Sociology | Drugs and their effects » A deviáns viselkedés formái, a drogfogyasztás

Deviancia és társadalom Drogfogyasztás Drog: Minden vegyi anyag, amely az élő folyamatokat befolyásolja. Szűk értelemben kizárólag a mentális működésre ható termékeket nevezzük drognak. Az orvosi-gyógyászati megközelítés a drogfogyasztást összefüggésbe hozza az abúzus, a dependencia és az addikció fogalmával. Pszichoaktív szerek elnevezés gyűjtőfogalom, amibe az illegitim és az orvos által írt legitim drogok is bele tartoznak. Ezek a központi idegrendszerre hatva fejtik ki hatásukat Megváltoztatják a gondolkodást, az érzelmi állapotot, hangulatot, érzékelést. Addikció: Olyan kényszeres viselkedés, amely a drog mindenáron való megszerzésére és fogyasztására irányul. Kényszerről van szó, alapja a függőség A függőség lehet pszichés – már attól megváltozik a hangulat, hogy bevette – de súlyosabb esetben testi dependencia tünetei is megjelenhetnek, ekkor már a szer elhagyásakor elvonási tünetek jelentkezhetnek.

Vannak olyan drogok, amelyekkel kapcsolatban tolerancia lép fel, ami azt jelenti, hogy folyton emelni kell az adagot ahhoz, hogy a kívánt hatás bekövetkezzen. Amikor hozzászokik és függővé válik a szertől - amely akár egy hashajtó is lehet – az egyén, akkor beszélünk abúzusról, amely visszaélést jelent. Az addiktív betegségek (szenvedélybetegségek) szakaszai a következők: - öröm fázisa a meghatározó, a szer pozitív jegyeire, hatásaira koncentrál az egyén, - később a szerfogyasztás krónikussá válik, szenvedéllyé alakul át, társas kapcsolatokban konfliktust okoz, - fizikai állapot romlik a következő fázisban, testi tünetek, elvonásos tünetek jelentkeznek, betegségtünetek (nagy a veszélye a visszafordíthatatlanságnak) - szervei károsodásra utaló tünetek jelentkeznek a terminális stádiumban. Minden droggal kapcsolatos addikció esetén beszélni kell arról, hogy elvész a viselkedés kontrollja. A szerről való leszokás

pusztán akaraterőből nem fog menni A dependencia akadályozza meg a leszokást. Ennek tudatosítására már nagyon korai életkorban szükség lenne, a megelőző tájékoztatások kapcsán. Csapdahelyzetről van szó, a korai kellemes élmények után kialakul a kényszeres viselkedés, később a betegség, a helyzettől, állapottól nem tudnak szabadulni. Kategorizálhatók a drogok legalitásuk szerint: 1. legális (altatók, nyugtatók, kedélyállapot javítók) – orvos írja fel, büntetés nélkül szedhetők 2. illegális (marihuána, heroin) Azokban az országokban, ahol más-más jogi megítélés alá esik a drogok használata, ott van értelme az alábbi kategorizálásnak (Hollandia) 1. „könnyű” drogok 2. „nehéz” drogok Nálunk a Kendermag Egyesület igyekszik elérni, hogy enyhítsék a törvényeket. 1 Gyógyszertani kategorizálás alapján: 1. ópiátok és származékaik: ópium, morfium, heroin, methadon 2. nyugtatók, altatók és alkohol 3.

hallucinogének: LSD, kannabiszfélék, meszkalin, PCP 4. szerves oldószerek 5. stimulánsok, izgatószerek: amphetaminok, kokain, koffein, nikotin Legrégebben az ópiumot fogyasztják az emberek, amelyhez a szert a mákgubóból tudják előállítani. Ókori Egyiptomban már használták fájdalomcsillapításra és napjainkban is a kábító fájdalomcsillapítók között van. Nagyon sok ember megnyomorodott miatta, háborúztak érte, szabályozták a kereskedelmét. XIXsz Kínában kifejezetten termesztették exportra nagy mennyiségben. XI. századtól a morfint kezdték fájdalomcsillapításra alkalmazni Ehhez nagyon gyorsan hozzá lehet szokni és személyiségváltozást idéz elő. A morfnhoz közel lévő, könnyen hozzáférő orvosok, ápolók, gyógyszerészek körében terjedt nagyon a morfinizmus. A morfinizmus a magányosok drogja. Heroin a morfinnál 5x erősebb. Nagyon gyorsan hozzá lehet ehhez is szokni és a terminális szakaszban nagyon súlyos a leépülése

a heroinistának. A heroinfogyasztás óriási méreteket öltött a XX. század utolsó évtizedeiben, elért világszerte a heroinisták száma a 8 milliót. Kokain a kokacserje levelében található alkaloid, amelyet Dél-Amerikában termesztik. Ott az emberek a levelet idegstimulánsként fogyasztják. A stimuláció után nagyon erős a toxikáló hatása, hosszú távon zavartságot, leromlást okoz. Kannabiszfélék nagyon elterjedtek: Hasis- indiai kender virágának gyantás anyaga. Marihuána- mexikói kender szárított levele. Ezek bódulatot, álomszerű állapotot, lebegést idéznek elő. Az agyat nagymértékben károsítják. Teljes zavarodottság állapotában nem tud reálisan megítélni veszélyeket, távolságokat. Pl: sokan ilyenkor kilépnek az ablakon, magasról leesnek Szintetikus szerek a XX. század termékei: PCP, LSD, DMT, STP. Ezeket a mentális zavarok kezelésére fejlesztették ki. Sajátos szín és hangélmények generálódnak szedése kapcsán.

Megzavarodik a hangulati életük, a hangeffektusok miatt nagyon gyakori a szintetikus droggal élők öngyilkossága. Amphetamin származékok is a XX. század utolsó évtizedében jelentek meg A központi idegrendszerben fejtik ki hatásukat. Elsősorban a kóros elhízás ellen, fogyasztóként állították elő ezeket, amelyek szedése károsítja az agyat – túlzott mértékben – és ingerültséget, túlpörgést okoz, amit mély depresszió és levertség, borzasztó fáradtság, aluszékonyság követ. Fogyasztói sajátos szubkultúrát képviselnek. Szerves oldószerek: ragasztó „szipózás”. 2 Sajátos szubkultúrájúak, drogfogyasztási szokás. A párolgó oldószer gőze bódulatot, jó hangulatot, gátlástalanságot idéz elő. Túladagolás esetén lebénul a légzőközpont és megfullad az egyén. Ide tartoznak a gyógyszerek+alkohol is, amely rendkívül mérgező hatású. Az, hogy a drogfogyasztást hogyan ítéli meg a társadalom, az mindig

kultúrafüggő. Egyéni vagy társadalmi probléma? Mit fogad el az egyik társadalom és mit nem? Mi számít devianciának és mi nem? Pl.: dohányzás nálunk –hiába alakulhat ki addikció és súlyos betegségekkel jár együtt – mégsem tekintjük deviánsnak. Ezzel szemben a marihuána szívását igen Hollandiában ennek megítélése jóval enyhébb, mint nálunk vagy mint ott a heroiné. Társadalmi összefüggéseket tekintve nem lehet elmenni a kábítószer-kereskedelem, bűnözés témaköre mellett. Ebben a vonatkozásban egyértelmű, hogy a fogyasztása deviánsnak tekinthető és összefüggésben áll más devianciaformákkal. Nagyon nagy terjesztő, termesztő Dél-Amerika (Kolumbia, Mexikó, Venezuela, Peru).Másik jellegzetes terep Ázsia, azon belül is az Arany Háromszög országai – Burma, Laosz, Thaiföld. Következő terület az Arany Félhold országai – Pakisztán, Afganisztán, Libanon, India. HongKong a tiltott kereskedelem pénzmozgásait

bonyolítja Óriási bevételek származnak a káb.szerkereskedelemből Hollandia azt hirdeti, hogy egészségneveléssel, tájékoztatással kell elérni, hogy függetlenül a kínálattól csökkenjen a kereslet. Drog-epidemiológia A droghullám az USA-ból indult el a ’60-as évek végén és gyorsan elérte Nyugat-Európát. Ebben az időszakban nálunk is megjelent a drogfogyasztás, bár nyilvánosságot nem kapott, illetve nem lehetett hozzáférni akkoriban a klasszikus kábítószerekhez nálunk, de másféle szereket tudtak itt is alkalmazni az emberek. Pl: szerves oldószereket, gyógyszereket alkohollal, stb. A szocialista hatalmi elit tiltotta és megakadályozta ugyan az illegitim drogokhoz való hozzáférést, de magát a drogfogyasztást nem tudták féken tartani. Az elhallgatásnak a probléma adekvát kezelésmódjainak elhanyagolásának következményeként a rendszerváltás után, amikor megnyíltak a határok és lehetőségek a drogkereskedők előtt,

járványszerűen kezdett terjedni az országban az illegális drog. Már a rendszerváltás előtti évtizedben kezdett emelkedni a drogfogyasztók száma, egyre több fiatalkorú vált áldozattá és elkezdődött a drog „keményedése” az országban – már hozzá lehetett jutni nemcsak a szerves oldószerekhez, gyógyszerekhez, hanem keményebb drogokhoz is. Ebben az időben a drogproblémát kriminalizálták. Rendőrségi ügyként kezelték és a megelőzésre, felvilágosításra, tájékoztatásra egyáltalán nem fordítottak hangsúlyt. A legújabb jogszabályok ma már a kriminalizálás mellett a medikalizációt is fontosnak tartják. Azaz a kereskedés a droggal bűncselekmény, de egyes drogfogyasztóknak lehetőségük van a büntetést rehabilitációs kezelésre váltani. Adatok: 1974-ben két középiskola diákjainak 4,8% fogyasztott már drogot. Bűnelkövetők 43%-a fogyasztott. Narkós fiatalok 1/3-da állami gondozott volt akkor 3 1986-ban 1000 fős

mintával végeztek reprezentatív kutatást. Akkor a válaszadók 5,5%-a fogyasztott drogot, bár a többség csak kipróbálta, nem fogyasztotta rendszeresen. 1995-ben ET vizsgálatot indított és a 16 évesek körében 5%-os fogyasztási arányt állapítottak meg. Legújabb vizsgálati eredmények szerint a középiskolások 14-18%-a kipróbált valamit már. Régiónként is eltérések is mutatkoznak. Szegényebb megyékben átlag alatti a fogyasztás (Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében). Szubkultúránként is változó lehet az arány. Mitől válik valaki drogfogyasztóvá? Rizikófaktorok a „rizikó és protektív elmélet „ szerint: Csak a rizikófaktorok ismeretében lehet hatékonyan védőfaktorok kialakításán dolgozni. 1. adott társadalom értékrendszere, társadalmi normái- ez kihat a drogfogyasztás szabályozására is. 2. biológiai, élettani-genetikai hajlammal bírók (másképpen, más időintervallum alatt bomlik le a biokémiai anyag a

szervezetükben) 3. pszicho-szociális rizikófaktorok (iskolai kudarc, negatív motiváció, viszony a tanuláshoz, iskolához – nagyon sok drogfogyasztóra jellemző), emellett a nagyon jóknál is megfigyelhető serdülőkorban a jelenség; fontos a család, kortárscsoport hatása. Mivel a drogfogyasztás társas tevékenység, ezért serdülőkorban a családtól való távolodás a személyiség autonómmá válásának folyamatában a kortárscsoport hatásait felerősíti, így sokan ebben a közegben válnak kipróbálóvá, majd esetleg függővé. 4. periférián lévők (gyvéd gond) és a jól szituáltak (magasan képzett, jó anyagivagyoni helyzetű, vezető beosztásúak gyermekei – nagy zsebpénz – célcsoporttá válnak. Összefügg a drogfogyasztással a depresszió, szorongás, nem tud meggyűrközni a problémákkal, de sokszor jelenik meg az agresszió vagy éppen az, hogy ki lesz téve mások agressziójának. Protektív tényezők, védőfaktorok: 1.

társadalmi kapcsolatok hálózata, társadalmi kohézió 2. szülőkkel, családdal töltött minőségi idő, együttlét 3. a szülők kontrolltevékenysége, a problémák bizalmas, őszinte megbeszélése 4. releváns felnőtt-kapcsolatok (tanár-diák viszony) 5. kortárs-segítők 6. helyi közösségek (klubok, vallási közösségek) 7. minőségi szabadidő-eltöltés, hobbi tevékenység Drog, mint szimbólum Kultúra, szubkultúrák és a drog 4 A fogyasztói társadalom és a modern életmódbeli formák elterjedésével áll szoros összefüggésben, hogy éppen a modern társadalmakban vált a drogfogyasztás devianciává. Drogok szimbólumok, a fogyasztásuk pedig rituálé jellegű. Minek a szimbóluma: szabadságérzésé. Miért van/volt szükség rá? Rituálék a hagyományos, tradicionális társadalmakban is léteztek, ezek garantálták a közösségi identitás erősítését, a magára maradás érzésének elmaradását. Ezek a rituálék, hagyományok

kapaszkodót jelentettek, támpontokat az életszakaszok fordulóin, folyamatosan érezte az egyén a közösség megtartó erejét. A hagyományos közösségek felbomlottak, a modernizáció, a globalizáció növelte az individuum, az egyén bizonytalanságérzetét. A másik jellemző tendencia a transzcendentális gondolkodásmód háttérbe szorulása volt. A vallás sem nyújt kapaszkodót a szekularizációs folyamatok felerősödése miatt. A drog kezdetleges kellemes hatásai a szorongásoldást, a nyugalom illúziójának biztosítását szolgálják. Fogyasztásuk ritualizált Egyén gyökértelennek, magányosnak érzi magát, a drog csillapítja ideig-óráig az egyedüllét fájdalmát. Gyökértelenség érzése fakad a jövőkép bizonytalanságából is, úgy érezzük, hogy nem tudunk tervezni és nincs kontrollunk a saját életutunk felett. Kialakul a „pillanatnak élés, a nárcizmus, a hedonizmus attitűdjei” Akik stabil életcéllal, jövőképpel

rendelkeznek, sokkal ritkábban nyúlnak droghoz, mint azok akik gyökértelennek érzik magukat és céltalannak. A serdülőkori krízis is választóvonal. Ilyenkor fokozottan dolgoznak a hormonok Se nem felnőtt már, se nem gyerek a fiatal, háromféleképpen reagálhat: 1. lázadó (szülő ellen fordul) 2. pszichoszexuális zavar 3. magába roskad A drogfogyasztó életmóddal bírók külön szubkultúrát alkotnak. Pl: heroinisták Azonosak a céljaik, napjaik, életmódjuk, életszervezésük, a társadalmi megítélésük. Ebből a körből nagyon nehéz kilépni, hiszen egy idő után már a többségi társadalom annyira elutasító – talán tehetetlensége miatt, hogy ez a csoport lesz az egyetlen „támasz, amely valójában nem igazi támasz, inkább taszítják a csoporttagok egymást a halál felé. A transzcendencia-hiánnyal hozzák összefüggésbe az LSD fogyasztás elterjedését. A hallucinációk az egyénnek a misztikus élmények megtapasztalásának

vágya miatt volt szüksége. Acid-partykat szerveztek (sav-party) Itt a szer és a zene, tánc együttesen olyan hatással van a részvevőre, hogy pszichedélikus élményt él meg. Később az amphetaminok váltották fel az LSD-t és jött a hasonlatos house-élmény. Ua a hatása. Kialakul a party-élmény. Amely a beavatottság érzését adja annak aki jelen van és részt vesz a „közös-rituáléban, táncban”. Premodern társ rituáléira emlékeztet Valójában a résztvevők azonban csak látszólag alkotnak közösséget. Igazából egyedül vannak, magányosak, jellemző a személytelenség. Drogfogyasztók típusai: 1. kísérletezők (egyszer, kétszer kíváncsiságból, kalandvágyból fogyaszt) 2. alkalmi vagy hétvégi fogyasztók (eseményhez kötötten) 5 3. rendszeres vagy kényszeres fogyasztók (hosszabb ideig, rendszeresen fogyaszt, dependens) ide tartoznak a csipegetők is, akik hosszan használnak, de csak kismértékben, nem lesz problémájuk

belőle. 6