Light industry | Timber industry » Bodor Mariann - A fa, mint alapanyag

Datasheet

Year, pagecount:2006, 5 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:149

Uploaded:November 16, 2008

Size:106 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

Bodor Mariann A fa, mint alapanyag A Föld egyharmadát borító erdők az élővilág bonyolult környezeti rendszerei, erdei ökoszisztémái. Az őket alkotó növények és állatok életközösségeként számottevő kölcsönhatásban vannak egymással és környezetükkel. A fa sokoldalú felhasználhatósága miatt az emberiség egyik legfontosabb nyersanyagforrása; a kőszén után a második helyet foglalja el a termelésben. Hazánk fában igen szegény ország. Erdőterületünk nagy részét a kemény lombos fafajok alkotják, amelyekről azt gondolták, hogy ipari feldolgozásra csak kis mértékben alkalmasak. Ezt cáfolta meg a műgyanták megismerése Az ipari fát, mint nyersanyagot az erdő adja. Minden erődnek megvan az uralkodó, jellegzetes fafajtája, mely a talaj mikroflórájától kezdve minden növényt magában foglal. Hazánkban ismeretes a bükkerdő, tölgyerdő, vegyes erdő és a lucfenyő erdő. Külföldön a trópusi erdőtől a láperdőig az

erdők számos változata található. A fák szálerőben vagy sarjerdőben növekednek. A szálerdőben a fát sűrűn ültetik, a fák közel egyforma korúak, 10 – 20 év különbséggel. A kitermelést felújítás követi A sarjerdő úgy keletkezik, hogy a döntéssel lecsonkított fa kisarjad. A hegyvidékről származó fa jobb minőségű, mit a sarkvidéki. A nehezebb körülmények között a fa ellenállóbbá válik. Erdőben zárt állásban, rendszerben nőtt fa egyenesebb, egyenletes vastagságú, a törzs inkább ágmentes, a lombkorona kevésbé terebélyes, mint a szabad állásban nőtt, tehát egyedülálló fa. Az egyedülálló, vagy ritka erdőben álló fa jobban ki van téve a szél hatásának, ennek következtében jobb alaptulajdonságokkal rendelkezhet – sűrűbb szövet, nagyobb szilárdság – de az ágkorona terebélyesebb, több az ággöcs. A fának, mint környezetbarát nyersanyagnak a szerepe és hasznosítása Az utóbbi fél évszázad

folyamán a tudományosan megalapozott erdőfejlesztésnek köszönhetően a magyarországi erdő élőfakészlete több mint a kétszeresére, 150 millió mł-ről 320 millióra növekedett. Az évi fanövedék és a kitermelhető famennyiség megháromszorozódott. Az ország gazdasági életét sújtó faimport fokozatosan csökkent, és a faexport és import egyenlege pozitívvá változott. A fagazdaságban új szemlélet kezdett kialakulni, amelyhez a faipari kutatás, a gyártmány- és a gyártásfejlesztés is alapul szolgált. Néhány kiemelt szempont: A fatakarékossággal szemben törekedni kell arra, hogy mindenütt, ahol célszerű, fát használjanak fel. Lehetőség szerint a teljes fát kell hasznosítani ipari és energetikai célokra. Ezért a kutatás, fejlesztés során újabb fatermékek előállítására kell törekedni. A fáról, mint nyersanyagról és energiaforrásról A nagyszerűségét az adja, hogy az előállításához nem kell ipar, semmilyen

porcikájából sem képződik hulladék, és – ami a legnagyszerűbb – újratermelődik. A fa, mint nyersanyag mindennapjaink része. Nem csak megújítható és teljességében lebontható nyersanyag, hanem a tartósan hasznosított faanyag a szén-dioxid hosszú távú lekötését eredményezi. Emellett előállítása nem terheli a környeztet, sőt! Talán legértékesebb, és általában figyelembe nem vett tulajdonsága az energiahatékonyság: előállításának energiaigénye 1/70-ed része például az alumíniuménak. A fának, mint energiaforrásnak is számos előnye van: nem kell importálni és újratermelődik. Igaz, ha fával fűtünk több vesződségünk van vele, mint pl a gázzal Azonban "ökologikus": ha el is égetjük, olyan szén-dioxidot szabadítunk fel, amelyet nem évmilliókkal ezelőtt kötött meg a növényzet, hanem 50-100 éve, ezzel is az egyik üvegházhatást okozó gáz feldúsulását csökkenthetjük. A fa termelése,

kitermelése Fatermelés Azon műveletek összegét, melyek segélyével valamely erdőnek kihasználásra szánt faját oly állapotba hozzuk, milyenben az a fogyasztóknak át szokott adatni, fatermelésnek nevezzük. A jelzett műveletek pedig a következők: a fa döntése, az erdei választékokra való feldolgozása, az erdei rakodókra való közelítése (a távolabbi pontokra való szállítás kizárásával), osztályozása s az eladási mértékekbe való elhelyezése, valamint mennyisége s minősége szerinti felvétele. Aszerint, amint a termelés leginkább csak tűzifára, vagy pedig kiválóan értékes és különféle műfára van irányozva, amint inkább síkságon és dombos vidékeken, vagy pedig a magasabb hegységben eszközlendő: növekszik a megoldandó feladat nagysága is; de mindenkor annak helyes megoldásától függ első sorban az erdő jövedelmezősége. Forrás: Pallas Nagylexikon Az erdővel kapcsolatos főbb munkák közé tartozik a fenntartás

(gondozás), a kitermelés, az irtás pótlása (telepítés, felújítás); a fa pedig felhasználható tüzelőnek, építőanyagnak, bútornak, szerszámnak és többféle más tárgynak, s végül a különféle erdei melléktermékeket is össze lehet gyűjteni. A kitermelés például lehet teljes irtás, részleges ritkítás, a fát kivághatják szálra vagy köbméterre. A fát, mint alapanyagot két nagy csoportra oszthatjuk. - Ipari fa A természetben növő fát és bokrok kivágása után a növény törzse, ágai és gyökérzete. A fa fő tömegét a fatörzs alkotja. A faipar a fatörzset dolgozza fel fűrészáruvá vagy faragott hasított fatermékké, falemezzé (pl. furnérgyártás) - Természetes fa Hasznosíthatóságuk szempontjából két osztályba sorolhatók: o Épület- és szerkezeti fák: erre a célra kizárólag a fák törzsét használják, pl.: papírgyártásra Facukor, faszesz, tűzifa céljaira a fa ágai és gyökerei is hasznosíthatók. o

Kémiai és más célokra szolgáló fák: tagozódásuk: papírfa, facukor, faszesz gyártására szolgáló fa – faszén előállítására alkalmas fa – tűzifa. A fakitermelés két alapvető formája ismeretes: a döntés és az irtás. - Döntés A dőlés irányában egy ék alakú részt kivágnak a törzsből – a nyak felett – baltával vagy láncfűrésszel, majd az ellenkező oldalon befűrészelik a törzs hossztengelyére merőlegesen keresztvágó fűrésszel vagy láncfűrésszel. A dőlés irányát kötéllel is szabályozhatják. Döntésnél a tuskó a földben marad, a fának csupán a földfeletti részét termelik ki. - Irtás A tuskóval (gyökérfővel) együtt termelik ki a fát. A megtisztított és méretre vágott fatörzset a fűrészüzemekben az ipar igényeinek megfelelően tovább alakítják, feldolgozzák. Így kapják a különböző ipari választékot Ezeket szabvány írja elő A fa kitermelése és átmeneti tárolása a kitermelés

helyszínén Az erdőben a fa döntését, darabolását motoros gépi láncfűrésszel, a gallyazást kézi szerszámokkal végzik. A természetes védelem első momentuma a kitermelés időpontjának helyes megválasztása. Az élőfát télen célszerű kitermelni Károsítókkal szemben ellenállóbb lesz, mint a nyári időszakban kitermelt, tápanyagdús faanyag. Kivágás utáni átmeneti tároláskor a farönköket alátétfákra kell fektetni. Így a fa nedves talajjal közvetlenül nem érintkezik, csökken a fülledés, szijácskorhadás, gomba- ill. rovarkár veszélye Ha a kiszáradást akarjuk fokozni, a farönköket részben vagy teljesen kéregtelenítik. A hirtelen kiszáradás a faanyag megrepedezéséhez vezethet. Nyári időszakban a kipárolgást növelhetjük úgy is, hogy a kitermelt fát lombosan hagyjuk. Az így kitermelt fát rönkszállító gépekkel, vontatókkal, esetenként folyón való leúsztatással a fűrésztelepre szállítják. Itt a

feldolgozásig depókban tárolják Az ipari fát a fűrészüzem dolgozza fel szögletes és szelvényes áruvá – deszkává, léccé. Néhány faanyag megmunkálására alkalmas eszköz - fúrógép - körfűrész - szalagfűrészgép - egyengetéshez használatos eszközök, pl.: kalapács, és annak különböző típusai Anyagmegmunkálás forgácsoló műveletekkel - vágás - metszés - hasítás - nyírás Fakitermelés az őskortól A fa kitermelése, feldolgozása már az őskortól ismert, összetett tevékenység, melynek során e természet adta szerves anyagot eredeti helyéből kimozdítják, elszállítják, kisebb vagy nagyobb átalakítással hasznosítják. A feudalizmus korában az erdő tulajdona és egyéb külső (munka-) feltételek szabták meg a robotos, részes, napszámos vagy szakmányos (teljesítmény szerinti) munka időben és térben változatos, változó jellegét, illetve arányát. Volt továbbá saját tulajdonban végzett erdei és

fűrésztelepi munka, valamint szállítás (tutajozás) is. A török hódoltság utáni időktől megfigyelhető az erdők mind nagyobb kiélése, pusztítása – s ezen a helyzeten a szórványos és elszigetelt fásítások sem javítottak A föld története folyamán számottevően változott az élővilág és ezen belül az erdő, amelyben jelentős szerepe volt az emberi beavatkozásnak. Az emberiség létszámának növekedésével együtt nőttek azok a szükségletek is, amelyek kielégítésére az erdő képes volt. Azonban hamarosan kitűnt, hogy az erdők hasznosításának, a tőlük várható materiális és immateriális javak kihasználásának is megvannak a határai. A 20 században egyre inkább rádöbbent az emberiség arra, hogy a természeti erőforrások igénybevételének határai vannak, hogy a természet és a környezet védelmét a saját jól felfogott érdekében kiemelt feladatként kezelje. Robbanásszerűen bővült a 20 század folyamán az

erdők sokoldalú hasznának felismerése és a hasznosítás igénye. Csakhogy miközben a társadalom a jólétéhez és a gazdasági növekedéshez szükséges erdei javakat és szolgáltatásokat várta az erdőtől, a kedvezőtlen környezeti hatásokkal és helyenként az erdők hasznának túlzott mértékű igénybevételével súlyos erdőkárokat okozott. Erdőirtás – környezetpusztítás Környezeti gondok jelentkezése Az öntözéses növénytermesztés mellett a római birodalomban megjelentek a vízvezetékek, a kialakuló nagyvárosokban, elsősorban Rómában a szennyvíz és a hulladék kezelése egyre nagyobb gondot okozott. Egészségügyi okok miatt megtörtént az első mocsárlecsapolás, amely a későbbi Európában - az erdőirtás mellett - a környezet fontos alakítójává vált. A birodalomban és a környező nomád népek által elfoglalt területeken megjelentek a pásztorkodó állattartás első nem kívánt jelei (például a

túllegeltetés), ami hozzájárult a politikai-társadalmi feszültségek fokozódásához. A római birodalomban, majd később a hűbéri Európában hatalmas nagybirtokok alakultak ki. Az ember egyre nagyobb területeket vont be a mezőgazdasági termelésbe, ezzel párhuzamosan a talajerózió mind jelentősebbé vált. Az erdők irtása Európa-szerte komoly problémákat okozott. Így a 16 század végén, szintén korabeli feljegyzések alapján, a fahiány még a kenyérsütést is veszélyeztette. Franciaországban 1595-ben a pékek kénytelenek voltak fűtőanyagként bokrok ágait használni. Az 1600-1700-as években az erdőirtás Amerikában is hatalmas méreteket öltött. Ez nemcsak az erdők egy részét tüntette el, hanem különböző növény- és állatfajok életterének beszűkülését is eredményezte Amerika és más szárazföldek felfedezése, az ismert előnyök mellett, újabb környezeti problémákat okozott. A kontinensek között cserélődtek a

növények, állatok és különböző kórokozók, amelyek sokszor a bennszülött fajok kipusztulásához vezettek. A mezőgazdasági forradalom után, majd az iparosodás kezdeti szakaszában egyre nagyobb települések alakultak ki. A nagyobb városokban megjelent a későbbi korok egyik nagy környezeti problémája, a légszennyeződés. A Nemzeti Erdőprogram A világ erdeit a XX. században jelentős biotikus és abiotikus károsítók veszélyeztették. Újszerűnek tartott erdőpusztulás következett be a 70-es években, amelynek az elsődleges okai a kutatási eredmények szerint a kedvezőtlen környezeti hatások voltak. A primér károsítókat a szekundér károsítók (gombák, rovarok) hada követte. Az európai erdészet viszonylag gyorsan felismerte a kárláncolódásokban rejlő súlyos következményeket. Ennek köszönhetően kezdték el az elpusztult és a beteg fák kitermelését, hogy elejét vegyék az ilyen esetekben fennálló fertőzési gócok

kialakulásának. Az ismertetett gondok és tényezők hosszú távú megoldása érdekében Európa számos országában - így hazánkban is - Nemzeti Erdőprogram (NEP) kidolgozását irányozták elő. A kezdeményezés az 1992 évi Riói Föld Csúcs (UNICED) AGENDA 21 elnevezésű jegyzékén alapul, amelyet az erdőterületek csökkentésének megállítása érdekében fogadtak el. EU az erdőkért A Bizottság elfogadta az erdészeti akciótervet Az akcióterv elfogadásával a Bizottság a fenntartható erdőgazdálkodás kialakítását támogatja. Az öt évre (2007-2011) szóló akcióterv négy fő célja: (1.) a hosszú távú versenyképesség megteremtése; (2.) a környezetvédelmi szempontok fokozottabb figyelembe vétele; (3) hozzájárulás az életminőség javításához; (4) a koordináció és a kommunikáció elősegítése. Az akcióterv az erdészeti ágazat hosszú távú versenyképességének fejlesztése érdekében támogatja a beruházást és a

kutatást, továbbá az erdőtulajdonosok és az erdészeti dolgozók képzését is. A biomassza akcióterv és az EU bioüzemanyag-stratégiájának figyelembe vételével javasolja az erdők energiatermelési célú hasznosításának a növelését is. Kérdések A fa, mint alapanyag hány csoportra osztható, melyek ezek? Melyek a fakitermelés alapvető formái? Ismertesse jellemzőiket! Soroljon fel két faanyag megmunkáló eszközt, és két forgácsoló műveletet! A fákat milyen erdőkbe ültetik, ezeknek milyen tulajdonságaik vannak?