Agricultural science | Husbandry » Labrador retriever, egy 100 éve elismert fajta bemutatása

Datasheet

Year, pagecount:2009, 3 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:37

Uploaded:February 18, 2009

Size:69 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

Labrador retriever - Egy 100 éve elismert fajta bemutatása A labrador retriever ideális természete alapján minden szempontból "a kutya". Különleges intelligenciája, ragaszkodása, könnyű kezelhetősége szinte vetélytárs nélkül a világ legnépszerűbb kutyafajtájává tette. A labrador, bármi is legyen a hivatása, mindent nagy örömmel és lelkesedéssel végez. Elismert vadászkutya, amelynek specialitása az apróvadak elhozása vízből és mezőn egyaránt. Vadászaton feszülten figyel, és egész nap fáradhatatlanul hordja a vadat gazdájának, aki nem tud betelni ezzel a látvánnyal. Tanulékonysága és jó természete révén nagyon sok területen használják. Kiváló vakvezető- és mozgássérült- segítő. Szeme lesz egy világtalannak - meghatóan okos és aggódó tekintetével, de farkát folyamatosan csóválja. Amikor lekerül róla a vezetőhám, átváltozik boldog és gondtalan kölyökkutyává. Kábítószer- és robbanószer

kereső, segít megtalálni az embert, aki romok alá került vagy lavina sodorta el. Terápiás kutyaként kórházakban beteg embereket (különösen krónikus, súlyos betegeket, időseket és gyerekeket) látogat, kifogyhatatlan és feltétel nélküli szeretetével megkönnyíti sorsuk elviselését. Emellett idős, magányos, vagy lelkileg sérült emberek társaként életkedvet, örömöt és célt ad a mindennapi életben. Mindezek mellett az ember tökéletes társa, aki állandóan kedvünkben akar járni, cserében csupán annyit kér, hogy mellettünk lehessen. Kiváló babysitterek, odaadók a gyerekekkel, végtelenül türelmesek. Ha csak egyszerűen társként él velünk egy labrador, életünk már nem lesz többé olyan, mint előtte, gazdagabb és örömtelibb. Már el sem tudjuk képzelni nélküle a világot. A labi tele van energiával és képes egész napot végigdolgozni, vagy nyugodtan fekszik gazdája lábánál a kandalló előtt. Szívesen apportíroz,

legyen az vadkacsa, teniszlabda vagy a mi papucsunk. Imádja a kirándulásokat és a heverészést a fotelben A vízbe többméteres hasasugrással veti bele magát, és fantasztikus stílusban úszik. Tiszta vízben szemet gyönyörködtető látvány, ahogy könnyedén és lendületesen szeli a habokat, ilyenkor leginkább egy vidrára emlékeztet. Egy labival nyugodtan be lehet menni egy étterembe, vagy megszállni egy panzióban (feltéve ha találunk ilyen helyet). Az étterem tulajdonosok kezdeti aggodalmát hamarosan felváltja a kutya nyugodtsága és kedvessége iránti csodálat, amely általában egy nagy csülökcsont formájában fejeződik ki. Megígértetik vele, hogy máskor is ellátogat hozzájuk. Kutyás kirándulásokon, vagy táborban sok eb békésen játszik, szaladgál együtt Az állatorvosi rendelőkben szívesen látott páciens, nyugodtan tűri még a fájdalmas kezelést is. A labradort Nagy-Britanniában legalább 180 éve ismerik. Ide az első

példányok Újfundlandról érkeztek, ahol a halászok segítői voltak. A St Johns kutyának is nevezett állatok ősei Európából kerültek az Újvilágba és több fajta vett részt kialakulásában. Az amerikai halászok hajóikon magukkal vitték kutyáikat angliai útjaikra, ahol feltűntek kiváló apportírozó kedvükkel, vízimádatukkal, kitartásukkal. Malmesbury gróf, majd Buccleuch herceg és sok más angol nagybirtokos felismerte, hogy ezek a tulajdonságok ideálisak a szárnyasvad vadászathoz. Ezeken a birtokokon kezdődött a fajta tudatos tenyésztése az 1870es években Minden ma élő labrador vérvonala visszavezethető egy "Avon" nevű kutyára (Lord Malmesbury tenyésztette és Buccleuch herceg volt a tulajdonosa), aki a modern fajta ősének tekinthető. Az Angol Kennel Klub 1903-ban ismerte el hivatalos fajtaként Az első retriever Field Trial-re (ahol mezei vadászat keretében versenyeznek a kutyák, feladatuk a lelőtt vadak apportírozása)

1899-ben került sor. Ezeken hamarosan a labrador bizonyult a legeredményesebbnek. A versenyek segítették a kutyák megmérettetését és ezáltal a tudatos szelekciót a tenyésztésben. A másik tényező, ami elősegítette a típus rögzítését, a kutyák kiállításokon való szerepeltetése és összehasonlítása. A kiállításoknak az volt a szerepe 1903 után, amikor a fajta standard is megszületett, hogy a különböző, egymástól különben elszigetelten dolgozó tenyésztők képet kapjanak munkájukról és meghatározzák további feladataikat. Ez pedig ugyanúgy fontos ma is, ezt ki kell hangsúlyozni, mert sokan csak parádénak, sznob emberek nyeremény halmozásának eszközét látják a kiállításokban. 1916ban alakították meg Angliában a "Labrador Retriever Club"-ot a fajta gondozása érdekében A fajta sorsának egyik meghatározója Howe grófnő Banchory nevű kennelje volt. Lady Howe életét a fajtának szentelte, meghatározó

alakja volt a klubnak, tenyésztőként, Field Trialok és kiállítások látogatójaként a fajta népszerűsítéséért fáradozott. Leghíresebb kutyái közül kettőt említünk meg: "Dual Champion Banchory Bolo" és "Dual CH Bramshaw Bob". A II. Világháború természetesen visszavetette a fajta fejlődését és elterjedését Az 1960-as évektől (amíg a labradort csak vadászkutyaként tartották számon) a fajta iránt elkezdtek érdeklődni. Ideális természete miatt lassan átvette az első számú családi kedvenc szerepét Ahogy korábban már szó volt róla, nagyon sok alkalmazási területen bevált mint az ember munkáját vagy életét segítő társ. A fajta és kedvelőinek szempontjából szerencsés tényező, hogy kezdettől fogva olyan egyéniségek határozták meg a tenyésztést, akik ezt kedvtelésből tehették elegendő pénz és idő ráfordításával (Malmesbury gróf, Buccleuch hercege, Howe grófnő,Lord Holland-Hibbert).Az

ő vonalaikra épültek a nagynevű kennelek, amelyek közül jó néhány még ma is létezik (Sandylands, Ballyduff, Timspring, Blaircourt, Kinley, Cookridge). Napjaink tenyésztőinek sikeréhez hozzátartozik a labrador történetének ismerete, a meghatározó tenyésztők iránti tisztelet, a kellő genetikai tudás birtokában kitűzött cél következetes megvalósítása. Sajnos Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem kedveztek a körülmények sem a minőségi kutyatenyésztésnek, sem a kutyatartásnak, és ennek hatása ma is érezhető. Sokan megélhetési forrásnak tekintik a tenyésztést, és a labrador könnyű tarthatósága és szaporasága (sokszor 10-12 kölyök születik egy alomban) miatt népszerűvé vált a kutyagyárak között. Ezt mutatja, hogy az elmúlt három évben labradorból törzskönyvezték a legtöbbet, ami nagyon rosszat tesz a fajtának. Másfelől az igényes tenyésztéshez kevés az ideális gazdák száma. A megfelelő anyagi háttér

mellett szemléletváltozásra is szükség van, hogy a kutya érték legyen - egy érző, ránk bízott élőlény, aki az ember társa hosszú és egészséges élete során. A legtöbb leendő kutyatulajdonos úgy gondolja mindegy, hogy honnan lesz kutyája, hiszen "csak" családi kedvenc válik belőle. De a tenyésztésben nem létezik ilyen kategória A megszületett kölykök egyformán fontosak a tenyésztő számára. A szép küllemű, jó vérmérsékletű, egészséges szülőktől származó alom felnevelése nagyon sok időt, gondoskodást, komoly anyagi terhet jelent függetlenül a kiskutyák leendő sorsától. A kölykök túlnyomó része családi kedvencként éli le életét, kevés fog kiállításra és/vagy vadászatra járni, illetve kevéssel fognak tenyészteni. Nagyon sok az olyan érdeklődő, aki törzskönyv nélkül szeretne kutyát. A törzskönyv azonban nem csak egy papír, egy luxuscikk. A kutya bizonyítványa arról, hogy valóban

labrador retriever, és őseinek megvannak a szükséges minősítései (küllemben, temperamentumban, egészségileg). Törzskönyv-vezetés nélkül nem lehetett volna kialakítani a ma létező kutyafajtákat. A labrador könnyen tartható fajta. Nem hajlamos szem, fül- és bőrbetegségekre Örökletes betegségei közül a szem- és csontrendszer elváltozásait kell kiemelni. Ezekre különböző szűrővizsgálatokat dolgoztak ki, és egy lelkiismeretes tenyésztő csak megfelelő egészségügyi eredményekkel rendelkező egyedekkel tenyészt. Az etetésnél nem válogatós, viszont könnyen túlsúlyossá válhat. Rövid szőrét nem kell nyírni, hetente egyszer-kétszer kell átkefélni. Samponnal elég félévente fürdetni, és a fülig sáros kutya is száradás után tiszta lesz, mert szőréből kipereg a piszok. Kiállítás előtt is legjobb elvinni egy kis úszásra, de egy vizes törülközővel való áttörlés is elegendő. Mielőtt valaki labrador

retrievert venne, nagyon alaposan át kell gondolni, hogy lesz-e elég idő a kutyával való foglalkozásra, együttlétre. A labrador boldogtalan lesz, ha egész nap egyedül van egy lakásban vagy egy kertben. Biztosítani kell számára a sétákat, kirándulásokat és a vizet (legyen patak, folyó, tó, amiben zavartalanul úszhat). A labrador retriever tenyésztésbe vételéhez tenyészthető minősítés szükséges. A tenyészszemlék a küllembírálat mellett a kutyának a képességvizsgán is eredményesnek kell lennie. A képességvizsgán a kutya apportírozó hajlamát, vízszeretetét, lövésre való reagálását és a kutya általános temperamentumát nézik (nem lehet félénk, sem agresszív emberrel vagy más kutyával szemben). Mint minden munkára kitenyésztett fajtánál, a labradornál is kettévált a tenyésztés menete show- és munkavonal irányába. A showkutyák nehezebbek, ami a mozgásukban is megnyilvánul, az apportkészség és a vad iránti

érdeklődés is sok esetben nem elégséges. A Field Trial labradorok viszont túl könnyűek, vékony csontozatúak lettek, rossz a szőrminőségük és küllemében sokszor nem felelnek meg a fajta standardnak. Itt a tenyésztés szempontja a munkára való hajlam és a gyorsaság. Sajnos a két génállomány teljesen elkülönült, és a két vonal tenyésztői nem értékelik a másik munkáját. Természetesen a "fejlődés" nem állítható meg, de ez a tendencia veszélyezteti a fajta kialakításakor kitűzött célt. Sok olyan tenyésztő van, aki show-vonalú kutyákat tenyészt, de ezekkel a kutyákkal Field Trial-okon vesznek részt eredményesen, vadászatokra járnak, és csak megfelelő munkaadottságú kutyával tenyésztenek. A jövő továbbra is a "dual purpose" (szép típusú és jól dolgozó) labrador kell, hogy legyen. Angliában a Buccleuch kennel a mai napig is létezik és gyakorlatilag fenntartják a fajtát eredeti formájában (a

Malmesbury család vette az első St. Johns kutyákat és ezek utódaiból kerültek a Buccleuch kennelbe az első labradorok). Az angol királynő, II. Erzsébet is tart és tenyészt labradorokat Patrónusa az angol "Labrador Retriever Club"-nak. Birtokán, Sandingramban tartják minden évben a legrangosabb Field Trialt, amit ő is megnéz, és díjakat személyesen adja át a nyerteseknek. A Labrador Retriever Club (amelynek elnöke Wellington hercege, aki maga is tenyésztő) 2003. július első hétvégéjén ünnepi megemlékezést rendez a labrador 100 éves évfordulója alkalmából, a közép-angliai Belvoir kastélynál. Kiállításon kívül lesz working test (vaddal vagy apporttárggyal -dummyval való feladatok végrehajtása), a fajtával kapcsolatos előadások és egyéb programok. Donáth Zoltánné