárzási szerződés ilyen

jogszabályi értékelését éppen újszerűsége, a rádió és televízió növekvő kommunikációs jelentősége alapozza meg. A sugárzási szerződésnek, mint sajátos felhasználási szerződésnek legális definícióját és lényeges tartalmát az Szjt. határozza meg, a szerződés részleteit illetően külön miniszteri rendelet tartalmaz elbírálásokat. A hivatkozott miniszteri rendelet a rádió és televízió által kötött sugárzási és megfilmesítési szerződések feltételeit rögzíti, ez utóbbiakra - a közös elemek dominanciájára tekintettel azonban a 6. pontban térünk ki Sugárzási szerződés alapján a szerző köteles a művet a rádió és a televízió rendelkezésére bocsátani. a rádió és a televízió a szerződésben meghatározott időtartamra megszerzi a mű sugárzásának jogát, továbbá azt a jogot. hogy a műről hang illetőleg képfelvételt készítsen, a felhasználás fejében pedig köteles a szerzőnek díjat fizetni.

A már nyilvánosságra hozott nem színpadi zenei és irodalmi művek (és a színpadi művek részletei) sugárzására csak a közös jogkezelés keretében, az erre nézve a művelődési és oktatási miniszter nyilvántartásba vett szervezettel lehet szerződést kötni. A mű sugárzásának minősül a műhold útján történő sugárzás is, ha a sugárzott műsor a nyilvánosság körében közvetlenül fogható. A fenti szabályok ugyanúgy érvényesek a saját műsornak a nyilvánossághoz vezeték útján történő átvitelére is. A sugárzási szerződés alapján tehát a rádió és televízió - a szerződés tartama alatt akár ismételt sugárzásra és a mű megfelelő rögzítésére jogosult. Jogosult, de - mint a kiadói szerződésnél is láttuk - nem köteles. Díjazási kötelezettsége azonban ettől független fenn áll, bár természetesen a díjazás pl. igazodik az ismételt sugárzáshoz A szerzőt megillető díjazásnál ugyancsak

jogszabályi mellékletként közzétett minimum-díjtételek kerülnek alkalmazásra. Az ismételt sugárzásnál csökkentett díjtételek érvényesülnek Meg kell jegyeznünk, hogy a szerző (szerzők) %-os részesedést kapnak a külföldi felhasználás esetén. A sugárzási szerződést a rádiónak és televíziónak minden szerzővel értelemszerűen meg kell kötnie, s ennél a szerződésfajtánál az írásbeli alak érvényességi kellékként kivétel nélkül szükséges. Sajátosan alakul sugárzási szerződés esetén a felhasználó kizárólagos joga. A sajátos felhasználási mód fokozott költségigényességétől nem függetlenül, a szerzőt nem csupán a szokásos (4 évi, zeneművek esetén l évi) un. aktív kizárólagosságból folyó tartózkodási kötelezettség terheli (mással hasonló felhasználási szerződést nem köthet), hanem ún. passzív kizárólagosságot is előír a jogszabály. Ez azt jelenti, hogy a műnek a meghatározott

időtartamon belül más módon történő felhasználásához (pl. kiadás, színpadi előadás stb) is szükséges a felhasználó engedélye. Sugárzási szerződés esetén az elfogadói nyilatkozatra nyitva álló idő két hónap, a javítás ellenére alkalmatlannak minősülő mű esetén a szerzőt a díj 25%-a illeti meg. 4. Színpadi művek felhasználási szerződései A színpadi művek felhasználására irányuló szerződések két altípusát különböztethetjük meg. Ezek között szoros kapcsolat van, az alkotás és felhasználás különböző fázisainak sajátosságait juttatják kifejezésre. Az egyik fajta a létrehozandó színpadi mű elkészítésére irányuló ún megírási szerződés, a másik a mű nyilvános előadását célzó előadási szerződés. A két szerződésfajta tekintetében közös elemek: a szerződés tárgya és a szerződő felek. A szerződő felek egyrészről a szerző (igen sok esetben szerzők), másrészről a színház,

vagy más hivatásos vagy alkalmi - rendezőszervek. A szerződés tárgya pedig a színpadi mű, amelynek hagyományos kategóriái (dramatizált irodalmi mű, zenés színmű) jelentősen kitágultak, a zene, a tánc, a pantomim stb. részben önálló, részben kombinált alkalmazásával A lényeg az, hogy az adott mű előadásra szánt, előadásra alkalmas, a színházművészet eszközeivel kifejezhető gondolatszövedéket tartalmazzon. A megírási szerződés alapján a szerző meghatározott műfajú színpadi mű megalkotására és a színház rendelkezésére bocsátására, a színház pedig díj fizetésére köteles. A megírási szerződésben a felek a mű elkészítési határidejét is rögzítik, szabályozzák a szerző együttműködési kötelezettségét. Színpadi műveknél a műfaj, illetőleg a téma meghatározásán kívül lényeges lehet a terjedelem, továbbá az adott színház "profiljának", hagyományainak, stílusának stb.

figyelembevétele is A szerző az átlagosnál jobban kötött a színház kívánságaihoz, nagyobb mérvű lehet ezzel kapcsolatos kijavítási, kiegészítési kötelezettsége, illetőleg a színház dramaturgiai vagy színpadtechnikai (pl. szünetek beiktatása, világítástechnikai stb) beavatkozási lehetősége. A szerző díjazására a speciális rendeletben minimumként közzétett díjtételek az irányadók, A mű elfogadásával kapcsolatos nyilatkozat megtételére 4 hónap áll a színház rendelkezésére, ennek elmulasztása esetén a mű elfogadottnak tekintendő. A jogszabály korlátozza a kijavításra történő visszaadás ismétlését, erre két ízben kerülhet sor. A kijavítás ellenére alkalmatlan mű szerzőjét a díj 30%-a illeti meg. Sajátos feltétele a megírási szerződésnek az ún. verseny tilalmi klauzula Ehhez képest a szerző ugyanazon műre megírási szerződést csak egy színházzal köthet. A felhasználási jogok az első

szerződést kötő színházat illetik, az esetleges többi, később kötött szerződés semmis. Az előadási-szerződés alapján a színház jogosult a művet a szerződés tartama alatt - tetszés szerinti alkalommal - nyilvánosan előadni, köteles továbbá a szerzőnek díjat fizetni. Amennyiben a színház kész mű előadására köt szerződést, a szerző értelemszerűen a mű átadására is köteles, Amennyiben viszont az előadási szerződést megírási szerződés előzte meg, a mű már a színház rendelkezésére áll. A megírási és előadási ,szerződés kapcsolatát húzza alá az a sajátos előírás, amely szerint a rnegírási szerződés alapján elkészült és átadott mű elfogadásától számított 15 napon belül a színház köteles a szerzőnek a nyilvános előadásra vonatkozó szerződésre ajánlatot tenni, a szerző pedig erre az ajánlatra ugyancsak 15 nap alatt nyilatkozni. Nem tekinthető ez a rendelkezés szerződéskötési

kötelezettségnek, csupán kölcsönös készség előírásának, az előadási szerződés tartalmát a felek - a jogszabályi korlátok között - szabadon alakíthatják, s megállapodás hiányában a szerződés nem jön létre. Az előírt ajánlattételi kötelezettség megszegésének azonban díjazási kötelezettségben jelentkező szankciója van. Az előadási szerződésnek is jogszabá1yi feltétele a verseny tilalmi klauzula. Itt azonban ez kevésbé szigorúan kerül alkalmazásra. A színház előadási joga nevezetesen csak annyiban kizárólagos, hogy a szerző ugyanazon helységben működő más színházzal a mű – egészben, vagy részben azonos időben történő előadására nem köthet szerződést. Ha az előadási szerződést a felek közötti megírási szerződés előzte meg, a szerző a színházzal kötött szerződés időpontjától számított hat hónapon belül más helységben működő színházzal is csak a korábbi szerződő partner

hozzájárulásával köthet előadási szerződést. Kikötheti a színház az ún ősbemutató jogát is, ilyenkor más színházzal csak ennél későbbi időpontban történő előadásra köthető szerződés. Az előadási szerződésben meg kell határozni a szerződés tartamát és a bemutatás határidejét. Az előbbi a 4 évet nem haladhatja meg, az utóbbi nem lehet későbbi a szerződés megkötését követő 2 évnél. A szerzőt megillető díjazás számítása alapvetően a nyilvános előadás jegybevételének meghatározott %-a alapulvételével történik. Egyes színpadi műfajokra-felhasználásokra a jogszabály a minimálisan kikötendő százalékot is előírja (eredeti művek: legalább 8%, fordítások: legalább 2%). A bruttó jegybevétel alapján számított díjazásnál sem az ún. kulturális járulék, sem pedig az AF A nem vehető figyelembe. 5. Zeneművekkel kapcsolatos szerződések A zeneművek - sajátos műfaji jellegükből folyóan - még

inkább (nyilvános) előadásra szánt alkotások, mint a színpadi művek. Az ebből eredő sajátosságok a zeneművek felhasználására irányuló szerződések feltételeiben is tükröződnek. Ezek a szerződések irányulhatnak zeneművek megírására, kiadására és előadására. A zeneművek kiadására kötött szerződések feltételéire általában irányadók a kiadói szerződések esetén szokásos feltételek. Néhány sajátos, az általánostól eltérő feltételt a vonatkozó jogszabályok rögzítenek. Zeneművek kiadására határozatlan idejű szerződés is köthető. Ebben az esetben a szerzőt meghatározott feltételek esetén (pl az utolsó kiadás óta négy év eltelt, a mű a kereskedelmi forgalomban nem szerezhető be stb.) - felmondási jog illeti meg A kiadó kizárólagos felhasználási joga a külföldi felhasználásra is kiterjed. Az elfogadó nyilatkozat megtételére a kiadónak 6 hónap áll rendelkezésére. Kijavításra két ízben

adható vissza a mű A szerződésben nem csupán a mű kiadásában, hanem bérbeadás útján történő hasznosításában is meg lehet állapodni. A megírási szerződés alapján a szerző köteles a műfajilag - esetleg hozzávetőleges terjedelem szerint is - meghatározott zeneművet a szerződésben megállapított időn belül elkészíteni és a felhasználónak átadni, a felhasználó pedig jogosult - díj fizetése ellenében - a mű első nyilvános előadására. (A nyilvános előadás jogát a felhasználó - a szerző hozzájárulása nélkül, de értesítése mellett - másra is átruházhatja.) A díjtételeket a vonatkozó miniszteri rendelet csak alsó határként állapítja meg. Az elfogadó nyilatkozatra nyitva álló idő 4 hónap. Kijavításra a művet két ízben lehet visszaadni, a kijavítás ellenére alkalmatlannak minősülő mű esetén a szerzőt a díj .10%-a illeti meg A már nyilvánosságra hozott zeneművek további előadása tekintetében

kell megkülönböztetni az ún. kis jogos és a nagy jogos előadásokat Ez utóbbi bizonyos műfajokra (teljes opera, operett, vagy ezek nagyobb részei), illetőleg előadásmódokra (teljes opera hanglemezen történő előadása, kis jogos művek színpadi előadása) vonatkozik. Az ilyen előadás esetén eseti szerződés megkötése szükséges, amire a fentiekben tárgyalt előírások az irányadók. A kisjogos előadáson a "nagy jogos" műfajok kisebb részleteinek (operaáriák), illetőleg a nem színpadra szánt zeneműveknek előadását kell érteni. Ezekre nézve a jogszabály a szerződések létrejöttét megdönthetetlenül vélelmezi, amennyiben az ún. közös jogkezelés körében a miniszter által jóváhagyott mértékű díjat megfizetik. Az Szjt szerint "a már nyilvánosság~a hozott zenemű nyilvános előadásához a szerző hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, ha a szerzői jogok védelmére hivatott szerv által a

művelődésügyi miniszter jóváhagyásával megállapított díjat lerótták. " A hivatkozott szabályzat különböző díjtételeket állapít meg a felhasználó jellegétől (vendéglátóipari üzemek, műsoros előadások és táncmulatságok, filmzenekénti felhasználás, rádió- és televízió-sugárzás stb.) is függően Mód van átalányszerű díjfizetésben történő megállapodásra is. A közös jogkezelő feladata a jogdíjak alapjául szolgáló előadások figyelemmel kísérése, a jogdíjak beszedése és felosztása. A zenei kisjogos felhasználás tekintetében az országok többségében hasonló megoldással találkozunk. Hazánknak számos külföldi országgal áll fenn viszonossági megállapodása a kisjogos felhasználások jogdíjainak beszedése és kifizetése tekintetében. 6. A megfilmesítési szerződés Megfilmesítési szerződés alapján a szerző köteles a művet a filmgyár rendelkezésére bocsátani, a filmgyár megszerzi a mű

egyszeri filmre vitelének, továbbá a film területi korlátozás nélküli terjesztésének és nyilvános előadásának jogát, s jogot szerez a filmnek más nyelvű felirattal vagy szinkronizált hanggal való ellátására, a felhasználás fejében pedig a szerzőnek köteles- díjat fizetni. (Bizonyos mértékig speciális szabályozás vonatkozik a kifejezetten televíziós sugárzás céljára készített filmekre.) A megfilmesítési szerződés feleivel kapcsolatban meg kell jegyezni egyrészt, hogy a film készítéséhez - műfajából folyóan - számos szerző alkotása kerül felhasználásra, s az ezekre az alkotásokra vonatkozó felhasználási jogot a felhasználó az érintett szerzőkkel külön- külön szerződésekkel szerzi meg, másrészt a felhasználói oldalon minden olyan szervezet szerepelhet, amelynek - rendszeres vagy eseti - tevékenységi körébe tartozik filmek készítése. Megjegyzendő, hogy az alkotók közül a film rendezőjére a

megfilmesítési szerződés feltételeit szabályozó rendelet hatálya nem terjed ki, mert a rendező korábban a tipikus esetben munkajogviszonyban tevékenykedett. Így most az olyan filmrendezővel, aki nem munkaviszonyban alkot, az általános szabályok szerint kell felhasználási szerződést kötni. A megfilmesítési szerződésben meg kell határozni a felhasználni kívánt mű műfaját (filmvázlat, filmnovella, forgatókönyv stb.), az annak alapján készíteni kívánt film műfaját (játékfilm, riportfilm stb.), a film tervezett terjedelmét (méterben), a mű átadásának határidejét és a díjazás feltételeit. (A szerződés feltételei attól is függnek, már kész mű felhasználására, vagy elkészítendő műre irányul.) A filmgyártó tehát a mű megfilmesítésére, illetőleg az elkészült film bemutatására és terjesztésére jogosult. A filmzene tekintetében a nyilvános előadási és sugárzási jogok a szerzőknél maradnak s azokat a

közös jogkezelés útján gyakorolják. Az előadás és terjesztés jogát átruházhatja, a gyártás, a filmre viteljoga azonban a gyártó személyéhez kötött. A felhasználás korlátozását a jogszabály nem időtartamhoz köti, hanem az egyszeri filmre vitelre szorítja. Említést érdemel néhány, a film sajátosságaival, nem kis mértékben a ráfordítások magas - és növekvő összegével kapcsolatos előírás. Ezeknél a szerződéseknél is alkalmazásra kerül lm. versenyjogi klauza Ehhez képest a mű újrafilmesítésére (ún. remake) a szerző a gyártás befejezésétől számított 10 éven belül újabb szerződést nem köthet. Ezen túlmenően a film nyilvános bemutatásáig a művet (filmnovellát, sőt ennek témáját, zeneművet, grafikai művet stb.) más módon történő felhasználásra (pl kiadás) is csupán a filmgyár hozzájárulásával engedheti át. A megfilmesítés céljára készítendő mű tekintetében az elfogadó nyilatkozatra

nyitva álló határidő hat hónap. A kijavítás után is alkalmatlannak minősülő mű szerzőjét a díj 25%-a illeti meg Amennyiben a filmgyár a film forgatását az elfogadástól számított négy éven belül nem kezdi meg, vagy a megkezdett forgatást négy éven belül nem fejezi be, a szerző a szerződéstől elállhat. Nem film céljára készült mű adaptációja esetén a határidő egy ízben - előzetes értesítés alapján és 40%-os díjrészlet fizetésével - meghosszabbítható. A szerzőt (szerzőket) díjazás illeti meg. Ennek részletes feltételeit - a vonatkozó rendelet korlátai között - a felek állapítják meg. A díjazás egyrészt a felhasznált mű jellegéhez igazodik, másrészt rendszerint két elkülönült díj formában kerül megállapításra, nevezetesen ún. alkotói díj és megfilmesítési díj formájában. A jogszabály mellékletében lévő díj táblázat csak a minimumot jelenti. A díjazás nem a szerzőhöz, hanem a mű

jellegéhez igazodik (tehát ha a szerző többféle művel működik közre, pl. az író művéből maga készíti a forgatókönyvet, mindkét címen - az arra irányadó tételek szerint - kap díjazást). A díj esedékessége a forgatás megkezdéséhez kapcsolódik. A film szerzőit a forgalmazás eredményétől függő külön díj is megilleti, s meghatározott hányadban részesednek a külföldi felhasználás folytán elért bevételben is. A megfilmesítési szerződés alapján a felhasználó nem szerez jogosultságot arra, hogy a filmben felhasznált művet önálló nyereségforrásként hasznosítsa. Erre csak a szerzőkkel kötött külön megállapodás alapján van lehetőség. (PfIV 21l38/1985sz) 7. Egyéb felhasználási szerződések A képző- és iparművészeti, építészeti és műszaki alkotások, továbbá a művészi fényképek felhasználására kötött szerződésekre egyrészt a felhasználási szerződéseknek az Szjt.-ben rögzített általános

szabályai, másrészt az egyes műfajok tekintetében kiadott speciális rendeletek előírásai kerülnek alkalmazásra. Ezekkel a szerződésekkel kapcsolatos szokásos feltételek közül néhány általános vonást emelünk ki: - Nem kizárt természetesen, hogy felhasználási szerződést a szerzővel közvetlenül magánszemély is kössön, a tipikus azonban jogi személy által vagy annak közvetítésével kötött szerződés. - Bizonyos műfajok és felhasználók tekintetében a felhasználási szerződés érvényességének feltétele, hogy meghatározott szakmai zsűri pozitív értékelést adjon. - Itt is különböztetnünk kell a kész mű felhasználására vagy a mű előállítására kötött szerződésfajták között. Ez utóbbiaknál - műfaji sajátosságoktól függően - jellegzetes a szolgáltatás kétfázisúsága, először a mű vázlatát kell átadni, majd annak alkalmassága esetén történik magának a műnek a létrehozása. - Az

elfogadásra nyitva álló nyilatkozati határidők, illetőleg a kijavítási kötelezettség időtartama általában rövidebb (15, 60 nap). - Számos műfaj tekintetében a szolgálati kötelezettségként történő mű előállítás a tipikus, s ilyenkor szerződő félként a munkáltató lép fel. A szerződési feltételek tekintetében egyes műfajokra (grafika, iparművészeti alkotás, fénykép, kisplasztika) részletes feltételek és - minimumként - díjtételek kerültek kibocsátásra, más művek tekintetében az egyedi, eseti szerződések a tipikusak. Csak példálózó jelleggel mutatunk be néhány, ezeknek a műíveknek a felhasználására vonatkozó sajátos szerződési feltételt. Kisplasztika felhasználására irányuló szerződésnél meg kell határozni a mű méretét, anyagát, a többszörösítési technikát. A többszörösített műnek csak azok a példányai forgalmazhatók, amelyeket a szerző erre alkalmasnak ítél. Grafikai művek

tekintetében megkülönböztetjük az önállóan többszörösített és az alkalmazott (kiadás, reklám stb. céljára készülő) grafikákat Iparművészeti alkotás felhasználására legfeljebb 10 évre, ipari tervezőművészi alkotásra határozatlan időre is köthető szerződés. Ez utóbbinál nyomatékosabban jelentkezik a felhasználó változtatási jogának szerepe. Művészi fényképek felhasználásánál igen pontosan rögzíteni kell a felhasználás módját; a negatív vagy diapozitív tulajdonjogának kérdéseit. Ezeknél a szerződéseknél eléggé gyakori, hogy a díjazás a példányszámhoz igazodik. A MULTIMÉDIA MÛVEK ELŐÁLLÍTÁSÁNAK ÉS FELHASZNÁLÁSÁNAK EGYES SZERZŐI JOGI KÉRDÉSEI Dr. Kricsfalvi Anita Ügyvéd FILMJUS Bevezetés A multimédia művek (képek, hangok, mozgóképek, szövegek, fotók, adatok stb. egyidejű megjelenítése) szerzői jogi besorolását illetően még ma sincsen egységes álláspont. Egyesek az adatbázisok,

gyűjteményes művek, míg mások az audiovizuális művek analógiájára képzelik el az ilyen művek jogi szabályozását. Vannak olyan irányzatok, amelyek egy teljesen új műkategóriát látnának szívesen a jogszabályban. Utóbbiak azzal érvelnek, hogy a vagyoni jogok automatikus átruházhatóságát meg kell engedni a nagy befektetést és komoly szervezési, technikai ismereteket igénylő multimédia művek esetében, és ehhez célszerű ezt a műfajt nevesíteni. Függetlenül attól, hogy melyik kategorizálást fogadjuk el kiindulási pontnak, jogilag sokkal relevánsabb az, hogy az ilyen művek előállításához és később a közönséghez való eljuttatásához milyen engedélyezési, jogi procedúrát kell végigjárnia a felhasználónak, illetve milyen feltételek mellett mentesül ezek alól. I. A multimédia művek előállítása és a szerzői jog 1.Mikor kerül kapcsolatba a multimédia mű előállítója/producere mint felhasználó a szerzői

joggal és a jogosultakkal? Az Szjt. hatálya alá tartozó védett műveknél és szomszédos jogi jogosultak (hangfelvételek előállítói, előadóművészek, műsorszolgáltatók, filmelőállítók) teljesítményeinél a jogosultak engedélyezési jogával és/vagy díjfizetési kötelezettséggel találkozik a felhasználó, aki esetünkben a multimédia mű előállítója. Mindez nem vonatkozik -a művekre és szomszédos jogi teljesítményekre a védelmi idő lejártát (Szjt. 31 § és 84 §) követően, -a szerzői jogi védelmet nem élvező alkotásokra (Szjt. 1 § (4)-(7) bekezdései), -a szabad felhasználás eseteiben (Szjt. IV fejezet) Ezért a fentiekkel az alábbiakban nem vagy csak érintőlegesen foglalkozunk, és az alábbiakban –a teljesség igénye nélkül- az engedélyezési eljárás és a díjfizetés egyes kulcsmozzanataira világítunk rá. 2. A multimédia célú felhasználásra kötött tipikus szerződések (vagyoni jog vagy meghatározott

felhasználási jogok átruházása) A hatályos magyar szerzői jogi törvény 6. §-a ún a multimédia művekre is tekintettel az együttesen létrehozott műveknél az azt megszervező, abba anyagilag befektető természetes vagy jogi személy javára az –egyébként kivételes- teljes vagyoni jogátszállást vélelmezi. A teljes vagyoni jogátruházás jellemzően a multimédia műveknél csak a kifejezetten e célra megalkotandó műveknél jöhet szóba. A vagyoni jog átruházása egy felhasználási szerződés keretében történik, amelyben a felek rögzítik, hogy meghatározott díjazás ellenében a teljes vagyoni jog átszáll a szerzői jogosultról a felhasználóra. Nem kizárt, hogy ilyen esetben sem, hogy a jogosult mégis megtart magának valamilyen jogot vagy díjigényt. Itt sem hagyható figyelmen kívül az, hogy a személyhez fűződő jogok (pl. névjog, mű integritásának a joga) ebben a látszólag korlátlan jogokat biztosító szerződésben sem

szállhatnak át, azok az eredeti jogosultat illetik meg. 3. A felhasználási szerződések tartalma A már meglévő műveknél a multimédia célú felhasználást, tipikusan felhasználási szerződésben kell az előállítónak megszereznie. Az engedélyezés történhet közös jogkezelés keretében, vagy egyedi a jogosulttal közvetlenül megkötött felhasználási szerződésben. Az egyedi felhasználási szerződésekben, az Szjt. V fejezetének e szerződéstípusra vonatkozó szabályai az irányadóak. Itt most e szerződés kötelező tartalmi kellékeire és néhány feltétlenül ajánlott szabályozási tárgyára hívjuk fel a figyelmet. A szerződésben a feleket, a felhasználni kívánt művet azonosítható módon és a díjazást kötelezően meg kell jelölni, és a szerződést írásban kell rögzíteni. Ezek nélkül érvényes szerződés nem jön létre Ez azonban egy szabályozási minimum, ami mellett feltétlenül ajánlott megállapodni a szerződés

területi és időbeli hatályában, a kizárólagosság kérdésében, és a személyhez fűződő jogokat esetlegesen érintő kérdésekben (pl. a mű integritása, a név feltüntetése stb) A multimédia művek felhasználásának módjában (off-line/on-line) is célszerű megállapodni, hiszen ez a díjfizetés szempontjából sem mellékes. A minél konkrétabb és precízebb szerződés a felhasználó (előállító) fokozott érdeke, mert az Szjt. garanciális szabályai, amennyiben a szerződésben ezt a felek nem rögzítették, a szerző javára rendelik értelmezni az említett „ajánlott” kérdésköröket. Ezért a nagy anyagi befektetéssel létrejövő multimédia művekben felhasznált alkotásokra kötött szerződéseknél különös odafigyelés ajánlott, főleg a felhasználó érdekében. Optimális esetben a felek megállapodtak, és a díjfizetésre is sor kerül. A díjazás lehet egyösszegű, vagy „royalty” típusú, vagy a kettő kombinációja,

de az sem kizárt, hogy a szerző „részesedést” kap a produkcióban, kvázi koproducere a multimédia műnek. A felek szabadon rendezhetik a díjazás kérdését, két dologra azonban figyelni kell: a díjazásról a szerző lemondhat, de csak írásban, ugyanez vonatkozik a bevétellel arányos díjazás követelményére is. A két garanciális szabály azt jelenti, hogy a jogosult csak kifejezett erre irányuló nyilatkozatával mondhat le a díjazásról, vagy annak arányosságáról. 4. Munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban alkotott művek Az Szjt. 9 § (6) bekezdésében foglaltak alapozzák meg a vagyoni jogok munkaviszony [és más hasonló jogviszony Szjt. 30 § (7) bekezdése] keretében történő átszállásának a lehetőségét A jogátszállás a szerző és munkáltatója közötti jogviszony alapján automatikus, az egyes művek esetén így nincs szükség a jogátszállás külön szerződésbe foglalására. A munkaviszony megszűnése nem

befolyásolja a munkáltató által megszerzett jogok gyakorlását. A munkaviszonyban álló szerző nem munkaköri kötelességeként készített művére mindez nem vonatkozik. Ezért igen lényeges a munkaszerződés részét képező munkaköri leírásban részletezni, hogy melyek azok a művek, amelyek e kötelesség folytán készülnek el. A vagyoni jogok átszállását a munkaviszonyból származó kötelesség teljesítéseképpen készült művek esetében e rendelkezés vélelmezi, így kifejezetten eltérő, írásbeli megállapodással lehet csak korlátozni e jogátszállást. A korábbi szabályozáshoz képest az Szjt a vagyoni jogok átszállásának deklarálásával korlátlan felhasználási jogokat biztosít a munkáltató számára. A munkáltató vagyoni jogainak gyakorlását csak az általános szerzői jogi korlátok (pl. szabad felhasználás), illetve az Szjt. 30 § (3) és (5) bekezdései alapján a szerzőt a munkaviszony ellenére megillető jogok

határolják be. Az Szjt. 30 § (1) bekezdésében foglalt jogátszállás azt is jelenti, hogy a vagyoni jogokat vagy annak egy részét a munkáltató harmadik személyre átruházhatja. Ez azt is jelenti, hogy az átruházásból származó bevétel meghatározott százalékára munkavállaló-szerző jogosult. Az Szjt a korábbi szabályozástól eltérően még orientáló jelleggel sem jelöli meg az átruházásból származó bevétel utáni jogdíjrészesedés mértékét, így az a felek megállapodására van bízva. E díjazásról való lemondás írásban, kifejezett nyilatkozattal lehetséges [Szjt. 16 § (4)] Amíg a nem munkaviszonyban (vagy más hasonló jogviszonyból) készült műveket érintő jognyilatkozatoknak csak egy részét (pl. a díjazásról való lemondást) kell írásba foglalni, addig a munkaviszonyban készült művek esetén minden jognyilatkozat csak írásbeli alakban érvényes. A korábbi szabályozástól (1969. évi III törvény) eltérően

az Szjt mellőzi a Munka tv mögöttes jogszabályként való megjelölését. Ez főként azzal indokolható, hogy a magánjogi alapokra épülő szerzői jog általános mögöttes jogszabálya a Ptk., másrészt ahogyan e bekezdés kifejezetten utal rá, nem kizárólag a Munka tv. szabályai jelentenek háttérjogszabályt, hanem a jogviszonytól függően más, pl. a közalkalmazotti, köztisztviselői és más szolgálati viszonyra vonatkozó jogszabályok is. Ennek megfelelően az Szjt 30 § (1)-(6) bekezdésében foglaltak nem csak a munkaviszonyra, hanem más e jogviszonyhoz hasonló, de más törvények hatálya alá tartozó jogviszonyra is megfelelően alkalmazandóak. 5.) A közös jogkezelés szerepe a multimédia célú felhasználás engedélyezésénél A különböző művek multimédia műben való rögzítése gyakran közös jogkezelés alá tartozik, ami indokolt: - az ún. „kisjogos" zeneművek és zeneszövegek esetén a jogok beszerzése a

zeneszerző, szövegíró, zenekiadó tekintetében a zenei közös jogkezelő társaságnál Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület történik, kivéve ha átdolgozásról is szó van, ilyenkor az egyedi engedély nem mellőzhető - amennyiben már rögzített zeneművekről van szó, úgy a szomszédos jogi jogosultaktól, tehát a hangfelvételgyártókat képviselő közös jogkezelőtől is, MAHASZ engedélyt kell kérni - képző-, ipar- ill. fotóművészeti alkotások tekintetében a közös jogkezelőtől, HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület - filmalkotások esetén egyelőre a FILMJUS, Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete nem ad engedélyt, csak ha erre a tagok megbízást adtak. A filmeknél persze további mérlegelést igényel, hogy az adott esetben a filmelőállító megszerezte-e a megfilmesítési szerződéssel a multimédia célú felhasználási jogokat. Nyilvánvalóan a multimédia

ismertté válását megelőzően a szerzők erről érvényesen nem is szerződhettek a filmek gyártóival, így a régi filmeknél a szerzőket legalábbis külön, méltányos díjazás jár. 6. A közös jogkezelés lehetséges irányai a multimédia jogosításban Külföldön megjelentek az első kezdeményezések az ún. „one stop shop-ok létrehozására”, pl: Németországban a CMM- típusú központi "jogosító-helyek" (Clearing Stelle Multimedia) létrehozására (lásd pl.: http/wwwpromedia/cmmvde) Az igen praktikus kezdeményezésekkel szemben csupán az a gyakorlati ellenérv szokott felmerülni, hogy egyelőre a különböző műfajokba tartozó repertoárok multimédia célú jogosításai vagy nem tartoznak közös jogkezelésre, vagy csak egy részük, de a jogok egyébként is más-más jogvédő szervezetnél vannak. A közös jogkezelő szervezeteknek azért is nagyon körültekintően kell eljárniuk, mert amennyiben a felhasználó személyhez

fűződő jogokat is érintő változtatást, átdolgozást hajtana végre a műveken, az már a szerzői és szomszédos jogi jogosultak egyedi engedélyét kívánná meg. Minthogy ez az ilyen művek előállításánál sokszor elkerülhetetlen, ezért a közös jogkezelés valójában egy szubszidiárius megoldást jelenthet, és jövője álláspontunk szerint ezért inkább az adatszolgáltatásban és a díjak kezelésében látszik megalapozottnak, míg sok esetben az engedélyezést továbbra is egyenként kell a felhasználónak megszereznie. Az 1999. Évi LXXVI törvény a szerzői jogról hatályos változata egyelőre nem szabályozza egységesen a multimédia művekben való műfelhasználás engedélyezését, Így az engedélyezési gyakorlat a közös jogkezelő szervezetek egymás közötti valamint a jogkezelők és a tevékenységükkel érintett jogosultak megállapodásai szerint, és nyilván a felhasználók méltányolható igényeinek figyelembevételével

(gyorsaság, jogbiztonság, egyszerűség) alakulhat ki a jövőben. A központi jogkezelő felvilágosítást tudna adni a jogosult személyéről, a jogdíj mértékéről, illetőleg a további járulékos kérdésekről. A leginkább célravezető az érintett jogkezelő társaságok által közösen felállítandó adatbázis lenne, illetve egy egységes nyilvántartási rendszer bevezetése. Fennáll annak a reális veszélye jelen helyzetben, hogy a nehézségeket és a magas költségeket tekintetbe véve a felhasználók vagy egyáltalán nem fognak ilyen multimédia-termékeket előállítani, vagy olyan módon dobják őket piacra, hogy közben jelentős jogsérelmet okoznak az alkotóknak. Természetesen egyik sem lenne senkinek kívánatos megoldás Így gyakran hallani olyan véleményeket, amelyek valamely központi jogkezelő szervezet felállítását sürgetik, amely több különböző szinten kezelhetné az igényeket. Egy ausztrál felmérés (Licensing Content for

Multimedia by Jane Fitzgerald, Copyright World, October 1998) is a fentieket igazolja, amennyiben rámutat arra a tendenciára, hogy a multimédia előállítók preferálják az ún. megrendelt művek előállítását, mert ezzel a már meglévő művek bonyolult jogosítási procedúrája alól mentesülhetnek. Remélhetőleg a szerzői jog és a felhasználói érdekek egy olyan pragmatikus kompromisszumra jut majd, amelynek révén nem az „egyszerűségi” szempontok döntenek majd a felhasználni kívánt mű kiválasztása mellett vagy ellen. II. Az elkészült multimédia művek felhasználási módjai, útja a közönséghez Elsőként röviden, - a technikai fejlődés miatt egyre inkább háttérbe szoruló- off-line felhasználásokat mutatjuk be, és ezután térünk rá az egyre tömegesebbé váló, világhálón történő felhasználások összetett és jogilag éppen napjainkban kidolgozás alatt álló rendszerére. 1. "Off-line" - felhasználások

Az "off-line" felhasználások még mindig igen elterjedtek a multimédia területén (pl. CD-Rom, CD-I, stb.) Ezen termékek besorolása jogilag - elsősorban szerzői jogilag - különösebb problémát nem okoz, a hagyományos "kiadói jogok" megszerzése (többszörözés, terjesztés) szükséges hozzájuk. Az egyértelmű jogi helyzet ellenére a valódi problémát a termék előállításához szükséges nagy számú (akár több száz), szerzői jogvédelem alatt álló mű felhasználásához szükséges jogok beszerzése okozhat a gyakorlatban, például a jogosult személyének kideríthetetlensége vagy fellelhetetlensége miatt. Jó példák erre az olyan CD-Rom-ok, melyeken újságok, folyóiratok korábbi számait gyűjtik össze. Ez adott esetben több száz, akár ezer szerző művét érintheti, akiktől a jogosítás beszerzése könnyen belátható akadályokba ütközik. Bárki, akitől azonban nem szerzik meg a megfelelő felhasználási

jogosultságot, követelheti a bíróságtól nemcsak kárának megtérítését, de akár a jogsértő termék megsemmisítését is. (Már csak a kártérítés mértékét tekintve is komolyan veendő a probléma, jó példa erre, hogy 1997. augusztusában a düsseldorfi bíróság egyetlen egy fotó CD-Rom-on történő jogosulatlan felhasználásáért 30 000 DM kártérítést ítélt meg.) Adott esetben az újság saját kiadóját is megakadályozhatják a kiadásban hasonló jellegű akadályok. Figyelemmel az on-line szolgáltatások térhódítására, az alábbiakban inkább ennek a felhasználási módnak néhány jogi kérdésére világítunk rá. 2. "On-line" felhasználások Az Internet kezdettől deklarált elve a szabad információáramlás, a szellemi tulajdon pedig abból áll, hogy a jogosultjának kizárólagos engedélyezési joga van, így például a szerzői mű többszörözése, közönséghez közvetítése tekintetében. Az Internet-felületen

tehát megismétlődnek azok a viták, melyek mindig lezajlottak, ha újfajta szerzői művek vagy a felhasználások új technikai eszközei jelentek meg (film, hanglemez, magnetofon, szoftver, stb.) A viták témái: ki a jogtulajdonos, eleve engedélyköteles felhasználásokról van-e szó, érvényesek-e rá az eddigi kivételek, ki a felelős, stb. Ezzel a tipikus "igen-nem" érveléssel, a nyilvánvalóan kibékíthetetlen ellentmondások megoldási kísérletével, gyakran találkozhatunk a modern technológiákkal kapcsolatosan. Az internetes felhasználások hazai szabályozásának előzményei Hazánk az 57/1998 (IX. 29) OGY határozattal megerősítette a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Szerzői Jogi és az Előadásokról és Hangfelvételekről szóló Szerződését. A jelenlegi "internetes" szabályozás szinte egy az egyben átvette a WIPO Szerződés 8. cikkében foglalt szabályt, amely kizárólagos jogot enged a szerzőnek arra,

hogy engedélyezze az olyan típusú nyilvánossághoz való közvetítést (right of communication to the public), ahol a közönség a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatja meg. Ez tehát a nyilvánosság fogalmát oly módon terjeszti ki, hogy abba beletartozik az egymástól független individumok különböző helyen és időben történő felhasználása is. Az 1999. évi LXXVI törvény a szerzői jogról (Szjt) egyik talán leglényegesebb rendelkezése a technikai fejlődés következtében felmerült új szerzői jogi problémák rendezése szempontjából, még ha azt nem is nevesíti közérthetően a törvény - az internetes "lehívásos" interaktív felhasználás nyilvánossághoz közvetítés körében történő szabályozása. (E helyütt csupán utalunk a közös jogkezelés szerepére az internetes műfelhasználás esetében, és az ARTISJUS vonatkozó közleményére, amely 1998-tól részletes tarifatáblázatot és díjfizetési

feltételeket tesz közzé évente.) A többszörözés jogának szabályainál [Szjt. 18 § (2)] az internetes felhasználásokra, a nyilvános előadás jogára való szabályok [Szjt. 24 §, a "display"/képernyőn való megjelenítés] között, illetve a szabad felhasználás ideiglenes másolatkészítésre vonatkozó szabályánál utal konkrétan a törvény az internetes felhasználásra. Utóbbi szabálynál érdemes elidőzni, mert a kivétel igen sok jogi kérdést vethet fel. Az Szjt 35 § (6) bekezdése kimondja ugyanis, hogy az ideiglenes többszörözés csak akkor szabad felhasználás, ha az a szerző által engedélyezett műfelhasználás megvalósulásához szükséges műszaki folyamat része. Az irányelv-tervezet során főként ennek a garanciális szabálynak a hiánya vitatott, továbbá azt is sérelmezik a szerzői jogvédő szervezetek, hogy a szerző jogos gazdasági érdekeinek tiszteletben tartása sem biztosított a jelenlegi szövegezés

szerint. Különös jelentősége van e kivételt engedő szabálynak a "caching" és "browsing" néven ismert folyamatoknál. Ezekben az esetekben az ideiglenes műtárolás (többszörözés) keretében az internetes felhasználás gyorsabbá, hatékonyabbá válik. A szerzői jogvédő szervezetek azzal érvelnek, hogy e két folyamat (caching, browsing) semmiképpen nem férnek bele a kivételt engedő szabályba, és nem tekinthetők szabad felhasználásnak, minthogy azoknak önálló gazdasági jelentőségük is van, mert a közönség ezáltal magasabb színvonalú szolgáltatást élvez. Az on-line felhasználások jellege alapvetően meghatározza a tipikus jogi problémákat is. A felhasználás definiálása sem mindig egyszerű Az internetes műfelhasználást a WIPO keretében létrejött nemzetközi egyezmény szerzői jogilag többszörözésnek, és nyilvánossághoz közvetítésnek tekinti. Hatályos szerzői jogunk is követi ezt a

fogalomrendszert. További jogi kérdések is felvetődnek, mint pl. az országhatárokon átnyúló felhasználások, a joghatóság, az alkalmazandó jog kérdése. 3. Az Internetes felhasználás szereplőinek felelőssége A szolgáltatás résztvevőinek felelősségi rendszerének kidolgozása aktuális, kifejezetten , gyakorlati kérdés. A tartalom szolgáltatók szerzői jogi és a tartalom iránti felelőssége általában korlátlan, és objektív. Mérlegelés tárgya lehet viszont az Internet szolgáltatók felelőssége, akik alapvetően a tartalmat nem ellenőrzik, azt a közönség felé továbbítják. Az elektronikus kereskedelemről szóló EU irányelv tervezetének jelenlegi verziója szerint, amely mindenképpen meghatározza majd a hazai jogfejlődést is e téren, éppen attól függően, hogy mennyire csupán a technikai átvitelre korlátozódik tevékenységük, eltérően felelnek a különböző internetes szolgáltatók a jogsértésekért. Az

Irányelv tervezetének 12 cikkelye felsorolja a kizárólag technikai átvitelt végzők, az átvitt anyagokat csak ideiglenesen, automatikusan tárolók legenyhébb felelősségi alakzatának feltételeit, míg a 14. cikkelye, az információt tároló (hosting) szolgáltatókra már az előbbinél fokozottabb felelősséget ír elő, azaz a nem kizárólag technikai átvitelt végző szolgáltató nem mentesül a felelősség alól, ha a jogsértésről tudott, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett róla. A tartalom-szolgáltatók felelőssége viszont nem korlátozható. Természetesen az Irányelv ezen legkényesebb része még további cizellálásra vár, így jogharmonizációs szempontból érthető, hogy az Szjt. nem ment időben e kérdéskör részletes, európai szintű szabályozása elé. A legrészletesebb külföldi szabályozást az Egyesült Államok jogalkotója dolgozta ki az ún. „Digital Milleneum Act”-ben Az Internet szolgáltatók felelőssége

bizonyos feltételek teljesülése esetén (pl. a jogsértésről nem tudott, nem ért el bevételt stb.) kizárható A jogsértő termék eltávolítása azonban ilyenkor is feladata az Internet szolgáltatónak, amennyiben azt a jogosult kéri. Ilyenkor a jogsértő anyag további sorsa a tartalom szolgáltató és a jogosult vitájának alakulásától függ. Ennek a rendszernek is gyenge pontja viszont, hogy semmi nem akadályozza meg a jogsértő anyag más Internet szolgáltató által történő további közvetítését. Németország a vámintézkedések analógiájára egy jogi-technikai védőrendszer bevezetésén dolgozik. Minden bizonnyal a jogalkotóknak és a jogalkalmazóknak a világhálón a szerzői jogsértések azonosítása, és megfelelő szankcionálása lesz a jövő nagy kihívása. A szerzői jogi felelős személye, annak felelőssége tárgyában a világ különböző részein növekvő számban születnek döntések, de ezek meglehetősen eltérőek. E

kérdésben az 1996 decemberi genfi WIPO konferencia sem jutott egységes álláspontra. Az elektronikus többszörözés értelmező szabálya, egészen elmaradt és azt csak egy olyan "közös nyilatkozat" helyettesíti, miszerint "pusztán a fizikai hozzáférhetőség biztosítása nem többszörözés, nem jár szerzői jogi felelősséggel az ezt szolgáltató személy, vállalkozás - "acess provider" - terhére". Amellett, hogy e nyilatkozat nemzetközi jogi súlya, hatálya erősen korlátozott, az is kérdéses, mi tekintendő pusztán "fizikai hozzáférés lehetőségének". Az Internettel kapcsolatos , a közreműködők tevékenységére vonatkozó, jogilag elfogadott definíciók általában is hiányoznak." Ugyancsak pontosan tisztázandó különböző adatbázisok elérhetővé tétele esetén, hogy a felettük rendelkező személy/szervezet rendelkezik-e egyáltalán a szükséges jogokkal (pl.: múzeumok maximum a

katalógusukat tehetik ma jogszerűen elérhetővé, de az általuk őrzött műveket semmilyen formában sem, vagy a nagy újságok, folyóiratok korábbi számaik tekintetében meg kell szerezzék az ilyen jellegű felhasználásokhoz visszamenőlegesen a jogokat), és az ebből adódó felelősség mindenképpen őket kell terhelje. A válasz tehát arra a kérdésre, hogy ki felel az Internet felhasználások szerzői jogi részéért, nemcsak az információ-iparra hat érzékenyen, de talán az egész szerzői jogi jogintézmény sorsát eldönti. A szerzői jogi felelősség ugyanis meglehetősen szigorú, objektív jellegű: az erkölcsi jellegű jogkövetkezmények, az abbahagyás igénye, a sérelmes helyzet megszüntetése attól függetlenül beállnak, hogy milyen volt a jogellenesen eljáró személy tudati állapota. A magyar jogban ma már ilyen alapon a tevékenységgel elért gazdagodást is (nemcsak a szerző kárára keletkezettet!) ki kell adni és adatokat kell

szolgáltatni a vonatkozó jogsértő üzleti kapcsolatokról is. A személyhez és vagyonához fűződő szerzői jogok felróható megsértése kártérítési kötelezettséggel is jár. E jogkövetkezmények tárgyában a bíróság viszonylag könnyen, egyszerűen ideiglenes intézkedéseket tehet. Megemlíthető a Btk 329/A §-a is, amely a szerzői jog megsértése esetére a bűncselekmény miatt szabadságvesztést is kilátásba helyez." III. Szabad felhasználás, különös tekintettel az oktatási célú felhasználásra Az alábbiakban néhány törvényhely kiemelésével kívánjuk vázolni a legfontosabb oktatási célú szabad felhasználásokat. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy ezek az esetek szűken értelmezendőek. „A szabad felhasználásra vonatkozó részletes és a felhasználási jogok szabályozására egyébként nem jellemző kógens szabályozást a szabad felhasználás jellege indokolja. Az ilyen felhasználás ugyanis díjazáshoz, és

szerzői engedélyhez sincs kötve. Ezért a szerzői jog és a felhasználói (társadalmi) érdek védelmének egyensúlya csak akkor nem bomlik meg, ha a jogszabály a szabad felhasználás terjedelmét szigorú keretek közé szorítja. Az Szjt (új) IV fejezete e két érdekkör aktuális mérlegét adják. A szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezések a szerzők, illetve a szomszédos jogi jogosultak [Szjt. (új) 83 § (2)] engedélyezési jogait és díjigényre való jogosultságát egyaránt kizárják. Ezért indokolt, hogy e szabályokat ne lehessen kiterjesztően értelmezni. A kiterjesztő értelmezés tilalma mellett, garanciális szabályt tartalmaz továbbá az Szjt. (új) 33 § (2) bekezdése is”( Szerzői Jogi Kommentár, KJK-KERSZÖV Kft) Az iskolai oktatás céljának fogalma Szjt. 33 § (4) „E fejezet rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából az iskolai oktatás célját szolgálja a felhasználás, ha az az óvodai nevelésben, az általános

iskolai, középiskolai, szakmunkásképző iskolai, szakiskolai oktatásban, az alapfokú művészetoktatásban vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőfokú oktatásban a tantervnek, illetve a képzési követelményeknek megfelelően valósul meg.” „Az Szjt. (új) 34 § (2), 35 § (5) bekezdése és az Szjt (új) 38 § (1) bekezdésének b) pontja a művek iskolai oktatás céljára történő szabad felhasználásának eseteit foglalja magában. Figyelemmel arra, hogy jelenleg igen sokszínű az iskolai oktatás palettája, mindenképpen indokolt az iskolai oktatás fogalmának szűkített értelmezése. Annak nincs jelentősége, hogy magán, vagy állami finanszírozású az oktatási intézmény, lényeg, hogy a felsorolásban foglalt általános jellegű képzés keretén belül maradjon a felhasználás. A művek felhasználása szempontjából különös jelentősége van a művészeti oktatásnak, itt a szabad felhasználást csak az

alapfokú művészeti oktatásban ismeri el a törvény. A felsorolás keretein kívül eső oktatási célra történő felhasználás tehát nem tekinthető szabad felhasználásnak. Az országban működő felsőoktatási intézmények felsorolását az 1993. évi LXXX törvény a felsőoktatásról 1. sz melléklete tartalmazza Ezekben az intézményekben is csak az a felhasználás szabad, amely a tantervnek, illetve a képzési követelményeknek megfelel. A tantervek, képzési követelmények tekintetében utalunk az 1993. évi LXXX törvény 21 fejezetében foglaltakra. Ami tehát ezen kívüli felhasználás, pl egy nem a tanterv keretében történő zenemű előadása (pl. esti könnyűzenei előadás) nem tekinthető szabad felhasználásnak ”(Szerzői Jogi Kommentár,KJK-KERSZÖV Kft) Az alábbi szabad felhasználás csak már nyilvánosságra hozott kisebb zene- vagy irodalmi mű esetében ad lehetőséget szabad felhasználásra. Amennyiben bármelyik feltétel

hiányzik, szabad felhasználásról nem lehet beszélni. Álláspontunk szerint a művek multimédia műben való felhasználása, ha az nem jár a felhasznált, átvett mű integritásának megsértésével, és a szerzők nevét feltüntetik digitális formában is (pl. CD-ROM) többszörözhető e körben Sajátos problémát vet fel azonban az on-line felhasználás. Hogyan biztosítható ilyenkor a célhoz kötött felhasználás?A technika nyilvánvalóan kínál erre megoldást (zárt rendszer, kódolás stb). Ha ez megvalósul, még akkor sem ad a jogalkotó szabad utat az iskolai célú nyilvánossághoz közvetítésnek. A törvény ugyanis csak az átvett mű többszörözését, és terjesztését engedi Furcsa módon a nyilvánossághoz közvetítést nem. A jövőben ennek az értelmezési problémának a megoldása a jogalkalmazók feladata lesz. Szjt. 34 § (2) „Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű részlete, vagy kisebb terjedelmű ilyen önálló mű

iskolai oktatási célra, valamint tudományos ismeretterjesztés céljára a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével átvehető. Átvételnek minősül a mű olyan mértékű felhasználása más műben, amely az idézést meghaladja. (3) A (2) bekezdésben említett átvevő mű többszörözéséhez és terjesztéséhez nem szükséges a szerző engedélye, ha az ilyen átvevő művet az irányadó jogszabályoknak megfelelően tankönyvvé vagy segédkönyvvé nyilvánítják, és a címoldalon az iskolai célt feltüntetik.” . Az Szjt. 34 § (2) bekezdése az átvételt a felhasználás céljától függően akár kisebb terjedelmű irodalmi vagy zenemű egészének átvételekor is jogszerűnek ismeri el. Az Szjt az irodalmi és zeneművekre korlátozza az iskolai oktatás vagy tudományos ismeretterjesztés céljából szabad felhasználás keretében történő átvételt. Így nem vehető át pl filmalkotás ilyen célból Az idézést meghaladó átvétel is

csak abban az esetben nem eredményez jogosulatlan felhasználást, ha a forrás és a szerző megneveztetik. Amíg a rövidebb terjedelmű idézés az átvevő mű jellegétől és felhasználási céljától függetlenül jogszerű lehet, az átvétel jogszerűségének további feltétele, hogy az oktatási vagy tudományos ismeretterjesztést célzó felhasználás érdekében történjen. Az Szjt. (új) 34 § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az átvétellel érintett mű többszörözhető és terjeszthető is a szerző engedélye nélkül, ha az átvevő mű tankönyvnek vagy segédkönyvnek minősül, és a címoldalon az iskolai oktatást feltüntetik. Utalunk az oktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény 124 §-ára, amely a tankönyvvé nyilvánítási eljárásra vonatkozóan állapít meg szabályokat.(Szerzői Jogi Kommentár, KJK-KERSZÖV Kft) Az alábbi szintén célhoz kötött szabad felhasználás a fogyatékosok számára készült művek

(beleértve a multimédia műveket) szabad felhasználására vonatkozó speciális rendelkezést emeljük ki. Szjt. 41 § (1) „A mű nem üzletszerű többszörözése és terjesztése a szabad felhasználás körébe tartozik, ha az kizárólag a fogyatékos személyek igényeinek kielégítését szolgálja és kizárólag a célnak megfelelő módon valósul meg.” „Az Szjt. (új) 41 § (1) bekezdésében a fogyatékos személyek igényeinek kielégítését szolgáló műfelhasználás szabad. Ez a szabad felhasználás több szempontból sem teljes körű csak a mű nem üzletszerű többszörözése és terjesztése szabad felhasználás, feltéve, hogy az e személyek igényeinek kielégítését szolgálja és kizárólag a célnak megfelelő módon valósul meg. A jogalkotó azonban nem említi a nyilvános előadás, nyilvánossághoz közvetítés mint a felhasználási jogok egyéb részjogosultságait, így feltételezhető, hogy ezekre nem vonatkozik a szabad

felhasználás.(Szerzői Jogi Kommentár, KJK-KERSZÖV Kft )”