Content extract
A törött edény Egy idős kínai nőnek két nagy edénye volt, mindkettő egy rúd egy-egy végéről lógott le, amelyet a nyakába akasztva cipelt. Az egyik edény lyukas volt, míg a másik tökéletes, ezért mindig teli volt vízzel. A pataktól a házig tartó hosszú séta után a törött edényben alig maradt feleannyi víz, mint bemerítéskor. Két éven át ment ez így minden nap, hogy a nő csak másfél edény vizet vitt haza. Természetesen a tökéletes edény büszke lett a teljesítményére. Azonban szegény lyukas edény szégyellte a saját tökéletlenségét, és gyötrődött, hogy csak fele annyi munkát tudott elvégezni, mint amire hivatott volt. Ezt keserű kudarcnak könyvelte el, ezért egy napon megszólította a nőt a pataknál: - Szégyellem magamat, mert van egy lyukas az oldalam, és emiatt kiszivárog a víz belőlem hazafelé. - A nő elmosolyodott - Észrevetted, hogy virágok nőnek a te oldaladon az ösvény mentén, és a másik edény
oldalán semmi sincs? Ez amiatt van, mert mindig is tudtam a hiányosságodról, ezért virágmagokat ültettem az út mentén a te oldaladra, és minden nap, ahogy hazafelé tartunk, meglocsolod őket. Két éven át szedtem ezeket a virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor nem lenne semmi, ami bájossá tenné a házat. Mindannyiunknak megvannak a maga hiányosságai. Azonban a hibák és tévedések azok, amelyek az életünket közösen érdekessé és gyümölcsözővé teszik. Olyannak kell elfogadnod mindenkit, amilyenek, és a jót kell keresned bennük. Legyen minden tökéletlen barátomnak nagyszerű napja, és emlékezzetek azokra a virágokra, amelyek a ti oldalatokon nyílnak. Küldd el ezt az üzenetet minden barátodnak, akiknek vannak rossz oldaluk és csak Isten tudja, milyen sokan vagyunk így ezzel. Hare Krisna! Dhirasanta dasa