Communication | Higher education » A kommunikációról

A kommunikációról 1. Hogyan épül fel a kommunikáció modellje? Akkor beszélhetünk kommunikációról a fogalom olyan értelmében, amely a közvetlen emberi kommunikáció szemléletének megfelel, ha a kommunikációban felhasznált jeleket a kommunikáló személyiségek tevékeny mozgással keltik, és csak addig tartják fenn, amíg a jeltovábbítással kapcsolatban szükség van rá. A kommunikáció tényezői a következő taxonomikus modellbe sorolhatók: a.) A kommunikációs tartalom változói A kommunikációs tartalom lehet a közlés célhoz és funkcióhoz viszonyítva hiányos, pontos vagy adekvát, illetve redundáns. A jelek referenciális tartalmához képest lehet konkrét vagy különböző mértékben levont. A befogadóra vonatkoztatva lehet egyszerűen közlő, illetve információtovábbító vagy promotív jellegű, ez utóbbi lehetőségen belül a felszólító jelleg a közlési helyzetre vagy azon kívül általában a közlés címzettjére

vonatkozik. A tárgy vetületében a tartalom szólhat a közlőről, a közlést befogadóról, a kommunikációs szituációról, a kommunikációs folyamatról, a közlő és a közlés címzettje közötti viszonyról vagy más, a közlési helyzettől és az abban részt vevőktől független jelenségekről. b.) A kódnak különböző típusai lehetnek, attól függően, hogy milyen kommunikációs csatornákat vesz igénybe, vagy hogy milyen eredetű. Külön típus például a nyelvi kód vagy a nem verbális kommunikáció valamely kódja. c.) A kommunikáció szituációja különbözőképp minősített A minősítés függ a kommunikáló felek viszonyától, amely társadalmilag meghatározott, vagy pedig egy társadalmi meghatározottságon belül a kommunikáló felek alakítják ki. A társadalmilag meghatározott viszony lehet tartós és lehet időleges; lehet állandó, de lehet csak időszakokra érvényes. A szituáció minősítése lényegében a szituációnak

egy tágabb összefüggésrendszerében a d.) Kontextusban elfoglalt helyétől függ Legközvetlenebb nagyságrendje azonos magával a szituációval, a legáltalánosabb, pedig az az összefüggés, amelynek csak a kommunikációra, annak tartalmi vagy formai jegyeire van valamiféle befolyása. e.) A kommunikáló személyiség számos változót hordoz magában a kommunikációt illetően Lényeges benne az a kép, amely a kommunikáció címzettjéről is a kommunikáció szituációjáról szól. Külön változó a kommunikátor célja a kommunikációval Felbontható egy távlati, stratégiai célra, amelynek mérete, mértéke attól függhet, minél tágabb kontextusban nézzük a kommunikátor viszonyát a közlést befogadóhoz, és egy közvetlen, taktikai célra. f.) A kommunikáció címzettje, befogadója ugyanolyan tényezőkre bontható, mint a kommunikátor, a kommunikációs szándékot és célt kivéve. Jellemző és sajátos még a dekódolás képessége, amely

különböző mértékű lehet, különösen a kommunikáció bizonyos vonatkozásaiban. A kommunikációt befogadó fél egyébként csakhamar maga is a kommunikáció partnerei a változók szempontjából egyenlőnek vehetők. A kommunikáció létrejöttéhez elengedhetetlen feltétel a közös kód. A szerep általánosságban, egy viszonyformában vagy interakcióban, az egyik személyre érvényes normák összessége. Egyszerre, egyidejűleg többféle szerep megvalósítása is lehetséges, az időfolyamatban a viselkedés pedig rendszerint egymás után több szerepben is jelentkezik. a.) Pervazív szerepek, amelyek az egyén minden más szerepviszonylatába belejátszanak, és befolyást gyakorolnak rájuk. Ilyen pervazív szerep az életkor és a nem szerepe, ez az egyén állandó jellemzője a társadalmi szisztémában. b.) Családi, rokonsági szerepek A család a társadalom alapvető intézménye, a családban betöltött pozíció a személyiség alapvető

jellemzője, és ha nem pervazív szerep is, az élet elég nagy részére rányomhatja bélyegét, és meghatározó erejű lehet. c.) Organizációs vagy foglalkozási szerepek A modern társadalomban az egyén életét organizációs relációk hálózata veszi körül, a szervezeti rendszerekben elfoglalt helyhez sajátos szerepek tartoznak. d.) Szituációs vagy „passzazsér” szerepek Bizonyos társadalmi helyzetekben átmenetileg magára vesz az egyén bizonyos szerepeket, és ezekben addig van, amíg a szituációban tartózkodik, illetve ezeknek normái csak addig érvényesek rá. Az ember lehet pl: vevő, járókelő, vendég egy étkezdében vagy fürdőben. e.) Privát szféra szerepei E szerepeket kulturális szerepeknek is nevezhetjük, ugyanis a kulturális hagyomány teremt nekik bázist. Minden szerep valamilyen meghatározott helyzethez kötődik, amit a személyiség elfoglal a társadalmi viszonylatok rendszerében. Ezt a helyet nevezhetjük státusnak A

szerepviselkedés és a normák megvalósítása szempontjából a következő viszonylatformák, közösséghez való kapcsolatok jönnek számításba: a.) tagság a kultúrában b.) tagság a szubkultúrában c.) társadalmi réteghelyzet d.) tagság lakóhelyi közösségekben e.) tagság reference groupokban f.) a családi csoport sajátos mikromilliője Mindezek viszonyformák szociológiailag határozzák meg a szerepeket és normákat, és ezeken át a közvetlen kommunikáció kontextusát. 2. Melyek a kommunikációs dinamika alapelvei? A kommunikációs folyamatokban erők és ellenerők összjátéka alapján jön létre valamilyen esemény vagy állapot. A valós kommunikációs folyamatoknak van néhány olyan tulajdonságuk, amelyek már egészen általános szinten tisztázottnak tekinthetők, ezért úgy lehet használni őket a kommunikációs kutatásban, mint alapelveket. a.) A kommunikáció szükségszerű Az ember olyan bonyolult normatív térben él, annyi

szabály, előírás, elvárás irányul a viselkedésre, hogy ha interakciós térben van, bármit csinál is, kommunikálni kénytelen. Ha nem csinál semmit, akkor is kommunikál, mert egy jelentéssíkon kifejezi a viszonylását valamilyen normához, és a nem kommunikációra való törekvése is mozgásos energiát igényel, hiszen a kommunikációs sémák erősen automatikusak, és az interakciós térben természetszerűen jelentkezik a késztetés a kommunikációs megnyilvánulásra. b.) A kommunikáció szükségszerűen többcsatornás és többszintű Minden emberi kommunikáció legalább két szinten folyik, az egyik szint a közléstartalom szintje, a másik pedig a közlők közötti relációra vonatkozó szint. Ez a két szint mindig megvan, és kapcsolatban áll egymással. 2 c.) Digitális és analógiás kommunikáció Mindazok a jelentéstartalmak, amelyek a nem verbális jelzésalakzatokban fejeződnek ki, általában nem foglalhatók szavakba, ugyanúgy,

mint ahogyan a nyelvi közlésben sem oldhatók fel szavakká a szimbólumok, a képes közvetlen jelentéstartalommal rendelkező, de metaforikusan használt fogalmak. A nyelvi kommunikáció digitális kód, míg a nem verbális kommunikáció és a szimbolikus (művészi) kommunikáció analógiás kód segítségével megy végbe. d.) A kommunikáció tagolt (punktuált) Annak ellenére, hogy a kommunikáció folyamat, amelyből egy-egy esemény csak nehezen szakítható ki, szükségszerűen és állandóan belső tagoltsággal rendelkezik. E tagoltságnak magának is a kommunikációs funkciója van, nyomatékosítja, kiemeli, egységekre bontja a kommunikációt. e.) A kommunikáció mint folyamat kéttípusú lehet Vagy egyenrangú (szimmetrikus) vagy pedig egyenlőtlen. A szimmetrikus kommunikációban részt vevők egyforma lehetőségekkel rendelkeznek a kommunikáció befolyásolására. Az egyenlőtlen kommunikációban az egyik vagy másik fél befolyása nagyobb. Az

egyenlőtlen kommunikációs viszonyt szokták komplementernek, kiegészítőnek is nevezni. f.) A kommunikációban reciprocitás uralkodik, A kommunikációnak alapszabálya, hogy uralkodik benne a válaszkényszer, válaszkölcsönösség elve, függetlenül attól a szabálytól, hogy nem kommunikálni nem lehetséges. g.) A kommunikáció vétele és emissziója pszichológiai szükséglet Az embert biopszichológiai szükséglet készteti arra, hogy kommunikáljon és kommunikációkat kapjon vagyis kommunikatív folyamatban vegyen részt. h.) Minden kommunikációs eseményben a hírközlő tendencián kívül cselekvésre felszólító célzat is érvényesül. Az információközlésen kívül mindig megjelenik egy másik cél is, a közlést befogadó személyiség, a kommunikációs partner befolyásolásának célja is. 3. Mi a metakommunikáció? Kommunikáció nincs metakommunikáció nélkül. A metakommunikáció a nem verbális csatornákat veszi igénybe, ritkábban a

verbális kommunikáció szerkezeti sajátosságaiban jelenik meg. A metakommunikációban valósul meg az interpretatív pradigma legelemibb aktusa. Elsődleges jelentéstartalma a közlő viszonya a közlést befogadóhoz A viszony a pozitívtól a negatív érzelmi viszonyulásig terjedő skála valamely pontja. E skála valószínűleg folyamatos, azonban vannak benne sűrűsödési pontok, amelyek a percepcióban mint különálló megnyilvánulások jelentkeznek. A személyes viszonyjelző metakommunikációnak igen gyors és automatikus a percepciója, gyors a rá adott metakommunikatív válasz is, ez egész kölcsönhatás tudatossága nagyon alacsony fokú. Ez általában a metakommunikációra egészében jellemző. A metakommunikatív közlés csak nagyon ritkán és csak nagyon kis fokban lehet tudatos, akaratlagosan nem befolyásolható, illetve esetleg csak egyes összetevői változtathatók meg, de ezek az egész kommunikációban kifejtett metakommunikatív hatást

nem módosítják. A metakommunikáció a személyiség állapotának hű tükre, hamis metakommunikáció nem képzelhető el. A személyes viszonyjelzésen kívül a metakommunikáció jelzéseket közvetít a személyiség érzelmi viszonyulásáról: a.) a közlés tartalmához b.) a közlés szituációjához c.) a közlés jellegéhez, kulturális minősítéshez 4. Hogyan működik a tranzakció-analízis kommunikációs modellje? Az én-állapot fenomenológiai vonatkozásban érzések összefüggő rendszereként, működési vonatkozásban pedig összefüggő magatartásminták készleteként írható le. Az ilyen én- 3 állapotok korlátozott választéka mindenkinek rendelkezésére áll; ezek nem szerepek, hanem lélektani realitások. a.) a szülőkre hasonlító én-állapotok b.) autonóm módon, a valóság tárgyilagos értékelésére irányuló én-állapotok c.) archaikus maradványokat képviselő, korai gyermekkorban rögzült, de még mindig aktív

én-állapotok. Egy-egy emberi közösség minden egyes tagjában, minden pillanatban szülői, felnőtti vagy gyermeki én-állapotok jutnak kifejezésre. A társas érintkezés egységét tranzakciónak nevezzük. Ha két vagy több ember valamilyen társas összejövetelen találkozik, egyikük előbb vagy utóbb beszélgetésbe kezd, vagy más módon jelzi, hogy tudomásul vette a többiek jelenlétét. Ezt nevezzük tranzakciós ingernek Erre egy másik személy olyasmit mond vagy tesz, ami valamilyen módon ezzel az ingerrel kapcsolatos: ezt nevezzük tranzakciós válasznak. Az egyszerű tranzakciós elemzés annak a megállapításával foglalkozik, hogy milyen én-állapotok mozgósították a tranzakciós ingert, és milyenek váltották ki a tranzakciós választ. A legegyszerűbb tranzakcióban mind az ingert, mint a választ az érdekelt felek Felnőttje adja. A Felnőtt-Felnőtt tranzakcióhoz legközelebb a Gyermek-Szülő tranzakciók állnak. A tranzakciók többnyire

láncreakcióban követik egymást, minden válasz maga is ingerré válik. A kommunikáció első szabálya, hogy a kommunikáció mindaddig simán gördül, ameddig a tranzakciók kiegészítő jellegűek, ebből következik, hogy ameddig a tranzakciók kiegészítő jellegűek, a kommunikáció elvben a végtelenségig folytatódhat. A kommunikáció keresztezett tranzakció esetén megszakad A dupla fenekű rejtett tranzakcióban négy én-állapot vesz részt, rendszerint flörtjátszmákban fordul elő. A tranzakciókat eképpen osztályozhatjuk: - kiegészítő vagy keresztezett - szöget bezáró - egyszerű vagy rejtett: - dupla fenekű A tranzakciók sorozatban zajlanak le. A sorozatokat nem a véletlen állítja elő, programozottak. A társas tevékenység legegyszerűbb formái az eljárások és a rituálék Egyesek közülük egyetemesek, mások helyi jellegűek. A valóság meghatározható úgy, mint aminek két dimenziója van: egy statikus és egy dinamikus. A

statikus valóság magába foglalja az anyag összes lehetséges elrendezését a világegyetemben. (pl aritmetika) A dinamikus valóság meghatározható úgy, mint az összes energiarendszer kölcsönhatás-lehetőségei a világegyetemben. (pl kémia) A rituálé külső társadalmi erők által beprogramozott egyszerű kiegészítő tranzakciók sztereotipizált sorozata. Az időtöltéseket jellemzően vendégségben „társas összejöveteleken” játsszák, vagy akkor, amikor valamilyen hivatalos találkozó előtt a kezdésre várnak, a találkozó „kezdete” előtti várakozási szakasznak ugyanaz a struktúrája és a dinamikája, mint a „vendégségnek” Az időtöltések alapul szolgálnak az ismerősök kiválogatásához, és barátsághoz is vezethetnek. A szerep megerősítése megszilárdítja az egyén beállítottságát, ezt nevezzük az időtöltésből származó egzisztenciális előnynek. A beállítottság egyszerű állító kijelentés, amely az

egyén összes tranzakcióját befolyásolja. A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad. Csapdás, vagy trükkös lépések sorozata A játszmákat két fő ismertetőjegy világosan elkülöníti az eljárásoktól, a rituálétól és az időtöltésektől. a. a rejtett jelleg b. a nyereség Az eljárások lehetnek sikeresek, a rituálék hatékonyak, az időtöltések hasznot hajtók, de meghatározásánál fogva mind a három nyílt, járhatnak versengéssel, de sohasem konfliktussal, 4 a befejezés lehet feltűnést keltő, de sohasem drámai. Ezzel szemben minden játszma alapvetően tisztességtelen, kimenetele pedig nem csupán izgalmas, hanem drámai jellegű. A művelet olyan egyszerű tranzakció vagy tranzakciókészlet, amelyet valamely specifikus, tisztázott cél érdekében kezdeményeznek. Ha valaki leplezetlenül bátorításért fordul valakihez, és azt megkapja, az

művelet. Ha valaki bátorítást kér, s miután megkapta, azt valamilyen módon a bátorító ellen fordítja, ez játszma. Egy-egy játszma lépései nagyjából megfelelnek egy-egy rituálé simogatásainak. A játékosokat, mint minden játszmában, a gyakorlat itt is egyre ügyesebbé teszi. A fölösleges lépéseket kiküszöbölik és minden lépésben egyre több célzat tömörül. 5. Melyek a verbális csatorna sajátosságai? a kommunikációt úgy határozhatjuk meg, mint információk átvitelét egy feladótól egy címzetthez. Ebből a meghatározásból következik, hogy bármely kommunikációnak négy fontos eleme van: - a feladó vagy forrás, aki kódolja, - az üzenetet, - amely egy meghatározott csatornán kerül átvitelre - a vevőhöz, aki dekódolja az üzenetet Ezek fontos hatást gyakorolnak a kommunikációs folyamatra. Az üzenetnek csak egy adott, jól meghatározott társas környezetben van értelme. A kommunikáció dinamikus, kölcsönös folyamat,

amely a korábban szerzett ismeretekre és a partnerek közös történetére épít. A nyelv a legtöbb interakcióban jelen van. A nyelv néhány alaptulajdonsággal jellemezhető: leválasztottság, vagyis az a képesség, hogy a közvetlenül jelen nem lévő dolgokra utaljon - nyitottság, vagyis az a képesség, hogy új jelentéseket alkosson és kommunikáljon - hagyományozás, vagyis képesség új szimbólumok és üzenetek tanulására és kibocsátására - kettős mintázottság, vagyis az a képesség, hogy véges számú szavakból, szimbólumokból vagy összetevőkből végtelen számú lehetséges üzenetet hozzon létre. A nyelvtan a szintaxis tárgya az a rend vagy rendszer, amely szabályozza, hogyan kell a szavakat egymáshoz illeszteni. A nyelv jelentést kommunikál A szavak vagy morfémák a legkisebb jelentésbeli egységek egy nyelvben, és egy nyelv jelentését a szemantika vizsgálja. 6. Hogyan épül fel a nem verbális csatorna struktúrája és melyek

a funkciói? A szóbeli üzenetek a személyközi kommunikációnak csak kis részét alkotják. Ha a nyílt szóbeli kommunikáció valamilyen ok miatt nehéz vagy lehetetlen a beszédet helyettesítheti a nem verbális jelzések bonyolult cseréje, a tekintet, a mosolyok, a gesztusok, a testtartás változásai. A nem verbális üzenetek dekódolása és a rájuk adott reakció általában sokkal közvetlenebb és automatikusabb, mint a szóbeli üzenetekre adott válaszok. A nem verbális üzeneteket gyakran kevésbé tudatosan értelmezzük és követjük figyelemmel, mint a nyelvet. A nyelvi és a nem verbális üzenetek abban különböznek egymástól, hogy a nem verbális jelzéseket általában gyorsabban küldjük és fogadjuk, kevesebb tudatos kontroll irányul rájuk, és kevésbé követjük őket figyelemmel, valamint hatásosabban kommunikálnak attitűdöket és érzelmeket, mint a nyelv. 5 A legtöbb köznapi érintkezésben a verbális és a nem verbális

üzeneteket együtt használjuk, azonban különböző célokkal. Ez a két kommunikációs modalitás általában összehangoltan, egymást támogatva működik, például gesztusaink, tekintetünk és hangszínünk hangsúlyozza és finomítja a szavakban kommunikált információt. A nem verbális üzeneteket általában olyan célokra használjuk, melyeket a nyelv segítségével nem valósíthatunk meg könnyen. A nem verbális jelzéseknek öt főbb funkciója van: a.) a társas helyzet kezelése b.) én-megjelenítés c.) az érzelmi állapotok közlése d.) az attitűdök kommunikációja e.) csatorna - ellenőrzés Általában a legtöbb attitűdöt mind verbálisan, mind nem verbálisan ki lehet fejezni. Észlelt attitűd = szóbeli jelzések 0,07 + vokális jelzések 0,38 + mimikai jelzések 0,55 A szóbeli interakció általában erősen szervezett és strukturált, mivel a hallás csatornájának csak nagyon korlátozott kapacitása van. A csatornavezérlés a nem

verbális jelzéseknek a verbális csatorna ellenőrzésében betöltött funkciójára utal. A nem verbális üzenetek jelentése három elkülönült dimenzió mentén írhatók le: a.) közvetlenség b.) ellazulás c.) aktivitás A szemkontaktus egyike a rendelkezésre álló leggyakoribb és legerőteljesebb nem verbális jelzéseknek. A szemek képe még a modern nyugati kultúrában is az egyik leghatékonyabb vizuális szimbólum, amelyre az emberek automatikus figyelemmel reagálnak. Az érintés az egyik legfontosabb nem verbális jelzés az élet korai szakaszában. A kimondott szavakon kívül nagyon sok mindent kifejezhetünk a hangunkkal is. Amit mondunk az szóbeli üzenet, ahogyan mondjuk, az a paralingvisztikai üzenet része. Az interakcióban egész testünkkel kommunikálunk. A kommunikáció valamennyi nem verbális csatornája közül leginkább talán a testnyelv felé fordult a nagyközönség figyelme. A gesztusok és testmozgások áramát a partnerek finoman

összehangolják az interakcióban. Egy beszélgetésben a hallgató nem egyszerűen reagál a beszélő által kibocsátott jelzésekre, hanem aktívan elővételezik ezeket a jelzéseket, úgy, hogy az összehangolt mozgásminták egyszerre, szimultán jelennek meg. A gesztusok a testmozgások különleges osztályát képviselik. 7. Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen kommunikációs kapcsolat során bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek a nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyek a szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. Az empátia általában két személy között zajlik le. Lehetséges az empátia akkor is, ha szavak nem hangzanak el, csak a tekintetek kapaszkodnak egymásba, apró gesztusok vagy mimikai mozgások

figyelhetők meg. Az empátiának van egysége, ez mozzanatszerű eseménysor, és ilyen mozzanatokból előállhat hozamos folyamat. Az empátia sajátos oszcillációs, kétpólusú személyiségműködés Az empátia szintjei: 6 a.) A másik helyzetének átgondolása logikai behelyettesítés révén A másik szemszögéből próbáljuk meg szemlélni a dolgokat. b.) A másik ember érzelemviszonyulás-sémáinak megértéséhez empátia kell, ennek során felismerjük a másikban irántunk vagy más iránt élő érzéseket. c.) A másik ember „promotív” megmozgató, befolyásoló kommunikációjának helyes értelmezése. A promotív kommunikációk olyan megnyilvánulások, amelyek bizonyos információk közlésén kívül, vagy amellett, még rejtett üzenetet is hordoznak. d.) Érzelmi ellentmondások és kettősségek beleéléses megértése ez már csaknem empátiás szint, a másik emberbe való beleélés jelentős mélységét és intenzitását tükrözi. Ezen

a szinten már az empátia csaknem kizárólag olyan lelki tartalmakat ragad meg, amelyek az egyén számára csak legfeltűnőbb élményjegyeiben tudatosak. e.) A lelki folyamatok egyedi összefüggéseinek megértése Ezen a szinten a másikban zajló kognitív és érzelmi folyamatok belső logikája tisztázható, okok és következmények választhatók el egymástól. f.) A másik ember lelki folyamataiban rejlő történetiség megértése Élmények belső összefüggéseinek múltba nyúló részéről, olyan történeti kapcsolatokról van itt szó, amelyek bonyolult pszichoanalitikus értelmezések tárgyai. A beleélés ilyen esetekben gyermeki élménymódokat képes felszínre hozni. Az empátia jelenségéhez szervesen hozzátartozik a kommunikációs kapcsolatban lévő személyiségek viselkedése és a kommunikációs helyzetre vonatkozó alapállásuk. Ha a személyiség, akinek empátiás megértése a cél, elzárkózik, igyekszik minél kevesebbet közölni, vagy

pedig olyan közlésekre hajlandó, amelyeknek a leleplezés vagy a félrevezetés a célja, az empátia nem tud kellően kibontakozni. Az empátia nagyon összetett pszichológiai élmény, sokféle folyamat vesz benne részt. Ezek a folyamatok többnyire automatikus működések, a tudatban nem tükröződnek. Az empátia gyakorolható és fejleszthető anélkül, hogy pszichológiai folyamatainak ismeretére szükség lenne. Könnyedén és automatikusan gyakoroljuk, lehet fejlesztéssel is foglalkoznunk, anélkül, hogy tudnánk mi történik ilyenkor bennünk. Ugyanígy az izmok működése és idegkoordinációja is hallatlanul bonyolult. Lehet fejleszteni, lehet maximálisan hatékony állapotban tartani, ám az alapját képező folyamatokat és élettani szintű működéseket nem lehet érzékelni, legfeljebb különleges körülmények között. Az alapját képező kommunikációs folyamatok nem tudatosulnak. Az empátia lényegében a nem verbális kommunikáció és a

metakommunikáció jelzéseinek fokozott feldolgozásán alapul. 7