Politics | European Union » Az EU főbb intézményei, döntési mechanizmusai

IV. MODERN DEMOKRÁCIÁK MŰKÖDÉSE Az EU főbb intézményei, döntési mechanizmusai Kialakulásának története 1. A páneurópai gondolkodás gyökerei a XIX században már felbukkantak, a politikusok végül a két világháború tapasztalatai és a szovjet előrenyomulás hatására kezdtek el komolyan foglalkozni az integrációval, egyelőre Nyugat-Európára korlátozva. 1948-ban Hágában, az első Európakongresszuson kisebbségben maradtak a szorosabb együttműködést sürgetők, az ún federalisták Néhány ország azonban hajlandónak mutatkozott a szorosabb együttműködésre, így 1950-ben Robert Schuman (francia külügyminiszter) és Jean Monnet (francia pénzügyminiszter) felvázolta a „konkrét lépések politikáját”. Ennek értelmében hat állam – NSZK, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg – képviselői 1951. április 18-án Párizsban létrehozták az úgynevezett Montánuniót (Európai Szén- és Acélközösség),

hogy közösen ellenőrizzék a tagállamok szén- és acéltermelését. 2. 1957-ben írták alá és 1958 január 1-én lépett hatályba a Római Szerződés: ebben a „hatok” létrehozták a tagok atomenergia-termelésének ellenőrzésére az Euratom szervezetét, valamint az Európai Gazdasági Közösséget (EGK, közkeletű nevén: „Közös Piac”), amelynek célja a tagországok közötti vámunió létrehozása volt. A hatvanas években koordinálták a tagországok közös mezőgazdasági politikáját is. A Római Szerződés a gazdasági integráció elindítását is jelentette, amely a vámunióval kezdődött és folyamatosan mélyült, megteremtve az egységes piacot, majd a Maastrichti Szerződéssel kitűzi a gazdasági és monetáris unió megteremtését, amely egyben alapja a politikai uniónak is. Ez utóbbi integrációk megvalósítása folyamatos, míg a vámuniót és az egységes, vagy közös vagy más néven belső piacot már Maastricht előtt

sikerült megvalósítani. vámunió: tagországok egymás között eltörlik a vámokat és mennyiségi korlátozásokat. Az áruk és szolgáltatások szabadon mozognak a tagországok között. közös piac: az áruk és szolgáltatások mozgásának szabadságán túl a termelési tényezők (tőke,munkaerő) áruáramlását liberalizálják. Ez az ún négy alapszabadság, amely az Európai Unió belső piacának alapelve vagyis az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása a tagállamok között. Tehát az uniós polgárok szabadon utazhatnak, befektethetnek, vásárolhatnak, dolgozhatnak, tanulhatnak egymás országaiban, nem vetnek ki vámokat egymás áruira. gazdasági unió: a nemzeti gazdasági politikák összehangolása,közös valuta megteremtése Monetáris Unió politikai unió: közös külpolitika kialakítása, bel- és igazságügy összehangolása, vég cél Uniós állampolgárság. A gazdasági együttműködés sikeresnek

bizonyult: 1958 és 1970 között a tagországok közötti kereskedelmi forgalom az ötszörösére, kifelé irányuló exportjuk két és félszeresére növekedett. Hatására az addig vonakodó Nagy-Britannia is kifejezte csatlakozási szándékát. Amikor azonban benyújtotta felvételi kérelmét (először 1963-ban, majd 1967-ben), De Gaulle francia köztársasági elnök vétót emelt (attól tartott, hogy a britek hagyományos kapcsolatai az Egyesült Államokkal és volt gyarmatbirodalmuk államaival „felhígíthatja” az európai együttműködést). 1967-68-ban a Közös Piac Európai Közösséggé (EK) alakult – bár a köznyelvben sokáig ezt is Közös Piacnak nevezték. A közösségen belül eltörölték a vámokat, kifelé viszont megszigorították az elszámoltatást. De Gaulle 1969-es visszavonulása után Franciaország sem akadályozta az újabb belépéseket: 1972-ben csatlakozhatott Nagy-Britannia, Dánia és Írország (Norvégia is belépett, de

Európa második leggazdagabb országa lévén 9 hónapos tagság után népszavazással a kilépés mellett döntött). Ekkor vált szokássá, hogy a csatlakozó országok türelmi időt kapnak, s csak az átmeneti időszak lejárta után vonatkozik rájuk valamennyi közös előírás. Ezt követően az úgy nevezett déli bővítés került napirendre: 1981-ben Görögország, 1986-ban pedig Spanyolország és Portugália csatlakozott. Így az EK a világ legnagyobb gazdasági egységévé vált, s népessége meghaladta mind a Szovjetunióét, mind az Egyesült Államokét. A hidegháború befejeződése felvetette az európai integráció jövőjének kérdését is. A közösség az integráció elmélyítése és ezzel egyidejű kibővítése mellett döntött: 1992. február 7-én a hollandiai Maastrichtban elfogadták az integráció tovább-fejlesztésének programját:  az európai valuta bevezetése (pénzunió terve)  közös kül- és biztonságpolitika

kialakítása  egységes vízumpolitika életbeléptetése  a közös intézmények – az Európa Parlament és Európai Bizottság – szerepének kiszélesítése  az EK elnevezése Európai Unióvá (EU) változott, jelezve az együttműködés elmélyülését 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország is az Európai Unió teljes jogú tagja lett, majd sorban csatlakozási tárgyalásokat kezdtek újabb, túlnyomó többségében a volt keleti tömbhöz tartozó országokkal. 1995-ben életbe lépett a luxemburgi Schengenben aláírt egyezmény, amely az unió tagállamai között „lebontotta a határokat” (személyi ellenőrzés sincs), viszont a külső határokon szigorúbb ellenőrzést írt elő. Anglia és Írország külön kérésükre nem lettek tagjai a schengeni egyezménynek, Norvégia és Izland – bár nem EU-s országok – igen. 2002-ben a tagállamok közül 12 megszüntette saját valutáját, s január 1-jén bevezette helyette az

eurót. A 2000. decemberi nizzai csúcsértekezleten megállapodás született az Európai Unió új működési szabályairól, amelyek lehetővé tették az új csatlakozók beillesztését. 10 ország, köztük Magyarország 2004. május 1-i csatlakozásával kezdetét vette az Unió keleti irányú bővítése, 2007ben Románia és Bulgária is csatlakozott, ezzel 27-re bővült a tagok létszáma Az EU felépítése és működése A legtöbb uniós intézmény Strasbourgban, Brüsszelben és Luxemburgban működik. Döntéshozatali mechanizmusait alapvetően négy intézmény a Tanács, a Bizottság, a Parlament és a Bíróság együttműködésén alapuló rendszer biztosítja. Az Európai Unió bonyolult rendszerében az Európai Bizottság tekinthető az EU kormányának, az Európai Parlament pedig az EU parlamentjének, egy fontos megszorítással: egyik sem rendelkezik olyan kiterjedt jogkörrel, mint egy nemzetállam kormánya és egy nemzetállam parlamentje. Az

Európai Bizottságnak („a közös érdekek képviselője”) jelenleg 27 biztosa van, (pl. Kovács László adózás és vámunió), akiket a kormányok közös megegyezéssel, az Európai Parlamenttel egyeztetve, 5 évre neveztek ki. A biztosok egy-egy szakterületet irányítanak Az EB javaslatokat tesz a megfelelő döntésekre az Európai Unió Tanácsának, majd végrehajtja a meghozott döntéseket. Az EB elnöke 2005 óta Barroso, ő jelöli ki az európai biztosokat. Mint az EU kezdeményező és javaslattevő szerve az Unió első pillérében kizárólagos joggal rendelkezik a jogalkotási javaslatok beterjesztésére a Tanács és a Parlament elé. A Bizottság a „szerződések őre”, ellenőrzi, hogy a szerződések rendelkezései, valamint az elfogadott jogszabályok megfelelően kerülnek-e megvalósításra, és eljárást indíthat a tagállamok és vállalkozások ellen. Az EB székhelye Brüsszelben és Luxemburgban van, s nemzetközi szinten ez képviseli az

EU-t. Az Unió legfontosabb döntéshozó szerve a tagállamok állam- és kormányfőiből álló úgy nevezett Európai Unió Tanácsa (Council of the European Union). Enöki tisztségét félévente tölti be egy-egy tagállam. Az Európai Unió nem egy „szuperállam” – a tagországokat érintő legfontosabb döntéseket a tagállamok kormányai nem engedték ki a kezükből. Érdemi ügyekben – jogalkotás során – mindig minősített többséggel vagy egyhangú szavazással döntenek. A miniszterek a hazai parlamenteknek felelnek, találkozóikat pedig a COREPER (állandó képviselők bizottsága) készíti elő. Itt szavazzák meg a törvényeket, hangolják össze a gazdaságokat, fogadják el a költségvetést. A Tanácsban az egyes tagállamok nem rendelkeznek egyenlő számú szavazattal: a szavazatok számát ugyanis súlyozzák a nagyobb népességű tagállamok javára. Korábban szinte valamennyi döntést egyhangúlag kellett meghozni, mivel azonban a 27

tagú unióban ez veszélyeztetné a működést, a nizzai szerződés értelmében a legtöbb döntés már az ún. minősített többségi szavazás (345 szavazatból 255 szükséges) után meghozható. A Tanács csúcsszerve az Európai Tanács (European Council). Megjelöli az általános politikai irányvonalakat, jogszabályokat nem alkot. Fontos szerepe van a politikai kompromisszumok megkötésében, mert a nézetkülönbségeket sokszor az állam-és kormányfők tudják közös üléseken eldönteni. Az Európai Parlamentnek („az emberek hangja”) ma 732 képviselője van, és egyre inkább tekinthető a Tanács melletti társdöntéshozó, társjogalkotó szervnek. Komolyabb szerepet először 1970-ben kapott, amikor a Tanács partnere lett a költségvetés elfogadásában. A korlátozott ellenőrző funkcióval ellátott Parlament jogalkotóvá válása 1987-től, az Egységes Európai Okmány elfogadásával kezdődött. Tagjait a tagállamok állampolgárai közül 5

évente választják, s nem nemzeti frakciókba, hanem európai politikai csoportokba tömörülnek a képviselők. A legnagyobb frakció az Európai Néppárt (EPP), de jelen van még az Európai Szocialista Párt (PES), az Európai Liberális Demokrata és Reformpárt és a Zöld Párt, valamint kisebb pártok és független képviselők. Az Európai Parlament havonta 1 plenáris ülést tart, székhelye Strasbourgban van, elnöke (jelenleg) a spanyol Borrell. Az Európai Bíróság székhelye Luxemburgban van. Feladata kiterjesztő jellegű jogi értelmezést adni, s keresetet nyújthat be és vonhat vissza a tagországokkal szemben. Az Európai Számvevőszéket 6 évente választják, és a költségvetést irányítja és ellenőrzi. Az Európai Központi Bank 1998 óta létezik, központja Frankfurt am Mainban van. A tagállamok által befizetett kvótákból működnek a közösségi pénzalapok, amelyeket az Európai Bizottság felügyel. Ezeket számos célra

(mezőgazdasági, tudományos, oktatási, kulturális, szociálpolitikai) lehet fordítani. Kiemelt célnak számít a régiófejlesztés: az uniós mértékkel fejletlen régiók támogatást kaphatnak a helyi munkanélküliség leküzdésétől a közműfejlesztéseken át, az út- és hídépítésekig. Alapszabály, hogy a támogatásokat csak szabályszerű, pontos és számon kérhető pályázatok révén lehet elnyerni. Melléklet: INTEGRÁCIÓS SZINT JOGI ALAP CÉLKITŰZÉS MEGVALÓSÍTÁS Vámunió Római szerződés (1957) Vámhatárok lebontása, gazdasági együttműködés (1970-ig) Európai Gazdasági Közösség (közös piac), Európai Atomenergia Közösség Egységes piac Egységes Európai Okmány Egységes piac (1993-ra) 1993-ra létrejön Gazdasági és Monetáris Unió Amszterdami szerződés (1997) Maastrichti szerződés (1993) Monetáris Unió, majdani közös pénz bevezetése megvalósítása folyamatban Politikai Unió Amszterdami

szerződés (1997) Maastrichti szerződés (1993) Közös biztonság,foglalkoztatás,igazságügy,kül - és belpolitika megvalósítása folyamatosan Maastrichti kritériumok (konvergencia kritériumok) 1. árstabilitás: az infláció emelkedése a vizsgált évben 15%-nál jobban nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlag indexét. 2. kamatok konvergenciája: hosszú lejáratú kamatláb a viszgált évben 2%-nál többel nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkező tagállam átlagát. 3. árfolyam stabilitás: az európai monetáris rendszeren belül a nemzeti valutát az utóbbi két évben nem értékelil le. 4. költségvetési hiány: a GDP 3%-át, az államadósság a GDP 60%-át nem haladhatja meg Európai Bizottság: kormány szaktárcák felelősei Európai Bíróság: a közösségi jog alkalmazását felügyeli Európai Számvevőszék: pénzügyi felügyeleti szerv Európai Parlament: tanács

munkájának ellenőrzésére a törvényhozásban konzultatív jelleggel nem vesz részt kikéri a tanács, a parlament véleményét,költségvetési területen jóváhagyási funkció Európai Tanács: tagállamok kormáynfőiből áll, stratégiai döntés Európa Tanács: emberi jogok fenntartása, Strasburg