Information Technology | Telecommunication » Gerencsér András - Elektronikus kommunikáció

Gerencsér András Elektronikus kommunikáció * Tartalom 4 1. ELEKTRONIKUS KOMMUNIKÁCIÓ 3 1.1 Bevezetés 2 1.11 Kommunikáció fogalma, tárgya 2 1.12 A kommunikációs rendszer általános felépítése 2 1.13 Meghatározások 2 1.14 A kezdetektől a globális informatikai infrastruktúráig 2 1.15 Analóg, digitális 3 1.2 Információelmélet 2 1.21 Az információ mértéke 3 1.3 Kódolás 2 1.31 Adatkódolás 2 1.32 A távközlési csatorna kódolása 4 2. ÁTVITELTECHNIKA 3 2.1 Távközlési vonalak 2 2.11 Vezetékes megoldások 2 2.12 Vezeték nélküli távközlési vonalak 3 2.2 Átviteltechnika 3 2.3 CODEC 3 2.4 PCM 3 2.5 Adatkapcsolat vezérlés: HDLC (High level Data Link Control) 3 2.6 Interfészek 2 2.61 RS 232, V24, RS 449 2 2.62 X21 ajánlás 4 3. A TELEFON 3 3.1 A telefonkészülék 3 3.2 Telefonközpontok 3 3.3 Telefonhálózat 3 3.4 Az intelligens hálózatokról 3 3.5 Mobil telefon rendszerek 3 3.6 Személyi kommunikáció 3 3.7 Telefon az Interneten 3 3.8 Modem

3 3.9 Kábel modem 4 4. A VIDEOKOMMUNIKÁCIÓ 3 4.1 Videokonferencia 3 4.2 On-line video szolgáltatások Multimédia 2 4.21 Electronic Program Guide (EPG) 2 4.22 Video-on-demand (VOD) 2 4.23 Interaktív TV (ITV) 3 4.3 Tömörített digitális video 3 4.4 Digitális TV 2 4.41 Set-top box , IRD (Integrated Receiver Decoder), digital box 4 5. MŰHOLDAS TÁVKÖZLÉSI RENDSZEREK 3 5.1 Műhold konstellációk 3 5.2 Földi állomások 2 5.21 Teleport 2 5.22 VSAT 3 5.3 Mobile-Satellite Service (MSS) 2 5.31 Az MSS rendszerek 2 5.32 Hagyományos mozgó szolgálatok alapvetően GEO pályákon 3 5.4 További műholdas rendszerek 3 5.5 Navigációs műholdak 3 5.6 A hazai műholdas piac 4 6. INTERNET/INTRANET, WORLD WIDE WEB 3 6.1 Az Internet 2 6.11 Az Internet működése 2 6.12 Alkalmazások 2 6.13 Az Internet és a Globális Informatikai Infrastruktúra 2 6.14 Az Internet technológia követelményei 2 6.15 Az Internet használata 2 6.16 Kereskedelmi on-line információ szolgáltatók 3

6.2 Közháló 3 6.3 A World Wide Web 2 6.31 Mi is a World Wide Web? 2 6.32 A Web alapvető előnyei 2 6.33 A sikeres Web lapok jellemzői 3 6.4 Az Intranet 2 6.41 Jellemzői: 2 6.42 Az Intranet fejlesztés sikertényezői: 2 6.43 Intranet alkalmazások: 2 6.44 Az Intranet bevezetése 2 6.45 Az Intranet és a csoportmunka támogató alkalmazások 3 6.5 Esettanulmány 4 7. ELEKTRONIKUS ÜZENETKEZELŐ RENDSZEREK 3 7.1 Az elektronikus kommunikáció és a számítógépesítés, azaz az informatizálás társadalmi hatásai 3 7.2 Elektronikus levelezés 3 7.3 Elektronikus levelezési rendszerek 2 7.31 Internet levelezés 2 7.32 Az X400 architektúra 2 7.33 X400-as alkalmazások 2 7.34 Az elektronikus üzenetkezelés gazdaságossági szempontjai 3 7.4 Katalógus szolgálat 3 7.5 Az elektronikus üzenetek biztonsága 2 7.51 Kockázati tényezők 2 7.52 Védekezés 3 7.6 Az elektronikus levelezés etikettje 2 7.61 Címek és személynevek 2 7.62 Tárgy 2 7.63 Az üzenet hossza, tartalma és

formája 2 7.64 Válaszok 2 7.65 Szignók 2 7.66 Udvariasság 2 7.67 Mosolygók, emóciók “Smiley faces” 2 7.68 Az utolsó sor 1. AZ ELEKTRONIKUS KOMMUNIKÁCIÓ ALAPJAI * 1.1 Bevezetés 1.11 Kommunikáció fogalma, tárgya A kommunikáció meghatározott célú információ csere. A kommunikáció az információs műveletek közül a közlést, átvitelt jelenti. Az információval kapcsolatos további műveletek az információ gyűjtés, feldolgozás vagy kezelés, illetve az információ tárolás. Az információ, bármely ismeret vagy adat amit közölni akarunk fizikai jellegét tekintve mechanikus, hő, fény, gravitációs, mágneses vagy elektromos. A célra vonatkozó információnak, adathalmaznak különböző megjelenési formái lehetnek, azaz lehet hang, adat(számok), szöveg, kép (grafika), videó (animáció). Az információ különböző megjelenési formáit az elektronikus kommunikáció céljából megfelelő eszközökkel elektromos jelekké kell

alakítani. Az elektromos, elektromágneses jeleket nagy távolságra továbbíthatjuk. Az átalakítás után létrejövő jel célszerűen lineáris összefüggésben van az eredeti információval. A kommunikációhoz a jelek kódolása szükséges. Az információt adó eszközről kommunikációs csatornán jut el a kódolt jel a vevőhöz, amely visszaalakítja azt eredeti formájára. Az átalakítások során az eszközök technikai elégtelensége, az átviteli csatorna zajossága folytán az eredeti információ torzulhat, megsérülhet. Az autonóm végberendezések kommunikációs utakkal történő összekötése folytán információs hálózat jön létre. A hálózatok kialakulása a különböző gazdaságtörténeti korokban mindig jelentős fejlődéssel járt. A XX század utolsó évtizedére az információs hálózati infrastruktúra világméretű létrejötte a jellemző. Az információs hálózatok segítségével korábban soha nem látott mértékben,

időtől és távolságtól független módon állnak rendelkezésre az információk. Az elektronikus információ cserét két tényező, az információ és a kapcsolatot biztosító telekommunikáció egyidejű megléte jellemzi. Az információ különböző formákban lehet, a telekommunikációt pedig több összetevő és mód biztosítja, azaz:  információ - Az információ formái: adat, szöveg, hang, kép (grafika, videó) - Az információs műveletek: létrehozás/gyűjtés, kezelés/feldolgozás, tárolás, közlés/átvitel, azaz információ csere  kapcsolat: a telekommunikáció - A telekommunikációs hálózat összetevői: - végrendszerek (pl. eszközök, számítógépek, kapcsolók) - összeköttetések (pl. áramkörök, vonal, csatorna, trönk) - A telekommunikáció módjai: - elosztott: üzenetszórás, tömegkommunikáció (rádió, TV (egyirányú) - közvetített: pont-pont vagy személyi kommunikáció A következőkben a fentieket kicsit

részletesebben megvilágítjuk. 1.12 A kommunikációs rendszer általános felépítése Bármely elektronikus kommunikációs rendszer célja a különféle információk hatékony továbbítása egyik pontról vagy személytől a másikhoz. A hatékonyság értelmében az adott kommunikációs rendszeren meghatározott időn belül a lehetséges legtöbb, az eredetivel azonos információt kell közölni. A sokféle kommunikációs rendszer leegyszerűsített blokkvázlatául válasszuk az 1. ábra szerinti egycsatornás automatikus rendszert. 1. ábra: Egycsatornás kommunikációs rendszer működési vázlata Az egyes elemek funkciója a következő: Az információhordozó bármilyen média lehet (beszéd, zene, rajz, szöveg, számok, kódok vezérlőjelek, animáció, kép, mozgókép), azaz multimédia. A multimédia információforrás valamely tárgy, Az üzenet digitális, analóg, vagy kevert formájú. A digitális jel véges számú elemi jelből (szimbólumból)

összeállított sorozat. Legegyszerűbb példája a távírójel, amely néhány, általában két elemi jelből áll. A távérzékelésnél, távmérésnél számok alkotják a jeleket a kettes, tízes, stb. számrendszer szerint Az analóg jelek az idő függvényében folytonosan változva, végtelen számú értéket vesznek fel. Példa lehet a telefon, a rádióműsor A kevert jellegű üzenetben impulzusok és analóg jelek is vannak, mint például a TV jelben. Az analóg jelek bizonyos kompromisszumok árán digitális jelekké alakíthatóak. Az első információ kódoló az információt egységes formára alakítja, például 0 és 1 szimbólumok sorozatából összeállított kódokra. Erre példa az alfanumerikus és a vezérlő információk (jelek) EBCDIC, ASCII, ISO 7 és 8 bit-es adatkódjai. A második kódoló a távközlési csatornán továbbítandó jelet hozza létre. A jel kódolását a modulátorok végzik, a vivőjel amplitúdó, frekvencia vagy fázis

modulációjával. Az adó oldali modulátor és a vevő oldali jel dekódoló a demodulátor közötti átviteli közeg a távközlési vonal. Az átviteli közeg alapvetően vezetékes vagy vezeték nélküli. A közeg és a távolság függvényében a távközlési vonal meghatározott számú és fajtájú jelformálót, erősítőt (adó/vevő, retranszlátort, transzpondert) tartalmazhat. A modulátor, a távközlési vonal és demodulátor alkotja a távközlési csatornát. A távközlési csatorna ugyancsak digitális, analóg, vagy kevert üzemű lehet. A baud a távközlési csatorna másodpercenkénti jeleinek az egysége, azaz a jelsebesség mértéke. Azt mutatja meg, hogy másodpercenként hányszor változik meg a csatorna állapota a moduláció következtében. A moduláció típusától függően a csatorna adatátvitel sebessége a jelsebesség többszöröse lehet, melynek mértékegysége a másodpercenként továbbított elemi jelek (bit-ek) száma. A

távközlési csatornán átvitt jelekhez zajok adódnak, ennek következtében az átvitt jelek torzulnak. A csatornán a jel-zaj viszony meghatározott értékeit biztosítani szükséges az átvitel megbízhatósága érdekében. Az ITU (az ismeretlen szavak magyarázata az Indexben található) nemzetközi ajánlások a jelek vonatkoztatott szint előírásai mellett, meghatározzák a termikus, és külső zajok, zavarok megengedett értékeit is. A kódolás célja biztosítani a jelek hibamentes visszaállítását a címzett számára. A digitális kommunikáció esetében a jelek regenerálása eredményesebb, ami a csatornák gazdaságosabb kihasználása mellett a másik fontos tényező amiért alkalmazása előnyösebb. A dekódolt jel az információ dekódolóra kerül, amely az elvárások szerint az adó oldali információval azonos információtartalmat szolgáltatja az üzenet címzettjének. Az információ elmélet fontos tétele, hogy az információ formái

(hang, számadatok, kép, szöveg) veszteség nélkül átalakíthatóak egymásba. Az információ átvitel, a kommunikáció során célszerűségi okokból esetenként a feladó oldali információ formája nem azonos a vevőoldalon megjelenőével. A legszélesebb körben elterjedt példa erre, hogy a papíralapú telefax üzenetek jelentős részét számítógépeken készítik és küldik el a címzettnek. A feladónál nem szükséges papír, illetve különálló telefax berendezés. A számítógépes fájl típusú dokumentációk gépi hanggá alakítása (olvasása), illetve a hanggal működtetett szövegszerkesztés lehetősége szintén adott. 1.13 Meghatározások A következőkben néhány gyakrabban használt fogalom meghatározása található.  Távközlés Távközlés vagy telekommunikáció: minden folyamat, amely bármely alkalmas formájú információ (nyomtatott másolat, álló vagy mozgó kép, látható vagy hallható jelek, stb.) továbbítását

szolgálja az adótól egy, vagy több vevő felé, bármilyen elektromágneses rendszer (vezetékes elektronikus átvitel, rádió, optikai átvitel, csőtápvonal, stb.) útján Ide tartozik a távíró, telefon, videó-telefon, adatátvitel, stb. Az angolszász irodalomban a telekommunikáció mellett az adatkommunikációs, rádiókommunikációs ágazatok megnevezései is szerepelnek. A magyar szaknyelvben van még egy szó a hírközlés, melyet szélesebb értelemben használnak, mint a távközlést. A hírközlés általános fogalom, mely magában foglalja a hírek és információk átvitelének, tárolásának és feldolgozásának számos területét, jelesül a távközlési szolgáltatásokat (beleértve a közcélú és különcélú vezetékes és mobil telefoniát és adatátvitelt), a rádió és televízió műsorszórást, műsorelosztást és műsorszétosztást, valamint a postai szolgáltatásokat. A hírközlő rendszerek alaptulajdonsága, hogy az átvitt

információ tartalmától függetlenül működnek, korunkban tapasztalható forradalmi fejlődésük abban is megnyilvánul, hogy átlátszó és tartalomfüggetlen átviteli szolgáltatásokat biztosítanak.  1992. évi LXXII, a távközlésről szóló törvény meghatározásai Távközlés: tevékenység, melynek során bármely értelmezhető jel, jelzés, írás, kép, hang vagy bármely természetű egyéb közlemény villamos vagy optikai úton, rádión vagy más elektromágneses rendszereket megvalósító közcélú, zártcélú, különcélú, saját célú és zárt láncú távközlő hálózatokon, illetőleg ezek kombinációján eljuttatható egy vagy több igénybe vevőhöz, felhasználóhoz. Távközlő hálózat: Egymással valósan vagy virtuálisan összekötött távközlő eszközök összessége, amelyen keresztül jel, jelzés, írás, kép, hang vagy egyéb közlemény juttatható el meghatározott szolgáltatás-hozzáférési pontok között egy

vagy több útvonalon. Összekapcsolásnak minősül, ha az egymással együttműködni képes távközlő hálózatokat összekötik. Rákapcsolásnak minősül, ha a távközlő hálózathoz - távközlési szolgáltatás céljából - berendezést csatlakoztatnak.  Informatika, információtechnológia Informatika: Az információk gépi feldolgozásának és közvetítésének tudománya - az információs és kommunikációs technikákkal és azok szakágazatokban történő alkalmazásával foglalkozik. Gazdaságinformatika: Önálló társadalom- és gazdaságtudományi ágazat, melynek tárgya az ember-feladat-technika-rendszer. Információtechnológia, röviden IT: az adatfeldolgozás és a távközlés együttes alkalmazásának ágazata: magába foglalja a számítógépet és az irodaautomatizálást, a vonatkozó szoftvereket, a távközlési lehetőségeket, mindazt, amely az információ gyűjtését, feldolgozását, tárolását, elosztását és

megjelenítését lehetővé teszi, azaz az elektronikus alkatrész- és, kommunikációs ipart, de ide értjük a vonatkozó termékek fejlesztését, gyártását, illetve szolgáltatások nyújtását és a marketinget is. Nem tartozik ide a szórakoztató elektronika, a termelés automatizálás és a katonai alkalmazások. Telematika (telekommunikáció-informatika), nyilvános információs szolgáltatások: a távközlés, a számítógép és a műsorszórás konvergenciájának eredménye, alkalmazása. Más megfogalmazás szerint a telematika, teleinformatika: a “non-voice” szolgáltatásokat meghatározó terminusok, amelyek főként a számítástechnika és a távközlés integrációja alapján működnek.  Az információtechnológia hardver eszközei A távközlés, az adatfeldolgozás, számítástechnika és az audio-videotechnika (multimedia) kézzel fogható alkotórészeinek összessége. Mindezek alapja az elektronika, azaz pontosabban a fizika,

matematika és a hírközléselmélet. 1.14 A kezdetektől a globális informatikai infrastruktúráig Az üzenetközlésre az elektromosság alkalmazását először 1753-ban javasolták Skóciában. Az ismeretlen lényegében az elektromos távírót találta fel A sztatikus elektromosság felhasználásának ötletét sem ő, sem mások nem tudták megvalósítani a gyakorlatban. Claude Chappe is ezzel kezdte, aztán 1791-ben szabadalmaztatta az optikai távíróját, ami több száz kilométeres vonalakon biztosította a gyors információátvitelt a franciáknál egészen 1855-ig. A berendezés 196 féle jelzést használt és kedvező időben egy jelet egy perc alatt 120km távolságig is eljuttattak pl. a 425 km-es Párizs-Strassburg vonalon. A XVIII századi hiábavaló kísérletek után a fizika új eredményeinek köszönhetően az 1830-as évektől az elektromos kommunikáció kibontakozása is megkezdődött. Először Gauss és Weber kommunikált 1833-ban egyetlen

900 méter hosszú vezetéken, a végpontok földelésével kialakítva áramkört. Az áramimpulzusok irányától függően fordult el a mágnestű egy tekercs belsejében. A mágnestű két különböző irányú elfordulására kódolt abc alkalmas volt a szöveges információ átvitelre. A festő Samuel Morse 1832-ben kezd foglalkozni az elektromos távíró gondolatával és mindjárt megalkotja a hosszú és rövid jelek (áramimpulzusok) kombinációjából álló kódját a számjegyekre. Elektromágnes vezérlésű ceruzával mozgó papírszalagra írja, az egy szál vezetéken továbbított üzenetet az áramforrás áramának szaggatásával. Morse-val ellentétben sokan továbbra is az elektromágneses térben elforduló mágnestűvel, több áramkörrel akarják megoldani a távírást. Az 1844-ben üzembe helyezett WashingtonBaltimore közötti volt az első Morse-féle távíróvonal Ezt követően a hálózat rohamosan fejlődött. 1848-ra már tízezer kilométer

távíróvonal volt a világon A távközlési beruházásokra már akkor jellemzően azonban 1845-ben az első három hónapos nyilvános üzemeléskor az 1100 dolláros fenntartási költségekkel szemben a bevétel 193 dollár volt a kis forgalom miatt. 1850-ben összekötik Párizst Londonnal és megnyílik a pesti távírda. Az 1858 augusztusától csupán rövid ideig üzemelő első óceán alatti Amerika-Európa kábeles összeköttetést 1866. július 27-étől újabb, nagyobb sebességű lefektetésével véglegesítik Az első kábel működésének 18 napja alatt már 366 táviratot küldtek mintegy 20 ezer betűvel. 1864-re Európában 150 ezer km-es távíróhálózat volt már A tőzsdei információk gyors elérésére sok végpont épült. Amerikában a Western Union üzemelteti a vonalak jelentős részét, ami tíz év múlva a telefon feltalálásakor fontos tényezővé válik. Az első távíróközpont, ahol a különböző ügyfeleknél működő berendezések

vonalait össze lehetett egymással kötni 1869-ben New Yorkban létesült. A beszédátvitel technikai megoldása is sokakat foglalkoztatott. Az amerikai Pages kísérletei során elektromágnessel hangot kelt, ami 1837-ben az elektromos távbeszélés lehetőségének felismeréséhez vezeti. Ch Bourseul francia optikai távírász 1854-ben írja le a membrános, áramszaggatós elektromos beszédátvitel elvét. Ennek alapján JPhReis német tanár már 1860-ban elkészíti az általa “telephone”-ra keresztelt készüléket. Az első használható ötlet a hangfiziológiával és beszédmechanikával családi hagyományként foglalkozó Alexander Graham Bell-é. 1872-75 közötti kutatásai eredményeként kialakított Bell féle megoldás, a beszéd villamos árammá alakítása, az elektromágneses indukció alkalmazásán alapul. A hangrezgés változó elektromos árammá, illetve az áramváltozások hanggá alakítására ugyanaz a készülék szolgál, amit egy

huzaltekercses elektromágnes és az elé helyezett, vékony lágyvasból készült membrán alkot. A hangot tölcsér vezeti a membránhoz Elhagyva a távíró tápáram ellátását, a két készülék elektromágneseinek vezetékeit összekötve, 3-4 km távolságra hanginformáció vihető át, akárcsak Gauss-ék első távíró megoldása esetében, de ez a készülék “beszél”. A távolság jóval több, mint amit a gyerekek két doboz között kifeszített zsineg alkotta tisztán mechanikus hullámokat alkalmazó, egyszerűségében hasonló “telefonjukkal” elérhetnek. Érdemes megjegyezni, hogy ez utóbbi megoldást 1667-ben R. Hook angol fizikus, mint kínai eredetűt írja el Már az első elektromos távíróvonalak üzembe helyezésekor néhányan arról írtak, hogy az elektromosság segítségével az egész világ behálózható. Ez a sok vezeték a Föld idegrendszerét képezhetné. A telefon feltalálását követő száz év alatt bebizonyosodott, hogy ez

akkor valósul meg, ha ez a hálózat: i. ii. iii. iv. digitális, kapcsolt, szélessávú, intelligens és v. mindenhol elérhető. A társadalmi és technikai fejlődés eredményeként a XX. század utolsó évtizedére a jóslat megvalósíthatóságának feltételek a legfejlettebb országokban létrejöttek. A valóra váltáshoz három szakterület integrációja vezet: vi. vii. viii. a digitális távközlés nyújtotta hálózatok, a számítástechnika lehetőségei a hardver/szoftver, az információ gyűjtés, feldolgozás és tárolás területén, a műsorszórás minden otthonban jelenlévő emberközelsége. "Ha a számítógép, a telefon és a kábeltévé egymásra talál, mintha a víz találkozna a földdel: új élet alakulhat ki" - vélte az egyik, ha nem a legnagyobb integrált áramkör fejlesztő és gyártó cég vezető munkatársa. Az elképzelt fejlődés az ezredfordulón valóra kézzelfogható lesz. A távközlés fejlődési

eredményeit és távlatait számba vevő 1995-ös ITU jelentés, (The 1995 World Telecomunications Development Report, WTDR’95) szerint napjainkban az elektronikus információ, amely telefonon, telefaxon, elektronikus üzenetként és TV műsorként árad, rendkívül fontos szerepet tölt be. 1995 végére egyértelművé válik, hogy egyre inkább elmosódik a különbség a távközlés, a számítástechnika és a műsorszórása között. A világhálózatok fontosságát mutatja, hogy például a napi elektronikus tranzakciók pénzben kifejezett értéke 2300 milliárd USD-nyi az elektronikus hálózaton, ami sok ország éves költségvetését is felülmúlja. Az info-kommunikációs ágazat a világ GDP-hez 5,9 százalékkal (1430 milliárd USD) járult hozzá. A távközlési ágazat 1994-es bevétele 672 milliárd USD (9,1%-os növekedés 1993-as 575 milliárdhoz viszonyítva), amiből 455 USD, azaz 79 százalék a szolgáltatás. A bevétel 92 százaléka a fejlett

országokból származik, Afrika mindössze egy, Óceánia 2, és Dél-Amerika 5 százalékkal részesedett csupán. A szolgáltatáson belül 82% volt a telefon részesedése (6 % mobil telefon és 7 % adatátvitel). Az informatikai ágazat forgalma az 1993-as adatok szerint több, mint 300 milliárd USD. Európában 1993-ban 127, 1994-ben 133 milliárd USD, viszont ebben a szolgáltatás 42 százalékos. (A hazai informatikai piac forgalmát 1994-ben 500 millió USD-re becsülték). Az előfizetői telefonvonalak száma 1994-ben 645 millió volt. A világ 5,6 milliárd lakosát négy jövedelmi sávra osztva az látszik, hogy a majdnem 75 százalékot kitevő két alacsony jövedelmi sávban élők, a telefonvonalak 20-22 százalékával rendelkeznek csak. Régiók szerint vizsgálva az USA, Japán és Nyugat Európa a világ telefonvonalainak 66 százalékát mondhatta magáénak 1992-ben. A 24 OECD országban a világ népességének 16%-a lakik, azonban a telefonvonalak 70%-a, a

mobil telefonok 90%-a ott található. 1994-re az USA háztartások 93%-ában volt telefon, ami 100 lakosra számítva 59,5 telefonvonalat jelentett. Ezzel szemben Indiában csak 1,1 a 100 lakosra vonatkoztatott telefonvonalak száma, és az afrikai országokban még rosszabb a helyzet. (Magyarországon ez a szám 1994-ben 17 volt, tehát a 14,5-es világátlagot a korábbi évekhez képest már meghaladta. Az összesen 54 hazai primer körzet közül a MATÁV kézen lévő 36-ban 1995-re a telefonsűrűség 24,7-re emelkedett.) Érdekes összehasonlításra ad alkalmat, hogy 1923-as adatok szerint akkor a világ távbeszélő állomásainak száma 22,9 millió volt. A globális infrastruktúra elterjedését a világon jól mutatja, hogy a megoszlás javult. Akkor az USA-ban az állomások 67%-a (15423897), Európában 26 százaléka volt, míg a fennmaradó 7 % jutott az összes többi országra. Az Európai államok közül Németország 2073308, Anglia 1045928, Franciaország

524592 telefonállomással rendelkezett. A többi ország közül Magyarországon 70816 állomás volt, de ebből is 44095 Budapesten. A telefonhálózat száz év alatt az egész világon elterjedt, az ellátottság azonban távolról sem egyenletes. Súlyos hiányok vannak, amelyek a gazdaság fejlődését, az életkörülmények javítását gátolják, különösen a fejlődő országokban. Nem biztosított az elektronikus kommunikáció elérhetősége, mint univerzális szolgáltatás, mint alapvető emberi jog. Az elektronikus kommunikáció világméretű, univerzális elérhetőségének követelményét a “Maitland jelentés” néven ismertté vált tanulmány fogalmazta meg, melyet 1982-84-ben egy független szakéretői bizottság készített, “The Missing Link” címen. (Címében éppen a harmadik világ hiányzó infrastruktúrájára utalva) Azóta a Nemzetközi Távközlési Unió, az ITU, regionális és világméretű fórumain ösztönzi a fejlesztést,

különösen a fejlődésben elmaradt országok távközlésének támogatásával. Tagjai feladatuknak tekintik minden egyén csoport és ember számára elérhetővé tenni a kommunikáció szolgáltatásait. Az elektronikus kommunikáció minden ember számára elérhetővé tételét, mint célt, az 1994-es Buenos Aires-i Világ Távközlés-fejlesztési Konferencia (WTDC-94) is napirendjére tűzte. A konferencia megnyitóján Al Gore USA alelnök az emberiség minden tagját felhívta a hálózatok hálózata fejlesztésére, a Globális Informatikai Infrastruktúra kiépítésére és üzemeltetésére. Az 1993-ban megfogalmazott amerikai információs szupersztráda fejlesztési terv öt alapelve: ix. x. xi. xii. xiii. a magán beruházások ösztönzése, a piaci verseny támogatása, rugalmas jogszabályi keretek megalkotása, amely lehetőséget ad a gyors technológiai és piaci változásoknak, minden információ szolgáltató nyílt hozzáférése a hálózathoz,

univerzális szolgáltatás biztosítása. Az Európa Tanács 1994. júniusi korfui ülésén elfogadott Bangemann jelentés mindezek mellett hangsúlyozza, hogy rendkívül nagy a lemaradás veszélye, ha valamely ország nem ismeri fel az információs társadalom kihívását. Az Európai Unió országai a G-7-es országok példáját követve egy sor projektet indítottak az informatikai infrastruktúra fejlesztése céljából. A globális informatikai infrastruktúra mindenki számára azonos hozzáférést tételez fel. Az univerzális hozzáférés fogalmát sokféleképpen magyarázzák. Az 1934-es USA Távközlési Törvény kapcsán a távközlési politika céljaként azt fogalmazták meg, hogy amennyire csak lehetséges, minden állampolgár számára tegye elérhetővé a gyors, hatékony, országos és világméretű vezetékes és vezeték nélküli kommunikációs szolgáltatást, megfelelő eszközökkel és méltányos áron. 1994-re Gore magyarázata szerint az

elérhetőség világosan magába foglalja, hogy bármely jövedelmi szintű társadalmi réteg tagja számára megfizethető áron rendelkezésre álljon a szolgáltatás. A magas minőségi követelményeket is kielégítő szolgáltatás földrajzi helytől, vagy más korlátozó tényezőtől, például hátrányos helyzettől független legyen elérhető. Az ITU a fejlődő országokban 1998-ig városi szinten 100 lakosra 5 telefonvonalat lát reálisnak, míg a távoli településeken mindössze egy fővonalat tízezer lakosonként. A WTDC-94 megállapította, hogy a távközlés lényeges eszköz a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésben. Ösztönzi a globális információs társadalom gazdaságfejlődését, amely rohamosan átalakítja a helyi, országos és nemzetközi kapcsolatokat, és a fizikai korlátok ellenére az emberek közötti jobb megértést, a demokrácia megerősödését szolgálja. A távközlés minden gazdasági tevékenység

alapszolgáltatása, a kereskedelem elősegítője. A távközlés jellemzői az utóbbi évtizedben:    Globalizáció Technológiai váltás Az ágazat átstrukturálása  A fejlődési szakadék szélesedése Az egyes országok különböző fejlettségű régiói közti különbségeket, nemzetközi szinten az egyes országok közötti fejlődési, gazdasági szakadék csökkentését, megszüntetését nagymértékben elősegíthetik távközlés és az információtechnológia fejlesztési eredményei, amennyiben a stratégiai fejlesztési irányokat helyesen határozzák meg. Az emberiség közös érdeke, hogy az információs társadalom fejlődésében ne legyenek vesztesek. Az információhoz egyformán hozzáférhessen mindenki, azaz ne legyenek információban szegények és információban gazdagok. Az információs társadalom eszközrendszere nagy mértékben az elektronikus kommunikáció különböző formáin alapul. Szükséges tehát

megismerkedni az információ különböző formáinak, médiumainak (a hang, az adat, a szöveg, a kép, valamint a videó [mozgó kép]) gyűjtésére/létrehozására, feldolgozására/kezelésére, tárolására és továbbítására/közlésére alkalmas módszerekkel. 1.15 Analóg, digitális A természeti jelenségek, a fény- vagy hanghullámok folytonos, harmonikus rezgéseket, analóg jeleket hoznak létre. Az első egyenáramú villamos erőmű (1882, New York, Edison), után a Tesla-féle generátorokkal üzemeltett erőátviteli hálózatok első fogyasztóit követően ma a legszélesebb körben használják szerte a világon az egy- vagy háromfázisú szinuszos váltóáramot. A telefon felfedezésének idejében, az akkor ismert eszközökkel nem tudták kimutatni, megmérni milyen formájú és nagyságú jelek terjednek a vezetéken. A hangtani hullámformák azonban, illetve az azokat megjelenítő mechanikus műszerek ismertek voltak. Mindezekkel ellentétben a

távíró jelek diszkrét impulzusok kombinációi, melyek elsőként számjegyek (angolul digit-ek) kódjait jelentették. Ismerték a XIX század elejétől a harmonikus, periodikus függvények Fourier féle matematikai analízisét, sőt 1862 óta az elektrodinamika területéről az elektromágneses teret leíró Maxwell egyenleteket, a Hertz féle elektromágneses hullámokat (1888). A XX. század elejére háromféle hálózat jött létre az erősáramú elektromos az energia, a telefon és távíró pedig az információ eljuttatására a Föld különböző pontjaira. Az információt jelentő hasznos elektromos jeleket, folytonos elektromágneses hullámokat vagy diszkrét impulzusokat a hálózat u.n távközlési csatornáján továbbíthatjuk a két végberendezés között. A végberendezések által előállított jelek az u.n alapsávi frekvenciatartományban vannak, amely meg kell feleljen a másodpercenkénti egy impulzus átviteléhez szükséges 1-4 Hz-es

sávszélességétől, az analóg televíziós videójel 6 MHz-es sávszélesség igényéig. A lokális számítógép hálózatok jelei ugyancsak az alapsávban vannak. A lokális számítógép hálózatok 10-100 Mbit/s átviteli sebességet jelentő csatornakapacitással rendelkeznek. A telefonhálózat kiépítésekor a korabeli technikai színvonal és az észszerűség alábbi indokai folytán az alapsávi beszédátvitelre 3 kHz-es sávszélesség adódott: A rezgések, esetünkben, beszédáramok időegység (egy másodperc) alatti változásainak számát frekvenciájuk Hertz-ben (Hz) megadott értéke határozza meg. A fentebb említett Fourier analízist alkalmazva az időben periódikusan változó csillapítatlan beszédáramokat leíró g(t) függvényre bebizonyosodik, hogy ez az alaprezgés ismétlődési frekvenciájának egészszámú többszöröseinek megfelelő, végtelen sok rezgésre bontható fel. Ezek az un harmonikus frekvenciák Az egyes harmonikusok

nagysága (amplitúdója) más és más, de a hangforrásra jellemző érték. Sok ember, főként az idősebbek 12 ezer Hz felett egyre kevésbé hallják a magas hangokat. Bár a hű hangátvitelhez a 20-20000 Hz-es frekvenciatartományra lenne szükség, ez csak az u.n HIFI (High Fidelity) berendezésekre lett jellemző az 1970-es évektől és alapvetően a zenei minőség követelménye. Az emberi hang nagy amplitúdójú felharmonikusai a 3003400 Hz-es sávban helyezkednek el Az erre a sávra korlátozott un alapsávi, beszédminőségű átvitel biztosítja azt, hogy a beszélgető partnerek felismerjék egymást telefonáláskor. Ennek például az elektronikus levelezéssel szembeni előnye, hogy a telefonáláskor szükségtelen bármiféle azonosítás, ha korábban már beszéltek egymással a partnerek. A telefonhálózat növekedésével, de még inkább a kábelek megjelenésével nemcsak a vezetékek ohmos ellenállása okozta veszteségek csökkentették a jel

nagyságát, hanem a vezetékeknek a magasabb frekvenciákon nagyobb, frekvenciafüggő csillapítása a fő probléma. (A hosszú légvezeték aluláteresztő szűrőként viselkedik) A Morse féle távíró egyik nagy előnye volt, hogy minden állomás regenerálta az egyenáramú jeleket. A távolsági telefonátvitelnél hasonló módon erősítőkre volt szükség. Az elektroncső felfedezésével a magasabb frekvenciájú elektromágneses rezgések, a videó-, illetve rádiófrekvencia alkalmazása megteremtette az alapját az egyes beszédcsatornák nyalábolásának a multiplexálásnak és a szélessávú átvitelnek. Bár a távíró hálózatok a telefon hálózattól függetlenek voltak, a Hughes, majd Baudot, stb. féle betűíró távírók, később a rádiótávírók, géptávírók mind az impulzus és a hang alapú távközlés párhuzamos fejlődését biztosították. A távíró vonalak számának növekedésével hamar előkerült Bell harmonikus távíró

ötlete. Az érvényes CCITT ajánlás szerint a 300-3400 Hz-es telefon beszédcsatornába 420-425 Hz-től kezdve 120, illetve 170 Hz-enként modulálva a távíró csatornákat 24, illetve 17 távírócsatorna helyezhető el. Az amplitúdó modulációt frekvencia-fázis modulációra váltva a távíró csatornák száma megkétszereződik. H Nyquist már 1924-ben megteremti az elméleti alapját a sávkorlátozott információs csatorna tervezésének. A harmincas években a televíziótechnika fejlődése, majd a rádiólokátor technika kövezik az útját a digitális áramköröknek, amely az ugyanebben az időben (1935-43) kialakuló elektronikus számítógép technikával végkép elkezdi hódító útját. 1948-ra alakul ki a mai információelmélet alapja Claude Shannon nevével fémjlezve. (Egy évvel megelőzve a tranzisztor felfedezését). A természeti jelenségek információit az esetek többségében folyamatos vagy meghatározott idejű folytonos és tetszőleges

mértéket felvevő rezgések hordozzák, de az eredeti távbeszélő csatornák elektromágneses jelei is ilyenek. A természetes rezgések harmonikusak és időben folytonos periodikus függvénnyel ábrázolhatók, például: g(t)= U(t)cos(2pft+?0) ahol U(t) a jel amplitúdója, f- frekvenciája és ?0 kezdő fázisa. A teljes fázisra a F0(t)=(2pft+?0) jelölést is használják. A függvény periódusa T=1/f. A periodikus függvényekkel kapcsolatos ismereteket a XIX. század elejéről Jean Fouriertól származnak Az időben folytonos, vagy véges periódikus függvények Fourier sorba fejthetők, amely szinusos és koszinusos tagok (harmonikusok) végtelen számú összege. ahol A Fourier sorból a függvény visszaállítható. Az mf frekvenciák az f alapfrekvencia egészszámú többszörösei, a harmonikusok. Mivel ezek száma végtelen, a g(t) függvénnyel leírt jel végtelen széles frekvenciasávot, spektrumot foglal el. A Fourier transzformációk másik lényeges

tanulsága, hogy rövid idejű jel, (impulzus) spektruma végtelen, illetve megfordítva korlátozott sávszélességű jel az időben végtelen, bár gyorsan csökkenő amplitúdójú. Kérdés, hogy az információgyűjtés, átalakítás során a technikai eszközök milyen mértékben torzítják a természetes jellemzőket, a torzítás mekkora információvesztéssel jár. A filmek 25 kép/s-os vetítése (a számítógép, a TV képernyője gyorsabb ennél) az emberi szem sajátságát használja ki, ami szerint a gyors, általában másodpercenkénti 10 képet meghaladó változásokat nem tudja megkülönböztetni. A szem az optikai hullámok meghatározott (360-780nm-es) tartományát képes érzékelni. Az emberi hangszál rezgési amplitúdója a 4 kHz feletti tartományban élesen csökken. Az ember hallása ugyancsak korlátozott. Az alacsony rezgésszámok esetén16 Hz-től az egyenletes levegő lökéseket hangként érzékeljük. A különböző hangmagasságokat

tekintve, a legnagyobb hallásélesség az 1000-4000 Hz-es tartományban van. A telefon által használt 300-3400 Hz-es u.n beszédminőségű frekvenciasáv tehát kielégítő minőséget ad A magasabb frekvenciájú zenei hangok hallásküszöbe egyénenként változik, azonban húszéves korban maximálisan 20-22 kHz, ami ötvenévesen már csak 12 KHz. Az ember fiziológiai adottságai a következő technikai feltételek elfogadását indokolták. A mindennapi életben használt mikrofonok, hallgatók, hangszórók az igen alacsony frekvenciákon nem, vagy kevésbé érzékenyek. A hosszú telefonvezetékek a magasabb frekvenciákat csillapítják, úgy viselkednek, mint egy, csak a 0 - Ff frekvenciákat átengedő u.n aluláteresztő szűrő Ennek következtében harmonikus rezgés magasabb számú Fourier komponensei csökkennek, vagy elvesznek, tehát az eredeti függvény a vételi oldalon nem állítható vissza tökéletesen, torzul. Mindezek alapján nem okoz nagy hibát,

ha a környezetünk időben folytonos információit, az analóg jeleket véges frekvencia spektrumú folytonos függvényekkel írjuk le. Az ember mai környezetében a természeti jelenségek időben folytonos és tetszőleges mértéket felvevő jellemzői mellett, egyre gyakoribb a diszkrét, azonos nagyságú, időben korlátozott idejű jelek, rövid impulzusok, kombinációjával meghatározni valamely információt. Az időben folytonos eseményeket az analóg technika kezeli, míg a diszkrét jelenségekkel kapcsolatos műveletek a digitális technika területéhez tartoznak. A két technika bizonyos feltételek mellett átjárható. Ez biztosítja, hogy az analóg rendszerek több, mint száz éves uralmát felváltja napjainkban a digitális technika. Az átjárásnak ára van, kérdés milyen mértékben azonos a visszanyert információ az eredetivel. Az ésszerű kompromisszumok keresése nem az elektronikus analóg-digitális átalakítás problémájával kezdődött.

Az emberi civilizáció hajnalán kialakult az írás, amely mint kommunikációs eszköz napjainkig fontos szerepet tölt be. Az előbeszéd többet jelentett az írásnál. Ezt a telefon, majd alig néhány évtized múlva a rádiós műsorszórás gyors elterjedése nyilvánvalóan bizonyítja, bár, mint a fentiekben vázoltuk nem volt hű a hangátvitel. Napjainkra a kérdés megoldható, bár többen úgy vélik felesleges pl az ISDN nyújtotta telefonhang minősége. A kommunikáció teljes eszköztárát felvonultató multimédia alkalmazása az információk közlésére azonos módon szükségszerű. A multimédia elterjedésének, a világot átfogó információs hálózat létrehozásának feltétele az analóg telefon hálózat digitalizálása. A digitális rádiós, televíziós műsorszórás ugyancsak többet, jobbat ígér. A technika mai fejlettségi szintjén a digitális jelfeldolgozás és kommunikáció minőségi mutatói messze meghaladják a korai telefonok,

fonográfok, mozifilmek jellemzőit, de a korszerű analóg berendezésekét is. Ez azonban csak a felhasználó által közvetlen érzékelhető előnye a digitális rendszereknek. Mindezek alapja tehát az analóg-digitális átalakítás, a kvantálás. A nullától Ff frekvenciáig terjedő spektrumú időben folytonos függvényekkel kapcsolatban H. Nyquist már 1924-ben felfedezte, hogy pontosan leírhatók a jelből időintervallumokban vett , a jel pillanatnyi értékének megfelelő mintákkal. Ez a telefonvonalak szempontjából azt jelentette, hogy ideális, azaz zajmentes esetben nem szükséges az eredeti analóg jel átvitele, hanem elégséges a ?t, 2?t, 3?t, stb. időpillanatokban, összesen 2Ff mintavételezéssel megállapított pillanatnyi amplitúdónak megfelelő impulzus továbbítása, melyekből a vételi oldalon az eredeti jel visszaállítható. Megfordítva, egy 0-Ff=W sávszélességű analóg vonalon, ha a diszkrét jelszintek száma V, C = 2 W log2 V

jel vihető át maximálisan, ez az u.n csatornakapacitás A távírójelek esetén V=2, tehát a 3 kHz-es telefoncsatorna kapacitása másodpercenként 6000 jel, ideális esetben A csatorna ideálistól való eltérése miatt, valamint a sebesség növelésével a távírójeleket alkotó két állapotú impulzusok (az egyenáramú, DC vonalon pl. igen-nem) élei elmosódnak, majd megkülönböztethetetlenné torzulhatnak. A kvantálási tételre V.A Kotyelnyikov 1933-ban a részletes matematikai analízist elvégezve a g(t) folyamatos, korlátozott spektrumú függvény esetén a következő azonosságot kapta: ahol a mintavételezések száma k. A kifejezésben szereplő sinx/x típusú függvénynek csak a z=0 környezetében 1 az értéke, a többi esetben nullához közelítő igen kis érték. A valóságban a jelek korlátozott sávszélességűek és korlátozott ideig tartanak, így a fenti sorba fejtés nem lehet pontos, mivel a tagok száma nem végtelen. Ha a jel

időtartama Tj, akkor a mintavételek száma m=2FfTj így az összegzés k=-m/2 -tól k=m/2 tagra terjed ki, ami a jel visszaállítás pontatlanságához vezet. A hiba annál kisebb, minél nagyobb m értéke. A mintavételezési (kvantálási) tétel alapján tehát az analóg jelek átvitele semmiben nem különbözik a digitális jelekétől, mivel az időben folytonos függvények pillanatnyi értékeik diszkrét időbeni sorozatával helyettesíthetők. Ezen az alapon a digitális (impulzus) technika széleskörű fejlődésnek indulhatott. A negyvenes évekre kifejlődő információelmélet kapcsán merült fel, hogy a távközlési csatorna jeleit valószínűségi eseményekként kezeljék. Ebben az esetben azonban a mintavételezési tétel a végtelen spektrumú függvényekre is alkalmazható. Bebizonyították például, hogy ha a spektrumból az át nem vitt rész energiájának (?E) és teljes energiájának (E) hányadosa kisebb, mint egy ezred (?E/E< 10-3), akkor a

lehetséges hiba nem haladja meg az 5%-ot. Az analóg jelek impulzus sorozattá alakításának, azaz digitalizálásának napjaink informatikai infrastruktúrájára gyakorolt hatását nem lehet túlbecsülni. Magát a kommunikációs technikát kódolásnak nevezzük. A diszkrét jelek visszaalakítása interpolációval történik, az eljárás a dekódolás. A jelek meghatározott szabály szerinti képzését, amikor az analóg információ minden kvantálási szintjéhez, vagy minden diszkrét információhoz egy megkülönböztetett jelet rendelünk kódolásnak nevezzük. Ez a jel elemi jelek meghatározott kombinációja, amit kódcsoportnak vagy kódkombinációnak neveznek. Az egyszerű analóg-digitális átalakítók a személyi számítógépek joystick-jétől kezdve számtalan helyen megtalálhatók. A távközlésben a kettős használatú kódoló-dekódoló egységek a codec-ek. Az emberi civilizáció kezdetét az írásbeliség kialakulásától számítják,

amikor az emberi gondolat, beszéd rögzítésére, időtől és távolságtól független közölhetőségére létrejöttek az első szimbólumok. A szimbólumok száma a kínai szótagírás 4-5000-es jelétől a föníciai abc 22 betűjéig diszkrét jelek összessége, amelyek azonban több-kevesebb redundanciával bírnak. A legjobb példa erre a matematikából, hogy a különböző alapú számrendszerekkel ugyanaz a mennyiség például 2, 10, 16, stb. jellel is leírható (Egy adott információ átvitelhez szükséges elemi jelek száma természetesen ettől még ugyanannyi marad.) Kézenfekvőnek tűnt a legegyszerűbb eset, a két jel az igen-nem, +/-, matematikailag a 0-1 használata, azaz a kettős, vagy bináris számjegyek, angolul a “binary digit”-ek, röviden bit-ek használata. Az analóg beszédcsatorna jeleinek digitalizásakor az Ff=4 kHz-es sávszélességre a mintavételezések számát m=8000-re választották. A digitális átvitel elterjedésének korai

szakaszában elterjedt digitális átvitel, a Bell Laboratory PCM (impulzuskód-modulált) eljárás, a beszédjelre 7 bites kódcsoportokat plusz egy vezérlőbitet alkalmazott és egyidejűleg 24 telefoncsatorna időben elosztottan lekérdezett (időosztásos multiplex) jelét digitalizálta. Ennek értelmében egy csatorna adatátviteli sebessége 7x8000=56 kb/s, ami az USA-ban a digitális alapsebesség. Az un Bell System T1-es vivője a 24 csatornára 1,544 Mb/s adatátviteli sebességet biztosít. Az egy telefoncsatornára vonatkozó másodpercenkénti 8000 mintavétel folytán adódó 125ms-os vivőkeretben 193 bit (24x8+1 keretképző) van. A később elfogadott ITU-T (CCITT) ajánlás 8 bites kódcsoportokat használ, azaz a kvantálás 256 szintű. A vezérlőjelek nem a kódcsoportokhoz tartoznak, hanem külön csatornán, illetve 4 keretenként további 64 vezérlőbittel biztosítják az átvitelt. Az Európában elterjedt ITU-T E1-es jelű 32 csatornás vivő a 125ms-os

vivőkeretben 30 információs és 2 jelzési csatornát továbbít. A digitális adatátviteli csatorna alapsebessége a 8 bitnek megfelelően 64 kb/s. Az E1 2,048 Mb/s adatátviteli sebességgel működik. Ma továbbra is mindkét rendszer használatos, azonban az adatátviteli sebességekre a T1 és E1 többszörösei is alkalmazásra kerültek. Az előzőekben szó volt a távközlési csatorna jeleinek létrehozásáról. A továbbiakban meg kell vizsgálni, az átvinni kívánt információ célba juttatásának jellemzőit. 1.2 Információelmélet Az információelmélet az 1940-es évek végén jött létre. A telekommunikáció fejlődésével a megbízható, torzulásoktól és zavaroktól mentes információtovábbítás elméleti kérdéseinek tisztázása során alakult ki, mint külön szakágazat a valószínűségszámítás alapjain. Ma már széleskörű alkalmazást nyert más területeken is 1.21 Az információ mértéke A kommunikáció lényege az

információközlés. Az ember úgy érzi akkor kap információt, ha valamilyen korábban nem várt eseményről, számára új ismeretről tudomást szerez. Azt is mondhatjuk, hogy minél inkább valószínű az esemény bekövetkezése, vagy triviális az ismeret, annál kevesebb információt kapunk. Érdemes tehát meghatározni az információ mértékét. A kommunikációs csatornán átvitt közlések (beszéd, zene, videó, mérési vagy üzemviteli adatok) jellege és információ tartalma rendkívül változó. Az információtartalom a köznapi elvárásokkal ellentétben statisztikai jelleggel bír. A hosszúság, súly, stb mértékegységekhez hasonlóan az információ mértékének is elvonatkoztatottnak kell lenni az információtartalomtól. A kommunikáció során továbbított információ az információforrás által létrehozott információelem halmaz, az ”alfabéta” egyetlen szükséges tagja, melyet szimbólumnak nevezünk a továbbiakban. (A bináris

alfabéta szimbóluma a 0 és az 1) A diszkrét információforrás kommunikációja például az egymás után kiválasztott és továbbított szimbólumok sorozata. Az üzenetek a szimbólumok formájában, számában és sorrendjében különböznek csupán. Ha az információforrás alfabétája n szimbólumot tartalmaz és az információforrás által küldött minden üzenet m szimbólumból áll, akkor a lehetséges üzenetek száma: M = nm A diszkrét információ lehetséges variációinak száma az információforrás első fontos statisztikai jellemzője. Ez a kifejezés azonban nem veszi figyelembe a kommunikációs csatornán továbbított információ szimbólumainak előfordulási valószínűsége alapján meghatározható statisztikai jellemzőt, valamint a csatorna zajossága folytán fellépő bizonytalanságot. Hartley 1928-ban mutatta meg, hogy az üzenetek információtartalma előnyösen M logaritmusával értékelhető. Ekkor a alapú logaritmust

választva: J=loga M=m loga n Ez a választás jól kifejezi, hogy az üzenet hossza arányos az információ mennyiségével. Kifejezi, hogy az információ mennyisége additív, azaz a teljes információ a különböző források információinak összegzésével áll össze, és mindez matematikailag könnyen kezelhető a logaritmus függvénynek köszönhetően. Az információ mérték értéke a logaritmus alapjától függ, ez határozza meg a mértékegységet. 10 alapú logaritmus esetén decit-ekben “mérjük” az információt, csatornakapacitást. Az elektronikában elterjedten a kettes alapú logaritmust használják Nagyon sok berendezésre a két állapot jellemző ezért egyszerűen leírhatók a kettes számrendszerben. A kettes számrendszer terjedt el ezért a számítástechnikában is Kettes alapú logaritmus esetén, azaz ha a=2 a J értékét bit-ben (binary digit) mérjük. A logaritmusszámolás összefüggései alapján 3,32 bit = 1 decit. A 8 bit alkot

egy byte-ot A 8 bit összes lehetséges értéke 28, azaz 256. Egy adott információban az alfabéta meghatározott ci szimbólumai, különböző és jellemző pi valószínűséggel fordulnak elő. Ez az információ második statisztikai jellemzője. 1948-ra K. Shannon a Hartley féle elgondolást tovább fejlesztve az információ apriori tulajdonságainak (statisztikai jellemzői) figyelembe vételével az információ mértékét, mint a H átlagos entrópiát határozza meg: ahol k a logaritmus alaptól függő arányossági tényező. a=2 esetén k=1, és ekkor az entrópia értéke bitben adódik. A pi az n szimbólumból álló alfabéta i-edik szimbólumának kiválasztási valószínűsége. Az entrópia kifejezése azonos a fizikában meghatározottal. Értelmezése a következő: az entrópia az üzenet bizonytalanságának foka a vételig, azaz az információ mértéke, melyet átlagosan meg kell kapni, hogy az információ elküldött szimbólumainak halmaza

felismerhető legyen. Az entrópia értéke csak ekkor egyenlő 1-el, ha egy és csak egy p valószínűség értéke 1 a többi pedig 0. Ekkor a bizonytalanság foka valóban nulla, mivel egyetlen, a vevőnél előre ismert, üzenet adását jelenti. Az ilyen üzenet vétele valóban nem tartalmaz információt a címzettnek. Az információ létrehozása, azaz az üzenetküldés az entrópia csökkentése. Minél nagyobb bizonytalanságot szüntetünk meg egy adott szimbólum kiválasztásával, azaz minél kisebb az előfordulás valószínűsége az adott üzenetben, annál több információt hordoz ez a szimbólum. A szimbólum kiválasztásának bizonytalansága az előfordulási valószínűség függvénye. Az információ mértéke, amit egy üzenet adott szimbóluma hordoz számértékileg egyenlő azzal a megszüntetett bizonytalansággal, ami a szimbólum kiválasztásáig fennállt, azaz J0I = Hi Az üzenet információ tartalma tehát J = mH bit Az információs

csatorna áteresztő képességének mértéke az egy másodperc alatt átvitt információegység (entrópia), egysége a bit/sec,(bps). Belátható, hogy zajos csatorna esetén a csatorna áteresztő képessége (maximális adatátviteli sebessége), vagy kapacitása a vett információ entrópiájának és a zajnak a különbsége: C = max Ht(y)-Ht(n) Bevezetve a jel (S) és zaj (N) teljesítményt a vevő bemenetén a folytonos rezgés entrópiája: A zaj entrópiája: A megfelelő további átalakításokkal a zajos csatorna áteresztő képessége a kommunikációs elmélet Shannon tétele szerint: bit/s ahol W a csatorna sávszélessége. Azaz a Shannon tétel meghatározza a W sávszélességű csatorna maximális információátviteli sebességét az adott átlagos jel -zaj viszony esetén. Itt indokolt megemlíteni, hogy az elektronikában elterjedten alkalmazzák a viszonyszámok tízes alapú logaritmusát. A teljesítmények tízes alapú logaritmusának tízszeresét

decibel-nek nevezik, jelölése dB (A.G Bell tiszteletére) Így a jel-zaj viszonyt is dB-ben szokás megadni, akárcsak az erősítők, stb. jellemzőit is A telefoniában a természetes alapú logaritmust használták, egységéül a népert választották (Napier után). 1.3 Kódolás A piktogrammák, hielogrifák, betűk az emberi beszéd és gondolatok első szimbólumai. Az ókorban az üzenetek továbbításakor használatos fáklyajelzésekhez az ABC-t egy 25 mezőt tartalmazó táblára írva, a mezőnek megfelelő számú fáklyával helyettesítették az éppen szükséges betűt. Az optikai távíró 3 féle jelzőinek állása szerint már 196 kódot továbbítottak. A Morse féle távíró bináris jelei kevesebb 25, azaz 32 kóddal oldották meg az abc és a számok továbbítását. A számítástechnikában a 8 bittel képzett byte-ok 28=256 kód képzésére alkalmasak, azonban a legtöbb kódrendszer 7 bites, azaz 128 kombinációt enged csak meg. Az adatkódok a

távközlési csatornán a jelkódolón átalakítva jelennek meg. A információk titkosításakor ugyancsak valamilyen célszerűen megválasztott algoritmus szerinti kódolást használnak. Általában megfogalmazható, hogy a jelek meghatározott szabály szerinti képzését, amikor az analóg információ minden kvantálási szintjéhez, vagy minden diszkrét információhoz egy megkülönböztetett jelet rendelünk kódolásnak nevezzük. 1.31 Adatkódolás A számítógépeken az alfanumerikus írásjeleket meghatározott bitkombinációk helyettesítik. A képernyőn megjelenő karakterek és a billentyűzet által előállított bitkombinációk megfeleltetését az operációs rendszer hajtja végre. Különböző operációs rendszerek más-más kódtáblázatokat használhatnak. Az ITU V3-as ajánlása szerinti No 2-es Nemzetközi Távíró ABC (ITA2), vagy Baudot bár 5 bites, azonban a “shift” kódokkal 60 féle karaktert alkalmaz, bizonyos levelezési

átjárókon még ma is használatos a telexen kívül is. Legszélesebb körben az ISO 8859, valamint az ASCII 7 bites kódkészletek terjedtek el, melyek az angol írásjelek helyettesítésére tökéletesen megfelelnek. A 128 kombináció, melyből 32 kontroll funkciójú, nem elegendő azonban a legtöbb nemzeti karakter ábrázolására. Ugyanakkor a soros adattovábbításkor az ASCII hét bitjét is 8 bitre egészítik ki pl. a paritás bittel Az IBM EBCDIC kódja 8 bites a korábbi szabványos BCD kiterjesztéseként. Egy adott számítógépes operációs rendszeren belül a különböző országoknak más-más kódlapjai vannak. Ezek a kódlapok rendre egy byte 256 kombinációját tartalmazzák Az MSZ 7795-3 mellett a magyar ékezetes karakterekre is többféle kódkészletet, kódlapot használnak. A Windows 95 az ANSI Windows 1252 angol nyelvű kódlap mellett a 1250es közép-európai, 932 japán, stb kódlapokat használja A DOS-ban az USA a 437 jelű, míg mi a 852-est

használjuk, és így tovább. Amennyiben a kommunikációs csatorna végpontjain különböző rendszerek vannak, az információk azonos formáját terminál emulációval lehet biztosítani. 1.32 A távközlési csatorna kódolása A számítógépes helyi hálózatok állomásai közötti kommunikáció esetén sem kerül általában a bitfolyam közvetlenül a távközlési csatornára. A bináris kódok alapján a vevő nem képes megkülönböztetni a bitek határát. A vevőnek ismernie kell a bitidőt, vagy bitperiódust. Ennek biztosítására a lokális hálózatokban a Manchaster vagy a differenciális Manchester kódolást használják. A Manchester kód minden bitperiódust két egyenlő félre oszt. A bináris 1 esetén az első félben a feszültségszint negatív és a bitidő második felében pozitív. A bináris 0 ennek fordítottja A bitenkénti polaritásváltás a vevő könnyű szinkronizálását biztosítja. A differenciális Manchester kódolás esetén a

bitértéket az határozza meg, hogy előtte van-e polaritásváltás vagy nincs, nem pedig maga a polaritás. Így ha van polaritásváltás a bit 0 értékű, ha nincs 1 Az optikai vonalakat használó 100 Mb/s-os FDDI gyűrűkön (a maximális távolság 200 km) a Manchester kód helyett gazdasági megfontolások miatt kisebb sávszélességet igénylő kódolást alkalmaznak, így azonban az önszinkronizációt nem teszi lehetővé. Az u.n “4 az 5-ből” kódolás a magasabb réteg (MAC) szimbólumaiból 5 bites csoportokat képez, melyekből 16 kombináció vonatkozik az adatokra, a többi határoló, vezérlő, illetve 8 kihasználatlan. A szinkronizálást a keret elején külön jelek biztosítják, azonban a hálózaton lévő órák megengedett hibahatára folytán 4500 byte-onként a szinkronizáló csomagokat meg kell ismételni Az OSI adatkapcsolati réteg bitalapú protokolljai hasonló eljárásokat alkalmaznak. Az az IBM által használt SDLC esetén például a

polaritásváltást a bitperiódus közepén végzi a nullára kompenzáló differenciális kódolás (NRZI). Amennyiben a bitperiódusokban nincs átmenet a jeleket az adatblokk elejét, vagy végét jelentő harárolóbitként értékeli a rendszer. * 2. ÁTVITELTECHNIKA 2.1 Távközlési vonalak Az információ adó oldali kódolását, vevő oldali dekódolását végző eszközök között az adott információ átvitelére a távközlési csatorna szolgál. A távközlési csatorna két végpontja közötti szakasz a távközlési vonal, amely a fizikai összeköttetés, valamint a kapcsolás módja szerint különböző lehet. Lényeges megjegyezni, hogy egy konkrét vonalon több csatorna egyidejű átvitelére kerülhet sor. A távközlési vonal, nagyobb távolságok áthidalása esetén több szakaszból áll. A helyi és távolsági összeköttetések felépítése bár alapjaiban azonos több sajátsággal rendelkezik. A hétköznapi életben a nyilvános kapcsolt

telefonvonalak hagyományos távbeszélő hálózataival, a számítógépes helyi hálózatokkal és a kábel TV hálózatokkal találkozunk nap, mint nap, de életünkhöz hozzá tartozik a rádió, televízió műsor és a mobil telefon is. A rövid felsorolásban is igen sokféle szempont van. Elsőként tekintsük a fizikai jellemzőket A fizikai közeg feladata az analóg vagy digitális információk szállításra alkalmasformájának puszta továbbítása végponttól végpontig. A hálózatok hiányában, nagy tömegű adat eljuttatásakor vagy biztonsági okokból az adathordozók manuális, pl. gépjárműves, szállítása mindmáig szükséges és bevett eljárás Elég csak megemlíteni a mágneses hordozókra rögzített hangüzenetek, vagy a hajlékony lemezek, majd újabban a CD-ROM-ok postai csomagforgalmát, de a szerverek adatállományáról készített másolatok viszonylag távoli gépek közötti mozgatása is elfogadott. Az elektronikus kommunikáció

vezetékes és vezeték nélküli átviteli vonalakat használ. Az átviteli vonalak jellemzői a csillapítás, a hullámellenállás, az átvitt jelek sugárzása, valamint a zavarérzékenység. Mindezek rendre frekvenciafüggőek, és a konkrét fizikai megvalósításra jellemzőek. Az időben periodikusan változó, azaz analóg jelekkel átvihető információmennyiség az átviteli frekvenciasáv szélességével arányos, tehát (M)Hz-ekben jellemezhető. A diszkrét jelek esetén az átviteli csatorna kapacitása az információsebességgel mérhető, amit (M)b/s-ban adunk meg. A hagyományos analóg rendszerek, illetve a vivőhullámot alkalmazó szélessávú rendszerek miatt az átviteli közeg jellemzésére gyakorta használják a meghatározott frekvenciákon mérhető adatokat. A digitális jel maximális energiakoncentrációinak ismétlődési gyakorisága szerint ekvivalens frekvencia határozható meg. Az összetett kódolási eljárások folytán azonban az

adatátviteli sebesség többszöröse lehet az ekvivalens csatornajel-változás frekvenciájának. (A digitális csatorna állapotváltozását baud/s-ben mérik) Gyakorlatilag a kábelekre megadott frekvencia értékeknek megfelelő bitsebesség értékek mindig nagyobbak. (pl 4 szeresek). 2.11 Vezetékes megoldások A telefon légvezetékek kettő és négy szálas, azaz egy és két érpáras összeköttetésekre alkalmasak. Megfelelő mechanikai szilárdság szükséges, hogy a tartók közötti távolságon jelentkező szél, hó, stb. terhelést kibírja ezért 2-3 mm átmérőjű bronz vagy vashuzalt, esetleg alumíniumötvözet sodratot használnak. A központot az előfizetővel, alközponttal összekötő vonalak egy érpárosak. A központok közötti forgalom alapvetően irány szerint két érpárra oszlik. Az oszlopokra, tetőtartókra erősített csupasz légvezetékek a legrégibb átviteli vonalformák, melyeket sok helyen már nem is használnak, vagy

légkábelekre cseréltek. A telefonhálózat építés kezdetétől alkalmaztak külső szigetelő burkolattal ellátott, több vezetékből álló kábeleket, melyekben jellegzetesen csavart érnégyesek n számú többszörösét nyalábolták össze. A kábelekben az erek sodrásának emelkedése és az érpárok egymáshoz viszonyított meghatározott elhelyezésének köszönhetően az átviteli tulajdonságok elérik a légvezetékekét, sőt esetenként előnyösebbek is. A kábelek védett (föld alatt, kábelcsatornában) elhelyezése, árnyékolása véd az elektromágneses egymásra hatástól, a mechanikai sérülésektől. A kábelek külön csoportját alkotják a légkábelek és a tenger alatti kábelek. A csavart érpáras kábelek bizonyos speciális konstrukciója nemcsak a beszéd és jó minőségű zenei átvitelre alkalmasak, hanem nagyobb sebességű digitális jelére is. A 0,61 mm-es átmérőjű rézvezetékekből készülő kábelerek csillapítása

olyan, hogy a néhány km-es előfizetői hurkokon 2 Mb/s-os adatátvitelt is lehetővé tesznek, amennyiben a hagyományos analóg telefonberendezések ezt nem akadályozzák. Ellenkező esetben, valamint a rosszabb minőségű hálózatokon a 9,6 kb/s-os sebesség a szokványos. Az AT&T lokális hálózati felhasználásra kifejlesztett csavart (UTP) érpáros kábelmegoldásai 10, 100, speciális esetekre 624 és még ennél nagyobb Mb/s-os adatátviteli sebességet is biztosítanak. A mutatók szerint 3, 4 és 5-ös minőségi szintet különböztetnek meg. Az un UTP (árnyékolatlan csavart érpár) és STP (árnyékolt) kábeleket több cég is gyártja. A helyi számítógépes Ethernet hálózatokban 10Base-T, illetve 100Base-T az ilyen kábelekkel készült rendszerek jele az IEEE 802.3 szabvány szerint. A kétvezetékes, alapvetően beszédfrekvenciás áramkörök 600 ohmosak. A 10Base-T kábelek a 1-16 MHz-es frekvenciasávban 100+/-15 ohm hullámellenállásúak.

Mivel a vezetékpár földfüggetlen, szimmetrikus átvitelt tesz lehetővé. A csavart rézkábelek a helyi telefon, adat és jelzésátvitelre a legelterjedtebben használt fizikai átviteli eszközök, amelyek más megoldásokhoz képest olcsó és kellően megbízhatók. A koaxiális kábelek a sok csavart érpárt tartalmazó kábelekkel ellentétben mindössze két vezetőből állnak, azonban a sokcsatornás, szélessávú tápvonalak kategóriájába tartoznak. A külső hengeres vezető, a középtengelyében elhelyezkedő belső ér és a közöttük lévő dielektrikum (levegő, műanyag) alkotja a kábelt. Ezek viszonya, jellemzői határozzák meg hullámellenállását és csillapítását. (Nem tévesztendő össze az egy eres árnyékolt vezetékkel!) Elterjedten 50 és 75 ohm hullámellenállású kábeleket alkalmaznak. A koaxiális kábel minőségétől függően az egyenáramtól a legmagasabb mikrohullámú frekvenciákig alkalmazható. Az elektromágneses tér a

kábelen belül terjed, ezért kevéssé sugároz és a zavarérzékenysége is kisebb a csavart érpáras kábeleknél. A rendszer zavarérzékenység szempontjából azonban más megfontolások is szükségesek, pl. a zavarok fázisviszonyai, amelyek folytán a szimmetrikus rendszerek esetén az eredő zajszint csökkenhet. A koaxiális kábelek külső vezetője földelt, a berendezések földelése közös, így aszimmetrikus átvitelt valósít meg. Az elektromágnesen hullámterjedés sajátságait figyelembe kell venni, mivel a diszkontinuitásokon (szabad kábelvég, rossz illesztés) reflexiók keletkeznek. A különböző hullámellenállású és szimmetriájú rendszerek csak megfelelő illesztéssel csatlakoztathatóak. Az UHF, VHF sávokig az átviteltechnikában, televíziózásnál 75, míg a magasabb mikrohullámú frekvenciákon, de a helyi számítógépes Ethernet hálózatokon is 50 ohmosak a koaxiális kábelek és a hozzájuk csatlakozó rendszerek. A koaxiális

kábeleket a sodort érpárakhoz hasonlóan alapsávi jelátvitelre is használják a számítástechnikában és a videotechnikában. Az UTP, STP típusú kábelek megjelenése előtt kizárólag a koaxiális kábelek voltak alkalmasak a 15 métert meghaladó helyi számítógépes összeköttetések kialakítására. A számítógépes hálózathoz a kisebb átmérőjű, vékony 10Base2 jelű és a “vastag” 10Base5 jelű kábeleket használják. A 10Base5 kisebb csillapítása folytán 3 km-es a maximális adó-vevő távolság, míg a 10Base2 esetében ez csak 1,4 km a helyi hálózatokon. A gerincvonalakon a kisebb csillapítású vastag koax kábeleket részesítik előnyben. Koaxiális kábeleket alkalmaznak sok berendezés nagyfrekvenciás áramköreiben, az antenna és az adó/vevő egységek között, de a távolsági telefonközpont összeköttetéseknél is jellemző volt sokáig. A jó minőségű kábelTV hálózatokban az alacsony távjelzési frekvenciáktól 1

GHz-es mikrohullámú frekvenciáig alkalmazzák sok országban. A koaxiális kábelek legkomolyabb versenytársa az optikai kábel Optikai vagy fénykábel igen tiszta, néhány tíz (korábban száz) mikrométer átmérőjű üvegmag szál és az ezt körülvevő, kisebb optikai törésmutatójú héjból áll. Az üvegszál digitális távközlési vonalként történő alkalmazása 1966-ban merült fel. Akkoriban még a kilométerenkénti csillapítása több száz decibel, ami mára az elfogadható 0,2 dB/km alá csökkent. Az egyszerű felépítésű multimódusú fényvezetőben (mérete pl 62,5/125 mikrométer mag/héj) a szál egyik végén bevezetett fény a belső vezető faláról teljes visszaverődéssel, több sugárban terjed. A monomódusú szálban (mérete a fény hullámhossza az üveg tápvonalban pl. 8,3/125 mikrométer) a fény gyakorlatilag a vezető tengelye mentén halad, ezért a csillapítása kisebb. A kábelben több fényvezető szálat szoktak

elhelyezni. Az optikai kábel mechanikailag ellenállóbb, mint a csavartérpáras kábel. Nem zavarérzékeny és nem sugároz, bár a lehallgatás ellen az optikai kábel sem ad tökéletes védelmet. Monochrom, koherens fényforrásként 850 vagy 1300, illetve 1550 nm hullámhosszúságú lézert használnak. A közeli infravörös tartományba (780-900 nm) esik az egyik, míg a másik a 1200-1600 nm-es hosszúhullámú tartományba tartozik. (Az átvitel fizikai korlátai a csillapítás, a kromatikus és a polarizációs diszperzió és a nemlineáris torzítások). A hosszabb hullámokon kisebb a csillapítás, és az anyagfüggő diszperzió, tehát nagyobb átviteli távolság és sávszélesség érhető el (a legelőnyösebb ebből a szempontból az 1550 nm-es tartomány). 1994-ben egy monomódusú fényvezetővel már 160 Gb/s átviteli sebességet értek el. A 100 Mb/s-os monomódusú csatorna 10 km-es adó/vevő távolságot biztosít. (A vonatkozó szabvány

előírás:ANSI X3T9.3) Kisebb távolságokra a kereskedelmi forgalomban lévő olcsóbb berendezések sávszélessége 200-500 MHz, az átviteli sebesség 1 km-ig 250-500 Mb/s, a lézeradó teljesítményétől függően. Ma már elterjedten félvezető (LED) lézereket alkalmaznak, azonban nagyteljesítményű gáz, szilárdtest lézerekkel 100 km-es távolságot is áthidaltak már egy adó-vevő párral (erősítés nélkül). A hullámhossz-osztásos multiplexálás (WDM) esetén megoldott a 40 Gb/s sebességű átvitel 440 km távolságra. Az optikai távközélési csatorna beruházási költsége jelentősen csökken az évek során. Bár maga a monomódusú optikai kábel olcsóbb, mint a multimódusú a szükséges csatlakozókkal, adó-vevővel együtt drágább. Az optikai kábelek a 100 Mb/s, vagy nagyobb adatátviteli sebesség igényeket kiszolgáló rendszerekben már ma is gazdaságosak. Az előfizetői hálózatokban az előrejelzések szerint 2005 körül lesznek

azonosak a réz és az optikai összeköttetések költségei. Ma már a telefonközpontok közötti trönk összeköttetések, a lokális számítógépes hálózatok gerincvonalai főként optikai kábelekkel készülnek. A HFC (hibrid fiber-coax), azaz optikai és koaxiális kábeleket egyaránt alkalmazó hibrid hálózatok, napjainkban a megnövekedett átviteli sebesség igények kielégítésére alkalmas előnyos megoldások a lakossági és vállalati rendszerekben. 2.12 Vezeték nélküli távközlési vonalak Heinrich Hertz 1888-ban megjelent értekezésében leírja a szikrainduktorból és fémlapokból (kondenzátor fegyverzetekből) kialakított nyitott rezgőkörrel kisugárzott elektromágneses hullámok létezésének kísérleti bizonyítását, tulajdonságait, melyeket Faraday és Maxwell kutatásai alapján elméletileg ismertek. Érdekes megjegyezni, Hertz 60 cm-es (500 MHz) jelekkel kísérletezett, amiket ma az UHF tartományba sorolunk és a korai

technikai színvonalon sokáig nem voltak a gyakorlatban alkalmazhatók. Az elektromos hullámok a szabad térben terjednek, nincs szükség sem az “éterre”, sem más közegre. A távközlés korai éveiben az elektromágneses hullámjelenségek közül egy, a hosszan egymás mellett futó telefonvezetékeken jelentkező áthallás volt az első gyakorlati példa az elektromágneses tér létezésére, de ez csak zavarta a telefonálókat. Eduard Branly 1890-ben fedezi fel az elektromágneses hullámok kimutatására, detektálására szolgáló kohérert, amely sokáig a távíróvevők lényeges alkotórésze lesz. A rádióhullámokat a gyakorlatban először a Marconi, Popov féle szikratávírókban alkalmazták az 1894-95-ös felfedezéseket követően. Különösen Braun 1898-as két rezgőkörös megoldásának köszönhetően 1899-ben már 30-100 km-re tudtak táviratokat továbbítani. 1899-ben Popov és Rübkin a vevőben a kohérer mellett telefonhallgatót kezd

használni az eredeti berregőt/csengőt kiváltva. Az elektromos rezgőkör által meghatározott frekvenciájú csillapított hullámokat keltő szikrakisülések helyett 1910-től széles körben csillapítatlan rezgések keltésére váltóáramú generátorok harmonikusait, vagy ívlámpákat alkalmaznak 30-100 kHz-es, hosszúhullámú rezgéseket előállítva. Az 1910-es évekre mintegy 2000 drótnélküli távíróállomás üzemelt hajókon, vonatokon fix telepítésű partmenti állomásokon, kapcsolatot teremtve a szárazföldi távíróhálózattal, de a “drótnélküli” jeltovábbítást alkalmazták távvezérlésre, távirányításra is. A tengeri hajózásban a távközlés egyetlen módja volt. A Morse készülék helyett a berendezésre telefont kapcsoló kísérleti rádiótelefon vonal 600 km-t hidalt át. 1907-ben de Forest elkészíti az első három elektródás, azaz vezérelhető elektroncsövet, a triódát. Ennek felhasználásával 1913-ban Meisner

első elektroncsöves rezgéskeltője és heterodin vevője, a kristály és elektroncsöves detektorok kiszorítják a kohérert és a többi elektromechanikus eszközt. A generátorok, erősítők, modulátorok fejlesztésével megkezdődik az elektronikus kommunikáció gyorsütemű elterjedése. A rövidhullámú hírközlés feltétele a tetróda és pentóda 1924-ben készül el. A sokkal nagyobb tömegű információ továbbításra alkalmas mikrohullámú távközlés az 1960-as évektől terjed csak el (az első PCM berendezések, majd főként frekvenciaosztásos csatornák), bár a mikrohullámú elektroncsövek 1939-42 között elkészülnek és a mikrohullámú technika is kialakul a rádiólokátorok II. világháborúban betöltött szerepe folytán A tranzisztorok, majd az integrált áramköri technológiák, a VLSI áramkörök megteremtették az alapját a mobil multimédiás személyi kommunikáció alapjainak is. A vezeték nélküli távközlésben, amint a

technikai feltételek erre lehetőséget adtak (lényegében az 1920 években), kialakult az egy pont - több pont közötti egyirányú kapcsolatot jelentő műsorszórás, amely sokáig csak a hosszú, közép és rövidhullámú sávokat használta. A különböző hullámsávok terjedési tulajdonságai, egyedül a rövidhullám esetén biztosítanak összeköttetést a Föld távoli pontjai között, azonban a rövidhullámú távközlési csatorna kapacitása igen kicsi, a vételi szint nem stabil. Ennek ellenére rádiótávíró, rádiótelefon, valamint állókép továbbításra is alkalmazták. A nagyobb sávszélességet igénylő televíziózás az VHF és UHF frekvenciákon valósult meg. Az ilyen magas frekvenciák azonban a fényhez hasonlóan egyenes vonalban terjednek. A mobil telefon és személyi kommunikációs rendszerek, személyhívók az UHF és a mikrohullámú L sávokban működnek. A helyi számítógépes hálózatokban, de a lakóterületi TV elosztásban

is szerepet kapnak az L és S sávú mikrohullámú berendezések. Az előbbiek lehetőséget adnak a mozgó, vagy kábelekkel csak előnytelen feltételekkel összeköthető (pl. kiállítási, repülőtéri ügynöki gépek, műemlék épületek belseje) személyi számítógépek bekapcsolásra. Az MDS, MMDS LMDS, MVDS (jelentésüket lásd az indexben), stb. rendszerek az egymástól távolabb álló családi házak esetében jelentenek előnyös megoldást. (Kisebb távolságra infravörös vivő hullámot is alkalmaznak pl. a notebook és asztali számítógépek közötti öszekötteésre) A kábeles hálózatoknál olcsóbbak a szabadtéri mikrohullámú és optikai vonalak. Az 1960-as évektől nagy távolságot áthidaló, a vezetékes távközlési hálózatot kiegészítő, néhol helyettesítő keskeny és szélessávú mikrohullámú rádiórelé vonalak épültek ki szerte a világon, melyek üzembiztonsága azonos a kábeles összeköttetésekével. A szélessávú

mikrohullámú vonalak sokcsatornás összeköttetéseket biztosítanak, tehát a koaxiális, illetve bizonyos megszorításokkal az optikai kábelek helyettesítésére alkalmazhatók. A mikrohullámú rádiórelé vonalon csatornánként 24-300, illetve kétezer feletti telefonbeszélgetés, vagy egy analóg TV műsor továbbítható. A csatornák száma az alkalmazott frekvenciasávtól függ. Az ismétlőállomásokat a látóhatáron belül helyezik el A Szabadsághegyi, Kékes tetői, vagy a Dodogókői, Kab-hegyi állomások természetesen jóval nagyobb távolságok áthidalását teszik lehetővé, mint általában a síkvidéken, ahol a magas antennatornyok építésével (pl. Szentes) csökkentik a szükséges ismétlőállomások számát. A távközlési műholdak a mikrohullámú rádiórelé állomásokkal azonos frekvenciasávokon belül működnek. Az ITU előírások biztosítják, hogy a két rendszer ne zavarja egymást. A rádiórelé állomásokhoz hasonló

berendezések a távközlési műholdakon is megtalálhatóak. A műholdak ugyanakkor nemcsak két távoli terület között létesítenek kapcsolatot a földi ismétlőállomásokhoz hasonlóan, hanem közvetlen műsorszórásra (DBS, DTH) és egypont-többpont alapú kétirányú kapcsolatokra (VSAT) is alkalmasak. A vezeték nélküli távközlés jelentős elterjedését fogják hozni az MSS, mobil műholdas szolgáltatások, melyeken a tervek szerint 155 Mb/s-os adatátviteli csatornák is lehetnek. 2.2 Az átviteltechnika eszközei Az XIX. század közepén eredetileg egyvezetékes távíró hálózatokat felhasználva a századfordulóra kétvezetékes szabadtéri és föld-, valamint tengeralatti kábeles telefonhálózatok alakultak ki. Bevezették a duplex, majd a quadruplex üzemmódokat 1873-ban Edison négy távíró üzenet egyidejű átvitelére fejlesztett ki eljárást. Bell harmonikus távírója pedig nyolc féle, hangfrekvenciásan különböző táviratot

továbbított. A quadruplex esetben mindkét irányban két-két üzenet továbbítható. A duplex berendezés két irányú, vagy egy irányban két különböző üzenet továbbítására alkalmas. A szimplex csatornán csak egy irányú forgalom lehetséges. Legtöbb távolsági vonal két szimplex távközlési csatornát használ szétválasztva irány szerint a forgalmat. Az egyszerűbb rádiótelefonok (pl. walkie-talkie) egy időben csak venni vagy adni tudnak, azaz félduplex üzemmódban működnek a kijelölt kétirányú csatornán. A félduplex üzemmódban az irányváltás speciális vezérlést és többletidőt igényel, ezért egyre kevésbé használják. A duplex rendszerek egy átviteli csatornán mindkét irányú üzenetcserét lehetővé tesznek. Ez a számítógépes helyi hálózatok elterjedt megoldása is. A telefonszolgáltatás minőségi jellemzőinek biztosítására, a telefonközpontok közötti összeköttetések jobb kihasználására szükséges

volt az átviteltechnika fejlődése is. Az érthető és a beszélgető partnerek számára egymás felismerését is biztosító alapsávi frekvenciahatárokat 300 alsó és 3400 Hz felső értékben határozták meg a telefóniában. A telefonkészülékek és az központokból induló előfizetői vonalak ezt esetenként tartalékkal is teljesítették, azonban a hosszú vezetékek, kábelek fizikai jellemzői erősen behatárolták a használható frekvenciasávot. (A mai leggyengébb minőségű zsebrádiók középhullámú és a HIFI tornyok URH műsor vétele közötti különbségnél jelentősebb a degradáció az élő beszédhez képest, de a célnak tökéletesen megfelel.) Az átviteltechnikai áramköröket, a kábelkorrekciókat ennek figyelembevételével tervezték. A viszonylag keskeny sávnak éppen ezekben az esetekben van nagy jelentősége, mivel így a berendezések többszörös kihasználása lehetséges. Az egyedi telefonösszeköttetések helyett az egyes

beszédcsatornákat a rádiózásban használt eljárással (modulációval) magasabb frekvenciájú hordozóra ültetik. Az alaphelyzetben tizenkét 3 kHz-es (500-500 Hz-es védősávval összesen 4 kHz) sávszélességű csatorna képezte csoport a 12-60 kHz-es sávba kerül. Öt ilyen csoportokból ismét feljebb tolva főcsoportokat, majd hasonló eljárással mestercsoportokat képeznek. A csoportok kialakítása több lépcsőben 12, 24, 48. A főcsoportot 60, majd a mestercsoportot öt-tíz főcsoport alkotja. Jelenleg elterjedten 1960, 2400 csatornás szélessávú rendszereket használnak Ez a frekvenciaosztásos multiplex (FDM) eljárás. A helyközi, távolsági központok között csoportokba szervezett, multiplex telefoncsatornák továbbítására vezetékes, vivőhullámú berendezéseket fejlesztettek ki. Négy légvezetékes távolsági összeköttetések esetén a 24 csatornás átvitel terjedt el. Az 1960-as években elején megkezdődött mikrohullámú rádiórelé

vonal építésekkel, illetve a koaxiális kábelekkel az átvihető telefon-csatornaszám hamar 300, 960, 1800, 1960, majd 2400-ra növekedett egyetlen vivőhullámú csatornára vonatkoztatva. Az 1800 csatornás vagy nagyobb u.n szélessávú átvitelt biztosító berendezések a televíziós műsorcsatornák és zenei minőségű hangcsatornák továbbítására azonos módon alkalmazhatók. Egy 4-6 GHz-es mikrohullámú rádiórelé vonal, vagy műholdas összeköttetés a ITU-R (CCIR) ajánlások szerint 8-12 mikrohullámú csatornát is működtethet. Természetesen az optikai frekvenciákon (azaz a nanométeres hullámsávban) az átvihető sávszélesség sokkal nagyobb, így a csatornaszám ennek megfelelően növekszik a szabvány szerint 230 ezer beszédcsatornáig. Az időosztásos multiplex (TDM) a lassú adatátviteli csatornák esetén kézenfekvő megoldásként adódott a fizikai össszeköttetések jobb kihasználására. Ebben az esetben a teljes átviteli csatorna

más-más időintervallumban áll a különböző alkalmazások rendelkezésére. Tekintve, hogy az alkalmazás továbbítandó információja önmagában is diszkrét jelekből áll, ennek minden alkalommal csak kisebb csomagjai kerülnek továbbításra. A vételi oldalon a jeleket helyes sorrendben kell összeállítani, ezt vezérlőjelek segítik. Az előre meghatározott csatorna intervallumok és bitarányok sok esetben nem biztosítanak kellő rugalmasságot az információtartalom függvényében. Amennyiben a soron következő adási intervallumban nincs adat az időrést “töltelék bittel” kell kitölteni, ugyanakkor bitvesztés esetén nincs mód a javításra. Az első megoldás a statisztikai vagy aszinkron TDM bevezetése az STDM vagy ATDM megvalósítása volt. Minden időrésben az információra jellemző címinformációt tartalmazó bitek is továbbításra kerülnek. A közös un nagysebességű csatorna eredő sebessége kisebb lehet az elemi csatornák

sebességösszegénél, ami statisztikailag indokolt. Az esetleges csúcsterhelések kezelésére u.n puffereket iktatnak be Átviteli hibák esetén a bitsorozatokat ismételten le tudja kérni a vevő. Az STDM lényegében koncentrátor funkciót lát el Az egyedi csatornák összefogása, nyalábolása mellett különösen a szélessávú átvitel esetén ennek ellentettje az u.n downward multiplexing (lefelé nyalábolás) lehet indokolt Az összeköttetések alkotta hálózat sebességének növelésére a vevő több logikai csatornát is megnyithat ciklikusan lekérdezve azokat. Az IP Multicast Initiative példáula legnagyobb szállítók (3Com, Bay, Cabletron, Cisco, Hewlett-Packard, Intel, Microsoft, Sun, stb.) kezdeményezése kicsit megfordítva ezt az Internet hálózati sávszélesség védelmére az adó oldalról kívánta az információt egy időben több vevő felé elküldeni a szerver azonos lekérdezése esetén. Ekkor a hagyományos pont-pont unicast

adatforgalom helyett egy-pont-több pont, multicast üzenetszórás valósul meg. Mindez egy napi több ezres lekérdezést kiszolgáló WWW szerver esetén statisztikailag indokolt kezdeményezésnek tűnt. Megvalósítása a kezdeményezők szerint a hálózatmenedzserek belátásától függött, így csak lehetőség maradt. A fentiek a multiplexálás helyett, mellett a távközlési csatornák jobb kihasználására koncentrálást, illetve dekoncentrálást alkalmaznak. Az adattömörítés, kompresszálás segítségével a távközlési csatornák kihasználása tovább növelhető. Az 1 GHz-es sávszélességű kábeltelevíziós hálózatokban a frekvenciaosztásos multiplexelés, illetve egyes rendszerekben u.n ortogonális frekvencia osztásos multiplex eljárás terjedt el A beszéd átvitelben is előnyösen alkalmazhatónak bizonyult az időosztásos multiplex (TDM) eljárás, amelyben a különböző csatornák a rendelkezésre álló teljes sávot használhatják,

azonban más és más időintervallumban. A műholdas rendszerek szintén ugyancsak időosztásos eljárást alkalmaznak, de ilyennek tekinthetők a token-ekkel vezérelt helyi számítógépes hálózatok is. A TDM megvalósításának alapját a digitális vagy impulzus technika fejlődése jelentette. Ez a fejlődés vezetett el a számítógépek és az adatátvitel megvalósításához is. Az optikai kábelek jobb kihasználását a TDM és a WDM (hullámhossz-osztásos multiplexálás) biztosíthatja. A kilencvenes évek közepén speciális TDM technikák alkalmazásával a frekvencia, amplitúdó, illetve fázismodulált jelek 10 Gb/s sebességű átvitelét sikerült laboratóriumi körülmények között megvalósítani 200 km-nél nagyobb távolságra. A WDM esetén a monomódusú üvegszálon több különböző hullámhosszúságra ültetett bitfolyam kerül átvitelre. A WDM a jövőben lehetőséget adhat a multikromatikus optikai hálózatok megvalósítására, az

optikai útvonal beállításra. 2.3 Codec A digitális távközlési csatornára csatlakozó analóg berendezések jeleit mintavételezéssel (kvantálással) diszkrét jelekké lehet alakítani. A jelek célszerűen binárisak A kódoló-dekódoló azaz az analóg jeleket digitálissá alakító eszközöket codec-eknek nevezzük. Bár bizonyos értelemben a modem inverzének tekinthetők, azonban a codec lényegében az információ kódolást-dekódolást végez, ami feltételezi a csatorna jeleinek modulációját-demodulációját is. A távközlési csatornára a kódolt jelek impulzus modulációval jutnak. Az impulzusok jellemzői szerint az alapesetben amplitúdó, impulzusszélesség, és az impulzusidő (fázis és frekvencia) szerint lehet modulálni. A legelterjedtebb, korán bevezetett módszer az impulzuskód-moduláció, amely bináris, több állapotú kódolási technika. 2.4 PCM A digitális távközlésben elsőként széleskörűen a beszédcsatornák

mintavételezett kódolására az impulzuskód-modulációt (angolul Pulse Code Modulation, PCM) alkalmazták. Az USA-ban és Japánban 24 csatornás, az ITU-T ajánlások szerint 32 csatornás rendszerekben. A más impulzus modulációkkal szemben a pontosság, gyorsaság és a zajvédettség a PCM esetében a legjobb. Egyszerű a jelek regenerálása, bár a jelek előállítását végző kódolók bonyolultak, ezért csak a műszaki fejlődés meghatározott színvonalán jöhetett szóba megvalósításuk. Előnyösen sok csatornás rendszerekben használják. Nem minden esetben szükséges az információ mintavételezése. A PCM továbbfejlesztése a delta moduláció, a különbségi impulzuskódmoduláció, amelyek a kódolási elmélet és az analóg jelek statisztikai tulajdonságai alapján egyszerűbb, olcsóbb, de jó minőségű digitális adatátvitelt biztosítanak. 2.5 Adatkapcsolat vezérlés: HDLC (High level Data Link Control) A HDLC-protokollt az ISO

nemzetközi szabvány szintre emelte. A CCITT az X25-ös ajánlás részeként LAP (Link Access Proccedure) illetve módosított változatában pl. LAPB (Link Access Proccedure Balanced) elnevezéssel alkalmazzák. Az OSI 3-as adatkapcsolati réteg nyilvános, postai hálózatokban leggyakoribban alkalmazott magaszintű protokollja, de a telefax sorok alapján képezett kódszavak is a bitalapú HDLC keretekben kerülnek továbbításra. A HDLC protokoll az OSI rétegre jellemzően, bittranszparens, meghatározott keretszerkezetű továbbítást biztosít, amely lehetővé teszi a hibaellenőrzést és korrekciót az állomások között. A HDLC keretet zászlók (flag-ek F = 0111 1110) határolják. A két pont közötti tétlen vonalakon a végpontok folyamatosan küldik ezeket a jelzősorozatokat. Az adó a kereten belül minden ötödik egymást követő egyes után 0-t iktat be, nehogy a vevő azt zászlóként értékelje. A 0-t a vevő eltávolítja. A kezdő és befejező

zászlóval tehát a HDLC keret formátuma: F A C tetszőleges adat tartalom FCS F ahol F a 8 bit-es zászló , A 8 bit-es címmező az adó és vevő állomás azonosítását szolgálja. A C vezérlésmező szintén 8 bit-es, FCS a bitsorozaton előállított ciklikus keretellenőrző összeg (Frame Checking Sequence), az egyéb eljárásoknál is alkalmazott CRC (ciklikus redundancia kód) egyik változata. A vezérlőmező természetesen sokféle, általában 3 bites mezősorszámokat, nyugtákat tartalmazó vezérlő utasításokból áll a három különböző kerettípus (információs, felügyelő, számozatlan) függvényében. 2.6 Interfészek Az elektronikus kommunikáció területére szűkítve további vizsgálódásunkat a fizikai összeköttetések és a konkrét alkalmazások között található architektúrák, protokollok és szoftver/hardver eszközök jellemzőivel foglalkozunk csak. Az elektronikus kommunikáció folyamatában az információ közlés során az

információtechnológia teljes eszköztárát igénybe kell venni. A különböző kommunikációs alkalmazások más-más architektúrában, más felületeken, platformokon jelennek meg. Mindezeket a számítástechnikában elterjedt szóhasználattal szoftverek, middleverek, firmverek és hardverek alkotják. Más oldalról vizsgálva a kérdést a kommunikáció során az ember és a kommunikációs csatorna közötti külső környezeti kapcsolódó felületen, interfészen (EEI) keresztül jöhet létre az a folyamat, amely az ember-gép fizikai kapcsolat segítségével az információs és elektronikus kommunikációs szolgáltatást biztosítja. Az információs csatornában az információ architektúra különböző formái és funkció az ember által elvárt szolgáltatásokat más és más alkalmazásokban valósítják meg, melyeket szoftver programok vezérelnek. Az elektronikus kommunikációban tehát az alkalmazások és a külső környezet között különböző

kapcsolódó felületekre van szükség. Az ember-gép kapcsolathoz mikrofont, hangszórót, billentyűzetet, videokamerát használunk. Az alkalmazásokat meghatározó programok pedig az alkalmazási interfész (API) útján kapcsolódnak a kommunikációs csatorna megfelelő elemeihez. A különböző szolgáltatások, sőt egyes elemeik összekapcsolására is szabványos illesztő felületeket, u.n interfészeket célszerű bevezetni A globális alkalmazások, a globális informatikai infrastruktúra megvalósítása csak szabványos eszközök, illetve a különböző rendszerek kapcsolódási felületeinek definiálásával oldható csak meg. A felhasználói igények rugalmas kielégítése, a berendezések sokoldalú, tartós használata, illetve a belőlük összeállítható rendszerek méretezhetősége megkövetelte mind a hardver, mind a szoftver interfészek kialakítását. Az ember-gép kapcsolat egyre inkább felhasználóbarát megoldásának keresése a

számítástechnikában a grafikus felhasználói felületek elterjedését (GUI) indokolta. A személyi számítógépes alkalmazók nagy tömege használja a Microsoft Windows felületet erre a célra. A hardverek esetében hasonló elterjedtsége van a perifériákat, a távközlési csatornát illesztő felületeknek. A jól körülhatárolható, azaz szabványosítható illesztések feltétele a funkcionális, eljárási, mechanikai, elektromos, stb. jellemzők pontos meghatározása és mindenki számára elfogadható leírása. Most ezek ismertetésére térünk át, azonban a különböző interfészekkel gyakran találkozhatunk még a rendszerek különböző szintjeinek tárgyalásakor. 2.61 Az RS 232, V24, RS 449 szabványok A távközlési szabványokban a számítógépeket, terminálokat az adatvégberendezések (DTE) közé sorolják. A távközlési vonalra a modem csatlakozik, amely az adatátviteli berendezés (DCE) kategóriába tartozik. A számítógép és a

modem, egér, stb soros, aszinkron csatlakoztatásának első szabványát az USA egyik szakmai szervezete az EIA (Electronic Industries Association) RS-232 néven adta közre. Az előírást többször módosították, (pl. jelenleg az RS-232C használatos), azonban a DTE-DCE adatcsere kapcsolat lényegi meghatározása ehhez, illetve az ezzel közel azonos V.24-es ITU ajánláshoz kapcsolódik. Az RS-232 - V24, tehát soros, aszinkron átviteli csatorna elektromos jellemzőit határozza meg, de fontos a mechanikai csatlakozó felületre vonatkozó előírás is. A korai feltételeknek megfelelően az illesztő felület maximális adatátviteli sebessége 20 kb/s, a legnagyobb távolság 15 m. Az RS 232 csatlakozó két sorban 25 érintkező tűt tartalmaz, melyekből elterjedten 9-et használnak. Ezért ma már gyakori a csupán 9 érintkezős csatlakozók alkalmazása a személyi számítógépeken, egéren, stb. A szabvány pontosan meghatározza az elektromos szinteket is a 0-nak

a +4 V-nál nagyobb, az 1-nek a -3V-nál kisebb feszültség értékek felelnek meg. A szabványban meghatározott eljárás szerint a DTE-DCE kapcsolatban akció-reakció eseménypárok határozzák meg a folyamatokat. Például, ha az “Adáskérés” áramkör aktív állapotba kerül a DTE oldalról, akkor erre a DCE, modem a feltételek biztosítása után “Adásra kész” áramkörének aktivizálásával válaszol. Az adás és a vétel külön, erre a célra kijelölt áramkörökön zajlik. Hasonló módon két számítógép között is létesíthető adatátviteli kapcsolat, mikor nincs szükség modemre. Ez az un nullmodem-es kapcsolat, mikor a vezetékek megfelelő keresztezésével kell biztosítani az a DTE adó jeleinek a DCE oldalon a vevő áramkörre jutását és megfordítva. Közismert, hogy a számítógépek soros kommunikációs (COM) portjai mellett párhuzamos interfészeket is használnak, melyek átviteli sebessége nagyobb, így például a nyomtatók

vezérlésére előnyösebben használhatók. Az EIA ugyanakkor az RS-449-es szabványgyűjteményben az újabb követelményeket is kielégítő eljárási, funkcionális és mechanikai előírásokat tett. Az elektromos előírásokat aszimmetrikus esetre az RS 423A, szimmetrikus esetre az RS 422-A tartalmazza A csatlakozó 37 tűs, de még egy további 9 tűs csatlakozóval plusz ellenirányú csatorna is bekiktatható. Mindezt az indokolja, hogy az RS-232-ben és az új elektromos előírásokat tartalmazó RS-449 és RS-423-A-ben biztosított közös földesű, azaz a V.10 ajánlás szerinti aszimmetrikus áramkörök helyett, az RS-449, és RS-422-A szerint jobb minőségű, szimmetrikus (V.11-es ajánlás szerinti) adatátvitelre is mód van, amikor az ellenirányú csatornára is szükség lehet. Az RS-422-A 2 Mb/s-os adatátviteli sebességet biztosít 60 méter távolságra, a maga 37-46 eres kábelkötegével. A nagysebességű modemek egyre gyakrabban kerülnek

alkalmazásra, tehát a hagyományos kisebb távolságú DTE-DCE kapcsolatban az RS-449-es interfész is elterjedt. 2.62 Az X21 ajánlás Az ITU (CCITT) már 1969-76 között kidolgozta a digitális interfészre vonatkozó X.21es ajánlását, amely igen megbízható felületet biztosít a digitális adatátviteli berendezések összekapcsolására. A DTE és DCE között mindössze 8 vezetéket használ a 15 tűs csatlakozókban. Az adásra, vételre szolgáló (aszimmetrikus) áramkörök mellett külön vezetéket alkalmaz a vezérlésre a bit és a keretek (byte-ok) időzítésére. A vezérlő csatornán az egységesség miatt a byte.időzítés ellenére minden keret előtt szinkronizáló jeleket kell a berendezéseknek cserélni. A vezérlőjelek kódolása a No5-ös Nemzetközi ABC-vel történik. A hívási, szinkronozálási folyamatok lezajlása után duplex adatátvitel jön létre, amelyet a DTE vezérel. Egyidőben kétirányú hívás esetén hívásütközés lép

fel, és ekkor a bejövő hívás törlődik. A vezérlésben lehetőséget adtak a mai digitális hálózatokban bevezetett különböző funkciók használatára is: van tárcsázás nélküli újrahívás (lásd dial on demand az ISDN-nél), zárt felhasználói csoport kialakítás (X.25), hívás átirányítás, hívásgyűjtés, hívóazonosítás, hívásvárakoztatás, stb. (digitális telefonközpontok PABX). Az X.21-es interfész egyre szélesebb körben alkalmazott a V35, stb csatlakozó felületekkel szemben a DTE-DCE (router, terminálszerver és modem) összeköttetésekben. * 3. A TELEFON * A bostoni (Massachusetts, USA) egyetem hangfiziológiai professzora, az angol születésű Alexander Graham Bell, “Improvements in telegraphy” tárgyú találmányi bejelentése 1876 február 14-én, 14 órakor két órával előzi meg a rivális Elysha Gray bejelentését. 1877 májusában egy távíróközpont helyén Bostonban megkezdi működését öt Bell féle telefont

használó ügyféllel a világ első telefonközpontja. Bell 1878-ban Angliában már városokat behálózó telefonvonalakról beszél A Western Union megbízása alapján, ahol Elysha Gray a főmérnök, Thomas Alva Edison 1877 áprilisi szabadalmában tökéletesíti Bell telefonját. Lényeges a szénmikrofon és a külső áramforrás, valamint a mikrofon beszédáramait elválasztó és a vonalra illesztő indukciós tekercs beiktatása. Az Edison féle telefont Angliában 185 km-es távolságon mutatják be sikerrel. David Edward Hughes az 1855-ös betűnyomó távírógép szabadalma után 1878-ban a szénmikrofon elvének kidolgozásával, majd az angol Hunnings a szénporszemcsék alkalmazásával járult hozzá a telefon mai formájának kialakulásához. A galvánelem két sarka közé egyik oldalról fém membrán csatlakozik. A másik oldalról egy kis fémtartóban lévő szénpor szemcséken át, melyekre felfekszik a membrán, záródik az áramkör. Az áramkörön

folyó áram erőssége a membrán szénpor szemcsékre gyakorolt nyomása függvényében változik, ezt a változó, hangfrekvenciás áramot vezetik el a hallgatóba. A telefonok nagy részében máig használt szénpor szemcsés mikrofonra végül is Edison 1886-ban kért szabadalmat. A Bell féle szerkezet pedig a mai telefonhallgató, a hangszórók és a dinamikus mikrofonok alapjának tekinthető. A hallgató és a mikrofon sokáig még külön-külön volt, nem alkalmazták a mai kézi beszélőt. 3.1 A telefonkészülék Mi kellett még a telefonhoz a mikrofonon és hallgatón kívül? A szénmikrofon működéséhez elengedhetetlen helyi tápáramforrás jellemezője a mai LB (local battery) készülékeknek is. A mikrofon-áramkör telep egyenáramot is tartalmazó és a hallgató tisztán váltakozó, beszédáramú körének galvanikus elválasztására, illetve a vonalra illesztésére úgy, hogy a beszélőt saját hangja ne zavarja, u.n indukciós tekercset, kis

transzformátort használnak A beszélgetési szándékot egy kézi meghajtású áramfejlesztővel (induktorral) jelzik. A hívás jelzésére csengő szolgál Lényegében három különböző áramkör alakult ki: a hallgató, a mikrofon és a csengető áramkörök. A nyugalmi helyzetben a telepáramkör megszakítását, illetve a csengető áramkör, (a csengő és induktor) vonalra kapcsolását a hallgató (kézi beszélő) súlyával működtetett kapcsoló vezérli. A telefonkészülék csak akkor alkalmas távbeszélésre, ha minimum két készülék között átviteli út létesül. Ez a telefonvonal a kezdeti időszakban egy vas vagy rézhuzal volt Hamarosan azonban létrejött az egyes készülékekre csatlakozó vezetékek egy végközpontba kötésével a telefonhálózat. A telefonközpontok fejlődésével a tápáramforrás központi helyre kerül. Az ilyen CB (central, vagy common battery) készülékekben nincs szükség sem helyi telepre, sem induktorra,

azonban belép egy újabb alkatrész: a csengő egyenáramú leválasztása céljából kondenzátort alkalmaznak. Az automatikus választáshoz egy további elemmel bővült a telefonkészülék. A kezdetben kizárólag analóg jeleket (a beszédnek megfelelő áramingadozásokat) továbbító rendszerben megjelennek az impulzusok. Az első változatban a számok helyi értékétől függően három külön billentyű megfelelő számú lenyomásával kellett sorban a központhoz továbbítani a hívott fél telefonszámát. A forgótárcsás megoldás még továbbra is a vonaláram szaggatásával állította elő a megfelelő számú impulzust. Az elektronika szélesebb körű alkalmazása során a telefoniában a telefonkészülékeken is megjelentek a hangfrekvenciás hívóművek. A legelterjedtebb un DTMF rendszerek két frekvencia keverésével állítják elő az egyes számokra szabványban megállapított jeleket. Az 1980-as évektől kezdődően nálunk is terjedő, az

impulzusok teljes térhódítását jelentő, digitális telefonok szerkezete összetettebb, sokkal több szolgáltatást tudnak nyújtani. Lényeges elemük a beszédáramokat digitális jelekké alakító, illetve a beérkező digitális jeleket visszaalakító kódoló-dekódoló egység, a CODEC. A digitális telefonközpontokra kapcsolt analóg telefonkészülékek CODEC-jeit a központokban helyezik el. 3.2 Telefonközpontok A hazai kis települések postahivatalaiban még a kilencvenes évek közepén is meglévő kézi kapcsolású központokban, a múlt században már alkalmazott rendszer szerint, a csengető áram hatására meghúzó jelfogó esőlemezének lefordulásával láthatóvá válik a hívó neve vagy telefonszáma. A vonal egy, az esőlemezes mező alatt elhelyezkedő csatlakozó hüvelyben végződik. A kezelő erre rácsatlakozva a kezelőkulcs beszélő állásában értesül kivel kíván beszélni, majd a két állomást egy két végén dugóban

végződő vezetékkel összeköti. A kezelőkulccsal a hívott állomás készülékén csenget. A beszélgetés befejezését általában az induktor rövid megforgatásával jelzik, mire a kezelő bontja a két vonal összekötését. Egy kezelőre átlag 100 előfizetőt osztottak. Az 1869-ben üzembe helyezett első távíróközpont után az első telefonközpont Bostonban 1877 kezd működni. A New York-i központ 1878 januárban, a glasgow-i 1879 januárjában, a párizsi 1879 júniusában, a londoni ugyanaz év augusztusában, majd 1881 májusában a budapesti indítja a szolgáltatást. 1887-ben már interurbán központok működnek New York és Philadelphia, majd Párizs és Brüsszel között. Itt kell megemlékezni Puskás Tivadar szerepéről. Az 1870-es évek elején a magyar északkeleti vasutak építését vezető Puskás Tivadar 1875-ben Amerikába megy. Több éven át dolgozik Edison munkatársaként. Saját találmánya például zsinórok nélkül működő

keresztsínes kis telefonközpont. Edison és a Western Union európai képviseletében ő szervezi a párizsi telefonközpontot, melynek elnökévé is megválasztják. Részt vesz az 1881-es párizsi elektrotechnikai világkiállításon, ahol az ő közreműködésével hozzák létre az első vezetékes sztereo operaközvetítést. Ilyen bemutatókra Londonban, Berlinben és öccse, Puskás Ferenc és Nikola Tesla munkásságának köszönhetően Budapesten is sor került. Puskás Tivadar halála előtt egy hónappal, 1893 február 16-án, Budapesten szólal meg világhírű találmánya, a telefonhírmondó. A telefonhírmondó előfizetői napi 12 órán át kifogástalan minőségben hallgathatták a legfrissebb híreket, pontos időt, később zenét, operaközvetítést. Puskás találmányával jóval megelőzte a rádiós műsorszórásban alkalmazott módszereket. 1894ben a hálózati vezetékek hossza 70 km, 1915-re 1200 km 1911-től ezen a rendszeren vezérelték az

utcai órákat, majd 1923-tól a magyar Távirati Iroda vette át a telefonhírmondó hálózatát. A kézi kezelésű telefonközpontban (végközpontban) egy kapcsolótáblán 100 előfizetői vonalat is végződtethettek, ami jelentős megterhelést jelentett a kezelőnek, és a forgalom lassulását okozta. Egy-egy nagyváros telefonközpontjai egyenként is 10-15 ezer előfizetői állomást kezeltek, ahol a kezelőpultokat multiplexálták. Az egyes központokhoz tartozó előfizetők a központok közötti u.n trönk kábeleken keresztül kapcsolhatók össze Több központ esetén tehát az első kezelőtől a hívott központját kérték csak, ahonnan tovább kapcsoltak. A helyközi (interurbán) hívások hasonló módon bonyolódnak. Amennyiben közvetlen összeköttetés nincs a központok között, nem szomszédosak, további u.n tranzit vagy tandem központokat is igénybe kell venni a kapcsolat felépítéséhez. Sok intézményben a közcélú telefonhálózatra nem

közvetlen kapcsolódnak a telefonkészülékek. Már korán kialakult, hogy a belső forgalom u.n alközpontokra kapcsolt mellékállomásokon bonyolódik le. Az alközpontokra a forgalomtól függően 2-10 fővonal csatlakozik Használtak közcélú hálózatra nem kapcsolódó házi központokat, privát hálózatokat is. Az első automata telefonközpontot 1892-ben Chicagótól nem messze (La Porte) helyezte üzembe Almon B. Strowger Az automata központokra már 1879-ben nyújtottak be szabadalmi kérelmeket, azonban technikailag nem voltak megvalósíthatók. Amsterdamban 1898-ban készült 400 előfizetős Strowger-féle központ. A német Siemens és Halske cég korán megvásárolta Strowgertől a licenszet és saját fejlesztésű automata telefonközpontokat telepített sok városba. A Strowger féle rendszerben az előfizetői impulzusok közvetlen vezérlik a kapcsológépeket. Az amerikai Western (rotary rendszer) és a svéd Ericsson által fejlesztett automata

központok közvetve, regiszterek segítségével végzik ugyanezt. A kezdeti időszakban kimutatták már, hogy a magas beruházási költségek ellenére az automatikus központok esetében 40 százalékos megtakarítás mutatkozik a manuális központokkal szemben. Az automata központok kisebb helyet foglalnak, könnyebben decentralizálhatók, üzembiztosabbak és folyamatosan rendelkezésre állnak. A végközpontban minden előfizető egyéni vonalát alkotó érpár a kapcsológép meghatározott érintkezőin végződik. A kézi beszélő felemelését figyelő áramkör a hívómű által küldött tárcsa impulzusok fogadására szolgáló, több előfizetőt ellátó regiszter rendelkezésre állása esetén tárcsahangot küld a telefonhoz. A regiszter elsőként eltárolja a hívandó számokat, majd a számcsoportoknak megfelelően, lépésről-lépésre analizálva, összekapcsolja a szám szerinti mezőkhöz tartozó érintkezőket egészen addig, míg az összes szám

alapján a hívott állomás érintkezőihez nem ér. Ekkor a hívott vonalra csengető áramot küld, míg a hívó csengetési visszhangot hall. Ha bármely kapcsolódási pont elérhetetlen, mert már más állomással össze van kötve, a hívó foglaltsági jelzést kap. Amennyiben a hívott felemeli kézi beszélőjét a galvanikus kapcsolat a két állomás között létrejön, a csengető áram megszakad. A beszélgetés befejeztével a kapcsolatot a gép lebontja. A bontást sok rendszerben csak a hívó oldal kezdheti, tehát csak akkor indul, ha a hívó letette kézi beszélőjét. Európában a kapcsoló áramkörök léptetését meghajtó villanymotorral forgatott tengelyekről rotary rendszernek nevezett központok, valamint a keresztrúd vezérlésű crossbar központok terjedtek el. A vízszintes, illetve függőleges mozgású keresztrudakat elektromágnesek mozgatják. Az elektromechanikus korszak kapcsolóit, központjait a rugós érintkezők, az azokat mozgató

kézi kulcsok, forgó motorok, illetve elektromágnesek, az elektromágneses jelfogók jellemzik. Budapesten 1925-32 között építették ki a mai telefonhálózat alapját és helyezték üzembe a Krisztina, Lipót, Teréz és József központokban a 7A típusú rotary rendszerű automata központokat, összesen 70 ezres kapacitással az amerikai Western Electric licensz alapján. A 7A központok gyártását követően a magyar ipar (Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt, Standard Villamossági Gyár) átvette, a ma is az élvonalban lévő, svéd L.M Ericsson cégtől egyik crossbar licensz-ét is. A hazai fejlesztés, gyártás biztosította a helyközi és nemzetközi központok gépeit, de sok más is, már ilyenekkel épült ki az 1930-as évek végétől. A későbbi fejlesztésű ARközpont családot (ARM, ARF, ARK) ma is sok helyen használják A digitális távközlés az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején indult meg, de napjainkban sem teljes körű,

az analóg rendszerek még sok helyen megmaradnak. A multimédia (hang, adat, kép, szöveg és videó) kommunikáció megkövetelte sávszélesség még csak igen korlátozottan biztosított. Az elektronikus programtárolt központok fejlődésének kezdete az 1970-es évek közepére tehető Európában. A nemzetközi piac kis szegmensében egy ideig a magyar ipar még lépést tudott tartani, azonban a 90-es évekre jelenléte a telefonközpont és átviteltechnikai eszköz gyártásban is jelentéktelenné vált. A mai végközpontok lényegében speciális számítógépek, melyeket bonyolult szoftver vezérel. A ki és bemeneti pontok száma a központ vonalkapacitásának függvénye. Hazánkban elsőként a kis digitális alközpontok kezdtek el terjedni A hat-tizenkét fős kis irodák kommunikációs lehetőségei a megszokott kulcsos “főnök-titkári” berendezések szolgáltatásaihoz képest jelentősen bővültek. A digitális telefon alközpontok szolgáltatásai:

            kimenő hívások korlátozása automatikus vonalválasztás bejövő hívások csengetése hívás várakoztatás bekapcsolódás kizárás/engedélyezés automatikus gyorstárcsázás különböző hívásátadási formák hívás átirányítás automatikus visszahívás körözvény hívás konferencia beszélgetés beszélgetés számlálás, költségelszámolás, számlázás. A korszerű privát hálózati alközpont megoldások:     A hagyományos kapcsoló végközpontok (PBX, PABX) hierarchikusan elosztott rendszere. Intelligens hálózattá szervezhető Central Office vagy Centrex, amely egy központi végközpontból, valamint távoli digitális virtuális alközpontokból áll. A működést a központból letöltött speciális szoftver biztosítja. ISDN központok Csomagkapcsolt központok A Centrexet virtuális alközponti rendszernek is nevezik. A felhasználó kiszolgálására a lehetséges

változatok:    Közvetlen a Central Office-ba kötött fizikai áramkörökkel történik. Nagy áramkör sűrűség, vagy nagy távolág esetén az alábbi megoldások egyike szükséges: Vivőhullámú áramkörök, vagy digitális csatorna nyalábok multiplexekkel. A stratégiai pontokon kihelyezett távoli kapcsoló központok, melyek E1-es vonalakkal kapcsolódnak a Central Office-hoz. A kihelyezett kapcsolók vagy alközpontok úgy vannak programozva, hogy csak tárcsázási hang szolgáltatásra képesek, jelzési, kapcsolási funkciók a központban vannak. A hálózat be- és kimenő forgalma csak a központi kapcsolón át történhet. Előnyei:      A teljes rendszer bekerülési összege alacsonyabb, minden más esetnél. Sok szolgáltatás, melyek folyamatosan bővíthetők. A teljes hálózat tulajdonságai, szolgáltatásai minden ponton egyformák, egy helyről megváltoztathatóak. A Centrex központ megbízhatóbb és tartósabb, mint a

hagyományos PBX. A más hálózatok összekötésére (be-kimenő áramkörök) szolgáló trönkök egy központban vannak, így hatékonyabban használhatók, kisebb adminisztrációval menedzselhetők. A központi szoftver cseréje, modernizálása olcsóbb, egyszerűbb. Nincs szükség minden alközpontnál behívás kezelésére, vagy az automatikus alközponti beválasztó tárcsázó áramkörök csak egy helyen szükségesek. Hátrányok:    A központosítás folytán sérülékenyebb a rendszer. Csak egy gyártótól származó berendezést lehet használni a rendszerben távlatilag is. Nagy a belső központ felé irányuló forgalom. A hagyományos kapcsoló végközpontok (PBX, PABX) hierarchikusan elosztott rendszere korszerű kapcsolóközpontból (PBX, PABX) tevődik össze, kohézív, intelligens hálózatot alkotva. Egységes számozási rendszer, transzparens hívásfelépítés, automatikus távválasztás egyetlen tárcsahanggal. Lehetőség van az

ISDN alkalmazására Előnyei:     Sokféle szolgáltatás. A szolgáltatások azonos aktiválása az egész hálózatban. Magas fokú sebezhetetlenség. Jól illeszkedik a régi, hagyományos telefonközpont rendszerekhez.     Magas kezdeti beruházási költségek. Sok külső kapcsolat. Sok telephelyen kell a változtatásokat átvezetni. A közszolgáltatótól automatikus alközponti beválasztó tárcsázó áramkörök szükségesek. Azonos gyártótól kell beszerezni a kapcsológépeket távlatilag is. A szoftver csere drágább és bonyolultabb több helyen. Sok helyi adminisztrációra, menedzsmentre van szükség. Hátrányok:    A közcélú kapcsolt telefonhálózat központjait is korszerűsítik, azonban nagy értéküknél fogva a régi, analóg rendszerek sokáig megmaradhatnak. A programtárolt digitális telefonközpontok szolgáltatásai jelentősen javítják a minőséget ugyanakkor sok, korábban manuálisan végzett postai

tevékenységet is automatizálnak, például:    ébresztő/figyelmeztető szolgáltatás részletes számla kihelyezett díjszámláló      kettős telefonszám hívásvárakoztatás három résztvevős hívás hívásátirányítás szövegbemondással kettős előfizetői vonal 3.3 Telefonhálózat A hálózat több önálló rendszer kommunikációs célú összekötése. A hálózat a szervezet számára a hatékonyság, a menedzsment és ellenőrzés növelését eredményezi a távközlési költségek csökkenése mellett. A telefonhálózat, a POT (Plain Old Telephon Service) jellemzője, hogy a beszélgetések idejére kapcsolat létesül a hívó és hívott állomás között, ezért ezt vonalkapcsolt hálózatnak nevezik. Legelterjedtebb formája a nyilvános, vagy közcélú kapcsoltvonalas telefonhálózat (PSTN). A vonalkapcsolás alternatívája a csomagkapcsolás (az X.25-ös CCITT ajánlás szerinti hálózat pl a DATEX-P, vagy a

TCP/IP alapú hálózatok, pl. az Internet) amikor is a meglévő állandó kapcsolatok hatékonyabb és üzembiztosabb kihasználása lehetséges. A vonalkapcsolásos technikát az integrált szolgáltatású digitális hálózatok (ISDN) is megtartják. A telefonkészülékek, az általában 10 km-t távolságot nem meghaladó előfizetői vonalakon (előfizetői hurok, local loop) végközpontokba (helyi távbeszélő központ) csatlakoznak. 1995ben a világ 650 millió telefon fővonalának bekötési igénye tehát a szükséges rézvezetékek hosszúságát tekintve a Föld-Nap távolság 87 szeresét is elérheti. A végközpontot körzetszáma és további első számjegyei egyértelműen meghatározzák. A telefonhálózat hierarchikusan, nagyfokú redundanciával épül fel. Ez azt jelenti, hogy a körzetek is gyűjtő, vagy góckörzeteket alkotnak. Magyarországot 54 un primer góckörzetre osztották A körzetek központjai, az üzembiztonság fokozására több útvonalon

is össze vannak kapcsolva egymással az u.n trönk áramkörökön keresztül, melyek nyalábolt átviteli csatornákat biztosítanak. Amennyiben a hívó és a hívott állomás nem ugyanazon végközpont előfizetője több, u.n tandem központon át létesül az összeköttetés Az ilyen tandem központok általában a helyközi távhívó központok. (Angolul toll office Az informatikai infrastruktúra használatát az USA-ban jelentősen segíti a helyi tarifák alkalmazása, azaz a toll free kapcsolat.) A központközi trönkök nagy sávszélességgel rendelkeznek. A körzeti távhívó központok hierarchiájában a nemzetközi központok vannak a legmagasabb szinten. Ezek összekötésére további gerinchálózatok szolgálnak. A központközi forgalomban a jelzések átvitelére külön áramköröket alkalmaznak. A CCITT az 1970-es évek végén adta közre az SS #7 jelzésrendszer (Signaling System Number 7) ajánlást, melyet 1996-ban a magyar telefonhálózatokon is

bevezettek. Az SS #7 lényegében az ISDN hálózatok jelzésrendszere, azonban a nemzeti PTT-k hálózatainak együttműködési szabványaként kezelik a nemzetközi jelzésátvitelben. Az analóg telefonhálózatokon alkalmazott hangfrekvenciás vezérlőjelek kiváltására elsőként 1976-ban az AT&T létesített külön adatátviteli hálózatot. Ez volt a CCIS (Common Channel Interoffice Signaling) csomagkapcsolt hálózat Ebből alakult ki a nemzetközi rendszer, amely az SS #7 alapja lett. Az alapsávi telefonbeszédátviteli út (illetve csatorna) létrehozásakor a végközpontból a tandem központ felé jelzés indul egy CCIS (logikai) csatornán, amelynek hatására a két központ megállapodik, hogy a trönk melyik alapsávi csatornáját használják, majd a CCIS tovább lép a következő központ felé. A bontást hasonló módon vezérli a CCIS, de feladata az üzemeltetéssel kapcsolatos felügyelet, adatkezelés és adattárolás is. Az SS #7 több rétegű

protokoll, melyben a fentiek között igen fontos szerepet kap a rendszermenedzsment, a központok órajeleinek egyeztetése, amely a nemzetközi (világ) hálózat működtetésének feltétele. A telefonszolgáltatás 100 éves fejlődése országonként másként alakult. A távközlési szektor szereplői    Szabványügyi szervezetek Berendezés gyártók, szállítók Közszolgáltatók (common carriers) , pl. AT&T, MCI, NTT-NCC, nemzeti PTT-k (Post, Telegraph and Telephon) sokáig (a liberalizációig), mint hatóság (Magyar Posta>MATÁV, Deutsche Bundespost>Deutsche Telekom, France Telecom, BT, Telecom Italia), egyre jelentősebb szerepet töltenek be a nemzetközi szövetségek, mint a Global One, amely a Deutsche Telekom, France Telecom és az amerikai Sprint között jött létre, vagy a 12 PTT által létrehozott Infonet, amely az egész világra kiterjed. Értéknövelt hálózatok szolgáltatói és nem utolsó sorban a felhasználók. A

nyilvános, közcélú hálózatokat üzemeltető közszolgáltatók mellett sok pivát, különcélú hálózat is működik. Az ilyen alapszolgáltatásokra egyre több értéknövelt szolgáltató települ Az Egyesült Államokban a Bell Társaság hozta létre alapvetően a helyközi rendszereket és az így kialakult AT&T (American Telephon and Telegraph) kezébe került hosszú időre az országos hálózat. Az USA távközlési hálózat története Az 1990-es években lezajlott “Internet robbanáshoz” hasonlítható, az akkori viszonyokat figyelembe véve rendkívüli fejldés a múlt század végén is volt. A Massachusetts-i Alexander Graham Bell, “Improvemnets in telegraphy” tárgyú találmányi bejelentése 1876 február 14-én, 14 órakor két órával előzi meg a rivális Elysha Gray bejelentését. 1877 július 9-én alakítják meg a Bell Telephone Company-t Fő riválisa a nagy Western Union Telegraph Company, amely az USA távíró hálózatának

jelentős részét kézben tartja és Bell távírófejlesztési kutatásait is segíti. 1877-ben megalakul egy másik társaság: Thomas Alva Edison, A.E Dolbear és Elysha Gray által alapított “American Speaking Telephone Company”, majd még további két Western Union leányvállalat. 1877-re 1300 telefonállomást tartanak nyilván A Bell féle rendszer széleskörű terjedését Theodor Vail posta vezérigazgató 1878-as csatlakozása biztosította, aki 1919-ig a cég vezetőjeként távközlési hatalommá fejlesztette a Bell-t: 1879-ben New York-i székhellyel megalakítják a National Bell Telephone Company-t a Western 20 százalékos részvételével. A Western részét a Bell-ék győzelmével végződő hosszas szabadalmi vitákat követően a hálózat használat megváltásaként adták. 1880 márciusában a Massachusetts Állam 10 millió dolláros részvételével létrejön az American Bell Telephone Company. A hálózat gyorsan fejlődik 1880-ra már több, mint

30 ezer, 1881-re 66346 állomás működik. 1880 június 2-án helyezik üzembe a Boston-New York távolsági vonalat. Majd a Massachusetts Állam tőkeemelési problémái miatt a céget átalakítják és létrehozzák a New York-i székhelyű American Telephone and Telegraph Company-t (AT&T) 1885. február 28-án Az AT&T már nemcsak az USA, hanem Kanada, Mexikó és az egész világ felé kábeles, vezetékes összeköttetések üzemeltetését tekinti céljának. 1892-ben helyezik üzembe a New York-Chicago összeköttetést 1887 és 1893 között 100 ezer telefonállomást kezeltek, majd az 1900-as AT&T statisztika szerint egymillió előfizetőjük volt. 1907-ben mintegy 12 ezer kis távközlési cég működött, de a távolsági összeköttetések az AT&T kezében összpontosultak. Theodore Vail volt az első, aki az AT&T 1907. évi beszámolójában a telefonhálózat vonatkozásában univerzális szolgáltatásról ír. A törekvés, hogy bármely

előfizető a lehetséges összes másikat elérhesse a maximális összekapcsolhatóság teljesítésével. A teljes USA hálózat kiépítését szimbolizáló New York- San Francisco vonal 1915. január 25-re valósult csak meg A rendszerek átjárhatóságát, az univerzális szolgáltatást csak az egységes rendszer biztosíthatta, amely technikai célszerűség a politikai, pénzügyi arénában végül is az AT&T egyeduralmához vezetett az első világháború kezdetétől hosszú évtizedekre. 1923-ra 15,4 millió állomás volt az USA-ban, ami a világon 67%-os részesedést jelentett. Az első USA távközlési törvény 1934-ből való. Ma is előszeretettel idézik, hogy a honatyák fő törekvése az általános szolgáltatás, a kommunikációhoz való hozzáférés egyenlőségnek biztosítása volt. A díjak szabályozásában megnyilvánuló állami beavatkozás is elsősorban ezt a célt szolgálta hosszú időn át a lakossági és helyközi

szolgáltatások kedvezményezésével. Az AT&T birodalmat 1984-re helyi és helyközi társaságokra darabolták, hogy az így kialakuló piaci verseny segíthesse a gyorsabb technológiai fejlődést. Az állami szabályozás fő törekvése az eddig lefedetlen területeken lakó, hátrányos helyzetű előfizetők ellátásának elősegítése, a távközlési piacra belépni kívánó kis cégek esetén is az egyenlő versenyfeltételek biztosítása lett. Az új 1996-os USA távközlési törvény (Telecoms Act) teljesen modernizálja a szabályozási és a piaci struktúrát. Ezzel összhangban az Európai Unió direktívái is 1998 január 1-től teljes kereskedelmi liberalizációt hirdetnek meg a kereskedelmi hang szolgáltatások kiterjesztésével a nem postai hálózatokon is. Amint a fentiekből is kiderül a telefondíjszabás struktúrája az USA-ban más és igen kedvező az előfizetőknek. (Nem véletlen az USA székhelyű call-back társaságok üzleti sikere).

Az AT&T egyik 1995-ös beszámolója szerint a telefonelőfizetőik egyharmada beszélgetési díjként kevesebb, mint 3 USD fizet havonta, ami nem fedezi az alapszolgáltatások költségét sem. Az alapköltség a hálózati költség, az előfizetőnkénti 0,52 USD általános költség és például a számlázás 0,33-0,88 USD költsége is. Egy új telefonvonal kiépítésének költségét a nyugati ökölszabály szerint 1200-1500 USD-re tartják, de ez az infrastruktúrával nem rendelkező Afrikában közelebb lehet a 6000 USDhez. Az informatikai infrastruktúra legszerényebb kiépítése esetén is, ha ennek kihasználtsága nem megfelelő a telefontársaságok körülbelül évi 120 USD/vonal veszteséggel számolhatnak. A telefonhálózat hazai fejlődése A telefon magyarországi térhódítása Graham Bell 1876-os találmányi bejelentését követően alapvetően Puskás Tivadar, a telefonhírmondó feltalálója nevével kapcsolható össze. Míg ő Párizsban az

“Európai Edison Telefontársaság” képviselője, támogatásával öccse Puskás Ferenc 1880-ban megszerzi működési engedélyét Osztrák-Magyar Monarchia területére. Az első budapesti telefonközpont 50 előfizetővel 1881 májusában kezdi meg működését a mai Hild tér helyén lévő Fürdő utca 10-ben. Ugyanebben az évben még további négy városban nyílik telefonközpont (Temesvár, Arad, Pozsony, Szeged). A telefont alapvetően a magánszféra használta Az 1888 évi XXXI t-c (törvény) közhasználatú, magánhasználatú és közérdekű telefonrendszereket ismert. A közhasználatú távíró, telefon és “egyéb villamos berendezések” létesítése és üzemben tartása a törvény előírásai szerint postai feladat és minden esetben állami tulajdonok. Ekkor 279 magánhasználatú vonalat tartottak nyilván. A törvény életbelépésekor már kilenc magyar város magán telefonközpontja került állami tulajdonba a privát vonalakkal együtt. A

fejlesztés lépést tartott a világgal, például a Borsod-Miskolci Lapok 1899 márciusi egyik száma szerint: “Minden jelentősebb város, amely kereskedelmi, vagy más szempontból szerepet játszik, oda iparkodik, hogy mielőbb olyan összeköttetése legyen az ország fővárosával, mely a jelenkor viszonyainak megfelelően, a forgalom fejlettségének mai fokán, mentül alkalmasabb legyen az emberek egymással való érintkezéséreMa jóformán lenézzük azt a várost, amelyben még helyiérdekű távbeszélő sincsen. Az interurbán telefon is meglehetősen közönséges dolog Az üzletember, a közbiztonsági tisztviselő, a hírlapíró olyan eszközt lát benne, melyet előnyösen használhat fel céljaira.” A telefonközpontok száma 1924-ig 924-re nőtt, amibe már csak a trianoni békeszerződés utáni terület szerintieket számolták be. A húszas évekre a budapesti Teréz és József központok 15 ezresek voltak már. A mai budapesti telefonhálózat

alapjai 1925-32 között épültek ki, de erre az időre a nemzetközi forgalmat biztosító helyközi távkábelek is elkészültek. Ezt követően a vidéki városok telefonközpontjait is sorra bővítették, korszerűsítették. A telefonállomások száma 100 lakosra vonatkoztatva: 1923 USA 13 Kanada 10,5 Dánia 8 Svédország 6,6 Németország 3,5 Nagybritannia 2,2 Franciaország 1,8 Magyarország 1,6 Lengyelország 0,5 Világátlag 1,7 1994 USA 59,5 Kanada 57,5 Dánia 60,4 Svédország 68,3 Németország 48,3 Nagybritannia 48,9 Franciaország 54,7 Magyarország 17 Lengyelország 13,1 Világátlag 14,5 1995-ben a MATÁV fővonalak száma 1,9 millió, az összes hazai primer körzetból, 54ből a 36 MATÁV érdekeltségűben a vonalsűsűség 24,7 fővonal /100 lakos, ami 2000-re elérheti a 35-40-et. Az országos gerinchálózatok az 1989-től kezdődő fejlesztések során kerültek korszerűsítésre. Az 1960-as években megkezdett szélessávú mikrohullámú vonal építések

mellett, kialakultak az optikai gerinc-összeköttetések is. Az átviteli technika fejlesztése ugyancsak tervezett. A világ legtöbb országában a magyarhoz hasonlóan a telefonhálózat és a szolgáltatások (ahogyan egyre gyakrabban nevezik legal systems, POTS, Plain Old Telephone Services,) az állami tulajdonú PTO (Public Telecommunication Operator) vagy PTT-k (Post Telegraph and Telephone) kezelésében vannak. A globális informatikai infrastruktúra fejlesztése ezek liberalizációját ösztönzi, az amerikai példa nyomán a versenyhelyzet kialakításra. A közcélú hálózat digitalizálása hosszabb folyamat. A hálózat korszerűsítésével a MATÁV 1995-ben bevezette a kísérleti ISDN szolgáltatást. 3.4 Az intelligens hálózatok A piaci verseny megkövetelte szolgáltatásbővítések, a hálózatok növekedése, új, a programtárolt központokban sem megoldható feladatokat vetett fel. Az új követelményeknek a telefonközpontok intelligenciájának

növelésével lehet megfelelni, azonban a különböző gyártók, legkülönbözőbb rendszerei között lehetetlennek bizonyul rövid távon hatékony, alacsony költségű fejlesztésekkel rugalmasan összehangolni a távoli központok működését. Az első ilyen probléma a “zöldszámok” szélesebb körű bevezetésekor merült fel: A díjmentes telefonos árúrendelés vagy “helpdesk” csak korlátozott helyekről volt hívható. A szállító- és rendszerfüggetlen felületek kialakításával elérhető központosított szolgáltatási információs bázisok létrehozása, a fizikai megvalósítástól független szolgáltatások elhatárolása és biztosítása lehet a megoldás. A szabványos elemek alkalmazására épülő, fokozatosan kialakítandó intelligens hálózatok a hagyományos közcélú kapcsolt távbeszélő hálózatok és az ISDN architektúra alapjain új megközelítés szerinti rendszerré szervezik át a meglévő hálózatokat. Az intelligens

hálózat a szolgáltatások egységes működését biztosítja. A központok intelligenciája a számítástechnikai oldal, a szoftverek dominanciájával valósul meg. Az intelligens hálózat tehát, bár koncepciójában teljesen más a hagyományos telefonhálózathoz képest, csupán új elemekkel egészül ki, amelyek a szolgáltatások felhasználó centrikusságát biztosítják. Az új elemek:    Szolgáltatásvezérlő pont (SCP), amely a felhasználó által módosítható utasításokat tartalmazza és ezek valamint a szolgáltatás-logika vezérlésével irányítja a hívási folyamatot. Szolgáltatáskapcsoló pont (SSP), a hagyományos végközpont (helyi telefonközpont), vagy tandem központ speciális szoftver blokkokkal kiegészítve a hívások fogadására és továbbítására a szolgáltatásvezérlő felé. A szolgáltatás-kezelő pont (SMP) látja el a hálózati adminisztrációt, adatokat tárol a szolgáltatásokról, előfizetőkről, a

szolgáltatás előállítási környezetről, stb. Az adatokat továbbítja a szolgáltatásvezérlő pont felé Az intelligens hálózat koncepcionális modellje az ITU-T Q.1201-es ajánlása szerint a következő négy fő síkból áll:     Szolgáltatási sík: az előre definiált szolgáltatási elemekből kialakítható felhasználó orientált szolgáltatásokat tartalmaz. Globális funkcionális sík: a teljes hálózat szolgáltatáslogikáját tartalmazza, amely a szolgáltatási igényt felismerő alaphívási folyamat és a szolgáltatásfüggetlen építőelemek közötti viszonyt is meghatározza. Osztott funkcionális sík: a fizikai elemekhez hozzárendelhető funkcionális elemek halmaza, melyeken különböző műveleteket hajt végre. Fizikai sík: az architektúra hardver és szoftver elemeinek leírását és az azok kapcsolatát meghatározó protokollokat tartalmazza. Az intelligens hálózatok szolgáltatásait fokozatosan fejlesztik. Az első

lépcsőben megvalósuló szolgáltatáskészletbe már igen sokféle szolgáltatás tartozik. A legismertebbek: hitelkártyás, virtuális kártyás hívás; zöldszám; kékszám, egyedi szám, prémiumdíjas hívás (a hívott részesedik a díjból), univerzális személyi távközlés; virtuális magánhálózat, univerzális szám, távszavazás, hívásátirányítás, hívás felépítés foglalt előfizető felé, nagyterületű centrex, automatikus nemzetközi callback. Az intelligens hálózatok legfontosabb tulajdonsága, hogy a szolgáltatásokat a felhasználó maga definiálhatja, programozhatja. A szolgáltatások igen sokfélék és a teljes hálózatra automatikusan érvényesek minden további kezelői beavatkozás nélkül. 3.5 Mobil telefon rendszerek A 21. század univerzális mobil távközlési rendszerének (universal mobile telecommunications system, UMTS) alapjai lehetnek a jelenleg használt celluláris és vezeték nélküli mobil telefonok. Az egyes

ágazatokban ma is megkövetelt állandó telefonos kapcsolat igénye, a jövő személyi kommunikációs szolgáltatások (PCS) csíráit rejti. A celluláris telefonok GSM szabvány szerinti rendszerei 30 km-es celláikkal sok országot lefednek. 900, illetve 1800 MHz-es sávokban működnek digitális, cellás rendszerek. Az észak-európai országok rendszere a 450 MHz-es analóg NMT, de Magyarországon is ez került először kiépítésre. A vezeték nélküli telefonok egy-egy vállalat, intézmény környezetében nem helyhez kötött alkalmazottainak távközlési igényeit szolgálják. Vezeték nélküli telefon rendszerek A fix telepítésű telefonkészülék második berendezéseként a vezeték nélküli, mintegy 50100 méter távolságig használható, analóg CT2-es készülékek elsősorban otthoni használatra alkalmasak. Az önálló vezeték nélküli rendszereket 1993-ban kezdték Európában bevezetni. Szabad térben mintegy 3 km-es hatótávolságúak, de az

elsődleges alkalmazási környezetükben, az épületekben a távolság néhány száz méterre csökken. A 900, 1800, az USA-ban 1900 MHz-es sávokban működnek. Az irodai vezeték nélküli rendszerben a DECT tipikus távolsága 500 méter, amelyet ismétlőállomással 1000 méterre tudnak kiterjeszteni. 1994 óta Magyarországon is működik ilyen rendszer 1995-ben Európában, ahol a legfejlettebb a piac, mindössze 4500 kimondottan vezeték nélküli telefonkészüléket ellátó digitális központ üzemelt. Az 1993-as első telepítés óta az éves 65%-os növekedési ütem igen gyors elterjedést ígér, elsősorban a kereskedelemben, egészségügyben, szállodákban és raktározás területén alkalmazzák. A berendezések magasabb beruházási költségei bőven kamatoznak az eredményes kommunikációban. Tekintve, hogy a készüléket tulajdonosa magával hordja, nincs szükség a hagyományos telefonoknál a hívások akár 60 százalékát is kitevő

eredménytelen próbálkozásokra, illetve üzenet hagyásra, stb. A fejlődés többirányú: a Northern Telecom, a Peacock Telecom által támogatott CT1, majd CT2 (cordless telecommunications) szabványok mellett, a Philips, Alcatel, Siemens, Ericson az újabb DECT (digital enhanced cordless telecommunications) szabványú berendezéseket ajánlják. Az 1995-ben a világ 27 országában elfogadott DECT, nyílt rendszerű szabvány, amely alapján megfelelő illesztő berendezésekkel bármely gyártó készülékei és központjai összekapcsolhatóak lesznek. Az USA-ban a DECT szabvánnyal közel azonosak a PWT (personal wireless telecommunications) és PWT-E (enhanced PWT) szabványok. Az európai gyártók rendszereit a világ más részén eredményes japán PHS (personal handy-phone system) is versenyre kényszerítheti. Igény van az irodai és a celluláris szolgáltatású rendszerek két módusú készüléken való egyesítésére. Ez az elképzelés igen közel áll már

a PCS bárhonnan elérhető megoldásához. A celluláris rendszer hátránya ugyanis az épületen belüli árnyékolás okozta forgalom kiesés. A két módusú rendszer ugyanakkor a sűrűn lakott területeken a celluláris forgalom dugóit is enyhíteni képes. 3.6 Személyi kommunikáció Előzmények:    PHP (personal handy phone), PIM (personal information manager), PDA (personal digital assistant) Cellularis rádió:   GSM 30 km-es körzet, Mikrocellás 100 méter: Japán NTT négy csatornás TDMA/TDD (Time Division Multiple Access/Time Division Duplex) Mobil-Satellite Services: Low Earth Orbit satellite (small/big LEO, lásd a “Műholdas kommunikáció” fejezetben): IRIDIUM 1987-1998: 1,6 milliárd USD, 66 darab LEO. Globalstar, Teledesic 2000 után Azonos személyi kézi telefon, majd terminál otthon, munkában, az utcán, a szabadban 3.7 Telefon az Interneten A csomagkapcsolt hang átvitelre a H.323-as ITU-T ajánlás vonatkozik Az ajánlás

szerinti, illetve más módszerekkel a TCP/IP hálózatokon egyre jelentősebb konkurenciát jelent 1995 óta az Internet-telefon olcsóságával. 3.8 MODEM Az információforrás jeleit, legyen az analóg telefonbeszélgetés, TV jel, távíró impulzus, vagy számítógépes adatkód a távközlési csatornán továbbítjuk. A továbbiakban, tekintve, hogy az analóg jelek diszkrét jelekké átalakíthatóak, elegendő a digitális adatjelek átvitelével foglalkozni, A modem kifejezés az analóg telefonvonalon történő személyi számítógépes adatátvitel kapcsán vált közismertté. A digitális számítógépek jeleinek telefonvonalon történő továbbítására, a rádiótávíróban, vagy a távíró jelek ráültetésekor az alapsávi beszédcsatorna hangfrekvenciás hordozó frekvenciáira, a szélessávú, rádiófrekvenciás átviteli csatorna multiplexált kihasználása céljából modulátorokat, illetve a jelek leválasztására a hordozókról

demodulátorokat használunk. (Ez utóbbi feladatot ellátó eszközöket alap esetben detektoroknak nevezik.) Az adatkommunikáció eszköztárában modulátort és demodulátort egy speciális egységben a modem-ben egyesítik. Leggyakoribb modem a kapcsolt telefonvonalakon (PSTN) használt aszinkron típusok, amelyek a V.22- V34 ITU-T ajánlásoknak felelnek meg. A távközlési csatorna kódolt jeleinek előállítása az adó oldali modulátor, visszaalakítása a vevőoldali demodulátor feladata. A kétirányú, duplex csatornán alkalmazott modem adója az alapsávi hangfrekvenciás periodikus rezgések, vagy a szélessávú rádiófrekvenciás vivőhullámok három jellemzőjét (amplitúdó, frekvencia, fázis), vagy ezek kombinációját változtatja meg a kódolás függvényében. A modemek ezen vivőfrekvenciát és az impulzusok időzítéséhez szükséges órajeleket is előállítják. Egyik oldalról az adat végberendezésre, másik oldalról a távközlési vonalra

csatlakoznak. A korszerű modemek ezen túlmenően adattömörítést és hibavédelmet is biztosítanak. Az információ kódolása adatkódok előállításával történik. Az adatkód byte-okat a távközlési csatornára sorban és bitenként bocsátva olyan jelsorozatot kell előállítani, amely a vételi oldalon egyértelműen visszaállítható. Az alapsávi átvitel esetén a byte-onkénti biteket jelentő elektromos vagy fényimpulzusok az adótól a vevőhöz vándorolnak a távközlési csatornán. A távközlési csatorna okozta, információ vesztéssel járó jeltorzulások regenerálása, erősítése is vagy magán a hálózati állomáson, vagy külön egységen történhet. A szélessávú, vagy rádiófrekvenciás átvitel esetében a nagyobb sávszélességgel járó nagyobb adatátviteli sebesség, valamint speciális eszközök állnak rendelkezésre a nagyobb sávszélesség zavarmentes biztosítására. Ha a vevő oldali berendezés, melyet gyakran

terminálnak neveznek a számítástechnikában azonos ütemben veszi az impulzusokat, ezekből az információt hordozó byte visszaállítható. A kommunikáció során alapkérdés a kezdetek óta, az információt adó és az információt fogadó szinkronizmusa. Gondoljunk csak arra, hogy a jelzőtüzeken, vagy az optikai távíró láncon is csak akkor futott végig az üzenet, ha minden kezelő a helyén volt és végezte a dolgát. Az elektronikus kommunikáció esetén a szinkronizációt speciális jelek biztosítják, mely a kódok méretének ismeretében, illetve néhány esetben ellenőrző u.n paritás bittel kiegészítve biztosítja a hibamentes információ átvitelt. A bit vesztések, vagy impulzus zajok ellenőrzésére is szokás u.n paritás bit hozzáadása az adat jelekhez A paritás bitet úgy választják meg, hogy a bitsorozatban az egyesek száma mindig páros, vagy páratlan legyen. Az impulzusok időtartamát (hosszát) órajelek határozzák meg.

Aszinkron adattovábbítás esetén minden bájt információ előtt az adó oldal start bit-et küld, amelytől kezdve a vevő az adatbyte-ot jelentő 8 értékes bitet várja, majd végül egy stop bitet. A paritás bit meghatározott értéke alapján mind a leadott bitek, mind a paritás előre rögzített értékét ismerve egyszerű hibaellenőrzésre van mód. Amint ismeretes az adatkódok 7 vagy 8 bitesek, így végül is egyetlen adatkód aszinkron átvitele 10-11 bit továbbításával jár. A szinkron adattovábbítás nagyobb adatátviteli sebességet biztosít, hiszen csak az adatbitek kerülnek a kommunikációs csatornára, miután az információ átvitel előtt külön szinkron jelekkel az adó és vevő oldal együttfutását biztosították. A szinkron átvitel esetén hagyományosan szimplex adatátviteli csatornákat használtak. A duplex csatorna négy vezetékes, ahol egy vezeték pár az adást, míg a másik pár a vételt szolgálja. Ma már léteznek jó

minőségű kétvezetékes szinkron modem-ek is. Az aszinkron berendezések egy csatornán adnak és vesznek általában duplex üzemmódban, mivel a félduplex megoldás tovább lassítaná az átvitelt. Rövidebb távolságra, a digitális előfizetői hurkon, külön, u.n bérelt vonalon, viszonylag egyszerű és ezért olcsó u.n alapsávi modem-ekkel 56 kb/s-2 Mb/s átviteli sebesség biztosítható Érdemes itt megjegyezni, hogy a távíró hálózatok sebessége az előbbiekkel szemben 50, maximum 200 b/s. A számítógépes helyi hálózatokban, ugyancsak kis távolságokra maga a számítógép megfelelő egysége (hálózati kártya) az ada-végberendezés (Data Terminal Equipment, DTE) látja el ezt a feladatot. A jelenleg használatos legmagasabb sebesség a 10 Mb/s- 100 Mb/s- 155 Mb/s az átviteli közeg és a fizikai csatorna függvényében. A telefon és távíró készülékekhez hasonlóan az alapsávi összeköttetésen egyetlen információs forrás jeleit

továbbítjuk. A digitális, időosztásos (TDM) alapsávi átvitel esetén azonban egyszerűen megoldható a távközlési csatorna kódolása több információforrás jeleivel is. A TDM technológiában az információs források saját időréseinek meghatározása ugyancsak külön jelekkel szinkronizált. Az analóg telefonhálózatokon és a szélessávú távközlési csatornákon használt modem-ek hangfrekvenciás, illetve rádiófrekvenciás hordozóra “ültetik” az adatkódok bitjeit. Az adatátvitel és a csatorna jelátviteli sebessége csak alapesetben egyezik meg, amikor az adatsebesség bit/s értéke azonos a csatorna sebesség baud/s értékével. Az összetett modulációs eljárásoknak köszönhetően a távközlési csatorna egy jele (baud) több bitet is tartalmaz. Például a vivőhullám fázisának 30 fokonkénti változtatása egy perióduson belül 12 állapotot biztosít, míg az amplitúdója ugyancsak többféle szintet vehet fel. Ezt kihasználva az

elterjedten alkalmazott kvadratúra amplitúdó moduláció (QAM) 4 szeres adatátviteli sebességet biztosít. Az MNP-5 adattömörítési technikával, vagy a V42.bis ITU-T ajánlás szerint az alkalmazott modulációval 3 szoros sebességnövekedés lehetséges. Az ITU-T (CCITT) ajánlások V jelű sorozata tartalmazza a telefon áramkörökön történő adattovábbítási ajánlásokra, interfészekre vonatkozó előírásokat. A 300, 600, 1200, 2400 b/s-os adatátviteli sebességre képes modemek nemzetközi szabványosítása a V.21-V22bis, V23 ajánlásokban történt meg. A digitális jelek továbbításának egyre szélesebb körű elterjedésével a korábbi ajánlásokhoz újabbak járultak, pl. a V42, V42bis a hibavédelem és adattömörítés vonatkozásában, illetve a 4800, 9600, stb. sebességű adatáviteli modemek protokoll előírásaival, egészen a 28,8 kb/s-os V.34-es ajánlásig, amelyet a telefonvonalas aszinkron adatátvitel végleges normájaként kezeltek

1995-ben. Hamarosan napvilágot láttak azonban a 36, majd 56 kb/s-os fejlesztések eredményeiről is a hírek. A V4 60-108 kHz-es csoport vivőfrekvenciát alkalmaz szemben a V.21-V29 alapsávi telefon csatornájával Ma már a kereskedelemben kapható modem-ek mind a nemzetközi normák szerint készülnek, ennek ellenére a különböző gyártók berendezései nem feltétlen működnek együtt hibamentesen. A telefonhálózat hagyományosan nem a diszkrét jelek átvitelére optimalizált. A különböző korrekciók, művonalak, hibrid áramkörök, visszhang elnyomók alkalmazása mind akadályt képez, melyekhez megfelelő megoldásokkal adaptálhatók a digitális rendszerek. A modem-ek saját utasítás készlettel és nem felejtő memóriával rendelkeznek, amelyet a felhasználó szoftveres, illetve hardveres úton is megváltoztatni, programozni tud. Ebben a vonatkozásban de-facto szabvány a Hayes Microcomputer Products cég által 1981-től gyártott “smart

modem”-ek utasítás készlete, azaz, a Hayes kompatibilis modem, mint minőségi kritérium szerepel. A modem-ek az átviteli sebességet a távközlési vonal minősége függvényében automatikusan beállítják. A szoftver hívás felépítésre, jelszóval védett visszahívásra, sőt titkosított információforgalomra is alkalmassá teheti a modem-et. Tudvalevő, hogy a telefon végközpontokat az előfizetővel összekötő vonal, az u.n helyi hurok (local loop) 10 km-es szakasza normális esetben elfogadható minőségű, tehát aszinkron u.n ADSL, vagy nagy sebességű u.n HDSL üzemmódra azaz maximálisan 2,048 Mb/s-os (E1-es) adatátvitelre is képes. A másik megoldás a nagysebességű jelátvitelre az ISDN, amely a legkisebb kiépítésben a 2x64 +16 kb/s-os (2B+D) alap áramkört biztosítja. Az ISDN elterjedése a kapcsolt vonalas hálózaton is megoldja a digitális átvitelt, ahol a primer kiépítés a 30B+1D ugyancsak a 2,048 Mb/s sebességet jelenti. Az

előrejelzések szerint az optikai hálózatépítési költségek lassan közelítik a rézvezetékes beruházásokét. Különösen a lakóépületekben az INTERNET gyors terjedése folytán hamarabb jelentkezett a szélesebb sávú hálózatra, a nagyobb átviteli sebességekre az igény. A meglévő kábel TV hálózatokat 400 MHz, de sok helyütt 1GHz átviteli sávszélességét frekvenciaosztással használják. A hálózati architektúra alapvetően különbözik a telefonos hálózatokétól azonban a meglévő nagy sávszélesség, melyet eredetileg a 6-8 MHz-es TV csatornák szerint osztottak fel lehetőséget ad a digitális jelek átvitelére is. Ebben az esetben a rendelkezésre álló frekvenciasávot a legalacsonyabb jelzési célra szóló csatornáktól, a telefon, video és nagysebességű multimedia adatátvitel szerint lehet felosztani. A vételi és adási irányokat ajánlatos szétválasztani. A hagyományos adatforgalom esetén ha csak egy kábelt alkalmaznak

az 5-30 és 40-300 MHz-es adó-vevő sáv felosztás esetén alsómetszésű (subsplit), a 5-116 adó és 168-300 MHz vevő sáv esetén középmetszésű(midsplit) rendszerekről beszélnek. A Hewlett Packard 1996 nyarán elkészült “QuickBurst” kábel modem vevőoldala 30 Mb/s-os adatsebességet biztosít, a sávszélesség 6 MHz. A 88-806 MHz-es sávban működik Az adóoldal átviteli sebessége 3 Mb/s, sávszélessége 2MHz és a 10-32 MHz-es sávban működik.Az Internet kapcsolatok esetén az adócsatorna kis forgalma folytán hagyományos telefonvonalon működhet, míg a vétel a kábel TV, vagy VSAT műhold csatornája. A nagy távolságú frekvenciaosztásos távközlési csatornákban szükséges erősítők, jelismétlők be és kimenete (vevő-adó oldala) különböző frekvenciákon működik, tehát a mikrohullámú és optikai berendezésekben is (rádiórelé, műhold) a modulátorok/demodulátorok alkalmazása igen elterjedt. 3.9 Kábel modem Az ITU 28,8

kbit/s-os V.35-ös ajánlásának 1995-ös elfogadást követően felgyorsult a fejlődés az Internet és a multimédia térhódítása következtében. A 28,8 kbit/s-os modem-eket a kapcsolt telefonvonalak szabványos, nagysebességű modemeinek tekintették. A gyökeresen új technológiát ígérő kábel modem-ek fejlesztése és a szabványosítási munkák egy időben folytak. A nagyobb átviteli sebesség igény hatására azonban a korábban használt modemeknél majdnem ezerszer gyorsabb, mintegy 25-30 Mbit/s sebességű modemek bevezetési kísérleteit kezdték meg 1995 második felében. A francia Multicable kísérlet, 1996 január elsején indult 10 dolláros havi díjat szed, 160 dolláros biztosíték mellett. Az otthoni személyi számítógépek az Ethernet protokollal kapcsolódnak a rendszerhez. A QPSK (quadrature phase shift key) rendszerű moduláció kellően robusztus, és zajvédett, míg a vételi (downsream) irányra a V.xx ajánlások 64 QAM (quadrature

amlitude modulation)-ját alkalmazzák. A kábel TV hálózat elosztó főállomási hub-jaiban van a másik oldali modem, az útvonalírányítók és a szükséges átjárók, a hálózat felügyelet, helyi szolgáltató szerverek, forgalom figyelés, számlázás. A fejlesztők és gyártók a Hewlett Packard, Motorola, LANcity, Zenith, Toshiba, ScientificAtlanta többek között. A japánok egy modem árát 400-600 USD-re becsülik A gyors modemek térhódításával a video műsor orientált szolgáltatásokon túl a hibrid fény/koaxiális kábel (hybrid fiber/coax, HFC) hálózatok biztosította nagyobb átviteli sebességen az információs szupersztrádához is kapcsolódni tudnak az előfizetők. Lehetőség nyílik a BBS-ek, helyi közösségi információforrások használatára, a kereskedelmi on-line információszolgáltatók, home shopping, táv-munkavégzés, távoktatás, az Internet alkalmazások nagysebességű (átlagosan 1 Mbit/s) igénybevételére. A

tapasztalat szerint (CableLab) a valós sebesség 256 és 512 kbit/s között van, ami így is nagyobb az ISDN, vagy adatvonalas sebességeknél. A személyi számítógépek CPU jellemzői ugyancsak az 1 Mbit/s maximális sebességet indokolják. A kábelTV rendszereken kétirányú forgalom jön létre. Az on-line információforrások használata a lekérdezések méretét tekintve egyirányú terhelést eredményez, ezért felmerül az aszimmetrikus hálózat kiépítésének lehetősége, ami elsősorban az aktív elemek konstrukciójára lehet befolyással. A távközlési piac liberalizálása lehetőséget biztosított sok országban a kábel TV társaságoknak, hogy a kiépített hálózatukon telefon és PCS szolgáltatást is ajánljanak. A kábel modem-ek kifejlesztése újabb piaci lehetőség, hogy bekapcsolódjanak az adatátviteli szolgáltatásokba is. A szabványos megoldások kidolgozását a Hewlett Packard és az Lucent Technologies (a régi AT&T Network

Systems) vezette Broadband Link Team vállalta fel, de a fő modem gyártók részvételével. A CableLabs saját “nyílt rendszerű” összekapcsolhatóságot biztosító specifikáció kidolgozásán fáradozik. A kábel TV szolgáltatók ugyanakkor saját nagy sávszélességet biztosító gerinchálózatuk és helyi szolgáltatásaik Internet-re kapcsolásával jelentős infrastruktúra változást eredményezhetnek. A szolgáltatás minőségének garantálása, a felügyelt hálózat az Interent átalakítását jelenti, ahogy a TeleCommunications Inc. Sunnyvale-ben (Kalifornia) 30 dolláros havi előfizetési díjjal üzemelő @Home nevű egyik első kábel modemes on-line szolgáltató hálózatának menedzserei ígérik szlogenjükkel (“overbuilding the Internet”). A gyors kábel modemek és a hálózat, valamint a számítógép együttesen határozzák meg a piaci sikert. Az Oracle 1996 áprilisi amsterdami felhasználói konferenciáján mutatták be az elnök Larry

Ellison javaslatára kifejlesztett első hálózati számítógép (NC, Network Computer) változatok prototípusait. Árukat 500 USD-nél alacsonyabbra tervezik, modemmel, multimédiás funkciókkal együtt. Az IBM 700 USD-ért kívánja piacra dobni saját NC-jét * 4. A VIDEOKOMMUNIKÁCIÓ * “A világ kicsi lett; a két világháború, a forradalmak, a megismétlődő “helyi” háborúk szenvedéseit, hála a televíziónak és a korszerű hírközlés eszközeinek, mindenki szinte a maga bőrén érzi; a mai ember egyetlen emberélet során - több változást él át, mint - teszem azt - a mezopotámiai kultúrák száz embernemzedéke.” (Göncz Árpád: Gyaluforgács, Pesti Szalon 1991 26 old) A Clinton adminisztráció által 1993-ban meghirdetett információs szupersztráda építés egyik hajtóereje az 500 digitális TV csatornás jövő megvalósítása. A távközlés, a számítástechnika és a kábel TV konvergenciája szükségszerű. Az 1996-os USA

távközlési törvény adta piaci lehetőségek folytán a személyi számítógépes alkalmazások és az interaktív videó észrevehetetlen “összemosódása” folytatódik. A technikai fejlődés már jó előre megalapozta, hogy az információs társadalom szolgáltatásai között az ilyen tervek szerepeljenek, bár megvalósításuk még sok munkát és pénzt igényel. Az alábbiakban a multimédia videó összetevőivel kapcsolatos technikákról lesz szó. 4.1 Videokonferencia A New York-i világkiállításon a 60-as évek közepén mutatta be az AT&T az első mai értelemben vett videotelefont. Azóta jelentős üzletággá fejlődött a videokonferencia ipar, amely nem csupán a földrajzilag távoli két végpont, illetve egy és sok végpont között azt teszi lehetővé, hogy a készülékek előtt ülő partnerek beszélgetés közben láthassák egymást, hanem, hogy egyidejűleg dokumentációkon dolgozhassanak együtt, képi anyagokkal támogatott

tanácskozást, megbeszélést tarthassanak. A képek elektromos jelekre bontásának első, mechanikus eljárását a lengyel Nipkov 1884-ben dolgozta ki, nyolc évvel a Bell telefon elektromágneses hangátalakító találmány után. A kísérleti televíziós adások az 1930-as években indultak meg. A német posta a második világháború előtt üzemeltetett városok közötti, a távbeszélő alapsávon működő videotelefont. A Szovjetunióban a hatvanas évekig szintén használtak ilyen alacsony felbontású, lassú, a postahivatalokban üzemeltetett szolgáltatásokat. A videokonferencia technológia másik létrehozója a televíziózás, a zártláncú, ipari televízió. Ezek jelenlegi változatai az oktatató és a Fortune 2000 tagjai közt használt szervezeti (Business) TV. A TV alapvetően egyirányú kapcsolatot biztosít, azonban van olyan oktató rendszer már, amely lehetővé teszi a közvetlen oktató-diák kapcsolatot is, ami videokonferencia jellegű

módszer. A korai analóg konferenciatermi csoportos rendszerek mellett a személyi számítógépek térhódításával az asztali videokonferencia rendszerek megjelenésével a piac kiszélesült. Az USA és európai piaci bevételek 1994-es 66 millió USD-ja, 1995-re 230 millióra nőtt és a becslések szerint 2000-re 5,2 milliárd USD lesz. A drágább berendezéseket igénylő konferenciatermi, stúdió berendezések már 1992-ben 303 millióval részesedtek, azonban az 1994-es 395 millióról az ezredfordulóra csak mintegy 549 millió USD-vel fogják növelni bevételeiket az előrejelzések szerint. A japán KDD 1993. novemberi adatai szerint heti két órás ISDN vonalon létrehozott videokonferencia költsége Japán és az USA között évi 2.578560 jen (26860 jen/óra ISDN díjjal számolva), míg két alkalmazott havi egy hetes USA kiküldetési költsége (600.000 jen/fő) egy év alatt 14.400000 jen, azaz több, mint öt és félszeres A videokonferencia rendszerek

terjedésének nagy lökést adott széles termékskála ajánlatával az Intel. 1994-től ProShare néven olcsó, egyszerű, modem-es kapcsolaton működtethető 99 USD-os dokumentum konferenciarendszerétől, a valós videokonferenciát támogató 2499 USD-os PC-s szoftver és hardver kínálatáig terjedt a kínálat. Ez volt az első rendszer, amely nem egyirányú dokumentum cserét, hanem mindkét oldalon használható külön szöveges és grafikus felhasználásra alkalmas felületet, “whiteboard”-ot is tartalmazott. A csomagba video és kommunikációs PC kiegészítő kártyák, a monitor tetejére helyezhető videokamera és mikrofon tartozik. Az Intel mellett még mintegy 30 cég ajánlott rendszereket ekkor már a videokonferencia piacon. Az igényesebb rendszerek a kommunikációra bérelt 56-64 kbit/s-os vagy ISDN vonalakat használnak. A vállalati lokális Novell, vagy a nagykiterjedésű hálózatokra egyidejű 5, 32, 64 felhasználós rendszereket fejlesztettek

ki. Az 5 felhasználós licensz 1100 USD volt. A szabvány hiányában a különböző rendszerek nem működtek együtt. A legnagyobb gyártó a PictureTel a piacon 44%-os részesedésével, míg az Intel a harmadik. Az asztali videokonferencia rendszerekben 1995 volt az áttörés éve, amikor az Intel korábbi kezdeményezésére a 17 jelentősebb gyártóból és távközlési cégből létrejött csoport által kidolgozott ajánlás elkészült. A munkacsoport a kódolási protokollokra az ITU-T H.320 jelű szabványát fogadta el, amely a telefonvonalas videotelefon rendszerek szabványaként már korábban is ismert volt és a konferenciatermi rendszereknél is alkalmazták. A H261-es ajánlás a H320 részeként a kompressziót és a két állomás közti bitfolyam kommunikációt határozza meg. A csomagkapcsolt hang átvitelre a H.323-as ajánlás vonatkozik 4.2 On-line video szolgáltatások Multimédia A televíziózás évtizedek során kialakult szolgáltatásai

mellett a digitális technika térhódítása, de még inkább a számítástechnika és a távközlés nyújtotta lehetőségek jelentősen átformálják a hagyományos piacot. Megvalósul a multimédia szolgáltatás A fejlődést és a piaci igények alakulását alapvetően a távközlési vonalak által biztosítható maximális sávszélesség határozza meg. A életképes szolgáltatási formák az eddigi felmérések szerint országonként, népcsoportonként igen különbözőek lehetnek. A technológia elsődleges elterjedése a 90-es évek elejétől robbanásszerűen fejlődő Internet végpontok otthoni használatától várható. A otthoni táv-munkavégzés, távtanulás, a kis, lakáson működő irodák a széleskörű potenciális felhasználók. A wold wide web multimédia szolgáltatásain elérhető információk egyre nagyobb sávszélességet igényelnek. Döntő jelentősége van ezért a rézvezetékes előfizetői vonalak aszinkron digitális rendszerű

(ADSL) kialakításának, illetve az ATM (Asynchronous Transfer Mode) rendszerű hálózatok elterjedésének. A nagyobb sávszélesség biztosításának lehetőségei a kábel TV (CATV) társaságok által kiépített hibrid optikai és koaxiális hálózatok (HFC) által lefedett területeken már jelenleg is megvannak. A kábel modemek és a set-top box-ok elterjedésével az on-line video szolgáltatások piaca virágzó üzletág lesz. Ez a tény nyilvánvalóan a távközlési szolgáltatókat is további jelentős technológiai fejlesztésekre ösztönzi. 4.21 Electronic Program Guide (EPG) Korunk információáradatában nehéz eligazodni. A digitális TV több száz műsora között az elektronikus műsorajánlat (EPG) nyújthat segítséget. Az első változat az 1980-as évek elején a külön TV csatornán, teletext-en olvasható puszta felsorolás. Mára az EPG interaktív módszerrel segíti a nézőt a műsorok kiválasztásában. Az EPG kezelésének magától

érthetőnek kell lenni, így lehet csak hatékony eszköz a marketing szakemberek kezében a nézők megszerzéséért vívott küzdelmükben. Mára a legtöbb távközlési vállalat, pl. az NTT is alkalmazza A jó EPG készítés speciális szakértelmet kíván a szoftver programozó, a grafikus és a pszichológus csapatmunkája szükséges hozzá. A fő követelmény a figyelem felhívás, valami felfedezés érzés kiváltása, anélkül, hogy félelmet keltene. Az alapszolgáltatások a műsorkínálat, amit végig lehet böngészni, mi van most, mi a következő. Lehessen a műsorokat csoportosítani, új listákat készíteni, online segítséget kapni, lehessen jelszóval védett szülői letiltást, vagy nyelveket kiválasztani, indítani a videofelvételt, átkapcsolni a csatornát. Az EPG a TV és videorekorder készülékek kiegészítő szolgáltatása, amely 256-512 kB-nyi, de akár 1 MB-os többlet memóriát igényel 7 napnyi információ tárolására. A gyengébb

minőségű analóg berendezések olcsóbbak. Európában külön szolgáltatásként ShowView, Stream, Tele-TV, Irdeto/NetHold, néven árusítják A két utóbbi a Sun-Thomson OpenTV flash memória megoldáson alapszik. A német DF1 műholdas digitális TV műsorhoz a TONI-t (Television Online Navigation Interface-t) használják. A sokféle megoldás nem kompatibilis, a szabványosításra az európai gyártók a teletext alapot kívánják felhasználni. Egy másik elterjedt szabvány javaslat a DVB-SI, azaz a Digital Video Broadcasting- Service Information. A TV képernyő gyenge szövegfelbontási jellemzői miatt PC/set-top box kapcsolatot, kép a képben technológiát, stb. próbálnak alkalmazni a felhasználói igények jobb kiszolgálására. 4.22 Video-on-demand (VOD) 1996-ra több észak-amerikai szálloda vendégei szobájukból úgy válogatnak bizonyos videoműsor kínálatból, mintha a videolejátszó és a kazetták kezük ügyében lennének. Az alapvetően

szórakoztató jellegű szolgáltatás az oktatásban is teret nyerhet. A jelenleg elterjed, meghatározott program szerint ritkábban-sűrűben ismétlődő műsorkezdéseket biztosító NVOD (non-VOD) helyett, tehát az előfizető igénye szerint, másoktól függetlenül tetszőleges időpontban nézheti meg kedvenc filmjét, stb. Egy angliai 5000 háztartásra kiterjedő felmérés szerint a kísérleti alanyok 20 százaléka heti 10 órán át, míg egy meghatározott héten a háztartások 90 százaléka legalább egyszer igénybe vette a szolgáltatást. A rendelkezésre álló 250 filmből a családok 75 százaléka heti 2-3-at megnézett. 4.23 Interaktív TV (ITV) Az angol Ovum cég előrejelzése szerint a jelenleg folyó kísérleti szolgáltatásokból 2005 re az USA-ban évi 25, Európában 15 milliárd dolláros üzletág lehet az interaktív TV. A kétirányú kapcsolat, mind a távoktatásban, mind az otthoni vásárlásban (home shopping) új lehetőségeket

nyújt a TV és az Internet szolgáltatások konvergenciájával. Az alapvetően szórakozás orientált VOD mellett az interaktív szolgáltatások palettáján az idézett 1995-ös Ovum tanulmány szerint az esetek 50 százalékában otthoni táv-vásárlás, 30 százalékában oktatás, 22 százalékában helyi információk és 8 százalékában otthoni banki műveletek szerepelnek. 4.3 Tömörített digitális video Nagyobb távolságú információátvitel csak valamilyen vivőfrekvenciára ültetve (modulálva) valósítható meg. Az átviteli közeg vezeték, vagy rádióhullám lehet Mindkét esetben lényeges szempont az átvihető sávszélesség. A legnagyobb sávszélességet és a legvédettebb átvitelt az igen költséges optikai hullámvezetők (kábelek) biztosítják. Az átviteli közeg költséghatékony kihasználása szempontjából döntő jelentőségű a digitális technika térhódítása. Az analóg távközlési csatornákon átvihető maximum 33

videocsatornával szemben a digitális rendszer 120 csatorna átvitelét teszi lehetővé. A digitális jelfeldolgozásnak köszönhetően sokkal alacsonyabb vevőoldali jelszintek elegendőek a jó minőségű képátvitelhez. Ennek következtében a rádiófrekvenciás (mikrohullámú, műholdas) vételi körzet határa nagyobb. A több utas terjedés és más zavaró jelek szintjére kevésbé érzékeny a digitális rendszer: a hasznosjel-zavarjel viszony 15-20 decibell-el, míg a vivőjel-zaj viszony 10-20 dB-el lehet kisebb az analóghoz képest. Az analóg rendszerek rossz terepviszonyok miatti 50-85%-os besugárzási lehetősége helyett így a digitális rendszerek sokkal több épületben, lakásban biztosíthatnak jó és sokkal több csatornás, többféle szolgáltatást kínáló vételi lehetőséget. A tömörített digitális video technológia (CDV = Compressed Digital Video) az interaktív televíziózás, “video-on-demand” (igény szerinti TV, illetve video

műsor), a nagy felbontású TV (HDTV, azaz High Definition TV), kétirányú mozgóképes videokonferencia és a videotelefonok alapja. A tömörítéssel a színes mozgóképek átviteléhez eredetileg szükséges igen nagy sávszélesség a hálózatok által biztosítható mértékűre csökkenthető, úgy, hogy a video információ gazdaságosabban és jobb minőségben továbbítható bármely távközlési csatornán legyen az kapcsolt távbeszélő, hibrid optikai-koaxiális, (HFC, Hybrid Fiber-Coax), földfelszíni mikrohullámú, vagy műholdas összeköttetés. Az analóg videojelek, TV csatornák digitálissá konvertálása nemcsak a XX. század végére jellemző sávszélességgel kapcsolatos kevés csatorna megsokszorozását, az egy csatornára jutó átviteli költség csökkenését, hanem a sokkal jobb minőséget, a szellemképektől, torzításoktól, havazástól mentes képeket is jelenti. A kisebb beruházást igénylő mikrohullámú, illetve nagyobb

lefedettséget biztosító műholdas rendszerek kisebb sávszélessége is elegendő a video alkalmazások digitális jeleinek továbbítására. Az MPEG-2 szabványnak megfelelő rendszerek elterjedését a video a számítástechnika és az elektronikus kommunikáció konvergenciája segíti. A digitalizált video információ tovább feldolgozható, tárolható, közvetíthető. Az MPEG-2-vel a videoinformáció képről-képre, illetve mezőről-mezőre igen hatékonyan kódolható. A digitális tömörítési technika nem egyszerűen az adatok kompressziója, hanem a kép tartalma és minősége szempontjából szükségtelen elemek elhagyása. A mozgó képek átvitele keretrőlkeretre egy-egy állóképként történik A képek tartalma a valós mozgásnak megfelelően változik, azonban nem szükséges átvinni a keretek között változatlan képadatokat, sem azokat, amelyek változatlanként érzékelhetőek. A kompresszió során tehát ki kell válogatni azokat az

adatokat, amelyek a pontos képet alkotják, majd a továbbítandó adatok matematikai feldolgozásával az adatmennyiséget minimalizálni szükséges. A pixel tartalom feldolgozására használt matematikai művelet a diszkrét koszinusz transzformáció (DCT), amely a pixel értékeket megfelelő számsorokká alakítja és meghatározott tényezővel normalizálja, majd szabványként elfogadott kódolási sémával az adásra alkalmassá teszi. A vételi oldalon a fordított sorrendben eljárva a képet visszaállítják. 1. Táblázat A különböző video alkalmazások jellemzői . bit/pixel pixel sor/kép kép/sec Chrom. faktor Digitális sávszélesség Mbit/s Lehetséges sávszélesség kompresszió után (képelem) /sor HDTV SMPTE240M 8 1920 1080 30 1,5 746 15-25 Mbit/s Interaktív TV CCIR601 8 720 480 30 1,5 124 1,5-15 Mbit/s SIF videokonferencia 8 352 240 30 1,5 30,4 56kbit/s-2 Mbit/s FCIF videokonferencia 8 352 288 30 1,5 36,5

56kbit/s-2 Mbit/s Asztali video és QCIF videotelefon 8 176 144 30 1,5 9,1 56-128 és 19,1-28,8 kbit/s A képtömörítési technológia legszélesebb körű alkalmazása a video műsorszórás (egy pont-sok pont), azaz a szórakoztató, oktató és kereskedelmi műsorok, a szervezeti televízió, az interaktív TV, a video-on-demand és a video dialtone (asztali videokonferencia, video előfizetői szabvány rézvezetékes telefonon [asymmetric digital subscriber line, ADSL]) alkalmazások. A sport közvetítések különösen nagy sávszélességet igényelnek. A tömörítési technológia lépései, melyek megfelelő alkalmazásával a képelemek elhagyása ellenére biztosítható a jó minőségű videoátvitel:    Prediktiv kódolás. Az egymást követő video keretek során nem a teljes képtartalom változik. Csak a keretek közti különbségeket kódolja Mozgás kompenzáció. A kereten belül az objektumok mozgását ellenőrzi és a mozgási pálya

környezetében prediktív kódolást végez. Az MPEG szabványban előírt kétirányú mozgáskompenzáció a keretek közötti különbségek meghatározására a megelőző és a következő képkeretet is figyelembe veszi. Frekvenciatartományt dekomponálás. Szintén az MPEG-ben előírt lépés, amely a diszkrét koszinusz transzformáció alkalmazásával a szomszédos pixelek redundanciáját minimalizálja. A továbbítandó adatok minimalizálása azt jelenti, hogy az azonos pixelek alkotta mezők minden egyes elemét nem ismétli meg.  Entrópia kódolás. Az utolsó lépcső, amely statisztikailag kialakított rövidebb kódszavakkal helyettesíti az előző lépésekben létrehozott számsorokat. A fejlesztések során újabb, visszamenőlegesen is alkalmazható eljárásokat dolgoznak ki, melyeket az egyes gyártók szabadon alkalmaznak.     Az előfeldolgozás során a digitalizált videojelet megtisztítják az analóg csatorna zajaitól és a

felesleges, nehezen kódolható és a képtartalom szempontjából érdektelen információktól (pl. a mozgó objektumok részletes háttere elhagyható) A “detelecine” technika az előfeldolgozás részeként a mozifilmek 24 kép/s sebességét, egyes képek ismétlésével a video szabvány 30 kép/s sebességére transzformálja, illetve a “telecine” során megfordítva 30-ről 24 kép/s-ra. Az utófeldolgozás során a dekódolt video digitális zajának kiszűrésével a kép élességét javítják. Statisztikai multiplex. A több csatornát egyesítő átviteli utak multiplexerei automatikusan figyelembe véve a csatornák információtartalmát, a képtartalom függvényében nagyobb sávszélességet biztosíthatnak, pl. egy sport közvetítésnek 4.4 Digitális TV 4.41 Set-top box , IRD (Integrated Receiver Decoder), digital box A digitális, kábeles, műholdas TV szolgáltatások dekódolását és analóg jellé alakítását végzi. Legnagyobb gyártók a

francia Thomson, az angol Pace, a Philips, General Instrumnets, Scientific Atlanta, TV/COM, Compression Labs Inc. NTL A Thomson 1996 elejéig mintegy 2 millió MPEG-1 szabványú darabot értékesített 4-600 USD áron. Fő megrendelőjük az amerikai Direct TV Inc. a boxokat bérbe adja, ami benne van az 50 USD havi szolgáltatási díjban. (Ez az összeg a magyar HBO 6 USD díjához képest igen magas hazai mérték szerint. Az átlag magyar kábel TV előfizetési díj 62 cent, de például az angol Sky MultiChannels 23 cent/hó díjat kért 1994-ben). Angliában a digitális TV-t és interaktív szolgáltatásokat is biztosító BT és BSkyB kooperáció a set-top box árát támogatással 300 USD-ben állapítja meg. Az első európai DVB direct-to-home (DTH) digitális műsor a Canal Plus 1996. áprilisában indul Egy év alatt 150 ezer előfizetőt kalkuláltak. A német DF1 1996 júliusban kezdi a rendszeres műsorsugárzást különféle csatornáin. Tíz év alatt 5-8 millió

előfizetőre számítanak, saját gyártású set-top d-box-ot bocsájt ki. Mindkét program mögött ugyancsak a Hughes érdekeltségű Direct TV áll A legnagyobb USA szolgáltató a Tele-Communications Inc. 1500 főállomásán át 10 millió kábel TV, valamint 1 millió DTH előfizetőt szolgál ki. Az 1500 USD-re becsült árú IRDket a General Instruments gyártja A TCI rendszerben a TV csatornánkénti IRD-k helyett transponderenként csak egy Integrated Receiver Transcoder (IRT) is bevezetésre kerülhet, (ára 5-6000 USD), amely digitális jelet szolgáltat. 2. ábra Videorekorderek száma 100 háztartásra számítva 1994-95-ben * 5. MŰHOLDAS TÁVKÖZLÉSI RENDSZEREK Az űrtechnika a tudományos-technikai fejlődés húzóágazata. A fejlesztési eredmények technológiai transzferje a mindennapok használati eszközeibe igen jelentős mértékben változtatta meg az életet. Az űrtávközlésnek igen jelentős szerepe van a globális informatikai

infrastruktúrában. Az univerzális személyi kommunikáció, a földrajzi helytől független mobil távközlés, vagy a ritkán lakott, távoli területek elérésére a műhold alkalmazása a legjobb lehetőség. A kezdeti időszakban a katonai alkalmazásokon kívül a postai célú, nagytávolságú, főként tengeren túli telefon és TV műsorcserére alkalmazták nagy földi műholdkövető állomásokat kiépítve. A tömeges használatát a geostacionárius pályára (GEO) állított kereskedelmi műholdak műsorsugárzó csatornáinak vétele (DBS) és a könnyen telepíthető, privát kommunikációs rendszer kialakítását is lehetővé tevő VSAT rendszerek jelentik. Az 1957-től eltelt időszakban indított űrobjektumok száma igen nagy. Az 1962 óta folyamatosan számozott szovjet-orosz KOZMOSZ sorozat 1996 tavaszán a 2330 fölött tart. Az ITU NASA-tól átvett űrobjektum indítási regisztere csak 1995-re 74 esetet mutat, ahol egy szám alatt akár 2-3 egységet

is pályára állítottak, beleszámítva adott esetben az űrsiklót (Discovery, Atlantis, stb. nevű space shuttleek), vagy a Szojuz űrhajókat is A többször felhasználható űrsiklók 1995 végéig 74-szer startoltak már A továbbiakban az űrtechnika távközlési ágával a foglalkozunk csak, nem érintve a távérzékelés, távmérés, a katonai alkalmazások, meteorológia, csillagászat, stb. területét, amelyek azonban ugyancsak használnak kommunikációs csatornákat. Az első USA aktív fedélzeti berendezésű kommunikációs célú műholdat 1958-ban a SCORE projektben állították pályára. Az első közvetlen, helyszíni televíziós közvetítés az űrből 1962 májusában volt a Vosztok-4-5 űrhajókról. 1965-ben a Molnyija-1, majd 1972-ben a Molnyija-2 típusú, több, elliptikus pályán keringő műholdból és földi követő állomásokból álló rendszert kezdett üzemeltetni a Szovjetunió. Az 1971-ben alakult Interszputnyik szervezet

tagországaiban a Molnyija-2-t a polgári távközlési szervek is használhatták néhány távbeszélő csatornán és TV műsorcserére. Geostacionárius pályán az első, tisztán kereskedelmi célú, kommunikációs műholdat 1975 decemberében indították, fedélzetén 24 C-sávú transzponderrel (a szó magyarázata alább). A SATCOM-1 tulajdonosai az INTELSAT (International Telecommunications Satellite Organization), illetve az RCA Global Communications volt (A Lockheed Martin Telecommunications készítette, amely ma is jelentős piaci résztvevő). 1984-ben állították pályára a japánok a BS-2A jelű első DBS, közvetlen műsorsugárzó műholdat. 1996 elejére az ITU Master Register több, mint ezer, műholdas távközlési hálózatot tartott nyilván. Egyes űrszegmensekben a távközlési műholdak elfoglalták már a teljes rendelkezésre álló frekvenciaspektrumot. Ez a műszaki fejlődéssel járó újabb lehetőségek, magasabb frekvenciatartományok,

újabb megoldások kihasználását ösztönzi. Meg kell jegyezni ugynakkor, hogy igen jelentős a helyfoglalások száma, ahová még csak tervezeték az űrobjektumot. Arra is van példa, hogy az egyezmények szerint megkapott űrszegmenst az illető ország kormánya jelentős haszonnal átengedi nagy cégeknek, vagy egyéb módon hasznosítja. Az összeköttetésekre az egyenes vonalban terjedő, jól nyalábolható mikrohullámú frekvenciatartomány (az előforduló frekvenciajelölésekről részletesebb magyarázat a Függelék táblázatban van) használható, amely hordozóként megfelelő sávszélességet is biztosít. A földi állomások antennáiról vett, meghatározott sávszélességű jeleket (pl. TV csatorna, nyalábolt telefon, vagy adatátviteli vonalak) felerősítik és egy másik hordozó frekvencián visszasugározzák. Ezt a műveletet az un transzponderek végzik. A folyamat igen hasonló a földfelszíni mikrohullámú rádiórelé vonalakéhoz Az ilyen

megoldások az u.n állandóhelyű, fix űrtávközlési rendszerek (FSS), bár maguk a műholdak pályája sok esetben mozog a horizonton, amelyet a földi állomás precíziós antennarendszerei követnek. A műsorsugárzó műhold rendszerek (BSS) intenzív terjedése az utóbbi évekre jellemző. A kiszajú vevőberendezések tömeggyártása folytán ma már széles körben alkalmazzák a műholdas TV csatornák közvetlen otthoni vételét (DTH=Direct-to-Home) a közvetlen műsorszóró műholdakról. A DBS műhold a horizont egy adott pontján látszik, mivel az u.n geostacionárius pályára (GEO) állították Az USA-ban az első elterjedésnek megfelelően a régebbi, C-sávú rendszerek vannak túlsúlyban, míg Európában már jelenleg is a magasabb, Ku-sávú transzponderek a jellemzők. Az űrtávközlési piac előrejelzések szerint az ezredfordulóig megkétszerezi bevételeit. Az Európai Unió országainak törekvése, hogy a műszaki fejlődés szempontjából is

fontos ágazatban fenntartsák jelenlétüket, az egyre nyilvánvalóbb USA hegemónia mellett. 3. ábra A GEO kereskedelmi műholdak régiónkénti megoszlása 1997-ben A 2. ábra szerinti geostacionárius műholdak számát az orosz és kínai adatok nékül adták meg Összesen 172 pályán lévőt és 81 tervezettet ismertek. Egy 1996 májusi felmérés szerint 83 kereskedelmi jellegű geostacionárius műholdra volt megrendelés 14,8 milliárd USD értékben, azaz a start időpontjához közeledve csökkennek a számok. (Ennek legjelentősebb értéke a Teledesic rendszer kezdeti 84í-es darabszámának, mintegy harmadára csökkenése). A korábbi átlagosan 15 évenkénti GEO indítások száma a növekvő igények miatt 30-ra emelkedik. Műholdak építésére és indítására az ezredfordulóig a becslések szerint 53,35 milliárd dollárt fognak költemilliárd USA dollárt fognak költeni. Az Ázsia-Csendes óceáni és Indiai óceáni régió biztosítja Ázsia,

Észak-Amerika és Európa összeköttetéseit. Minden vonatkozásban Észak Amerika és azon belül az USA üzemelteti a legtöbb műholdat. A kanadaiak nem rendeltek újabb műholdakat 1996-ban a saját szegmensüket is USA cégekkel közösen kívánják hasznosítani. Egy-egy műhold akár 24 darab, igen sokféle transzpondert hordozhat, amelyek sávszélességüktől fűggő több TV csatorna továbbítására, illetve nagyteljesítményű közvetlen sugárzására lehetnek alkalmasak. Például az 1995 decemberében pályára állított Hughes típusú Galaxy-3R, a 95o W helyzetű geostacionárius (GEO) műhold kétszer 24 transzponderével felerészt az USA 2,4 millió C sávú (4/6 GHz-es) közvetlen TV vevőberendezéssel rendelkező előfizetőjét látja el a különböző TV szolgáltatók műsoraival. A Galaxy-3R 24 darab Ku sávú (11/14 GHz-es), 63W-os adójával összesen 192 TV csatornát sugároz Latin-Amerika 20 országa felé. Az európai műholdakon 44 C-sávú, 80

Ku-ávú BSS és 296 DTH transzponder működik. 1995. októberében 14 USA cég további Ka sávú (20/30 GHz-es) 924 műhold (84 GEO és 840 LEO) engedélyezését kérte az FCC-től. Az állandóhelyű (FSS) szolgáltatásokra összpontosító projektek összköltsége mintegy 32,8 milliárd USD. A 840 LEO műholdat egyedül a Teledesic Corp tervezte A másik kiugró számú műholdat indító, ugyancsak globális szerepre vállalkozó Hughes cég 20 darabos GEO rendszere a Galaxy/Spaceway. A sokak által korábban ad-hoc jelenségnek tartott nem geostacionárius mobil műholdas szolgáltatások (MSS) polgárjogot kaptak. A WRC-95 Ka-sávú tápösszeköttetéseket jelölt ki az ilyen, például az Iridium és Odyssey rendszerek számára, valamint a Teledesic típusú állandóhelyű rendszerek (FSS) számára. A technikai fejlődés az egyirányú kommunikációt jelentő TV vételi (TVRO=TV receive only) rendszereken túl a mobil telefon és adatátviteli szolgáltatások

(Internet) és a személyi kommunikáció 2000 körül megvalósuló űrtávközlési változatait is kínálja, ez utóbbiak a mozgó műholdas szolgáltatások (MSS=Mobils Satellite Services). Az egyéni földi vevőberendezések száma (DBS és VSAT) 1995-ben gyorsan nőtt, az USA-ban 70 százalékkal. 1996-ra 8,6 millió az ezredfordulóra 20,1 millió darab évenkénti forgalmat becsülnek A DBS/DTH piacon 2000-re az előfizetési díjakból származó bevételeket évente 6,3 milliárd dollárra prognosztizálják, de a szükséges vevőberendezések forgalma is hasonlóan nő, ezt meghaladó értékű lesz. Jelenleg a Ku sávú transzponderek közül 16%, a megrendeltek közül 38% DBS célú A jövőben a nagy sebességű adatátvitelben is jelentős szerepet kapnak az L (MSS) és Ka sávú műholdak. A televíziózás mellett a digitális műholdas rádiózás (Digital Audio Radio = DAR) is igen jelentős. Elsősorban a fejlődő országokban terjedhet. A WARC-92 az L sávból

az 1452-1492, 2310-2360 és a 2535-1655 MHz-es sávokat jelölte ki erre a célra. DAR szolgáltatásra az USA-ban már 1990-ben cégek alapultak. A tervek szerint 1999-ben kezdenek sugározni a 80 és 110, illetve 93 és 103 fokos nyugati GEO szegmensekre állított első műholdak. A projektek 400-600 millió dollárba kerülnek 5.1 Műhold konstellációk A távközlési rendszerek műholdjainak pálya jellemzői:  a pálya formája (kör, vagy elliptikus),   a Föld felszínétől mért magasság, altitúdó (elliptikus esetén a közeli pont a perigéneum, a távoli pont az apogéneum), valamint a pályasík és az egyenlítő síkja által bezárt hajlásszög, az inklináció (lehet egyenlítői, poláris vagy dőlt). A mozgás a Kepler törvények alapján határozható meg. Pontos számolása, mivel figyelembe kell venni nemcsak a Föld, de az égitestek hatását is, bonyolult. A műholdak orbitális helyzetétől függően a lehetséges lefedettség és a

költségek lényegesen különböznek. A kérdést a 60-as évek elejétől kezdve elméletileg is vizsgálják Walker kiszámította, hogy a Föld állandó, teljes lefedéséhez körpályán keringő műhold esetén, azonos magasságot feltételezve öt műhold kell. Draim megállapította, hogy elliptikus pályák esetén négy is elegendő. Meg kell még említeni Ballard, Adams és Rider neveit, akik az optimális pályák számításaiban végeztek jelentős munkát. A Föld két vagy több távoli pontjáról a horizonton egy időben látható műholdon elhelyezett berendezések segítségével közvetlen kapcsolat teremthető. Az áthidalható távolságot földi állomások (pl. az Inmarsat rendszer), illetve a legújabb rendszereknél (pl Teledesic) a műholdműhold közötti összeköttetések az egész Földre kiterjeszthetik A pálya magasság, - altitudó - a műhold konstelláció elsődleges jellemzője. Meghatározza a jel terjedési út miatti késleltetését, a

szükséges és lehetséges adóteljesítményt, a zavaró Van Allen övekhez való viszonyt, a műhold láthatóság időtartamát és a lefedését (lábnyomát). A távközlési műholdak a légkör határa felett, mintegy 500 km-től 36 ezer km-es sávokban helyezkedhetnek el. (pontosabban a Függelékben) Ennek alapján megkülönböztetnek alacsony pályájú LEO, közepes pályájú MEO, geostacionárius GEO, valamint nagy ellipticitású HEO pályán keringő műholdakat. 500 km-nél alacsonyabb, 180 km-es perigéneumú pályán is működnek katonai távközlési, illetve megfigyelő műholdak. A nagy ellipticitású pályák a megadott sávokat túllépik A nem távközlési feladatokat ellátók természetesen nem követik ezt a besorolást. Az 1962 májusi Vosztok-4-5 űrhajókról végzett első közvetlen, helyszíni televíziós közvetítés óta rendszeressé vált “űrtelevízió” miatt ide sorolható űrhajók, űrsiklók 180, maximum 500 km-es pályákra

állnak. Egyes szovjet-orosz űrhajók pályája 700 km felett is lehet, de gyakoribb, hogy 200 km körüli magasságban keringenek. Csupán tájékoztatásul két adat: az infravörös csillagászati megfigyeléseket végző ISO műholdat 1000/70500 km-es pályára állították, keringési ideje 24 óra; a SOHO Nap obszervatórium pályája altitúdója 1,5 km. Külön figyelmet érdemel az u.n geosztacionárius pálya, amelyen műholdak a Földtől kb 36 ezer km-es magasságban (pontosabban 35786 km), a Föld egyenlítője feletti, az egyenlítő síkjában lévő körpályán keringenek. A Föld forgásával megegyező irányú mozgású műholdak a földi megfigyelő számára mozdulatlannak látszanak. Keringési idejük megegyezik a Föld tengely körüli forgásának idejével Ezek előnyösebben használhatók, mivel a földi antennával nem kell követni mozgásukat, így az antennák lényegesen egyszerűbbek, valamint a földfelszín közel egyharmadáról 24 órán

láthatók. (A GEO műholdak esetén a 45 szélességi fok felett az eleváció kicsi, a 75-78-as szélességi körök felett már igen zajos a vétel az alacsony antenna állás okozta földi zajok miatt, sőt a 81 fok felett már a horizont alá kerülnek.) A pályasíkon a működési frekvenciasávtól és az adóteljesítménytől függően 2, 2,5, illetve 3-4 fokonként telepíthetők. Irányított antennáikkal különböző felszíni helyeket és területeket sugározhatnak be A LEO és MEO a rádiókommunikáció szempontjából a minimális késleltetés és a kis adóteljesítmények, illetve a reálisan megvalósítható vevő nyereségek miatt elsődlegesen fontosak. A mobil rádiótelefon készülékek kis nyeresége és kicsi, mintegy 350 mW-os adóteljesítménye miatt egy L sávú rendszer esetén a műhold antennája, LEO esetén 0,5 m, míg GEO esetén 17 méter ugyanakkora cellaméret besugárzásához. A nem geostacionárius pályán keringő műholdakat

bonyolult antennákkal kell követni, de segítségükkel a Föld bármely pontja elérhető a pálya előnyös megválasztásával. Az alacsonyabb pályákon a tartós összeköttetés csak a műholdak számának megfelelő növelésével biztosítható. Minden földi állomásról egyidejűleg minimum két műholdat kell látni, illetve követni az antennákkal. A mechanikus mozgatású antennák helyett, az antenna sugárzási nyalábját elektronikusan vezérlő berendezések is léteznek. A mobil személyi távközlési szolgáltatásokat (MPCS) biztosító egyes MSS rendszerekben a műholdakon tervezik elhelyezni az ilyen antennákat. A műholdas távközlési jelek átvitelében problémák merülnek fel. Különösen a geostacionárius műhold nagy távolsága miatt a jel késleltetése zavarhatja a beszélgető partnereket. A geostacinárius műhold esetén az oda-vissza jel késleltetési ideje 250 ms, tehát nehezen korrigálható, a 10 ezer km-es magasságban lévő

műholdnál ennek kevesebb, mint egyharmada, sőt az 1000 km-en lévőé gyakorlatilag elviselhető érték.A távbeszélő áramkörökön a késleltetés miatt jelentős echo jel keletkezik. Az alacsonyabb pályák esetén a késleltetés kisebb, azonban a műhold földi állomáshoz viszonyított mozgásának függvényében a fellépő Doppler effektus okozta vivőfrekvencia eltolódás és az átvitt jel torzulása okozhat problémát, ez azonban az adott esetben alig észrevehető változást okoz. A pálya sík dőlése, az egyenlítő síkjától mért inklináció, határozza meg a lefedés helyzetét, méretét, a földi antennák minimális emelési szögét. A körpályás inklináció általában 50o -os, amely a mérsékeltövi, sűrűn lakott területek besugárzását biztosítja, és egynél több műhold láthatóságát is megoldja. A poláris konstelláció inklinációja kb 90o -os Ez biztosítja a legkevesebb műholddal a globális lefedettséget. A LEO és MEO

műholdak előnye a nagy, 20-40 fokos antenna eleváció, ami a magas épületek takarását csökkenti. Ezzel szemben, mint említettük a GEO műholdak esetén a 45. szélességi fok felett az eleváció kicsi Az excentricitás a pálya alakját határozza meg. A körpályán, mikor az excentricitás nulla a hold egyenletes sebességgel kering. Más esetben, az elliptikus pályán a műhold a Föld közelben a perigéniumon gyorsabban, míg a Földtől távol az apogéniumon lassabban kering. Például a 63,4o -os inklinációjú orosz Molnyija-2 kommunikációs műholdak perigéniuma 1,006 km, apogéniuma 39,362 km északon, így az északi félteke fölött 11 órát, míg a déli fölött csak 1 órát töltenek a 12 órás keringési időből az elliptikus pályájukon. A napszinkron pályájú műholdak napelemei beállítás nélkül is mindig maximális megvilágítást kapnak. Másik előny, hogy a keringési idő a csillagászati nappal lesz szinkronban, így földrajzi

helytől függetlenül állandó menetrend szerint világítja meg a földfelszínt. Az E-Sat program ezeket az előnyöket használja ki az adatátviteli, üzenetkezelési nyilvános és olajipari, pénzügyi és direct-to-home TV műsorsugárzási szolgáltatásokra. A 1262 km magas köralakú 6 holdas pályára először 3 műholdat kívánnak állítani. A 13 millió négyzetkilométeres lefedési területen a VHF sávú működési frekvencia 149,5 MHz . Highly Elliptical Orbit HEO napszinkron pályát választott az Ellipsat rendszer. A két különböző pályán összesen 24 műhold lesz. Az Ellipsat “Borealis orbit” 116,6o -os inklinációval a perigéneum 520 km, az apogéneum 7800 km. Az Ellipsat “Concordia orbit” nyolc műholdja a 0o -os inklinácójú pályára kerül. A perigéneum 4000 km, az apogéneum pedig ugyancsak 7800 km a Concordia esetében is. 5.2 Földi állomások A műholdas kommunikáció földfelszíni csatlakoztatására jórészt állandó helyű

állomásokat használnak, de egytizedük mozgó objektumokra (pl. hajók) van telepítve Néhány esetben hordozható, de álló működésű állomásokra is szükség van (pl. TV közvetítés, katasztrófa elhárítás). A földi állomások számának jelentős növekedése a LEO műholdak üzembe helyezésével várható, ekkorra azonban a személyi kommunikáció céljára szolgáló telefonok is földi állomásnak tekinthetők. Néhány szóban antennákról: A mikrohullámú jelek nyalábolt adására, illetve nagynyereségű vételére, általában forgásparaboloid szegmensek fókuszába helyezett elsődleges sugárzókat használnak. A megkívánt minőségű szolgáltatás biztosítására a professzionális antennák az alkalmazott frekvenciasáv és a műhold távolsága, adóteljesítménye függvényében 32-től 1,8 méteresek. Az elliptikus pályájú műholdak követésére szolgáló antennák mellett, más antennák is vezérelt, motoros rendszerrel

állíthatók, amennyiben több műholdra is igénybe kívánják venni. A precíziós mozgató mechanikák igen összetettek és drágák. A műholdak teljesítményének növekedésével az antenna méretek csökkennek. Lehetőség van a műhold antennáinak állítására A síkfelületű fázisvezérelt antennák sugárzási jellemzői, valamint sugárnyalábjuk iránya is elektronikusan változtatható. Így a műhold bonyolultsága árán, ha sok földi állomást szolgál ki ez utóbbiak antennái olcsóbbak, egyszerűbbek lehetnek. Ma már a különböző Inmarsat hordozható antennák sík felületűek, méretük egy nagyobb könyvéhez hasonló, azonban az egyszerű telefon MSS rendszerek antennái még ennél is kisebbek lesznek várhatóan. A veszteségek csökkentésére a kiszajú vevőberendezéseket közvetlen az antennán helyezik el, azonban a nagyteljesítményű adók sem telepíthetők távolra. Az antenna és a tartó-, illetve mozgató rendszere, a kiszajú

vevő-, illetve az adóberendezések tehát együttesen képezik a földi állomás berendezéseit. Ide tartoznak a jelek földi távközlési csatornákhoz történő illesztésére szolgáló áramkörök, a karbantartáshoz szükséges műszerek. Végül a különböző direkt műholdvevő berendezéseket is a földi állomások közé kell sorolni, melyek legleterjedtebb formái a DBS vevők 40 cm-től 1,2 méteres antennáikkal, de létezik már a Hughes Network System DirectPC berendezése is, amely közvetlen Internet kapcsolatot biztosít. Az antennák a drágább lakossági berendezések esetén a TV készülék mellől távvezérléssel átállíthatóak más-más műholdakra, Kifejelesztettek már minteg 45 fokos szögben minden műholdat egy pozicióból látó antennát is. A távközlési alapszolgáltatók nagy antennákkal felszerelt földi állomásai mellett külön figyelmet érdemelnek a teleportok és a VSAT szolgáltatás. Ezekről lesz szó az alábbiakban 5.21

Teleport Világszerte működnek a városok, régiók globális telefon, video és adatátviteli igényei kiszolgálására “Teleport” állomások, amelyek a különböző műholdak és a földi szolgáltatói, előfizetői hálózatok között létesítenek kapcsolatot. A távközlési szolgáltatás mellé informatikai, kulturális és gazdasági/kereskedelmi központokat is koncentrálhatnak, melyek informatikai kapujául szolgál a teleport a nagyvilág és a közelebbi régió között. A teleportok kormányzati, de főként önkormányzati támogatással jönnek létre. Igen lényeges a teleport földi kapcsolatainak megléte A különböző távközlési műholdak csatornáinak kihasználására, az egyre növekvő nemzetközi telefon, video és adatátviteli igények kielégítésére 1980-tól kezdve, ma már a Föld minden régióján, üzemelnek teleportok. A teleportok kapcsán az alapötlet a műhold, a számítógép és a szélessávú távközlés integrálása egy

egységbe. Az egyidejűleg több földi állomást üzemeltető teleport, sok antennával felszerelt, általában lakott területen kívüli telephelyét réz és optikai kábelek, mikrohullámú vonalak kapcsolják össze a szolgáltatókkal, illetve előfizetőkkel. A teleportok nagytávolságú, vagy nemzetközi vonalakat biztosítanak a kábel és rádióhullámú TV műsorcserének, -közvetítésnek, szervezeti (zárt csoportú) TV-nek, telemedicinának, táv-oktatásnak és távbeszélő közszolgáltatásoknak. A japán kormány az 1980-as évek óta fejleszti a távközlési szolgáltatások köré telepített városokat, a “teletopiá”-kat. A 2005-2010-ig tovább épülő Tokyo Teleport Town két mesterséges szigeten épül Tokióban 448 ezer négyzetméteren. 63 ezer állandó lakosra tervezik, de a nappali forgalmát a kiállítási és informatikai központok látogatottsága folytán 106 ezer főre számolják. Japán további hat városában működnek hasonló

teletopia jellegű teleportok. Dél-Koreában egy, míg Indonéziában, Malajziában és Taiföldön egy közös projekten dolgoznak. A brazil Teleporto Rio de Janeiro 250 ezer négyzetméteren épül 1993 óta. Tíz évre összesen 1,2 milliárd dollárt fektetnek be a tervek szerint. 20-24 intelligens épületet is kialakítanak ezalatt. Két földi állomása összesen 14 antennával az Intelsat, Inmarsat és a Brazilsat műholdakat használja. A földi állomások mintegy 50 km-re vannak a forgalmas helyen lévő teleporttól. A rendszert optikai gyűrű kapcsolja össze a földi állomással A teleport kiszolgálja az ország 20 régióját és a nemzetközi távközlési igényeket. Az 1992-ben alapított Moszkva melletti teleport Intelsat műholdakra állított 4 antennával üzemel 1994 óta. Magánvállalkozás, amely engedélye szerint 18 ezer nemzetközi és 100 ezer belföldi előfizetőt szolgálhat ki. Szolgáltatásaihoz használhatja a nyilvános telefon és TV

átviteli alaphálózatokat. További VSAT, hang, telefax, 9,6-128 kb/s adat (Internet), és videokonferencia szolgáltatásaikhoz országosan 125 földi állomást kívánnak telepíteni. Az 1994 óta üzemelő Teleport London International 14 antennájával a TDRSS, több Intelsat, a PAS 1, Orion, Eutelsat műholdakat használja. Az USA legnagyobb teleportja, a Washington International Teleport 1990 óta a világ egyik legnagyobb teleportjává fejlődött. A forgalmuk 75%-ban video tartalmú 5.22 VSAT A rossz távközlési infrastruktúrával rendelkező régiókban, de a világon bárhol szívesen alkalmazzák adatátvitelre, hitelkártyás végpontok bekapcsolására a kis antennájú (maximum 1,8 méter) földi terminálokat (VSAT). Az ITU adatai szerint 1993-ban 140 ezer VSAT állomás működött, 1995-ben 160 ezer. Egy állomás átlagos ára 10-15 ezer USD (maximum 50 ezer, de a legolcsóbb 5 ezer), de ezer dollárra is lecsökkenhet, mivel az új MSS szolgáltatások komoly

kihívást jelentenek. Ezért újabb értéknövelt szolgáltatások bevezetése is szükségessé válhat. A VSAT szolgáltatók a nagy műholdakon (pl. Intelsat, Eutelsat) bérelnek csatornákat, melyek felosztásának koordinálását, hálózat menedzsmentjét előfizetőik felé saját földi állomásukon (HUB) végzik. A HUB-ok antennája 4,5-5 méteres Az előfizetők egymás között pont-pont, illetve, pont-több pont összeköttetéseket létesíthetnek (a HUB-on mint központon keresztül a műhold segítségével). Viszonylag olcsó megoldásként egyirányú egy pont több pont alkalmazások is vannak. A banki, kereskedelmi tranzakciók mellett videokonferencia, távoktatás, szervezeti TV, valamint LAN-LAN, összekötetésekre használják a VSAT-okat. 5.3 Mobile-Satellite Service (MSS) 1995-tól négy nagy konzorcium készül a világszerte használható mobil zsebtelefon, a globális mobil műholdas szolgáltatás (GMPCS=Global Mobile Personal Communications by

Satellite) bevezetésére. 1996-ban pályára állítják az első műholdakat Mintegy 160-180 ország jön szóba ahol a GMPCS-re igény lesz. A tervek szerint 2010-re mintegy 40 millió előfizető lehet, ha az árakat 1 USD/perc alatt tartják. Az ITU szabályozás szempontjából a mobil műholdas távközlési szolgáltatások céljára felhasználni kívánt alacsony Föld körüli pályákon (Low Earth Orbit) keringő, tehát nem geostacionárius műholdak alkalmazásakor általános kompatibilitási kérdéseket is rendezni kellett az országonkénti közszolgáltatók érdekegyeztetésén túl. Az 1995ös WRC ebben nagy előrelépést tett, bizonyos frekvenciasávok kijelölésével A vitatott frekvenciatartományok és a veszélyeztetett szolgálatok a következők voltak:   1 GHz alatti frekvenciatartomány, tárol/továbbít adatátvitelre, alapvetően nem geostacioner (non-GEO) műholdak közismert elnevezéssel small LEO (kis, Low Earth Orbit). Potenciálisan

sok interferencia problémát okozhatnak a földi fix és mobil szolgáltatások, valamint meteorológiai és rádióasztronómiai alkalmazások esetén. Az 1-3 GHz-es frekvenciasávban tervezik bevezetni a személyi kommunikáció (Personal Communications) kézi termináljait, melyek a big LEO nem geostacioner (non-GEO) műholdakat használnák. A jelenlegi fix, földi rendszerek (pl rádiórelé összeköttetések) is ezekben a frekvenciatartományokban működnek, tehát új alkalmazások bevezetése külön szabályozással lehetséges csak. Az 1995-ös WRC-on (az ITU illetékes fórumán) egyes frekvenciasávok kijelölésével a LEO fejlesztések gyakorlatilag zöld utat kaptak. 5.31 Az MSS rendszerek Az alábbiakban példaként néhány tervezett rendszert ismertetünk példaként. Ezeken kívül is van bőven kezdeményezés, terv. Érdemes figyelemmel kísérni az európai erőfeszítéseket, valamint a fejlődő, elsősorban ázsiai országok ellenállását, mivel saját

nemzeti távközlési piacaikat próbálják megvédeni a nagy nemzetközi, de alapvetően USA illetőségű szolgáltatókkal szemben. Iridium Inc. (Washington DC USA) Javaslat Motorola 1990 Az 1,6 milliárd USD-s projekt fő vezetője 20 %-al a Motorola. (az összesen 17 résztvevő között többek között az Essex, China Great Wall Ind, Rayteon, Lockheed, Krunichev Space Center (Oroszország), Hewlett-Pacckard, McDonnell Douglas, ARINC Integrated System, Telestar Canada, Nuova Telespazio Spa (Olaszország), Siemens AG, Scientific Atlanta) Az Adams és Rider számításai képezték az alapját az iridium atomszerkezetének 77 elektronjához hasonlóan 7 pályasíkon összesen 77 műholdat tartalmazó eredeti Iridium projektnek. A poláris konstelláció egyidejűleg egy műholddal, 10 fokos elevációval és 765 km-es pályamagassággal globális lefedettséget biztosít. A végleges terv 6 síkú, 66 műholdja és 86o -os inklinációja, bár nincs összefüggésben a

névadóval, de olcsóbb. A bejelentett rendszerek közül elsőként, 1997 közepén már 5 műholdat pályára állítottak. 1998 végére ígérik a szolgáltatás megkezdését. 66 műhold hat közel poláris síkon, 11 földi állomás üzembeállításával. A teljes rendszer tervezett költsége 3,4 milliárd Drága jó minőségű telefon és adatátviteli szolgáltatást terveznek. Műholdközti kapcsolatokat használ és fedélzeti feldolgozást. Működési frekvenciasáv 1610-1626,5 MHz TDMA rendszer. 1996 közepére már 100 szolgáltatóval kötöttek szerződést A kézi terminálok ára 2500-3000 dollár, a hívás ára 2-3 USD/perc a tervek szerint. Globalstar (San Jose, California USA). Javaslat 1991 Résztvevők: Loral, Qualcom (USA), Alcatel (Franciaország), Alenia Spazio SpA (Olaszország), DASA (Daimler Benz AG, Hyundai (Dél Korea) A 2,16 milliárdos projketből, eddig 1,7 fedezett. A 48 műhold első darabját 1997-ben indítják. Olcsó, elsősorban rural

szolgáltatást terveznek A Globalstar Walker modelljét követi és két műhold egyidejű fél-fél teljesítményű láthatóságára épül. A nyolc 52o -os inklinációjú pályasíkon egyenként 6 hold lesz A pálya magassága 1406 km. Transzparens fedélzeti rendszer, nincs műholdközti kapcsolat, így 100 földi állomásuk lesz, amelyek átjárást biztosítanak a földi rendszerekhez. A pályák inklinációja 52 fok, a 30-55 szélességi fokok ellátására optimalizálják. Működési frekvenciasáv 1610-1626,5 MHz és 2483,5-2500 MHz. CDMA rendszer A 166 megcélzott országból 1996-ra már 91-ben van szolgáltatójuk. A készülékek árát 700-750 USD-re a hívás árát 35-53 centre tervezik, valamint havi előfizetési díjat is felszámolnak. ICO (London) Az Inmarsat cég alapította, a projekt 2,6 milliárd USD . 1999-től 12 darab 10400 km-es magaságú MEO (Medium Earth Orbit) műholdjuk lesz, melyeket a Hughes Aircraft szakemberei fejlesztenek. Telefon és

adatátviteli szolgáltatást kíván nyújtani. Működési frekvenciasáv 1980-2025 MHz és 2170-2200 MHz 1996-ra 38 beruházó 1,4 milliárdot fektetett be. A teljes rendszert 2,6 milliárdra becsülik A terminálok ára körülbelül 1000 USD, A hívás ára 1-2 USD/perc. Odyssey (Redondo Beach, California, USA). 2001-re 12 MEO (Medium Earth Orbit) műhold alkotja a rendszert. amely 3 milliárdba fog kerülni A TRW Inc vezeti és a kanadai Teleglobe Inc.5 %-al vesz részt A TRW 2,3 milliárd értékben szállítja a műholdakat, melyek a többi rendszernél magasabb pályára (kb. 10000 km) állnak Irányított antennát alkalmaznak. Transzparens fedélzeti rendszer, nincs műholdközti kapcsolat, kb. 15 földi állomásuk lesz CDMA rendszer Telefon és adatátviteli szolgáltatás. A földi állomások egyidejűleg két műholdat is látnak A kézi készüléket a Northern Telecom, Magelan Systems, Japan Radio, Mitsubishi, Matsutshita-Panasonic készíti. A készülékek árát

300-700 USD-re a hívás árát 1 dollárnál kevesebbre tervezik, a havi díj 10-30 dollár között lehet. A 10 évre vetített költségek szerint a LEO rendszerek a legdrágábbak és a MEO-k a legolcsóbbak. Bár a GEO rendszerhez csak 3 műhold szükséges a középmezőnyben foglal helyett. A MEO rendszer a LEO, vagy a földi celluláris rendszerhez képest kedvezőbb a kisebb terepárnyékolás, a GEO rendszerekhez viszonyítva pedig kisebb a késleltetés és az echo jel. Ennek ellenére számos GEO projekt komoly versenytársa lehet a LEO MSS-eknek. Ezek nem kívánnak globális elérést biztosítani, de akár Ázsiában, akár az USA-ban meghatározott régiók ügyfelei számára kedvezőbbek lehetnek. A fenti megfontolások alapján hibrid rendszerekfejlesztésén is dolgoznak. 5.32 Hagyományos mozgó szolgálatok alapvetően GEO pályákon Inmarsat A,B,C, D, M, P rendszerek (globális mobil kommunikációs rendszerek a tengerészeti, repülési, szárazföldi

szállítási és fix hang, adat, e-mail, telefax, videokonferencia szolgáltatásokra). Hasonló főként tengerészeti rendeltetésű orosz rendszer a Morszvjázsputnyik. Az EutelTracs az USA Qualcom OmniTracs Alcatel - Qualcom vállalkozású európai megfelelője. Ku sávú mobil követő és üzenetközvetítő rendszer két Eutelsat műhold használatával. Európában kb 10 ezer mobil temináljuk üzemel, de az Inmarsatnak is van hasonló szolgáltatása. A EutelTracs orosz szolgáltatója a Comincom a Eutelsat mellett Intelsat és AsiaSat 1-et is használja a keleti kiterjesztés érdekében. Személyhívó és rádiólokációs szolgáltatású 1 GHz alatti kis LEO rendszerek a 137 és 148 MHz-es VHF és a 400 MHz-es UHF sávokra:   ORBCOMM: 765 km-es körpályán 30 kg-os műholdakat tervez az OSC. További 1998-2000-re szóló tervek: LEOSAT, VITASAT, STARSYS. 5.4 További műholdas rendszerek Ellipsat (MCHI) Összesen 24 HEO műhold. Borealis 16, Concordia 8 A

Borealis pálya napszinkron 521 km-es perigéneum és 7843 km-es apogéneummal, ismétlődő földi megvilágítási sávval. Teledesic Corp. Az eredeti tervek szerint 840 darab Super LEO műhold alkotná a mobil mellett főként állandó szolgáltatású globális rendszert, amely a hagyományos földi szolgáltatókkal együttműködve, a mások számára gazdaságtalan távoli területeket is bekapcsolja a nagysebességű információs szupersztráda adatátvitelbe 16 kbit/s-2,048 Mbit/s-ig. (A fix telepítésű GigaLink terminálokon 155 Mbit/s-tól 1,24416 Gbit/s). Az 1990-ben alapított cég 9 milliárd USD-os projektjének éllovasai Bill Gates (Microsoft)és Craig McCaw (McCraig Cellular Communications). A 21 orbitális pálya 700 km magas, 98,2 fokos inklinációjú Minden pályán 40 Ka-sávú aktív műhold lesz és maximum 4 tartalék. Bár a rendszer működése az ezredforduló utánra tervezett a WRC-95 már jelölt ki frekvenciasávokat erre a szolgáltatás

típusra. A műholdak adóteljesítménye 6 kW (? más adatok szerint kis teljesítmányűek lesznek), elektronikus működésű fázisvezérelt sorú antennákkal, a műholdak közötti 60 GHz-es, optikai összeköttetésekkel, melyek a fedélzeti útvonal-irányítók (routerek) segítségével a Földön kívül a 8 közvetlen szomszédságú műholddal tartják a kapcsolatot. A földi antennák átmérője 16 cm és 1,8 méter között lehet, az antenna elevációja min. 40 fok az ideális vétel biztosítására A Földet 20 ezer szupercellára osztják fel, minden szupercellában 9 kb. 85 négyzetkilométeres cellával Egy műhold 64 szupercellát sugároz be. Mozgása közben mindig a szupercella közepére irányítva az antenna nyalábot, már az átkapcsolás előtt. A szupercella 9 cellájáról, melyek egyidejűleg 14 ezer duplex 16 kbit/s-os csatornát tartalmazhatnak 23,111 msec-onként vesz, illetve ad a műhold terminálonként egy 152 bites csomagot. A projekt 1997-ben

kezdett konszolidálódni a Boeing belépésével. Ezután többek között a műholdak számát harmadára csökkentették. Astrolink a Lockheed Martin Telecommunications, az egyik legnagyobb műhold előállító cég vezette projekt. A javaslat szerint Ka-sávú 9 darab műhold öt geostacionárius szegmensben (96 fok W Amerika, 37 fok E Európa, Afrika és Ázsia nyugati fele, 115 fok E, Ázsia keleti fele, Ausztrália/dél-kelet Ázsia, 29 fok W az Atlanti óceán, és 168 fok E a Csendes óceán), lefedve minden óceáni és szárazföldi területet. Minden műhold két fix és két mozgatható adó/vevő antennájával nagy kapacitású összeköttetésekre alkalmas a stratégiai szempontok szerint kiválasztott földi kommunikációs állomásokkal, valamint, az olcsó berendezésekkel és 65-120 cm-es antennákkal földi adó/vevőkkel. A műholdak között közvetlen összeköttetés van Az adatátvitel 16 kb/s-8,448 Mb/s, vagy nagyobb lehet. Javasolt alkalmazási területek:

asztali videokonferencia, adatátvitel, tranzakciós műveletek, távoktatás és képzés, globális Internet szolgáltatások, telemedicina, táv-munkavégzés, hibrid hálózati összeköttetések. A projekt tervezett költsége 4 milliárd USD, működésbe lépne legkésőbb 2001-ben. 5.5 Navigációs műholdak Lényeges segédeszközök a mozgó kommunikációs rendszereknél is (lásd pl. Inmarsat,Euteltrack). GPS (Global Positioning System) a US Department of Defence fejlesztése. Az 55 fokos inklinációjú 20,182 km-es magasságú 6 körpálya síkra 21 működő és 3 tartalék műholdat telepítettek. A keringési idő 11,967 óra, azaz fél sziderikus nap A földi nyom minden második periódusban ismétlődik. A Föld bármely pontjáról egy időben legalább 4 műhold látszik Minden műhold két cézium és két rubidium atomórát hordoz a pontos idő és frekvencia meghatározására. A pálya és időadatokat két frekvencián (1575,42 és 1227,60 MHz) sugározzák

ki, a légköri késleltetések kompenzálása és mérése céljából. Az alapsávi jelet két szórtspektrumú pszeudovéletlen zajú kóddal modulálják. A katonai célú P kód 10,23 Mbit/s 38 hetes ismétlődésű, míg a C/A kód a műhold azonosításra és polgári célokra 1,023 Mbit/s-os 1 ms-os ismétlődésű. Minden műhold a P kód más részét használja A vevő azonos kódot generál és autokorelációs áramkörével meghatározza a két kód közti fáziskülönbséget, amivel a műholdtól mért távolság meghatározható. A négy műholdról érkező pszeudovéletlen zaj jelek egyidejű mérésével a vevő háromdimenziós pozició meghatározása a P kód vétele esetén 10 méter, a C/A kód használatával 100-300 méter pontossággal meghatározható. A GPS műholdakat az etalon laboratóriumok néhány nanosecundumos pontosságú összehasonlító időmérésekre is használják. Az orosz GLONASS (Global Orbital Navigation Satellite System) 24 műholdja

közül hármat 1995. júliusában a Cosmos-2316-2318 állított a 19132 km magas egyik pályasíkra a 8-ból Az inklináció 64,4 fokos, a keringési idő 11,263 óra, így a földi nyom nyolc naponta ismétlődik. A GPI-től eltérően itt minden műholdnak saját két frekvenciája van a 1240-1260 és a 1597-1617 MHz-es tartományokból, tehát frekvencia alapján azonosíthatók. A mindenhol azonos moduláló kód ismétlődési frekvenciája 1 ms-os. 5.6 A hazai műholdas piac Az 1971-ben alakult Interszputnyik szervezet tagjaként hazánkban a Molnyija-2 műholdak kommunikációs rendszerébe a Taljándörögd határában épült professzionális földi állomáson át már a hetvenes évek közepén bekapcsolódtunk. A rendszerben telefon összeköttetésekre és TV műsor cserére nyílt lehetőség a tagországokkal, melyek között Európán kívül Kuba és India is szerepel. A Varsói Szerződés felbomlását követően Taljándörögdön is telepítésre kerültek az

Intelsat, Eutelsat GEO műholdjaira irányított nagy átmérőjű antennák. A Kormány felhatalmazása alapján 1997-től hazai tagja is van az Inmarsatnak, így elhárult az akadálya az ilyen rendszerek határokon belüli használatának. 4. ábra A közvetlen műholdas vétel elterjedése 100 háztartásra vonatkoztatva Az egyéni műholdas műsorvevő berendezések a kilencvenes évek közepén a háztartások 10 százalékában voltak, tehát számuk bőven meghaladta a 300 ezret. Magyarország több más környező országgal együtt saját GEO műholdját a WARC 77 dokumentum szerint az 1o W szegmensre telepíthetné. Hazánkból a 25o W és a 60o E között elhelyezkedő GEO műholdak láthatók. A látható, közvetlen műsorszóró, működő műholdak: 1996-ra hat DTH/DBS Astra (Societe Europeenne des Satellites, Luxemburg) Ku-sávú GEO műhold működött és további kettőt terveztek még két éven belül a 19,2o E szegmensre állítani. Az azonos szegmensen

működő műholdak előnye, hogy a vevőantennák átállítása nélkül egyidejűleg vehetők jeleik. Az Astra 56 transzponderével összesen 500 TV csatornát fog biztosítani 1998-ra. Az Eutelsat-nak 8 működő műholdja volt 1995 végén a GEO 7, 10,13 és 16o E szegmenseken és öt év alatt további hetet tervez pályára állítani lecserélve például az Eutelsat 2-őt 50%-al nagyobb kapacitású 24 transzponderes műholdra. 1998-ra 18 transzponderes műholdat terveznek 48o E szegmensre, amely Közép Ázsiát is besugározza. A 13o E szegmensen öt Hot Bird (High powered Bird) műholdja közül az első 1995-ös üzembehelyezésével a digitális TV elterjesztésének élvonalában van Eutelsat. A korai tervek szerint a Hot Bird 4 1997 végén áll a 13o E elsődleges Eutelsat DTH (Hot Bird) szegmensre. A magyarországi TV állomások a Hot Bird 3 és 4 műholdakon is foglaltak csatornákat. Az Astra és Eutelsat mellett a skandináv, spanyol, német műholdak

műsorai és természetesen az Intelsat, Inmarsat, stb. több távközlési műholdjai elérhetőek. A magyarországi közvetlen műholdas TV vétel mellett VSAT állomások is szép számmal üzemelnek. A hazai piacon több jelentős VSAT szolgáltató is van a 90-es évek eleje óta. A középeurópai kis országok közül elsőként Magyarország volt az, amelyre egy műhold, az izralei AMOS-1 antennájának egyik önálló sugárnyalábját tervezték. (A német vagy skandináv műholdak nagyobb GDP-vel rendelkező országokat szolgálnak). Az 1994-es egyezség szerint az Antenna Hungária által közös vállalkozásként létrehozott Magyarsat később ennek fejében saját műholdját az AMOS üzemi párjaként a CERES-t ugyancsak a GEO 4o W szegmensre állította volna, mindkét ország optimális besugárzása céljából. A kezdeti időszakban felmerült nyugati, portugál szolgáltatás nem volt egyidejűleg megoldható a magyarral. Az Amos bibliai próféta neve mögött az

AMS (African-Mediterranean Satellite) jelzi az elsődlegesen megcélzott területet. A jelentős befektetést igényélő izraeli AMOS műhold program magán és nem is csak izraeli kezdeményezésre indult. Az izraeli kormány egy 1989-es koncesszió alapján 100 millió USD bankgaranciát vállalt, valamint 10 évre felvállalta a hétből három transzponder bérletét, meglehetősen magas egyenként és évente 5 millió USD áron, ha nem tudnák értékesíteni azokat. (A transzponder ára a működtetési költségek mintegy 20%-a mindössze egy műsorsugárzó esetében. Értéke változó, az európai Astra a maga 7-8 millió USD-jával a legdrágább, DélAmerikában átlag 2-5 millió, Ázsiában 2,5 millió és az USA-ban 1,5-2,6 millió USD) Az AMOS-1-et csak 1996 januárjában állították pályára. A késés a jelentős módosítások okán nagyobb tőkét igényelt és a szolgáltatások drágulását vonta maga után. Az utolsó fejlesztési fázisban a francia

Alcatel Espace és a Deutsche Aerospace Dornier, mint fő külföldi szállítók 65 millió USD szerződésük 30%-át már, mint befektetésként kezelték. Az AMOS-1 72 MHz-es csatorna kapacitásainak nagy részét a TV műsorszórás foglalja le. A maradék 20 % VSAT célokat szolgál: zárt hálózatú vállalati kommunikáció, távoktatás, orvosi alkalmazások (telemedicina, távdiagnosztika). Kezdeti hírek szerint az AMOS-1 csatornáinak bérleti díja Közép-Európában nem volt versenyképes a korábbi szolgáltatókéval (főként a Eutelsat, Intelsat). 1997 elejétől azonban a közép-európai országok egyes kábelTV állomásai az AMOS közvetítésével kapják digitalizált műsorcsomagjaikat. A Magyarsat CERES műholdja egyenlőre csak terv maradt. * 6. INTERNET / INTRANET, WORLD WIDE WEB * 6.1 Az Internet Az Internet a hálózatok globális hálózata, melyet a nemzeti és akadémiai-kormányzati hálózatok összekapcsolásával azonos technológia

alkalmazásával hoztak létre. Magába foglalja a távközlési vonalakat, kapcsológépeket, számítógépeket, hálózati protokollokat, és az együttműködést és információátvitelt biztosító szolgáltatásokat. A kilencvenes évek Internet-je az egész világra kiterjedő informatikai infrastruktúra prototípusának tekinthető. Az Internet a XX. század végének legsikeresebb fejlesztései közé sorolható Az egész világra kiterjedő információ gyűjtő és terjesztő rendszer a távíró, telefon, rádió és számítógép integrációjával az egyének közötti kapcsolattartás és együttműködés időtől, és földrajzi helytől független lehetőségét hozta létre. A műszaki fejlődés adta alapvető feltételek mellett igen lényeges volt az infrastruktúra szervezési, üzemeltetési módszereinek helyes megválasztása. A sikerhez nagyban hozzájárult a társadalmi tényező, azaz a kreatív emberek széles táborának bekapcsolódása a

használók közé. A rendszer kiforrottságának megfelelő stádiumában kommercializálódott, ami a kutatási eredmények igen hatékony technológiai transzferjét biztosítva a kutatói-akadémiai szférából átkerült az egyének és közösségek köznapi életébe szerte a világon. Az Internet kialakulásának okai a szuezi, majd kubai válsággal súlyosbított hidegháborús politika és az Egyesült Államokban az első szovjet műhold 1957-es fellövését követő intenzív fejlesztések következményei között keresendők. A különböző kutató csoportok által végzett számítógépes-hálózati fejlesztések, akár a II. világháború éveiben a számítógépek létrehozásakor, titkosak részben a mai napig, így sokféle, néha egymásnak ellentmondó adattal találkozni. Ez mindannak ellenére is elképzelhető, hogy a műszaki megoldásokról 1964-óta publikáltak cikkeket, tanulmányokat. Bizonyos közszájon forgó fogalmak, illetve megközelítések

mégis indokolttá teszik a rendelkezésre álló ismeretek összefoglalását. A jelenlegi rendkívül gyors változások miatt ugyanakkor papír hordozójú ismertetésben nem adható teljes kép a mai Internet-ről, sokkal biztosabb rajta lenni a “Háló”-n és használva megismerni azt. Az Internet-történet talán legautentikusabb forrása az Internet Society, ahol 1997 februárjában jelent meg rövid összefoglaló az Internet bölcsőjénél jelenlévők tollából. Az élenjáró technikai fejlesztéseiről híres M.IT-n (Massachusets Institute of Technology, USA) L. Kleinrock már 1961-től publikál az egyeduralkodó vonalkapcsolásos távközlési technikától eltérő u.n csomagkapcsolás elméletről 1962-ben koncepció kerül napvilágra a globális kapcsolatokat nyújtó “Galaktikus hálózatról”, amely mindenki számára gyors adatcserét biztosítana. A koncepció szerzője JCR Licklider volt az első vezetője az 1962 októberében indult DARPA nevű

számítógépes kutatási programnak. A megbízást az USA Hadügyminisztérium (Department of Defence, DoD) 1957-ben alakított Advanced Research Project Agency (ARPA) adta. 1965-ben össze is kapcsoltak távoli számítógépeket, létrehozva az első nagytávolságú (WAN) hálózatot. Az esetleges atomtámadás okozta katasztrófát is túlélni képes elosztott rendszerű telefonos hálózati terv ötletét a Rand Corporation 1964-ben publikálta Tőlük függetlenül az M.IT-n (Bolt Beranek és Newman) is hasonló javaslatot tettek számítógépes hálózatokra, de 1964-től az angol National Physical Laboratory-nál is eredményes kutatások folytak a csomagkapcsolás témájában. Az 1966-os év végén az ugyancsak MIT-s kutató LG Roberts lett a DARPA számítógépes hálózati projekt vezetője. Az amerikai és angol kutatási eredmények alapján 1967ben jelent meg az ARPANET terve, amely azonban az atomháborús RAND tervnél már általánosabb célokat tűzött ki. A

Bolt, Beranek & Newman cégnél (BBN Cambridge, Massachusets), került kidolgozásra a projekt a csomagkapcsolt számítógépes hálózati rendszer megvalósítására. 1968-ban az angol National Physical Laboratory-nál hozták létre az első csomagkapcsolt kísérleti hálózatot. Vinton Cerf szerint az UCLA-ra (University of California Los Angeles) a BBN 1969 szeptemberében szállította le az első IMP-t, amelyen a négy csomópontos hálózat (UCLA, Stanford Reseach Institute (SRI), UC Santa Barbara (UCSB), és University of Utah in Salt Lake City) 1969 decemberében működni kezdett. A hálózati csomópontok (IMP-k) DDP-516-os típusú Honeywell miniszámítógépek voltak kezdetben. Ezek kapcsolták be a felhasználói terminálokat, hosztokat a számítógépeket összekötő hálózatba azaz az internetwork-be. Az adatcsomagok összeállítását és továbbítását meghatározó, a hálózati összeköttetést vezérlő megállapodások és szabályok együttesen

alkották az “Internet Protokol”-t, (IP, kezdeti nevén NCP=Network Control Protocol 1970 decembere), mely megoldotta a projektben résztvevő helyi és távoli hálózatok integrálását. Az IP még lényegesen kevesebb szabályt tartalmazott, mint a mai hálózati protokollok. Az így kialakult hálózat az Advanced Research Project Agency után az ARPANET nevet kapta. A BBN mellett egyetemek, illetve kutató intézetek MIT (Massachusetts Institute of Technology), UCLA (University of California Los Angeles), ISI (Information Sciencies Institute, Stanford), az angol UCL (University College London) és a Harward is részt vettek a szoftver fejlesztésben és dolgoztak együtt. Az ARPA szerződés 1969 és 1989 között támogatta a hálózat létrehozását, melynek 1971-re 30 különböző egyetemi tanszéken 19, 1972-re már 37 csomóponti gépe volt. Az ARPANET fejlesztői az akkor használt különféle típusú számítógép architektúrákat (DEC-10, PDP8, PDP11, IBM

360, Multics, Honeywell, stb.) alkalmassá tették az együttműködésre a megfelelő interfészek és hálózati szoftverek kifejlesztésével. Az ARPANET első nyilvános bemutatója a New York-i International Conference on Computer Communications alkalmából volt 1972-ben. Más adatok szerint 1973-ban jutott át az Atlanti Óceánon az ARPANET, mikor is az UCL mellett a norvég Royal Radar Establishment-et is rákapcsolták. Az 1972-es konferencián részt vettek az angol, francia, olasz, svéd fejlesztők, akik közül sokan az ARPANET-es IP-vel konkurens X.25-ös csomagkapcsolásos hálózatokon dolgoztak Ekkor alakult meg Vinton Cerf szervezésében és elnökletével az International Network Working Group. 1972 arról is nevezetes, hogy márciusában készült el az elektronikus levelezés szoftvere. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ARPANET létrehozásával egy időben, 1969-re alakult ki az AT&T Bell Laboratórium-nál a UNIX rendszer, a mai Internet

operációs rendszere. (A UNIX 1974-től vált hozzáférhetővé az egyetemeken és csak öt év múlva került kereskedelmi forgalomba is.) A hetvenes évek elejétől az IP hibái és a hálózat növekedése miatt új IP-t készítettek. Az új protokoll kifejlesztése már nemzetközi összefogás eredménye, amelyet 1974 decemberében publikáltak (V. Cerf) Az új megoldások a technikai fejlődés talaján együttesen biztosították a projekt sikerét. A Berkeley UNIX-hoz készült szállítási protokollal, a Transmission Control Protocol-lal (TCP-vel), kiegészítve összeköttetés orientált, ellenőrzött forgalmat biztosító kommunikációs protokollt, a TCP/IP-t vezettek be 1980-ban, először a katonai hálózatokon. Az ARPANET-en 1983. január 1 volt a TCP/IP-re való átérés napja Közben számos más hálózati rendszer is kialakult, pl. USENET 1979-től kimondottan a levelezésre, fájl másolásra a uucp (UNIX to UNIX CoPy-ból) megalkotásával. A BITNET

(Because It’s Time NETwork) a New York-i City és Yale Egyetemeken 1981-ben indított egyetemi világhálózat. A BITNET az IBM-től kapott RSCS protokollal és szoftverrel üzemelt, majd, később ugyancsak TCP/IP protokollt használt. Számos különleges szolgáltatást üzemeltetett, pl. a LISTSERV-et A TCP/IP bevezetésével 1983-ban elkülönült az üzemszerű szolgáltatást biztosító katonai MILNET és európai megfelelője a MINET és az ARPANET a kutatási célokat szolgálta kommercializálódásáig. 1984 és 1986 között a hosztok (számítógépek ARPANET teminológiája) száma ezerről 60 ezer fölé emelkedett. Az így kialakult Internet-et a kormányzati, kutatói és egyetemi körök használták. Kereskedelmi használata tilos volt Az Internet irányítója 1987-tól az NSF (National Science Foundation) az 1995-ös privatizációig. 1987-ben az USA gerinchálózat, az NSFnet, szuper számítógépeit 1,5 Mbit/s-os (T1) vonalak kötik már össze. 1995-ben 44,7

Mbit/s-os (T3-as) az összeköttetés. Az NSF 1987-ben megteremti a lehetőségét a hadügyi szerződéssel nem rendelkező oktatási intézmények számítógépes hálózatba kapcsolásának is. Létrehozza a CSNET metahálózatot, amely az első X25 feletti TCP/IP-vel, ugyancsak a BBN menedzsmentjével működött. A Phononet az MMDF protokollt használta a telefonvonalas e-mail átvitelre. 1987-ben a CSNET és a BITNET összeolvadtak, megalakítva a CREN-t (Corporation for Research and Educational Networking), majd 1991-ben a CSNET megszűnt. Míg az ARPANET 1983-ig, a MILNET elkülönüléséig, rendelkezett központi felügyelettel, belső irányítással a USENET-re a teljes szabadság a jellemző. Mára a különböző hálózatok az azóta kialakult biztonsági rendszerek szabta feltételek teljesülése esetén átjárhatóak legalább a levélforgalom számára. Az ARPA-Internet hálózatot az USA kormány tartotta fenn, mintegy évi 12 millió USD költséggel. Ez az

Internetre jellemző mindenki számára ingyenes hozzáférést biztosította. Az NSFNET program teljes költsége 1986-tól 1995-ig 200 millió USD volt Egy 1988-ban kezdődött folyamat eredményeként 1991-ben az NSF engedélyezte a profitérdekelt tevékenységet az Interneten. A kereskedelmi szolgáltatók létrehozták a CIX gerinchálózatot (Commercial Internet eXchange) az NSFnet mellett. 1992-től megkezdődött az NSFnet üzemeltetésének és fenntartásának (finanszírozás biztosítása) átadása a privát szférának. A Merit, OECD alábbi adatai jól szemléltetik az NSFnet hálózat, azaz az eredeti Internet gerinchálózat szerkezeti változását: 2. Táblázat 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 júl. júl júl júl júl júl júl máj 208 551 1291 2074 3898 8294 20521 28470 USA hálózatok száma (96%) (85%) (75%) (67%) (65%) (59%) (57%) (56%) 99 436 1012 2133 5827 15632 22296 nem-USA 9 hálózatok száma (4%) (15%) (25%) (33%) (35%) (41%) (43%) (44%)

Összes hálózat 217 650 1727 3086 6031 14121 36153 50766 Az USA gerinchálózat 1995-től az Advanced Network Services, Inc. tulajdonaként működik, az Internet azonban az 1995 júliusi adatok szerint a világ 106 országára kiterjedő, nyílt információs metahálózattá fejlődőtt, mely egyre több, akkor mintegy 50 ezer különböző autonom hálózat 6,6 millió hosztjára (számítógépére) és 25-30 millió felhasználójára terjedt ki. Az elmúlt három és fél év növekedési ütemének átlagával számolva az évtized végére 101 millió Internet hosztot prognosztizált az ISOC 1995 augusztus 2-i sajtóközleménye. Magyarországra 11298 hosztot jeleztek 25%-os növekedési ütemmel. Az USA 1996-os választási kampány egyik ígérete az új Internet-2 nagysebességű akadémiai hálózat létrehozása. Napjainkban a felhasználó már nem igen veszi észre az információforrások igénybevétele esetén, mi módon jut az adott szerverig. Általában az

Internet az a világhálózat amely az információs szolgáltatások elérését biztosítja, mint a hálózatok hálózata. A jelenlegi helyzetben a kezdetileg egyértelmű USA centrikusság megváltozott, a kereskedelmi szolgáltatók aránya egyre nő. Az ingyenes hozzáférés már nem jellemző, még ha a legolcsóbb on-line eszköz is a TCP/IP alapú hálózat. Európában a hálózatok összekapcsolása csak 1991-ben kezdődött meg, de ezt megelőzően is voltak nemzetközi hálózatok, ahogy a fentiekből látható. Az NSFNET angol megfelelője a JANET 1984 óta működik. Jelentős szerepet töltött be a kormányzati finanszírozású kutatói hálózati fejlesztések koordinálásában a RARE (Reseax Associees pour la Recherche Europeenne). Az EARN (European Academic Research Network) a Bitnet megfelelője Az EUnet 1982 óta működik. mint a USENET európai kapcsolata Európában az Internet fejlesztés támogatója a RIPE (Reseaux IP Europeens), az EUnet szervezeteként

tevékenykedik. Hazánkban az IIF Program 1986-ban indult az akadémiai közösség informatikai infrastuktúrájának fejlesztésére, X.25-ös alapokon A Nemzeti Informatikai Infrastruktúra Fejlesztés és a HUNGARNET Egyesület 1993-tól kezdve fejlesztette a TCP/IP-s HBONE-t. A HUNGARNET Egyesület hálózatának az akadémiai, oktatási, közgyűjteményi tagság mellett 1991-től mások is használói lehettek. 1995-től pártoló tagként csak a kormányzati, önkormányzati szervezetek vehetik rajta igénybe az Internet szolgáltatást a tagokon kívül. A magáncégek az erre az időre jelentős számban működő szolgáltató cégek (1995 májusában 20 hazai) közvetítésével juthatnak az Internetre. 6.11 Az Internet működése Az 1960-as évekig ismert hagyományos hálózatokban a telefonközpontok a beszélgetések idejére valós, fizikai kapcsolatot létesítenek a két állomás között. Ez a rendszert az összeköttetés orientált, áramkör, vagy

vonalkapcsolás. Szélső esete a pontpont közötti állandó un bérelt vonalas összeköttetés, melynek sérülése a kommunikációs lehetőséget kizárja. A központok hierarchikus rendjében főként a magasabb szintű kapcsolatok biztonságos, többszörös eléréssel rendelkeznek. Az Internet elméleti alapját képező RAND javaslat szerint mindezzel ellentétben nincs központi irányítás. A hálózatot önmagában megbízhatatlannak kell tekinteni, a rendszer az ami a “sebezhetetlen” működést biztosítja. Minden hálózati csomópont egyenrangú és önálló felelőséggel bír az üzenetek kezdeményezésében, vételében, illetve továbbításában. Az egyes csomópontok állandó, redundáns összeköttetését feltételezik. A korai csomóponti gépek - az elsők az IMP-k (Interface Message Processor-ok) - egy, maximum négy felhasználó gépét (hosztját) voltak képesek kezelni, ezzel szemben a mai Packet Switch Node-ok, (PSN-nek) több százat. A

felhasználói üzenetek a hálózaton csomagokra bontva vándorolnak. Minden csomag tartalmazza a célállomás és a feladó címét és önállóan, az összeköttetés mentes üzenetszórás elvén terjednek a hálózaton az IP (Internet Protocol) szerint. (A TCP azonban összeköttetés-alapú protokoll már) Az egyes csomagokat, melyek a különböző utak miatt tetszőleges sorrendben érkezhetnek a címállomás rakja össze. A csomagok épségét az egyes csomópontok ellenőrizhetik, illetve azokat hiba esetén újra kérhetik. A hálózat egyes részeinek kiesése a csomagok címzetthez történő továbbítását nem akadályozza. A csomópontok függetlenek és tulajdonosaik önmaguk gondoskodnak fenntartásukról, azonban biztosítaniuk kell a 24 órás rendelkezésre állást. A nagy forgalomra országos gerincvonalak szolgálnak, melyekre tehát sok csomópont kapcsolódik. A csomagokat a címük alapján útvonalirányítók (router-ek) terelik a megfelelő

címtartományok felé, ez azonban a végeredményt tekintő felhasználó számára lényegtelen. A 80-as évekre szabadon hozzáférhető (public-domain) TCP/IP szoftver és a nagyobb teljesítményű számítógépek egymáshoz kapcsolódása az Internet havi 10-20 százalékos növekedését biztosítja napjainkig, egyre inkább megvalósítva a globális elterjedést. A forgalom zavartalansága a gépeket összekötő vonalak kapacitásától, adatátviteli sebességétől függ. Az átvitel az összeköttetés mentes technológia következtében igen hatékony és olcsó. Szemben az áramkör-, illetve vonalkapcsolt telefon díjszabás időtől és távolságtól függő tarifáival a kereskedelmi Internet szolgáltatók alapvetően az igényelt a kapacitás, a szolgáltatások alapján, meghatározott havi ingyenes óraszámra (pl. 5 -40 óra) állapítják meg díjaikat. A hálózat fenntartási költségek nem a forgalom arányában és nem is egyenletesen oszlanak meg, ami

helyzet felülvizsgálatára ösztönzi a szolgáltatókat. Az USA távközlési díjstruktúra, amelyben az átlag havi 10 dolláros telefonelőfizetési díjon felül nem kell a vonalhasználatért fizetni jelentős mértékben hozzájárult a lakossági használathoz. Európában az igen magas díjak mind a nemzetközi kapcsolatok, mind a lakossági szolgáltatások fejlődésének komoly akadályai. 6.12 Alkalmazások A kilencvenes évek közepén egy átlagos Internet használó napi rutintevékenységei: A munkanap kezdetén a hírek, események megismerése érdekében az elektronikus üzenetek megnézése saját postafiókban.(Van amikor az üzenet mennyisége miatt kezelhetetlenné válik) Az üzenetek szűrése, sorrendiség megállapítása, egyes üzenetekre válasz, mások továbbítása az érdekelteknek, továbbiak törlése, illetve más saját iratgyűjtőbe helyezése. A newsgroup üzenetek átnézése hasonló folyamatot igényel Ezután a Web böngészővel

leellenőrzi a hypermail tárolókat. Végül saját Web címlistája alapján megnézi mely Web oldalak friss információit (pl. konferenciák, pályázatok) A klasszikusnak számító Internet alkalazások      SMTP, IPM, IRC, Newsgroups, Telnet, FTP, Gopher, WAIS, Veronica, WWW köre tovább bővülhet, illetve változik. Az Internet közösség a gyakorlati élet kihívásaira gyorsan talál megoldást. Az információ özönben keresők segítenek eligazodni Az információk lehívását az adatsugárzás technológiája feleslegessé teszi. 5. ábra Az Internet alkalmazások gyakorisága A 5.ábra az egyes alkalmazások használatának közkedveltségét a Web térhódítását érzékelteti. 6.13 Az Internet és a Globális Informatikai Infrastruktúra 1994-ben a távközlésben egy új fogalom, a globális informatikai infrastruktúra jelent meg. Az 1994-es, Buenos Aires-i Világ Távközlésfejlesztési Konferencián (WTDC 94) az amerikai alelnök, Al

Gore, március 21-i nyitó beszédében az USA információs szupersztráda program meghirdetése után egy évvel felhív mindenkit a Globális Informatikai Infrastruktúra létrehozására. Az információ elérhetőségének biztosítása megköveteli az informatikai infrastruktúra - a távközlési eszközök - világméretű megfeleltetését, a gyors, nagykapacitású, az egyre növekvő multimédia (hang, adat, kép, szöveg és video) forgalomnak. Az Európa Parlament a legutolsó évekig az Internetet, mint egy “amerikai hálózatot” kezelte, azt fontolgatván, hogy a TCP/IP protokoll helyett az X.25 versenyképességét kell fokozni. Csak késve ismerték fel, hogy az Internet az európai gazdasági élet kicsi, de valós ágazata, amely igen gyorsan fejlődik. 1997 elején már üzembe helyezték az új nagysebességű európai kutató hálózatot, a TEN-34-et (34 Mbps-os transzeurópai kutatói hálózat magyarországi végponttal), és jelentős európai úniós

lépések történtek az Internet és az elektronikus kereskedelem fejlődésének előmozdítására. Az USA FCC (Federal Communications Comission) 1995-ben kinyilvánította, hogy “az Internet a globális információs társadalom sarokköve”, és az amerikai kormányzati adminisztráció is szisztematikusan hangsúlyozza az Internet fontosságát a társadalmi, oktatási területeken. Az amerikai digitális informatikai cégek fejlesztik az Internet technológiát és tesztelik a kereskedelmi stratégiákat, hogy a legnagyobb előnyre tegyenek szert a “globális hálózat”-ból. A fejlődő országok esetében kevés előnnyel jár a szabad piaci verseny az információs szupersztrádák építésében. Védekezniük kell a drága és nem megfelelő technológiák bevezetése ellen. Megfelelő fejlesztési stratégiára van szükségük és a információtechnológiának azokat a speciális feladatokat kell szolgálnia elsősorban. A globális informatikai infrastruktúra

egy elvont fogalom. A közösségi érdekek érvényesítését a Telecom 95 vitáiban kialakult vélemények alapján az alábbiak szerint fogalmazta meg Nelson Mandela Dél-Afrika miniszterelnöke:      A globális informatikai infrastruktúra kiteljesedésének nemzeti és nemzetközi szinten is a partneri viszonyon, a tisztességes verseny szabályain és a törvényi szabályozáson kell alapulnia. Az információs forradalom kapcsolódjon össze a globális polgárság és a globális gazdasági prosperitás növekedésével. A nemzeti információs társadalmak létrehozásának különböző útjait tiszteletben kell tartani. Nemzetközileg koordinálni kell az egyenlő globális információs társadalom fejlődését biztosító politika kidolgozását, ügyelve az információ és az erőforrások megosztására. Figyelembe kell venni az ifjúság oktatásában az információs társadalomban szükséges ismeretek prioritását. Az Internet a Globális

Informatikai Infrastruktúra előfutára, de nem azonosítható vele. Az alapvető különbségek:    Az Internet az információk hatalmas tárháza, azonban az információk rendezetlenek, nehezen megtalálhatók. (Különböző kereső rendszerek azonban segítik az eligazodást.) Az Internet-en nincs biztosítva a szolgáltatás minősége. Az üzenetek épsége, sérthetetlensége, bizalmassága állandóan veszélyeztetett, az üzenet egyszerűen, nyom nélkül elveszhet. Az Interneten hozzáférhető információ minősége, valódisága, törvényessége, illetve a jó ízlésnek megfelelő volta nem biztosított. (Az USA Kongresszusa által 1996 januárjában elfogadott távközlési törvény Communications Decency Actnak nevezett része az Internet-et a “legszabályozottabb” médiává tette, lásd az e-mail, copyright szakaszát. Bár ez a szaksz várhatóan módosításra is kerül, ettől függetlenül is az ezen szakaszban említett problémák rendezése

napirenden van. ) Az Internet technológia alapja az 1970-es évekből származik és jelenleg is a legolcsóbb a végfelhasználónak. A mai, az akkori követelményekhez képest sokkal nagyobb felhasználószám és nagyobb sávszélességet igénylő alkalmazások (pl. multimédia) még hatékonyabb megoldásokat igényelnek.  Az Internet felhasználók 97 százaléka a világ népességének 15 százalékát kitevő iparilag fejlett országokban van, tehát a hálózat eloszlása rosszabb a telefonénál is. Amenyiben az Internetet a globális informatikai infrastruktúra kísérleti rendszerének tekintjük tisztában kell lenni azzal, hogy a ma Internete nem azonos a holnapéval. A jelentős fejlődést ígérő előrejelzések ellenére 1995-ben még nem volt ismert milyen is lesz az információs társadalom infrastuktúrája, milyen szolgáltatások lesznek a piacon a legelterjedtebbek. Internet a világ legnagyobb működő, kooperatív anarchiája Az Internet-nek

nincs központi irányítása, szervezési rendszere. Senki nem tervezte mai kiépülését, fejlődése ellenőrizhetetlen, de ez egyben az állandó fejlődés biztosítéka is. A koordinációt az Internet Society (ISOC, alapítása 1992-ben) vezetésével önkéntesek végzik. Bármely vállalkozás, vagy magánszemély tagja lehet aki az Internet fejlesztésével, globalizációjával kíván foglalkozni. Két szekciója van:   The Internet Architecture Board (IAB, 1983 Internet Activities Board), amely a kutatások koordinálásával és a szabványosítási folyamatokkal foglalkozik, elősegítve az architekturális irányítást és a protokoll-ok konzisztenciáját. The Internet Enginnering Steering Group (IESG) vezeti az IETF-et, biztosítva a benyújtott javaslatok elbírálásakor az Internet fejlődését. Az IETF (The Internet Engineering Task Force) a legrégibb Internet szabványosítási szervezet. Az ajánlás szintű szabványok, előírások a hálózaton

bárki által közzétett javaslatokból alakulnak (RFC: Request For Comment) ki a hozzászólások, kiegészítések során. A cím bejegyzéseket, RFC-ket, Internet szolgáltatókat, stb. egy virginiai tanácsadó cég az InterNIC (Internet Network Information Center) tartja nyilván. Ma már a világon több helyen is van NIC, pl. Amsterdamban Az Internet ritka példája az igazi, modern működő anarchiána (Sterling, B.: Short History of the Internet. WWW:http:/gopher/gopherisocorg/00/internet) “Az emberek a szabadságért kapcsolódnak az Internetre. Nincs hivatalos cenzúra, főnök, igazgató tanács vagy részvénytulajdonos. Amíg betartják a TCP/IP protokoll alapvetően technikai szabályait, bármely csomópont egyenrangúként kommunikálhat bármely másikkal. Az Internet használata a legolcsóbb. Lényegében az “Internet”, mint olyan senkinek nem számláz. Minden csoport aki az Internet-re kapcsolódik felelős a saját gépéért és a saját

vonalszakaszáért. Az Internet anarchia leginkább az “angol nyelv” anarchiájához hasonlítható, sokan használják, sokan a tanításából élnek, állandóan fejlődő közösségi tulajdon.” Írja 1993-ban Bruce Sterling (The Magazine of Fantasy and Science Fiction) Az Internet 1995-ös privatizációja, a kereskedelmi szolgáltatók térhódítása, és a kormányok szabályozási törekvései (elsőként az USA 1996-os Távközlési törvénye ) némiképp módosítják a felelősségi viszonyokat, a szolgáltatások díjait, stb. Az Internet mindenkié és senkié sem, de minden csoport megpróbálja saját elképzelései szerint alakítani, akár tudósokról, üzletemberekről, katonákról, diákokról legyen szó. Az alábbiakban egy beszámolóból vett idézet, amely jellemző példa az 1995-ös állapotokra: “A Londonban megrendezett 19-ik Online Information nemzetközi konferencián a világ minden országából érkezett informatikusok között több olyan

is akadt, aki még nem használta az Internet-et vagy a WWW. A World Wide Web alkalmazásáról megrendezett plenáris megbeszélésen egy előadó állítja csak, hogy az Internet inkább csak szórakozás, játékszer, de a konkrét használatról valóban megoszlanak a vélemények. Egy multimédiával is foglalkozó kiadó vezetője szerint az Internet szabad piaci rendszer, de nincs meghatározva az információ ára, illetve, hogy ki fizet. Ezzel ellentétes vélemény szerint az Internet nem piac, hanem az együttműködés potenciális lehetőségét kínálja, amely a világ egyetlen közös nyelvét alakította ki, gond azonban a kontroll. Egy hozzászóló a hallgatóság közül felhívta a figyelmet a közös nyelv veszélye az, hogy exportálja az amerikai társadalmi szokásokat, ízlést. Még az USA-ban is probléma az egyes államok törvényei szerint megengedett, máshol tiltott adatok forgalma, a cenzúra kérdése. Felmerül szabad-e mindenki számára,

egyenlő feltételekkel hozzáférhetővé tenni a világhálózatot, hiszen sok másban is különbözőek a törvények által megengedett vagy társadalmilag elfogadott mértékek. Az Interent hívei szerint a kétkedőket meggyőzheti a felhasználó asztalához vitt tudományos és oktatási lehetőség. Sajnos tudomásul kell venni, hogy ez is csak a gazdag, illetve az infrastruktúrával rendelkező országok számára igaz. A globális infrastruktúra fejlődik, jelentős lépések születnek a szabályozás területén is (szerzői jogok, kódolás, Intellectual Property Rights, EU Green Paper). Különbséget célszerű tenni a polgárikatonai, kereskedelmi-politikai(állami)-személyi használat között Érdemes emlékeztetni rá, hogy teljesen elfogadott a nyílt postai levelezőlapok használata, tehát hasonló nem titkos elektronikus levelezésnek is van létjogosultsága a titkosítás mellett. A jövő várhatóan a multimédia felhasználás további alkalmazásait

hozza, ami egészen mást kínál, mint a TV. Mindez ismét felveti a díjfizetés, a szerzői és tulajdonjog, a társadalmi erkölcs és a törvények által tiltott adatok (pornográfia, terrorizmus) kiszűrhetőségének, stb. kérdéseit” A fentiek tehát 1995 végén, az Internet/World Wide Web/Intranet széleskörű elterjedésének első évében hangzottak el vezető informatikai szakemberek egyik legnagyobb szabású nemzetközi találkozóján. Az Internet széleskörű, a kereskedelemben is nagy jelentőségre szert tevő elterjedése, ami a kilencvenes években átlagosan havi 160 ezer új felhasználót jelent a felhasználóbarát megoldásoknak, azaz World Wide Web bevezetésének (1990 november-1991 május) és még inkább a grafikus WWW böngésző bevezetésének (1992től) köszönhető. A zárt hálózatok száma, tehát amelyek nem elérhetőek globálisan, bár az internet architektúrát használják az Internet Society adatai szerint például 1993-ban 47

ezer volt a világ 91 országában, tehát számuk jóval meghaladta az Internet hálózatait. Ezek a kisbetűs internetek, amelyek zárt, legtöbbször nem bejegyzett címekkel működő privát TCP/IP alapú hálózatok, szemben a nyilvános Internettel. Az ilyen hálózatokat “intranet”-nek nevezik 1995 őszétől. Az Internet-tel ellentétben a gyártófüggő vállalati világhálózatok zártak, architektúrájuk, operációs rendszerük sajátos, a szabványostól eltérő. Minden hálózatépítés alapjaként tekintik az IBM 1974-től kialakított SNA (System Network Architekture) rendszerét, de igen széles körben terjedt el a Digital DECNet architektúrája is. Ma már a legtöbb multinacionális szervezet zárt Intranet hálózatot használ a belső információk továbbítására (pl. Hewlett-Packard, SiliconGraphics, Sun) A vállalati hálózatok architektúrája sok ponton különbözik a nyílt rendszerekétől, melyet az ISO-OSI architektúraként ismerünk. Az

ISO-OSI modellben azonban a közben defacto szabvánnyá vált TCP/IP protokoll sem szerepel A napjainkra jellemző globalizáció egyik eszköze pedig kétségtelenül a TCP/IP, amelyet univerzális hálózati protokollként alkalmaz ma már minden nagy gyártó (IBM, Digital, Microsoft, Novell) hardver illetve szoftver termékeiben. Az Internet szerepe, jövője A társadalmi fejlődés, a műszaki fejlesztések bizonytalan kimenetelű kísérletei, zsákutcái között az Internet eddigi története szerint maradandó és előremutató alkotásról tanúskodik. Egyértelmű az ipari elemzők szerint, hogy a piaci versenyben a cégeknél 1994-re az Internet vált a mércévé. A TCP/IP protokoll, az Internet “nyelve”, a legszélesebb körben alkalmazott világszerte. Az Oracle által kezdeményezett hálózati architektúra (Network Computing) mellett a jelenlegi operációs rendszerek kiváltása teljesen új lehetőséget kínál, a Java elvek alapján. Az első ilyen

platform független felületet a WWW böngészők biztosítják. Igen nagy jelentőségűnek tartják a Java programozási nyelvet, melynek ingyenes terjesztése az Interneten 1995 márciusában az Internet hagyományaihoz illő kezdeményezés volt. A Microsoft-Intel a NetworkPC meghírdetésével és ugyancsak kedvezményekkel válaszolt. A World Wide Web nyújtotta lehetőségek alapján 1995-re nyilvánosságot kaptak azok a vélemények is, melyek szerint az Internet/Intranet technológia a legalkalmasabb a vállalati belső információs rendszerek kiépítésére. 1995-ben az egyes cégek 40 ezer WWW szervert alakítottak ki 1,1 milliárd USD költségen. A jóslatok szerint öt éven belül a vállalati nagytávolságú összeköttetések szerkezete drámai módon megváltozik, úgy, hogy a bérelt vonalak és csomagkapcsolt hálózatok helyett speciális belső kommunikációs szolgáltatásokat fognak alkalmazni a virtuális hálózati összeköttetéseken. A Durlacher

Multimedia Ltd. előrejelzése a kereskedelmi Internet szolgáltatók (ISP) és a BBS szolgáltatók együttes fejlődéséről: 3. Táblázat Év Összes előfizető millió Össz bevétel millió USD Éves növekedés % 1993 5,731 481,278 n.a 1994 8,796 718,278 9,2 1995 15,250 1207,974 68,2 1996 31,277 3617,630 199,5 1997 49,913 5452,240 62,1 1998 74,104 8577,618 46,8 1999 98,432 11556,453 34,7 2000 120,580 14400,905 24,6 2001 141,597 17035,582 18,3 2002 154,663 18858,457 10,7 (Forrás Multichannel News International, February, 1996. p 24) Az Internet az 1995-ös 6,6 millió hosztra minimum 30 millió felhasználóval számol. A féléves növekedés átlaga 37%. A fejlődés üteméből számolva a hosztok száma 2000-re 10 millióra becsülhető. A Boeing 1994-ben kezdte a TCP/IP-s rendszerén bevezetni a belső WWW-t. Az 1995ös év elején felmerült Intranet fogalom alig egy év alatt elfogadottá vált a WWW és a biztonságos,

zárt virtuális adathálózatok előnyeit a vállalati belső kommunikációra alkalmazó rendszerek megjelölésére. A Network Computing és a NetworkPC koncepciók versenye alapvetően piaci indíttatású. A kezdeti éles szembenállást követően a vihar elcsendesedett, de nagyban elősegítheti a jövő infrastruktúrájának kialakulását, melyben mindkét megoldásnak helye lehet. A fő kérdés inkább a széles felhasználói piacot jelentő lakossági interaktív multimédia végberendezés (számítógép és/vagy TV) milyensége, nem vonva kétségbe a hálózatok fontosságát az Internet. Megoszlanak a vélemények, hogy a multimédia, az Intranet szolgáltatások hordozójaként megmarad-e az Internet, vagy valami hasonló, ezzel párhuzamos globális közszolgáltatók biztosítják-e az információ áramlást a jövőben. A csúcsvezetők is egyetértenek abban (lásd pl. az Európai Unió és a nemzeti informatikai infrastruktúra fejlesztési programokat, a

Telecom ’95 eseményeit), hogy az Internet, a Web valódi forradalmi változásokat hordoz, amelyek életünkre és a történelemre olyan hatással lesznek, mint a személyi számítógépek, a kliens/szerver architektúra és a könyvkereskedelem forradalma együttvéve. Olyan kulturális, társadalmi és gazdasági változások kezdetén vagyunk, amely a középkor és a reneszánsz közötti korszakváltással egyenértékű. Ma a papíralapú kultúrán nevelkedett, illetve ahhoz ragaszkodók népes tábora még hangosan óvja, félti a “Gutenberg galaxist”, a nyomtatott kultúrát. Az Internet szerepének valós értékelésére, az analógiák felismerésére az elektronikus kommunikáció 1-3. fejezeteiben ismertetett történeti fejlődés mellett végül indokolt röviden megemlíteni a könyvterjesztés kialakulásának föbb eseményeit is. A középkori egyházi kódexmásoló műhelyek, akár elődjeik az ókori egyiptomi, föníciai, zsidó és római

kéziratmásolók, valamennyien kereskedelmi céllal is dolgoztak. A papír készítés módját már i.sz 105-ben leírják Kínában és 868-ból ismert kínai táblanyomat 1040 tájára teszik a Gutenberg előtti időkben létrejött Pi-seng féle első kínai nyomda elkészítését. A kínai papírkészítés tudománya több, mint egy évezred múlva jut el Európába. A drága pergament felváltó rongypapírnak köszönhetően a XIV században már virágzó iparág Európában a kéziratos tankönyvek, imakönyvek, röpiratok kereskedelme. Kézirat másolást (ide értve a táblanyomást is) és kereskedelmet ekkor már a papok mellett a világi egyetemek is folytattak. Gutenberg teremtette meg a XV század közepén a nagy mennyiségű, gyors könyvelőállítás technológiáját Európában, de a legjelentősebb változást a könyvkereskedelem átalakulása, a könyvkiadói tevékenység hozta. Johann Gutenberg a mozgatható betűk, a betűöntő készülék és a

kézisajtó, a mai könyvnyomtatás európai feltalálója. Gutenberg 1436-os strassburgi nyomtatási vállalkozását követően, csak 1450-ben Mainz-ban a Fust aranyművessel kötött szerződés keretei között, az ő pénzén, nyomtatta ki első művét, a latin nyelvű 42 soros bibliáját. Ez az első európai nyomtatott könyv. Fust elperelte tőle hamarosan a nyomdát, így a híres, első, szép kiállítású nyomtatvány a Psalterium (zsoltáros, énekes könyv) 1455-57 közötti befejezésében már nem vett részt 1480-ra Németországban 23, Olaszországban 40 és Párizsban egy nyomda volt már. De a nyomdák terjedésének üteme messze kisebb volt, mint a telefonközpontok, vagy az Internet szolgáltatók számának kezdeti gyarapodása. A nyomdászok a kezdeti időszakban maguk árulták könyveiket, de a kiadási költségeket mecénások támogatásából, később egyre gyakrabban a szakosodott könyvkereskedőktől kapták. Így alakult ki a könyvkiadás

önálló iparága, ahol a könyvnyomtatók már csak technikai segéderők. Aldus Manuzio 1485-ben Velencében alapított nyomdájában saját művein kívül, mintegy 130 szép kiállítású latin, görög irodalmi művet is kiadott. A görög szerzők műveit ő jelentette meg először eredeti nyelven. A család több nemzedéken át folytatott tevékenységéről mintegy 900 ismert kiadvány (Aldina) tanúskodik. A második és harmadik generáció 1561-től a vatikáni nyomdát is vezette. A szellemi kultúra fejlődése, terjesztése és maradandóvá tétele szempontjából végül is a gyors könyvelőállítás technológiájánál nagyobb jelentősége lett a kulturális szükségleteket, a tudományos eredményeket felismerő, a tudósok, írók, művészek érvényesülését előmozdító és a széleskörű háttéripar munkáját szervező könyvkiadói tevékenységnek. A Gutenberg galaxis halálát jósolók érveivel ellentétben a legnagyobb könyvkiadók már az

új technológiai lehetőségek létrejöttétől foglalkoznak szöveges és multimédia CDROM megjelentetéssel is. A legtöbb kiadó, folyóirat, újság “honlapja” (home page) megtalálható a World Wide Web-en is, azonban a Web-en bárki publikálhat. Bár sokat foglalkoznak a papírmentes iroda megteremtésével, de belátható időn belül száz százalékig ez nem valósul meg. Még kevésbé látszik valószínűnek, hogy a könyvekről, folyóiratokról végleg le tudnánk mondani mostanában, mégis a XV. századhoz hasonlóan az emberiség kultúrtörténetében ismét elkezdődött a paradigma váltás, az átalakulás.    Átalakul a kommunikáció az emberek között az idő és tér világméretű rövidre zárásával. A rövidzárlat ebben az esetben újat teremt Átalakul a társadalom az emberi tudás és ismeret jelentőségének fokozódásával, az “emberi agy” termelőerővé válásával, az információhoz férés általános

lehetőségével, ami a hátrányos helyzetűek számára is esélyt biztosít. Átalakul a gazdasági élet a valósidejű világméretű piacon. A piaci verseny új, nemzetközi formái mindenki számára hozzáférhetők. 6.14 Az internet technológia követelményei     Információ szállítás a felhasználó igénye szerint, akkor amikor szükség van rá. Az információ frissességének és a lehetséges mértékig pontosságának garantálása. Biztosítani, hogy az információ egy, a hiteles forrásból származzon. Lehetővé tenni, hogy az eredeti információval rendelkező személy tartsa karban az adatokat. Az internet technológia összetevői         Kommunikációs protokoll: a hálózat és az önálló munkaállomások összekapcsolására és kommunikációjukra. File transfer: pont-pont közötti fájl átvitel. E-mail: közvetlen pont-pont kommunikáció egyes személyek, csoportok, szervezeti egységek között. Web

böngészés: igény szerinti információ elérés a rendelkezésre álló forrásokon. Információ sugárzás (Webcasting) Terminál emuláció: meglévő infrastruktúra alkalmazások elérése. Felhasználói felületek: a változatos technikai lehetőségek láthatatlan, transzparens, intuitív közvetítése a munkaállomás felületére. Mindezek valamilyen szabványos megoldásként kerülnek alkalmazásra. 6.15 Az Internet használata Az Internet kommercializálódása következtében elérését kereskedelmi Internet szolgáltatók “ISP”-k, biztosítják, saját szerződésben meghatározott feltételeik szerint. Az egyetemi, akadémiai hálózatok rendszermenedzserei hasonló szerepet töltenek be bár a szolgáltatás ebben az esetben ingyenes a felhasználó szempontjából. Minden felhasználó személyében felelős a számítógépes hálózat használatához szükséges, a rendszerfelelősök és szolgáltatók által kiadott jelszavak bizalmasságának

megőrzéséért egyenként és összességében. A felhasználó felelős minden tevékenységért és költségért, ami az ő jelszavának és jogosultságának használatával a hálózaton történt. Amennyiben jelszava, jogosultsága mások számára hozzáférhetővé vált, vagy engedélye nélkül használta más valaki, amíg be nem jelenti az ISP-nek a jogosulatlan használatot, addig továbbra is ő a felelős minden tevékenységért és költségért. A felhasználó ma már valamilyen írásos formában nyilatkozik a megfelelő jogosultságok és jelszavak kiadása előtt az információs rendszerek és az Internet különböző szolgáltatásai használatára vonatkozó szabályok és feltételek elfogadásáról, melyeket a TCP/IP-s hálózaton működő számítógépéről be kell tartania. Például a következőket kérheti a rendszeradminisztrátor, vagy az ISP megbízottja: “A felhasználó tudomásul veszi, hogy az egyértelműen azonosítható, saját

információs rendszeréből vagy szolgáltatójától származó információk, termékek vagy szolgáltatások kivételével más, az Interneten bármi módon elérhető információt, terméket vagy szolgáltatást, bármiféle informatikai terméket saját teljes felelősségére és kockázatára használ. A használatért a saját rendszergazda semmiféle garanciát nem vállal, és nem tehető felelőssé semmiféle költségért vagy kárért, amely közvetlen, vagy közvetett módon az Internet tranzakciókkal van összefüggésben. Kizárólagosan a felhasználó felelőssége az Internettel általában és az információ szolgáltatás kapcsán mérlegelni a vélemények, tanácsok, szolgáltatások és más információk pontosságát, teljességét, használhatóságát, valamint minőségüket, az áruk kereskedelmi értékét. Tudomásul veszi a felhasználó továbbá, hogy az Interneten szerkesztetlen anyagok vannak, néhány közülük ízléstelen, pornográf vagy

sértő lehet számára. Ezekhez a felhasználó saját kockázatára fér hozzá, amit a szolgáltató nem tud befolyásolni, vagy ellenőrizni és semmiféle felelősséggel nem tartozik az ilyen anyagokért.” (Az 1996 évi USA Távközlési törvény a kommunikációs szolgáltatót is felelőssé tette!) Az Internet használat szabályai Az Internet használata során nem szabad:     korlátozni vagy meggátolni, hogy más felhasználók használják és élvezzék az Internetet, postázni vagy továbbítani bármi törvénybe ütköző, fenyegető, sértő, rágalmazó, gyalázkodó, trágár, pornográf, profán, vagy másmódon kifogásolható bármilyen fajta információt, beleértve korlátozás nélkül bármilyen átvitelt, ami olyan cselekményt valósít meg vagy bátorít, ami bűncselekményt eredményezhet, növeli a polgári engedetlenséget, vagy más módon sérti a helyi, állami, nemzeti vagy nemzetközi törvényeket, beleértve korlátozás

nélkül a kiviteli és vám törvényeket és szabályokat, postázni vagy továbbítani bármiféle információt vagy szoftvert ami vírust, “cancelbot”-ot, trójai falovat, féreget (worm), vagy más veszélyes összetevőt tartalmaz postázni, publikálni, továbbítani, reprodukálni, terjeszteni vagy bármi módon felhasználni bármely az Internetről nyert információt, szoftvert,  vagy más anyagot, amit kereskedelmi célból szolgáltattak (vagy másként eljárni vele, mint amit az információt, szoftvert vagy más anyagot szolgáltató kifejezetten megengedett), letölteni, postázni, publikálni, továbbítani, reprodukálni, terjeszteni bármi módon bármely az Internetről nyert információt, szoftvert, vagy más anyagot, amelyet szerzői jog, vagy más tulajdonjog véd, vagy azokból származtatható munkákat a copyright tulajdonos vagy jogbirtokos engedélyének megszerzése nélkül. Nincs szolgáltatás garancia Az Internet szolgáltatást “olyan

amilyen” és “ahogy rendelkezésre áll” alapon nyújtják, bárminemű garancia nélkül. A címek, az akadályoztatás mentesség, a kereskedelem, vagy valami külön célú alkalmasság garantálása nélkül, sőt a szolgáltató ilyen irányú tanácsaiért, információiért sem tartozik felelősséggel. A szolgáltató nem biztosítja a megszakítás és hibamentes szolgáltatást és azt sem, hogy bármi információ, szoftver vagy anyag, ami elérhető rajta keresztül az vírus, féreg (worm), cancelbot, trójai faló vagy más veszélyes összetevőtől mentes. Amennyiben a szolgáltató feltételeivel elégedetlen a felhasználó, egyetlen jogorvoslata lehet, hogy nem veszi igénybe a szolgáltatásokat. Vásárlás az Interneten Az elektronikus kereskedelem a gazdasági fejlődés szempontjából igen lényeges. Mind a hirdetések, mind a vásárlások jelentős mértékben növekednek. Amennyiben valaki az Internetre kapcsolódó számítógépe felhasználásával

on-line szolgáltatótól vásárolni kíván, a kereskedő bizonyos információkat kér, beleértve a hitelkártya vagy más fizetési módozattal kapcsolatos adatokat. A felhasználó vállalja, hogy minden megadott információ pontos, teljes és naprakész. A kereskedő vagy szolgáltató aki árut, információt vagy szolgáltatást kínál maga állapítja meg az árait, azokat megváltoztathatja, vagy bármikor új árakat vezethet be. A felhasználó vállalja, hogy a jogosultságát, hitelkártyáját vagy más fizetési módszerét használó személy által felmerülő költségeket a rendeléskor érvényes árakon kifizeti. A felhasználó felelős az internetes vásárláskor felmerülő adók, vámok és illetékek megfizetéséért is. 6.16 Kereskedelmi on-line információ szolgáltatók A legnagyobb európai Internet szolgáltató az EUnet.1982-ben Hollandiában kezdett működni. 1996-ra már 41 országban volt jelen 300 csatlakozási ponttal (POP) Saját európai

gerinchálózattal és nagy sebességű tengeren túli összeköttetéssel rendelkezik. 1996 májusában átalakult EUnet International-lá. Ezt megelőzően pl EUnet News szerint 1995-ben az USA PSInet száz százalékos ellenőrzést szerzett az Angliai EUnet-ben kb. 4 millió USD-ért. Angliában 12 POP van (A PSInet amerikai cégnek az USA-ban 150 POP-ja volt akkor). 6. ábra Az észak-amerikai Internet használat jellemzői A 4. ábrán látható, hogy az interaktív levelező csoportokban való részvétel tekintetében mutattak csupán nagyobb érdeklődést a hagyományos on-line előfizetők. Más felmérések tanusága szerint a felhasználók előnyben részesítik az Internetet. Kisebbségben vannak azok akik fizetnének az Interneten elérhető szolgáltatásokért. A tartalom szolgáltatók fő bevételi forrása a hirdetés. A webszerverek viszonylag alacsony ára (a teljes hardver 15 ezer USD-nél olcsóbban megszerezhető) az Internet szolgáltatók számának

rohamos növekedését hozta. Egy 5664 kbit/s-os bérelt adathálózati összeköttetésen 100 felhasználó már mintegy 500 USD nyereséget eredményezhet Amerikában. A lehetőségeket a nyilvános távközlési szolgáltatók, PTO, PTT-k is kihasználják, akiknél az átviteli utak költsége a legkedvezőbb. A piaci versenyben azonban várhatóan az idejük java részét is rááldozó, tevékeny emberek vállalkozásai maradnak csak fenn. A WWW terjedésével igen sok Internet szolgáltató jelent meg és a hagyományos on-line kereskedelmi szolgáltatók lehetőségei beszűkültek. Profilváltásuk ellenére is egyre több nehézséggel küzd mind a CompuServe, mind az America Online. Ez utóbbi látványos, utóbb sok problémát okozó fejlesztéseivel próbálta meg stabilizálni helyzetét, ami a CompuServe-vel összemérve sikeresebbnek tünt. 7. ábra Az on-line előfízetők is jelentős mértékben az Internetet használják Az első profitorientált on-line

információ szolgáltatás a CompuServe 1979-ben kezdte meg tevékenységét. A legnagyobb európai előfizetői táborral (150 országban 380 ezer) dicsekedhet. Igaz a 3,8 millió USA előfizető némiképp kevesebb, mint amit az Amerika Online kiszolgál. A WWW elterjedése előtt Angliában heti 6000-rel nőtt az előfizetőinek száma. Messzemenően igyekeztek alkalmazkodni az új helyzethez, az árakat csökkentették, ingyen szoftverek, Internet elérés, egyéni levelezési cím, WWW szerepelt listájukon, ennek ellenére nem bírták a versenyt és huzamosan veszteségesekké váltak. Az America Online (AOL) az amerikai középosztály otthoni szolgáltatója, mintegy 4 millió tagot számlál, hosszú éveken át folytatott üzletpolitikája miatt máshol nehezen terjedt. 1995-ben a Bertelsmann céggel 50-50 % os joint venture-t indított Európában A saarbrückeni központból Európában az otthonokat és a kis vállalkozásokat célozzták meg, ingyen szoftverrel, a 9,95

USD havi díjért 5 órás ingyenes Internet használattal, de kevéssé voltak sikeresek. 1997-ben az USA-ban jelentős hálózatfejlesztéssel és nagy kedvezményekkel próbálták az előfizetőket megnyerni. Az elhamarkodott bővítések sok esetben huzamos szolgáltatás kiesést eredményeztek, azonban pénzügyi helyzetük javult. Az UK Online jellemzôje, más országok (pl. Italia Online) szolgáltatóihoz hasonlóan a multimédia terjesztése, a gyors növekedés volt a cél. A UK Online nem London központú vállalkozás. Az Europa Online több európai bank és nemzetközi befektetôk vállalkozása (Business Online, AT&T, Luxemburg Bank, franciák, németek, angolok). A nyelvtanulás és a távoktatás a céljuk. A családokra és közösségekre számítottak 1995 decemberét követően, azonban már induláskor nehézségeik támadtak. 6.2 Közháló Az Internettel időben párhuzamosan fejlődtek a kisebb közösségek helyi hálózatai és ezek összekapcsolása

a közháló. Az iparilag fejlett demokratikus országokban (elsősorban az USAban) ingyenes, vagy olcsó elektronikus kommunikáció alapú helyi szolgáltatások jöttek létre a közérdekű információáramlás segítésére, az állampolgár egyenlő értékű tájékoztatására. A közháló a tehetős polgároktól a kisebb, hátrányos helyzetű rétegek alkotta közösségek tagjaiig mindenkinek biztosítja az egyenlő értékű ingyenes vagy olcsó hozzáférést az információkhoz. Az elektronikus kommunikációs rendszereket, szolgáltatásokat önkormányzatok, helyi közösségek, non-profit szervezetek hozzák létre. Így a kezdetektől léteztek helyi önkormányzatok által támogatott, kereskedelmi illetve hobbi alapon üzemelő rendszerek. Fő jellemzőjük az adott közösség, a helyi érdekek szolgálata. Az alulról induló kezdeményezéseknek megfelelően formájuk igen változatos a korai BBS-ektől a WWW lapokig, amelyekre az otthoni személyi

számítógéptől az információs kioszkokig bárhonnan rá lehet kapcsolódni. Három nagy csoportra oszthatóak:    kimondottan helyi információkat ismertető idegenforgalmi kalauz jellegű szolgáltatások (ilyenek 1996-ra Magyarországon is szép számmal vannak, pl. a City Net ikont feltüntető Web oldalak). A részvételi demokráciát szélesítő, a helyi önkormányzat közérdekű, közigazgatási információit terjesztő hálózatok. (pl Public Access Network) Polgári, társadalmi, politikai szervezetek, kisebb közösségek információs szolgáltatásai.(Community Network) A közháló a helyi közösség által, saját érdekében működtetett számítógépes információs rendszer. A szolgáltatás hozzáférést biztosít a helyi önkormányzati ügyekhez, ismerteti a helyi eseményeket, kereskedelmi, iskolai, sport, stb. információkat nyújt Gyakorta szabad hozzáférésű, ingyenes hálózati információforrásként jellemzik, de használati

díjat célszerű megállapítani. A közhálók a fejlődő nemzeti és nemzetközi informatikai infrastruktúrák alapjai Néhány USA-ban létrejött rendszer elnevezése: Public Access Network, Community Network, Public Electronic Network, Citizen Access Network. A Public Access Network közhálók legnagyobb szolgáltató rendszere a Free-Net a világ 10 országából tart nyilván tagokat. A Free Net tanácsokkal és olcsó szoftver csomagokkal segíti a csatlakozni kívánókat. Az önkormányzati, közösségi szövetségek, társaságok egyetemek széleskörű nyilvántartásokat közölnek a WWW-n a különböző közhálókkal kapcsolatos információkról. A közháló működésében érdekeltek köre igen nagy. A település saját érdekükben tenni akaró tagjai számára kommunikációs, koordinációs és együttműködési lehetőséget teremtő elektronikus rendszer a közháló. Nem cél, hanem eszköz, amely az elektronikus, interaktív kommunikáció nyújtotta

lehetőségekkel a felhasználó fontos és aktuális igényeit szolgálja. Bármely kisebb-nagyobb közösség, valamint a különböző szervezetek számára is hasznos: így a működésben érdekelt az állampolgár, állami és magán iskolák, a kormányzat, az agrár népesség, távközlési és videó ipar, társadalmi, egyházi szervezetek és intézmények, alapítványok, állami támogatási alapok, kormányhivatalok, politikusok, távközlési közszolgáltatók, adat- és információ forgalmazók, kis és közepes vállalkozások, nagy vállalatok, közszolgáltatók, önkormányzati vezetők és aktivisták, a nemzeti és nemzetiségi hagyományok ápolói. A közháló a nemzeti és nemzetközi informatikai infrastruktúra legalacsonyabb szintje. Létrejöttében a BBS-ek nyújtotta technikai lehetőségeket kihasználva a nyilvános könyvtáraknak döntő szerep jutott. Amint számon tartják, hogy a világ első nyilvános on-line információs központja a

kaliforniai DIALOG 1972 óta, a CompuServe kereskedelmi szolgáltatása pedig 1979 óta működik, ugyanígy megemlítik, hogy a saját maguk és tágabb környezetük hasznára a 70-es évek elején kialakultak az első közösségi hálózatok. Elsőként a kaliforniai Berkley-ben hoztak létre hálózatot Efrem Lipkin és társai (Community Memory) a közkönyvtár és más nyilvános helyek (bevásárló központ, mosoda, stb.) bekapcsolásával a város lakói gondolatainak, véleményének közlésére, az őket érdeklő hírek, tervek elektronikus terjesztésére, az önkormányzati ügyekbe kapcsolódás lehetővé tételére, mindössze egy dolláros havi díjért. Community Memory projekt volt a koreai és a vietnami háborúkban elesettek neveit gyűjtő virtuális memória is. 1980-ban David Hughes Colorado Springs-ben olcsó közösségi BBS-t csinált a polgárok aktívabb bevonására a helyi önkormányzati ügyekbe. 1981-ben egy harlemi pincében 20 Atari

számítógéppel indította Antonia Stone a hátrányos helyzetű fiatalok és közösségeik szociális segítését célzó projektjét, a játssz-nyerj-t (Play To Win). A PWT-ből 1995-re, mintegy 50 önfenntartóan működő, a számítógépes kultúrát is terjesztő közösségi központ alakult szerte az USA-ban, úgy, hogy a National Sciens Foundation további 300-350 létrehozását is támogatja. Az 1987-ben alakult New York-i ifjúsági hálózatnak a PTW is része. Fő céljuk a fiatalok pszichológiai nevelése többek között a teenager terhesség, gengek, dohányzás, agresszió, stb. témáiban. Említésre érdemes még Tom Grundner clevelandi (Ohio, USA) orvosi BBS-e. 1984-ben az orvostanhallgatók és a helyi lakosok számítógépes, modemes kommunikációjára a clevelandi egészségügyi központ személyzetével kialakította a St. Silicon BBS-t A spontán kialakuló kérdés-válasz forgalomra felfigyelve Grundner 1986-ban megalapította az első Free-Net-et,

melynek 1995-re a városban 40 ezer regisztrált felhasználója volt. Tom Grundner megszervezett egy nagy, nemzetközi kiterjedésű közhálót a National Public Telecomputing Network-öt (NPTN), amely a szolgáltató Free-Net hálózat nem profitorientált anyavállalata lett. A városi önkormányzat projektjeként 1989-ben Santa Monica-ban (Kalifornia, USA) kiépített ingyenes Public Electronic Network rendszeren alkalmazták először a közigazgatási információs rendszerek nyilvános elérését biztosító közösségi ügyfélszolgálati pontokat, a nyilvános információs kioszkok kialakításával. Az ő tapasztalatuk alapján általánosítható, hogy a teljesen ingyenes szolgáltatás nem elég eredményes. Igen sok helyen, sokféle közhálózatot működtettek már a nyolcvanas évek végére BBS alapon, az INTERNET növekedésével párhuzamosan. A lényeg “az olcsó, egyszerű műszaki megoldású, de nagy képzelőerőt igénylő, moduláris hálózati

modell”, ahogyan az 1988-ban 40 vidéki iskolát és 12 könyvtárat összekötő Big Sky Telegraph rendszer megalkotója Frank Odasz megfogalmazta 1995-re már Angliában is elterjedtek a közhálók és a “nyílt kormányzat” projekt keretén belül információs kioszkokat is telepítettek. A közháló eredeti, olcsó, BBS és szöveges alapú rendszereinél költségesebbek, de gyors elterjedést ígérnek a hipermédia alkalmazások, az információk World Wide Web (WWW) lapokon történő hozzáférhetővé tétele. A közhálókról részletesebben a Morino Institute WWW lapjain olvashatunk . Az általuk üzemeltetett “Directory of Public Access Networks” több, mint 300 nyilvántartott hálózatának tanúsága szerint a Free-Net-tel összekapcsolt közhálózat rendszeréhez az 1995 októberi adatok szerint az USA államai mellett további kilenc ország (pl. Írország, Finnország, Németország, Oroszország, stb.) egyes települései csatlakoztak már A

közigazgatás és az állampolgárok eredményesebb kommunikációját segíti az USA-ban az 1993-ban alakított nem hivatalos szervezet az Americans Communicating Electronically. A közhálók szolgáltatásai kapcsolt telefon vonalon modem-es tárcsázással, vagy az Interneten nyilvánosan elérhető szerverekről vehetők igénybe. Az elérés módja jellegét tekintve különbözött a kereskedelmi on-line információ szolgáltatókétól, azonban az Internet elérés terjedésével az architektúra szabványossá vált. A közhálók elérési pontjai az egyéni, otthoni vagy intézményi számítógépeken kívül nyilvános könyvtárakban, vagy más közösségi központokban vannak, illetve nyilvános információs kioszkok telepítésére is vannak példák Kaliforniában, Nagybritanniában. Az amszterdami “Digitális város” Web lapon (Free Net tag) például a helyi lakosok jelszóval léphetnek tovább a városi információkhoz, míg az Interneten navigálók

főként az angol nyelvű idegenforgalmi adatok között kereshetnek. A helyi szolgáltatások között fontos az elektronikus üzenet továbbítás, az interaktív lehetőségek, vitacsoportok, tervek, javaslatok véleményezése, stb. Az interaktív szolgáltatások jellege lényegesen különbözik a kormányzati, vagy kereskedelmi információ szolgáltató szerverekétől. 8. ábra Adalékok a hazai háztartási infrastuktára helyzetéhez A közhálón az Internet “robbanás”, az 1994 előtti idők klasszikus hálózati architektúrája a Unix alapú BBS szerver volt, amelyhez a városi, vagy helyközi hálózatról telefonvonalon felhívható modemek csatlakoztak. A 70-es években kizárólag önkéntes, társadalmi munkások üzemeltették a közhálókat. A Free Net jelenlegi modellje szerint hivatásos munkatársak is szükségesek, valamilyen intézményi kereten belül. Mára minden közháló elérhető az Interneten, így biztosított a széleskörű, nemcsak

helyi elektronikus levelezés és más Interenet szolgáltatások igénybevétele is. 6.3 A World Wide Web A multimédia jellegű információáramlást a World Wide Web jelentősen felgyorsítja. Ezzel az információk és az emberi kultúra terjesztésének Gutenberg óta megszokott rendszerén a paradigma váltás, az információ menedzsment új módszereinek alkalmazása egyre közelebb kerül. A társadalmi fejlődés szempontjából fontos a világhálózaton elérhető multimédia információknak az emberi információszerzés és közlés, a tanulás, kapcsolattartás és együttműködés módszereinek gyökeres változására gyakorolt hatása. Gazdasági hajtóerőként a globális informatikai infrastruktúra lehetőségeit kihasználó elektronikus kereskedelem újszerű módszerei, a hirdetések és a különféle on-line Web szolgáltatások hatnak. A Web által biztosított intuitív böngészés, a multimédia tartalom, a távoli adatbázisokban található

összefüggések gyors összekapcsolhatósága felgyorsítja az új információk létrehozását, az emberi tudás és alkotókészség fejlődését. A Web népszerűsége három okkal magyarázható:    A hagyományos szöveges állományok mellett grafikát, hang és mozgókép információkat is tartalmaz, valódi hipermédia. A szerver, amely az információt tárolja a szolgáltatást fajtájától, a tartalomtól, tulajdonostól függően nyilvános, de zárt, nagyvállalati, magánjellegű is lehet. A Web szerver információi összekapcsolhatók a közeli vagy akár a világ távoli pontján lévő más szervereken tárolt információkkal. 9. ábra A WWW megjelenésének hatása az NSFNET forgalmának arányaira 6.31 Mi is a World Wide Web? A genfi Európai Részecske Fizikai Laboratórium-nál (CERN: Conseil Europeen pour la Recherche Nucleaire) 1989-ben Tim Berners Lee vezette csoport készítette azt az interaktív dokumentum kezelő rendszert, amely a

beépített kapcsolatok (hyperlink-ek) segítségével az összefüggő információkat a felhasználó számára egyszerű módon hozzáférhetővé teszi az Internet bármely pontjáról. Mára az eredetileg szöveges rendszer a grafikus felhasználói felületet biztosító Mosaic (Marc Andreessen és Eric Bina, The National Center for Supercomputing Applications (NCSA), University of Illinois, Urbana-Champaign) böngésző (browser) 1992-es megjelenése után nemcsak szöveget, hanem képet, hangot, mozgó képet is kezel. A kapcsolódások kiépítése az 1965-ben Ted Nelson készítette hipertext formátumban történik. Ma már indokoltabb hipermediáról beszélni A WWW a szabványos SGML (Standard Generalized Markup Language) egy speciális alkalmazását a HTML-t (HyperText Markup Language) használja elsődleges dokumentum formátumként. Meg kell jegyezni azonban, hogy a Web szerver bármilyen formátumú anyagot képes szolgáltatni. A dokumentumok a HTTP (HyperText

Transfer Protocol) démont (Web szerver) futtató kiszolgáló gépen találhatók. Természetesen egy fizikai szerver (kiszolgáló) gép több démont futtathat, illetve az Internet bármely pontján lehet szerver. Könnyű a következtetés, hogy a böngészőt használó kliens és a Web szerver közötti kommunikáció eszköze a HTTP, amely TCP/IP felett működik. Minden dokumentum rendelkezik címmel, melyet a Web-en URL (Uniform Resource Locator) néven ismernek. Ilyen címmel rendelkezik minden a Web-en információt elhelyező kezdő lapja, honlapja (home page) is, ahonnan a részletesebb információt tartalmazó HTML fájlok elérhetőek. A CERN a Web kutatási és fejlesztési feladatokat átadta World Wide Web Consortium-nak (MIT Laboratory for Computer Science) Igen sokféle Web szerver és böngésző ismert, azonban a UNIX-os szerver alkalmazások voltak kezdetben a legelterjedtebbek. (Többek között van Web szervere a Microsoftnak, Lotus-nak, Novell-nek és más

gyártóknak is saját rendszereikre). A böngészőkre a platform függetlenség a jellemző. Közülük az első MOSAIC-ot megelőzve 70 százalékos elterjedtséggel a Netscape vezetett a kilencvenes évek közepén, majd a Microsoft termékek is jelentős versenytársakká váltak mind a szerverek, mind a böngészők területén. Egy szervezet, cég Weblapjainak tartalma a főbb feladatait támogatja és tükrözi a felhasználó számára legérthetőbb, legvonzóbb formában. A kezdeti statikus félépítés helyett, a honlapok tartalma interaktívvá vált. A szervezeti feladatok függvényében a honlapon lehetnek dokumentumok, pénzügyi beszámolók, képek, grafikák üzleti vagy public relations céllal, vagy komplex projektek, pénzügyi tervek, jelentések, űgyfélszolgálat és marketing célú kérdőívek, hírdetések, stb. Például egy biztosítási társaság belső honlapján a káresemény szöveges leírása, a fényképek mellett csatolhatja a hatósági

jegyzőkönyvek elektronikus másolatait, a szakértők, tanuk helyszíni szóbeli, illetve videón rögzített nyilatkozatait, a földrajzi környezet, stb. képét, adatait és mindezt összekapcsolhatja irodáin keresztül az ügyfelek bejelentő, nyilvántartó íveivel, stb. A JAVA programozási nyelv megjelenése 1995 márciusában a Web fejlődésének is új irányt adott. Lényeges, hogy független az operációs rendszertől, tehát a szövegszerkesztő és más alkalmazásokkal ellentétben a szükséges futtató szoftvert a szolgáltató szerverről, a hálózatról veszi. A következő év tavaszán a webcasting, azaz az információ szórás technikája jelent meg, ami ismét újabb lehetőségeket nyított a konkrét hírek, ismeretek naprakész elérésének biztosításában. Mindez az Internet gyors, állandó, buktatókkal is tarkított fejlődését bizonyítja, melynek nincs vége. Az Internet kommercializálódása következtében a különböző gyártók

megoldásai a piaci részesedésük növelése érdekében sok esetben okoznak inkompatibilitási problémákat. 6.32 A Web alapvető előnyei Előnyös befektetési lehetőség: Az Internet és a Web által létrejövő társadalmi változás sokak szerint nagyobb jelentőségű, mint a 15. századi könyvkiadás, az 1950-es évek tömegtájékoztatási és az 1970-es évek technológiai fejlődése együttvéve., mindez azonban sokkal nagyobb földrajzi léptékekkel és gyorsabban zajlik. Aki tétovázik kimaradhat. A 3 táblázat előrejelzését felülmúlóan mások 2000-re már 200 millió Web használóval számolnak. Az 1995 évi mintegy 476 millió dolláros Web szerver üzletág 2000-re 1 milliárdos lehet. Öt év alatt a gyermekcipőben járó tartalom menedzsment is 300 milliós ágazattá fejlődik. Maga a szoftver piac már 1996-ban 4 milliárd dollárt ígér Költség megtakarítás: A tradicionális csoportmunka támogató szoftver rendszereknél lényegesen

olcsóbb és gyorsabb az Internet technológia telepítése belső, zárt szervezeti rendszerek esetében is. Tekintve, hogy a böngésző szoftverek platform függetlenek, olcsók, könnyen telepíthetőek és multimédia alkalmazást biztosító grafikus felületet adnak, az így létrejövő belső Internet, azaz Intranet lényegesen jobb, olcsóbb és gyorsabb bármi más csoportmunka rendszernél. 1994-95-ben a nagy multinacionális cégek sorra ezt az utat választották. A Sun a frissebb információk és a jobb partnerkapcsolatok mellett az Intranet és az Illustra tartalom menedzsmentes Web technológiával évi 700 ezer USD-t takarított meg. 10. ábra A WWW alkalmazása a munkában I. Nagyobb produktivitás és gyorsabb ügyintézés, illetve kereskedelmi áruforgalom: Az Internet a legalkalmasabb eszköz a szervezeti, üzleti információk széleskörű ismertetésére. A tartalom gyorsan változtatható és mindig aktuális lehet A kormányzati Web szerverek az

információszabadság, a részvételi demokrácia lényegi eszközei. A magánszférában a Web segítségével informált üzleti partnerek, ügyfelek, akik ismerik a termékek tulajdonságait felgyorsítják a kereskedelmi forgalmat, növekszik produktivitás és a versenyképesség. 11. ábra A WWW alkalmazása a munkában II. 6.33A sikeres Web lapok jellemzői A World Wide Web világméretű média, a hagyományos tömegtájékoztatáshoz (massmedia-hoz) képest sokkal olcsóbb eszközökkel képes az információ tömegméretű közlésére. A megszokottól eltérő, teljesen más technológiát igényel de meghatározó a tartalom gazdagsága, a frissesség, a hasznosság és a vonzó, szórakoztató forma. Különös előnye az interaktivitás (lásd pl. a CNN hírtelevízió lapját: http://wwwcnncom), a dinamizmus és a gyors változtatási lehetőség. Mindezeket ki is kell tudni használni Az Internet, a Web az innováció leggyorsabb példájával szolgál. Az új

eljárások, alkalmazások megjelenése mindennapos, azok követése a Web lapon létkérdés lehet sok esetben. A tartalom-gazdagság követelményét nem elégíti ki a pusztán teljes szöveges Web lap. A böngészőnek könnyen, gyorsan rá kell találnia a kérdéses információt tartalmazó oldalra, ahol a szöveg mellett a kép, hang, animáció, azaz a megfelelő mértékkel alkalmazott multimédia az ami felkelti érdeklődését és könnyen eligazítja. A hálózatokat jellemző korlátozott átviteli sebességek és a személyi számítógépek memóriakapacitása, feldolgozási sebessége mellett nagy méretű, nem a tartalomhoz tartozó képek letöltése bosszantó és időt rabló dolog. Az ilyen honlapok hasznossága megkérdőjelezhető, mivel a felhasználó a tapasztalatok szerint 20-30 másodperces eredménytelen letöltés után más Web lapot keres. A tartalommal összefüggésben megválasztott legalkalmasabb multimédia forma képes eredményesen információt

közölni akár szervezeten belül, akár a világhálózaton. A nyilvános keresők mellett sok Web lap tulajdonos saját adatállományát is indexeli, illetve saját keresési, menedzselési lehetőséget biztosít. (lásd pl. a CCTA, angol kormányzati Web lapját: http://wwwopengovuk) A tartalom dinamizmusa és az interaktivitás. A szervezetek belső Web-jein, vagy a külső kereskedelmi célú marketing lapokon igen fontos a felhasználói információk becsatolhatóságának kérdése. Ezek közvetlen megjelenítési lehetősége (vállalati Web), illetve a kereskedelmi észrevételekre, igényekre a gyors reagálás. A Web lapon megjelenő új információk esetén nem ritka a felhasználók automatikus értesítése (lásd a Boeing cég könyvtárának Intranetjét) elektronikus üzenet formájában. A gyakori változtatások miatt a Web lap dinamikus tartalom menedzsmentje, a hiperlinkek karbantartása igen lényeges feladat. A dinamikus tartalom menedzsment azonban csak

akkor értékes, ha a Web lapon található információk aktuálisak, frissek. Az Internet technológia alapkövetelménye, hogy az információt a keletkezési helyén a létrehozásért felelős személy kezelje, ami biztosítja a Web hiperlinkek aktualitását is. A Web lap tartalom menedzselését segíti a látogatók érdeklődésének figyelése és statisztikai értékelése. Alkalmaznak olyan megoldást is, amely a felhasználó ismételt bejelentkezése esetén automatikusan a korábban keresett információs oldalakat szolgáltatja, illetve marketing információt ad a Web tulajdonosnak a felhasználók által leginkább keresett lapokról, stb. A gyorsan változó világban a Web lapnak is alkalmasnak kell lenni a legfrissebb, előre nem látható adatformátumok kezelésére, komplex megjelenítésére. Az 1995-ös év utolsó negyedében igen népszerűvé vált az Intranet. A PC Week 1995 október 2-i számának tanúsága szerint a Lotus, IBM, Novell és a Microsoft

egy héten belül valamennyien jelentős, új Intranet alkalmazást tartalmazó termékeket jelentettek be. Ennek okai a TCP/IP elterjedésének okaival azonosak: egyszerű, gyors, megbízható a legkülönbözőbb környezetben. Szabványos felületeket biztosít a legegyszerűbb SQL adatbázistól a gyártófüggő igen bonyolult rendszerekig a böngészők alkalmazásával. A Java, Visual Basic technológiák irányította fejlődés során a teljes kliens-szerver platform összetettebbé válik és integrálja a hagyományos rendszereket is. A hagyományos rendszerek egy részét, mely nem képes kielégíteni a megnövekedett igényeket (pl. nyomtatott formájú, információk naprakész, gyors terjesztése) ugyanakkor kiváltja. 6.4 Az Intranet Az Intranet a Web privát verziója, azaz a fire wall (tűzfal) által védett belső vállalati vagy szervezeti Internet architektúrájú hálózat és a virtuális adatátviteli hálózatok biztonságát egyesítő interaktív

kommunikációs rendszer. Az Intranet bevezetése igen költséghatékony lehet, mivel legtöbb esetben a meglévő eszközök felhasználásával építhető ki a rendszer. Az internet technológiák privát, belső hálózati alkalmazása az Intranet. Miben különbözik az Internettől? A vállalati adatok jelentős része nem nyilvános, sőt szolgálati titok (pl. bérezés, tervek, vezetői döntés előkészítés, partner kapcsolatok, stb) Az Intranet lényeges, a belső szervezési kultúrára, technológiai eljárásokra vonatkozó információkat tartalmaz. A cégek a már meglévő, hagyományos hálózat menedzsment eszközeiket, személyzetüket használják az Intranetben is, ami a teljes hálózat saját kézben tartását jelenti, kizárva az Internet káoszát. A korábban bevált csoportmunka alkalmazások (pl. Lotus Notes) kombinálhatók az Internet technológiával 6.41 Jellemzői         Univerzális TCP/IP alapú kommunikáció

mind a helyi, mind a nagytávolságú hálózatokon, azonban az Internettel ellentétben meghatározott szervezeti struktúrája és védelmi rendszere van, ugyanakkor lehetőséget biztosít, hogy a belső felhasználók elérhessék az Internet forrásait. Teljesen az adott cég kezelésében van és a nagy Internet nyilvánossága nem férhet hozzá. A cég hagyományos információs rendszer menedzsmentje kezeli a korábban megszokott eszközökkel. A rendelkezésre álló nagy sávszélesség lehetővé teszi a hang és kép alkalmazását is az információáramlás hatékonyabbá tételére. Megbízható. Kisebb költségek a gyártófüggő megoldásokkal szemben. Szabványos megoldások: API-k, pl. a MIME, Windows Socket-ek, TCP/IP, FTPtől a levelezésen át a gopherig, HTML 6.42 Az Intranet fejlesztés sikertényezői      Biztonság Belső ellenőrzés Segédeszközök és oktatás A régi, hagyományos rendszerek támogatása Hálózati alapinfrastruktúra

6.43 Intranet alkalmazások       Belső dokumentumok publikálása: gyorsabb, olcsóbb és állandóan friss adatokat tartalmaz Kereshető adattárak, pl. telefonkönyvek felhasználóbarát, gyors elérése Web technikával. Vállalati, szervezeti, illetve személyes Web lapok készítése, illetve ezek gyors, egyszerű keresése a belső interaktív kommunikáció javítására. Egyszerű csoportmunka alkalmazások (pl. a viszonyt a Lotus Notes-hoz lásd később) Hálózati szoftver terjesztés és frissítés. A Java és hasonló technológiák fejlesztésével az igény szerinti objektum disztribúció lehetővé válik. Levelezés. A Web technológia fejlődése jobb és megfelelőbb eszközöket biztosít az eddigi csoportos címzésű levelek terjesztésére. A jelenlegi levelezési rendszerek ilyen esetekben kevésbé hatékonyak a túlterhelés miatt. Az elektronikus levelezés elsősorban a személyek közötti, vagy személyek és kisebb  

csoportok közötti kommunikáció egyszerű de facto szabványként elterjedt eszköze, melyet az Intranet technológia még egyszerűbbé, használhatóbbá tesz. Felhasználói felület. A grafikus felhasználói felület (GUI) Windows 3x és Windows 95 által megvalósított ikonos formája nem kihasznált és túlterheli mind a felhasználót, mind a gépet. (a felkínált lehetőségek mintegy 5%-ra van szükség). A HTML alkalmazásával szabványos, végfelhasználói, ugyanakkor specifikus (End User Comfortable) interfészek készíthetők . Mindezekkel az Intranet átalakítja a belső munkakultúrát, az alkalmazottak egymáshoz és a cég érdekeihez való viszonyát. 6.44 Az Intranet bevezetése A UNIX rendszert, TCP/IP hálózatokat használók a meglévő platformra telepíthetik az Intranet-et. A Web, vagy az Intranet ugyanakkor nem igényli a UNIX teljes körű ismeretét, mivel más platformra is vannak már fejlesztő eszközök. Az Intranet a Web-el ellentétben

nem kínál újat az elektronikus levelezés, vagy a hírcsoportok (newsgroups) bevezetésével, hiszen elektronikus üzenetkezelő rendszerek a legtöbb vállalati, kormányzati információs rendszerben használatosak. Az Intranet terjedése a belső kommunikáció és a munkakapcsolatok új lehetőségeinek felismerésével gyorsul fel. Az elhatározást követően a következő lépések szükségesek:      A TCP/IP bevezetése szükséges, mivel sok alkalmazás erre épül, ugyanakkor lehetővé teszi az Internetre való kijutást a hosztról, illetve integrálja a különböző gyártófüggő platformokat (pl. Windows NT, IPX/SPX, Vines, LANServer, LANManager, Pathworks, Appletalk). Meg kell vizsgálni a biztonságpolitika érvényesítésének feltételeit. A Web szerver kiválasztása. A legkényesebb biztonsági, monitorozó és karbantartásra alkalmas igényeket nem a szabadon hozzáférhető szoftverek, hanem az egyre nagyobb számú gyártófüggő

alkalmazások biztosítják. Információ rendszerezése. A vezetőkkel közösen meg kell határozni az információ tartalmat és az elérési lehetőségeket. A HTML, JavaScript teljes birtoklása. A legtöbb Web szoftver (böngésző és szerver) szerkesztőt, automatikus fordítót is tartalmaz, azonban bonyolultabb feladatok feltételezik a HTML ismeretét, használatát, ami önmagában nem bonyolult feladat. A Web szervert össze kell kapcsolni a nagyobb adatbázisokkal, biztosítva a kereshetőséget és a HTML fordítást. 6.45 Az Intranet és a csoportmunka támogató alkalmazások A munkacsoportok kialakítása meglehetősen ismert szervezési megoldás régóta a hatékonyság, eredményesség biztosítására a különböző szakismerettel rendelkezők együttes munkavégzésére. Igazi lehetőségeit csak az elektronikus kommunikáció elterjedésével az információtechnológiai támogatással érhette csak el. A különböző csoportszoftverek, ezek közül is a

Lotus Notes, vagy a később bevezetetett Microsoft Exchange a csoport munkát földrajzilag függetlenítik. A távoli számítógépes kapcsolatok letéteményese azonban az Internet technológia, amelynek Intranet változata a vállalati zárt hálózatok, illetve a csoportos tevékenységek támogatása terén is újat ígér. A megoldások továbbfejlesztésében a dinamikus egymásra hatás a felhasználók érdekeit is szolgálja. 12. ábra Internet/Intranet alkalamzások a WWW-n Több Intranet rendszert készítő cég termékeik kapcsán gyakorta megjegyzi, hogy valós alternatívát kinálnak a Lotus Notes, vagy a Microsoft Exchange helyébe. A valóság természetesen összetettebb. Tény, hogy a Lotus Notes a csoport szoftverek piacán a vezető és várhatóan az is marad a következő években. A piaci verseny ugyanakkor alkalmazkodásra kényszeríti a cégeket, így már 1995 októberében a piacra került a Lotus Notes Internotes szervere, de a Microsoft FrontPage

ugyancsak ott van. Elismerve a Lotus Notes nyújtotta előnyöket a JSB Computer Systems Ltd analízise szerint a Lotus Notes bevezetési költsége akár tíz-hússzorosa is lehet az Intranetének és ez különbség az üzemeltetési költségek során még növekszik. Ez sok szervezet számára nem megengedhető. A Web úgy nevezett REALM-ok készítésével alakítja ki a meghatározott HTML fájlok, könyvtárak hozzáférési jogosultságával rendelkező csoportokat. Az Intranet további előnyöket biztosít a dokumentum menedzsment viszonylatában, lehetővé téve a felhasználók számára a saját lapok szerkesztését. Itt csupán a belső indexelés feladata marad, amely automatizálására több példa is van az Intraneten. Az architektúrák különbözősége. A Lotus Notes a többi gyártófüggő megoldáson túl az infrastruktúra fejlesztése, karbantartása céljából speciális, gyakran költséges stáb fenntartását teszi szükségessé. A fejlesztő

eszközök ugyancsak drágák, szemben a Web, Internet szabadon hozzáférhető megoldásaival, ami a gyorsan változó, fejlődő alkalmazások esetén igen lényeges szempont. Technológiai vonatkozásban megállapítható, hogy a kétféle megoldás a csoportmunkát támogató alkalmazásaival a feladatot különböző irányból közelítette meg (a Lotus Notes belülről, a WEB-Intranet kívülről), de láthatóan konvergálnak. Minőségi mutatók. A Lotus Notes egyedülálló erőssége a “szinkron replikáció” egyértelműen lassúbb és a távoli felhasználók esetén bizonytalanabb. Az Intranet a JAVA, illetve a CGI (Common Gateway Interface, C, vagy Pearl nyelveken írott scriptekkel) technológiával valós idejű hozzáférést biztosít az egyetlen szerveren tárolt információforrásokhoz, azonban a replikáció is megoldott. A megoldás a hagyományos alkalmazások és adatbázisok Intranet integrálását is megkönnyíti egyben. A Web által alkalmazott HTML

End User Comfortable Interface a Lotus Notes GUI felületeinél olcsóbb, egyszerűbb megoldást ajáln. Megállapítható, hogy a korábbi csoportszoftver piacra az Intranet sok előnyös megoldást hozott. Az egyszerűség és gyorsaság mellett külön hangsúlyozni kell a költséghatékonyságot, ami lehetővé teszi a kis és közepes vállalkozások számára is a számítógépes csoportmunka előnyeinek használatát. A csoportszoftvereket már alkalmazók esetében a Web technológia számos előnye folytán célszerű a két megoldás együttes, egymást kiegészítő alkalmazását előnyben részesíteni. A biztonsági kérdések kezelése komoly nehézségeket, illetve költséget jelenthet az internet technologiák esetén. 6.5 Esettanulmány A Boeing rendszere A Microsoft 1996. március 25-ei sajtóközleményében jelentette be, hogy a Boeing elsődleges üzenetkezelő és csoportmunka szervereként a “Microsoft Exchange Server for the Windows NT”-t

választotta 65 ezer alkalmazottjának ellátására. A szerver a világ különböző pontjain üzemelő hét levelező szervert váltja ki 1997 végéig. Az Exchange Server a korábbi Microsoft BackOffice termékcsalád szerver alkalmazásait alkalmassá teszi az elosztott Intranet és Internet kommunikációra. A Boeingnél azonban a belső Web alkalmazások már 1994 elején megkezdődtek a teljes 105 ezer fős létszám által használt, a különböző telephelyeken kialakult más és más információs rendszerek integrálására. A rendszereket összefogó közös fonal a TCP/IP alapú gerinchálózat volt. A Web böngészők (browserek) nyújtotta felületek a korábban megoldhatatlan összvállalati kapcsolatok kiépítést tették lehetővé. Az Intranet fejlődése a munkák megkezdése óta sok új lehetőséget is kínálhat még. Egy 1996. májusában elhangzott előadás a Boeing Műszaki Könyvtárának szolgáltató rendszerét mutatja be, amely hagyományosan külső

információs forrásokat is közvetít, valamint katalógust vezet a belső dokumentációkról. A fejlesztés kezdetekor évente több, mint 25 ezer vállalati dolgozót (ezek közül 7500-nak volt account-ja az on-line katalógusra) szolgált ki a 42 fős stáb. Seattle környékén négy, és további három város könyvtárával van osztott on-line katalógus szolgáltatásuk. Korábban naponta terjesztették pl. a több, mint 30 oldalas Commerce Business Daily-t A Verity Inc. TOPIC termékére alapozva az elektronikus üzenetkezelő rendszeren automatikus teljes szövegű elektronikus kiadvány terjesztést vezettek be négy évvel ezelőtt. Ez az éves előfizetési díjakban 300 ezer USD-os megtakarítást eredményezett A felhasználók száma 50 ezer fölé emelkedett 1994-re. 1995 januárjától a teljes szövegű dokumentációkat a Web-re rakták. Az elektronikus levelezésben az előfizetők csak az értesítéseket kapják meg. Így az e-mail forgalmat is csökkenteni

tudták és tökéletesebb, teljesebb az információ szolgáltatása is. 1995 augusztusára már hat aviatikai napilap és a kéthetenként megjelenő NASA SCAN érhető el a Weben. (1996 áprilisától kerültek piacra a topicSEARCH, a WEB Directory és a Team Conference Verity termékek Microsoft Exchange környezetre). A Web cégen belüli egyre szélesebb körű elterjedésével nyilvánvalóvá vált, hogy hatékony kommunikációs eszközként használható a legkülönbözőbb részlegek egész vállalatot érintő információinak közreadására. A legbonyolultabb a többféle információforrás szabványos formába illesztése volt. A több hónap alatt kialakított irányelvek alapján megszerkesztett közleményeket elektronikus levél formájában juttatják el a szerzők a könyvtár szerverére. amely automatikusan, emberi beavatkozás nélkül, transzponálja és felteszi a megfelelő Web oldalra a beérkezett anyagot. A Weben megjelenő információk növekedésével

szükségessé vált az egész cégre kiterjedő indexelő, archiváló eszköz alkalmazása is. 1995 májusában egy Pentium gépen installálták a WebCrawler-t. Így a közismert Yahoo-hoz hasonó struktúrát használnak Ez lett az alkalmazottak kereső eszköze, de ez szolgál a vállalti hírek forrásául is. Ez utóbbi havi bontásban az alábbi fő témaköröket tartalmazza: Közhasznú információs rendszerek. A JAVA információs index, Gyártást támogató CAD/CAM rendszerek, Tudásalapú (szakértői) rendszerek Web-je. Ezeken kívül 34 féle tárgykörben lehet a Web-en keresni A könyvtári információs kódok alapján határozták meg a keresés tárgyköreit. Az egyéni információgazdák kötelesek regisztráltatni és besoroltatni adataikat egy formátum kitöltésével. 1995 májusában vásárolták a TOPIC Internet Server-t, amely hosszabb távra megoldja a Web indexálás kérdését. A fejlesztés eredményeként a könyvtári Web szerveren mind a

belső, mind a külső Internet információforrások keresésére lehetőség van. 1996 januárjára 250 független Web szervert indexeltek. Körülbelül 600 MB napi forgalom a jellemző. Csupán a könyvtári Web szerveren napi 60 ezer lekérdezés (hit) van A jövő: a könyvtári katalógus rendszer integrációja a Web-en, a TOPIC Internet szerverrel teljes körű indexálás megvalósítása, amely a hatályukat vesztett dokumentumokat figyeli és kizárja, intelligens szolgáltatás bevezetése, amely értesíti a felhasználókat az érdeklődési körükbe eső új információkról. A teljes vállati Web-et hat hónap alatt sikerült kialakítani. Ebben gyakran túllépték az adott szervezeti kereteket, vállalatközi műszaki és a vezetői teamek dolgoztak a fejlesztésen. Ki kell emelni a vállalati Web irányelvek és használati szabályok kidolgozását. A SiliconGraphics “Az Intranet újjáalakítja a szervezetet” címmel számol be arról, miként sikerült

egyetlen virtuális egységgé alakítani a Föld sok országára is kiterjedő fejlesztői, értékesítési rendszerüket. 1996 elejére mintegy 600 belső Web szolgáltató (Web site) több, mint 100 ezer lap információval alkotta a Silicon Junction nevű Intranetjüket. (a méretekre jellemző adatok: 7000 alkalmazott, 30 épület a Mountain View-i vállalati központban és több, mint 100 iroda a világ különböző országaiban.) A kereskedelmi partnerek is használják a Silicon Junction-t. Az Intranet az elszigetelt információs szigeteket összekapcsolja. * 7. ELEKTRONIKUS ÜZENETKEZELŐ RENDSZEREK * 7.1 Az elektronikus kommunikáció és az informatizálás társadalmi hatásai “A régi keleti irodalom tele van betűkombinációkra épített teológiákkal, kozmogóniákkal, antropológiai és metafizikai rendszerekkelA kabbala legtitkosabb könyve, a Széfer Jeszíra szerint Elóhim a Mindenséget, vagyis a Világegyetemet, az Időt és a Testet három könyv, a

Széfer (Írás), a Szófer (Szám) és a Sziffur (Szó) segítségével teremtette. Elóhim a “Szellemek Szelleme”, teremtményeiből, a Szefírótokból huszonkét betűt formált és metszett kőbe. E huszonkét betű a három Anya, a hét Kettős és a tizenkét Egyszerű alapja, és ezek alkotják az egész Kozmoszt.” (Paolo Santarcangeli: A betűk Mágiája, vagyis Hortulus Litterarum Európa Könyvkiadó, 1971. 129 oldal) A XXI. század kezdetére kialakuló Globális Információs Infrastruktúra jelentős stádium lehet az emberiség történelmében, mivel a mai kor léptékével mérten az írás, a szám, a szó és a kép földrajzi távolságtól, és időtől független univerzális elérésének biztosítását tűzte ki célul. Az időtől független kommunikáció feltétele az információ rögzítése, tárolása. Az írás az egyének közötti kapcsolatteremtést lehetővé tevő emberi gondolkodás és beszéd kisebb-nagyobb közösségek által elfogadott,

ma már úgy mondhatnánk szabványos jelekkel történő rögzítése a piktogrammák, ideogrammák, hieroglifák szavat, szótagot jelentő fogalmi ábrázolásától a hangot jelölő betűig és annak elektronikus kódjáig. A környezeti információk, az emberi gondolatok rögzítésének mintegy 5000 éves története jórészt az írásbeliség fejlődéséről szól, és a barlangrajzoktól az adattárolók bináris kódjáig igen változatos. Az emberi civilizáció az írásbeliséggel kezdődik, amely az információk tértől és időtől független terjedését biztosította. Gondoljunk csak az i.e IV évezredben kialakult sumér ékírásra A babiloni Hammurapi törvénykönyvét az i.e 1750-es években vésték kőbe A világ múzeumai mintegy 400 ezer ékírásos agyagtáblát őriznek, melyek között a hettita állami levéltár több, mint 10 ezres. A hettita ékírás jelei szótagokat, magánhangzókat jelölnek. A szövegek hitelesítésére sok nép

használta a pecséthengereket már az agyagtáblák korában. Időszámításunk előtt 2900 táján az egyiptomi hieroglifikus írás kiforrott rendszer. Kőbe, fába vésett az uralkodókkal kapcsolatos történeti, vallási szövegei mellett a levelezés, gazdasági feljegyzések, irodalmi szövegek egyszerűbb jelekkel írótáblára, papiruszra, később pergamenre készültek. A mintegy ezer hieroglif jel között szavak, mássalhangzó csoportok és önálló mássalhangzók jelei is vannak A krétai jelírás a szótagokat ábrázol. A dél-amerikai kultúrák képírásai között az aztékok és maják már hangértéket is jelölnek. A kínaiak 4-5000 szójelet tartalmazó írásának első csontra, teknőspáncélra vésett emlékei az i.e 1800-as időkből valók Isz 105 táján már papírt használnak és már 868-ból van kínai táblanyomat. Gutenberg előtt 400 évvel, 1040-ben Pi-seng mozgó írásjelekkel nyomtat. A japánok a kínai fogalom írásjelek

felhasználásával alakították ki saját 3-4000 ideogrammájukat, melyből ma, az írásreform után, 1853 félét használnak, a VIIIXI. században létrehozott kétféle, 71-71 jelet tartalmazó szótagírásukkal együtt Ezek bármelyikével írásba foglalható valamennyi japán szó. A betűírás első emlékei a Sínai-félszigetről, i.e 1500 tájáról származnak A mai írás alapja, a 22 betűs föníciai abc, i.e XIII században alakult ki Tőlük vették át az arámiak, majd az ő közvetítésükkel a héberek, arabok, az iráni népek, a görögök, és ebből alakult ki a latin írás is. A gyors feljegyzésekre alkalmazott babiloni lágy agyagtábláktól az egyiptomiak, rómaiak viasztábláin át a papír jegyzettömbön túlmenően a szavakban megfogalmazott emberi gondolatok rögzítésének ma többféle módja is lehetséges. Egyrészt lehetőség van a hang rögzítésére, tárolásra, sőt a földrajzi távolságtól és időtől független hangpostaként

történő továbbítására a telefonhálózaton, vagy a hordozón (pl. a fonográf viaszhengere, lakklemez, filmszalag, magnetofon szalag, mágneses vagy magneto-optikai lemez). Másrészt a beszéd közvetlen írásos formában történő gépi rögzítése ugyancsak megoldott már. Az írott szövegek automatikus beszéddé alakítása viszonylag egyszerű eszközökkel, bármely személyi számítógépen lehetséges. Eredményes fejlesztéseket folytatnak a különböző nyelvű direkt fordítógépek megvalósítására is. Mindezek a megoldások alapjai a kézírást gépire cserélő jelenleg elterjedt szövegszerkesztő rendszerek. Egészen más a “Newton” palmtop számítógép, mely a felületére írt kézi feljegyzéseket közvetlen feldolgozza. Az ember-gép kapcsolatot jelentő felület azonban legelterjedtebben a betűket, számokat elektronikus kódokká alakító billentyűzet, vagy a papíron lévő információt grafikus formában beolvasó, optikai úton

letapogató és elektronikus jelekké alakító scanner. A scannerrel előállított jelekből megfelelő u. n ORC (Optical Recognition) rendszerek szoftveres átalakításával a további feldolgozásra is alkalmas karakteres szövegek nyerhetők. A írott szövegek elektronikus formában történő tárolására, archiválására, visszakeresésére az ilyen formátum a legmegfelelőbb. Ettől eltérő a telefax, vagy facsimile berendezés, amely csupán az információk képi feldolgozásával az elektronikus kommunikáció céljait szolgálja, nem igényelve külön átalakítót, scanner-t. Az írásjelek elektronikus formában történő feldolgozása, tárolása, illetve továbbítása céljából azokat kódolni célszerű. A Baudot távíró öt impulzus kombinációjából álló 29 betűs abc-je helyett, a számítógépek 7, illetve 8 bit-es kódokat használnak. (EBCDIC, Extended Binary Coded Decimal Interchange Code, vagy az ASCII, American National Code for Information

Interchange). A különböző tömörítési, titkosítási és hibajavító technikáknak köszönhetően az írásjelek kódolása nyújtja a leghatékonyabb, és legmegbízhatóbb információtovábbítási módot. Az információ tárolására és visszanyerésére pedig legelterjedtebben a mágneses anyagok valamely tulajdonságát használják ki (szalagos és lemezes mágneses, valamint magneto-optikai tárolók). Úgy tartják, hogy a világ első könyvtára i.e 1500-ban az egyiptomi Tell Amaranban volt, mintegy 800 évvel megelőzve az athénit. 1993-ban 5000 on-line adatbázist tartottak nyilván és mintegy 4000 folyóirat, újság teljes elektronikus formában tárolt tartalma volt elérhető. A régi könyvek feldolgozását célul kitűző “Gutenberg projekt” az ezredfordulóra valamennyi jelentősebb irodalmi művet elektronikus formában is elérhetővé kívánja tenni. Az első információs központ a DIALOG 1972-ben kezdte meg működését. A Dow Jones

News 1974 óta pénzügyi információkat szolgáltat. Az első modem-es telefonnal elérhető kereskedelmi célú elektronikus hirdetőtábla rendszert (BBS = Bulletin Board System) 1978-ban helyezték üzembe, 1993-ra a világon mintegy 100 ezer BBS működött, a legnagyobb 213 telefonvonalon elérhető és 7 Gbyte-os tárolója van. Az első, a kilencvenes évek közepére már 3 milliónál is több előfizetővel rendelkező kereskedelmi on-line információ szolgáltató a CompuServe 1979-ben kezdte meg tevékenységét. Mindezen szolgáltatások alapja a személyek közötti elektronikus kommunikációt lehetővé tevő elektronikus levelezés (e-mail), amely, mint az alábbiakból látható a számítógépes hálózatok kialakulásának kezdeti szakaszában szinte önként adódott. Ma már egyetemlegessé tételén munkálkodnak mindenki számára elérhető, széleskörű elterjesztésével, a személyhez és nem az adott számítógép rendszerhez kötött címzési

rendszer kialakításával. 13. ábra Az információ gazdag-szegény rétegek kialakulása A számítógép alapú kommunikáció egyre szélesebb körben terjed az irodákban és az otthonokban. A folyamatot ösztönzi, hogy a számítógépek ár/teljesítmény mutatói két évente a felére csökkennek, más oldalról azonban a távközlési hálózatok földrajzi és sávszélesség korlátjai a széleskörű használat akadályozói. Az általános elterjedést a gyártófüggő megoldásokkal szemben az összekapcsolható, nyílt rendszerek túlsúlyba kerülése és a távközlési és számítástechnikai technológiák konvergenciája, a telematika térhódítása jelenti. Az Internet 90-es évekre jellemző rendkívül gyors fejlődése mindezt bizonyítani látszik. A különböző számítógépes és adatátviteli alkalmazások integrációja lehetővé teszi az egyén gondolatainak kifejezését és távolságtól, időtől független közlését egy személlyel vagy

akár tömegekkel. A számítógépen az egyén által létrehozott és a távközlési eszközökön továbbított információ akár hang, szöveges, akár képi formájú szerkeszthető, tárolható, tovább feldolgozható. Ezek a lehetőségek az összes ismert megoldás közül az elektronikus üzenetkezelő rendszerek esetén használhatók ki a legjobban. Egy tanulmány mely, az elektronikus levelezés, általánosabban üzenetkezelés, a telematika elterjedését a különböző társadalmi csoportok viszonyában elemzi négy okot is felsorol az elektronikus kommunikáció társadalmi fontosságának bizonyítására. Ezek: Az információkat számítógépes hálózatokon elérők és az “információban szegények” között társadalmi szakadék jön létre. Kimutatták, hogy a számítógépes hálózatot használók jobban ismerik szervezetüket, cégüket. A Times Mirror 1994-ben, az amerikai háztartásokban élő felnőttek informáltságára vonatkozó

felmérése szerint a számítógépes hálózatot használók 68, a számítógépet önállóan használók 50, míg a számítógéphez nem hozzáférők 28 százalékos eredményt értek el. 14. ábra Az informáltság feltételi és hatása a jövedelemre A számítógépes hálózatok puszta információszolgáltató jellege mellett egyre jelentősebb a személyi, szervezeti és társadalmi kapcsolatokat alakító, szorosabbá tevő szerep. A hálózatot használók között lehetnek információgyűjtő, szolgáltató, az információkat katalogizáló, illetve rendező személyek akik kommunikációs kapcsolatai szervezeti, társadalmi jelentőséggel bírhatnak. A társadalmi, polgári, politikai szervezetek, szakmai kamarák és munkacsoportok egyre intenzívebb számítógépes-hálózati tevékenysége elősegíti a részvételi demokrácia megerősödését, az állampolgárok és érdekcsoportjaik részvételét a közösséget érintő döntéshozatalban. A

közérdekű kormányzati, gazdasági információk általános hozzáférhetősége segítheti a társadalmi rétegek közötti korlátok lebontását, a politikailag és gazdaságilag hátrányos helyzetűek bekapcsolódását is a társadalmi párbeszédbe, a közösségi életbe. A számítógépes hálózatok használata közvetlen gazdasági hasznot is eredményez. Az USA 1984-89 közötti népességi statisztikai adatai szerint a számítógépet is használó alkalmazottak 10-15 százalékkal magasabb jövedelemmel rendelkeztek társaiknál. A legjobban elismertek a számítógépet elektronikus levelezésre is használták. A nemzetközi, országos, illetve szervezetközi internetnetwork előnyei a piaci verseny, a kis és közepes vállalatok és a nagyvállalatok esélyegyenlősége szempontjából fontosak. Ennek érvényesülése alapvetően függ az általános hálózati elérés politikai feltételeinek biztosításától. Az USA-ban két, az 1989-es és az 1993-as

140 ezernél több háztartásra kiterjedő reprezentatív statisztikai felmérés alapján vizsgálták a munkahelyi és otthoni elektronikus levelezés, az otthoni BBS elérés, a munkahelyi hálózat otthoni elérését és a munkahelyi elektronikus kommunikáció használatát a jövedelem, iskolázottság, kor, nem és lakóhely szerint. Meg kell jegyezni, hogy az ITU és az Internet Society adatai szerint az USA személyi számítógép ellátottsága 1993-ban 27 PC/100 fő és az Internet hosztok száma 3,1 db/100 ezer fő. (a G7-es átlag 17, illetve 1,6) A lakosság 25 %-át képező legalacsonyabb jövedelmi osztálynál 7%-os, míg a legmagasabbnál 55%-os a számítógép ellátottság 1993-ban. Négy évvel korábban 6 illetve 35% volt, tehát a különbség hétszeres lett. A hálózati szolgáltatások akár otthoni, akár munkahelyi igénybevétele terén hasonlóan növekedett a különbség, míg 1989-ben a legalacsonyabb jövedelműek 2 %-a élt a szolgáltatásokkal

otthon vagy munkahelyén és ez 1993-ra csak 3 %-ra emelkedett, addig a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők esetében az 1989-es 11%, négy év múlva már 23% lett. Mindkét esetben egyharmad részt a jövedelem mellett az iskolázottság foka is kihatott az értékek ilyen alakulására. 15. ábra Az USA háztartások informatikai infrastruktúrájának jellemzői A középfokú végzettség nélküliek 8% százalékának volt 1989-ben számítógépe otthon, szemben a felsőfokú végzettségűek 32 százalékos ellátottságával, ami négy év múlva 13, illetve 49 %-ra nőtt. Hasonlóan növekedett a hálózatot használók közötti különbség is, (1989 0,5% és 18%, illetve 1994-ben 1% és 34%). Észrevették, hogy a gyerekek a felső réteg 50, míg a legalsó 17%ában használták a számítógépet, tehát a lehetőségekkel jobban éltek A faji/etnikai rétegek szerinti különbségek szintén érzékelhetően megvannak, azonban ezek főként a jövedelmi és

iskolázottsági okokra vezethetőek vissza. A kor szerinti megoszlásban a 20 év alattitól a 60 évesig 30 %-os a számítógépek használata, viszont 60 év felett 10 %. A hálózat használata a 20 év alattiaknál 1%, 20-39 év között 18 % fölött, 40-59 év között 20 % fölött van, míg a 60 évnél idősebbeknél 3 %-os az érték. Az iskolák hálózat használatának alacsony fokát más tanulmányok is kimutatták, viszont az idősek érdeklődése négy év alatt megháromszorozódott és nyilván az a jelenlegi alacsonyabb korosztályokba tartozók öregedésével tovább javul. A számítógépek használatában nemek szerint nincs lényegi különbség 1993-ra. A férfiak gyakrabban használják a számítógépet otthon, míg a nők főként munkahelyükön. Ugyanez igaz az on-line összeköttetésekre is. Összességében: adatbázisokat a felnőttek 21 %-a otthonról és 34%-a munkahelyéről kérdez le, és 15 százalékuk használ valamilyen oktatóprogramot

otthoni gépén. Az információszerzési funkciótól függetlenül igen jelentős a számítógép kommunikációs eszközként való használata, amely ismételten rávilágít az elektronikus üzenetkezelés jelentőségére. A számítógéppel és hálózati kapcsolattal rendelkezők nemcsak az otthoni munkavégzésben különböznek az azonos demográfiai adottságú társaiktól, hanem a társadalmi és közösségi szervezetekben, csoportokban való részvétellel is. A háztartások 75 százalékában a gyerekek használják a személyi számítógépet. A lányok inkább alkalmazzák a szövegszerkesztőt az iskolai feladataikhoz, de a fiukkal azonos mértékben kedvelik az oktató programokat (összesen 39 %), azonban a nem oktató jellegű játékok gyakori használatával a fiúk háttérbe szorítják a lányokat. A városi és vidéki háztartások közötti számítógép és hálózat használat megoszlást ugyancsak, mintegy fele részben a jövedelmi és

iskolázottsági viszonyok befolyásolják. 1993-ban a városlakók 29 százalékának a vidékiek 19 százalékának volt személyi számítógépe. A hálózat használat 12, illetve 8 %, és a különbség a négy évvel korábbihoz képest nem változott. Mindez igen érdekes, mivel a vidéki felhasználó lényegesen nehezebben és drágábban tud kapcsolatot létesíteni az Internet-tel, illetve felkapcsolódni az információs szupersztrádára. Ennél az átlagnál sokkal jelentősebb az egyes régiók közötti eltérés. 16. ábra A hazai háztartások átlagos jellemzői A globális információs társadalom kialakulásának kihívása Európa és a fejlődő országok számára, ahol a fentiekben ismertetett USA-belieknél kedvezőtlenebb a számítógépes és kommunikációs infrastruktúra igen kritikus. Ahol a feltételek lehetővé teszik a termékekben dominál az emberi tudás, azaz az emberi agy, mint nyersanyag döntő jelentőségűvé válik. Az 1989-1993-as

USA statisztikai adatok összevetése számukra is aggasztóan jelzi a jövedelmi és iskolázottsági különbségek fejlődésre gyakorolt hatásának növekedését, ami bizonyára kedvezőtlenül hat a globális infrastruktúra kialakulására. A gazdag országok kormányai támogatni képesek a hátrányos helyzetű régiók és rétegek, illetve egyének felzárkózását. Máshol az erőforrásokat az adósságtörlesztésre, az egészségügyre és oktatásra fordítják. A szakadék az ilyen országokban az információval rendelkezők és az információ szegények között sokkal nagyobb és végzetesebb lehet. 7.2 Elektronikus levelezés A fejlesztők közötti kapcsolatok megkönyítésére R. Tomlinson a BBN munkatársa 1972 márciusában készítette el a levél küldő és olvasó szoftvert és az elektronikus levelezést még az évben bevezették Internet elődjén az ARPANET-en, mint az első éles alkalmazást. Következéskép az elektronikus levelezés az

ARPANET-en honosodott meg először és az Internet és a UNIX rendszerek elterjedésével párhuzamosan vált egyre népszerűbbé használata. Az ARPANET működésének kezdetén a hálózat fő forgalmát nem a távoli számítógépeken végzett műveletek, hanem a hírek és személyes üzenetek tették ki. A kutatók a projektek közös kidolgozására, a munkafeljegyzések megküldésére használták hálózati kapcsolatukat az ARPANET gépeken, a felhasználói címeiket, pedig elektronikus postacímként. Hamarosan kialakult az első automatikus üzenetszórás (broadcasting) a mai hírcsoportok elődje, az “SF-LOVERS” (sci-fi kedvelők) levelezési listája is. A tömeges elterjedést a személyi számítógépek térhódítása robbanásszerűen felgyorsította az utóbbi tizenöt évben. Ezt megelőzően is a kutatók, egyetemek világhálózatai a USENET (1979), a BITNET (1981) az elektronikus levelezést alapfeladatként kezelik, de az önkéntesek által

üzemeltetett személyi számítógép alapú FIDONET világhálózaton, vagy a BBS-eken is az elektronikus levelezés meghatározó. Az elektronikus levelezés, üzenetkezelés, IPM (Interpersonal Messaging) a személyek, egyének és csoportok, valamint szervezetek funkcionális egységei közötti elektronikus információcsere eszköze. Lényege, hogy egyszerűen, valamely terminál konzoljáról, vagy személyi számítógépről a szövegszerkesztővel előállított közlések a számítógép-hálózat vagy modem-es telefonvonal segítségével a címzett számítógépére juttathatóak. A személyes postafiók időponttól és földrajzi helytől független tetszőleges használatát, a gyors továbbítást és az alacsony költségeket tekintve lényegesen különbözik a hagyományos levélpostától (snail [csiga] mail), bár szerkezete, szervezettsége sokban hasznosítja a posta évezredes tapasztalatait. (lásd később az X.400 ismertetésénél) A telefonos

üzenetváltással ellentétben, akár a hangposta esetében nem alapkövetelmény az egyidejűség. Ezt a helyi hálózatok világhálózattá történő összekapcsolása, az individuális postafiók és a tárolj és továbbíts elve automatikusan biztosítja. (A FIDONET-en mindez lassúbb, mivel a sysop-ok manuális beavatkozása is szükséges). A korszerű üzenetkezelő megoldások azonban az eredetileg korlátozott méretű, rövid szöveges üzenet helyett akár nagy terjedelmű fájlokat, hangfelvételeket, képet, videofelvételt is továbbítanak. Az elektronikus üzenetkezelő rendszer képes az üzenet létrehozására, majd azt továbbítani akár több címzettnek, vagy csoportoknak a megadott időben. Képes üzeneteket fogadni, azokat tárolni, újra feldolgozni, módosítani, továbbítani másoknak, vagy átirányítani a tulajdonos által meghatározott más szerver postafiókjába. Lényeges jellemző, hogy az üzenetküldés és vétel azonosítható módon

jegyzőkönyvezésre kerül. Az üzenet küldője a vételről, elolvasásról, vagy a kézbesítés meghiúsulásáról, annak okáról értesítést kap. Mindezek az adatok feldolgozhatók, kinyomtathatók. Az elektronikus üzenetkezelő képes más típusú információ hordozót is használni, pl. faxot küldeni és fogadni átjárók közbeiktatásával. A személyi számítógépek fax üzenetei ugyanakkor az elektronikus levél jegyeit hordozzák, tehát annak tekinthetőek. Az elektronikus levelezés kategóriájába sorolható az Internet valós idejű üzenetforgalma az Internet Relay Chat (IRC) is, vagy a MUD (Multiple User Dialogue) program használata. Az ilyen alkalmazás esetén egyidejűleg a világhálózat bármely pontjáról kettőnél többen is on-line módon bekapcsolódhatnak egy beszélgetésbe. IRC-t korlátlan számú csevegő csatornán lehet létesíteni Meg kell még említeni az Internet FTPMAIL, és az EARN/BITNET RELAY szolgáltatásait. Az FTPMAIL

fájl lekérdezést tesz lehetővé az Internetről a csak e-mail-lel rendelkezők számára, míg a RELAY egy meghatározott szolgáltatási terület bejegyzett felhasználóinak közös csatornán történő üzenetváltását biztosítja az európai akadémiai hálózaton. Egy 1994-ben idézett európai felmérés szerint ugyanazon információ átvitelének költsége az elektronikus postához képest telefonon 25-szörös, telexen 15-szörös, míg telefaxon ötszörös. A Bangemann jelentés a telefax esetére 95%-os megtakarítást említ a telefaxhoz képest, de mindezt tovább növeli az üzenetkezelés javára a feldolgozhatóság, tárolhatóság, stb. lehetősége Nem elhanyagolható szempont, hogy a hosszú éveken át végzett felmérések szerint a hivatalos telefonhívások igen jelentős része, esetenként majdnem 60%-a, első alkalomra nem éri el célját. Az elektronikus levelezés a személyiség aktív részvételével, az interaktív kommunikáció időtől és

tértől független létrehozásával lényegesen különbözik a kommunikáció hagyományos formáitól. Előnyeit a kormányzati, katonai szervek, akadémiai kutató és oktató közösségek mellett elsősorban a multinacionális nagyvállalatok használják ki. A demokrácia kiszélesítése, a közigazgatás költség-hatékony működtetése érdekében a lakossági és települési viszonylatokra is ki kell terjeszteni, lehetővé téve a számítógéppel nem rendelkezők egyenjogú, általános hozzáférését is a telefonokhoz, a TV készülékekhez hasonlóan. A számítógépes hálózati alkalmazások között az állománytovábbítás (file transfer) speciális eseteként kezelhető az elektronikus levelezés. Megkülönböztető jellegzetessége a levelezéshez kapcsolódó személyes, emberi tevékenység a feladó, illetve vételi oldalon. E mellett a gépi alkalmazási felületek (interfészek) is speciálisak, amelyek a levél továbbítását, a címlisták

kezelését, a levél tárolását, a különböző értesítéseket, nyilvántartásokat kezelik. Meg kell jegyezni, hogy a legújabb alkalmazásoknál egyre gyakoribb a vételi oldal automatizálása. (lásd a csoportos levelezés kiváltása az egy címen elérhető intranet dokumentumra, vagy a hypermail archivumokat). Az elektronikus levelezés igen fontos jellegzetessége a meghatározott struktúra, azaz az üzenet tartalmi részét képező törzs állomány és fejléc, valamint sok esetben a boríték. A mai levelező rendszerek a fejlécben a címzett és a levél tárgya mellett a további másolatok címzettjeinek nevét is kérik, az elküldött levél fejlécében az előbbiek mellett a feladó és a dátum és egy azonosító is szerepel, valamint a fontossági szint, a biztonsági fokozat és sok egyéb, a levél végén pedig megjelenhet az elektronikus “kézjegy”. A bizalmas jelegű és hivatalos levelek titkosítása, az integritást is bizosító digitális

aláirást, időpecsétet is lehetővé teszi. Az elektronikus levelezés az utóbbi évtizedekben széles körben terjed a számítógépet ismerők között, de a világ összlakosságát tekintve még a kevesek kiváltsága, akár a hasonló célú telefonhoz képest is. Az információs társadalomban széleskörű alkalmazása várható, akár az univerzális használatig, azonban megjelenési formája sokat változhat addig, az interaktív kommunikáció megvalósulása függvényében. Lényegében az informatikai infrastruktúra alapszolgáltatása kell legyen. Ehhez széleskörű, otthoni és nyilvános hozzáférést kell biztosítani, megoldani a cím nyilvántartások létrehozását és a címzési rendszerek, katalógusok egyszerű kezelését. Mindezeknek jelenleg még alapvető technikai akadályai vannak A fájl másolási technika (uucp) alapján a USENET-en a kezdettől fogva hírcsoportok (newsgroups) jöttek létre és földrajzi távolságtól független

virtuális közösségek alakultak ki. Ma több, mint háromezer konferencia, vitacsoport, fórum napi mintegy 8 millió szavas forgalma jellemzi a kibervilágot. Tanúi lehetünk a számítógép használóját, de a szervert is túlterhelő levéláradatnak: Magyarországon kuriózumnak számít, de a személyiségi jogaik védelmében több, mint 30 ezer e-mail üzenetben tiltakoztak az amerikaik a Lotus Development Corp. egyik termékének forgalomba hozatala ellen. Az Internet szolgáltatási tarifák kapcsán az USA-beli FCC 1997 február 2-14-ig 390 ezer elektronikus levelet kapott rendelet tervezetére. De van rossz példa is Anonym visszaélések, zaklatások is történtek már, amelyek a számítógépes (Internet) közösséget a szűrők és más biztonsági rendszerek (fire wall) kifejlesztésre ösztönözték. Az USA Nemzeti Informatikai Infrastruktúra programja célul tűzi ki, hogy körülbelül az ezredforduló utáni évekre minden állampolgár számára

biztosítsák az elektronikus levelezés használatát. Az ilyen törekvések még inkább indokolják, hogy a különböző levelezési rendszerek közötti átjárást lehetővé kell tenni. Sok távközlési szolgáltató érdekeit is szolgálta, hogy az ITUT elődje a CCITT 1984-re kidolgozta az első egységes X400-X420 ajánlássorozatot az elektronikus levelezési rendszerre (MHS = Message Handling System), amely az X.400-as sorszámon vált ismertté. Az ISO (International Organization for Standardization) által végzett munkák eredménye a MOTIS (Message-Oriented Text Interchange System, ISO 10021), amely a hét rétegű OSI struktúra legfelső, alkalmazási rétegére definiálja a protokollokat. Ennek figyelembevételével módosították 1988-ban, majd 1992-ben az ITU-T X.400-as ajánlását Az 1988-as módosítás foglalkozott az üzenetközvetítés biztonságosabbá tételével, mind a kapcsolatok, mind az üzenetek védelmének meghatározásával is. Ekkor vezetik

be az üzenettároló (MS, lásd alább) rendszerét. Végezetül tehát az ITU ajánlás és az ISO szabvány gyakorlatilag nem különbözik. Mindezek a megbízható és biztonságos globális üzenetkezelő rendszer szabványos struktúráját határozzák meg. Az elektronikus levél formailag követi a hagyományos levél szerkezetét: Az üzenet borítékban kerül továbbításra. Ez tartalmazza a címzett és a feladó azonosításához szükséges adatokat, az üzenet típusát, esetleg a kézbesítéssel kapcsolatos feljegyzéseket, konverziót, valamint a fontossági szint és titkosítás jelzését. Az üzenet tartalma fejrészre és törzsre tagozódik A felhasználói felület, alkalmas szoftvertámogatással, az üzenetek készítését, a kapott üzenetek olvasását, illetve a postahivatal szerepét betöltő szerverrel a kapcsolattartást biztosítja. Az üzenetek továbbításáról, tárolásáról a postaszerver gondoskodik. Az elektronikus levelezés folyamatának

hat jellemzője:       Az üzenet, illetve válasz létrehozása. A fejrész kitöltése (támogatás saját címjegyzékkel, címlistákkal a válasz tárgyának, címzettjének automatikus megadása), majd a törzs megírása saját, vagy külső szövegszerkesztővel. Hozzáfűzések: szöveges dokumentum, adat, táblázat, kép, video, hang. Mindez tetszőleges hosszúságú lehet a kezdeti SMTP 100 kbyte-os korlátja helyett. Beállítások: fontosság (prioritás), titkosítás, kezelés (elküldési időpont, értesítés kérés, stb.) Az üzenet automatikus továbbítása a kezdeményezőtől a fogadóig. Értesítés a kezdeményező részére az üzenet sorsáról: kézbesítve, elolvasták, elutasították, elveszett. A vett üzenet átalakítása a képernyőn való megjelenítéshez. A vett üzenet formattálása a megfelelő alkalmazás meghívásával. A vett üzenet kezelése, törlés, tárolás, továbbküldés, válasz, további feldolgozás,

kinyomtatás. További lehetőségek: levelek átirányítása más üzenetkezelő postafiókjába, automatikus telex, telefax adás-vétel. 7.3 Elektronikus levelezési rendszerek Az ITU/ISO előírásokat azok nehézkessége, kialakulásuk lassúsága folytán a különböző, 1971 óta létrejött elektronikus levelezési rendszer fejlesztések nem mindig veszik figyelembe. Ezek legtöbbje a felhasználói igények alapján alakult ki alulról felfelé fejlődve. Mára a legtöbb gyártó ajánl X.400 kompatibilis levelező rendszert A kezdeti időszakban a már említett ARPANETInternet rendszerek mellett az IBM PROFS, a Digital Mail-11 elektronikus levelezési rendszerei váltak ismeretessé. Hazánkban is széles körben használt a Lotus cc-mail-je, de számtalan más szoftver ismert szerte a világon. Sok on-line szolgáltató saját levelező rendszert működtet, vagyis az IBM, Digital, stb. belső levelező rendszerei, a Bitnet, Usenet, AT&T, MCI mellett például

a CompuServe vagy az America Online, Prodigy, stb. elektronikus levelező szolgáltatásai is intenzíven használtak. A szabványos alkalmazások prognosztizált elterjedése azok lényegesen magasabb költségei miatt nem következett be. Az 1990-es évek közepére jellemző széleskörű Internet terjedés nemcsak a TCP/IP, de ezen levelezési protokollok de facto szabványkénti elfogadását is jelentik. Sokan tehát úgy vélik ezek alkalmasak arra, hogy az általánosan használt levelezési rendszerek alapját képezzék. Az levelezési és kommunikációs igények kiszolgálására a számítógépek használatával egyidejűleg elterjed az elektronikus üzenetkezelés a kis és nagy szervezeteknél, de a háztartásokban is. Ma már az irodai munkát támogató szoftvercsomagok, illetve az Internet szolgáltatói csomagok részeként valamilyen elektronikus levelező felület minden számítógépen megtalálható. A helyi hálózattal rendelkező szervezetek üzembiztos,

biztonságos és bizalmas belső kommunikációjukat elsősorban az elektronikus levelezéssel bonyolítják. Egy tanulmány szerint44 az elektronikus levelek 70 százaléka egy munkacsoporton belül marad, 20 százalékban a címzett a szervezet különböző más egysége és csak az üzenetek 10 százaléka, amely külső szervezettel, személlyel kapcsolatos. A háztartásokban az információszolgáltatások elérése, illetve a távtanulás, táv-munkavégzés kapcsán terjed alkalmazása, azonban elterjedése nagyban függ a szolgáltatás árától. A legtöbb on-line szolgáltató biztosítja a postafiókot és az Internet kapcsolatot. 1995 közepén az Interent 30-40 millió felhasználója (6,6 millió hoszt), mellett a CompuServe, America Online és a Prodigy összesen további 6,7 millió postafiókot üzemeltetett. A világ hat legnagyobb kereskedelmi elektronikus levelezési szolgáltatója a GE Information Services, IBM Mail, Sprint Mail, MCIMail, AT&TMail (Easy

Link) és CompuServe. Az árbevételük 1993-ban 568 millió USD, amely évi 17%-os növekedést mutat. Az átlagosan számított 1000 karaktere jutó levélköltség a GE Information Services-nél 27,5 centtel a legtöbb, míg a CompuServe-nél mindössze 2 cent. Az átlagos postafiók havi 20 USD-t forgalmaz 7.31 Internet levelezés Az Internet levelezési formátum szabványát az RFC-822 írja elő. Amint korábban már utaltunk rá az elektronikus levelezés bölcsője az ARPANET-Internet volt. Ott alakult ki, hogy a levélforgalomhoz a hagyományos papírformájú postai rendszerek analógiájára a felhasználók címei, a postahivatal és a továbbító rendszer szükséges. A felhasználó elektronikus levelezési címe, az Internet-en azonos a felhasználói azonosítójával (User ID, lásd ott), azaz meghatározott hálózathoz, számítógéphez kötött. A postaszerver (mail server) biztosítja a hozzá telepített felhasználók üzeneteinek kezelését, tárolását,

illetve továbbítását az Internet más levelező szerverei felé a címkiosztás domén struktúrájának megfelelően. Az üzenettovábbító rendszerek együttműködését a szabványos POP (Post Office Protocol, RFC 937, RFC 1081, RFC 1225) protokollok (jelenleg POP2 vagy POP3), az üzenetkezelést az SMTP (Simple Mail Transfer Protocol RFC 821, [a fejlettebb Batch SMTP esetén nem szükséges a közvetlen kapcsolat]), illetve a MIME (Multipurpose Internet Mail Extensions RFC 1341, RFC 1521, 1992) biztosítják. Az IMAP-ban a legújabb megoldásokat is támogatják A levelezés szempontjából is kényelmesebb a felhasználónak, ha a böngészéből bonyolítja azt és nem kell más alkalmazást is futtatnia gépén. Ennek a megoldásnak külön előnye, hogy a HTML formátumű üzenetek, illetve linkek esetén azok is közvetlenül a levelezési ablakból is indulnak. A felhasználó e-mail címére küldött html formájú hírek, napilapok, folyóíratok így könnyen

megnézhetők. A POP alapszolgáltatása, hogy egy másik számítógépen (szerveren általában UNIX rendszerű, vagy Novell NetWare file szerveren) tárolt új üzeneteinket saját (kliens, asztali) számítógépünkön megjelenítsük. A POP a szerverről azonnal átviszi a leveleket a kliens gépére. Ennél árnyaltabb kezelést tesz lehetővé az IMAP (Interactive Mail Access Protocol, RFC 1176) Az SMTP szolgáltatásai útján bonyolódik az Internet üzenetforgalma. Az SMTP működése élő TCP/IP kapcsolatot igényel. Sok levelező rendszer a UNIX szerveren futtatott teljes SMTP program (démon) közvetítésével biztosítja az üzenetkezelő kliensek működését. A BSMTP megoldja a közvetlen kapcsolat hiányát, mivel a hívó üzenete a fogadó oldalon külön file-ba kerül, melynek feldolgozására később kerül sor. Az RFC822-es üzenet boríték részét, a BSMTP borítékot, a fogadó szerver kibontja és a “From:” és a “To:” mezőkhöz tartozó

információk alapján értesíti a feladót, illetve továbbküldi az üzenetet a cím domén szerinti következő levelező átjáróhoz (gateway-hez). A címzés a domén (körzet) név struktúra szerint történik, amely a fa struktúra szerinti azonosítókat pontokkal elválasztva tartalmazza. Lényeges, hogy a boríték elemek nem különülnek el a levéltörzstől és a MOTIS-tól eltérően nem binárisak. Így tehát a levél fejrész boríték, címzés, üzenettartalom és kezelési információs mezőkre oszthatóak. Az RFC-822, SMTP szabályozza a címzést, a levél nyomon követését: a fejléc “From” mezőjébe az összes levelező átjáró szerver adata, és az időpontok is bejegyzésre kerülnek. A boríték mezőbe minden csomóponti levéltovábbító szerver bejegyzi kitől, mikor vette az üzenetet, valamint saját összes jellemzőjét. A titkosítás ha van, csak a levéltörzsre vonatkozik, tehát a szigorúbb biztonsági követelmények esetén az

X.400-as rendszerek kifinomultabb védelmet nyújthatnak. A MIME támogatja az összes használatos kommunikációs formát, lehetőséget ad a legkülönbözőbb formátumú hozzáfűzésekre, tehát kiegészíti az SMTP ASCII szövegre korlátozott lehetőségeit. A MIME 1992-es szabványosítása az Internet klasszikus szolgáltatásait felhasználóbarátabbá teszi. A legtöbben ugyanis az SMTP rövid szöveges üzenetei mellett teljes dokumentumokat, képeket, digitalizált hang formájú üzenetet is továbbítani kívánnak. A fontos üzenetek vételéről, illetve elolvasásáról visszaigazolást, a sürgős üzenetek azonnali továbbítását kívánják. Mindezeket a szolgáltatásokat az X.400-as ajánlások figyelembe veszik, illetve több üzenetkezelő, rendszer ezeket az Interneten is biztosítja. 7.32 Az X400 architektúra Sok hálózat alkalmazza már régóta (Pl. a RARE MHS), vagy tervezi bevezetni az X400as szabványt (RARE= Reseaux Associés pour la Recherche

Européenne) Az elektronikus levelezés felhasználói felületét a lokális hálózatok végpontjaira, vagy modem-es kapcsolattal rendelkező személyi számítógépekre telepített UA, illetve RUA (Remote User Agent) felhasználói program biztosítja. Az UA nyújtotta felület támogatja az üzenetek összeállítását és vételét és a postafiók kezelést. Az adott terület minden felhasználójának postafiókja az MS (Message Store) üzenettárolón található. Az üzenettároló több, mint a postafiókok összessége, mivel elvégzi az üzenetek esetleges átírányítását, számlálja, összegzi az üzeneteket, illetve gondoskodik a törlés végrehajtásáról. A üzenetek forgalmát az MTA (Message Transfer Agent) üzenettovábbító intézi. Az MS-t az 1988-as CCITT ajánlás vezette be különálló szolgáltatóként. Azóta MS az MTA-val azonos szerver gépen működik már a jelenlegi rendszerekben. Ez az összeállítás a fejlődés során alakult ki Az MTA

felel meg lényegében a postahivatalnak, melyet a postamester adminisztrátor felügyel. Az MTA-k, üzenettovábbítók összessége alkotja az üzenettovábbító rendszert. (MT, Message Transfer System), amely körzetekre oszlik. Egy-egy adminisztrációs körzet u n PRMD (Privat Management Domain, a postaigazgatóságnak felelne meg) MTA-i egymással közvetlenül tartják a kapcsolatot. Egy adott elektronikus levél igen sok MTA-t megjárhat, míg a címzett postafiókjáig eljut. Ez az eset akkor áll fenn, ha a saját PRMD körzet által képzett határon kilép. Egy ország, vagy nagyobb szolgáltató PRMD-i egy ADMD-be (Administrative Management Domain) tartoznak. Az ADMD-k, adminisztrációs szervezési egységek menedzsereinek feladata biztosítani, hogy az egymástól távoli felhasználók, több közbeeső ADMD-n keresztül is üzeneteket küldhessenek. Az ADMD felügyeli, hogy a PRMD-k rendben működtessék az üzenettovábbító szolgáltatást, a

bejelentkezéseket; megfeleljenek a szolgáltatás minőségi követelményeinek, a felhasználói nevek egyediek legyenek, stb. Mindezt a szabványos címzési rendszer támogatja, melynek része mind az ország, az ADMD, PRMD és az MTA (szervezet) és más jellemző adtainak megadása. Az X.400-as ajánlás szerint az MTA-k között a P1-es protokoll (X419, Sect3), az UA MTA-MS közötti kapcsolatokat pedig a P7-es (X.419, Sect2), szabályozza Az UA-k közötti üzenetformátum protokollja a P2 IMP (Interpersonal Messaging Protocol, X.420) A boríték jellemzőit is a P1 írja elő, azaz az MTA-k számára a levél tartalmi része fedve van. A P3 (X419, Sect2), az MTA és MS kapcsolatát szabályozza az 1988-ban bevezetett változtatással. Az újabb (1991) X435-ös ajánlás a PEDI elektronikus adatcsere előírásait tartalmazza. 7.33 X400-as alkalmazások Egyes USA és nyugat európai távközlési szolgáltatók az elmúlt tíz évben sok helyütt bevezették már az X.400-as

üzenetkezelő szolgáltatásokat Az 1994 óta egyre nagyobb mértékben terjedő Globális Informatikai Infrastruktúra gondolat, illetve ennek első példájaként az Internet robbanásszerű fejlődése ugyanakkor ellentmondásos helyzetet teremtett. Addig, míg a tradicionális távközlési szolgáltatók egyes kitüntetett alkalmazások pont-pont technológiájára helyezték a hangsúlyt, az Internet az összes szolgáltatást egyként kezeli és mindezek felett univerzális átviteli szolgáltatást biztosít. Ezt az átvitelt csupán a két érdekelt felhasználó rendelkezésére álló sávszélesség korlátozza, de a hozzáférés lehetősége általános. A rohamos felhasználó növekedés ugyanakkor az egyre újabb szolgáltatások gyors létrejöttét is ösztönzi. Várhatóan mindez befolyásolja a különböző transzeurópai hálózatok (METRAN= Managed European Transmission Network, Euro-ISDN, stb.) és alkalmazások megvalósítási technológiáját Ilyen

alkalmazás például az 1982-től kezdődő fejlesztésekre alapuló adatcsere az Európai Unió államainak egyes államigazgatási egységei és a brüsszeli központ között az IDA (Interchange of Data between Administrations) projektek folyamán meghatározott rendszerben. A hordozó infrastruktúra az 1991-93 időszak Nemzeti Szerver projekt, NSPP (National Server Pilot Project) megvalósítása. Az Európa Bizottság DG-III. (Ipari Vezérigazgatóságának) adatai szerint 1996 januárjában már 12 országban összesen 34 Nemzeti Szerver működött. Ezen felül Finnország, Hollandia és Svédország a már meglévő X.400-as rendszereiken kapcsolódnak az NSPP rendszerhez. Több, mint 400 RUA-t telepítettek A szervereket az INFONET X.25-ös hálózata kapcsolja össze Az 1996 januárjában elküldött üzenetek száma 6636, a forgalom már 134 Mbyte. Ebből 75% adatcsere és csak a fennmaradó egy negyed a személyes üzenet. Az átlagos válaszidő 5 másodperc Az

üzenetkezelő rendszer a Marben cég X.400/88-as szoftvere, míg az NSPP saját X500-as katalógusát a BULL, Olivetti, Siemens Nixdorf szállította. A felhasználók e mellett az Európa Bizottság X.500-as szolgáltatását és az ASCII szöveges címlistát is elérik Az IDA tehát szabványos (X.25, X400, X500) technológiákat alkalmaz, mintegy 20 féle terület (pl, halászat, adóbeszedés, toxikus termékek ellenőrzése, vám, statisztika, mezőgazdasági termékek egészségügy, stb.) adatszolgáltatására az Európai Unió államai között. Amint érzékelhető a fentiekből az Európai Unió valamennyi tagállamában működnek X.400-as üzenetkezelő rendszerek, országonként az NSPP-szerveren kívül több is A spanyol ISTMO projekt például az államigazgatás összes helyszínére X.400-as üzenetkezelő rendszer telepítését célozta 1994-ben. Svájcban önálló kormányzati X.400-as ADMD-t alakítanak ki a 110 szövetségi hivatal számára . A

gerinchálózat 70-145 Mb/s sebességű A magyar X.400-as központi kormányzati rendszer a FUTÁR 1995 óta üzemszerűen működik. Az első fázisban 17 MTA-t helyeztek üzembe a budapesti szervezeteknél A rendszer országos kiterjesztését tervezik. Néhány elterjedten használt levelező rendszer:     SMTP alapúak Eudora, Pegazus Mail X.400-asok: OSIware, Isocore, stb Gyártófüggők: az irodaautomatizálási csomagokkal szállított levelező rendszerek: All-in-One, Linkworks, Lotus Notes, Teamoffice, Microsoft Office, Windows 95 részeként, illetve a natív levelező szoftverek: IBM PROFS, HP Open Mail, DEC Mail-11, VMSmail, QuickMail, Da Vinci Mail, Teamlinks, Microsoft Mail, cc:Mail. Novell MHS A különböző levelezési rendszer megoldások közötti átjárók biztosíthatják a forgalmat. Az átalakítás esetenként jelentős információvesztést, késést okoznak, mivel egyes rendszerek nem felelnek meg az ISO nyílt rendszerek elvének. Az X400 és

az SMTPMIME közötti átjárást az RFC 987 szabályozza (lásd még RFC 1148) Az X400 TCP/IP forgalma az RFC 1006 szerint valósítható meg. A lokális hálózatok és a kereskedelmi szolgáltatók szigeteket képező levelezési rendszereinek összekapcsolása hosszú fejlődés folyamán alakult ki. 1986-ban kötik össze az MCIMail-t és a CompuServe levelezését speciális átjáróval, melyet 1993-ban cserélnek le X.400-as típusura Egyben a forgalmat segítő kedvezőbb árstruktúrát is adnak. Ekkor az AT&T rendszer már 7 ADMD kapcsolattal rendelkezik. Az integrációt az Interenet terjedése, az átjárás biztosítása nagyban elősegítette. Elsőként a kaliforniai Commercial Mail Relay (CMR) volt az átjáró. Ma már az Internet kapcsolat a kereskedelmi szolgáltatóknál is a versenyben maradás kérdése és, mint Internet szolgáltatók (ISP, Internet Service Provider) is megjelennek. A globális informatikai infrastruktúra kapcsán kialakuló hálózati

kapcsolatok nagyban támogatják az univerzális elektronikus üzenetkezelést is. A felhasználói felületek (User Agent: UA) alkalmasak a beérkezett üzenetek kezelésére, szűrésére, sorrendiség és prioritások meghatározására, biztosítva a levéltartalom ellenőrizhetőségét. Kiegészítő szolgáltatásként szükségesek a titkosítási és védelmi rendszerek és az Internethez hasonló névszerverek. A jelenlegi fejlődési tendenciák szerint a felhasználói felületek célszerűen a web böngésző modell megoldásait fogják követni, amelyek az elektronikus levelezés biztosítása mellett a hipertext struktúrájú szöveges, fájl, hang, kép, mozgókép (hipermédia) formájú információk felhasználóbarát és olcsó megjelenítését is támogatják. Az elektronikus levelezés általánossá tétele érdekében egyszerű, személyre szóló címzési rendszert kell bevezetni, valamint biztosítani a papírformájú megjelenítés akadálymentességét

mindkét irányban.(papír-elektronikus és viszont) Az üzenetkezelő és kommunikációs szolgáltatások konvergenciája egyre erőteljesebb, az eddig különállóan használt megoldások a digitális technika térhódításával egy felületen jelenhetnek meg. Ennek számos példája közül az Internet telefon az egyik legfrissebb A felhasználások együttes szabályozására, kezelésére kell törekedni a telefon, telefax, számítógépes adatátvitel, egy pont-sok pont adatsugárzás, nyomtatott kiadványok közötti különbségek megszüntetése céljából. A nyílt hálózati architektúrák egységes bevezetésével biztosítható a korszerű technológiákat is támogató üzenetkezelő rendszerek univerzális elterjedése. Költség haszon elemzések szükségesek annak eldöntésére, hogy az igazgatási tevékenységgel összefüggésben a közigazgatás, a magánszféra és az állampolgárok közötti iratforgalom, mely részeit célszerű elektronikus

formában kezelni. 7.34 Az elektronikus üzenetkezelés gazdaságossági szempontjai Az elektronikus levelezés széleskörű, általános elterjedését a gazdasági és a jogi szabályozási kérdések jelentősen befolyásolják. Az elektronikus üzenetkelés két független ágazat, a távközlés és a számítástechnika közös alkalmazása. Az elmúlt száz során folyamatosan nemzetközivé fejlődő távközlés viszonylag szabályozottá vált, igen sok viszonylatban azonban még nyitott kérdések vannak. A szabványosítás folyamata igen lassú és első sorban követő jellegű. A számítástechnikára még inkább igaz ez utóbbi kijelentés, s alapjában véve szabályozatlannak mondható. Az Interneten elfogadott, kialakult u.n “netiquette”, amely a levelezésre is kiterjed hasznos tapasztalati ajánlásokat tartalmaz. Az 1996 februári EU Green Paper az adatbázisok törvényi védelméről, a szerzői jogok védelmével kapcsolatos törvényjavaslat 1996

elején az USA kongresszusában már igen komoly feltételeket ró a szereplőkre, kezdve a távközlési szolgáltatóktól a felhasználóig. Az USA új távközlési törvény CDA szakasza a “szabad beszéd” jogáért harcolók heves tiltakozását váltotta ki, mivel a törvény az Internetet a “legszabályozottabb” kommunikációs eszközzé tette “az illetlen beszéd” szigorú (két év börtön, vagy 250 ezer USD) büntetésével. A széleskörű társadalmi ellenállást eredményező szakaszokat a alkotmányellenességük folytán törölték. Az USA kormány a kiskorúak védelmében újabb megoldás törvénybe foglalásán munkálkodik. Az elektronikus üzenetkezelés alkalmazása, elterjedése szempontjából indokolt megvizsgálni az elektronikus kommunikáció két világszerte legjobban elterjedt szolgáltatását a telefont és a telefaxot. A telefonhálózat és szolgáltatásai az 1877 óta töretlen fejlődés következtében a leguniverzálisabbak és

legelterjedtebbek szerte a világon. Az ENSZ-ITU programjai azt célozzák, hogy a távközlési infrastruktúrával alig rendelkező afrikai országokban is mihamarabb biztosítani lehessen a minimális 10 ezer lakosonkénti egy vonalsűrűséget, illetve minden lakott hely elérhetőségét. A fejlett ipari országokban van a telefonállomány mintegy 2/3-a, bár a világ lakosságának csak mintegy tizedét teszik ki. Az USA háztartások 90 százalékában van például telefon, de az Internet forgalom növekedésével egyre több a két telefonvonallal rendelkező háztartás is. Az egyszerű kezelhetőség, a redundáns kódolásnak köszönhető megbízható átvitel a felbontás javítása és az átviteli idő drasztikus csökkenetése a telefax rendszerek elterjedését és használatát továbbra is garantálják világszerte. A minőségi mutatók a G4es berendezésekben minden igényt kielégíthetnek A G4-es rendszereknél azonban jelentős már a konvergencia az asztali

személyi számítógépes szövegszerkesztő és üzenettovábbító rendszerekkel. Lényegében az üzenetek tárolhatósága, illetve a további feldolgozás lehetősége ami az egyszerű telefax rendszerek hiányossága, illetve ezek kiküszöbölése már a rendszert az elektronikus üzenetkezelők közé emeli. A telefax információátviteli közeg a telefonhálózaton túl, bármely adattovábbító hálózat is lehet. A jó minőségű telefon hálózat, amelyre az áramkör kapcsolás a jellemző, a telefax szolgálaton kívül alkalmas más adatok, számítógépes információk, képek átvitelére. Szolgáltatásai között ilyen vonatkozásban meg kell említeni a hang postát, videokonferenciát, illetve a más (telex, teletex, videotex, személyhívás) rendszerekbe való átjárás lehetőségét. Az elektronikus üzenetkezelő rendszerek a telefaxhoz hasonlóan a meglévő távközlési hálózatokra telepített szolgáltatások. A kezdeti számítógépes

csomagkapcsolt hálózatok mellett, ma már minden rendszeren a kapcsolt távbeszélőtől a mobil, műholdas rádiótávközlésig, így a kábel TV szolgáltatásaként is elterjedtek. A csak elektronikus üzenetkezelő felülettel rendelkező felhasználónak is lehetősége van fájl lekérésre bizonyos szerverekről. A levél tartalmilag futtatható számítógépes program, video, kép, hang, azaz multimédia lehet. Levél formában feladott kérésre automatikus adatbázis lekérdezésre, csoportos levéltovábbításra, elektronikus konferencia vitacsoport részvételre, elektronikus vásárlásra van mód. A levél továbbításban széles körűen mégis az Internet struktúra, azaz csomagkapcsolásos technika és ennek következtében az alacsony hálózathasználati költség a jellemző. A levél küldés-vétel forgalom egyirányú, nem szükségszerűen azonnali, a tárol/továbbít módszert követi. A hálózati csúcsterhelésekre tehát kevésbé érzékeny. A

levélforgalom jelentős része szervezeten illetve földrajzilag kisebb, egy körzeten belüli. Ugyanakkor a nemzetközi akadémiai kutatás, fejlesztés, a nagy multinacionális cégek kontinensek közötti csoportmunkájának, illetve a közösségi nemzetközi kapcsolatok fejlesztésnek elengedhetetlen eszköze. A különböző távközlési és értéknövelt szolgáltatók versengése az elektronikus üzenetkezelés piacán is jelentős lehet. Mindez a különböző levelezési rendszerek összekapcsolását, a szabványokon alapuló elektronikus üzenetkezelő protokollok és címzési rendszerek alkalmazását indokolja. Az elektronikus üzenetkezelés terjedésének feltétele a távközlési hálózat széleskörű, univerzális szolgáltatást biztosító fejlettsége. Az elektronikus levelezés felhasználói egy 1986-os felmérés szerint 55 százalékban a telefont, 10 százalékban a telexet és 5 százalékban a levélpostát cserélik fel az elektronikus levelezésre,

míg a maradék 20 százalék új igény. Másfajta, az elektronikus levelezéshez képest alternatív, tárolj/továbbíts elektronikus üzenetkezelő rendszerek a hangposta és a telefax szerverek nyújtotta szolgáltatások: üzenet tárolás, továbbítás, menü alapján lekérdezhető információk, hirdetések, árlisták egyéni és csoportos elküldése. A rendszerek integrációja folytán az átjárás egymás postafiókjai között, illetve az alkalmazások között egyre gyakoribb. A megfelelő átjárók lehetővé teszik az elektronikus levelezés és a telex, teletext rendszerek közötti forgalma t is. A World Wide Web-es böngészőkkel grafikus (GUI) felületen, egyetlen postafiók alkalmazásával a hang, fax, adat és video üzenetek kezeléshetők. Az elektronikus üzenetkezelés költségtényezői a következők: Számítógépes hardver és üzemeltetés (40-60 %), szoftver (8-12%), adatátviteli hálózat (ha forgalomfüggő 10-20%), helyi hálózat (2-5%),

marketing, szolgáltatások (10-20%), egyéb költségek (3-7%). A költségek jelentős része kevésbé függ a kihasználtságtól A különböző elektronikus kommunikációs szolgáltatások közötti költségmegoszlás jelentős lehet, mivel az általános költségek mintegy 85 %-a megosztható. A költségstruktúra vonatkozásában jelentős különbség van az átviteli vonalak saját tulajdonú, bérleti, vagy forgalomfüggő díjazási konstrukciójaközött. Ez utóbbi az összes költség 25-40 % közötti is lehet az Internet szolgáltatók esetén. Egy egyetemi környezetben működő szolgáltató 1993. évi költségei azonban ismét másként oszlanak meg:     Bérköltség (üzemeltetés, konzulensek) 54% Hardver és fenntartás 18% Általános kiadások 12% Adatátviteli gerinchálózat 16% Az elektronikus üzenetkezeléshez alkalmas felhasználói végberendezések a jelenleg legelterjedtebb sokcélú személyi számítógépek (PC, Personal

Computer), illetve adatátviteli, videotext, stb. terminálok mellett, a háztartásokban várhatóan széles körben használatba kerülő hálózati számítógépek (NC, Network Computer) multimédia játék gépek, set-top box-ok, a rádiós személyi távközlés eszközei, videotelefonok, stb. lehetnek. Ez utóbbiak kiegészítése az elektronikus levelezési felületekkel nem igényel jelentős költségráfordítást. A privát szektorban, az üzleti életben az elektronikus üzenetkezelés általános elterjedése akkor valósulhat meg, ha az üzenetek titkosságát, hitelességét, teljességét, azonosíthatóságát, meg- és letagadhatatlanságát, regisztrálását, a vétel visszajelzését biztosító pénzügyi tranzakciókat és a szenzitív kereskedelmi kommunikációt magas színvonalon támogatni képes. A lakossági szolgáltatások vonatkozásában legtöbb esetben a telefon vagy levélposta kiváltása lehet, ha más szolgáltatások mellett (pl. kábel TV,

Internet elérés, számítógépes játékok) kapcsolódóan rendelkezésre áll. Szerepe lehet az iskolai, kisebb közösségi kommunikációban, a helyi társadalmi kapcsolatokban, az elektronikus kereskedelemben (home shoping). Mindehhez kedvező eszközárak és alacsony használati díjak szükségesek. Az elterjedést a piaci verseny ösztönzi, azonban biztosítani kell a rendszerek szabványosságát, összekapcsolhatóságát és együttműködő képességét az olcsó egységes szolgáltatás érdekében. Az összekapcsolhatóság vonatkozásában távolsági telefonrendszereknél kialakult, attól eltérő díjazási rendszer jelenleg igen kedvező az elektronikus üzenetkezelés vonatkozásában, azonban a globális megvalósulás során problémák merülhetnek fel a transzport hálózati költségek fedezésében. Az USA telefondíjak mellett, ahol az AT&T havi 3 USD esetén még fenntartja az állomások egyharmadát az elektronikus üzenetkezelés rentábilis havi

diját 10 USD-re becsülik. Ezt az évi 120 dolláros díjat számítja például a dél-afrikai Siemens Telecommunications is, mint a minimális bevétel összegét. Az elektronikus üzenetkezelés költségei között a berendezések amortizációját, az oktatási, betanulási költségeket is figyelembe kell venni (5 évre számítva 40 USD/év), így a legszerényebb számítások szerint is évi 100-160 USD ráfordítást el kell fogadni, mint reális piaci értéket. 7.4 Katalógus szolgálat ITU-T (CCITT) X.500-X525 (1993) ajánlások, ISO 9594 (directory, elektronikus telefonkönyv) A világ első nyilvános telefonközpontjának megnyitásakor 1878 januárjában a 21 előfizetőt a telefonos kisasszonyok ismerték és név szerint összekötötték a hívóval. A telefonközpontokhoz kapcsolt állomások előfizetőinek adatait először inkább reklámként jelentették meg a helyi újságokban, de hamarosan kiadják a telefonkönyveket. Magyarországon 1897-től

készítenek telefonkönyvet. A nevek helyett a számokat csak később vezették be, de kétségtelenül hasznosnak bizonyult, mikor a gyors fejlődés következtében már 1892 novemberére működni kezd az első automata telefonközpont. A telefonkönyv készítés szükséglete tehát a hálózat bővülésével egyidős. A mai számítógépes tudakozók, a CD-ROM-os “sárga lapok” (Yellowo Pages) korában továbbra is gondot jelent a távoli városok naprakész cím-szám információinak megszerzése. Az elektronikus üzenettovábbítás univerzális használata világméretű automatikus hozzáférésű címrendszert tételez fel. A különböző információtovábbító eszközök végpontjainak azonosítására, országonként, berendezés fajtánként különböző azonosító számsorokat (pl. telefonszámok) használnak Ezek összerendelését a felhasználóval, tulajdonossal a név szerinti katalógusok, telefonkönyvek segítik. Más típusú például a

címkiosztási struktúra és a körzeti (domain) névszerver rendszer, de a telefonkönyvek felépítése is országonként változik. Az elektronikus levelezésen alapuló információcsere nem képzelhető el a résztvevők azonosító adatainak ismerete nélkül. A nemzetközi szervezetek már a korai időben elkezdtek foglalkozni egy alkalmas rendszer létrehozásával. Ennek alapján készült el 1993-ban a ITU X500-as ajánlása A karbantartott és hiteles, személyhez kötött információk világméretű biztosítására igen jó eszköz lehet az X.500as rendszerű adatbázisok rendszere Az X.500-as ajánlás globális, attribútumokon alapuló szabványos rendszerű katalógust hoz létre Struktúrájában hasonló az Internet domain név rendszerhez Lehetővé teszi a világ bármely országában, azaz az elosztottan kezelt és tárolt adatok egységes használatát. Az X.500-as adatbázis sokféle információt tartalmazhat, melyek között képek, de akár

digitalizált hang is lehet. Az attribútumok például: személynév (fényképpel), posta, illetve lakcím, X.400-as, illetve IP cím, telefon, fax, telex számok, printerek neve, címe, stb Az X509es ajánlás meghatározza, hogy a bejegyzések között, milyen formában jelenik meg a kétkulcsos rejtjelezéséhez szükséges nyilvános kód, valamint az ennek hitelességét, aktualitását szolgáló hatósági bizonyítvány, illetve milyen a hitelességet szolgáló hierarchia. Minden információ egy bejegyzésnek felel meg, amelyet egy attribútum halmaz és egy hozzáférés vezérlési lista alkot. Az ország bejegyzéshez például ilyen attribútumok tartozhatnak:      objectClass countryName description lastModifiedTime, vagy a személy bejegyzésnél az attribútumok: személynév, beosztás, szervezet, cím, telefon, e-mail cím telefax, valamint becenév, hozzáférési jogosultságok, stb. Az attribútum jellemzői a típus (szöveg, szám, kép, hang,

stb.), értelmezés (pl kis-nagybetű figyelembe vétele), minősítés (pl. kötelező az ország érték), és maga az attribútum értéke Az attribútumok között egy kitüntetett (leaf) van. Ez a hierarchia szintenkénti kulcs, vagy megkülönböztett név, Relative Distinguished Name. Az RDN mindig kötelező Példa: Country: C=HU, Organization O=BKE, Org. Unit Ou=Informatika, Név CN=Nagy, Tel= Minden bejegyzés azonosítására megkülönböztetett név szolgál, ami alapján keresni is lehet a rendszerben. A bejegyzések hierarchikusan felépített fastruktúrája a helyi adatbázis kezelőkön DSA-kon (Directory System Agent) található, melyek meghatározott protokoll szerint érik el egymást. A teljes információ alkotja a Directory Information Base-t. Az információk hierarchikus fa struktúrájában a legmagasabb szinten vannak az országot, szervezetet leíró bejegyzések, míg a legalacsonyabb szinten (a levelek) vannak a személyek, gépek. Minden csomóponton a

bejegyzések az illető csomópont “gyerekei” (children). A felhasználó a DUA (Directory User Agent) felhasználói felület programmal éri el az adatokat. Külön DSA-DUA protokoll szabályozza a lekérdezést. Ilyen felhasználói művelet lehet:       egy bejegyzés információinak kiolvasása, egy adott érték összevetése egy bejegyzés egy attribútumának értékével, egy csomópont alárendeltjeinek listázása, bejegyzések keresése attribútum kulcsok alapján, bejegyzések hozzáadása vagy törlése, bejegyzések módosítása. Ha a felhasználó által keresett információ nincs meg az adott DSA-n, akkor az továbbítja a kérést, vagy közvetlenül összekapcsolja az adatokat tároló szerverrel a kérdező gépét. Az univerzális telefon elérés biztosítás mellett az elektronikus üzenetkezelés általános elérhetősége is indokolt. Mindkét esetben felmerül annak lehetősége, hogy a telefonszámok, illetve a levelezési

címek hordozható, személyhez, nem pedig lakcímhez, vagy szolgáltatóhoz kötött rendszerét kellene kialakítani. Ez természetesen merőben más rendszert jelent akár az X.500-as katalógus rendszerhez képest is, inkább a személyi azonosítás rendszerével lehetne jellemezni. Az ilyen, akár egyetlen számon alapuló rendszer igen leegyszerűsíti az egyénnel kapcsolatos sokféle nyilvántartást, ezért sok országban támogatják. Magyarországon az Alkotmánybíróság döntése értelmében a személyiségi jogok sérelmét jelenti, így nem alkalmazható olyan egyetlen azonosító szám, amely a nyilvántartások közvetlen összekapcsolását lehetővé teszi. Mindezek mellett nem elképzelhetetlen, hogy jelenlegi társadalombiztosítási azonosító jel, személyi azonosító jel, adószám, bankkártya személyi azonosító jel (PIN kód), stb. mellett minden ember születésekor egy elektronikus levelezési címet, vagy telefon számot is kaphasson a globális

informatikai infrastruktúra kialakulásával. 7.5 Az elektronikus üzenetek biztonsága A papíralapú hivatalos levelezés kialakult gyakorlata: a kézbesítési rendszer, a lezárt boríték, az előnyomott fejléces levélpapír, az aláírás, pecsét, a kimenő, illetve beérkező levelek iktatása, illetve a szenzitív tartalmú anyagok elkülönített kezelése hagyományosan és jól szabályozott rendben biztosítja a megfelelő védettséget, hitelességet. A távirat, a telex volt sokáig a kizárólagosan elfogadott elektronikus üzenet forma, mely ugyancsak szigorú működési szabályok szerint bonyolódik. A telefax nem biztosítja alapvetően a fenti követelményeket, de szabványos volta okán széleskörűen elterjedt, erősen fellazítva a hagyományos dokumentumcsere és kezelés szabályozott rendjét. Az elsődlegesen kialakult Internet elektronikus levelezési rendszer gyakorlatilag semmiféle védelmet nem biztosított a feladó vagy a címzett által

bizalmasnak, titkosnak tartott, vagy személyes adatokat tartalmazó üzenetek megóvására az illetéktelenektől. Az elektronikus üzenetkezelő rendszerek széleskörű alkalmazása, felhasználása hivatalos, illetve kereskedelmi célokra szükségessé tette azonban az üzenet védettségének, sérthetetlenségének, teljességének biztosítását is a kézbesítési prioritások, kézbesítési értesítések rendszerének kialakítása mellett. Az USA-ban az “Electronic Communications Privacy Act” (18 USC 2701 paragrafus) 1988 óta rendeli büntetni az elektronikus üzenetek védettségének (levéltitok) sérelmére elkövetett cselekményeket amennyiben valaki “.jogosultság nélkül szándékosan hozzáfér (betör) az elektronikus kommunikáció szolgáltató eszközeihez és ennek következtében hozzáfér, megváltoztat, vagy jogosult hozzáférést meggátol az elektronikus tárolókon.A büntetes a minősítéstől függően 5000-250000 $ vagy 6 hónaptól két

éves elzárás.” Ezzel jogilag elismerte az elektronikus levéltitkot és szankcionálhatóvá tette a mások postafiókjának megnyitását, illetve üzeneteik elolvasását, megváltoztatását. A magyar törvények az adatokat ugyancsak védik. 7.51 Kockázati tényezők Röviden az üzenetkezelő rendszerek veszélyeztetettségei és sebezhető pontja a következők:    A bizalmasság megszegése (Az üzenet tartalmára, üzenetforgalomra, az összeköttetés útvonalára, módjára vonatkozóan) Az információ megváltozása. Visszautasítás (feladó-címzett, küldés-kiolvasás, export-import, MTA-k és ARMD-k közötti forgalomra vonatkozóan).         A felhasználók azonosságának felfedése (pl. a levelezési névjegyzékek, a felhasználók neveit, a szervezeti struktúrát, a borítékok bejegyzései a továbbítási útvonalakat, gépeket tartalmazhatják). Megszemélyesítés. Rossz útvonal választás (a routing tábla

hibája mellett a címzés, csoportos címzés, másolat megadás hibái gyakoribb okok). A szolgáltatás megtagadása Üzenet duplikálása (amely a rossz útvonal választással jár). A programozott időtől eltérő továbbítás. Az üzenetek utasítás nélküli megjelenítése. Biztonsági viszonyok lazulása (egy gépen több felhasználóra megosztott felhasználói szoftver; a megosztott szoftver egyik felhasználója nem ismeri a biztonsági szabályokat; távoli terminálok használata; idegen szerverek és levelezési rendszerek elérése kapcsán) Az elektronikus üzenetkezelésben a felhasználói oldal biztonsági szempontból gyenge pontja a következők:     A bekapcsolt, hálózatra feljelentkezett számítógépe mellől sok felhasználó rövidebb, hosszabb időre elmegy, sőt akár éjszakára is működőképes állapotban felejti. A felügyelet nélkül hagyott, működő számítógépen az illetéktelen bármely hálózati szolgáltatással

visszaélhet, de szerencsétlen esetben az eredeti felhasználó nevében elektronikus üzenetek hamisítására is módja nyílik. A hamisítvány, tekintve, hogy az eredeti gépen és a tulajdonos jogosítványaival, jelszavával készült, a címzett, de a rendszergazda számára is ellenőrizhetetlen módon teljesen hitelesnek tűnik. A felkonfigurált számítógép, vagy csupán a merevlemezes (hard disk) tároló javítása, leselejtezése, vagy a hálózati szolgáltatások elérésére is alkalmassá tett hordozható számítógép (laptop, notebook) elvesztése, ellopása folytán lehetővé váló illetéktelen hozzáférés folytán visszaélhetnek a levelezési címtárakban található nevekkel, címekkel, telefonszámokkal, illetve más a hordozható számítógépen a tulajdonos munkájához szükséges szenzitív szervezeti adatokkal. A szerver gépek távoli elérését biztosító hívási módszerek ismerete folytán a tulajdonos postafiókjának illetéktelen

használatán túl, más szerverek, illetve adatbázisok elérése is lehetséges, amennyiben a vonatkozó jelszavak a hordozható gépen megvoltak. Az eredeti felhasználó megszemélyesítésével számos hamisításra és visszaélésre nyílik mód. A közcélú hálózatok igénybevételével (pl. telefon, nyilvános adatátviteli hálózat) létesített elektronikus üzenetforgalom, vagy on-line kapcsolat során mód nyílik az üzenetek elfogására, módosítására, cseréjére, illetve lehallgatására, a használt jelszavak elfogására. A szenzitív elektronikus üzenetek, vagy dokumentumok szerkesztésére, tárolására használt számítógép, akár közvetlen illetéktelen hozzáféréssel, akár elektromágneses sugárzás útján másolható, módosítható, de veszélyforrás lehet a mások által is elérhető számítógépen az ideiglenes szerkesztés, tárolás is. Felhasználói problémák az elektronikus üzenetkezelő rendszerek használatakor:  Nem

lehet hitelt érdemlően azonosítani a feladót az üzenet vételekor. A címzettnek kétsége lehet, hogy a feladóként megadott levelezési cím pontosan kit takar. Ha funkció, illetve szervezet van megadva valóban az illetékestől származik-e az üzenet, illetve a megadott funkciót ki tölti be.    Mindezek hamisítások lehetnek, ha felügyelet nélkül hagyták a gépet, illetve a postamester nem tartja folyamatosan karban a rendszert. Nem tehetünk semmit, ha figyelmetlenségből rossz címzettnek küldjük el az üzenetet, avagy a szerverre történt továbbítás után nem tudjuk letiltani, visszahívni a hibás, módosítandó üzenetet. Nincs biztosíték az elküldött üzenet teljességének, integritásának megóvására. A levélposta borítékján a sértetlenség ellenőrzése kellően megnyugtató lehet, azonban az elektronikus üzenet vételekor sok üzenetkezelő rendszerben semmi nem utal arra, ha a feladótól a címzettig terjedő

útvonalon tartalmát megváltoztatták. Sok üzenetkezelő rendszer esetén a vételi értesítés ellenére a feladó nem lehet biztos, hogy a címzett valóban kibontotta-e üzenetét. Problémák az üzenettovábbító szerver működése kapcsán, tekintve, hogy a szerver egy nagy kiterjedésű hálózat (pl. az Internet) sok gépéről elérhető:   Amennyiben a szerver az üzenetkezelési funkció mellett más feladatokat is ellát, az azok használatára feljogosított felhasználók elérhetik az üzenetkezelő tartalmát. Az egyszerű felhasználói azonosítók és az egyszerű, ritkán változtatott jelszavak megkönnyítik az illetéktelen hozzáférést a postafiókok, de akár a teljes üzenettároló tartalmához is. A különböző levelezési rendszerek közötti átjárókon nem lehet rejtjelezést használni, ami lehallgatásra és az óvatosság csökkenésére ad okot. Az üzenetek titkosságát, ha azok nincsenek rejtjelezve, az adminisztrátor

postamester megsértheti, tekintve, hogy a felhasználók jelszavaihoz hozzáférhet. Elméletileg így a felhasználó nevében hamisítani is tud. Bármely felhasználó üzenetforgalma a helyi hálózaton viszonylag egyszerű eszközökkel lehallgatható. Míg a nyilvános hálózaton csak egy-egy felhasználó figyelhető meg előfizetői összeköttetésenként, a helyi Ethernet hálózaton az üzenetkezelő szerver és a felhasználók teljes forgalma lehallgatható. 7.52 Védekezés Az elektronikus üzenetkezelés fenti hiányosságai megfelelő intézkedésekkel megszüntethetők, illetve csökkenthetők, úgyhogy a rendszer szenzitív üzenetek kezelésére is alkalmas. Az 1988-as X.400-as ajánlás néhány opcionális biztonsági szolgáltatást is tartalmaz Az OSI biztonsági funkciókat az ISO 7498-2 írja le. A rendszer üzemeltetőjének választása szerint indokolt bevezetni a szükséges biztonsági intézkedéseket. A biztonság fokozása történhetne úgy, hogy az

üzenetkezeléssel érintett infrastruktúra minden elemét, a személyi számítógéptől a távoli összeköttetést biztosító vonalig mind, mind védeni kellene. Ez meglehetősen költséges és még mindig bizonytalan eredményt adó módszer lenne, tekintve kezelhetetlenségére az üzenetkezelés széleskörű igénybevétele esetén. Sokkal járhatóbb az üzenetek és az azokat előállító felhasználói szoftver védelme. Ebben az esetben az üzenet jellegétől, a címzett földrajzi helyétől, lehetőségeitől függően a feladó határozhatja meg, hogy üzenete a leghatékonyabban, de kellő biztonsággal kerüljön a hálózatra. A védekezés célja A szenzitív információk továbbítására is alkalmas üzenetkezelő rendszernek az alábbi célkitűzéseknek kell megfelelnie:      Védelem a hamisítás és megszemélyesítés ellen. A címzettnek kétséget kizáróan tudnia kell, hogy az üzenet feladója valóban az aki fel van

tüntetve, és a feladó valóban a megadott illetékes személy. Biztosított kézbesítés. Az üzenetet kizárólag a címzett bonthatja fel és olvashatja el. Ez nem zárja ki az üzenet elfogását, azonban biztosítja, hogy esetleges, véletlen elfogás esetén legalább az üzenet tartalma ne legyen felhasználható. Az üzenet teljessége (integritása). A címzettnek tudomást kell szereznie arról, ha az üzenet bármely része megváltozott vagy megsérült a feladás és a vételi oldalon történő felbontás közötti időszakban. Az információcsere hatékonyság folyamatossága. Az információvédelem alkalmazása nem akadályozhatja a hatékony kommunikációt. Nem jó az a rendszer, amelyben speciális kulcsokat, vagy más információt kell cserélnie a felhasználóknak az üzenet továbbítása előtt telefonon, vagy egyeztetniük kell személyesen. A helyhez kötött és a mobil felhasználók azonos szintű védelme. Ez biztosíthatja az üzenetkezelő rendszer

széleskörű alkalmazhatóságát. Alkalmazható eljárások a célkitűzések megvalósítására:     titkosítás digitális aláírás üzenetek eredetiségének (autentikusságának) biztosítása felhasználók azonosítása és valódiságuk ellenőrzése A felhasználók ellenőrzése A felhasználók azonosítása és autentikusságuk ellenőrzése olyan eljárás, ami biztosítja, hogy csak a feljogosított személyek férhessenek hozzá az elektronikus üzenetkezelő rendszerhez, küldhessenek és fogadhassanak üzeneteket. A felhasználó azonosítására az üzenetkezelő szoftver konfigurációjában meghatározott felhasználó, és ő is csak az általa ismert (de a postamester számára általában elérhető) jelszó megadása után indíthatja személyi számítógépén az üzenetkezelő programot. Ez különösen fontos a hordozható számítógépek védelme szempontjából. A jelszó ismerete nélkül nem futtatható a kliens oldali program, de a

postafiók sem érhető el a szerveren. Egy illetéktelen személy az üzenetkezelő szoftver birtokában sem éri el a szervert. Csak az engedélyezett felhasználó azonosítójának és jelszavának egyidejű egybeesése teszi lehetővé a rendszerhez a hozzáférést. Kritikus rendszerekben az egyszerű jelszó mellet, további a felhasználó birtokában lévő kizárólagos jelzés, (pl. azonosító kártya, ujjnyom, stb) alkalmazása is szükséges lehet a személyi számítógép és a szerver eléréséhez. A jelszavakkal kapcsolatos előírásokat be kell tartani, azaz nem szabad egyszerű, könnyen kitalálható, vagy megfejthető jelszavakat használni, a jelszavakat rendszeresen cserélni kell. A forgalomban lévő elektronikus üzenetkezelő rendszerek közül sok alkalmazza a jelszavas védelmet, de ez nem véd a rendszeradminisztrátorral szemben. Illetéktelenek olvashatják a személyi számítógépen hagyott, vagy akár más szervereken tárolt nem titkosított

üzeneteket is. További nyitott probléma még a feladó azonosíthatósága, az üzenet integritása, hitelessége is. Az ilyen kérdésekre az alábbiak adnak megoldási lehetőséget. Titkosítás A gyakorlatban az üzenetek titkosítása terjedt el a tartalom illetéktelenektől való megvédésére. A titkosítás, kriptográfia egy kulcs (valamilyen karakterfüzér) és egy algoritmus (valamilyen matematikai eljárás) alkalmazásával az olvasható, érthető üzenettartalmat felismerhetetlenné teszi. Célja, hogy még számítástechnikai módszerekkel is értelmetlen legyen a kód feltörése, azaz az üzenet tartalmától, milyenségétől függően változhat a rejtjel kulcs és algoritmus. A címzett a rejtjelkulcs és algoritmus ismeretében a folyamat fordított irányú elvégzésével visszaállítja az eredeti állapotot. A rejtjelezésre kétféle módszer terjedt el, a privát, vagy titkos kulcsú és a nyilvános, vagy két kulcsos rejtjelezés. Meg kell

jegyezni, hogy a rejtjelezési eljárások bevezetése, engedélyezése állami hatáskör. Az alább ismertetett USA fejlesztésű eljárások közül csak a DES kivitelét, használatát engedélyezi az USA Kormány. A tiltás enyhítése régóta napirenden van és előbb utóbb megoldódik, mivel gátolja a nemzetközi adatforgalamt. A különféle rejtjelkulcsok alkalmazása, alkalmazhatósága hosszú ideje polémia tárgya. A viszonylag DES könnyű megfejthetősége, a kódoló tervezési elveinek titokban tartása, stb., a szabvány megjelenése óta ismert, amely mögött sokan az állami ellenőrizhetőségre való törekvéseket látnak. Privát kulcsos rejtjelezés A privát kulcsos rejtjelezést hagyományosan használják és kielégítő eredményt ad a védelemre. A számítástechnikában az USA Data Encryption Standard (1977), adattitkosítási szabvány, közismerten DES algoritmus terjedt el. Viszonylag egyszerű 56 bit-es kulcsa 70 kvadrillió kombinációt tesz

lehetővé. 1995-re fejlődött annyira a számítástechnikai infrastruktúra, hogy viszonylag nagyobb erőfeszítés nélkül feltörték. (Több hálózati szerver néhány órás munkájával) Ettől függetlenül is a privát kulcsos rejtjelezés problémái az alábbiak: Szimmetrikus, titkos kód, azaz mind a feladó, mid a vevő oldalon előzetes egyeztetés alapján meg kell lennie ugyannak a kódnak, melyet titkosan kell kezelni. Az üzenetcsere ezért csak kétoldalú és igen szűk körű lehet, tehát nagyobb, kiterjedt szervezetben nehezen használható ez a módszer. A kulcsok szétosztására különféle elmés módszereket dolgoztak ki, melyekkel a kulcsok nyíltan is terjeszthetők a hálózaton, igaz jelentős gépidő szükséges előállításukhoz. Nyilvános kulcsú rejtjelezés Az aszimmetrikusnak is nevezett két kulcsot és egy algoritmust alkalmazó nyilvános kulcsú rejtjelezési (PKE = Public Key Encryption) eljárás 1976-77 óta ismert. Whitfield Diffie

és Martin Hellman 1976-os elméleti munkáját követően a M.IT (Massachusetts Institute of Technology) professzorai Ronald Rivest, Adi Shamir és Len Adleman 1977-ben szabadalmaztatták a nevükről elnevezett RSA nyilvános kulcsú kriptográfiai rendszert (Public Key Cryptosystem). Az egyirányú kódolás során az ismert “A” “nyilvános” kulccsal rejtjelezett szöveg csak a vonatkozó, meghatározott “B” “privát” kulccsal állítható vissza eredeti állapotába. A kulcsok 400-800 bitesek Az eredeti RSA algoritmus meglehetősen lassú, amelyet azóta a módosításokkal (kombinálva a DES-sel) az egykulcsos rendszer sebességére növeltek. A két kulcs közül elegendő az egyiket véletlenszerűen megválasztani. Ezt, mint a telefonszámot nyilvánosságra lehet hozni. A második, a titkos kód az első matematikai leszármaztatottja, melyet csak a tulajdonosa állíthat elő. A titkos kód csak megfelelő azonosító eljárás után generálható és nem

tárolható írott formában. A titkosítandó üzenetet tehát a címzett, bárki által hozzáférhető nyilvános kódjával kell rejtjelezni. Az üzenetet ezután csak ő tudja titkos kódja segítségével visszaállítani eredeti formájába. A feladó azonosítása (autentikálás: az üzenet hitelesség, eredetiség, valódiság bizonyítása) A hagyományos papíralapú dokumentumoknál az aláírás szolgál a hitelesség bizonyítására. A sajátkezű aláírás a személyiség azonosítására elfogadott, mivel feltételezzük, hogy alakja és formája az ujjlenyomathoz hasonlóan egyedi és jellemző, senki más által nem utánozható. Az elektronikus kommunikáció elterjedésével hasonló hitelesítő jelre van igény, amely az elektronikus dokumentációhoz ugyanúgy, mint a papírhoz elválaszthatatlanul odailleszthető. Meg kell jegyezni, hogy a technika fejlődésével a sajátkezű aláírás hamisíthatóságára is megnőtt az esély. A nyílt kulcsos

rejtjelezési eljárás alkalmasan használható az üzenetek digitális hitelesítésére is. Ez az un digitális aláírás technikája A digitális aláírásokhoz használt 512 bites kulcsok algoritmusát ElGamal az RSA Data Security Inc. volt munkatársa fejlesztette és az USA Szabványügyi Intézet (National Institute of Standards and Technology, NIST) kidolgozta a teljes szabványt, amelyet Digital Signature Standard (DSS) néven bocsájtottak ki. A szabvány a rejtjelezési algoritmus mellett a kulcsok, a kriptográfiai kivonatkészítés (“ledarálás”) és a kulcs kiosztási algoritmusokat is szabályozza. A nyílt kulcsos rejtjelezés szabadalmai időközben a Public Key Partners, (Sunnyvale, Kalifornia) cég birtokába kerültek az RSA módszerrel együtt, így minden alkalmazásért licenszdijat szednek. (Az RSA-at igen sok cég, többek között az IBM, Lotus, Microsoft, Apple használja, de a DSS-re az USA Hadügyminisztériuma is fejlesztett). A NIST és a Public

Key Partners (PKP) hosszas pereskedést követően 1993-ra egyeztek meg. Ennek értelmében a PKP a DSS technológiát világszerte forgalmazhatja alkalmazásfejlesztési csomagban. Viszonzásaként az összes USA állami szerv és önkormányzat royalti mentesen használhatja a PKP technológiát, de ez igaz a privát személyekre is. Csak licensz dijat kell fizetniük a PKP-nek. A digitális aláírás egyik bevált módozata az alábbiak szerint működik: amennyiben a feladó az elküldendő üzenetet karakterről-karakterre egy matematikai algoritmussal “ledarálva” (hashing) előállítja az üzenet egy rövid karakterfűzérből álló kivonatát és azt saját privát kódjával rejtjelezi mind az üzenetre, mind saját magára vonatkozó egyedi karaktersort állít elő. A vételi oldalon a megkapott üzenetből azonos módszerrel előállított kivonatot a feladó nyilvános kódjával rejtjelezik, majd összevetik az üzenet digitális aláírásával, amennyiben a

kettő azonosítható, kétséget kizáróan a feltüntetett feladó eredeti üzenetéről van szó. Sok esetben azonban, amikor az üzenetet váltó partnerek nem ismerik egymást, illetve szükséges tudni a feladó/címzett kilétét, beosztását, az elektronikus aláírás sem elegendő bizonyíték az üzenet valódiságára. Előfordulhat, hogy a címzett hamis, vagy rossz szándékú, csaló üzenetet kap, amikor is elégtelen a digitális aláírás, annak valódiságáról érvényességéről valami módon bizonyságot kell szereznie. Ezt a bizonyítást az elektronikus közjegyző intézményének közbeiktatásával oldják meg. Az elektronikus közjegyző A két kulcsos rejtjelezés alkalmazásával számos lehetőséget dolgoztak ki a digitális aláírás hitelességnek bizonyítására, pl. a bankok mindennapi gyakorlatára, azonban a legmegnyugtatóbbnak egy harmadik, akár hivatalos fél bevonása látszik. A hivatalos közjegyzői megoldás végül is régóta

használatos a polgári iratok, szerződések hitelességének bizonyítására. Az üzenet hitelességének bizonyíthatóságával egyenlő súlyú kérdés, hogy az adott elektronikus címen, vagy egy meghatározott címjegyzékben, katalógusban szereplő információ pontosan kit takar, az adatok aktuálisak-e. Ez különösen a hivatalos és üzleti levelezésben lényeges. A feladatot az u n elektronikus közjegyzői intézmény bevezetésével oldják meg. A nyilvános kódok egy, az üzenetkezelés szempontjából központi, harmadik fél adatbázisában (hatósági adatbázisban) kerülnek tárolásra az illető személy összes jellemző attributumával (név, cím, telefonszám, szervezet, illetve cég, beosztás, stb.) együtt Az adatok valódiságát a papíralapú okmányokhoz hasonlóan a közjegyző által kiállított, csatolt elektronikus tanúsítvány bizonyítja. A címjegyzék katalógus tehát hiteles, amely alapján mind az üzenet címzettje, mind a feladó

adatai ellenőrizhetőek. A katalógusok ITU szerinti X500-as ajánlásai között az X.509 határozza meg a nyilvános kódokat és az “elektronikus közjegyző” bizonyítványát is tartalmazó szabványos hierarchiát. A digitális aláírással ellátott üzenet tehát vagy az elektronikus közjegyző adatbázisából érkező tanúsított nyilvános kóddal érkezik a címzetthez az összes adattal, vagy azok onnan az üzenet felbontásakor lehívásra kerülnek. Az üzenet teljessége, integritása A digitális aláírás használatával járó további előny, hogy az üzenet karakterenkénti “ledarálásával” előállított kivonata a feladónál és a címzettnél a legkisebb változás esetén különbözni fog, tehát önmagában ez a tény már jelzi az üzenet megváltozását. Az Internet üzenetkezelés védelmi eljárásai Az Internet ellenőrizetlensége és nyitottsága köztudott, ugyanakkor a védelmi rendszerek kutatásában, fejlesztésben és

kiépítésében az Internet közösség élenjár. A levelezés titkosított védelmét szolgálja a Privacy Enhanced Mail (PEM) két kulcsos szabvány, amely az alábbi biztonsági szolgáltatásokat nyújtja: az üzenet bizalmasságának megőrzése, az üzenet keletkezési helyének és az üzenet integritásának ellenőrzése. Az Internet berkekben az 1994-95-es évek egyik nagy visszhangot kiváltó eseménye a “Pretty Good Privacy” (PGP) kétkulcsos rejtjelezési rendszer készítője ellen indított per volt. Philip Zimmerman, Boulder Software Engineering eljárását az Interneten szabad használatra hozzáférhetővé tette, így az USA kormányhivatalnokok szerint megszegte a vonatkozó export tilalmat Az eljárási licensz tulajdonosa a Public Key Partners cég (Sunnyvale, Kalifornia). Tekintve, hogy Zimmerman a közzétételkor már Svájcban dolgozott a pert megnyerte. A PGP 20-ás változatának kifejlesztésében, illetve továbbfejlesztésében sokan részt

vettek a világ különböző országaiból és igen sokféle nemzeti adaptációját is elkészítették. Biztonsági intézkedések Az eddig ismertetett eljárások csak akkor eredményesek, ha alkalmazásukat megelőzően már van a szervezetnek jól kidolgozott biztonságpolitikája, amely szabályozza mi tekintendő szenzitív információnak és meghatározza a kezelésének módját. A biztonságpolitikában kell intézkedni a szerverek, a munkaállomások és a file-ok védelméről.        Minden szenzitív üzenet kezelésére alkalmas személyi számítógépet használatbavétel előtt el kell látni felhasználói azonosítóval (UserID) és jelszóval (password). Ki kell oktatni a felhasználókat a jelszóhasználatra, előírva a minimális hosszúságot és a rendszeres jelszócserét. Ellenőrizni kell a lejárt jelszavak és az inaktivált felhasználók rendszeres törlését. Az elektronikus üzenetkezelésre is alkalmas személyi

számítógépeket olyan szoftverrel kell ellátni, amely meghatározott idejű felügyelet nélküli működés esetén lekapcsolja a rendszerről a gépet. A visszaállítás csak jelszóval történhet. A postahivatali és üzenettárolási funkciókat ellátó szervereket felhasználói azonosítóval (UserID) és jelszóval (password) kell védeni. Nem szabad megengedni a “guest” felhasználót. Lehetőséghez mérten az üzenetkezelési funkción kívül más feladatot ne lásson el a szerver. Biztosítani kell, hogy a levelező rendszerbe ne lehessen kapcsolt telefonvonalon behívni, akár a helyi hálózat gépeiről, akár a nyilvános hálózatról. A postamesteri feladatokat és a hálózati adminisztrációt külön kell választani. Biztosítani kell, hogy a szerveren hozzáférési jogokat csak indokolt esetben kaphassanak egyes felhasználók és a jogok minimálisak legyenek. Az üzenetkezelő szerver, az adminisztrációs feladatok és átjárók fizikai védelmét

biztosítani kell az illetéktelen személyek hozzáférése ellen. 7.6 Az elektronikus levelezés etikettje Néhány, sokak által természetesnek tűnő tanácsot sorolunk fel, amik nem kívánnak kötelező érvényű stílus vagy szabály előírások lenni, inkább megkísérlik hangsúlyozni azokat a fontos szempontokat, amelyek az elektronikus levél áttekinthetőségét, világosságát befolyásolják. A lényeg, hogy az elektronikus levél kommunikációs eszköz, ezért a világosság, érthetőség alapvető feltétel. Az alábbiakat az Interneten széles körben terjesztették az utóbbi években 7.61 Címek és személynevek A személynév egy tetszőlegesen megadható string, amit a legtöbb levelező rendszer, mint szöveges kiegészítést hozzáfűz az elektronikus levelezési címhez.   Lehetőség szerint mindig adjuk meg személynevünket, mivel ez jobban azonosít, mint csak a levelezési cím. Használjuk saját nevünket, vagy más jellegzetes nevet, a

“Valaki” vagy más hasonló bosszantó és a címzettet gátolja az üzenet gyors azonosításában.  Amennyiben a levelezési rendszer megengedi, hogy a címzettnél is megadjuk a személynevet érdemes ezzel élni. A hibás címzés esetén a postamester könnyebben felismeri kinek akartuk ténylegesen küldeni. Példa: A 234566@dinnye.zurhu kevesebb információt hordoz, mint a <Okos Berci>234566@dinnye.zurhu 7.62 Tárgy    Elektronikus leveleinknél mindig adjuk meg az üzenet tárgyát. Gyakorlatilag minden levelező rendszernél megjelenik a tárgy, ha a postafiókunkban keresünk. A vételi oldalon a levél tárgya az egyetlen, amit a címzett a tartalom kapcsán ismer amikor átnézi és elrakja különböző tárakba az üzeneteket. A levél tárgyát fogalmazzuk kifejezően. Például, ha üzenetet küldünk a Digital Szerviznek és a levél tárgyaként a Digital szerepel, ez éppen annyira nem segít, mintha nem is lenne tárgy

egyáltalában. Amennyiben egy üzenetre válaszolva megváltoztatjuk a közlés témáját, változtassuk meg a tárgyat is., vagy még jobb teljesen új üzenetet kezdeni A tárgy az általában, mellyel a legkönnyebb követni az üzenetváltás fonalát, így a téma megváltoztatása a tárgy változatlan hagyásával zavaró lehet és nehézzé teszi az üzenet megfelelő, visszakereshető tárolását. 7.63 Az üzenet hossza, tartalma és formája        A levél hosszát próbáljuk meg illeszteni az üzenet általános jelentéséhez: ha csak egy gyors reflexiót akarunk tenni, a levél is legyen rövid. Általánosságban amennyire csak lehet tartsuk magunkat a tárgyhoz. Amennyiben át kell térni egy új, teljesen más témára, gyakran jobb új üzenetet küldeni, ami lehetőséget ad a címzettnek, hogy külön tárolja őket. Ne írjuk az egész levelet csupa nagybetűvel, ezt különösen nehéz olvasni (bár egy rövid nagybetűs szakasz a

t;ma erős hangsúlyozását segíti). Próbáljuk meg üzenetünket logikai bekezdésekre bontani és a mondatokat áttekinthető hosszúságura korlátozni. A levél helyesírása kifogástalan legyen. Az elektronikus üzenet kommunikáció, helytelenül használt, hibásan írt szavakat nehéz olvasni és potenciálisan zavaróak. Amiért az elektronikus levél gyors, nem szükséges a felületesség, bár a valaha látott legnagyobb zagyvaságot elektronikus levélben csinálták. Ha a szavaid elég fontosak ahhoz, hogy leírd, akkor elég fontosak ahhoz is, hogy pontosan írd őket. Kerülni kell a közönséges szavakat, a haraggal írt üzeneteket. A pillanat melegében küldött üzenetek általában csak rontják a helyzetet és szokás szerint később megbánjuk. Ülj le és gondolkozz egy darabig a dolgon, mielőtt szitkozódó csatába kezdesz. (Próbálj készíteni egy csésze kávét magadnak, - meglepő milyen gyorsan lehiggadsz rövid idő alatt is, mellesleg egy

csésze jó kávé kitűnően csillapít). Előfordulhat, hogy a levelezési program támogatja a különböző betűformátumokat (8 bites, pl. magyar karakter készlet, félkövér, dőlt, betűk, stb.) Ezek használata csak akkor ajánlott, ha biztosak vagyunk abban, hogy a címzett programja azonos módon jeleníti meg a küldött üzenetünket. Az Interneten használt levelező programok jelentős része egyenlőre, csak a 7 bites karaktereket tartalmazó, egyszerű szöveget kezeli, tehát más formájú üzenetek nehezen vagy alig olvashatók. Hitelkártya számok és más szenzitív adatok elektronikus üzenetben történő megadásával óvatosnak kell lenni. Az átvitel során az elektronikus üzenet illetéktelen kezébe juthat, és vannak akik gátlástalanul visszaélhetnek a pénzt érő, vagy egyéb fontos adatokkal. 7.64 Válaszok      Az eredeti levélből az összefüggések megadása miatt megfelelő szövegrészeket érdemes átmásolni a

válaszba. Arra kell gondolni, hogy az elektronikus üzenet nem olyan, mint a közvetlen telefonbeszélgetés, így a címzett nem emlékezhet az eredeti üzenetre, különösen, ha naponta többet is kap. Az eredeti üzenet vonatkozó bekezdésének hozzáfűzése a válaszhoz hozzásegíti a címzettet a konkrét összefüggések gyors felismeréséhez. Csak a minimálisan szükségeset csatoljuk az eredeti üzenetből. Az egyik legunalmasabb dolog amivel találkozhatunk az elektronikus üzenetben, ha az eredeti 5 oldalas levelünket visszaidézik teljes terjedelmében hozzátéve a végére, ”egyetértek”. Idézzük csak a legkevesebbet, ami elegendő az összefüggés világossá tételére. Használjunk valamilyen jól látható jelzést az idézett üzenetrész és az új szöveg megkülönböztetésére, ez a választ könnyebben követhetővé teszi. A “>” hagyományos jelzés az idézett szöveg előtt, de bármi más is használható, feltéve, hogy a célja

világos és alkalmazása következetes. Különös gonddal ügyeljünk, hogy a válaszunk hol köt ki: igen kínos lehet számunkra, ha egy személyes üzenet címzettje egy levelezési csoport listáján van, a többi tagnak pedig általában kellemetlen az ilyen. Gondoljuk át, hogy a válasz valóban eljut-e ahhoz akinek szánjuk. Az olyan üzenetet amely egy szerver-hez jut, és az automatikusan csak valami közhelyet küld vissza, jobb az eredeti üzenetet küldőnek privát eljuttatni. 7.65 Szignók     A “Szignó” egy kis szöveges blokk az üzenet végén, amely szokványosan a postafiók tulajdonos legfontosabb elérési adatait tartalmazza. Sok üzenetkezelő automatikusan hozzáfűzi az előre definiált szignót a levél végére. A szignó nagy ötlet, de gyalázkodás tárgya lehet. A jó szignó kulcsa az egyensúly megtalálása Ha lehet mindig használj szignót: jobban azonosít, hogy ki vagy és további lehetőségeket ad a kapcsolatteremtésre

(szokványos telefon és a fax szám megadása). Sok üzenetkezelő rendszernél, főként, amelyek átjárókon át küldik a leveleket, a szignó lehet az egyetlen ami alapján a címzett meg tudja mondani ki is küldte. A szignó legyen rövid. Négytől hét soros, ez a szignók maximális hosszára vonatkozó szabály. A feleslegesen hosszú szignó sávszélesség pocsékolás (különösen, ha csoportos továbbításra kerül) és bosszantó lehet. Néhány levelező rendszer lehetőséget ad tetszőleges string-ek hozzáfűzésére a szignóhoz. Ez igen jó és jellegzetes lehet, ha óvatosan csináljuk A következő alapvető szabályokat kell figyelembe venni:     Legyen rövid. Az idézet hosszával megnő a szignó mérete Nem sok barátot lehet szerezni egy 5000 szavas szemelvénnyel Kant “A tiszta ész kritikájá”-ból. A “bántó” tartalma sokféle lehet: kerüljük az embereket vallási, faji, etnikai, politikai, sexuális alapokon sértő

idézeteket. Kerüljük a helyi, szűk körben ismert idézeteket, mivel ezek nem jelentenek semmit a más városban, országban vagy kulturális körben élő címzett számára. A változtatható szignók általában a legjobbak, ha szórakoztatóak; polemikus politikai kitörések vagy más ilyen témák a legtöbb embert elriasztják, azonban egy egysoros, a mi mosolyra késztet, jó napot okozhat valakinek. 7.66 Udvariasság Az elektronikus üzenetkezelés más emberekkel történő kommunikáció, mint ilyennél, bizonyos alapvető udvariasság sohasem jön rosszul.     Ha valamit kérünk, ne felejtsük el hozzá tenni: “kérem szépen”. Hasonlóképpen, ha valaki tett valamit érdekünkben, sohasem okozhat fájdalmat a “köszönöm szépen”. Bár ez mind kézenfekvőnek, vagy akár sértőnek hangzik, meglepő milyen sok, a mindennapi életben talpig udvarias ember megfeledkezik a jó modoráról az elektronikus levélben. Ne várjunk azonnali

választ. Az a tény, hogy tíz percen belül nem kapunk választ nem jelenti, hogy a másik semmibe vesz, ez nem ok a sértésre. Az elektronikus üzenet teljes egészében a kapcsolatteremtés lehetősége, ha képesek vagyunk élni vele. Mindig emlékezzünk, hogy nem létezik biztonságos üzenetkezelő rendszer. Nem bölcs dolog nagyon személyes, vagy szenzitív információt elektronikus levélben kódolatlanul, megbízható titkosítás alkalmazása nélkül elküldeni. Emlékeztessük a címzettet, nem csak mi vagyunk az egyetlenek akinek kényelmetlen lehet, ha egy szenzitív üzenet illetéktelen kezekbe kerül. Adj meg elegendő információt: ha egy kérdés kapcsán választ vársz. Győződj meg arról, hogy a válasz megadásához minden szükséges információt tartalmaz-e az üzeneted. Például az ilyen üzenet a szoftver alkalmazást támogató cégnek: ”Nem működik a táblázatkezelőm”, vagy hasonlóan egy szállítónak a levélbe csak azt írni “Mi van

a rendelésemmel?”, szintén nem informatív. Ha műszaki támogatást kérünk, le kell írni, milyen környezetben, milyen program változat használatakor, mi volt a hibajelenség. Ha viszont egy megrendelés iránt érdeklődünk, meg kell adni a rendelési számot, a cégünk és az ügyintéző nevét és minden más részletet, ami a megrendelés sorsának nyomon követéséhez segítségül szolgálhat, és így tovább. 7.67 Mosolygók, emóciók “Smiley faces” Az elektronikus levél igen közel áll a beszélgetéshez, de teljesen hiányzik a “testbeszéd” lehetősége. Az Internet “ellen-kulturának” évek óta megvan a válasza erre a “smiley faces” mosolygók, vagy “grin” (vigyor) nevű, oldalnézetben látszó arcot formáló ASCII karakter csoportok. A leggyakrabban használt mosolyok talán ezek: [:-) vagy csak kettőspont és ) zárójel ] mosolygó arc oldalról, általában a viccelődés jelzésére, vagy , hogy a megjegyzés

mulatságos/ironikus akar lenni. (“<g>” vagy “<grin>” formában is használják) :-( vagy csak :( kettőspont és ( zárójel  szomorú arc oldalról, általában csalódást vagy bánatot fejeznek ki. ;-) a kacsintó arc jobbára azt jelöli, hogy valamit fenntartással kell fogadni. ;-> a pajkosan mosolygó arc a provokatív vagy pikáns megjegyzéseket jelöli. Sok száz más is van, néhány jobban megjegyezhető a többinél. A közönséges mosolygók használata észrevehetően javíthatja az üzenet világosságát, mivel közelítőleg a “testbeszéd” árnyaltságát közvetítik. Bármely díszítéshez hasonlóan a mosolygók túlzott használata tönkreteszi az értéküket. Takarékosan használjuk ezeket 7.68 Az utolsó sor Mindenek felett emlékeznünk kell, hogy az elektronikus üzenet a más emberekkel való kommunikáció, kapcsolattartás eszköze. Ha megírunk egy elektronikus levelet, elküldés előtt olvassuk át. Kérdezzük

meg önmagunkat, mi volna a reakciónk, ha mi kapnánk meg. Bármennyi időt töltsünk az elektronikus levelünk világosabbá tételére, az hasznosan eltöltött idő, tehát ne sajnáljuk rááldozni. Függelék * 4. Táblázat: A műholdas távközlés jellemző adatai Az Intelsat műholdak nélküli transzponderek régiónkénti megoszlása az Euroconsult 1996-os adatai szerint (Communications Week International, 24 June 1996. p8) Régió 1995 2000 Növekedési arány Észak-Amerika 782 1353 1,7 Ázsia-Csendes Óceáni területek 720 1632 2,3 Nyugat Európa 440 841 1,9 Latin Amerika 312 675 2,2 Dél Ázsia 132 397 3,0 Afrika/Közép Kelet 127 271 2,1 Függ.Államok (Oroszország) 115 323 2,8 2628 5492 2,1 Összesen A 5. táblázat az Intelsat globális kommunikációs rendszer 24 űrszegmensének adatait foglalja össze az 1996. júliusi állapot szerint (INTELSAT - SPACE SEGMENT: http://www.intelsatint/cmc/connect/systemhtm) 5. Táblázat

Régió GEO orbitális szegmens Lefedés Atlanti óceáni, AOR 307 E359 E 222 E-84 E, 307 E 310 E Amerikák, NyugatEurópa, India, teljes Afrika A műhold jele 1996-ban Intelsat 706 Intelsat 705 Intelsat 502/512 319,5 E Intelsat 603 325,5 E Intelsat 506 328,5 E Intelsat 601 332,5 E Intelsat 605 335,5 E Intelsat K 338,5 E Intelsat 512/515 338,7 E Intelsat 515/709 342 E Intelsat 707 359 E Indiai óceáni, IOR 57 E-66 E 57 E 60 E 63 E 64,5 E 66 E ÁzsiaiCsendes óceáni, APR 91,5 E 72 E 157 E Csendes óceáni, POR 174 E183 E 332 E-151 E, KeletEurópa, Afrika, Közel-kelet, India, DélkeletÁzsia , NyugatAusztrália, Japán 6,5 E- 175,5 E, KeletEurópa, Oroszország, FÁK, Ázsia Indiától Japánig, Ausztrália Intelsat 510/703 Intelsat 604 Intelsat 602 Intelsat 505 Intelsat 704 Intelsat 501/511 Intelsat 503 89 E- 268 E Délkelet Ázsiától Intelsat 701 174 E Ausztráliáig, a teljes Csendes óceán, Kanada és az USA nyugati része 177 E 180 E 183 E Intelsat

703/702 Intelsat 511/701 Intelsat 513 Az Intelsat 1998-ig 14 új műholdat tervez pályára állítani. Ezek között a régieket felváltók is vannak. Például a táblázatban lévőknél is a 701 lecseréli az 511-et, stb 6. Táblázat: Az altitúdó szerinti pályafelosztás: Elnevezés Altitúdó sáv Sziderikus forgási periódus Sebesség (körpályán) Megjegyzés Low Earth Orbit, LEO 500-1500 km 1,4-2,5 óra 7-7,6 km/s A légkör felett, de a Van Allen első öve alatt Medium Earth Orbit, MEO 5000-15000, (20000) km 3,5-8,5 óra 4-6 km/s Az első és második Van Allen öv között Geostationary Orbit, GEO pontosan 35786 km 23,934 óra 3,075 km/s Az egyenlítő síkján Highly Elliptical Orbit, HEO perig. 227 km 7,983 óra* ap. 27571 km* Az USA-114 katonai UHF műhold adata* *csak példa * * 7. Táblázat: Az 1996-ban szabványos INTELSAT állomások antenna méretei: Állomás szabvány jele Antennaméret méter Szolgáltatás típus Frekvencia

sáv GHz A 15-18 Nemzetközi telefon, adat és TV, IBS és IDR 6/4 B 11-13 Nemzetközi telefon, adat és TV, IBS és IDR 6/4 C 11-14 Nemzetközi telefon, adat és TV, IBS és IDR 14/11 D1 4,5-6 Vista 6/4 D2 11 Vista 6/4 és 14/12 E1 3,5-4,5 IBS 14/11 és 14/12 E2 5,5-7 IBS és IDR 14/11 és 14/12 E3 8-10 IBS és IDR 14/11 és 14/12 F1 4,5-7 IBS 6/4 F2 7-8 IBS és IDR 6/4 F3 9-10 Nemzetközi telefon és adat, IBS és IDR 6/4 G minden méret Nemzetközi és belföldi bérelt szolgáltatás 6/4, 14/11 és 14/12 Frekvenciasávok felosztásával az ITU égisze alatt a World Radiocommunication Conferences (WRC) foglalkozik (korábbi neve WARC World Administrativ RC). A rádiófrekvenciák nemzetközi felosztásáról először 1903-ban Berlinben egyeztek meg. A hosszú hullámok (148,5 kHz-255 kHz,) felosztásáról az egyezmény 1908-ban lépett életbe. A műholdas összeköttetések frekvenciasávjait először a 1963-as genfi WARC-on

határozták meg. A frekvenciasávokat a fix, vagy mobil szolgálatok használják, azaz például a műholdas mellett a földi rádiórelé rendszerek is, így lényeges az adóteljesítmények rögzítése is a zavartatások minimalizálása céljából. Az ITU Radio Regulations, Article 8 tartalmazza a frekvencia sávokat, amelyek 9 nagyobb tartományokt jelölnek, és a táblázat “Más név” jelű oszlopa szerinti méterben megadott hullámhosszak, nem mindenhol elterjedt nevét ajánlják. Gyakrabban használtak az amerikai Institute of Elecrtical and Electronic Engineers (IEEE) által szabványosított betűjelzések, melyek a rádiólokátorok (angolul RADAR = Radio Detecting And Ranging) második világháború idején történt felfedezését követően, a mikrohullámú technika térhódítása kapcsán alakultak ki: 8. Táblázat IIIE frekvencia tartomány Sáv betűjele Űrtávközlési neve Más név Példa 30-300 kHz nem alkalmazza hosszú hullám,

kilométeres sáv rádióműsor szórás 300-3000 kHz nem alkalmazza közép hullám, hektométeres sáv, 1km100m rádióműsor szórás 3 MHz-30 MHz HF csak föld feletti rövid hullám, dekaméteres sáv, 100-10m rádióműsor szórás 30 MHz-300 MHz VHF csak föld feletti ultrarövid hullám, méteres sáv 10-1 m TV és rádió műsor szórás 300 MHz1000 MHz UHF az ITU 3 GHz-ig UHF sávként jelöli deciméteres sáv (3 GHzig) 100-10 cm TV, GSM rádió, első Molnyija, 1965 1000 MHz 2000 MHz L L sáv 1,5 GHz-es sáv deciméteres sáv 1,525-1,710 GHz-es vonalak 2000 MHz 4000 MHz S S-sáv 2,5 GHz-es sáv deciméteres/ centiméteres sáv 2,5-2,69 GHzes vonalak 4000 MHz 8000 MHz C C-sáv 4/6 GHz-es sáv centiméteres (10-1cm, 30GHz-ig) 3,4-4,2 GHz 7/8 GHz-es sáv centiméteres sáv 7,25-7,75 GHz 7,9-8,4 GHz 11/14 GHz-es sáv 10,7-13,25 GHz 12/14 GHz-es sáv, centiméteres sáv 14,0-14,5 GHz 20 GHz-es sáv 17,7-20,2 8000 MHz 12000 MHz 12

GHz-18 GHz 18 GHz-27 X Ku K X-sáv Ku-sáv K-sáv 4,5-4,8 GHz 5,85-7,075 GHz GHz centiméteres sáv GHz 27 GHz-40 GHz Ka Ka-sáv 30 GHz-es sáv, milliméteres (300 GHz-ig) 27,5-30,0 GHz 40 GHz-75 GHz V V-sáv 40 GHz-es sáv, milliméteres sáv 40,5-42,5 42,5-43,5 47,2-50,2 GHz 75 GHz-110 GHz W milliméteres sáv 110 GHz-300 GHz mm milliméteres sáv 300 GHz3000 GHz submillimeter optikai sáv, nanométeres sáv INDEX * A * ADMD Administrative Management Domain -A legmagasabb szintű irányítási egység az X.400-as elektronikus üzenetkezelő rendszerben ADSL Asymmetric Digital Subscriber Loop (Asynchronous Digital Subscriber Line) - A digitális előfizetői vonal egyik nagysebességű technológiai változata AMPS Avanced Mobile Phone Service - (az USA analóg mobil telefon szabvány) újabb változata a DAMPS, hasonló USA rádiótelefon rendszer az IS-54. ANSI American National Standard Institute, - az USA szabványosítási szervezete AOL America

Online - a legnagyobb keredkedelmi on-line szolgáltató az USA-ban API Application Programing Interface - Egy-egy alkalmazás számítógéphez való illesztését biztosító szoftver ARPA Advanced Research Projects Agency - Az USA Hadügyminisztérium (Department of Defense) 1957-ben alapitott fejlesztési szervezete. Több alkalommal DARPA névre változtatták ARPAnet Az INTERNET elődje, melynek fejlesztését az ARPA kezdeményezte és finanszírozta ARTIFICIAL INTELLIGENCE Mesterséges intelligencia.- A számítógéppel emberi intelligencia utánzását lehetővé tevő szoftver és hardver. Ilyen a robottechnika és a szakértői rendszerek ASCII American Standard Code for Information Interchange - Az írásjelek egyik legrébben és legelterjedtebben használt kódolása az ember-gép kapcsolatban ASZINKRON ÁTVITEL Az olyan távközlési csatorna üzemmódja, amelyen az adó és a vevő oldal együttfutását nem biztosítják speciális időzítési információk,

hanem minden adategység elejét és végét u.n start-stop bit-ek jelzik AT&T American Telephone and Telegraph Company - az egyik legnagyobb USA távközlési szolgáltaszolgáltató. 1885-ben alapították, a Bell féle telefontársaság utódjaként ATM Asynchronous Transfer Mode - A jelenleg legkorszerűbb, nagysebességű adatátviteli megoldás. Az információt igen kis (53 byte-os) egységekre bontva kezeli. ATM Automatic Teller Machine . Hitelkártyás bankjegy kiadó automata AUDIOTEX A távbeszélő interaktiv elektronikus szolgáltatása. Előzetesen rögzített hangfelvételt, vagy számítógéppel szintetizált hangot használ. Lásd még az: - interactive electronic services - címszónál AVT Applied Voice Technology - Alkalmazott hangtechnika * B * BARCODE Vonalkód - Numerikus információkkal kódolása útján előállított különbözű vastagságú vonalak. A leggyakrabban a különböző termékek csomagolásán találkozni a vonalkóddal, mivel a

raktározás, szállítás területén terjedt el. BARRNet San Francisco környéki, egyetemi Internet szolgáltató, ISP. baud A távközlési csatorna másodpercenkénti jeleinek az egysége, azaz a jelsebesség mértéke. Azt mutatja meg, hogy másodpercenként hányszor változik meg a csatorna állapota a moduláció következtében. A moduláció típusától függően az adatátvitel sebessége ennek többszöröse lehet Baudot 5 bites adatkód, pontosabban: a CCITT V.3-as ajánlása szerinti 2-es Nemzetközi Távíró ABC neve (International Telegraph Alphabet No. 2) BBN Bolt Beranek & Newman (Cambridge, Massachusets, USA) Az ARPANET-Internet fejlesztésében fontos szerepet betöltő cég. BBS Bulletin Board System - Elektronikus hirdető tábla. Az egyik legrégibb elektronikus kommunikációs rendszer, amelyen üzeneteket, információkat lehet cserélni. A BBS-ek kiegészítő szolgáltatásként elektronikus levelezést, letölthető szoftver könyvtárakat, kereső

szolgáltatásokat, stb. üzemeltetnek. A BBS interaktív elektronikus szolgáltatás BCD Binary Coded Decimal, az IBM 6 bites korábbi adatkódja. Lásd még EBCDIC BIT BInary digiT - az információ egysége, a kettes alapú számrendszer ben 0, 1 BOO Build-Own-Operate - Irányzat a saját, otthoni számítástechnikai eszközök egységcsomagból történő készítésének ösztönzésére. BOT build-operate-transfer - Irányzat a saját, otthoni számítástechnikai eszközök egységcsomagból történő készítésének és cseréjének ösztönzésére. * C * CA Conditional Access - Feltételes hozzáférés CAC Community Access Center - Közösségi informatikai központ CANCELBOT Algoritmus vagy rövid szoftver, amely automatikusan tötöl a minden, az előre megadott címről érkező elektronikus üzenetet. A levelezési rendszerekben, átjárókon az un szűrőkként alkalmazzák. CAPI Common ISDN Application Interface - A németek által kifejlesztett személyi

számítógépes hálózati interfész az ISDN hálózatokra. A CAPI-hoz hasonló interfészt fejlesztettek ki a franciák a PCI (Programming Communications Interface), és a Microsoft a WAN-NDIS. CCIR Comité Consultatif International Radio, utódja az ITU-R, genfi székhelyű nemzetközi tanácskozó testület a rádiótechnikai kérdésekben CCIS Common Channel Interoffice Signaling - Az AT&T által 1976-ban bevezetett telefonközpontok közötti vezérlőhálózat, az ISDN fejlesztésének egyik ösztönzője. CCITT Comité Consultatif International Téléphonique et Télégraphique, International Telegraph and Telephone Consultative Committee, utódja az ITU-T genfi székhelyű nemzetközi tanácskozó testület a vezetékes távközlés kérdéseiben. CDMA Code Division Multiple Access . Kódosztásos, többszörös hozzáférésű távközlési eljárás egyes mobil rendszerek, műholdak esetén. CD Compact Disk, eredetileg archivált hangfelvételek (v.ö Compact Cassette),

majd filmek, szoftverek kereskedelmi forgalmában terjed el. CD-ROM Compact Disk-Read Only Memory - Nagy mennyiségű, (650 MB) multimédia információ utólag meg nem változtatható optikai tárolását lehetővé tevő 12 cm átmérőjű lemez. Hosszú élettertemú, korlátlanul olvasható a speciális meghajtókban. CDS Cell Directory Service - Mobil telefonszám jegyzék Centrex Central eXchange - virtuális telefon alközpont rendszer CISC Complex Instruction Set Computing CMIP Common Management Information Protocol - az ITU rendszermenedzsment protokollja CMR Commercial Mail Relay Az Internet levelezés egyik első kereskedelmi átjárója COFDM Coded Orthogonal Frequency Division Multiplexing - multiplex eljárás CORBA Common Object Request Broker Architecture CPS Current Population Survey - Az aktuális USA népességi statisztikaiadatok CT2 Cordless Telephone 2 1990-ben vezették be a vezeték (zsinór) nélküli telefonok szabványaként. A 900 MHz-es sávban

működik. Digital cordles phones CTI Integration of Telephony and Computing - A telefon és a számítástechnika integrációjára a Philips által meghírdetett módszer CUG Closed User Group - zárt előfizetői csoport CSA Common Scrambling Algorithm - adatvédelmi eljárás * D * DAB Digital Audio Broadcast Az Eureka ITU-R szabványos rendszere, Digital System A. Az European Broadcasting Union fejlesztette 1988-tól. Az európaai műholdak ezt alkalmazzák DAMA Demand Assigned Multiple Access - Műholdas telefon rendszer DBS Direct Broadcast Satellite - eredetileg az USA-ban az FCC által kijelölt Ku-sávú Boradcast Satellite Service (BSS) szegmensen sugárzó műholdakat jelölték így. A GEO pályasíkon lévő műholdakat min. 9 fokos távolságra kellett telepíteni más műholdaktól A nagy teljesítményű transzponderek kis, maximum 48 cm átmérőjű vevőantennákat tettek volna szükségessé. DCE Data Circuit-Terminating Equipment adatátviteli berendezés, pl.

Modem, DCE Distributed Computing Environment - eloszott informatikai rendszer DEC Digital Equipment Corporation DEC 1800 A GSM 1800 MHz-es változata, lásd még GSM és DECT DECT Digital European Cordless Telecommunications, Digital European Cordless Telephone - A zsinór nélküli digitális telefon rendszer szabványa. 1992-ben vezették be Az 1800 MHz-es sávban működik Három üzemmódja lehet: privát másodlagos készülék, (Pointel), vezeték nélküli alközponti állomás, vagy vezeték nélküli lakás telefon. DES Data Encryption Standard - Az USA 56 bit-es adattikosítási szabványa, 1977-töl DFS Distributed File Service - Osztott fájl szolgáltatás DIGITAL ENCRYPTION Digitális titkosítás - az elektronikus dokumentumok biztonságát szolgáló elektronikus kódolási protokoll. DME Distributed Management Environment . Elosztott rendszermenedzsment DNS Domain Name System, Domain Name Service, Domain Name Server, az Internet címek rendszere és a címek

szerinti Internet forgalmat biztosító szerverek szolgáltatásai. DSB Digital Sound Broadcasting - Digitális, műholdas rádióműsor sugárzás DSRR Digital Short Range Radio hamarosan megjelenő szabvány a viszonylag kis távolságú PMR kommunikációra. 888-890/933-935 MHz 5 km-es körzetben 76 darab 25kHz-es csatorna DSS Digital Satellite System - Digitális műholdas rendszer DTE Data Terminal Equipment, adatvég berendezés, pl. Számítógép, terminál DTH Direct-to -home átvitel, eredetileg a Ku-sáv FSS (fixed satellite service) szegmensében sugárzó közepes teljesítményű műholdak. 1994-től, mint az igazi DBS szolgáltatás működik 2 fokos távolság tartásával. A földi antenna átmérőket a Ku sávban 75 centiméterre, a C-sávban 3 méterre kellett növelni DTMF Két hangrekvenciás telefon hívómű rendszer DTS Distributed Time Service - Pontos idő szolgáltatás DVB Digital Video Broadcasting - Műholdas videosugárzási szabvány DVB-SI Digital

Video Broadcasting-Service Information a DVB által ajánlott digitális EPG, elektronikus műsorajánlat szabvány DVD Digital Variable Disc - 1996-ban szabványosított igen nagy kapacítású (3-7 GB) optikai multimédia adattároló lemez a CD-hez hasonlóan csak olvasható, többször írható változatai vannak. * E * E1 az ITU-T (CCITT) 2,048 Mb/s adatátviteli sebességű vivőszabványa EACEM European Assotiation of Consumer Electronics Manufacturers EBCDIC Extended Binary Coded Decimal Interchange Code, az IBM 8 bites adatkódja EBT Electronic Benefit Transfer. Az USA közalkalmazottak havi járandóságának fizetési módja bankjegyautomatákon (ATM) át. EDI Electronic Data Interchange - szervezetek közötti struktúrált elektronikus adatcsere. Módját az ENSZ EIFACT szabványok írják le. EEI External Enviroment Interface- Az ember-gép kapcsolatot biztosító felület. ELECTRONIC MAIL (E-MAIL) Elektronikus levelezés - Üzenetek elektronikus cseréje helyi és

távoli számítógépek, végberendezések között, a helyi és a globális informatikai infrastruktúra segítségével. Az elektronikus levélhez csatolva dokumentumok, hang és kép fájlok is lehetnek e-mail Electronic Mail EMMS Electronic Mail and Messaging Systems - elektronikus levelező és üzenetkezelő rendszer. V.ö MHS EPG Electronic Program Guide, elektronikus műsorajánlat ERA Extended Registry Attributes ERMES European Radio Messaging System az európai alfanumerikus személyhívó szabvány. 169 és 400 MHz-es frekvencia sávokon működhet. 1992-re, teljes kiépítettséget terveztek Magyarországon 1994-ben az alcsonyobb frekvenciasávon bevezetett rádiós személyhívó rendszer. ESP Enhanced Service Provider Értéknövelt szolgáltató, Internet tartalom szolgáltató, lásd ISP Európai mobiltelefon szabványok Lásd: CT2, DECT, DEC 1800, DSRR, ERMES, GSM, TETRA, TETRAPOL, EXPERT SYSTEM Szakértői rendszer - Az emberi szakértők probléma megoldását

és analizáló képességeit szimuláló információs rendszer. A szakértői rendszerek hasznosak a rutinszerű, ismétlődő problémák kezelésében az emberi erőforrások tehermentesítésére. * F * FAQ Frequently Asked Question - GYIK-Gyakran Ismételt Kérdés FCC Federal Communications Comission - az USA Hírközlési Főfelügyelete FDM Frequency Division Multiplexing- frekvenciaosztásos multiplex FPLMTS Future Public Land Mobile Telecommunication Systems - Az univerzális mobil telefonrendszer tervezet FSS Fixed Satellite Service - főként a professzionális távközlési szolgáltatások műholdjai, v.ö BSS, MSS. FTP File Transfer Protocol * G * Gazdaságinformatika Önálló társadalom- és gazdaságtudományi ágazat, melynek tárgya az emberfeladat-technika-rendszer. GB Gigabyte (10*9 Bytes) GDA Global Directory Agent GDP Gross Domestic Product - Global Domestic Product GDS Global Directory Service GED General Equivalency Diploma GII Global Information

Infrastructure GPRS General Packet Radio Service - a GSM rendszerek adatátviteli sebességét növeli 100 kb/s fölé. GSM Global System for Mobile communications (a pan-európai digitális mobil kommunikációs szabvány, (eredetileg a témával foglalkozó Groupe Special Mobiles 1987, francia csoport neve) 1991ben kezdték nyilvános használatát. Digitális, celluláris mobil rádió a 900 MHz-es sávra A magasabb frekvenciájú DEC 1800, a GSM változata. GSSAPI Generic Security Service Aplication Programing Interface GUI Graphical User Interface - grafikus felhasználói felület, például a Windows. * H * HDLC High Level Data Link Control - az egyik legmegbízhatóbb és legelterjedtebb adatátviteli eljárás. v ö LAP LAPB HDSL High bit rate Digital Subscriber Line - A digitális előfizetői vonal egyik nagysebességű, 2 Mbps-es technológiai változata. 2/4/6/8 vezeték max 15 km HF High Frequency - nagyfrekvencia- rádiófrekvencia - RF HFC Hybrid Fiber/Coax hálózat

Hírközlés általános fogalom, mely magában foglalja a hírek és információk átvitelének, tárolásának és feldolgozásának számos területét, jelesül a távközlési szolgáltatásokat (beleértve a közcélú és külön célú vezetékes és mobil telefoniát és adatátvitelt), a rádió és televízió műsorszórást, műsorelosztást és műsorszétosztást, valamint a postai szolgáltatásokat. A hírközlő rendszerek alaptulajdonsága, hogy az átvitt információ tartalmától függetlenül működnek, korunkban tapasztalható forradalmi fejlődésük abban is megnyilvánul, hogy átlátszó és tartalom független átviteli szolgáltatásokat biztosítanak. Mindezek a modern információs társadalom infrastrukturális alapelemei, melyek nélkül a nemzeti informatikai fejlesztési stratégia nem valósítható meg. Távközlés: minden folyamat, amely bármely alkalmas formájú információ (nyomtatott másolat, álló vagy mozgó kép, látható vagy

hallható jelek, stb.) továbbítását szolgálja az adótól egy, vagy több vevő felé, bármilyen elektromágneses rendszer (vezetékes elektronikus átvitel, rádió, optikai átvitel, csőtápvonal, stb.) útján Ide tartozik a távíró, telefon, video-telefon, adatátvitel, stb.(Hírközléspolitika 1996) HP Hewlett-Packard Company HSCSD High Speed Circiut Switched Data -a GSM rendszerek adatátviteli sebességét növeli 64 kb/s fölé. HYPERMAIL Egy program, amely a UNIX postafiók üzeneteiből (pl. Egy hírcsoport levelezése) kereszthivatkozásokkal ellátott dokumentumokat állít elő és tesz hozzáférhetővé. (fejlesztő: Tom Gruber) HYPERTEXT Nemlineáris olvasás, irás amelyben a felhasználó a megfelelő információt az elektronikusan meghatározott mutatók segítségével bármilyen sorrendben megnézheti. A hipertext alkalmazása a számítógépen elérhetővé teszi a helyi vagy a hálózat távoli gépén elektronikusan tárolt dokumentumot * I *

IBM International Business Machines IDL Interface Definition Language IDR Az Intelsat ISDN minőségű integrált digitális szolgáltatása IETF Internet Engineering Task Force IGC Institute for Global Communications IIOP Internet Inter-ORB Protocol IMP Interface Message Processor az ARPANet csomóponti kapcsológépének hagyományos elnevezése IN Intelligent Network - intelligens hálózat Információs rendszer Hálózat: többszörös működtetési szintű, de egy (a tervezési, ellenőrzési és mérési folyamatokra vonatkozó) menedzsment orientált rendszer. A hálózat biztosítja az információs rendszerhez tartozó különböző adatbázisok adatainak elérését és szintetizálását a szervezet működése számára fontos információkká. Információtechnológia Röviden IT az adatfeldolgozás és a távközlés együttes alkalmazásának ágazata: magába foglalja a számítógépet és az irodaautomatizálást, a vonatkozó szoftvereket, a távközlési

lehetőségeket, mindazt, amely az információ gyűjtését, feldolgozását, tárolását, elosztását és megjelenítését lehetővé teszi, azaz az elektronikus alkatrész- és kommunikációs ipart, de ide értjük a vonatkozó termékek fejlesztését, gyártását, illetve szolgáltatások nyújtását és a marketinget is. Nem tartozik ide a szórakoztató elektronika, a termelés automatizálás és a katonai alkalmazások. Informatika Az információk gépi feldolgozásának és közvetítésének tudománya - az információs és kommunikációs technikákkal és azok szakágazatokban történő alkalmazásával foglalkozik. Lásd még Gazdaságinformatika, Információtechnológia, Telematika INFORMATION & REFERRAL (I&R)) SERVICES Információs és dokumentációs szolgáltatások Integrált szolgáltatások, amely az egyéneket, szervezeteket, caládokat és közösségeket segítik a problémák és feladatok megoldásában a megfelelő források

megtalálásában és használatában. Lehetőség van az erőforrás gazdálkodásra is. INTERACTIVE ELECTRONIC SERVICES Interaktív elektronikus szolgáltatások - Olyan számítógépes, terminálos, telefonos vagy TV-s szolgáltatások, amelyek információ cserét, kommunikációt, tranzakciókat és a kikapcsolódás-szórakozás kategóriájába eső tevékenységet jelentenek. A szolgáltatások otthonról, nyilvános helyekről vagy munkahelyről is igénybe vehetők, például az audiotext, videotext, telebank, BBS. Interface interfész csatlakozó, illesztő felület, amely lehet egy pont, konvertáló hardver és szoftver, vagy eszköz például az ember-gép kapcsolatban a grafikus képernyő felület, a GUI. INTERNET A Fedaral Networking Council 1995-ös definiciója: Az “Internet” globális információs rendszer, amely i) az Internet Protokoll (IP), illetve megfelelő kiterjesztései, változatai alapján képzett globális címteret logikailag összekapcsolja

ii) lehetővé teszi a kommunikációt a TCP/IP), illetve megfelelő kiterjesztései, változatai és/vagy más IP kompatibilis protokollok alapján, és iii)nyilvános vagy privát használatát vagy elérését biztosítja a kommunikációs vagy itt leírt vonatkozó infrastruktúrális rétegekre telepített magasszintű szolgáltatásoknak. Más meghatározás: Az Internet a hálózatok globális hálózata, melyet a nemzeti és akadémiaikormányzati hálózatok összekapcsolásával azonos technológia alkalmazásával hoztak létre. Magába foglalja a távközlési vonalakat, kapcsológépeket, számítógépeket, hálózati protokollokat, és az együttműködést és információátvitelt biztosító szolgáltatásokat. A kilencvenes évek Internet-je az egész világra kiterjedő informatikai infrastruktúra prototípusának tekinthető. IP Information Provider; Internet Protocol IRD Integrated Receiver Decoder, lásd set top-box IRS Internal Revenue Service - az USA

adóhivatal ISO International Standards Organization ISP Internet Service Provider - Internet szolgáltató. Vö ESP, KIP ITU International Telecommunication Union az ENSZ speciális szervezete. Tevékenységét tekintve a genfi CCITTés CCIR feladatait is átvette, nemcsak a székhelyét. Ezért ITU-T és ITU-R szekciókat is megkülönbözetnek. Az ITU a világ távközlés fejlesztését, hatékony használatát és harmonizációját segíti. * K * KB Kilobyte (10*3 Bytes) Kék szám a korszerű telefonközpontokhoz tartozó előfizetőket partnereik helyi tarifával hívják a kék számon. A helyi és a helyközi hívás közötti különbséget a számmal rendelkező hívott fizeti KIOSK Információs kioszk - Nyilvános, interaktív elektronikus terminál, amely a közhasznú információkhoz való hozzáférést segíti. Kioszk lehetne egy személyzettel üzemeltett ügyfélszolgálati pont is, de ma már inkább a billentyűs, érintős vezérlésű képernyővel ellátott,

hálózatra kapcsolt berendezéseket jelenti, ahol a polgárok az őket érdeklő informácókat megszerezhetik, vagy üzeneteket, tranzakciókat továbbíthatnak harmadik személy közreműködése nélkül. KIP Key Information Provider - Fö információ szolgáltató * L * LAN Local Area Network - Helyi hálózat LAP Link Access Proccedure LAPB Link Access Proccedure Balanced LMDS Local Multichannel Distribution System. (Local Multipoint Distribution Service) A 27,529,5 GHz-es sávú, mikrohullámú TV és információ elosztó rendszer Pl LMDS-t használnak New York, Brooklyn, Queens, Kanada, Venezuela * M * MB Megabyte (10*6 Bytes) MCI Microwave Communications, Inc. MCPC Multiple Channel Per Carrier MDS Multipoint Distribution Service - Vezetéknélküli, szélessávú, egyirányú elosztó rendszer, a kábelTV hálózattal azonos rendeltetéssel. 1974-ben helyezték üzembe az első egycsatornás “wireless cable” rendszert. Az infrastuktúra kiépítése mintegy tizede

a vezetékes rendszerének MHS Message Handling System- üzenetkezelő rendszer v.ö e-mail, EMMS MHz Megahertz MIDS Matrix Information Directory Service MIME Multipurpose Internet Mail Extensions - Internet e-mail MIS Management Information System MLLN Maneged Leased Line Network Digitális béreltvonalas szolgáltatás MMDS Multipoint Multichannel Distribution System (33-120 csatorna) Az 54-88 MHz, 174-216 MHz és 470-806 MHz-es URH sávokat használják az USA-ban és Dél-Amerikában. A 12 GHz-es sávot a magyar AM-mikro, Hong Kong, Anglia. MNP Microcom Networking Protocol, a modemekben alkalmazott aszinkron adattömörítő és hibaellenőrző, -javító eljárások. Hibajavítás MNP 2-4, tömörítés MNP-5 Az ITU V42 és V42bis ezektől független hasonló szabványos eljárásokat tartalmaz. MODEM Elterjedten a szabványos, kapcsolt telfonvonalon a számítógépes kommunikációt lehetővé tevő berendezés. A Modem a "modulator/demodulator" Szavak összevonása

MOTIS Message-Oriented Text Interchange System, az ISO 10021 szabvány, MPEG Az ISO Motion Picture Experts Group digital video compression szabványa. 1988: a bizottság alakulása, 1990 MPEG 1, 1994 június MPEG 2 rendszer befejezve, 1995 I. negyed az első MPEG 2 decoderek III negyed integrált audio/video dekóderek MSO Multiple System Operator MSS Mobile Satellite Service MUD Többféle felbontás lehet Multiple User Dimension, Multiple User Dungeon, vagy Multiple User Dialogue. Lényegében egy program , amely segíti a felhasználót az on-line kapcsolatok felépítésében és használatában. MULTIMEDIA A különböző médiák kombinációja, az egy forrásból származó szöveg, kép (álló és mozgó) és. MVDS Multichannel Video Distribution Service (Microwave Distribution System). 40,5-42,5 GHzes európai ajánlás a szélessávú szolgáltatásokra * N * NAFTA North American Free Trade Agreement NASA National Space Agency, USA NDIS Network Driver Interface

Specification (a Microsoft PC-s hálózati interfész szabványa). Lásd még WAN-NDIS NETBIOS Network Basic Input/Output System, a Microsoft és az IBM által létrehozott személyi számítógépes de facto szabvány az OSI 5-ös viszony rétegre. NII National Information Infrastructure - Nemzeti Informatikai Infrastruktúra, - Fejlesztésére a legtöbb országban stratégiát alakítanak ki. Az informatikai infrastruktűra összetett fogalom tartalmazza: 1) az univerzális elérést biztosító egymással összekapcsolt és együttműködő távközlési hálózatokat. 2) Számítógépeket, televíziót, fax készülékeket, telefonokat minden informatikai eszközt. 3) Az információs rendszerek adatbázisait és szolgáltatásait (pl.Elektronikus Könyvtár Elektronikus Katalógus), és 4) Az emberi tudást, a képzett polgárokat, akik fel tudják építeni, üzemeltetik és fenntartják az infrastuktúra elemeit egyenként és összességükben. Vö IIF, NIIF, NIS NMT Nordic

Mobile Telephone, A skandináv országokból elterjedt analóg mobiltelfonos rendszer. Pl WESTEL 450 NPR National Public Radio NPR National Performance Review - Az USA szövetségi államigazgatásról 1993-ban készített átfogó jelentés. A széleskörű felmérés alapján a szövetségi hivatalok struktúrújának és működésének javítást célzó változtatásakt javasoltak. A közigazgatás reformja Japántól-hazánkig, mindenhol napirenden van A reformok kimunkálásában, az “elektronikus kormányzat” megvalósításában az USA eredményei figyelemre méltóak. NSF National Science Foundation Az USA felsőoktatási-kutatási alapja, amely az Intenernetet is finanszírozta 1986-95 között. NTIA National Telecommunications and Information Agency, USA NTP Network Time Protocol NVOD near VOD : meghatározott intervallumonként kezdődő video, film műsorok, melyeket az előfizető lehívhat készülékére, mintha saját videorekordere lenne. * O * ODN Open Data

Network OFDM Orthogonal Frequency Division OLS Ordinary Least Squares OMG Object Management Group ONE-STOP SHOPPING Egyetlen információs forráson biztosított teljeskörű közszolgálati vagy magán-célú szolgáltatások és termékek megszerzése. Mindez információs kioszk, személyi számítógép kábelTV, telefon vagy más hálózati eszközzel bonyolítható, annélkül, hogy a szolgáltatást, vagy terméket kereső különböző hivatalokba, irodákba, boltokba járna és ott hasonló vagy éppen egymásnak ellentmondó előírásokkal küzdene, hogy igényeit kielégítsék. OODCE Object-Oriented Distributed Computing Environment ORB Object Request Broker OSF Open Software Foundation OSI Open Systems Interconnection - Nyílt rendszerek összekapcsolása, ISO szabvány * P * PABX Private Automatic Branche eXchange, vagy amerikában CBX Computerized Branche eXchange- automata telefonközpont PAMR Public Access Mobile Radio, mobil telefon az USA-ban PBX Private Branche

eXchange , telefon alközpont PC Personal Computer - szemályi számítógép PCM Pulse Code Modulation, impulzuskód-moduláció PCMCIA Personal Computer Memory Card International Association - kidolgozták a hordozható számítógépek, kisméretű bővítő és interfész kártyáinak (pl. hálózati Ethernet, MODEM) szabványát , és ezeket így nevezik PCN Personal Communications Networks a DECT 1,7-1,9 GHz-es sávját használja. DCS-1800, DCS-1900 technológiákat. PCS Personal Communications System, Personal Communications Services - személyi távközlés PDA Personal Digital Assistant 160 grammtól-500 grammos “zseb” számológép, előjegyzési, naptár, telefonkönyv, esetleg modem-es, fax-os csatlakozás telefonvonalra, PC-re, több Mbyte memória (RAM) PDC Pacific Digital Cellular system, Japánban a PHS elődje PDH Pleisiochronous Digital Hierarchy - távközlési gerinchálózati felépítés 1980 előtti rendszereknél PEN Public Electronic Network PHP

Personal Handy Phone PHS Personal Handy phone System PIM Personal Information Manager PMR Professional Mobil Radio PMR Private Mobil Radio POP Points-of-Presence POSIX Portable Operating System Interface for Unix POT Plain Old Telephone - hagyományos telefon POTS Plain Old Telephone Services, PSTN Public Switched Telephone Network -nyilvános kapcsolt telfonhálózat PTO Public Telecommunication Operator - távközlési közszolgáltató PTT Post, Telegraph and Telephon - az állami monopóliumú postai és telefon szervezet PTW Playing To Win Network - Játsz, hogy nyerj, New-York-i eredetű ifjűsági klubbok. PVC Permanent Virtual Circuit- állandó virtuális áramkör * R * RAID Redundant Arrays of Inexpensive Discs RAM Random Access Memory RFC Request For Comments RFI Request For Information RFP Request For Proposals RING Russian Internet Gateway - az orosz Internet átjáró RISC Reduced Instruction Set Computing RLL Radio Land Loop fix telepítésű rádiótelefon

rendszer ROAMING a mobil előfizető az otthoni hálózatából, ahol a díjat fizeti átmegy egy idegen, látogató hálózatba, más országba, magyarul barangolás. RPC Remote Procedure Call * S * SBA Small Business Administration SCN Seattle Community Network SCO Santa Cruz Operation SCV Switched Virtual Circuit - kapcsolt virtuális áramkör SDH Synchronous Digital Hierarchy - a digitális távközlési gerinchálózatok korszerű rendszere SES Socioeconomic Status Set-top box IRD (Integrated Receiver Decoder), digital box. A digitális, kábeles, műholdas TV szolgáltatások dekódolását és analóg jellé alakítását végzi. SGI Silicon Graphics, Inc. SMART CARD Intelligens kártya - A kártyába épített integrált áramkörök (chip) esetenként jelentős információ tároló kapacitás nemcsak információ tárolást, de annak védelmét és bizonyos műveletek elvégzését is biztosítják. Egyes változatai saját áramforrással rendelkeznek A mágnescsíkot

tartalmazó banki, stb. hitelkártyához képest sokoldalú, aktív kártyának is nevezik SMDS Switched Multimegabit Data Service (Siemens) nagysebességű átviteltechnikai technológia a szövevényes, csúcsterheléses LAN és WAN hálózatokra. Az ATM várhatóan felváltja SME Smal and Medium Enterprises - kis és közepesméretű vállalkozások SMS Subscriber Management Systems, SMS Short Message System SMTP Simple Mail Transfer Protocol - az Internet klasszikus levelezési protokollja SNMP Simple Network Management Protocol - az Internet hálózatmenedzsment protokollja SPCS Satellite-delivered Personal Communications Systems SS #7 jelzésrendszer (Signaling System Number 7) STM Synchron Transport Modul - A nagy adatátviteli rendszerek egysége. Az STM-1 = 155,52 Mbps, az STM-16=2,4 Gbps SVC Switched Virtual Circuit * T * T1 a Bell System 1,544 Mb/s adatátviteli sebességű vivőszabványa TACS Total Access Communications System (angol analóg rendszer) TCP/IP

Transmission Control Protocol/Internet Protocol az Internet összeköttetés-alapú hálózati protokollja TDM Time Division Multiplexing TDMA Time Division Multiple Access A TDMA Az Intelsat legjobb minőségű szolgáltatása, legkisebb egysége a 2,048 Mb/s. TELECOMMUNICATIONS 1)Távközlés - adat (szöveg, számok, hang és kép) elektonikus átvitele valamely távolságra. 2)Távközlés vagy telekommunikáció: minden folyamat, amely bármely alkalmas formájú információ (nyomtatott másolat, álló vagy mozgó kép, látható vagy hallható jelek, stb.) továbbítását szolgálja az adótól egy, vagy több vevő felé, bármilyen elektromágneses rendszer (vezetékes elektronikus átvitel, rádió, optikai átvitel, csőtápvonal, stb.) útján Ide tartozik a távíró, telefon, videó-telefon, adatátvitel, stb. Az angolszász irodalomban a telekommunikáció mellett az adatkommunikációs, rádiókommunikációs ágazatok megnevezései is szerepelnek. A magyar

szaknyelvben van még egy szó a hírközlés, melyet szélesebb értelemben használnak, mint a távközlést. 3)Távközlés: tevékenység, melynek során bármely értelmezhető jel, jelzés, írás, kép, hang vagy bármely természetű egyéb közlemény villamos vagy optikai úton, rádión vagy más elektromágneses rendszereket megvalósító közcélú, zártcélú, különcélú, saját célú és zárt láncú távközlő hálózatokon, illetőleg ezek kombinációján eljuttatható egy vagy több igénybe vevőhöz, felhasználóhoz. TELEMATIKA 1.(telekommunikáció-informatika), nyilvános információs szolgáltatások: a távközlés, a számítógép és a műsorszórás konvergenciájának eredménye, alkalmazása. teleinformatika: a “non-voice” szolgáltatásokat meghatározó terminusok, amelyek főként a számítástechnika és a távközlés integrációja alapján működnek TETRA Trans European Trunked Radio. TETRA V+D (beszéd plusz adat), TETRA PDO

(Packet Data Optimised) Frekvencia sávok: 380-390/390-400, 410-420/420-430, 450-460/460-470, 870888/915-933 MHz. 25 kHz-es csatorna távolság TDMA rendszer, A bázis állomások között 36 kbit/s, adatátvitel 19,23-28,8 kbit/s és időrésenként 7,2 kbit/s. 1998-2000 körül vezethetik be Nagy sűrűségű professzionális hálózatok trönkölt (nyalábolt) rádiórendszerének szabványa. TETRAPOL 1992 óta működik. A TETRA-tól eltérő, más rendszert alkalmaz A digitális PMR rendszert a kis és közepes telítettségű hálózatokban ajánlják. TMN Telecommunication Management Network, a világ távközlő rendszerének menedzsmentje. TVRO Television receive-only - egyirányú műholdas TV vétel. * U * UDSL Ultra High Speed Digital Subscriber Line - A digitális előfizetői vonal egyik nagysebességű technológiai változata UHF: Ultra High Frequency - Ultramagas rádiófrekvencia -ultrarövid rádióhullám, a mikrohullámú tartomány legalsó része, URH II.

UMTS Universal Mobil Telecommunications System UNIX Elterjedten használt számítógépes operációs rendszer, melyert eredetileg a Bell Laboratories-nél fejlesztettek ki 1969-ben. Az Interneten már a Berkeley UNIX terjed el, amely az eredeti 7 Változatából származik. 1974-ben publikálták nyilvánosan és 1979-ben került kereskedelmi forgalomba is További változatai is vannak. A kilencvens évek vége felé a Windows NT komoly vetélytársa lett számos területen. UPCS Universal Personal Communications System USC University of Southern California USPS U.S Postal Service - az USA Posta UTC Universal Time Coordinated UUID Universal Unique Identifier * V * VAN Value-Added Network, - értéknövelt hálózat VAN Video Access Node - videokonferencia rendszer VBI Vertical Blanking Interval - a képfrekvenciás jelkioltási időtartam a TV adásban, melyben információkat (pl. teletext) továbbítanak VCR Video Cassette Recorder - videorekorder VDSL Very High Speed Digital

Subscriber Line - A digitális előfizetői vonal egyik nagysebességű technológiai változata VHF Very High Frequency - Igen magas rádiófrekvencia- ultrarövid rádióhullám, URH I. VIDEOTEX Interaktív elektronikus szolgáltatás egyéni, otthoni, hivatali vagy nyilvános használatra. A videotext szöveget, képet és hangot is tartalmazhat. A felhasználó maga is közölhet információt és távoli tranzakciókat végezhet. A helyi BBS-ek és az Internet szolgáltatás is megjlenhet A MATÁV külön szolgáltatásként üzemelteti a 80-as évek vége óta videotext rendszerét. Lásd interaktiv elektronikus szolgáltatások VOD Video-On-Demand - igény szerinti hálózati videó, mintha a felhasználó saját VCR-ét használná, de a szolgáltató bő listájáról választhat a távolból. VPMR Virtual Private Mobile Radio pl zárt előfizetói csoport (CUG) a GSM rendszerben VRML Virtual Reality Markup Language a Web-hez tartozó grafikus hálózati technológia

(fejlesztő: Mark D. Pesce) VSAT Very Small Aperture Terminal - az egyedi műholdas távközlés eszköze * W * WAN Wide Area Network - nagytávolságú hálózat WAN-NDIS továbbfejlesztés az ISDN hálózatokon is alkalmas nagysebességű adat és hang kapcsolatra is. Ennél sokoldalúbb a német ISDN interfész a CAPI WDM Wawelength Division Multiplexing - az opikai kábeleken alkalmazott multiplex eljárás Web lásd "World Wide Web" Web page Web lap - honlap a tulajdonos World Wide Web belépési pontja, amely általában további érdeklődés szerinti témákra való ugrást kínál. Wireless Cable rendszerek: Rádiós elosztási rendszerek - Legelterjedtebben a 2,5 GHz-es frekvenciasávban működnek ilyen rendszerek. A 10 GHz felettiek szélessávúak 1996-ban még csak analóg rendszerek vannak, a világ 70 országában összesen mintegy 4,5 millió előfizetővel. Lásd: MDS, MMDS, LMDS, MVDS World Wide Web Az Internet leggyorsabban fejlődő alkalmazása. A

képernyő tartalom (kép/szöveg) szerint kiválaszott pontjára mutatva és kattintva(hipertext) a kívánt információt tartalamzó - szöveg, kép hang - oldalhoz jutunk. A World Wide Web hatalmas mennyiségű témát kínál a világból * Z * Zöld szám a korszerű telefonközpontokhoz tartozó előfizetők saját maguk fizetik, ha partnereik felhívják őket (a MATÁV-nál ez belföldi hívásokra terjed ki). Hivatkozások A honlapok és címek esetleges változása miatt az itt szereplő URL-ek tájékoztató jellegűek. *