Economic subjects | Finances » Gulyás Erzsébet - Az önkormányzatok finanszírozása

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat AZ ÖNKORMÁNYZATOK FINANSZÍROZÁSA Tiszanána, 2003. november 20 Készítette: GULYÁS ERZSÉBET 2003/2004.tanév Ifélév gazdálkodási szak II. évfolyam levelező tagozat A csoport Az önkormányzatok finanszírozása I. Az európai önkormányzati rendszerek: A települési és területi önkormányzatok az államigazgatás és az államháztartási rendszer alappillérei, amelyek a saját szintjükön jogszabályalkotó, szakigazgatási, felügyeleti, adóhatósági, szolgáltatási és gazdálkodó szerepet egyaránt betöltenek. A szerepkörük azonban igen eltérő a helyi történelmi és kulturális hagyományok, illetve az államigazgatás eltérő jellege és működésének gyakorlata következtében. Az önkormányzatok a fejlett országokban rendre számottevő politikai önállóságot élveznek, gazdasági önállóságuk

viszont eltérő mértékű és változatos formákban valósul meg. Európában nincs egységes önkormányzati modell, de jól megkülönböztethető három államháztartási szerkezet. Az eltérő formák ellenére az önkormányzati rendszer mindenütt többszintű, jelentős munkamegosztás van nagy és kisrégiók, valamint a települések szintje között. a./ A mediterrán modellt centralizált pénzügyi rendszer, az önkormányzatok jelentős állami ellenőrzése ( Franciaország ) és az apró települési önkormányzatok szűk feladatköre jellemzi. b./ A skandináv modellt nagy méretű helyi önkormányzatok nagyfokú pénzügyi, gazdasági önállósága és széleskörű szolgáltatási felelőssége jellemzi ( Svédország ). Feltehetőleg amerikai mintára mindkét rendszerben terjedőben a nagy regionális szolgáltató vállalkozások kialakítása, gyakran a magánszektor bevonásával. c./ A germán modell a föderatív államigazgatáson alapuló,

többszintű, erősen hierarchizált rendszer, ahol a legalsó települési szintre csekély feladat hárul ( Németország, Svájc, Ausztria ). Az EU tagállamaiban a nagy gazdasági tervezési régiók kialakítása nagyon előrehaladott, részint a központi gazdaságirányítás decentralizációja, részint a középszintű önkormányzatok természetes integrációja következtében. Mindezekből következően érthető, hogy az Európai Unió sem támaszt egységes követelményeket az önkormányzati rendszerekkel szemben. Az átalakuló kelet-európai országok többségének az önkormányzati rendszere képlékeny állapotban van. A centralizáció gyökerei nagyon erősek Az ún visegrádi országokban az önkormányzatiság sokkal fejlettebb, mint a többi átmeneti gazdaságban. Magyarországon az 1990.-es választások nyomán központi kormányzat és a települési önkormányzatok kétpólusú rendszere alakult ki, s jelentősen megerősödtek a települési

önkormányzatok. Ötvöződnek a skandináv és a mediterrán modell olykor nehezen összeegyeztethető elemei. Az 1998. októberében átalakított lengyel közigazgatási rendszer a mediterrán modellt követi. II. Az európai önkormányzatok a statisztikai adatok tükrében: Az európai önkormányzat–finanszírozási adatok arra utalnak, hogy szoros összefüggés van az önkormányzati modellek és a helyi szolgáltatások hatékony ellátása, valamint az államháztartási rendszer alkalmazott formája és elemei között. Az államháztartási rendszer egészének, illetve a különböző területi és települési önkormányzatoknak együtt és egyszerre kell számos funkciót betölteniük. A funkciók irányítási szintek közötti elosztásának alapja: a közszolgáltatások hatékony ellátása; ennek érdekében államháztartási bevételek beszedése ( adók kivetése, illetékek, díjak megállapítása és beszedése ); az eltérő adottságú társadalmi

rétegek és földrajzi régiók közötti eltérések csökkentése a beszedett jövedelmek hatékony újraelosztása révén; döntések és tevékenységek meg kell feleljenek a számonkérhetőség és az átláthatóság 2 követelményének; ki kell érdemelniük a lakosság megelégedését és el kell érniük, hogy a lakosság aktívan részt vegyen a helyi döntésekben és a határozatok végrehajtásában. Évszázados dilemma az előbbiekkel kapcsolatban, hogyan lehet megtalálni a döntési, finanszírozási és végrehajtási feladatok központosított, illetve a helyi decentralizált részének helyes mértékét és arányait. Ezen dilemmákra adnak lényegesen eltérő választ a fentebb jellemzett különböző önkormányzati rendszerek. A kormányzati rendszerek általában az alábbiak szerint tagozódhatnak:  központi kormányzat,  középszintű önkormányzatok ( regionális, megyei vagy járási ),  dekoncentrált kormányzati rendszer,  az

önkormányzatok önkéntes társulásai,  települési önkormányzatok. Az önkormányzatok aggregált bevételi és kiadási mutatói a fejlett európai országokban kivétel nélkül természetesen együtt tartalmazzák a területi és települési önkormányzatok adatait. Az önkormányzatok kiadásai a GDP arányában (%) Svédország Dánia Hollandia Finnország Lettország Magyarország Norvégia Litvánia Csehország Franciaország Bulgária Albánia Belgium Észtország Lengyelország Olaszország Írország Spanyolország Szlovákia Szlovénia Portugália Románia Törökország Görögország 0 5 10 15 20 25 30 Három országcsoport különböztethető meg az önkormányzati kiadások GDP-hez viszonyított nagyságrendje szerint a néhány közép-kelet európai országgal bővített ábrán. Tíz országban, köztük is kiemelkedik Svédország (28%) a skandináv modell szülőhelye és köztük Magyarországon képvisel az önkormányzatok költségvetése a

GDP 10 % - ánál nagyobb arányt. Franciaországban a mediterrán modell típusországában az önkormányzati kiadások a GDP 10%-át, Spanyolországban 5%-át sem érik el. Ráadásul még ennek 3 elosztásában is jelentős szerepet játszanak az állam dekoncentrált szervei. Ez szintügy igaz az itt fel nem sorolt föderatív államigazgatású országokra is. Az államháztartás arányában vizsgálva még karakterisztikusabb a skandináv és a mediterrán modell eltérése. A lista élén hat észak-európai ország áll Az élen Norvégia (40%), s mögötte szorosan Svédország (38%). A számok jelzik, hogy ezekben az országokban az önkormányzati szektor az államháztartás legnagyobb alrendszere. A helyi önkormányzatok nem kiegészítői, s nem képviselői, hanem egyenrangú partnerei, részei a nemzeti kormányzatnak. Az önkormányzatok kiadásai az államháztartás arányában (%) Norvégia Svédország Hollandia Litvánia Dánia Finnország Albánia

Magyarország Lettország Lengyelország Csehország Bulgária Franciaország Észtország Románia Írország Olaszország Törökország Spanyolorszá Portugália Szlovákia Belgium Szlovénia Görögország 0 10 20 30 40 50 Magyarország a második csoport élmezőnyében foglal helyet, mivel az önkormányzati költségvetés az államháztartás 25%-át jelenti napjainkban. A magyar önkormányzatok az államháztartás egyik legnagyobb alrendszerét képviselik. A közcélú beruházások terén még ennél is nagyobb, mintegy 40%-os arányt képviselnek a magyar önkormányzati beruházások. A dél-európai országok valamennyien a mezőny végén helyezkednek el 4 Helyi bevételek és kiadások a GDP arányában (%) Magyarország Kiadás / GDP Bevétel / GDP Spanyolország Portugália Olaszország Franciaország Svédország Norvégia Finnország Dánia Belgium Egyesült Királyság Hollandia Írország 0 5 10 15 20 25 30 A skandináv modell szerves

része, hogy a helyi bevételek döntő szerepet játszanak az önkormányzatok finanszírozásában. Ez megfelel annak az empirikus vizsgálatokkal is alátámasztott elvnek, hogy a helyi bevételekből finanszírozott kiadások, s különösképp a fejlesztések esetén sokkal erősebb a lakossági részvétel és kontroll, nagyobb a számonkérhetőség igénye és lehetősége. Az ábra két fontos összefüggést tükröz: egyrészt ismét a skandináv modellt követő országok emelkednek ki a mezőnyből ( mindenekelőtt Svédország és a további három észak-európai állam ), másrészt ugyanebben a csoportban közelítik meg leginkább a helyi bevételek a helyi önkormányzati kiadások szintjét. A skandináv modell lényege szerint a közszolgáltatások alapjai a helyi önkormányzatok szervezeti és finanszírozási tekintetben egyaránt, s a központi kormány csak kiegészítő szerepet játszik a speciális szolgáltatások finanszírozása, területi

egyenlőtlenségek, vagy társadalmi csoportok hátrányainak csökkenése érdekében. Magyarország e tekintetben is az erős középmezőny tagja. A helyi önkormányzatok továbbra is nagyrészt a központi transzferekre hagyatkoznak, s különösen nagy súlyt képviselnek az állami juttatások, az önkormányzati beruházások vonatkozásában. III. Önkormányzati modellek: A következőkben az önkormányzati alapmodellek rövid jellemzése következik: nevezetesen a svéd, a francia és a német modell, valamint a magyar „modell” főbb sajátosságai. A vizsgált országokban jól érzékelhető a törekvés és a fejlődés az önkormányzati szerkezet, valamint a feladatok és finanszírozás minél teljesebb összhangjának megteremtésére. A következő számok arra koncentrálnak, hogyan függ össze az önkormányzati szintek száma és jellege az önkormányzati szintek közötti funkciómegosztás, illetve az önkormányzatok nagysága: 5 Intézményi

szerkezet Települési önkormányzat átlagos lélekszám Franciaország R 26 M 100 TÖ 36.664 Németország TÁ 16 J 445 TÖ 14.800 Svédország M 23 TÖ 288 Magyarország R7 M 19 TÖ 3.160 1.580 4.925 30.040 3.200 1.sz táblázat Lengyelország R 16 M 371 TÖ 2.489 15.500 Forrás: A helyi önkormányzatok és pénzügyeik TÁ = tagállam; R= régió; M= megye; J= járás; TÖ= települési önkormányzat. A kormányzati rendszer két fix pontja a központi kormányzat és a települési önkormányzatok. A kormányzat két szélső pólusa között háromféle irányítási, vagy adminisztratív joggal rendelkező intézmény helyezkedhet el: közvetlen választással létrejött irányító testületek, azaz „közép-szintű” önkormányzatok ( pl. a regionális, megyei vagy járási ); dekoncentrált kormányzati szervek ( pl. prefektúra ); az önkormányzatok önkéntes társulásai ( pl. nagyrégió szolgáltatási szindikátusok ) Az önkormányzatok helyzetét

és feladatait mindezeken túl az is alapvetően meghatározza, hogy a nagy közszolgáltatások mely részeit teljesíti közvetlenül az állam ( pl. a foglalkoztatás és bér jellegű kiadások fedezése, közegészségügy vagy közoktatás területén ). a.) A francia önkormányzati rendszer: Mai formája az 1982.-es reform során alakult ki Amikor is a korábbi hierarchikus, centralizált rendszer átalakult, s jelentősen megnőtt az önkormányzatok önállósága. Például döntéseik már nem szorulnak előzetes állami jóváhagyásra. Mindemellett az állam intenzív befolyást, valamint szigorú személyi és intézményi ellenőrzést gyakorol továbbra is az önkormányzatok felett. A helyi közszolgáltatási feladatokat az önkormányzatok három egymásnak mellérendelt szintje ( régiós, megyei, helyi ) és az állam közösen teljesíti. Emellett prefektúra rendszer és önkormányzati kincstár rendszer működik, mint az állam dekoncentrált szervei. A

prefektúrára fontos, időnként direkt szerep hárul, a kincstárnak pedig meghatározó ellenőrzési szerepe van. A szakmai ellenőrzés önálló, nem államigazgatási szerve az Állami Számvevőszék és a regionális számvevőszékek, melyek 1983.óta működnek Fontosak még szakminisztériumok ( szaktárcák ) területi ellenőrző szervei ( oktatás és egészségügy ). Az állam foglalkoztatja a pedagógusokat, ellátja a szakmai felügyeletüket és finanszírozza bérüket. Mindezeken túl civil szervezetek ( alapítványok ) és az egyházak is részt vesznek közszolgáltatásokban ( az egészségügy és az oktatás területén ). Az önkormányzatok regionális szolgáltató szövetségei fontos szerepet játszanak a kommunális szolgáltatások területén. Az önkormányzatok finanszírozása: A francia önkormányzatok négy fő forrásból fedezik kiadásaikat: állami támogatás, helyi adó, helyi díjbevételek és hitelfelvétel. Az állami támogatásokra

jellemző, hogy döntően nem címzettek, nem kötődik hozzájuk felhasználási kötelezettség, hanem globális jellegűek, s ezért az állam tartalmi értelemben nem is ellenőrzi a pénzeszközök felhasználását. A formai ellenőrzés viszont igen szigorú Az önkormányzatok költségvetése két fő részből áll: a folyó kiadások költségvetéséből és a fejlesztési  6 költségvetésből. A két rész között egyirányú az átjárhatóság, mert a folyó költségvetési megtakarításokból át lehet csoportosítani fejlesztési célra pénzeszközöket, a fordított átcsoportosítás törvénytelen. A francia helyi önkormányzatok ún alapköltségvetése szigorú számviteli szabályok mellett egységes pénzügyi rendszerben készül a tárgyév március 31.-ig Az ehhez szükséges külső információkat ( állami támogatások mértéke, makroökonómiai előrejelzések pl. a gazdasági növekedés, infláció ) a prefektus legkésőbb március

15.-ig bocsátja rendelkezésre A költségvetésnek fedeznie kell a kötelező feladatok ellátását és reális egyensúlyban kell lennie, az önkormányzatnak meg kell szavaznia. Az egyensúly hiánya esetén a prefektus szélső esetben egyszemélyes döntéssel ( pl.a költségcsökkentéssel vagy helyi adó emelésével ) állítja helyre az egyensúlyt. A francia települési önkormányzatok költségvetési sémája Kiadások: Személyi kiadások Iskola fenntartás Útfenntartás Egyéb Hitelkamatok Megtakarítás Működési költségvetés Bevételek: Globális dotáció ( DGF ) Helyi adók Díjbevételek Egyéb folyó bevételek Előző évi maradvány 2.sztáblázat Fejlesztési – beruházási költségvetés Kiadások: Bevételek: Beruházások Megtakarítás ( folyó költségvetésből ) Felújítások Fejlesztési „támogatások” ( DGE, FCTVA, azaz ÁFA Hitelek tőketörlesztése visszatérítés ) Föld és ingatlanvásárlás Hitel Egyéb fejlesztési

kiadások Egyéb bevételek Forrás: A helyi önkormányzatok és pénzügyeik 33. Oldal Az önkormányzatok bevételei: a francia önkormányzatok kiadásaik körülbelül kétharmadát fedezik saját bevételekből és hitelek felvételéből, egyharmad részt fedeznek az állami transzferek. A transzferek döntő többsége ún globális dotáció, de néhány sajátos transzfer is. Vannak továbbá állami feladatok átvállalásával kapcsolatos vagy éppen az állam beavatkozását kompenzáló dotációk is ( pl. ha az állam ad iparűzési adó engedményt valamely vállalatnak, a veszteséget megtéríti az önkormányzat számára ). A működési célú globális támogatást (DGF) egy bonyolult pontrendszerrel számítják, mintegy 50 mutató alapján ( pl. lakosság száma, demográfiai összetétele, utak hossza, szociális lakásállomány, de figyelembe veszik a mutató évenkénti változását is, azaz a DGF-et indexálják az infláció és a GDP változás

figyelembevételével. A DGF-et az önkormányzat szabadon felhasználhatja, az állami szervek csak formai ellenőrzésre jogosultak, pl. a számlák szabályossága, közbeszerzési szabályok betartása ). Az önkormányzatok saját bevételei a közszolgáltatások alapján beszedett díjak, koncessziós díjak, parkolási és egyéb díjbevételek, adók és hitelek. Az önkormányzatok számára a közvetlen adók igen jelentősek. Főbb adók: ingatlanadó, ennek fele a tulajdoni, fele lakhatási adó; telekadó a beépítetlen telkek után; kommunális adó; és iparűzési adó, utóbbi legjelentősebb bevételi forrás, amit az árbevétel és a felhalmozási kiadások alapján vetnek ki. A helyi adó kivetése kötelező, de helyi szinten csak az adó mértékét határozzák meg, a törvényben előírt határok között, az adó alapját az állam állapítja meg és az adó beszedéséről is az állam gondoskodik. Ezért az állam magára vállalja a behajtatlan adók

miatti veszteségeket, továbbá havi egyenlő részletekben automatikusan meghitelezi az  7 önkormányzatok számára az egyébként csak szeptember 15.-e után befolyó adóbevételeket. Az adóbevételek egyharmada ún közvetett adó; gépjárművek éves és elidegenítési adója, elektromos fogyasztás után kivetett adó, illetékek. A közvetett adók nagyon fontosak a régiók és megyék számára, mivel ezek fedezik a rájuk ruházott új szolgáltatási feladatok ellátását. Az adók többnyire a működési célú kiadások fedezésére szolgálnak, fejlesztési célra esetenként pótadót vetnek ki. Nagyon sok feladatot látnak el a társulások, amik nem csak az önkormányzatoktól, hanem közvetlenül is kaphatnak állami támogatásokat. Az önkormányzatok szabadon vehetnek fel kölcsönt, hitelt a hitelpiacon. A törvényi állami korlát helyett a bankok alkalmaznak szigorú limiteket ( banki korlát ), azaz akkor adnak hitelt, ha az önkormányzat

adósságszolgálata nem haladja meg az éves folyó költségvetésének 20%-át. Természetesen a hitelből befolyó összeg is az önkormányzatnak a kincstárnál vezetett számlájára kerül. A fejlesztések közel 20%-a ( azaz közel ötöde ) saját forrásból történik. A fennmaradó részt illetően nagy különbség van kis és nagy települések között. A 10000 fő alatti kistelepülések fejlesztéseit több mint 50%-ban fedezik a támogatások, míg az ennél nagyobb települések fejlesztési kiadásaiban kevesebb, mint 30% a kapott támogatások súlya. A fejlesztéseknek két fő támogatási forrása van: a globális fejlesztési támogatás ( DGE ) és a forgalmi adó visszatérítés (FCTVA), ami kétéves időeltolással történik. Az éves DGE megyei elosztásáról a prefektus dönt választott megyei és települési önkormányzati képviselőkből álló megyei bizottság bevonásával. Egyes szakminisztériumok (pl. vízügyi, erdészeti, sport)

fejlesztési céltámogatásokat juttatnak a települési önkormányzatoknak. A régiók és a megyék is kapnak globális, valamint céltámogatások, részint saját feladataik ellátására, részint azért, hogy azokat továbbadják a területükön belüli településeknek ( a fejlesztési források kb. harmadát adják át települési támogatások formájában ). Az önkormányzatok ellenőrzése: az önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzésében három közintézmény és a nyilvánosság ( pl. a határozatok kötelező közzététele játszik szerepet ). Az önkormányzatot a kincstár, a prefektus és a regionális számvevőszék ellenőrzi.  b.) A svéd önkormányzati rendszer: A svéd önkormányzati rendszer mai formája az 1992.-es törvénymódosítások hatására alakult ki. Jóllehet gyökerei több évszázadra, az egyházmegyék rendszerére nyúlnak vissza, amikor az önkormányzatok törvényes jogot kaptak arra, hogy ők döntsenek a területükön

élő lakosságot érintő valamennyi ügyben és adót szedjenek kiadásaik fedezésére. A svéd önkormányzati rendszer mai modellje a hetvenes években lezajlott erős belső centralizációs és racionalizációs folyamat eredménye. Kialakítása egybeesik a svéd jóléti állam létrehozásával és a vidéki lakosság tömeges városba áramlásával. A korábbi túlzott centralizáció ellenhatásaként a legutóbbi időben megindult a nagy önkormányzatok belső osztódása, s kisebb lakóközösségek ún. kerületek alakulnak ki az önkormányzat határán belül. Svédországban találhatóak a világ legnagyobb önkormányzatai, melyek a lehető legteljesebb döntési ( pl. költekezési ) önállósággal rendelkeznek, s például jelentős foglalkoztatási szerepet is betöltenek. Az önkormányzatok tevékenységét a legutóbbi időben az állam pl. úgy korlátozza, hogy megtiltja az egyébként szabad önkormányzati hatáskörben megállapítható adók

növelését. A svéd rendszer működése három párhuzamos közigazgatási rendszer: az állam, a települési, megyei önkormányzatok együttműködésén alapul. A rendszer érdekessége, hogy mindhárom szereplő képviselteti magát, mind országos, mind regionális és települési szinten. Svédországban nincsenek polgármesterek 8 Az önkormányzatokat képviselő-testület ( ezt a parlamenti választásokkal egyidőben választják három évre ) és adminisztratív apparátus irányítja. Az önkormányzatok operatív tevékenysége a különböző szakbizottságokon keresztül folyik. Az önkormányzatok finanszírozása: A helyi önkormányzati kiadások a GDP mintegy 25%-át teszik ki Svédországban. Az oktatásra fordított pénzeszközök alkotják az önkormányzati kiadások legnagyobb szeletét (az összkiadások 33%-a ). A következő nagyobb kiadási tétel az idősek, valamint a gyermekek gondozása.  Települési és megyei önkormányzatok

bevételeinek megoszlása az összbevétel százalékában Bevételi forrás Helyi adó Általános támogatás Speciális célú támogatás Egyéb Összes bevétel 3.sz táblázat Megyei önkormányzat 71 4 4 21 100 Települési önkormányzat 61 11 7 21 100 Forrás: Swedish Association of Local Authorities: The financial rsources of local authorities ( A helyi önkormányzatok és pénzügyeik 38.oldal ) Az önkormányzati költségvetés: az önkormányzati költségvetés legfontosabb bevételi forrása a lakosaiktól szedett jövedelemadó ( amely az összbevétel több mint 60%át adja ). Ma a helyi adók teljes egészét a jövedelemadó teszi ki ( Annak előtte a helyi adók között szerepelt a társasági jövedelemadó, valamint egyéb tőkejövedelmek adója is ). Eredetileg az önkormányzatok maguk határozták meg az általuk kivetett jövedelemadó rátáját, de az elmúlt években a Parlament többször is befagyasztotta az adórátát, ezzel korlátozva bizonyos

mértékig az önkormányzatok adóztatási jogát. Közel azonos mértékű bevételi forrást jelentenek az önkormányzatok számára az állami szubvenciók és a helyi közszolgáltatásokért kapott térítési díjak. 1996-tól bevezetésre került az állami támogatások, valamint a kiegyenlítés egy új rendszere. Az új jövedelem kiegyenlítő rendszer alapvető jellemzője, hogy állami támogatások újraelosztása nélkül valósul meg. Helyette az adóbevételek önkormányzatok közötti közvetlen átcsoportosítása történik.  A svéd önkormányzatok állami támogatása Általános támogatás ( ÁFÁ-val együtt ) Céltámogatás Beruházási támogatás Összesen: 4.sz táblázat % 1996. 33,6 1999. 30,3 2001. 33,8 18,4 2,8 54,8 9,7 0,6 40,6 7,9 0,3 42,0 Forrás: Swedish Association of Local Authorities: The financial rsources of local authorities ( A helyi önkormányzatok és pénzügyeik 39.oldal ) Az 1993.-as évtől kezdve az állami

támogatások döntő részét ( több mint háromnegyedét ) az általános támogatások teszik ki és az önkormányzatok ún. ”tömbtámogatás (blockgrant) formában kapják meg, ezzel is megnövelve az önkormányzatok szabadságát forrásaik felhasználásának terén. Ezzel párhuzamosan mára gyakorlatilag nullára csökkent a beruházási támogatások mértéke, az önkormányzatoknak saját forrásból kell fedezniük 9 fejlesztéseiket. Svédországban az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag teljességgel kiépült a közszolgáltatási infrastruktúra. A fejlesztések tehát alapvetően más súllyal és más dimenzióban vetődnek fel, mint Magyarországon, ahol a legköltségesebb alapinfrastruktúrák ( szennyvíz, út, szilárd hulladéklerakó ) kiépítése most van napirenden. Az önkormányzatok ellenőrzése: a svéd önkormányzatok ellenőrzésére alapvetően az országos közigazgatási hatóságok és azok regionális szervei a jogosultak. Nagyon

jelentős azonban a helyi önkormányzatok belső önkontrollja, ami a nyilvánosságon és a demokrácia közvetlen gyakorlásán alapul.  c.) A német önkormányzati rendszer: A föderatív államokban – így Németországban is – az alkotmányban rögzítik az állami bevételeknek, kiadásoknak és hatásköröknek a szövetségi és a tartományok közötti megosztását. A német alkotmány, vagyis alaptörvény értelmében az önkormányzatok a tartományok részei, a tartományok hatáskörébe tartoznak. Az önkormányzatok helyét a föderatív rendszerben lényegében három jelzővel jellemezhetjük. Az önkormányzatok önálló adóbevételekkel rendelkeznek. Amennyiben az önkormányzatok saját adóbevételei a feladataik ellátásához nem elegendőek, a tartományok viselik a fő felelősséget az önkormányzataik megfelelő pénzügyi ellátottságáért. A szövetségi állam és az önkormányzatok között nincs semmiféle direkt pénzügyi kapcsolat.

A német helyi önkormányzati rendszer tulajdonképpen két szintből tevődik össze: a települési önkormányzati, valamint a járási szintből. A járásokat közbenső kormányzati szintnek lehet tekinteni, önigazgatási jogokkal és intézményekkel, de a járások felelősek több, állami közszolgálati feladat ellátásáért is. Az önkormányzatok finanszírozása: A szövetségi állam és a tartományok által megvalósítandó feladatok pénzigényét alapvetően az adókból származó bevételekből fedezik. Az alkotmány szabályozza és osztja fel a szövetségi állam, a tartományok és az önkormányzatok közötti adótörvény – alkotási és adóigazgatási hatásköröket, valamint az adóbevételekből származó bevételeket. Ma valamennyi fontos adótörvény, szövetségi törvény, amelyek minden egyes adótárgyat egységesen szabályoznak, valamennyi tartományra vonatkozóan. A három alapadó (jövedelem, társasági és forgalmi adó) magába

az összes adóbevétel mintegy 80 %-át teszi ki. Ezekre az adókra az alkotmány bevezette az ún közös adók rendszerét Ezekből az adókból mind a szövetségi állam, mind a tartományok részesednek. A személyi jövedelemadóból 15%-ot kapnak az önkormányzatok, a fennmaradó rész pedig egyenlő arányban oszlik meg a tartományok és a szövetségi állam között. A társasági és a forgalmi adókból az önkormányzatok nem részesednek. Így ezen adóknál a tartományok és a szövetségi állam közötti megosztási arány kb. 50-50% Fontos bevételi forrást jelent még az önkormányzatoknak a helyi iparűzési adó, melyből az önkormányzatok 80%-ot kaphatnak meg. 15% a tartományokat, 5% a szövetségi államot illeti A járások nem rendelkeznek saját adóbevételekkel. Pénzforrásukat a tartományoktól, illetve települési önkormányzatoktól kapott transzferek, valamint egyéb díjak és illetmények alkotják. A települési önkormányzatok legfőbb

pénzügyi forrása a támogatások és megosztott adókból áll. Ezen kívül jelentős bevételt eredményeznek a helyben kivetett adók is Az alaptörvény értelmében a településeket illetik meg ún. tárgyi adókból és az ún helyi fogyasztási, fényűzési adókból származó bevételek is. Az iparűzési adó az önkormányzati pénzügyekre gyakorolt hatása következtében különleges szerepet tölt be, amit részben a nyereség, részben a vállalkozás vagyona után kell fizetni. Az önkormányzatok adóerejében jelentős különbségek mutatkoznak, ami elsősorban egyes településeken végbement iparosodási  10 folyamat egyenletlenségére vezethető vissza. Ezt az egyenletlen megosztást próbálta ellensúlyozni az a megoldás, miszerint az önkormányzatok az iparűzési adókból származó bevételük egy meghatározott részét fele-fele arányban átengedik a szövetségi államnak és a tartományoknak, cserébe pedig részesednek a szintén nagy

hozamú, de egyenletesebb eloszlású jövedelemadóból. Az önkormányzatoknak juttatott adóbevételek mindig csak egy részét ( ez a hányad 30-40%-a között mozog általában ) képesek fedezni a pénzügyi igényeiknek. A tartományok az ún önkormányzatok közötti pénzügyi kiegyenlítés rendszerének keretében gondoskodnak az önkormányzatok kielégítő pénzügyi ellátottságáról. E rendszer lényege elsősorban abban áll, hogy az önkormányzatok pénzügyi erejét összességében emeljék és a települések pénzügyi színvonalában jelentkező különbségeket csökkentsék. Az önkormányzatoknak juttatott támogatások a tartományi szinten kerülnek elosztásra, még ha a szövetségi államtól származnak is. A támogatások több mint fele általános támogatás, közel egynegyede specifikus és további egynegyed része pedig kizárólag beruházásra fordítható. Az általános támogatások döntő része az egyes önkormányzatok közötti

kiegyenlítést szolgálja. A fenti bevételi forrásokon túl fontos megemlíteni még az önkormányzati hitelfelvételi lehetőségeket. Beruházások finanszírozásánál az összes beruházási kiadás mintegy 10%-át hitelfelvétel fedezi. Az önkormányzatok hitelfelvételét az egyes tartományokban külön szabályozzák. Az önkormányzatok csak beruházásokhoz vehetnek igénybe hitelt, folyó kiadások finanszírozásához nem. A hitelfelvételt jóvá kell hagynia a tartományi felügyeleti szervnek. A német önkormányzatok hiteleinek döntő része ( 97%-a ) az ún tartományi bankoktól, illetve önkormányzati takarékpénztáraktól származik. Mivel ezeken a hitelintézményeken keresztüli finanszírozás kedvezőbb feltételeket biztosít az önkormányzatoknak, az önkormányzatok általi kötvénykibocsátás nem elterjedt. E rendszerek közös vonása a közszolgáltatás szakmailag és gazdaságilag optimális méretű megszervezése. Minden ország a

decentralizáció és az optimális közszolgáltatás-szervezés kényes egyensúlyát keresi. IV. A magyar önkormányzatok: Az államháztartás az állam közhatalmon alapuló funkciójának ellátását szolgáló gazdálkodási rendszer, illetve pénzügyi mérleg. A magángazdasági alapon működő vállalatok nem tartoznak az államháztartás körébe. Az államháztartás méretét a bevételek és kiadások szerkezete, a kiadási célok és prioritások, a költségvetési intézményhálózat és a költségvetési transzferek ( pénzbeni fizetés, támogatás ), azaz összességében az állam szerepvállalása határozza meg. Ezt rendszerint a GDP-hez viszonyítják A helyi önkormányzati gazdaság – nemzetgazdasági és államháztartáson belüli – jelentőségét nemcsak az több ezer milliárd forint értékű vagyontömege, s nemcsak a mára már több mint 2.000 milliárdnyi éves kiadása reprezentálja, hanem, sőt elsősorban az általa ellátott

közszolgáltatások hatalmas volumene ( óvoda, általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző iskola, diákellátás, kórház, szociális otthon ). Az önkormányzatok költségvetése az államháztartás része, ahhoz teljes pénzforgalmával kapcsolódik. Az önkormányzati költségvetés az állami költségvetéstől elkülönül, ahhoz az állami támogatásokkal és más költségvetési kapcsolatokkal kötődik. Az államháztartásról szóló törvény szerint az államháztartás kiadásait a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok, valamint a társadalombiztosítási és egészségügyi alapok kiadásai alkotják. Az államháztartás alrendszereiben minden pénzmozgásról el kell számolni. Az államháztartás alrendszereinek minden költségvetési bevétele és költségvetési kiadása költségvetésük részét képezi. Az államháztartás 11 alrendszereiben a költségvetési

gazdálkodás – törvény eltérő rendelkezések hiányában – és bevételi előirányzatok teljesítésének kötelezettségét a kiadási előirányzatok felhasználásának jogosultságát foglalja magában. Az államháztartási mérleghez az önkormányzatok bevételei bruttó módon kapcsolódnak, vagyis az államháztartási mérleg bevételi oldala tartalmazza a helyi önkormányzatok valamennyi bevételi forrását. Ugyanakkor az államháztartási mérleg kiadásai tartalmazzák az önkormányzatok valamennyi kiadását. Ez így természetesen halmozott ( bruttó ) mérleget jelent. A makrogazdasági számításokhoz készítenek konszolidált államháztartási mérleget is, amelyben kiszűrik az egyes alrendszerek közötti pénzmozgást. Az államháztartáson belül az önkormányzati költségvetésnek a legfontosabb kapcsolata a központi költségvetéssel van, amely azt jelenti, hogy: • A központi költségvetésről szóló törvény megállapítja a helyi

önkormányzatokat megillető állami támogatások és hozzájárulások együttes összegét, ez az állami költségvetési mérleg egyik kiadási tétele is egyben. • A központi költségvetésről szóló törvény egyidejűleg meghatározza az önkormányzati alrendszer központi adókból való részesedését az átengedés mértékét. Ez az állami költségvetési mérleg bevételi oldalán úgy jelentkezik, hogy az adott bevételi tételnél az önkormányzatokat megillető összeg nélkül jelenik meg az előirányzat, illetve a teljesítés. A helyi önkormányzati gazdaság nemzetgazdaságon belüli súlyát a GDP-n belüli részesedése alapján lehet legjobban érzékelni. A központi költségvetés, illetve az önkormányzatok kiadásai a GDP százalékában 5.sztáblázat 1991. 1993. 1995. 1997. 1999. 2001. Éves GDP összértéke 2.498 3.548 5.614 8.542 11750 15825 (milliárd forint) A központi költségvetés 33,2 35,0 35,4 25,9 31,3 28,9 részesedése ( % )

Önkormányzatok GFS szemléletű részesedése a 15,2 17,2 14,6 13,3 13,0 12,3 GDP százalékában Forrás: Magyarország nemzeti számla, illetve az éves költségvetés zárszámadási anyagai Az önkormányzati finanszírozás korszerűsítése ( vitaanyag ) 28.oldal Amint az elmúlt évek gazdaságpolitikai törekvéseinek megfelelően erőteljesen mérséklődött az államháztartás egészének aránya a GDP-hez viszonyítva, ugyanígy az önkormányzatoknál is szükségszerűen tapasztalható a GDP-n belüli részesedés visszaesése. Önkormányzati forrásszabályozás: Helyi önkormányzatok forrásszabályozásán a különböző törvényekben és rendeletekben megfogalmazott szabályok összességét értjük, amelyek közvetlenül vagy közvetve meghatározzák az önkormányzatok és intézményeik által ellátandó feladatokhoz szükséges források nagyságát, összetételét, önkormányzatonkénti allokációját, mindezek tervezésének, realizálásának

módját és feltételeit. Az 1990.év január 01-től az addig centralizált kiadásorientált gazdálkodásról normatív és decentralizáltabb forrásorientált rendszerre történt az áttérés. Megszűnt az államigazgatási szintek között ( központ – megye – helyi szint ) az alkumechanizmus, s a direkt irányítás legnagyobbrészt közgazdasági szabályozók automatizmusok váltották fel. A kormányzati szervek tovább már nem egyeztettek, közép és alsó szintű szervekkel. E helyett feladatuk  12 közvetett, nyíltan működő és versenysemleges ( mindenkit azonos mércével mérő ) szabályozás kialakítása, működtetése lett. Csupán a makroszintű szabályozás létezik, amely szabályozza e szféra nemzetgazdaságon, az államháztartáson ( a felhasználható GDP-n ) belüli súlyát. Mikroszabályozás egyedi kiadási és bevételi tételek „kalibrálása”, alkuja e rendszerben nem létezik, azaz a helyi szinten túlteljesülnek a

bevételek, azt nem vonják el, de bevételkiesést nem is pótolják. Ettől kezdve a helyhatóságok részére törvények határozzák meg, mi jár nekik, ez függetlenségük egyik záloga. A települési önkormányzatok önállóan tervezik meg költségvetésüket. A kiadási és a bevételi oldal összhangba hozása: A forrásorientált önkormányzati gazdálkodás lényege szerint a kiadások nagyságát az építőkocka-elemszerűen felépülő bevételek szabályozzák. A kiadások összetételét az önkormányzati testület határozza meg, részben a törvényi előírások, kötelezettségek, részben az előző évek döntései, determinizmusai, végül saját célkitűzései alapján.  Forrásorientált modell I. Lépés: Kiadások nagysága II. lépés: ha az első lépésben ∑ KV> (ÁT+SB+ÁB) hiánypótlás 6.sz táblázat ∑KV> vagy = vagy < (ÁT+SB+ÁB) az önkormányzat saját számítása (ΔHA + HI)= ∑KV-(ÁT+SB+ÁB) az önkormányzat saját

döntése Forrás: A helyi önkormányzatok és pénzügyeik 205.oldal Ahol a KV = költségvetés; SB = saját bevétel; ÁT = állami támogatás, hozzájárulás; ÁB = = átengedett bevétel; ΔHA = helyi adó növelés; HI = hitel, tőkepiaci műveletek. A bevételek és a kiadások egyensúlyba hozása az önkormányzatoktól immár nagyon komoly munkát igényel, fokozatos közelítést a rendelkezésre álló források és a kiadások között. Az egyensúly megteremthető a kiadások visszafogásával, a feladatok csökkentésével, illetőleg ( a modell II. lépésként illusztrált ) a helyi bevételek, mindenekelőtt a helyi adók növelésével és hitel felvételével. A forrásorientált szabályozásban tehát a helyi önkormányzatok közszolgáltatási kiadási lehetőségét az általuk realizált és szabadon felhasználható források nagysága határozza meg. A feladat ellátásában egyre inkább alternatívákban, új szervezeti megoldásokban, a

piacosításban, a polgári kezdeményezések felkarolásában kell gondolkozni, komoly költséghaszon elemzéseket kell végezni. Esetenként olyan központi szabályozó eszközöket is kell(ett) alkalmazni, amely rákényszeríti az önkormányzatok önmaguk és intézményeik „karcsúsítására”. Ennek során intézményeket, feladatot, létszámot kell(ett) leépíteni, vagy a feladatot más gondolkozási keretek között ( pl. vállalkozás, bérbeadás, non-profit szervezetek ) között kell(ett) ellátni. A bevételek: A magyar Alkotmány tehát az önkormányzatok gazdasági alapjai között három tételt emel ki: • a saját bevételt, • az állami támogatást, • valamint az önkormányzati vagyonát.  13 Az önkormányzat feladatai ellátásának feltételeit saját bevételekből, átengedett központi adókból, más gazdálkodó szervektől átvett bevételekből, központi költségvetési normatív hozzájárulásokból, valamint támogatásokból

teremti meg. Saját bevételek: ( az önkormányzat rendeltetésszerű működésével összefüggő bevételek ): • törvényben rögzített módon a települési önkormányzatok által megállapított és kivetett helyi adók; • saját tevékenységből, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj; • illetékek a külön törvényben meghatározottak szerint ( a megyei önkormányzatokat illetik meg ); • átvett pénzeszközök; • az önkormányzat területén kiszabott és onnan befolyt környezetvédelmi és műemlékvédelmi bírság külön jogszabályban megállapított hányada; • helyi önkormányzat egyéb bevételei. A fejlett demokráciák önkormányzati gazdálkodásának tapasztalatai azt mutatják, hogy a saját bevételek meghatározó eleme a helyi adó, így a hazai viszonyok között is ennek elérése a cél. A helyi adók beszedését az adózás rendjéről szóló törvény

szabályozza, nyilvántartásuk, kezelésük, illetve elszámolásuk pénzügyminiszteri rendelet alapján történik. Az alaptevékenységgel összefüggő intézményei saját bevételek kiegészülhetnek még az alapoktól, a köztestületektől, egyéb szervezetektől származó juttatásokkal, külföldi segélyekkel, adományokkal. Az önkormányzat a jogszabályi keretek figyelembevételével saját felelősségére vállalkozhat. A vállalkozási tevékenységének eredménye vonatkozásában (ha az nyereség) az önkormányzat dönthet arról, hogy azt alaptevékenysége ellátásának finanszírozására, vagy vállalkozásának fejlesztésére fordítja. A nyereség alaptevékenységre való felhasználása esetében az önkormányzat mentesül a 18%-os mértékű költségvetési befizetési kötelezettség alól. A vállalkozási tevékenységen túl a saját tevékenységből, illetve az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat

növelheti a saját források állományát. Átengedett központi adók: • a magánszemélyek jövedelemadójának meghatározott része ( a jelenlegi szabályozás szerint az önkormányzat illetékességi területén élő állandó lakosok által a tárgyévet megelőző két évvel korábban bevallott és befizetett, az APEH által településenként kimutatott személyi jövedelemadó 40%-a ); • egyéb átengedett adó ( gépjárműadó ). Normatíva: az Országgyűlés normatív költségvetési hozzájárulást állapít meg a települések lakosságszámával, egyes korcsoportokkal, intézményi ellátásokkal arányosan és egyéb mutatók alapján. A központi költségvetésben meghatározott összeg felhasználásra vonatkozó kötöttség nélkül közvetlenül megilleti a helyi önkormányzatokat. Az önkormányzatok felhalmozási, fejlesztési feladataira rendelkezésre álló források körét a költségvetési törvény jelöli meg címzett és céltámogatás,

területi kiegyenlítő támogatás (TEKI), illetve céljellegű decentralizált támogatás (CÉDA) / pl. vis-maior támogatás / formájában. Céltámogatás: a helyi önkormányzatok egyedileg és közösen is igényelhetnek céltámogatást. Az Országgyűlés meghatározza a társadalmilag kiemelt célokat A célonkénti támogatások mértékét és feltételeit törvény tartalmazza. A feltételeknek megfelelő önkormányzat céltámogatásra jogosult. A céltámogatás kizárólag adott célra használható fel. ( általában beruházások, fejlesztések, felújítások finanszírozására adják ) 14 Címzett támogatás: Az Országgyűlés egyes nagy költségigényű beruházási feladatok megvalósítására meghatározott helyi önkormányzatoknak címzett támogatást nyújthat. A címzett támogatás kizárólag a meghatározott célra fordítható. Kiegészítő állami támogatás: Önállósága és működőképessége védelme érdekében kiegészítő

állami támogatás illeti meg az önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő települési önkormányzatot ( ÖNHIKI ). A támogatás feltételéről és mértékéről az Országgyűlés az állami költségvetési törvényben dönt. Hitelfelvétel, kötvény kibocsátás: Az önkormányzat hitelt vehet fel és kötvényt bocsáthat ki; ennek fedezetéül az önkormányzati törzsvagyon és – a likvidhitel kivételével – a normatív állami hozzájárulás, az állami támogatás, a személyi jövedelemadó, valamint az államháztartáson belülről működési célra átvett bevételei nem használhatók fel. Átvett pénzeszközök: ( társadalombiztosítási és egészségügyi alapoktól ) ez a finanszírozás fokozatos átmenetet jelent az egészségügyi ellátás döntő részének a hagyományos (báziskiadásra + automatizmusokra építhető) tervezési, gazdálkodási rendszeréből egy normatív, valós biztosítási alapon működő, az adott feladatra, sőt

az ellátottra koncentráló normatív finanszírozáshoz. Az önkormányzatok pénzeszközöket vehetnek át az államháztartás rendszerén belüli alrendszerektől. Növekvő tendenciát mutat az egyéb ( működési, fejlesztési célú ) pénzeszközök átvétele. Az államháztartási törvény alapján a helyi önkormányzatok a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételeik összegét, meghatározott tartozásokkal csökkentett összegben – nettó módon – 13 részletben az adott hónapban esedékes jogcímek alapján kapják meg. A nettó finanszírozás körébe bevont bevételek: a normatív állami hozzájárulás, az átengedett személyi jövedelemadó és az egyéb központi költségvetési támogatások, előirányzatok. A költségvetési támogatásokat, előirányzatokat csökkentik a személyi juttatásokat, valamint egyéb kifizetéseket terhelő levonások, járulékok és hozzájárulások összegével ( közterhek ), továbbá az

önkormányzatok által a Magyar Államkincstár Megyei Területi Igazgatóságai részére, a központosított illetményszámfejtés miatt engedményezett forgótőke összegével, és növelik az önkormányzat által megelőlegezett társadalombiztosítási és családtámogatási ellátások megtérítendő összegével. A közterhek rendezése az adóhatóság, a társadalombiztosítási alapok és a magánnyugdíj-pénztárak felé teljesítendő befizetési kötelezettség átutalását jelenti. A nettósított támogatások folyósítása a Belügyminisztérium utalványozásával és a Kincstár ellenjegyzésével az APEH útján történik. Az önkormányzatoknak meghatározott hozzájárulásokkal, támogatásokkal év végén el kell számolnia ( normatív támogatás, központosított előirányzatok, ÖNHIKI, címzett és céltámogatások, CÉDA, TEKI ). A költségvetési törvény szerint a felhasználási kötöttség nélküli, normatív módon elosztott állami

hozzájárulásokkal való elszámolás az igénybevétel alapját képező tényleges feladatmutatók segítségével történik. Ha az elszámolás során az önkormányzat által tervezett feladatmutató több volt, mint a tényleges feladatmutató, akkor az ebből származó jogtalanul igénybevett összeget vissza kell fizetnie a központi költségvetésbe. Ha a tényleges feladatmutató több volt, mint a tervezett, akkor az év végi elszámolás során az önkormányzat részéről pótlólagos támogatási igény keletkezik, melyet a központi költségvetés megtérít. Az önkormányzatoknál az elvárható bevételek körét az önkormányzat költségvetési rendeletében tervezett – a költségvetési törvény alapján az önkormányzatot megillető – állami hozzájárulások, támogatások, az intézmény működési bevételek, a saját működési bevételek – a helyi adó bevételek - , a működési célra átvett pénzeszközök, a működési 15

célra fordított értékpapírok bevétele, a működési célú kölcsönök visszatérülése, a felhalmozási célú bevételekből működési kiadásokra fordított összeg, valamint az előző évi szabad felhasználású pénzmaradvány képezik. A magyarországi helyi önkormányzatok pénzügyi szabályozásának – a mai napig állandó vitatémája egyik oldalon, hogy a helyi önkormányzatoknál döntő súlyúak legyenek a helyi (saját és megosztott) bevételek. A viták középpontjában áll a megosztott bevételek (SZJA, illetékek) átengedése mértékének a növelése, ezen belül is az személyi jövedelemadó minél nagyobb helyben maradó aránya. Ugyanígy időről-időre hangot kap a saját bevételek körének bővítése, úgy helyi adónemek bevezetésével, központi adó pót ( osztott ) adóztatásával. A másik oldal reprezentálók, különösen az érdekképviseletek részéről egyre erősebben merül fel, hogy az egyes hozzájárulások (

normatívák ) az adott feladat kiadásainak 100%-át fedezzék. Ez kibékíthetetlen ellentétben van az előzővel, a helyi bevételek súlya fokozásának igényével. Nem eléggé felismert, illetve érdekek túlzott képviseletének következményeként sokan nem látják, hogy a helyi források, valamint a normatív és egyéb támogatások együttesen alkotják a helyi önkormányzatok költségvetési szabályozását, amelyen belül természetesen megkülönböztetetten fontos helye van a normatív állami hozzájárulásoknak. Az önkormányzatok tárgyévi bevételeinek strukturális összetétele és időbeli változása 7.sz táblázat % 1991. 1993. 1995. 1997. 1999. 2001. 18,3 17,3 18,0 23,4 28,8 28,2 Saját bevételek 2,3 4,4 5,7 9,2 12,9 13,4 ebből helyi adók 11,9 10,4 11,8 12,0 13,3 15,2 Megosztott bevételek 1,4 8,0 11,2 15,5 8,9 10,1 Tőke jellegű bevételek 36,4 34,1 29,0 21,6 18,7 15,3 Normatív állami tám. 11,6 8,7 9,3 7,6 10,4 10,3 Állami támogatás 16,9

14,9 15,6 14,1 13,7 12,6 TB átadott forrásai 1,5 2,3 2,2 4,3 4,0 4,0 Egyéb átvett pénzeszköz 2,0 4,3 2,9 1,5 2,2 4,3 Hitel és egyéb forrás TÁRGYÉVI 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 BEVÉTELEK: Forrás: Magyarország nemzeti számlái, illetve az éves költségvetés zárszámadási anyagai Az önkormányzati finanszírozás korszerűsítése, vitaanyag 31.oldal A helyi közösségek gazdálkodási keretei az 1991-2001.közötti időszakban differenciált ütemben emelkedtek: a nominálértéken számolt saját bevételek majd tízszeres, megosztott bevételek kilencszeres mértékben gyarapodtak, miközben az tb. és eü alapok által átadott források ötszörös, az állami támogatások négyszeres és a szabadon felhasználható normatív juttatások alig kétszeres növekedést mutatnak. Az eltérő ütemű fejlődés természetszerű következménye a bevételi struktúra jelentős módosulása. A bevételi struktúra módosulásának egyik jellemzője a saját

bevételek felértékelődése. Helyi adóbevételek gyarapodását az adóztatást vállaló önkormányzatok körének bővítése, illetve az adóterhek növelése tette lehetővé. A helyi bevételek között a helyi adók aránya évről, évre nő, konjuktúrális bevételnek ítélhető a felhalmozási bevételek növekedése. Napjainkban már jóval 10% fölötti a helyi adók aránya az összbevételen belül, azonban még ez a mérték sem elegendő. Ugyanakkor már a mai arány mellett is elviselhetetlen jövedelemkülönbségek keletkeznek. A helyi adók arányának további növelése során a mai, lényegében egy lábon ( iparűzési adó ) álló helyi adórendszer másik lábát is ki kell építeni. 16 Ez pedig a kevésbé konjuktúrafüggő, a települések közötti kisebb különbségeket keletkeztető ingatlanadó lehet. Az ingatlanadó súlyának növelését be kell illeszteni az adórendszer továbbfejlesztésébe, hisz a jövedelem-újraelosztás

csökkentése mellett csak más adók rovására lehet neki „helyet” találni. Ebből viszont az is következik, hogy nem fog többletforrást jelenteni az önkormányzatoknak, hisz más adók csökkentése az állami támogatás és/vagy az átengedett SZJA csökkenését eredményezi. A felhalmozási és tőkejellegű bevételek gyarapodása két tényezőre vezethető vissza, egyfelől a belterületi ingatlanok ellenértékének utólagos elszámolására, másfelől a helyi közösségek mobilizálható vagyonának részleges értékesítésére. Az állami támogatások több mint négyötöde működési célú juttatás, s alig egyötödös arányt képviselnek a fejlesztési célú támogatások. Az állami támogatáson belül figyelmeztető a működésképtelenné vált önkormányzatok kiegészítő juttatásainak „kényszerpályás” emelkedése, melyet – immár évek óta ismétlődően – az önkormányzatok 1/3-a kénytelen igénybe venni. A magyar

önkormányzatok bevételeiben domináns – de csökkenő – szerepet játszanak a központi költségvetésből és az államháztartás más alrendszereiből – tb. és eü alap, elkülönített alapból – származó bevételek. A helyi önkormányzatok bevételei közül mégis mind a mai napig a központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásoknak van a legnagyobb súlya. A megosztott bevételek elvi és gyakorlati szempontból jelentenek gondot Önkormányzati nézőpontból ez olyan „érdekeltségi típusú” szabályozás, ami – előre rögzített feltételek szerint – visszajuttatja a helyben keletkező jövedelmeket. A szabályozók ( Pénzügyminisztérium ) gondolkodása szerint ez nem más, mint a központi költségvetést megillető bevételekről történő lemondás, amit lényegében állami támogatásnak kell tekinteni. Sajnos az utóbbi évek szabályozása, gyakorlata a Pénzügyminisztérium filozófiáját tükrözi, így a helyi

önkormányzatoknak szinte semmi érdekeltségük nincs a megosztott bevételek alakulásában. Szembetűnő, hogy a hitelek alig kimutatható szerepet játszanak az önkormányzatok finanszírozásában. Ennek kínálkozó magyarázata a kamatterhek magas szintje, ám nem elhanyagolható a pénzintézetek által megkívánt garanciális követelmények teljesíthetősége, illetve a több évre szóló kötelezettségvállalások merev szabályozása. Összességében az önkormányzati bevételek részletező adatai arra utalnak, hogy az államháztartás mozgásterének romlásában az önkormányzatok voltak a legnagyobb vesztesek, s valóssá vált annak a veszélye, hogy az állami szerepkör módosulása a helyi közösségek terheinek további növekedésével fog járni. Ha másért nem, erre azért is gondolni kellene, mert a helyi közösségek értékítélete már három alkalommal módosította a politikai erőviszonyokat. A kiadások: Az önkormányzati kiadások

időbeli változása és önkormányzati típusok szerinti megoszlása egyazon íven mozog a bevételekkel, így az értékelésnek szükségszerűen a strukturális változásokra kell koncentrálnia.  17 Az önkormányzatok tárgyévi kiadásainak strukturális összetétele és időbeli változása 8. táblázat % 1991. 1993. 1995. 1997. 1999. 2001. 44,1 42,9 43,2 39,6 41,3 41,5 Személyi juttatások 12,5 12,2 12,7 12,3 12,6 11,4 ebből munkáltatói járulék 33,1 30,9 29,6 27,8 29,2 26,9 Dologi kiadások 16,8 17,2 16,7 18,0 18,2 19,8 Felhalmozási kiadások 10,6 11,1 10,1 10,9 10,4 12,2 ebből saját beruházás Támogatások és egyéb 4,7 7,2 8,4 8,7 8,5 8,7 célú pénzeszköz átadások GFS rendszerű 98,7 98,2 97,9 94,1 97,2 96,9 kiadások 1,3 1,8 2,1 5,9 2,8 3,1 Hiteltörlesztés, egyéb kiadások TÁRGYÉVI 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 KIADÁSOK Forrás: Magyarország nemzeti számlái, illetve az éves költségvetés zárszámadási anyagai Az

önkormányzati finanszírozás korszerűsítése, vitaanyag 35. oldal A kiadások legjelentősebb tételét – a legnagyobb munkáltatói szerepkörből fakadóan – a személyi juttatások adják. A dologi kiadások súlya évről évre mérséklődő, s ebben – automatizmusok elmaradásán túl – a „kiszervezett” szolgáltatások játszanak szerepet. A felhalmozási célú ráfordítások ciklikus mozgást mutatnak, szembetűnő, hogy a beruházások részaránya mindenkor a választásokat közvetlenül megelőző években haladta meg az átlagos – magasnak nem nevezhető – szintet. Az önkormányzatok által folyósított támogatások és egyéb célú pénzeszköz átadások felfelé kúszó trendje a korábban már jelzett „kiszervezett” szolgáltatások következménye, illetve a mesterségesen alacsony szinten tartott közszolgáltatási árak „ellensúlyozásának” szükségszerű velejárója (pl. kommunális szolgáltatás, helyi közlekedés stb.) A

kölcsönforrások bevételeken belüli alacsony szintjéből következően a hiteltörlesztés viszonylag elhanyagolható nagyságrendet képvisel. Az önkormányzatok mérlegegyenlege ÉV 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. BEVÉTEL 686,3 790,1 961,2 1200,3 1339,7 1498,5 1656,0 1903,7 2169,3 KIADÁS 731,8 781,5 913,2 1135,1 1348,4 1475,5 1651,0 1902,4 2285,9 Forrás: Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége Népszabadság LXI.évfolyam, 224/Iszám 5oldal 18 9.sztáblázat Milliárd forint EGYENLEG -45,5 8,6 48,0 65,2 -8,7 23,0 5,0 1,3 -116,6 Hazánkban a világon egyedülálló módon elaprózódnak a közszolgáltatási rendszerek, ami szakmailag és gazdaságilag alacsony hatékonyságot okoz. Különösen szembetűnő ez a közoktatásban, az igazgatásban és településüzemeltetésben ( víz, szennyvíz, hulladék stb).  Az ellenőrzés: Az Állami Számvevőszék – a számvevőszéki ellenőrzés mint államháztartási ellenőrzés

egyik fajtája keretében – ellenőrzi az államháztartás forrásainak, azok felhasználásának alakulását. E kötelezettségénél fogva tehát az államháztartásba befolyó összes bevételt és ezekből teljesíthető, vagy teljesített összes kiadást ellenőrzi. Az adóhatóságok ( Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, helyi önkormányzati adóhatóság – jegyző ) és más ellenőrző szervek ellenőrzik az adózással és más befizetésekkel kapcsolatos fizetési kötelezettségek teljesítését, a támogatással kapcsolatos jogszabályok betartását. A helyi önkormányzat köteles a saját intézményei költségvetési ellenőrzését megszervezni, illetve végrehajtani. E feladatért a jegyző a felelős, de a képviselő-testületnek is egyértelműen vannak feladatai a saját intézmények ellenőrzésével kapcsolatban. V. A dán önkormányzati rendszer: Az önkormányzati rendszer a dán

demokrácia fontos alappillére. Az önkormányzat képezi a helyi demokrácia kereteit, amelyek lehetővé teszik, hogy a lakosság befolyást gyakoroljon a helyi viszonyokra és a helyi döntésekre. Az önkormányzat a lakossággal legközvetlenebb kapcsolatban álló hatóság. A dán demokrácia egyik jellemző sajátossága, hogy a helyi önkormányzásnak történelmi hagyományai vannak. Az elmúlt 25 év során a politikai törekvések az állami szektor decentralizációjára irányultak. Ennek köszönhető, hogy ma a települési és a megyei önkormányzatok hatáskörébe tartozik a legtöbb közszolgáltatás. Dániában a közszolgáltatásokra fordított kiadásoknak több mint felét az önkormányzatok fedezik. A dán demokrácia három önálló politikai és közigazgatási szintből áll. A Parlament, a kormány és az állami hatóságok képviselik az országos szintet. A megyei és települési önkormányzatok pedig a regionális, illetve a helyi szintet

jelentik. Mindhárom szintnek megvan a maga önálló, lakosság által választott irányító szerve. A helyi önkormányzás megvalósításának egyik fontos alapfeltételét az biztosítja, hogy az önkormányzatoknak az adótörvény szerint joguk van helyi adót ( jövedelemadót, ház- és telekadót ) kivetni. Az önkormányzatok az adókulcs megállapításával döntik el a közszolgáltatások és az egyéb önkormányzati feladatok ellátásának színvonalát. A jelenlegi megyei és települési önkormányzati rendszer az 1970-es átfogó önkormányzati reform eredménye. A több mint 1300 helyi önkormányzat összevonásával 275 önkormányzat alakult ki, a megyei önkormányzatok száma pedig 25-ről 14-re csökkent. Az önkormányzatok nemcsak végrehajtó szervek, hanem a dán állami szektor politikai irányításában is jelentős szerepet játszanak. A dán önkormányzati rendszer nemzetközi viszonylatban is egyedülálló. Nagyon kevés országban valósult

meg egy ilyen fokú decentralizáció, mind a döntéshozatal és feladatellátás, mind a finanszírozás terén. A dán önkormányzatok kiadásai a dán GNP 30 %-ának felelnek. Hasonló képet kapunk, ha az önkormányzati kiadásokat a közszolgáltatásokra fordított összes kiadáshoz viszonyítjuk. Dániában a közszolgáltatásokra fordított összes kiadásnak több mint felét (52%-át) az önkormányzatok fedezik. Dániában a helyi adóbevétel az összes adóbevétel 31%-nak felel meg A relatív nagy adóbevétel azt jelenti, hogy a dán önkormányzatok tevékenységük nagy részét maguk finanszírozzák. A megyei önkormányzatok finanszírozzák és adminisztrálják a betegbiztosítást ( ingyenes háziorvosi és szakorvosi ellátás, gyógyszertámogatás, fogorvosi 19 kezelés, gyógytorna, kórházi kezelés ). A megyei önkormányzatok a feladataikat a jövedelemadóból, a ház- és földadóból finanszírozzák. Ezen felül a megyék anyagi támogatást

kapnak az államtól, és saját bevétellel is rendelkeznek. A helyi önkormányzatok feladata teljes egészében a szociális segélyek folyósítása. A szociális ellátások egy részét az állam és az önkormányzatok közösen fedezik. A helyi önkormányzatok végzik zömében az általános adókivetést. A helyi adóhivatalok kivetése alapján történik a közvetlen adók befizetése ( állami és megyei is ). A munkáltatók a munkavállalók fizetéséből teljes egészében levonják a jövedelemadót ( a helyit is ), és befizetik az Adó- és Vámhivatalhoz, amely aztán a helyi adót havonta utalja át az önkormányzatoknak. Az önkormányzatok finanszírozása: Az önkormányzatok javarészt a helyi személyi jövedelemadóból, ház- és telekadóból finanszírozzák tevékenységüket. Ehhez jön még a normatív állami támogatás, a visszatérítések, továbbá az önkormányzatok saját bevétele. Az önkormányzatok összes kiadásai ma a bruttó nemzeti

termék 30%-át teszik ki, így az önkormányzatok gazdálkodása közvetlen és jelentős befolyást gyakorol a nemzetgazdaság egészére. Az önkormányzati bérek alakulása, az önkormányzati befektetések mértéke és a működési költségek alakulása olyan paraméterek, amelyek a nemzetgazdaság egészének az irányításában is szerepet játszanak. Ezért az elmúlt években kialakult az a gyakorlat, hogy a kormány és az önkormányzati szövetségek megállapodnak az önkormányzatok gazdasági kereteiben.  Az önkormányzatok bevételei és kiadásai: Az önkormányzatok bevételeinek több mint fele a helyi adókból származik. Ezen kívül az állam általános támogatást nyújt az önkormányzatoknak az úgynevezett normatív költségvetési hozzájárulást, aminek a felhasználásáról az önkormányzatok önállóan döntenek. Egyes feladatkörök – különösen a szociális feladatok – ellátásával kapcsolatban az állam a helyi önkormányzatok

által fedezett kiadásoknak bizonyos részét visszatéríti. A visszatérítés nagysága a feladattípustól függ. A helyi önkormányzatok bevételeinek csaknem negyed része a saját intézmények működtetéséből ered, mint pl.: az óvodai/bölcsődei ellátásért fizetett összegekből. A bevételi források százalékaránya az egyes önkormányzatoknál gyakran más, mivel a helyi adó önkormányzatonként különböző lehet. 1998-ban a legalacsonyabb helyi adókulcs 13,5% volt, a legmagasabb pedig 22,3%  Az önkormányzatok bevételeinek és kiadásainak megoszlása a költségvetés szerint ( 1998.) 10.sz táblázat (%) BEVÉTELEK % KIADÁSOK % Intézmények és műszaki berendezések bevétele Visszatérítés 23 Idősek 19 12 8 Hitelfelvétel Normatív és kiegészítő támogatás Adó 1 8 56 ÖSSZESEN: 100 Könyvtár, szabadidő, felvilágosító munka Szociális segély Általános iskola Bölcsőde, óvoda, napközi Közutak, környezetvédelem

Egyéb szociális támogatás Adminisztráció ÖSSZESEN: Forrás: A dán önkormányzati rendszer ( tájékoztató füzet ) 19.oldal 20 15 16 13 8 8 13 100 Az önkormányzati kiadásoknak több mint felét, 55%-át a szociális szférára és egészségügyre fordítják. A kiadások 13%-a az adminisztrációs költségeket fedezi Az állam és a helyi önkormányzatok koordinálják a költségvetési terveket, ezt az együttműködést nem törvény írja elő, ez inkább többéves gyakorlat eredménye. Az önkormányzatok gazdasági feltételei között lényeges különbségek vannak, a különbségek kiegyenlítése érdekében a hátrányos helyzetű önkormányzatok kiegészítő vagy ún. kiegyenlítő támogatást kapnak. Ennek az a célja, hogy az önkormányzatok nagyjából azonos szintről induljanak ki, s így világossá váljon, hogy a helyi adókulcsok közötti különbség a közszolgáltatás különböző szintű biztosításának következménye. A

kiegyenlítés az adóbevételek és az elengedhetetlen kiadások közötti különbség alapján történik. Az adóbevételt a település adófizető lakosságának a számával mérik, a szükséges kiadások kiszámításánál pedig részben a település lakosságának összetételét, részben egyéb szociális kritériumokat ( pl. munkanélküliség, lakásviszonyok ) vesznek alapul Jelentős pénzösszegek vándorolnak az önkormányzatok között. A kiegyenlítő vagy kiegészítő támogatás részben a normatív költségvetési hozzájárulás szabályozásáról szóló legújabb törvény rendelkezése, amely azt is kimondja, hogy ha az új törvények végrehajtása a helyi önkormányzatokat többletkiadásokra kényszeríti, akkor ezt a normatív költségvetési hozzájárulás emelésével ellensúlyozni kell. Ha viszont az új törvények végrehajtása kevesebb önkormányzati kiadással jár, akkor a normatív költségvetési hozzájárulás arányosan

csökkenthető. Erről a kérdésről az önkormányzati szövetségek állandóan egyeztető tárgyalásokat folytatnak a kormánnyal és a minisztériumokkal. VI. Önkormányzati trendek az Európai Unióban: Az elmúlt negyedszázadban szinte valamennyi országban napirendi kérdés a közigazgatás korszerűsítése, a kormányzás hatékonyságának növelése. Ez a folyamat legáltalánosabban úgy jellemezhető, hogy végbemegy egy egyidejű decentralizációs és dekoncentrációs folyamat. A decentralizáció alatt egyes közszolgálati feladatoknak az önálló, helyi közigazgatási szintekhez való telepítését értjük, amely nagy döntési önállóságot ad e szinteknek, de nem feltétlenül nagyobb pénzügyi önállóságot. A dekoncentráció egyes feladatoknak a központi, minisztériumi szférából való áttelepítése az igazgatás alacsonyabb szintjein kialakított hivatalokhoz vagy autonóm szervezetekhez, ügynökségekhez. Ezek a feladatok így közelebb

kerülnek az állampolgárokhoz, de változatlanul a központi kormányzat kompetenciájához tartoznak. A változások mértéke és jellege természetesen országról országra eltérést mutat. Ez összefüggésben vagy egyes országok eltérő történelmi és kulturális tradícióival, politikai és közigazgatási hagyományaival, nem utolsósorban gazdasági fejlettségi színvonalával. A helyi önkormányzatok szerepe ebben a decentralizációs folyamatban minden országban jelentősen megnövekszik függetlenül attól, hány önkormányzati szint létezik. A tendenciák bemutatása három metszetben történik: strukturális trendek, a pénzügyi decentralizáció iránya és a magyar önkormányzatok legidőszerűbb kihívásai. 1./ Strukturális változások: a változások sokszínűségén belül két fő tendencia elemei rajzolódnak ki: az egyik a területi közigazgatási kormányzási szint átalakítása, a másik a helyi önkormányzati szint racionalizálása. A

helyi önkormányzati szint racionalizálásának a legtöbb országban követett iránya a különböző önkormányzatok összeolvasztása, összevonása annak érdekében, hogy olyan életképes önkormányzati egységek jöjjenek létre, amelyek jobb helyi szolgáltatás nyújtására képesek. A helyi szint racionalizálásának másik iránya az önkormányzatok önkéntes társulása, amely a résztvevő önkormányzatok számára bizonyos adminisztratív önállóságot meghagy. A strukturális változások említett 21 trendjei az országok többségében egy minden korábbinál decentralizáltabb kormányzati közigazgatási rendszerhez vezettek, mind a döntéshozatal, mind a döntések végrehajtása szempontjából. Mindezek a strukturális mozgások még összetettebbé tették a feladat és hatáskörök különböző szintekhez való telepítését. Ebből a szempontból különösen figyelemreméltó az oktatási, az egészségügyi és a jóléti szociális

szektorral kapcsolatos feladatok „mozgása”, amely összességében a feladatok nagy részének alacsonyabb szintre való delegálásában nyilvánul meg. Az országok két részre oszthatók:  Föderális berendezkedésű államok ( Németország, USA, Svájc és újabban Belgium )  Központosított országok ( Franciaország, Görögország, Nagy Britannia, Portugália, Hollandia, a skandináv országok ). A föderális országokra jellemző, hogy alkotmány rögzíti a tartomány és a helyi önkormányzati szint létezését; azt, hogy a helyi önkormányzatok autonómok, és függetlenek. A központosított országokban a feladat és hatáskörök megosztása abból indul ki, hogy az állam egysége és oszthatatlansága a meghatározó. Ebből következően erős marad a központi kormányzati szint szerepe és a végrehajtott decentralizációs lépések is ezt figyelembe véve mennek végbe ( pl. Franciaország, Hollandia ) A decentralizációs folyamat

eredményeként a csökkenő közvetlen állami szerepvállalás miatt a központosított országokban kialakult a helyi feladatok, szolgáltatások minimális köre, amelyet az önkormányzatok kötelesek ellátni, s ezekhez az állami pénzbeli támogatást nyújt. Ezek az ún klasszikus helyi szolgáltatások magukba foglalják a helyi közlekedést és útfenntartást, a víz és energiaellátást, szennyvízkezelést, hulladékgyűjtést és egyes esetekben a szociális és egészségügyi feladatok egy részét, az idegenforgalommal kapcsolatos egyes feladatokat. 2./ Finanszírozás: az EU országok mindegyikében az önkormányzatok szerepét azon keresztül is mérhetjük, hogy a társadalmi közkiadások jelentős részét az önkormányzatokon keresztül költik el. A szolgáltatás iránt megnövekedett igények két vonatkozásban is új helyzetet teremtettek az elmúlt években: egyrészt emelkedett az igény a meglévő szolgáltatást színvonalasabbá tételére,

másrészt fokozatosan jelennek meg igények az új szolgáltatásokra. Mindezek hatása kifejeződik a társadalmi kiadások jelentős növekedésében. Ezzel egyidőben érvényesül egy másik tendencia is A legtöbb országban megjelenik a pénzügyi egyensúly romlása, növekvő költségvetési hiányok alakulnak ki. Az önkormányzati finanszírozás szempontjából lényeges, hogy a kormányok hogyan reagálnak ezekre a változásokra és ezek miként jelennek az önkormányzati finanszírozásban. 3./ Pénzügyi források: az EU országokban is öt bevételi elemből épül fel az önkormányzatok bevétele. Bevételi források: támogatások; megosztott adók; helyi adók; díjbevételek és egyéb bevételek; hitelek. A magyar önkormányzatok bevételi szerkezetének hasonló felépítése már mutatja a magyar finanszírozási felfogás fejlettségét, összehasonlíthatóságát. A támogatások jelentős szerepe azzal van összefüggésben, hogy a decentralizációs

folyamat keretében a kormányzás alacsonyabb szintjeire delegált feladatok finanszírozásához forrásokat kell biztosítani. Az utóbbi időben a pénzügyi egyensúlyban kialakult nehézségek miatt a támogatások jellege ( kötött vagy általános ) és nagysága különös figyelmet kapott, hiszen mindenütt jelentős összegekről van szó. Az Európa Tanács Önkormányzati Kartája ajánlja, hogy a támogatások két fajtája, a kötött vagy specifikus támogatás, illetve a kötöttség nélküli, vagy általános támogatás közül lehetőség szerint az általános támogatást célszerű alkalmazni. A specifikus támogatásoknál kialakult 22 gyakorlat szerint a kormány előírja, hogy milyen általa delegált feladatokra kell a támogatást felhasználni, vagy indokolt esetben a támogatást az elvégzendő szolgáltatás minimális színvonalon való teljesítéséhez köti. A helyi önkormányzatok előnyben részesítik az általános támogatást, mivel

ezek nagy szabadságot adnak a kiadások meghatározásainál szükséges döntéshozatalban. Arra is van tapasztalat, hogy a kormány az általános támogatás felhasználásához saját döntési jogkörét fenntartja. A megosztott adók az önkormányzatok számára kedvező bevételi forrásnak számítanak, különösen akkor, ha a megosztással kapcsolatos megállapodást hosszú távra szóló szerződésben rögzítik. A megosztott adókkal kapcsolatos kockázatot ilyen formában az jelentheti, hogy a központi kormány feltételeket szab, vagy új feladatot jelöl meg e forrás felhasználására. A helyi autonómia növelésének alapvető gazdasági eszközei a helyi adók és díjbevételek. Az önkormányzati bevételek és a feladatok kapcsolatában az utóbbi években felerősödő tendencia, hogy a bevételi források növekedése elmarad a feladatok, vagyis a kiadások növekedése mögött. Sok esetben a megnövekedett feladatok által kiváltott bevétel növelési

szükségletnek korlátjai vannak, mivel a rendelkezésre álló saját bevételi lehetőségek bizonyos határon túl nem növelhetők. Ez mutatkozik meg egyes országokban a hitelek növekedésében. 4./ Pénzügyi autonómia és hatékonyság: A finanszírozással összefüggésben különösen két kérdéssel kapcsolatos tapasztalatok ismerete lehet tanulságos a hazai önkormányzatok számára: az egyik kérdés az önkormányzati autonómia és finanszírozás összefüggése, a másik kérdés a helyi igényeknek való megfelelés és a gazdálkodási hatékonyság kapcsolata. Az önkormányzati autonómia jellemzésére sok esetben használt egyszerű mutatószám a saját bevételek aránya az összes bevételeken belül. Árnyaltabb megközelítést kapunk, ha a pénzügyi szempontból minősített autonómiát az alábbi tényezők együttesével mérjük, vagy legalábbis minősítjük:  A helyben képzett bevételek aránya  A kapott támogatásokhoz kapcsolt

feltételek, korlátok ( kötött felhasználású és általános támogatások aránya a támogatásokon belül )  Az önkormányzat lehetősége az adókifizetésre, az adómérték meghatározására, a díj megállapítási jogosítványok és a hitelfelvétel kötöttsége. Az EU országok többségében tendencia van a támogatásokon belül a kötöttség nélküli támogatások arányának növelésére, növelve ezzel az önkormányzatok döntési jogosultságát. Az autonómiához kötődő legfontosabb tényező a helyi adózás működő mechanizmusa. A helyi adózási rendszer eredményeként például Dániában a megyék bevételének 62%-a, a települési önkormányzatok bevételének 54%-a származik adókból. Svédországban a bevételek 20%-a származik központi támogatásból, a többi helyi adó és díjbevételekből. 5./ Integráció és az önkormányzatok: Felmerülő kérdés, vajon Magyarország EU-s csatlakozása miatt szükség lesz-e az

önkormányzati rendszer átalakítására, valamilyen uniós illesztésére ? Fenntartva azt a nyilvánvaló állítást, hogy természetesen bármely működő rendszer – s különösen ilyen összetett rendszer – állandó változáson megy keresztül, mégis azt lehet mondani, hogy a magyar önkormányzati rendszer továbbfejlesztése nem az európai integráció miatt lehet indokolt. A magyar önkormányzati rendszer létrejötte a rendszerváltoztatás egyik legnagyobb léptékű eseménye volt. Számolni kell azokkal az adottságokkal, amelyek jelenleg léteznek, például az egy főre jutó GDP érték hazánkban az EU átlagának felét sem éri el, jól kimutatható fejlettségbeli különbségek vannak az ország nyugati és keleti részei között. Az önkormányzatok számára természetesen fontos kérdés, hogy az EU tagság milyen előnyökkel járhat. A lényegi 23 kérdés jelenleg az, hogy a mindenkori előnyök eléréséhez milyen feltételek biztosítása

válik fontossá. Abból kell kiindulni ugyanis, hogy az integráció együtt jár új kapcsolatokkal, új irányítási formákkal és az integrációs pénzügyi alapok igénybevételének lehetőségével. Magyarország számára adott, hogy bekapcsolódjon az EU regionális támogatási alapjainak felhasználásába, az adott keretszabályozás mellett. A jelenleg támogatás nyújtó ún. strukturális alapok arra szolgálnak, hogy támogassák a fejlődésben elmaradt régiók fejlődését és strukturális alkalmazkodását, segítsék a munkanélküliség elleni küzdelmet, a munkaerőpiac megerősítését, valamint a mezőgazdaság szerkezetének átalakítását, a vidéki elmaradott körzetek fejlesztését. Fontossá válik a helyi infrastrukturális háttér kiépítése és fejlesztése. 24 IRODALOMJEGYZÉK, FORRÁSOK 1./ A dán önkormányzati rendszer tájékoztató füzet kiadta: A magyar-dán kapcsolatok fejlesztési társulás 2./ Belügyminisztérium IDEA

– A közigazgatási Szolgáltatások Korszerűsítési Programja Az önkormányzati finanszírozás korszerűsítése ( vitaanyag ) kiadó: BM Kiadó, 2003.április 3./ Consulting: A helyi önkormányzatok és pénzügyeik ( szerkesztő: Kusztosné Nyitrai Edit ) 1999. – 2002 4./ Dr Csanádi Ágnes, Dr Tóth József: Az önkormányzatok pénzügyei kiadó: Perfekt Rt., 2002 013/2002. 5./ LK: Csökken a normatív támogatás Megjelent: Népszabadság, LXI.évfolyam 224/Iszám 5oldal 6./ Várfalvi István: Az önkormányzatok pénzügyi finanszírozása – Nincs jó recept ÖnKorKép ( tizedik évfolyam, 9.szám, 2000szeptember ) Megtalálható: http://www.nethu/onkorkep/10 09/recepthtml 25