Agricultural science | Wine making » Bor és Biblia

Bor és Biblia Ószövetség Az iszlám hit kialakulásáig Palesztinában és környékén a bor a nép itala volt. Az Ószövetség szerint Palesztina híres volt szőlőjéről, a bor hozzátartozott az élethez, a Biblia alapvető táplálékként említi : „Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat.” „.kenyerem és borom is van a magam és a te szolgálód számára, úgy hogy semmiben sem szűkölködünk.” (Bírák könyve 19, 19) Valószínűsíthető, hogy vörösbort ittak, mert a bort a „szőlő vére”-ként említik. „Mért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?” (Ésaiás könyve 63, 2.), vagy „ és szőlő vérét, bort ittál” (Mózes V. 32, 14) Az Ószövetségből tudhatjuk meg, hogy a szőlőskerteket főleg lejtőkre telepítették. „Szőlőket plántálsz Samariának hegyein” (Jeremiás 31, 5.) A talajművelésről is szól a Biblia:

„Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált bele.” (Ésaiás 5, 1-2) A Bibliából tudjuk azt is, hogy a szőlőt fügefára futtatták, vagy karót vertek mellé és rendszeresen tisztították a gaztól. A szüret a vígasság jegyében folyt már azokban az időkben is. „Elvétetett a vígság és öröm a kertből, és a szőlőkben nem vígadnak és nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek.” (Ésaiás 16, 10) Jelképként is többször megjelenik a bor az Ószövetségben. „ímé, bensőm olyan, mint az új bor, amelynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.” (Jób 32, 19) „Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve” (Ésaiás 1, 22.) Újszövetség Az Újszövetségben Krisztus első csodatétele is a borhoz kötődik. A víz borrá változtatása a kánai menyegzőn történt. (János 2, 1-12) Krisztus

példabeszédeiben olvashatjuk, hogy a bort a gyógyításban is használták: "És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba." (Lukács 10, 34) Pál apostol Timótheushoz írt 1. levelében a borivást, mint egészségre hasznos dolgot ajánlja Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel." (5, 23) Gyakran szerepel jelképként a szőlőskert, szőlőműves, szőlőtő. Pl János 15, 1-6, ("Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." János 15, 5), valamint Máté 20, 1-16. és 21 33-46 A legfontosabb szerephez akkor jutott a bor, mikor az utolsó vacsorán az Eucharisztia megalapításakor, Jézus kenyeret és bort vett kezébe. "és vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből

mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kionttatik bűnöknek bocsánatára." (Máté 26, 27-28.) A keresztények Krisztus vérét, a szövetség jelképét, a bor színe alatt veszik magukhoz. A kehely a bornak, Krisztus vérének tartóedénye, az egyik legfontosabb keresztény jelkép