History | Higher education » Európa történetének kronológiája 1848-1918 között

Európa történetének kronológiája 1848-1918 között Franciaország 1848-1914 1830-1848 Lajos Fülöp uralkodása; a rendszer erős embere Francois Guizot 1846-tól válságjelenségek (először a vasút, majd az egész gazdaság tekintetében) 1847. július 7 – 1848 február 19 Reformbankettek rendezése (Odillen Barrot majd LedruRollin) 1848. február 22-24 februári forradalom – ideiglenes kormány alakul, melyben a polgári radikálisok és a szocialista irányzatok állnak szemben 1848-1852 II. Köztársaság 1848. június 21 Nemzeti műhelyek felszámolása, ennek kapcsán 23-26-án munkásfelkelések, melyeket Cavaignac véresen lever 1848. december 10 Louis Bonaparte Napóleon lesz a köztársasági elnök 1851. december 2 egy államcsínyben tíz évre meghosszabbítja mandátumát 1852. november 21-22 a népszavazás eredményeként visszaáll a császárság 1852-1870 II. Császárság Az ötvenes éveket a gazdasági fellendülés jellemzi (1855.

világkiállítás), megkezdődik Párizs átépítése és modernizálása; katonai sikerek: 1856 – Krím; 1859 – francia-piemonti-osztrák háború 1859-1870 a liberális császárság időszaka 1859. amnesztiarendelet; 1860 nov 24-i dekrétum (alkotmány módosítás – lehetőség a császár nyitóbeszédének vitájára); 1861. dec 31-i szenátusi határozat (elsősorban költségvetési kérdések); 1864. a munkások egyesülési jogát elismerő törvény; 1862-1867. mexikói hadjárat – kudarccal végződik folyamatosan erősödő liberális-köztársasági ellenzék, erősödő újságírói tevékenység 1863. a választásokon az ellenzék 3-szor jobb eredményt ér el, mint régebben 1864. a pótválasztásokon a munkások mint önálló politikai erő jelennek meg (60-ak kiáltványa) 1867. liberális törvény: a képviselők interpellálhattak; 140 újság jön létre; 1869. a választásokon csak kis különbséggel nyer a kormánypárt, az ellenzék nyer

Párizs környékén – a baloldal vezére Léon Gambetta lesz. 1870. kitör a francia-porosz háború, mely katasztrofális eredményt hoz Franciaország számára szeptember 2. elesik Sedan szeptember 4. párizsi forradalom – Louis Trochu tábornok megalapítja a Nemzeti Védelmi Kormányt szeptember 19 – 1871. január 18 Párizst ostromgyűrű veszi körül 1871. február 8 a választások a monarchisták és a mérsékelt republikánusok győzelmével végződnek 1871. március 18-án a zsoldok ki nem fizetése miatt, illetve a bérletek és váltók azonnali kifizetési kényszere miatt fellázad a Nemzeti Gárda – kezdetét veszi a 72 napos Párizsi Kommün (véres események + szociális intézkedések) 1871. május 10 frankfurti béke: Franciaország elveszti Elzász-Lotaringiát; 5 milliárd frank hadisarc – Thiers köztársasági elnök írja alá 1871-1914 III. Köztársaság a kül- és bel-, illetve a katonapolitikát, a közéletet és művészetet a revans

eszméje hatja át 1873. Thiers lemond, utóda a royalista Mac-Mahon lesz, miniszterelnök a monarchista Albert Broglie 1875. alkotmány elfogadása: - az elnök mandátuma 7 évre szól - két kamarás parlament: szenátus + képviselőház - az elnöknek törvényjavaslati joga van - rendelkezik a hadsereggel - hivatalnokokat nevezhet ki - ezek azonban miniszteri ellenjegyzésre szorulnak 1876. a választásokat a republikánusok nyerik 1879. Mac-Mahon lemond, utóda Jules Grévy lesz a marseillaise lesz a himnusz; július 14. nemzeti ünnep 1882. március 28 törvény a szabad és kötelező elemi oktatásról; eltörlik a kötelező vallási oktatást; a köztársasági tudat erősítése; amnesztia a kommünároknak; eltörlik az előzetes cenzúrát; polgármesterek szabad választása; szakszervezetek szabad alapítása (1884); 1874.; 1892 12 majd 13 év alatti gyermekek foglalkoztatásának tilalma 1883-tól délkelet-ázsiai gyarmatosítás megindulása (Tomkin) 1892.;

1894 biztosítás; nyugdíj 1889-1892. a forradalom centenáriumi ünnepei – 1889 Georges Boulanger tábornok sikertelen puccskísérlete 1894. Dreyfus-per – a francia sajtó politikai hatalommá válik 1900-1914 - Franciaország ipari fejlődése lemaradt Németország és az Egyesült Államok mögött - uralkodó helyzetben van a banktőke - a riválisokhoz képest kedvezőtlen demográfiai mutatók (lassú növekedés) 1902. a választásokon a baloldali tömörülés (Blokk) nyer – Émile Combes az elnök növekvő szocialista befolyás (Jean Jaurés megalakítja a Francia Szocialista Pártot) 1903. tízezer szerzetesrendi intézmény bezáratása 1904. tiltás a szerzetesrendek oktatási tevékenységére – megszakadó kapcsolat a Vatikánnal 1905. december 9 az állam és az egyház teljes szétválasztásáról szóló törvény 1906-1909 Georges Clemenceau a köztársasági elnök sorozatos sztrájkok; „Dél lázadása”: Narbonne-ban a 100. gyalogezred fellázad

kemény fellépések, viszont szociális intézkedések is romló viszony Németországgal – szövetségesek keresése 1904. Théophile Delcassé létrehozza Angliával az entente cordiale-t 1907. francia közvetítéssel létrejön az angol-orosz megállapodás megtörténik Németország bekerítése Nagy-Britannia 1848-1914 1848. április 10 kartisták és Ifjú Írország vezetőinek letartóztatása – júniusban leverik az ír felkelést - porosz-dán háború – a dánok annektálják az elbai hercegséget (Schleswig), májusban a poroszok támadásba lendülnek, de az angolok, franciák és oroszok megállítják őket (malmöi béke). Belpolitika: az angol kétpártrendszer és a demokrácia fejlődése 1855-1858; 1859-1865 – a whig Palmerston miniszterelnöksége 1866-1866 – a whig Lord Russell miniszterelnöksége: megbukott reformjavaslat, lemondás utóda a konzervatív Stanley Derby lesz, pénzügyminisztere, Benjamin Disraeli készíti el a reformjavaslatokat

1867. második reformtörvény: szavazati jogot kap a középosztály és sok munkás 1868. Derby betegség miatt lemond – Disraeli választásokat ír ki: ezen a liberális ellenzék kerül többségbe 1868-1874 William Gladstone alakít kormányt a körzetek átszervezésével is megmarad a Dél és a Nyugat túlsúlya a rendszerben; megszilárdul a kétpártrendszer 1868. a Trade Union mozgalom első konferenciája: az ipari ágazatokat országosan összefogó szervezet 1870-es törvény: az elemi iskolákat állami ellenőrzés alá vonják; 10 éven alul teljes idejű oktatás; Order in Council (minisztertanácsi rendelet): megszüntetik a pártfogói rendszert az állami hivatalokban; versenyvizsga az alkalmazás előtt; hadseregreform: 20 helyett 6 éves szolgálati idő, a rang megvásárlásának tiltása 1871-es törvény: a szakszervezetek legalizálása; a sztrájkőrség tiltása; szigorítják a sztrájk elleni fellépést; 1872. Ballot Act: bevezetik a titkos

szavazást; városokban 6-11-ig, vidéken 6-10-ig nyithattak ki a kocsmák – ellenkezés 1874-1880 Disraeli második kormánya 1875-ös törvények: az ipari városok túlzsúfolt negyedeinek felszámolása; eljárhatnak a háziurakkal szemben, ha nem biztosítják a megfelelő vízellátást (kolerajárványok miatt) 1876. Viktória India császárnője lesz, India önálló politikai egységgé válik; az európai pénzügyi válság eléri Angliát is, a sztrájkok nem eredményesek 1880-1885 Cecil Salisbury kormánya – konzervatív 1884. harmadik reformtörvény (Gladstone műve): szavazati jogot kapnak a mezőgazdasági munkások, ha saját házban laknak; Szociáldemokrata Szövetség (marxista) és Fabiánus Társaság (mérsékelt szocialisták); 1886. Gladstone kormánya 1886-1892 Salisbury második kormánya – konzervatív 1891. gyári törvény: 11 éven aluli gyermekek foglalkoztatásának tiltása 1892-1894 Gladstone második kormánya 1893. megalakul a Független

Munkáspárt (Keir Hardie); 1895-1895 Archibald Rosebery kormánya 1895-1902 Salisbury harmadik kormánya – konzervatív 1897. ipari balesetekről szóló törvény: kártérítést nyújt baleset esetén 1900. Munkásképviseleti Bizottság (Keir Hardie); 1901. Viktória királynő halála, utóda fia, VII Edward (1901-1910) lesz 1902-1905 James Balfour (Salisbury unokaöccse) kormánya – konzervatív 1902. nevelési törvény: a helyhatóságok állami támogatással középfokú oktatási intézményeket hozhatnak létre; a szegény gyerekek tandíjmentesen tanulhatnak Joseph Chamberlain, gyarmatügyi miniszter szerint be kell vezetni a védővámokat – sikertelen 1905. Balfour lemond a dél-afrikai kuli (bányarabszolgák) ügy miatt 1906. a liberális ellenzék (Campbell-Bannerman) alakít kormányt; a választásokon többséget szereznek; Trade Disputes Act: munkaügyi viták rendezéséről szóló törvény – a munkáltatók nem indíthatnak keresetet a szakszervezetek

ellen a sztrájkok folyamán keletkezett károk miatt 1908. Campbell-Bannerman lemond, utóda Herbert Asquith lesz, pénzügyminiszter Lloyd George; öregségi járadékról szóló törvény – 70 év feletti férfiaknak és nőknek évi 21 fontnál kisebb jövedelem esetén heti 5 schilling támogatás 1909. minimálbérek szabályozása a rosszul fizetett iparágakban; költségvetési törvény: „nép költségvetése”, megemelik a jövedéki- és jövedelem adót, illetve az örökösödési illetéket, ellenben adót vetettek ki a magasabb jövedelmekre 1910. a választásokon Asquith liberális kormánya az ír képviselőkkel biztos többséget szerez; május 6-án VII. Edward meghal, utóda V György (1910-1936) lesz, aki nem támogatja Asquith kormányát; decemberben új választások, ezen ismét liberális többség győz 1911. parlamenti törvény: szűkíti a lordok hatáskörét (költségvetés vitájából kizárva, 3 egymást követő ülésszakon elfogadott

törvényt el kell fogadniuk) és 5 évente parlamenti választások; biztosítási törvény: a kötelező állami betegbiztosításról, munkanélküli segélyről (15 hétig) 1912. a képviselőknek fizetés jár Ír-kérdés és az angol belpolitika A 19. század második felétől az ír bérlők földért, a politikusok az önkormányzatért küzdenek 1867. sikertelen ír felkelés (Femiánus Testvériség) – emigránshullám az USA-ba 1869. Gladstone jelképesen megszünteti az anglikán egyház állam-egyház jellegét 1870. első ír földtörvény: védelmet biztosít az ír bérlőknek, de kijátszható 1879. létrejön a Földliga – nem dolgoznak olyan birtokosnak, aki kiforgatja a bérlőit (bojkott) 1881. második ír földtörvény: megtiltja a bérlő elűzését, ha az fizette a bérletet és különbíróságokat állítanak fel a méltányos bérleti díjak megállapítására; Charles Parnell (a Földliga elnöke) börtönbe kerül – tiltakozó hullám 1882. a

brit kormány megállapodik Parnellel – támogatást nyújtanak a bérlettel elmaradt parasztoknak, Parnell pedig lecsendesíti a ligát; a liga új neve: Nemzeti Liga, célja: az önkormányzat kiharcolása 1886. leszavazzák a Home Rule (önkormányzat) törvényt 1893. a lordok újra leszavazzák a Home Rule törvényt 1913. megszavazzák a Home Rule-t: a két szemben álló fél a protestáns Ulsteri Önkéntesek és a katolikus Ír Önkéntesek 1922. létrejön az Ír Szabad Állam külpolitika 1850. „ágyúnaszád diplomácia” a görögök ellen 1878. berlini kongresszus a Balkánról: a britek megszerzik Ciprus szigetét fehér gyarmatok: Kanada, Ausztrália, Új-Zéland; domíniumok létrehozása: 1867. Kanada; 1901. Ausztrália; 1907 Új-Zéland; 1857-1858 indiai szipolylázadás (vallási és szociális elégedetlenség), melynek következményeként a brit kormány feloszlatta a Kelet-indiai Társaságot, India élére alkirályt neveztek ki; vesztes háborúk

Afganisztánnal, 1886-ban Burma annektálása 1840-1842. első ópiumháború Kínával, brit győzelem – ezt a nankingi szerződés zárta el (Hongkong átadása, Kantonon kívül 4 kikötő megnyitása, kártérítés) 1856-1858. második ópiumháború: kantonban brit tengerészek elhurcolása miatt bombázni kezdik a kikötőt, majd 1857-ben francia segítséggel elfoglalják a kikötőt – 1858. tiencsini szerződés: engedélyezik az ópiumkereskedelmet, 11 kikötőt megnyitnak, állandó pekingi diplomáciai missziók, hittérítők szabad mozgása 1875. Anglia megszerzi a Szuezi-csatorna fölötti gazdasági ellenőrzést 1880. Anglia és Franciaország pénzügyi gondnokságot vállal Egyiptom felett 1881. lázadás az európaiak ellen (Ahmed Arabi ezredes), egy év múlva a brit flotta lőni kezdi Alexandriát, majd megszállják Egyiptomot 1881-1885 harcok Szudánban, szudáni sikerek, majd 1896-1898. Szudán brit megszállása 1899. angol-francia megállapodás az

afrikai érdekszférák tekintetében 1899-1902 angol-búr háború – gerillahadviselés, majd a búr köztársaságot beolvasztják Fokföld kerületbe 1902 angol-japán egyezmény a kölcsönös semlegességről 1904. entente cordiale 1907. angol-orosz megállapodás (Perzsa érdekszféra elkülönítése) Krími háború (1853-1856) Ortodox-katolikus vallási vita előzte meg, az ortodoxok szerint a katolikusok több joggal rendelkeznek a Szentföldön, mint ők Francia-orosz diplomáciai I. Miklós felosztási terve szerint Moldva és Havasalföld orosz protektorátus alá kerülne, Kréta és Egyiptom az angoloknak jutna, Szerbia és Bulgária önállósodhatna – Anglia elutasítja ezt 1853. februárjában Alexandr Mensilov herceg Konstantinápolyban az orosz barát Rasid pasának követeli a külügyek intézését – mivel a Porta csak a felét teljesíti és elutasítja a protektorátust a diplomáciai kapcsolatok megszakadnak 1853. július elején orosz csapatok

szállják meg Moldvát és Havasalföldet – osztrák, francia, angol tiltakozás november 4-én a szultán hadat üzen I. Miklósnak Szinopénál az oroszok megsemmisítik a török flottát – angol és francia egységek hajóznak be a Fekete-tengerre – angol-francia-ottomán szövetség jön létre – az angolok tanácsára ostrom alá veszik Szevasztopol városát és kikötőjét – Poroszország és Ausztria semlegesek maradnak 1854. augusztus 8 bécsi négy pont (Ausztria és a nyugati hatalmak): 1 szűnjön meg az orosz befolyás a román fejedelemségekben; 2. szűnjön meg befolyásuk az ottomán pravoszlávok fölött; 3. a Fekete-tenger szorosait az oroszok kárára revideálják; 4 a dunai hajózás szabadságának biztosítása 1855. Piemont 15 000 fős kontingenssel belép az oroszok elleni háborúba; márciusban meghal I. Miklós, utóda III Sándor (1855-1881) lesz, aki elfogadja a négy bécsi pontot, viszont kiderül, hogy a 3. pont az orosz flotta

leszerelését jelentené, ami elfogadhatatlan; szeptember 8-án elesik Szevasztopol; decemberben Bécs ultimátumot intéz Szentpétervárhoz, amit a cár kénytelen elfogadni 1856. február 25 – március 30 párizsi kongresszus: elfogadják a 4 bécsi pontot; az Oszmán Birodalmat a nagyhatalmak garanciája védi; az orosz befolyás megszűnik a Balkánon Németország 1848-1914 1848. március 18 népfelkelés Berlinben – 22-én IV Frigyes Vilmos (1840-1861) porosz király proklamációt ad ki a népképviseletről és a polgári jogokról 1848. március 31 összeül a frankfurti előparlament 1848. május 18 megkezdődik az alkotmányozó gyűlés Frankfurtban: kérdés kisnémet, vagy nagynémet egység valósuljon-e meg közben januárban Dánia annektálja Schleswiget, a porosz katonai sikerek nyomán nagyhatalmi beavatkozásra létrejön augusztus 26-án a malmöi béke 1849. március 27 Birodalmi alkotmány (kisnémet egység) – császárság; kétkamarás Reichstag

(Staatenhaus, Volkshaus) – másnap a porosz király udvariasan visszautasítja a koronát, így a birodalmi alkotmány nem lép érvénybe – június 17-én végleg feloszlik a nemzetgyűlés; a tiltakozó megmozdulásokat keményen leverik (Drezda, Baden, Pfalz) a 19. század közepétől megkezdődik a tényleges iparosítás, fejlődik a mezőgazdaság – gyors ütemű demográfiai növekedés – vasúti forradalom; nehézipar és gépgyártás 1833-1867/88 lassú folyamat végén kialakul a Német Vámszövetség (Friedrich List) 1870-1914 második német császárság 1850-1890 Bismarck-korszak 1849-1858 a poroszországi reakció évei: 3 osztályos választójog; felsőház az első kamarából; bebörtönzések; rendőrminisztérium; külpolitikai elszigetelődés (Krími-háború vacillálás) 1858-ban a király testvére, Vilmos lesz a régens: megszűnik a sajtó és a közvélemény gúzsba kötése; feltámad a kisnémet egység eszméje I. Vilmos (1861-1888) –

1860-tól a hadseregreform heves vitája: 1862-ben a király feloszlatja a kamarát, a kiírt választásokon újra liberális többség, Vilmos Otto von Bismarckot nevezi ki miniszterelnökké (szeptember 30. programbeszéd) 1863. konfliktus a dánokkal Schleswig, Holstein és Lauenburg ügyében 1864. porosz-osztrák-dán háború – a dánok átadják a hercegségeket 1865. gasteini egyezmény: Holstein Ausztriáé, a többi a poroszoké – feszültségforrás 1866. bismarcki javaslat a Német Szövetség reformjára – ez Ausztria számára elfogadhatatlan – Bismarck felmondja a gasteinei egyezményt, kilép a szövetségből és hadat üzen (III. Napóleon mindkét féllel titkos egyezmény; porosz-olasz szövetség 1866. június 16 kitör a háború – július 3 Königgrätz, katasztrofális osztrák vereség – augusztus 23. prágai béke: 20 milliós kártérítés, Velence elvesztése – szeptember 3-án lezárul a porosz alkotmánykonfliktus: indemnitási törvény

1867. áprilisa 22 állam részvételével létrejön az Északnémet Szövetség 1870-1871 porosz-francia háború – francia vereség (1870. szept 2 sedani francia vereség) 1871. január 18 I Vilmost német császárrá koronázzák Versaielles-ban: 25 szövetségi állam + Elzász-Lotaringia egyesítése 1871. március 3 összeül a Birodalmi Gyűlés (Reichstag) 1871. április 14 a Német Birodalom alkotmánya: monarchista szövetség; általános, közvetlen, titkos és egyenlő választójog; legfőbb szerv: Bundesrat (Szövetségi Tanács) – elnöke a császár (kancellár), célja a porosz hegemónia biztosítása (szavazatelosztás); a császár üzenhet hadat és köthet békét, kinevezi a birodalmi kancellárt, aki irányítja a hivatalok munkáját és a végrehajtó hatalmat a Bundesrattal; birodalmi kormány irányítja a hadügyet és a külpolitikát, a pénzügyek terén azonban csak vámok és néhány adó áll rendelkezésére (államok befizetései),

következmény az állam egyre nagyobb eladósodása; a Reichstagot 3, majd 5 évre választják; 3, majd 2 éves kötelező katonai szolgálat; Bismarck politikája elsorvasztotta a pártéletet Németországban, hiszen azokat saját céljai érdekében használta fel és játszotta ki egymás ellen, mégis egyfajta ötpártiságról beszélhetünk: liberálisok (nemzeti, baloldali); konzervatívok (katolikus, protestáns); szociáldemokrata (Bebel); 1873-tól érdekszövetségek kezdenek alakulni, melyek közül a szakszervezetek voltak a legjelentősebbek (szabad szakszervezetek); Kulturkampf megszületése: liberális mozgalom az egyház állami és társadalmi befolyásának csökkentéséért (liberális: Bluntschli – katolikus: Ketteler); Bismarck tartott a katolikusoktól föderalista elképzeléseik, illetve Ausztriához és a pápasághoz fűződő viszonyuk miatt – 1878ban belátva a mozgalom sikertelenségét, befejezte azt. Külpolitikai cél: Franciaország

elszigetelése; 1871. szószékparagrafus: a lelkészek nem politizálhatnak hivatásuk gyakorlása közben; márka a közös pénz; 1873. három császár egyezménye (orosz-osztrák-német) 1878. belpolitikai irányváltás: Bismarck a liberálisok helyett a konzervatívokkal fog össze, gazdasági megtorpanás; 2 merénylet a császár ellen, melyeket az erősödő szociáldemokratákkal szemben használt fel; a választásokon elmarad a konzervatív többség, de nyomásgyakorlásra október 21-én elfogadják a szocialistaellenes (kivételes) törvényt; június-július: Berlini kongresszus (balkáni kérdések) – szakítás Oroszországgal: osztráknémet kettős szövetség (defenzív); 1879. áttérés a védővám-politikára – vámtarifatörvény 1881-től Bismarck folyamatosan veszít politikai mozgásteréből, mert választások nem igazolják várakozásait; három császár újabb szövetsége (orosz-osztrák-német) semlegesség, elhatárolt érdekszférák a

Balkánon; 1882. Olaszország belép a kettős szövetségbe (osztrák-német olasz) 1883. betegbiztosítási törvény; 1884 balesetbiztosítási törvény; gyarmatosítás elismerése Nyugat és Kelet-Afrikában; 1889. öregségi és rokkantsági biztosítás; 1887. német-orosz viszontbiztosítási szerződés: az osztrák szövetség ellenére; Német Gyarmatosítási Társaság; 1888. március 9 meghal I Vilmos, utóda III Frigyes június 15-én hal meg, ekkor II Vilmos (1888-1918) kerül trónra; 1889. sztrájkmozgalom (bányászok) – erőszakos fellépés ellenük; ez vezet a császár és Bismarck végleges szakításához: a szocialistaellenes törvény szigorítását a császár nem támogatta – 1890-ben a Bismarckot támogató pártok vereséget szenvednek – 1890. március 20-án a császár elfogadta lemondását; 1890-1914 Vilmosi idők: cél a világbirodalommá válás; a liberálisok és a konzervatívok folyamatosan visszaszorulnak, teret nyernek a

szociáldemokraták, tartja magát a Centrumpárt, megjelennek a revizionisták (szélsőbal); felerősödik a nacionalizmus és az antiszemitizmus; 1890-1894 Leo von Caprivi kancellársága: 1891. rögzítik a maximális munkaidőt, 13 év alatti gyermek foglalkoztatásának tiltása; 1893-ban feloszlatja a Reichstagot, a választásokon kiderült, hogy megerősödtek a szociáldemokraták; bírált kereskedelmi és vámpolitika (kétoldalú kereskedelmi szerződések); megszűnik az orosz-német közeledés, helyette a francia-orosz erősödik, az angol-német közeledés sem kap osztatlan támogatást (HelgolandZanzibár csere); 1894. október 28-án a császár szociálpolitikája sikertelenségére hivatkozva leváltja; 1894-1900 Hohenlohe-Schillingsfürst kancellársága: elutasított felforgatási tervezet; 1897. kínai beavatkozás (Kiaocsu-öböl elfoglalása); 1898/1900: első és második flottatörvény (Alfred Tirpitz) – Angliával való szakításhoz vezet; 1899.

fogháztervezet (a munkásság és a szakszervezetek ellen irányul) – elutasítja a Reichstag; 1900-1909 Bernhad von Bülow kancellársága: a belügyeket eleinte Posadowsky-Wehner irányítja; a szociáldemokrácia befolyásának csökkentése érdekében szociális intézkedések (gyerekmunka tiltása, iparbíróságok a városokban – 20 ezer lakos); mérsékelt vámemelés – a kétoldalú kereskedelmi szerződések megújítása; 1906-tól szembefordulás a Centrummal, akik a szociáldemokratákkal együtt bírálják a gyarmatpolitikát; első marokkói válság; 1907-es választások: győz a Centrum – Bülow a balliberális Blokkra támaszkodik – birodalmi egyesülési törvény; 1909. az állam adóssága miatti pénzügyi reform elutasítása – Bülow lemondása; külpolitika: erősödő Mitteleuropa(erőd)-tervek – Balkán-Konstantinápoly-Bagdad kereskedelmi tengely (Bagdad-vasút terve); 1909-1914/17 Belthmann-Hollweg kancellársága: Németország

külpolitikai elszigeteltségbe kerül (angol-orosz-francia szövetség); sikertelen kísérlet a 3 osztályos porosz választójog reformjára; Elzász-Lotaringia új alkotmányt kap; 1912-es választások: szociáldemokrata sikerek – felmerül az alkotmányos-válság lehetősége, mert a parlamenti pártok az alkotmányos monarchiát parlamentire szeretnék változtatni; 1909-1912: kísérlet a német-brit kapcsolatok rendezésére – kudarcba fulladnak a feltételek miatt (pl. fegyverkezési ütem csökkentése); 1911. második marokkói válság; 1914. június 28 Gavrilo Princip merénylete Ferenc Ferdinánd ellen – július 28 a Monarchia hadat üzen Szerbiának – augusztus 1. Németország hadüzenete Oroszországnak – augusztus 3. Németország hadüzenete Franciaországnak – augusztus 4 Nagy-Britannia hadüzenete Németországnak; A Habsburg Monarchia A birodalom újjászervezésének kísérletei (1850-1867) Schwarzenberg: az államhatalom kizárólag a

császárt illeti + a császár által kinevezett kormánypolitikusokat. - 1851. augusztus: a miniszteri felelősségről szóló tv felfüggesztése - 1851. december: szilveszteri pátens: az alkotmány felfüggesztése Ezzel a két intézkedéssel megnyílt az út a monarchikus egységállam megteremtésére. Schwarzenberg , Alexander Bach veszi kezébe az ügyeket. Általa egy abszolutisztikusbürokratikus egységállam jött létre Jelszó: „Ausztria újjáalakítása” - Leo Thun gróf (kultuszminiszter): új oktatás- és kultúrpolitika. - 1855. konkordátum a Szentszékkel (széles jogok a katolikus egyházban az oktatásban és a házasság jogában) - 1859. olaszországi háború nagy veszteségei + a birodalom rossz pénzügyi helyzete + szervezetlen államaparátus  reformokra volt szükség - 1860. október 20: októberi diploma: elismerte a Reichsrat jogát az államháztartás ellenőrzésére, helyreállította a tartománygyűlések kompetenciáját. - Anton

von Schmerling kerül a kormány élére (1860) Német vezetésű és centralizált Ausztriát akart. - 1861. február 26: februári pátens: alkotmányos-parlamenti rendszert hozott létre az abszolutizmushoz szokott HM-ban. - A Landtagok (tartományi parlamentek) képviselőinek megválasztását szabályozó rendelet: a szavazásra jogosultakat négy választási osztályba (kúriába) sorolta, és mindegyiknél rögzítette a kiosztható mandátumok számát. Ez a kuriális szisztéma túlélte Schmerlinget, alapja lett az 1867 utáni osztrák parlamentarizmusnak is. - Schmerling politikáját a magyarok, horvátok és olaszok eleve elutasították, majd a csehek és a lengyelek is ellene fordultak. 1865 júniusában a birodalmi parlament nem szavazta meg a költségvetést, így megbénította a kormány munkáját. --> Scmerling kudarca, és az alkotmányos összbirodalmi centralizáció kísérletének csődje. - 1865 július: új miniszterelnök kinevezése Richard Belcredi

személyében, aki a liberalizmus ellenfele volt. - Ferenc József két választási lehetősége: 1. konzervatív megoldás, mely az ariszokrácia hatalmára épít (Belcredi); 2. liberális út, a dualizmus felé (Deák) - 1866: porosz-osztrák háború --> osztrák vereség, Ausztria kiszorult a Német Szövetségből, lemondtak a nagy távlatú külpolitikai célokról --> dualizmus A kiegyezés. A közösügyes rendszer - A dualista rendszer három fél: Ferenc József, az osztrák-német polgárság, és a magyar nagyés középbirtokos osztály egyezségéből született meg 1867-ben. - Ferenc József elfogadta, hogy mindkét országban alkotmányos rend legyen, parlamentnek felelős kormány vigye a dolgokat, de a hadsereg és a külpolitika vezetésében szinte abszolút úr maradt. - A kiegyezést a magyar Országgyűlés (a horvátok távollétében) 1867 tavaszán elfogadta. Ez lett a nevezetes XII. törvénycikk - A Reichsratnak beleszólási lehetősége már csak a

kiegyezés tényéből következő anyagi természetű ügyek rendezésekor nyílott. - Osztrák oldalon a kiegyezéses rendszer alkotmányos alapját több különálló törvény együttese képezi, ezt hívják „decemberi alkotmánynak”, mivel Bécsben csak közvetlenül karácsony előtt történt meg a végső szavazás. - A kiegyezés állami berendezkedése: * A külügy, a hadügy, és a fedezésükre szolgáló pénzügy számítottak közös ügynek. * A közös ügyek vitelére az uralkodó közös minisztereket nevezett ki. (Az egyik posztra illett mindig magyart kinevezni.) * A közös miniszterek tevékenységükről nemcsak az uralkodónak, hanem a két ország parlamentjéből kiküldött, úgynevezett delegációknak is számot kellett adniuk. * A delegáció elsősorban a közös költségvetésről határozott, de felelősségre vonhatta a közös minisztereket politikájukért. * Gazdasági kiegyezés: Magyarország kötelezte magát az abszolutizmus idején

keletkezett államadósság egy részének átvállalására, és megállapodtak abban, hogy Magyarország milyen arányban járul hozzá a közös költségekhez. Ezt tízévenként újratárgyalták. - A törvényhozó és végrehajtó hatalom Ausztriában három szinten oszlott meg. A Monarchia közös kormányzata és a delegációk mellett a szűkebb Ausztriának, Ciszlajtániának volt saját kormánya és parlamentje (a Riechsrat, a birodalmi tanács). A 17 tartományban a politikai igazgatás az uralkodó által kinevezett helytartó, a kisebbekben a tartományi elnök (Landespräsident) fennhatósága alatt állt, a helyi törvényhozás pedig a Landtag, a tartománygyűlés feladata volt. - Az uralkodónak nem kellett minisztereit a parlamenti többségből választania, és mindenkor joga volt arra, hogy hivatalnokokból alakítson kormányt. - A polgári szabadságjogokat az állampolgárok személyi és politikai jogairól szóló – máig hatályos – törvény

garantálta. - A parlamenti választójog az 1861-es schmerlingi szisztéma vonásait őrizte. A választójoggal rendelkezőket 4 kúriára osztották. A nagybirtokosok, a kereskedelmi és iparkamarák, a városok és a községek kúriája eleve meghatározott számú képviselőt küldhetett a Landtagba. A nagybirtokos kúriában, valamint a kereskedelmi és iparkamarai kúriában 10 választópolgár választott meg egy képviselőt a városi kúriában 447, a községekben 1644. - Ez a választási szisztéma kifejezetten azoknak a társadalmi rétegeknek és területeknek kedvezett, amelyekben a németek domináltak. 1873-ig a Landtagok delegálták a képviselőket a Reichsratba, majd az alsóházi képviselőket közvetlenül választották. Gazdaság és társadalom a század második felében - A 19. században a Habsburg Monarchia lakossága gyorsan nőtt, mely a dualizmus időszakában tovább gyorsult. (1869: 35,9 millió, 1907: 51,3 millió) - A 19. század végén nagy

kivándorlási hullám, kb 1,5 millió ember hagyta el a birodalmat - Foglalkozási szerkezet (mezőgazdaság, ipar): Alsó-Ausztriában és Csehországban a NyugatEurópaihoz hasonló az iparban dolgozók aránya (1910: 38% mezőgazdaság, 42% ipar), ugyanakkor Dalmáciában, Galíciában, Bukovinában még mindig 80%-os a mezőgazdaságban dolgozók aránya. - Nőtt a városok száma, lakosságuk az össznépességnél jóval nagyobb ütemben gyarapodott (urbanizáció). - A lakosság műveltségi szintjének ugrásszerű növekedése, nagy területi szóródás mellett. - Széles körű középiskolai hálózat épült ki. (A reálgimnázium volt a leglátogatottabb iskolatípus.) 1892-ben létesült az első leánygimnázium - A Monarchia a század második felében szinte zárt, önellátó gazdasági egységgé változott. - Korszerű közlekedési rendszer kiépítése --> vasútépítés --> Az osztrák gazdaság tőkefelvevőből tőkeexportőrré vált

(Magyarország, Balkán). - Modern bankrendszer kiépülése. - A túlfűtött ipari és pénzügyi expanzió vezetett az 1873-as gazdasági csődhöz. - Ezután egy textil- és élelmiszeripari (mezőgazdaság), majd nehézipari (vasútépítés) fellendülés következett. Az elektromosság, a vegyipar és a robbanómotor előtérbe kerülése, technológiai modernizáció. - A mezőgazdaságban a művelt terület nagy része egy kis számú nagybirtokos kezében volt, ugyanakkor a parasztok alig vagy egyáltalán nem jutott földhöz. - Újítások elterjedése a mezőgazdaságban: vetésforgó, istállózó állattartás, gépesítés (pl.: cséplőgép, arató- és vetőgép), műtrágya. - Bizonyos növények szélesebb elterjedése: burgonya, cukorrépa. - Állattenyésztés: sertéstenyésztésben nagy növekedés, szarvasmarha- és lóállományban kisebb növekedés, juhtenyésztés hanyatlása (tengerentúli gyapjú miatt). - Az arisztokrácia 1848 után is megőrizte

vezető szerepét. - A 19. század második felében egyre nőtt a polgárság jelentősége A nagypolgárság az arisztokrácia életstílusát igyekezett átvenni. - A polgárság nagyobb részét a nagy- és kisiparosok, kézművesek, alkalmazottak és hivatalnokok alkották. - Rendkívül gyorsan nőtt a bérmunkások száma. - A parasztság tradicionális keretek közt élt. Gazdálkodási feltételek változtak, de az életfeltételek, életstílus nem. A viszonylagos stabilitás időszaka (1867-1895) - Az osztrák parlamentben 1867 és 1879 között némi megszakítással a német liberálisok voltak többségben. Leggyakrabban Alkotmánypártként emlegették őket: szabad verseny hívei, ezért érzéketlenek a szociális problémákra, nemzetekfelettiség (birodalmi tudat), egyház szerepét a vallási szférára korlátozni, közoktatás állami felügyelete. - A szlovének és a csehek (vezetőjük: Palacký) ellenezték a kiegyezést. - 1871-ben Karl Hohenwart

miniszterelnök tárgyalásokat kezdett a csehekkel a birodalom belső átalakításáról: 3 cseh tartomány egyesítése, külön parlament és végrehajtó apparátus, közös ügyek meghatározása (a magyar-osztrák minta alapján) ---> trializmus, „trialista kísérlet”. - 1878-ban Bosznia-Hercegovina okkupálása. Ezt a liberálisok bírálták, mely a bukásukhoz vezetett. - 1879 és 1893 között a konzervatív Eduard Taaffe gróf volt a miniszterelnök: 1882. választójogi reform (lejjebb szállította a cenzust), állami szociálpolitika (munkásoknak baleset- és egészségbiztosítás; munkaidő max. 11 óra; korlátozták a gyermekmunkát; felügyelet, ami ellenőrizte ezek betartását). - Német Nemzeti Párt: vezetője Georg von Schönerer: antiszemitizmus, pángermán mozgalom, Habsburg ellenesség és Hohenzollern-rajongás, egyházellenesség. - Keresztényszocialista Párt: vezetője Karl Lueger: ezsmei támasza a „Rerum Novarum” kezdetű pápai

enciklika volt, nagytőkeellenesség, antiszemitizmus. - Szociáldemokraták: vezető Viktor Adler: általános, egyenlő választójogon alapuló népképviselet. - Szabadelvű Nemzeti Párt („ifjúcsehek”): általános, egyenlő választójog, a ceh legyen az egyetlen hivatalos nyelv a három tartományban. Válságok-Kiútkeresés (1895-1914) - A Taaffe-kormány egy választójogi kísérletbe bukott bele. -1895.: nyelvviszály miatti ellenségeskedés Csehországban a németek és a csehek között + magyar-osztrák viszony nehézségei (gazdasági téren). - 1895 október.: Kazimierz Badeni lett a miniszterelnök: *1896-ban választójogi reform (ötödik kúria létrehozása, és így a férfi lakosság négyötöde jutott szavazati joghoz) ---> bejutottak a parlamentbe a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták * 1897-ben nyelvrendelet: Cseh és Morvaországban előírta a kötelező hivatali kétnyelvűséget a két tartomány egészére ---> német

képviselők obstrukciója (napirend előtti hosszú felszólalások sorozata, mely lehetetlenné teszi a napirendi pontok megtárgyalását) által a bécsi parlament működésképtelenné vált ---> utcai zavargások Bécsben és a csehországi német városokban ---> Badeni bukása - Nyelvrendeletet visszavonták, mire a cseh képviselők kezdtek obstrukcióba és vonultatták utcára híveiket. - A parlament zavarai miatt ettől kezdve gyakrabban vitték hivatalnok-kabinetek az ügyeket, melyek szükségrendeletekkel kormányoztak. - A Szabadelvű Nemzeti Párt mellett megjelentek új cseh pártok is: Agrárpárt, Cseh Néppárt (vezető: Masaryk), katolikus-nemzeti csoportosulás, Keresztényszociális Párt, Csehszláv Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Szociális Párt. - 1900-1904: Ernest Koerber miniszterelnöksége: nagy állami infrastrukturális (közút-, vasút-, csatornaépítési program) fejlesztést indított. Azonban az államkincstár kimerült és újra

előjöttek a nemzetiségi ellentétek. - 1905-ben politikai válság mind Ausztriában, mind Magyarországon. A válság feloldására meghirdették az általános választójog bevezetését. Magyarországon nem került rá sor (az ellenzék meghátrált), de Ausztriában – a nagyarányú tömegmozgalom miatt - már nem lehetett visszavonni az ígéretek betartását. - 1906 december: a birodalmi parlament elfogadta az általános és titkos választójogról szóló törvényt (az uralkodó 1907. január 26-án szentesítette) Szavazásra jogosult lett minden 24 életévét betöltött férfi, aki legalább egy esztendeje egyazon helyen élt Ausztriában. (A tartománygyűlési választásoknál azonban – Morvaország kivételével – egyelőre érvényben maradt a régi kuriális rendszer.) - A választások után egy időre helyreállt a bécsi parlament normális működése, de a csehosztrák ellentétek nem oldódtak meg. - A kormány nemzeti megegyezés programja csak

Bukovinában hozott sikert: 1910-ben érvénybe lépett egy olyan rendezés, amely a választópolgárokat négy elkülönített nemzeti osztályba (rutén, román, lengyel és német) sorolta, és a képviselői helyeket még vallásfelekezeti megoszlásra is figyelve osztotta szét. - 1911-ben a sorozatos obstrukció miatt új birodalmi parlamentet választottak. - 1911 november: Karl Stürgkh miniszterelnök tisztán hivatalnok-kabinetet alakított és a legminimálisabbra korlátozta kapcsolatát a parlamenti intézményekkel. - Cseh-osztrák megegyezési kísérletek (cseh oldalról az „ifjúcsehek” új vezetője Karel Kramar „pozitív munka” közeledési programja), melyek azonban a radikálisok miatt kudarcba fulladtak. - A német nemzetiségű képviselők bojkottálták a prágai tartománygyűlést, mire a kormány 1913 júliusában felfüggesztette annak működését. A csehek válaszul a bécsi parlamentben obstruáltak, mire a kormány 1914 márciusában az egész

birodalmi tanács munkáját függesztette fel határozatlan időre. A Reichsrat ezután Ferenc József haláláig nem is ült össze Olaszország 1849-1914 1848-1849 az osztrák túlerő leveri az itáliai forradalmakat: a szárd királyság talpon marad (II. Viktor Emánuel 1849-1878; Cavour 1852-1859, 1859-1861) 1855. Szárd-Piemont részt vesz a Krími-háborúban, hogy elnyerjék a nagyhatalmak szimpátiáját 1858. július 21 Plombiéres: III Napóleon és Cavour találkozója – 1859 január 26 franciaszárd katonai egyezmény – Cavour katonai provokációja, majd ultimátuma Bécsnek (ápr 19) 1859. április 26 kitör az Ausztria elleni háború: osztrák vereségek – június 4 Magenta, június 24. Solferino, július 8 Villafranca-i fegyverszünet megkötése, november 10 zürichi béke: feltételei előnytelenek ezért Cavour lemond, a térség államai azonban sorban Piemonthoz csatlakoznak, Nizza és Savoya a franciáké; 1860. május 11 Giuseppe Garibaldi 1089

önkéntesével partra száll Marsalában, majd miután győzelmet arat (június 21. Milazzo) a Bourbon sereg fölött átkel Calabriába és szeptember 7én bevonul Nápolyba – a piemonti hadsereg benyomul a pápai államba: október 21-én a népszavazás kimondja Dél-Itália csatlakozását. 1861. április 27-én a Torinóban összeülő parlament Viktor Emánuelt olasz királlyá kiáltja ki 1861-1876 a történelmi jobboldal kormányzása: Anglia csodálata; kemény központi hatalom; állandó hadsereg szervezése; út és vasút építés; új törvénykönyvek; kötelező, 60-as évek: délolaszországi banditizmus felszámolása; 1866. április 8 porosz-olasz szövetség Ausztria ellen, majd háború, mely Ausztria vereségével zárul (Königgrätz) – bécsi béke (október 3.): Velence Olaszországé lesz; 1870. szeptember 20 a királyi sereg bevonul Rómába: IX Pius a Vatikánba zárkózik 1876-1896 a történelmi baloldal kormányzása 1876-1887 Agostino Depretis

kormányai: adóreform, kötelező ingyenes elemi oktatás, választójogi reform 1878-1900 I. Umberto uralkodása: egy anarchista fogja meggyilkolni 1887-1896 Francesco Crispi kormányai: stagnálás, új büntető törvénykönyv, közegészségügyi törvény, kivándorlás, gyarmatosítás kezdete (Olasz-Szomália, Eritrea – konfliktus Etiópiával), korruptság; 1891. XIII Leó kiadja a Rerum Novarum című enciklikát – 1992 megalakul az Olasz Szocialista Párt; az 1895-ös Adua-nál elszenvedett olasz vereség miatt Crispi megbukik, helyére I. Umberto de Rudini márkit nevezi ki, tiltakozó megmozdulások – utcai harcok szerte az országban; merénylet a király ellen 1900-1946 III. Viktor Emánuel uralkodása: Zanardelli-kormány (balliberális) konszolidáció Giovanni Giolitti (balliberális): megkezdődik a „nagy fellendülés” az iparban; felzárkózó bank- és pénzrendszer; vasutak államosítása; munkaügyi és szociális törvények; közmunkák

finanszírozása; közeledés az egyházhoz; 1911-1912 olasz-török háború Líbiáért (olasz siker); Országos Biztosító Intézet; választójogi reform – vagyoni cenzus nincs; 1914-ben lemond; 1914. augusztus 3 semlegességi nyilatkozat 1915. május 24 Olaszország belép a háborúba Oroszország 1850-1918 1853-1856 A Krími-háború: vereség 1855-1881 II. Sándor uralkodása 1856. március 30 Párizsi béke: elvesztik a Duna-deltát, Dél-Besszarábiát, hadiflotta és erődítmények birtoklásának tiltása a Fekete-tengeren; 1861. február 19 magánföldesúri parasztok függésének felszámolása: csak személyi szabadságot garantál; önigazgatás a falvaknak – választott elöljárókkal; szétválasztják a paraszti és földesúri földeket; az obscsina fennmarad 1864. január 1 zemsztvók megalakítását elrendelő tv: a vidék fejlesztésére szolgáló független szervezetek; bírósági tv.: biztosítja a törvény előtti egyenlőséget (védelem,

esküdtszék); 1870. városi önkormányzatok: cenzusos választás, szenátusi ellenőrzés 1874. katonai reform: általános hadkötelezettség, 6 év szolgálati idő; a reformok a társadalom minden rétegében elégedetlenséget szülnek – forradalmi demokraták mozgalmai, 1878-tól terrorcselekmények a hatalom képviselői ellen; 1880. Legfelső Végrehajtó Bizottság: lázadások leverése; a „megbízható” társadalom támogatásának megszerzése 1881. március 1 sikeres bombamerénylet II Sándor ellen, utóda III Sándor (1881-1894) lesz szakítás a reformokkal; megerősített és rendkívüli védelem: kormányzók dönthetnek a megtorlás mértékéről; szigorított sajtótörvény; bíróságok visszarendezése; ellenőrzött oktatás; a zemsztvót és a városi önkormányzatokat állami felügyelet alá vonják; közigazgatási főnökök a nemesség soraiból; erőszakos oroszosítás; 1890-es évektől tudatos gazdaságfejlesztő politika (Szergej Witte) –

ipari körzetek alakulnak ki, külföldi tőke érkezik; 1894-1917 II. Miklós uralkodása 1901/1903 pártalakulások: Szociálforradalmárok, zemsztvoliberálisok, Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (bolsevikok – Lenin; mensevikok) 1905-1907. első orosz forradalom: 1905 január 9 „véres vasárnap” – a hatalom a békés munkásokra lövet a Téli Palotánál (elégedetlenség a vesztes 1904-1905-ös japán-orosz háború miatt) – sztrájkok kezdődnek az alkotmányos parlamentarizmus bevezetéséért + katonai zendülések (Patyomkin páncélos); októberben általános politikai sztrájk (szovjetek alakulása – Pétervárad: Lev Trockij); október 17. cári manifesztum: polgári szabadságjogok, törvényeket továbbra is csak a cár hagyhat jóvá, 5 évre választott Duma; jobboldali terror, pogromok; újabb pártalakulások: Alkotmányos Demokrata Párt (liberális), Október 17-i Szövetség (jobb) stb.; december: választójogi törvény – 4 kúriára

osztott választók; 1906. április 23 Orosz Birodalom Alaptörvényei – 27-én összeül az első Duma (72 nap után feloszlatja a cár); a hadbíróságok számtalan ítéletet hoznak; 1907. február 20 második Duma: Sztolipin kormányfő engedményei – polgárjog a parasztoknak, az obscsinák feloszlathatják magukat, tagjai szabadon kiléphetnek (földdel) – júniusban feloszlatják a Dumát; a forradalom vezetői közül aki életben maradt emigrációba kényszerül; Sztolipin egyensúlyozó politikája az új Dumában: az oktobristák a mérleg nyelve; 1910. tv: a paraszti földközösségek felszámolásáról, a föld paraszti kézbe adásáról; 1912 negyedik Duma: mérsékelt nacionalista többség; a kormányzat tekintélye csökkent, a cári család egy bizonyos Raszputyin befolyása alá kerül, akit 1916. decemberében meggyilkolnak; az I. világháborúban az ipar és a mezőgazdaság sem volt képes kielégíteni a hadsereg és a társadalom igényeit – ez

növekvő elégedetlenséghez vezetett; II. Miklóst nem érdekli a kormányzás, csak a családjának él; 1917-re a Szociáldemokrata Párt kettészakad és a győztes lenini (harcos párt) irányvonalból megalakul az Oroszországi Szociáldemokrata Bolsevik Párt; Protapopov belügyminiszter szerint ki kell engedni az embereket az utcára, hogy aztán véres leckét adhassanak nekik; február 23-án Szentpéterváron a békét és kenyeret követelő nők közé lő a rendőrség – másnap a helyőrség egyre több alakulata csatlakozik a tömeghez: stratégiai pontok elfoglalása; 1917. február 27 A forradalom győzelme: létrejön az állami Duma ideiglenes bizottsága, illetve a Szentpétervári Szovjet (Csheidze, Kerenszkij) – március 1. Munkás és kultúraküldöttek Tanácsa – csak a szentpétervári szovjettől fogadnak el utasításokat; március 4-e körül II. Miklós kinevezi a miniszterelnököt (a liberális Lvov herceget) és lemond öccse, Mihail Romanov

javára; megalakul az ideiglenes kormány: a 2 fél megegyezése – kikiáltják a demokratikus köztársaságot, szabadon bocsátják a politikai és vallási elítélteket, biztosítják a politikai szabadságjogokat, népi milíciát hoznak létre, eltörlik a társadalmi rangokat és megszólításokat, önkormányzatot adnak a hadseregnek, helyi önkormányzatok választójoga, alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozása, intézkedések: bevezetésre kerül a gabonamonopólium: kötött árak; névleg marad a monarchia; a földkérdéssel nem igazán foglalkoznak – ezért nem sikerül megnyerni a parasztok tömegeit – „befejezetlen forradalom”; 1917. március 7 Finnország kiválik az Orosz Birodalomból, majd 16-án Lengyelország is önrendelkezést kap áprilisban kormányválság következik be a háború folytatásának kérdése miatt: megalakul az első koalíciós kormány (Kerenszkij hadügyminiszter); Leninék Németországon keresztül hazatérnek – áprilisi

tézisek: munkásellenőrzés, háború befejezése, államosítás stb.; május: parasztküldöttek első oroszországi kongresszusa: Kerenszkij földet ígér nekik június: Szovjetek első oroszországi kongresszusa: Lenint leszavazzák – a bolsevikok az utcára viszik az ügyüket (minden hatalmat a szovjeteknek); június 18. Kerenszkij-offenzíva – hatalmas veszteségekkel és kudarccal jár; július 3. a békés tüntetőknek a bolsevikok fegyvert adnak (2-3 napos tűzharc) – a bolsevik párt törvényen kívül kerül, Lenint nem találják; Lvov lemond – Kerenszkij alakít kormányt (2. koalíciós kormány) fele-fele polgári és szocialista; Kerenszkij és Kornyilov katonai diktatúrát akarnak létrehozni, de Kornyilov inkább a cári rendszert restaurálná - bolsevikok szabadon engedése a védelem erősítése miatt; 1917. augusztus 25-30 Kornyilov puccs: eredménytelen, letartóztatják; 1917. szeptember 1 kikiáltják a köztársaságot: Trockij lesz a főnök

– 2 Kerenszkij-kormány (bolsevik többség); 1917. október 25 bolsevik hatalomátvétel kezdete: észre sem lehet venni a lezajlását (stratégiai pontok megszállása, miniszterek elfogása, Kerenszkij elszökik); második összoroszországi kongresszus: bár nem tetszik, kénytelenek belenyugodni a hatalomátvételbe; megalakul a Népbiztosok (komisszár) Tanácsa: dekrétum a hatalomról, békéről és földről; megszervezik a hadügy- és belügyminisztériumot: feláll a vörös hadsereg és a vörös flotta (1918 január-február); polgártárs megszólítás bevezetése; polgári anyakönyvezés bevezetése, női egyenjogúság stb.; 1918 február 1 a Gergely-naptár bevezetése; megalakul a CSEKA a belső biztonság megvédésére; gazdaság: szovjetellenőrzés támogatása; részvénytőke kisajátítása; pénzügyek állami monopóliuma; kihirdetik, hogy az NT nem fizeti vissza a cári időkben felvett kölcsönöket – ez ad majd okot az intervencióra; megalakul a

legfelsőbb népgazdasági tanács – az államosított ipar irányítására; 1918. január 5 a 715 mandátumos alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása – a szavazatok többségét az eszerek kapták; A dolgozó és kizsákmányolt nép jogainak nyilatkozata – Lenin fogalmazza, Sztálin szerkeszti: a hatalomátvételről szól, szocialista fordulat törvényekkel való támogatása; bolsevikellenes hangulat a nemzetgyűlésben – együttműködés megtagadása, ezért szétkergetik azt; Szövetségi rendszerek I. Előzmények, szövetségi rendszerek kialakulása 1871-ben létrejövő Németország számított Franciaország revánsára, és arra, hogy a franciák vagy Oroszországgal, vagy az Osztrák-Magyar Monarchiával lépnek szövetségre. Bismarck a franciák elszigetelésére törekedet, 1873-ben létre is jön a három császár szövetsége. Oroszország a beáramló francia tőke hatására egyre inkább nyitottabbá válik Franciaország felé.Ennek

hatására Németország és Ausztria-magyarország szorosabbra vonja kapcsolatait 1879-ben megkötik a kettős szövetséget. Kettős szövetség: -Kifejezetten Oroszország ellen irányul -Mindkét fél kötelezi magát arra, hogy valamelyiket Oroszország megtámadja akkor teljes haderejével a másik segítségére, siet. -Ha azonban másik nagyhatalom támadná meg akkor a jóakaratú semlegességet, választhatja. Néhány évvel később Németország szövetségre tesz szert Franciaországgal szemben is. Olaszország észak-afrikai terjeszkedésének útjában állt Franciaország, ezért kerete Berlin kegyeit.Németország, Ausztria-Magyarország, Olaszország 1882-ben megköti a hármas szövetséget. Hármas Szövetség: -Egymás ellen nem viselnek háborút, ha valamelyiket egy másik hatalom megtámadja, akkor jóakaratú semlegességet választhatnak, fenntartva a jogot a belépésre. -Ha Franciaország megtámadja Olaszországot mind a két másik fél köteles teljes

haderejével felvonulni. -Ha Németországot támadja meg Ausztria-Magyarország választhatja a semlegességet, míg Olaszország hadba vonul. -Ha Ausztria-Magyarországot Oroszország támadja meg akkor Olaszország semleges marad. Németország pedig a kettős szövetség szerint jár el A hármas szövetséget a kezdetektől belső feszültség rágta. Ugyan német kérésre Olaszország és a Monarchia látszólag kiegyezet egymással, a valóságban azonban mind a ketten a Balkáni befolyás növekedésére törekedtek. Az ebből fakadó érdek különbség aztán ahhoz vezet, hogy a háború kitörésekor Olaszország eleinte a semlegesség politikáját, választja, majd korábbi szövetségesei ellen fordul. 1883-ban Románia is csatlakozik a hármas szövetséghez, de ő is az olaszokhoz hasonlóan értelmezi majd a szövetségesi hűséget. 1882-re úgy tűnik, hogy Németország elérte célját és Franciaországot sikerül elszigetelnie. A valóságban pont ez az

elszigetelési politika hozta egymáshoz mindinkább közelebb Oroszországot és Franciaországot. 1892-ben előbb katonai szövetséget majd 1894-ben politikai szövetséget is kötnek. Mind a két fél számára előnyös volt, Franciaország kitör az elszigetelésből, Oroszország pedig a francia szövetségre támaszkodva kívánja balkáni pozícióit erősíteni. 1902-ben Olaszország és Franciaország rendezi egymással a vitás kérdéseket és Marokkó valamint Tunisz viszonylatában egyezségre jutnak. Ezzel meg is szűnik az az ok ami Olaszországot a hármas szövetséghez kötötte, és ez már a későbbi viszonyát is meghatározza a másik két szerződő féllel. Franciaország az elszigetelésre irányuló német törekvéseket azzal törte véglegesen ketté, hogy 1904-ben Nagy-Britanniával megköti az „entente cordialt”(szívélyes egyetértés, szívélyes megállapodás). Entente Cordial: -Eredetileg Anglia és Franciaország észak-afrikai

terjeszkedését volt hivatva biztosítani. -Míg Anglia Egyiptomban, Franciaország Marokkóban szabadon, azaz egymás beavatkozásától nem tartva hajthat végre "reformokat". -A gyarmati terjeszkedés mellett, választ ad a kettős majd a hármas szövetség kihívásaira is. -Meghatározták ugyanakkor az Új-Fundlanddal, Madagaszkárral, Sziámmal és az ÚjHebridákkal kapcsolatos érdekvonalakat is. A klasszikus értelemben Oroszország nem csatlakozik a entente cordialhoz, 1907-ben azonban Anglia és Oroszország is rendezi viszonyait. Itt is a gyarmati terjeszkedést szabályozzák a különbség abban van, hogy Ázsiára vonatkozóan. Ezzel bezárul a kör Németország körül. 1907-re gyakorlatilag kialakulnak azok a szövetségi rendszerek, amik aztán a világháborúban egymásnak feszültek. Az elkövetkező változások már arra irányultak, hogy a háború alatt a másikról leválasszanak, és magukhoz édesgessenek államokat