Education | Higher education » A gyermek a történelemben

A gyermek a történelemben A gyermekkép történeti változásai A gyermekről alkotott kép a történelem folyamán - ókor, középkor, újkor, napjaink - Rousseau szerepe a gyermekről alkotott kép alakulásában - modern, posztmodern kor és a gyermek Ókori gyermekszemlélet (egyiptomi, római, görögök ) - gyermekgyilkosság, gyermekkitétel, gyermekáldozat (Karthágó) - korbácsolás (fiúknál 17 éves korban) - Taigetosz, agoge (fiúgyermek elválasztása anyjától és állami felügyelet alá kerülése), kalokagathia (szép és jó harmóniája) Középkori gyermekszemlélet - feudális világ parasztgyerek- kolostor-papság nemesgyerek- lovagi, papi pálya lányok- udvarhölgyi, feleség szerep, zárda magánya, társadalmi szerepek, amelyek az akkor élő gyerekekre vártak dajkaság (2-7 év között) nevelés (7 éves kortól, pl. lovagi nevelés, idegen nyelv, alapvető jogi ismeretek, fizikai képzés) testi fenyítés, primitivizmus,

gyermek-és felnőtthalandóság Újkori gyermekszemlélet - polgáriasult társadalom, a tudomány és gazdaság fejlődése - felvilágosodás, Rousseau, a gyermekkor mint sajátos életszakasz - gyermekirodalom, gyermekdivat - gyermekneveléssel foglalkozó könyvek, árvaházak - a gyerekek jövőjét illető determináltság megszűnése, a nevelési módszerek változatlansága - gyereknevelés: privát ügyből közüggyé, gyermektanulmány Jelenkor - pluralizmus, másság, egyéni világlátások - a gyermekkor halála? (média, konzum- és szabadidőipar) - reformpedagógia - megértés, nem végső igazságok kimondása Iskoláskor a gyermekkorkutatások fényében • egyoldalú nézetek, narratívák a gyermekkor és iskola kapcsolatáról (90-es évektől, a modern korhoz kapcsolódó): rossz, lezzüllesztett gyermek és iskola • pozitív megnyilvánulások: öntudatosak, kérdeznek, kooperatívak stb. s az iskolák segítő szerepe • az új szociológiai

gyermekkorkutatások szemlélete : kiragadni a gyermeket a felnőtt állapothoz való viszonyításból • az elmúlt két-három évtizedben a pluralisztikus gyermekkorkutatás Összegző gondolatok • Frankl (1988) az értelem nem adható át, azt mindenki csak önmaga képes meglelni, a pedagógus feladata: elkísérni a fiatalt az identitás konstruálásának, feltalálásának folyamatában • kulcsfogalom a dialógus • az iskolának paradox módon ki kellene nyílnia a posztmodern felé, de meg kellene tartania értékközpontúságát • nem az ideológiákat, hanem elsősorban a fiatalokat kellene elfogadni, a populáris kultúra ismerete Lehetséges válaszok • a beavatási rítusok világának újrafelfedezése: a közös élményszerzés, a tapasztalat, a személyes meglelés- felfedezés, a valamiben „benne lét” érzése • ez mind az értékelsajátítás, mind a tanulási motiváció terén igen termékeny átalakulás lehetne • ez nem jelenti az

erőfeszítés kiiktatását, (az erőfeszítés megtanulása fontos az ezt ellentétező konzum mentalitás miatt), hanem megfelelő motivációt nyújt hozzá BIBLIOGRÁFIA • Golnhofer Erzsébet- Szabolcs Éva (2005): Gyermekkor: nézőpontok, narratívák. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest • Szabolcs Éva: „Narratívák” a gyermekkorról. Iskolakultúra, 2004/3 (www.iskolakulturahu) • Mészáros György: Techno-house szubkultúra és iskolai nevelés. Iskolakultúra, 2003/9 (wwwiskolakulturahu) • Rácz József (2001, szerk.): Devianciák Bevezetés a devianciák szociológiájába. Új Mandátum, Budapest