Philosophy | Higher education » A patrisztika bölcselete

A patrisztika bölcselete A görög atyák Feladatok 1. Mi alkotja a trinitológiai (szentháromságtani) viták alapját? Sorolj fel legalább öt ilyen vitapozíciót! 2. Mi a legfőbb különbség a görög és a latin trinitológiai elgondolások között? 3. Nevezd meg és értelmezd azokat a nézeteket, amelyek Krisztus istensége mellett szállnak síkra! 4. Nevezd meg és értelmezd azokat a nézeteket, amelyek Krisztus emberségét hangoztatják! 5. Mi alkotja vita alapját az alexandriaiak és az antiókhiaiak között az isteni és emberi természetet illetően? 6. Mi okozta az anyagi világ kialakulását Órigenész szerint? 7. A Biblia értelmezésének mely formáit különböztette meg Órigenész? 8. Hogyan ábrázolja Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész a létezők hierarchiáját? 9. Milyen istenismeretet vél tarthatónak Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész? 1. A trinitológiai viták az Atya, a Fiú és a Szentlélek természetének, egységének, hármasságának

és egymás közötti viszonyainak meghatározására irányultak. A két végpont, az unitarianizmus (Isten oszthatatlansága és egy-volta) és a trietizmus (a végletes különválás: három istenség) között több álláspont is felbukkant. A monarchiánus megoldás Isten egységét hangsúlyozta, aki csak az emberek miatt mutatkozik hármasságként. Az arianizmus a személyek hierarchikus elrendeződését vallotta, a Fiú az Atya által teremtett Logosz, nem egyenrangú vele, s tőle különböző. A Nikaiai Zsinat (325-ben) az Atya és a Fiú egylényegűségét vallotta, ezután bukkantak föl az ezzel ellentétesen a két személy egyáltalán nem hasonló lényegűségét hirdető ahomoiánusok, és a csak hasonló lényegűséget hangsúlyozó homoiánusok. Végül a Konstantinápolyi Zsinat (381-ben) a Szentlelket is valóságos isteni személyként határozta meg és az egy lényeg (ouszia) és három személy (hüposztaszisz) megoldást javasolta a Háromság

leírására. 2. A görög megközelítés az Atyát tekintette kiindulási pontnak, belőle származik a Fiú (de nem teremtés útján), s a Szentlélek a Fiún keresztül nyilvánul meg. Alapvetően az alárendelés szervezi a hierarchiát. A latin megközelítés inkább a mellérendelésre alapoz, erre utal a Hitvallás "Filioque-vitája" is, amelyben a görögökkel ellentétben a Fiútól is származtatják a Szentlelket. A latin egyház egy és oszthatatlan isteni lényegről beszél, és innen kérdeznek rá a személyekre. 3. A doketizmus azt állította, hogy Krisztus teljességében isten, testi valósága csak látszat. A gnosztikus és manicheus alapokon álló nézetek szerint az anyag alapvetően rossz, ezért Isten nem veheti fel az anyagi testet. Apollinarisz és követői szerint az Ige valódi isten, de nem lehet Krisztusban két teljes természet, így azt vallották, hogy a lelke nem emberi. Vagyis szerintük az Ige Krisztus testével egyesült A

monifizita nézet szerint a Logosz és a test egyesülésekor az emberi valóság feloldódik és csak egyetlen isteni természet marad fenn. 4. Az alapvető álláspont a zsidókeresztény-ebionita, mely szerint Krisztus erényes ember, aki kiváló próféta volt, de semmiképpen sem isten. Az adopcionista nézet szerint egy embert, Krisztust Isten fiává fogadta, ennélfogva az Ige benne lakik. 5. Az alexandriai iskola Krisztus emberi természetéről írja, hogy a testté levéskor az emberi természetet az isteni magába olvasztja. Az emberi természetet visszahelyezi az istenibe. Ezzel a platonikus hatást mutató meggondolással szemben áll az az antiokhiai megoldás, mely szerint a felöltött emberi természet teljességgel emberi, nem tűnik el, autonómiája megmarad. 6. Isten először az értelmes, szabad akaratú lényeket teremtette, s csak azután az anyagi világot. A bűnbeesés során a szellemi lények elteltek Isten imádásától, elfordultak tőle, Isten

iránti szeretetük fokozatosan kihűlt, végül az alsóbb területek, felé fordultak. Az anyagi világ keletkezése így nem véletlenszerű, hanem döntés eredménye. Az anyagi világ azonban így is Isten jóságát tükrözi elrendezésével 7. Alapvetően Philónt követve megkülönböztet szó szerinti és allegorikus értelmezést A szó szerintit, melyben a Biblia történeteinek, törvényeinek figyelembe vétele, elfogadása folyik, azért tartotta elégtelennek, mert így sok esetben csak régi, törzsi szertartásnak, ősi törvények gyűjteményének, melyek a jelen kor számára nehezen értelmezhetők, ha nem elfogadhatatlanok. Ezért kellett egy pneumatikus (szellemi) értelmet feltételeznie, mely ezen törvények mögött változtathatatlan igazságot mutat fel. Egy bibliai szöveghelynek így akár háromféle rétege is lehet, amelyek különböző fokokat jelentenek a kibontás során. 8. Az égi hierarchiát az egyházival helyezi párhuzamba, platonikus

alapokon állítva, hogy a földi dolgok rendje megfelel egy szellemi világrendnek. A mennyei hierarchia az angyalokat három csoportba rendezi, majd e három csoportot további három rendre bontja, tehát összesen kilenc angyali rendről ír. Ez a hierarchia az alacsonyabb létezők felé közvetíti az isteni jóságot, ezeken át fokozatosan lehet egyesülni Istennel. Az egyházi hierarchia felosztása tükörképe a mennyeiének. Az első (legfelső) fokozat a szentségeké, a második az egyházi rendé (püspököké, papoké, diakónusoké), a harmadikat a szerzetesek és hívők alkotják. 9. Misztikus úton halad Dionüsziosz, az Istennel való egyesülést, mindentől való abszolút elszakadást hirdet. Istenről nem lehet állításokat tenni, mert minden állítás róla mint létezőről egyenlő a tagadással. Az isteni homályba való felemelkedés útja negatív, nem szemlélés és nem megismerés útján történik az egyesülés. Isten kimondhatatlan, minden

állításon felül áll, a hagyományos teológiai fejtegetések csak egy bizonyos (de nem elégséges) szintig követik Istent. Ez a negatív teológia útja A latin atyák Feladatok 1. Vázold fel Tertullianus filozófiaellenes álláspontját! 2. Mi jellemzi Marius Victorinus trinitológiáját (szentháromságtanát)? 3. Mi Szent Jeromos (Hyeronimus) véleménye az inspiráció-elméletről (a Biblia könyveinek Istentől való sugalmazottságáról)? 4. Miben látja Szent Ágoston a szkepticizmus gyakorlati és elméleti tarthatatlanságát? Mi számára a megkérdőjelezhetetlen bizonyosság? 5. Hogyan kapcsolódik egybe Ágoston lélekfelfogása és trinitológiája? Nevezd meg az ebben rejlő lehetséges veszélyeket (eretnekségeket) is! 6. Ismertesd Ágoston elgondolását a világban lévő rosszat illetően! 7. Melyek a szabad gondolkodásában? akarat és az isteni kegyelem összefüggései Ágoston 8. Vázold fel Ágoston időkoncepcióját! 9. Mi jellemzi

Ágoston történetfilozófiai elgondolásait? 1. Tertullianus szerint a hit ellentétben áll a racionális úton megszerezhető ismeretekkel Csak a filozófusok istene az, akit az ész által megismerhetünk, de a kereszténység istene különbözik tőle. Tertullianus nem látott lehetőséget arra, hogy a filozófiát és a kereszténységet egymás segítségére használja, "Athén és Jeruzsálem között" számára nem létezett közvetítés, csak választás. A "hiszem, mert értelmetlen" kijelentés, melyet tőle hagyományoztak át, arra utal, hogy a hit nem épülhet értelmi alapokra, hiszen azokkal teljességgel ellentétes. 2. Isten teljességgel transzcendens, fölötte van azon, ami van, és azon, ami nincs Istentől származik a Logosz és Isten a világ teremtője a Logosz közvetítésével. A Szentlélek úgy köti össze az Atyát és a Logoszt, mint a kopula az alanyt és az állítmányt az ítéletben. 3. Az allegorikus magyarázat

elismerésével, de - fordítóként - a szó szerinti értelmezés nagy hangsúlyával Jeromos vallotta, hogy a Biblia Isten által inspirált szöveg, de nem minden szava. Szerinte a szövegek úgy sugalmazottak, ahogyan szerzőjük kezéből kikerültek. 4. A szkepticizmus gyakorlati ellentmondása Ágoston számára abban állta, hogy csak ígéretként szerepelt benne a lélek nyugalma, igazából a szerencsétlenség az, aminek az ember ki van szolgáltatva, hiszen aki nem éri el, amit keres, szerencsétlen marad, márpedig a szkeptikusok szerint a bizonyosság, amit természetünktől fogva keresünk, elérhetetlen. Elméleti szempontból a szkeptikus nem tagadhat mindent, hiszen ha kijelenti, hogy semmi sem biztos, azaz nincs semmilyen megfelelő igazságkritérium, kijelentését biztosnak, vagyis igaznak kell tekintenie. A bizonyosság, melyben Ágoston szerint egyetlen szkeptikus sem kételkedhet, az, hogy amikor kételkedem, nem kételkedhetem abban, vagyis tudom, hogy

én kételkedem, én gondolkodom, én élek stb. Az önbizonyosság az, amit egyetlen szkeptikus sem kérdőjelezhet meg 5. Ágoston szerint az emberi lélek Isten képe, ezért analogikus viszonyban állnak egymással. Ágoston emiatt rendelte a lélek aspektusait, az emlékezetet (Istennél a létet), a megismerést és az akaratot a Szentháromság három személyéhez, sorrendben az Atyához, a Fiúhoz és a Szentlélekhez. Ám szembe kellett néznie azzal, hogy egyfelől nem lehet önállótlan aspektusokról szó (ezt szabelliánus eretnekségként már elítélték), másfelől az egy Istent nem lehet három szubsztanciális létezőként elgondolni (ez ellentmond az egyistenhitnek). 6. Ágoston a rosszat nem pozitív valóságként mutatja be, hanem hiányként, privációként A rossz úgy viszonyul a jóhoz, mint az árnyék a fényhez: csak a jó kontrasztja nyer értelmet. Megvan az értelme a világrendben: ösztönöz a jóra 7. Ágoston szigorú véleménye szerint az

ember szabad akaratát arra használta fel, hogy elforduljon Istentől. Mivel a szabadság az isteni mindenhatóságon alapul, a szabadsággal való ilyetén visszaélésben a szabad akarat már nem társítható az Istentől eltávozott emberrel. Ágoston emiatt csak a kezdeti állapotban juttatott szabadságot az embernek, az ősbűn miatt (melyet minden emberben tovább öröklődni gondolt) a további emberek már csak annyiban szabadok, hogy gyakorlatilag csak a rosszat képesek választani. Az isteni kegyelem képes az embert visszatartani a bűntől (aki az eredeti bűn miatt állandóan bűnözne). Ezért az Isten kegyelme által megváltott ember többé nem követhet el bűnt, s ebben az állapotban Isten őt meg is tartja (ugyanakkor valami módon mégis tennie kell ennek érdekében, de ez előfeltételezi az isteni kegyelmet). Vagyis Isten egyeseket eleve az üdvözülésre szánt, míg másokat eleve a kárhozatra. Ez a kettős predestináció tana, amelyhez a kései

Ágoston elérkezik 8. A Vallomások XI könyvében Ágoston a teremtés kapcsán felteszi a kérdést, mit csinált Isten a teremtés előtt? Válasza majd egyszerű lesz: a kérdés alapvetően elhibázott, hiszen ez a teremtett dolgok felől vetődhet fel csak kérdésként, az ő számukra, a teremtéstől fogva van ugyanis idő. Az idő Ágostonnál a három idő dinamikus egymásba alakulásaként jelenik meg. Mivel mérőeszközként (belső időszemlélet) a lélekkel számol, ugyanakkor feltevésében az arisztotelészi térbeli időszemléletet idézi fel, amikor az időről mint kiterjedésről szól. A mérés alapja a jelen, amelynek igazán nincs terjedelme, mert még nincs, utána már nincs. A múlt voltaképpen jelen a múltról (emlékezés), a jövő pedig jelen a jövőről (várakozás). A jelenből mint szemléletből kiindulva a múltat és jövőt a lélek tevékenységeivel mért jelenbeli alapra helyezi. 9. Két világ, két város küzdelmeként írja le

Ágoston a világ történetét, amelyet vonalszerűnek gondol: az égi város kezdetét az angyalok teremtése, a földi városét (az "evilági városét") Lucifer mennyből való kiűzetése jelzi. A két világ folyamatos küzdelemben áll egymással, és csak az idők végén dől el, ki nyeri a küzdelmet (természetesen Isten városa), amikor is az üdvözülésre szántak és a kárhozandók egyaránt elnyerik jutalmukat, ill. büntetésüket A teremtett világ haladása a törvény nélküli világtól, a törvény vezérelte világon át a kegyelem világa felé, azaz Krisztus eljövetele felé folyt. Ezután jön az Ezeréves Birodalom, melyet előbb számszerűen, a későbbiek során azonban metaforikusan értettek